1Móz 1
1 Kezdetben
teremtette Isten a mennyet és a földet. 2 A föld még kietlen és puszta volt, a
mélység fölött sötétség volt, de Isten Lelke lebegett a vizek fölött.
3 Akkor ezt mondta
Isten: Legyen világosság! És lett világosság. 4 Látta Isten, hogy a világosság
jó, elválasztotta tehát Isten a világosságot a sötétségtől. 5 És elnevezte
Isten a világosságot nappalnak, a sötétséget pedig éjszakának nevezte. Így lett
este, és lett reggel: első nap.
6 Azután ezt mondta
Isten: Legyen boltozat a vizek között, hogy elválassza egymástól a vizeket. 7
Megalkotta tehát Isten a boltozatot, és elválasztotta a boltozat alatt
levő vizeket a boltozat felett levő vizektől. És úgy történt. 8
Azután elnevezte Isten a boltozatot égnek. Így lett este, és lett reggel:
második nap.
9 Azután ezt mondta Isten: Gyűljenek össze az ég alatt levő
vizek egy helyre, hogy láthatóvá váljék a száraz. És úgy történt. 10 Azután
elnevezte Isten a szárazat földnek, az összegyűlt vizeket pedig tengernek
nevezte. És látta Isten, hogy ez jó.
11 Azután ezt mondta
Isten: Növesszen a föld növényeket: füvet, amely magvakat hoz, gyümölcsfát,
amely fajtájának megfelelő gyümölcsöt terem, amelyben magva lesz a földön.
És úgy történt. 12 Hajtott tehát a föld növényeket: füvet, amely fajtájának
megfelelő magvakat hoz, és gyümölcstermő fát, amelynek ugyancsak
fajtájának megfelelő magva van. És látta Isten, hogy ez jó. 13 Így lett
este, és lett reggel: harmadik nap.
14 Azután ezt mondta
Isten: Legyenek világító testek az égbolton, hogy elválasszák a nappalt az
éjszakától, és meghatározó jelei legyenek az ünnepeknek, a napoknak és az
esztendőknek. 15 Legyenek ezek világító testek az égbolton, hogy
világítsanak a földre. És úgy történt. 16 Megalkotta Isten a két nagy világító
testet: a nagyobbik világító testet, hogy uralkodjék nappal, és a kisebbik
világító testet, hogy uralkodjék éjszaka; meg a csillagokat. 17 Az égboltra
helyezte őket Isten, hogy világítsanak a földre, 18 és uralkodjanak nappal
meg éjszaka, és elválasszák a világosságot a sötétségtől. És látta Isten,
hogy ez jó. 19 Így lett este, és lett reggel: negyedik nap. 20 Azután ezt
mondta Isten: Pezsdüljenek a vizek élőlények nyüzsgésétől, és repdessenek
madarak a föld felett, az égbolt alatt. 21 És megteremtette Isten a nagy
víziállatokat, a vizekben nyüzsgő különféle fajta úszó élőlényeket,
és a különféle fajta madarakat. És látta Isten, hogy ez jó. 22 Azután
megáldotta őket Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, és töltsétek meg a
tenger vizét; a madár is sokasodjék a földön! 23 Így lett este, és lett reggel:
ötödik nap.
24 Azután ezt mondta
Isten: Hozzon létre a föld különféle fajta élőlényeket: különféle fajta
barmokat, csúszómászókat és egyéb földi állatokat. És úgy történt. 25
Megalkotta Isten a különféle fajta földi állatokat, a különféle fajta barmokat,
meg a föld mindenféle csúszómászóját. És látta Isten, hogy ez jó. 26 Akkor ezt
mondta Isten: Alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk hasonlóvá: uralkodjék a tenger
halain, az ég madarain, az állatokon, az egész földön és mindenen, ami a földön
csúszik-mászik. 27 Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten
képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket. 28 Isten
megáldotta őket és ezt mondta nekik Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok,
töltsétek be és hódítsátok meg a földet. Uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és a földön mozgó minden
élőlényen!
29 Azután ezt mondta
Isten: Nektek adok az egész föld színén minden maghozó növényt, és minden fát,
amelynek maghozó gyümölcse van: mindez legyen a ti eledeletek. 30 Minden földi
állatnak, az ég minden madarának és minden földi csúszómászónak pedig, amelyben
élet van, eledelül adok minden zöld növényt. És úgy történt. 31 És látta Isten,
hogy minden, amit alkotott, igen jó. Így lett este, és lett reggel: hatodik
nap.
1Móz 2
1 Így készült el a
menny és a föld és minden seregük. 2 A hetedik napra elkészült Isten a maga
munkájával, amelyet alkotott, és megpihent a hetedik napon egész alkotó munkája
után. 3 Azután megáldotta és megszentelte Isten a hetedik napot, mivel azon
pihent meg Isten egész teremtő és alkotó munkája után.
4 Ez a menny és föld
teremtésének a története. Amikor az ÚRisten a földet és a mennyet megalkotta, 5
még semmiféle mezei fű nem volt a földön, és semmiféle mezei növény nem
hajtott ki, mert az ÚRisten még nem bocsátott esőt a földre. Ember sem
volt, aki a termőföldet megművelje. 6 Akkor pára szállt fel a
földről, és mindenütt átitatta a termőföld felszínét. 7 Azután
megformálta az ÚRisten az embert a föld porából, és élet leheletét lehelte
orrába. Így lett az ember élőlénnyé.
8 Ültetett az ÚRisten
egy kertet Édenben, keleten, és ott helyezte el az embert, akit formált. 9
Sarjasztott az ÚRisten a termőföldből mindenféle fát, szemre
kívánatosat és eledelre jót; az élet fáját is a kert közepén, meg a jó és a
rossz tudásának fáját.
10 Édenből pedig
folyó jött ki a kert megöntözésére, amely onnan szétágazott, és négy ágra
szakadt. 11 Egyiknek Písón a neve. Ez megkerüli Havílá egész földjét, ahol
arany van. 12 Ennek a földnek az aranya jó. Van ott illatos gyanta és
ónixkő. 13 A második folyónak Gíhón a neve. Ez megkerüli Kús egész
földjét. 14 A harmadik folyónak Hiddekel a neve. Ez Assúr keleti részén folyik.
A negyedik folyó pedig az Eufrátesz.
15 És fogta az
ÚRisten az embert, elhelyezte az Éden kertjében, hogy azt művelje és
őrizze. 16 Ezt parancsolta az ÚRisten az embernek: A kert minden fájáról
szabadon ehetsz, 17 de a jó és a rossz tudásának fájáról nem ehetsz, mert ha
eszel róla, meg kell halnod.
18 Azután ezt mondta
az ÚRisten: Nem jó az embernek egyedül lenni, alkotok hozzáillő
segítőtársat. 19 Formált tehát az ÚRisten a földből mindenféle mezei
állatot, mindenféle égi madarat, és odavitte az emberhez, hogy lássa, minek
nevezi; mert minden élőlénynek az a neve, aminek az ember nevezi. 20 Így
adott az ember nevet minden állatnak, az égi madaraknak és minden mezei
élőlénynek, de az emberhez illő segítőtársat nem talált.
21 Mély álmot
bocsátott azért az ÚRisten az emberre, és az elaludt. Akkor kivette az egyik
oldalbordáját, és húst tett a helyére. 22 Az emberből kivett oldalbordát
asszonnyá formálta az ÚRisten, és odavitte az emberhez. 23 Akkor ezt mondta az
ember: Ez most már csontomból való csont, testemből való test. Asszonyember
legyen a neve: mert férfiemberből vétetett.
24 Ezért a férfi
elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek egy testté. 25
Még mindketten mezítelenek voltak: az ember és a felesége; de nem szégyellték
magukat.
1Móz 3
1 A kígyó pedig
ravaszabb volt minden mezei állatnál, amelyet az ÚRisten alkotott. Ezt kérdezte
az asszonytól: Csakugyan azt mondta Isten, hogy a kert egyetlen fájáról sem
ehettek? 2 Az asszony így felelt a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből
ehetünk, 3 csak annak a fának a gyümölcséről, amely a kert közepén van,
mondta Isten: Nem ehettek abból, ne is érintsétek, mert meghaltok. 4 De a kígyó
ezt mondta az asszonynak: Dehogy haltok meg! 5 Hanem jól tudja Isten, hogy ha
esztek belőle, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten:
tudni fogjátok, mi a jó, és mi a rossz.
6 Az asszony úgy
látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos
is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott
a vele levő férjének is, és ő is evett. 7 Ekkor megnyílt
mindkettőjük szeme, és észrevették, hogy mezítelenek. Ezért
fügefaleveleket fűztek össze, és ágyékkötőket készítettek maguknak.
8 Amikor azonban
meghallották az ÚRisten hangját, amint szellős alkonyatkor járt-kelt a
kertben, elrejtőzött az ember és a felesége az ÚRisten elől a kert
fái között. 9 De az ÚRisten kiáltott az embernek, és ezt kérdezte: Hol vagy? 10
Az ember így felelt: Meghallottam hangodat a kertben, és megijedtem, mert
mezítelen vagyok. Ezért rejtőztem el. 11 Az Isten erre azt kérdezte: Ki
mondta meg neked, hogy mezítelen vagy? Talán arról a fáról ettél, amelyről
azt parancsoltam, hogy ne egyél? 12 Az ember így felelt: Az aszszony, akit
mellém adtál, ő adott nekem a fáról, és így ettem. 13 Akkor az ÚRisten ezt
kérdezte az asszonytól: Mit tettél? Az asszony így felelt: A kígyó szedett rá,
azért ettem.
14 Akkor ezt mondta
az ÚRisten a kígyónak: Mivel ezt tetted, átkozott légy minden állat és minden
mezei vad közt: hasadon járj, és port egyél egész életedben! 15 Ellenségeskedést
támasztok közted és az asszony közt, a te utódod és az ő utódja közt:
ő a fejedet tapossa, te meg a sarkát mardosod.
16 Az asszonynak ezt
mondta: Igen megnövelem terhességed fájdalmát, fájdalommal szülöd gyermeked,
mégis vágyakozol férjed után, ő pedig uralkodni fog rajtad. 17 Az embernek
pedig ezt mondta: Mivel hallgattál feleséged szavára, és ettél arról a fáról,
amelyről azt parancsoltam, hogy ne egyél, legyen a föld átkozott miattad,
fáradsággal élj belőle egész életedben! 18 Tövist és bogáncsot hajt neked,
és a mező növényét eszed. 19 Arcod verejtékével eszed a kenyeret, míg
visszatérsz a földbe, mert abból vétettél. Bizony por vagy, és vissza fogsz
térni aporba!
20 Az ember Évának
nevezte el a feleségét, mert ő lett az anyja minden élőnek. 21 Az
ÚRisten pedig bőrruhát készített az embernek és feleségének, és
felöltöztette őket.
22 Azután ezt mondta
az ÚRisten: Íme az ember olyanná lett, mint miközülünk egy: tudja, mi a jó, és
mi a rossz. Most azért, hogy ne nyújthassa ki kezét, és ne szakíthasson az élet
fájáról is, hogy egyék, és örökké éljen, 23 kiűzte az ÚRisten az Éden
kertjéből, hogy művelje a földet, amelyből vétetett. 24 És
miután kiűzte az embert, odaállította az Éden kertje elé a kerúbokat és a
villogó lángpallost, hogy őrizzék az élet fájához vezető utat.
1Móz 4
1 Azután Ádám a
feleségével, Évával hált, aki terhes lett, megszülte Kaint, és azt mondta: Fiút
kaptam az ÚRtól. 2 Majd újból szült: annak testvérét, Ábelt. Ábel juhpásztor
lett, Kain pedig földművelő.
3 Egy idő múlva
Kain áldozatot vitt az ÚRnak, a föld gyümölcséből. 4 Ábel is vitt az
elsőszülött bárányokból, a kövérjükből. Az ÚR rátekintett Ábelra és
áldozatára, 5 de Kainra és áldozatára nem tekintett. Emiatt Kain nagy haragra
gerjedt, és lehorgasztotta a fejét.
6 Ekkor azt kérdezte
Kaintól az ÚR: Miért gerjedtél haragra, és miért horgasztod le a fejed? 7
Hiszen ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz. Ha pedig nem jól
cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és rád vágyódik, de te
uralkodjál rajta.
8 Egyszer azt mondta
Kain a testvérének, Ábelnak: Menjünk ki a mezőre! Amikor a mezőn
voltak, rátámadt Kain a testvérére, Ábelra, és meggyilkolta.
9 Akkor az ÚR ezt
mondta Kainnak: Hol van Ábel, a testvéred? Kain ezt felelte: Nem tudom! Talán
őrzője vagyok én a testvéremnek? 10 De az ÚR így szólt: Mit tettél?
Testvéred kiontott vére kiált hozzám a földről. 11 Most azért légy
átkozott, kitaszítva arról a földről, amely megnyitotta a száját, hogy
befogadja testvéred kiontott vérét a kezedből. 12 Ha a földet műveled,
nem adja többé neked termőerejét. Bujdosó és kóborló leszel a földön.
13 Ekkor Kain azt
mondta az ÚRnak: Nagyobb a büntetésem, semhogy elhordozhatnám. 14 Íme,
elűztél ma erről a földről, el kell rejtőznöm színed
elől, bujdosó és kóborló leszek a földön, és meggyilkolhat bárki, aki rám
talál. 15 De az ÚR azt felelte neki: Nem úgy lesz! Ha valaki meggyilkolja
Kaint, hétszeresen kell bűnhődnie. Ezért jelet tett az ÚR Kainra,
hogy senki se üsse agyon, ha rátalál.
16 Ezután elment Kain
az ÚR színe elől, és letelepedett Nód földjén, Édentől keletre. 17 És
Kain a feleségével hált, aki terhes lett, és megszülte Énókot. Majd várost
épített Kain, és a fia nevéről Énóknak nevezte el. 18 Énóknak született
Írád, Írád nemzette Mehújáélt, Mehújáél nemzette Metúsáélt, és Metúsáél nemzette
Lámeket.
19 Lámek két
feleséget vett magának: az egyiknek Ádá volt a neve, a másiknak Cillá. 20 Ádá
szülte Jábált. Ő lett a sátorlakók és pásztorok ősatyja. 21
Testvérének Júbál volt a neve. Ő lett minden citerás és fuvolás
ősatyja. 22 Cillá is szült: Túbalkaint, mindenféle réz- és vasszerszám
kovácsmesterét, továbbá Túbalkain húgát, Naamát. 23 Egyszer ezt mondta Lámek a
feleségeinek: Ádá és Cillá, hallgassatok szómra! Lámek asszonyai, figyeljetek
mondásomra! Embert ölök, ha megsebez, gyermeket is, ha megüt. 24 Ha hétszeres a
bosszú Kainért, hetvenhétszeres az Lámekért!
25 Ádám újból a
feleségével hált, és az fiút szült, és Sétnek nevezte el, mert azt mondta:
Adott nekem Isten más utódot Ábel helyett, akit meggyilkolt Kain.
26 Sétnek is
született fia, akit Enósnak nevezett el. Akkor kezdték segítségül hívni az ÚR
nevét.
1Móz 5
1 Ez Ádám
nemzetségének könyve. Amikor Isten embert teremtett, Istenhez hasonlóvá
alkotta. 2 Férfivá és nővé teremtette, megáldotta, és embernek nevezte
őket teremtésük napján.
3 Ádám százharminc
éves volt, amikor fiút nemzett, magához hasonlót, a maga képmására, és
elnevezte Sétnek. 4 Sét születése után Ádám nyolcszáz évig élt, és még nemzett
fiakat és leányokat. 5 Ádám teljes életkora tehát kilencszázharminc év volt,
amikor meghalt. 6 Sét százöt éves volt, amikor Enóst nemzette. 7 Enós születése
után Sét nyolcszázhét évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat. 8 Sét
teljes életkora tehát kilencszáztizenkét év volt, amikor meghalt. 9 Enós
kilencven éves volt, amikor Kénánt nemzette. 10 Kénán születése után Enós
nyolcszáztizenöt évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat. 11 Enós teljes
életkora tehát kilencszázöt év volt, amikor meghalt. 12 Kénán hetven éves volt,
amikor Mahalalélt nemzette. 13 Mahalalél születése után Kénán nyolcszáznegyven
évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat. 14 Kénán teljes életkora tehát
kilencszáztíz év volt, amikor meghalt. 15 Mahalalél hatvanöt éves volt, amikor
Jeredet nemzette. 16 Jered születése után Mahalalél nyolcszázharminc évig élt,
és még nemzett fiakat és leányokat. 17 Mahalalél teljes életkora tehát
nyolcszázkilencvenöt év volt, amikor meghalt. 18 Jered százhatvankét éves volt,
amikor Énókot nemzette. 19 Énók születése után Jered nyolcszáz évig élt, és még
nemzett fiakat és leányokat. 20 Jered teljes életkora tehát kilencszázhatvankét
év volt, amikor meghalt. 21 Énók hatvanöt éves volt, amikor Metúselahot
nemzette. 22 Énók az Istennel járt; Metúselah születése után háromszáz évig
élt, és még nemzett fiakat és leányokat. 23 Énók teljes életkora tehát
háromszázhatvanöt év volt. 24 Énók az Istennel járt, és egyszer csak
eltűnt, mert magához vette őt Isten. 25 Metúselah száznyolcvanhét
éves volt, amikor Lámeket nemzette. 26 Lámek születése után Metúselah
hétszáznyolcvankét évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat. 27 Metúselah
teljes életkora tehát kilencszázhatvankilenc év volt, amikor meghalt.
28 Lámek
száznyolcvankét éves volt, amikor fiút nemzett. 29 Nóénak nevezte el, és ezt
mondta: Ő vigasztal meg bennünket kezünk fáradságos munkájában a
termőföldön, amelyet megátkozott az ÚR. 30 Nóé születése után Lámek
ötszázkilencvenöt évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat. 31 Lámek teljes
életkora tehát hétszázhetvenhét év volt, amikor meghalt. 32 Nóé ötszáz éves
volt, amikor fiakat nemzett: Sémet, Hámot és Jáfetet.
1Móz 6
1 Történt pedig, hogy
amikor az emberek kezdtek elszaporodni a földön, és leányaik születtek, 2
látták az istenfiak, hogy szépek az emberek leányai, ezért feleségül vették
közülük mindazokat, akiket kiszemeltek maguknak. 3 Akkor ezt mondta az ÚR: Ne
maradjon lelkem örökké az emberben, hiszen ő csak test. Legyen az életkora
százhúsz esztendő.
4 Abban az
időben, amikor az istenfiak bementek az emberek leányaihoz, és azok
gyermekeket szültek nekik - sőt még azután is - óriások éltek a földön.
Ők azok a vitézkedők, akik ősidőktől fogva hírnevesek
voltak.
5 Amikor látta az ÚR,
hogy az emberi gonoszság mennyire elhatalmasodott a földön, és hogy az ember
szívének minden szándéka és gondolata szüntelenül csak gonosz, 6 megbánta az
ÚR, hogy embert alkotott a földön, és megszomorodott szívében. 7 Azért ezt
mondta az ÚR: Eltörlöm a föld színéről az embert, akit teremtettem; az
emberrel együtt az állatokat, a csúszómászókat és az égi madarakat is, mert
megbántam, hogy alkottam őket. 8 De Nóé kegyelmet talált az ÚR előtt.
9 Nóénak ez a története: Nóé igaz ember volt, feddhetetlen a maga nemzedékében.
Az Istennel járt Nóé. 10 Nóé három fiút nemzett: Sémet, Hámot és Jáfetet. 11 A
föld pedig mind romlottabb lett az Isten előtt, és megtelt a föld
erőszakossággal. 12 És Isten látta, hogy mennyire megromlott a föld, mert
mindenki rossz útra tért a földön.
13 Ezt mondta Isten
Nóénak: Elhatároztam, hogy minden élőnek véget vetek, mert
erőszakossággal telt meg miattuk a föld. Ezért elpusztítom őket a földdel
együtt. 14 Csinálj bárkát góferfából, készíts rekeszeket a bárkában, és vond be
kívül-belül szurokkal. 15 Így készítsd el azt: a bárka hossza háromszáz könyök
legyen, szélessége ötven könyök és magassága harminc könyök. 16 Ablakot is
csinálj a bárkára, és egy könyökre hagyd azt felülről; a bárka ajtaját az
oldalára helyezd. Készíts alsó, középső és felső emeletet. 17 Mert én
özönvizet fogok hozni a földre, hogy elpusztítsak az ég alatt minden
élőlényt. Minden el fog pusztulni, ami a földön van.
18 Veled azonban
szövetségre lépek: menj be a bárkába fiaiddal, feleségeddel és fiaid
feleségeivel együtt. 19 És vigyél be a bárkába minden élőlényből,
mindenből kettőt-kettőt, hogy életben
20
A madaraknak, az állatoknak és a föld minden csúszómászójának különböző
fajtáiból, mindegyikből kettő-kettő menjen be hozzád, hogy
életben maradjon. 21 Vigyél magaddal mindenféle eledelt, ami csak
megehető; gyűjtsd be magadhoz, hogy legyen ennivalótok, neked is, meg
azoknak is. 22 Nóé meg is tett mindent, úgy járt el, ahogyan Isten
megparancsolta neki.
1Móz 7
1 Akkor ezt mondta az
ÚR Nóénak: Menj be egész házad népével a bárkába, mert csak téged látlak
igaznak ebben a nemzedékben. 2 Minden tiszta állatból hetet-hetet vigyél
magaddal, hímet és nőstényt. Azokból az állatokból, amelyek nem tiszták,
kettőt-kettőt, hímet és nőstényt. 3 Az égi madarakból is
hetet-hetet, hímet és nőstényt, hogy maradjon utódjuk az egész földön. 4
Mert hét nap múlva negyven nap és negyven éjjel tartó esőt bocsátok a
földre, és eltörlök a föld színéről minden élőt, amelyet alkottam. 5
Nóé meg is tett mindent úgy, ahogyan az ÚR megparancsolta neki. 6 Nóé hatszáz
éves volt, amikor özönvíz lett a földön.
7 Bement tehát Nóé
fiaival, feleségével és fiainak feleségeivel a bárkába az özönvíz elől. 8
A tiszta állatok közül, de a nem tiszta állatok közül is, a madarak és
mindenféle földi csúszómászók közül 9 kettő-kettő ment be Nóéhoz a
bárkába: hím és nőstény, ahogyan megparancsolta Isten Nóénak. 10 A hetedik
napon özönvíz lett a földön.
11 Nóé életének
hatszázadik évében, a második hónap tizenhetedikén, fölfakadt ezen a napon a
nagy mélység minden forrása, és megnyíltak az ég csatornái. 12 Negyven nap és
negyven éjjel esett az eső a földre. 13 Még azon a napon bement Nóé és Nóé
fiai, Sém, Hám és Jáfet, Nóé felesége és fiainak három felesége a bárkába, 14
és velük együtt mindenfajta élőlény, mindenféle állat és mindenféle
csúszómászó, amely csak csúszik-mászik a földön, mindenfajta repdeső
állat, madarak és szárnyasok. 15 Kettő-kettő ment be Nóéhoz a bárkába
mindenféle élőlényből. 16 Hím és nőstény ment be minden élőből;
bementek, ahogyan Isten parancsolta. Az ÚR pedig bezárta Nóé után az ajtót.
17 Amikor már negyven
napja tartott az özönvíz a földön, annyira megnövekedett a víz, hogy elbírta a
bárkát, és az fölemelkedett a földről. 18 A víz egyre áradt és növekedett
a földön, úgyhogy a bárka a víz színén úszott. 19 A víz egyre erősebben
áradt a földön, és elborította a legmagasabb hegyeket is az ég alatt. 20
Sőt tizenöt könyöknyit áradt a víz azután, hogy elborította a hegyeket. 21
Elpusztult minden test, amely a földön mozgott: madár, állat és vad, a földön
nyüzsgő minden féreg és minden ember. 22 Minden meghalt, aminek az orrában
élet lehelete volt, ami a szárazföldön élt. 23 Eltörölt Isten minden élőt,
amely a föld színén volt, embert és állatot, csúszómászót és égi madarat.
Mindent eltörölt a földről, csak Nóé maradt meg és azok, akik vele voltak
a bárkában. 24 A víz százötven napig áradt a földön.
1Móz 8
1 Isten azonban nem
feledkezett meg Nóéról, sem azokról az élőlényekről, azokról az
állatokról, amelyek vele voltak a bárkában. Szelet bocsátott Isten a földre, és
a víz apadni kezdett. 2 Bezárultak a mélység forrásai és az ég csatornái;
megszűnt esni az eső az égből. 3 Azután a víz egyre jobban
visszahúzódott a földről, és százötven nap múlva leapadt a víz. 4 A bárka
pedig a hetedik hónap tizenhetedik napján megfeneklett az Ararát-hegységben. 5
A víz állandóan fogyott a tizedik hónapig. A tizedik hónap első napján
láthatókká váltak a hegyek csúcsai.
6 Negyven nap múlva
kinyitotta Nóé a bárka ablakát, amelyet csinált, 7 és kiengedett egy hollót. Az
újra meg újra kirepült, meg visszatért, amíg föl nem száradt a víz a
földről. 8 Kiengedett egy galambot is, hogy lássa: vajon leapadt-e a víz a
föld színéről. 9 De a galamb nem talált helyet a lábának, hogy
leszállhasson, ezért visszatért hozzá a bárkába, mert víz borította az egész
föld színét. Ő pedig kinyújtotta a kezét, megfogta és bevette magához a
bárkába. 10 Várakozott még újabb hét napig, és ismét kiengedte a galambot a
bárkából. 11 Estére megjött hozzá a galamb, és ekkor már egy leszakított olajfalevél
volt a csőrében. Ebből tudta meg Nóé, hogy a víz leapadt a
földről. 12 Várakozott még újabb hét napig, és kiengedte a galambot, de az
már nem tért vissza hozzá. 13 A hatszázegyedik esztendőben, az első
hónap első napjára fölszikkadt a víz a földről. Ekkor Nóé
eltávolította a bárka födelét, és látta, hogy már megszikkadt a föld színe. 14
A második hónap huszonhetedik napjára megszáradt a föld. a 15 Ekkor így szólt
Isten Nóéhoz: 16 Jöjj ki a bárkából feleségeddel, fiaiddal és fiaid feleségeivel
együtt! 17 Mindenféle élőlényt, amely csak veled van: madarat, állatot és
minden földi csúszómászót hozz ki magaddal, hadd nyüzsögjenek a földön,
szaporodjanak és sokasodjanak a földön! 18 Kijött tehát Nóé fiaival,
feleségével és fiainak feleségeivel együtt. 19 Minden élőlény, minden
csúszómászó, minden madár, minden, ami mozog a földön, csoportonként kijött a
bárkából. 20 Azután oltárt épített Nóé az ÚRnak, és vett minden tiszta állatból
és minden tiszta madárból, és égőáldozatokat mutatott be az oltáron.
21 Amikor az ÚR
megérezte a kedves illatot, ezt mondta magában az ÚR: Nem átkozom meg többé a
földet az ember miatt, bár gonosz az ember szívének szándéka ifjúságától fogva,
és nem irtok ki többé minden élőt, ahogyan most cselekedtem. 22 Amíg csak
föld lesz, nem szűnik meg a vetés és az aratás, a hideg és a meleg, a nyár
és a tél, a nappal és az éjszaka.
1Móz 9
1 Isten megáldotta
Nóét és fiait, és ezt mondta nekik: Szaporodjatok, sokasodjatok, és töltsétek
be a földet! 2 Féljen és rettegjen tőletek minden földi állat és minden
égi madár, kezetekbe adom őket minden földi csúszómászóval és a tenger
minden halával együtt. 3 Minden, ami mozog, ami csak él, legyen a ti
eledeletek. Nektek adom mindezt éppúgy, mint a zöld növényt. 4 De húst az
éltető vérrel együtt ne egyetek! 5 A benneteket éltető vért pedig
számon kérem. Minden élőlénytől számon kérem azt, az embertől
is. Számon kérem az ember életét: egyik embertől a másikét. 6 Aki ember
vérét ontja, annak vérét ember ontja. Mert Isten a maga képmására alkotta az embert.
7 Ti azért szaporodjatok, sokasodjatok, népesítsétek be a földet, sokasodjatok
rajta!
8 Isten azt mondta
Nóénak és fiainak: 9 Íme, szövetségre lépek veletek és utódaitokkal, 10 meg
minden élőlénnyel, amely veletek van: madárral, állattal és minden földi
élőlénnyel; mindennel, ami a bárkából kijött, minden földi
élőlénnyel. 11 Szövetségre lépek veletek, és semmi sem pusztul el többé
özönvíz miatt, mert nem lesz többé özönvíz a föld elpusztítására. 12 Majd azt
mondta Isten: Ez a jele a szövetségnek, amit
én szerzek veletek és minden élőlénnyel, amely veletek van, minden
nemzedékkel, örökre: 13 szivárványívemet helyezem a felhőkre, az lesz a
jele a szövetségnek, melyet én a világgal kötök. 14 Amikor felhőt borítok
a földre, és feltűnik az ív a felhőn, 15 akkor visszaemlékezem a
szövetségre, amelyet kötöttem veletek és minden élőlénnyel, amely testben
él, és nem lesz többé a víz özönvízzé minden test pusztulására. 16 Ha ott lesz
az ív a felhőn, látni fogom és visszaemlékezem az örök szövetségre,amelyet
Isten kötött minden élőlénnyel, amely testben él a földön
17 Akkor ezt mondta
Isten Nóénak: Ez annak a szövetségnek a jele, amelyet minden földi élővel
kötöttem.
18 Ezek voltak Nóé
fiai, akik kijöttek a bárkából: Sém, Hám és Jáfet. Hám Kánaán ősatyja. 19
Ezek hárman Nóé fiai, és ezek népesítették be az egész földet.
20 Nóé elkezdte a
földet művelni, és szőlőt ültetett. 21 Egyszer bort ivott,
megrészegedett, és mezítelenre vetkőzött a sátrában. 22 Hám, Kánaán
ősatyja, meglátta apja szemérmét, és elmondta kintlevő két
testvérének. 23 Akkor Sém és Jáfet fogták a ruháját, a vállukra terítették, s
háttal bemenve, betakarták apjuk szemérmét, de elfordították arcukat, és így
nem látták apjuk szemérmét. 24 Amikor Nóé kijózanodott mámorából, és megtudta,
hogy mit tett vele a kisebbik fia, 25 ezt mondta: Átkozott Kánaán! Szolgák
szolgája lesz testvérei közt! 26 Ezután ezt mondta: Áldott az ÚR, Sémnek
Istene! Legyen Kánaán a szolgája! 27 Terjessze ki Isten Jáfetet, lakjék Sém
sátraiban, legyen Kánaán a szolgája!
28 Az özönvíz után
Nóé még háromszázötven évig élt. 29 Nóé teljes életkora kilencszázötven év
volt, amikor meghalt.
1Móz 10
1 Ezek Nóé fiainak,
Sémnek, Hámnak és Jáfetnek a leszármazottai, mert fiaik születtek az özönvíz
után.
2 Jáfet fiai: Gómer,
Mágóg, Mádaj, Jáván, Túbal, Mesek és Tírász. 3 Gómer fiai: Askenáz, Rífat és
Tógarmá. 4 Jáván fiai: Elísá, Tarsís, Kittím és Dódáním. 5 Ezektől ágaztak
szét országaikba a szigetlakó népek, mindegyik a maga nyelve szerint,
nemzetségekre és népekre tagolódva.
6 Hám fiai: Kús,
Micraim, Pút és Kánaán. 7 Kús fiai: Szebá, Havilá, Szabtá, Ramá és Szabteká.
Ramá fiai: Sebá és Dedán.
8 Kús nemzette
Nimródot. Ez kezdett hatalmaskodni a földön. 9 Hatalmas vadász volt ő az
ÚR előtt. Ezért mondják: Hatalmas vadász az ÚR előtt, mint Nimród. 10
Országa először Bábelben, Erekben, Akkádban és Kalnéban, Sineár földjén
volt. 11 Arról a földről ment Assúrba, és építette Ninivét, Rehóbót-Írt,
Kelahot 12 és Reszent, ezt a nagy várost Ninive és Kelah között.
13 Micraim nemzette a
lúdiakat, anámiakat, lehábiakat és naftúhiakat, 14 a patrósziakat, kaszlúhiakat
és a kaftóriakat. Innen származtak a filiszteusok.
15 Kánaán nemzette
elsőszülöttét, Szidónt, azután Hétet, 16 meg a jebúsziakat, emóriakat,
girgásiakat, 17 a hivvieket, arkiakat és színieket, 18 az arvádiakat,
cemáriakat és hamátiakat. Azután elszéledtek a kánaániak nemzetségei, 19
úgyhogy a kánaániak területe Szidóntól Gerár irányában Gázáig, Sodoma, Gomora,
Admá és Cebóim irányában Lesáig terjedt. 20 Ezek Hám fiai nemzetségük és
nyelvük szerint, országokra és népekre tagolódva.
21 Születtek
gyermekei Sémnek is, aki Héber összes fiainak ősatyja, Jáfetnek pedig
testvérbátyja volt. 22 Sém fiai: Élám, Assúr, Arpaksad, Lúd és Arám. 23 Arám
fiai: Úc, Húl, Geter és Mas. 24 Arpaksad nemzette Selahot, és Selah nemzette
Hébert. 25 Hébernek is született két fia: az egyiknek Peleg volt a neve, mivel
az ő idejében váltak szét a föld népei. Testvérének Joktán volt a neve. 26
Joktán nemzette Almódádot, Selefet, Hacarmávetet és Jerahot, 27 Hadórámot, Úzált
és Diklát, 28 Óbált, Abímáélt és Sebát, 29 Ófirt, Havílát és Jóbábot. Ezek mind
Joktán fiai. 30 Lakóhelyük Mésától Szefár irányában a keleti hegyekig terjedt.
31 Ezek Sém fiai nemzetségük és nyelvük szerint, országaik és népeik szerint.
32 Ezek Nóé fiainak a
nemzetségei, származásuk szerint népekre tagolódva. Ezektől ágaztak szét a
népek a földön az özönvíz után.
1Móz 11
1 Az egész földnek
egy nyelve és egyféle beszéde volt. 2 Amikor útnak indultak keletről,
Sineár földjén egy völgyre találtak, és ott letelepedtek. 3 Azt mondták
egymásnak: Gyertek, vessünk téglát, és égessük ki jól! És a tégla lett az
építőkövük, a földi szurok pedig a habarcsuk. 4 Azután ezt mondták:
Gyertek, építsünk magunknak várost és tornyot, amelynek teteje az égig érjen;
és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész föld színén. 5 Az
ÚR pedig leszállt, hogy lássa azt a várost és tornyot, amelyet az emberek
építettek.
6 Akkor ezt mondta az
ÚR: Most még egy nép ez, és mindnyájuknak egy a nyelve. De ez csak a kezdete
annak, amit tenni akarnak. És most semmi sem gátolja őket, hogy
véghezvigyék mindazt, amit elterveznek. 7 Menjünk csak le és zavarjuk ott össze
a nyelvüket, hogy ne értsék egymás nyelvét! 8 Így szélesztette szét őket
onnan az ÚR az egész föld színére, és abbahagyták a város építését. 9 Ezért
nevezték azt Bábelnek, mert ott zavarta össze az ÚR az egész föld nyelvét, és
onnan szélesztette szét őket az ÚR az egész föld színére.
10 Ez Sém nemzetsége:
Sém százéves volt, amikor Arpaksadot nemzette, két évvel az özönvíz után. 11
Arpaksad születése után Sém ötszáz évig élt, és még nemzett fiakat és
leányokat.
12 Arpaksad harmincöt
éves volt, amikor Selahot nemzette. 13 Selah születése után Arpaksad
négyszázhárom évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat. 14 Selah
harmincéves volt, amikor Hébert nemzette. 15 Héber születése után Selah
négyszázhárom évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat. 16 Héber
harmincnégy éves volt, amikor Peleget nemzette. 17 Peleg születése után Héber
négyszázharminc évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat. 18 Peleg
harmincéves volt, amikor Reút nemzette. 19 Reú születése után Peleg
kétszázkilenc évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat. 20 Reú harminckét
éves volt, amikor Szerúgot nemzette. 21 Szerúg születése után Reú kétszázhét
évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat. 22 Szerúg harmincéves volt,
amikor Náhórt nemzette. 23 Náhór születése után Szerúg kétszáz évig élt, és még
nemzett fiakat és leányokat. 24 Náhór huszonkilenc éves volt, amikor Tárét
nemzette. 25 Táré születése után Náhór száztizenkilenc évig élt, és még nemzett
fiakat és leányokat.
26 Amikor Táré
hetvenéves volt Abrámot, Náhórt és Háránt nemzette. 27 Ez Táré nemzetsége: Táré
nemzette Abrámot, Náhórt és Háránt. Hárán nemzette Lótot. 28 Hárán meghalt még
apja életében a szülőföldjén, Úr-Kaszdimban. 29 Abrám és Náhór feleséget
vettek maguknak: Abrám feleségének Száraj volt a neve, Náhór feleségének pedig
Milká volt a neve: Ő Háránnak, Milká apjának és Jiszká apjának volt a
leánya. 30 Száraj azonban meddő volt, nem volt gyermeke. 31 Táré fogta
fiát, Abrámot, és Lótot, fiának, Háránnak a fiát, és menyét, Szárajt, fiának,
Abrámnak a feleségét, és elindult velük Úr-Kaszdimból, hogy Kánaán földjére
menjen. Eljutottak Háránig, és ott letelepedtek. 32 Táré kétszázöt éves volt,
amikor meghalt Háránban.
1Móz 12
1 Az ÚR ezt mondta
Abrámnak: Menj el földedről, rokonságod közül és atyád házából arra a
földre, amelyet mutatok neked! 2 Nagy néppé teszlek, és megáldalak, naggyá
teszem nevedet, és áldás leszel. 3 Megáldom a téged áldókat, s megátkozom a
téged gyalázókat. Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége.
4 Abrám elment,
ahogyan azt az ÚR mondta neki, és Lót is vele ment. Abrám hetvenöt éves volt,
amikor kijött Háránból. 5 Fogta Abrám Szárajt, a feleségét, és Lótot, a
testvére fiát, meg minden szerzeményüket, amit csak szereztek, mindenkit,
akikre Háránban tettek szert, és elindultak, hogy Kánaán földjére menjenek. El
is érkeztek Kánaán földjére. 6 Majd átvonult Abrám az országon egészen a sikemi
szenthelyig, Móré tölgyeséig. Akkor még kánaániak voltak ezen a földön.
7 Az ÚR megjelent
Abrámnak, és ezt mondta: A te utódaidnak fogom adni ezt a földet! Ő pedig
oltárt épített ott az ÚRnak, aki megjelent neki. 8 Onnan továbbvonult a
Bételtől keletre eső hegyvidékre, és felütötte sátrát. Bétel esett
nyugatra, Aj pedig keletre. Oltárt épített ott is az ÚRnak, és segítségül hívta
az ÚR nevét. 9 Azután útnak indult Abrám, és továbbvonult a Délvidék felé.
10 Egyszer éhínség
támadt azon a földön. Ekkor lement Abrám Egyiptomba, hogy ott tartózkodjék,
mert súlyos éhínség volt azon a földön. 11 Amikor már közel járt Egyiptomhoz,
ezt mondta feleségének, Szárajnak: Nézd csak! Tudom, hogy szép arcú asszony
vagy. 12 Ha meglátnak az egyiptomiak, azt mondják majd: Ez a felesége! És engem
megölnek, téged pedig életben hagynak. 13 Mondd, hogy a húgom vagy, hogy jó
sorom legyen a te réveden, és életben maradjak általad.
14 Így is történt.
Amikor Abrám Egyiptomba érkezett, az egyiptomiak látták, hogy nagyon szép az
asszony. 15 A fáraó főemberei is meglátták őt, dicsérték a fáraónak,
és elvitték az asszonyt a fáraó házába. 16 Abrámnak pedig jó sora lett az
asszony révén: lettek neki juhai, marhái és szamarai, szolgái és szolgálói,
nőstény szamarai és tevéi. 17 De nagy csapásokkal sújtotta az ÚR a fáraót
és házát Abrám felesége, Száraj miatt. 18 Hívatta azért a fáraó Abrámot, és ezt
mondta: Mit tettél velem? Miért nem mondtad meg nekem, hogy a feleséged? 19
Miért mondtad, hogy a húgod? Csak ezért vettem feleségül. Most aztán itt a feleséged,
fogd, és menj! 20 Embereket is rendelt mellé a fáraó, és azok kivezették
őt, feleségét és mindenét, amije csak volt.
1Móz 13
1 Abrám feljött
Egyiptomból a feleségével és mindenével együtt, amije volt. Lót is vele jött a
Délvidékre. 2 Abrámnak igen tekintélyes vagyona volt: jószága, ezüstje és
aranya. 3 A Délvidékről továbbvonult előző szállásai mentén
egészen Bételig, addig a helyig, ahol korábban is sátorozott Bétel és Aj
között, 4 annak az oltárnak a helyéig, amelyet ott először készített. Ott
is segítségül hívta Abrám az ÚR nevét.
5 De Lótnak is, aki
Abrámmal ment, voltak juhai, marhái és sátrai, 6 és az a föld nem bírta
eltartani őket, hogy együtt lakjanak. Mivel sok jószáguk volt, nem
lakhattak együtt. 7 Össze is vesztek Abrám jószágának a pásztorai Lót
jószágának a pásztoraival. Akkor még a kánaániak és a perizziek is ott laktak
azon a földön. 8 Azért Abrám ezt mondta Lótnak: Ne legyen viszály köztem és
közted, az én pásztoraim és a te pásztoraid között, hiszen rokonok vagyunk! 9
Hát nincs előtted az egész ország? Válj el tőlem! Ha te balra
tartasz, én jobbra megyek, ha te jobbra mégy, én balra térek.
10 Ekkor Lót
körülnézett, és látta, hogy a Jordán egész környéke bővizű föld. Mert
mielőtt elpusztította az ÚR Sodomát és Gomorát, egészen Cóarig olyan volt
az, mint az ÚR kertje, mint Egyiptom földje. 11 Lót tehát a Jordán egész
környékét választotta magának, és elindult Lót kelet felé. Így váltak el
egymástól. 12 Abrám Kánaán földjén lakott, Lót pedig a Jordán környékén
levő városokban telepedett le, és egészen Sodomáig sátorozott. 13 A
sodomai férfiak pedig igen romlottak és vétkesek voltak az ÚR előtt.
14 Az ÚR ezt mondta
Abrámnak azután, hogy Lót elvált tőle: Emeld föl tekintetedet, és nézz
szét arról a helyről, ahol vagy, északra, délre, keletre és nyugatra. 15
Azt az egész földet, amelyet látsz, neked és a te utódaidnak adom örökre. 16
Hasonlóvá teszem utódaidat a föld porához: aki meg tudja számolni a föld porát,
az tudja megszámolni a te utódaidat is. 17 Indulj, járd be ezt a földet széltében-hosszában,
mert neked adom. 18 Így vonult tovább Abrám a sátraival, és letelepedett Mamré
tölgyesében, amely Hebrónban van. Ott is épített oltárt az ÚRnak.
1Móz 14
1 Történt pedig
Amráfelnak, Sineár királyának, Arjóknak, Ellászár királyának, Kedorláómernak,
Élám királyának és Tidálnak, Góim királyának az idejében, 2 hogy ezek háborút
indítottak Bera, Sodoma királya, Birsa, Gomora királya, Sináb, Admá királya,
Seméber, Cebóim királya és Bela, azaz Cóar királya ellen. 3 Mindezek a
Sziddím-völgyben egyesültek, ahol most a Sós-tenger van. 4 Tizenkét évig
szolgálták Kedorláómert, de a tizenharmadik esztendőben fellázadtak. 5
Ezért a tizennegyedik esztendőben eljött Kedorláómer a vele tartó
királyokkal, és megverték a refáiakat Asterót-Karnaimban, a zúziakat Hámban, az
émieket Sávé-Kirjátaimban 6 és a hóriakat a maguk hegyén, a Széíren, egészen
Él-Páránig, amely a puszta mellett van. 7 Azután megfordultak, és Én-Mispátba,
azaz Kádésba mentek, leverték az amálékiak egész mezejét és az emóriakat is,
akik Hacecón-Támárban laktak. 8 Kivonult tehát Sodoma királya, Gomora királya,
Admá királya, Cebóim királya és Bela, azaz Cóar királya is, és a
Sziddím-völgyben csatarendbe álltak 9 Kedorláómerral, Élám királyával,
Tidállal, Góim királyával, Amráfellal, Sineár királyával és Arjókkal, Ellászár
királyával szemben: négy király öt ellen. 10 A Sziddím-völgy tele volt
szurokforrásokkal. Amikor Sodoma és Gomora királyai megfutamodtak, beleestek
azokba, a megmaradtak pedig a hegységbe futottak. 11 Elvitték Sodoma és Gomora
minden jószágát és minden eleségét, azután elvonultak. 12 Elvitték Lótot is,
Abrám testvérének a fiát, jószágával együtt, és elvonultak. Ő akkor
Sodomában lakott.
13 De jött egy
menekült, és hírt hozott a héber Abrámnak, aki akkor az emóri Mamrénak, Eskól
és Ánér testvérének a tölgyesében lakott. Ők meg Abrám szövetségesei
voltak. 14 Amint meghallotta Abrám, hogy unokaöccse fogságba esett,
fölfegyverezte háromszáztizennyolc legényét, akik a házánál születtek, és Dánig
üldözte őket. 15 Éjszaka azután csapatokra oszoltak, szolgáival együtt
rájuk támadt, megverte, és üldözte őket egészen Hóbáig, amely
Damaszkusztól északra van. 16 Visszahozott minden jószágot. Visszahozta
unokaöccsét, Lótot is jószágával együtt, meg az asszonyokat és a népet is.
17 Miután így megverte
Kedorláómert és a vele tartó királyokat, visszatért. Sodoma királya pedig
kivonult eléje a Sávé-völgybe, azaz a Király-völgybe.
18 Melkisédek, Sálem
királya kenyeret és bort vitt ki eléje. Ő a Felséges Isten papja volt, 19
megáldotta őt, és ezt mondta: Áldott vagy Abrám a Felséges Isten
előtt, aki a mennyet és a földet alkotta! 20 És áldott a Felséges Isten,
mert kezedbe adta ellenségeidet! Abrám pedig tizedet adott neki mindenből.
21 Sodoma királya ezt
mondta Abrámnak: Add nekem az embereket, a jószágot pedig tartsd meg magadnak!
22 De Abrám így válaszolt Sodoma királyának: Fölemelt kézzel esküszöm az ÚRra,
a Felséges Istenre, a menny és a föld alkotójára, 23 hogy egy szál fonalat vagy
egy saruszíjat sem veszek el mindabból, ami a tied, hogy ne mondhasd: Én tettem
gazdaggá Abrámot. 24 Rólam ne legyen szó, csak arról, amit megettek a legények,
meg azoknak a férfiaknak a részéről, akik velem tartottak: Anér, Eskól és
Mamré kapják meg a részüket.
1Móz 15
1 Ezek után az
események után így szólt az ÚR Abrámhoz látomásban: Ne félj Abrám! Én vagyok a
pajzsod: jutalmad igen bőséges.
2 De Abrám ezt
mondta: Ó, Uram, URam! Mit adhatsz nekem, hiszen gyermektelen vagyok, és
házamat a damaszkuszi Eliézer örökli. 3 Nem adtál nekem utódot - mondta Abrám -
ezért a házamnál született szolga lesz az örökösöm. 4 Ekkor így szólt hozzá az
ÚR: Nem ő lesz az örökösöd, hanem az lesz az örökösöd, aki tőled fog
származni.
5 Azután kivezette az
ÚR, és azt mondta: Tekints föl az égre, és számold meg a csillagokat, ha meg
tudod számolni! Azt mondta neki: Ennyi utódod lesz! 6 Abrám hitt az ÚRnak, aki
ezért igaznak fogadta el őt.
7 Azután ezt mondta
neki: Én az ÚR vagyok, aki kihoztalak Úr-Kaszdimból, és neked adom ezt a földet
örökségül. 8 Abrám ezt mondta: Ó, Uram, URam! Miből tudom meg, hogy én
öröklöm azt? 9 Ezt mondta neki: Hozz nekem egy hároméves üszőt, egy
hároméves kecskét és egy hároméves kost, egy gerlicét és egy galambot. 10
Elhozta neki mindezeket, azután kettéhasította őket, és mindegyiknek az
egyik felét a másik felével szemben helyezte el; de a madarakat nem hasította
ketté. 11 Ekkor ragadozó madarak szálltak a húsdarabokra, de Abrám elhessegette
őket. 12 Naplementekor az történt, hogy mély álomba merült Abrám, és
rémítő nagy sötétség borult rá. 13 Ekkor az ÚR azt mondta Abrámnak: Tudd
meg, hogy a te utódaid jövevények lesznek egy olyan országban, amely nem az
övék: rabszolgákká teszik, és nyomorgatják őket négyszáz évig. 14 De
ítéletet tartok azon a népen is, amelyet szolgálnak, és azután nagy vagyonnal
jönnek ki. 15 Te pedig békességgel térsz őseidhez, és késő
vénségedben temetnek el. 16 Csak a negyedik nemzedék tér vissza ide, mert az
emóriak gonoszsága még nem telt be.
17 Amikor lement a
nap, és koromsötét lett, hirtelen füstölgő kemence és tüzes fáklya ment át
ezek között a húsdarabok között. 18 Ezen a napon kötött az ÚR szövetséget
Abrámmal, és azt mondta: A te utódaidnak adom ezt a földet Egyiptom folyójától
a nagy folyamig, az Eufrátesz folyamig, 19 a kénieket, kenizzieket és
kadmóniakat, 20 a hettitákat, perizzieket és refáiakat, 21 az emóriakat és
kánaániakat, a girgásiakat és jebúsziakat.
1Móz 16
1 Száraj, Abrám
felesége nem szült neki. De volt Szárajnak egy egyiptomi szolgálója, akinek
Hágár volt a neve. 2 Száraj ezt mondta Abrámnak: Íme, az ÚR nem engedett szülnöm,
menj be a szolgálómhoz, talán az ő révén lesz fiam. És hallgatott Abrám
Száraj szavára. 3 Akkor Száraj, Abrám felesége, fogta szolgálóját, az egyiptomi
Hágárt, és férjének, Abrámnak adta, hogy legyen az asszonya; tíz
esztendővel azután, hogy Abrám megtelepedett Kánaán földjén.
4 És ő bement
Hágárhoz, az pedig teherbe esett. Amikor látta, hogy terhes, úrnőjének nem
volt többé becsülete előtte. 5 Ezért Száraj ezt mondta Abrámnak: Miattad
ért engem sérelem! Magam adtam öledbe a szolgálómat, de látja, hogy teherbe
esett, és nincs előtte becsületem. Ítéljen ügyünkben az ÚR! 6 Abrám így
felelt Szárajnak: Hiszen kezedben van a szolgálód, csinálj vele, amit jónak
látsz! Ettől fogva olyan rosszul bánt vele Száraj, hogy az elfutott
tőle.
7 Az ÚR angyala
rátalált egy forrásnál a pusztában, annál a forrásnál, amely a Súrba
vezető út mentén van, 8 és ezt mondta: Hágár, Száraj szolgálója! Honnan
jössz, és hová mégy? Ő így felelt: Úrnőm elől, Száraj elől
futok. 9 Azt mondta neki az ÚR angyala: Térj vissza úrnődhöz, és alázkodj
meg előtte! 10 Ezt is mondta neki az ÚR angyala: Nagyon megsokasítom a te
utódaidat, annyira, hogy meg sem lehet őket számolni. 11 Majd ezt mondta
neki az ÚR angyala: Ím, teherbe estél, és fiút fogsz szülni. Nevezd Izmaelnek,
mert hallott az ÚR nyomorúságodról. 12 Szilaj ember lesz ez! Kezet emel
mindenkire, de rá is mindenki, kárt tesz testvéreinek, ahol csak tanyázik.
13 Azután így nevezte
az URat, aki szólt hozzá: Te vagy a látás Istene. Mert ezt mondta: Én is
láthattam itt, aki engem látott. 14 Ezért nevezik azt a kutat Lahajrói-kútnak.
Ott van most is Kádés és Bered között. 15 Ezután fiút szült Hágár Abrámnak.
Abrám Izmaelnek nevezte a fiát, akit Hágár szült. 16 Abrám nyolcvanhat
esztendős volt, amikor Hágár Izmaelt szülte Abrámnak.
1Móz 17
1 Amikor Abrám
kilencvenkilenc éves volt, megjelent Abrámnak az ÚR, és ezt mondta neki: Én
vagyok a mindenható Isten. Járj énelőttem, és légy feddhetetlen! 2
Megajándékozlak szövetségemmel, és nagyon megszaporítom utódaidat.
3 Ekkor Abrám arcra
borult, Isten pedig így szólt hozzá: 4 Ez lesz az én szövetségem veled: Sok nép
atyja leszel! 5 Nem neveznek többé Abrámnak, hanem Ábrahám lesz a neved, mert
sok nép atyjává teszlek. 6 Nagyon megszaporítom utódaidat, népeket támasztok
belőled, királyok származnak tőled. 7 Szövetségre lépek veled,
sőt utódaiddal is, örök szövetségre minden nemzedékükkel. Mert Istened
leszek, és utódaidnak is. 8 Neked adom és utódaidnak a földet, hol jövevény
vagy, Kánaán egész földjét birtokul örökre, és Istenük leszek.
9 Majd ezt mondta Isten
Ábrahámnak: Te pedig tartsd meg szövetségemet, meg utódaid is nemzedékről
nemzedékre! 10 Így tartsátok meg szövetségemet, amelyet veletek és utódaitokkal
kötök: metéljenek körül nálatok minden férfit! 11 Metéljétek körül
szeméremtestetek bőrét, ez lesz a veletek kötött szövetségem jele. 12
Nyolcnapos korában körül kell metélni nálatok minden fiúgyermeket
nemzedékről nemzedékre, akár a házban született, akár pénzen vásárolták
valami idegentől, aki nem a te utódaid közül való. 13 Körül kell metélni
azt is, aki a házban született, azt is, akit pénzen vásároltak. Ott lesz az én
szövetségem a testeteken örök szövetségként. 14 A körülmetéletlen férfi, akinek
nem metélték körül szeméremteste bőrét, az irtassék ki népe közül, mert
elutasította szövetségemet.
15 Azután ezt mondta
Isten Ábrahámnak: Szárajt, a feleségedet ne nevezd többé Szárajnak, hanem Sára
legyen a neve! 16 Mert megáldom őt, sőt fiút adok tőle neked;
megáldom őt, és népek támadnak belőle, népek királyai származnak tőle.
17 Ábrahám arcra borult, de nevetett, és azt mondta magában: Százesztendős
embernek lehet-e gyermeke? Vagy Sára kilencven éves létére szülhet-e? 18 És ezt
mondta Ábrahám az Istennek: Bárcsak Izmael életét oltalmaznád!
19 De Isten ezt
mondta: Nem! Sára, a feleséged szül neked fiút, akit Izsáknak fogsz nevezni.
Szövetségre lépek vele is, örök szövetségre, meg utódaival is. 20 Izmael
dolgában is meghallgatlak: megáldom őt, és nagyon megszaporítom és
megsokasítom utódait. Tizenkét fejedelmet fog nemzeni, és nagy néppé teszem. 21
De szövetségre csak Izsákkal lépek, akit Sára egy esztendő múlva szül
neked. 22 Amikor Isten befejezte beszédét, eltávozott Ábrahámtól.
23 Ezután fogta
Ábrahám a fiát, Izmaelt, meg a házában született, vagy pénzen vásárolt összes
szolgáját, Ábrahám házanépéből az összes férfit, és körülmetélte
szeméremtestük bőrét még azon a napon, ahogyan meghagyta neki Isten. 24
Ábrahám kilencvenkilenc esztendős volt, amikor szeméremteste bőrét
körülmetélték. 25 Fia, Izmael tizenhárom esztendős volt, amikor
szeméremteste bőrét körülmetélték. 26 Ugyanazon a napon metélték körül
Ábrahámot, a fiát, Izmaelt 27 és házanépéből az összes férfit. Mind a
házban született, mind az idegentől pénzen vásárolt szolgákat
körülmetélték vele együtt.
1Móz 18
1 Azután megjelent
neki az ÚR Mamré tölgyesében, amikor a nappali hőség elől a sátor
bejáratába húzódott. 2 Fölemelte tekintetét, és látta, hogy három férfi áll
előtte. Amint meglátta őket, eléjük futott a sátor bejáratától,
földre borult, 3 és így szólt: Uram, ha megnyertem jóindulatodat, kérlek, ne
kerüld el szolgádat! 4 Mindjárt hozatok egy kis vizet, mossátok meg a
lábatokat, és dőljetek le a fa al
5 Én meg
hozok egy falat kenyeret, hogy felüdüljetek, és úgy menjetek tovább, ha
szolgátok mellett mentek el! Ők azt felelték: Tedd azt, amit mondtál! 6
Ábrahám besietett Sárához a sátorba, és azt mondta: Siess, dagassz meg három
mérték finomlisztet, és süss lángost! 7 Kiszaladt Ábrahám a csordához is,
fogott egy szép szopós borjút, és odaadta a legényének, az pedig gyorsan
elkészítette. 8 Azután vett vajat, tejet, meg vette a borjút, amelyet
elkészíttetett, és eléjük tette. Ő maga pedig ott állt mellettük a fa
alatt, amíg ettek.
9 Azután ezt
kérdezték tőle: Hol van Sára, a feleséged? Ő így felelt: Itt a
sátorban. 10 Egyikük azt mondta: Egy esztendő múlva visszatérek hozzád, és
akkor már a feleségednek, Sárának fia lesz! Sára meg ott hallgatódzott a háta
mögött a sátor bejáratánál. 11 Ábrahám és Sára élemedett korú öregek voltak, és
Sáránál már megszűnt a női életfolyamat. 12 Sára nevetett magában, és
azt gondolta: Miután megvénültem, lehet-e gyönyörűségem? Meg az uram is
öreg!
13 De az ÚR
megkérdezte Ábrahámot: Miért nevetett Sára, és miért mondta: Ugyan, hogy
szülhetnék öreg létemre? 14 Van-e valami lehetetlen az ÚR számára? Egy
esztendő múlva visszatérek hozzád, és fia lesz Sárának. 15 Sára azonban
tagadott, mert félt. Azt mondta, hogy nem nevetett. Az ÚR azonban így szólt: De
bizony nevettél!
16 Amikor a férfiak
elindultak, és Sodoma felé tartottak, Ábrahám is velük ment, hogy elkísérje
őket. 17 Az ÚR ezt mondta: Eltitkoljam-e Ábrahám elől, amit tenni
akarok? 18 Hiszen Ábrahámtól nagy és hatalmas nép fog származni, és általa nyer
áldást a föld minden népe. 19 Mert őt választottam ki arra, hogy
megparancsolja fiainak és háza népének is, hogy őrizzék meg az ÚR útját,
cselekedjenek az igazságnak és jognak megfelelően, hogy az ÚR is beteljesítse,
amit megígért Ábrahámnak.
20 Azért ezt mondta
az ÚR: Mivel már igen sok a jajkiáltás Sodoma és Gomora miatt, és vétkük igen
súlyossá vált, 21 lemegyek, hogy megnézzem: vajon csakugyan a hozzám fölhatolt
jajkiáltás szerint cselekedtek-e, vagy sem. Tudni akarom.
22 Amikor a férfiak
megfordultak, és elindultak Sodoma felé, Ábrahám még ott állt az ÚR előtt.
23 Hozzálépett Ábrahám, és ezt kérdezte: Vajon elpusztítod-e az igazat is a
bűnössel együtt? 24 Hátha van ötven igaz ember abban a városban? Akkor is
elpusztítod, és nem bocsátasz meg annak a helynek azért az ötven igazért, akik
ott laknak? 25 Távol legyen tőled, hogy ilyet tégy, hogy megöld az igazat
a bűnössel együtt, és úgy járjon az igaz is, mint a bűnös. Távol
legyen tőled! Vajon az egész föld bírája nem tenne-e igaz ítéletet? 26 Az
ÚR így felelt: Ha találok Sodoma városában ötven igazat, megkegyelmezek értük
az egész helynek. 27 Ábrahám újból megszólalt: Tudom, merész dolog, hogy szólok
az én Uramnak, bár én csak por és hamu vagyok. 28 De ha az ötven igaznak öt
híja lesz, elpusztítod-e az öt miatt az egész várost? Ő ezt felelte: Nem
pusztítom el, ha találok ott negyvenötöt. 29 Ismét szólt hozzá, és ezt
kérdezte: Hátha negyven található ott? Az ÚR így felelt: Nem teszem meg a
negyvenért. 30 Ne induljon föl az én Uram, hogy beszélek - szólt Ábrahám - de
hátha csak harminc található ott? Ő így felelt: Nem teszem meg, ha találok
ott harmincat. 31 Ábrahám ezt mondta: Tudom, merész dolog, hogy szólok az én
Uramnak: hátha húsz található ott? Ő így felelt: Nem pusztítom el a
húszért. 32 Ábrahám ezt mondta: Ne induljon föl az én Uram, hogy még egyszer
szólok: de hátha csak tíz található ott? Ő így felelt: Nem pusztítom el a
tízért. 33 Amint az ÚR bevégezte beszélgetését Ábrahámmal, eltávozott, Ábrahám
pedig visszatért lakóhelyére.
1Móz 19
1 A két angyal estére
Sodomába érkezett, Lót pedig éppen Sodoma kapujában ült. Amint meglátta
őket Lót, fölkelt, eléjük ment, és arccal a földre borult. 2 Ezt mondta:
Térjetek be, Uraim, szolgátok házába, töltsétek itt az éjszakát, mossátok meg a
lábatokat! Reggel majd fölkelhettek, és utatokra indulhattok. De ők azt
felelték: Nem, hanem itt a szabadban töltjük az éjszakát. 3 Mivel azonban
nagyon unszolta őket, betértek hozzá, bementek a házba. Ő pedig lakomát
készített nekik, kovásztalan kenyeret süttetett, és ettek.
4 Lefekvés előtt
a város férfiai, a sodomaiak, körülvették a házat; ifjak és öregek, az egész
nép kivétel nélkül. 5 Bekiáltottak Lótnak, és azt mondták neki: Hol vannak azok
a férfiak, akik hozzád jöttek éjszakára? Hozd ki őket hozzánk, hadd
ismerjük őket. 6 Lót kiment hozzájuk az ajtó elé, de az ajtót bezárta maga
mögött, 7 és ezt mondta: Ugyan, barátaim, ne tegyetek rosszat! 8 Van két
leányom, akiknek még nem volt dolguk férfival, kihozom hozzátok, és tegyetek
velük, amit jónak láttok. De ezekkel az emberekkel ne tegyetek semmit, mivel
hajlékom oltalma alatt vannak! 9 De azok így feleltek: Menj innen! És azt
mondták: Ő az egyetlen jövevény köztünk, és ő akar törvényt szabni?
Még jobban elbánunk veled, mint velük! Szorongatni kezdték magát Lótot, és már
majdnem betörték az ajtót. 10 De azok a férfiak kinyújtották a kezüket,
behúzták Lótot magukhoz a házba, és bezárták az ajtót. 11 Az emberek
apraját-nagyját pedig, akik a ház ajtaja előtt voltak, vaksággal verték meg,
úgyhogy nem tudták megtalálni az ajtót.
12 Akkor ezt
kérdezték a férfiak Lóttól: Ki van még itt hozzád tartozó? Vődet, fiaidat
és leányaidat, meg mindenedet, ami a tied a városban, vidd el erről a
helyről! 13 Mert mi el fogjuk pusztítani ezt a helyet, mivel eljutott az
ÚRhoz az a nagy jajkiáltás, amelyet okoztak. Az ÚR azért küldött bennünket,
hogy elpusztítsuk a várost. 14 Lót tehát kiment, és beszélt a vőivel, akik
leányait el akarták venni, és ezt mondta: Keljetek föl, menjetek ki erről a
helyről, mert az ÚR el fogja pusztítani ezt a várost. De a vőinek úgy
tűnt, hogy csak tréfál.
15 Amikor
hajnalodott, így sürgették az angyalok Lótot: Kelj föl, fogd a feleségedet és
itt levő két leányodat, hogy el ne pusztulj a város bűne miatt! 16 És
amikor tétovázott, megragadták a férfiak a kezét, meg a feleségének és két
leányának a kezét, mert az ÚR megszánta őt. Kivitték, és ott hagyták a
városon kívül. 17 Amikor vitték őket kifelé, ezt mondták: Mentsd az
életedet! Ne nézz hátra, és ne állj meg sehol a környéken! A hegyre menekülj,
különben elpusztulsz! 18 De Lót azt mondta nekik: Ne oda, Uram! 19 Ha már
kegyelmes voltál szolgádhoz, és olyan nagy szeretettel bánsz velem, hogy meg
akarod tartani az életemet, akkor ne kelljen a hegyre menekülnöm, mert utolér a
veszedelem és meghalok. 20 Itt van a közelben ez a kis város, hadd fussak oda!
Bár kicsi, hadd meneküljek oda, hogy életben maradjak! 21 Ebben a dologban is
engedek neked - felelte. Nem pusztítom el azt a várost, amelyről
beszéltél. 22 De sietve menekülj oda, mert semmit sem tudok tenni, amíg oda nem
érsz. - Ezért hívják azt a várost Cóarnak.
23 A nap éppen
fölkelt, amikor Lót Cóarba ért. 24 Az ÚR pedig kénköves tüzes esőt
bocsátott Sodomára és Gomorára, az ÚRtól, az égből. 25 Így pusztította el
azokat a városokat és azt az egész környéket, a városok egész lakosságát,
sőt a föld növényzetét is. 26 Mögötte menő felesége azonban
hátratekintett, és sóbálvánnyá lett.
27 Reggel fölkelt
Ábrahám, hogy arra a helyre menjen, ahol az ÚR színe előtt állt. 28
Odatekintett Sodoma és Gomora felé, meg annak az egész környéknek a földje
felé, és látta, hogy már csak füst szállt a föld felett, mint az
olvasztókemence füstje. 29 De amikor Isten elpusztította annak a környéknek a
városait, nem feledkezett meg Isten Ábrahámról, és kivezette Lótot a
pusztulásból, amikor elpusztította azokat a városokat, ahol Lót lakott.
30 Lót fölment
Cóarból, és letelepedett két leányával együtt a hegyen, mert félt Cóarban
lakni. Egy barlangban lakott két leányával együtt. 31 Egyszer a nagyobbik
leánya ezt mondta a kisebbiknek: Apánk öreg, és nincs ezen a földön férfi, aki
hozzánk bejönne az egész föld szokása szerint. 32 Gyere, itassuk le apánkat
borral, háljunk vele, és támasszunk apánktól utódot. 33 Leitatták tehát az
apjukat borral még azon az éjszakán, és bement a nagyobbik, és az apjával hált.
Lót pedig mit sem tudott leánya lefekvéséről és fölkeléséről. 34
Másnap azt mondta a nagyobbik a kisebbiknek: A múlt éjjel én háltam az apámmal.
Itassuk le borral ma éjjel is, és menj be te, hálj vele, hogy utódot támasszunk
apánktól. 35 Azon az éjszakán is leitatták az apjukat borral, és a kisebbik is
vele hált. Lót pedig mit sem tudott leánya lefekvéséről és
fölkeléséről. 36 Így esett teherbe Lót mindkét leánya az apjától. 37 A
nagyobbik fiút szült, és Móábnak nevezte el. Ő a mai Móáb ősatyja. 38
A kisebbik is fiút szült és Ben-Ammínak nevezte el. Ő a mai Ammón fiainak
az ősatyja.
1Móz 20
1 Azután elindult
onnan Ábrahám a Délvidék felé, letelepedett Kádés és Súr között, és jövevényként
élt Gerárban. 2 Ábrahám azt mondta Sáráról, a feleségéről, hogy a húga,
ezért Abímelek, Gerár királya érte küldött, és elvitette Sárát. 3 Isten azonban
eljött Abímelekhez éjjel, álmában, és azt mondta neki: Meg fogsz halni az
asszony miatt, akit elvitettél, mert férjes asszony. 4 Abímelek azonban még nem
közeledett hozzá, és azt mondta: Uram, az igaz népet is megölöd? 5 Hiszen
ő mondta nekem, hogy a húga, az asszony meg azt mondta róla, hogy a
bátyja! Én tiszta szívvel és ártatlan kézzel tettem ezt. 6 Akkor ezt mondta
neki álmában az Isten: Én is tudom, hogy tiszta szívvel tetted ezt. Ezért
óvtalak magam is attól, hogy vétkezzél ellenem, ezért nem engedtem, hogy
érintsd őt. 7 Most tehát add vissza annak az embernek a feleségét, mert
próféta ő, és imádkozik érted, hogy életben maradj. Ha azonban nem adod
vissza, tudd meg, hogy meg kell halnod neked és minden hozzád tartozónak! 8
Fölkelt azért Abímelek reggel, hívatta valamennyi szolgáját, és elbeszélte
nekik mindezt. Az emberek nagyon megijedtek. 9 Ekkor hívatta Abímelek
Ábrahámot, és ezt mondta neki: Mit tettél velünk? Mit vétettem ellened, hogy
ilyen nagy vétekbe akartál belevinni engem és országomat? Olyan dolgokat tettél
velem, amilyeneket nem szabad tenni. 10 Majd ezt kérdezte Abímelek Ábrahámtól:
Mire gondoltál, amikor ezt tetted? 11 Ábrahám ezt felelte: Azt gondoltam, hogy
nincs istenfélelem ezen a helyen, és megölnek a feleségemért. 12 De valóban
húgom is ő, az apám leánya, csak nem az anyám leánya; így lett a
feleségem. 13 Amikor vándorútra indított engem Isten apám házából, ezt kértem
tőle: Azzal mutasd meg szeretetedet irántam, hogy bárhová megyünk,
mindenütt azt mondd rólam, hogy a bátyád vagyok!
14 Akkor vett
Abímelek juhokat és ökröket, szolgákat és szolgálókat, és Ábrahámnak adta,
Sárát, a feleségét pedig visszaküldte hozzá, 15 és ezt mondta Abímelek: Itt van
előtted az országom, lakj ott, ahol jónak látod. 16 Sárához pedig így
szólt: Íme, ezer ezüstöt adtam a bátyádnak, ez felment téged mindazok
előtt, akik veled vannak, mert így minden tekintetben igazolva vagy. 17
Ábrahám pedig imádkozott Istenhez, és meggyógyította Isten Abímeleket,
feleségét és szolgálóit, úgyhogy ismét szülhettek. 18 Mert az ÚR meddővé
tett minden nőt Abímelek házában Sárának, Ábrahám feleségének az esete
miatt.
1Móz 21
1 Azután meglátogatta
az ÚR Sárát, ahogyan megmondta, és úgy cselekedett az ÚR Sárával, ahogy
megígérte. 2 Sára teherbe esett, és fiút szült Ábrahámnak öregkorára, abban az
időben, amelyet megígért neki Isten. 3 Ábrahám Izsáknak nevezte el
újszülött fiát, akit Sára szült neki. 4 Azután körülmetélte Ábrahám a fiát,
Izsákot nyolcnapos korában, ahogyan megparancsolta neki Isten. 5 Ábrahám
százesztendős volt, amikor fia, Izsák megszületett. 6 Akkor ezt mondta
Sára: Nevetségessé tett engem az Isten, kinevet mindenki, aki csak hallja. 7
Ezt is mondta: Ki jósolta volna meg Ábrahámnak, hogy fog még Sára fiakat
szoptatni? Mert fiút szültem öregkorára. 8 Amikor a gyermek nagyobb lett,
elválasztották. Ábrahám pedig nagy lakomát készített azon a napon, amelyen
elválasztották Izsákot.
9 Amikor Sára nevetni
látta az egyiptomi Hágár fiát, akit Hágár Ábrahámnak szült, 10 ezt mondta
Ábrahámnak: Kergesd el ezt a szolgálót a fiával együtt, mert nem örökölhet
ennek a szolgálónak a fia az én fiammal, Izsákkal! 11 Ez a beszéd Ábrahámnak
igen rosszul esett, a fia miatt. 12 De Isten ezt mondta Ábrahámnak: Ne essék
neked rosszul ennek a fiúnak és szolgálódnak a dolga. Bármit mond neked Sára,
hallgass a szavára, mert Izsákot fogják a te utódodnak nevezni. 13 De a
szolgáló fiából is népet támasztok, mert ő is tőled származik.
14 Ábrahám fölkelt
reggel, fogott egy kenyeret meg egy tömlő vizet, és Hágárnak adta.
Föltette azt az asszony vállára, és elküldte őt a gyermekkel együtt. Így
ment el, és bolyongott Beérseba pusztájában. 15 Amikor kifogyott a víz a
tömlőből, odatette a gyermeket az egyik bokor alá, 16 maga pedig
elment, leült vele szemben egy nyíllövésnyi távolságban, és ezt mondta: Ne
lássam, amikor meghal a gyermek. Ott ült vele szemben, és hangosan sírt.
17 De Isten
meghallotta a fiú hangját, Isten angyala pedig kiáltott a mennyből
Hágárnak, és így szólt hozzá: Mi van veled, Hágár? Ne félj, mert meghallotta
Isten a fiú hangját ott, ahol van. 18 Kelj föl, vedd fel a fiút, és fogd kézen,
mert nagy népet támasztok belőle. 19 És megnyitotta Isten az asszony
szemét, úgyhogy meglátott egy forrást. Odament, megtöltötte a tömlőt
vízzel, és megitatta a fiút. 20 Isten pedig vele volt a fiúval, és az
felnövekedett. A pusztában lakott, és íjász lett. 21 Párán pusztájában lakott,
anyja pedig Egyiptomból szerzett neki feleséget.
22 Történt abban az
időben, hogy Abímelek és hadseregparancsnoka, Píkól azt mondta Ábrahámnak:
Isten van veled mindenben, amit cselekszel. 23 Esküdj meg nekem most Istenre,
hogy nem csalsz meg sem engem, sem a fiamat, sem az unokámat, hanem olyan
hűségesen bánsz velem és azzal a földdel, ahol jövevény vagy, ahogyan én
bántam veled! 24 Ábrahám így felelt: Megesküszöm.
25 De Ábrahám
szemrehányást tett Abímeleknek amiatt, hogy Abímelek szolgái erőszakkal
elfoglaltak tőle egy kutat. 26 Abímelek ezt mondta: Nem tudom, ki tette
ezt. Te sem szóltál róla nekem, én sem hallottam, csak ma. 27 Akkor Ábrahám
vett juhokat meg marhákat, és Abímeleknek adta. Majd szövetséget kötöttek
egymással. 28 De Ábrahám különállított a nyájból hét bárányt. 29 Akkor ezt
kérdezte Abímelek Ábrahámtól: Mire való ez a hét bárány, amelyeket
különállítottál? 30 Ő azt felelte: Fogadd el tőlem ezt a hét bárányt,
annak bizonyságául, hogy én ástam ezt a kutat. 31 Azért nevezték el azt a
helyet Beérsebának, mert ott esküdtek meg ők ketten. 32 Miután megkötötték
a szövetséget Beérsebában, fölkelt Abímelek és hadseregparancsnoka, Píkól, és
visszatértek a filiszteusok földjére. 33 Ábrahám pedig tamariszkuszfákat
ültetett Beérsebában, és segítségül hívta ott az ÚRnak, az örökkévaló Istennek
a nevét. 34 Azután még hosszú ideig élt jövevényként Ábrahám a filiszteusok
földjén.
1Móz 22
1 Ezek után történt,
hogy Isten próbára tette Ábrahámot, és megszólította: Ábrahám! Ő pedig
felelt: Itt vagyok. 2 Isten ezt mondta: Fogd a fiadat, a te egyetlenedet, akit
szeretsz, Izsákot, és menj el Mórijjá földjére, és áldozd fel ott
égőáldozatul az egyik hegyen, amelyet majd megmondok neked! 3 Ábrahám
fölkelt reggel, fölnyergelte a szamarát, maga mellé vette két szolgáját meg
Izsákot, a fiát. Fát is hasogatott az áldozathoz. Azután elindult arra a
helyre, amelyet az Isten mondott neki.
4 A harmadik napon
fölemelte tekintetét Ábrahám, és meglátta azt a helyet messziről. 5 Ekkor
így szólt Ábrahám a szolgáihoz: Maradjatok itt a szamárral, én pedig a fiammal
elmegyek oda, imádkozunk, és utána visszatérünk hozzátok. 6 Fogta tehát Ábrahám
az égőáldozathoz való fát, rátette a fiára, Izsákra, ő maga pedig a
tüzet meg a kést vitte; így mentek ketten együtt. 7 De Izsák megszólította
apját, Ábrahámot: Apám! Ő pedig felelt: Itt vagyok, fiam. A fiú
megkérdezte: Itt van a tűz meg a fa, de hol van az áldozatra való bárány?
8 Ábrahám azt mondta: Isten majd gondoskodik az áldozatra való bárányról, fiam.
Így mentek tovább ketten együtt.
9 Amikor eljutottak
arra a helyre, amelyet Isten mondott neki, oltárt épített ott Ábrahám, rárakta
a fadarabokat, megkötözte a fiát, Izsákot, és föltette az oltárra a fadarabok
tetejére. 10 De amint kinyújtotta Ábrahám a kezét, és már fogta a kést, hogy
levágja a fiát, 11 kiáltott neki az ÚR angyala a mennyből: Ábrahám!
Ábrahám! Ő így felelt: Itt vagyo 12 Az angyal így szólt: Ne nyújtsd ki
kezedet a fiúra, és ne bántsd őt, mert most már tudom, hogy istenfélő
vagy, és nem tagadtad meg tőlem a fiadat, a te egyetlenedet.
13 Akkor fölemelte
Ábrahám a tekintetét, és meglátta, hogy ott van egy kos, szarvánál fogva
fönnakadva a bozótban. Odament Ábrahám, fogta a kost, és azt áldozta föl
égőáldozatul a fia helyett. 14 Azután így nevezte el Ábrahám azt a helyet:
Az ÚR gondoskodik. Ma ezt mondják: Az ÚR hegyén a gondviselés.
15 Az ÚR angyala
másodszor is kiáltott Ábrahámnak a mennyből, 16 és ezt mondta: Magamra
esküszöm, így szól az ÚR, hogy mivel így tettél, és nem tagadtad meg tőlem
a fiadat, a te egyetlenedet, 17 azért gazdagon megáldalak, és úgy megszaporítom
utódaidat, hogy annyian lesznek, mint az ég csillagai, vagy mint a homokszemek
a tenger partján. A te utódod birtokolni fogja ellenségei kapuját, 18 és a te
utódod által nyer áldást a föld valamennyi népe, mert hallgattál szavamra.
19 Ezután Ábrahám
visszatért szolgáihoz, elindultak, és együtt elmentek Beérsebába. Ábrahám
továbbra is Beérsebában lakott.
20 Ezek után ezt a
hírt vitték Ábrahámnak: Milká is szült fiúkat öcsédnek, Náhórnak: 21 Úcot, az
elsőszülöttjét, Búzt, annak öccsét, és Kemúélt, Arám atyját, 22 továbbá
Keszedet, Hazót és Pildást, Jidláfot és Betúélt. 23 Betúél nemzette Rebekát.
Ezt a nyolcat szülte Milká Náhórnak, Ábrahám öccsének. 24 Reúmá nevű
másodfelesége is szült neki: Tebahot, Gahamot, Tahast és Maakát.
1Móz 23
1 Sára százhuszonhét
esztendeig élt, ennyi volt Sára életkora. 2 Amikor meghalt Sára Kánaán földjén
Kirjat-Arbában, azaz Hebrónban, Ábrahám bement Sárához, hogy meggyászolja, és
elsirassa őt. 3 Majd fölkelt Ábrahám a halottja mellől, és így szólt
a hettitákhoz: 4 Jövevény és idegen vagyok köztetek. Adjatok nekem sírhelynek
való birtokot nálatok, hogy oda temethessem halottamat. 5 A hettiták ezt
felelték Ábrahámnak: 6 Hallgass meg bennünket, urunk! Istentől való
fejedelem vagy te közöttünk. A legszebb sírhelyünkön temesd el halottadat!
Senki sem akadályoz meg közülünk, hogy az ő sírhelyére temesd halottadat.
7 Ekkor fölkelt Ábrahám, meghajolt a föld tulajdonosai, a hettiták előtt,
8 és így szólt hozzájuk: Ha igazán azt akarjátok, hogy eltemessem halottamat, hallgassatok
meg engem, és bírjátok rá Efrónt, Cóhar fiát, 9 hogy adja nekem a makpélai
barlangját, amely a szántóföldje végén van! Teljes értékéért adja el, hogy
legyen sírhelynek való birtokom köztetek!
10 Efrón is ott ült a
hettiták között. Ez a hettita Efrón így szólt Ábrahámhoz a hettitáknak és
mindazoknak a füle hallatára, akik a város kapujában összejöttek: 11 Nem, uram!
Hallgass meg engem! Neked adom azt a szántóföldet a rajta levő barlanggal
együtt. Népem fiainak a szeme láttára adom azt neked. Temesd el halottadat! 12
Ábrahám meghajolt a föld tulajdonosai előtt, 13 és így szólt Efrónhoz a
föld tulajdonosainak a füle hallatára: Hallgass mégis rám! Megadom a szántóföld
árát, fogadd el tőlem, azután oda temetem halottamat. 14 De Efrón így felelt
Ábrahámnak: 15 Hallgass rám, uram! Négyszáz ezüst sekelt ér ez a föld! Mit
számít az közöttünk? Temesd csak el halottadat! 16 Ábrahám engedett Efrónnak,
és kimért Ábrahám Efrónnak annyi ezüstöt, amennyit mondott a hettiták füle
hallatára, a kereskedelmi forgalomban használt négyszáz ezüst sekelt. 17 Így
ment át Efrón makpélai szántóföldje, amely Mamréval szemben van, a szántóföld a
barlanggal együtt, és minden fa a szántóföld egész határán körös-körül 18
Ábrahám birtokába, a hettitáknak és mindazoknak a szeme láttára, akik a város
kapujában összejöttek. 19 Azután eltemette Ábrahám a feleségét, Sárát a
makpélai szántóföld barlangjában, Mamréval szemben. Ez ma Hebrón, Kánaán
földjén. 20 Így került Ábrahám birtokába sírhelyül a hettitáknak ez a
szántóföldje a rajta levő barlanggal együtt.
1Móz 24
1 Ábrahám élemedett
korú, öreg ember lett, és az ÚR mindennel megáldotta Ábrahámot. 2 Egyszer azt
mondta Ábrahám háza öreg szolgájának, aki mindenét kezelte: Tedd a kezedet a
csípőm alá, 3 hadd eskesselek meg az ÚRra, az ég és föld Istenére, hogy
fiamnak nem a kánaániak leányai közül hozol feleséget, akik között lakom, 4
hanem elmész hazámba, a rokonságomhoz, és onnan hozol feleséget a fiamnak,
Izsáknak! 5 De a szolga ezt mondta neki: Hátha az a leány nem akar követni engem
erre a földre? Akkor visszavigyem a fiadat arra a földre, ahonnan eljöttél? 6
Ábrahám így válaszolt neki: Őrizkedj attól, hogy oda visszavidd a fiamat!
7 Az ÚR, az ég Istene, aki kihozott engem atyám házából és rokonságom
földjéről, aki beszélt velem, és így esküdött meg nekem: A te utódaidnak
adom ezt a földet! - Ő elküldi majd angyalát előtted, hogy onnan hozz
a fiamnak feleséget. 8 Ha a leány nem akar követni téged, akkor mentes leszel a
nekem tett eskü alól, de a fiamat nem viheted vissza oda. 9 Ekkor a szolga
odatette kezét urának, Ábrahámnak a csípője alá, és megesküdött neki erre
a dologra.
10 Azután
kiválasztott a szolga tíz tevét urának a tevéi közül, hogy elmenjen, és vitt
magával urától mindenféle értékes dolgot. Elindult, és elment Aram-Naharaimba,
Náhór városába. 11 A városon kívül megpihentette a tevéket egy kútnál,
estefelé, amikor az asszonyok vizet meríteni jártak. 12 Akkor ezt mondta: URam,
Ábrahámnak, az én uramnak Istene! Adj eredményt még ma, és mutasd meg
hűségedet az én uram, Ábrahám iránt! 13 Ideállok a forrás mellé, amikor a
városbeli leányok kijönnek vizet meríteni. 14 Legyen úgy, hogy ha azt mondom
valamelyik leánynak: Nyújtsd ide a korsódat, hadd igyam! - ő pedig azt
mondja: Igyál, sőt még a tevéidet is megitatom - akkor őt rendelted
szolgádnak, Izsáknak, és ebből tudom meg, hogy megmutattad hűségedet
uram iránt
15 Még be sem fejezte
szavait, máris jött Rebeka, korsóval a vállán. Ő Betúélnak, Milká fiának
volt a leánya; Milká pedig Ábrahám testvérének, Náhórnak volt a felesége. 16 A
leány igen szép arcú volt, hajadon, akinek férfival még nem volt dolga. Lement
a forráshoz, megtöltötte a korsóját, és feljött. 17 Ekkor a szolga odafutott,
és azt mondta: Adj nekem egy korty vizet a korsóból! 18 A leány így felelt:
Igyál, uram! És gyorsan levette korsóját a kezébe, és inni adott neki. 19
Miután eleget adott neki inni, így szólt: Tevéidnek is merítek, míg eleget nem
isznak. 20 Sietve beleöntötte a korsó vizet a vályúba, azután ismét odafutott
meríteni a forráshoz. Így merített valamennyi tevének. 21 Az ember közben némán
figyelte, hogy megtudja, szerencséssé tette-e útját az ÚR, vagy sem.
22 Miután a tevék már
eleget ittak, elővett a férfi egy fél sekel súlyú aranyfüggőt, és a
leány kezére való két karperecet, tíz aranysekel súlyút, 23 és ezt kérdezte:
Kinek a leánya vagy? Mondd meg nekem, van-e számunkra éjszakára hely apád
házánál? 24 Ő azt felelte: Betúél leánya vagyok, Milká fiáé, akit ő
Náhórnak szült. 25 Azt is mondta neki: Van nálunk bőven szalma is, abrak
is, meg hely is van éjszakára. 26 Akkor meghajolt az a férfi, leborult az ÚR
előtt, 27 és ezt mondta: Áldott az ÚR, Ábrahámnak, az én uramnak Istene,
aki nem vonta meg hűséges szeretetét uramtól! Az ÚR vezérelt engem ezen az
úton az én uram testvérének házához.
28 Ezután elszaladt a
leány, és elmondta anyja háza népének, hogy mi történt. 29 Rebekának pedig volt
egy Lábán nevű bátyja. Ez a Lábán kiszaladt ahhoz az emberhez a forráshoz.
30 Amikor látta a függőt és a húga kezén levő karpereceket, és
meghallotta húgának, Rebekának a beszédét, aki elmondta, hogy miről
beszélt vele az az ember, akkor odament ahhoz az emberhez, aki még mindig ott
állt a tevék mellett a forrásnál, 31 és így szólt: Jöjj be, áldott embere az
ÚRnak, mit állsz idekint? Én már elkészítettem a házat és a tevék helyét is. 32
A férfi bement a házba, Lábán meg levette a tevékről a szerszámot, adott a
tevéknek szalmát és abrakot; azután vizet hoztak, hogy megmossák a lábát, meg a
vele levő emberek lábát is. 33 Majd ennivalót tettek eléje, de ő így
szólt: Nem eszem, amíg el nem mondom a mondanivalómat! Lábán így szólt:
Beszélj!
34 Ő pedig ezt
mondta: Ábrahám szolgája vagyok. 35 Az ÚR igen megáldotta az én uramat, és
meggazdagodott. Adott neki juhokat, szarvasmarhákat, ezüstöt, aranyat,
szolgákat, szolgálókat, tevéket és szamarakat. 36 Uramnak a felesége, Sára,
öregkorában szült fiút az én uramnak, aki neki adta mindenét. 37 Engem pedig
így esketett meg az uram: Ne végy fiamnak feleséget a kánaániak leányai közül,
akiknek a földjén lakom, 38 hanem menj el apám házához, az én nemzetségemhez,
és onnan hozz feleséget a fiamnak! 39 S amikor azt mondtam uramnak: Hátha az a
leány nem akar követni engem, 40 akkor így felelt nekem: Az ÚR, akinek a színe
előtt járok, elküldi majd angyalát veled, és szerencséssé teszi utadat, hogy
feleséget hozhass fiamnak az én nemzetségemből, apám házából. 41 Csak
akkor mentesülsz a nekem tett eskü alól, ha elmész az én nemzetségemhez. Ha nem
adják neked, akkor is mentesülsz a nekem tett eskü alól.
42 Amikor ma a
forráshoz értem, ezt mondtam: URam, Ábrahámnak, az én uramnak Istene! Bárcsak
szerencséssé tennéd utamat, amelyen járok! 43 Ideállok a forrás mellé. Legyen
úgy, hogy ha azt mondom valamelyik leánynak, aki kijön vizet meríteni: Adj
innom egy kis vizet a korsóból, 44 és az ezt feleli nekem: Igyál, sőt még
a tevéidnek is merítek: az legyen az a leány, akit az ÚR az én uram fiának
rendelt.
45 Még be sem
fejeztem magamban a beszédet, máris jött Rebeka, korsóval a vállán, lement a
forráshoz, és merített. Ezt mondtam neki: Adj innom! 46 Ő gyorsan levette
a korsóját, és így felelt: Igyál, sőt még a tevéidet is megitatom. Ittam,
és ő a tevéket is megitatta. 47 Azután megkérdeztem tőle: Kinek a
leánya vagy? Ő ezt mondta: Annak a Betúélnak a leánya vagyok, akit Milká
szült Náhórnak. Ekkor a függőt az orrába és a karpereceket a kezére
tettem. 48 Azután meghajoltam, leborultam az ÚR előtt, és áldottam az
URat, Ábrahámnak, az én uramnak Istenét, aki a helyes úton vezérelt engem, hogy
az én uram testvére leányát vigyem el feleségül a fiának. 49 Most azért, ha meg
akarjátok mutatni, hogy szeretitek uramat, és hűek vagytok hozzá,
mondjátok meg ezt nekem! De ha nem, azt is mondjátok meg, mert aszerint
fordulok jobbra vagy balra!
50 Lábán és Betúél
így válaszolt: Az ÚRtól indult el ez a dolog, mi nem mondhatunk neked sem
rosszat, sem jót. 51 Itt van Rebeka, vidd, és menj! Legyen urad fiának a
felesége, ahogyan elvégezte az ÚR. 52 Amikor meghallotta Ábrahám szolgája a
beszédüket, földre borult az ÚR előtt. 53 Azután a szolga ezüst és arany
ékszereket meg ruhákat vett elő, és Rebekának adta. Drága ajándékokat
adott a bátyjának és az anyjának is. 54 Majd ettek és ittak az emberekkel
együtt, akik vele voltak, és ott töltötték az éjszakát. Amikor felkeltek
reggel, így szólt: Bocsássatok el uramhoz! 55 A leány bátyja és anyja azonban
azt mondta: Hadd maradjon velünk a leány még vagy tíz napig, azután elmehet! 56
De ő így felelt nekik: Ne tartsatok vissza, hiszen az ÚR szerencséssé
tette utamat. Bocsássatok el, hadd menjek uramhoz! 57 Azok ezt mondták: Hívjuk
ide a leányt, és kérdezzük meg őt magát! 58 Odahívták Rebekát, és azt
kérdezték tőle: Elmész-e ezzel az emberrel? Ő azt felelte: Elmegye 59
Elbocsátották tehát húgukat, Rebekát, és a dajkáját, meg Ábrahám szolgáját
embereivel együtt. 60 Megáldották Rebekát, és ezt mondták neki: Húgunk, legyen
utódaid száma ezerszer tízezer! Vegye birtokba utódod ellenségei városát!
61 Azután fölkelt
Rebeka és szolgálói, felültek a tevékre, és követték azt a férfit. Így vitte el
a szolga Rebekát, és elment.
62 Izsák éppen
megérkezett a Lahajrói-kúttól, mert a Délvidéken lakott. 63 Estefelé kiment
Izsák imádkozni a mezőre. Amint föltekintett, látta, hogy tevék
közelednek. 64 Rebeka is föltekintett, és meglátta Izsákot. Akkor leszállt a
tevéről, 65 és azt kérdezte a szolgától: Ki az a férfi, aki szembe jön
velünk a mezőn? A szolga így felelt: Ő az én uram! Akkor Rebeka
fátylat vett elő, és eltakarta magát. 66 A szolga pedig elbeszélte
Izsáknak mindazt, amit végzett. 67 Izsák ekkor bevezette Rebekát anyjának,
Sárának a sátrába, és feleségül vette Rebekát. Izsák megszerette őt, és
megvigasztalódott anyja halála után.
1Móz 25
1 Ábrahám ismét
megnősült, feleségének Ketúrá volt a neve. 2 Ő szülte neki Zimránt,
Joksánt, Medánt, Midjánt, Jisbákot és Súahot. 3 Joksán nemzette Sebát és
Dedánt. Dedán fiai lettek az assúriak, a letúsiak és a leummiak. 4 Midján fiai
pedig: Éfá, Éfer, Hanók, Abídá és Eldáá. Ezek mind Ketúrának a leszármazottjai.
5 De Ábrahám Izsáknak
adta mindenét, 6 az Ábrahám másodrangú feleségeitől származó fiaknak csak
ajándékokat adott Ábrahám, és még életében eltávolította őket fia, Izsák
mellől kelet felé, egy keleti országba.
7 Ábrahám életkora,
amit megért, százhetvenöt év volt. 8 Akkor elhunyt Ábrahám, meghalt késő
vénségében, öregen, betelve az élettel, és elődei mellé került. 9 Fiai,
Izsák és Izmael temették el a makpélai barlangban, Efrónnak, a hettita Cóhar
fiának a szántóföldjén, Mamréval szemben, 10 azon a szántóföldön, amelyet
Ábrahám a hettitáktól vett meg. Ott temették el Ábrahámot, ahol Sárát, a
feleségét. 11 Ábrahám halála után megáldotta Isten az ő fiát, Izsákot.
Izsák a Lahajrói-kútnál lakott.
12 Ez Ábrahám fiának,
Izmaelnek a nemzetsége, akit az egyiptomi Hágár, Sára szolgálója szült
Ábrahámnak. 13 Így hívták Izmael fiait nevük és nemzetségük szerint: Izmael
elsőszülöttje volt Nebájót, azután következett Kédár, Adbeél és Mibszám,
14 továbbá Mismá, Dúmá és Masszá, 15 Hadad, Témá, Jetúr, Náfis és Kédmá. 16
Ezek Izmael fiai, és ez a nevük falvaik és sátortáboraik szerint: tizenkét
fejedelem, törzseiknek megfelelően. 17 Izmael életkora százharminckét
esztendő volt. Akkor elhunyt, meghalt, és elődei mellé került. 18
Izmael utódai Havílától Súrig tanyáztak, amely Egyiptomtól keletre, Assúr felé
van. Szembeszálltak a testvértörzsekkel is.
19 Ez Izsáknak,
Ábrahám fiának a nemzetsége: Ábrahám nemzette Izsákot. 20 Izsák
negyvenesztendős volt, amikor feleségül vette Rebekát, az arám Betúél
leányát, az arám Lábán húgát Paddan-Arámból. 21 És Izsák könyörgött az ÚRnak
feleségéért, mivel meddő volt. Az ÚR pedig engedett könyörgésének, úgyhogy
teherbe esett Rebeka, a felesége. 22 De a fiúk tusakodtak a méhében. Akkor ezt
mondta Rebeka: Ha így van, minek is élek? Elment azért, hogy megkérdezze az
URat. 23 Az ÚR pedig ezt mondta neki: Két nép van méhedben, két nemzet válik ki
belsődből: egyik nemzet erősebb lesz a másiknál, de a nagyobbik
szolgál a kisebbnek!
24 Elérkezett a
szülés napja, és ikrek voltak a méhében. 25 Kijött az első: vöröses volt,
és mindenütt szőrös, mint a daróc. Ezért Ézsaunak nevezték el. 26 Azután
kijött a testvére, kezével Ézsau sarkába kapaszkodva. Ezért őt Jákóbnak
nevezték el. Izsák hatvanesztendős volt, amikor ezek születtek.
27 Amikor a fiúk
felnőttek, Ézsau a vadászathoz értő, szabadban élő ember lett,
Jákób ellenben szelíd sátorlakó. 28 Ezért Izsák Ézsaut szerette, mert ízlett
neki a vad, Rebeka viszont Jákóbot szerette.
29 Egyszer Jákób
valami főzeléket főzött, amikor Ézsau fáradtan jött meg a
mezőről. 30 Ézsau azt mondta Jákóbnak: Hadd egyem ebből a vörös
ételből, mert fáradt vagyok! Ezért nevezték el őt Edómnak. 31 De
Jákób azt felelte: Add nekem érte azonnal az elsőszülöttségi jogodat! 32
Ézsau ezt mondta: Én úgyis folyton halálos veszélyben vagyok, mire való nekem
az elsőszülöttségi jog? 33 Jákób azt felelte: Akkor esküdj meg nekem
azonnal! Ézsau megesküdött neki, így adta el elsőszülöttségi jogát
Jákóbnak. 34 Jákób meg adott Ézsaunak kenyeret és lencsefőzeléket. És
ő evett, ivott, azután fölkelt, és elment. Ennyire semmibe vette Ézsau az
elsőszülöttségi jogot.
1Móz 26
1 Egyszer éhínség
volt az országban, azon az első éhínségen kívül, amely Ábrahám idejében
volt. Ekkor elment Izsák Abímelekhez, a filiszteusok királyához Gerárba. 2 Mert
megjelent neki az ÚR, és ezt mondta: Ne menj Egyiptomba, hanem abban az
országban lakj, amelyet én mondok neked! 3 Maradj jövevényként ebben az
országban, én pedig veled leszek, és megáldalak, mert neked és utódaidnak adom
ezeket az országokat mind, és megtartom azt az esküt, amellyel megesküdtem
apádnak, Ábrahámnak. 4 És úgy megszaporítom utódaidat, hogy annyian lesznek,
mint az égen a csillag. A te utódaidnak adom mindezeket az országokat, és a te
utódod által nyernek áldást a föld összes népei, 5 mert hallgatott Ábrahám a
szavamra, és megtartotta a megtartandókat: parancsolataimat, rendelkezéseimet
és utasításaimat.
6 Izsák Gerárban
telepedett le. 7 Amikor annak a helynek a lakosai a felesége iránt
kérdezősködtek, azt mondta, hogy a húga. Félt azt mondani, hogy a
felesége, hogy meg ne öljék annak a helynek a lakói Rebeka miatt, mert szép
arcú volt. 8 Amikor már jó ideje ott lakott, történt, hogy Abímelek, a
filiszteusok királya kitekintett az ablakon, és meglátta Izsákot, amint a
feleségével, Rebekával nevetgélt. 9 Ekkor hívatta Abímelek Izsákot, és ezt
mondta: Mégiscsak a feleséged ő! Hogy mondhattad, hogy a húgod?! Izsák ezt felelte neki: Mert azt gondoltam,
hogy meg fogok halni miatta. 10 Akkor így szólt Abímelek: Miért tetted ezt
velünk? Könnyen megeshetett volna, hogy valaki a nép közül a feleségeddel hál,
és akkor bűnbe kevertél volna bennünket. 11 Abímelek ezért ilyen parancsot
adott az egész népnek: Aki ehhez az emberhez és feleségéhez nyúl, annak meg
kell halnia!
12 Izsák ezután
vetett azon a földön, és százszorosát aratta abban az esztendőben, úgy
megáldotta őt az ÚR. 13 Így gazdagodott ez az ember; folyton-folyvást
gazdagodott, míg végül is dúsgazdaggá lett. 14 Volt juhnyája, marhacsordája és
nagy szolgahada, s ezért féltékenyek lettek rá a filiszteusok. 15 Mindazokat a
kutakat, amelyeket apjának, Ábrahámnak az idejében apja szolgái ástak, betömték
a filiszteusok, és teleszórták földdel. 16 Abímelek ekkor így szólt Izsákhoz:
Menj el tőlünk, mert sokkal hatalmasabb lettél, mint mi! 17 El is ment
onnan Izsák, és Gerár völgyében ütött tábort, és ott lakott. 18 Majd ismét
kiásta Izsák azokat a kutakat, amelyeket apjának, Ábrahámnak az idejében ástak,
de Ábrahám halála után a filiszteusok betömtek; és ugyanúgy nevezte el azokat,
ahogyan apja nevezte őket.
19 Egyszer Izsák
szolgái a völgyben ástak, és ott olyan kutat találtak, amelyben forrásvíz volt.
20 A gerári pásztorok azonban pörlekedtek Izsák pásztoraival, és ezt mondták:
mienk a víz! Ezért nevezte el a kutat Észeknek, mert civakodtak vele. 21 Azután
más kutat ástak, de amiatt is pörlekedtek, ezért azt Szitnának nevezte el. 22
Onnan is továbbvonult, és egy másik kutat ásott, amely miatt már nem
pörlekedtek, ezért azt Rehóbótnak nevezte el, mert ezt mondta: Most már tágas
helyet szerzett nekünk az ÚR, és szaporodhatunk ezen a földön. 23 Onnan fölment
Beérsebába.
24 Azon az éjszakán
megjelent neki az ÚR, és ezt mondta: Én vagyok atyádnak, Ábrahámnak Istene. Ne
félj, mert én veled vagyok, megáldalak téged, megsokasítom utódaidat
szolgámért, Ábrahámért!
25 Ezért oltárt
épített ott, és segítségül hívta az ÚR nevét. Felvonta sátrát Izsák, szolgái
meg kutat ástak ott.
26 Majd elment hozzá
Abímelek Gerárból barátjával, Ahuzzattal és hadseregparancsnokával, Píkóllal.
27 Izsák ezt mondta nekik: Miért jöttetek hozzám, hiszen ti gyűlöltök
engem, és elűztetek magatok közül? 28 De azok ezt felelték: Meg kellett
látnunk, hogy az ÚR van veled. Ezért azt mondtuk: Legyen esküvel fogadott
megállapodás köztünk és közted! Szövetséget akarunk kötni veled, 29 hogy nem
teszel rosszat velünk, ahogyan mi sem bántottunk téged, csak jót tettünk veled,
és békével bocsátottunk el. Hiszen az ÚR áldott embere vagy te! 30 Akkor
lakomát készített nekik: ettek és ittak. 31 Amikor reggel fölkeltek,
megesküdtek egymásnak, azután elbocsátotta őket Izsák, és békével mentek
el tőle.
32 Még aznap
megérkeztek Izsák szolgái, és jelentették, hogy kutat ástak, és ezt mondták
neki: Vizet találtunk! 33 És elnevezte azt Sibának, ezért Beérseba annak a
városnak a neve még ma is.
34 Amikor Ézsau
negyvenéves volt, feleségül vette Juditot, a hettita Beéri leányát, és
Boszmatot, a hettita Élón leányát. 35 Ezek keserítették meg Izsák és Rebeka
lelkét.
1Móz 27
1 Amikor Izsák
megöregedett, és annyira meghomályosodott a szeme, hogy nem látott, behívta a
nagyobbik fiát, Ézsaut, és így szólt hozzá: Fiam! Az felelt neki: Itt vagyok. 2
Izsák ezt mondta: Lásd, én megöregedtem, nem tudom halálom napját. 3 Most hát
fogd a fegyvereidet, tegzedet és íjadat, menj ki a mezőre, és lőj
nekem valami vadat! 4 Azután készíts nekem jó falatokat, ahogyan én szeretem,
és hozd be nekem, hogy egyem, és megáldjalak, mielőtt meghalok!
5 Rebeka azonban
hallgatózott, amikor Izsák a fiával, Ézsauval beszélt. Amint elment Ézsau a
mezőre, hogy vadat lőjön, és elhozza, 6 Rebeka ezt mondta fiának,
Jákóbnak: Hallottam, hogy apád a bátyáddal, Ézsauval beszélt, és ezt mondta: 7
Hozz nekem vadat, és készíts jó falatokat, hogy egyem, és megáldjalak az ÚR
színe előtt, mielőtt meghalok. 8 Most azért, fiam, hallgass a
szavamra, amit én parancsolok neked. 9 Menj el a nyájhoz, és hozz onnan két
kecskegidát a javából, hadd készítsek abból apádnak jó falatokat, ahogyan
ő szereti. 10 Azután vidd be apádnak, hogy egyék, és téged áldjon meg,
mielőtt meghal! 11 De Jákób ezt mondta anyjának, Rebekának: Igen, de Ézsau
bátyám szőrös ember, én pedig simabőrű vagyok. 12 Hátha
megtapogat az apám, és akkor azt hiszi, hogy csúfot űzök belőle, és
így átkot szerzek magamnak, nem áldást. 13 De azt mondta neki az anyja: Engem
sújtson az az átok, fiam, te csak hallgass a szavamra, menj, és hozd, amit
mondtam!
14 Elment tehát,
elhozta a gidákat, és bevitte anyjának. Anyja pedig elkészítette a jó
falatokat, ahogyan az apja szerette. 15 Akkor fogta Rebeka nagyobbik fiának,
Ézsaunak a legszebb ruháját, amely nála volt otthon, és felöltöztette Jákóbot,
a kisebbik fiát. 16 A kecskegidák bőrével pedig beborította a kezét és a
sima nyakát. 17 Azután kezébe adta fiának, Jákóbnak a jó falatokat és a
kenyeret, amit készített.
18 Akkor Jákób bement
az apjához, és így szólt: Apám! Ő pedig így felelt: Itt vagyok. Ki vagy
te, fiam? 19 Jákób ezt felelte apjának: Én vagyok Ézsau, az elsőszülötted.
Úgy cselekedtem, ahogyan mondtad nekem. Kelj hát fel, ülj fel, és egyél a
vadpecsenyéből, azután áldj meg engem! 20 Izsák azt kérdezte a fiától:
Hogy találtál vadat ilyen hamar, fiam? Ő pedig így felelt: Mert Istened,
az ÚR elém hozta. 21 Akkor ezt mondta Izsák Jákóbnak: Gyere közelebb, hadd
tapogassalak meg, fiam, hogy csakugyan te vagy-e az én Ézsau fiam, vagy sem? 22
Jákób közelebb ment apjához, Izsákhoz, aki megtapogatta, és ezt mondta: A hang
Jákób hangja, de a kéz Ézsau keze. 23 Nem ismerte meg őt, mivel szőrös
volt a keze, mint bátyjának, Ézsaunak a keze, ezért áldotta meg őt. 24 De
megkérdezte: Te vagy az, fiam, Ézsau? Ő így felelt: Én vagyok. 25 Akkor
ezt mondta: Hozd ide, hadd egyem a fiam vadpecsenyéjéből, hogy utána
megáldjalak téged. Odavitte neki, és evett. Bort is vitt neki, és ivott.
26 Akkor ezt mondta
neki az apja, Izsák: Gyere közelebb, és csókolj meg fiam! 27 Odament és
megcsókolta őt. Amikor megérezte ruhájának az illatát, megáldotta őt,
és ezt mondta: Lám, fiam illata olyan, mint a mező illata, amelyet
megáldott az ÚR. 28 Adjon neked az Isten égi harmatot, zsíros földet, sok
gabonát és mustot. 29 Népek szolgáljanak neked, nemzetek boruljanak le
előtted! Légy parancsolója testvéreidnek, boruljanak le előtted
anyádnak fiai! Átkozott lesz, aki átkoz, áldott, aki téged áld!
30 Amikor befejezte
Izsák Jákób megáldását, és Jákób éppen csak kijött apjától, Izsáktól, a bátyja,
Ézsau is megjött a vadászatból. 31 Ő is készített jó falatokat, bevitte
apjának, és ezt mondta neki: Kelj föl, apám, egyél a fiad
vadpecsenyéjéből, és azután áldj meg engem! 32 De az apja, Izsák, ezt
mondta neki: Ki vagy te? Ő így felelt: Én vagyok az elsőszülött fiad,
Ézsau. 33 Megrendült Izsák, megrendülése igen nagy volt, és ezt mondta: Ki volt
akkor az, aki vadat lőtt, behozta nekem, meg is ettem mind, még
mielőtt megjöttél? Én őt megáldottam, és áldott is lesz!
34 Amikor meghallotta
Ézsau apja beszédét, hangosan és igen keservesen fölkiáltott, és azt mondta
apjának: Áldj meg engem is, apám! 35 Ő pedig ezt mondta: Öcséd jött be
alattomban, és ő vette el a te áldásodat. 36 Ézsau így felelt: Méltán
nevezték el Jákóbnak, hiszen már másodszor csalt meg engem! Elvette az
elsőszülöttségi jogomat, most pedig elvette az áldásomat is. Majd ezt
mondta: Nekem nem tartottál meg valami áldást? 37 Izsák ezt felelte Ézsaunak:
Már a parancsolóddá tettem őt, és szolgájává tettem minden testvérét.
Gabonával és musttal is őt láttam el. Mit tehetek most már érted, fiam? 38
Ézsau ezt mondta apjának: Csak az az egy áldásod volt neked, apám? Áldj meg engem
is, apám! És hangos sírásra fakadt Ézsau. 39 Apja, Izsák felelt, és ezt mondta
neki: Nem zsíros földön lesz a lakóhelyed, nem hull rád égi harmat. 40
Fegyvered éltet, öcsédet szolgálod. De ha nekifeszülsz, letöröd igáját
nyakadról!
41 Ézsau azonban bosszút
forralt Jákób ellen az áldás miatt, mivel őt áldotta meg az apja, és ezt
mondta magában Ézsau: Közelednek már a napok, amikor majd apámat gyászoljuk.
Akkor meggyilkolom az öcsémet, Jákóbot. 42 De Rebekának hírül vitték nagyobbik
fiának, Ézsaunak a szavait, ezért magához hívatta kisebbik fiát, Jákóbot, és
ezt mondta neki: Bátyád, Ézsau bosszút akar állni rajtad, meg akar gyilkolni.
43 Azért, fiam, hallgass a szavamra: indulj, menekülj bátyámhoz, Lábánhoz
Háránba! 44 Lakj nála egy ideig, amíg bátyád haragja elmúlik. 45 Ha majd
elfordul rólad bátyád haragja, és elfelejti, hogy mit követtél el ellene, akkor
üzenetet küldök, és hazahozatlak onnan. Miért veszítenélek el
mindkettőtöket egy napon?
46 Izsáknak pedig ezt
mondta Rebeka: Megutáltam az életemet a hettita leányok miatt. Ha Jákób is a
hettita leányok közül vesz feleséget, olyat, mint ezek, ennek az országnak a
leányai közül, mit ér akkor az életem?
1Móz 28
1 Ekkor Izsák hívatta
Jákóbot, megáldotta, és ezt parancsolta neki: Ne végy feleséget a kánaáni
leányok közül! 2 Készülj, menj Paddan-Arámba, anyád apjának, Betúélnak a há
zához, és ott végy feleséget anyád bátyjának, Lábánnak a leányai közül! 3 A
mindenható Isten pedig áldjon meg, szaporítsa és sokasítsa meg utódaidat, hogy
népek gyülekezetévé váljanak. 4 Adja neked Ábrahám áldását, neked és utódaidnak
veled együtt, hogy birtokba vedd ezt az országot, ahol jövevény vagy, amelyet
Ábrahámnak adott az Isten.
5 Így küldte el Izsák
Jákóbot, hogy Paddan-Arámba menjen Lábánhoz, az arám Betúél fiához, Rebekának,
Jákób és Ézsau anyjának a bátyjához.
6 Ézsau látta, hogy
Izsák megáldotta Jákóbot, és elküldte Paddan-Arámba, hogy ott vegyen feleséget,
és amikor megáldotta, ezt parancsolta neki: Ne végy feleséget a kánaáni leányok
közül! 7 Jákób engedelmeskedett apjának és anyjának, és elment Paddan-Arámba. 8
Amikor látta Ézsau, hogy apja, Izsák, a kánaáni leányokat rosszaknak tartja, 9
elment Ézsau Izmaelhez, és feleségül vette addigi feleségein kívül Mahalatot,
Ábrahám fiának, Izmaelnek a leányát, Nebájótnak a húgát.
10 Elindult Jákób
Beérsebából, és Hárán felé tartott. 11 Egy olyan helyre ért, ahol eltölthette
az éjszakát, mikor a nap lement. Fogott egyet az ott levő kövek közül, azt
a feje alá tette, és lefeküdt azon a helyen. 12 És álmot látott: Egy létra volt
a földre állítva, amelynek teteje az égig ért, és Isten angyalai jártak azon
fel és le. 13 Odafönt pedig az ÚR állt, és ezt mondta: Én vagyok az ÚR,
atyádnak, Ábrahámnak Istene, és Izsáknak Istene! Ezt a földet, amelyen fekszel,
neked adom és a te utódaidnak. 14 Annyi utódod lesz, mint a föld pora,
terjeszkedni fogsz nyugatra és keletre, északra és délre, és áldást nyer
általad, meg utódod által a föld minden nemzetsége. 15 Mert én veled vagyok,
megőrizlek téged, akárhova mégy, és visszahozlak erre a földre. Bizony,
nem hagylak el, amíg nem teljesítem, amit megígértem neked.
16 Amikor Jákób
fölébredt álmából, ezt mondta: Bizonyára az ÚR van ezen a helyen, és én nem
tudtam! 17 Félelem fogta el, és így szólt: Milyen félelmes ez a hely! Nem más
ez, mint Isten háza és a menny kapuja.
18 Reggel fölkelt
Jákób, fogta azt a követ, amely a fejealja volt, fölállította szent oszlopként,
és olajat öntött a tetejére. 19 Azután elnevezte azt a helyet Bételnek,
azelőtt Lúz volt annak a városnak a neve. 20 És ilyen fogadalmat tett
Jákób: Ha velem lesz Isten, és megőriz ezen az úton, amelyen most járok,
ha ad nekem ételül kenyeret és öltözetül ruhát, 21 és békességben térek vissza
apám házába, akkor az ÚR lesz az én Istenem. 22 Ez a kő pedig, amelyet
szent oszlopként állítottam föl, Isten háza lesz, és bármit adsz nekem, a
tizedét neked adom.
1Móz 29
1 Jákób azután útnak
indult, és elment a keleten élő népek földjére. 2 És látta, hogy egy kút
volt a mezőn, és három juhnyáj heverészett mellette. Abból a kútból
itatták a nyájakat, és a kút száján egy nagy kő volt. 3 Amikor min d e
n n y á j a t ö ss zetereltek, akkor szokták elgördíteni a
követ a kút szájáról, hogy megitassák a juhokat, azután vissza szokták tenni a
követ a kút szájára. 4 Jákób ezt mondta nekik: Hova valók vagytok, barátaim?
Azok ezt felelték: Hárániak vagyunk. 5 Akkor megkérdezte tőlük:
Ismeritek-e Lábánt, Náhór fiát? Azt felelték: Ismerjük. 6 Majd ezt kérdezte:
Jól van-é? Azok így feleltek: Jól van. Nézd, a leánya, Ráhel, éppen itt jön a
juhokkal. 7 Ekkor ő így szólt: Hosszú még a nap, nincs itt az ideje, hogy
betereljék a jószágot. Itassátok meg a juhokat, azután menjetek, legeltessetek!
8 De azok ezt felelték: Nem tehetjük, amíg minden nyájat össze nem terelnek, és
el nem gördítik a követ a kút szájáról, hogy megitathassuk a juhokat.
9 Még beszélgetett
velük, amikor megérkezett Ráhel az apja juhaival, mert ő legeltette
azokat. 10 Amikor Jákób meglátta Ráhelt, anyja bátyjának, Lábánnak a leányát,
és anyja bátyjának, Lábánnak a juhait, odalépett Jákób, elgördítette a követ a
kút szájáról, és megitatta anyja bátyjának, Lábánnak a juhait. 11 Jákób azután
megcsókolta Ráhelt, és hangos sírásra fakadt. 12 Jákób elmondta Ráhelnek, hogy
ő rokona az apjának, mert Rebekának a fia. A leány ekkor elszaladt, és
elbeszélte ezt az apjának.
13 Amikor Lábán
hallotta a hírt Jákóbról, húgának a fiáról, eléje futott, megölelte,
megcsókolta, és bevezette a házába. Ő pedig elmondott mindent Lábánnak. 14
Lábán ezt mondta neki: Bizony, az én csontom és húsom vagy te! Jákób aztán ott
lakott nála egy hónapig.
15 Akkor Lábán ezt
mondta Jákóbnak: Ha rokonom vagy is, nem kell ingyen szolgálnod nekem. Mondd
meg nekem, mi legyen a béred? 16 Volt pedig Lábánnak két leánya: a nagyobbiknak
a neve Lea, a kisebbiknek a neve Ráhel. 17 Lea gyenge szemű volt, Ráhel
pedig szép termetű és szép arcú volt. 18 Ezért Ráhelt szerette meg Jákób,
és ezt mondta: Szolgálok neked hét esztendeig a kisebbik leányodért, Ráhelért.
19 Lábán azt felelte: Jobb, ha hozzád adom, mintha más emberhez adnám. Maradj
nálam! 20 Így szolgált Jákób Ráhelért hét esztendeig, de ez csak néhány napnak
tűnt neki, annyira szerette őt.
21 Utána Jákób ezt
mondta Lábánnak: Add hozzám a feleségemet, mert letelt az időm. Hadd
menjek be hozzá! 22 Lábán össze is gyűjtötte annak a helynek valamennyi
lakóját, és lakodalmat rendezett. 23 De amikor este lett, fogta a leányát,
Leát, és őt vitte be hozzá. Jákób be is ment hozzá. 24 Lábán a
szolgálóját, Zilpát, leányának, Leának adta szolgálóul. 25 Jákób csak reggel
látta, hogy Lea van vele. Akkor ezt mondta Lábánnak: Mit tettél velem? Hát nem
Ráhelért szolgáltam nálad? Miért csaptál be engem? 26 Lábán így felelt: Nem
szokás nálunk, hogy a kisebbiket az elsőszülött előtt adják férjhez.
27 Töltsd el ezt a lakodalmi hetet, aztán neked adjuk amazt is a szolgálatodért,
ha másik hét esztendeig szolgálsz nálam.
28 Jákób úgy is tett,
eltöltötte azt a hetet. Azután Lábán hozzáadta Ráhelt, a leányát, feleségül. 29
Lábán a szolgálóját, Bilhát, leányának, Ráhelnek adta szolgálóul. 30 Jákób
bement Ráhelhoz is, és Ráhelt jobban szerette, mint Leát. Így szolgált Lábánnál
még másik hét esztendeig.
31 De az ÚR látta Lea
megvetett voltát, és megnyitotta az ő méhét, Ráhel ellenben meddő
maradt. 32 Lea teherbe esett és fiút szült. Rúbennek nevezte el, mert azt
mondta: Meglátta az ÚR nyomorúságomat, most már szeretni fog a férjem. 33
Azután ismét teherbe esett, fiút szült, és azt mondta: Bizony, meghallotta az
ÚR, hogy milyen megvetett vagyok, azért adta nekem ezt is. És elnevezte őt
Simeonnak. 34 Majd újra teherbe esett, fiút szült és azt mondta: Most már
ragaszkodni fog hozzám a férjem, mert három fiút szültem neki. Ezért nevezte el
őt Lévinek. 35 Megint teherbe esett, fiút szült és azt mondta: Most már
hálát adok az ÚRnak. Ezért nevezte el őt Júdának. Azután nem szült egy ideig.
1Móz 30
1 Amikor Ráhel látta,
hogy ő nem tud szülni Jákóbnak, féltékeny lett Ráhel a nénjére, és ezt
mondta Jákóbnak: Adj nekem fiakat, mert ha nem, belehalok! 2 Jákób haragra
gerjedt Ráhel ellen, és így szólt: Talán Isten vagyok én, aki megtagadja
tőled a méh gyümölcsét? 3 Ő pedig ezt felelte: Itt van Bilha, a
szolgálóm, menj be hozzá, és ha majd a térdemen szül, az ő révén nekem is
lesz fiam. 4 Így adta hozzá feleségül Bilhát, a szolgálóját, Jákób pedig bement
ahhoz. 5 Bilha teherbe esett, és fiút szült Jákóbnak. 6 Akkor ezt mondta Ráhel:
Ítélt ügyemben Isten, meghallgatta szavamat, és adott nekem fiút. Ezért nevezte
el őt Dánnak. 7 Megint teherbe esett Bilha, Ráhel szolgálója, és másik
fiút szült Jákóbnak. 8 Ráhel ezt mondta: Isten volt velem a küzdelemben, amikor
a nénémmel küzdöttem, és győztem is! Ezért nevezte el őt Naftálinak.
9 Amikor látta Lea,
hogy egy ideje nem szül, fogta a szolgálóját, Zilpát, és feleségül adta
Jákóbhoz. 10 És Zilpa, Lea szolgálója fiút szült Jákóbnak. 11 Akkor ezt mondta
Lea: Szerencsém van! Ezért nevezte el őt Gádnak. 12 Zilpa, Lea szolgálója
másik fiút is szült Jákóbnak. 13 Akkor ezt mondta Lea: Boldog vagyok! Bizony,
boldognak mondanak engem a leányok! Ezért nevezte el őt Ásérnak.
14 Egyszer Rúben
búzaaratáskor kint járt a mezőn, mandragórát talált, és elvitte anyjának,
Leának. Ráhel azt mondta Leának: Adj nekem a fiad mandragórájából! 15 Ő
pedig azt felelte neki: Talán kevesled, hogy elvetted a férjemet, a fiam
mandragóráját is el akarod venni? Ráhel azt mondta: Veled hálhat az éjszaka a
fiad mandragórájáért! 16 Amikor Jákób megjött este a mezőről, Lea
eléje ment, és ezt mondta: Énhozzám jöjj be, mert bérbe vettelek a fiam
mandragóráján. És vele hált azon az éjszakán. 17 Isten pedig meghallgatta Leát,
aki teherbe esett, és ötödik fiút szült Jákóbnak. 18 Akkor ezt mondta Lea:
Megadta Isten annak a bérét, hogy szolgálómat a férjemhez adtam. Ezért nevezte
el őt Issakárnak. 19 Megint teherbe esett Lea, és hatodik fiút szült
Jákóbnak. 20 És ezt mondta Lea: Megajándékozott engem az Isten szép ajándékkal.
Most már velem lakik a férjem, mert hat fiút szültem neki. Ezért nevezte el
őt Zebulonnak. 21 Azután leányt szült, és Dinának nevezte el.
22 Megemlékezett
Isten Ráhelről is, meghallgatta Isten, és megnyitotta a méhét. 23 Teherbe
esett, fiút szült, és ezt mondta: Elvette Isten a gyalázatomat! 24 Elnevezte
Józsefnek, és ezt mondta: Adjon nekem az ÚR még másik fiút is!
25 Történt, hogy
miután Ráhel megszülte Józsefet, Jákób azt mondta Lábánnak: Bocsáss el engem,
hadd menjek haza a szülőföldemre! 26 Add ki a feleségeimet és
gyermekeimet, akikért szolgáltam neked! Hadd menjek el, hiszen te tudod, hogy
mennyit dolgoztam nálad! 27 Lábán azt felelte neki: Bárcsak jóindulattal néznél
rám! Megtudtam a jelekből, hogy teérted áldott meg engem az ÚR. 28 És azt
mondta: Szabd meg a bért, amivel tartozom, és én megadom. 29 Jákób azt felelte
neki: Te tudod, hogyan szolgáltalak, és mivé lett nálam a jószágod. 30 Az a
kevés, amid volt jövetelem előtt, sokra szaporodott, mert megáldott téged
az ÚR a lábam nyomán. De mikor tehetek már valamit a magam családjáért is? 31
Ekkor ő azt mondta: Mit adjak neked? Jákób így felelt: Nem kell adnod
nekem semmit, ha megteszed ezt az egyet: Tovább legeltetem és őrzöm a
nyájadat. 32 De ma végigjárom egész nyájadat. Különíts el abból minden pettyes
és tarka bárányt, minden fekete bárányt a juhok közül, meg a kecskék közül is a
tarkát és a pettyest: ez legyen a bérem. 33 Az mutatja meg, hogy igaz ember
vagyok-e, hogy majd amikor eljössz megnézni a béremet, lopott jószág lesz nálam
mindaz, ami nem pettyes vagy tarka a kecskék között, és nem fekete a juhok
között. 34 Lábán ezt mondta: Jó, legyen úgy, ahogy mondod. 35 És elkülönítette
még azon a napon a csíkos lábú és tarka bakokat, minden pettyes és tarka
kecskét, mindazt, amelyiken valami fehérség volt, és minden feketét a juhok
közül, és a fiaira bízta. 36 Majd három napi járóföldet hagyott maga és Jákób
között. Jákób pedig tovább legeltette Lábán többi juhait.
37 Jákób vágott
gyenge nyárfa-, mandulafa- és platánfavesszőket és fehér csíkokat vágott
beléjük, úgyhogy kilátszott a vesszők fehére. 38 És odarakta a kecskenyáj
elé a csíkos vesszőket a vályúkba és itatókba, ahová inni járt a nyáj.
Mert akkor szoktak pározni, amikor inni jártak. 39 Ott párzott a nyáj a
vesszők előtt, és ezért csíkos lábúakat, pettyeseket és tarkákat
ellett a nyáj. 40 Azután különválasztotta Jákób a juhokat, és szembefordította
a nyájat Lábán csíkos lábú és fekete nyájával. Így szerzett magának külön
nyájakat, amelyeket nem eresztett Lábán juhai közé. 41 Valahányszor a nyáj
fejlettebb állatai pároztak, odarakta Jákób a vesszőket a vályúkba a nyáj
elé, hogy a vesszőket látva pározzanak. 42 De amikor satnya volt a nyáj,
nem rakta oda, úgyhogy Lábánnak jutottak a satnyák, Jákóbnak pedig a
fejlettebbek. 43 Így ez az ember egyre jobban gyarapodott, lett neki sok nyája,
szolgálója, szolgája, tevéje és szamara.
1Móz 31
1 De Jákób
meghallotta Lábán fiainak a beszédét, akik ezt mondták: Elvette Jákób mindazt,
ami apánké volt, apánkéból szerezte minden gazdagságát. 2 Lábán arcán is látta
Jákób, hogy nem olyan hozzá, mint azelőtt.
3 Akkor ezt mondta az
ÚR Jákóbnak: Térj vissza atyáid földjére, a rokonaidhoz, én veled leszek! 4
Üzent tehát Jákób és kihívatta magához Ráhelt és Leát a mezőre, a nyájhoz,
5 és ezt mondta nekik: Látom apátok arcán, hogy nem olyan hozzám, mint
azelőtt, pedig az én atyám Istene volt velem. 6 Ti tudjátok, hogy teljes
erőmmel szolgáltam apátokat. 7 De apátok csalt meg engem, és tízszer is
megváltoztatta a béremet. Isten azonban nem engedte, hogy kárt okozzon nekem. 8
Ha így szólt: A pettyesek lesznek a béred, az egész nyáj pettyeseket ellett. Ha
pedig így szólt: A csíkos lábúak lesznek a béred, az egész nyáj csíkos lábúakat
ellett. 9 Így vette el Isten apátok jószágát, és nekem adta. 10 Mert a nyáj
párzása idején álmomban föltekintettem, és azt láttam, hogy a nyájban párzó
bakok csíkos lábúak, pettyesek és tarkabarkák.
11 Akkor ezt mondta
nekem álmomban az Isten angyala: Jákób! És feleltem: Itt vagyok. 12 Azt mondta:
Tekints föl, és lásd meg, hogy a nyájban párzó bakok mind csíkos lábúak,
pettyesek és tarkabarkák. Mert láttam mindazt, amit Lábán tett veled. 13 Én
vagyok Bétel Istene, ahol szent oszlopot kentél föl, és fogadalmat tettél
nekem. Most készülj, menj el erről a földről, és térj vissza
szülőföldedre!
14 Ekkor megszólalt
Ráhel és Lea, és ezt mondták neki: Van-e még valami részünk vagy örökségünk
apánk házában? 15 Nem számítunk-e idegeneknek? Hiszen eladott bennünket, és a
vételárat egészen elköltötte. 16 Különben is a mienk és a fiainké mindaz a
gazdagság, amit elvett Isten apánktól. Azért tégy úgy mindent, ahogyan Isten
mondta neked!
17 Ekkor Jákób
fölkelt, föltette gyermekeit és feleségeit a tevékre. 18 Elhajtotta minden
jószágát és minden szerzeményét, amit szerzett - a Paddan-Arámban szerzett
jószágát és vagyonát - hogy elmenjen apjához, Izsákhoz Kánaán földjére. 19
Amikor Lábán elment a juhait nyírni, Ráhel ellopta apja házibálványát. 20 Így
szedte rá Jákób az arám Lábánt: nem mondta meg neki, hogy el akar menni, 21
hanem elment mindenével. Fölkerekedett, és átkelt a folyamon és Gileád hegysége
felé tartott.
22 Lábán csak
harmadnap értesült arról, hogy Jákób elment. 23 Akkor maga mellé vette
hozzátartozóit, és hét napi járóföldön át üldözte, míg el nem érte a Gileád
hegységénél. 24 Isten azonban eljött az arám Lábánhoz álomban azon az éjszakán,
és ezt mondta neki: Vigyázz, ne mondj Jákóbnak se jót, se rosszat!
25 Amikor Lábán
utolérte Jákóbot, Jákób már sátrat vert a hegyen. Lábán is a Gileád hegységén
vert sátrat hozzátartozóival együtt. 26 Lábán ezt mondta Jákóbnak: Mit
tettél?! Engem rászedtél, leányaimat meg
elhajtottad, mint fegyverrel ejtett foglyokat! 27 Miért titokban mentél el, és
miért szedtél rá engem? Miért nem szóltál nekem? Akkor örömmel és énekkel,
dobbal és citerával bocsátottalak volna el! 28 Még azt sem engedted meg, hogy
megcsókoljam unokáimat és leányaimat. Ez egyszer balgán cselekedtél. 29 Volna
erőm hozzá, hogy elbánjak veletek, de atyátok Istene a múlt éjjel ezt
mondta nekem: Vigyázz, ne mondj Jákóbnak se jót, se rosszat! 30 Ha már
mindenáron el akartál menni, mivel nagyon kívánkoztál apád házába, miért loptad
el a háziistenemet? 31 Jákób erre így felelt Lábánnak: Mert féltem, és azt
gondoltam, hogy elveszed tőlem erőszakkal a leányaidat 32 De akinél
megtalálod a háziistenedet, az ne maradjon életben. Hozzátartozóink előtt
vizsgáld meg, mi van nálam, és vidd a magadét! Jákób ugyanis nem tudta, hogy
Ráhel ellopta azt. 33 Bement tehát Lábán Jákób sátrába, Lea sátrába és a két
szolgáló sátrába, de nem találta. Azután kijött Lea sátrából, és Ráhel sátrába
ment. 34 Ráhel közben fogta a házibálványt, egy teve nyergébe tette és ráült.
Lábán pedig fölforgatta az egész sátrat, de nem találta. 35 Ráhel ugyanis ezt
mondta az apjának: Ne haragudjék az én uram, hogy nem tudok fölkelni
előtte, mert asszonyok baja van rajtam. Kutatta tehát, de nem találta a
házibálványt.
36 Ekkor Jákób
haragra lobbant, és pörölni kezdett Lábánnal. Megszólalt Jákób, és azt mondta
Lábánnak: Mi a bűnöm és mi a vétkem, hogy üldözőbe vettél? 37 Hiszen
fölforgattad minden holmimat! Találtál-e valamit, ami a te házadból való? Tedd
ide az én hozzátartozóim és a te hozzátartozóid elé, döntsenek ők
kettőnk ügyében! 38 Már húsz esztendeje vagyok nálad, juhaid és kecskéid
nem vetéltek el, nyájad kosait nem ettem meg. 39 Amit a vad széttépett, nem
vittem hozzád, magam térítettem meg, tőlem kérted számon; meg azt is, amit
elloptak tőlem nappal vagy éjjel. 40 Nappal a hőség emésztett, éjjel
meg a hideg, szememet kerülte az álom. 41 Ilyen húsz esztendőm volt a házadnál:
tizennégy évig szolgáltalak két leányodért, hat évig meg juhaidért. Te pedig
tízszer is megváltoztattad a béremet. 42 Ha atyám Istene, Ábrahám Istene és
Izsák félelmes Istene velem nem lett volna, akkor most üres kézzel bocsátanál
el engem. Isten azonban látta nyomorúságomat és kezem munkáját, ezért
figyelmeztetett téged a múlt éjjel.
43 Lábán azt felelte
Jákóbnak: A leányok az én leányaim, a fiúk az én fiaim, a nyáj az én nyájam,
minden az enyém, amit látsz. De tehetnék-e most már bármit is a magam leányai
ellen, vagy fiaik ellen, akiket szültek?! 44 Azért jöjj, kössünk szövetséget
egymással, az legyen a tanú köztünk! 45 Ekkor fogott Jákób egy követ és
fölállította azt szent oszlopként. 46 Majd ezt mondta Jákób a hozzátartozóinak:
Gyűjtsetek köveket! Azok köveket szedtek, csináltak egy kőrakást, és
ettek a kőrakásnál. 47 Azután elnevezte azt Lábán Jegar-Száhadútának,
Jákób pedig elnevezte Gal-Édnek. 48 Lábán ugyanis ezt mondta: Ez a kőrakás
a tanú köztünk! Ezért nevezik Gal-Édnek, 49 de Micpának is, mert ezt mondta: Az
ÚR tartson szemmel bennünket, amikor mi nem látjuk egymást! 50 Ha leányaimmal
rosszul bánsz, ha leányaimon kívül még feleségeket veszel, nem fogja ugyan
látni senki közülünk, de Isten lesz a tanú köztünk. 51 Majd ezt mondta Lábán Jákóbnak:
Itt van ez a kőrakás és a szent oszlop, amelyet emeltem köztem és közted.
52 Tanú ez a kőrakás és tanú ez a szent oszlop, hogy sem én nem megyek át
e kőrakás mellett tehozzád, sem te nem jössz át e kőrakás és e szent
oszlop mellett énhozzám rossz szándékkal. 53 Ábrahám Istene és Náhór Istene, az
atyák Istene ítéljen fölöttünk. Akkor megesküdött Jákób atyjának, Izsáknak
félelmes Istenére, 54 majd áldozatot mutatott be Jákób a hegyen, és meghívta
hozzátartozóit áldozati lakomára. És miután ettek, a hegyen töltötték az
éjszakát.
1Móz 32
1 Másnap reggel
fölkelt Lábán, megcsókolta unokáit és leányait, és megáldotta őket. Azután
elment Lábán, és visszatért lakóhelyére.
2 Jákób is útnak
indult, és találkoztak vele Isten angyalai. 3 Amikor meglátta őket Jákób,
ezt mondta: Isten tábora ez! És elnevezte azt a helyet Mahanaimnak.
4 Azután követeket
küldött Jákób maga előtt bátyjához, Ézsauhoz Széír földjére, Edóm
mezejére, 5 és ezt parancsolta nekik: Mondjátok meg uramnak, Ézsaunak: Ezt
mondja a te szolgád, Jákób: Lábánnál voltam jövevény, ott tartózkodtam
mostanáig. 6 Szereztem ökröket, szamarakat és juhokat, szolgákat és
szolgálókat. Azért küldök neked üzenetet, uram, hogy elnyerjem jóindulatodat. 7
A követek ezzel tértek vissza Jákóbhoz: Elmentünk bátyádhoz, Ézsauhoz: jön is
már eléd, de négyszáz ember van vele! 8 Jákóbot ekkor nagy félelem és szorongás
fogta el, ezért két táborra osztotta a vele levő népet, meg a juhokat,
marhákat és tevéket. 9 Mert ezt gondolta: Ha eléri Ézsau az egyik tábort, és
levágja azt, a megmaradt tábor elmenekülhet.
10 Jákób azután ezt
mondta: Ó atyámnak, Ábrahámnak Istene és atyámnak, Izsáknak Istene, URam, aki
ezt mondtad nekem: Térj vissza hazádba, rokonságod közé, és jót teszek veled!
11 Méltatlan vagyok minden hűséges és igaz tettedre, amit szolgáddal
cselekedtél. Hiszen csak egy vándorbottal mentem át itt a Jordánon, most pedig
két táborom van. 12 Ments meg engem bátyámnak, Ézsaunak a kezéből, mert
félek tőle, hogy ha idejön, megöl engem, az anyákat is gyermekeikkel együtt.
13 Hiszen te mondtad: Sok jót teszek veled és utódaidat olyanná teszem, mint a
tenger homokja, amely olyan sok, hogy meg sem lehet számolni.
14 Miután ott
töltötte azt az éjszakát, ajándékot válogatott ki szerzeményéből
bátyjának, Ézsaunak: 15 kétszáz kecskét, húsz bakot, kétszáz juhot, húsz kost,
16 harminc szoptatós tevét fiastul, negyven tehenet és tíz bikát, húsz
szamárkancát és tíz szamárcsődört. 17 Szolgáira bízott minden nyájat
külön-külön, és ezt mondta szolgáinak: Keljetek át előttem, de hagyjatok
távolságot a nyájak között! 18 Az elsőnek azt parancsolta: Ha találkozik
veled a bátyám, Ézsau, és megkérdezi, hogy kinek a szolgája vagy, hová mégy,
kié ez a jószág előtted, 19 akkor ezt mondd: Szolgádé, Jákóbé, aki
ajándékul küldi uramnak, Ézsaunak. Ő maga is itt van mögöttünk. 20 Ezt
parancsolta a másodiknak is, a harmadiknak is, mindazoknak, akik a nyájak után
mentek: Így beszéljetek Ézsauval, amikor találkoztok vele! 21 Ezt is mondjátok:
Szolgád, Jákób itt van mögöttünk. Mert ezt gondolta: Megengesztelem őt az
ajándékkal, amely előttem megy, és csak azután kerülök a színe elé, talán
szívesen fogad. 22 Az ajándék tehát átkelt előtte, ő azonban a
táborban töltötte azt az éjszakát.
23 De fölkelt még
azon az éjszakán, fogta két feleségét, két szolgálóját és tizenegy gyermekét,
és átkelt a Jabbók-gázlónál. 24 Fogta és átküldte őket a patakon, és
átküldte mindenét. 25 Jákób pedig ott maradt egyedül. Ekkor Valaki tusakodott
vele egészen hajnalhasadtáig. 26 De látta, hogy nem bír vele, ezért megütötte a
csípője forgócsontját, és kificamodott Jákób csípőjének forgócsontja
a tusakodás közben.
27 Akkor ezt mondta
Jákóbnak: Bocsáss el, mert hajnalodik! Ő azt felelte: Nem bocsátlak el,
amíg meg nem áldasz engem. 28 Ekkor megkérdezte tőle: Mi a neved? Ő
így felelt: Jákób. 29 Erre azt mondta: Nem Jákób lesz ezután a neved, hanem
Izráel, mert küzdöttél Istennel és emberekkel, és győztél. 30 Jákób ezt
kérte: Mondd meg nekem a nevedet! De ő ezt mondta: Miért kérdezed a
nevemet? És megáldotta őt. 31 Jákób Penúélnak nevezte el azt a helyet és
ezt mondta: Bár láttam Istent színről színre, mégis életben maradtam.
32 Már sütött a nap,
amikor átkelt Penúélnál, és sántított csípőjére. 33 Ezért nem eszik meg
Izráel fiai mindmáig a csípő forgócsontján levő inat, mert ütés érte
Jákób csípőjének forgócsontján az inat.
1Móz 33
1 Amikor Jákób
föltekintett, látta, hogy már jön is Ézsau, és négyszáz ember van vele. Ekkor
szétosztotta a gyermekeket Lea, Ráhel és a két szolgáló mellé. 2
Előreállította a szolgálókat és gyermekeiket, mögéjük Leát és gyermekeit,
ezek mögé Ráhelt és Józsefet. 3 Ő maga előttük ment, és hétszer
borult le a földre, amíg a bátyjához ért. 4 Ézsau eléje futott, megölelte,
nyakába borult, megcsókolta, és sírtak. 5 Amikor föltekintett, és meglátta az
asszonyokat és gyermekeket, azt kérdezte: Kik ezek? Ő így felelt: A
gyermekek, akiket Isten kegyelme adott szolgádnak. 6 Majd odaléptek a szolgálók
gyermekeikkel együtt, és leborultak. 7 Odalépett Lea is gyermekeivel együtt, és
leborultak. Végül odalépett József és Ráhel is, és ők is leborultak. 8
Akkor ezt mondta Ézsau: Mire való ez az egész tábor, amellyel találkoztam?
Ő ezt felelte: Arra, hogy elnyerjem uram jóindulatát. 9 Ézsau ezt mondta:
Van nekem bőven, öcsém, legyen a tied, ami a tied! 10 De Jákób ezt mondta:
Ne úgy, hanem ha elnyertem jóindulatodat, fogadd el tőlem ezt az
ajándékot! Mert amikor megláttam arcodat, mintha Isten arcát láttam volna,
olyan kegyes voltál hozzám. 11 Fogadd el ajándékomat, amelyet áldásommal vittek
neked, hiszen Isten kegyelmes volt hozzám, és van mindenem. És addig unszolta
őt, amíg el nem fogadta.
12 Akkor Ézsau ezt
mondta: Induljunk el, menjünk, majd én előtted megyek! 13 De Jákób így
felelt neki: Tudja az én uram, hogy a gyermekek gyengék, meg szoptatós juhok és
tehenek vannak velem. Ha csak egy napig is hajszolják azokat, elhullik az egész
nyáj. 14 Menjen csak az én uram a szolgája előtt, én majd ballagok lassan
az előttem járó jószág és a gyermekek járása szerint, amíg eljutok az én
uramhoz Széírbe. 15 Ézsau ezt mondta: Hadd hagyjak nálad néhányat a velem
levő emberek közül. De ő azt felelte: Minek az, ha elnyertem uram
jóindulatát? 16 Így kelt útra Ézsau még aznap Széír felé.
17 Jákób pedig
Szukkót felé indult, és ott épített magának házat, jószágának meg karámokat
készített. Ezért nevezte el azt a helyet Szukkótnak. 18 Azután Jákób,
Paddan-Arámból jövet, épségben eljutott Sikem városáig, amely Kánaán földjén
van, és tábort ütött a város előtt. 19 A mezőnek azt a részét, ahol
sátrat vert, megvette Hamórnak, Sikem apjának a fiaitól száz pénzért. 20 Majd
oltárt állított oda, és így nevezte el: Isten, Izráel Istene!
1Móz 34
1 Egyszer Dina, Lea
leánya, akit Jákóbnak szült, kiment, hogy szétnézzen annak a vidéknek a leányai
között. 2 Meglátta őt Sikem, a hivvi Hamórnak, az ország fejedelmének a
fia. Megfogta, vele hált, és erőszakot követett el rajta. 3 De
lelkéből ragaszkodott Dinához, Jákób leányához, mert megszerette a leányt,
és szívhez szólóan beszélt a leánnyal. 4 Majd ezt mondta Sikem az apjának,
Hamórnak: Szerezd meg nekem feleségül ezt a leányt! 5 Jákób meghallotta ugyan,
hogy megbecstelenítették a leányát, Dinát, de mert fiai a mezőn voltak a
jószággal, hallgatott Jákób, amíg megjöttek. 6 És kiment Hamór, Sikem apja
Jákóbhoz, hogy beszéljen vele.
7 Jákób fiai is
hazajöttek a mezőről, amikor ezt meghallották. Felháborodtak ezek a
férfiak, és nagy haragra lobbantak, mivel gyalázatot követett el Sikem
Izráelen, amikor Jákób leányával hált, mert nem szabad így cselekedni. 8 Hamór
így beszélt velük: A fiam, Sikem, lelkéből ragaszkodik a leányotokhoz,
adjátok hozzá feleségül! 9 Házasodjatok velünk össze: adjátok hozzánk
leányaitokat, és vegyétek el a mi leányainkat! 10 Lakjatok közöttünk. Itt az
ország előttetek, lakjatok, járjatok benne szabadon, és telepedjetek le.
11 Sikem pedig ezt mondta a leány apjának és bátyjainak: Ha elnyerem
jóindulatotokat, megadom, amit csak kívántok tőlem. 12 Kérjetek tőlem
bármekkora mátkapénzt és ajándékot, megadom, amennyit kívántok, csak adjátok
hozzám feleségül a leányt!
13 De Jákób fiai
álnok módon válaszoltak Sikemnek és apjának, Hamórnak. Azért beszéltek így,
mert megbecstelenítette Dinát, a húgukat. 14 Ezt mondták nekik: Nem tehetjük
meg azt, hogy húgunkat körülmetéletlen emberhez adjuk, mert az gyalázat volna
ránk. 15 Csak akkor egyezünk bele, ha olyanok lesztek, mint mi, ha minden férfi
körülmetélkedik nálatok. 16 Akkor hozzátok adjuk leányainkat, a ti leányaitokat
pedig elveszszük, köztetek lakunk, és egy néppé leszünk. 17 De ha nem
hallgattok ránk, és nem metélkedtek körül, akkor fogjuk leányunkat, és elmegyünk.
18 Tetszett a beszédük Hamórnak és Sikemnek, Hamór fiának. 19 Nem is halogatta
az ifjú a dolgot, mert kedvelte Jákób leányát, és apja háza népe őt
mindennél többre becsülte.
20 Visszament tehát
Hamór és fia, Sikem, városuk kapujába, és így szóltak városuk férfiaihoz: 21
Ezek az emberek békében akarnak élni velünk. Hadd lakjanak az országban, és
járjanak benne szabadon, hiszen ez az ország elég tágas mindenfelé. Leányaikat
feleségül vesszük, a mi leányainkat pedig hozzájuk adjuk. 22 De csak akkor egyeznek
bele ezek a férfiak, hogy köztünk lakjanak, és velük egy néppé legyünk, ha
minden férfi körülmetélkedik nálunk, ahogyan ők is körül vannak metélve.
23 Jószáguk, vagyonuk és minden állatuk a mienk lesz azután, csak egyezzünk
bele, hogy köztünk lakjanak! 24 És hallgatott Hamórra meg a fiára, Sikemre
mindenki, aki odajött a város kapujába, és körülmetélkedett minden férfi, aki
odajött a város kapujába.
25 A harmadik napon
azonban, amikor ezek a sebláz miatt szenvedtek, fegyvert ragadott Jákób két
fia, Simeon és Lévi, Dina bátyjai, rátörtek a gyanútlan városra, és
meggyilkoltak minden férfit. 26 Hamórt is, meg a fiát, Sikemet is kardélre
hányták, Dinát pedig kihozták Sikem házából, és elmentek. 27 Így törtek rá
Jákób fiai a sebesültekre, a várost pedig kifosztották, mert
megbecstelenítették a húgukat. 28 Juhaikat, marháikat, szamaraikat, s ami csak
a városban és a mezőn volt, elvitték. 29 Minden vagyonukat, valamint
gyermekeiket és asszonyaikat is mind foglyul ejtették; és a házakat teljesen
kifosztották.
30 De Jákób ez 31 De
ők azt mondták: Hát szabad úgy bánni a mi húgunkkal, mint valami
paráznával?!
1Móz 35
1 Isten ezt mondta
Jákóbnak: Készülj, és menj föl Bételbe, telepedj le ott! Készíts ott oltárt az
Istennek, aki megjelent neked, amikor menekültél bátyád, Ézsau elől! 2
Ekkor azt mondta Jákób a háza népének és mindazoknak, akik vele voltak:
Távolítsátok el az idegen isteneket, amelyek nálatok vannak! Tisztítsátok meg
magatokat, és váltsatok ruhát! 3 Készüljünk, és menjünk föl Bételbe, oltárt akarok
ott készíteni az Istennek, aki meghallgatott, amikor nyomorúságban voltam, és
velem volt az úton, amelyen jártam. 4 Átadták azért Jákóbnak a náluk levő
idegen isteneket mind, meg a fülbevalóikat is, Jákób pedig elásta azokat a
cserfa alá, amely Sikemnél van. 5 Majd elindultak, és Isten rettegésbe ejtette
a környező városokat, azért nem üldözték Jákób fiait.
6 Így érkezett meg
Jákób Lúzba, azaz Bételbe, amely Kánaán földjén van, az egész néppel együtt,
amely vele volt. 7 Oltárt épített ott, és elnevezte azt a helyet Él-Bételnek,
mert ott jelentette ki magát neki az Isten, amikor bátyja elől menekült. 8
Ott halt meg Debóra, Rebeka dajkája, és eltemették Bétel mellett a tölgyfa alá,
amelyet a Siratás Tölgyfájának neveztek el.
9 Isten újból
megjelent Jákóbnak, miután visszatért Paddan-Arámból, és megáldotta őt. 10
Ezt mondta neki Isten: Jákób a te neved. De nem neveznek többé Jákóbnak, hanem
Izráel lesz a neved. Így nevezte el Izráelnek. 11 Majd ezt mondta neki Isten:
Én vagyok a mindenható Isten! Szaporodjál, és sokasodjál! Nép, sőt népek
gyülekezete származik tőled, és
királyok sarjadnak ágyékodból. 12 Neked adom azt a földet, melyet Ábrahámnak és
Izsáknak adtam, utánad pedig utódaidnak
adom azt a földet.
13 Azután eltávozott
tőle Isten, arról a helyről, ahol beszélt vele. 14 Jákób pedig szent
oszlopot állított azon a helyen, ahol beszélt vele; kőoszlopot, és
italáldozatot mutatott be rajta, és olajat öntött rá. 15 Jákób Bételnek nevezte
el azt a helyet, ahol Isten beszélt vele.
16 Azután elindultak
Bételből. Már csak rövid út választotta el őket Efrátától, amikor
szülnie kellett Ráhelnek, de a szülés nehéz volt. 17 A nehéz szülés közben ezt
mondta neki a bába: Ne félj, mert most is fiad lett! 18 Amikor már-már elszállt
belőle a lélek, mert haldoklott, Benóninak nevezte el a fiát. Az apja
viszont Benjáminnak nevezte. 19 Így halt meg Ráhel, és eltemették az Efrátába,
azaz Betlehembe vezető úton. 20 Sírja fölé emlékoszlopot állított Jákób.
Ráhel sírjának az emlékoszlopa ez még ma is. 21 Azután továbbment Izráel, és Migdal-Éderen
túl vert sátrat.
22 Amikor Izráel már
azon a földön lakott, elment Rúben, és Bilhával, apja másodrangú feleségével
hált, de Izráel meghallotta. Jákóbnak tizenkét fia volt. 23 Lea fia volt Rúben,
Jákób elsőszülötte, meg Simeon, Lévi és Júda, Issakár és Zebulon. 24 Ráhel
fia volt József és Benjámin. 25 Bilhának, Ráhel szolgálójának a fia volt Dán és
Naftáli. 26 Zilpának, Lea szolgálójának a fia volt Gád és Ásér. Ezek voltak
Jákób fiai, akik Paddan-Arámban születtek.
27 És Jákób eljutott
apjához, Izsákhoz Mamréba, Kirjat-Arbába, azaz Hebrónba, ahol Ábrahám és Izsák
jövevényként lakott. 28 Izsák életkora száznyolcvan esztendő volt. 29
Akkor elhunyt Izsák, meghalt öregen, betelve az élettel, és elődei mellé
került. Fiai, Ézsau és Jákób temették el.
1Móz 36
1 Ez Ézsau, azaz Edóm
nemzetsége: 2 Ézsau Kánaán leányai közül vett feleségeket: Ádát, a hettita Élón
leányát és Oholíbámát, Aná leányát, aki meg a hivvi Cibón leánya volt, 3 meg
Boszmatot, Izmáel leányát, Nebájót húgát. 4 Ádá szülte Ézsaunak Elífázt, és
Boszmat szülte Reúélt. 5 Oholíbámá pedig szülte Jeúst, Jalámot és Kórahot. Ezek
Ézsau fiai, akik Kánaán földjén születtek. 6 Akkor Ézsau fogta a feleségeit,
fiait, leányait és mindenkit, aki a házához tartozott, meg a jószágát, minden
állatát és egész vagyonát, amit Kánaán földjén szerzett, és más országba ment a
testvére, Jákób elől. 7 Mert olyan sok volt a szerzeményük, hogy nem
lakhattak együtt, és jószágaik miatt nem bírta őket eltartani az a föld,
amelyen jövevények voltak. 8 Így telepedett le Ézsau a Széír-hegyen. Ézsau
pedig Edóm. 9 Ez a Széír-hegyen lakó Ézsaunak, Edóm ősatyjának a
nemzetsége:
10 Így hívták Ézsau
fiait: Elífáz volt Ádának, Ézsau feleségének a fia. Reúél pedig Boszmatnak,
Ézsau feleségének a fia. 11 Elífáz fiai voltak: Témán, Ómár, Cefó, Gatám és
Kenaz. 12 Timna volt Elífáznak, Ézsau fiának a másodrangú felesége, ő
szülte Elífáznak Amálékot. Ezek voltak Ádának, Ézsau feleségének a fiai. 13
Reúél fiai voltak a következők: Nahat, Zerah, Sammá és Mizzá. Ezek voltak
Boszmatnak, Ézsau feleségének a fiai. 14 Ezek voltak a fiai Oholíbámának, Ézsau
feleségének, Aná leányának, aki meg Cibón leánya volt: ő szülte Ézsaunak
Jeúst, Jalámot és Kórahot.
15 Ezek voltak Ézsau
utódai közül a nemzetségfők: Elífáznak, Ézsau elsőszülöttjének a fiai
voltak: Témán nemzetségfő, Ómár nemzetségfő, Cefó nemzetségfő,
Kenaz nemzetségfő, 16 Kórah nemzetségfő, Gatám nemzetségfő,
Amálék nemzetségfő. Ezek voltak az Elífáztól származó nemzetségfők
Edóm földjén, ezek Ádá fiai voltak. 17 Ezek voltak Reúélnak, Ézsau fiának a
fiai: Nahat nemzetségfő, Zerah nemzetségfő, Sammá nemzetségfő és
Mizzá nemzetségfő. Ezek voltak a Reúéltól származó nemzetségfők Edóm
földjén; ezek Boszmatnak, Ézsau feleségének a fiai voltak. 18 Ezek voltak
Oholíbámának, Ézsau feleségének a fiai: Jeús nemzetségfő, Jalám
nemzetségfő és Kórah nemzetségfő. Ezek voltak az Oholíbámától, Aná
leányától, Ézsau feleségétől származó nemzetségfők. 19 Ezek voltak
Ézsaunak, azaz Edómnak a fiai és nemzetségfői.
20 Ezek voltak a hóri
Széír fiai, akik ezen a földön laktak: Lótán, Sóbál, Cibón, és Aná, 21 Disón,
Écer és Disán. Ezek voltak a hóri nemzetségfők, Széír fiai, Edóm földjén.
22 Lótán fiai voltak: Hóri és Hémám, Lótánnak a húga pedig Timna. 23 Ezek
voltak Sóbál fiai: Alván, Mánahat, Ébál, Sefó és Ónám. 24 Ezek voltak Cibón
fiai: Ajjá és Aná. Ez az Aná vizet talált a pusztában, amikor apjának, Cibónnak
a szamarait legeltette. 25 Ezek voltak Aná gyermekei: Disón és Oholíbámá, Aná
leánya. 26 Ezek voltak Disón fiai: Hemdán, Esbán, Jitrán és Kerán. 27 Ezek voltak
Écer fiai: Bilhán, Zaaván és Akán. 28 Ezek voltak Disán fiai: Úc és Arán. 29
Ezek voltak a hóri nemzetségfők: Lótán nemzetségfő, Sóbál
nemzetségfő, Cibón nemzetségfő, Aná nemzetségfő, 30 Disón
nemzetségfő, Écer nemzetségfő és Disán nemzetségfő. Ezek voltak
a Széír földjén lakó hóri nemzetségfők nemzetségenként.
31 Ezek a királyok
uralkodtak Edómban, mielőtt Izráel fiainak királyuk lett volna: 32 Edómban
Bela, Beór fia uralkodott, városának a neve Dinhábá volt. 33 Bela halála után a
bocrai Jóbáb, Zerah fia lett a király. 34 Jóbáb halála után a Témán
földjéről való Husám lett a király. 35 Husám halála után Hadad, Bedad fia
lett a király, aki megverte a midjániakat a Móáb mezején. Városának a neve Avít
volt. 36 Hadad halála után a maszrékai Szamlá lett a király. 37 Szamlá halála
után a rehóbót-hannáhári Saul lett a király. 38 Saul halála után Baal-Hánán,
Akbór fia lett a király. 39 Baal-Hánán, Akbór fia halála után Hadar lett a
király. Városának a neve Páú volt, feleségének a neve Mehétabél, aki Mézáháb leányának,
Matrédnak a leánya volt.
40 Így hívták az
Ézsautól származó nemzetségfőket, nemzetségeik, lakóhelyük és nevük
szerint: Timná nemzetségfő, Alvá nemzetségfő, Jetét nemzetségfő,
41 Oholímábá nemzetségfő, Élá nemzetségfő, Pínón nemzetségfő, 42
Kenaz nemzetségfő, Témán nemzetségfő, Mibcár nemzetségfő, 43
Magdíél nemzetségfő és Írám nemzetségfő. Ezek voltak Edóm
nemzetségfői, lakóhelyük szerint az általuk birtokolt földön. Ézsau volt
az edómiak ősatyja.
1Móz 37
1 Jákób is azon a
földön lakott, ahol apja jövevény volt: Kánaán földjén. 2 Ez Jákób
nemzetségének a története: Amikor József tizenhét éves lett, testvéreivel
együtt a nyájat legeltette, és ő volt a bojtár Bilhának és Zilpának, apja
feleségeinek a fiai mellett. József rossz híreket hordott róluk az apjuknak. 3
De Izráel Józsefet minden fiánál jobban szerette, mert öregkorában született
fia volt, s ezért tarka ruhát csináltatott neki. 4 Amikor testvérei látták,
hogy apjuk jobban szereti őt minden testvérénél, úgy meggyűlölték,
hogy egy jó szót sem tudtak hozzá szólni.
5 Egyszer József
álmot álmodott, elmondta testvéreinek, és emiatt még jobban meggyűlölték.
6 Ezt mondta nekik: Hallgassátok csak meg azt az álmot, amelyet álmodtam! 7
Éppen kévéket kötöttünk a mezőn. Az én kévém fölkelt, és állva is maradt,
a ti kévéitek pedig körülállták, és leborultak az én kévém előtt. 8
Testvérei azt mondták neki: Talán király akarsz lenni fölöttünk? Vagy uralkodni
akarsz rajtunk? És még jobban meggyűlölték az álmaiért és beszédéért.
9 Egy másik álmot is
álmodott, és azt is elbeszélte testvéreinek. Ezt mondta: Már megint álmodtam
valamit. Egyszer csak leborult előttem a nap, a hold és tizenegy csillag.
10 Amikor ezt apjának és testvéreinek elbeszélte, az apja megdorgálta, és ezt
mondta neki: Micsoda álmot álmodtál? Talán bizony járuljunk eléd, anyáddal és
testvéreiddel együtt, hogy földre boruljunk előtted?! 11 Ezért
féltékenykedni kezdtek rá a testvérei. Apja pedig megjegyezte ezt a dolgot.
12 Egyszer a
testvérek elmentek Sikembe apjuk nyáját legeltetni. 13 Izráel ezt mondta
Józsefnek: Testvéreid Sikemben legeltetnek. Gyere csak, elküldelek hozzájuk!
József azt mondta neki: Kész vagyok rá. 14 Apja azt mondta neki: Menj és nézd
meg, hogy jól vannak-e testvéreid és a nyáj. Azután számolj be nekem! Elküldte
tehát Hebrón völgyéből, és ő elment Sikembe.
15 Amikor a
mezőn bolyongott, találkozott egy emberrel, aki megkérdezte tőle: Mit
keresel? 16 József azt felelte: Testvéreimet keresem. Mondd meg nekem, hol
legeltetnek? 17 Az az ember így felelt: Elmentek innen, és hallottam is, amikor
ezt mondták: Menjünk Dótánba! Elment tehát József a testvérei után, és
megtalálta őket Dótánban. 18 Amikor távolról meglátták, még mielőtt a
közelükbe ért, összebeszéltek, hogy megölik. 19 Ezt mondták egymásnak:
Nézzétek, ott jön az álomlátó! 20 Gyertek, öljük meg, dobjuk bele egy kútba, és
mondjuk azt, hogy vadállat ette meg. Majd meglátjuk, mi lesz az álmaiból!
21 Amikor ezt Rúben
meghallotta, meg akarta menteni a kezükből, és ezt mondta: Ne üssük agyon!
22 Majd ezt mondta nekik Rúben: Ne ontsatok vért! Dobjátok bele ebbe a kútba
itt a pusztában, de kezet ne emeljetek rá! Így akarta megmenteni a
kezükből és visszajuttatni apjához.
23 Amikor odaért
József a testvéreihez, lehúzták róla a ruháját, a tarka ruhát. 24 Azután
fogták, és beledobták a kútba. A kút üres volt, nem volt benne víz.
25 Ezután leültek
enni. Föltekintve, látták, hogy éppen egy izmáeli karaván közeledik Gileád
felől. Tevéik gyógyfűvel, balzsammal és mirhával voltak megrakva,
amit Egyiptomba szállítottak. 26 Ekkor azt mondta Júda a testvéreinek: Mi
haszna, ha megöljük testvérünket, és elföldeljük a vérét? 27 Gyertek, adjuk el
az izmáelieknek, ne emeljünk rá kezet, hiszen a mi testünk és vérünk ő! A
testvérei pedig hallgattak rá.
28 Közben azonban
midjáni kereskedők mentek arra, fölhúzták Józsefet a kútból, és eladták
Józsefet az izmáelieknek húsz ezüstért. Azok pedig elvitték Józsefet
Egyiptomba. 29 Amikor Rúben visszatért a kúthoz, József már nem volt a kútban.
Akkor megszaggatta a ruháját, 30 visszatért testvéreihez, és azt mondta: Nincs
meg a gyerek! Jaj nekem! Hova legyek?
31 Akkor fogták
József ruháját, levágtak egy kecskebakot, és belemártották a ruhát a vérébe. 32
Azután elküldték a tarka ruhát, elvitették apjukhoz, ezzel az üzenettel: Ezt
találtuk. Nézd meg jól: a fiad ruhája ez, vagy sem? 33 Ő felismerte, és
azt mondta: Az én fiam ruhája ez! Vadállat ette meg, biztosan széttépte
Józsefet! 34 És megszaggatta Jákób a felsőruháját, zsákruhát tekert a
derekára, és sokáig gyászolta a fiát. 35 Fiai és leányai mind vigasztalni igyekeztek,
de nem akart vigasztalódni, hanem ezt mondta: Gyászolva megyek el fiamhoz a
halottak hazájába. Így siratgatta őt az apja.
36 A midjániak pedig
eladták Józsefet Egyiptomban Potifárnak, a fáraó főemberének, a
testőrök parancsnokának.
1Móz 38
1 Történt abban az
időben, hogy Júda elvált testvéreitől, és csatlakozott egy adullámi
emberhez, akinek Hírá volt a neve. 2 Ott meglátta Júda egy Súa nevű
kánaáni embernek a leányát, elvette, és bement hozzá. 3 Az teherbe esett, és
fiút szült, akit Érnek nevezett el. 4 Majd ismét teherbe esett, fiút szült, és
azt Ónánnak nevezte el. 5 Azután még egy fiút szült, akit Sélának nevezett el.
Amikor ezt szülte, Júda Kezíbben volt.
6 Júda feleséget vett
elsőszülött fiának, Érnek. Az asszonynak Támár volt a neve. 7 De Ért, Júda
elsőszülött fiát az ÚR gonosznak tartotta, ezért megölte őt az ÚR. 8
Ekkor azt mondta Júda Ónánnak: Menj be a bátyád feleségéhez, vedd el őt
mint a sógora, és támassz utódot a bátyádnak! 9 De Ónán tudta, hogy az utód nem
az övé lesz. Ezért amikor bement a bátyja feleségéhez, a földre vesztegette a
magot, hogy ne támasszon utódot a bátyjának. 10 De az ÚR rosszallotta, amit
tett, ezért őt is megölte. 11 Ekkor azt mondta Júda Támárnak, a menyének:
Maradj özvegyen apád házában, amíg felnő a fiam, Sélá. Mert így
gondolkodott: Ne haljon meg ő is, mint a bátyjai! Támár elment, és apja
házában lakott.
12 Hosszabb idő
múlva meghalt Súa leánya, Júda felesége. Amikor Júda megvigasztalódott, elment
barátjával, az adullámi Hírával Timnába, ahol a juhait nyírták. 13 De
megmondták Támárnak: Most megy az apósod Timnába a juhai nyírására. 14 Ekkor
levetette magáról özvegyi ruháját, elfátyolozta és elváltoztatta magát. Azután
odaült Énaim kapujába a Timnába vezető úton. Mert látta, hogy Sélá
felnőtt, de őt nem adták hozzá feleségül. 15 Júda meglátta, és
paráznának gondolta, mert eltakarta az arcát. 16 Csatlakozott hozzá az úton, és
ezt mondta: Hadd menjek be hozzád! Mert nem tudta, hogy a menye az. De ő
azt kérdezte: Mit adsz nekem, ha bejössz hozzám? 17 Ő így felelt: Küldök
neked a nyájamból egy kecskegödölyét. De Támár ezt mondta: Adj zálogot, amíg
megküldöd! 18 Júda megkérdezte: Mit adjak neked zálogba? Az ezt felelte:
Pecsétnyomódat zsinórostul, meg azt a botot, ami a kezedben van. Odaadta azért
neki, azután bement hozzá; az asszony pedig teherbe esett tőle.
19 Majd fölkelt
Támár, és elment. Azután levetette fátylát, és felöltötte özvegyi ruháját. 20
Júda megküldte a kecskegödölyét adullámi barátjával, hogy az visszavegye a
zálogot az asszonytól, de nem találta meg. 21 Akkor megkérdezte annak a helynek
a lakóit: Hol van az a parázna nő, aki Énaimnál az útfélen volt? Azok ezt
felelték: Nem volt erre parázna nő. 22 Visszatért tehát Júdához, és ezt
mondta: Nem találtam meg. Annak a helynek a lakói is azt mondták: Nem volt erre
parázna nő. 23 Júda azt mondta: Tartsa meg magának, hogy gúnyt ne
űzzenek belőlünk! Én megküldtem ezt a gödölyét, de te nem találtad
meg őt.
24 Mintegy három
hónap múlva hírül vitték Júdának: Paráználkodott Támár, a menyed, és már terhes
is a paráznaság miatt. Akkor ezt mondta Júda: Vigyétek ki, és égessétek meg! 25
Már vitték kifelé, amikor megüzente apósának: Attól a férfitól lettem terhes,
akinek a holmija ez. Nézd meg jól, kié ez a pecsétnyomó, zsinór és bot? 26 Júda
megnézte, és ezt mondta: Igaza van velem szemben, mert nem adtam őt a
fiamhoz, Sélához. Többször azonban nem hált vele Júda.
27 Amikor a szülés
ideje elérkezett, kitűnt, hogy ikrek voltak a méhében. 28 Szülés közben az
egyik kidugta a kezét, a bába megfogta, vörös fonalat kötött a kezére, és így
szólt: Ez jött ki először. 29 De amikor visszahúzta a kezét, mégis a
testvére jött ki. A bába ezt kérdezte: Hogyan törtél magadnak rést? Ezért
nevezte el az apja Pérecnek. 30 Utána kijött a testvére, akinek a vörös fonál
volt a kezén. Ezt Zerahnak nevezte el.
1Móz 39
1 Amikor Józsefet
Egyiptomba vitték, megvásárolta őt az izmáeliektől, akik odavitték,
egy egyiptomi ember: Potifár, a fáraó főembere, a testőrök
parancsnoka. 2 De az ÚR Józseffel volt, ezért szerencsés ember lett, és
egyiptomi urának a házában élt. 3 Látta az ura, hogy vele van az ÚR, és mindazt
eredményessé teszi az ÚR, amihez hozzáfog. 4 Megnyerte József a jóindulatát, és
a háziszolgája lett. Azután háza felügyelőjé vé tette, és rábízta egész
vagyonát. 5 Attól fogva, hogy házának és egész vagyonának a felügyelőjévé
tette, megáldotta az ÚR az egyiptomi ember házát Józsefért, és az ÚR áldása
volt egész vagyonán, ami a házban és a mezőn volt. 6 Ezért Józsefre bízta
egész vagyonát, és semmire sem volt gondja mellette, legfeljebb csak arra, hogy
megegye az ételt. - Józsefnek szép termete és szép arca volt.
7 Ezek után az
történt, hogy Józsefre szemet vetett urának a felesége, és ezt mondta: Hálj
velem! 8 Ő azonban vonakodott, és azt felelte ura feleségének: Nézd, az én
uramnak semmi gondja sincs mellettem háza dolgaira, és rám bízta egész
vagyonát. 9 Senki sem nagyobb nálam ebben a házban. Semmit sem tiltott el
tőlem, csak téged, mivel te a felesége vagy. Hogyan követhetném el ezt a
nagy gonoszságot, vétkezve az Isten ellen?! 10 Bár az asszony nap mint nap ezt
mondogatta Józsefnek, ő mégsem hallgatott rá, hogy mellé feküdjék, és vele
legyen. 11 Egy napon az történt, hogy bement József a házba a munkáját végezni,
és a háznép közül senki sem volt a házban. 12 Ekkor megragadta őt az
asszony a ruhájánál fogva, és azt mondta: Hálj velem! Ő azonban otthagyta
ruháját az asszony kezében, futásnak eredt, és kiszaladt. 13 Amikor az asszony
látta, hogy kezében hagyta a ruháját, és kifutott, 14 összehívta háza népét, és
ezt mondta nekik: Nézzétek, egy héber embert hozott hozzánk, és az csúffá tesz
bennünket. Bejött hozzám, hogy velem háljon, de én hangosan kiáltottam. 15
Amikor meghallotta, hogy hangosan kiáltozni kezdek, nálam hagyta a ruháját,
futásnak eredt, és kiszaladt.
16 Az asszony magánál
tartotta József ruháját, míg az ura haza nem jött. 17 Akkor így beszélte el
neki a dolgokat: Bejött hozzám a héber szolga, akit idehoztál hozzánk, hogy
csúffá tegyen engem. 18 De amikor hangosan kiáltozni kezdtem, nálam hagyta a
ruháját, és kifutott.
19 Amikor az ura
meghallotta feleségének a szavait, amelyeket neki mondott: Ilyen dolgokat tett
velem a szolgád! - akkor haragra gerjedt. 20 Fogta Józsefet az ura, és abba a
börtönbe vetette, ahol a király foglyait tartották fogva; ott volt börtönben.
21 De az ÚR Józseffel volt, hűséges maradt hozzá, és kedveltté tette a
börtönparancsnok előtt. 22 A börtönparancsnok Józsefre bízta mindazokat a
foglyokat, akik a börtönben voltak, és ő dolgoztatta mindazokat, akik ott
dolgoztak. 23 A börtönparancsnoknak nem kellett törődnie semmivel, ami rá
volt bízva, mert az ÚR Józseffel volt, és eredményessé tette az ÚR, amihez
hozzáfogott.
1Móz 40
1 Ezek után történt,
hogy az egyiptomi király pohárnoka és sütőmestere vétkezett uruk, az
egyiptomi király ellen. 2 Megharagudott azért a fáraó a két főemberre, a
főpohárnokra és a fősütőmesterre. 3 Őrizetbe vétette
őket a testőrparancsnok házában, abban a börtönben, ahol Józsefet
fogva tartották. 4 A testőrparancsnok Józsefet rendelte melléjük, hogy
szolgálja ki őket. Jó ideig maradtak őrizetben. 5 Egyszer álmot
álmodtak mindketten, az egyiptomi király pohárnoka és sütőmestere, akiket
a börtönben fogva tartottak. Mindegyiknek az álma ugyanazon az éjszakán volt,
és mindegyik álomnak megvolt a maga jelentése. 6 Amikor reggel bement hozzájuk
József, látta rajtuk, hogy izgatottak. 7 Megkérdezte a fáraó főembereit,
akik vele voltak őrizetben ura házában: Miért olyan szomorú ma az arcotok?
8 Ők azt felelték neki: Álmot álmodtunk, de nincs, aki megfejtse. József
ezt mondta nekik: Istennél van a megfejtés. Beszéljétek csak el nekem!
9 A főpohárnok
elbeszélte az álmot Józsefnek, és ezt mondta neki: Álmomban egy
szőlőtő volt előttem. 10 A szőlőtőn három
vessző volt. Alighogy kihajtott, már ki is virágzott, és fürtjein megértek
a szemek. 11 Kezemben volt a fáraó pohara. Fogtam a szőlőszemeket,
belefacsartam a fáraó poharába, és a poharat a fáraó kezébe adtam. 12 József
ezt mondta neki: A megfejtés a következő: A három vessző három nap.
13 Három nap múlva fölemel téged a fáraó, visszahelyez a hivatalodba, és te
adod a poharat a fáraó kezébe a régi rend szerint, amikor a pohárnoka voltál.
14 De ne feledkezz meg rólam, amikor jó dolgod lesz, és légy hozzám
hűséges: említs meg engem a fáraónak, és vitess ki ebből a házból! 15
Mert galádul raboltak el engem a héberek földjéről, és itt sem csináltam
semmi rosszat, mégis tömlöcbe vetettek.
16 Amikor a
fősütőmester látta, hogy milyen jó a megfejtés, ezt mondta Józsefnek:
Nekem meg álmomban három kosár kalács volt a fejemen. 17 A felső kosárban
mindenféle sütemény volt, ami a fáraónak készült, és a madarak ették azokat a
fejemen levő kosárból. 18 József ezt mondta válaszában: A megfejtés a
következő: A három kosár három nap. 19 Három nap múlva fölemel téged a
fáraó, de fára akasztat, és madarak eszik le a húsodat.
20 Harmadnap
születésnapja volt a fáraónak, lakomát rendezett minden szolgájának, és
fölemelte a főpohárnokot és a fősütőmestert szolgái
jelenlétében: 21 a főpohárnokot visszahelyezte pohárnoki tisztségébe, és
ő adhatta a poharat a fáraó kezébe, 22 a fősütőmestert pedig
felakasztatta, ahogyan az álmukat megfejtette József. 23 De a főpohárnok
nem gondolt Józsefre, megfeledkezett róla.
1Móz 41
1 Két esztendő
múlva történt, hogy a fáraó ezt álmodta: Ott állt a Nílus mellett. 2 A Nílusból
hét szép és kövér tehén jött ki, és legelt a sás között. 3 De hét másik tehén
is jött ki utánuk a Nílusból, amelyek rútak és soványak voltak, és odaálltak a
többi tehén mellé a Nílus partján. 4 A rút és sovány tehenek megették a hét
szép és kövér tehenet. Ekkor fölébredt a fáraó.
5 Ismét elaludt, és
másodszor ezt álmodta: Hét kövér és szép kalász nőtt egy száron. 6 De hét
sovány és a keleti széltől kiaszott kalász is sarjadt utánuk. 7 A sovány
kalászok elnyelték a hét kövér és telt kalászt. Ekkor fölébredt a fáraó, és
rájött, hogy álmodott. 8 Reggel azonban nyugtalankodni kezdett, ezért
összehívatta Egyiptom minden jövendőmondóját és minden bölcsét, és
elbeszélte nekik a fáraó az álmát. De senki sem tudta megfejteni a fáraónak.
9 Ekkor a
főpohárnok így szólt a fáraóhoz: Be kell ma vallanom, hogy vétkes vagyok.
10 Amikor a fáraó megharagudott szolgáira, és őrizetbe vétetett engem és a
fősütőmestert a testőrparancsnok házában, 11 álmot álmodtunk
ugyanazon az éjszakán, én is meg ő is. Mindegyik álomnak, amit álmondtunk,
megvolt a maga jelentése. 12 Volt ott velünk egy héber ifjú, a
testőrparancsnok szolgája. Elbeszéltük neki álmainkat, és ő
megfejtette. Mindegyikünk álmát jól fejtette meg, 13 mert úgy lett, ahogyan
megfejtette nekünk: engem visszahelyeztek hivatalomba, amazt pedig
fölakasztották. 14 Akkor a fáraó hívatta Józsefet, és sietve kihozták a
tömlöcből. Ő megborotválkozott, ruhát váltott, és bement a fáraóhoz.
15 A fáraó ezt mondta
Józsefnek: Álmot álmodtam, de senki sem tudja megfejteni. Rólad azt hallottam,
hogy ha meghallod az álmot, meg tudod fejteni. 16 József így felelt a fáraónak:
Nem én, hanem Isten ad választ a fáraó javára. 17 A fáraó így szólt Józsefhez:
Álmomban a Nílus partján álltam. 18 A Nílusból hét kövér és szép tehén jött ki,
és legelt a sás között. 19 De hét másik tehén is kijött utánuk, amelyek nagyon
hitványak, rútak és soványak voltak. Egész Egyiptom földjén nem láttam hozzájuk
fogható rútakat. 20 A sovány és rút tehenek megették az előbbi hét kövér
tehenet. 21 Bár a gyomrukba kerültek, nem lehetett észrevenni, hogy a gyomrukba
kerültek, mert a külsejük ugyanolyan rút volt, mint azelőtt. Akkor
fölébredtem.
22 Azután azt láttam
álmomban, hogy hét telt és szép kalász nőtt egy száron. 23 De hét száraz,
sovány és a keleti szélben kiaszott kalász is sarjadt utánuk. 24 A sovány
kalászok elnyelték a hét szép kalászt. Elmondtam ezt a jövendőmondóknak,
de senki sem tudta megfejteni.
25 Ekkor József így
szólt a fáraóhoz: A fáraó két álma egy és ugyanaz. Azt jelentette ki Isten a
fáraónak, hogy mit fog cselekedni. 26 A hét szép tehén hét esztendő. A hét
szép kalász is hét esztendő. Az álom egy és ugyanaz. 27 A hét sovány és
rút tehén, amelyek utánuk jöttek ki, szintén hét esztendő. A hét üres, a
keleti széltől kiaszott kalász az éhség hét esztendeje lesz. 28 Erről
mondtam a fáraónak, hogy Isten megmutatta a fáraónak, mit fog cselekedni. 29
Hét esztendő jön, amikor nagy bőség lesz Egyiptom egész földjén. 30
De az éhínség hét esztendeje következik utánuk, amikor minden bőséget
elfelejtenek Egyiptom földjén, és éhínség fogja emészteni az országot. 31 Nem
is fogják tudni, hogy bőség volt az országban, az utána következő
éhínség miatt, olyan súlyos lesz az. 32 Azért ismétlődött meg kétszer is a
fáraó álma, mert Isten elhatározta ezt, és hamarosan véghez is viszi az Isten.
33 Most azért
szemeljen ki a fáraó egy értelmes és bölcs embert, és állítsa azt Egyiptom
élére. 34 Ezt tegye a fáraó: rendeljen az ország fölé felügyelőket, és
szedessen ötödöt Egyiptom országában a bőség hét esztendejében. 35
Gyűjtsenek össze minden élelmet a következő jó esztendőkben,
halmozzák föl a gabonát, és a fáraó felügyelete alatt őrizzék az élelmet a
városokban. 36 Mert ez az élelem lesz az ország tartaléka az éhínség hét
esztendejében, amely majd eljön Egyiptomra, és akkor nem pusztul el az ország
az éhínség idején.
37 Tetszett ez a
beszéd a fáraónak és minden szolgájának. 38 A fáraó ezt mondta szolgáinak:
Találhatunk-e ehhez hasonló embert, akiben isteni lélek van? 39 Józsefnek pedig
ezt mondta a fáraó: Miután Isten mindezt neked adta tudtul, nincs hozzád
hasonló értelmes és bölcs ember. 40 Te leszel házam gondviselője, és egész
népem a te szavadnak engedelmeskedik. Csak a trón tesz engem nagyobbá nálad. 41
Azután ezt mondta a fáraó Józsefnek: Nézd, én téged egész Egyiptom felügyelőjévé
teszlek! 42 És levette a fáraó a pecsétgyűrűt a kezéről, és
József kezére tette, gyolcsruhába öltöztette, és aranyláncot tett a nyakába. 43
Majd körülhordoztatta második kocsiján, és így kiáltottak előtte: Térdre!
Így tette őt egész Egyiptom felügyelőjévé. 44 És ezt mondta a fáraó
Józsefnek: Én vagyok a fáraó, de nélküled még a kezét vagy lábát sem
mozdíthatja senki egész Egyiptomban! 45 Ezután elnevezte a fáraó Józsefet
Cáfenat-Panéahnak, és hozzáadta feleségül Ászenatot, Pótiferának, Ón papjának a
leányát. Így lett József egész Egyiptom felügyelője.
46 József
harmincesztendős volt, amikor ott állt Egyiptom királya, a fáraó
előtt. Azután kiment József a fáraó elől, és bejárta egész
Egyiptomot.
47 A bőség hét
esztendeje alatt gazdagon termett a föld. 48 József összegyűjtött a hét
esztendő alatt minden élelmet, ami csak volt Egyiptomban, és a városokban
helyezte el az élelmet: minden városban a körülötte levő mező élelmét
helyezte el. 49 József így annyi gabonát halmozott föl, mint a tenger homokja,
olyan sokat, hogy végül már nem is vették számba, mert száma sem volt.
50 Józsefnek két fia
született, mielőtt eljött az éhínség esztendeje. Ászenat, Pótiferának, Ón
papjának a leánya szülte őket. 51 Előszülöttjét Manassénak nevezte el
József, mert ezt mondta: Elfeledtette velem Isten minden gyötrelmemet és
atyámnak egész házát. 52 A másodikat pedig Efraimnak nevezte el, mert ezt
mondta: Megszaporított engem Isten nyomorúságom földjén.
53 Azután eltelt a
bőség hét esztendeje Egyiptomban, 54 és megkezdődött az éhínség hét
esztendeje, ahogyan megmondta József. Éhínség lett minden országban, de egész
Egyiptomban volt kenyér. 55 Azután éhezni kezdtek Egyiptomban is mindenütt, és
a nép kenyérért kiáltott a fáraóhoz. Ekkor a fáraó ezt mondta az
egyiptomiaknak: Menjetek Józsefhez, és tegyétek azt, amit mond nektek! 56
Amikor az éhínség kiterjedt az egész országra, József megnyitotta az összes
magtárakat, és árulta a gabonát az egyiptomiaknak, mert súlyos volt az éhínség
Egyiptomban. 57 És az egész földről Egyiptomba mentek Józsefhez gabonát
vásárolni, mert súlyos volt az éhínség az egész földön.
1Móz 42
1 Jákób látta, hogy
Egyiptomban van gabona és azt mondta Jákób a fiainak: Mit néztek egymásra? 2
Majd ezt mondta: Hallottam, hogy Egyiptomban van gabona, menjetek el, és vásároljatok
ott gabonát, hogy életben maradjunk, és ne haljunk meg! 3 Elment tehát József
tíz bátyja, hogy gabonát vásároljanak Egyiptomban. 4 De Benjámint, József
öccsét nem küldte el Jákób a bátyjaival, mert azt gondolta, hogy
szerencsétlenség éri. 5 Így mentek el Izráel fiai másokkal együtt, akik gabonát
vásárolni mentek, mert éhínség volt Kánaán földjén.
6 József az egész
ország kormányzója volt, ő árulta a gabonát a föld minden népének. Amikor
József bátyjai megérkeztek, arccal a földre borultak előtte. 7 Amint
József meglátta bátyjait, azonnal megismerte őket, de ő nem
ismertette meg magát, és keményen beszélt velük. Megkérdezte őket: Honnan
jöttetek? Ők így feleltek: Kánaán földjéről jöttünk élelmet
vásárolni.
8 József tehát
megismerte a testvéreit, de azok nem ismerték meg őt. 9 Ekkor József
visszaemlékezett az álmokra, amelyeket róluk álmodott, és ezt mondta nekik:
Kémek vagytok, azért jöttetek, hogy az ország védtelen részeit megszemléljétek.
10 De azok így feleltek neki: Nem uram, élelmet vásárolni jöttek a te szolgáid.
11 Mindnyájan egy ember fiai vagyunk. Becsületesek vagyunk, sohasem voltak
kémek a te szolgáid. 12 Ő azonban ezt mondta nekik: Nem úgy van! Bizony
azért jöttetek, hogy az ország védtelen részeit megszemléljétek! 13 Azok így
feleltek: Tizenketten voltak a te szolgáid, testvérek vagyunk mi, egy embernek
a fiai Kánaán földjén. A legkisebb most apánknál van, egyikünk pedig nincs meg.
14 De József ezt mondta nekik: Úgy van, ahogyan mondtam nektek, kémek vagytok!
15 Ezzel teszlek titeket próbára: a fáraó életére esküszöm, hogy nem távoztok
innen, amíg ide nem jön a legkisebb testvéretek! 16 Küldjetek el magatok közül
egyet, hogy hozza ide a testvéreteket, ti pedig fogságban maradtok. Így teszem
próbára, igazat beszéltek-e. Mert ha nem, a fáraó életére esküszöm, hogy kémek
vagytok! 17 És őrizetben tartotta őket három napig.
18 Harmadnap ezt
mondta nekik József: Ezt tegyétek, ha élni akartok! Hiszen én is félem az
Istent! 19 Ha becsületesek vagytok, maradjon fogságban egyik testvéretek a
börtönben, ti pedig menjetek, vigyetek gabonát házatok éhező népének. 20
Hozzátok el hozzám a legkisebb testvéreteket, akkor elhiszem, amit mondotok, és
nem fogtok meghalni. És úgy cselekedtek. 21 De így beszéltek egymás közt:
Bizony, a testvérünkért bűnhődünk most, mert láttuk az ő
nyomorúságát, amikor könyörgött nekünk, de nem hallgattunk rá. Emiatt ért utol
bennünket ez a nyomorúság. 22 Rúben megszólalt, és ezt mondta nekik: Megmondtam
nektek, hogy ne vétkezzetek a gyermek ellen, de ti nem hallgattatok rám, és
most az ő vérét keresik rajtunk. 23 Nem tudták, hogy József érti
őket, mert tolmács volt közöttük. 24 Ő pedig elfordult tőlük és
sírt. Majd hozzájuk fordult, és beszélt velük. Azután kivétette közülük
Simeont, és szemük láttára megkötöztette.
25 Akkor megparancsolta
József, hogy töltsék meg a zsákjaikat gabonával, de mindegyiknek a pénzét
tegyék vissza a zsákjába, és adjanak nekik útravalót. Így cselekedtek velük. 26
Ők pedig föltették gabonájukat a szamarakra, és elmentek. 27 Az egyik
kinyitotta a zsákját, hogy abrakot adjon szamarának az éjjeli szálláson, és
meglátta, hogy pénze a zsák szájában van. 28 Ezt mondta testvéreinek:
Visszakerült a pénzem! Itt van a zsákomban! Ekkor oda lett a bátorságuk, és
remegve mondták egymásnak: Mit cselekedett velünk az Isten?!
29 Amikor megérkeztek
apjukhoz, Jákóbhoz Kánaán földjére, elmondták neki mindazt, ami velük történt:
30 Egy ember, annak az országnak az ura, keményen beszélt hozzánk, és úgy bánt
velünk, mintha kémkedni akartunk volna az országban. 31 De mi ezt mondtuk neki:
Becsületesek vagyunk, soha nem voltunk kémek. 32 Tizenketten voltunk testvérek,
apánknak fiai, de egyikünk nincs meg, a legkisebb pedig apánknál van Kánaán
földjén. 33 Akkor ezt mondta nekünk az az ember, annak az országnak az ura:
Erről tudom meg, hogy becsületesek vagytok-e: Egyik testvéreteket
hagyjátok nálam, menjetek el, és vigyetek gabonát házatok éhező népének,
34 azután hozzátok el hozzám a legkisebb testvéreteket! Akkor tudni fogom, hogy
nem kémek vagytok, hanem becsületes emberek, visszaadom a testvéreteket, és
szabadon járhattok az országban.
35 Mikor aztán a
zsákjaikat kiürítették, hát mindegyiknek a pénzes zacskója ott volt a
zsákjában. Amikor pénzes zacskóikat meglátták, apjukkal együtt megijedtek. 36
Apjuk, Jákób ezt mondta nekik: Elveszitek tőlem gyermekeimet! József nincs
meg, Simeon sincs meg, és még Benjámint is elviszitek?! Engem sújt mindez! 37 Ekkor Rúben azt mondta
apjának: Az én két fiamat öld meg, ha nem hozom őt vissza! Bízd csak rám,
és visszahozom! 38 De Jákób így felelt: Nem mehet el veletek a fiam, hiszen a
bátyja meghalt, és ő egyedül maradt meg. Ha szerencsétlenség éri az úton,
amelyre indultok, akkor a bánat miatt juttatjátok ősz fejemet a halottak
hazájába.
1Móz 43
1 Az éhínség azonban
országszerte súlyosbodott. 2 Amikor mind megették az Egyiptomból hozott
gabonát, ezt mondta nekik az apjuk: Vásároljatok megint egy kis élelmet! 3 De
Júda azt mondta neki: Szigorúan figyelmeztetett bennünket az az ember: Ne
kerüljetek a szemem elé, ha nem lesz veletek a testvéretek! 4 Ha tehát hajlandó
vagy elküldeni velünk a testvérünket, elmegyünk, és vásárolunk neked élelmet. 5
De ha nem küldöd el, nem megyünk el, mert az az ember megmondta nekünk: Ne
kerüljetek a szemem elé, ha nem lesz veletek az öcsétek! 6 Izráel ezt mondta:
Miért tettetek velem ilyen rosszat, hogy elmondtátok annak az embernek, hogy
van még egy testvéretek? 7 Ők így feleltek: Sokat kérdezősködött az
az ember rólunk és családunkról. Él-e még az apátok? Van-e még testvéretek? És
ezekre a kérdésekre nekünk válaszolnunk kellett. Honnan tudhattuk volna, hogy
majd ezt mondja: Hozzátok ide a testvéreteket!
8 Akkor Júda ezt
mondta apjának, Izráelnek: Küldd el velem a fiút, hadd keljünk útra, hogy
életben maradjunk, és ne haljunk meg sem mi, sem te, sem a gyermekeink! 9 Én
kezeskedem érte, tőlem kérd számon! Ha nem hozom vissza, és nem állítom
eléd, egész életemben viseljem vétkem terhét. 10 Bizony, ha nem késlekedünk,
már kétszer is megfordulhattunk volna.
11 Akkor így szólt
hozzájuk az apjuk, Izráel: Ha már így kell lennie, ezt tegyétek: Rakjatok az
ország java termékeiből a zsákjaitokba, és vigyetek ajándékot annak az
embernek: egy kis balzsamot, egy kis mézet, gyógyfüvet, mirhát, diót és
mandulát. 12 Pénzt pedig kétszer annyit vigyetek magatokkal, mert ami pénz
visszakerült zsákjaitok szájába, azt is vigyétek vissza! Hátha tévedés volt! 13
Testvéreteket is vigyétek; készüljetek, menjetek vissza ahhoz az emberhez! 14
Adja a mindenható Isten, hogy az az ember irgalmas legyen hozzátok, és küldje
vissza veletek a másik testvéreteket és Benjámint. Ha már el kell veszítenem
gyermekemet, hát elveszítem!
15 Fogták tehát a
férfiak az ajándékot, kétszer annyi pénzt vittek magukkal, meg Benjámint is.
Elindultak és elmentek Egyiptomba, és megjelentek József előtt. 16 Amikor
József meglátta köztük Benjámint, így szólt háza felügyelőjéhez: Vidd be
ezeket az embereket a házba, vágj le egy állatot, és készítsd el, mert ma velem
ebédelnek ezek az emberek! 17 Az úgy is tett, ahogyan József mondta, és
bevezette őket József házába. 18 Az emberek 19 Odaléptek József házának a
felügyelőjéhez, megszólították a ház ajtajában, 20 ezt mondták: Urunk,
jártunk mi már itt a múltkor is élelmet vásárolni. 21 De amikor elérkeztünk
éjjeli szállásunkra, és kinyitottuk a zsákjainkat, kitűnt, hogy
mindegyikünk pénze a zsákja szájában volt, ott volt a pénzünk teljes
összegében! Ezt most mi visszahoztuk magunkkal. 22 De más pénzt is hoztunk
magunkkal, hogy azon élelmet vásároljunk. Nem tudjuk, ki tette pénzünket a
zsákjainkba. 23 Ő azt felelte: Legyetek nyugodtak, ne féljetek! Istenetek,
atyátok Istene adta azt a kincset zsákjaitokba. A ti pénzetek eljutott hozzám.
Majd kivezette hozzájuk Simeont.
24 Azután bevezette
őket József házába, vizet adott, és megmosták a lábukat, a szamaraiknak
meg abrakot adott. 25 Ők pedig elkészítették az ajándékot, mielőtt
József délben megjött, mert hallották, hogy ott fognak ebédelni.
26 Amikor József
hazaérkezett, bevitték neki a házba az ajándékot, amely náluk volt, és földre
borultak előtte. 27 Ő pedig békességgel köszöntötte őket, és
megkérdezte: Jól van-e öreg apátok, akiről beszéltetek nekem? Él-e még? 28
Ők így feleltek: Apánk, a te szolgád, jól van, él még. Majd meghajoltak és
leborultak. 29 Amikor József föltekintett, és meglátta testvérét, Benjámint, anyja
fiát, ezt mondta: Ez a ti legkisebb testvéretek, akiről beszéltetek nekem?
Majd ezt mondta: Legyen kegyelmes hozzád az Isten, fiam! 30 Azután elsietett
József, mert öccsét látva elérzékenyedett, és sírnia kellett. Bement azért a
belső szobájába, és ott kisírta magát. 31 Azután megmosta az arcát, és
kijött. Uralkodott magán, és ezt mondta: Tálaljátok föl az ételt! 32 De külön
tálaltak neki, külön azoknak is, és külön a vele együtt étkező
egyiptomiaknak is. Az egyiptomiaknak ugyanis nem volt szabad együtt enniük a
héberekkel, mert utálatosnak tartották ezt az egyiptomiak. 33 Leültették
őket vele szemben: az elsőszülöttet az elsőszülöttnek, a
legfiatalabbat a legfiatalabbnak járó helyre. Az emberek pedig ámulva néztek
egymásra. 34 Őelőle vitték nekik az adagjukat, de Benjámin adagja
ötször nagyobb volt mindnyájukénál. Azután ittak, és megmámorosodtak vele
együtt.
1Móz 44
1 Azután József ezt
parancsolta háza felügyelőjének: Töltsd meg ezeknek az embereknek a
zsákjait élelemmel, amennyit csak el bírnak vinni, de mindegyiknek a pénzét
tedd a zsákja szájába. 2 Serlegemet, az ezüst serleget pedig tedd a legkisebbik
zsákjának a szájába gabonája árával együtt! Ő eszerint cselekedett,
ahogyan megmondta neki József. 3 Reggel, amikor világos lett, útra bocsátották az
embereket szamaraikkal együtt. 4 Kimentek a városból, de még nem jártak messze,
amikor József azt mondta háza felügyelőjének: Indulj, fuss utánuk azoknak
az embereknek! Ha utolérted őket, ezt mondd nekik: Miért fizettetek
rosszal a jóért? 5 Hiszen ez az, amiből inni szokott az uram, sőt
jósolni is ebből szokott! Rosszul tettétek, amit elkövettetek. 6 Amikor
utolérte őket, el is mondta nekik ezeket a szavakat. 7 Ők azonban ezt
felelték neki: Miért mond az én uram ilyeneket? Távol legyen szolgáidtól, hogy ilyesmit
tegyenek! 8 Hiszen azt a pénzt is visszahoztuk neked Kánaán földjéről,
amit zsákjaink szájában találtunk. Hogyan loptunk volna hát urad házából
ezüstöt vagy aranyat?! 9 Akinél megtalálják szolgáid közül, az haljon meg, mi
magunk meg rabszolgái leszünk uramnak. 10 Ő ezt mondta: Legyen hát úgy,
ahogyan mondtátok. De csak az lesz a rabszolgám, akinél megtalálják, ti
szabadok maradtok. 11 Erre mindegyikük sietve lerakta zsákját a földre, és
kinyitotta a zsákját. 12 Ő pedig végigkutatta azokat: a legnagyobbikén
kezdte, a legkisebbikén végezte, és megtalálta a serleget Benjámin zsákjában.
13 Akkor ezek megszaggatták felsőruhájukat, majd mindegyik fölrakta a
terhet szamarára, és visszatértek a városba.
14 Amikor Júda és
testvérei bementek József házába, ő még otthon volt, és földre borultak
előtte. 15 József ezt mondta nekik: Hogy csinálhattatok ilyet? Hát nem
tudjátok, hogy a magamfajta ember jósolni is szokott? 16 Júda így felelt: Mit
mondjunk az én uramnak? Mit szóljunk, és mivel igazoljuk magunkat? Isten hozta
napvilágra szolgáid bűnét. Most már rabszolgái vagyunk az én uramnak mi
is, meg az is, akinél a serleget megtalálták. 17 De ő ezt mondta: Távol
legyen tőlem, hogy ezt tegyem! Csak az lesz a rabszolgám, akinél a
serleget megtalálták, ti pedig menjetek el apátokhoz békességgel!
18 Ekkor Júda
odalépett hozzá és ezt mondta: Kérlek, uram, hadd szóljon egy szót hozzád,
uramhoz a te szolgád, és ne gerjedj haragra szolgád ellen, hiszen olyan vagy
te, mint a fáraó! 19 Amikor az én uram ezt kérdezte szolgáitól: Van-e apátok
vagy testvéretek, 20 akkor mi azt feleltük az én uramnak: Öreg apánk van
nekünk, és annak egy öregkorában született fiatal gyermeke. Ennek a bátyja
meghalt, és mivel ő egyedül maradt meg az anyjától, azért szereti őt
az apja. 21 Te ezt mondtad szolgáidnak: Hozzátok el őt hozzám, hadd lássam
saját szememmel! 22 Mi azt feleltük az én uramnak: Nem hagyhatja el az a fiú az
apját, mert ha elhagyja, meghal az apja. 23 Te akkor ezt mondtad szolgáidnak:
Ha a legkisebb öcsétek nem jön el veletek, ne kerüljetek többé a szemem elé!
24 Mi elmentünk
apánkhoz, a te szolgádhoz, és elmondtuk neki az én uram beszédét. 25 Mikor
aztán apánk azt mondta, hogy vásároljunk megint egy kis élelmet, 26 mi azt
feleltük: Nem mehetünk el. Csak akkor megyünk el, ha velünk lesz a legkisebb
testvérünk is, mert nem kerülhetünk annak az embernek a szeme elé, ha a
legkisebb testvérünk nem lesz velünk. 27 Akkor apám, a te szolgád, ezt mondta
nekünk: Ti is tudjátok, hogy csak két fiút szült nekem a feleségem. 28 Az egyik
elment tőlem, és én azt gondoltam: Biztosan vadállat tépte szét, nem is
láttam mindmáig. 29 Ha ezt is elviszitek tőlem, és szerencsétlenség éri,
akkor a bánat miatt juttatjátok ősz fejemet a halottak hazájába. 30 Ha úgy
térek most vissza apámhoz, a te szolgádhoz, hogy nem lesz velünk ez a fiú,
akihez lelkéből ragaszkodik, 31 és ha meglátja, hogy nincs meg a fiú,
akkor meghal, és szolgáid a bánat miatt juttatják apánknak, a te szolgádnak
ősz fejét a halottak hazájába. 32 De szolgád így vállalt kezességet
apámnál ezért a fiúért: Ha nem hozom vissza hozzád, egész életemben viseljem
vétkem terhét apám előtt. 33 Ezért hadd maradjon itt a te szolgád e fiú
helyett uram rabszolgájaként, ez a fiú pedig menjen el testvéreivel! 34 Mert
hogyan mehetnék el apámhoz, ha ez a fiú nincs velem? Nem akarom látni azt a
bajt, ami apámat éri.
1Móz 45
1 Ekkor József már
nem tudott tovább uralkodni magán az ott álló sok ember előtt, és
felkiáltott: Küldjetek ki előlem mindenkit! Nem is maradt senki nála, és
ekkor József megismertette magát a testvéreivel. 2 Hangos sírásra fakadt,
úgyhogy meghallották az egyiptomiak, és így hallottak róla a fáraó házában is.
3 Majd ezt mondta József a testvéreinek: Én vagyok József! Él-e még az én apám?
De a testvérek nem tudtak válaszolni, mert megrémültek tőle. 4 József ezt
mondta testvéreinek: Jöjjetek közelebb hozzám! Ők közelebb mentek. Ekkor
így szólt: Én vagyok József, a testvéretek, akit eladtatok Egyiptomba! 5 De
most ne bánkódjatok, és ne keseregjetek amiatt, hogy engem ide eladtatok, mert
azért küldött el engem Isten előttetek, hogy életben maradjatok. 6 Mert
már két esztendeje tart az éhínség a földön, és még öt esztendeig nem lesz sem
szántás, sem aratás. 7 Isten küldött el engem előttetek, hogy maradékotok
legyen a földön, és életben tartson benneteket nagy szabadítással. 8 Tehát nem
ti küldtetek ide, hanem Isten, aki engem a fáraó első emberévé, egész
házának urává és egész Egyiptom uralkodójává tett. 9 Sietve menjetek el
apámhoz, és mondjátok meg neki: Ezt üzeni a fiad, József: Isten egész Egyiptom
urává tett engem. Jöjj el hozzám, ne tétovázz! 10 Gósen földjén fogsz lakni,
közel leszel hozzám te, a fiaid és az unokáid, meg a juhaid, marháid és
mindened. 11 Én majd ellátlak itt, hiszen még öt évig tart az éhínség. Így nem
fogsz nélkülözni sem te, sem házad népe, sem semmid.
12 Saját szemetekkel
látjátok testvéremmel, Benjáminnal együtt, hogy én magam beszélek hozzátok. 13
Mondjátok el azért apámnak minden dicsőségemet itt Egyiptomban, és
mindazt, amit láttatok. Azután sietve hozzátok ide apámat! 14 Ekkor
testvérének, Benjáminnak a nyakába borult, és sírt. Benjámin is sírt a nyakába
borulva. 15 Majd megcsókolta mindegyik testvérét, és sírt velük. Azután
elbeszélgettek vele a testvérei.
16 A fáraó házában
meghallották a hírt, hogy megjöttek József testvérei. Tetszett ez a fáraónak és
szolgáinak. 17 Ezt mondta a fáraó Józsefnek: Mondd meg testvéreidnek: Ezt
cselekedjétek: Rakjátok meg állataitokat, eredjetek, menjetek el Kánaán
földjére! 18 Azután vegyétek magatokhoz apátokat, házatok népét, és jöjjetek
hozzám; én pedig nektek adom Egyiptom földjének a legjavát, és a legzsírosabb
földön élhettek. 19 Parancsold meg nekik: Ezt cselekedjétek: Vigyetek
magatokkal szekereket Egyiptomból gyermekeitek és feleségeitek számára,
hozzátok magatokkal apátokat, és jöjjetek ide! 20 Ne sajnáljátok a holmitokat,
mert Egyiptom egész földjének a legjava lesz a tiétek!
21 Így cselekedtek
Izráel fiai. József adott nekik szekereket a fáraó parancsa szerint, és adott
nekik útravalót. 22 Mindegyiknek adott egy öltözet ruhát, de Benjáminnak
háromszáz ezüstöt és öt öltözet ruhát adott. 23 Apjának pedig ezt küldte: tíz
szamarat, megrakva Egyiptom legjobb termékeivel, és tíz szamárkancát, megrakva
gabonával, kenyérrel és egyéb élelemmel, útravalóul az apjának. 24 Így küldte
el testvéreit, és azok elmentek. De ezt mondta nekik: Ne civakodjatok az úton!
25 Azután fölmentek
Egyiptomból, és megérkeztek Kánaán földjére apjukhoz, Jákóbhoz. 26 Megmondták
neki, hogy József még él, és egész Egyiptom fölött uralkodik. De Jákób szíve
hideg maradt, nem hitt nekik. 27 Elbeszélték hát neki mindazt, amit nekik
József beszélt. És amikor látta a szekereket, amelyeket József küldött, hogy
őt elvigyék, fölélénkült apjuknak, Jákóbnak a lelke. 28 Ezt mondta Izráel:
Ennyi elég! Csakhogy él még József, a fiam! Megyek, hogy meglássam őt,
mielőtt meghalok.
1Móz 46
1 Útnak indult tehát
Izráel minden hozzátartozójával együtt, és amikor Beérsebába ért, áldozatokat
mutatott be atyja, Izsák Istenének. 2 Isten pedig szólt Izráelhez éjszakai
látomásban, és ezt mondta: Jákób! Jákób! Ő így felelt: Itt vagyok! 3 Ekkor
azt mondta: Én vagyok az Isten, atyádnak Istene! Ne félj lemenni Egyiptomba,
mert nagy néppé teszlek ott! 4 Én megyek veled Egyiptomba, és én is foglak
visszahozni. József keze fogja majd le a szemedet. 5 Elindult tehát Jákób
Beérsebából. Izráel fiai föltették apjukat, Jákóbot, meg a gyermekeket és az
asszonyokat a szekerekre, amelyeket a fáraó küldött, hogy elvigyék őt. 6
Elvitték a jószágaikat és a szerzeményüket, amit Kánaán földjén szereztek, és
elmentek Egyiptomba: Jákób és vele együtt minden ivadéka. 7 Elvitte magával
Egyiptomba a fiait és fiúunokáit, leányait és leányunokáit, minden ivadékát.
8 Így hívták Izráel
utódait, akik elmentek Egyiptomba: Jákób és fiai. Jákób elsőszülötte volt
Rúben. 9 Rúben fiai: Hanók, Pallú, Hecrón és Karmí. 10 Simeon fiai: Jemúél,
Jámín, Óhad, Jákín, Cóhar, valamint Saul, egy kánaáni nőnek a fia. 11 Lévi
fiai: Gérsón, Kehát és Merárí. 12 Júda fiai: Ér, Ónán, Sélá, Pérec és Zerah. Ér
és Ónán meghalt még Kánaán földjén. De Pérecnek már fiai is voltak: Hecrón és
Hámúl. 13 Issakár fiai: Tólá, Puvvá, Jób és Simrón. 14 Zebulon fiai: Szered,
Élón és Jahleél. 15 Ezek Lea fiai, akiket Paddan-Arámban szült Jákóbnak; a
leánya volt Dina. Fiai és leányai összesen harminchárman voltak. 16 Gád fiai:
Cifjón, Haggí, Súní, Ecbón, Éri, Aródí és Arélí. 17 Ásér fiai: Jimná, Jisvá,
Jisví, Bería; a húguk volt Szerah. Bería fiai: Héber és Malkíél. 18 Ezek Zilpá
fiai, akit Lábán adott Leának, a leányának. Ő szülte ezt a tizenhatot
Jákóbnak. 19 Ráhelnek, Jákób feleségének a fia volt József és Benjámin. 20
Józsefnek Egyiptom földjén született Manassé és Efraim, akiket, Ászenat,
Pótíferának, Ón papjának a leánya szült. 21 Benjámin fiai: Bela, Beker, Asbél,
Gérá, Naamán, Éhí és Rós, Muppím, Huppím és Ard. 22 Ezek Ráhel fiai, akik
Jákóbnak születtek. Összesen tizennégyen voltak. 23 Dán fia: Húsím. 24 Naftáli
fiai: Jahceél, Gúní, Jécer és Sillém. 25 Ezek Bilhának a fiai, akit Lábán adott
Ráhelnek, a leányának. Ezeket szülte Jákóbnak, összesen hetet. 26 Jákóbbal
összesen hatvanhatan mentek be Egyiptomba, akik őtőle származtak -
Jákób fiainak a feleségein kívül. 27 Józsefnek pedig két fia született
Egyiptomban. Jákób egész házanépe, amely Egyiptomba ment, hetven lélek volt.
28 Jákób Júdát küldte
maga előtt Józsefhez menve, hogy mutassa az utat Gósenbe. Így érkeztek el
Gósen földjére. 29 József befogatott a kocsijába, és Gósenbe ment apja, Izráel
elé. Amikor meglátta, a nyakába borult, és sokáig sírt a nyakába borulva. 30
Izráel azt mondta Józsefnek: Most már meghalhatok, mert megláttam arcodat, hogy
még élsz. 31 József ezután azt mondta testvéreinek és apja háza népének:
Elmegyek és hírt viszek a fáraónak. Megmondom neki, hogy testvéreim és apám
háza népe, akik Kánaán földjén voltak, megérkeztek hozzám, 32 és ezek az
emberek juhpásztorok, mindig jószágtartó emberek voltak, és elhozták a
juhaikat, marháikat és mindenüket. 33 Azért ha a fáraó majd hívat titeket, és
megkérdezi, hogy mi a foglalkozásotok, 34 ezt mondjátok: Jószágtartó emberek
voltak a te szolgáid ifjúkoruktól fogva mindeddig; mi is, meg atyáink is. Így
majd letelepedhettek Gósen földjén, mert az egyiptomiak utálatosnak tartanak
minden juhpásztort.
1Móz 47
1 József elment és
hírt vitt a fáraónak. Ezt mondta: Apám és testvéreim megérkeztek Kánaán földjéről
juhaikkal, marháikkal és mindenükkel, és már Gósen földjén vannak. 2 Maga mellé
vett ötöt a testvérei közül, és odaállította őket a fáraó elé. 3 A fáraó
ezt kérdezte a testvérektől: Mi a foglalkozásotok? Ők így feleltek a
fáraónak: Juhpásztorok a te szolgáid, mi is, meg atyáink is azok voltak. 4 Majd
ezt mondták a fáraónak: Jövevényként jöttünk erre a földre, mert szolgáid
juhainak nincs legelője, olyan súlyos az éhínség Kánaán földjén. Hadd
telepedjenek le szolgáid Gósen földjén! 5 A fáraó ezt mondta Józsefnek: Apád és
testvéreid idejöttek hozzád. 6 Előtted van Egyiptom országa. Az ország
legjobb részén telepítsd le apádat és testvéreidet, telepedjenek le Gósen
földjén. Ha pedig tudod, hogy vannak közöttük rátermett emberek, tedd azokat
jószágaim felügyelőivé!
7 József bevezette
apját, Jákóbot is, és odaállította a fáraó elé. Jákób áldást mondott a fáraóra.
8 A fáraó ezt kérdezte Jákóbtól: Hány éves vagy? 9 Jákób azt felelte a
fáraónak: Vándorlásom éveinek a száma százharminc esztendő. Életem rövid volt,
tele rossz napokkal. Nem értem el atyáim vándorlása éveinek a számát. 10 Majd
áldást mondott Jákób a fáraóra, és eltávozott a fáraó elől. 11 Így
telepítette le József az apját és testvéreit, és birtokot adott nekik
Egyiptomban, az ország legjobb részén, Ramszesz földjén, ahogyan megparancsolta
a fáraó. 12 És ellátta József kenyérrel az apját, testvéreit és apja egész háza
népét családostul.
13 Olyan súlyos volt
az éhínség, hogy sehol az országban nem volt kenyér. Egyiptom földje és Kánaán
földje sínylődött az éhínség miatt. 14 József összeszedetett minden pénzt,
ami csak található volt Egyiptom és Kánaán földjén, a gabonáért, amelyet
vásároltak. Ezt a pénzt József a fáraó házának juttatta. 15 Amikor elfogyott a
pénz Egyiptom földjén is, Kánaán földjén is, akkor Józsefhez mentek egész
Egyiptomból, és azt mondták: Adj nekünk kenyeret: Miért haljunk meg itt
előtted? Hiszen nincs már pénz! 16 József így felelt: Adjátok ide
jószágaitokat, akkor adok nektek jószágaitokért, ha már nincs pénz. 17 El is vitték
jószágaikat Józsefhez, József pedig adott nekik kenyeret a lovakért, a
juhnyájakért, a marhacsordákért és szamarakért. Ellátta őket kenyérrel
abban az esztendőben minden jószágukért. 18 Miután eltelt az az
esztendő, a másik esztendőben megint odamentek hozzá, és azt mondták
neki: Nem titkolhatjuk el, uram, hogy elfogyott a pénz, jószágaink és állataink
pedig urunknál vannak. Nem maradt egyebünk, uram, csak a testünk és a földünk.
19 Miért pusztuljunk el a szemed előtt magunk is, földünk is? Vásárolj meg
minket és a földünket kenyéren, és mi földünkkel együtt a fáraó szolgái
leszünk. Csak adj vetőmagot, hogy életben maradjunk, ne haljunk meg, és a
termőföld se váljék pusztává. 20 József tehát megvásárolta Egyiptom egész
földjét a fáraó részére, mert az egyiptomiak mind eladták mezőiket, olyan
súlyos volt náluk az éhínség. Így lett a föld a fáraóé. 21 A népet a városok
közelébe telepítette Egyiptom egyik határszélétől a másik széléig. 22 Csak
a papok földjét nem vásárolta meg, mert az a papok javadalma volt a fáraó
rendelete szerint, és ők abból a javadalomból éltek, amelyet a fáraó
rendelete juttatott nekik. Ezért nem adták el a földjüket.
23 Akkor József ezt
mondta a népnek: A mai napon megvásároltalak benneteket és földeteket a
fáraónak. Itt a vetőmag, vessétek be a földet! 24 A termés egyötödét a
fáraónak kell adnotok, négyötöde marad nektek a mező bevetésére és
élelemre házatok népének, hogy legyen ennivalója családotoknak. 25 Ők ezt
felelték: Te mentetted meg az életünket. Légy jóindulattal irántunk, uram, és
mi a fáraó szolgái leszünk! 26 Azt a mai napig is érvényes rendeletet hozta
József Egyiptomban a földre vonatkozólag, hogy a termés egyötöde a fáraóé; csak
a papok földje nem volt a fáraóé.
27 Izráel tehát
letelepedett Egyiptomban, a Gósen földjén. Birtokukba vették azt, elszaporodtak
és nagyon sokan lettek.
28 Jákób tizenhét
évig élt Egyiptom országában. Összesen száznegyvenhét évig élt Jákób. 29 Amikor
közeledett Izráel halálának az ideje, magához hívatta fiát, Józsefet, és ezt
mondta neki: Ha megnyertem a jóindulatodat, tedd kezedet a csípőm alá, és
esküdj meg, hogy hűséges szeretettel bánsz velem, és nem Egyiptomban
temetsz el! 30 Őseim mellett akarok pihenni. Vigyél el Egyiptomból, és
temess az ő sírjukba! Ő így felelt: Megteszem, amit mondtál. 31 Jákób
ezt mondta: Esküdj meg nekem! Ő megesküdött. Ekkor Izráel térdre borult az
ágy fejénél.
1Móz 48
1 Történt ezek után,
hogy megmondták Józsefnek: Apád beteg! Ekkor odavitte két fiát, Manassét és
Efraimot. 2 Jákóbnak jelentették: Nézd, József, a fiad jön hozzád! Izráel
összeszedte erejét, és felült az ágyon. 3 Ezt mondta Jákób Józsefnek: A
mindenható Isten megjelent nekem Lúzban, Kánaán földjén, megáldott engem, 4 és
azt mondta nekem: Megszaporítalak és megsokasítalak, népek gyülekezetévé
teszlek, és a te utódaidnak adom ezt a földet örökségül. 5 Ezért legyen az
enyém a két fiad, akik Egyiptom országában születtek, mielőtt hozzád
jöttem Egyiptomba. Efraim és Manassé éppúgy az enyém lesz, mint Rúben és
Simeon. 6 Viszont azok a gyermekeid, akiket utánuk nemzettél, a tieid lesznek,
és bátyjaik nevét fogják viselni örökségükben. 7 Mert amikor Paddánból
eljöttem, fájdalmamra meghalt Ráhel útközben, Kánaán földjén, amikor már csak
rövid út választott el Efrátától. Ott temettem el az Efrátába, azaz Betlehembe
vezető úton.
8 Amikor Izráel
meglátta József fiait, ezt mondta: Kik ezek? 9 József ezt felelte apjának: Az
én fiaim, akiket itt adott nekem az Isten. Jákób így szólt: Hozd ide őket
hozzám, hadd áldjam meg őket! 10 Izráel szemei az öregség miatt homályosak
voltak, és már nem látott jól. Közel vitte azért őket Jákóbhoz, ő
pedig megcsókolta, és megölelte őket. 11 Izráel ezt mondta Józsefnek: Nem
gondoltam, hogy még meglátom arcodat, és most Isten még a gyermekeidet is
megláttatta velem. 12 Akkor József elhúzta őket apja térdétől, és
arccal a földre borult. 13 Azután fogta József mindkettőjüket, és odavitte
jobb kezével Efraimot Izráel baljára, bal kezével pedig Manassét Izráel
jobbjára. 14 Izráel kinyújtotta a jobb kezét és Efraim fejére tette, pedig ő
volt a kisebbik. A bal kezét meg Manassé fejére tette, keresztbe téve a kezét,
pedig Manassé volt az elsőszülött. 15 Azután így áldotta meg Józsefet: Az
Isten, aki előtt jártak az őseim, Ábrahám és Izsák, az Isten, aki
pásztorom, mióta csak vagyok mind a mai napig, 16 az angyal, aki megváltóm
minden bajban, áldja meg e fiúkat!
Nevemről nevezzék őket, meg őseimnek, Ábrahámnak és Izsáknak a
nevéről! Szaporodjanak el, legyen sok utódjuk ezen a földön!
17 Amikor József
látta, hogy apja Efraim fejére tette a jobb kezét, rosszallotta ezt. Megfogta
apja kezét, hogy Efraim fejéről Manassé fejére tegye át. 18 József ezt
mondta apjának: Nem úgy, apám, mert ez az elsőszülött, az ő fejére
tedd a jobb kezedet! 19 Apja azonban elutasította, és azt mondta: Tudom, fiam,
tudom. Ő is néppé lesz, ő is nagy lesz, de a kisebb testvér nagyobb
lesz nála, és utódaiból népek tömege lesz. 20 És így áldotta meg őket azon
a napon: A ti nevetekkel mondanak majd áldást Izráelben: Tegyen Isten olyanná,
mint Efraimot és Manassét! De Efraimot megint Manassé elé tette. 21 Azután ezt
mondta Izráel Józsefnek: Én már meghalok. De Isten veletek lesz, és visszavisz
benneteket atyáitok földjére. 22 Neked azonban egy hegyháttal többet adok, mint
testvéreidnek, amit karddal és íjjal vettem el az emóriaktól.
1Móz 49
1 Jákób hívatta
fiait, és ezt mondta: Gyűljetek össze, hadd mondjam el, mi történik
veletek a messze jövőben! 2 Gyűljetek egybe, hallgassatok meg, Jákób
fiai! Hallgassatok atyátokra, Izráelre! 3 Rúben, te vagy elsőszülöttem,
erőm, férfierőm első termése, kiválóan hatalmas, kiválóan
erős. 4 Kiáradtál mint a víz, nem maradsz az első, mert atyád ágyába
léptél, akkor meggyaláztál, nyoszolyámba léptél. 5 Simeon és Lévi testvérek,
erőszak eszközei a fegyvereik. 6 Közösségükbe ne menj, lelkem,
gyülekezetükkel ne egyesülj, dicsőségem! Mert embert öltek haragjukban,
kedvtelésükben bikát bénítottak. 7 Átkozott haragjuk, mert erőszakos, és
dühöngésük, mert elkeseredett. Szétosztom őket Jákóbban, elszélesztem
Izráelben. 8 Júda, téged magasztalnak testvéreid. Kezed ellenségeid nyakán
lesz, leborulnak előtted atyádnak fiai. 9 Fiatal oroszlán vagy, Júda,
prédától lettél naggyá, fiam! Lehevert, elnyújtózott, mint a hím oroszlán, vagy
a nőstény oroszlán ki merné fölkelteni?! 10 Nem távozik Júdából a jogar, sem
a kormánypálca térdei közül, míg eljő Siló, akinek engednek a népek. 11
Szőlőtőhöz köti szamarát, nemes tőkéhez szamárcsíkaját.
Ruháját borban mossa, köntösét a szőlő vérében. 12 Szemei bornál
ragyogóbbak, fogai tejnél fehérebbek. 13 Zebulon a tengerpart felé lakik, a
hajók kikötője felé, s oldala Szidónnal határos. 14 Issakár nagy csontú
szamár, az aklok között heverész. 15 De látva, mily jó a nyugalom, és mily szép
a föld, teher alá hajtja vállát, és
robotos szolgává lesz. 16 Dán ítéli a maga népét, mint Izráel bármely törzse.
17 Dán kígyó lesz az úton, vipera az ösvényen, a ló csüdjébe harap, és lovasa
hanyatt esik. 18 Szabadításodra várok, URam! 19 Gádot martalócok marják, de
ő a sarkukba mar! 20 Ásér kenyere kövér, királyi csemegéket ad. 21 Naftáli
gyors lábú szarvasünő, szép szavakat hallat. 22 Termő fa ága József,
termő fa ága forrás mellett, ágai átnyúlnak a kőfalon. 23 Ezért
keserítik, nyilazzák, kergetik az íjászok. 24 De mozdulatlan marad íja,
feszülnek izmos kezei Jákób erősségének kezétől, onnan, Izráel pásztorától,
kősziklájától, 25 atyád Istenétől, ki megsegít téged, a
Mindenhatótól, aki megáld téged az ég áldásával felülről, a lent
elterülő mélység áldásaival, az emlők és anyaméh áldásaival. 26 Atyád
áldásai erősebbek az örök hegyek áldásainál, az örök halmok
gyönyörűségénél. Szálljanak József fejére, a testvérek közt megszenteltnek
fejére. 27 Benjámin ragadozó farkas, reggel zsákmányt eszik, este prédát oszt.
28 Ez Izráel tizenkét
törzse. Ezt mondta el nekik apjuk, amikor megáldotta őket; mindegyiket a
ráillő áldással áldotta meg.
29 Azután parancsot
adott nekik, és ezt mondta: Ha majd elődeim mellé kerülök, atyáim mellé
temessetek, a hettita Efrón mezején levő barlangba. 30 Abba a barlangba,
amely Kánaán földjén van, Mamréval szemben, a makpélai mezőn, amelyet
Ábrahám vett meg a mezővel együtt a hettita Efróntól, sírhelynek való
birtokul. 31 Oda temették el Ábrahámot és feleségét, Sárát, oda temették el
Izsákot és feleségét, Rebekát, oda temettem el Leát is. 32 A hettitáktól
megvett tulajdon az a mező és a rajta levő barlang. 33 Amikor
befejezte Jákób a fiainak szóló parancsokat, felhúzta lábait az ágyra, azután
elhunyt, és elődei mellé került.
1Móz 50
1 József apja arcára
borult, siratta, és csókolgatta. 2 Azután József megparancsolta szolgáinak, az
orvosoknak, hogy balzsamozzák be az apját. Az orvosok be is balzsamozták
Izráelt. 3 Negyven nap telt el vele, mert ennyi ideig tart a bebalzsamozás. Az
egyiptomiak pedig hetven napig siratták őt. 4 Amikor elmúlt a siratás
ideje, így szólt József a fáraó háza népéhez: Ha jóindulattal vagytok hozzám,
beszéljétek el ezt a fáraónak: 5 Az én apám megesketett, és ezt mondta: Én most
már meghalok, de az én síromba temess el, amelyet Kánaán földjén ástam
magamnak. Most azért el kell mennem, hogy eltemessem apámat, és utána
visszatérek. 6 A fáraó ezt mondta: Menj el, temesd el apádat, ahogyan
megesketett téged! 7 El is ment József, hogy apját eltemesse, és vele ment a
fáraó minden szolgája, udvarának vénei és Egyiptom összes vénei, 8 meg József
egész háza népe, testvérei és apjának a háza népe. Csak a gyermekeket, juhokat
és marhákat hagyták Gósen földjén. 9 Még harci kocsik és lovasok is mentek
vele: igen hatalmas sereg volt az.
10 Amikor eljutottak
Góren-Háátádig, amely a Jordánon túl van, nagy és mélységes gyásszal gyászoltak
ott; hét napig tartó gyászünnepet rendezett apjának József. 11 Amikor az ország
lakosai, a kánaániak látták ezt a gyászünnepet Góren-Háátádnál, ezt mondták:
Mély gyásza van Egyiptomnak. Ezért nevezték el azt a helyet a Jordánon túl
Ábél-Micraimnak. 12 Úgy cselekedtek Jákóbbal a fiai, ahogyan megparancsolta
nekik: 13 elvitték a fiai Kánaán földjére, és eltemették Mamréval szemben, a
makpélai mezőn levő barlangba, amelyet Ábrahám a mezővel
vásárolt sírhelynek való birtokul a hettita Efróntól. 14 Miután József
eltemette apját, visszatért Egyiptomba testvéreivel és mindazokkal együtt, akik
elmentek vele apja temetésére.
15 Amikor látták
József bátyjai, hogy apjuk meghalt, ezt mondták: Hátha József bosszút forral
ellenünk, és visszafizeti nekünk mindazt a rosszat, amit vele szemben
elkövettünk! 16 Ezt üzenték tehát Józsefnek: Apád megparancsolta nekünk halála
előtt: 17 Ezt mondjátok Józsefnek: Kérünk, bocsásd meg testvéreid
hitszegését és vétkét, hogy rosszat követtek el ellened! Bocsásd meg hát azoknak
a hitszegését, akik atyád Istenének a szolgái! József sírva fakadt, amikor ezt
elmondták neki. 18 Oda is mentek hozzá a testvérei, leborultak előtte és
ezt mondták: Szolgáid vagyunk! 19 De József így szólt hozzájuk: Ne féljetek!
Vajon Isten vagyok én? 20 Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra
fordította azt, hogy úgy cselekedjék, ahogyan az ma van, és sok nép életét
megtartsa. 21 Most hát ne féljetek, eltartalak én benneteket és gyermekeiteket!
Így vígasztalta őket, és szívhez szólóan beszélt velük.
22 József Egyiptomban
lakott, mind ő, mind apjának a háza népe. Száztíz esztendeig élt József,
23 és megláthatta József Efraim fiait harmadíziglen. Manassé fiának, Mákirnak
is születtek gyermekei, és térdére vette őket József.
24 Azután József ezt
mondta testvéreinek: Én meghalok, de Isten bizonyosan rátok tekint, és majd
elvezet benneteket ebből az országból arra a földre, amelyet esküvel ígért
meg Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak. 25 Meg is eskette József Izráel fiait, és
azt mondta: Bizonyosan rátok tekint Isten, és akkor vigyétek el innen az én
csontjaimat. 26 Amikor József száztíz éves korában meghalt, bebalzsamozták és
koporsóba tették Egyiptomban.
2Móz 1
1 Név szerint ezek
voltak Izráel fiai, akik Egyiptomba mentek Jákóbbal; mindegyik a maga háza
népével ment: 2 Rúben, Simeon, Lévi és Júda, 3 Issakár, Zebulon és Benjámin, 4
Dán, Naftáli, Gád és Ásér. 5 Összesen hetvenen voltak, akik Jákóbtól
származtak. József pedig már Egyiptomban volt. 6 Azután meghalt József és
valamennyi testvére, meg az az egész nemzedék. 7 Izráel fiai pedig szaporodtak,
gyarapodtak, megsokasodtak, nagyon megerősödtek, és megtelt velük az
ország.
8 Új király került
azonban Egyiptom élére, aki már nem ismerte Józsefet. 9 Az pedig ezt mondta
népének: Lám, az izráeli nép nagyobb és erősebb, mint mi. 10 Bánjunk csak
okosan vele, hogy még többen ne legyenek, mert ha háború támad, ő is
ellenségeinkhez csatlakozik, ellenünk harcol, és kivonul az országból. 11 Ezért
munkafelügyelőket rendeltek föléjük, hogy kényszermunkával sanyargassák
őket. Raktárvárosokat kellett építeniük a fáraó számára: Pitómot és
Ramszeszt. 12 De mennél jobban sanyargatták őket, annál inkább szaporodtak
és terjeszkedtek, úgyhogy félni kezdtek Izráel fiaitól. 13 Ezért kegyetlenül
dolgoztatták az egyiptomiak Izráel fiait. 14 Kemény munkával keserítették az
életüket: sárkeveréssel, vályogvetéssel és mindenféle mezei munkával; sokféle
munkával kegyetlenül dolgoztatták őket.
15 Azután parancsot
adott Egyiptom királya a héber bábáknak, akik közül az egyiknek Sifrá, a
másiknak Púá volt a neve. 16 Ezt mondta: Amikor a héber asszonyok szülésénél
segédkeztek, figyeljétek a szülés lefolyását: ha fiú lesz, öljétek meg, ha
leány, hagyjátok életben! 17 De a bábák félték az Istent, és nem cselekedtek
úgy, ahogyan Egyiptom királya meghagyta nekik, hanem életben hagyták a
fiúgyermekeket. 18 Ezért Egyiptom királya magához hívatta a bábákat, és ezt
mondta nekik: Miért teszitek ezt, miért hagyjátok életben a fiúgyermekeket? 19
A bábák pedig ezt felelték a fáraónak: Mert a héber asszonyok nem olyanok, mint
az egyiptomiak, hanem életerősek. Mire a bába odaér hozzájuk, már meg is
szültek. 20 Ezért jót tett Isten a bábákkal. A nép pedig szaporodott, és igen
megerősödött. 21 És mivel a bábák félték az Istent, Ő tovább szaporította
Izráel házát. 22 Ekkor megparancsolta a fáraó egész népének: Minden újszülött
héber fiút dobjatok a Nílusba, csak a leányokat hagyjátok életben!
2Móz 2
1 Egy Lévi házából
való férfi elment, és feleségül vette Lévi egyik leányutódját. 2 Az asszony
teherbe esett, és fiút szült. Amikor látta, hogy milyen szép, három hónapig
rejtegette. 3 De amikor már nem tudta tovább rejtegetni, fogott egy
gyékénykosarat, bekente szurokkal és gyantával, majd beletette a gyermeket, és
kitette a Nílus partján a sás közé. 4 A gyermek nénje pedig ott állt távolabb,
hogy megtudja, mi történik vele.
5 A fáraó leánya
éppen odament, hogy megfürödjék a Nílusban, szolgálói meg ott járkáltak a Nílus
mentén. Megpillantotta a kosarat a sás között, odaküldte a cselédjét, és
kihozatta azt. 6 Fölnyitotta, és meglátta a gyermeket; hát egy síró fiú volt!
Megszánta, és ezt mondta: A héberek gyermekei közül való ez. 7 A kisfiú nénje
pedig ezt mondta a fáraó leányának: Ne menjek, és ne hívjak egy szoptató
asszonyt a héberek közül, aki majd szoptatja a gyermeket? 8 A fáraó leánya így
felelt: Eredj! A leány elment, és a gyermek anyját hívta oda. 9 Vidd magaddal
ezt a gyermeket, mondta neki a fáraó leánya, és szoptasd! Megadom jutalmadat.
Az asszony magához vette a gyermeket, és szoptatta. 10 Amikor felnőtt a
gyermek, elvitte a fáraó leányához, aki a fiává fogadta, és elnevezte Mózesnek,
mert azt mondta: A vízből húztam ki.
11 Abban az
időben történt, amikor Mózes már felnőtt, hogy kiment atyjafiaihoz,
és látta kényszermunkájukat. És meglátta, hogy egy egyiptomi férfi egy héber
férfit ver az ő atyjafiai közül. 12 Körülnézett, és amikor látta, hogy
senki sincs ott, agyonütötte az egyiptomit, és elrejtette a homokban. 13 Másnap
is kiment, akkor meg két héber férfi civakodott egymással. Rászólt arra, aki a
hibás volt: Miért vered a felebarátodat? 14 Az így szólt: Ki tett téged
elöljáróvá és bíróvá közöttünk? Talán engem is meg akarsz ölni, ahogyan az
egyiptomit megölted? Mózes megijedt, és ezt mondta: Bizony kitudódott a dolog.
15 A fáraó is
meghallotta ezt a dolgot, és halálra kerestette Mózest. De Mózes elmenekült a
fáraó elől. Midján földjén állapodott meg, és leült ott egy kútnál. 16
Midján papjának volt hét leánya, akik odajöttek vizet meríteni és a vályúkat
megtölteni, hogy megitassák apjuk juhait. 17 De pásztorok is jöttek oda, és
elkergették őket. Ekkor fölállt Mózes, segítségükre sietett, és megitatta
juhaikat. 18 Amikor a leányok hazaértek apjukhoz, Reuélhez, az megkérdezte:
Hogy-hogy ma ilyen korán megjöttetek? 19 Egy egyiptomi férfi védett meg
bennünket a pásztoroktól - felelték. Sőt még vizet is merített nekünk, és
megitatta a juhokat. 20 Akkor ezt mondta a lányainak: Hol van ő most?
Miért hagytátok ott azt az embert? Hívjátok ide, és egyék velünk! 21 Mózes jónak
látta, hogy ott maradjon annál a férfinál, az pedig Mózeshez adta lányát,
Cippórát. 22 Az asszony fiút szült, ő pedig Gérsómnak nevezte el, mert azt
mondta: Jövevény lettem idegen földön.
23 Közben hosszú
idő telt el, és meghalt Egyiptom királya. Izráel fiai pedig sóhajtoztak a
szolgaság miatt, kiáltottak, és a szolgaság miatt való jajgatásuk feljutott
Istenhez. 24 Isten meghallotta panaszkodásukat, és visszaemlékezett Isten az
Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal kötött szövetségére. 25 Rátekintett Isten
Izráel fiaira, és gondja volt rájuk Istennek.
2Móz 3
1 Mózes pedig
apósának, Jetrónak, Midján papjának a juhait legeltette. Egyszer a juhokat a
pusztán túlra terelte, és eljutott az Isten hegyéhez, a Hórebhez. 2 Ott
megjelent neki az ÚR angyala tűz lángjában egy csipkebokor közepéből.
Látta ugyanis, hogy a csipkebokor tűzben ég, de mégsem ég el a
csipkebokor. 3 Akkor ezt mondta Mózes: Odamegyek, és megnézem ezt a nagy
csodát: miért nem ég el a csipkebokor? 4 Amikor az ÚR látta, hogy odamegy
megnézni, kiáltott neki Isten a csipkebokor közepéből, és ezt mondta:
Mózes! Mózes! Ő pedig így felelt: Itt vagyok! 5 Isten ekkor azt mondta: Ne
jöjj közelebb! Oldd le sarudat a lábadról, mert szent föld az a hely, ahol
állasz! 6 Majd ezt mondta: Én vagyok atyádnak Istene, Ábrahám Istene, Izsák
Istene és Jákób Istene. Ekkor elrejtette Mózes az arcát, mert félt rátekinteni
az Istenre. 7 Az ÚR pedig azt mondta: Megláttam népem nyomorúságát Egyiptomban,
és meghallottam kiáltozásukat a sanyargatók miatt, mert ismerem fájdalmukat. 8
Le is szállok, hogy kimentsem őket Egyiptom hatalmából és elvigyem
őket arról a földről egy jó és tágas földre, tejjel és mézzel folyó
földre: a kánaáni, a hettita, az emóri, a perizzi, a hivvi és jebúszi nép
helyére. 9 Bizony, eljutott hozzám Izráel fiainak segélykiáltása; látom is,
hogy mennyire sanyargatják őket az egyiptomiak. 10 Most azért menj!
Elküldelek a fáraóhoz, vezesd ki népemet, Izráel fiait Egyiptomból! 11 Mózes
azt felelte erre az Istennek: Ki vagyok én, hogy a fáraóhoz menjek, és kihozzam
Izráel fiait Egyiptomból? 12 De Isten azt mondta: Bizony, én veled leszek. Ez
lesz annak a jele, hogy én küldelek: Amikor kivezeted a népet Egyiptomból,
ennél a hegynél fogjátok tisztelni az Istent.
13 De Mózes azt
felelte Istennek: Ha majd elmegyek Izráel fiaihoz, és azt mondom nekik: a ti
atyáitok Istene küldött engem hozzátok, és ők megkérdezik tőlem, hogy
mi a neve, akkor mit mondjak nekik? 14 Isten ezt felelte Mózesnek: Vagyok, aki
vagyok. Majd azt mondta: Így szólj Izráel fiaihoz: A Vagyok küldött engem
hozzátok. 15 Még ezt is mondta Isten Mózesnek: Így szólj Izráel fiaihoz: Az ÚR,
atyáitok Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene küldött engem
hozzátok. Ez az én nevem mindörökre, és így szólítsatok meg engem
nemzedékről nemzedékre!
16 Menj, gyűjtsd
össze Izráel véneit, és ezt mondd nekik: Az ÚR, atyáitok Istene, Ábrahám, Izsák
és Jákób Istene megjelent nekem, és azt mondta: Számon tartom mindazt, amit
ellenetek Egyiptomban elkövettek, 17 és elhatároztam, hogy elviszlek benneteket
az egyiptomi nyomorúságból a kánaáni, a hettita, az emóri, a perizzi, a hivvi
és jebúszi nép földjére, a tejjel és mézzel folyó földre. 18 És ha hallgatnak a
szavadra, akkor menj be Izráel véneivel együtt Egyiptom királyához, és ezt
mondjátok neki: Az ÚRral, a héberek Istenével találkoztunk. Hadd menjünk azért
háromnapi útra a pusztába, hogy áldozzunk Istenünknek, az ÚRnak! 19 Én ugyan
tudom, hogy az egyiptomi király nem engedi meg, hogy elmenjetek, hanem csak az
erőszaknak enged. 20 De kinyújtom a kezem, és megverem Egyiptomot
mindenféle csodával, amelyeket véghezviszek benne. Majd azután elbocsát
benneteket. 21 És jóindulatot támasztok e nép iránt az egyiptomiakban, úgyhogy
amikor eljöttök, nem jöttök üres kézzel. 22 Minden asszony kérjen a
szomszédasszonyától és lakótársától ezüst és arany ékszereket, meg ruhákat.
Adjátok azokat fiaitokra és leányaitokra, és meneküljetek Egyiptomból.
2Móz 4
1 Mózes ekkor így
felelt: Hátha nem hisznek nekem, és nem hallgatnak a szavamra, hanem azt
mondják, hogy nem jelent meg neked az ÚR?! 2 De az ÚR erre azt mondta neki: Mi
van a kezedben? Egy bot - felelte ő. 3 Dobd a földre! - mondta az ÚR.
Amikor a földre dobta, kígyóvá vált, és Mózes elfutott előle. 4 Azután ezt
mondta az ÚR Mózesnek: Nyújtsd ki a kezedet, és ragadd meg a farkánál! Mózes
kinyújtotta a kezét, és megmarkolta, az pedig bottá vált a markában. 5 Így majd
elhiszik, hogy megjelent neked az ÚR, atyáik Istene: Ábrahám Istene, Izsák
Istene és Jákób Istene.
6 Majd pedig ezt
mondta neki az ÚR: Dugd be a kezedet a kebledbe! Bedugta a kezét a keblébe, és
amikor kihúzta, hófehér volt a keze a poklosságtól. 7 Ezután pedig azt mondta:
Dugd vissza a kezedet a kebledbe! Visszadugta a kezét a keblébe, és amikor
kihúzta a kebléből, ismét olyan volt, mint testének többi része. 8 Ha tehát
nem hisznek neked, és nem hallgatnak a szóra az első jelnél, majd hisznek
a szónak a következő jelnél. 9 De ha még erre a két jelre sem hisznek, és
nem hallgatnak a szavadra, akkor végy a Nílus vizéből, öntsd a szárazra,
és a Nílusból vett víz vérré válik a szárazon.
10 Akkor ezt mondta
Mózes az ÚRnak: Kérlek, Uram, nem vagyok én ékesen szóló. Ezelőtt sem
voltam az, de azóta sem vagyok, hogy szolgáddal beszélsz. Sőt nehéz ajkú
és nehéz nyelvű vagyok én. 11 De az ÚR ezt mondta neki: Ki adott szájat az
embernek? Ki tesz némává vagy süketté, látóvá vagy vakká? Talán nem én, az ÚR?!
12 Most azért menj! Én leszek a te száddal, és megtanítalak arra, hogy mit
beszélj! 13 De ő azt felelte: Kérlek, Uram! Küldj mást, akit küldeni
tudsz!
14 Ekkor az ÚR
haragra gerjedt Mózes ellen, és azt mondta: Van neked egy testvéred, a lévita
Áron. Tudom, hogy ő jól tud beszélni. Sőt jön is már eléd, és ha
meglát, szívből fog örülni. 15 Beszélj azért vele, és add szájába a
szavakat! Én pedig a te száddal és az ő szájával leszek, és megtanítalak
benneteket arra, hogy mit cselekedjetek. 16 Ő majd beszél helyetted a
néppel. Ő lesz a te szád, te pedig istenként állsz mellette. 17 Vedd a
kezedbe ezt a botot is, és tégy vele jeleket!
18 Ekkor visszament
Mózes Jetróhoz, az apósához, és így szólt hozzá: Szeretnék visszamenni
testvéreimhez Egyiptomba, hadd lássam, élnek-e még? Jetró így felelt Mózesnek:
Menj el békességgel! 19 Az ÚR ugyanis azt mondta Mózesnek Midjánban: Menj
vissza Egyiptomba, mert meghaltak mindazok az emberek, akik halálra kerestek
téged. 20 Ekkor fogta Mózes a feleségét és fiait, szamárra ültette őket,
hogy visszatérjen Egyiptom földjére. Isten botját is kezébe vette Mózes. 21
Mert ezt mondta az ÚR Mózesnek: Amikor visszamégy Egyiptomba, ügyelj arra, hogy
megtedd a fáraó előtt mindazokat a csodákat, amelyekre képessé tettelek.
Én ugyan megkeményítem a szívét, és nem akarja majd elbocsátani a népet, 22 de
te ezt mondd a fáraónak: Így szól az ÚR: Izráel az én elsőszülött fiam. 23
Azért azt mondom neked, hogy bocsásd el az én fiamat, hadd szolgáljon nekem! Ha
te vonakodsz elbocsátani, akkor én megölöm a te elsőszülött fiadat.
24 Útközben történt
az éjjeli szálláson, hogy rátámadt az ÚR, és meg akarta ölni. 25 De Cippóra
fogott egy éles követ, levágta fiának az előbőrét, lába elé vetette,
és így szólt: Véren szerzett vőlegényem vagy! 26 Akkor békét hagyott neki
az ÚR. Cippóra pedig ezt mondta: Véren szerzett vőlegény vagy, mert körül
vagy metélve.
27 Áronnak pedig ezt
mondta az ÚR: Menj Mózes elé a pusztába! Ő elment, és találkozott vele az
Isten hegyénél, és megcsókolta őt. 28 Mózes elmondta Áronnak az ÚR minden
igéjét, amellyel őt elküldte, és mindazokat a jeleket, amelyekre nézve
parancsot adott neki. 29 Azután elment Mózes és Áron, és összegyűjtötte
Izráel fiai közül az összes véneket. 30 Áron elmondta mindazt, amiről az
ÚR beszélt Mózessel, aki bemutatta a jeleket a nép előtt. 31 A nép pedig
hitt. Amikor meghallották, hogy az ÚR gondjaiba vette Izráel fiait, és hogy
meglátta nyomorúságukat, meghajoltak, és leborultak.
2Móz 5
1 Azután bement Mózes
és Áron a fáraóhoz, és ezt mondták neki: Így szól az ÚR, Izráel Istene: Bocsásd
el népemet, hogy ünnepet szentelhessen nekem a pusztában! 2 A fáraó azonban ezt
felelte: Kicsoda az az ÚR, hogy hallgassak a szavára és elbocsássam Izráelt? Nem
ismerem az URat, és nem bocsátom el Izráelt. 3 Erre ők ezt mondták:
Találkoztunk a héberek Istenével. Hadd menjünk azért háromnapi útra a pusztába,
hogy áldozzunk Istenünknek, az ÚRnak, azért, hogy ne verjen meg bennünket
dögvésszel vagy fegyverrel. 4 De Egyiptom királya ezt mondta nekik: Mózes és
Áron! Miért akarjátok elvonni a népet a munkától? Menjetek, folytassátok a
kényszermunkát! 5 Már így is sok a mihaszna nép az országban - mondta a fáraó -
és ti még abba akarjátok hagyatni ezekkel a munkát?!
6 Még aznap azt a
parancsot adta a fáraó a nép sanyargatóinak és felügyelőinek, 7 hogy ne
adjanak többé szalmát a népnek a vályogvetéshez úgy, mint eddig. Menjenek, és
szedjenek maguknak szalmát. 8 De vessetek ki rájuk ugyanannyi vályogot,
amennyit eddig kellett készíteniük! Ne engedjetek el belőle, mert lusták
ezek, azért kiáltozzák: Menjünk áldozni Istenünknek! 9 Ha majd nehezebb lesz
ezeknek az embereknek a munkája, és el lesznek vele foglalva, akkor nem
törődnek hazug beszédekkel. 10 Kimentek tehát a nép sanyargatói és
felügyelői, és azt mondták a népnek: Így szól a fáraó: Nem adok nektek
szalmát. 11 Menjetek, és szedjetek magatoknak szalmát ott, ahol találtok! De a
munkátokból semmit sem engedünk el.
12 Ekkor a nép
szétszéledt egész Egyiptomban, hogy a tarlót tépjék szalma helyett. 13 A
sanyargatók pedig szorították őket, és ezt mondták: Minden nap végezzétek
el a kiszabott napi munkát úgy, mint amikor még volt szalma! 14 Meg is verték
Izráel fiainak felügyelőit, akiket a fáraó sanyargatói rendeltek föléjük,
és azt mondták: Miért nem végeztettétek el tegnap is, meg ma is a vályogvetést
úgy, mint eddig, a rendelkezésnek megfelelően? 15 Akkor bementek Izráel
fiainak felügyelői a fáraóhoz, és így panaszkodtak: Miért bánsz így
szolgáiddal? 16 Szalmát nem adnak szolgáidnak, és mégis azt parancsolják, hogy
csináljunk vályogot. Sőt még verik is szolgáidat. Így néped ellen
vétkezel. 17 De ő így felelt: Lusták vagytok, lusták! Ezért mondjátok: El
akarunk menni áldozni az ÚRnak. 18 Menjetek csak, és dolgozzatok! Szalmát nem
adnak nektek, de a kiszabott vályogot be kell adnotok!
19 Izráel fiainak
felügyelői látták, hogy bajban vannak, mivel ezt mondták: A napi
vályogmennyiségből nem szabad engedni! 20 Ezért amikor a fáraótól kijövet
találkoztak Mózessel és Áronnal, akik ott álltak rájuk várakozva, 21 ezt
mondták nekik: Nézzen rátok az ÚR, és ítéljen meg benneteket, mivel
gyűlöletessé tettetek bennünket a fáraó és szolgái előtt, és fegyvert
adtatok a kezükbe, hogy megöljenek bennünket!
22 Ekkor Mózes az
ÚRhoz fordult, és ezt mondta: Uram, miért engeded, hogy rosszul bánjanak ezzel
a néppel? Miért is küldtél ide engem?! 23 Mert amióta bementem a fáraóhoz, hogy
beszéljek vele a nevedben, rosszabb a sora ennek a népnek, te pedig semmit sem
tettél néped megszabadításáért.
2Móz 6
1 Akkor ezt mondta az
ÚR Mózesnek: Majd meglátod, mit cselekszem a fáraóval, mert erős kéz
kényszeríti arra, hogy elbocsássa, erős kéz kényszeríti arra, hogy
elűzze őket országából.
2 Azután beszélt az
Isten Mózessel, és azt mondta neki: Én vagyok az ÚR! 3 Ábrahámnak, Izsáknak és
Jákóbnak úgy jelentem meg, mint mindenható Isten, de azon a néven, hogy az ÚR,
nem voltam ismert előttük. 4 Szövetséget is kötöttem velük, hogy nekik
adom Kánaán földjét, azt a földet, amelyen jövevények voltak. 5 Meghallottam én
Izráel fiainak a panaszkodását is amiatt, hogy az egyiptomiak szolgai munkára
kényszerítik őket, és emlékszem szövetségemre. 6 Ezért mondd meg Izráel
fiainak: Én vagyok az ÚR, és megszabadítalak benneteket az egyiptomi
kényszermunkától, megmentelek benneteket a szolgai munkától, és megváltalak
benneteket kinyújtott karral és súlyos ítéletekkel. 7 Népemmé fogadlak titeket,
és a ti Istenetek leszek, és megtudjátok, hogy én, az ÚR vagyok a ti Istenetek,
aki megszabadítalak benneteket az egyiptomi kényszermunkától. 8 Azután
beviszlek benneteket arra a földre, amelyre nézve megesküdtem, hogy Ábrahámnak,
Izsáknak és Jákóbnak adom azt. Azért nektek fogom adni örökségül. Én vagyok az
ÚR. 9 Mózes pedig elbeszélte mindezt Izráel fiainak. De nem hallgattak Mózesre
kishitűségük és a kemény szolgálat miatt.
10 Akkor így szólt az
ÚR Mózeshez: 11 Menj, és mondd meg a fáraónak, Egyiptom királyának, hogy
bocsássa el Izráel fiait országából. 12 Mózes azonban így beszélt az ÚR
előtt: Hiszen Izráel fiai sem hallgattak rám, hogyan hallgatna rám a
fáraó, amikor még a beszédben is ügyetlen vagyok?! 13 De az ÚR szólt Mózesnek
és Áronnak, és odarendelte őket Izráel fiaihoz meg a fáraóhoz, Egyiptom
királyához, hogy vigyék ki Izráel fiait Egyiptom országából.
14 Ezek voltak a
nagycsaládok fejei: Rúbennek, Izráel elsőszülöttjének a fiai voltak: Hanók
és Pallú, Hecrón és Karmí. Ezek voltak Rúben nemzetségei. 15 Simeon fiai
voltak: Jemúél, Jámín és Óhad, Jákín, Cóhar és Saul, egy kánaáni nő fia.
Ezek Simeon nemzetségei.
16 Ezek pedig Lévi
fiainak nevei, származásuk szerint: Gérsón, Kehát és Merári. Lévi
százharminchét évet élt. 17 Gérsón fiai voltak: Libní és Simei nemzetségeik
szerint. 18 Kehát fiai voltak: Amrám és Jichár, Hebrón és Uzzíél. Kehát
százharminchárom esztendőt élt. 19 Merári fiai voltak: Mahlí és Músí. Ezek
Lévi nemzetségei, származásuk szerint.
20 Amrám feleségül
vette Jókebedet, apja húgát, és ő szülte neki Áront és Mózest. Amrám
százharminchét esztendőt élt. 21 Jichár fiai voltak: Kórah, Nefeg és
Zikrí. 22 Uzzíél fiai voltak: Mísáél, Elcáfán és Szitrí.
23 Áron feleségül
vette Elísebát, Ammínádáb leányát, Nahsón húgát, és ő szülte neki Nádábot
és Abíhút, Eleázárt és Ítámárt. 24 Kórah fiai voltak: Asszír, Elkáná és
Abíászáf. Ezek Kórah nemzetségei. 25 Eleázár pedig, Áron fia, Pútíél leányai
közül vett feleséget, és ez szülte neki Fineást. Ezek a léviták családfői
nemzetségeik szerint.
26 Ez az az Áron és
Mózes, akiknek azt mondta az ÚR: Hozzátok ki Izráel fiait Egyiptom országából,
seregeik szerint. 27 Ők - Mózes és Áron - beszéltek a fáraóval, Egyiptom
királyával, hogy kihozzák Izráel fiait Egyiptomból.
28 Amikor az ÚR
Egyiptom földjén beszélt Mózessel, 29 így szólt az ÚR Mózeshez: Én vagyok az
ÚR! Mondd meg a fáraónak, Egyiptom királyának mindazt, amit én mondok neked! 30
De Mózes azt mondta az ÚRnak: Hiszen én ügyetlen vagyok a beszédben. Hogyan
hallgatna rám a fáraó?
2Móz 7
1 Az ÚR azt mondta
Mózesnek: Lásd, olyanná teszlek a fáraó előtt, mintha isten volnál.
Testvéred, Áron pedig a prófétád lesz. 2 Te mondj el neki mindent, amit én
parancsolok neked. Testvéred, Áron, meg beszéljen a fáraóval, hogy bocsássa el
országából Izráel fiait. 3 Én azonban megkeményítem a fáraó szívét, és bár sok
jelet és csodát teszek Egyiptom földjén, 4 a fáraó nem hallgat rátok, amíg rá
nem teszem kezemet Egyiptomra. Akkor majd kihozom seregemet, az én népemet,
Izráel fiait Egyiptomból súlyos ítéletekkel. 5 Majd megtudják az egyiptomiak,
hogy én vagyok az ÚR, ha kinyújtom kezemet Egyiptomra, és kihozom közülük
Izráel fiait.
6 Mózes és Áron így
járt el. Azt tették, amit az ÚR parancsolt nekik. 7 Mózes
nyolcvanesztendős, Áron pedig nyolcvanhárom esztendős volt, amikor a
fáraóval beszéltek.
8 Azután ezt mondta
az ÚR Mózesnek és Áronnak: 9 Ha így szól hozzátok a fáraó: Tegyetek valami
csodát! - akkor mondd Áronnak, hogy vegye a botját, és dobja a fáraó elé, hogy
kígyóvá változzék! 10 Bement azért Mózes és Áron a fáraóhoz, és úgy
cselekedtek, ahogyan az ÚR parancsolta. Áron odadobta a botját a fáraó és
szolgái elé, és az kígyóvá változott. 11 Akkor a fáraó is előhívta a
bölcseket és varázslókat, és azok, Egyiptom mágusai is ugyanazt tették a maguk
titkos mesterségével. 12 Mindegyik odadobta a botját, és azok kígyóvá váltak.
De Áronnak a botja elnyelte a botjaikat. 13 A fáraó szíve azonban kemény maradt,
és nem hallgatott rájuk - ahogyan megmondta az ÚR.
14 Akkor ezt mondta
az ÚR Mózesnek: Konok a fáraó szíve, nem akarja elbocsátani a népet. 15 Menj el
a fáraóhoz reggel, amikor éppen kimegy a vízhez, állj eléje a Nílus partján, és
vedd kezedbe azt a botot, amely kígyóvá változott. 16 Ezt mondd neki: Az ÚR, a
héberek Istene küldött engem hozzád ezzel az üzenettel: Bocsásd el népemet,
hogy szolgáljanak nekem a pusztában! - de te nem hallgattál rám mindeddig. 17
Így szól azért az ÚR: erről tudod meg, hogy én vagyok az ÚR: Én a kezemben
levő bottal ráütök a Nílus vizére, és az vérré változik. 18 A Nílus halai
elpusztulnak, a Nílus maga pedig megbüdösödik, úgyhogy az egyiptomiak undorodni
fognak attól, hogy vizet igyanak a Nílusból.
19 Azután ezt mondta
a 20 Mózes és Áron úgy cselekedett, ahogyan az ÚR parancsolta. Fölemelte a
botját a fáraó és szolgái szeme láttára, ráütött a Nílus vizére, és a Nílus
vize mind vérré változott. 21 A Nílus halai kipusztultak, maga a Nílus
megbüdösödött, úgyhogy az egyiptomiak nem tudtak inni a Nílus vizéből. Vér
volt Egyiptom egész földjén.
22 De Egyiptom
mágusai is úgy cselekedtek titkos mesterségükkel, ezért a fáraó szíve kemény
maradt, és nem hallgatott rájuk - ahogyan megmondta az ÚR. 23 A fáraó
megfordult, hazament, és nem vette szívére a dolgot. 24 Az egyiptomiak pedig
mind ásni kezdtek a Nílus környékén, hogy vizet ihassanak, mert nem tudtak inni
a Nílus vizéből. 25 Hét nap telt el azután, hogy megverte az ÚR a Nílust.
26 Akkor ezt mondta
az ÚR Mózesnek: Menj be a fáraóhoz, és ezt mondd neki: Így szól az ÚR: Bocsásd
el népemet, hogy szolgálhasson nekem! 27 Mert ha nem akarod elbocsátani, akkor
én békákkal verem meg egész határodat. 28 Békák hemzsegnek a Nílusban, sőt
ki is jönnek belőle, és bemennek a házadba, a hálószobádba, az ágyadba,
szolgáid házába, néped közé, a kemencékbe, és a sütőteknőkbe. 29 Rád
másznak a békák, meg népedre és szolgáidra.
2Móz 8
1 Azután ezt mondta
az ÚR Mózesnek: Mondd Áronnak, hogy nyújtsa ki kezét botjával együtt a folyók,
csatornák és tavak fölé, és hozza föl a békákat Egyiptom földjére! 2 Áron
kinyújtotta kezét Egyiptom vizei fölé, és a békák feljöttek, és ellepték
Egyiptom földjét.
3 De a mágusok is így
cselekedtek titkos mesterségükkel, és békákat hoztak föl Egyiptom földjére. 4
Ekkor hívatta a fáraó Mózest és Áront, és azt mondta: Könyörögjetek az ÚRhoz,
hogy távolítsa el a békákat rólam és népemről! Én pedig elbocsátom a
népet, hogy áldozzék az ÚRnak. 5 Mózes azt felelte a fáraónak: Tetszésedre
bízom, hogy mikorra könyörögjek érted, szolgáidért és népedért, hogy
kipusztuljanak a nálad és házaidban levő békák, és hogy csak a Nílusban
maradjanak meg. 6 Holnapra - felelte a fáraó. Mózes ezt mondta: Úgy lesz,
ahogyan mondod, hogy megtudd: nincs hasonló a mi Istenünkhöz, az ÚRhoz. 7
Eltávoznak a békák tőled, házaidból, szolgáidról és népedről, és csak
a Nílusban maradnak meg.
8 Mózes és Áron
kijött a fáraótól. Mózes azután kiáltott az ÚRhoz a békák miatt, amelyeket a
fáraóra küldött. 9 Az ÚR pedig Mózes szava szerint cselekedett. Kipusztultak a
békák a házakból, az udvarokból és a mezőkről. 10 Akkor rakásra
hányták őket, és bűzlött az egész ország. 11 Amikor a fáraó látta,
hogy enyhült a baj, konok maradt a szíve, és nem hallgatott rájuk - ahogyan
megmondta az ÚR.
12 Majd ezt mondta az
ÚR Mózesnek: Mondd meg Áronnak: nyújtsa ki botját, és üssön rá a föld porára,
hogy az szúnyoggá váljék Egyiptom egész földjén. 13 Így is cselekedtek. Áron
kinyújtotta a kezét, és botjával ráütött a föld porára. Ekkor szúnyog lepett el
embert és állatot. A föld minden pora szúnyoggá vált egész Egyiptomban.
14 A mágusok is meg
akarták tenni titkos mesterségükkel, hogy szúnyogokat hozzanak létre, de nem
tudtak. És a szúnyogok ellepték az embereket és az állatokat. 15 Ekkor azt
mondták a mágusok a fáraónak: Isten ujja ez! De a fáraó szíve kemény maradt, és
nem hallgatott rájuk - ahogyan megmondta az ÚR.
16 Azután ezt mondta
az ÚR Mózesnek: Állj oda korán reggel a fáraó elé, amikor kimegy a vízhez, és
mondd neki: Így szól az ÚR: Bocsásd el népemet, hogy szolgáljon nekem! 17 Mert
ha nem bocsátod el népemet, akkor én bögölyöket bocsátok rád, szolgáidra,
népedre és házaidra. Bögölyökkel telnek meg az egyiptomiak házai, sőt a
föld is, ahol ők laknak. 18 De kivételt teszek azon a napon Gósen
földjével, ahol az én népem tartózkodik, és ott nem lesznek bögölyök, hogy
megtudd: Én, az ÚR, itt vagyok az országban. 19 Így teszek különbséget az én
népem és a te néped között. Holnap történik meg ez a jel.
20 Az ÚR így
cselekedett: Tömegestül jöttek a bögölyök a fáraónak és szolgáinak házaiba,
úgyhogy egész Egyiptomban szenvedett a föld a bögölyök miatt. 21 Ekkor hívatta
a fáraó Mózest és Áront, és ezt mondta: Menjetek, áldozzatok Isteneteknek itt
az országban! 22 De Mózes azt felelte: Nem volna helyes így cselekednünk, mert
undorodnak az egyiptomiak attól, amit mi áldozunk Istenünknek, az ÚRnak.
Hiszen, ha azt áldozzuk, amitől undorodnak az egyiptomiak, megköveznek
bennünket! 23 El akarunk menni a pusztába háromnapi járóföldre, hogy ott
áldozzunk Istenünknek, az ÚRnak, ahogyan megparancsolta nekünk. 24 Akkor ezt
mondta a fáraó: Én elbocsátalak benneteket, hogy a pusztában áldozzatok
Isteneteknek, az ÚRnak. Csak nagyon messze ne menjetek! Könyörögjetek értem! 25
Mózes így felelt: Én most kimegyek tőled, könyörgök az ÚRhoz, és holnap
eltávoznak a bögölyök a fáraóról, szolgáiról és népéről. De többé ne
csapjon be minket a fáraó azzal, hogy nem bocsátja el a népet áldozni az ÚRnak!
26 Azután kiment Mózes a fáraótól, és könyörgött az ÚRhoz. 27 Az ÚR pedig Mózes
szava szerint cselekedett: Eltávolította a bögölyöket a fáraóról, szolgáiról és
népéről, úgyhogy egy sem maradt. 28 De ezúttal is konok maradt a fáraó
szíve, és nem bocsátotta el a népet.
2Móz 9
1 Azután azt mondta
az ÚR Mózesnek, hogy menjen be a fáraóhoz, és így beszéljen vele: Így szól az ÚR,
a héberek Istene: Bocsásd el népemet, hogy szolgáljon nekem! 2 Mert ha nem
akarod elbocsátani, és még mindig visszatartod őket, 3 akkor megveri az ÚR
a mezőn levő jószágodat, a lovakat, szamarakat, tevéket, marhákat és
juhokat: igen nagy dögvész lesz. 4 De különbséget tesz az ÚR Izráel jószága és
az egyiptomiak jószága között, és egy sem pusztul el abból, ami Izráel fiaié. 5
Határidőt is szabott az ÚR: Holnap cselekszi meg az ÚR mindezt az
országban. 6 Másnap meg is cselekedte ezt az ÚR, és elhullott az egyiptomiak
összes jószága. De Izráel fiainak jószágából egy sem hullott el. 7 A fáraó oda
is küldött, és kitűnt, hogy Izráel fiainak a jószágából egy sem hullott
el. De a fáraó szíve konok maradt, és nem bocsátotta el a népet.
8 Ekkor azt mondta az
ÚR Mózesnek és Áronnak: Vegyetek egy tele marok kemencekormot, és szórja azt
Mózes az ég felé a fáraó szeme láttára! 9 Porfelhővé válik az egész
Egyiptom fölött, és hólyagos fekélyeket támaszt az embereken és állatokon egész
Egyiptomban. 10 Vették azért a kemencekormot, odaálltak a fáraó elé, és Mózes
az ég felé szórta azt. Ekkor hólyagos fekélyek támadtak az embereken és
állatokon.
11 A mágusok már oda
sem tudtak állni Mózes elé a fekélyek miatt, mert fekélyek keletkeztek a
mágusokon is és minden egyiptomin. 12 De megkeményítette az ÚR a fáraó szívét,
és nem hallgatott rájuk - ahogyan megmondta az ÚR Mózesnek.
13 Ezután azt mondta
az ÚR Mózesnek, hogy álljon oda korán reggel a fáraó elé, és ezt mondja neki:
Így szól az ÚR, a héberek Istene: Bocsásd el népemet, hogy szolgálhassanak
nekem! 14 Mert ezúttal minden csapásomat rád bocsátom, meg szolgáidra és
népedre, hogy megtudd: Nincs hozzám hasonló az egész földön!
15 Mert már
kinyújtottam a kezemet, és megvertelek téged és népedet dögvésszel úgy, hogy
kipusztulhattál volna a földről. 16 De mégis megtartottalak, hogy
megmutassam neked az erőmet, és hirdessék nevemet az egész földön. 17 Ha
továbbra is gátolod népemet, és nem bocsátod el, 18 akkor én holnap ilyenkor
olyan nagy jégesőt zúdítok le, melyhez hasonló nem volt Egyiptomban
alapítása napjától fogva mostanáig. 19 Most azért küldj el, hajtasd be
jószágodat és mindenedet, ami a mezőn van, mert olyan jégeső szakad
minden emberre és állatra, hogy ami a mezőn marad és nem hajtják haza,
elpusztul. 20 Aki megijedt az ÚR kijelentésétől a fáraó szolgái közül,
hazamentette a szolgáit és jószágát. 21 Aki azonban nem szívlelte meg az ÚR
kijelentését, az a mezőn hagyta szolgáit és jószágát.
22 Ekkor azt mondta
az ÚR Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet az ég felé, hogy essen jégeső egész
Egyiptomban emberre, állatra és a mező minden füvére Egyiptom földjén. 23
Mózes kinyújtotta a botját az ég felé, az ÚR pedig mennydörgést és jégesőt
támasztott; villámok csaptak a földre, és jégesőt zúdított az ÚR Egyiptom
földjére. 24 Esett a jégeső, és egymást érte a villámlás a jégesőben.
Olyan hatalmas volt, amilyen nem volt még Egyiptomban, amióta emberek lakják.
25 Elverte a jégeső egész Egyiptomban mindazt, ami a mezőn volt:
embert és állatot, a mező minden füvét is elverte a jég, és összetördelte
a mező minden fáját. 26 Csak Gósen földjén nem volt jégeső, ahol
Izráel fiai laktak. 27 Ekkor hívatta a fáraó Mózest és Áront, és ezt mondta
nekik: Ezúttal vétkeztem! Az ÚR az igaz, én és a népem pedig bűnösök
vagyunk. 28 Könyörögjetek az ÚRhoz, mert elég volt már a mennydörgésből és
a jégesőből. Elbocsátalak benneteket, nem kell tovább itt maradnotok.
29 Mózes így felelt neki: Mihelyt kimegyek a városból, fölemelem kezemet az
ÚRhoz. Megszűnik a mennydörgés, és nem lesz több jégeső, hogy
megtudd: az ÚRé a föld. 30 Tudom ugyan, hogy te és szolgáid még mindig nem
féltek az ÚRistentől.
31 A lent és az árpát
elverte a jég, mert az árpa kalászban volt, a len pedig virágzott. 32 De a
búzát és a tönkölyt nem verte el, mert azok később érnek.
33 Amikor eltávozott Mózes
a fáraótól, és kiment a városból, fölemelte kezét az ÚRhoz, és megszűnt a
mennydörgés meg a jégeső, és eső sem ömlött a földre. 34 Látva a
fáraó, hogy megszűnt az eső, a jég és a mennydörgés, visszaesett
vétkébe, és konok maradt a szíve neki is, meg szolgáinak is. 35 Megkeményedett
a fáraó szíve, és nem bocsátotta el Izráel fiait - ahogyan megmondta az ÚR
Mózes által.
2Móz 10
1 Azután ezt mondta
az ÚR Mózesnek: Menj be a fáraóhoz, mert én tettem keménnyé a szívét, valamint
szolgáinak a szívét is, hogy ezeket a jeleket véghezvigyem közöttük. 2 Beszéld
majd el a fiaidnak és unokáidnak, amit Egyiptommal cselekedtem, és jeleimet is,
amelyekkel sújtottam őket. Tudjátok meg ebből, hogy én vagyok az ÚR!
3 Bement tehát Mózes és Áron a fáraóhoz, és ezt mondták neki: Így szól az ÚR, a
héberek Istene: Meddig vonakodsz még megalázkodni előttem? Bocsásd el
népemet, hogy nekem szolgálhassanak! 4 Mert ha nem akarod elbocsátani népemet,
akkor én holnap sáskákat hozok a határodra. 5 Úgy ellepik a föld színét, hogy
látni sem lehet a földet, és megeszik a maradékot, amelyet a jégeső
megkímélt, és így megmaradt nektek. Lerágnak minden fát, amely a mezőn
nő. 6 Sőt tele lesz velük a házad, összes szolgád háza és minden
egyiptomi háza. Nem láttak ilyent a mai napig sem őseid, sem azoknak
ősei, amióta ezen a földön laknak. Ezzel megfordult, és kiment a fáraótól.
7 A fáraótól
megkérdezték szolgái: Meddig lesz még vesztünkre ez az ember? Bocsásd el ezeket
az embereket, hogy szolgálhassanak Istenüknek, az ÚRnak! Nem veszed észre, hogy
pusztulóban van Egyiptom? 8 Ezért visszavitték Mózest és Áront a fáraó elé, aki
így szólt hozzájuk: Menjetek, szolgáljatok Isteneteknek, az ÚRnak! De kik
fognak elmenni? 9 A fiatalokkal és öregekkel megyünk, felelte Mózes, fiainkkal
és leányainkkal, juhainkkal és marháinkkal megyünk, mert ünnepet ülünk az
ÚRnak. 10 A fáraó azt mondta nekik: Úgy legyen veletek az ÚR, ahogyan én
elbocsátalak benneteket családostul! Vigyázzatok, rosszat akartok! 11 Nem úgy
lesz! Csak ti, férfiak, menjetek és szolgáljatok az ÚRnak, hiszen ti is ezt
kívántátok! Azzal elkergették őket a fáraó elől.
12 Ekkor azt mondta
az ÚR Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet Egyiptom földje fölé, és jöjjenek föl a
sáskák Egyiptom földjére, és egyék le az ország minden füvét, mindazt, amit a
jégeső meghagyott! 13 Mózes tehát kinyújtotta a botját Egyiptom földje
fölé, és az ÚR keleti szelet hozott az országra egész nap és egész éjjel.
Reggel azután meghozta a keleti szél a sáskákat. 14 Feljöttek a sáskák Egyiptom
egész földjére, és roppant tömegben szálltak le Egyiptom egész területén. Nem
volt ilyen sáskajárás sem azelőtt, sem azután. 15 Ellepték az egész föld
színét, úgyhogy elsötétedett a föld, és leették a föld minden füvét, a fák
minden gyümölcsét, amit meghagyott a jégeső. A fákon és a füves mezőkön
nem maradt semmi zöld Egyiptom egész területén.
16 Ekkor a fáraó
sietve hívatta Mózest és Áront, és ezt mondta: Vétkeztem a ti Istenetek, az ÚR
ellen és tiellenetek. 17 Most azért bocsássátok meg még ez egyszer a vétkemet,
és könyörögjetek Istenetekhez, az ÚRhoz, hogy legalább ezt a halált fordítsa el
tőlem! 18 Mózes kijött a fáraó elől, és könyörgött az ÚRhoz. 19 Az ÚR
pedig igen erős nyugati szélre változtatta a szelet, amely fölkapta a
sáskákat, és belesodorta a Vörös-tengerbe. Nem maradt egy sáska sem Egyiptom
egész területén. 20 De az ÚR megkeményítette a fáraó szívét, és nem bocsátotta
el Izráel fiait.
21 Akkor ezt mondta
az ÚR Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet az ég felé, és akkor olyan sötétség lesz
Egyiptom földjén, hogy tapintani lehet a sötétséget! 22 Mózes kinyújtotta kezét
az ég felé, és sűrű sötétség támadt egész Egyiptomban három napig. 23
Az emberek nem látták egymást, és három napig senki sem tudott kimozdulni a
helyéről. De ahol Izráel fiai laktak, mindenütt világos volt.
24 Ekkor hívatta a fáraó
Mózest és azt mondta: Menjetek, tiszteljétek az URat, de juhaitok és marháitok
itt maradnak! Még a családtagok is elmehetnek veletek. 25 Mózes azonban azt
felelte: Inkább neked kellene véresáldozatra és égőáldozatra valót adnod
nekünk, hogy azt készítsük el Istenünknek, az ÚRnak! 26 Velünk fog jönni
jószágunk is, nem marad itt egy fia sem, mert abból veszünk, hogy tiszteljük
Istenünket, az URat. Mert magunk sem tudjuk, míg oda nem érünk, hogy hogyan
kell majd tisztelnünk az URat.
27 De az ÚR megkeményítette
a fáraó szívét, és nem akarta elbocsátani őket. 28 Ezt mondta neki a
fáraó: Takarodj előlem! Vigyázz, ne kerülj többé a szemem elé, mert
meghalsz, ha még egyszer meglátlak! 29 Mózes így felelt: Jól mondod. Nem látsz
engem többé!
2Móz 11
1 Azután azt mondta
az ÚR Mózesnek: Még egy csapást hozok a fáraóra és Egyiptomra, s akkor majd
elbocsát benneteket innen. Mindenestül elbocsát, sőt kikerget benneteket
innen. 2 Mondd meg a népnek, hogy kérjen minden férfi a szomszédjától és minden
asszony a szomszédasszonyától ezüst és arany ékszereket. 3 Az ÚR pedig
jóindulatot támasztott a nép iránt az egyiptomiakban, és annak a férfinak,
Mózesnek is nagy volt a tekintélye Egyiptom országában mind a fáraó szolgái,
mind pedig a nép előtt.
4 Akkor ezt mondta
Mózes: Így szól az ÚR: Éjféltájban átvonulok Egyiptomon, 5 és meghal minden
elsőszülött Egyiptom földjén, a trónján ülő fáraó elsőszülöttje
csakúgy, mint a kézimalmot hajtó szolgáló elsőszülöttje, meg az állatok
minden elsőszülöttje is. 6 Nagy jajveszékelés lesz egész Egyiptomban,
amilyen nem volt, és nem is lesz többé. 7 De Izráel fiaira a kutya se ölti ki a
nyelvét, sem emberre, sem állatra. Ebből tudjátok meg, hogy különbséget
tesz az ÚR Egyiptom és Izráel között. 8 Ezek a szolgáid pedig mind lejönnek hozzám,
és leborulnak előttem e szavakkal: Menj ki te és az egész nép, amely
mögötted van! Így megyek majd el. És fölgerjedt haraggal távozott el a
fáraótól.
9 Az ÚR pedig azt
mondta Mózesnek: Azért nem hallgat rátok a fáraó, hogy minél több csodát tegyek
Egyiptom országában. 10 Mózes és Áron tehát véghezvitte mindezeket a csodákat a
fáraó előtt, de az ÚR megkeményítette a fáraó szívét, és nem bocsátotta el
Izráel fiait országából.
2Móz 12
1 Azután ezt mondta
az ÚR Mózesnek és Áronnak Egyiptom földjén: 2 Ez a hónap lesz az első
hónapotok. Ez lesz az első az év hónapjai között. 3 Mondjátok meg Izráel
egész közösségének: Ennek a hónapnak a tizedikén vegyen magának mindenki egy
bárányt, családonként és házanként egy bárányt. 4 Ha kevés a ház népe az egy bárányhoz,
akkor a legközelebbi szomszédjával együtt vegyen a lélekszámnak
megfelelően. Vegyétek számításba, hogy ki mennyit tud megenni a bárányból.
5 Legyen a bárány hibátlan, hím és egyéves. Juhot vegyetek, de vehettek kecskét
is. 6 Ennek a hónapnak a tizennegyedik napjáig tartsátok magatoknál, azután
estefelé vágja le Izráel egész gyülekezeti közössége. 7 Vegyenek a vérből,
és kenjék a két ajtófélfára és a szemöldökfára azokban a házakban, ahol
megeszik. 8 Ugyanazon az éjszakán egyék meg a tűzön sült húst, és egyenek
hozzá kovásztalan kenyeret keserű füvekkel. 9 Ne egyétek nyersen, se
vízben főzve, csak tűzön megsütve, és a feje, a lábszárai és a
belső részei együtt legyenek. 10 Ne hagyjatok belőle reggelre. Ha
mégis marad belőle reggelre, azt égessétek el. 11 Így egyétek meg: legyen
a derekatok felövezve, sarutok a lábatokon, bototok a kezetekben, és sietve
egyétek: az ÚR páskája ez. 12 Mert átvonulok ezen az éjszakán Egyiptom földjén,
és megölök minden elsőszülöttet Egyiptom földjén, akár ember, akár állat
az. Ítéletet tartok Egyiptom minden istene fölött - én, az ÚR. 13 De az a vér
jel lesz házaitokon, amelyekben ti laktok. Ha meglátom a vért, akkor kihagylak
benneteket, és tirajtatok nem lesz pusztító csapás, amikor megverem Egyiptom
földjét.
14 Tartsátok
emlékezetben ezt a napot, és ünnepeljétek meg az ÚRnak nemzedékről
nemzedékre. Örök rendelkezés ez, hogy megünnepeljétek!
15 Hét napig
kovásztalan kenyeret egyetek. Még az első napon távolítsátok el a kovászt
a házatokból! Ki kell irtani Izráelből mindenkit, aki kovászosat eszik az
első naptól a hetedik napig. 16 Az első napon tartsatok szent
gyülekezést, és a hetedik napon is tartsatok szent gyülekezést. Semmiféle
munkát ne végezzetek azokon; mindenkinek csak annyi munkát szabad végeznie,
amennyi az étkezéshez szükséges. 17 Tartsátok meg a kovásztalan kenyér ünnepét,
mert éppen ezen a napon hoztam ki seregeiteket Egyiptomból. Tartsátok meg tehát
ezt a napot nemzedékről nemzedékre örök rendelkezés szerint. 18 Az
első hónap tizennegyedik napjának estéjétől kezdve egyetek
kovásztalan kenyeret a hónap huszonegyedik napjának estéjéig. 19 Hét napon át
ne lehessen kovászt találni a házatokban; ki kell irtani Izráel
közösségéből mindenkit, akár jövevény, akár az ország szülötte, aki
kovászosat eszik. 20 Semmiféle kovászosat ne egyetek. Kovásztalan kenyeret
egyetek bárhol laktok!
21 Azután összehívta
Mózes Izráel összes véneit, és azt mondta nekik: Fogjatok hozzá, vegyetek
magatoknak juhokat nemzetségenként, és vágjátok le a páskát. 22 Vegyetek egy
köteg izsópot, és mártsátok az edényben levő vérbe, azután érintsétek meg
az edényben levő vérrel a szemöldökfát és a két ajtófélfát. Senki se
menjen ki közületek reggelig a háza ajtaján. 23 Amikor átvonul az ÚR, hogy
megverje Egyiptomot, és meglátja a vért a szemöldökfán és a két ajtófélfán,
akkor kihagyja az ÚR azt az ajtót, és nem engedi, hogy bemenjen a pusztító a ti
házatokba, és titeket is csapással sújtson.
24 Őrizzétek meg
ezt az igét. Örökre szóló rendelkezés ez nektek és fiaitoknak. 25 Amikor
bementek arra a földre, amelyet az ÚR ad nektek, ahogyan megígérte, akkor is
tartsátok meg ezt a szertartást. 26 És ha majd megkérdezik tőletek a
fiaitok, hogy mit jelent ez a szertartás, 27 akkor így feleljetek: Az ÚR
páskaáldozata ez, mert kihagyta Izráel fiainak a házait Egyiptomban, amikor
megverte Egyiptomot, de a mi házainkat megkímélte. Ekkor mélyen meghajolt a
nép, és leborult. 28 Azután elmentek, és úgy cselekedtek Izráel fiai, ahogyan
az ÚR parancsolta Mózesnek és Áronnak: úgy jártak el.
29 Történt azután
éjfélkor, hogy megölt az ÚR minden elsőszülöttet Egyiptom földjén, a
trónján ülő fáraó elsőszülöttjét csakúgy, mint a tömlöcben levő
foglyok elsőszülöttjét, és az állatok minden elsőszülöttjét. 30 Azon
az éjszakán fölkelt a fáraó és összes szolgája, meg valamenynyi egyiptomi, és
nagy jajveszékelés támadt Egyiptomban, hiszen nem volt ház, ahol ne lett volna
halott.
31 A fáraó még
éjszaka hívatta Mózest és Áront, és ezt mondta: Induljatok, menjetek ki az én
népem közül Izráel fiaival együtt, menjetek és tiszteljétek az URat, ahogyan
kívántátok. 32 Vigyétek juhaitokat és marháitokat is, ahogyan kívántátok, csak
menjetek! Kérjetek áldást rám is! 33 Az egyiptomiak is erőltették, hogy
sürgősen bocsássa el a népet az országból, mert ezt mondták: Így
mindnyájan meghalunk!
34 A nép köntösébe
kötve, teknőstül vette vállára a kovásztalan tésztát, 35 és Izráel fiai
Mózes beszéde szerint cselekedtek, mert ezüst és arany ékszereket, meg ruhákat
is kértek az egyiptomiaktól. 36 Az ÚR ugyanis jóindulatot támasztott a nép
iránt az egyiptomiakban, s ezért hajlottak a kérésre. Így menekültek el
Egyiptomból.
37 Útnak indultak
tehát Izráel fiai Ramszeszből Szukkót felé, mintegy hatszázezer gyalogos
férfi a családtagokon kívül. 38 Sok keverék nép is ment velük, meg juhok,
marhák, igen nagyszámú jószág.
39 Az Egyiptomból
magukkal hozott tésztából kovásztalan lepényeket sütöttek, hiszen nem volt
benne kovász, mivel az egyiptomiak kergették őket. Nem késlekedhettek
tehát, és útravalót sem tudtak készíteni maguknak.
40 Izráel fiai
négyszázharminc esztendeig laktak Egyiptomban. 41 A négyszázharmincadik
esztendő végén, éppen ezen a napon vonult ki az ÚR egész serege
Egyiptomból. 42 Virrasztott az ÚR azon az éjszakán, amikor kihozta őket
Egyiptomból. Ez az éjszaka az ÚRé volt. Virrasszon ezen Izráel minden fia
nemzedékről nemzedékre!
43 Ezt mondta az ÚR
Mózesnek és Áronnak: Ez a páskára vonatkozó rendelkezés: Az idegenek közül
senki sem ehet belőle. 44 De bárki pénzen vásárolt szolgája ehet abból, ha
körülmetélték. 45 Zsellér és napszámos nem ehet belőle. 46 Abban a házban
kell megenni, a házból nem szabad kivinni a húst, és a csontját sem szabad
eltörni. 47 Izráel egész közössége készítse el ezt. 48 Ha jövevén 49 Ez a
törvény egyformán vonatkozik bennszülöttre és jövevényre, aki közöttetek
tartózkodik.
50 Izráel fiai
mindnyájan úgy cselekedtek, ahogyan megparancsolta az ÚR Mózesnek és Áronnak:
úgy jártak el. 51 Ugyanazon a napon ki is hozta az ÚR Egyiptom földjéről
Izráel fiait seregestől.
2Móz 13
1 Azután így beszélt
az ÚR Mózeshez: 2 Nekem szentelj Izráel fiai közül minden elsőszülöttet,
amely megnyitja anyja méhét; akár ember, akár állat, enyém az.
3 Mózes ezt mondta a
népnek: Megemlékezzél erről a napról, amelyen kijöttél Egyiptomból, a
szolgaság házából, mert erős kézzel hozott ki onnan benneteket az ÚR. Ezért
nem szabad kovászosat enni. 4 Ma, Ábíb havában vonultok ki. 5 És ha majd bevisz
az ÚR a kánaániak, hettiták, emóriak, hivviek és jebúsziak földjére, mert
megesküdött atyáidnak, hogy neked adja a tejjel és mézzel folyó földet, akkor
ebben a hónapban végezd el ezt a szertartást. 6 Hét napig egyél kovásztalan
kenyeret, a hetedik napon pedig tarts ünnepet az ÚRnak. 7 Kovásztalan kenyeret
kell enned hét napon át, és ne lássanak nálad kovászos kenyeret. Még csak
kovászt se lássanak sehol a határodban. 8 És mondd el fiaidnak azon a napon:
Amiatt történik ez, amit az ÚR cselekedett velünk, amikor kijöttünk
Egyiptomból. 9 Legyen ez jelül a kezeden és emlékeztetőül a homlokodon,
hogy az ÚR törvénye a szádban legyen. Mert erős kézzel hozott ki az ÚR Egyiptomból.
10 Tartsd meg ezt a rendelkezést a megszabott időben évről évre.
11 Amikor bevisz az
ÚR a kánaániak földjére, ahogyan megesküdött neked és őseidnek, hogy neked
adja, 12 akkor add át az ÚRnak mindazt, ami megnyitja anyja méhét. Minden
állatodnak az elsőszülöttje, ha hím, az ÚRé. 13 A szamár
elsőszülöttjét juhon váltsd meg. Ha nem váltod meg, szegd a nyakát. Minden
ember elsőszülött fiát váltsd meg. 14 És ha majd megkérdezi egykor a fiad,
hogy mit jelent ez, akkor mondd el neki: Erős kézzel hozott ki bennünket
az ÚR Egyiptomból, a szolgaság házából. 15 Mert amikor - a
fáraó makacs volt, és nem bocsátott el be 16 Legyen ez jelül a kezeden és
emlékeztetőül a homlokodon, mert erős kézzel hozott ki bennünket az
ÚR Egyiptomból.
17 Amikor
elbocsátotta a fáraó a népet, nem vezette őket Isten a filiszteusok
országa felé, bár az közel volt, mert úgy gondolta Isten, hogy hátha megbánja a
nép a dolgot, ha harcot lát, és visszatér Egyiptomba. 18 Ezért kerülő útra
vezette Isten a népet a Vörös-tenger pusztája felé. Hadirendben vonultak el
Izráel fiai Egyiptomból. 19 József tetemét is magával vitte Mózes, mert
ünnepélyesen megeskette ő Izráel fiait: Bizonyosan gondja lesz rátok
Istennek, és akkor vigyétek el innen az én tetememet is magatokkal!
20 Azután
fölkerekedtek Szukkótból, és tábort ütöttek Étámban, a puszta szélén. 21 Az ÚR
pedig előttük ment nappal felhőoszlopban, hogy vezesse őket az
úton, éjjel meg tűzoszlopban, hogy világítson nekik, és éjjel-nappal
mehessenek. 22 Nem távozott el a felhőoszlop nappal, sem a tűzoszlop
éjjel a nép elől.
2Móz 14
1 Azután így beszélt
az ÚR Mózeshez: 2 Szólj Izráel fiaihoz, hogy forduljanak meg, és verjenek
tábort Pí-Hahírót előtt, Migdól és a tenger között, Baal-Cáfón előtt.
Vele szemben táborozzanak a tengernél. 3 Hátha azt gondolja a fáraó, hogy
eltévedtek Izráel fiai ezen a földön, körülzárta őket a puszta! 4 Én pedig
megkeményítem a fáraó szívét, hogy üldözőbe vegye őket, és megmutatom
dicsőségemet a fáraón és egész haderején. Akkor megtudják az egyiptomiak,
hogy én vagyok az ÚR. És így cselekedtek.
5 Amikor jelentették
Egyiptom királyának, hogy elmenekült a nép, megváltozott a fáraónak és
szolgáinak indulata a nép iránt, és ezt mondták: Mit tettünk?! Elbocsátottuk Izráelt a szolgálatunkból! 6
Befogatott a fáraó a harci kocsijába, és maga mellé vette a hadseregét. 7 Maga
mellé vett hatszáz válogatott harci kocsit, az összes egyiptomi harci kocsit.
Három ember volt mindegyiken. 8 Az ÚR megkeményítette a fáraónak, Egyiptom
királyának a szívét, és az üldözőbe vette Izráel fiait, Izráel fiai pedig
hatalmas kéz segítségével vonultak ki.
9 Az egyiptomiak
tehát üldözték őket - a fáraó minden lova, harci kocsija, lovasa és
hadereje - és utolérték őket, amikor a tenger mellett táboroztak
Pí-Hahírótnál, Baal-Cáfónnal szemben. 10 A fáraó közeledett. Izráel fiai pedig
föltekintettek, és látták, hogy az egyiptomiak utánuk eredtek. Ekkor nagy
félelem fogta el őket, és segítségért kiáltottak Izráel fiai az ÚRhoz. 11
Mózesnek pedig ezt mondták: Nincs talán elég sír Egyiptomban, hogy a pusztába
hoztál bennünket meghalni? Mit tettél velünk, miért hoztál ki bennünket
Egyiptomból?! 12 Nem megmondtuk neked még Egyiptomban, hogy hagyj nekünk békét,
hadd szolgáljuk az egyiptomiakat?! Mert
jobb ne künk, ha az egyiptomiakat
szolgáljuk, mint ha a pusztában halunk meg! 13 De Mózes így felelt a népnek: Ne
féljetek! Álljatok helyt, és meglátjátok, hogyan szabadít meg ma az ÚR
benneteket! Mert ahogyan ma látjátok az egyiptomiakat, úgy soha többé nem
fogjátok látni őket. 14 Az ÚR harcol értetek, ti pedig maradjatok veszteg!
15 Akkor ezt mondta
Mózesnek az ÚR: Miért kiáltasz énhozzám? Szólj Izráel fiaihoz, hogy induljanak
útnak. 16 Te pedig emeld föl a botodat, nyújtsd a kezedet a tenger fölé, és
hasítsd ketté, hogy szárazon menjenek át Izráel fiai a tenger közepén. 17 Én
pedig megkeményítem az egyiptomiak szívét, hogy menjenek utánuk. Így mutatom
meg dicsőségemet a fáraón és egész haderején, harci kocsijain és lovasain.
18 Majd megtudja Egyiptom, hogy én vagyok az ÚR, amikor megmutatom
dicsőségemet a fáraón, harci kocsijain és lovasain.
19 Ekkor elindult az
Isten angyala, aki Izráel tábora előtt járt, és mögéjük ment. Elindult az
előttük levő felhőoszlop is, és mögéjük állt. 20 Odament
Egyiptom tábora és Izráel tábora közé, és az a felhő, amely világítani
szokott éjjel, sötét maradt, ezért nem közeledtek egymáshoz egész éjszaka.
21 Mózes kinyújtotta
kezét a tenger felé, az ÚR pedig egész éjjel visszafelé hajtotta a tengert
erős keleti széllel, és szárazzá tette a tengert, úgyhogy a víz kettévált.
22 Izráel fiai szárazon mentek be a tenger közepébe, és a víz jobbról-balról
falként állt.
23 Az egyiptomiak
üldözőbe vették őket, és bement utánuk a tenger közepébe a fáraó
összes lova, harci kocsija és lovasa is. 24 A hajnali őrségváltás idején
rátekintett az ÚR a tűz- és felhőoszlopból az egyiptomiak táborára,
és megzavarta az egyiptomiak táborát. 25 Akadályozta a harci kocsik kerekeit,
és nehezen vonszolták azokat. Ekkor azt mondták az egyiptomiak: Meneküljünk
Izráel elől, mert az ÚR harcol értük Egyiptom ellen!
26 Az ÚR pedig ezt
mondta Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet a tenger felé, és a víz visszatér az
egyiptomiakra, a harci kocsikra és lovasokra. 27 Mózes kinyújtotta a kezét a
tenger felé, és a tenger visszatért reggelre a medrébe egyenest a menekülő
egyiptomiakra. Így hajtotta bele az ÚR az egyiptomiakat a tenger közepébe. 28
Visszatért a víz, és elborította a harci kocsikat és lovasokat, a fáraó egész
haderejét, amely utánuk ment a tengerbe. Egy sem maradt meg közülük.
29 Izráel fiai
viszont szárazon mentek át a tenger közepén, és a víz falként állt jobbról és
balról. 30 Így szabadította meg az ÚR azon a napon Izráelt Egyiptom hatalmából.
És látta Izráel az egyiptomiakat holtan a tenger partján. 31 Amikor látta
Izráel, hogy milyen nagy hatalommal bánt el az ÚR Egyiptommal, félni kezdte a
nép az URat. Hitt az ÚRnak és szolgájának, Mózesnek.
2Móz 15
1 Akkor ezt az éneket
énekelte Mózes Izráel fiaival együtt az ÚRnak: Énekelek az ÚRnak, mert igen
felséges, lovat lovasával a tengerbe vetett. 2 Erőm és énekem az ÚR,
megszabadított engem. Ő az én Istenem, őt dicsőítem, atyám
Istene, őt magasztalom. 3 Az ÚR vitéz harcos, az ÚR: ez a neve. 4 A fáraó
szekereit és hadát tengerbe vetette, válogatott harcosai a Vörös-tengerbe
fúltak. 5 Mélység borította be őket, kőként merültek az örvénybe. 6
Jobbod, URam, erőtől dicső, jobbod, URam, ellenséget zúz szét. 7
Nagy fenséggel söpröd el támadóidat. Ha elszabadul haragod, megemészti
őket, mint a tarlót. 8 Haragod szelétől tornyosult a víz, gátként
megálltak a futó habok. Megmerevedett a mélység a tenger szívében. 9 Üldözöm,
elérem! - mondta az ellenség. Zsákmányt osztok, bosszúm töltöm rajtuk.Kirántom
kardomat, kezem kiirtja őket 10 Ráfújtál szeleddel, a tenger elborította
őket. Elmerültek, mint ólom a hatalmas vízben. 11 Ki olyan az istenek között,
mint te vagy, URam? Ki olyan felséges, mint te vagy szentségedben? Dicső
tetteiben félelmetes, csodákat cselekvő. 12 Kinyújtottad jobbodat, föld
nyelte el őket. 13 Hűségesen terelgeted e megváltott népet,
erőddel vezeted szent legelődre. 14 Népek hallják, s megremegnek,
fájdalomban vonaglanak Filisztea lakói. 15 Megzavarodnak majd Edóm fejedelmei,
Móáb hatalmasait rettegés fogja el, kétségbe esik Kánaán minden lakosa. 16
Rettentő félelem szakad rájuk, hatalmas karodtól néma kővé válnak, míg
átvonul a néped, URam, míg átvonul ez a nép, amelyet szerzettél. 17 Beviszed,
és elülteted őket tulajdon hegyeden, melyet lakhelyül készítettél, URam, a
szent helyen, URam, mit kezed tett szilárddá. 18 Az ÚR uralkodik örökkön
örökké!
19 Amikor a fáraó
lovai a harci kocsikkal és a lovasokkal együtt a tengerbe értek,
visszafordította rájuk az ÚR a tenger vízét, de Izráel fiai szárazon mentek át
a tenger közepén.
20 Ekkor Mirjám
prófétanő, Áron nénje, dobot vett a kezébe, és kivonultak utána az
asszonyok mind, dobolva és körtáncot járva. 21 Mirjám így énekelt előttük:
Énekeljetek az ÚRnak, mert igen felséges, lovat lovasával a tengerbe vetett!
22 Ezután útnak
indította Mózes Izráelt a Vörös-tengertől, és Súr pusztája felé vonultak.
Már három napja mentek a pusztában, és nem találtak vizet. 23 Megérkeztek
Márába, de nem tudták meginni a vizet Márában, mert keserű volt. Ezért is
nevezték el azt a helyet Márának. 24 Ekkor zúgolódni kezdett a nép Mózes ellen,
és ezt mondta: Mit igyunk? 25 Ő pedig az ÚRhoz kiáltott segítségért, és az
ÚR mutatott neki egy fát. Azt dobta bele a vízbe, és édessé vált a víz. Ott
adott a népnek rendelkezéseket és törvényeket, és ott tette próbára őket.
26 Ezt mondta: Ha engedelmesen hallgatsz Istenednek, az Ú
27 Azután elérkeztek
Élímbe. Ott tizenkét vízforrás volt és hetven pálmafa. Ott ütöttek tábort a víz
mellett.
2Móz 16
1 Azután útnak
indultak Élímből. Megérkezett Izráel fiainak egész közössége a
Szín-pusztába, amely Élím és a Sínai között van, a második hónap tizenötödik
napján, azután, hogy kijöttek Egyiptomból. 2 És zúgolódni kezdett Izráel
fiainak egész közössége Mózes és Áron ellen a pusztában. 3 Mert azt mondták n 4
De az ÚR azt mondta Mózesnek: Majd én hullatok nektek kenyeret a mennyből.
Menjen ki a nép, és szedjen naponként egy napra valót. Ezzel teszem próbára,
hogy az én törvényem szerint jár-e, vagy sem. 5 Amikor a hatodik napon
elkészítik azt, amit bevisznek, az kétszer annyi lesz, mint amennyit napról
napra szednek.
6 Ekkor azt mondta
Mózes és Áron Izráel fiainak: Ma este megtudjátok, hogy az ÚR hozott ki
benneteket Egyiptom országából. 7 Reggel pedig meglátjátok az ÚR
dicsőségét, mert meghallotta, hogy zúgolódtok az ÚR ellen. Mik vagyunk mi,
hogy ellenünk zúgolódtok? 8 Még ezt is mondta Mózes: Majd ad az ÚR ennetek este
húst, reggel pedig kenyeret jóllakásig, mert meghallotta zúgolódásotokat,
ahogyan zúgolódtatok ellene. Mik vagyunk mi? Nem ellenünk zúgolódtok ti, hanem
az ÚR ellen! 9 Áronnak pedig azt mondta Mózes: Mondd meg Izráel fiai egész
közösségének: Járuljatok az ÚR elé, mert meghallotta zúgolódásotokat! 10 Amikor
azután Áron Izráel egész közösségéhez beszélt, és a puszta felé fordultak, az
ÚR dicsősége megjelent a felhőben.
11 Azután így szólt
Mózeshez az ÚR: 12 Meghallottam Izráel fiainak a zúgolódását. Ezért így szólj
hozzájuk: Estére húst esztek, reggel pedig kenyérrel laktok jól, és akkor
megtudjátok, hogy én, az ÚR vagyok a ti Istenetek. 13 Így történt, hogy még
azon az estén fürjek szálltak oda, és ellepték a tábort. Reggel pedig harmat
hullott a táborra körös-körül. 14 Amikor fölszikkadt a lehullott harmat, apró
szemcsék borították a pusztát, mintha apró dara lett volna a földön. 15 Amikor
meglátták ezt Izráel fiai, azt kérdezték egymástól: Mi ez? Nem tudták ugyanis,
hogy mi az. De Mózes megmondta nekik, hogy ez az a kenyér, amelyet az ÚR adott
nekik eledelül.
16 Ezt parancsolja az
ÚR: Szedjen belőle mindenki, amennyit meg tud enni, fejenként egy ómert
vegyetek lélekszám szerint; annyit szedjetek, ahányan egy sátorban vagytok! 17
Izráel fiai így cselekedtek, és szedett ki többet, ki kevesebbet. 18 Amikor
azután megmérték ómerrel, nem volt fölöslege annak, aki többet szedett, sem
hiánya annak, aki kevesebbet szedett. Mindenki annyit szedett, amennyit meg
tudott enni. 19 Mózes azt mondta nekik, hogy senki se hagyjon belőle
másnapra. 20 De nem hallgattak Mózesre. Voltak, akik hagytak belőle
másnapra is, de az megkukacosodott és megbüdösödött. Ezért megharagudott rájuk
Mózes. 21 Így mindenki annyit szedett reggelenként, amennyit meg tudott enni.
De ha már forrón sütött a nap, megolvadt.
22 A hatodik napon
történt, hogy kétszer annyi ennivalót szedtek, fejenként két ómerral. Akkor
elment a közösség összes főembere, és jelentették Mózesnek. 23 Ő azt
felelte 24 Félre is tették másnapra Mózes parancsa szerint, és nem büdösödött
meg, féreg sem volt benne. 25 Akkor ezt mondta Mózes: Egyétek meg ezt ma, mert
ma az ÚR szombatja van. Ma nem találtok mannát a mezőn. 26 Hat napon
szedjétek, de a hetedik napon szombat van. Akkor nem lesz. 27 Mégis voltak
olyanok, akik a hetedik napon is kimentek a nép közül, hogy szedjenek, de nem
találtak.
28 Ekkor azt mondta
az ÚR Mózesnek: Meddig nem akarjátok még megtartani parancsolataimat és
törvényeimet? 29 Láthatjátok, hogy az ÚR adta nektek a szombat napját. Ezért ad
ő a hatodik napon két napra való élelmet. Maradjon mindenki otthon a
hetedik napon, senki se mozduljon ki a helyéről! 30 Ezért pihent a nép a
hetedik napon.
31 Izráel háza
mannának nevezte el azt. Olyan fehér volt, mint a koriandermag, íze pedig
olyan, mint a mézeskalácsé. 32 Mózes azt mondta, hogy ezt a parancsot adta az
ÚR: Egy teljes ómernyit őrizzetek meg belőle a jövendő
nemzedékeknek, hogy lássák: milyen kenyérrel tápláltalak benneteket a
pusztában, amikor kihoztalak benneteket Egyiptomból. 33 Áronnak pedig azt
mondta Mózes, hogy vegyen egy edényt, tegyen bele egy teljes ómernyi mannát, és
helyezze el az ÚR színe előtt, hogy megőriztessék a jövendő
nemzedékeknek. 34 Oda is helyezte azt Áron megőrzésre a bizonyság ládája
elé, ahogyan megparancsolta az ÚR Mózesnek. 35 Izráel fiai negyven évig ették a
mannát, míg csak lakott földre nem értek. Mannát ettek mindaddig, amíg el nem
érték Kánaán földjének a határát. - Az ómer pedig az éfának a tizedrésze.
2Móz 17
1 Ezután útnak indult
Izráel fiainak egész közössége a Szín-pusztából, és ment táborhelyről
táborhelyre az ÚR parancsa szerint. Tábort ütöttek Refídímben, de nem volt
ivóvize a népnek. 2 A nép ismét perbe szállt Mózessel, és azt mondta: Adj
nekünk vizet, hogy ihassunk! Mózes pedig így felelt nekik: Miért szálltok perbe
velem? Miért kísértitek az URat? 3 De a nép szomjazott a vízre, ezért tovább
zúgolódott a nép Mózes ellen, és ezt mondta: Azért hoztál föl bennünket
Egyiptomból, hogy most szomjúsággal ölj meg minket gyermekeinkkel és
jószágunkkal együtt?!
4 Ekkor segítségért
kiáltott Mózes az ÚRhoz. Ezt mondta: Mit csináljak ezzel a néppel? Kis híja,
hogy meg nem köveznek! 5 De az ÚR így szólt Mózeshez: Menj végig a nép
előtt, és végy magadhoz néhányat Izráel vénei közül, vedd kezedbe botodat
is, amellyel a Nílusra ütöttél, és menj! 6 Én majd ott állok előtted a
sziklán, a Hóreben. Üss a sziklára! Víz fakad belőle, és ihat a nép. Mózes
így cselekedett Izráel vénei előtt. 7 Azután elnevezte azt a helyet
Masszának és Meríbának, Izráel fiainak a perlekedése miatt, mert így kísértették
az URat: Közöttünk van-e az ÚR vagy sem?
8 Eljött Amálék, és
megtámadta Izráelt Refídímben. 9 Akkor ezt mondta Mózes Józsuénak: Válassz ki
férfiakat, vonulj ki, és ütközz meg Amálékkal! Én pedig odaállok holnap a halom
tetejére, és Isten botja a kezemben lesz. 10 Józsué úgy cselekedett, ahogyan
Mózes mondta neki, és megütközött Amálékkal. Mózes, Áron és Húr pedig fölment a
halom tetejére. 11 És az történt, hogy valahányszor Mózes fölemelte kezét,
Izráel volt az erősebb, amikor pedig leeresztette a kezét, Amálék volt az
erősebb. 12 De Mózes kezei elfáradtak. Ezért fogtak egy követ, alája
tették, és ő ráült. Áron és Húr pedig tartotta a kezét, az egyik
erről, a másik amarról, úgyhogy két keze fölemelve maradt naplementig. 13
Így győzte le Józsué Amálékot és annak hadát fegyverrel.
14 Akkor így szólt az
ÚR Mózeshez: Írd meg ezt a dolgot emlékezetül egy könyvben, és vésd Józsué
emlékezetébe, hogy Amáléknak még az emlékét is eltörlöm az ég alól! 15 Mózes
akkor oltárt épített, és így nevezte el: ,,Az ÚR az én hadijelvényem''. 16 És
így szólt: Mivel kezet emelt az ÚR trónusára, harcolni fog Amálék ellen az ÚR
nemzedékről nemzedékre.
2Móz 18
1 Jetró, Midján
papja, Mózes apósa meghallotta mindazt, amit Isten tett Mózessel és népével,
Izráellel: hogy hogyan hozta ki az ÚR Egyiptomból Izráelt. 2 Fogta tehát Jetró,
Mózes apósa, Cippórát, Mózes feleségét, akit az hazaküldött, 3 meg a két fiát.
Ezek közül az egyiket Gérsómnak nevezte el, mert ezt mondta: Jövevény voltam
idegen földön. 4 A másikat Elíézernek nevezte, mert úgymond: atyám Istene
segítségemre volt, és megmentett a fáraó fegyverétől. 5 Elment tehát
Jetró, Mózes apósa, annak fiaival és feleségével Mózeshez a pusztába, az Isten
hegyéhez, ahol az táborozott. 6 Előre megüzente Mózesnek: Én, Jetró, az
apósod megyek hozzád a feleségeddel és két fiával. 7 Ekkor Mózes kiment az
apósa elé, leborult előtte, megcsókolta, és békességet kívánva egymásnak
bementek a sátorba. 8 Mózes elbeszélte apósának mindazt, amit az ÚR a fáraóval
és Egyiptommal cselekedett Izráelért; mindazt a sok gyötrelmet is, ami útközben
érte őket, de azt is, hogyan mentette meg őket az ÚR. 9 És örült
Jetró, hogy annyi jót cselekedett az ÚR Izráellel, amikor megmentette őket
az egyiptomiak kezéből. 10 Azután így szólt Jetró: Áldott az ÚR, aki megmentett
benneteket az egyiptomiak és a fáraó kezéből, aki megmentette a népet
Egyiptom hatalmából! 11 Most már tudom, hogy nagyobb az ÚR minden istennél, és
azért történt mindaz velük, mert dölyfösek voltak. 12 Mózes apósa, Jetró azután
égőáldozatot és véresáldozatot vitt Istennek. Áron pedig és Izráel vénei
bementek Mózes apósához, hogy együtt egyenek vele Isten színe előtt.
13 Másnap Mózes
leült, hogy bíráskodjék a nép között. Ott állt a nép Mózes előtt
reggeltől estig. 14 Mózes apósa látta, hogy mi mindent végez a nép között,
ezért azt mondta: Miért így végzed munkádat a nép között? Miért egyedül
bíráskodsz, és miért kell az egész népnek reggeltől estig előtted
állnia? 15 Mózes ezt felelte apósának: Mert hozzám jön a nép, hogy megkérdezze
Istent. 16 Mert ha valamilyen ügyük van, hozzám jönnek, és én igazságot teszek
ember és embertársa között, és tudtul adom nekik az Isten rendelkezéseit és
utasításait.
17 Ekkor azt mondta
Mózesnek az apósa: Nem jól csinálod a dolgot. 18 Teljesen kimerülsz te is, meg
a nép is, amely veled van. Túlságosan nehéz neked ez, nem tudod egyedül
elvégezni. 19 Most azért hallgass a szavamra, tanácsot adok neked, és Isten is
veled lesz. Légy te a nép szószólója Istennél, és te vidd ügyeiket Isten elé!
20 Őket pedig figyelmeztesd a rendelkezésekre és utasításokra, és
ismertesd meg velük az utat, amelyen járniuk kell, és azt, hogy mit kell
cselekedniük. 21 De szemelj ki a nép közül derék, istenfélő férfiakat,
hűséges embereket, akik gyűlölik a megvesztegetést, és tedd őket
elöljárókká ezer, száz, ötven vagy tíz ember fölött. 22 Ezek tegyenek igazságot
a nép között minden időben. Minden nagyobb ügyet vigyenek te eléd, minden
kisebb ügyben pedig tegyenek igazságot ők. Így könnyítenek terheden, mert
veled együtt hordozzák. 23 Ha így cselekszel, és Isten is ezt parancsolja
neked, akkor te is helyt tudsz állni, meg ez az egész nép is békességben mehet
vissza a helyére.
24 Mózes hallgatott
apósa szavára, és mindent úgy tett, ahogyan mondta neki. 25 Választott Mózes
egész Izráelből derék férfiakat, és a nép elöljáróivá tette őket
ezer, száz, ötven vagy tíz ember fölött. 26 Ezek tettek igazságot a nép között
minden időben. A nehéz ügyeket Mózes elé vitték, de minden kisebb dologban
ők tettek igazságot. 27 Azután Mózes elbocsátotta apósát, az pedig elment
a maga földjére.
2Móz 19
1 A harmadik
hónapban, azután hogy Izráel fiai kijöttek Egyiptomból, ugyanazon a napon
megérkeztek a Sínai-pusztába. 2 Refidímből útnak indulva megérkeztek a
Sínai-pusztába, és tábort ütöttek a pusztában. Ott táborozott Izráel a heggyel
szemben.
3 Mózes fölment
Istenhez, az ÚR pedig így kiáltott hozzá a hegyről: Így szólj Jákób
házához, és ezt hirdesd Izráel fiainak: 4 Ti láttátok, mit cselekedtem
Egyiptommal, hogyan hordoztalak benneteket sasszárnyakon, és hogyan hoztalak
ide benneteket. 5 Most azért, ha engedelmesen hallgattok szavamra, és
megtartjátok szövetségemet, akkor ti lesztek az én tulajdonom valamennyi nép
közül, bár enyém az egész föld. 6 Papok királysága és szent nép lesztek. Ezeket
az igéket kell elmondanod Izráel fiainak.
7 Azután lejött
Mózes, összehívta a nép véneit, és előadta nekik mindazokat az igéket,
amelyeket az ÚR parancsolt neki. 8 Az egész nép egy akarattal felelte:
Megtesszük mindazt, amit az ÚR mondott. Mózes megvitte a nép válaszát az ÚRnak.
9 Akkor ezt mondta az ÚR Mózesnek: Íme, elmegyek hozzád sűrű
felhőben, hogy hallja a nép, amikor beszélek veled, és neked is higgyenek
mindenkor. És elmondta Mózes a nép válaszát az ÚRnak.
10 Akkor így szólt az
ÚR Mózeshez: Menj a néphez, és rendeld el, hogy ma és holnap szenteljék meg
magukat, és mossák ki a felsőruhájukat. 11 Legyenek készen harmadnapra,
mert a harmadik napon leszáll az ÚR az egész nép szeme láttára a Sínai-hegyre.
12 És vonj határt a nép körül, és mondd: Őrizkedjetek fölmenni a hegyre,
még a szélét se érintsétek! Meg kell halnia mindenkinek, aki érinti azt. 13 Nem
szabad kézzel hozzányúlni az ilyenhez, hanem meg kell kövezni, vagy nyíllal
lelőni; akár állat, akár ember az, nem maradhat életben. Majd csak ha a
kürt hosszan zeng, akkor szabad fölmenni a hegyre. 14 Akkor lejött Mózes a
hegyről a néphez, elrendelte, hogy a nép szentelje meg magát, és mossák ki
felsőruhájukat. 15 Majd ezt mondta a népnek: Legyetek készen harmadnapra!
Asszonyhoz ne közeledjetek!
16 A harmadik napon
virradatkor pedig mennydörgés, villámlás és sűrű felhő támadt a
hegyen, és igen erős kürtzengés. Ekkor megrémült az egész nép a táborban.
17 Mózes pedig kivezette a népet a táborból Isten elé, és ők megálltak a
hegy lábánál. 18 A Sínai-hegy egészen füstbe borult, mert leszállt rá
tűzben az ÚR. Füstje úgy szállt föl, mint a kemence füstje, és az egész
hegy nagyon rengett. 19 A kürt zengése egyre erősebben hangzott. Mózes
beszélt, és az Isten mennydörgésben felelt neki. 20 Leszállt tehát az ÚR a
Sínai-hegyre, a hegy csúcsára, és fölhívta az ÚR Mózest a hegy csúcsára. Mózes
fölment.
21 Az ÚR így szólt
Mózeshez: Menj le, és intsd meg a népet, hogy ne törjön előre azért, hogy
lássa az URat, mert akkor sokan elesnek közülük. 22 Még a papok is, akik
különben közeledhetnek az ÚRhoz, szenteljék meg magukat, hogy rájuk ne rontson
az ÚR! 23 Mózes azt felelte az ÚRnak: Nem jöhet föl a nép a Sínai-hegyre,
hiszen te intettél így bennünket: Vonj határt a hegy körül, és tartsd szentnek
azt! 24 De az ÚR ezt mondta neki: Indulj, menj le, és jöjj fel Áronnal együtt!
De a papok és a nép ne törjön előre, és ne jöjjenek föl az ÚRhoz, hogy
rájuk ne rontson. 25 Mózes tehát lement a néphez, és ezt megmondta nekik.
2Móz 20
1 Akkor mondta el
Isten mindezeket az igéket:
2 Én, az ÚR, vagyok a
te Istened, aki kihoztalak Egyiptom földjéről, a szolgaság házából.
3 Ne legyen más
istened rajtam kívül!
4 Ne csinálj magadnak
semmiféle istenszobrot azoknak a képmására, amik fenn az égben, lenn a földön,
vagy a föld alatt a vízben vannak. 5 Ne imádd és ne tiszteld azokat, mert én,
az ÚR, a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok! Megbüntetem az
atyák bűnéért a fiakat is harmad- és negyedízig, ha gyűlölnek engem.
6 De irgalmasan bánok ezerízig azokkal, akik szeretnek engem, és megtartják
parancsolataimat.
7 Ne mondd ki hiába
Istenednek, az ÚRnak a nevét, mert nem hagyja az ÚR büntetés nélkül, ha valaki
hiába mondja ki a nevét!
8 Emlékezzél meg a
nyugalom napjáról, és szenteld meg azt! 9 Hat napon át dolgozz, és végezd
mindenféle munkádat! 10 De a hetedik nap a te Istenednek, az ÚRnak
nyugalomnapja. Semmiféle munkát ne végezz azon, se te, se fiad, se leányod, se
szolgád, se szolgálód, se állatod, se a kapuidon belül tartózkodó jövevény. 11
Mert hat nap alatt alkotta meg az ÚR az eget, a földet, a tengert és mindent,
ami azokban van, a hetedik napon pedig megpihent. Azért megáldotta és
megszentelte az ÚR a nyugalom napját.
12 Tiszteld apádat és
anyádat, hogy hosszú ideig élhess azon a földön, amelyet Istened, az ÚR ad
neked!
13 Ne ölj!
14 Ne paráználkodj!
15 Ne lopj!
16 Ne tanúskodj
hamisan felebarátod ellen!
17 Ne kívánd
felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod feleségét, se szolgáját, se
szolgálóját, se ökrét, se szamarát, és semmit, ami a felebarátodé!
18 Az egész nép
szemtanúja volt a mennydörgésnek és villámlásnak, a kürtzengésnek és a hegy
füstölgésének. Látva mindezt, a nép reszketni kezdett, és távolabbra állt. 19
És azt mondták Mózesnek: Te beszélj velünk, és mi hallgatunk rád, de Isten ne
beszéljen velünk, mert akkor meghalunk! 20 Mózes azonban így felelt a népnek:
Ne féljetek, mert azért jött Isten, hogy próbára tegyen benneteket, és hogy
őt féljétek mindig, és ne vétkezzetek! 21 A nép tehát távolabbra állt,
Mózes viszont közelebb ment a sötét felhőhöz, ahol az Isten volt.
22 Akkor azt mondta
az ÚR Mózesnek: Így szólj Izráel fiaihoz: Ti láttátok, hogy a mennyből
beszéltem veletek. 23 Ne készítsetek azért ezüstisteneket; aranyisteneket se
készítsetek magatoknak. 24 Földből csinálj nekem oltárt, és azon áldozd
égőáldozatodat és békeáldozatodat, juhodat és marhádat. Elmegyek hozzád,
és megáldalak minden szent helyen, ahol emlékezetessé teszem a nevemet. 25 Ha
pedig kőoltárt csinálsz nekem, ne faragott kőből építsd, mert ha
vésővel nyúlsz hozzá, megszentségteleníted. 26 Lépcsőkön se menj föl
az oltárhoz, hogy ki ne lássék közben a szemérmed.
2Móz 21
1 Ezek azok a
jogszabályok, amelyeket eléjük kell tárnod:
2 Ha héber rabszolgát
vásárolsz, hat évig szolgáljon, de a hetedikben menjen el szabadon váltságdíj
nélkül. 3 Ha egyedül jött, egyedül is menjen el. Ha felesége van, menjen vele a
felesége is. 4 Ha az ura adott neki feleséget, és az fiúkat vagy leányokat
szült neki, az asszony legyen az uráé gyermekeivel együtt, a férfi pedig menjen
el egyedül. 5 De ha a rabszolga határozottan azt mondja, hogy szereti az urát,
feleségét és gyermekeit, és nem akar felszabadulni, 6 akkor vigye őt ura
az Isten elé, állítsa az ajtóhoz vagy az ajtófélfához, és fúrja át az úr a
fülét egy árral, és legyen örökös rabszolgája.
7 Ha valaki a leányát
adja el rabszolgának, az ne úgy menjen el, ahogyan a rabszolgák szoktak
elmenni. 8 Ha nem tetszik az urának, és nem veszi feleségül, engedje meg, hogy
kiváltsák. De ahhoz nincs joga, hogy idegen népnek adja el, mert akkor
hűtlenül bánik vele. 9 Ha pedig fiának adja feleségül, a leányokra vonatkozó
jogszabály szerint járjon el vele. 10 Ha még egy másikat is vesz neki, amannak
az ételét, ruházatát és házastársi jogát ne csorbítsa meg. 11 Mert ha nem így
bánik vele e három dologban, akkor pénzbeli váltság nélkül mehet el.
12 Ha valaki úgy megüt
valakit, hogy az belehal, akkor halállal kell bűnhődnie. 13 De ha nem
szándékosan ölt, hanem Isten akaratából esett a kezébe, akkor kijelölök olyan
helyet, ahová elmenekülhet. 14 Ha pedig valaki szántszándékkal tör a
felebarátjára, és orvul öli meg, az ilyet oltáromtól is vidd el, és haljon meg.
15 Ha valaki megveri
apját vagy anyját, halállal bűnhődjék.
16 Ha valaki embert
rabol el, akár eladta már, akár még nála van, halállal bűnhődjék.
17 Ha valaki apját
vagy anyját gyalázza, az halállal bűnhődjék.
18 Ha férfiak
összevesznek, és az egyik úgy megüti a másikat kővel, vagy az öklével,
hogy az nem hal meg ugyan, de ágynak esik: 19 ha fölkel, és botra támaszkodva
kint tud járni, maradjon büntetlen, aki megütötte. Csupán a fekvés idejére
adjon kártérítést, és gyógyíttassa meg.
20 Ha valaki
rabszolgáját vagy rabnőjét úgy üti meg bottal, hogy az meghal a keze
között, annak bűnhődnie kell. 21 De ha egy-két napig még életben
marad, ne bűnhődjék az ura, hiszen a saját pénzéről van szó.
22 Ha férfiak
verekednek, és úgy meglöknek egy terhes asszonyt, hogy az idő előtt
megszül, de nagyobb szerencsétlenség nem történik, akkor bírságot kell fizetni
aszerint, ahogyan az asszony férje megszabja, és bírák előtt kell azt
megadni. 23 Ha viszont nagyobb szerencsétlenség történt, akkor életet kell adni
életért. 24 Szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért, lábat lábért, 25
égetést égetésért, sebet sebért, kék foltot kék foltért. 26 Ha valaki úgy
megüti rabszolgájának vagy rabnőjének a szemét, hogy megvakul, akkor bocsássa
szabadon a szeméért. 27 Ha pedig a fogát üti ki valaki a rabszolgájának vagy
rabnőjének, akkor bocsássa szabadon a fogáért.
28 Ha egy ökör
felöklel egy férfit vagy egy asszonyt, úgyhogy belehal, akkor agyon kell verni
kővel azt az ökröt, és a húsát nem szabad megenni. Az ökör gazdája azonban
ártatlan. 29 De ha az ökör azelőtt is öklelős volt, és erre
figyelmeztették a gazdáját, mégsem vigyázott rá, és ezért ölt meg egy férfit
vagy egy aszszonyt, akkor agyon kell verni az ökröt kővel, és a gazdájának
is meg kell halnia. 30 Ha váltságdíjat vetnek ki rá, akkor annyit kell fizetnie
élete váltságául, amennyit csak kivetnek rá. 31 Akár fiút, akár leányt öklel
föl, e szerint a jogszabály szerint kell eljárni ellene. 32 Ha rabszolgát öklel
föl az ökör vagy rabnőt, akkor adjanak urának harminc ezüstpénzt, de az
ökröt verjék agyon kővel.
33 Ha valaki nyitva
hagy egy kutat, vagy ha valaki kutat ás, és nem fedi be, és emiatt ökör vagy
szamár esik bele, 34 akkor a kút tulajdonosa fizessen kártérítést. Térítse meg
az állat árát a gazdájának, és a döglött állat legyen az övé.
35 Ha valakinek az
ökre felökleli egy másik ember ökrét, és az megdöglik, akkor adják el az
élő ökröt, és annak az árát meg a döglött állatot is felezzék meg. 36 De
ha tudták, hogy az ökör azelőtt is öklelős volt, és a gazdája mégsem
vigyázott rá, akkor ökröt kell adnia kártérítésül az ökörért, a döglött állat
pedig legyen az övé.
37 Ha valaki ökröt
vagy bárányt lop, és levágja vagy eladja, akkor öt marhát adjon kártérítésül az
ökörért, és négy juhot egy bárányért.
2Móz 22
1 Ha a tolvajt
betörésen érik, és úgy megverik, hogy meghal, nem számít vérontásnak. 2 De ha
ez napvilágnál történik, akkor vérontásnak számít. A tolvajnak kártérítést kell
fizetnie, s ha nincs neki miből, akkor el kell adni őt a lopott
jószág miatt. 3 Ha élve találják meg nála a lopott jószágot, akár ökör, akár
szamár, akár juh az, kétszeresen kell megtérítenie.
4 Ha valaki
mezőt vagy szőlőt legeltet le úgy, hogy ráengedte az állatját,
és az a más mezején legelt, az térítse meg a kárt mezeje vagy szőlője
legjavából.
5 Ha tűz üt ki,
és belekap a sövénybe, úgyhogy elégnek a gabonakeresztek, a lábon álló gabona,
vagy a mező, akkor fizessen teljes kártérítést az, aki a tüzet okozta.
6 Ha valaki pénzt
vagy értéktárgyakat ad át embertársának megőrzésre, és ellopják azt annak
az embernek a házából, ha megtalálják a tolvajt, kétszeresen térítse meg. 7 De
ha nem találják meg a tolvajt, akkor a ház gazdáját állítsák az Isten elé, hogy
nem nyújtotta-e ki a kezét embertársának a tulajdonáért. 8 Minden hűtlen
ke 9 Ha valaki szamarat, ökröt, bárányt vagy bármilyen állatot ad át
megőrzésre embertársának, és az megdöglik vagy megsérül, vagy elhajtják
úgy, hogy senki sem látta, 10 akkor az ÚRra tett eskü döntsön kettőjük
között, hogy nem nyújtotta-e ki kezét embertársának a tulajdonáért. Ezt fogadja
el az állat gazdája, és nem kell kártérítést fizetni. 11 De ha valóban ellopták
tőle, akkor kártérítést kell adni a gazdának. 12 Ha viszont vadállat tépte
szét, hozzon bizonyítékot, és akkor nem kell a széttépettet megtérítenie. 13 Ha
valaki kölcsönkért felebarátjától egy állatot, és az megsérült vagy megdöglött,
amikor gazdája nem volt ott, akkor kártérítést kell neki fizetni. 14 De ha a
gazdája jelen volt, akkor nem kell neki megtéríteni. Csak ha bérelt állat volt,
akkor kell gazdájának megkapnia a bért.
15 Ha valaki elcsábít
egy szűzleányt, aki még nincs eljegyezve, és vele hál, akkor
jegyajándékkal jegyezze el magának feleségül. 16 De ha az apja semmiképpen sem
akarja hozzáadni, akkor annyi pénzt kell fizetni, amennyi a hajadonok
jegyajándéka szokott lenni.
17 Varázsló asszonyt
ne hagyj életben!
18 Mindenkit meg kell
ölni, aki állattal közösül.
19 Aki isteneknek
áldozik, és nem egyedül az ÚRnak, azt ki kell irtani.
20 A jövevényhez ne
légy kegyetlen, és ne sanyargasd őt, mert ti is jövevények voltatok
Egyiptomban. 21 Ne nyomorgassátok az özvegyeket és árvákat! 22 Ha mégis
nyomorgatjátok őket, és hozzám kiáltanak segítségért, bizony meghallgatom
kiáltásukat. 23 Fölgerjed haragom, és fegyverrel öllek meg benneteket, és majd
a ti feleségeitek lesznek özvegyekké, és gyermekeitek árvákká.
24 Ha pénzt adsz
kölcsön a népemből való szegény embernek, ne légy neki uzsorása, ne
vessetek ki rá uzsorát!
25 Ha zálogba vetted
embertársad felsőruháját, naplementéig add vissza neki! 26 Mert egyetlen
takarója, testének ruhája az. Miben háljon? Bizony, ha hozzám kiált
segítségért, meghallgatom, mert én kegyelmes vagyok.
27 Istent ne
szidalmazd, és néped fejedelmét ne átkozd! 28 Ne késsél adni abból, amiből
bőséged és felesleged van! Elsőszülött fiadat add nekem! 29 Így
cselekedj marháddal és juhoddal: Hét napig legyen az anyjával, a nyolcadik
napon add nekem! 30 Legyetek szentek előttem! A mezőn széttépett
állat húsát ne egyétek meg, hanem dobjátok oda a kutyáknak!
2Móz 23
1 Hazug hírt ne
terjessz! Ne fogj össze a bűnössel, nehogy az erőszak mellett
tanúskodj. 2 Ne állj a roszszat akaró többség mellé, és ne vallj peres ügyben a
többséggel tartva, nehogy elferdítsd az igazságot. 3 A nincstelennek se kedvezz
peres ügyében!
4 Ha ráakadsz
ellenséged eltévedt marhájára vagy szamarára, hajtsd vissza hozzá! 5 Ha látod,
hogy összeroskad terhe alatt annak a szamara, aki gyűlöl téged, ne hagyd
magára, hanem segíts rajta! 6 A szegény ember igazságát ne ferdítsd el peres
ügyében! 7 A hamis ügytől maradj távol, az ártatlant és igazat ne öld meg,
mert én nem adok igazat a bűnösnek! 8 Vesztegetésre szánt ajándékot ne
fogadj el, mert az ilyen ajándék vakká teszi a világosan látókat, és az igaz
beszédet is elcsavarja. 9 Ne sanyargasd a jövevényt, hiszen ti ismeritek a
jövevény életét, mert ti is jövevények voltatok Egyiptomban.
10 Hat éven át vesd
be a földedet, és takarítsd be termését! 11 A hetedikben azonban hagyd
parlagon, hagyd magára, hadd egyenek róla néped szegényei! Ami pedig még rajta
marad, egye meg a mezei vad. Így cselekedj szőlőddel és olajfáiddal
is! 12 Hat napon át végezd munkádat, de a hetedik napon nyugodjál, hogy
pihenjen az ökröd és szamarad, és lélegzethez jusson szolgálód fia és a
jövevény. 13 Tartsátok meg mindazt, amit mondtam nektek! Más istenek nevét ne
is említsétek, hallani se lehessen a szátokból!
14 Háromszor szentelj
nekem ünnepet évenként! 15 Tartsd meg a kovásztalan kenyerek ünnepét! Hét napig
egyél kovásztalan kenyeret, ahogyan megparancsoltam neked, az Ábíb hónap megszabott
idején, mert akkor jöttél ki Egyiptomból. Üres kézzel senki se jelenjék meg
előttem! 16 Azután az aratás ünnepét, amikor meződ vetésének
első termését takarítod be. És a betakarítás ünnepét az esztendő
végén, amikor a termést betakarítod a mezőről. 17 Évenként háromszor
jelenjék meg minden férfi az ÚRisten színe előtt! 18 Ne áldozd az áldozati
vért kovászos étellel együtt, és ne maradjon meg az ünnepi áldozat kövérje
másnap reggelre! 19 Földed első termésének a javát vidd el Istenednek, az ÚRnak
házába! Ne főzz gödölyét anyjának tejében!
20 Íme, én angyalt
küldök előtted, hogy megőrizzen az úton és bevigyen arra a helyre,
amelyet kijelöltem. 21 Vigyázz magadra előtte, és hallgass a szavára! Ne
szegülj ellene, mert nem bocsátja meg hitszegéseteket, hiszen az én nevem van
jelen benne. 22 De ha engedelmesen hallgatsz a szavára, és teljesíted mindazt,
amit parancsolok, akkor ellensége leszek ellenségeidnek és szorongatója
szorongatóidnak. 23 Mert az én angyalom előtted megy, és bevisz az
emóriak, hettiták, perizziek, kánaániak, hivviek és jebúsziak közé, és kiirtom
őket. 24 Ne borulj le isteneik előtt, ne szolgáld azokat, és ne
cselekedj úgy, ahogyan ők cselekszenek! Sőt rontsd le azokat, és törd
össze szent oszlopaikat! 25 Ha Isteneteket, az URat szolgáljátok, akkor megáld
kenyérrel és vízzel. És eltávolítom tőled a bajokat. 26 Nem vetél el, sem
meddő nem lesz senki a földeden. Napjaid számát teljessé teszem.
27 Rémületet küldök
előtted, és megzavarok minden népet, amely közé mégy. Minden ellenségedet
megfutamítom. 28 Rettenetes félelmet küldök előtted, amely kiűzi
előled a hivvieket, kánaániakat és hettitákat. 29 De nem egy év alatt
űzöm ki előled, hogy ne legyen pusztává a föld, és ne szaporodjék el
károdra a mezei vad. 30 Apránként űzöm ki előled, amíg megszaporodsz,
és birtokba tudod venni az országot. 31 Kiszabom határodat a
Vörös-tengertől a filiszteusok tengeréig, és a pusztától az Eufrátesz
folyóig. Mert kezetekbe adom az ország lakosait, és kiűzöd őket magad
elől. 32 Ne köss szövetséget se velük, se isteneikkel! 33 Ne lakjanak
országodban, hogy vétekbe ne vigyenek téged ellenem! Mert ha azoknak isteneit
szolgálod, bizony tőrbe ejtenek téged.
2Móz 24
1 Azután így szólt
Mózeshez: Jöjj fel az ÚRhoz te és Áron, Nádáb és Abíhú, meg Izráel vénei közül
hetvenen, és boruljatok le tőle távol! 2 Csak Mózes közeledjék az ÚRhoz,
azok ne közeledjenek, a nép se jöjjön fel vele!
3 Akkor elment Mózes,
és elmondta a népnek az ÚR minden igéjét és rendelkezését. Az egész nép pedig
egyhangúlag így felelt: Megtesszük mindazt, amit elrendelt az ÚR. 4 Akkor
leírta Mózes az ÚR összes igéjét, és korán reggel oltárt épített a hegy
lábánál, és tizenkét szent oszlopot állított fel Izráel tizenkét törzse
szerint. 5 Azután odarendelt néhány izráeli ifjút, hogy mutassanak be égőáldozatot,
és vágjanak le bikákat békeáldozatul az ÚRnak. 6 Mózes pedig fogta a vér felét,
tálakba töltötte, a vér másik felét pedig az oltárra hintette. 7 Majd fogta a
szövetség könyvét, és felolvasta a nép előtt. Azok ezt mondták: Engedelmesen
megteszszük mindazt, amit az ÚR rendelt. 8 Azután fogta Mózes a vért,
ráhintette a népre, és ezt mondta: Annak a szövetségnek a vére ez, amelyet az
ÚR kötött veletek mindezeknek az igéknek az alapján.
9 Majd fölment Mózes
és Áron, Nádáb és Abíhú, meg Izráel vénei közül hetvenen. 10 Látták Izráel
Istenét: Lába alatt zafírkőféle volt, olyan tiszta, mint maga az ég. 11
Izráel fiainak ezekre a vezetőire nem emelt kezet. Bár látták az Istent,
ettek és ittak.
12 Azután azt mondta
az ÚR Mózesnek: Jöjj fel hozzám a hegyre és maradj itt, mert át akarom adni
neked a kőtáblákra írt törvényt és parancsolatokat, amelyeket azért írtam
le, hogy tanítani lehessen azokat. 13 Elindult tehát Mózes és szolgája, Józsué.
Mielőtt fölment Mózes az Isten hegyére, 14 ezt mondta a véneknek: Maradjatok
itt, amíg visszatérünk hozzátok! Áron és Húr itt lesz veletek. Akinek vitás
ügye lesz, forduljon hozzájuk 15 Amikor fölment Mózes a hegyre, felhő
borította be a hegyet, 16 mert az ÚR dicsősége ereszkedett rá a
Sínai-hegyre. Már hat napja borította be azt a felhő, és a hetedik napon
kiáltott Isten Mózesnek a felhő közepéből. 17 Az ÚR dicsőségének
látványa olyannak tűnt Izráel fiai szemében, mintha emésztő tűz
lett volna a hegy csúcsán. 18 Mózes azonban bement a felhő közepébe,
egészen fölment a hegyre, és ott maradt Mózes a hegyen negyven nap és negyven
éjjel.
2Móz 25
1 Ekkor így szólt az
ÚR Mózeshez: 2 Mondd meg Izráel fiainak, hogy gyűjtsenek részemre
felajánlást minden embertől, akit arra indít a szíve. Gyűjtsétek
össze a nekem szánt felajánlásokat! 3 Ilyen felajánlást gyűjtsetek össze
tőlük: Aranyat, ezüstöt és rezet, 4 kék és piros bíbort, karmazsin
fonalat, lenvásznat és kecskeszőrt, 5 vörösre festett kosbőrt,
delfinbőrt és akácfát, 6 lámpaolajat, balzsamot a felkenéshez való olajhoz
és a jó illatú füstöléshez; 7 ónixköveket és foglalatba való drágaköveket az
éfódhoz és hósenhez. 8 Készítsenek nekem szentélyt, hogy köztük lakjam! 9
Egészen úgy készítsétek el, ahogyan megmutatom neked a hajlék mintáját és az
egész fölszerelés mintáját!
10 Készítsenek egy
két és fél könyök hosszú, másfél könyök széles és másfél könyök magas ládát
akácfából! 11 Vond be színarannyal, kívül-belül vond be, és készíts rá
körös-körül aranyszegélyt! 12 Önts négy aranykarikát és erősítsd azokat a
négy alsó sarkára! Két karikát az egyik oldalára, és két karikát a másik
oldalára! 13 Készíts rudakat is akácfából, és azokat is vond be arannyal! 14
Dugd a rudakat a láda oldalain levő karikákba, hogy hordozható legyen a
láda azokon! 15 Legyenek a rudak a láda karikáiban, ne vegyék ki azokból! 16
Tedd a ládába a Bizonyságot, amelyet neked adok!
17 Készíts két és fél
könyök hosszú, másfél könyök széles fedelet is színaranyból! 18 Készíts két
kerúbot szintén aranyból! Ötvösmunkával készítsd azokat a födél két végére. 19
Az egyik kerúbot az egyik végére készítsd, a másik kerúbot a másik végére, a
födél két végére készítsétek a kerúbokat! 20 A kerúbok kiterjesztett szárnnyal
legyenek rajta, betakarva szárnyukkal a födelet, és egymás felé forduljanak. A
kerúbok arca a födél felé forduljon! 21 A födelet tedd a ládára, a ládába pedig
tedd bele a Bizonyságot, amelyet neked adok. 22 Ott jelenek meg neked, és
beszélek veled a födélről, a két kerúb közül, amelyek a bizonyság ládáján
vannak. Beszélek veled mindarról, amit majd általad parancsolok Izráel fiainak.
23 Azután készíttess
egy két könyök hosszú, egy könyök széles és másfél könyök magas asztalt
akácfából! 24 Vond be színarannyal, és készíttess rá körös-körül aranyszegélyt!
25 Készíttess rá körös-körül egy tenyérnyi keretet, a keretére pedig készíttess
körös-körül aranyszegélyt! 26 Készíttess hozzá négy aranykarikát is, és
erősítsd a karikákat a négy láb négy felső végére. 27 A rúdtartó
karikák a keretnél legyenek, hogy hordozható legyen az asztal. 28 A rudakat
akácfából készíttesd, és vond be arannyal: azokon hordozzák az asztalt! 29
Készíttess hozzá tálakat, serpenyőket, korsókat és kelyheket, amelyekkel
italáldozatot végeznek! Színaranyból készíttesd azokat! 30 Tégy elém az
asztalra mindenkor szent kenyeret!
31 Azután készíttess
lámpatartót színaranyból! Ötvösmunkával készüljön a lámpatartó. Szára, ágai,
kelyhei, gombjai és virágai egy darabból legyenek. 32 Hat ága nyúljon ki a két
oldalából: három ág a lámpatartó egyik oldalából, három ág pedig a lámpatartó
másik oldalából. 33 Három mandulavirág alakú kehely az egyik ágon gömbbel és
virággal, és három mandulavirág alakú kehely gömbbel és virággal a másik ágon.
Így legyen mind a hat ágon, amelyek kinyúlnak a lámpatartóból. 34 A lámpatartó
középső szárán négy mandulavirág alakú kehely legyen gömbbel és virággal.
35 Legyen gömb a belőle kinyúló két ág alatt is. Gömb legyen a belőle
kinyúló második két ág alatt, és gömb legyen a belőle kinyúló harmadik két
ág alatt is, a lámpatartóból kinyúló mind a hat ágnál. 36 Gömbjeik és ágaik egy
darabból legyenek. Egy darab színarany ötvösmunka legyen az egész. 37
Készíttess hozzá hét mécsest is, és rakd fel a mécseseket, hogy bevilágítsák az
előttük levő teret. 38 Koppantói és hamutartói is színaranyból
legyenek. 39 Egy talentum színaranyból készüljön el az egész fölszerelés. 40
Ügyelj, hogy arra a mintára készíttesd, amit a hegyen láttál!
2Móz 26
1 A hajlékot tíz
sátorlapból készíttesd: sodrott lenfonálból, kék és piros bíborból és karmazsin
fonálból művészi módon beleszőtt kerúbokkal készíttesd azokat! 2
Egy-egy sátorlap hossza huszonnyolc könyök legyen, egy-egy sátorlap szélessége
pedig négy könyök. Egyforma legyen a mérete mindegyik sátorlapnak. 3 Öt
sátorlap legyen egymással összefűzve, a másik öt sátorlap is legyen
egymással összefűzve. 4 Azután készíttess kék bíbor-hurkokat az egyik
sátorlap szegélyén az összefűzésnél. Ugyanilyeneket készíttess a másik
sátorlap szegélyén is, azon a végén, ahol összefűzik. 5 Készíttess ötven
hurkot az egyik sátorlapon, és ötven hurkot készíttess annak a sátorlapnak a
szegélyén is, amelyet hozzáfűznek. Egymással szemben legyenek a hurkok. 6
Készíttess ötven aranykapcsot is, és ezekkel a kapcsokkal fűzesd egymáshoz
a sátorlapokat! Így lesz a hajlék egésszé.
7 Azután készíttess
sátorlapokat kecskeszőrből, sátornak a hajlék fölé, tizenegy ilyen
sátorlapot készíttess. 8 Egy sátorlap hossza harminc könyök legyen, a sátorlap
szélessége pedig négy könyök legyen. Egyforma mérete legyen a tizenegy
sátorlapnak. 9 Fűzess össze öt sátorlapot külön, és hat sátorlapot is külön.
A hatodik sátorlap pedig lógjon le a sátor elején. 10 Készíttess ötven hurkot
az egyik sátorlapnak arra a végére, ahol összefűzik, és ötven hurkot a
másik sátorlapnak arra a szélére is, ahol összefűzik. 11 Készíttess ötven
rézkapcsot, és akaszd a kapcsokat a hurkokba. Így fűzd össze a sátrat,
hogy egész legyen! 12 A sátor lapjainak lelógó része, tehát a sátorlap lelógó
részének a fele legyen a hajlék végein. 13 Egy könyöknyi innen, egy könyöknyi
onnan lógjon le a sátor lapjainak a hosszából, vagyis hajoljon rá a hajlék
oldalaira innen is, onnan is, és fedje be azt! 14 Készíttess még egy takarót a
sátorra vörösre festett kosbőrből, és arra még egy takarót
delfinbőrből.
15 Készíttess a
hajlékhoz deszkákat is akácfából, felállítva. 16 A deszka hossza tíz könyök legyen,
a deszka szélessége pedig másfél könyök. 17 Mindegyik deszkának két csapja
legyen, amelyek összekötik egyiket a másikkal. Így készíttesd el a hajlék
mindegyik deszkáját! 18 Készíttesd el a hajlék deszkáit: húsz deszkát a déli
oldalra, dél felé. 19 Készíttess negyven ezüsttalpat a húsz deszka alá, két
talpat mindegyik deszka alá, a két csapnak megfelelően. Minden egyes
deszka alatt két talp legyen a két csapnak megfelelően. 20 A hajlék másik
oldalára, az északi végére is tégy húsz deszkát. 21 Ezeknek is legyen negyven
ezüsttalpa, két talp legyen az egyik deszka alatt és két talp legyen a másik
deszka alatt is. 22 A hajlék nyugati végére is készíttess hat deszkát. 23
Készíttess két deszkát a hajlék sarkaira a két végén. 24 Párosával legyenek
egymás mellett, aljától a tetejéig egy karikával összefogva. Így legyen
mindkettőnél, mindkét saroknál így legyen. 25 Legyen tehát nyolc deszka
ezüsttalpakkal, összesen tizenhat talppal. Két talp legyen az egyik deszka
alatt és két talp legyen a másik deszka alatt is.
26 Készíttess
reteszeket is akácfából: ötöt a hajlék egyik oldalának a deszkáihoz, 27 öt
reteszt a hajlék másik oldalának a deszkáihoz, és öt reteszt a hajlék oldalának
deszkáihoz a nyugati végén. 28 A reteszek középen legyenek a deszkák között,
rögzítve azokat egyik végétől a másik végéig. 29 Vond be a deszkákat
arannyal, és aranyból készíttesd a karikákat is a reteszek kengyeleiként. Vond
be a reteszeket is arannyal. 30 Állítsd fel a hajlékot pontosan úgy, ahogyan
megmutattam neked a hegyen!
31 Azután készíttess
kárpitot kék és piros bíborból, karmazsin fonálból és sodrott lenfonálból,
művészi módon beleszőtt kerúbokkal készíttesd azokat! 32 Tedd ezt
négy arannyal bevont akácfa oszlopra, amelyeknek aranykampóik legyenek, négy
talpa pedig ezüstből legyen! 33 Akaszd a kárpitot horgokra, vidd be a
bizonyság ládáját a kárpit mögé, és a kárpit válassza el a szentélyt a szentek
szentjétől! 34 Azután tedd rá a fedelet a bizonyság ládájára a szentek
szentjében! 35 Az asztalt helyezd el a kárpiton kívül, a lámpatartót pedig az
asztallal szemben a hajlék déli oldalán. Az asztalt tedd az északi oldalra! 36
Készíttess függönyt a sátor bejáratára kék és piros bíborból, karmazsin
fonálból és sodrott lenfonálból, művészi módon kihímezve. 37 Készíttess a
függönyhöz öt akácfa oszlopot, és vond be azokat arannyal. Kampói aranyból
legyenek, és öntess azokhoz öt réztalpat!
2Móz 27
1 Készíttess oltárt
akácfából, öt könyök hosszúra és öt könyök szélesre: négyzet alakú legyen az
oltár, a magassága pedig legyen három könyök. 2 Készíttess szarvakat a négy
sarkára, vele egy darabból legyenek a szarvak, és vond be rézzel! 3 Készíttess
hozzá fazekakat a hamunak, lapátokat, hintőedényeket, villákat és
szenesserpenyőket. Az egész fölszerelést rézből készíttesd el! 4 Készíttess
hozzá hálószerű rézrácsozatot, és a háló négy sarkára készíttess négy
rézkarikát! 5 Erősítsd ezt az oltár pereme alá úgy, hogy a háló az oltár
közepéig érjen le. 6 Készíttess az oltárhoz rudakat is, akácfa rudakat, és vond
be azokat rézzel! 7 Dugják a rudakat a karikákba, és legyenek a rudak az oltár
két oldalán, amikor viszik. 8 Deszkából készíttesd azt, belül üresre. Úgy
készítsétek, ahogyan a hegyen láttad!
9 Készíttesd el a
hajlék udvarát is! A déli oldalon legyen szőnyegfala az udvarnak sodrott
lenfonálból. Száz könyök hosszú legyen ezen az oldalon. 10 Húsz oszlopa és húsz
réztalpa legyen, de az oszlopok kampói és összetartói ezüstből legyenek.
11 Így legyen az északi oldalon is, hosszában száz könyök hosszú
szőnyegfal, húsz oszloppal és húsz réztalppal, de az oszlopok kampói és
összekötői ezüstből legyenek! 12 A nyugati oldalon ötven könyök
széles szőnyegfala legyen az udvarnak; tíz oszlopa és tíz talpa legyen. 13
A keleti oldalon is ötven könyök széles legyen az udvar. 14 Tizenöt könyök szőnyegfal
legyen az egyik oldalon, és ennek három oszlopa és három talpa legyen! 15 A
másik oldalon is tizenöt könyök szőnyegfal legyen, ennek is három oszlopa
és három talpa legyen! 16 Az udvar kapuja húsz könyöknyi függöny legyen kék és
piros bíborból, karmazsin fonálból és sodrott lenfonálból, művészi módon
kihímezve. Négy oszlopa és négy talpa legyen! 17 Az udvar összes oszlopa
körös-körül ezüsthuzallal legyen összekötve, kampóik ezüstből legyenek,
talpaik pedig rézből. 18 Az udvar hossza száz könyök, szélessége
ötven-ötven, magassága pedig öt könyök szőnyeg legyen sodrott lenfonálból.
A talpak rézből legyenek! 19 A hajlékban végzendő szolgálatok egész
fölszerelése, minden cöveke és az udvar összes cöveke is rézből legyen!
20 Te pedig
parancsold meg Izráel fiainak, hogy hozzanak neked olajbogyóból ütött tiszta
olajat a mécstartóhoz, hogy mindig tehessenek rá égő mécsest. 21 A
kijelentés sátrában a kárpiton kívül, amely a bizonyság ládája előtt van,
gondozzák azt Áron és fiai estétől reggelig az ÚR színe előtt. Örök
rendelkezés legyen ez nemzedékről nemzedékre Izráel fiainál!
2Móz 28
1 Te pedig hívasd
magadhoz Izráel fiai közül testvéredet, Áront, fiaival együtt! Ők legyenek
a papjaim: Áron, valamint Nádáb, Abíhú, Eleázár és Ítámár, Áron fiai! 2
Csináltass szent ruhákat testvérednek, Áronnak, hogy méltóságteljes és ékes
legyen! 3 Beszélj minden hozzáértő emberrel, akinek művészi
képességet adtam, és készítsék el Áron ruháját, hogy papommá szentelhető
legyen!
4 Ezeket a ruhákat
kell elkészíteniük: a hósent, éfódot, palástot, mintás köntöst, süveget és
övet. Készítsenek szent ruhákat testvérednek, Áronnak és fiainak a papi
szolgálathoz. 5 Aranyat, kék és piros bíbort, karmazsin fonalat és lenfonalat
használjanak hozzá.
6 Az éfódot aranyból,
kék és piros bíborból, karmazsin fonálból és sodrott lenfonálból művészi
szövéssel készítsétek! 7 Két egymáshoz érő vállrésze legyen a két végén,
hogy összekapcsolható legyen. 8 A rajta levő övet, amellyel megkötik,
ugyanúgy, ugyanabból készítsék: aranyból, kék és piros bíborból, karmazsin
fonálból és sodrott lenfonálból. 9 Azután fogj két ónixkövet és vésd rájuk
Izráel fiainak a nevét. 10 Hatnak a nevét az egyik kőre, a másik hatnak a
nevét a másik kőre, születésük szerint. 11 Vésnöki munkával, ahogyan a
pecsétgyűrűt vésik, úgy vésesd a két kőre Izráel fiainak a
nevét. Körös-körül aranyfoglalattal készíttesd azokat! 12 Azután tedd a két
követ az éfód vállrészeire, az Izráel fiaira emlékeztető kövekül. Hordozza
Áron a nevüket a két vállrészen emlékeztetőül az ÚR előtt. 13
Készíttess aranyfoglalatokat is, 14 és két színarany láncot. Fonottan
készíttesd azokat zsinór módjára, és illeszd rá a sodrott láncokat a
foglalatokra!
15 Azután készíttess
hósent művészi munkával a döntések közlésére! Úgy készíttesd, ahogyan az
éfódot készítették: aranyból, kék és piros bíborból, karmazsin fonálból és
sodrott lenfonálból készíttesd el! 16 Négyzet alakú legyen, kétrét hajtva, egy
arasz hosszú és egy arasz széles legyen. 17 Foglalj abba foglalatba illő
drágaköveket, négy sor követ ebben a sorrendben: rubin, topáz és smaragd, ez az
első sor. 18 A második sor: karbunkulus, zafír és jáspis. 19 A harmadik
sor: opál, agát és ametiszt. 20 A negyedik sor: krizolit, ónix és nefrit.
Aranyfoglalatokba legyenek erősítve. 21 A köveken tehát Izráel fiainak a
nevei legyenek, a tizenkét névnek megfelelően. Pecsétgyűrű
módjára legyen vésve, és mind a tizenkét törzsnek a neve rajta legyen. 22
Készíttess a hósenra zsinór módjára font láncokat színaranyból! 23 Készíttess a
hósenra két aranykarikát is, és illeszd a két karikát a hósen két végére! 24 A
két aranyzsinórt fűzd a két aranykarikába a hósen két végén! 25 A két
zsinór végét erősítsd a két foglalatra, és erősítsd az éfód
vállrészének az elejére! 26 Készíttess még két aranykarikát, és erősítsd
azokat is a 27 Azután készíttess még két aranykarikát, és illeszd azokat az
éfód két vállrészére elöl, kissé lejjebb, közel az egybefűzéshez az éfód
öve fölött. 28 Csatolják a hósent karikáinál fogva az éfód karikáihoz kék
bíbor-zsinórral, hogy az éfód öve fölött legyen, és ne csússzék el a hósen az
éfódról!
29 Hordozza Áron
Izráel fiainak a neveit a szíve fölött a döntések közlésére való hósenen,
amikor bemegy a szentélybe. Állandó emlékeztető legyen ez az ÚR színe
előtt! 30 Azután tedd a döntések közlésére való hósenba az úrímot és
tummímot! Legyenek azok Áron szíve fölött, amikor bemegy az ÚR elé. Hordozza
Áron mindig a szíve fölött a döntéseket, amelyeket Isten színe előtt fog
adni Izráel fiainak!
31 Azután készíttesd
el az éfód palástját, az egészet kék bíborból! 32 Legyen a közepén nyakkivágás,
és a kivágáson körös-körül szövött szegélye legyen, mint a mellvért nyílásának,
hogy ne szakadjon be. 33 Készíttess a szegélyre gránátalmákat kék és piros
bíborból, karmazsin fonálból körös-körül a szegélyére, közéjük pedig
aranycsengettyűket körös-körül. 34 Aranycsengettyű meg gránátalma
váltakozzék a palást szegélyén körös-körül. 35 Ezt viselje Áron szolgálat
közben, hogy hallható legyen a csengés, amikor bemegy a szentélybe az ÚR színe
elé, és amikor kijön onnan, hogy meg ne haljon.
36 Készíttess homlokdíszt
színaranyból, és vésesd rá úgy, ahogyan a pecsétgyűrűbe szoktak
vésni: Az ÚRnak szentelt! 37 Fűzd ezt kék bíbor-zsinórra és legyen a
süvegen, a süveg elején. 38 Legyen Áron homlokán és hordozza Áron a szent
dolgokban elkövetett bűnök terhét, amelyeket Izráel fiai a különféle szent
ajándékokkal kapcsolatban követnek el. Legyen mindig a homlokán, hogy kedvesek
legyenek ők az ÚR előtt.
39 A köntöst
lenből szövesd meg mintásra, és a süveget is lenből készíttesd! Az
övet pedig művészi hímzéssel készíttesd! 40 Áron fiainak is készíttess
köntösöket, nekik is készíttess öveket, ékes és díszes papi süvegeket is
készíttess nekik. 41 Öltöztesd föl azokba testvéredet, Áront, meg a fiait. Majd
kend föl őket, avasd fel tisztükbe, és szenteld föl őket, hogy papjaimmá
legyenek. 42 Készíttess nekik gyolcsnadrágot, hogy eltakarják mezítelenségüket:
csípőtől a combig érjenek. 43 Legyenek ezek Áronon és fiain, hogy
bűnbe ne essenek és meg ne haljanak, amikor bemennek a kijelentés sátrába,
vagy, amikor az oltárhoz mennek és szolgálnak a szentélyben. Örök rendelkezés
ez neki és utódainak.
2Móz 29
1 Így cselekedj
velük, amikor fölszenteled őket, hogy papjaim legyenek: Végy egy
bikaborjút és két hibátlan kost, 2 továbbá kovásztalan kenyereket, olajjal
gyúrt kovásztalan lepényeket és olajjal megkent kovásztalan lángosokat; ezeket
finom búzalisztből készítsd el! 3 Tedd egy kosárba, és kosarastul vidd
oda. A bikát és a két kost is vezesd oda!
4 Áront és a fiait is
rendeld a kijelentés sátrának bejáratához, és mosdasd meg őket. 5 Azután
fogd a ruhákat és add rá Áronra a köntöst, az éfód palástját, az éfódot és a
hósent, és övezd fel őt az éfód övével. 6 Tedd a fejére a süveget, és a
szent fejdíszt illeszd a süvegre. 7 Aztán vedd a felkenésre való olajat, öntsd
a fejére, és kend fel őt! 8 Fiait is rendeld oda, és öltöztesd fel
őket köntösükbe! 9 Csatolj övet rájuk, Áronra és fiaira, tégy a fejükre
papi süveget, és legyen övék a papi szolgálat örök rendelkezés szerint. Így
avasd fel Áront és fiait!
10 Azután vezettesd a
bikát a kijelentés sátra elé, Áron és fiai pedig tegyék kezüket a bika fejére.
11 Azután vágd le a bikát az ÚR színe előtt, a kijelentés sátrának
bejáratánál. 12 Végy a bika véréből, és kend meg ujjaddal az oltár
szarvait, a többi vért pedig öntsd az oltár alá! 13 A kövérjéből vedd
mindazt, ami a beleket borítja, meg a májon levő hártyát és a két vesét, a
rajtuk levő kövérjével együtt, és füstölögtesd el az oltáron! 14 A bika
húsát, bőrét és ganéját égesd el a táboron kívül! Vétekáldozat lesz ez.
15 Fogd az egyik kost,
Áron és fiai pedig tegyék kezüket a kos fejére. 16 Azután vágd le a kost, fogd
fel a vérét és hintsd körös-körül az oltárra! 17 Vagdald darabokra a kost, mosd
meg a belső részeket, meg a lábszárakat, és tedd rá a darabokra és a
fejre! 18 Azután füstölögtesd el az egész kost az oltáron! Égőáldozat lesz
ez az ÚRnak, kedves illatú tűzáldozat az ÚRnak.
19 Fogd a másik kost
is, Áron és fiai pedig tegyék kezüket a kos fejére! 20 Azután vágd le a kost,
végy a véréből, és kend meg azzal Áron fülcimpáját, valamint fiai jobb
fülcimpáját, jobb kezük hüvelykujját és jobb lábuk nagyujját. A vért pedig
öntsd körös-körül az oltárra! 21 Azután végy az oltáron levő vérből,
meg a felkenésre való olajból, hintsd Áronra és ruhájára, meg a fiaira és fiai
ruhájára! Így lesz szent ő és a ruhája, meg fiai és fiainak a ruhája. 22
Majd vedd a kos kövérjét, a farkát és a beleket borító kövérjét, a májon
levő hártyát, meg a két vesét a rajtuk levő kövérjével együtt és a
jobb combot, mert felavatási kos ez. 23 Továbbá egy kerek kenyeret és egy
olajos lepényt, meg egy lángost a kovásztalan kenyerek kosarából, amely az ÚR
előtt van. 24 Azután rakd mindezt Áronnak és fiainak a tenyerébe, és
mutassák fel azokat áldozatul az ÚRnak! 25 Majd vedd el azokat a kezükből,
és füstölögtesd el az oltáron az égőáldozatra téve, kedves illatul az ÚR
előtt. Az ÚRnak szóló tűzáldozat lesz ez.
26 Fogd az Áron
fölavatására szánt kosnak a szegyét is, és mutasd azt be áldozatul az ÚR színe
előtt! Azután legyen ez a te részed. 27 Így szenteld meg a felmutatott
szegyet és a felajánlott combot, amelyet fölmutattak és fölajánlottak az Áron
és fiai felavatására szánt kosból. 28 Legyen ez Ároné és fiaié örök rendelkezés
szerint Izráel fiai részéről! Mert felajánlás ez, Izráel fiainak
felajánlása békeáldozataikból, amelyeket az ÚRnak ajánlanak fel.
29 Áronnak a szentélyben használt ruhái legyenek
utódaié. Azokban kenjék fel és avassák fel őket 30 Azokba öltözzék hét
napig az a pap, aki helyébe lép fiai közül, és majd bemegy a kijelentés
sátrába, és szolgál a szentélyben.
31 Fogd a fölavatásra
szánt kost, és főzd meg a húsát a szent helyen! 32 A kos húsát és a
kosárban levő kenyeret egye meg Áron, fiaival együtt, a kijelentés
sátrának bejáratánál. 33 Egyék meg azokat a darabokat, amelyekkel engesztelés
történt, amikor felavatták és fölszentelték őket. De idegen ne egyék
belőle, mert szent az! 34 Ha pedig marad valami az avatásra szánt húsból
vagy kenyérből reggelre, akkor a maradékot égesd el! Nem szabad megenni,
mert szent az. 35 Pontosan úgy tégy Áronnal és fiaival, ahogyan megparancsoltam
neked: hét nap alatt végezd el felavatásukat! 36 Naponként készíts el egy
vétekáldozatra való bikát engesztelésül, és tisztítsd meg az oltárt,
engesztelést végezve rajta. Kend fel azt, és így szenteld meg! 37 Hét napig
végezz engesztelést az oltáron, és így szenteld föl, hogy igen szent legyen az
oltár. Szent legyen mindaz, ami az oltárhoz ér!
38 Ezt készítsd az
oltárra: naponként mindig két egyéves bárányt. 39 Az egyik bárányt reggel
készítsd el, a másik bárányt pedig estefelé készítsd el. 40 Egy tizedrész
finomlisztet, egy negyed hin sajtolt olajjal gyúrva, italáldozatul pedig egy
negyed hin bort kell venni az első bárányhoz. 41 A második bárányt
estefelé készítsd el: úgy készíts hozzá ételáldozatot és italáldozatot, mint reggel!
Kedves illatú tűzáldozat lesz ez az ÚRnak. 42 Állandó égőáldozat
legyen ez nemzedékről nemzedékre a kijelentés sátrának bejáratánál az ÚR
előtt, ahol kijelentem magam nektek, és beszélek veled.
43 Ott fogok
megjelenni Izráel fiainak, és dicsőségemmel szentelem meg azt. 44
Megszentelem a kijelentés sátrát és az oltárt. Megszentelem Áront és fiait is,
hogy papjaim legyenek. 45 Izráel fiai között fogok lakni, és Istenük leszek. 46
És megtudják, hogy én, az ÚR, vagyok az Istenük, aki kihoztam őket Egyiptomból,
mert köztük lakozom én, az ÚR, az ő Istenük.
2Móz 30
1 Azután készíttess
oltárt az illatáldozat bemutatására; akácfából készíttesd! 2 Hossza egy könyök,
szélessége egy könyök, tehát négyzet alakú legyen, és két könyök magas. Vele
egy darabból legyenek a szarvai. 3 Vond be színarannyal a tetejét és oldalait
köröskörül, valamint a szarvait is! Készíttess rá körös-körül aranyszegélyt! 4
Két aranykarikát is készíttess hozzá a szegélye alá, kétoldalt mindkét oldalára
készíttess! Ezek legyenek a rudak kengyelei, hogy ezeken hordozzák az oltárt. 5
A rudakat akácfából készíttesd, és vonasd be arannyal! 6 Helyezd az oltárt a
bizonyság ládájánál levő kárpit elé, a bizonyságon levő fedél elé,
ahol megjelenek neked! 7 Azon mutasson be Áron illatáldozatot reggelenként; amikor
rendbe hozza a mécseseket, akkor mutassa be. 8 Estefelé is mutassa be Áron,
amikor felrakja a mécseseket. Állandó illatáldozat legyen ez az ÚR színe
előtt nemzedékről nemzedékre! 9 Ne mutassatok be azon idegen
illatáldozatot, se égőáldozatot, se ételáldozatot; italáldozatot se
öntsetek arra! 10 Végezzen Áron engesztelést annak a szarvain évenként egyszer.
Az engesztelési vétekáldozat véréből végezzen azon engesztelést évenként
egyszer nemzedékről nemzedékre! Igen szent ez az ÚR előtt.
11 Azután így beszélt
az ÚR Mózeshez: 12 Amikor névjegyzékbe veszed Izráel fiai közül a számba
veendőket, adjon mindenki váltságdíjat magáért az ÚRnak, amikor számba
veszik, hogy ne érje őket csapás a számba vétel miatt. 13 Mindazok, akik
átesnek a számba vételen, adjanak egy fél sekelt a szent sekel szerint,
amelyben húsz géra egy sekel. Fél sekel legyen az ÚRnak szóló felajánlás. 14
Mindenki adja meg az ÚRnak szóló felajánlást, aki átesett a számba vételen
húszévestől fölfelé. 15 A gazdag ne adjon többet, és a nincstelen se adjon
kevesebbet fél sekelnél, amikor megadjátok az ÚRnak szóló felajánlást
váltságdíjul magatokért. 16 Amikor átveszed a váltságdíjat Izráel fiaitól, add
oda azt a kijelentés sátrának a szolgálatára, hogy mint értetek adott
váltságdíj emlékeztesse az URat Izráel fiaira.
17 Azután így beszélt
az ÚR Mózeshez: 18 Készíttess egy mosakodásra való rézmedencét, amelynek
állványa is rézből legyen! Helyezd azt a kijelentés sátra és az oltár
közé, és töltsd meg vízzel, 19 hogy abban mossák meg kezüket és lábukat Áron és
fiai. 20 Mosakodjanak meg a vízben, mielőtt bemennek a kijelentés sátrába,
hogy ne haljanak meg, ha az oltárhoz járulnak, és szent szolgálatot végeznek,
vagy tűzáldozatot mutatnak be az ÚRnak. 21 Mossák meg a kezüket és
lábukat, hogy ne haljanak meg. Örök rendelkezés lesz ez nekik, neki és
utódainak nemzedékről nemzedékre.
22 Majd így beszélt
Mózeshez az ÚR: 23 Végy finom balzsamot és folyékony mirhát ötszáz pénzért,
balzsamos fahéjat fele annyiért, azaz kétszázötven pénzért, balzsamos nádat is
kétszázötven pénzért. 24 Végy kassziát is ötszáz pénzért a szent sekel szerint,
és egy hin olivaolajat. 25 Készíts belőle felkenésre való szent olajat,
vagyis fűszerezett olajkeveréket, ahogyan a kenetkeverő elkészíti.
Ilyen legyen a fölkenésre való szent olaj.
26 Kend meg ezzel a
kijelentés sátrát és a bizonyság ládáját, 27 az asztalt és egész fölszerelését,
a lámpatartót és fölszerelését, az illatáldozati oltárt, 28 az égőáldozati
oltárt és egész fölszerelését, a medencét és állványát. 29 Így szenteld fel azokat,
hogy igen szentek legyenek. Csak az érintheti, aki fel van szentelve. 30 Kend
fel Áront és fiait is. Szenteld fel őket, hogy papjaim legyenek.
31 Izráel fiaihoz
pedig így beszélj: Felkenésre való szent olajom lesz ez nemzedékről
nemzedékre. 32 Más embernek a testére nem szabad azt önteni, és ilyen
összetételben más hasonlót ne készítsetek. Szent az, szentnek tartsátok! 33 Ki
kell irtani népe közül azt, aki hasonló kenetet készít, vagy illetéktelent ken
meg vele.
34 Azután ezt mondta
Mózesnek az ÚR: Végy fűszereket, azaz illatos gyantát és szagos
borostyánt, erős illatú mézgát, fűszereket és tiszta tömjént
egyenlő mértékben. 35 Készíts belőle fűszerezett illatáldozatot,
ahogyan a kenetkeverő készíti: sózva, tisztán és szentül. 36 Morzsold szét
egy részét, és tedd a bizonyság elé a kijelentés sátrában, ahol megjelenek
neked. Igen szentnek tartsátok ezt! 37 De ha magatoknak készítetek illatszert,
ne ebben az összetételben készítsétek; tartsátok ezt az ÚRnak szentelt
illatszernek! 38 Mindenkit ki kell irtani népe közül, aki ilyet készít, hogy
azzal illatosítsa magát.
2Móz 31
1 Azután így beszélt
Mózeshez az ÚR: 2 Lásd, név szerint elhívtam Becalélt, Húr fiának, Úrínak a
fiát a Júda törzséből. 3 Betöltöttem őt isteni lélekkel,
bölcsességgel, értelemmel és képességgel mindenféle munkálatra, 4 hogy terveket
készítsen az arany, az ezüst és a réz feldolgozására, 5 foglalatba való kövek
vésésére, fafaragásra és mindenféle munka elvégzésére. 6 Én most melléje
állítom Oholíábot, Ahíszámák fiát a Dán törzséből. Bölcsességet adok
minden hozzáértő ember szívébe, hogy el tudják készíteni mindazt, amit
megparancsoltam neked: 7 a kijelentés sátrát, a bizonyság ládáját, a rá való
födelet és a sátor egész fölszerelését, 8 az asztalt és fölszerelését, a
színarany lámpatartót és annak egész fölszerelését, az illatáldozati oltárt, 9
az égőáldozati oltárt és egész fölszerelését, a medencét és állványát, 10
meg a díszes ruhákat, Áron főpap szent ruháit és fiainak a papi ruháit, 11
végül a fölkenésre való olajat és az áldozati fűszerféléket a szentély
számára. Mindent úgy készítsenek, ahogyan megparancsoltam neked.
12 Azután ezt mondta
az ÚR Mózesnek: 13 Így beszélj Izráel fiaival: Tartsátok meg szombatjaimat,
mert jel ez köztem és köztetek nemzedékről nemzedékre. Így tudjátok meg,
hogy én, az ÚR vagyok a megszentelőtök. 14 Tartsátok meg a szombatot,
tartsátok szentnek! Meg kell halnia annak, aki megszentségteleníti. Ki kell
irtani népe közül azt az embert, aki valamilyen munkát végez azon. 15 Hat napon
át végezzék munkájukat, de a hetedik nap a teljes nyugalom napja, szent az az
ÚR előtt. Meg kell halnia annak, aki valamilyen munkát végez a szombat
napján. 16 Tartsák meg Izráel fiai a szombatot, tegyék a nyugalom napjává
nemzedékről nemzedékre örök szövetségül. 17 Örök jel ez köztem és Izráel
fiai között. Mert hat nap alatt alkotta meg az ÚR az eget és a földet, a
hetedik napon pedig megnyugodott és megpihent.
18 Amikor befejezte
Isten Mózessel való beszédét a Sínai-hegyen, átadta neki a bizonyság két
tábláját, az Isten ujjával írt kőtáblákat.
2Móz 32
1 Amikor azt l 2 Áron
ezt mondta nekik: Szedjétek ki az aranyfüggőket feleségeitek, fiaitok és
leányaitok füléből, és hozzátok ide hozzám! 3 És kiszedte az egész nép az
aranyfüggőket a füléből, és odavitte Áronhoz. 4 Ő átvette tőlük,
vésővel mintát készített, és borjúszobrot öntött. Ekkor azt mondták: Ez a
te istened, Izráel, aki kihozott Egyiptom földjéről. 5 Ezt látva Áron,
oltárt épített elé, majd kihirdette Áron, hogy holnap az ÚR ünnepe lesz. 6
Másnap tehát korán fölkeltek, égőáldozatokat áldoztak, és békeáldozatokat
mutattak be. Azután leült a nép enni és inni, majd mulatozni kezdtek.
7 Ekkor így szólt az
ÚR Mózeshez: Indulj, menj le, mert elromlott a néped, amelyet kihoztál
Egyiptomból. 8 Hamar letértek arról az útról, amelyet megparancsoltam nekik.
Borjúszobrot készítettek maguknak, az előtt borulnak le, annak áldoznak,
és ezt mondják: Ez a te istened, Izráel, aki kihozott Egyiptom földjéről.
9 Még ezt is mondta az ÚR Mózesnek: Látom, hogy ez a nép kemény nyakú nép. 10
És most hagyd, hogy fellángoljon ellenük haragom és végezzek velük! De téged
nagy néppé teszlek.
11 Mózes azonban
esedezett Istenéhez, az ÚRhoz, és ezt mondta: Miért gerjedsz haragra, URam,
néped ellen, amelyet nagy erővel és hatalmas kézzel hoztál ki Egyiptomból?
12 Ne mondhassák az egyiptomiak: Vesztükre vitte ki őket az Isten, megölte
őket a hegyek között, és eltörölte őket a föld színéről. Múljék
el izzó haragod, szánd meg népedet, és ne hozz rá bajt! 13 Emlékezz szolgáidra,
Ábrahámra, Izsákra és Izráelre, akiknek önmagadra esküdtél, és ezt ígérted: Úgy
megsokasítom utódaitokat, amennyi az égen a csillag, és örökké birtokukban lesz
az az egész föld, amelyről azt mondtam, hogy utódaitoknak adom. 14 Az ÚR
szánalomra indult, és nem hozta rá népére azt a bajt, amit mondott.
15 Azután megfordult
Mózes, és lement a hegyről, kezében a bizonyság két táblájával. A táblák
mindkét oldalukon tele voltak írva; erről is, arról is tele voltak írva.
16 A táblákat Isten készítette, az írás is Isten írása volt a táblákra vésve.
17 Amikor Józsué meghallotta a nép hangos kiáltozását, így szólt Mózeshez:
Harci lárma ez a táborban! 18 De ő így felelt: Nem diadalének hangja ez,
nem is legyőzöttek gyászénekének hangja, dalolás hangját hallom én!
19 Amikor odaért a
táborhoz, és meglátta a borjút meg a táncot, haragra lobbant Mózes, ledobta
kezéből a táblákat, és összetörte a hegy lábánál. 20 Majd fogta a borjút,
amelyet készítettek, elégette, porrá zúzta, vízbe szórta, és megitatta azt
Izráel fiaival.
21 Majd ezt mondta
Mózes Áronnak: Mit tett veled ez a nép, hogy ilyen nagy vétekbe vitted
őket?! 22 Áron így felelt: Ne lobbanjon haragra az én uram! Magad is
tudod, hogy milyen gonosz ez a nép. 23 Ezt mondták nekem: Készíts nekünk
istent, hogy előttünk járjon, mert nem tudjuk, mi történt azzal a
Mózessel, aki fölhozott bennünket Egyiptom országából. 24 Ezt mondtam nekik:
Kinek van aranya? Ők pedig leszedték magukról, és ideadták nekem. Én meg
tűzbe dobtam, és ez a borjú lett belőle.
25 Amikor látta
Mózes, hogy a nép elvadult, mert Áron hagyta őket elvadulni ellenségeik
csúfjára, 26 odaállt Mózes a tábor kapujába, és azt mondta: Jöjjön hozzám, aki
az ÚRé! Lévi fiai mind hozzágyűltek. 27 Ő pedig ezt mondta nekik: Így
szól az ÚR, Izráel Istene: Kössetek mindnyájan kardot az oldalatokra, járjátok
be a tábort keresztül-kasul egyik kaputól a másikig, és gyilkoljatok le
testvért, barátot és rokont! 28 Lévi fiai Mózes parancsa szerint cselekedtek,
és elesett azon a napon a népből mintegy háromezer ember. 29 Utána azt
mondta Mózes: Most avattátok fel magatokat az ÚRnak, mivel fiatokat és
testvéreteket sem kíméltétek. Áldás száll ma rátok.
30 Másnap így szólt
Mózes a néphez: Igen nagy vétket követtetek el. Ezért fölmegyek az ÚRhoz, talán
engesztelést tudok szerezni vétketekért. 31 Visszatért tehát Mózes az ÚRhoz, és
ezt mondta: Ó, jaj! Igen nagy vétket követett el ez a nép, mert aranyból
csinált istent magának. 32 Mégis, bocsásd meg vétküket! Mert ha nem, akkor
törölj ki engem könyvedből, amelyet írtál!
33 Az ÚR így felelt
Mózesnek: Csak azt törlöm ki könyvemből, aki vétkezett ellenem. 34 Azért
menj, vezesd a népet, ahová parancsoltam! Íme, az én angyalom megy
előtted, és majd a számonkérés napján számon kérem vétküket. 35 De
megverte az ÚR a népet, mert azt a borjút csináltatta, amelyet Áron készített
el.
2Móz 33
1 Azután így szólt
Mózeshez az ÚR: Eredj, menj el innen a néppel együtt, amelyet fölhoztál
Egyiptomból, arra a földre, amelyet esküvel ígértem meg Ábrahámnak, Izsáknak és
Jákóbnak, amikor azt mondtam, hogy az ő utódaiknak adom azt. 2 Angyalt
küldök előtted, és kiűzöm a kánaániakat, emóriakat, hettitákat,
perizzieket, hivvieket és jebúsziakat. 3 Bemégy a tejjel és mézzel folyó
földre, de én nem megyek veled, mert kemény nyakú nép vagy, és elpusztítanálak
az úton.
4 Amikor meghallotta
a nép ezt a kemény beszédet, gyászolni kezdett, és senki sem rakta magára
ékszereit. 5 Mert az ÚR ezt mondta Mózesnek: Mondd meg Izráel fiainak, hogy
mivel kemény nyakú nép, megsemmisíteném, ha csak egy pillanatig is köztük
mennék. Azért rakják le magukról ékszereiket, és majd meglátom, hogy mit tegyek
velük. 6 Ezért nem hordanak ékszert Izráel fiai a Hóreb-hegytől fogva.
7 Mózes pedig fogta a
sátrat, és a táboron kívül vonta fel, messze a tábortól, és a kijelentés
sátrának nevezte el. És ki kellett mennie mindenkinek a kijelentés sátrához a
táboron kívülre, ha az URat kereste. 8 Valahányszor kiment Mózes a sátorhoz, az
egész nép fölkelt, és mindenki odaállt sátra bejáratához, és nézte Mózest,
amint bement a sátorba.
9 Valahányszor bement
Mózes a sátorba, felhőoszlop ereszkedett le, és megállt a sátor
bejáratánál. Így beszélt Mózessel az ÚR. 10 Amikor az egész nép látta, hogy ott
áll a felhőoszlop a sátor bejáratánál, az egész nép fölkelt, és mindenki
leborult sátra bejáratánál. 11 Az ÚR pedig színről színre beszélt Mózessel,
ahogyan egyik ember beszél a másikkal. Amikor visszatért a táborba, a
szolgálatára rendelt ifjú, Józsué, a Nún fia nem távozott el a sátorból.
12 Majd ezt mondta
Mózes az ÚRnak: Lásd, te azt mondod nekem, hogy vezessem ezt a népet. De nem
adtad tudtomra, kit küldesz velem. Pedig azt mondtad: Név szerint ismerlek
téged, és megnyerted jóindulatomat. 13 Ha valóban megnyertem jóindulatodat,
ismertesd meg velem a te utadat, hadd tudjam meg tőled, hogy megnyertem
jóindulatodat. Nézd, ez a nép mégiscsak a te néped! 14 Az ÚR így felelt:
Megnyugtat téged, ha az orcám megy veletek? 15 Mózes azt mondta: Ha nem jön
velünk a te orcád, akkor ne is vigyél tovább bennünket! 16 Mi másból tudnánk
meg, hogy én és a te néped megnyertük jóindulatodat, ha nem abból, hogy velünk
jössz? Ez különböztet meg engem és a te népedet minden más néptől a föld
színén.
17 Az ÚR így szólt
Mózeshez: Megteszem ezt is, amiről beszéltél, mert megnyerted
jóindulatomat, és név szerint ismerlek. 18 Mózes pedig ezt mondta: Mutasd meg
nekem dicsőségedet! 19 Az ÚR így felelt: Elvonultatom előtted egész
fenségemet, és kimondom előtted az ÚR nevét. Kegyelmezek, akinek
kegyelmezek, és irgalmazok, akinek irgalmazok. 20 Orcámat azonban nem láthatod
- mondta - mert nem láthat engem ember úgy, hogy életben maradjon. 21 És ezt
mondta az ÚR: Van itt hely nálam, állj a kősziklára! 22 És amikor elvonul
dicsőségem, a kőszikla hasadékába állítalak, és kezemmel betakarlak,
amíg elvonulok. 23 Azután elveszem kezemet, és megláthatsz hátulról, mert orcámat
senki sem láthatja meg.
2Móz 34
1 Azután azt mondta
az ÚR Mózesnek: Faragj két kőtáblát, az előbbiekhez hasonlókat, és én
fölírom a táblákra azokat az igéket, amelyek az előbbi táblákon voltak,
amelyeket összetörtél. 2 Légy készen reggelre, és jöjj fel reggel a Sínai-hegyre,
és állj ott elém a hegy csúcsán! 3 Ne jöjjön veled senki, ne is mutatkozzék
senki az egész hegyen, se juhok, se marhák ne legeljenek a hegy tövében. 4
Faragott tehát Mózes két kőtáblát, az előbbiekhez hasonlókat, korán
reggel fölment a Sínai-hegyre az ÚR parancsa szerint, és kezében vitte a két
kőtáblát.
5 Ekkor leszállt
felhőben az ÚR, odaállt mellé, és kimondta az ÚR nevet. 6 Elvonult
előtte az ÚR, és így mondta azt ki: Az ÚR, az ÚR irgalmas és kegyelmes
Isten! Türelme hosszú, szeretete és hűsége nagy! 7 Megtartja szeretetét
ezerízig, megbocsátja a bűnt, hitszegést és vétket. Bár nem hagyja egészen
büntetés nélkül, hanem megbünteti az atyák bűnéért a fiakat és a fiak
fiait harmad- és negyedízig.
8 Mózes sietve
letérdelt a földre, leborult, 9 és ezt mondta: Ó, Uram, ha megnyertem
jóindulatodat, járj közöttünk Uram! Mert bár kemény nyakú nép ez, bocsásd meg
mégis bűnünket és vétkeinket, és tégy tulajdonoddá bennünket!
10 Az ÚR pedig azt
mondta: É 11 Őrizd meg, amit most parancsolok neked! Kiűzöm előled
az emóriakat, kánaániakat, hettitákat, perizzieket, hivvieket és jebúsziakat.
12 Vigyázz, ne köss szövetséget annak az országnak a lakosaival, ahová bemész,
mert csapdává válnak köztetek! 13 Sőt rontsátok le oltáraikat, törjétek
össze szent oszlopaikat, és vágjátok ki szent fáikat. 14 Nem szabad leborulnod
más isten előtt, mert az ÚR, akinek Féltőn-szerető a neve,
féltőn szerető Isten. 15 Ne köss szövetséget annak az országnak a
lakosaival, mert amikor paráználkodnak isteneikkel, és áldoznak isteneiknek,
téged is meghívnak, és enni fogsz áldozataikból. 16 Ne végy feleséget leányaik
közül fiaidnak, mert amikor leányaik paráználkodnak isteneikkel, fiaidat is
paráználkodásra csábítják az ő isteneikkel. 17 Ne csinálj magadnak öntött
istenszobrot!
18 Tartsd meg a
kovásztalan kenyér ünnepét! Hét napon át egyél kovásztalan kenyeret, ahogyan
megparancsoltam neked, az Ábíb hónap meghatározott idején, mert az Ábíb
hónapban jöttél ki Egyiptomból. 19 Enyém legyen mindaz, ami megnyitja anyja
méhét, és minden hím jószágod is, amely marhád, vagy juhod elsőszülöttje!
20 De a szamár elsőszülöttjét juhon váltsd meg! Ha nem váltod meg, szegd a
nyakát! Minden elsőszülött fiút válts meg! Senki se jelenjék meg
előttem üres kézzel! 21 Hat napon át dolgozz, de a hetedik napon pihenj,
még szántáskor és aratáskor is pihenj! 22 Tartsd meg a hetek ünnepét, amikor
búzád első termését aratod; és a betakarítás ünnepét is az esztendő
fordulóján!
23 Évente háromszor
jelenjék meg minden férfi az Úrnak, Izráel URának, Istenének színe előtt!
24 Mert népeket űzök ki előled, kiszélesítem határodat, és senki sem
kívánja meg földedet, amikor évenként háromszor fölmész, hogy megjelenj
Istenednek, az ÚRnak színe előtt. 25 A nekem szánt áldozat vérét ne ontsd
ki kovászos étel mellett, és ne maradjon meg másnap reggelre a páskaünnep
áldozata! 26 Földed első termésének javát vidd el Istenednek, az ÚRnak
házába! Ne főzz gödölyét az anyjának tejében!
27 Azután ezt mondta
az ÚR Mózesnek: Írd le ezeket az igéket, mert ezeknek az igéknek alapján
kötöttem szövetséget veled és Izráellel! 28 Mózes negyven nap és negyven éjjel
volt ott az ÚRnál. Kenyeret nem evett, vizet sem ivott. És felírta a táblákra a
szövetség igéit, a tíz igét.
29 Azután lejött
Mózes a Sínai-hegyről. A bizonyság két táblája Mózes kezében volt, amikor
lejött a hegyről. Azt azonban nem tudta Mózes, hogy arcának a bőre
sugárzó lett, amikor Istennel beszélt. 30 Amikor Áron és Izráel fiai meglátták,
hogy sugárzik Mózes arcának a bőre, féltek közel menni hozzá. 31 Mózes
azonban hívta őket, és akkor Áron meg a közösség vezetői mind
visszatértek hozzá, Mózes pedig beszélt velük. 32 Azután közel mentek hozzá
Izráel fiai is mind, ő pedig megparancsolta nekik mindazt, amit az ÚR
meghagyott neki a Sínai-hegyen.
33 Bevégezve velük a
beszédet, leplet tett Mózes az arcára. 34 Valahányszor az ÚR színe elé ment
Mózes, hogy beszéljen vele, levette a leplet kijöveteléig. Azután kijött, és
elmondta Izráel fiainak mindazt, amit parancsként kapott. 35 És mivel Izráel
fiai látták, hogy Mózes arcának bőre sugárzik, ismét arcára borította
Mózes a leplet, amíg be nem ment, hogy Istennel beszéljen.
2Móz 35
1 Azután
összegyűjtötte Mózes Izráel fiainak egész közösségét, és ezt mondta nekik:
Ezek azok az igék, amelyekről azt parancsolta az ÚR, hogy meg kell
tennetek: 2 Hat napon át végezzétek munkátokat, de a hetedik napot tartsátok
szentnek, az ÚRnak szentelt nyugalom nagy napja legyen az. Meg kell ölni
mindenkit, aki munkát végez ezen a napon! 3 Lakóhelyeteken sehol se gyújtsatok
tüzet szombaton!
4 És ezt mondta Mózes
Izráel fiai egész közösségének: Ezt a dolgot parancsolta az ÚR: 5
Gyűjtsetek felajánlást magatok között az ÚRnak! Mindenki, akit a szíve
arra indít, hozzon felajánlást az ÚRnak: aranyat, ezüstöt és rezet, 6 kék és
piros bíbort, karmazsin fonalat és lenfonalat, kecskeszőrt, 7 vörösre
festett kosbőröket, delfinbőrt és akácfát, 8 lámpaolajat, balzsamot a
fölkenéshez való olajhoz és a jó illatú füstöléshez; 9 ónixköveket és
foglalatba való drágaköveket az éfódhoz és hósenhez.
10 Jöjjön ide minden
hozzáértő ember, és készítsék el mindazt, amit megparancsolt az ÚR: 11 a
hajlékot, annak sátrát és takaróját, kapcsait, deszkáit, reteszeit, oszlopait
és talpait. 12 Készítsék el a ládát és annak rúdjait a födéllel együtt, a
függőkárpitot, 13 az asztalt, annak rúdjait, egész fölszerelését és a
szent kenyereket, 14 a lámpatartót a világításhoz, annak fölszerelését és
mécseseit és a lámpaolajat. 15 Készítsék el az illatáldozati oltárt és annak
rúdjait, a fölkenéshez való olajat és a jó illatú füstölőszereket, a bejárati
függönyt a hajlék bejáratához, 16 az égőáldozati oltárt, annak
rézrácsozatát, rúdjait és egész fölszerelését, a medencét és annak állványát.
17 Készítsék el az udvar szőnyegfalait, oszlopait és talpait, meg az udvar
kapujának függönyét, 18 a hajlék cövekeit, az udvar cövekeit és ezek köteleit,
19 a díszes ruhákat a szentélyben végzendő szolgálathoz, Áron főpap
szent ruháit és fiainak papi ruháit! 20 Ekkor eltávozott Mózes elől Izráel
egész közössége.
21 Azután eljött
mindenki, akit a szíve indított, akit a lelke hajtott, és elhozta az ÚRnak
szánt felajánlását a kijelentés sátrának elkészítéséhez, az ott végzendő
szolgálathoz és a szent ruhákhoz. 22 Eljöttek a férfiak az asszonyokkal együtt,
mindenki, akit a szíve arra indított, és hoztak boglárokat, függőket,
gyűrűket, nyakláncokat és mindenféle arany ékszert. Mindenki ajánlott
föl aranyból való ajándékot az ÚRnak. 23 Minden férfi aszerint, hogy mije volt,
hozott kék és piros bíbort, karmazsin fonalat, lenfonalat és kecskeszőrt,
továbbá vörösre festett kosbőröket és delfinbőröket. 24 Aki
ezüstből vagy rézből tudott felajánlást tenni, elhozta felajánlását
az ÚRnak; akinek akácfája volt, azt hozta el a különböző istentiszteleti
eszközökhöz.
25 Mindazok az
asszonyok, akik értettek hozzá, saját kezükkel fonták meg, és megfonva hozták
el a kék és piros bíbort, a karmazsin fonalat és lenfonalat. 26 Mindazok az
asszonyok pedig, akiket a szívük arra indított, és értettek hozzá, megfonták a
kecskeszőrt.
27 A vezető
emberek pedig ónixköveket és foglalatba való köveket hoztak az éfódhoz és
hósenhez. 28 Hoztak balzsamot és lámpaolajat, fölkenéshez való olajat és jó
illatú füstölőszereket. 29 Izráel fiai közül mindazok a férfiak és
asszonyok, akiket a szívük arra indított, hogy adakozzanak a különféle
eszközökre, amelyeknek elkészítését elrendelte az ÚR Mózes által, elhozták
önkéntes ajándékukat az ÚRnak.
30 Akkor ezt mondta
Mózes Izráel fiainak: Nézzétek! Az ÚR név szerint elhívta Becalélt, Húr fiának,
Úrínak a fiát Júda törzséből. 31 Betöltötte isteni lélekkel, bölcsességgel,
értelemmel és képességgel mindenféle munkára, 32 hogy terveket készítsen az
arany, az ezüst és a réz feldolgozására, 33 a foglalatba való kövek vésésére,
fafaragásra és mindenféle tervezőmunka elvégzésére. 34 Azzal a képességgel
is felruházta, hogy tanítson a Dán törzséből való Oholíábbal, Ahíszámák
fiával együtt. 35 Nagy hozzáértéssel ajándékozta meg őket, hogy el
tudjanak készíteni mindenféle faragó, szövő, hímző és takácsmunkát
kék és piros bíborból, karmazsin fonálból és lenfonálból, és elvégezzenek minden
munkát és terveket készítsenek.
2Móz 36
1 Ekkor Becalél és
Oholíáb mindazokkal a hozzáértő férfiakkal együtt, akiknek bölcsességet és
értelmet adott az ÚR, hogy el tudják készíteni a szentély különböző
istentiszteleti eszközeit, elkészíttette azokkal egészen úgy, ahogyan
megparancsolta az ÚR.
2 Hívatta tehát Mózes
Becalélt és Oholíábot, és mindazokat a hozzáértő embereket, akiknek
bölcsességet adott az ÚR, mindenkit, akit szíve arra indított, hogy hozzáfogjon
a munka elvégzéséhez. 3 Ezek átvették Mózestől mindazokat a felajánlott
dolgokat, amelyeket Izráel fiai hoztak a szentély istentiszteleti eszközeinek
az elkészítéséhez. Ezenkívül is vittek hozzá minden reggel önkéntes
áldozatokat. 4 Eljöttek mindazok a hozzáértő emberek, akik a szentély
különféle eszközein dolgoztak, mindenki a maga mesterségében, amiben dolgozni
szokott. 5 És ezt mondták Mózesnek: Többet hordott össze a nép, mint amennyi
szükséges azokhoz az istentiszteleti eszközökhöz, amelyek elkészítését
megparancsolta az ÚR. 6 Ekkor megparancsolta Mózes, hogy vigyék hírül a
táborban, hogy se férfi, se asszony ne készítsen semmit felajánlásul a szentély
számára. És a nép abbahagyta az ajándékhordást. 7 Mert elég volt az anyag az
egész munka elvégzéséhez, sőt még maradt is.
8 A munka végzéséhez
értő emberek elkészítették a hajlékot tíz sátorlapból: sodrott
lenfonálból, kék és piros bíborból meg karmazsin fonálból, művészi módon
beleszőtt kerúbokkal készítették azokat. 9 Egy-egy sátorlap hossza
huszonnyolc könyök, egy-egy sátorlap szélessége pedig négy könyök volt. Azonos
volt a mérete mindegyik sátorlapnak. 10 Öt sátorlapot fűztek össze
egymással, majd a másik öt sátorlapot is összefűzték egymással. 11 Azután
készítettek kék bíbor hurkokat az egyik sátorlap szegélyén az összefűzésnél.
Ugyanilyeneket készítettek a másik sátorlap szegélyén is, azon a végén, ahol
összefűzték. 12 Ötven hurkot készítettek az egyik sátorlapon, és ötven
hurkot készítettek annak a másik sátorlapnak a szegélyén is, amelyet
hozzáfűztek. A hurkok szemben voltak egymással. 13 Készítettek ötven
aranykapcsot, és ezekkel a kapcsokkal rögzítették egymáshoz a sátorlapokat. Így
lett a hajlék egésszé.
14 Azután készítettek
sátorlapokat kecskeszőrből, sátornak a hajlék fölé. Tizenegy ilyen
sátorlapot készítettek: 15 egy sátorlap hossza harminc könyök, szélessége pedig
négy könyök volt. Egyforma mérete volt a tizenegy sátorlapnak. 16 Külön
fűztek össze öt sátorlapot, és külön hat sátorlapot is. 17 Készítettek
ötven hurkot az egyik sátorlapnak arra a végére, ahol összefűzték, és
ötven hurkot készítettek a másik sátorlapnak arra a szélére is, ahol
összefűzték. 18 Készítettek ötven rézkapcsot a sátor összefűzésére,
hogy egész legyen. 19 Készítettek még egy takarót is a sátorra vörösre festett
kosbőrből, és arra még egy takarót delfinbőrből.
20 Készítettek a
hajlékhoz akácfa deszkákat, és felállították azokat. 21 Tíz könyök volt a
deszka magassága és másfél könyök a deszka szélessége. 22 Két csapja volt
mindegyik deszkának, azok kötötték össze egyiket a másikkal. Így készítették el
a hajlék mindegyik deszkáját. 23 A deszkákat így készítették el a hajlékhoz:
húsz deszkát a déli oldalon dél felé, 24 és a húsz deszka alá negyven
ezüsttalpat készítettek. Két talpat mindegyik deszka alá a két csapnak
megfelelően. Minden egyes deszka alatt két talp volt a két csapnak
megfelelően. 25 A hajlék másik oldalára az északi oldalon is húsz deszkát
készítettek. 26 Ezeknek is negyven ezüsttalpa volt, két talp volt az egyik
deszka alatt, és két talp volt a másik deszka alatt is. 27 A hajlék nyugati
végére is készítettek hat deszkát. 28 Két deszkát készítettek a hajlék sarkaira
a két végén. 29 Párosával voltak egymás mellett, aljától a tetejéig összefogva
egy karikával. Ezt csinálták mindkettőnél, mindkét saroknál. 30 Nyolc
deszka volt tehát ezüsttalpakkal, összesen tizenhat talp. Két-két talp került
mindegyik deszka alá.
31 Készítettek
reteszeket is akácfából: Ötöt a hajlék egyik oldalának a deszkáihoz, 32 öt
reteszt a hajlék másik oldalának a deszkáihoz, és öt reteszt a hajlék
deszkáihoz a nyugati végén. 33 Elkészítették a középső reteszt is, hogy
középen rögzítse a deszkákat, egyik végétől a másik végéig. 34 A deszkákat
arannyal vonták be, és aranyból készítették a karikákat a reteszek kengyeléül.
Bevonták arannyal a reteszeket is.
35 Azután
elkészítették a kárpitot kék és piros bíborból, karmazsin fonálból és sodrott
lenfonálból művészi módon beleszőtt kerúbokkal. 36 Készítettek hozzá
négy akácfa oszlopot, és bevonták aranynyal. A rajta levő kampók is
aranyból voltak. És öntöttek hozzájuk négy ezüsttalpat. 37 Készítettek függönyt
a sátor bejáratára kék és piros bíborból, karmazsin fonálból és sodrott
lenfonálból művészi módon kihímezve. 38 Ehhez öt oszlopot kampókkal
együtt, és bevonták az oszlopfőket és összekötőiket aranynyal, öt
talpuk pedig rézből volt.
2Móz 37
1 Azután elkészítette
Becalél a ládát akácfából, amely két és fél könyök hosszú, másfél könyök széles
és másfél könyök magas volt. 2 Bevonta színarannyal kívül-belül, és készített
rá körös-körül aranyszegélyt. 3 Öntött négy aranykarikát a négy sarkára, két
karikát az egyik oldalára és két karikát a másik oldalára. 4 Készített rudakat
is akácfából, és azokat is bevonta arannyal. 5 Bedugta a rudakat a láda
oldalain levő karikákba, hogy azokon hordozhassák a ládát.
6 Készített két és
fél könyök hosszú, másfél könyök széles fedelet is színaranyból. 7 Készített
két kerúbot aranyból; ötvösmunkával készítette azokat a fedél két végére. 8 Az
egyik kerúbot az innenső végére, a másik kerúbot a túlsó végére: a födél
két végére készítette a kerúbokat. 9 A kerúbok kiterjesztett szárnynyal voltak
rajta, betakarva szárnyaikkal a födelet, egymás felé fordulva; a kerúbok arca a
födélre hajolt.
10 Azután
elkészítette az asztalt akácfából, amely két könyök hosszú, egy könyök széles
és másfél könyök magas volt. 11 Bevonta színarannyal, és készített rá
aranyszegélyt körös-körül. 12 Készített rá körös-körül egy tenyérnyi keretet, a
keretére pedig készített körös-körül aranyszegélyt. 13 Öntött hozzá négy
aranykarikát is, és ráerősítette a karikákat a négy láb négy végére. 14 A
rúdtartó karikák a keretnél voltak, hogy hordozható legyen az asztal. 15 A
rudakat akácfából készítette, és bevonta arannyal: azokon hordozták az asztalt.
16 Elkészítette az asztalra való edényeket is színaranyból: a tálakat,
serpenyőket, kelyheket és korsókat, amelyekkel italáldozatot végeznek.
17 Elkészítette a
lámpatartót színaranyból. Ötvösmunkával készült a lámpatartó. Szára, ágai,
kelyhei, gömbjei és virágai egy darabból voltak. 18 Hat ág nyúlt ki a két
oldalából: három ág a lámpatartó egyik oldalából, és három ág a lámpatartó
másik oldalából. 19 Három mandulavirág alakú kehely volt az egyik ágon gömbbel
és virággal, és három mandulavirág alakú kehely volt gömbbel és virággal a
másik ágon. Így volt ez mind a hat ágon, amelyek kinyúltak a lámpatartóból. 20
A lámpatartó középső szárán négy mandulavirág alakú kehely volt gömbbel és
virággal. 21 Gömb volt a belőle kinyúló két ág alatt, gömb volt a
belőle kinyúló második két ág alatt, és gömb volt a belőle kinyúló
harmadik két ág alatt is; a belőle kinyúló mind a hat ágnál. 22 Gömbjeik
és ágaik egy darabból voltak. Egy darab színarany ötvösmunka volt az egész. 23
Készített hozzá hét mécsest is, meg azok koppantóit és hamutartóit is
színaranyból. 24 Egy talentum színaranyból készült ez és az egész fölszerelése.
25 Elkészítette az
illatáldozati oltárt is akácfából. Hossza egy könyök, szélessége egy könyök,
tehát négyzet alakú volt, két könyök magas, és vele egy darabból voltak a
szarvai. 26 Bevonta színaranynyal a tetejét és oldalait körös-körül, és a
szarvait is. Készített rá körös-körül aranyszegélyt. 27 Két aranykarikát is
készített hozzá a szegély alá, kétoldalt mindkét oldalára. Ezek voltak a rudak
kengyelei, ezeken hordozták az oltárt. 28 A rudakat akácfából készítette, és
bevonta arannyal. 29 Elkészítette a felkenéshez való szent olajat és a
fűszerezett illatáldozatot tisztán, ahogyan a kenetkeverő készíti.
2Móz 38
1 Azután elkészítette
az égőáldozati oltárt akácfából négyzet alakúra, öt könyök hosszúra és öt
könyök szélesre, és három könyök volt a magassága. 2 Készített szarvakat a négy
sarkára, vele egy darabból voltak a szarvak, és bevonta rézzel. 3 Azután
elkészítette az oltár egész fölszerelését: a fazekakat, a lapátokat,
hintőedényeket, villákat és szenesserpenyőket. Az egész fölszerelést
rézből készítette el. 4 Készített az oltárhoz hálószerű rézrácsozatot
a perem alá, amely a közepéig ért le. 5 Öntött négy karikát a rézrácsozat négy
végére rúdtartókul. 6 Elkészítette a rudakat akácfából, és bevonta rézzel. 7
Bedugta a rudakat az oltár oldalain levő karikákba, hogy hordozható
legyen. Deszkákból készítette azt, belül üresre.
8 Elkészítette a
rézmedencét is, amelynek az állványa is rézből volt, azoknak az
asszonyoknak a fémtükreiből, akik a kijelentés sátrának bejáratánál
szolgáltak.
9 Elkészítette az
udvart is a déli oldalon, dél felé. Az udvar szőnyegfalai száz könyöknyi
sodrott lenfonálból készültek. 10 Húsz oszlopa és húsz réztalpa volt, de az
oszlopok kampói és összekötői ezüstből voltak. 11 Az északi oldal is
száz könyöknyi volt, húsz oszloppal és húsz réztalppal. Az oszlopok kampói és
összekötői ezüstből voltak. 12 A nyugati oldalon ötven könyöknyi
szőnyegfal volt tíz oszloppal és tíz talppal. Az oszlopok kampói és
összekötői ezüstből voltak. 13 A keleti oldal ötven könyök volt. 14 Tizenöt
könyök szőnyegfal volt az egyik oldalon, és annak három oszlopa és három
talpa volt. 15 A másik oldalon, az udvar kapujától jobbra is, balra is tizenöt
könyöknyi szőnyegfal volt. Ennek is három oszlopa és három talpa volt. 16
Az udvar minden szőnyegfala körös-körül sodrott lenfonálból készült. 17 Az
oszlopok talpai rézből, az oszlopok kampói és összekötői pedig
ezüstből voltak. Az oszlopfőket is ezüsttel borították be. Az udvar
összes oszlopát ezüsthuzal kötötte össze. 18 Az udvar kapujának a függönye
művészi módon volt kihímezve kék és piros bíborból, karmazsin fonálból és
sodrott lenfonálból. A hossza húsz könyök, a magassága, vagyis a szélessége öt
könyök volt az udvar szőnyegfalainak megfelelően. 19 Négy oszlopuk és
négy réztalpuk volt. Ezüstből voltak a kampóik; az oszlopfők és
összekötők is ezüstből voltak. 20 A hajlék és az udvar összes cöveke
körös-körül rézből volt.
21 Így vették számba
a hajlékhoz, a bizonyság hajlékához felhasznált dolgokat, amelyeket Mózes
parancsára számba kellett venni. A léviták feladata volt ez, Ítámárnak, Áron
főpap fiának vezetésével. 22 Becalél, Húr fiának, Úrínak a fia Júda
törzséből, elkészítette mindazt, amit Mózesnek parancsolt meg az ÚR. 23
Vele együtt dolgozott a Dán törzséből való Oholíáb, Ahíszámák fia, aki mesteri
tervező és művész volt a kék és piros bíbor, a karmazsin és lenfonál
feldolgozásában.
24 A munkálatokhoz, a
szentély egész munkálatához felhasznált összes arany ajándékul hozott arany
volt: huszonkilenc talentum és hétszázharminc sekel, a szent sekel szerint. 25
Az ezüst pedig, amelyet a közösség számba vett tagjai adtak: száz talentum és
ezerhétszázhetvenöt sekel volt, a szent sekel szerint. 26 Fejenként egy beka
vagyis fél sekel, a szent sekel szerint, mind a hatszázháromezer-ötszázötven
személytől, akik átestek a számba vételen húszévestől fölfelé.
27 A száz talentum
ezüstből megöntötték a szentély és a kárpit talpait, száz talpat száz
talentumból, vagyis egy talentumból egy talpat. 28 Az ezerhétszázhetvenöt
sekelből készítették el az oszlopok kampóit, beborították az
oszlopfőket, és összekötötték azokat. 29 Az ajándékul hozott réz hetven
talentum és kétezer-négyszáz sekel volt. 30 Ebből készítették a kijelentés
sátra bejáratának talpait, a rézoltárt a hozzá való rézrácsozattal, és az oltár
egész fölszerelését, 31 meg az udvar talpait körös-körül, az udvar kapujának
talpait, a hajlék összes cövekét és az udvar összes cövekét körös-körül.
2Móz 39
1 Elkészítették a
díszes ruhákat a szentélyben végzendő szolgálathoz kék és piros bíborból
meg karmazsin fonálból. Elkészítették Áron szent ruháit is, ahogyan
megparancsolta Mózesnek az ÚR.
2 Elkészítették az
éfódot aranyból, kék és piros bíborból, karmazsin fonálból és sodrott
lenfonálból. 3 Aranyból vékony lapokat vertek, és fonalakká metélték, hogy
beledolgozhassák a kék és piros bíborba, a karmazsinba és lenbe, művészi
munkával. 4 Készítettek hozzá összekapcsolható vállrészeket, amelyek a két
végükön kapcsolódtak össze. 5 A rajta levő övet, amellyel megkötötték,
ugyanúgy és ugyanabból készítették: aranyból, kék és piros bíborból, karmazsin
fonálból és sodrott lenfonálból, ahogyan megparancsolta Mózesnek az ÚR.
6 Azután megmunkálták
az aranyfoglalatba való ónixköveket, és rávésték Izráel fiainak a nevét,
ahogyan a pecsétgyűrűt vésik. 7 És rátették azokat az éfód
vállrészeire, Izráel fiaira emlékeztető kövekül, ahogyan megparancsolta
Mózesnek az ÚR.
8 Azután
elkészítették a hósent művészi munkával, ahogyan az éfódot készítették:
aranyból, kék és piros bíborból, karmazsin fonálból és sodrott lenfonálból. 9
Négyzet alakú volt, és kétrét hajtva készítették a hósent. Egy arasz hosszú és
egy arasz széles volt kétrét hajtva. 10 És négy sor követ foglaltak bele ebben
a sorrendben: rubin, topáz és smaragd; ez volt az első sor. 11 A második
sor: karbunkulus, zafír és jáspis. 12 A harmadik sor: opál, agát és ametiszt.
13 A negyedik sor: krizolit, ónix és nefrit. Bele voltak erősítve
aranyfoglalatokba. 14 A köveken Izráel fiainak a nevei voltak, a tizenkét
névnek megfelelően. A pecsétgyűrűhöz hasonlóan voltak vésve, és
mind a tizenkét törzsnek a neve rajta volt. 15 Készítettek a hósenra zsinór
módjára font láncokat színaranyból. 16 Azután készítettek két aranyfoglalatot
és két aranykarikát, és ráillesztették a két karikát a hósen két végére. 17 A
két aranyzsinórt belefűzték a két karikába a hósen két végén. 18 A két
zsinór két végét ráerősítették a két foglalatra, és ráerősítették az
éfód vállrészének az elejére. 19 Készítettek két aranykarikát is, és
ráerősítették azokat a hósen két végére, azon a szélén, amely az éfód felé
eső részen belül volt. 20 Készítettek még két aranykarikát, és
ráillesztették az éfód két vállrészére, elöl kissé lejjebb, közel az
összefűzéshez az éfód öve felett. 21 Kék bíborzsinórral csatolták a hósent
karikáinál fogva az éfód karikáihoz, úgyhogy az éfód öve felett volt, és nem
csúszott el a hósen az éfódról. Így parancsolta meg az ÚR Mózesnek.
22 Elkészítették az
éfód palástját is, az egészet kék bíborból, takácsmunkával. 23 A palást
nyakkivágása középen volt, mint a mellvért nyakkivágása. A kivágáson
körös-körül szegély volt, hogy be ne szakadjon. 24 A palást szegélyére
gránátalmákat készítettek kék és piros bíborból és sodrott karmazsin fonálból.
25 Készítettek csengettyűket színaranyból, és odaerősítették a
csengettyűket a gránátalmák közé a palást szegélyére körös-körül, vagyis a
gránátalmák közé. 26 Csengettyű meg gránátalma váltakozott a palást
szegélyén körös-körül. Ebben szolgált a főpap, ahogyan megparancsolta az
ÚR Mózesnek.
27 Elkészítették
Áronnak és fiainak a köntöseit lenből, takácsmunkával.
28 A főpapi
süveget és a papi süvegek kendőit lenből készítették, a
gyolcsnadrágot pedig sodrott lenfonálból. 29 Az övet is sodrott lenfonálból,
kék és piros bíborból meg karmazsin fonálból készítették művészi
hímzéssel, ahogyan megparancsolta az ÚR Mózesnek.
30 Azután a
homlokdíszt készítették el, a szent fejdíszt színaranyból, és felírták rá
pecsétgyűrű vésésének a módján: Az ÚRnak szentelt! 31 Ezt kék bíbor
zsinórra fűzték, és rákötötték a süveg elejére, ahogyan megparancsolta
Mózesnek az ÚR.
32 Így végezték el a
hajléknak, a kijelentés sátrának összes munkálatait. Egészen úgy készítették el
Izráel fiai, ahogyan megparancsolta az ÚR Mózesnek, úgy készítették el. 33 És
bemutatták Mózesnek a hajlékot, a sátrat és egész fölszerelését: a kapcsokat,
deszkákat és reteszeket, az oszlopokat és talpakat, 34 a vörösre festett
kosbőrtakarót és a delfinbőrtakarót, a kárpitot és a függönyt, 35 a
bizonyság ládáját, annak rúdjait és fedelét, 36 az asztalt, annak egész
fölszerelését és a szent kenyereket, 37 a színarany lámpatartót mécseseivel, a
mécseseket sorjában, a teljes fölszerelést, meg a lámpaolajat, 38 az
aranyoltárt, a felkenéshez való olajat, a jó illatú füstölőszereket és a
sátor bejáratának függönyét, 39 a rézoltárt, annak rézrácsozatát, rúdjait és egész
fölszerelését, a medencét és állványát, 40 az udvar szőnyegfalait,
oszlopait és talpait, az udvar kapujára való függönyt, annak köteleit és
cövekeit, a hajléknak, vagyis a kijelentés sátrának egész istentiszteleti
fölszerelését, 41 a díszes ruhákat a szentélyben végzendő szolgálathoz,
Áron főpap szent ruháit és fiainak papi ruháit. 42 Úgy készítettek el
minden munkálatot Izráel fiai, ahogyan megparancsolta az ÚR Mózesnek. 43 Mózes
megtekintette az egész munkálatot, és megállapította, hogy elkészült; egészen úgy
készítették el, ahogyan az ÚR megparancsolta. És megáldotta őket Mózes.
2Móz 40
1 Ekkor így szólt az
ÚR Mózeshez: 2 Az első hónap első napján állítsd fel a hajlékot, a
kijelentés sátrát! 3 Helyezd el benne a bizonyság ládáját, és fedd be a ládát
födéllel! 4 Vidd be az asztalt, és rakd rá, ami rá való! Vidd be a lámpatartót,
és rakd rá a mécseseket! 5 Tedd az illatáldozatra való aranyoltárt a bizonyság
ládája elé, és tedd föl a függönyt a hajlék bejáratára! 6 Helyezd az
égőáldozati oltárt a hajléknak, a kijelentés sátrának bejárata elé! 7 A
mosdómedencét tedd a kijelentés sátra és az oltár közé, és töltsd meg vízzel! 8
Azután rendezd el az udvart körös-körül, és tedd föl a függönyt az udvar
kapujára! 9 Vedd a felkenéshez való olajat, kend meg a hajlékot és mindazt, ami
benne van! Így szenteld föl azt és egész fölszerelését, hogy szent legyen! 10
Kend meg az égőáldozati oltárt is és egész fölszerelését; így szenteld föl
az oltárt, hogy igen szent legyen az oltár! 11 A mosdómedencét és annak állványát
is kend meg! Így szenteld föl azt!
12 Azután vezesd
Áront és fiait a kijelentés sátrának bejáratához, és mosdasd meg őket! 13
Öltöztesd föl Áront a szent ruhákba, és kend fel, és szenteld fel, hogy a papom
legyen! 14 Fiait is vezesd oda, és öltöztesd fel őket köntösükbe! 15 Kend
fel őket, ahogyan apjukat felkented, hogy papjaim legyenek! Ez a felkenés
teszi őket örökre papokká nemzedékről nemzedékre.
16 Mózes pontosan úgy
járt el mindenben, ahogyan megparancsolta neki az ÚR. 17 A második év első
hónapjának első napján felállították a hajlékot. 18 Felállíttatta Mózes a
hajlékot, lerakták a talpait, felállították deszkáit, ráillesztették a
reteszeket, és felállították az oszlopokat. 19 Azután kifeszítették a hajlékra
a sátrat, fölterítették a sátorra a takarót, ahogyan megparancsolta az ÚR
Mózesnek.
20 Majd fogta a
bizonyságot, és beletette a ládába. A rudakat ráillesztették a ládára, és a
födelet rátették a ládára. 21 Azután bevitték a ládát a hajlékba, és föltették
a függőkárpitot, hogy eltakarja a bizonyság ládáját, ahogyan
megparancsolta az ÚR Mózesnek. 22 Elhelyezték az asztalt is a kijelentés
sátrában a hajlék északi oldalán, a kárpiton kívül. 23 Majd kenyereket raktak
rá sorban az ÚR elé, ahogyan megparancsolta az ÚR Mózesnek.
24 Felállította a
lámpatartót a kijelentés sátrában az asztallal szemben, a hajlék déli oldalán.
25 Fölrakta a mécseseket az ÚR elé, ahogyan megparancsolta az ÚR Mózesnek. 26
Az aranyoltárt pedig a kárpit elé helyezte a kijelentés sátrában, 27 és jó
illatú áldotot mutatott be rajta, ahogyan megparancsolta az ÚR Mózesnek. 28 És
föltte a függönyt a hajlék bejáratára. 29 Az égőáldozati oltárt pedig a
hajléknak, kijelentés sátrának bejáratánál helyezte el, és égőáldozatot
meg ételáldozatot mutatott be rajta, ahogyan megparancsolta az ÚR Mózesnek. 30
A mosdómedencét a kijelentés sátra és az oltár között helyezte el, vizet
töltött bele a mosakodáshoz. 31 Ebben mosták meg Mózes, Áron és fiai a kezüket
és a lábukat. 32 Valahányszor bementek a kijelentés sátrába, és az oltár elé
léptek, megmosakodtak, ahogyan megparancsolta az ÚR Mózesnek. 33 Azután
elrendezte az udvart a hajlék és az oltár körül, és rátette a függönyt az udvar
kapujára. Így végezte el Mózes a munkát.
34 Ekkor beborította
a felhő a kijelentés sátrát, és az ÚR dicsősége betöltötte a hajlékot.
35 És Mózes nem tudott bemenni a kijelentés sátrába, mert rajta nyugodott a
felhő, és az ÚR dicsősége betöltötte a hajlékot. 36 Valahányszor
fölszállt a felhő a hajlékról, útnak indultak Izráel fiai egész
vándorlásuk alatt. 37 Ha nem szállt föl a felhő, nem indultak el ők
se, amíg föl nem szállt. 38 Mert nappal az ÚR felhője volt a hajlékon,
éjjel pedig tűz volt rajta. Izráel egész háza látta ezt vándorlása egész
idején.
3Móz 1
1 Szólította Mózest
az ÚR, és így beszélt hozzá a kijelentés sátrából: 2 Beszélj Izráel fiaival, és
mondd meg nekik: Ha egy ember közületek áldozatot akar bemutatni az ÚRnak,
valamilyen állatot, marhát, vagy juhfélét, így mutassátok be az áldozatot:
3 Ha valaki marhát
akar áldozni égőáldozatul, csak hibátlan hímet mutasson be. Vigye azt a
kijelentés sátrának a bejáratához, hogy kedvesen fogadja tőle az ÚR. 4
Tegye kezét az égőáldozat fejére, hogy az kedves legyen és engesztelést
szerezzen. 5 Majd vágja le a marhát az ÚR színe előtt. Áron fiai, a papok
pedig mutassák be áldozatul a vért úgy, hogy hintsék a vért körös-körül az
oltárra, amely a kijelentés sátrának a bejáratánál van. 6 Azután nyúzza meg az
égőáldozatot, és darabolja szét darabjaira. 7 Áron pap fiai pedig
gyújtsanak tüzet az oltáron, és rakjanak fát a tűzre. 8 Azután Áron fiai,
a papok, rakják oda sorjában a darabokat, a fejet és a hájat a fára, amely az
oltár tüzén van. 9 A belét és lábszárait azonban mossák meg vízben, és úgy
füstölögtesse el a pap az egészet az oltáron. Égőáldozat ez, kedves illatú
tűzáldozat az ÚRnak.
10 Ha valaki
juhfélét, bárányt vagy kecskét akar adni égőáldozatul, csak hibátlan hímet
mutasson be. 11 Vágja le az oltár északi oldalánál az ÚR színe előtt, Áron
fiai, a papok pedig hintsék a vért körös-körül az oltárra. 12 Azután darabolja
szét darabjaira, és a fejével meg a hájával együtt rakja azokat a pap sorjában
a fára, amely az oltár tüzén van. 13 A belet és a lábszárakat azonban mossák
meg vízben, a pap pedig mutassa be áldozatul az egészet, és füstölögtesse el az
oltáron. Égőáldozat ez, kedves illatú tűzáldozat az ÚRnak.
14 Ha pedig valaki
madarat akar égőáldozatul bemutatni az ÚRnak, akkor gerlicét vagy
galambfiókát mutasson be áldozatul. 15 Vigye oda a pap az oltárhoz, és miután a
nyakát kitekerte, füstölögtesse el az oltáron, a vérét pedig nyomja ki az oltár
peremére. 16 A begyét tartalmával együtt távolítsa el, és dobja az oltár keleti
oldalára, a hamu gyűjtőhelyére. 17 Hasítsa be a szárnyait, de ne
szakítsa le, és füstölögtesse el azt a pap az oltáron, a tűzre rakott fán.
Égőáldozat ez, kedves illatú tűzáldozat az ÚRnak.
3Móz 2
1 Ha valaki
ételáldozatot akar bemutatni az ÚRnak, finomliszt legyen az áldozata, öntsön rá
olajat és tegyen rá tömjént. 2 Vigye el azt Áron fiaihoz, a papokhoz, a pap
pedig vegyen ki abból egy tele marok finomlisztet és olajat, meg az összes
tömjént, és füstölögtesse el a pap az oltáron az áldozat emlékeztető
részét: kedves illatú tűzáldozat ez az ÚRnak. 3 Ami megmarad az
ételáldozatból, az legyen Ároné és a fiaié. Az ÚR legszentebb tűzáldozatai
közé tartozik ez.
4 Ha kemencében sült
ételáldozatot akarsz bemutatni, finomlisztből készült, olajjal gyúrt
kovásztalan lepények vagy olajjal megkent kovásztalan lángosok legyenek azok. 5
Ha áldozatod sütőlapon sült ételáldozat, finomlisztből olajjal gyúrt,
kovásztalan legyen. 6 Tördeld darabokra, és önts rá olajat. Ételáldozat ez. 7
Ha pedig áldozatod edényben készült ételáldozat, finomlisztből olajjal
készüljön.
8 Az ezekből
készült ételáldozatot vidd el az ÚRnak. Vidd oda a paphoz, az pedig járuljon
vele az oltárhoz. 9 Vegye ki a pap az ételáldozatból az áldozat
emlékeztető részét, és füstölögtesse el az oltáron. Kedves illatú
tűzáldozat ez az ÚRnak. 10 Ami pedig megmarad az ételáldozatból, az legyen
Ároné és a fiaié. Az ÚR legszentebb tűzáldozatai közé tartozik ez.
11 Minden
ételáldozat, amit bemutattok az ÚRnak, kovász nélkül készüljön. Semmit, ami
kovásszal és mézzel készült, nem szabad elfüstölögtetni tűzáldozatul az
ÚRnak. 12 Az első termés áldozataként bemutathatjátok azokat az ÚRnak, de
az oltárra nem kerülhetnek kedves illatul. 13 Minden ételáldozatodat sózd meg.
Ne maradjon el ételáldozatodról Istened szövetségének a sója. Minden
áldozatodat sóval mutasd be.
14 Ha az első
termésből mutatsz be ételáldozatot az ÚRnak, tűzön pörkölt kalászt és
gabonadarát mutass be első termésed ételáldozataként. 15 Adj hozzá olajat
és tégy rá tömjént. Ételáldozat ez. 16 A pap pedig füstölögtesse el annak a
darájából és olajából az áldozat emlékeztető részét, meg az összes
tömjént. Tűzáldozat ez az ÚRnak.
3Móz 3
1 Ha valakinek az áldozata
békeáldozat, és marhát akar áldozatul bemutatni, akár hímet, akár
nőstényt, csak hibátlant áldozzon az ÚR előtt. 2 Tegye kezét
áldozatának a fejére, és vágja le a kijelentés sátrának a bejáratánál. Áron
fiai, a papok pedig hintsék a vért körös-körül az oltárra. 3 Azután a
békeáldozatból mutassa be az ÚRnak tűzáldozatul a kövérjét, amely a
beleket takarja, és mindazt a kövérjét, amely a beleken van. 4 Fejtse le a két
vesét a rajtuk levő kövérjével együtt, amely a vékonyánál van, meg a májon
levő hártyát is a vesékkel együtt. 5 Füstölögtessék el ezt Áron fiai az
oltáron, rátéve az égőáldozatra, amely a tűzre rakott fán van. Kedves
illatú tűzáldozat ez az ÚRnak.
6 Ha valaki juhfélét
akar békeáldozatul bemutatni az ÚRnak, akár hímet, akár nőstényt, csak hibátlant
áldozzon. 7 Ha bárányt akar áldozatul bemutatni, vigye oda az ÚR elé. 8 Tegye
kezét áldozatának a fejére, és vágja le a kijelentés sátra előtt. Áron
fiai pedig hintsék a vért körös-körül az oltárra. 9 Azután a békeáldozatból
mutassa be az ÚRnak tűzáldozatul a kövérjét, az egész farkát, amelyet a
farkcsigolyánál válasszon le, meg azt a kövérjét, amely a beleket takarja és az
összes kövérjét, ami a beleken van. 10 Fejtse le a két vesét is a rajtuk
levő kövérjével együtt, amely a vékonyánál van, meg a májon levő
hártyát is a vesékkel együtt. 11 Füstölögtesse el ezt a pap az oltáron. Az ÚR
tűzáldozatának eledele ez.
12 Ha valaki kecskét
akar áldozni, vigye oda az ÚR elé. 13 Tegye kezét annak a fejére, és vágja le a
kijelentés sátra előtt. Áron fiai pedig hintsék a vért körös-körül az
oltárra. 14 Azután mutasson be abból áldozatot tűzáldozatul az ÚRnak: a
kövérjét, amely a beleket takarja és az összes kövérjét, ami a beleken van. 15
Fejtse le a két vesét is a rajtuk levő kövérjével együtt, amely a vékonyánál
van, meg a májon levő hártyát is a vesékkel együtt. 16 A pap pedig
füstölögtesse el azokat az oltáron. Tűzáldozat eledele ez kedves illatul.
A kövérje mind az ÚRé. 17 Örök rendelkezés legyen ez nemzedékről
nemzedékre minden lakóhelyeteken: se kövérjét, se vért ne egyetek!
3Móz 4
1 Azután így beszélt
az ÚR Mózeshez: 2 Mondd el Izráel fiainak, hogy mi történjék akkor, ha valaki
nem szándékosan vétkezik az ÚRnak valamelyik tilalma ellen, és azok közül csak
egyet is áthág.
3 Ha a fölkent pap
vétkezik, és a nép vétkessé vált miatta, akkor elkövetett vétkéért mutasson be
egy hibátlan bikaborjút vétekáldozatul az ÚRnak. 4 Vezesse a bikát a kijelentés
sátrának a bejáratához, az ÚR elé, tegye kezét a bika fejére, és vágja le a
bikát az ÚR előtt. 5 Azután vegyen a fölkent pap a bika véréből, és
vigye be azt a kijelentés sátrába. 6 Mártsa a pap az ujját a vérbe, és hintsen
a vérből hétszer a szentély kárpitjára, az ÚR színe előtt. 7 Azután
kenje meg a pap a vérrel az ÚR színe előtt az illatszerfüstölő oltár
szarvait a kijelentés sátrában, a bika vérét pedig mind öntse az
égőáldozati oltár aljára, a kijelentés sátrának a bejáratánál. 8 Vegye ki
a vétekáldozati bikából az összes kövérjét, azt a kövérjét, amely a beleket
takarja és az összes kövérjét, ami a beleken van. 9 Fejtse le a két vesét is a
rajtuk levő kövérjével együtt, amely a vékonyánál van, meg a májon
levő hártyát is a vesékkel együtt, 10 ahogyan azt a békeáldozati marhából
szokták kivenni. Füstölögtesse el azokat a pap az égőáldozati oltáron. 11
De a bika bőrét és az egész húsát, a fejével és lábszáraival együtt, meg a
beleit és a ganéját, 12 tehát az egész bikát vigye ki a táboron kívül egy
tiszta helyre, ahová a hamut öntik, és égesse azt el farakáson, tűzben.
Ott égessék el, ahova a hamut öntik.
13 Ha Izráel egész
közössége megtéved, és áthágnak csak egyet is az ÚR tilalmai közül és vétkessé
válnak miatta, de úgy, hogy a gyülekezet előtt rejtve volt a dolog, 14
később azonban kitudódik a vétek, amely miatt vétkesekké váltak, akkor
mutasson be a gyülekezet egy bikaborjút vétekáldozatul. Vezessék azt a
kijelentés sátra elé. 15 A közösség vénei tegyék kezüket a bika fejére az ÚR
színe előtt, azután vágják le a bikát az ÚR színe előtt. 16 A fölkent
pap vigyen be a bika véréből a kijelentés sátrába. 17 Mártsa a pap az
ujját a vérbe, és hintsen abból hétszer a kárpitra, az ÚR színe előtt. 18
Kenjen vért annak az oltárnak a szarvaira is, amely a kijelentés sátrában van,
az ÚR színe előtt, a vért pedig mind öntse az égőáldozati oltár
aljára, a kijelentés sátrának a bejárata előtt. 19 Vegye ki belőle az
összes kövérjét, és füstölögtesse el az oltáron. 20 Ugyanazt tegye ezzel a
bikával, amit a vétekáldozati bikával szokott tenni, úgy cselekedjék vele. Ha a
pap elvégezte értük az engesztelést, akkor bocsánatot nyernek. 21 Azután vigye
ki a bikát a táboron kívülre, és ugyanúgy égesse el, ahogyan az előző
bikát elégette. A gyülekezet vétekáldozata ez.
22 Ha egy vezető
ember nem szándékosan vétkezik, és áthág csak egyet is az ÚRnak, Istenének a
tilalmai közül, és vétkessé válik miatta, 23 vagy tudtára adják vétkét, amiben
vétkes, akkor hozzon áldozatul egy hibátlan kecskebakot. 24 Tegye kezét a bak
fejére, és vágja le azon a helyen, ahol az égőáldozatot szokták levágni,
az ÚR színe előtt. Vétekáldozat ez. 25 A pap pedig vegyen ujjával a
vétekáldozat véréből és kenje meg az égőáldozati oltár szarvait, a
többi vért pedig öntse az égőáldozati oltár aljára. 26 Az egész kövérjét
füstölögtesse el az oltáron, ahogyan a békeáldozat kövérjét szokták. Ha így a
pap elvégzi az engesztelést annak a vétkéért, akkor bocsánatot nyer.
27 Ha egy ember a
köznépből nem szándékosan vétkezik, és áthág csak egyet is az ÚR tilalmai
közül, és vétkessé válik miatta, 28 vagy tudtára adják vétkét, amiben vétkes,
akkor hozzon áldozatul egy hibátlan nőstény kecskét a vétkéért, amiben
vétkes. 29 Tegye kezét a vétekáldozat fejére, és vágja le a vétekáldozatot az
égőáldozat helyén. 30 A pap pedig vegyen ujjával a vérből, és kenje
meg az égőáldozati oltár szarvait, a többi vért pedig öntse az oltár
aljára. 31 Fejtse le az egész kövérjét úgy, ahogy a békeáldozat kövérjét
szokták lefejteni, a pap pedig füstölögtesse el az oltáron kedves illatul az
ÚRnak. Ha így a pap elvégzi érte az engesztelést, bocsánatot nyer.
32 Ha bárányt hoz
vétekáldozatul, hibátlan nőstényt hozzon. 33 Tegye kezét a vétekáldozat
fejére, és vágja le vétekáldozatul azon a helyen, ahol az égőáldozatot
szokták levágni. 34 A pap pedig vegyen ujjával a vétekáldozat véréből, és
kenje meg az égőáldozati oltár szarvait, a többi vért pedig öntse az oltár
aljára. 35 Fejtse le az egész kövérjét úgy, ahogy a békeáldozati bárány
kövérjét szokták lefejteni, a pap pedig füstölögtesse el az oltáron, az ÚR
tűzáldozataira téve. Ha így a pap elvégzi érte az engesztelést, vétkéért,
amiben vétkes, bocsánatot nyer.
3Móz 5
1 Ha azzal vétkezik
valaki, hogy átkozódást hallott, és bár tanúja volt, akár látta, akár megtudta
a dolgot, de nem jelenti, bűnrészessé válik. 2 Vagy ha valaki hozzáér
bármely tisztátalan dologhoz, akár tisztátalan vadnak, akár tisztátalan baromnak,
akár tisztátalan féregnek a teteméhez, még ha nem is vette észre, tisztátalanná
lett, és vétkessé vált. 3 Vagy ha valaki hozzáér emberi tisztátalansághoz,
bármilyen tisztátalansághoz, amitől tisztátalanná lesz, még ha nem is
vette észre, de aztán megtudta, vétkessé vált. 4 Vagy ha valaki
meggondolatlanul vesz esküt az ajkára, akár jóra, akár rosszra, bármire, amire
csak meggondolatlanul esküdhetik az ember, ha nem is vette észre, de aztán
megtudta, vétkessé vált az ilyen miatt. 5 Ha tehát vétkessé válik az ilyen
miatt, vallja meg, hogy miben vétkezett, 6 azután vigye el jóvátételi áldozatát
az ÚRnak, vétkéért, amiben vétkes: egy nőstény bárányt vagy kecskét a
nyájból vétekáldozatul. A pap pedig szerezzen számára engesztelést vétkéért.
7 Ha azonban nem
telik neki bárányra, akkor vigyen vétkéért jóvátételi áldozatul két gerlicét
vagy két galambfiókát az ÚRnak: egyet vétekáldozatul, egyet égőáldozatul.
8 Vigye el azokat a paphoz, az pedig mutassa be először a vétekáldozatra
valót úgy, hogy szakassza meg nyakát a nyakszirtjénél, de le ne szakítsa. 9
Hintsen a vétekáldozat véréből az oltár peremére, a maradék vért pedig
nyomja ki az oltár aljára. Vétekáldozat ez. 10 A másikat készítse el
égőáldozatul a rendtartás szerint. Ha így a pap elvégzi az engesztelést
vétkéért, amiben vétkes, bocsánatot nyer.
11 Ha nem telik neki
két gerlicére vagy galambfiókára sem, akkor ezt vigye áldozatul vétkéért:
egytized véka finomlisztet vétekáldozatul, de ne tegyen rá olajat és ne adjon
hozzá tömjént, mert ez vétekáldozat. 12 Vigye el azt a paphoz, a pap pedig
vegye ki abból egy tele marokkal az áldozat emlékeztető részét, és
füstölögtesse el az oltáron, az ÚR tűzáldozataira téve. Vétekáldozat ez.
13 Ha így a pap elvégzi érte az engesztelést bármelyik vétkéért, amelyet ezek
közül elkövetett, bocsánatot nyer. A pap része ugyanaz legyen, mint az
ételáldozatból.
14 Azután így beszélt
Mózeshez az ÚR: 15 Ha valaki hűtlenül bánik az ÚR szent dolgaival, de nem
szándékosan vétkezik, vigye el jóvátételi áldozatát az ÚRnak: egy hibátlan kost
a nyájból, amelyet a szent pénzegység szerint ezüst pénzben fölbecsültek,
jóvátételi áldozatul. 16 Amit vétkesen elvett a szent dolgokból, fizesse
vissza, tegye hozzá annak ötödrészét, és adja oda a papnak. Ha így a pap
elvégzi érte az engesztelést a jóvátételi áldozat kosával, bocsánatot nyer.
17 Ha valaki úgy
vétkezik, hogy csak egyet is áthág az ÚR tilalmai közül, bár nem tudta, mégis
vétkessé válik, és bűn terheli. 18 Ezért vigyen a paphoz jóvátételi
áldozatul a nyájból egy hibátlan kost, fölbecsültetve. Ha így a pap elvégzi
érte az engesztelést, a tévedésért, amelybe tudtán kívül esett, akkor
bocsánatot nyer. 19 Jóvátételi áldozat ez, mert jóvátétellel tartozott az
ÚRnak.
20 Azután így beszélt
Mózeshez az ÚR: 21 Ha vétkezik valaki, és hűtlenséget követ el az ÚR ellen
azzal, hogy eltagadja honfitársának a rábízott, vagy kezébe adott, vagy attól
elrabolt holmiját, vagy zsarolja honfitársát, 22 vagy ha elveszett holmit
talált, és eltagadja azt, sőt hamisan esküszik csak egyre is mindezek közül,
amelyeknek az elkövetésével vétkezik az ember, 23 ez történjék: Mivel vétkezett
és adóssá lett, térítse meg a rablott holmit, amit elrabolt, vagy a zsarolt
öszszeget, amit kizsarolt, vagy a rábízottat, amit rábíztak, vagy az elveszett
holmit, amit talált, 24 vagy amire nézve hamisan esküdött, mindazt fizesse meg
teljes értéke szerint, de tegye hozzá az ötödrészét, és adja oda annak, akit
megillet, a jóvá tételi áldozat napján. 25 Jóvátételi áldozatul pedig vigyen az
ÚRnak a nyájból egy hibátlan kost, fölbecsültetve, jóvátételi áldozatul a
paphoz. 26 Ha így a pap elvégzi érte az engesztelést az ÚR előtt, akkor
bocsánatot nyer, bármit cselekedett is, amiben vétkessé vált.
3Móz 6
1 Azután így beszélt
Mózeshez az ÚR: 2 Parancsold meg Áronnak és fiainak: ez az égőáldozat
törvénye: Az égőáldozat maradjon az oltár tűzhelyén egész éjszaka
reggelig, és az oltár tüzét tartsák égve. 3 A pap öltse föl gyolcsruháját, és
gyolcsnadrágot öltsön magára. Így szedje ki a hamut, amivé a tűz az
égőáldozatot az oltáron égette, és tegye azt az oltár mellé. 4 Azután
vesse le a ruháját, és öltözzék másik ruhába, úgy vigye ki a hamut a táboron
kívül egy tiszta helyre. 5 Az oltáron levő tüzet azonban tartsák égve, ne
aludjék ki. Égessen rajta fát a pap minden reggel, rakja fel rá sorjában az
égőáldozatot, és füstölögtesse el rajta a békeáldozat kövérjét. 6 A tüzet
állandóan tartsák égve az oltáron, ne aludjék ki.
7 Ez az ételáldozat
törvénye: Áron fiai mutassák be azt az ÚR színe előtt az oltárnál. 8
Vegyenek le egy marokkal az ételáldozat finomlisztjéből és olajából, az
ételáldozaton levő összes tömjénnel együtt, és füstölögtessék el az
oltáron mint az áldozat emlékeztető részét, kedves illatul az ÚRnak. 9 Ami
megmarad belőle, azt egyék meg Áron és fiai. Kovásztalanul egyék meg,
szent helyen: a kijelentés sátrának az udvarában egyék meg. 10 Ne süssék
kovásszal. Az ő részük ez, nekik adtam tűzáldozataimból. Igen szent
ez is éppúgy, mint a vétekáldozat és a jóvátételi áldozat. 11 Áron fiai közül a
férfiak mind ehetik azt. Örök rendelkezés legyen ez nektek nemzedékről
nemzedékre az ÚR tűzáldozatairól. Csak az érintheti azokat, aki föl van
szentelve.
12 Azután így beszélt
Mózeshez az ÚR: 13 Ez Áronnak és fiainak az áldozata, amelyet akkor kell
bemutatniuk az ÚRnak, amikor fölkenik őket: egytized véka finomliszt mint
mindennapi ételáldozat, fele reggelre, fele estére. 14 Olajjal meggyúrva
sütőlapon készüljön, úgy vidd be azt. Az ételáldozati süteményeket
darabokra tördelve mutasd be kedves illatul az ÚRnak. 15 Az a pap is így
készítse el, akit majd őutána kennek föl a fiai közül. Az ÚR örök
rendelkezése ez: teljesen füstölögtessék el. 16 A papnak minden ételáldozata
teljes áldozat legyen: nem szabad megenni.
17 Azután így beszélt
Mózeshez az ÚR: 18 Mondd meg Áronnak és fiainak, hogy ez a vétekáldozat
törvénye: azon a helyen, ahol az égőáldozatot szokták levágni, vágják le a
vétekáldozatot is az ÚR színe előtt. Igen szent ez is. 19 Az a pap egye
meg, aki a vétekáldozatot bemutatja. Szent helyen kell megenni, a kijelentés
sátrának az udvarában. 20 Csak az érintheti a húsát, aki föl van szentelve. Ha
pedig a vére ráfröccsen a ruhára, akkor szent helyen kell kimosni, amire a vér
fröccsent. 21 Törjék össze a cserépedényt, amelyben főzték, ha pedig
rézedényben főzték, súrolják ki, és öblítsék ki vízzel. 22 A papok közül
mindenki ehet belőle. Igen szent ez is. 23 De az olyan vétekáldozatot nem
szabad megenni, amelynek a véréből bevisznek a kijelentés sátrába, hogy a
szentélyben engesztelést végezzenek. Tűzben kell azt elégetni.
3Móz 7
1 Ez a jóvátételi áldozat
törvénye - igen szent ez is -: 2 Azon a helyen, ahol az égőáldozatot
szokták levágni, ott vágják le a jóvátételi áldozatot is. A vért öntsék
körös-körül az oltárra. 3 Az egész kövérjét pedig mutassák be áldozatul, a
farkát is, meg azt a kövérjét is, amely a beleket takarja. 4 A két veséjét is a
rajtuk levő kövérjével együtt, amely a vékonyánál van. Fejtsék le a májon
levő hártyát is a vesékkel együtt. 5 A pap füstölögtesse el azokat az
oltáron tűzáldozatul az ÚRnak. Jóvátételi áldozat ez. 6 A papok közül
mindenki ehet belőle. Szent helyen egyék meg. Igen szent ez is. 7 A
vétekáldozatnak is, a jóvátételi áldozatnak is ugyanaz a törvénye: azé a papé
legyen, aki végzi vele az engesztelést.
8 Ha egy pap
égőáldozatot mutat be valakiért, a bemutatott égőáldozatnak a
bőre azé a papé legyen. 9 Minden ételáldozat, amelyet kemencében sütnek,
és mindaz, ami edényben vagy sütőlapon készül, azé a papé legyen, aki
bemutatta. 10 De minden olajjal gyúrt és száraz ételáldozat Áron összes fiáé
legyen, egyiké úgy, mint a másiké.
11 Ez az ÚRnak
bemutatott békeáldozat törvénye: 12 Ha valaki hálaadásként mutatja be, akkor a
hálaadó véresáldozaton kívül még mutasson be olajjal gyúrt kovásztalan
lepényeket és olajjal megkent kovásztalan lángosokat meg finomlisztből
olajjal gyúrt lepényeket. 13 A lepényeken kívül kovászos kenyeret is mutasson
be áldozatul, hálaadási békeáldozatán kívül. 14 Mutasson be minden áldozatból
egyet szent ajándékként az ÚRnak. A többi legyen a békeáldozat vérét hintő
papé.
15 A hálaadó
békeáldozat húsát még az áldozat napján egyék meg, ne hagyjanak belőle
reggelre. 16 Ha valakinek a véresáldozata fogadalmi vagy önkéntes áldozat, azt
is azon a napon egyék meg, amelyen az áldozatot bemutatták, de ha marad
belőle, azt másnap is megehetik. 17 Ha azonban még marad a véresáldozat
húsából, azt harmadnap el kell égetni. 18 Mert ha mégis eszik valaki harmadnap
a békeáldozat húsából, nem kap kegyelmet, nem válik javára annak, aki
bemutatta. Romlott hús az, és aki eszik belőle, azt bűn terheli.
19 Nem szabad megenni
azt a húst, amely hozzáér bármilyen tisztátalan dologhoz; el kell azt égetni.
Ami különben a húst illeti, húst mindenki ehet, aki tiszta. 20 De ki kell
irtani népe közül azt az embert, aki tisztátalan létére eszik a békeáldozat
húsából, amely pedig az ÚRé. 21 Ha valaki hozzáér bármely tisztátalan dologhoz,
emberi tisztátalansághoz vagy tisztátalan állathoz vagy bármi tisztátalan
utálatossághoz, és mégis eszik a békeáldozat húsából, amely az ÚRé, azt az
embert ki kell irtani népe közül.
22 Azután így beszélt
Mózeshez az ÚR: 23 Mondd meg Izráel fiainak, hogy a marhának, a báránynak és a
kecskének a kövérjéből semmit se egyenek meg. 24 Az elhullott vagy
széttépett állat kövérje bármire felhasználható, csak megenni nem szabad. 25 Ki
kell irtani népe közül mindenkit, aki eszik annak az állatnak a
kövérjéből, amelyből tűzáldozatot mutatnak be az ÚRnak, mivel
evett belőle. 26 Vért egyáltalában ne egyetek lakóhelyeiteken sehol, se
madárét, se állatét. 27 Ki kell irtani népe közül az olyan embert, aki
bármilyen vért eszik.
28 Azután így beszélt
Mózeshez az ÚR: 29 Mondd meg Izráel fiainak, hogy aki békeáldozatot mutat be az
ÚRnak, az vigyen békeáldozatából áldozati ajándékot az ÚRnak. 30 Saját kezével
vigye el az ÚR tűzáldozatait, a kövérjét a szegyével együtt vigye el; a
szegyét azért, hogy felmutassák felmutatott áldozatul az ÚR színe előtt.
31 A pap füstölögtesse el a kövérjét az oltáron, a szegye pedig legyen Ároné és
a fiaié. 32 A jobb combot is a papnak adjátok szent ajándékul a
békeáldozatokból. 33 Annak a része legyen a jobb comb, aki Áron fiai közül
bemutatja a békeáldozat vérét és kövérjét. 34 Mert a szegyet mint felmutatott
áldozatot és a combot mint szent ajándékot elvettem Izráel fiaitól a
békeáldozatokból, és Áron papnak és fiainak adtam örök rendelkezéssel, nem
Izráel fiainak.
35 Ez Áronnak és
fiainak a részesedése az ÚR tűzáldozataiból, attól a naptól fogva, hogy az
ÚR papjaivá tették őket. 36 Megparancsolta az ÚR, hogy ezt adják nekik
Izráel fiai, fölkenésük napjától kezdve. Örök rendelkezés legyen ez nemzedékről
nemzedékre.
37 Ez az
égőáldozatnak, az ételáldozatnak és a vétekáldozatnak, a jóvátételi
áldozatnak, a fölavatási áldozatnak és a békeáldozatnak a törvénye. 38 Így
parancsolta az ÚR Mózesnek a Sínai-hegyen akkor, amikor megparancsolta Izráel
fiainak, hogy mutassák be áldozataikat az ÚRnak a Sínai-pusztában.
3Móz 8
1 Azután így beszélt
Mózeshez az ÚR: 2 Fogd Áront a fiaival együtt, meg a ruhákat és a fölkenéshez
való olajat, továbbá a vétekáldozati bikát, a két kost és egy kosár kovásztalan
kenyeret. 3 A nép egész közösségét pedig gyűjtsd a kijelentés sátrának a
bejáratához. 4 Mózes úgy cselekedett, ahogyan parancsolta neki az ÚR. A
közösség is odagyűlt a kijelentés sátrának a bejáratához. 5 Akkor Mózes
elmondta a közösségnek, hogy mit kell tenni az ÚR parancsa szerint:
6 Mózes odavezette
Áront és fiait, és megmosta őket vízzel. 7 Ráadta Áronra a köntöst, és
felövezte övvel, azután felöltöztette palástba, és ráadta az éfódot, felövezte
az éfód övével, és megerősítette azt rajta. 8 Föltette rá a hósent is, a
hósenbe pedig beletette az úrímot és a tummímot. 9 A fejére föltette a süveget,
a süvegre pedig elől odatette az arany homlokdíszt, a szent fejdíszt,
ahogyan megparancsolta Mózesnek az ÚR. 10 Azután fogta Mózes a fölkenésre való
olajat, és megkente vele a hajlékot és ami csak benne volt. Így szentelte föl
azokat. 11 Hintett belőle az oltárra is hétszer, majd megkente az oltárt
és minden fölszerelését, a medencét is az állványával együtt, hogy fölszentelje
azokat. 12 Azután öntött a fölkenésre való olajból Áron fejére, és fölkente,
hogy fölszentelje őt. 13 Odavezette Mózes Áron fiait is, felöltöztette
őket köntöseikbe, és felövezte őket övvel, azután felkötötte rájuk a
papi süveget, ahogyan megparancsolta Mózesnek az ÚR.
14 Azután odahozatta
a vétekáldozati bikát, Áron és fiai pedig rátették kezüket a vétekáldozati bika
fejére. 15 Miután levágták, vette Mózes a vért, és megkente ujjával az oltár
szarvait körös-körül. Így mutatott be vétekáldozatot az oltárért. A többi vért
pedig odaöntötte az oltár aljára. Így szentelte föl, engesztelést végezvén
érte. 16 Majd vette az egész kövérjét, ami a beleken volt, meg a májon
levő hártyát és a két vesét a rajtuk levő kövérjével, és
elfüstölögtette Mózes az oltáron. 17 A bikát a bőrével, húsával és
ganéjával együtt elégette a táboron kívül, ahogyan megparancsolta Mózesnek az
ÚR.
18 Azután odahozatta
az égőáldozati kost, Áron és fiai pedig rátették kezüket a kos fejére. 19
Miután levágták, Mózes körös-körül az oltárra hintette a vért. 20 Földarabolta
a kost darabjaira és elfüstölögtette Mózes a fejet, a darabokat és a hájat. 21
A belet és a lábszárakat megmosta vízben, és elfüstölögtette Mózes az egész
kost az oltáron. Égőáldozat volt ez kedves illatul, tűzáldozat az
ÚRnak, ahogyan megparancsolta Mózesnek az ÚR.
22 Azután odahozatta
a másik kost, a felavatási kost, Áron és fiai pedig rátették kezüket a kos
fejére. 23 Miután levágták, vett Mózes a vérből és megkente Áron jobb
fülének a cimpáját, a jobb keze hüvelykujját és a jobb lába nagyujját. 24
Odahozatta Áron fiait is, és megkente Mózes a vérrel a jobb fülük cimpáját, a
jobb kezük hüvelykujját és a jobb lábuk nagyujját. A többi vért ráhintette
Mózes körös-körül az oltárra. 25 Akkor vette a kövérjét, a farkat és mindazt a
kövérjét, ami a beleken van, meg a májon levő hártyát és a két vesét a
rajtuk levő kövérjével, végül a jobb combot. 26 A kovásztalan kenyerek
kosarából pedig, amely az ÚR előtt volt, kivett egy kovásztalan lepényt,
egy olajos lepényforma kenyeret, meg egy lángost, és rárakta a kövérjére meg a
jobb combra. 27 Mindezeket Áronnak és fiainak kezébe adta, s ők
felmutatták azokat felmutatott áldozatként az ÚR színe előtt. 28 Majd
kivette a kezükből és elfüstölögtette az oltáron, az égőáldozatra
téve. Fölavatási áldozat volt ez kedves illatul, tűzáldozat az ÚRnak. 29
Akkor fogta Mózes a szegyet és felmutatta azt felmutatott áldozatként az ÚR
színe előtt. A fölavatási áldozati kosból Mózes része lett ez, ahogyan
megparancsolta Mózesnek az Ú 30 Azután vett Mózes a fölkenésre való olajból,
meg a vérből, amely az oltáron volt, és ráhintette Áronra és ruháira, meg
a fiaira és fiainak a ruháira is. Így szentelte meg Áront és ruháit, meg a
fiait és fiainak a ruháit is.
31 Azután ezt mondta
Mózes Áronnak és fiainak: Főzzétek meg a húst a kijelentés sátrának a
bejáratánál, és ott egyétek meg azt a fölavatási áldozat kosarában levő
kenyérrel együtt, ahogy megparancsoltam: Áron és fiai egyék meg azt. 32 Ami
pedig megmarad a húsból és kenyérből, azt égessétek el. 33 Ne távozzatok
el a kijelentés sátrának a bejáratától hét napig, addig a napig, amelyen
befejeződnek fölavatásotok napjai. Mert hét napig tart a fölavatásotok. 34
Azt parancsolta az ÚR, hogy továbbra is úgy történjék az engesztelés értetek,
ahogyan ezen a napon történt. 35 Maradjatok a kijelentés sátrának a bejáratánál
éjjel-nappal hét napig, és teljesítsetek szolgálatot az ÚR előtt, hogy meg
ne haljatok, mert ezt a parancsot kaptam. 36 Áron és fiai megtették mindazt,
amit az ÚR parancsolt Mózes által.
3Móz 9
1 A nyolcadik napon
szólította Mózes Áront és fiait, meg Izráel véneit. 2 Ezt mondta Áronnak: Végy
egy borjút a vétekáldozathoz, egy kost pedig az égőáldozathoz; hibátlanok
legyenek. Azután áldozd fel őket az ÚR előtt. 3 Izráel fiaihoz pedig
így szólj: Fogjatok egy kecskebakot a vétekáldozathoz, meg egy borjút és egy
bárányt az égőáldozathoz, egyévesek és hibátlanok legyenek; 4 továbbá egy
marhát, meg egy kost a békeáldozathoz, hogy levágjátok az ÚR előtt; végül
olajjal gyúrt ételáldozatot, mert ma megjelenik előttetek az ÚR. 5 Odavitték
tehát a kijelentés sátra elé, amiket Mózes parancsolt. Az egész közösség is
odajárult, és megállt az ÚR színe előtt. 6 Ekkor azt mondta Mózes: Ezt a
dolgot kell cselekednetek az ÚR parancsa szerint, amikor majd megjelenik
előttetek az ÚR dicsősége. 7 Áronnak pedig ezt mondta Mózes: Járulj
oda az oltárhoz, és készítsd el vétekáldozatodat és égőáldozatodat, és
végezz engesztelést magadért, meg a népért. Azután készítsd el a nép áldozatát,
és végezz engesztelést értük az ÚR parancsa szerint.
8 Akkor odajárult
Áron az oltárhoz, és levágta a maga vétekáldozatára szánt borjút. 9 Áron fiai
odavitték hozzá a vért, ő belemártotta ujját a vérbe, és megkente az oltár
szarvait, a többi vért pedig odaöntötte az oltár aljára. 10 A vétekáldozat
kövérjét, a veséket, meg a májon levő hártyát elfüstölögtette az oltáron,
ahogyan megparancsolta Mózesnek az ÚR. 11 A húst és a bőrt pedig elégette
a táboron kívül. 12 Azután levágta az égőáldozatot. Áron fiai
odanyújtották neki a vért, ő pedig körös-körül az oltárra hintette azt. 13
Az égőáldozatot is odanyújtották neki darabonként, a fejével együtt,
ő pedig elfüstölögtette az oltáron. 14 A beleket és a lábszárakat
megmosta, és úgy füstölögtette el az oltáron, az égőáldozatra téve.
15 Bemutatta a nép
áldozatát is. Fogta a nép vétekáldozatára szánt bakot, levágta és bemutatta
vétekáldozatul, mint az előbb. 16 Az égőáldozatot is bemutatta, a
rendtartás szerint végezte azt. 17 Majd bemutatta az ételáldozatot, vett
belőle egy tele marokkal, és elfüstölögtette az oltáron. A reggeli égőáldozaton
kívül volt ez. 18 Akkor levágta a nép békeáldozatára szánt marhát és kost, Áron
fiai odanyújtották neki a vért, ő pedig körös-körül az oltárra hintette
azt. 19 A marha kövér részeit, meg a kosét is, a farkát és ami a veséket
borítja, meg a májon levő hártyát, 20 ezeket a kövér részeket rárakták a
szegyekre. A kövér részeket elfüstölögtette az oltáron, 21 a szegyeket meg a
jobb combot pedig felmutatta Áron felmutatott áldozatként az ÚR színe
előtt, Mózes parancsa szerint.
22 Akkor fölemelte
kezét Áron a nép felé, és megáldotta őket, majd lejött, miután
elkészítette a vétekáldozatot, azt égőáldozatot és a békeáldozatot. 23
Mózes és Áron bement a kijelentés sátrába, azután kijöttek, és megáldották a
népet. Ekkor megjelent az ÚR dicsősége az egész nép előtt. 24
Tűz jött ki az ÚR színe elől, és megemésztette az oltáron levő
égőáldozatot és kövér részeket. Amikor látta ezt az egész nép,
felujjongott, és arcra borult.
3Móz 10
1 Nádáb és Abíhú,
Áron fiai, fogták a maguk, szenesserpenyőjét, tüzet tettek bele,
füstölőszert raktak rá, és idegen tűzzel áldoztak az ÚR előtt,
amilyet Ő nem parancsolt nekik. 2 Ekkor tűz csapott ki az ÚR színe
elől, és megemésztette őket; meghaltak az ÚR színe előtt. 3
Mózes így szólt Áronhoz: Erről beszélt az ÚR, amikor azt mondta: A hozzám
közelállókon mutatom meg, hogy szent vagyok, és az egész nép előtt, hogy
dicsőséges vagyok! Áron némán hallgatott. 4 Azután odahívta Mózes Mísáélt
és Elcáfánt, Áron nagybátyjának, Uzzíélnek a fiait, és ezt mondta nekik:
Járuljatok ide, és vigyétek el atyátokfiait a szentély elől, a táboron
kívülre! 5 Oda is járultak, és elvitték azokat ruhástul a táboron kívülre,
ahogyan Mózes intézkedett.
6 Azután ezt mondta
Mózes Áronnak meg a fiainak, Eleázárnak 7 A kijelentés sátrának a bejáratától
se távozzatok el, különben meghaltok, mert az ÚR felkenő olaja van
rajtatok! Ők tehát Mózes beszéde szerint cselekedtek.
8 Azután így beszélt
Áronhoz az ÚR: 9 Bort és részegítő italt ne igyatok, te se, meg a fiaid
se, amikor bementek a kijelentés sátrába, hogy meg ne haljatok! Örök
rendelkezés legyen ez nektek nemzedékről nemzedékre. 10 Így tudtok
különbséget tenni a szent és a közönséges közt, a tisztátalan és a tiszta közt,
11 és így tudjátok tanítani Izráel fiait mindazokra a rendelkezésekre,
amelyeket kijelentett számukra az ÚR Mózes által.
12 Mózes így szólt
Áronhoz és megmaradt fiaihoz, Eleázárhoz és Ítámárhoz: Fogjátok az
ételáldozatot, amely megmaradt az ÚR tűzáldozataiból, és egyétek meg azt
kovásztalanul az oltár mellett, mert igen szent az. 13 Szent helyen egyétek
meg, mert neked és a fiaidnak rendelt rész ez az ÚR tűzáldozataiból. Ezt a
parancsot kaptam. 14 A felmutatott áldozati szegyet és a szent ajándékul adott
combot is tiszta helyen egyétek meg, te és a fiaid meg a lányaid, mert neked és
gyermekeidnek rendelt részül adják azt békeáldozataikból Izráel fiai. 15 A
szent ajándékul adott combot és a felmutatott áldozati szegyet a kövér részek
tűzáldozatával együtt vigyék be, hogy felmutassák az ÚR színe előtt
felmutatott áldozatként, azután a tied lesz és a fiaidé örök rendelkezésként,
az ÚR parancsa szerint.
16 Amikor Mózes igen
kereste a vétekáldozati bakot, kiderült, hogy elégett. Megharagudott ezért
Áronnak a megmaradt fiaira, Eleázárra és Ítámárra, és ezt mondta: 17 Miért nem
ettétek meg a vétekáldozatot a szent helyen? Hiszen igen szent az, és az ÚR
nektek adta, hogy hordozzátok a közösség bűnét, és engesztelést szerezzen
értük az ÚR előtt. 18 Mégsem vittétek be a vérét a szentély belsejébe. Meg
kellett volna ennetek a szenthelyen az áldozati húst, ahogy megparancsoltam. 19
De Áron így szólt Mózeshez: Nézd, ma mutatták be vétekáldozatukat és
égőáldozatukat az ÚR előtt, engem pedig ilyen dolgok értek! Ha én ma
vétekáldozatot eszem, jónak látta volna-e az ÚR? 20 Amikor ezt hallotta Mózes,
igazat adott neki.
3Móz 11
1 Ismét beszélt az ÚR
Mózeshez és Áronhoz, és ezt mondta nekik: 2 Így szóljatok Izráel fiaihoz: Ezek
azok az élőlények, amelyeket megehettek a különféle földi állatok közül: 3
megehettek minden kérődző állatot, amely hasított körmű, mégpedig
egészen kettéhasadt körmű. 4 De nem ehetitek meg a kérődzők és a
hasított körműek közül ezeket: a tevét, mert kérődző ugyan, de
nem hasított körmű, ezért nektek tisztátalan. 5 A hörcsög
kérődző ugyan, de nem hasított körmű: tisztátalan. 6 A nyúl
kérődző ugyan, de nem hasított a körme: tisztátalan. 7 A disznó
hasított körmű ugyan, mégpedig egészen kettéhasadt körmű, de nem
kérődzik: tisztátalan. 8 Ne egyetek a húsukból, sőt még a tetemüket
se érintsétek! Ezek nektek tisztátalanok.
9 Mindabból, ami a
vízben él, ezeket ehetitek meg: megehetitek a vízben, a tengerekben és a
folyókban élők közül mindazt, aminek uszonya és pikkelye van. 10 De legyen
utálatos a tengerekben és folyókban mindaz, aminek nincs uszonya és pikkelye,
akármilyen vízben nyüzsgő és akármilyen vízben élő lény is az. 11
Utálatosak ezek, ne egyetek a húsukból, még a tetemüket is tartsátok
utálatosnak! 12 Utálatos legyen minden olyan vízben élő, amelynek nincs
uszonya és pikkelye.
13 A madarak közül
ezeket tartsátok utálatosnak, és meg ne egyétek, mert utálatosak: a sas, a
keselyű és a halászsas, 14 a sólyom és a héjafélék, 15 minden fajta holló,
16 a strucc, a bagoly, a sirály és a karvalyfélék, 17 a kuvik, a vöcsök és a
fülesbagoly, 18 a bölömbika, a pelikán és a dögkeselyű, 19 a gólya és a
szarkafélék, a búbos banka és a denevér.
20 Utálatos legyen
minden négy lábon járó szárnyas rovar. 21 Csak azt ehetitek meg az összes
négylábú szárnyas rovar közül, amelyiknek a lábain felül lábszárai is vannak,
hogy szökdécselhessen velük a földön. 22 Ezeket ehetitek meg közülük: a
vándorsáskafajtát, a kövisáska-fajtát, a szöcskeféléket és a marokkói
sáskafajtát. 23 Minden egyéb négylábú szárnyas rovar utálatos.
24 Ezekkel
tisztátalanná teszitek magatokat. Mindaz, aki a tetemüket érinti, tisztátalan
lesz estig. 25 Mindaz, aki fölveszi a tetemüket, mossa ki a ruháját, de
tisztátalan lesz estig. 26 Minden állat, amelynek a körme hasított, de nem
egészen kettéhasadt és nem kérődzik, tisztátalan. Mindenki tisztátalan
lesz, aki érinti őket. 27 A négy lábon járók közül is tisztátalan minden
olyan élőlény, amely a talpán jár. Aki csak a tetemüket is érinti,
tisztátalan lesz estig. 28 Aki fölveszi tetemüket, mossa ki a ruháját, de
tisztátalan lesz estig. Tisztátalanok ezek.
29 A földön csúszó és
mászó állatok közül ezek a tisztátalanok: a menyét, az egér és a gyíkfélék; 30
a gekkó, a kaméleon, a tarkagyík, a csiga és a vakondok. 31 Ezek tisztátalanok
a csúszómászó állatok közül. Tisztátalan lesz estig, aki a hullájukat érinti.
32 Tisztátalan lesz minden, amire ezek közül bármelyik döglötten ráesik:
bármilyen faeszköz vagy ruha, bőr vagy zsák, bármilyen eszköz, amellyel
dolgozni szoktak. Vízbe kell tenni, és legyen tisztátalan estig, azután már
tiszta. 33 Ha bármely cserépedénybe valami beleesik ezekből, tisztátalan
legyen minden, ami benne van, az edényt pedig törjék össze. 34 Ha az ilyen
edényből víz kerül bármilyen ehető ételre, tisztátalan lesz, és
minden ilyen edényben tisztátalan lesz bármilyen megiható ital. 35 Tisztátalan
lesz mindaz, amire ezeknek a teteme ráesik. Le kell bontani a kemencét és a
tűzhelyet is, ha tisztátalanná vált; tisztátalannak tartsátok. 36 De a
forrás és a vízgyűjtő kút tiszta. Csak ami a tisztátalan csúszómászók
teteméhez ér, az válik tisztátalanná. 37 Ha ilyeneknek a teteme bármilyen
vetőmagra esik, amelyet el akarnak vetni, az tiszta marad. 38 De ha vizet
öntenek a magra, és úgy esik rá valamelyiknek a teteme, azt tisztátalannak
tartsátok!
39 Ha megdöglik egy
olyan állat, amely különben megehető, és valaki megérinti annak a tetemét,
tisztátalan lesz estig. 40 Aki eszik a teteméből, mossa ki ruháit, és
tisztátalan marad estig, aki pedig fölvette a tetemét, az is mossa ki ruháit,
de tisztátalan marad estig.
41 A földön csúszó és
mászó állatok is mind utálatosak, nem szabad azokat megenni. 42 Ne egyetek meg
semmit, ami a hasán csúszik, sem olyant, ami négy vagy több lábon jár a földön
csúszó és mászó állatok közül, mert utálatosak.
43 Ne tegyétek
magatokat utálatossá semmiféle csúszómászó állattal, ne tegyétek magatokat
tisztátalanná velük, mert tisztátalanok lesztek tőlük. 44 Mert én, az ÚR
vagyok a ti Istenetek, mutassátok hát meg, hogy szentek vagytok! Legyetek
szentek, mert én szent vagyok! Ne tegyétek magatokat tisztátalanná semmiféle
csúszómászó állattal, amely a földön mászik. 45 Mert én vagyok az ÚR, aki fölhoztalak
benneteket Egyiptom országából, hogy a ti Istenetek legyek. Legyetek azért
szentek, mert én szent vagyok!
46 Ez az állatokról,
madarakról, a vizekben nyüzsgő mindenféle élőlényről és a földön
csúszómászó mindenféle állatról szóló törvény. 47 E szerint kell különbséget
tenni a tisztátalan és tiszta közt, a megehető állatok és a meg nem
ehető állatok közt.
3Móz 12
1 Azután így beszélt
Mózeshez az ÚR: 2 Így szólj Izráel fiaihoz: Ha egy asszony fogan, és fiút szül,
tisztátalan lesz hét napig, ugyanolyan tisztátalan, mint a havi tisztulás
idején. 3 A nyolcadik napon metéljék körül a fiú szeméremteste bőrét. 4
Még harminchárom napig maradjon otthon az anya, míg megtisztul a vértől.
Semmiféle szent dolgot nem érinthet, a szent helyre sem mehet be, míg el nem
telnek tisztulásának a napjai. 5 Ha pedig leányt szül, két hétig lesz olyan
tisztátalan, mint a havi tisztuláskor, és hatvanhat napig kell otthon maradnia,
míg megtisztul a vértől.
6 Amikor eltelnek a
fiú vagy leány miatti tisztulásának napjai, akkor vigyen el egy esztendős
bárányt égőáldozatul, egy galambfiókát vagy egy gerlicét pedig
vétekáldozatul a kijelentés sátrának a bejárata elé, a paphoz. 7 Az pedig
mutassa be az ÚR színe előtt, és végezzen engesztelést az asszonyért,
akkor tisztává lesz a vérfolyás után. Ez a törvény vonatkozik a fiút vagy
leányt szülő asszonyra. 8 De ha nem telik neki bárányra, akkor fogjon két
gerlicét vagy két galambfiókát: egyet égőáldozatul, egyet vétekáldozatul.
A pap pedig végezze el az engesztelést az asszonyért, és az tiszta lesz.
3Móz 13
1 Azután így beszélt
az ÚR Mózeshez és Áronhoz: 2 Ha egy embernek a bőrén daganat, var, vagy
fehér folt támad, és poklos kiütés lesz belőle a bőrén, akkor vigyék
el Áron paphoz vagy a fiai közül valamelyik paphoz. 3 Nézze meg a pap a
bőrén levő kiütést, és ha a szőr a kiütésben fehérré változott,
és a kiütés felülete bemélyed a bőrébe, akkor poklos kiütés az. Ha ezt
látja a pap, mondja ki, hogy tisztátalan. 4 Ha fehér folt van a bőrén, de
a felülete nem mélyed bele a bőrébe, és a szőre sem változik fehérré,
akkor különítse el a pap a kiütéses embert hét napig. 5 A hetedik napon nézze
meg a pap, és ha szerinte a kiütés megállapodott, és nem terjedt tovább a
kiütés a bőrön, akkor különítse el a pap másodszor is hét napig. 6 A
hetedik napon nézze meg a pap másodszor is, és ha a kiütés elhalványodott, és
nem terjedt tovább a kiütés a bőrön, akkor mondja ki a pap, hogy tiszta;
csak varasodás az. Mossa ki a ruháit, és tiszta lesz. 7 De ha a varasodás
nyilvánvalóan tovább terjed a bőrön, miután megmutatta magát a papnak
azért, hogy tisztának mondják, akkor mutassa meg magát újból a papnak. 8 Ha a
pap úgy látja, hogy a varasodás tovább terjedt a bőrön, akkor mondja ki a
pap, hogy tisztátalan: poklosság az.
9 Ha poklos kiütés
támad egy emberen, vigyék el a paphoz. 10 Ha a pap úgy látja, hogy fehér
daganat van a bőrön, és az a szőrt fehérré változtatta, a daganatban
pedig vadhús van, 11 akkor idült poklosság az a bőrén, mondja ki tehát a
pap, hogy tisztátalan. Ne is különítse el, mert tisztátalan. 12 De ha annyira
fejlődik a poklosság a bőrön, hogy egészen elborítja a poklosság a
kiütésesnek a bőrét, tetőtől talpig, bárhol nézi is a pap, 13 ha
tehát úgy látja a pap, hogy egészen elborította a poklosság annak a testét,
akkor mondja ki, hogy tiszta az a kiütéses. Tiszta, mert egészen fehérré
változott. 14 Csak amikor vadhús mutatkozik rajta, akkor tisztátalan. 15 Ha
meglátja a pap a vadhúst, akkor mondja ki, hogy tisztátalan. A vadhús
tisztátalan: poklosság az. 16 De ha a vadhús eltűnik, és fehérré változik,
menjen el a paphoz, 17 és ha a pap úgy látja, hogy a kiütés fehérré változott,
mondja ki a pap, hogy a kiütéses tiszta lett; akkor tiszta ő.
18 Ha valakinek a
bőrén fekély volt, de begyógyult, 19 és a fekély helyén fehér daganat,
vagy rózsaszínű folt támad, mutassa meg magát a papnak. 20 Ha úgy látja a
pap, hogy a felülete mélyebben van a bőrnél, a szőre pedig fehérré
változott, akkor mondja ki a pap, hogy tisztátalan. Poklos kiütés az, amely a
fekélyből fejlődött ki. 21 De ha a pap úgy látja, hogy nincs benne
fehér szőr, és nincs mélyebben a bőrnél, sőt meghalványodott,
akkor különítse el a pap hét napig. 22 De ha nyilvánvalóan tovább terjedt a
bőrén, mondja ki róla a pap, hogy tisztátalan: kiütés az. 23 Ha viszont
megmaradt a fehér folt a helyén, és nem terjedt tovább, akkor gyógyuló fekély
az. Mondja ki róla a pap, hogy tiszta.
24 Ha pedig valakinek
a bőrén égési seb támad, és a seb vadhúsa rózsaszínű vagy fehér
folttá lesz, 25 nézze meg a pap. És ha a fehér foltban a szőr fehérré változott,
felülete pedig belemélyed a bőrbe, akkor a sebből fejlődött
poklosság az. Mondja ki a pap, hogy tisztátalan, mert poklos kiütés az. 26 De
ha úgy látja a pap, hogy nincs a fehér foltban fehér szőr, és nincs
mélyebben a bőrnél, sőt meghalványodott, akkor különítse el a pap hét
napig. 27 A hetedik napon nézze meg a pap, és ha a folt nyilvánvalóan tovább
terjedt a bőrön, akkor mondja ki róla a pap, hogy tisztátalan. Poklos
kiütés az. 28 Ha viszont megmaradt a helyén a fehér folt, nem terjedt tovább a
bőrön, sőt meghalványodott, akkor csak az égési seb daganata az.
Mondja ki róla a pap, hogy tiszta, mert gyógyuló égési seb az.
29 Ha egy férfinak
vagy asszonynak kiütés támad a fején vagy a szakállában, 30 nézze meg a pap a
kiütést. Ha a felülete belemélyed a bőrbe, és a szőr sárgás és
vékony, akkor mondja ki róla a pap, hogy tisztátalan. Ótvar az, a fejnek vagy a
szakállnak a poklossága. 31 De ha úgy látja a pap, hogy az ótvaros kiütés
felülete nem mélyed bele a bőrbe, és nincs benne fekete szőr, akkor
különítse el a pap hét napig azt, akinek ótvaros kiütése van. 32 A hetedik
napon nézze meg a pap a kiütést, és ha nem terjedt tovább az ótvar, nincs benne
sárgás szőr, és az ótvar felülete nem mélyed bele a bőrbe, 33 akkor
borotválkozzék meg, de az ótvart ne borotválja le, a pap pedig másodszor is
különítse el hét napig az ótvaros embert. 34 A hetedik napon nézze meg a pap az
ótvaros embert. Ha az ótvar nem terjedt tovább a bőrön, és a felülete sem
mélyed bele a bőrbe, akkor mondja ki róla a pap, hogy tiszta. Az pedig
mossa ki a ruháját, és tiszta lesz. 35 De ha az ótvar nyilvánvalóan tovább
terjed a bőrön azután, hogy tisztának mondták őt, 36 akkor nézze meg
a pap, és ha csakugyan terjedt az ótvar a bőrön, akkor nem is kell a
papnak a sárgás szőrt kutatnia: tisztátalan az. 37 Ha viszont szerinte
megállapodott az ótvar, és fekete szőr sarjadt benne, akkor meggyógyult az
ótvar, tiszta ő, mondja ki róla a pap, hogy tiszta.
38 Ha egy férfinak
vagy asszonynak a bőrén foltok támadnak, fehér foltok, 39 akkor nézze meg a
pap, és ha a bőrükön a foltok halvány fehérek, a bőrön fakadt sömör
az, tiszta az.
40 Ha valakinek
kihullik a haja, kopasz az, tiszta. 41 Ha elöl hullik ki a haja, a homlokán
kopasz, de tiszta. 42 De ha az egészen kopasz, vagy a homlokán kopasz fejen rózsaszínű
kiütés támad, kiütéses poklosság az, az egészen kopasz, vagy a homlokán kopasz
fejen. 43 Ha úgy látja a pap, hogy a kiütéses daganat rózsaszínű a kopasz
fejen vagy a felkopaszodott homlokon, amilyen a test bőrének a poklos
felülete, 44 poklos az is, tisztátalan. Okvetlenül mondja ki róla a pap, hogy
tisztátalan, a fején levő kiütés miatt.
45 A poklos embernek
pedig, akin kiütés van, legyen a ruhája tépett, a haja gondozatlan, takarja el
a bajuszát, és ezt kiáltsa: tisztátalan, tisztátalan! 46 Tisztátalan mindaddig,
amíg rajta van a kiütés, tisztátalan ő. Egyedül lakjék, a táboron kívül
legyen a lakása.
47 Ha valamilyen
ruhán támad poklos kiütés: gyapjúruhán vagy lenruhán, 48 lenvásznon vagy
gyapjúszöveten, és bőrön vagy akármilyen bőrkészítményen, 49 ha az a
kiütés zöldes vagy pirosas a ruhán, bőrön, vásznon, szöveten vagy
bármilyen bőrholmin, poklos kiütés az, mutassák meg a papnak. 50 Nézze meg
a pap a kiütést, és különítse el a kiütéses holmit hét napig. 51 A hetedik
napon nézze meg a kiütéses holmit, és ha terjed a kiütés a ruhán, vásznon,
szöveten vagy bőrön, bárminek dolgozták is fel azt a bőrt:
rosszindulatú poklosság az a kiütés, tisztátalan. 52 El kell égetni azt a ruhát
vagy vásznat, a gyapjú- vagy lenszövetet és minden bőrholmit, amelyen a kiütés
van, mert rosszindulatú poklosság az. Tüzeljék el! 53 De ha úgy látja a pap,
hogy nem terjedt tovább a kiütés a ruhán, vásznon, szöveten és bármilyen
bőrholmin, 54 akkor parancsolja meg a pap, hogy mossák ki a kiütéses
holmit, és különítse el újabb hét napig. 55 Ha kimosták a kiütéses holmit, és a
pap úgy látja, hogy a kiütés nem változtatta meg a színét, még ha nem terjedt
is tovább a kiütés: tisztátalan az. El kell tüzelni. Foltosodás az, akár a
visszáján van, akár a színén. 56 De ha a pap úgy látja, hogy meghalványodott a
kiütés a mosás után, akkor vágja ki azt a ruhából, bőrből, vászonból,
vagy szövetből. 57 Ha pedig még mindig mutatkozik a ruhán, vásznon,
szöveten vagy bármilyen bőrholmin ilyesmi, akkor kiújuló poklosság az. El
kell égetni, amin ilyen kiütés van. 58 Az olyan kimosott ruhát, vásznat,
szövetet vagy bármilyen bőrholmit, amelyről eltűnt a kiütés,
újból ki kell mosni, és akkor tiszta lesz.
59 Ez a gyapjú- vagy
lenruhán, vásznon, szöveten vagy bármilyen bőrholmin levő poklos
kiütés törvénye. Ennek az alapján mondják tisztának vagy tisztátalannak.
3Móz 14
1 Azután így beszélt
Mózeshez az ÚR: 2 Ez a poklos emberre vonatkozó törvény, amikor megtisztulva a
pap elé kerül: 3 menjen ki a pap a táboron kívülre, és ha úgy látja a pap, hogy
meggyógyult a poklos ember a poklos kiütésből, 4 akkor hozzanak a pap
parancsára a megtisztulni akaróért két élő tiszta madarat, cédrusfát,
bíborfonalat és izsópot. 5 Azután vágják le a pap parancsára az egyik madarat
cserépedény fölött, forrásvíz mellett. 6 Fogja a pap az élő madarat, a
cédrusfát, a bíborfonalat és az izsópot, és mártsa bele azokat az élő
madárral együtt a forrásvíz mellett levágott madár vérébe. 7 Azután hintse meg
a poklosságból megtisztulni akarót hétszer, és mondja ki, hogy tiszta. Az
élő madarat pedig eressze szabadon a mezőn. 8 A megtisztulni akaró
mossa ki ruháját, borotválja le mindenütt a szőrét, mosakodjék meg vízben,
és tiszta lesz. Azután bemehet a táborba, de hét napig maradjon a sátoron
kívül. 9 A hetedik napon borotválja le mindenütt a szőrét, a haját,
szakállát, szemöldökét, és borotválja le mindenütt a szőrét. Mossa ki a
ruháját, és mossa meg a testét vízben, akkor tiszta lesz.
10 A nyolcadik napon
hozzon két hibátlan bárányt meg egy esztendős hibátlan nőstény
bárányt. Ételáldozatul pedig háromtized véka finomlisztet olajjal gyúrva, meg
fél liternyi olajat. 11 Állítsa oda a tisztítást végző pap a megtisztulni
akarót ezekkel együtt az ÚR elé, a kijelentés sátrának a bejáratához. 12 Azután
fogja a pap az egyik bárányt, mutassa be jóvátételi áldozatul a fél liternyi
olajjal együtt: mutassa fel azokat felmutatási áldozatként az ÚR színe
előtt. 13 A bárányt azon a helyen vágja le, ahol a vétekáldozatot és az
égőáldozatot szokták levágni, vagyis a szent helyen, mert a vétekáldozathoz
hasonlóan ez a jóvátételi áldozat is a papé. Igen szentséges az. 14 Vegyen a
pap a jóvátételi áldozat véréből, és kenje meg azzal a pap a megtisztulni
akarónak a jobb füle cimpáját, a jobb keze hüvelykujját és a jobb lába
nagyujját. 15 Vegyen a pap a fél liternyi olajból is, és öntsön a pap a bal
tenyerébe, 16 majd mártsa bele a pap jobb kezének az ujját a bal tenyerében
levő olajba, és hintsen ujjával az olajból hétszer az ÚR színe elé. 17 A
tenyerén maradt olajjal kenje meg a pap a megtisztulni akarónak a jobb füle
cimpáját, a jobb keze hüvelykujját és a jobb lába nagyujját, a jóvátételi
áldozat vére helyén. 18 A tenyerében maradt olajat pedig kenje a pap a
megtisztulni akarónak a fejére. Így végezze el érte a pap az engesztelést az ÚR
színe előtt. 19 Azután készítse el a pap a vétekáldozatot, és végezzen
engesztelést a tisztátalanságból megtisztulni akaróért. Majd vágja le az
égőáldozatot. 20 Vigye fel a pap az égőáldozatot meg az ételáldozatot
az oltárra. Így végezzen érte engesztelést a pap, és akkor tiszta lesz.
21 De aki szegény
ember, és nem telik neki ennyire, az hozzon egy bárányt jóvátételi áldozatul,
felmutatásra, hogy engesztelést végezzenek érte: ételáldozatul meg egytized
véka olajjal gyúrt finomlisztet és fél liternyi olajat. 22 Hozzon két gerlicét
vagy két galambfiókát is, ahogyan telik neki, az egyiket vétekáldozatra, a
másikat égőáldozatra. 23 Vigye el azokat tisztulásának nyolcadik napján a
paphoz, a kijelentés sátrának a bejáratához az ÚR színe elé. 24 Fogja a pap a
jóvátételi áldozatra való bárányt és a fél liternyi olajat, és mutassa fel
azokat a pap felmutatott áldozatként az ÚR színe előtt. 25 Azután vágja le
a jóvátételi áldozatra való bárányt. Vegyen a pap a jóvátételi áldozat
véréből, és kenje meg a megtisztulni akaró jobb füle cimpáját, a jobb keze
hüvelykujját és a jobb lába nagyujját. 26 Öntsön a pap az olajból a maga bal
tenyerébe, 27 és a bal tenyerében levő olajból hintsen a pap jobb kezének
az ujjával hétszer az ÚR színe elé. 28 Azután kenje meg a pap a tenyerében
levő olajból a megtisztulni akaró jobb füle cimpáját, a jobb keze
hüvelykujját és a jobb lába nagyujját, a jóvátételi áldozat vérének a helyén.
29 A tenyerében maradt olajat pedig kenje a pap a megtisztulni akarónak a
fejére. Így végezze el érte az engesztelést az ÚR színe előtt. 30 Azután
készítse el az egyik gerlicét vagy galambfiókát, amire tellett neki. 31 Abból,
amire tellett neki, készítse el az egyiket vétekáldozatul, a másikat
égőáldozatul, az ételáldozattal együtt. Így végezzen a pap engesztelést a
megtisztulni akaróért az ÚR színe előtt. 32 Ez a törvény vonatkozik arra,
akin poklos kiütés volt, de nem telik neki többre, amikor meg akar tisztulni.
33 Azután így beszélt
az ÚR Mózeshez és Áronhoz: 34 Ha majd bementek Kánaán földjére, amelyet én adok
nektek birtokul, és ha poklos kiütést bocsátok valamelyik házra a birtokotokban
levő földön, 35 akkor menjen el a ház tulajdonosa, és jelentse a papnak:
Valami kiütésféle látszik a házamon. 36 Parancsolja meg a pap, hogy ürítsék ki
a házat, mielőtt a pap odamegy a kiütés megnézésére, hogy semmi se legyen
tisztátalan a házban. Ezután menjen el a pap megnézni a házat. 37 Nézze meg a
kiütést, és ha a ház falain zöldes vagy vöröses gödröcskék vannak, és felületük
mélyebben van a falnál, 38 akkor menjen ki a pap a házból a ház bejárata elé,
és zárja be a házat hét napra. 39 A hetedik napon nézze meg újból a pap, és ha
terjed a kiütés a ház falain, 40 akkor parancsolja meg a pap, hogy szedjék ki a
kiütéses köveket, és dobják ki azokat a városon kívülre, tisztátalan helyre. 41
A házat pedig kapartassa le belül körös-körül és a lekapart vakolatot öntsék a
városon kívül levő tisztátalan helyre. 42 Azután vegyenek más köveket,
illesszék be az előbbi kövek helyére; vakolatot is mást vegyenek, és azzal
tapasszák be a házat. 43 De ha újból kiütés támad a házon azután, hogy
kiszedték a köveket, lekaparták, és újra tapasztották a házat, 44 akkor menjen
el a pap, és ha úgy látja, hogy tovább terjedt a kiütés a házon, az
rosszindulatú poklosság a házon, tisztátalan. 45 Bontsák le azt a házat, és a
ház köveit, faanyagát és összes vakolatát vigyék ki a városon kívül levő
tisztátalan helyre. 46 Aki bemegy bármikor a zárlat alatt levő házba,
tisztátalan legyen estig. 47 Aki feküdt abban a házban, mossa ki a ruháját, és
aki evett abban a házban, az is mossa ki a ruháját.
48 Abban az esetben,
ha a pap elmegy, és úgy látja, hogy nem terjedt tovább a kiütés a házon, miután
kitapasztották a házat, mondja ki a pap, hogy tiszta a ház, mert megszűnt
a kiütés. 49 A ház megtisztítása végett vegyen két madarat, cédrusfát,
bíborfonalat és izsópot. 50 Vágja le az egyik madarat forrásvízzel telt
cserépedény fölött. 51 Azután fogja a cédrusfát, az izsópot, a bíborfonalat és
az élő madarat, mártsa bele ezeket a levágott madár vérébe és a
forrásvízbe, és hintse meg a házat hétszer. 52 Így tisztítsa meg a házat a
vétektől a madár vérével és a forrásvízzel, az élő madárral és a
cédrusfával, az izsóppal és a bíborfonállal. 53 Az élő madarat pedig
eressze szabadon a városon kívül, a mezőn. Így végezzen engesztelést a
házért, és azután tiszta lesz.
54 Ez a törvény
vonatkozik mindenféle poklos kiütésre és ótvarra, 55 a ruha és a ház
poklosságára, 56 a daganatra, varra és fehér foltra; 57 útmutatásul arra, hogy
mikor tiszta és mikor tisztátalan valami. Ez a poklosságra vonatkozó törvény.
3Móz 15
1 Azután így beszélt
az ÚR Mózeshez és Áronhoz: 2 Szóljatok Izráel fiaihoz, és mondjátok el ezt
nekik: Ha egy férfinak folyása támad a testéből, a folyása tisztátalan. 3
Ez a teendő tisztátalanságával, ha folyása van: akár állandó testének a
folyása, akár lappang testében a folyás, tisztátalanság az. 4 Ezért tisztátalan
minden fekvőhely, amelyen a folyásos fekszik, és tisztátalan minden holmi,
amelyre ráül. 5 Aki a fekhelyét érinti, mossa ki a ruháját, és mosakodjék meg
vízben, de tisztátalan legyen estig. 6 Aki pedig olyan holmira ül, amelyen a
folyásos ült, mossa ki a ruháját, és mosakodjék meg vízben, de tisztátalan
legyen estig. 7 Aki érinti a folyásosnak a testét, az is mossa ki a ruháját, és
mosakodjék meg vízben, de tisztátalan legyen estig. 8 És ha leköpi a folyásos a
tiszta embert, ez mossa ki a ruháját, mosakodjék meg vízben, de tisztátalan
legyen estig. 9 Tisztátalan minden nyereg is, amelyen a folyásos ült. 10
Tisztátalan legyen estig mindenki, aki bármit érint, ami alatta volt; és aki
fölemeli azokat, mossa ki a ruháját, mosakodjék meg vízben, de tisztátalan
legyen estig. 11 Mindenki, akit a folyásos megérintett anélkül, hogy a kezét
leöblítette volna vízzel, mossa ki a ruháját, és mosakodjék meg vízben, de
tisztátalan legyen estig. 12 Össze kell törni azt a cserépedényt, amelyet a
folyásos érintett; minden ilyen faedényt pedig vízzel kell kiöblíteni.
13 Amikor megtisztul
a folyásos a folyásából, számoljon hét napot a tisztulásától kezdve. Akkor
mossa ki a ruháját, és testét is mossa meg forrásvízben, és tiszta lesz. 14 A
nyolcadik napon vegyen két gerlicét vagy két galambfiókát, menjen el az ÚR
színe elé, a kijelentés sátrának a bejáratához, és adja oda azokat a papnak. 15
A pap pedig készítse el az egyiket vétekáldozatul, a másikat égőáldozatul,
és végezzen érte a pap engesztelést az ÚR színe előtt, folyása miatt.
16 Ha egy férfinak
magömlése van, mossa meg egész testét vízben, és legyen tisztátalan estig. 17
Mossanak ki vízben minden ruhát és mindenféle bőrt, amelyre a magömlés
került, és legyen az tisztátalan estig. 18 És ha egy asszonnyal magömléses
férfi hált, mosakodjanak meg vízben, és legyenek tisztátalanok estig.
19 Ha egy asszonynak
folyása van, vérfolyás a testében, hét napig számít havi tisztulásban
levőnek, és mindenki tisztátalan legyen estig, aki érinti őt. 20
Tisztátalan mindaz, amin fekszik havi tisztulása idején, és tisztátalan, amin
ül. 21 Ha valaki a fekvőhelyéhez ér, mossa ki a ruháját, mosakodjék meg
vízben, és legyen tisztátalan estig. 22 És aki olyan holmit érint, amelyen az
ilyen asszony ült, mossa ki a ruháját, mosakodjék meg vízben, és legyen
tisztátalan estig. 23 Ha valaki megérint valamit abból, ami a fekvőhelyén
volt vagy amin ülni szokott, legyen tisztátalan estig. 24 Ha pedig vele hál egy
férfi, akkor az asszony havi tisztulása miatt legyen a férfi is tisztátalan hét
napig, és legyen tisztátalan mindenestül az a fekvőhely is, amelyen
feküdni szokott.
25 Ha több napig tart
az asszony vérfolyása, a havi tisztulása idején kívül is, vagy ha a folyás a havi
tisztulás idejénél tovább tart, akkor tisztátalan legyen folyásának egész
idején, éppoly tisztátalan, mint havi tisztulásának idején. 26 A
fekvőhelye, amelyen folyásának egész ideje alatt fekszik, mindenestül
olyan legyen, mint amilyen a fekvőhelye a havi tisztulásakor. Minden
holmija, amelyre ráül, tisztátalan legyen, mint amilyen tisztátalan a havi
tisztulásakor. 27 Bárki ér hozzá azokhoz, tisztátalan legyen, mossa ki azért a
ruháját, mosakodjék meg vízben, és legyen tisztátalan estig.
28 Ha az asszony
megtisztul folyásától, számoljon még hét napot, és azután már tiszta. 29 A
nyolcadik napon vegyen két gerlicét vagy két galambfiókát, és vigye el azokat a
paphoz, a kijelentés sátrának a bejáratához. 30 A pap pedig készítse el az
egyiket vétekáldozatul, a másikat égőáldozatul, és így végezzen érte a pap
engesztelést az ÚR színe előtt, tisztátalan folyása miatt.
31 Így óvjátok Izráel
fiait a tisztátalanságtól, hogy meg ne haljanak tisztátalanságuk miatt,
tisztátalanná téve hajlékomat, amely közöttük van.
32 Ez a törvény
vonatkozik a folyásosokra: arra, akinek magömlése van, amely által
tisztátalanná lesz, 33 meg arra, aki havi tisztulásban szenved; arra, akinek
folyása van, akár férfi, akár asszony; végül arra a férfira, aki tisztátalan
asszonnyal hál.
3Móz 16
1 Beszélt az ÚR
Mózeshez Áron két fiának a halála után, akik meghaltak, mert az ÚR elé mertek
lépni. 2 Ezt mondta az ÚR Mózesnek: Mondd meg a testvérednek, Áronnak, hogy ne
menjen be akármikor a szentélybe a kárpiton belül, a ládán levő födél elé,
hogy meg ne haljon, mert a födél fölött jelenek meg felhőben. 3 Úgy menjen
be Áron a szentélybe, hogy vigyen egy bikát vétekáldozatul és egy kost
égőáldozatul. 4 Öltözzék gyolcsból készült szent köntösbe, gyolcsnadrág
legyen rajta, gyolcsövvel övezze magát körül, gyolcssüveget tegyen a fejére.
Szent ruhák ezek, mosakodjék meg azért vízben, és úgy öltse fel ezeket. 5
Izráel fiainak a közösségétől pedig vegyen két kecskebakot vétekáldozatul
és egy kost égőáldozatul.
6 Mutassa be Áron a
bikát mint a maga vétekáldozatát, és szerezzen engesztelést magáért és háza
népéért. 7 Azután fogja a két kecskebakot, állítsa azokat az ÚR elé a
kijelentés sátrának a bejáratánál, 8 és vessen sorsot Áron a két bakra, az
egyiket sorsolja ki az ÚRnak, a másikat Azázélnak. 9 Vezesse oda Áron azt a
bakot, amely a sorsvetésben az ÚRnak jutott, és készítse azt el vétekáldozatul.
10 Azt a bakot pedig, amely a sorsvetésben Azázélnak jutott, állítsák élve az
ÚR elé, hogy engesztelést végezzen vele, és elküldje Azázélnak a pusztába.
11 Áron tehát mutassa
be a bikát mint a maga vétekáldozatát, és szerezzen engesztelést magáért és
háza népéért. Vágja le Áron a bikát mint a maga vétekáldozatát. 12 Rakja tele a
szenes-serpenyőt tüzes parázzsal az ÚR előtt levő oltárról, és
két tele marok porrá tört illatos fűszerfélével együtt vigye be a kárpiton
belülre. 13 Tegye rá az illatáldozatot a tűzre az ÚR színe előtt,
hogy beborítsa az illatáldozat felhője a födelet, amely a bizonyság fölött
van, és akkor nem hal meg. 14 Azután vegyen a bika véréből, és hintse
ujjával a födél felé, kelet felé. A födél elé pedig hétszer hintsen ujjával a
vérből.
15 Ezután vágja le a
bakot mint a nép vétekáldozatát, vigye be a vérét a kárpiton belülre, és úgy
cselekedjék ezzel a vérrel, ahogyan a bika vérével cselekedett: hintse a
födélre és a födél elé. 16 Így végezzen engesztelést a szentélyért, Izráel
fiainak a tisztátalansága miatt és minden vétkes hitszegése miatt. Így
cselekedjék a kijelentés sátráért is, amely köztük, tisztátalanok között van.
17 Amikor bemegy a szentélybe engesztelést végezni, egy ember se legyen a
kijelentés sátrában, egészen a kijöveteléig. Így végezze el az engesztelést
magáért, háza népéért és Izráel egész gyülekezetéért. 18 Azután jöjjön ki az
oltárhoz, amely az ÚR színe előtt van, és végezzen azért is engesztelést:
vegyen a bika véréből meg a bak véréből, és kenje meg körös-körül az
oltár szarvait. 19 És hintsen arra ujjával hétszer a vérből. Így tisztítsa
és szentelje meg azt, Izráel fiainak a tisztátalansága miatt.
20 Ha elvégezte az
engesztelést a szentélyért, a kijelentés sátráért és az oltárért, vezesse oda
az élő bakot. 21 Tegye rá Áron mindkét kezét az élő bak fejére, és
vallja meg fölötte Izráel fiainak minden bűnét és minden vétkes
hitszegését. Helyezze azokat a bak fejére, azután küldje el egy odarendelt
emberrel a pusztába, 22 hadd vigye magával a bak minden bűnüket egy távol
eső földre. Így küldje el a bakot a pusztába.
23 Azután menjen be
Áron a kijelentés sátrába, és vesse le a gyolcsruhákat, amelyeket magára
öltött, amikor bement a szentélybe, és rakja le ott azokat. 24 Mosakodjék meg
vízben, szent helyen, és öltözzék fel a ruháiba, úgy menjen ki, és készítse el
a maga égőáldozatát meg a nép égőáldozatát, és végezzen engesztelést
magáért és a népért. 25 A vétekáldozat kövérjét is füstölögtesse el az oltáron.
26 Aki pedig elvitte az Azázélnak szánt bakot, mossa ki ruháját, mosakodjék meg
vízben, azután bemehet a táborba. 27 A vétekáldozati bikát és a vétekáldozati
kost, amelyeknek a vérét a szentélybe vitték engesztelés végett, vigyék ki a
táboron kívülre, és égessék el a bőrüket, húsukat és ganéjukat. 28 Aki
elégeti ezeket, mossa ki ruháját, mosakodjék meg vízben, és utána bemehet a
táborba.
29 Örök rendelkezés
legyen ez nálatok: a hetedik hónap tizedikén tartóztassátok meg magatokat, ne
végezzetek semmiféle munkát, sem a bennszülött, sem a köztetek tartózkodó
jövevény. 30 Mert ezen a napon végeznek engesztelést értetek, hogy
megtisztítsanak benneteket, és megtisztultok minden vétketektől az ÚR
színe előtt. 31 A teljes nyugalom napja legyen ez nálatok, tartóztassátok
meg azért magatokat. Örök rendelkezés ez. 32 Így végezzen engesztelést az a pap
is, akit majd apja után kennek fel, és avatnak fel pappá. Gyolcsruhába
öltözzék, a szentélyben levő ruhákba. 33 Végezzen engesztelést a szent helyért,
a kijelentés sátráért, és az oltárért is végezzen engesztelést. A papokért és a
gyülekezet egész népéért is végezzen engesztelést. 34 Örök rendelkezés legyen
ez nálatok, hogy évenként egyszer engesztelést végezzenek Izráel fiaiért,
minden vétkük miatt. És úgy cselekedtek, ahogyan megparancsolta az ÚR Mózesnek.
3Móz 17
1 Azután így beszélt
Mózeshez az ÚR: 2 Szólj Áronnak és fiainak meg Izráel összes fiainak, és mondd
meg nekik, hogy ezt a dolgot parancsolta az ÚR:
3 Ha Izráel házából
valaki marhát, bárányt vagy kecskét vág le a táborban, vagy ha valaki a táboron
kívül vágja le, 4 és nem viszi oda a kijelentés sátrának a bejáratához, hogy
áldozatként bemutassa az ÚRnak az ÚR hajléka előtt, akkor úgy tekintsék
azt az embert, mint vérengzőt: vért ontott, tehát ki kell irtani azt az
embert népe közül. 5 Vigyék el azért Izráel fiai véres áldozataikat, amelyeket
eddig a mezőn áldoztak, vigyék el az ÚRnak a kijelentés sátrának a
bejáratához, a paphoz, és ott vágják le azokat békeáldozatokként az ÚRnak. 6 A
vért hintse a pap az ÚR oltárára a kijelentés sátrának a bejáratánál, a
kövérjét pedig füstölögtesse el kedves illatul az ÚRnak. 7 Ne áldozzák ezután
véres áldozataikat a gonosz szellemeknek, akikkel paráználkodnak. Örök
rendelkezés legyen ez náluk nemzedékről nemzedékre.
8 Mondd meg nekik: Ha
Izráel házából, vagy a köztük tartózkodó jövevények közül valaki
égőáldozatot, vagy véresáldozatot akar áldozni, 9 és nem viszi oda a
kijelentés sátrának a bejáratához, hogy az ÚRnak készítsék el, az ilyen embert
ki kell irtani népe közül.
10 Ha Izráel házából
vagy a köztük tartózkodó jövevények közül valaki bármilyen vért eszik, ellene
fordulok annak az embernek, aki vért evett, és kiirtom népe közül. 11 Mert a
test lelke a vérben van, és én az oltárra adtam azt nektek, hogy engesztelést
szerezzen értetek. Mert a vér a benne levő lélek által szerez
engesztelést. 12 Ezért mondtam Izráel fiainak: Senki se egyék vért közületek; a
köztetek lakó idegen se egyék vért.
13 Ha valaki Izráel
fiai közül vagy a köztük tartózkodó jövevények közül vadászat közben vadat vagy
madarat fog, amelyet meg szabad enni, folyassa ki a vérét, és takarja be azt
porral. 14 Mert minden test lelke a vére a lélekkel együtt. Ezért mondtam
Izráel fiainak: Semmiféle testnek a vérét ne egyétek meg, mert minden testnek a
lelke a vére. Ki kell irtani mindenkit, aki megeszi. 15 Ha pedig valaki
elhullott vagy széttépett állatot eszik, akár bennszülött, akár jövevény, mossa
ki ruháját, mosakodjék meg vízben, és legyen tisztátalan estig; azután tiszta
lesz. 16 De ha nem mossa ki, és nem mosakszik meg, akkor bűnhődnie
kell.
3Móz 18
1 Azután így beszélt
Mózeshez az ÚR: 2 Szólj Izráel fiaihoz, és ezt mondd nekik: Én, az ÚR, vagyok a
ti Istenetek. 3 Ne cselekedjetek úgy, ahogyan Egyiptomban szokás, ahol
laktatok. És ne cselekedjetek úgy, ahogyan Kánaán földjén szokás, ahova
beviszlek benneteket. Ne kövessétek szokásaikat! 4 Az én döntéseim szerint
cselekedjetek, az én rendelkezéseimet őrizzétek meg, és azokat kövessétek.
Én, az ÚR, vagyok a ti Istenetek. 5 Őrizzétek meg rendelkezéseimet,
döntéseimet, mert aki megcselekszi azokat, él általuk. Én vagyok az ÚR!
6 Senki se közeledjék
egy vér szerinti rokonához sem azért, hogy fölfedje annak szemérmét. Én vagyok
az ÚR. 7 Apád szemérmét és anyád szemérmét föl ne fedd; anyád ő, ne fedd
föl a szemérmét. 8 Apád feleségének a szemérmét föl ne fedd, apádé az a
szemérem. 9 Nővérednek, apád leányának, vagy anyád leányának a szemérmét
föl ne fedd, akár otthon született, akár máshol született. 10 Fiad leányának
vagy lányod leányának a szemérmét föl ne fedd, mert a te szemérmed az. 11 Apád
felesége leányának a szemérmét föl ne fedd, mert apádnak a szülöttje, a te
nővéred ő. 12 Apád nővérének a szemérmét föl ne fedd: apád
vérrokona ő. 13 Anyád nővérének a szemérmét föl ne fedd, mert anyád
vérrokona ő. 14 Apád testvérének a szemérmét föl ne fedd, feleségéhez se
közeledj: nagynénéd ő. 15 Menyednek a szemérmét föl ne fedd; fiadnak a
felesége ő, föl ne fedd a szemérmét. 16 Testvéred feleségének a szemérmét
föl ne fedd, testvéredé az a szemérem. 17 Egy asszonynak és leányának a
szemérmét föl ne fedd. Fiának a leányát és lányának a leányát el ne vedd,
fölfedvén szemérmüket, mert vérrokonok ők. Fajtalanság ez. 18 Ne végy
feleségül egy nőt a nővére mellé, hogy vetélkedés ne támadjon, ha még
életében fölfeded mellette a másiknak a szemérmét.
19 Ne közeledj
nőhöz havi tisztátalansága idején, hogy fölfedd a szemérmét. 20
Honfitársad feleségével ne közösülj, mert tisztátalanná teszed magad vele. 21
Magzatodat ne add oda, hogy elégessék a Moloknak. Meg ne gyalázd Istened nevét.
Én vagyok az ÚR!
22 Férfival ne hálj
úgy, ahogyan aszszonnyal hálnak. Utálatosság az. 23 Semmiféle állattal ne
közösülj, mert tisztátalanná teszed magad vele. És asszony se álljon meg állat
előtt, hogy párosodjék vele. Förtelem az.
24 Ne tegyétek
magatokat tisztátalanná mindezekkel, mert azok a népek tették magukat
mindezekkel tisztátalanná, amelyeket kiűzök előletek. 25 Mert
tisztátalanná vált az a föld, ezért számon kérem rajta a bűnét, és
kihányja az a föld a lakosait. 26 De ti őrizzétek meg rendelkezéseimet és
döntéseimet. Ne kövessétek el ezeket az utálatos dolgokat, se a bennszülött, se
a köztetek tartózkodó jövevény. 27 Mert mindezeket az utálatos dolgokat az
előttetek fekvő földnek a lakosai követték el, és tisztátalanná lett
az a föld. 28 Ne hányjon ki titeket is az a föld, ha tisztátalanná teszitek,
ahogyan kihányta az előttetek levő népeket. 29 Mert aki csak egyet is
elkövet ezek közül az utálatosságok közül, azt mind ki kell irtani népe közül,
ha ilyet követ el. 30 Őrizzétek meg, amiket elrendeltem, és semmit ne
kövessetek el azok közül az utálatos szokások közül, amelyeket előttetek
elkövettek, és ne tegyétek magatokat tisztátalanná azokkal. Én, az ÚR, vagyok a
ti Istenetek!
3Móz 19
1 Azután így beszélt
Mózeshez az ÚR: 2 Szólj Izráel fiainak egész közösségéhez, és ezt mondd nekik:
Szentek legyetek, mert én, az ÚR, a ti Istenetek, szent vagyok. 3 Anyját és
apját mindenki tisztelje. Tartsátok meg nyugalomnapjaimat. Én, az ÚR, vagyok a
ti Istenetek. 4 Ne forduljatok a bálványokhoz, és ne készítsetek magatoknak
öntött istenszobrokat. Én, az ÚR, vagyok a ti Istenetek!
5 Ha békeáldozatot
áldoztok az ÚRnak, úgy áldozzatok, hogy ő kedvesen fogadja tőletek. 6
Az áldozás napján és másnap egyétek meg, ha pedig harmadnapra marad, azt
égessétek el! 7 Ha mégis eszik belőle valaki a harmadik napon, az romlott
húst eszik, nem kaphat kegyelmet. 8 Megbűnhődik, aki abból eszik,
mert meggyalázta az ÚR szentségét. Ki kell irtani az ilyen embert népe közül.
9 Amikor földetek
termését learatjátok, ne arassátok le egészen a mező széléig, és az aratás
közben elhullottat ne szedjétek föl. 10 Szőlődet se böngészd végig,
és a szőlődben lehullott szemeket ne szedd föl. Hagyd ott azokat a
nyomorultaknak és a jövevényeknek. Én, az ÚR, vagyok a ti Istenetek!
11 Ne lopjatok, ne
hazudjatok, és senki se csalja meg honfitársát! 12 Ne esküdjetek hamisan
nevemre, mert meggyalázzátok Istenetek nevét. Én vagyok az ÚR! 13 Felebarátodat
ne zsákmányold ki, és ne rabold ki. A napszámos bére ne maradjon nálad másnap reggelig!
14 A süketet ne ócsárold, a vak elé gáncsot ne vess! Félj Istenedtől! Én
vagyok az ÚR!
15 Ne kövessetek el
jogtalanságot az ítélkezésben! Ne nézd, hogy valaki nincstelen; és ne kedvezz a
hatalmasnak! Igaz ítéletet hozz honfitársad ügyében! 16 Ne terjessz rágalmakat
néped között! Ne törj felebarátod életére. Én vagyok az ÚR! 17 Ne gyűlöld
szívedben atyádfiát! Fedd meg bátran honfitársadat, hogy ne légy részes a
vétkében. 18 Ne légy bosszúálló, se haragtartó a népedhez tartozókkal szemben.
Szeresd felebarátodat, mint magadat! Én vagyok az ÚR!
19 Tartsátok meg
rendelkezéseimet! Állatodat más fajtával ne párosítsd! Ne vesd be meződet
kétféle maggal! Ne végy magadra kétféle anyagból szőtt ruhát!
20 Ha egy férfi egy
nővel hál, vele közösül, és az a nő egy másik férfi tulajdonában
levő szolgáló, akit nem váltottak ki, se szabadon nem bocsátottak, akkor
büntessék meg őket, de meg ne haljanak, mert nem volt szabad a nő. 21
A férfi vigye el jóvátételi áldozatát az ÚRnak, a kijelentés sátrának a bejáratához:
egy jóvátételi áldozatra szánt kost. 22 Végezzen érte engesztelést a pap a
jóvátételi áldozatra szánt kossal az ÚR színe előtt, vétkéért, amelyet
elkövetett, és így bocsánatot nyer vétkéért, amelyet elkövetett.
23 Ha majd bementek
arra a földre, és ültettek mindenféle gyümölcsfát, tartsátok a gyümölcsét
körülmetéletlennek, három esztendeig legyen körülmetéletlen: ne egyétek! 24 A
negyedik esztendőben pedig szenteljétek minden gyümölcsét ünnepi
ajándékként az ÚRnak! 25 Az ötödik esztendőben már megehetitek a
gyümölcsét. Így bőven fog teremni nektek. Én, az ÚR, vagyok a ti
Istenetek!
26 Ne egyetek semmit
a vérével! Varázslást ne űzzetek, és ne jövendölgessetek! 27 Ne nyírjátok
le halántékotokról a hajat! Szakállad végét ne csúfítsd el! 28 Ne vagdaljátok
be testeteket halottért, és ne végezzetek magatokon tetoválást. Én vagyok az
ÚR! 29 Ne gyalázd meg leányodat azzal, hogy paráznaságra adod. Ne legyen
paráznává a föld, és ne legyen tele a föld fajtalankodással!
30 Tartsátok meg
szombatjaimat, tiszteljétek szent helyemet! Én vagyok az ÚR! 31 Ne forduljatok
halottidézőkhöz, és ne tudakozódjatok jövendőmondóknál, mert
tisztátalanokká teszitek magatokat velük. Én, az ÚR, vagyok a ti Istenetek! 32
Az ősz ember előtt kelj fel, és becsüld meg az öreg embert. És félj a
te Istenedtől! Én vagyok az ÚR!
33 Ha jövevény
tartózkodik nálatok az országban, ne legyetek hozzá kegyetlenek! 34 Olyan
legyen a köztetek tartózkodó jövevény, mint a közületek való bennszülött!
Szeressétek, mint magatokat, mert jövevények voltatok Egyiptomban. Én, az ÚR,
vagyok a ti Istenetek! 35 Ne kövessetek el jogtalanságot az ítélkezésben, sem a
hosszmértékek, súlymértékek és űrmértékek használatában. 36 Igaz
mérlegetek, igaz súlyotok, igaz vékátok és igaz mérőedényetek legyen. Én,
az ÚR, vagyok a ti Istenetek, aki kihoztalak benneteket Egyiptom
földjéről! 37 Őrizzétek meg azért minden rendelkezésemet, minden
döntésemet, és teljesítsétek azokat! Én vagyok az ÚR!
3Móz 20
1 Azután így beszélt
Mózeshez az ÚR: 2 Mondd meg Izráel fiainak: Ha Izráel fiai közül vagy az
Izráelben tartózkodó jövevények közül valaki odaadja gyermekét a Moloknak,
halállal lakoljon: kövezze meg az ország népe. 3 Én is ellene fordulok az ilyen
embernek, és kiirtom népe közül, mivel a Moloknak adta gyermekét, és ezzel tisztátalanná
tette szent helyemet, és meggyalázta szent nevemet. 4 Ha pedig az ország népe
mégis szemet huny fölötte, és nem öli meg azt az embert, aki odaadja gyermekét
a Moloknak, 5 akkor én fordulok az ellen az ember ellen és a nemzetsége ellen,
és kiirtom a nép közül őt és mindazokat, akik követik a paráznaságban,
paráználkodva a Molokkal. 6 Ha valaki halottidézőhöz és
jövendőmondóhoz fordul, és követi őket a paráznaságban, ellene
fordulok az ilyen embernek, és kiirtom népe közül.
7 Szenteljétek oda
magatokat, és legyetek szentek, mert én, az ÚR, vagyok a ti Istenetek. 8
Tartsátok meg rendelkezéseimet, és teljesítsétek azokat! Én, az ÚR, szentellek
meg titeket.
9 Ha valaki ócsárolja
apját vagy anyját, halállal lakoljon! Apját és anyját ócsárolta: vére rajta.
10 Ha valaki férjes
asszonnyal paráználkodik, a felebarátja feleségével paráználkodik, halállal
lakoljon a parázna férfi és a parázna nő. 11 Ha valaki apjának a
feleségével hál, apjának a szemérmét fedte föl, halállal lakoljanak mindketten,
vérük rajtuk. 12 Ha valaki a menyével hál, halállal lakoljanak mindketten.
Förtelmességet követtek el, vérük rajtuk. 13 Ha valaki férfival hál úgy,
ahogyan asszonnyal szoktak hálni, mivel utálatosságot követtek el mindketten,
halállal lakoljanak, vérük rajtuk. 14 Ha valaki feleségül vesz egy nőt az
anyjával együtt, fajtalanság az. Égessék meg a férfit az asszonyokkal együtt.
Ne legyen ilyen fajtalanság köztetek! 15 Ha valaki állattal közösül, halállal
lakoljon, és az állatot is öljétek meg! 16 Ha egy asszony bármiféle állathoz
megy, hogy párosodjék vele, öld meg az asszonyt is meg az állatot is! Halállal
lakoljanak, vérük rajtuk. 17 Ha valaki feleségül veszi a nővérét, apjának
a lányát, vagy anyjának a lányát, és meglátja annak szemérmét, és az is
meglátja az ő szemérmét: gyalázat az. Ki kell irtani őket népük szeme
láttára. Mivel nővérének a szemérmét fedte föl, bűnhődnie kell
18 Ha valaki havibajos asszonnyal hál és fölfedi annak a szemérmét, föltakarja
a forrását, és az aszszony is fölfedi vérének forrását, mindkettőjüket ki
kell irtani népük közül. 19 Anyád nővérének vagy apád nővérének a
szemérmét föl ne fedd! Ha valaki a vérrokonát takarja így fel, együtt kell
bűnhődniük. 20 Aki nagynénjével hál, az a nagybátyja szemérmét fedte
föl. Bűnhődni fognak vétkükért, gyermektelenül halnak meg. 21 Aki
elveszi testvérének a feleségét, vérfertőzést követ el. Testvérének a
szemérmét fedte föl, gyermektelenek lesznek.
22 Tartsátok meg
minden rendelkezésemet, minden döntésemet, és teljesítsétek azokat, hogy ki ne
hányjon benneteket az a föld, ahova beviszlek titeket, hogy ott lakjatok. 23 Ne
kövessétek annak a népnek a szokásait, amelyet kiűzök előletek.
Megutáltam őket, mert mindezeket cselekedték. 24 Nektek viszont
megmondtam, hogy ti fogjátok örökölni földjüket, mert én adom azt nektek
örökségül, a tejjel-mézzel folyó földet. Én, az ÚR, vagyok a ti Istenetek, aki
elkülönítettelek a népektől. 25 Tegyetek azért különbséget a tiszta és
tisztátalan állatok között, a tisztátalan és tiszta madarak között, és ne
tegyétek magatokat utálatossá állattal, madárral vagy bármiféle földi
csúszómászóval, mert azokat különválasztottam, mint tisztátalanoka 26 Legyetek
előttem szentek, mert én, az ÚR, szent vagyok, és elkülönítettelek
benneteket a népektől, hogy az enyéim legyetek.
27 Ha egy férfiból
vagy asszonyból halottidéző vagy jövendőmondó szól, halállal
lakoljon. Kövezzék meg őket: vérük rajtuk.
3Móz 21
1 Ezt mondta az ÚR
Mózesnek: Mondd meg Áron fiainak, a papoknak, mondd meg nekik, hogy ne tegyék
magukat tisztátalanná népük közül való halottal. 2 De ha a legközelebbi rokona
halt meg valamelyiknek: anyja, apja, fia, leánya, testvére 3 vagy a
legközelebbi hajadon nővére, aki nem ment férjhez, ezekkel tisztátalanná
teheti magát. 4 Mint férj se tegye tisztátalanná magát népe között, ne veszítse
el szent voltát. 5 Ne nyírják kopaszra a fejüket, szakálluk szélét ne
borotválják le, és a testüketne vagdossák be. 6 Szentek legyenek Istenük
előtt, és ne hozzanak gyalázatot Istenük nevére. Mert ők mutatják be
az ÚR tűzáldozatait, Istenük kenyerét, azért szentek legyenek. 7 Parázna
és meggyalázott nőt ne vegyenek el. Olyan nőt se vegyenek el, akit a
férje elbocsátott, mert Istenüknek vannak odaszentelve. 8 Szentnek tekintsd a
papot, mert Istened kenyerét ő mutatja be. Szent legyen előtted, mert
én, az ÚR, aki szent vagyok, szenteltem meg őket. 9 Ha valamelyik pap
leánya gyalázatos lesz, és paráználkodik, meg kell égetni, mert az apját
gyalázta meg.
10 Aki főpap
lett testvérei között azzal, hogy fejére öntötték a fölkenő olajat és
felavatták, amikor a szent ruhákba öltöztették, ne hagyja gondozatlanul a
haját, ne tépje meg a ruháját, 11 és ne menjen be semmiféle holttesthez. Még az
apjáéval, vagy az anyjáéval se tegye tisztátalanná magát. 12 Ne menjen ki a
szent helyről, és ne hozzon így gyalázatot Istenének a szent helyére, mert
fejdísz, Istenének a fölkenő olaja van rajta. Én vagyok az ÚR. 13 Hajadont
vegyen feleségül. 14 Özvegyet, elbocsátottat, meggyalázottat, paráznát,
ilyeneket nem vehet el. Csak a maga népéből való hajadont vehet feleségül,
15 hogy gyalázatot ne hozzon utódaira népe között. Én, az ÚR, szenteltem fel
őt.
16 Azután így beszélt
Mózeshez az ÚR: 17 Így szólj Áronhoz: Ha lesz valaki utódaid közül a
későbbi nemzedékekben, akinek testi fogyatkozása lesz, az ne mutassa be
áldozatul Istenének a kenyerét. 18 Nem mutathatja be az, akinek testi
fogyatkozása van, tehát aki vak, sánta, nyúlszájú, vagy törött végtagú; 19 se
törött lábú, se törött kezű ember; 20 vagy aki púpos vagy vézna, vagy
hályogos szemű, viszketeges vagy sömörös vagy sérves. 21 Áron pap utódai
közül az, akinek testi fogyatkozása van, nem mehet oda tűzáldozatot
bemutatni az ÚRnak. Mivel testi fogyatkozása van, nem mehet oda, hogy bemutassa
Istenének a kenyerét. 22 Istenének a kenyeréből, az igen szentből és
a szentből egyaránt ehet. 23 De a kárpithoz nem mehet be, és az oltárhoz
nem közeledhet, mert testi fogyatkozása van. Ne gyalázza meg szent helyemet.
Én, az ÚR, vagyok a megszentelőjük.
24 Így beszélt Mózes
Áronhoz és fiaihoz, meg Izráel fiaihoz.
3Móz 22
1 Azután így beszélt
Mózeshez az ÚR: 2 Mondd meg Áronnak és fiainak, hogy vigyázva bánjanak Izráel
fiainak szent dolgaival. Meg ne gyalázzák szent nevemet azokkal, amiket ők
nekem szentelnek. Én vagyok az ÚR. 3 Mondd nekik: ha bárki a ti utódaitok
közül, bármely nemzedéketekből akkor közelít a szent dolgokhoz, amelyeket
Izráel fiai az ÚRnak szentelnek, amikor éppen tisztátalan, azt az embert ki
kell irtani előlem. Én vagyok az ÚR. 4 Ha egy Áron utódai közül való ember
poklos vagy folyásos, nem ehet a szent dolgokból, amíg meg nem tisztul. Ha
pedig valaki megérint egy halott által tisztátalanná lett dolgot, vagy ha
valakinek magömlése van, 5 vagy megérint valamilyen csúszómászót, és
tisztátalanná lesz, vagy bármilyen tisztátalanságban levő embert, és úgy
lesz tisztátalanná, 6 az az ember, aki effélét érint, tisztátalan legyen estig.
Csak azután ehet a szent dolgokból, ha megmosakodott vízben. 7 Naplemente után
tiszta lesz, és azután ehet a szent dolgokból, mert az ő eledele az. 8
Döglött vagy széttépett állatot nem ehetik, mert tisztátalan lesz általa. Én
vagyok az ÚR. 9 Így őrizzék meg, amiket elrendeltem, hogy vétekkel ne
terheljék magukat, és meg ne haljanak amiatt, hogy meggyalázzák azokat. Én, az
ÚR, vagyok a megszentelőjük.
10 Egy idegen ember
sem ehet szent ételt, a papnál levő zsellér vagy napszámos sem ehet szent
ételt. 11 De ha a pap pénzen vásárol meg valakit tulajdonául, az ehet
belőle. A házánál született szolgák is ehetnek eledeléből. 12 Ha a
pap leánya idegen férfi felesége lesz, nem ehet a szent áldozati ajándékokból.
13 De ha a pap leánya özvegyen maradt, vagy elbocsátották, gyermeke pedig
nincs, és visszatér apja házába, akkor éppúgy ehet az apja eledeléből,
mint leány korában. Csak idegen nem ehet belőle.
14 Ha valaki nem
szándékosan eszik szent ételt, az adja meg a papnak a szent ételt, de
ötödrészével többet. 15 Ne gyalázzák meg Izráel fiainak a szent dolgait,
amelyeket szent ajándékul adnak az ÚRnak, 16 és ne terheljék meg őket
bűnös adóssággal az által, hogy esznek szent dolgaikból. Mert én, az ÚR,
vagyok a megszentelőjük.
17 Azután így beszélt
Mózeshez az ÚR: 18 Szólj Áronhoz és fiaihoz, meg Izráel fiaihoz, és ezt mondd
nekik: Ha valaki Izráel házából és az Izráelben lakó jövevények közül áldozatot
akar bemutatni, akár fogadalmi, akár önkéntes áldozatként, amit csak égőáldozatul
szoktak bemutatni az ÚRnak, 19 azért, hogy ő kedvesen fogadja
tőletek, hibátlan hím marhát, bárányt vagy kecskét vigyetek. 20 Ne
mutassatok be olyat, amiben fogyatkozás van, mert akkor nem fogadja kedvesen
tőletek. 21 Ha valaki békeáldozatot mutat be az ÚRnak fogadalma
teljesítéséül, vagy önkéntes áldozatul, marhát vagy juhot, hibátlan legyen az,
semmiféle fogyatkozása ne legyen, akkor fogadja ő kedvesen. 22 Ne
mutassatok be az ÚRnak vakot, tört csontut, sérültet, szemölcsöset, viszketegest
vagy sömöröset. Ilyenekből tűzáldozatot se adjatok az ÚR oltárára. 23
Torz és csenevész marhát és bárányt önkéntes áldozatul lehet vinni, de mint
fogadalmi áldozat nem szerez kegyelmet. 24 Összenyomott, zúzott, megszakadt
vagy kimetszett heréjűt ne mutassatok be az ÚRnak. Ne tegyétek ezt
országotokban. 25 Ha idegen ember kezéből való bármi efféle, akkor sem
mutathatjátok be mint Istenetek eledelét. Mivel csonkák és fogyatkozásuk van,
nem szereznek kegyelmet nektek.
26 Azután így beszélt
Mózeshez az ÚR: 27 A borjú, a bárány és a kecske ellés után legyen az anyja
mellett hét napig. A nyolcadik naptól fogva már kegyelmet szerez feláldozásuk,
az ÚRnak szóló tűzáldozatként. 28 Marhát vagy juhot fiastul ne vágjatok le
ugyanazon a napon. 29 Ha hálaáldozatot áldoztok az ÚRnak, úgy áldozzátok, hogy
ő kedvesen fogadja tőletek. 30 Még aznap egyétek meg, ne hagyjatok
belőle reggelre. Én vagyok az ÚR!
31 Tartsátok meg
parancsolataimat és éljetek azok szerint. Én vagyok az ÚR. 32 Ne gyalázzátok
meg szent nevemet, hogy megszentelt legyek Izráel fiai között. Én, az ÚR,
vagyok a megszentelőtök, 33 aki kihoztalak benneteket Egyiptom
földjéről, hogy a ti Istenetek legyek. Én vagyok az ÚR.
3Móz 23
1 Azután így beszélt
Mózeshez az ÚR: 2 Szólj Izráel fiaihoz, és mondd el nekik, hogy melyek az ÚR
ünnepei, amelyeket ki kell hirdetnetek, szent ünnepre való hívással. Ezek az én
ünnepeim:
3 Hat napon át
végezhetitek munkátokat, de a hetedik napon teljes nyugalom legyen szent
összegyülekezéssel. Semmi munkát ne végezzetek; az ÚRtól rendelt pihenőnap
legyen az mindenütt, ahol laktok.
4 Ezek az ÚR ünnepei,
a szent összegyülekezések, amelyeket ki kell hirdetnetek meghatározott
idejükben:
5 Az első
hónapban, a hónap tizennegyedikén estefelé van az ÚR páskája. 6 Ennek a hónapnak
a tizenötödik napja pedig az ÚR kovásztalan kenyereinek ünnepe. Hét napig
kovásztalan kenyeret egyetek. 7 Az első napon szent összegyülekezésetek
legyen. Ne végezzetek semmilyen foglalkozáshoz tartozó munkát. 8 Hét napon át
mutassatok be tűzáldozatot az ÚRnak. A hetedik napon szent
összegyülekezésetek legyen, ne végezzetek semmilyen foglalkozáshoz tartozó
munkát.
9 Azután így beszélt
Mózeshez az ÚR: 10 Szólj Izráel fiaihoz, és ezt mondd nekik: Ha bementek arra a
földre, amelyet én adok nektek, és aratjátok annak termését, vigyétek el
aratásotok első kévéjét a paphoz. 11 Az mutassa fel a kévét az ÚR
előtt azért, hogy ő kedvesen fogadja tőletek. A szombat után
következő napon mutassa fel azt a pap. 12 A kéve felmutatásának a napján
készítsetek egy hibátlan, esztendős bárányt égőáldozatul az ÚRnak. 13
Amellé ételáldozatul kéttized véka finomlisztet olajjal. Kedves illatú
tűzáldozat ez az ÚRnak. Italáldozatul pedig egynegyed hin bort adjatok.
14 Kenyeret, pörkölt
vagy zsenge gabonaszemeket ne egyetek egészen addig a napig, amíg el nem
viszitek Isteneteknek az őt megillető áldozatot. Örök rendelkezés ez
nektek nemzedékről nemzedékre minden lakóhelyeteken.
15 Számoljatok a
szombatra következő naptól, tehát attól a naptól, amelyen elviszitek a
felmutatásra szánt kévét, hét teljes hetet. 16 Ötven napot számoljatok a
hetedik szombat utáni napig és akkor mutassatok be új ételáldozatot az ÚRnak.
17 Hozzatok lakóhelyetekről két kenyeret felmutatási áldozatul; kéttized
véka finomlisztből készüljenek, kovászszal sütve, az első
termésből való áldozatul az ÚRnak. 18 A kenyéren kívül mutassatok be hét
hibátlan, esztendős bárányt, egy bikaborjút meg két kost. Legyenek ezek az
ÚR égőáldozatai, a hozzájuk tartozó étel- és italáldozattal együtt. Kedves
illatú tűzáldozat ez az ÚRnak. 19 Készítsetek el egy kecskebakot is
vétekáldozatul, két egyéves bárányt pedig békeáldozatul. 20 A pap mutassa fel
azokat az első termésből készült kenyér fölött felmutatott
áldozatként az ÚR színe előtt a két báránnyal együtt. Az ÚRnak szenteltek
ezek, a papéi legyenek. 21 És hirdessétek ki, hogy ugyanezen a napon szent
összegyülekezés lesz, ne végezzetek semmilyen foglalkozáshoz tartozó munkát.
Örök rendelkezés legyen ez minden lakóhelyeteken nemzedékről nemzedékre.
22 Amikor földetek
termését learatjátok, ne arassátok le egészen a mező széléig, és az aratás
közben elhullottat ne szedjétek föl. Hagyd ott azokat a nyomorultnak és a
jövevénynek. Én, az ÚR, vagyok a ti Istenetek!
23 Azután így beszélt
Mózeshez az ÚR: 24 Mondd meg ezt Izráel fiainak: A hetedik hónapban, a hónap
elsején pihenőnapotok legyen, szent összegyülekezés emlékeztető
kürtöléssel. 25 Ne végezzetek semmilyen foglalkozáshoz tartozó munkát, hanem
mutassatok be tűzáldozatot az ÚRnak.
26 Azután így beszélt
Mózeshez az ÚR: 27 Ugyanennek a hetedik hónapnak a tizedike az engesztelés
napja. Szent összegyülekezésetek legyen, tartóztassátok meg magatokat, és
mutassatok be tűzáldozatot az ÚRnak. 28 Ne végezzetek ezen a napon
semmiféle munkát, mert az engesztelés napja ez, hogy engesztelést végezzenek
értetek Isteneteknek, az ÚRnak színe előtt. 29 Ha pedig valaki nem
tartóztatja meg magát ezen a napon, azt ki kell irtani népe közül. 30 És ha
valaki akármilyen munkát végez ezen a napon, azt az embert kipusztítom népe
közül. 31 Ne végezzetek semmiféle munkát akkor. Örök rendelkezés legyen ez
nemzedékről nemzedékre minden lakóhelyeteken. 32 A teljes nyugalom napja
legyen ez nektek, tartóztassátok meg magatokat. A hónap kilencedikének estéjén,
estétől estéig pihenjetek nyugalmatok napján.
33 Azután így beszélt
Mózeshez az ÚR: 34 Mondd meg Izráel fiainak: Ugyanennek a hetedik hónapnak a
tizenötödik napján hét napig tartó sátoros ünnep kezdődjék az ÚRnak. 35 Az
első napon szent összegyülekezés legyen, ne végezzetek semmilyen
foglalkozáshoz tartozó munkát. 36 Hét napon át mutassatok be tűzáldozatot
az ÚRnak. A nyolcadik napon szent összegyülekezésetek legyen, és mutassatok be
tűzáldozatot az ÚRnak. Ünnepnap ez, ne végezzetek semmilyen foglalkozáshoz
tartozó munkát.
37 Ezek az ÚR
meghatározott ünnepei, amelyeket ki kell hirdetnetek, mint a szent
összegyülekezés alkalmait. Mutassatok be tűzáldozatot az ÚRnak:
égőáldozatot, ételáldozatot, véresáldozatot és italáldozatot, mindegyik
napon annak rendje szerint, 38 az ÚR nyugalomnapjain kívül, az ajándékokon,
minden fogadalmon és minden önkéntes áldozaton kívül, amelyeket adtok az ÚRnak.
39 De még a hetedik
hónap tizenötödik napjától kezdve is, amikor begyűjtitek a föld termését,
hét napon át ünnepeljétek az ÚR ünnepét. Az első napon is legyen
pihenőnap, és a nyolcadik napon is legyen pihenőnap. 40 Vegyetek
magatoknak az első napon nemes fákról való gyümölcsöt, pálmaágakat,
sűrű lombú faágakat és fűzfagallyakat, és örvendezzetek hét
napon át Istenetek, az ÚR előtt. 41 Így ünnepeljétek meg ezt az ÚR
ünnepeként minden esztendőben hét napon át. Örök rendelkezés legyen ez
nemzedékről nemzedékre. A hetedik hónapban ünnepeljétek ezt. 42 Sátrakban
lakjatok hét napig, sátrakban lakjék Izráelben minden bennszülött. 43 Hadd
tudják meg nemzedékeitek, hogy sátrakban adtam lakást Izráel fiainak, amikor
kihoztam őket Egyiptomból. Én, az ÚR, vagyok a ti Istenetek!
44 Így mondta el
Mózes az ÚR meghatározott ünnepeit Izráel fiainak.
3Móz 24
1 Azután így beszélt
Mózeshez az ÚR: 2 Parancsold meg Izráel fiainak, hogy hozzanak neked olajbogyóból
ütött tiszta olajat a mécstartóhoz, hogy mindig tehessenek rá égő mécsest.
3 A kijelentés sátrában, a bizonyság kárpitján kívül úgy rendezze el ezeket
Áron, hogy estétől reggelig állandóan az ÚR előtt legyenek. Örök
rendelkezés legyen ez nektek nemzedékről nemzedékre. 4 A színarany
lámpatartóra rakja fel a mécseseket, hogy állandóan az ÚR előtt legyenek.
5 Végy finomlisztet
és süss abból tizenkét lepényt. Kéttized vékából készüljön egy lepény. 6
Helyezd el azokat két sorban, soronként hatot, a színarannyal bevont asztalra
az ÚR elé. 7 Tégy a sorok mellé tiszta tömjént, ez legyen a kenyérnél az
áldozat emlékeztető része mint tűzáldozat az ÚRnak. 8
Szombatról-szombatra oda kell rakni az ÚR elé állandóan. Örök szövetség
kötelezi erre Izráel fiait. 9 Azután Ároné és fiaié legyen. Szent helyen egyék
meg, mert az ÚR legszentebb tűzáldozatai közé tartozik. Örök rendelkezés
ez.
10 Egy izráeli
asszonynak a fia, akinek az apja egyiptomi volt, Izráel fiaival együtt jött ki,
és ennek az izráeli asszonynak a fia meg egy izráeli férfi összeveszett a
táborban. 11 Az izráeli asszonynak a fia káromolta az ÚR nevét, és átkozódott.
Ezért odavitték Mózeshez. Anyjának a neve Selómit volt, Dibri leánya, a Dán
törzséből. 12 És őrizetbe vették azt, amíg útmutatást nem kapnak az
ÚRtól.
13 Az ÚR pedig így
beszélt Mózeshez: 14 Vidd ki az átkozódót a táboron kívülre, és tegyék fejére a
kezüket mindazok, akik hallották, azután kövezze meg az egész közösség. 15
Izráel fiaihoz pedig így beszélj: Ha valaki átkozza Istenét, annak bűnhődnie
kell vétkéért. 16 Aki az ÚR nevét káromolja, az halállal lakoljon, irgalom
nélkül kövezze meg az egész közösség. Akár jövevény, akár bennszülött, meg kell
halnia, ha káromolja az ÚR nevét.
17 Ha valaki agyonüt
egy embert, bárkit is, halállal lakoljon. 18 Aki pedig egy állatot üt agyon, az
fizessen az állatért állattal. 19 Ha valaki testi sértést követ el honfitársán,
azzal úgy bánjanak, ahogyan ő cselekedett: 20 törést törésért, szemet
szemért, fogat fogért. Amilyen testi sértést követett el, olyat kövessenek el
rajta is. 21 Aki állatot üt agyon, fizesse meg azt, de aki embert üt agyon,
annak meg kell halnia. 22 Ugyanaz a törvény legyen nálatok érvényes mind a
jövevényre, mind a bennszülöttre, mert én, az ÚR, vagyok a ti Istenetek!
23 Így beszélt Mózes
Izráel fiaihoz, azok pedig kivitték az átkozódót a táboron kívülre, és
megkövezték. Úgy cselekedtek Izráel fiai, ahogyan megparancsolta Mózesnek az
ÚR.
3Móz 25
1 Azután így beszélt
az ÚR Mózeshez a Sínai-hegyen: 2 Szólj Izráel fiaihoz, és ezt mondd nekik:
Amikor bementek arra a földre, amelyet én adok nektek, legyen nyugalma a
földnek is az ÚR nyugalomnapjához hasonlóan. 3 Hat éven át vesd be
meződet, és hat éven át mesd meg szőlődet, és takarítsd be
termését. 4 De a hetedik esztendőben legyen teljes nyugalma a földnek, az
ÚR nyugalomnapjához hasonlóan. Meződet ne vesd be, és szőlődet
ne mesd meg. 5 Ami az aratás után kihajtott, azt ne arasd le, és metszetlen
szőlőd fürtjeit ne szedd le. A nyugalom esztendeje legyen ez a föld számára.
6 De amit a föld a nyugalma idején terem, táplálékul lesz neked, szolgádnak és
szolgálódnak, a nálad tartózkodó napszámosnak és idegennek, 7 meg jószágodnak
és a földeden élő állatoknak. Ez a termés lesz az eledeletek.
8 Számolj azután hét
nyugalomévet, azaz hétszer hét esztendőt, úgyhogy a hét nyugalomév ideje
negyvenkilenc esztendő legyen. 9 Akkor fúvasd meg a harsogó kürtöt a
hetedik hónap tizedikén, az engesztelés napján fúvasd meg a kürtöt
országszerte. 10 Szenteljétek meg az ötvenedik esztendőt, és hirdessetek
fölszabadulást az ország minden lakosának. Legyen az nektek örömünnep: hadd
jusson hozzá újra mindenki a birtokához, és hadd térjen vissza mindenki a
nemzetségéhez. 11 Örömünnep legyen az ötvenedik esztendő. Ne vessetek és
ne arrassátok le, ami az aratás után kihajtott; a meg nem metszett
szőlőt ne szüreteljétek le. 12 Mert örömünnep az, tartsátok szentnek.
A mezőről egyétek annak termését.
13 Az örömnek ebben
az esztendejében jusson hozzá újra mindenki a birtokához. 14 Ha valaki elad
honfitársának valami eladnivalót, vagy vásárol valamit honfitársától, ne csalja
meg egyik ember a másikat. 15 Az örömünnep évét követő esztendők
száma szerint vásárolj honfitársadtól, az pedig a termő esztendők
száma szerint adjon el neked. 16 Az évek nagyobb számához képest szabd magasabbra
az árát annak, amit vásárolsz, és az évek kisebb számához képest szabd
alacsonyabbra az árát annak, amit vásárolsz, hiszen a termést az évek számának
megfelelően adja el neked. 17 Ne csalja meg senki a honfitársát. Féld
Istenedet. Én, az ÚR, vagyok a ti Istenetek!
18 Hajtsátok végre
rendelkezéseimet, tartsátok meg végzéseimet. Hajtsátok végre azokat, akkor
biztonságban lakhattok azon a földön. 19 Megadja gyümölcsét a föld, ehettek
jóllakásig, és biztonságban lakhattok rajta. 20 Ha pedig ezt mondjátok: Mit
eszünk a hetedik esztendőben, ha nem vetünk, és a termésünket nem
takarítjuk be? - 21 én majd rátok árasztom áldásomat a hatodik
esztendőben, és három esztendőre való fog teremni. 22 Amikor a
nyolcadik esztendőben vetni fogtok, még a régi termésből esztek;
egészen a kilencedik évig, amíg beérik annak a termése, a régiből esztek.
23 A földet senki se
adja el véglegesen, mert enyém a föld, ti csak jövevények és zsellérek vagytok
nálam. 24 Ezért a birtokotokban levő egész földön tegyétek visszaválthatóvá
a földet.
25 Ha atyádfia
elszegényedik, és elad a birtokából, akkor álljon elő a visszaváltója, a
legközelebbi rokona, és váltsa meg magának, amit atyjafia eladott. 26 Ha pedig
valakinek nincs kiváltója, de ő maga szert tesz annyira, amennyi elegendő
a visszaváltáshoz, 27 vegye számba az eladás óta eltelt esztendőket, a
fennmaradó értéket pedig térítse meg annak, akinek eladta, és térjen vissza a
birtokára. 28 De ha nincs annyija, amennyit meg kellene térítenie, akkor
maradjon az eladott föld a megvásárlójánál az örömünnep évéig. Az örömünnepen
azonban váljék szabaddá, és az eladó térjen vissza birtokára.
29 Ha valaki
lakóházat ad el egy fallal körülvett városban, legyen az visszaváltható az
eladás évének az elteltéig. Egy esztendőn belül válthassa vissza. 30 De ha
nem váltják vissza annak az évnek a teljes elteltéig, akkor a kőfallal
körülvett városban levő ház véglegesen a vevőé lesz, nemzedékről
nemzedékre, nem válik szabaddá az örömünnepen sem. 31 A kőfallal körül nem
vett falvak házait a mezei földekhez kell számítani, legyenek visszaválthatók,
és váljanak szabaddá az örömünnepen.
32 A léviták
városaiban, az ő birtokukban levő városok házai mindenkor legyenek
visszaválthatók a léviták által. 33 Ha a léviták közül váltja meg magának
valaki, akkor is váljék szabaddá az eladott ház az örömünnepen az ő
birtokát képező városban. Mert a léviták városaiban levő házak az
ő birtokuk Izráel fiai között. 34 A városaikhoz tartozó mezőket nem
adhatják el, mert örökös birtokuk az.
35 Ha atyádfia
elszegényedik, és tönkremegy melletted, segítsd őt, hogy mint jövevény
vagy zsellér élhessen melletted. 36 Ne végy tőle kamatot vagy uzsorát.
Légy istenfélő, és engedd, hogy éljen melletted atyádfia. 37 Pénzedet ne
kamatra add neki, és ne uzsorára adj élelmet. 38 Én, az ÚR, vagyok a ti
Istenetek, aki kihoztalak benneteket Egyiptomból, hogy nektek adjam Kánaán
földjét és Istenetek legyek.
39 Ha atyádfia
elszegényedik melletted, és eladja magát neked, ne végeztess vele
rabszolgamunkát. 40 Napszámosként vagy zsellérként legyen nálad, az örömünnep
évéig szolgáljon nálad. 41 Azután távozzék el tőled gyermekeivel együtt,
és térjen vissza nemzetségéhez. Ősei örökségébe térjen vissza. 42 Mert az
én szolgáim ők, akiket Egyiptomból hoztam ki, ne adják hát el őket rabszolgák
módjára. 43 Ne uralkodj az ilyenen kegyetlenül, légy istenfélő! 44
Rabszolgáid és szolgálóid a körülötted lakó népek közül valók legyenek, azok
közül vásárolj rabszolgát és szolgálót. 45 A közöttetek tartózkodó zsellérek
fiai közül is vásárolhattok, meg a köztetek lakó nemzetségekből is, akik
országotokban születtek, ezek legyenek a ti tulajdonotok. 46 Örökségül
hagyjátok ezeket magatok után fiaitokra, hadd örököljék mint tulajdonukat,
dolgoztassák őket örökké. De testvéreiteken, Izráel fiain, egymáson ne uralkodjatok
kegyetlenül.
47 Ha a jövevény vagy
zsellér vagyont szerez melletted, atyádfia viszont elszegényedik mellette, és
eladja magát a melletted levő jövevénynek vagy zsellérnek vagy egy
jövevény nemzetségéből származónak, 48 bár eladta magát, legyen
visszaváltható; bármelyik rokona visszaválthatja őt. 49 Akár a nagybátyja,
akár nagybátyjának a fia visszaválthatja, akár nemzetségéből származó
vérrokona visszaválthatja, vagy ha módja van hozzá, saját magát is
visszaválthatja. 50 Számoljon el azzal, aki őt megvette, attól az
évtől kezdve, amikor eladta magát neki, az örömünnep évéig. Eladási ára az
évek száma szerint veendő, mintha napszámosként lenne nála. 51 Ha még sok
esztendő volna hátra, akkor ahhoz képest térítse meg váltságdíját a
vételárából. 52 Ha pedig kevés esztendő volna hátra az örömünnep évéig,
akkor is számoljon el vele, és az éveknek megfelelően térítse meg
váltságdíját. 53 Mint évszámra elszegődött napszámos legyen nála. Ne
uralkodjék rajta kegyetlenül a s z e m e
d l á t t á r a. 54 Ha pedig ilyen módon
nem volt visszaváltható, az örömünnep évében váljék szabaddá gyermekeivel
együtt.
55 Mert az én
szolgáim Izráel fiai, az én szolgáim ők, akiket Egyiptomból hoztam ki. Én,
az ÚR, vagyok a ti Istenetek!
3Móz 26
1 Ne csináljatok
magatoknak bálványisteneket. Se faragott képet, se szent oszlopot ne állítsatok
magatoknak, kőszobrokat se helyezzetek el országotokban, hogy leboruljatok
azok előtt. Mert én, az ÚR, vagyok a ti Istenetek. 2 Nyugalomnapjaimat
tartsátok meg, és szentélyemet tiszteljétek! Én vagyok az ÚR!
3 Ha rendelkezéseim
szerint éltek, és parancsaimat megtartjátok, és végrehajtjátok azokat, 4 akkor
esőt adok a szokott időben, a föld megadja termését, és a mező
fája is megtermi gyümölcsét. 5 Cséplésetek szüretig tart, és a szüret a vetésig
tart. Jóllakásig ehetitek kenyereteket, és biztonságban lakhattok az országban.
6 Békességet adok az országban; ha lefeküsztök, senki sem riaszt föl
benneteket. Kipusztítom a vadállatokat az országból, és fegyverrel sem hatolnak
be országotokba. 7 Sőt ti üldözitek majd ellenségeiteket, és elhullanak
fegyvereitek által. 8 Közületek öten százat üldöznek, és százan tízezret
üldöznek, és elhullanak ellenségeitek fegyvereitek által. 9 Hozzátok fordulok,
megszaporítalak és megsokasítalak benneteket, és fenntartom szövetségemet
veletek. 10 Régit, tavalyi gabonát esztek, és a régit kihordjátok az új
elől. 11 Hajlékomat közétek helyezem, és nem utállak meg benneteket. 12
Köztetek járok, és Istenetek leszek, ti pedig az én népem lesztek. 13 Én, az ÚR
vagyok a ti Istenetek, aki kihoztalak benneteket Egyiptomból, hogy ne legyetek
többé azoknak a szolgái. Összetörtem jármotok fáját, és fölegyenesítve
vezettelek benneteket.
14 De ha nem
hallgattok rám, és nem hajtjátok végre mindezeket a parancsolatokat, 15 és ha
megvetitek rendelkezéseimet, és megutáljátok döntéseimet, ha nem hajtjátok
végre minden parancsomat, hanem megszegitek szövetségemet, 16 akkor én így
bánok veletek: Meglátogatlak benneteket szörnyűségekkel: szemet
elhomályosító és lelket gyötrő sorvadással és lázzal. Hiába vetitek el a
magot, ellenségeitek eszik meg a termését. 17 Szembefordulok veletek: megvernek
ellenségeitek, és uralkodni fognak rajtatok gyűlölőitek; akkor is
menekültök, ha senki sem üldöz titeket. 18 Ha pedig ezek után sem hallgattok
rám, akkor hétszeresen megfenyítelek benneteket vétkeitekért. 19 Összetöröm
gőgös hatalmatokat. Olyanná teszem fölöttetek az eget, mint a vas,
földeteket pedig olyanná, mint az érc. 20 Hiába dolgoztok teljes erővel,
nem ad a földetek termést, és a föld fái nem teremnek gyümölcsöt. 21 Ha mégis
szembeszálltok velem, és nem akartok rám hallgatni, akkor hétszeresen verlek
meg benneteket vétkeitek miatt. 22 Rátok küldöm a mezei vadakat, és elragadják
gyermekeiteket, kiirtják állataitokat, és megritkítanak benneteket, útjaitok kihaltak
lesznek.
23 És ha még ezek a
fenyítések sem fognak rajtatok, hanem szembeszálltok velem, 24 akkor én is
szembeszállok veletek, és hétszeresen megverlek benneteket vétkeitek miatt. 25
Fegyvert hozok rátok, hogy bosszút álljon a szövetségszegésért. Ha városaitokba
veszitek be magatokat, akkor dögvészt bocsátok rátok, és az ellenség kezébe
adlak benneteket. 26 Amikor eltöröm nálatok a kenyér botját, tíz asszony egy
kemencében süti majd a kenyereteket, és kimérve adják oda kenyereteket, úgyhogy
esztek ugyan, de nem laktok jól.
27 És ha még azután
sem hallgattok rám, hanem szembeszálltok velem, 28 akkor haragomban én is
szembeszállok veletek, és bizony, hétszeresen fenyítelek meg benneteket
vétkeitek miatt. 29 Fiaitok húsát fogjátok enni, és leányaitok húsát eszitek
majd. 30 Elpusztítom áldozó halmaitokat, kiirtom tömjénező oltáraitokat,
és hulláitokat holt bálványaitok mellé szórom, mert megutállak benneteket. 31
Városaitokat rommá teszem, és szent helyeiteket elpusztítom, mert nem kedvelem
illatáldozataitokat. 32 Úgy elpusztítom én az országot, hogy még azok az
ellenségeitek is megborzadnak tőle, akik ott fognak lakni. 33 Titeket
pedig szétszórlak a nemzetek közé, és kirántott karddal üldözlek benneteket.
Országotok pusztasággá lesz, városaitok pedig romhalmazzá. 34 Akkor majd
élvezni fogja nyugalmát a föld a pusztulás egész idején, ti pedig ellenségeitek
földjén lesztek. Akkor majd megnyugszik a föld, és élvezni fogja nyugalmát. 35
A pusztulás egész ideje alatt nyugodni fog, mivel nem nyugodhatott a nyugalomra
rendelt időben, amikor még rajta laktatok. 36 Akik pedig megmaradnak
közületek, azoknak a szívében gyávaságot keltek ellenségeik földjén, úgyhogy
üldözni fogja őket még egy szél-űzte falevél zizzenése is;
menekülnek, mintha fegyver elől menekülnének, és elesnek, pedig senki sem
üldöziőket. 37 Elbotlanak egymásban, mintha fegyverrel űznék
őket, pedig senki nem üldözi őket, és nem tudtok ellenállni
ellenségeiteknek. 38 El fogtok veszni a nemzetek között, és megemészt
benneteket ellenségeitek földje. 39 Akik pedig megmaradnak közületek,
megrothadnak bűneik miatt ellenségeik földjén, sőt atyáik bűnei
miatt is megrothadnak.
40 De ha megvallják
bűnüket és atyáik bűnét, azt hogy hűtlenül ellenem szegültek,
meg azt is, hogy szembeszálltak velem, 41 ami miatt én is szembeszálltam velük,
és elvittem őket ellenségeik földjére, ha majd megalázkodik
körülmetéletlen szívük, és békével hordozzák büntetésüket, 42 akkor
visszaemlékezem a Jákóbbal kötött szövetségemre, az Izsákkal kötött
szövetségemre, meg az Ábrahámmal kötött szövetségemre, és gondom lesz az
országra is. 43 El kell ugyan hagyniuk földjüket, hadd élvezze nyugalmát, amíg
pusztán hever nélkülük, nekik pedig békével kell hordozniuk büntetésüket, mivel
újra meg újra megvetették döntéseimet, és megutálták rendelkezéseimet. 44 De
akkor sem vetem meg őket, amikor ellenségeik földjén lesznek, és nem
utálom meg őket annyira, hogy véget vessek nekik, megszegvén velük kötött
szövetségemet, mert én, az ÚR, az ő Istenük maradok. 45 És visszaemlékezem
az elődeikkel kötött szövetségre, akiket kihoztam Egyiptom földjéről
a nemzetek szeme láttára, hogy Istenük legyek, én, az ÚR.
46 Ezek azok a
rendelkezések, döntések és törvények, amelyeket az ÚR szerzett maga és Izráel
fiai között a Sínai-hegynél, Mózes által.
3Móz 27
1 Azután így beszélt
Mózeshez az ÚR: 2 Szólj Izráel fiaihoz, és mondd meg nekik: Ha valaki
különleges fogadalmat tesz, föl kell becsülni az ÚRnak szánt személyeket. 3 Ha
férfit kell fölbecsülni, húszévestől hatvanévesig ötven ezüstsekelre
becsüld, a szent sekel szerint. 4 Ha pedig asszony az, akkor harminc sekelre
becsüld. 5 Ha ötévestől húszévesig való, a fiút húsz sekelre becsüld, a
leányt tíz sekelre. 6 Ha egyhónapostól ötévesig való, akkor a fiút öt
ezüstsekelre becsüld, a leányt pedig három ezüstsekelre becsüld. 7 Ha
hatvanéves, vagy annál idősebb, akkor a férfit tizenöt sekelre becsüld, az
asszonyt pedig tíz sekelre. 8 Ha azonban szegényebb, mint amennyire becsülted,
akkor állítsák a pap elé, és a pap becsülje meg őt. Aszerint becsülje meg
a pap, amilyen módja van a fogadalmat tevőnek.
9 Ha olyan állatról
van szó, amilyet áldozatul szoktak bemutatni az ÚRnak, minden olyan, amilyet az
ÚRnak szoktak adni, szent. 10 Ne adjanak helyette mást, ne cseréljék ki, se a
jót rosszabbra, se a rosszat jobbra, mert ha mégis kicserélnék az állatot egy
másik állatra, akkor az is, meg a csereállat is szent lesz. 11 Ha pedig
valamilyen tisztátalan állatról van szó, amilyet nem szoktak áldozatul
bemutatni az ÚRnak, akkor állítsák oda az állatot a pap elé. 12 Becsülje meg azt
a pap, hogy jó-e vagy rossz-e, és ahogyan a pap megbecsülte, úgy legyen. 13 De
ha mindenképpen meg akarja azt váltani, akkor tegye hozzá a becsértékének még
egy ötödét.
14 Ha valaki a házát
szenteli oda szent ajándékul az ÚRnak, akkor a pap becsülje meg, hogy jó-e vagy
rossz-e, és a pap által megállapított becsértéket kell számítani. 15 Ha pedig
az, aki odaszentelte, meg akarja váltani a házát, akkor tegye hozzá a
becsértékének még egy ötödét, és úgy maradjon az övé.
16 Ha valaki ősi
birtokából szentel oda valamit az ÚRnak, akkor a vetőmagja szerint kell
megbecsülni; egy hómer árpa vetőmag ötven ezüstsekelt ér. 17 Ha az
örömünnep évétől fogva szenteli oda valaki a mezejét, akkor a teljes
becsértéket kell számítani. 18 De ha az örömünnep után szenteli oda valaki a
mezejét, akkor számítsa ki a pap a következő örömünnepig még hátra
levő évek számának megfelelő pénzt, és azt vonják le a
becsértékből. 19 De ha mindenképpen meg akarja váltani a mezejét az, aki
odaszentelte, akkor tegye hozzá becsárának még egy ötödét, és úgy maradjon az
övé. 20 Ha pedig nem váltja meg a mezőt, hanem eladja azt a mezőt más
valakinek, akkor nem váltható meg többé. 21 Ha az örömünnepen felszabadul a
mező, legyen az ÚR szent tulajdona, mint esküvel odaszentelt mező: a
pap birtoka legyen.
22 Ha pedig valaki
vásárolt mezőt szentel oda az ÚRnak, amely nem ősi birtoka, 23 akkor
számítsa ki a pap a becsérték összegét az örömünnep évéig, és a becsértéket még
azon a napon oda kell adni az ÚRnak szent ajándékul. 24 Az örömünnep évében visszaszáll
a mező arra, akitől vették, akinek ősi birtoka volt az a föld.
25 Mindent a szent
sekel szerint becsüljetek fel! Húsz géra ez a pénzegység.
26 Az állat
elsőszülöttjét nem kell senkinek sem odaszentelni, mert az mint
elsőszülött úgyis az ÚRé, akár szarvasmarha, akár juh, az ÚRé az. 27 Ha
azonban áldozatra alkalmatlan az az állat, akkor meg kell váltani becsértéke
szerint, hozzáadva még annak egy ötödét. Ha pedig nem váltják meg, akkor adják
el becsára szerint.
28 De amit esküvel
szentelt valaki tulajdonából az ÚRnak, akár ember, akár állat, akár ősi
birtok az, azt nem adhatja el, és nem válthatja meg. Minden esküvel odaszentelt
dolog igen szent tulajdona az ÚRnak. 29 Nem lehet megváltani az olyan embert,
aki átok miatt került az esküvel odaszenteltek közé, annak meg kell halnia.
30 A föld minden
tizede az ÚRé, a földnek a szemes terméséből és a fa gyümölcséből; az
ÚR szent tulajdona az. 31 De ha valaki mindenképpen meg akar valamit váltani a
tizedéből, tegye még hozzá egyötödét. 32 A marháknak és juhoknak a tizede
is, minden tizedik, amely átmegy a pásztorbot alatt, az ÚR szent tulajdona
legyen. 33 Nem szabad válogatni a jó és a rossz között, sem kicserélni azt. Ha
valaki mégis kicseréli, akkor az is, meg a csereállat is szent lesz, nem
váltható meg.
34 Ezek azok a
parancsolatok, amelyeket az ÚR parancsolt Mózes által Izráel fiainak a
Sínai-hegyen.
4Móz 1
1 Így beszélt az ÚR
Mózeshez a Sínai-pusztában, a kijelentés sátrában, a második év második
hónapjának elsején azután, hogy kijöttek Egyiptomból: 2 Vegyétek névjegyzékbe
fejenként Izráel fiainak egész közösségét, nemzetségenként és nagycsaládonként
egytől egyig minden férfit, 3 húszévestől fölfelé minden hadkötelest
Izráelben! Vegyétek őket számba seregenként, te és Áron! 4 Legyen segítségetekre
törzsenként egy-egy férfi, mindegyik egy nagycsalád feje legyen. 5 Ez a neve
azoknak a férfiaknak, akik segíteni fognak nektek: Rúbenből Elicúr, Sedéúr
fia, 6 Simeonból Selumiél, Cúrisaddaj fia, 7 Júdából Nahsón, Ammínádáb fia, 8
Issakárból Netanél, Cúár fia, 9 Zebulonból Eliáb, Hélón fia. 10 József fiai
közül: Efraimból Elisámá, Ammihúd fia, Manasséból pedig Gamliél, Pedácúr fia,
11 Benjáminból Abídán, Gideóni fia, 12 Dánból Ahiezer, Ammisaddaj fia, 13
Ásérból Pagiél, Okrán fia, 14 Gádból Eljászáf, Deúél fia, 15 Naftáliból Ahira,
Énán fia. 16 Ezek a közösség képviselői, az ősi törzsek fejedelmei,
Izráel nemzetségfői.
17 Maga mellé vette
azért Mózes és Áron ezeket a név szerint kijelölt férfiakat, 18 és
összegyűjtötték az egész közösséget a második hónap elsején. Azok pedig
bejegyeztették magukat a névjegyzékbe nemzetségenként és nagycsaládonként,
húszévestől fölfelé egytől egyig. 19 Úgy vették őket számba a
Sínai-pusztában, ahogyan az ÚR megparancsolta Mózesnek.
20 Rúbennek, Izráel
elsőszülöttének a fiai, azok leszármazottai nemzetségenként és
nagycsaládonként, névjegyzékbe véve egytől egyig minden férfi,
húszévestől fölfelé minden hadköteles, 21 akiket számba vettek Rúben
törzséből, negyvenhatezer-ötszázan voltak.
22 Simeon fiainak a
leszármazottai nemzetségenként és nagycsaládonként, akiket számba vettek,
névjegyzékbe véve egytől egyig minden férfi, húszévestől fölfelé
minden hadköteles, 23 akiket számba vettek Simeon törzséből,
ötvenkilencezer-háromszázan voltak.
24 Gád fiainak a
leszármazottai, nemzetségenként és nagycsaládonként névjegyzékbe véve,
húszévestől fölfelé minden hadköteles, 25 akiket számba vettek Gád
törzséből, negyvenötezer-hatszázötvenen voltak.
26 Júda fiainak a
leszármazottai, nemzetségenként és nagycsaládonként névjegyzékbe véve,
húszévestől fölfelé minden hadköteles, 27 akiket számba vettek Júda
törzséből, hetvennégyezer-hatszázan voltak.
28 Issakár fiainak a
leszármazottai, nemzetségenként és nagycsaládonként névjegyzékbe véve,
húszévestől fölfelé minden hadköteles, 29 akiket számba vettek Issakár
törzséből, ötvennégyezer-négyszázan voltak.
30 Zebulon fiainak a
leszármazottai, nemzetségenként és nagycsaládonként névjegyzékbe véve,
húszévestől fölfelé minden hadköteles, 31 akiket számba vettek Zebulon
törzséből, ötvenhétezer-négyszázan voltak.
32 József fiai közül
Efraim fiainak a leszármazottai nemzetségenként és nagycsaládonként
névjegyzékbe véve, húszévestől fölfelé minden hadköteles, 33 akiket számba
vettek Efraim törzséből, negyvenezer-ötszázan voltak.
34 Manassé fiainak a
leszármazottai pedig, nemzetségenként és nagycsaládonként névjegyzékbe véve,
húszévestől fölfelé minden hadköteles, 35 akiket számba vettek Manassé
törzséből, harminckétezer-kétszázan voltak.
36 Benjámin fiainak a
leszármazottai, nemzetségenként és nagycsaládonként névjegyzékbe véve,
húszévestől fölfelé minden hadköteles, 37 akiket számba vettek Benjámin
törzséből, harmincötezer-négyszázan voltak.
38 Dán fiainak a
leszármazottai, nemzetségenként és nagycsaládonként névjegyzékbe véve,
húszévestől fölfelé minden hadköteles, 39 akiket számba vettek Dán
törzséből, hatvankétezer-hétszázan voltak.
40 Ásér fiainak a
leszármazottai, nemzetségenként és nagycsaládonként névjegyzékbe véve,
húszévestől fölfelé minden hadköteles, 41 akiket számba vettek Ásér
törzséből, negyvenezer-ötszázan voltak.
42 Naftáli fiainak a
leszármazottai, nemzetségenként és nagycsaládonként névjegyzékbe véve,
húszévestől fölfelé minden hadköteles, 43 akiket számba vettek Naftáli
törzséből, ötvenháromezer-négyszázan voltak.
44 Ezeket vették
számba. Mózes és Áron vette számba őket, meg Izráel tizenkét fejedelme,
mindegyik egy-egy nagy család
képviseletében. 45 Mindazok, akiket számba vettek Izráel fiai közül
nagycsaládonként húszévestől fölfelé, mindazok, akik hadkötelesek voltak
Izráelben, 46 akiket számba vettek, összesen hatszázháromezer-ötszázötvenen
voltak. 47 De a léviták ősi törzséből származókat nem vették számba
közöttük.
48 Így beszélt az ÚR
Mózeshez: 49 Csak Lévi törzsét ne vedd számba, és ne sorold őket Izráel
fiai közé, 50 hanem tedd a lévitákat a bizonyság hajlékának és az ahhoz tartozó
egész fölszerelésnek a felügyelőivé. Ők vigyék a hajlékot és annak
egész fölszerelését, ott szolgáljanak, és táborozzanak a hajlék körül. 51
Amikor elindul a hajlék, a léviták bontsák le azt, amikor pedig letáborozik a
hajlék, a léviták állítsák föl. Ha illetéktelen közeledik hozzá, meg kell
halnia. 52 Izráel fiai mindnyájan a maguk táborában táborozzanak, mindenki a
maga seregének a hadijelvénye körül. 53 De a léviták a bizonyság hajléka körül
táborozzanak, hogy ne törjön ki haragom Izráel fiainak a közössége ellen. A
léviták végezzék a tennivalókat a bizonyság hajlékánál.
54 Egészen így
cselekedtek tehát Izráel fiai. Mindent úgy cselekedtek, ahogyan megparancsolta
az ÚR Mózesnek.
4Móz 2
1 Azután így beszélt
az ÚR Mózeshez és Áronhoz: 2 Izráel fiai mindnyájan a maguk hadijelvénye körül
táborozzanak, nagycsaládjaik jelvényeivel ellátva, a kijelentés sátrától
távolabbra, körös-körül táborozzanak. 3 Keletre, napkelet felől legyen
Júda táborának a hadijelvénye a csapatok között. Júda fiainak a fejedelme
Nahsón, Ammínádáb fia. 4 Serege hetvennégyezer-hatszáz számba vett
emberből áll. 5 Mellette táborozzék Issakár törzse. Issakár fiainak a
fejedelme Netanél, Cúár fia. 6 Serege ötvennégyezer-négyszáz számba vett emberből
áll. 7 Azután következik Zebulon törzse. Zebulon fiainak a fejedelme Eliáb,
Hélón fia. 8 Serege ötvenhétezer-négyszáz számba vett emberből áll. 9 Júda
táborának a seregei összesen száznyolcvanhatezer-négyszáz számba vett
emberből állnak. Nekik kell elsőnek elindulniuk.
10 Dél felől
legyen Rúben táborának a hadijelvénye a csapatok között. Rúben fiainak a
fejedelme Elicúr, Sedéúr fia. 11 Serege negyvenhatezer-ötszáz számba vett
emberből áll. 12 Mellette táborozzék Simeon törzse. Simeon fiainak a
fejedelme Selumiél, Cúrisaddaj fia. 13 Serege ötvenkilencezer-háromszáz számba
vett emberből áll. 14 Azután Gád törzse. Gád fiainak a fejedelme Eljászáf,
Deúél fia. 15 Serege negyvenötezer-hatszázötven számba vett emberből áll.
16 Rúben táborának a seregei összesen százötvenegyezer-négyszázötven számba
vett emberből állnak. Nekik kell másodiknak elindulniuk.
17 Utánuk induljon a
kijelentés sátra, a léviták tábora a táborok között. Ahogyan táboroznak, úgy
induljanak meg, mindegyik a maga helyén, hadijelvényeikkel.
18 Nyugat felől
legyen Efraim táborának a hadijelvénye a csapatok között. Efraim fiainak a
fejedelme Elisáma, Ammihúd fia. 19 Serege negyvenezer-ötszáz számba vett
emberből áll. 20 Mellette legyen Manassé törzse. Manassé fiainak a
fejedelme Gamliél, Pedácúr fia. 21 Serege harminckétezer-kétszáz számba vett
emberből áll. 22 Azután következik Benjámin törzse. Benjámin fiainak a
fejedelme Abidán, Gideóni fia. 23 Serege harmincötezer-négyszáz számba vett
emberből áll. 24 Efraim táborának a seregei összesen száznyolcezer-száz
számba vett emberből állnak. Nekik kell harmadiknak elindulniuk.
25 Észak felől
legyen Dán táborának a hadijelvénye a csapatok között. Dán fiainak a fejedelme
Ahiezer, Ammisaddaj fia. 26 Serege hatvankétezer-hétszáz számba vett
emberből áll. 27 Mellette táborozzék Ásér törzse. Ásér fiainak a fejedelme
Pagiél, Okrán fia. 28 Serege negyvenegyezer-ötszáz számba vett emberből
áll. 29 Azután következik Naftáli törzse. Naftáli fiainak a fejedelme Ahíra,
Énán fia. 30 Serege ötvenháromezer-négyszáz számba vett emberből áll. 31
Dán tábora összesen százötvenhétezer-hatszáz számba vett emberből áll.
Nekik kell utoljára elindulniuk hadijelvényeikkel.
32 Ennyien voltak,
akiket számba vettek Izráel fiainak a nagycsaládjaiból. Összesen
hatszázháromezer-ötszázötvenen voltak a táborban számbavettek seregenként. 33
De a lévitákat nem vették számba Izráel fiai között, ahogyan megparancsolta az
ÚR Mózesnek. 34 Így cselekedtek tehát Izráel fiai. Pontosan úgy táboroztak
hadijelvényeik mellett, és úgy indultak el mindnyájan nemzetségenként és
nagycsaládonként, ahogyan megparancsolta az ÚR Mózesnek.
4Móz 3
1 Ezek voltak Áron és
Mózes leszármazottai, amikor beszélt az ÚR Mózeshez a Sínai-hegyen. 2 Így
hívták Áron fiait: Nádáb volt az elsőszülött, azután Abihú, Eleázár és
Ítámár. 3 Így hívták Áron fiait, a fölkent papokat, akiket felavattak a papi
szolgálatra. 4 De Nádáb és Abihú meghalt az ÚR színe előtt, amikor idegen
tűzzel járultak az ÚR színe elé a Sínai-pusztában, fiaik pedig nem voltak.
Ezért Eleázár és Ítámár végezték a papi szolgálatot apjuknak, Áronnak a
felügyelete alatt.
5 Azután így beszélt
az ÚR Mózeshez: 6 Vezesd ide Lévi törzsét, és állítsd Áron főpap elé, hogy
a szolgálatában segédkezzenek. 7 Álljanak szolgálatára és az egész közösség
szolgálatára a kijelentés sátránál, és végezzék a tennivalókat a hajlék körül.
8 Ügyeljenek a kijelentés sátrának egész fölszerelésére és álljanak Izráel
fiainak a szolgálatára a hajlék körüli tennivalók ellátásával. 9 Oszd be a
lévitákat Áron és fiai mellé, mert egészen az én tulajdonaim ők Izráel
fiai között. 10 Áronnak és fiainak pedig rendeld el, hogy végezzék papi
teendőiket. Ha illetéktelen avatkozik bele, meg kell halnia.
11 Majd így beszélt
az ÚR Mózeshez: 12 Íme, én magam vettem ki a lévitákat Izráel fiai közül minden
elsőszülött helyett, aki Izráel fiainál anyja méhét megnyitja: azért
legyenek a léviták az enyéim. 13 Mert minden elsőszülött az enyém! Amikor
megöltem Egyiptomban minden elsőszülöttet, magamnak szenteltem minden
elsőszülöttet Izráelben. Mind az emberé, mind az állaté az enyém legyen.
Én vagyok az ÚR!
14 Azután így beszélt
az ÚR Mózeshez a Sínai-pusztában: 15 Vedd számba Lévi fiait nagycsaládonként és
nemzetségenként! Az egyhónapos fiúktól fölfelé minden férfit végy számba! 16
Számba vette azért őket Mózes az ÚR szava szerint, ahogyan megparancsolta.
17 Név szerint ezek voltak Lévi fiai: Gérsón, Kehát és Merári. 18 Ezek Gérsón
fiainak a nevei és nemzetségei: Libni és Simei. 19 Kehát fiai és nemzetségei:
Amrám, Jichár, Hebrón és Uzziél. 20 Merári fiai és nemzetségei: Mahli és Músi.
Ezek Lévi nemzetségei és nagycsaládjai.
21 Gérsóntól való a
Libni-nemzetség és a Simei-nemzetség. Ezek a gérsóni nemzetségek. 22 A számba
vett férfiak, akiket az egyhónapos fiúktól fölfelé számba vettek, szám szerint
összesen hétezer-ötszázan voltak. 23 A gérsóni nemzetségeknek a hajlék mögött,
nyugatra kellett táborozniuk. 24 A gérsóniak nagycsaládjának a feje Eljászáf,
Láél fia volt. 25 Gérsón fiainak a feladata volt a kijelentés sátránál, a
hajléknál, a sátornál, a sátor takarójánál, a kijelentés sátra bejárati
függönyénél, 26 az udvar szőnyegfalainál, a hajlékot és az oltárt
körülvevő udvar bejárati függönyénél és a hozzá tartozó köteleknél minden
tennivaló elvégzése.
27 Keháttól való az
Amrám-nemzetség, a Jichár-nemzetség, a Hebrón-nemzetség és az Uzziél-nemzetség.
Ezek a keháti nemzetségek 28 Az egyhónapos fiúktól fölfelé a férfiak száma
összesen nyolcezer-hatszáz volt. Ők voltak a szentély szolgálatára
rendelve. 29 Kehát fiainak a nemzetségei dél felől, a hajlék oldala mellett
táboroztak. 30 A keháti nemzetségek családfője Elicáfán, Uzziél fia volt.
31 Az ő feladatuk volt a ládánál, az asztalnál, a lámpatartónál, az
oltároknál, a szentélyben használt istentiszteleti fölszerelésnél és a
függönynél minden szolgálat elvégzése. 32 A léviták legfőbb fejedelme
Eleázár, Áron főpap fia volt, ő ügyelt fel azokra, akik a szentélynél
végezték a tennivalókat.
33 Meráritól való a
Mahli-nemzetség és a Músi-nemzetség. Ezek Merári nemzetségei. 34 Az egyhónapos
fiúktól fölfelé a számba vett férfiak száma összesen hatezer-kétszáz volt. 35 A
Merári-nemzetségek családfője Cúriél, Abiháil fia volt. Észak felől,
a hajlék oldala mellett táboroztak. 36 Merári fiainak a gondjaira bízták a
hajlék deszkáit, reteszeit, oszlopait és talpait, egész fölszerelését és minden
tennivalót azokkal kapcsolatban, 37 továbbá az udvar körül levő
oszlopokat, azok talpait, cövekeit és köteleit.
38 A hajlék
előtt, a kijelentés sátrától napkeletre Mózes, Áron és fiai táboroztak,
akik a szent hely körül végezték teendőiket Izráel fiainak a
szolgálatában. Ha illetéktelen avatkozott bele, meg kellett halnia. 39 Az
összes névjegyzékbe vett lévita, akiket számba vett Mózes és Áron
nemzetségenként az ÚR parancsára az egyhónapos fiúktól fölfelé, összesen
huszonkétezer férfi volt.
40 Azután ezt mondta
Mózesnek az ÚR: Vedd számba Izráel fiai közül az elsőszülött férfiakat
mind, az egyhónapos fiúktól fölfelé, és vedd őket névjegyzékbe! 41 De vedd
külön a lévitákat nekem, az ÚRnak, Izráel fiainak összes elsőszülöttje
helyett, és a léviták állatait Izráel állatainak minden elsőszülöttje
helyett. 42 Számba is vette Mózes Izráel fiainak minden elsőszülöttjét,
ahogyan megparancsolta neki az ÚR. 43 A névjegyzékbe vett elsőszülött
férfiak az egyhónapos fiúktól fölfelé összesen huszonkétezer-kétszázhetvenhárman
voltak.
44 Azután így beszélt
az ÚR Mózeshez: 45 Vedd külön a lévitákat Izráel fiainak minden
elsőszülöttje helyett, és a léviták állatait azok állatai helyett, és
legyenek a léviták az enyéim. Én vagyok az ÚR! 46 Attól a kétszázhetvenhárom
kiváltandótól pedig, akik a léviták létszámán felül vannak Izráel fiainak az
elsőszülöttjei között, 47 szedj öt-öt sekelt fejenként. A szent sekel
szerint vedd, amelyben húsz géra egy sekel. 48 Add azt a pénzt Áronnak és
fiainak, azokért a kiváltandókért, akik közöttük létszámon felüliek. 49 Mózes
tehát váltságpénzt szedett a léviták létszámán felül kiváltandóktól. 50 Izráel
fiainak az elsőszülöttjeitől szedte be a pénzt, ezerháromszázhatvanöt
sekelt, a szent sekel szerint. 51 Mózes a váltságpénzt Áronnak és fiainak adta,
az ÚR parancsa szerint, ahogyan megparancsolta az ÚR Mózesnek.
4Móz 4
1 Azután így szólt az
ÚR Mózeshez és Áronhoz: 2 Vedd számba Kehát fiait Lévi fiai közül
nemzetségenként és nagycsaládonként, 3 harmincévesektől fölfelé az
ötvenévesekig minden hadkötelest, hogy munkát végezzenek a kijelentés sátránál.
4 Ez Kehát fiainak a tennivalója a kijelentés sátránál az igen szent dolgokkal:
5 Amikor elindul a tábor, menjen be Áron a fiaival, vegyék le a betakaró
kárpitot, és fedjék be azzal a bizonyság ládáját. 6 Tegyenek arra
delfinbőr takarót, terítsék le egy csupa kék bíborból készült ruhával, és
dugják bele a rúdjait. 7 Az áldozati kenyerek asztalát is terítsék le kék
bíborruhával, tegyék rá a tálakat, serpenyőket, kelyheket és italáldozati
korsókat. Legyen rajta a szent kenyér is. 8 Terítsék le karmazsin fonálból
készült ruhával, fedjék be delfinbőr takaróval, és dugják bele a rúdjait.
9 Azután vegyenek kék bíborruhát, és göngyöljék bele a lámpatartót és annak
mécseseit, koppantóit, hamutartóit és minden olajosedényét, amelyből
feltöltik. 10 Tegyék azt és egész fölszerelését delfinbőr takaróba, és
tegyék a hordozórudakra. 11 Az aranyoltárra is terítsenek kék bíborruhát,
takarják be delfinbőr takaróval, és dugják bele a rúdjait. 12 Szedjék
össze az istentiszteleti edényeket mind, amelyeket a szentélyben használnak,
tegyék kék bíborruhába, takarják be delfinbőr takaróval, és tegyék a
hordozórudakra. 13 Azután takarítsák el a hamut az oltárról, és terítsenek rá
piros bíborruhát. 14 Tegyék rá az egész hozzá tartozó fölszerelést, amellyel
istentiszteletet végeznek: a szenesserpenyőket, villákat, lapátokat,
hintőedényeket, az oltár egész fölszerelését, terítsenek rá delfinbőr
takarót, és dugják bele a rúdjait. 15 Miután Áron és fiai elvégezt
16 Eleázárnak, Áron
főpap fiának a gondjaira bízták a világításra való olajat, a jóillatú
füstölőszereket, az állandó ételáldozatot és a fölkenésre való olajat.
Rábízták az egész hajlékot és mindazt, ami ahhoz tartozik, a szentélyt és
fölszerelését.
17 Azután így beszélt
az ÚR Mózeshez és Áronhoz: 18 Ne engedjétek, hogy a keháti nemzetségek törzse
kipusztuljon a léviták közül, 19 hanem úgy bánjatok velük, hogy éljenek, és ne
haljanak meg, amikor közel mennek az igen szent dolgokhoz: Áron és fiai
menjenek oda, és szabják meg mindegyiknek, hogy mit tegyen és mit vigyen. 20
Egy pillanatra se menjenek be, hogy megnézzék a szent dolgokat, mert akkor
meghalnak!
21 Azután így beszélt
az ÚR Mózeshez: 22 Vedd számba Gérsón fiait is nagycsaládonként és
nemzetségenként. 23 Harmincévestől fölfelé az ötvenévesekig vedd számba
őket, minden hadkötelest, hogy szolgálatot végezzenek a kijelentés
sátránál. 24 Ez a gérsóni nemzetségek dolga, amit tenniük és vinniük kell: 25
Ők vigyék a hajlék sátorlapjait, a kijelentés sátrát, ennek a takaróját, a
delfinbőr takarót, amely rajta van, a kijelentés sátrának a bejárati
függönyét, 26 az udvar szőnyegfalait, a hajlékot és az oltárt
körülvevő udvar kapubejáratának függönyét, ezeknek a köteleit és a
hozzájuk tartozó egész fölszerelést. Ők végezzék el mindazt, amit azokkal
tenni kell. 27 Áronnak és fiainak a parancsa szerint történjék Gérsón fiainak
minden tennivalója, mindaz, amit vinniük és tenniük kell. Bízzátok rájuk
mindazt, amit vinniük kell. 28 Ez a gérsóni nemzetségek tennivalója a
kijelentés sátra körül. Ítámárnak, Áron főpap fiának a parancsára végezzék
kötelességüket.
29 Merári fiait is
vedd számba nemzetségenként és nagycsaládonként. 30 Harmincévestől fölfelé
az ötvenévesekig vedd számba őket, minden hadkötelest, hogy szolgálatot
végezzenek a kijelentés sátránál. 31 Ezt kell vinniük a kijelentés sátránál
végzendő minden szolgálatukban: a hajlék deszkáit, reteszeit, oszlopait és
talpait, 32 az udvart körülvevő oszlopokat, azok talpait, cövekeit és
köteleit, és a hozzájuk tartozó egész fölszerelést. Név szerint soroljátok föl
a fölszerelést, amelyet vinniük kell. 33 Ez Merári fiai nemzetségeinek a
tennivalója; a kijelentés sátránál végzendő egész szolgálatuk, Ítámárnak,
Áron főpap fiának a parancsa szerint.
34 Mózes, Áron és a
közösség fejedelmei számba vették Kehát fiait nemzetségenként és
nagycsaládonként, 35 harmincévestől fölfelé az ötvenévesekig, minden
hadkötelest, hogy szolgálatot végezzenek a kijelentés sátránál. 36
Nemzetségeikből kétezer-hétszázötvenet soroztak be. 37 Ennyien voltak a
keháti nemzetségekből számba vettek, akik a kijelentés sátránál végeztek
szolgálatot. Mózes és Áron vette őket számba az ÚR Mózesnek adott parancsa
szerint.
38 Akiket Gérsón fiai
közül számba vettek nemzetségenként és nagycsaládonként, 39 harmincévestől
fölfelé az ötvenévesekig, minden hadkötelest, aki szolgálatot végzett a
kijelentés sátránál, 40 a nemzetségeikből és nagycsaládjaikból számba
vettek kétezer-hatszázharmincan voltak. 41 Ennyien voltak a Gérsón fiainak
nemzetségeiből számba vettek, akik a kijelentés sátránál végeztek
szolgálatot. Mózes és Áron vette őket számba az ÚR parancsa szerint.
42 A Merári fiai
nemzetségeiből számba vettek nemzetségenként és nagycsaládonként, 43
harmincévestől fölfelé az ötvenévesekig, minden hadkötelest, aki
szolgálatot végzett a kijelentés sátránál, 44 az ő nemzetségeikből
számba vettek háromezer-kétszázan voltak. 45 Ennyien voltak a Merári fiainak
nemzetségeiből számba vettek. Mózes és Áron vette őket számba az ÚR
Mózesnek adott parancsa szerint.
46 Az összes számba
vett léviták, akiket Mózes, Áron és Izráel fejedelmei számba vettek
nemzetségenként és nagycsaládonként, 47 harmincévestől fölfelé az
ötvenévesekig, mindenki, akinek szolgálatba kellett lépnie, hogy végezze
mindazt, amit tennie és vinnie kell a kijelentés sátránál, 48 a közülük számba
vettek nyolcezer-ötszáznyolcvanan voltak. 49 Az ÚR Mózesnek adott parancsa
szerint vették számba őket, mindenkinek megvolt a maga tennivalója és
vinnivalója. Úgy vették számba őket, ahogyan az ÚR megparancsolta
Mózesnek.
4Móz 5
1 Azután így beszélt
az ÚR Mózeshez: 2 Parancsold meg Izráel fiainak, hogy küldjenek ki a táborból
mindenkit, akinek kiütése vagy folyása van, vagy holttest miatt tisztátalan. 3
Akár férfi, akár asszony, küldjék ki. A táboron kívülre küldjék őket, hogy
tisztátalanná ne tegyék táborukat, ahol én közöttük lakozom. 4 Izráel fiai így
cselekedtek: kiküldték őket a táboron kívülre. Úgy cselekedtek Izráel
fiai, ahogyan az ÚR meghagyta Mózesnek.
5 Azután így beszélt
az ÚR Mózeshez: 6 Mondd meg Izráel fiainak, hogy ha férfi, vagy asszony
bármilyen vétket követ el, egy másik ember ellen, az az ÚRral szemben válik
hűtlenné, és így adós lesz, 7 az ilyenek vallják meg vétküket, amelyet
elkövettek, térítsék meg adósságukat teljes értékében, és tegyék hozzá még az
ötödrészét, úgy térítsék meg annak, akinek tartoznak vele. 8 De ha nincs annak
az embernek örököse, és így nincs kinek megtéríteni az adósságot, akkor az ÚRé,
vagyis a papé lesz a megtérítendő adósság, az engesztelési koson kívül,
amellyel engesztelést végeznek érte.
9 A szent
adományokból minden felajánlás, amelyet Izráel fiai a paphoz visznek, azé
legyen. 10 Aki szent adományt visz, az övé legyen. Amit a papnak ad, az a papé
legyen.
11 Azután így beszélt
az ÚR Mózeshez: 12 Szólj Izráel fiaihoz, és mondd meg nekik: Ha valakinek a
felesége eltévelyedik, és hűtlenséget követ el ellene, 13 és valaki vele
hál, és közösül vele, de férje előtt titokban marad, hiszen az asszony
titkolja, hogy tisztátalanná vált, tanú pedig nincs ellene, mert nem érték
tetten, 14 de a férjben féltékenység támad és féltékeny a feleségére, hogy
tisztátalanná lett; vagy ha féltékenység támad benne, és féltékeny a
feleségére, holott az nem lett tisztátalanná, 15 akkor vigye el a férj a
feleségét a paphoz. Vigye el az érte járó áldozatot is: egy tized véka
árpalisztet, de olajat ne öntsön rá, se tömjént ne tegyen rá, mert
féltékenységi áldozat az, emlékeztető áldozat, bűnre emlékeztet. 16
Vezesse oda a pap az asszonyt, és állítsa az ÚR színe elé. 17 Vegyen a pap egy
cserépedénybe szent vizet, azután vegyen a pap a hajlék földjén levő
porból, és tegye a vízbe. 18 Állítsa a pap az asszonyt az ÚR színe elé, bontsa
ki az asszony haját, és tegye annak a tenyerére az emlékeztető áldozatot:
féltékenységi áldozat az. A keserű, átokhozó víz azonban maradjon a pap
kezében. 19 Azután eskesse meg őt a pap, és mondja ezt az asszonynak: Ha
nem hált veled senki, ha nem tévelyedtél el tisztátalanul férjedtől, ne
ártson neked ez a keserű, átokhozó víz, 20 csak akkor, ha eltévelyedtél
férjedtől, és tisztátalanná váltál, mert férjeden kívül más is hált veled.
21 Eskesse meg a pap az asszonyt az átokhozó esküvel, és ezt mondja neki a pap:
Tegyen téged az ÚR esküvel elátkozottá néped között! Tegye az ÚR medencédet
koraszülővé, méhedet dagadttá! 22 Hatoljon be ez az átokhozó víz a
belső részeidbe, dagadjon meg a méhed, és legyen koraszülővé a
medencéd! Az asszony pedig mondja rá: Ámen! Ámen! 23 Azután írja föl a pap
ezeket az átkokat egy lapra, mossa bele a keserű vízbe, 24 és itassa meg
az asszonnyal a keserű, átokhozó vizet, hadd hatoljon bele az átokhozó
víz, keserves fájdalmat okozva. 25 Azután vegye ki a pap az asszony
kezéből a féltékenységi áldozatot, mutassa fel az áldozatot az ÚR színe
előtt, és vigye az oltárhoz. 26 Vegyen a pap egy marokkal az áldozatból az
asszony emlékeztető áldozatául, és füstölögtesse el az oltáron. Azután
itassa meg az asszonnyal a vizet. 27 Miután megitatta vele a vizet, az
történik, 28 De ha nem vált
tisztátalanná az asszony, hanem tiszta maradt, akkor a víz nem árt neki, és
képes lesz gyermeket szülni.
29 Ez a féltékenység
törvénye. Ha egy asszony eltévelyedik férjétől, és tisztátalanná válik, 30
vagy ha valakiben féltékenység támad, féltékeny a feleségére, és ezért az ÚR
színe elé állítja az asszonyt, akkor hajtsa végre rajta a pap ezt az egész
törvényt. 31 A férj mentesül a bűntől, az asszonynak pedig
bűnhődnie kell, ha bűnös.
4Móz 6
1 Azután így beszélt
az ÚR Mózeshez: 2 Szólj Izráel fiaihoz, és mondd meg nekik: Ha egy férfi vagy
nő külön fogadalmat tesz, názírfogadalmat, vagyis az ÚRnak szenteli magát,
3 tartózkodjék bortól és részegítő italtól, ne igyék borecetet és
részegítő italból való ecetet, ne igyék szőlőből készült
italt, ne egyék se friss, se szárított szőlőt. 4 Názírsága egész
ideje alatt semmi olyat se egyék, ami szőlőtőről való, még
a magját, vagy a héját se. 5 Názírfogadalmának egész ideje alatt ne érje
borotva a fejét, míg le nem telnek azok a napok, amelyekre az ÚRnak szentelte
magát. Szent legyen, növessze meg fejének hajfürtjeit. 6 Ne menjen be halotthoz
az egész idő alatt, amelyben az ÚRnak szentelte magát. 7 Ne tegye magát
tisztátalanná se apjával, se anyjával, se fiútestvérével, se
nőtestvérével, amikor meghalnak, mert Istennek szentelt haj van a fején. 8
Názírsága egész idején az ÚRnak legyen szentelve.
9 Ha pedig valaki
hirtelen, váratlanul meghal nála, és tisztátalanná teszi a názír fejét, akkor
nyírja meg a fejét tisztulása napján, a hetedik napon nyírja meg azt. 10 A
nyolcadik napon pedig vigyen el két gerlicét vagy két galambfiókát a paphoz, a
kijelentés sátrának bejáratához. 11 Készítse el a pap az egyiket
vétekáldozatul, a másikat pedig égőáldozatul, és végezzen érte
engesztelést, mert vétekbe esett a holttest miatt. Így szentelje oda újból a
fejét azon a napon. 12 Szentelje magát újból az ÚRnak názírsága idejére, és
vigyen egy esztendős bárányt jóvátételi áldozatul. Az előző
napok pedig nem számítanak, mert tisztátalanná lett a názír.
13 A názírnak ez a
törvénye: amikor letelik názírságának az ideje, vezessék őt a kijelentés
sátrának bejáratához. 14 Mutassa be áldozatát az ÚRnak: egy esztendős
hibátlan hím bárányt égőáldozatul, egy esztendős hibátlan
nőstény bárányt vétekáldozatul, egy hibátlan kost békeáldozatul, 15 egy
kosár kovásztalan kenyeret, finomlisztből olajjal gyúrt lepényeket és
olajjal megkent kovásztalan lángosokat, a hozzájuk tartozó ételáldozatokkal és
italáldozatokkal együtt. 16 Mutassa be a pap az ÚR színe előtt, és
készítse el a názír vétekáldozatát és égőáldozatát. 17 A kost is készítse
el békeáldozatul az ÚRnak, egy kosár kovásztalan kenyérrel együtt. Készítse el
a pap az ahhoz tartozó ételáldozatot és italáldozatot is. 18 A názír pedig
nyírja le fejének hajkoronáját a kijelentés sátrának bejáratánál, azután fogja
fejének a hajkoronáját, és tegye azt a tűzre, amelyen a békeáldozat van. 19
Fogja a pap a kos megfőtt lapockáját, egy kovásztalan lepényt a kosárból
meg egy kovásztalan lángost, tegye a názír tenyerére, miután a názír lenyírta
hajkoronáját, 20 és mutassa fel azokat a pap felmutatott áldozatul az ÚR színe
előtt. A papé az szent adományként, a felmutatott szügyön és felajánlott
combon kívül. Azután ihat bort a názír.
21 Ez a názír
törvénye, aki fogadalmat tett. Az ÚRnak szóló áldozat ez hajkoronájáért, azon
kívül, amire telik neki. Úgy kell a názírság törvényét megtartania, ahogyan a
fogadalmat tette.
22 Azután így beszélt
az ÚR Mózeshez: 23 Mondd meg Áronnak és fiainak: Így áldjátok meg Izráel fiait,
ezt mondjátok nekik: 24 Áldjon meg téged az ÚR, és őrizzen meg téged! 25
Ragyogtassa rád orcáját az ÚR, és könyörüljön rajtad! 26 Fordítsa feléd orcáját
az ÚR, és adjon neked békességet!
27 Így szóljanak
nevemben Izráel fiaihoz, és én megáldom őket.
4Móz 7
1 Amikor befejezte
Mózes a hajlék fölállítását, fölkente és fölszentelte azt egész fölszerelésével
együtt, az oltárt is egész fölszerelésével együtt; fölkente és fölszentelte
azokat. 2 Odajárultak Izráel fejedelmei, nagycsaládfői, a törzsek
fejedelmei, akik a számba vettek élén álltak. 3 Odavitték áldozatukat az ÚR
elé: hat födeles szekeret és tizenkét szarvasmarhát, két fejedelem egy szekeret,
és mindegyik egy marhát. Odavezették azokat a hajlék elé. 4 Az ÚR ezt mondta
Mózesnek: 5 Vedd át tőlük ezeket a kijelentés sátrának szolgálatára; add
oda a lévitáknak, mindegyiknek a maga szolgálata szerint! 6 Átvette tehát Mózes
a szekereket és a szarvasmarhákat, és odaadta a lévitáknak. 7 Két szekeret és
négy szarvasmarhát adott Gérsón fiainak, szolgálatukhoz mérten. 8 Négy szekeret
és nyolc szarvasmarhát pedig Merári fiainak adott, szolgálatukhoz mérten,
amelyet ők Ítámárnak, Áron főpap fiának a parancsa szerint végeztek.
9 De Kehát fiainak semmit sem adott, mert az ő tennivalójuk az volt, hogy
a szent dolgokat a vállukon vigyék.
10 Azután odavitték a
fejedelmek az oltár fölszentelésére szánt ajándékot azon a napon, amelyen
fölkenték azt. A fejedelmek odavitték áldozati ajándékukat az oltár elé. 11
Akkor ezt mondta Mózesnek az ÚR: Az egyik napon az egyik fejedelem, a másik
napon a másik fejedelem vigye oda az oltár fölszentelésére szánt áldozati
ajándékát.
12 Az első napon
Nahsón, Amminádáb fia, Júda nemzetségéből mutatta be áldozati ajándékát.
13 Áldozati ajándéka egy százharminc sekel súlyú ezüsttál meg egy hetven sekel
súlyú ezüst hintőedény volt, a szent sekel szerint. Mindkettő tele
volt olajjal gyúrt finomliszttel, ételáldozatul. 14 Továbbá egy tíz sekel súlyú
aranyserpenyő, tele füstölőszerekkel, 15 egy bikaborjú, egy kos és
egy esztendős bárány égőáldozatul, 16 egy kecskebak vétekáldozatul,
17 békeáldozatul pedig két szarvasmarha, öt kos, öt bak és öt egyéves bárány.
Ez Nahsónnak, Amminádáb fiának az áldozati ajándéka.
18 A második napon
Netanél, Cúár fia, Issakár fejedelme áldozott. 19 Bemutatta áldozati ajándékát:
egy százharminc sekel súlyú ezüsttálat meg egy hetven sekel súlyú ezüst
hintőedényt, a szent sekel szerint. Mindkettő tele volt olajjal gyúrt
finomliszttel, ételáldozatul. 20 Továbbá egy tíz sekel súlyú
aranyserpenyőt, tele füstölőszerekkel, 21 egy bikaborjút, egy kost,
egy esztendős bárányt égőáldozatul, 22 egy kecskebakot
vétekáldozatul, 23 békeáldozatul pedig két szarvasmarhát, öt kost, öt bakot és
öt egyéves bárányt. Ez Netanélnak, Cúár fiának az áldozati ajándéka.
24 A harmadik napon
Zebulon fiainak a fejedelme, Eliáb, Hélón fia következett. 25 Áldozati ajándéka
egy százharminc sekel súlyú ezüsttál meg egy hetven sekel súlyú ezüst
hintőedény volt, a szent sekel szerint. Mindkettő tele volt olajjal
gyúrt finomliszttel, ételáldozatul. 26 Továbbá egy tíz sekel súlyú
aranyserpenyő, tele füstölőszerekkel, 27 egy bikaborjú, egy kos és
egy esztendős bárány égőáldozatul, 28 egy kecskebak vétekáldozatul,
29 békeáldozatul pedig két szarvasmarha, öt kos, öt bak és öt egyéves bárány.
Ez Eliábnak, Hélón fiának az áldozati ajándéka.
30 A negyedik napon
Rúben fiainak a fejedelme, Elicúr, Sedéúr fia következett. 31 Áldozati ajándéka
egy százharminc sekel súlyú ezüsttál meg egy hetven sekel súlyú ezüst
hintőedény volt, a szent sekel szerint. Mindkettő tele volt olajjal
gyúrt finomliszttel, ételáldozatul. 32 Továbbá egy tíz sekel súlyú
aranyserpenyő, tele füstölőszerekkel, 33 egy bikaborjú, egy kos és
egy esztendős bárány égőáldozatul, 34 egy kecskebak vétekáldozatul,
35 békeáldozatul pedig két szarvasmarha, öt kos, öt bak és öt egyéves bárány.
Ez Elicúrnak, Sedéúr fiának az áldozati ajándéka.
36 Az ötödik napon
Simeon fiainak a fejedelme, Selumiél, Cúrisaddaj fia következett. 37 Áldozati
ajándéka egy százharminc sekel súlyú ezüsttál meg egy hetven sekel súlyú ezüst
hintőedény volt, a szent sekel szerint. Mindkettő tele volt olajjal
gyúrt finomliszttel, ételáldozatul. 38 Továbbá egy tíz sekel súlyú aranyserpenyő
tele füstölőszerekkel, 39 egy bikaborjú, egy kos és egy esztendős
bárány égőáldozatul, 40 egy kecskebak vétekáldozatul, 41 békeáldozatul
pedig két szarvasmarha, öt kos, öt bak és öt egyéves bárány. Ez Selumiélnak,
Cúrisaddaj fiának az áldozati ajándéka.
42 A hatodik napon
Gád fiainak a fejedelme, Eljászáf, Deúél fia következett. 43 Áldozati ajándéka
egy százharminc sekel súlyú ezüsttál meg egy hetven sekel súlyú ezüst
hintőedény volt, a szent sekel szerint. Mindkettő tele volt olajjal
gyúrt finomliszttel, ételáldozatul. 44 Továbbá egy tíz sekel súlyú
aranyserpenyő, tele füstölőszerekkel, 45 egy bikaborjú, egy kos és
egy esztendős bárány égőáldozatul, 46 egy kecskebak vétekáldozatul,
47 békeáldozatul pedig két szarvasmarha, öt kos, öt bak és öt egyéves bárány.
Ez Eljászáfnak, Deúél fiának az áldozati ajándéka.
48 A hetedik napon
Efraim fiainak a fejedelme, Elisámá, Ammihúd fia következett. 49 Áldozati
ajándéka egy százharminc sekel súlyú ezüsttál meg egy hetven sekel súlyú ezüst
hintőedény volt, a szent sekel szerint. Mindkettő tele volt olajjal
gyúrt finomliszttel, ételáldozatul. 50 Továbbá egy tíz sekel súlyú
aranyserpenyő, tele füstölőszerekkel, 51 egy bikaborjú, egy kos és
egy esztendős bárány égőáldozatul, 52 egy kecskebak vétekáldozatul,
53 békeáldozatul pedig két szarvasmarha, öt kos, öt bak és öt egyéves bárány.
Ez Elisámának, Ammihúd fiának az áldozati ajándéka.
54 A nyolcadik napon
Manassé fiainak a fejedelme, Gamliél, Pedácúr fia következett. 55 Áldozati
ajándéka egy százharminc sekel súlyú ezüsttál meg egy hetven sekel súlyú ezüst
hintőedény volt, a szent sekel szerint. Mindkettő tele volt olajjal
gyúrt finomliszttel, ételáldozatul. 56 Továbbá egy tíz sekel súlyú
aranyserpenyő, tele füstölőszerekkel, 57 egy bikaborjú, egy kos és
egy esztendős bárány égőáldozatul, 58 egy kecskebak vétekáldozatul,
59 békeáldozatul pedig két szarvasmarha, öt kos, öt bak és öt egyéves bárány.
Ez Gamliélnak, Pedácúr fiának az áldozati ajándéka.
60 A kilencedik napon
Benjámin fiainak a fejedelme, Abidán, Gideóni fia következett. 61 Áldozati
ajándéka egy százharminc sekel súlyú ezüsttál meg egy hetven sekel súlyú ezüst
hintőedény volt, a szent sekel szerint. Mindkettő tele volt olajjal
gyúrt fimonliszttel, ételáldozatul. 62 Továbbá egy tíz sekel súlyú aranyserpenyő,
tele füstölőszerekkel, 63 egy bikaborjú, egy kos és egy esztendős
bárány égőáldozatul, 64 egy kecskebak vétekáldozatul, 65 békeáldozatul
pedig két szarvasmarha, öt kos, öt bak és öt egyéves bárány. Ez Abidánnak,
Gideóni fiának az áldozati ajándéka.
66 A tizedik napon
Dán fiainak a fejedelme, Ahiezer, Ammisaddaj fia következett. 67 Áldozati
ajándéka egy százharminc sekel súlyú ezüsttál meg egy hetven sekel súlyú ezüst
hintőedény volt, a szent sekel szerint. Mindkettő tele volt olajjal
gyúrt finomliszttel, ételáldozatul. 68 Továbbá egy tíz sekel súlyú
aranyserpenyő, tele füstölőszerekkel, 69 egy bikaborjú, egy kos és
egy esztendős bárány égőáldozatul, 70 egy kecskebak vétekáldozatul,
71 békeáldozatul pedig két szarvasmarha, öt kos, öt bak és öt egyéves bárány.
Ez Ahiezernek, Ammisaddaj fiának az áldozati ajándéka.
72 A tizenegyedik
napon Ásér fiainak a fejedelme, Pagiél, Okrán fia következett. 73 Áldozati
ajándéka egy százharminc sekel súlyú ezüsttál meg egy hetven sekel súlyú ezüst
hintőedény volt, a szent sekel szerint. Mindkettő tele volt olajjal
gyúrt finomliszttel, ételáldozatul. 74 Továbbá egy tíz sekel súlyú
aranyserpenyő, tele füstölőszerekkel, 75 egy bikaborjú, egy kos és
egy esztendős bárány égőáldozatul, 76 egy kecskebak vétekáldozatul,
77 békeáldozatul pedig két szarvasmarha, öt kos, öt bak és öt egyéves bárány.
Ez Pagiélnak, Okrán fiának az áldozati ajándéka.
78 A tizenkettedik
napon Naftáli fiainak a fejedelme, Ahira, Énán fia következett. 79 Áldozati
ajándéka egy százharminc sekel súlyú ezüsttál meg egy hetven sekel súlyú ezüst
hintőedény volt, a szent sekel szerint. Mindkettő tele volt olajjal
gyúrt finomliszttel, ételáldozatul. 80 Továbbá egy tíz sekel súlyú
aranyserpenyő, tele füstölőszerekkel, 81 egy bikaborjú, egy kos és egy
esztendős bárány égőáldozatul, 82 egy kecskebak vétekáldozatul, 83
békeáldozatul pedig két szarvasmarha, öt kos, öt bak és öt egyéves bárány. Ez
Ahirának, Énán fiának az áldozati ajándéka.
84 Ez volt Izráel
fejedelmeinek az oltár fölszentelésére szánt ajándéka azon a napon, amelyen
fölkenték azt: tizenkét ezüsttál, tizenkét ezüst hintőedény és tizenkét
aranyserpenyő. 85 Százharminc sekel súlyú volt egy ezüsttál és hetven
sekel súlyú egy ezüst hintőedény. Az ezüstedények súlya összesen
kétezer-négyszáz sekel volt, a szent sekel szerint. 86 Továbbá tizenkét
aranyserpenyő, tele füstölőszerekkel. Tíz sekel súlyú volt egy-egy
serpenyő, a szent sekel szerint. Az aranyserpenyők súlya összesen
százhúsz sekel volt. 87 Égőáldozatra szánt szarvasmarha volt összesen
tizenkét bika, azután tizenkét kos és tizenkét egyéves bárány, a hozzájuk
tartozó ételáldozatokkal együtt, meg tizenkét kecskebak vétekáldozatul. 88
Békeáldozatra szánt szarvasmarha volt összesen huszonnégy bika, azután hatvan
kos, hatvan bak, és hatvan egyéves bárány. Ez volt az oltár fölszentelésére
szánt ajándék, miután fölkenték azt.
89 Amikor bement
Mózes a kijelentés sátrába, hogy beszéljen az ÚRral, hallotta a hangot, mely a
födélről beszélt hozzá, a bizonyság ládáján levő két kerúb közül.
Onnan beszélt hozzá.
4Móz 8
1 Azután így beszélt
az ÚR Mózeshez: 2 Szólj Áronhoz, és mondd meg neki: Úgy rakd föl a mécseket,
hogy a hét mécs a lámpatartó elején világítson. 3 Így cselekedett Áron: a
lámpatartó elejére rakta föl a mécseket, ahogyan megparancsolta Mózesnek az ÚR.
4 A lámpatartó ötvözött aranyból készült, a szára is meg a virága is ötvösmunka
volt. Arra a mintára készítette el Mózes a lámpatartót, amelyet az ÚR mutatott
neki.
5 Azután így beszélt
az ÚR Mózeshez: 6 Válaszd külön a lévitákat Izráel fiai közül és tisztítsd meg
őket. 7 Ezt cselekedd velük, hogy megtisztuljanak: hints rájuk
vétektől megtisztító vizet, egész testüket borotválják le, mossák ki
ruhájukat, hogy tiszták legyenek. 8 Vegyenek egy bikaborjút és hozzá
ételáldozatul olajjal gyúrt finomlisztet. Egy másik bikaborjút pedig végy
vétekáldozatul. 9 Vezesd a lévitákat a kijelentés sátra elé, és gyűjtsd
össze Izráel fiainak egész közösségét. 10 Azután vezesd a lévitákat az ÚR színe
elé, és Izráel fiai tegyék kezüket a lévitákra. 11 Áron pedig ajánlja fel a lévitákat
mint Izráel fiainak felajánlását az ÚRnak, hogy ők végezzék az ÚR
szolgálatát. 12 A léviták tegyék kezüket a bikák fejére, te pedig készítsd el
az egyik bikát vétekáldozatul, a másikat pedig égőáldozatul az ÚRnak,
engesztelésül a lévitákért. 13 Állítsd a lévitákat Áron és fiai elé, és ajánld
fel őket az ÚRnak szóló felajánlásként. 14 Válaszd külön a lévitákat
Izráel fiaitól, hogy a léviták az enyémek legyenek. 15 Csak azután kezdhetik el
a léviták a szolgálatot a kijelentés sátránál, ha megtisztítottad és
felajánlottad őket ajándékul. 16 Mert egészen az én tulajdonaim ők
Izráel fiai között. Őket választottam ki magamnak Izráel fiai közül minden
elsőszülött helyett, aki anyja méhét megnyitja. 17 Mert enyém minden
elsőszülött Izráel fiainál, akár embertől, akár állattól való. Akkor
szenteltem őket magamnak, amikor lesújtottam Egyiptom földjén minden
elsőszülöttre. 18 A lévitákat minden elsőszülött helyett választottam
ki magamnak Izráel fiai közül, 19 és a lévitákat Áron és fiai rendelkezésére
bocsátottam Izráel fiai közül, hogy Izráel fiai helyett végezzék a szolgálatot
a kijelentés sátránál. Szerezzenek engesztelést Izráel fiaiért, hogy ne sújtsa
csapás Izráel fiait, ha a szentélyhez közelednek
20 Így cselekedett
Mózes, Áron és Izráel fiainak egész közössége a lévitákkal. Egészen úgy
cselekedtek a lévitákkal Izráel fiai, ahogyan megparancsolta az ÚR Mózesnek. 21
A léviták megtisztították magukat a vétektől, és kimosták ruhájukat. Áron
pedig felajánlotta őket ajándékul az ÚRnak, és engesztelést végzett értük
Áron, hogy tisztává tegye őket. 22 Csak azután kezdték el a léviták
szolgálatukat a kijelentés sátránál, Áron és fiai irányításával. Úgy
cselekedtek a lévitákkal, ahogyan megparancsolta az ÚR Mózesnek.
23 Majd így beszélt
az ÚR Mózeshez: 24 Még ez is a lévitákra tartozik: a huszonöt éven felüli
lévita hadköteles, és végezzen szolgálatot a kijelentés sátránál. 25 Az
ötvenéves pedig vonuljon vissza a szolgálatot végzők seregéből, és ne
szolgáljon többé, 26 hanem szolgálja ki testvéreit a kijelentés sátránál,
teljesítse kötelességét, istentiszteleti szolgálatot azonban ne végezzen. Így
szabd meg a léviták kötelességeit.
4Móz 9
1 Azután így beszélt
az ÚR Mózeshez a Sínai-pusztában, a második év első hónapjában azután,
hogy kijöttek Egyiptomból: 2 Készítsék el Izráel fiai a páskát a megszabott
időben. 3 Ennek a hónapnak a tizennegyedik napján, estefelé készítsék el a
megszabott időben. Egészen a rávonatkozó rendelkezések és végzések szerint
készítsétek el. 4 Megmondta tehát Mózes Izráel fiainak, hogyan készítsék el a
páskát. 5 Elkészítették a páskát az első hónap tizennegyedik napján,
estefelé a Sínai-pusztában. Pontosan úgy jártak el Izráel fiai, ahogyan
megparancsolta az ÚR Mózesnek.
6 Néhány férfi
azonban tisztátalan volt emberi holttest miatt, és így nem készíthették el a
páskát azon a napon. Ezért Mózes és Áron elé járultak azon a napon 7 ezek a
férfiak, és ezt mondták: Mi emberi holttest miatt tisztátalanok vagyunk. Miért
rövidüljünk meg azzal, hogy nem mutathatunk be áldozatot az ÚRnak a megszabott időben
Izráel fiaival együtt? 8 Mózes ezt felelte nekik: Várjatok, míg meghallom, mit
parancsol rólatok az ÚR.
9 Az ÚR így beszélt
Mózeshez: 10 Mondd meg Izráel fiainak, hogy ha valaki holttest miatt
tisztátalanná válik, vagy messze úton van közületek, vagy utódaitok közül, az
is készítsen páskát az ÚRnak. 11 A második hónap tizennegyedik napján estefelé
készítsék el ezek, és kovásztalan kenyérrel meg keserű füvekkel egyék meg.
12 Ne hagyjanak belőle reggelre, és a csontját se törjék el. Pontosan úgy
járjanak el, ahogy a páskára vonatkozó rendelkezés szól.
13 De ha valaki
tiszta, és úton sincs, mégis elmulasztja a páska elkészítését, azt az embert ki
kell irtani népe közül, mert nem mutatott be áldozatot az ÚRnak a megszabott
időben. Az ilyen embernek bűnhődnie kell. 14 Ha jövevény
tartózkodik köztetek, és elkészíti az ÚR páskáját, ő is a páskára
vonatkozó rendelkezés és végzés szerint járjon el. Ugyanaz a rendelkezés
vonatkozzék országotokban a jövevényre is, meg a bennszülöttre is.
15 Amikor a hajlékot
fölállították, felhő takarta be a hajlékot, a bizonyság sátrát.
Estétől reggelig pedig tűz alakjában volt a hajlék fölött. 16 Így
volt ez mindig: felhő takarta be, éjjel pedig az, ami tűznek
látszott. 17 Valahányszor fölszállt a felhő a sátorról, elindultak Izráel
fiai. Ott ütöttek tábort Izráel fiai, ahol a felhő megállapodott. 18 Az ÚR
parancsa szerint indultak el Izráel fiai, és az ÚR parancsa szerint ütöttek
tábort. Mindaddig a táborban maradtak, amíg a felhő a hajlékon nyugodott.
19 Ha a felhő hosszabb ideig maradt a hajlék fölött, megtartották Izráel
fiai az ÚR rendelkezését, és nem indultak el. 20 Megtörtént, hogy a felhő
csak néhány napig volt a hajlék fölött; akkor is az ÚR parancsa szerint
maradtak a táborban, és az ÚR parancsa szerint indultak el. 21 Megtörtént, hogy
a felhő csak estétől reggelig volt ott, és reggel már fölszállt a
felhő, akkor ők is elindultak. Akár nappal, akár éjjel szállt föl a
felhő, elindultak. 22 Ha két napig, egy hónapig vagy még hosszabb ideig
nyugodott a felhő a hajlék fölött, a táborban maradtak Izráel fiai, és nem
indultak el. De ha fölszállt, elindultak. 23 Az ÚR parancsa szerint maradtak a
táborban, és az ÚR parancsa szerint indultak el. Megtartották az ÚR
rendelkezését, az ÚR Mózesnek adott parancsa szerint.
4Móz 10
1 Azután így beszélt
az ÚR Mózeshez: 2 Készíts két harsonát, ötvözött ezüstből készítsd azokat.
A közösség összehívására és a táborok elindítására valók lesznek azok. 3 Amikor
megfújják azokat, gyűljön hozzád az egész közösség a kijelentés sátrának a
bejáratához. 4 Ha az egyiket fújják meg, gyűljenek hozzád a fejedelmek,
Izráel nemzetségfői. 5 Ha pedig riadót fújtok, induljanak el azok a
táborok, amelyek keletre táboroznak. 6 Ha másodszor fújtok riadót, induljanak
el azok a táborok, amelyek délre táboroznak. Riadót kell fújniuk induláskor. 7
De ha a gyülekezetet gyűjtitek össze, ne riadót fújjatok. 8 A harsonákat
Áron fiai, a papok fújják. Örök rendelkezés legyen ez nálatok nemzedékről
nemzedékre. 9 Ha hadba indultok országotokban a benneteket szorongató ellenség
ellen, akkor is ezekkel a harsonákkal fújjatok riadót. Akkor majd megemlékezik
rólatok Istenetek, az ÚR, és megszabadultok ellenségeitektől. 10 Fújjátok
meg ezeket a harsonákat az öröm napjain, az ünnepeken és a hónapok kezdetén,
amikor égőáldozatokat és békeáldozatokat mutattok be, és emlékeztetni
fogják Istent rátok. Én vagyok az ÚR, a ti Istenetek.
11 A második év
második hónapjának a huszadik napján fölszállt a felhő a bizonyság
hajlékáról. 12 Izráel fiai pedig elindultak a Sínai-pusztából és mentek táborhelyről
táborhelyre, míg meg nem állapodott a felhő a Párán-pusztában. 13 Ekkor
indultak el először az ÚRnak Mózes által adott parancsa szerint. 14
Először Júda fiai táborának a hadijelvénye indult el a csapatok élén. A
sereg élén Nahsón, Amminádáb fia állt. 15 Az Issakár-törzs seregének élén
Netanél, Cúár fia állt. 16 A Zebulon-törzs seregének élén Eliáb, Hélón fia
állt. 17 Miután a hajlékot lebontották, elindultak Gérsón és Merári fiai, a
hajlék hordozói. 18 Azután elindult Rúben táborának a hadijelvénye a csapatok
élén. A sereg élén Elicúr, Sedéúr fia állt. 19 A Simeon-törzs seregének élén
Selumiél, Cúrisaddaj fia állt. 20 A Gád-törzs seregének élén Eljászáf, Deúél
fia állt. 21 Majd elindultak a kehátiak is, a szentély hordozói, és
fölállították a hajlékot, mire a többiek megérkeztek. 22 Azután Efraim
táborának a hadijelvénye indult el a csapatok élén. A sereg élén Elisámá,
Ammihúd fia állt. 23 A Manassé-törzs seregének élén Gamliél, Padácúr fia állt.
24 A Benjámin-törzs seregének élén Abidán, Gideóni fia állt. 25 Majd Dán
táborának a hadijelvénye indult el a csapatok élén, mint az egész tábor
utóvédje. A sereg élén Ahiezer, Ammisaddaj fia állt. 26 Az Ásér-törzs seregének
élén Pagiél, Okrán fia állt. 27 A Naftáli-törzs seregének élén Ahira, Énán fia
állt. 28 Ez volt Izráel menetelésének a rendje seregeik szerint, valahányszor
elindultak.
29 Mózes ezt mondta
Hóbábnak, aki a midjáni Reúélnak, Mózes apósának a fia volt: Mi elindulunk arra
a helyre, amelyről azt mondta az ÚR: Nektek adom azt. Gyere velünk, és mi
jót teszünk veled, mert az ÚR jót ígért Izráelnek. 30 De ő így felelt: Nem
megyek, inkább visszamegyek hazámba, a rokonságomhoz. 31 Mózes ezt mondta: Ne
hagyj el bennünket, hiszen te tudod, hol lehet tábort ütnünk a pusztában. Te
légy a vezetőnk. 32 Ha velünk jössz, akkor részesíteni fogunk abban a
jóban, ami jót velünk tesz az ÚR.
33 Elindultak az ÚR
hegyétől háromnapi útra. A háromnapi úton előttük vonult az ÚR
szövetségének ládája, hogy pihenőhelyet jelöljön ki nekik. 34 Az ÚR
felhője volt felettük nappal, amikor elindultak a táborból.
35 Valahányszor
elindult a láda, ezt mondta Mózes: Kelj föl, URam! Szóródjanak szét
ellenségeid, fussanak el előled gyűlölőid!
36 Amikor pedig
megállt, ezt mondta: Telepedj le, URam, Izráel ezreinek sokaságánál!
4Móz 11
1 Egyszer a nép
siránkozott az ÚRnak, hogy rosszul megy a sora. Az ÚR pedig meghallotta, és
haragra gerjedt. Fölgyulladt ellenük az ÚR tüze, és belekapott a tábor szélébe.
2 Ekkor a nép Mózeshez kiáltott, Mózes pedig imádkozott az ÚRhoz, és elaludt a
tűz. 3 Ezért nevezték el azt a helyet Tabérának, mert felgyulladt ellenük
az ÚR tüze.
4 De a közöttük
levő gyülevész nép telhetetlen volt kívánságában, ezért Izráel fiai újra
siránkozni kezdtek, és ezt mondták: Ki tart jól bennünket hússal? 5 Emlékszünk,
hogy Egyiptomban olcsón ettünk halat, uborkát, dinnyét, póréhagymát,
vöröshagymát és fokhagymát. 6 Most pedig elepedünk, mert semmit sem látunk a
mannán kívül.
7 A manna olyan volt,
mint a koriandermag, hasonló az illatos gyantacsepphez. 8 A nép elszéledt, és
úgy szedegette. Kézimalmon megőrölték, vagy mozsárban megtörték, azután
fazékban megfőzték, és lepényt készítettek belőle. Olyan íze volt,
mint az olajos süteménynek. 9 Amikor a harmat leszállt éjjel a táborra, akkor
szállt le a manna is.
10 Mózes meghallotta,
hogy a nép nemzetségeiben mindenki a sátra bejáratánál siránkozik. Akkor igen
fölgerjedt az ÚR haragja, és Mózes is rossznak látta ezt. 11 Ezért Mózes ezt
mondta az ÚRnak: Miért tettél szolgáddal ilyen rosszat? Miért nem vagy
jóindulattal hozzám, miért raktad rám ennek az egész népnek a gondját? 12 Vajon
bennem fogant-e meg ez az egész nép, és én szültem-e, hogy ezt mondod nekem:
Ahogyan a dajka viszi a csecsemőt, úgy vidd az öledben arra a földre,
amelyet esküvel ígértem atyáiknak? 13 Honnan vegyek húst, hogy adjak ennek az
egész népnek? Hiszen így siránkoznak előttem: Adj nekünk húst, hadd
együnk! 14 Nem tudom egyedül vinni ezt az egész népet, mert túl nehéz nekem. 15
Ha így bánsz velem, inkább nyomban ölj meg, légy ennyi jóindulattal hozzám! Ne
kelljen látnom nyomorúságomat!
16 Azután ezt mondta
az ÚR Mózesnek: Gyűjts össze hetven férfit Izráel vénei közül,
akikről tudod, hogy a nép vénei és elöljárói. Vidd oda őket a
kijelentés sátrához, és álljanak föl ott veled. 17 Akkor leszállok és beszélek
ott veled. Elveszek abból a lélekből, amely benned van, és nekik is adok,
hogy veled együtt hordozzák a nép terhét, és ne magad hordozd azt. 18 A népnek
pedig mondd meg: Szenteljétek meg magatokat holnapra, mert húst esztek! Hiszen
így siránkoztok az ÚRnak: Ki tart jól bennünket hússal? Milyen jó dolgunk volt
Egyiptomban! Ezért majd ad nektek az ÚR húst, és ehettek. 19 Nemcsak egy napig
ehettek, nem is két napig, nem öt napig, nem tíz napig, nem húsz napig, 20
hanem egy álló hónapig, míg csak ki nem hányjátok, és míg meg nem undorodtok
tőle, mivel megvetettétek az URat, aki köztetek van, és így siránkoztatok
előtte: Miért is jöttünk ki Egyiptomból? 21 Akkor ezt mondta Mózes:
Hatszázezer gyalogos van ebben a népben, amely között vagyok, és te ezt mondod:
Húst adok nekik enni egy álló hónapig?! 22 Vajon lehet-e annyi juhot és
szarvasmarhát vágni nekik, hogy elég legyen? Vagy össze lehet-e gyűjteni a
tenger minden halát, hogy elég legyen nekik? 23 De az ÚR ezt mondta Mózesnek:
Hát olyan kevés az ÚR ereje? Majd meglátod, beteljesedik-e az én beszédem, vagy
sem.
24 Mózes kiment és
elbeszélte a népnek az ÚR szavait, majd összegyűjtött hetven férfit a nép
vénei közül, és a sátor köré állította őket. 25 Az ÚR pedig leszállt
felhőben, és beszélt hozzá. Majd elvett abból a lélekből, amely
Mózesben volt, és annak a hetven vénnek adta. Amikor a lélek rajtuk nyugodott,
akkor prófétáltak, de máskor nem. 26 Két férfi azonban a táborban maradt: az
egyiknek Eldád, a másiknak Médád volt a neve. Rajtuk is megnyugodott a lélek,
mert ők is az öszszeírottak között voltak. De ők nem mentek ki a
sátorhoz, hanem a táborban prófétáltak. 27 Egy szolga meg elfutott és
jelentette Mózesnek, hogy Eldád és Médád prófétálnak a táborban. 28 Akkor
megszólalt Józsué, Nún fia, aki ifjúkorától fogva Mózes szolgája volt, és ezt
mondta: Uram, Mózes, tiltsd meg nekik! 29 De Mózes ezt mondta neki: Miért vagy
ilyen féltékeny? Bárcsak az ÚR egész népe próféta volna, és nekik is adná
lelkét az ÚR! 30 Ezután Mózes visszavonult a táborba Izráel véneivel együtt.
31 Akkor az ÚR szelet
támasztott, amely a tenger felől fürjeket sodort, és lehullatta a táborra,
innen is, onnan is egynapi távolságban a tábor körül, két könyöknyire a föld
színén. 32 Akkor fölkelt a nép, és egész nap és egész éjjel, sőt az egész
következő napon is gyűjtötték a fürjeket. Még aki keveset
gyűjtött, az is gyűjtött tíz hómert, és sűrűn kiterítették
azokat a tábor körül. 33 De a hús még a foguk között volt, még meg sem rágták,
amikor az ÚR haragra gerjedt a nép ellen, és megverte az ÚR a népet igen nagy
csapással. 34 Azt a helyet Kibrót-Taavának nevezték el, mert ott temették el a
telhetetlen népet. 35 Kibrót-Taavából elindult a nép Hacérót felé, és
Hacérótban tartózkodtak.
4Móz 12
1 Egyszer Mirjám és
Áron Mózes ellen beszélt a kúsi asszony miatt, akit feleségül vett. Mert Mózes
kúsi asszonyt vett el. 2 Ezt mondták: Vajon csak Mózes által beszélt az ÚR? Nem
beszélt-e miáltalunk is? De az ÚR meghallotta. 3 Ez a Mózes pedig igen alázatos
volt, a földön élő minden embernél alázatosabb.
4 Az ÚR mindjárt ezt
mondta Mózesnek, Áronnak és Mirjámnak: Menjetek ki mindhárman a kijelentés
sátrához. Ki is mentek mindhárman. 5 Akkor az ÚR leszállt felhőoszlopban,
megállt a sátor bejáratánál, és szólította Áront és Mirjámot, ők ketten pedig
odamentek. 6 Az ÚR ezt mondta: Halljátok meg beszédemet: Ha van az ÚRnak
prófétája köztetek, azzal látomásban ismertetem meg magam, álomban beszélek
hozzá. 7 De nem ilyen Mózes, a szolgám! Őrá az egész házam van bízva! 8
Szemtől szemben beszélek vele, világosan, nem rejtélyesen, az ÚR alakját
is megpillanthatja. Hogy mertetek hát beszélni szolgám, Mózes ellen?!
9 Az ÚR haragra
gerjedt ellenük, és elment. 10 Amikor a felhő eltávozott a sátorról,
Mirjám egyszerre poklos lett, olyan, mint a hó. Áron Mirjám felé fordult, és
látta, hogy poklos. 11 Akkor ezt mondta Áron Mózesnek: Kérlek, uram, ne ródd
föl nekünk ezt a vétket, hogy esztelenül vétkeztünk! 12 Ne legyen olyan Mirjám,
mint a halvaszületett, akinek a teste félig már oszlásnak indult! 13 Ezért így
kiáltott Mózes az ÚRhoz: Istenem, gyógyítsd meg őt! 14 Az ÚR azonban ezt
mondta Mózesnek: Ha csak az apja köpte volna is arcul, akkor is szégyenkeznie
kellene hét napig. Zárják ki a táborból hét napra, és csak azután fogadják
viszsza. 15 Ki is zárták Mirjámot a táborból hét napra. A nép nem indult tovább
addig, amíg vissza nem fogadták Mirjámot. 16 Azután elindult a nép Hacérótból,
és a Párán-pusztában ütött tábort.
4Móz 13
1 Az ÚR így beszélt
Mózeshez: 2 Küldj férfiakat, hogy kémleljék ki Kánaán földjét, amelyet Izráel
fiainak akarok adni. Mindegyik ősi törzsből egy férfit küldjetek,
csupa tekintélyes embert. 3 Mózes elküldte őket a Párán-pusztából az ÚR
parancsa szerint. Valamennyien főemberek voltak Izráelben. 4 Név szerint
ezek voltak: Rúben törzséből Sammúa, Zakkúr fia. 5 Simeon törzséből
Sáfát, Hóri fia. 6 Júda törzséből Káléb, Jefunne fia. 7 Issakár
törzséből Jigál, Jószéf fia. 8 Efraim törzséből Hóséa, Nún fia. 9
Benjámin törzséből Palti, Ráfú fia. 10 Zebulon törzséből Gaddiél, Szódi
fia. 11 A József törzséhez tartozó Manassé-törzsből Gaddi, Szúszi fia. 12
Dán törzséből Ammiél, Gemalli fia. 13 Ásér törzséből Szetúr, Mikáél
fia. 14 Naftáli törzséből Nahbi, Vofszi fia. 15 Gád törzséből Geúél,
Máki fia. 16 Név szerint ezek azok a férfiak, akiket elküldött Mózes a föld
kikémlelésére. Mózes Hóséát, Nún fiát Józsuénak nevezte el.
17 Amikor elküldte
őket Mózes Kánaán földjének kikémlelésére, ezt mondta nekik: Menjetek el
itt a Délvidéken át, föl a hegyekbe. 18 Nézzétek meg, hogy milyen az a föld és
a rajta lakó nép, erős-e vagy gyenge, kevés-e vagy sok? 19 Milyen az a
föld, amelyen lakik, jó-e vagy rossz? Milyenek a városok, amelyekben lakik:
táborfélék vagy megerősített helyek? 20 Milyen a föld: kövér-e vagy
sovány? Van-e rajta fa vagy nincs? Legyetek bátrak, és hozzatok a föld
gyümölcséből! Azok a napok éppen az első szőlőfürtök
érésének napjai voltak. 21 Elmentek tehát a férfiak, és kikémlelték a földet, a
Cin-pusztától egészen Rehóbig, a hamáti úton. 22 A Délvidéken át mentek föl, és
Hebrónig jutottak. Anák ivadékai, Ahiman, Sésaj és Talmaj éltek ott. - Hebrón
hét esztendővel előbb épült, mint az egyiptomi Cóan. 23 Amikor
eljutottak az Eskól-völgyig, lemetszettek ott egy szőlővesszőt
egyetlen szőlőfürttel, amelyet ketten vittek rúdon. Szedtek
gránátalmát és fügét is. 24 Azt a helyet Eskól-völgynek nevezték el arról a
szőlőfürtről, amelyet ott metszettek le Izráel fiai.
25 Negyven nap múlva
visszatértek a föld kikémleléséből. 26 Visszamentek, és megérkeztek
Mózeshez, Áronhoz és Izráel fiainak egész közösségéhez a Párán-pusztába,
Kádésba. Beszámoltak nekik meg az egész közösségnek, és megmutatták nekik a
föld gyümölcsét is. 27 Elbeszélésükben ezt mondták: Elmentünk arra a földre,
ahová küldtél bennünket. Valóban tejjel és mézzel folyó föld az, ilyen a
gyümölcse! 28 De erős nép lakik azon a földön, a városok erődítményei
igen nagyok, és még Anák ivadékait is láttuk ott! 29 A Délvidéken Amálék lakik,
a hegyvidéken a hettiták, jebúsziak és emóriak laknak, a tenger és a Jordán
partján pedig kánaániak laknak. 30 Bár Káléb csitította a Mózessel
szembeforduló népet, és ezt mondta: Bátran fölmehetünk és elfoglalhatjuk, mert
meg tudunk birkózni vele, 31 de azok a férfiak, akik vele mentek, ezt mondták:
Nem tudunk az ellen a nép ellen menni, mert erősebb nálunk. 32 És rossz
hírét terjesztették Izráel fiai között annak a földnek, amelyet kikémleltek,
mert ezt mondták: Az a föld, amelyet bejártunk és kikémleltünk, olyan föld,
amely megemészti lakosait! A nép pedig, amelyet ott láttunk, csupa szálas
emberekből áll 33 Sőt láttunk ott óriásokat is, Anák óriás fiait.
Olyannak láttuk magunkat, mint a sáskák, és ők is úgy néztek ránk.
4Móz 14
1 Ekkor az egész
közösség elkezdett hangosan jajveszékelni, és sírt a nép egész éjjel. 2 Izráel
fiai mindnyájan zúgolódtak Mózes és Áron ellen. Ezt mondta nekik az egész
közösség: Bárcsak meghaltunk volna Egyiptomban, vagy halnánk meg itt a
pusztában! 3 Miért akar bevinni minket az ÚR arra a földre? Azért, hogy
fegyvertől hulljunk el, asszonyaink és gyermekeink pedig prédára jussanak?
Nem volna jobb visszatérnünk Egyiptomba? 4 Majd ezt mondták egymásnak:
Válasszunk vezetőt, és térjünk vissza Egyiptomba!
5 Ekkor Mózes és Áron
arcra borult Izráel közösségének egész gyülekezete előtt. 6 De Józsué, Nún
fia és Káléb, Jefunne fia, akik a föld kikémlelői között voltak,
megszaggatták ruhájukat, 7 és ezt mondták Izráel fiai egész közösségének: A
föld, amelyet bejártunk és kikémleltünk, igen-igen jó föld. 8 Ha az ÚR kedvel
bennünket, akkor bevisz arra a földre, és nekünk adja a tejjel és mézzel folyó
földet. 9 Csak az ÚR ellen ne lázadjatok, és ne féljetek a föld népétől,
mert megeszszük őket. Tőlük eltávozott oltalmuk, de az ÚR velünk van!
Ne féljetek tőlük! 10 De az egész közösség azt mondta, hogy meg kell
őket kövezni. Akkor megjelent az ÚR dicsősége a kijelentés sátra
fölött egész Izráelnek, 11 és ezt mondta az ÚR Mózesnek: Meddig utál engem ez a
nép, és meddig nem hisz bennem a sok jel ellenére sem, amelyeket közöttük
tettem?! 12 Megverem dögvésszel, és elűzöm őket, de téged náluk
nagyobb és erősebb nemzetté teszlek. 13 Mózes azonban azt mondta az ÚRnak:
Hallották az egyiptomiak, hogy te hoztad ki közülük hatalmaddal ezt a népet, 14
és elmondták a föld lakosságának. Hallották, hogy te, URam, e nép között vagy;
hogy te, URam, szemtől szembe megjelentél, és hogy a te felhőd áll
fölöttük, és felhőoszlopban jársz előttük nappal, éjjel pedig
tűzoszlopban. 15 Ha most mind egy szálig megölöd ezt a népet, akkor ezt
fogják mondani azok a nemzetek, amelyek hallották a híredet: 16 Mivel nem tudta
az ÚR bevinni ezt a népet arra a földre, amelyet esküvel ígért nekik, azért
mészárolta le őket a pusztában. 17 Most azért mutasd meg, URam, hogy nagy
a te hatalmad, ahogyan megmondtad: 18 Az ÚR türelme hosszú, szeretete nagy,
megbocsátja a bűnt és hitszegést; bár nem hagyja egészen büntetés nélkül,
hanem megbünteti az atyák bűnéért a fiakat harmad- és negyedízig. 19
Bocsásd meg ennek a népnek a bűnét nagy szereteteddel, ahogyan
megbocsátottál ennek a népnek Egyiptomtól fogva mindeddig! 20 Akkor az ÚR ezt
mondta: Megbocsátok a te beszéded szerint. 21 De életemre mondom és az ÚR
dicsőségére, amely betölti az egész földet, 22 hogy azok közül az emberek
közül, akik látták dicsőségemet és a jeleket, amelyeket Egyiptomban és a
pusztában tettem, mégis megkísértettek engem tízszer is, és nem hallgattak
szavamra, 23 senki sem fogja meglátni azt a földet, amelyet esküvel ígértem
atyáiknak. Senki sem látja meg azt azok közül, akik engem megutáltak. 24 De
szolgámat, Kálébot, mivel más lélek volt benne, és tökéletesen követett engem,
beviszem arra a földre, ahol járt, és az ő utódai birtokolni fogják azt.
25 A völgyekben azonban az amálékiek és a kánaániak laknak. Holnap forduljatok
meg, és induljatok el a pusztába a Vörös-tenger felé!
26 Az ÚR így beszélt
Mózeshez és Áronhoz: 27 Meddig zúgolódik ellenem ez a gonosz közösség?
Meghallottam Izráel fiainak zúgolódását, mert sokat zúgolódtak ellenem. 28
Mondd meg nekik: Életemre mondom - így szól az ÚR - hogy úgy fogok veletek
bánni, ahogyan ti beszéltetek ellenem! 29 Itt a pusztában fogtok holtan elhullani,
a számba vettek mind, ahányan csak vagytok, húszévestől fölfelé, mert
zúgolódtatok ellenem. 30 Nem mentek be arra a földre, amelyről esküvel
ígértem, hogy ott fogtok lakni, csak Káléb, Jefunne fia és Józsué, Nún fia. 31
De gyermekeiteket, akikről azt mondtátok, hogy prédává lesznek, azokat
beviszem, és megismerik azt a földet, amelyet ti megvetettetek. 32 De ti holtan
hullotok el itt a pusztában. 33 Fiaitok pásztorok lesznek a pusztában negyven
esztendeig, és bűnhődnek a ti hűtlenségetekért, míg holttesteitek
az utolsóig a pusztában nem lesznek. 34 Negyven napig kémleltétek ki azt a
földet, most negyven évig bűnhődjetek, egy-egy napért egy-egy
esztendőt számítva, hogy megtudjátok, mi az, ha én ellenkezem veletek. 35
Én, az ÚR, megmondtam, hogy ezt teszem ezzel az egész gonosz közösséggel, amely
összefogott ellenem: az utolsóig itt halnak meg a pusztában!
36 Azok a férfiak,
akiket Mózes elküldött az ország kikémlelésére, és akik visszatérve
föllázították ellene az egész közösséget, mert rossz hírét terjesztették annak
a földnek, 37 meghaltak azok a férfiak, akik az ország rossz hírét
terjesztették, az ÚR csapásától. 38 Csak Józsué, Nún fia és Káléb, Jefunne fia
maradt életben azok közül a férfiak közül, akik elmentek az országot
kikémlelni.
39 Amikor elbeszélte
Mózes ezeket a dolgokat egész Izráelnek, a nép nagyon megszomorodott. 40 Korán
reggel fölkeltek, hogy fölmenjenek a hegység tetejére. Ezt mondták: Itt
vagyunk, menjünk hát arra a helyre, amelyről az ÚR beszélt. Bizony,
vétkeztünk! 41 Mózes azonban ezt mondta: Miért akarjátok áthágni az ÚR
parancsát? Nem fog az sikerülni! 42 Ne menjetek, mert nem lesz köztetek az ÚR!
Vereséget fogtok szenvedni ellenségeitektől! 43 Hiszen az amálékiek és
kánaániak ott vannak veletek szemben, és elhullotok fegyvereiktől! Mivel
elfordultatok az ÚRtól, az ÚR sem lesz veletek! 44 De ők vakmerően
fölmentek a hegy tetejére, bár az ÚR szövetségének a ládája és Mózes ki sem
mozdultak a táborból. 45 Az amálékiek és kánaániak pedig, akik azon a hegységen
laktak, lerohantak, verték és kergették őket egészen Hormáig.
4Móz 15
1 Az ÚR így beszélt
Mózeshez: 2 Szólj Izráel fiaihoz, és mondd meg nekik: Amikor bementek arra a
földre, amelyet lakóhelyül adok nektek, 3 és tűzáldozatot készítetek az
ÚRnak, égőáldozatot vagy véresáldozatot, fogadalom teljesítésére, önkéntes
áldozatul, vagy ünnepeiteken, amikor szarvasmarhát vagy juhfélét készítetek
kedves illatul az ÚRnak, 4 akkor az áldozó mutassa be áldozatát az ÚRnak:
ételáldozatul egytized véka finomlisztet, egynegyed hin olajjal gyúrva, 5 italáldozatul
pedig egynegyed hin bort készíts az égőáldozathoz vagy a véresáldozathoz
bárányonként. 6 A koshoz készíts ételáldozatul kéttized véka finomlisztet,
egyharmad hin olajjal gyúrva. 7 Italáldozatul pedig egyharmad hin bort mutass
be kedves illatul az ÚRnak. 8 Ha szarvasmarhát készítesz égőáldozatul vagy
véresáldozatul, fogadalom teljesítésére, vagy békeáldozatul az ÚRnak, 9 akkor
mutass be a szarvasmarhán kívül ételáldozatul háromtized véka finomlisztet, fél
hin olajjal gyúrva, 10 italáldozatul pedig mutass be fél hin bort. Kedves
illatú tűzáldozat ez az ÚRnak. 11 Így kell tenni minden egyes bikánál,
minden egyes kosnál, fiatal báránynál vagy kecskénél. 12 Ahányat csak
készítetek, mindegyiket így készítsétek el. 13 Minden bennszülött így készítse
el ezeket, ha kedves illatú tűzáldozatot mutat be az ÚRnak. 14 Ha pedig
jövevény valaki nálatok, vagy több nemzedéken át van köztetek, és kedves illatú
tűzáldozatot készít az ÚRnak, úgy készítse ő is, ahogyan ti
készítitek. 15 A gyülekezetben ugyanaz a rendelkezés vonatkozik rátok és az ott
tartózkodó jövevényre. Örök rendelkezés ez nálatok nemzedékről nemzedékre:
olyan legyen a jövevény az ÚR előtt, mint ti! 16 Ugyanaz a törvény és
rendszabály vonatkozzék rátok és a köztetek tartózkodó jövevényre is.
17 Az ÚR így beszélt
Mózeshez: 18 Szólj Izráel fiaihoz, és mondd meg nekik: Amikor bementek arra a
földre, ahova beviszlek titeket, 19 és esztek majd annak a földnek a
kenyeréből, akkor ajánljatok föl ajándékot az ÚRnak. 20 A tésztátokból
készült első lepényt ajánljátok föl ajándékul. Szérűről vett
ajándékként ajánljátok föl. 21 Az első tésztát adjátok ajándékul az ÚRnak
nemzedékről nemzedékre.
22 Megtörténhet, hogy
nem szándékosan szegitek meg valamelyik parancsolatot, amelyet az ÚR meghagyott
Mózesnek. 23 Pedig mindezek, amelyeket megparancsolt nektek az ÚR Mózes által,
érvényesek attól kezdve, hogy az ÚR megparancsolta minden nemzedéknek. 24 Ha
tehát 25 Végezzen a pap engesztelést Izráel fiainak egész közösségéért, és
bocsánatot nyernek, hiszen nem volt szándékos a vétek, és ők
tűzáldozatot vittek ajándékul az ÚRnak, meg vétekáldozatot is vittek az ÚR
elé azért a nem szándékos vétekért. 26 Így nyer bocsánatot Izráel fiainak egész
közössége és a köztük tartózkodó jövevény, mert az egész népet terhelte az a
nem szándékos vétek.
27 Ha csak egy ember
vétkezik nem szándékosan, akkor mutasson be egy esztendős nőstény
kecskét vétekáldozatul. 28 A pap pedig végezze el az engesztelést az ÚR színe
előtt azért az emberért, aki nem szándékosan követte el vétkét. Ha elvégezte
érte az engesztelést, bocsánatot nyer. 29 Ugyanez a törvény vonatkozzék nálatok
az izráeli bennszülöttre és a jövevényre, aki köztetek tartózkodik, ha nem
szándékosan vétkezik. 30 De ki kell irtani népe közül azt az embert, akár
bennszülött, akár jövevény, aki szándékosan cselekszik, mert az URat gyalázta
meg. 31 Hiszen az ÚR igéjét vetette meg, és az ő parancsolatát szegte meg,
föltétlenül ki kell irtani az ilyen embert, bűnhődnie kell.
32 Amikor a pusztában
voltak Izráel fiai, rajtakaptak egy embert, aki fát szedegetett a nyugalom
napján. 33 Akik rajtakapták, amint fát szedegetett, odavitték Mózes, Áron és az
egész közösség elé. 34 Őrizetbe vették, amíg nem kapnak útmutatást, hogy
mit kell tenniük. 35 Az ÚR ezt mondta Mózesnek: Halállal kell lakolnia annak az
embernek! Kövezze meg őt az egész közösség a táboron kívül. 36 Kivitte
azért őt az egész közösség a táboron kívülre, ott agyonkövezték, ahogyan
megparancsolta az ÚR Mózesnek.
37 Azután ezt mondta
Mózesnek az ÚR: 38 Szólj Izráel fiaihoz, és mondd meg nekik, hogy csináljanak
bojtokat a ruhájuk szegélyére nemzedékről nemzedékre, és tegyenek a
szegélyen levő bojtokra kék bíbor-zsinórt. 39 Arra való ez a bojt, hogy
valahányszor ránéztek, emlékezzetek az ÚR minden parancsolatára, teljesítsétek
azokat, és ne csábítson el titeket sem a szívetek, sem a szemetek, amelyek
paráznaságba vihetnek benneteket, 40 hanem emlékezzetek, és teljesítsétek
minden parancsolatomat, és szentek legyetek Istenetek előtt. 41 Én, az ÚR
vagyok a ti Istenetek, aki kihoztalak benneteket Egyiptomból, hogy Istenetek
legyek. Én, az ÚR vagyok a ti Istenetek!
4Móz 16
1 Kórah, a Jichár
fia, aki Kehát fia, aki Lévi fia, összefogott Dátánnal és Abirámmal, Eliáb
fiaival, meg Ónnal, Pelet fiával, aki Rúben fia volt, 2 és fölkeltek Mózes
ellen, kétszázötven emberrel Izráel fiai közül, akik a közösség vezető
emberei, a gyülekezet képviselői, neves emberek voltak. 3 Ezek
egybegyűltek Mózes és Áron ellen, és ezt mondták nekik: Elegünk van
belőletek! Miért emelitek magatokat az ÚR gyülekezete fölé?! Hiszen az egész közösség a maga egészében
szent, és közöttük van az ÚR!
4 Ezt hallva, Mózes
arcra borult, 5 és így szólt Kórahhoz és egész csoportjához: Majd reggel tudtul
adja az ÚR, hogy ki az övé, ki a szent, és ki közeledhet hozzá. Az közeledhet
hozzá, akit kiválasztott. 6 Ezt tegyétek, Kórah és egész csoportja! Fogjátok a
szenesserpenyőtöket, 7 tegyetek bele tüzet, és rakjatok rá
füstölőszert holnap az ÚR színe előtt. Az lesz a szent, akit
kiválaszt az ÚR. Elegem van belőletek, Lévi fiai!
8 Majd ezt mondta
Mózes Kórahnak: Hallgassatok ide, Lévi fiai! 9 Keveslitek, hogy különválasztott
benneteket Izráel Istene Izráel közösségétől, és ti járulhattok elé, hogy
ellássátok a szolgálatot az ÚR hajlékánál, és a közösség szolgálatára
álljatok?! 10 Megengedte, hogy eléje járuljatok testvéreitekkel, Lévi fiaival
együtt. Most még a papságot is kívánjátok?! 11 Bizony az ÚR ellen fogtatok
össze, te és egész csoportod. Mert ki az az Áron, hogy ellene zúgolódtok?
12 Ekkor hívatta
Mózes Dátánt és Abirámot, Eliáb fiait. De azok ezt mondták: Nem megyünk! 13 Nem
elég, hogy elhoztál bennünket a tejjel és mézzel folyó földről, hogy
megölj bennünket a pusztában, hanem még zsarnokoskodni is akarsz rajtunk?! 14
Éppen nem tejjel és mézzel folyó földre hoztál bennünket, 15 Ekkor nagy haragra
gerjedt Mózes, és ezt mondta az ÚRnak: Ne tekints áldozatukra! Nem vettem el
tőlük még egy szamarat sem, és egyikükkel sem tettem rosszat.
16 Kórahnak pedig azt
mondta Mózes: Holnap légy az ÚR színe előtt csoportoddal együtt, te,
ők és Áron. 17 Fogja mindenki a maga szenesserpenyőjét, és tegyetek
rájuk füstölőszert. Azután járuljatok az ÚR elé, mindenki a maga
serpenyőjével, kétszázötven serpenyővel: te is, Áron is. 18 Fogta
azért mindegyik a maga szenesserpenyőjét, tüzet tett bele, arra pedig
füstölőszert rakott, azután odaálltak a kijelentés sátrának a bejáratához,
Mózes meg Áron is. 19 Kórah egybegyűjtötte ellenük az egész közösséget a
kijelentés sátrának a bejáratához. Ekkor megjelent az ÚR dicsősége az
egész közösségnek.
20 Az ÚR így beszélt
Mózeshez és Áronhoz: 21 Váljatok külön ettől a közösségtől, hadd
semmisítsem meg őket egy pillanat alatt! 22 Ekkor arcra borultak, és ezt
mondták: Ó Isten, aki lelket adsz minden testnek! Miért haragszol az egész
közösségre, holott csak egy ember vétkezett? 23 Az ÚR így szólt Mózeshez: 24
Mondd meg a közösségnek, hogy menjenek el Kórah, Dátán és Abirám hajlékának a
környékéről.
25 Mózes fölkelt, és
odament Dátánhoz és Abirámhoz. Vele mentek Izráel vénei is. 26 Így szólt a
közösséghez: Távozzatok ezeknek a bűnös embereknek a sátraitól, semmijüket
se érintsétek, hogy el ne vesszetek az ő vétkeik miatt! 27 El is mentek
Kórah, Dátán és Abirám hajlékának a környékéről. Dátán és Abirám pedig
kimentek, és odaálltak sátraik bejáratához feleségeikkel, fiaikkal és
családjukkal együtt. 28 Akkor ezt mondta Mózes: Ebből tudjátok meg, hogy
az ÚR küldött engem ezeknek a dolgoknak a véghezvitelére, és hogy nem magamtól
cselekszem: 29 Ha úgy halnak meg ezek, ahogyan más ember hal meg, és ha az lesz
a sorsuk, ami minden más embernek, akkor nem az ÚR küldött engem. 30 De ha az
ÚR valami csodálatos dolgot visz véghez, és a föld megnyitja száját, és elnyeli
őket mindenükkel együtt, és elevenen szállnak le a holtak hazájába, abból
megtudjátok, hogy megutálták ezek az emberek az URat.
31 Alig mondta végig
Mózes ezeket a szavakat, meghasadt azok alatt a föld. 32 Megnyitotta száját a
föld, és elnyelte őket házuk népével együtt, a Kórahhoz tartozó összes
embereket minden jószágukkal együtt. 33 Elevenen szálltak le a holtak hazájába
mindenükkel együtt, és befödte őket a föld. Így vesztek ki a
gyülekezetből. 34 Az egész Izráel pedig, amely körülöttük volt, elfutott
kiáltozásukra, mert ezt mondták: Még minket is elnyel a föld! 35 Ezután
tűz jött ki az ÚRtól, és megemésztette azt a kétszázötven férfit, akik
füstölőszerrel közeledtek hozzá.
4Móz 17
1 Az ÚR így szólt
Mózeshez: 2 Mondd meg Eleázárnak, Áron főpap fiának, hogy szedje ki a
szenesserpenyőket a tűzből, a tüzet pedig szórd széjjel, mert
meg van szentelve. 3 Ezeknek a bűnös lelkeknek a
szenesserpenyőiből készítsetek vékonyra vert lapokat az oltár
beborítására, mivel az ÚR színe elé vitték őket, és ezért szentek.
Legyenek jelül Izráel fiai számára. 4 Fogta azért Eleázár pap a
réz-serpenyőket, amelyeket odavittek azok, akik elégtek, és vékonyra verte
azokat az oltár beborítására, 5 emlékez
6 Másnap így
zúgolódott Izráel fiainak egész közössége Mózes és Áron ellen: Ti öltétek meg
az ÚR népét! 7 Amikor összegyűlt a közösség Mózes és Áron ellen, és a
kijelentés sátra felé fordultak, hirtelen betakarta azt a felhő, és
megjelent az ÚR dicsősége. 8 Mózes és Áron odament a kijelentés sátra elé.
9 Az ÚR így beszélt Mózeshez: 10 Húzódjatok félre ettől a
közösségtől! Hadd semmisítsem meg őket egy pillanat alatt! Ők
pedig arcra borultak. 11 Akkor ezt mondta Mózes Áronnak: Fogd a
szenesserpenyőt, tégy bele tüzet az oltárról, rakj rá füstölőszert,
vidd hamar a közösséghez, és végezz engesztelést értük, mert megharagudott az
ÚR, és elkezdődött a csapás. 12 Fogta azért Áron a szenesserpenyőt,
ahogyan Mózes meghagyta, és a gyülekezet közé futott, mert már meg is
kezdődött a csapás a népen. Füstölőszert tett rá, és engesztelést
végzett a népért. 13 Megállt a holtak és az élők között, és megszűnt
a csapás. 14 Tizennégyezer-hétszázan haltak meg a csapás miatt, azokon kívül,
akik a Kórah dolga miatt haltak meg. 15 Ekkor visszatért Áron Mózeshez, a
kijelentés sátrának a bejáratához, és megszűnt a csapás.
16 Az ÚR így beszélt
Mózeshez: 17 Szólj Izráel fiaihoz, és végy egy-egy vesszőt nagycsaládjaik
minden vezető emberétől, összesen tizenkét vesszőt. Mindegyiknek
a nevét írd föl a maga vesszejére. 18 Áron nevét a Lévi vesszejére írd, mert
mindegyik vessző egy nagycsalád fejéé. 19 Azután tedd le azokat a
kijelentés sátrában a bizonyság elé, ahol kijelentem magam nektek. 20 Annak a
férfinak a vesszeje, akit kiválasztok, ki fog virágzani. Így csendesítem le
Izráel fiainak a zúgolódását, akik zúgolódtak ellenetek. 21 Elmondta ezt Mózes
Izráel fiainak, és minden vezető ember átadott neki egy-egy vesszőt.
Nagycsaládonként egy vezetőre egy vessző jutott, összesen tizenkét
vessző. Áron vesszeje is ott volt a vesszők között. 22 Mózes
elhelyezte a vesszőket az ÚR színe elé, a bizonyság sátrában. 23 Amikor
másnap Mózes bement a bizonyság sátrába, látta, hogy a Lévi házából való Áron
vesszeje kivirágzott, bimbót fakasztott, virágot növelt, és mandulát érlelt. 24
Ekkor Mózes kihozott minden vesszőt az ÚR színe elől Izráel fiaihoz.
Megnézték, és mindegyik elvitte a maga vesszejét.
25 Akkor ezt mondta
az ÚR Mózesnek: Vidd vissza Áron vesszejét a bizonyság elé megőrzés
végett, jelül a lázadóknak, és vess véget zúgolódásuknak, hogy ne haljanak meg.
26 Mózes egészen úgy cselekedett, ahogyan megparancsolta neki az ÚR.
27 Akkor ezt mondták
Izráel fiai Mózesnek: Lásd, elpusztulunk, elveszünk, mindnyájan elveszünk! 28
Mindenki meghal, aki közeledni mer az ÚR hajlékához! Vajon mindnyájunknak el
kell pusztulnunk?!
4Móz 18
1 Akkor ezt mondta az
ÚR Áronnak: Te, fiaid és házadnépe fog bűnhődni a szent hely körül
elkövetett bűnökért. Te és a fiaid fogtok bűnhődni a papi
szolgálat közben elkövetett bűnökért. 2 Vedd magad mellé testvéreidet,
Lévi törzsét, azaz atyád törzsét is, hogy csatlakozzanak hozzád, és segítsenek
neked a szolgálatnál, te pedig és fiaid a bizonyság sátránál szolgáljatok. 3
Ők segítsenek neked teendőid végzésében és a sátor körüli
teendőkben, de a szentély fölszereléséhez és az oltárhoz ne közeledjenek,
különben meghalnak ők is meg ti is. 4 Csatlakozzanak hozzád, és végezzék a
kijelentés sátra körüli teendőket és minden munkát a sátornál. De
illetéktelen nem közeledhet hozzátok. 5 Ti végezzétek a szolgálatot a szentély
körül és az oltár körül, hogy meg ne haragudjam ismét Izráel fiaira. 6 Mert én
választottam ki testvéreiteket, a lévitákat Izráel fiai közül ajándékul, mint
az ÚR tulajdonait, hogy szolgálatot végezzenek a kijelentés sátra körül. 7 Te
pedig és a fiaid végezzétek mindazt a papi szolgálatot, ami az oltár körül,
vagy a kárpit mögött adódik. Ott ti szolgáljatok. Ajándékul adom nektek a papi
tisztet. De ha illetéktelen avatkozik bele, meg kell halnia.
8 Azután így beszélt
az ÚR Áronhoz: Rád bízom a nekem szóló felajánlások kezelését. Izráel fiainak
minden szent adományából neked és fiaidnak adtam azokat javadalomként. Örök
rendelkezés ez. 9 Ez legyen a tied a legszentebb adományokból, amelyeket nem
égettek el: minden áldozati ajándék, akár ételáldozat, akár vétekáldozat, akár
jóvátételi áldozat, amelyet nekem térítenek meg, legyen a tied és a fiaidé,
mint legszentebb adomány.
10 Mint legszentebb
adományt edd meg azt. Minden férfi ehet belőle. Tartsd szentnek azt! 11 A
tied ez mint szent ajándékukból való adomány, Izráel fiainak minden felmutatott
áldozatából. Neked adtam azokat és a fiaidnak meg a leányaidnak. Örök
rendelkezés ez. Mindenki ehet belőle, aki tiszta a házadban. 12 Neked adom
az olaj színe-javát, a must és a gabona színe-javát, mindannak az első
termését, amit az ÚRnak adtak. 13 Tied legyen a földjükön mindennek az
első termése, amelyet bevisznek az ÚRnak. Mindenki ehet belőle, aki
tiszta a te házadban. 14 Tied legyen mindaz, amit esküvel szenteltek oda
Izráelben. 15 Tied legyen az élők közül mindaz, ami az anyaméhet
megnyitja, és amit bemutatnak az ÚRnak, akár embertől, akár állattól való.
De az ember elsőszülöttjét meg kell váltanod, és a tisztátalan állat
elsőszülöttjét is váltsd meg. 16 Akiket meg kell váltani, egyhónapos
korukban váltsd meg öt ezüst sekelre becsülve a szent sekel szerint, amelyben
húsz géra van. 17 De a marha, a juh és a kecske elsőszülöttjét ne váltsd
meg, ezek szentek. Vérüket hintsd az oltárra, és kövérjüket füstölögtesd el. Az
ÚR kedves illatú tűzáldozata ez. 18 Húsuk a tied legyen, mint ahogyan a
felmutatott áldozat szegye és jobb combja is a tied. 19 A szent adományok
minden fölajánlott részét, amelyet Izráel fiai fölajánlanak az ÚRnak, neked,
fiaidnak és leányaidnak adom. Örök rendelkezés ez. Az ÚR színe előtt
örökké megmaradó szövetség ez a te javadra és utódaid javára.
20 Azután ezt mondta
az ÚR Áronnak: Földjükből nem kapsz örökséget, és nem lesz osztályrészed
köztük. Én vagyok a te osztályrészed és örökséged Izráel fiai között.
21 Lévi fiainak pedig
örökségül adtam minden tizedet Izráelben. Munkájukért kapják ezt, mert ők
végzik a szolgálatot a kijelentés sátránál. 22 Ne közeledjenek többé Izráel
fiai a kijelentés sátrához, mert bűnhődni fognak és meghalnak, 23
hanem léviták végezzék a szolgálatot a kijelentés sátránál, és ők
bűnhődjenek az ott elkövetett bűnökért. Örök rendelkezés ez
nemzedékről nemzedékre, hogy nem kapnak örökséget Izráel fiai között. 24
Mert a lévitáknak adom örökségül Izráel fiainak a tizedét, amelyet az ÚRnak
ajánlanak föl ajándékul, ezért mondtam nekik, hogy Izráel fiai között nem
kaphatnak örökséget.
25 Ekkor így beszélt
az ÚR Mózeshez: 26 Beszélj a lévitákkal, és mondd meg nekik: Amikor megkapjátok
Izráel fiaitól a tizedet, amelyet örökségül adtam nektek, ajánljátok föl a
tizednek a tizedét ajándékul az ÚRnak. 27 Úgy tekintendő a ti
fölajánlásotok, mint a szérűről való gabona, és mint az, ami a
sajtóból folyik. 28 Így ajánljatok föl ti is ajándékot az ÚRnak minden
tizedből, amelyet Izráel fiaitól kaptok. Az ÚRnak szóló ajándékot adjátok
oda Áron főpapnak! 29 Minden kapott adományból ajánljatok föl ajándékot az
ÚRnak, mindenből a kövérjét, ami odaszentelni való. 30 Mondd meg nekik,
hogy amikor a kövérjét fölajánlják, úgy tekintendő az a léviták
részéről, mint ami a szérűről és a sajtóból kerül ki. 31 Bármely
helyen megehetitek azt ti és házatok népe, mert ez a ti béretek a kijelentés
sátránál végzett szolgálatért. 32 Nem fogtok bűnhődni, ha
fölajánljátok a kövérjét. Így nem szentségtelenítitek meg Izráel fiainak a
szent dolgait, és nem haltok meg.
4Móz 19
1 Azután így beszélt
az ÚR Mózeshez és Áronhoz: 2 Ez a törvény rendelkezése, amelyet megparancsolt
az ÚR: Mondd meg Izráel fiainak, hogy vigyenek neked egy hibátlan vörös
tehenet, amelynek semmiféle fogyatkozása nincs, és még nem volt rajta iga. 3
Adjátok azt Eleázár papnak, és ő vitesse ki azt a táboron kívülre, és
vágják le a jelenlétében. 4 Vegyen Eleázár pap vért az ujjával, és hintsen a
vérből hétszer a kijelentés sátra elé. 5 Azután égessék el a tehenet a
szeme láttára, a bőrét, a húsát és a vérét a ganéjával együtt égessék el.
6 Vegyen a pap cédrusfát, izsópot és karmazsin fonalat, és dobja a tehén
égő részei közé. 7 Azután mossa ki ruháját a pap, mosakodjék meg vízben,
majd menjen be a táborba, de tisztátalan lesz a pap estig. 8 Mossa ki vízben a
ruháját az is, aki elégette a tehenet, és mosakodjék meg vízben, de tisztátalan
lesz estig. 9 Egy tiszta ember szedje össze a tehén hamvát, helyezze el a táboron
kívül egy tiszta helyre, és legyen az Izráel fiai közösségéé, hogy
vétektől megtisztító vizet készítsenek vele. 10 De mossa ki a ruháját az,
aki összeszedi a tehén hamvát, és legyen tisztátalan estig. Örök rendelkezés
legyen ez Izráel fiai és a köztük tartózkodó jövevények részére.
11 Ha valaki megérint
bármely emberi holttestet, tisztátalan lesz hét napig. 12 Az ilyen tisztítsa
meg magát azzal a vízzel a vétektől a harmadik és a hetedik napon, akkor
tiszta lesz. De ha nem tisztítja meg magát a harmadik és a hetedik napon, akkor
nem lesz tiszta. 13 Mindaz, aki halottat, emberi holttestet érint, és nem
tisztítja meg magát, az tisztátalanná teszi az ÚR hajlékát. Ki kell irtani az
ilyen embert Izráelből. Amíg nem hintették meg tisztító vízzel, addig
tisztátalan lesz, rajta van a tisztátalanság.
14 Ez a törvény, ha
egy ember meghal a sátorban: Tisztátalan hét napig mindenki, aki bemegy abba a
sátorba, vagy ott van a sátorban. 15 Tisztátalan minden nyitott edény, amelyre
nem kötöttek födelet. 16 Mindaz, aki a mezőn fegyverrel megölt embert vagy
halottat, emberi csontot vagy sírt érint, tisztátalan lesz hét napig. 17
Vegyenek a tisztátalanért az elégetett vétekáldozat hamvából egy edénybe, és
öntsenek rá forrásvizet. 18 Azután vegyen egy tiszta ember izsópot, mártsa a
vízbe és hintsen a sátorra, az összes edényre és azokra, akik ott vannak, majd
arra is, aki csontot vagy megölt embert, halottat vagy sírt érintett. 19 Hintse
meg a tiszta a tisztátalant a harmadik és a hetedik napon, és miután
megtisztította őt vétkétől a hetedik napon, az mossa ki a ruháját,
mosakodjék meg vízben, és este már tiszta lesz. 20 De aki tisztátalan, és nem
akar megtisztulni vétkétől, azt az embert ki kell irtani a
gyülekezetből, mert az ÚR szent helyét tisztátalanná tette, és nem hintették
meg tisztító vízzel, ezért tisztátalan. 21 Örök rendelkezés legyen ez is: aki a
tisztító vizet hinti, mossa ki a ruháját. Mert aki megérinti a tisztító vizet,
tisztátalan lesz estig. 22 Minden tisztátalan, amit a tisztátalan megérint. Ha
egy ember ér hozzá, az is tisztátalan estig.
4Móz 20
1 Izráel fiai, az
egész közösség megérkezett a Cin-pusztába az első hónapban, és
letelepedett a nép Kádésban. Ott halt meg Mirjám, és ott temették el. 2 De nem
volt vize a közösségnek, ezért összegyülekeztek Mózes és Áron ellen. 3 A nép
perelni kezdett Mózessel és ezt mondták: Bárcsak elpusztultunk volna, amikor
testvéreink elpusztultak az ÚR színe előtt! 4 Miért hoztátok el az ÚR
gyülekezetét ebbe a pusztába? Azért, hogy itt haljunk meg állatainkkal együtt?!
5 Miért hoztatok el bennünket Egyiptomból, és miért vezettetek bennünket erre a
rossz helyre, ahol nincs hely vetésre, és nincs füge, sem szőlő, sem
gránátalma, még ivóvíz sincs? 6 Mózes és Áron pedig elment a gyülekezet
elől a kijelentés sátrának a bejáratához, és arcra borultak. Ekkor
megjelent nekik az ÚR dicsősége.
7 És az ÚR így
beszélt Mózeshez: 8 Vedd a botodat, és gyűjtsd össze a közösséget
testvéreddel, Áronnal együtt, és szemük láttára parancsoljátok meg a sziklának,
hogy adjon vizet. Fakassz nekik vizet a sziklából, és adj inni a közösségnek és
állataiknak. 9 Mózes tehát elvette a botját az ÚR színe elől a kapott
parancs szerint. 10 Azután összegyűjtötte Mózes és Áron a gyülekezetet a
szikla elé, és ezt mondta nekik: Hallgassatok ide, ti lázadók! Fakasszunk-e
vizet nektek ebből a sziklából? 11 Azzal fölemelte Mózes a kezét, és
kétszer ráütött botjával a sziklára. Erre sok víz fakadt, és ivott a közösség
meg az állatok.
12 Akkor ezt mondta
az ÚR Mózesnek és Áronnak: Mivel nem hittetek bennem, és nem tartottatok
szentnek Izráel fiai előtt, nem vezethetitek be ezt a gyülekezetet arra a
földre, amelyet nekik adok. 13 Ezek Meríbá vizei, ahol perbe szálltak Izráel
fiai az ÚRral, de ő megmutatta nekik, hogy szent.
14 Mózes követeket
küldött Kádésból Edóm királyához ezzel az üzenettel: Így szól testvéred,
Izráel: Te tudsz mindarról a gyötrelemről, amely bennünket ért. 15 Atyáink
Egyiptomba mentek, és hosszú ideig laktunk Egyiptomban. De rosszul bántak
velünk és atyáinkkal az egyiptomiak. 16 Akkor segítségért kiáltottunk az ÚRhoz,
aki meghallotta szavunkat, és angyalt küldött, hogy kihozzon bennünket
Egyiptomból. Most itt vagyunk Kádésban, a te határod szélén levő városban.
17 Szeretnénk átvonulni országodon. Nem vonulunk át sem szántóföldön, sem
szőlőn, még kútvizet sem iszunk. A király útján megyünk, nem térünk
le sem jobbra, sem balra, amíg átvonulunk a területeden.
18 Edóm azonban ezt
felelte neki: Nem vonulhatsz át itt, különben fegyverrel vonulok ki ellened. 19
Izráel fiai ezt mondták neki: Az országúton mennénk, és ha vizedet innánk,
magunk és jószágaink, megadjuk az árát. Nincs másról szó, csak arról, hogy
gyalogszerrel szeretnénk átvonulni. 20 De Edóm ezt felelte: Nem vonulhatsz át!
Sőt kivonult ellene Edóm tekintélyes haddal és hatalmas erővel. 21
Edóm tehát nem engedte meg Izráelnek, hogy átvonuljon területén, ezért
Izráelnek ki kellett kerülnie.
22 Azután elindultak
Kádésból, és megérkezett Izráel fiainak egész közössége a Hór-hegyhez. 23 És
ezt mondta az ÚR Mózesnek és Áronnak a Hór-hegynél, Edóm országának a határán:
24 Áron most elődei mellé kerül. Nem mehet be arra a földre, amelyet
Izráel fiainak adok, mivel fellázadtatok parancsom ellen Meríbá vizeinél. 25
Vedd magadhoz Áront és a fiát, Eleázárt, és vidd fel őket a Hór-hegyre. 26
Ott vesse le Áron a ruháit, te pedig öltöztesd fel azokba a fiát, Eleázárt,
mert Áron meghal ott, és eltemetik. 27 Mózes úgy cselekedett, ahogyan az ÚR
parancsolta. Fölmentek a Hór-hegyre az egész közösség szeme láttára, 28 Mózes
levettette Áronnal a ruháit, és felöltöztette azokba Eleázárt, a fiát. Áron
meghalt ott a hegytetőn, Mózes és Eleázár pedig lement a hegyről. 29
Amikor látta az egész közösség, hogy Áron elhunyt, siratta őt Izráel egész
háza harminc napig.
4Móz 21
1 Amikor meghallotta
a kánaáni Arád királya, aki a Délvidéken lakott, hogy odaért Izráel az atárimi
úton, megtámadta Izráelt, és foglyokat ejtett közülük. 2 Ekkor fogadalmat tett
Izráel az ÚRnak, és ezt mondta: Ha egyszer kezembe adod ezt a népet,
mindenestül kiirtom városait. 3 Az ÚR meghallotta Izráel szavát, kezébe adta
ezeket a kánaániakat, és Izráel mindenestül kiirtotta őket és városaikat.
Ezért nevezték el azt a helyet Hormának.
4 Majd elindultak a
Hór-hegytől a Vörös-tenger felé, hogy megkerüljék Edóm országát. De
útközben elfogyott a nép türelme, 5 és így beszélt a nép Isten és Mózes ellen:
Miért hoztatok el bennünket Egyiptomból? Azért, hogy meghaljunk a pusztában?
Hiszen nincs kenyér és nincs víz, szívből utáljuk ezt a hitvány eledelt. 6
Ezért mérgeskígyókat küldött az ÚR a népre, és azok megmarták a népet, úgyhogy
sok izráeli meghalt. 7 Ekkor odament a nép Mózeshez, és ezt mondta: Vétkeztünk,
mert az ÚR ellen és ellened szóltunk. Imádkozz az ÚRhoz, hogy távolítsa el
rólunk a kígyókat! És imádkozott Mózes a népért. 8 Az ÚR pedig ezt mondta
Mózesnek: Csinálj egy rézkígyót, és tűzd rá egy póznára. Mindenki, akit
megmart a kígyó, életben marad, ha föltekint arra. 9 Mózes tehát csinált egy
rézkígyót, és föltűzte egy póznára. Ha azután megmart valakit a kígyó, és
föltekintett a rézkígyóra, életben maradt.
10 Azután elindultak
Izráel fiai, és tábort ütöttek Óbótban. 11 Óbótból továbbmenve, tábort ütöttek
Ijjé-Abárimban, abban a pusztában, amely Móábtól napkeletre van. 12 Onnan is
továbbmentek, és tábort ütöttek a Zered-pataknál. 13 Onnan is továbbmentek, és
tábort ütöttek az emóriak határában eredő Arnón túlsó partján, a
pusztában, mert az Arnón Móábnak a határa Móáb és az emóriak között. 14 Ezért
van szó az ÚR harcainak könyvében Váhébról Szúfában, a völgyekről, az
Arnónról, 15 a völgyek lejtőiről, amelyek Ár városa felé húzódnak, és
elérik Móáb határát.
16 Onnan Beérbe
mentek. Ott van az a kút, amelynél ezt mondta az ÚR Mózesnek: Gyűjtsd
össze a népet, mert vizet adok neki.
17 Ekkor énekelte
Izráel ezt a dalt: Buzogj föl, kút, zengjétek dalát! 18 Kút, fejedelmek ásták,
nép vezérei vájták kormánypálcájukkal, vezérbotjaikkal, puszta ajándékát.
19 Mattánából
Nahaliélba mentek, Nahaliélból pedig Bámótba. 20 Bámótból Gajba mentek, amely
Móáb mezején van a Piszga csúcsánál, mely a sivatagra néz.
21 Ekkor követeket küldött
Izráel Szíhónhoz, az emóriak királyához, ezzel az üzenettel: 22 Szeretnék
átvonulni országodon! Nem térünk le sem szántóföldre, sem szőlőbe,
kútvizet sem iszunk. A király útján megyünk, amíg átvonulunk területeden. 23 De
nem engedte meg Szíhón Izráelnek, hogy átvonuljon területén, hanem
összegyűjtötte Szíhón egész hadinépét, kivonult Izráel ellen a pusztába,
és Jahacba érve megütközött Izráellel. 24 De Izráel kardélre hányta őket,
és birtokba vette az országot az Arnóntól a Jabbókig, az ammóni határig, mert
meg volt erősítve az ammóniak határa. 25 Elfoglalta Izráel mindazokat a
városokat, és letelepedett Izráel az emóriak városaiban, Hesbónban is, meg a
hozzá tartozó falvakban. 26 Mert Hesbón Szíhónnak, az emóriak királyának a
városa volt, aki hadat viselt Móáb előbbi királya ellen, és elfoglalta
egész országát az Arnónig. 27 Ezért mondják a regélők: Jöjjetek Hesbónba!
Épüljön és erősödjék Szíhón városa! 28 Mert tűz csapott ki Hesbónból,
láng Szíhón városából: megemésztette Ár-Móábot, az Arnón-menti magaslatok
urait. 29 Jaj neked Móáb! Elvesztél Kemós népe! Fiai földönfutókká lettek,
leányai az emóriak királyának, Szíhónnak foglyaivá. 30 Lőttünk rájuk, s
elpusztult minden Hesbóntól Díbónig, elpusztítottuk Nófahig, egész Médebáig.
31 Ezután
letelepedett Izráel az emóriak földjén. 32 Mózes kémeket küldött Jazérba,
elfoglalták a hozzá tartozó falvakat, és kiűzték onnan az emóriakat. 33
Azután megfordultak, és Básán felé vonultak. De kivonult ellenük Óg, Básán
királya egész hadinépével, hogy megütközzék velük Edreiben. 34 Akkor ezt mondta
az ÚR Mózesnek: Ne félj tőle, mert kezedbe adom őt egész hadinépével
és országával együtt. Úgy bánj el vele, ahogyan elbántál Szíhónnal, az emóriak
királyával, aki Hesbónban lakott. 35 És úgy megverték őt fiaival és egész
hadinépével együtt, hogy senki sem tudott elmenekülni közülük. Az országot
pedig birtokba vették.
4Móz 22
1 Azután elindultak
Izráel fiai, és tábort ütöttek Móáb síkságán, a Jordánon túl, Jerikóval
szemben.
2 Bálák, Cippór fia
látta mindazt, amit Izráel véghezvitt az emóriakkal. 3 Móáb nagyon megrémült a
néptől, mert sokan voltak, és megrettent Móáb Izráel fiaitól. 4 Ezért ezt
mondta Móáb népe Midján véneinek: Ez a tömeg úgy lelegel körülöttünk mindent,
ahogyan a marha lelegeli a zöld mezőt.
5 Követeket küldött
Bálámhoz, Beór fiához az Eufrátesz mellett levő Petórba, honfitársainak a
földjére, hogy hívják meg és ezt mondják neki: Íme egy nép jött ki Egyiptomból,
és már ellepte a föld színét, és velem szemben telepedett le. 6 Ezért jöjj el,
átkozd meg ezt a népet, mert erősebb nálam. Talán akkor meg tudom verni,
és kiűzöm az országból. Jól tudom, hogy akit te megáldasz, áldott lesz, és
akit te megátkozol, átkozott lesz.
7 Elmentek tehát Móáb
és Midján vénei, és náluk volt a varázslás díja. Megérkezve Bálámhoz, elmondták
neki Bálák üzenetét. 8 Ő ezt felelte nekik: Maradjatok itt éjszakára, és
én beszámolok nektek arról, hogy mit mondott nekem az ÚR. Móáb vezető
emberei ott maradtak Bálámnál. 9 Isten pedig eljött Bálámhoz, és ezt mondta:
Miféle férfiak vannak nálad? 10 Bálám ezt felelte Istennek: Bálák, Cippór fia,
Móáb királya ezt üzente nekem: 11 Egy nép jött ki Egyiptomból, és ellepte a
föld színét. Jöjj tehát és rontsd meg azt, talán akkor meg tudok vele küzdeni,
és ki tudom űzni. 12 De Isten ezt mondta Bálámnak: Ne menj el velük, ne
átkozd meg azt a népet, mert áldott az. 13 Fölkelt tehát Bálám reggel, és ezt
mondta Bálák vezető embereinek: Menjetek vissza országotokba, mert nem
engedi meg az ÚR, hogy veletek menjek. 14 Móáb vezető emberei fölkeltek,
viszszamentek Bálákhoz és azt mondták: Nem jött el velünk Bálám.
15 Akkor még több és
azoknál tekintélyesebb vezető embert küldött Bálák. 16 Ezek megérkeztek
Bálámhoz, és ezt mondták neki: Így szól Bálák, Cippór fia: Ne vonakodj eljönni
hozzám! 17 Igen gazdagon megjutalmazlak, és megteszek mindent, amit mondasz
nekem. Csak jöjj el és rontsd meg ezt a népet. 18 De Bálám ezt felelte Bálák
szolgáinak: Ha nekem adja Bálák a házát tele ezüsttel és arannyal, akkor sem
szeghetem meg Istenemnek, az ÚRnak a parancsát, és nem tehetek ellene
egyáltalán semmit. 19 De azért maradjatok csak itt ti is ezen az éjszakán, hogy
megtudjam, akar-e még valamit beszélni az ÚR? 20 Isten eljött Bálámhoz éjjel,
és ezt mondta neki: Ha azért jöttek ezek a férfiak, hogy elhívjanak téged, kelj
föl, menj el velük, de csak azt tedd, amit én parancsolok neked. 21 Fölkelt
tehát Bálám reggel, megnyergelte a szamarát és elment Móáb vezető
embereivel.
22 Isten azonban
haragra gerjedt, amikor elment Bálám. Ezért odaállt az ÚR angyala az útra, hogy
feltartóztassa. Ő a szamarán ügetett, és vele volt két szolgája is. 23 De
a szamár meglátta az ÚR angyalát, ahogyan ott állt az úton kivont karddal a
kezében, és letért a szamár az útról, és a mezőre ment. Bálám ütni kezdte
a szamarat, hogy visszaterelje az útra. 24 Azután odaállt az ÚR angyala a
szőlők között egy mély útra, ahol innen is, onnan is fal volt. 25
Amikor meglátta a szamár az ÚR angyalát, odalapult a kőfalhoz, és Bálám
lábát is a falhoz lapította. Ekkor újból megverte. 26 Az ÚR angyala továbbment,
és ismét megállt egy szoros helyen, ahol nem lehetett kitérni sem jobbra, sem
balra. 27 Amikor meglátta a szamár az ÚR angyalát, lefeküdt Bálám alatt. Ekkor
haragra gerjedt Bálám, és ütni kezdte botjával a szamarat. 28 De az ÚR beszédre
nyitotta a szamár száját, és az így szólt Bálámhoz: Mit vétettem ellened, hogy
már harmadszor versz meg engem? 29 Bálám így felelt a szamárnak: Mert csúfot
űztél belőlem. Lenne csak kard a kezemben, meg is ölnélek! 30 A
szamár ezt mondta Bálámnak: A te szamarad vagyok. Rajtam jársz régtől
fogva mindmáig. Szoktam-e ilyet tenni veled? Bálám azt felelte: Nem.
31 Ekkor az ÚR
megnyitotta Bálám szemét, aki meglátta az ÚR angyalát, amint ott áll az úton
kivont karddal a kezében. Bálám meghajolt, és arcra borult. 32 Az ÚR angyala
ezt mondta neki: Miért verted meg a szamaradat már háromszor? Azért jöttem,
hogy feltartóztassalak, mert szerintem veszedelmes ez az út. 33 A szamár látott
engem, azért tért ki előlem háromszor is. Ha nem tért volna ki
előlem, téged meg is öltelek volna, azt pedig életben hagytam volna. 34
Bálám így felelt az ÚR angyalának: Vétkeztem, nem tudtam, hogy te állsz velem
szemben az úton. De ha nem tetszik neked, inkább visszatérek. 35 De az ÚR
angyala ezt felelte Bálámnak: Menj el ezekkel a férfiakkal, de csak azt mondd,
amit én mondok neked. Bálám tehát elment Bálák vezető embereivel.
36 Amikor meghallotta
Bálák, hogy jön Bálám, kiment eléje Ír-Móábig, amely az Arnón határvonalánál
van, a határ legszélén. 37 Ezt mondta Bálák Bálámnak: Már többször is
hívattalak téged, miért nem akartál jönni? Azt hitted, hogy nem tudlak
megjutalmazni? 38 De Bálám ezt felelte Báláknak: Látod, hogy eljöttem hozzád!
De nem szólhatok magamtól semmit, csak azt mondhatom, amit az Isten ad a
számba. 39 Ezután továbbment Bálám Bálákkal, és megérkeztek Kirjat-Húcótba. 40
Ott marhákat és juhokat vágatott Bálák, és küldött belőle Bálámnak és a
vezető embereknek is. 41 Reggel aztán magával vitte Bálák Bálámot,
fölvezette Baal magaslatára, ahonnan láthatta Izráel népének egy részét.
4Móz 23
1 Akkor ezt mondta
Bálám Báláknak: Építs itt hét oltárt, és készíts ide hét bikát és hét kost. 2
Úgy cselekedett Bálák, ahogyan Bálám meghagyta. Azután Bálák és Bálám bikát és
kost áldozott az oltárokon. 3 Majd ezt mondta Bálám Báláknak: Állj oda az
égőáldozatod mellé, én pedig elmegyek. Talán lesz találkozásom az ÚRral,
és amit majd láttat velem, azt elmondom neked. És fölment a hegytetőre.
4 Isten találkozott
Bálámmal, aki ezt mondta neki: Hét oltárt állítottam fel, és bikát meg kost
áldoztam mindegyik oltáron. 5 Az ÚR pedig Bálám szájába adta igéjét, és azt
mondta: Térj vissza Bálákhoz, és eszerint beszélj. 6 Amikor visszatért hozzá,
ő még ott állt az égőáldozat mellett, Móáb valamennyi vezető
emberével együtt. 7 Bálám példabeszédbe kezdett és ezt mondta: Arámból hozatott
ide Bálák, Kelet hegyeiről Móáb királya: Jöjj, átkozd meg Jákóbot, jöjj,
kárhoztasd Izráelt! 8 Hogy ronthatnám meg, kit Isten nem ront meg? Hogy
kárhoztatnám, kit az ÚR nem kárhoztat? 9
Jól látom őt a sziklacsúcsról, szemlélem a halmokról. E nép egyedül fog
lakni, nem számítja magát a nemzetek közé. 10 Ki számolhatja meg Jákóbot -
száma mint a por és Izráelnek csak a negyedét is? Bár úgy halnék meg, mint ez
igazak, s lenne végem olyan, mint az övék!
11 Akkor ezt mondta
Bálák Bálámnak: Mit tettél velem?!
Elhoztalak ellenségeim megrontására, te pedig megáldottad őket! 12
De ő ezt felelte: Nekem vigyáznom kell, hogy csak azt mondjam, amit az ÚR
ad a számba.
13 Akkor ezt mondta
neki Bálák: Jöjj velem egy másik helyre, ahonnan láthatod azt a népet. De csak
a szélét láthatod, az egészet nem látod. Onnan rontsd meg őket! 14 Magával
vitte a Cófim mezejére, a Piszga csúcsára. Épített ott hét oltárt, és mindegyik
oltáron bikát és kost áldozott. 15 Majd ezt mondta Báláknak: Állj ide
égőáldozatod mellé, én pedig amott szeretnék találkozni Istennel.
16 Az ÚR találkozott
Bálámmal, igéjét adta a szájába, és ezt mondta: Térj vissza Bálákhoz, és
eszerint beszélj. 17 Amikor visszament hozzá, még ott állt égőáldozata
mellett Móáb vezető embereivel együtt. Bálák ezt kérdezte tőle: Mit
mondott az ÚR? 18 Ő pedig példabeszédbe kezdett, és ezt mondta: Hallgass
csak rám, Bálák, figyelj ide, Cippór fia! 19 Nem ember az Isten, hogy hazudnék,
nem embernek fia, hogy bármit megbánna. Mond-e olyat, amit meg ne tenne, ígér-e
olyat, amit nem teljesít? 20 Áldásra kaptam parancsot, s ha ő áld, meg nem
másíthatom. 21 Nem látnak bajt Jákóbban, nem látnak nyomorúságot Izráelben.
Vele van Istene, az ÚR, királynak szóló ujjongás hangzik benne. 22 Isten hozta
ki őket Egyiptomból, olyan az ereje, mint a bölény szarva. 23 Nem fog a
varázslás Jákóbon, sem az igézet Izráelen. Idejében megmondják Jákóbnak,
Izráelnek, hogy mit tesz az Isten. 24 Ez a nép mint nőstényoroszlán kel
föl s mint hímoroszlán emelkedik föl, nem fekszik le, míg prédát nem eszik, és
elejtettek vérét nem issza.
25 Akkor Bálák ezt
mondta Bálámnak: Ha már nem tudod megrontani, legalább ne áldd meg! 26 De Bálám
ezt felelte Báláknak: Megmondtam már neked, hogy csak azt fogom tenni, amit az
ÚR meghagy!
27 Akkor Bálák ezt
mondta Bálámnak: Jöjj, elviszlek egy másik helyre! Talán jónak látja Isten,
hogy onnan rontsd meg Izráelt. 28 Bálák tehát magával vitte Bálámot a Peór
csúcsára, amely a síkságra néz. 29 Ott ezt mondta Bálám Báláknak: Építs itt hét
oltárt, és készíts ide hét bikát meg hét kost. 30 Bálák megtette, amit Bálám
mondott, és mindegyik oltáron bikát és kost áldozott.
4Móz 24
1 Amikor Bálám látta,
hogy az tetszik az ÚRnak, ha megáldja Izráelt, nem folyamodott többé
varázsláshoz, mint azelőtt. A puszta felé fordította arcát, 2 és fölemelte
Bálám a tekintetét. Amint meglátta Izráelt törzsenként sátorozni, rászállt az
Isten Lelke, 3 példabeszédbe kezdett, és ezt mondta: Így szól Bálám, Beór fia,
így szól az a férfi, kinek megnyílt a szeme, 4 így szól, aki hallja Isten mondásait,
aki látja a Mindenhatótól kapott látomást leborulva, de nyitott szemekkel: 5
Mily szépek a te sátraid, Jákób, hajlékaid, ó Izráel! 6 Mint hosszan húzódó
völgyek, mint folyó mentén a kertek, mint az ÚR ültette aloék, mint víz mentén
a cédrusok. 7 Kicsordul a víz vedreiből, vetése bő vizeknél van.
Királya hatalmasabb Agágnál, és fölemelkedik királysága. 8 Isten hozta ki
Egyiptomból, olyan az ereje mint a bivaly szarva. Nemzeteket emészt, akik
szorongatják, szétmorzsolja csontjaikat, összetöri nyilaikat. 9 Hever, fekszik,
mint a hímoroszlán, és mint nőstényoroszlán, ki meri fölkelteni? Áldott,
aki téged áld, átkozott, aki téged átkoz!
10 Ekkor haragra
gerjedt Bálák Bálám ellen, összecsapta a kezét, és ezt mondta Bálák Bálámnak:
Idehívattalak ellenségeim megrontására, te pedig megáldottad már háromszor is!
11 Most azért takarodj a hazádba! Azt ígértem, hogy gazdagon megjutalmazlak, de
most az ÚR megfosztott téged a jutalomtól. 12 Bálám ezt felelte Báláknak:
Megmondtam már követeidnek is, akiket hozzám küldtél, 13 hogy ha nekem adja
Bálák a házát tele ezüsttel és arannyal, akkor sem szeghetem meg az ÚR
parancsát, és nem teszek magamtól sem jót, sem rosszat. Csak azt mondom, amit
az ÚR meghagy. 14 De most, amikor elmegyek népemhez, jöjj, föltárom még előtted,
hogy mit fog tenni ez a nép a te népeddel a messze jövőben. 15
Példabeszédbe kezdett és ezt mondta: Így szól Bálám, Beór fia, így szól az a
férfi, kinek megnyílt a szeme, 16 így szól, aki hallja Isten mondásait, aki
ismeri a Felségestől jövő ismeretet, aki látja a Mindenhatótól kapott
látomást leborulva, de nyitott szemekkel: 17 Látom őt, de nem most,
szemlélem, de nem közel. Csillag jön fel Jákóbból, királyi pálca támad
Izráelből. Bezúzza Móáb halántékát és Sét összes fiainak a koponyáját. 18
Birtokába kerül Edóm, birtokába kerül ellensége, Széír, mert hatalmasan
cselekszik Izráel. 19 Eltapossa Jákób, még a városból menekülőket is
elpusztítja.
20 Amikor meglátta
Amálékot, példabeszédbe kezdett, és ezt mondta: Népek eleje Amálék, mégis
pusztulás a vége.
21 Amikor meglátta a
kénieket, példabeszédbe kezdett, és ezt mondta: Szilárd a te lakóhelyed,
sziklára van rakva fészked. 22 Mégis megsemmisül Kain, amikor fogságba viszi
Assúr.
23 Megint
példabeszédbe kezdett, és ezt mondta: Ó jaj, ki élhet tovább, mint ahogy Isten
megszabta?! 24 Hajók jönnek Kittim partjairól, megalázzák Assúrt, megalázzák
Ébert, míg el nem pusztul az is.
25 Azután felkelt
Bálám, elment és visszatért hazájába. Bálák is elment útjára.
4Móz 25
1 Amikor Izráel
Sittimben tartózkodott, elkezdett a nép paráználkodni Móáb leányaival, 2 mert
ezek meghívták a népet isteneik áldozatára. A nép ott evett, leborult azoknak
az istenei előtt, 3 és odaszegődött Izráel Baal-Peórhoz. De haragra
gerjedt az ÚR Izráel ellen, 4 és ezt mondta az ÚR Mózesnek: Fogasd el a nép
minden főemberét, és akasztasd fel őket fényes nappal az ÚR
előtt, hogy elforduljon az ÚR fölgerjedt haragja Izráeltől. 5 Mózes
tehát ezt mondta Izráel bíráinak: Gyilkolja le mindenki a maga emberei közül
azokat, akik Baal-Peórhoz szegődtek!
6 Éppen akkor jött
egy izráeli ember, aki egy midjáni nőt hozott testvéreihez Mózes szeme
láttára, meg Izráel egész közösségének a szeme láttára. Azok pedig sírtak a
kijelentés sátrának a bejárata előtt. 7 Amikor meglátta ezt Fineás, Áron főpap
fiának, Eleázárnak a fia, kilépett a közösség közül, dárdát fogott a kezébe, 8
bement az izráeli ember után a sátor belsejébe, és hasonszúrta
mindkettőjüket, az izráeli embert és azt a nőt is. Ezzel elhárult a
csapás Izráel fiairól. 9 Huszonnégyezer halottja lett a csapásnak.
10 Azután így beszélt
az ÚR Mózeshez: 11 Fineás, Áron főpap fiának, Eleázárnak a fia
elfordította haragomat Izráel fiairól, amikor felindulásomnak megfelelően
bánt velük. Ezért nem semmisítem meg Izráel fiait felindulásomban. 12 Mondd meg
tehát: Íme, én békességem szövetségével ajándékozom meg. 13 Övé és utódaié lesz
a papság szövetsége örökre, mivel haragra indult Istenéért, és engesztelést
végzett Izráel fiaiért.
14 Annak a megölt
izráeli embernek a neve, akit a midjáni nővel együtt öltek meg, Zimri
volt, annak a Szálúnak a fia, aki Simeon egyik nagycsaládjának a vezető
embere volt. 15 A megölt midjáni nő neve pedig Kozbi volt, annak a Cúrnak
a leánya, aki Midján törzsei egyik nagycsaládjának a feje volt.
16 Azután így beszélt
Mózeshez az ÚR: 17 Támadjátok meg a midjániakat, és verjétek le őket, 18
mert ők is ellenetek támadtak, amikor cselt szőttek ellenetek Peór
révén és Kozbi révén, aki midjáni fejedelem leánya, az ő húguk volt, de
megölték a Peór miatt támadt csapás napján.
19 A csapás után a következők
történtek:
4Móz 26
1 Az ÚR ezt mondta
Mózesnek és Eleázár papnak, Áron fiának: 2 Számoljátok össze Izráel fiainak
egész közösségét, húszévestől fölfelé nagycsaládonként minden hadkötelest
Izráelben. 3 Mózes és Eleázár pap tehát így beszélt hozzájuk Móáb síkságán, a
Jordán mellett, Jerikóval szemben: 4 Számoljátok össze a népet húszévestől
fölfelé, ahogyan megparancsolta az ÚR Mózesnek.
5 Rúben volt Izráel
elsőszülöttje. Rúben fiai voltak: Hanók, tőle való a hanóki
nemzetség, Pallútól való a pallúi nemzetség, 6 Hecróntól a hecróni nemzetség,
Karmitól a karmi nemzetség. 7 A rúbeni nemzetségekből
negyvenháromezer-hétszázharmincat vettek számba. 8 Pallú fia volt Eliáb. 9
Eliáb fiai voltak: Nemuél, Dátán és Abirám. Ezek, Dátán és Abirám, a közösség képviselői
voltak, de lázadást szítottak Mózes és Áron ellen Kórah csoportjával,
föllázadva az ÚR ellen. 10 Ezért a föld megnyitotta száját, és elnyelte
őket Kórahhal együtt annak a csoportnak a halálakor, amikor a tűz
megemésztett kétszázötven embert. Így lettek intő jellé. 11 De Kórah fiai
nem haltak meg.
12 Simeon fiai
nemzetségeik szerint ezek voltak: Nemuéltól való a nemuéli nemzetség, Jámintól
a jámini nemzetség, Jákintól a jákini nemzetség, 13 Zerahtól a zerahi
nemzetség, Saultól a sauli nemzetség. 14 Ezek a Simeon nemzetségei:
huszonkétezer-kétszáz ember.
15 Gád fiai
nemzetségeik szerint ezek voltak: Cefóntól való a cefóni nemzetség, Haggitól a
haggi nemzetség, Súnitól a súni nemzetség. 16 Oznitól az ozni nemzetség,
Éritől az éri nemzetség, 17 Aródtól az aródi nemzetség, Arélitól az aréli
nemzetség. 18 Gád fiai nemzetségeiből öszszesen negyvenezer-ötszázat
vettek számba.
19 Júda fiai voltak
Ér és Ónán, de Ér és Ónán meghalt Kánaán földjén. 20 Júda fiai nemzetségeik
szerint ezek voltak: Sélától való a sélái nemzetség, Pérectől a péreci
nemzetség, Zerahtól a zerahi nemzetség. 21 Pérec fiai ezek voltak: Hecróntól
való a hecróni nemzetség, Hámultól a hámuli nemzetség. 22 Júda törzseiből
összesen hetvenhatezer-ötszázat vettek számba.
23 Issakár fiai
nemzetségeik szerint ezek voltak: Tólától való a tólái nemzetség, Púvától a
púvai nemzetség, 24 Jásúbtól a jásúbi nemzetség, Simróntól a simróni nemzetség.
25 Issakár nemzetségeiből összesen hatvannégyezer-háromszázat vettek
számba.
26 Zebulon fiai
nemzetségeik szerint ezek voltak: Szeredtől való a szeredi nemzetség,
Élóntól az élóni nemzetség, Jahleéltól a jahleéli nemzetség. 27 Zebulon
nemzetségeiből összesen hatvanezer-ötszázat vettek számba.
28 József fiai
nemzetségeik szerint ezek voltak: Manassé és Efraim. 29 Manassé fiai: Mákírtól
való a mákíri nemzetség. Mákír nemzette Gileádot. Gileádtól való a gileádi
nemzetség. 30 Ezek Gileád fiai: Íezertől való az íezeri nemzetség,
Hélektől a héleki nemzetség, 31 Aszriéltól az aszriéli nemzetség,
Sikemtől a sikemi nemzetség, 32 Semidától a semidái nemzetség,
Héfertől a héferi nemzetség. 33 Héfer fia volt Celofhád. Neki nem voltak
fiai, csak leányai. Celofhád leányainak a nevei: Mahlá, Nóá, Hoglá, Milká és
Tircá. 34 Manassé nemzetségeiből összesen ötvenkétezer-hétszázat vettek
számba.
35 Efraim fiai pedig
nemzetségeik szerint ezek voltak: Sútelahtól való a sútelahi nemzetség,
Bekertől a bekeri nemzetség, Tahantól a tahani nemzetség. 36 Sútelah fia
volt Érán, akitől az éráni nemzetség való. 37 Efraim fiainak a
nemzetségeiből összesen harminckétezer-ötszázat vettek számba. Ezek voltak
József fiai nemzetségeik szerint.
38 Benjámin fiai
nemzetségeik szerint ezek voltak: Belától való a belai nemzetség, Asbéltól az
asbéli nemzetség, Ahirámtól az ahirámi nemzetség, 39 Súfámtól a súfámi
nemzetség, Húfámtól a húfámi nemzetség. 40 Bela fiai voltak: Ard és Naamán.
Ardtól való az ardi nemzetség, Naamántól a naamáni nemzetség. 41 Benjámin
fiainak a nemzetségeiből összesen negyvenötezer-hatszázat vettek számba.
42 Dán fiainak a
nemzetsége ez: Súhámtól való a súhámi nemzetség; ez a család alkotta Dán
nemzetségét. 43 A súhámi nemzetségből összesen hatvannégyezer-négyszázat
vettek számba.
44 Ásér fiai
nemzetségeik szerint ezek voltak: Jimnától való a jimnái nemzetség,
Jisvitől a jisvi nemzetség, Beriától a beriai nemzetség. 45 Beria fiaitól:
Hebertől a heberi nemzetség, Malkiéltól a malkiéli nemzetség. 46 Ásér
leányának a neve Szerah volt. 47 Ásér fiainak a nemzetségeiből összesen
ötvenháromezernégyszázat vettek számba.
48 Naftáli fiai
nemzetségeik szerint ezek voltak: Jahceéltől való a jahceéli nemzetség,
Gúnitól a gúni nemzetség, 49 Jécertől a jéceri nemzetség, Sillémtől a
sillémi nemzetség. 50 Naftáli nemzetségeinek a családjából összesen
negyenötezer-négyszázat vettek számba.
51 Izráel fiai közül
tehát összesen hatszázegyezer-hétszázharminc embert vettek számba.
52 Ezután így beszélt
Mózeshez az ÚR: 53 Ezek között osszátok fel a földet örökségül a névjegyzék
szerint. 54 A nagyobbnak nagyobb örökséget adj, a kisebbnek kisebb örökséget.
Mindegyiknek a számbavettek száma szerint adjatok örökséget! 55 De a földet
sorsvetéssel osszátok föl. Az ősi törzsek nevei szerint örököljenek. 56
Sorsvetéssel osszátok ki mindegyiknek az örökségét, mind a nagyoknak, mind a
kicsiknek.
57 Ezek voltak a Lévi
nemzetségeiből számba vettek: Gérsóntól a gérsóni nemzetség, Keháttól a
keháti nemzetség és Meráritól a merári nemzetség. 58 Ezek voltak Lévi
nemzetségei: a libni nemzetség, a hebróni nemzetség, a mahli nemzetség, a músi
nemzetség és a kórahi nemzetség. Kehát nemzette Amrámot. 59 Amrám feleségének a
neve Jókebed volt, Lévi leánya, akit Egyiptomban szült az anyja Lévinek. Ő
szülte Amrámnak Áront, Mózest és nénjüket, Mirjámot. 60 Áronnak született
Nádáb, Abihú, Eleázár és Ítámár. 61 De Nádáb és Abihú meghaltak, mert idegen
tüzet vittek az ÚR elé. 62 Közülük összesen huszonháromezer férfit vettek
számba, egyhónapostól fölfelé. De ezeket nem Izráel fiaival együtt vették
számba, mert nekik nem adtak örökséget Izráel fiai között.
63 Ezeket vette
számba Mózes és Eleázár pap. Ők vették számba Izráel fiait Móáb síkságán,
a Jordán mellett, Jerikóval szemben. 64 De ezek között nem volt már senki a
Mózes és Áron pap által számbavettek közül, akik még a Sínai-pusztában vették
számba Izráel fiait. 65 Mert az ÚR megmondta nekik, hogy meg kell halniuk a
pusztában. Nem is maradt meg közülük senki, csak Káléb, Jefunne fia és Józsué,
Nún fia.
4Móz 27
1 Ekkor
előálltak Celofhád leányai. Celofhád Héfer fia volt, ez Gileád fia, ez
Mákír fia, ez pedig József fiának, Manassénak a fia volt. A Manassé nemzetségei
közül való leányok nevei ezek voltak: Mahlá, Nóá, Hoglá, Milká és Tircá. 2 Ezek
odaálltak Mózes és Eleázár pap elé, meg a vezető emberek és az egész
közösség elé a kijelentés sátra bejáratánál, és ezt mondták: 3 Apánk meghalt a
pusztában. De nem volt azoknak a csoportjában, akik összefogtak az ÚR ellen,
azaz Kórah csoportjában, hanem a maga vétke miatt halt meg, fiai pedig nem
voltak. 4 Miért tűnjék el apánk neve a nemzetségéből, csak azért,
mert nem volt fia? Adj nekünk örökséget apánk testvérei között.
5 Mózes az ÚR elé
vitte ügyüket, 6 és az ÚR ezt mondta Mózesnek: 7 Igazat mondanak Celofhád
leányai. Adjál csak nekik birtokot apjuk testvérei között, és juttasd nekik
apjuk örökségét. 8 Izráel fiaihoz pedig így beszélj: Ha valaki úgy hal meg,
hogy nincs fia, juttassák az örökséget a leányának. 9 Ha leánya sincs, akkor
adjátok az örökséget a testvéreinek. 10 Ha pedig testvérei sincsenek, akkor
adjátok az örökséget az apja testvéreinek. 11 Ha apjának sincsenek testvérei,
adjátok az örökséget annak, aki a nemzetségében a legközelebbi rokon, az
örökölje. Legyen ez Izráel fiai között törvényes rendelkezés, ahogyan
megparancsolta az ÚR Mózesnek.
12 Az ÚR ezt mondta
Mózesnek: Menj föl ide az Abárim-hegyre, és tekintsd meg azt a földet, amelyet
Izráel fiainak adtam. 13 Ha megtekintetted, te is odakerülsz elődeidhez,
ahogyan odakerült testvéred, Áron. 14 Hiszen föllázadtatok parancsom ellen a
Cin-pusztában, amikor perlekedett a közösség, és nem tartottatok engem szentnek
előttük azoknál a vizeknél, Meribá vizeinél, Kádésban, a Cin-pusztában!
15 Mózes így felelt
az ÚRnak: 16 Az ÚR, a minden embernek lelket adó Isten rendeljen egy férfit a
közösség élére. 17 Az legyen előttük jártukban-keltükben, vezesse harcba,
és vezesse haza őket, hogy ne legyen olyan az ÚR közössége, mint a pásztor
nélkül való nyáj. 18 Az ÚR ezt mondta Mózesnek: Vedd magad mellé Józsuét, Nún
fiát, akiben van lélek. Tedd rá kezedet, 19 állítsd Eleázár pap és az egész
közösség elé, és előttük iktasd be tisztébe. 20 Adj neki olyan méltóságot,
mint a tied, hogy hallgasson rá Izráel fiainak egész közössége. 21 Józsué
álljon Eleázár pap elé, és kérjen döntést az ÚRtól sorsvetés útján. A kapott
parancs szerint induljon harcba, és a kapott parancs szerint térjen haza Izráel
fiaival, az egész közösséggel együtt. 22 Mózes úgy cselekedett, ahogyan az ÚR
parancsolta neki. Maga mellé vette Józsuét, odaállította Eleázár pap és az
egész közösség elé, 23 rátette a kezét, és beiktatta tisztébe, ahogyan az ÚR
meghagyta Mózes által.
4Móz 28
1 Azután így beszélt
az ÚR Mózeshez: 2 Parancsold meg Izráel fiainak, és mondd meg nekik:
Vigyázzatok arra, hogy a megszabott időben mutassátok be a nekem szóló
áldozatot, az én kenyeremet, kedves illatú tűzáldozatul. 3 Mondd meg
nekik: Ezt a tűzáldozatot mutassátok be az ÚRnak: naponta két hibátlan
egyéves bárányt állandó égőáldozatul. 4 Az egyik bárányt reggel készítsd
el, a másik bárányt pedig estefelé készítsd el. 5 Ételáldozatul egytized véka
finomlisztet mutass be egynegyed hín préselt olajjal gyúrva. 6 Állandó
égőáldozat ez, amelyet a Sínai-hegyen rendeltem el az ÚRnak szóló kedves
illatú tűzáldozatul. 7 A hozzátartozó italáldozat egynegyed hín legyen
bárányonként. A szentélyben öntsd ki a jó borból készült áldozatot az ÚR elé. 8
A második bárányt estefelé készítsd el. Ugyanolyan ételáldozatot és
italáldozatot készíts hozzá, mint reggel. Az ÚRnak szóló kedves illatú
tűzáldozat ez.
9 A nyugalom napján
két hibátlan egyesztendős bárányt mutass be, ahhoz ételáldozatul kéttized
véka finomlisztet, olajjal gyúrva, meg a hozzá tartozó italáldozatot. 10 Ezt a
nyugalomnapi égőáldozatot be kell mutatni minden nyugalom napján az
állandó égőáldozaton és a hozzá tartozó italáldozaton kívül.
11 Minden hónap
első napján mutassatok be égőáldozatul az ÚRnak két bikaborjút, egy
kost és hét egyesztendős hibátlan bárányt. 12 Mindegyik bikához adjatok
ételáldozatul háromtized véka finomlisztet olajjal gyúrva, a koshoz pedig
adjatok ételáldozatul kéttized véka finomlisztet olajjal gyúrva. 13 Mindegyik
bárányhoz adjatok ételáldozatul egy-egy tized véka finomlisztet olajjal gyúrva.
Égőáldozat ez, kedves illatú tűzáldozat az ÚRnak. 14 A hozzájuk
tartozó italáldozat pedig legyen fél hín bor egy bikához, egyharmad hín egy
koshoz és egynegyed hín egy bárányhoz. Ez az újhold égőáldozata havonként,
az esztendő hónapjai szerint. 15 Vétekáldozatul pedig készítsetek egy
kecskebakot az ÚRnak az állandó égőáldozaton kívül, a hozzá tartozó
italáldozattal együtt.
16 Az első hónap
tizennegyedik napján kezdődik az ÚR páskája, 17 és ennek a hónapnak a
tizenötödik napján van az ünnep. Hét napig kovásztalan kenyeret kell enni. 18
Az első napon szent összegyülekezés legyen. Ne végezzetek semmiféle
foglalkozáshoz tartozó munkát. 19 Tűzáldozatul mutassatok be
égőáldozatot az ÚRnak: két bikaborjút, egy kost és hét egyesztendős
bárányt, amelyek hibátlanok legyenek. 20 A hozzájuk tartozó ételáldozat olajjal
gyúrt finomliszt legyen: egy bikához háromtized, a koshoz kéttized vékával
adjatok. 21 A hét bárányhoz pedig egy-egy tizedet adjatok bárányonként. 22 Vétekáldozatul
mutassatok be egy bakot, hogy engesztelést szerezzen nektek. 23 A reggeli
égőáldozaton kívül, amely állandó égőáldozat, ké szítsétek el ezeket. 24 Ezek szerint
készítsétek el naponként hét napon át az ÚR kedves illatú tűzáldozati
eledelét. Az állandó égőáldozaton kívül kell elkészíteni a hozzá tartozó
italáldozattal együtt. 25 A hetedik napon is legyen szent összegyülekezésetek.
Ne végezzetek semmiféle foglalkozáshoz tartozó munkát!
26 Az első
termés napján, amikor új ételáldozatot mutattok be az ÚRnak, azaz a hetek
ünnepén legyen szent összegyülekezésetek. Ne végezzetek semmiféle
foglalkozáshoz tartozó munkát, 27 hanem mutassatok be kedves illatú
égőáldozatul az ÚRnak két bikaborjút, egy kost és hét egyesztendős
bárányt. 28 A hozzájuk tartozó ételáldozat olajjal gyúrt finomliszt legyen:
mindegyik bikához háromtized vékával, a koshoz kéttized vékával, 29 a hét
bárányhoz pedig egy-egy tized vékával kell adni bárányonként. 30 Egy
kecskebakot is mutassatok be, hogy engesztelést szerezzen nektek. 31 Az állandó
égőáldozaton és az ahhoz tartozó ételáldozaton kívül készítsétek el
italáldozatukkal együtt. Az állatok hibátlanok legyenek.
4Móz 29
1 A hetedik hónap
első napján szent összegyülekezésetek legyen. Ne végezzetek semmiféle
foglalkozáshoz tartozó munkát. A kürtzengés napja ez. 2 Készítsetek
égőáldozatot kedves illatul az ÚRnak, egy bikaborjút, egy kost és hét
egyesztendős hibátlan bárányt. 3 A hozzájuk tartozó ételáldozat olajjal
gyúrt finomliszt legyen: a bikához háromtized, a koshoz kéttized vékával
adjatok, 4 a hét bárányhoz pedig egytized vékával bárányonként. 5 Egy
kecskebakot is mutassatok be vétekáldozatul, hogy engesztelést szerezzen
nektek. 6 Az újhold napjára előírt égőáldozaton és a hozzá tartozó
ételáldozaton, az állandó égőáldozaton és a hozzá tartozó ételáldozaton,
meg italáldozataikon kívül legyen ez kedves illatú tűzáldozat az ÚRnak.
7 Ennek a hetedik
hónapnak a tizedik napján szent összegyülekezésetek legyen. Tartóztassátok meg
magatokat, és semmiféle munkát ne végezzetek. 8 Mutassatok be az ÚRnak kedves
illatú égőáldozatul egy bikaborjút, egy kost és hét egyesztendős
bárányt, amelyek hibátlanok legyenek. 9 A hozzájuk tartozó ételáldozat olajjal
gyúrt finomliszt legyen: a bikához háromtized vékával, a koshoz kéttized vékával
adjatok, 10 a hét bárányhoz pedig egy-egy tized vékával bárányonként. 11 Egy
kecskebakot is mutassatok be vétekáldozatul az engesztelés vétekáldozatán és az
állandó égőáldozaton, meg a hozzájuk tartozó étel- és italáldozatokon
kívül.
12 A hetedik hónap
tizenötödik napján szent összegyülekezésetek legyen. Ne végezzetek semmiféle
foglalkozáshoz tartozó munkát, hanem ünnepeljétek hét napig az ÚR ünnepét. 13
Mutassatok be égőáldozatot kedves illatú tűzáldozatul az ÚRnak:
tizenhárom bikaborjút, két kost és tizennégy egyesztendős bárányt, amelyek
hibátlanok legyenek. 14 A hozzájuk tartozó ételáldozat olajjal gyúrt finomliszt
legyen: háromtized vékával egy bikához mind a tizenhárom bikánál, kéttized
vékával egy koshoz mind a két kosnál, 15 egy-egy tized vékával pedig egy bárányhoz
mind a tizennégy báránynál. 16 Egy kecskebakot is mutassatok be vétekáldozatul
az állandó égőáldozaton és a hozzá tartozó étel- és italáldozaton kívül.
17 A második napon
pedig mutassatok be tizenkét bikaborjút, két kost és tizennégy
egyesztendős hibátlan bárányt. 18 A hozzájuk tartozó étel- és italáldozat
pedig a bikák, kosok és bárányok száma szerint az előírásnak
megfelelő legyen. 19 Egy kecskebakot is mutassatok be vétekáldozatul az
állandó égőáldozaton és a hozzá tartozó étel- és italáldozaton kívül.
20 A harmadik napon
pedig mutassatok be tizenegy bikát, két kost és tizennégy egyesztendős
hibátlan bárányt. 21 A hozzájuk tartozó étel- és italáldozat pedig a bikák,
kosok és bárányok száma szerint, az előírásnak megfelelő legyen. 22
Egy bakot is mutassatok be vétekáldozatul az állandó égőáldozaton és a
hozzá tartozó étel- és italáldozaton kívül.
23 A negyedik napon
mutassatok be tíz bikát, két kost és tizennégy egyesztendős hibátlan
bárányt. 24 A hozzájuk tartozó étel- és italáldozat a bikák, kosok és bárányok
száma szerint az előírásnak megfelelő legyen. 25 Egy kecskebakot is
mutassatok be vétekáldozatul az állandó égőáldozaton és a hozzá tartozó
étel- és italáldozaton kívül.
26 Az ötödik napon
pedig mutassatok be kilenc bikát, két kost és tizennégy egyesztendős
hibátlan bárányt. 27 A hozzájuk tartozó étel- és italáldozat a bikák, kosok és
bárányok száma szerint az előírásnak megfelelő legyen. 28 Egy bakot
is mutassatok be vétekáldozatul az állandó égőáldozaton és a hozzá tartozó
étel- és italáldozaton kívül.
29 A hatodik napon
mutassatok be nyolc bikát, két kost és tizennégy egyesztendős hibátlan
bárányt. 30 A hozzájuk tartozó étel- és italáldozat a bikák, kosok és bárányok
száma szerint, az előírásnak megfelelő legyen. 31 Egy bakot is mutassatok
be vétekáldozatul az állandó égőáldozaton és a hozzá tartozó étel- és
italáldozaton kívül.
32 A hetedik napon
pedig mutassatok be hét bikát, két kost és tizennégy egyesztendős hibátlan
bárányt. 33 A hozzájuk tartozó étel- és italáldozat a bikák, kosok és bárányok
száma szerint, az előírásnak megfelelő legyen. 34 Egy bakot is
mutassatok be vétekáldozatul az állandó égőáldozaton és a hozzá tartozó
étel- és italáldozaton kívül.
35 A nyolcadik napon
tartsatok ünnepet, ne végezzetek semmiféle foglalkozáshoz tartozó munkát. 36
Mutassatok be égőáldozatot kedves illatú tűzáldozatul az ÚRnak: egy
bikát, egy kost és hét egyesztendős hibátlan bárányt. 37 A hozzájuk
tartozó étel- és italáldozat a bika, a kos és a bárányok száma szerint az
előírásnak megfelelő legyen. 38 Egy bakot is mutassatok be
égőáldozatul az állandó égőáldozaton és a hozzá tartozó étel- és
italáldozaton kívül.
39 Ezeket készítsétek
el az ÚRnak ünnepeiteken azon kívül, amit fogadalomból, vagy önként mutattok be
égőáldozatul, ételáldozatul, italáldozatul, vagy békeáldozatul.
4Móz 30
1 És Mózes elmondta
Izráel fiainak mindazt, amit az ÚR parancsolt Mózesnek.
2 Azután így beszélt
Mózes Izráel fiai törzsfőihez: Ezt parancsolta az ÚR: 3 Ha férfi tesz
fogadalmat az ÚRnak, vagy esküt tesz arra, hogy megtartóztatja magát, ne szegje
meg a szavát, hanem tegyen meg mindent úgy, ahogyan kimondta. 4 De ha nő
tesz fogadalmat az ÚRnak, és önmegtartóztatásra kötelezi magát még
leánykorában, apja házában, 5 ha apja hallotta fogadalmát és azt, hogy önmegtartóztatásra
kötelezte magát, és nem ellenezte az apja, akkor érvényes minden fogadalma, és
érvényes minden elkötelezése, amellyel önmegtartóztatást fogadott. 6 Ha azonban
ellene mond neki az apja, amikor hallja őt, akkor nem érvényes semmiféle
fogadalma vagy elkötelezése, amellyel önmegtartóztatást fogadott. És az ÚR
megbocsát neki, mert az apja mondott neki ellene.
7 Ha pedig úgy megy
férjhez, hogy fogadalom terheli, vagy meggondolatlan beszéddel kötelezte el
magát, 8 és a férje hallott róla, de amikor hallott róla, nem mondott ellene,
akkor érvényesek a fogadalmai, és az az elkötelezés is érvényes, amellyel
önmegtartóztatást fogadott. 9 De ha a férje ellentmond neki, amikor hall róla,
akkor érvénytelenné teszi az asszony fogadalmát, amely őt terheli, és a meggondolatlan
beszédet, amellyel önmegtartóztatásra kötelezte magát. Az ÚR is megbocsát neki.
10 Az özvegynek vagy férjétől elbocsátottnak minden fogadalma érvényes,
amellyel önmegtartóztatásra kötelezte magát.
11 Ha már a férje
házában tesz fogadalmat egy asszony, vagy esküvel kötelezi magát
önmegtartóztatásra, 12 és meghallja a férje, de nem ellenzi, és nem mond neki
ellent, akkor érvényes az asszony minden fogadalma, és érvényes minden
elkötelezése, amellyel önmegtartóztatást fogadott. 13 De ha a férje határozottan
érvénytelenné teszi a fogadalmakat, amikor meghallja azokat, akkor nem érvényes
semmi abból, amit kimondott fogadalomként vagy elkötelezésként. A férje
érvénytelenné tette azokat, és az ÚR is megbocsát neki. 14 Minden fogadalmat és
minden esküt, amellyel önmegtartóztatásra kötelezi magát, a férje tesz
érvényessé, és a férje tesz érvénytelenné. 15 De ha a férje egy teljes napig
nem ellenzi, akkor érvényessé teszi minden fogadalmát vagy minden
elkötelezését, amely terheli. Érvényessé tette azokat, mert nem ellenezte,
amikor meghallotta. 16 De ha később akarja érvénytelenné tenni azokat,
mint amikor hallott róluk, akkor őt terheli az asszony bűne.
17 Ezeket a
rendelkezéseket parancsolta az ÚR Mózesnek a férjre és a feleségre, az apára és
a leányra vonatkozólag, amikor az leánykorában apja házában van.
4Móz 31
1 Azután így beszélt
az ÚR Mózeshez: 2 Állj bosszút Izráel fiaiért a midjániakon, azután odakerülsz
elődeidhez. 3 Mózes így beszélt a néphez: Fegyverezzetek föl magatok közül
férfiakat a harcra, támadjátok meg Midjánt, és álljatok bosszút Midjánon az
ÚRért. 4 Ezret küldjetek egy-egy törzsből, Izráel mindegyik törzséből
a harcba. 5 Kivezényeltek tehát Izráel soraiból törzsenként ezret: tizenkétezer
harcra fölfegyverzett embert. 6 Azután elküldte őket Mózes a harcba,
törzsenként ezret; velük együtt Fineást, Eleázár pap fiát is, mert ő
kezelte a szent eszközöket és a riadót jelző harsonákat.
7 Harcot kezdtek
Midján ellen, ahogyan megparancsolta az ÚR Mózesnek, és megöltek minden férfit.
8 Megölték Midján királyait is a lemészároltakkal együtt: Evit, Rekemet, Cúrt,
Húrt és Rebát: Midján öt királyát. Megölték fegyverrel Bálámot, Beór fiát is. 9
Midján asszonynépét és a családtagokat azonban foglyul ejtették Izráel fiai, és
elzsákmányoltak minden állatot, jószágot és egész vagyonukat. 10 Fölperzseltek
lakóhelyükön minden várost és sátortábort. 11 Azután fogták az egész zsákmányt
és minden embert és állatot, amelyet elfogtak, 12 és odavitték Mózeshez,
Eleázár paphoz és Izráel fiai közösségéhez a foglyokat és a megszerzett
zsákmányt a táborba, Móáb síkságán, a Jordán mellett, Jerikóval szemben.
13 Mózes, Eleázár pap
és a közösség összes vezető emberei kivonultak eléjük a táboron kívülre.
14 De Mózes megharagudott a haderő vezetőire, az ezredesekre és a
századosokra, akik megjöttek a megvívott harcból. 15 Ezt mondta nekik Mózes:
Hát ti életben hagytátok az összes asszonynépet?! 16 Hiszen ők csábították
hitszegésre az ÚR ellen Izráel fiait Bálám tanácsa szerint Peór kedvéért! Ezért
érte csapás az ÚR közösségét. 17 Most azért öljetek meg minden fiúgyermeket, és
öljetek meg minden nőt is, aki úgy ismert férfit, hogy vele hált. 18 De
hagyjatok életben minden leánygyermeket, aki még nem ismeri a férfival való
hálást. 19 Ti pedig maradjatok a táboron kívül hét napig. Mindaz, aki megölt
valakit, vagy megérintett egy elesettet, tisztítsa meg magát a harmadik napon,
meg a hetedik napon is, a foglyokkal együtt. 20 Tisztítsatok meg minden ruhát,
bőrholmit, kecskeszőrkészítményt és minden faeszközt.
21 Eleázár pap pedig
ezt mondta a katonáknak, akik megjárták a háborút: Ez a törvény rendelkezése,
amelyet az ÚR parancsolt meg Mózesnek: 22 Az arany-, ezüst-, réz-, meg vas-,
cin- és ólomholmit, 23 mindazt, ami tűzálló, tartsátok tűzbe, hogy
megtisztuljon, de még tisztítóvízzel is tisztítsátok meg. A nem tűzálló
dolgokat pedig merítsétek vízbe! 24 Ruhátokat is mossátok ki a hetedik napon,
hogy tiszták legyetek. Azután bejöhettek a táborba.
25 Azután ezt mondta
az ÚR Mózesnek: 26 Vedd számba a foglyul ejtett embereket és állatokat, Eleázár
pappal és a közösség családfőivel együtt. 27 Felezd meg a zsákmányt a
hadba vonult harcosok és az egész közösség között. 28 Végy el egy részt az
ÚRnak a hadba vonult harcosoktól, ötszázból egyet: embert, marhát, szamarat és
juhot egyaránt. 29 Az egyik feléből vegyétek el ezt, és adjátok Eleázár
papnak az ÚRnak szóló fölajánlásként. 30 Az Izráel fiainak jutott
felerészből pedig végy el ötvenenként egyet: embert, marhát, szamarat,
juhot és mindenféle állatot egyaránt. Add azokat a lévitáknak, akik az ÚR
hajlékánál teljesítenek szolgálatot. 31 Mózes és Eleázár pap úgy járt el,
ahogyan az ÚR parancsolta Mózesnek.
32 Ez volt az a
prédának megmaradt zsákmány, amelyet prédául ejtett a hadinép:
hatszázhetvenötezer juh, 33 hetvenkétezer marha 34 és hatvanegyezer szamár. 35
Ember pedig harminckétezer lélek, olyan nők, akik nem ismerték a férfival
való hálást.
36 Ez volt az egyik
fele, a hadbavonultak része, szám szerint háromszázharminchétezer-ötszáz juh.
37 Az ÚRnak járó rész hatszázhetvenöt juh volt. 38 Továbbá harminchatezer
marha, ebből az ÚRnak járó rész hetvenkettő volt. 39 Továbbá
harmincezer-ötszáz szamár, ebből az ÚRnak járó rész hatvanegy volt. 40
Ember volt tizenhatezer, közülük az ÚRnak járó rész harminckét lélek volt. 41
Mózes odaadta Eleázár papnak az ÚRnak fölajánlott részt, ahogyan megparancsolta
az ÚR Mózesnek.
42 Az Izráel fiainak
jutott felerészt elvette Mózes a harcosoktól. 43 A közösségre eső felerész
ez volt: háromszázharminchétezer-ötszáz juh, 44 harminchatezer marha 45 és
harmincezer-ötszáz szamár, 46 ember pedig tizenhatezer lélek. 47 Az Izráel
fiainak jutott felerészből elvett Mózes minden ötven emberből és
állatból egyet, és odaadta azokat a lévitáknak, akik az ÚR hajlékánál
teljesítettek szolgálatot, ahogyan megparancsolta az ÚR Mózesnek.
48 Akkor odamentek
Mózeshez a sereg egységeinek a parancsnokai, az ezredesek és a századosok, 49
és ezt mondták Mózesnek: Mi, a te szolgáid, számbavettük a ránk bízott
harcosokat, és senki sem hiányzik közülünk. 50 Ezért elhozta mindenki az ÚRnak
szóló áldozatul, amit talált: az aranyékszereket, a karkötőket és a
karpereceket, a pecsétgyűrűket, a fülbevalókat és a nyakláncokat,
hogy engesztelést szerezzenek nekünk az ÚR előtt. 51 Mózes és Eleázár pap
átvette tőlük az aranyat és az összes ékszerfélét. 52 Az összes arany,
amelyet az ezredesek és századosok fölajánlottak az ÚRnak
tizenhatezer-hétszázötven sekel súlyú volt. 53 Minden katona magának is tartott
meg zsákmányt. 54 Mózes és Eleázár pap átvették az aranyat az ezredesektől
és századosoktól, és bevitték a kijelentés sátrába az ÚR elé,
emlékeztetőül Izráel fiaira.
4Móz 32
1 Rúben és Gád
fiainak igen sok jószága volt. Amikor látták, hogy Jazér és Gileád földje
mennyire jószágtartásra való hely, 2 akkor Gád és Rúben fiai odamentek Mózeshez
és Eleázár paphoz, meg a közösség vezető embereihez, és ezt mondták: 3
Atárót, Díbón, Jazér, Nimrá, Hesbón, Elálé, Szebám, Nebó és Beón, 4 az a föld,
amelyet megvert az ÚR Izráel közössége előtt, jószágtartásra való föld,
szolgáidnak pedig van jószáguk. 5 Ha jóindulattal vagy hozzánk - mondták - hadd
kapják meg szolgáid ezt a földet örökségül, és ne vigyél át bennünket a
Jordánon! 6 Mózes ezt felelte Gád és Rúben fiainak: Ti itt akartok maradni,
amikor testvéreitek harcba vonulnak?! 7 Miért akarjátok elvenni Izráel fiainak
a bátorságát attól, hogy átkeljenek arra a földre, amelyet az ÚR adott nekik? 8
Atyáitok is így cselekedtek, amikor elküldtem őket Kádés-Barneából, hogy
megtekintsék az országot. 9 Fölmentek az Eskól-völgyig, és megnézték az
országot, de elvették Izráel fiainak a bátorságát attól, hogy bemenjenek abba
az országba, amelyet nekik adott az ÚR. 10 Ezért fellángolt az ÚR haragja azon
a napon, és így esküdött meg: 11 Az Egyiptomból feljött férfiak,
húszévestől fölfelé, nem látják meg azt a földet, amelyet esküvel ígértem
oda Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, mivel nem követtek engem tökéletesen, 12
kivéve Kálébot, a kenizzi Jefunne fiát és Józsuét, Nún fiát, mivel ők
tökéletesen követték az URat. 13 Fellángolt az ÚR haragja Izráel ellen, hagyta
őket bolyongani a pusztában negyven évig, míg ki nem pusztult az az egész
nemzedék, amely olyat követett el, ami nem tetszett az ÚRnak. 14 És most ti,
vétkes emberek fajzata, atyáitok nyomdokába léptek, hogy még növeljétek az ÚR
Izráel ellen fellángolt haragját?! 15 Ha elfordultok tőle, még tovább
hagyja népét bolyongani a pusztában, és az egész népnek vesztét okozzátok.
16 Ekkor közelebb
léptek hozzá, és ezt mondták: Csak juhaklokat építünk itt a jószágnak, meg
városokat a családunknak, 17 de mi magunk hamarosan fölfegyverkezünk, és
megyünk Izráel fiai előtt, míg be nem visszük őket a területükre.
Csak a családunk lakjék megerősített városokban az ország lakosai miatt.
18 Nem térünk vissza házainkba, amíg meg nem kapja minden izráeli a maga
örökségét. 19 Hiszen mi nem akarunk velük együtt örökséget kapni ott a Jordánon
túl, mert már jutott nekünk örökség a Jordánon innen, keleten.
20 Mózes így felelt
nekik: Ha így cselekesztek, ha fölfegyverkeztek a harcra az ÚR színe
előtt, 21 és átkel a Jordánon minden fegyveres ember az ÚR színe
előtt, amíg ő ki nem űzi ellenségeit maga elől, 22 és ha
akkor tértek vissza, amikor meghódol az a föld az ÚR előtt, akkor
ártatlanok lesztek az ÚR és Izráel szemében, és örökségül kapjátok ezt a földet
az ÚRtól. 23 De ha nem így cselekesztek, vétkeztek az ÚR ellen. Tudjátok meg,
hogy utolér benneteket vétketek büntetése. 24 Építsetek városokat családotoknak
és aklokat nyájaitoknak, de amit kimondtatok, azt tegyétek meg!
25 Akkor ezt mondták
Gád és Rúben fiai Mózesnek: Úgy cselekszenek szolgáid, ahogyan te parancsolod,
urunk! 26 Családunk, asszonyaink, jószágunk és mindenféle állatunk ott marad
Gileád városaiban. 27 Szolgáid pedig mindnyájan fegyveresen hadba vonulnak az
ÚR előtt, ahogyan te, uram, kívánod.
28 Mózes parancsot
adott Eleázár papnak és Józsuénak, Nún fiának, meg az izráeli törzsek
családfőinek, 29 és ezt mondta nekik: Ha Gád és Rúben fiai átkelnek
veletek a Jordánon, mindnyájan fölfegyverkezve a harcra az ÚR színe előtt,
és ha majd meghódol az a föld előttetek, akkor adjátok nekik Gileád
földjét örökségül. 30 Ha azonban nem kelnek át veletek fegyveresen, akkor
köztetek kapjanak örökséget Kánaán földjén. 31 Gád és Rúben fiai így
válaszoltak: Úgy cselekszünk, ahogyan az ÚR meghagyta szolgáidnak. 32 Mi
átkelünk fegyveresen az ÚR színe előtt Kánaán földjére, de birtokunk
legyen itt, a Jordánon innen.
33 Mózes te 34 Ott
építették föl Gád fiai Díbónt, Atárótot és Aróért, 35 Atrót-Sófánt, Jazért és
Jogbohát, 36 Bét-Nimrát és Bét-Háránt, ezeket az erős városokat és
juhaklokat. 37 Rúben fiai pedig fölépítették Hesbónt, Elálét és Kirjátaimot, 38
Nebót, Baal-Meónt, amelyeknek megváltoztatták a nevét, továbbá Szibmát. Így
nevezték el azokat a városokat, amelyeket fölépítettek.
39 Manassé fiának,
Mákírnak a fiai pedig Gileádba vonultak, és elfoglalták azt. Kiűzték az
ott lakó emóriakat. 40 Mózes Manassé fiának, Mákírnak adta Gileádot, és az ott
telepedett le. 41 Manassé másik fia, Jáír fölvonult, és elfoglalta azoknak a
sátorfalvait. Elnevezte azokat Jáír sátorfalvainak. 42 Nóbah is fölvonult, elfoglalta
Kenátot és falvait, és a maga nevéről Nóbahnak nevezte el.
4Móz 33
1 Ezek Izráel fiainak
a táborhelyei attól fogva, hogy seregeik Mózes és Áron vezetésével kivonultak
Egyiptomból. 2 Mózes ugyanis följegyezte az ÚR parancsára elindulásukat az egyes
táborhelyekről. Ezek azok a táborhelyek, ahonnan elindultak:
3 Útnak indultak
Ramszészból az első hónapban, az első hónap tizenötödik napján. A
páskát követő napon jöttek ki Izráel fiai az ÚR kezének oltalma alatt
egész Egyiptom szeme láttára, 4 miközben az egyiptomiak sorra temették
mindazokat az elsőszülötteket, akiket megölt az ÚR, mert az ÚR ítéletet
tartott isteneiken.
5 Útnak indultak
tehát Izráel fiai Ramszészból, és tábort ütöttek Szukkótban. 6 Elindultak
Szukkótból, és tábort ütöttek Étámban, a puszta szélén. 7 Elindultak Étámból,
és Pí-Hahírót felé fordultak Baal-Cáfónnal szemben, és tábort ütöttek Migdól
előtt. 8 Elindultak Pí-Hahírótból, és a tengeren átkelve elérkeztek a
pusztába. Háromnapi utat tettek meg az Étám-pusztában, és tábort ütöttek Márában.
9 Elindultak Márából, és eljutottak Élimbe. Élimben volt tizenkét forrás és
hetven pálmafa. Tábort ütöttek ott. 10 Elindultak Élimből, és tábort
ütöttek a Vörös-tenger mellett. 11 Elindultak a Vörös-tengertől, és tábort
ütöttek a Szin-pusztában. 12 Elindultak a Szin-pusztából, és tábort ütöttek
Dofkában. 13 Elindultak Dofkából, és tábort ütöttek Álúsban. 14 Elindultak
Álúsból, és tábort ütöttek Refídímben. Ott nem volt a népnek ivóvize. 15
Elindultak Refídímből, és tábort ütöttek a Sínai-pusztában. 16 Elindultak
a Sínai-pusztából, és tábort ütöttek Kibrót-Hattaavában. 17 Elindultak
Kibrót-Hattaavából, és tábort ütöttek Hacérótban. 18 Elindultak Hacérótból, és
tábort ütöttek Ritmában. 19 Elindultak Ritmából, és tábort ütöttek
Rimmón-Perecben. 20 Elindultak Rimmón-Perecből, és tábort ütöttek
Libnában. 21 Elindultak Libnából, és tábort ütöttek Risszában. 22 Elindultak
Risszából, és tábort ütöttek Kehélátában. 23 Elindultak Kehélátából, és tábort
ütöttek a Sefer-hegynél. 24 Elindultak a Sefer-hegytől, és tábort ütöttek
Harádában. 25 Elindultak Harádából, és tábort ütöttek Makhélótban. 26
Elindultak Makhélótból, és tábort ütöttek Tahatban. 27 Elindultak Tahatból, és
tábort ütöttek Terahban. 28 Elindultak Terahból, és tábort ütöttek Mitkában. 29
Elindultak Mitkából, és tábort ütöttek Hasmónában. 30 Elindultak Hasmónából, és
tábort ütöttek Mószérótban. 31 Elindultak Mószérótból, és tábort ütöttek
Bené-Jaakánban. 32 Elindultak Bené-Jaakánból, és tábort ütöttek
Hór-Haggidgádban. 33 Elindultak Hór-Haggidgádból, és tábort ütöttek Jotbátában.
34 Elindultak Jotbátából, és tábort ütöttek Abrónában. 35 Elindultak Abrónából,
és tábort ütöttek Ecjón-Geberben. 36 Elindultak Ecjón-Geberből, és tábort
ütöttek a Cin-pusztában levő Kádésban. 37 Elindultak Kádésból, és tábort
ütöttek a Hór-hegynél, Edóm országának a határán.
38 Ott Áron
főpap fölment a Hór-hegyre az ÚR parancsa szerint, és meghalt a
negyvenedik esztendőben, az ötödik hónap elsején azután, hogy Izráel fiai
kijöttek Egyiptomból. 39 Áron százhuszonhárom esztendős volt, amikor
meghalt a Hór-hegyen.
40 Akkor hallotta meg
a kánaáni Arád királya, aki Kánaán földjén, a Délvidéken lakott, hogy jönnek
Izráel fiai. 41 Ők pedig elindultak a Hór-hegytől, és tábort ütöttek
Calmónában. 42 Elindultak Calmónából, és tábort ütöttek Púnónban. 43 Elindultak
Púnónból és tábort ütöttek Óbótban. 44 Elindultak Óbótból, és tábort ütöttek
Ijjé-Háabárimban, Móáb határán. 45 Elindultak Ijjimből, és tábort ütöttek
Díbón-Gádban. 46 Elindultak Díbón-Gádból, és tábort ütöttek Almón-Diblátaimban.
47 Elindultak Almón-Diblátaimból, és tábort ütöttek az Abárim hegységnél
Nebóval szemben. 48 Elindultak az Abárim hegységtől, és tábort ütöttek
Móáb síkságán, a Jordán mellett, Jerikóval szemben. 49 Ott táboroztak a Jordán
mentén Bét-Hajjesímóttól Ábél-Hassittimig Móáb síkságán.
50 Így beszélt az ÚR
Mózeshez Móáb síkságán, a Jordán mellett, Jerikóval szemben: 51 Szólj Izráel
fiaihoz, és mondd meg nekik: Ha átkeltek a Jordánon Kánaán földjére, 52
űzzétek ki onnan az ország egész lakosságát, pusztítsátok el összes
bálványukat, és öntött bálványszobraikat is mind pusztítsátok el. Tegyétek
tönkre összes áldozóhalmaikat! 53 Vegyétek birtokotokba az országot, és
lakjatok abban, mert nektek adtam azt a földet, hogy birtokba vegyétek. 54
Sorsvetéssel osszátok el az országot nemzetségeitek között. A nagyobbnak
nagyobb örökséget adjatok, a kisebbnek pedig kisebb örökséget. Mindenki azt
kapja, ami neki sorsvetéssel jut. Az ősi törzsek között osszátok szét az
örökséget! 55 De ha nem űzitek ki onnan az ország lakosait, akkor tüskévé
lesznek a szemetekben és tövissé az oldalatokban azok, akiket meghagytok
közülük, és szorongatni fognak benneteket azon a földön, amelyen lakni fogtok,
56 és majd veletek bánok el úgy, ahogyan ővelük akartam elbánni.
4Móz 34
1 Azután így beszélt
az ÚR Mózeshez: 2 Parancsold meg Izráel fiainak, és mondd meg nekik: Ha majd
bementek Kánaán földjére, az a föld, Kánaán földje jut nektek örökségül a
következő határok szerint: 3 A déli határ a Cin-pusztától Edóm mentén
húzódjék, majd a Sós-tenger végétől kelet felé húzódjék a déli határ. 4
Kerülje meg a határ délről az Akrabbim-hágót, és menjen Cin felé, és
végződjék Kádés-Barneától délre. Haladjon Hacar-Addárig, és menjen át
Acmón felé. 5 Acmóntól forduljon a határ Egyiptom patakja felé, és végződjék
a tengernél.
6 A nyugati határ
legyen a nagy tenger partvidéke. Ez legyen a nyugati határotok.
7 Az északi határt a
nagy tengertől a Hór-hegyig jelöljétek ki. 8 A Hór-hegytől jelöljétek
ki a hamáti útig, és a határ vége Cedádnál legyen. 9 Azután haladjon a határ
Zifrón felé, és a vége Hacar-Énánnál legyen. Ez legyen az északi határotok.
10 A keleti határt
jelöljétek ki Hacar-Énántól Sefámig. 11 Sefámtól menjen le a határ Riblának,
Aintól keletre, és menjen tovább a határ, amíg el nem éri a Kinneret-tó partját
keleten. 12 Azután menjen lefelé a határ a Jordánnak, és végződjék a
Sós-tengernél. Ez legyen országotok határa körös-körül!
13 Azután ezt
parancsolta Mózes Izráel fiainak: Ezt a földet osszátok fel sorsvetéssel,
ahogyan megparancsolta az ÚR, és adjátok oda a kilenc és fél törzsnek. 14 Mert
Rúben törzsének a nagycsaládjai és Gád törzsének a nagycsaládjai már megkapták
örökségüket. Manassé törzsének a fele is megkapta. 15 Ez a két és fél törzs a
Jordánon innen, keleten, Jerikóval szemben kapott örökséget.
16 Azután így beszélt
az ÚR Mózeshez: 17 Név szerint ezek a férfiak osszák fel az országot: Eleázár
pap és Józsué, Nún fia. 18 Törzsenként egy-egy vezető embert válasszatok
az ország felosztására. 19 Név szerint ezeket az embereket: Júda törzséből
Kálébot, Jefunne fiát. 20 Simeon törzséből Semúélt, Ammihúd fiát. 21
Benjámin törzséből Elidádot, Kiszlón fiát. 22 Dán fiainak a törzséből
vezető emberül Bukkit, Jogli fiát. 23 József fiai közül: Manassé fiainak a
törzséből vezető emberül Hanniélt, Éfód fiát, 24 Efraim fiainak a
törzséből pedig vezető emberül Kemúélt, Siftán fiát. 25 Zebulon
fiainak a törzséből vezető emberül Elicáfánt, Parnak fiát. 26 Issakár
fiainak a törzséből vezető emberül Paltiélt, Azzan fiát. 27 Ásér fiainak
a törzséből vezető emberül Ahihúdot, Selómi fiát. 28 Naftáli fiainak
a törzséből vezető emberül Pedahélt, Ammihúd fiát. 29 Ezeknek
parancsolta meg az ÚR, hogy osszák ki Izráel fiai között Kánaán földjét.
4Móz 35
1 Azután így beszélt
az ÚR Mózeshez Móáb síkságán, Jerikóval szemben, a Jordán mellett: 2 Parancsold
meg Izráel fiainak, hogy a birtokukba kerülő örökségükből adjanak
városokat a lévitáknak lakóhelyül. A városok körül levő legelőket is
adjátok a lévitáknak. 3 Lakjanak ezekben a városokban, a legelőket pedig
használják marhájuknak, jószáguknak és mindenféle állatuknak. 4 Azoknak a
városoknak a legelői, amelyeket a lévitáknak adtok, a város falától kifelé
körös-körül ezer könyöknyire terjedjenek. 5 Mérjétek a várostól kezdve a keleti
oldalát kétezer könyöknek, a déli oldalát kétezer könyöknek, a nyugati oldalát
kétezer könyöknek és az északi oldalát is kétezer könyöknek, úgyhogy a város
középen legyen. Így mérjétek ki ezeknek a városoknak a legelőit.
6 Azok közül a
városok közül, amelyeket a lévitáknak adtok, legyen hat menedékváros. Ezeket
arra a célra jelöljétek ki, hogy oda menekülhessen a gyilkos. Rajtuk kívül
negyvenkét várost adjatok. 7 Összesen tehát negyvennyolc várost adjatok a
lévitáknak a hozzájuk tartozó legelőkkel együtt. 8 Úgy adjátok ki Izráel
fiainak birtokából ezeket a városokat, hogy akinek több jutott, attól többet,
akinek kevesebb, attól kevesebbet vegyetek el. Mindegyik törzs a neki jutó
örökség nagysága szerint adjon városaiból a lévitáknak.
9 Azután így beszélt
az ÚR Mózeshez: 10 Szólj Izráel fiaihoz, és mondd meg nekik: Amikor átkeltek a
Jordánon Kánaán földjére, 11 válasszatok ki olyan városokat, amelyek
menedékvárosok legyenek. Oda meneküljön a gyilkos, ha nem szándékosan öl meg
valakit. 12 Legyenek ezek a városok menedékül a vérbosszuló elől, hogy ne
haljon meg a gyilkos, amíg oda nem áll a közösség elé ítéletre. 13 Hat várost
jelöljetek ki magatoknak menedékvárosul. 14 Három várost jelöljetek ki a
Jordánon innen, és három várost jelöljetek ki Kánaán földjén, és ezek
menedékvárosok legyenek. 15 Legyen ez a hat város menedékül Izráel fiainak és a
jövevényeknek, meg a köztük lakó zselléreknek, hogy oda menekülhessen mindenki,
aki nem szándékosan ölt meg valakit.
16 Ha valaki úgy
megüti vasszerszámmal a másikat, hogy belehal, gyilkos az, halállal kell
lakolnia a gyilkosnak. 17 Ha valaki a kezébe kerülő kővel, amely
halált okozhat, úgy megüti a másikat, hogy belehal, gyilkos az, halállal kell
lakolnia a gyilkosnak. 18 Vagy ha valaki a kezébe kerülő faeszközzel,
amely halált okozhat, úgy üti meg a másikat, hogy belehal, gyilkos az, halállal
kell lakolnia a gyilkosnak. 19 Maga a vérbosszuló rokon ölje meg a gyilkost.
Megölheti ott, ahol ráakad. 20 Ha valaki gyűlöletből ellöki a
másikat, vagy ha szántszándékkal dobja meg úgy, hogy belehal, 21 vagy ha ellenséges
indulatában kézzel üti meg a másikat úgy, hogy belehal, halállal kell lakolnia
annak, aki megütötte, mert gyilkos az. A vérbosszuló megölheti a gyilkost ott,
ahol ráakad.
22 De ha csak
hirtelen, ellenséges indulat nélkül taszította el, vagy nem szántszándékkal
dobta meg valamivel a másikat, 23 akár kővel, amely halált okozhat, de úgy
ejtette rá a másikra, hogy nem látta, és az belehalt, pedig nem is volt
ellensége, és nem kereste a vesztét, 24 akkor a közösség ítéljen a tettes és a
vérbosszuló ügyében, ezek szerint a rendelkezések szerint. 25 Mentse meg a
közösség a gyilkost a vérbosszulótól, és küldje vissza a közösség abba a
menedékvárosba, ahova került. Lakjék ott, amíg meg nem hal a szent olajjal
fölkent főpap. 26 De ha ki mer menni a gyilkos annak a menedékvárosnak a
határából, amelybe menekült, 27 és rátalál a vérbosszuló annak a
menedékvárosnak a határán kívül, akkor megölheti a vérbosszuló a gyilkost. Nem
terheli vér, 28 mert annak a menedékvárosban kell laknia a főpap haláláig.
Csak a főpap halála után térhet vissza a gyilkos a saját földjére. 29 Ez
legyen a törvényes eljárás nemzedékről nemzedékre minden lakóhelyeteken.
30 Ha egy ember
agyonüt valakit, csak tanúk szavára szabad a gyilkost kivégezni. Egy tanú
vallomása azonban nem elég a halálos ítélethez. 31 Nem szabad elfogadni
váltságdíjat az olyan gyilkos életéért, aki halálra méltó bűnös, hanem
halállal kell lakolnia. 32 Ha valaki menedékvárosba futott, attól nem szabad
váltságdíjat elfogadni azért, hogy még a főpap halála előtt visszatérhessen,
és a saját földjén lakhasson. 33 Ne szentségtelenítsétek meg azt a földet,
amelyen laktok, mert a vér megszentségteleníti a földet, és a földnek nem lehet
engesztelést szerezni a rajta kiontott vérért, csak annak a vérével, aki
kiontotta. 34 Ne tegyétek tisztátalanná azt a földet, ahol laktok, és ahol én
is lakozom, mert én, az ÚR, Izráel fiai között lakozom.
4Móz 36
1 Előálltak a
Gileád fiainak nemzetségéből való családfők - Gileád Manassé fiának,
Mákírnak a fia volt, József fiai nemzetségeiből - és beszéltek Mózes
előtt, meg a vezető emberek, azaz Izráel fiainak a családfői
előtt. 2 Ezt mondták: Neked, uram, azt parancsolta az ÚR, hogy
sorsvetéssel oszd ki ezt a földet örökségül Izráel fiainak. Neked, uram, azt is
parancsolta az ÚR, hogy testvérünknek, Celofhádnak az örökségét a leányainak
add. 3 Ha azonban Izráel fiainak másik törzséből való emberhez mennek
feleségül, akkor az ő örökségük elkerül a mi atyáink örökségéből, és
odakerül annak a törzsnek az örökségéhez, ahova ők kerülnek, és így a
nekünk sorsolt örökség kisebb lesz. 4 Sőt még ha elkövetkezik is az
örömünnep éve Izráel fiainál, az ő örökségük akkor is ott marad annak a
törzsnek az örökségénél, ahova kerültek. Így a mi atyáink törzsének
örökségéből elkerül az ő örökségük.
5 Ekkor parancsot
adott Mózes Izráel fiainak az ÚR akarata szerint, és ezt mondta: Igazat mond
József fiainak a törzse. 6 Ezt parancsolja az ÚR Celofhád leányainak: Menjenek
feleségül, ahova jónak látják, de csak olyanhoz mehetnek feleségül, aki atyjuk
törzsének a nemzetségéből való. 7 Így nem kerül el Izráel fiainak az
öröksége egyik törzsből a másik törzsbe. Izráel fiai közül mindenki
ragaszkodjék atyái törzsének az örökségéhez. 8 Minden olyan leány, aki
örökséget kap Izráel fiainak a törzseiben, csak olyanhoz menjen férjhez, aki
atyai törzsének a nemzetségéből való, hogy Izráel fiai közül mindenki
megtartsa ősi örökségét. 9 Ne kerüljön el egyik törzsből a másik
törzsbe az örökség. Izráel fiainak törzseiből mindenki ragaszkodjék a maga
örökségéhez.
10 Celofhád leányai
úgy cselekedtek, ahogyan Mózesnek parancsolta az ÚR. 11 Celofhád leányai,
Mahlá, Tircá, Hoglá, Milká és Nóá a nagybátyjuk fiaihoz mentek feleségül. 12
József fiának, Manassénak a nemzetségéből való emberekhez mentek
feleségül, és így örökségük megmaradt atyjuk nemzetségének a törzsénél.
13 Ezeket a
parancsolatokat és rendelkezéseket parancsolta meg az ÚR Mózes által Izráel
fiainak Móáb síkságán, a Jordán mellett, Jerikóval szemben.
5Móz 1
1 Ezeket a beszédeket
mondta el Mózes egész Izráelnek a Jordánon túl a pusztában, a Szúffal szemben
levő síkságon, Párán és Tófel, Lábán, Hacérót és Dí-Záháb között. 2
Tizenegy napig tartott az út a Hórebtől Kádés-Barneáig, a Széír hegyén át.
3 A negyvenedik évben, a tizenegyedik hónap elsején történt, hogy elbeszélte Mózes
Izráel fiainak mindazt, amit megparancsolt neki az ÚR, 4 miután megverte
Szíhónt, az emóriak királyát, aki Hesbónban lakott, meg Ógot, Básán királyát,
aki Astárótban lakott, Edrei mellett. 5 Így kezdte Mózes magyarázni ezt a
törvényt a Jordánon túl, Móáb földjén:
6 Az ÚR, a mi
Istenünk, így beszélt hozzánk a Hóreben: Elég sokáig laktatok már e mellett a
hegy mellett. 7 Induljatok útnak, és menjetek az emóriak hegyére, meg az azzal
szomszédos területekre, a síkságra, a hegyvidékre és a Sefélá-alföldre, a
Délvidékre és a tengerpartra, a kánaániak földjére és a Libánonra, a nagy
folyamig, az Eufrátesz folyamig. 8 Íme, én elétek tártam ezt a földet. Menjetek
hát, és vegyétek birtokba azt a földet, amelyről megesküdött az ÚR
atyáitoknak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy nekik és utódaiknak adja.
9 Abban az
időben ezt mondtam nektek: Nem tudok egyedül gondot viselni rátok. 10
Istenetek, az ÚR, megsokasított benneteket, és most már oly sokan vagytok, mint
az égen a csillag. 11 Szaporítson is meg benneteket az ÚR, atyáitok Istene
ezerszeresen, és áldjon meg, ahogyan megígérte nektek! 12 Hogyan tudnám egyedül
magamra vállalni bajaitokat, terheiteket és peres ügyeiteket? 13 Jelöljetek ki
törzsenként bölcs, értelmes és tapasztalt embereket, és én elöljáróitokká
teszem őket. 14 Ti feleltetek, és azt mondtátok nekem: Helyes, amit
mondtál, így kell tenni! 15 Fogtam tehát törzseitek főembereit, a bölcs és
tapasztalt embereket, és elöljáróitokká tettem őket: ezredesekké,
századosokká, ötvenedesekké, tizedesekké és felügyelőkké minden törzsben.
16 Bíráitoknak pedig ezt parancsoltam abban az időben: Hallgassátok meg
testvéreiteket, és igazságosan ítélkezzetek mindenkinek az ügyében, akár
testvérével, akár jövevénnyel van dolga. 17 Ne legyetek személyválogatók az
ítélkezésben, a kicsit éppúgy hallgassátok meg, mint a nagyot. Embertől ne
tartsatok, mert az ítélet Isten ügye. Ami pedig nektek túl nehéz, azt hozzátok
elém, és én meghallgatom azt. 18 Így parancsoltam meg nektek abban az
időben mindazt, amit tennetek kell.
19 Azután elindultunk
a Hórebtől, és bejártuk azt az egész nagy és félelmetes pusztát, amelyet
az emóriak hegysége felé vivő úton láttatok, ahogyan megparancsolta nekünk
Istenünk, az ÚR. Így érkeztünk meg Kádés-Barneába. 20 Ott ezt mondtam nektek:
Megérkeztetek az emóriak hegyéhez, amelyet Istenünk, az ÚR, nekünk fog adni. 21
Lásd, eléd tárta ezt a földet Istened, az ÚR. Vonulj ellene, és vedd
birtokodba, ahogyan meghagyta az ÚR, atyáid Istene. Ne félj, és ne rettegj! 22
Akkor hozzám jöttetek mindnyájan, és ezt mondtátok: Küldjünk előre
embereket, hogy kikémleljék az országot, és hozzanak nekünk hírt, hogy melyik
úton kell felvonulnunk, és hogy milyenek azok a városok, amelyekbe be kell vonu
23 Jónak láttam ezt, és kiválasztottam tizenkét férfit, minden törzsből
egyet. 24 Ezek elindultak, fölmentek a hegyvidékre, eljutottak az
Eskól-völgyig, és kikémlelték azt. 25 Szedtek annak a földnek a
gyümölcséből, és elhozták nekünk. Hírt is hoztak nekünk, és ezt mondták:
Jó földet akar nekünk adni Istenünk, az ÚR. 26 Ti azonban nem akartatok
felvonulni ellene, hanem fellázadtatok Isteneteknek, az ÚRnak a parancsa ellen.
27 Zúgolódtatok sátraitokban, és ezt mondtátok: Gyűlöl bennünket az ÚR;
azért hozott ki Egyiptomból, hogy most az emóriak kezébe adjon, és elpusztítson
bennünket. 28 Hova is vonulnánk? Testvéreink elcsüggesztették szívünket, amikor
ezt mondták: Nagyobb és szálasabb nálunk az a nép, városaik nagyok, és falaik
az égig érnek, sőt még Anák-fiakat is láttunk ott.
29 Akkor ezt mondtam
nektek: Ne ijedjetek meg, és ne féljetek tőlük! 30 Istenetek, az ÚR, aki
előttetek jár, harcolni fog értetek éppúgy, ahogyan Egyiptomban tette
veletek, szemetek láttára. 31 A pusztában is láttad, hogy úgy vitt téged
Istened, az ÚR, ahogyan fiát viszi az ember, az egész úton, amelyen jártatok,
míg el nem érkeztetek erre a helyre. 32 Ennek ellenére sem hittetek
Istenetekben, az ÚRban, 33 aki előttetek járt az úton, éjjel tűzben,
nappal felhőben, és kiszemelte azt a helyet, ahol táboroznotok kellett, és
megmutatta az utat, amelyen járnotok kellett.
34 Amikor az ÚR
meghallotta hangoskodásotokat, felháborodott, és ilyen esküt tett: 35 Senki sem
látja meg ezek közül az emberek közül, ebből a gonosz nemzedékből azt
a jó földet, amelyről megesküdtem atyáitoknak, hogy odaadom. 36 Csak Káléb,
Jefunne fia fogja meglátni azt, neki és fiainak adom azt a földet, amelyet
bejárt, mivel ő hűséges maradt az ÚRhoz. 37 Rám is megharagudott az
ÚR miattatok, és azt mondta: Te sem mégy be oda. 38 Józsué, Nún fia, aki
melletted áll, ő megy majd be oda. Őt erősítsd, mert ő
fogja szétosztani az örökséget Izráelnek. 39 De gyermekeitek, akikről azt
mondtátok, hogy prédára jutnak, és fiaitok, akik ma még nem tudják, mi a jó és
mi a rossz, ők bemennek majd oda, mert nekik adom azt, ők veszik
birtokba. 40 Ti pedig forduljatok vissza, és induljatok a pusztába a
Vörös-tenger felé!
41 De ti ezt
feleltétek nekem: Vétkeztünk az ÚR ellen. Felvonulunk és harcolunk egészen úgy,
ahogyan megparancsolta nekünk Istenünk, az ÚR. Fölfegyverkeztetek tehát, és azt
gondoltátok, hogy könnyű lesz fölmenni a hegyvidékre. 42 Az ÚR azonban ezt
mondta nekem: Mondd meg nekik: Ne menjetek harcolni, mert nem leszek köztetek,
és vereséget szenvedtek ellenségeitektől! 43 Így beszéltem hozzátok, de ti
nem hallgattatok rám, hanem fellázadtatok az ÚR parancsa ellen; elbizakodtatok,
és fölmentetek a hegyvidékre. 44 De kivonultak ellenetek a hegyvidéken lakó
emóriak, és üldözőbe vettek benneteket, ahogyan a méhek szokták tenni, és
vágtak benneteket Széírtől Hormáig. 45 Akkor visszatértetek, és sírtatok az
ÚR színe előtt, de az ÚR nem hallgatott szavatokra, és nem figyelt rátok.
46 Ezért kellett annyi ideig Kádésban laknotok, ameddig ott laktatok.
5Móz 2
1 Ezután
megfordultunk, és elindultunk a pusztába, a Vörös-tenger felé, ahogyan
meghagyta nekem az ÚR, és sokáig kerülgettük a Széír hegyet.
2 Majd ezt mondta
nekem az ÚR: 3 Elég sokáig kerülgettétek ezt a hegyet, forduljatok észak felé!
4 Parancsold meg azért a népnek: Ti most elmentek testvéreiteknek, Ézsau
fiainak a határa mellett, akik Széírben laknak. Ők félnek ugyan
tőletek, de azért nagyon vigyázzatok! 5 Ne harcoljatok ellenük, mert egy
talpalatnyi földet sem adok nektek az övékből, mert Ézsau birtokába adtam
a Széír hegységet. 6 Ha enni akartok, pénzen vásároljatok tőlük ennivalót,
és ha inni akartok, vizet is pénzen vásároljatok tőlük. 7 Mert megáldotta
kezed minden munkáját Istened, az ÚR, tudta, hogy itt jársz e nagy pusztában.
Negyven esztendeje már, hogy veled van Istened, az ÚR, és nem szűkölködtél
semmiben. 8 Így vonultunk el tehát testvéreink, Ézsau fiai mellett, akik
Széírben laknak, a síkságon át vezető úton, amely Élatból és
Ecjón-Geberből indul ki. Majd megfordultunk, és továbbmentünk Móáb
pusztája felé.
9 Akkor ezt mondta
nekem az ÚR: Ne támadjátok meg Móábot, és ne kezdjetek harcot ellenük, mert nem
adok neked birtokot az ő földjéből, hiszen Árt Lót fiainak a
birtokába adtam. 10 Az émiek laktak ott azelőtt, olyan nagy, számos és
szálas nép, mint az anákok. 11 A refáiak közé tartoztak ők is, mint az
anákok, csak a móábiak émieknek nevezték őket. 12 Széírben meg a hóriak
laktak azelőtt, de Ézsau fiai kiűzték, és kiirtották őket, és a
helyükre telepedtek, ugyanúgy, ahogyan Izráel bánt azzal a földdel, amelyet az
ÚR adott neki birtokul. 13 Most azért induljatok, keljetek át a Zered patakon!
Át is keltünk a Zered patakon. 14 Harmincnyolc év telt el azóta, hogy
elindultunk Kádés-Barneából addig, hogy átkeltünk a Zered patakon, míg ki nem
veszett a táborból a harcosok egész nemzedéke, ahogyan megesküdött nekik az ÚR.
15 Bizony az ÚR keze volt rajtuk, és kiirtotta őket a táborból mind egy
szálig.
16 Amikor ezek a
harcosok mind egy szálig kihaltak a nép közül, 17 így szólt hozzám az ÚR: 18 Te
ma átvonulsz Árnál Móáb határán. 19 Amikor Ammón fiai közelébe jutsz, ne támadd
meg őket, és ne kezdj harcot velük! Nem adok neked birtokot Ammón fiainak
a földjéből, mert Lót fiainak a birtokába adtam azt. 20 Ez is a refáiak
földjéhez tartozott, refáiak laktak ott azelőtt, csak az ammóniak
zamzummiaknak nevezték őket. 21 Olyan nagy, számos és szálas nép volt ez,
mint az anákok, de az ÚR kipusztította őket az ammóniak elől; és ezek
elfoglalták a birtokukat, és a helyükbe telepedtek, 22 ugyanúgy, ahogyan a
Széírben lakó Ézsau fiaival tette az ÚR: kiirtotta előlük a hóriakat, ezek
pedig elfoglalták a birtokukat, és azoknak a helyén laknak ma is. 23 Az avviak
falvakban laktak Gáza környékén, de kiirtották őket a kaftóriak, akik
Kaftórból jöttek, és a helyükbe telepedtek.
24 Induljatok hát
útnak, és keljetek át az Arnón patakon, mert kezedbe adom az emóri Szíhónt,
Hesbón királyát országával együtt. Ott kezdd el a honfoglalást, indíts háborút
ellene! 25 Most kezdek rettegést és félelmet támasztani a népekben az egész ég
alatt, hogy ha híredet hallják, remegjenek és reszkessenek tőled.
26 Akkor követeket
küldtem a Kedémót-pusztából Szíhónhoz, Hesbón királyához ezzel a békés
üzenettel: 27 Szeretnék átvonulni országodon. Mindig csak az úton megyek, nem
térek le se jobbra, se balra. 28 Ha enni akarok, pénzért adj nekem ennivalót,
ha inni akarok, vizet is pénzért adj nekem. Éppen csak át szeretnék gyalogolni.
29 Ugyanígy jártak el Ézsau fiai is, akik Széírben laknak, meg a móábiak is,
akik Árban laknak. Így akarok majd átkelni a Jordánon arra a földre, amelyet
Istenünk, az ÚR akar nekünk adni. 30 De Szíhón, Hesbón királya nem akarta megengedni,
hogy átvonuljunk, mert megkeményítette lelkét Istened, az ÚR, és makaccsá tette
a szívét, hogy kezedbe adja országát, ahogyan van ma is.
31 Akkor ezt mondta
nekem az ÚR: Lásd, én elhatároztam, hogy neked adom Szíhónt és országát, fogj
hozzá tehát országának a birtokbavételéhez! 32 De Szíhón kivonult ellenünk
Jahacba egész hadinépével együtt, hogy megütközzék velünk. 33 Istenünk, az ÚR
azonban kezünkbe adta őt, úgyhogy megvertük fiaival és egész hadinépével
együtt. 34 Elfoglaltuk abban az időben valamennyi városát, és kiirtottuk
minden városában a férfiakat, asszonyokat és gyermekeket, nem hagytunk
megmenekülni senkit. 35 Csak az állatokat tartottuk meg zsákmányként és ami az
elfoglalt városokban prédára került. 36 Az Arnón patak partján fekvő Aróértól,
ettől a patak menti várostól Gileádig egyetlen város sem tudott nekünk
ellenállni. Valamennyit nekünk adta Istenünk, az ÚR. 37 De Ammón fiainak a
földjéhez nem közeledtél, sem a Jabbók patak egész partjához, sem a hegyvidék
városaihoz, mert mindettől eltiltott téged Istenünk, az ÚR.
5Móz 3
1 Azután
megfordultunk, és Básán felé vonultunk. Óg, Básán királya kivonult ellenünk
egész népével együtt Edreibe, hogy megütközzék velünk. 2 Akkor ezt mondta nekem
az ÚR: Ne félj tőle, mert kezedbe adom őt egész népével és országával
együtt. Úgy bánj el vele, ahogyan elbántál Szíhónnal, az emóriak királyával,
aki Hesbónban lakott. 3 Kezünkbe is adta Istenünk, az ÚR Ógot, Básán királyát
egész népével együtt, és úgy megvertük, hogy senki sem tudott megmenekülni. 4
Abban az időben elfoglaltuk valamennyi városát, nem volt olyan város,
amelyet el ne vettünk volna tőlük: hatvan várost, Argób egész vidékét, Óg
országát Básánban. 5 Ezek a városok mind magas kőfallal voltak
megerősítve, kapukkal, zárakkal, és rajtuk kívül még volt igen sok meg nem
erősített város is. 6 Mindenestül kiirtottuk ezeket úgy, ahogyan elbántunk
Szíhónnal, Hesbón királyával: kiirtottuk minden városban a férfiakat,
asszonyokat és gyermekeket. 7 De az összes állatot, meg ami a városokban
prédára került, zsákmányként megtartottuk magunknak.
8 Így vettük el abban
az időben az emóriak két királyának a kezéből azt a földet, amely a
Jordánon túl van, az Arnón pataktól a Hermón hegységig. 9 A szidóniak a Hermónt
Szirjónnak nevezik, az emóriak pedig Szenírnek nevezik. 10 Elfoglaltunk minden
várost a fennsíkon, az egész Gileádot, az egész Básánt Szalkáig és Edreiig, Óg
királyságának a városait Básánban. 11 Csak Óg, Básán királya maradt meg a
refáiak utódai közül. Nyugvóhelye bazaltkő nyugvóhely: ott van az ammóni Rabbában,
kilenc könyök hosszú és négy könyök széles, a közönséges könyök szerint mérve.
12 Abban az
időben vettük birtokba ezt az országot. Az Arnón pataknál fekvő
Aróértől fogva Gileád hegyvidékének a felét városaival együtt a
rúbenieknek és a gádiaknak adtam. 13 Gileád többi részét és az egész Básánt, Óg
országát Argób egész vidékével együtt a Manassé törzse felének adtam. Az egész
Básánt a refáiak földjének hívják. 14 Manassé fia, Jáir kapta Argób egész
vidékét a gesúri és maakái határig. Ezért nevezik azt, vagyis Básánt, az ő
nevéről Jáir sátorfalvainak még ma is. 15 Mákírnak pedig Gileádot adtam.
16 A rúbenieknek és a gádiaknak adtam Gileádból az Arnón patakig terjedő
területet, ahol a patak közepe a határ, továbbá a Jabbók patakig terjedő
területet az ammóni határig, 17 meg a Jordánnal határos síkságot a
Kinneret-tótól a síkság tengeréig, azaz a Sós-tengerig, a Piszgá-hegy lábánál
keleten.
18 Abban az
időben ezt parancsoltam nektek: Istenetek, az ÚR ezt a földet már nektek
adta birtokul. De összes harcosotok keljen át fegyverestül testvéreiteknek,
Izráel fiainak az élén. 19 Csak az asszonyok és gyermekek maradjanak
városaitokban, amelyeket nektek adtam, meg a jószág, mert tudom, hogy sok
jószágotok van. 20 Addig legyen így, amíg az ÚR nyugalmat nem ad testvéreiteknek,
ugyanúgy mint tinektek, és birtokba nem veszik ők is azt a földet, amelyet
Istenetek, az ÚR ad nekik a Jordánon túl. Akkor térjen vissza mindenki a maga
birtokára, amelyet nektek adtam.
21 Józsuénak pedig
meghagytam abban az időben: Saját szemeddel láttad mindazt, amit
Istenetek, az ÚR tett azzal a két királlyal. Így bánik el az ÚR mindazokkal az
országokkal, amelyekbe te bevonulsz. 22 Ne féljetek tőlük, mert Istenetek,
az ÚR maga harcol értetek!
23 Abban az
időben így könyörögtem az ÚRhoz: 24 Én Uram, URam! Te már elkezdted
megmutatni szolgádnak nagyságodat és erős kezedet. Mert van-e olyan Isten
a mennyben és a földön, aki olyan hatalmas tetteket tudna véghezvinni, mint te?
25 Hadd menjek át, és hadd lássam meg azt a jó földet a Jordánon túl, azt a
szép hegyvidéket és a Libánont! 26 De az ÚR megharagudott rám miattatok, nem
hallgatott rám, hanem azt mondta nekem az ÚR: Elég, ne beszélj hozzám többet
erről a dologról! 27 Menj föl a Piszgá csúcsára, tekints szét nyugatra és
északra, délre és keletre, nézz körül saját szemeddel, mert te nem kelhetsz át
a Jordánon. 28 Józsuénak azonban adj parancsot, erősítsd és bátorítsd
őt, mert ő fog átkelni e nép élén, és ő osztja majd fel az
országot, amelyet látsz. 29 Ezért ott maradtunk a völgyben, Bét-Peórral
szemben.
5Móz 4
1 Most pedig, Izráel,
hallgass azokra a rendelkezésekre és döntésekre, amelyekre tanítalak
benneteket, és cselekedjetek azok szerint, hogy élhessetek, és hogy
bemehessetek, és birtokba vehessétek azt a földet, amelyet atyáitok Istene, az
ÚR ad nektek. 2 Semmit se tegyetek ahhoz az igéhez, amelyet én parancsolok
nektek, se el ne vegyetek abból! Tartsátok meg Isteneteknek, az ÚRnak
parancsolatait, amelyeket én parancsolok nektek. 3 Saját szemetekkel láttátok,
mit tett az ÚR Baal-Peór miatt, hogyan pusztította ki közületek Istenetek, az
ÚR, mindazokat, akik Baal-Peórt követték. 4 De ti, akik ragaszkodtatok
Istenetekhez, az ÚRhoz, ma is mindnyájan éltek. 5 Íme, én megtanítottalak
benneteket azokra a rendelkezésekre és döntésekre, amelyeket az én Istenem, az
ÚR parancsolt meg nekem. Azok szerint cselekedjetek azon a földön, ahova
bementek, hogy birtokoljátok azt. 6 Tartsátok meg, és teljesítsétek azokat,
mert az által lesztek bölcsek és értelmesek a népek szemében. Ha meghallják
mindezeket a rendelkezéseket, ezt mondják majd: Bizony, bölcs és értelmes nép
ez a nagy nemzet! 7 Mert melyik nagy nemzethez vannak olyan közel az istenei,
mint hozzánk a mi Istenünk, az ÚR, valahányszor kiáltunk hozzá?! 8 És melyik
nagy nemzetnek vannak olyan igazságos rendelkezései és döntései, mint amilyen
az az egész törvény, amelyet én adok ma elétek?!
9 Őrizkedj
azért, és vigyázz nagyon magadra, hogy meg ne feledkezz azokról, amiket saját
szemeddel láttál; ne vesszenek el emlékezetedből egész életedben! Ismertesd
meg azokat fiaiddal és unokáiddal is; 10 azt a napot, amelyen ott álltál
Istened, az ÚR előtt a Hóreben, ahol ezt mondta nekem az ÚR: Gyűjtsd
össze a népet, hogy meghallgassa igéimet, és tanuljanak meg félni engem mindig,
amíg csak a földön élnek, sőt tanítsák meg erre a fiaikat is.
11 Akkor ti közelebb
jöttetek, és megálltatok a hegy lábánál. A hegy pedig égig érő lánggal
égett, sötétség, felhő és homály borította. 12 A tűz közepéből
az ÚR beszélt hozzátok. Szavának hangját hallottátok, de alakot nem láttatok,
csak hangot hallottatok. 13 Kijelentette nektek szövetségét, amikor
megparancsolta, hogy tartsátok meg a tíz igét, és felírta azokat két
kőtáblára. 14 Nekem pedig megparancsolta az ÚR abban az időben, hogy
tanítsalak meg benneteket a rendelkezésekre és döntésekre, amelyeket meg kell
tartanotok azon a földön, ahova átkeltek, hogy birtokba vegyétek. 15 Nagyon
vigyázzatok azért magatokra! Mivel nem láttatok semmiféle alakot, amikor az ÚR
beszélt hozzátok a Hóreben a tűz közepéből, 16 azért ne fajuljatok
el, ne készítsetek magatoknak istenszobrot, és semmiféle bálványszobrot férfi
vagy nő formájára, 17 sem a földi állatok formájára, sem az égen
repkedő madarak formájára, 18 sem a földön csúszó-mászók formájára, sem a
föld alatt a vizekben levő halak formájára! 19 Ha szemedet az égre emeled,
és látod a napot, a holdat és a csillagokat, az ég egész seregét, ne tántorodj
meg, ne borulj le azok előtt, és ne tiszteld azokat; mert azokat az ég
alatt levő többi népnek hagyta meg Istened, az ÚR. 20 Titeket azonban
kézen fogott az ÚR, és kihozott az egyiptomi vaskohóból, hogy az ő
tulajdon népe legyetek. Így van ez ma is. 21 De reám megharagudott miattatok az
ÚR, és megesküdött, hogy nem kelhetek át a Jordánon, és nem mehetek be arra a
jó földre, amelyet Istened, az ÚR ad neked örökségül. 22 Nekem tehát ezen a
földön kell meghalnom, nem kelhetek át a Jordánon. De ti átkeltek, és birtokba
veszitek azt a jó földet. 23 Vigyázzatok, ne feledkezzetek meg Isteneteknek, az
ÚRnak veletek kötött szövetségéről, és ne készítsetek magatoknak
istenszobrot semminek a képmására, mert megtiltotta Istened, az ÚR. 24 Mert az
ÚR, a te Istened emésztő tűz, féltőn szerető Isten!
25 Ha majd gyermekeid
és unokáid születnek, és meghonosodtok azon a földön, de elfajultok, és
istenszobrot csináltok bárminek a képmására, és azt teszitek, amit rossznak lát
Istenetek, az ÚR, bosszantván őt, 26 az ég és a föld most a tanúm, hogy
nagyon hamar kivesztek arról a földről, ahova átkeltek a Jordánon, hogy
birtokba vegyétek. Nem éltek rajta sokáig, hanem menthetetlenül kipusztultok.
27 Szétszór benneteket az ÚR a népek közé, és csak kevesen maradtok meg azok
közt a nemzetek közt, ahova elhajt benneteket az ÚR. 28 Ott majd olyan
isteneket kell szolgálnotok, amelyeket emberi kéz készített fából és kőből,
amelyek nem látnak, nem hallanak, nem esznek és nem szagolnak. 29 De ha keresni
fogod ott az URat, a te Istenedet, megtalálod, ha teljes szívvel, lélekkel
keresed. 30 Ha nyomorúságban leszel, és utolérnek mindezek a dolgok, de végül
megtérsz Istenedhez, az ÚRhoz, és hallgatsz a szavára, 31 akkor mivel irgalmas
Isten az ÚR, a te Istened, nem hagy cserben, és nem hagy elpusztulni. Nem
feledkezik meg az atyáiddal kötött szövetségről, amelyet esküvel fogadott
meg nekik.
32 Kutasd át a régi
időket, amelyek előtted voltak, attól fogva, hogy embert teremtett
Isten a földre, az ég egyik szélétől a másik széléig, történt-e ilyen nagy
esemény, vagy hallott-e valaki ehhez foghatót?! 33 Volt-e olyan nép, amely
hallotta a tűz közepéből szólani Isten szavát, és mégis életben
maradt, mint ahogyan te hallottad? 34 Vagy volt-e olyan isten, amelyik
megpróbált előállni 35 Azért láthattad meg ezeket, hogy megtudd: az ÚR az
Isten, és nincs más rajta kívül. 36 Az égből hallatta szavát, hogy
figyelmeztessen téged, a földön pedig nagy tüzet láttatott veled, és a
tűzből hallottad beszédét. 37 És mivel szerette atyáidat, és
kiválasztotta utódaikat, azért hozott ki ő maga nagy erővel
Egyiptomból. 38 Nálad nagyobb és erősebb népeket űz ki előled,
hogy bevigyen téged, és neked adja földjüket örökségül. Így van ez ma is. 39
Tudd meg azért ma, és szívleld meg: az ÚR az Isten fenn a mennyben és lenn a
földön, nincs más! 40 Tartsd meg rendelkezéseit és parancsolatait, amelyeket én
ma parancsolok neked, hogy jó dolgod legyen neked és utódaidnak, és hogy sokáig
élhess azon a földön, amelyet Istened, az ÚR ad neked minden időkre!
41 Akkor kijelölt
Mózes három várost a Jordánon túl napkeletre, 42 hogy oda menekülhessen a
gyilkos, aki nem szándékosan ölte meg embertársát, akit nem is gyűlölt
azelőtt. Maradjon életben, ha e városok valamelyikébe menekül. 43
Kijelölte a rúbenieknek Becert a puszta sík földjén, a gádiaknak Rámótot
Gileádban, a manassébelieknek pedig Gólánt Básánban.
44 Ezt a törvényt
adta Mózes Izráel fiainak, 45 ezeket az intelmeket, rendelkezéseket és
döntéseket mondotta el Mózes Izráel fiainak, miután kijöttek Egyiptomból, 46 a
Jordánon túl, a Bét-Peórral szemben levő völgyben; Szíhónnak, az emóriak
Hesbónban lakó királyának a földjén, akit megvert Mózes Izráel fiaival miután
kijöttek Egyiptomból. 47 Birtokba vették országát, és Ógnak, Básán királyának
az országát, az emóriak két királyáét, akik a Jordánon túl napkeletre laktak,
48 az Arnón patak partján levő Aróértól a Szíón hegyéig, azaz a Hermónig,
49 meg az egész síkságot a Jordántól napkeletre a síkság tengeréig, a Piszgá
lejtőjének a tövében.
5Móz 5
1 Mózes összehívta
egész Izráelt, és ezt mondta nekik: Halld meg, Izráel, azokat a rendelkezéseket
és döntéseket, amelyeket ma elmondok nektek. Tanuljátok meg, tartsátok meg és
teljesítsétek azokat! 2 Az ÚR, a mi Istenünk, szövetséget kötött velünk a
Hóreben. 3 Nemcsak atyáinkkal kötötte meg az ÚR ezt a szövetséget, hanem
mivelünk is, mindnyájunkkal, akik itt ma életben vagyunk. 4 Szemtől
szemben beszélt hozzátok az ÚR azon a hegyen a tűzből. 5 Én ott
álltam akkor köztetek és az ÚR között, mert ti féltetek a tűztől, és
nem mertetek felmenni a hegyre. Így mondtam el nektek az ÚR igéit:( 6- 21. vö.
2Móz 20, 2-17)
6 Én, az ÚR, vagyok a
te Istened, aki kihoztalak Egyiptom földjéről, a szolgaság házából. 7 Ne
legyen más istened rajtam kívül!
8 Ne csinálj magadnak
semmiféle istenszobrot azoknak a képmására, amik fenn az égben, lenn a földön
vagy a föld alatt a vízben vannak. 9 Ne imádd, és ne tiszteld azokat, mert én,
az ÚR, a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok! Megbüntetem az
atyák bűnéért a fiakat is harmad- és negyedízig, ha gyűlölnek engem.
10 De irgalmasan bánok ezerízig azokkal, akik szeretnek engem, és megtartják
parancsolataimat.
11 Ne mondd ki hiába
Istenednek, az ÚRnak a nevét, mert nem hagyja az ÚR büntetés nélkül, ha valaki
hiába mondja ki a nevét!
12 Tartsd meg a
nyugalom napját, és szenteld meg azt, ahogyan megparancsolta neked Istened, az
ÚR. 13 Hat napon át dolgozz, és végezd mindenféle munkádat! 14 De a hetedik nap
a te Istenednek, az ÚR 15 Emlékezzél arra, hogy szolga voltál Egyiptomban, de
kihozott onnan Istened, az ÚR, erős kézzel és kinyújtott karral. Ezért
parancsolta neked Istened, az ÚR, hogy tartsd meg a nyugalom napját.
16 Tiszteld apádat és
anyádat, ahogyan megparancsolta neked Istened, az ÚR, hogy hosszú ideig élhess,
és jó dolgod lehessen azon a földön, amelyet Istened, az ÚR ad neked!
17 Ne ölj!
18 Ne paráználkodj!
19 Ne lopj!
20 Ne tanúskodj
hamisan felebarátod ellen!
21 Ne kívánd
felebarátod feleségét, ne kívánd felebarátod házát, se mezejét, se szolgáját,
se szolgálóját, se ökrét, se szamarát, és semmit, ami a felebarátodé!
22 Ezeket az igéket
mondotta el az ÚR nektek, az egész gyülekezetnek a hegyen, a tűz, a
felhő és a homály közül hangos szóval; mást nem mondott. Felírta azokat
két kőtáblára, és odaadta nekem. 23 Amikor hallottátok a hangot a
sötétségből, a hegy pedig tűzben égett, odajöttetek hozzám
törzsfőitekkel és véneitekkel együtt, 24 és ezt mondtátok: Íme, Istenünk,
az ÚR, megmutatta nekünk dicsőségét és nagyságát, hangját is hallottuk a
tűzből. A mai napon láttuk, hogy életben maradhat az ember, ha Isten
beszél hozzá. 25 De most miért haljunk meg? Hiszen megemészt bennünket ez a
nagy tűz! Ha még tovább is hallgatjuk Istenünknek, az ÚRnak a szavát, akkor
meghalunk. 26 Mert van-e olyan ember, aki ha hallotta az élő Isten szavát
a tűzből beszélni, úgy mint mi, életben maradt? 27 Csak te menj oda,
és hallgasd meg mindazt, amit Istenünk, az ÚR mond, azután te mondd el nekünk
mindazt, amit Istenünk, az ÚR mondott neked: mi pedig meghallgatjuk, és
megtesszük azt.
28 Amikor meghallotta
az ÚR azokat a szavakat, amelyeket elmondtatok nekem, így szólt hozzám az ÚR:
Meghallottam e népnek a szavait, amelyeket neked elmondtak. Mind helyes az,
amit mondtak. 29 Bárcsak mindig ilyen lenne a szívük, és félnének engem, és
megtartanák minden parancsomat; akkor jó dolguk lenne nekik és fiaiknak
mindenkor. 30 Menj, mondd meg nekik: Térjetek vissza sátraitokba! 31 Te pedig
állj ide mellém, én elmondom neked mindazokat a parancsokat, rendelkezéseket és
döntéseket, amelyekre meg kell tanítanod őket, hogy azokat teljesítsék
azon a földön, amelyet én adok nekik birtokul. 32 Tartsátok meg, és
teljesítsétek azt, amit Istenetek, az ÚR, megparancsolt nektek, ne térjetek el
attól se jobbra, se balra. 33 Mindenben azon az úton járjatok, amelyet
megparancsolt Istenetek, az ÚR, hogy élhessetek, és jó dolgotok legyen, és
hosszú ideig lakhassatok azon a földön, amelyet birtokba vesztek!
5Móz 6
1 Ezek azok a
parancsolatok, rendelkezések és döntések, amelyekről azt parancsolta
Istenetek, az ÚR, hogy tanítsam meg nektek; ezeket teljesítsétek azon a földön,
ahová átkeltek, hogy birtokba vegyétek. 2 Féld Istenedet, az URat, és tartsd
meg minden rendelkezését és parancsolatát, amelyeket én parancsolok neked, te
magad, a fiad és unokád, életed minden napján, hogy hosszú ideig élhess. 3
Hallgasd meg, Izráel, tartsd meg és teljesítsd ezeket, hogy jó dolgod legyen,
és igen megsokasodj a tejjel és mézzel folyó földön, ahogyan megígérte neked
atyáid Istene, az ÚR.
4 Halld meg, Izráel:
Az ÚR a mi Istenünk, egyedül az ÚR! 5 Szeresd azért az URat, a te Istenedet
teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből! 6
Maradjanak a szívedben azok az igék, amelyeket ma parancsolok neked. 7 Ismételgesd
azokat fiaid előtt, és beszélj azokról, akár a házadban vagy, akár úton
jársz, akár lefekszel, akár fölkelsz! 8 Kösd azokat jelként a kezedre, és
legyenek fejdíszként a homlokodon. 9 Írd azokat házad ajtófélfáira és kapuidra!
10 Amikor bevisz
téged Istened, az ÚR arra a földre, amelyet esküvel ígért atyáidnak,
Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, és ad neked nagy és szép városokat, amelyeket
nem te építettél, 11 minden jóval telt házakat, amelyeket nem te töltöttél meg,
és megásott kutakat, amelyeket nem te ástál, szőlőket és olajfákat,
amelyeket nem te ültettél, mégis ehetsz róluk jóllakásig, 12 akkor vigyázz: ne
feledkezz meg az ÚRról, aki kihozott téged Egyiptom földjéről, a szolgaság
házából! 13 Az URat, a te Istenedet féld, és őt szolgáld, az ő nevére
esküdj! 14 Ne kövessetek más isteneket a körülöttetek levő népek istenei
közül! 15 Mert az ÚR, a te Istened, aki közötted van, féltőn szerető
Isten. Fölgerjed ellened az ÚRnak, Istenednek haragja, és kipusztít a föld
színéről.
16 Ne kísértsétek
Isteneteket, az URat, ahogyan kísértettétek Masszában. 17 Tartsátok meg
hűségesen Isteneteknek, az ÚRnak a parancsolatait, intelmeit és
rendelkezéseit, amelyeket megparancsolt. 18 Azt tedd, amit helyesnek és jónak
lát az ÚR, hogy jó dolgod legyen, hogy bemehess, és birtokba vehesd azt a jó
földet, amelyet esküvel ígért atyáidnak az ÚR, 19 elűzve előled
minden ellenségedet, ahogyan megígérte az ÚR.
20 Ha majd a
jövőben megkérdezi a fiad, hogy miféle intelmek, rendelkezések és döntések
ezek, amelyeket megparancsolt nektek Istenetek, az ÚR, 21 akkor így felelj
fiadnak: A fáraó szolgái voltunk Egyiptomban, de kihozott bennünket az ÚR
Egyiptomból erős kézzel. 22 Az ÚR nagy és veszedelmes jeleket és csodákat
vitt véghez Egyiptomban a fáraón és egész háza népén a szemünk láttára. 23
Minket pedig kihozott onnan, hogy bevigyen arra a földre, és nekünk adja azt,
amelyet esküvel ígért atyáinknak. 24 Az ÚR megparancsolta nekünk, hogy
teljesítsük mindezeket a rendelkezéseket, és féljük az URat, a mi Istenünket,
akkor jó dolgunk lesz mindenkor, és éltet bennünket az ÚR, ahogyan van ez ma
is. 25 És igazak leszünk Istenünk, az ÚR előtt, ha megtartjuk és
teljesítjük mindazokat a parancsolatokat, amelyeket ő parancsolt nekünk.
5Móz 7
1 Amikor bevis 2 és
hatalmadba adja őket Istened, az ÚR, és te megvered őket, akkor
mindenestül irtsd ki azokat, ne köss velük szövetséget, és ne kegyelmezz nekik!
3 Ne házasodj össze velük, ne add lányaidat az ő fiaikhoz, és ne végy
fiaidnak feleséget az ő lányaik közül. 4 Mert eltérítik fiaidat
tőlem, és más isteneknek fognak szolgálni. Akkor pedig haragra gerjed
ellenetek az ÚR, és hamar kipusztít benneteket. 5 Hanem ezt tegyétek velük:
oltáraikat rontsátok le, szent oszlopaikat törjétek össze, szent fáikat
vágjátok ki, istenszobraikat pedig égessétek el! 6 Hiszen te Istenednek, az
ÚRnak szent népe vagy. Téged választott ki Istened, az ÚR, hogy tulajdon népe
légy valamennyi nép közül, amelyek a föld színén vannak.
7 Nem azért szeretett
meg, és nem azért választott ki benneteket az ÚR, mintha valamennyi nép közt a
legnagyobbak volnátok, hiszen a legkisebbek vagytok valamennyi nép közt, 8
hanem azért, mert szeret benneteket az ÚR, és megtartja azt az esküt, amelyet
atyáitoknak tett. Ezért hozott ki benneteket az ÚR erős kézzel, és ezért
váltott ki a szolgaság házából, Egyiptom királyának, a fáraónak kezéből. 9
Tudd meg tehát, hogy a te Istened, az ÚR az Isten. Állhatatos Isten ő, aki
hűségesen megtartja szövetségét ezer nemzedéken át is, azok iránt, akik
szeretik őt és megtartják parancsolatait. 10 De megfizet személy szerint
azoknak, akik gyűlölik őt, elpusztítja őket. Nem késik
megfizetni személy szerint annak, aki gyűlöli őt. 11 Tartsd meg tehát
azokat a parancsolatokat, rendelkezéseket és döntéseket, amelyeket én
parancsolok ma neked, és teljesítsd azokat!
12 Ha tehát
hallgattok ezekre a döntésekre, ha megtartjátok és teljesítitek azokat, akkor
az ÚR, a te Istened is hűségesen megtartja a szövetséget, amelyet esküvel
fogadott meg atyáidnak. 13 Szeretni fog, megáld és megsokasít téged, megáldja
méhed gyümölcsét és termőfölded gyümölcsét, gabonádat, mustodat és
olajodat, marháid ellését és juhaid szaporulatát azon a földön, amelyről
esküvel ígérte atyáidnak, hogy neked adja. 14 Áldottabb leszel minden népnél,
nem lesz közötted magtalan férfi és nő, sem állataid között meddő. 15
Távol tart tőled az ÚR minden betegséget, mindazokat a rosszindulatú
egyiptomi bajokat, amelyeket ismersz. Nem bocsátja rád, hanem mindazokat sújtja
velük, akik téged gyűlölnek. 16 Megsemmisíted mindazokat a népeket, amelyeket
hatalmadba ad Istened, az ÚR. Ne szánd őket, és ne tiszteld isteneiket,
mert tőrbe ejtenek!
17 De gondolhatnád
magadban: Nagyobbak nálam ezek a népek, hogyan tudnám kiűzni őket? 18
Ne félj tőlük, hanem emlékezz vissza arra, hogy mit tett Istened, az ÚR a
fáraóval és egész Egyiptommal, 19 a nagy próbatételekre, amelyeket saját
szemeddel láttál, a jelekre és csodákra, az erős kézre és a kinyújtott
karra, amellyel kihozott téged Istened, az ÚR. Ugyanúgy fog elbánni Istened, az
ÚR mindazokkal a népekkel, amelyektől félsz. 20 Rettenetes félelmet bocsát
rájuk Istened, az ÚR, míg csak el nem pusztulnak azok is, akik előletek
elrejtőzve megmaradnak. 21 Ne rettegj tőlük, mert közötted van
Istened, az ÚR, a nagy és félelmetes Isten! 22 De csak apránként űzi el
előled ezeket a népeket Istened, az ÚR. Nem semmisítheted meg mindjárt
őket, mert akkor elszaporodna a mezei vad a te károdra. 23 De hatalmadba
adja őket Istened, az ÚR, és nagy zavart támaszt közöttük, míg ki nem
pusztulnak. 24 Királyaikat is kezedbe adja, te pedig még a nevüket is eltörlöd
az ég alól. Senki sem állhat meg veled szemben, hanem kipusztítod őket. 25
Isteneik szobrait égessétek el! Ne kívánd meg a rajtuk levő ezüstöt vagy
aranyat sem, ne vedd el magadnak, mert tőrbe esel általuk. Utálatos ez
Istened, az ÚR előtt. 26 Ne vigyél be ilyen utálatos dolgot a házadba se,
mert téged is kiirtanak, mint azt. Tartsd azért undorítónak, tartsd
utálatosnak, mert ki kell azt irtani!
5Móz 8
1 Tartsátok meg és
teljesítsétek mindazokat a parancsolatokat, amelyeket ma parancsolok, hogy
élhessetek, elszaporodhassatok és bemenvén birtokba vehessétek azt a földet,
amelyet esküvel ígért meg atyáitoknak az ÚR. 2 Emlékezz vissza az egész útra,
amelyen vezetett Istened, az ÚR, már negyven esztendeje a pusztában, hogy
megsanyargatva és próbára téve téged, megtudja, mi van a szívedben: megtartod-e
parancsolatait, vagy sem? 3 Sanyargatott és éheztetett, de azután mannával
táplált, amelyet nem ismertél, és atyáid sem ismertek. Így adta tudtodra, hogy
nemcsak kenyérrel él az ember, hanem mindazzal él az ember, ami az ÚR szájából
származik. 4 Ruhád nem szakadt le rólad, lábad sem dagadt meg ez alatt a
negyven év alatt. 5 Megértheted ebből, hogy úgy fegyelmez téged Istened,
az ÚR, ahogyan az ember fegyelmezi a fiát. 6 Tartsd meg tehát Istenednek, az
ÚRnak a parancsolatait, az ő utain járj, és őt féljed! 7 Mert jó
földre visz be most téged Istened, az ÚR, folyóvizeknek és mélyből fakadó
forrásoknak a földjére, amelyek a völgyben és a hegyen erednek; 8 búzát és
árpát, szőlőt, fügét és gránátalmát termő földre, olajfáknak és
méznek a földjére. 9 Olyan földre, ahol nem kell szűkösen enned a
kenyeret, és nem szűkölködöl semmiben sem; olyan földre, amelynek a
köveiben vas van, a hegyeiből pedig rezet bányászhatsz. 10 Ehetsz jóllakásig,
és áldani fogod Istenedet, az URat azért a jó földért, amelyet neked adott.
11 De vigyázz, ne
feledkezzél el Istenedről, az ÚRról oly módon, hogy nem tartod meg
parancsolatait, döntéseit és rendelkezéseit, amelyeket én ma parancsolok neked!
12 Amikor jóllakásig eszel, szép házakat építesz és azokban laksz, 13 amikor
elszaporodnak marháid és juhaid, lesz sok ezüstöd és aranyad, és bővében
leszel mindennek, 14 akkor föl ne fuvalkodjék a szíved, és el ne feledkezz
Istenedről, az ÚRról, aki kihozott téged Egyiptom földjéről, a
szolgaság házából! 15 Ő vezetett téged a nagy és félelmetes pusztában,
ahol mérges kígyók és skorpiók vannak; a kiszikkadt földön, ahol nincs víz,
ő fakasztott vizet a kemény kősziklából. 16 Ő táplált a
pusztában mannával, amelyet nem ismertek atyáid. Megsanyargatott és próbára
tett, hogy végül is jót tegyen veled. 17 Ne gondolkodj tehát így: az én
erőm és hatalmas kezem szerezte nekem ezt a gazdagságot! 18 Hanem gondolj
arra, hogy Istened, az ÚR ad neked erőt a gazdagság megszerzésére, hogy
fenntartsa szövetségét, amelyre esküt tett atyáidnak. Így van ez ma is.
19 De ha mégis
elfeledkezel Istenedről, az ÚRról, és más isteneket követsz, azokat
tiszteled, és azok előtt borulsz le, kijelentem ma nektek, hogy akkor
menthetetlenül elvesztek! 20 Elvesztek ugyanúgy, mint azok a népek, amelyeket
az ÚR kiveszít előletek, ha nem hallgattok az ÚRnak, Isteneteknek a
szavára.
5Móz 9
1 Halld meg, Izráel!
Te ma átkelsz a Jordánon, hogy bemenj és birtokba végy nálad nagyobb és
erősebb népeket, nagy városokat égbe nyúló erődökkel; 2 nagy és
szálas népet, Anák-fiakat, akikről magad is tudod, hogy ezt hallottad: Ki
állhat meg az Anák-fiak előtt? 3 Tudd meg azért ma, hogy Istened, az ÚR
vonul előtted mint emésztő tűz, ő pusztítja el, ő
alázza meg őket előtted, te pedig kiűzöd és hamarosan
kipusztítod őket, ahogyan megígérte neked az ÚR.
4 Amikor tehát
elűzi azokat előled Istened, az ÚR, ne gondolkozz így magadban: a
magam igazságáért hozott be ide engem az ÚR, hogy birtokba vegyem ezt a földet!
Ezeket a népeket gonoszságuk miatt űzi ki előled az ÚR. 5 Nem a magad
igazságáért 6 Tudd meg azért, hogy nem a magad igazságáért adja neked birtokul
azt a jó földet Istened, az ÚR, hiszen te kemény nyakú nép vagy! 7 Emlékezz rá,
és el ne felejtsd, hogyan ingerelted haragra Istenedet, az URat a pusztában,
attól kezdve, hogy kijöttél Egyiptomból, míg csak el nem jutottatok erre a
helyre: folytonosan lázadoztatok az ÚR ellen. 8 Már a Hóreben felingereltétek
az URat. Akkor úgy megharagudott rátok az ÚR, hogy el akart pusztítani
benneteket. 9 Amikor fölmentem a hegyre, hogy átvegyem a kőtáblákat, annak
a szövetségnek a tábláit, amelyet az ÚR kötött veletek, és a hegyen maradtam
negyven nap és negyven éjjel, kenyeret nem ettem, és vizet nem ittam, 10 akkor
átadta nekem az ÚR az Isten ujjával írt két kőtáblát, és rajtuk voltak
mindazok az igék, amelyeket elmondott nektek az ÚR a hegyen, a tűz
közepéből, amikor ott volt a gyülekezet. 11 A negyven nap és negyven éjjel
elteltével átadta nekem az ÚR a két kőtáblát, a szövetség tábláit. 12
Akkor ezt mondta nekem az ÚR: Indulj, és menj le innen hamar, mert megromlott a
néped, amelyet kihoztál Egyiptomból. Hamar letértek arról az útról, amelyet
parancsoltam nekik, és öntött bálványt készítettek maguknak. 13 Azután ezt
mondotta nekem az ÚR: Látom ezt a népet, bizony kemény nyakú nép. 14 Hagyj
engem, hadd pusztítsam el őket, és hadd töröljem el még a nevüket is az ég
alól! De téged náluk nagyobb és erősebb néppé teszlek. 15 Akkor
megfordultam, és lejöttem a hegyről; a hegy tűzben égett, a szövetség
két táblája pedig a két kezemben volt. 16 Amint megláttam, hogy vétkeztetek
Istenetek, az ÚR ellen, mert borjúszobrot öntöttetek, ilyen hamar letérve az
útról, amelyet az ÚR parancsolt nektek, 17 megragadtam a két táblát, ledobtam a
két kezemből, és összetörtem a szemetek láttára. 18 Azután odaborultam az
ÚR elé, és ugyanúgy, mint először, negyven nap és negyven éjjel nem ettem
kenyeret, és nem ittam vizet, mindama vétketek miatt, amelyet elkövettetek, és
azt tettétek, amit rossznak tart az ÚR, hogy bosszantsátok őt. 19 Mert
megrémültem attól az izzó haragtól, amelyre fölgerjedt ellenetek az ÚR, és ki
akart pusztítani benneteket. De meghallgatott engem az ÚR ezúttal is. 20 Áronra
is nagyon megharagudott az ÚR, és őt is el akarta pusztítani, de Áronért is
imádkoztam ugyanakkor. 21 A borjút, a ti bűnös csinálmányotokat pedig
fogtam és elégettem, összetörtem jó apróra, míg porrá nem vált, és a porát
beleszórtam abba a patakba, amely a hegyről folyt alá.
22 Tabérában,
Masszában és Kibrót-Taavában is folyton haragították az URat. 23 Amikor pedig
elküldött benneteket az ÚR Kádés-Barneából, és ezt mondta: Menjetek és vegyétek
birtokba a földet, amelyet nektek adtam! - akkor is fellázadtatok Isteneteknek,
az ÚRnak a parancsa ellen, nem hittetek neki, és nem hallgattatok aszavára. 24
Folyton lázadoztatok az ÚR ellen, amióta csak ismerlek benneteket.
25 Ezért borultam le
az ÚR előtt. Negyven nap és negyven éjjel maradtam leborulva, mert azt
mondta az ÚR, hogy kipusztít benneteket. 26 Imádkoztam az ÚRhoz, és ezt
mondtam: Ó, Uram, URam, ne irtsd ki népedet, örökségedet, amelyet hatalmaddal
kiváltottál, és erős kézzel kihoztál Egyiptomból! 27 Emlékezz szolgáidra,
Ábrahámra, Izsákra és Jákóbra, ne tekintsd e népnek a keménységét,
törvényszegését és vétkét! 28 Ne mondhassák abban az országban, ahonnan
kihoztál bennünket: Nem tudta az ÚR bevinni őket arra a földre, amelyet
megígért nekik. Meggyűlölte őket, és azért vitte ki innen, hogy
megölje őket a pusztában. 29 Pedig a te néped ők és a te örökséged,
amelyet nagy erőddel és kinyújtott karoddal hoztál ki.
5Móz 10
1 Abban az
időben ezt mondta nekem az ÚR: Faragj két kőtáblát, az
előbbiekhez hasonlókat, és jöjj fel hozzám a hegyre! Készíts egy faládát
is! 2 Mert felírom a táblákra azokat az igéket, amelyek az előbbi táblákon
voltak, amelyeket összetörtél, és tedd bele azokat a ládába! 3 Készítettem
tehát egy akácfa ládát, és faragtam két kőtáblát, az előbbiekhez
hasonlókat, azután fölmentem a hegyre a két kőtáblával a kezemben. 4
Ő pedig fölírta a táblákra az előző íráshoz hasonlóan a tíz
igét, amelyet el is mondott nektek az ÚR a hegyen a tűz közepéből,
amikor ott volt a gyülekezet. És átadta nekem azokat az ÚR. 5 Én megfordultam,
és lejöttem a hegyről, a táblákat pedig beletettem a ládába, amelyet
készítettem. Ott is vannak, ahogyan megparancsolta nekem az ÚR.
6 Izráel fiai azután
elindultak a Bené-Jaakán forrásaitól Mószérá felé. Ott halt meg Áron, és ott
temették el. Helyette a fia, Eleázár lett a pap. 7 Onnan Gudgódba indultak,
Gudgódból pedig Jotbátába, a folyóvizek földjére.
8 Abban az
időben választotta külön az ÚR a Lévi törzsét, hogy hordozzák az ÚR
szövetségládáját, hogy az ÚR színe előtt álljanak az ő szolgálatára,
és hogy áldást mondjanak az ő nevével. Így van ez ma is. 9 Ezért nem
kapott Lévi örökrészt a testvéreivel együtt. Az ÚR az ő öröksége, ahogyan
megígérte neki Istened, az ÚR.
10 Én ott álltam a
hegyen, mint az előző alkalommal, negyven nap és negyven éjjel. Az ÚR
meghallgatott engem ezúttal is, és ezután nem akart elpusztítani téged az ÚR.
11 Majd ezt mondotta nekem az ÚR: Menj és indulj útnak a nép élén, hadd
menjenek be, és hadd vegyék birtokba azt a földet, amelyet esküvel ígértem meg
atyáiknak, hogy nekik adom.
12 Most pedig Izráel,
mit kíván tőled Istened, az ÚR? Csak azt, hogy Istenedet, az URat féljed,
járj mindenben az ő útjain, szeresd őt, és szolgáld az URat, a te
Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből. 13 Tartsd meg az ÚR
parancsolatait és rendelkezéseit, amelyeket ma parancsolok neked a te javadra!
14 Íme, az ÚRé, Istenedé az ég és az egeknek egei, a föld és minden rajta
levő. 15 Mégis csak a te atyáidat kedvelte meg az ÚR, őket szerette,
és az ő utódaikat, titeket választott ki valamennyi nép közül. Így van ez
ma is.
16 Metéljétek azért
körül a szíveteket, és ne legyetek többé kemény nyakúak! 17 Mert Istenetek, az
ÚR, istenek Istene és uraknak Ura. Ő a nagy, erős és félelmes Isten,
aki nem személyválogató, és akit nem lehet megvesztegetni. 18 Igazságot
szolgáltat az árvának és az özvegynek, szereti a jövevényt, kenyeret és ruhát
ad neki. 19 Szeressétek a jövevényt, mert ti is jövevények voltatok Egyiptom
földjén! 20 Az URat, a te Istenedet féld, őt szolgáld, hozzá ragaszkodj,
és az ő nevére esküdj! 21 Őt dicsérje éneked, mert ő a te
Istened, aki azokat a nagy és félelmes dolgokat tette veled, amelyeket saját
szemeddel láttál. 22 Atyáid hetvenen voltak, amikor Egyiptomba mentek, most
pedig úgy megszaporított téged Istened, az ÚR, amennyi az égen a csillag.
5Móz 11
1 Szeresd az URat, a
te Istenedet, és tartsd meg mindenkor, amit ő elrendelt: rendelkezéseit,
döntéseit és parancsolatait! 2 Ti már ismeritek, nem úgy mint fiaitok, akik nem
ismerik, mert nem látták Isteneteknek, az ÚRnak a fenyítését, nagyságát,
erős kezét és kinyújtott karját, 3 azokat a jeleket és cselekedeteket,
amelyeket Egyiptomban vitt véghez Egyiptom királyán, a fáraón és egész
országán; 4 és hogy mit tett Egyiptom haderejével, lovaival és harci
kocsijaival, hogyan árasztotta rájuk a Vörös-tenger vizét, amikor üldöztek
benneteket, és hogyan veszítette el őket az ÚR mindmáig; 5 és hogy mit
tett veletek a pusztában, míg el nem érkeztetek erre a helyre; 6 mit tett
Dátánnal és Abírámmal, Rúben fiának, Eliábnak a fiaival, amikor feltátotta
száját a föld, és elnyelte őket házuk népével, sátraikkal és minden
jószágukkal együtt, ami az övék volt egész Izráelben. 7 Ti a saját szemetekkel
láttátok az ÚRnak valamennyi nagy tettét, amelyet véghez vitt.
8 Tartsátok meg
mindazt a parancsolatot, amelyet én ma parancsolok nektek, hogy erősek
legyetek, bemehessetek és birtokba vehessétek azt a földet, ahova most
átkeltek, hogy birtokba vegyétek; 9 és hogy hosszú ideig élhessetek azon a
földön, amelyről megesküdött az ÚR atyáitoknak, hogy nekik és utódaiknak
adja azt a tejjel és mézzel folyó földet.
10 Mert az a föld,
ahova most bemégy, hogy birtokba vedd, nem olyan, mint Egyiptom földje, ahonnan
kijöttetek. Ott, ha elvetetted a magot, a lábaddal kellett öntöznöd, mint a
zöldséges kertet. 11 Az a föld pedig, ahova most átkeltek, hogy birtokba
vegyétek, hegyes-völgyes föld, az égből hulló eső vize itatja. 12 Az
ÚR, a te Istened viseli gondját annak a földnek, állandóan szemmel tartja azt
Istened, az ÚR, az év elejétől az év végéig.
13 Ha engedelmesen
hallgattok parancsaimra, amelyeket ma parancsolok nektek, ha szeretni fogjátok
Isteneteket, az URat, ha teljes szívvel és teljes lélekkel szolgáljátok
őt, 14 akkor esőt adok földetekre a maga idejében, korai és kései
esőt, és betakaríthatod gabonádat, mustodat és olajodat. 15 Adok füvet a
meződre állataidnak, és te is ehetsz, és jóllakhatsz.
16 Vigyázzatok, hogy
szívetek el ne csábítson benneteket, el ne hajoljatok, ne szolgáljatok más
isteneket, és ne boruljatok le azok előtt, 17 mert akkor fellángol az ÚR
haragja ellenetek, bezárja az eget, nem lesz eső, és a föld nem hozza meg
termését, ti pedig hamar kivesztek arról a jó földről, amelyet az ÚR ad
nektek. 18 Vegyétek azért a szívetekre és lelketekre ezeket az igéket, kössétek
jelül a kezetekre, és legyenek fejdíszként a homlokotokon. 19 Tanítsátok meg
ezeket a fiaitoknak is, beszélj róluk, ha otthon vagy, és ha úton jársz, ha
lefekszel, és ha felkelsz. 20 Írd fel azokat házad ajtófélfáira és kapuidra, 21
hogy hosszú ideig éljetek, és éljenek fiaitok is azon a földön, amelyről
megesküdött az ÚR atyáitoknak, hogy nekik adja, amíg csak ég lesz a föld
fölött.
22 Ha hűségesen
megtartjátok mindezeket a parancsolatokat, amelyeket ma parancsolok nektek, és
teljesítitek; ha szeretni fogjátok Isteneteket, az URat, és mindenben az ő
útjain jártok, és hozzá ragaszkodtok, 23 akkor meghódoltatja előttetek az
ÚR mindezeket a népeket, nálatok nagyobb és erősebb népeket hódítotok meg.
24 Tietek lesz minden hely, amelyre lábatokkal léptek. A pusztától a Libánonig,
és a folyamtól, az Eufrátesz folyamtól a nyugati tengerig terjed határotok. 25
Senki sem állhat meg veletek szemben. Rettegést és félelmet kelt Istenetek, az
ÚR, az egész országban, ahova csak léptek, ahogyan megígérte nektek.
26 Nézd, én ma áldást
és átkot adok elétek. 27 Áldást, ha hallgattok az ÚRnak, Isteneteknek a
parancsolataira, amelyeket én ma megparancsolok nektek. 28 De átkot, ha nem
hallgattok az ÚRnak, Isteneteknek a parancsolataira, és letértek arról az
útról, amelyet én ma megparancsolok nektek, és más isteneket követtek, akiket
nem ismertek.
29 Amikor bevisz
téged Istened, az ÚR arra a földre, amelyre bemégy, hogy birtokba vedd azt,
mondd el az áldást a Garizim hegyén, az átkot pedig az Ébál hegyén. 30 Ott
vannak ezek a Jordánon túl a nyugati út mögött a kánaániak földjén, akik a
síkságon laknak Gilgállal szemben, Móre tölgyfái mellett. 31 Ti most átkeltek a
Jordánon, hogy bemenjetek, és birtokba vegyétek azt a földet, amelyet
Istenetek, az ÚR ad nektek. Birtokba is veszitek, és ott laktok majd. 32 De
vigyázzatok, teljesítsétek mindazokat a rendelkezéseket és döntéseket,
amelyeket én ma elétek adok!
5Móz 12
1 Ezeket a
rendelkezéseket és döntéseket kell azon a földön, amelyet atyáid Istene, az ÚR
ad nektek birtokul, megtartanotok és teljesítenetek mindenkor, amíg csak azon a
földön éltek:
2 El kell
pusztítanotok mindazokat a helyeket, ahol az általatok meghódítandó népek
szolgálják isteneiket, a magas hegyeken és halmokon, és minden zöldellő fa
alatt. 3 Romboljátok le oltáraikat, törjétek össze szent oszlopaikat, égessétek
el szent fáikat, isteneik szobrait pedig vágjátok darabokra! Még a nevüket is
irtsátok ki arról a helyről!
4 De ne így tegyetek
Istenetekkel, az ÚRral. 5 Hanem azt a helyet keressétek fel, és oda menjetek,
amelyet kiválaszt Istenetek az ÚR valamennyi törzsetek közül, hogy oda helyezze
nevét, és ott lakjék. 6 Oda vigyétek égőáldozataitokat és véresáldozataitokat,
tizedeiteket és felajánlásaitokat, fogadalmi és önkéntes áldozataitokat,
marháitok és juhaitok elsőszülöttjét. 7 Ott egyetek Isteneteknek, az ÚRnak
a színe előtt, és örüljetek házatok népével együtt minden
szerzeményeteknek, amellyel megáld Istenetek, az ÚR.
8 Ne tegyetek úgy,
ahogyan mi itt ma teszünk: mindenki ahogyan jónak látja. 9 Mert még nem
mentetek be a nyugalom helyére, az örökségbe, amelyet Istened, az ÚR ad neked.
10 Majd ha átkeltek a Jordánon, és letelepedtek azon a földön, amelyet
örökségül ad nektek Istenetek, az ÚR, amikor már nyugton lesztek a körülöttetek
levő összes ellenségetektől, és biztonságban laktok, 11 akkor arra a
helyre, ame 12 Örvendezzetek Isteneteknek, az ÚRnak színe előtt fiaitokkal
és leányaitokkal, szolgáitokkal és szolgálóitokkal együtt, meg a lévitával
együtt, aki a lakóhelyeden van, mert neki nincs örökrésze közöttetek.
13 Vigyázz, ne áldozd
fel égőáldozataidat bármelyik helyen, amelyet látsz, 14 hanem csak azon a
helyen, amelyet kiválaszt az ÚR egyik törzsedben. Ott áldozd fel
égőáldozataidat, és ott teljesítsd mindazt, amit én parancsolok neked!
15 Amikor csak
kívánod, bármely lakóhelyeden vághatsz és ehetsz húst, amennyivel megáldott és
amit adott neked Istened, az ÚR. Tisztátalan és tiszta ember egyaránt eheti
azt, gazellát vagy szarvast is. 16 Csak a vért nem ehetitek meg. Öntsd azt a
földre, mint a vizet! 17 Nem szabad megenned lakóhelyeden sem gabonádnak, sem
mustodnak, sem olajodnak a tizedét, sem marhádnak és juhodnak az
elsőszülöttjét, sem fogadalmi ajándékaidat, amelyeket fogadsz, sem
önkéntes áldozataidat, sem felajánlásaidat. 18 Csak Istenednek, az ÚRnak a
színe előtt, az 19 Vigyázz, ne hagyd magára a lévitát, amíg csak földeden
élsz!
20 Ha majd
kiterjeszti határodat Istened, az ÚR, ahogyan megígérte, és arra gondolsz, hogy
jó volna húst enni, mert húst kívánsz enni: egyél húst, amennyit csak kívánsz.
21 Ha messze lesz tőled az a hely, amelyet kiválaszt Istened, az ÚR, hogy
odahelyezze nevét, akkor is vághatsz marháidból és juhaidból, amit az ÚR ad
neked, ahogy parancsoltam neked. Ehetsz lakóhelyeden, amennyit csak kívánsz. 22
Megeheted ugyanúgy, ahogy a gazellát és a szarvast megeszik, tisztátalan és
tiszta ember egyaránt megeheti. 23 De abban légy állhatatos, hogy vért ne
egyél, mert a vér lélek. Ne egyél lelket a hússal együtt! 24 Ne edd meg azt,
hanem öntsd a földre, mint a vizet. 25 Ne edd meg azt, hogy jó dolgod legyen
neked és utódaidnak. Ha így cselekszel, azt helyesnek látja az ÚR. 26 De ha
abból, amid lesz, valamit az ÚRnak szentelsz, vagy fogadalommal felajánlasz,
azt vidd el magaddal arra a helyre, amelyet kiválaszt az ÚR. 27
Égőáldozataidat húsával-vérével együtt tedd Istenednek, az ÚRnak az
oltárára. Véresáldozataidnak a vérét pedig öntsd Istenednek, az ÚRnak az
oltárára, a húsát megeheted. 28 Tartsd meg engedelmesen mindezeket az igéket,
amelyeket én parancsolok neked, hogy jó dolgod legyen neked és utódaidnak
mindenkor. Ha így cselekszel, azt jónak és helyesnek tartja majd Istened, az
ÚR.
29 Ha majd kiirtja
Istened, az ÚR azokat a népeket onnan, ahova bemégy, hogy elűzd azokat
magad elől, és ha elűzöd őket, és a földjükön laksz, 30 vigyázz,
hogy tőrbe ne ess, azokat követve, akik kipusztultak előled. Ne
kérdezősködj isteneikről, és ne mondd: Hogyan tisztelik ezek a népek
az isteneiket? Én is úgy akarok tenni! 31 Ne tégy úgy az ÚRral, a te
Isteneddel, mert azok csupa olyan dolgot tettek isteneik tiszteletére, ami az
ÚR előtt utálatos, és amit gyűlöl. Még fiaikat és leányaikat is
elégették isteneiknek.
5Móz 13
1 Tartsatok meg és
teljesítsetek minden igét, amelyet én parancsolok nektek! Semmit se tégy hozzá,
se el ne végy belőle!
2 Ha próféta vagy
álomlátó támad közötted, és jelet vagy csodát ad tudtodra, 3 és bekövetkezik az
a jel vagy csoda, amelyről beszélt neked, és azt mondta, hogy kövessünk és
tiszteljünk más isteneket, akiket nem ismertél, 4 akkor se hallgass annak a
prófétának a beszédére, vagy arra az álomlátóra, mert csak próbára tesz
benneteket Istenetek, az ÚR, hogy megtudja, valóban teljes szívvel és lélekkel
szeretitek-e Isteneteket, az URat. 5 Az URat, a ti Isteneteket kövessétek, és
őt féljétek, az ő parancsait tartsátok meg, és az ő szavára
hallgassatok, őt tiszteljétek, és hozzá ragaszkodjatok! 6 Annak a
prófétának és annak az álomlátónak pedig meg kell halnia, mert el akart
téríteni
7 Ha testvéred,
anyádnak a fia, vagy a saját fiad, leányod, kedvelt feleséged vagy testi-lelki
jó barátod titokban így csábítgat: Menjünk és tiszteljünk más isteneket, akiket
nem ismertél te sem, atyáid sem, 8 azoknak a népeknek az istenei közül, akik
körülötted vannak, akár közel, akár távol, a föld egyik végétől a föld
másik végéig, 9 ne engedj neki, és ne hallgass rá, ne szánd meg, ne kíméld és
ne mentegesd azt, 10 hanem öld meg irgalom nélkül! Te emelj rá először
kezet, amikor kivégzik, és csak azután az egész nép! 11 Kövezd halálra, mert
arra törekedett, hogy eltántorítson Istenedtől, az ÚRtól, aki kihozott
téged Egyiptom földjéről, a szolgaság házából. 12 Hallja meg az egész
Izráel, és féljen, és többé senki se cselekedjék ilyen gonosz dolgot köztetek!
13 Ha valamelyik
városodról, amelyet Istened, az ÚR ad neked, hogy ott lakj, azt hallod, hogy 14
elvetemült emberek támadtak köztetek, akik eltántorítják városuk lakóit, ezt
mondván: menjünk, tiszteljünk más isteneket, akiket nem ismertetek, 15 akkor
keress, kutass és kérdezz utána alaposan, és ha valóban igaz a dolog, és
megtörtént ez az utálatosság közöttetek, 16 irgalom nélkül hányd kardélre annak
a városnak a lakóit, és irtsd ki minden benne levővel együtt, még az
állatokat is hányd kardélre! 17 Összes zsákmányát pedig gyűjtsd a város
terének a közepére, azután égesd fel a várost összes zsákmányával együtt,
Istenednek, az ÚRnak szóló teljes áldozatul. Maradjon örökre romhalmaz, ne
építsétek fel többé! 18 Semmi se tapadjon kezedhez abból, ami kiirtandó, hogy
így elforduljon rólad az ÚR izzó haragja, és irgalmazzon neked, és irgalmában
megszaporítson, ahogyan azt esküvel ígérte atyáidnak, 19 ha hallgatsz
Istenednek, az ÚRnak szavára, és megtartod minden parancsolatát, amelyeket én
ma parancsolok neked, és azt cselekszed, amit helyesnek tart Istened, az ÚR.
5Móz 14
1 Ti az ÚRnak,
Isteneteknek a gyermekei vagytok. Ne vagdaljátok hát össze magatokat halottért,
a homlokotok fölött se nyírjátok le a hajatokat. 2 Mert az ÚRnak, Istenednek a
szent népe vagy te, téged választott ki az ÚR, hogy az ő tulajdon népe
légy mindazon népek közül, amelyek a föld színén vannak.
3 Ne egyetek meg
semmiféle utálatosat! 4 Ezeket az állatokat megehetitek: a marhát, a juhot és a
kecskét, 5 a szarvast, a gazellát és az őzet, a zergét, az antilopot, a
bölényt és a vadkecskét, 6 és minden olyan hasított körmű állatot,
amelynek egészen kettéhasadt a két körme és kérődző állat, azt
megehetitek. 7 De nem ehetitek meg a kérődzők közül, illetve a
hasított körműek közül a tevét, a nyulat és a hörcsögöt, mert
kérődzők ugyan, de nem hasított körműek; tartsátok ezeket
tisztátalanoknak. 8 A disznót is tartsátok tisztátalannak, mert hasított
körmű ugyan, de nem kérődzik. Ezeknek a húsából ne egyetek, még a
tetemüket se érintsétek!
9 Mindabból, ami a
vízben él, ezeket ehetitek meg: megehetitek mindazt, aminek uszonya és pikkelye
van. 10 De nem ehettek meg semmi olyat, amelynek nincs uszonya és pikkelye;
tartsátok azt tisztátalannak! 11 Minden tiszta madarat megehettek. 12 De nem ehetitek
meg ezeket: a sast, a keselyűt és a halászsast, 13 a sólymot, a héját és a
kányaféléket, 14 az összes hollóféléket; 15 a struccot, a baglyot, a sirályt és
a karvalyféléket; 16 a kuvikot, a fülesbaglyot és a bölömbikát; 17 a pelikánt,
a dögkeselyűt és a vöcsköt; 18 a gólya- és szarkaféléket, a búbos bankát
és a denevért. 19 A szárnyas rovarokat is tartsátok mind tisztátalanoknak, ne
egyétek meg! 20 A tiszta szárnyasokat mind megehetitek.
21 Nem szabad
megennetek semmiféle döglött állatot. A lakóhelyeden levő jövevénynek
odaadhatod, ő megeheti, vagy add el idegennek, mert te az ÚRnak, a te
Istenednek szent népe vagy! Ne főzz gödölyét anyja tejében!
22 Add meg a tizedet
vetésed minden terméséből, ami a mezőn évről évre terem! 23 Az
ÚRnak, Istenednek a színe előtt edd meg, azon a helyen, amelyet kiválaszt,
hogy ott lakjék az ő neve. Ezt tedd gabonádnak, mustodnak és olajodnak a
tizedével, marhádnak és juhodnak az elsőszülöttjével. Így tanuld meg félni
Istenedet, azURat mindenkor 24 De ha túlságosan hosszú odáig az út, és nem
tudod odavinni azt, mert messze van az a hely, amelyet kiválaszt Istened, az
ÚR, hogy oda helyezze a nevét, pedig megáldott Istened, az ÚR, 25 akkor add el
pénzért, és a kapott pénzt tedd erszénybe, s úgy menj el arra a helyre, amelyet
kiválaszt Istened, az ÚR. 26 Vásárolj a pénzen bármit, amit kívánsz, marhát
vagy juhot, bort vagy szeszes italt, bármit, amit csak megkívánsz, és egyél ott
Istenednek, az ÚRnak színe előtt, és örvendezz házad népével együtt! 27 A
lakóhelyeden levő lévitáról se feledkezz meg, mert neki nincs birtoka úgy,
mint neked. 28 Minden harmadik esztendő végén vedd ki annak az évnek a
terméséből az egész tizedet, és raktározd el lakóhelyeden, 29 hogy ha majd
eljön a lévita, akinek nincs birtoka úgy, mint neked, meg a jövevény, az árva
és az özvegy, akik lakóhelyeden élnek, ők is ehessenek, és jóllakhassanak.
Így megáldja Istened, az ÚR, kezed minden munkáját, amit csak végzel.
5Móz 15
1 Minden hetedik
esztendő végén el kell engedni az adósságot. 2 Az adósságelengedés módja
pedig ez: egy hitelező se követelje felebarátjától, testvérétől azt a
kölcsönt, amit embertársának kölcsönadott, mert adósságelengedést hirdettek az
ÚRért. 3 Az idegentől követelheted, de amivel testvéred tartozik neked,
azt engedd el! 4 Ne legyen köztetek szegény, hiszen gazdagon megáld téged az ÚR
azon a földön, amelyet az ÚR, a te Istened örökségül ad neked, hogy birtokba
vedd. 5 De csak akkor, ha engedelmesen hallgatsz Istenednek, az ÚRnak a
szavára, ha megtartasz és teljesítesz minden parancsot, amelyet én ma
parancsolok neked. 6 Bizony megáld téged Istened, az ÚR, ahogyan megígérte
neked. Te kölcsönadsz a többi népnek, de magad nem szorulsz kölcsönre;
uralkodsz a többi népen, de azok nem uralkodnak rajtad!
7 Ha valaki
elszegényedik testvéreid közül valamelyik lakóhelyeden, abban az országban,
amelyet Istened, az ÚR ad neked, ne légy kemény szívű és szűkmarkú
szegény testvéreddel szemben, 8 hanem légy hozzá bőkezű, és adj neki
szívesen kölcsönt, amennyire szüksége van, amiben szükséget szenved. 9 Vigyázz,
ne támadjon szívedben ilyen alávaló gondolat: közeledik a hetedik
esztendő, az adósságelengedés éve. Ne nézd rossz szemmel szegény
testvéredet, mert ha nem adsz neki, az ÚRhoz kiált miattad, és vétek fog
terhelni téged. 10 Adj neki szívesen, és ne essék rosszul az, hogy adsz, mert
éppen azért fogja megáldani Istened, az ÚR minden munkádat és minden
szerzeményedet. 11 Mert a szegény nem fogy el a földről, azért parancsolom
neked, hogy légy bőkezű az országodban levő nyomorult és szegény
testvéredhez.
12 Ha eladja magát
neked valamelyik atyádfia, egy héber férfi vagy nő, hat évig szolgáljon
téged, de a hetedik évben bocsásd szabadon! 13 Amikor szabadon bocsátod, ne
üres kézzel küldd el, 14 hanem lásd el bőven a nyájadból, a szérűdről
és borsajtódból; adj neki abból, amivel megáldott téged Istened, az ÚR! 15
Emlékezz arra, hogy rabszolga voltál Egyiptomban, de kiváltott téged Istened,
az ÚR. Ezért parancsolom ezt ma neked.
16 De ha ezt mondja:
Nem megyek el tőled! - mert megszeretett téged és házad népét, mert jó
dolga volt nálad, 17 akkor fogj egy árat, és szúrd azt a fülén keresztül az
ajtófélfába, azután maradjon ő a szolgád örökre. Ugyanígy tégy
szolgálóddal is! 18 De ne essék nehezedre, ha szabadon kell bocsátanod, mert
hat év alatt kétszer annyit szolgált neked, mint amennyi egy napszámos bére.
Így megáld téged Istened, az ÚR mindenben, amit cselekszel.
19 Szenteld oda
Istenednek, az ÚRnak, marháid és juhaid minden elsőszülöttjét, ha hímek.
Ne fogd munkára marhádnak első borját, és ne nyírd meg juhod első
bárányát! 20 Az ÚRnak, Istenednek a színe előtt edd meg azt házad népével
együtt évről évre azon a helyen, amelyet kiválaszt az ÚR. 21 Ha pedig
valami hibája van, ha sánta, vak, vagy bármiféle baja van, akkor ne áldozd fel
Istenednek, az ÚRnak. 22 Megeheted a lakóhelyeden, a tisztátalan és tiszta
ember egyaránt, ugyanúgy mint a gazellát vagy a szarvast. 23 Csak a vérét nem
eheted meg, öntsd azt a földre, mint a vizet!
5Móz 16
1 Ügyelj az Ábíb
hónapra, és tarts páskát Istenednek, az ÚRnak, mert az Ábíb hónapban hozott ki
téged Egyiptomból Istened, az ÚR, éjjel. 2 Páskaáldozatul vágj le Istenednek,
az ÚRnak juhot vagy marhát azon a helyen, amelyet kiválaszt az ÚR, hogy ott
lakjék az ő neve. 3 Ne egyél mellé kovászos ételt. Hét napon át nyomorúságos
kovásztalan kenyeret egyél mellé, mert sebtében jöttél ki Egyiptomból. Így
emlékezz életed minden napján arra a napra, amelyen kijöttél Egyiptomból! 4
Látni se lehessen kovászt hét napon át sehol a határodban. Abból a húsból
pedig, amelyet levágsz az első nap estéjén, semmi se maradjon meg
reggelre. 5 Nem szabad levágni a páskaáldozatot akármelyik lakóhelyeden,
amelyet ad neked Istened, az ÚR, 6 hanem azon a helyen, amelyet kiválaszt
Istened, az ÚR, hogy ott lakjék az ő neve, ott vágd le a páskaáldozatot
este, naplementekor, abban az időpontban, amikor kijöttél Egyiptomból. 7
Azon a helyen főzd és edd meg, amelyet kiválaszt Istened, az ÚR. Reggel
azután indulj, és eredj haza! 8 Hat napig kovásztalan kenyeret egyél! A hetedik
napon, Istenednek, az ÚRnak ünnepnapján ne végezz semmi munkát!
9 Számolj azután hét
hetet. Attól fogva kezdd számolni a hét hetet, hogy sarlóval kezdenek aratni.
10 Akkor tartsd meg a hetek ünnepét Istenednek, az ÚRnak, és adj önkéntes
áldozatot aszerint, ahogyan megáld Istened, az ÚR. 11 Örvendezz Istenednek, az
ÚRnak színe e 12 És emlékezz arra, hogy szolga voltál Egyiptomban, azért tartsd
meg, és teljesítsd ezeket a rendelkezéseket!
13 Tarts sátoros
ünnepet hét napig, amikor megtörténik a betakarítás szérűdről és
borsajtódból. 14 Örvendezz ezen az ünnepen fiaddal és leányoddal, szolgáddal és
szolgálóddal együtt, meg a lévitával és jövevénnyel, az árvával és az özveggyel
együtt, akik lakóhelyeden élnek. 15 Hét napig ünnepelj az ÚR előtt,
Istened előtt azon a helyen, amelyet kiválaszt az ÚR. Mert megáldja
Istened, az ÚR minden termésedet és kezed minden munkáját, örvendezz hát!
16 Évenként háromszor
jelenjék meg minden férfi Istenednek, az ÚRnak a színe előtt azon a
helyen, amelyet ő kiválaszt: a kovásztalan kenyér ünnepén, a hetek ünnepén
és a sátoros ünnepen. De senki se jelenjék meg üres kézzel az ÚR színe
előtt. 17 Mindenki aszerint vigyen ajándékot, amilyen áldást kapott
Istenedtől, az ÚRtól, aki adja azt neked.
18 Állíts törzsenként
bírákat és elöljárókat minden lakóhelyeden, amelyet Istened, az ÚR ad neked, és
ezek ítéljék a népet igaz ítélettel. 19 Ne ferdítsd el az ítéletet, ne légy
személyválogató, és ne fogadj el vesztegetést, mert a vesztegetés elvakítja a
bölcseket is, és az igaz beszédet is elferdíti. 20 A tiszta igazságot kövesd,
hogy élhess, és birtokolhasd azt a földet, amelyet Istened, az ÚR ad neked.
21 Ne ültess
semmiféle szent fát Istenednek, az ÚRnak az oltára mellé, amelyet építesz! 22
Ne állíts szent oszlopot se, mert azt gyűlöli Istened, az ÚR!
5Móz 17
1 Ne áldozz Istenednek,
az ÚRnak olyan bikát vagy juhot, amelyben fogyatkozás vagy bármilyen hiba van,
mert utálatos az Istened, az ÚR előtt.
2 Ha valamelyik
lakóhelyeden azok közül, amelyeket Istened, az ÚR ad neked, akad köztetek egy
férfi vagy nő, aki olyan dolgot követ el, amelyet rossznak lát Istened, az
ÚR, s így áthágja szövetségét, 3 ha elmegy, és más isteneket szolgál, leborul a
nap, a hold vagy az ég minden serege előtt, amit én nem parancsoltam, 4 és
ezt jelentik neked, és meghallod, akkor jól vizsgáld meg az ügyet! És ha
valóban igaz, hogy ilyen utálatos dolog történt Izráelben, 5 akkor vezesd ki a
kapuba azt a férfit vagy nőt, aki ezt a gonoszságot elkövette, és kövezd
halálra azt a férfit vagy nőt! 6 Csak két vagy három tanú vallomása
alapján szabad valakit halálra ítélni; egy tanú vallomása alapján nem szabad. 7
A tanúk emeljenek rá először kezet, amikor kivégzik, csak azután az egész
nép. Így takarítsd ki a gonoszt a magad köréből!
8 Ha egy ügy annyira
bonyolult számodra, hogy nem tudsz ítéletet mondani a magad lakóhelyén,
különböző vérontások, jogigények és testi sértések dolgában, vagy peres
ügyekben, akkor menj fel arra a helyre, amelyet kiválaszt Istened, az ÚR. 9
Menj el a lévita-papokhoz és ahhoz a bíróhoz, aki abban az időben
hivatalban lesz, és kérj tanácsot, majd ők kimondják az ítéletet. 10 Te
pedig aszerint járj el, amit ők megmondanak neked azon a helyen, amelyet
kiválaszt az ÚR. Vigyázz, hogy mindent úgy tégy, ahogyan az utasítást kapod! 11
A kapott utasítás szerint és a kimondott ítélet szerint járj el, ne térj el
attól, amit mondanak neked, se jobbra, se balra! 12 Ha pedig valaki
elbizakodottan azt meri tenni, hogy nem hallgat arra a papra vagy bíróra, aki
ott áll Istenednek, az ÚRnak szolgálatában, az az ember haljon meg. Így
takarítsd ki a gonoszt Izráelből! 13 Hallja meg az egész nép, és féljen;
ne legyenek többé elbizakodottak!
14 Ha majd bemégy
arra a földre, amelyet Istened, az ÚR ad neked, és birtokba veszed, és ott
laksz, és ezt mondod: Királyt akarok emelni magam fölé, mint a körülöttem levő
többi népek, 15 csak azt emeld magad fölé királlyá, akit Istened, az ÚR
kiválaszt. Atyádfiai közül emelj királyt magad fölé; nem tehetsz magad fölé
idegen embert, aki nem atyádfia! 16 Csak sok lovat ne tartson, és ne vigye
vissza a népet Egyiptomba, hogy sok lovat szerezzen, mert az ÚR megmondotta
nektek, hogy ne térjetek vissza többé azon az úton. 17 Ne legyen sok felesége,
hogy szíve el ne hajoljon, nagyon sok ezüstöt és aranyat ne gyűjtsön. 18
Amikor királyi trónjára ül, írassa le magának e törvény másolatát abból a
könyvből, amely a lévita-papoknál van. 19 Legyen az nála, és olvassa azt
egész életében, hogy megtanulja félni Istenét, az URat; őrizze meg ennek a
törvénynek minden igéjét, és teljesítse mindezeket a rendelkezéseket. 20 Ne
legyen gőgös a szíve atyjafiaival szemben, és ne térjen el ettől a
parancsolattól se jobbra, se balra, hogy hosszú ideig uralkodhasson ő is
meg a fiai is Izráelben.
5Móz 18
1 A lévita-papoknak,
Lévi egész törzsének ne legyen birtoka és öröksége Izráelben. Az ÚRnak szóló
tűzáldozatokból, az ő örökségéből éljenek. 2 Ne legyen öröksége
testvérei között; az ÚR az ő öröksége, ahogyan megígérte neki. 3 Ez legyen
a papok törvényes járandósága a néptől, azoktól, akik marhát vagy juhot
áldoznak: adják a papnak a lapockát, az állát meg a gyomrot. 4 Add neki
gabonád, mustod és olajad első termését is, meg juhaidnak először
lenyírt gyapját. 5 Mert őt választotta ki Istened, az ÚR, valamennyi
törzsed közül, hogy ott álljon és szolgáljon az ÚR nevével áldva, ő és fiai
minden időben.
6 Ha eljön egy lévita
egész Izráel bármelyik lakóhelyéről, ahol jövevény volt, és lelkének
teljes óhaja szerint arra a helyre jön, amelyet kiválaszt az ÚR, 7 hadd
végezzen szolgálatot Istenének, az ÚRnak nevében éppúgy, mint többi lévita
testvére, akik az ÚR színe előtt állnak. 8 Velük egyenlő részt kapjon
azon kívül, amije van atyai öröksége eladásából.
9 Ha bemégy arra a
földre, amelyet Istened, az ÚR ad neked, ne tanuld el azokat az utálatos
dolgokat, amelyeket azok a népek művelnek. 10 Ne legyen köztetek olyan,
aki a fiát vagy leányát áldozatul elégeti, ne legyen varázslást űző,
se jelmagyarázó, kuruzsló vagy igéző! 11 Ne legyen átokmondó, se
szellemidéző, se jövendőmondó, se halottaktól tudakozódó. 12 Mert
utálatos az ÚR előtt mindaz, aki ilyet cselekszik. Ezek miatt az utálatos
dolgok miatt űzi ki előled ezeket is Istened, az ÚR. 13 Légy
feddhetetlen Istened, az ÚR előtt! 14 Mert ezek a nemzetek, amelyeket
elűzöl, jelmagyarázókra és varázslókra hallgatnak, de neked nem engedi azt
meg Istened, az ÚR.
15 Prófétát támaszt
atyádfiai közül Istened, az ÚR, olyant, mint én, őreá hallgassatok! 16
Egészen úgy, ahogyan kérted Istenedtől, az ÚRtól a Hóreben, az
összegyülekezés napján, amikor ezt mondtad: Nem tudom tovább hallgatni
Istenemnek, az ÚRnak a szavát, és nem tudom tovább nézni ezt a nagy tüzet, mert
meghalok. 17 Akkor az ÚR így szólt hozzám: Jól mondották. 18 Prófétát támasztok
nekik atyjukfiai közül, olyant, mint te. Az én igéimet adom a szájába, ő
pedig elmond nekik mindent, amit én parancsolok. 19 És ha valaki nem hallgat
igéimre, amelyeket az én nevemben mond, azt én felelősségre vonom. 20 Ha
pedig egy próféta elbizakodottan olyan igét mond az én nevemben, amelyet nem
parancsoltam neki, vagy ha más istenek nevében szól, az a próféta haljon meg!
21 De gondolhatnád magadban: Miről ismerjük meg, hogy nem az ÚR mondott
egy igét? 22 Ha egy próféta az ÚR nevében mond egy igét, de az nem történik
meg, nem teljesedik be: azt az igét nem az ÚR mondotta, hanem a próféta mondta
elbizakodottságában; ne félj tőle!
5Móz 19
1 Amikor Istened, az
ÚR kiirtja azokat a népeket, amelyeknek a földjét neked adja Istened, az ÚR, és
te birtokba veszed, és letelepszel városaikban és házaikban, 2 jelölj ki három
várost országodban, amelyet Istened, az ÚR ad neked birtokul. 3 Készíts
hozzájuk utat, és oszd három részre országod határát, amelyet örökségül ad
neked Istened, az ÚR. Hadd meneküljön oda minden gyilkos. 4 Életben maradhat az
oda menekülő gyilkos abban az esetben, ha nem szándékosan ölte meg
embertársát, és nem gyűlölte azelőtt. 5 Ha tehát valaki elmegy az
erdőbe embertársával fát vágni, és favágás közben meglendül keze a
fejszével, a vas lerepül a nyeléről, és úgy eltalálja embertársát, hogy az
meghal, akkor meneküljön e városok egyikébe, hogy életben maradjon. 6 Mert ha a
vérbosszuló rokon haragra lobban, és üldözőbe veszi a gyilkost, utolérheti
a hosszú úton, és megöli őt, pedig nem méltó a halálra, hiszen nem
gyűlölte azt azelőtt. 7 Ezért parancsolom meg neked, hogy jelölj ki
három várost.
8 Ha majd kiszélesíti
határodat Istened, az ÚR, ahogyan megesküdött atyáidnak, és neked adja az egész
országot, amelyről megígérte atyáidnak, hogy odaadja, 9 ha megtartod
mindazokat a parancsolatokat, és megcselekszed, amit én ma parancsolok neked;
ha szereted Istenedet, az URat, és az ő útjain jársz minden időben,
akkor jelölj ki még három várost a mellé a három mellé, 10 hogy ne ontsanak
ártatlan vért országodban, amelyet Istened, az ÚR ad neked örökségül, és ne
terheljen vérontás.
11 De ha valaki
gyűlöli embertársát, lesbe áll, és rátámad, és úgy megüti, hogy belehal,
azután e városok egyikébe menekül, 12 akkor küldjenek érte városának a vénei,
hozzák el onnan, és adják a vérbosszuló rokon kezébe, hogy meghaljon. 13 Ne
szánakozz rajta, hanem távolítsd el Izráelből az ártatlanul kiontott vért,
akkor jól lesz dolgod.
14 Ne mozdítsd el
felebarátod határát, amelyet az elődök határoztak meg örökségedben, amikor
örökölsz azon a földön, amelyet Istened, az ÚR ad birtokul.
15 Nem lehet elég egy
tanú senkinek a bűne vagy vétke dolgában sem, bármilyen vétket követett is
el. Két vagy három tanú szavával lehet érvényes egy ügy. 16 Ha valaki ellen
hamis tanú áll elő, és törvénytelenséggel vádolja őt, 17 akkor az a
két ember, akinek pere van egymással, álljon az ÚR színe elé, a papok és a
bírák elé, akik akkor hivatalban lesznek. 18 A bírák vizsgálják ki jól az
ügyet, és ha hazudott a tanú, hazugságot vallott embertársa ellen, 19 azt
tegyétek vele, amit ő akart tenni embertársával. Így takarítsd ki a
gonoszt a magad köréből! 20 Hallják ezt meg a többiek is, és féljenek, és
többé ne kövessenek el köztetek ilyen gonosz dolgot. 21 Ne szánakozz rajta!
Életet életért, szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért, lábat lábért!
5Móz 20
1 Ha háborúba vonulsz
ellenséged ellen, és látsz lovakat, harci kocsikat és nálad nagyobb sereget, ne
félj tőlük, mert veled lesz Istened, az ÚR, aki felhozott téged
Egyiptomból. 2 Amikor készültök az ütközetre, lépjen elő a pap, és
beszéljen a néphez. 3 Ezt mondja nekik: Halld meg, Izráel! Ti most készültök megütközni
ellenségeitekkel. Ne lágyuljon meg a szívetek, ne féljetek, ne rettegjetek, és
ne rémüljetek meg tőlük! 4 Mert Istenetek az ÚR veletek megy, harcol
értetek ellenségeitek ellen, és megsegít benneteket.
5 A felügyelők
pedig így beszéljenek a néphez: Van-e itt olyan ember, aki új házat épített, és
még nem avatta fel? Az menjen vissza a házához, nehogy másvalaki avassa fel
azt, ha ő meghal a harcban. 6 Van-e olyan ember, aki szőlőt
ültetett, de még nem vette hasznát? Az menjen vissza a házához, nehogy
másvalaki vegye hasznát, ha ő meghal a harcban. 7 Vagy van-e olyan ember,
aki eljegyzett egy leányt, de még nem vette el? Az menjen vissza a házához,
nehogy másvalaki vegye azt el, ha ő meghal a harcban. 8 Azután még ezt is
mondják meg az elöljárók a népnek: Van-e itt olyan ember, aki fél, és lágy
szívű? Az menjen vissza a házához, ne csüggessze el társainak a szívét a
magáéhoz hasonlóan! 9 Amikor a felügyelők befejezik a néphez intézett
beszédüket, rendeljenek csapatparancsnokokat a nép élére.
10 Ha egy város
ostromára készülsz, szólítsd fel azt békés megadásra. 11 Ha békés megadással
válaszol, és megnyitja előtted kapuit, akkor legyen az egész benne lakó
nép adófizető szolgáddá. 12 De ha nem fogadja el a békét, hanem harcra kel
veled, akkor zárd körül! 13 És ha kezedbe adja Istened, az ÚR, akkor hányd
kardélre a benne levő férfiakat mind. 14 De a nőket, a gyermekeket,
az állatokat és mindazt a zsákmányt, ami a városban van, vedd birtokodba, és
élvezd az ellenségtől elvett zsákmányt, amit neked adott Istened, az ÚR.
15 Így bánj mindazokkal a városokkal, amelyek igen messze esnek tőled, és
nem az itt levő népek városai közül valók. 16 De az itt lakó népek
városaiban, amelyeket Istened, az ÚR ad neked örökségül, ne hagyj életben egy
lelket sem! 17 Irtsd ki őket mindenestül: a hettitákat, az emóriakat és a
kánaániakat, a perizzieket, a hivvieket és a jebúsziakat, ahogyan
megparancsolta neked Istened, az ÚR; 18 azért, hogy meg ne tanítsanak
benneteket mindazoknak az utálatos dolgoknak az elkövetésére, amelyeket ők
isteneik tiszteletére elkövetnek, és így ne vétkezzetek Istenetek, az ÚR ellen.
19 Ha egy várost
hosszabb időn át tartasz körülzárva, és harcolsz ellene, hogy bevedd, ne
pusztítsd ki a fákat, fejszét emelve rájuk! Egyél róluk, de ne vágd ki azokat,
mert nem ember a mezőn levő fa, hogy az is ostrom alá kerüljön
miattad. 20 Csak azt a fát pusztítsd el és vágd ki, amelyről tudod, hogy
nem gyümölcsfa. Abból építs ostromműveket az ellen a város ellen, amely
harcban áll veled, míg csak el nem esik.
5Móz 21
1 Ha egy meggyilkolt
embert találnak azon a földön, amelyet Istened, az ÚR ad neked birtokul, aki
ott fekszik a mezőn, és nem lehet tudni, hogy ki ölte meg, 2 akkor
menjenek ki véneid és bíráid, és mérjék meg, milyen messze van a meggyilkolt a
környező városoktól. 3 Amelyik város legközelebb van a meggyilkolthoz,
annak a városnak a vénei fogjanak egy üszőt, amellyel még nem
dolgoztattak, amely még nem húzott igát. 4 Vigyék az üszőt a város vénei
egy állandó vizű patakhoz, ahol nem művelik és nem vetik be a földet,
és szegjék nyakát az üszőnek ott a pataknál. 5 Azután lépjenek elő a
papok, Lévi fiai, mert őket választotta ki Istened, az ÚR, hogy
szolgáljanak neki, és áldást mondjanak az ÚR nevével, és hogy az ő
utasításuk szerint intézzenek el minden pert és minden testi sértést. 6 A
meggyilkolthoz legközelebb eső város vénei mossák meg kezüket az üsző
fölött, amelynek a nyakát szegték a pataknál. 7 Azután szólaljanak meg, és
mondják: Nem a mi kezünk ontotta ki ezt a vért, és a szemünkkel sem láttuk. 8
Bocsáss meg, URam, népednek, Izráelnek, amelyet megváltottál, és ne
tulajdonítsd az ártatlan vért népednek, Izráelnek! Így bocsánatot nyernek a
vérért. 9 Te pedig úgy tisztítod meg magad az ártatlan vértől, ha
megteszed, amit helyesnek lát az ÚR.
10 Ha háborúba
vonulsz ellenséged ellen, és kezedbe adja azt Istened, az ÚR, és foglyokat is
ejtesz, 11 ha látsz a foglyok között egy szép termetű nőt, akit
megkedvelsz, és feleségül akarsz venni, 12 akkor vidd be a házadba, és az
nyírja le a haját, és vágja le a körmét. 13 Azután vesse le magáról azt a
ruhát, amelyben foglyul ejtették, és lakjék a házadban, de hadd sirassa apját
és anyját egy hónapig, és csak azután menj be hozzá. Így légy a férje, ő
pedig a feleséged. 14 Ha pedig később nem tetszik neked, bocsásd őt
szabadon! Pénzért nem adhatod el, és ne bánj vele durván, hiszen a magadévá
tetted.
15 Ha valakinek két
felesége van, és az egyiket szereti, a másikat pedig gyűlöli, és ha fiút
szül neki mind a szeretett, mind a gyűlölt, de a gyűlöltnek a fia az
elsőszülött, 16 akkor - ha majd felosztja birtokát a fiai között - nem
teheti elsőszülöttjévé a szeretett feleség fiát a gyűlöltnek a fiával
szemben, aki elsőnek született, 17 hanem a gyűlölt feleség fiát kell
elsőszülöttnek elismernie, és annak kétszeres részt kell adnia
mindenéből, mert férfierejének első termése az; őt illeti az
elsőszülöttségi jog.
18 Ha valakinek
engedetlen és konok fia van, nem hallgat sem apjának, sem anyjának a szavára,
és még ha megfenyítik, akkor sem hallgat rájuk, 19 ragadja meg őt apja és
anyja, vigyék ki a város véneihez a helység kapujába, 20 és így szóljanak a
város véneihez: Ez a fiú engedetlen és konok, nem hallgat a szavunkra,
dorbézoló és részeges. 21 Akkor kövezzék azt halálra a város férfiai mind. Így
takarítsd ki a gonoszt a magad köréből! Az egész Izráel hallja meg ezt, és
féljen!
22 Ha valaki
főbenjáró vétket követ el, és kivégzik, ha fára akasztod, 23 ne maradjon a
holttest éjjelre a fán. Okvetlenül temesd el még azon a napon, mert átkozott
Isten előtt az akasztott ember. Ne tedd tisztátalanná földedet, amelyet
Istened, az ÚR ad neked örökségül!
5Móz 22
1 Ne nézd el, ha
embertársadnak a marhája vagy juha elcsatangol, ne menj el mellettük
közömbösen, hanem tereld vissza embertársadhoz! 2 Ha pedig nem lakik hozzád
közel az embertársad, vagy nem ismered őt, akkor helyezd el a jószágot a
magad házánál, és legyen nálad, amíg embertársad nem keresi; akkor add vissza
neki! 3 Ezt tedd embertársad szamarával, ezt tedd a ruhájával, és ezt tedd
minden elveszett holmijával, amelyet megtalálsz. Nem szabad közömbösen elmenned
mellette.
4 Ne nézd el, ha
embertársadnak a szamara vagy marhája kidől az úton. Ne menj el mellettük
közömbösen, hanem segíts neki lábra állítani!
5 Nő ne viseljen
férfiholmit, férfi se öltözzék női ruhába, mert utálja Istened, az ÚR
mindazokat, akik ilyet tesznek.
6 Ha útközben
valamely fán vagy a földön madárfészket találsz, amelyben fiókák vagy tojások
vannak, és az anya rajta ül a fiókákon vagy a tojásokon, ne vedd el az anyát a
fiókákról. 7 Az anyát okvetlenül ereszd el, és csak a fiókákat fogd meg, hogy
jó dolgod legyen, és hosszú ideig élj!
8 Ha új házat
építesz, készíts korlátot a háztetőre, hogy vérontással ne szennyezd be
házadat, ha valaki leesnék róla.
9 Ne vess kétfélét
szőlődbe, különben az elvetett mag is, meg a szőlő termése
is mindenestül a szentély tulajdona lesz.
10 Ne szánts együvé
fogott ökörrel és szamárral!
11 Ne öltözz olyan
ruhába, amelyet gyapjúból és lenből szőttek egybe!
12 Készíts bojtokat
felsőruhád négy sarkára, amellyel takarózol!
13 Ha valaki
feleséget vesz, és bemegy hozzá, de azután meggyűlöli, 14 és álnokul
megvádolja, rossz hírét terjeszti, és ezt mondja: Feleségül vettem ezt a
nőt, de amikor bementem hozzá, nem találtam szűznek, 15 akkor fogja a
lány apja és anyja a lány szüzességének a bizonyítékait, és vigyék a város
véneihez a kapuba. 16 Mondja ezt a lány apja a véneknek: Feleségül adtam
lányomat ehhez az emberhez, de meggyűlölte, 17 és most álnokul azzal
vádolja, hogy nem találta szűznek a lányt, pedig itt vannak lányom
szüzességének a bizonyítékai. Ezután terítsék ki a ruhát a város vénei elé. 18
A város vénei pedig fogják meg azt az embert, és büntessék meg. 19 Bírságolják
meg száz ezüstre, és adják azt a lány apjának, mert rossz hírét terjesztette
egy izráeli szűznek. A nő maradjon a felesége, és nem szabad
elbocsátania egész életében. 20 De ha igaz volt a vád, és a lány nem volt
szűz, 21 akkor vigyék a lányt apja házának a bejáratához, és kövezzék
halálra a város férfiai, mivel gyalázatot követett el Izráelben azzal, hogy
paráználkodott apja házában. Így takarítsd ki a gonoszt a magad köréből!
22 Ha rajtakapnak
valakit, hogy férjes asszonnyal hál, mindkettőjüknek meg kell halniuk: a
férfinak is, aki az asszonnyal hált, meg az asszonynak is. Így takarítsd ki a
gonoszságot Izráelből!
23 Ha valaki a városban
találkozik egy jegyben járó szűz leánnyal, és vele hál, 24 vigyétek ki
mindkettőjüket annak a városnak a kapujába, és kövezzétek őket
halálra! A lányt azért, mert nem kiáltott a városban, a férfit pedig azért,
mert erőszakot követett el a más asszonyán. Így takarítsd ki a gonoszságot
a magad köréből!
25 De ha a mezőn
találkozik egy férfi egy jegyben járó lánnyal, és megragadja a férfi, és vele
hál, akkor csak a férfinak kell meghalnia, aki vele hált. 26 A lányt azonban ne
bántsátok, mert a lánynak nincs halálos vétke. Olyan dolog ez, mint amikor
valaki rátámad embertársára, és meggyilkolja azt. 27 Hiszen a mezőn
találkozott vele; ha kiáltott is a jegyben járó lány, nem volt, aki
megszabadítsa.
28 Ha valaki egy el
nem jegyzett szűz lánnyal találkozik, megragadja, és vele hál, és
rajtakapják őket, 29 akkor az a férfi, aki vele hált, adjon a lány apjának
ötven ezüstöt, a lány pedig legyen a felesége, mivel erőszakot követett el
rajta; nem is szabad elbocsátania egész életében.
5Móz 23
1 Ne vegye el senki
apja feleségét, és ne emelje fel apja takaróját!
2 Nem tartozhat az ÚR
gyülekezetéhez a zúzott heréjű, vagy kimetszett. 3 Nem tartozhat az ÚR
gyülekezetéhez a kevert vérű, még a tizedik nemzedéke sem tartozhat az ÚR
gyülekezetéhez. 4 Nem tartozhat az ÚR gyülekezetéhez ammóni vagy móábi ember,
még a tizedik nemzedékük sem tartozhat az ÚR gyülekezetéhez, sohasem. 5 Mert
nem jöttek elétek kenyérrel és vízzel az úton, amikor kijöttetek Egyiptomból,
és mert felbérelték ellened Bálámot, Beór fiát, az arám-naharaimi Petórból,
hogy átkozzon meg téged. 6 De Istened, az ÚR, nem akarta Bálámot meghallgatni;
sőt Istened, az ÚR, áldásra fordította az átkot, mivel szeret téged
Istened, az ÚR. 7 Ne törődj békességükkel és javukkal soha, egész
életedben!
8 Ne utáld az edómiakat,
mert testvéreid ők! Ne utáld az egyiptomiakat, mert jövevény voltál
országukban! 9 Ezeknek a harmadik nemzedékben született fiai az ÚR
gyülekezetéhez tartozhatnak.
10 Ha táborba szállsz
ellenségeid ellen, őrizkedj minden rossz dologtól! 11 Ha valaki valamely
éjszakai eset miatt nem tiszta, az menjen ki a táboron kívülre, ne maradjon
benn a táborban. 12 Estefelé mosakodjék meg, és naplementekor már bemehet a
táborba. 13 Legyen a táboron kívül egy hely, ahová félremégy. 14 Legyen a
fölszerelésed között ásó is, hogy amikor kinn leülsz, gödröt áshass vele, és
betakarhasd, ami elment tőled. 15 Mert Istened, az ÚR veled jár a
táborban, hogy segítségedre legyen, és kezedbe adja ellenségeidet; legyen azért
a táborod szent, ne lásson ő nálad semmi szemérmetlenséget, mert elfordul
tőled.
16 Ne küldd vissza
urához a rabszolgát, ha hozzád menekül urától! 17 Hadd lakjék közötted azon a
helyen, amelyet választ magának városaid közül, ahol jó neki. Ne nyomorgasd
őt!
18 Ne legyen szent
helyeden parázna nő Izráel leányai közül, se parázna férfi Izráel fiai
közül! 19 Ne vidd a parázna nő bérét, se a parázna férfi keresményét
Istenednek, az ÚRnak a házába, semmiféle fogadalom címén, mert mindkettő
utálatos Istened, az ÚR előtt.
20 Ne végy kamatot
atyádfiától se pénz, se élelem, se más egyéb után, amit kamatra szokás adni! 21
Az idegentől vehetsz kamatot, de atyádfiától ne végy kamatot! Akkor megáld
téged Istened, az ÚR minden vállalkozásodban azon a földön, ahová most bemégy,
hogy birtokba vedd.
22 Ha fogadalmat
teszel Istenednek, az ÚRnak, ne halogasd annak a teljesítését, mert úgyis
számon kéri tőled Istened, az ÚR, és vétek fog terhelni. 23 Ha nem teszel
fogadalmat, azzal nem vétkezel. 24 Vigyázz azért, hogy megtedd, amit kimondasz,
ha önkéntes áldozatot fogadsz Istenednek, az ÚRnak, ahogyan azt megígéred.
25 Ha bemégy
embertársad szőlőjébe, ehetsz szőlőt, ha megkívánod, és
jóllakhatsz, de edénybe ne rakj! 26 Ha bemégy embertársad gabonája közé,
szakíthatsz a kezeddel kalászokat, de sarlóval ne vágj embertársad gabonájából!
5Móz 24
1 Ha valaki feleségül
vesz egy lányt, és férje lesz annak, de később nem találja kedvére
valónak, mert valami ellenszenveset talál benne, akkor írjon válólevelet, adja
azt az asszony kezébe, és úgy küldje el a házából. 2 Ha az elmegy a házából, és
egy másik emberhez megy feleségül, 3 de a másik férj is meggyűlöli,
válólevelet ír neki, a kezébe adja, és elküldi a házából, vagy ha meghal a
második férj, aki feleségül vette, 4 akkor nem veheti újra feleségül az
első férje, aki elküldte őt, mert az ő számára tisztátalanná
vált az asszony. Utálatos dolog az ilyen az ÚR előtt. Ne kövess el ilyen
vétket azon a földön, amelyet Istened, az ÚR ad neked örökségül!
5 Ha valaki új házas,
ne vonuljon hadba, és ne vessenek rá semmiféle terhet. Maradjon otthon
kötelezettség nélkül egy évig, és örüljön feleségével, akit elvett.
6 Ne vegyen zálogba
senki kézimalmot vagy felső malomkövet, mert életet venne zálogba!
7 Ha valakit
rajtakapnak azon, hogy elrabol egy embert testvérei, Izráel fiai közül, és
durván bánik vele, sőt eladja, az ilyen rabló haljon meg! Így takarítsd ki
a gonoszt a magad köréből!
8 Vigyázz arra, hogy
a poklos kiütésnél gondosan megtartsd és megtedd mindazt, amire a lévita-papok
tanítanak. Vigyázzatok, és úgy tegyetek, ahogyan megparancsoltam nekik! 9
Emlékezz vissza, hogy mit tett Istened, az ÚR Mirjámmal útközben, amikor
kijöttetek Egyiptomból!
10 Ha kölcsönadsz
valamit felebarátodnak, ne menj be a házába, hogy zálogot végy tőle! 11
Állj meg kint, és az az ember, akinek kölcsönt adtál, maga vigye ki hozzád a
zálogot. 12 De ha nyomorult az az ember, ne feküdj le a zálogul vett ruhában,
13 hanem még naplemente előtt add vissza neki a zálogot, hogy a saját
ruhájában fekhessék le. Ő áldani fog téged, te pedig igaz leszel Istened,
az ÚR előtt.
14 Ne zsákmányold ki
a nyomorult és szegény napszámost, akár atyádfia, akár jövevény, aki
országodban, városaidban lakik. 15 Még aznap add meg a bérét, mielőtt
lemegy a nap, mert nyomorult ő, és sóvárog utána, és az ÚRhoz kiált
miattad; téged pedig vétek fog terhelni.
16 Ne kelljen
meghalniuk az apáknak a fiakért, a fiaknak se kelljen meghalniuk az apákért.
Mindenkinek a maga vétkéért kell meghalnia!
17 Ne forgasd ki
jogaiból a jövevényt és az árvát, és ne vedd zálogba az özvegy ruháját! 18 Emlékezz
arra, hogy szolga voltál Egyiptomban, de kiváltott onnan Istened, az ÚR. Ezért
parancsolom neked, hogy így cselekedj.
19 Ha learatod aratni
valódat a mezőn, és ott felejtesz egy kévét a mezőn, ne menj vissza
fölvenni. Legyen az a jövevényé, árváé és özvegyé. Így megáldja Istened, az ÚR,
kezed minden munkáját. 20 Ha levered olajfád termését, utána már ne szedegess,
maradjon az a jövevénynek, árvának és özvegynek. 21 Ha leszüreteled
szőlődet, utána már ne böngésszél, maradjon az a jövevénynek, árvának
és özvegynek. 22 Emlékezz arra, hogy szolga voltál Egyiptomban! Ezért
parancsolom neked, hogy így cselekedj.
5Móz 25
1 Ha viszály támad
férfiak között, és törvény elé mennek, hogy ítélkezzenek fölöttük, és az igazat
fölmentik, a bűnöst pedig elmarasztalják, 2 akkor ha a bűnös verést
érdemel, fektesse le a bíró, és veressen rá a jelenlétében annyit, amennyit a
bűne miatt megérdemel. 3 De csak negyvenet verethet rá, többet nem, mert
ha ennél több ütést méret rá, akkor szemed láttára gyalázzák meg atyádfiát.
4 Nyomtató ökörnek ne
kösd be a száját!
5 Ha testvérek laknak
együtt, és közülük az egyik meghal fiúgyermek nélkül, akkor az elhunytnak a
felesége ne menjen hozzá idegen férfihoz. A sógora menjen be hozzá, és vegye
feleségül mint sógora. 6 A születendő első gyermek viselje az elhunyt
testvér nevét, hogy ne töröljék ki annak a nevét Izráelből. 7 De ha annak
a férfinak nincs kedve elvenni a sógornőjét, akkor a sógornője menjen
el a vénekhez a kapuba, és mondja ezt: A sógorom nem akarja fenntartani a
testvére nevét Izráelben, nem akar engem elvenni. 8 A város vénei hívják oda a
férfit, és beszéljenek vele. És ha állhatatosan azt mondja, hogy nincs kedve
elvenni, 9 akkor lépjen oda hozzá a sógornője a vének szeme láttára, húzza
le a sarut a férfi lábáról, köpje szembe, és ezt mondja: Így kell bánni azzal
az emberrel, aki nem akarja építeni testvére háza népét! 10 És nevezzék őt
és háza népét Izráelben sarutlannak.
11 Ha férfiak
verekednek egymással, és egyiknek a felesége odamegy, hogy a férjét
kiszabadítsa annak a kezéből, aki veri, és odanyúl a kezével, hogy
megragadja annak a szeméremtestét, 12 le kell vágni az asszony kezét irgalom
nélkül.
13 Ne legyen
tarsolyodban kétféle súlymérték, nagyobb és kisebb. 14 Ne legyen házadban
kétféle véka, nagyobb és kisebb. 15 Pontos és hiteles súlymértéked, pontos és
hiteles vékád legyen, hogy hosszú ideig élhess azon a földön, amelyet Istened,
az ÚR ad neked. 16 Mert utálatos az ÚR előtt, Istened előtt mindenki,
aki ilyet tesz; mindenki, aki hamisan cselekszik.
17 Emlékezz arra,
hogy mit tett veled Amálék népe útközben, amikor kijöttetek Egyiptomból, 18
amikor találkozott veled útközben, és levágta azokat, akik elgyengülve
hátramaradtak, mert fáradt és kimerült voltál, az pedig nem félt az
Istentől. 19 Ha majd megadja neked Istened, az ÚR, hogy nyugodtan lehetsz
a körülötted levő összes ellenségedtől azon a földön, amelyet
Istened, az ÚR ad neked örök birtokul, akkor töröld el Amálék emlékét is az ég
alól. El ne felejtsd!
5Móz 26
1 Amikor bemégy arra
a földre, amelyet Istened, az ÚR ad neked örökségül, birtokba veszed azt, és
letelepszel rajta, 2 akkor vedd a föld termésének a legjavát, amelyet behordasz
földedről, melyet Istened, az ÚR ad neked; tedd egy kosárba, és menj el
arra a helyre, amelyet kiválaszt Istened, az ÚR, hogy ott lakjék az ő
neve. 3 Menj el a paphoz, aki abban az időben szolgálatban lesz, és ezt
mondd neki: Vallást teszek ma az ÚR Isten előtt, hogy bejöttem arra a
földre, amelyet esküvel ígért az ÚR atyáinknak, hogy nekünk adja. 4 A pap vegye
el kezedből a kosarat, és tegye le Istenednek, az ÚRnak oltára elé. 5 Te
pedig ezt mondd Istenednek, az ÚRnak a színe előtt: Bolyongó arámi volt az
ősöm, aki lement Egyiptomba, és jövevény volt ott kevesedmagával, de nagy,
erős és hatalmas néppé lett ott. 6 Az egyiptomiak azonban rosszul bántak
velünk, nyomorgattak, és kemény rabszolgamunkát végeztettek velünk. 7 Akkor az
ÚRhoz, atyáink Istenéhez kiáltottunk segítségért, az ÚR pedig meghallotta
szavunkat, és meglátta nyomorúságunkat, gyötrelmünket és sanyarú sorsunkat. 8 És
kihozott bennünket az ÚR Egyiptomból erős kézzel és kinyújtott karral,
nagy félelmet keltő jelek és csodák között. 9 Azután behozott bennünket
erre a helyre, és nekünk adta ezt a földet, a tejjel és mézzel folyó földet. 10
Azért hoztam most ide a föld termésének a legjavát, amelyet te adtál nekem,
URam! Így tedd azt oda Istenednek, az ÚRnak színe elé, és borulj le Istenednek,
az ÚRnak színe előtt. 11 Azután örvendezz mindannak a jónak, amit Istened,
az ÚR ad neked és házad népének, örvendezz a lévitával és a nálad lakó
jövevénnyel együtt!
12 Amikor a harmadik
esztendőben, a tizedadás évében hiánytalanul megadod egész tetermésednek a
tizedét, és odaadod a lévitának, a jövevénynek, az árvának és özvegynek, hogy
egyenek és lakjanak jól lakóhelyeiden, 13 akkor ezt m 14 Nem ettem belőle
gyászomban, nem voltam tisztátalan, amikor kivittem, és nem adtam belőle
halottnak. Hallgattam Istenemnek, az ÚRnak szavára, és mindent úgy tettem,
ahogyan megparancsoltad. 15 Tekints le szent lakóhelyedről, a mennyből,
és áldd meg népedet, Izráelt és azt a földet, amelyet nekünk adtál, ahogyan
esküvel ígérted meg atyáinknak; ezt a tejjel és mézzel folyó földet.
16 Azt parancsolja a
mai napon Istened, az ÚR, hogy teljesítsd ezeket a rendelkezéseket és
döntéseket. Tartsd meg, és teljesítsd azokat teljes szívvel és lélekkel. 17 Te
ma azt kívánod az ÚRtól, hogy ő a te Istened legyen, mert te az ő
útjain jársz, megtartod rendelkezéseit, parancsolatait és döntéseit, és
hallgatsz a szavára. 18 Az ÚR pedig azt kívánja ma tőled, hogy légy az
ő tulajdon népe, ahogyan megmondotta neked, megtartván minden
parancsolatát. 19 Akkor az általa teremtett összes nép fölé emel, hogy
dicséretes, hírneves és tisztelt légy. Istenednek, az ÚRnak a szent népe
leszel, ahogyan megígérte.
5Móz 27
1 Ezután Mózes,
Izráel véneivel együtt, ezt parancsolta a népnek: Tartsátok meg mindazokat a
parancsokat, amelyeket ma parancsolok nektek. 2 Ha majd átkeltek a Jordánon
arra a földre, amelyet Istened, az ÚR ad neked, állíts fel nagy köveket, és
meszeld be azokat. 3 Írd fel rájuk ennek a törvénynek minden igéjét, amikor
átkelsz, hogy bemenj arra a földre, amelyet Istened, az ÚR ad neked; a tejjel
és mézzel folyó földre, ahogyan megígérte neked az ÚR, atyáid Istene. 4 Amikor
átkeltek a Jordánon, állítsátok fel az Ébál hegyén ezeket a köveket, ahogyan ma
parancsolom nektek, és meszeljétek be azokat. 5 Építs ott oltárt Istenednek, az
ÚRnak; az oltár köveit ne vassal faragd ki. 6 Terméskőből építsd
Istenednek, az ÚRnak az oltárát, és mutass be azon égőáldozatokat
Istenednek, az ÚRnak. 7 Mutass be békeáldozatot is, edd azt meg ott, és
örvendezz Istenednek, az ÚRnak színe előtt! 8 Írd rá a kövekre ennek a
törvénynek minden igéjét tisztán és világosan!
9 Azután így beszélt
Mózes a lévita-papokkal együtt egész Izráelhez: Légy csendben, és halld meg,
Izráel! Ezen a napon lettél Istenednek, az ÚRnak népévé. 10 Hallgass azért
Istenednek, az ÚRnak a szavára, és teljesítsd parancsolatait és rendelkezéseit,
amelyeket én most megparancsolok nektek.
11 Ilyen parancsot
adott azon a napon Mózes a népnek: 12 Ha átkeltek a Jordánon, a Garizim hegyén
ezek álljanak fel, hogy megáldják a népet: Simeon, Lévi és Júda, Issakár,
József és Benjámin.
13 Az Ébál hegyén
pedig ezek álljanak fel, hogy átkot mondjanak: Rúben, Gád és Ásér, Zebulon, Dán
és Naftáli.
14 Azután a léviták
szólaljanak meg, és mondják ezt hangos szóval egész Izráelnek:
15 Átkozott az, aki
mesterember keze munkájával faragott, vagy öntött bálványt készíttet, amit utál
az ÚR, és azt titokban felállítja! Az egész nép pedig mondja rá: Ámen!
16 Átkozott, aki
gyalázza apját és anyját! Az egész nép mondja rá: Ámen!
17 Átkozott, aki
elmozdítja felebarátja határkövét! Az egész nép mondja rá: Ámen!
18 Átkozott, aki
félrevezeti a vakot az úton! Az egész nép mondja rá: Ámen!
19 Átkozott, aki kiforgatja
jogaiból a jövevényt, az árvát és az özvegyet! Az egész nép mondja rá: Ámen!
20 Átkozott, aki apja
feleségével hál, mert apja takaróját emeli fel! Az egész nép mondja rá: Ámen!
21 Átkozott, aki
bármiféle állattal közösül! Az egész nép mondja rá: Ámen!
22 Átkozott, aki a
nővérével hál, akár apja leányával, akár anyja leányával! Az egész nép
mondja rá: Ámen!
23 Átkozott, aki az
anyósával hál! Az egész nép mondja rá: Ámen!
24 Átkozott, aki
titokban agyonüti a felebarátját! Az egész nép mondja rá: Ámen!
25 Átkozott, aki
vesztegetést fogad el azért, hogy egy ártatlan embert megöljön! Az egész nép
mondja rá: Ámen!
26 Átkozott, aki nem
tartja meg ennek a törvénynek az igéit, és nem aszerint cselekszik! Az egész
nép mondja rá: Ámen!
5Móz 28
1 Ha engedelmesen
hallgatsz az ÚRnak, Istenednek a szavára, ha megtartod és teljesíted mindazokat
a parancsolatokat, amelyeket ma parancsolok neked, akkor a föld minden népe
fölé emel téged Istened, az ÚR. 2 Rád szállnak mindezek az áldások, és kísérnek
téged, ha hallgatsz az ÚRnak, Istenednek a szavára.
3 Áldott leszel a
városban, és áldott leszel a mezőn. 4 Áldott lesz méhed gyümölcse,
termőfölded gyümölcse és állataid ivadéka, teheneid ellése és juhaid
szaporulata. 5 Áldott lesz kosarad és sütőteknőd. 6 Áldott leszel jártodban-keltedben!
7 Vereséggel sújtja
az ÚR ellenségeidet, ha rád támadnak: egy úton vonulnak föl ellened, de hét
úton menekülnek előled. 8 Áldást bocsát az ÚR csűreidre és minden
vállalkozásodra, és megáld azon a földön, amelyet Istened, az ÚR ad neked. 9 Az
ÚR a maga szent népévé emel téged, ahogyan megesküdött neked, ha megtartod
Istenednek, az ÚRnak a parancsolatait, és az ő útjain jársz. 10 A föld
valamennyi népe látni fogja, hogy az ÚR nevéről neveznek, és félnek
tőled.
11
Bővölködővé tesz téged az ÚR méhed gyümölcsében, állataid ivadékában
és földed termésében azon a földön, amelyről megesküdött az ÚR atyáidnak,
hogy neked adja. 12 Megnyitja az ÚR gazdag kincsesházát, az eget, és idejében
ad esőt földedre, és megáldja kezed minden munkáját. Te kölcsönadsz a
többi népnek, de te nem szorulsz kölcsönre. 13 Elsővé tesz téged az ÚR,
nem utolsóvá, mindig fölül leszel, és nem alul, ha hallgatsz az ÚRnak,
Istenednek a parancsolataira, amelyeket ma megparancsolok neked, hogy megtartsd
és teljesítsd azokat, 14 és ha nem térsz el se jobbra, se balra azoktól az
igéktől, amelyeket ma megparancsolok neked, nem jársz más istenek után és
nem szolgálsz azoknak.
15 De ha nem
hallgatsz az ÚRnak, Istenednek a szavára, ha nem tartod meg, és nem teljesíted
minden parancsolatát és rendelkezését, amelyeket ma megparancsolok neked, akkor
rád szállnak mindezek az átkok, és kísérni fognak téged: 16 Átkozott leszel a
városban, és átkozott leszel a mezőn. 17 Átkozott lesz kosarad és
sütőteknőd. 18 Átkozott lesz méhed gyümölcse és termőfölded
gyümölcse, teheneid ellése és juhaid szaporulata. 19 Átkozott leszel
jártodban-keltedben. 20 Átkot, zűrzavart és fenyegető veszélyt bocsát
rád az ÚR minden vállalkozásodban, amelybe belefogsz, úgyhogy hamarosan
elpusztulsz, és elveszel gonosz cselekedeteid miatt, mivel elhagytál engem. 21
Dögvészt hoz rád az ÚR, míg ki nem pusztít arról a földről, ahova bemégy,
hogy birtokba vedd azt. 22 Megver az ÚR sorvadással, lázzal és gyulladással,
forrósággal és szárazsággal, aszálylyal és gabonarozsdával. Üldözni fognak, míg
ki nem pusztulsz. 23 Fejed fölött az ég olyan lesz, mint az érc, alattad a föld
pedig olyan, mint a vas. 24 Eső helyett homokot és port ad földedre az ÚR,
az égből száll rád, míg el nem pusztulsz. 25 Vereséggel sújt téged az ÚR
ellenségeid előtt. Egy úton vonulsz föl ellenük, de hét úton menekülsz
előlük. Elrettentő példa leszel a föld minden országának. 26
Holttested az ég összes madarainak és a föld állatainak az eledele lesz, és nem
lesz, aki elriassza őket.
27 Megver az ÚR
egyiptomi fekéllyel, keléssel, viszketegséggel és rühességgel, amelyekből
nem tudsz kigyógyulni. 28 Megver az ÚR tébolyodással, vaksággal és
elmezavarral. 29 Déli napfényben is tapogatózni fogsz, ahogyan a vak
tapogatózik a homályban. Nem leszel szerencsés utaidon, sőt elnyomott és
kifosztott leszel mindenkor, és nem segít rajtad senki. 30 Feleséget jegyzel el
magadnak, de más férfi közösül vele. Házat építesz, de nem te költözöl bele,
szőlőt telepítesz, de nem te veszed hasznát. 31 Marhádat szemed
láttára vágják le, de te nem eszel belőle, szamaradat elrabolják, és nem
kerül vissza hozzád, juhaidat ellenségeidnek adják, és nem segít rajtad senki.
32 Fiaid és leányaid más nép hatalmába kerülnek, te meg csak nézed, és epekedsz
utánuk mindennap, de nem tehetsz semmit. 33 Földed gyümölcsét és mindazt,
amiért fáradoztál, olyan nép eszi meg, amelyet nem ismersz, és mindig csak
elnyomott és eltiport leszel. 34 Megtébolyodsz attól, amit szemeddel látnod
kell. 35 Megver az ÚR tetőtől talpig, rosszindulatú fekélyekkel
térdeden és a combodon, amelyekből nem tudsz kigyógyulni. 36 Elhurcoltat
az ÚR királyoddal együtt, akit magad fölé állítasz, olyan néphez, amelyet nem
ismertél sem te, sem atyáid, és szolgálni fogsz ott más isteneknek, fának és
kőnek. 37 Borzadva, példabeszédben, maró gúnnyal fognak emlegetni azok a
népek, amelyekhez elhajt téged az ÚR.
38 Sok magot viszel
ki a mezőre, de keveset takarítasz be, mert felfalja a sáska. 39
Szőlőskerteket ültetsz és művelsz, de bort nem iszol,
szőlőt sem szedsz, mert megeszi a féreg. 40 Minden határodban lesznek
olajfáid, de nem kened magad olajjal, mert lehullanak a bogyók. 41 Születnek
fiaid és leányaid, de nem lesznek a tieid, mert fogságba kell menniük. 42
Minden fádat és termőfölded gyümölcsét megeszi a féreg. 43 A köztetek
élő jövevény mindinkább föléd kerül, te pedig egyre alább hanyatlasz. 44
Az fog neked kölcsönadni, nem te kölcsönzöl neki, az lesz az első, te
pedig az utolsó.
45 Rád szállnak
mindezek az átkok, üldöznek és kísérnek téged, míg el nem pusztulsz, mert nem
hallgattál Istenednek, az ÚRnak a szavára, nem tartottad meg parancsolatait és
rendelkezéseit, amelyeket megparancsolt neked. 46 Intő jel és csoda
gyanánt lesznek azok rajtad és utódaidon mindenkor. 47 Nem szolgáltál
Istenednek, az ÚRnak örömmel és jó szívvel, amikor bőven volt mindened. 48
Éhezve és szomjazva, mezítelenül és mindent nélkülözve szolgálsz majd
ellenségeidnek, akiket rád bocsát az ÚR. Vasigát tesz a nyakadra, míg el nem
pusztít téged.
49 Rád hoz majd az ÚR
messziről, a föld széléről egy nemzetet, amely lecsap rád, mint a
saskeselyű, olyan nemzetet, amelynek a nyelvét nem érted, 50 vad
tekintetű nemzetet, amely nem kíméli az öreget, és nem kegyelmez a
gyermeknek sem. 51 Megeszi állataid ivadékát és termőfölded gyümölcsét,
amíg ki nem pusztulsz. Nem hagy semmit gabonádból, mustodból és olajodból,
teheneid elléséből és juhaid szaporulatából, míg tönkre nem tesz téged. 52
Ostrom alá veszi minden városodat, míg le nem omlanak egész országodban a magas
és erős kőfalak, amelyekben bízol. Ostromolni fogja minden városodat
egész országodban, amelyet Istened, az ÚR adott neked. 53 Megeszed méhed
gyümölcsét, fiaidnak és leányaidnak húsát, akiket ad neked Istened, az ÚR; az
ostrom és szorongatás idejében, amikor szorongat ellenséged. 54 A leggyengédebb
és legelkényeztetettebb ember is irigyen néz testvérére, szeretett feleségére
és még életben maradt fiaira, 55 hogy ne kelljen adnia egyiküknek se fiainak a
húsából, amelyet eszik, mivel nem maradt egyebe az ostrom és szorongatás
idején, amikor szorongatja ellenséged minden városodat. 56 Még az a gyengéd és
elkényeztetett asszony is, aki olyan elkényeztetett és finomkodó volt, hogy a
lábával sem akarta érinteni a földet, irigyen néz szeretett férjére, fiára és
leányára, 57 ha a méhlepényére gondol, amely elmegy tőle, és gyermekére,
akit szül, mert titokban ezeket eszi meg, amikor mindenéből kifogy az
ostrom nyomorúsága idején, amikor ellenséged ostromolja városaidat.
58 Ha nem tartod meg
és nem teljesíted ennek a törvénynek minden igéjét, amelyek meg vannak írva
ebben a könyvben, és ha nem féled Istenednek, az ÚRnak dicsőséges és
félelmes nevét, 59 akkor az ÚR csodálatos csapásokat küld rád és utódaidra;
nagy és tartós csapásokat, rosszindulatú és tartós betegségeket. 60 Rád hozza
Egyiptom minden baját, és rád ragad mindaz, amitől irtózol. 61 Mindenféle
olyan betegséget és csapást is hoz rád az ÚR, amelyek nincsenek megírva ebben a
törvénykönyvben, míg csak ki nem pusztulsz. 62 És bár olyan sokan voltatok,
mint az égen a csillag, mégis kevesen maradtok meg, mert nem hallgattatok
Isteneteknek, az ÚRnak a szavára. 63 És ahogyan ör 64 Szétszór téged az ÚR az
összes népek közé, a föld egyik végétől a föld másik végéig, ott szolgálsz
majd más isteneknek, akiket nem ismertél sem te, sem atyáid: fának és
kőnek.
65 De még azok közt a
népek közt sem pihenhetsz meg, nem lesz egy talpalatnyi nyugvóhelyed sem.
Rettegő szívet, szomorú szemet és csüggedt lelket ad neked ott az ÚR. 66
Hajszálon függ az életed, riadozni fogsz éjjel-nappal, és nem bízhatsz abban,
hogy életben maradsz. 67 Reggel azt mondod: Bárcsak este volna! Este meg azt
mondod: Bárcsak reggel volna! Mert rettegés tartja fogva szívedet amiatt, amit
látnod kell. 68 Visszavisz az ÚR Egyiptomba hajókon, azon az úton,
amelyről azt mondta neked, hogy nem látod meg többé. Ott áruljátok
magatokat ellenségeiteknek rabszolgákul és rabnőkül, de nem vesz meg
senki.
69 Ezeknek az igéknek
az alapján kötött szövetséget az ÚR parancsára Izráel fiaival Mózes Móáb
földjén, azon a szövetségen kívül, amelyet a Hóreben kötött velük.
5Móz 29
1 Ezután összehívta
Mózes az egész Izráelt, és ezt mondta nekik: Saját szemetekkel láttátok, hogy
mi mindent cselekedett az ÚR Egyiptom földjén a fáraóval, összes szolgájával és
egész országával. 2 Saját szemetekkel láttátok a nagy próbatételeket, azokat a nagy
jeleket és csodákat. 3 Csak értelmes szívet, látó szemet és halló fület nem
adott nektek az ÚR máig sem. 4 Pedig negyven évig vezettelek benneteket a
pusztában, és nem szakadt le rólatok a ruha, a lábatokról sem szakadt le a
saru; 5 kenyeret nem ettetek, bort és szeszes italt sem ittatok, hogy
megtudjátok: én, az ÚR vagyok a ti Istenetek. 6 Amikor elérkeztetek erre a
helyre, kivonult ellenünk Szíhón, Hesbón királya és Óg, Básán királya, hogy
megütközzék velünk, de megvertük őket. 7 Elvettük országukat és odaadtuk
örökségül a rúbeniaknak, a gádiaknak és a Manassé törzse felének. 8 Tartsátok
meg azért ennek a szövetségnek az igéit, és teljesítsétek azokat, hogy
boldoguljatok minden dolgotokban.
9 Ti ma mindnyájan az
ÚRnak, Isteneteknek a színe előtt álltok, törzsfőitek, véneitek,
felügyelőitek és minden izráeli férfi, 10 gyermekeitek, asszonyaitok és a
táborodban levő jövevények, még a favágók és vízhordók is, 11 hogy
elkötelezd magad Istenednek, az ÚRnak átokkal is fenyegető szövetségére,
amelyet a mai napon köt veled az ÚR, a te Istened. 12 Ma a maga népévé emel
téged, ő pedig Istened lesz, ahogyan megígérte neked, és ahogyan
megesküdött atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak. 13 De nemcsak veletek
kötöm ezt az átokkal is fenyegető szövetséget, 14 azokkal, akik ma itt
vannak velünk, és itt állnak Istenünknek, az ÚRnak a színe előtt, hanem
azokkal is, akik ma nincsenek itt velünk.
15 Ti tudjátok,
hogyan laktunk Egyiptomban, és hogyan vonultunk át a népek között, hiszen
nektek kellett átvonulnotok. 16 Láttátok förtelmes bálványaikat, amelyek fából
és kőből, ezüstből és aranyból vannak. 17 Ne legyen azért
köztetek olyan férfi vagy nő, nemzetség vagy törzs, amelynek a szíve ma
elfordul az ÚRtól, Istenünktől, és elmegy, hogy szolgáljon e népek
isteneinek. Ne legyen köztetek mérget és ürmöt termő gyökér! 18 Ezért ha
valaki hallja ennek az átoknak az igéit, és áldásban bizakodva ezt mondja: jó
sorom lesz akkor is, ha megátalkodott szívvel élek! Pedig emiatt elpusztul az
öntözött föld a kiszáradttal együtt. 19 Az ÚR nem fog megbocsátani, sőt
fölgerjed az ÚR haragos indulata az ilyen ember ellen, és rászáll arra minden
átok, ami meg van írva ebben a könyvben. Még a nevét is eltörli az ÚR az ég
alól. 20 Különválasztja az ilyet az ÚR Izráel minden törzséből, és romlást
hoz rá, a szövetséghez tartozó átkok szerint, amelyek meg vannak írva ebben a
törvénykönyvben.
21 Megkérdezi majd a
következő nemzedék, vagyis az ezután születendő fiaitok, meg a messze
földről érkező idegenek, akik látják a csapásokat és betegségeket,
amelyekkel ezt a földet sújtotta az ÚR; 22 és hogy az egész föld kiégett, csupa
kénkő és só, nem lehet bevetni, nem kel ki és nem nő rajta egy árva
fűszál sem; úgy elpusztult, mint Sodoma és Gomora, Admá és Cebóím,
amelyeket lángoló haragjában elpusztított az ÚR; 23 megkérdezik tehát majd
mindazok a népek: Miért bánt el így az ÚR ezzel az országgal, és miért lángolt
fel ilyen nagyon haragja ellene? 24 Akkor így felelnek majd rá: Azért, mert
elhagyták az ÚRnak, atyáik Istenének a szövetségét, amelyet akkor kötött velük,
amikor kihozta őket Egyiptomból, 25 és más isteneket kezdtek tisztelni és
imádni, olyan isteneket, akiket nem ismertek, akik nem hozzájuk tartoztak. 26
Ezért haragra gerjedt az ÚR ez ellen az ország ellen, és ráhozta mindazt az
átkot, amely meg van írva ebben a könyvben. 27 Lángoló haragjában és nagy
felháborodásában kitépte őket földjükből az ÚR, és eldobta őket
más földre. Így van ez ma is. 28 A titkok az ÚRéi, a mi Istenünkéi, a
kinyilatkoztatott dolgok pedig a mieink és a fiainkéi mindörökké, hogy
teljesítsük ennek a törvénynek minden igéjét.
5Móz 30
1 Amikor majd
beteljesednek rajtad az áldásnak és az átoknak mindezek az igéi, amelyeket eléd
adtam, és megszívleled mindazok közt a népek közt, amelyekhez elűzött
Istened, az ÚR, 2 és ha megtérsz Istenedhez, az ÚRhoz, és fiaiddal együtt
teljes szívvel és teljes lélekkel hallgatsz a szavára, egészen úgy, ahogyan ma
megparancsolom neked, 3 akkor jóra fordítja sorsodat Istened, az ÚR, könyörül
rajtad, és újra összegyűjt minden nép közül, amelyek közé elszórt Istened,
az ÚR. 4 Ha az ég széléig űzött is el Istened, az ÚR, még ott is
összeszed, onnan is elhoz, 5 és bevisz téged Istened, az ÚR arra a földre,
amely atyáid birtoka volt, és te is birtokba veszed, jót tesz veled, és jobban
megszaporít mint atyáidat. 6 Szívedet és utódaid szívét körülmetéli Istened, az
ÚR, szeretni fogod Istenedet, az URat teljes szívedből és teljes
lelkedből, és élni fogsz. 7 Mindezeket az átkokat pedig ellenségeidre és
gyűlölőidre hárítja Istened, az ÚR, azokra, akik üldöztek téged. 8 És
te újra hallgatni fogsz az ÚR szavára, és teljesíted minden parancsolatát,
amelyeket ma megparancsolok neked. 9 Bővölködővé tesz Istened, az ÚR
kezed minden munkájában, méhed gyümölcsében, állataid ivadékában és földed
termésében. Mert újra öröme telik az ÚRnak abban, hogy jót tegyen veled,
ahogyan öröme telt atyáidban, 10 ha hallgatsz Istenednek, az ÚRnak a szavára,
megtartván parancsolatait és rendelkezéseit, amelyek meg vannak írva ebben a
törvénykönyvben, és ha megtérsz Istenedhez, az ÚRhoz teljes szívvel és teljes
lélekkel.
11 Mert ez a
parancsolat, amelyet én ma megparancsolok neked, nem megfoghatatlan számodra,
és nincs távol tőled. 12 Nem a mennyben van, hogy azt kellene mondanod: Ki
megy fel a mennybe, hogy lehozza és hirdesse azt nekünk, hogy teljesíthessük?
13 Nem is a tengeren túl van, hogy azt kellene mondanod: Kicsoda kel át a
tengeren, hogy elhozza és hirdesse azt nekünk, hogy teljesíthessük? 14 Sőt
inkább nagyon közel van hozzád az ige, a szádban és a szívedben van, teljesítsd
hát azt!
15 Lásd, eléd adtam
ma az életet és a jót, de a halált és a rosszat is. 16 Ezért par 17 De ha
elfordul a szíved, és nem engedelmeskedsz, hanem eltántorodsz, más istenek
előtt borulsz le, és azokat tiszteled, 18 kijelentem nektek már most, hogy
menthetetlenül elvesztek. Nem éltek hosszú ideig azon a földön, ahova most
átkeltek a Jordánon, hogy bemenjetek oda, és birtokba vegyétek. 19 Tanúul hívom
ma ellenetek az eget és a földet, hogy előtökbe adtam az életet és a
halált, az áldást és az átkot. Válaszd hát az életet, hogy élhess te és utódaid
is! 20 Szeresd az URat, a te Istenedet, hallgass szavára, és ragaszkodj hozzá,
mert így élhetsz, és így lakhatsz hosszú ideig azon a földön, amelyet Istened,
az ÚR esküvel ígért oda atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak.
5Móz 31
1 Mózes folytatta a
beszédet egész Izráelhez e szavakkal. 2 Ezt mondta nekik: Százhúsz
esztendős vagyok már, nem tudok tovább veletek együtt járni-kelni. Az ÚR
is megmondotta nekem: Nem kelhetsz át a Jordánon! 3 Az ÚR, a te Istened maga
kel át előtted, és kipusztítja azokat a népeket, és te meghódítod
őket. Józsué kel majd át előttetek, ahogyan megmondotta az ÚR. 4 Úgy
bánik el azokkal az ÚR, ahogyan elbánt Szíhónnal és Óggal, az emóriak
királyaival és országukkal, amikor elpusztította őket. 5 Hatalmatokba adja
őket az ÚR, ti pedig mindenben úgy bánjatok el velük, ahogyan
megparancsoltam nektek! 6 Legyetek erősek és bátrak, ne féljetek és ne
rettegjetek tőlük, mert maga az ÚR, a te Istened megy veled, nem hagy el
téged, és nem marad el tőled.
7 Akkor odahívta
Mózes Józsuét, és ezt mondta neki az egész Izráel előtt: Légy erős és
bátor, mert te fogsz bemenni ezzel a néppel arra a földre, amelyet az ÚR
esküvel ígért oda atyáiknak, és te osztod azt fel majd köztük. 8 Maga az ÚR
megy előtted, ő lesz veled. Nem hagy el téged, és nem marad el
tőled. Ne félj hát, és ne rettegj!
9 Mózes leírta ezt a
törvényt, és átadta a papoknak, Lévi fiainak, akik az ÚR szövetségládáját
hordozzák, meg Izráel összes véneinek. 10 Ezt parancsolta nekik Mózes: Minden
hetedik esztendő végén, az adósságelengedés évének megszabott idejében, a
sátoros ünnepen, 11 amikor egész Izráel eljön, hogy megjelenjék Istenednek, az
ÚRnak a színe előtt azon a helyen, amelyet kiválaszt, fel kell olvasni ezt
a törvényt az egész Izráel előtt, fülük hallatára. 12 Gyűjtsd össze a
népet, a férfiakat, a nőket és a gyermekeket, meg a lakóhelyeiden élő
jövevényeket, hogy hallják meg, és tanulják meg, és féljék Isteneteket, az
URat, megtartván és teljesítvén ennek a törvénynek minden igéjét. 13 Fiaik is,
akik még nem ismerik, hallgassák meg, és tanulják meg, hogy féljék Istenüket,
az URat mindenkor, amíg csak éltek azon a földön, ahová most átkeltek a
Jordánon, hogy azt birtokba vegyétek.
14 Azután ezt mondta
Mózesnek az ÚR: Közel van már az az idő, amikor meg kell halnod. Hívd ide
Józsuét, és álljatok meg a kijelentés sátrában, mert megbízást akarok neki
adni. Odament tehát Mózes és Józsué, és megálltak a kijelentés sátrában. 15 Az
ÚR pedig megjelent a sátorban felhőoszlopban, és a felhőoszlop
megállt a sátor bejárata fölött.
16 Az ÚR ezt mondotta
Mózesnek: Te most pihenni térsz atyáidhoz. Ez a nép pedig paráználkodni kezd
annak a földnek idegen isteneivel, amelyre most bemegy. Elhagy engem, és
megszegi szövetségemet, amelyet vele kötöttem. 17 De akkor haragra lobbanok
ellene, elhagyom őket, és elrejtem arcomat előlük, és megemészti
őket a rájuk szakadó sok baj és nyomorúság. Akkor majd mondja, hogy azért
szakadtak rám ezek a bajok, mert nincs velem Istenem! 18 De én akkor egészen
elrejtem arcomat minden gonoszsága miatt, amelyet elkövetett, mert más
istenekhez fordult.
19 Most pedig írjátok
le ezt az éneket! Tanítsd meg rá Izráel fiait, add a szájukba, mert ez az ének
lesz a tanúm Izráel fiaival szemben. 20 Mert beviszem őt arra a tejjel és
mézzel folyó földre, amelyet esküvel ígértem meg atyáinak. Eszik, jóllakik,
meghízik, és mégis más istenekhez fordul; azoknak szolgálnak, engem pedig
megvetnek, és megszegik szövetségemet. 21 De amikor rászakad a sok baj és
nyomorúság, akkor ez az ének, amely nem megy feledésbe utódainál sem,
tanúskodni fog ellene, hogy ismertem szándékát, amelyet már most készít,
mielőtt még bevittem volna arra a földre, amelyet esküvel ígértemneki. 22
Mózes leírta azon a napon ezt az éneket, és megtanította rá Izráel fiait.
23 Majd megbízást
adott Isten Józsuénak, Nún fiának, és ezt mondta: Légy erős és bátor, mert
te viszed be Izráel fiait arra a földre, amelyet esküvel ígértem meg nekik. Én
veled leszek!
24 Amikor Mózes
leírta egy könyvbe ennek a törvénynek az igéit elejétől végig, 25 ezt
parancsolta Mózes a lévitáknak, akik az ÚR szövetségládáját hordozták: 26
Fogjátok ezt a törvénykönyvet, és tegyétek Isteneteknek, az ÚRnak a
szövetségládája mellé, hogy ott tanúskodjék ellened. 27 Mert én tudom, milyen lázadó
és kemény nyakú vagy. Hiszen már most lázadók lettetek az ÚRral szemben, amikor
még köztetek élek, mi lesz akkor a halálom után?! 28 Gyűjtsétek hozzám
törzseitek összes véneit és elöljáróitokat, hadd mondjam el nekik ezeket az
igéket, és hadd hívjam ellenük tanúul az eget és a földet. 29 Mert tudom, hogy
halálom után nagyon el fogtok romlani, és letértek arról az útról, amelyet
kijelöltem nektek. De végül majd utolér benneteket a veszedelem, ha azt
teszitek, amit rossznak lát az ÚR, és kezetek csinálmányaival bosszantjátok
őt.
30 Ezután elmondta
Mózes Izráel egész gyülekezete füle hallatára ezt az éneket, az utolsó szóig.
5Móz 32
1 Figyeljetek, ti
egek, hadd szóljak, a föld is hallja meg számnak mondásait! 2 Esőként
szitáljon tanításom, harmatként hulljon mondásom, mint permet a zsenge
fűre, záporeső a pázsitra. 3 Bizony, az ÚR nevét hirdetem,
magasztaljátok Istenünket! 4 Kőszikla ő, cselekvése tökéletes, minden
útja igazságos. Hű az Isten, nem hitszegő, igaz és egyenes ő. 5
Elromlottak, nem fiai már, hitványak; fonák és hamis nemzedék ez. 6 Így
fizettek ti az ÚRnak, ó, bolond és esztelen nép?! Hisz atyád ő, ki teremtett, ő
alkotott s erőssé tett. 7 Emlékezz az ősidőkre, gondolj az elmúlt
nemzedékek éveire! Kérdezd atyádat, elbeszéli, véneidet, majd elmondják: 8 A
Felséges részt adott a népeknek, és szétosztotta az emberfiakat, megszabta a
népek határait, Izráel fiainak száma szerint. 9 Mert az ÚR része az ő
népe, Jákób a kimért öröksége. 10 Puszta földön talált reá, kietlen, vad
sivatagban. Körülvette, gondja volt rá, óvta, mint a szeme fényét, 11 mint
mikor a sas kirebbenti fészkét, és fiókái fölött repdes, kiterjesztett
szárnyára veszi, evező-tollán hordozza őket. 12 Az ÚR vezette
egymaga, nem volt vele idegen isten. 13 A föld magaslatain hordozta, a
mező termésével etette. Mézzel táplálta a sziklából, olajjal a
kősziklából. 14 A tehenek vaját, juhok tejét bárányok kövérjével, a básáni
kosokat és bakokat a búzaliszt legjavával etted, és a szőlő vérét, a
színbort ittad. 15 Meghízott Jesurún, kirúgott a hámból - meghíztál, kövér,
hájas lettél! és elvetette Istent, alkotóját, elhagyta szabadító
kőszikláját. 16 Idegen istenekkel ingerelték, utálatosságokkal
bosszantották. 17 Szellemeknek áldoztak, nem Istennek, isteneknek, akiket nem
ismertek, újaknak, kik nemrég jöttek, akiket az atyák még nem féltek. 18
Kőszikládat, aki nemzett, elfeledted; elfeledted Istent, aki világra
hozott! 19 Látta az ÚR, és megutálta bosszúságában fiait s leányait, 20 és ezt
mondta: Elrejtem arcom előlük, meglátom, mi lesz a végük! Állhatatlan
nemzedék ez, fiak, kikben hűség nincsen. 21 Semmit érő istenekkel
ingereltek, hiábavalóságokkal bosszantottak. Semmit érő néppel ingerlem én
is, bolond nemzettel bosszantom őket. 22 Mert tűz lobban fel
haragomtól, ég a Seól fenekéig, megemészti a földet s gyümölcsét, felgyújtja a
hegyek alapjait. 23 Veszedelmet halmozok rájuk, nyilaim mind rájuk szórom, 24
éhség gyötri, láz emészti őket és a keserű halál; vérengző
vadakat küldök rájuk és porban csúszó mérges kígyókat. 25 Kint a fegyver
gyilkol, bent meg a rémület: mind ifjat, mind szüzet, csecsemőt s
vénembert. 26 Szétzúzom őket - gondoltam kitörlöm emléküket a halandók
közül, 27 de tartok az ellenség gúnyjától, mert félreértik ellenfeleik, és azt
mondják: a mi hatalmas kezünk, s nem az ÚR művelte ezt. 28 Milyen
tanácstalan ez a nemzet, és milyen értelmetlen! 29 Ha bölcsek lennének,
felfognák, s megértenék, mi lesz a végük. 30 Hogyan kergethet ezret egy, és
hogy űzhet kettő tízezret? Csak úgy, hogy Kősziklájuk odaadta,
az ÚR kiszolgáltatta őket. 31 Mert sziklájuk nem ér fel a mi
Kősziklánkkal, ezt ellenségeink is megítélhetik. 32 Szőlőjük
Sodoma szőlőjéből való és Gomora szőlőhegyéről;
szőlőfürtjeik mérges fürtök, a szemei keserűek. 33 Kígyóméreg az
ő boruk, viperák kegyetlen mérge. 34 De el van ez téve nálam, lepecsételve
kincstáramban. 35 Enyém a bosszú és a megtorlás, amikor megtántorodik lábuk,
mert közel van vesztük napja, és siet, ami rájuk vár. 36 Bizony, ítél az ÚR
népe ügyében, és megkönyörül szolgáin, ha látja, hogy ernyedt a kéz, és végét
járja apraja-nagyja. 37 Hol vannak isteneik - mondja és a szikla, akiben
bíztak? 38 Akik ették áldozataik kövérjét, itták italáldozataik borát, nosza
rajta, segítsenek, rejtsenek el benneteket! 39 Lássátok be, hogy csak én
vagyok, nincsen Isten rajtam kívül! Én adok halált s életet, összezúzok és
gyógyítok, nincs ki megmentsen kezemből. 40 Kezem az égre emelem, s
mondom: Örökké élek én! 41 Ha villogó kardom megélesítem, és ítéletre nyújtom
ki kezem, bosszút állok ellenfeleimen, és megfizetek gyűlölőimnek. 42
Nyilam vérrel részegítem, és kardom jóllakik hússal: elesettek és foglyok
vérével, az ellenség vezéreinek fejével. 43 Dicsérjétek, ti nemzetek, annak
népét, aki megtorolja szolgái vérét, bosszúval fizet ellenfeleinek, de
megbocsát földjének s népének!
44 Így ment oda
Mózes, és így mondotta el ennek az éneknek minden szavát a nép füle hallatára,
Józsuéval, Nún fiával együtt. 45 Miután végig elmondta Mózes mindezeket a
szavakat egész Izráel előtt, 46 így szólt hozzájuk: Szívleljétek meg
mindazokat az igéket, amelyekkel ma intelek benneteket: fiaitoknak pedig
parancsoljátok meg, hogy tartsák meg, és teljesítsék ennek a törvénynek minden
igéjét! 47 Mert nem üres beszéd az számotokra, hanem életet jelent nektek.
Általa éltek hosszú ideig azon a földön, amelyre most átkeltek a Jordánon, hogy
birtokba vegyétek.
48 Ugyanezen a napon
így szólt az ÚR Mózeshez: 49 Menj föl ide, az Abárim-hegységbe, a Nebó hegyére,
amely Móáb földjén, Jerikóval szemben van. Nézd meg Kánaán földjét, amelyet én
Izráel fiainak a birtokába adok! 50 Azután meghalsz azon a hegyen, amelyre
fölmégy, és elődeid mellé kerülsz, ahogyan a testvéred, Áron is meghalt a
Hór hegyén, és elődei mellé került. 51 Mert Izráel fiai között ti is
hűtlenek voltatok hozzám a Meríbat-Kádés vizénél, a Cin-pusztában, és nem
tekintettetek szentnek Izráel fiai között. 52 Megláthatod ugyan közelről
azt a földet, de nem mehetsz be arra a földre, amelyet Izráel fiainak adok.
5Móz 33
1 Ezzel az áldással
áldotta meg Izráel fiait Mózes, az Isten embere, mielőtt meghalt. 2 Ezt
mondta: A Sínairól jött az ÚR, a Széírről ragyogott rájuk, a Párán
hegyéről tündökölt, megérkezett szent seregével, jobbján lángoló
tűzzel. 3 Mennyire szereti népét! Szentjei kezedben vannak, lábaidhoz
telepednek, befogadják beszédedet. 4 Mózes törvényt adott nekünk, Jákób
gyülekezetének, örökségül. 5 Az ÚR lett Jesurún királya, mikor
összegyűltek a nép vezetői, együvé Izráel törzsei. 6 Éljen Rúben, ne
haljon ki, ha kevés is a száma! 7 Júdára ezt mondta: Hallgasd meg, URam, Júda
szavát! Vezesd őt vissza népéhez; ha harcolnia kell kezével, segítsd
ellenségével szemben! 8 Lévire ezt mondta: Tummímodat és úrímodat add ennek a
hűségesnek! Mert próbára tetted Masszában, perbe hívtad Meríbá vizeinél. 9
Aki azt mondta, hogy nem néz se apjára, se anyjára, nem ismerte el testvéreit,
nem akart tudni fiairól. Parancsodat megtartották, szövetséged megőrizték.
10 Tanítják döntéseidre Jákóbot, és törvényedre Izráelt. Tömjént tesznek orcád
elé, áldozatot oltárodra. 11 Áldd meg, URam, amije van, gyönyörködj keze munkáiban!
Támadói derekát törd le, és gyűlölőiét, hogy föl se kelhessenek! 12
Benjáminra ezt mondta: Az ÚR szerelmese ő, biztonságban lakik nála,
oltalmazza őt mindenkor; hegyhátai között lakik. 13 Józsefre ezt mondta:
Megáldotta földjét az ÚR az ég fentről jövő ajándékával és a lent
elterülő vizekkel: 14 nap-érlelte ajándékkal, hold-sarjasztotta
ajándékkal, 15 az ősi hegyek javaival, az örök halmok ajándékával, 16 a
föld bőséges ajándékával, a csipkebokorban lakónak kegyével. Szálljon ez József
fejére, a testvérek közt megszenteltnek fejére! 17 Pompás, mint az elsőnek
ellett bika, a szarvai bölényszarvak, népeket teper le velük, egészen a föld
széléig. Ilyenek Efraim tízezrei és Manassé ezerei. 18 Zebulonra ezt mondta:
Örvendezz, Zebulon, ha útra kelsz, és te, Issakár, ha sátradban vagy! 19
Népeket hívnak hegyükre, ott igaz áldozatot hoznak, mert a tenger bőségét
élvezik, a tengerpart rejtett kincseit. 20 Gádra ezt mondta: Áldott, aki tág
teret adott Gádnak! Elfekszik, mint az oroszlán, ha széttépett kart és fejet.
21 Kiszemelte a legjavát, ott kapta törvényes részét, mikor összejöttek a nép
vezetői. Az ÚR igazsága szerint járt el, döntései szerint, Izráellel
együtt. 22 Dánra ezt mondta: Dán oroszlánkölyök, Básánból tör elő. 23
Naftálira ezt mondta: Naftáli kegyelmet nyer bőven, az ÚR áldásával
teljes. Az övé lesz nyugat és dél. 24 Ásérra ezt mondta: Áldott a fiak közt
Ásér, testvéreinek kedvence, olajban füröszti lábát. 25 Vas-, rézzáraid
legyenek, élteden át tartson erőd! 26 Nincs Jesurún Istenéhez fogható! Az
égen át száguld segítségedre, a fellegeken fenségesen. 27 Hajlékod az örök
Isten, örökkévaló karjai tartanak. Kiűzte ellenségedet, és ezt mondotta:
pusztítsd! 28 Izráel bizton lakhatik, Jákób forrása egymagában a gabona és must
földjén, ahol az ég harmatot hint. 29 Boldog lehetsz, Izráel, van-e hasonló
hozzád? Nép, amelyet védelmez az ÚR! Ő a te segítő pajzsod és
dicsőséges kardod. Hízelegnek majd ellenségeid, és te azok magaslatain
lépdelsz.
5Móz 34
1 Ezután fölment
Mózes a Móáb síkságáról a Nebó hegyére, a Piszgá csúcsára, amely Jerikóval
szemben van, és az ÚR megmutatta neki az egész országot: Gileádot Dánig, 2 az
egész Naftálit, Efraim és Manassé földjét, meg Júda egész földjét a nyugati
tengerig, 3 továbbá a Délvidéket a Jordán környékét és a pálmák városának,
Jerikónak a völgyét Cóarig. 4 És mondotta neki az ÚR: Ezt a földet ígértem oda
esküvel Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, és ezt mondtam: a te utódaidnak adom.
Megmutattam neked, de nem mehetsz be oda.
5 Ott halt meg Mózes,
az ÚR szolgája, Móáb földjén, az ÚR akarata szerint. 6 És eltemette őt a
völgyben, Móáb földjén, Bét-Peórral szemben. Senki sem tudja még ma sem, hogy
hol van a sírja. 7 Százhúsz éves volt Mózes, amikor meghalt, nem homályosodott
meg a szeme, és nem hagyta el életereje. 8 Izráel fiai harminc napig siratták
Mózest a Móáb síkságán, amíg el nem telt Mózes siratásának és gyászolásának az
ideje. 9 Józsué, Nún fia pedig megtelt bölcs lélekkel, mert Mózes reá helyezte
a kezét. Izráel fiai hallgattak is rá, és úgy cselekedtek, ahogyan az ÚR
megparancsolta Mózesnek.
10 Nem is támadt
többé Izráelben Mózeshez hasonló próféta, akivel szemtől szemben
érintkezett volna az ÚR. 11 Mert őt küldte el az ÚR mindazoknak a jeleknek
és csodáknak a véghezvitelére, amelyeket tett Egyiptom földjén a fáraóval,
minden szolgájával és egész országával; 12 és minden erős kézzel
megteendő, minden nagy és félelmes dolog véghezvitelére, amelyeket megtett
Mózes egész Izráel szeme láttára.
Józs 1
1 Mózesnek, az ÚR
szolgájának halála után ezt mondta az ÚR Józsuénak, Nún fiának, Mózes
szolgájának: 2 Az én szolgám, Mózes meghalt. Most azért indulj, kelj át itt a
Jordánon, te és ez az egész nép arra a földre, amelyet én adok Izráel fiainak.
3 Nektek adok minden helyet, ahová léptek, ahogyan megígértem Mózesnek. 4 A pusztától
és a Libánontól a nagy folyamig, az Eufrátesz folyamig, nyugat felé pedig a
nagy tengerig a ti területetek lesz a hettiták egész országa. 5 Senki sem
állhat ellened egész életedben. Veled leszek, ahogy Mózessel is vele voltam.
Nem maradok el tőled, nem hagylak el. 6 Légy erős és bátor, mert te
teszed ezt a népet annak az országnak az örökösévé, amelyről megesküdtem
atyáiknak, hogy nekik adom. 7 Csak légy igen bátor és erős, őrizd
meg, és tartsd meg azt a törvényt, amelyet Mózes, az én szolgám parancsolt
neked. Ne térj el tőle se jobbra, se balra, hogy boldogulj mindenütt,
amerre csak jársz. 8 Ne hagyd abba ennek a törvénykönyvnek az olvasását, hanem
tanulmányozd éjjel-nappal, őrizd meg, és tartsd meg mindazt, ami ebben meg
van írva. Akkor sikerrel jársz utadon, és boldogulsz. 9 Megparancsoltam neked,
hogy légy erős és bátor. Ne félj, és ne rettegj, mert veled van Istened,
az ÚR, mindenütt, amerre csak jársz.
10 Józsué ezt
parancsolta a nép elöljáróinak: 11 Menjetek végig a táboron, és parancsoljátok
meg a népnek a következőt: Készítsetek magatoknak útravalót, mert három
nap múlva átkeltek itt a Jordánon, hogy bemenjetek, és birtokba vegyétek azt a
földet, amelyet Istenetek, az ÚR ad nektek birtokul.
12 A rúbenieknek, a
gádiaknak és Manassé törzse felének ezt mondta Józsué: 13 Emlékezzetek arra az
igére, amelyet az ÚR szolgája, Mózes parancsolt nektek: Istenetek, az ÚR
nyugalmat ad nektek, és nektek adja ezt a földet. 14 Feleségeitek, gyermekeitek
és jószágaitok telepedjenek le ezen a földön, amelyet Mózes adott nektek a
Jordánon túl. Ti pedig keljetek át harcra készen testvéreitek élén mind, akik
vitéz harcosok vagytok, és segítsétek őket, 15 amíg nyugalmat nem ad az ÚR
testvéreitekn
16 Azok pedig ezt
válaszolták Józsuénak: Mindent megteszünk, amit parancsoltál, és megyünk
mindenhová, ahová csak küldesz. 17 Mindenben úgy hallgatunk rád is, ahogyan
Mózesre hallgattunk, csak legyen veled is Istened, az ÚR, ahogyan Mózessel vele
volt. 18 Halállal lakoljon mindenki, aki ellene szegül parancsodnak, és nem
hallgat szavadra, bármit is parancsolsz neki. Csak légy erős és bátor!
Józs 2
1 Akkor Józsué, Nún
fia, titkon két kémet küldött Sittímből, és ezt mondta nekik: Menjetek,
vegyétek szemügyre azt a földet és Jerikót. Azok elmentek, betértek egy Ráháb
nevű parázna nő házába, és ott lefeküdtek. 2 De Jerikó királyát
figyelmeztették: Vigyázz! Izráeli férfiak jöttek ide az éjjel, hogy kémkedjenek
az országban. 3 Jerikó királya ezt üzente Ráhábnak: Add ki azokat a férfiakat,
akik hozzád érkeztek, és betértek a házadba, mert azért jöttek, hogy
kikémleljék az egész országot. 4 Az asszony azonban fogta, és elrejtette a két
férfit, majd ezt mondta: Igaz, hogy betértek hozzám azok a férfiak, de nem
tudtam, honnan valók. 5 Kapuzárás idején, amikor besötétedett, eltávoztak. Nem
tudom, hová mentek azok a férfiak. Fussatok gyorsan utánuk, mert még
utolérhetitek őket! 6 Pedig fölvitte őket a háztetőre, és
elbújtatta a lenkóró közé, ami ki volt rakva a háztetőn. 7 A városbeli
férfiak pedig üldözőbe vették őket a Jordán gázlói felé vivő
úton. A kaput pedig, amint kimentek az üldözők, bezárták.
8 Még le sem feküdtek
a kémek, amikor fölment hozzájuk Ráháb a háztetőre, 9 és ezt mondta nekik:
Tudom, hogy az ÚR nektek fogja adni ezt a földet, hiszen rettegés fogott el
bennünket, és remeg tőletek mindenki, aki ezen a földön lakik. 10 Mert
hallottuk, hogyan szárította ki az ÚR előttetek a Vörös-tenger vizét,
amikor kijöttetek Egyiptomból, és hogy a Jordánon túl, mit tettetek Szíhónnal
és Óggal, az emóriak két királyával, akiket kiirtottatok. 11 Amikor ezt
meghallottuk, megdermedt a szívünk, és még a lélegzete is elállt mindenkinek
miattatok. Bizony, a ti Istenetek, az ÚR az Isten fönn a mennyben és lenn a
földön. 12 Most azért esküdjetek meg nekem az ÚRra, hogy amint én szeretettel
bántam veletek, ti is szeretettel bántok majd apám háza népével, és biztos
jelét adjátok annak, 13 hogy életben hagyjátok apámat, anyámat, fiú- és
nőtestvéreimet és mindenüket, és megmentitek életünket a haláltól. 14 A
férfiak így válaszoltak neki: Életünkkel kezeskedünk értetek, ha ti nem
áruljátok el a mi ügyünket. Amikor majd az ÚR nekünk adja ezt a földet,
szeretettel és igazságosan bánunk veled.
15 Azután
leeresztette őket kötélen az ablakon át - háza ugyanis a vár falánál volt,
és így a várfalnál lakott - 16 és ezt mondta nekik: Menjetek a hegyekbe, hogy
rátok ne találjanak az üldözők, és rejtőzködjetek ott három napig,
amíg az üldözők vissza nem térnek. Azután menjetek utatokra! 17 A férfiak
ezt mondták neki: Nem fogjuk megszegni azt az esküt, amelyet neked tettünk. 18
Ezért amikor bejövünk erre a földre, kösd ezt a piros fonálból font kötelet
arra az ablakra, amelyen át leeresztettél bennünket. Gyűjtsd magadhoz a
házba apádat, anyádat, testvéreidet és apád egész háza népét. 19 És akkor, aki
csak kijön házad ajtaján az utcára, az maga lesz halálának az oka, mi
ártatlanok leszünk. De minket sújtson a büntetés, ha valaki kezet emel azokra,
akik veled lesznek a házban. 20 Ha azonban elárulod a mi ügyünket, akkor nem
kötelez bennünket az az eskü, amellyel megeskettél bennünket. 21 Az asszony így
felelt: Legyen úgy, ahogy mondtátok! Azután elküldte őket, és azok
elmentek. A piros kötelet pedig rákötötte az ablakra.
22 A kémek elmentek,
eljutottak a hegyekbe, és ott maradtak három napig, amíg az üldözők vissza
nem tértek. Keresték ugyan őket az üldözők mindenfelé, de nem
találták. 23 Azután visszatért a két férfi, lejöttek a hegyekből, átkeltek
a Jordánon, és megérkeztek Józsuéhoz, Nún fiához. Elbeszélték neki mindazt, ami
velük történt. 24 Ezt mondták Józsuénak: Bizony, kezünkbe adta az ÚR azt az
egész földet, máris reszket tőlünk annak a földnek minden lakója.
Józs 3
1 Józsué másnap korán
reggel fölkelt, fölkerekedtek Sittímből, és eljutottak a Jordánhoz; ő
meg Izráel fiai mindnyájan. Ott táboroztak, mielőtt átkeltek volna. 2
Három nap múlva végigmentek az elöljárók a táboron, 3 és ezt parancsolták a
népnek: Ha azt látjátok, hogy a lévita papok fölemelik Isteneteknek, az ÚRnak
szövetségládáját, akkor ti is kerekedjetek föl, és menjetek utána. 4 De legyen
mintegy kétezer könyök távolság köztetek és közte; ne menjetek közel hozzá. Így
tudjátok majd az utat, amelyen mennetek kell, hiszen nem jártatok még soha ezen
az úton.
5 Józsué ezt mondta a
népnek: Szenteljétek meg magatokat, mert holnap csodákat tesz köztetek az ÚR. 6
A papoknak pedig ezt mondta Józsué: Vegyétek föl a szövetség ládáját, és
vonuljatok a nép előtt! Fölvették tehát a szövetség ládáját, és mentek a
nép előtt.
7 Az ÚR pedig ezt
mondta Józsuénak: A mai napon kezdelek naggyá tenni az egész Izráel előtt,
hadd tudják meg, hogy veled leszek, ahogyan Mózessel is vele voltam. 8 Te azért
parancsold meg a szövetség ládáját vivő papoknak: Amikor odaértek a Jordán
vizének a széléhez, álljatok bele a Jordánba.
9 Azután ezt mondta
Józsué Izráel fiainak: Jöjjetek ide, és hallgassátok meg Isteneteknek, az ÚRnak
beszédét! 10 Ebből tudjátok meg, hogy az élő Isten van köztetek -
mondta Józsué - és hogy ő valóban elűzi előletek a kánaániakat,
a hettitákat, a hivvieket, a perizzieket, a girgásiakat, az emóriakat és a
jebúsziakat: 11 Íme, az egész föld Urának a szövetségládája átmegy
előttetek a Jordánon! 12 Most tehát válasszatok ki tizenkét férfit Izráel
törzseiből, törzsenként egy-egy férfit. 13 És mihelyt a Jordán vizét
érinti a papok lába, akik az ÚRnak, az egész föld Urának a ládáját viszik, a
Jordán vize kettéválik, a felülről lefelé folyó víz megáll, mint egy gát.
14 Akkor
fölkerekedett sátraiból a nép, hogy átkeljen a Jordánon. A papok vitték a
szövetség ládáját a nép előtt. 15 A ládát vivők megérkeztek a
Jordánhoz, és a ládát vivő papok lába a folyó szélén belemerült a vízbe. A
Jordán medre pedig az aratás idején mindvégig egészen tele volt. 16 Egyszerre
csak me 17 Az ÚR szövetségládáját vivő papok ott álltak szilárdan a Jordán
száraz medrében. Egész Izráel átkelt, és mindaddig száraz volt a meder, amíg az
egész nép mindenestül át nem kelt a Jordánon.
Józs 4
1 Amikor az egész nép
mindenestül átkelt a Jordánon, azt mondta az ÚR Józsuénak: 2 Válasszatok ki a
népből tizenkét férfit, törzsenként egy-egy férfit, 3 és ezt a parancsot
adjátok nekik: Vegyetek föl tizenkét követ innen a Jordán közepéből, ahol
a papok lába áll szilárdan, vigyétek azokat magatokkal, és tegyétek le a
szálláson, ahol ma éjjel megszálltok.
4 Józsué odahívta azt
a tizenkét férfit, akiket Izráel fiai közül kijelölt, törzsenként egy-egy
férfit, 5 és ezt mondta nekik Józsué: Menjetek be a Jordán közepébe,
Isteneteknek, az ÚRnak ládája elé, és vegyen föl mindegyikőtök egy-egy
követ a vállára; Izráel törzseinek a száma szerint. 6 Legyen ez emlékeztető
jelül közöttetek; és ha majd megkérdezik fiaitok, hogy miféle kövek ezek, 7
akkor ezt mondjátok nekik: Kettévált a Jordán vize az ÚR szövetségládája
előtt, amikor átkelt a Jordánon; kettévált a Jordán vize, és erre
emlékeztetik ezek a kövek Izráel fiait mindörökké. 8 Izráel fiai úgy
cselekedtek, ahogyan Józsué parancsolta. Fölvettek a Jordán közepéből
tizenkét követ Izráel törzseinek száma szerint, ahogyan az ÚR mondta Józsuénak.
Magukkal vitték a szállásukra, és ott helyezték el azokat.
9 Tizenkét követ állított
föl Józsué a Jordán közepén is, azon a helyen, ahol a szövetség ládáját
vivő papok lába állt. Ott is vannak mind a mai napig.
10 A ládát vivő
papok a Jordán közepén álltak, amíg végbe nem ment mindaz, amit Józsué az ÚR
parancsára elmondott a népnek. Mindezt már Mózes így parancsolta Józsuénak. A
nép pedig sietve átkelt. 11 Miután az egész nép mindenestül átkelt, az ÚR
ládája is átkelt a papokkal együtt, és a nép élére állt. 12 Rúben fiai, Gád
fiai és Manassé törzsének a fele is harcra készen kelt át Izráel fiai élén,
ahogyan meghagyta nekik Mózes. 13 Mintegy negyvenezer fölfegyverzett ember kelt
át az ÚR színe előtt, hogy harcoljon Jerikó síkságán.
14 Az ÚR naggyá tette
azon a napon Józsuét egész Izráel szemében. Éppúgy tisztelték egész életében,
mint ahogyan Mózest tisztelték.
15 Az ÚR azt mondta
Józsuénak: 16 Parancsold meg a Bizonyság ládáját vivő papoknak, hogy
jöjjenek ki a Jordánból. 17 Józsué tehát megparancsolta a papoknak, hogy
jöjjenek ki a Jordánból. 18 Amikor kijöttek az ÚR szövetségládáját vivő
papok a Jordán közepéből, alighogy szárazra tették lábukat, visszatért
helyére a Jordán vize, és úgy folyt egész medrében, mint azelőtt.
19 Az első hónap
tizedikén jött fel a nép a Jordánból, és tábort ütött Gilgálban, Jerikó keleti
határán. 20 Azt a tizenkét követ, amelyet a Jordánból vettek ki, Gilgálban
állíttatta föl Józsué, 21 és ezt mondta Izráel fiainak: Ha majd megkérdezik
fiaitok apáiktól, hogy miféle kövek ezek, 22 magyarázzátok el fiaitoknak, hogy
szárazon kelt át Izráel itt a Jordánon. 23 Mert Istenetek, az ÚR kiszárította a
Jordán vizét előttetek, amíg átkeltetek. Így cselekedett Istenetek, az ÚR
a Vörös-tengerrel is, kiszárította előttünk, amíg átkeltünk rajta, 24 hogy
megismerje a föld minden népe az ÚR kezét, hogy milyen erős az, és hogy féljétek
Isteneteket, az URat mindenkor.
Józs 5
1 Amikor meghallotta
az em
2 Abban az
időben mondta az ÚR Józsuénak: Csinálj kőkéseket, és végeztesd el
újból Izráel fiai között a körülmetélést. 3 Józsué tehát csinált
kőkéseket, és körülmetélte Izráel fiait az Arálót-halmon. 4 Azért metélte
őket körül Józsué, mert az Egyiptomból kijött egész férfinép, a harcosok
mind meghaltak a pusztában útközben, miután kijöttek Egyiptomból. 5 Körül volt
ugyan metélve az egész nép, amely kijött; de a pusztában született nép közül
senkit sem metéltek körül útközben, miután kijöttek Egyiptomból. 6 Mert negyven
esztendeig jártak Izráel fiai a pusztában, miközben az Egyiptomból 7 Fiaikat
azonban, akiket a helyükre állított, körülmetélte Józsué. Ezek
körülmetéletlenek voltak, mert útközben nem metélték körül őket. 8 Amikor
azonban befejezték az egész nép körülmetélését, a táborban maradtak, amíg
erőre nem kaptak.
9 Az ÚR pedig ezt
mondta Józsuénak: Ma hárítottam el rólatok az egyiptomi gyalázatot. Ezért
hívják azt a helyet Gilgálnak mind a mai napig.
10 Amikor Gilgálban
táboroztak Izráel fiai, elkészítették a páskát a hónap tizennegyedik napján
este Jerikó síkságán. 11 A páska második napján kovásztalan kenyeret ettek a
föld terméséből és pörkölt gabonát ugyanazon a napon. 12 A manna pedig
megszűnt a következő naptól fogva, hogy ettek a föld terméséből.
Nem volt többé mannája Izráel fiainak, hanem már abban az évben Kánaán
földjének a termését ették.
13 Amikor Józsué
Jerikónál volt, föltekintett, és látta, hogy egy férfi áll előtte, kivont
karddal a kezében. Odament hozzá Józsué, és megkérdezte tőle: Közénk
tartozol, vagy ellenségeinkhez? 14 Az pedig így felelt: Nem, hanem az ÚR
seregének a vezére vagyok. Most jöttem. Ekkor Józsué arccal a földre borult
előtte, és ezt mondta neki: Mit akar mondani szolgájának az én Uram? 15 Az
ÚR seregének a vezére ezt felelte Józsuénak: Oldd le sarudat a lábadról, mert
szent az a hely, ahol állsz. Józsué pedig úgy tett.
Józs 6
1 Jerikó olyan
alaposan be volt zárva Izráel fiai miatt, hogy se ki, se be nem mehetett senki.
2 Ekkor azt mondta az
ÚR Józsuénak: Lásd! A kezedbe adom Jerikót és királyát vitéz harcosaival
együtt. 3 Vegyétek hát körül a várost, valamennyi harcos kerülje meg egyszer a
várost. Így tégy hat napon át! 4 Hét pap vigyen hét kosszarvból készült kürtöt
a láda előtt. A hetedik napon hétszer kerüljétek meg a várost, és a papok
fújják meg a kürtöket. 5 És ha majd hosszan fújják a kosszarvakat, ti pedig
meghalljátok a kürt szavát, hatalmas harci kiáltásban törjön ki az egész nép.
Akkor le fog omlani a város kőfala, és a nép bevonulhat, mindenki egyenest
előre.
6 Józsué, Nún fia
tehát hívatta a papokat, és így szólt hozzájuk: Vegyétek föl a szövetség
ládáját, hét pap pedig vigyen hét kosszarvból készült kürtöt az ÚR ládája
előtt. 7 A népnek pedig ezt mondta: Vonuljatok föl, vegyétek körül a
várost, és a fegyveresek vonuljanak az ÚR ládája előtt.
8 És úgy történt,
ahogyan Józsué megmondta a népnek. A hét pap, aki a hét kosszarvból készült
kürtöt vitte, az ÚR előtt vonult, és fújta a kürtöket. Az ÚR
szövetségládája pedig utánuk haladt.
9 A fegyveresek a
kürtöket fúvó papok előtt haladtak, az utóvéd meg a láda után ment, és
folyton fújták a kürtöket. 10 A népnek ezt parancsolta Józsué: Ne kiáltsatok, a
hangotokat se lehessen hallani, és egy szó se jöjjön ki a szátokból addig, amíg
azt nem mondom nektek, hogy törjetek ki harci kiáltásban. 11 Körülvitette tehát
az ÚR ládáját, megkerülve egyszer a várost. Azután visszatértek a táborba, és a
táborban töltötték az éjszakát.
12 Másnap korán
reggel fölkelt Józsué, a papok pedig fölvették az ÚR ládáját. 13 A hét pap, aki
a hét kosszarvból készült kürtöt vitte, az ÚR ládája előtt ment, és
folyton fújta a kürtöket. A fegyveresek előttük haladtak, az utóvéd pedig
követte az ÚR ládáját. Folyton fújták a kürtöket. 14 A második napon is
megkerülték egyszer a várost, azután visszatértek a táborba. Így cselekedtek
hat napon át.
15 Történt pedig a
hetedik napon, hogy hajnalhasadtával fölkeltek, és az addigi szokás szerint
megkerülték a várost, de hétszer. Csak ezen a napon kerülték meg hétszer a
várost. 16 Amikor hetedszer fújták meg a papok a kürtöket, ezt mondta Józsué a
népnek: Kiáltozzatok, mert nektek adja az ÚR a várost. 17 Átok terhe alatt ki
kell irtani a várost, az ÚRé az mindenestül! Csak a parázna Ráháb maradjon
életben mindazokkal együtt, akik a házában vannak, mert elrejtette a követeket,
akiket kiküldtünk. 18 Hozzá ne nyúljatok a kiirtandókhoz, különben rátok száll
az átok; el ne vegyetek semmit a kiirtandókból, mert felidézitek az átkot
Izráel táborára, és szerencsétlenségbe döntitek! 19 Az összes ezüstöt és
aranyat meg a réz- és vastárgyakat az ÚRnak szenteljétek, azok az ÚR
kincstárába kerüljenek. 20 Ekkor kiáltozni kezdett a nép, és megfújták a
kürtöket. És amikor meghallotta a nép a kürt szavát, hatalmas harci kiáltásban
tört ki, és a kőfal leomlott. A nép pedig bevonult a városba, mindenki
egyenest előre, és elfoglalták a várost. 21 Kardélre hánytak, kiirtottak
mindent, ami a városban volt: férfit és nőt, ifjat és öreget, ökröt, juhot
és szamarat.
22 A két férfinak
pedig, akik kémkedtek azon a földön, ezt mondta Józsué: Menjetek be annak a
parázna nőnek a házába, és hozzátok ki onnan őt és mindenét, ahogyan
megesküdtetek neki! 23 Bementek tehát a kémkedő ifjak, és kihozták
Ráhábot, apját, anyját, testvéreit és mindenét; kihozták egész nemzetségét, és
elhelyezték őket Izráel táborán kívül. 24 A várost pedig mindenestül
fölperzselték. Csak az ezüstöt és az aranyat, meg a réz- és vastárgyakat tették
az ÚR házának a kincstárába. 25 De a parázna Ráhábot, apja háza népét és
mindenét életben hagyta Józsué. Letelepedett Izráelben, és ott van mind a mai
napig, mert elrejtette a követeket, akiket Jerikóba küldött kémkedni Józsué.
26 Abban az
időben mondta ezt az esküt Józsué: Átkozott legyen az ÚR előtt az az
ember, aki hozzáfog, hogy fölépítse ezt a várost, Jerikót! Elsőszülöttjére
rakja le az alapját, és legkisebb fiára állítsa föl kapuit!
27 Az ÚR Józsuéval
volt, és elterjedt a híre az egész országban.
Józs 7
1 De Izráel fiai
hibát követtek el a város kiirtásakor, mert a Júda törzséből való Ákán,
Karmi fia, Zabdi unokája, Zerah dédunokája, elvett a kiirtandó dolgokból. Ezért
föllángolt az ÚR haragja Izráel fiai ellen.
2 Józsué ugyanis
néhány férfit küldött Jerikóból Ajba, amely Bét-Áven mellett van, Bételtől
keletre, és azt mondta nekik: Menjetek, és nézzetek körül azon a földön. A
férfiak fölmentek, és kémkedtek Ajban. 3 Amikor visszatértek Józsuéhoz, azt
mondták neki: Ne vonuljon föl az egész nép. Csak két- vagy háromezer ember
vonuljon föl, azok is megverik Ajt. Ne fáraszd oda az egész népet, mert kevesen
vannak azok. 4 Fölvonultak tehát oda a népből mintegy háromezren, de
megfutamodtak Aj emberei elől. 5 Megöltek közülük Aj emberei mintegy
harminchat embert, üldözték őket a kaputól egészen Sebárimig, és megverték
őket a lejtőn. Ekkor valósággal megolvadt a nép szíve, és olyanná
lett, mint a víz.
6 Józsué pedig
megszaggatta ruháját, arccal a földre borult az ÚR ládája előtt, és úgy
maradt estig Izráel véneivel együtt. A fejükre port hintettek. 7 Közben ez t m
o ndta Józsué: Jaj, Uram, URam! Miért is hoztad át ezt a népet a Jordánon, ha
most az emóriak kezébe adsz bennünket, hogy elpusztítsanak? Bárcsak azt
határoztuk volna, hogy a Jordánon túl maradunk! 8 Ó, Uram! Mit mondjak most,
hogy Izráel máris meghátrált ellenségei előtt? 9 Ha meghallják ezt a
kánaániak és az ország többi lakói, akkor körülfognak bennünket, és még a
nevünket is kiirtják a földről. Mit teszel akkor a te nagy nevedért?
10 Az ÚR azt felelte
Józsuénak: Kelj föl! Miért estél arcra? 11 Vétkezett Izráel, áthágták
szövetségemet, amelyre köteleztem őket, mert elvettek a kiirtandó
dolgokból, loptak is, és titokban a holmijuk közé tették. 12 Azért nem tudtak
megállni Izráel fiai ellenségeikkel szemben és azért hátráltak meg ellenségeik
előtt, mert utolérte őket az átok. Nem leszek többé veletek, ha nem
pusztítjátok ki magatok közül a kiirtani valót. 13 Kelj föl, szenteld meg a
népet, és ezt mondd: Szenteljétek meg magatokat holnapra, mert azt mondta az
ÚR, Izráel Istene: Kiirtani való van nálad, Izráel! Nem tudtok megállni
ellenségeitek előtt, amíg el nem távolítjátok magatok közül a kiirtani
való 14 Jöjjetek ide 15 Akit azután
kiirtandónak jelöl ki, azt meg kell égetni mindenével együtt, mert áthágta az
ÚR szövetségét, és gyalázatos dolgot követett el Izráelben.
16 Józsué korán
reggel fölkelt, felsorakoztatta Izráel törzseit, és a sorsvetés Júda törzsét
jelölte meg. 17 Azután felsorakoztatta Júda nemzetségeit, és a sorsvetés Zerah
nemzetségét jelölte meg. Azután felsorakoztatta Zerah nemzetségéből a
férfiakat, és a sorsvetés Zabdit jelölte meg. 18 Amikor az ő családjának a
férfiait sorakoztatta fel, a sorsvetés a Júda törzséből való Ákánt, Karmi
fiát, Zabdi unokáját, Zerah dédunokáját jelölte meg.
19 Ekkor azt mondta
Józsué Ákánnak: Fiam, adj dicsőséget az ÚRnak, Izráel Istenének! Tégy
bűnvallást előtte, és mondd el nekem, hogy mit tettél, ne titkolj el
semmit előttem. 20 Ákán így válaszolt Józsuénak: Bizony, vétkeztem az ÚR,
Izráel Istene ellen, mert ezt meg ezt tettem: 21 Megláttam a zsákmány között
egy szép sineári köntöst, kétszáz sekel ezüstöt és egy ötven sekel súlyú
aranyrudat. Megkívántam és elvettem őket. Ott vannak a sátramban elásva a
földbe, az ezüst is alattuk van. 22 Ekkor Józsué követeket küldött, ezek
elfutottak a sátorba, és csakugyan el volt ásva mindez a sátrában, és az ezüst
is alatta volt. 23 Kihozták a sátorból, odavitték Józsuéhoz és Izráel fiaihoz,
és odatették az ÚR színe elé.
24 Józsué pedig fogta
Ákánt, Zerah fiát, az ezüstöt, a köntöst, az aranyrudat, fiait és leányait, ökreit,
szamarait és juhait, sátrát és mindenét. Vele volt egész Izráel, és elvitték
őket az Ákór völgyébe. 25 Ekkor azt mondta Józsué: Szerencsétlenséget
hoztál ránk! Fordítsa az ÚR ezt a szerencsétlenséget most rád! És megkövezte
őket egész Izráel, majd elégették őket. Így kövezték meg őket.
26 Azután nagy kőhalmot raktak föléje, amely a mai napig megvan. Ekkor
megszűnt azÚR izzó haragja. Ezért nevezik azt a helyet Ákór völgyének mind
a mai napig
Józs 8
1 Azután ezt mondta
az ÚR Józsuénak: Ne félj, ne rettegj! Vedd magad mellé az egész hadinépet,
azután indulj és vonulj Aj városa ellen! Meglásd, kezedbe adom Aj királyát,
népét, városát és földjét. 2 Úgy bánj Aj városával és királyával, ahogyan
Jerikóval és királyával bántál, de a zsákmány és az állatok a ti prédátok
lehet. Álljatok lesbe a várostól nyugatra!
3 Elindult tehát
Józsué az egész hadinéppel, és fölvonultak Aj ellen. Kiválasztott Józsué
harmincezer erős vitézt, és elküldte őket éjjel. 4 Ezt a parancsot
adta nekik: Figyeljetek rám! Álljatok lesbe a városnál, a várostól nyugatra. Ne
legyetek nagyon messze a várostól, és legyetek mindnyájan készenlétben! 5 Én a
velem levő egész néppel megközelítem a várost. Ha majd kijönnek ellenünk,
mint először, elfutunk előlük. 6 Ők utánunk fognak jönni
annyira, hogy elszakítjuk őket a várostól, mert azt gondolják, hogy futunk
előlük, mint először. Mi tehát futunk előlük. 7 Ti akkor
indítsatok támadást a leshelyről, és vegyétek birtokba a várost, mert
Istenetek, az ÚR, kezetekbe adja azt. 8 És ha majd beveszitek a várost,
gyújtsátok föl azt. Az ÚR szava szerint cselekedjetek! Lássátok, ezt
parancsoltam nektek! 9 Azután elküldte őket Józsué. Azok elmentek a
leshelyre, és elhelyezkedtek Bétel és Aj között, Ajtól nyugatra. Józsué pedig a
nép között töltötte ezt az éjszakát.
10 Korán reggel
fölkelt Józsué, számba vette a népet, azután fölvonult Izráel véneivel a nép
élén Aj ellen. 11 Az egész vele levő hadinép felvonult. Így közeledtek, és
megérkeztek a város alá. Tábort ütöttek Ajtól északra, úgyhogy egy völgy volt
köztük és Aj között. 12 Ekkor kijelölt mintegy ötezer embert, és lesbe
állította őket Bétel és Aj között a várostól nyugatra. 13 Így helyezték el
a népet: a tábor egészét a várostól északra, a hátba támadókat pedig a várostól
nyugatra. Józsué ezt az éjszakát a völgyben töltötte.
14 Látta ezt Aj
királya. A város férfiai pedig nagy hirtelen korán kivonultak, hogy harcoljanak
Izráel ellen; a király és egész népe a kijelölt helyre ment, a síkság szélére,
mert nem tudta, hogy lest vetettek neki a várostól nyugatra. 15 Józsué és egész
Izráel pedig, mintha vereséget szenvedtek volna tőlük, futásnak eredtek a
puszta felé. 16 Ekkor hadba szólították az egész népet, amely még a városban
volt, hogy üldözzék őket. Üldözték is Józsuét, és elszakadtak a várostól. 17
Nem maradt senki Ajban és Bételben, aki ne vonult volna ki Izráel ellen. A
várost tárva-nyitva hagyták, és úgy üldözték Izráelt.
18 Akkor ezt mondta
az ÚR Józsuénak: Nyújtsd ki a kezedben levő dárdát Aj felé, mert a kezedbe
adtam azt. Józsué kinyújtotta a kezében levő dárdát a város felé. 19 Erre
a lesben állók gyorsan fölkeltek helyükről, és futni kezdtek, amint Józsué
kinyújtotta a kezét. Behatoltak a városba, elfoglalták, és nyomban
felgyújtották a várost. 20 Amikor az ajbeliek hátrafordultak, látták, hogy a
város füstje száll az ég felé, és nincs módjuk se erre, se arra menekülni, mert
a puszta felé menekült nép is visszafordult üldözői ellen. 21 Amikor
ugyanis látta Józsué és egész Izráel, hogy a lesben állók elfoglalták a várost,
és hogy a város füstje száll fölfelé, visszafordultak, és vágni kezdték az
ajbelieket. 22 A városban levők is kijöttek ellenük, és így az izráeliek
közé kerültek. Ezek innen, azok onnan vágták őket, úgyhogy senki sem
maradt, aki elfuthatott vagy elmenekülhetett volna. 23 Aj királyát azonban élve
fogták el, és Józsué elé vitték.
24 Miután Izráel
teljesen lemészárolta Aj összes lakosát a harcmezőn és a pusztában, ahol
üldözték őket, és miután mind egy szálig elestek fegyver által, egész
Izráel visszafordult Aj ellen és kardélre hányták az ott lakókat. 25 Összesen
tizenkétezer ajbeli férfi és nő hullott el ezen a napon. 26 Józsué ugyanis
nem eresztette le a kezét, amellyel a dárdát tartotta, amíg Aj valamennyi
lakóját ki nem irtották. 27 Csak az állatok és a város zsákmánya lett Izráel
prédájává az ÚR szava szerint, ahogyan megparancsolta Józsuénak. 28 Így
perzselte föl Józsué Aj városát és mindörökre sivár romhalmazzá tette. Így van
ez ma is. 29 Aj királyát pedig felakasztatta egy fára, és ott volt egész estig.
De naplementekor Józsué parancsára levették a holttestet a fáról, odadobták a
városkapu elé, és nagy kőhalmot raktak föléje. Ott van az még ma is.
30 Ekkor oltárt
épített Józsué az ÚRnak, Izráel Istenének az Ébál hegyen, 31 ahogyan
megparancsolta Mózes, az ÚR szolgája Izráel fiainak, és ahogyan meg is van írva
Mózes törvénykönyvében. Oltárt épített faragatlan kövekből, amelyekhez nem
nyúltak vassal. Égőáldozatokat áldoztak azon az ÚRnak, és békeáldozatokat
vágtak. 32 És felírta ott a kövekre Mózes törvényének a mását; Izráel fiai
előtt írta fel. 33 Az egész Izráel, annak vénei, elöljárói és bírái ott
álltak kétfelől a láda mellett, az ÚR szövetsé 34 Azután fölolvasta Józsué
a törvény minden igéjét, az áldást és az átkot, pontosan úgy, ahogyan meg van
írva a törvénykönyvben. 35 Mindabból, amit Mózes megparancsolt, egyetlen szó
sem volt, amit ne olvasott volna föl Józsué Izráel egész gyülekezete
előtt, meg az asszonyok, gyermekek és jövevények előtt, akik köztük
éltek.
Józs 9
1 Meghallották ezt
mindazok a királyok, akik a Jordánon túl a hegyvidéken, a Sefélá-alföldön és a
Nagy-tenger egész partja mentén a Libánon felé laktak: a hettiták, az emóriak,
a kánaániak, a perizziek, a hivviek és a jebúsziak. 2 Szövetkeztek egymással,
hogy együttesen harcoljanak Józsué és Izráel ellen.
3 De meghallották
Gibeón lakói, hogy mit tett Józsué Jerikóval és Aj városával, 4 ezért ők
cselhez folyamodtak. Elindultak, és így szerelték föl magukat: elnyűtt
zsákokat szereztek szamaraikra, meg elnyűtt, megrepedezett és
összekötözött borostömlőket, 5 a lábukra elnyűtt és foltozott
sarukat, magukra pedig elnyűtt ruhát. Útravaló kenyerük is mind száraz és
csupa morzsa volt. 6 Így mentek Józsuéhoz a táborba, Gilgálba, és ezt mondták
neki meg az izráelieknek: Messze földről jöttünk. Kössetek most szövetséget
velünk! 7 Az izráeliek azonban ezt mondták a hivvieknek: Hátha köztünk laktok;
hogyan köthetnénk akkor veletek szövetséget? 8 Azok ezt mondták Józsuénak:
Szolgáid vagyunk. Józsué azonban megkérdezte: Kik vagytok, és honnan jöttök? 9
Azok ezt felelték neki: Igen messze földről jöttek szolgáid, Istenednek,
az ÚRnak nevéért, mert hallottuk hírét és mindazt, amit Egyiptomban vitt
véghez. 10 Meg mindazt, amit az emóriak két királyával tett a Jordánon túl:
Szíhónnal, Hesbón királyával és Óggal, Básán királyával Astárótban. 11 Ezért
véneink és országunk lakói ezt mondták nekünk: Vegyetek magatokhoz útravalót,
menjetek eléjük, és mondjátok nekik: Szolgáitok vagyunk, kössetek hát
szövetséget velünk! 12 Itt a kenyerünk: még meleg volt, amikor otthonunkban
elláttuk magunkat vele, és elindultunk, hogy hozzátok jöjjünk, most meg már
száraz és csupa morzsa lett. 13 Ezek a borostömlők is újak voltak, amikor
megtöltöttük, most pedig repedezettek. A ruhánk és a sarunk is elnyűtt a
nagyon hosszú úton. 14 Akkor kezükbe vették az emberek azoknak az útravalóját,
de az ÚR akaratát nem kérdezték meg. 15 Józsué ráállt a békére, és szövetséget
kötött velük, azzal az ígérettel, hogy életben hagyja őket. A népközösség
vezetői pedig megesküdtek erre.
16 Három nappal
azután, hogy szövetséget kötöttek velük, meghallották, hogy a közelből
valók, sőt közöttük laknak. 17 Fölkerekedtek tehát Izráel fiai, és
harmadnapra elérkeztek azoknak városaihoz. Ezek voltak a városaik: Gibeón,
Kefírá, Beérót és Kirjat-Jeárim. 18 De nem koncolták fel őket Izráel fiai,
mert a közösség vezetői megesküdtek nekik az ÚRra, Izráel Istenére. Emiatt
zúgolódott az egész közösség a vezetők ellen. 19 De a vezetők mind
azt mondták az egész közösségnek: Megesküdtünk nekik az ÚRra, Izráel Istenére.
Nem bánthatjuk őket. 20 Azt csináljuk velük, hogy életben hagyjuk
őket, és akkor nem ér bennünket az ÚR haragja az eskü miatt, amivel
megesküdtünk nekik. 21 Azt mondták a vezetők, hogy életben maradhatnak, de
legyenek az egész közösség favágói és vízhordói. Így határoztak róluk a
vezetők.
22 Józsué pedig
hívatta őket, és így beszélt hozzájuk: Miért csaltatok meg bennünket? Azt
mondtátok, hogy nagyon messze laktok tőlünk, pedig köztünk laktok?! 23
Legyetek hát átkozottak! Ne fogyjanak ki közületek a szolgák, az Isten házának
favágói és vízhordói! 24 Azok ezt felelték Józ 25 Most már a kezedben vagyunk,
bánj velünk úgy, ahogyan jónak és helyesnek látod! 26 Józsué pedig így
cselekedett velük: Megmentette őket
Izráel fiainak a kezéből, és nem gyilkolták le őket. 27 Azon a
napon Józsué elrendelte, hogy a közösségnek, valamint az ÚR oltárának a favágói
és vízhordói legyenek azon a helyen, amelyet majd kiválaszt az ÚR. Így van ez
ma is.
Józs 10
1 Adónícede 2 Ezért
nagyon megijedt, hiszen Gibeón nagy város volt, akárcsak egy királyi város,
sőt nagyobb volt Ajnál, és csupa vitéz férfiak laktak benne. 3 Adónícedek,
Jeruzsálem királya tehát ezt az üzenetet küldte Hóhámnak, Hebrón királyának,
Pirámnak, Jarmút királyának, Jáfiának, Lákis királyának és Debírnek, Eglón
királyának: 4 Jöjjetek hozzám, segítsetek nekem, és verjük meg Gibeónt, mert
békét kötött Józsuéval és Izráel fiaival. 5 Erre összegyűlt, és felvonult
az emóriak öt királya: Jeruzsálem királya, Hebrón királya, Jarmút királya,
Lákis királya és Eglón királya, ők maguk és egész táboruk. Tábort ütöttek
Gibeón alatt, és harcoltak ellene.
6 Akkor a gibeóniak
ezt az üzenetet küldték Józsuénak a gilgáli táborba: Ne hagyd cserben
szolgáidat! Gyere föl hozzánk gyorsan, és szabadíts meg! Segíts rajtunk, mert a
hegyvidéken lakó emóriak királyai összefogtak ellenünk!
7 Erre fölvonult
Józsué Gilgálból egész hadseregével, valamennyi vitéz harcosával. 8 Az ÚR ezt
mondta Józsuénak: Ne félj tőlük, mert a kezedbe adom őket! Senki sem
állhat meg közülük előtted. 9 Józsué hirtelen rájuk tört, miután egész
éjszaka menetelt Gilgálból. 10 Az ÚR megzavarta az ellenséget Izráel
előtt, úgyhogy Izráel nagy vereséget mért rájuk Gibeónnál, üldözte
őket a béthóróni hágó felé, és vágta őket egészen Azékáig és
Makkédáig. 11 Ami-kor menekültek Izráel elől, az ÚR nagy jégesőt
hullatott rájuk az égből a béthóróni lejtőn egészen Azékáig, és
meghaltak. Többen haltak meg a jégesőtől, mint amennyit fegyverrel
mészároltak le Izráel fiai.
12 Amikor az ÚR
Izráel fiai kezébe adta az emóriakat, Józsué az ÚRhoz szólt, és ezt mondta
Izráel jelenlétében: Nap, maradj veszteg Gibeónban, te is hold, az
Ajjálón-völgyben! 13 És veszteg maradt a nap, megállott a hold is, míg
ellenségein bosszút állt a nép. Meg van ez írva a Jásár könyvében. Megállt a
nap az ég közepén, nem sietett lenyugodni egy teljes napig. 14 Nem volt ilyen
nap sem azelőtt, sem azután, hogy emberi szóra így hallgatott volna az ÚR,
mert az ÚR harcolt Izráelért. 15 Azután visszatért Józsué az egész Izráellel a
gilgáli táborba.
16 Az az öt király
pedig elmenekült, és elrejtőzött a makkédai barlangban. 17 De jelentették
Józsuénak, hogy megtalálták az öt királyt, akik a makkédai barlangban
rejtőznek. 18 Józsué ezt mondta: Gördítsetek nagy köveket a barlang
szájára, és rendeljetek oda embereket, hogy őrizzék őket. 19 Ti pedig
ne álljatok meg, üldözzétek ellenségeiteket, vágjátok utócsapataikat, és ne
engedjétek őket bejutni városaikba, mert kezetekbe adta őket
Istenetek, az ÚR.
20 Józsué és Izráel
fiai igen nagy csapást mértek rájuk, és szinte teljesen megsemmisítették
őket. Csak azok maradtak meg közülük, akik elmenekültek, és bejutottak a
megerősített városokba. 21 Ekkor visszatért az egész nép épségben
Józsuéhoz a makkédai táborba. Senki se merte ezután fenyegetni Izráel fiait.
22 Akkor ezt mondta
Józsué: Nyissátok ki a barlang száját, és hozzátok ide hozzám azt az öt királyt
a barlangból! 23 Így cselekedtek. Odavitték hozzá a barlangból azt az öt
királyt: Jeruzsálem királyát, Hebrón királyát, Jarmút királyát, Lákis királyát
és Eglón királyát. 24 Miután odavitték ezeket
25 Ekkor azt mondta nekik Józsué: Ne féljetek, és ne rettegjetek,
legyetek erősek és bátrak! Mert így tesz az ÚR minden ellenségetekkel,
akikkel harcolni fogtok. 26 Azután levágta őket Józsué, megölte, és
felakasztotta őket öt fára. Ott maradtak a fákon fölakasztva egészen
estig. 27 Naplementekor Józsué parancsára levették őket a fákról, bedobták
a barlangba, ahol rejtőzködtek, és nagy köveket raktak a barlang szájára.
Ott vannak ezek még ma is.
28 Makkédát is
elfoglalta Józsué azon a napon, és kardélre hányta királyával együtt. Kiirtotta
őket, minden élőlényt, amely benne volt; senkit sem hagyott
elmenekülni. Ugyanúgy bánt Makkéda királyával, ahogyan Jerikó királyával bánt.
29 Majd átvonult
Józsué egész Izráellel Makkédából Libná alá, és harcolni kezdett Libná ellen.
30 Az ÚR ezt is Izráel kezébe adta királyával együtt. Kardélre hányta a benne
levő élőlényeket mind; senkit sem hagyott elmenekülni. Királyával
pedig úgy bánt, ahogyan Jerikó királyával.
31 Libnából
továbbvonult Józsué egész Izráellel Lákis alá, tábort ütött, és harcolni
kezdett ellene. 32 Az ÚR Izráel kezébe adta Lákist, elfoglalták a második
napon, és kardélre hányták a benne levő élőlényeket mind, egészen
úgy, ahogyan Libnával tették.
33 Akkor fölvonult
Hórám, Gézer királya, Lákis segítségére. De Józsué úgy megverte népével együtt,
hogy senkit sem hagyott elmenekülni.
34 Lákisból
továbbvonult Józsué egész Izráellel Eglón alá, tábort ütött, és harcolni
kezdett ellene. 35 Elfoglalták még azon a napon, és kardélre hányták a benne
levő élőlényeket mind. Kiirtotta azon a napon egészen úgy, ahogyan
Lákissal tette.
36 Felvonult azután
Józsué Eglónból egész Izráellel Hebrónba, és harcolni kezdtek ellene. 37
Elfoglalták azt meg a hozzátartozó városokat; királyát és az ott levő
élőlényeket mind kardélre hányták. Senkit sem hagyott Józsué elmenekülni.
Ugyanúgy bánt vele, mint Eglónnal, kiirtotta a benne levő élőlényeket
mind.
38 Azután
visszafordult Józsué az egész Izráellel Debír felé, és harcolni kezdett ellene.
39 Elfoglalta azt és királyát, meg a hozzátartozó városokat. Kardélre hányta,
és kiirtotta az ott levő élőlényeket mind. Senkit sem hagyott
elmenekülni. Úgy bánt Debírrel és királyával, ahogyan Hebrónnal vagy ahogyan
Libnával és királyával bánt.
40 Így verte le
Józsué az egész országot: a hegyvidéket és a Délvidéket, a Sefélá-alföldet és a
dombvidéket és azok valamennyi királyát. Senkit sem hagyott elmenekülni, hanem
kiirtott minden élőt, ahogyan megparancsolta Izráel Istene, az ÚR. 41
Leverte őket Józsué Kádés-Barneától Gázáig és Gósen egész földjét Gibeónig.
42 Mindezeket a királyokat és országukat egy hadjárattal foglalta el Józsué,
mert Izráel Istene, az ÚR harcolt Izráelért. 43 Azután visszatért Józsué egész
Izráellel a gilgáli táborba.
Józs 11
1 Amikor meghallotta
ezt Jábín, Hácór királya, üzenetet küldött Jóbábhoz, Mádón királyához, Simrón
királyához, Aksáf királyához 2 és azokhoz a királyokhoz, akik az északi
hegyvidéken laktak, meg a Kinnerettől délre levő síkságon,
Sefélá-alföldön, meg a Dór mellett levő nyugati dombvonulaton; 3 a keleten
és nyugaton lakó kánaániakhoz, az emóriakhoz, a hettitákhoz, a perizziekhez és
jebúsziakhoz a hegyvidékre és a Hermón alatt lakó hivviekhez Micpá földjére. 4
Ezek kivonultak egész táborukkal. Annyi volt a nép, mint a tenger partján a
homok; ló és harci kocsi is igen sok volt. 5 Mindezek a királyok egyesültek, és
amikor megérkeztek, közösen ütöttek tábort a Méróm vizénél, hogy harcoljanak
Izráel ellen.
6 Akkor ezt mondta az
ÚR Józsuénak: Ne félj tőlük, mert holnap ilyenkor Izráelnek adom
mindnyájukat halálra sebezve. Vágd át lovaik inát, és gyújtsd fel harci
kocsijaikat! 7 Józsué hirtelen rájuk tört egész hadseregével a Méróm vizénél,
és megtámadta őket. 8 Az ÚR pedig Izráel kezébe adta őket. Megverték,
és üldözték őket Szídón-Rabbáig és Miszrefót-Májimig, és a Micpe-völgyig
kelet felé. Megverték őket, senkit sem hagytak elmenekülni. 9 Úgy tett
velük Józsué, ahogyan meghagyta neki az ÚR: Lovaik inát átvágatta, harci
kocsijaikat pedig fölgyújtotta.
10 Akkor
visszafordult Józsué, elfoglalta Hácórt, királyát pedig megölte karddal.
Mindezeknek a királyságoknak Hácór volt azelőtt a fővárosa. 11
Kardélre hányta, kiirtotta a benne levő élőlényeket mind, nem maradt
meg egyetlen élő sem; Hácórt pedig fölperzselte. 12 Ezeknek a királyoknak
minden városát elfoglalta Józsué királyaikkal együtt, és kardélre hányta,
kiirtotta őket, ahogyan Mózes, az ÚR szolgája parancsolta neki. 13 De a
halmokon álló városokat nem perzselte föl Izráel, egyedül csak Hácórt perzselte
fel Józsué. 14 Ezeknek a városoknak minden zsákmánya és állata Izráel fiainak
zsákmánya lett. Csak az embereket hányták kardélre, amíg mindenkit ki nem
pusztítottak. Nem hagytak meg egy lelket sem. 15 Ahogyan az ÚR megparancsolta
szolgájának, Mózesnek, úgy parancsolta meg Mózes Józsuénak, és úgy cselekedett
Józsué. Semmiben sem tért el attól, amit az ÚR Mózesnek parancsolt.
16 Így foglalta el
Józsué azt az egész országot: A hegyvidéket, az egész Délvidéket és Gósen egész
földjét, a Sefélá-alföldet és a síkságot, Izráel hegyvidékét és alföldjét, 17 a
Kopaszhegytől, amely Széír irányában emelkedik, Baal-Gádig, mely a Libánon
völgyében a Hermón-hegy lábánál fekszik. Összes királyukat elfogta, levágta,
megölte. 18 Hosszú ideig viselt háborút Józsué ezek ellen a királyok ellen. 19
Egyetlen város sem köthetett békét Izráel fiaival, csak a Gibeónban lakó
hivviek. Mindent harcban foglaltak el. 20 Mert az ÚR megkeményítette a
szívüket, hogy harcoljanak Izráel ellen. Ezért Izráel kiirtotta őket, nem
volt irgalom számukra, hanem kipusztították őket, ahogyan az ÚR parancsolta
Mózesnek.
21 Abban az
időben elment Józsué, és kipusztította az anákokat a hegyvidékről,
Hebrónból, Debirből, Anábból, Júda egész hegységéből és Izráel egész
hegységéből. Városaikkal együtt kiirtotta őket Józsué. 22 Nem
maradtak anákok Izráel fiainak földjén, csak Gázában, Gátban és Asdódban
maradtak meg. 23 Így foglalta el Józsué az egész országot, egészen úgy, ahogyan
az ÚR megígérte Mózesnek. Józsué pedig átadta azt Izráelnek, hogy birtokolják,
mindegyik törzs a maga részét. És béke lett az országban a háború után.
Józs 12
1 Az országnak a
királyai, akiket Izráel fiai levertek, földjüket pedig birtokba vették a
Jordánon túl napkeletre, az Arnón medrétől a Hermón-hegyig és a síkság
egész keleti részét, ezek voltak: 2 A Hesbónban lakó Szíhón, az emóriak királya
uralkodott Aróértől, amely az Arnón patak partján, a patak középső
szakaszánál volt, Gileád területének felén a Jabbók patakig, az ammóniak
határáig, 3 meg a síkságon a Kinneret-tenger keleti széléig, és a síkság
tengerének, vagyis a Sós-tengernek a keleti széléig, Bét-Jesimót irányában, dél
felé pedig a Piszga lejtőjéig.
4 A refáiak
maradékából való Ógnak, Básán királyának, aki Astárótban és Edreiben lakott, ez
volt a területe: 5 a Hermón hegységen és Szalkában uralkodott, meg az egész
Básánon, a gesúriak és maakábeliek határáig, meg Gileád területének a felén,
Szíhónnak, Hesbón királyának a határáig. 6 Mózes, az ÚR szolgája és Izráel fiai
verték le őket. Azután Mózes, az ÚR szolgája, a rúbenieknek és gádiaknak,
meg Manassé törzse felének adta azt birtokul.
7 Ezek anna 8 a
hegyvidéken és a Sefélá-alföldön, a síkságon és a dombvidéken, a pusztában ésa
Délvidéken a hettiták, az emóriak, a kánaániak, a perizziek, a hivviek és a
jebúsziak területét
9 Jerikó királya:
egy, Aj királya Bétel mellett: egy, 10 Jeruzsálem királya: egy, Hebrón királya:
egy, 11 Jarmút királya: egy, Lákis királya: egy, 12 Eglón királya: egy, Gézer
királya: egy, 13 Debir királya: egy, Geder királya: egy, 14 Hormá királya: egy,
Arád királya: egy, 15 Libná királya: egy, Adullám királya: egy, 16 Makkéda
királya: egy, Bétel királya: egy, 17 Tappúah királya: egy, Héfer királya: egy,
18 Afék királya: egy, Sárón királya: egy, 19 Mádón királya: egy, Hácór királya:
egy, 20 Simrón-Meróón királya: egy, Aksáf királya: egy, 21 Taanak királya: egy,
Megiddó királya: egy, 22 Kedes királya: egy, a karmeli Jokneám királya: egy, 23
a dóri dombvonulaton levő Dór királya: egy, a gilgáli Gójim királya: egy,
24 Tirca királya: egy. Összesen harmincegy király.
Józs 13
1 Amikor Józsué
megöregedett, és megvénült, ezt mondta neki az ÚR: Te megöregedtél,
megvénültél, pedig még igen sok birtokba veendő maradt az országban. 2 Ez
van még hátra az országból: a filiszteusok egész területe és a gesúriaké mind;
3 az Egyiptomtól keletre fekvő terület, Sihórtól észak felé a kánaániakhoz
tartozó Ekrón határáig; a filiszteusok öt fejedelme: a gázai, asdódi, askelóni,
gáti és ekróni; továbbá az avviak; 4 délen a kánaániak egész földje és a
szidóni Meárá egészen Afékig, az emóriak határáig. 5 Azután a gebaliak földje
és keleten az egész Libánon, a Hermón hegység lábánál fekvő Baal-Gádtól
egészen a hamáti útig; 6 a hegység egész lakossága a Libánontól
Miszrefót-Majimig, az összes szidóni. Én magam űzöm ki őket Izráel
fiai elől. Oszd csak ki sorsvetéssel Izráelnek örökségül, ahogyan
megparancsoltam neked. 7 Most azért oszd el ezt a földet örökségül a kilenc
törzs és Manassé fél törzse között.
8 Ugyanakkor a
rúbeniek és gádiak is megkapták örökségüket, amit Mózes adott nekik a Jordánon
túl keleten. Úgy osztották fel, ahogyan Mózes, az ÚR szolgája adta nekik: 9
Aróértól fogva, amely az Arnón patak partján van, a várost a patak középső
folyásánál és Médebának egész fennsíkját Dibónig, 10 meg az emóriak királyának,
a Hesbónban uralkodó Szíhónnak összes városát az ammóniak határáig; 11 Gileádot,
meg a gesúriak és maakátiak területét, az egész Hermón-hegységet és az egész
Básánt Szalkáig; 12 Básánban Óg egész királyságát, aki Astárótban és Edreiben
uralkodott. Ő maradt meg a refáiak utódai közül, akiket Mózes vert le, és
űzött el. 13 De Izráel fiai nem űzték ki a gesúriakat és maakátiakat,
ezért Gesúr és Maakát lakói ott vannak Izráel között még ma is. 14 Csak Lévi
törzsének nem adott örökséget: Izráel Istenének, az ÚRnak tűzáldozatait
kapta örökségül az ígéret szerint.
15 Rúben fiai
törzsének ezt adta Mózes nemzetségenként. 16 Övék lett a következő
terület: Aróértól fogva, amely az Arnón patak partján van, maga a város a patak
középső folyásánál és Médebának egész fennsíkja, 17 Hesbón és a
hozzátartozó városok a fennsíkon, Díbón, Bámót-Baal és Bét-Baal-Meón, 18 Jahcá,
Kedémót, és Méfaat, 19 Kirjátaim, Szibmá és Ceret-Hassahar a völgyből
kiemelkedő hegyen, 20 továbbá Bét-Peór, a Piszga dombvidéke és
Bét-Hajjesímót. 21 A fennsík összes városa és az emóriak királyának, a
Hesbónban uralkodó Szíhónnak egész királysága. Őt is megverte Mózes meg
Midján fejedelmeit: Evít és Rekemet, Cúrt és Húrt is, meg Rebát, a Szíhónnak
alárendelt vezéreket, akik az országban laktak. 22 Bálámot, Beór fiát, a jóst
is fegyverrel ölték meg Izráel fiai a többi lemészároltakkal együtt. 23 Rúben
fiainak területe tehát a Jordán és vidéke lett. Ez Rúben fiainak az öröksége
nemzetségenként, ezek a városok a hozzájuk tartozó falvakkal együtt.
24 Gád törzsének, Gád
fiainak is Mózes adott örökséget nemzetségenként. 25 Ez a terület jutott nekik:
Jazér és Gileád összes városa és az ammóniak országának fele Aróérig, amely
Rabbával szemben van, 26 azután Hesbóntól Rámat-Hammicpéig és Betónímig, meg
Mahanaimtól Lódebár határáig. 27 A völgyben pedig Bét-Hárám, Bét-Nimrá, Szukkót
és Cáfón, ami megmaradt Hesbón királyának, Szíhónnak a királyságából. Tehát a
Jordán és vidéke, a Kinneret-tenger végéig a Jordánon túl keleten, 28 ez Gád
fiainak az öröksége nemzetségenként, ezek a városok a hozzájuk tartozó
falvakkal együtt.
29 Manassé törzse felének
is Mózes adott örökséget. Ez jutott a Manassé fiai törzse felének
nemzetségenként: 30 az ő területük lett Mahanaimtól kezdve az egész Básán,
Ógnak, Básán királyának az egész királysága és Jáírnak összes faluja, amely
Básánban van, hatvan város. 31 Továbbá Gileád fele és Astárót meg Edrei, Óg
királyságának a városai Básánban. Ez jutott a Manassétól származó Mákír
fiainak, Mákír fiai felének, nemzetségenként.
32 Ezeket adta Mózes
örökségül Móáb mezőségén, a Jordánon túl, Jerikótól keletre. 33 Lévi törzsének
azonban nem adott Mózes örökséget. Maga az ÚR, Izráel Istene az ő
öröksége, ahogyan megígérte neki.
Józs 14
1 Ez lett Izráel
fiainak az öröksége Kánaán földjén. Eleázár pap és Józsué, Nún fia meg a
törzsek családfői adták örökségül Izráel fiainak. 2 Sorsolással osztották
ki a kilenc és fél törzs örökségét, ahogyan megparancsolta az ÚR Mózes által. 3
Mert két és fél törzsnek még Mózes adott örökséget a Jordánon tú 5 Úgy tettek
Izráel fiai, és úgy osztották fel a földet, ahogyan az ÚR parancsolta Mózesnek.
6 Júda fiai Gilgálban
Józsué elé járultak, és a kenizzi Káléb, Jefunne fia ezt mondta neki: Te tudod,
hogy mit mondott az ÚR Mózesnek, az Isten emberének rólam és rólad
Kádés-Barneában. 7 Negyven esztendős voltam, amikor elküldött engem Mózes,
az ÚR szolgája Kádés-Barneából, hogy kémkedjem ebben az országban. Én olyan
hírt hoztam neki, amilyen a szívemből jött. 8 Társaim azonban, akik velem
együtt jöttek, megrémítették a nép szívét. De én teljes mértékben követtem
Istenemet, az URat. 9 Azon a napon így esküdött meg Mózes: Bizony, a te
örökséged lesz és a te fiaidé mindörökké az a föld, amelyre lábad lépett, mivel
teljes mértékben követted az én Istenemet, az URat. 10 Mostanáig életben
tartott engem az ÚR, ahogyan megígérte. Negyvenöt éve annak, hogy ezt az
ígéretet tette az ÚR Mózesnek, amikor a pusztában járt Izráel. Most, éppen ma
vagyok nyolcvanöt esztendős. 11 Még ma is olyan erős vagyok, mint
amikor Mózes elküldött engem. Amilyen akkor volt az erőm, olyan az
erőm most is: harcba vonulok, és visszatérek. 12 Most azért add nekem azt
a hegyvidéket, amit megígért az ÚR azon a napon, hiszen te is hallottad akkor,
hogy anákok vannak ott és megerősített nagy városok. Talán velem lesz az
ÚR, és kiűzöm őket, ahogyan megígérte az ÚR! 13 Józsué megáldotta
őt, és örökségül adta Hebrónt Kálébnak, Jefunne fiának. 14 Ezért lett
Hebrón a kenizzi Kálébnak, Jefunne fiának az öröksége mind a mai napig, mert
teljes mértékben követte az URat, Izráel Istenét. 15 Hebrón neve azelőtt
Kirjat-Arba volt. Arba volt a legnagyobb ember az anákok között. Azután béke
lett az országban, nem volt háború.
Józs 15
1 Ez jutott
sorsolással Júda fiai törzsének nemzetségenként: Edóm határánál a Cin-puszta,
Témán szélétől a Délvidék felé. 2 Déli határuk a Sós-tenger végétől,
a Délvidékre néző tengeröböltől indul ki, 3 és délen az Akrabbím-hágó
felé halad, majd átmegy Cin felé, azután fölmegy délről Kádés-Barneához.
Áthalad Hecrónon, fölmegy Addár felé, és Karka felé kanyarodik. 4 Majd Acmón
felé halad, kiér Egyiptom patakjáig, és a határ a tengernél végződik. Ez a
déli határotok. 5 Kelet felé a Sós-tenger a határ a Jordán torkolatáig. Az
északi határvonal a tengeröbölnél, a Jordán torkolatánál kezdődik, 6 és
fölmegy a határ Bét-Hoglának, és északra Bét-Arábá mellett megy el. Azután
fölmegy a határ a rú beni Eben-Bóhanra. 7 Azután az Ákór-völgytől Debir
felé megy föl a határ, és észak felé fordul Gilgálnál, amely a pataktól délre
eső Adummím-hágóval szemben van. Azután a Semes-forrás mellett halad el a
határ, és vége a Rógél-forrásnál van. 8 Innen fölmegy a határ a
Ben-Hinnóm-völgynek a jebúszi hegyhát déli oldalánál, azaz Jeruzsálemnél. Majd
fölmegy a határ a hegytetőre, amely a Hinnóm völgyével szemben van
nyugatra, és a Refáim-völgy északi szélén van. 9 A hegycsúcsról lekanyarodik a
határ a Mé-Neftóah forráshoz, és az efróni hegyvidék városaihoz ér ki. Majd
lekanyarodik a határ Baalá, azaz Kirjat-Jeárim felé. 10 Baalától nyugatra
fordul a határ a Széir hegység felé, áthalad a Jeárim-hegy, azaz a Keszálón
északi oldalán. Innen lemegy Bét-Semesnek, és Timná felé halad. 11 Azután
tovább megy a határ az ekróni hegyháttól északra, és Sikkárónnak kanyarodik a
határ, azután átmegy a Baalá-hegy felé, és elér Jabneélhez, úgyhogy a határ a
tengernél végződik. 12 A nyugati határ a Nagy-tenger partvidéke. Ez Júda
fiainak a határa körös-körül nemzetségenként.
13 Kálébnak, Jefunne
fiának is Júda fiai között adtak osztályrészt, ahogyan az ÚR megmondta
Józsuénak: az anákok fővárosát, Kirjat-Arbát, azaz Hebrónt. 14 Káléb
kiűzte onnan Anák három fiát: Sésajt, Ahimant és Talmajt, Anák ivadékait.
15 Innen felvonult Debir lakói ellen. Debir neve azelőtt Kirjat-Széfer
volt. 16 Akkor ezt mondta Káléb: Aki megveri és elfoglalja Kirjat-Széfert,
annak adom a lányomat, Akszát feleségül. 17 Otniél, Káléb öccsének, Kenaznak a
fia foglalta el azt, és így neki adta a lányát, Akszát feleségül. 18 Amikor az
asszony hozzáment, a férje rábeszélte, hogy kérjen mezőt az apjától.
Amikor leszállt a szamárról, Káléb megkérdezte tőle: Mi járatban vagy? 19
Az asszony ezt felelte neki: Ajándékozz meg engem! Ha a Délvidékre adtál
férjhez, akkor adj nekem forrásokat is! És neki adta Káléb a
Felső-forrásokat, meg az Alsó-forrásokat.
20 Ez Júda fiai
törzsének az öröksége nemzetségenként: 21 Júda fiai törzsének legtávolabbi
városai Edóm határánál a Délvidéken ezek lettek: Kabceél, Éder és Jágúr, 22
Kíná, Dímóná és Adádá, 23 Kedes, Hácór és Jitnán, 24 Zíf, Telem és Beálót, 25
Hácór-Hadattá és Kerijjót-Hecrón, azaz Hácór, 26 Amám, Sema és Móládá, 27
Hacar-Gaddá, Hesmón és Bét-Pelet, 28 Hacar-Súál, Beérseba és Bizjótjá, 29
Baalá, Ijjím és Ecem, 30 Eltólad, Keszíl és Hormá, 31 Ciklag, Madmanná és
Szanszanná, 32 Lebáót, Silhím, Ain és Rimmón. Összesen huszonkilenc város
falvaival együtt.
33 A Sefélá-alföldön:
Estáól, Corá és Asná, 34 Zánóah, Én-Ganním, Tappúah és Énám, 35 Jarmút,
Adullám, Szókó és Azéká, 36 Saaraim, Adítaim, Gedérá és Gedérótaim. Tizennégy
város falvaival együtt.
37 Cenán, Hadásá és
Migdal-Gád, 38 Dilán, Micpe és Jokteél, 39 Lákis, Bockat és Eglón, 40 Kabbón,
Lahmász és Kitlís, 41 Gedérót, Bét-Dágón, Naamá és Makkédá. Tizenhat város
falvaival együtt.
42 Libná, Eter és
Ásán, 43 Jiftáh, Asná és Necíb, 44 Keílá, Akzíb és Márésá. Kilenc város
falvaival együtt.
45 Ekrón, a hozzá
tartozó városokkal és falvakkal együtt. 46 Ekróntól a tengerig az egész terület
Asdód mellett, az ott levő falvakkal együtt.
47 Asdód, a hozzá
tartozó városokkal és falvakkal; Gáza, a hozzá tartozó városokkal és falvakkal
egészen Egyiptom patakjáig, meg a Nagy-tenger partvidéke.
48 A hegyvidéken
Sámír, Jattír és Szókó, 49 Danná és Kirjat-Szanná, azaz Debir, 50 Anáb, Estemó
és Áním, 51 Gósen, Hólón és Giló. Tizenegy város falvaival együtt.
52 Arab, Dúmá és
Esán, 53 Jánúm, Bét-Tappúah és Aféká, 54 Humtá, Kirjat-Arba, azaz Hebrón és
Cíór. Kilenc város falvaival együtt.
55 Máón, Karmel, Zíf
és Juttá, 56 Jizreel, Jokdeám és Zánóah, 57 Kain, Gibeá és Timná. Tíz város
falvaival együtt.
58 Halhúl, Bét-Cúr és
Gedór, 59 Maarát, Bét-Anót és Eltekón. Hat város falvaival együtt.
60 Kirjat-Baal, azaz
Kirjat-Jeárím és Rabbá. Két város falvaival együtt.
61 A pusztában:
Bét-Arábá, Middín és Szekáká, 62 Nibsán, Ír-Melah és Én-Gedi. Hat város
falvaival együtt.
63 A jebúsziakat,
Jeruzsálem lakóit nem tudták kiűzni Júda fiai. Ezért laknak ott a
jebúsziak Júda fiaival Jeruzsálemben még ma is.
Józs 16
1 József fiainak
jutott sorsolással a jerikói Jordántól, Jerikó vizeitől keletre a puszta,
amely Jerikótól a hegységbe Bétel felé visz. 2 Azután továbbmegy a határ
Bételtől Lúz felé, és átmegy az arkiak határára, Atárótig. 3 Majd lemegy a
tenger felé a jaflétiak határához, az alsó Bét-Hórón vidékéig és Gézerig, és a
tengernél végződik.
4 Megkapták
örökségüket József fiai, Manassé és Efraim is. 5 Ez lett Efraim fiainak a
határa nemzetségenként: Örökségük határa keleten Atrót-Addártól húzódik a felső
Bét-Hórónig, 6 és eléri a határ a tengert. Északon Mikmetátnál kelet felé
fordul a határ Taanat-Silónak, és átmegy azon Jánóahtól keletre. 7 Jánóahtól
lemegy Atárótba és Naarába, érinti Jerikót, és kiér a Jordánhoz. 8 Tappúahtól
nyugat felé megy a határ a Káná patakig, és a tengernél végződik. Ez
Efraim fiai törzsének az öröksége nemzetségenként. 9 De Manassé fiai
örökségéből is hasítottak ki városokat Efraim fiainak, mindegyik várost a
falvaival együtt.
10 A Gézerben lakó
kánaániakat azonban nem űzték ki. Ezért ott laknak a kánaániak Efraim
között még ma is, de robotos szolgákká lettek.
Józs 17
1 Megtörtént a
sorsolás Manassé törzse számára is. Ez volt József elsőszülöttje.
Mákírnak, Manassé elsőszülöttjének, Gileád apjának, Gileád és Básán
jutott, mert harcos ember volt. 2 Manassé többi fiának is jutott
nemzetségenként: Abíezer fiainak, Hélek fiainak, Aszríél fiainak, Sekem
fiainak, Héfer fiainak és Semídá fiainak. Ezek József fiának, Manassénak a
férfi leszármazottai nemzetségenként.
3 De Celofhádnak,
Héfer fiának, aki Gileád fia, Mákír unokája és így Manassé dédunokája volt, nem
voltak fiai, csak leányai. Leányainak neve Mahlá, Nóá, Hoglá, Milká és Tircá
volt. 4 Ezek odamentek Eleázár paphoz meg Józsuéhoz, Nún fiához meg a
vezető emberekhez, és ezt mondták: Az ÚR megparancsolta Mózesnek, hogy
testvéreink között nekünk is adjon örökséget. Adott is nekik örökséget az ÚR
parancsa szerint apjuk testvérei között 5 Így esett Manasséra tíz rész, a
Jordánon túl levő Gileád és Básán földjén kívül. 6 Mert Manassé leányai
örökséget kaptak az ő fiai között. Gileád földje pedig Manassé többi fiáé
lett.
7 Manassé határa
Ásértól Mikmetát felé vonult Sikemtől keletre. Azután dél felé fordult a
határ Én-Tappúah lakói felé. 8 Tappúah földje Manassénak jutott, de maga Tappúah,
Manassé határán, Efraim fiaié lett. 9 Azután lefelé megy a határ a Káná patak
felé a pataktól délre. Ezek a városok Efraimnak jutottak, bár Manassé városai
között voltak. Manassé határa a pataktól északra volt, és a tengernél
végződött. 10 A déli rész Efraimé, az északi rész Manasséé lett, határa
pedig a tenger. Északon Ásért érinti, keleten pedig Issakárt.
11 Manassénak j 12 De
magukat a városokat nem tudták birtokba venni Manassé fiai, a kánaániaknak
sikerült ott maradniuk azon a földön. 13 Amikor megerősödtek Izráel fiai,
robotmunkára fogták a kánaániakat; elűzni azonban nem űzték el
őket.
14 De József fiai így
beszéltek Józsuéval: Miért csak egy sorsvetésnyi örökséget és egy kimért részt
adtál nekünk? Hiszen a mi népünk nagy, mivel mindeddig megáldott minket az ÚR!
15 Józsué azt felelte nekik: Ha nagy a ti népetek, menjetek föl az
erdőségbe, és irtsatok abból magatoknak a perizziek és refáiak földjén, ha
szűk nektek Efraim hegyvidéke! 16 Erre azt mondták József fiai: Ez a
hegyvidék nem elég nekünk, viszont a sík földön lakó kánaániaknak vas harci
kocsijaik vannak: Bétseánban és falvaiban is, meg a Jezréel síkságán is. 17
Józsué azonban azt felelte József házának, Efraimnak és Manassénak: Nagy a ti
népetek, és az erőtök is nagy, nemcsak ez az egy kisorsolt birtok jut
nektek, 18 hanem egy egész hegyvidék jut nektek. Ha erdőség az, akkor
irtsátok ki, és a tietek lesz egészen. Ki fogjátok űzni a kánaániakat, még
ha vas harci kocsijaik vannak is, és ha erősek is.
Józs 18
1 Izráel fiainak
egész közössége összegyűlt Silóban. Ott helyezték el a kijelentés sátrát,
miután meghódolt előttük az ország.
2 De maradt Izráel
fiai között még hét törzs, amelyeknek nem osztottak örökséget. 3 Azért ezt
mondta Józsué Izráel fiainak: Meddig késtek még elmenni és birtokba venni azt a
földet, amelyet nektek adott atyáitok Istene, az ÚR? 4 Jelöljetek ki
törzsenként három férfit, hogy elküldjem őket. Induljanak el, járják be az
országot, készítsenek róla leírást örökségüknek megfelelően, majd jöjjenek
el hozzám. 5 Azután osszák fel maguk között hét részre. Júda maradjon meg a
maga területén délen, József háza is maradjon meg a maga területén északon. 6
Ti tehát készítsetek leírást arról a földről, a hét birtokrészről, és
hozzátok ide hozzám, hogy kisorsoljam közöttetek Istenünknek, az ÚRnak színe
előtt. 7 De a lévitáknak nincs birtokrésze köztetek, mert az ÚR papi
szolgálata az ő örökségük. Gád, Rúben és a Manassé-törzs fele pedig már
megkapta örökségét a Jordánon túl keleten, amit Mózes, az ÚR szolgája adott
nekik.
8 El is indultak azok
a férfiak, és elmentek. Amikor útra 9
Elmentek tehát a férfiak, bejárták az országot, és egy könyvben leírást
készítettek a városokról és a hét birtokrészről. Azután visszamentek
Józsuéhoz a silói táborba. 10 Józsué pedig sorsot vetett nekik Silóban, az ÚR
színe előtt, és felosztotta ott Józsué a földet Izráel fiai között;
mindenki megkapta a maga részét.
11 A sorsolás
először Benjámin fiainak törzsére, annak nemzetségeire esett. A
sorsolásban nekik jutott terület Júda fiai és József fiai közé esett. 12
Határuk az északi oldalon a Jordánnál kezdődik, majd fölmegy a határ a
jerikói hegyhátra északon; azután a hegyvidéken át megy nyugat felé, és
Bét-Áven pusztájánál ér ki. 13 Onnan továbbmegy a határ Lúz felé, a lúzi, azaz
bételi hegyháttól délre. Azutánleszáll a határ Atrót-Addár felé a hegyvidéken,
az alsó Bét-Hóróntól délr 14 Majd elkanyarodik a határ, és a nyugati oldalon
dél felé fordul; attól a hegytől délre, amely Bét-Hórónnal szemben van, és
Kirjat-Baalnál, azaz Kirjat-Jeárimnál, Júda fiainak a városánál végződik.
Ez a nyugati oldal.
15 A déli oldal
Kirjat-Jeárim szélénél kezdődik. Elkezdődik a határ nyugaton, és elér
a Mé-Neftóah-forráshoz. 16 Innen lemegy a határ annak a hegynek a lábához,
amely a Ben-Hinnóm-völggyel szemben van a refáiak völgyétől északra.
Azután lemegy a Hinnóm-völgybe, a jebúszi hegyhátra dél felé; lemegy a
Rógél-forráshoz, 17 majd északnak kanyarodik, és elér Én-Semesig, ahonnan kiér
Gelílótig, az Adummím hágójával szemben, és lemegy a rúbeni Eben-Bóhanra. 18
Azután átmegy a pusztasággal szemben levő hegyhátra észak felé, és lemegy
a pusztaságba. 19 Majd átmegy a határ Bét-Hoglá hegyhátára észak felé, és a
határ a Sós-tenger északi öblénél végződik, a Jordán déli végénél. Ez a
déli határ. 20 A keleti oldalon a Jordán határolja. Ez Benjámin fiai
örökségének a határa nemzetségeik körül.
21 Ezek Benjámin fiai
törzsének a városai nemzetségeinek megfelelően: Jerikó, Bét-Hoglá és
Émek-Kecíc. 22 Bét-Arábá, Cemáraim és Bétel, 23 Avvím, Párá és Ofrá, 24
Kefár-Ammóná, Ofní és Geba. Tizenkét város falvaival együtt. 25 Gibeón, Rámá és
Beérót, 26 Micpe, Kefírá és Mócá, 27 Rekem, Jirpeél és Taralá, 28 Céla, Elef és
Jebúsz, azaz Jeruzsálem; továbbá Gibat és Kirjat. Tizennégy város falvaival
együtt. Ez Benjámin fiainak az öröksége nemzetségeiknek megfelelően.
Józs 19
1 Másodszor Simeonra,
Simeon fiainak törzsére esett a sors nemzetségenként. Az ő örökségük Júda
fiainak az örökségén belül volt. 2 Örökségük lett Beérseba, Seba és Móládá, 3
Hacar-Súál, Bálá és Ecem, 4 Eltólad, Betúl és Hormá, 5 Ciklag, Bét-Markábót és
Hacar-Szúszá, 6 Bét-Lebáót és Sárúhen. Tizenhárom város falvaival együtt.
7 Ain, Rimmón, Eter
és Ásán. Négy város falvaival együtt. 8 Továbbá mindazok a falvak, amelyek ezek
körül a városok körül voltak Baalat-Beérig, a délvidéki Rámáig. Ez Simeon fiai
törzsének az öröksége nemzetségeinek megfelelően. 9 Júda fiainak a
részéből adtak Simeon fiainak örökséget, mert Júda fiainak az osztályrésze
elég nagy volt ehhez. Ezért kaptak örökséget Simeon fiai azoknak az örökségén belül.
10 Harmadszor Zebulon
fiaira, az ő nemzetségeikre esett a sors. Örökségük határa Szárídig ér. 11
Fölmegy a határuk nyugatnak Maralá felé, érinti Dabbesetet, és érinti azt a
patakot, amely Jokneámmal szemben van. 12 Keleten Szárídtól keletre fordul
Kiszlót-Tábór határán, azután Dobratnak megy, és fölmegy Jáfíáig. 13 Onnan
továbbmegy keleti irányban Gát-Héfernek és Ét-Kácínnak, majd elér Rimmónig,
amely Néá felé terül el. 14 Ezt megkerüli a határ Hannátóntól északra, és
Jiftah-Él völgyében végződik. 15 Ott van még Kattát, Nahalál, Simrón,
Jidalá és Betlehem. Tizenkét város falvaival együtt. 16 Ez Zebulon fiainak az
öröksége nemzetségeiknek megfelelően: ezek a városok falvaikkal együtt.
17 Negyedszer
Issakárra esett a sors, Issakár fiaira, az ő nemzetségeikre. 18 Az ő
területükön van Jezréel, Keszulót és Suném, 19 Hafáraim, Síón és Anáharat, 20
Rabbít, Kisjón és Ebec, 21 Remet, Én-Ganním, Én-Haddá és Bét-Paccéc. 22 Érinti
a határ Tábórt, Sahacímát és Bétsemest, úgyhogy határuk a Jordánnál
végződik. Tizenhat város falvaival együtt. 23 Ez Issakár fiai törzsének az
öröksége nemzetségenként: ezek a városok falvaikkal együtt.
24 Ötödször Ásér
fiainak a törzsére, az ő nemzetségeikre esett a sors. 25 Az ő
területükön van Helkat, Halí, Beten és Aksáf, 26 Alammelek, Amád és Misál.
Nyugaton érinti a határ a Karmelt és a Libnát-patakot. 27 Innen kelet felé
fordul Bét-Dágónnak, és érintkezik Zebulonnal és Jiftah-Él völgyével észak
felé, érinti Bét-Émeket és Neíélt. Majd elér északon Kábúlig. 28 Innen Ebrón,
Rehób, Hammón és Káná mellett egészen Szidón-Rabbáig húzódik. 29 Azután Rámá
felé fordul a határ, egészen Tírusz erődített városáig. Majd Hószának
fordul a határ, és a vége a tengernél van Hebeltől, Akzíbig. 30 Ott van
még Ummá, Afík és Rehób. Huszonkét város falvaival együtt. 31 Ez Ásér fiai
törzsének az öröksége nemzetségeinek megfelelően: ezek a városok
falvaikkal együtt.
32 Hatodszor Naftáli
fiaira esett a sors; Naftáli fiaira, az ő nemzetségeikre. 33 Az ő
határuk Héleftől, a caananními tölgyfától Adámí-Nekeben és Jabneélen át
Lakkúmig terjed, és a Jordánig ér el. 34 Azután nyugat felé Aznót-Tábórnak
fordul a határ, és onnan elér Húkókig. Délen Zebulonnal érintkezik, nyugaton
meg Ásérral érintkezik. Keleten pedig a Jordánnal. 35 A megerősített
városok ezek: Ciddím, Cér, Hammat, Rakkat és Kinneret, 36 Adámá, Rámá és Hácór,
37 Kedes, Edrei és Én-Hácór, 38 Jirón, Migdal-Él, Horém, Bét-Anát és Bétsemes:
tizenkilenc város falvaival együtt. 39 Ez lett Naftáli fiai törzsének az
öröksége nemzetségeinek megfelelően: ezek a városok falvaikkal együtt.
40 Hetedszer Dán
fiainak törzsére esett a sors, az ő nemzetségeikre. 41 Az ő örökségük
területén van Corá, Estáól és Ír-Semes, 42 Saalabbin, Ajjálón és Jitlá, 43
Élón, Timnátá és Ekrón, 44 Elteké, Gibbetón és Baalat, 45 Jehud, Bené-Berak és
Gat-Rimmón, 46 Mé-Jarkón és Rakkón, a Jáfó előtt levő területtel
együtt. 47 De Dán fiai elvesztették területüket. Ezért felvonultak Dán fiai, és
megtámadták Lesemet. Elfoglalták azt, és kardélre hányták, birtokba vették, és
letelepedtek benne. Azután elnevezték Lesemet Dánnak, ősatyjuknak, Dánnak
a nevéről. 48 Ez Dán fiai törzsének az öröksége nemzetségenként: ezek a
városok falvaikkal együtt.
49 Amikor befejezték
az örökségosztást az ország területén, akkor örökséget adtak Izráel fiai maguk
között Józsuénak, Nún fiának is. 50 Az ÚR parancsa szerint adták neki azt a
várost, amelyet kért: Timnat-Szerahot, az Efraim hegyvidékén. Felépítette a
várost, és abban lakott.
51 Ezeket a
területeket osztotta ki örökségül Eleázár pap meg Józsué, Nún fia és az izráeli
törzsek családfői sorsvetéssel Silóban, az ÚR színe előtt, a
kijelentés sátrának a bejáratánál. Így fejezték be az ország felosztását.
Józs 20
1 Ezután így szólt az
ÚR Józsuéhoz: 2 Mondd ezt Izráel fiainak: Jelöljétek ki a menedékvárosokat,
amelyekről Mózes által beszéltem nektek; 3 hadd meneküljön oda a gyilkos,
aki véletlenül és akaratán kívül ölt meg valakit. Legyenek azok
menedékhelyeitek az elől, aki vérbosszút akar állni. 4 Ha valaki egy ilyen
városba menekül, álljon meg a városkapu bejáratánál, beszélje el ügyét a város
véneinek füle hallatára. Azok pedig fogadják be maguk közé a városba, adjanak
neki helyet, és lakjék köztük. 5 Ha azután üldözi őt a vérbosszuló, ne
szolgáltassák ki neki a gyilkost, mert akaratán kívül ölte meg embertársát,
hiszen nem gyűlölte őt azelőtt. 6 Lakjék abban a városban
mindaddig, amíg a közösség elé nem áll ítélethozatalra, vagy amíg meg nem hal
az a főpap, aki abban az időben lesz szolgálatban. Akkor ismét
visszatérhet a gyilkos a maga városába és házába; abba a városba, amelybőlelmenekült
7 Így különítették el
Kedest Galileában, Naftáli hegyvidékén, Sikemet Efraim hegyvidékén és
Kirjat-Arbát, azaz Hebrónt a Júda hegyvidékén. 8 A Jordánon túl, Jerikótól
keletre, kijelölték Becert Rúben törzséből a pusztában, a fennsíkon, Rámótot
Gileádban Gád törzséből és Gólánt Básánban Manassé törzséből. 9 Ezek
lettek a kijelölt városok Izráel fiai és a köztük tartózkodó jövevények
számára, hogy oda menekülhessen mindenki, aki véletlenül öl meg valakit, és ne
haljon meg a vérbosszuló kezétől, amíg a közösség elé nem áll.
Józs 21
1 Azután odamentek a
léviták családfői Eleázár paphoz és Józsuéhoz, Nún fiához meg az izráeli
törzsek családfőihez, 2 és így szóltak hozzájuk Silóban, Kánaán földjén:
Az ÚR megparancsolta Mózes által, hogy adjatok nekünk városokat lakóhelyül és
legelőket állatainknak. 3 Izráel fiai tehát ezeket a városokat adták a
lévitáknak a maguk örökségéből a legelőkkel együtt az ÚR parancsa
szerint:
4 Amikor a kehátiak
nemzetségeire esett a sors, a léviták között Áron pap fiainak tizenhárom város
jutott sorsolással Júda törzséből, Simeon törzséből és Benjámin
törzséből.
5 Kehát többi fiának
pedig tíz város jutott sorsolással Efraim törzse nemzetségeiből, Dán
törzséből és Manassé törzse egyik feléből.
6 Gérsón fiainak
tizenhárom város jutott sorsolással Issakár törzse nemzetségeiből, Ásér
törzséből, Naftáli törzséből és Manassé törzse másik feléből
Básánban.
7 Merári fiai
nemzetségeinek tizenkét város jutott Rúben törzséből, Gád törzséből
és Zebulon törzséből.
8 Izráel fiai tehát a
lévitáknak adták ezeket a városokat legelőikkel együtt sorsolással,
ahogyan Mózes által megparancsolta az ÚR.
9 Júda fiainak a
törzséből és Simeon fiainak a törzséből név szerint a következő
városokat adták oda: 10 A Lévi fiai közül, a Kehát nemzetségéből származó
Áron fiainak, mert rájuk esett először a sors, 11 nekik adták Anák
atyjának városát, Kirjat-Arbát, azaz Hebrónt a Júda hegyvidékén a körülötte
levő legelőkkel együtt. 12 De a város mezejét és falvait Kálébnak,
Jefunne fiának adták birtokul.
13 Áron pap fiainak
adták a gyilkosok menedékvárosát, Hebrónt legelőjével együtt, Libnát
legelőjével együtt, 14 Jattírt legelőjével együtt, Estemóát
legelőjével együtt, 15 Hólónt legelőjével együtt, Debirt
legelőjével együtt, 16 Aint legelőjével együtt, Juttát
legelőjével együtt és Bétsemest legelőjével együtt: kilenc várost
ebből a két törzsből.
17 Benjámin
törzséből pedig Gibeónt legelőjével együtt, Gebát legelőjével
együtt, 18 Anátótot legelőjével együtt és Almónt legelőjével együtt:
négy várost.
19 Áron fiainak, a
papoknak összesen tizenhárom város jutott a hozzájuk tartozó legelőkkel
együtt.
20 A Kehát fiai
nemzetségeihez tartozó léviták közül Kehát többi fiának ezek a városok jutottak
sorsolással Efraim törzséből: 21 Nekik adták az Efraim hegyvidékén a
gyilkosok menedékvárosát, Sikemet legelőjével együtt, továbbá Gézert
legelőjével együtt, 22 Kibcaimot legelőjével együtt és Bét-Hórónt
legelőjével együtt: négy várost.
23 Dán törzséből
Eltekét legelőjével együtt, Gibbetónt legelőjével együtt, 24 Ajjálónt
legelőjével együtt, és Gat-Rimmónt legelőjével együtt: négy várost.
25 Manassé törzse
egyik feléből Taanakot legelőjével együtt és Gat-Rimmónt
legelőjével együtt: két várost.
26 Kehát fiai többi
nemzetségének öszszesen tíz város jutott a legelőkkel együtt.
27 A léviták
nemzetségei közül Gérsón fiainak adták Manassé törzse másik feléből a
gyilkosok menedékvárosát, Gólánt Básánban legelőjével együtt és Beesterát
legelőjével együtt: két várost.
28 Issakár
törzséből Kisjónt legelőjével együtt, Dobratot legelőjével
együtt, 29 Jarmútot legelőjével együtt és Én-Gannímot legelőjével
együtt: négy várost.
30 Ásér
törzséből Misált legelőjével együtt, Abdónt legelőjével együtt,
31 Helkatot legelőjével együtt és Rehóbot legelőjével együtt: négy
várost.
32 Naftáli törzséből
Galileában a gyilkosok menedékvárosát, Kedest legelőjével együtt,
Hammót-Dórt legelőjével együtt és Kartánt legelőjével együtt: három
várost.
33 A gérsóni
nemzetségeknek összesen tizenhárom város jutott a legelőkkel együtt.
34 A többi lévitának,
Merári fiai nemzetségeinek adták Zebulon törzséből Jokneámot
legelőjével együtt, Kartát legelőjével együtt, 35 Dimnát
legelőjével együtt és Nahalált legelőjével együtt: négy várost.
36 Rúben
törzséből Becert legelőjével együtt, Jahcát legelőjével együtt,
37 Kedémótot legelőjével együtt és Méfáatot legelőjével együtt: négy
várost.
38 Gád törzséből
Gileádban a gyilkosok menedékvárosát, Rámótot legelőjével együtt,
Mahanaimot legelőjével együtt, 39 Hesbónt legelőjével együtt és
Jazért legelőjével együtt: összesen négy várost.
40 A léviták többi
nemzetségei közül Merári fiai nemzetségeinek jutott sorsolással tizenkét város.
41 A lévitáknak tehát
összesen negyvennyolc város jutott a hozzájuk tartozó legelőkkel együtt
Izráel fiai birtokaiból. 42 Ezekhez a városokhoz városonként legelő is
tartozott körös-körül. Így volt mindegyik városnál.
43 Így adta oda az ÚR
Izráelnek az egész országot, amelyről esküvel ígérte, hogy atyáiknak adja.
Birtokba is vették, és letelepedtek benne. 44 Nyugalmat is adott nekik az ÚR
mindenfelől, pontosan úgy, ahogyan esküvel ígérte atyáiknak. Senki sem
tudott megállni velük szemben ellenségeik közül. Minden ellenségüket kezükbe
adta az ÚR. 45 Egyetlen szó sem veszett el azokból az ígéretekből,
amelyeket az ÚR Izráel házának tett. Mind beteljesedett.
Józs 22
1 Akkor összehívatta
Józsué a rúbenieket, gádiakat és Manassé törzse felét, 2 és ezt mondta nekik:
Megőriztétek mindazt, amit Mózes, az ÚR szolgája parancsolt nektek, és
hallgattatok a szavamra, pontosan úgy, ahogyan megparancsoltam nektek. 3 Nem
hagytátok el testvéreiteket hosszú időn át mind a mai napig, hanem
hűségesen megtartottátok Isteneteknek, az ÚRnak parancsát. 4 Most már
nyugalmat adott Istenetek, az ÚR, testvéreiteknek, ahogyan megígérte nekik.
Azért most menjetek vissza sátraitokba, arra a földre, amelyet nektek adott
birtokul Mózes, az ÚR szolgája a Jordánon túl. 5 Csak nagyon vigyázzatok arra,
hogy megtartsátok azt a 6 Azután megáldotta és elbocsátotta őket Józsué.
Ők pedig elmentek sátraikba.
7 Manassé törzse
egyik felének Mózes adott örökséget Básánban. A másik felének pedig Józsué
adott testvéreik között a Jordánon innen, a nyugati oldalon. Ezeket is
elbocsátotta Józsué a sátraikba, és megáldotta őket. 8 Ezt mondta nekik:
Menjetek vissza sátraitokba sok szerzeményetekkel: igen sok jószággal, ezüsttel
és arannyal, rézzel és vassal, meg igen sok ruhával. De osszátok meg
testvéreitekkel az ellenségtől szerzett zsákmányt!
9 Akkor megfordultak,
és eltávoztak Rúben fiai, Gád fiai és Manassé törzsének fele Izráel fiaitól a
Kánaán földjén levő Silóból, elmentek Gileád földjére, arra a földre,
amelyet birtokba vettek az ÚRnak Mózes által adott parancsa szerint. 10 Amikor
Gelílótba értek, amely Kánaán földjén a Jordán mellett van, oltárt építettek
ott, a Jordán mellett Rúben fiai, Gád fiai és a Manassé-törzs fele; egy
feltűnően nagy oltárt.
11 Izráel fiai
azonban meghallották, hogy oltárt építettek Rúben fiai, Gád fiai és a
Manassé-törzs fele Kánaán földjének a szélén, a Jordán mellett, Gelílótnál az
izráeli oldalon. 12 Amikor ezt Izráel fiai meghallották, összegyűlt Izráel
fiainak egész közössége Silóban, hogy hadat indítsanak ellenük.
13 Ekkor elküldték
Izráel fiai Rúben fiaihoz, Gád fiaihoz és a Manassé-törzs feléhez Gileád
földjére Eleázár pap fiát, Fineást, 14 és vele együtt tíz vezető embert;
nagycsaládonként egy-egy vezető embert Izráel valamennyi törzséből.
Mindegyikük a maga nagycsaládjának a feje volt Izráel nemzetségei között. 15
Amikor megérkeztek Rúben fiaihoz, Gád fiaihoz és a Manassé-törzs feléhez Gileád
földjére, így beszéltek hozzájuk: 16 Ezt üzeni az ÚR egész közössége: Micsoda
hűtlenséget követtetek el Izráel Istene ellen, hogy máris elfordultatok az
ÚRtól? Ti most az ÚR ellen lázadtatok azzal, hogy oltárt építettetek
magatoknak! 17 Nem elég, hogy Peór miatt bűnbe estünk, amelyből még
meg sem tisztultunk máig sem, és amely miatt csapás érte az ÚR közösségét? 18
Ti meg máris elfordultatok az ÚRtól? Pedig ha ti ma fellázadtok az ÚR ellen,
holnap ő Izráel egész közösségére fog haragudni. 19 Ha tisztátalan föld a
ti birtokotok, 20 Amikor Ákán, Zerah fia
hűtlenül bánt a kiirtásra rendelt dolgokkal, Izráel egész közösségére
haragudott meg az ÚR, és nemcsak az az egy ember pusztult el a bűn miatt!
21 Ekkor megszólaltak
Rúben fiai, Gád fiai és a Manassé-törzs fele, és így szóltak Izráel
nemzetségfőihez: 22 Tudja az ÚR, az erős Isten, az ÚR, az erős
Isten, és tudja meg Izráel is, hogy lázadás, vagy az ÚR elleni hűtlenség-e
ez?! Ha igen, úgy ne segítsen meg
bennünket ezen a napon! 23 Maga az ÚR vizsgálja meg, hogy azért építettünk-e oltárt,
hogy elforduljunk az ÚRtól, és égőáldozatot meg ételáldozatot áldozzunk,
vagy békeáldozatot mutassunk be rajta! 24 Sőt inkább azért csináltuk ezt,
mert attól tartunk, hogy holnap ezt mondják a ti fiaitok a mi fiainknak: Mit
akartok ti az ÚRtól, Izráel Istenétől? 25 Hiszen a Jordánt határrá tette
az ÚR köztünk és köztetek, Rúben fiai és Gád fiai; nincs nektek közötök az
ÚRhoz! Így a ti fiaitok lesznek az okai annak, ha a mi fiaink nem félik majd az
URat. 26 Azért ezt mondtuk: Fogjunk hozzá, és építsük meg ezt az oltárt, de nem
égőáldozatra és nem véresáldozatra, 27 hanem hogy bizonyságul legyen
köztünk és köztetek, meg az ut 28 Azt mondtuk tehát: Ha ezt mondják nekünk vagy
a jövő nemzedéknek, akkor azt feleljük: Nézzétek az ÚR oltárának a mását,
amelyet atyáink készítettek, de nem égőáldozatra és nem véresáldozatra,
hanem hogy bizonyságul legyen köztünk és köztetek. 29 Távol legyen tőlünk,
hogy fellázadjunk az ÚR ellen, és elforduljunk ma az ÚRtól azzal, hogy
égőáldozatra, ételáldozatra és véresáldozatra való oltárt építsünk
Istenünknek, az ÚRnak az oltárán kívül, amely az ő hajléka előtt van.
30 Amikor meghallotta
Fineás pap és a közösség vezető emberei, meg Izráel nemzetségfői,
akik vele voltak, azokat a szavakat, amelyeket Rúben fiai, Gád fiai és Manassé
fiai mondtak, tetszett nekik. 31 Ezért azt mondta Fineás, Eleázár pap fia Rúben
fiainak, Gád fiainak és Manassé fiainak: Most már tudjuk, hogy köztünk van az
ÚR, mert nem követtetek el ilyen módon hűtlenséget az ÚR ellen. Így hát
megmentettétek Izráel fiait az ÚR kezétől.
32 Ezután
visszatértek Fineás, Eleázár pap fia és a vezető emberek Rúben fiaitól és
Gád fiaitól, Gileád földjéről Kánaán földjére, Izráel fiaihoz, és
előadták nekik a dolgot. 33 Tetszett ez a dolog Izráel fiainak is, ezért
áldották az Istent Izráel fiai. Nem gondoltak többé arra, hogy hadat indítsanak
azok ellen és elpusztítsák azt a földet, ahol Rúben fiai és Gád fiai laktak. 34
Az oltárt pedig így nevezték Rúben fiai és Gád fiai: Bizonyság ez közöttünk,
hogy az ÚR az Isten!
Józs 23
1 Hosszú idő
telt el azután, hogy az ÚR nyugalmat adott Izráelnek minden ellenségétől
körös-körül. Józsué is megvénült, megöregedett. 2 Ekkor összehívta Józsué egész
Izráelt, annak véneit, családfőit, bíráit és elöljáróit, és ezt mondta nekik:
Én megvénültem, megöregedtem. 3 Láttátok mindazt, amit Istenetek, az ÚR tett
értetek ezekkel a népekkel, hiszen Istenetek, az ÚR harcolt értetek. 4
Látjátok, kisorsoltam törzseitek között az itt maradt népek birtokát, meg
azokét a népekét is, amelyeket kiirtottam a Jordántól a nagy tengerig
napnyugaton. 5 Istenetek, az ÚR maga szorítja és űzi ki őket
előletek, hogy birtokba vegyétek földjüket, ahogyan megígérte nektek
Istenetek, az ÚR. 6 Legyetek azért igen erősek, hogy megőrizzétek és
megtartsátok mindazt, ami meg van írva Mózes törvényének könyvében! Ne térjetek
el attól se jobbra, se balra! 7 Ne keveredjetek össze ezekkel a népekkel,
amelyek itt maradtak köztetek. Isteneiknek a nevét ne említsétek, ne esküdjetek
rájuk, ne tiszteljétek őket, és ne boruljatok le előttük! 8
Ragaszkodjatok viszont Istenetekhez, az ÚRhoz, ahogyan a mai napig tettétek! 9
Nagy és erős népeket űzött ki előletek az ÚR. Előttetek
azonban senki sem állhatott meg mindmáig. 10 Egy közületek elűz ezret,
mert Istenetek, az ÚR harcol értetek, ahogyan megígérte nektek. 11 Azért nagyon
vigyázzatok magatokra, és szeressétek Isteneteket, az URat! 12 Mert ha mégis
elfordultok tőle, és ha ezeknek a népeknek a maradékaihoz ragaszkodtok,
amelyek itt maradtak köztetek, ha összeházasodtok és összekeveredtek velük,
ők meg veletek, 13 akkor tudjátok
14 Én most már
elmegyek azon az úton, amelyen minden 15 De ahogyan beteljesedett rajtatok
mindaz az ígéret, amelyet Istenetek, az ÚR megígért nektek, úgy fogja
beteljesíteni rajtatok az ÚR minden fenyegetését is, amíg ki nem pusztít
benneteket erről a jó földről, amelyet nektek adott Istenetek,az ÚR.
16 Ha megszegitek Is
Józs 24
1 Józsué
összegyűjtötte Izráel minden törzsét Sikembe, egybehívta véneit,
családfőit, bíróit és elöljáróit. Odaálltak Isten színe elé. 2 Ekkor azt
mondta Józsué az egész népnek: Így szól az ÚR, Izráel Istene: A folyamon túl
laktak régen atyáitok, Ábrahámnak és Náhórnak az apja, Táré, és más isteneket
tiszteltek. 3 De kivettem atyátokat, Ábrahámot a folyamon túlról, és
végigvezettem Kánaán egész földjén. Megszaporítottam utódait, Izsákot adtam
neki, 4 Izsáknak pedig Jákóbot és Ézsaut adtam; Ézsaunak a Széír-hegységet
adtam birtokul, Jákób és fiai pedig lementek Egyiptomba. 5 Majd elküldtem
Mózest és Áront, és megvertem Egyiptomot; ezt vittem véghez közöttük. Azután
kihoztalak benneteket. 6 Kihoztam atyáitokat Egyiptomból, és eljutottatok a
tengerig. De üldözték atyáitokat az egyiptomiak harci kocsikkal és lovasokkal a
Vörös-tengerig. 7 Akkor az ÚRhoz kiáltottak segítségért, és ő sötétséget
bocsátott közétek és az egyiptomiak közé. Rájuk eresztette a tengert, és az
elborította őket. Szemetekkel láttátok, hogy mit tettem Egyiptommal.
Azután a pusztában laktatok hosszú ideig. 8 Majd bevittelek benneteket az
emóriak földjére, akik a Jordánon túl laktak, és azok harcoltak ellenetek. De a
kezetekbe adtam őket, és birtokba vettétek a földjüket. Őket pedig
kipusztítottam előletek.
9 Azután fölkelt
Bálák, Cippór fia, Móáb királya, és harcolt Izráel ellen. Elküldött, és hívatta
Bálámot, Beór fiát, hogy átkozzon meg benneteket. 10 Én azonban nem akartam
meghallgatni Bálámot, hanem meg kellett áldania benneteket, és így
kimentettelek benneteket a kezéből. 11 Azután átkeltetek a Jordánon, és
elérkeztetek Jerikóhoz. Hadakoztak ellenetek Jerikó polgárai, az emóriak, a
perizziek, a kánaániak, a hettiták, a girgásiak, a hivviek és a jebúsziak, de a
kezetekbe adtam őket. 12 Rettenetes félelmet bocsátottam rájuk, és az
futamította meg az emóriak két királyát, nem a te kardod és nem a te íjad. 13
Földet adtam nektek, amelyen nem ti dolgoztatok, városokat, amelyeket nem ti
építettetek, mégis letelepedtetek bennük; szőlőket és olajfákat,
amelyeket nem ti ültettetek, mégis ti esztek róluk.
14 Most azért az URat
féljétek, és őt szolgáljátok tökéletesen és igazán. Távolítsátok el azokat
az isteneket, amelyeket atyáitok szolgáltak a folyamon túl, meg Egyiptomban, és
az URat szolgáljátok! 15 De ha nem tetszik nektek,
16 Erre válaszolt a
nép, és ezt mondta: Távol legyen tőlünk, hogy elhagyjuk az URat, és más
isteneket szolgáljunk! 17 A mi Istenünk az ÚR! Ő hozott ki bennünket és
atyáinkat Egyiptom földjéről, a szolgaság házából, és azokat a nagy
jeleket tette szemünk láttára. Megőrzött bennünket minden úton, amelyen
jártunk, és minden nép között, ahol átvonultunk. 18 Kiűzött előlünk
az ÚR minden népet, az országban lakó emóriakat is. Mi is az URat akarjuk
szolgálni. Bizony, ő a mi Istenünk!
19 Akkor Józsué ezt
mondta a népnek: Nem tudjátok ti szolgálni az URat, mert szent Isten ő,
féltőn szerető Isten ő, nem tűri el hitszegéseiteket és
vétkeiteket! 20 Ha majd elhagyjátok az URat, és idegen isteneket szolgáltok,
akkor ő újra meg újra csapást hoz rátok, és megsemmisít, ha addig jót tett
is veletek.
21 A nép azonban ezt
felelte Józsuénak: Nem! Mi az URat akarjuk szolgálni! 22 Ekkor így szólt Józsué
a néphez: Magatok vagytok a tanúi annak, hogy ti választottátok az URat, hogy
őt szolgáljátok. Ők azt mondták: Tanúi vagyunk.
23 Most azért
távolítsátok el az idegen isteneket, amelyek köztetek vannak, és adjátok oda
szíveteket az ÚRnak, Izráel Istenének! 24 A nép így felelt Józsuénak: Az URat,
a mi Istenünket fogjuk szolgálni, és az ő szavára hallgatunk.
25 Így kötött
szövetséget Józsué azon a napon népe javára; rendelkezést és törvényt tárt elé
Sikemben. 26 Azután beírta Józsué ezeket a dolgokat az Isten törvényének a
könyvébe. Majd fogott egy nagy követ, és odaállította az alá a cserfa alá,
amely az ÚR szent helyén volt. 27 És ezt mondta Józsué az egész népnek: Ez a
kő lesz a tanúbizonyság ellenünk, mert ez hallotta az ÚRnak minden mondását,
amikor beszélt velünk. Ez lesz a tanúbizonyság ellenetek, ha megtagadjátok
Isteneteket! 28 Ezután elbocsátotta Józsué a népet, mindenkit a maga
örökségébe.
29 Történt pedig ezek
után, hogy meghalt Józsué, Nún fia, az ÚR szolgája száztíz éves korában. 30
Eltemették örökségének a területén Timnat-Szerahban, az Efraim hegyvidékén, a
Gaas hegytől északra.
31 Izráel az URat
szolgálta Józsué egész idejében, és azoknak a véneknek egész idejében, akik
túlélték Józsuét, és akik ismerték az ÚRnak minden tettét, amit Izráelért tett.
32 József holttestét,
amelyet Egyiptomból hoztak magukkal Izráel fiai, Sikemben temették el, a
mezőnek azon a részén, amelyet Jákób vett meg Hamórnak, Sikem atyjának
fiaitól száz pénzért. Ez József fiainak az öröksége lett.
33 Meghalt Eleázár,
Áron fia is, és eltemették fiának, Fineásnak a városában, Gibeában, amelyet az
Efraim hegyvidékén adtak neki.
Bír 1
1 Történt Józsué
halála után, hogy Izráel fiai megkérdezték az URat: Melyikünk vonuljon fel
elsőnek a kánaániak ellen, hogy harcoljon ellenük? 2 Az ÚR ezt mondta:
Júda vonuljon fel, mert kezébe adtam az országot. 3 Akkor Júda ezt mondta
testvérének, Simeonnak: Vonulj fel velem együtt a nekem kisorsolt területre,
hogy harcoljunk a kánaániak ellen, és én is veled megyek majd a neked kisorsolt
területre. És Simeon elment vele. 4 Júda felvonult, az ÚR pedig kezükbe adta a
kánaániakat és a perizzieket, és megverték őket Bezeknél - tízezer embert.
5 Ott találták Bezekben Adóníbezeket is, harcoltak ellene, és megverték a
kánaániakat meg a perizzieket. 6 Adóníbezek futásnak eredt, de ők
üldözőbe vették, elfogták és levágták a keze hüvelykujjait meg a lába
nagyujjait. 7 Akkor ezt mondta
8 Azután Jeruzsálem
ellen harcoltak Júda fiai; elfoglalták, lakosait kardélre hányták, a várost
pedig lángba borították. 9 Azután lementek Júda fiai, hogy harcoljanak a
hegyvidéken, a Délvidéken és a Sefélá-alföldön lakó kánaániak ellen.
10 Majd a Hebrónban
lakó kánaániak ellen ment Júda. Hebrón neve azelőtt Kirjat-Arba volt. És
megverték Sésajt, Ahímant és Talmajt. 11 Onnan Debir lakói ellen ment. Debir
neve azelőtt Kirjat-Széfer volt. 12 Akkor ezt mondta Káléb: Aki megveri és
elfoglalja Kirjat-Széfert, annak adom a lányomat, Akszát feleségül. 13 Otniél,
Káléb öccsének, Kenaznak a fia foglalta el azt, és így neki adta a lányát,
Akszát feleségül. 14 Amikor az asszony hozzáment, a férje rábeszélte, hogy
kérjen mezőt az apjától. Amikor leszállt a szamárról, Káléb megkérdezte
tőle: Mi járatban vagy? 15 Az asszony ezt felelte neki: Ajándékozz meg
engem! Ha a Délvidéken adtál férjhez, akkor adj nekem forrásokat is! És neki
adta Káléb a Felső-forrásokat meg az Alsó-forrásokat.
16 Kéninek, Mózes
sógorának a fiai is elmentek a pálmák városából Júda fiaival a Júda pusztájába,
amely a Délvidéken van, Arádnál, és ott telepedtek le a néppel együtt. 17 Júda
azután elment a testvérével, Simeonnal együtt, és megverték a Cefatban lakó
kánaániakat. Kiirtották mindenestül; ezért nevezték el a várost Hormának. 18
Majd elfoglalta Júda Gázát határával együtt, Askelónt határával együtt és
Ekrónt határával együtt. 19 Az ÚR Júdával volt, ezért tudta birtokba venni a
hegyvidéket. De a völgy lakóit nem lehetett kiűzni, mert vas harci
kocsijaik voltak. 20 Hebrónt Kálébnak adták, ahogyan megmondta Mózes, és
kiűzte onnan Anák három fiát.
21 De a jebúsziakat,
Jeruzsálem lakosait, nem űzték el Benjámin fiai, ezért laknak a jebúsziak
Benjámin fiaival együtt Jeruzsálemben még ma is.
22 Felvonult József
háza is Bétel ellen. Az ÚR velük volt. 23 József háza kémeket küldött Bételbe.
A város neve azelőtt Lúz volt. 24 Az előőrsök megláttak egy
férfit, aki a városból jött ki, és ezt mondták neki: Mutasd meg nekünk, hogy
hol lehet bejutni a városba, és mi irgalmasak leszünk hozzád. 25 Amikor
megmutatta nekik, hogy hol lehet bejutni a városba, a város lakóit kardélre
hányták, de azt a férfit és egész nemzetségét elbocsátották. 26 Az a férfi
pedig elment a hettiták földjére, várost épített, és elnevezte Lúznak. Ez annak
a neve még ma is.
27 De Manassé nem
tudta birtokba venni Bét-Seánt és falvait, Taanakot és falvait, Dór lakosait és
falvait, Jibleám lakosait és falvait, Megiddó lakosait és falvait. A
kánaániaknak sikerült ott maradniuk ezen a földön. 28 De amikor Izráel
megerősödött, robotmunkára fogta a kánaániakat, de kiűzni nem tudta
őket.
29 Efraim sem űzte
ki a Gézerben lakó kánaániakat, ezért a kánaániak ott laktak közöttük Gézerben.
30 Zebulón sem
űzte ki Kitrón lakosait, sem Nahalól lakosait, ezért a kánaániak ott
laktak közöttük, de robotmunkások lettek.
31 Ásér sem űzte
ki Akkó lakosait, sem Szidón lakosait, sem pedig Ahláb, Akzíb, Helbá, Afík és
Rehób lakosait. 32 Ezért az Ásérhoz tartozók ott laktak a kánaániak között, az
ország lakosai között, mert nem űzték ki őket.
33 Naftáli sem
űzte ki Bét-Semes lakosait, sem Bét-Anát lakosait, ezért ott lakott a
kánaániak között, az ország lakosai között. De Bét-Semes és Bét-Anát lakosai
robotmunkások lettek.
34 Az emóriak pedig a
hegyvidékre szorították Dán fiait, és nem engedték őket lejönni a völgybe.
35 Így sikerült az emóriaknak Har-Hereszben, Ajjálónban és Saalbímban
maradniuk. De amikor József házának a keze rájuk nehezedett, robotmunkások
lettek. 36 Az emóriak határa az Akrabbím hágótól és Szelától fölfelé húzódott.
Bír 2
1 Az ÚR angyala
fölment Gilgálból Bókímba, és ezt mondta: Kivezettelek benneteket Egyiptomból,
és behoztalak erre a földre, amelyet esküvel ígértem atyáitoknak, és azt
mondtam: Nem bontom fel szövetségemet veletek soha, 2 de ti se kössetek
szövetséget ennek a földnek a lakosaival, romboljátok le oltáraikat! Ti azonban
nem hallgattatok szavamra. Hogy tehettétek ezt? 3 Azt is mondtam: Nem űzöm
el őket előletek, hadd legyenek az oldalatokban, isteneik pedig
legyenek nektek csapdául! 4 Amikor az ÚR angyala elmondta ezeket a dolgokat
Izráel fiainak, a nép hangos sírásra fakadt. 5 Ezért nevezték el azt a helyet
Bókímnak. És áldozatot mutattak be ott az ÚRnak.
6 Amikor Józsué
elbocsátotta a népet, Izráel fiai elmentek, mindegyik a maga örökségébe, hogy
birtokba vegyék az országot. 7 A nép az URat szolgálta Józsué egész életében,
meg azoknak a véneknek az idejében, akik túlélték Józsuét, de látták az ÚRnak
minden nagy tettét, amit Izráelért végbevitt.
8 Azután meghalt
Józsué, Nún fia, az ÚR szolgája száztíz éves korában, 9 és eltemették öröksége
területén, Timnat-Hereszben, az Efraim hegyvidékén, a Gaas hegytől
északra. 10 Az az egész nemzedék is atyái mellé került, és más nemzedék támadt
utána, amely nem ismerte az URat, sem tetteit, amelyeket Izráelért végbevitt.
11 Izráel fiai azt
cselekedték, amit rossznak lát az ÚR, mert a Baalokat tisztelték. 12 Elhagyták
az URat, atyáik Istenét, aki kihozta őket Egyiptomból, és más istenek után
jártak a környező népek istenei közül, azokat imádták, és így ingerelték
az URat. 13 De amikor elhagyták az URat, és a Baalt meg az Astárótot
tisztelték, 14 föllángolt az ÚR haragja Izráel ellen, és fosztogatók kezébe
adta, hogy fosztogassák őket. Odaadta őket a körülöttük levő
ellenségnek, úgyhogy nem tudtak többé ellenségeiknek ellenállni. 15
Valahányszor kivonultak, az ÚR keze bajt hozott rájuk, ahogyan megmondta az ÚR,
és ahogyan megesküdött nekik az ÚR. Így nagyon szorult helyzetbe jutottak.
16 Akkor bírákat
támasztott az ÚR, és azok megszabadították őket szorongatóik kezéből.
17 De bíráikra sem hallgattak, hanem más istenekkel paráználkodtak, és azokat
imádták. Hamar letértek az útról, amelyen őseik jártak, akik hallgattak az
ÚR parancsolataira. Ők nem így cselekedtek. 18 Mert amikor az ÚR bírákat
támasztott nekik, maga az ÚR volt a bíróval, és megszabadította őket
ellenségeik kezéből, amíg az a bíró élt. Megkönyörült rajtuk az ÚR, amikor
panaszkodtak nyomorgatóik és sanyargatóik miatt. 19 De amikor meghalt a bíró,
ismét romlottabbak lettek őseiknél, mert más istenek után jártak, azokat
tisztelték, és azok előtt borultak le. Nem hagytak fel cselekedeteikkel és
megátalkodott magatartásukkal. 20 Ilyenkor föllángolt az ÚR haragja Izráel
ellen, és ezt mondta: Mivel ez a nép megszegte szövetségemet, amelyre atyáikat
köteleztem, és nem hallgatott szavamra, 21 én sem űzök ki többé senkit
előlük a népek közül, amelyeket Józsué itt hagyott, amikor meghalt. 22
Mert velük fogom próbára tenni Izráelt: Vajon ragaszkodnak-e az ÚR útjához, és
azon járnak-e, ahogyan ragaszkodtak őseik; vagy pedig nem? 23 Ezért hagyta
helyükön az ÚR ezeket a népeket, és nem űzte ki őket azonnal, nem
adta őket Józsué kezébe.
Bír 3
1 Ezek azok a népek,
amelyeket helyükön hagyott az ÚR, hogy próbára tegye velük Izráelt, mindazokat,
akik már nem tudtak a kánaáni harcokról. 2 Azért is, hogy Izráel fiainak az
újabb nemzedékei megismerjék; és hogy megtanítsa a hadviselésre azokat is, akik
azelőtt nem ismerték azt. 3 Ezek voltak: a filiszteusok öt fejedelme, az
összes kánaáni, a szidóniak és a hivviek, akik a Libánon hegyvidékén laktak, a
Baal-Hermón hegyétől a Hamátba vivő útig. 4 Ott voltak, hogy próbára
tegye velük Izráelt, és megtudja, hogy hallgatnak-e az ÚR parancsolataira,
amelyeket őseiknek parancsolt Mózes által. 5 Izráel fiai tehát ott laktak
a kánaániak, a hettiták, emóriak, perizziek, hivviek és jebúsziak között. 6
Lányaikat feleségül vették, a maguk lányait pedig azoknak a fiaihoz adták, és
azok isteneit tisztelték.
7 Izráel fiai azt
tették, amit rossznak lát az ÚR. Elfeledkeztek Istenükről, az ÚRról, és a
Baalokat meg az Asérákat tisztelték. 8 Ezért föllángolt az ÚR haragja Izráel
ellen, és odaadta őket Kúsan-Risátaimnak, Arám-Naharaim királyának. Izráel
fiai nyolc évig szolgálták Kúsan-Risátaimot. 9 Ekkor az ÚRhoz kiáltottak
segítségért Izráel fiai, és az ÚR szabadítót támasztott Izráel fiainak, hogy
megszabadítsa őket: Otniélt, Káléb öccsének, Kenaznak a fiát. 10 Az ÚR
Lelke szállt rá, és így lett Izráel bírája. Hadba vonult, az ÚR pedig kezébe
adta Kúsan-Risátaimot, Arám királyát, és kemény kézzel bánt el
Kúsan-Risátaimmal. 11 Azután béke volt az országban negyven esztendeig. Akkor
meghalt Otniél, Kenaz fia.
12 De Izráel fiai
ismét azt tették, amit rossznak lát az ÚR, ezért az ÚR hatalmassá tette Eglónt,
Móáb királyát Izráel fölött, mivel olyat tettek, amit rossznak lát az ÚR. 13 Ez
összefogott Ammón fiaival és Amálékkal, elment, megverte Izráelt, és birtokba
vette a pálmák városát. 14 Izráel fiai tizennyolc esztendeig szolgálták Eglónt,
Móáb királyát.
15 Ekkor Izráel fiai
az ÚRhoz kiáltottak segítségért, és az ÚR szabadítót támasztott nekik: a
benjámini Éhúdot, Gérá fiát, aki balkezes volt. Izráel fiai vele küldték el az
adót Eglónnak, Móáb királyának. 16 Éhúd csináltatott magának egy kétélű
kardot, egykönyöknyi hosszút, és azt a ruhája alatt a jobb csípőjére
kötötte. 17 Így vitte be az adót Eglónnak, Móáb királyának. Eglón igen kövér
ember volt. 18 Miután Éhúd végzett az adó átadásával, elküldte az adót
vivő népséget. 19 Ő maga azonban visszatért a Gilgálnál levő
bálványszobroktól, és ezt mondta: Titkos beszédem van veled, ó király! Az így
felelt: csitt! - és kimentek előle mindazok, akik mellette álltak. 20 Éhúd
bement hozzá, ő pedig az emeleten levő hűvös különszobájában
ült. Éhúd ezt mondta: Isten beszél hozzád rajtam keresztül! Ekkor az fölkelt a
trónról. 21 Éhúd pedig benyúlt bal kezével a ruhája alá, kirántotta kardját a
jobb csípőjéről, és beledöfte annak a hasába. 22 Még a markolata is
belement a pengéje után, és a háj körülfogta a pengét, mert nem húzta ki a
kardot a hasából; majd kiment a hátsó kijáraton. 23 Azután kiment Éhúd az
oszlopcsarnokba, becsukta maga mögött az emeleti szoba ajtószárnyait, és
bezárta. 24 Alighogy kiment, jöttek a szolgák, de amikor látták, hogy az
emeleti szoba ajtószárnyai zárva vannak, azt gondolták: bizonyára szükségét
végzi a hűvös szobában. 25 De amikor hiába várakoztak, és senki sem
nyitotta ki az emeleti szoba ajtószárnyait, fogták a kulcsot, és kinyitották.
És íme, uruk ott feküdt a földön holtan. 26 Éhúd azonban elmenekült, amíg
ők késlekedtek, és a bálványszobrok mellett elhaladva Szeirába ment. 27
Amikor megérkezett, megfújta a kürtöt az Efraim hegyén. Izráel fiai pedig az
ő vezetésével lementek a hegyről. 28 Ezt mondta nekik: Kövessetek
gyorsan, mert az ÚR kezetekbe adta ellenségeteket, Móábot! Lementek utána,
elfoglalták a Jordán Móáb felé eső gázlóit, és nem engedtek senkit
átkelni. 29 Levágtak akkor mintegy tízezer móábi embert, csupa jól megtermett,
erős férfiakat; nem menekült meg senki. 30 Így kellett Móábnak
megalázkodnia azon a napon Izráel keze alatt. És béke volt az országban
nyolcvan esztendeig.
31 Utána Samgar, Anát
fia következett, aki hatszáz filiszteus férfit vert szét egy ökörösztökével.
Ő is megszabadította Izráelt.
Bír 4
1 Izráel fiai Éhúd
halála után ismét azt tették, amit rossznak lát az ÚR. 2 Ezért odaadta
őket az ÚR Jábínnak, Kánaán királyának a kezébe, aki Hácórban uralkodott.
Hadseregparancsnoka Sisera volt, aki Haróset-Gójimban lakott. 3 Ekkor
segítségért kiáltottak Izráel fiai az ÚRhoz, mert Jábínnak kilencszáz vas harci
kocsija volt, és húsz esztendeig keményen sanyargatta Izráel fiait.
4 Abban az
időben Debóra prófétanő, Lappídót felesége volt a bíró Izráelben. 5
Debóra pálmája alatt szokott tartózkodni Rámá és Bétel között, az
Efraim-hegyvidéken, ide jártak fel hozzá Izráel fiai, hogy ítéletet hozzon. 6
Elküldött Bárákért, Abínóam fiáért, és elhívatta Kedes-Naftáliból. Azt mondta
neki: Ezt parancsolja az ÚR, Izráel Istene: Menj, vonulj a Tábór hegyére, végy
magad mellé tízezer embert Naftáli fiai és Zebulón fiai közül! 7 Én pedig
ellened vezetem a Kísón patakjához Siserát, Jábín hadseregparancsnokát, harci
kocsijaival és hatalmas seregével, de a kezedbe adom őt! 8 Bárák azonban
ezt mondta neki: Ha velem jössz, elmegyek, de ha nem jössz velem, én se megyek.
9 Debóra azt felelte: Szívesen elmegyek veled, de akkor nem a tiéd lesz a dicsőség
azon az úton, amelyen elindulsz, mert asszony kezére adja az ÚR Siserát. Azzal
fölkelt Debóra, és elment Bárákkal Kedes felé. 10 Bárák pedig Kedesbe hívta
Zebulónt és Naftálit, és tízezer ember vonult a nyomában; vele ment Debóra is.
11 A kéni Heber
különvált a kéniektől, Mózes sógorának, Hóbábnak a fiaitól, és Caanaim
tölgyeséig sátorozott, amely Kedes mellett van.
12 Amikor jelentették
Siserának, hogy Bárák, Abínóam fia felvonult a Tábór hegyére, 13 Sisera a Kísón
patakjához vezényelte összes harci kocsiját Haróset-Gójimból, a kilencszáz vas
harci kocsit, és egész hadi népét. 14 Akkor ezt mondta Debóra Báráknak: Támadj,
mert ezen a napon kezedbe adja az ÚR Siserát! Az ÚR vonul előtted! Bárák
lejött a Tábór hegyéről, és mögötte a tízezer ember. 15 Az ÚR pedig megzavarta
Siserát összes harci kocsijával és egész táborával együtt Bárák fegyvere
előtt annyira, hogy Sisera leugrott hadi szekeréről, és gyalog futott
el. 16 Bárák pedig üldözte a harci kocsikat és a tábort egészen
Haróset-Gójimig. Sisera egész tábora elpusztult fegyver által, egyetlen ember
sem maradt meg.
17 Sisera gyalog
futott Jáélnak, a kéni Heber feleségének a sátráig, mert béke volt Jábín, Hácór
királya és a kéni Heber háza népe között. 18 Jáél kijött Sisera elé, és ezt
mondta neki: Térj be, uram, térj be hozzám, ne félj! - Betért hozzá a sátorba,
és ő betakarta egy takaróval. 19 Sisera ezt mondta neki: Adj innom egy kis
vizet, mert szomjas vagyok. Erre az asszony kinyitott egy tejestömlőt,
inni adott neki, és betakarta. 20 A férfi ezt mondta neki: Állj a sátor
nyílásához, és ha jön valaki, és azt kérdi tőled van-e itt valaki, mondd,
hogy nincs. 21 Ekkor Jáél, Heber felesége fogott egy sátorcöveket, kezébe vette
a pörölyt, halkan bement hozzá, és beleverte a cöveket a halántékába, úgyhogy
odaszegezte a földhöz. Sisera ugyanis mélyen aludt, mert fáradt volt. Így halt
meg.
22 Amikor Bárák
Siserát üldözve odaért, Jáél kiment elé, és azt mondta neki: Gyere, megmutatom
neked azt az embert, akit keresel. Bement hozzá, és Sisera ott feküdt holtan, a
cövekkel a halántékában. 23 Így alázta meg Isten azon a napon Jábínt, Kánaán
királyát Izráel fiai előtt. 24 Izráel fiainak a keze ezután mindjobban
ránehezedett Jábínra, Kánaán királyára, mígcsak el nem pusztították Jábínt,
Kánaán királyát.
Bír 5
1 Azon a napon így
énekelt Debóra és Bárák, Abínóam fia: 2 Feltámadt az életkedv Izráelben, önként
fölkelt a nép, áldjátok hát az URa 3 Halljátok, királyok, figyeljetek,
fejedelmek! Én most az ÚRnak éneket mondok, zsoltárt zengek az ÚRnak, Izráel
Istenének. 4 Amikor Széírből kijöttél, URam, amikor Edóm mezején
lépdeltél, rengett a föld, csepegett az ég is, vizet csepegtettek a fellegek
is. 5 Remegtek a hegyek az ÚR színe előtt, még a Sinai is, Izráel
Istenének, az ÚRnak színe előtt. 6 Anát fia, Samgar idejében, Jáél
idejében kihaltak az ösvények; akik útra keltek, rejtett ösvényeken jártak. 7
Hiányzott a vezetés, hiányzott Izráelből, mígnem fölkeltem én, Debóra,
fölkeltem én, Izráel anyjaként. 8 Új isteneket választottak, de aztán folyt is
a harc a kapuknál, ám pajzs meg dárda nem volt látható a negyvenezernél
Izráelben. 9 Szívem Izráel vezetőié, akik önként keltek föl a népből.
Áldjátok az URat! 10 Akik fehér szamarakon nyargaltok, akik szőnyegeken
ültök, vagy úton jártok, emlegessétek! 11 Pásztorok hangján az itatóvályúknál,
ott csendülnek fel az ÚR igaz tettei, vezetésének igaz tettei Izráelben. Így
vonult a kapukhoz az ÚR népe. 12 Serkenj, serkenj föl, Debóra, serkenj,
serkenj, mondj éneket! Kelj föl Bárák, fogd foglyaidat, Abínóam fia! 13 Így
jött a dicső maradék, jött az ÚR népe a hősökkel hozzám: 14 Az
Amálékban gyökeret vert Efraimból valók, utánad Benjámin, a te népeddel együtt;
Mákírból jöttek a vezetők, Zebulónból a vezéri pálcát hordók, 15 Issakár
vezérei, a Debórával tartók. Issakár meg Bárák a völgybe vonult gyalogságával.
Rúben tartományaiban nagy fontolgatások voltak. 16 Mért maradtál mégis ülve a
karámok között, hallgatva a pásztorfurulyát? Rúben tartományaiban nagy
fontolgatások voltak. 17 Gileád a Jordánon túl tanyázik. És Dán mért
időzik a hajóknál? Ásér ülve maradt a tenger partján, ott tanyázik
öbleinél. 18 De Zebulón halált megvető bátorságú nép, meg Naftáli is a
mezőség magaslatain. 19 Királyok jöttek, harcoltak, ugyancsak harcoltak
Kánaán királyai Taanaknál, Megiddó vizénél, de egy darab ezüstöt se vehettek
el. 20 Az égből harcoltak a csillagok, pályájukról harcoltak Siserával. 21
A Kísón patakja elsodorta őket, az ősi patak, Kísón patakja. Folytasd
lelkem, teljes erővel! 22 Hogy csattogtak a lovak patái, amikor vágtattak
vágtató csődörei! 23 Átkozzátok Mérózt - mondta az ÚR angyala átkozva
átkozzátok lakóit, mivel nem jöttek el segíteni az ÚRnak, segíteni az ÚRnak a
hősök közt! 24 De áldott asszony Jáél, a kéni Heber felesége, legáldottabb
a sátorlakó asszonyok közt. 25 Vizet kértek, s ő tejet adott, díszes
csészében tejszínt hozott. 26 Kezével a cövekért nyúlt, jobbjával a sulykoló
szerszámért. Ütötte Siserát, szétzúzta a fejét, betörte, átfúrta halántékát. 27
Lába elé roskadt, elesett, elterült, lába elé roskadt, elesett; ahová
leroskadt, ott esett el élettelenül. 28 Az ablakon át kinézett, jajgatott
Sisera anyja a rostélyon át: Miért késik annyit, mért nem jön harci kocsija?
Mért gurulnak oly lassan hadi szekerei? 29 Legbölcsebb udvarhölgye válaszol,
ő meg ismétli magában szavait: 30 Talán zsákmányt leltek, s osztozkodnak
rajta, egy vagy két rabnő is jut minden férfinak! Tarka ruha a Sisera
zsákmánya, tarka ruha a zsákmánya, egy vagy két tarka, festett kendőt hoz
a nyakamra zsákmányul! 31 Így vesszen el, URam, minden ellenséged! De akik
szeretnek, legyenek olyanok, mint a kelő nap az ő erejében. És béke
lett az országban negyven esztendeig.
Bír 6
1 Izráel fiai azt
cselekedték, amit rossznak lát az ÚR, ezért az ÚR Midján kezébe adta őket
hét esztendőre, 2 Midján pedig kemény kézzel bánt Izráellel. Izráel fiai
rejtekhelyeket készítettek maguknak a hegyekben, meg barlangokat és hegyi
erődöket Midján miatt. 3 Mert valahányszor Izráel vetett, Midján, Amálék
és más keleti törzsek rájuk törtek. 4 Ott táboroztak, és tönkre tették a föld
termését, egészen a Gázába vivő útig. Nem hagytak élelmet Izráelben,
sőt egyetlen juhot, marhát, vagy szamarat sem. 5 Mert jószágaikkal és
sátraikkal együtt vonultak fel; úgy jöttek, mint a sáskák, tömegesen, maguknak
és a tevéiknek száma se volt, és behatoltak az országba, hogy tönkretegyék. 6
Amikor igen elszegényedett Izráel Midján miatt, az ÚRhoz kiáltottak segítségért
Izráel fiai.
7 Amikor Izráel fiai
segítségért kiáltottak az ÚRhoz Midján miatt, 8 az ÚR egy prófétát küldött
Izráel fiaihoz, aki ezt mondta nekik: Így szól az ÚR, Izráel Istene: Én
hoztalak ki benneteket Egyiptomból, kihoztalak a szolgaság házából, 9
kimentettelek benneteket az egyiptomiak kezéből és elnyomóitok
kezéből; kiűztem azokat előletek, és nektek adtam országukat, 10
és ezt mondtam nektek: Én, az ÚR, vagyok a ti Istenetek! Ne féljétek az emóriak
isteneit, akiknek a földjén laktok! De nem hallgattatok szavamra.
11 Azután eljött az
ÚR angyala, és leült Ofrában a cserfa alatt, amely az Abíezer nemzetséghez
tartozó Jóásé volt. A fia, Gedeon, éppen búzát csépelt a présházban, hogy
megmentse Midján elől. 12 Az ÚR angyala megjelent előtte, és így
szólt hozzá: Az ÚR veled van, erős vitéz! 13 Gedeon azonban ezt mondta
neki 14 Az ÚR ekkor odafordult hozzá, és azt mondta: Menj, és a te erőddel
szabadítsd meg Izráelt Midján markából! Én küldelek téged! 15 Gedeon ezt mondta
neki: Kérlek, Uram, hogyan szabadítsam meg Izráelt? Hiszen az én nemzetségem a
legszegényebb Manasséban, és én a legkisebb vagyok atyám házában. 16 Az ÚR így
válaszolt neki: Majd én veled leszek, és úgy megvered Midjánt, mintha csak egy
ember volna. 17 Erre ő így szólt hozzá: Ha elnyertem jóindulatodat, add
nekem valami jelét annak, hogy valóban te beszélsz velem! 18 Ne távozz el
innen, míg vissza nem jövök hozzád, és ki nem hozom ajándékomat, hogy eléd tegyem.
- Az ezt mondta: Itt fogok ülni, amíg vissza nem térsz.
19 Ekkor Gedeon
elment, és elkészített egy kecskegidát, meg egy véka lisztből kovásztalan
kenyeret. A húst egy kosárba tette, a hús levét meg egy fazékba, azután kivitte
hozzá a cserfa alá, és odatette eléje. 20 Az Isten angyala ezt mondta neki:
Vedd a húst és a kovásztalan kenyereket, tedd le erre a sziklára, és öntsd rá a
levét! Ő úgy cselekedett. 21 Ekkor az ÚR angyala kinyújtotta a kezében
levő botot, és a végével megérintette a húst meg a kovásztalan kenyereket.
Erre a sziklából tűz csapott ki, és megemésztette a húst meg a kovásztalan
kenyereket. Az ÚR angyala pedig eltűnt a szeme elől. 22 Amikor Gedeon
látta, hogy az ÚR angyala volt az, ezt mondta: Jaj nekem Uram, ó URam, mert az
ÚR angyalát láttam színről színre! 23 Az ÚR azonban ezt mondta neki:
Békesség neked, ne félj, nem halsz meg! 24 Ezért Gedeon oltárt épített ott az
ÚRnak, és így nevezte el: Az ÚR a békesség. Még ma is ott van ez Ofrában,
Abíezer nemzetségének a földjén.
25 Ugyanazon az
éjszakán ezt mondta neki az ÚR: Végy egy bikát apád barmai közül, egy kifejlett
hétéves bikát. Rombold le apád Baal-oltárát, a mellette levő szent fát
pedig vágd ki! 26 Azután építs oltárt Istenednek, az ÚRnak, ennek az
erődnek a tetején, a kőrakásból. Vedd a bikát és áldozd fel
égőáldozatul a kivágott szent fa hasábjain! 27 Gedeon tíz embert vett maga
mellé a szolgái közül, és úgy tett, ahogyan megparancsolta neki az ÚR. De nem
merte nappal megtenni, mert félt apja háza népétől és a városbeli emberektől;
ezért éjjel tette meg. 28 Amikor másnap korán reggel fölkeltek a városbeli
emberek, látták, hogy a Baal oltárát lerombolták, a mellette levő szent
fát kivágták, a bikát pedig feláldozták az imént épített oltáron. 29 Ekkor azt
mondták egymásnak: Vajon ki tette ezt? Addig kérdezősködtek és kutattak,
míg megmondták: Gedeon, Jóás fia tette ezt. 30 Ekkor azt mondták a városbeli
férfiak Jóásnak: Hozd ki a fiad! Meg kell halnia, mert lerombolta a Baal
oltárát, és kivágta mellőle a szent fát! 31 Jóás azonban ezt mondta
mindazoknak, akik szembeszálltak vele: Ti akartok perelni a Baalért? Ti
akarjátok megmenteni őt? Aki perbe száll érte, az meg fog halni reggelig!
Ha isten ő, akkor pereljen ő magáért, amiért lerombolták az oltárát!
32 El is nevezték Gedeont azon a napon Jerubbaalnak, mivel azt mondták:
Pereljen vele a Baal azért, amiért lerombolta az oltárát!
33 Midján, Amálék és
a keleti törzsek mind egybegyűltek, átkeltek a Jordánon, és tábort ütöttek
a Jezréel síkságán. 34 Ekkor az ÚR felruházta lelkével Gedeont, az pedig
megfújta a kürtöt, és hadba szólította Abíezer nemzetségét. 35 Azután követeket
küldött egész Manasséba, és az is hadba vonult vele; követeket küldött Ásérba,
Zebulónba meg Naftáliba, és azok is felvonultak az ellenséggel szemben.
36 Ekkor Gedeon azt
mondta az Istennek: Ha az én kezem által akarod megszabadítani Izráelt, ahogyan
megígérted, 37 akkor én most kiteszek egy fürt gyapjút a szérűre, és ha
csak maga a gyapjúfürt lesz harmatos, az egész föld pedig száraz marad, akkor
tudni fogom, hogy az én kezem által szabadítod meg Izráelt, ahogyan megígérted.
38 Úgy is lett: amikor másnap korán fölkelt, és kinyomkodta a gyapjúfürtöt,
harmatot facsart ki belőle, egy tele csésze vizet. 39 Gedeon azonban ezt
mondta az Istennek: Ne haragudj meg reám, ha még egyszer szólok! Hadd tegyek
próbát még egyszer a gyapjúfürttel: most maga a gyapjúfürt maradjon száraz, az
egész föld pedig legyen harmatos! 40 És Isten úgy tett azon az éjszakán: csak a
gyapjúfürt maradt száraz, az egész föld pedig harmatos lett.
Bír 7
1 Korán reggel
fölkelt Jerubbaal, azaz Gedeon, egész népével, és tábort ütött a Haród
forrásánál. Midján tábora viszont tőle északra volt, a Móre-halomnál a
völgyben. 2 Akkor az ÚR ezt mondta Gedeonnak: Sok ez a nép, amely veled van,
nem adhatom a kezükbe Midjánt, különben még így fog dicsekedni Izráel velem
szemben: Az én kezem szabadított meg engem! 3 Most azért hirdesd ki ezt a nép
füle hallatára: Aki fél és retteg, az térjen vissza, távozzék a Gileád
hegyéről! Erre visszatért a hadinépből huszonkétezer ember, és csak
tízezer maradt ott.
4 Majd ezt mondta
Gedeonnak az ÚR: Még ez a nép is sok. Vezesd le őket a vízhez, hadd tegyem
próbára őket ott! Amelyikről azt mondom neked, hogy menjen veled, az
menjen veled. De akiről azt mondom neked, hogy ne menjen veled, az ne
menjen. 5 Akkor levezette a népet a vízhez, az ÚR pedig ezt mondta Gedeonnak:
Mindazokat, akik nyelvükkel nyaldossák a vizet, ahogyan a kutya nyaldossa,
állítsd külön; meg azokat is, akik letérdelve isznak! 6 És azoknak a száma,
akik kezüket a szájukhoz emelve szürcsöltek, háromszáz volt. A nép többi része
letérdelve itta a vizet.
7 Az ÚR ezt mondta
Gedeonnak: Ezzel a háromszáz emberrel, akik szürcsöltek, szabadítlak meg
benneteket, és adom a kezedbe Midjánt. A nép többi része pedig menjen haza! 8
Akkor ez a nép magához vette az élelmet és amazoknak a kürtjeit. A többi
Izráelből való férfit pedig elküldte, mindenkit a maga sátrába, és csak a
háromszáz férfit tartotta magánál. Midján tábora alattuk volt a síkságon.
9 Azon az éjszakán
ezt mondta neki az ÚR: Kelj föl, támadd meg a tábort, mert a kezedbe adtam azt!
10 De ha félsz megtámadni, menj le előbb a legényeddel, Purával, a
táborhoz. 11 Hallgasd meg, miről beszélnek, akkor majd felbátorodsz és rá
mersz támadni a táborra! Lement tehát legényével, Purával, egészen a tábori
előőrsökig. 12 Midján, Amálék és a keleti törzsek úgy ellepték a
völgyet, mint egy sáskahad, tevéiknek nem volt se szeri, se száma: annyian
voltak, mint a tenger partján a föveny. 13 Amikor Gedeon odaért, egyikük éppen
az álmát mesélte el a társának, és ezt mondta: Azt az álmot láttam, hogy egy
kerek árpakenyér gurult le Midján táborára, és amikor a sátorhoz ért, úgy
megütötte, hogy ledőlt; felfordította és összedőlt asátor. 14 A társa
így felelt neki: Nem más ez, mint az izráeli Gedeonnak, Jóás fiának a fegyvere.
Kezébe adta az Isten Midjánt és az egész tábort.
15 Amikor Gedeon
meghallotta az elmesélt álmot és annak a megfejtését, leborult imádkozni.
Azután visszatért Izráel táborába, és azt mondta: Keljetek föl, mert kezetekbe
adta az ÚR Midján táborát! 16 A háromszáz embert három csapatra osztotta,
mindenkinek a kezébe egy-egy kürtöt adott, meg egy üres cserépfazekat és egy
fáklyát a fazékba. 17 Majd ezt mondta nekik: Rám figyeljetek, és aszerint
cselekedjetek; amikor én elérem a tábor szélét, ugyanazt tegyétek, amit én
teszek! 18 Ha megfújom a kürtöt én, meg a velem levők mind, akkor ti is
fújjátok meg a kürtöt az egész tábor körül, és kiáltsátok: Az ÚRért és
Gedeonért!
19 Amikor Gedeon és
száz embere a tábor széléhez érkezett a középső őrségváltás elején -
mert éppen akkor állították fel az őröket - megfújták a kürtöket, és
összetörték a kezükben levő cserépfazekakat. 20 Ekkor belefújt a kürtbe
mind a három csapat, és összetörték a cserépfazekakat; bal kezükben fogták a
fáklyákat jobb kezükben pedig a kürtök voltak, amelyekkel kürtöltek, és
kiáltoztak: Fegyverre, az ÚRért és Gedeonért! 21 Mindenki megállt a helyén a
tábor körül. Az egész tábor viszont futásnak eredt, ordítozva menekültek. 22
Mert amikor megfújták a háromszáz kürtöt, az ÚR egymás ellen fordította az
emberek fegyvereit az egész táborban. Menekült a tábor egészen Bét-Sittáig,
Cerérá felé, az ábél-mehólái partig, Tabbat fölött.
23 Ekkor fegyverbe
szólították az izráelieket Naftáliból, Ásérból és egész Manasséból, és
üldözőbe vették Midjánt. 24 Gedeon követeket 25 Elfogták Midján két
vezérét, Órébet és Zeébet is, és megölték Órébet az Óréb szikláján, Zeébet
pedig a zeébi présháznál ölték meg. Azután üldözték Midjánt; Óréb és Zeéb fejét
pedig elvitték Gedeonhoz a Jordánon túlra.
Bír 8
1 De az efraimiak azt
mondták neki: Mit tettél velünk? Miért nem hívtál bennünket, amikor harcba
indultál Midján ellen? És hevesen pöröltek vele. 2 Ő azonban így felelt
nekik: Ugyan mit tettem én hozzátok képest? Nem többet ér-e Efraim böngészése
Abíezer szüretjénél? 3 A ti kezetekbe adta Isten Midján vezéreit, Órébet és
Zeébet. Hozzátok képest mit tudtam én tenni? Amikor így beszélt, megenyhült az
ellene támadt indulatuk.
4 Gedeon megérkezett
a Jordánhoz, és átkelt háromszáz emberével; fáradtak voltak, de folytatták az
üldözést. 5 Ezt mondta a Szukkótban lakóknak: Adjatok néhány kenyeret ennek a
népnek, amely engem követ, mert fáradtak, pedig nekem üldöznöm kell Zebahot és
Calmunnát, Midján királyait. 6 Szukkót vezetői ezt felelték: Talán már a
kezedben tartod Zebahot és Calmunnát, hogy kenyeret kívánsz tőlünk a
seregednek? 7 Gedeon azt mondta: Ezért majd ha az ÚR kezembe adja Zebahot és
Calmunnát, akkor pusztai tövissel és tüskével csépelem végig a testeteket! 8
Onnan fölment Penúélba, és ugyanúgy szólt azokhoz is. De a Penúélban lakók is
ugyanúgy válaszoltak, ahogyan a Szukkótban lakók. 9 Akkor ezt mondta a
Penúélban lakóknak is: Ha békében térek vissza, lerombolom ezt a tornyot!
10 Zebah és Calmunná
Karkórban voltak táborukkal együtt: mintegy tizenötezer ember, mindazok, akik
megmaradtak a keleti törzsek egész táborából; százhúszezer kardforgató ember
pedig már elesett. 11 Gedeon a sátorlakók útján vonult fel, Nóbahtól és
Jogbohától keletre. Megverte a tábort, mert a tábor biztonságban érezte magát.
12 Zebah és Calmunná elmenekült, de ő üldözőbe vette őket, és
elfogta Zebahot és Calmunnát, Midján két királyát, az egész tábort pedig
szétverte.
13 Amikor visszatért
Gedeon, Jóás fia a harcból, a Heresz-hágótól, 14 elfogott egy szukkóti ifjút,
és kikérdezte. Az pedig felírta neki Szukkót vezetőit és véneit, hetvenhét
embert. 15 Azután odament a Szukkótban lakókhoz, és ezt mondta: Nohát itt van
Zebah és Calmunná, akik miatt így gúnyolódtatok velem: Talán már a kezedben
tartod Zebahot és Calmunnát, hogy kenyeret kívánsz tőlünk fáradt
embereidnek? 16 Azzal lefogatta a város véneit, és pusztai tövissel meg
tüskével fenyítette meg ezeket a szukkótiakat. 17 Majd lerombolta Penúél
tornyát, és a városban lakókat megölette.
18 Azután ezt
kérdezte Zebahtól és Calmunnától: Milyenek voltak azok a férfiak, akiket a
Tábór hegyén megöltetek? Azok így feleltek: Olyanok voltak, mint te, mindegyik
királyfinak látszott. 19 Akkor ezt mondta: Az én testvéreim, anyámnak a fiai
voltak azok. Az élő ÚRra mondom, nem ölnélek meg benneteket, ha életben
hagytátok volna őket! 20 Majd ezt mondta elsőszülöttjének, Jeternek:
Rajta, öld meg őket! De az ifjú nem húzta ki kardját, mert félt; hiszen
még egész fiatal volt. 21 Ekkor azt mondta Zebah és Calmunná: Kelj föl, és vágj
le bennünket te, mert amilyen a férfi, olyan az ereje! Gedeon erre fölkelt, és
megölte Zebahot és Calmunnát, azután leszedte tevéik nyakáról a holdacskákat.
22 Ezután azt mondták
az izráeliek Gedeonnak: Uralkodj rajtunk te, aztán a fiad és az unokád is,
mivel megszabadítottál bennünket Midján kezéből! 23 De Gedeon így
válaszolt nekik: Én nem uralkodom rajtatok, és nem fog uralkodni rajtatok a
fiam sem. Az ÚR uralkodjék rajtatok!
24 Majd ezt mondta
nekik Gedeon: Csak egyet kérek tőletek: Adja nekem mindenki a függőket,
amelyeket zsákmányolt! Azok ugyanis aranyfüggőket viseltek, mivel
izmáeliek voltak. 25 Ők igy feleltek: Örömest odaadjuk. Leterítettek egy
felsőruhát, és arra dobta mindenki a zsákmányolt függőket. 26 Az
elkért aranyfüggők súlya ezerhétszáz aranysekel volt, azokon a
holdacskákon, fülbe valókon és bíborruhákon kívül, amelyek Midján királyain
voltak; meg a láncokon kívül, amelyek a tevéik nyakán voltak.
27 Gedeon éfódot
csináltatott abból, és felállította a városában, Ofrában. Ott paráználkodott
azzal egész Izráel. Csapda lett ez a dolog Gedeonnak és háza népének.
28 Így kellett
megalázkodnia Midjánnak Izráel fiai előtt, nem is emelték fel többé a
fejüket. És béke lett az országban negyven esztendeig Gedeon idejében.
29 Jerubbaal, Jóás
fia azután elment, és otthon lakott. 30 Gedeonnak volt hetven fia, akik
tőle származtak, mert sok felesége volt. 31 Sikemből való másodrangú
felesége is szült neki egy fiút, akinek az Abimelek nevet adta. 32 Azután
meghalt Gedeon, Jóás fia szép öreg korban, és eltemették apjának, Jóásnak a
sírjába, az abíezeri Ofrában.
33 Miután Gedeon
meghalt, ismét paráználkodni kezdtek Izráel fiai a Baalokkal, ésBaal-Berítet
tették meg istenüknek 34 Nem törődtek Izráel fiai Istenükkel, az ÚRral,
aki kimentette őket minden környező ellenségük kezéből. 35 De
nem voltak hűségesek Jerubbaalnak, azaz Gedeonnak a háza népéhez sem,
mindazért a jóért, amit Izráelért cselekedett.
Bír 9
1 Abímelek, Jerubbaal
fia elment Sikembe anyja testvéreihez, és így szólt hozzájuk, meg az egész
nemzetséghez, amelyhez anyja családja tartozott: 2 Beszéljetek így Sikem
polgárainak a füle hallatára: Mi jobb nektek? Az, ha hetven férfi uralkodik
rajtatok, mármint Jerubbaal fiai, vagy az, ha egy ember uralkodik rajtatok?
Emlékezzetek csak arra, hogy én a ti húsotok és véretek vagyok! 3 Amikor anyja
testvérei elbeszélték róla mindezeket a dolgokat Sikem valamen nyi polgárának
füle hallatára, azoknak a szíve Abímelek felé hajlott, mert ezt mondták:
Testvérünk ő. 4 Adtak neki hetven ezüstöt a Baal-Berít templomából, Abímelek
pedig ezen haszontalan és hitvány embereket bérelt fel, hogy kövessék őt.
5 Majd elment apja házához Ofrába, és meggyilkolta testvéreit, Jerubbaal fiait,
hetven férfit egy kövön. De Jótám, Jerubbaal legkisebb fia, megmenekült, mert
elbújt.
6 Ezután
összegyűltek Sikem polgárai, meg az összes várbeliek, elmentek és királlyá
tették Abímeleket a sikemi tölgyfánál, az emlékoszlop mellett.
7 Amikor hírül adták
ezt Jótámnak, elment, megállt a Garizim-hegy csúcsán, és harsány hangon kiáltva
ezt mondta nekik: Sikem polgárai, hallgassatok rám, hogy rátok is hallgasson az
Isten! 8 Elmentek egyszer a fák, hogy királyt kenjenek föl maguknak. Mondták az
olajfának: Légy a mi királyunk! 9 De az olajfa ezt mondta nekik: Talán
elvesztettem olajomat, amelyért tisztelnek istenek és emberek, hogy menjek
hajladozni a fák fölött? 10 Ekkor a fügefának mondták a fák: Jöjj te, és légy a
királyunk! 11 De azt mondta nekik a fügefa: Talán elvesztettem édességemet, meg
pompás gyümölcsömet, hogy menjek hajladozni a fák fölött? 12 Majd a
szőlőnek mondták a fák: Jöjj te, és légy a királyunk! 13 De azt
mondta nekik a szőlő: Talán elvesztettem mustomat, amely örömre derít
isteneket és embereket, hogy menjek hajladozni a fák fölött? 14 Végül a
tüskebokornak mondták mind a fák: Jöjj te, és légy a királyunk! 15 A tüskebokor
azt mondta a fáknak: Ha igazán királyotokká akartok engem kenni, jertek,
húzódjatok árnyékomba; mert ha nem úgy lesz, akkor tűz csap ki a
tüskebokorból, és megemészti a Libánon cédrusait!
16 Ti most igazán és
feddhetetlenül jártatok-e el, amikor királlyá tettétek Abímeleket, helyesen
bántatok-e Jerubbaallal és háza népével, és úgy bántatok-e vele, ahogyan
megérdemelte? 17 Hiszen értetek harcolt apám, sőt az életét is kockára
tette, amikor kimentett benneteket Midján kezéből. 18 Ti pedig fölkeltetek
apám háza népe ellen, legyilkoltátok fiait, hetven férfit egy kövön, és
királlyá tettétek Sikem polgárai fölött Abímeleket, a szolgáló fiát, mivel a
testvéretek ő! 19 Ha tehát most igazán és feddhetetlenül bántatok Jerubbaallal
és háza népével, akkor örüljetek Abímeleknek, és örüljön ő is nektek! 20
De ha nem, akkor tűz fog kicsapni Abímelekből, és megemészti Sikem
polgárait meg a várbelieket, tűz fog kicsapni Sikem polgáraiból meg a
várbeliekből is, és megemészti Abímeleket! 21 Ezután elmenekült Jótám, és
futva ment Beérbe. Ott telepedett le, mert félt a testvérétől,
Abímelektől.
22 Abímelek három
évig volt Izráel fejedelme. 23 De Isten egy gonosz lelket küldött Abímelek és
Sikem polgárai közé, ezért Sikem polgárai hűtlenek lettek Abímelekhez. 24
Így torolta meg Isten a Jerubbaal hetven fián elkövetett erőszakot, és így
hárította vérüket testvérükre, Abímelekre, aki meggyilkolta őket, meg
Sikem polgáraira, akik támogatták őt testvérei meggyilkolásában. 25 Sikem
polgárai lesben álltak a hegytetőkön, és kiraboltak mindenkit, aki elment
mellettük az úton. Ezt hírül adták Abímeleknek.
26 Azután eljött
Gaal, Ebed fia testvéreivel együtt, és Sikembe költözött. Sikem polgárai
megbíztak benne. 27 Amikor kimentek a mezőre, leszüretelték a szőlőjüket,
kitaposták, és örömünnepet tartottak; bementek Istenük házába, ettek, ittak, és
ócsárolták Abímeleket. 28 Gaal, Ebed fia ezt mondta: Ki ez az Abímelek, hogy mi
sikemiek szolgáljunk neki?! Hiszen ez a
Jerubbaal fia, Zebul meg a helytartója! Szolgáljátok inkább Sikem atyjának,
Hamórnak az embereit! Miért szolgáljuk őt? 29 Volna csak az én kezemben ez
a nép, majd elkergetném Abímeleket! Abímeleknek pedig megüzente: Szedd össze a
seregedet, és jöjj ki harcolni!
30 Amikor meghallotta
Zebul, a város parancsnoka, Gaalnak, Ebed fiának a szavait, haragra lobbant. 31
Követeket küldött Abímelekhez Tormába ezzel az üzenettel: Gaal, Ebed fia és
testvérei Sikembe jöttek, és ellened lázítják a várost. 32 Indulj el tehát
éjszaka seregeddel együtt, és állj lesbe a mezőn! 33 Reggel pedig, mihelyt
fölkel a nap, törj rá azonnal a városra! Mikor azután Gaal kivonul ellened,
bánj el vele, ahogy tőled telik!
34 Abímelek elindult
éjszaka egész seregével, és lesbe álltak Sikem ellen négy csapatban. 35 Amikor
Gaal, Ebed fia, kivonult és fölállt a város kapuja előtt, Abímelek is
elindult a leshelyről seregével együtt. 36 Amint Gaal meglátta a sereget,
azt mondta Zebulnak: Nézd! Egy sereg vonul le a hegytetőkről! Zebul
azonban ezt mondta neki: A hegyek árnyékát nézed embereknek. 37 De Gaal megint
csak így szólt: Nézd! Egy sereg vonul erre az ország közepe felől, egy
másik csapat pedig a Jóslás Tölgye felől jön. 38 Akkor ezt mondta neki
Zebul: Hol van most az a nagy szád, amellyel így beszéltél: Ki az az Abímelek, hogy
szolgáljunk neki? Ez az a nép, amelyet lebecsültél. Most hát vonulj ki ellene,
és ütközz meg vele!
39 Gaal kivonult
Sikem polgárai élén, és megütközött Abímelekkel. 40 De megfutamodott, Abímelek
pedig üldözőbe vette. Sokan hullottak el halálra sebzetten a kapu bejáratáig.
41 Abímelek Arúmában maradt, Zebul pedig elűzte Gaalt és testvéreit; nem
maradhattak Sikemben.
42 Másnap azután a
nép kiment a mezőre. Ezt hírül vitték Abímeleknek, 43 ő pedig
összeszedte a seregét, három csapatra osztotta, és lesbe állt a mezőn.
Amikor látta, hogy a nép kijött a városból, rájuk támadt, és legyilkolta
őket. 44 Abímelek ugyanis előretört a vele levő csapatokkal, és
elállta a városkapu bejáratát. A másik két csapat pedig rátört mindazokra, akik
a mezőn voltak, és legyilkolta őket. 45 Abímelek egész nap harcolt a
város ellen, és elfoglalta a várost. A benne levő népet fölkoncolta, a
várost pedig lerombolta, és bevetette sóval.
46 Amikor
meghallották ezt Sikem fellegvárának a polgárai, mindnyájan Él-Berít
templomának a rejtekhelyére menekültek. 47 De hírül adták Abímeleknek, hogy
Sikem fellegvárának a polgárai mind együtt vannak. 48 Abímelek fölment a
Calmón-hegyre egész népével. Fejszét fogott Abímelek a kezébe, levágott egy
faágat, fölvette, a vállára tette, és azt mondta népének: Láttátok, hogy mit
csináltam. Hamar tegyetek ti is így! 49 Vágott tehát minden egyes ember egy
ágat, azután követték Abímeleket. A fát lerakták a rejtekhely mellett, és azzal
felgyújtották a rejtekhelyet. Minden ember meghalt Sikem fellegvárában, mintegy
ezer férfi és nő.
50 Abímelek azután
Tébéc alá vonult, megostromolta Tébécet és elfoglalta. 51 A város közepén volt
egy erős fellegvár. Oda menekült minden férfi és nő, a város
valamennyi polgára, és magukra zárták azt. Azután fölmentek a fellegvár
tetejére. 52 De Abímelek a fellegvárig nyomult, és megtámadta azt. Már közel
volt a fellegvár bejáratához, és fel akarta gyújtani. 53 Akkor egy asszony egy
kézimalom kövét dobta Abímelek fejére, amely bezúzta a koponyáját. 54 Ő
azonnal így kiáltott fegyverhordozó legényének: Ránts kardot, és ölj meg, hogy
ne mondják rólam: Asszony gyilkolta meg! A legénye keresztülszúrta, és meghalt.
55 Amikor az
izráeliek látták, hogy Abímelek meghalt, mindnyájan hazamentek. 56 Így fizetett
meg Isten Abímeleknek azért a gonoszságáért, amelyet apja ellen követett el,
amikor meggyilkolta hetven testvérét. 57 A sikemiek fejére is visszahárította
Isten minden gonoszságukat, és beteljesedett rajtuk Jótámnak, Jerubbaal fiának
az átka.
Bír 10
1 Abímelek után
fölkelt Izráel megszabadítására az issakárbeli Tólá, Dódó fiának, Púának a fia.
Sámírban, Efraim hegyvidékén lakott. 2 Huszonhárom évig volt Izráel bírája.
Amikor meghalt, Sámírban temették el.
3 Ő utána a
gileádi Jáír következett, és huszonkét évig volt Izráel bírája. 4 Volt neki
harminc fia, akik harminc szamárcsikón jártak. Volt harminc városuk Gileád
földjén, amelyeket Jáír sátorfalvainak neveznek még ma is.
5 Amikor meghalt
Jáír, Kámónban temették el.
6 Izráel fiai ismét
azt tették, amit rossznak lát az ÚR, mert a Baalokat és Astartékat, Arám
isteneit és Szidón isteneit, Móáb isteneit, meg az ammóniak és a filiszteusok
isteneit tisztelték. Az URat pedig elhagyták, és nem tisztelték. 7 Ezért
fellángolt az ÚR haragja Izráel ellen, és a filiszteusoknak meg az ammóniaknak
a hatalmába adta őket. 8 Ezek nyomorgatták és gyötörték Izráel fiait abban
az időben tizennyolc évig; Izráel fiai közül különösen azokat, akik a
Jordánon túl, az emóriak földjén, Gileádban voltak. 9 A Jordánon is átkeltek az
ammóniak, hogy Júdával, Benjáminnal és Efraim házával is harcoljanak. Izráel
igen nehéz helyzetbe került. 10 Ekkor így kiáltottak az ÚRhoz segítségért
Izráel fiai: Vétkeztünk ellened, mert elhagytuk Istenünket, és a Baalokat
tiszteltük.
11 Az ÚR pedig ezt
mondta Izráel fiainak: Vajon Egyiptomból, az emóriaktól, az ammóniaktól és a
filiszteusoktól 12 nem én szabadítottalak-e meg benneteket, vagy amikor a
szidóniak, Amálék és Máón sanyargatott benneteket, nem énhozzám kiáltottatok-e
segítségért? 13 Ti mégis elhagytatok engem, és más isteneket tiszteltetek.
Ezért nem szabadítalak meg többé benneteket! 14 Menjetek, és kiáltsatok
segítségért azokhoz az istenekhez, akiket választottatok, szabadítsanak meg
benneteket azok a szükség idején! 15 Izráel fiai ekkor azt mondták az ÚRnak:
Vétkeztünk. Tégy velünk teljesen úgy, ahogy jónak látod, csak most ments meg
bennünket! 16 Majd eltávolították maguk közül az idegen isteneket és az URat
szolgálták. Az ÚR pedig megelégelte Izráel nyomorúságát.
17 Ekkor fegyverbe
szólították az ammóniakat, és azok tábort ütöttek Gileádban. Összegyülekeztek
Izráel fiai is, és Micpában ütöttek tábort. 18 A nép és Gileád vezérei azt
kérdezték egymástól: Ki fogja megkezdeni a harcot az ammóniak ellen? Az lesz a
feje Gileád egész lakosságának.
Bír 11
1 A gileádi Jefte
erős vitéz volt, egy parázna nőnek volt a fia. Jeftét Gileád
nemzette. 2 De amikor a felesége is szült fiakat Gileádnak, és feleségének a
fiai felnőttek, azok elűzték Jeftét, és ezt mondták neki: Nem kapsz
örökséget apánk házából, mert más asszony fia vagy. 3 Jefte elmenekült
testvérei elől, és Tób földjén telepedett le. Gyülevész népség
verődött Jefte köré, és együtt portyáztak.
4 Néhány nap múlva az
ammóniak megkezdték a harcot Izráel ellen. 5 Amikor megkezdődött a harc az
ammóniak és Izráel között, elmentek Gileád vénei, hogy elhozzák Jeftét Tób
földjéről. 6 Ezt mondták Jeftének: Jöjj, légy a vezérünk, és harcoljunk az
ammóniak ellen! 7 De Jefte ezt mondta Gileád véneinek: Hiszen ti gyűlöltök
engem, és kiűztetek apám házából! Miért jöttetek most hozzám, amikor
bajban vagytok? 8 Gileád vénei ezt felelték Jeftének: Éppen azért fordultunk
most hozzád. Jöjj velünk, és harcolj az ammóniak ellen, azután légy nekünk,
Gileád egész lakosságának a feje! 9 Jefte ezt mondta Gileád véneinek: Ha
visszavisztek engem, hogy harcoljak az ammóniak ellen, és ha az ÚR hatalmamba
adja őket, akkor én akarok lenni a vezetőtök. 10 Gileád vénei azt
felelték Jeftének: Hallja az ÚR, ami köztünk történt. Úgy fogunk cselekedni,
ahogyan mondod. 11 Akkor elment Jefte Gileád véneivel. A nép pedig a maga fejévé
és vezérévé tette őt. Jefte pedig mindezt elmondta az ÚR színe előtt
Micpában.
12 Jefte követeket
küldött az ammóniak királyához ezzel az üzenettel: Mi dolgunk van nekünk
egymással? Miért jöttél ellenem, hogy harcolj országom ellen? 13 Az ammóniak
királya azt felelte Jefte követeinek: Azért, mert elvette Izráel az én földemet
az Arnóntól a Jabbókig és a Jordánig, amikor kijött Egyiptomból. Most tehát add
vissza azt békés úton! 14 Jefte ismét követeket küldött az ammóniak királyához,
15 és azt üzente neki: Így szól Jefte: Nem vette el Izráel se Móáb földjét, se
az ammóniak földjét. 16 Hiszen amikor Izráel kijött Egyiptomból, a pusztában
vándorolt a Vörös-tengerig, és elérkezett Kádésba. 17 Izráel akkor követeket
küldött Edóm királyához ezzel az üzenettel: Hadd vonuljak át országodon! De nem
hallgatott rá Edóm királya. Móáb királyához is elküldött, de az sem engedte ezt
meg. Ezért kellett Izráelnek Kádésban maradnia. 18 Azután tovább vándorolt a
pusztában, megkerülte Edóm országát és Móáb országát, így érkezett el napkelet
felől Móáb országához, és tábort ütött az Arnónon túl. Nem lépték át Móáb
határát, mert Móáb határa az Arnón. 19 Ekkor követeket küldött Izráel
Szíhónhoz, az emóriak királyához, Hesbón királyához, és ezt üzente neki Izráel:
Hadd vonuljak át országodon a magam helyére! 20 De Szíhón nem hitte el, hogy
Izráel csak át akar vonulni a határán, ezért összegyűjtötte Szíhón egész
népét, tábort ütött Jahcánál, és megütközött Izráellel. 21 Az ÚR, Izráel
Istene, kezébe adta Izráelnek Szíhónt és egész népét, és megverték őket.
Így vette birtokba Izráel azoknak az emóriaknak az egész földjét, akik azon a
földön laktak. 22 Birtokba vették az emóriak területét az Arnóntól a Jabbókig
és a pusztától a Jordánig. 23 Azért ha az ÚR, Izráel Istene, maga űzte ki
az emóriakat népe, Izráel elől, te akarod azt birtokba venni? 24 Nem úgy
van-e, hogy amit birtokul adott neked a te istened, Kemós, az a te birtokod? Mi
pedig birtokoljuk mindazoknak a földjét, akiket a mi Istenünk, az ÚR űzött
ki előlünk. 25 Talán te különb vagy Báláknál, Cippór fiánál, Móáb
királyánál? Mert-e ő perbe szállni Izráellel, mert-e harcolni ellene? 26
Háromszáz évig lakott Izráel Hesbónban és falvaiban, Aróérban és falvaiban, meg
az Arnón menti városokban, miért nem akartátok abban az időben elvenni? 27
Én tehát nem vétettem ellened. Te akarsz rosszat tenni velem azzal, hogy
háborút indítottál ellenem. Az ÚR, a bíró, ítéljen ma Izráel fiai és Ammón fiai
között! 28 De az ammóniak királya nem hallgatott Jefte üzenetére, amelyet
küldött neki.
29 Ekkor az ÚR lelke
szállt Jeftére, és ő átvonult Gileádon és Manassén. Átvonult
Gileád-Micpén, és Gileád-Micpéből vonult az ammóniak ellen. 30 Fogadalmat
tett Jefte az ÚRnak, és ezt mondta: Ha valóban kezembe adod az ammóniakat, 31
akkor bármi jön ki elém házam ajtaján, amikor békességgel visszatérek az
ammóniaktól, az ÚRé lesz az, feláldozom égőáldozatul.
32 Fölvonult Jefte az
ammóniak ellen, és megütközött velük. Az ÚR pedig a kezébe adta őket. 33
Verte őket Aróértől fogva a Minnítbe vivő útig, húsz városon keresztül
egészen Ábél-Kerámimig. Igen nagy vereség volt ez. Így kellett megalázkodniuk
az ammóniaknak Izráel fiai előtt.
34 Amikor Jefte
megérkezett Micpába, a házához, éppen a leánya jött ki eléje dobolva és
táncolva. Csak ez az egyetlen leánya volt, nem volt rajta kívül se fia, se
leánya. 35 Amikor meglátta a leányát, megszaggatta a ruháját, és ezt mondta: Ó,
leányom! Porba sújtottál, szerencsétlenné tettél! Mert én magam adtam szavamat
az ÚRnak, és nem vonhatom vissza. 36 A leány így felelt neki: Apám, ha szavadat
adtad az ÚRnak, tedd velem azt, amit kimondtál! Hiszen megengedte az ÚR, hogy
bosszút állj ellenségeiden, az ammóniakon. 37 Majd ezt mondta apjának: Csak azt
az egyet tedd meg velem, hogy ne bánts engem két hónapig: hadd menjek el a
hegyek közé elsiratni leányságomat barátnőimmel! 38 Az apja azt felelte:
Menj! És elbocsátotta két hónapra. Az pedig elment a barátnőivel elsiratni
leányságát a hegyek között. 39 Két hónap múlva visszatért apjához. Az pedig
megtette vele azt, amit megfogadott. A leány nem élt férfival. Azóta lett
szokássá Izráelben, 40 hogy évről évre elmennek Izráel leányai, és
megéneklik a gileádi Jefte leányát, évente négy napig.
Bír 12
1 De fegyverbe
szólították az efraimiakat. Cáfón felé vonultak, és ezt mondták Jeftének: Miért
vonultál harcba az ammóniak ellen anélkül, hogy hívtál volna bennünket, hogy
menjünk veled? Rád gyújtjuk a házadat! 2 Jefte azt felelte nekik: Nagy perem
volt nekem és népemnek az ammóniakkal. Én kértem a segítségeteket, de ti nem
szabadítottatok meg a kezükből. 3 Amikor láttam, hogy ti nem szabadítotok
meg, kockára tettem a saját életemet, megtámadtam az ammóniakat, az ÚR pedig a
kezembe adta őket. Miért jöttetek most hadakozni velem? 4 Ekkor
összegyűjtött Jefte minden gileádi férfit, és megütközött Efraimmal. A
gileádi férfiak megverték Efraimot, mert ezek azt mondták: Elfajzott efraimiak
vagytok! Gileád ugyanis Efraim és Manassé közé esik. 5 Azután elfoglalták a
gileádiak a Jordán gázlóit Efraim elől, és mikor a menekülő efraimiak
azt mondták: Hadd menjünk át! - megkérdezték mindegyiktől a gileádi
férfiak: Efraimi vagy? És ha azt felelte: Nem! - 6 akkor azt mondták neki:
Mondd, hogy ,,sibbólet''! És ha az
,,szibbólet''- et mondott - mert nem tudta helyesen kiejteni - akkor
megragadták, és lemészárolták a Jordán gázlóinál. Így esett el akkor
negyvenkétezer efraimi.
7 Jefte hat évig volt
Izráel bírája. Azután meghalt a gileádi Jefte, és eltemették városában,
Gileádban.
8 Utána a betlehemi
Ibcán volt Izráel bírája. 9 Volt neki harminc fia, és harminc leányát adta
férjhez máshova, a fiainak pedig harminc leányt hozott feleségül máshonnan. Hét
esztendeig volt Izráel bírája. 10 Azután meghalt Ibcán, és eltemették
Betlehemben.
11 Utána a zebulóni
Élón lett Izráel bírája. Tíz esztendeig bíráskodott Izráelben. 12 Azután
meghalt a zebulóni Élón, és eltemették Ajjálónban, Zebulón földjén.
13 Utána Abdón, a
pirátóni Hillél fia lett Izráel bírája. 14 Volt neki negyven fia és harminc
unokája, akik hetven szamárcsikón jártak. Nyolc esztendeig volt Izráel bírája.
15 Azután meghalt Abdón, a pirátóni Hillél fia, és eltemették Pirátónban,
Efraim földjén, az amálékiak hegyvidékén.
Bír 13
1 Izráel fiai ismét
azt tették, amit rossznak lát az ÚR. Ezért az ÚR a filiszteusok kezébe adta
őket negyven esztendőre.
2 Volt egy Dán nemzetségéből
való ember, Corából, akinek a neve Mánóah volt. A felesége meddő volt, nem
szült. 3 Megjelent egyszer az ÚR angyala az asszonynak, és ezt mondta neki:
Lásd, te meddő vagy, nem szültél. De teherbe fogsz esni, és fiút szülsz. 4
Mostantól fogva vigyázz, hogy bort vagy részegítő italt ne igyál, és
semmiféle tisztátalant ne egyél. 5 Mert teherbe fogsz esni, és fiút szülsz. Ne
érje annak a fejét borotva, mert Istennek szentelt lesz az a gyermek már anyja
méhében. Ő kezdi majd megszabadítani Izráelt a filiszteusok hatalmából. 6
Az asszony elment, és ezt mondta a férjének: Isten embere jött hozzám. Alakja
olyan volt, mint Isten angyalának az alakja, igen félelmetes. Nem kérdeztem
meg, hogy honnan való, ő pedig nem mondta meg nekem a nevét. 7 Ezt mondta
nekem: Teherbe fogsz esni, és fiút szülsz. Mostantól fogva ne igyál bort vagy
részegítő italt, és ne egyél semmiféle tisztátalant, mert Istennek
szentelt lesz ez a gyermek születésétől fogva halála napjáig.
8 Akkor Mánóah
könyörgött az ÚRhoz, és ezt mondta: Kérlek, Uram! Istennek az az embere, akit
küldöttél, hadd jöjjön el ismét hozzánk, és tanítson meg bennünket, hogy mit
cselekedjünk a gyermekkel, ha majd megszületik. 9 Isten meghallgatta Mánóah
szavát, és az Isten angyala megint eljött az asszonyhoz, amikor az a mezőn
volt, a férje, Mánóah azonban nem volt vele.
10 Akkor az asszony
gyorsan elfutott, hírt adott a férjének, és ezt mondta neki: Megjelent nekem az
a férfi, aki a minap nálam járt. 11 Mánóah fölkelt, és követte feleségét.
Amikor odaért ahhoz a férfihoz, ezt kérdezte tőle: Te vagy az a férfi, aki
ezzel az asszonnyal beszélt? Ő így felelt: Én vagyok. 12 Mánóah ezt
mondta: Ha majd beteljesedik ígéreted, milyen legyen a gyermek élete, és mit
tegyünk vele? 13 Az ÚR angyala ezt mondta Mánóahnak: Őrizkedjék az asszony
mindattól, amit megmondtam. 14 Semmit se egyék, ami
szőlőtőkéről való, bort és részegítő italt ne igyék,
és semmiféle tisztátalant ne egyék. Tartsa meg mindazt, amit parancsoltam neki!
15 Akkor Mánóah ezt
mondta az ÚR angyalának: Szeretnénk téged itt tartani és egy kecskegidát
készíteni neked. 16 De az ÚR angyala ezt felelte Mánóahnak: Hiába tartanál itt,
nem enném ételedből. Ha pedig égőáldozatot akarsz készíteni, az ÚRnak
áldozd azt! Mert nem tudta Mánóah, hogy az ÚR angyala az. 17 Mánóah azt mondta
az ÚR angyalának: Mi a te neved? Mert ha beteljesedik ígéreted, tisztelni
akarunk téged. 18 Az ÚR angyala ezt felelte neki: Miért kérdezed a nevem?
Titokzatos név az!
19 Azután fogta
Mánóah a kecskegidát meg az ételáldozatot, és feláldozta a kősziklán az
ÚRnak. Ő pedig csodát tett Mánóah és felesége szeme láttára. 20 Az történt
ugyanis, hogy a láng felcsapott az oltárról az ég felé, az ÚR angyala pedig
felszállt az oltár lángjában. Ezt látva, Mánóah és felesége arccal a földre
borult. 21 Az ÚR angyala nem jelent meg többé Mánóahnak és feleségének. Ekkor
tudta meg Mánóah, hogy az ÚR angyala volt az. 22 Akkor Mánóah ezt mondta a
feleségének: Meg fogunk halni, mert Istent láttuk! 23 De a felesége ezt mondta
neki: Ha az ÚRnak úgy tetszett volna, hogy megöljön bennünket, nem fogadott
volna el a kezünkből égőáldozatot és ételáldozatot, nem láthattuk
volna mindezt, és nem hallhattunk volna most ilyent.
24 Azután az asszony
fiút szült, és elnevezte Sámsonnak. A gyermek felnövekedett, és megáldotta
őt az ÚR. 25 És az ÚR lelke nyugtalanítani kezdte őt a Dán táborában,
amely Corá és Estáól között volt.
Bír 14
1 Egyszer elment
Sámson Timnába, és meglátott Timnában egy filiszteus nőt. 2 Visszaérkezve
elmondta apjának és anyjának: Láttam Timnában egy filiszteus nőt, vegyétek
azt nekem feleségül! 3 De apja és anyja ezt felelte neki: Hát nincs feleségnek
való a rokon leányok közt, vagy egész népemben, hogy a körülmetéletlen
filiszteusok közül akarsz feleséget venni? De Sámson így felelt apjának:
Őt vedd el nekem, mert csak ő tetszik nekem! 4 Apja és anyja nem
tudta, hogy az ÚRtól van ez, és csak ürügyet keres a filiszteusok ellen. Abban
az időben ugyanis a filiszteusok uralkodtak Izráelen.
5 Elment tehát Sámson
apjával és anyjával együtt Timnába. Amikor a timnai szőlőkhöz értek,
egy ordító oroszlánkölyökkel találta magát szemben. 6 Akkor megszállta őt
az ÚR lelke, és kettészakította azt, mintha csak egy kecskegidát szakított
volna ketté; pedig semmi sem volt a kezében. De apjának és anyjának nem mondta
el, hogy mit csinált. 7 Azután megérkezett, és beszélgetett azzal a nővel,
mivel tetszett az Sámsonnak.
8 Néhány nap múlva
ismét eljött, hogy elvegye. Közben letért az útról, hogy megnézze az oroszlán
tetemét. Hát az oroszlán hullájában egy méhraj volt és méz! 9 Kiszedte a
markába, és míg mendegélt, ette. Odament az apjához és anyjához, nekik is
adott, és ők is ettek. De nem mondta meg nekik, hogy az oroszlán
hullájából szedte ki a mézet.
10 Azután elment az
apja ahhoz a nőhöz. Sámson meg lakodalmat tartott ott, az ifjak szokása
szerint. 11 Amint meglátták, harminc vőfélyt bíztak meg, hogy legyenek
mellette. 12 Sámson ezt mondta nekik: Feladok nektek egy találós kérdést. Ha
meg tudjátok fejteni a lakodalom hét napja alatt, és kitaláljátok, adok nektek
harminc inget és harminc öltözet ruhát. 13 De ha nem tudjátok megfejteni, akkor
ti adtok nekem harminc inget és harminc öltözet ruhát. Ők azt mondták
neki: Add elő találós kérdésedet, hadd halljuk! 14 Sámson ezt mondta
nekik: Étel jött az evőből, édes jött az erősből. De nem
tudták megfejteni a találós kérdést három napon át. 15 A hetedik napon ezt
mondták Sámson feleségének: Vedd rá a férjedet, hogy mondja meg a találós
kérdés megfejtését, különben megégetünk téged és apád háza népét! Talán azért
hívtatok ide, hogy kifosszatok bennünket? 16 Ekkor Sámson felesége elkezd 17
Így sirdogált előtte hét napig, amíg a lakodalmuk tartott. Végre a hetedik
napon megmondta neki a megfejtést, annyira zaklatta őt. Az asszony pedig
elmondta a találós kérdés megfejtését népe fiainak. 18 A város férfiai ezt
mondták neki a hetedik napon, naplemente előtt: Mi a méznél édesebb, s
oroszlánnál erősebb? De ő így válaszolt nekik: Ha nem az én
üszőmön szántotok, találós kérdésem ki nem találjátok.
19 Ekkor megszállta
az ÚR lelke, lement Askelónba, és megölt ott harminc férfit; lehúzta a
ruhájukat, és odaadta a ruhákat azoknak, akik a találós kérdést megfejtették.
És haragra gyúlva elment apja házához. 20 Sámson felesége pedig hozzáment ahhoz
a vőfélyhez, aki Sámson barátja volt.
Bír 15
1 Történt egy
idő múlva, búzaaratás idején, hogy meglátogatta Sámson a feleségét, egy
kecskegidát hozva magával. Ezt mondta: Be akarok menni a feleségemhez, a
szobájába. De az asszony apja nem engedte bemenni. 2 Ezt mondta az apja: Én már
azt gondoltam, hogy végképp meggyűlölted őt, ezért hozzáadtam a
vőfélyedhez. De a húga még nála is szebb. Legyen ő a tied helyette! 3
Sámson azonban ezt mondta nekik: Ez egyszer nem én leszek a hibás, ha rosszat
teszek is a filiszteusokkal. 4 Azzal elment Sámson, fogott háromszáz rókát;
csóvákat készített, és farkaikat egymásnak fordítva csóvát tett minden két róka
farka közé. 5 Majd meggyújtotta a csóvákat, és ráhajtotta a rókákat a
filiszteusok lábon álló gabonájára. Így gyújtotta fel a kévéket és a lábon álló
gabonát, sőt a szőlőket és az olajfás kerteket is. 6 Ekkor azt
kérdezték a filiszteusok: Ki tette ezt? És mondták: Sámson, a timnai ember
veje, mivel elvette tőle a feleségét, és a vőfélyhez adta.
Felvonultak azért a filiszteusok, és megégették az asszonyt és az apját. 7 De
Sámson azt mondta nekik: Ha ti így tettetek, én meg bosszút állok rajtatok, és
csak azután nyugszom meg! 8 És hatalmas csapásokkal agyba-főbe verte
őket. Azután elment, és az étámi sziklahasadékban lakott.
9 A filiszteusok
felvonultak, tábort ütöttek Júdában, és ellepték Lehit. 10 A júdabeliek
megkérdezték: Miért vonultatok föl ellenünk? Azok így feleltek: Azért vonultunk
föl, hogy megkötözzük Sámsont, és úgy bánjunk vele, ahogyan ő bánt
mivelünk. 11 Ekkor odament háromezer júdabeli ember az étámi sziklahasadékhoz,
és ezt mondták Sámsonnak: Nem tudod, hogy a filiszteusok uralkodnak rajtunk?
Miért tetted ezt velünk? De ő így felelt nekik: Ahogyan ők bántak
velem, én is úgy bántam velük. 12 Majd azt mondták neki: Azért jöttünk ide,
hogy megkötözzünk, és a filiszteusok kezébe adjunk. Sámson ezt mondta nekik:
Esküdjetek meg, hogy nem vertek agyon! 13 Azok így feleltek neki: Nem! Csak jól
megkötözünk, és a kezükbe adunk, de semmi esetre sem ölünk meg. Azzal
megkötözték két új kötéllel, és elvitték a szikláról. 14 Amikor Lehibe ért, a
filiszteusok ujjongva mentek eléje. De megszállta az ÚR lelke, és olyanná
lettek karján a kötelek, mint a tűz égette lenfonál, úgyhogy a béklyók
lemállottak a kezéről. 15 Talált egy még ki sem száradt szamár-állcsontot,
utánanyúlt, felkapta és agyonvert vele ezer embert. 16 Ezt mondta Sámson:
Szamár állcsontjával rakásra vertem őket, szamár állcsontjával agyon
vertem ezret!
17 Amikor ezt
elmondta, eldobta kezéből az állcsontot, és elnevezte azt a helyet
Állcsont-magaslatnak.
18 De nagyon megszomjazott,
és így kiáltott az ÚRhoz: Te ilyen nagy szabadítást vittél végbe szolgád által,
mégis most szomjan kell meghalnom, vagy a körülmetéletlenek kezébe kell esnem!
19 Akkor Isten kettéhasította azt a mélyedést, amely Lehiben van, és víz fakadt
belőle. Ő pedig ivott, életereje visszatért, és feléledt. Ezért
nevezik azt Kiáltó-forrásnak. Ott van Lehiben még ma is.
20 Sámson húsz
esztendeig volt Izráel bírája a filiszteusok idejében.
Bír 16
1 Egyszer Sámson
elment Gázába, meglátott ott egy parázna nőt, és bement hozzá. 2 A
gázaiaknak megmondták: Idejött Sámson! Körülvették, és lestek rá egész éjjel a
város kapujában, de csendben maradtak egész éjjel, mert azt gondolták: Majd ha
megvirrad reggel, meggyilkoljuk őt. 3 Sámson éjfélig feküdt. Éjfélkor aztán
fölkelt, megragadta a városkapu ajtaját a két ajtófélfával együtt, és
kiszakította zárastul, majd a vállára vette, és fölvitte a hegytetőre,
Hebrónnal szemben.
4 Történt ezután,
hogy megszeretett egy asszonyt a Szórék völgyében, akinek Delila volt a neve. 5
A filiszteusok városfejedelmei elmentek az asszonyhoz, és azt mondták neki:
Szedd rá, és derítsd ki, hogy mitől olyan nagy az ereje, és hogyan tudnánk
megkötözni és elbánni vele? Akkor mi egyenként ezeregyszáz ezüstöt adunk neked!
6 Delila ezt mondta Sámsonnak:
Mondd meg nekem, mitől olyan nagy az erőd, mivel lehet megkötözni
téged, és hogyan lehet elbánni veled? 7 Sámson azt felelte neki: Ha megkötöznek
hét nyers ínnal, amelyek még nem szárazak, akkor elgyengülök, és olyan leszek,
mint bármely más ember. 8 Ekkor a filiszteusok városfejedelmei hoztak az
asszonynak hét nyers inat, amelyek még nem voltak szárazak, és az megkötözte
őt azokkal. 9 Eközben egyesek lesben álltak a belső szobában. Akkor
ezt mondta neki az asszony: Jönnek a filiszteusok, Sámson! De ő úgy
elszakította az inakat, ahogyan a kócmadzag elszakad, ha tűz éri. Így nem
tudódott ki, miben van az ereje.
10 Delila akkor ezt
mondta Sámsonnak: Becsaptál, és hazudtál nekem. De most igazán mondd meg nekem,
mivel lehet megkötözni téged? 11 Sámson így felelt neki: Ha jól megkötöznek új
kötelekkel, amelyeket még semmire sem használtak, elgyengülök, és olyan leszek,
mint bármely más ember. 12 Delila tehát új köteleket szerzett, és azokkal
kötözte meg őt. Azután ezt mondta neki: Jönnek a filiszteusok, Sámson!
Eközben egyesek lesben álltak a belső szobában. De ő letépte azokat a
karjáról, mint a cérnaszálat.
13 Delila akkor ezt
mondta Sámsonnak: Eddig becsaptál, és hazudtál nekem. Mondd meg már nekem,
mivel lehet megkötözni téged? Sámson azt felelte neki: Ha összeszövöd fejem hét
hajfonatát a szövőszék fonalával. 14 Az asszony még egy cövekkel is
rögzítette, azután ezt mondta neki: Jönnek a filiszteusok, Sámson! De ő
fölébredt álmából, és kitépte a cöveket, a vetélőt és a szövedék fonalát.
15 Delila ezt mondta
neki: Hogyan mondhatod, hogy szeretsz, ha nem enyém a szíved? Már háromszor
csaptál be, mert nem mondtad meg nekem, mitől olyan nagy az erőd. 16
Amikor mindennap zaklatta és gyötörte szavaival, halálosan megunta a dolgot. 17
Feltárta előtte egészen a szívét, és ezt mondta neki: Borotva nem érte
soha a fejemet, mert Istennek vagyok szentelve születésemtől fogva. Ha
megnyírnak, odalesz az erőm, elgyengülök, és olyan leszek, mint bármely
más ember.
18 Amikor Delila látt
19 Ekkor elaltatta Sámsont a térdén, hívott egy embert, és levágott hét
hajfürtöt a fejéről. Azután elkezdte szólongatni, de azt már elhagyta az
ereje. 20 Ezt mondta Delila: Jönnek a filiszteusok, Sámson! Ő felébredt
álmából, de azt gondolta: Kiszabadulok most is, mint máskor, csak megrázom
magam! - mert még nem tudta, hogy elhagyta őt az ÚR. 21 De a filiszteusok
megragadták, kiszúrták a szemét, és elvitték Gázába. Bilincsbe verték, és
malmot kellett hajtania a foglyok házában.
22 De Sámson fején
nőni kezdett a haj azután, hogy levágták. 23 Egyszer a filiszteusok
városfejedelmei összegyűltek, hogy nagy áldozatot mutassanak be
istenüknek, Dágónnak, és hogy örvendezzenek. Ezt mondták: Kezünkbe adta
istenünk Sámsont, aki ellenségünk!
24 Amikor meglátta
őt a nép, dicsőítették istenüket, és ezt mondták: Kezünkbe adta
istenünk azt, aki az ellenségünk, aki pusztította földünk, s oly sokat megölt
közülünk!
25 Azután olyan
jókedvük támadt, hogy ezt mondták: Hívjátok ide Sámsont, hadd szórakoztasson
bennünket! Oda is hívták Sámsont a foglyok házából, hogy szórakoztassa
őket, és odaállították az oszlopok közé. 26 Sámson ezt mondta annak a
fiúnak, aki a kezét fogta: Eressz el, hadd tapogassam meg az oszlopokat,
amelyeken a ház nyugszik, és hadd támaszkodjam hozzájuk! 27 A ház tele volt
férfiakkal és asszonyokkal, ott voltak a filiszteusok városfejedelmei, a
tetőn pedig mintegy háromezer férfi és nő, akik Sámson játékán
szórakoztak. 28 Ekkor Sámson az ÚRhoz kiáltott, és ezt mondta: Ó, Uram, URam!
Emlékezz meg rólam, és erősíts meg engem még most az egyszer, én Istenem,
hogy bosszút állhassak a filiszteusokon a két szememért! 29 Azzal átfogta
Sámson a két középső oszlopot, amelyeken a ház nyugodott, az egyiket jobb
kezével, a másikat bal kezével, és nekik feszült. 30 Majd ezt mondta Sámson:
Hadd haljak meg én is a filiszteusokkal együtt! Azzal megfeszítette erejét,
úgyhogy a ház rádőlt a városfejedelmekre és az egész népre, amely benn
volt. Így többet ölt meg halálával, mint ahányat megölt életében.
31 Ezután elmentek a
testvérei és apjának egész háza népe, fölvették és hazavitték. Corá és Estáól
között temették el apjának, Mánóahnak a sírjába. Húsz évig volt Izráel bírája.
Bír 17
1 Volt Efraim
hegyvidékén egy Míká nevű ember. 2 Ez azt mondta egyszer az anyjának: Az
az ezeregyszáz ezüst, amit elvettek tőled, és ami miatt átkot mondtál a
fülem hallatára is, az az ezüst nálam van, én vettem el. Az anyja ezt mondta:
Áldjon meg az ÚR, fiam! 3 Amikor visszaadta anyjának az ezeregyszáz ezüstöt,
ezt mondta az anyja: Ezt az ezüstöt én arra szántam, hogy az ÚRnak szentelem a
fiamért: készítsenek belőle faragott és öntött bálványszobrot. Most azért
visszaadom neked. 4 De a fiú újból visszaadta az ezüstöt anyjának. Ekkor az
anyja fogott kétszáz ezüstöt, odaadta az ötvösnek, az pedig faragott és öntött
bálványszobrot készített belőle. Ez Míká házába került.
5 Ennek a Míkának
volt egy házi szentélye. Készíttetett éfódot és házibálványt, egyik fiát pedig
felavatta, és az lett a papja. 6 Abban az időben nem volt király
Izráelben, mindenki azt csinálta, ami neki tetszett.
7 Volt egy ifjú
lévita Júda nemzetségéből, a júdai Betlehemből, de jövevény volt ott.
8 Elindult azért ez a férfi a júdai Betlehem városából, hogy ott tartózkodjék,
ahol majd alkalmas helyet talál. Így jutott el vándorlása közben Efraim
hegyvidékére, a Míká házához. 9 Míká megkérdezte tőle: Honnan jössz? Az
így felelt neki: Lévita vagyok, a júdai Betlehemből; megyek, míg alkalmas
helyet találok, hogy ott tartózkodjam. 10 Ekkor Míká azt mondta neki: Maradj
nálam, légy atyám és papom! Én pedig adok neked évenként tíz ezüstöt, egy rend
ruhát és élelmet. A lévita belement. 11 Úgy döntött a lévita, hogy ott marad
annál az embernél. Az pedig olyannak tekintette az ifjút, mint a saját fiát. 12
Míká tisztébe avatta a lévitát, s így az ifjú a papjává lett, és Míká házában
élt. 13 Míká pedig ezt mondta: Most már tudom, hogy jót fog velem tenni az ÚR,
mert egy lévita lett a papom.
Bír 18
1 Abban az
időben nem volt király Izráelben. - Abban az időben Dán törzse
megfelelő területet keresett magának, hogy letelepedjék, mert addig nem
jutott megfelelő örökséghez Izráel törzsei között.
2 A dániak elküldtek
n 3 Mert amikor a Míká házánál jártak, felfigyeltek az ifjú lévita hangjára,
betértek oda, és megkérdezték tőle: Ki hozott téged ide, mit csinálsz itt,
és mi dolgod van itt? 4 Ő azt felelte nekik: Ezt meg ezt tette velem Míká,
megfogadott engem, és a papja lettem. 5 Ekkor azt mondták neki: Kérdezd meg az
Istent, hogy megtudjuk: sikeres lesz-e az utunk, amelyen járunk. 6 A pap azt
mondta nekik: Menjetek el békességgel! Gondja van az ÚRnak az útra, amelyen
jártok.
7 Azután továbbment
az öt férfi, és elérkez 8 Mikor hazaérkeztek atyjukfiaihoz Corába és Estáólba,
megkérdezték tőlük atyjukfiai: Mi hírt hoztok? 9 Ők így feleltek:
Induljatok, vonuljunk föl ellenük, mert olyan földet láttunk, amely nagyon jó!
Mit késlekedtek? Ne halogassátok az indulást, menjetek és vegyétek birtokba azt
a földet! 10 Ha odaértek, egy olyan néphez értek, amely biztonságban él, és
tágas az a föld mindenfelé. Bizony a kezetekbe adta azt Isten! Olyan hely az,
ahol nem hiányzik a világon semmi.
11 Fölkerekedett
tehát Dán nemzetségéből, Corából és Estáólból hatszáz fölfegyverzett
ember. 12 Fölvonultak, és tábort ütöttek Kirjat-Jeárimnál Júdában. Ezért hívják
azt a helyet Dán táborának még ma is; ott van ez Kirjat-Jeárim mögött. 13 Majd
tovább vonultak Efraim hegyvidékére, és eljutottak Míká házához. 14 Ekkor
megszólalt az az öt ember, aki elment bejárni Lajis földjét, és ezt mondták
atyjukfiainak: Tudjátok-e, hogy ezekben a házakban van éfód és házibálvány, faragott
és öntött bálványszobor? Ugye tudjátok, mit kell tennetek? 15 Ekkor betértek
oda, bementek az ifjú lévita lakásába, a Míká házánál, és békességgel
köszöntötték. 16 A dániak hatszáz fölfegyverzett embere pedig elállta a kapu
bejáratát. 17 Az az öt ember, aki elment bejárni azt a földet, fölment, és
behatolt oda, és magához vette a faragott szobrot, az éfódot, a házibálványt és
az öntött bálványt. A pap pedig ott állt a kapu bejáratánál, a hatszáz
fölfegyverzett ember mellett. 18 Amikor tehát ezek bementek Míká házába, és
magukhoz vették a faragott szobrot, az éfódot, a házibálványt és az öntött
bálványt, megkérdezte tőlük a pap: Mit csináltok? 19 Azok ezt felelték
neki: Hallgass, fogd be a szád! Gyere velünk, légy a mi atyánk és papunk! Mi
jobb neked: ha egy ember házának vagy a papja, vagy ha Izráelben egy egész
törzsnek vagy nemzetségnek vagy a papja? 20 A pap megnyugodott, magához vette
az éfódot, a házibálványt meg a faragott szobrot, és beállt a nép közé. 21
Azután továbbmentek, de az asszonyokat és a gyermekeket, a jószágot és az
értékes holmit a menet élére állították.
22 Alig távoztak el
Míká házától, amikor fegyverbe szólították a Míká házában és a háza környékén
lakó embereket, és ezek nyomon követték a dániakat. 23 Kiáltoztak a dániak
után, azok pedig visszafordultak, és azt mondták Míkának: Mit akarsz, hogy
fegyverbe szólítottad embereidet? 24 Míká azt felelte: Elvittétek isteneimet,
amelyeket csináltattam, meg a papomat, és elmentetek! Mi marad nekem? És még ti
mondjátok nekem, hogy mit akarsz? 25 De a dániak ezt mondták: Egy hangot se
halljunk, különben rátok támadnak ezek a nekikeseredett emberek, és akkor
elveszíted mind magadnak, mind házad népének az életét! 26 A dániak
továbbmentek a maguk útján, Míká pedig megfordult és hazament, mert látta, hogy
azok erősebbek nála.
27 Azok tehát
elvitték, amit Míká csináltatott, meg a papját is, aki nála volt. Azután
rátámadtak Lajisra, a nyugalomban és biztonságban élő népre, kardélre
hányták őket, a várost pedig fölperzselték. 28 Senki se menthette meg
őket, mert Szidóntól messze estek, és nem volt senkivel kapcsolatuk, mert
a város Bét-Rehób völgyében feküdt. Azután újra fölépítették a várost és
letelepedtek benne. 29 Elnevezték a várost Dánnak, ősüknek, Dánnak a
nevéről, aki Izráel szülöttje volt. Azelőtt Lajis volt a város neve.
30 Azután felállították maguknak a dániak a faragott bálványt, és Manassé
fiának, Gérsómnak a fia, Jónátán, meg az ő fiai lettek Dán törzsének a
papjai, egészen az ország népének a fogságba viteléig. 31 Így állították fel
maguknak azt a faragott bálványt, amit Míká csináltatott, és ott volt ez
mindaddig, amíg az Isten háza Silóban volt.
Bír 19
1 Abban az
időben, amikor nem volt király Izráelben, egy lévita jövevényként élt
Efraim hegyvidékének a szélén. Ez a júdai Betlehemből vett magának egy
másodfeleséget. 2 Másodfelesége azonban paráznaságot követett el, és elment
tőle apja házához, a júdai Betlehembe; ott is maradt négy hónapig. 3 De a
férje útra kelt, elment érte, hogy a lelkére beszéljen és visszavigye. Szolgája
és két szamár volt vele. Az asszony bevezette apja házába, és mikor az apja
meglátta őt, örömmel ment eléje. 4 Mivel apósa, a nőnek az apja,
marasztalta őt, nála maradt három napig; ettek, ittak, és ott töltötték az
éjszakát is. 5 Amikor a negyedik nap korán reggel fölkeltek, és ő indulni
készült, azt mondta a nő apja a vejének: Lakjál jól valami harapnivalóval,
és csak azután menjetek el! 6 Le is ültek, és mind a ketten ettek és ittak.
Azután ezt mondta a nő apja a férfinak: Maradj itt még az éjjel, és érezd
jól magad! 7 A férfi indulni készült, de az apósa addig marasztalta, míg ott
nem maradt megint éjszakára. 8 Az ötödik napon is korán reggel fölkelt, hogy
elinduljon, de a nőnek az apja ezt mondta: Lakjál jól, és maradjatok itt
napnyugtáig. Így ettek mind a ketten.
9 Ekkor a férfi menni
készü 10 De a férfi nem akart ott maradni éjszakára, hanem útra kelt, és
eljutott Jebúszig, azaz Jeruzsálemig. Két fölnyergelt szamár volt vele, meg a
másodfelesége.
11 Amikor Jebúsznál
voltak, és már nagyon későre járt az idő, azt mondta a szolga az
urának: Gyerünk, térjünk be ide, a jebúsziak városába, és szálljunk meg benne!
12 Az ura azonban ezt mondta neki: Ne térjünk be idegen városba, ahol nem
Izráel fiai laknak; menjünk tovább Gibeáig! 13 Majd ezt mondta a szolgájának: Igyekezzünk
elérni valamelyik helységet, és szálljunk meg Gibeában vagy Rámában! 14
Továbbmentek tehát, és épp akkor ment le a nap, amikor a benjámini Gibea
mellett voltak. 15 Akkor befordultak, hogy bemenjenek oda, és megszálljanak
Gibeában. Bementek és leültek a város terén, de senki sem fogadta be őket
a házába éjszakai szállásra.
16 Végre egy
öregember jött este a mezei munkából. Ez az ember az Efraim hegyvidékéről
való jövevény volt Gibeában. A helység lakosai benjáminiak voltak. 17 Amikor
fölnézett az öregember, és meglátta az úton levő embert a város terén,
megkérdezte: Honnan jössz és hová mész? 18 Ő azt felelte neki: Átutazóban
vagyunk a júdai Betlehemből Efraim hegyvidékének a szélére, mert odavaló
vagyok. A júdai Betlehemben jártam, és most az ÚR házához megyek, de senki sem
fogad be engem a házába. 19 Pedig szalmánk és abrakunk is van a szamaraknak,
van kenyerünk és borunk is magamnak, szolgálódnak és ennek a legénynek, aki
szolgáddal van. Nincs semmire szükségünk. 20 Ekkor azt mondta az öregember:
Békesség neked! Amire csak szükséged van, az az én gondom. Csak itt ne maradj a
téren éjszakára! 21 És elvezette a házához, abrakot adott a szamaraknak, azután
megmosták a lábukat, ettek és ittak.
22 Miközben ők
jól érezték magukat, a város férfiai, elvetemült emberek, körülvették a házat,
az ajtóhoz tódultak, és ezt mondták annak az öregembernek, a házigazdának: Hozd
ki azt a férfit, aki a házadba jött, hadd ismerjük őt. 23 Akkor kiment
hozzájuk az az ember, a házigazda, és ezt mondta nekik: Atyámfiai, ne tegyetek
rosszat, hiszen az én házamba jött ez a férfi, ne kövessetek el ilyen
gyalázatos dolgot! 24 Itt van az én hajadon lányom, meg a férfi másodfelesége,
kihozom őket, erőszakoskodjatok azokkal, és tegyetek velük, ami
nektek tetszik, de ezzel a férfival ne kövessetek el ilyen gyalázatos dolgot!
25 A férfiak azonban nem akartak ráhallgatni, ezért fogta az az ember a
másodfeleségét, és kivitte hozzájuk az utcára. Azok pedig egész éjjel vele
háltak, és erőszakoskodtak vele reggelig, és csak hajnalhasadtakor
engedték el. 26 Reggelre kelve megjött az asszony, de összeesett annak az
embernek a háza előtt, akinél az ura volt, és ott maradt, míg világos nem
lett. 27 Reggel fölkelt az ura, kinyitotta a ház ajtaját, és kijött, hogy útra
keljen. Akkor látta, hogy az asszony, a másodfelesége ott esett össze a ház
bejáratánál, és keze a küszöbön van. 28 Mondotta neki: Kelj föl, és menjünk! De
az nem válaszolt. A férfi föltette a szamárra, útnak indult, és hazament. 29
Hazaérve kést vett elő, fogta a másodfeleségét, a testét tizenkét darabra
vágta, és szétküldte Izráel egész területére. 30 Aki csak látta, ezt mondta:
Nem történt semmi ilyesmi, nem látott senki ilyet, amióta kijöttek Izráel fiai
Egyiptomból, mind a mai napig. Vegyétek ezt fontolóra, tanácskozzatok és beszéljétek
meg!
Bír 20
1 Izráel fiai
valamennyien kivonultak, és összegyülekezett az ÚRhoz Micpába egy emberként az
egész népközösség, Dántól Beérsebáig, meg Gileád földjéről is. 2 Az egész
népnek, Izráel valamennyi törzsének a vezetői előálltak Isten népének
a gyülekezetében, amelyben négyszázezer kardforgató gyalogos volt. 3
Meghallották a benjáminiak is, hogy Izráel fiai fölvonultak Micpába. Izráel
fiai ekkor azt mondták: Beszéljétek el, hogyan történt ez a gaztett! 4
Megszólalt a lévita, a megölt asszony férje, és ezt mondta: A benjámini Gibeába
érkeztem másodfeleségemmel éjjeli szállásra. 5 A gibeai polgárok rám támadtak,
körülvették miattam éjjel a házat, engem akartak meggyilkolni, aztán
másodfeleségemmel erőszakoskodtak, úgyhogy belehalt. 6 Ezért fogtam a
másodfeleségemet, szétvagdaltam, és szétküldtem Izráel örökségének egész
területére, mert fajtalan és gyalázatos dolgot követtek el Izráelben. 7 Ti
mindnyájan Izráel fiai vagytok, tartsatok tehát nyomban tanácsot ebben az
ügyben! 8 Erre az egész nép egy emberként felállt, és azt mondta: Senki se
menjen sátrába, és senki se térjen haza! 9 Mert most ez a teendőnk Gibea
dolgában: sorsot vetünk ellene. 10 Megbízunk tíz em 11 Így gyülekezett össze
egy emberként minden izráeli férfi a város alá.
12 Izráel törzsei
embereket küldtek Benjámin egész törzsébe ezzel az üzenettel: Micsoda gaztett
történt nálatok? 13 Adjátok ki azokat az elvetemült gibeai embereket, hogy
megöljük őket, és kitakarítsuk a gonoszt Izráelből! De a benjáminiak
nem akartak hallgatni Izráel fiainak, testvéreiknek a szavára.
14 A benjáminiak
összegyűltek városaikból Gibeába, hogy fölvegyék a harcot Izráel fiaival.
15 Azon a napon huszonhatezer kardforgató embert soroztak be a benjáminiak a
városokból, Gibea lakosain kívül, ahonnan hétszáz válogatott embert soroztak
be. 16 Ebből az egész népből hétszáz válogatott ember balkezes volt.
Ezek mindnyájan hajszálpontosan tudtak parittyázni, sohasem hibáztak.
17 Az izráeli
férfiakat is besorozták: Benjáminon kívül négyszázezer kardforgató embert, csupa
harcedzett férfit.
18 Azután elindultak
Izráel fiai, elmentek Bételbe, és ezt kérdezték Istentől: Ki vonuljon föl
közülünk elsőnek, hogy megütközzék a benjáminiakkal? Az ÚR ezt felelte:
Először Júda! 19 Elindultak tehát Izráel fiai reggel, és tábort ütöttek
Gibeával szemben.
20 Kivonultak az
izráeli férfiak, hogy megütközzenek Benjáminnal, és csatarendbe álltak fel
ellenük az izráeli férfiak Gibeánál. 21 A benjáminiak is kivonultak Gibeából,
és földre terítettek azon a napon huszonkétezer izráeli embert. 22 Akkor a nép,
az izráeli férfiak, összeszedték erejüket, és újra csatarendbe álltak azon a
helyen, ahol az első napon sorakoztak föl. 23 Fölmentek ugyanis Izráel
fiai, és sírtak az ÚR színe előtt egész estig, és ezt kérdezték az ÚRtól:
Harcba szálljak-e újból a testvéremmel, Benjáminnal? Az ÚR azt felelte:
Vonuljatok föl ellene!
24 Amikor Izráel fiai
a második napon a benjáminiak ellen indultak, 25 kivonult velük szembe Benjámin
Gibeából a második napon is, és földre terítettek Izráel fiai közül újabb tizennyolcezer
embert, akik a kardforgatásban mind jártasak voltak.
26 Ekkor elvonultak
Izráel fiai mindnyájan, az egész nép; elmentek Bételbe, és ott ültek sírva az
ÚR színe előtt. Böjtöltek azon a napon egész estig, és égőáldozatokat
meg békeáldozatokat mutattak be az ÚR színe előtt. 27 És megkérdezték
Izráel fiai az URat, mert abban az időben ott volt az Isten szövetségének
a ládája, 28 és Áron fiának, Eleázárnak a fia, Fineás szolgált előtte
abban az időben. Ezt mondták: Kivonuljak-e még egyszer harcolni a
testvérem, Benjámin ellen, vagy abbahagyjam? Az ÚR azt felelte: Vonuljatok föl,
mert holnap a kezetekbe adom!
29 Izráel ezután
csapatokat állított lesbe Gibea körül. 30 Majd fölvonultak Izráel fiai a
benjáminiak ellen a harmadik napon, és felsorakoztak Gibeánál, mint
azelőtt. 31 A benjáminiak is ki 32 A benjáminiak már ezt gondolták: Megint
megverjük őket, mint először! De Izráel fiai ezt mondták: Fussunk, és
szakítsuk el őket a várostól az országutakra! 33 Ekkor az izráeli férfiak
elhagyták állásaikat, és Baal-Támárnál sorakoztak fel. A lesben álló izráeliek
pedig kitörtek állásaikból Gibea közelében, 34 és egészen Gibea elé nyomultak;
tízezren voltak az egész Izráelből összeválogatva. Akkor kemény csata
kezdődött, és a benjáminiak nem tudták, hogy milyen veszedelem szakad
rájuk.
35 Az ÚR ugyanis
vereséget mért Benjáminra Izráel előtt, és Izráel fiai
huszonötezer-egyszáz embert pusztítottak el azon a napon a benjáminiak közül,
akik mind járatosak voltak a kardforgatásban. 36 A benjáminiak is belátták, hogy
vereséget szenvedtek, bár az izráeliek teret engedtek a benjáminiaknak, bízva
azokban, akiket lesbe állítottak Gibeánál. 37 A lesben állók sietve betörtek
Gibeába; benyomultak a lesben állók, és kardélre hányták az egész várost. 38
Abban állapodtak meg az izráeliek a lesben állókkal, hogy ezek majd füstjelet
adnak a városból. 39 Amikor tehát az izráeliek meghátráltak a csata közben, és
Benjámin elkezdte vágni őket, és halálra sebzett az izráeliek közül
mintegy harminc embert, és már ezt gondolták: Nagyon megverjük őket, mint
az első ütközetben! - 40 akkor kezdett felszállni a füstoszlop a városból.
A benjáminiak hátrafordulva látták, hogy a város lángja már az eget veri. 41
Erre az izráeliek megfordultak, a benjáminiak pedig megrettentek, mert látták,
hogy rájuk szakadt a veszedelem. 42 A pusztába vivő útra fordultak az
izráeliek elől, de a harc nyomon követte őket, és a városból
jövők is pusztították a közbeszorultakat. 43 Bekerítették Benjámint,
üldözték és tiporták őket pihenés nélkül, egészen messze, Gibeától kelet
felé. 44 Elesett tizennyolcezer benjámini ember, csupa vitéz férfi.
45 Ekkor irányt
változtattak, és a puszta felé menekültek, a Rimmón-kőszálhoz. De még az
országutakon is levágtak ötezer embert. Utánuk nyomultak egészen Gidómig, és
megint levágtak közülük kétezer embert. 46 Azon a napon tehát összesen
huszonötezer kardforgatásban jártas benjámini ember esett el, csupa vitéz
férfi.
47 Azután hatszáz
férfi más irányba fordult, és elmenekült a pusztába, a Rimmón-kőszálhoz,
és ott maradtak a Rimmón-kőszálán négy hónapig.
48 Az izráeliek pedig
újra a benjáminiak ellen fordultak, és kardélre hányták a városban lakó
embereket, állatokat és mindent, amit csak találtak. Az ott található városokat
is mind lángba borították.
Bír 21
1 Az izráeli férfiak
azután megesküdtek Micpában, hogy senki se adja leányát benjáminihoz feleségül.
2 De azután elment a nép Bételbe, és ott ültek estig az Isten színe előtt
fennhangon sírva, nagy sírással. 3 Mert azt mondták: Ó, URam, Izráel Istene!
Miért is történt ez Izráelben? Miért hiányzik ma egy törzs Izráelből? 4
Másnap korán fölkelt a nép, oltárt építettek ott, és égőáldozatokat meg
békeáldozatokat mutattak be.
5 Akkor ezt mondták
Izráel fiai: Van-e valaki, aki nem jött el Izráel törzsei közül az ÚRhoz, a
gyülekezetbe? Mert az az erős eskü hangzott el, hogy aki nem jön el az
ÚRhoz Micpába, halállal bűnhődjék. 6 Izráel fiai ugyanis megszánták
testvérüket, Benjámint, és azt mondták: Kivágatott ma egy törzs Izráelből!
7 Honnan szerezzünk feleséget a megmaradtaknak, hiszen mi megesküdtünk az ÚRra,
hogy nem adjuk hozzájuk leányainkat feleségül. 8 Ezért mondták: Van-e valaki
Izráel törzsei közül, aki nem jött el az ÚRhoz Micpába? És kitűnt, hogy
Jábés-Gileádból nem jött el senki a gyülekezet táborába. 9 Mert amikor számba vették
a népet, kitűnt, hogy senki sem volt ott Jábés-Gileád lakosai közül.
10 Akkor elküldött
oda a népközösség tizenkétezer harcost, és megparancsolták nekik: Menjetek,
hányjátok kardélre Jábés-Gileád lakosait, még az asszonyokat és gyermekeket is!
11 Ezt tegyétek: Irtsatok ki minden férfit és minden olyan nőt, aki
férfival hált! 12 Találtak azonban Jábés-Gileád lakosai között négyszáz hajadon
leányt, akiknek még nem volt férfival dolguk, nem háltak senkivel. Ezeket
elvitték a silói táborba, amely Kánaán földjén volt.
13 Akkor követeket
küldött az egész népközösség, hogy beszéljenek a benjáminiakkal, akik a Rimmón
szikláján voltak, és hirdessék ki nekik a békességet. 14 Benjámin azonnal
vissza is tért, és nekik adták azokat, akiket életben hagytak a jábés-gileádi
nők közül. De így sem jutott nekik elég.
15 A nép bánkódott
Benjámin miatt, mivel az ÚR ilyen rést ütött Izráel törzsein. 16 Ezért a
népközösség vénei ezt mondták: Honnan szerezzünk feleséget a megmaradtaknak?
Hiszen elpusztultak a benjámini asszonyok. 17 Ezt mondták ugyanis: A birtok a
megmenekült benjáminiaké, mert nem szabad eltörölni egyetlen izráeli törzset
sem. 18 De mi nem adhatjuk hozzájuk leányainkat feleségül, mert ilyen esküt
tettek Izráel fiai: Átkozott az, aki feleséget ad Benjáminnak!
19 Akkor ezt mondták:
Évenként ünnepet tartanak az ÚRnak Silóban, amely Bételtől északra
fekszik; attól az országúttól keletre, amely Bételből vezet Sikembe,
Lebónától pedig délre van. 20 Ezt parancsolták tehát a benjáminiaknak: Menjetek
el, és álljatok lesbe a szőlőkben. 21 És ha látjátok, hogy jönnek a
silói leányok, körtáncot járva, akkor jöjjetek elő a
szőlőkből, és ragadjon el mindenki magának egyet a silói leányok
közül, azután menjetek el Benjámin földjére! 22 Ha pedi
23 Így cselekedtek
tehát a benjáminiak, és ahányan csak voltak, feleséget vittek maguknak a
táncolók közül, elrabolván őket. Azután elmentek és hazatértek
örökségükbe, felépítették városaikat, és letelepedtek azokban.
24 Izráel fiai pedig
ezek után szétoszlottak, mindenki a maga törzséhez és nemzetségéhez. Elment
tehát onnan mindenki a maga örökségébe.
25 Abban az
időben nem volt király Izráelben. Mindenki azt csinálta, amit jónak
látott.
Ruth 1
1 Abban az
időben történt, amikor a bírák bíráskodtak, hogy éhínség támadt az
országban. Ezért elment a júdai Betlehemből egy férfi, hogy jövevényként
lakjék Móáb mezején. Vele volt a felesége és két fia. 2 A férfi neve Elimelek
volt, a feleségének Naomi, két fiának pedig Mahlón és Kiljón volt a neve.
Efrátaiak voltak, a júdai Betlehemből. El is jutottak Móáb mezejére, és
ott éltek. 3 De meghalt Elimelek, Naomi férje, és ott maradt az asszony a két
fiával. 4 Ezek móábi leányokat vettek feleségül. Az egyiknek Orpá volt a neve,
a másiknak Ruth. Ott laktak mintegy tíz esztendeig. 5 De meghaltak ők is
mind a ketten, Mahlón és Kiljón is, úgyhogy az asszony ott maradt két fia és
férje nélkül.
6 Ekkor útrakelt a
menyeivel, hogy hazatérjen Móáb mezejéről, mert meghallotta Móáb mezején,
hogy az ÚR rátekintett népére, és kenyeret adott neki. 7 Elment tehát arról a
helyről, ahol élt, és vele a két menye. Így mentek az úton
visszatérőben Júda földjére. 8 De ezt mondta Naomi a két menyének:
Menjetek, forduljatok vissza, mindegyik az anyja házába! Bánjék veletek az ÚR
olyan szeretettel, amilyennel ti bántatok a meghaltakkal és velem! 9 Adja meg
nektek az ÚR, hogy mindegyitek nyugalmat találjon majd a férje házában. Azután
megcsókolta őket, és hangosan sírtak. 10 És azt mondták neki: Bizony,
veled térünk haza a népedhez. 11 De Naomi ezt felelte: Forduljatok vissza leányaim!
Miért jönnétek velem? Lehetnek-e még fiak a méhemben, akik férjeitek lennének?
12 Forduljatok vissza, leányaim, menjetek, mert én már öreg vagyok ahhoz, hogy
férjhez menjek. De ha azt mondanám is, hogy van még reménységem, és ha ma éjjel
férjhez mennék is, és fiakat szülnék, 13 várhattok-e rájuk, amíg felnőnek?
Szabad-e benneteket visszatartani attól, hogyférjhez menjetek? Nem, leányaim!
Nagyobb az én keserűségem, mint a tiétek, mertelért engem az ÚR ke
14 Tovább sírtak
hangosan, majd Orpá megcsókolta az anyósát, Ruth azonban ragaszkodott hozzá. 15
Naomi azt mondta: Látod, a sógornőd visszatért népéhez és isteneihez. Térj
vissza te is a sógornőddel együtt! 16 De Ruth azt felelte: Ne unszolj
engem, hogy elhagyjalak és visszatérjek tőled. Mert ahová te mégy,
odamegyek, ahol te megszállsz, ott szállok meg. Néped az én népem, és Istened
az én Istenem. 17 Ahol te meghalsz, ott akarok meghalni én is, ott temessenek
el engem! Úgy bánjék velem az ÚR most és ezután is, hogy csak a halál választ
el engem tőled! 18 Amikor látta, hogy minden áron vele akar menni, nem
erőltette tovább.
19 Így mentek együtt
ketten, amíg Betlehembe nem értek. Amikor Betlehembe értek, az egész város
megmozdult miattuk, és azt kérdezték: Nem Naomi ez? 20 Ő azt mondta nekik:
Ne hívjatok engem Naominak, hívjatok inkább Márának, mert nagyon megkeserített
engem a Mindenható. 21 Egész családommal mentem el, és kifosztottan hozott
vissza az ÚR. Miért hívnátok engem Naominak, hiszen megalázott engem az ÚR, és
bajba döntött a Mindenható.
22 Így tért vissza
Naomi, és vele együtt jött menye, a móábi Ruth is Móáb mezejéről. Éppen az
árpaaratás kezdetén érkeztek meg Betlehembe.
Ruth 2
1 Volt Naominak a
férje után egy rokona, név szerint Boáz, egy jómódú ember az Elimelek
nemzetségéből. 2 Azt mondta egyszer a móábi Ruth Naominak: Hadd menjek ki
a mezőre kalászt szedni valaki után, akinek megnyerem a jóindulatát! Naomi
azt felelte neki: Eredj, leányom! 3 El is ment, és kiérve a mezőre,
szedegetett az aratók után. Történetesen az Elimelek nemzetségéből
származó Boáz szántóföldje volt az.
4 Éppen akkor ment ki
Boáz is Betlehemből, és azt mondta az aratóknak: Az ÚR legyen veletek!
Azok így feleltek neki: Áldjon meg az ÚR! 5 Majd ezt mondta Boáz annak a
legénynek, aki az aratók felügyelője volt: Ki ez a fiatalasszony? 6 A
legény, az aratók felügyelője ezt felelte: Az a móábi fiatalasszony
ő, aki Naomival jött meg Móáb mezejéről. 7 Azt kérte, hogy hadd
szedegessen és gyűjtögessen a kévék között az aratók után. Így jött ide,
és talpon van reggeltől mostanáig; alig pihent egy keveset.
8 Ekkor azt mondta
Boáz Ruthnak: Hallgass ide, leányom! Ne menj te más mezőre szedegetni, ne
is menj innen máshová, hanem maradj csak a szolgáim nyomában! 9 Legyen szemed a
mezőn, ahol aratnak, és menj utánuk! Megparancsoltam a szolgáknak, hogy ne
nyúljanak hozzád, és ha megszomjazol, menj az edényekhez, és igyál abból,
amiből a szolgák merítenek.
10 Ruth arcra borult,
a földig hajolt, és ezt mondta Boáznak: Hogyan nyerhettem el jóindulatodat,
hogy pártfogásodba vettél, holott én idegen vagyok? 11 Boáz így válaszolt neki:
Apróra elbeszélték nekem mindazt, amit anyósoddal tettél férjed halála után:
hogyan hagytad el apádat, anyádat, szülőföldedet, és hogyan jöttél el egy
olyan nép közé, amelyet azelőtt nem is ismertél. 12 Fizessen meg
tetteidért az ÚR, legyen bőséges jutalmad az ÚRtól, Izráel Istenétől,
akinek a szárnyai alá jöttél oltalmat keresni. 13 Az asszony pedig ezt mondta:
Milyen jóindulatú vagy hozzám, uram, hiszen megvigasztaltál engem, és szívesen
beszéltél szolgálóddal, pedig én még a szolgálód sem vagyok.
14 Az evés idején azt
mondta neki Boáz: Jöjj közelebb, egyél kenyeret, és mártsd falatodat az ecetes
lébe. Ő tehát leült az aratók mellé. Boáz pörkölt gabonával kínálta, az
asszony pedig evett, jóllakott, sőt még hagyott is. 15 Azután fölkelt
tovább szedegetni. Boáz pedig megparancsolta szolgáinak: Hadd szedegessen a
kévék között is, és ne pirongassátok! 16 Sőt szándékosan is húzogassatok
ki neki a kévékből, és hagyjátok ott, hadd szedje föl, és meg ne szidjátok!
17 Így szedegetett a
mezőn egész estig. Amikor kicsépelte, amit szedegetett, majdnem egy vékára
való árpa lett. 18 Fölvette, és hazament a városba. Megmutatta az anyósának,
amit szedegetett. Azután elővette, és odaadta neki azt is, amit
meghagyott, amikor jóllakott. 19 Akkor ezt kérdezte tőle az anyósa: Hol
szedegettél, és hol dolgoztál ma? Áldott legyen, aki a pártfogásába vett!
Ő megmondta az anyósának, hogy kinél dolgozott, és ezt mondta: Boáz a neve
annak a férfinak, akinél ma dolgoztam. 20 Ekkor azt mondta Naomi a menyének:
Áldja meg őt az ÚR, aki nem vonta meg szeretetét az élőktől és a
holtaktól! Azután azt mondta neki Naomi: Hozzánk tartozó ez az ember, közeli
rokonaink közül való. 21 A móábi Ruth ezt mondta: Még azt is mondta nekem, hogy
járjak a szolgái nyomában, míg csak be nem fejezik az aratást. 22 Naomi ezt
mondta menyének, Ruthnak: Jól teszed, leányom, ha az ő szolgálóival jársz,
akkor nem bántanak más mezőn. 23 Ruth tehát Boáz szolgálóinak a nyomában
járva szedegetett, amíg be nem fejeződött az árpa és búza aratása. De az
anyósánál lakott.
Ruth 3
1 Egyszer azt mondta
neki az anyósa, Naomi: Leányom, keresek én neked otthont, ahol jó dolgod lesz.
2 Nézd csak, a mi rokonunk Boáz, akinek a szolgálóival voltál, ma éjjel árpát
szór a szérűn. 3 Mosakodj meg, kend meg magad, vedd föl a ruhádat, és menj
le a szérűre. Ne mutatkozz az előtt a férfi előtt, amíg be nem
fejezte az evést és az ivást. 4 Amikor lefekszik, jegyezd meg a helyet, ahol
lefekszik, azután menj oda, hajtsd fel a takarót a lábánál, és feküdj oda.
Ő majd megmondja neked, hogy mit csinálj. 5 Ruth azt mondta neki:
Megteszem mindazt, amit mondasz. 6 Le is ment a szérűre, és mindent úgy
csinált, ahogyan az anyósa parancsolta. 7 Boáz evett, ivott, és jól érezte
magát; azután elment, lefeküdt a garmada szélén. Ekkor odalopódzott az asszony,
felhajtotta lábánál a takarót, és odafeküdt.
8 Éjféltájban a férfi
fölriadt és megfordult. Akkor látta meg, hogy egy asszony fekszik a lábánál. 9
Megkérdezte: Ki vagy te? Az így felelt: Én vagyok Ruth, a szolgálód. Terítsd rá
ruhád szárnyát szolgálódra, mert közeli rokon vagy te. 10 Ekkor azt mondta
Boáz: Áldjon meg az ÚR, leányom! Hűségedet most még jobban megmutattad,
mint előbb, mivel nem jártál az ifjak után, sem szegény, sem gazdag után.
11 Ne félj hát, leányom, mindent megteszek érted, amit csak mondasz, hiszen
mindenki tudja népem kapujában, hogy derék asszony vagy. 12 Igaz ugyan, hogy
közeli rokon vagyok, de van nálam közelebbi rokonod is. 13 Maradj itt ezen az
éjszakán, és ha holnap az vállalja a rokoni kötelezettségét, jó, vállalja! De
ha nem akarja vállalni a rokoni kötelezettséget, akkor majd én vállalom. Az
élő ÚRra mondom! Feküdj hát itt reggelig!
14 Ott is feküdt a
lábánál reggelig. De fölkelt, mielőtt az emberek fölismerhették volna
egymást. Boáz ugyanis ezt mondta: Ki ne tudódjék, hogy ez az asszony a
szérűre jött! 15 Majd ezt mondta: Add csak a rajtad levő
nagykendőt, és tartsd ide! Ő odatartotta, Boáz pedig kimért hat
mérték árpát, és feladta a vállára; ő maga pedig bement a városba.
16 Amikor Ruth
hazaérkezett az anyósához, az megkérdezte: Mi történt, leányom? Az pedig
elbeszélte neki mindazt, amit a férfi vele tett. 17 És ezt mondta: Ezt a hat
mérték árpát adta nekem ezekkel a szavakkal: Ne menj üres kézzel az anyósodhoz!
18 Naomi azt mondta: Maradj nyugton, lányom, amíg meg nem tudod, hogyan
dől el ez a dolog. Mert nem nyugszik az a férfi, amíg be nem fejezi ezt a
dolgot még ma.
Ruth 4
1 Boáz odament a
városkapuhoz, és leült. És amikor arra ment az a közeli rokon, akiről Boáz
beszélt, ezt mondta: Kerülj erre, ülj ide, atyámfia! Az odament, és leült. 2
Azután maga mellé vett Boáz tíz embert a város vénei közül, és ezt mondta:
Üljetek ide! És azok leültek. 3 Ekkor azt mondta Boáz a legközelebbi rokonnak:
A Móáb mezejéről visszatért Naomi el akarja adni azt a darab szántóföldet,
amely rokonunké, Elimeleké volt. 4 Azt gondoltam, hogy tudomásodra hozom, és m
5 De Boáz ezt mondta: Amikor a szántóföldet megveszed Naomitól, a móábi Ruthot,
a meghaltnak a feleségét is el kell venned, hogy fenntartsd a meghaltnak a
nevét örökségében. 6 Erre azt felelte a közeli rokon: Azt nem tudom magamra
vállalni, mert akkor a saját örökségemet teszem tönkre. Vállald magadra az én
rokoni kötelezettségemet, mert én nem tudom vállalni!
7 Régente Izráelben
úgy erősítettek meg minden rokoni kötelezettséggel vagy cserével
kapcsolatos ügyet, hogy az egyik fél lehúzta a saruját, és odaadta a másiknak.
Ez volt a hitelesítés módja Izráelben. 8 Amikor tehát a közeli rokon azt mondta
Boáznak, hogy szerezd meg te magadnak, akkor lehúzta a saruját. 9 Ekkor azt
mondta Boáz a véneknek és az egész népnek: Ti vagytok a tanúim, hogy én ma
átvettem Naomitól mindazt, ami Elimeleké volt, és mindazt, ami Kiljóné és
Mahlóné volt. 10 Sőt a móábi Ruthot, Mahlón feleségét is feleségül veszem,
hogy fenntartsam a meghaltnak a nevét örökségében, hogy ki ne vesszen a
meghaltnak a neve atyjafiai közül lakóhelyének a kapujából. Ti vagytok most
ennek a tanúi. 11 A kapuban levő egész nép ezt mondta a vénekkel együtt:
Tanúk vagyunk! Adja az ÚR, hogy ez az asszony, aki a házadba megy, olyan
legyen, mint Ráhel és Lea, akik ketten építették föl Izráel házát. Gyarapodjál
Efrátában, legyen híres a neved Betlehembe 12 Legyen olyan a házad, mint Pérec
háza, akit Támár szült Júdának, annak az utódnak a révén, akit majd az ÚR ad
neked ettől a fiatalasszonytól!
13 Elvette tehát Boáz
Ruthot, és az a felesége lett. Bement az asszonyhoz, és az ÚR megadta neki,
hogy teherbe essen; és fiút szült. 14 Akkor ezt mondták az asszonyok Naominak:
Áldott az ÚR, aki nem hagyott most téged rokoni támasz nélkül! Legyen híres a
neve Izráelben! 15 Legyen ő életed megújítója, és gondviselőd öreg
korodban! Hiszen menyed szülte őt, aki szeret téged, és többet ér neked
hét fiúnál. 16 Naomi pedig fogta a gyermeket, ölébe vette, és dajkálgatta. 17 A
szomszédasszonyok nevet adtak neki, és azt mondták: Fia született Naominak! És
elnevezték őt Óbédnak. Ez volt Dávid apjának, Isainak az apja.
18 Ezek Pérec utódai:
Pérec nemzette Hecrónt. 19 Hecrón nemzette Rámot, Rám nemzette Amminádábot, 20
Amminádáb nemzette Nahsónt, Nahsón nemzette Szalmónt, 21 Szalmón nemzette
Boázt, Boáz nemzette Óbédot, 22 Óbéd nemzette Isait, Isai pedig nemzette
Dávidot.
1Sám 1
1 Volt egy
Rámátaim-Cófimból, az Efraim hegyvidékéről való ember, akinek Elkána volt
a neve; efrátai volt, Jeróhámnak a fia, aki Elihú fia, aki Tóhú fia, aki Cúf
fia volt. 2 Két felesége volt; egyiknek a neve Anna, másiknak a neve Peninná
volt. Peninnának voltak gyermekei, de Annának nem voltak gyermekei. 3 Ez az
ember évenként fölment városából Silóba, hogy imádkozzék és áldozzék a Seregek
URának. Ott pedig Éli két fia, Hofni és Fineás volt az ÚR papja. 4 Amikor
eljött az a nap, amelyen Elkána áldozni szokott, egy-egy részt adott
feleségének, Peninnának, meg mindegyik fiának és lányának. 5 Annának is csak
egy részt adott, pedig Annát nagyon szerette, de az ÚR bezárta a méhét. 6
Vetélytársa is sokat bosszantotta őt, hogy felingerelje, mivel az ÚR
bezárta a méhét. 7 Így történt ez évről évre, valahányszor fölment az ÚR
házába, így bosszantotta őt. Ő meg csak sírt, és nem evett semmit. 8
Akkor ezt mondta neki a férje, Elkána: Anna, miért sírsz, és miért nem eszel?
Miért vagy úgy elkeseredve? Nem érek én többet neked tíz fiúnál?
9 Egyszer Anna
fölkelt, miután ettek és ittak Silóban. Éli pap meg ott ült egy széken az ÚR
templomának az ajtófélfájánál. 10 Az asszony lelke mélyéig elkeseredve
könyörgött az ÚRhoz, és keservesen sírt. 11 Azután erős fogadalmat tett,
12 Mivel hosszasan
imádkozott az ÚR színe előtt, Éli figyelte az asszony száját. 13 Anna
magában beszélt, csak ajka mozgott, de hangja nem hallatszott. Ezért Éli azt
gondolta, hogy részeg, 14 és ezt mondta neki: Meddig tart még a részegséged?
Józanodj ki mámorodból! 15 Anna azonban így válaszolt: Nem, uram! Bánatos
lelkű asszony vagyok. Nem ittam bort vagy szeszes italt, hanem a lelkemet
öntöttem ki az ÚR előtt. 16 Ne tartsd szolgálólányodat elvetemült
asszonynak, mert nagy bánatom és szomorúságom miatt beszéltem ilyen sokáig. 17
Éli így válaszolt: Menj el békességgel! Izráel Istene teljesítse kérésedet,
amit kértél tőle! 18 Ő pedig ezt mondta: Nézz jóindulattal
szolgálólányodra! Azután elment az asszony a maga útjára, evett, és nem volt
többé szomorú az arca.
19 Másnap reggel
fölkeltek, imádkoztak az ÚR előtt, majd visszatértek otthonukba, Rámába.
Amikor aztán Elkána a feleségével, Annával hált, az ÚRnak gondja volt rá. 20
Egy idő múlva Anna teherbe esett, fiút szült, és elnevezte Sámuelnek, mert
ezt mondta: Az ÚRtól kértem őt.
21 És mikor fölment
az az ember, Elkána, egész háza népével, hogy bemutassa az ÚRnak az évenkénti
áldozatot, és teljesítse fogadalmát, 22 Anna nem ment el, hanem ezt mondta
férjének: Majd az elválasztása után viszem el a gyermeket, hogy megjelenjék az
ÚR előtt, és végleg ott maradjon. 23 A férje, Elkána ezt felelte neki: Tégy
úgy, ahogy jónak látod. Maradj itthon, amíg elválasztod. Csak az ÚR tartsa meg
ígéretét! Otthon maradt tehát az asszony, és szoptatta a fiát, míg el nem
választotta.
24 Miután
elválasztotta, elvitte magával, és vele együtt vitt egy hároméves bikát, egy
véka lisztet, meg egy tömlő bort, és bevitte az ÚR házába, Silóba. A
gyermek még kicsiny volt. 25 Akkor levágták a bikát, a gyermeket pedig bevitték
Élihez. 26 Az asszony ezt mondta: Kérlek, uram! A te életedre esküszöm, uram,
hogy én vagyok az az asszony, aki itt állt melletted és imádkozott az ÚRhoz. 27
Ezért a gyermekért imádkoztam, és az ÚR teljesítette kérésemet, amit kértem
tőle. 28 Én viszont felajánlom az ÚRnak. Legyen egész életére felajánlva
az ÚRnak! És ott imádták az URat.
1Sám 2
1 Akkor így imádkozott
Anna: Örvendez szívem az ÚRban, visszaadta erőmet az ÚR. Felnyílt a szám
ellenségeim ellen, mert örülhetek szabadításodnak. 2 Nincs olyan szent, mint az
ÚR, rajtad kívül senki sincsen, nincs olyan kőszikla, mint a mi Istenünk.
3 Ne beszéljetek oly sokat, büszkén, gőgösen, ne hagyja el szátokat
kérkedő szó! Hiszen mindentudó Isten az ÚR, és a tetteket Ő méri le.
4 A hősök íja összetörik, de az elesettek erőt öveznek fel. 5 A
jóllakottak elszegődnek kenyérért, de akik éheztek, folyton ünnepelnek.
Hetet szül, aki meddő volt, és gyászol, akinek sok fia volt. 6 Az ÚR
megöl, és megelevenít, sírba visz, és felhoz onnét. 7 Az ÚR tesz szegénnyé és
gazdaggá, megaláz és felmagasztal. 8 Fölemeli a porból a szűkölködőt,
és kiemeli a szemétből a szegényt, leülteti az előkelőkkel
együtt, és főhelyet juttat neki. Mert az ÚRéi a föld oszlopai, rájuk
helyezte a földkerekséget. 9 Híveinek lábát megőrzi, de a bűnösök a
sötétben vesznek el. Senkit sem tesz hőssé a maga ereje. 10 Összetörnek,
akik az ÚRral szállnak perbe, mennydörög ellenük az égben. Megítéli az ÚR az
egész földet, de királyát megerősíti, felkentjének hatalmat ad.
11 Ezután Elkána
hazament Rámába. A gyermek pedig az ÚR szolgája lett Éli főpap felügyelete
alatt.
12 Éli fiai azonban
elvetemült emberek voltak, nem törődtek az ÚRral. 13 A papok szokása a
néppel szemben az volt, hogy ha valaki áldozatot mutatott be, odament a pap
szolgája, amikor a húst főzték, kezében a háromágú villával, 14 és
beleütötte az üstbe vagy fazékba, bográcsba vagy lábosba, és elvette a pap
mindazt, ami a villára akadt. Így bántak egész Izráellel, amikor odajártak
Silóba. 15 Sőt mielőtt elfüstölögtették a kövérjét, odament a pap
szolgája, és ezt mondta az áldozó embernek: Adj a papnak sütni való húst, mert
nem fogad el tőled főtt húst, csak nyerset! 16 És ha azt felelte neki
az az ember, hogy előbb el kell füstölögtetni a kövérjét, és csak azután
veheti el, amit megkíván, akkor ezt mondta neki: Most add ide, mert ha nem,
erőszakkal is elveszem! 17 Igen nagy volt tehát az ifjak vétke az ÚR
előtt, mert megutálták az emberek az ÚRnak szóló áldozatot.
18 Sámuel pedig
végezte szolgálatát az ÚR előtt, és ifjú létére gyolcs éfódot viselt. 19
Anyja kicsiny palástot szokott készíteni, és évről évre elvitte neki,
amikor férjével együtt fölment az évenkénti áldozat bemutatására. 20 Éli pedig
megáldotta Elkánát feleségével együtt, és ezt mondta: Adjon neked az ÚR utódot
ettől az asszonytól a felajánlott helyett, akit felajánlott az ÚRnak!
Azután hazamentek. 21 És az ÚR rátekintett Annára, s az teherbe esett, és még
három fiút és két lányt szült. A gyermek Sámuel pedig az ÚRnál növekedett.
22 Éli igen öreg
volt. Meghallotta, hogy mi mindent tesznek fiai egész Izráellel, és hogy
azokkal az asszonyokkal hálnak, akik a kijelentés sátrának a bejáratánál
teljesítenek szolgálatot. 23 Ezt mondta nekik: Miért csináltok ilyeneket? Mert
hallom gonosz dolgaitokat az egész néptől. 24 Ne tegyétek, fiaim, mert
hallom, hogy nem jó hírt terjesztenek rólatok az ÚR népe előtt. 25 Ha
ember vétkezik ember ellen, akkor Isten a döntőbíró, de ha az ÚR ellen
vétkezik valaki, ki merne ott döntőbíró lenni? De nem hallgattak apjuk
szavára, mert úgy tetszett az ÚRnak, hogy megöli őket. 26 A gyermek Sámuel
pedig nőttön-nőtt, és kedves volt mind az ÚR előtt, mind az
emberek előtt.
27 És eljött Istennek
egy embere Élihez, és így szólt hozzá: Ezt mondta az ÚR: Világosan
kijelentettem magamat atyád háza népének, amikor Egyiptomban, a fáraó házában
voltak. 28 Izráel valamennyi törzse közül őt választottam ki a papi
tisztségre, hogy feljárjon oltáromhoz, illatáldozatot mutasson be, és viselje
az éfódot színem előtt. Atyád háza népének adtam Izráel fiainak minden
tűzáldozatát. 29 Miért tapossátok lábbal véresáldozatomat és
ételáldozatomat, amelyeket e hajlék számára parancsoltam? Miért becsülöd fiaidat
többre, mint engem, és miért hízlaljátok magatokat népem, Izráel minden
áldozatának a legjavával?
30 Ezért így szól az
ÚR, Izráel I 31 Eljön az idő, amikor összetöröm erődet és családod
erejét, és nem lesz öreg ember a házadban. 32 Majd meglátod e hajlék romlását a
sok jó helyett, amit tettem volna Izráellel. Bizony nem lesz öreg ember soha a
házadban. 33 De valakit nem irtok ki oltárom mellől, hogy epesszem a
szemed és gyötörjem a lelked, de házad többsége közönséges emberként hal meg.
34 Ez a jel fog bekövetkezni két fiadon, Hofnin és Fineáson: egy napon halnak
meg mindketten. 35 De támasztok majd magamnak hűséges papot, aki szívem és
lelkem szerint cselekszik. Építek neki maradandó házat, és az én fölkentem
előtt jár minden időben. 36 És aki megmarad házad népéből, eljön
majd és leborul előtte egy kis pénzért és egy karéj kenyérért, és ezt
mondja: Fogadj fel engem bármilyen papi tisztségre, hogy ehessem egy falat
kenyeret!
1Sám 3
1 Az ifjú Sámuel
pedig az ÚR szolgája volt Éli felügyelete alatt. Abban az időben ritkaság
volt az ÚR igéje, nem volt gyakran látomás.
2 Egy napon az
történt, hogy Éli a szokott helyén feküdt. Szeme már homályosodni kezdett, alig
látott. 3 Az Isten mécsese még nem aludt el, és Sámuel ott feküdt az ÚR
templomában, ahol az Isten ládája volt. 4 Az ÚR szólította Sámuelt, és ő
így felelt: Itt vagyok. 5 Majd odafutott Élihez, és ezt mondta: Hívtál engem,
itt vagyok. Ő azonban így válaszolt: Nem hívtalak, menj vissza, feküdj le!
Elment tehát, és lefeküdt. 6 De újra szólította az ÚR Sámuelt, Sámuel pedig
fölkelt, odament Élihez, és ezt mondta: Hívtál engem, itt vagyok. Ő
azonban így felelt: Nem hívtalak, fiam, menj vissza, feküdj le! 7 Sámuel még
nem ismerte az URat, mert az ÚR még nem jelentette ki igéjét neki. 8 Az ÚR
azonban harmadszor is szólította Sámuelt. Ő pedig fölkelt, megint odament
Élihez, és ezt mondta: Hívtál engem, itt vagyok. Ekkor értette meg Éli, hogy az
ÚR szólítja az ifjút. 9 Azért ezt mondta Éli Sámuelnek: Menj, feküdj le, és ha
újból szólít, ezt mondd: Szólj, URam, mert hallja a te szolgád! Sámuel elment,
és lefeküdt a helyére.
10 Az ÚR pedig
eljött, megállt, és szólította, mint azelőtt: Sámuel, Sámuel! Sámuel pedig
így felelt: Szólj, mert hallja a te szolgád. 11 Akkor az ÚR ezt mondta
Sámuelnek: Én olyan dolgot fogok véghezvinni Izráelben, hogy aki csak hallja,
belecsendül a két füle. 12 Azon a napon beteljesítem Élin mindazt, amit
megmondtam háza népéről. Elkezdem, és bevégzem. 13 Mert megjelentettem
neki, hogy minden időkre szóló ítéletet tartok háza népén azért a
bűnért, amelyről tudta, hogy fiai azzal átkot vonnak magukra, és
mégsem fenyítette meg őket. 14 Ezért megesküdtem Éli háza népének, hogy
sohasem lehet kiengesztelni Éli háza népének a bűnét sem véres-, sem
ételáldozattal.
15 Sámuel pedig
feküdt egész reggelig, és akkor kitárta az ÚR házának az ajtóit. De Sámuel nem
merte megmondani Élinek a látomást. 16 Éli azonban hívta Sámuelt és ezt mondta:
Fiam! Sámuel! Ő pedig felelt: Itt vagyok. 17 Éli megkérdezte: Mit
jelentett ki neked? Ne titkold el előttem! Úgy segítsen meg téged Isten
most és ezután is, ahogyan eltitkolsz előttem csak egy szót is mindabból,
amit kijelentett neked! 18 Elmondott azért neki Sámuel mindent, semmit sem
titkolt el előtte. Éli pedig ezt mondta: Ő az ÚR. Tegye azt, amit
jónak lát.
19 Sámuel
felnövekedett. Az ÚR pedig vele volt, és semmit sem engedett földre hullani
igéiből. 20 És megtudta egész Izráel Dántól Beérsebáig, hogy az ÚR
prófétájául rendelte Sámuelt. 21 Az ÚR még többször is megjelent Silóban
azután, hogy kijelentette magát Sámuelnek Silóban az ÚR igéje által.
1Sám 4
1 Sámuel beszéde
eljutott egész Izráelhez. Izráel azután hadba vonult a filiszteusok ellen, és
tábort ütöttek Eben-Háézer mellett, mert a filiszteusok már Afékban táboroztak.
2 A filiszteusok csatarendbe álltak Izráellel szemben, heves harc
kezdődött, és vereséget szenvedett Izráel a filiszteusoktól, akik levágtak
a harcmezőn mintegy négyezer embert.
3 A hadinép
visszavonult a táborba, és Izráel vénei ezt mondták: Miért veretett meg ma
bennünket az ÚR a filiszteusokkal? Hozzuk el ide Silóból az ÚR
szövetségládáját, jöjjön közénk, és szabadítson meg bennünket ellenségeink
kezéből! 4 Ekkor a nép követeket küldött Silóba, és elhozták onnan a
kerúbokon ülő Seregek URának a szövetségládáját. Éli két fia, Hofni és
Fineás is ott volt az Isten szövetségládájával. 5 Amikor az ÚR szövetségládája
megérkezett a táborba, egész Izráel olyan nagy ujjongásba tört ki, hogy még a
föld is megrendült bele. 6 Meghallották a filiszteusok is a hangos ujjongást,
és ezt mondták: Miféle nagy ujjongás hallatszik a héberek táborából? És
megtudták, hogy az ÚR ládája érkezett meg a táborba.
7 Ekkor félelem fogta
el a filiszteusokat, és ezt modták: Isten jött a táborba! Jaj nekünk - mondták
- mert ilyen még nem volt sohasem! 8 Jaj nekünk! Ki ment meg bennünket ennek a
hatalmas Istennek a kezéből? Ez az az Isten, aki mindenféle csapással
sújtotta Egyiptomot a pusztában! 9 Filiszteusok! Legyetek erősek, legyetek
férfiak, különben szolgái lesztek a hébereknek, ahogyan ők szolgáltak nektek.
Legyetek férfiak, harcoljatok! 10 Harcoltak is a filiszteusok, és vereséget
szenvedett Izráel. Mindenki hazafelé menekült, mert a vereség igen nagy volt.
Elesett Izráelből harmincezer gyalogos. 11 Elvették az Isten ládáját is.
Éli két fia, Hofni és Fineás is meghalt.
12 Egy benjámini
férfi elfutott a csatatérről, és még aznap megérkezett Silóba
megszaggatott ruhában és porral a fején. 13 Amikor megérkezett, Éli ott ült
székén az út mentén figyelve, mert szíve remegett az Isten ládája miatt. Amikor
megérkezett az az ember a városba és megmondta a hírt, jajgatott az egész
város. 14 Meghallva a hangos jajgatást, ezt kérdezte Éli: Mi ez a nagy lárma?
Akkor az az ember gyorsan odament, és megmondta Élinek. 15 Éli akkor már
kilencvennyolc éves volt, révedező szemeivel alig látott. 16 Az az ember
ezt mondta Élinek: A csatatérről jövök, a csatatérről futottam el ma!
Éli ezt kérdezte: Mi történt, fiam? 17 A hírnök így felelt: Megfutamodott
Izráel a filiszteusok előtt, és igen nagy vereség érte a népet. Meghalt két
fiad, Hofni és Fineás is, sőt az Isten ládáját is elvették!
18 Amikor az Isten
ládáját említette, Éli leesett a székről, háttal a kapufélfának, és a
nyakát szegve meghalt, mert már öreg és elnehezedett ember volt. Negyven évig
volt Izráel bírája.
19 A menye, Fineás
felesége pedig terhes volt, közel a szüléshez. Amikor meghallotta a hírt, hogy
elvették az Isten ládáját, és meghalt az apósa meg a férje is, összegörnyedt és
szült, mert rájöttek a szülési fájdalmak. 20 És amikor haldoklott, ezt mondták
a mellette álló asszonyok: Ne félj, mert fiút szültél! De ő nem felelt,
nem is figyelt oda, 21 hanem elnevezte a gyermeket Íkábódnak, ami azt jelenti:
Odavan Izráel dicsősége; mert elvették az Isten ládáját, és odalett az
apósa, meg a férje is. 22 Ezért mondta: Odavan Izráel dicsősége, mert
elvették az Isten ládáját.
1Sám 5
1 A filiszteusok
pedig fogták az Isten ládáját, és elvitték Eben-Háézerből Asdódba. 2
Fogták a filiszteusok az Isten ládáját, bevitték Dágón templomába, és odatették
Dágón mellé. 3 Amikor az asdódiak másnap fölkeltek, Dágón arccal a földön
feküdt az ÚR ládája előtt. Akkor fogták Dágónt és visszatették a helyére.
4 Amikor másnap reggel fölkeltek, Dágón arccal a földön feküdt az ÚR ládája
előtt és Dágón feje meg a két kezefeje letörve a küszöbön volt, csak a dereka
maradt meg. 5 Ezért nem lépnek Dágón papjai és mindazok, akik Dágón templomába
járnak Asdódban, a Dágón küszöbére mind a mai napig.
6 Ezután ránehezedett
az ÚR keze az asdódiakra, és pusztította őket. Megverte fekélyekkel
Asdódot és határait. 7 Amikor látták Asdód polgárai, hogy így áll a dolog, azt
mondták: Ne maradjon nálunk Izráel Istenének a ládája, mert a keze ránk
nehezedett, meg istenünkre, Dágónra. 8 Üzenetet kü
9 De miután
odavitték, az ÚR keze a városra nehezedett; igen nagy rémület támadt, mert
megverte a város apraját-nagyját, és fekélyek támadtak rajtuk. 10 Elküldték
azért az Isten ládáját Ekrónba. De amikor Ekrónba érkezett az Isten ládája, az
ekróniak jajgatni kezdtek, és ezt mondták: Idehozták Izráel Istenének a
ládáját, hogy megöljön bennünket népünkkel együtt! 11 Üzenetet küldtek azért a
filiszteusok összes városfejedelm 12 És azokat az embereket, akik nem haltak
meg, annyira gyötörték a fekélyek, hogy az égig hatott a város jajkiáltása.
1Sám 6
1 Az ÚR ládája hét
hónapig volt a filiszteusok földjén. 2 Akkor hívatták a filiszteusok a papokat
és a jósokat, és megkérdezték: Mit tegyünk az ÚR ládájával? Mondjátok meg,
hogyan juttassuk vissza a helyére? 3 Ők azt felelték: Ha el akarjátok
küldeni Izráel Istenének a ládáját, ne üresen küldjétek, hanem jóvátételi
ajándékot is küldjetek vele. Akkor meggyógyultok, és megtudjátok, hogy Isten
miért nem vette le rólatok a kezét. 4 Erre azt mondták: Milyen jóvátételi
ajándékot kell adnunk? Ők így feleltek: Öt aranyfekélyt és öt aranyegeret
a filiszteusok városfejedelmeinek a száma szerint, mert ugyanaz a csapás sújt
mindenkit a városfejedelmekkel együtt. 5 Készítsétek el a fekélyek és a földet
pusztító egerek képmását. Így adjatok dicsőséget Izráel Istenének, akkor
talán nem nehezedik tovább a keze rátok, isteneitekre és országotokra. 6 Miért
keményítenétek meg a szíveteket, ahogyan az egyiptomiak és a fáraó
megkeményítette a szívét? Nem úgy volt-e, hogy amikor csúffá tette őket,
el kellett bocsátaniuk őket, és elmehettek? 7 Készítsetek azért egy új szekeret,
és hozzatok két borjas tehenet, amelyeken még nem volt járom. Fogjátok be a
teheneket a szekérbe, borjaikat pedig vigyétek vissza. 8 Azután fogjátok az ÚR
ládáját, és tegyétek a szekérre. Az aranyholmit pedig, amit jóvátételi
ajándékul adtok, tegyétek mellé egy ládikóba, úgy bocsássátok el, hadd menjen!
9 Azután figyeljetek: ha a saját határa felé, Bétsemes felé tart, akkor ő
okozta nekünk ezt a nagy bajt. Ha pedig nem, abból megtudjuk, hogy nem az
ő keze sújtott bennünket, hanem véletlenül történt ez velünk.
10 Az emberek tehát
így jártak el: fogtak két borjas tehenet, befogták a szekérbe, borjaikat pedig
bezárták. 11 Azután föltették a szekérre az ÚR ládáját meg a ládikót az
aranyegerekkel és a kelések képmásával. 12 A tehenek pedig egyenesen rátértek a
Bétsemes felé vivő útra, és folyton bőgve mentek előre az úton;
nem tértek le sem jobbra, sem balra. A filiszteusok városfejedelmei pedig
mentek utánuk Bétsemes határáig.
13 A bétsemesiek
éppen búzát arattak a völgyben. Föltekintettek, meglátták a ládát, és
örvendeztek a láttára. 14 A szekér eljutott a bétsemesi Jehósua mezejére, és
ott megállt. Volt ott egy nagy kő. Fölhasogatták a szekér fáját, és
föláldozták a teheneket égőáldozatul az ÚRnak.
15 A léviták pedig
levették az ÚR ládáját és a mellette levő ládikót, amelyben az aranyholmi
volt, és rátették a nagy kőre. A bétsemesi emberek égőáldozatokat és
véresáldozatokat mutattak be azon a napon az ÚRnak. 16 Amikor látta ezt a
filiszteusok öt városfejedelme, visszatértek Ekrónba azon a napon.
17 Ennyi kelés
formájú aranytárgyat adtak a filiszteusok az ÚRnak jóvátételi ajándékul:
Asdódért egyet, Gázáért egyet, Askelónért egyet, Gátért egyet és Ekrónért is
egyet. 18 Aranyegér pedig annyi volt, ahány városa volt az öt filiszteus
városfejedelemnek: az erős városok a kerítetlen falvakkal együtt. Az a
nagy kő, amelyre az ÚR ládáját helyezték a bétsemesi Jehósua mezején,
tanúskodik erről mindmáig.
19 De megverte az ÚR
a bétsemesi embereket, mert belenéztek az ÚR ládájába. Megölt a nép közül
hetven embert. A nép gyászolt, mert nagy csapással sújtotta a népet az ÚR. 20
Azért ezt mondták a bétsemesi emberek: Ki állhat meg az ÚRnak, ennek a szent
Istennek a színe előtt? És a láda hova kerüljön innen? 21 Követeket
küldtek azért Kirjat-Jeárim lakosaihoz ezzel az üzenettel: A filiszteusok
visszaküldték az ÚR ládáját. Jöjjetek és vigyétek magatokhoz!
1Sám 7
1 Ekkor elmentek a
kirjat-jeárimiak, elvitték az ÚR ládáját, és bevitték Abinádáb házába, a
magaslatra. Fiát, Eleázárt pedig fölszentelték, hogy őrizze az ÚR ládáját.
2 Attól a naptól
fogva, hogy a láda Kirjat-Jeárimban volt, sok idő, mégpedig húsz
esztendő telt el. És Izráel egész háza sóhajtozott az ÚR után. 3 Akkor ezt
mondta Sámuel Izráel 4 Akkor
eltávolították Izráel fiai a Baalokat és Astartékat, és egyedül az ÚRnak
szolgáltak.
5 Majd ezt mondta
Sámuel: Gyűjtsétek össze egész Izráelt Micpába, és imádkozni fogok értetek
az ÚRhoz. 6 Összegyűltek tehát Micpába, vizet merítettek, és kiöntötték az
ÚR előtt. Böjtöltek azon a napon, és ezt mondták: Vétkeztünk az ÚR ellen!
Sámuel pedig igazságot szolgáltatott Izráel fiainak Micpában.
7 A filiszteusok
azonban meghallották, hogy Izráel fiai összegyűltek Micpába, azért
fölvonultak a filiszteusok városfejedelmei Izráel ellen. Amikor ezt
meghallották Izráel fiai, félelem fogta el őket a filiszteusok miatt, 8 és
ezt mondták Izráel fiai Sámuelnek: Kiálts értünk szüntelenül Istenünkhöz, az
ÚRhoz, hogy szabadítson meg bennünket a filiszteusok kezéből! 9 Sámuel
fogott egy szopós bárányt, és feláldozta teljes égőáldozatul az ÚRnak. És
Sámuel az ÚRhoz kiáltott Izráelért, az ÚR pedig meghallgatta. 10 Mialatt Sámuel
az égőáldozatot mutatta be, előrenyomultak a filiszteusok, hogy
megütközzenek Izráellel. Az ÚR azonban hatalmas hangon mennydörgött azon a
napon a filiszteusok fölött, és úgy megzavarodtak, hogy vereséget szenvedtek
Izráeltől. 11 Ekkor az izráeliek kivonultak Micpából, üldözték a
filiszteusokat, és vágták őket egészen Bétkárig. 12 Sámuel pedig fogott
egy követ, felállította Micpa és Sén között, és elnevezte Eben-Háézernek, mert
ezt mondta: Mindeddig megsegített bennünket az ÚR!
13 Így kellett a
filiszteusoknak megalázkodniuk, és nem hatoltak be többé Izráel területére,
mert az ÚR keze sújtotta a filiszteusokat Sámuel egész életében. 14
Visszakerültek Izráelhez azok a városok is, amelyeket elvettek a filiszteusok
Izráeltől, Ekróntól egészen Gátig. Azok határát is kiszabadította Izráel a
filiszteusok kezéből. Így lett béke Izráel és az emóriak között. 15 Sámuel
egész életében Izráel bírája volt. 16 Évről évre útra kelt, bejárta Bételt,
Gilgált és Micpát, és igazságot szolgáltatott Izráelnek mindezeken a helyeken.
17 De mindig visszatért Rámába, mert ott volt a háza, és ott is igazságot
szolgáltatott Izráelnek, és ott épített oltárt az ÚRnak.
1Sám 8
1 Amikor megöregedett
Sámuel, a fiait tette Izráel bíráivá. 2 Elsőszülött fiának Jóél volt a
neve, a másodiknak Abijjá. Beérsebában bíráskodtak. 3 Fiai azonban nem az
ő útján jártak, hanem a maguk hasznát keresték; megvesztegetésre szánt
ajándékot fogadtak el, és elferdítették az igazságot. 4 Összegyűltek azért
Izráel vénei, és elmentek Sámuelhez Rámába. 5 Ezt mondták neki: Te már
megöregedtél, fiaid pedig nem a te utadon járnak. Tégy valakit királyunkká,
hogy ő bíráskodjék fölöttünk, ahogyan az minden népnél szokás!
6 Sámuel azonban rosszallotta,
hogy ezt mondták: Adj nekünk királyt, hogy bíráskodjék fölöttünk! És imádkozott
Sámuel az ÚRhoz. 7 Az ÚR pedig ezt mondta Sámuelnek: Hallgass a nép szavára
mindenben, amit mondanak, mert nem téged vetettek meg, hanem engem vetettek
meg, hogy ne legyek a királyuk. 8 Veled is ugyanúgy cselekszenek, ahogyan velem
cselekedtek, mióta kihoztam őket Egyiptomból, mindmáig: elhagytak, és más
isteneknek szolgáltak. 9 Hallgass tehát a szavukra, de szigorúan figyelmeztesd
őket, és mondd meg nekik, hogy mi lesz a király joga, aki uralkodni fog
felettük.
10 Ekkor Sámuel
elmondta az ÚR minden szavát a népnek, amely királyt kért tőle. 11 Ez lesz
a királynak a joga - mondta - aki uralkodni fog fölöttetek: Fiaitokat elveszi,
harci kocsijaihoz meg lovasaihoz osztja be őket, és futnak harci kocsija
előtt. 12 Parancsnokokká teszi őket ezer ember felett, és
parancsnokokká ötven ember felett. Velük szántatja szántóföldjét, és velük
végezteti aratását, velük készítteti hadifölszerelését és a harci kocsik
fölszerelését. 13 Leányaitokat meg elviszi kenőcskészítőknek,
szakácsnőknek és sütőnőknek. 14 Legjobb szántóföldjeiteket,
szőlőiteket és olajfa-kertjeiteket elveszi, és hivatalnokainak adja.
15 Vetéseitekből és szőlőitekből tizedet szed, és udvari
embereinek meg hivatalnokainak adja. 16 Szolgáitokat és szolgálóitokat,
legszebb ifjaitokat, még a szamaraitokat is elveszi, és a maga munkáját
végezteti velük. 17 Nyájaitokból tizedet szed, ti pedig a szolgái lesztek. 18
Akkor majd panaszkodtok királyotok miatt, akit magatoknak választottatok, de
akkor már nem válaszol az ÚR.
19 A nép azonban nem
akart Sámuel szavára hallgatni, hanem ezt mondták neki: Mégis legyen királyunk!
20 Olyanok akarunk lenni, mint minden más nép: királyunk bíráskodjék fölöttünk,
ő vonuljon előttünk, és vezesse harcainkat. 21 Sámuel végighallgatta
a nép beszédét, és elmondta az ÚRnak. 22 Az ÚR pedig így felelt Sámuelnek:
Hallgass a szavukra, és válassz nekik királyt! Sámuel ezt mondta az izráeli
férfiaknak: Menjen mindenki a maga városába!
1Sám 9
1 Volt egy benjámini
származású tehetős ember Benjáminban, akinek Kís volt a neve, Abiélnek a
fia, aki Cerór fia, aki Bekórat fia, aki Afíah fia volt. 2 Volt neki egy Saul
nevű fia, szép ifjú. Nem volt nála szebb Izráel fiai között; egy fejjel magasabb
volt az egész népnél. 3 Egyszer elvesztek Kísnek, Saul apjának a szamarai. Kís
ezt mondta a fiának, Saulnak: Végy magad mellé egy legényt, indulj útnak, és
keresd meg a szamarakat! 4 Bejárták Efraim hegyvidékét, és bejárták Sálisá
földjét, de nem találták meg. Majd bejárták Saalim földjét, de ott sem voltak.
Végül bejárták Benjámin földjét, de nem találták meg. 5 Amikor Cúf földjére
értek, ezt mondta Saul a vele levő legénynek: Gyere, menjünk vissza,
különben apám értünk fog már aggódni, nem a szamarakért. 6 De ő így felelt
neki: Nézd, az Isten embere itt van ebben a városban. Tisztelik ezt az embert,
mert minden beteljesedik, amit mond. Menjünk el hozzá, talán meg tudja mondani
nekünk, hogy melyik úton menjünk. 7 Saul ezt mondta legényének: Jól van, menjünk,
de mit viszünk annak az embernek? Hiszen a kenyér elfogyott a tarisznyából, és
nincs mit vinnünk ajándékba az Isten emberének. Mi van nálunk? 8 A legény
megint válaszolt Saulnak: Nézd, van nálam egy negyed ezüstsekel. Odaadom az
Isten emberének, hogy mutassa meg nekünk az utat.
9 Azelőtt ezt
mondták Izráelben, ha valaki elment Istent megkérdezni: Gyertek, menjünk el a
látóhoz! Mert akit ma prófétának neveznek, azt régebben látónak hívták.
10 Akkor ezt mondta
Saul a legénynek: Jól beszélsz! Gyere, menjünk! Elmentek tehát abba a városba,
ahol az Isten embere lakott. 11 Amikor a domboldalon mentek fölfelé a városba,
leányokkal találkoztak, akik vizet meríteni jöttek. Megszólították őket:
Itt van-e a látó? 12 Ők pedig így válaszoltak nekik: Igen, éppen itt van!
Csak siess, mert ma érkezett a városba, hiszen ma áldozati lakomája lesz a
népnek az áldozóhalmon. 13 Ha bementek a városba, még ott találjátok,
mielőtt fölmegy enni az áldozóhalomra, mert nem eszik addig a nép, amíg
ő meg nem érkezik. Ő áldja meg az áldozatot, és azután esznek a
meghívottak. Csak menjetek föl, most ott találjátok!
14 Fölmentek tehát a
városba. Éppen beérkeztek oda, amikor jött velük szembe kifelé Sámuel, hogy
fölmenjen az áldozóhalomra. 15 Az ÚR pedig ezt jelentette ki Sámuelnek egy
nappal Saul érkezése előtt: 16 Holnap ilyenkor egy embert küldök hozzád
Benjámin földjéről. Kend fel őt népemnek, Izráelnek a fejedelmévé,
mert ő szabadítja meg népemet a filiszteusok kezéből. Hiszen láttam
népem nyomorúságát, mert feljutott hozzám a kiáltásuk. 17 Amikor Sámuel
meglátta Sault, ezt mondta neki az ÚR: Ez az az ember, akiről azt mondtam
neked, hogy ő fog uralkodni népemen.
18 Saul pedig
Sámuelhez lépett a kapu alatt, és megkérdezte: Mondd meg nekem, hol van itt a
látó háza? 19 Sámuel így felelt Saulnak: Én vagyok a látó. Menj föl
előttem az áldozóhalomra, és egyetek ma velem! Reggel majd elbocsátalak,
és azt is megmondom neked, amin gondolkozol. 20 A ma három napja elveszett
szamarak miatt pedig ne bánkódj, mert megkerültek. Különben is kié mindaz, ami
becses Izráelben? A tied és egész családodé!
21 Saul azonban így
felelt: De hiszen én benjámini vagyok, Izráel legkisebb törzséből való!
Nemzetségem pedig a legkisebb Benjámin törzsének összes nemzetsége között!
Miért beszélsz hát így hozzám?
22 Sámuel azonban
fogta Sault és a legényét, bevezette őket az áldozati tor helyére, és
nekik adta a főhelyet a meghívottak között, akik mintegy harmincan voltak.
23 A szakácsnak pedig ezt mondta Sámuel: Add ide azt a darabot, amelyet
odaadtam neked, és amelyről azt mondtam, hogy tedd félre. 24 A szakács
előve 25 Majd lementek az áldozóhalomról a városba, és a háztetőn
beszélgetett Sámuel Saullal. 26 De korán fölkeltek, mert amikor hajnalodni
kezdett, fölkiáltott Sámuel Saulnak a háztetőre: Kelj föl, el akarlak
bocsátani! Saul fölkelt, és ketten Sámuellel együtt kimentek az utcára. 27 És
amikor leértek a város végére, ezt mondta Sámuel Saulnak: Mondd a legénynek,
hogy kerüljön elénk. Az eléjük került. Te pedig most állj meg, hogy elmondjam
neked az Isten beszédét.
1Sám 10
1 Ekkor fogta Sámuel
az olajos korsót, öntött belőle Saul fejére, megcsókolta, és ezt mondta:
Ezennel felkent téged az ÚR öröksége fejedelmévé.
2 Amikor most elmész
tőlem, két emberrel fogs 3 Ha onnan továbbmész és a Tábór tölgyfájához
érkezel, három ember találkozik majd veled, akik az Istenhez mennek föl
Bételbe. Az egyik három kecskegidát visz, a másik három kerek kenyeret, a
harmadik pedig egy tömlő bort. 4 Békét kívánnak majd, és két kenyeret
adnak neked; fogadd el tőlük! 5 Azután eljutsz 6 Akkor megszáll téged is
az ÚR lelke, velük együtt prófétai révületbe kerülsz, és más emberré leszel. 7
És ha majd bekövetkeznek rajtad ezek a jelek, akkor tedd meg, amire módot
találsz, mert veled lesz az Isten. 8 Akkor menj el előttem Gilgálba, és én
is elmegyek hozzád, hogy égőáldozatokat mutassak be és békeáldozatokat
áldozzak. Hét napig várj, amíg hozzád érkezem, és akkor majd tudtodra adom,
hogy mit kell tenned.
9 És amikor
megfordult, hogy eltávozzék Sámueltől, Isten megváltoztatta a szívét, és
beteljesedtek rajta mindezek a jelek azon a napon. 10 Mert amikor odaérkeztek a
halomhoz, egy csapat próféta jött szembe velük. Akkor megszállta az Isten
lelke, és prófétai révületbe került közöttük. 11 Amikor azok, akik már
előbb is ismerték, meglátták, hogy Saul a prófétákkal együtt révületben
van, így beszéltek egymás közt: Mi történt Kísnek a fiával? Hát már Saul is a
próféták között van? 12 De valaki megszólalt közülük, és ezt mondta: Nincs
ezeknek apjuk se! Így keletkezett ez a szólásmondás: Hát már Saul is a próféták
között van?
13 Amikor véget ért a
révülete, fölment az áldozóhalomra. 14 Saul nagybátyja pedig megkérdezte
tőle és legényétől: Hol jártatok? Saul így felelt: A szamarakat
kerestük, de amikor láttuk, hogy hiába, elmentünk Sámuelhez. 15 Akkor ezt mondta
Saul nagybátyja: Mondd el nekem, mit mondott nektek Sámuel! 16 Saul ezt felelte
nagybátyjának: Határozottan megmondta nekünk, hogy megtalálták a szamarakat. De
amit a királyságról mondott Sámuel, azt nem mondta el neki.
17 Ezután összehívta
Sámuel a népet az ÚRhoz Micpába, 18 és így szólt Izráel fiaihoz: Ezt mondja az
ÚR, Izráel Istene: Én hoztam ki Izráelt Egyiptomból. Én mentettelek meg
benneteket Egyiptomnak és mindazoknak az országoknak a hatalmától, amelyek
sanyargattak benneteket. 19 Ti pedig most elvetettétek Isteneteket, aki
megszabadított benneteket minden bajból és nyomorúságból. Hiszen ezt mondtátok
neki: Tégy valakit a királyunkká! Most hát álljatok az ÚR színe elé törzsenként
és nemzetségenként! 20 És amikor fölvonultatta Sámuel Izráel valamennyi
törzsét, a sors Benjámin törzsére esett. 21 Akkor fölvonultatta Benjámin
törzsét nemzetségenként, és a sors Matri nemzetségére esett. Majd Kísnek a
fiára, Saulra esett a sors, de amikor keresték, nem találták. 22 Ekkor újból
megkérdezték az URat, hogy eljött-e egyáltalán az az ember? És az ÚR ezt
felelte: Igen, itt van. Elrejtőzött a holmik között. 23 Akkor odafutottak,
és elhozták. És amikor odaállt a nép közé, egy fejjel kimagaslott az egész nép
közül. 24 Akkor Sámuel ezt mondta a népnek: Látjátok, kit választott ki az ÚR?
Hiszen nincs hozzá hasonló az egész nép között! Ekkor ujjongásba tört ki az
egész nép, és ezt mondták: Éljen a király!
25 Sámuel pedig
kihirdette a népnek a király jogait, majd beírta egy könyvbe, és azt elhelyezte
az ÚR színe előtt. Azután hazaküldte Sámuel az egész népet. 26 Saul is
hazament Gibeába, és vele ment az a sereg is, amelynek a szívét arra indította
az Isten. 27 De az elvetemült emberek ezt mondták: Hogyan tudna ez segíteni
rajtunk? És megvetették, ajándékot sem vittek neki. Ő azonban úgy tett,
mintha ezt észre sem vette volna.
1Sám 11
1 Fölvonult az ammóni
Náhás, és tábort ütött Jábés-Gileáddal szemben. De Jábés polgárai ezt mondták
Náhásnak: Köss velünk szövetséget, és mi szolgálni fogunk neked! 2 Az ammóni
Náhás azonban ezt felelte nekik: Csak akkor kötök veletek szövetséget, ha
kiszúrhatom mindnyájatoknak a jobb szemét, és ezzel gyalázatot hozhatok egész
Izráelre. 3 De Jábés vénei ezt mondták neki: Engedj nekünk hét nap haladékot;
hadd küldjünk követeket Izráel egész területére, és ha senki sem jön
segítségünkre, akkor megadjuk magunkat neked.
4 Így érkeztek meg a
követek Saul Gibeájába is, és elmondták a történteket a nép füle hallatára.
Akkor az egész nép elkezdett hangosan sírni. 5 Saul pedig éppen a
mezőről jött ökrei után. Saul megkérdezte: Mi történt a néppel, hogy
így sír? És elbeszélték neki Jábés polgárainak a dolgát. 6 Amikor Saul
meghallotta ezeket a dolgokat, megszállta az Isten lelke, és nagy haragra
lobbant. 7 Fogta két jármos ökrét, földar 8 Amikor számba vette őket
Bezekben, Izráel fiai háromszázezren, a júdabeliek pedig harmincezren voltak.
9 Akkor ezt mondták a
követeknek, akik hozzájuk érkeztek: Mondjátok meg a jábés-gileádiaknak:
Megszabadultok holnap, amikor már forrón tűz a nap. A követek elmentek,
megvitték a hírt Jábés-Gileád polgárainak, azok pedig megörültek. 10 Majd ezt
üzenték Náhásnak Jábés polgárai: Holnap megadjuk magunkat nektek, és azt
tehetitek velünk, amit jónak láttok.
11 Másnap három
seregre osztotta Saul a hadinépet, és a reggeli őrváltás idején betörtek a
táborba, és vágták az ammóniakat, amíg csak a nap forrón tűzött. A
megmaradtak pedig úgy szétszóródtak, hogy kettő sem maradt közülük együtt.
12 Akkor ezt mondta a
nép Sámuelnek: Ki mondta azt, hogy nem lesz Saul a királyunk? Adjátok ide
azokat az embereket, hogy megöljük őket! 13 De Saul ezt felelte: Senkit
sem szabad megölni ezen a napon, mert szabadulást szerzett ma az ÚR Izráelnek.
14 Sámuel pedig ezt
mondta a népnek: Jertek, menjünk el Gilgálba, és újítsuk meg ott a királyságot.
15 És az egész nép elment Gilgálba, és királlyá választották ott Sault az ÚR
előtt Gilgálban. Azután békeáldozatot mutattak be az ÚR előtt, és
nagyon örvendezett ott Saul Izráel minden férfiával együtt.
1Sám 12
1 Akkor ezt mondta
Sámuel egész Izráelnek: Íme, hallgattam minden szavatokra, amit mondtatok
nekem, és királyt választottam nektek. 2 Most már a király jár előttetek,
én pedig megöregedtem és megőszültem, hiszen a fiaim is ott vannak már
köztetek. Előttetek jártam ifjúságomtól fogva a mai napig. 3 Itt állok,
válaszoljatok az ÚR előtt és fölkentje előtt: Kinek vettem el az
ökrét, kinek vettem el a szamarát, kit nyomtam el, és kit károsítottam meg?
Kitől fogadtam el ajándékot, hogy amiatt szemet hunyjak? Visszaadom
nektek! 4 De ők ezt felelték: Nem nyomtál el, és nem károsítottál meg
bennünket. Nem fogadtál el senkitől semmit. 5 Akkor ezt mondta nekik: Tanú
az ÚR veletek együtt, és tanú az ő fölkentje a mai napon, hogy nem
találtatok semmit a kezemben. Azok pedig ezt felelték: Ő a tanú.
6 Majd ezt mondta
Sámuel a népnek: Az ÚR rendelte Mózest és Áront. Ő hozta ki őseiteket
Egyiptomból. 7 Most azért álljatok ide, hadd ítéljem meg veletek együtt az ÚR
színe előtt az ÚR minden igaz tettét, amelyet veletek és őseitekkel
véghezvitt. 8 Amikor Jákób Egyiptomba jutott, és őseitek az ÚRhoz
kiáltottak segítségért, az ÚR Mózest és Áront küldte el, akik kihozták
őseiteket Egyiptomból, és letelepítették őket ezen a helyen. 9 De
ők elfelejtették Istenüket, az URat, ezért eladta őket Siserának,
Hácór hadvezérének és a filiszteusoknak meg Móáb királyának, és azok harcoltak
is ellenük. 10 Akkor segítségért kiáltottak az ÚRhoz ezt mondva: Vétkeztünk,
mert elhagytuk az URat, és a Baaloknak és Astartéknak szolgáltunk. De most
ments meg bennünket ellenségeink kezéből, és neked fogunk szolgálni. 11
Akkor elküldte az ÚR Jerubbaalt, Bárákot, Jeftét és Sámuelt, és megmentett
benneteket a környező ellenség kezéből, és biztonságban lakhattatok.
12 De amikor
láttátok, hogy Náhás, az ammóniak királya ellenetek jön, ezt mondtátok nekem:
Nem! Hanem király uralkodjék fölöttünk! Pedig Istenetek, az ÚR a ti királyotok!
13 Most itt van a király, akit ti választottatok, akit ti kértetek. Tehát
királyt is adott nektek az ÚR. 14 Bárcsak félnétek az URat, és szolgálnátok
neki, az ő szavára hallgatnátok, és ne lázadnátok fel az ÚR parancsa
ellen, hanem követnétek Isteneteket, az URat ti is, meg a király is, aki
uralkodik fölöttetek! 15 Mert ha nem hallgattok az ÚR szavára, hanem
föllázadtok az ÚR parancsa ellen, akkor ellenetek fordul az ÚR, ugyanúgy, mint
őseitek ellen.
16 Álljatok most is
ide, és lássátok meg, hogy milyen nagy tetteket visz véghez előttetek az
ÚR. 17 Most a búzaaratás ideje van. Én az ÚRhoz kiáltok, mire ő
mennydörgést és esőt fog adni. Ti pedig ismerjétek el, és lássátok be,
hogy milyen nagy a ti gonoszságotok az ÚR szemében, amit elkövettetek, amikor
királyt kértetek magatoknak. 18 És az ÚRhoz kiáltott Sámuel, az ÚR pedig
mennydörgést és esőt adott azon a napon. Ekkor nagy félelem fogta el a
népet az ÚR miatt és Sámuel miatt. 19 És így szólt az egész nép Sámuelhez:
Imádkozzál szolgáidért Istenedhez, az ÚRhoz, hogy ne haljunk meg, mert minden
vétkünket tetéztük azzal a gonoszsággal, hogy királyt kértünk magunknak.
20 Akkor ezt mondta
Sámuel a népnek: Ne féljetek! Ti ugyan elkövettétek mindezt a rosszat, de azért
ne térjetek el az ÚRtól, hanem szolgáljatok az ÚRnak teljes szívből! 21 Ne
térjetek el, hogy a semmiket kövessétek, amelyek tehetetlenek, és nem tudnak
megmenteni, mert semmik azok. 22 Hiszen nem veti el az ÚR a saját népét az
ő nagy nevéért, mert tetszett az ÚRnak, hogy a saját népévé tegyen
benneteket. 23 Tőlem is távol legyen, hogy vétkezzem az ÚR ellen, és ne
imádkozzam többé értetek. Sőt inkább tanítalak majd benneteket a jó és
egyenes útra. 24 Csak féljétek az URat, és szolgáljátok őt híven, teljes
szívből, mert lássátok csak meg, milyen nagy tetteket vitt véghez
rajtatok! 25 Ha azonban mégis gonoszul éltek, elvesztek királyotokkal együtt!
1Sám 13
1 Egy éve volt már
király Saul, és királysága második esztendejébe lépett Izráelben, 2 amikor
kiválasztott magának Saul Izráelből háromezer embert. Ebből kétezer
Saullal maradt Mikmászban és Bétel hegyvidékén, ezer Jónátánnal volt a
benjámini Gebában, a nép többi részét pedig hazaküldte.
3 Jónátán lerontotta
a filiszteusok oszlopát Gebában. Meghallották ezt a filiszteusok. Saul pedig
megfúvatta a kürtöt az egész országban, ezt mondva: Hallják meg a héberek! 4
Amikor egész Izráel meghallotta a hírt, hogy Saul lerontotta a filiszteusok
oszlopát, és ezzel gyűlöletessé lett Izráel a filiszteusok előtt,
fegyverbe szólították a népet Saulhoz Gilgálba.
5 De a filiszteusok
is összegyűltek, hogy harcba bocsátkozzanak Izráellel: harmincezer harci
kocsi, hatezer lovas és oly sok nép, mint a tengerpart homokja. Felvonultak és
tábort ütöttek Mikmásznál, Bét-Áventől keletre. 6 Amikor látták az
izráeliek, hogy bajban vannak, mert már megszorították a hadinépet,
barlangokban, üregekben, kősziklák között, sziklahasadékokban és vermekben
rejtőzött el a nép. 7 A héberek átkeltek a Jordánon Gád és Gileád
földjére. Saul pedig még Gilgálban volt, és az egész nép riadtan sorakozott
mögéje. 8 Azután várt hét napig, a Sámuel által meghatározott időig, de
Sámuel nem érkezett meg Gilgálba, a nép pedig széledezni kezdett tőle. 9
Akkor ezt mondta Saul: Hozzátok ide az égőáldozatot és a békeáldozatot! És
bemutatta az égőáldozatot. 10 Alig végezte be az égőáldozat
bemutatását, amikor megérkezett Sámuel. Saul eléje ment, hogy áldással
köszöntse őt. 11 De Sámuel ezt mondta: Mit tettél? Saul így felelt: Amikor
láttam, hogy a nép széledezni kezd tőlem, te pedig nem érkeztél meg a
megállapított időre, de a filiszteusok már összegyűltek Mikmászban,
12 azt gondoltam, hogy mindjárt rám törnek a
filiszteusok Gilgálban, és én még nem esedeztem az ÚRhoz. Összeszedtem
tehát magam, és bemutattam az égőáldozatot.
13 Akkor ezt mondta
Sámuel Saulnak: Ostobaságot követtél el! Nem teljesítetted Istenednek, az ÚRnak
a parancsát, amelyet parancsolt neked, pedig most véglegesen megerősítette
volna az ÚR Izráelben a királyságodat. 14 Most azonban nem lesz királyságod
maradandó. Keresett magának az ÚR szíve szerint való embert, és őt tette
az ÚR népe fejedelmévé, mert te nem teljesítetted, amit az ÚR parancsolt.
15 Ezután elindult
Sámuel, és elment Gilgálból a benjámini Gibeába. Saul pedig számba vette a
népet, amely még vele volt, mintegy hatszáz embert. 16 Saul és fia, Jónátán,
meg a velük levő nép a benjámini Gebában tartózkodott, a filiszteusok
pedig Mikmászban táboroztak. 17 Akkor elindult a filiszteusok táborából három portyázó
csapat. Az egyik csapat Ofrá irányába, Súál földje felé tartott. 18 A másik
csapat Bét-Hórón felé tartott, a harmadik csapat pedig annak a határnak a
mentén haladt, amely a Cebóim völgyén át a pusztáig terjed.
19 Kovácsot pedig
egész Izráel földjén nem lehetett találni, mert a filiszteusok így
gondolkodtak: Ne csinálhassanak a héberek kardot vagy dárdát! 20 Ezért egész
Izráelnek a filiszteusokhoz kellett eljárnia, hogy megélesíttessék ekevasukat,
kapájukat, fejszéjüket és ásójukat, 21 ha megtompult az ekevasak, kapák,
háromágú villák és fejszék éle, vagy ha ki kellett egyenesíteni az ösztökét. 22
Így történt, hogy az ütközet napján az egész hadinépnek, amely Saullal és
Jónátánnal volt, sem kardja, sem dárdája nem volt, csak Saulnak és fiának, Jónátánnak.
23 A filiszteusok előőrse pedig már a mikmászi hágóig nyomult
előre.
1Sám 14
1 Egyik napon azt
mondta Jónátán, Saul fia a fegyverhordozó legényének: Gyere, menjünk át a
filiszteusok előőrséhez, amely odaát van! Apjának azonban nem szólt
róla. 2 Saul éppen Gibea határában, Migrónban, a gránátalmafa alatt
tartózkodott. Mintegy hatszáz főnyi hadinép volt vele, 3 meg Ahijjá is,
aki Silóban az éfódot viselte, fia Ahitúbnak, Íkábód testvérének, Fineás
fiának, aki az ÚR papjának, Élinek volt a fia. A hadinép sem tudta, hogy
Jónátán elment. 4 A szorosban pedig, ahol Jónátán igyekezett átjutni a
filiszteusok előőrséhez, innen is, onnan is volt egy sziklaszirt. Az
egyiknek Bócéc, a másiknak Szenne volt a neve. 5 Az egyik szirt Mikmásszal
szemben északon, a másik Gebával szemben délen emelkedik.
6 Jónátán tehát ezt
mondta fegyverhordozó legényének: Gyere, menjünk át ezeknek a
körülmetéletleneknek az előőrséhez! Hátha tesz valamit értünk az ÚR,
mert az ÚR előtt nincs akadály: akár sok, akár kevés ember által szerezhet
szabadulást. 7 Fegyverhordozója így felelt neki: Tégy mindent úgy, ahogyan
gondolod. Láss hozzá, én veled leszek, bármit tervezel!
8 Akkor Jónátán ezt
mondta: Figyelj ide! Átmegyünk ezekhez az emberekhez, és megmutatjuk magunkat
nekik. 9 Ha azt mondják nekünk: Maradjatok veszteg, amíg odaérünk hozzátok! -
akkor megállunk egy helyben, és nem megyünk fel hozzájuk. 10 Ha azonban ezt
mondják: Gyertek csak fel hozzánk! - akkor felmegyünk, mert kezünkbe adja
őket az ÚR. Ez legyen számunkra a jel.
11 Amikor megmutatták
magukat mindketten a filiszteusok előőrsének, ezt mondták a
filiszteusok: Nézd csak! Héberek jöttek elő az üregekből, ahová
elrejtőztek! 12 És így szólították meg egyesek az előőrsből
Jónátánt és fegyverhordozóját: Gyertek csak föl hozzánk, mondani akarunk
valamit nektek! Akkor ezt mondta Jónátán a fegyverhordozójának: Gyere utánam,
mert az ÚR Izráel kezébe adja őket. 13 És fölkapaszkodott Jónátán
négykézláb, utána meg a fegyverhordozója. Voltak, akik Jónátán előtt
hullottak el, másokat meg a fegyverhordozója ölt meg mögötte. 14 Így történt az
első összecsapás, amelyben mintegy húsz embert ölt meg Jónátán és
fegyverhordozója, egy hold földnek a fél barázdáján. 15 És riadalom támadt a
táborban, a harcmezőn és az egész hadinép között. Megriadt az előőrs,
sőt a portyázó csapat is. A föld pedig megrendült, és Isten riadalmat
támasztott.
16 Amikor Saul
megfigyelői a benjámini Gibeában meglátták, hogy a lármázó sokaság
hullámzik, és ide-oda futkos, 17 ezt mondta Saul a vele levő hadinépnek:
Vegyétek számba, és nézzetek utána, hogy ki ment el közülünk! Amikor számba
vették, kitűnt, hogy Jónátán és a fegyverhordozója nincs sehol. 18 Akkor
ezt mondta Saul Ahijjának: Hozasd ide az Isten ládáját! Mert az Isten ládája
akkor már Izráel fiainál volt. 19 Amíg azonban Saul a pappal beszélt, a lárma
egyre nagyobb lett a filiszteusok táborában. Azért ezt mondta Saul a papnak:
Hagyd abba! 20 Ekkor hadba szólította Saul a vele levő egész hadinépet, és
megkezdték a harcot, ahol már ember ember ellen harcolt, és igen nagy volt a
zűrzavar. 21 Azok a héberek is, akik azelőtt a filiszteusokkal
tartottak, és mindenfelől velük együtt vonultak táborba, azok is Izráelhez
csatlakoztak, tehát Saulhoz és Jónátánhoz. 22 Amikor az Efraim hegyvidékén
elrejtőzött izráeliek meghallották, hogy menekülnek a filiszteusok,
ők is utánuk eredtek a harcba. 23 Így szabadította meg az ÚR Izráelt azon
a napon. A harc azonban átterjedt Bét-Ávenen túlra.
24 Az izráeliek már
igen el voltak csigázva azon a napon, mert így eskette meg Saul a népet: Átkozott
az az ember, aki enni merészel estig, amíg bosszút nem állok ellenségeimen!
Ezért nem evett semmit a nép.
25 Egyszer csak
eljutottak egy erdőbe, ahol méz volt a földön. 26 Amikor a hadinép az
erdőbe ért, csak úgy folyt a méz, de senki sem emelte kezét a szájához,
mert félt a hadinép az eskü miatt. 27 Jónátán azonban nem hallotta, hogy apja
megeskette a népet. Ezért kinyújtotta a kezében levő botot, és
belemártotta a végét a lépes mézbe, kezével a szájához vitte, és mindjárt
ragyogni kezdett a szeme. 28 Ekkor megszólalt valaki a nép közül, és ezt
mondta: Apád szent esküt tétetett a néppel, hogy átkozott mindenki, aki ma enni
mer! Ezért olyan kimerült a nép. 29 Jónátán ezt felelte: Apám bajba viszi az
országot. Nézzétek csak, hogy elkezdett ragyogni a szemem, mert egy kicsit
megkóstoltam ezt a mézet! 30 Hát még, ha jót evett volna ma a nép az
ellenségeinél talált zsákmányból! Ezért nem elég nagy a filiszteusok veresége!
31 Azon a napon
Mikmásztól Ajjálónig verték a filiszteusokat, és a nép nagyon kimerült. 32
Ezért a zsákmányra vetette magát a nép. Fogták a juhokat, marhákat, borjakat,
és a földön vágták le, és a vérrel ette a nép a húst. 33 Amikor jelentették
Saulnak, hogy vétkezik a nép az ÚR ellen, mert vérrel együtt eszi a húst, ezt
mondta: Bűnös mulasztást követtetek el! Gördítsetek ide hozzám egy nagy
követ! 34 Majd ezt mondta Saul: Menjetek a nép közé, és mondjátok meg neki 35
Saul ugyanis oltárt épített az ÚRnak. Ez volt az első oltár, amit az ÚRnak
épített.
36 Azután ezt mondta
Saul: Törjünk rá még az éjjel a filiszteusokra, virradatra fosszuk ki
őket, és ne hagyjunk meg senkit közülük! Ők pedig ezt felelték: Tégy
mindent úgy, ahogyan jónak látod. De a pap ezt mondta: Lépjünk először az
Isten elé! 37 Ekkor megkérdezte Saul az Istent: Rátörjek-e a filiszteusokra?
Izráel kezébe adod-e őket? De Isten nem válaszolt neki azonnal. 38 Azért
ezt mondta Saul: Gyertek ide mindnyájan, akik oszlopai vagytok a népnek,
tudjátok meg, és nézzetek utána, hogy miféle vétek történhetett ma? 39 Mert az
élő ÚRra, Izráel szabadítójára mondom, hogy még ha a fiam, Jónátán követte
is el azt, neki is meg kell halnia. De a népből senki sem felelt neki. 40
Akkor ezt mondta egész Izráelnek: Ti legyetek az egyik oldalon, én pedig
Jónátán fiammal a másik oldalon. A nép ezt mondta Saulnak: Tégy úgy, ahogyan
jónak látod! 41 Akkor ezt mondta Saul az ÚRnak, Izráel Istenének: Tárd fel az
igazságot! És a sors Jónátánra meg Saulra esett, a nép pedig megszabadult. 42
Saul ezt mondta: Vessetek sorsot köztem és Jónátán fiam között! És a sors Jónátánra
esett. 43 Saul ezt mondta Jónátánnak: Valld meg nekem, mit tettél? Jónátán be
is vallotta, és ezt mondta: A kezemben levő bot végével valóban
megkóstoltam egy kis mézet. Most pedig kész vagyok meghalni. 44 Saul ezt
mondta: Engem verjen meg az Isten, ha nem halsz meg, Jónátán! 45 A nép azonban
azt mondta Saulnak: Jónátán 46 Ekkor Saul felhagyott a filiszteusok
üldözésével, a filiszteusok pedig visszatértek lakóhelyükre.
47 Mióta átvette Saul
a királyi hatalmat Izráel felett, harcban állt minden ellenségével körös-körül:
Móábbal, az ammóniakkal, Edómmal, Cóbá királyával és a filiszteusokkal. Ahol
csak megfordult, mindenütt győzelmet aratott. 48 Derekasan viselkedett,
megverte az amálékiakat, és megmentette Izráelt fosztogatói kezéből.
49 Saul fiai ezek
voltak: Jónátán, Jisvi és Malkisúa. Két leányának a neve pedig: az
idősebbé Mérab, a kisebbiké Míkal. 50 Saul feleségének a neve Ahinóam
volt, Ahimaac leánya. Hadseregparancsnokának a neve Abnér volt, aki Saul
nagybátyjának, Nérnek volt a fia. 51 Kís, Saul apja és Nér, Abnér apja is Abiél
fiai voltak.
52 A filiszteus
háború egyre súlyosabb lett Saul egész életében. Ezért, ha meglátott Saul
egy-egy erős vagy bátor embert, azt maga mellé vette.
1Sám 15
1 Egyszer ezt mondta
Sámuel Saulnak: Engem küldött az ÚR, hogy népének, Izráelnek a királyává
kenjelek. Most azért hallgass az ÚR beszédére. 2 Ezt mondja a Seregek URa:
Számon tartom, hogy hogyan bánt Amálék Izráellel, hogy útját állta, amikor
kijött Egyiptomból. 3 Most azért indulj, verd le Amálékot, és irts ki mindent,
amije van! Ne kíméld, hanem öld meg a férfiakat és a nőket, a gyermekeket
és a csecsemőket, az ökröket és a juhokat, a tevéket és a szamarakat!
4 Ekkor mozgósította
Saul a hadinépet, és megszemlélte Teláimban: kétszázezer gyalogost és tízezer
embert Júdából. 5 Amikor Amálék városáig hatolt Saul, lesbe állt a folyó
völgyében. 6 De a kénieknek ezt üzente Saul: Menjetek el innen, távozzatok el
az amálékiak közül, hogy titeket is ki ne irtsalak velük együtt, mert ti
szeretettel bántatok Izráel fiaival, amikor kijöttek Egyiptomból. Erre
eltávoztak a kéniek az amálékiak közül. 7 Saul pedig vágta Amálékot Havilától
egészen a Súrba vezető útig, amely Egyiptommal szemben van. 8 Agágot,
Amálék királyát élve fogta el, de az egész népet fegyverrel irtotta ki. 9 Saul
és népe azonban megkímélte Agágot, meg a juhoknak és marháknak a legjavát, azaz
a másodellésüket, meg a bárányokat és mindazt, ami szép volt. Ezeket nem
akarták kiirtani, hanem csak a hitvány és értéktelen jószágot semmisítették
meg.
10 Akkor így
szólította meg Sámuelt az ÚR: 11 Megbántam, hogy királlyá tettem Sault, mert
elfordult tőlem, és nem teljesítette, amit meghagytam neki. Sámuel haragra
gerjedt, és egész éjjel jajgatott az ÚR előtt. 12 Reggel korán fölkelt
Sámuel, hogy találkozzék Saullal. De ekkor azt jelentették Sámuelnek, hogy Saul
Kármelbe érkezett, és ott emlékoszlopot állított magának. Azután megfordult,
továbbment, és lement Gilgálba. 13 Amikor Sámuel Saulhoz érkezett, ezt mondta
neki Saul: Az ÚR áldottja vagy te! Teljesítettem, amit az ÚR meghagyott. 14
Sámuel azonban megkérdezte: Akkor mi az a juhbégetés, amely a fülembe jut, és
az a marhabőgés, amit hallok? 15 Saul ezt felelte: Az amálékiaktól hozták
azokat, mert megkímélte a nép a legszebb juhokat és marhákat, hogy Istenednek, az
ÚRnak áldozza. De a többit kiirtottuk.
16 Akkor ezt mondta
Sámuel Saulnak: Hagyd! Majd én megmondom neked, hogy mit mondott nekem ma éjjel
az ÚR. Saul így felelt: Beszélj!
17 Sámuel ezt mondta:
Milyen kicsiny voltál a magad szemében, és mégis Izráel törzseinek a fejévé
lettél, Izráel királyává kent téged az ÚR! 18 Azután ezzel a megbízással
küldött utadra az ÚR: Menj, és irtsd ki a vétkes amálékiakat, harcolj ellenük,
míg csak nem végzel velük! 19 Miért nem hallgattál az ÚR szavára? Miért estél
neki a zsákmánynak, és miért követtél el olyat, amit rossznak lát az ÚR? 20
Saul ezt felelte Sámuelnek: Hiszen hallgattam az ÚR szavára, és eljártam abban
a megbízatásban, amiért elküldött az ÚR: elhoztam Agágot, Amálék királyát, az
amálékiakat pedig kiirtottam. 21 A nép azonban elvette a zsákmányból a
kiirtásra szánt juhok és marhák javát, hogy feláldozza Istenednek, az ÚRnak
Gilgálban. 22 Akkor ezt mondta Sámuel: Talán ugyanúgy tetszik az ÚRnak az
égő- és a véresáldozat, mint az engedelmesség az ÚR szava iránt? Bizony,
többet ér az engedelmesség az áldozatnál, és a szófogadás a kosok kövérjénél!
23 Olyan az engedetlenség, mint a varázslás vétke, és az ellenszegülés, mint a
bálványimádás. Mivel te megvetetted az ÚR igéjét, ő meg elvetett téged, és
nem leszel király!
24 Saul így felelt
Sámuelnek: Vétkeztem, mert megszegtem az ÚR parancsát és a te beszédedet. Mert
féltem a néptől, és hallgattam a szavára. 25 De bocsásd meg ezúttal
vétkemet, és jöjj vissza velem, hogy leboruljak az ÚR előtt! 26 Sámuel
azonban ezt mondta Saulnak: Nem megyek vissza veled, mert te megvetetted az ÚR
igéjét; az ÚR meg elvetett téged, és nem maradsz Izráel királya.
27 Ezzel Sámuel
sarkon fordult, és menni készült. De Saul megragadta a köpenye szélét, úgyhogy
leszakadt. 28 Ekkor így szólt hozzá Sámuel: Így szakítja el tőled az ÚR a
mai napon Izráel királyságát, és másnak, nálad különbnek adja. 29 Izráel
fenséges Istene nem hazudik, és nem is bán meg semmit, mert nem ember ő,
hogy megbánjon valamit. 30 Ő pedig ezt mondta: Vétkeztem, de azért add meg
nekem a tiszteletet népem vénei és Izráel előtt! Jöjj vissza velem, hogy
leboruljak Istened, az ÚR előtt! 31 Ekkor megfordult Sámuel, követte
Sault, és Saul leborult az ÚR előtt.
32 Azután ezt mondta
Sámuel: Hozzátok elém Agágot, Amálék királyát. Agág odament hozzá bilincsbe
verve, és azt gondolta Agág: Biztosan nem a keserű halál vár. 33 De Sámuel
így szólt: Ahogyan gyermektelenné tett asszonyokat a kardod, úgy legyen
gyermektelenné anyád az asszonyok között! És felkoncolta Sámuel Agágot az ÚR előtt
Gilgálban. 34 Ezután elment Sámuel Rámába, Saul pedig hazament Saul Gibeájába.
35 Sámuel nem is látta többé Sault holta napjáig; de bánkódott Sámuel Saul
miatt, mivel megbánta az ÚR, hogy Sault Izráel királyává tette.
1Sám 16
1 Az ÚR azonban ezt
mondta Sámuelnek: Meddig bánkódsz még Saul miatt, hiszen én elvetettem, és nem
marad Izráel királya? Töltsd meg olajjal a szarudat, és indulj! Elküldelek a
betlehemi Isaihoz, mert ennek a fiai közül szemeltem ki a királyt. 2 Hogyan
mehetnék oda? - kérdezte Sámuel. Ha meghallja Saul, megöl engem. De az ÚR ezt
mondta: Vigyél magaddal egy üszőborjút, és ezt mondd: Azért jöttem, hogy
áldozatot mutassak be az ÚRnak. 3 De Isait hívd meg az áldozati lakomára. Én
pedig majd tudtodra adom, hogy mit kell tenned: azt kend fel, akit én mondok
neked!
4 És úgy tett Sámuel,
ahogyan az ÚR megmondta neki. Amikor megérkezett Betlehembe, remegve mentek
eléje a város vénei, és azt kérdezték: Békés szándékkal jöttél-e? 5 Békés
szándékkal - felelte. Azért jöttem, hogy áldozatot mutassak be az ÚRnak.
Szenteljétek meg magatokat, és jöjjetek velem az áldozatra! Miután szentnek
találta Isait és fiait, meghívta őket az áldozati lakomára.
6 Amikor megérkeztek,
és meglátta Eliábot, ezt gondolta: Biztosan ez lesz az ÚR felkentje, aki most
itt van. 7 De az ÚR ezt mondta Sámuelnek: Ne tekints a megjelenésére, se
termetes növésére, mert én megvetem őt. Mert nem az a fontos, amit lát az
ember. Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az ÚR azt nézi, ami a
szívben van. 8 Ekkor Abinádábot szólította Isai, és odavezette Sámuel elé, de
ő ezt mondta: Őt sem választotta az ÚR. 9 Azután Sammát vezette oda
Isai, de ő ezt mondta: Őt sem választotta az ÚR. 10 Így vezette oda
Isai Sámuel elé mind a hét fiát, de Sámuel ezt mondta Isainak: Ezeket nem
választotta az ÚR. 11 Majd megkérdezte Sámuel Isaitól: Minden fiad itt van?
Hátra van még a legkisebb- felelte
ő - de ő éppen a juhokat őrzi. Erre Sámuel ezt mondta Isainak:
Üzenj neki azonnal, és hozasd ide, mert addig nem ülünk le, amíg ő meg nem
érkezik. 12 Üzent tehát neki, és elhozatta. Ő pedig pirospozsgás, szép
szemű és jó megjelenésű volt. Akkor ezt mondta az ÚR: Rajta! Kend
fel, mert ő az! 13 Sámuel pedig fogta az olajos szarut, és felkente
őt testvérei jelenlétében. Akkor az ÚR lelke szállt Dávidra, és attól
kezdve vele is maradt. Sámuel pedig elindult, és elment Rámába.
14 Saultól viszont
eltávozott az ÚR lelke, és rossz szellem kezdte gyötörni, amelyet az ÚR
küldött. 15 Akkor ezt mondták a szolgái Saulnak: Látod, Istennek egy rossz
szelleme gyötör téged. 16 De a mi urunknak csak szólnia kell, és szolgáid
készek keresni egy embert, aki ért a lantpengetéshez. És ha majd Istennek a
rossz szelleme megszáll, akkor pengetni fogja a lantot, és jobban leszel. 17
Saul így felelt a szolgáknak: Keressetek hát egy olyan embert, aki jól tud
lantot pengetni, és hozzátok hozzám! 18 Ekkor megszólalt az egyik legény, és
ezt mondta: Én láttam a betlehemi Isai egyik fiát, aki tud lantot pengetni,
derék férfi, harcra termett, okos beszédű, daliás ember, és vele van az ÚR.
19 Ezért követeket küldött Saul Isaihoz ezzel az üzenettel: Küldd hozzám
fiadat, Dávidot, aki a juhok mellett van! 20 Isai pedig fogott egy szamarat,
arra kenyeret, egy tömlő bort meg egy kecskegidát rakott, és elküldte
fiával, Dáviddal Saulnak. 21 Dávid megérkezett Saulhoz, és megállt előtte.
Ő pedig igen megszerette, és a fegyverhordozója lett. 22 Akkor ezt az
üzenetet küldte Saul Isaihoz: Hagyd mellettem Dávidot, mert igen megkedveltem!
23 És valahányszor megszállta Sault Istennek az a rossz szelleme, fogta Dávid a
lantot, és pengette a kezével. Saul ilyenkor megkönnnyebbült, jobban lett, és a
rossz szellem eltávozott tőle.
1Sám 17
1 A filiszteusok
összevonták seregeiket a harcra. A júdabeli Szókónál gyűltek össze, és
tábort ütöttek Szókó és Azéká között Efesz-Dammímnál. 2 Saul és az izráeliek is
összegyűltek, tábort ütöttek az Élá völgyében, és csatarendbe álltak a
filiszteusok ellen. 3 Az innenső hegyen álltak a filiszteusok, a túlsó
hegyen pedig az izráeliek. Közöttük völgy volt.
4 Ekkor kilépett a
filiszteusok seregéből egy kiváló harcos, név szerint Góliát, aki Gát
városából való volt. Magassága hat könyök és egy arasz volt. 5 Fején rézsisak
volt, öltözete pikkelyes páncél, páncélja ötezer sekel súlyú rézből volt.
6 Lábán rézvért és vállán rézdárda volt. 7 Lándzsájának a nyele olyan vastag
volt, mint a szövőszék tartófája, lándzsájának a hegye pedig hatszáz sekel
súlyú vasból volt, és egy pajzshordozó ment előtte. 8 Így állt ki, és
odakiáltott Izráel csatasorainak: Miért vonultatok ki, és készültetek fel a
harcra? Nézzétek, én filiszteus vagyok, ti pedig Saul szolgái! Válasszatok ki
magatok közül egy embert, hogy síkra szálljon velem! 9 Ha le tud győzni,
és megöl engem, akkor mi leszünk a ti szolgáitok; de ha én győzöm le, és
én ölöm meg őt, akkor ti lesztek a mi szolgáink, és ti szolgáltok nekünk.
10 Ezt is mondta a filiszteus: Én itt most kigúnyolom Izráel csatasorait.
Állítsatok szembe velem valakit, hogy megvívjunk egymással! 11 Amikor
meghallotta Saul és egész Izráel a filiszteusnak ezt a beszédét, megrettentek,
és igen féltek.
12 Dávid annak az
efrátai embernek volt a fia a júdai Betlehemből, akinek Isai volt a neve,
és nyolc fia volt. Ez az ember Saul idejében már öreg volt ahhoz, hogy
bevonuljon a férfiakkal. 13 De Isai három nagyobbik fia hadba vonult Saullal.
Annak a három fiának, akik hadba vonultak, ez volt a neve: az elsőszülötté
Eliáb, a másodiké Abinádáb, a harmadiké pedig Sammá. 14 Dávid volt a legkisebb.
A három nagyobb elment Saullal.
15 Dávid el-elment
Saulhoz, de visszatért, hogy apjának juhait legeltesse Betlehemben. 16 A
filiszteus pedig megjelent reggelenként és esténként, és kiállt negyven napon
át.
17 Egyszer ezt mondta
Isai a fiának, Dávidnak: Vidd el testvéreidnek ezt a véka pörkölt gabonát meg
ezt a tíz kenyeret, és szaladj el a táborba testvéreidhez. 18 Ezt a tíz sajtot
pedig vidd el az ezredesnek, és tudd meg, hogy jól vannak-e a testvéreid, és
hozz tőlük valami jelet. 19 Az Élá-völgyben vannak ők, ahol Saul és
az izráeli férfiak harcban állnak a filiszteusokkal.
20 Felkelt tehát Dávid
korán reggel, rábízta a nyájat egy bojtárra, felszedelőzködött, és elment,
ahogyan Isai parancsolta neki. Amikor eljutott a szekértáborig, éppen akkor
fejlődött csatarendbe a sereg harci zaj közepette. 21 Csatarendbe állt
Izráel is, meg a filiszteusok is: egyik csatasor a másikkal szemben. 22 Dávid
rábízta holmiját arra, aki a fölszerelést őrizte, és a csatasor felé
futott. Odaérve megkérdezte bátyjait, hogy jól vannak-e. 23 És miközben
beszélgetett velük, előállt a filiszteusok csatasorából a Gátból való
harcos, a Góliát nevű filiszteus, és most is ugyanúgy beszélt, Dávid pedig
meghallotta. 24 Amikor az izráeli férfiak meglátták azt az embert, mindnyájan
elfutottak előle, mert nagyon féltek. 25 Ezt mondták az izr
26 Akkor ezt mondta
Dávid a mellette álló embereknek: Mi történik majd azzal az emberrel, aki
megöli ezt a filiszteust, és megmenti Izráelt a gyalázattól? Mert ki ez a
körülmetéletlen filiszteus, hogy gyalázni meri az élő Isten seregét? 27 A
nép pedig elmondta neki szóról szóra, hogy mi történik azzal, aki ezt levágja.
28 Amikor a legidősebb bátyja, Eliáb 29 Dávid ezt felelte: Ugyan mit
követtem el? Hiszen ez csak beszéd volt! 30 És elfordult tőle egy
másikhoz, és az is ugyanazt mondta, meg a hadinép is ugyanúgy válaszolt neki,
mint az előbb. 31 Amikor meghallották, mit beszélt Dávid, jelentették
Saulnak, ő pedig magához rendelte. 32 Dávid ezt mondta Saulnak: Senki se
csüggedjen el emiatt, elmegy a te szolgád, és megvív ezzel a filiszteussal. 33
De Saul ezt mondta Dávidnak: Nem mehetsz el, hogy megvívj ezzel a
filiszteussal, mert még fiatal vagy, ő pedig harcedzett férfi fiatal kora
óta.
34 Dávid azonban így
felelt Saulnak: Pásztor volt a te szolgád apja juhai mellett, és ha jött egy
oroszlán vagy medve, és elragadott egy bárányt a nyájból, 35 utánamentem,
leterítettem, és kiragadtam a szájából. Ha pedig ellenem támadt, megragadtam a
szakállánál fogva, leterítettem, és megöltem. 36 Leterítette a te szolgád az
oroszlánt is, a medvét is: így jár majd ez a körülmetéletlen filiszteus is,
mint azok közül bármelyik, mivel csúfolta az élő Isten seregét.
37 Azután ezt mondta
Dávid: Az ÚR, aki megmentett engem az oroszlán és a medve karmától, meg fog
menteni ennek a filiszteusnak a kezéből is. Saul így felelt Dávidnak: Menj
el, az ÚR legyen veled! 38 És felöltöztette Saul Dávidot a saját ruhájába, a
fejére rézsisakot tett, és páncélba öltöztette. 39 Felkötötte Dávid Saul
kardját is a ruhája fölé, és járni akart, mert még nem próbálta. Ekkor azonban
Dávid ezt mondta Saulnak: Nem tudok én ezekben járni, mert nem próbáltam. Le is
vetette Dávid ezeket. 40 Kezébe vette a botját, és kiválasztott a patakból öt
sima kövecskét; beletette azokat a pásztortáskájába, a tarisznyájába, és
parittyával a kezében közeledett a filiszteushoz.
41 A filiszteus is
elindult, és egyre közelebb jött Dávidhoz, és előtte ment a
fegyverhordozója. 42 Amikor a filiszteus rátekintett, megvetően nézett
Dávidra, mert fiatal volt, pirospozsgás és jó megjelenésű. 43 És ezt
kérdezte a filiszteus Dávidtól: Hát kutya vagyok én, hogy bottal jössz ellenem?
És szidni kezdte a filiszteus Dávidot Istenével együtt. 44 Ezt mondta a
filiszteus Dávidnak: Gyere csak ide, hadd adjam testedet az égi madaraknak és a
mezei vadaknak! 45 Dávid így felelt a filiszteusnak: Te karddal, lándzsával és
dárdával jössz ellenem, de én a seregek URának, Izráel csapatai Istenének a
nevében megyek ellened, akit te kicsúfoltál. 46 Még ma kezembe ad az ÚR,
leváglak és a fejedet veszem, a filiszteusok seregének a hulláit pedig még ma
az égi madaraknak és a mezei vadaknak adom. És megtudja mindenki a földön, hogy
van Isten Izráelben. 47 És megtudja az egész egybegyűlt sokaság, hogy nem
karddal és lándzsával szabadít meg az ÚR. Mert az ÚR kezében van a háború, és
ő ad a kezünkbe benneteket.
48 Amikor a
filiszteus nekikészült, és egyre közeledett Dávidhoz, Dávid is kifutott gyorsan
a csatasorból a filiszteus elé. 49 Belenyúlt Dávid a tarisznyájába, kivett
belőle egy követ, a parittyájával elröpítette, és úgy homlokon találta a
filiszteust, hogy a kő belefúródott a homlokába, és arccal a földre
zuhant. 50 Dávid tehát erősebb volt a filiszteusnál, bár csak parittyája
és köve volt. Legyőzte a filiszteust, és megölte, pedig nem volt kard
Dávid kezében. 51 Azután odafutott Dávid, rálépett a filiszteusra, fogta annak
a kardját, kihúzta a hüvelyéből, megölte vele, és levágta a fejét. Amikor
látták a filiszteusok, hogy meghalt a vitézük, megfutamodtak.
52 Ekkor elindultak
az izráeliek és júdaiak, és csatakiáltással üldözték a filiszteusokat a völgy
irányában egészen Ekrón kapujáig. Ott feküdtek a filiszteusok halottai a
Saaraim felé vivő úton egészen Gátig és Ekrónig. 53 Azután visszatértek
Izráel fiai a filiszteusok üldözéséből, és kifosztották a táborukat.
54 Dávid pedig fogta
a filiszteus fejét, és Jeruzsálembe vitte, fegyvereit pedig otthon helyezte el.
55 Amikor látta Saul,
hogy kiment Dávid a filiszteus ellen, ezt kérdezte a hadseregparancsnoktól,
Abnértól: Abnér, kinek a fia ez az ifjú? Abnér így felelt: Az életedre mondom,
ó király, hogy nem tudom. 56 Akkor ezt mondta a király: Kérdezd akkor meg, hogy
kinek a fia ez az ifjú. 57 És amikor visszajött Dávid azután, hogy levágta a
filiszteust, fogta őt Abnér és Saul elé vezette. A filiszteus feje még a
kezében volt. 58 Saul megkérdezte tőle: Kinek a fia vagy, te ifjú? Dávid
így felelt: Szolgádnak, a betlehemi Isainak a fia vagyok.
1Sám 18
1 Miután véget ért a
beszélgetés Saullal, Jónátán lelke összeforrt Dávid lelkével. Úgy megszerette
őt Jónátán, mint önmagát. 2 Saul pedig magához vette őt azon a napon,
és nem engedte, hogy visszatérjen apja házába. 3 És szövetséget kötött Jónátán
Dáviddal, mert úgy szerette őt, mint önmagát. 4 Levette Jónátán a
köpenyét, és Dávidnak adta, sőt a ruháját meg a kardját, az íját és az
övét is. 5 És ha Dávid harcba indult, sikerrel járt mindenütt, bárhová küldte
Saul. Ezért a harcosok élére állította őt Saul. Tetszett ez az egész
népnek, még Saul udvari embereinek is.
6 Egyszer amint
hazajöttek, amikor Dávid a filiszteusok leveréséből tért vissza,
kivonultak az asszonyok Saul király elé Izráel városaiból énekszóval, körtáncot
lejtve, dobolva, vígan, és három húrú hangszeren játszva. 7 A táncoló asszonyok
így énekeltek: Megölt Saul ezer embert, Dávid meg tízezer embert!
8 Erre igen
megharagudott Saul, és nem tetszett neki ez a dolog, mert ezt gondolta:
Dávidnak tízezret tulajdonítanak, nekem meg csak ezret tulajdonítanak! Még majd
a királyság is az övé lesz! 9 Ettől fogva állandóan rossz szemmel nézett
Saul Dávidra.
10 Másnap megszállta
Sault Istennek az a rossz szelleme, és révületbe esett a házában. Dávid pedig a
lantot pengette, ahogyan mindennap szokta. Saul kezében lándzsa volt. 11 Saul
feléje dobta a lándzsát, mert azt gondolta, hogy a falhoz szegezi Dávidot. De
Dávid két ízben is kitért előle. 12 És félni kezdett Saul Dávidtól, mert
vele volt az ÚR, Saultól pedig eltávozott. 13 Ezért eltávolította őt Saul
maga mellől, és ezredessé tette, hogy ki- és bevonuljon a hadinép élén.
14 Dávid minden útján
sikerrel járt, mert vele volt az ÚR. 15 Amikor látta Saul, hogy milyen nagy
sikereket ér el, rettegni kezdett tőle. 16 De egész Izráel és Júda
szerette Dávidot, mert ő vonult az élükön ki és be.
17 Egyszer így szólt
Saul Dávidhoz: Nézd, neked adom feleségül idősebb lányomat, Mérabot, csak
légy az én vitézem, és harcold az ÚR harcait! Mert így gondolkozott Saul: ne én
pusztítsam el, hanem a filiszteusok. 18 Dávid ezt felelte Saulnak: Ki vagyok
én, mi az én életem és apám családja Izráelben, hogy veje legyek a királynak?
19 De amikor hozzá kellett volna adni Dávidhoz Saul leányát, Mérabot, mégis a
mehólai Adriélhez adták feleségül.
20 Saul leánya Míkal
azonban megszerette Dávidot. Megmondták ezt Saulnak, és ő helyeselte a
dolgot. 21 Ezt gondolta ugyanis Saul: Neki adom őt, mert ez lesz a csapda,
és elpusztítják a filiszteusok. Ezért másodszor is ezt mondta Saul Dávidnak: Ezúttal
a vőm leszel. 22 És megparancsolta Saul az udvari embereknek, hogy így
beszéljenek Dáviddal bizalmasan: Nézd, a király kedvel téged, és az udvari
emberek is mind szeretnek. Légy tehát a király veje! 23 Saul udvari emberei el
is mondták Dávidnak ezeket a dolgokat, de Dávid így felelt: Olyan csekélységnek
látjátok, hogy valaki a király veje legyen? Hiszen én szegény és jelentéktelen
ember vagyok. 24 És jelentették az udvari emberek Saulnak, hogy miket mondott
Dávid.
25 Akkor ezt mondta
Saul: Mondjátok meg Dávidnak, hogy nem kíván a király mátkapénzt, csak száz
filiszteusnak az előbőrét. Így állj bosszút a király ellenségein!
Saul ugyanis azt gondolta, hogy a filiszteusok által ejti el Dávidot. 26 Amikor
aztán az udvari emberek elmondták Dávidnak ezeket, Dávid is helyeselte a
dolgot, hogy a király veje legyen. Még mielőtt letelt volna a
kitűzött idő, 27 elindult és elment Dávid az embereivel együtt, és
levágott kétszáz embert a filiszteusok közül. Elhozta Dávid az
előbőrüket, és odaadta az összeset a királynak, hogy a király veje
lehessen. Ekkor hozzá adta Saul a leányát, Míkalt feleségül.
28 Saul azonban
látta, és tudta, hogy az ÚR Dáviddal van, és Míkal, Saul leánya szereti
őt. 29 Ezért még jobban félt Saul Dávidtól, és ellensége lett Dávidnak
egész életére.
30 A filiszteusok
vezérei kivonultak harcolni. Valahányszor kivonultak, Dávid mindig nagyobb
sikert ért el, mint Saul többi szolgája, ezért igen híressé lett a neve.
1Sám 19
1 Saul elmondta
fiának, Jónátánnak és összes udvari emberének, hogy meg akarja ölni Dávidot. De
Jónátán, Saul fia nagyon kedvelte Dávidot. 2 És megmondta Jónátán Dávidnak:
Apám, Saul meg akar ölni. Ezért vigyázz magadra holnap reggelig, maradja
rejtekhelyen, és rejtőzz el. 3 Én pedig kimegyek, és ott állok meg apám
mellett a mezőn, ahol te leszel, és beszélni fogok apámmal rólad. Majd
meglátom, hogy mi lesz és megmondom neked.
4 Jónátán Dávidnak az
érdekében beszélt apjával, Saullal, és ezt mondta neki: Ne vétkezzék a király a
szolgája, Dávid ellen, hiszen ő nem vétett ellened, sőt sok jót tett
neked. 5 Kockára tette az életét, leterítette a filiszteust, és nagy
szabadulást szerzett az ÚR egész Izráelnek. Te láttad ezt, és örültél. Miért
vétkeznél az ártatlan vér ellen, miért akarod ok nélkül megölni Dávidot? 6 Saul
hallgatott Jónátán szavára; meg is esküdött Saul: Az élő ÚRra mondom, hogy
nem kell meghalnia! 7 Ekkor hívatta Jónátán Dávidot, és elmondta neki Jónátán
mindezeket. Majd Saulhoz vezette Jónátán Dávidot, aki ismét olyan lett hozzá,
mint azelőtt.
8 A harc tovább
tartott. Dávid hadba vonult a filiszteusok ellen, nagy vereséget mért rájuk, és
azok megfutamodtak előtte.
9 Egyszer az ÚRnak az
a rossz szelleme megszállta Sault, amikor házában ült lándzsával a kezében.
Dávid pedig pengette a lantot. 10 Ekkor Saul lándzsájával a falhoz akarta
szegezni Dávidot, de ő félrehajolt Saul elől, és a lándzsa a falba
fúródott. Dávid pedig kifutott, és elmenekült azon az éjszakán.
11 Ekkor követeket
küldött Saul Dávid házához, hogy tartsák szemmel, és öljék meg reggelre. De a
felesége, Míkal megmondta Dávidnak: Ha nem tudod megmenteni az életedet ma
éjjel, holnap meg kell halnod! 12 És leeresztette Míkal Dávidot az ablakon át.
Ő pedig futásnak eredt, és elmenekült. 13 Ekkor fogta Míkal a
házibálványt, beletette az ágyba, kecskeszőr-párnát tett a feje alá, és
betakarta a ruhájával.
14 Saul tehát
elküldte követeit, hogy fogják el Dávidot, de az asszony azt mondta nekik, hogy
beteg. 15 Ekkor Saul ismét elküldte a követeket, hogy nézzék meg Dávidot, és
vigyék el hozzá ágyastul, hogy megölesse. 16 Amikor a követek odamentek,
kitűnt, hogy a házibálvány volt az ágyban, és kecskeszőr-párna volt a
feje alatt. 17 Ezért Saul ezt mondta Míkalnak: Miért csaltál meg így engem?
Miért engedted, hogy ellenségem elmeneküljön? Míkal ezt felelte Saulnak: Ő
mondta nekem: Engedj el, különben megöllek!
18 Dávid tehát futva
elmenekült, Sámuelhez ment Rámába, és elmondta neki mindazt, amit Saul tett
vele. Azután Sámuellel együtt Nájótba ment, és ott tartózkodtak. 19 De
jelentették Saulnak, hogy Dávid Nájótban van, Ráma mellett. 20 Akkor Saul
követeket küldött ki, hogy fogják el Dávidot. De amikor meglátták a próféták
csoportját, akik révületben voltak, Sámuel pedig ott állt mellettük, akkor
Isten lelke szállt Saul követeire, és ők is révületbe estek.
21 Jelentették ezt
Saulnak, és ő más követeket küldött ki, de azok is révületbe estek.
Harmadszor is küldött Saul követeket, de azok is révületbe estek. 22 Ekkor maga
is elment Rámába, és amikor a Szekúban levő nagy kúthoz érkezett, így
kérdezősködött: Hol van Sámuel és Dávid? Ezt felelték: Nájótban, Ráma
mellett. 23 Elment tehát a Ráma mellett levő Nájótba. De Isten lelke
szállt őrá is, és amíg ment, folyton révületben volt, amíg meg nem
érkezett a Ráma mellett levő Nájótba. 24 Akkor ő is ledobta a
ruháját, és révületben volt ő is Sámuel előtt, és ott feküdt
meztelenül egész nap és egész éjjel. Ezért mondják: Hát már Saul is a próféták
között van?
1Sám 20
1 Dávid ezután
elmenekült a Ráma mellett levő Nájótból. Elment, és ezt mondta Jónátánnak:
Mit követtem el, mi az én bűnöm, mi az én vétkem apáddal szemben, hogy az
életemre tör? 2 Ő azt felelte neki: Semmiképpen sem fogsz meghalni! Hiszen
nem tesz apám semmit sem, amit föl ne tárna előttem. Miért titkolná el
apám előlem éppen ezt a dolgot? Az nem lehet! 3 De Dávid meg is esküdött,
és ezt mondta: Jól tudja apád, hogy te jóindulattal vagy hozzám, ezért azt
gondolta: Ne tudja meg ezt Jónátán, mert elszomorodik. De az élő ÚRra és a
te életedre mondom, hogy csak egy lépés választ el a haláltól. 4 Jónátán így
felelt Dávidnak: Amit csak kívánsz, megteszem érted!
5 Azután Dávid ezt
mondta Jónátánnak: Nézd, holnap újhold lesz, és nekem az étkezésnél ott kellene
ülnöm a király mellett. Engedj el engem, hadd rejtőzzem el a mezőn
holnapután estig. 6 Ha nagyon kérdezősködik utánam apád, ezt mondd:
Engedélyt kért tőlem Dávid, hogy hazaszaladhasson a városába, Betlehembe,
mert egész nemzetsége most tartja az évenkénti áldozati lakomát. 7 Ha erre azt
mondja, hogy jól van, akkor békében lehet szolgád. De ha nagyon megharagszik,
abból megtudod, hogy gonosztettre határozta el magát. 8 Maradj hűséges
szolgádhoz, hiszen te kötöttél szövetséget az ÚR előtt szolgáddal! De ha
van bennem valami bűn, te ölj meg, miért vinnél apádhoz? 9 De Jónátán ezt
felelte: Semmiképpen sem! Ha biztosan megtudom, hogy elhatározta apám, hogy
végrehajtja rajtad ezt a gonosztettet, akkor megmondom neked.
10 Dávid megkérdezte
Jónátánt: Ki mondja meg nekem, ha keményen válaszol apád? 11 Jónátán így felelt
Dávidnak: Jöjj, menjünk ki a mezőre! És kimentek mindketten a mezőre.
12 Akkor ezt mondta Jónátán Dávidnak: Az ÚRra, Izráel Istenére fogadom, hogy
holnap vagy holnapután ilyenkorra kipuhatolom apámtól, jóakarattal van-e Dávid
iránt; és ha nem, akkor elküldök valakit hozzád, és megüzenem neked. 13 Úgy
segítse meg az ÚR Jónátánt most és ezután is, hogy megüzenem neked, ha apám
gonoszságot tervez ellened! Akkor elengedlek, menj el békével. Legyen veled az
ÚR, ahogyan apámmal volt. 14 Ha életben maradok, bánj velem az ÚR szeretetével,
de ha meghalok, 15 ne vond meg soha szeretetedet az én házam népétől akkor
sem, amikor az ÚR kiirtja Dávid valamennyi ellenségét a föld színéről. 16
Így kötött Jónátán szövetséget Dávid házával, tudva, hogy Dávid ellenségein
bosszút fog állni az ÚR. 17 Jónátán ismét megeskette Dávidot, hogy szeretni
fogja őt. Mert ő is egész lelkével szerette Dávidot.
18 Azután ezt mondta
neki Jónátán: Holnap újhold lesz, és kérdezősködni fognak utánad, mert a
helyed üres lesz. 19 Három nap múlva jöjj ide sietve, és menj arra a helyre,
ahol elrejtőztél a múlt alkalommal, és tartózkodj az Ezel nevű
kő mellett. 20 Én pedig három nyilat lövök arra felé, mintha célba
lőnék. 21 És majd utánuk küldök egy gyermeket: Eredj, keresd meg a
nyilakat! Ha ezt mondom a gyermeknek: Ott vannak melletted a nyilak, szedd föl azokat! - akkor
előjöhetsz, mert az élő ÚRra mondom, hogy biztonságban vagy, és nincs
semmi baj. 22 Ha azonban ezt mondom a fiúnak: A nyilak messze előtted
vannak! - akkor menj el, mert az ÚR elküld téged. 23 Abban a dologban pedig,
amit megbeszéltünk egymással, az ÚR legyen a tanú közöttünk mindörökre.
24 Dávid tehát
elrejtőzött a mezőn. És amikor eljött az újhold, a király asztalhoz
ült, hogy egyék. 25 Leült a király a székére, mint máskor, a fal mellett
levő székre; vele szembe Jónátán, Saul mellé pedig Abnér ült, és Dávid
helye üresen maradt. 26 De Saul semmit sem szólt azon a napon, mert azt
gondolta, hogy történt vele valami, ezért nem tiszta, biztosan nem tiszta.
27 Az újhold után
következő második napon azonban megint üres maradt Dávid helye, és akkor
ezt kérdezte Saul a fiától, Jónátántól: Miért nem jött el Isai fia tegnap sem,
ma sem az étkezéshez? 28 Jónátán így felelt Saulnak: Engedélyt kért tőlem
Dávid, hogy elmehessen Betlehembe. 29 Ezt mondta ugyanis: Engedj el engem, mert
áldozati lakomája van nemzetségünknek a városban, és rám parancsolt a bátyám.
Azért, ha jóindulattal vagy hozzám, engedd meg, hogy elmenjek megnézni a
testvéreimet. Ezért nem jött el a király asztalához.
30 Akkor haragra
gerjedt Saul Jónátán ellen, és ezt mondta neki: Te romlott és engedetlen
fajzat! Jól tudom, hogy te Isai fiát pártolod a magad szégyenére és anyád
gyalázatára. 31 Mert míg Isai fia él a földön, nem lesz belőled és a
királyságodból semmi. Azért küldj érte, és hozasd ide hozzám, mert a halál fia
ő!
32 Jónátán azonban
így válaszolt apjának, Saulnak: Miért kell meghalnia? Mit követett el? 33 Erre
Saul feléje dobta a lándzsáját, és át akarta vele ütni. Ekkor megértette
Jónátán, hogy apja elhatározta Dávid megölését.
34 Ezután fölkelt
Jónátán az asztaltól izzó haraggal. Nem evett semmit az újhold második napján,
mert bánkódott Dávid miatt, akit gyalázott az apja.
35 Reggel azután
kiment Jónátán a mezőre a Dáviddal megbeszélt időben, és egy
kisgyermek volt vele. 36 Ezt mondta a gyermeknek: Fuss, keresd meg a nyilakat,
amelyeket kilövök! A gyermek elfutott, ő pedig úgy lőtt ki egy
nyilat, hogy túlmenjen rajta. 37 Amikor a gyermek arra a helyre ért, ahova
Jónátán a nyilat lőtte, ezt kiáltotta a gyermek után Jónátán: Messze
előtted van a nyilam! 38 Még ezt is kiáltotta Jónátán a gyermeknek: Siess,
fuss, meg ne állj! A gyermek fölkapta Jónátánnak a nyilát, és urához ment. 39 A
gyermek ugyanis semmit sem értett, csak Jónátán és Dávid értette a dolgot. 40
Azután odaadta Jónátán a gyermeknek a fegyvereket, és ezt mondta neki: Eredj,
vidd be a városba. 41 A gyermek elment, Dávid pedig fölkelt a kő déli
oldala mellől, arcával a földig hajolt, és háromszor leborult. Azután
megcsókolták egymást, megsiratták egymást, míg csak Dávid erőt nem vett
magán. 42 Akkor ezt mondta Jónátán Dávidnak: Eredj el békességgel, mert
mindketten így esküdtünk meg az ÚR nevére: Az ÚR legyen tanú közöttünk és
utódaink között mindörökre!
1Sám 21
1 Dávid ezután útnak
indult, Jónátán pedig visszament a városba.
2 Dávid Ahimelek
paphoz ment Nóbba. Ahimelek megrettenve ment Dávid elé, és ezt kérdezte: Miért
vagy egyedül, és miért nincs veled senki? 3 Dávid ezt felelte Ahimelek papnak:
A király parancsolt nekem valamit, és azt mondta, hogy senki se tudjon meg
semmit arról, amiért elküldött, és amit parancsolt nekem. A legényeket pedig
más helyre rendeltem. 4 Most azért mi van kéznél? Adj nekem öt kenyeret, vagy
ami éppen akad! 5 A pap ezt felelte Dávidnak: Közönséges kenyér nincs nálam,
van azonban szent kenyér, de csak akkor, ha a legények megtartóztatták magukat
az asszonytól.
6 Dávid pedig ezt
válaszolta a papnak: Valóban el volt tiltva tőlünk az asszony egy idő
óta. Amikor elindultam, szent volt a legények teste. Ez az út közönséges ugyan,
de ők testükben szentek. 7 Ekkor odaadta neki a pap a szent kenyereket,
mert nem volt ott más, csak áldozati kenyér, amit el szoktak venni az ÚR színe
elől, és frissen sült kenyeret tettek oda, ha amazt elvették.
8 Volt ott Saulnak
egy szolgája is név szerint az edómi Dóég, aki épp azon a napon az ÚR színe
előtt tartózkodott. Ő volt Saul pásztorainak a felügyelője. 9
Dávid azután megkérdezte Ahimelektől: Nincs itt kéznél lándzsa vagy kard?
Mert nem hoztam magammal sem a kardomat, sem a fegyvereimet, olyan sürgős
volt a király parancsa. 10 A pap így felelt: A filiszteus Góliát kardja, akit
te vágtál le az Élá völgyében, köpenybe csavarva itt van az éfód mögött. Ha el
akarod vinni, vidd el, de ezen kívül nincs itt egyéb. Dávid ezt mondta: Nincs
annál megfelelőbb. Add ide!
11 Dávid még azon a
napon elindult, elmenekült Saul elől, és Ákishoz, Gát királyához ment. 12
Ákisnak ezt mondták udvari emberei: Hiszen ez Dávid, az ország királya! Róla
énekelték a körtáncban: Megölt Saul ezer embert Dávid meg tízezer embert.
13 Amikor Dávidnak
tudomására jutott ez a beszéd, félni kezdett nagyon Ákistól, Gát királyától. 14
És félkegyelműnek tettette magát előttük, eszelősként
viselkedett köztük, firkált az ajtószárnyakra, nyálát pedig a szakállára
csurgatta. 15 Akkor ezt mondta Ákis az udvari embereknek: Hát nem látjátok,
hogy ez az ember bolond? Minek hoztátok ide? 16 Nincs itt elég bolond,
idehoztátok még ezt is, hogy a bolondját járja előttem? Egy ilyen kerüljön
a házamba?
1Sám 22
1 Elment azért onnan
Dávid, és az Adullám-barlangba menekült. Amikor meghallották testvérei és
apjának egész rokonsága, elmentek hozzá. 2 Hozzá gyülekezett mindenféle
elnyomott, eladósodott és elkeseredett ember, ő pedig a vezérükké lett.
Mintegy négyszázan voltak vele.
3 Onnan a móábi
Micpébe ment Dávid, és ezt mondta Móáb királyának: Hadd jöjjön közétek apám és
anyám, amíg meg nem tudom, hogy mit akar tenni velem az Isten. 4 És odavitte
őket Móáb királyához, és ott maradtak nála mindaddig, amíg Dávid a
sziklavárban volt. 5 Gád próféta azonban ezt mondta Dávidnak: Ne maradj a
sziklavárban, hanem eredj, menj el Júda földjére. Dávid el is ment, és
megérkezett a hereti erdőbe.
6 De meghallotta
Saul, hogy tudják, hol van Dávid az embereivel. Saul Gibeában volt a
magaslaton, a tamariszkuszfa alatt. Lándzsája a kezében volt, és udvari emberei
mind mellette álltak. 7 Akkor ezt mondta Saul a mellette álló udvari
embereknek: Hallgassatok rám, Benjámin fiai! Hát Isai fia ad nektek
mindnyájatoknak mezőt és szőlőt, és ő tesz benneteket
ezredesekké és századosokká? 8 Hiszen ti mind összee 9 Akkor megszólalt az
edómi Dóég, aki ott állt Saul udvari emberei mellett, és azt mondta: Én láttam,
amikor Isai fia Nóbba érkezett Ahimelekhez, Ahitúb fiához. 10 Ő
megkérdezte az URat, és útravalót adott Dávidnak, sőt a filiszteus Góliát
kardját is odaadta neki.
11 Ekkor hívatta a
király Ahimelek papot, Ahitúb fiát és egész rokonságát, a nóbi papokat. Azok
eljöttek mindnyájan a királyhoz. 12 És ezt mondta Saul: Hallgass ide Ahitúb
fia! Ő pedig így felelt: Itt vagyok, uram. 13 Saul megkérdezte tőle:
Miért esküdtetek össze ellenem Isai fiával, amikor kenyeret és kardot adtál
neki, sőt az ő érdekében Istent is megkérdezted?! Azért, hogy fellázadjon ellenem, és
leselkedjék rám? Bizony, így van ez! 14 Erre így felelt Ahimelek a királynak:
Van-e olyan megbízható ember összes szolgád között, mint Dávid, a király veje,
testőrséged parancsnoka, akit nagyra becsülnek udvarodban? 15 Vajon most
kérdeztem meg először az Istent vele kapcsolatban? Egyáltalán nem! Ne
tulajdoníts ilyet szolgádnak, sem egész rokonságomnak, királyom, mert semmit
sem tudott szolgád erről az egész dologról. 16 Akkor ezt mondta a király:
Halállal kell lakolnod, Ahimelek, egész rokonságoddal együtt! 17 A mellette
álló fegyveres 18 Ekkor Dóégnak parancsolta a király: Jöjj ide, és támadj rá te
a papokra! Az edómi Dóég oda is jött, rátámadt a papokra, és megölt azon a
napon nyolcvanöt embert, akik gyolcs éfódot viseltek. 19 Nóbot, a papok városát
is karddal támadta meg; kardélre hányt férfit és nőt, gyermeket és
csecsemőt, ökröt, szamarat és bárányt.
20 Ahitúb fiának,
Ahimeleknek egyik fia azonban, akit Ebjátárnak hívtak, elmenekült, és Dávidhoz
szökött. 21 Ebjátár hírül vitte Dávidnak, hogy Saul megölette az ÚR papjait. 22
Dávid ezt mondta Ebjátárnak: Tudtam én már azon a napon, amikor ott volt az
edómi Dóég, hogy el fog ez árulni Saulnak. Én okoztam apád egész háza népének a
vesztét. 23 Maradj nálam, ne félj, mert aki az én életemre tör, az tör a te
életedre is. Ezért biztonságban leszel nálam.
1Sám 23
1 Jelentették egyszer
Dávidnak, hogy a filiszteusok megtámadták Keílát, és fosztogatják a
szérűket. 2 Ekkor megkérdezte Dávid az URat: Elmenjek, és megverjem-e a
filiszteusokat? Az ÚR ezt felelte Dávidnak: Menj el, verd meg a filiszteusokat,
és szabadítsd föl Keílát. 3 De ezt mondták Dávidnak az emberei: Még itt,
Júdában is félünk! Hát még, ha el kell mennünk Keílába a filiszteusok csapatai
ellen! 4 Dávid ismét megkérdezte az URat. Az ÚR pedig így válaszolt neki:
Indulj és menj Keílába, mert kezedbe adom a filiszteusokat. 5 Elment tehát
Dávid az embereivel Keílába, harcolt a filiszteusok ellen, elhajtotta
jószágaikat, és nagy vereséget mért rájuk. És felszabadította Dávid Keíla
lakóit. 6 Amikor Ebjátár, Ahimelek fia Dávidhoz menekült Keílába, az éfódot is
magával vitte.
7 Ezután hírül vitték
Saulnak, hogy Dávid Keílába ment. Akkor ezt mondta Saul: Kezembe adta őt
az Isten, hiszen saját magát zárta be azzal, hogy kulcsos városba ment. 8 Ezért
mozgósította Saul az egész hadinépet, hogy Keíla ellen vonuljon, és körülzárja
Dávidot embereivel együtt. 9 De megtudta Dávid, hogy Saul rosszat forral
ellene. Ezt mondta Ebjátár papnak: Hozd ide az éfódot! 10 És ezt mondta Dávid:
URam, Izráel Istene! Azt a hírt hallotta szolgád, hogy Saul ide akar jönni
Keílába, hogy elpusztítsa miattam a várost. 11 Kiszolgáltatnak-e neki Keíla
polgárai? Idejön-e Saul, ahogyan szolgád hallotta? URam, Izráel Istene,
jelentsd ki szolgádnak! Az ÚR így felelt: Idejön. 12 Akkor ezt kérdezte Dávid:
Kiszolgáltatnak-e engem és embereimet Saulnak Keíla polgárai? Az ÚR így felelt:
Kiszolgáltatnak.
13 Elindult tehát
Dávid mintegy hatszáz emberével, kivonult Keílából, és mentek, amerre mehettek.
Amikor jelentették Saulnak, hogy Dávid elmenekült Keílából, lemondott arról,
hogy ellene vonuljon.
14 Dávid a pusztában
sziklavárakban tartózkodott. Amikor Zíf pusztájában lakott a hegyen, Saul
mindennap kereste, de Isten nem adta őt a kezébe. 15 Dávid látva, hogy
Saul kivonult ellene, és az életére tör, Zíf pusztájában az erdőségbe
vette be magát Dávid.
16 Ekkor elindult
Jónátán, Saul fia, és elment Dávidhoz az erdőségbe, és erősítette az
Istenbe vetett bizalmát. 17 Mert így szólt hozzá: Ne félj, nem ér utol apámnak,
Saulnak a keze! Te leszel Izráel királya, én pedig a második ember leszek
melletted. Apám, Saul is tudja, hogy így lesz. 18 És szövetséget kötöttek
egymással az ÚR színe előtt. Dávid az erdőségben maradt, Jónátán
pedig hazament.
19 De a zífiek
elmentek Saulhoz Gibeába, és ezt mondták: Nálunk rejtőzködik Dávid a
sziklavárakban, az erdőségben, Hakilá halmán, a sivatagtól délre. 20 Ha
tehát az a legfőbb kívánságod, ó király, hogy eljöjj, akkor jöjj el, és a
mi dolgunk lesz, hogy kiszolgáltassuk őt a királynak. 21 Saul ezt mondta:
Az ÚR is megáld titeket, hogy megszántatok engem. 22 Menjetek, bizonyosodjatok
meg újból, tudjátok meg, és nézzétek meg azt a helyet, amerre jár, és hogy ki
látta ott, mert azt mondták nekem, hogy igen ravasz ember. 23 Ezért nézzetek
meg, és tudjatok meg minden búvóhelyet, ahol bujkál, azután térjetek vissza
hozzám biztos hírrel, és akkor elmegyek veletek. Ha az országban van, kikutatom
őt Júda valamennyi nemzetsége közül. 24 Azok elindultak, és elmentek Saul
előtt Zífbe. Dávid pedig embereivel együtt Máón pusztájában volt a
síkságon, a sivatagtól délre.
25 Saul is elment
embereivel, hogy megkeresse őt, Dávidnak azonban hírül adták, ezért elment
ahhoz a sziklához, amely Máón pusztájában van. Meghallotta ezt Saul, és
üldözőbe vette Dávidot Máón pusztájában. 26 Saul a hegy egyik oldalán
ment, Dávid és emberei pedig a hegy másik oldalán. Dávid sietve menekült Saul
elől, mert Saul és emberei már kezdték bekeríteni Dávidot és embereit,
hogy elfogják őket. 27 De követ érkezett Saulhoz ezzel az üzenettel:
Sietve jöjj, mert betörtek a filiszteusok az országba! 28 Ekkor visszatért Saul
Dávid üldözéséből, és a filiszteusok ellen ment. Ezért hívják azt a helyet
Szela-Hammahlekótnak.
1Sám 24
1 Ezután elvonult
onnan Dávid, és Éngedi sziklavárában tartózkodott.
2 Amikor visszatért
Saul a filiszteusok üldözéséből, jelentették neki, hogy Dávid Éngedi
pusztájában van. 3 Maga mellé vett Saul háromezer válogatott embert
Izráelből, és elment, hogy megkeresse Dávidot és embereit a zergék
kősziklájánál. 4 Amikor eljutott a juhaklokhoz, amelyek az útfélen vannak,
volt ott egy barlang. Saul bement oda, hogy a szükségét végezze. Dávid pedig
embereivel együtt éppen a barlang legbelső zugában tartózkodott. 5 Akkor
ezt mondták az emberek Dávidnak: Nézd, ez az a nap, amelyről azt mondta
neked az ÚR, hogy kezedbe adja ellenségedet. Tégy vele, amit jónak látsz! Erre
fölkelt Dávid, és lopva levágta Saul köpenyének a sarkát. 6 Dávidnak azonban
megindult a szíve, miután levágta Saul köpenyének a sarkát, 7 és ezt mondta
embereinek: Mentsen meg az ÚR attól, hogy ilyen dolgot kövessek el az én uram,
az ÚR fölkentje ellen, és kezet emeljek ellene, hiszen az ÚR fölkentje ő!
8 Így beszélte le Dávid az embereit, és nem engedte meg, hogy Saulra
támadjanak. Saul pedig elindult a barlangból, és útjára ment. 9 Ezután Dávid is
fölkelt, kiment a barlangból, és így kiáltott Saul után: Uram király! Saul
hátratekintett, Dávid arccal a földre hajolt, és leborult előtte.
10 Akkor ezt mondta
Dávid Saulnak: Miért hallgatsz az olyan emberek szavára, akik azt mondják, hogy
Dávid a vesztedre tör?! 11 Hiszen most a saját szemeddel láthattad, hogy
kezembe adott az ÚR a barlangban. Mondták is, hogy öljelek meg, de én
megszántalak, és ezt mondtam: Nem emelek kezet az én uramra, mert az ÚR
fölkentje ő. 12 Nézd csak, atyám, itt van a köpenye 13 Az ÚR tegyen
igazságot köztünk, az ÚR álljon értem bosszút rajtad, de én nem emelek rád
kezet. 14 Ahogyan az ősi példabeszéd mondja: Gonoszoktól gonoszság ered,
de én nem emelek rád kezet. 15 Ki ellen vonult ki Izráel királya? Kit üldözöl?
Egy döglött kutyát vagy egy árva bolhát? 16 Legyen azért az ÚR a bíró, és
tegyen igazságot köztünk! Vizsgálja meg, és perelje peremet, és szolgáltasson nekem
igazságot veled szemben!
17 Amikor befejezte
Dávid Saulhoz intézett szavait, megkérdezte Saul: A te hangod ez, Dávid fiam?
És Saul hangosan sírni kezdett. 18 Azután ezt mondta Dávidnak: Te igazabb vagy
nálam, mert te jól bántál velem, bár én rosszul bántam veled. 19 Te most
tudtomra adtad, milyen jót tettél velem: az ÚR a kezedbe adott, és mégsem öltél
meg. 20 Ha valaki rátalál ellenségére, sértetlenül bocsátja-e útjára? Jóval
fizessen neked az ÚR azért, amit ma tettél velem! 21 Mert magam is tudom, hogy
te biztosan király leszel, és általad virágzik fel Izráel királysága. 22 Esküdj
meg most az ÚRra, hogy nem irtod ki utódaimat, és nem törlöd ki nevemet
nemzetségemből. 23 Dávid megesküdött Saulnak. Saul akkor hazament, Dávid
pedig embereivel együtt fölment a sziklavárba.
1Sám 25
1 Amikor Sámuel
meghalt, összegyűlt egész Izráel, meggyászolták, és eltemették őt
otthon, Rámában. Dávid pedig elindult, és elment Párán pusztájába.
2 Volt egy ember
Máónban, akinek a gazdasága Karmelban volt. Ez az ember igen jómódú volt; volt
neki háromezer juha és ezer kecskéje. Éppen a juhokat nyírta Karmelban. 3 A
férfi neve Nábál, felesége neve Abigail volt. Az asszony jó eszű és szép
termetű, a férfi azonban durva és rossz természetű volt, Káléb
nemzetségéből való. 4 Amikor meghallotta Dávid a pusztában, hogy Nábál a
juhokat nyírja, 5 elküldött Dávid tíz legényt. Ezt mondta Dávid a legényeknek:
Menjetek el Karmelba, és ha megérkeztek Nábálhoz, köszöntsétek a nevemben
békességgel. 6 Ezt mondjátok neki: Békesség néked, békesség házad népének,
békesség mindenednek! 7 Most hallom, hogy juhaidat nyírják. Tudod, amikor
velünk voltak a pásztoraid, mi nem bántottuk őket. Semmijük sem tűnt
el az alatt az idő alatt, amíg Karmelban voltak. 8 Kérdezd meg a
szolgáidat, ők is megmondják neked. Légy jóindulatú ezekhez a legényekhez,
hiszen örömnapra érkeztünk. Adj azért ajándékot tehetséged szerint szolgáidnak
és fiadnak, Dávidnak!
9 Amikor megérkeztek
Dávid legényei, elmondták mindezeket Nábálnak Dávid nevében, azután várakoztak.
10 De Nábál így válaszolt Dávid szolgáinak: Ki az a Dávid, ki az az Isai fia?
Manapság sok olyan szolga van, aki elszökött urától. 11 Talán fogjam a
kenyeremet, vizemet, levágott marháimat, amelyeket a nyíróknak levágtam, és
adjam oda olyan embereknek, akikről azt sem tudom, hová valók? 12 Erre
megfordultak Dávid legényei, és visszatértek. Amikor megérkeztek, elmondták
neki mindezeket. 13 Akkor ezt mondta Dávid az embereinek: Kösse fel mindenki a
kardját! És felkötötte mindenki a kardját, Dávid is felkötötte a kardját, és
felvonult Dávid után mintegy négyszáz ember, kétszáz pedig ott maradt a
fölszerelésnél.
14 Abigailnak, Nábál
feleségének azonban megmondta az egyik legény, hogy Dávid követeket küldött a
pusztából, hogy áldással köszöntsék urukat, de ő rájuk förmedt. 15 Pedig
azok az emberek igen jók voltak hozzánk. Nem is volt bántódásunk, és semmink
sem tűnt el az alatt az idő alatt, amíg velük jártunk, amikor a
mezőn voltunk. 16 Olyanok voltak nekünk, mint a várfal éjjel-nappal, amíg
a közelükben őriztük a nyájat. 17 Most már neked kell tudnod és látnod,
hogy mitévő légy, mert kész a veszedelem urunk és egész háza népe ellen.
De ő olyan megátalkodott ember, hogy nem lehet beszélni vele.
18 Akkor Abigail
sietve vett kétszáz kenyeret, két tömlő bort és öt juhot elkészítve, öt
mérték pörkölt búzát, száz csomó aszú szőlőt, kétszáz fügekalácsot,
és szamarakra rakta. 19 A legényeknek ezt mondta: Menjetek előttem, én is
megyek utánatok. De férjének, Nábálnak nem szólt semmit. 20 Amikor a szamáron
ülve egy hegy által eltakarva lefelé ment, Dávid éppen szemközt jött lefelé
embereivel együtt, és hirtelen összetalálkozott velük. 21 Dávid azt mondta:
Bizony, hiába vigyáztam ennek az embernek mindenére a pusztában, hogy semmi se
vesszen el abból, ami az övé, mert ő a jót rosszal viszonozta. 22 Úgy
bánjon el az Isten Dávid ellenségeivel most és mindenkor, hogy reggelre semmit
sem hagyok meg mindabból, ami az övé, még egy kutyát sem. 23 Amikor
megpillantotta Abigail Dávidot, sietve leszállt a szamárról, arcra esett Dávid
előtt, és a földre borult. 24 Lábához esett, és ezt mondta: Uram, én
vagyok a bűnös, mégis hadd szóljon hozzád szolgálóleányod, és te hallgasd
meg szolgálóleányod szavát! 25 Kérlek, uram, ne törődj Nábállal, ezzel a
megátalkodott emberrel, mert olyan ő, amilyen a neve. Bolond a neve, és
bolondságot csinál. A te szolgálóleányod azonban nem látta az én uram
legényeit, akiket küldtél. 26 Most pedig, uram, az élő ÚRra és a te
életedre mondom, hogy az ÚR az, aki visszatartott téged a vérontástól és attól,
hogy magad segíts magadon. Úgy járjanak ellenségeid, mint Nábál, és akik
vesztedre törnek, uram! 27 Ezt az ajándékot pedig, amelyet szolgálóleányod
hozott neked, uram, adják a legényeknek, akik az én urammal járnak együtt! 28
Bocsásd meg azért szolgálód hibáját, mert a te házadat, uram, bizonyosan
maradandóvá teszi az ÚR, hiszen az ÚR harcait harcolod, uram, és nincs benned
semmi rossz, mióta élsz. 29 És ha akad, aki üldöz, és az életedre tör, az
életed, uram, akkor is az élők csomójába lesz kötve Istenednél, az ÚRnál.
Ellenségeid életét pedig parittyája közepéből hajítja el! 30 Ha majd az ÚR
véghez viszi az én urammal mindazt a jót, amit megígért, és Izráel fejedelmévé
tesz meg téged, 31 akkor ne legyen egy ilyen botlásod, és ne furdaljon, uram, a
lelkiismeret, hogy ok nélkül ontottál vért, és magad segítettél magadon, uram!
És ha majd az ÚR jót tesz veled, uram, ne feledkezz meg szolgálódról!
32 Akkor ezt mondta
Dávid Abigailnak: Áldott az ÚR, Izráel Istene, hogy elém küldött most téged. 33
Áldott a te okosságod, és áldott vagy te magad is, mert megakadályoztál ma a
vérontásban és abban, hogy magam segítsek magamon. 34 Bizony, az élő ÚRra,
Izráel Istenére mondom, aki visszatartott attól, hogy rosszat tegyek veled: ha
nem sietsz, és nem jössz elém, akkor reggelre még egy kutyája sem maradt volna
Nábálnak! 35 Azután átvette Dávid az asszony kezéből, amit hozott, és ezt
mondta neki: Menj haza békességgel! Lásd, hallgattam a szavadra, és
megbocsátottam.
36 Amikor Abigail
visszaérkezett Nábálhoz, olyan lakoma volt a házában, akár egy király lakomája.
Nábál jó hangulatban volt, de annyira részeg, hogy az asszony egyáltalán nem
mondott el neki semmit egészen reggelig. 37 Reggel azután, amikor kijózanodott
Nábál, elmondta neki a felesége ezeket a dolgokat. Erre elhalt a szíve, és szinte
kővé dermedt. 38 Mintegy tíz nap múlva aztán megverte az ÚR Nábált, és
meghalt.
39 Amikor meghallotta
Dávid, hogy meghalt Nábál, így
40 Dávid szolgái
elmentek Abigailhoz Karmelba, és így szóltak hozzá: Dávid küldött bennünket
hozzád, mert el akar venni feleségül. 41 Az asszony fölkelt, arccal a földre
borult, és ezt mondta: A te szolgálód szolgálóleány lesz, és uram szolgáinak a
lábát fogja mosni. 42 Azután Abigail sietve készülődött, és szamárra ült,
öt cselédlány kísérte. Elment Dávid követeivel, és a felesége lett.
43 A Jezréelből
való Ahinóamot már előbb elvette Dávid, és így ez a kettő lett a
felesége. 44 Saul pedig a Gallimból való Paltihoz, Lais fiához adta leányát,
Míkalt, Dávid feleségét.
1Sám 26
1 A zífiek elmentek
Saulhoz Gibeába, és megmondták, hogy Dávid a Hakíla-halmon rejtőzik a
sivatagtól keletre. 2 Ezért elindult Saul, és elment a Zíf-pusztába háromezer
válogatott izráeli emberrel, hogy megkeresse Dávidot a Zíf-pusztában. 3 Saul a
Hakíla-halmon a sivatagtól keletre, az út mellett ütött tábort. Dávid is a
pusztában tartózkodott. Amikor észrevette, hogy Saul utánamegy a pusztába, 4
kémeket küldött ki Dávid, és megtudta, hogy csakugyan megérkezett Saul.
5 Ekkor elindult
Dávid, és odament arra a helyre, ahol Saul táborozott, és megnézte Dávid azt a
helyet, ahol Saul és hadseregparancsnoka, Abnér, Nér fia feküdt. Saul ugyanis a
szekértáborban feküdt, a hadinép pedig körülötte táborozott. 6 Dávid
megszólalt, és ezt kérdezte a hettita Ahimelektől és Abisajtól, Cerújá
fiától, Jóáb testvérétől: Ki jön el velem Saul táborába? Abisaj így
felelt: Én elmegyek veled. 7 Dávid és Abisaj éjjel mentek a hadinép közé.
Látták, hogy ott fekszik Saul, és alszik a szekértáborban, lándzsája pedig a
földbe van szúrva a fejénél. Abnér és a hadinép pedig körülötte feküdt.
8 Akkor ezt mondta
Abisaj Dávidnak: Most kezedbe juttatta Isten az ellenségedet. Hadd szögezzem
hát a földhöz lándzsám egyetlen dobásával! Másikra már nem lesz szükség. 9
Dávid azonban ezt felelte Abisajnak: Ne pusztítsd el, mert ki emelhet
büntetlenül kezet az ÚR fölkentjére?! 10 Majd ezt mondta Dávid: Az élő
ÚRra mondom, hogy megveri az ÚR, vagy úgy, hogy eljön halála napja, vagy úgy,
hogy harcba megy, és ott vész el. 11 Az ÚR őrizzen meg attól, hogy kezet
emeljek az ÚR fölkentjére! Csak a lándzsát vedd el a feje mellől meg a
vizes korsót, és menjünk! 12 És elvette Dávid a lándzsát meg a vizes korsót
Saul feje mellől, és elmentek. Senki sem látta, senki sem vette észre,
senki sem ébredt fel, hanem mindenki aludt, mert az ÚR mély álmot bocsátott
rájuk.
13 Ezután átment
Dávid a túlsó oldalra, megállt messze a hegy tetején, és nagy távolság volt
köztük. 14 Így kiáltott Dávid a hadinépnek és Abnérnak, Nér fiának: Abnér, nem
válaszolsz? Abnér így válaszolt: Ki vagy te, hogy így kiáltozol a királynak? 15
Dávid ezt felelte Abnérnak: Te vagy az az ember, akihez fogható nincsen
Izráelben? Miért nem vigyáztál uradra, a királyra? Hiszen bement valaki az
embereim közül, hogy elpusztítsa uradat, a királyt! 16 Ezt nem jól tetted. Az
élő ÚRra mondom, hogy a halál fiai vagytok, mert nem őriztétek
uratokat, az ÚR fölkentjét! Nézd csak meg, hová lett a király lándzsája és a
vizes korsó a feje mellől?
17 Saul megismerte
Dávid hangját, és ezt mondta: Nem a te hangod ez, Dávid fiam? Dávid így felelt:
De az én hangom, uram királyom. 18 Miért üldözi szolgáját az én uram? -
kérdezte. Mit követtem el, és miféle gonoszság van bennem? 19 Most azért
hallgassa meg, uram 20 Ne hulljon azért
vérem a földre az ÚR színétől távol! Mert hadba vonult Izráel királya,
hogy megkeressen egy árva bolhát; mint fogolymadarat, üldöz a hegyeken. 21
Akkor ezt mondta Saul: Vétkeztem! Térj vissza, Dávid fiam! Nem követek el többé
ellened gonoszságot, hiszen drága volt előtted az életem ezen a napon.
Bizony, ostoba voltam, és igen nagyot tévedtem. 22 Dávid így válaszolt: Itt van
a király lándzsája. Jöjjön át egy legény, és vigye el! 23 Az ÚR mindenkinek
megfizet a maga igazsága és hűsége szerint, mert az ÚR a kezembe adott ma
téged, de én nem akartam kezet emelni az ÚR fölkentjére. 24 Amilyen értékes volt
előttem a mai napon a te életed, olyan értékes legyen az én életem is az
ÚR előtt, és mentsen meg engem minden nyomorúságtól. 25 Akkor ezt mondta
Saul Dávidnak: Légy áldott, Dávid fiam! Bármibe fogsz, véghez fogod vinni. És
elment Dávid a maga útjára, Saul is visszatért a maga lakóhelyére.
1Sám 27
1 Dávid azonban ezt
gondolta: Egy napon mégis el kell pusztulnom Saul kezétől. Legjobb lesz
gyorsan elmenekülnöm a filiszteusok földjére. Akkor majd hiába üldöz engem Saul
Izráel egész területén, megmenekülök a kezéből. 2 Elindult azért Dávid, és
átment hatszáz emberével együtt Ákishoz, Máók fiához, Gát királyához. 3
Letelepedett Dávid Ákisnál Gátban embereivel együtt, mindegyik a maga háza
népével, Dávid is a két feleségével: a jezréeli Ahinóammal és a karmeli
Abigaillal, Nábál volt feleségével. 4 Amikor jelentették Saulnak, hogy Dávid
Gátba menekült, nem kereste tovább.
5 Egyszer ezt mondta
Dávid Ákisnak: Ha jóindulattal vagy hozzám, adj nekem helyet az egyik
mezővárosban, hogy ott lakjam. Miért lakjék szolgád veled együtt a király
városában? 6 Akkor neki adta Ákis Ciklágot, és így lett Ciklág Júda királyaié
mindmáig.
7 Az az idő,
amíg Dávid a filiszteusok mezején lakott, egy esztendő és négy hónap volt.
8 Egyszer felvonult Dávid embereivel együtt, és megtámadták a gesúriakat, a
gézerieket és az amálékiakat. Ezek voltak ősidőktől fogva annak
a földnek a lakói Súr felé menet Egyiptom országáig. 9 Amikor Dávid leverte azt
a földet, sem férfit, sem asszonyt nem hagyott életben, és elvitt juhot és marhát,
szamarat, tevét és ruhaneműt, azután visszament Ákishoz. 10 Amikor Ákis
megkérdezte, hogy hova törtek be most, ezt felelte Dávid: A Délvidékre,
Júdának, a jerahmeélieknek és a kénieknek a területére. 11 Dávid azonban nem
hagyott életben, és nem vitt Gátba sem férfit, sem asszonyt, hogy ne mondhassák
el, mit csinált Dávid. Ez volt a szokása egész idő alatt, amíg a
filiszteusok mezején lakott. 12 Ákis pedig megbízott Dávidban, mert ezt
gondolta: Nagyon meggyűlöltette magát népével, Izráellel, ezért örökre az
én szolgám lesz.
1Sám 28
1 Abban az
időben a filiszteusok összevonták csapataikat egy seregbe, hogy
megütközzenek Izráellel. Ákis ezt mondta Dávidnak: Tudd meg, hogy velem együtt
neked is hadba kell vonulnod embereiddel együtt! 2 Dávid ezt felelte Ákisnak:
Akkor te már azt is tudod, hogy mit kell tennie szolgádnak. Ákis ezt mondta
Dávidnak: Úgy van! Testőrömmé teszlek az egész időre.
3 Közben meghalt
Sámuel, meggyászolta egész Izráel, és eltemették városában, Rámában. Saul pedig
eltávolította az országból a halottidézőket és jövendőmondókat.
4 A filiszteusok
tehát összegyűltek, benyomultak, és tábort ütöttek Súnem mellett. Saul is
összegyűjtötte egész Izráelt, és tábort ütött Gilbóánál. 5 Amikor azonban
Saul meglátta a filiszteusok táborát, megijedt, és igen megrettent a szíve. 6
Megkérdezte Saul az URat, de az ÚR nem válaszolt neki sem álomban, sem az
úrimmal, sem a próféták által.
7 Akkor ezt mondta
Saul a szolgáinak: Keressetek nekem egy halottidéző asszonyt! Elmegyek
hozzá, és őt kérdezem meg. Szolgái ezt felelték neki: Van itt Éndórban egy
halottidéző asszony. 8 Saul ekkor elváltoztatta magát, más ruhát vett
magára, és elment két emberével. Amikor éjjel odaértek az asszonyhoz, ezt
mondta: Jövendölj nekem halottidézéssel, és idézd meg nekem, akit mondok neked!
9 De az asszony ezt felelte: Magad is tudod, mit tett Saul. Kiirtotta az
országból a halottidézőket és a jövendőmondókat. Miért akarsz
csapdába ejteni és megöletni engem? 10 De megesküdött neki Saul az ÚRra, és ezt
mondta: Az élő ÚRra mondom, hogy nem ér téged büntetés emiatt. 11 Az
asszony ekkor megkérdezte: Kit idézzek föl neked? Ő így felelt: Sámuelt
idézd föl nekem! 12 Amikor az asszony meglátta Sámuelt, hangosan felkiáltott,
és ezt mondta Saulnak: Miért csaltál meg, hiszen te vagy Saul!? 13 De a király
ezt mondta neki: Ne félj! Mit láttál? Az asszony ezt felelte Saulnak:
Isten-félét látok feljönni a földből. 14 Saul megkérdezte tőle:
Milyen az alakja? Az asszony így felelt: Egy vén ember jön fölfelé palástba
burkolózva. Ebből megtudta Saul, hogy Sámuel az; ezért arccal a földig
hajolt, és leborult előtte.
15 Sámuel ezt mondta
Saulnak: Miért háb
16 De Sámuel ezt
mondta: Miért kérdezel engem, ha az ÚR eltávozott tőled, és ellenségeddé
lett?! 17 Úgy cselekedett az ÚR, ahogyan általam megmondta: kiragadta
kezedből a királyságot az ÚR, és másnak, Dávidnak adta. 18 Mivel nem
hallgattál az ÚR szavára, és nem hajtottad végre az ő fölgerjedt haragját
Amálékon, azért bánik most veled így az ÚR. 19 Sőt az ÚR veled együtt
Izráelt is a filiszteusok kezébe adja, te pedig holnap fiaiddal együtt nálam
leszel. Még Izráel táborát is a filiszteusok kezébe adja az ÚR.
20 Ekkor Saul
hirtelen egész hosszában a földre zuhant, annyira megrémült Sámuel szavaitól.
Semmi erő sem volt benne, mert egész nap és egész éjjel nem evett semmit.
21 Az asszony pedig odament Saulhoz, és látva, hogy nagyon megrémült, ezt
mondta neki: Látod, szolgálóleányod hallgatott szavadra. Kockára tettem az
életemet, és megfogadtam a szavadat, amit mondtál nekem. 22 Most azért te is
hallgass szolgálóleányod szavára! Hadd tegyek eléd egy falat kenyeret, és
egyél, hogy legyen erőd, amikor útra kelsz. 23 Ő azonban vonakodott,
és ezt mondta: Nem eszem. De szolgái, sőt az asszony is addig unszolták,
míg végre hallgatott a szavukra, fölkelt a földről, és az ágyra ült. 24
Volt az asszony házánál egy hízott borjú, sietve levágta, majd lisztet vett,
meggyúrta, és megsütötte kovásztalan lepénynek. 25 Ezt vitte Saulnak és
szolgáinak, és azok ettek. Azután fölkeltek, és elmentek még azon az éjszakán.
1Sám 29
1 A filiszteusok
Aféknál vonták össze csapataikat, Izráel pedig Jezréelben, a forrásnál
táborozott. 2 Amikor a filiszteusok városfejedelmei ezredeikkel és századaikkal
együtt vonultak, Dávid a maga embereivel Ákis mögött vonult. 3 De a
filiszteusok vezérei ezt kérdezték: Mit ker
4 A filiszteusok
vezérei azonban fel voltak háborodva, és ezt mondták neki: Küldd el 5 Hiszen ez
az a Dávid, akiről így énekelnek a körtáncban: Megölt Saul ezer embert,
Dávid meg tízezer embert!
6 Hívatta azért Ákis
Dávidot, és ezt mondta neki: Az é 7 Most azért menj vissza békességgel, és ne
tégy semmi olyat, amit rossznak tartanak a filiszteusok városfejedelmei.
8 Dávid ezt felelte
Ákisnak: Mit követtem el, és mi hibát találtál szolgádban azóta, hogy nálad
vagyok mindmáig? Miért nem mehetek el harcolni az én uram, királyom ellenségei
ellen? 9 Ákis ezt válaszolta Dávidnak: Tudom, hogy te megbízható vagy, akár az
Isten angyala, de a filiszteusok vezérei megmondták, hogy nem vonulhatsz velünk
a harcba. 10 Most azért kelj föl korán reggel urad szolgáival együtt, akik
veled jöttek. Keljetek föl korán reggel, mihelyt kivilágosodik, és menjetek el!
11 Dávid tehát korán fölkelt embereivel együtt, hogy még reggel elmenjen, és
visszatérjen a filiszteusok földjére. A filiszteusok pedig fölvonultak
Jezréelbe.
1Sám 30
1 Mire Dávid
harmadnapra Ciklágba érkezett embereivel, az amálékiak betörtek a Délvidékre
meg Ciklágba, földúlták és fölperzselték Ciklágot. 2 Fogságba vitték a benne
levő asszonyokat. Nem öltek meg sem kicsinyt, sem nagyot, hanem
elhajtották őket, és elmentek útjukra. 3 Amikor Dávid embereivel együtt
megérkezett a városba, látták, hogy az föl van perzselve, feleségeiket, fiaikat
és leányaikat pedig fogságba vitték. 4 Ekkor hangos sírásra fakadt Dávid és a
vele levő nép, míg végre erejük sem volt a sírásra. 5 Dávid két feleségét
is fogságba vitték: a jezréeli Ahinóamot és Abigailt, a karmeli Nábál volt
feleségét. 6 Dávid nagyon szorult helyzetbe jutott: a nép már arról beszélt,
hogy megkövezi, annyira el volt keseredve az egész nép a fiai és leányai miatt.
Dávid azonban erőt kapott Istenétől, az ÚRtól.
7 Ezt mondta Dávid
Ebjátár papnak, Ahimelek fiának: Hozd ide az éfódot! És Ebjátár odavitte
Dávidnak az éfódot. 8 Dávid pedig megkérdezte az URat: Üldözzem-e azt a
rablócsapatot? Utolérem-e őket? Ő pedig így felelt neki: Üldözd, mert
biztosan utoléred, és még kiszabadíthatod őket. 9 Akkor elment Dávid
hatszáz emberével együtt. Amikor a Beszór-patakhoz értek, egy részük megállt.
10 Dávid folytatta az üldözést négyszáz emberrel, mert kétszáz ember megállt:
ezek fáradtak voltak ahhoz, hogy átkeljenek a Beszór-patakon.
11 Akkor találtak a
mezőn egy egyiptomi embert, és Dávidhoz vitték. Adtak neki kenyeret, hogy
egyék, és megitatták vízzel. 12 Adtak neki egy fügekalácsot és két
szőlőkalácsot. Ő evett, és magához tért, mert három nap és három
éjjel sem kenyeret nem evett, sem vizet nem ivott.
13 Dávid ezt kérdezte
tőle: Kinek az embere vagy, és hova való vagy? Ő így felelt:
Egyiptomi ifjú vagyok, egy amáléki ember szolgája, de elhagyott az uram, mert
három napja megbetegedtem. 14 Mi törtünk be a kerétiek déli vidékére meg Júda
területére és Káléb déli vidékére, és mi perzseltük fel Ciklágot. 15 Dávid
megkérdezte tőle: Elvezetsz bennünket ahhoz a rablócsapathoz? Ő így
felelt: Esküdj meg nekem az Istenre, hogy nem ölsz meg, és nem adsz át uramnak,
akkor elvezetlek ahhoz a rablócsapathoz.
16 El is vezette
hozzájuk; azok pedig az egész vidéken elszéledve ettek, ittak, és táncoltak,
mert igen nagy volt a zsákmány, amit a filiszteusok földjén és Júda földjén
szereztek. 17 Dávid virradattól másnap estig vágta őket, és senki sem
menekült meg közülük, csak négyszáz fiatal ember, akik tevére ülve elvágtattak.
18 Így mentett meg Dávid mindent, amit az amálékiak elvittek. Két feleségét is
megmentette Dávid. 19 Semmijük sem hiányzott a zsákmányból, sem kicsiny, sem
nagy, sem fiúk, sem lányok, semmi, amit elvettek tőlük. Mindent
visszaszerzett Dávid. 20 A juhokat és marhákat is mind visszavette Dávid. Ezt a
jószágot előtte terelték, és azt mondták: Ez Dávid zsákmánya.
21 Dávid vis 22 Akkor
néhány gon 23 Dávid azonban így felelt: Atyámfiai! Ne tegyetek ilyet azzal,
amit az ÚR adott nekünk! Mert ő őrzött meg bennünket, és ő adta
kezünkbe a ránk támadó rablócsapatot. 24 Ki hallgathatna rátok ebben a dologban?
Hanem amekkora annak a része, aki elment a harcba, akkora legyen annak a része
is, aki a fölszerelésnél maradt. Egyforma részt kapjanak! 25 És így lett ez
attól a naptól fogva azután is: rendelkezéssé és szokássá tették ezt Izráelben
mindmáig.
26 Amikor megérkezett
Dávid Ciklágba, küldött a zsákmányból Júda véneinek, az ő barátainak,
ezzel az üzenettel: Nektek szóló ajándék ez az ÚR ellenségeinek a zsákmányából.
27 Küldött a Bételben, Rámót-Negebben és Jattírban lakóknak, 28 az Aróérban,
Szifmótban és Estemóában lakóknak, 29 a Rákálban, a jerahmeéliek városaiban és
a kéniek városaiban lakóknak, 30 a Hormában, Bór-Ásánban és Atákban lakóknak,
31 a Hebrónban és mindazokon a helyeken lakóknak, ahol megfordult Dávid az
embereivel.
1Sám 31
1 Közben a
filiszteusok megütköztek Izráellel, és az izráeliek megfutamodtak a
filiszteusok előtt. Hullottak a sebesültek a Gilbóa-hegyen. 2 A
filiszteusok Saulnak és fiainak a nyomába szegődtek, és megölték a
filiszteusok Jónátánt, Abinádábót és Malkisúát, Saul fiait. 3 Nagyon heves volt
a küzdelem Saul körül, amikor rátaláltak az íjászok. Súlyosan megsebesítették
az íjászok, 4 azért ezt mondta S 5 Amikor látta a fegyverhordozó, hogy meghalt
Saul, ő is a kardjába dőlt, és meghalt vele együtt. 6 Így halt meg
Saul azon a napon, és vele együtt a három fia meg a fegyverhordozója és összes
embere. 7 Amikor látták azok az izráeliek, akik a völgyön és a Jordánon túl
laktak, hogy az izráeliek megfutamodtak, és Saul is meghalt fiaival együtt,
elhagyták a városokat és elmenekültek. A filiszteusok pedig odajöttek, és
letelepedtek azokban.
8 Másnap eljöttek a
filiszteusok, hogy kifosszák az elesetteket. Megtalálták Sault és három fiát
is, amint ott feküdtek a Gilbóa-hegyen. 9 Levágták a fejét, megfosztották
fegyverzetétől, és körülvitették a filiszteusok földjén, hogy megvigyék az
örömhírt bálványaik templomába és a népnek. 10 Fegyverzetét Astárót templomában
helyezték el, holttestét pedig Bétseán várfalára akasztották.
11 Amikor azonban
meghallották Jábés-Gileád lakói, hogy mit tettek Saullal a filiszteusok, 12
elindultak a harcosaik, egész éjjel meneteltek, és levették Saulnak és fiainak
a holttestét Bétseán várfaláról. Hazamentek Jábésba, és ott elégették azokat.
13 Csontjaikat pedig összeszedték, és eltemették Jábésban egy tamariszkuszfa
alatt, és böjtöltek hét napig.
2Sám 1
1 Saul halála után
Dávid, aki legyőzte az amálékiakat, visszatért, és két napig Ciklágban
tartózkodott. 2 A harmadik napon egy férfi jött Saul táborából megszaggatott
ruhában, és a feje porral volt behintve. Amint Dávidhoz ért, a földre vetette
magát, és leborult előtte. 3 Dávid megkérdezte tőle: Honnan jössz? Az
így felelt neki: Izráel táborából menekültem el. 4 Dávid ezt kérdezte
tőle: Mi történt? Mondd el nekem! Ő pedig elmondta, hogy megfutamodott
a hadinép a csatában, sokan elestek, és meghaltak a nép közül; meghalt Saul és
a fia, Jónátán is. 5 Ekkor így szólt Dávid a hírhozó legényhez: Honnan tudod,
hogy meghalt Saul és a fia, Jónátán? 6 A hírhozó legény ezt felelte: Éppen a
Gilbóa-hegyen voltam, és láttam, hogy Saul a lándzsájára támaszkodott, a hadi
szekerek és a lovasok pedig feléje nyomultak. 7 Ekkor hátrafordult Saul,
meglátott, kiáltott nekem, én pedig ezt mondtam: Itt vagyok! 8 Ki vagy? -
kérdezte, és én így feleltem: Egy amáléki. 9 Akkor ezt mondta nekem: Állj ide
mellém és ölj meg, mert szédülés fogott el, bár még magamnál vagyok. 10 Ezért
melléje álltam, és megöltem, mert tudtam, hogy úgysem fogja túlélni bukását.
Azután levettem fejdíszét meg karkötőjét, és elhoztam az én uramnak.
11 Akkor Dávid
megmarkolta a ruháját, és megszaggatta; ugyanígy a vele levő emberek is.
12 Zokogva gyászoltak és böjtöltek egészen estig Saul miatt és a fia, Jónátán
miatt, meg az ÚR népe miatt; Izráel háza miatt, mert fegyver által hulltak el.
13 Majd ezt mondta
Dávid a hírhozó legénynek: Hova való vagy? Ő így felelt: Egy amáléki
jövevény fia vagyok. 14 És ezt kérdezte tőle Dávid: Hogy merted kezedet az
ÚR felkentjére emelni, és elpusztítani őt?! 15 Azután odahívta Dávid az
egyik legényt, és ezt mondta: Jöjj, támadj rá! Az pedig levágta, úgy hogy
meghalt. 16 Majd ezt mondta róla Dávid: Az általad kiontott vér szállt a
fejedre, mert saját szád vallott ellened, amikor ezt mondtad: Én öltem meg az
ÚR felkentjét.
17 Dávid ezzel a
gyászénekkel siratta el Sault és fiát, Jónátánt, 18 és meghagyta, hogy tanítsák
meg Júda fiait is erre az íjdalra, amely meg van írva a Jásár könyvében: 19
Izráel ékessége elesett halmaidon! Ó, hogy elhullottak a hősök! 20 Ne
mondjátok el Gátban, ne hirdessétek Askelón utcáin, hogy ne örüljenek a filiszteusok
lányai, ne vigadjanak a körülmetéletlenek lányai! 21 Gilbóa-hegyei, ti
áldozatot követelő mezők! Ne hulljon rátok se harmat, se eső!
Mert ott érte szégyen a hősök pajzsát, Saul pajzsát nem kenik már olajjal.
22 Sebesültek vérétől, hősök kövérjétől Jónátán íja nem rettent
vissza, Saul kardja nem tért vissza dolgavégezetlen. 23 Saul és Jónátán, kik
egymást szerették, éltükben kedvelték, a halálban sem váltak el. Gyorsabbak
voltak a sasoknál, erősebbek az oroszlánoknál. 24 Izráel lányai!
Sirassátok Sault, ki gyönyörű bíborba öltöztetett, ruhátokat arannyal
ékesítette. 25 Ó, hogy elhullottak a hősök a harcban! Jónátán halmaidon
esett el! 26 Elszorul a szívem, testvérem, Jónátán, oly kedves voltál nekem!
Csodásabb volt a szereteted a nők szerelménél. 27 Ó, hogy elhulltak a
hősök, elpusztultak a harci eszközök!
2Sám 2
1 Ezek után
megkérdezte Dávid az URat: Elmenjek-e Júda egyik városába? Az ÚR ezt felelte
neki: Menj! Hová menjek? - kérdezte Dávid. Az ÚR ezt felelte: Hebrónba. 2 Oda
ment tehát Dávid két feleségével, a jezréeli Ahinóammal és Abigaillal, a
karmeli Nábál volt feleségével. 3 Embereit is fölvitte Dávid, mindegyiket a
háza népével, és letelepedtek Hebrón városaiban. 4 És eljöttek Júda férfiai, és
fölkenték ott Dávidot Júda háza királyává. Amikor jelentették Dávidnak, hogy a
jábés-gileádi emberek eltemették Sault, 5 követeket küldött Dávid a
jábés-gileádi emberekhez, és ezt üzente nekik: Az ÚR áldottai vagytok, mert
ilyen hűségesek voltatok uratokhoz, Saulhoz, és eltemettétek őt. 6
Ezért majd az ÚR is szeretettel és hűséggel bánik veletek. Én is jót
teszek veletek, amiért ezt tettétek. 7 Most pedig legyetek erősek, és
legyetek bátor férfiak! Mert uratok, Saul meghalt ugyan, de engem már királlyá
kent Júda háza.
8 Közben Abnér, Nér
fia, Saul hadseregparancsnoka, magához vette Ísbósetet, Saul fiát, átvitte
Mahanaimba, 9 és Gileádnak, az ásériaknak, Jezréelnek, Efraimnak és
Benjáminnak, tehát egész Izráelnek a királyává tette őt. 10 Negyvenéves
volt Ísbóset, Saul fia, amikor Izráel királyává lett, és két esztendeig volt
király. Csak Júda háza csatlakozott Dávidhoz. 11 Az az idő, amíg Dávid
Hebrónban volt Júda házának a királya, szám szerint hét esztendő és hat
hónap volt.
12 Egyszer Abnér, Nér
fia és Ísbósetnek, Saul fiának a szolgái kivonultak Mahanaimból Gibeón felé. 13
Jóáb, Cerújá fia és Dávid szolgái is kivonultak, és összetalálkoztak a gibeóni
tónál. Ezek a tavon innen, azok pedig a tavon túl helyezkedtek el. 14 Akkor ezt
mondta Abnér Jóábnak: Rajta, álljanak ki a legények, és rendezzenek harci
játékot előttünk! Jóáb ezt felelte: Álljanak ki! 15 Kiálltak tehát, és
átmentek Benjáminból Saul fiának, Ísbósetnek a seregéből szám szerint
tizenketten, és Dávid szolgái közül is tizenketten. 16 Mindegyik megragadta
ellenfelének a fejét, kardját pedig ellenfelének az oldalába döfte, úgy hogy
együtt estek össze. Ezért nevezték el azt a helyet Helkat-Haccúrimnak, amely
Gibeónban van.
17 Ekkor igen heves
harc fejlődött ki, és Dávid szolgái megverték Abnért és Izráel embereit.
18 Ott volt Cerújá három fia: Jóáb, Abisaj és Aszáél. Gyors lábú volt Aszáél,
mint a gazella a mezőn. 19 Aszáél üldözőbe vette Abnért, nem tért el
útjában sem jobbra, sem balra Abnér mögül. 20 Abnér hátrafordult, és ezt
mondta: Te vagy az, Aszáél? Ő így felelt: Én vagyok. 21 Akkor ezt mondta
neki Abnér: Térj el jobbra vagy balra, fogj meg egyet a legények közül, és
annak vedd el a fegyverét! De Aszáél nem akart elmaradni tőle. 22 Abnér
újra mondta Aszáélnak: Maradj el tőlem, mert leterítelek a földre, és
akkor hogyan nézzek bátyádnak, Jóábnak a szemébe? 23 De ő nem akart
elmaradni, ezért Abnér a lándzsa végével úgy hasba döfte, hogy a lándzsa a
hátán jött ki, elesett, és nyomban meghalt. És akik csak arra a helyre értek,
ahol Aszáél elesett és meghalt, megálltak.
24 Jóáb és Abisaj
azonban tovább üldözte Abnért. A nap már lemenőben volt, amikor eljutottak
Gibeat-Ammáig, amely Gíahtól keletre, Gibeón pusztája felé van. 25 Ekkor
összegyűltek Benjámin fiai Abnér mögött, zárt csapatot alkottak, és
megálltak egy domb tetején. 26 És odakiáltott Abnér Jóábnak: Hát szüntelenül
vágnia kell a kardnak? Nem tudod, hogy keserves vége lesz ennek? Mikor mondod
már a hadinépnek, hogy térjen vissza testvérei üldözéséből? 27 Jóáb így
felelt: Az élő Istenre mondom, hogy ha te nem szóltál volna, reggel
előtt nem hagyta volna abba a nép testvérei üldözését! 28 Jóáb akkor a
kürtjébe fújt, és megállt az egész hadinép, nem üldözték tovább Izráelt, és nem
folytatták a harcot.
29 Abnér és emberei
pedig meneteltek egész éjszaka a síkságon, átkeltek a Jordánon, és végigmenve a
völgyszoroson megérkeztek Mahanaimba. 30 Jóáb is visszatért Abnér
üldözéséből. Összegyűjtötte az egész hadinépet, és hiányzott Dávid
szolgái közül tizenkilenc ember meg Aszáél. 31 De Dávid szolgái is vágtak le
benjáminiakat, úgy hogy Abnér embereiből háromszázhatvanan haltak meg. 32
Aszáélt pedig magukkal vitték, és eltemették apja sírjába Betlehemben. Jóáb és
emberei pedig egész éjjel meneteltek, és virradatkor értek Hebrónba.
2Sám 3
1 Hosszúra nyúlt a
háború Saul háza és Dávid háza között. Dávid egyre jobban erősödött, Saul
háza pedig egyre jobban gyengült.
2 Dávidnak Hebrónban
ezek a fiai születtek: elsőszülöttje Amnón volt, a jezréeli Ahinóam fia, 3
a második Kileáb, Abigailnak, a karmeli Nábál volt feleségének a fia, a
harmadik Absolon, Maaká fia, aki Gesúr királyának, Talmajnak a leánya volt, 4 a
negyedik Adónijjá, Haggít fia, az ötödik Sefatjá, Abitál fia, 5 a hatodik
Jitreám, Eglának, Dávid feleségének a fia. Ezek születtek Dávidnak Hebrónban.
6 Míg a hadakozás tartott Saul háza és Dávid
háza között, Abnér erősen kitartott Saul háza mellett 7 De volt Saulnak
egy Ricpá nevű másodrangú felesége, aki Ajjá leánya volt. Egyszer ezt
mondta Ísbóset Abnérnak: Miért mentél be apám másodrangú feleségéhez?! 8 Abnér
nagy haragra lobbant Ísbós 9 Úgy segítse meg az Isten Abnért most és ezután is,
ahogyan én is megteszem azt, amit esküvel ígért meg az ÚR Dávidnak: 10 Elveszem
a királyságot Saul házától, és felállítom Dávid trónját Izráelben és Júdában
Dántól Beérsebáig. 11 Ísbóset semmit sem mert felelni Abnérnak, mert félt
tőle.
12 Követeket küldött
azért Abnér Dávidhoz, hogy ezt mondják a nevében: Kié az ország? Köss velem
szövetséget, én is veled leszek, és hozzád fordítom egész Izráelt. 13 Dávid ezt
felelte: Jó, én szövetséget kötök veled. De egy dolgot kérek tőled: nem
jelenhetsz meg előttem, ha el nem hozod Míkalt, Saul leányát, amikor
eljössz és megjelensz előttem.
14 És követeket
küldött Dávid Ísbósethez, Saul fiához ezzel az üzenettel: Add vissza a
feleségemet, Míkalt, akit száz filiszteus előbőrével jegyeztem el! 15
Elküldött érte Ísbóset, és elvette Paltiéltól, a férjétől, Lais fiától. 16
Vele ment a férje is Bahúrimig, egyre siratva őt. Ott aztán ezt mondta
neki Abnér: Eredj vissza! És ő visszatért.
17 Azután
megbeszélést tartott Abnér Izráel véneivel, és ezt mondta: Már azelőtt is
azt akartátok, hogy Dávid legyen a királyotok. 18 Most azért cselekedjetek!
Hiszen az ÚR mondta Dávidnak: Szolgámnak, Dávidnak a kezével szabadítom meg
népemet, Izráelt, a filiszteusoknak és minden ellenségüknek a hatalmából. 19
Azután a benjáminiakkal is beszélt Abnér, és elment Abnér Hebrónba, hogy
Dáviddal is megbeszélje mindazt, amit Izráel és Benjámin egész háza jónak
látott.
20 Amikor Abnér húsz
emberével együtt megérkezett Dávidhoz Hebrónba, lakomát készített Dávid
Abnérnak és embereinek. 21 Abnér ezt mondta Dávidnak: Elindulok és elmegyek,
hogy idegyűjtsem egész Izráelt az én uram, királyom elé. Kössenek veled
szövetséget, és légy király mindazon, amit csak kívánsz. Ezzel elbocsátotta
Dávid Abnért, és ő elment békével.
22 Éppen akkor jöttek
meg portyázásukból Dávid szolgái meg Jóáb, sok zsákmányt hozva magukkal, amikor
Abnér már nem volt Dávidnál Hebrónban, mert elbocsátotta őt, és elment
békével. 23 Amikor Jóáb és egész serege megérkezett, jelentették Jóábnak, hogy
Abnér, Nér fia itt járt a királynál, de ő elbocsátotta, és elment békével.
24 Jóáb bement a királyhoz, és megkérdezte: Mit tettél? Hiszen itt járt nálad
Abnér! Miért bocsátottad el, hogy nyugodtan elmenjen?! 25 Ismerheted Abnért,
Nér fiát! Csak azért jött ide, hogy rászedjen, hogy kiismerje hadmozdulataidat,
és mindent megtudjon, amit tenni akarsz. 26 Ezzel Jóáb kiment Dávidtól, de
követeket küldött Abnér után, és azok visszahozták őt a Szirá kútjától.
Dávid azonban nem tudott erről. 27 Amikor Abnér visszatért Hebrónba, Jóáb
félrevonta őt a kapu belsejében, mintha titokban akarna vele beszélni, és
ott hasba döfte. Így halt meg Aszáélnak, Jóáb testvérének a véréért.
28 Amikor ezt Dávid
később meghallotta, ezt mondta: Örökre ártatlan vagyok országommal együtt
az ÚR előtt Abnér, Nér fia vérének a kiontásában. 29 Szálljon ez Jóáb
fejére és egész családjára: ne fogyjon ki Jóáb házából a folyásos, a kiütéses,
a mankón járó, a fegyvertől elhulló és a kenyérben szűkölködő!
30 Azért gyilkolta meg Abnért Jóáb és testvére, Abisaj, mert az harc közben
megölte testvérüket, Aszáélt Gibeónban.
31 Akkor Dávid ezt
parancsolta Jóábnak és az egész hadinépnek: Szaggassátok meg a ruhátokat,
öltözzetek zsákba, és gyászoljátok Abnért! Dávid király pedig a
halottvivők után ment. 32 Így temették el Abnért Hebrónban. A király
hangosan sírt Abnér sírjánál, és sírt az egész hadinép is. 33 A király ilyen
énekkel siratta el Abnért: Milyen gyalázatos halál jutott Abnérnak! 34 Nem volt
megkötve kezed, lábad nem volt bilincsbe verve: úgy estél el, mint akit álnokok
ejtettek el. Ekkor még jobban siratta őt az egész nép.
35 Még aznap eljött
az egész nép, hogy étellel erősítsék Dávidot, de Dávid megesküdött, és ezt
mondta: Úgy segítsen Isten most és ezután is, hogy naplemente előtt sem
kenyeret, sem mást nem eszem! 36 Amikor megtudta ezt az egész nép, helyeselte,
ahogyan helyeselte az egész nép mindazt, amit a király tett. 37 És megértette
az egész nép, egész Izráel, hogy nem a királytól eredt Abnérnak, Nér fiának a
megölése. 38 A király ezt mondta szolgáinak: Tudjátok meg, hogy ma nagy
fejedelem esett el Izráelben! 39 Én ugyan már fölkent király vagyok, de gyenge;
ezek az emberek, Cerújá fiai hatalmasabbak nálam. Megfizet az ÚR a
gonosztevőnek a maga gonoszsága szerint.
2Sám 4
1 Amikor Saul fia
meghallotta, hogy meghalt Abnér Hebrónban, elcsüggedt, és egész Izráel
megrendült. 2 Volt Saul fiának két embere, portyázó csapatok vezérei, egyiknek
a neve Baaná volt, a másiké Rékáb. A beéróti Rimmón fiai voltak, Benjámin fiai
közül. Mert Beérót is Benjáminhoz tartozik. 3 A beérótiak Gittaimba menekültek,
és jövevényekké lettek ott mindmáig.
4 Volt Jónátánnak,
5 Elmentek tehát a
beéróti Rimmón fiai, Rékáb és Baaná, és bementek Ísbóset házába, amikor a nap
forrón tűzött, és ő déli álmát aludta. 6 Bementek a ház belsejébe,
mintha búzát vittek volna, és hasba döfték. Azután elmenekült Rékáb és
testvére, Baaná. 7 Amikor ugyanis bementek a házba, ő hálószobájában az
ágyon feküdt. Ledöfték, megölték, és levágták a fejét. Azután magukhoz vették a
fejét, és egész éjjel meneteltek a síkságon át. 8 Elvitték Ísbóset fejét
Dávidhoz Hebrónba, és ezt mondták a királynak: Itt van Ísbósetnek, Saul fiának,
ellenségednek a feje, aki életedre tört. Bosszút állt az ÚR a mai napon
uramért, a királyért Saulon és utódain.
9 Dávid azonban így felelt
Rékábnak és testvérének, Baanának, a beéróti Rimmón fiainak: Az élő ÚRra
mondom, aki kiváltott engem minden nyomorúságból, 10 hogy én elfogattam és
megölettem Ciklágban azt, aki hírül hozta nekem, hogy meghalt Saul, és aki azt
gondolta, hogy örömhírt hoz. Ezt adtam neki a hírért. 11 Hát akkor most, amikor
gonosz emberek meggyilkoltak egy igaz embert a saját házában, a
fekvőhelyén, hogyne kérném számon tőletek a vérontást, hogyne
irtanálak ki benneteket az országból?! 12 Akkor Dávid parancsára legényei
felkoncolták őket. Kezüket, lábukat levágták, és felakasztották őket
Hebrónban a tó mellett. Ísbóset fejét pedig elvitték, és eltemették Abnér
sírjába Hebrónban.
2Sám 5
1 Ezután elmentek
Dávidhoz Izráel összes törzsei Hebrónba, és ezt mondták: Nézd, mi a csontod és
húsod vagyunk! 2 Azelőtt is, amikor Saul volt a királyunk, te vezetted
harcba, és hoztad vissza Izráelt, és ezt mondta neked az ÚR: Te leszel
népemnek, Izráelnek a pásztora, te leszel Izráel fejedelme! 3 Megjelentek tehát
Izráel összes vénei a király előtt Hebrónban, és Dávid király szövetséget
kötött velük Hebrónban az ÚR színe előtt, ők pedig fölkenték Dávidot
Izráel királyává.
4
Harmincesztendős volt Dávid, amikor királlyá lett, és negyven esztendeig
uralkodott. 5 Hebrónban Júda királya volt hét esztendeig és hat hónapig,
Jeruzsálemben pedig harminchárom esztendeig volt egész Izráel és Júda királya.
6 A király pedig
elment embereivel együtt Jeruzsálem alá az ország őslakói ellen, a
jebúsziak ellen. Azok azonban ezt mondták Dávidnak: Nem jössz ide be, hiszen
még a vakok és sánták is elűznek téged! Mert azt gondolták, hogy nem tud
oda Dávid bemenn 7 Dávid azonban elfoglalta Sion sziklavárát, és ez lett Dávid
városa. 8 És ezt mondta Dávid azon a napon: Mindenki, aki öli a jebúsziakat,
nyomuljon a csatornához! Mert ezeket a sántákat és vakokat szívből
gyűlöli Dávid. Ezért mondják: Vak és sánta ne menjen be a templomba.
9 Ezután letelepedett
Dávid a sziklavárban, és elnevezte azt Dávid városának. Körülötte építkezni
kezdett Dávid Millótól fogva befelé. 10 Dávid egyre jobban emelkedett és
növekedett, mert vele volt az ÚR, a Seregek Istene.
11 Hírám, Tirusz
királya követeket küldött Dávidhoz, azután cédrusfákat, ácsmestereket és
kőműveseket, akik palotát építettek Dávidnak. 12 És megértette Dávid,
hogy az ÚR megerősítette királyságát Izráelben, és hogy naggyá tette
királyságát népének, Izráelnek a javára.
13 Miután Dávid
Hebrónból Jeruzsálembe költözött, még ott is vett el másodrangú feleségeket és
feleségeket, és még születtek Dávidnak fiai és leányai. 14 Ez a nevük azoknak,
akik Jeruzsálemben születtek: Sammúa, Sóbáb, Nátán és Salamon, 15 Jibhár,
Elisúa, Nefeg és Jáfía, 16 Elisámá, Eljádá és Elifelet.
17 Amikor
meghallották a filiszteusok, hogy Dávidot Izráel királyává kenték, fölvonultak
a filiszteusok mind, hogy megkeressék Dávidot. Meghallotta ezt Dávid, és
levonult a sziklavárhoz. 18 A filiszteusok megérkeztek, és ellepték a
Refáim-völgyet. 19 Akkor megkérdezte Dávid az URat: Fölvonuljak-e a
filiszteusok ellen? Kezembe adod-e őket? Az ÚR ezt felelte Dávidnak:
Vonulj föl, mert kezedbe fogom adni a filiszteusokat! 20 Benyomult tehát Dávid
Baal-Perácimba, megverte ott őket Dávid, és ezt mondta: Áttört az ÚR
ellenségeimen, mint víz a gáton! Ezért nevezték el azt a helyet
Baal-Perácimnak. 21 A filiszteusok otthagyták bálványaikat, Dávid és emberei
pedig összeszedték azokat. 22 Később ismét fölvonultak a filiszteusok, és
ellepték a Refáim-völgyet. 23 Ekkor Dávid megkérdezte az URat, ő pedig ezt
felelte: Ne szembe vonulj ellenük, hanem kerülj a hátuk mögé, és a szederfák
felől vonulj ellenük. 24 Majd ha lépések neszét hallod a szederfák teteje
felől, akkor törj rájuk, mert akkor előtted megy az ÚR, hogy megverje
a filiszteusok táborát. 25 Dávid úgy tett, ahogyan az ÚR megparancsolta neki,
és vágta a filiszteusokat Gebától egészen a gézeri útig.
2Sám 6
1 Ezután
összegyűjtötte Dávid Izráel egész ifjúságát, harmincezer embert. 2
Elindult és elment Dávid az egész hadinéppel Baalé-Jehúdába, hogy elhozza onnan
az Isten ládáját, amelyet a rajta levő kerúbokon ülő Seregek URának a
nevéről neveztek el. 3 Az Isten ládáját egy új szekéren szállították, és
elvitték Abinádáb házából, amely a dombon volt. Abinádáb fiai, Uzzá és Ahjó
irányították az új szekeret. 4 Elvitték az Isten ládáját Abinádáb házából,
amely a dombon volt. Ahjó ment a láda előtt. 5 Dávid és Izráel egész háza
pedig szent táncot járt az ÚR színe előtt mindenféle ciprusfa hangszernek,
citerának, latnak, dobnak, csörgőnek és cintányérnak a kíséretével.
6 Amikor Nákón
szérűjéhez értek, Uzzá az Isten ládájához kapott, és megfogta, mert
megbotlottak az ökrök. 7 Ezért fellángolt az ÚR haragja Uzzá ellen. Nyomban
lesújtott rá meggondolatlanságáért az Isten, és meghalt ott, az Isten ládája
mellett. 8 Dávid pedig megdöbbent attól, hogy az ÚR összetörte Uzzát. Ezért
nevezik azt a helyet Perec-Uzzának mindmáig. 9 Akkor félni kezdett Dávid az
ÚRtól, és ezt gondolta: Hogy jöhetne hozzám az ÚR ládája? 10 És nem akarta
Dávid magához vitetni az ÚR ládáját Dávid városába, hanem elvitette a gáti
Óbéd-Edóm házába. 11 Három hónapig volt az ÚR ládája a gáti Óbéd-Edóm házában,
és megáldotta az ÚR Óbéd-Edómot és egész háza népét.
12 De jelentették
Dávid királynak, hogy megáldotta az ÚR Óbéd-Edóm háza népét és mindenét az
Isten ládájáért. Elment Dávid, és örvendezve vitte az Isten ládáját Óbéd-Edóm
házából Dávid városába. 13 Amikor hat lépést tettek azok, akik az ÚR ládáját
vitték, ő egy bikát és egy hízott borjút áldozott. 14 Dávid teljes
erővel táncolt az ÚR színe előtt, és gyolcs éfódot kötött magára
Dávid. 15 Így vitte el Dávid és Izráel egész háza az ÚR ládáját örömrivalgással
és kürtzengéssel. 16 De Míkal, Saul leánya éppen akkor tekintett ki az ablakon,
amikor az ÚR ládája Dávid városába ért, és látta, hogy Dávid király ugrálva
táncol az ÚR színe előtt, ezért szívből megvetette őt.
17 Az ÚR ládáját
bevitték, és odatették a helyére, annak a sátornak a közepén, amelyet Dávid
vont fel. Akkor Dávid égőáldozatokat és békeáldozatokat mutatott be az ÚR
előtt. 18 Miután Dávid befejezte az égőáldozat és a békeáldozat
bemutatását, megáldotta a népet a Seregek URának nevében. 19 Majd az egész
népnek, Izráel egész sokaságának, minden férfinak és nőnek osztott egy-egy
lepényt, préselt datolyát és aszúszőlőt. Azután az egész nép
hazament.
20 Dávid is
visszatért, hogy megáldja háza népét. De Míkal, Saul leánya kijött Dávid elé,
és ezt mondta: Milyen dicső volt ma Izráel királya! Úgy mutogatta magát
szolgáinak a szolgálói előtt, ahogyan csak féleszű ember szokta magát
mutogatni! 21 Dávid ezt felelte Míkalnak: Az ÚR színe előtt jártam szent
táncot, aki engem választott apád helyett és egész háza népe helyett, és engem
rendelt az ÚR népének, Izráelnek a fejedelmévé. Igen, az ÚR színe előtt!
22 És ha még ennél is jobban megalázkodom, és még alávalóbb leszek magam
előtt, akkor is tisztelni fognak a szolgálók, akiket te emlegetsz. 23
Ezért nem lett gyermeke Míkalnak, Saul leányának holta napjáig.
2Sám 7
1 Amikor a király már
a palotájában lakott, és az ÚR mindenfelől nyugalmat adott neki
ellenségeitől, 2 ezt mondta a király Nátán prófétának: Nézd, én
cédruspalotában lakom, az Isten ládája pedig sátorlapok között lakik. 3 Nátán
ezt mondta a királynak: Tedd meg mindazt, ami szándékodban van, mert veled van
az ÚR!
4 De még azon az
éjszakán az történt, hogy így szólt az ÚR igéje Nátánhoz: 5 Menj, és mondd meg
szolgámnak, Dávidnak, hogy ezt mondja az ÚR: Te házat akarsz nekem építeni,
hogy abban lakjam? 6 Hiszen attól kezdve, hogy kihoztam Izráel fiait
Egyiptomból, nem laktam házban mindmáig, hanem csak hajlékomban, a sátorban
jártam. 7 Amíg csak együtt jártam Izráel fiaival, mondtam-e egy szóval is
Izráel bármelyik törzsének, amikor azt parancsoltam, hogy pásztorolják népemet,
Izráelt: Miért nem építettetek nekem cédrusházat?
8 Most azért ezt
mondd szolgámnak, Dávidnak: Ezt mondja a Seregek URa: Én hoztalak el a
legelőről, a juhnyáj mellől, hogy fejedelme légy népemnek,
Izráelnek. 9 Veled voltam mindenütt, amerre csak jártál, kiirtottam előled
minden ellenségedet. Olyan nagy nevet szereztem neked, amilyen neve csak a
legnagyobbaknak van a földön. 10 Helyet készítettem népemnek, Izráelnek is, és
úgy ültettem el ott, hogy a maga helyén lakhat. Nem kell többé rettegnie, és
nem nyomorgatják többé a gonoszok, mint kezdetben, 11 attól a naptól fogva,
hogy bírákat rendeltem népemnek, Izráelnek, és nyugalmat adtam összes
ellenségedtől. Azt is kijelentette neked az ÚR, hogy az ÚR akarja a te
házadat építeni.
12 Ha majd letelik az
időd, és pihenni térsz őseidhez, fölemelem majd utódodat, aki a te
véredből származik, és szilárddá teszem az ő királyságát. 13 Ő
épít házat nevem tiszteletére, én pedig megerősítem királyi trónját
örökre. 14 Atyja leszek, és ő a fiam lesz. Ha bűnt követ el,
megfenyítem férfihoz illő bottal és embereknek kijáró csapásokkal. 15 De
nem vonom meg tőle szeretetemet, ahogyan megvontam Saultól, akit
eltávolítottam előled. 16 Így a te házad és királyságod örökre megmarad,
és trónod örökre szilárd lesz.
17 Nátán pontosan e
beszéd és látomás szerint beszélt Dáviddal.
18 Ekkor bement Dávid
király az ÚR színe elé, leült, és ezt mondta: Ki vagyok én, Uram, ó, URam? És
mi az én házam népe, hogy eljuttattál engem idáig? 19 Sőt még ezt is
kevesellted, Uram, ó, URam, és a távoli jövőre is tettél ígéretet szolgád
házának, ezzel is az embert tanítva, Uram, ó, URam! 20 De miért beszélne tovább
Dávid, hiszen te ismered szolgádat, Uram, ó, URam! 21 A te ígéreted és
szándékod szerint vitted véghez mindezeket a hatalmas dolgokat, hogy
megismertesd azokat szolgáddal. 22 Ezért vagy te oly nagy, Uram, ó, URam! Senki
sincs hozzád fogható, sőt nincs is rajtad kívül Isten, egészen úgy,
ahogyan hallottuk fülünkkel. 23 Van-e még egy olyan nemzet a földön, mint a te
né 24 Így erősítetted meg magadnak népedet, Izráelt, hogy örökké a te
néped legyen, te pedig, URam, az Istenük lettél.
25 Most azért, URam
Isten, tartsd meg örökké azt az ígéretet, amelyet szolgádnak és háza népének
tettél, és tégy úgy, ahogyan ígérted! 26 Akkor nagy lesz a te neved örökké,
mert ezt mondják: A Seregek URa Izráelnek az Istene! Szolgádnak, Dávidnak a
háza pedig szilárd lesz színed előtt. 27 Te, ó Seregek URa, Izráel Istene,
ezt a kijelentést adtad szolgádnak: Megépítem házadat! Ezért volt bátorsága
szolgádnak, hogy ilyen imádsággal imádkozzék hozzád. 28 Valóban, Uram, ó, URam,
te vagy az Isten, és igazak a te ígéreteid. Te ígérted szolgádnak ezt a jót. 29
Áldd meg azért kegyelmesen szolgád házát, hogy örökké színed előtt legyen,
mert te ígérted ezt, Uram, ó, URam! Mert a te áldásoddal szolgádnak háza örökké
áldott lesz!
2Sám 8
1 Ezután történt,
hogy Dávid megverte a filiszteusokat, leigázta őket, és elvette Dávid a
filiszteusoktól Meteg-Ammát. 2 Megverte a móábiakat is. Lefektette őket a
földre, és kötéllel mérte meg őket: két kötélnyit kivégeztetett, egy
kötélnyit pedig életben hagyott. És a móábiak adófizető szolgái lettek
Dávidnak.
3 Megverte Dávid
Hadadezert, Rehób fiát, Cóbá királyát, aki az Eufrátesz folyamig akarta
kiterjeszteni hatalmát. 4 Elfogott közülük Dávid ezerhétszáz lovast és húszezer
gyalogost, és megbénította Dávid a harci kocsik lovait, csak száz harci kocsit
hagyott meg belőlük. 5 Amikor a damaszkuszi arámok eljöttek, hogy
megsegítsék Hadadezert, Cóbá királyát, levágott Dávid huszonkétezer arám
embert. 6 Majd helyőrséget helyezett az arám Damaszkuszba, és
adófizető szolgáivá lettek Dávidnak az arámok. Így segítette meg az ÚR
Dávidot mindenütt, ahova csak ment. 7 Elvette Dávid az aranypajzsokat is,
amelyeket Hadadezer szolgái hordtak, és Jeruzsálembe vitette azokat. 8 Dávid
király igen sok rezet hozott el Betahból és Bérótajból, Hadadezer városaiból.
9 Amikor meghallotta
Tói, Hamát királya, hogy megverte Dávid Hadadezer egész haderejét, 10 elküldte
Tói a fiát, Jórámot Dávid királyhoz mindenféle arany-, ezüst- és réztárggyal,
hogy békességgel és áldással köszöntse azért, mert hadat viselt Hadadezerrel,
és megverte őt. Hadadezer ugyanis Tóival is harcban állt. 11 Dávid király
ezeket is az ÚRnak szentelte azzal az ezüsttel és arannyal együtt, amelyet a
meghódított népektől zsákmányolva már odaszentelt: 12 amit az arámoktól, a
móábiaktól, az ammóniaktól, a filiszteusoktól, az amálékiaktól és
Hadadezertől, Rehób fiától, Cóbá királyától zsákmányolt.
13 Akkor is hírnevet
szerzett magának Dávid, amikor visszatért azután, hogy a Sós-völgyben megvert
tizennyolcezer edómit. 14 Edómba is helyőrséget helyezett.
Helyőrséget helyezett el egész Edómban, úgyhogy egész Edóm Dávid szolgája
lett. Így segítette meg az ÚR Dávidot mindenütt, ahova csak ment.
15 Így uralkodott
Dávid egész Izráelen, jogot és igazságot szolgáltatva egész népének. 16 A
hadsereg parancsnoka Jóáb, Cerújá fia, a főtanácsos pedig Jósáfát, Ahilúd
fia volt. 17 Cádók, Ahitúb fia és Ahimelek, Ebjátár fia voltak a papok, Szerájá
pedig a kancellár. 18 Benájá, Jójádá fia a kerétiek és a pelétiek parancsnoka
volt; Dávid fiai is papok voltak.
2Sám 9
1 Egyszer megkérdezte
Dávid: Maradt-e még valaki Saul háza népéből, aki iránt hűséggel
tartozom Jónátánért? 2 Volt egy Saul házából való szolga, akinek Cíbá volt a
neve. Őt hívták Dávidhoz, és megkérdezte a király: Te vagy Cíbá? Ő
így felelt: Én vagyok, a te szolgád. 3 Akkor ezt mondta a király: Maradt-e még
valaki Saul háza népéből, akinek hűséggel tartozom Isten előtt?
Cíbá ezt felelte a királynak: Van még Jónátánnak egy fia, aki mindkét lábára
béna. 4 A király megkérdezte: Hol van? Cíbá így felelt a királynak: Lódebárban
van, Ammiél fiának, Mákírnak a házában.
5 Akkor üzent neki
Dávid király, és elhozatta őt Lódebárból, Mákírnak, Ammiél fiának a
házából. 6 Amikor megérkezett Dávidhoz Mefibóset, Saul fiának, Jónátánnak a
fia, arcra esett, és leborult előtte. Dávid megszólította: Mefibóset!
Ő így felelt: Itt van a te szolgád. 7 Dávid ezt mondta neki: Ne félj,
hiszen én hűséggel tartozom neked apádért, Jónátánért, és visszaadom neked
nagyapádnak, Saulnak minden földbirtokát, te pedig mindenkor az én asztalomnál
étkezel. 8 Ekkor Mefibóset leborult, és ezt mondta: Micsoda a te szolgád, hogy
hozzám fordultál, aki olyan vagyok, mint a döglött kutya?
9 Ezután hívatta a
király Cíbát, Saul legényét, és ezt mondta neki: Mindent urad fiának adtam,
amije csak volt Saulnak és egész háza népének. 10 Te műveld a földjét
fiaiddal és szolgáiddal együtt, és takarítsd be, hogy legyen mit ennie urad
fiának. Maga Mefibóset, urad fia állandóan az én asztalomnál fog étkezni.
Cíbának tizenöt fia és húsz szolgája volt. 11 Cíbá így felelt a királynak:
Mindent megtesz szolgád, amit uram, királyom parancsol szolgájának. Mefibóset
pedig az én asztalomnál fog étkezni, mint egy királyfi - mondta Dávid. 12 Volt
Mefibósetnek egy Míká nevű kisfia. Cíbá házának a lakói mindnyájan
Mefibóset szolgái voltak. 13 Maga Mefibóset Jeruzsálemben lakott, mert
állandóan a király asztalánál étkezett, és mindkét lábára sánta volt.
2Sám 10
1 Történt ezek után,
hogy meghalt az ammóniak királya, és utána a fia, Hánún lett a király. 2 Dávid
így gondolkodott: Szeretettel bánok Hánúnnal, Náhás fiával, mert az ő apja
is szeretettel bánt velem. Elküldte tehát Dávid a szolgáit, hogy
megvigasztalják apja halála miatt. Amikor megérkeztek Dávid szolgái az ammóniak
országába, 3 ezt mondták az ammóniak vezérei uruknak, Hánúnnak: Azt hiszed,
apádat akarja megtisztelni Dávid, hogy vigasztalókat küldött hozzád? Inkább
azért küldte hozzád Dávid a szolgáit, hogy ezt a várost megszemléljék,
kikémleljék és elpusztítsák! 4 Elfogatta azért Hánún Dávid szolgáit, szakálluk
felét lenyíratta, ruhájuk felét fenekükig levágatta, és visszaküldte őket.
5 Amikor ezt jelentették Dávidnak, eléjük küldött, és mivel igen csúffá tették
azokat az embereket, ezt üzente nekik a király: Maradjatok Jerikóban, amíg meg
nem nő a szakállatok; azután térjetek vissza!
6 Amikor látták az
ammóniak, hogy gyűlöletesek lettek Dávid előtt, követeket küldtek, és
zsoldjukba fogadták a bét-rehóbi arámokat és a cóbai arámokat, húszezer
gyalogost, továbbá Maaká királyától ezer embert és Tóbból tizenkétezer embert.
7 Amint meghallotta ezt Dávid, elküldte Jóábot egy egész sereggel, a
legvitézebbekkel. 8 Kivonultak az ammóniak is, és csatarendbe álltak a kapu
bejáratánál. A cóbai és rehóbi arámok, meg Tób és Maaká emberei külön álltak
fel a mezőn.
9 Jóáb látta, hogy
elöl is, hátul is támadás fenyegeti, ezért kiválogatta egész Izráel
színe-javát, és csatarendbe állította őket az arámokkal szemben. 10 A
hadinép maradékát pedig testvérének, Abisajnak a vezetésére bízta, és az
ammóniakkal szemben állította csatarendbe. 11 Ezt mondta: Ha az arámok
erősebbek lesznek nálam, jöjj segítségemre! Ha pedig az ammóniak lesznek
erősebbek nálad, akkor én megyek segítségedre. 12 Légy erős, szedjük
össze az erőnket népünkért és Istenünk városaiért! Az ÚR pedig tegye azt,
amit jónak lát! 13 Akkor Jóáb rohamra indult hadinépével az arámok ellen, és
azok megfutamodtak előtte. 14 Amikor az ammóniak látták, hogy az arámok
futnak, ők is megfutamodtak Abisaj előtt, és bementek a városba.
Akkor Jóáb visszatért az ammóniak üldözéséből, és Jeruzsálembe ment.
15 Amikor az arámok
látták, hogy vereséget szenvedtek Izráeltől, összegyűltek. 16 Akkor
elküldött Hadadezer és felvonultatta a folyamon túli arámokat. Ezek megérkeztek
Hélámba, élükön Sóbakkal, Hadadezer hadseregparancsnokával. 17 Jelentették ezt
Dávidnak, aki összegyűjtötte egész Izráelt, átkelt a Jordánon, és
megérkezett Hélám alá. Az arámok csatarendbe álltak Dáviddal szemben, és
megütköztek vele. 18 De megfutamodtak az arámok Izráel előtt, és megölt
Dávid az arámok közül hétszáz harci kocsin küzdő embert és negyvenezer
lovast. Sóbakot, a hadseregparancsnokot is levágta, és ott halt meg. 19 Amikor
látták mindazok a királyok, akik Hadadezer szolgái voltak, hogy vereséget
szenvedtek Izráeltől, békét kötöttek Izráellel, és szolgáltak neki. Ezután
az arámok nem merték többé segíteni az ammóniakat.
2Sám 11
1 Egy esztendő
múlva, abban az időben, amikor a királyok háborúba szoktak vonulni,
elküldte Dávid Jóábot szolgáival meg egész Izráellel együtt. Pusztították az
ammóniakat, és körülzárták Rabbát. Dávid azonban Jeruzsálemben maradt.
2 Egyszer estefelé,
amikor Dávid fölkelt a fekhelyéről, és a királyi palota tetején sétált,
meglátott a tetőről egy asszonyt, aki éppen fürdött. Az asszony igen
szép termetű volt. 3 Dávid elküldött, és kérdezősködött az asszony
felől. Ezt mondták neki: Betsabé ez, Eliám leánya, a hettita Úriás
felesége. 4 Akkor követeket küldött Dávid, és magához vitette őt. Az
asszony bement hozzá, ő pedig vele hált, aki éppen azelőtt tisztult
meg tisztátalanságából. Azután hazament az asszony.
5 De az asszony
teherbe esett. Ezért ezt az üzenetet küldte Dávidnak: Teherbe estem! 6 Akkor
Dávid ezt üzente Jóábnak: Küldd hozzám a hettita Úriást! Jóáb el is küldte
Úriást Dávidhoz. 7 Amikor Úriás megérkezett hozzá, megkérdezte Dávid, hogy jól
van-e Jóáb, jól van-e a hadinép és jól folyik-e a háború. 8 Azután ezt mondta
Dávid Úriásnak: Menj haza, és mosd meg a lábadat! Úriás kiment a királyi
palotából, és utána vitték a király ajándékát. 9 De Úriás a királyi palota
bejárata előtt feküdt le urának a többi szolgájával együtt, és nem ment
haza. 10 Amikor jelentették Dávidnak, hogy Úriás nem ment haza, ezt mondta
Dávid Úriásnak: Hiszen útról jöttél! Miért nem mentél haza? 11 Úriás így felelt
Dávidnak:
12 Akkor ezt mondta
Dávid Úriásnak: Maradj itt még ma, és holnap elbocsátlak! Ott maradt tehát Úriás
Jeruzsálemben aznap és másnap is. 13 Azután hívatta őt Dávid, hogy vele
egyék és igyék, és leitatta őt. De este urának a szolgáival ment ki
lefeküdni a fekvőhelyére, és nem ment haza.
14 Reggel azután
levelet írt Dávid Jóábnak, melyet Úriással küldött el. 15 Ezt írta a levélben:
Állítsátok Úriást az arcvonalba, ahol legerősebb a harc, azután húzódjatok
vissza, hogy levágják, és meghaljon!
16 Így történt a
város ostrománál, hogy Jóáb Úriást arra a helyre állította, amelyről
tudta, hogy ott kemény harcosok vannak. 17 Amikor kitörtek a városbeli férfiak,
és megütköztek Jóábbal, néhányan elestek a hadinép közül, Dávid szolgái közül.
Meghalt a hettita Úriás is. 18 Jelentést küldött azért Jóáb Dávidnak az ütközet
egész lefolyásáról. 19 Ezt parancsolta a küldöncnek: Ha elbeszéled az ütközet
egész lefolyását a királynak, 20 és ha a király haragra lobban, és ezt mondja
neked: Miért mentetek harc közben olyan közel a városhoz, hát nem tudtátok,
hogy a várfalról lelőhetnek benneteket? 21 Ki ütötte agyon Abimeleket,
Jerubbeset fiát? Egy asszony dobott rá a várfalról egy malomkövet, és ezért
halt meg Tébecben. Miért mentetek olyan közel a várfalhoz? Akkor így válaszolj:
Szolgád, a hettita Úriás is meghalt.
22 A küldönc tehát
elment, és amikor megérkezett, jelentette Dávidnak mindazt, amit rábízott Jóáb.
23 A küldönc ezt mondta Dávidnak: Először erősebbek voltak nálunk
azok az emberek, ránk törtek a mezőn, de mi visszaszorítottuk őket a
kapu bejáratáig. 24 A várfalról azonban lövöldözni kezdtek szolgáidra az
íjászok, és meghaltak néhányan a király szolgái közül. Szolgád, a hettita Úriás
is meghalt.
25 Akkor ezt
parancsolta Dávid a küldöncnek: Mondd meg Jóábnak: Ne tartsd ezt olyan nagy
bajnak, mert a fegyver hol ezt, hol azt pusztítja el. Harcolj még
erősebben a város ellen, és rombold le! Így biztasd őt!
26 Amikor meghallotta
Úriás felesége, hogy meghalt a férje, Úriás, elsiratta az urát. 27 A gyász
letelte után érte küldött Dávid, palotájába vitette; az pedig a felesége lett,
és fiút szült neki. De az ÚRnak nem tetszett, amit Dávid elkövetett.
2Sám 12
1 Az ÚR elküldte
Dávidhoz Nátánt. Az bement hozzá, és ezt mondta neki: Volt egy városban két
ember, egy gazdag meg egy szegény. 2 A gazdagnak igen sok juha és marhája volt.
3 A szegénynek nem volt egyebe, csak egy báránykája, azt is pénzen vette.
Táplálgatta, és a gyermekeivel együtt nőtt fel nála. A falatjából evett,
poharából ivott, és az ölében feküdt, mintha csak a leánya lett volna. 4
Egyszer egy utas érkezett a gazdag emberhez, de ez sajnált a maga juhai és
marhái közül hozatni, hogy elkészítse a hozzá érkezett vándornak, ezért elvette
a szegény ember bárányát, és azt készítette el annak, aki hozzá érkezett.
5 Dávid nagy haragra
gyulladt az ellen az ember ellen, és ezt mondta Nátánnak: Az élő ÚRra
mondom, hogy halál fia az az ember, aki ezt tette! 6 A bárányért négyszer
annyit kell fizetnie, mivel ezt tette, és mivel könyörtelen volt.
7 Akkor ezt mondta
Nátán Dávidnak: Te vagy az az ember! Ezt mondja az ÚR, Izráel Istene: Én
kentelek fel Izráel királyává, és én mentettelek meg Saul kezéből. 8 Neked
adtam uradnak a házát, és a te öledbe adtam urad feleségeit. Neked adtam Izráel
és Júda házát is. És ha ezt kevesellted volna, még sok mindent adtam volna
neked. 9 Miért vetetted meg az ÚR szavát, miért tettél olyat, ami nem tetszik
neki?! A hettita Úriást fegyverrel
vágattad le, hogy a feleségét feleségül vehesd; őt magát pedig
meggyilkoltattad az ammóniak fegyverével! 10 Ezért nem távozik el soha a
fegyver a te házadtól, mivel megvetettél engem, és elvetted a hettita Úriás
feleségét, hogy a te feleséged legyen.
11 Ezt mondja az ÚR:
Éppen a saját házadból fogok bajt hozni rád. Feleségeidet szemed láttára veszem
el, és másnak adom, aki fényes nappal fog a feleségeiddel hálni. 12 Mert te
titokban cselekedtél, de én egész Izráel előtt és napvilágnál cselekszem
ezt!
13 Akkor ezt mondta
Dávid Nátánnak: Vétkeztem az ÚR ellen! Nátán így felelt Dávidnak: Az ÚR is
elengedte vétkedet, nem halsz meg. 14 Mivel azonban ezzel a tettel okot adtál
az ÚR ellenségeinek a gyalázkodásra, azért meg kell halnia a fiadnak, aki
született neked.
15 Ezután hazament
Nátán. Az ÚR pedig súlyos betegséggel verte meg a gyermeket, akit Úriás volt
felesége szült Dávidnak. 16 Dávid könyörgött Istenhez a gyermekért; böjtöt
tartott Dávid, és amikor bement, a földön fekve töltötte az éjszakát. 17
Udvarának a vénei odaálltak melléje, hogy fölemeljék a földről, de ő
nem akarta, és nem is evett velük semmit. 18 A hetedik napon meghalt a gyermek.
A szolgák 19 Dávid azonban látta, hogy szolgái suttognak maguk között, és
rájött Dávid, hogymeghalt a gyermek. Megkérdezte Dávid a szolgáit: Meghalt a
gyermek? Meghalt - felelték 20 Ekkor fölkelt Dávid a földről, megfürdött,
megkente magát, ruhát váltott, majd bement az ÚR házába, és leborult. Azután
hazament, és kérte, hogy tegyenek eléje ételt, és evett. 21 Akkor ezt mondták
neki a szolgái: Miért tetted ezt? Amíg élt a gyermek, böjtöltél és sírtál, de
amikor meghalt a gyermek, fölkeltél és ettél. 22 Ő így felelt: Amíg a
gyermek élt, böjtöltem és sírtam, mert ezt gondoltam: Ki tudja, talán könyörül
rajtam az ÚR, és életben marad a gyermek. 23 De most, hogy meghalt, miért
böjtöljek? Vissza tudom-e még hozni őt? Én megyek majd őhozzá, de
ő nem tér vissza hozzám.
24 Ezután
megvigasztalta Dávid a feleségét, Betsabét: bement hozzá, és vele hált. Az
asszony fiút szült, és Salamonnak nevezték, az ÚR pedig a szeretetébe fogadta
őt. 25 Dávid Nátán prófétára bízta őt, aki Jedídjának nevezte az ÚR
akarata szerint.
26 Jóáb eközben
harcolt az ammóni Rabbá ellen, hogy elfoglalja a királyi várost. 27 De
követeket küldött Jóáb Dávidhoz, és ezt üzente: Harcolok Rabbá ellen, és a
vízivárost már elfoglaltam. 28 Most azért gyűjtsd össze a hadinép többi
részét, vedd ostrom alá a várost, és foglald el, különben én foglalom el a
várost, és akkor az én nevemről nevezik el. 29 Ekkor összegyűjtötte
Dávid az egész hadinépet, és Rabbá alá ment, harcolt ellene, és elfoglalta. 30
Levette a koronát királyuk fejéről. Ennek a súlya egy talentum arany volt,
drágakövekkel volt kirakva, és Dávid fejére került. A városból is igen sok
zsákmányt vitt el. 31 A benne levő népet pedig kihozatta, és
fűrésszel, vascsákánnyal és vasfejszével dolgoztatta őket, meg
téglaégető kemencékhez vitte őket. Így járt el valamennyi ammóni
várossal. Azután visszatért Dávid egész hadinépével együtt Jeruzsálembe.
2Sám 13
1 Ezek után a
következő dolog történt: volt Absolonnak, Dávid fiának egy szép húga,
akinek Támár volt a neve. Megszerette őt Amnón, Dávid fia. 2 Amnón annyira
gyötrődött húgáért, Támárért, hogy belebetegedett, mert a leány szűz
volt, és Amnón lehetetlennek látta, hogy valamit tehessen vele. 3 Volt azonban
Amnónnak egy Jónádáb nevű barátja, Simeának, Dávid testvérének a fia.
Jónádáb agyafúrt ember volt. 4 Ezt mondta neki: Mi az oka annak, királyfi, hogy
reggelről reggelre levertebb vagy? Nem mondanád meg nekem? Amnón ezt
felelte neki: Támárba, Absolon öcsém húgába vagyok szerelmes. 5 Jónádáb ezt
mondta neki: Feküdj ágyba, és tettesd magad betegnek! Ha eljön apád, hogy
meglátogasson, ezt mondd neki: Hadd jöjjön ide Támár húgom, hogy ennem adjon.
Szemem láttára készítse el az ételt, hogy lássam, és az ő kezéből
egyem! 6 Lefeküdt tehát Amnón, és betegnek tettette magát. Amikor elment a
király, hogy meglátogassa, ezt mondta Amnón a királynak: Hadd jöjjön ide Támár
húgom, és süssön szemem láttára egypár süteményt, az ő kezéből
szeretnék enni!
7 Akkor üzenetet
küldött Dávid Támárnak a palotába: Menj el Amnón bátyád házába, és készíts neki
ennivalót! 8 El is ment Támár bátyjának, Amnónnak a házába, aki feküdt. Fogta a
tésztát, meggyúrta, a szeme láttára kiszaggatta, és megsütötte a süteményt. 9
Azután fogta a serpenyőt, és eléje tálalta, de ő nem akart enni. Majd
azt mondta Amnón: Küldjetek ki innen mindenkit! Ki is ment onnan mindenki.
10 Akkor ezt mondta
Amnón Támárnak: Hozd be az ételt a hálószobába, a kezedből szeretnék enni!
Fogta tehát Támár a süteményt, amit készített, és bevitte a hálószobába
bátyjának, Amnónnak. 11 Amikor odanyújtotta neki, hogy egyék, az megradta
őt, és ezt mondta neki: Gyere, húgom, hálj velem! 12 De ő ezt mondta
neki: Jaj, bátyám, ne kövess el rajtam erőszakot, mert nem szabad így
cselekedni Izráelben! Ne kövess el ilyen gyalázatos dolgot! 13 És én hova
menjek szégyenemben? Téged pedig gyalázatosnak fognak tartani Izráelben. Inkább
beszélj a királlyal, bizonyára nem tagad meg engem tőled. 14 De ő nem
akart hallgatni a szavára, és mert erősebb volt nála, erőszakot
követett el rajta, és vele hált.
15 De utána annyira
meggyűlölte őt Amnón, hogy nagyobb lett a gyűlölete, amellyel
gyűlölte, annál a szerelemnél, amellyel szerette, és ezt mondta neki
Amnón: Kelj fel, menj innen! 16 De ő ezt felelte neki: Ha elküldesz, akkor
még nagyobb gonoszságot követsz el annál, amit már elkövettél rajtam. De ő
nem akart hallgatni rá, 17 sőt kiáltott a szolgálatára álló legénynek, és
ezt parancsolta: Kergessétek ki innen ezt a lányt az utcára, és zárd be utána
az ajtót! 18 Támáron tarka ruha volt, mert ilyen köntösbe szoktak öltözni a
király szűz lányai. A szolga kivezette őt az utcára, és bezárta utána
az ajtót. 19 Támár ekkor hamut hintett a fejére, és meghasogatta a tarka ruhát,
amely rajta volt. Kezét a fejére kulcsolta, és jajveszékelve járt-kelt.
20 Akkor a bátyja,
Absolon ezt mondta neki: Talán Amnón bátyád volt veled? Légy csendben most,
húgom, mert a testvéred ő! Ne vedd a szívedre ezt a dolgot! Ezután Támár
magára hagyatva lakott testvérének, Absolonnak a házában. 21 Dávid király
azonban meghallotta mindezeket, és nagyon megharagudott. 22 Absolon pedig nem
szólt Amnónhoz sem jót, sem rosszat. De gyűlölte Absolon Amnónt, mert
erőszakot követett el a húgán, Támáron.
23 Két esztendő
múlva Absolon juhait nyírták az Efraimhoz tartozó Baal-Hácórban. Absolon
meghívta az összes királyfiakat. 24 Megjelent ugyanis Absolon a királynál, és
ezt mondta: Éppen most nyírják szolgád juhait. Jöjjön el azért a király
szolgáival együtt a te szolgádhoz! 25 De a király ezt felelte Absolonnak: Ne
menjünk el, fiam, mindnyájan, hogy ne legyünk a terhedre! És bár unszolta
őt, nem akart elmenni, hanem megáldotta őt. 26 Akkor ezt mondta Absolon:
Ha nem jössz, akkor jöjjön el velünk Amnón, a testvérem! A király így felelt:
Miért menjen el veled? 27 De amikor unszolta Absolon, elengedte vele Amnónt, és
a többi királyfit.
28 Akkor Absolon ezt
a parancsot adta legényeinek: Jól figyeljetek! Amikor Amnón jókedvű lesz a
bortól, ezt mondom nektek: Vágjátok le Amnónt! Ti pedig öljétek meg, ne
féljetek, hiszen én adom nektek a parancsot! Legyetek erősek és bátrak! 29
Úgy cselekedtek azért Absolon legényei Amnónnal, ahogyan Absolon parancsolta. A
királyfiak pedig mindnyájan felugrottak, öszvérre ültek, és elmenekültek.
30 Még úton voltak,
amikor ez a hír jutott el Dávidhoz: Megölette Absolon a királyfiakat mind, egy
sem maradt meg közülük! 31 Akkor fölkelt a király, meghasogatta a ruháját, és a
földre feküdt. Szolgái is mind meghasogatott ruhában álltak mellette.
32 De megszólalt
Jónád 33 Ne higgye azért az én uram, királyom, hogy az összes királyfi meghalt,
mert csak Amnón halt meg.
34 Absolon pedig
elmenekült. Az őrálló legény föltekintett, és látta, hogy nagy néptömeg
jön nyugat felől a hegyoldalon. 35 Akkor ezt mondta Jónádáb a királynak:
Ott jönnek a királyfiak! Úgy történt, ahogyan megmondta szolgád. 36 Amint
befejezte szavait, már meg is érkeztek a királyfiak, és hangos sírásba kezdtek.
Maga a király is összes szolgájával együtt igen nagy sírásra fakadt.
37 Absolon tehát
elmenekült, és elment Talmajhoz, Ammihúr fiához, Gesúr királyához. Dávid pedig
mindennap gyászolta a fiát. 38 Absolon három esztendeig maradt Gesúrban, miután
odamenekült.
39 Dávid király végül
felhagyott azzal a szándékával, hogy Absolon ellen vonul, mert már
megvigasztalódott Amnón halála miatt.
2Sám 14
1 Jóáb, Cerújá fia
észrevette, hogy a király gondolatai Absolonon járnak. 2 Elküldött azért Jóáb
Tekóába, hozatott onnan egy bölcs asszonyt, és ezt mondta neki: Tégy úgy,
mintha gyászolnál, öltözz gyászruhába, ne kend meg magad olajjal, és viselkedj
úgy, mint egy olyan asszony, aki régóta gyászolja halottját. 3 Így menj be a
királyhoz, és ezt meg ezt mondd neki! Jóáb ugyanis a szájába adta, hogy mit
beszéljen.
4 A tekóai asszony
bement a királyhoz, arcával a földet érintve leborult, és ezt mondta: Segíts
rajtam, ó király! 5 A király ezt mondta neki: Mi bajod? Ő így felelt: Ó
jaj! Özvegyasszony vagyok, meghalt a férjem. 6 Volt szolgálólányodnak két fia,
akik összevesztek a mezőn, és mivel nem volt, aki szétválasztotta volna
őket, az egyik leütötte a másikat, és megölte! 7 Erre az egész nemzetség
rátámadt szolgá 8 Akkor a király ezt mondta az asszonynak: Menj haza, én majd
rendelkezem az ügyedben! 9 A tekóai asszony ezt felelte a királynak: Uram,
királyom, a bűn terhe rám és családomra nehezedik, a király és az ő
trónja azonban sérthetetlen! 10 Erre a király ezt mondta: Hozd ide elém, aki
ellened szól, és nem bánt többé téged. 11 Az asszony így felelt: Esküdj meg, ó
király, Istenedre, az ÚRra, hogy ne folytathassa a pusztítást a vérbosszúra
vágyó, és így ne pusztítsák el a fiamat! A király így felelt: Az élő ÚRra
mondom, hogy fiadnak egy hajszála sem esik le a földre.
12 De az asszony ezt
mondta: Szabad még szolgálólányodnak egy szót szólnia hozzád, uram, király?
Ő így felelt: Beszélj! 13 Az asszony ezt mondta: Hát te miért gondoltál
ilyet az Isten népe ellen? Hiszen a király, aki ezt a szót kimondta, maga is
vétkes, mert nem hozatja vissza a király, akit eltaszított magától. 14 Mert
bizonyosan meghalunk, és olyanok leszünk, mint a víz, amelyet ha a földre
öntenek, nem lehet fölszedni. De amíg Isten nem veszi el az életet, az a
szándéka, hogy még az eltaszított se maradjon eltaszítva előle. 15 Most,
hogy bejöttem elbeszélni ezt a dolgot uramnak, a királynak, bizony ijesztgetett
a nép, de azt gondolta szolgálólányod: Beszélek én mégis a királlyal, hátha
megteszi a király, amit szolgálólánya mond. 16 Biztosan meghallgatja a király,
és megmenti szolgálólányát annak a kezéből, aki fiammal együtt ki akar
pusztítani az Isten tulajdon népe közül. 17 Még ezt is mondta szolgálólányod:
Az én uram, királyom beszéde megnyugtató lesz számomra, mert olyan az én uram,
királyom, mint az Isten angyala, meghallja mind a jót, mind a rosszat. Az ÚR, a
te Istened legyen veled!
18 A király azonban
megszólalt, és ezt mondta az asszonynak: Ne titkolj el előttem semmit, ha
most kérdezek tőled valamit! Az asszony így felelt: Beszéljen csak az én
uram, királyom! 19 A király ezt kérdezte: Nem Jóáb keze van benne mind 20 Azért
tette ezt szolgád, Jóáb, hogy a dolog más fordulatot vegyen. De az én uram
bölcs, olyan a bölcsessége, mint az Isten angyaláé, mindent tud, ami az
országban történik.
21 Akkor ezt mondta a
király Jóábnak: Rendben van, megteszem ezt a dolgot. Eredj, hozd vissza azt a
fiút, Absolont! 22 Ekkor Jóáb arcával a földet érintve leborult, és áldotta a
királyt. Azután ezt mondta Jóáb: Ma tudta meg szolgád, uram, királyom, hogy
jóindulattal vagy hozzám, mert teljesítetted, ó király, szolgád kérését. 23
Elindult Jóáb, elment Gesúrba, és hazahozta Absolont Jeruzsálembe. 24 De a
király ezt parancsolta: Vonuljon vissza a maga házába, nem láthat engem!
Absolon tehát visszavonult a házába, és nem láthatta a királyt.
25 Egész Izráelben
nem volt olyan szép ember, akit annyira dicsértek volna, mint Absolon. Nem volt
benne semmi hiba tetőtől talpig. 26 És amikor a fejét megnyíratta -
mert minden esztendő végén lenyíratta a haját; mivel igen nehéz volt, azért
kellett lenyíratnia - kétszáz sekel súlyú volt a haja, a királyi súlymérték
szerint. 27 Három fia született Absolonnak, meg egy leánya, név szerint Támár.
Ez igen szép termetű volt.
28 Két esztendeje
lakott már Absolon Jeruzsálemben, de a királyt nem láthatta. 29 Üzent azért
Absolon Jóábnak, hogy elküldje a királyhoz, de ő nem akart elmenni hozzá.
Üzent másodszor is, de ő mégsem akart elmenni. 30 Akkor így szólt
szolgáinak: Nézzétek, Jóáb birtoka az enyém mellett van, és ott árpája van
neki. Menjetek és gyújtsátok föl! Föl isgyújtották Absolon szolgái azt a
birtokot.
31 Ekkor fölkelt
Jóáb, elment Absolon házába, és ezt mondta neki: Miért gyújtották föl szolgáid
az én birtokomat?! 32 Absolon 33 Elment
tehát Jóáb a királyhoz, és elmondta neki ezt. Ő pedig hívatta Absolont, az
elment a királyhoz, és arcával a földet érintve leborult előtte, a király
pedig megcsókolta Absolont.
2Sám 15
1 Történt ezek után,
hogy Absolon szerzett magának egy harci kocsit, lovakat és ötven embert, akik
előtte futottak. 2 Reggelenként 3
akkor ezt mondta neki Absolon: Nézd, a te ügyed helyes és jogos, de nincs a
királynál senki, aki meghallgasson téged. 4 Majd így folytatta Absolon: Bárcsak
engem tennének bíróvá ebben az országban, akkor bárki jönne hozzám, akinek
peres ügye van, én majd igazságot szolgáltatnék neki. 5 És ha valaki közeledett
hozzá, hogy leboruljon előtte, akkor kinyújtotta a kezét, magához
szorította, és megcsókolta. 6 Így tett Absolon egész Izráelben mindazokkal,
akik ítéletért mentek a királyhoz. Így lopta be magát Absolon az izráeli
emberek szívébe.
7 Négy esztendő
elteltével ezt mondta Absolon a királynak: Hadd menjek el, hogy teljesítsem
Hebrónban az ÚRnak tett fogadalmamat! 8 Mert ezt a fogadalmat tette szolgád,
amikor az arámi Gesúrban lakott: Ha egyszer visszavisz engem az ÚR
Jeruzsálembe, az ÚRnak fogok szolgálni. 9 A király azt mondta neki: Menj el
békességgel! Elindult tehát, és elment Hebrónba.
10 Közben titkos
megbízottakat küldött Absolon Izráel minden törzséhez ezzel az üzenettel: Ha
meghalljátok a kürt szavát, mondjátok: Király lett Absolon Hebrónban! 11
Kétszáz férfi ment Absolonnal Jeruzsálemből, akik hívására
jóhiszeműen mentek, nem tudtak a dologról semmit. 12 Absolon bemutatta az
áldozatot, közben pedig hívatta Absolon a gílói Ahitófelt, Dávid tanácsosát is
a maga városából, Gílóból. Az összeesküvés pedig erősödött, és a nép egyre
szaporodott Absolon mellett.
13 Egy hírnök
érkezett Dávidhoz, és jelentette: Absolonhoz hajolt az izráeliek szíve! 14
Akkor ezt parancs 15 A király szolgái ezt felelték a királynak: Minden úgy
legyen, ahogyan uram, a király dönt. Mi a te szolgáid vagyunk. 16 Ekkor
elindult a király, és nyomában egész háza népe. Tíz másodrangú feleségét
azonban hátrahagyta a király, hogy őrizzék a palotát.
17 Így vonult ki a
király, és nyomában egész hadinépe, de a legszélső háznál megálltak. 18
Elvonult előtte valamennyi szolgája: a kerétiek, a pelétiek és a gátiak,
az a hatszáz ember, akik vele jöttek Gátból. Mindezek elvonultak a király
előtt.
19 Akkor ezt mondta a
király a gáti Ittajnak: Miért jössz te is velünk? Térj vissza, és maradj a
király mellett, mert te idegen és lakóhelyedről száműzött ember vagy.
20 Nemrég jöttél, és máris bujdosóvá tegyelek azzal, hogy velünk jössz? Én
megyek, ahova mehetek. De te térj vissza, és vidd magaddal atyádfiait is; szeretet
és hűség legyen veled! 21 Ittaj azonban így válaszolt a királynak: Az
élő ÚRra és az én uram, királyom életére mondom, hogy bárhol is lesz az én
uram, királyom, ott lesz a te szolgád is, akár élve, akár halva. 22 Erre Dávid
ezt mondta Ittajnak: Jöjj hát, és vonulj velünk! Elvonult tehát a gáti Ittaj
is, valamennyi emberével és azok hozzátartozóival együtt. 23 Mindenki hangosan
sírt az országban, amikor elvonult az egész hadinép. A király átkelt a
Kidrón-patakon, és az egész hadinép elvonult a pusztába vezető úton.
24 Ott volt Cádók is,
és vele az összes léviták, akik az Isten szövetségládáját vitték. Letették az
Isten ládáját, Ebjátár pedig áldozott, amíg csak ki nem vonult a városból az
egész hadinép. 25 Akkor a király ezt mondta Cádóknak: Vidd vissza az Isten
ládáját a városba! Ha kegyelmes lesz hozzám az ÚR, akkor visszahoz engem, és
látnom engedi még azt, meg annak a lakóhelyét. 26 De ha ezt mondaná: Nem
gyönyörködöm benned, akkor itt vagyok, tegye velem, amit jónak lát! 27 Majd ezt
mondta Cádók papnak a király: Nézd csak! Térj vissza a városba békességgel, és
veletek együtt két fiatok is, a te fiad, Ahimaac, meg Ebjátár fia, Jónátán. 28
Figyeljetek! Én majd a puszta felé eső gázlónál tartózkodom, amíg valami
hír nem érkezik hozzám tőletek. 29 Cádók és Ebjátár tehát visszavitték az
Isten ládáját Jeruzsálembe, és ott maradtak.
30 Dávid azután
fölfelé ment az Olajfák hegyének a lejtőjén, és amíg ment, egyre sírt.
Betakart fejjel, mezítláb ment, és az egész hadinép is vele együtt betakarta a
fejét, és ahogy mentek fölfelé, egyre sírtak. 31 Amikor jelentették Dávidnak,
hogy Ahitófel is az összeesküvők között van Absolonnál, ezt mondta Dávid:
Kérlek, URam, hiúsítsd meg Ahitófel tanácsát! 32 Amikor fölért Dávid a hegy
tetejére, ahol imádkozni szokott az Istenhez, éppen szembejött vele az arki
Húsaj tépett ruhában és földet szórva a fejére. 33 Dávid ezt mondta neki: Ha
velem tartasz, csak terhemre leszel, 34 de ha visszatérsz a városba, és ezt
mondod Absolonnak: Én a te szolgád leszek, ó király! Azelőtt apád szolgája
voltam, de mostantól fogva a te szolgád leszek! - akkor meg tudod hiúsítani
Ahitófel tanácsát. 35 Ott lesznek veled a papok, Cádók és Ebjátár is. Azért
mindent, amit a királyi palotából hallasz, jelentsd Cádók és Ebjátár papoknak.
36 Ott van velük a két fiúk is: Cádóké Ahimaac, Ebjátáré pedig Jónátán. Velük
mindent megüzenhettek nekem, amit csak hallotok. 37 Húsaj, Dávid barátja be is
ment a városba. Absolon is megérkezett Jeruzsálembe.
2Sám 16
1 Amikor Dávid egy
kevéssel túljutott a hegytetőn, szembejött vele Cíbá, Mefibóset szolgája,
két fölszerszámozott szamárral. Volt rajtuk kétszáz kenyér, száz csomó aszú
szőlő, száz adag érett gyümölcs és egy tömlő bor. 2 A király
megkérdezte Cíbától: Mit akarsz ezzel? Cíbá így felelt: A szamarak legyenek a
király háza népéé, hogy azokon járjanak, a kenyér és az érett gyümölcs legyen a
szolgák étele, a bor pedig legyen annak az itala, aki elfárad a pusztában. 3
Ekkor megkérdezte a király: Hol van uradnak a fia? Cíbá így felelt a királynak:
Ő Jeruzsálemben maradt, mert azt mondta, hogy most adja vissza neki Izráel
háza az apja királyságát. 4 A király ezt mondta Cíbának: Legyen minden a tied,
ami Mefibóseté volt. Cíbá felelte: Leborulok előtted, légy hozzám ezután
is jóindulattal, uram, királyom!
5 Amikor Dávid király
megérkezett Bahúrimba, kijött onnan egy ember, aki Saul rokonságából való volt,
név szerint Simei, Géra fia, és amint ment, egyre ócsárolta őket. 6
Sőt kővel hajigálta Dávidot és Dávid király szolgáit, bár jobbról és
balról ott volt az egész hadinép és az egész testőrség. 7 Így ócsárolta
őt Simei: Gyere csak, gyere, te vérengző és elve-temült ember! 8
Megtorolja rajtad az ÚR Saul házának minden kiontott vérét, aki helyett te
király lettél, és odaadta az ÚR a királyságot fiadnak, Absolonnak. Most te
kerültél bajba, mert vérengző ember vagy! 9 Akkor ezt mondta a királynak
Abisaj, Cerúja fia: Hogy meri ócsárolni az én uramat, királyomat ez a döglött
kutya?! Hadd menjek oda, hogy levágjam a
fejét!
10 A király azonban
ezt mondta: Nem rám és nem rátok tartozik ez, Cerúja fiai. Mert ha ócsárol, és
ha az ÚR mondta neki, hogy ócsárolja Dávidot, akkor ki mondhatná neki: Miért
tetted ezt? 11 Majd ezt mondta Dávid Abisajnak és összes szolgájának: Ha még a
fiam is az életemre tör, aki pedig az én véremből származik, mennyivel
inkább ez a benjámini! Hagyjátok, hadd ócsároljon, hiszen az ÚR parancsolta
neki. 12 Bárcsak rám tekintene nyomorúságomban az ÚR, és javamra fordítaná azt,
hogy ma ócsároltak engem! 13 Dávid továbbment embereivel az úton, Simei pedig
vele átellenben a hegyoldalon menve egyre ócsárolta, kövekkel dobálta, és port
szórt feléje. 14 Így jutott el a király és a vele levő hadinép fáradtan a
Jordánon túlra, és ott pihenőt tartottak.
15 Absolon és az
egész izráeli hadinép megérkezett Jeruzsálembe. Vele volt Ahitófel is. 16
Amikor az arki Húsaj, Dávid barátja bement Absolonhoz, ezt mondta Húsaj
Absolonnak: Éljen a király! Éljen a király! 17 De Absolon ezt mondta Húsajnak:
Hát csak ennyire vagy hűséges a barátodhoz? Miért nem mentél el a
barátoddal? 18 Húsaj ezt felelte Absolonnak: Azért nem, mert én azé leszek és
annál maradok, akit az ÚR és ez a hadinép, meg az összes izráeliek
választottak. 19 Másodszor pedig: kinek szolgáljak én, ha nem az ő fiának?
Ahogyan apádat szolgáltam, ugyanúgy foglak téged is.
20 Absolon ezt mondta
Ahitófelnek: Adjatok tanácsot, hogy mit tegyünk! 21 Ahitófel ezt mondta
Absolonnak: Menj be apád másodrangú feleségeihez, akiket itthon hagyott a
palota őrzésére. Ha meghallja egész Izráel, hogy meggyűlöltetted
magad apáddal, annál inkább fölbátorodnak mindazok, akik veled tartanak. 22
Sátrat vontak fel tehát Absolonnak a háztetőn, és bement Absolon apja
másodrangú feleségeihez egész Izráel szeme láttára.
23 Abban az
időben olyannak tartották Ahitófel tanácsát, amit adott, mintha Isten
szavát kérdezték volna meg. Ilyennek tartotta Ahitófel minden tanácsát Dávid
is, Absolon is.
2Sám 17
1 Azután ezt mondta
Ahitófel Absolonnak: Kiválasztok tizenkétezer embert, elindulok, és üldözöm
Dávidot még ma éjjel. 2 Megtámadom, amíg fáradt és erőtlen, megriasztom,
és elfut az egész vele levő nép, és egyedül a királyt ölöm meg. 3 Az egész
népet visszahozom hozzád, mert az egésznek a visszatérése attól az egy
embertől függ, akit te halálra keresel, és ez az egész népnek javára lesz.
4 Tetszett ez a beszéd Absolonnak és Izráel véneinek.
5 De Absolon ezt
mondta: Hívjátok ide az arki Húsajt is, hallgassuk meg, mi mondanivalója van
neki. 6 Amikor Húsaj megérkezett Absolonhoz, ezt mondta neki Absolon: Ahitófel
ezt meg ezt mondta. Úgy tegyünk-e, ahogyan ő mondta, vagy ne? Mondd meg! 7
Húsaj ezt mondta Absolonnak: Most az egyszer nem jó tanácsot adott Ahitófel. 8
Majd ezt mondta Húsaj: Magad is tudod, hogy apád és emberei vitézek, és olyan
elkeseredettek, mint a kölykeitől megfosztott medve a mezőn.
Azonfelül apád harchoz értő ember, aki nem engedi aludni a hadinépet. 9
Ő maga pedig valamilyen üregben rejtőzködhet, vagy más helyen.
Megtörténhetik, hogy mindjárt kezdetben elesnek néhányan, és ha ennek hallatára
azt mondják majd, hogy vereség érte az Absolonnal tartó népet, 10 akkor
kétségbe fog esni még a bátor harcos is, akinek olyan a szíve, mint az
oroszláné. Hiszen egész Izráel tudja, hogy apád vitéz ember, és bátrak a vele
levők is. 11 Én bizony azt tanácsolom, hogy inkább gyűjtsd magadhoz
egész Izráelt Dántól Beérsebáig, hogy annyian legyenek, mint a tengerparton a
homok, és te magad menj velük. 12 Akkor aztán rátámadunk azon a helyen, ahol
éppen megtaláljuk, és meglepjük, ahogyan a harmat hull a földre, és nem marad
meg sem ő, sem a vele levő emberek közül senki. 13 Ha pedig
valamelyik városba húzódik vissza, húzzon köteleket egész Izráel a város köré,
és rántsuk le azt a völgybe, hogy még egy kövecske se maradjon meg ott.
14 Erre azt mondta
Absolon és minden izráeli férfi: Jobb az arki Húsaj tanácsa Ahitófel
tanácsánál. Mert az ÚR rendelte, hogy meghiúsuljon Ahitófel jó tanácsa, és így
veszedelmet hozzon az ÚR Absolonra.
15 Húsaj pedig
elmondta Cádók és Ebjátár papoknak: Ilyen tanácsot adott Ahitófel Absolonnak és
Izráel véneinek, én viszont ezt meg ezt tanácsoltam. 16 Most tehát sietve
küldjetek jelentést Dávidnak: Ne töltsd ma az éjszakát a puszta felé
vezető gázlóknál, hanem azonnal kelj át, különben elpusztul a király és az
egész vele levő nép. 17 Jónátán és Ahimaac a Rógél-forrásnál álldogáltak.
Oda járt egy szolgálóleány, az hordta nekik a hírt, ők pedig elmentek és
hírt vittek Dávid királynak. A városba ugyanis nem mertek bemenni, hogy meg ne
lássák őket.
18 Mégis meglátta
őket egy szolga, és hírül adta Absolonnak. Ezért mindketten sietve
eltávoztak, és bementek egy bahúrimi ember házába. Ennek az udvarában volt egy
kút, oda ereszkedtek le. 19 Az asszony pedig fogott egy terítőt, letakarta
vele a kút száját, és gabonát öntött rá, úgyhogy semmit sem lehetett
észrevenni. 20 Amikor megérkeztek az asszonyhoz Absolon szolgái, és
megkérdezték, hogy hol van Ahimaac és Jónátán, az asszony így felelt nekik:
Továbbmentek innen a vízhez. És keresték őket, de mivel nem találták,
visszatértek Jeruzsálembe.
21 Miután eltávoztak,
ezek kijöttek a kútból, elmentek, és hírt vittek Dávid királynak. Ezt mondták
Dávidnak: Induljatok, keljetek át gyorsan a vízen, mert veszedelmes tanácsot
adott Ahitófel! 22 Elindult azért Dávid egész népével együtt, és átkeltek a
Jordánon. Virradatra senki sem maradt, aki ne kelt volna át a Jordánon.
23 Amikor látta
Ahitófel, hogy nem az ő tanácsát követik, fölnyergelte a szamarát,
elindult, és hazament a városába. Végrendelkezett háza népéről, azután
felakasztotta magát. Így halt meg, és eltemették apja sírjába.
24 Dávid már
Mahanaimba érkezett, amikor Absolon az összes izráeliekkel együtt átkelt a
Jordánon. 25 Absolon Jóáb helyett Amászát állította a hadsereg élére. Amászá
egy Jitrá nevű izráeli ember fia volt, aki bement Abígalhoz, Náhás
leányához, aki Cerújának, Jóáb anyjának volt a nővére. 26 Izráel és
Absolon Gileád földjén ütött tábort.
27 Amikor Dávid
Mahanaimba érkezett, az ammóni Rabbából való Sóbi, Náhás fia, a Lódebárból való
Mákír, Ammiél fia és a gileádi Rógelimből való Barzillaj 28 ágyneműt,
tálakat és cserépedényeket, búzát, árpát, lisztet és pörkölt gabonát, babot meg
pörkölt lencsét, 29 továbbá mézet, vajat, juhtúrót és tehénsajtot vittek
eleségül Dávidnak és a vele levő népnek. Mert ezt mondták: Éhes, fáradt és
szomjas lett a nép a pusztában.
2Sám 18
1 Ezután megszemlélte
Dávid a vele levő hadinépet, és ezredeseket meg századosokat állított az
élükre. 2 Dávid a hadinép egyharmadát Jóábra bízta, egyharmadát Abisajra,
Cerújá fiára, Jóáb testvérére, egyharmadát pedig a gáti Ittajra. A király ezt
mondta a népnek: Én magam is veletek fogok menni. 3 De a nép így felelt: Nem
jöhetsz, mert ha mi megfutamodunk is, velünk nem törődnek; sőt ha a
sereg fele meghal is, azzal sem törődnek. De te annyit érsz, mint tízezer
magunkfajta ember. Jobb tehát, ha a városból segítesz bennünket.
4 A király ezt mondta
nekik: Úgy teszek, ahogy jónak látjátok. Majd odaállt a király a kapu mellé, az
egész hadinép pedig kivonult századonként és ezredenként. 5 Jóábnak, Abisajnak
és Ittajnak ezt parancsolta a király: Az én kedvemért bánjatok kíméletesen
azzal a fiúval, Absolonnal! Hallotta az egész hadinép is, hogy mit parancsolt a
király Absolonra vonatkozólag mindegyik vezérének.
6 Azután kivonult a
hadinép a mezőre Izráel ellen, de az ütközet az efraimi erdőben folyt
le. 7 Ott verték meg Izráel hadinépét Dávid szolgái. Nagy vereség érte ott
őket azon a napon: elesett húszezer ember. 8 Kiterjedt a harc arra az
egész vidékre, és a hadinép közül sokkal többet pusztított el az erdő azon
a napon, mint amennyit fegyver pusztított el.
9 Egyszer csak
rábukkantak Dávid szolgái Absolonra. Absolon egy öszvéren nyargalt. Az öszvér
beszaladt egy nagy tölgyfa sűrű ágai alá, Absolon pedig fennakadt
hajánál fogva a tölgyfán, és ott maradt ég és föld között, mert az öszvér
kiszaladtalóla. 10 Meglátta ezt egy ember, és jelentette Jóábnak. Ezt mondta:
Láttam, hogy Absolon egy tölgyfán függ! 11 Jóáb ezt mondta a hírt hozó
embernek: Ha láttad, miért nem terítetted mindjárt a földre? Azután gondom lett
volna arra, hogy tíz ezüstöt meg egy övet adjak neked. 12 De az az ember így
felelt Jóábnak: Ha ezer ezüst ütné is a markomat, akkor sem emelnék kezet a
király fiára. Hiszen fülünk hallatára parancsolta meg a király neked, Abisajnak
meg Ittajnak, hogy vigyázzatok arra a fiúra, Absolonra! 13 Ha orvul törtem
volna az életére, akkor te nem álltál volna mellém, hiszen a király előtt
semmi sem marad titokban! 14 Jóáb ezt mondta: Mit vesztegetem veled az
időt? És három dárdát kapva a kezébe, beledöfte Absolon szívébe, mert még
életben volt a tölgyfán. 15 Azután körülfogta Absolont Jóáb tíz fegyverhordozó
legénye, levágták és megölték.
16 Ekkor Jóáb
megfújta a kürtöt, mire a nép visszatért Izráel üldözéséből, mert Jóáb
megállást parancsolt a népnek. 17 Absolont pedig fogták, beledobták az
erdőben egy nagy gödörbe, és igen nagy rakás követ szórtak rá. Egész
Izráel elfutott, mindenki a maga otthonába.
18 Absolon még
életében vett, és felállított magának egy emlékoszlopot a Király-völgyben, mert
ezt mondta: Nincs fiam, aki fenntartaná nevem emlékét. Ezért a maga
nevéről nevezte el az oszlopot. Absolon emlékoszlopának nevezik azt még ma
is.
19 Ahimaac, Cádók fia
ezt mondta: Elfutok, és megviszem az örömhírt a királynak, hogy igazságot
szolgáltatott neki ellenségeivel szemben az ÚR. 20 De Jóáb ezt mondta neki: Ne
légy te ma hírvivő, majd máskor vihetsz örömhírt. Ma nem örömhírt vinnél,
hiszen meghalt a király fia!
21 Egy etióp embernek
azonban ezt parancsolta Jóáb: Menj, jelentsd a királynak, amit láttál! Az etióp
ember leborult Jóáb előtt, azután futásnak eredt. 22 Ahimaac, Cádók fia
megint ezt mondta Jóábnak: Bármi történjék is, elfutok én is az etióp után! De
Jóáb ezt felelte: Miért futnál éppen te, fiam? Nem örömhír ez, amelyért
jutalmat kapnál. 23 Bármi történjék is - mondta - elfutok! Erre azt mondta neki
Jóáb: Hát fuss! Futásnak eredt tehát Ahimaac a kikkári úton, és megelőzte
az etiópot.
24 Dávid ott ült a
két kapu között, az őrálló pedig fölment a kapu tetejére a bástyára, és
amikor körülnézett, látta, hogy egy ember fut egyedül. 25 Az őr
lekiáltott, és jelentette ezt a királynak. A király ezt mondta: Ha egyedül van,
örömhírt hoz. Közben az ember egyre közelebb jött. 26 Azután meglátott az
őr egy másik futó embert is, ezért lekiáltott az őr a kapuba, és ezt
mondta: Jön egy másik egyedül futó ember is! A király ezt mondta: Az is örömhírt
hoz. 27 Majd ezt mondta az őr: Az elsőnek a futását olyannak látom,
mintha Ahimaac, Cádók fia futna. Akkor ezt mondta a király: Jó ember ő, és
jó hírt hoz.
28 Ahimaac ezt
kiáltotta a királynak: Békesség! Azután leborult a király elé arccal a földre,
és ezt mondta: Áldott az ÚR, a te Istened! Kezedbe adta azokat az embereket,
akik kezet emeltek az én uramra, királyomra. 29 De a király ezt kérdezte:
Épségben van-e Absolon fiam? Ahimaac így felelt: Láttam egy nagy tömeget, de
Jóáb elküldte a király egyik szolgáját meg a te szolgádat is, ezért nem tudom,
mi történt. 30 A király azt mondta: Eredj odébb, állj félre! Ő tehát
odébbment, és félreállt. 31 Közben megérkezett az etióp ember is, és így szólt:
Jó hírt küldenek, uram, királyom! Igazságot szolgáltatott ma neked az ÚR
mindazokkal szemben, akik fölkeltek ellened. 32 De a király ezt kérdezte az
etióptól: Épségben van-e Absolon fiam? Az etióp így felelt: Úgy járjanak az én
uram, királyom ellenségei, és mindazok, akik a vesztedre törnek, mint az a fiú!
2Sám 19
1 A király
megrendült, fölment a kapu fölött levő helyiségbe, és sírt. És amíg ment,
ezt mondogatta: Fiam, Absolon! Fiam, fiam, Absolon! Bárcsak én haltam volna meg
helyetted, fiam, fiam, Absolon!
2 Jóábnak azonban
jelentették, hogy a király sírva gyászolja Absolont. 3 Ezért gyászra fordult a
győzelem azon a napon az egész nép számára, mert meghallotta a nép, hogy
bánkódik a király a fia miatt. 4 Úgy lopakodott be a hadinép azon a napon a
városba, ahogyan a szégyent vallott hadinép szokott lopakodni, ha megfutott a csatából.
5 A király pedig betakarta az arcát, és hangosan jajgatott a király: Fiam,
Absolon, fiam, fiam, Absolon!
6 Akkor Jóáb bement a
királyhoz a házba, és ezt mondta: Megszégyenítetted ma minden szolgádat, akik
pedig megmentették az életedet, fiaidnak és leányaidnak az életét,
feleségeidnek és másodrangú feleségeidnek az életét. 7 Hiszen azokat szereted,
akik gyűlölnek, és azokat gyűlölöd, akik szeretnek. Ma kimutattad,
hogy neked nem számítanak vezéreid és szolgáid! Bizony most tudtam meg, hogy
jobban szeretnéd, ha mindnyájan meghaltunk volna is ma, csak Absolon élne.
8 Most már kelj föl,
menj ki, és beszélj szolgáidhoz szívhez szólóan, mert az ÚRra esküszöm, hogy ha
nem jössz ki, éjjelre már egy ember sem marad melletted! Ez pedig rosszabb lesz
neked minden bajnál, ami ifjúságodtól fogva mostanáig ért téged. 9 Erre fölkelt
a király, és leült a kapuban. Az egész hadinépnek pedig kihirdették, hogy a
király a kapuban ül, és az egész hadinép a király elé járult. =Izráel tehát
menekült, mindenki a maga otthonába. 10 És civakodás kezdődött Izráel
népének törzsei között, és ezt mondták: A király mentett meg bennünket
ellenségeink kezéből. Ő szabadított meg bennünket a filiszteusok
kezéből is, és most el kellett menekülnie az országból Absolon miatt. 11
De Absolon, akit mi fölkentünk, meghalt a harcban. Miért késlekedtek tehát
visszahozni a királyt?
12 Dávid király pedig
ezt az üzenetet küldte Cádók és Ebjátár papoknak: Így beszéljetek Júda
véneihez: Miért akartok utolsók lenni a király hazahozásában? Eljutott ugyanis
a királyi udvarba annak a híre, amiről egész Izráel beszélt. 13 Ti az én
testvéreim vagytok, az én húsom és vérem. Miért akartok utolsók lenni a király
visszahozásában? 14 Mondjátok meg Amászának: Te az én húsom és vérem vagy. Úgy
segítsen meg engem az Isten most és ezután is, hogy te leszel Jóáb helyett a
hadseregparancsnokom egész életedben. 15 Így nyerte meg minden júdai ember
szívét, mint egy emberét, úgyhogy üzenetet küldtek a királynak: Térj vissza
minden szolgáddal együtt!
16 Visszaindult tehát
a király, és elérkezett a Jordánhoz. A júdaiak pedig Gilgálba érkeztek, hogy
elébe menjenek a királynak, és segítsenek a királynak átkelni a Jordánon. 17 A
benjámini Simei, Gérá fia is sietve elment Bahúrimból, a júdaikkal együtt,
Dávid király elé. 18 Ezer benjámini ember volt vele, továbbá Cíbá, Saul házának
a szolgája, tizenöt fiával és húsz szolgájával együtt, és még a király
előtt odaértek a Jordánhoz. 19 Átkeltek a gázlón, hogy áthozzák a király
háza népét, és megtegyék, amit csak jónak lát. Simei, Gérá fia pedig leborult a
király előtt, amikor átkelt a Jordánon. 20 Ezt mondta a királynak: Ne rója
fel bűnül az én uram, és ne emlékezz arra, hogy milyen bűnt követett
el szolgád akkor, amikor eltávozott az én uram, királyom Jeruzsálemből. Ne
vegye azt szívére a király! 21 Tudja a te szolgád, hogy vétkezett, de látod, én
jöttem ma elsőnek József egész házából, hogy elébe menjek az én uramnak,
királyomnak!
22 De megszólalt
Abisaj, Cerújá fia, és ezt mondta: Hát nem kell Simeinek meghalnia azért, hogy
szidalmazta az ÚR fölkentjét? 23 Dávid azonban ezt mondta: Nem rám és nem rátok
tartozik ez, Cerújá fiai! Még kísértésbe visztek ma engem! Miért kellene ma
bárkinek is meghalnia Izráelben? Hiszen tudom én, hogy ma lettem ismét Izráel
királya! 24 Simeinek pedig ezt mondta a király: Nem kell meghalnod! Meg is
esküdött neki a király.
25 Mefibóset, Saul
fia is elment a király elé. Nem gondozta a lábát, nem gondozta a szakállát, és
nem mosatta a ruháját attól fogva, hogy a király elment, egészen addig, amíg
békességben meg nem érkezett. 26 Amikor aztán Jeruzsálemben a király elé
érkezett, ezt kérdezte tőle a király: Miért nem jöttél velem, Mefibóset?
27 Ő így felelt: Uram, királyom, megcsalt engem a szolgám. Mert én, a te
szolgád, ezt mondtam: Fölnyergeltetek egy szamarat, felülök rá, és úgy megyek a
királlyal, mert béna a te szolgád. 28 Ő azonban rágalmazta szolgádat az én
uram, királyom előtt. De az én uram, királyom olyan, mint az Isten
angyala. Tégy azért úgy, ahogyan jónak látod. 29 Mert apám egész háza népe nem
várhatott mást az én uramtól, királyomtól, mint a halált, te mégis azok közé
ültetted szolgádat, akik asztalodnál esznek. Mi jogom volna tehát, hogy még
panaszkodjam a királynak?
30 Akkor ezt mondta
neki a király: Nem szükséges többet beszélned. Megmondtam, hogy te és Cíbá
fogtok osztozni a mezőn. 31 Mefibóset ezt felelte a királynak: Akár az
egészet is elveheti. Csakhogy az én uram, királyom békességben hazajött!
32 A gileádi
Barzillaj is elment Rógelimból, hogy átkeljen a királlyal a Jordánon, és
elbúcsúzzék tőle a Jordánnál. 33 Barzillaj igen öreg ember volt,
nyolcvanesztendős. Ő tartotta el a királyt, amikor Mahanaimban
lakott, mert igen tehetős ember volt. 34 A király azonban ezt mondta
Barzillajnak: Jöjj át velem, és eltartalak Jeruzsálemben. 35 De Barzillaj ezt
felelte a királynak: Ugyan mennyi idő van még hátra az életemből? Nem
érdemes már fölmennem a királlyal Jeruzsálembe! 36 Most nyolcvanesztendős
vagyok, nem tudok már különbséget tenni jó és rossz között, nem érzi szolgád
annak az ízét, amit eszik és iszik, és nem gyönyörködöm az énekesek és
énekesnők hangjában. Csak terhedre lenne a szolgád neked, uram, király! 37
Éppen csak átkel szolgád a Jordánon a királlyal. Miért akar engem a király
ennyire megjutalmazni? 38 Engedd vissza szolgádat, hadd haljak meg az én
városomban, ahol apám és anyám sírja van! De itt van a fiam, Kimhám, a te
szolgád. Keljen át ő veled, uram, király, és vele bánj jóindulattal.
39 A király ezt
mondta: Velem jöhet Kimhám, és én úgy bánok vele, ahogyan szeretnéd. Mindent
megteszek a kedvedért, amit csak kívánsz tőlem. 40 Azután átkelt a
Jordánon az egész nép, és a király is átkelt; akkor a király megcsókolta és
megáldotta Barzillajt, ő pedig visszatért lakóhelyére.
41 Így kelt át a
király Gilgálba, és Kimhám is átkelt vele együtt. Júda egész népe és Izráel
népének a fele segített átkelni a királynak.
42 De azután
odamentek a királyhoz az izráeliek mind, és ezt mondták a királynak: Miért
loptak el téged júdai testvéreink, akik segítettek átkelni a Jordánon a
királynak és háza népének, meg a Dáviddal levő többi embernek? 43 A
júdaiak így válaszoltak az izráelieknek: Azért, mert a király hozzánk áll
közelebb. Miért kell ezért haragudnotok? Talán megettük a királyt? Vagy volt
valami hasznunk belőle? 44 De az izrá
2Sám 20
1 Akadt ott egy
elvetemült ember, név szerint Seba, egy benjámini embernek, Bikrinek a fia. Ez
belefújt a kürtjébe, és kihirdette: Nincs semmi közünk Dávidhoz, semmi
örökségünk Isai fiával! Sátrába térjen minden izráeli! 2 Ekkor Sebához, Bikri
fiához pártolt Dávidtól minden izráeli. De a júdaiak hűségesen követték
királyukat a Jordántól Jeruzsálemig.
3 Amikor Dávid
megérkezett jeruzsálemi palotájába, előhívatta m
4 Azután ezt
parancsolta a király Amászának: Szólítsd fegyverbe a júdaiakat három nap alatt,
és légy készen magad is! 5 El is ment Amászá, hogy fegyverbe szólítsa Júdát, de
nem tudta azt végrehajtani a kijelölt határidőre.
6 Akkor ezt mondta a
király Abisajnak: Ez a Seba, Bikri fia még Absolonnál is nagyobb bajt hozhat
ránk. Vedd magad mellé urad szolgáit, és üldözd őt, még mielőtt
erős városokat talál, és elmenekül előlünk! 7 Kivonultak tehát vele
Jóáb emberei, a kerétiek, a pelétiek és a testőrök mind. Kivonultak
Jeruzsálemből, hogy üldözzék Sebát, Bikri fiát. 8 Amikor ahhoz a nagy
kőhöz érkeztek, amely Gibeónnál van, eléjük jött Amászá. Jóábnak a ruhája
alatt páncél volt, és arra kardot kötött, hüvelyestül a csípőjére
erősítve, úgyhogy az onnan könnyen kihúzható volt.
9 Jóáb megkérdezte
Amászát: Hogy vagy, testvérem? Azután Jóáb megfogta jobb kezével Amászának a szakállát,
hogy megcsókolja. 10 Amászá nem is ügyelt a kardra, amely Jóáb kezében volt. Az
pedig a hasába döfte, és kiontotta belét a földre. Nem kellett megismételnie,
mert meghalt. Azután Jóáb és testvére, Abisaj tovább üldözték Sebát, Bikri
fiát. 11 Jóáb egyik embere pedig odaállt Amászá mellé, és ezt kiáltotta: Aki
szereti Jóábot és Dávidot, kövesse Jóábot! 12 Amászá vérbe fagyva feküdt ott az
országút közepén. Amikor az az ember látta, hogy az egész nép megáll ott,
félrehúzta Amászát az útról a mezőre, és rádobott egy ruhát, mert látta,
hogy mindenki megáll, aki odaér. 13 Miután elvitték az országútról, mindenki
Jóáb után vonult, hogy üldözzék Sebát, Bikri fiát. 14 Seba átvonult Izráel
minden törzsén Ábél-Bét-Maakáig. A bikriek mind összegyűltek, és követték
őt. 15 De utolérték és körülzárták Ábél-Bét-Maakában, és sáncot emeltek a
város ellen, a bástyával szemben. Az egész nép, amely Jóábbal volt, rombolta a
várfalat, hogy ledöntse.
16 Akkor egy okos
asszony így kiáltott ki a városból: Hallgassatok ide! Hallgassatok ide!
Mondjátok meg Jóábnak, hogy jöjjön ide, hadd beszéljek vele! 17 Amikor ő
odament hozzá, megkérdezte az asszony: Te vagy Jóáb? Én vagyok - felelte. Az
asszony ezt mondta neki: Hallgasd meg szolgálóleányod szavát! Ő így
felelt: Hallgatom. 18 Az asszony ezt mondta: Hajdanában így szoktak beszélni:
Ábélben kérjetek tanácsot, akkor célhoz értek! 19 Én Izráel egyik
békeszerető városa vagyok, te pedig meg akarsz ölni egy izráeli várost,
egy anyát? Miért akarod elpusztítani az ÚR örökségét?
20 Jóáb így
válaszolt: Dehogy akarom, dehogy akarom elpusztítani és lerombolni! 21 Nem
erről van 22 Az asszony bölcsen eljárt az egész népnél, fejét vétette
Sebának, Bikri fiának, és kidobták azt Jóábnak. Jóáb pedig megfúvatta a kürtöt,
és szétoszlottak a város alól, mindenki a maga lakóhelyére. Jóáb is visszatért
Jeruzsálembe a királyhoz.
23 Jóáb Izráel egész
seregének az élén állt. Benájá, Jójádá fia volt a kerétiek és a pelétiek
parancsnoka. 24 Adórám a kényszermunkák felügyelője, Jósáfát, Ahilúd fia
pedig a főtanácsadó volt. 25 Sejá kancellár, Cádók és Ebjátár pedig papok
voltak. 26 A jáírí Írá is Dávid papja volt.
2Sám 21
1 Dávid idejében
egyszer éhínség volt három egymás után következő évben. Amikor Dávid
kérdést intézett az ÚRhoz, ezt mondta neki az ÚR: Saul miatt és vérengző
háza népe miatt van ez, mivel megölette a gibeóniakat. 2 Hívatta tehát a 3 Dávid ezt kérdezte a gibeóniaktól: Mit
tegyek értetek, és mivel engeszteljelek ki, hogy áldjátok az ÚR örökségét? 4 A
gibeóniak így feleltek neki: Nem követelünk mi Saultól és a háza népétől
sem ezüstöt, sem aranyat, és nem kívánhatjuk, hogy megöljenek valakit
Izráelben. De Dávid megkérdezte: Mit gondoltok mégis, mit tegyek értetek? 5
Ők ezt felelték a királynak: Annak az embernek, aki ki akart irtani, és
meg akart semmisíteni bennünket, hogy sehol se maradhassunk meg Izráel
területén, 6 annak az embernek a fiai közül adjanak ki nekünk hét embert, hogy
fölakasszuk őket az ÚR előtt, az ÚR választottjának, Saulnak
Gibeájában. A király azt felelte: Kiadom. 7 A király azonban megkímélte
Mefibósetet, Saul fiának, Jónátánnak a fiát, mert esküvel kötött szövetséget az
ÚR előtt Dávid és Jónátán, Saul fia. 8 Viszont elvette a király Ricpának,
Ajjá leányának a két fiát, akiket az Saulnak szült, Armónit és Mefibósetet;
továbbá Mikalnak, Saul leányának az öt fiát, akiket ő Adriélnek, a mehólai
Barzillaj fiának szült. 9 Ezeket a gibeóniak kezébe adta, akik fölakasztották
őket a hegyen az ÚR előtt. Így estek áldozatul egyszerre heten. Az
aratás első napjaiban kellett meghalniuk, az árpaaratás kezdetén.
10 De Ricpá, Ajjának
a leánya, zsákruhát fogott, és rájuk terítette a kősziklán az aratás
kezdetén, amíg csak eső nem ömlött rájuk az égből. Nem engedte, hogy
hozzájuk férjenek nappal az égi madarak, éjjel pedig a mezei vadak.
11 Dávidnak azonban
jelentették, hogy mit tett Ricpá, Ajjá leánya, Saul másodrangú felesége. 12
Akkor Dávid elment, és elhozatta Saulnak és fiának, Jónátánnak a csontjait
Jábés-Gileád polgáraitól; ők ugyanis ellopták azokat Bétseán teréről,
ahol fölakasztották őket a filiszteusok, miután megverték Sault a
Gilbóa-hegyen. 13 Elhozták tehát onnan Saulnak és fiának, Jónátánnak a
csontjait, és összeszedték azoknak a csontjait is, akiket most akasztottak föl.
14 Azután eltemették Saulnak és fiának, Jónátánnak a csontjait Benjámin
földjén, Célában, apjának, Kísnek a sírjába. Mindent megtettek, amit a király
parancsolt. Ezután megkönyörült Isten az országon.
15 De újból harc tört
ki a filiszteusok és Izráel között. Dávid is elment szolgáival együtt, és
megütközött a filiszteusokkal. Dávid azonban elfáradt. 16 Akkor Jisbi-Benób, a
refáiak leszármazottja, akinek a lándzsája háromszáz sekel súlyú rézből
volt, és vadonatúj fölszerelése volt, azt gondolta, hogy leteríti Dávidot. 17
Azonban segítségére sietett Abisaj, Cerújá fia, aki leterítette, és megölte a
filiszteust. Akkor ilyen esküt tettek Dávidnak a hívei: Nem jöhetsz többé
velünk az ütközetbe, hogy ki ne oltsd Izráel mécsesét.
18 Ezután újból harc
tört ki a filiszteusokkal Góbnál. Akkor vágta le a húsái Szibekkaj a refáiak
leszármazottai közül való Szafot.
19 Majd újból harc
tört ki a filiszteusokkal Góbnál, és Elhánán, a betlehemi Jaaré-Óregim fia
levágta a gáti Góliátot, akinek a lándzsanyele olyan vastag volt, mint a
szövőszék tartófája.
20 Gátnál is harc
tört ki. Volt ott egy nagy termetű férfi, akinek a kezén is, meg a lábán
is hat-hat ujja volt, összesen huszonnégy. Ő is a refáiak leszármazottja
volt. 21 Ez gyalázta Izráelt, de levágta őt Jónátán, Dávid bátyjának,
Simeának a fia.
22 Ez a négy ember a
gáti refáiak leszármazottja volt, és Dávidnak vagy szolgáinak a keze által
estek el.
2Sám 22
1 Dávid ennek az
éneknek a szavait mondta el az ÚRnak, amikor az ÚR kimentette őt minden
ellenségének és Saulnak a kezéből. 2 Így mondta: Az ÚR az én
kőszálam, váram és megmentőm, 3 Istenem, kősziklám, nála keresek
oltalmat. Pajzsom, hatalmas szabadítóm
és fellegváram, menedékem és szabadítóm, megszabadítasz az
erőszaktól. 4 Az ÚRhoz kiáltok, aki dicséretre méltó, és megszabadulok
ellenségeimtől. 5 Mert körülvettek a halál örvényei, pusztító áradat
rettent engem. 6 A sír kötelei fonódtak körém, a halál csapdái meredtek rám. 7
Nyomorúságomban az ÚRhoz kiáltottam, kiáltottam az én Istenemhez. Meghallotta
hangomat templomában, kiáltásom fülébe jutott. 8 Megrendült és rengett a föld,
az egek alapjai megremegtek, megrendültek, mert haragra gyúlt. 9 Füst jött ki
orrából, szájából emésztő tűz, parázs izzott benne. 10 Lehajlította
az eget és leszállt, homály volt lába alatt. 11 Kerúbon ülve repült, szelek
szárnyán jelent meg. 12 Sötétségből vont sátrat magának, víztömegből,
gomolygó fellegekből. 13 Fényözön jár előtte, parázsló tűz
izzik. 14 Dörög az ÚR az égben, mennydörög a Felséges. 15 Kilőtte nyilait
és szétszórta, kiröpítette villámait. 16 Láthatóvá vált a tengernek a medre,
föltárultak a világ alapjai az ÚR dorgálásától, haragos szele fúvásától. 17
Lenyúlt a magasból és fölvett, a nagy vizekből kihúzott engem. 18
Megmentett engem erős ellenségemtől, gyűlölőimtől, bár
erősebbek voltak nálam. 19 Rám törhetnek a veszedelem napján, de az ÚR az
én támaszom. 20 Tágas térre vitt ki engem, megmentett, mert gyönyörködik
bennem. 21 Igazságom szerint bánt velem az ÚR, kezem tisztasága szerint
jutalmazott engem. 22 Hiszen vigyáztam az ÚR útjára, és nem hagytam el
hűtlenül az Istent. 23 Minden törvényére ügyeltem, rendelkezéseitől
nem tértem el. 24 Feddhetetlen voltam előtte, és őrizkedtem a
bűntől. 25 Igazságom szerint jutalmazott meg az ÚR, tisztaságom
szerint, amit jól lát. 26 A hűségeshez hűséges vagy, a feddhetetlen
emberhez feddhetetlen vagy. 27 A tisztához tiszta vagy, de a hamisnak
ellenállsz. 28 A nyomorult népet megsegíted, de a kevélyeket látod, és
megalázod. 29 Te vagy, URam, a mécsesem, az ÚR fénysugarat ad nekem a
sötétségben. 30 Veled a rablóknak is nekirontok, ha Isten segít, a falon is
átugrom. 31 Az Isten útja tökéletes, az ÚR beszéde színigaz. Pajzsa ő
mindazoknak, akik hozzá menekülnek. 32 Van-e Isten az ÚRon kívül, és van-e
kőszikla Istenünkön kívül? 33 Isten az én erős menedékem, ő
vezeti útján a feddhetetlent. 34 Olyanná teszi lábamat, mint a szarvasoké,
magaslatokra állít engem. 35 Ő tanítja kezemet a harcra, karjaim ércíjat
feszítenek. 36 Oltalmazó pajzsodat adtad nekem, és sokszor meghallgattál engem.
37 Biztossá teszed lépteimet, nem inognak bokáim. 38 Üldözöm és elpusztítom
ellenségeimet, nem térek vissza, míg nem végzek velük. 39 Végeztem velük,
szétzúztam őket, nem kelnek föl, lábam elé hullottak. 40 Felruháztál
erővel a harcra, térdre kényszerítetted támadóimat. 41 Megfutamítottad
ellenségeimet, gyűlölőimet elpusztíthattam. 42 Néznek széjjel, de
nincs szabadító, az ÚRra néznek, de nem válaszol. 43 Összezúztam őket,
mint a föld porát, összetiprom, széttaposom, mint az utca sarát. 44
Megmentettél lázadó népemtől, megőrzöl, népek fejévé teszel, oly nép
szolgál nekem, melyhez nem volt közöm. 45 Idegenek hízelegnek nekem,
engedelmesen hallgatnak rám, 46 mert elepednek az idegenek, reszketve jönnek
elő rejtekükből. 47 Él az ÚR, áldott az én kősziklám,
magasztaltassék Isten, szabadító kősziklám! 48 Bosszút áll értem az Isten,
és népeket vet alám. 49 Kiszabadítasz ellenségeim közül, támadóim fölé emelsz,
megmentesz az erőszakosoktól. 50 Ezért magasztallak, URam, a népek között,
zsoltárt éneklek nevednek. 51 Nagy győzelmet ad királyának az ÚR,
hűséges marad fölkentjéhez, Dávidhoz és utódaihoz örökké.
2Sám 23
1 Ezek voltak Dávid
utolsó szavai: Így szól Dávid, Isai fia, így szól a magasra emelt férfi, Jákób
Istenének felkentje, Izráel énekeinek kedveltje: 2 Az ÚR lelke beszélt általam,
az ő szava volt nyelvemen. 3 Izráel Istene mondotta, Izráel
kősziklája így szólt hozzám: Az emberek igaz uralkodója, az istenfélő
uralkodó 4 olyan, mint a fölkelő nap reggeli fénye, mint a felhőtlen
reggel, melynek sugarától eső után fű zöldül a földön. 5 Nem ilyen-e
házam az Isten előtt? Hisz örök szövetséget szerzett velem, benne
elrendezett és biztosított mindent. Minden javam, minden örömem
belőlesarjad. 6 De az elvetemültek mind olyanok, mint a szélhordta tövis,
melyet nem fognak meg kézzel. 7 Aki hozzájuk akar nyúlni, vasat ragad,
lándzsanyelet; égő tűzzel égetik meg ott, ahol csak találják.
8 Ezek voltak név
szerint Dávid vitézei: a tahkemóni Jóséb-Basebet, egy főtiszt, aki úgy
forgatta lándzsáját, hogy egy alkalommal nyolcszáz embert döfött le.
9 Azután Eleázár,
Ahóhi fiának, Dódónak a fia, egyike annak a három vitéznek, akik Dávid mellett
voltak, amikor csúffá tették a harcra gyülekezett filiszteusokat. Az izráeliek
már visszavonultak, 10 de ő ott maradt, és vágta a filiszteusokat, míg
csak bele nem fáradt, és hozzá nem ragadt a keze a kardhoz. Nagy győzelmet
adott az ÚR azon a napon. Azután a hadinép is visszatért hozzá, de csak
fosztogatni.
11 A következő
volt Sammá, a hárári Ágé fia. Amikor összegyűltek a filiszteusok Lehinél,
ahol a mező egy darabja lencsével volt bevetve, a hadinép már
megfutamodott a filiszteusok előtt, 12 de ő megállt annak a darab
földnek a közepén, megvédte azt, és megverte a filiszteusokat. Így adott az ÚR
nagy győzelmet.
13 Egyszer a harminc
vezér közül hárman elmentek Dávidhoz, és aratáskor érkeztek meg Adullám
barlangjába, amikor a filiszteusok serege a Refáim-völgyben táborozott. 14
Dávid akkor a sziklavárban volt, a filiszteusok előőrse pedig
ugyanakkor Betlehemnél volt. 15 Dávid eltikkadt, és ezt mondta: Ki hoz nekem
ivóvizet a betlehemi kútból, amely a kapunál van? 16 Erre a három vitéz áttört
a filiszteus táboron, vizet merített a betlehemi kútból, amely a kapunál volt,
elhozták, és odavitték Dávidnak. De ő nem akarta meginni, hanem kiöntötte
áldozatul az ÚRnak, 17 és ezt mondta: Az ÚR mentsen meg attól, hogy ilyet
tegyek! Hiszen azoknak az embereknek a vére ez, akik kockára tették az
életüket! Ezért nem akarta meginni. Ilyeneket vitt véghez ez a három vitéz.
18 Abisaj, Jóáb
testvére, Cerújá fia volt ennek a háromnak a vezetője. Ő úgy forgatta
a lándzsáját, hogy háromszáz embert döfött le. Ő volt a leghíresebb a
három között. 19 A három között a legtekintélyesebb volt, ezért lett a
parancsnokuk, de a hárommal nem ért föl.
20 A Kabceélból való
Benájá, Jójádá fia is kiváló ember volt, és nagy tetteket vitt véghez. Ő
vágta le Móáb két bajnokát. Ő ment le egy verembe, és megölt egy
oroszlánt, amikor egyszer hó esett. 21 Ugyanő vágott le egy nagy
termetű egyiptomi embert, bár az egyiptomi kezében lándzsa volt, ő
meg csak bottal ment rá. De kiragadta az egyiptomi kezéből a lándzsát, és
a saját lándzsájával ölte meg. 22 Ilyeneket vitt véghez Benájá, Jójádá fia.
Ő is nevezetes volt, mint az a három vitéz. 23 Tekintélyes volt a harminc
között, de a hárommal nem ért föl. Dávid a testőrök vezetőjévé tette.
24 Aszáél, Jóáb
testvére is kivált a harminc közül, akik a következők voltak: Elhánán, a
betlehemi Dódó fia, 25 a haródi Sammá, a haródi Eliká, 26 a peleti Helec, a
tekóai Írá, Ikkés fia, 27 az anatóti Abiezer, a húsái Mebunnaj, 28 az ahóhi
Calmón, a netófái Mahraj, 29 a netófái Héleb, Baaná fia, a benjámini Gibeából
való Ittaj, Ríbaj fia, 30 a pirátóni Benájá, a nahalé-gaasi Hiddaj, 31 az arbái
Abialbón, a bahúrimi Azmávet, 32 a saalbóni Eljahbá, Jónátán, Jásén fia, 33 a
harári Sammá, az arári Ahiám, Sárár fia, 34 a maakái Elifelet, Ahaszbaj fia, a
gilói Eliám, Ahitófel fia, 35 a karmeli Hecró, az arbái Paaraj, 36 a cóbai
Jigál, Nátán fia, a gádi Báni, 37 az ammóni Celek, meg a beéróti Nahraj,
Jóábnak, Cerújá fiának a fegyverhordozója, 38 a jeteri Írá, a jeteri Gáréb 39
és a hettita Úriás; összesen harmincheten.
2Sám 24
1 Újból haragra
gerjedt az ÚR Izráel ellen. Felingerelte ellenük Dávidot, és ezt mondta: Menj,
vedd számba Izráelt és Júdát! 2 A király pedig ezt mondta Jóábnak, hadserege
parancsnokának: Járd be Izráel minden törzsét Dántól Beérsebáig, és számláld
meg a népet, hadd tudjam meg a népnek a számát.
3 De Jóáb ezt felelte
a királynak: Szaporítsa meg Istened, az ÚR a népet százannyira, mint amennyi
most, és gyönyörködjék benne az én uram, királyom! De miért leli kedvét az
ilyen dologban az én uram, királyom? 4 A király szava azonban erősebb volt
Jóábénál és a csapatparancsnokokénál. Elindult tehát Jóáb a
csapatparancsnokokkal együtt a királytól, hogy megszámlálják Izráel népét. 5
Átkeltek a Jordánon, és Aróérnál ütöttek tábort, a várostól délre, Gád völgye
közepén, majd Jazérba mentek. 6 Azután Gileádba és Tahtim földjére, Hodsiba
mentek, majd Dán-Jaanba és Szidón környékére, 7 továbbá Tírusz erődjéhez
mentek, meg a hivviek és kánaániak összes városába. Végül elérkeztek Júda déli
vidékére Beérsebáig.
8 Miután bejárták az
egész országot, kilenc hónap és húsz nap elteltével viszszaérkeztek
Jeruzsálembe. 9 Jóáb jelentette a királynak a számba vett népnek a számát:
Izráelben nyolcszázezer kardforgató ember volt, Júdában pedig ötszázezer. 10
Dávidot azonban bántotta a lelkiismerete azután, hogy megszámláltatta a népet,
és ezt mondta Dávid az ÚRnak: Nagyot vétettem azzal, hogy ezt tettem! Most
azért bocsásd meg, URam, a te szolgád bűnét, mert igen esztelenül cselekedtem!
11 Reggel, amikor
Dávid fölkelt, így szólt az ÚR igéje Gád prófétához, Dávid látnokához: 12 Menj,
és mondd meg Dávidnak: Ezt mondja az ÚR: Három lehetőséget adok neked;
válassz ki közülük egyet, és én azt teszem veled. 13 Bement tehát Gád Dávidhoz,
és tudtára adta ezt neki. Megkérdezte tőle: Hét e
14 Dávid ezt felelte
Gádnak: Igen nehéz helyzetben vagyok. Inkább essünk az ÚR kezébe, mert nagy az
ő irgalma. Csak ember kezébe ne essem! 15 Az ÚR tehát dögvészt bocsátott
Izráelre aznap reggeltől fogva a kiszabott időig, és meghalt a nép
közül hetvenezer ember Dántól Beérsebáig. 16 De amikor az angyal Jeru
17 Dávid ezt mondta
az ÚRnak, amikor meglátta az angyalt, aki a népet irtotta: Bizony, én
vétkeztem, és én követtem el bűnt, de az én nyájam nem követett el semmit.
Sújtson le kezed inkább énrám és az én rokonságomra! 18 Gád még azon a napon
elment Dávidhoz, és ezt mondta neki: Menj, és állíts oltárt az ÚRnak a jebúszi
Arauná szérűjén! 19 Elment tehát Dávid Gád beszéde szerint, ahogyan
megparancsolta az ÚR. 20 Amikor Arauná kitekintett, és látta, hogy a király
megy hozzá szolgáival együtt, kiment Arauná, és arccal a földre borult a király
előtt. 21 Azután ezt mondta Arauná: Miért jött szolgájához az én uram,
királyom? Dávid így felelt: Azért, hogy megvegyem tőled ezt a szérűt;
oltárt akarok itt építeni az ÚRnak, hogy megszűnjék a népet ért csapás. 22
Arauná ezt mondta Dávidnak: Fogadja el az én uram, királyom, és áldozzon,
ahogyan jónak látja! Nézd, van itt szarvasmarha is az áldozathoz, a cséplőeszközök
meg a marhák szerszámai pedig jók lesznek tűzifának. 23 Mindezt a
királynak adja Arauná, ó király! Majd így szólt Arauná a királyhoz: Legyen
kegyelmes hozzád Istened, az ÚR! 24 De a király ezt felelte Araunának: Így nem!
Csak áron veszem meg tőled, mert nem akarok ingyen kapott áldozatot
bemutatni Istenemnek, az ÚRnak. Megvette tehát Dávid azt a szérűt és a
marhákat ötven ezüst sekelért. 25 És oltárt épített ott Dávid az ÚRnak, és
égőáldozatokat meg békeáldozatokat mutatott be. Az ÚR pedig megengesztelődött
az ország iránt, és megszűnt a csapás Izráelben.
1Kir 1
1 Amikor Dávid
élemedett korú, öreg ember lett, nem tudott fölmelegedni, bár betakargatták
ruhákkal. 2 Akkor ezt mondták neki udvari emberei: Keresni kell urunknak, a
királynak egy fiatal szüzet, hogy a király szolgálatára álljon, és őt
ápolja. Ha ez a karjaidban fekszik, akkor majd fölmelegszel, uram, király! 3
Keresni kezdtek tehát Izráel egész területén egy szép leányt. Így találtak rá a
súnémi Abiságra és bevitték a királyhoz. 4 Ez a leány igen szép volt, ő
ápolta és szolgálta a királyt. De a király nem élt vele.
5 Adónijjá, Haggít
fia elbizakodottan ezt mondta: Én leszek a király! És szerzett magának harci
kocsikat, lovasokat és ötven férfit, akik előtte futottak. 6 Apja azonban
életében sohasem vetette szemére, hogy miért tesz ilyet. Absolon után szülte
őt anyja, és ő is igen szép termetű volt. 7 Tárgyalt Jóábbal,
Cerújá fiával és Ebjátár pappal, ezek segítették Adónijját, és vele tartottak.
8 Viszont Cádók pap, Benájá, Jójádá fia, Nátán próféta, Simei és Réi, meg Dávid
vitézei nem tartottak Adónijjával. 9 Egyszer Adónijjá juhokat, marhákat és
hizlalt borjúkat áldozott a Zóhelet-kövénél, a Rógél-forrás mellett, és
meghívta minden testvérét, a királyfiakat, és a király szolgálatában álló
júdaiakat mind. 10 Nem hívta meg viszont Nátán prófétát, Benáját, a vitézeket,
meg a testvérét, Salamont sem.
11 Akkor ezt mondta
Nátán Betsabénak, Salamon anyjának: Nem hallottad, hogy Adónijjá, Haggít fia
lett a király úgy, hogy urunk, Dávid nem tud róla?! 12 Jöjj azért, hadd adjak
neked tanácsot, hogyan mentsd meg életedet, és fiadnak, Salamonnak az életét.
13 Eredj, menj be Dávid királyhoz, és mondd ezt neki: Uram, király, te ezt
ígérted esküvel szolgálólányodnak: A te fiad, Salamon lesz utánam a király, és ő
fog a trónomra ülni! Miért lett akkor Adónijjá a király? 14 Amíg te a királlyal
beszélsz, én is bemegyek utánad, és megerősítem szavaidat.
15 Betsabé be is ment
a királyhoz a belső szobába. A király már igen öreg volt, és a súnémi
Abiság szolgálta a királyt. 16 Betsabé meghajolt, és leborult a király
előtt, a király pedig ezt kérdezte: Mit kívánsz? 17 Az így felelt neki:
Uram, te ezt ígérted szolgálólányodnak az ÚRra, Istenedre tett esküvel: A te
fiad, Salamon lesz utánam a király, ő fog a trónomra ülni! 18 Most mégis
Adónijjá lett a király úgy, hogy te, uram, király, nem tudsz róla. 19 Mert sok
bikát, hizlalt borjút és juhot áldozott, és meghívta az összes királyfiakat.
Ebjátár papot és Jóábot, a hadsereg parancsnokát; csak szolgádat, Salamont nem
hívta meg. 20 Most azért, uram, király, rajtad van egész Izráel szeme, neked
kell kihirdetned, hogy ki ül utánad a trónra, uram, király! 21 Mert ha majd,
uram, király, őseidhez térsz pihenni, akkor engem és fiamat, Salamont
lázadóknak fognak tartani.
22 Még beszélt a királlyal,
amikor megérkezett Nátán próféta. 23 Jelentették a királynak: Itt van Nátán
próféta. Erre ő bement a király elé, és arccal a földre borult a király
előtt. 24 Ezt mondta Nátán: Uram, király! Mondtad te azt, hogy Adónijjá
lesz a király utánad, és ő fog a trónodra ülni? 25 Mert ő ma elment,
és sok bikát, hizlalt borjút és juhot áldozott; meghívta az összes
királyfiakat, a hadsereg parancsnokát, meg Ebjátár papot, és ezek most vele
esznek-isznak, és ezt mondják: Éljen Adónijjá király! 26 De engem, a te
szolgádat nem hívott meg, sem Cádók papot, sem Benáját, Jójádá fiát, sem
szolgádat, Salamont. 27 Ha az én uramtól, a királytól való ez az intézkedés,
akkor miért nem tudattad szolgáiddal, hogy ki ül a trónra utánad, uram, király?
28 Dávid király
válaszolt, és ezt mondta: Hívjátok hozzám Betsabét! Ő bement a királyhoz,
és megállt a király előtt. 29 Akkor a király megesküdött, és ezt mondta:
Az élő ÚRra mondom, aki megváltott engem minden nyomorúságból, 30 hogy
amiképpen megesküdtem neked az ÚRra, Izráel Istenére, és megígértem, hogy a te
fiad, Salamon lesz utánam a király, és ő ül a trónomra, úgy is cselekszem
a mai napon! 31 Erre Betsabé arccal a földig hajolva leborult a király
előtt, és ezt mondta: Örökké éljen az én uram, Dávid király!
32 Azután ezt mondta
Dávid király: Hívjátok hozzám Cádók papot, Nátán prófétát és Benáját, Jójádá
fiát! Ezek bementek a király elé. 33 A király ezt mondta nekik: Vegyétek
magatok mellé uratok szolgáit, és ültessétek fiamat, Salamont az én öszvéremre,
és vezessétek le a Gihónhoz! 34 Cádók pap és Nátán próféta kenje ott fel Izráel
királyává, azután fújjátok meg a kürtöt, és mondjátok: Éljen Salamon király! 35
Azután vonuljatok fel utána, ő pedig jöjjön ide, és üljön a trónomra, és
ő legyen helyettem a király! Mert azt parancsoltam, hogy ő legyen
Izráel és Júda fejedelme. 36 Akkor Benájá, Jójádá fia válaszolt a királynak, és
ezt mondta: Az ÚR, az én uramnak, a királynak Istene, mondjon áment rá! 37
Ahogyan vele volt az ÚR az én urammal, királyommal, úgy legyen Salamonnal is,
és tegye nagyobbá trónját még az én uramnak, Dávid királynak a trónjánál is!
38 Elment tehát Cádók
pap, Nátán próféta és Benájá, Jójádá fia, meg a kerétiek és a pelétiek;
Salamont Dávid király öszvérére ültették, és levezették a Gihónhoz. 39 Cádók
pap pedig kihozta a sátorból az olajosszarut, és fölkente Salamont. Majd
megfújták a kürtöt, és az egész nép ezt mondta: Éljen Salamon király! 40 Azután
fölvonult utána az egész nép, és a nép sípokkal sípolt, és olyan nagy örömmel
örvendezett, hogy a föld szinte meghasadt a hangjuktól.
41 Meghallotta ezt
Adónijjá és a nála levő meghívottak mind, amikor a lakoma végén voltak.
Jóáb is meghallotta a kürtszót, és ezt kérdezte: Miért van ilyen nagy zaj a
városban? 42 Még beszélt, amikor megérkezett Jónátán, Ebjátár pap fia. Adónijjá
ezt mondta: Jöjj be, te derék ember vagy, és biztosan jó hírt hozol. 43 Jónátán
így válaszolt Adónijjának: Nem, mert a mi urunk, Dávid király Salamont tette
királlyá. 44 És elküldte vele a király Cádók papot, Nátán prófétát és Benáját,
Jójádá fiát, meg a kerétieket és a pelétieket, és a király öszvérére ültették.
45 Cádók pap pedig Nátán prófétával együtt királlyá kente őt a Gihónnál.
Onnan vonultak föl örvendezve, ezért zajos a város, ennek a hangját
hallottátok. 46 Salamon már ott is ül a királyi trónon. 47 Sőt a király
udvari emberei is odamentek, és így áldják urunkat, Dávid királyt: Tegye
Istened Salamon nevét híresebbé a te nevednél és trónját még nagyobbá a te
trónodnál! A király meghajtotta magát a fekvőhelyén, 48 azután pedig ezt
mondta a király: Áldott az ÚR, Izráel Istene, aki megadta nekem a mai napon,
hogy szemem láttára ült utódom a trónra. 49 Ekkor megrémülve fölkeltek
mindnyájan, akik Adónijjához voltak meghíva, és elment mindenki a maga útjára.
50 Adónijjá azonban
félt Salamontól, azért elment, és megragadta az oltár szarvait. 51 Jelentették
Salamonnak, hogy Adónijjá fél Salamon királytól, s ezért megragadta az oltár
szarvait, és ezt mondja: Esküdjék meg nekem most Salamon király, hogy nem öli
meg fegyverrel szolgáját! 52 Erre így szólt Salamon: Ha derék ember lesz, egy
hajszála sem esik a földre, de ha valami rosszat követ el, akkor meg kell
halnia. 53 Ekkor érte küldött Salamon király, és elhozták az oltártól; ő
pedig amint megérkezett, leborult Salamon király előtt. Salamon ezt mondta
neki: Eredj haza!
1Kir 2
1 Amikor közeledett
Dávid halálának az ideje, ezt a parancsot adta fiának, Salamonnak: 2 Én már
elmegyek azon az úton, amelyen minden földi ember elmegy. Légy erős, légy
férfi! 3 Tartsd meg, amit Istened, az ÚR rád bízott! Járj az ő útján,
tarsd meg rendelkezéseit, parancsolatait, döntéseit és intelmeit, ahogyan meg
vannak írva Mózes törvényében. Akkor boldogulsz mindenben, amit teszel és
mindenütt, ahová fordulsz. 4 Akkor beteljesíti az ÚR a nekem adott ígéretét,
amikor ezt mondta: Ha vigyáznak fiaid útjukra, és állhatatosan előttem
járnak teljes szívvel és teljes lélekkel, akkor nem vesznek ki utódaid Izráel
trónjáról.
5 Te is tudod, mit
követett el ellenem Jóáb, Cerújá fia, mit tett 6 Bánj vele bölcsességed
szerint, és ne engedd, hogy békében megőszülve jusson a halottak hazájába.
7 De a gileádi
Barzillaj fiaival bánj szeretettel! Legyenek azok között, akik asztalodnál
étkeznek, mert ők is mellém álltak, amikor testvéred, Absolon elől
menekültem. 8 Itt van még melletted a benjámini Simei, Gérá fia Bahúrimból, aki
gyalázatosan szidalmazott, amikor Mahanaimba mentem. Ő ugyan elém jött a
Jordánhoz, ezért megesküdtem az ÚRra, hogy nem öletem meg fegyverrel. 9 Te
azonban ne hagyd őt büntetlenül! Bölcs ember vagy te, és tudod, mit kell
tenned, hogy ősz fejét vérbe borítva juttasd a halottak hazájába.
10 Azután pihenni
tért Dávid őseihez, és eltemették Dávid városában. 11 Dávid negyven évig
uralkodott Izráelben. Hebrónban uralkodott hét évig, Jeruzsálemben pedig
harminchárom évig uralkodott. 12 Azután Salamon ült apjának, Dávidnak a
trónjára, és uralma nagyon megerősödött.
13 Adónijjá, Haggít
fia egyszer megjelent Betsabénál, Salamon anyjánál, aki megkérdezte: Békés
szándékkal jössz-e? Ő így felelt: Békés szándékkal. 14 Majd ezt mondta:
Beszédem volna veled. Ő így felelt: Beszélj! 15 Adónijjá ezt mondta: Te is
tudod, hogy enyém volt a királyság, és már egész Izráel engem tekintett
királyának. De aztán úgy fordult a dolog, hogy a testvéremé lett a királyság,
mert neki adta az ÚR. 16 Most én egy kéréssel fordulok hozzád, ne utasíts el!
Betsabé így válaszolt: Beszélj! 17 Arra ő ezt mondta: Kérlek, mondd meg
Salamon királynak, téged biztosan nem utasít el, hogy adja nekem feleségül a
súnémi Abiságot. 18 Betsabé azt felelte: Jó, majd beszélek érdekedben a
királlyal.
19 El is ment Betsabé
Salamon királyhoz, hogy beszéljen vele Adónijjá érdekében. A király elébe ment,
meghajolt előtte, majd trónjára ült, és széket tétetett az
anyakirálynőnek, aki a jobbjára ült. 20 Akkor Betsabé ezt mondta: Egy kis
kéréssel fordulok hozzád, ne utasíts el! A király így felelt neki: Kérj, anyám,
nem foglak elutasítani. 21 Erre ő ezt mondta: Hadd kapja meg feleségül
testvéred, Adónijjá a súnémi Abiságot! 22 Salamon király így válaszolt
anyjának: Miért csak a súnémi Abiságot kéred Adónijjának? Kérd neki mindjárt a
királyságot is, hiszen a bátyám ő! Legyen csak az övé, meg Ebjátár papé és
Jóábé, Cerújá fiáé!
23 Akkor megesküdött
Salamon király az ÚRra, és ezt mondta: Úgy segítsen engem azIsten most és
ezután is, hogy az életébe kerül Adónijjának ez a dolog 24 Most azért az
élő ÚRra mondom, aki engem idehelyezett, és apámnak, Dávidnak a trónjára
ültetett, és aki ígérete szerint uralkodóházat alapított nekem, hogy meg kell
halnia Adónijjának még ma. 25 Elküldte azért Salamon király Benáját, Jójádá
fiát, aki leterítette őt, úgy hogy meghalt.
26 Ebjátár papnak
pedig ezt 27 Így űzte el Salamon Ebjátárt, nem lehetett többé az ÚR papja.
Ezzel beteljesedett az ÚR igéje, amelyet Éli házáról mondott Silóban.
28 Eljutott ennek a
híre Jóábhoz. Jóáb ugyanis Adónijjához csatlakozott, bár azelőtt
Absolonhoz nem csatlakozott. Ezért bemenekült Jóáb az ÚR sátorába, és
megragadta az oltár szarvait. 29 Amikor jelentették Salamon királynak, hogy
Jóáb az ÚR sátorához menekült, és ott áll az oltár mellett, elküldte Salamon
Benáját, Jójádá fiát ezzel a paranccsal: Menj, és öld meg őt! 30 Benájá el
is ment az ÚR sátorához, és ezt mondta Jóábnak: A király azt parancsolja, hogy
jöjj ki! Ő azonban így felelt: Nem megyek, itt akarok meghalni! Benájá
megvitte a királynak a választ, hogy mit beszélt Jóáb, és mit felelt neki. 31
Erre azt mondta neki a király: Tedd meg, amit kíván, öld meg, és temesd el! Így
hárítod el rólam és apám házáról a Jóáb által ok nélkül kiontott vért. 32
Őt bünte 33 Szálljon kiontott vérük Jóáb fejére és utódainak a fejére
örökre! Dávidnak és utódainak, házának és trónjának pedig adjon az ÚR békét
örökké! 34 Elment tehát Benájá, Jójádá fia, rátámadt Jóábra, és megölte.
Hazájában, a pusztában temették el. 35 Helyette a király Benáját, Jójádá fiát
állította a hadsereg élére. Ebjátár helyére pedig Cádók papot állította a
király.
36 Majd elküldött a
király, hívatta Simeit, és ezt mondta neki: Építs magadnak házat Jeruzsálemben,
és lakj ott, de nem mehetsz el onnan sehová! 37 Mert tudd meg, hogy ha elmégy,
és átléped a Kidrón patakját, meg fogsz halni, és véred a saját fejedre száll!
38 Simei ezt felelte a királynak: Jól van. Úgy cselekszik szolgád, ahogyan
parancsolja az én uram, a király. És jó ideig ott lakott Simei Jeruzsálemben.
39 Három év múlva
azonban Simeinek két rabszolgája elszökött Ákishoz, Maaká fiához, Gát
királyához. Simeinek hírül hozták, hogy a rabszolgái Gátban vannak. 40 Elindult
tehát Simei, miután fölnyergelte szamarát, és elment Gátba Ákishoz, hogy
megkeresse rabszolgáit. Elment Simei, és visszahozta rabszolgáit Gátból.
41 Jelentették
azonban Salamonnak, hogy Simei elment Jeruzsálemből Gátba, és vissza is
tért. 42 Ekkor hívatta a király Simeit, és ezt mondta neki: Hát nem eskettelek
meg téged az ÚRra, és nem figyelmeztettelek, hogy ha elmégy, és bárhova
távozol, tudd meg, hogy meg kell halnod?!
Te azt felelted nekem: Jól van, engedelmeskedem. 43 Miért nem tartottad
meg az ÚRra tett esküt és a parancsot, amit parancsoltam neked? 44 Majd ezt
mondta a király Simeinek: Tudod te, és jól emlékszel mindarra a rosszra, amit
apámmal, Dáviddal szemben elkövettél. Most majd visszahárítja fejedre
gonoszságodat az ÚR. 45 Salamon király pedig áldott lesz, és Dávid trónja
erősen fog állni az ÚR előtt örökké. 46 És parancsot adott a király
Benájának, Jójádá fiának, az pedig elment, leterítette Simeit, és az meghalt.
És megerősödött a királyi hatalom Salamon kezében.
1Kir 3
1 Salamon veje lett a
fáraónak, Egyiptom királyának, mert elvette a fáraó leányát. Dávid városába
vitte, míg be nem fejezte palotájának, az ÚR házának és a Jeruzsálemet
körülvevő várfalnak az építését.
2 A nép akkor még az
áldozóhalmokon áldozott, mert addig még nem építettek házat az ÚR nevének. 3
Salamon szerette ugyan az URat, és apjának, Dávidnak a rendelkezései szerint
élt, de ő is az áldozóhalmokon mutatott be áldozatot. 4 A király Gibeónba
szokott elmenni, hogy ott áldozzék, mert ez volt a legnagyobb áldozóhalom.
Egyszer ezer állatot mutatott be Salamon égőáldozatul azon az oltáron. 5
Akkor éjjel megjelent Gibeónban az ÚR Salamonnak álmában, és ezt mondta Isten:
Kérj valamit, én megadom neked! 6 Salamon ezt felelte: Te nagy szeretettel
bántál szolgáddal, Dáviddal, az én apámmal, ahogyan ő is hűségesen,
igazán és egyenes szívvel élt előtted. Ezt a nagy szeretetet megtartottad
iránta, és fiút adtál neki, aki a trónján ül ma is. 7 És most URam, Istenem, te
királlyá tetted szolgádat az én apám, Dávid után. De én még egészen fiatal
vagyok, nem értek a kormányzáshoz. 8 És a te szolgád választott néped között van,
amely olyan nagy nép, hogy nem lehet számba venni; nem számlálható meg a
sokasága miatt. 9 Adj azért szolgádnak engedelmes szívet, hogy tudja
kormányozni népedet, különbséget téve a jó és a rossz között, különben ki tudná
kormányozni a te nagy népedet?!
10 Tetszett az ÚRnak,
hogy ezt kérte Salamon. 11 Azért ezt mondta neki Isten: Mivel ezt kérted, és
nem kértél magadnak hosszú életet, nem kértél gazdagságot, és nem kérted
ellenségeid életét, hanem értelmet kértél, hogy nekem engedelmeskedve tudj
kormányozni, 12 ezért teljesítem kérésedet: olyan bölcs és értelmes szívet adok
neked, hogy hozzád fogható nem volt előtted, és nem támad utánad sem. 13
Sőt azt is megadom neked, amit nem kértél: olyan gazdagságot és
dicsőséget is adok egész életedben, hogy nem lesz hozzád fogható senki a
királyok között. 14 Ha az én utaimon jársz, és megtartod rendelkezéseimet és
parancsaimat, ahogyan apád, Dávid tette, akkor hosszú életet adok neked. 15
Azután fölébredt Salamon, és látta, hogy álmodott. De amikor visszament Jeruzsálembe,
odaállt az ÚR szövetségládája elé, és égőáldozatokat mutatott be,
békeáldozatokat készített, és lakomát rendezett minden szolgájának.
16 Abban az
időben két parázna nő jelent meg a királynál, és megálltak
előtte. 17 Az egyik nő ezt mondta: Kérlek, uram, én ezzel a
nővel egy házban lakom, és én ott szültem nála abban a házban. 18 Három
nappal azután, hogy szültem, ez a nő is szült. Csak magunk voltunk a
házban, nem volt velünk senki idegen; kettőnkön kívül senki sem volt a
házban. 19 De egy éjjel meghalt ennek a nőnek a fia, mert ráfeküdt. 20 És
fölkelt éjfélkor, elvette mellőlem a fiamat, amíg szolgálólányod aludt, és
a keblére fektette, az ő halott fiát pedig az én keblemre fektette. 21
Amikor reggel felkeltem, hogy megszoptassam a fiamat, láttam, hogy halott. De
amikor reggel jól megnéztem, kitűnt, hogy nem az a fiú volt, akit én
szültem. 22 Ekkor a másik nő ezt mondta: Nem úgy van! Az én fiam él, a te
fiad az, aki meghalt. Amaz viszont ezt mondta: Nem igaz! A te fiad halt meg, és
az én fiam az, aki él! Így vitatkoztak a király előtt.
23 Akkor ezt mondta a
király: Ez azt állítja: az én fiam él, a te fiad halt meg. Amaz meg ezt mondja:
nem igaz; a te fiad halt meg, és az én fiam az, aki él. 24 Azért ezt mondta a
király: Hozzatok ide egy kardot. Oda is hoztak egy kardot a királynak. 25 A
király ezt parancsolta: Vágjátok ketté az élő gyermeket, és adjátok oda
egyik felét az egyiknek, másik felét a másiknak! 26 Ekkor azt mondta az
élő gyermek anyja a királynak, mivel megesett a szíve a fián: Kérlek, uram,
adjátok neki inkább az élő gyermeket, csak meg ne öljétek! A másik azonban
ezt mondta: Ne legyen se az enyém, se a tiéd, vágjátok ketté! 27 Ekkor
megszólalt a király, és ezt mondta: Adjátok annak az élő gyermeket, és ne
öljétek meg, mert ő az anyja! 28 Egész Izráel meghallotta ezt az ítéletet,
amelyet a király hozott, és félelemmel tekintettek a királyra, mert látták,
hogy isteni bölcsesség van benne, és így szolgáltat igazságot.
1Kir 4
1 Salamon király
egész Izráel királya volt. 2 Legfőbb tisztviselői ezek voltak:
Azarjáhú, Cádók fia volt a főpap, 3 Elihóref és Ahijjá, Sisá fiai a
kancellárok, Jehósáfát, Ahilúd fia pedig a főtanácsadó. 4 Benájá, Jójádá
fia állt a hadsereg élén, Cádók és Ebjátár pedig papok voltak. 5 Azarjáhú,
Nátán fia állt a helytartók élén, Zábúd pap, Nátán fia volt a király bizalmasa,
6 Ahisár volt a háznagy, Adónirám, Abdá fia pedig a kényszermunkák
felügyelője.
7 Volt Salamonnak
tizenkét helytartója is, egész Izráelben, akik ellátták a királyt és udvarát.
Mindegyiknek az esztendő egy hónapjában kellett az ellátásról
gondoskodnia. 8 Név szerint ezek voltak: Húr fia az Efraim hegyvidékén, 9 Deker
fia Mákacban, Saalbimban, Bétsemesben, Élónban és Bét-Hánánban, 10 Heszed fia
Arubbótban, hozzá tartozott Szókó és Héfer egész vidéke. 11 Abinádáb fiáé volt
Dór egész dombvidéke. Az ő felesége lett Salamon leánya, Táfat. 12
Baanához, Ahilúd fiához tartozott Taanak, Megiddó és egész Bétseán, amely
Cáretán mellett van Jezréel alatt, és Bétseántól egész Ábél-Mehóláig, sőt
Jokmoámon túl is. 13 Geber fia a gileádi Rámótban volt helytartó. Hozzá
tartoztak Jáirnak, Manassé fiának sátorfalvai Gileádban, továbbá Argób körzete
Básánban: hatvan nagy, várfallal és érczárakkal megerősített város. 14
Ahinádáb, Iddó fia Mahanaimban, 15 Ahimaac pedig Naftáliban kormányzott. Ő
is Salamon egyik leányát, Boszmatot vette feleségül. 16 Baaná, Húsaj fia
Ásérban és Álótban, 17 Jehósáfát, Párúah fia Issakárban, 18 Simei, Élá fia
Benjáminban kormányzott, 19 Geber, Uri fia pedig Gileád földjén, amely
Szihónnak, az emóriak királyának és Ógnak, Básán királyának az országa volt.
Azonkívül volt egy országos helytartó is. 20 Júdának és Izráelnek sok lakosa
volt, olyan sok, mint a tenger partján a homok: ettek, ittak és örültek.
1Kir 5
1 Salamon uralkodott
mindazokon az országokon, amelyek az Eufrátesztől a filiszteusok földjéig
és az egyiptomi határig terültek el. Ezek adót fizettek, és szolgáltak
Salamonnak egész életében.
2 Salamon udvarának
ennyi élelemre volt szüksége naponként: harminc kór finomlisztre és hatvan kór
kenyérlisztre, 3 tíz hizlalt marhára, húsz sovány marhára és száz juhra, a
szarvasokon, gazellákon, őzeken és hizlalt szárnyasokon kívül. 4 Mivel
ő uralkodott mindenütt az Eufráteszen innen Tifszahtól Gázáig, minden
királyon az Eufráteszen innen, ezért mindenfelől békesség volt körülötte.
5 Júda és Izráel biztonságban lakott, mindenki a maga szőlője és
fügefája alatt, Dántól Beér-Sebáig, Salamon egész életében. 6 Salamonnak volt
negyvenezer harci kocsihoz való lova az istállókban, és volt tizenkétezer
lovasa. 7 A helytartók, ki-ki a maga hónapjában, ellátták Salamon királyt és
mindazokat, akik Salamon király asztalához jártak; nem volt hiány semmiben. 8
Árpát és szalmát is szállított mindegyik a lovak és paripák számára, arra a
helyre, ahová kellett, előírás szerint.
9 Isten adott
Salamonnak igen nagy bölcsességet és értelmet. Olyan sok bölcs gondolata volt,
mint a tenger partján a homok. 10 Nagyobb volt Salamon bölcsessége a keleten
lakó emberek bölcsességénél és az egyiptomiak minden bölcsességénél. 11
Bölcsebb volt Salamon minden embernél, az ezráhi Étánnál, Hémánnál, Kalkólnál
és Dardánál, Máhól fiainál is, úgyhogy híres lett valamennyi nép körében. 12
Háromezer példabeszédet mondott és ezeröt éneket szerzett. 13 Beszélt a fákról,
a libánoni cédrustól kezdve a falból kinövő izsópig, és beszélt az
állatokról, a madarakról, a csúszómászókról és a halakról. 14 Jöttek is az
emberek minden nép közül, hogy hallgassák Salamon bölcsességét, sőt a föld
királyai közül is mindazok, akik hallottak bölcsességéről.
15 Hírám, Tírusz
királya elküldte szolgáit Salamonhoz, amikor meghallotta, hogy őt kenték
fel királlyá apja után, mert Hírám mindig szerette Dávidot.
16 Salamon pedig ezt
üzente Hírámnak: 17 Te tudod, hogy apám, Dávid nem építhetett házat Istene, az
ÚR nevének, mert háborúskodnia kellett mindenfelé, míg az ÚR lábai alá nem
vetette ellenségeit. 18 De most az én Istenem, az ÚR nyugalmat adott nekem
mindenfelől, sem ellenség, sem veszedelem nem fenyeget. 19 Én tehát azt
gondoltam, hogy házat építek Istenem, az ÚR nevének, ahogyan az ÚR apámnak,
Dávidnak megmondta: A te fiad, akit utánad helyezek a trónra, az épít majd
nevemnek házat. 20 Most azért parancsold meg, hogy vágjanak ki cédrusfákat a
Libánonon. Az én szolgáim együtt lesznek a te szolgáiddal, és annyi bért adok szolgáidnak,
amennyit csak kívánsz. Jól tudod, hogy miköztünk senki sem ért úgy a
favágáshoz, mint a szidóniak.
21 Amikor Hírám
meghallotta Salamon üzenetét, nagyon megörült, és ezt mondta: Áldott legyen ma
az ÚR, mert bölcs fiat adott Dávidnak, e nagy nép élére! 22 És Hírám ezt az
üzenetet küldte Salamonnak: Meghallgattam, amit üzentél nekem. Teljesítem
minden kívánságodat mind a cédrusfákra, mind a ciprusfákra nézve. 23 Szolgáim
leszállítják a Libán 24 Adott azért Hírám Salamonnak cédrusfákat és ciprusfákat,
amennyit csak kívánt. 25 Salamon viszont adott Hírámnak, háza népe ellátására
húszezer kór búzát és húszezer kór sajtolt olajat. Ezt adta Salamon Hírámnak
évről évre.
26 Az ÚR tehát
bölcsességet adott Salamonnak, ahogyan megígérte neki. Békességben élt Hírám
Salamonnal, és szövetséget kötöttek egymással.
27 Salamon király
kényszermunkásokat küldött föl egész Izráelből: harmincezer ember lett
kényszermunkás. 28 Ezeket felváltva küldte a Libánonra, havonként tíz-tízezer
embert. Egy hónapig a Libánonon voltak, két hónapig pedig otthon. A
kényszermunkások felügyelője Adónirám volt. 29 Salamonnak volt hetvenezer
teherhordója és nyolcvanezer kőfejtője is a hegységben. 30 Salamon
munkavezetőin kívül, akik a munkát irányították, háromezer-háromszáz
felügyelője is volt, akik a munkát végeztették a néppel. 31 A király
parancsára nagy és értékes köveket fejtettek, mert faragott kövekből
akarták lerakni a templom alapját. 32 Ezeket Salamon építőmunkásai és
Hírám építőmunkásai, meg a gebáliak faragták ki, és elkészítették a
gerendákat meg a köveket a templom építéséhez.
1Kir 6
1 Négyszáznyolcvan
évvel azután, hogy Izráel fiai kijöttek Egyiptomból, amikor Salamon már
negyedik éve uralkodott Izráelben, a Ziv hónapban, azaz a második hónapban
kezdték el építeni az ÚR templomát. 2 Az a templom, amelyet Salamon király
épített az ÚRnak, hatvan könyök hosszú, húsz könyök széles és harminc könyök
magas volt. 3 A templomépület előcsarnoka húsz könyök hosszú volt, a
templom szélességének megfelelően, szélessége pedig tíz könyök volt a
templom előtt. 4 Csináltatott a templomra ablakokat is, kőkerettel és
ráccsal. 5 A templom falai körül emeleteket építtetett, körös-körül a templom
falai mellett, a szentélynél és a szentek szentjénél is. Körös-körül fülkéket
csináltatott. 6 Az alsó emelet szélessége öt könyök, a középsőnek a
szélessége hat könyök, a harmadiknak a szélessége pedig hét könyök volt; a
templomot ugyanis kívülről körös-körül lépcsőzetesre építtette, hogy
a gerendák ne nyúljanak be a templomfalaiba. 7 Minthogy a templom építésekor
már készen kifaragott kövekből építettek, sem kalapácsnak, sem
vésőnek, sem egyéb vasszerszámnak a zaja nem hallatszott a templom
építésekor. 8 A középső fülke ajtaja a templom jobb oldalán volt, és csiga
lépcsőn jártak föl a középsőre, a középsőről pedig a
harmadikra. 9 Amikor bevégezték a templom építését, beburkolták a templomot
cédrusgerendákkal és cédrusdeszkákkal. 10 Megépítették az emeleteket az egész
templomhoz, egynek-egynek a magassága öt könyök volt, és cédrusgerendákkal kapcsolták
a templomhoz.
11 Így szólt az ÚR
igéje Salamonhoz: 12 Ezt mondom a templomról, amelyet most építesz: Ha az én
rendelkezéseim szerint élsz, törvényeimet teljesíted, ha megtartod minden
parancsolatomat, és azok szerint élsz, akkor én is megtartom ígéretemet, amelyet
apádnak, Dávidnak tettem: 13 Izráel fiai közt lakom, és nem hagyom el népemet,
Izráelt.
14 Salamon befejezte
a templom építését. 15 Beburkolta a templom falait belülről
cédrusdeszkával; a templom padlójától egészen a mennyezetig fával burkolta be
belül, a templom padlóját pedig ciprusdeszkával borította be. 16 És építtetett
a templom végétől húsz könyöknyire deszkafalat cédrusfából, a padlótól a
mennyezetig; ezen belül építtette a legszentebb részt, a szentek szentjét. 17
Az előtte levő templom, azaz a szentély, negyven könyök volt. 18
Belülről az egész templom cédrusfából volt, gömb alakú díszeket faragtak
rá és virágfüzéreket. Mindez cédrusfa volt, kő nem is volt látható. 19 A
szentek szentjét a templomban legbelül készíttette, hogy ott helyezze el az ÚR
szövetségládáját. 20 A szentek szentje elöl húsz könyök hosszú volt, húsz
könyök széles és húsz könyök magas volt; színarannyal vonatta be azt. Az oltárt
pedig cédrusfával borította be. 21 A templom belsejét is színarannyal vonatta
be Salamon, és aranyláncokat húzatott ki a szentek szentje elé, amelyet
arannyal vonatott be. 22 Így az egész templomot arannyal vonatta be, végig az
egész templomot. A szentek szentjénél levő oltárt is egészen bevonatta
arannyal.
23 Készíttetett a
szentek szentjébe két kerúbot, tíz könyök magasságúakat, olajfából. 24 Az egyik
kerúb szárnya is öt könyök, meg a másik kerúb szárnya is öt könyök volt,
úgyhogy az egyik szárny vége a másik szárny végétől tíz könyöknyire volt.
25 A másik kerúb is tíz könyöknyi volt; mindkét kerúbnak ugyanaz volt a mérete
és az alakja. 26 Az egyik kerúb magassága tíz könyök volt, és ugyanannyi volt a
másik kerúbé. 27 A kerúbokat a templom legbelső részébe helyezték. A
kiterjesztett szárnyú kerúbok közül az egyiknek a szárnya az egyik falig, a
másik kerúb szárnya pedig a másik falig ért, és szárnyuk a templom közepén
egymáshoz ért. 28 A kerúbokat is bevonták arannyal. 29 A templom egész falára
körös-körül, a belső és külső részen egyaránt domborműveket,
kerúbokat, pálmákat és virágfüzéreket faragtak. 30 A templom padlóját arannyal
vonták be a belső és a külső részben egyaránt. 31 A szentek szentje
bejáratául ajtószárnyakat készítettek olajfából. A szemöldökfák és az
ajtófélfák ötszöget alkottak. 32 Mind a két ajtószárny olajfából volt, domborműveket,
kerúbokat, pálmákat és virágfüzéreket faragtak rájuk, és bevonták arannyal; a
kerúbokat és a pálmákat is befuttatták arannyal. 33 Ugyanígy készítettek a
templom bejáratánál is ajtófélfákat olajfából négyszögű formára. 34 A két
ajtószárny ciprusfából volt. Az egyik ajtó két szárnya is csapon forgott, meg a
másik ajtó két szárnya is csapon forgott. 35 Kerúbokat, pálmákat és
virágfüzéreket faragtak rájuk, és beborították arannyal, amely még a véseteket
is befedte. 36 Azután megépítették a belső udvart három sor faragott
kőből és egy sor cédrusgerendából.
37 A negyedik évben
rakták le az ÚR házának alapját, Ziv havában, 38 és a tizenegyedik
esztendőben, a Búl hónapban, azaz a nyolcadik hónapban készült el a
templom minden része és minden tartozéka. Hét esztendeig építették.
1Kir 7
1 A maga palotáját
tizenhárom évig építette Salamon. Akkor lett kész egészen a palota.
2 Felépítette tehát a
Libánon-erdő palotát: száz könyök volt a hossza, ötven könyök a
szélessége, harminc könyök a magassága. Négy sorban cédrusoszlopok voltak, az
oszlopokon pedig cédrusgerendák. 3 Cédrusfa mennyezet volt az oszlopokon
levő tartó gerendákon, összesen negyvenöt volt ilyen, soronként tizenöt. 4
Kerettel ellátott ablakok voltak három sorban, az ablakok egymással szemben
voltak három sorban. 5 Az ajtófélfák meg az ablakkeretek mind négyszögűek
voltak. Az ablakok egymással szemben voltak három sorosan.
6 Azután
elkészíttette az oszlopcsarnokot, melynek a hossza ötven könyök, szélessége
harminc könyök volt, és ez elé még egy oszlopos csarnokot és egy lépcsőt.
7 Elkészíttette a tróntermet is, az ítélethozatal csarnokát, hogy ott
ítélkezzék; és cédrusfával burkoltatta be a padlótól a mennyezetig.
8 A saját palotája
pedig, amelyben lakott, a hátsó udvarban, a csarnokon belül hasonlóan készült el.
Ehhez a csarnokhoz hasonló palotát készíttetett a fáraó leányának is, akit
Salamon feleségül vett.
9 Mindezek bent is,
kint is méret szerint kifaragott, fűrésszel kivágott értékes kövekből
készültek; az alaptól az oromzatig, kívül is a nagy udvari részen. 10 A
fundamentum is értékes, nagy kövekből készült, tíz könyök és nyolc könyök
nagyságú kövekből. 11 Ezekre méret szerint kifaragott értékes kövek és
cédrusfák kerültek. 12 A nagy udvart három sor faragott kő és egy sor
cédrusgerenda vette körül, az ÚR temploma belső udvarához, meg a templom
csarnokához hasonlóan.
13 Ezután Salamon
király elhozatta Tíruszból Hírámot. 14 Ez egy Naftáli törzséből származó
özvegyasszony fia volt, az apja azonban tíruszi rézműves volt. Ő
teljes bölcsességgel, értelemmel és tudással el tudott készíteni bármilyen
rézeszközt. Eljött Salamon királyhoz, és készített mindenféle eszközt.
15 Formált két
rézoszlopot, az egyik oszlop magassága tizennyolc könyök volt, és tizenkét
könyök hosszú zsinór érte körül. Ugyanígy a másik oszlopot is. 16 Majd két
oszlopfőt készített, rézből öntve, és az oszlopok tetejére helyezte
azokat. Öt könyök magas volt az egyik oszlopfő, és öt könyök magas volt a
másik oszlopfő is. 17 Az oszlopok tetején levő oszlopfőknek hálószerű
recézete volt lánc formájú zsinórokkal. Hét volt az egyik oszlopfőn, és
hét volt a másik oszlopfőn is. 18 Azután gránátalmákat készített; két sor
volt belőlük mindegyik háló körül, hogybefödje az oszlopfő ket,
amelyek az oszlopok tetején voltak. Ugyanígy csinált amásik oszlopfőnél i
19 A csarnoknál álló oszlopok tetején az oszlopfők liliom alakúak voltak,
négy könyök magasságúak. 20 Oszlopfők voltak tehát a két oszlop tetején;
és a kidomborodásuk mentén, a háló fölött kétszáz gránátalma volt több sorban
körös-körül, ugyanígy a másik oszlopfőn is. 21 Azután felállította az
oszlopokat a templom csarnoka elé. Felállította a jobb oldali oszlopot, és
elnevezte Jákínnak, azután felállította a bal oldali oszlopot, és elnevezte
Bóaznak. 22 Az oszlopok teteje liliom alakú volt. Így fejeződött be az
oszlopok elkészítése.
23 Azután készített
egy öntött tengert, amelynek egyik pereme a másik peremétől tíz
könyöknyire volt, kör alakú és öt könyök magas volt, és harminc könyök hosszú
zsinór érte körül. 24 A pereme alatt körös-körül gömb alakú díszek voltak,
minden könyökre jutott tíz, ezek vették körül a tengert. A gömb alakú díszek
két sorban helyezkedtek el, amelyeket az öntvénnyel együtt öntöttek. 25 A
tenger tizenkét bikán volt, három északra, három nyugatra, három délre, három
pedig keletre nézett; mindegyiknek a hátsó része befelé volt. 26 Vastagsága
egytenyérnyi volt, pereme pedig olyan, mint a pohár pereme, mint a
liliomvirágé. Kétezer bat víz fért bele.
27 Készített
rézből tíz mosdóállványt is, mindegyik állvány négy könyök hosszú, négy
könyök széles és három könyök magas volt. 28 Az állványokat így készítették el:
oldallapok voltak rajtuk, és az oldallapok foglalatok között voltak. 29 A
foglalatok között levő oldallapokon oroszlánok, bikák és kerúbok voltak,
ugyanígy a foglalatokon is. Az oroszlánok és bikák fölött és alatt pedig
koszorúmintázat volt. 30 Négy rézkereke volt mindegyik állványnak,
réztengelyekkel. Az állvány négy sarkán támasztékok voltak; a mosdómedence
aljára voltak öntve a támasztékok, mindegyik oldalon koszorúkkal. 31 A perem a
támasztékokon belül fölfelé egy könyök magasan volt, és a perem másfél
könyöknyire le volt kerekítve. Domborművek voltak a peremen is; a hozzá
tartozó oldallapok pedig négyszögűek voltak, nem gömbölyűek. 32 A
négy kerék az oldallapok alatt volt: a kerekek tengelyei pedig az állványhoz
voltak erősítve. Mindegyik kerék másfél könyök magas volt. 33 A kerekeket
úgy készítették, mint a szekérkerekeket szokták, tengelyeiket, abroncsaikat,
küllőiket és kerékagyaikat mind úgy öntötték. 34 Mindegyik állvány négy
sarkán négy támaszték volt, ezek a támasztékok az állványból nyúltak ki. 35 Az
állvány tetején félkönyöknyi kerek kiemelkedés volt körös-körül, és az állvány
tetején levő tartó karok és oldallapok belőle magából voltak. 36 A
tartó karok felületére és a bordázatokra kerúbokat, oroszlánokat és pálmákat
vésetett, és koszorúkat körös-körül, ahogyan a hely engedte. 37 Így készítette
el a tíz állványt, mindegyiket egyformán öntve, egyforma méretűre és
egyforma mintázattal.
38 Azután készített
tíz réz mosdómedencét, negyven bat víz fért mindegyik medencébe, és mindegyik
medence átmérője négy könyök volt. Mind a tíz állványon volt egy ilyen
mosdómedence. 39 Öt állványt a templom jobb oldalára, ötöt pedig a templom bal
oldalára helyezett el. A tengert pedig a templom jobb oldalán, délkelet
felől helyezte el.
40 Készített azután
Hírám üstöket, lapátokat és hintőedényeket. Ezzel bevégezte Hírám az egész
munkát, amit az ÚR házához kellett készítenie Salamon király megbízásából: 41 a
két oszlopot és a két kerek oszlopfőt, amelyek az oszlopok tetején voltak,
a két hálót az oszlopok tetején levő két kerek oszlopfő beborítására,
42 meg négyszáz gránátalmát a két hálóra, két sor gránátalmát egy-egy hálóra,
az oszlopokon levő két kerek oszlopfő beborítására; 43 a tíz állványt
és az állványokra tíz mosdómedencét; 44 egy tengert, meg tizenkét bikát a
tenger alá; 45 továbbá fazekakat, lapátokat, hintőedényeket és mindazt a
fölszerelést, amit az ÚR háza számára Salamon király megbízásából fényesre
csiszolt rézből kellett elkészítenie Hírámnak. 46 A Jordán környékén
öntette ezeket a király földbe vájt formákban, Szukkót és Cáretán között. 47
Ezt az egész fölszerelést Salamon méretlenül hagyta a réz roppant bősége
miatt.
48 Elkészíttette
Salamon a többi fölszerelést is az ÚR házához: az aranyoltárt, az aranyasztalt,
amelyen a szent kenyerek voltak; 49 a lámpatartókat színaranyból a szentek
szentje elé, ötöt jobbról, ötöt balról; a virágokat, a mécseseket és a
koppantókat is aranyból; 50 a tálakat, késeket, hintőedényeket, kanalakat
és szenesserpenyőket színaranyból; a sarokpántokat a templom belsejében, a
szentek szentjébe vezető ajtókhoz és a templom szentélyébe vezető
ajtókhoz aranyból.
51 Amikor befejezték
mindazt a munkát, amit Salamon király végeztetett az ÚR háza számára, bevitte
Salamon azt az ezüstöt, aranyat és egyéb tárgyakat, amelyeket apja, Dávid
szentelt oda ajándékul, és elhelyezte az ÚR házának a kincsei közé.
1Kir 8
1 Akkor
összegyűjtötte Salamon Izráel véneit és minden törzsfőjét, Izráel
fiainak családfőit Salamon királyhoz Jeruzsálembe, hogy elvigyék az ÚR
szövetségládáját Dávid városából, azaz Sionból. 2 Összegyülekeztek tehát
Salamon királyhoz mindezek az izráeli férfiak Étánim havában, azaz a hetedik
hónapban, az ünnepen. 3 Amikor Izráel vénei mind megérkeztek, a papok
fölemelték a ládát, 4 és fölvitték az ÚR ládáját meg a kijelentés sátrát és a
szentély egész fölszerelését, amely a sátorban volt. A papok és a léviták
vitték azokat. 5 Salamon király és Izráel egész közössége, amely megjelent
nála, ott volt vele együtt a láda előtt. Olyan sok juhot és marhát
áldoztak, hogy sem számbavenni, sem megszámlálni nem lehetett. 6 Azután
bevitték a papok az ÚR szövetségládáját a helyére, a templom legbelső
részébe, a szentek szentjébe, a kerúbok szárnyai alá. 7 A kerúbok ugyanis
kiterjesztették szárnyaikat a láda helye fölé, és betakarták a kerúbok
fölülről a ládát és annak rúdjait. 8 A rudak olyan hosszúak voltak, hogy a
rudak végei láthatók voltak a szentek szentje előtt levő
szentélyből, de kívülről nem voltak láthatók. Ott vannak még ma is. 9
Nem volt a ládában más, csak a két kőtábla, amelyeket Mózes helyezett bele
a Hóreben, amikor az ÚR szövetséget kötött Izráel fiaival, miután kivonult
Egyiptom földjéről.
10 Amikor a papok
kijöttek a szentélyből, felhő töltötte be az ÚR házát, 11 úgyhogy a
papok a felhő miatt nem tudtak odaállni, hogy szolgálatukat végezzék, mert
az ÚR dicsősége betöltötte az ÚR házát.
12 Akkor ezt mondta
Salamon: Az ÚR mondta, hogy homályban kíván lakni. 13 Örömmel építettem neked
lakásul házat, maradandót, örök lakóhelyül.
14 Azután megfordult
a király és megáldotta Izráel egész gyülekezetét, miközben Izráel egész
gyülekezete állt. 15 Ezt mondta: Áldott az ÚR, Izráel Istene, aki ígéretet tett
apámnak, Dávidnak, és azt hatalmával be is teljesítette. Ezt mondta: 16 Attól a
naptól fogva, hogy kihoztam népemet, Izráelt Egyiptomból, nem választottam
várost Izráel egyetlen törzséből sem azért, hogy házat építsenek, és ott
legyen az én nevem. Dávidot azonban kiválasztottam, hogy népemnek, Izráelnek a
vezetője legye 17 De amikor apám, Dávid házat akart építeni Izráel Istene,
az ÚR nevének tiszteletére, 18 akkor ezt mondta apámnak, Dávidnak az ÚR: Azzal,
hogy házat akartál építeni az én nevem tiszteletére, jót akartál. 19 De te nem
építheted föl azt a házat, hanem a fiad, aki a te véredből származik,
ő építi majd föl azt a házat nevem tiszteletére. 20 Az ÚR beteljesítette
ígéretét, amit tett, mert amikor én apámnak, Dávidnak a helyére léptem, és
Izráel trónjára ültem, ahogyan megígérte az ÚR, fölépítettem ezt a házat,
Izráel Istene, az ÚR nevének tiszteletére. 21 És helyet készítettem ott a
ládának, abban van az ÚR szövetsége, amelyet őseinkkel kötött, amikor
kihozta őket Egyiptom földjéről.
22 Azután odaállt
Salamon az ÚR oltára elé, Izráel egész gyülekezetével szemben, kiterjesztette
kezét az ég felé, 23 és ezt mondta: URam, Izráel Istene! Nincs hozzád hasonló
Isten sem fent az égben, sem lent a földön! Hűségesen megtartod a
szolgáiddal kötött szövetséget, ha teljes szívükkel előtted járnak. 24
Megtartottad, amit ígértél szolgádnak, Dávidnak, az én apámnak. Amit
megígértél, hatalmaddal be is teljesítetted a mai napon. 25 Most azért, URam,
Izráel 26 Most azért Izráel Istene, váljék valóra ígéreted, amit szolgádnak,
Dávidnak, az én apámnak tettél!
27 De vajon lakhatik-e
Isten a földön? Hiszen az ég, sőt az egeknek egei sem fogadhatnak magukba
téged, hát még ez a ház, amelyet én építettem! 28 Mégis tekints szolgád
imádságára és könyörgésére, URam, Istenem, és hallgasd meg a kiáltást és az
imádságot, amikor ma szolgád imádkozik színed előtt. 29 Nézz nyitott
szemmel erre a házra éjjel és nappal, arra a helyre, amelyről ezt mondtad:
Ott lesz az én nevem! Hallgasd meg az imádságot, amikor szolgád ezen a helyen
imádkozik! 30 Hallgasd meg szolgádnak és népednek, Izráelnek a könyörgését,
amikor ezen a helyen imádkoznak. Hallgasd meg lakóhelyeden, a mennyben,
hallgasd meg, és bocsáss meg nekik!
31 Ha majd valaki
vétkezik felebarátja ellen, és arra kényszerítik, hogy esküt tegyen, ő
pedig idejön, és esküt tesz oltárod előtt ebben a házban, 32 te halld meg
a mennyből, és tégy igazságot szolgáid ügyében: bizonyítsd rá a
bűnösre bűnösségét, és olvasd fejére a tettét; az igaznak pedig
bizonyítsd be igazságát, és bánj vele igazsága szerint!
33 Ha majd néped,
Izráel vereséget szenved ellenségétől, mert vétkezik ellened, de azután
hozzád tér, vallást tesz nevedről, hozzád imádkozik, és könyörög ebben a
házban, 34 te hallgasd meg a mennyből, bocsásd meg népednek, Izráelnek a
vétkét, és hozd vissza arra a földre, amelyet őseinek adtál!
35 Ha majd bezárul az
ég, és nem lesz eső, mert vétkeznek ellened, de azután imádkoznak ezen a
helyen, vallást tesznek nevedről, és megtérnek vétkükből, mert
megaláztad őket, 36 te hallgasd meg őket a mennyből, és bocsásd
meg szolgáidnak és népednek, Izráelnek a vétkét, sőt tanítsd őket a
jó útra, amelyen járniuk kell, és adj esőt földedre, amelyet népednek
adtál örökségül!
37 Ha majd éhínség
lesz az országban, ha dögvész, aszály, rozsda, sáska vagy cserebogár lesz, vagy
ha ellenség ostromolja az ország városait, vagy bármilyen csapás és betegség
lesz, 38 akkor minden imádságot és könyörgést, amelyet akár egy ember, akár
egész néped, Izráel mond el, és ha valaki elismeri, hogy miatta van a csapás és
kiterjeszti a kezét e ház felé, 39 te hallgasd meg lakóhelyedről, a
mennyből, bocsáss meg, cselekedj és bánj mindenkivel tettei szerint,
ahogyan megismerted a szívét, hiszen egyedül te ismered minden embernek a
szívét, 40 hogy féljenek téged egész életükben, amíg csak azon a földön élnek,
amelyet őseinknek adtál.
41 Még az idegent is,
aki nem a te népedből, Izráelből való, de eljön messze földről a
te nevedért, 42 mert hallani fognak nagy nevedről, erős kezedről
és kinyújtott karodról, ha eljön és imádkozik ebben a házban, 43 te hallgasd meg
lekóhelyedről, a mennyből, és tedd meg mindazt, amit az idegen kér
tőled, hogy a föld minden népe megismerje nevedet, és úgy féljenek téged,
ahogyan néped, Izráel, és tudják meg, hogy a te nevedről nevezték el ezt a
házat, amelyet építettem.
44 Ha majd néped
hadba vonul ellensége ellen, olyan úton, amelyen te küldöd, és imádkozik az
ÚRhoz, e város felé fordulva, amelyet kiválasztottál, és e ház felé, amelyet
neved tiszteletére építettem, 45 te hallgasd meg a mennyből imádságukat és
könyörgésüket, és pártold ügyüket!
46 Ha majd vétkeznek
ellened, mert nincs ember, aki ne vétkeznék, és megharagszol rájuk,
kiszolgáltatod őket ellenségeiknek, és azok fogságba hurcolják őket
az ellenség földjére, messzire vagy közelre, 47 de aztán szívből megtérnek
azon a földön, ahova fogságba vitték őket, ha megtérnek és így könyörögnek
hozzád azoknak a földjén, akik fogságba vitték őket: Vétkeztünk, bűnt
követtünk el, gonoszul cselekedtünk! - 48 ha tehát teljes szívükből 49 te hallgasd meg imádságukat és
könyörgésüket lakóhelyedről, a mennyből és pártold ügyüket! 50
Bocsásd meg népednek, amit ellened vétettek, és minden hűtlenségüket,
amiben hűtlenek voltak hozzád, és tedd irgalmassá hozzájuk azokat, akik
fogságba viszik őket, hogy irgalmazzanak nekik. 51 Hiszen a te néped és a
te örökséged ők, akiket kihoztál Egyiptomból, a vaskohóból. 52 Nézz
nyitott szemmel szolgád könyörgésére és népednek, Izráelnek a könyörgésére;
hallgasd meg őket, valahányszor hozzád kiáltanak! 53 Mert te választottad
őket külön örökségedül a föld valamennyi népe közül, ahogyan megmondottad
szolgád, Mózes által, amikor kihoztad őseinket Egyiptomból, Uram, ó URam!
54 Amikor Salamon
befejezte ezt az egész imádságot és könyörgést, amellyel imádkozott az ÚRhoz,
fölkelt az ÚR oltára elől, ahol térdelt, és kezét az ég felé terjesztette.
55 Fölállt tehát, és fennhangon így áldotta meg Izráel egész gyülekezetét: 56
Áldott az ÚR, aki nyugalmat adott népének, Izráelnek egészen úgy, ahogyan
megígérte. Egyetlen szó sem veszett el mindabból a jó ígéretből, amit
megígért szolgája, Mózes által. 57 Legyen velünk Istenünk, az ÚR, ahogyan
őseinkkel volt. Ne hagyjon el bennünket, és ne vessen el magától! 58
Hajlítsa magához szívünket, hogy mindig az ő útjain járjunk, és megtartsuk
parancsolatait, rendelkezéseit és végzéseit, amelyeket őseinknek
parancsolt. 59 Ezek a szavak pedig, amelyekkel könyörögtem az ÚR színe
előtt, legyenek éjjel-nappal Istenünk, az ÚR előtt, hogy pártolja
szolgája ügyét és népének, Izráelnek az ügyét szüntelen. 60 Hadd tudja meg a
föld minden népe, hogy az ÚR az Isten, nincs más. 61 Legyen a szívetek teljesen
Istenünké, az ÚRé, járjatok rendelkezései szerint, és tartsátok meg
parancsolatait, úgy mint ma!
62 Azután a király és
vele együtt az egész Izráel áldozatot mutatott be az ÚRnak. 63 Salamon
békeáldozatot mutatott be: huszonkétezer marhát és százhúszezer juhot áldozott
fel az ÚRnak. Így avatta fel az ÚR házát a király Izráel fiaival együtt. 64
Ugyanazon a napon szentelte fel a király az udvar k
65 Így ünnepelt akkor
Salamon egész Izráellel együtt. Sokan gyűltek össze a hamáti úttól fogva
Egyiptom patakjáig Istenünknek, az ÚRnak a színe elé hét napra meg hét napra,
azaz tizennégy napra. 66 A nyolcadik napon elbocsátotta a népet. Azok áldották
a királyt, és hazamentek örvendezve és vidám szívvel azért, mert sok jót tett
az ÚR szolgájával, Dáviddal és népével, Izráellel.
1Kir 9
1 Amikor Salamon
befejezte az ÚR templomának és a királyi palotának az építését és mindazt, amit
még Salamon kívánt és meg akart csináltatni, 2 akkor megjelent az ÚR Salamonnak
másodszor is, úgy, ahogyan Gibeónban megjelent neki. 3 Ezt mondta neki az ÚR:
Meghallgattam imádságodat és könyörgésedet, amikor könyörögtél előttem.
Megszentelem ezt a templomot, amelyet építettél, hogy ott legyen az én nevem
mindörökké. Ott lesz a szemem és a szívem is mindenkor. 4 És ha te előttem
jársz, ahogyan járt apád, Dávid is, tiszta szívvel és őszintén, és
megteszel mindent, amit megparancsoltam neked, megtartva rendelkezéseimet és
végzéseimet, 5 akkor állandóvá teszem királyi trónodat Izráelben örökké,
ahogyan megígértem apádnak, Dávidnak: Nem vesznek ki utódaid Izráel trónjáról.
6 Ha azonban konokul elfordultok tőlem, ti és utódaitok, és nem tartjátok
meg parancsolataimat és végzéseimet, amelyeket elétek tártam, hanem más
isteneket fogtok tisztelni, és azokat imádjátok, 7 akkor kiirtom Izráelt arról
a földről, amelyet nekik adtam, ezt a templomot, amelyet nevemnek
szenteltem, elvetem színem elől, Izráel pedig példabeszéd és gúny tárgyává
lesz minden nép előtt. 8 És bármilyen felséges is ez a templom, mégis aki
csak elmegy majd mellette, elborzadva szisszen föl, és ezt kérdezi: Miért bánt
így az ÚR ezzel az országgal és ezzel a templommal? 9 És ezt fogják rá felelni:
Azért, mert elhagyták az URat, az ő Istenüket, aki őseiket kihozta
Egyiptomból, és más istenekhez ragaszkodtak, azokat imádták, és azokat
tisztelték. Ezért hozta rájuk az ÚR mindezt a veszedelmet.
10 Annak a húsz
esztendőnek az eltelte után, ameddig Salamon ezt a két házat, az ÚR
templomát és a királyi palotát fölépítette, 11 mialatt Hírám, Tírusz királya
annyi cédrusfát, ciprusfát és aranyat szállított Salamonnak, amennyit csak
kívánt, Salamon király húsz várost adott Hírámnak Galilea földjén. 12 Amikor
azonban Hírám elment Tíruszból, hogy megnézze a városokat, amelyeket Salamon
adott neki, nem volt megelégedve velük. 13 Ezért azt mondta: Miféle városokat
adtál nekem, atyámfia?! Ezért nevezik
azokat Kábúl földjének mindmáig. 14 Pedig Hírám százhúsz talentum aranyat
küldött a királynak.
15 Ilyen
kényszermunkát vetett ki Salamon király, hogy megépíthesse az ÚR templomát és a
maga palotáját, meg Millót és Jeruzsálem várfalát, továbbá Hácórt, Megiddót és
Gézert. 16 Fölvonult ugyanis a fáraó, Egyiptom királya, elfoglalta és
fölperzselte Gézert, a városban lakó kánaániakat pedig legyilkolta, majd
leányának, Salamon feleségének adta nászajándékul. 17 Ezért építette föl
Salamon Gézert, továbbá Alsó-Béthórónt, 18 Baalátot és Tadmórt az ország puszta
részén. 19 Az összes raktárvárosokat, amelyek Salamonéi voltak, a harci kocsik
városait, meg a lovasok városait, és amit csak építeni kívánt Salamon
Jeruzsálemben, a Libánonon és birodalma egész területén. 20 Az emóriak,
hettiták, perizziek, hivviek, jebúsziak közül megmaradt egész népet, akik nem
Izráel fiai közül valók voltak, 21 meg fiaikat, akik utánuk az országban
megmaradtak, mert nem tudták kiirtani őket Izráel fiai, kényszermunkásokká
tette Salamon; még ma is azok. 22 Izráel fiai közül azonban senkit sem
kényszerített Salamon szolgálatra, mert ezek harcosok voltak, udvari emberei,
vezérei, tisztjei, meg harci kocsijainak és lovasainak a parancsnokai.
23 Azok a
munkavezetők, akik Salamon munkáit irányították, ötszázötvenen voltak;
ők végeztették a munkát a néppel. 24 Amikor a fáraó leánya fölment Dávid
városából abba a palotába, amelyet Salamon épített neki, akkor építette meg Millót
is.
25 Salamon évenként
háromszor mutatott be égőáldozatokat és békeáldozatokat azon az oltáron,
amelyet az ÚRnak építtetett, és azon füstölögtetett az ÚR színe előtt,
miután befejezte a templomépítést.
26 Hajókat is
csináltatott Salamon király Ecjón-Geberben, amely Élót mellett a Vörös-tenger
partján, Edóm földjén van. 27 És elküldte Hírám a hajókon Salamon szolgáival
együtt a maga szolgáit, akik hajósok voltak, és ismerték a tengert. 28
Eljutottak Ófirba; hoztak onnan négyszázhúsz talentum aranyat, és Salamon
királynak vitték.
1Kir 10
1 Sába
királynője hallotta a hírét Salamonnak és az ÚR nevének, azért eljött,
hogy próbára tegye őt találós kérdésekkel. 2 Megérkezett Jeruzsálembe igen
tekintélyes kísérettel és tevékkel, amelyek balzsamot, igen sok aranyat és
drágakövet hoztak. Elment Salamonhoz, és beszélt vele mindenről, amit
kigondolt. 3 De Salamon megfelelt minden szavára, és nem volt egyetlen olyan
rejtélyes szó sem, amelyikre a király ne tudott volna megfelelni. 4 Amikor Sába
királynője látta Salamon nagy bölcsességét és a palotát, amelyet
építtetett, 5 az asztalán levő ételeket, az udvari emberek ülésrendjét, a
felszolgálók magatartását és öltözetét, pohárnokait, valamint
égőáldozatát, amelyet az ÚR házában szokott bemutatni, még a lélegzete is
elállt, 6 és ezt mondta a királynak: Igaz volt, amit országomban hallottam
dolgaidról és bölcsességedről, 7 de nem hittem azoknak a beszédeknek, míg
magam el nem jöttem, és saját szememmel meg nem láttam. Nekem még a felét sem
mondták el. Bölcsességed és gazdagságod felülmúlja azt a hírt, amelyet
hallottam. 8 Boldogok az embereid, és boldogok azok a szolgák, akik állandóan
előtted állnak, és hallgatják bölcs szavaidat. 9 Áldott legyen Istened, az
ÚR, aki kedvét lelte benned, és Izráel trónjára ültetett! Mivel az ÚR szereti
Izráelt örökké, azért tett királlyá téged, hogy jogot és igazságot szolgáltass.
10 Azután adott a királynak százhúsz talentum aranyat, igen sok balzsamot és
drágakövet. Soha sem hoztak annyi balzsamot, mint amennyit Sába királynője
adott Salamon királynak. 11 Hírám hajói, amelyek aranyat hoztak Ófirból, igen
sok ébenfát meg drágakövet is hoztak Ófirból. 12 A király az ébenfából
oszlopokat készíttetett az ÚR templomába és a királyi palotába, az énekeseknek
pedig citerákat és lantokat. Sohasem hoztak olyan ébenfát, nem is láttak olyant
a mai napig sem. 13 Salamon király is adott Sába királynőjének mindent,
ami megtetszett neki, és amit csak kért, még azon kívül, amit Salamon királyi
módon ajándékozott neki. Azután visszatért országába szolgáival együtt.
14 Annak az aranynak
a súlya, amely Salamonhoz egy évben befolyt, hatszázhatvanhat talentum volt, 15
azon kívül, ami az árusoktól és a kereskedők jövedelméből, valamint
az arab királyoktól és a birodalom helytartóitól befolyt.
16 Csináltatott Salamon
király kétszáz hosszú pajzsot vert aranyból; mindegyik hosszú pajzshoz hatszáz
sekel aranyat használtak fel. 17 Továbbá háromszáz kerek pajzsot vert aranyból;
mindegyik kerek pajzshoz három mina aranyat használtak fel. Ezeket a király a
Libánon-erdő palotában helyezte el.
18 Csináltatott a
király egy nagy elefántcsont trónt, és bevonatta színarannyal. 19 Hat
lépcsője volt a trónnak. A trón teteje hátul kerek volt, az ülőhely
két oldalán karjai voltak, és két oroszlánalak állt a karoknál. 20 Tizenkét oroszlánalak
állt a hat lépcső mindkét oldalán. Nem csináltak ilyet egyetlen országban
sem. 21 Salamon király minden ivóedénye aranyból volt, a Libánon-erdő
palota minden edénye is tiszta aranyból volt, nem ezüstből, mert azt
semmire sem becsülték Salamon idejében. 22 Mert a király Tarsis-hajói a
tengeren Hírám hajóival jártak. Háromévenként egyszer érkeztek vissza a
Tarsis-hajók, és hoztak aranyat, ezüstöt, elefántcsontot, majmokat és pávákat.
23 Salamon király
nagyobb volt a föld minden királyánál gazdagságban és bölcsességben. 24 Az
egész földről igyekeztek Salamonhoz eljutni, hogy hallhassák bölcsességét,
amelyet Isten adott a szívébe. 25 És mindenki hozott ajándékot: ezüst- és
aranytárgyakat, díszes ruhákat és fegyvereket, balzsamot meg lovakat és öszvéreket.
Így volt ez évről évre.
26 Gyűjtött
Salamon harci kocsikat és lovasokat. Ezernégyszáz harci kocsija és tizenkétezer
lovasa lett, és ezeket a harci kocsik városaiba, meg a király mellé,
Jeruzsálembe rendelte. 27 A király elérte, hogy annyi lett Jeruzsálemben az
ezüst, mint a kő, és annyi lett a cédrus, mint amennyi a vadfügefa az
alföldön. 28 Salamonnak Egyiptomból és Kevéből hozták a lovakat, a király
kereskedői szerezték Kevéből megszabott áron: 29 egy hadi szekeret
hatszáz ezüstért hoztak el Egyiptomból, egy lovat pedig százötvenért. Ugyancsak
az ő közvetítésükkel szállították tovább ezeket a hettita királyoknak és
az arám királyoknak.
1Kir 11
1 Salamon király sok
idegen asszonyt szeretett a fáraó leányán kívül, móábiakat, ammóniakat,
edómiakat, szidóniakat és hettitákat, 2 olyan népekből valókat,
amelyekről ezt mondta az ÚR Izráel fiainak: Ne keveredjetek közéjük, és
ők se keveredjenek közétek, mert az ő isteneikhez hajlítják
szíveteket! Ezekhez ragaszkodott Salamon szerelemmel. 3 Volt neki hétszáz főrangú
és háromszáz másodrangú felesége. Feleségei elhajlították a szívét. 4 Így
történt, hogy Salamonnak a szívét vénségére más istenekhez hajlították
feleségei, és szíve nem volt teljesen Istenéé, az ÚRé, mint volt apjának,
Dávidnak a szíve. 5 Mert Salamon Astóretet, a szidóniak istenét és Milkómot, az
ammóniak bálványát követte. 6 Így olyan dolgot tett Salamon, amit rossznak lát
az ÚR, és nem követte olyan tökéletesen az URat, mint apja, Dávid. 7 Akkor
épített Salamon áldozóhalmot a Jeruzsálemmel szemben levő hegyen Kemósnak,
a móábiak bálványának és Moloknak, az ammóniak bálványának. 8 Így tett Salamon
a többi idegen asszonya kedvéért is, akik a maguk isteneinek tömjéneztek és
áldoztak.
9 Megharagudott azért
az ÚR Salamonra, mivel elhajolt szíve az ÚRtól, Izráel Istenétől, aki
kétszer is megjelent neki, 10 és erre nézve azt parancsolta neki, hogy ne
kövessen más isteneket; de ő nem tartotta meg, amit az ÚR parancsolt. 11
Akkor ezt mondta az ÚR Salamonnak: Mivel ez történt veled, és nem tartottad meg
a velem kötött szövetséget, sem rendelkezéseimet, amelyeket adtam neked, azért
én ki fogom szakítani kezedből az országot, és a szolgádnak adom. 12 De
apádért, Dávidért nem a te napjaidban teszem ezt. A fiad kezéből fogom
kiszakítani. 13 És nem az egész országot szakítom ki. Egy törzset adok a
fiadnak szolgámért, Dávidért, és Jeruzsálemért, amelyet kiválasztottam.
14 Azután ellenfelet
támasztott az ÚR Salamonnak, az edómi Hadadot, aki királyi ivadék volt Edómban.
15 Amikor Dávid megtámadta Edómot, Jóáb hadseregparancsok fölment, hogy
eltemesse az elesetteket, és levágott minden Edómban található férfit. 16 Hat
hónapig maradt ott Jóáb az egész Izráellel, míg ki nem irtott minden Edómban
található férfit. 17 Akkor menekült el Hadad néhány edómi férfival együtt, akik
apjának a szolgái voltak, és Egyiptomba mentek. Hadad akkor még kisfiú volt. 18
Elindultak Midjánból és Páránba jutottak; Páránból is vittek magukkal
férfiakat, és elmentek Egyiptomba a fáraóhoz, Egyiptom királyához. Ő házat
adott neki, gondoskodott az ellátásáról, és földet is adott neki. 19 Hadad nagy
jóindulatra talált a fáraónál, aki hozzáadta feleségének, Tahpenész királynénak
a húgát. 20 Tahpenész húga szülte neki fiát, Genubatot. Tahpenész a fáraó
palotájában választotta el, és Genubat ott maradt a fáraó palotájában, a fáraó
fiai között.
21 Amikor Hadad
meghallotta Egyiptomban, hogy Dávid őseihez tért pihenni, és hogy meghalt
Jóáb hadseregparancsnok is, így szólt Hadad a fáraóhoz: Bocsáss el engem, hadd
menjek el a hazámba! 22 A fáraó ezt mondta neki: Mi hiányzik itt neked, hogy
most a hazádba akarsz menni? Ő ezt felelte: Semmi, de azért mégis bocsáss
el engem!
23 Támasztott Isten
másik ellenfelet is, Rezónt, Eljádá fiát, aki urától, Hadadezertől, Cóbá
királyától menekült el. 24 Ez férfiakat gyűjtött maga mellé, és egy
rablócsapat vezére lett. De amikor Dávid öldökölni kezdte őket, Rezón
Damaszkuszba ment, ott letelepedett, majd király lett Damaszkuszban. 25
Ellenfele volt Izráelnek Salamon egész életében, és olyan veszedelmet okozott,
mint Hadad. Megvetette Izráelt, és Arámban uralkodott.
26 Jeroboám, az
efrátai Nebát fia, Cerédából, Salamon szolgája, akinek egy özvegyasszony volt
az anyja, név szerint Cerúá, föllázadt a király ellen. 27 Az pedig, hogy
föllázadt a király ellen, így történt: Salamon megépíttette Millót, és
berakatta apja, Dávid városának a réseit. 28 Ez a férfi, Jeroboám, derék ember
volt. Amikor Salamon látta, hogy ez a fiatalember jól végzi munkáját, az összes
robotmunkák felügyelőjévé tette a József házában.
29 Abban az
időben Jeroboám elment Jeruzsálemből, és útközben találkozott a sílói
Ahijjá prófétával, aki egy új köpenybe volt burkolózva. Csak ők ketten
voltak a mezőn. 30 Ahijjá megragadta a rajta levő új köpenyt,
tizenkét részre hasította, 31 és ezt mondta Jeroboámnak: Végy magadnak tíz
részt, mert ezt mondotta az ÚR, Izráel Istene: Én kiszakítom az országot
Salamon kezéből, és tíz törzset neked adok. 32 Egy törzs azonban az övé
marad szolgámért, Dávidért és Jeruzsálem városáért, amelyet kiválasztottam
Izráel öszszes törzse közül. 33 Azért lesz ez, mert e 34 De nem veszem ki a
kezéből az egész országot. Megtartom őt fejedelemnek egész életében
szolgámért, Dávidért, akit kiválasztottam, és aki megőrizte
parancsolataimat és rendelkezéseimet. 35 Fiának a kezéből veszem ki az
országot, és tíz törzset neked adok. 36 Csak egy törzset adok fiának, hogy
maradjon előttem mindenkor mécsese szolgámnak, Dávidnak Jeruzsálem
városában, amelyet kiválasztottam magamnak, hogy ott legyen a nevem. 37 Téged
pedig fölemellek, és uralkodni fogsz mindenen, amit megkívánsz. Te leszel
Izráel királya! 38 És ha hallgatsz mindarra, amit parancsolok neked, ha az én
39 Így alázom meg Dávid utódait, bár nem örökre.
40 Salamon meg akarta
öletni Jeroboámot, Jeroboám azonban útra kelt, és Egyiptomba menekült Sisákhoz,
Egyiptom királyához. Ott is maradt Egyiptomban Salamon haláláig.
41 Salamon
történetének a többi része, mindaz, amit véghezvitt, továbbá a bölcsessége, meg
van írva Salamon történetének a könyvében. 42 Az az idő, ameddig Salamon
Jeruzsálemben egész Izráelen uralkodott, negyven esztendő volt. 43 Azután
Salamon pihenni tért őseihez, és eltemették apjának, Dávidnak a városában.
Utána fia, Roboám lett a király.
1Kir 12
1 Roboám elment
Sikembe, mert Sikembe ment egész Izráel, hogy királlyá tegye őt. 2 Meghallotta
ezt Jeroboám, Nebát fia, amikor még Egyiptomban volt, ahová Salamon király
elől menekült. Jeroboám tehát Egyiptomban tartózkodott, 3 de érte küldtek
és hazahívták őt. Jeroboám Izráel egész gyülekezetével együtt eljött, és
így beszélt Roboámhoz: 4 Apád súlyos igát rakott ránk, te azért most könnyíts
azon a súlyos szolgálaton és nehéz igán, amelyet apád ránk rakott, akkor
szolgálunk neked. 5 Ő így felelt nekik: Menjetek el három napra, azután
térjetek vissza hozzám. A nép tehát elment.
6 Ekkor Roboám király
tanácskozott a vénekkel, akik apja, Salamon szolgálatában álltak, amíg élt, és
ezt kérdezte: Mit tanácsoltok, milyen választ adjak ennek a népnek? 7 Azok így
szóltak hozzá: Ha te most kedvezel ennek a népnek, és engedsz nekik, ha
válaszodban jóságos szavakkal szólsz hozzájuk, akkor mindig a szolgáid lesznek.
8 De ő nem fogadta meg a vének tanácsát, amelyet tanácsoltak neki, hanem
tanácskozott az ifjakkal is, akik vele együtt nőttek fel, és az ő
szolgálatára álltak. 9 Ezt kérdezte tőlük: Mit tanácsoltok, milyen választ
adjunk ennek a népnek, amely így szólt hozzám: Tedd könnyebbé az igát, amelyet
apád rakott ránk?! 10 Az ifjak, akik vele együtt nőttek fel, így szóltak
hozzá: Ezt mondd ennek a népnek, amely így szólt hozzád: Apád megnehezítette igánkat,
te azért könnyítsd meg azt rajtunk! Így beszélj velük: Az én kisujjam is
vastagabb apám derekánál. 11 Ha tehát apám nehéz igával terhelt meg benneteket,
én még nehezebbé teszem igátokat. Apám ostorral tanított fegyelemre benneteket,
én pedig szeges korbáccsal foglak megtanítani!
12 Harmadnapra elment
Jeroboám az egész néppel Roboámhoz, ahogyan meghagyta a király, hogy térjenek
vissza hozzá harmadnapra. 13 De a király keményen válaszolt a népnek. Nem
fogadta meg azt a tanácsot, amit a vének adtak neki, 14 hanem az ifjak tanácsa
szerint így szólt hozzájuk: Apám nehéz igát rakott rátok, én még nehezebbé
teszem igátokat. Apám ostorral tanított fegyelemre benneteket, én pedig szeges
korbáccsal foglak megtanítani. 15 Nem hallgatott a király a népre, mert az ÚR rendelte
így, hogy beteljesítse azt az igét, amelyet a silói Ahijjá által mondott az ÚR
Jeroboámnak, Nebát fiának.
16 Amikor látta az
egész Izráel, hogy a király nem hallgat rájuk, így válaszoltak a királynak: Mi
közünk nekünk Dávidhoz? Nincs közösségünk Isai fiával! Térj sátraidba, Izráel,
törődj, Dávid, a magad házával! Izráel tehát hazament, 17 Roboám pedig
Izráel fiai közül csak azoknak maradt a királya, akik Júda városaiban laktak.
18 Roboám király ugyan kiküldte Adórámot, a kényszermunkák felügyelőjét, de
megkövezte őt az egész Izráel, és meghalt. Ekkor Roboám király gyorsan
harci kocsijára szállt, és Jeruzsálembe menekült. 19 Izráel tehát elpártolt
Dávid házától. Így van ez még ma is.
20 Amikor meghallotta
az egész Izráel, hogy visszatért Jeroboám, érte küldtek, a közösség elé hívták,
és egész Izráel királyává tették. Nem maradt Dávid háza mögött más, csak Júda
törzse. ( 21-24 vö. 2Krón 11, 1-4.)
21 Miután Roboám
visszaérkezett Jeruzsálembe, összegyűjtötte Júda egész házát és Benjámin
törzsét, száznyolcvanezer válogatott harcost, hogy megtámadják Izráel házát, és
visszaszerezzék az országot Roboámnak, Salamon fiának. 22 De így szólt az Isten
igéje Semajához, az Isten emberéhez: 23 Mondd meg Roboámnak, Salamon fiának,
Júda királyának és Júda meg Benjámin egész házának, a megmaradt népnek: 24 Így
szól az ÚR: Ne vonuljatok fel, és ne harcoljatok testvéreitekkel, Izráel
fiaival! Térjen haza mindenki, mert én akartam ezt így! Ők hallgattak is
az ÚR szavára, és hazatértek az ÚR szava szerint.
25 Jeroboám kiépítette
az Efraim hegységében levő Sikemet, és ott lakott. Majd elköltözött onnan,
és kiépítette Penúélt. 26 Eközben Jeroboám így gondolkozott: Hátha visszakerül
a királyság Dávid házához! 27 Ha feljár ez a nép, hogy Jeruzsálemben, az ÚR
házában mutassa be áldozatait, akkor ennek a népnek a szíve urukhoz, Roboámhoz,
Júda királyához hajol, engem pedig megölnek, és visszatérnek Roboámhoz, Júda
királyához. 28 Ezért elhatározta a király, hogy készíttet két aranyborjút. Majd
ezt mondta: Eleget jártatok már Jeruzsálembe! Itt vannak isteneid, ó Izráel,
akik kihoztak téged Egyiptomból! 29 Az egyiket elhelyezte Bételbe, a másikat
pedig Dánba vitette. 30 De ez a dolog vétekre vezetett, mert a nép eljárt az
egyikhez Bételbe, a másikhoz pedig Dánba.
31 Azután templomokat
is készíttetett az áldozóhalmokon, és papokat rendelt a nép köréből, akik
nem a Lévi fiai közül valók voltak. 32 Elrendelt Jeroboám egy ünnepet is a
nyolcadik hóna
33 A Bételben
csináltatott oltáron is áldozott a nyolcadik hónap tizenötödik napján; abban a
hónapban, amelyben önkényesen rendelt el egy ünnepet Izráel fiai számára.
Áldozott az oltáron és tömjénezett.
1Kir 13
1 De amikor Jeroboám
az oltárnál állott és tömjénezett, Júdából Isten embere érkezett Bételbe az ÚR
parancsára, 2 és ezt hirdette az ÚR p 3 Még azon a napon csodát is tett, és ezt
mondta: Ez a csoda annak a bizonyítéka, hogy az ÚR szólott: Íme, ez az oltár
meghasad és kiömlik a rajta levő hamu.
4 Amikor a király
meghallotta Isten emberének a beszédét, amelyet a bételi oltárról hirdetett, kinyújtotta
a kezét Jeroboám az oltár mellől, és ezt mondta: Fogjátok el őt! De
megbénult a keze, amelyet kinyújtott felé, és nem tudta azt viszszahúzni. 5 Az
oltár pedig meghasadt, és kiömlött a hamu az oltárról. Ez volt az a csoda,
amelyet az Isten embere tett az ÚR parancsára. 6 Ekkor megszólalt a k 7 Azután
a király így szólt az Isten emberéhez: Jöjj velem haza, egyél valamit, és
ajándékot adok neked. 8 De Isten embere ezt mondta a királynak: Ha a palotád
felét nekem adod, akkor sem megyek el veled; én ezen a helyen nem eszem
kenyeret, és nem iszom vizet. 9 Mert ilyen parancsot adott nekem az ÚR: Ne
egyél kenyeret, ne igyál vizet, és ne azon az úton térj vissza, amelyen mentél!
10 Ezért más úton távozott el; nem azon az úton tért vissza, amelyen Bételbe érkezett.
11 Lakott azonban
Bételben egy öreg próféta, akihez elmentek a fiai, és elmondtak neki mindent,
amit Isten embere tett aznap Bételben, és azokat a szavakat, amelyeket a
királynak mondott. Elbeszélték ezeket apjuknak, 12 apjuk pedig megkérdezte
tőlük: Melyik úton ment el? Fiai megmutatták neki, hogy melyik úton ment
el az Isten embere, aki Júdából jött. 13 Akkor ezt mondta fiainak: Nyergeljétek
föl a szamaramat! Azok fölnyergelték a szamarát, ő pedig elnyargalt rajta.
14 Elment az Isten embere után, és rátalált, amint egy cserfa alatt ült. Azt
kérdezte tőle: Te vagy-e az Isten embere, aki Júdából jött? Ő így
felelt: Én vagyok. 15 Akkor ezt mondta neki: Jöjj haza velem, és egyél
kenyeret. 16 De az így felelt: Nem térhetek vissza veled, és nem mehetek be
hozzád. Ezen a helyen nem eszem kenyeret, és nem iszom vizet veled. 17 Mert
ilyen parancsot kaptam az ÚRtól: Ne egyél ott kenyeret, és ne igyál vizet, és
ne azon az úton térj vissza, amelyen odamégy. 18 De a másik ezt mondta neki: Én
is olyan próféta vagyok, mint te, és egy angyal így szólt hozzám az ÚR
parancsára: Hozd vissza őt magaddal a házadhoz, hogy kenyeret egyék, és
vizet igyék. Így hazudott neki. 19 Az pedig visszatért vele, evett kenyeret, és
ivott vizet annak a házában.
20 Még az asztalnál
ültek, amikor az ÚR igéje szólt ahhoz a prófétához, aki visszahozta őt, 21
és így kiáltott az Isten emberének, aki Júdából jött: Így szól az ÚR: Mivel
ellene szegültél az ÚR szavának, és nem tartottad meg azt a parancsot, amelyet
Istened, az ÚR adott neked, 22 hanem visszatértél, és kenyeret ettél, meg vizet
ittál azon a helyen, amelyről meghagyta neked, hogy ott ne egyél kenyeret,
és ne igyál vizet, ezért holttested nem jut őseid sírjába!
23 Miután evett és
ivott, fölnyergelték neki annak a prófétának a szamarát, aki visszahozta
őt. 24 És elment, de az úton egy oroszlán talált rá, és megölte. Holtteste
ott hevert az úton, mellette állt a szamár, de az oroszlán is a holtteste
mellett állt. 25 Az arra járó emberek meglátták az úton heverő holttestet
meg az oroszlánt is, amint a holttest mellett állt. Bementek a városba, ahol az
öreg próféta lakott, és elbeszélték ezt. 26 Amikor meghallotta ezt az öreg
próféta, aki visszahozta az útról, így szólt: Az Isten embere ez. Ellene
szegült az ÚR szavának, ezért az ÚR prédául adta egy oroszlánnak; az rátört és
megölte. Így vált valóra az ÚR szava, amelyet megmondottneki. 27 Azután így
szólt fiaihoz: Nyergeljétek föl a szamaramat! Föl is nyergelték, 28 ő
pedig elment, és megtalálta az úton heverő holttestet meg a szamarat és az
oroszlánt, amint ott álltak a holttest mellett. Az oroszlán nem ette meg a
holttestet, és a szamarat sem tépte szét. 29 A próféta fölemelte az Isten
emberének a holttestét, rátette a szamárra, és visszavitte. Bement a városba az
öreg próféta, hogy elsirassa és eltemesse. 30 Holttestét a saját sírjába
helyezte, és így siratták el: Jaj, testvérem! 31 Miután eltemette, ezt mondta
fiainak: Ha meghalok, engem is ebbe a sírba temessetek, ahová az Isten emberét
temettük. Az ő csontjai mellé helyezzétek az én csontjaimat is! 32 Mert
bizonyosan be fog teljesedni az az ige, amelyet ő hirdetett az ÚR
parancsára a bételi oltárról és az áldozóhalmok templomairól Samária
városaiban.
33 De ez után az
esemény után sem tért meg gonosz útjáról Jeroboám, hanem továbbra is rendelt
papokat a nép köréből az áldozóhalmokra, és akinek ez tetszett, azt
beiktatta, hogy az áldozóhalmok papja legyen. 34 Ez a dolog volt Jeroboám
házának a vétke, emiatt irtották ki a föld színéről és emiatt
semmisítették meg.
1Kir 14
1 Abban az időben
megbetegedett Abijjá, Jeroboám fia. 2 Ekkor Jeroboám ezt mondta a feleségének:
Készülj fel, öltözz álruhába, hogy ne tudják meg, hogy te vagy Jeroboám
felesége. Menj el Silóba, mert ott van Ahijjá próféta, aki megmondta nekem,
hogy ennek a népnek a királya leszek. 3 Vigyél magaddal tíz kenyeret és
kalácsot, meg egy korsó mézet, úgy menj el hozzá; ő majd megmondja neked,
mi történik a fiúval. 4 Jeroboám felesége így is tett: felkészült, elment
Silóba, és bement Ahijjá házába. Ahijjá azonban már nem látott, mert az öregség
miatt hályog támadt a szemén.
5 De az ÚR ezt mondta
Ahijjának: Jeroboám felesége eljön hozzád, hogy kijelentést kérjen tőled
beteg fia dolgában. Te majd így meg így beszélj hozzá, ha megérkezik, mert
idegennek tetteti magát. 6 Amikor Ahijjá meghallotta az ajtajához érkező
asszony lépteinek a neszét, így szólt: Jöjj be, Jeroboám felesége! Miért
tetteted magad idegennek? Nehéz küldetésem van hozzád. 7 Menj és mondd meg
Jeroboámnak, hogy ezt mondja az ÚR, Izráel Istene: Én kiemeltelek a nép közül,
és népemnek, Izráelnek a fejedelmévé tettelek. 8 Elszakítottam ezt az országot
Dávid házától, és neked adtam. Te azonban nem voltál olyan, mint szolgám,
Dávid, aki megtartotta parancsolataimat, és teljes szívből követett engem,
és csak azt tette, amit én helyesnek látok. 9 Rosszabbat tettél mindazoknál,
akik előtted voltak, mert arra vetemedtél, hogy más isteneket csinálj
magadnak: öntött bálványokat az én boszszantásomra, nekem pedig hátat
fordítottál.
10 Ezért én
veszedelmet hozok Jeroboám házára, és kiirtom Izráelből Jeroboám
férfiutódait, apraját-nagyját, és teljesen kisöpröm Jeroboám háza népét úgy,
ahogyan a szemetet kisöprik. 11 Aki Jeroboám hozzátartozói közül a városban hal
meg, azt a kutyák eszik meg; aki pedig a mezőn hal meg, azt az égi madarak
eszik meg, mert így mondta meg az ÚR! 12 Te pedig készülj, menj haza, mire
belépsz a városba, meghal a gyermek. 13 Egész Izráel elsiratja, és eltemetik.
Jeroboám hozzátartozói közül csak őt teszik sírba, mert Jeroboám háza
népéből csak benne talált valami jót az ÚR, Izráel Istene. 14 Támaszt majd
az ÚR egy királyt Izráelben, aki kiirtja Jeroboám háza népét egy napon. És még
más is következik: 15 Megveri az ÚR Izráelt, és ingadozni fog, mint a nád a
vízben. Kitépi majd Izráelt ebből a jó földből, amelyet őseiknek
adott, és elszórja őket az Eufráteszen túlra, mivel bálványoszlopokat
csináltak az ÚR bosszantására. 16 És kiszolgáltatja Izráelt a vétkek miatt,
amelyeket Jeroboám elkövetett, és amelyekkel Izráelt is vétekbe vitte.
17 Akkor Jeroboám
felesége elindult, és hazament Tircába. Amint belépett a ház küszöbén, meghalt
a fia. 18 Eltemették őt, és elsiratta egész Izráel az ÚR szava szerint,
amelyet kijelentett szolgája, Ahijjá próféta által.
19 Jeroboám egyéb
dolgai, hogy hogyan hadakozott és hogyan uralkodott, meg vannak írva Izráel
királyainak a történetéről szóló könyvben. 20 Jeroboám uralkodásának az
ideje huszonkét esztendő volt. Azután pihenni tért őseihez, és
helyette fia, Nádáb lett a király.
21 Roboám, Salamon
fia Júdában ural 22 De a júdaiak is azt tették, amit rossznak lát az ÚR, és még
sokkal jobban felingerelték őt vétkeikkel, amelyeket elkövettek, mint
őseik a maguk tetteivel. 23 Ők is építettek áldozóhalmokat, szent
oszlopokat és szent fákat minden magas halmon és minden bujazöld fa alatt. 24
Még férfiparáznák is voltak az országban. Elkövették azoknak a népeknek minden
utálatosságát, amelyeket kiűzött az ÚR Izráel fiai elől.
25 Roboám
uralkodásának ötödik évében fölvonult Sisák, Egyiptom királya Jeruzsálem ellen.
26 Elvitte az ÚR templomának a kincseit meg a királyi palota kincseit; mindent
elvitt. Még a kerek aranypajzsokat is mind elvitte, amelyeket Salamon
csináltatott. 27 Ezek helyett rézpajzsokat csináltatott Roboám király, és
azoknak a testőröknek a parancsnokaira bízta, akik a királyi palota
bejáratát őrizték. 28 Valahányszor bement a király az ÚR templomába,
bevitték azokat a testőrök, majd visszavitték a testőrök
őrszobájába.
29 Roboám egyéb
dolgai, minden tette meg van írva a Júda királyainak történetéről szóló
könyvben. 30 Állandó háborúskodás folyt Roboám és Jeroboám közt. 31 Azután
Roboám pihenni tért őseihez, és eltemették ősei mellé Dávid
városában. Anyja egy Naamá nevű ammóni asszony volt. Utána a fia, Abijjá
lett a király.
1Kir 15
1 Jeroboám királynak,
Nebát fiának a tizennyolcadik évében Abijjá lett Júda királya. 2 Három évig
uralkodott Jeruzsálemben. Anyjának a neve Maaká volt, Abisálóm leánya. 3
Folytatta apjának a vétkeit, amiket az őelőtte elkövetett, és szíve
nem volt olyan teljesen Istené, az ÚRé, mint ősének, Dávidnak a szíve. 4
Csak Dávidért adott neki Istene, az ÚR mécsest Jeruzsálemben, amikor fiában
utódot támasztott, és megtartotta Jeruzsálemet. 5 Dávid ugyanis azt tette, amit
helyesnek lát az ÚR, és egész életén át semmiben sem tért el attól, amit
parancsolt neki, kivéve a hettita Úriás esetét. 6 A Jeroboám és Roboám közt
folyt háború tovább tartott Abijjá életében is.
7 Abijjá egyéb dolgai
és minden tette meg van írva a Júda királyai történetéről szóló könyvben.
Háború volt Abijjá és Jeroboám között. 8 Azután Abijjá pihenni tért
őseihez, és eltemették Dávid városában. Utána a fia, Ászá lett a király.
9 Jeroboámnak, Izráel
királyának a huszadik évében Ászá lett Júda királya. 10 Negyvenegy évig
uralkodott Jeruzsálemben. Anyjának a neve Maaká volt, Abisálóm leánya.
11 Ászá azt tette,
amit helyesnek lát az ÚR, őséhez, Dávidhoz hasonlóan. 12 Kikergette a
férfiparáznákat az országból, és eltávolította az összes bálványokat, amelyeket
elődei készítettek. 13 Még anyját, Maakát is megfosztotta
anyakirálynői méltóságától, mert egy undok bálványt csináltatott Asérá
tiszteletére. Ászá azonban kiirtotta ezt az undok bálványt, elégette a
Kidrón-pataknál. 14 Bár az áldozóhalmok nem szűntek meg, Ászá szíve mégis
teljesen az ÚRé volt egész életében. 15 Bevitte az ÚR házába apja szent adományait
és a maga szent adományait: ezüstöt, aranyat és egyéb tárgyakat.
16 Háború volt Ászá
és az izráeli király, Baasá között egész életükben. 17 Baasá, Izráel királya
Júda ellen vonult, és kiépítette Rámát, hogy ne lehessen Ászához, Júda
királyához átmenni, vagy tőle átjönni. 18 Ekkor Ászá fogta mindazt az
ezüstöt és aranya 19 Szövetség van köztünk, az volt már apám és apád között is.
Nézd, küldök neked ajándékul ezüstöt és aranyat. Menj, bontsd fel Baasával,
Izráel királyával kötött szövetségedet, hogy vonuljon vissza innen. 20 Benhadad
hallgatott Ászá királyra, és hadserege vezéreit Izráel városai ellen küldte.
Leverte Ijjónt, Dánt, Ábél-Bét-Maakát és egész Kinnerótot, Naftáli egész
földjével együtt. 21 Amikor ezt Baasá meghallotta, abbahagyta Ráma építését, és
Tircában telepedett le. 22 Ászá király pedig összehívta egész Júdát, senkit sem
mentett föl, és elhordták Rámának a köveit és gerendáit, amelyekkel Baasá
építkezett. Ezekkel építette ki Ászá király Benjáminban Gebát és Micpát.
23 Ászá egyéb dolgai,
összes hőstette, mindaz, amit tett, és hogy milyen városokat építtetett,
meg vannak írva a Júda királyai történetéről szóló könyvben, kivéve azt,
hogy öregségére megbetegedett a lába. 24 Azután Ászá pihenni tért őseihez,
és ősei mellé temették ősatyja, Dávid városában. Utána a fia, Jósáfát
lett a király.
25 Ászának, Júda
királyának a második évében Nádáb, Jeroboám fia lett Izráel királya. Két évig
uralkodott Izráelben. 26 Azt tette, amit rossznak lát az ÚR, apjának az útján
járt, és abban a vétekben, amellyel az vétekbe vitte Izráelt. 27 De az Issakár
házából származó Baasá, Ahijjá fia összeesküvést szőtt ellene, és levágta
őt Baasá Gibbetónnál, a filiszteusok városánál, amikor Nádáb az egész
Izráellel együtt Gibbetónt ostromolta. 28 Ászának, Júda királyának a harmadik
évében ölte meg őt Baasá, és lett helyette király. 29 Amint király lett,
kiirtotta Jeroboám egész háza népét. Egy lelket sem hagyott meg Jeroboám
hozzátartozói közül, mind elpusztította őket, az ÚR szava szerint, amelyet
megmondott szolgája, a silói Ahijjá által. 30 Jeroboám vétkei miatt történt ez,
aki vétkezett, és Izráelt is vétekbe vitte; meg a bosszúság miatt, mert
bosszantotta az URat, Izráel Istenét.
31 Nádáb egyéb
dolgai, mindaz, amit véghezvitt, meg vannak írva Izráel királyainak a
történetéről szóló könyvben. 32 Háború folyt Ászá és az izráeli Baasá
király között egész életükben.
33 Ászának, Júda
királyának a harmadik évében lett az egész Izráel királya Baasá, Ahijjá fia
Tircában, huszonnégy évig. 34 Azt tette, amit rossznak lát az ÚR. Jeroboám
útján járt, és abban a vétekben, amellyel az vétekbe vitte Izráelt.
1Kir 16
1 Az ÚR igéje így
szólt Jéhúhoz, Hanáni fiához Baasáról: 2 Noha én kiemeltelek téged a porból, és
népemnek, Izráelnek a fejedelmévé tettelek, te mégis Jeroboám útján jársz, és
vétekbe viszed népemet, Izráelt, akik vétkeikkel bosszantanak engem. 3 Ezért én
elsöpröm Baasát és háza népét. Olyanná teszem házadat, mint Jeroboámnak, Nebát
fiának a házát. 4 Aki Baasá hozzátartozói közül a városban hal meg, azt a
kutyák eszik meg, aki pedig a mezőn hal meg, azt az égi madarak eszik meg!
5 Baasá egyéb dolgai,
amelyeket véghezvitt, és hőstettei meg vannak írva Izráel királyainak a
történetéről szóló könyvben. 6 Azután Baasá pihenni tért őseihez, és
eltemették Tircában. Utána a fia, Élá lett a király. 7 Nemcsak azért szólt az
ÚR igéje Jéhú próféta, Hanáni fia által Baasá és háza népe ellen, mert mindazt
elkövette, amit rossznak lát az ÚR, és bosszantotta őt cselekedeteivel, és
olyan volt, mint Jeroboám háza népe, hanem azért is, mert azt kiirtotta.
8 Ászának, Júda
királyának a huszonhatodik évében Élá, Baasá fia lett Izráel királya Tircában,
két esztendeig. 9 De összeesküvést szőtt ellene a szolgája, Zimri, a harci
kocsik felerészének a parancsnoka. Élá ugyanis Tircában részegre itta magát
Arcának a házában, aki Tircában a palota felügyelője volt. 10 Eljött
Zimri, levágta, és megölte őt Ászának, Júda királyának huszonhetedik
évében, és ő lett helyette a király. 11 Miután pedig király lett, és
trónra ült, kiirtotta Baasá egész háza népét, nem hagyott meg egy férfit se
belőle, se rokont, se barátot. 12 Így pusztította ki Zimri Baasá egész
háza népét az ÚR szava szerint, amelyet megmondott Baasáról Jéhú próféta által,
13 Baasá minden vétkéért, és fiának, Élának a vétkeiért; mert vétkeztek, és
vétekbe vitték Izráelt, hiábavalóságaikkal bosszantva az URat, Izráel Istenét.
14 Élának egyéb
dolgai, és mindaz, amit véghezvitt, meg vannak írva Izráel királyainak a
történetéről szóló könyvben.
15 Ászának, Júda
királyának a huszonhetedik évében hét napig volt király Zimri Tircában. A
hadinép ekkor a filiszteusokhoz tartozó Gibbetónt ostromolta. 16 Amikor az
ostromló nép meghallotta, hogy összeesküvést szőtt Zimri, és hogy a
királyt is megölte, akkor az egész Izráel a hadseregparancsnokot, Omrit tette
Izráel királyává még azon a napon a táborban. 17 Azután fölvonult Omri az egész
Izráellel együtt Gibbetónból és körülzárták Tircát. 18 Zimri pedig látva, hogy
a várost elfoglalják, fölment a királyi palota tornyába, magára gyújtotta a
királyi palotát, és meghalt. 19 Vétkei miatt történt ez. Vétkezett, amikor azt
tette, amit rossznak lát az ÚR. Jeroboám útján járt, és vétkével, amit
elkövetett, Izráelt is vétekbe vitte. 20 Zimri egyéb dolgai, és az általa
szőtt összeesküvés, meg vannak írva Izráel királyainak a történetéről
szóló könyvben.
21 Ekkor kétfelé
szakadt Izráel népe. A nép egyik fele Tibni, Gínat fia pártján volt, és őt
akarta királlyá tenni, a másik fél pedig Omri pártján volt. 22 De az Omrival
tartó nép erősebb volt, mint az a nép, amely Tibni, Gínat fia pártján
volt. Tibni is meghalt, és Omri lett a király.
23 Ászának, Júda
királyának a harmincegyedik évében lett Omri Izráel királya, tizenkét évig. Hat
évig Tircában uralkodott. 24 Akkor megvette Samária hegyét Semertől két
talentum ezüstért, majd beépítette a hegyet, és elnevezte azt a várost, amelyet
épített, Samáriának, a hegy urának, Semernek a nevéről. 25 De Omri azt
tette, amit rossznak lát az ÚR, rosszabb volt minden elődjénél. 26
Mindenben Jeroboámnak, Nebát fiának az útján járt, és abban a vétekben,
amellyel vétekbe vitte Izráelt, hiábavalóságokkal bosszantva az URat, Izráel
Istenét.
27 Omri egyéb dolgai,
amelyeket művelt, és hőstettei, amelyeket véghezvitt, meg vannak írva
Izráel királyainak a történetéről szóló könyvben. 28 Azután Omri pihenni
tért őseihez, és eltemették Samáriában. Utána a fia, Aháb lett a király.
29 Aháb, Omri fia
Ászának, Júda királyának a harmincnyolcadik évében lett Izráel királya.
Huszonkét évig volt Aháb, Omri fia Izráel királya Samáriában. 30 Aháb, Omri fia
azt tette, amit rossznak lát az ÚR, még inkább, mint valamennyi elődje. 31
Nemcsak folytatta Jeroboámnak, Nebát fiának a vétkeit, hanem feleségül vette
Jezábelt, a szidóniak királyának, Etbaalnak a leányát, és a Baalt kezdte
tisztelni és imádni. 32 Oltárt is állított a Baalnak a Samáriában épített
Baal-templomban. 33 Készíttetett Aháb Asérá-szobrot is, és még inkább
bosszantotta tetteivel Aháb az URat, Izráel Istenét, mint Izráel valamennyi
királya őelőtte.
34 Az ő idejében
építette újjá Jerikót a bételi Híél. Elsőszülött fián, Abirámon vetette
meg annak alapját, és legkisebb fián, Szegúbon állította fel a kapuját, az ÚR
szava szerint, amelyet megmondott Józsué, Nún fia által.
1Kir 17
1 A Gileádban lakó
tisbei Illés ezt mondta Ahábnak: Az élő ÚRra, Izráel Istenére mondom,
akinek a szolgálatában állok, hogy ezekben az esztendőkben nem lesz sem
harmat, sem eső, hanem csak az én szavamra.
2 Ezután így szólt
hozzá az ÚR igéje: 3 Eredj el innen, menj kelet felé, és rejtőzz el a
Kerít-patak mellett, a Jordántól keletre! 4 A patakból majd ihatsz, a hollóknak
pedig megparancsoltam, hogy gondoskodjanak ott rólad. 5 Elment tehát, és az ÚR
igéje szerint járt el. Odaérve letelepedett a Kerít-patak mellett, a Jordántól
keletre. 6 A hollók hordtak neki kenyeret és húst reggel, kenyeret és húst
este, a patakból pedig ivott. 7 Egy idő múlva azonban kiszáradt a patak,
mert nem volt eső az országban.
8 Ekkor így szólt
hozzá az ÚR igéje: 9 Kelj föl, és menj el a Szidónhoz tartozó Sareptába, és
lakj ott! Én megparancsoltam ott egy özvegyasszonynak, hogy gondoskodjék rólad.
10 Fölkelt tehát, és elment Sareptába. Amikor a város bejáratához érkezett,
éppen ott volt egy özvegyasszony, aki fát szedegetett. Odakiáltott neki, és ezt
mondta: Hozz nekem egy kis vizet valamilyen edényben, hadd igyam! 11 Amikor az
elment, hogy vizet hozzon, utána kiáltott, és ezt mondta: Hozz nekem egy falat
kenyeret is magaddal! 12 De az asszony így felelt: A te Istenedr 13 Illés
azonban ezt mondta neki: Ne félj, csak menj, és tégy úgy, ahogyan mondtad; de
előbb készíts belőle egy kis lepényt, és hozd ki nekem! Magadnak és a
fiadnak csak azután készíts! 14 Mert így szól az ÚR, Izráel Istene: A
lisztesfazék nem ürül ki, és az olajoskorsó nem fogy ki, míg az ÚR esőt
nem ad a földre. 15 Az asszony elment, és Illés beszéde szerint járt el. És
evett ő is, meg az asszony és a háza népe is minden nap. 16 A lisztesfazék
nem ürült ki, az olajoskorsó sem fogyott ki, az ÚR ígérete szerint, amit
megmondott Illés által.
17 Történt ezek után,
hogy megbetegedett az asszonynak, a ház tulajdonosának a fia, és betegsége
olyan súlyossá vált, hogy már nem is lélegzett. 18 Az asszony így szólt
Illéshez: Mi bajod van velem, Isten embere? Azért jöttél hozzám, hogy
emlékeztess bűnömre, és megöld a fiamat? 19 Ő ezt mondta neki: Add ide
a fiadat! És elvette az öléből, felvitte a felső szobába, ahol
lakott, és az ágyra fektette. 20 Majd az ÚRhoz kiáltott, és ezt mondta:
Istenem, URam! Még bajt is hozol erre az özvegyre, akinek én a vendége vagyok,
és megölöd a fiát?! 21 Azután háromszor ráborult a gyermekre, és így kiáltott
az ÚRhoz: Istenem, URam! Térjen vissza a lélek ebbe a gyermekbe! 22 Az ÚR
meghallgatta Illés szavát, a lélek pedig visszatért a gyermekbe, és az
föléledt. 23 Ekkor Illés fogta a gyermeket, levitte a felső szobából a házba,
odaadta az anyjának, és ezt mondta Illés: Nézd, él a fiad! 24 Az asszony így
felelt Illésnek: Most már tudom, hogy te Isten embere vagy, és hogy igaz a te
szádban az ÚR igéje!
1Kir 18
1 Hosszú idő
múlva, a harmadik esztendőben, így szólt az ÚR igéje Illéshez: Menj,
jelenj meg Ahábnál, mert esőt akarok adni a földre! 2 Illés tehát elment,
hogy megjelenjen Ahábnál. Samáriában súlyos éhínség volt.
3 Ekkor Aháb hívatta
Óbadjáhút, a palota felügyelőjét. Óbadjáhú igen félte az URat. 4 Mert
amikor Jezábel megölette az ÚR prófétáit, Óbadjáhú magához vett száz prófétát,
és elrejtette őket ötvenenként egy-egy barlangba, és ellátta őket
kenyérrel és vízzel. 5 Aháb ezt mondta Óbadjáhúnak: Menj el az országban
levő minden forráshoz és minden patakhoz! Talán akad fű, és életben
hagyhatjuk a lovakat és öszvéreket, és nem kell levágnunk az állatokat. 6
Fölosztották azért maguk között az országot, hogy ki mit járjon be. Aháb külön
ment az egyik úton, Óbadjáhú is külön ment a másik úton.
7 Miközben Óbadjáhú
úton volt, egyszer csak előtte termett Illés. Óbadjáhú fölismerte, arcra
esett, és ezt kérdezte: Te vagy az, uram, Illés? 8 Ő így felelt neki: Én
vagyok. Menj el, és mondd meg uradnak, hogy itt van Illés. 9 De ő ezt
mondta: Mit vétettem, hogy Aháb kezébe akarod adni szolgádat, hogy megöljön? 10
Az élő ÚRra, Istenedre mondom, hogy nincs nép, sem ország, ahová el ne
küldött volna az uram, hogy felkutasson téged. Ha azt mondták, nincs itt, akkor
meg is eskette azt az országot és népet, hogy nem találtak meg téged. 11 És most
te mondod: Menj el, és mondd meg uradnak, hogy itt van Illés!? 12
Megtörténhetik, hogy amikor elmegyek tőled, elragad téged az ÚR lelke, nem
is tudom hová. Ha én megyek, és hírt viszek Ahábnak, ő pedig nem talál itt
téged, akkor megöl engem; pedig a te szolgád féli az URat ifjúkorától fogva. 13
Nem mondták meg neked, uram, hogy mit tettem, amikor Jezábel öldökölte az ÚR
prófétáit? Elrejtettem az ÚR prófétái közül száz embert, ötvenenként egy-egy
barlangba, és elláttam őket kenyérrel és vízzel. 14 Most mégis ezt mondod:
Menj el, és mondd meg uradnak, hogy itt van Illés?! Ő meg fog ölni engem. 15 De Illés így
felelt: A Seregek élő URára mondom, akinek a szolgálatában állok, hogy még
ma megjelenek előtte.
16 Elment tehát
Óbadjáhú Aháb elé, hogy jelentést tegyen neki. Aháb pedig Illés elé ment. 17
Amikor Aháb meglátta Illést, ezt mondta neki Aháb: Te vagy az, Izráel
megrontója?! 18 Ő így felelt: Nem én rontottam meg Izráelt, hanem te és a
te atyád háza, mert elhagytátok az ÚR parancsolatait, és te a Baalokat követed.
19 Most azért üzenj, gyűjtsd ide hozzám az egész Izráelt a Karmel-hegyre,
meg a Baal négyszázötven prófétáját az Asérá négyszáz prófétájával együtt, akik
Jezábel asztaláról élnek.
20 Akkor elküldött
Aháb Izráel fiaiért, és összegyűjtötte a prófétákat a Karmel-hegyre. 21
Illés pedig odalépett az egész nép elé, és így szólt: Meddig sántikáltok
kétfelé? Ha az ÚR az Isten, kövessétek őt, ha pedig a Baal, akkor őt
kövessétek! De a nép nem felelt egy szót sem. 22 Akkor Illés ezt mondta a népnek:
Egyedül én maradtam meg az ÚR prófétájának, a Baal prófétái pedig
négyszázötvenen vannak. 23 Adjanak nekünk két bikát; ők válasszák ki
maguknak az egyik bikát, vagdalják darabokra, és rakják a fahasábokra, de tüzet
ne gyújtsanak. Én is elkészítem a másik bikát, rárakom a fahasábokra, de tüzet
én sem gyújtok. 24 Ezután hívjátok segítségül a ti istenetek nevét, és én is
segítségül hívom az ÚR nevét. Amelyik isten tűzzel felel, az az Isten.
Erre az egész nép megszólalt, és ezt mondta: Jó lesz így! 25 Ezután így szólt
Illés a Baal prófétáihoz: Válasszátok ki az egyik bikát, és készítsétek el
először ti, mert ti vagytok többen. És hívjátok segítségül istenetek
nevét, de tüzet ne gyújtsatok! 26 Ők fogták a nekik jutott bikát,
elkészítették, és így hívták segítségül a Baal nevét reggeltől délig: Ó
Baal, felelj nekünk! De nem jött hang, és nem felelt senki. Eközben ott
sántikáltak az oltár körül, amelyet készítettek. 27 Amikor dél lett, Illés
gúnyolni kezdte őket, és ezt mondta: Kiáltsatok hangosabban, hiszen isten
ő! Talán elmélkedik, vagy félrement, vagy úton van, vagy talán alszik, és
majd fölébred. 28 Erre elkezdtek hangosan kiáltozni, és szokásuk szerint
összevagdosták magukat kardjukkal és dárdájukkal, míg el nem borította
őket a vér. 29 Dél elmúltával révületbe estek, egészen az áldozat idejéig,
de nem jött hang; nem felelt, és nem figyelt rájuk senki.
30 Akkor Illés ezt
mondta az egész népnek: Jöjjetek ide hozzám! És odament hozzá az egész nép.
Ő pedig helyreállította az ÚR lerombolt oltárát. 31 Fogott Illés tizenkét
követ a Jákób fiaitól származó törzsek száma szerint; Jákóbhoz szólt így az ÚR
szava: Izráel lesz a neved. 32 A kövekből oltárt épített az ÚR nevében,
azután árkot húzott az oltár körül, amelybe két véka vetőmag elfért volna.
33 Azután elrendezte a fahasábokat, földarabolta a bikát, és rárakta a
fahasábokra. 34 Majd ezt mondta: Töltsetek meg négy vödröt vízzel, és öntsétek
az áldozatra meg a fahasábokra! Azután ezt mondta: Ismételjétek meg! És
megismételték. Újra mondta: Harmadszor is tegyétek meg! És harmadszor is
megtették. 35 A víz már folyt az oltár körül, és az árok is megtelt vízzel.
36 Az áldozat
bemutatása idején odalépett Illés próféta, és ezt mondta: URam, Ábrahámnak,
Izsáknak és Izráelnek Istene! Hadd tudják meg a mai napon, hogy te vagy az
Isten Izráelben, én pedig a te szolgád vagyok, és mindezt a te parancsodra
tettem! 37 Felelj nekem, URam, felelj nekem, hadd tudja meg ez a nép, hogy te,
az ÚR, vagy az Isten, és te fordítsd vissza szívüket! 38 Akkor lecsapott az ÚR
tüze, és fölemésztette az égőáldozatot és a fahasábokat, a köveket és a
port, az árokban levő vizet pedig felnyalta. 39 Amikor látta ezt az egész
nép, arcra esett, és ezt mondta: Az ÚR az Isten, az ÚR az Isten! 40 Illés pedig
ezt mondta nekik: Ragadjátok meg a Baal prófétáit, senki se menekülhessen el
közülük! És megragadták őket. Illés levitette őket a Kísón-patak
mellé, és ott lemészárolta őket.
41 Ezután Illés ezt
mondta Ahábnak: Menj föl, egyél, és igyál, mert eső zúgása hallatszik. 42
Aháb fölment, hogy egyék és igyék. Illés pedig fölment a Karmel tetejére, a
földre kuporodott, és arcát a térdei közé hajtotta. 43 Így szólt a szolgájához:
Menj föl, és tekints a tenger felé! Az fölment, és arra tekintett, majd ezt
mondta: Nincs ott semmi. Illés ezt mondta: Menj vissza hétszer! 44 Hetedszerre
ezt mondta a szolga: Most egy tenyérnyi kis felhő emelkedik föl a
tengerből. Ő azt felelte: Menj el, és mondd ezt Ahábnak: Fogj be, és
menj le, míg föl nem tartóztat az eső! 45 Eközben az történt, hogy
viharfelhők sötétítették el az eget, és nagy eső lett. Aháb harci
kocsira szállt, és Jezréelbe ment. 46 Az ÚR keze pedig Illéssel volt, és ő
felövezve derekát, Aháb előtt futott a Jezréelbe vezető útig.
1Kir 19
1 Amikor Aháb
elmondta Jezábelnek mindazt, amit Illés tett, és hogy a prófétákat megölte
karddal, 2 Jezábel követet küldött Illéshez ezzel az üzenettel: Úgy bánjanak
velem az istenek most és ezután is, hogy holnap ilyenkorra azt teszem veled,
ami azokkal történt! 3 Illés megijedt, elindult és elment, hogy mentse az
életét, és elérkezett a júdai Beérsebába. Legényét ott hagyta, 4 ő pedig
elment a pusztába egynapi járóföldre. Odaérve egy rekettyebokorhoz, leült alá,
meghalni kívánt, és ezt mondta: Elég most már, URam! Vedd el életemet, mert nem
vagyok jobb elődeimnél! 5 Azután lefeküdt, és elaludt a rekettyebokor
alatt. De egyszer csak egy angyal érintette meg, és ezt mondta neki: Kelj föl,
egyél! 6 Amikor föltekintett, látta, hogy a fejénél forró kövön sült lángos és
egy korsó víz van. Evett és ivott, majd újra lefeküdt. 7 Az ÚR angyala másodszor
is visszatért, megérintette, és ezt mondta: Kelj föl, egyél, mert erőd
felett való út áll előtted! 8 Ő fölkelt, evett és ivott, és annak az
ételnek az erejével ment negyven nap és negyven éjjel az Isten hegyéig, a
Hórebig.
9 Itt bement egy
barlangba, és ott töltötte az éjszakát. Egyszer csak így szólt hozzá az ÚR
igéje: Mit csinálsz itt, Illés? 10 Ő így felelt: Nagyon buzgólkodtam az
ÚRért, a Seregek Istenéért, mert Izráel fiai elhagyták szövetségedet,
lerombolták oltáraidat, prófétáidat pedig fegyverrel ölték meg. Egyedül én
maradtam meg, de az én életemet is el akarják venni. 11 Az ÚR ezt mondta: Jöjj
ki, 12 A földrengés után tűz
támadt; de az ÚR nem volt ott a tűzben. A tűz után halk és szelíd hang
hallatszott. 13 Amikor Illés ezt meghallotta, palástjával eltakarta az arcát,
kiment, és megállt a barlang bejáratánál. Egy hang pedig így szólt hozzá: Mit
csinálsz itt, Illés? 14 Ő így felelt: Nagyon buzgólkodtam az ÚRért, a
Seregek Istenéért, mert Izráel fiai elhagyták szövetségedet, lerombolták oltáraidat,
prófétáidat pedig fegyverrel ölték meg. Egyedül én maradtam meg, de az én
életemet is el akarják venni.
15 Ekkor azt mondta
neki az ÚR: Menj, kelj ismét útra a pusztán át, Damaszkuszba, és amikor
odaérsz, kend fel Hazáélt Arám királyává. 16 Azután Jéhút, Nimsi fiát kend fel
Izráel királyává; Elizeust, az ábél-mehólái Sáfát fiát pedig kend fel prófétává
a magad helyébe! 17 És aki majd megmenekül Hazáél kardjától, azt Jéhú öli meg,
és aki megmenekül Jéhú kardjától, azt Elizeus öli meg. 18 De meghagyok Izráelben
hétezer embert: minden térdet, amely nem hajolt meg a Baal előtt, és
minden szájat, amely nem csókolta meg azt.
19 Amikor elment
onnan, rátalált Elizeusra, Sáfát fiára, aki éppen szántott. Tizenkét iga ökör
volt előtte, ő maga a tizenkettediknél volt. Amikor Illés elment
mellette, rádobta a palástját. 20 Akkor ő otthagyta az ökröket, Illés után
futott, és ezt mondta: Hadd csókoljam meg apámat és anyámat, azután követlek!
Ő azt felelte: Menj, de térj vissza, mert valamit tettem veled. 21 Elizeus
otthagyta őt, de aztán vette az egyik pár ökröt, levágta, és az ökrök
szerszámánál megfőzte a húst, odaadta a népnek, és ettek. Ő pedig
elindult, követte Illést, és szolgálatába állt.
1Kir 20
1 Benhadad, Arám
királya összegyűjtötte egész haderejét. Harminckét király volt vele
lovakkal és harci kocsikkal; így vonult Samária ellen, körülzárta, és
ostromolni kezdte azt. 2 Követeket küldött Ahábhoz, Izráel királyához a
városba, 3 és ezt üzente neki: Így szól Benhadad: Ezüstöd és aranyad az enyém,
legszebb feleségeid és fiaid is enyémek! 4 Izráel királya így válaszolt: Ahogy
mondod, uram, király, tied vagyok én és mindenem.
5 A követek megint
eljöttek, és ezt mondták: Így szól Benhadad: Üzenetet küldtem neked, hogy add
nekem ezüstödet, aranyadat, feleségeidet és fiaidat. 6 Ezért holnap ilyenkor
elküldöm hozzád szolgáimat, azok átkutatják palotádat és szolgáid házait, és
ami csak kedves a számodra, mindazt magukhoz veszik, és elhozzák.
7 Akkor Izráel
királya összehívta az ország véneit, és ezt mondta: Értsétek és lássátok meg,
milyen rosszra törekszik ez, pedig amikor elküldött hozzám a feleségeimért,
fiaimért, ezüstömért és aranyomért, nem tagadtam meg tőle. 8 A vének meg
az egész nép ezt mondta neki: Ne hallgass rá, és ne engedj neki! 9 Akkor ezt
mondta Benhadad követeinek: Mondjátok meg uramnak, a királynak: Mindazt
megteszem, amit először üzentél szolgádnak, de ezt a másik dolgot nem
tehetem meg. A követek elmentek, és megvitték a választ. 10 Akkor Benhadad ezt
az üzenetet küldte neki: Úgy segítsenek engem az istenek, most és ezután is,
hogy Samáriának a porából még egy-egy marékkal sem fog jutni az utánam
jövő hadinépnek! 11 Izráel királya így válaszolt: Mondjátok meg neki, hogy
aki kardot köt, ne kérkedjék úgy, mintha már lecsatolta volna! 12 Amint ezt a
választ meghallotta Benhadad, aki éppen a királyokkal együtt dőzsölt a
sátrakban, ezt parancsolta szolgáinak: Sorakozzatok! És fölsorakoztak a város
ellen.
13 Akkor egy próféta
lépett Aháb izráeli király elé, és így szólt: Ezt mondja az ÚR! Látod ezt a
nagy tömeget? Én ma a kezedbe adom ezt, és akkor megtudod, hogy én vagyok az
ÚR! 14 Aháb ezt kérdezte: Kik által? Ő így felelt: Ezt mondja az ÚR: A
tartományi vezérek katonái által. Ki kezdje meg a harcot? - kérdezte Aháb.
Ő így felelt: Te magad!
15 Ekkor Aháb megszemlélte
a tartományi vezérek katonáit, kétszázharminckét embert, azután megszemlélte az
egész hadinépet, csupa izráelit, hétezer embert. 16 Amikor délben kivonultak,
Benhadad már részegre itta magát a sátrakban azzal a harminckét királlyal
együtt, akik segítették. 17 Először a tartományi vezérek katonái vonultak
ki. Benhadad embereket küldött oda, s azok jelentették, hogy Samáriából emberek
vonultak ki. 18 Ő azt mondta: Ha békés szándékkal jöttek, fogjátok el
őket élve, ha pedig harcolni jöttek, akkor is élve fogjátok el őket!
19 Közben a tartományi vezérek katonái kivonultak a városból, utánuk pedig a
haderő. 20 Mindenki levágta az ellenfelét, és megfutamodott Arám, Izráel
pedig üldözőbe vette. Arám királya, Benhadad elmenekült lóháton a lovasokkal
együtt. 21 Kivonult Izráel királya is, vágta a lovakat és a harci kocsikat, és
nagy vereséget mért Arámra. 22 Akkor a próféta odalépett Izráel királya elé, és
ezt mondta neki: Feszítsd meg erődet továbbra is, értsd és lásd meg, hogy
mit kell tenned, mert egy esztendő múlva ismét ellened vonul Arám királya!
23 Arám királyának
ezt mondták a szolgái: Ezeknek az Istene a hegyek Istene, azért voltak
erősebbek nálunk. De ha a síkságon ütközünk meg velük, biztosan mi leszünk
az erősebbek. 24 Tégy azért a következőképpen: Távolítsd el mindegyik
királyt, és helytartókat nevezz ki a helyükre! 25 Azután szervezz magadnak
olyan haderőt, amilyent elvesztettél, továbbá ugyanannyi lovat és harci
kocsit, mint amennyi volt! Azután ütközzünk meg velük a síkságon, és biztosan
mi leszünk az erősebbek. Benhadad hallgatott a szavukra, és úgy tett.
26 Egy esztendő
múlva Benhadad megszemlélte az arámokat, azután Áfék ellen vonult, hogy
megütközzék Izráellel. 27 Izráel fiait is megszemlélték, ellátták őket
élelemmel, és így indultak az arámok ellen. Izráel fiainak a tábora olyan volt
azokkal szemben, mint két kis kecskenyáj, az arámok viszont ellepték a földet.
28 Akkor előlépet 29 Hét napig táboroztak egymással szemben, a hetedik
napon azután csatára került sor. Izráel fiai levágtak százezer arám gyalogost
egyetlen napon. 30 A megmaradtak Áfék városába menekültek, de a várfal
rászakadt a megmaradt huszonhétezer emberre. Benhadad is a városba menekült, és
szobáról szobára bujkált.
31 A szolgái ezt
mondták neki: Azt hallottuk, hogy Izráel házának a királyai könyörületes
királyok. Vegyünk zsákruhát a derekunkra és kötelet a fejünkre, úgy menjünk
Izráel királya elé: talán életben hagy téged. 32 Zsákruhát öltöttek tehát a
derekukra, a fejükre pedig kötelet, és úgy mentek oda Izráel királyához. Így szóltak:
Szolgád, Benhadad ezt üzeni: Hagyj életben engem! Aháb megkérdezte: Hát él még?
Testvérem ő! 33 Az emberek jó jelnek vették ezt, sietve bizonygatták, és
mondták: Igen, a te testvéred Benhadad! Ő ezt mondta: Menjetek, hozzátok
ide! Benhadad kijött hozzá, ő pedig harci kocsijára állította. 34 Benhadad
ezt mondta neki: Visszaadom azokat a városokat,
35 Egy
prófétatanítvány ezt mondta társának az ÚR parancsára: Üss meg engem! De az az
ember nem akarta megütni. 36 Akkor ezt mondta neki: Mivel nem hallgattál az ÚR
szavára, egy oroszlán terít le téged, amint eltávozol tőlem. Miután
eltávozott tőle, rá is talált egy oroszlán, és leterítette. 37 Talált
azután egy másik férfit, és ezt mondta: Üss meg engem! Ez a férfi úgy
megütötte, hogy meg is sebesült. 38 Akkor elment a próféta, és várt a királyra
az úton, de felismerhetetlenné tette magát egy kötéssel a szemén. 39 Amikor a
király arra ment, ő így kiáltot 40 Szolgádnak azonban itt is, ott is akadt
tennivalója, az az ember pedig eltűnt. Izráel királya ezt mondta neki: Ez
a te ítéleted, magad döntöttél! 41 Ekkor az gyorsan levette szeméről a
kötést, Izráel királya pedig fölismerte, hogy a próféták közül való. 42 A
próféta ezt mondta neki: Így szól az ÚR: Mivel kiengedted kezedből azt az
embert, akit én kiirtásra szántam, életéért életeddel, népéért népeddel
felelsz! 43 Izráel királya ezután elkeseredve és haragosan hazament, és
megérkezett Samáriába.
1Kir 21
1 Ezek után a
következő dolog történt: A jezréeli Nábótnak szőlője volt
Jezréelben, Samária királyának, Ahábnak a palotája mellett. 2 Egyszer Aháb így
szólította meg Nábótot: Add nekem a szőlődet, hadd legyen az
veteményeskertem, mert közel van a házamhoz! Adok helyette jobb
szőlőt, vagy ha jónak látod, pénzben adom meg az árát. 3 Nábót így
felelt Ahábnak: Az ÚR őrizzen meg attól, hogy odaadjam neked atyai
örökségemet! 4 Aháb elkeseredve és haragosan ment haza a válasz miatt, amelyet
a jezréeli Nábót adott neki, amikor ezt mondta: Nem adom neked atyai
örökségemet. Lefeküdt az ágyára, arcát befelé fordította, és nem evett semmit.
5 A felesége, Jezábel
azonban odament hozzá, és így szólt: Min keseredett el úgy a lelked, hogy
semmit sem eszel? 6 Ő így válaszolt: Beszéltem a jezréeli Nábóttal, és azt
mondtam neki, hogy adja nekem a szőlőjét pénzért, vagy ha úgy tetszik
neki, szőlőt adok helyette. De ő azt mondta: Nem adom neked a
szőlőmet. 7 A felesége, Jezábel ezt mondta neki: Hát nem te uralkodsz
most Izráelben? Kelj föl, egyél, és légy jókedvű! Majd én megszerzem neked
a jezréeli Nábót szőlőjét.
8 Ekkor leveleket írt
Aháb nevében, lepecsételte annak gyűrűjével, és elküldte a leveleket
azoknak a véneknek és nemeseknek, akik Nábóttal egy városban laktak. 9 A
levelekben ezt írta: Hirdessetek böjtöt, és ültessétek Nábótot a nép élére. 10
Vele szembe pedig ültessetek két hitvány embert, akik így tanúskodjanak ellene:
Átkoztad Istent és a királyt! Azután vigyétek ki, és kövezzétek agyon. 11 A
város polgárai, a vének és a nemesek, akik abban a városban laktak, úgy is
tettek, ahogyan Jezábel megüzente nekik, és ahogyan a nekik küldött levelekben
írta. 12 Böjtöt hirdettek, és Nábótot a nép élére ültették. 13 Odajött a két
hitvány ember is, leültek vele szemben, és ezek a hitvány emberek így
tanúskodtak Nábót ellen a nép előtt: Átkozta Nábót Istent és a királyt!
Ezért kivitték őt a városból és agyonkövezték. 14 Azután ezt az üzenetet
küldték Jezábelnek: Agyonkövezték Nábótot. 15 Amikor Jezábel meghallotta, hogy
agyonkövezték Nábótot, így szólt Jezábel Ahábhoz: Kelj föl, vedd birtokba a
jezréeli Nábót szőlőjét, amelyet nem akart pénzért neked adni, mert
nem él már Nábót, hanem meghalt. 16 Amikor Aháb meghallotta, hogy Nábót
meghalt, fölkelt Aháb, lement a jezréeli Nábót szőlőjébe, és birtokba
vette azt.
17 Ekkor így szólt az
ÚR igéje a tisbei Illéshez: 18 Eredj, menj el Aháb izráeli király elé, aki
Samáriában lakik, de most éppen a Nábót szőlőjében van, ahová azért
ment, hogy birtokba vegye. 19 Így beszélj hozzá: Ezt mondja az ÚR: Öltél, és
még birtokot is szereztél? Azután így beszélj hozzá: Ezt mondja az ÚR: Ahol a
kutyák felnyalták Nábót vérét, ugyanott nyalják fel a kutyák a te véredet is!
20 Aháb így felelt Illésnek: Rám találtál, ellenségem?! Ő ezt mondta: Rád találtam, mivel arra
adtad magad, hogy olyat tégy, amit rossznak lát az ÚR. 21 Ezért én veszedelmet
hozok rád, és kisöpörlek téged. Kiirtom Izráelből Aháb férfiutódait,
apraját-nagyját! 22 Olyanná teszem házadat, mint Jeroboámnak, Nebát fiának a
házát, és mint Baasának, Ahijjá fiának a házát a bosszantásért, mert
felbosszantottál, és vétekbe vitted Izráelt. 23 Jezábelről pedig így szól
az ÚR: A kutyák eszik meg Jezábelt Jezréel falánál! 24 Aki Aháb hozzátartozói
közül a városban hal meg, azt a kutyák eszik meg, aki pedig a mezőn hal
meg, azt az égi madarak eszik meg. 25 Nem volt senki más olyan, aki annyira
ráadta volna magát annak a cselekvésére, amit rossznak lát az ÚR, mint Aháb,
mert félrevezette a felesége, Jezábel. 26 Igen utálatos dolgokat művelt,
követte a bálványokat egészen úgy, ahogyan az emóriak tették, akiket
kiűzött az ÚR Izráel fiai elől.
27 Amikor Aháb meghallotta
ezeket a szavakat, megszaggatta ruháját, a testére zsákruhát öltött, böjtölt,
zsákruhában is hált, és csöndesen járt-kelt. 28 Ekkor így szólt az ÚR igéje a
tisbei Illéshez: 29 Látod, mennyire megalázta magát előttem Aháb? Mivel
megalázta magát előttem, az ő idejében nem hozom rá azt a
veszedelmet; majd csak a fia idejében hozok veszedelmet a házára.
1Kir 22
1 Három esztendeig
nyugton maradtak: nem volt háború Arám és Izráel között. 2 A harmadik
esztendőben, amikor Jósáfát, Júda királya elment Izráel királyához, 3 így
szólt Izráel királya a szolgáihoz: Jól tudjátok, hogy Rámót-Gileád a mienk, és
mi mégis tétlenkedünk, ahelyett hogy visszavennénk Arám királyától! 4
Jósáfáttól pedig ezt kérdezte: Eljössz-e velem harcolni Rámót-Gileádért?
Jósáfát így felelt Izráel királyának: Elmegyek, akárcsak te, az én népem,
akárcsak a te néped, az én lovasságom, akárcsak a te lovasságod.
5 De Jósáfát ezt
mondta Izráel királyának: Kérdezd meg előbb az ÚR igéjét! 6 Izráel királya
ezért összegyűjtötte a prófétákat, mintegy négyszáz embert, és ezt
kérdezte tőlük: Elmenjek-e harcolni Rámót-Gileádért, vagy letegyek róla?
Ők így feleltek: Vonulj föl, mert az ÚR a király kezébe adja azt! 7
Jósáfát azonban ezt mondta: Nincs itt az ÚRnak több prófétája, akit megkérdezhetnénk?
8 Izráel királya így felelt Jósáfátnak: Van még egy férfi, aki által
megkérdezhetjük az URat, de én gyűlölöm őt, mert sohasem prófétál
nekem jót, hanem csak rosszat. Míkájehú, Jimlá fia az. Jósáfát erre így szólt:
Ne mondjon ilyet a király!
9 Ekkor Izráel
királya odahívta egyik udvari emberét, és ezt mondta: Siess Míkájehúért, Jimlá
fiáért! 10 Izráel királya és Jósáfát, Júda királya ott ült díszruhába öltözve,
mindegyik a maga trónján, Samária kapubejáratánál a téren, a próféták pedig
mind ott prófétáltak előttük. 11 Cidkijjá, Kenaaná fia vasszarvakat
készített magának, és ezt mondta: Így szól az ÚR: Ezekkel ökleled Arámot, míg
csak el nem pusztítod. 12 A próféták mindnyájan így prófétáltak: Vonulj föl
Rámót-Gileád ellen, és sikerrel jársz! Az ÚR a király kezébe adja azt.
13 A követ pedig, aki
elment, hogy elhívja Míkájehút, így szólt hozzá: Nézd, a próféták egyhangúlag
jót ígérnek a királynak, legyen azért a te beszéded is olyan, mint az övék,
ígérj jót! 14 De Míkájehú így felelt: Az élő ÚRra esküszöm, hogy csak azt
fogom mondani, amit az ÚR mond nekem. 15 Amikor a királyhoz érkezett, a király
megkérdezte tőle: Míkájehú! Elmenjünk-e harcolni Rámót-Gileádért, vagy
letegyünk róla? Ő így felelt neki: Vonulj föl, és járj szerencsével! Az ÚR
a király kezébe adja azt. 16 A király azonban ezt mondta neki: Hányszor
eskesselek meg, hogy csak igazat mondj nekem az ÚR nevében?! 17 Erre így
felelt: Láttam egész Izráelt szétszóródva a hegyeken, mint egy nyájat, amelynek
nincs pásztora. Az ÚR pedig ezt mondta: Nincs ezeknek gazdájuk, térjen haza
mindenki békével!
18 Ekkor Izráel
királya így szólt Jósáfáthoz: Ugye megmondtam neked, hogy nem prófétál ez nekem
jót, csak rosszat? 19 Míkájehú pedig ezt mondta: Halld meg az ÚR igéjét! Láttam
az URat trónján ülve, és az egész mennyei sereg ott állt a jobbján és balján.
20 És ezt mondta az ÚR: Ki fogja rászedni Ahábot, hogy felvonuljon és elessék
Rámót-Gileádnál? Erre az egyik ezt mondta, a másik azt mondta. 21 De
előlépett egy lélek, megállt az ÚR előtt és így szólt: Majd én rászedem
őt! Az ÚR ezt kérdezte tőle: Hogyan? 22 Az így felelt: Elmegyek és
hazug lélek leszek minden prófétája szájában. Az ÚR pedig így szólt: Így
csakugyan rá tudod szedni. Menj és tégy így! 23 Íme így adott az ÚR hazug
lelket valamennyi prófétád szájába. Az ÚR kimondta vesztedet.
24 Ekkor odalépett
Cidkijjá, Kenaaná fia, arcul ütötte Míkájehút, és ezt mondta: Talán eltávozott
tőlem az ÚR lelke, és csak veled beszél? 25 Míkájehú így felelt: Majd
meglátod azon a napon, amikor szobáról szobára mész, hogy elrejtőzz. 26
Akkor ezt parancsolta Izráel királya: Fogd Míkájehút, vidd Ámón
városparancsnokhoz és Jóás királyfihoz, 27 és mondd: Ezt parancsolja a király:
Vessétek börtönbe, és szűkösen tápláljátok kenyérrel és vízzel, amíg
békében vissza nem térek! 28 Míkájehú így szólt: Ha csakugyan békében térsz
vissza, nem az ÚR beszélt általam! Majd ezt mondta: Hallja meg ezt az egész
nép!
29 Azután fölvonult
Izráel királya és Jósáfát, Júda királya Rámót-Gileád ellen. 30 Izráel királya
ezt mondta Jósáfátnak: Én álruhába öltözöm, és úgy megyek a csatába, te azonban
öltözz a magad ruhájába! Izráel királya tehát álruhába öltözött, és úgy ment a
csatába. 31 Arám királya pedig ezt parancsolta a harci kocsik parancsnokainak,
akik harmincketten voltak: Ne támadjatok meg se kicsit, se nagyot, csak Izráel
királyát! 32 Amikor a harci kocsik parancsnokai meglátták Jósáfátot, ezt
mondták: Csak ő lehet Izráel királya. Ellene fordultak tehát, hogy
megtámadják. Jósáfát azonban kiáltozott. 33 Ekkor a harci kocsik parancsnokai
látva, hogy nem ő Izráel királya, elfordultak tőle.
34 Egy ember pedig
találomra meghúzta íját, és eltalálta Izráel királyát a szíjak és a páncél
között. Ekkor megparancsolta a kocsi hajtójának: Fordulj meg és vigyél ki a
táborból, mert megsebesültem! 35 Mivel azonban az ütközet egyre hevesebb lett
azon a napon, a királynak állva kellett maradnia harci kocsijában az arámokkal
szemben. Estére azután meghalt, mert a vére elfolyt sebéből a harci kocsi
belsejébe. 36 Napnyugtakor ez a kiáltás szaladt végig a táboron: Mindenki a
városába! Mindenki a hazájába!
37 Így halt meg a
király, és miután Samáriába érkeztek, eltemették a királyt Samáriában. 38 A
harci kocsit Samária tavában mosták le, a kutyák nyalták a vérét, és parázna
nők mosakodtak ott, az ÚR igéje szerint, ahogyan megmondotta.
39 Ahábnak egyéb
dolgai, mindaz, amit véghezvitt, az elefántcsont palota, amelyet építtetett, és
mindazok a városok, amelyeket felépíttetett, le vannak írva Izráel királyainak
a történetéről szóló könyvben. 40 És pihenni tért Aháb őseihez és a fia,
Ahazjá lett utána a király.
41 Jósáfát, Ászá fia
Ahábnak, Izráel királyának a negyedik évében lett Júda királya. 42 Harmincöt
éves volt Jósáfát, amikor király lett, és huszonöt évig uralkodott
Jeruzsálemben. Anyja neve Azúbá volt, Silhi leánya. 43 Mindenben apjának,
Ászának az útján járt, nem tért le róla. Azt tette, amit helyesnek lát az ÚR.
44 Csak az áldozóhalmok nem szűntek meg, a nép továbbra is áldozott és
tömjénezett az áldozóhalmokon. 45 Jósáfát békességben élt Izráel királyával.
46 Jósáfát egyéb
dolgai és hőstettei, amelyeket véghezvitt, és hogy hogyan hadakozott, meg
vannak írva Júda királyainak a történetéről szóló könyvben. 47 Kisöpörte
az országból a férfiparáznák maradékát, akik még megmaradtak apjának, Ászának
az idejéből.
48 Edómban akkor nem
volt király, csak királyi helytartó. 49 Jósáfát csináltatott Tarsis-hajókat,
hogy aranyért menjenek Ófírba, de nem tudtak elmenni, mert a hajók összetörtek
Ecjón-Geberben. 50 Akkor ezt mondta Ahazjá, Aháb fia Jósáfátnak: Hadd menjenek
el szolgáim a te szolgáiddal a hajókon! De Jósáfát nem engedte.
51 Jósáfát pihenni
tért őseihez, és eltemették ősei mellé, ősatyjának, Dávidnak a
városában. Fia, Jórám lett utána a király.
52 Ahazjá, Aháb fia
Jósáfátnak, Júda királyának a tizenhetedik évében lett Izráel királya
Samáriában, és két évig uralkodott Izráelben. 53 Azt tette, amit rossznak tart
az ÚR, mert apjának és anyjának az útján, meg Jeroboámnak, Nebát fiának az
útján járt, aki vétekbe vitte Izráelt. 54 A Baalt tisztelte, őt imádta és
bosszantotta az URat, Izráel Istenét egészen úgy, ahogyan apja tette.
2Kir 1
1 Aháb halála után
Móáb elpártolt Izráeltől.
2 Ahazjá Samáriában
leesett felső szobájából a korláton keresztül, és megbetegedett. Követeket
küldött el, akiknek ezt mondta: Menjetek, és kérdezzétek meg Baalzebúbot, Ekrón
istenét, hogy meggyógyulok-e ebből a betegségből! 3 Ekkor az ÚR
angyala így szólt a tisbei Illéshez: Indulj, menj el Samária királyának a
követei elé, és így szólj hozzájuk: Talán nincs Isten Izráelben, hogy ti
Baalzebúbot, Ekrón istenét mentek megkérdezni? 4 Ezért így szól az ÚR: Nem
kelsz föl abból az ágyból, amelybe lefeküdtél, hanem meg fogsz halni! Ezzel
Illés elment.
5 Amikor a követek
visszatértek a királyhoz, megkérdezte tőlük: Miért tértetek vissza? 6 Azok
így feleltek neki: Egy férfi jött velünk szembe, és ezt mondta nekünk:
Menjetek, térjetek vissza a királyhoz 7 Ő megkérdezte tőlük: Milyen
volt annak a férfinak a külseje, aki veletek szembe jött, és ezeket mondta
nektek? 8 Azok így feleltek neki: Szőrből készült ruha volt azon a
férfin, és bőröv övezte a derekát. A király ezt mondta: A tisbei Illés
volt az.
9 Ekkor elküldte
Illéshez egyik parancsnokát ötven emberével. Ez fölment hozzá, mert Illés a
hegy tetején tartózkodott, és így szólította meg: Isten embere! A király azt
parancsolja, hogy jöjj le! 10 Illés így felelt az ötven ember parancsnokának:
Ha én az Isten embere vagyok, szálljon le tűz az égből, és emésszen
meg téged ötven embereddel együtt! Ekkor tűz szállt le az égből, és
megemésztette őt ötven emberével együtt. 11 A király elküldte hozzá egy
másik parancsnokát is ötven emberével, aki így szólította meg: Isten embere!
Azt üzeni a király, hogy jöjj le azonnal! 12 De Illés így felelt nekik: Ha én
az Isten embere vagyok, szálljon le tűz az égből, és emésszen meg
téged ötven embereddel együtt! Ekkor Isten tüze szállt le az égből, és
megemésztette őt ötven emberével együtt. 13 Még egy harmadik parancsnokát
is elküldte ötven emberével együtt. Ez a harmadik parancsnok fölérve térdre
rogyott Illés előtt, könyörgött neki, és így szólt hozzá: Isten embere!
Kérlek, legyen drága előtted az életem és ötven szolgádnak az élete! 14
Lásd, tűz szállt le az égből, és megemésztette az előbbi két
parancsnokot és ötven emberüket. De most az én életem legyen drága
előtted!
15 Ekkor az ÚR
angyala így szólt Illéshez: Menj el vele, ne félj tőle! Elindult tehát, és
elment vele a királyhoz. 16 Így szólt hozzá: Ezt mondja az ÚR: Mivel követeket
küldtél, hogy megkérdezd Baalzebúbot, Ekrón istenét, mintha Izráelben nem volna
Isten, akinek az igéjét megkérdezhetnéd, azért nem kelsz föl az ágyból, amelybe
lefeküdtél, hanem meg fogsz halni! 17 Meg is halt az ÚRnak a szava szerint,
amelyet Illés elmondott. Utána Jórám lett a király, a júdai Jórám királynak,
Jósáfát fiának a második évében, mert neki nem volt fia. 18 Ahazjá egyéb
dolgai, amelyeket véghezvitt, meg vannak írva Izráel királyainak a
történetéről szóló könyvben.
2Kir 2
1 Amikor az ÚR föl
akarta vinni Illést forgószélben az égbe, Illés és Elizeus elment Gilgálból. 2
Illés ezt mondta Elizeusnak: Maradj itt, mert engem Bételbe küldött az ÚR. De
Elizeus így felelt: Az élő ÚRra és a te életedre mondom, hogy nem hagylak
el! Elmentek tehát Bételbe. 3 A bételi prófétatanítványok odamentek Elizeushoz,
és ezt mondták neki: Tudod-e, hogy az ÚR ma elragadja mellőled uradat?
Ő így felelt: Én is tudom, de hallgassatok! 4 Akkor ezt mondta neki Illés:
Maradj itt, Elizeus, mert engem Jerikóba küldött az ÚR. Ő azonban így
felelt: Az élő ÚRra és a te életedre mondom, hogy nem hagylak el! És
megérkeztek Jerikóba. 5 A jerikói prófétatanítványok odaléptek Elizeushoz, és
ezt mondták neki: Tudod-e, hogy az ÚR ma elragadja mellőled uradat? Ő
így felelt: Én is tudom, de hallgassatok! 6 Azután ezt mondta neki Illés:
Maradj itt, mert az ÚR a Jordánhoz küldött engem. Ő így felelt: Az
élő ÚRra és a te életedre mondom, hogy nem hagylak el! Így mentek ketten
együtt. 7 Velük ment ötven prófétatanítvány is, és amikor ők ketten
megálltak a Jordánnál, azok is megálltak tőlük távol. 8 Illés fogta a
palástját, összegöngyölte, és ráütött vele a vízre, mire az kettévált, ők
pedig mindketten szárazon mentek át rajta.
9 Amikor átmentek,
Illés ezt mondta Elizeusnak: Kérj valamit, megteszem, mielőtt elragadnak
tőled. Elizeus így felelt: Jusson nekem a benned működő
lélekből kétszeres rész! 10 Ő ezt mondta: Nehezet kértél. Ha látsz
engem, amikor elragadnak tőled, akkor úgy lesz; de ha nem, akkor nem lesz
úgy. 11 Amikor azután tovább mentek, és beszélgettek, hirtelen egy tüzes harci
kocsi jelent meg tüzes lovakkal, és elválasztotta őket egymástól. Így ment
föl Illés forgószélben az égbe. 12 Elizeus látta ezt, és így kiáltozott: Atyám!
Atyám! Izráel harci kocsijai és lovasai! Azután nem látta őt többé. Ekkor
megragadta a ruháját, és két darabra szakította. 13 Majd fölemelte Illés leesett
palástját, és megint odaállt a Jordán partjára. 14 Fogta Illésnek a leesett
palástját, ráütött azzal a vízre, és így szólt: Hol van az ÚR, Illés Istene,
hol van Ő? Amikor ráütött a vízre, az kettévált, Elizeus pedig átment
rajta. 15 Látták ezt a prófétatanítványok, akik átellenben, Jerikóban voltak,
és ezt mondták: Az Illésben működő lélek Elizeusra szállt! És eléje
menve a földre borultak előtte. 16 Majd ezt mondták neki: Van itt szolgáid
között ötven ember, bátor férfiak: hadd menjenek el megkeresni uradat, hátha az
ÚR lelke ragadta el, és letette valamelyik hegyre vagy völgybe. De ő így
felelt: Ne küldjetek senkit! 17 Amikor azonban a végletekig unszolták, azt
mondta: Hát küldjetek! El is küldték az ötven embert, azok három napig
keresték, de nem találták meg. 18 Visszatértek azért hozzá, mert még Jerikóban
tartózkodott. Így szólt hozzájuk: Megmondtam nektek, hogy ne menjetek.
19 Egyszer a
városbeliek ezt mondták Elizeusnak: Uram, magad is látod, hogy ez a város jó
lakóhely, de a vize rossz, és a földje terméketlen. 20 Erre ő így felelt:
Hozzatok ide egy új tálat, és tegyetek bele sót! Oda is vitték neki. 21 Ő
pedig kiment a víz forrásához, sót dobott bele, és ezt mondta: Így szól az ÚR:
Meggyógyítom ezt a vizet, nem okoz többé halált és terméketlenséget. 22 És a
víz meggyógyult, így van ez még ma is, Elizeus szava szerint, amelyet
kimondott.
23 Onnan azután
elment Bételbe. Amikor az úton fölfelé ment, fiatal fiúk jöttek ki a városból,
és így csúfolták őt: Menj föl, kopasz! Menj föl, kopasz! 24 Ő azonban
hátrafordult, rájuk nézett, és megátkozta őket az ÚR nevében. Ekkor két
medve jött ki az erdőből, és szétszaggatott közülük negyvenkét
gyermeket. 25 Innen fölment a Karmel-hegyre, onnan pedig visszatért Samáriába.
2Kir 3
1 Jórám, Aháb fia
Jósáfátnak, Júda királyának a tizennyolcadik évében lett Izráel királya
Samáriában, és tizenkét évig uralkodott. 2 Azt tette, amit rossznak lát az ÚR:
bár nem annyira, mint apja és anyja, mert eltávolította Baal szent oszlopát,
amelyet apja készíttetett. 3 De ragaszkodott Jeroboámnak, Nebát fiának a
vétkéhez, aki vétekbe vitte Izráelt, nem tágított attól.
4 Mésa, Móáb királya
juhtenyésztéssel foglalkozott, és Izráel királyának százezer hízott bárányt meg
százezer kost kellett szállítania gyapjastul. 5 De amikor Aháb meghalt, Móáb
királya elpártolt Izráel királyától. 6 Ezért Jórám király egy kitűzött
napon kivonult Samáriából, és megszemlélte egész Izráelt. 7 Majd ilyen üzenetet
küldött Jósáfátnak, Júda királyának: Móáb királya elpártolt tőlem.
Eljössz-e velem harcolni Móáb ellen? Ő így felelt: Elmegyek, én éppúgy,
mint te, az én népem éppúgy, mint a te néped, az én lovasságom éppúgy, mint a
telovasságo 8 Majd megkérdezte: Melyik úton vonuljunk föl? Ő így felelt:
Edóm pusztáján át.
9 Elment tehát Izráel
királya, Júda királya és Edóm királya. Már hét napja bolyongtak az úton, és nem
volt vize a seregnek, sem az utánuk hajtott állatoknak. 10 Akkor ezt mondta
Izráel királya: Hát azért hívta össze az ÚR ezt a három királyt, hogy Móáb
kezébe adja őket? 11 De Jósáfát így szólt: Nincs itt az ÚRnak egy
prófétája, aki által megkérdezhetnénk az URat? Izráel királyának egyik szolgája
így válaszolt: Itt van Elizeus, Sáfát fia, aki Illés kezére szokott vizet
önteni. 12 Jósáfát így szólt: Valóban az ÚR igéje szól rajta keresztül. Elment tehát
hozzá Izráel királya és Jósáfát, meg Edóm királya. 13 Elizeus azonban ezt
mondta Izráel királyának: Semmi közünk sincs egymáshoz. Eredj apád prófétáihoz,
meg anyád prófétáihoz! De Izráel királya így szólt hozzá: Ne mondd ezt! Hiszen
az ÚR hívta össze ezt a háromkirályt, hogy Móáb kezében őket. 14 Elizeus
így felelt: A Seregek élő URára mondom, akinek a szolgálatában állok, hogy
ha nem nézném Jósáfátnak, Júda királyának a személyét, rád sem tekintenék, meg
sem látnálak! 15 De most hozzatok ide egy lantost! Amikor a lantos zenélni
kezdett, az ÚR keze megérintette a prófétát. 16 Így szólt: Ezt mondja az ÚR:
Csináljatok sok gödröt ebben a patakmederben. 17 Mert ezt mondja az ÚR: Nem
láttok szelet, nem láttok esőt, mégis megtelik ez a patakmeder vízzel, és ihattok
ti is, meg a jószágaitok, az állataitok is. 18 De ez még csekélység az ÚR
előtt. Ő Móábot is a kezetekbe adja. 19 Levertek minden
megerősített és minden fontosabb várost. Kivágtok minden termőfát,
betömtök minden forrást, és kövekkel tesztek tönkre minden jó szántóföldet! 20
Történt másnap reggel, az ételáldozat idején, hogy egyszerre csak víz áradt
Edóm felől, és megtelt az a vidék vízzel.
21 Amikor meghallotta
az egész Móáb, hogy harcba vonultak ellenük ezek a királyok, fegyverbe
szólítottak minden fegyverfogható embert, sőt még másokat is, és fölálltak
a határon. 22 Reggel amikor fölkeltek, a nap rásütött a vízre, és a móábiak
vörösleni látták maguk előtt a vizet, mint a vért. 23 Akkor ezt mondták:
Ez vér! Bizonyosan egymásra támadtak a királyok, és leverték egymást. Most
tehát zsákmányra, Móáb! 24 De amikor odaértek Izráel táborához, megindult
Izráel, megverte a móábiakat, és azok megfutamodtak előttük. De utánuk
nyomultak, és szétverték a móábiakat. 25 A városokat lerombolták, a jó szántóföldeket
mind teledobálták kővel, minden forrást betömtek, és minden termőfát
kivágtak. Csupán Kír-Hareset kövei maradtak meg, de azt is körülvették és
lőtték a parittyások. 26 Amikor Móáb királya látta, hogy nem bírja tovább
a harcot, maga mellé vett hétszáz kardforgató embert, hogy keresztültörjenek
Edóm királyánál, de nem tudtak. 27 Akkor fogta elsőszülött fiát, aki
őutána lett volna a király, és feláldozta égőáldozatként a várfalon.
Emiatt olyan nagy felháborodás támadt Izráelben, hogy fölkerekedtek és visszatértek
hazájukba.
2Kir 4
1 Egyszer egy
prófétatanítvány felesége így kiáltott Elizeushoz: Szolgád, az én férjem
meghalt; és te is tudod, hogy szolgád félte az URat. Most eljött a
hitelező, hogy elvegye két gyermekemet rabszolgájának. 2 Elizeus
megkérdezte tőle: Mit tehetek érted? Mondd meg nekem, mi van a házadban?
Az asszony így felelt: Nincsen egyéb szolgálód házában, csak egy korsó olaj. 3
Elizeus ezt mondta: Menj, kérj kölcsön edényeket ott kinn minden szomszédodtól,
üres edényeket, de nem keveset. 4 Azután menj be, zárd be magad és fiaid mögött
az ajtót, és tölts ezekbe az edényekbe. Amelyik megtelt, tedd félre! 5 Az
asszony elment, és bezárta maga és fiai mögött az ajtót. Azok eléje rakták az
edényeket, ő pedig töltögetett. 6 Amikor megteltek az edények, ezt mondta
az egyik fiának: Tégy elém még egy edényt! De az így felelt neki: Nincs több
edény. Ezután nem folyt több olaj. 7 Az asszony elment az Isten emberéhez, és
elbeszélte ezt. Ő pedig így szólt: Eredj, add el az olajat, és fizesd ki
az adósságodat. Ami pedig megmarad, abból élj a fiaiddal együtt!
8 Egyszer Elizeus
elment Súnémba. Volt ott egy jómódú asszony, aki marasztalni szokta őt,
hogy ott egyék. Ezért ahányszor csak arra járt, betért oda, hogy nála egyék. 9
Az asszony így szólt a férjéhez: Nézd csak, én tudom, hogy Isten szent embere
az, aki mindig betér hozzánk. 10 Építsünk neki egy kis felső szobát,
tegyünk bele neki ágyat, asztalt, széket és mécsest, hogy ott szálljon meg,
amikor hozzánk jön! 11 Történt egyszer, hogy odaérkezett Elizeus, megszállt a
felső szobában, és lefeküdt ott. 12 Majd ezt mondta Géhazinak, a
szolgájának: Hívd ide ezt a súnémi asszonyt! Az odahívta az asszonyt, aki
megállt előtte. 13 Még ezt is mon 14 Elizeus ezt mondta: Mégis mit
tehetnék érted? Géhazi közbeszólt: Hiszen nincs fia, a férje meg öreg. 15
Elizeus így szólt: Hívd ide az asszonyt! Amikor odahívta, az megállt az
ajtóban. 16 Elizeus így szólt: Egy év múlva fiút ölelsz. Az asszony így felelt:
Ugyan, uram, Isten embere, ne ámítsd szolgálódat! 17 De teherbe esett az
asszony, és fiút szült egy év múlva, abban az időben, amelyet Elizeus
megmondott neki.
18 Amikor
felnőtt a gyermek, egy alkalommal kiment az apjához, az aratókhoz. 19
Egyszer csak azt mondta az apjának: Jaj a fejem, a fejem! Az apja meghagyta a
szolgájának, hogy vigye el az anyjához. 20 Az föl is vette, és elvitte az
anyjához; annak a térdén feküdt délig, akkor meghalt. 21 Az anya fölment, és
lefektette az Isten emberének az ágyára, rázárta az ajtót, és elment. 22
Odahívta a férjét, és így szólt: Küldj ide egy szolgalegényt meg egy szamarat,
hadd siessek az Isten emberéhez, aztán visszatérek. 23 De a férfi azt kérdezte:
Miért mégy ma hozzá? Hiszen nincs sem újhold, sem szombat! Az asszony így
szólt: Hagyj békén! 24 És fölnyergelve a szamarat, ezt mondta a szolgalegénynek:
Hajtsd az állatot állandóan, és ne akadályozz a vágtatásban, amíg nem szólók
neked! 25 Elment tehát, és megérkezett az Isten emberéhez a Karmel-hegyre.
Amikor az Isten embere távolról meglátta őt, így szólt Géhazihoz, a
szolgájához: Nézd csak, az ott a súnémi asszony! 26 Fuss eléje, és kérdezd meg,
hogy jól van-e ő, jól van-e a férje, és jól van-e a gyermeke? Az asszony
így felelt: Jól! 27 De amikor odaért az Isten emberéhez a hegyre, átkarolta a
lábát. Géhazi odalépett, hogy félretaszítsa, de az Isten embere így szólt: Ne
bántsd, hiszen el van keseredve, és az ÚR eltitkolta előlem, nem
jelentette ki ezt nekem. 28 Az asszony ezt mondta: Uram, kértem-e én fiút? Nem
azt mondtam-e, hogy ne hitegess engem?! 29 Akkor Elizeus így szólt Géhazihoz: Övezd
fel derekadat, vedd kezedbe a botomat, és menj el! Ha valakivel találkozol, ne
köszönj neki, és ha valaki neked köszön, ne válaszolj! Tedd a botomat a fiú
arcára! 30 De a fiú anyja így szólt: Az élő ÚRra és a te életedre mondom,
hogy nem hagylak itt! Elindult tehát Elizeus, és ment az asszony után.
31 Géhazi már
előttük elment, és a botot a fiú arcára tette, de az nem szólt és nem
eszmélt. Visszatért tehát Elizeushoz, és jelentette neki, hogy nem ébredt fel a
fiú. 32 Ekkor Elizeus bement a házba, ahol a fiú holtan feküdt az ágyán. 33
Bement, bezárta kettőjük mögött az ajtót, és imádkozott az ÚRhoz. 34 Majd
fellépett az ágyra, odafeküdt a gyermek mellé, és rátette száját a szájára,
szemét a szemére, tenyerét a tenyerére. Ahogy így ráhajolt, fölmelegedett a
gyermek teste. 35 Azután néhányszor föl-alá járt a házban, majd ismét
odalépett, és föléje hajolt. Ekkor a fiú tüsszentett hétszer egymásután, és
felnyitotta a szemét. 36 Ő pedig odahívta Géhazit, és azt mondta: Hívd ide
a súnémi asszonyt! Az odahívta, és amikor odament hozzá, így szólt: Viheted a
fiadat. 37 Az asszony odamenve a lábához esett, a földre borult, azután vette a
fiát és elment.
38 Amikor Elizeus
visszatért Gilgálba, éhínség volt az országban. A prófétatanítványok ott ültek
előtte, ő pedig így szólt a szolgájához: Tedd föl a nagy fazekat, és
főzz valami főzeléket a prófétatanítványoknak! 39 Egyikük kiment a
mezőre, hogy valamilyen zöldségfélét szedjen. Talált is a mezőn egy
indás növényt, és teleszedte a ruháját vadtökkel. Hazaérve belevagdalta a
fazékba főzeléknek, mert nem tudták, mi az. 40 Azután kimerítették a
férfiaknak, hogy egyenek; de amikor enni kezdtek a főzelékből, így
kiáltottak föl: Halál van a fazékban, Isten embere! És nem tudták megenni. 41
Akkor ő ezt mondta: Hozzatok lisztet! Beledobta azt a fazékba, és így
szólt: Merítsd ki a népnek, hadd egyenek! Akkor már nem volt semmi rossz a
fazékban.
42 Egyszer egy ember
jött Baal-Sálisából, és hozott az Isten emberének az első termésből
készült kenyeret: húsz árpakenyeret meg friss gabonát a tarisznyájában. Elizeus
ezt mondta: Add oda a népnek, hadd egyenek! 43 A szolgája azonban így szólt:
Hogyan adjam ezt száz embernek? De ő így felelt: Add oda a népnek, hadd
egyenek! Mert ezt mondja az ÚR: Enni fognak és még marad is. 44 Odaadta tehát
nekik, azok pedig ettek, és még hagytak is belőle, ahogyan az ÚR
megmondta.
2Kir 5
1 Naamán, az arámok
királyának hadseregparancsnoka, nagyra becsült ember volt ura előtt, és
tekintélyes, mert általa szabadította meg az ÚR Arámot. Ez a férfi erős
vitéz volt, de bélpoklos lett. 2 Egyszer rabló arám csapatok vonultak ki, és
foglyul ejtettek Izráel országából egy kisleányt, aki Naamán feleségének a
szolgálója lett. 3 Ez így szólt úrnőjéhez: Bárcsak eljuthatna az én uram a
samáriai prófétához, az majd meggyógyítaná bélpoklosságából. 4 Naamán megjelent
ura előtt, és elmondta, hogy mit beszélt az Izráel országából való leány.
5 Arám királya ezt mondta: Menj csak el, én meg levelet küldök Izráel
királyának. El is ment, és vitt magával tíz talentum ezüstöt, hatezer aranyat
meg tíz rend ruhát. 6 Átadta a levelet is Izráel királyának, amely így szólt:
Most, amikor ez a levél hozzád érkezik, kérlek, hogy gyógyítsd meg
bélpoklosságából szolgámat, Naamánt, akit hozzád küldtem! 7 Amikor Izráel
királya föl
8 Amikor Elizeus, az
Isten embere meghallotta, hogy Izráel királya megszaggatta a ruháját, ilyen
üzenetet küldött a királynak: Miért szaggattad meg a ruhádat? Jöjjön ide hozzám
az az ember, és tudja meg, hogy van próféta Izráelben! 9 Ezért Naamán elment
lovaival és kocsijával, és megállt Elizeus házának a bejáratánál. 10 Elizeus
egy követet küldött hozzá ezzel az üzenettel: Menj, és fürödj meg hétszer a
Jordánban, akkor újra megtisztul a tested! 11 Naamán azonban megharagudott,
elment, és így szólt: Én azt gondoltam, hogy majd ki fog jönni, elém áll, és
segítségül hívja Istenének, az ÚRnak a nevét, azután végighúzza kezét a beteg
helyen, és meggyógyít a bélpoklosságból. 12 Hát nem többet érnek-e Damaszkusz
folyói, Abáná és Parpar, Izráel minden vizénél? Megfürödhetnék azokban is, hogy
megtisztuljak! Azzal megfordult, és haragosan eltávozott. 13 Szolgái azonban
odamentek, és így szóltak hozzá: Atyám, ha a próféta valami nagyot parancsolt
volna, azt is megtetted volna. Mennyivel inkább megteheted, amikor csak azt mondta,
hogy fürödj meg, és megtisztulsz. 14 Lement tehát, és megmerítkezett hétszer a
Jordánban az Isten emberének a kívánsága szerint. Akkor újra tiszta lett a
teste, akárcsak egy kisgyermeké.
15 Ezután Naamán
visszatért egész kíséretével az Isten emberéhez, bement, megállt előtte,
és ezt mondta: Most már tudom, hogy nincs máshol Isten az egész földön, csak
Izráelben. Most azért fogadj el ajándékot szolgádtól! 16 De ő így felelt:
Az élő ÚRra mondom, akinek a szolgálatában állok, hogy nem fogadok el
semmit! Bár unszolta, hogy fogadja el, ő hajthatatlan maradt. 17 Akkor ezt
mondta Naamán: Ha nem fogadod el, akkor viszont adass szolgádnak annyi földet,
amennyit egy pár öszvér elbír, mert nem készít többé szolgád sem
égőáldozatot, sem véresáldozatot más istennek, csak az ÚRnak! 18 Csak azt
az egy dolgot bocsássa m 19 Ő azt felelte: Menj el békével! Még csak rövid
utat tett meg Naamán, 20 amikor Géhazi, Elizeusnak, az Isten emberének a
szolgája ezt gondolta: Lám, az én uram kímélte ezt az arámi Naamánt, és nem fogadta
el tőle, amit hozott. Az élő ÚRra mondom, hogy én majd utánafutok,
hogy kapjak tőle valamit! 21 Utána is eredt Géhazi Naamánnak. Amikor
Naamán meglátta, hogy fut utána, leugrott a kocsijáról, elébe ment, és ezt
kérdezte: Jól vagytok? 22 Az így felelt: Jól. De uram ezt az üzenetet küldi:
Éppen most érkezett hozzám két prófétatanítvány az Efraim hegyvidékéről.
Adj nekik egy talentum ezüstöt és két rend ruhát. 23 Naamán ezt mondta: Kérlek,
fogadj el két talentumot! Így unszolta őt. Majd bekötött két talentum
ezüstöt két zacskóba, és két rend ruhával együtt odaadta két szolgájának, azok
vitték Géhazi előtt. 24 Amikor a dombhoz érkeztek, kivette a
kezükből, és elhelyezte egy házban. Az embereket pedig elküldte, és azok
elmentek. 25 Azután bement, és ura elé állt. Elizeus ezt kérdezte: Honnan
jössz, Géhazi? Ő így felelt: Nem járt a te szolgád sehol sem. 26 De ő
ezt mondta neki: Nem igaz! Az én szívem ott járt, amikor az az ember leszállt a
kocsiról, és eléd ment. Hát annak az ideje van most, hogy ezüstöt szerezz, és
ruhákat, olajfákat és szőlőket, juhokat és marhákat, szolgákat és
szolgálókatvégy? 27 Ragadjon rád és ivadékodra Naamán bélpoklossága örökre! És
az olyan poklosan ment ki előle, mint a hó.
2Kir 6
1 Egyszer azt mondták
a prófétatanítványok Elizeusnak: Nézd csak, szűk nekünk ez a hely, ahol mi
veled lakunk. 2 Hadd menjünk el a Jordánhoz, ott mindegyikünk kivág egy szál
fát, és készítünk magunknak helyet, ahol lakjunk. Ő ezt mondta: Menjetek!
3 De az egyik így szólt: Kérlek, jöjj el te is szolgáiddal! Ő így felelt:
Elmegyek. 4 El is ment velük. Amikor megérkeztek a Jordánhoz, vágni kezdték a
fákat. 5 De amikor az egyik ledöntött egy szálfát, a fejsze vasa beleesett a
vízbe. Akkor felkiáltott, és ezt mondta: Jaj, uram! Pedig ezt is kölcsönkértem!
6 Az Isten embere megkérdezte: Hová esett? Az megmutatta neki a helyet; ő
pedig levágott egy darab fát, és odadobta. A fejszevas ekkor úszni kezdett. 7
Elizeus így szólt: Emeld ki! Az pedig kinyújtotta a kezét, és kivette.
8 Arám királya
háborút indított Izráel ellen. Tanácskozott udvari embereivel, hogy melyik
helyen legyen a tábora. 9 Az Isten embere azonban ezt az üzenetet küldte Izráel
királyának: Vigyázz, ne vonulj át ezen a helyen, mert ott vonulnak le az
arámok. 10 Izráel királya ekkor embereket küldött arra a helyre, amelyet az
Isten embere mondott neki, figyelmeztetve őt, hogy ott vigyázzon magára.
Így történt többször is. 11 Felháborodott emiatt Arám királya, összehívatta
udvari embereit, és ezt mondta nekik: Miért nem jelentitek nekem, hogy ki tart
a mieink közül Izráel királyával? 12 Ekkor az egyik udvari embere így szólt:
Senki, uram király! De az Izráelben levő Elizeus próféta megmondja Izráel
királyának még azokat a dolgokat is, amelyekről te a hálószobádban
beszélsz. 13 A király ezt parancsolta: Menjetek, és nézzetek utána, hogy hol
van, hadd fogassam el! Jelentették neki, hogy most Dótánban van. 14 Akkor
lovakat, harci kocsikat és tekintélyes sereget küldött oda. Azok megérkeztek
éjjel, és körülvették a várost. 15 Amikor az Isten emberének a szolgája korán
felkelt és kiment, már körülvette a várost a sereg lovakkal, meg harci
kocsikkal. A szolgája így szólt hozzá: Jaj, uram! Mit tegyünk? 16 De ő így
felelt: Ne félj, mert többen vannak velünk, mint ővelük! 17 Majd Elizeus
így imádkozott: URam, nyisd meg a szemét, hadd lásson! És az ÚR megnyitotta a
szolgának a szemét, és az meglátta, hogy tele van a hegy Elizeus körül tüzes
lovakkal és harci kocsikkal.
18 Amikor aztán az
arámok rárontottak, így imádkozott Elizeus az ÚRhoz: Verd meg ezt a népet
vaksággal! Meg is verte őket vaksággal Elizeus kérése szerint. 19 Elizeus
akkor ezt mondta nekik: Nem ez az az út, és nem ez az a város. Jöjjetek utánam,
majd én elvezetlek benneteket ahhoz az emberhez, akit kerestek. És elvezette
őket Samáriába. 20 Samáriába érkezve így szólt Elizeus: URam, nyisd ki a
szemüket, hogy lássanak! Az ÚR megnyitotta a szemüket, és akkor látták, hogy
Samária közepén vannak. 21 Amikor Izráel királya meglátta őket, ezt
kérdezte Elizeustól: Megölessem-e őket, atyám? 22 Ő így felelt: Ne ölesd
meg! Meg szoktad-e öletni azokat, akiket foglyul ejtesz kardoddal vagy íjaddal?
Adj nekik kenyeret és vizet, hadd egyenek és igyanak, azután menjenek el
urukhoz. 23 Nagy lakomát rendezett tehát nekik, és miután ettek és ittak,
elbocsátotta őket. Azok pedig elmentek urukhoz. Nem is jöttek többé arám
rablócsapatok Izráel országába.
24 Történt ezek után,
hogy Benhadad, Arám királya összegyűjtötte egész seregét, fölvonult, és
ostrom alá vette Samáriát. 25 Nagy éhínség támadt Samáriában, mert addig
ostromolták, míg egy szamárfej nyolcvan ezüstbe, egy maréknyi galambtrágya
pedig öt ezüstbe került. 26 Egyszer Izráel királya a várfalon járkált, és egy
asszony így kiáltott hozzá: Segíts, uram király! 27 De ő ezt mondta: Ha az
ÚR nem segít rajtad, én hogyan segítsek? Talán a szérűről vagy a
sajtóból? 28 Majd ezt mondta neki a király: Mi bajod van? Erre ő így
felelt: Egy asszony ezt mondta nekem: Add ide a fiadat, együk meg ma őt,
holnap pedig megesszük az én fiamat. 29 Meg is főztük a fiamat, és
megettük. Másnap ezt mondtam neki: Add ide a te fiadat, együk meg azt is!
Ő azonban elrejtette a fiát. 30 A király hallva az asszony beszédét,
megszaggatta a ruháját, és úgy ment tovább a várfalon. A nép akkor látta, hogy
alul zsákruha van a testén. 31 Akkor ezt mondta: Úgy segítsen az Isten most és
ezután is, hogy ma nem marad a helyén Elizeusnak, Sáfát fiának a feje!
32 Elizeus a házában
ült, és vele voltak a vének. A király kiküldte egyik emberét, de még
mielőtt a követ odaért volna hozzá, e 33 Még beszélt velük, amikor a követ
már oda is ért hozzá, és ezt mondta: Látod, ilyen baj származott az ÚRtól!
Miért várjak még tovább az ÚRra?!
2Kir 7
1 Ekkor így szólt
Elizeus: Halljátok meg az ÚR igéjét! Ezt mondja az ÚR: Holnap ilyenkor egy szeá
finomliszt egy sekelbe, meg két szeá árpa is egy sekelbe fog kerülni Samária
kapujában. 2 Erre így válaszolt az Isten emberének az a tiszt, akinek a kezére
szokott támaszkodni a király: Még ha az ÚR megnyitná is az ég csatornáit, akkor
sem történhetik meg ez. De ő így felelt: Majd meglátod a saját szemeddel,
de nem eszel belőle.
3 A kapu bejáratánál
volt négy poklos ember, akik ezt mondták egymásnak: Mit ülünk itt, amíg
meghalunk? 4 Ha azt mondanánk, hogy menjünk be a városba: éhínség van a
városban, meghalunk ott. Ha pedig itt ülünk, akkor is meghalunk. Jertek ezért,
lopózzunk be az arámok táborába! Ha életben hagynak bennünket, élünk; ha
megölnek, akkor meghalunk. 5 Alkonyatkor elindultak, hogy az arámok táborába
menjenek. De amikor az arámok táborának a széléhez értek, látták, hogy nincs ott
senki. 6 Mert az ÚR azt tette, hogy az arám táborban harci kocsik, lovak és
nagy haderő robogását hallották, mire azok ezt mondták egymásnak: Izráel
királya bizonyára felbérelte ellenünk a hettiták királyait és Egyiptom
királyait, hogy ránk törjenek! 7 Ezért futásnak eredtek alkonyatkor, otthagyva
sátraikat, lovaikat, szamaraikat, a tábort, ahogyan volt, és futva mentették
életüket. 8 Amikor ezek a p
9 Majd ezt mondták
egymásnak: Nem helyes, amit teszünk. Ez a nap örömhírnek a napja. Ha hallgatunk
és megvárjuk a virradatot, büntetés ér bennünket. Jertek azért, menjünk és
mondjuk el ezt a királyi palotában! 10 Odaérkezve kiáltottak a város
kapuőrségének, és ezt jelentették nekik: Bementünk az arám táborba, és
láttuk, hogy senki sincs ott, emberi szó sem hallatszik, csak kikötött lovak és
szamarak vannak ott, meg a sátorok, ahogyan voltak. 11 Így kiáltottak a
kapuőröknek, azok pedig jelentették ezt benn a királyi palotában. 12 A
király fölkelt éjszaka, és így szólt udvar 13 Az egyik udvari emb 14 Fogtak tehát
két harci kocsit lovastul, és elküldött a király az arámok tábora után, hogy
menjenek el, és nézzék meg. 15 Utánuk is mentek egészen a Jordánig, és látták,
hogy az egész út tele van ruhával és fölszereléssel, amiket az arámok
sietségükben eldobáltak. Ekkor a kiküldöttek visszatértek, és jelentették ezt a
királynak. 16 A nép pedig kitódult, és kifosztotta az arámok táborát. Így
történt, hogy egy szeá finomliszt egy sekelbe, és két szeá árpa is egy sekelbe
került, az ÚR szava szerint. 17 A király odarendelte a kapuhoz azt a tisztet,
akinek a kezére szokott támaszkodni, a nép azonban agyontaposta a kapuban, és
meghalt, ahogyan megmondta az Isten embere. Akkor mondta meg, amikor a király
hozzá ment. 18 Éppen úgy történt, ahogyan az Isten embere megmondta a királynak:
két szeá árpa egy sekelbe, meg egy szeá finomliszt is egy sekelbe fog kerülni
Samária kapujában holnap ilyenkor. 19 Erre válaszolt így a tiszt az Isten
emberének: Még ha az ÚR megnyitná is az ég csatornáit, akkor sem történhetik
meg ez. Ő erre így felelt: Majd meglátod a saját szemeddel, de nem eszel
belőle! 20 Úgy is járt: a nép agyontaposta a kapuban, és meghalt.
2Kir 8
1 Egyszer Elizeus így
szólt ahhoz az asszonyhoz, akinek a fiát életre keltette: Indulj útnak házad
népével együtt, és tartózkodj jövevényként ott, ahol lehet, mert az ÚR
éhínséget idéz elő, és be is következik az az országban hét esztendeig. 2
Az asszony el is indult, és azt tette, amit az Isten embere mondott.
Elment háza népével együtt, és a
filiszteusok földjén élt jövevényként hét esztendeig. 3 A hetedik esztendő
végén visszatért az asszony a filiszteusok földjéről, és elment a
királyhoz, hogy segítséget kérjen a háza és mezeje dolgában. 4 A király éppen
Géhazival, az Isten emberének a szolgájával beszélgetett, és ezt mondta:
Beszéld el nekem mindazokat a nagy tetteket, amelyeket Elizeus véghezvitt! 5
Ő éppen azt beszélte el a királynak, hogy ho 6 A király kik
7 Elizeus ezután
elment Damaszkuszba. Benhadad, Arám királya éppen beteg volt. Amikor
jelentették neki, hogy az Isten embere odaérkezett, 8 ezt mondta a király
Hazáélnak: Végy magadhoz ajándékot, és menj az Isten embere elé. Kérdeztesd meg
vele az URat, hogy felépülök-e ebből a betegségből! 9 Hazáél tehát
eléje ment, vitt magával ajándékul mindenféle damaszkuszi drágaságot, amennyit
negyven teve elbír. Amikor odaért, megállt előtte, és így szólt: Fiad,
Benhadad, Arám királya küldött hozzád, hogy megkérdezze, felépül-e ebből
abetegségből? 10 Elizeus ezt mondta neki: Menj, és mondd azt neki, hogy
bizonyosan felépül. Bár az ÚR velem megláttatta, hogy meg fog halni. 11 Akkor
az Isten embere mereven maga elé nézett, azután sírva fakadt. 12 Hazáél
megkérdezte: Miért sírsz, uram? Ő így felelt: Mert megtudtam, hogy milyen
veszedelmet hozol Izráel fiaira. Erődjeiket fölperzseled, ifjaikat
fegyverrel ölöd meg, csecsemőiket sziklához vágod, és terhes asszonyaikat
felhasogatod. 13 Erre azt mondta Hazáél: Ugyan micsoda a te szolgád, ez a
kutya, hogy ilyen nagy dolgokat vihetnék véghez? De Elizeus így felelt:
Megláttatta velem az ÚR, hogy te leszel Arám királya. 14 Elizeustól eltávozva
bement urához, aki megkérdezte tőle: Mit mondott neked Elizeus? Ő így
felelt: Azt mondta nekem, hogy bizonyosan fölépülsz. 15 Másnap azonban fogott
egy takarót, vízbe mártotta, és urának az arcára terítette, úgyhogy meghalt.
Utána Hazáél lett a király.
16 Jórámnak, Aháb
fiának, Izráel királyának ötödik évében, amikor Júda királya Jósáfát volt,
kezdett uralkodni Jórám, Jósáfátnak, Júda királyának a fia. 17 Harminckét éves
volt, amikor király lett, és nyolc évig uralkodott Jeruzsálemben. 18 Izráel
királyainak az útján járt, ugyanúgy élt, mint Aháb háza népe, mert Aháb leánya
volt a felesége. Azt tette, amit rossznak lát az ÚR. 19 De az ÚR nem akarta
elpusztítani Júdát szolgájáért, Dávidért, mert megígérte neki, hogy mécsest ad
neki és fiainak mindenkor.
20 Az ő idejében
pártoltak el az edómiak Júdától, és királyt választottak maguknak. 21 Ezért
Jórám Cáirba vonult összes harci kocsijával együtt. Éjjel fölkelt, átvágta
magát az edómiakon, akik bekerítették őt és a harci kocsik parancsnokait.
A hadinép pedig otthonába menekült. 22 Így pártoltak el az edómiak Júdától
mindmáig. Ugyanebben az időben pártolt el Libná is.
23 Jórám egyéb dolgai
és mindaz, amit véghezvitt, meg vannak írva a Júda királyainak a
történetéről szóló könyvben. 24 És pihenni tért Jórám őseihez, és
eltemették ősei mellé Dávid városában. Utána a fia, Ahazjá lett a király.
25 Jórámnak, Aháb
fiának, Izráel királyának tizenkettedik évében lett királlyá Ahazjá, Jórámnak,
Júda királyának a fia. 26 Huszonkét éves volt Ahazjá, amikor király lett, és
egy évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyja neve Ataljá volt, Omrinak, Izráel
királyának az unokája. 27 Ő is Aháb házának az útján járt, és azt tette,
amit rossznak tart az ÚR, éppúgy, mint Aháb háza, mert Ahábnak a veje lett. 28
Jórámmal, Aháb fiával együtt háborút viselt Hazáél arám király ellen
Rámót-Gileádért, de az arámok megsebesítették Jórámot. 29 Ezért Jórám király
visszatér
2Kir 9
1 Elizeus próféta
magához hívott egy prófétatanítványt, és ezt mondta neki: Öltsd fel derekadra
az övedet, vedd kezedbe ezt az olajoskorsót, és menj el Rámót-Gileádba! 2 Ha
odaérkezel, keresd meg Jéhút, Jósáfát fiát, Nimsi unokáját. Menj oda, hívasd ki
a társai közül, és vezesd be a legbelső szobába! 3 Azután fogd az
olajoskorsót, önts olajat a fejére, és mondd: Így szól az ÚR: Fölkentelek téged
Izráel királyává! Azután nyisd ki az ajtót, és fuss el, ne késlekedj!
4 El is ment az ifjú,
az ifjú próféta Rámót-Gileádba. 5 Amikor odaérkezett, a haderő
parancsnokai éppen együtt voltak. Ő így szólt: Beszédem van veled,
parancsnok! Jéhú megkérdezte: Melyikünkkel? Ő így felelt: Teveled,
parancsnok! 6 Ekkor fölkelt, és bement a házba, amaz pedig olajat öntött a
fejére, és ezt mondta neki: Így szól az ÚR, Izráel Istene: Fölkentelek téged az
ÚR népének, Izráelnek a királyává! 7 Irtsd ki uradnak, Ahábnak a háza népét!
Így állok bosszút Jezábelen szolgáimnak, a prófétáknak a véréért és az ÚR
minden szolgájának a véréért. 8 Elpusztul Aháb egész háza népe, mert kiirtom
Izráelből Aháb férfiutódait, apraját-nagyját. 9 Olyanná teszem Aháb házát,
mint Jeroboámnak, Nebát fiának a házát, meg Baasának, Ahijjá fiának a házát. 10
Jezábelt pedig a kutyák eszik meg jezréeli birtokán, és nem fogják eltemetni!
Ezután kinyitotta az ajtót, és elfutott.
11 Amikor Jéhú kiment
urának a szolgáihoz, azok megkérdezték tőle: Rendben van minden? Miért
jött hozzád ez a bolond? Ő így felelt nekik: Ti is ismeritek az ilyen
fecsegő embert. 12 De ők azt mondták: Ez hazugság. Mondd csak el
nekünk! Erre ő ezt mondta: Ilyesfélét mondott nekem: Így szól az ÚR:
Fölkentelek téged Izráel királyává! 13 Akkor mindnyájan sietve fogták
ruhájukat, leterítették alája a lépcsőre, azután megfújták a kürtöket, és
kiáltották: Jéhú a király! 14 Így szőtt összeesküvést Jéhú, Jósáfát fia,
Nimsi unokája Jórám ellen. Jórám egész Izráellel együtt Rámót-Gileádot
védelmezte Hazáél arám királlyal szemben. 15 De visszatért Jórám király, hogy
Jezréelben gyó
16 Ekkor Jéhú harci
kocsijára szállt, és elment Jezréelbe, mert ott feküdt Jórám. Ahazjá, Júda
királya is odament, hogy meglátogassa Jórámot. 17 A Jezréel tornyában álló
őrszem meglátta Jéhú közeledő csapatát, és így kiáltott: Egy csapatot
látok! Jórám ezt parancsolta: Keríts egy lovast, küldd eléjük, hogy kérdezze
meg, békés-e a szándékuk! 18 A lovas elébe ment, és ezt mondta: Azt kérdezi a
király, hogy békés-e a szándékotok? Jéhú így felelt: Mit törődsz te a
békés szándékkal? Kerülj mögém! Az őrszem jelentette, hogy a küldött
odaért hozzájuk, de nem tért vissza. 19 Akkor elküldött egy másik lovast, az is
odaért hozzájuk, és ezt mondta: Azt kérdezi a király, hogy békés-e a
szándékotok? Jéhú így felelt: Mit törődsz te a békés szándékkal? Kerülj
mögém! 20 Az őrszem jelentette, hogy ez is odaért hozzájuk, de nem tért
vissza. De aki jön, az úgy hajt, ahogyan Jéhú, Nimsi unokája szokott hajtani,
olyan eszeveszetten hajt.
21 Akkor Jórám
megparancsolta, hogy fogjanak be. És mikor befogtak a harci kocsijába, kivonult
Jórám, Izráel királya és Ahazjá, Júda királya, mindegyik a maga harci kocsiján.
Kivonultak Jéhú elé, és a jezréeli Nábót birtokán találkoztak vele. 22 Jórám
meglátva Jéhút, ezt kérdezte: Békés-e a szándékod, Jéhú? De ő így felelt:
Hogy lehetne békés, amíg anyádnak, Jezábelnek paráznasága és sok varázsolgatása
tart?! 23 Ekkor Jórám megfordult, futásnak eredt, és odakiáltotta Ahazjának:
Árulás, Ahazjá! 24 Jéhú azonban kezébe kapta az íját, és meglőtte Jórámot
a lapockái között úgy, hogy a nyíl a szívén ment keresztül, és ő
összerogyott a harci kocsiján. 25 Jéhú ezt mondta tisztjének, Bidkarnak: Vedd
föl, és dobd oda a jezréeli Nábótnak a birtokára! Mert emlékezz vissza, amikor
apja, Aháb után egymás mellett lovagoltunk, én meg te, milyen vészes
jövendölést mondott róla az ÚR: 26 Bizony láttam, amikor kiontották Nábótnak és
fiainak a vérét, így szól az ÚR, azért megfizetek neked ezen a birtokon, így
szól az ÚR! Most azért vedd fel, és dobd erre a birtokra, az ÚR szava szerint!
27 Amikor Ahazjá,
Júda királya ezt látta, futásnak eredt Bét-Haggán felé, de Jéhú üldözőbe
vette, és ezt parancsolta: Őt is! És megsebesítették a hadi szekerén Gúr
hágójánál, Jibleám mellett. Elmenekült Megiddóba, de ott meghalt. 28 Szolgái
elvitték harci kocsiján Jeruzsálembe, és eltemették sírjába ősei mellé,
Dávid városában. 29 Ahazjá Jórámnak, Aháb fiának tizenegyedik évében lett Júda
királya.
30 Azután Jéhú
megérkezett Jezréelbe. Amikor Jezábel ezt meghallotta, kifestette a szemét,
feldíszítette a fejét, és kinézett az ablakon. 31 Amikor Jéhú bement a kapun,
Jezábel ezt kérdezte: Vajon jó vége lett-e Zimrinek, aki meggyilkolta urát?! 32
Ő pedig fölnézve az ablakra így szólt: Ki tart velem, kicsoda? Akkor
kitekintett két-három udvari ember. 33 Ő megparancsolta: Dobjátok le! Le
is dobták, úgyhogy vére a falra meg a lovakra fröccsent, és eltaposták. 34 Jéhú
pedig bement, és miután evett és ivott, ezt mondta: Nézzetek utána ennek az
átkozottnak, és temessétek el, mert mégiscsak királyleány volt! 35 De amikor
odamentek, hogy eltemessék, nem találtak belőle mást, csak a koponyáját, a
lábait és a két kezefejét. 36 Visszatértek, és jelentették neki, mire ő
ezt mondta: Az ÚR igéje ez, amelyet kijelentett szolgája, a tisbei Illés által:
A kutyák eszik meg Jezábel testét a jezréeli birtokon. 37 És olyan lesz Jezábel
holtteste a jezréeli birtokon, mint a trágya a mezőn; nem mondják meg
róla, hogy ez volt Jezábel.
2Kir 10
1 Ahábnak hetven fia
volt Samáriában. Jéhú tehát leveleket írt, és elküldte Samáriába a jezréeli
parancsnokokhoz, a vénekhez és Aháb fiainak a nevelőihez, ezzel a
tartalommal: 2 Most, amikor ez a levél hozzátok érkezik, nálatok vannak
uratoknak a fiai, és nálatok vannak a harci kocsik, a lovak és a
megerősített város a hadi fölszereléssel együtt. 3 Szemeljétek ki tehát
uratok fiai közül a legjobbat és legbecsületesebbet, ültessétek apja trónjára,
és harcoljatok uratok házáért! 4 De azok igen-igen megijedtek, és ezt mondták:
Hiszen két király sem állhatott meg vele szemben, hogyan állhatnánk meg mi?! 5
Akkor a palota felügyelője és a városparancsnok, meg a vének és a
nevelők ezt az üzenetet küldték Jéhúnak: Szolgáid vagyunk, és bármit
parancsolsz nekünk, megtesszük. Senkit sem választunk királlyá, tedd azt, amit
jónak látsz!
6 Erre egy második
levelet is írt nekik, ezzel a t 7 Amikor a levél hozzájuk érkezett, fogták a
királyfiakat, és lemészárolták mind a hetvenet, fejüket kosarakba rakták, és
elküldték Jéhúnak Jezréelbe. 8 Amikor a követ megérkezett, és jelentette neki,
hogy elhozták a királyfiak fejét, ezt mondta: Rakjátok le azokat reggelre a
kapu bejáratánál két rakásba! 9 Reggel aztán kiment, odaállt, és ezt mondta az
egész népnek: Ti igazak vagytok. Én ütöttem pártot uram ellen, és én öltem meg
őt, de ki vágta le mindezeket? 10 Tudjátok meg tehát, hogy semmi sem esik
a földre az ÚR igéjéből, amit kijelentett az ÚR Aháb házáról! Az ÚR
véghezvitte azt, amit kijelentett szolgája, Illés által. 11 Azután levágta Jéhú
mindazokat, akik még megmaradtak Aháb házából Jezréelben, minden tekintélyes és
bizalmas emberét, meg a papjait. Senkit sem hagyott elmenekülni. 12 Majd
elindult, és elment Samáriába. Éppen Bét-Éked-Háróimnál járt az úton, 13 amikor
találkozott Jéhú Ahazjának, Júda királyának a testvéreivel. Megkérdezte: Kik
vagytok? Ők így feleltek: Ahazjának a testvérei vagyunk, és azért megyünk,
hogy köszöntsük a királyfiakat meg az anyakirálynő fiait. 14 Jéhú ezt parancsolta:
Fogjátok el őket élve! El is fogták őket élve, és lemészárolták
őket Bét-Éked kútjánál: negyvenkét férfit. Nem hagyott meg közülük senkit.
15 Onnan továbbmenve
összetalálkozott Jehónádábbal, Rékáb fiával.
16 Majd ezt mondta: Jöjj velem, és lásd meg, hogyan buzgólkodom az
ÚRért. És magával vitte a harci kocsiján. 17 Miután megérkezett Samáriába,
levágta Samáriában Aháb minden megmaradt hozzátartozóját, egészen kipusztította
őket, az ÚR igéje szerint, amelyet kijelentett Illésnek.
18 Akkor
összegyűjtötte Jéhú az egész népet, és ezt mondta nekik: Aháb nem
tisztelte eléggé a Baalt. Jéhú sokkal jobban akarja tisztelni. 19 Most azért
hívjátok i 20 Majd ezt mondta Jéhú: Tartsatok szent ünnepet a Baal
tiszteletére! Ki is hirdették ezt. 21 Jéhú üzenetet küldött egész Izráelnek, és
eljöttek a Baal tisztelői mind; nem volt senki, aki el ne jött volna.
Azután bementek a Baal templomába, úgyhogy a Baal temploma zsúfolásig megtelt.
22 Akkor azt mondta a ruhatár felügyelőjének: Hozz ki ruhákat a Baal tisztelőinek!
Az kihozta nekik a ruhákat. 23 Majd bement Jéhú és Jehónádáb, Rékáb fia a Baal
templomába, és ezt mondta a Baal tisztelőinek: Kutassatok, és nézzetek
körül, hogy nincs-e itt valaki köztetek az ÚR tisztelői közül. Csak a Baal
tisztelői lehetnek itt!
24 Ezután hozzáfogtak
a véresáldozatok és égőáldozatok előkészítéséhez. Jéhú pedig nyolcvan
embert helyezett el kívül, és ezt mondta: Aki egyet is elszalaszt azok közül az
emberek közül, akiket a kezetekbe juttatok, az életével fizet annak azéletéért.
25 Amikor elvégezték az égőáldozat
26 Kihordták a Baal-templom szent oszlopait, és elégették. 27
Ledöntötték a Baalnak szentelt oszlopot, majd lerombolták a Baal templomát, és
árnyékszékké tették. Így van ez még ma is.
28 Így pusztította ki
Jéhú a Baalt Izráelből. 29 De nem tágított Jéhú Jeroboámnak, Nebát fiának
a vétkeitől, aki vétekbe vitte Izráelt: az aranyborjúktól, amelyek
Bételben és Dánban voltak. 30 Az ÚR ezt mondta Jéhúnak: Mivel jól véghezvitted
azt, amit helyesnek láttam, és mindenben szándékom szerint bántál el Aháb
házával, azért utódaid negyedízig ülnek Izráel trónján. 31 Jéhú azonban nem
vigyázott arra, hogy teljes szívvel az ÚRnak, Izráel Istenének a törvénye
szerint éljen. Nem tágított Jeroboám vétkeitől, aki vétekbe vitte Izráelt.
32 Abban az
időben kezdte az ÚR megcsonkítani Izráelt, mert megverte őket Hazáél
Izráel egész határa mentén: 33 a Jordántól napkeletre, Gileád egész földjén a
gádiakat, a rúbenieket és a Manassé-belieket, az Arnón-patak mellett fekvő
Aróértől fogva egész Gileádot és Básánt.
34 Jéhú egyéb dolgai,
minden, amit véghezvitt, összes hőstettei meg vannak írva Izráel
királyainak a történetéről szóló könyvben. 35 Pihenni tért Jéhú
őseihez, és eltemették Samáriában. Utána fia, Jóáház lett a király. 36 Az
az idő, amíg Jéhú Samáriában Izráel királya volt: huszonnyolc
esztendő.
2Kir 11
1 Amikor Ataljá,
Ahazjá anyja látta, hogy meghalt a fia, fogta magát, és kipusztította a királyi
család minden ivadékát. 2 De Jóseba, Jórám király lánya, Ahazjá húga fogta
Jóást, Ahazjá fiát, és kilopta őt a királyfiak közül, akiket halálra
szántak, és őt meg a dajkáját a hálószobába vitte. Azután elrejtették
Ataljá elől, és így őt nem ölték meg. 3 Nála volt elrejtve hat évig
az ÚR házában. Az országban pedig Ataljá uralkodott.
4 A hetedik évben
Jójádá magához rendelte a palotaőrség és a testőrök
századparancsnokait, és bevitte őket magával az ÚR házába. Szövetséget
kötött velük, és megeskette őket az ÚR házában, majd megmutatta nekik a
királyfit. 5 Azután megparancsolta nekik: Ezt tegyétek: egyharmada azoknak,
akik a nyugalom napján lépnek szolgálatba, a királyi palotánál álljon
őrségen. 6 Egyharmad rész a Szúr-kapuban, egyharmad rész pedig a
testőrök mögötti kapuban legyen. Így álljatok őrségen a palota körül,
a szokásnak megfelelően! 7 Az a két szakaszotok is, amely a nyugalom
napján az őrséget átadja, maradjon szolgálatban az ÚR házánál, a király
mellett. 8 Vegyétek körül a királyt, legyen mindenkinek kezében a fegyvere; aki
pedig a sorok közé be akar hatolni, azt meg kell ölni! A király mellett legyetek,
akármerre jön-megy!
9 A
századparancsnokok mindenben úgy jártak el, ahogyan Jójádá főpap
megparancsolta. Mindegyik maga mellé vette az embereit, a nyugalom napján
szolgálatba lépőket, meg azokat, akik a nyugalom napján a szolgálatból
kilépnek, és bementek Jójádáfőpaphoz 10 A főpap pedig odaadta a
századparancsnokoknak Dávid király lándzsáit és pajzsait, amelyek az ÚR házában
voltak. 11 A testőrök fegyverrel a kezükben felálltak a templom jobb
oldalától a templom bal oldaláig, az oltárhoz és a templomhoz, és körülvették a
királyt. 12 Akkor Jójádá kivezette a királyfit, és fejére tette a koronát;
kezébe adta az uralkodás okmányát, és így királlyá választották, és felkenték
őt. Tapsoltak, és így kiáltottak: Éljen a király!
13 Meghallotta Ataljá
a testőrök és a nép lármáját, ezért bement a nép közé az ÚR házába. 14 Ami
15 De Jójádá
főpap azt parancsolta a haderő élén álló századparancsnokoknak, hogy
vezessék ki a sorok között; ha pedig valaki utánamegy, azt öljék meg
fegyverrel. A főpap ugyanis nem akarta, hogy az ÚR házában öljék meg
Atalját. 16 De amikor a királyi palota kocsibejáratához ért, rátámadtak, és
megölték ott.
17 Jójádá azután
szövetséget kötött az ÚR, a király és a nép között arra nézve, hogy az ÚR népe
lesznek; ugyanígy a király és a nép között is. 18 Az ország egész népe pedig
behatolt a Baal templomába, és lerombolta azt. Oltárait és bálványképeit
teljesen összezúzták, Mattánt, a Baal papját meggyilkolták az oltárok
előtt. Ezután a főpap felügyelőket rendelt az ÚR házába. 19 Majd
maga mellé vette a századparancsnokokat, a palotaőrséget, a
testőröket és az ország egész népét, és lekísérték a királyt az ÚR
házából. A testőrök kapuján át bevonultak a királyi palotába, ő pedig
a királyi trónra ült. 20 Az ország egész népe örült, a város pedig nyugodt maradt,
noha Atalját megölték fegyverrel a királyi palotában.
2Kir 12
1 Jóás hétéves
korában lett király. 2 Jéhú hetedik évében kezdett uralkodni Jóás, és negyven
évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyja neve Cibjá volt, Beérsebából származott. 3
Jóás egész életében azt tette, amit helyesnek tartott az ÚR, mivel erre
tanította Jójádá főpap. 4 Csak az áldozóhalmok nem szűntek meg, a nép
még áldozott és tömjénezett az áldozóhalmokon.
5 Jóás ezt mon 6
vegyék magukhoz a papok, mindegyik a maga ismerősétől, azután
javíttassák ki a templom rongálódásait, ahol csak ilyen rongálódás található.
7 De Jóás király
huszonharmadik évéig sem javíttatták ki a papok a templom rongálódásait. 8
Ezért Jóás király hívatta Jójádá főpapot meg a többi papokat, és
megkérdezte tőlük: Miért nem javíttatjátok ki a templom rongálódásait?
Ezután nem tehetitek el ismerőseitek pénzét, hanem oda kell adnotok a
templom rongálódásainak javítására. 9 A papok beleegyeztek, hogy nem teszik el
a népnek a pénzét, de a templom rongálódásait mégsem javíttatták ki.
10 Akkor Jójádá
főpap vett egy ládát, a fedelén lyukat fúrt, és odatette az oltár mellé
jobb felől, ahol be szoktak menni az ÚR házába. Abba tették az ajtót
őrző papok mindazt a pénzt, amit az ÚR házába vittek. 11 Mikor aztán
látták, hogy sok pénz van a ládában, odament a király kancellárja a
főpappal együtt, csomókba kötötték, és megolvasták az ÚR házában talált
pénzt. 12 A lemért pénzt átadták a munkavezetőknek, akik az ÚR házához
voltak rendelve. Azok pedig kiadták az ácsoknak és az építőmestereknek,
akik az ÚR házánál dolgoztak, 13 meg a kőműveseknek és a
kőfaragóknak, hogy vásároljanak fát és faragott köveket az ÚR háza
rongálódásainak a kijavításához, és ami csak szükséges volt a templom
javításához. 14 De abból a pénzből, amit az ÚR házába vittek, nem
készíttettek az ÚR háza számára sem ezüsttálakat, sem késeket, sem
hintőedényeket, sem trombitákat, sem egyéb arany- vagy ezüsttárgyat, 15
hanem a munkavezetőknek adták oda, hogy javítsák ki abból az ÚR házát. 16
Nem számoltatták el azokat az embereket, akikre rábízták a pénzt, hogy a
munkavezetőknek adják, mert azok híven jártak el. 17 Csak a jóvátételi
áldozat és a vétekáldozat pénzét nem vitték be az ÚR házába, ez a papoké volt.
18 Akkortájban vonult
fel Hazáél, Arám királya; háborút indított Gát ellen, és elfoglalta. Majd
elhatározta Hazáél, hogy Jeruzsálem ellen vonul. 19 Ezért Jóás, Júda királya
fogta mindazokat a szent tárgyakat, amelyeket elődei,
20 Jóás egyéb dolgai,
mindaz, amit véghezvitt, meg van írva Júda királyainak a történetéről
szóló könyvben. 21 Udvari emberei fölkeltek, összeesküvést szőttek ellene,
és megölték Jóást Bét-Millónál, amikor Szillába ment. 22 Józákár, Simeát fia és
Jehózábád, Sómér fia voltak az udvari emberei, akik megölték, és ő
meghalt. Ősei mellé temették Dávid városában. Utána a fia, Amacjá lett a
király.
2Kir 13
1 Jóásnak, Ahazjá
fiának, Júda királyának huszonharmadik évében lett Izráel királya Jóáház, Jéhú
fia Samáriában, tizenhét esztendeig. 2 Azt tette, amit rossznak lát az ÚR;
követte Jeroboámnak, Nebát fiának a vétkeit, aki vétekbe vitte Izráelt, nem
tért el azoktól. 3 Ezért fellángolt az ÚR haragja Izráel ellen, és egész
uralkodása alatt Hazáélnak, Arám királyának, meg Benhadadnak, Hazáél fiának a
kezébe adta őket. 4 De amikor Jóáház megengesztelte az URat, az ÚR
meghallgatta őt, mert látta Izráel nyomorúságát, hogy mennyire nyomorgatta
őket Arám királya. 5 Az ÚR szabadítót adott Izráelnek, úgyhogy kikerültek
Arám hatalma alól, és Izráel fiai otthonaikban lakhattak, ahogyan azelőtt.
6 De mégsem tértek el Jeroboám házának a vétkeitől, aki vétekbe vitte
Izráelt, hanem folytatták azokat. Az Asérá-szobor is ott maradt Samáriában. 7
Nem maradt meg Jóáháznak több hadinépe, mint ötven lovas, tíz harci kocsi és
tízezer gyalogos; mert elpusztította őket Arám királya, és olyanná tette
őket, amilyen csépléskor a por.
8 Jóáház egyéb
dolgai, mindaz, amit véghezvitt, és hőstettei meg vannak írva Izráel
királyainak a történetéről írott könyvben. 9 És pihenni tért Jóáház
ősei mellé; Samáriában temették el. Utána a fia, Jóás lett a király.
10 Jóásnak, Júda
királyának a harminchetedik évében lett Izráel királya Jóás, Jóáház fia
Samáriában, tizenhat esztendeig. 11 Azt tette, amit rossznak lát az ÚR; nem
tért el Jeroboámnak, Nebát fiának vétkeitől, aki vétekbe vitte Izráelt,
hanem folytatta azokat.
12 Jóás egyéb dolgai,
mindaz, amit véghezvitt, és hőstettei, amikor háborút viselt Amacjá júdai
király ellen, meg vannak írva Izráel királyainak a történetéről szóló
könyvben. 13 Pihenni tért Jóás őseihez, és Jeroboám ült a trónjára. Jóást
pedig eltemették Samáriában Izráel királyai mellé.
14 Amikor Elizeus
abba a betegségbe esett, amelyben később meghalt, elment hozzá Jóás,
Izráel királya; ráborulva sírt, és ezt mondta: Atyám! Atyám! Izráel harci
kocsijai és lovasai! 15 Elizeus ezt mondta neki: Fogj íjat és nyilakat! Ő
íjat és nyilakat fogott a kezébe. 16 Majd ezt mondta Elizeus Izráel királyának:
Feszítsd ki kezeddel az íjat! Amikor kifeszítette a kezével, Elizeus rátette
kezét a király kezére. 17 Azután ezt mondta: Nyisd ki a keletre néző
ablakot! A király kinyitotta. Elizeus ezt mondta: Lőj! Ő pedig
lőtt. Akkor így szólt: Az ÚR szabadításának a nyila ez, az Arámtól
megszabadító nyíl, mert teljesen le fogod verni Arámot Aféknál! 18 Azután ezt
mondta: Fogd a nyilakat! Ő kézbe fogta. Ekkor így szólt Izráel királyához:
Üss a földre! Ő ráütött a földre háromszor, azután megállt. 19
Megharagudott rá ezért az Isten embere, és ezt mondta: Ötször vagy hatszor
kellett volna ütnöd, akkor teljesen levernéd Arámot, de így csak háromszor
vered meg Arámot.
20 Azután meghalt
Elizeus, és eltemették. A következő esztendőben móábi rablócsapatok
törtek be az országba. 21 Éppen akkor temettek egy embert, de amikor meglátták
a rablócsapatot, belökték azt az embert Elizeus sírjába, és elmentek. Az az ember
pedig hozzáérve Elizeus teteméhez, életre kelt, és talpra állt.
22 Hazáél, Arám
királya nyomorgatta Izráelt Jóáház egész idejében. 23 De megkegyelmezett nekik
az ÚR, megkönyörült rajtuk, és feléjük fordult az Ábrahámmal, Izsákkal és
Jákóbbal kötött szövetségért. Nem akarta őket elpusztítani, és nem vetette
el őket maga elől mindeddig. 24 Azután meghalt Hazáél, Arám királya,
és a fia, Benhadad lett utána a király. 25 Akkor Jóás, Jóáház fia visszavette
Benhadadtól, Hazáél fiától azokat a városokat, amelyeket háborúban vettek el
apjától, Jóáháztól. Háromszor verte meg Arámot Jóás, és visszavette Izráel
városait.
2Kir 14
1 Jóásnak, Jóáház
fiának, Izráel királyának a második évében lett király Amacjá, Jóásnak, Júda
királyának a fia. 2 Huszonöt éves volt, amikor uralkodni kezdett, és
huszonkilenc évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyjának a neve Jehóaddán volt,
Jeruzsálemből származott. 3 Azt tette, amit helyesnek lát az ÚR, bár nem
annyira, mint ősatyja, Dávid, hanem mindent csak úgy tett, ahogyan apja,
Jóás. 4 Mert az áldozóhalmok nem szűntek meg, a nép még ott áldozott és
tömjénezett az áldozóhalmokon. 5 Amikor királyi hatalma megszilárdult,
levágatta azokat az udvari embereket, akik meggyilkolták apját, a királyt. 6 De
a gyilkosok fiait nem ölette meg, mert így van megírva Mózes törvénykönyvében,
amit az ÚR megparancsolt: Ne kelljen meghalniuk az apáknak a fiakért, a fiaknak
se kelljen meghalniuk az apákért; mindenkinek a maga vétkéért kell meghalnia! 7
Levert a Sós-völgyben tízezer edómi embert, Szelát pedig bevette ostrommal, és
elnevezte azt Jokteélnek. Ez még ma is így van.
8 Akkortájban
követeket küldött Amacjá Jóáshoz, Izráel királyához, aki Jóáház fia, Jéhú
unokája volt. Ezt üzente: Jöjj, szálljunk szembe egymással! 9 Jóás, Izráel
királya ezt a választ küldte Amacjának, Júda királyának: A libánoni bogáncskóró
ezt az üzenetet küldte a libánoni cédrusfának: Add feleségül leányodat a
fiamhoz! De arra szaladt egy libánoni vadállat, és eltaposta a bogáncskórót. 10
Mivel te megverted Edómot, felfuvalkodtál. Érd be ezzel a dicsőséggel, és
maradj otthon! Miért rohannál vesztedbe? Hiszen elesel Júdával együtt! 11 De
Amacjá nem hallgatott rá. Ezért felvonult Jóás, Izráel királya, és
szembeszálltak egymással, ő meg Amacjá, Júda királya, a Júdai Bétsemesnél.
12 De Júda vereséget szenvedett Izráeltől, és mindenki hazamenekült. 13
Amacját, Júda királyát, aki Jóás fia, Ahazjá unokája volt, elfogta Jóás, Izráel
királya Bétsemesnél, majd bevonult Jeruzsálembe. Azután lerombolta Jeruzsálem
várfalát az Efraim-kaputól a Szöglet-kapuig négyszáz könyök hosszúságban. 14
Elvitte az ÚR házában és a királyi palota kincstárában talált összes aranyat,
ezüstöt és minden fölszerelést, azonkívül túszokat szedett, és így tért vissza
Samáriába.
15 Jóás egyéb dolgai,
amiket véghezvitt, hőstettei, amikor Amacjá, Júda királya ellen harcolt,
meg vannak írva Izráel királyainak a történetéről szóló könyvben. 16
Pihenni tért Jóás őseihez, és eltemették Samáriában, Izráel királyai
mellé. Fia, Jeroboám lett utána a király.
17 De Amacjá, Jóás
fia, Júda királya még tizenöt évig élt Jóásnak, Jóáház fiának, Izráel
királyának a halála után. 18 Amacjá egyéb dolgai meg vannak írva Júda
királyainak a történetéről szóló könyvben. 19 Összeesküvést szőttek
ellene Jeruzsálemben, ezért Lákisba menekült. De utánaküldtek Lákisba, és ott
megölték. 20 Majd visszavitték lovakon, és eltemették ősei mellé
Jeruzsálemben, Dávid városában.
21 Akkor Júda egész
népe fogta a tizenhat éves Azarját, és őt tette királlyá apja, Amacjá
helyett. 22 Ő építette ki Élatot, amelyet visszacsatolt Júdához azután,
hogy a király pihenni tért őseihez.
23 Amacjának, Jóás
fiának, Júda királyának tizenötödik évében lett Izráel királya Jeroboám,
Jóásnak a fia Samáriában, negyvenegy esztendeig. 24 Azt tette, amit rossznak
lát az ÚR. Nem tért el Jeroboámnak, Nebát fiának a vétkeitől, aki vétekbe
vitte Izráelt. 25 Ő állította vissza Izráel határát a hamáti úttól a
Síkság tengeréig, az ÚRnak, Izráel Istenének igéje szerint, amelyet kijelentett
szolgája, a Gat-Héferből való Jónás próféta, Amittaj fia által. 26 Mert
meglátta az ÚR Izráel igen keserves nyomorúságát, hogy végét járja már
apraja-nagyja egyaránt, és nincs segítője Izráelnek. 27 Nem mondta azt az
ÚR, hogy eltörli Izráel nevét az ég alól, ezért megszabadította őket
Jeroboám, Jóás fia által.
28 Jeroboám egyéb
dolgai, mindaz, amit véghezvitt, hőstettei, amikor harcolt, és
visszaszerezte Izráelnek Damaszkuszt és Hamátot, amely valaha Júdáé volt,
mindezek meg vannak írva Izráel királyainak a történetéről szóló könyvben.
29 Pihenni tért Jeroboám őseihez, Izráel királyaihoz, és utána a fia,
Zekarjá lett a király.
2Kir 15
1 Jeroboámnak, Izráel
királyának huszonhetedik évében kezdett uralkodni Azarjá, Amacjának a fia, Júda
királya. 2 Tizenhat éves volt, amikor uralkodni kezdett, és ötvenkét évig
uralkodott Jeruzsálemben. Anyjának a neve Jekoljá volt, Jeruzsálemből
származott. 3 Azt tette, amit helyesnek lát az ÚR, egészen úgy, ahogyan tett
apja, Amacjá. 4 De az áldozóhalmok nem szűntek meg, a nép még ott áldozott
és tömjénezett az áldozóhalmokon. 5 Az ÚR megverte a királyt, és poklos lett
halála napjáig. Ezért egy elkülönített házban lakott, és Jótám királyfi állt a
palota élén, ő bíráskodott az ország népe fölött. 6 Azarjá egyéb dolgai,
mindaz, amit véghezvitt, meg vannak írva Júda királyainak a történetéről
szóló könyvben. 7 Azarjá pihenni tért őseihez, és eltemették ősei
mellé, Dávid városában. Fia, Jótám lett utána a király.
8 Azarjának, Júda
királyának harmincnyolcadik évében Zekarjá, Jeroboám fia lett Izráel királya
Samáriában, hat hónapig. 9 Azt tette, amit rossznak lát az ÚR, ahogyan
ősei tették. Nem tért el Jeroboámnak, Nebát fiának a vétkeitől, aki
vétekbe vitte Izráelt. 10 De összeesküvést szőtt ellene Sallum, Jábés fia,
és levágta őt a nép előtt, megölte, és ő lett utána a király. 11
Zekarjá egyéb dolgai meg vannak írva Izráel királyainak a történetéről
szóló könyvben. 12 Így teljesedett be az ÚR igéje, amelyet kijelentett Jéhúnak:
Negyedízig ülnek fiaid Izráel trónján.
13 Sallum, Jábés fia
Uzzijjának, Júda királyának harminckilencedik évében lett király, de csak egy
hónapig uralkodott Samáriában. 14 Mert feljött Tircából Menahém, Gádi fia,
behatolt Samáriába és levágta Sallumot, Jábés fiát Samáriában. Megölte, és
ő lett utána a király. 15 Sallum egyéb dolgai és az általa szőtt
összeesküvés meg van írva Izráel királyainak a történetéről szóló
könyvben. 16 Akkortájt verte le Menahém, Tircából kiindulva, Tifszahot és
mindazokat, akik ott laktak, és az egész környékét, mivel nem nyitottak
előtte kaput. Ezért leverte, és még a terhes asszonyait is mind
felhasíttatta.
17 Azarjának, Júda
királyának harminckilencedik évében lett Izráel királya Menahém, Gádi fia
Samáriában, tíz esztendeig. 18 Azt tette, amit rossznak lát az ÚR, nem tért el
egész életén át Jeroboámnak, Nebát fiának a vétkeitől, aki vétekbe vitte
Izráelt.
19 Púl, Asszíria
királya betört az országba, mert Menahém ezer talentum ezüstöt adott Púlnak,
hogy legyen segítségére, és szilárdítsa meg királyi hatalmát. 20 Ezt a pénzt
Menahém kivetette Izráelre, valamennyi tehetős emberre: ötven ezüst sekelt
minden egyes emberre, hogy Asszíria királyának megadhassa. Akkor visszatért
Asszíria királya, és nem maradt ott az országban. 21 Menahém egyéb dolgai,
mindaz, amit véghezvitt, meg vannak írva Izráel királyainak a történetéről
írott könyvben. 22 És pihenni tért Menahém őseihez. Utána a fia, Pekahjá
lett a király.
23 Azarjának, Júda
királyának ötvenedik évében Pekahjá, Menahém fia lett Izráel királya Samáriában
két esztendeig. 24 Azt tette, amit rossznak lát az ÚR, nem tért el Jeroboámnak,
Nebát fiának a vétkeitől, aki vétekbe vitte Izráelt. 25 De összeesküvést
szőtt ellene egy tisztje, Pekah, Remaljáhú fia, és levágta őt
Samáriában a királyi palota toronyszobájában, és vele együtt Argóbot meg Arjét
és ötven gileádi embert. Miután megölte, ő lett utána a király. 26 Pekahjá
egyéb dolgai, mindaz, amit véghezvitt, meg vannak írva Izráel királyainak a
történetéről szóló könyvben.
27 Azarjának, Júda
királyának ötvenkettedik évében Pekah, Remaljáhú fia lett Izráel királya
Samáriában húsz esztendeig. 28 Azt tette, amit rossznak lát az ÚR, nem tért el
Jeroboámnak, Nebát fiának a vétkeitől, aki vétekbe vitte Izráelt. 29
Pekahnak Izráel királyának az idejében tört be Tiglat-Pileszer, Asszíria
királya, és elfoglalta Ijjónt, Ábél-Bét-Maakát, Jánóahot, Kedest, Hácórt,
Gileádot, Galileát, Naftáli egész földjét, és fogságba hurcolta azok lakosait
Asszíriába. 30 De Hóséa, Élá fia, összeesküvést szőtt Pekah, Remaljáhú fia
ellen, és levágta őt. Megölte, és ő lett utána a király, Jótámnak,
Uzzijjá fiának huszadik esztendejében. 31 Pekah egyéb dolgai, mindaz, amit
véghezvitt, meg vannak írva Izráel királyainak a történetéről szóló
könyvben.
32 Pekahnak,
Remaljáhú fiának, Izráel királyának második évében kezdett uralkodni Jótám,
Uzzijjának, Júda királyának a fia. 33 Huszonöt éves volt, amikor uralkodni
kezdett, és tizenhat évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyja neve Jerúsá volt,
Cádók leánya. 34 Azt tette, amit helyesnek lát az ÚR, egészen úgy, ahogyan
apja, Uzzijjá tette. 35 Csak az áldozóhalmok nem szűntek meg; a nép még
ott áldozott és tömjénezett az áldozóhalmokon. Ő építtette meg az ÚR háza
felső kapuját.
36 Jótám egyéb
dolgai, mindaz, amit véghezvitt, meg vannak írva Júda királyainak a
történetéről szóló könyvben. 37 Abban az időben kezdte az ÚR
rászabadítani Júdára Recínt, Arám királyát és Pekahot, Remaljáhú fiát. 38 És
pihenni tért Jótám az őseihez, és eltemették ősei mellé
ősatyjának, Dávidnak a városában. Utána a fia, Áház lett a király.
2Kir 16
1 Pekahnak, Remaljáhú
fiának a tizenhetedik évében kezdett uralkodni Áház, Jótámnak, Júda királyának
a fia. 2 Húsz éves volt Áház, amikor uralkodni kezdett, és tizenhat évig
uralkodott Jeruzsálemben. De nem azt tette, amit ősatyja, Dávid, amit
helyesnek lát Istene, az ÚR, 3 hanem Izráel királyainak az útján járt, sőt
még a fiát is elégette áldozatul, azoknak a népeknek az utálatos szokása
szerint, amelyeket kiűzött az ÚR Izráel fiai elől. 4 Áldozott és
tömjénezett az áldozóhalmokon, a dombokon és minden bujazöld fa alatt.
5 Akkoriban indított
háborút Recín, Arám királya meg Pekah, Remaljáhú fia, Izráel királya Jeruzsálem
ellen, és körülzárták Áházt, de nem tudták legyőzni. 6 Ugyanakkor szerezte
vissza Recín, Arám királya Élatot Arám részére, és kiűzte a júdaiakat
Élatból. Azután edómiak jöttek Élatba, ott is laknak még ma is.
7 Áház azonban
követeket küldött Tiglat-Pileszerhez, Asszíria királyához, ezzel az üzenettel:
Szolgád és fiad vagyok! Vonulj fel, és szabadíts meg Arám királyának a
markából, meg Izráel királyának a markából, akik rám támadtak. 8 És fogta Áház
az ÚR házában és a királyi palota kincstárában található ezüstöt és aranyat, és
elküldte ajándékul Asszíria királyának. 9 Asszíria királya hallgatott rá, és
felvonult Asszíria királya Damaszkusz ellen, bevette, és foglyokat hurcolt el
belőle Kírbe, Recínt pedig kivégeztette.
10 Ezután elment Áház
király Damaszkuszba Asszíria királya, Tiglat-Pileszer elé, és meglátta a
damaszkuszi oltárt. Ekkor Áház király elküldte Úrijjá papnak ennek az oltárnak
a hasonmását és elkészítésének a pontos leírását. 11 Úrijjá pap pedig megépíttette
az oltárt egészen olyanra, mint amilyent Áház király küldött Damaszkuszból. Úgy
készítette el Úrijjá pap, mire Áház király megjött Damaszkuszból. 12 Amikor a
király megérkezett Damaszkuszból, és meglátta a király az oltárt, odalépett a
király az oltárhoz, és fölment rá. 13 Elfüstölögtette égőáldozatát és
ételáldozatát, kiöntötte italáldozatát, békeáldozatának a vérét pedig
ráhintette az oltárra. 14 A rézoltárt pedig, amely az ÚR színe előtt volt,
elvitette a templom elől, az ő oltára és az ÚR háza közül, és az
ő oltára mellé helyeztette, észak felől. 15 Majd ezt parancsolta Áház
király Úrijjá papnak: A nagy oltáron füstölögtesd el a reggeli égőáldozato
16 És Úrijjá pap pontosan úgy járt el, ahogyan Áház király parancsolta.
17 Majd Áház király
letörette a mosdóállványok peremeit, és eltávolította azokról a
mosdómedencéket. A tengert levétette az alatta levő rézbikákról, és
kőtalapzatra helyeztette. 18 A szombati fedett csarnokot pedig, amelyet a
templomban építettek, meg a király részére készült kijáratot eltávolította az
ÚR házából Asszíria királyának a kedvéért.
19 Áház egyéb dolgai,
amiket véghezvitt, meg vannak írva Júda királyainak a történetéről szóló
könyvben. És pihenni tért Áház őseihez, és eltemették ősei mellé
Dávid városában. Fia, Ezékiás lett utána a király.
2Kir 17
1 Áháznak, Júda
királyának tizenkettedik évében Hóséa, Élá fia lett Izráel királya Samáriában
kilenc esztendeig. 2 Azt tette, amit rossznak lát az ÚR, bár nem annyira, mint
Izráel előbbi királyai. 3 Ellene vonult fel Salmaneszer, Asszíria királya,
Hóséa pedig a szolgája lett, és adót fizetett neki. 4 De amikor Asszíria
királya rájött, hogy Hóséa összeesküvést szőtt, és követeket küldött
Szóhoz, Egyiptom királyához, Asszíria királyának pedig nem küldte meg az
évenkénti adót, akkor Asszíria királya elfogatta őt, és megbilincselve
börtönbe vetette.
5 Majd felvonult
Asszíria királya az egész ország ellen, felvonult Samária ellen, és ostromolta
három évig. 6 Hóséa uralkodásának kilencedik évében elfoglalta Asszíria királya
Samáriát, Izráelt pedig fogságba hurcolta Asszíriába, és letelepítette
őket Halahban és a Hábórnál, Gózán folyójánál, meg a médek városaiban.
7 Ez pedig azért
történt, mert Izráel fiai vétkeztek Istenük, az ÚR ellen, aki felhozta
őket Egyiptom földjéről, Egyiptom királyának, a fáraónak a hatalma
alól. Más isteneket féltek, 8 és azoknak a népeknek a szokásait követték,
amelyeket kiűzött az ÚR Izráel fiai elől, és azt tették, amit Izráel
királyai. 9 Olyan dolgokat találtak ki Izráel fiai, amelyek nem voltak méltók
Istenükhöz, az ÚRhoz: áldozóhalmokat építettek maguknak minden városban, mind
az őrtornyoknál, mind az erődített városokban. 10 Szent oszlopokat és
szent fákat állítottak maguknak minden magas halmon és minden bujazöld fa
alatt. 11 Ott tömjéneztek minden áldozóhalmon, éppúgy, mint azok a népek,
amelyeket előttük hurcoltatott fogságba az ÚR, és gonosz dolgokat követtek
el, bosszantván az URat. 12 Bálványokat tiszteltek, amiről megmondotta
nekik az ÚR, hogy ne tegyék azt.
13 Ezért az ÚR így
intette Iz 14 De ők nem hallgattak rájuk, hanem úgy megkeményítették
nyakukat, amilyen nyakasak voltak őseik is, akik nem hittek Istenükben, az
ÚRban. 15 Megvetették rendelkezés 16 Elhagyták Istenüknek, az ÚRnak minden
parancsolatát, és öntött bálványt csináltak maguknak: két borjút. Asérá-szobrot
is készítettek, és leborultak az ég minden serege előtt, és szolgálták a
Baalt. 17 Elégették áldozatul fiaikat és leányaikat, varázslást űztek,
kuruzsoltak. Arra ragadtatták magukat, hogy azt tegyék, amit rossznak lát az
ÚR; így bosszantották őt.
18 Igen megharagudott
ezért az ÚR Izráelre, és eltávolította őket színe elől. Nem maradt
meg, csak a Júda törzse. 19 Bár Júda sem őrizte meg Istenének, az ÚRnak a
parancsolatait, hanem Izráel szokásai szerint élt, ahogyan ott viselkedtek. 20
Ezért az ÚR megvetette Izráel minden ivadékát, sanyargatta, és fosztogatók
kezébe adta, végül pedig elvetette őket színe elől. 21 Mert elszakadt
Izráel Dávid házától, és Jeroboámot, Nebát fiát tették királlyá. Jeroboám pedig
eltérítette az ÚRtól Izráelt, és nagy vétekbe vitte. 22 És Izráel fiai
elkövették mindazt a vétket, amit Jeroboám megtett, nem tértek el attól. 23
Végül is az ÚR eltávolította színe elől Izráelt, ahogyan megmondotta
szolgái, a próféták által. Ezért került fogságba Izráel a maga földjéről
Asszíriába mindmáig.
24 Asszíria királya
azután másokat hozott Bábelból, Kútából, Avvából, Hamátból, Szefarvaimból, és
letelepítette őket Samária városaiba, Izráel fiai helyébe. Azok birtokba
vették Samáriát, és letelepedtek városaiban. 25 Ott lakásuk kezdetén nem félték
az URat, ezért az ÚR oroszlánokat küldött rájuk, s azok öldösték őket. 26
Ekkor azt mondták Asszíria királyána 27 Asszíria királya azért ezt parancsolta:
Küldjetek oda egy papot azok közül, akiket onnan fogságba vittetek! Menjen el,
lakjék ott, és tanítsa meg azokat az ország Istene tiszteletének a módjára! 28
El is ment egy pap azok közül, akiket Samáriából fogságba vittek, és
letelepedett Bételben. Ez tanította meg azokat, hogy hogyan féljék az URat.
29 De azért mindegyik
pogány nép megcsinálta a maga istenét is, és elhelyezte az áldozóhalmokon
levő templomokba, amelyeket a samáriabeliek készítettek: mindegyik nép
abban a városban, amelyben lakott. 30 A Bábelból valók elkészítették
Szukkót-Benótot, a Kútából valók elkészítették Nérgalt, a Hamátból valók
elkészítették Asímát; 31 az Avvából valók elkészítették Nibhazt és Tartákot, a
Szefarvaimból valók pedig elégették fiaikat áldozatul Adrammeleknek és
Anammeleknek, Szefarvaim isteneinek.
32 Így történt, hogy
bár félték az URat, de az áldozóhalmokon is alkalmaztak maguk közül való
papokat, akik az áldozóhalmokon levő templomokban tevékenykedtek. 33
Félték tehát az URat is, de tisztelték a maguk isteneit is, azoknak a pogány
népeknek az istentiszteleti módja szerint, akik közül elhurcolták őket. 34
A mai napig is követik a régi istentiszteleti módot. Nem félik az URat, és nem
követik az ő rendelkezéseit és tisztelete módját a szerint a törvény és
parancsolat szerint, amelyet az ÚR parancsolt Jákób fiainak; Jákóbnak az Izráel
nevet adta. 35 Mert velük szövetséget kötött az ÚR, és ezt parancsolta nekik:
Ne féljetek más isteneket, és ne imádjátok azokat, ne tiszteljétek őket,
és ne áldozzatok nekik! 36 Az URat féljétek, őt imádjátok, és neki
áldozzatok, mert ő hozott föl benneteket Egyiptomból nagy erővel és
kinyújtott karral. 37 Tartsátok meg a rendelkezéseket, az istentisztelet
módját, a törvényt és a parancsolatot, amelyeket megíratott számotokra, és
teljesítsétek azokat mindenkor; más isteneket pedig ne féljetek! 38 Ne
feledkezzetek el a szövetségről, amelyet veletek kötöttem, és ne féljetek
más isteneket! 39 Az URat, a ti Isteneteket féljétek, és ő megment
benneteket minden ellenségetek kezéből! 40 Ezek azonban nem
engedelmeskedtek, hanem régi istentiszteleti módjukat követték. 41 Így tehát
ezek a népek félték ugyan az URat, de tisztelték bálványaikat is. Még a fiaik
és unokáik is azt teszik mindmáig, amit elődeik tettek.
2Kir 18
1 Hóséának, Élá
fiának, Izráel királyának a harmadik évében kezdett uralkodni Ezékiás, Áháznak
a fia, Júda királya. 2 Huszonöt éves korában kezdett uralkodni, és huszonkilenc
évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyja neve Abí volt, Zekarjá leánya. 3 Azt
tette, amit helyesnek lát az ÚR, egészen úgy, ahogyan tett őse, Dávid. 4
Ő szüntette meg az áldozóhalmokat, összezúzta a szent oszlopokat,
kivágatta a szent fákat, és darabokra törette a rézkígyót, amelyet Mózes
készített; mert Izráel fiai mindaddig annak tömjéneztek, és Nehustánnak
nevezték.
5 Bízott az ÚRban,
Izráel Istenében; nem volt hozzá hasonló senki Júda királyai között, sem
előtte, sem utána. 6 Ragaszkodott az ÚRhoz, nem tért el tőle, hanem
megtartotta parancsolatait, amelyeket az ÚR parancsolt Mózesnek. 7 Ezért vele
volt az ÚR, és minden vállalkozása eredményes volt. Fellázadt Asszíria királya
ellen, és nem szolgálta őt. 8 Leverte a filiszteusokat egészen Gázáig és
környékéig, őrtornyaikat és erődített városaikat egyaránt.
9 Ezékiás király
negyedik évében, amely Hóséának, Élá fiának, Izráel királyának hetedik éve
volt, Salmaneszer, Asszíria királya Samária ellen vonult, és ostrom alá vette.
10 El is foglalta három év múlva, Ezékiás hatodik évében; tehát Hóséának,
Izráel királyának a kilencedik évében esett el Samária. 11 Asszíria királya
fogságba hurcolta Izráelt Asszíriába, és letelepítette őket Halahban és a
Hábórnál, Gózán folyójánál, meg a médek városaiban. 12 Mert nem hallgattak
Istenüknek, az ÚRnak a szavára, áthágták szövetségét és mindazt, amit Mózes, az
ÚR szolgája parancsolt. Nem hallgattak rá, és nem teljesítették.
13 Ezékiás király
tizennegyedik évében felvonult Szanhérib, Asszíria királya, Júda összes
erődített városa ellen, és bevette azokat. 14 Akkor Ezékiás, Júda királya,
ezt az üzenetet küldte az asszír királyhoz Lákisba: Vétkeztem, vonulj vissza
innen! Vállalom, amit kirósz rám. És Asszíria királya háromszáz talentum
ezüstöt meg harminc talentum aranyat vetett ki Ezékiásra,Júda királyár 15 Ekkor
odaadott Ezékiás minden ezüstöt, ami az ÚR házában és a királyi palota
kincstárában található volt. 16 Ugyanekkor vágatta le Ezékiás az ÚR temploma
ajtószárnyainak és ajtófélfáinak az aranyborítását is, amivel maga Ezékiás,
Júda királya boríttatta be, és azt is odaadta az asszír királynak.
17 Az asszír király
azonban elküldte hadvezérét, udvarmesterét é 18 Azután hívatták a királyt.
Kiment hozzájuk Eljákim, Hilkijjáhú fia, a palota felügyelője, Sebná
kancellár és Jóáh, Ászáf fia, a főtanácsadó. 19 A kincstárnok ezt mondta
nekik: Mondjátok meg Ezékiásnak, hogy ezt üzeni a nagy király, Asszíria
királya: Miféle elbizakodottság ez? Miben bízol? 20 Üres beszéd az, amit gondolsz,
hogy csak ész és erő kell a hadakozáshoz! Kiben bíztál, hogy föllázadtál
ellenem? 21 Talán Egyiptomnak, ennek a törött nádszálnak a támogatásában
bíztál? Aki erre támaszkodik, annak belemegy a tenyerébe, és átszúrja azt. Így
járnak Egyiptom királyával, a fáraóval mindazok, akik benne bíznak. 22 Vagy ezt
mondjátok nekem: Istenünkben, az ÚRban bízunk?!
De hiszen az ő áldozóhalmait és oltárait szüntette meg Ezékiás!
Júdának és Jeruzsálemnek pedig megparancsolta: Csak ez előtt az oltár
előtt borulhattok le, itt, Jeruzsálemben! 23 Fogadj hát az én urammal,
Asszíria királyával: Kétezer lovat ad neked, ha tudsz hozzájuk adni ugyanannyi
lovast! 24 Hogyan tudnál visszaverni egyetlen helytartót is az én uram
legkisebb szolgái közül?! Vagy Egyiptom
harci kocsijaiban és lovasaiban bízol? 25 Talán az ÚR tudta nélkül vonultam fel
ez ellen a hely ellen, hogy elpusztítsam? Az ÚR parancsolta nekem, hogy
vonuljak fel ez ellen az ország ellen, és pusztítsam el!
26 Ekkor Eljákim,
Hilkijjáhú fia, Sebná és Jóáh ezt mondta a kincstárnoknak: Beszélj szolgáiddal
arámul, mert megértjük. Ne beszélj velünk júdai nyelven a várfalon levő
hadinép füle hallatára! 27 De a kincstárnok így felelt nekik: Vajon uradhoz és
tehozzád küldött engem az én uram, hogy ezeket elmondjam? Sőt inkább a
várfalon ülő emberekhez, akiknek majd veletek együtt kell megenniük saját
ganéjukat, és meginniuk saját vizeletüket! 28 Azzal odaállt a kincstárnok, és
nagy hangon kiáltva beszélni kezdett júdai nyelven, és ezt mondta: Halljátok
meg a nagy királynak, Asszíria királyának az üzenetét! 29 Ezt üzeni a király:
Ne hagyjátok, hogy rászedjen benneteket Ezékiás, mert ő nem tud megmenteni
benneteket a kezemből. 30 És ne hagyjátok, hogy Ezékiás így biztasson
benneteket az ÚRral: Bizonyosan megment bennünket az ÚR, és nem kerül ez a
város Asszíria királyának a kezébe! 31 Ne hallgassatok Ezékiásra, mert ezt
üzeni Asszíria királya: Adjátok meg magatokat, és jöjjetek ki hozzám! Akkor
mindenki a maga szőlőtőkéjéről és fügefájáról ehetik, és
mindenki a maga kútjának a vizét ihatja, 32 amíg el nem jövök, és el nem
viszlek benneteket a ti földetekhez 33 Vajon más népek istenei meg tudták-e
menteni országukat Asszíria királyának a kezéből? 34 Hol vannak Hamát és
Arpád istenei? Hol vannak Szefarvaim, Héna és Ivvá istenei? Megmentették-e
Samáriát az én kezemből? 35 Ezeknek az országoknak valamennyi istene közül
melyik tudta megmenteni országátaz én kezemből? Hát az ÚR megmentheti-e
kezemből Jeruzsáleme 36 De a hadinép néma maradt, nem válaszoltak neki egy
szót sem, mert a király parancsa az volt, hogy ne válaszoljanak neki. 37 Ezután
Eljákim, Hilkijjáhú fia, a palota felügyelője, Sebná kancellár és Jóáh
főtanácsadó, Ászáf fia, megszaggatott ruhában Ezékiáshoz ment, és
jelentették neki a kincstárnok beszédét.
2Kir 19
1 Amikor Ezékiás
király ezeket meghallotta, megszaggatta ruháját, zsákruhát öltött, és bement az
ÚR házába. 2 Azután elküldte Eljákimot, a palota felügyelőjét, Sebná
kancellárt és a papok véneit, zsákruhába öltözve, Ézsaiás prófétához, Ámóc
fiához. 3 Azt mondták neki: Ezt üzeni Ezékiás: Nyomorúságnak, büntetésnek és
szégyennek a napja ez a nap, mint amikor a gyermek az anyaméh szájáig jut, de
nincs erő a szüléshez. 4 Talán meghallja Istened, az ÚR a kincstárnok
minden szavát, akit ideküldött ura, az asszír király, hogy gyalázza az élő
Istent, és talán megbünteti Istened, az ÚR azokért a szavakért, amelyeket
meghallott. Imádkozz a még meglevő maradékért!
5 Amikor Ezékiás
király szolgái megérkeztek Ézsaiáshoz, 6 így szólt hozzájuk Ézsaiás: Mondjátok
meg uratoknak: Így szól az ÚR: Ne ijedj meg azoktól a beszédektől,
amelyeket hallottál, amelyekkel káromoltak engem az asszír királynak a szolgái.
7 Íme én olyan lelket adok bele, hogy hírt hallva visszatérjen országába. Saját
országában pedig kard által ejtem el.
8 A kincstárnok
visszatért, de az asszír királyt már Libná ellen harcolva találta, mert
meghallotta, hogy elvonult Lákisból. 9 Az asszír király ugyanis azt hallotta,
hogy Tirháká, Etiópia királya háborúba indult ellene. Ekkor ismét követeket
küldött Ezékiáshoz ezzel az üzenettel: 10 Mondjátok meg Ezékiásnak, Júda
királyának: Ne engedd, hogy rászedjen téged Istened, akiben bízva azt gondolod,
hogy nem kerül Jeruzsálem az asszír király kezébe! 11 Hiszen te is hallottad,
hogy mit vittek véghez Asszíria királyai minden országban, kiirtva mindent. Te
talán megmenekülhetsz? 12 Megmentették-e más népek istenei azokat, akiket
elődeim elpusztítottak: Gózánt és Háránt, Recefet és Eden fiait, akik
Telasszárban voltak? 13 Hol van Hamát királya, Arpád királya és Szefarvaim városának
a királya, meg Héna és Ivvá?
14 Ezékiás átvette a
levelet a követek kezéből és elolvasta. Majd fölment az ÚR házába, és
kiterítette azt Ezékiás az ÚR előtt. 15 És így imádkozott Ezékiás az ÚR
előtt: URam, Izráel Istene, aki a kerúbokon ülsz, egyedül te vagy a föld
minden országának Istene, te alkottad a mennyet és a földet! 16 URam, hajtsd
hozzám füledet, és hallgass meg! URam, nyisd ki szemedet, és láss! Halld meg
Szanhérib beszédét, aki ideküldte ezt az embert, hogy gyalázza az élő
Istent! 17 Igaz, URam, hogy Asszíria királyai elpusztították a pogány népeket
és országaikat. 18 Isteneiket tűzbe vetették, mert azok nem is voltak
istenek, hanem csak emberi kéz alkotásai, fa és kő, azért pusztíthatták el
azokat. 19 De most te, URunk Istenünk, szabadíts meg bennünket az ő
kezéből, hadd tudja meg a föld minden országa, hogy te vagy, URam, az
egyedüli Isten!
20 Akkor Ézsaiás,
Ámóc fia ezt az üzenetet küldte Ezékiásnak: Így szól az ÚR, Izráel Istene:
Meghallottam, hogyan imádkoztál hozzám Asszíria királya, Szanhérib miatt. 21
Ezt az igét jelentette ki róla az ÚR: Megvet, gúnyol téged Sion szűz
leánya, fejét rázza mögötted Jeruzsálem leánya! 22 Kit gyaláztál s káromoltál,
ki ellen emeltél szót? Kire néztél gőgös szemmel? Izráel Szentjére! 23
Követeiddel gyaláztad az URat, és ezt mondtad: Sok harci kocsimmal fölmentem a
legmagasabb hegyre, a meredek Libánonra is. Kivágtam sudár cédrusait,
válogatott ciprusfáit, eljutottam utolsó tanyájára, legsűrűbb
erdejébe is. 24 Kutat ástam és ittam másoknak a vizét; lépteimmel kiszárítom
Egyiptomban a Nílus minden ágát. 25 Nem hallottad még, hogy én ezt régóta
elvégeztem, jó előre kiterveltem? Most csak véghezviszem, hogy halomra
dőljenek, rommá legyenek az erős városok. 26 Lakosaiknak ereje
elfogyott, megrémültek, megszégyenültek; olyanok lettek, mint mezőn a
növény, mint a gyenge fűszál, a háztetőn nőtt fű:
elszáradt, mielőtt szárba szökkent. 27 Én tudom, ha leülsz, ha kimégy vagy
bejössz, és ahogyan tombolsz velem szemben! 28 Mivel tombolsz velem szemben, és
elbizakodott beszéded fülembe jutott, horgomat orrodba vetem, zablámat a
szádba, és visszaviszlek az úton, amelyen idejöttél!
29 Teneked pedig ezt
a jelt adom: Ebben az évben azt eszitek, ami a tarlón nő, a második évben
azt, ami annak a magvaiból hajt; a harmadik évben pedig vessetek és arassatok,
ültessetek szőlőt, és egyétek gyümölcsét. 30 Akik megmenekülnek és
megmaradnak Júda házából, azok újra gyökeret vernek lenn, és gyümölcsöt hoznak
fenn. 31 Mert Jeruzsálemből terjed szét a maradék, és a Sion-hegyéről
azok, akik megmenekülnek. A Seregek URának féltő szeretete műveli
ezt.
32 Azért ezt mondta
az ÚR Asszíria királyáról: Nem jut be ebbe a városba, és nyilat sem lő rá;
nem fordít feléje pajzsot, töltést sem emel ellene. 33 Azon az úton tér vissza,
amelyen jött, de ebbe a városba nem jut be, így szól az ÚR. 34 Pajzsa leszek
ennek a városnak, és megszabadítom önmagamért, meg szolgámért, Dávidért.
35 Azon az éjszakán
eljött az ÚR angyala, és levágott az asszír táborban száznyolcvanötezer embert.
Amikor reggel fölkeltek, mindenfelé csupa holttest volt. 36 Ekkor Szanhérib,
Asszíria királya fölkerekedett, visszavonult Ninivébe, és ott is maradt. 37
Egyszer aztán, amikor imádkozott istenének, Niszróknak a templomában, a fiai,
Adrammelek és Szárecer levágták karddal, maguk pedig elmenekültek Arárát
földjére. Utána a fia, Észarhaddón lett a király.
2Kir 20
1 Abban az
időben Ezékiás halálosan megbetegedett. Ézsaiás próféta, Ámóc fia elment
hozzá és ezt mondta neki: Így szól az ÚR: Rendelkezz házadról, mert meghalsz,
nem maradsz életben! 2 Ezékiás pedig arcát a fal felé fordította, és így
imádkozott az ÚRhoz: 3 Ó, URam, ne feledkezz meg arról, hogy én híven és tiszta
szívvel éltem előtted, és azt tettem, amit jónak látsz! És Ezékiás
keservesen sírt.
4 Ézsaiás még a város
közepére sem ért, amikor így szólt hozzá az ÚR igéje: 5 Menj vissza, és mondd
meg Ezékiásnak, népem fejedelmének: Így szól az ÚR, atyádnak, Dávidnak Istene:
Meghallgattam imádságodat, láttam, hogy könnyeztél. Én meggyógyítalak, három
nap múlva már fölmehetsz az ÚR házába. 6 Megtoldom napjaidat még tizenöt évvel.
Asszíria királyának a kezéből pedig kiszabadítlak téged meg ezt a várost,
és pajzsa leszek ennek a városnak önmagamért és szolgámért, Dávidért. 7 Majd
ezt mondta Ézsaiás: Hozzatok egy csomó préselt fügét! Odavitték és a kelevényre
tették; a király pedig életben maradt.
8 Ezékiás azonban
megkérdezte Ézsaiástól: Mi lesz a jele, hogy meggyógyít az ÚR, és három nap
múlva fölmehetek az ÚR házába? 9 Ézsaiás így felelt: Kapsz jelet az ÚRtól arra,
hogy az ÚR teljesíti azt az igét, amelyet kijelentett: Előre menjen az
árnyék tíz fokkal, vagy visszafelé menjen tíz fokkal? 10 Ezékiás ezt mondta:
Könnyű az árnyéknak tíz fokkal megnyúlnia. Ne úgy legyen, hanem menjen az
árnyék visszafelé tíz fokkal! 11 Ekkor Ézsaiás próféta az ÚRhoz kiáltott,
ő pedig visszatérítette az árnyékot tíz fokkal Áház napóráján, azokon a
fokokon, amelyeken már áthaladt.
12 Abban az
időben Meródak-Baladán, Baladánnak, Babilónia királyának a fia levelet és
ajándékot küldött Ezékiásnak, mert hallotta, hogy Ezékiás beteg lett. 13
Ezékiás meghallgatta őket, azután meg
14 Ekkor Ézsaiás
próféta elment Ezékiás királyhoz, és megkérdezte tőle: Mit mondtak ezek az
emberek, és honnan jöttek hozzád? Ezékiás így felelt: Messze földről,
Babilóniából jöttek. 15 Ézsaiás így szólt: Mit láttak a palotádban? Ezékiás így
felelt: Mindent láttak, ami csak a palotámban van; semmi sincs kincstáramban,
amit meg ne mutattam volna nekik. 16 Akkor Ézsaiás így szólt Ezékiáshoz: Halld
meg az ÚR igéjét: 17 Eljön majd az idő, amikor mindazt elviszik
Babilóniába, ami a palotádban van, és amit elődeid gyűjtöttek
mindmáig, semmi sem marad meg. Ezt mondja az ÚR! 18 Utódaid közül is, akik
tőled származnak, akiket nemzel, elvisznek egyeseket, és udvari szolgák
lesznek Babilónia királyának a palotájában. 19 Ezékiás így válaszolt
Ézsaiásnak: Jó az ÚR igéje, melyet hirdettél. Mert ezt gondolta: akkor az én
időmben béke és biztonság lesz.
20 Ezékiás egyéb
dolgai, összes hőstette, és hogy hogyan készíttetett tavat és
vízvezetéket, hogy bevezesse a vizet a városba, meg vannak írva Júda
királyainak a történetéről szóló könyvben. 21 És pihenni tért Ezékiás
őseihez. Utána a fia, Manassé lett a király.
2Kir 21
1 Tizenkét éves volt
Manassé, amikor uralkodni kezdett, és ötvenöt évig uralkodott Jeruzsálemben.
Anyjának a neve Hefcibáh volt. 2 Azt tette, amit rossznak lát az ÚR; olyan
utálatos dolgokat, mint azok a népek, amelyeket kiűzött az ÚR Izráel fiai
elől. 3 Újra megépíttette az áldozóhalmokat, amelyeket apja, Ezékiás
elpusztított, oltárokat állított a Baalnak, és bálványoszlopot készíttetett,
amilyet készíttetett Aháb, Izráel királya. Leborult az ég minden serege
előtt, és tisztelte azokat. 4 Oltárokat építtetett az ÚR házában,
amelyről pedig ezt mondta az ÚR: Jeruzsálemben lesz a nevem. 5 Oltárokat
építtetett az ég minden seregének az ÚR háza mindkét udvarában. 6 A fiát is
elégette áldozatul. Varázslást és jelmagyarázást űzött,
halottidézőket és jövendőmondókat tartott. Sok olyan dolgot vitt
véghez, amit rossznak lát az ÚR, bosszantva őt. 7 Azt a bálványszobrot,
amelyet készíttetett, a templomban helyezte el, pedig erről azt mondta az
ÚR Dávidnak és a fiának, Salamonnak: Ebben a templomban, Jeruzsálemben lesz a
nevem örökre, mert ezt választottam ki Izráel valamennyi törzse közül. 8 És nem
kell többé továbbvándorolnia Izráelnek arról a földről, amelyet
őseiknek adtam, de csak akkor, ha megtartják és megteszik mindazt, amit
megparancsoltam nekik, az egész törvényt, amelyet szolgám, Mózes parancsolt
nekik. 9 De ők nem engedelmeskedtek, mert tévelygésbe vitte őket
Manassé, és még gonoszabb dolgokat követtek el, mint azok a népek, amelyeket
kipusztított az ÚR Izráel fiai elől.
10 Akkor az ÚR így
beszélt szolgái, a próféták által: 11 Mivel Manassé, Júda királya ilyen
utálatos dolgokat követett el, gonoszabbakat mindazoknál, amiket előtte
elkövettek az emóriak, sőt bálványai révén Júdát is vétekbe vitte, 12
ezért így szól az ÚR, Izráel Istene: Én olyan veszedelmet hozok Jeruzsálemre és
Júdára, hogy megcsendül bele mind a két füle annak, aki csak hallja. 13 Jeruzsálemre
is Samária mérőzsinórját és Aháb házának a mérőónját alkalmazom.
Kitörlöm Jeruzsálemet, ahogyan kitörlik a tálat, és kitörölve leborítják. 14
Eltaszítom örökségem maradékát. Ellenségei kezébe adom; minden ellenségének a
prédája és martaléka lesz, 15 mivel azt tették, amit rossznak tartok, és
folyton bosszantottak attól a naptól fogva, hogy őseik kivonultak
Egyiptomból, egészen a mai napig.
16 Manassé nagyon sok
ártatlan vért is ontott, amivel megtöltötte Jeruzsálemet egyik végétől a
másikig, azon a vétkén kívül, amellyel vétekbe vitte Júdát, olyat téve, amit
rossznak lát az ÚR.
17 Manassé egyéb
dolgai, mindaz, amit véghezvitt és vétkei, amelyeket elkövetett, meg vannak
írva Júda királyainak a történetéről szóló könyvben. 18 És pihenni tért
Manassé őseihez, és eltemették palotája kertjében, az Uzzá-kertben. Fia,
Ámón lett utána a király.
19 Huszonkét éves
volt Ámón, amikor uralkodni kezdett, és két évig uralkodott Jeruzsálemben.
Anyjának a neve Mesullemet volt, Hárúc leánya, Jotbából. 20 Azt tette, amit rossznak
lát az ÚR, ahogyan tett apja, Manassé is. 21 Mindenben azon az úton járt,
amelyen járt az apja: tisztelte azokat a bálványokat, amelyeket apja tisztelt,
és azokat imádta. 22 Elhagyta az URat, ősei Istenét, és nem az ÚR útján
járt. 23 De összeesküdtek Ámón ellen udvari emberei, és megölték a királyt a
palotájában. 24 Az ország népe azonban kiirtotta mindazokat, akik összeesküdtek
Ámón király ellen. Azután a fiát, Jósiást tette királlyá az ország népe.
25 Ámón egyéb dolgai,
amiket véghezvitt, meg vannak írva Júda királyainak a történetéről szóló
könyvben. 26 Az Uzzá-kertben levő sírba temették el. Utána a fia, Jósiás
lett a király.
2Kir 22
1 Nyolcéves volt
Jósiás, amikor uralkodni kezdett, és harmincegy évig uralkodott Jeruzsálemben.
Anyja neve Jedídá volt, Adájá leánya, Bockatból. 2 Azt tette, amit helyesnek
tart az ÚR. Mindenben ősatyjának, Dávidnak az útján járt, és nem tért el
arról sem jobbra, sem balra.
3 Jósiás király
tizennyolcadik évében történt, hogy a király elküldte Sáfán kancellárt, aki Acaljáhú
fia, Mesullám unokája volt, az ÚR házába ezzel a megbízással: 4 Menj el
Hilkijjá főpaphoz, hogy szedje össze az ÚR házában összegyűlt pénzt,
amit az ajtóőrök gyűjtöttek a néptől. 5 Adják oda azt az ÚR
házánál levő munkások felügyelőinek, azok pedig adják át a
munkásoknak, akik az ÚR házánál vannak, hogy javítsák ki a templom
rongálódásait: 6 az ácsoknak, az építőknek és a kőműveseknek.
Vásároljanak faanyagot és faragott köveket a templom kijavításához. 7 De nem
kell őket elszámoltatni azzal a pénzzel, amit nekik átadnak, mert
hűségesen fognak eljárni.
8 Egyszer csak így
szólt Hilkijjá főpap Sáfán kancellárhoz: Ezt a törvénykönyvet találtam az
ÚR házában! És odaadta Hilkijjá a könyvet Sáfánnak, hogy olvassa el. 9 Ezután
Sáfán kancellár a királyhoz ment, és jelentést tett a dologról a királynak. Ezt
mondta: Szolgáid összeszedték a templomban található pénzt, és odaadták az ÚR
házánál levő munkások felügyelőinek. 10 Jelentette Sáfán kancellár a
királynak azt is, hogy Hilkijjá főpap egy könyvet adott át neki, és
felolvasott belőle Sáfán a királynak.
11 Amikor a király
meghallotta a törvénykönyv igéit, megszaggatta a ruháját. 12 Majd ezt a
parancsot adta a király Hilkijjá főpapnak, Ahikámnak, Sáfán fiának,
Akbórnak, Mikájá fiának, meg Sáfán kancellárnak és Aszájának, a király udvari
emberének: 13 Menjetek, kérdezzétek meg az U
14 Hilkijjá
főpap, Ahikám, Akbór, Sáfán és Aszájá tehát elment Hulda
prófétanőhöz, aki Sallumnak, Tikvá fiának, Harhasz unokájának, a ruhák
őrizőjének volt a felesége, és Jeruzsálem új városrészében lakott; és
beszéltek vele. 15 Hulda így szólt hozzájuk: Ezt mondja az ÚR, Izráel Istene:
Mondjátok meg annak az embernek, aki hozzám küldött benneteket: 16 Ezt mondja
az ÚR: Én veszedelmet hozok erre a helyre és lakóira, annak a könyvnek minden
igéje szerint, amelyet Júda királya elolvasott. 17 Mert elhagytak engem, és más
isteneknek tömjéneztek, hogy bosszantsanak engem kezük mindenféle
csinálmányával. Ezért gyulladt fel lángoló haragom ez ellen a hely ellen, és
nem alszik ki! 18 De mondjátok meg Júda királyának, aki azért küldött
benneteket, hogy megkérdezzétek az URat: Ezt mondja az ÚR azokról az
igékről, amelyeket hallottál: 19 Mivel meglágyult 20 Ezért őseid mellé foglak tétetni,
békességgel kerülsz sírodba, és nem látod meg azt a nagy veszedelmet, amelyet
erre a helyre hozok! És megvitték a választ a királynak.
2Kir 23
1 A király magához
gyűjtötte Júda és Jeruzsálem véneit. 2 Azután fölme 3 Majd odaállt a
király az oszlop mellé, és szövetséget kötött az ÚR színe előtt
4 Ezután megparancsolta
a király Hilkijjá főpapnak, 5 Eltávolította a bál 6 Kivitette az ÚR
házában levő Asérá-szobrot is Jeruzsálemen kívülre, a Kidrón-völgybe, és
elégette a Kidrón-völgyben, porrá zúzatta, porát pedig a köznép
temetkezőhelyére szóratta. 7 Leromboltatta a férfiparáznák házait, amelyek
az ÚR háza mellett voltak, ahol az asszonyok sátracskákat szőttek a
napistennőnek. 8 Behozatta az összes papot Júda városa 9 Az áldozóhalmok
papjai azonban nem járulhattak az ÚR oltárához Jeruzsálemben, csak kovásztalan
kenyeret ehettek atyjukfiai között. 10 Azután tisztátalanná tette a Tófetet a
Ben-Hinnóm völgyében, hogy senki se égethesse el fiát vagy leányát áldozatul a
Moloknak. 11 Eltávolította az ÚR házának a bejáratától a lovakat, amelyeket
Júda királyai a nap tiszteletére állítottak oda, Netan-Melek főember
szobája mellé, egy külön csarnokba. A napnak szentelt kocsikat is elégette. 12
Leromboltatta a király azokat 13 Tisztátalanná tette a király azokat az
áldozóhalmokat is, amely 14 Összetörette a szent oszlopokat, és kivágatta a
szent fákat, helyüket pedig emberi csontokkal töltötte meg.
15 A bételi
áldozóhalmon levő oltárt is, amelyet Jeroboám, Nebát fia készíttetett, aki
vétekbe vitte Izráelt, ezt az oltárt is leromboltatta az áldozóhalommal együtt.
Az áldozóhalmot fölperzseltette, porrá zúzatta, a bálványoszlopot pedig
elégette.
16 Azután körülnézett
J 17 Majd ezt kérdezte: Miféle síremlék ez, amelyet itt látok? A városbeliek
így feleltek neki: Isten emberének a sírja ez, aki Júdából jött, és
megjövendölte ezeket a dolgokat, amelyeket a bételi oltárral tettél. 18 Erre
ő azt mondta: Hagyjátok nyugodni, senki se bolygassa meg a csontjait! És
békén hagyták a csontjait a Samáriából jött próféta csontjaival együtt.
19 Jósiás Samária
városaiból is eltávolította az áldozóhalmokon levő templomokat, amelyeket
az ÚR bosszantására készíttettek Izráel királyai. Ugyanazon a módon bánt el
velük, ahogyan azt Bételben tette. 20 Lemészároltatta az áldozóhalmok összes
papját, akik ott voltak az oltároknál, és emberi csontokat égetett el azokon.
Ezután visszatért Jeruzsálembe.
21 Majd ezt
parancsolta a király az egész népnek: Tartsatok páskát Isteneteknek, az ÚRnak
úgy, ahogy az le van írva a szövetségnek ebben a könyvében! 22 Bizony nem
tartottak ehhez hasonló páskát a bírák ideje óta, akik Izráelt ítélték, sem
Izráel, sem Júda királyainak az idejében, 23 csak Jósiás király tizennyolcadik
évében tartottak ilyen páskát az ÚRnak Jeruzsálemben.
24 Jósiás király
megtisztította Júda országát és Jeruzsálemet a halottidézőktől és
jövendőmondóktól, a ház 25 Nem volt hozzá hasonló király
őelőtte, aki úgy megtért volna az ÚRhoz teljes szívével, teljes
lelkével és teljes erejével, egészen a Mózes törvénye szerint; és utána sem
támadt hozzá hasonló.
26 Az ÚR izzó nagy
haragja azonban nem múlt el, mert haragra gerjedt Júda ellen azért a sok
bosszantásért, amivel Manassé bosszantotta. 27 Ezért azt mondotta az ÚR: Júdát
is eltávolítom magam elől, ahogyan Izráelt eltávolítottam, és megvetem ezt
a várost, Jeruzsálemet, amelyet pedig kiválasztottam, sőt a templomot is,
amelyről azt mondtam, hogy ott lesz az én nevem!
28 Jósiás egyéb
dolgai, mindaz, amit véghezvitt, meg vannak írva Júda királyainak a
történetéről szóló könyvben.
29 Az ő idejében
vonult fel Nékó fáraó, Egyiptom királya Asszíria királya ellen, az Eufrátesz
folyó felé. Jósiás király szembeszállt vele, de az megölte Megiddónál, alighogy
meglátta. 30 Szolgái holtan vitték el Megiddóból egy harci kocsin; Jeruzsálembe
vitték, és eltemették a sírjába. Az ország népe azután fogta Jóáházt, Jósiás
fiát; felkenték, és királlyá tették apja után.
31 Huszonhárom éves
volt Jóáház, amikor uralkodni kezdett, és három hónapig uralkodott
Jeruzsálemben. Anyjának a neve Hamútal volt, Jirmejáhú leánya, Libnából. 32 Azt
tette, amit rossznak lát az ÚR, egészen úgy, ahogyan elődei tették. 33 De
Nékó fáraó fogságba vetette őt Riblában, Hamát földjén, hogy ne
uralkodhassék Jeruzsálemben. Az országra pedig száz talentum ezüst és egy
talentum arany hadisarcot vetett ki.
34 Ezután Nékó fáraó
Eljákimot, Jósiás fiát tette királlyá apja, Jósiás után, és a nevét Jójákimra
változtatta. Jóáházt pedig magával vitte, aki így Egyiptomba került, és ott
halt meg. 35 Jójákim megadta az ezüstöt és az aranyat a fáraónak, de kirótta
azt az országra, hogy megadhassa a pénzt a fáraó parancsa szerint. Az ország
népétől fejenként becslés szerint hajtotta be az ezüstöt és az aranyat,
hogy megadhassa Nékó fáraónak.
36 Huszonöt éves volt
Jójákim, amikor uralkodni kezdett, és tizenegy évig uralkodott Jeruzsálemben.
Anyjának a neve Zebuddá volt, Pedájá leánya, Rúmából. 37 Azt tette, amit
rossznak lát az ÚR, egészen úgy, ahogyan elődei tették.
2Kir 24
1 Az ő idejében
vonult fel Nebukadneccar, Babilónia királya, és szolgája lett Jójákim három
éven át; de azután elfordult tőle, és föllázadt ellene. 2 Ezért az ÚR
káldeus és arám rablócsapatokat, továbbá móábi és ammóni rablócsapatokat
küldött ellene. Azért küldte ezeket Júda ellen, hogy pusztítsák azt az ÚR igéje
szerint, amelyet kijelentett szolgái, a próféták által. 3 Bizony, az ÚR szava
szerint történt Júdával az, hogy elvetette maga elől Manassé vétkei miatt;
mindazért, amit az elkövetett. 4 Az ártatlan vér miatt is, amelyet kiontott, és
megtöltötte Jeruzsálemet ártatlan vérrel. Ezért nem akart az ÚR megbocsátani.
5 Jójákim egyéb
dolgai, mindaz, amit véghezvitt, meg vannak írva Júda királyainak a
történetéről szóló könyvben. 6 És pihenni tért őseihez Jójákim, utána
pedig fia, Jójákin lett a király. 7 Egyiptom királya többé nem vonult ki
országából, mert Babilónia királya mindent elfoglalt, ami csak Egyiptom
patakjától az Eufrátesz folyamig Egyiptom királyáé volt.
8 Tizennyolc éves
volt Jójákin, amikor uralkodni kezdett, és három hónapig uralkodott
Jeruzsálemben. Anyjának a neve Nehustá volt, Elnátán leánya,
Jeruzsálemből. 9 Azt tette, amit rossznak lát az ÚR, egészen úgy, ahogyan
apja tette. 10 Abban az időben vonultak fel Nebukadneccarnak, Babilónia
királyának a szolgái Jeruzsálem ellen, és ostrom alá vették a várost. 11
Nebukadneccar, Babilónia királya is megérkezett a város alá, amelyet szolgái ostromoltak.
12 Ekkor Jójákin, Júda királya kiment Babilónia királyához anyjával, udvari
embereivel, parancsnokaival és főembereivel együtt. Babilónia királya
uralkodásának nyolcadik esztendejében elfogatta őt. 13 És elvitette onnan
az ÚR házának minden kincsét, meg a királyi palota kincseit, és leszedetett
minden aranytárgyat, amelyet Salamon, Izráel királya készíttetett az ÚR
templomában. Így jelentette ezt ki az ÚR. 14 Fogságba vitte a jeruzsálemieket,
minden parancsnokot és a haderő minden vitézét, tízezer foglyot; a
mesterembereket és a várépítőket is mind. Nem maradt más otthon, csak az
ország nincstelen népe. 15 Fogságba vitte Jójákint Babilóniába. A király anyját
meg a király feleségeit, főembereit és az ország előkelőit is
fogságba vitte Jeruzsálemből Babilóniába. 16 Minden tehetős embert,
összesen hétezret; meg ezer mesterembert és várépítőt, és minden vitéz
harcost fogságba hurcolt Babilónia királya Babilóniába. 17 Azután Babilónia
királya Mattanját, Jójákin nagybátyját tette meg helyette királynak, és a nevét
Cidkijjára változtatta.
18 Huszonegy éves
volt Cidkijjá, amikor uralkodni kezdett, és tizenegy évig uralkodott
Jeruzsálemben. Anyjának a neve Hamútal volt, Jirmejáhú leánya, Libnából. 19 Azt
tette, amit rossznak lát az ÚR, egészen úgy, ahogyan Jójákim tette. 20 Bizony,
az ÚR haragja miatt történt ez Jeruzsálemmel és Júdával! Végül is elvetette
őket maga elől. Cidkijjá azután fellázadt Babilónia királya ellen.
2Kir 25
1 Uralkodásának
kilencedik évében, a tizedik hónap tizedikén megérkezett Nebukadneccar,
Babilónia királya egész hadseregével Jeruzsálem alá, és tábort ütött vele
szemben; körülötte pedig ostromműveket építtetett. 2 Ostrom alatt állt a
város Cidkijjá király tizenegyedik évéig. 3 A negyedik hónap kilencedikén már úgy
elhatalmasodott a városban az éhínség, hogy nem volt ennivalója az ország
népének. 4 Akkor betörtek a városba. A harcosok azonban éjszaka mind
kimenekültek a két várfal közt lévő kapun át, amely a király kertje
mellett van, és bár a káldeusok ott voltak körös-körül a város alatt,
eljutottak a síkság felé vezető útra. 5 A káldeusok egy csapata azonban
üldözőbe vette a királyt, és utolérte a jerikói síkságon, mivel egész
csapata szétszóródott mellőle. 6 El is fogták a királyt, és elvitték
Babilónia királyához Riblába, aki ítéletet tartott fölötte. 7 Cidkijjá fiait
szeme láttára ölték meg, azután Cidkijját megvakították, majd bilincsbe verték
és elvitték Babilóniába.
8 Az ötödik hónap
hetedikén - Nebukadneccar királynak, Babilónia királyának tizenkilencedik
évében - eljött Nebuzaradán testőrparancsnok, Babilónia királyának az
udvari embere Jeruzsálembe. 9 Felgyújtotta az ÚR házát és a királyi palotát,
fölperzselte Jeruzsálem minden házát és valamennyi nagy palotáját. 10 A
testőrparancsnokkal levő egész káldeus haderő pedig lerombolta
Jeruzsálem várfalait körös-körül. 11 A városban megmaradt többi népet meg az
átpártolókat, akik Babilónia királyához pártoltak, a maradék népességgel együtt
fogságba hurcolta Nebuzaradán testőrparancsnok. 12 Csak az ország nincstelenjeiből
hagyott otthon a testőrparancsnok, szőlőműveseknek és mezei
munkásoknak. 13 Összetörték a káldeusok az ÚR házánál levő rézoszlopokat,
továbbá az ÚR házához tartozó mosdóállványokat meg a réztengert, és a rezet
elvitték Babilóniába. 14 Elvitték a fazekakat, a lapátokat, a késeket, a
serpenyőket és minden rézeszközt, amelyekkel a szent szolgálatot szokták
végezni. 15 Elvitte a testőrparancsnok a szenesserpenyőket és a
hintőedényeket is; mindent, ami csak aranyból és ezüstből volt. 16 A
két oszlopban, az egyetlen réztengerben és a mosdóállványokban, amelyeket
Salamon készíttetett az ÚR házához, mindezekben a tárgyakban megmérhetetlen
súlyú réz volt. 17 Az egyik oszlop tizennyolc könyök magas volt, és réz
oszlopfő volt rajta. Az oszlopfő három könyök magas volt, és az
oszlopfőn körös-körül recézet meg gránátalma volt, mind rézből.
Ugyanilyen recézete volt a másik oszlopnak is.
18 Elvitte a
testőrparancsnok Szerájá főpapot meg Cefanjá papot, a helyettesét, és
három ajtóőrt. 19 Elvitt egy főembert is a városból, aki a harcosok
pa 20 Fogta és elvitte őket Nebuzaradán testőrparancsnok Babilónia
királyához Riblába. 21 Babilónia királya pedig levágatta, megölette őket
Riblában, Hamát földjén. Így kellett fogságba mennie Júdának saját
földjéről.
22 Nebukadneccar,
Babilónia királya a Júda országában maradt nép fölé, amelyet meghagyott,
Gedalját, Ahikám fiát, Sáfán unokáját nevezte ki helytartóvá. 23 Amikor
meghallották 24 Gedaljá megesküdött
nekik és embereiknek, és így szólt hozzájuk: Ne féljetek a káldeusok szolgáitól!
Maradjatok az országban, és szolgáljátok Babilónia királyát, akkor jó dolgotok
lesz!
25 A hetedik hónapban
azonban Jismáél, Netanjá fia, Elisámá unokája, aki királyi származású volt,
elment tíz emberével, és levágta Gedalját, és az meg is halt. Levágták azokat a
júdaiakat és káldeusokat is, akik ott voltak vele Micpában. 26 Ezután
fölkerekedett az egész nép apraja-nagyja, a csapatparancsnokokkal együtt, és
elmentek Egyiptomba, mert féltek a káldeusoktól.
27 Jójákin júdai
király fogságának harminchetedik évében, a tizenkettedik hónap huszonhetedikén
történt, hogy Evil-Meródak, Babilónia királya, abban az évben, amikor uralkodni
kezdett, megkegyelmezett Jójákin júdai királynak, és kiengedte a fogházból. 28
Jóindulattal beszélt vele, és székét följebb tétette a többi király székénél,
akik nála voltak Babilonban. 29 Kicseréltette rabruháit, és Jójákin állandóan
vele étkezett, egész életében. 30 Ellátását állandó ellátásként a királytól
kapta, napi szükséglete szerint, egész életében.
1Krón 1
1 Ádám, Sét, Enós, 2
Kénán, Mahalalél, Jered, 3 Énók, Metúselah, Lámek, 4 Nóé, Sém, Hám és Jáfet.
5 Jáfet fiai voltak:
Gómer, Mágóg, Mádaj, Jáván, Túbal, Mesek és Tírász. 6 Gómer fiai voltak:
Askenaz, Rífat és Tógarmá. 7 Jáván fiai voltak: Elísá, Tarsísá, Kittím és
Ródáním.
8 Hám fiai voltak:
Kús, Micraim, Pút és Kánaán. 9 Kús fiai voltak: Szebá, Havílá, Szabtá, Ramá és
Szabteká. Ramá fiai voltak: Sebá és Dedán.
10 Kús nemzette
Nimródot. Ez kezdett hatalmaskodni a földön. 11 Micraim nemzette a lúdiakat,
anámiakat, lehábiakat és naftúhiakat, 12 a patrósziakat és a kaszlúhiakat.
Innen származtak a filiszteusok és a kaftóriak. 13 Kánaán nemzette
elsőszülöttjét, Szidónt, azután Hétet, 14 meg a jebúsziakat, emóriakat,
girgásiakat, 15 a hivvieket, arkiakat és színieket, 16 az arvádiakat,
cemáriakat és hamátiakat.
17 Sém fiai voltak:
Élám, Assúr, Arpaksad, Lúd, Arám, Úc, Húl, Geter és Mesek. 18 Arpaksad nemzette
Selahot, és Selah nemzette Hébert. 19 Hébernek két fia született. Az egyiknek
Peleg volt a neve, mert az ő idejében váltak szét a föld népei.
Testvérének Joktán volt a neve. 20 Joktán nemzette Almódádot, Selefet,
Hacarmávetot és Jerahot, 21 Hadórámot, Úzált és Diklát, 22 Ébált, Abimáélt és
Sebát, 23 Ófírt, Havílát és Jóbábot. Ezek mind Joktán fiai voltak.
24 Sém, Arpaksad, Selah,
25 Héber, Peleg, Reú, 26 Szerúg, Náhór, Táré, 27 Abrám, azaz Ábrahám.
28 Ábrahám fiai Izsák
és Izmael voltak.
29 Ezek a
leszármazottaik: Izmael elsőszülöttje Nebájót, azután Kédár, Abdeél és
Mibszám, 30 Mismá, Dúmá, Masszá, Hadad és Témá, 31 Jetúr, Náfis és Kédmá. Ezek
voltak Izmael fiai. -
32 Ketúrának, Ábrahám
másodrangú feleségének a fiai ezek voltak: ő szülte Zimránt, Joksánt,
Medánt, Midjánt, Jisbákot és Súahot. Joksán fiai voltak Sebá és Dedán. 33
Midján fiai voltak: Éfá, Éfer, Hanók, Abídá és Eldáá. Ezek mind Ketúrá fiai
voltak.
34 Ábrahám nemzette
Izsákot. Izsák fiai Ézsau és Izráel voltak. 35 Ézsau fiai voltak: Elifáz,
Reúél, Jeús, Jalám és Kórah. 36 Elifáz fiai voltak: Témán, Ómár, Cefí, Gatám,
Kenaz, Timná és Amálék. 37 Reúél fiai voltak: Nahat, Zerah, Sammá és Mizzá. 38
Széír fiai voltak: Lótán és Sóbál, Cibón, Aná, Dísón, Écer és Dísán. 39 Lótán
fiai voltak: Hóri és Hómám, Lótán nővére volt Timná. 40 Sóbál fiai voltak:
Alján, Mánahat, Ébál, Sefí és Ónám. Cibón fiai voltak: Ajjá és Aná. 41 Aná fia
volt Dísón, Dísón fiai voltak: Hamrán, Esbán, Jitrán és Kerán. 42 Écer fiai
voltak: Bilhán, Zaaván és Jaakán. Dísón fia volt Úc és Arán is.
43 Ezek a királyok
uralkodtak Edómban, mielőtt Izráel fiainak királyuk lett volna: Bela, Beór
fia, városának a neve Dinhábá volt. 44 Bela halála után a bocrai Jóbáb, Zerah
fia lett a király. 45 Jóbáb halála után a Témán földjéről való Húsám lett
a király. 46 Húsám halála után Hadad, Bedad fia lett a király, aki megverte a
midjániakat Móáb mezején. Városának a neve Avít volt. 47 Hadad halála után a
maszrékai Szamlá lett a király. 48 Szamlá halála után a rehóbót-hannáhári Saul
lett a király. 49 Saul halála után Baal-Hánán, Akbór fia lett a király. 50
Baal-Hánán halála után Hadad lett a király. Városának a neve Páí volt,
feleségének a neve pedig Mehétabél, aki Mézáháb leányának, Matrédnak a leánya
volt. 51 Hadad halála után ezek lettek Edóm nemzetségfői: Timmá
nemzetségfő, Aljá nemzetségfő, Jetét nemzetségfő, 52 Oholíbámá
nemzetségfő, Élá nemzetségfő, Pínón nemzetségfő, 53 Kenaz
nemzetségfő, Témán nemzetségfő, Mibcár nemzetségfő, 54 Magdíél
nemzetségfő és Írám nemzetségfő. Ezek voltak Edóm nemzetségfői.
1Krón 2
1 Ezek voltak Izráel
fiai: Rúben, Simeon, Lévi és Júda, Issakár és Zebulon, 2 Dán, József és
Benjámin, Naftáli, Gád és Ásér.
3 Júda fiai voltak
Ér, Ónán és Sélá. Ez a három született neki a kánaáni Batsúától. De Ért, Júda
elsőszülött fiát gonosznak látta az ÚR, és ezért megölte.
4 A menye, Támár
szülte neki Pérecet és Zerahot. Júdának összesen öt fia volt. 5 Pérec fiai
Hecrón és Hámul voltak.
6 Zerah fiai voltak:
Zimri, Étán, Hémán, Kalkól és Dára, összesen öten. 7 Karmi fia Ákán volt, aki
szerencsétlenséget hozott Izráelre, mivel lopott a kiirtandó dolgokból. 8 Étán
fia Azarjá volt. 9 Hecrónnak ezek a fiai születtek: Jerahmeél, Rám és Kelúbaj.
10 Rám Ammínádábot nemzette, Ammínádáb nemzette Nahsónt, Júda fiainak a
főemberét. 11 Nahsón nemzette Szalmát, Szalmá pedig nemzette Boázt. 12
Boáz nemzette Óbédot, Óbéd nemzette Isait, 13 Isai nemzette elsőszülöttjeként
Eliábot, má s odikként Abinádábot, harmadikként Simát, 14 negyedikként
Netanélt, ötödikként Raddajt, 15 hatodikként Ócemet, hetedikként Dávidot, 16 és
nővéreiket, Cerúját és Abigailt. Cerújának három fia volt: Absaj, Jóáb és
Aszáél. 17 Abigail szülte Amászát, Amászának az apja pedig az izmaeli Jeter
volt.
18 Kálébnak, Hecrón
fiának a feleségétől Azúbától és Jerióttól ezek a fiai születtek: Jéser,
Sóbáb és Ardón. 19 Azúbá halála után Káléb elvette Efrátot, aki Húrt szülte
neki. 20 Húr nemzette Úrit, Úri nemzette Becalélt.
21 Azután bement
Hecrón hatvanéves korában Mákírnak, Gileád apjának a leányához, feleségül
vette, és ő szülte neki Szegúbot. 22 Szegúb nemzette Jáírt, akinek
huszonhárom városa volt Gileád földjén. 23 De Gesúr és Arám elvette Jáír
sátorfalvait, Kenátot és falvait, hatvan várost. Ezek mind Gileád apjának,
Mákírnak a fiaié voltak. 24 Hecrón halála után Káléb Efratába ment. Hecrón
felesége volt Abijjá is. Ő szülte neki Ashúrt, Tekóa atyját.
25 Jerahmeélnek,
Hecrón elsőszülöttjének a fiai voltak: Rám volt az elsőszülött,
továbbá Búná, Óren, Ócem, és Ahijjá. 26 Jerahmeélnek egy másik felesége is
volt, név szerint Atárá. Ő volt Ónám anyja. 27 Rámnak, Jerahmeél
elsőszülöttjének a fiai voltak: Maac, Jámin és Éker. 28 Ónám fiai voltak Sammaj
és Jádá. Sammaj fiai voltak Nádáb és Abisúr. 29 Abisúr feleségének a neve
Abihail volt. Ő szülte neki Ahbánt és Mólídot. 30 Nádáb fiai voltak Szeled
és Appaim. Szeled gyermektelenül halt meg. 31 Appaim fia Jisi, Jisi fia Sésán,
Sésán fia pedig Ahlaj volt. 32 Jádának, Sammaj testvérének a fiai voltak Jeter
és Jónátán. Jeter gyermektelenül halt meg. 33 Jónátán fiai voltak Pelet és
Zázá. Ezek Jerahmeél fiai voltak.
34 Sésánnak nem
voltak fiai, csak leányai. De volt Sésánnak egy Jarhá nevű egyiptomi
szolgája. 35 Sésán ennek a szolgának, Jarhának adta feleségül a leányát, aki
Attajt szülte neki. 36 Attaj nemzette Nátánt, és Nátán nemzette Zábádot. 37
Zábád nemzette Eflált, és Eflál nemzette Óbédot. 38 Óbéd nemzette Jéhút, és
Jéhú nemzette Azarját. 39 Azarjá nemzette Helecet, és Helec nemzette Elászát.
40 Elászá nemzette Sziszmajt, és Sziszmaj nemzette Sallúmot. 41 Sallúm nemzette
Jekamját, és Jekamjá nemzette Elisámát.
42 Kálébnak,
Jerahmeél testvérének a fiai voltak: Mésá volt az elsőszülöttje, aki Zífnek
volt az atyja; továbbá Marésának, Hebrón atyjának a fiai. 43 Hebrón fiai
voltak: Kórah, Tappúah, Rekem és Sema. 44 Sema nemzette Rahamot, Jorkoám apját.
Rekem nemzette Sammajt. 45 Sammaj fia Máón volt. Máón volt Bétcúr atyja. 46
Éfá, Káléb másodrangú felesége szülte Háránt, Mócát és Gázézt, és Hárán
nemzette Gázézt.
47 Johdaj fiai
voltak: Regem, Jótám és Gésán, Pelet, Éfá és Sáaf. 48 Káléb másodrangú
felesége, Maaká szülte Sebert és Tirhanát. 49 Ő szülte még Sáafot,
Madmanná atyját, Sevát, Makbéna atyját és Gibeá atyját. Káléb leánya Akszá
volt.
50 Ezek voltak Káléb
fiai: Ben-Húr, Efrátá elsőszülöttje, Sóbál, Kirjat-Jeárim atyja, 51
Szalmá, Betlehem atyja, Háréf, Bét-Gádér atyja. 52 Sóbálnak, Kirjat-Jeárim
atyjának a fiai voltak: a hací-hamme nuhóti Háróe, 53 továbbá Kirjat-Jeárim
nemzetségei, a jitriek, a pútiak, a sumátiak és a misráiak. Ezektől
származtak a coráiak és az estáuliak.
54 Szalmá fiai
voltak: Betlehem és a netófáiak, Atrót, Bét-Jóáb, a hací-hammánahtiak és a
córiak. 55 A Jabécban lakó írástudók nemzetségei voltak a tirátiak, a simátiak
és a szúkátiak. Ezek voltak a kéniek, akik Hammattól, Bét-Rékáb apjától
származtak.
1Krón 3
1 Ezek voltak Dávid
fiai, akik Hebrónban születtek: Amnón volt az elsőszülött, a jezréeli
Ahinóamtól; Dániel a második, a karmeli Abigailtól; 2 Absolon a harmadik, Maaká
fia, aki Talmajnak, Gesúr királyának a leánya volt; Adónijjá a negyedik, Haggít
fia; 3 Sefatjá az ötödik, Abitáltól; Jitreám a hatodik, Eglá nevű
feleségétől. 4 Hatan születtek Hebrónban, ahol hét esztendeig és hat
hónapig uralkodott. Jeruzsálemben pedig harminchárom esztendeig uralkodott.
5 Jeruzsálemben ez a
négy született Batsúától, Ammiél leányától: Simá, Sóbáb, Nátán és Salamon. 6
Rajtuk kívül ez a kilenc: Jibhár, Elisámá és Elifelet, 7 Nógah, Nefeg és Jáfia,
8 továbbá Elisámá, Eljádá és Elifelet. 9 Ezek mind Dávid fiai voltak,
másodrangú feleségeinek a fiain és a nővérükön, Támáron kívül.
10 Salamon fia volt
Roboám, ennek a fia Abijjá, ennek a fia Ászá, ennek a fia Jósáfát; 11 ennek a
fia Jórám, ennek a fia Ahazjá, ennek a fia Jóás, 12 ennek a fia Amacjá, ennek a
fia Azarjá, ennek a fia Jótám; 13 ennek a fia Áház, ennek a fia Ezékiás, ennek
a fia Manassé, 14 ennek a fia Ámón, ennek a fia Jósiás. 15 Jósiás fiai ezek
voltak: Jóhanán volt az elsőszülött, Jójákim a második, Cidkijjá a
harmadik, Sallúm a negyedik. 16 Jójákim fia volt Jekonjá és Cidkijjá.
17 Jekonjá fia volt
Asszír, ennek a fia Sealtiél, 18 és Malkirám, Pedájá, Senaccar, Jekamjá, Hósámá
és Nedabjá. 19 Pedájá fia volt Zerubbábel és Simei. Zerubbábel fiai voltak
Mesullám és Hananjá, és a nővérük volt Selómít. 20 Rajtuk kívül ez az öt:
Hasubá, Óhel, Berekjá, Haszadjá és Júsab-Heszed. 21 Hananjá fia volt Pelatjá és
Jesajá, az ő fia volt Refájá, Arnán, Óbadjá és Sekanjá is. 22 Sekanjá
utódai hatan voltak: Semajá és Semajá fiai: Hattús, Jigál, Báríah, Nearjá és
Sáfát. 23 Nearjának három fia volt: Eljóénaj, Ezékiás és Azrikám. 24
Eljóénajnak hét fia volt: Hódavjáhú, Eljásíb, Pelájá, Akkúb, Jóhánán, Delájá és
Anáni.
1Krón 4
1 Júda fiai voltak
Pérec, Hecrón, Karmi, Húr és Sóbál. 2 Sóbál fia, Reájá nemzette Jahatot, Jahat
nemzette Ahúmajt és Lahadot. Ezek a córiak nemzetségei.
3 Ezeknek volt Étám
az apja: Jizreel, Jismá és Jidbás. Nővérük neve Haclelpóni volt. 4 Penuél
Gedór apja, Ezer pedig Húsá apja volt. Ezek Húrnak, Efráta
elsőszülöttjének, Betlehem apjának a fiai. 5 Ashúrnak, Tekóa atyjának két
felesége volt: Helá és Naará. 6 Naará szülte Ahuzzámot, Héfert, Témenit és az
ahastáriakat. Ezek voltak Naará fiai. 7 Helá fiai voltak: Ceret, Jecóhar és
Etnán. 8 Kóc nemzette Ánúbot, Haccóbébát és Aharhélnak, Hárúm fiának a
nemzetségeit. 9 Jabéc tekintélyesebb volt testvéreinél. Anyja nevezte el
Jabécnak, mert ezt mondta: Bizony fájdalommal szültem őt! 10 Jabéc
segítségül hívta Izráel Istenét, és ezt mondta: Bárcsak nagyon megáldanál
engem, és kiszélesítenéd határomat, velem lennél, és megoltalmaznál a bajtól,
hogy ne érjen fájdalom! És megadta neki Isten, amit kért.
11 Kelúb, Súhá
testvére nemzette Mehírt. Ő Estón apja. 12 Estón nemzette Bét-Ráfát,
Pászéahot és Tehinnát, Ír-Náhás atyját. Ezek a rékaiak.
13 Kenaz fiai Otniél
és Szerájá voltak. Otniél fia Hatat volt. 14 Meónótaj nemzette Ofrát, Szerájá
nemzette Jóábot, a Gé-Harásim-beliek atyját, akik mesteremberek voltak.
15 Kálébnak, Jefunne
fiának a fiai voltak: Írú, Élá és Naam. Élá fia volt Kenaz. 16 Jehallelél fiai
voltak: Zíf, Zífá, Tirjá és Aszarél. 17 Ezrá fiai voltak: Jeter, Mered, Éfer és
Jálón. Ennek a felesége lett terhes Mirjámmal, majd Sammajjal és Jisbáhhal,
Estemóa atyjával. 18 Ennek a felesége, Jehudijjá szülte Jeredet, Gedór atyját,
Hebert, Szókó atyját és Jekútiélt, Zánóah atyját. Mindezek Bitjának, a fáraó
leányának az utódai, akit még Mered vett feleségül.
19 Hódijjá
feleségének, Naham nővérének a fiai voltak: a geremi Keílá atyja és a maakái
Estemóa. 20 Simon fiai voltak: Amnón, Rinná, Benhánán és Tilón. Jisi fia volt
Zóhét és Benzóhét.
21 Júda fiának,
Sélának a fiai voltak: Ér, Léká atyja, Laddá, Marésá atyja és a takácsok
házának a nemzetségei Bét-Asbéában; 22 azután Jókim, meg a kózébáiak, Jóás és
Száráf, akik Móábból házasodtak, de visszatértek Lehembe. Régi dolgok ezek! 23
Ezek voltak a fazekasok, Netáim és Gedérá lakói, akik a király mellett, az
ő szolgálatában laktak ott.
24 Simeon fiai
voltak: Nemuél, Jámin, Járib, Zerah és Saul. 25 Ennek a fia Sallum, ennek a fia
Mibszám, ennek a fia Mismá volt. 26 Mismá utódai: az ő fia volt Hammuél,
ennek a fia Zakkúr, ennek a fia Simei. 27 Simeinek tizenhat fia és hat leánya
volt, de testvéreinek nem sok fia volt, és egész nemzetségük nem volt olyan
népes, mint Júda fiaié.
28 Ezek Beérsebában,
Móládában és Hacar-Súálban laktak, 29 továbbá Bilhában, Ecemben és Tóládban, 30
Betuélban, Hormában és Ciklágban, 31 Bét-Markábótban, Hacar-Szúszimban,
Bét-Biriben és Saaraimban. Ezek voltak a városaik mindaddig, amíg Dávid
uralkodni nem kezdett. 32 Településeik voltak: Étám és Ain, Rimmón, Tóken és
Ásán; ez az öt város, 33 és mindazok a települések, amelyek ezek körül a
városok körül voltak Baalig. Ezek voltak a lakóhelyeik, és volt nekik
származási jegyzékük is.
34 Mesóbáb, Jamlék és
Jósá, Amacjá fia, 35 Jóél és Jéhú, Jósibjá fia, aki Szerájá fia, aki Aszíél fia
volt, 36 Eljóénaj, Jaakóbá, Jesóhájá, Aszájá, Adíél, Jeszímiél, Benájá 37 és
Zízá, Sifi fia, aki Allón fia, aki Jedájá fia, aki Simrí fia, aki Semájá fia
volt: 38 ezek a név szerint említettek nemzetségfők voltak, akiknek a
családjai igen elszaporodtak. 39 Ezért elmentek Gedór felé, a völgy keleti
részéig, hogy ott keressenek nyájaiknak legelőt. 40 Találtak is kövér és
jó legelőt. Az a föld pedig tágas, nyugalmas és csendes volt. Azelőtt
hámiak laktak ott, 41 de Ezékiásnak, Júda királyának az idejében eljöttek ezek
a név szerint följegyzettek, szétverték azoknak a sátrait, és kiirtották a
meúniakat, akiket ott találtak. Így van ez ma is. A helyükre telepedtek, mert
ott találtak nyájaiknak legelőt. 42 És közülük, Simeon fiai közül ötszáz
ember elment a Széír-hegységbe, Jisí fiainak, Pelatjának. Nearjának, Refájának
és Uzzíélnek a vezetésével. 43 Levágták Amálék menekültjeinek a maradékát, és
ott laknak a mai napig is.
1Krón 5
1 Rúbennek, Izráel
elsőszülöttjének a fiai. Ő volt az elsőszülött, de mivel
bemocskolta apja ágyát, elsőszülöttségi joga Izráel fiának, Józsefnek a
fiaira szállt. Mégsem írták be elsőszülöttségét a származási jegyzékbe, 2
mert Júda hatalmasabb volt testvéreinél, és fejedelem is származott
belőle, bár az elsőszülöttségi jog Józsefé volt.
3 Rúbennek, Izráel
elsőszülöttjének a fiai voltak: Hanók, Pallú, Hecrón és Karmí. 4 Jóél
utódai: az ő fia volt Semajá, ennek a fia Góg, ennek a fia Simei, 5 ennek
a fia Míká, ennek a fia Reájá, ennek a fia Baal, 6 ennek a fia Beérá, akit
fogságba vitt Tiglat-Pileszer asszír király. Ő volt a rúbeniek fejedelme.
7 Ezek voltak a testvérei nemzetségük szerint, akiket származásuk szerint
jegyzékbe vettek: Jeiél nemzetségfő és Zekarjáhú, 8 meg Bela, Ázáz fia,
aki Sema fia, aki Jóél fia volt. Lakóhelye Aróérban volt egészen Nebóig és
Baal-Meónig, 9 napkelet felé pedig az Eufrátesz folyamig terjedő puszta
széléig terjeszkedett, mert elszaporodott a jószáguk Gileád földjén. 10 Saul
idejében háborút indítottak a hagriak ellen, akik a hatalmuk alá kerültek, és
azután azoknak a sátraiban laktak Gileád egész napkeleti vidékén.
11 Gád fiai velük
szemben laktak Básán földjén Szalkáig. 12 Jóél volt a nemzetségfő, Sáfám a
helyettese; Janaj és Sáfát is Básánban lakott. 13 Testvéreik családonként ezek
voltak: Míkáél, Mesullám, Seba, Jóraj, Jakán, Zía és Héber, összesen heten.
14 Ezek Abihail fiai,
aki Húri fia, aki Járóah fia, aki Gileád fia, aki Míkáél fia, aki Jesísa fia,
aki Jahdó fia, aki Búz fia volt. 15 Ahi, Gúni fiának, Abdiélnek a fia volt a
család nemzetségfője. 16 Gileádban, Básánban és az ott levő falvakban
laktak, továbbá Sárón minden legelőjén, ameddig azok terjedtek. 17
Mindezeket felvették a származási jegyzékbe Jótámnak, Júda királyának és
Jeroboámnak, Izráel királyának az idejében.
18 Rúben fiai és a
gádiak közül, meg a Manassé törzs egyik feléből való vitézek karddal és
pajzzsal fölszerelt emberek, és íjászok, képzett harcosok,
negyvennégyezer-hétszázhatvan hadköteles, 19 háborút indítottak a hagriak
ellen, Jetúr, Náfis és Nódáb ellen. 20 Segítséget kaptak velük szemben, és
hatalmukba kerültek a hagriak és mindazok, akik velük tartottak, mert az
Istenhez kiáltottak segítségért harc közben, ő pedig meg hallgatta
kérésüket, mert bíztak benne. 21 Jószágukat is elhajtották: ötvenezer tevét,
kétszázötvenezer juhot, kétezer szamarat és százezer élő embert. 22 Sokan
estek el halálra sebzetten, mert az Istentől volt ez a harc. Az ő
helyükön laktak a fogságig.
23 Manassé törzsének
egyik fele azon a földön telepedett le, amely Básántól Baal-Hermónig, Szenírig
és a Hermón-hegységig terjed. Ezek igen megsokasodtak. 24 Családjaik
nemzetségfői ezek voltak: Éfer, Jisi, Eliél, Azriél, Jirmejá, Hódavjá és
Jahdiél, vitéz férfiak, híres emberek, családjaik nemzetségfői. 25 De
hűtlenekké váltak őseik Istenéhez, mert az ország népeinek az
isteneivel paráználkodtak, amely népeket Isten kipusztított előlük. 26
Ezért arra indí
27 Lévi fiai Gérsón,
Kehát és Merári voltak. 28 Kehát fiai voltak: Amrám, Jichár, Hebrón és Uzziél.
29 Amrám gyermekei: Áron, Mózes és Mirjám; Áron fiai pedig Nádáb, Abihú,
Eleázár és Ítámár voltak. 30 Eleázár nemzette Fineást, Fineás nemzette Abisúát,
31 Abisúa nemzette Bukkit, Bukki nemzette Uzzit, 32 Uzzi nemzette Zerahját,
Zerahjá nemzette Merájótot, 33 Merájót nemzette Amarját, Amarjá nemzette
Ahitúbot, 34 Ahitúb nemzette Cádókot, Cádók nemzette Ahimaacot, 35 Ahimaac
nemzette Azarját, Azarjá nemzette Jóhánánt, 36 Jóhánán nemzette Azarját; ő
már abban a templomban végezte a papi szolgálatot, amelyet Salamon épített
Jeruzsálemben. 37 Azarjá nemzette Amarját, Amarjá nemzette Ahitúbot, 38 Ahitúb
nemzette Cádókot, Cádók nemzette Sallumot, 39 Sallum nemzette Hilkijját,
Hilkijjá nemzette Azarját, 40 Azarjá nemzette Szeráját, Szerájá nemzette
Jehócádákot. 41 Amikor az ÚR Júdát és Jeruzsálemet fogságba vitette
Nebukadneccar által, Jehócádák is velük ment.
1Krón 6
1 Lévi fiai Gérsón,
Kehát és Merári voltak. 2 Név szerint ezek voltak Gérsón fiai: Libni és Simei.
3 Kehát fiai voltak: Amrám, Jichár, Hebrón és Uzziél. 4 Merári fiai Mahli és
Musi voltak. Ezek Lévi nemzetségei családjaik szerint.
5 Gérson fia Libni,
ennek a fia Jahat, ennek a fia Zimmá, 6 ennek a fia Jóáh, ennek a fia Iddó,
ennek a fia Zerah és ennek a fia Jeotraj.
7 Kehát utódai
voltak: az ő fia Amminádáb, ennek a fia Kórah, ennek a fia Asszír, 8 ennek
a fia Elkáná, ennek a fia Ebjászáf, ennek a fia pedig Asszír. 9 Ennek a fia
Tahat, ennek a fia Úriél, ennek a fia Uzzijjá és ennek a fia Saul. 10 Elkáná
fiai Amászaj és Ahimót voltak. 11 Ennek a fia Elkáná, ennek a fia Cófaj, ennek
a fia Nahat, 12 ennek a fia Eliáb, ennek a fia Jeróhám, ennek a fia Elkáná. 13
Sámuel fiai: Jóél volt az elsőszülött, Abijjá a második.
14 Merári utódai
voltak: Mahli, ennek a fia Libni, ennek a fia Simei, ennek a fia Uzzá, 15 ennek
a fia Simá, ennek a fia Haggijjá, és ennek a fia Aszájá.
16 Ezeket állította
be Dávid az ÚR házába az éneklés vezetésére, miután a ládát ott elhelyezte, 17
hogy végezzék az éneklés szolgálatát a kijelentés sátrának a hajléka
előtt, amíg Salamon föl nem építette az ÚR házát Jeruzsálemben;
szolgálatban álltak rendtartásuk szerint. 18 Ezek álltak szolgálatban fiaikkal
együtt: a kehátiak fiai közül Hémán, az énekes, aki Jóél fia, aki Sámuel fia,
19 aki Elkáná fia, aki Jeróhám fia, aki Eliél fia, aki Tóah fia, 20 aki Cúf
fia, aki Elkáná fia, aki Mahat fia, aki Amászaj fia, 21 aki Elkáná fia, aki
Jóél fia, aki Azarjá fia, aki Cefanjá fia, 22 aki Tahat fia, aki Asszír fia,
aki Ebjászáf fia, aki Kórah fia, 23 aki Jichár fia, aki Kehát fia, aki Lévi
fia, aki pedig Izráel fia volt.
24 Testvére, Ászáf
állt a jobbján. Ászáf Berekjáhú fia volt, aki Simá fia, 25 aki Míkáél fia, aki
Baaszéjá fia, aki Malkijjá fia, 26 aki Etni fia, aki Zerah fia, aki Adájá fia,
27 aki Étán fia, aki Zimmá fia, aki Simei fia, 28 aki Jahat fia, aki Gérsón
fia, aki Lévi fia volt.
29 Testvéreik, Merári
fiai, bal felől voltak: Étán, Kísi fia, aki Abdi fia, aki Mallúk fia, 30
aki Hasabjá fia, aki Amacjá fia, aki Hilkijjá fia, 31 aki Amci fia, aki Báni
fia, aki Semer fia, 32 aki Mahli fia, aki Músi fia, aki Merári fia, aki Lévi
fia volt.
33 Testvéreik, a
léviták voltak az Isten háza hajlékánál mindenféle szolgálatra rendelve. 34
Áron és fiai
35 Áron utódai ezek
voltak: Eleázár volt a fia, ennek a fia Fineás, ennek a fia Abisúa, 36 ennek a
fia Bukki, ennek a fia Uzzi, ennek a fia Zerahjá, 37 ennek a fia Merájót, ennek
a fia Amarjá, ennek a fia Ahitúb, 38 ennek a fia Cádók, és ennek a fia Ahimaac
volt.
39 Ezek voltak a
lakóhelyeik, a területükön levő sátortáborok: Áron fiai közül a kehátiak
nemzetségének, mivel a sorsolás révén nekik jutott, 40 odaadták a Júda földjén
Hebrónt a körülötte levő legelőkkel együtt. 41 De a város mezejét és
falvait Kálébnak, Jefunne fiának adták.
42 Áron fiainak adták
a menedékvárosokat, Hebrónt, Libnát és legelőit, Jattírt és Estemóát és
legelőit, 43 Hílézt és legelőit, Debírt és legelőit, 44 Ásánt és
legelőit, Bétsemest és legelőit. 45 Benjámin törzséből pedig
Gebát és legelőit, Álemetet és legelőit, Anátótot és legelőit. Nemzetségeiknek
összesen tizenhárom városuk volt.
46 Kehát többi
fiának, akik a törzs nemzetségéből még hátra voltak, tíz város jutott
sorsolás útján Manassé törzsének a feléből.
47 Gérsón fiainak
nemzetségeik szerint tizenhárom város jutott Issakár törzséből, Ásér
törzséből, Naftáli törzséből és Manassé törzséből Básánban.
48 Merári fiainak
nemzetségeik szerint tizenkét város jutott sorsolás útján Rúben törzséből,
Gád törzséből és Zebulon törzséből.
49 Így adtak Izráel
fiai a lévitáknak városokat és legelőket. 50 Sorsolással adták oda Júda
fiai törzséből, Simeon fiai törzséből, és Benjámin fiai
törzséből ezeket a név szerint megnevezett városokat.
51 A Kehát fiai
nemzetségeiből valóknak, akiknek a határában levő városok Efraim
törzséből valók voltak, 52 azoknak adták át a menedékvárosokat, Sikemet és
legelőit az Efraim-hegyvidékén, Gézert és legelőit, 53 Jokmeámot és
legelőit, Bét-Hórónt és legelőit, 54 Ajjálónt és legelőit,
Gat-Rimmónt és legelőit; 55 Manassé törzsének a feléből Ánért és
legelőit, meg Bileámot és legelőit. Ezeket adták Kehát többi fia
nemzetségének.
56 Gérsón fiainak
adták Manassé fél törzsének a nemzetségeiből Básánban Gólánt és
legelőit, Astárótot és legelőit; 57 Issakár törzséből Kedest és
legelőit, Dobratot és legelőit, 58 Rámótot és legelőit, meg
Ánémot és legelőit; 59 Ásér törzséből Másált és legelőit, Abdónt
és legelőit, 60 Húkókot és legelőit, Rehóbot és legelőit; 61
Naftáli törzséből Galileában Kedest és legelőit, Hammónt és
legelőit, Kirjátaimot és legelőit.
62 Merári többi
fiának Zebulon törzséből Rimmónót és legelőit, Tábórt és
legelőit; 63 a Jordánon túl, Jerikóval szemben, a Jordántól keletre
eső részen Rúben törzséből a pusztában Becert és legelőit,
Jahcát és legelőit, 64 Kedémótot és legelőit, Méfaatot és
legelőit; 65 Gád törzséből Gileádban Rámótot és legelőit,
Mahanaimot és legelőit, 66 Hesbónt és legelőit, Jazért és
legelőit.
1Krón 7
1 Issakárnak négy fia
volt: Tólá, Púá, Jásúb és Simrón. 2 Tólá fiai voltak Uzzi, Refájá, Jeriél,
Jahmaj, Jibszám és Sámuel. Tólá családfői nemzetségük kiváló vitézei
voltak. Számuk Dávid idejében huszonkétezer-hatszáz volt.
3 Uzzi fia volt
Jizrahjá. Jizrahjá fiai voltak: Míkáél, Óbadjá, Jóél és Jissijjá. Mind az öten
főemberek voltak. 4 Hozzájuk tartoztak a családi származásuk szerint hadi
szolgálatra rendelt csapatok: harminchatezer ember, mert sok feleségük és sok
fiuk volt. 5 Testvéreik, Issakár egész nemzetsége, kiváló vitézek voltak,
összesen nyolcvanhétezren, akiket beírtak a származási jegyzékbe.
6 Benjámin fiai
hárman voltak: Bela, Beker és Jedíaél. 7 Bela fiai voltak: Ecbón, Uzzi, Uzziél,
Jerimót és Íri, ez az öt családfő és kiváló vitéz. A származási jegyzékbe
huszonkétezer-harmincnégyen voltak beírva.
8 Beker fiai voltak:
Zemírá, Jóás, Eliezer, Eljóénaj, Omri, Jerémót, Abijjá, Anátót és Álemet.
Mindezek Beker fiai voltak. 9 A származási jegyzékbe húszezer-kétszáz
tőlük származó családfő és kiváló vitéz volt beírva.
10 Jedíaél fia Bilhán
volt. Bilhán fiai voltak: Jeús, Benjámin, Éhúd, Kenaaná, Zétán, Tarsis és
Ahisahar. 11 Mindezek Jediaél fiai voltak, családfők és kiváló vitézek; a
hadi szolgálatra alkalmas emberek tizenhétezer-kétszázan voltak.
12 Suppim és Huppim
Ír fiai voltak. Husim Ahér fia volt.
13 Naftáli fiai
voltak: Jahaciél, Gúni, Jécer és Sallúm, Bilhá unokái.
14 Manassé fia volt
Aszriél, akit arám másodrangú felesége szült. Ő szülte Mákírt, Gileád
atyját is. 15 Mákír pedig feleségül vette Huppim és Suppim Maaká nevű
húgát. Egy másik fiának Celofhád volt a neve. Celofhádnak csak leányai lettek.
16 Maaká, Mákír felesége fiút szült, akit Peresnek nevezett el, öccsét pedig
Seresnek. Ennek a fiai Úlám és Rekem voltak. 17 Úlám fia Bedán volt. Ezek
Gileádnak, Mákír fiának, Manassé unokájának a fiai. 18 Nővére, Móleket
szülte Ishódot, Abiezert és Mahlát. 19 Semídá fiai Ahján, Sekem, Likhi és Aniám
voltak.
20 Efraim fia volt
Sútelah, ennek a fia Bered, ennek a fia Tahat, ennek a fia Eládá, ennek a fia
Tahat, 21 ennek a fia Zábád, ennek a fiai: Sútelah, Ézer és Elád. Ezeket
megölték a gátiak, az ország bennszülöttjei, mert lementek, hogy elvegyék a
jószágukat. 22 Apjuk, Efraim sokáig gyászolt, ezért elmentek hozzá a testvérei,
hogy megvigasztalják. 23 Azután bement a feleségéhez, az pedig teherbe esett,
és fiút szült, akit Beríának neveztek el, mert ez akkor történt, amikor szerencsétlenség
érte a házát. 24 Leánya pedig Seerá volt, aki Alsó- és Felső-Bét-Hórónt és
Uzén-Seerát építette. 25 Fia Refah volt, ennek a fia Resef, ennek a fia Telah,
ennek a fia Tahan, 26 ennek a fia Ladán, ennek a fia Ammihúd, ennek a fia
Elisámá, 27 ennek a fia Nún, ennek a fia pedig Józsué volt.
28 Az ő birtokuk
és lakóhelyük volt Bétel és falvai, keletre Naarán, nyugatra Gézer és falvai,
Sikem és falvai, egészen Ajjáig és falvaiig. 29 Manassé fiainak a birtokában
voltak Bétseán és falvai, Taanak és falvai, Megiddó és falvai, Dór és falvai.
Ezekben laktak Izráel fiának, Józsefnek az utódai.
30 Ásér fiai voltak:
Jimná, Jisvá, Jisvi, Beríá és ezeknek a húga, Szerah. 31 Beríá fiai voltak
Heber és Malkiél, aki Birzávit apja volt. 32 Heber nemzette Jaflétot, Sómért,
Hótámot, és ezeknek a húgát, Súát. 33 Jaflét fiai voltak: Pászak, Bimhál és
Asvát. Ezek Jaflét fiai. 34 Sómér fiai voltak: Ahi, Rohgá, Jehubbá és Arám. 35
Testvérének, Hélemnek a fiai voltak: Cófah, Jimná, Séles és Ámal. 36 Cófah fiai
voltak: Szúah, Harnefer, Súál, Béri és Jimrá, 37 meg Becer, Hód, Sammá, Silsá,
Jitrán és Beérá. 38 Jeter fiai voltak: Jefunne, Piszpá és Ará. 39 Ullá fiai
voltak: Árah, Hanniél és Ricjá. 40 Mindezek Ásér utódai, családfők,
válogatott kiváló vitézek, a főemberek vezetői voltak. Amikor
származási jegyzékbe vették őket a hadi szolgálatra, szám szerint
huszonhatezren voltak.
1Krón 8
1 Benjámin nemzette
elsőszülöttjeként Belát, másodikként Asbélt, harmadikként Ahrahot, 2
negyedikként Nóhát, ötödikként pedig Ráfát.
3 Bela fiai voltak
Addár, Gérá és Abihúd, 4 Abisúa, Naamán és Ahóah, 5 Gérá, Sefúfán és Húrám.
6 Ezek voltak Éhúd
fiai, Geba lakóinak a családfői, de áttelepítették őket Mánáhatba: 7
Naamán, Ahijjá és Gérá. Ő telepítette át őket, és ő nemzette
Uzzát meg Ahihúdot.
8 Saharaim Móáb
mezején nemzett fiakat, miután elbocsátotta feleségeit, Húsimot és Baarát; 9
Hódessel, a feleségével nemzette Jóbábot, Cibját, Mésát és Malkámot. 10 Jeúcot,
Szokját és Mirmát. Ezek a fiai családfők voltak. 11 Húsimmal nemzette
Abitúbot és Elpaalt. 12 Elpaal fiai Éber, Misám és Semed voltak. Ő
építette Ónót, Lódot és falvait.
13 Beríá és Sema,
Ajjálón lakóinak a családfői kergették el Gát lakosait. 14 Ahjó, Sásák és
Jerémót, 15 Zebadjá, Arád és Eder, 16 Míkáél, Jispá és Jóhá voltak Beríá fiai.
17 Zebadjá, Mesullám, Hizki és Heber, 18 Jismeraj, Jizlíá és Jóbáb voltak
Elpaal fiai. 19 Jákim, Zikri és Zabdi, 20 Eliénaj, Cilletaj és Eliél, 21 Adájá,
Berájá és Simrát voltak Simei fiai. 22 Jispán, Éber és Eliél, 23 Abdón, Zikri
és Hánán, 24 Hananjá, Élám és Antótijjá, 25 Jifdejá és Penúél voltak Sásák
fiai. 26 Samseraj, Seharjá és Ataljá, 27 Jaaresjá, Élijjá és Zikri voltak
Jeróhám fiai. 28 Ezek a családfők, akik származásuk szerint főemberek
voltak, Jeruzsálemben laktak.
29 Gibeónban lakott
Jeiél, Gibeón atyja. Feleségének Maaká volt a neve. 30 Elsőszülött fia
Abdón volt, azután Cúr, Kís, Baal és Nádáb, 31 Gedór, Ahjó és Zeker. 32 Miklót
nemzette Simát. Testvéreik mellett ezek is Jeruzsálemben laktak, rokonságukkal
együtt.
33 Nér nemzette Kíst,
Kís nemzette Sault, Saul nemzette Jónátánt, Malkisúát Abinádábot és Esbaalt. 34
Jónátán fia Meribbaal volt, és Meribbaal nemzette Míkát. 35 Míká fiai Pítón,
Melek, Taréa és Áház voltak. 36 Áház nemzette Jehóaddát, Jehóaddá nemzette
Álemetet, Azmávetet és Zimrit, Zimri nemzette Mócát, 37 Mócá nemzette Binát.
Ennek a fia volt Refájá, ennek a fia Elászá, és ennek a fia Ácél. 38 Ácélnak
hat fia volt, név szerint ezek: Azrikám, Bókerú, Jismáél, Searjá, Óbadjá és
Hánán. Mindezek Ácél fiai voltak. 39 Testvérének, Éseknek a fiai voltak: Úlám
volt az elsőszülött, Jeús a második ésElifelet a harmadik 40 Úlám fiai
kiváló vitézek és íjászok voltak. Gyermekeik és unokáik százötvenre
szaporodtak. Mindezek Benjámin fiai voltak.
1Krón 9
1 Egész Izráelt
származási jegyzékbe vették, és beírták őket Izráel királyainak a
könyvébe. A júdaiakat fogságba vitték Babilóniába hűtlenségük miatt.
2 Az első
lakosok, akik visszakerültek birtokukra és városaikba, izráeliek, papok,
léviták és templomszolgák voltak. 3 Jeruzsálemben Júda és Benjámin fiai,
valamint Efraim és Manassé fiai közül valók laktak: 4 Útaj, Ammihúd fia, aki
Omri fia, aki Imri fia, aki Báni fia, Perecnek, Júda fiának az utódai közül. 5
A silóiak közül Aszájá, az elsőszülött, és a fiai. 6 Zerah fiai közül
Jeúél és rokonsága, hatszázkilencvenen.
7 Benjámin fiai közül
való volt Szallú, Messullám fia, aki Hódavjá fia, aki Hasszenuá fia volt. 8
Továbbá Jibnejá, Jeróhám fia, Élá, Uzzi fia, aki Mikri fia volt, és Mesullám,
Sefatjá fia, aki Reuél fia, aki Jibnijjá fia volt. 9 Rokonaik származásuk
szerint kilencszázötvenhatan voltak. Mindezek a férfiak családfők voltak,
ki-ki a maga családjában.
10 A papok közé
tartozott Jedajá, Jehójárib és Jákin; 11 Azarjá, Hilkijjá fia, aki Mesullám
fia, aki Cádók fia, aki Merájót fia, aki Ahitúbnak az Isten háza
felügyelőjének a fia volt. 12 Továbbá Adájá, Jeróhám fia, aki Pashúr fia,
aki Malkijjá fia volt, és Maszaj, Adiél fia, aki Jahzérá fia, aki Mesullám fia,
aki Mesillémit fia, aki Immér fia volt. 13 Rokonságuk, a családfők
ezerhétszázhatvanan voltak, kiváló emberek Isten háza szolgálatának a
munkájában.
14 A léviták közé
tartozott Semajá, Hassúb fia, aki Azrikám fia, aki Hasabjá fia volt, Merári
fiai közül. 15 Bakbakar, Heres és Gálál, továbbá Mattanjá, Míká fia, aki Zikri
fia, aki Ászáf fia volt. 16 Azután Óbadjá, Semajá fia, aki Gálál fia, aki
Jedútún fia volt; meg Berekjá, Ászá fia, aki Elkáná fia volt, és a netófáiak
falvaiban lakott.
17 Kapuőrök
voltak: Sallúm, Akkúb, Talmón és Ahimán. Testvérük, Sallúm volt a fejük. 18
Helyük most is ott van a napkeletre néző királyi kapunál. Ők voltak a
kapuőrök Lévi fiainak a táboraiban. 19 Sallúm pedig, Kóré fia, aki
Ebjászáf fia, aki Kórah fia volt, testvéreivel együtt, akik a kórahiak
családjából származtak, a szolgálat munkájában a sátor küszöbének az őrei
voltak, mert már őseik is az ÚR tábora bejáratának az őrei voltak. 20
Fejedelmük egykor Fineás, Eleázár fia volt - az ÚR legyen vele! 21 Zekarjá,
Meselemjá fia a kijelentés sátra bejáratának a kapuőre volt. 22 A küszöbök
választott kapuőrei összesen kétszáztizenketten voltak. Őket
falvaikban vették származási jegyzékbe, megbízatásukat már Dávid, sőt
Sámuel, a látnok alapozta meg. 23 Ők és fiaik őrizték az ÚR házának,
illetve a sátornak a kapuit. 24 A négy égtáj irányában voltak őrök:
keletre, nyugatra, északra és délre. 25 A falvakban lakó atyjukfiainak
időről időre hét napra be kellett vonulniuk hozzájuk. 26 Mert az
állandó megbízatás a négy főkapuőré volt, akik léviták voltak.
Ők voltak az Isten háza kamráinak és kincseinek a felügyelői. 27 Az
Isten háza körül töltötték az éjszakát, mivel rájuk volt bízva az őrködés,
és ők nyitották ki minden reggel az ajtókat. 28 A közülük valókra voltak
bízva az istentiszteleti fölszerelések. Ezeket megszámolva kellett bevinniük és
megszámolva kellett kihozniuk. 29 A közülük valók tartották számon a
fölszerelést, a szentély egész fölszerelését: a finomlisztet, a bort, az
olajat, a tömjént és a fűszereket is. 30 De a papságból valók keverték a
fűszerekből a kenetet. 31 A léviták közül való Mattitjának, a kórahi
Sallúm elsőszülöttjének a megbízatása volt a sütés munkájára felügyelni.
32 A kehátiak közül való testvéreikre volt bízva a kenyér sorba rakása, hogy
azt szombatról szombatra kirakják.
33 Az énekesek, a
kamrákban tartózkodó léviták családfői, fel voltak mentve minden egyéb
alól, mert éjjel-nappal ez a feladat volt rájuk bízva. 34 A léviták
családfői voltak ezek, származásuk szerint főemberek, és
Jeruzsálemben laktak.
35 Gibeónban lakott
Jeiél, Gibeón atyja, feleségének Maaká volt a neve. 36 Elsőszülött fia
Abdón volt, azután Cúr, Kís, Baal, Nér és Nádáb, 37 Gedór, Ahjó, Zekarjá és
Miklót. 38 Miklót nemzette Simámot. Testvéreik mellett ezek is Jeruzsálemben
laktak, rokonságukkal együtt.
39 Nér nemzette Kíst,
Kís nemzette Sault, Saul nemzette Jónátánt, Malkisúát, Abinádábot és Esbaalt.
40 Jónátán fia Meribbaal volt, és Meribbaal nemzette Míkát. 41 Míká fiai Pítón,
Melek, Taréa és Áház voltak. 42 Áház nemzette Jarát, Jará nemzette Álemetet,
Azmávetet és Zimrit, Zimri nemzette Mócát, 43 Mócá nemzette Binát, ennek a fia
volt Refájá, ennek a fia Elászá, ennek a fia Ácél. 44 Ácélnak hat fia volt, név
szerint ezek: Azrikám, Bókerú, Jismáél, Searjá, Óbadjá és Hánán. Ezek voltak
Ácél fiai.
1Krón 10
1 A filiszteusok
háborút viseltek Izráel ellen, és az izráeliek megfutamodtak a filiszteusok
előtt. Hullottak a sebesültek a Gilbóa-hegyen. 2 A filiszteusok Saulnak és
fiainak a nyomába szegődtek, és megölték a filiszteusok Jónátánt,
Abinádábot és Malkisúát, Saul fiait. 3 Nagyon heves volt a küzdelem Saul körül,
amikor rátaláltak az íjászok. Meg is sebesítették az íjászok, 4 ezért ezt
mondta Saul a fegyverhordozójának: Húzd ki a kardod, és szúrj át vele, hogy ha
ideérnek ezek a körülmetéletlenek, ne űzzenek gúnyt belőlem. De a
fegyverhordozó nem akarta, mert nagyon félt. Ekkor fogta Saul a kardját, és
beledőlt. 5 Amikor látta a fegyverhordozó, hogy meghalt Saul, ő is a
kardjába dőlt, és meghalt. 6 Így halt meg Saul és három fia, és vele
együtt egész háza népe is meghalt. 7 Amikor látták mindazok az izráeliek, akik
a völgyben laktak, hogy azok megfutamodtak, és hogy Saul is meghalt fiaival
együtt, elhagyták városaikat és elmenekültek. A filiszteusok pedig odajöttek,
és letelepedtek azokban.
8 Másnap eljöttek a
filiszteusok, hogy kifosszák az elesetteket. Megtalálták Sault és a fiait,
amint ott feküdtek a Gilbóa-hegyen. 9 Kifosztották őt, magukkal vitték a
fejét és a fegyvereit, és körülvitették a filiszteusok országában, hogy
megvigyék az örömhírt bálványaiknak és a népnek. 10 Fegyverzetét isteneik
házában helyezték el, koponyáját pedig Dágón templomában akasztották fel.
11 Amikor azonban
meghallották a jábés-gileádiak, hogy mit tettek Saullal a filiszteusok, 12
elindultak a harcosaik, levették Saulnak és fiainak holttestét, és elvitték
Jábésba. Ott temették el csontjaikat Jábésban egy tölgyfa alatt, és böjtöltek
hét napig.
13 Így halt meg Saul
a hűtlensége miatt, mert hűtlen lett az ÚRhoz, és nem fogadta meg az
ÚR szavát. Sőt szellemet idéztetett, és azt kérdezte meg, 14 nem az URat
kérdezte meg. Ezért ölette meg őt, a királyságot pedig Dávidra, Isai fiára
ruházta.
1Krón 11
1 Ezután egész Izráel
összegyűlt Dávidhoz Hebrónba, és ezt mondták: Nézd, mi a te csontod és
húsod vagyunk! 2 Azelőtt is, amikor még Saul volt a király, te vezetted
harcba és te hoztad vissza Izráelt, és ezt mondta neked Istened, az ÚR: Te
leszel népemnek, Izráelnek a pásztora, te leszel népemnek, Izráelnek a
fejedelme.
3 Megjelentek tehát
Izráel vénei a király előtt Hebrónban, és Dávid szövetséget kötött velük
Hebrónban az ÚR színe előtt. Ők pedig fölkenték Dávidot Izráel
királyává, ahogyan kijelentette Sámuel által az ÚR.
4 Ezután Dávid egész
Izráellel együtt elment Jeruzsálem, azaz Jebúsz alá, ahol a jebúsziak voltak az
ország őslakói. 5 Jebúsz lakói ezt mondták Dávidnak: Nem jössz be ide!
Dávid azonban elfoglalta Sion sziklavárát, és ez lett Dávid városa. 6 Azt
mondta Dávid: Aki elsőnek vág le egy jebúszit, az lesz a fővezér!
Mivel elsőnek Jóáb, Cerújá fia jutott föl, ő lett a fővezér. 7
Azután letelepedett Dávid a sziklavárban, ezért nevezték el azt Dávid
városának. 8 És Dávid kiépítette a várost körös-körül, Millót és környékét,
Jóáb pedig a város többi részét állította helyre. 9 Dávid egyre jobban
emelkedett, mert vele volt a Seregek URa.
10 Ezek voltak Dávid
legkiválóbb vitézei, akik támogatták őt királyságában, és egész Izráellel
együtt királlyá tették, az ÚR igéje szerint, melyet Izráelről mondott.
11 Ezek voltak szám
szerint Dávid hősei: Jásobám, Hakmóni fia, egy főtiszt, aki úgy
forgatta a lándzsáját, hogy egy ízben háromszáz embert döfött le. 12 Utána
következett Eleázár, az ahóhi Dódó fia, egyike a három vitéznek. 13 Ő volt
Dáviddal Efesz-Dammimban, ahova a filiszteusok harcra gyülekeztek. Volt ott egy
árpával bevetett szántóföld. Amikor a hadinép megfutamodott a filiszteusok
előtt, 14 ők kiálltak annak a darab földnek a közepére, védték azt,
és megverték a filiszteusokat. Így adott az ÚR nagy szabadulást.
15 Egyszer a harminc
vezér közül hárman elmentek Dávidhoz, a kősziklára, Adullám barlangjába, a
filiszteusok serege pedig a Refáim-völgyben táborozott. 16 Dávid akkor a
sziklavárban volt, a filiszteusok előőrse pedig ugyanakkor
Betlehemnél. 17 Dávid eltikkadt, és azt mondta: Ki hoz nekem ivóvizet a
betlehemi kútból, amely a kapunál van? 18 Akkor ez a három ember áttört a
filiszteusok táborán, és vizet merített a betlehemi kútból, amely a kapunál
volt, elhozták és odavitték Dávidnak. De Dávid nem akarta meginni, hanem
kiöntötte azt áldozatul az ÚRnak, 19 és ezt mondta: Isten mentsen meg attól,
hogy ilyet tegyek! Igyam meg ezeknek a férfiaknak a vérét, akik az életüket
kockáztatták?! Mert az életüket tették
kockára, amikor azt elhozták. Ezért nem akarta meginni. Ilyeneket vitt véghez
ez a három vitéz
20 Abisaj, Jóáb
testvére volt ennek a háromnak a vezetője. Ő úgy forgatta a
lándzsáját, hogy háromszáz embert döfött le. Ő volt a leghíresebb a három
közül. 21 A három közül a másik kettőnél tekintélyesebb volt, ezért lett a
parancsnokuk, de a hárommal nem ért föl.
22 A Kabceélből
való Benájá, Jójádá fia is kiváló ember volt, és nagy tetteket vitt véghez.
Ő vágta le Móáb két bajnokát. Ő ment le egy verembe is, és megölt egy
oroszlánt, amikor egyszer hó esett. 23 Ugyanő vágott le egy ötkönyöknyi
magas egyiptomi embert is, bár az egyiptomi kezében akkora lándzsa volt, mint a
szövőszék tartófája. Ő meg csak bottal ment rá, de kiragadta az
egyiptomi kezéből a lándzsát, és a saját lándzsájával ölte meg. 24
Ilyeneket vitt véghez Benájá, Jójádá fia. Ő is nevezetes volt, mint az a
három vitéz. 25 Tekintélyes volt a harminc között, de a hárommal nem ért föl.
Dávid a testőrök vezetőjévé tette.
26 Kiváló vitézek
voltak Aszáél, Jóáb testvére, Elhánán, a betlehemi Dódó fia, 27 a haróri
Sammót, a pelóni Helec, 28 a tekóai Írá, Ikkés fia, az anátóti Abiezer, 29 a
húsái Szibbekaj, az ahóhi Ílaj, 30 a netófái Mahraj, a netófái Héled, Baaná
fia, 31 a benjámini Gibeából való Ítaj, Ríbaj fia, a pirátóni Benájá, 32 a
nahalé-gaasi Húraj, az arbai Abiél, 33 a baharúmi Azmávet, a saalbóni Eljahbá,
34 a gizóni Hásém fiai, a harári Jónátán, Ságé fia, 35 a harári Ahiám, Szákár
fia, Elifal, Úr fia, 36 a mekérai Héfer, a pelóni Ahijjá, 37 a karmeli Hecró,
Naaraj, Ezbaj fia, 38 Jóél, Nátán testvére, Mibhár, Hagri fia, 39 az ammóni
Celek, a béróti Nahraj, Jóábnak, Cerújá fiának a fegyverhordozója, 40 a jeteri
Írá, a jeteri Gáréb, 41 a hettita Úriás, Zábád, Ahlaj fia, 42 Adiná, a rúbeni
Sizá fia, a rúbeniek egyik főembere, és vele még harmincan; 43 Hánán,
Maaká fia, és a mitni Jósáfát, 44 az asterái Uzzijjá, az aróéri Hótám fiai:
Sámá és Jeiél, 45 Simri fia, Jediaél és testvére, a tíci Jóhá, 46 a mahavimi
Eliél, Elnáam fiai: Jeribaj és Jósavjá, a móábi Jitmá, 47 Eliél, Óbéd és a
mecóbájái Jaasziél.
1Krón 12
1 Ezek azok, akik
Dávidhoz mentek Ciklagba akkor, amikor ki volt zárva Saulnak, Kís fiának a
környezetéből. Ők is a hősök közé tartoztak, akik segítették a
harcban. 2 Íjjal voltak fölszerelve, jobb és bal kézzel egyaránt tudtak bánni
parittyakövekkel és nyilakkal. Ezek Saul rokonságához tartoztak Benjáminból. 3
Vezérük Ahiezer volt és Jóás, a gibeai Semáá fiai, és Jeziél meg Pelet, Azmávet
fiai, továbbá Beráká és az anátóti Jéhú, 4 a gibeóni Jismajá, a harminc
hős egyike és e harminc vezetője. 5 Jirmejá, Jahaziél, Jóhánán és a
gedérái Józábád. 6 Elúzaj, Jerimót, Bealjá, Semarjáhú és a hárífi Sefatjáhú, 7
Elkáná, Jissijjáhú, Azarél, Jóezer és Jásobám, a kórahiak, 8 és a gedóri
Jeróhám fiai: Jóélá és Zebadjá.
9 Gádiak is
csatlakoztak Dávidhoz, amikor a sziklavárban a pusztában volt. Kiváló vitézek,
hadi szolgálatban álló emberek, pajzzsal és dárdával fölszerelve; arcuk olyan
volt, mint az oroszláné, és olyan gyorsak voltak, mint a zergék a hegyen. 10
Ézer volt az első, Óbadjá a második, Eliáb a harmadik, 11 Mismanná a
negyedik, Jirmejá az ötödik, 12 Attaj a hatodik, Eliél a hetedik, 13 Jóhánán a
nyolcadik, Elzábád a kilencedik, 14 Jirmejáhú a tizedik, Makbannaj a
tizenegyedik. 15 Ezek a gádiak csapatparancsnokok voltak. A legkisebb is fölért
százzal, a legnagyobb meg ezerrel. 16 Ezek keltek át a Jordánon az első
hónapban, amikor színültig volt a medre, és megszalasztották a völgy egész lakosságát
keletre és nyugatra.
17 Benjáminiak és
júdaiak is mentek Dávid sziklavárához. 18 Dávid azonban kivonult eléjük, és így
19 Ekkor Amász
20 Manassébeliek is
pártoltak át Dávidh 21 Ciklag felé menetelt, amikor átpártoltak hozzá
Manasséból Adnah, Józábád, Jediaél, Míkáél, Józábád, Elihú és Cilletaj, akik
Manassé ezreinek a vezetői voltak. 22 Ezek segítették Dávidot a csapatok
vezetésében, mert mindnyájan kiváló vitézek voltak, és parancsnokok lettek a
hadseregben. 23 Napról napra mentek ilyenek Dávidhoz, hogy segítsék, míg olyan
naggyá nem lett tábora, mint Isten tábora.
24 Ennyi volt azoknak
a harcra fölfegyverzett embereknek a száma, akik Dávidhoz mentek Hebrónba, hogy
ráruházzák Saul királyságát az ÚR parancsa szerint: 25 Júda fiai, akik pajzsot
és dárdát viseltek, hatezer-nyolcszázan voltak, fölfegyverkezve a harcra. 26
Simeon fiai közül való volt hétezer-száz háborúban kiváló vitéz. 27 A Lévi fiai
közül valók négyezer-hatszázan voltak, 28 továbbá Jehójádá, az ároniak
fejedelme háromezer-hétszáz emberrel, 29 és az ifjú Cádók, kiváló vitéz, atyja
házanépével, huszonkét vezető emberrel. 30 Benjámin fiai közül való volt
Saulnak háromezer atyjafia, mert akkor még a többségük megmaradt Saul házának a
szolgálatában. 31 Efraim fiai közül való volt húszezer-nyolcszáz kiváló vitéz,
akik családjuk nevezetes emberei voltak. 32 Manassé fél törzséből való
volt tizennyolcezer ember, akiket név szerint jelöltek ki, hogy menjenek el és
tegyék királlyá Dávidot. 33 Issakár fiai közül ott voltak, akik felismerték az
alkalmas időt, és tudták, mit kell tennie Izráelnek: kétszáz főember
és parancsnokságuk alatt egész rokonságuk. 34 Zebulonból egy akarattal
fölsereglett ötvenezer hadköteles, teljes fegyverzettel fölszerelt sorkatona.
35 Naftáliból jött ezer vezető ember, és velük együtt harminchétezren
pajzzsal és lándzsával; 36 a dániak közül huszonnyolcezer-hatszáz sorkatona; 37
Ásérból negyvenezer hadköteles sorkatona, 38 a Jordánon túlról pedig, a
rúbeniak és a gádiak közül és Manassé törzse másik feléből százhúszezer
ember teljes hadifegyverzetben.
39 Mindezek a
harcosok csatasorba rendezve, tiszta szívvel érkeztek Hebrónba, hogy egész
Izráel királyává tegyék Dávidot, sőt Izráel többi része is egy szívvel
kész volt királlyá tenni Dávidot. 40 És ott maradtak Dáviddal három napig, ettek-ittak,
mert atyjukfiai gondoskodtak róluk. 41 Sőt még a környékbeliek is, el
egészen Issakárig, Zebulonig és Naftáliig, bőven hoztak kenyeret
szamarakon, tevéken, öszvéreken és marhákon, élelmet, lisztet, préselt fügét és
aszú szőlőt, bort és olajat, marhát és juhot, mert öröm volt
Izráelben.
1Krón 13
1 Dávid tanácsot
tartott az ezredesekkel, századosokkal, valamennyi vezérével, 2 majd ezt mondta
Dávid Izráel 3 és hozzuk el magunkhoz Istenünk ládáját, mert Saul idejében nem
törődtünk vele. 4 Erre azt mondta az egész gyülekezet, hogy így kell
tenni, mert helyesnek látszott ez az egész nép előtt. 5
Összegyűjtötte azért Dávid egész Izráelt, az egyiptomi Síhórtól egészen a
Hamátba vezető útig, hogy hozzák el Isten ládáját Kirjat-Jeárimból.
6 Felvonult tehát
Dávid egész Izráellel együtt Baalába, azaz a Júdában levő Kirjat-Jeárimba,
hogy elhozzák onnan a kerúbokon ülő ÚRistennek a ládáját, akinek a nevét
segítségül hívják. 7 Az Isten ládáját egy új szekéren vitték el Abinádáb
házából, és Uzzá meg Ahjó irányították a szekeret. 8 Dávid pedig és egész
Izráel szent táncot járt Isten színe előtt teljes erővel, énekelve,
citerák, lantok, dobok, cintányérok és harsonák kíséretében. 9 Amikor Kídón
szérűjéhez értek, Uzzá kinyújtotta a kezét, hogy megfogja a ládát, mert
megbotlottak az ökrök, 10 ezért fellángolt az ÚR haragja Uzzá ellen, és
lesújtott rá, mivel kinyújtotta kezét a láda felé, és meghalt az Isten színe
előtt. 11 Dávid pedig megdöbbent attól, hogy az ÚR összetörte Uzzát. Ezért
nevezik azt a helyet Perec-Uzzának mindmáig. 12 Akkor félni kezdett Dávid
Istentől, és ezt gondolta: Hogy merjem magamhoz vinni az Isten ládáját? 13
Ezért Dávid nem magához vitette a ládát Dávid városába, hanem elvitette a gáti
Óbéd-Edóm házába. 14 Három hónapig volt az Isten ládája Óbéd-Edóm családjánál
az ő házában, és megáldotta az ÚR Óbéd-Edóm háza népét és mindenét.
1Krón 14
1 Hírám, Tírusz
királya követeket küldött Dávidhoz, meg cédrusfákat, kőműveseket és
ácsmestereket, hogy palotát építsenek neki. 2 És megértette Dávid, hogy az ÚR
megerősítette a királyságát Izráelben, és hogy fölemelte királyságát
népének, Izráelnek a javára.
3 Dávid még több
feleséget vett Jeruzsálemben, és nemzett még Dávid fiakat és leányokat. 4 Ez a
nevük azoknak, akik Jeruzsálemben születtek: Sammúa, Sóbáb, Nátán és Salamon, 5
Jibhár, Elisúa és Elpelet, 6 Nógah, Nefeg és Jáfía, 7 Elisámá, Beeljádá és
Elifelet.
8 Amikor meghallották
a filiszteusok, hogy Dávidot egész Izráel királyává kenték, felvonultak a
filiszteusok mindnyájan, hogy megkeressék Dávidot. Meghallotta ezt Dávid, és
kivonult ellenük. 9 A filiszteusok megérkeztek, és ellepték a Refáim-völgyet.
10 Ekkor megkérdezte Dávid az Istent: Fölvonuljak-e a filiszteusok ellen?
Kezembe adod-e őket? Az ÚR ezt felelte neki: Vonulj föl, kezedbe adom őket!
11 Fölvonultak tehát Baal-Perácimba, és megverte ott őket Dávid. Akkor ezt
mondta Dávid: Áttört az Isten az én ellenségeimen az én kezem által, mint a víz
szokott a gáton! Ezért nevezték el azt a helyet Baal-Perácimnak. 12 A
filiszteusok otthagyták isteneiket, Dávid pedig azt parancsolta, hogy égessék
el azokat.
13 Később ismét
ellepték a filiszteusok a völgyet. 14 Dávid újra megkérdezte az Istent, és az
Isten azt felelte neki: Ne vonulj közvetlenül utánuk, hanem kerüld meg
őket, és a szederfák irányából támajd rájuk. 15 És ha majd lépések neszét
hallod a szederfák teteje felől, akkor vonulj ki a harcra, mert
előtted megy az Isten, hogy megverje a filiszteusok táborát. 16 Dávid úgy
tett, ahogyan az Isten megparancsolta neki, és vágták a filiszteusok seregét
Gibeóntól Gézerig. 17 Dávidnak híre ment minden országban, és az ÚR rettegést
keltett iránta valamennyi nép között.
1Krón 15
1 Dávid házakat
épített magának városában, helyet jelölt ki az Isten ládájának, és sátort vont
föléje. 2 Akkor mondta ezt Dávid: Nem szabad másnak hordoznia az Isten ládáját,
csak a lévitáknak, mert őket választotta ki az ÚR, hogy hordozzák, és
állandóan gondozzák az ÚR ládáját.
3 Összegyűjtötte
azért Dávid Jeruzsálemben egész Izráelt, hogy az ÚR ládáját arra a helyre
vitesse, amelyet kijelölt számára. 4 Összegyűjtötte Dávid Áron fiait és a
lévitákat is:
5 Kehát fiainak a
vezetőjét, Úriélt és százhúsz atyjafiát, 6 Merári fiainak a
vezetőjét, Aszáját és kétszázhúsz atyjafiát, 7 Gérsón fiainak a
vezetőjét, Jóélt és százharminc atyjafiát, 8 Elicáfán fiainak a
vezetőjét, Semaját és kétszáz atyjafiát, 9 Hebrón fiainak a
vezetőjét, Eliélt és nyolcvan atyjafiát, 10 Uzziél fiainak a
vezetőjét, Amminádábot és száztizenkét atyjafiát.
11 Ezután hívatta
Dávid Cádók és Ebjátár papokat, a léviták közül pedig Úriélt, Aszáját, Jóélt,
Semaját, Eliélt és Amminádábot, 12 és ezt mondta nekik: Ti vagytok a léviták
családfői, szenteljétek meg magatokat atyátokfiaival együtt, és vigyétek
föl Izráel Istenének, az ÚRnak a ládáját arra a helyre, amelyet kijelöltem
számára. 13 Mivel az előző alkalommal nem voltatok jelen, ránk tört
Istenünk, az ÚR, mert nem megfelelő módon törekedtünk bánni vele. 14
Megszentelték azért magukat a papok és a léviták, hogy fölvigyék Izráel
Istenének, az ÚRnak a ládáját. 15 És a léviták rudakkal a vállukra vették az
Isten ládáját, ahogyan Mózes parancsolta az ÚR beszéde szerint.
16 Dávid
megparancsolta a léviták vezetőinek, hogy állítsák föl atyjukfiait, az
énekeseket hangszerekkel, lantokkal, citerákkal és cintányérokkal, és
zendítsenek hangos öröménekre.
17 A léviták föl is
állították Hémánt, Jóél fiát, és testvérei közül Ászáfot, Berekjáhú fiát,
továbbá testvéreik, Merári fiai közül Étánt, Kúsájáhú fiát. 18 Velük együtt
másodrangú beosztásban testvéreiket, Zekarjáhút, Bént, Jaaziélt, Semirámótot,
Jehiélt, Unnit, Eliábot, Benájáhút, Maaszéjáhút, Mattitjáhút, Elifléhút,
Miknéjáhút, Óbéd-Edómot és Jeíélt, mint őröket. 19 Az énekesek: Hémán,
Ászáf és Étán a cintányérokat szólaltatták meg. 20 Zekarjá, Aziél, Semirámót,
Jehiél, Unni, Eliáb, Maaszéjáhú és Benájáhú a magas hangú lantokat, 21
Mattitjáhú, Elifléhú, Miknéjáhú, Óbéd-Edóm, Jeíél és Azazjáhú a mélyebb hangú
citerákat kezelték. 22 Kenanjáhú volt a léviták vezetője az éneklésben,
ő irányította az éneklést, mivel értett hozzá. 23 Berekjá és Elkáná
őrködtek a ládánál, 24 Sebanjáhú, Jósáfát, Netanél, Amászaj, Zekarjáhú,
Benájáhú és Eliezer papok fújták a harsonákat Isten ládája előtt,
Óbéd-Edóm és Jeíél pedig őrködtek a ládánál.
25 Dávid, Izráel
vénei és az ezredparancsnokok elmentek, hogy elhozzák örvendezve az ÚR
szövetségládáját Óbéd-Edóm házából.
26 Mivel Isten
megsegítette a lévitákat, akik az ÚR szövetségládáját vitték, hét bikát és hét
kost áldoztak. 27 Dávid lenvászon palástba volt burkolózva, a ládát vivő
összes léviták, az énekesek meg Kenanjá, az éneklés vezetője pedig
énekeltek. Dávidon gyolcs éfód volt. 28 Így vitte egész Izráel az ÚR
szövetségládáját ujjongva, kürtszó, harsonák, cintányérok, lantok és citerák
hangja mellett.
29 Amikor az ÚR
szövetségládája Dávid városába ért, Míkal, Saul leánya kitekintett az ablakon
és látta, hogy Dávid király ugrándozva járja a szent táncot, ezért szívből
megvetette.
1Krón 16
1 Ezután bevitték az
Isten ládáját, és elhelyezték annak a sátornak a közepén, amelyet Dávid vont
föl. Majd égőáldozatokat és békeáldozatokat mutattak be az Isten színe
előtt. 2 Miután Dávid befejezte az égőáldozat és békeáldozat
bemutatását, megáldotta a népet az ÚR nevében. 3 És kiosztott minden izráeli
férfinak és nőnek fejenként egy darab kenyeret, préselt datolyát meg aszú
szőlőt.
4 Rendelt az ÚR
ládájához szolgálattevő lévitákat, hogy hirdessék, magasztalják és
dicsérjék Izráel Istenét, az URat.
5 Ászáf volt a
vezetőjük, a helyettese Zekarjá, továbbá Jeíél, Semirámót, Jehiél,
Mattitjá, Eliáb, Benájáhú és Óbéd-Edóm. Jeíél a lanton és a citerán, Ászáf
pedig a cintányéron játszott. 6 Benájáhú és Jahaziél papok voltak az állandó
harsonások az ÚR szövetségládája előtt.
7 Azon a napon bízta
meg először Dávid Ászáfot és atyjafiait, hogy magasztalják az URat. 8
Adjatok hálát az ÚRnak, hívjátok segítségül nevét, hirdessétek tetteit a népek
közt! 9 Énekeljetek, zengjetek zsoltárt neki, emlegessétek minden csodáját! 10
Dicsőítsétek szent nevét, szívből örüljenek, akik keresik az URat. 11
Folyamodjatok az ÚRhoz, az ő hatalmához, keressétek orcáját szüntelen! 12
Emlékezzetek csodatetteire, amelyeket véghezvitt, csodáira és döntéseire, 13
ti, Izráel utódai, kik szolgái vagytok, Jákóbnak fiai, kiket kiválasztott. 14
Ő, az ÚR, a mi Istenünk, az egész földnek szólnak döntései, 15 Örökké
emlékezik szövetségére, ezer nemzedéken át adott szavára, 16 amit Ábrahámmal
kötött, ahogy Izsáknak megesküdött. 17 Jákób elé tárta, elrendelte Izráelnek
örök szövetségül: 18 Neked adom - mondta Kánaán földjét kiosztott örökségül. 19
Akkor még alig néhányan voltatok, kevesen voltatok ott, mint jövevények. 20
Nemzettől nemzetig vándoroltak, egyik országból a másik néphez. 21 De
senkinek sem engedte elnyomni őket, sőt királyokat is megintett
miattuk: 22 Ne nyúljatok fölkentjeimhez, prófétáimat se bántsátok! ( Vö. Zsolt
96. rész) 23 Énekelj az ÚRnak, te egész föld! Hirdessétek szabadítását nap mint
nap! 24 Beszéljétek el dicsőségét a nemzeteknek, csodatetteit minden
népnek! 25 Mert nagy az ÚR, méltó, hogy dicsérjék, félelmesebb minden istennél.
26 Hiszen a népek istenei csak bálványok, az ÚR pedig az ég alkotója. 27 Fenség
és méltóság jár előtte, erő és öröm van lakóhelyén. 28 Népek törzsei!
Magasztaljátok az URat! Magasztaljátok az ÚR dicsőségét és hatalmát! 29
Magasztaljátok az ÚR dicső nevét, ajándékot hozva jöjjetek színe elé!
Boruljatok le az ÚR előtt szent öltözetben! 30 Reszkess tőle, te
egész föld! Szilárdan áll a világ, nem inog. 31 Örüljön az ég, örvendjen a
föld, és mondják el a népeknek, hogy uralkodik az ÚR! 32 Zúgjon a tenger a
benne levőkkel, vigadjon a mező és minden, ami rajta van. 33
Ujjongnak majd az erdő fái az ÚR előtt, amikor eljön, hogy ítélkezzék
a földön.( V ö. Zsolt 106, 1. 47-48.) 34 Adjatok hálát az ÚRnak, mert jó, mert
örökké tart szeretete! 35 Mondjátok: Segíts meg minket, szabadító Istenünk,
ments meg, és gyűjts össze a népek közül, hogy hálát adhassunk szent
nevednek, és dicsőítve magasztalhassunk téged! 36 Áldott az ÚR, Izráel
Istene öröktől fogva mindörökre! És az egész nép így felelt: Ámen!
Dicséret az ÚRnak!
37 Ott hagyta azért Dávid
az ÚR szövetségládája előtt Ászáfot és testvéreit, hogy állandóan végezzék
a szolgálatot a ládánál a mindennapi rend szerint, 38 továbbá Óbéd-Edómot és
hatvannyolc atyjafiát. Óbéd-Edóm, Jedútún fia és Hószá voltak a kapuőrök.
39 Cádók főpapot és atyjafiait, a papokat az ÚR hajléka előtt hagyta
a gibeóni áldozóhalmon, 40 hogy égőáldozatot mutassanak be állandóan az
ÚRnak az égőáldozati oltáron: reggel meg este, egészen úgy, ahogyan meg
van írva az ÚR törvényében, amelyet Izráelnek parancsolt. 41 Velük volt Hémán,
Jedútún és a többi kiválasztott is, akiket név szerint jelöltek ki, hogy így
adjanak hálát az ÚRnak: Örökké tart szeretete! 42 Hémánnál és Jedútúnnál voltak
a harsonák, a cintányérok és az istenes énekeket kísérő hangszerek.
Jedútún fiai a kapunál voltak. 43 Azután hazament az egész nép. Dávid is
hazament, hogy megáldja házanépét.
1Krón 17
1 Amikor Dávid már a
palotájában lakott, ezt mondta Dávid Nátán prófétának: Nézd, én
cédrus-palotában lakom, az ÚR szövetségládája pedig sátorlapok alatt. 2 Nátán
ezt mondta Dávidnak: Tedd meg mindazt, ami szándékodban van, mert veled van az
Isten!
3 De még azon az
éjszakán történt, hogy így szólt Isten igéje Nátánhoz: 4 Menj, mondd meg
szolgámnak, Dávidnak, hogy ezt mondta az ÚR: Nem te építesz nekem házat, hogy
abban lakjam, 5 hiszen attól fogva, hogy felhoztam Izráel fiait, nem laktam
házban mindmáig, hanem sátorból sátorba, egyik hajlékból a másikba mentem. 6
Amíg együtt jártam egész Izráellel, mondtam-e egy szóval is Izráel bármelyik
bírájának, akinek azt parancsoltam, hogy pásztorolja népemet: Miért nem
építettetek nekem cédrus-házat?
7 Most azért ezt
mondd szolgámnak, Dávidnak: Ezt mondja a Seregek URa: Én hoztalak el a
legelőről, a juhnyáj mellől, hogy fejedelme légy népemnek,
Izráelnek. 8 Veled voltam mindenütt, amerre csak jártál, kiirtottam
előtted minden ellenségedet. Olyan nevet szereztem neked, amilyen neve
csak a legnagyobbaknak van a földön. 9 Helyet készítettem népemnek, Izráelnek
is, és úgy ültettem el ott, hogy a maga helyén lakhat. Nem kell többé
rettegnie, és nem nyomorgatják többé a gonoszok, mint kezdetben, 10 attól az
időtől fogva, hogy bírákat rendeltem népemnek, Izráelnek, és
megaláztam minden ellenségedet. Azt is kijelentettem neked, hogy házat fog
neked építeni az ÚR. 11 Ha majd letelik az időd, és pihenni térsz
őseidhez, fölemelem majd utódodat, az egyik fiadat, és szilárddá teszem az
ő királyságát. 12 Ő épít nekem házat, én pedig megerősítem a
trónját örökre.
13 Atyja leszek neki,
és ő a fiam lesz. Nem vonom meg tőle szeretetemet, ahogyan megvontam
elődödtől, 14 hanem házam és királyságom szolgálatába állítom örökre,
és trónja örökké szilárd lesz.
15 Nátán pontosan e
beszéd és látomás szerint beszélt Dáviddal.
16 Akkor bement Dávid
király az ÚR színe elé, leült és ezt mondta: Ki vagyok én, URam, Istenem, és mi
az én házam népe, hogy eljuttattál engem idáig? 17 Sőt még ezt is
kevesellted, Istenem, és a távoli jövőre nézve is tettél ígéretet szolgád
házának, és az egyre följebb emelkedő ember alakját láttad bennem, URam, Istenem.
18 Kell-e még Dávidnak valamit is hozzátennie ahhoz, ahogyan te megtisztelted
szolgádat? Hiszen te ismered szolgádat! 19 URam, a te szolgádért, és szíved
szerint vitted véghez mindezt a hatalmas dolgot, hogy e hatalmas dolgokat
megismertesd. 20 URam, nincs hozzád fogható, sőt nincs is rajtad kívül
Isten, egészen úgy, ahogyan hallottuk fülünkkel. 21 Van-e még egy olyan nemzet
a földön, mint a te néped, Izráel, amelyért elment az Isten, és kiváltotta,
hogy az ő népe legyen, és nevet szerzett magának nagy és félelmes tettekkel,
amikor nemzeteket űzött el népe elől, amelyet kiváltott Egyiptomból?
22 Így tetted népedet, Izráelt a magad népévé örökre, te pedig, URam, az
Istenük lettél. 23 Most azért, URam, maradjon meg örökre az az ígéret, amelyet
szolgádnak és háza népének megígértél, és tégy úgy, ahogyan ígérted. 24 Akkor
megmarad és nagy lesz a te neved örökké, mert ezt mondják: A Seregek URa Izráel
Istene, ő az Istene Izráelnek! Szolgádnak, Dávidnak a háza pedig szilárd
lesz színed előtt. 25 Te, én Istenem, azt a kijelentést adtad szolgádnak,
hogy megépíted házát. Ezért volt bátorsága szolgádnak, hogy így imádkozzék
hozzád. 26 Valóban, URam, te vagy az Isten, és te ígérted szolgádnak ezt a jót.
27 Áldd meg azért kegyelmesen szolgád házát, hogy örökre színed előtt
legyen. Mert ha te, URam megáldod, örökre áldott lesz!
1Krón 18
1 Ezután történt,
hogy Dávid megverte a filiszteusokat, leigázta őket, és elvette a
filiszteusoktól Gátot falvaival együtt.
2 Megverte Móábot is,
és a móábiak Dávidnak adófizető szolgái lettek.
3 Megverte Dávid
Hadadezert, Cóbá királyát is Hamátnál, aki az Eufrátesz-folyamig akarta
kiterjeszteni hatalmát. 4 Elfogott közülük Dávid ezer harci kocsit, hétezer
lovast és húszezer gyalogost, és megbénította Dávid a harci kocsik lovait, csak
száz harci kocsit hagyott meg belőlük.
5 Amikor a
damaszkuszi arámok eljöttek, hogy megsegítsék Hadadezert, Cóbá királyát,
levágott Dávid huszonkétezer arám embert. 6 Majd helyőrséget helyezett
Dávid az arám Damaszkuszba, és adófizető szolgáivá lettek Dávidnak az arámok.
Így segítette meg az ÚR Dávidot mindenütt, ahová csak ment. 7 Elvette Dávid az
aranypajzsokat is, amelyeket Hadadezer szolgái hordtak, és Jeruzsálembe vitette
azokat. 8 Dávid igen sok rezet hozott el Tibhatból és Kúnból, Hadadezer
városaiból. Abból készíttette Salamon a rézmedencét, az oszlopokat és a
rézedényeket.
9 Amikor meghallotta
Tói, Hamát királya, hogy megverte Dávid Hadadezernek, Cóbá királyának egész
haderejét, 10 elküldte fiát, Hadórámot Dávid királyhoz mindenféle arany-,
ezüst- és réztárggyal, hogy békességgel és áldással köszöntse azért, mert hadat
viselt Hadadezerrel, és megverte őt. Hadadezer ugyanis Tóival is harcban
állt. 11 Dávid király ezeket is az ÚRnak szentelte azzal az ezüsttel és
arannyal együtt, amelyet más népektől, az edómiaktól, a móábiaktól, az
ammóniaktól, a filiszteusoktól és az amálékiaktól hozott el.
12 Abisaj, Cerújá fia
pedig megvert tizennyolcezer edómit a Sós-völgyben. 13 Dávid Edómba is
helyőrséget helyezett el, és egész Edóm Dávid szolgája lett. Így segítette
meg az ÚR Dávidot mindenütt, ahová csak ment.
14 Így uralkodott
Dávid egész Izráelen, jogot és igazságot szolgáltatva egész népének. 15 A
hadsereg parancsnoka Jóáb, Cerújá fia, a főtanácsos pedig Jehósáfát,
Ahilúd fia volt. 16 Cádók, Ahitúb fia és Abímelek, Ebjátár fia voltak a papok,
Savsá pedig a kancellár. 17 Benájá, Jehójádá fia a kerétiek és a pelétiek
parancsnoka volt. Dávid fiai a legelsők voltak a király mellett.
1Krón 19
1 Történt azután,
hogy meghalt Náhás, az ammóniak királya, és utána a fia lett a király. 2 Dávid
így gondolkodot 3 ezt mondták az ammóniak vezérei Hánúnnak: Azt hiszed, apádat
akarja megtisztelni Dávid, hogy vigasztalókat küldött hozzád? Inkább azért
jöttek ide a szolgák, hogy kifürkésszék, kikémleljék és feldúlják az országot!
4 Elfogatta azért Hánún Dávid szolgáit, megnyíratta őket, ruhájuk felét
fenekükig levágatta, és visszaküldte őket. 5 Ezek elmentek, de amikor
jelentették Dávidnak, hogy mi történt az embereivel, eléjük küldött, és mivel
igen csúffá tették azokat az embereket, ezt parancsolta nekik a király:
Maradjatok Jerikóban, amíg meg nem nő a szakállatok, akkor térjetek vissza
6 Amikor látták az
ammóniak, hogy meggyűlöltették magukat Dáviddal, elküldtek Hánún és Ammón
fiai ezer talentum ezüstöt Aram-Naharaimba, Aram-Maakába és Cóbába, hogy harci
kocsikat és lovakat fogadjanak zsoldjukba. 7 Zsoldjukba fogadtak harminckétezer
harci kocsit és Maaká királyát is hadinépével együtt. Ezek megérkeztek, és
tábort ütöttek Médebá előtt. Az ammóniak is összegyűltek városaikból,
és hadba vonultak.
8 Amint ezt
meghallotta Dávid, elküldte Jóábot egy egész sereggel, a legvitézebbekkel. 9
Kivonultak az ammóniak is, és csatarendbe álltak a város bejáratánál. A
királyok pedig, akik segítségére jöttek, külön álltak fel a mezőn. 10 Jóáb
látta, hogy elöl is, hátul is támadás fenyegeti, ezért kiválogatta egész Izráel
színe-javát, és csatarendbe állította őket az arámokkal szemben. 11 A
hadinép maradékát pedig testvérének, Abisajnak a vezetésére bízta, és ezek az
ammóniakkal szemben álltak csatarendbe. 12 Ezt mondta: Ha az arámok
erősebbek lesznek nálam, jöjj segítségemre! Ha pedig az ammóniak lesznek
erősebbek nálad, akkor én segítek neked. 13 Légy erős, szedjük össze
az erőnket népünkért és Istenünk városaiért! Az ÚR pedig tegye, amit jónak
lát. 14 Akkor Jóáb rohamra indult hadinépével az arámok ellen, és azok
megfutamodtak előtte. 15 Amikor az ammóniak látták, hogy az arámok futnak,
ők is megfutamodtak Jóáb testvére, Abisaj előtt, és bementek a
városba. Jóáb pedig Jeruzsálembe ment.
16 Amikor az arámok látták,
hogy vereséget szenvedtek Izráeltől, követeket küldtek, és fölvonultatták
a folyamon túli arámokat. Sófak, Hadadezer hadseregének a parancsnoka állt az
élükön. 17 Jelentették ezt Dávidnak, aki összegyűjtötte egész Izráelt,
átkelt a Jordánon, megérkezett hozzájuk, és fölsorakozott velük szemben.
Csatarendbe állt Dávid az arámokkal szemben, és ők megütköztek vele. 18 De
megfutamodtak az arámok Izráel előtt, és megölt Dávid az arámok közül
hétezer harci kocsin küzdő embert és negyvenezer gyalogost. Sófakot a
hadsereg parancsnokát is megölte. 19 Amikor látták Hadadezer szolgái, hogy
vereséget szenvedtek Izráeltől, békét kötöttek Dáviddal, és szolgáltak
neki. Ezután az arámok nem voltak többé hajlandók segíteni az ammóniakat.
1Krón 20
1 Egy esztendő
múl 2 Dávid levette királyuk fejéről a koronát. Egy talentum arany
súlyúnak találta, drágakövekkel volt kirakva, és Dávid fejére került. A
városból is igen sok zsákmányt vitt el. 3 A benne levő hadinépet pedig
kihozatta, és fűrésszel, vascsákánnyal és fejszével dolgoztatta őket.
Így járt el Dávid az összes ammóni városokkal. Azután visszatért Dávid egész
népével együtt Jeruzsálembe.
4 Ezután harc tört ki
Gézerben a filiszteusokkal. Akkor ölte meg a húsái Szibbekaj a refáiak
ivadékából való Szippajt, és azok megalázkodtak. 5 Majd megint harc tört ki a
filiszteusokkal. Ekkor vágta le Elhánán, Jáír fia Lahmit, a gáti Góliát
testvérét, akinek a lándzsanyele olyan volt, mint a szövőszék tartófája.
6 Gátnál is harc tört
ki. Volt ott egy nagy termetű férfi, akinek hat-hat ujja volt, összesen
huszonnégy. Ez is Ráfáivadék volt. 7 Ez gyalázta Izráelt, de levágta Jónátán,
Dávid bátyjának, Simeának a fia. 8 Ezek Gátból való Ráfáivadékok voltak, és
Dávidnak vagy szolgáinak a keze által estek el.
1Krón 21
1 A Sátán Izráel ellen
támadt, és rávette Dávidot, hogy megszámlálja Izráelt. 2 Dávid ezt mondta
Jóábnak és a hadinép parancsnokainak: Menjetek, számláljátok meg Izráelt
Beérsebától Dánig, és terjesszétek elém, hadd tudjam meg a számukat! 3 De Jóáb
ezt mondta: Szaporítsa meg népét az ÚR százannyira, mint amennyi most! De uram,
királyom, hiszen mindnyájan az én uram szolgái ők. Miért kutatja hát ezt
az én uram? Miért bűnhődjék ezért Izráel?! 4 A király szava azonban
erősebb volt Jóábénál. Elindult tehát Jóáb, bejárta egész Izráelt, és
visszaérkezett Jeruzsálembe. 5 Azután jelentette Jóáb Dávidnak a besorozott
hadinép számát: egész Izráelben egymillió-százezer kardforgató ember volt,
Júdában pedig négyszázhetvenezer kardforgató ember. 6 Lévit és Benjámint
azonban nem sorolta közéjük, mert utálatosnak tartotta Jóáb a király parancsát.
7 De Isten rossznak
látta ezt, és megverte Izráelt. 8 Akkor ezt mondta Dávid az Istennek: Nagyot
vétettem azzal, hogy ezt tettem! Most azért bocsásd meg szolgád bűnét,
mert igen esztelenül cselekedtem!
9 Ekkor így szólt az
ÚR Gádhoz, Dávid látnokához: 10 Menj, és mondd meg Dávidnak: Ezt mondja az ÚR:
Három lehetőséget adok neked, válassz ki közülük egyet, és én azt teszem
veled! 11 Bement tehát Gád Dávidhoz, és ezt mondta neki: Így szól az ÚR: Válassz!
12 Három esztendeig tartó éhínség legyen? Vagy dúljanak három
13 Dávid ezt felelte
Gádnak: Igen nehéz helyzetben vagyok. Inkább essem az ÚR kezébe, mert igen nagy
az ő irgalma. Csak ember kezébe ne essem!
14 Az ÚR tehát
dögvészt bocsátott Izráelre, és elhullott Izráelben hetvenezer ember. 15 Az
Isten angyalt küldö
16 Dávid fölemelte a
tekintetét, és látta, hogy az ÚR angyala ott áll az ég és a föld között,
kezében kivont karddal, amelyet Jeruzsálem ellen nyújtott ki. Ekkor Dávid és a
vének zsákba burkolózva arcra borultak. 17 Dávid pedig ezt mondta Istennek
18 Ekkor az ÚR
angyala azt üzente Gád által Dávidnak, hogy menjen és állítson oltárt az ÚRnak
a jebúszi Ornán szérűjén. 19 Elment tehát Dávid Gád beszéde szerint,
amelyet az ÚR nevében mondott. 20 Amikor Ornán arra fordult, meglátta az
angyalt; vele levő négy fia pedig elrejtőzött. Ornán éppen búzát
csépelt. 21 Dávid pedig odament Ornánhoz. Amikor Ornán föltekintett, és
meglátta Dávidot, kiment a szérűről, és arccal a földre borult Dávid
előtt. 22 Dávid így szólt Ornánhoz: Add nekem ezt a szérűt, hadd
építsek itt oltárt az ÚRnak! Teljes áron add nekem, hogy megszűnjék a
csapás a népen. 23 Ornán így felelt Dávidnak: Fogadd el, azután tegye az én
uram, királyom, amit jónak lát! Nézd, odaadom a marhákat égőáldozatnak, a
cséplő eszközöket tűzifának, a búzát pedig ételáldozatnak. Mindent
odaadok. 24 De Dávid király ezt mondta Ornánnak: Így nem, hanem csak teljes
áron akarom megvenni, mert nem akarom az ÚRnak adni a tiedet, és nem akarok
ingyen kapott égőáldozatot bemutatni. 25 Adott tehát Dávid Ornánnak azért
a helyért hatszáz sekel súlyú aranyat. 26 Azután oltárt épített ott Dávid az
ÚRnak, égőáldozatot és békeáldozatot mutatott be, és az ÚRhoz kiáltott.
Ő pedig feleletül tüzet adott az égből az égőáldozati oltárra.
27 Az ÚR szólt az
angyalnak, és az visszatette kardját a hüvelyébe. 28 Abban az időben Dávid
látva, hogy az ÚR a jebúszi Ornán szérűjén válaszolt neki, ott mutatott be
áldozatokat. 29 Az ÚR hajléka ugyanis, amelyet Mózes készített a pusztában,
valamint az égőáldozati oltár abban az időben a gibeóni áldozóhalmon
volt. 30 Dávid azonban nem mert az Isten színe elé menni, hogy megkérdezze
őt, úgy megrettent az ÚR angyalának a kardjától.
1Krón 22
1 Azután ezt mondta
Dávid: Itt lesz Istennek, az ÚRnak a háza, és itt lesz Izráel égőáldozati
oltára!
2 Dávid azért
megparancsolta, hogy gyűjtsék össze a jövevényeket Izráel országában, és
kőfejtésre rendelte őket, hogy kőtömböket fejtsenek Isten háza
építéséhez. 3 Bőven szerzett Dávid vasat a kapuszárnyakhoz való szegeknek
és sarokvasaknak, meg rezet is mérhetetlenül sokat, 4 továbbá számtalan
cédrusfát, mert a szidóniak és tírusziak bőségesen szállítottak Dávidnak
cédrusfát. 5 Dávid ugyanis ezt g 6 És hívatta a fiát, Salamont, és
megparancsolta neki, hogy építsen házat az ÚRnak, Izráel Istenének.
7 Ezt mondta Dávid
Salamonnak: Fiam, én magam szándékoztam házat építeni Istenem, az ÚR nevének
tiszteletére. 8 De az ÚR igéje így szólt hozzám: Sok vért ontottál, nagy
háborúkat viseltél. Nem építhetsz házat az én nevem tiszteletére, mert sok vért
ontottál ki előttem a földre. 9 De fiad fog születni, ő a nyugalom
embere lesz, mert nyugalmat adok neki a körülötte levő összes
ellenségtől. Salamon lesz a neve, mert békességet és nyugalmat adok
Izráelnek az ő idejében. 10 Ő épít majd házat nevem tiszteletére.
Ő a fiam lesz, és én atyja leszek, és örökre megszilárdítom királyi
trónját Izráelben. 11 Most hát, fiam, az ÚR legyen veled, hogy sikeresen
fölépíthesd Istenednek az ÚRnak a házát, ahogyan kijelentette rólad. 12 Bárcsak
adna neked az ÚR észt és értelmet, amikor Izráel fölé rendel, hogy megtartsd
Istenednek, az ÚRnak a törvényét! 13 Akkor jársz sikerrel, ha megtartod és
végrehajtod azokat a rendelkezéseket és törvényeket, amelyeket az ÚR Mózes
által parancsolt Izráelnek. Légy erős és bátor, ne félj, és ne rettegj! 14
Látod, én nagy fáradsággal szereztem az ÚR házához százezer talentum aranyat,
egymillió talentum ezüstöt; a rezet és vasat már meg sem lehet mérni, olyan sok
van. Épületfát és követ is szereztem; te gyarapítsd ezeket! 15 Bőven van
munkásod: kőfejtő, kőfaragó és ács, és mindenféle munkához
értő ember. 16 Az aranynak, ezüstnek, réznek és vasnak se szeri, se száma.
Fogj munkához, az ÚR legyen veled!
17 Izráel összes
vezetőinek pedig megparancsolta Dávid, hogy segítsenek fiának, Salamonnak:
18 Bizony veletek volt Istenetek, az ÚR, és nyugalmat adott nektek
mindenfelől! Mert kezembe adta az ország lakóit, és meghódolt az ország az
ÚR előtt és az ő népe előtt. 19 Most azért igyekezzetek
1Krón 23
1 Dávid megöregedve
és betelve az élettel, fiát, Salamont tette Izráel királyává. 2
Összegyűjtötte tehát Izráel minden vezetőjét, meg a papokat és a
lévitákat. 3 Számba vették a lévitákat harmincévesektől fölfelé, és a
férfiak száma harmincnyolcezer fő volt. 4 Ezek közül huszonnégyezren
intézzék az ÚR házának a teendőit, az elöljárók és bírák hatezren
legyenek, 5 a kapuőrök négyezren, négyezren pedig dicsérjék az URat azokon
a hangszereken, amelyeket én készíttettem az ÚR dicséretére.
6 Azután Dávid
csoportokba osztotta őket Lévi fiai, Gérsón, Kehát és Merári szerint.
7 Gérsóniak voltak
Ladán és Simei. 8 Ladán fiai hárman voltak: az első Jehiél, továbbá Zétám
és Jóél. 9 Simei fiai hárman voltak: Selómit, Haziél és Hárán. Ezek voltak
Ladán családfői. 10 Simei fiai voltak: Jahat, Zízá, Jeús és Beríá, ezek
négyen voltak Simei fiai. 11 Jahat volt az első és Zízá a második. Mivel
Jeúsnak és Beríának nem sok fia volt, egy családnak, egy csoportnak
számítottak.
12 Kehát fiai négyen
voltak: Amrám, Jichár, Hebrón és Uzziél. 13 Amrám fia volt Áron és Mózes. De
Áront különválasztották, hogy fölszenteljék, mint legszentebbet, őt és
fiait örökre, hogy áldozatot mutassanak be az ÚR színe előtt, hogy őt
szolgálják, és az ő nevében mondjanak áldást mindenkor.
14 Mózes az Isten
embere volt, fiait pedig Lévi törzséhez számították. 15 Mózes fia volt Gérsóm
és Eliezer. 16 Gérsóm fiai között Sebuél volt az első. 17 Eliezer
első fia Rehabjá volt. Eliezernek nem lett több fia, de Rehabjá fiai igen
megsokasodtak. 18 Jichár fiai között Selómít volt az első. 19 Hebrón fiai
között Jerijjáhú volt az első, Amarjá a második, Jahaziél a harmadik és
Jekamám a negyedik. 20 Uzziél fiai között Míká volt az első és Jissijjá a
második.
21 Merári fia volt
Mahli és Músi. Mahli fia volt Eleázár és Kís. 22 Eleázár úgy halt meg, hogy nem
voltak fiai, hanem leányai, akiket saját atyjukfiai, Kís fiai vettek el. 23
Músi fiai hárman voltak: Mahli, Éder és Jerémót.
24 Ezek voltak Lévi
fiai családjaik és családfőik szerint, ahogyan névjegyzékbe vették
őket fejenként. Ők végezték az ÚR háza szolgálatának a munkáját,
húszévestől fölfelé. 25 Mert Dávid ezt mondta: Nyugalmat adott népének az
ÚR, Izráel Istene, és Jeruzsálemben lakozik mindörökké. 26 Ezért a lévitáknak
nem kell többé hordozniuk sem a hajlékot, sem szolgálatuk többi fölszerelését.
27 Mert Dávid utolsó rendelkezése szerint állították össze Lévi fiainak a
jegyzékét húszévestől fölfelé. 28 Áron fiainak a rendelkezésére álltak az
ÚR házának a szolgálatában az udvaroknál, a kamráknál és minden szent dolog tisztán
tartásánál, és az Isten háza szolgálatának a végzésében, 29 a sorba rakott
kenyereknél, az ételáldozathoz való finomlisztnél, a kovásztalan lepényeknél, a
sütőlapoknál, a tésztagyúrásnál és minden űr- és hosszmértéknél. 30
Ott kellett állniuk minden reggel, hogy hálát és dicséretet mondjanak az ÚRnak,
ugyanígy esténként is, 31 és ha égőáldozatot mutattak be az ÚRnak
szombatonként, újholdkor és az ünnepeken, megszabott számban kellett állandóan
az ÚR előtt állniuk. 32 Végezniük kellett a kijelentés sátra körüli
teendőket, a szentély körüli teendőket, meg testvéreik, Áron fiai
mellett a tennivalókat, amikor az ÚR házában szolgáltak.
1Krón 24
1 Áron fiainak a
beosztása: Áron fiai Nádáb és Abíhú, Eleázár és Ítámár voltak. 2 Nádáb és Abíhú
még apjuk életében meghaltak, de fiaik nem voltak, ezért Eleázár és Ítámár
végezte a papi szolgálatot. 3 Dávid beosztotta Eleázár fiai közül Cádókot,
Ítámár fiai közül pedig Ahimeleket a megbízatásuknak megfelelő
szolgálatra. 4 Mivel Eleázár fiai között több férfi volt található, mint Ítámár
fiai között, ezért Eleázár fiai közül tizenhat családfőt osztottak be,
Ítámár fiai közül pedig nyolc családfőt. 5 Sorsolással osztották be
őket, ezeket is, meg azokat is. Így lettek Eleázár és Ítámár fiai szent és
Istentől kijelölt vezető emberek.
6 Semajá, Netanél
fia,
7 Az első
sorshúzás Jehójáribra esett, a második Jedajára, 8 a harmadik Hárimra, a
negyedik Szeórimra, 9 az ötödik Malkijjára, a hatodik Mijjáminra, 10 a hetedik
Hakkócra, a nyolcadik Abijjára, 11 a kilencedik Jésúára, a tizedik Sekanjáhúra,
12 a tizenegyedik Eljásibra, a tizenkettedik Jákimra, 13 a tizenharmadik
Huppára, a tizennegyedik Jesebábra, 14 a tizenötödik Bilgára, a tizenhatodik
Immérre, 15 a tizenhetedik Hézírre, a tizennyolcadik Happiccécre, 16 a
tizenkilencedik Petahjára, a huszadik Jehezkélre, 17 a huszonegyedik Jákinra, a
huszonkettedik Gámúlra, 18 a huszonharmadik Delájáhúra, a huszonnegyedik pedig
Maazjáhúra.
19 Ezek kaptak
megbízást arra a szolgálatra, hogy bejárjanak az ÚR házába aszerint a
rendtartás szerint, amelyet atyjuktól, Árontól kaptak, ahogyan Izráel Istene,
az ÚR megparancsolta neki.
20 Lévi többi fiai
voltak: Amrám fia volt Súbáél, Súbáél fia volt Jehdejáhú. 21 Rehabjáhútól
származott Jissijjá, Rehabjáhú első fia. 22 Jicháritól származott Selómót,
Selómót fia volt Jahat. 23 Hebrón fiai voltak: az első Jerijjáhú, a
második Amarjáhú, a harmadik Jahaziél és a negyedik Jekamám. 24 Uzziél fia volt
Míká, Míká fia Sámír. 25 Míká testvére Jissijjá volt, Jissijjá fia pedig
Zekarjáhú. 26 Merári fia volt Mahli és Músi. Jaazijjáhú fia Benó volt. 27
Merári fiai voltak: Jaazijjáhútól, fiától származott Sóham, Zakkúr és Ibri. 28
Mahlitól származott Eleázár. Neki nem voltak fiai. 29 Kístől származott
Jerahmeél, Kís fia. 30 Músi fiai voltak: Mahli, Éder és Jerimót. Ezek a
léviták, családjaik szerint. 31 Ezekre is ugyanúgy sorsot vetettek, mint
testvéreikre, Áron fiaira, Dávid király, Cádók és Ahimelek, továbbá a papok és
a léviták családfői jelenlétében; a családfőkre ugyanúgy, mint
legkisebb testvérükre.
1Krón 25
1 Dávid és a hadsereg
paranc 2 Ászáf fiai közül Zakkúr, Jószéf, Netanjá és Aszarélá, Ászáf fiai.
Őket az ihletett módon játszó Ászáf irányította, aki a király felügyelete
alá tartozott. 3 A jedútúniak közül Jedútún hat fia: Gedaljáhú, Ceri, Jesajáhú,
Simei, Hasabjáhú és Mattitjáhú, akik apjuknak, Jedútúnnak az irányításával
ihletett módon játszottak citerán, hálát és dicséretet adva az ÚRnak.
4 A hémániak közül
Hémán fiai: Bukkijjáhú, Mattanjáhú, Uzziél, Sebuél, Jerimót, Hananjá, Hanáni,
Eliátá, Giddalti, Rómamti-Ezer, Josbekásá, Mallóti, Hótir és Mahaziót. 5 Ezek
mind Hémán fiai voltak, aki az Isten dolgaiban a király látnoka volt, hatalma
növelésére. Az Isten tizennégy fiút és három leányt adott Hémánnak.
6 Ezek mindnyájan
apjuk irányításával énekeltek az ÚR házában, cintányérok, lantok és citerák
kíséretében végezve az istentiszteletet az Isten házában a király, Ászáf,
Jedútún és Hémán irányítása szerint. 7 Kétszáznyolcvannyolc volt a száma
atyjukfiaival együtt azoknak, akiket megtanítottak az ÚR énekeire, és
mindnyájan képzettek voltak.
8 Sorsot vetettek a
szolgálat rendjére nézve a fiatalokra és az öregekre, a képzettekre és a
tanítványokra egyaránt. 9 A sorsolás először az ászáfi Jószéfre esett,
másodszor Gedaljáhúra, aki testvéreivel és fiaival együtt tizenkettedmagával
volt. 10 Harmadszor Zakkúrra, aki fiaival és testvéreivel együtt
tizenkettedmagával volt. 11 Negyedszer Jicrire, aki fiaival és testvéreivel
együtt tizenkettedmagával volt. 12 Ötödször Netanjáhúra, aki fiaival és
testvéreivel együtt tizenkettedmagával volt. 13 Hatodszor Bukkijjáhúra, aki
fiaival és testvéreivel együtt tizenkettedmagával volt. 14 Hetedszer
Jeszarélára, aki fiaival és testvéreivel együtt tizenkettedmagával volt. 15
Nyolcadszor Jesajáhúra, aki fiaival és testvéreivel együtt tizenkettedmagával
volt. 16 Kilencedszer Mattanjáhúra, aki fiaival és testvéreivel együtt
tizenkettedmagával volt. 17 Tizedszer Simeire, aki fiaival és testvéreivel
együtt tizenkettedmagával volt. 18 Tizenegyedszer Azarélra, aki fiaival és
testvéreivel együtt tizenkettedmagával volt. 19 Tizenkettedszer Hasabjára, aki
fiaival és testvéreivel együtt tizenkettedmagával volt. 20 Tizenharmadszor
Súbáélra, aki fiaival és testvéreivel együtt tizenkettedmagával volt. 21
Tizennegyedszer Mattitjáhúra, aki fiaival és testvéreivel együtt
tizenkettedmagával volt. 22 Tizenötödször Jerémótra, aki fiaival és
testvéreivel együtt tizenkettedmagával volt. 23 Tizenhatodszor Hananjáhúra, aki
fiaival és testvéreivel együtt tizenkettedmagával volt. 24 Tizenhetedszer
Josbekására, aki fiaival és testvéreivel együtt tizenkettedmagával volt. 25
Tizennyolcadszor Hanánira, aki fiaival és testvéreivel együtt
tizenkettedmagával volt. 26 Tizenkilencedszer Mallótira, aki fiaival és
testvéreivel együtt tizenkettedmagával volt. 27 Huszadszor Elijjátára, aki
fiaival és testvéreivel együtt tizenkettedmagával volt. 28 Huszonegyedszer
Hótírra, aki fiaival és testvéreivel együtt tizenkettedmagával volt. 29
Huszonkettedszer Giddaltira, aki fiaival és testvéreivel együtt
tizenkettedmagával volt. 30 Huszonharmadszor Mahaziótra, aki fiaival és
testvéreivel együtt tizenkettedmagával volt. 31 Huszonnegyedszer
Rómamti-Ezerre, aki fiaival és testvéreivel együtt tizenkettedmagával volt.
1Krón 26
1 A kapuőrök
beosztása: a kórahiak közül Meselemjáhú, Kóré fia, aki Ászáf fiai közül való
volt. 2 Meselemjáhú fiai közül Zekarjáhú volt az elsőszülött, Jediaél a
második, Zebadjáhú a harmadik, Jatniél a negyedik, 3 Élám az ötödik, Jehóhánán
a hatodik, Eljehóénaj a hetedik. 4 Óbéd-Edóm fiai közül Semajá volt az elsőszülött,
Jehózábád a második, Jóáh a harmadik, Szákár a negyedik, Netanél az ötödik, 5
Ammiél a hatodik, Jisszákár a hetedik, Peulletaj a nyolcadik; mert Isten
megáldotta őt.
6 Fiának, Semajának
is születtek fiai, akik családjukban parancsnokok voltak, mert vitéz férfiak
voltak. 7 Semajá fiai voltak: Otni, Refáél, Óbéd és Elzábád, akinek a
testvérei, Elihú és Szemakjáhú is bátor harcosok voltak. 8 Ezek mindnyájan
Óbéd-Edóm fiai. Ők maguk is, fiaik és testvéreik is bátor emberek voltak,
alkalmasak a szolgálatra. Hatvanketten származtak Óbéd-Edómtól. 9 Meselemjáhú
fiai és testvérei is bátor harcosok voltak mind a tizennyolcan.
10 A Merári fiai
közül való Hószának is voltak fiai. Simri volt az első, bár nem ő
volt az elsőszülött, apja őt tette meg elsőnek. 11 Hilkijjáhú
volt a második, Tebaljáhú a harmadik, Zekarjáhú a negyedik. Hószá fiai és
testvérei összesen tizenhárman voltak.
12 Ezeket a
kapuőröket osztották be atyjuk fiaival együtt őrségre a férfiak száma
szerint, hogy az ÚR háza szolgálatára álljanak. 13 Sorsolás útján jelölték ki a
családokat, a kicsinyeket és a nagyokat egyaránt mindegyik kapuhoz.
14 A keleti kaput
Selemjáhúra sorsolták ki. Fiának, Zekarjáhúnak, aki bölcs tanácsadó volt,
szintén sorsot vetettek, neki jutott sorsolással az északi kapu.
15 Óbéd-Edómnak
jutott a déli kapu, fiainak pedig a raktár. 16 Suppimnak és Hószának jutott a
nyugati kapu, a Salleket-kapuval együtt a fölfelé vezető úton, egyik
őrhely a másik mellett. 17 Keleten hat lévita volt, északon naponként
négy, délen is naponként négy, a raktárnál pedig kettő-kettő. 18
Nyugaton, a csarnoknál négy volt az út mellett, kettő a csarnok mellett.
19 Ez volt a Kórah fiai és Merári fiai közül való kapuőrök beosztása.
20 A léviták közül
Ahijjá volt az Isten háza kincstárának és a szent ajándékok kincstárának a
felügyelője. 21 Ladán fiai, a gérsóni Ladán fiai, a gérsóni Ladán
családfői voltak: Jehiéli, 22 meg Jehiéli fiai, Zétám és testvére, Jóél,
az ÚR háza kincstárának a felügyelői. 23 Az amrámiak, a jicháriak, a
hebróniak és az uzziéliek közül 24 Sebuél, Gérsómnak, Mózes fiának a
leszármazottja volt a kincsek felügyelőinek az elöljárója. 25 Az ő
rokonai voltak Eliezer ágán: fia, Rehabjáhú, ennek a fia Jesajáhú, ennek a fia
Jórám, ennek a fia Zikri és ennek a fia Selómit. 26 Ez a Selómit volt
testvéreivel együtt a felügyelője mindazoknak a szent kincseknek,
amelyeket Dávid király, a családfők, az ezredesek, a századosok és a
hadsereg parancsnokai odaszenteltek. 27 A hadizsákmányt szentelték oda az ÚR
házának a fenntartására. 28 Mindaz, amit odaszentelt Sámuel, a látnok, Saul,
Kís fia, Abnér, Nér fia és Jóáb, Cerújá fia, minden, amit csak odaszenteltek,
Selómitra és testvéreire volt bízva.
29 A jicháriak közül
Kenanjáhúra és fiaira bízták, mint elöljárókra és bírákra, Izráel közügyeit. 30
A hebróniak közül Hasabjáhúra és rokonságára, ezerhétszáz bátor harcosra bízták
Izráel igazgatását a Jordántól nyugat felé az URat illető minden dologban
és a király szolgálatában.
31 A hebróniak közül
Jerijjá volt az első, a hebróni családok származási jegyzéke szerint.
Amikor Dávid uralkodásának a negyvenedik évében felkeresték őket, és
találtak köztük kiváló vitézeket Jazér-Gileádban, 32 Jerijját és rokonságát,
kétezerhétszáz családfőt, e bátor harcosokat bízta meg Dávid király a
rúbeniek, gádiak és Manassé törzse egyik felének a felügyeletével az Istent és
a királyt illető minden dologban.
1Krón 27
1 Izráel fiai, akik
családfők, ezredes
2 Az első
hónapban szolgáló első csapattest élén Jásobám, Jabdiél fia állt.
Csapattestéhez huszonnégyezer ember tartozott. 3 Ő Pérec leszármazottja
volt az első hónapban szolgáló csapatok parancsnokainak a feje. 4 A
második hónapban szolgáló csapattest élén az ahóhi Dódaj állt. Egyik csapatának
a vezére Miklót volt. Csapattestéhez huszonnégyezer ember tartozott. 5 A
harmadik hónapban szolgáló harmadik csapat vezére Benájá volt, Jójádá
főpap fia. Csapattestéhez huszonnégyezer ember tartozott. 6 Ez a Benájá a
harminc hős közé tartozott, mint a harmincnak a parancsnoka.
Csapattestéhez tartozott fia, Ammizábád is. 7 A negyedik hónapban szolgáló
negyedik csapattest vezére Aszáél, Jóáb testvére volt, helyettese pedig a fia,
Zebadjá. Csapattestéhez huszonnégyezer ember tartozott. 8 Az ötödik hónapban
szolgáló ötödik csapattest vezére a jizráhi Samhút volt. Csapattestéhez
huszonnégyezer ember tartozott. 9 A hatodik hónapban szolgáló hatodik
csapattest vezére a tekóai Írá, Ikkés fia volt. Csapattestéhez huszonnégyezer
ember tartozott. 10 A hetedik hónapban szolgáló hetedik csapattest vezére a
pelóni Hélec volt, Efraim fiai közül. Csapattestéhez huszonnégyezer ember
tartozott. 11 A nyolcadik hónapban szolgáló nyolcadik csapattest vezére a húsái
Szibbekaj volt, a zerahiak közül. Csapattestéhez huszonnégyezer ember
tartozott. 12 A kilencedik hónapban szolgáló kilencedik csapattest vezére az
anátóti Abiezer volt, a benjáminiak közül. Csapattestéhez huszonnégyezer ember
tartozott. 13 A tizedik hónapban szolgáló tizedik csapattest vezére a netófái
Mahraj volt, a zerahiak közül. Csapattestéhez huszonnégyezer ember tartozott.
14 A tizenegyedik hónapban szolgáló tizenegyedik csapattest vezére a pirátóni
Benájá volt, Efraim fiai közül. Csapattestéhez huszonnégyezer ember tartozott.
15 A tizenkettedik hónapban szolgáló tizenkettedik csapattest vezére a netófái
Heldaj volt, aki Otniéltól származott. Csapattestéhez huszonnégyezer ember
tartozott.
16 Izráel törzsei
élén a következők álltak: a rúbeniek fejedelme Eliezer volt, Zikri fia; a
simeoniaké Sefatjáhú, Maaká fia; 17 a lévitáké Hasabjá, Kemúél fia, az ároniaké
Cádók, 18 Júdáé Elihú, Dávid testvérei közül; Issakáré Omri, Míkáél fia; 19
Zebuloné Jismajáhú, Óbadjáhú fia; Naftálié Jerimót, Azriél fia; 20 Efraim fiaié
Hóséa, Azazjáhú fia; Manassé törzse egyik feléé Jóél, Pedájáhú fia; 21 Manassé
törzse gileádi feléé Jiddó, Zekarjáhú fia; Benjáminé Jaasziél, Abnér fia; 22
Dáné Azarél, Jeróhám fia. Ezek voltak Izráel törzseinek a vezérei.
23 Nem vette számba
Dávid a húszéveseket és az azon aluliakat, mert az ÚR megígérte, hogy úgy
megsokasítja Izráelt, hogy annyian lesznek, mint az ég csillagai. 24 Jóáb, Cerújá
fia elkezdte ugyan a számlálást, de nem fejezte be, mivel emiatt támadt haragra
Isten Izráel ellen, és ezért nem került ez a szám Dávid király történetének a
számadatai közé.
25 A királyi kincstár
gondnoka Azmávet volt, Adiél fia. A mezők, városok, falvak és
őrtornyok raktárainak a gondnoka Jehónátán, Uzzijjáhú fia volt. 26 A
mezőgazdasági munkások és földművelők felügyelője Ezri,
Kelúb fia volt. 27 A szőlők felügyelője a rámai Simei, a
szőlők borkészleteinek a felügyelője a sefemi Zabdi volt. 28 A
Sefélá-alföldön levő olajfa- és fügefakertek felügyelője a gádéri
Baalhánán volt, az olajraktárak felügyelője Jóás. 29 A Sárónon legelő
szarvasmarhák felügyelője a sáróni Sitraj volt, a völgyekben legelő
szarvasmarhák felügyelője pedig Sáfát, Adlaj fia. 30 A tevék
felügyelője a jismáéli Óbíl, a szamarak felügyelője a mérónóti
Jehdejáhú, 31 a juhnyájak felügyelője pedig a hagri Jázíz volt. Mindezek
Dávid király vagyonának a kormányzói voltak.
32 Jónátán, Dávid
nagybátyja tanácsadó volt, értelmes és írástudó ember. Jehiél, Hakmóni fia
pedig a királyfiak nevelője volt. 33 Ahitófel a király tanácsadója volt,
az arki Húsaj pedig a király barátja. 34 Ahitófel helyettese Jehójádá, Benájáhú
fia és Ebjátár volt, a királyi hadsereg parancsnoka pedig Jóáb.
1Krón 28
1 Dávid
összegyűjtötte Jeruzsálembe Izráel összes vezető ember
2 Ekkor fölállt Dávid
király, és így szólt: Hallgassatok meg, testvéreim és népem! Nekem magamnak
volt szándékomban, hogy az ÚR szövetségládájának, Istenünk lába zsámolyának az
elhelyezésére házat építsek. Elő is készítettem az építést. 3 De az Isten
így szólt hozzám: Nem építhetsz házat az én nevem tiszteletére, mert
háborúskodó ember voltál, és sok vért ontottál. 4 Mégis engem választott ki
Izráel Ist 5 Valamennyi fiam közül, pedig az ÚR sok fiút adott nekem, Salamon
fiamat választotta ki, hogy ő üljön az ÚR királyságának a trónjára
Izráelben. 6 És ezt mondta nekem: Fiad, Salamon építi majd föl házamat és
udvaraimat, mert kiválasztottam őt, hogy fiam legyen, én pedig atyja
leszek. 7 Örökre megszilárdítom királyságát, ha állhatatosan teljesíti
parancsolataimat és végzéseimet, ahogyan eddig tette. 8 Most azért egész Izráel
9 Te pedig, fiam, Sal
10 Lásd meg azért, hogy az ÚR választott ki téged, hogy házat építs szentélyül.
Légy erős és készítsd el!
11 Akkor átadta Dávid
a fiának, Salamonnak a csarnoknak és épületeinek, a kincstárnak, a felső
szobáknak és belső szobáknak és az engesztelés helyének a tervrajzát, 12
mindazét, amit a Lélek adott neki: tehát az ÚR háza udvarainak és körös-körül
valamennyi kamrának, meg az Isten háza kincstárainak és a szent ajándékok
kincstárainak a tervrajzát, 13 továbbá a papok és léviták beosztásának, az ÚR
házában végzendő istentisztelet minden teendőjének és az ÚR házában
szükséges összes istentiszteleti fölszerelésnek a tervezetét. 14 Minden egyes
istentiszteleti aranyeszközt az arany súlymértéke szerint, minden egyes
istentiszteleti ezüsteszközt annak súlymértéke szerint adott meg. 15 Ugyanígy
az arany lámpatartók és aranymécsesek súlyát, minden egyes lámpatartónak és
mécseseiknek a súlya szerint; az ezüst lámpatartóknál is a lámpatartó és
mécsesei súlya szerint, a különböző lámpatartók rendeltetése szerint. 16
Megadta, hogy mennyi legyen az arany súlya a sorba rakott kenyerek asztalánál
asztalonként, és az ezüstét az ezüstasztaloknál; 17 továbbá a villákhoz,
hintőedényekhez és kancsókhoz való színaranynak, meg az aranykelyheknek a
súlyát kelyhenként, meg az ezüstkelyheknek a súlyát kelyhenként. 18 Az
illatáldozati oltárhoz szükséges tiszta arany súlyát, az aranykerúbok
kocsijának a tervrajzát, akik kiterjesztett szárnyakkal befedték az ÚR
szövetségládáját. 19 Minderre, a tervrajz minden munkájára az ÚR kezéből
származó írás oktatott ki engem.
20 Ezek után D 21
Nézd, itt vannak a papok és a léviták csapatai az Isten háza minden
szolgálatára. Veled vannak minden munkára készen, mindenféle szolgálathoz
értve; és a vezetők, meg az egész nép mindenben rendelkezésedre áll.
1Krón 29
1 Dávid király ezt
mondta az egész gyülekezetnek: Egyedül Salamon fiamat választotta ki Isten, de
ő még tapasztalatlan ifjú, a munka pedig nagy, mert nem emberé lesz ez a
vár, hanem az ÚRistené. 2 Ezért minden erőmmel szerezte 3 De van még a
birtokomban arany és ezüst, és mivel szeretetet érzek Istenem háza iránt, adok
Istenem házára azon felül, amit szereztem a szent házra: 4 háromezer talentum
aranyat, mégpedig ófiri aranyat, és hétezer talentum tiszta ezüstöt a templom
falainak a beborítására, 5 aranyat az aranyeszközökhöz és ezüstöt az
ezüsteszközökhöz, a mesteremberek mindenféle munkájához. Ki akar még önként,
bőkezűen adakozni az ÚRnak?
6 Ekkor önként
adakoztak a családfők, Izráel törzseinek a vezetői, az ezredesek és a
századosok, meg a királyi udvartartás vezetői. 7 Adtak az Isten háza
munkálataira ötezer talentum aranyat, tízezer dárikot, tízezer talentum
ezüstöt, tizennyolcezer talentum rezet és százezer talentum vasat. 8 Akinek
drágaköve volt, odaadta az ÚR házának a kincseihez, a gérsóni Jehiél kezéhez. 9
És örült a nép az önkéntes adakozásnak, mert tiszta szívvel, önként adakoztak
az ÚRnak. Dávid király is nagy örömmel örvendezett.
10 Akkor áldotta
Dávid az URat az egész gyülekezet előtt, és ezt mondta: Áldott vagy te,
URam, ősatyánknak, Izráelnek Istene, öröktől fogva mindörökké! 11
Tied, URam, a nagyság, a hatalom és a fenség, a ragyogás és a méltóság, bizony
minden, ami a mennyben és a földön van! Tied, URam, az ország, magasztos vagy
te, mindenek feje! 12 Tőled ered a gazdagság és a dicsőség, te
uralkodsz mindenen. A te kezedben van az erő és a hatalom, a te kezed
tehet bárkit naggyá és erőssé. 13 Most azért, Istenünk, hálát adunk neked,
és dicsérjük a te fenséges nevedet. 14 Mert ki vagyok én, és mi az én népem,
honnan volt erőnk ilyen önkéntes adakozásra? Bizony tőled van mindez,
és csak azt adtuk neked, amit kezedből kaptunk. 15 Mi jövevények és
zsellérek vagyunk előtted, mint minden ősünk. Napjaink olyanok a
földön, mint az árnyék: nincs állandóságuk. 16 URunk Istenünk! Ez az egész
halom kincs, amelyet összeadtunk, hogy neked, a te szent neved tiszteletére
templomot építsünk, a te kezedből való, és a tied lesz mindez! 17 Tudom,
Istenem, hogy te a szíveket vizsgálod, és gyönyörködsz az őszinteségben.
Én mindezt őszinte szívvel, önként adtam, és most örömmel látom, hogy
önként adakozott neked néped, amely itt összegyűlt. 18 URam, őseinknek,
Ábrahámnak, Izsáknak és Izráelnek Istene, tartsd meg örökre néped szívében ezt
a gondolatot és szándékot, és kösd magadhoz szívüket. 19 Fiamnak, Salamonnak
pedig add meg, hogy teljes szívvel tartsa meg parancsolataidat, intelmeidet és
rendelkezéseidet, vigye véghez mindazt, és építse föl azt a várat, amit én
előkészítettem.
20 Azután ezt mondta
Dávid az egész gyülekezetnek: Áldjátok Isteneteket, az URat! És áldotta az
egész gyülekezet az URat, ősei Istenét, meghajolt és leborult az ÚR
előtt és a király előtt. 21 Másnap reggel véresáldozatokat mutattak
be, és égőáldozatokat áldoztak az ÚRnak: ezer bikát, ezer kost, ezer
bárányt a hozzájuk tartozó italáldozatokkal együtt, és tömérdek véresáldozatot
az egész Izráelért. 22 Ettek-ittak az ÚR előtt azon a napon nagy örömmel.
Azután másodszor is királlyá tették Salamont, Dávid fiát, és fölkenték az ÚR
fejedelmévé; Cádókot pedig pappá. 23 Így ült Salamon az ÚR trónjára, apja,
Dávid után. Eredményesen uralkodott, és egész Izráel hallgatott rá. 24 A
vezérek, a testőrök és Dávid király fiai is mind kezet adtak, hogy Salamon
király alattvalói lesznek. 25 Az ÚR pedig igen naggyá tette Salamont egész
Izráel szemében, és olyan királyi méltóságot adott neki, amilyen nem volt
előtte egy királynak sem Izráelben.
26 Dávid, Isai fia
egész Izráel királya volt. 27 Negyven éven át uralkodott Izráelben. Hebrónban
hét esztendeig, Jeruzsálemben pedig harminchárom esztendeig uralkodott. 28 És
meghalt késő vénségében, betelve az élettel, gazdagsággal és
dicsőséggel. Utána fia, Salamon lett a király.
29 Dávid király
dolgai elejétől végig meg vannak írva Sámuel látnok, Nátán próféta és Gád
látnok történetében, 30 egész uralkodásával, hőstetteivel és mindazokkal
az eseményekkel együtt, amelyek vele, Izráellel és a többi országok királyságaival
végbementek.
2Krón 1
1 Salamonnak, Dávid
fiának a királyi hatalma megerősödött, mert Istene, az ÚR, vele volt, és
egyre nagyobbá tette. 2 Salamon szólt egész Izráelnek, az ezredeseknek, a
századosoknak, a bíráknak és egész Izráel minden főemberének, a
családfőknek, 3 és elment Salamon az egész gyülekezettel együtt a gibeóni
áldozóhalomra, mert ott volt az Isten kijelentésének sátra, amelyet Mózes, az
ÚR szolgája készíttetett a pusztában. 4 Az Isten ládáját azonban már fölvitette
Dávid Kirjat-Jeárimból, amikor helyet készített annak, mert sátrat vont föl
neki Jeruzsálemben. 5 De a rézoltár, amelyet Becalél, Úri fia, Húr unokája
készített, ott volt az ÚR hajléka előtt. Ezt kereste föl Salamon és a
gyülekezet. 6 Fölment tehát Salamon az ÚR színe előtt álló rézoltárhoz,
amely a kijelentés sátránál volt, és ezer égőáldozatot mutatott be rajta.
7 Azon az éjszakán
megjelent Isten Salamonnak, és ezt mondta neki: Kérj valamit, én megadom neked.
8 Salamon ezt felelte Istennek: Te nagy szeretettel bántál apámmal, Dáviddal,
és engem tettél utána királlyá. 9 Most azért, URam, Istenem, váljék valóra
apámnak, Dávidnak adott ígéreted, mert te tettél engem e nép királyává, amely
oly sok, mint a föld pora. 10 Adj azért nekem bölcsességet és tudományt, hogy
tudjam ennek a népnek az ügyeit intézni. Különben ki tudná kormányozni a te
nagy népedet?
11 Isten ezt fele 12
ezért megadom neked a bölcsességet és a tudományt, sőt olyan gazdagságot,
vagyont és dicsőséget is adok neked, amihez fogható nem volt és nem is
lesz egy királynak sem, sem előtted, sem utánad.
13 Azután visszament
Salamon Jeruzsálembe a gibeóni áldozóhalomról, a kijelentés sátra elől, és
uralkodott Izráelen.
14 Gyűjtött
Salamon harci kocsikat és lovasokat. Ezernégyszáz harci kocsija és tizenkétezer
lovasa lett, és ezeket a harci kocsik városaiba meg a király mellé,
Jeruzsálembe rendelte. 15 A király elérte, hogy annyi lett Jeruzsálemben az
ezüst és az arany, mint a kő. Elérte, hogy annyi lett a cédrusfa, mint
amennyi a vadfügefa az alföldön. 16 Salamonnak Egyiptomból és Kevéből
hozták a lovakat, a király kereskedői szerezték azokat Kevéből
megszabott áron. 17 Egy harci kocsit hatszáz ezüst sekelért hoztak Egyiptomból,
egy lovat pedig százötvenért. Ugyancsak az ő közvetítésükkel szállították
tovább ezeket a hettita királyoknak és az arám királyoknak.
18 Salamon
megparancsolta, hogy az ÚR neve tiszteletére házat építsenek, neki magának
pedig királyi palotát.
2Krón 2
1 Ezért kirendelt
Salamon a hegységbe hetvenezer teherhordót és nyolcvanezer kőfejtőt,
és melléjük háromezer-hatszáz felügyelőt. 2 És ezt üzente Salamon
Hírámnak, Tírusz királyának: Apámmal, Dáviddal is megtetted, hogy küldtél neki
cédrusfát palotája építésére, hogy abban lakjék. 3 Lásd, én meg templomot
akarok építeni az én URam, Istenem neve tiszteletére, és azt neki szentelem,
hogy jó illatú fü 4 A templomnak, amelyet építeni akarok, nagynak kell lennie,
mert a mi Istenünk nagyobb minden istennél. 5 De kinek van annyi ereje, hogy
neki templomot építsen? Hiszen az ég és az egek egei sem tudják magukba fogadni
őt! És ki vagyok én, hogy templomot akarok építeni? Csak azért teszem,
hogy ott áldozhassanak neki. 6 Küldj azért hozzám egy olyan embert, aki ért 7
Küldj cédrust, ciprust és ébenfát a Libánonról, mert tudom, hogy szolgáid
értenek a libánoni fák kivágásához. Az én szolgáim is ott lesznek szolgáid
mellett, 8 mert sok fát kell előkészíteniük, hiszen nagynak és
csodálatosnak kell lennie annak a templomnak, amelyet építek. 9 Én viszont adok
szolgáidnak, a favágóknak, akik a fákat kidöntik, húszezer kór csépelt búzát,
húszezer kór árpát, húszezer bat bort és húszezer bat olajat.
10 Hírám, Tírusz
királya írásban felelt, és elküldte Salamonnak: Mivel szerette népét az ÚR,
azért tett téged királyukká. 11 Ezt is mondta Hírám: Áldott az ÚR, Izráel
Istene, aki a mennyet és a földet alkotta, hogy olyan bölcs fiút adott Dávid
királynak, aki okos és értelmes, aki az ÚRnak templomot, magának pedig királyi
palotát akar építeni. 12 Ezért elküldök egy hozzáértő és értelmes mestert,
Húrámot, 13 egy Dánból származó asszony fiát, akinek tíruszi az apja, ő
ért az arany, az ezüst, a réz 14 Most azért küldje el az én uram szolgáinak azt
a búzát, árpát, olajat és bort, amit megígért, 15 mi pedig annyi fát vágunk a
Libánonon, amennyire csak szükséged lesz, és elszállítjuk azt tutajokon a
tengeren Jáfóba; te aztán vitesd el Jeruzsálembe.
16 Salamon számba
vette mindazokat az embereket, akik jövevények voltak Izráel országában, miután
apja, Dávid egyszer már számba vette őket: százötvenháromezer-hatszáz
ilyen embert találtak. 17 Hetvenezret teherhordónak tett meg közülük,
nyolcvanezret kőfejtőnek a hegyekben, háromezer-hatszázat pedig
felügyelőnek, hogy dolgoztassák a népet.
2Krón 3
1 Azután elkezdte
építeni Salamon az ÚR házát Jeruzsálemben, a Mórijjá-hegyen, ahol az ÚR megjelent
apjának, Dávidnak, azon a helyen, amelyet Dávid kijelölt, a jebúszi Ornán
szérűjén. 2 Az építést uralkodása negyedik évében, a második hónap második
napján kezdte el.
3 Így állapította meg
Salamon az Isten háza építésekor az alapméreteket: hosszúsága a régi
könyökmérték szerint hatvan könyök, szélessége húsz könyök volt. 4 Az eléje
épített csarnok hossza a templom szélességének megfelelően húsz könyök,
magassága százhúsz könyök volt. A belsejét színarannyal borította be. 5 A
főépületet beburkolta ciprusfával, azt pedig finom arannyal burkolta be,
és pálmafákat meg füzéreket készíttetett rá. 6 Díszítésül beborította a
templomot drágakövekkel. Az arany parvajimi arany volt. 7 Arannyal borította be
a templomot, a gerendákat, a küszöböket, a falakat és az ajtószárnyakat is. A
falakra pedig kerúbokat vésetett.
8 Azután
elkészíttette a szentek szentjének az épületét. Ennek a hosszúsága a templom
szélességének megfelelően húsz könyök, szélessége is húsz könyök volt, és
beburkolta azt hatszáz talentum finom arannyal. 9 A szegek súlya ötven
aranysekel volt. A felső szobákat is beburkolta arannyal.
10 Készíttetett a
szentek szentjének az épületébe két kerúb-szobrot, amelyeket arannyal
borítottak be. 11 A kerúbok szárnyainak a hosszúsága együtt húsz könyök volt.
Az első kerúb egyik öt könyök hosszúságú szárnyával a templom falát, a
másik öt könyök hosszúságú szárnyával a második kerúb szárnyát érintette. 12 A
második kerúb egyik öt könyök hosszúságú szárnyával szintén a templom falát, a
másik öt könyök hosszúságú szárnyával pedig az első kerúb szárnyát
érintette. 13 Ezeknek a kerúboknak a szárnyai kiterjesztve húsz könyököt tettek
ki. Lábukon álltak és befelé tekintettek. 14 Kárpitot is készíttetett kék és
piros bíborból, karmazsinból és lenből, amelyekbe kerúbokat szövetett.
15 A templom elé két
harmincöt könyök magas oszlopot készíttetett, és tetejükre öt könyök magas
oszlopfőket.
16 Csináltatott lánc
formájú füzéreket, és rárakta azokat az oszlopfőkre, azután csináltatott
száz gránátalmát, és rárakta azokat a füzérekre. 17 Fölállíttatta az oszlopokat
a templom elé, egyiket jobb felől, másikat bal felől. A jobboldalit
Jákínnak, a baloldalit Bóáznak nevezte el.
2Krón 4
1 Készíttetett egy
rézoltárt, melynek a hosszúsága húsz könyök, szélessége húsz könyök, magassága
pedig tíz könyök volt.
2 Azután készíttetett
egy öntött tengert, egyik pereme a másik peremétől tíz könyöknyire volt:
kör alakú és öt könyök magas volt, és harminc könyök hosszú zsinór érte körül.
3 Alatta bikaalakok voltak körös-körül, minden könyökre tíz jutott, ezek vették
körül a tengert. A bikaalakok két sorban helyezkedtek el, amelyeket együtt
öntöttek az öntvénnyel. 4 A tenger tizenkét bikán volt, három északra, három
nyugatra, három délre és három keletre nézett; mindegyiknek a hátsó része
befelé volt, és ezeken volt a tenger. 5 Vastagsága egy tenyérnyi volt, pereme
pedig olyan, mint a pohár pereme, mint a liliomvirágé. Háromezer bat víz fért
bele.
6 Készíttetett tíz
mosdóedényt is. Ötöt tetetett jobb felől, ötöt pedig bal felől, hogy
azokban mossák és öblítsék le azt, amit égőáldozatra készítettek. A
tengerben pedig a papok mosakodtak.
7 Készíttetett tíz
arany lámpatartót is megadott minta szerint, és elhelyezte azokat a templomban:
ötöt jobb felől, ötöt bal felől.
8 Készíttetett tíz
asztalt is, és elhelyezte azokat a templomban: ötöt jobb felől, ötöt bal
felől. Készíttetett száz arany hintőedényt is.
9 Elkészíttette a
papok udvarát, és egy nagy bekerített helyet. Ajtókat is csináltatott a
bekerített helynek, és az ajtókat rézzel borította be. 10 A tengert pedig jobb
felől, délkeletre helyezte el.
11 Készített Húrám
fazekakat, lapátokat és hintőedényeket is. Ezzel bevégezte Húrám a munkát,
amelyet az Isten házában kellett készítenie Salamon király megbízásából: 12 a
két oszlopot és a két kerek oszlopfőt, amelyek az oszlopok tetején voltak,
a két hálót az oszlopok tetején levő két kerek oszlopfő beborítására,
13 meg négyszáz gránátalmát a két hálóra, két sor gránátalmát egy-egy hálóra,
az oszlopokon levő két kerek oszlopfő beborítására. 14 Készített állványokat
is és mosdóedényeket az állványokra, 15 egy tengert és alája tizenkét bikát; 16
továbbá fazekakat, lapátokat és villákat. Mindezt a fölszerelést tiszta
rézből készítette el Húrám mester Salamon király megbízásából az ÚR háza
számára. 17 A Jordán környékén öntette ezeket a király az agyagos földben,
Szukkót és Cerédá között. 18 Mindezt a fölszerelést nagy mennyiségben
csináltatta Salamon, mert nem kellett tekintettel lenniük a réz súlyára.
19 Elkészíttette
Salamon az Isten háza összes fölszerelését: az aranyoltárt és az asztalokat,
amelyeken voltak a szent kenyerek; 20 a lámpatartókat és azok mécseseit
színaranyból, hogy égjenek rendeltetésük szerint a szentek szentje előtt;
21 a virágokat, a mécseseket és a koppantókat is aranyból, mégpedig tiszta aranyból;
22 azután a késeket, hintőedényeket, kanalakat és szenesserpenyőket
színaranyból, valamint a templom bejáratát, a szentek szentjébe nyíló
szárnyasajtót és a templom épületének a szárnyasajtaját aranyból.
2Krón 5
1 Amikor befejezték
mindazt a munkát, amit Salamon végeztetett az ÚR háza számára, bevitte Salamon
azt az ezüstöt, aranyat és egyéb tárgyakat, amelyeket apja, Dávid szentelt oda
ajándékul, és elhelyezte Isten házának a kincsei közé.
2 Akkor
összegyűjtötte Salamon Izráel véneit és minden törzsfőjét, Izráel
fiainak családfőit Jeruzsálembe, hogy elvigyék az ÚR szövetségládáját
Dávid városából, azaz Sionból. 3 Összegyülekeztek tehát a királyhoz mindezek az
izráeli férfiak a hetedik hónapban, az ünnepen. 4 Amikor Izráel vénei mind megérkeztek,
a léviták fölemelték a ládát, 5 és fölvitték a ládát, meg a kijelentés sátrát
és a szentély egész fölszerelését, amely a sátorban volt. A papok és a léviták
vitték azokat. 6 Salamon király és Izráel egész közössége, amely megjelent
nála, ott volt a láda előtt. Olyan sok juhot és marhát áldoztak, hogy sem
számbavenni, sem megszámlálni nem lehetett. 7 Azután bevitték a papok az ÚR
szövetségládáját a helyére, a templom legbelső részébe, a szentek
szentjébe, a kerúbok szárnyai alá. 8 A kerúbok kiterjesztették szárnyaikat a
láda helye fölé, és betakarták a kerúbok fölülről a ládát és annak
rúdjait. 9 A rudak olyan hosszúak voltak, hogy a ládához tartozó rudak végei
láthatók voltak a szentek szentje felől, de kívülről már nem voltak
láthatók. Ott vannak még ma is. 10 Nem volt a ládában más, csak a két tábla,
amelyeket Mózes tett bele a Hóreben, amikor az ÚR szövetséget kötött Izráel
fiaival, miután kivonultak Egyiptomból.
11 Amikor a papok
kijöttek a szentélyből - az ott levő papok ugyanis mindnyájan
megszentelték magukat, beosztásukra való tekintet nélkül - 12 fölállt az
oltártól keletre valamennyi énekes lévita, tehát Ászáf, Hémán és Jedútún a
fiaikkal és testvéreikkel együtt fehér ruhába öltözve, cintányérokkal,
lantokkal és citerákkal, és velük együtt százhúsz harsonát fújó pap. 13 A
harsonásoknak meg az énekeseknek egyaránt az volt 14 úgyhogy a papok a
felhő miatt nem tudtak odaállni, hogy szolgálatukat végezzék, mert az ÚR
dicsősége betöltötte az Isten házát.
2Krón 6
1 Akkor ezt mondta
Salamon: Az ÚR mondta, hogy homályban kíván lakni. 2 Házat építettem neked
lakásul, maradandót, örök lakóhelyül.
3 Azután megfordult a
király, és megáldotta Izráel egész gyülekezetét, miközben Izráel egész
gyülekezete állt. 4 Ezt mondta: Áldott az ÚR, Izráel Istene, aki ígéretet tett
apámnak, Dávidnak és azt hatalmával be is teljesítette. Ezt mondta: 5 Attól a
naptól fogva, hogy kihoztam népemet Egyiptom földjéről, nem választottam
várost Izráel egyetlen törzséből sem azért, hogy házat építsenek, és ott
legyen az én nevem. És nem választottam ki senkit, hogy fejedelme legyen
népemnek, Izráelnek. 6 De most kiválasztottam Jeruzsálemet, hogy ott legyen
nevem, és kiválasztottam Dávidot, hogy népemnek, Izráelnek a vezetője
legyen. 7 De amikor apám, Dávid, házat akart építeni Izráel Istene, az ÚR neve
tiszteletére, 8 akkor ezt mondta apámnak, Dávidnak az ÚR: Azzal, hogy házat
akartál építeni az én nevem tiszteletére, jót akartál. 9 De te nem építheted
föl azt a házat, hanem a fiad, aki a te véredből származik, ő építi
majd föl azt a házat nevem tiszteletére. 10 Az ÚR teljesítette ígéretét, amit
tett, mert amikor én apámnak, Dávidnak a helyére léptem és Izráel trónjára
ültem, ahogyan megígérte az ÚR, fölépítettem ezt a házat Izráel Istene, az ÚR
neve tiszteletére. 11 És elhelyeztem ott a ládát, abban van az ÚR szövetsége,
amelyet Izráel fiaival kötött.
12 Azután odaállt
Salamon az ÚR oltára elé, Izráel egész gyülekezetével szemben, és
kiterjesztette kezeit. 13 Salamon ugyanis egy emelvényt ké 14 és ezt mondta:
URam, Izráel Istene! Nincs hozzád hasonló Isten sem az égben, sem a földön!
Hűségesen megtartod a szolgáiddal kötött szövetséget, ha teljes szívükkel
előtted járnak. 15 Megtartottad, amit ígértél szolgádnak, Dávidnak, az én
apámnak. Amit megígértél, hatalmaddal be is teljesítetted a mai napon. 16 Most
azért, URam, Izráe 17 Most azért, URam, Izráel Istene, váljék valóra ígéreted,
amelyet szolgádnak, Dávidnak tettél!
18 De vajon
lakhatik-e Isten a földön az emberekkel? Hiszen az ég, sőt az egeknek egei
sem fogadhatnak magukba téged. Hát még ez a ház, amelyet én építettem! 19 Mégis
tekints szolgád imádságára és könyörgésére, URam, Istenem, és hallgasd meg a
kiáltást és imádságot, amikor szolgád színed előtt imádkozik! 20 Nézz
nyitott szemmel erre a házra éjjel és nappal, arra a helyre, amelyről azt
mondtad, hogy ott lesz a te neved. Hallgasd meg az imádságot, amikor szolgád
ezen a helyen imádkozik! 21 Hallgasd meg szolgádnak és népednek, Izráelnek a
könyörgését, amikor imádkoznak ezen a helyen! Hallgasd meg lakóhelyedről,
a mennyből, hallgasd meg, és bocsáss meg nekik!
22 Ha majd valaki
vétkezik felebarátja ellen, és arra kényszerítik, hogy esküt tegyen, ő
pedig idejön, és esküt tesz oltárod előtt ebben a házban, 23 te halld meg
a mennyből, és tégy igazságot szolgáid ügyében: fizess meg a bűnösnek,
és olvasd fejére a tettét; az igaznak pedig bizonyítsd be az igazságát, és bánj
vele igazsága szerint!
24 Ha majd néped,
Izráel vereséget szenved ellenségétől, mert vétkezik ellened, de azután
megtér, és vallást tesz nevedről, hozzád imádkozik, és könyörög színed
előtt ebben a házban, 25 te hallgasd meg a mennyből, bocsásd meg
népednek, Izráelnek a vétkét, és hozd vissza arra a földre, amelyet neki és
őseinek adtál!
26 Ha majd bezárul az
ég, és nem lesz eső, mert vétkeznek ellened, de azután imádkoznak ezen a
helyen, vallást tesznek nevedről, és megtérnek vétkükből, mert
megaláztad őket, 27 te hallgasd meg őket a mennyből, és bocsásd
meg szolgáidnak és népednek, Izráelnek a vétkét, sőt tanítsd őket a
jó útra, amelyen járniuk kell, és adj esőt földedre, amelyet népednek
adtál örökségül!
28 Ha majd éhínség
lesz az országban, vagy dögvész, aszály, rozsda, sáska vagy cserebogár lesz,
vagy ha ellenség ostromolja az ország városait, vagy bármilyen csapás és
betegség lesz, 29 akkor minden imádságot és könyörgést, amelyet akár egy ember,
akár egész néped, Izráel mond el, és ha valaki elismeri, hogy miatta van a
csapás és fájdalom, és kiterjeszti a kezét e ház felé, 30 te hallgasd meg
lakóhelyedről, a mennyből, bocsáss meg, és bánj mindenkivel tettei
szerint, ahogyan megismerted a szívét, hiszen egyedül te ismered az emberek
szívét, 31 hogy féljenek téged és járjanak a te utaidon, amíg csak azon a
földön élnek, amelyet őseinknek adtál.
32 Még az idegent is,
aki nem a te népedből, Izráelből való, de eljön messze földről a
te nagy nevedért, erős kezedért és kinyújtott karodért, ha eljön és
imádkozik ebben a házban, 33 te hallgasd m
34 Ha majd néped
hadba vonul ellenségei ellen olyan úton, amelyen te küldöd, és hozzád imádkozik
e város felé fordulva, amelyet kiválasztottál, és e ház felé, amelyet neved
tiszteletére építettem, 35 te hallgasd meg a mennyből imádságukat és
könyörgésüket, és pártold ügyüket!
36 Ha vétkeznek
ellened, mert nincs ember, aki ne vétkeznék, és megharagszol rájuk,
kiszolgáltatod őket ellenségeiknek, és foglyul ejtve fogságba viszik
őket, távoli vagy közeli országba, 37 de szívből megtérnek azon a
földön, ahova fogságba vitték őket, ha megtérnek, és így könyörögnek
hozzád fogságuk földjén: Vétkeztünk, bűnt követtünk el, gonoszul
cselekedtünk! 38 Ha teljes szívü 39 hallgasd meg lakóhelyedről, a
mennyből imádságukat és könyörgésüket, és pártold ügyüket! Bocsásd meg
népednek, hogy vétkezett ellened!
40 Most azért,
Istenem, legyen nyitva szemed, és füleddel figyelj az imádságra ezen a helyen.
41 És most indulj el, ÚRisten, nyugalmad helyére, te és hatalmad ládája!
Papjaidat, ÚRisten, vedd körül szabadításoddal, híveid pedig örvendezzenek a
jónak! 42 ÚRisten, ne fordulj el fölkentedtől: gondolj arra, hogy milyen
kegyelmes voltál szolgádhoz, Dávidhoz!
2Krón 7
1 Amikor befejezte
Salamon az imádkozást, tűz szállt alá az égből, és megemésztette az
égőáldozatot és a véresáldozatokat, az ÚR dicsősége pedig betöltötte
a templomot. 2 A papok nem tudtak bemenni az ÚR házába, mert az ÚR dicsősége
betöltötte az ÚR házát. 3 Izráel fiai mindnyájan látták, amikor leszállt a
tűz és az ÚR dicsősége a templomra, ezért arcukkal a földet érintve
letérdeltek a kőpadlóra. Imádták és magasztalták az URat, mert ő jó,
és örökké tart szeretete.
4 Azután a király és
az egész nép áldozatot mutatott be az ÚRnak. 5 Salamon király huszonkétezer
marhát és százhúszezer juhot mutatott be véresáldozatul. Így avatta fel az
Isten házát a király és az egész nép. 6 A papok pedig szolgálatba á
7 Fölszentelte
Salamon az udvar középső részét az ÚR háza előtt, mert ott készítette
el az égőáldozatokat és a hálaáldozatok kövérjét. A rézoltáron ugyanis,
amelyet Salamon készíttetett, nem fért el az égőáldozat, az ételáldozat és
a kövérje.
8 Így ünnepelt akkor
Salamon hét napig egész Izráellel együtt. Igen sokan gyűltek össze a
hamáti úttól fogva Egyiptom patakjáig. 9 A nyolcadik napon záróünnepet
tartottak, mert az oltár fölavatását hét napig végezték, és az ünnep hét napig
tartott. 10 A hetedik hónap huszonharmadik napján hazabocsátotta a népet. Örültek
és jókedvűek voltak azért, mert jót cselekedett az ÚR Dáviddal, Salamonnal
és népével, Izráellel.
11 Amikor Salamon
sikeresen elkészítette az ÚR házát, a királyi palotát és mindazt, amit
elkészíttetni szándékozott Salamon az ÚR házában és a maga palotájában, 12
akkor megjelent az ÚR Salamonnak éjjel, és ezt mondta neki: Meghallgattam
imádságodat, és kiválasztottam magamnak ezt a helyet az áldozat házául. 13 Ha
majd bezárom az eget, és nem lesz eső, vagy parancsolok a sáskáknak, hogy
leegyék a földet, vagy ha dögvészt bocsátok népemre, 14 de megalázza magát
népem, amelyet az én nevemről neveznek, ha imádkoznak, keresik az én
orcámat, és megtérnek gonosz utaikról, én is meghallgatom a mennyből,
megbocsátom vétküket, és meggyógyítom országukat. 15 Szemem már nyitva van, és
fülemmel figyelek az imádságra ezen a helyen. 16 Kiválasztottam és
megszenteltem ezt a házat, azért itt lesz a nevem örökké, itt lesz a szemem és
a szívem is mindenkor. 17 És ha te előttem jársz, ahogyan járt apád, Dávid
is, és úgy teszel mindent, ahogyan megparancsoltam, rendelkezéseimet és
törvényeimet megtartod, 18 akkor állandóvá teszem királyi trónodat, ahogyan
megígértem apádnak, Dávidnak, mikor ezt mondtam: Nem vesznek ki utódaid, és
uralkodnak Izráelben. 19 Ha azonban elfordultok tőlem, és elhagyjátok
rendelkezéseimet és parancsolataimat, amelyeket elétek tártam, ha más isteneket
fogtok tisztelni, és azokat imádjátok, 20 akkor kitépem őket
földemből, amelyet nekik adtam, ezt a templomot, amelyet nevemnek
szenteltem, elvetem színem elől, őket pedig példabeszéd és gúny
tárgyává teszem minden nép előtt. 21 És bármilyen felséges is ez a
templom, mégis aki csak elmegy majd mellette, borzadva kérdezi: Miért bánt így
az ÚR ezzel az országgal és ezzel a templommal? 22 És ezt fogják rá felelni:
Azért, mert elhagyták az URat, őseik Istenét, aki kihozta őket
Egyiptomból, és más istenekhez ragaszkodtak, azokat imádták, és azokat
tisztelték. Ezért hozta rájuk mindezt a veszedelmet.
2Krón 8
1 Annak a húsz
esztendőnek az eltelte után, amíg Salamon az ÚR templomát és a maga
palotáját építtette, 2 azokat a városokat is kiépíttette Salamon, amelyeket
Hírám adott Salamonnak, és izráelieket telepített oda. 3 Azután Salamon
Hamát-Cóbá ellen ment, és hatalmába kerítette. 4 Kiépíttette Tadmórt is a
pusztában és mindazokat a raktárvárosokat, amelyeket Hamátban kezdett építeni.
5 Azután Felső-Béthórónt és Alsó-Béthórónt erődített városokká
építtette ki várfalakkal, kapukkal és zárakkal. 6 Baalátot és az összes
raktárvárost, amelyek Salamonéi voltak, a harci kocsik összes városát, a
lovasok városait és mindent, amihez csak kedve támadt Salamonnak, kiépíttetett
Jeruzsálemben, a Libánonon és birodalma egész területén.
7 A hettiták,
emóriak, perizziek, hivviek és jebúsziak közül megmaradt egész népet, akik nem
tartoztak Izráelhez, 8 meg fiaikat, akik utánuk az országban megmaradtak, mert
nem irtották ki őket Izráel fiai, kényszermunkásokká tette Salamon; még ma
is azok. 9 Izráel fiai közül azonban senkit sem kényszerített Salamon
szolgálatra a munkáinál, mert ezek harcosok voltak, vezérei, tisztjei, meg
harci kocsijainak és lovasainak a parancsnokai. 10 Salamon király
helyőrségeinek a parancsnokai kétszázötvenen voltak, ezek álltak a hadinép
élén.
11 Azután fölvitte
Salamon a fáraó leányát Dávid városából abba a palotába, amelyet neki
építtetett, mert ezt mondta: Ne lakjék a feleségem Izráel királyának, Dávidnak
a palotájában, mert szent hely az, mivel oda került az ÚR ládája.
12 Akkor
égőáldozatokat mutatott be az ÚRnak Salamon, az ÚRnak azon az oltárán,
amelyet a csarnok elé építtetett. 13 Minden napon 14 Megállapította apjának,
Dávidnak a rendelkezése szerint a papok szolgálati beosztá 15 Semmiben sem
tértek el attól, amit a király parancsolt a papoknak és a lévitáknak, még a
kincsek dolgában sem. 16 Így készült el Salamon minden munkája az ÚR temploma
megalapozásától az ÚR temploma teljes befejezéséig.
17 Akkor elment
Salamon Ecjón-Geber-be és Élótba, amelyek a tengerparton voltak Edóm
országában. 18 Hírám ugyanis hajókat küldött neki szolgáival. Ezek a szolgák
ismerték a tengert, és Salamon szolgáival együtt eljutottak Ófírba. Hoztak
onnan négyszázötven talentum aranyat, és Salamon királynak vitték.
2Krón 9
1 Sába
királynője hallotta Salamon hí 2 De Salamon megfelelt minden szavára. Nem
volt egyetlen olyan rejtélyes szó sem, amelyikre Salamon ne tudott volna
megfelelni. 3 Amikor Sába királynője látta Salamon bölcsességét és a
palotát, amelyet építtetett, 4 az asztalán levő ételeket, az udvari
emberek ülésrendjét, a felszolgálók magatartását és öltözetét, a pohárnokokat
és azok öltözetét, továbbá a följáróját, amelyen az ÚR házába szokott följárni,
még a lélegzete is elállt. 5 És ezt mondta a királynak: Igaz volt, amit
országomban hallottam dolgaidról és bölcsességedről, 6 de nem hittem
azoknak a beszédeknek, míg el nem jöttem, és saját szememmel meg nem láttam.
Nekem még a felét sem mondták el nagy bölcsességednek. Felülmúlod azt a hírt,
amelyet hallottam rólad. 7 Boldogok az embereid, és boldogok azok a szolgák,
akik állandóan előtted állnak, és hallgatják bölcs szavaidat! 8 Áldott
legyen Istened, az ÚR, aki kedvét lelte benned, és trónjára emelt, az ÚRnak, a
te Istenednek a királyaként! Mivel Istened szereti Izráelt, és fenn akarja
tartani örökké, azért tett királyukká, hogy jogot és igazságot szolgáltass. 9
Azután adott a királynak százhúsz talentum aranyat és igen sok balzsamot meg
drágakövet. Nem volt ahhoz fogható balzsam, mint amilyet Sába királynője
adott Salamon királynak.
10 Hírám szolgái meg
Salamon szolgái, akik aranyat hoztak Ófírból, hoztak ébenfát és drágaköveket
is. 11 A király az ébenfából lépcsőket készíttetett az ÚR házába és a
királyi palotába, az énekeseknek pedig citerákat és lantokat. Nem is láttak
ilyet azelőtt Júda országában.
12 Salamon király is
adott Sába királynőjének mindent, ami megtetszett neki és amit csak kért,
de mást, mint amit ő hozott a királynak. Azután visszatért országába
szolgáival együtt.
13 Annak az aranynak
a súlya, amely Salamonhoz egy évben befolyt, hatszázhatvanhat talentum volt, 14
azon kívül, amit az árusok és a kereskedők hoztak. Az arab királyok és a
birodalom helytartói is hoztak aranyat és ezüstöt Salamonnak. 15 Csináltatott
Salamon király kétszáz hosszú pajzsot vert aranyból; mindegyik hosszú pajzshoz
hatszáz sekel vert aranyat használtak fel. 16 Továbbá háromszáz kerek pajzsot
vert aranyból, mindegyik kerek pajzshoz három mina aranyat használtak fel.
Ezeket a király a Libánon-erdő palotába helyezte el.
17 Csináltatott a
király egy nagy elefántcsont trónt, és bevonatta színaranynyal. 18 Hat
lépcsője volt a trónnak, és aranyzsámoly volt a trónhoz erősítve. Az
ülőhely két oldalán karjai voltak, és két oroszlánalak állt a karok
mellett. 19 Tizenkét oroszlánalak állt a hat lépcső mindkét oldalán. Nem
csináltak ilyet egyetlen országban sem. 20 Salamon király minden ivóedénye aranyból
volt, a Libánon-erdő palota minden edénye is tiszta aranyból volt. Az
ezüstöt semmire sem becsülték Salamon idejében. 21 Mert a király hajói
Tarsísban jártak Hírám szolgáival együtt. Háromévenként egyszer érkeztek vissza
a Tarsís-hajók, és hoztak aranyat, ezüstöt, elefántcsontot, majmokat és
pávákat.
22 Salamon király
nagyobb volt a föld minden királyánál gazdagságban és bölcsességben. 23 És a
föld minden királya igyekezett Salamonhoz eljutni, hogy hallhassák
bölcsességét, amelyet Isten adott a szívébe. 24 Mindegyik hozott ajándékot:
arany- és ezüsttárgyakat, díszes ruhákat és fegyvereket, balzsamot, meg lovakat
és öszvéreket. Így volt ez évről évre.
25 Salamonnak voltak
négyezer lovat és harci kocsit befogadó istállói, és volt tizenkétezer lovasa. Ezeket
a harci kocsik városaiban és Jeruzsálemben, a király mellett helyezte el. 26
Így uralkodott minden király felett az Eufrátesztől a filiszteusok
földjéig és Egyiptom határáig. 27 A király elérte, hogy annyi lett
Jeruzsálemben az ezüst, mint a kő, és annyi lett a cédrus, mint amennyi a
vadfügefa az alföldön. 28 Salamonnak Egyiptomból és egyéb országokból
szállították a lovakat.
29 Salamon egyéb
dolgai elejétől végig meg vannak írva Nátán próféta történetében, a silói
Ahijjá próféciájában és Jedó látnoknak Jeroboámról, Nebát fiáról írt
látomásaiban.
30 Salamon negyven
évig uralkodott Jeruzsálemben egész Izráelen. 31 Azután Salamon pihenni tért
őseihez, és eltemették apjának, Dávidnak a városában. Utána fia, Roboám
lett a király.
2Krón 10
1 Roboám elment
Sikembe, mert Sikembe ment egész Izráel, hogy királlyá tegye őt. 2
Meghallotta ezt Jeroboám, Nebát fia, aki Egyiptomban volt, mert oda menekült
Salamon király elől. De visszatért Jeroboám Egyiptomból, 3 mivel érte
küldtek, és hazahívták. Jeroboám egész Izráellel együtt eljött, és így beszélt
Roboámhoz: 4 Apád súlyos igát rakott ránk, te azért most könnyíts azon a súlyos
szolgálaton és nehéz igán, amelyet apád ránk rakott; akkor szolgálunk neked. 5
Ő így felelt nekik: Három nap múlva térjetek vissza hozzám! A nép tehát
elment.
6 Ekkor Roboám király
tanácskozott a vénekkel, akik apja, Salamon szolgálatában álltak, amíg élt, és
ezt kérdezte: Mit tanácsoltok, milyen választ adjak ennek a népnek? 7 Azok így
szóltak hozzá: Ha jó leszel ehhez a néphez, kegyesen fogadod őket, és
jóságosan beszélsz velük, akkor mindig szolgáid lesznek. 8 De ő nem
fogadta meg a vének tanácsát, amelyet tanácsoltak neki, hanem tanácskozott az
ifjakkal is, akik vele együtt nőttek fel, és az ő szolgálatára
álltak. 9 Ezt kérdezte tőlük: Mit tanácsoltok? Milyen választ adjunk ennek
a népnek, amely így szólt hozzám: Tedd könnyebbé az igát, amelyet apád rakott
ránk?! 10 Az ifjak, akik vele együtt nőttek föl, így szóltak hozzá: Ezt
mondd a népnek, amely így szólt hozzád: Apád megnehezítette igánkat, te azért
könnyíts rajtunk! Ezt mondd nekik: Az én kisujjam is vastagabb apám derekánál.
11 Ha tehát apám nehéz igával terhelt meg benneteket, én még nehezebbé teszem
igátokat. Apám ostorral tanított fegyelemre benneteket, én meg majd szeges
korbáccsal!
12 Harmadnapra elment
Jeroboám és az egész nép Roboámhoz, ahogyan meghagyta a király, hogy térjenek
vissza hozzá harmadnapra. 13 De a király keményen válaszolt nekik. Nem fogadta
meg Roboám király a vének tanácsát, 14 hanem az ifjak tanácsa szerint így szólt
hozzájuk: Apám nehézzé tette igátokat, én még nehezebbé teszem. Apám ostorral
tanított fegyelemre benneteket, én meg majd szeges korbáccsal! 15 Nem
hallgatott a király a népre, mert Isten rendelte így, hogy beteljesítse igéjét
az ÚR, amelyet a silói Ahijjá által mondott Jeroboámnak, Nebát fiának.
16 Mivel a király nem
hallgatott rájuk, ezért ilyen választ adott az egész Izráel népe a királynak:
Mi közünk nekünk Dávidhoz? Nincs közösségünk Isai fiával! Térj sátraidba,
Izráel! Törődj, Dávid, a magad házával! Hazament tehát egész Izráel. 17
Roboám pedig Izráel fiai közül csak azoknak maradt a királya, akik Júda
városaiban laktak. 18 Roboám király ugyan kiküldte Hadórámot, a kényszermunkák
felügyelőjét, de Izráel fiai megkövezték, és meghalt. Ekkor Roboám király
gyorsan harci kocsijára szállt, és Jeruzsálembe menekült. 19 Izráel tehát
elpártolt Dávid házától. Így van ez még ma is.
2Krón 11
1 Amikor Roboám
visszaérkezett Jeruzsálembe, összegyűjtötte Júda házát és Benjámint,
száznyolcvanezer válogatott harcost, hogy megtámadják Izráelt, és
visszaszerezzék az országot Roboámnak.
2 De így szólt az ÚR
igéje Semajához, az Isten emberéhez: 3 Mondd meg Roboámnak, Salamon fiának,
Júda királyának és az egész Izráelnek Júdában és Benjáminban: 4 Így szól az ÚR:
Ne vonuljatok fel, és ne harcoljatok testvéreitekkel! Térjen haza mindenki,
mert én akartam ezt így. Ők hallgattak is az ÚR szavára és visszatértek,
nem mentek Jeroboám ellen.
5 Roboám
Jeruzsálemben lakott és egyes városokat erődítményekké épített ki Júdában.
6 Így építette ki Betlehemet, Étámot és Tekóát, 7 Bét-Cúrt, Szókót és
Adullámot, 8 Gátot, Márésát és Zífet, 9 Adóraimot, Lákist és Azékát, 10 Corát,
Ajjálónt és Hebrónt. Ezek voltak az erődített városok Júdában és
Benjáminban. 11 Megerősítette az erődítményeket, és parancsnokokat
helyezett oda, ellátta élelem-, olaj-, és borraktárakkal, 12 továbbá mindegyik
várost hosszú pajzsokkal és kopjákkal, és rendkívül megerősítette azokat.
Így lett az övé Júda és Benjámin.
13 Az egész Izráelben
levő papok és léviták mindenünnen hozzá csatlakoztak. 14 A léviták
elhagyták legelőiket és birtokukat, és átmentek Júdába és Jeruzsálembe,
mert kikergették őket Jeroboám és fiai, nem maradhattak az ÚR papjai. 15
Az pedig a saját papjait rendelte az áldozóhalmokra, a gonosz szellemek
szolgálatára, meg a borjakéra, amelyeket csináltatott. 16 A papok után
Jeruzsálembe mentek Izráel valamennyi törzséből azok is, akiket szívük
arra indított, hogy keressék Izráel Istenét, az URat, és áldozzanak őseik
Istenének, az ÚRnak. 17 Ezek erősítették Júda országát, támogatták
Roboámot, Salamon fiát három évig, mert csak három évig jártak Dávid és Salamon
útján.
18 Roboám feleségül
vette Mahalatot, Jerimótnak, Dávid fiának a leányát, meg Abihailt, Eliábnak,
Isai fiának a leányát. 19 Ez fiúkat szült neki: Jeúst, Semarját és Zahamot. 20
Azután elvette Maakát, Absolon leányát, aki Abijját, Attajt, Zízát és Selómitot
szülte neki. 21 Maakát, Absolon leányát jobban szerette Roboám valamennyi
feleségénél és másodrangú feleségénél, bár tizennyolc feleséget és hatvan
másodrangú feleséget tartott, és nemzett huszonnyolc fiút és hatvan leányt. 22
Roboám Abijját, Maaká fiát tette testvérei között az elsővé, mint
trónörököst, mert királlyá akarta tenni. 23 Ezért okosan szétosztotta többi
fiai között Júda és Benjámin egész területét és az összes erődített
várost. Ellátta őket bőségesen élelemmel, és szerzett nekik sok
feleséget.
2Krón 12
1 Amikor Roboám
királysága megszilárdult és megerősödött, elhagyta az ÚR törvényét, és
vele együtt egész Izráel.
2 Roboám király
ötödik évében fölvonult Sisák, Egyiptom királya Jeruzsálem ellen, mert
hűtlenné váltak az ÚRhoz. 3 Ezerkétszáz harci kocsi, hatvanezer lovas,
megszámlálhatatlan líbiai, szukki és kúsi hadinép jött vele Egyiptomból. 4
Elfoglalta Júda megerősített városait, és Jeruzsálem alá érkezett.
5 Akkor Semajá
próféta odament Roboámhoz és Júda vezéreihez, akik Jeruzsálembe gyűltek
Sisák elől, és ezt mondta nekik: Ezt mondja az ÚR: Ti elhagytatok engem,
azért én Sisák kezébe adlak benneteket. 6 Akkor megalázták magukat Izráel
vezérei, meg a király, és ezt mondták: Igaz az ÚR! 7 Amikor látta az ÚR, hogy
megalázták magukat, akkor így szólt az ÚR igéje Semajához: Megalázták magukat,
nem pusztítom el őket, hanem rövidesen szabadulást adok nekik, és nem zúdul
haragom Jeruzsálemre Sisák által. 8 De azért szolgái lesznek, és megtudják,
hogy mit jelent nekem szolgálni, és mit jelent földi királyságokat szolgálni!
9 Sisák, Egyiptom
királya tehát felvonult Jeruzsálem ellen, és elvitte az ÚR templomának a
kincseit meg a királyi palota kincseit; mindent elvitt. Még a kerek
aranypajzsokat is elvitte, amelyeket Salamon csináltatott. 10 Ezek helyett
rézpajzsokat csináltatott Roboám király, és azoknak a testőröknek a
parancsnokaira bízta, akik a királyi palota bejáratát őrizték. 11
Valahányszor bement a király az ÚR templomába, bementek a testőrök is, és
bevitték azokat, majd visszavitték a testőrök őrszobájába.
12 Amikor Roboám
megalázta magát, elfordult róla az ÚR haragja. Nem volt ok a teljes
pusztulásra, hiszen Júdában is volt valami jó.
13 Azután
megerősödött Roboám király uralma Jeruzsálemben. 14 Gonoszságot cselekedett, mert nem kereste
állhatatos szívvel az URat.
15 Roboám története
elejétől végig meg van írva Semajá próféta és Iddó látnok történetében,
leszármazásával együtt. Roboám és Jeroboám között háborúskodás volt egész
életükben. 16 Azután Roboám pihenni tért őseihez, és eltemették Dávid
városában. Fia, Abijjá lett utána a király.
2Krón 13
1 Jeroboám király
tizennyolcadik évében Abijjá lett Júda királya. 2 Három évig uralkodott
Jeruzsálemben. Anyja neve Míkájáhú volt, a gibeai Úriél leánya. Háború tört ki
Abijjá és Jeroboám között. 3 Abijjá indította meg a háborút négyszázezer
válogatott harcosból álló haderővel. Jeroboám pedig nyolcszázezer
válogatott harcossal indult harcba ellene.
4 Abijjá kiállt a
Cemáraim-hegyre, amely az Efraim hegyvidékén volt, és így szólt: Hallgassatok
meg engem, Jeroboám és egész Izráel! 5 Nektek tudnotok kellene, hogy az ÚR,
Izráel Istene Dávidnak és fiainak adta Izráel királyságát, örökre megmaradó
szövetséggel. 6 De fölkelt Jeroboám, Nebát fia, Salamonnak, Dávid fiának a
szolgája, és föllázadt ura ellen. 7 Hitvány és elvetemült emberek gyűltek
hozzá, és ellene szegültek Roboámnak, Salamon fiának, mivel Roboám még ifjú és
lágyszívű volt, és nem volt elég erős velük szemben.
8 Ti most azt
gondoljátok, hogy elég erősek vagytok az ÚR királyságával szemben, amely
Dávid fiainak a kezében van, mert nagy tömeggel vagytok, és veletek vannak az
aranyborjak, amelyeket Jeroboám csináltatott, hogy isteneitek legyenek. 9
Elkergettétek az ÚR papjait, Áron fiait és a lévitákat! Olyan papokat
szereztetek magatoknak, mint más országok népei: akárki eljött egy fiatal
bikával vagy hét kossal, hogy fölavassák, papja lehetett azoknak, amik nem
istenek. 10 Mi azonban megmaradtunk Istenünk, az ÚR mellett, nem hagytuk el
őt. A papok az ÚR szolgálatában állnak, Áron fiai és a léviták is munkában
vannak. 11 Minden reggel és minden este
12 Bizony, velünk van vezérünk, az Isten, és papjai zengő
trombitákkal fújnak riadót ellenetek! Izráel fiai, ne harcoljatok őseitek
Istene, az ÚR ellen, mert nem boldogultok!
13 Ekkor Jeroboám
kiküldött egy csapatot, hogy lesbe álljanak mögöttük; a sereg ott volt Júdával
szemben, a lesben álló csapat pedig mögötte. 14 Amikor a júdaiak körülnéztek,
látták, hogy elől is, hátul is harc vár rájuk, ezért az ÚRhoz kiáltottak
segítségért, a papok megfújták a trombitákat, 15 a júdaiak pedig harci
kiáltásban törtek ki. És miközben a júdaiak harci kiáltása hangzott, megverte
az Isten Jeroboámot és egész Izráelt Abijjá és Júda előtt. 16 Futásnak
eredtek Izráel fiai Júda elől, de Isten a kezükbe adta őket. 17
Abijjá és hadinépe nagy vereséget mért rájuk, úgyhogy ötszázezer válogatott
férfi esett el halálos sebbel Izráelből. 18 Ilyen megaláztatás érte Izráel
fiait abban az időben, Júda fiai viszont megerősödtek, mert az ÚRra,
őseik Istenére támaszkodtak. 19 Abijjá üldözte Jeroboámot, és a
következő városokat foglalta el tőle: Bételt falvaival együtt,
Jesánát falvaival együtt és Efravint falvaival együtt. 20 Nem is tudta többé
Jeroboám összeszedni az erejét Abijjá idejében. Az ÚR megverte őt, és
meghalt.
21 Abijjá pedig
megerősödött. Vett magának tizennégy feleséget, és nemzett huszonkét fiút
és tizenhat leányt. 22 Abijjá történetének a többi része, életútja és viselt
dolgai meg vannak írva Iddó próféta magyarázatában. 23 És pihenni tért Abijjá
az őseihez, eltemették Dávid városában, és fia, Ászá lett utána a király.
Az ő idejében béke volt az országban tíz esztendeig.
2Krón 14
1 Ászá azt tette, amit
jónak és helyesnek tartott Istene, az ÚR. 2 Eltávolította az idegen oltárokat
és az áldozóhalmokat, összetörte a szent oszlopokat és kivágta a szent fákat. 3
A júdaiaknak pedig megparancsolta, hogy őseik Istenét, az URat keressék,
és teljesítsék a törvényt és a parancsolatokat. 4 Eltávolította Júda összes
városából az áldozóhalmokat és a tömjénező oltárokat, és uralkodása alatt
béke volt az országban.
5 Épített Júdában
megerősített városokat, mert béke volt az országban. Nem viseltek ellene
háborút azokban az években, mert nyugalmat adott neki az ÚR. 6 Ezt mondta a
júdaiaknak
7 Ászá haderejét
háromszázezer júdai pajzsos és kopjás, továbbá kétszáznyolcvanezer benjámini
könnyű pajzsot viselő és íjász alkotta. Ezek mind vitéz harcosok
voltak.
8 Kivonult ellenük az
etióp Zerah milliós haderővel és háromszáz harci kocsival, és megérkezett
Márésa alá. 9 Ászá is kivonult ellene, és csatarendbe álltak a Cefatá-völgyben
Márésánál. 10 Akkor Ászá így kiáltott Istenéhez, az ÚRhoz: URam, nek
11 És megverte az ÚR
az etiópokat Ászá és Júda előtt. Megfutamodtak az etiópok, 12 Ászá és
hadinépe egészen Gerárig üldözte őket. Elhulltak az etiópok, senki sem
maradt életben közülük, mert összetörtek az ÚR előtt és serege előtt.
A júdaiak igen sok zsákmányt ejtettek. 13 Levertek Gerár környékén minden
várost, mert az ÚRtól való rettegés fogta el azokat. Kifosztottak minden
várost, mert sok zsákmány volt bennük. 14 A jószágok aklait is lerombolták, és
rengeteg juhot és tevét hajtottak el. Így tértek vissza Jeruzsálembe.
2Krón 15
1 Azután Isten lelke
szállt Azarjáhúra, Ódéd fiára, 2 kiment Ászá elé, és ezt mondta neki:
Hallgassatok rám, Ászá és egész Júda, meg Benjámin! Az ÚR veletek lesz, ha ti
is ővele lesztek. Ha keresitek őt, megtaláljátok, de ha elhagyjátok,
ő is elhagy benneteket. 3 Hosszú ideig élt Izráel az igaz Isten nélkül,
tanító pap nélkül és törvény nélkül. 4 De ha nyomorúságában megtért az ÚRhoz,
Izráel Istenéhez, és kereste őt, meg is találta. 5 Azokban az időkben
nem volt biztonságban sem az eltávozó, sem a hazatérő, mert sok gyötrelem
szakadt mindazokra, akik ezekben a tartományokban laktak. 6 Egyik nép a másik
népet, egyik város a másik várost zúzta szét, mert Isten gyötörte őket
mindenféle nyomorúsággal. 7 Ti azonban legyetek erősek, ne lankadjatok el,
mert tetteiteknek meglesz a jutalma!
8 Amikor Ászá
meghallotta ezt a beszédet, Ódéd próféta
9 Majd összegyűjtötte egész Júdát, Benjámint és azokat, akik
Efraim, Manassé és Simeon törzséből jövevényként náluk laktak. Mert sokan
átpártoltak hozzá Izráelből, amikor látták, hogy vele van Istene, az ÚR.
10 Összegyűltek tehát Jeruzsálemben, Ászá uralkodása tizenötödik évében, a
harmadik hónapban, 11 és áldoztak az ÚRnak azon a napon az odavitt zsákmányból
hétszáz marhát és hétezer juhot. 12 Majd szövetségre léptek, hogy őseik
Istenét, az URat keresik teljes szívvel és teljes lélekkel; 13 de meg kell
halnia mindenkinek, aki nem keresi Izráel Istenét, az URat, kicsinek és
nagynak, férfinak és nőnek egyaránt. 14 És megesküdtek az ÚRra fennhangon
ujjongva, trombita- és kürtszó mellett. 15 Örvendezett egész Júda az eskünek,
mert teljes szívvel tettek esküt, és egy akarattal keresték Istent, és meg is
találták. Az ÚR pedig nyugalmat adott nekik mindenfelől.( 1 6-18 v. vö.
1Kir 15, 13-15.)
16 Ászá király még
anyját, Maakát is eltávolította anyakirálynői méltóságából, mivel egy
undok bálványt csináltatott Asérá tiszteletére. Ászá azonban kivágatta ezt az
undok bálványt, darabokra törte, és a Kidrón-pataknál elégette. 17 Izráelben
nem szűntek meg az áldozóhalmok, de Ászának tiszta volt a szíve egész
életében. 18 Bevitte az Isten házába apja szent adományait, meg a maga szent
adományait: ezüstöt, aranyat és egyéb tárgyakat.
19 Nem volt háború
Ászá uralkodásának harmincötödik évéig.
2Krón 16
1 Ászá uralkodásának
harminchatodik évében Baasá, Izráel királya Júda ellen vonult, és kiépítette
Rámát, hogy ne lehessen Ászához, Júda királyához átmenni, vagy tőle
átjönni. 2 Ekkor Ászá ezüstöt és aranyat hozott ki az ÚR házának és a királyi
palotának a kincseiből, és elküldte Benhadadnak, Arám királyának, aki
Damaszkuszban lakott, ezzel az üzenettel: 3 Szövetség van köztünk, az volt már
apám és apád között is. Nézd, küldök neked ezüstöt és aranyat. Menj, bontsd fel
Baasával, Izráel királyával kötött szövetségedet, hogy vonuljon vissza innen! 4
Benhadad hallgatott Ászá királyra, és hadserege vezéreit Izráel városai ellen
küldte. Leverték Ijjónt, Dánt, Ábél-Maimot és Naftáli városainak minden
raktárát. 5 Amikor ezt Baasá meghallotta, abbahagyta Ráma építését, és
beszüntette a munkát. 6 Ászá király pedig munkára fogta egész Júdát, és
elhordták Ráma köveit és gerendáit, amelyekkel Baasá építkezett. Ezekkel
építette ki Gebát és Micpát.
7 Abban az
időben elment Hanáni látnok Ászához, Júda királyához, és ezt mondta neki:
Mivel Arám királyára támaszkodtál, nem pedig Istenedre, az ÚRra, ezért csúszott
ki a kezedből Arám királyának a hadserege. 8 Nem volt-e az etiópoknak és
líbiaiaknak roppant hadereje, igen sok harci kocsija és lovasa? Mégis kezedbe
adta őket az ÚR, mivel rá támaszkodtál. 9 Mert az ÚR szemei áttekintik az
egész földet, és ő megmutatja erejét azoknak, akik tiszta szívvel az övéi.
Ostobán viselkedtél ebben a dologban, és emiatt mostantól fogva háborúkban lesz
részed! 10 Ászá azonban bosszús lett a látnokra, és kalodába záratta, olyan
dühös lett rá emiatt. Sőt akkoriban Ászá a nép közül is bántalmazott
egyeseket.
11 Ászának a
története elejétől végig meg van írva Júda és Izráel királyainak a
könyvében. 12 Uralkodása harminckilencedik évében megbetegedett. Ászának a lába
és betegsége egyre súlyosbodott. De betegségében sem az ÚRhoz folyamodott,
hanem az orvosokhoz.
13 Azután Ászá
pihenni tért őseihez, meghalt uralkodása negyvenegyedik évében. 14
Eltemették abba a sírba, amelyet Dávid városában vágatott magának.
Nyugvóhelyére fektették, amelyet teleraktak balzsammal és különféle jó illatú
kenetekkel. És igen nagy tüzet gyújtottak a tiszteletére.
2Krón 17
1 Utána a fia,
Jósáfát lett a király, aki erősen tartotta magát Izráellel szemben. 2
Csapatokat rendelt Júda megerősített városaiba, és helyőrséget helyezett
el Júda országában, meg Efraimnak azokban a városaiban, amelyeket apja, Ászá
foglalt el. 3 Az ÚR Jósáfáttal volt, mert ősének, Dávidnak a korábbi
útjain járt, és nem kereste a Baalokat, 4 hanem atyja Istenét kereste, és az
ő parancsolatai szerint élt, nem pedig Izráel cselekedetei szerint. 5
Ezért az ÚR megerősítette kezében a királyi hatalmat. Egész Júda ajándékot
adott Jósáfátnak, úgyhogy gazdagsága és dicsősége igen nagy lett. 6 Mivel
az ÚR útjain járt, egyre bátrabb lett, és újból eltávolította Júdából az
áldozóhalmokat és a szent fákat.
7 Uralkodása harmadik
évében kiküldte vezéreit, Ben-Hailt, Óbadját, Zekarját, Netanélt és Míkájehút,
hogy tanítsanak Júda városaiban. 8 Léviták is voltak velük: Semajáhú,
Netanjáhú, Zebadjáhú, Aszáél, Semirámót, Jehónátán, Adónijjáhú, Tóbijjáhú, és
Tób-Adónijjá léviták, és velük együtt Elisámá és Jehórám papok. 9 Tanítottak
tehát Júdában, náluk volt az ÚR törvénykönyve is, amikor bejárták Júda
valamennyi városát, tanítva a népet.
10 Ezért az ÚR
rettegést támasztott a Júda körül levő országok királyaiban, és nem mertek
háborút indítani Jósáfát ellen. 11 A filiszteusok is hoztak Jósáfátnak hódoló
ajándékot és adót ezüstben; az arabok pedig nyájakat hoztak neki,
hétezerhétszáz kost és hétezerhétszáz kecskebakot.
12 Jósáfátnak egyre
nagyobb lett a hatalma. Várakat és raktárvárosokat épített Júdában. 13 Sok
készlete volt Júda városaiban, Jeruzsálemben pedig vitéz férfiakból álló
katonasága volt. 14 Beosztásuk családonként a következő volt: a Júdához
tartozó ezredek parancsnokai ezek voltak: Adná parancsnok, akihez háromszázezer
vitéz férfi tartozott. 15 Hozzá volt beosztva Jehóhánán parancsnok,
kétszáznyolcvanezer emberrel. 16 Hozzá volt beosztva Amaszjá, Zikri fia, aki
önként állt az ÚR szolgálatába; kétszázezer vitéz férfi tartozott hozzá. 17
Benjáminból való volt Eljádá, vitéz férfi, akihez kétszázezer íjász és
kerekpajzsos tartozott. 18 Hozzá volt beosztva Jehózábád, akihez
száznyolcvanezer hadi szolgálatra fölszerelt ember tartozott.
19 Ezek teljesítettek
szolgálatot a király mellett azokon kívül, akiket a király a megerősített
városokban helyezett el egész Júdában.
2Krón 18
1 Jósáfátnak már nagy
volt a gazdagsága és dicsősége, amikor Aháb sógorává lett. 2 Néhány év
múlva elment Ahábhoz Samáriába, és Aháb sok juhot és marhát vágatott le neki
meg a vele levő hadinépnek. Majd arra biztatta őt, hogy vonuljon vele
együtt Rámót-Gileád ellen. 3 Aháb, Izráel királya ezt kérdezte Jósáfáttól, Júda
királyától: Eljössz-e velem Rámót-Gileád ellen? Ő ezt válaszolta neki:
Elmegyek, akárcsak te, és az én népem, akárcsak a te néped; veled leszünk a
háborúban!
4 De Jósáfát ezt
mondta Izráel királyának: Kérdezd meg előbb az ÚR igéjét! 5 Izráel királya
azért összegyűjtötte a prófétákat, négyszáz embert, és megkérdezte
őket: Elmenjünk-e harcolni Rámót-Gileádért, vagy letegyek róla? Ők
így feleltek: Vonulj föl, mert Isten a király kezébe adja azt! 6 Jósáfát
azonban ezt mondta: Nincs itt az ÚRnak több prófétája, akit megkérdezhetnénk? 7
Izráel királya így felelt Jósáfátnak: Van még egy ember, aki által
megkérdezhetjük az URat, de én gyűlölöm őt, mert sohasem prófétál
nekem jót, hanem csak rosszat. Míkájehú, Jimlá fia az. Jósáfát erre így szólt:
Ne mondjon ilyet a király!
8 Ekkor Izráel
királya odahívta egyik udvari emberét, és ezt mondta: Siess Míkájehúért, Jimlá
fiáért. 9 Izráel királya és Jósáfát, Júda királya ott ült díszruhába öltözve,
mindegyik a maga trónján. Ott ültek Samária kapubejáratánál a téren, a próféták
pedig mind ott prófétáltak előttük. 10 Cidkijjáhú, Kenaaná fia vasszarvakat
készített magának, és ezt mondta: Így szól az ÚR: Ezekkel ökleled Arámot, míg
csak el nem pusztítod! 11 A próféták mindnyájan így prófétáltak: Vonulj föl
Rámót-Gileád ellen, és sikerrel jársz! Az ÚR a király kezébe adja azt!
12 A követ pedig, aki
elment, hogy elhívja Míkájehút, így szólt hozzá: Nézd, a próféták egyhangúlag
jót ígérnek a királynak, legyen azért a te beszéded is olyan, mint az övék, és
ígérj jót! 13 De Míkájehú így felelt: Az élő ÚRra esküszöm, hogy csak azt
fogom mondani, amit az én Istenem mond.
14 Amikor a királyhoz
érkezett, a király megkérdezte tőle: Míká! Elmenjünk-e harcolni
Rámót-Gileádért, vagy letegyek róla? Ő így felelt: Vonuljatok föl, és
járjatok szerencsével! A kezetekbe kerül. 15 A király azonban ezt mondta neki:
Hányszor eskesselek meg, hogy csak igazat mondj nekem az ÚR nevében? 16 Erre
ő így felelt: Láttam egész Izráelt szétszóródva a hegyeken, mint egy
nyájat, amelynek nincs pásztora. Az ÚR pedig ezt mondta: Nincs ezeknek
gazdájuk, térjen haza mindenki békével!
17 Ekkor Izráel
királya így szólt Jósáfáthoz: Ugye megmondtam neked, hogy nem prófétál ez nekem
jót, csak rosszat? 18 Míkájehú pedig ezt mondta: Halljátok az ÚR igéjét! Láttam
az URat trónján ülve, és az egész mennyei sereg ott állt a jobbján és balján.
19 És ezt mondta az ÚR: Ki fogja rászedni Ahábot, Izráel királyát, hogy
fölvonuljon és elessék Rámót-Gileádnál? Erre az egyik ezt mondta, a másik azt
mondta. 20 De előlépett egy lélek, megállt az ÚR előtt, és így szólt:
Majd én rászedem őt! Az ÚR ezt kérdezte tőle: Hogyan? 21 Az így
felelt: Elmegyek, és hazug lélek leszek minden prófétája szájában. Az ÚR pedig
így szólt: Így csakugyan rá tudod szedni. Menj és tégy így! 22 Íme így adott az
ÚR hazug lelket valamennyi prófétád szájába. Az ÚR kimondta vesztedet.
23 Ekkor odalépett
Cidkijjáhú, Kenaaná fia, arcul ütötte Míkájehút, és ezt mondta: Talán
eltávozott tőlem valamerre az ÚR lelke, és csak veled beszél? 24 Míkájehú
így felelt: Majd meglátod azon a napon, amikor szobáról szobára mész, hogy
elrejtőzz. 25 Akkor ezt parancsolta Izráel királya: Fogjátok Míkájehút,
vigyétek Ámón városparancsnokhoz és Jóás királyfihoz, 26 és mondjátok: Ezt
parancsolja a király: Vessétek börtönbe, és szűkösen tápláljátok kenyérrel
és vízzel, amíg békében vissza nem térek! 27 Míkájehú így szólt: Ha csakugyan
békében térsz vissza, nem az ÚR beszélt általam. Majd ezt mondta: Hallja meg
ezt az egész nép!
28 Azután felvonult
Izráel királya és Jósáfát, Júda királya Rámót-Gileád ellen. 29 Izráel királya
ezt mondta Jósáfátnak: Én álruhába öltözöm, és úgy megyek a csatába, te azonban
öltözz a magad ruhájába! Izráel királya tehát álruhába öltözött, és úgy ment a
csatába. 30 Arám királya pedig ezt parancsolta a harci kocsik parancsnokainak:
Ne támadjatok meg se kicsit, se nagyot, csak Izráel királyát! 31 Amikor a harci
kocsik parancsnokai meglátták Jósáfátot, azt gondolták, hogy ő Izráel
királya. Ezért körülfogták, hogy megtámadják. Jósáfát azonban kiáltozni
kezdett, és az ÚR megsegítette; Isten másfelé terelte őket. 32 A harci
kocsik parancsnokai ugyanis látva, hogy nem ő Izráel királya, elfordultak
tőle. 33 Egy ember pedig találomra meghúzta íját, és eltalálta Izráel
királyát a szíjak és a páncél között. Ekkor megparancsolta a kocsi hajtójának:
Fordulj meg, és vigyél ki a táborból, mert megsebesültem! 34 Mivel azonban az
ütközet egyre hevesebb lett azon a napon, Izráel királyának állva kellett
maradnia harci kocsijában az arámokkal szemben estig. Napnyugtakor aztán
meghalt.
2Krón 19
1 Jósáfát, Júda
királya pedig sértetlenül tért vissza jeruzsálemi palotájába. 2 Ekkor elébe
ment Jéhú látnok, Hanáni fia, és ezt mondta Jósáfát királynak: A bűnöst
kellett segítened, és az ÚR gyűlölőit szeretned? Ezért szállt rád az
ÚR haragja. 3 Bár volt benned valami jó is, mert kiirtottad az országból a
szent fákat, és állhatatos szívvel kerested az Istent.
4 Ezután Jósáfát
Jeruzsálemben maradt. De újra meg újra kiment a nép közé, Beérsebától fogva
egészen Efraim hegyvidékéig, és megtérítette őket őseik Istenéhez, az
ÚRhoz. 5 Bírákat nevezett ki az országban, Júda minden megerősített
városában, városról városra, 6 és ezt mondta a bíráknak: Nézzétek meg jól, mit
tesztek, mert nem emberek, hanem az ÚR megbízásából ítélkeztek, és ő lesz
veletek az ítélethozatalban. 7 Most azért rettegjetek az ÚRtól, és vigyázzatok,
hogy mit tesztek, mert Istenünk, az ÚR nem tűri a hamisságot, a
személyválogatást és a vesztegetés elfogadását! 8 Jeruzsálemben is nevezett ki
Jósáfát lévitákat, papokat és izráeli családfőket az ÚRra tartozó ügyeknek
és a jeruzsálemi lakosok pöreinek az intézésére. 9 Ezt parancsolta nekik: Így
járjatok el az ÚR félelmében, hűséggel és tiszta szívvel: 10 Bármilyen
peres ügyet terjesztenek elétek honfitársaitok, akik a maguk városaiban laknak,
v 11 Az ÚRra tartozó m
2Krón 20
1 Történt ezek után,
hogy hadba vonultak Jósáfát ellen a móábiak és az ammóniak a meúniak egy
részével együtt. 2 Amikor megérkeztek, és jelentették Jósáfátnak, hogy a tenger
túlsó széléről nagy sokaság jön ellene Edóm felől, és már
Hacecón-Támárban, azaz Éngediben vannak, 3 megijedt Jósáfát, az URat kezdte
keresni, és böjtöt hirdetett egész Júdában. 4 Összegyülekeztek a júdaiak, hogy
segítséget kérjenek az ÚRtól. Júda összes városából is eljöttek, hogy az ÚR
segítségét kérjék. 5 És felállt Jósáfát Júda és Jeruzsálem gyülekezetében az ÚR
házánál, az új udvar előtt, 6 és ezt mondta: URam, őseink Istene! Te
vagy Isten a mennyben, aki uralkodsz a népek minden királyságán! A te kezedben
van az erő és a hatalom, és senki sem állhat meg veled szemben. 7
Istenünk, te űzted ki ennek az országnak a lakóit néped, Izráel elől,
és örökre odaadtad azt barátod, Ábrahám utódainak. 8 És itt laktak, itt
építettek neved tiszteletére szentélyt, és ezt mondták: 9 Ha majd veszedelem,
fegyver, ítélet, dögvész vagy éhínség jön ránk, megállunk ez előtt a
templom előtt és te előtted, mert a te neved ebben a templomban van;
és ha segítségért kiáltunk hozzád nyomorúságunkban, hallgass meg, és szabadíts
megminket! 10 De látod, az ammóniak és móábiak, Széír hegyvidékének a lakói,
akik között nem engedted átvonulni az izráelieket, amikor Egyiptomból jöttek,
és így kikerülték, és nem pusztították el őket, 11 ezek most azzal
fizetnek nekünk, hogy ellenünk támadnak, és ki akarnak űzni birtokodból,
amelyet birtokunkba adtál. 12 Istenünk, ítéld meg őket! Mert nincs
erőnk ezzel a nagy tömeggel szemben, amely ellenünk támad. Nem tudjuk, mit
tegyünk, csak rád tekintünk.
13 Eközben a júdaiak
valamennyien ott álltak az ÚR színe előtt gyermekeikkel, feleségeikkel és
fiaikkal együtt.
14 Akkor rászállt az
ÚR lelke a gyülekezet jelenlétében Jahaziélre, aki Zekarjáhú fia, az Benájá
fia, az Jeiél fia, az Mattanjá fia, Ászáf fiai közül való lévita volt, 15 és
megszólalt: Figyeljetek, egész Júda és Jeruzsálem lakói, meg te, Jósáfát
király! Ezt mondja nektek az ÚR: Ne féljetek, és ne rettegjetek ettől a
nagy tömegtől, mert nem a ti háborútok ez, hanem Istené. 16 Holnap
induljatok ellenük! Ők a Cíc-hágón vonulnak majd föl, és a völgy végénél,
a Jerúél-puszta előtt találkoztok velük. 17 Nektek nem is kell majd
harcolnotok, csak veszteg állnotok és néznetek, hogyan szabadít meg benneteket
az ÚR. Ne félj, és ne rettegj, Júda és Jeruzsálem! Holnap vonuljatok ellenük,
mert veletek lesz az ÚR! 18 Ekkor Jósáfát arccal a földig hajolt, és Júda meg
Jeruzsálem lakói mindnyájan leborultak az ÚR színe előtt, és imádták az
URat. 19 A keháti és kórahi léviták pedig fölálltak, és egyre hangosabban
dicsérték az URat, Izráel Istenét.
20 Kora reggel
fölkeltek és kivonultak Tekóa pusztájába. Amikor kivonultak, előállt
Jósáfát, és ezt mondta: Hallgassatok rám, Júda és Jeruzsálem lakói! Higygyetek
Istenetekben, az ÚRban, és megmaradtok! Higgyetek prófétáinak, és boldogultok!
21 Miután tanácsot tartott a néppel, fölállította az ÚR énekeseit, akik szent
öltözetben dicsérték őt, és az arcvonal előtt vonulva így énekeltek:
Adjatok hálát az ÚRnak, mert örökké tart szeretete!
22 Amikor elkezdték
az ujjongást és a dicséretet, az ÚR lázadókat támasztott a Júdára támadó
ammóniak, móábiak és a Széír-hegyvidék lakói között, és ezért vereséget
szenvedtek. 23 Az ammóniak és a móábiak a Széír-hegyvidék lakóira támadtak,
hogy kiirtsák és elpusztítsák őket. Amikor végeztek Széír lakóival, egymás
pusztulását segítették elő.
24 Mire a júdabeliek
a pusztai őrhelyhez érkeztek, és a sokaság felé fordultak, már csak az
elesettek holttestei voltak a földön, és senki sem menekült meg. 25 Akkor
odament Jósáfát és hadinépe, hogy összeszedjék a zsákmányt. Tömegével találtak
náluk fölszerelést, ruhákat és értéktárgyakat. Annyit zsákmányoltak, hogy el
sem bírták. Három napig szedték össze a zsákmányt, olyan sok volt. 26 A
negyedik napon összegyülekeztek az Áldás-völgyben, hogy ott áldják az URat.
Ezért hívják azt a helyet Áldás-völgynek még ma is.
27 Azután
visszatértek Jósáfát vezetésével a júdaiak és a jeruzsálemiek mindnyájan.
Örömmel tértek vissza Jeruzsálembe, mert örömöt szerzett nekik az ÚR:
megszabadította őket ellenségeiktől. 28 És bevonultak Jeruzsálembe
lantokkal, citerákkal és harsonákkal az ÚR házához. 29 Az Istentől való
rettegés fogta el az országok összes királyságát, amikor meghallották, hogy az
ÚR harcolt Izráel ellenségei ellen. 30 Ezért békében élt Jósáfát országa, mert
Istene nyugalmat adott neki mindenfelől.
31 Így uralkodott
Jósáfát Júdában. Harmincöt éves volt, amikor király lett, és huszonöt évig
uralkodott Jeruzsálemben. Anyja neve Azúbá volt, Silhi leánya. 32 Apjának,
Ászának az útján járt, nem tért le róla. Azt tette, amit helyesnek lát az ÚR.
33 Csak az áldozóhalmok nem szűntek meg, mert a nép nem ragaszkodott
szívből ősei Istenéhez.
34 Jósáfát egyéb
dolgai elejétől végig meg vannak írva Jéhúnak, Hanáni fiának
történeteiben, amelyeket fölvettek az Izráel királyairól szóló könyvbe.
35 Azután társult
Jósáfát, Júda királya Ahazjával, Izráel királyával, aki bűnös dolgokat
vitt véghez. 36 Azért társult vele, hogy hajókat építsenek, amelyeknek Tarsísba
kellett volna menniük. A hajókat Ecjón-Geberben építették. 37 Eliezer azonban,
a márésai Dódaváhú fia így prófétált Jósáfát ellen: Mivel társultál Ahazjával,
összezúzza művedet az ÚR! Össze is törtek a hajók, és nem tudtak Tarsísba
eljutni.
2Krón 21
1 Jósáfát pihenni
tért őseihez, és eltemették ősei mellé Dávid városában. Utána a fia,
Jórám lett a király. 2 Testvérei, Jósáfát fiai ezek voltak: Azarjá, Jehiél,
Zekarjáhú, Azarjáhú, Míkáél és Sefatjáhú. Ezek mind Jósáfátnak, Júda királyának
a fiai voltak. 3 Apjuk sok ajándékot adott nekik: ezüstöt, aranyat,
drágaságokat és megerősített városokat Júdában. De a királyságot Jórámnak
adta, mert ő volt az elsőszülött.
4 Amikor azonban
Jórám elfoglalta apja királyságát, és megszilárdult hatalma, összes testvérét
fegyverrel gyilkoltatta meg, sőt néhány izráeli vezető embert is. 5
Harminckét éves volt Jórám, amikor király lett, és nyolc évig uralkodott
Jeruzsálemben. 6 Izráel királyainak az útján járt, ugyanúgy élt, mint Aháb háza
népe, mert Aháb leánya volt a felesége. Azt tette, amit rossznak lát az ÚR. 7
De az ÚR nem akarta elpusztítani Dávid házát, mert szövetséget kötött Dáviddal,
és megígérte, hogy mécsest ad neki és fiainak mindenkor.
8 Az ő idejében
pártoltak el az edómiak Júdától, és királyt választottak maguknak. 9 Ezért
Jórám odavonult vezéreivel és összes harci kocsijával együtt. Éjjel fölkelt,
átvágta magát az edómiakon, akik bekerítették őt és a harci kocsik
parancsnokait. 10 Így pártoltak el az edómiak Júdától mindmáig. Ugyanebben az
időben pártolt el tőle Libná is, mert Jórám elhagyta ősei
Istenét, az URat. 11 Ő is csináltatott áldozóhalmokat Júda hegyein, és így
paráznaságba vitte Jeruzsálem lakóit, és félrevezette Júdát.
12 Eljutott azonban
hozzá Illés próféta írása, amely így hangzott: Ezt mondja az ÚR, ősödnek,
Dávidnak az Istene: Mivel nem apádnak, Jósáfátnak az útján jártál, sem Ászának,
Júda királyának az útján, 13 hanem Izráel királyainak az útján jártál, és
paráznaságba vitted Júdát meg Jeruzsálem lakóit, ahogyan Aháb háza népe is paráznaságba
vitte népét, sőt még testvéreidet, apád háza népét is legyilkoltattad,
akik jobbak voltak nálad, 14 azért az ÚR nagy csapással sújtja népedet,
fiaidat, feleségeidet és egész vagyonodat. 15 Te pedig súlyos betegségbe,
bélbajba esel, annyira, hogy betegséged miatt minden nap kijön a beled.
16 Majd fölingerelte
az ÚR Jórám ellen a filiszteusokat és az arabokat, akik az etiópok mellett
laktak. 17 Fölvonultak Júda ellen, betörtek oda, és elvittek minden kincset,
ami csak található volt a király palotájában, sőt fiait és feleségeit is.
Nem maradt más fia, csak Jóáház, a legkisebbik fiú. 18 Mindezek után
gyógyíthatatlan bélbajjal verte meg őt az ÚR. 19 Így volt ez napról napra,
és amikor eljött életének a vége, két napig kizáródott a bele a betegség miatt,
és szörnyű kínok között halt meg. Népe nem gyújtott olyan tüzet a
tiszteletére, mint amilyet ősei tiszteletére gyújtott. 20 Harminckét
esztendős volt, amikor király lett, és nyolc évig uralkodott
Jeruzsálemben. Elment örömtelenül, és eltemették Dávid városában, de nem a
királyi sírba.
2Krón 22
1 Utána Jeruzsálem
lakói a legkisebb fiát, Ahazját tették királlyá, mert az idősebbeket mind
legyilkolta az a rablócsapat, amely az arabokkal a táborra tört. Így lett
királlyá Ahazjá, Jórámnak, Júda királyának a fia.
2 Negyvenkét éves
volt Ahazjá, amikor király lett, és egy évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyja
neve Ataljá volt, Omri unokája. 3 Ő is Aháb házának az útjain járt, mert
anyja volt a tanácsadója, aki bűnbe vitte. 4 Azt tette, amit rossznak tart
az ÚR, éppúgy, mint Aháb háza, mert azok voltak a tanácsadói apja halála után,
és megrontották. 5 Az ő tanácsukat követte akkor is, amikor Jórámmal, Aháb
fiával, Izráel királyával együtt háborút viselt Hazáél arám király ellen
Rámót-Gileádért, de az arámok megsebesítették Jórámot. 6 Ezért vis 7 De Isten
akaratából vesztére lett Ahazjának, hogy Jórámhoz ment. Mert odaérve, kivonult
Jórámmal együtt Jéhú, Nimsi fia ellen, akit az ÚR fölkenetett, hogy Aháb házát
kiirtsa. 8 Amikor Jéhú ítéletet tartott Aháb háza fölött, ott találta Júda
vezéreit és Ahazjá testvéreinek a fiait, akik Ahazjá szolgálatára álltak, és
legyilkoltatta őket. 9 Ahazját is megkerestette, és elfogták őt, mert
Samáriában
10 Amikor Ataljá,
Ahazjá anyja látta, hogy meghalt a fia, fogta magát, és kipusztította Júda
királyi házának minden ivadékát. 11 De Jósabat, a király leánya fogta Jóást,
Ahazjá fi 12 És náluk volt elrejtve hat évig az Isten házában. Az országban
pedig Ataljá uralkodott.
2Krón 23
1 A hetedik évben
nekibátorodott Jójádá, és szövetkezett a századparancsnokokkal: Azarjáhúval,
Jeróhám fiával, Jismáéllal, Jehóhánán fiával, Azarjáhúval, Óbéd fiával,
Maaszéjáhúval, Adájáhú fiával és Elisáfáttal, Zikri fiával. 2 Ezek bejárták
Júdát, összegyűjtötték Júda valamennyi városából a lévitákat meg Izráel családfőit,
és Jeruzsálembe jöttek. 3 Az egész gyülekezet szövetséget kötött a királlyal az
Isten házában. Ezt mondta nekik Jójádá: A király fiának kell uralkodnia, mert
az ÚR ígérete Dávid fiainak szól! 4 Ezt tegyétek tehát: egyharmada azoknak a
papoknak és lévitáknak, akik a nyugalom napján lépnek szolgálatba, őrizze
az ajtókat, 5 egyharmada a királyi palotánál, egyharmada pedig a Jeszód-kapunál
legyen. Az egész hadinép pedig legyen az ÚR háza udvaraiban. 6 Senki se menjen
be az ÚR házába, csak a papok és a szolgálatot végző léviták mehetnek be,
mert ők szentek. Az egész nép pedig ügyeljen arra, amit az ÚR rendelt. 7 A
léviták vegyék körül a királyt, legyen mindenkinek kezében a fegyvere; aki
pedig be akar menni a templomba, azt meg kell ölni! A király mellett legyetek,
akármerre jön-megy!
8 A léviták és egész
Júda minde 9 Jójádá főpap odaadta a századparancsnokoknak Dávid király
lándzsáit, kis és nagy pajzsait, amelyek az Isten házában voltak. 10
Odaállította az egész hadinépet dárdával a kezükben a templom jobb oldalától a
templom bal oldaláig, az oltárhoz és a templomhoz, úgyhogy körülvették a
királyt. 11 Akkor kivezették a királyfit, és fejére tették a koronát; kezébe
adták az uralkodás okmányát, és így királlyá választották. Jójádá és fiai
felkenték őt, és felkiáltottak: Éljen a király!
12 Ataljá meghallotta
az odaözönlő nép lármáját, akik a királyt dicsőítették, és bement a
nép közé az ÚR házába. 13 Amikor látta, hogy a király ott áll egy emelvényen a
bejáratnál, a király körül
14 De Jójádá
főpap azt parancsolta a haderő élén álló századparancsnokoknak, hogy
vezessék ki a sorok között, ha pedig valaki utánamegy, azt öljék meg
fegyverrel. A főpap ugyanis nem akarta, hogy az ÚR házában öljék meg. 15
De amikor a királyi palota kocsibejáratához ért, rátámadtak és megölték ott.
16 Jójádá azután
szövetséget kötött az ÚR, az egész nép és a király között arra nézve, hogy az
ÚR népe lesznek. 17 Azután az egész nép behatolt a Baal templomába, és
lerombolta. Oltárait és bálványképeit összezúzták, Mattánt, a Baal papját pedig
meggyilkolták az oltárok előtt. 18 Jójádá a papokra és a lévitákra bízta
az ÚR háza felügyeletét, ahogyan Dávid osztotta be őket az ÚR házához,
hogy égőáldozatokat mutassanak be az ÚRnak, amint az meg van írva Mózes
törvényében, vigadozva és énekelve, Dávid rendelkezése szerint. 19
Kapuőröket rendelt az ÚR háza kapuihoz, hogy ne mehessen be senki, aki
bármi okból tisztátalan. 20 Azután maga mellé vette a századparancsnokokat, az
előkelőket és azokat, akik a népen uralkodtak, meg az egész köznépet,
és lekísérték a királyt az ÚR házából. A Felső-kapun át bevonultak a
királyi palotába, és a királyi trónra ültették a királyt. 21 Az ország egész
népe örült, a város pedig nyugodt maradt, noha Atalját megölték fegyverrel.
2Krón 24
1 Jóás hétéves
korában lett király, és negyven évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyja neve Cibjá
volt, Beérsebából származott. 2 Jóás Jójádá főpap egész életében azt
tette, amit helyesnek lát az ÚR. 3 Jójádá két feleséget szerzett neki, ő
pedig fiakat meg leányokat nemzett.
4 Ezek után
elhatározta Jóás, hogy kijavíttatja az ÚR házát. 5 Ezért összegyűjtötte a
papokat és a lévitákat, és ezt mondta nekik: Menjetek el Júda városaiba, és
gyűjtsetek pénzt egész Izráelben, hogy Istenetek házát
esztendőről esztendőre javítgassák. De siessetek a dologgal! A
léviták azonban nem siettek. 6 Akkor hívatta a király Jójádát, a
vezetőjüket, és ezt mondta neki: Miért nem ügyeltél arra, hogy a léviták
behozzák Júdából és Jeruzsálemből azt a járandóságot, amelyet Mózes, az ÚR
szolgája és a gyülekezet kirótt Izráelre a bizonyság sátra javára?! 7 Mert az
elvetemült Ataljá és fiai hagyták omladozni az Isten házát, és a Baalokra
fordították mindazt, ami az ÚR házának volt szentelve. 8 Ekkor azt parancsolta
a király, hogy csináljanak egy ládát, és tegyék az ÚR háza kapuja elé. 9 És
kihirdették Júdában és Jeruzsálemben, hogy hozzák el az ÚRnak azt a
járandóságot, amelyet Mózes, az Isten szolgája kirótt Izráelre a pusztában. 10
Akkor minden vezető ember és az egész nép örömmel vitt és dobott pénzt a
ládába, amíg az meg nem telt. 11 Valahányszor bevitették a ládát a lévit 12 Ezt
azután átadta a király és Jójádá az ÚR házán folyó munka vezetőinek. Ezek
pedig kőfaragókat és ácsokat fogadtak az ÚR háza javítására, és
vasmunkásokat meg rézműveseket az ÚR háza tatarozására. 13 A munka
végzői dolgoztak, és kezük alatt jól haladt a javítás munkája.
Helyreállították az Isten házát régi formájában, és megerősítették azt. 14
Amikor ezt bevégezték, a megmaradt pénzt elvitték a
15 Azután
megöregedett Jójádá, és betelve az élettel, meghalt. Százharminc éves volt
halálakor. 16 Dávid városában a királyok mellé temették, mivel jót cselekedett
Izráelben Isten és az ő háza ügyéért.
17 Jójádá halála után
azonban odamentek Júda vezető emberei a királyhoz, és leborultak
előtte. A király hallgatott rájuk, 18 és elhagyták őseik Istenének,
az ÚRnak a házát, szent fákat és bálványszobrokat tiszteltek. Emiatt a vétkük
miatt szállt az ÚR haragja Júdára és Jeruzsálemre. 19 Küldött hozzájuk
prófétákat, hogy térítsék meg őket az ÚRhoz. Azok figyelmeztették is
őket, de nem figyeltek rájuk.
20 Akkor az Isten
felruházta lelkével Zekarját, Jójádá főpap fiát, aki a nép elé állt, és
ezt mondta nekik: Azt mondja az Isten: Miért szegtétek meg az ÚR
parancsolatait? Nem válik az javatokra! Mivel elhagytátok az URat, ő is
elhagyott benneteket. 21 Erre azok összeesküdtek ellene, és a király parancsára
ott az ÚR háza udvarában megkövezték. 22 Nem gondolt Jóás király arra a
szeretetre, amelyet annak az apja, Jójádá tanúsított iránta, hanem
legyilkoltatta a fiát. Amikor ez haldoklott, azt mondta: Lássa meg ezt az ÚR,
és kérje számon!
23 Egy év múlva
fölvonult ellene Arám hadereje. Betörtek Júdába és Jeruzsálembe, és megölték a
hadinép valamennyi vezérét, akik a nép élén álltak, az összes zsákmányt pedig
elküldték Damaszkusz királyának. 24 Bár kevés emberrel tört be az arám sereg,
mégis igen nagy haderőt adott kezükbe az ÚR, mivel ezek elhagyták
őseik Istenét, az URat. Így hajtották végre Jóáson az ítéletet. 25 Amikor
eltávoztak tőle, súlyos betegségben hagyták hátra, és a saját szolgái
esküdtek össze ellene Jójádá főpap fiának a vére miatt. Ágyában gyilkolták
meg, és meghalt. Dávid városában temették el, de nem a királyok
temetőjében.
26 Ezek esküdtek
össze ellene: Zábád, Simeátnak, egy ammóni asszonynak a fia és Jehózábád,
Simrítnek, egy móábi asszonynak a fia. 27 Fiai, az ellene szóló sok prófétai
fenyegetés, meg az Isten házának a helyreállítása le vannak írva a királyokról
szóló könyv magyarázatában. Utána fia, Amacjá lett a király.
2Krón 25
1 Huszonöt éves korában
lett király Amacjá, és huszonkilenc évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyja neve
Jehóaddán volt, Jeruzsálemből származott. 2 Azt tette, amit helyesnek lát
az ÚR, de nem teljes szívvel. 3 Amikor királyi hatalma megszilárdult,
meggyilkoltatta azokat az udvari embereket, akik levágták apját, a királyt. 4
De a fiaikat nem ölette meg, mert így van megírva a törvényben, Mózes
könyvében, amit az ÚR megparancsolt: Ne kelljen meghalniuk az apáknak a
fiakért, a fiaknak se kelljen meghalniuk az apákért; mindenkinek a maga
vétkéért kell meghalnia!
5 Azután ös 6
Azonfelül Izráelből százezer vitéz harcost fogadott zsoldjába, száz
talentum ezüstön.
7 Elment azonban
hozzá az Isten embere, és ezt mondta: Ne induljon el veled, ó király, Izráel
serege, mert nem lesz az ÚR Izráellel, az efraimiakkal. 8 Hanem menj magad a
harcba, viselkedj bátran, különben elbuktat téged Isten az ellenség előtt,
mert az Istennek van ereje ahhoz, hogy megsegítsen, vagy elbuktasson. 9 Amacjá
ezt kérdezte az Isten emberétől: De mi lesz azzal a száz talentummal, amit
az izráeli csapatnak adtam? Az Isten embere így felelt: Tud az ÚR neked annál
többet is adni! 10 Az Efraimból érkezett csapatot különválasztotta tehát
Amacjá, hogy menjenek haza. Ezek nagy haragra gerjedtek Júda ellen, és lángoló
haraggal tértek haza.
11 Amacjá pedig
nekibátorodott, elindította hadinépét, elment a Sós-völgybe, és levágott
tízezer széíri embert. 12 Tízezret pedig élve fogtak el a júdaiak. Fölvitték
őket egy kőszikla tetejére, és letaszították a szikla tetejéről,
úgyhogy mindnyájan összezúzódtak.
13 Annak a csapatnak
az emberei pedig, akiket visszaküldött Amacjá és nem mehettek vele az
ütközetbe, rátörtek Júda városaira Samáriából egészen Béthorónig, levágtak
háromezer embert, és nagy prédára tettek szert.
14 Miután Amacjá
visszatért az edómiak leveréséből, elhozta a széíriek istenszobrait, és
felállította azokat, mint a saját isteneit, leborult előttük, és
tömjénezett nekik. 15 Ezért haragra gerjedt az ÚR Amacjá ellen, prófétát
küldött hozzá, aki ezt mondta neki: Miért folyamodtál ennek a népnek az
isteneihez, hiszen saját népüket sem mentették meg a te kezedből? 16 De
amikor így beszélt hoz
17 Amacjá, Júda
királya tanácsot tartott, és ilyen üzenetet küldött Izráel királyához, Jóáshoz,
aki Jóáház fia, Jéhú unokája volt: Jöjj, szálljunk szembe egymással! 18 Jóás,
Izráel királya ezt a választ küldte Amacjának, Júda királyának: A libánoni
bogáncskóró ezt az üzenetet küldte a libánoni cédrusfának: Add feleségül
leányodat a fiamhoz! De arra szaladt egy libánoni vadállat, és eltaposta a
bogáncskórót. 19 Te azt gondolod, hogy mivel leverted Edómot, ezért
felfuvalkodottan dicsekedhetsz. Maradj csak otthon! Miért rohannál vesztedbe?
Hiszen elesel Júdával együtt! 20 De Amacjá nem hallgatott rá, mert Isten azt
akarta, hogy Jóás kezébe kerüljenek, mivel Edóm isteneihez folyamodtak.
21 Ezért fölvonult
Jóás, Izráel királya, és szembeszálltak egymással, ő meg Amacjá, Júda
királya, a júdai Bétsemesnél. 22 De Júda vereséget szenvedett Izráeltől,
és mindenki hazamenekült. 23 Amacját, Júda királyát, aki Jóás fia, Jóáház
unokája volt, elfogta Jóás, Izráel királya Bétsemesnél, és Jeruzsálembe
vitette. Azután lerombolta Jeruzsálem várfalát az Efraim-kaputól a
Szöglet-kapuig négyszáz könyök hosszúságban. 24 Elvitte az Isten házában és
Óbéd-Edómnál talált összes aranyat, ezüstöt és minden fölszerelést, továbbá a
királyi palota kincseit, azonkívül túszokat szedett, és így tért vissza
Samáriába.
25 Amacjá, Jóás fia,
Júda királya még tizenöt évig élt Jóásnak, Jóáház fiának, Izráel királyának a
halála után. 26 Amacjá egyéb dolgai elejétől végig meg vannak írva a Júda
és Izráel királyairól szóló könyvben. 27 Attól az időtől fogva, hogy
Amacjá eltért az ÚRtól, összeesküvést szőttek ellene Jeruzsálemben, ezért
Lákisba menekült. De utána küldtek Lákisba, és ott megölték. 28 Majd
visszavitték lovakon, és eltemették ősei mellé Júda fővárosában.
2Krón 26
1 Akkor Júda egész
népe fogta a tizenhat éves Uzzijját, és őt választotta királlyá apja,
Amacjá helyett. 2 Ő építette ki Élatot, amelyet visszacsatolt Júdához azután,
hogy a király pihenni tért őseihez.
3 Tizenhat éves volt
Uzzijjá, amikor uralkodni kezdett, és ötvenkét évig uralkodott Jeruzsálemben.
Anyjának a neve Jekoljá volt, Jeruzsálemből származott. 4 Azt tette, amit
helyesnek lát az ÚR, egészen úgy, ahogyan tett apja, Amacjá. 5 Az Istent
kereste Zekarjá idejében, aki istenfélelemre tanította, és amíg az URat
kereste, sikert adott neki Isten.
6 Uzzijjá hadba
vonult a filiszteusok ellen, és lerombolta Gát várfalát, Jabné várfalát és
Asdód várfalát, sőt városokat épített Asdódnál és a filiszteusok között. 7
Isten megsegítette őt a filiszteusok ellen, a Gúr-Baalban lakó arabok
ellen és a meúniak ellen. 8 Az ammóniak is adót fizettek Uzzijjának, és
eljutott a híre egészen Egyiptomig, mert egyre jobban erősödött. 9 Azután
őrtornyokat épített Uzzijjá Jeruzsálemben a Szöglet-kapunál, a
Völgy-kapunál meg a Sarok fölött, és megerősítette azokat. 10 A pusztában
is épített őrtornyokat, és sok kutat ásatott, mert sok jószága volt az
alföldön és a síkságon. Földművesei és vincellérei voltak a hegyeken és a
gyümölcsösben, mert szerette a földművelést.
11 Volt Uzzijjának
kiképzett harcosokból álló hadereje is, amely csapattestenként vonult a harcba.
Ezeknek a számát Jeiél kancellár és Maaszéjáhú elöljáró segítségével Hananjáhú,
a király egyik parancsnoka állapította meg. 12 A hadköteles vitézek
családfőinek a száma összesen kétezer-hatszáz volt. 13 Az ő
parancsnokságuk alá tartozó haderő háromszázhétezer-ötszáz kiképzett
harcosból állt, akik hatalmas erővel segítették a királyt az ellenség
ellen. 14 Fölszerelte Uzzijjá az egész sereget pajzzsal, dárdával, sisakkal,
páncéllal, íjjal és parittyakővel. 15 Csináltatott Jeruzsálemben ötletesen
kitervelt hadigépeket az őrtornyokra és a szegletbástyákra, nyilak és nagy
kövek kilövésére. Így azután messzire eljutott a híre, mert ezekben csodálatos
segítséget kapott; végül igen megerősödött.
16 Amikor azonban
megerősödött, vesztére felfuvalkodott, és vétkezett Istene, az ÚR ellen.
Bement ugyanis az ÚR templomába, hogy illatáldozatot mutasson be az
illatáldozati oltáron. 17 De bement utána Azarjá főpap és vele együtt az
ÚR papjai, nyolcvan erős ember. 18 Elébe álltak Uzzijjá királynak, és ezt
mondták neki: 19 Erre felbőszült
Uzzijjá, akinek éppen a kezében volt az áldozathoz való füstölőedény. De
amikor felbőszült a papok ellen, poklos folt jelent meg a homlokán az ÚR
házában levő papok előtt, az illatáldozati oltár mellett. 20 Amikor
Azarjá főpap és a többi pap feléje fordult, látták a poklos foltot a homlokán.
Ekkor kiűzték onnan, de ő maga is sietett kimenni, mert az ÚR verte
meg őt. 21 Uzzijjá király poklos maradt halála napjáig, és egy
elkülönített házban lakott poklosan, mert kizárták az ÚR házából. Fia, Jótám
állt a királyi palota élén, ő bíráskodott az ország népe fölött.
22 Uzzijjá egyéb
dolgait elejétől végig megírta Ézsaiás próféta, Ámóc fia. 23 És pihenni
tért Uzzijjá az őseihez, és eltemették ősei mellé a királyi
temető mezejébe, mert megállapították róla, hogy poklos. Fia, Jótám lett
utána a király.
2Krón 27
1 Huszonöt éves volt
Jótám, amikor uralkodni kezdett, és tizenhat évig uralkodott Jeruzsálemben.
Anyja neve Jerúsá volt, Cádók leánya. 2 Azt tette, amit helyesnek lát az ÚR.
Egészen úgy tett, ahogyan apja, Uzzijjá, csakhogy ő nem ment be az ÚR
templomába. A nép azonban továbbra is romlott volt. 3 Ő építette meg az ÚR
háza felső kapuját, sokat épített a Várhegy kőfalán is. 4 Júda
hegyvidékén városokat épített ki, az erdőkben pedig várakat és
őrtornyokat épített. 5 Harcolt az ammóniak királya ellen, és le is
győzte. Az ammóniak abban az esztendőben száz talentum ezüstöt,
tízezer kór búzát és tízezer kór árpát fizettek neki. Ugyanannyit küldtek neki
az ammóniak a második és a harmadik évben is. 6 És hatalmassá lett Jótám, mert
állhatatosan Istenének, az ÚRnak az útján járt.
7 Jótám egyéb dolgai,
háborúi és életútja meg van írva az Izráel és Júda királyairól szóló könyvben.
8 Huszonöt éves volt, amikor uralkodni kezdett, és tizenhat évig uralkodott
Jeruzsálemben. 9 Akkor pihenni tért Jótám az őseihez, és eltemették Dávid
városában. Utána a fia, Áház lett a király.
2Krón 28
1 Húszéves volt Áház,
amikor uralkodni kezdett, és tizenhat évig uralkodott Jeruzsálemben. De nem azt
tette, amit őse, Dávid, amit helyesnek lát az ÚR, 2 hanem Izráel
királyainak az útján járt, sőt istenszobrokat is csináltatott a Baaloknak.
3 Tömjénezett a Ben-Hinnóm völgyben, és a fiait elégette áldozatul, azoknak a
népeknek az utálatos szokása szerint, amelyeket kiűzött az ÚR Izráel fiai
elől. 4 Áldozott és tömjénezett az áldozóhalmokon, a dombokon és minden
bujazöld fa alatt.
5 Ezért Arám
királyának a kezébe adta őt Istene, az ÚR. Megverték, sok foglyot
hurcoltak el tőle, és Damaszkuszba vitték őket. Izráel királyának is
a kezébe került, és az is nagy vereséget mért rá. 6 Pekah, Remaljáhú fia ugyanis
levágott Júdában egy napon százhúszezer embert, akik mind bátor harcosok
voltak. Ugyanis elhagyták őseik Istenét, az URat. 7 Zikri, egy efraimi
vitéz pedig meggyilkolta Maaszéjáhút, a király fiát, Azrikámot, a palota
felügyelőjét és Elkánát, a király helyettesét.
8 Az izráeliek
fogságba vittek honfitársaik közül kétszázezer asszonyt, fiút és leányt. Nagy
zsákmányt is szereztek tőlük, és a zsákmányt elvitték Samáriába. 9 De volt
ott az ÚRnak egy prófétája, név szerint Ódéd; ez kiment a Samáriához
érkező sereg elé, és ezt mondta: Őseitek Istene, az ÚR haragra
gerjedt Júda ellen, és a kezetekbe adta őket, ti pedig sokat levágtatok
közülük eget verő indulatotokban. 10 És most azt gondoljátok, hogy
leigázhatjátok a júdaiakat és jeruzsálemieket, hogy rabszolgáitokká és
rabnőitekké legyenek, pedig ezáltal magatokat teszitek vétkesekké
Istenetek, az ÚR előtt. 11 Azért most hallgassatok rám: Engedjétek vissza
a honfitársaitok közül ejtett foglyokat, különben az ÚR izzó haragja fordul
ellenetek!
12 Akkor előállt
néhány efraimi főember: Azarjáhú, Jehóhánán fia, Berekjáhú, Mesillémót
fia, Jehizkijjáhú, Sallum fia és Amászá, Hadlaj fia, azokkal szemben, akik a
hadjáratból jöttek, 13 és ezt mondták nekik: Ne hozzátok ide a foglyokat, mert
amit ti akartok, az a mi vétkünk lesz az ÚR előtt, és a mi bűneinket
és vétkeinket szaporítja, pedig úgyis sok a vétkünk, és az ÚR izzó haragja
fenyegeti Izráelt.
14 Otthagyták azért a
fegyveresek a foglyokat és a zsákmányt a vezető emberek és az egész
gyülekezet előtt. 15 Ekkor név szerint kijelölt férfiak álltak elő,
és gondjaikba vették a foglyokat: a mezí
16 Abban az
időben követeket küldött Áház király Asszíria királyához, hogy segítse meg
őt. 17 Még az edómiak is betörtek, megverték Júdát, és foglyokat ejtettek.
18 A filiszteusok pedig a Sefélá-alföld városaiban és Júda déli tartományában
fosztogattak. Elfoglalták Bétsemest, Ajjálónt, Gedérótot, Szókot és falvait,
Timnát és falvait, Gimzót és falvait, és oda települtek. 19 Bizony, megalázta
Júdát az ÚR Áház júdai király miatt, mert támogatta az erkölcstelenséget
Júdában, és nagyon hűtlenné lett az ÚRhoz. 20 Rátört azért
Tiglat-Pileszer, Asszíria királya, és megostromolta ahelyett, hogy támogatta
volna 21 Mert Áház kifosztotta ugyan az ÚR házát és a király meg a vezető
emberek palotáját, és Asszíria királyának adta, de ez sem segített rajta.
22 Nyomorúsága idején
továbbra is hűtlen volt az ÚRhoz Áház király. 23 Damaszkusz isteneinek
áldozott, akik megverték őt, de ezt mondta: Mivel Arám királyait
megsegítik isteneik, ezért nekik áldozom, és engem is megsegítenek! Pedig ezek
okozták bukását, és egész Izráelét is. 24 Összeszedte Áház az Isten háza
fölszerelését, és összetörette az Isten háza fölszerelését, az ÚR háza ajtóit
pedig bezáratta. Azután oltárokat csináltatott magának Jeruzsálemben minden
utcasarkon. 25 Júda minden egyes városában áldozóhalmokat csináltatott, és más
isteneknek tömjénezett. Így bosszantotta ősei Istenét, az URat.
26 Egyéb dolgai és
egész életútja elejétől végig meg van írva a Júda és Izráel királyairól
szóló könyvben. 27 És pihenni tért Áház az őseihez, és eltemették őt
a fővárosban, Jeruzsálemben, de nem Izráel királyainak a temetőjébe
vitték. Fia, Ezékiás lett utána a király.
2Krón 29
1 Ezékiás huszonöt
éves korában kezdett uralkodni, és huszonkilenc évig uralkodott Jeruzsálemben.
Anyja neve Abijjá volt, Zekarjáhú leánya. 2 Azt tette, amit helyesnek lát az
ÚR, egészen úgy, ahogyan tett az őse, Dávid.
3 Uralkodása
első évének első hónapjában kinyittatta az ÚR háza ajtóit, és
kijavíttatta azokat. 4 Azután visszahozta a papokat és a lévitákat, és
összegyűjtötte őket a Keleti-téren. 5 És ezt mondta nekik:
Hallgassatok rám, léviták! Szenteljétek meg magatokat, és szenteljétek meg
őseitek Istenének, az ÚRnak a házát! Hordjatok ki minden undok bálványt a
szentélyből! 6 Mert hűtlenné váltak őseink; azt tették, amit
rossznak lát Istenünk, az ÚR, és elhagyták őt. Elfordították arcukat az ÚR
hajlékától, hátat fordítottak neki. 7 Még a csarnok ajtóit is bezárták,
eloltották a mécseseket, nem hoztak illatáldozatot, és nem mutattak be
égőáldozatot a szenthelyen Izráel Istenének. 8 Ezért haragudott meg az ÚR
Júdára és Jeruzsálemre. Ezért tette őket iszonyatossá, borzasztóvá és gúny
tárgyává, amint magatok is látjátok. 9 Ezért hullottak el őseink fegyver
által, ezért vannak fogságban fiaink, leányaink és feleségeink. 10 Azért
elhatároztam, hogy szövetséget kötök Izráel Istenével, az ÚRral, és akkor
elfordul tőlünk lángoló haragja. 11 Fiaim, ne tétlenkedjetek! Hiszen
titeket választott ki az ÚR, hogy az ő szolgálatára álljatok, neki szolgáljatok
és áldozzatok.
12 Akkor fogták
magukat a léviták: a kehátiak közül Mahat, Amászaj fia és Jóel, Azarjáhú fia, a
meráriak közül Kís, Abdi fia és Azarjáhú, Jehallelél fia, a gérsóniak közül
Jóáh, Zimmá fia és Éden, Jóáh fia, 13 Elicáfán fiai közül Simri és Jeíél, Ászáf
fiai közül Zekarjáhú és Mattanjáhú, 14 Hémán fiai közül Jehíél és Simei,
Jedútún fiai közül Semajá és Uzziél, 15 és összegyűjtötték testvéreiket;
megszentelték magukat, és bementek az ÚR házába a király parancsára az ÚR szava
szerint, hogy megtisztítsák. 16 Bementek a papok az ÚR háza legbelső
részébe, hogy megtisztítsák. Kihordtak az ÚR házának az udvarába minden
tisztátalan dolgot, amit az ÚR templomában találtak. A léviták pedig átvették,
és kihordták a szabadba a Kidrón-völgybe. 17 Az első hónap első
napján kezdték el a megszentelést, és a hónap nyolcadik napján jutottak el az
ÚR csarnokáig. Nyolc napon át végezték az ÚR házának a megszentelését, és az
első hónap tizenhatodik napján fejezték be.
18 Akkor odamentek
Ezékiás királyhoz, és ezt mondták: Mindenestül megtisztítottuk az ÚR házát, az
égőáldozati oltárt és egész fölszerelését, a sorba rakott kenyerek
asztalát és egész fölszerelését, 19 és minden egyéb fölszerelést is
helyreállítottunk és megszenteltünk, amelyet Áház király hűtlenül
félredobott uralkodása alatt. Ezek újra az ÚR oltára előtt vannak.
20 Másnap reggel
összegyűjtötte Ezékiás király a város vezető embereit, és fölment az
ÚR házába. 21 Bevittek hét bikát, hét kost, hét bárányt és hét kecskebakot
vétekáldozatul a királyságért, a szentélyért és Júdáért. Majd megparancsolta a
király Áron fiainak, a papoknak, hogy mutassanak be áldozatot az ÚR oltárán. 22
Levágták tehát a marhákat, a papok átvették a vért, és az oltárra hintették.
Azután levágták a kosokat, és a vért az oltárra hintették. Majd levágták a
bárányokat, és a vért az oltárra hintették. 23 Végül odavitték a vétekáldozatra
szánt bakokat is a király és a gyülekezet elé, és rájuk tették a kezüket. 24
Azután levágták azokat a papok, és a vérükkel vétekáldozatot mutattak be az
oltáron, és engesztelést végeztek egész Izráelért; mert egész Izráel érdekében
rendelte el a király az égőáldozatot és a vétekáldozatot. 25 Odaállította
a lévitákat az ÚR házába cintányérokkal, lantokkal és citerákkal, Dávidnak és
Gádnak, a király látnokának, meg Nátán prófétának a parancsa szerint, mert az
ÚRtól jött ez a parancs prófétái által. 26 Oda is álltak a léviták Dávid
hangszereivel, a papok pedig a trombitákkal.
27 És megparancsolta
Ezékiás, hogy mutassák be az égőáldozatot az oltáron. Ugyanabban az
időben, amikor elkezdték az égőáldozat bemutatását, elkezdték az
ÚRnak szóló éneklést és trombitálást Dávidnak, Izráel királyának a
hangszereivel. 28 Ekkor leborult az egész gyülekezet, az ének pedig zengett, és
a trombiták harsogtak. Mindez addig tartott, amíg vége nem lett az
égőáldozatnak. 29 Amikor vége lett az áldozat bemutatásának, a király és
mindazok, akik vele voltak, térdre estek és leborultak. 30 Ezután
megparancsolta Ezékiás király és a vezető emberek a lévitáknak, hogy
dicsérjék az URat Dávidnak és Ászáf látnoknak a szavaival. Ők pedig
örömest mondtak dicséretet, meghajoltak és leborultak.
31 Azután megszólalt
Ezékiás, 32 Ennyi égőáldozatot
hozott a gyülekezet: Hetven marhát, száz kost és kétszáz bárányt. Mindez az
ÚRnak szóló égőáldozat volt. 33 Szent adományként hatszáz marhát és
háromezer juhot vittek. 34 Csakhogy a papok kevesen voltak, és nem győzték
az összes 35 Bőven volt égőáldozat a békeáldozatok kövérjével és az
égőáldozatokhoz tartozó italáldozatokkal együtt.
36 Ezékiás és az
egész nép örvendezett azért, hogy az Isten helyreállította azt népe számára,
hiszen hamar megtörtént ez a dolog.
2Krón 30
1 Azután üzenetet
küldött Ezékiás egész Izráelbe és Júdába, sőt Efraimba és Manasséba is írt
leveleket, hogy jöjjenek el Jeruzsálembe az ÚR házába, és tartsanak páskát
Izráel Istenének, az ÚRnak a tiszteletére. 2 A király úgy határozott
vezető embereivel és az egész jeruzsálemi gyülekezettel együtt, hogy a
második hónapban tartják meg a páskát. 3 Nem tudták ugyanis idejében
megtartani, mert nem szentelte meg magát elég pap, és a nép sem gyűlt
össze Jeruzsálembe. 4 Így látta ezt helyesnek a király és az egész gyülekezet.
5 Elhatározták tehát, hogy kihirdetik egész Izráelben Beérsebától Dánig, hogy
jöjjenek Jeruzsálembe, és tartsanak páskát Izráel Istenének, az ÚRnak a
tiszteletére, mert ilyen nagy tömegben még nem tartották meg, pedig meg van
írva.
6 Elmentek tehát a
futárok a király és a vezető emberek
7 Ne legyetek olyanok, mint atyáitok és testvéreitek, akik hűtlenné
váltak őseik Istenéhez, az ÚRhoz. Ezért hagyta őket elpusztulni,
amint magatok is látjátok. 8 Ne legyetek tehát olyan nyakasok, mint atyáitok!
Adjatok kezet az ÚRnak, és jöjjetek el szentélyébe, amelyet örökre megszentelt!
Szolgáljatok Isteneteknek, az ÚRnak, akkor elfordul tőletek fölgerjedt
haragja. 9 Mert ha megtértek az ÚRhoz, akkor irgalmasak lesznek testvéreitekhez
és fiaitokhoz azok, akik fogságba vitték őket, úgyhogy visszatérhetnek
erre a földre. Hiszen kegyelmes és irgalmas a ti Istenetek, az ÚR, nem fordul
el tőletek, ha megtértek hozzá.
10 A futárok városról
városra jártak Efraim és Manassé földjén egészen Zebulonig. De kinevették és
kigúnyolták őket. 11 Csak néhány ember volt Ásérban, Manasséban és
Zebulonban, aki megalázta magát, és elment Jeruzsálembe. 12 Júdában azonban ott
volt az Isten keze, amely egy akaratra juttatta őket, és teljesítették a
király és a vezető emberek parancsát az ÚR szava szerint.
13 Sok nép gyűlt
össze Jeruzsálemben, igen nagy gyülekezet, hogy megtartsák a kovásztalan
kenyerek ünnepét a második hónapban. 14 Azon kezdték, hogy eltávolították
Jeruzsálemből az oltárokat. Eltávolították azösszes tömjénező oltárt
is, és a Kidrón-völgybe dobtá 15 Azután levágták a páskabárányt a második hónap
tizennegyedik napján. A papok és a léviták megalázkodva megszentelték magukat,
és égőáldozatokat vittek az ÚR házába. 16 Odaálltak a helyükre, ahogyan
Mózesnek, Isten emberének a törvénye előírja. A papok hintették a léviták
kezéből átvett vért. 17 Mert sokan voltak a gyülekezetben, akik nem voltak
megszentelődve, ezért a lévitákra bízták a páskabárány levágását és az
ÚRnak szentelését mindazok helyett, akik nem voltak tiszták. 18 Mert a nép jó
része, sokan, akik Efraimból, Manasséból, Issakárból és Zebulonból valók
voltak, nem tisztították meg magukat, de az előírás ellenére ettek a
páskabárányból. Ezért Ezékiás így imádkozott értük: A jóságos ÚR bocsássa meg
ezt 19 mindenkinek, aki kész volt arra, hogy az ÚRistenhez, ősei Istenéhez
folyamodjék, bár nem volt olyan tiszta, ahogyan a szentélyhez illik! 20 És az
ÚR meghallgatta Ezékiást, és megkímélte a népet.
21 Azután
megtartották a Jeruzsálemben tartózkodó izráeliek a kovásztalan kenyerek
ünnepét hét napont át nagy örömmel. A léviták és a papok mindennap dicsérték az
URat, erős hangú hangszereken játszva az ÚR tiszteletére. 22 Ezékiás pedig
szívhez szólóan beszélt mindazokkal a lévitákkal, akik hozzáértően
végezték feladatukat az ÚR tiszteletére. Ünnepi lakomát tartottak hét napig,
békeáldozatokat áldozva és dicsőítve őseik Istenét, az URat.
23 Azután elhatározta
az egész gyülekezet, hogy tovább folytatják még hét napig; és így még hét napig
folytatták az örömünnepet. 24 Mert Ezékiás, Júda királya ezer bikát és hétezer
juhot ajánlott fel a gyülekezetnek. A vezető emberek is felajánlottak a gyülekezetnek
ezer bikát és tízezer juhot. A papok tömegesen szentelték meg magukat. 25
Örvendezett tehát Júda egész gyülekezete, a papok és a léviták, meg az egész
gyülekezet, amely Izráelből érkezett, és az Izráel országából érkező,
meg a Júdában lakó jövevények. 26 Nagy volt az öröm Jeruzsálemben, mert
Salamonnak, Dávid fiának, Izráel királyának az ideje óta nem történt ehhez
hasonló Jeruzsálemben.
27 Azután fölálltak a
papok és a léviták, és megáldották a népet. Szavuk meghallgatásra talált, mert
imádságuk eljutott a mennybe, az ÚR szent lakóhelyére.
2Krón 31
1 Amikor mindezek
befejeződtek, egész Izráel, amely ott tartózkodott, kivonult Júda v
2 Ezékiás
3 A király
jövedelmének egy részét az égőáldozatokra adta: a reggeli és az esti
égőáldozatokra, a szombatonként, újholdanként és a megszabott ünnepeken
bemutatandó égőáldozatokra, ahogyan meg van írva az ÚR törvényében. 4 A
Jeruzsálemben lakó népnek pedig meghagyta, hogy adják meg a papok és a léviták
részét, és ragaszkodjanak az ÚR törvényéhez. 5 Amint ennek híre ment, Izráel
fiai bőségesen hoztak a gabona, must, olaj, méz és minden mezei termény
legjavából, és bőségesen meghozták a tizedet is mindenből. 6 A Júda
városaiban lakó izráeliek és júdaiak is hoztak tizedet szarvasmarhából és juhokból,
és az Istenüknek, az ÚRnak szentelt dolgokból is elhozták a szent tizedet, és
garmadákba rakták. 7 A harmadik hónapban kezdték el lerakni a garmadákat, és a
hetedik hónapban végezték be.
8 Amikor Ezékiás és a
vezető emberek odamentek, és látták a garmadákat, áldották az URat és
népét, Izráelt. 9 Ezékiás kérdezősködött a papoktól és a lévitáktól a
garmadák felől. 10 A Cádók házából való Azarjáhú főpap így felelt
neki: Amióta elkezdték hordani a felajánlásokat az ÚR házába, eleget eszünk,
sőt még maradt is bőségesen, mert az ÚR megáldotta népét, úgyhogy
megmaradt ez a nagy mennyiség.
11 Akkor meghagyta
Ezékiás, hogy rendezzenek be kamrákat az ÚR házánál; és berendezték azokat. 12
Majd behordták becsületesen a felajánlást, a tizedet és a szent adományokat, és
ezeknek a felügyelője Kónanjáhú lévita lett, helyettese pedig testvére,
Simei. 13 Jehiél és Azarjáhú, Nahat és Aszáél, Jerimót és Józábád, Eliél és
Jiszmakjáhú, Mahat és Benájáhú pedig Kónanjáhúnak és testvérének, Simeinek a
beosztottai voltak, Ezékiás királynak és Azarjáhúnak, az Isten háza
felügyelőjének a rendelkezéseszerint. 14 A lévita Kóré, Jimná fia, a
keleti kapu őre, az Istennek adott önkéntes adományokra ügyelt. Ő
osztotta szét az ÚRnak felajánlott és igen szent dolgokat. 15 Mellette hűségesen
szolgált Éden és Minjámin, Jésúa és Semajáhú, Amarjáhú és Sekanjáhú, a papok
városaiban. Ők végezték az elosztást testvéreik között, beosztásuk
szerint, a nagyoknak és a kicsiknek egyaránt, 16 a származási jegyzékbe beírt
férfiaknak, a háromévesektől fölfelé mindenkinek, akinek bejárása volt az
ÚR házába napi teendője végzésére, bármilyen szolgálatban, hivatalban,
vagy beosztásban voltak.
17 A papokat
családonként írták be a származási jegyzékbe, a lévitákat pedig
húszévestől fölfelé kötelességük és munkabeosztásuk szerint. 18 A
származási jegyzékbe be kellett írni egész közösségüket minden családtaggal, az
asszonyokkal, a fiúkkal és a leányokkal együtt, mert a szentélynél végzett
hűséges szolgálat megszentelte őket. 19 Áron fiainak, a városaikhoz
tartozó legelők vidékén lakó papoknak minden városban voltak név szerint
kijelölt embereik, akik a papság férfi tagjainak és a származási jegyzékbe
beírt minden lévitának kiosztották a rájuk eső részt.
20 Így járt el
Ezékiás egész Júdában. Azt tette, amit jónak, helyesnek és igaznak tartott
Istene, az ÚR. 21 Minden munkáját, amit az Isten háza szolgálatában, a
törvénynek és a parancsolatnak megfelelően elkezdett, Istenét keresve,
tiszta szívből végezte, ezért sikerült neki.
2Krón 32
1 Ezek után a
hűségesen véghezvitt dolgok után eljött Szanhérib asszír király, és betört
Júdába. Ostrom alá vette a megerősített városokat azzal a szándékkal, hogy
elfoglalja azokat. 2 Amikor látta Ezékiás, hogy Szanhérib betört, és
Jeruzsálemet készül megtámadni, 3 tanácskozott vezető embereivel és
vitézeivel arról, hogy betömik a városon kívül levő forrásokat. Azok
támogatták őt. 4 Sok nép gyűlt össze, betömtek minden forrást és
patakot, amely azon a földön át folyt, mert ezt mondták: Miért találjanak az
asszír királyok sok vizet, ha ideérnek? 5 Majd nekibátorodva, fölépíttette az
egész várfalat, ahol sérült volt; megnagyobbította az őrtornyokat,
építtetett kívül egy másik falat, és megerősítette a Millót Dávid
városában. Csináltatott sok hajítófegyvert és pajzsot is. 6 A hadinép élére csapatparancsnokokat
rendelt, azokat maga köré gyűjtötte a városkapu előtti téren, és
szívhez szólóan így beszélt hozzájuk: 7 Legyetek erősek és bátrak, ne
féljetek, és ne rettegjetek az asszír királytól, meg a vele levő egész
sokaságtól, mert velünk többen vannak, mint ővele. 8 Ővele emberi
erő van, mivelünk pedig Istenünk, az ÚR, aki megsegít bennünket, és velünk
együtt harcol harcainkban. És megbátorodott a hadinép Ezékiásnak, Júda
királyának a beszédétől.
9 Ezek után Szanhérib
asszír király, aki még Lákisnál volt egész haderejével, ezzel az üzenettel
küldte szolgáit Jeruzsálembe Ezékiáshoz, Júda királyához és a Jeruzsálemben
levő összes júdaiakhoz: 10 Ezt mondja Szanhérib, Asszíria királya: Miben
bíztok, hogy az ostrom idején Jeruzsálemben akartok maradni? 11 Félrevezet
benneteket Ezékiás; éhséggel és szomjúsággal ölet meg, amikor ezt mondja:
Megment minket Istenünk, az ÚR az asszír király markából! 12 De hiszen az
ő áldozóhalmait és oltárait szüntette meg ez az Ezékiás; Júdának és
Jeruzsálemnek pedig megparancsolta: Csak egy oltár előtt borulhattok le,
és csak azon áldozhattok! 13 Nem tudjátok, hogy mit tettem én és elődeim
valamennyi ország népével? Vajon meg tudták-e menteni kezemből ezekben az
országokban a népek istenei országukat? 14 Melyik volt az az isten ezek között
a népek között, amelyeket kiirtottak elődeim, aki meg tudta volna menteni
népét a kezemből? Talán a ti Istenetek meg tud menteni benneteket a
kezemből?! 15 Ne engedjét
16 Még többet is
beszéltek szolgái az ÚRisten ellen és szolgája, Ezékiás ellen. 17 Leveleket is
írt Szanhérib, amelyekben gyalázta Izráel Istenét, az URat, és ilyeneket
mondott róla: Ahogyan a többi országokban a népek istenei nem mentették meg
népüket a kezemből, ugyanúgy Ezékiás Istene sem menti meg népét a
kezemből. 18 És nagy hangon kiáltoztak júdai nyelven a várfalra Jeruzsálem
népének, hogy félelmet és zavart keltsenek bennük, és így foglalják el a
várost. 19 Úgy beszéltek Jeruzsálem Istenéről, mint a föld népeinek
emberkéz csinálta isteneiről.
20 Ekkor Ezékiás
király meg Ézsaiás próféta, Ámóc fia imádkozott, és segítségért kiáltott az ég
felé.
21 Az ÚR pedig
angyalt küldött, aki megsemmisített az asszír király táborában minden vitéz
harcost, fejedelmet és vezért, és ő megszégyenülve tért vissza országába.
És egyszer, amikor bement istene házába, ott saját fiai ejtették el fegyverrel.
22 Így szabadította meg az ÚR Ezékiást és Jeruzsálem lakóit Szanhérib asszír
király kezéből és minden ellensége kezéből. És nyugalmat adott nekik
mindenfelől. 23 És sokan hoztak Jeruzsálembe ajándékot az ÚRnak és
drágaságokat Ezékiásnak, Júda királyának, és ettől fogva nagy tekintélye
lett minden nép előtt.
24 Abban az
időben Ezékiás halálosan megbetegedett. De imádkozott az ÚRhoz, aki szólt
hozzá, sőt csodát tett vele, 25 Ezékiás azonban nem volt hálás az iránta
tanúsított jótéteményért, mert felfuvalkodott, ezért az ÚR haragja sújtotta
őt, meg Júdát és Jeruzsálemet. 26 Ekkor azután megalázta magát a
felfuvalkodott Ezékiás Jeruzsálem lakóival együtt, és nem érte őket többé
az ÚR haragja Ezékiás idejében.
27 Ezékiás igen
gazdag volt, és nagy tiszteletben állt. Kincstárat készíttetett az ezüstnek,
aranynak, drágakőnek és balzsamnak, a kerek pajzsoknak és mindenféle
értékes tárgyaknak; 28 továbbá raktárakat a gabonatermésnek, a bornak és az
olajnak, meg istállókat a különféle állatoknak, és aklokat a nyájaknak.
29 Városokat is
épített, és sok juhnyája és szarvasmarhája volt, mert az Isten igen nagy
vagyont adott neki. 30 Ezékiás elzárta a Gíhón felső forrásának a vizét,
és Dávid városának a nyugati részére ve z ette le. Ezékiásnak minden tette
sikeres volt. 31 De amikor a babiloni vezető emberek elküldték hozzá
megbízottjaikat, hogy megkérdezzék, milyen csoda történt az országban, elhagyta
az Isten, hogy próbára tegye, és kitudódjék, mi minden van a szívében.
32 Ezékiás egyéb
dolgai és kegyes tettei meg vannak írva Ézsaiás prófétának, Ámóc fiának a
látomásában, meg a Júda és Izráel királyairól szóló könyvben. 33 Azután Ezékiás
pihenni tért őseihez, és azon a dombon temették el, ahol Dávid fiainak a
sírjai voltak. Halálakor tisztelettel adózott neki egész Júda és Jeruzsálem
lakossága. Utána fia, Manassé lett a király.
2Krón 33
1 Tizenkét éves volt
Manassé, amikor uralkodni kezdett, és ötvenöt évig uralkodott Jeruzsálemben. 2
Azt tette, amit rossznak lát az ÚR, olyan utálatos dolgokat, mint azok a népek,
amelyeket kiűzött az ÚR Izráel fiai elől. 3 Újra megépíttette az
áldozóhalmokat, amelyeket apja, Ezékiás lerombolt. Oltárokat állított a
Baaloknak, bálványoszlopokat készíttetett. Leborult az ég minden serege előtt,
és tisztelte azokat. 4 Építtetett ilyen oltárokat a ÚR házában is,
amelyről pedig ezt mondta az ÚR: Jeruzsálemben lesz a nevem örökké. 5
Oltárokat építtetett az ég minden seregének, az ÚR háza mindkét udvarában. 6 A
fiait is elégette áldozatul a Ben-Hinnóm völgyben. Varázslást, jelmagyarázást
és igézést űzött, halottidézőket és jövendőmondókat tartott. Sok
olyan dolgot vitt véghez, amit rossznak lát az ÚR, bosszantva őt. 7 Azt a
bálványszobrot, amit készíttetett, az Isten házában helyezte el, pedig erről
azt mondta Isten Dávidnak és a fiának, Salamonnak: Ebbe a templomba,
Jeruzsálembe helyezem nevemet örökre, mert ezt választottam ki Izráel
valamennyi törzse közül. 8 És nem kell többé kivándorolnia Izráelnek arról a
földről, amelyet őseiteknek rendeltem, de csak akkor, ha megtartják
és megteszik mindazt, amit Mózes által parancsoltam nekik az egész törvényben,
a rendelkezésekben és végzésekben. 9 De Manassé tévelygésbe vitte Júdát és
Jeruzsálem lakóit, és még gonoszabb dolgokat követtek el, mint azok a népek,
amelyeket kipusztított az ÚR Izráel fiai elől.
10 Szólt ugyan az ÚR
Manasséhoz és népéhez, de nem figyeltek rá. 11 Ezért az ÚR ellenük hozta az
asszír király seregének a vezéreit, akik horgot akasztottak Manasséba,
bilincsbe verték, és elvitték Babilonba. 12 Nyomorúságában azonban kérlelte
Istenét, az URat, és igen megalázta magát ősei Istene előtt. 13 És
miután imádkozott hozzá, megkönyörült rajta, meghallgatta könyörgését, és
visszavitte országába, Jeruzsálembe. Így tudta meg Manassé, hogy az ÚR az
Isten.
14 Ezek után
külső várfalat épített Dávid városához: a Gíhóntól nyugatra a völgyben a
Hal-kapu felé; a Várhegyet is körülvette vele, és igen magasra emelte. Júdában
pedig minden megerősített városba csapatparancsnokokat helyezett. 15
Eltávolította az ÚR házából az idegen isteneket és a bálványokat; továbbá
minden oltárt, amelyet az ÚR házának a hegyén és Jeruzsálemben építtetett,
kidobatott a városon kívülre. 16 Az ÚR oltárát pedig helyreállította,
békeáldozatokat és hálaáldozatokat mutatott be rajta, és megparancsolta
Júdának, hogy Izráel Istenét, az URat tisztelje. 17 A nép ugyan még tovább is
áldozott az áldozóhalmokon, de csak Istenének, az ÚRnak.
18 Manassé egyéb
dolgai, Istenéhez mondott imádsága és a látnokok beszédei, akik Izráel
Istenének, az ÚRnak a nevében szóltak hozzá, megtalálhatók Izráel királyainak a
történetében. 19 Imádsága és annak a meghallgatása, minden vétke és
hűtlensége, meg azok a helyek, ahol áldozóhalmokat épített,
bálványoszlopokat és szobrokat állított fel megalázkodása előtt, meg
vannak írva a látnokok beszédeiben. 20 És pihenni tért Manassé őseihez, és
eltemették palotája kertjében. Fia, Ámón lett utána a király.
21 Huszonkét éves
volt Ámón, amikor uralkodni kezdett, és két évig uralkodott Jeruzsálemben. 22
Azt tette, amit rossznak lát az ÚR, ahogyan tett apja, Manassé is. Ámón is
áldozott mindazoknak a bálványszobroknak, amelyeket apja, Manassé készíttetett,
és azokat tisztelte. 23 Nem alázta meg magát az ÚR előtt, ahogyan apja,
Manassé megalázta magát, sőt egyre több vétket követett el ez az Ámón. 24
De összeesküdtek ellene udvari emberei, és megölték a palotájában. 25 Az ország
népe azonban kiirtotta mindazokat, akik összeesküdtek Ámón király ellen. Azután
a fiát, Jósiást tette királlyá az ország népe.
2Krón 34
1 Nyolcéves volt
Jósiás, amikor uralkodni kezdett, és harmincegy évig uralkodott Jeruzsálemben.
2 Azt tette, amit helyesnek lát az ÚR, ősének, Dávidnak az útjain járt, és
nem tért el sem jobbra, sem balra.
3 Uralkodása
nyolcadik évében, még ifjúkorában kezdte keresni ősének, Dávidnak az
Istenét. Tizenkettedik évében kezdte megtisztítani Júdát és Jeruzsálemet az
áldozóhalmoktól, a bálványoszlopoktól, a faragott és öntött bálványszobroktól.
4 Lerombolták az ő jelenlétében a Baalok oltárait. A rajtuk álló
tömjénező oltárokat darabokra vágatta, a bálványoszlopokat, a faragott és
öntött bálványszobrokat összetörette, porrá zúzatta, és szétszóratta azoknak a
sírján, akik áldoztak nekik. 5 Az oltárokon elégette papjaik csontjait. Így
tisztította meg Júdát és Jeruzsálemet. 6 Manassé, Efraim és Simeon városaiban
is, egészen Naftáliig, azoknak a romjain körös-körül 7 leromboltatta az
oltárokat és bálványoszlopokat, összetörette a bálványszobrokat, porrá zúzatta
azokat, és minden tömjénező oltárt darabokra vágatott Izráel egész
országában. Azután visszatért Jeruzsálembe.
8 Uralkodásának a
tizennyolcadik évében pedig az ország és a templom megtisztítása során elküldte
Sáfánt, Acaljáhú fiát, Maaszéjáhú városparancsnokot meg Jóáh főtanácsost,
Jóáház fiát, hogy javítsák ki Istenének, az ÚRnak a házát. 9 Ezek elmente 10 És
átadták az ÚR házánál levő munkások felügyelőinek, azok pedig átadták
a munkásoknak, akik az ÚR házában dolgoztak, hogy állítsák helyre és javítsák
ki a templomot. 11 Adtak pénzt az ácsoknak és a kőműveseknek, hogy
vásároljanak faragott köveket és faanyagot a gerendázathoz és a helyiségek
beburkolásához, mert Júda királyai hagyták elkorhadni azokat.
12 Az emberek
hűségesen végezték a munkát. Merári fiai közül Jahat és Óbadjáhú léviták,
a kehátiak közül pedig Zekarjá és Mesullám ügyeltek fel rájuk, és irányították
őket. A különféle hangszerekhez értő léviták pedig 13 a teherhordók
élén álltak, és irányították az összes munkásokat mindenféle munkában. Léviták
voltak az írnokok, a felügyelők és a kapuőrök is.
14 Amikor kihozták az
ÚR házában összegyűlt pénzt, megtalálta Hilkijjá főpap azt a
törvénykönyvet, amelyet az ÚR adott Mózes által. 15 Ekkor megszólalt Hilkijjá,
és ezt mondta Sáfán kancellárnak: Ezt a törvénykönyvet találtam az ÚR házában!
És odaadta Hilkijjá a könyvet Sáfánnak. 16 Sáfán pedig elvitte a könyvet a
királyhoz, és jelentést tett a dologról a királynak. Ezt mondta: Elvégezték
szolgáid mindazt, amit rájuk bíztak. 17 Összeszedték az ÚR házában található
pénzt, és odaadták a felügyelőknek meg a munkásoknak. 18 És jelentette
Sáfán kancellár a királynak azt is, hogy Hilkijjá pap egy könyvet adott át
neki. És felolvasott belőle Sáfán a királynak.
19 Amikor meghallotta
a király a törvény igéit, megszaggatta a ruháját. 20 Majd ezt a parancsot adta
a király Hilkijjának és Ahikámnak, Sáfán fiának, Abdónnak, Míká fiának, Sáfán
kancellárnak és Aszájának, a király udvari emberének: 21 Menjetek, és
kérdezzétek meg az
22 Ekkor elment
Hilkijjá és akiket a király elküldött, Hulda prófétanőhöz, aki Sallumnak,
Tokhat fiának, Haszrá unokájának, a ruhák őrzőjének volt a felesége,
és Jeruzsálem új városrészében lakott, és beszéltek vele. 23 Hulda így szólt
hozzájuk: Ezt mondja az ÚR, Izráel Istene: Mondjátok meg annak az embernek, aki
hozzám küldött benneteket: 24 Ezt mondja az ÚR: Én veszedelmet hozok erre a
helyre és lakóira, mindazokat az átkokat, amelyek meg vannak írva abban a
könyvben, amelyet felolvastak Júda királyának. 25 Mert elhagytak engem, és más
isteneknek tömjéneztek, hogy bosz a ntsanak engem kezük mindenféle csinálmányával.
Ezért áradt ki lángoló haragom erre a helyre, és nem alszik ki. 26 De mondjátok
meg Júda királyának, aki azért küldött benneteket, hogy megkérdezzétek az URat:
Ezt mondja Izráel Istene, az ÚR, azokról az igékről, amelyeket hallottál:
27 Mivel meglágyult a szíved, és megaláztad magad az Isten előtt, amikor
meghallottad kijelentését erről a helyről és lakóiról; mivel
megaláztad magad előttem, megszaggattad a ruhádat, és sírtál előttem,
azért én is meghallgatlak! - így szól az ÚR. 28 Őseid mellé foglak
tétetni, békességgel kerülsz sírodba, és nem látod meg azt a nagy veszedelmet,
amelyet erre a helyre és lakóira hozok! És megvitték a választ a királynak.
29 A király
összegyűjtette Júda és Jeruzsálem véneit. 30 Azután fölment az ÚR házába a
király, meg Júda összes polgára és Jeruzsálem lakói, a papok, a léviták és az
egész nép apraja-nagyja. És felolvasta fülük hallatára a szövetség könyvének
minden igéjét, amelyet az ÚR házában találtak. 31 Majd odaállt a király a h 32
Elfogadtatta ezt mindazokkal, akik Jeruzsálemből és Benjáminból ott
voltak. És Jeruzsálem lakói az Istennek, őseik Istenének a szövetsége
szerint jártak el. 33 Jósiás pedig eltávolított minden utálatos bálványt Izráel
fiainak valamennyi tartományából, és minden Izráelben található embert
Istenüknek, az ÚRnak a szolgálatára kötelezett. Nem is tértek el az ő
egész életében őseik Istenétől, az ÚRtól.
2Krón 35
1 Jósiás páskát is
tartott az ÚR tiszteletére Jeruzsálemben, és levágták a páskabárányt az
első hónap tizennegyedik napján. 2 Szolgálatba állította a papokat, és
buzdította őket az ÚR háza szolgálatára. 3 A lévitáknak pedig, akik egész
Izráel tanítói voltak, é 4 Készüljetek családonként és beosztásotok szerint,
Dávidnak, Izráel királyának az írása szerint és fiának, Salamonnak az előírása
szerint, 5 álljatok föl a szentélyben úgy, hogy testvéreiteknek, a nép
családjainak a csoportjai szerint legyenek a lévita-családok osztályai. 6
Vágjátok le a páskabárányt, miután megszenteltétek magatokat, és készítsétek el
testvéreiteknek, teljesítve az ÚRnak Mózes által adott rendelkezését.
7 Jósiás ajándékozott
a népnek, mindenkinek, aki ott volt, juhokat, bárányokat és kecskéket,
mindezeket a páskához, szám szerint harmincezret; továbbá háromezer
szarvasmarhát. Ezek a király jószágából valók voltak. 8 Vezető emberei
pedig önkéntes ajándékot adtak a népnek, a papoknak és a lévitáknak: Hilkijjá,
Zekarjáhú és Jehiél, Isten házának a felügyelői kétezer-hatszáz
páskabárányt és háromszáz szarvasmarhát adtak a papoknak. 9 Kónanjáhú és testvérei,
Semajáhú és Netanél, továbbá Hasabjáhú, Jeiél és Józábád, a léviták vezető
emberei ötezer páskabárányt és ötszáz szarvasmarhát ajándékoztak a lévitáknak.
10 Miután a
szolgálatra előkészültek, helyükre álltak a papok; a léviták is beosztásuk
szerint, ahogyan a király parancsolta. 11 Majd levágták a páskabárányt, és a
papok hintették a vért, a léviták pedig lehúzták a bőrt. 12
Különválasztották az égőáldozatra való állatokat, és a nép családjainak
adták csoportonként, hogy vigyék oda az ÚR részére, ahogyan meg van írva Mózes
könyvében. Ugyanígy jártak el a szarvasmarhákkal is. 13 És megsütötték a
páskabárányt előírás szerint, a szent adományokat pedig megfőzték
fazekakban, üstökben és lábasokban, és gyorsan kiosztották az egész népnek. 14
Azután maguknak és a papoknak készítették el, mert Áron fiai, a papok éjszakáig
az égőáldozatoknak és a kövérjének a feláldozásával voltak elfoglalva.
Ezért a léviták készítették el maguknak és Áron fiainak, a papoknak is. 15
Ászáf fiai, az ének
16 Így rendezték el
mindenben az ÚRnak szóló istentiszteletet azon a napon, megtartották a páskát,
és feláldozták az égőáldozatokat az ÚR oltárán Jósiás király parancsa
szerint. 17 Megtartották tehát az ott levő izráeliek a páskát abban az
időben, meg a kovásztalan kenyerek ünnepét hét napon át. 18 Ehhez hasonló
páskát nem tartottak Izráelben Sámuel próféta ideje óta. Izráel királyai közül
senki sem tartott olyan páskát, amilyent Jósiás tartott a papokkal, lévitákkal,
az egész Júdával, az ott levő izráeliekkel meg Jeruzsálem lakóival. 19
Jósiás uralkodásának a tizennyolcadik évében tartották ezt a páskát.
20 Azok után, hogy
Jósiás helyreállította a templomot, felvonult Nékó, Egyiptom királya, hogy
harcoljon Karkemisnél az Eufrátesz mellett. Jósiás azonban kivonult vele
szemben. 21 Nékó követeke 22 Jósiás azonban nem tért ki előle, hanem
harcra készülve álruhába öltözött, és nem hallgatott Nékónak az Isten szájából
származó beszédére. Fölvonult, hogy megütközzék Megiddó síkságán.
23 Az íjászok azonban
eltalálták Jósiás királyt, és a király ezt mondta szolgáinak: Vegyetek le
innen, mert súlyosan megsebesültem! 24 Szolgái levették a harci kocsiról, egy
másik kocsira tették, és Jeruzsálembe vitték. Ott meghalt, és eltemették
ősei sírjába. Egész Júda és Jeruzsálem gyászolta Jósiást.
25 Jeremiás siratódalt
szerzett Jósiásról, az énekesek és az énekesnők pedig máig is megéneklik
Jósiást siratóénekeikben. El is rendelték ezt Izráelben. Le is vannak írva ezek
a siratóénekek között.
26 Jósiás egyéb
dolgai és kegyes tettei, amelyek megfeleltek annak, amit az ÚR előír
törvényében, 27 egész története elejétől végig meg van írva az Izráel és
Júda királyairól szóló könyvben.
2Krón 36
1 Az ország népe
azután fogta Jóáházt, Jósiás fiát, és királlyá tették apja után Jeruzsálemben.
2 Huszonhárom éves volt Jóáház, amikor uralkodni kezdett, és három hónapig
uralkodott Jeruzsálemben. 3 De eltávolította őt Jeruzsálemből
Egyiptom királya, az országra pedig száz talentum ezüst és egy talentum arany
hadisarcot vetett ki. 4 Egyiptom királya Eljákimot, a testvérét tette Júda és
Jeruzsálem királyává, és a nevét Jójákimra változtatta. Testvérét, Jóáházt
pedig magával vitte Nékó Egyiptomba.
5 Huszonöt éves volt
Jójákim, amikor uralkodni kezdett, és tizenegy évig uralkodott Jeruzsálemben.
Azt tette, amit rossznak lát Istene, az ÚR. 6 Ellene vonult fel Nebukadneccar,
Babilónia királya, és bilincsbe verve vitte Babilonba. 7 Az ÚR háza
fölszerelésének egy részét is elvitte Nebukadneccar Babilonba, és babiloni
templomának ajándékozta.
8 Jójákim egyéb
dolgai, utálatos tettei és amik vele történtek, meg vannak írva az Izráel és
Júda királyairól szóló könyvben. Utána a fia, Jójákin lett a király.
9 Tizennyolc éves
korában kezdett uralkodni Jójákin, és három hónapig és tíz napig uralkodott
Jeruzsálemben. Azt tette, amit rossznak lát az ÚR. 10 Az esztendő
fordultával elküldött érte Nebukadneccar király, és elvitette Babilonba, az ÚR
házának a drága fölszerelésével együtt, és testvérét, Cidkijját tette Júda és
Jeruzsálem királyává.
11 Huszonegy éves
volt Cidkijjá, amikor uralkodni kezdett, és tizenegy évig uralkodott
Jeruzsálemben. 12 Azt tette, amit rossznak lát Istene, az ÚR, és nem alázta meg
magát Jeremiás próféta előtt, aki az ÚR parancsát hirdette. 13 Sőt
még Nebukadneccar király ellen is fellázadt, aki megeskette őt az Istenre.
Kemény nyakú és makacs szívű volt, és nem tért meg Izráel Istenéhez, az
ÚRhoz. 14 A papság vezetői és a nép is egyre hűtlenebbé vált, követve
a pogány népek minden utálatos szokását, és tisztátalanná tették az ÚR házát,
amelyet ő szentelt meg Jeruzsálemben.
15 Pedig őseik
Istene, az ÚR, idejében küldött nekik üzenetet követei által, mert szánta népét
és lakóhelyét. 16 De ők kigúnyolták az Isten követeit, megvetették
kijelentését, és gúnyt űztek prófétáiból, míg oly magasra nem csapott az
ÚR haragja népe ellen, hogy nem volt mentség.
17 Ezért ellenük
hozta a káldeusok királyát, aki fegyverrel mészároltatta le ifjaikat szent
templomukban, nem szánt meg sem ifjat, sem szüzet, sem vént, sem aggastyánt,
mindenkit a kezébe adott. 18 Az Isten házának mindenféle kisebb-nagyobb
fölszerelését, az ÚR háza kincseit, továbbá a király és a vezetőemberek
kincseit mind Babilonba vitte. 19 Az Isten házát fölgyújtották, Jeruzsálem
várfalát lerombolták, palotáit mind fölperzselték, és minden drága értékét
elpusztították.
20 Azokat, akik az
öldöklésből megmaradtak, fogságba vitte Babilóniába, és szolgái lettek
neki és fiainak mindaddig, amíg a perzsa királyság uralomra nem jutott, 21 hogy
beteljesedjék az ÚRnak Jeremiás által mondott igéje: Míg az ország meg nem
kapja nyugaloméveit, nyugodni fog a pusztulás egész ideje alatt, teljes hetven
évig.
22 Círus perzsa
király uralkodásának első esztendéjében, azért, hogy beteljesedjék az
ÚRnak Jeremiás által mondott igéje, arra indította az ÚR Círus perzsa király
lelkét, hogy egész birodalmában szóban és írásban kihirdettesse a
következőket: 23 Ezt mondja Cí
Ezsd 1
1 Círus perzsa király
uralkodásának első esztendejében, azért, hogy beteljesedjék az ÚRnak
Jeremiás által mondott igéje, arra indította az ÚR Círus perzsa király lelkét,
hogy egész birodalmában szóban és írásban kihirdettesse a következőket: 2
Ezt mondja Círus perzsa király: A föld minden országát nekem adta az ÚR, a
menny Istene. Ő bízott meg engem azzal, hogy felépíttessem templomát a
Júdában levő Jeruzsálemben. 3 Aki csak az ő népéhez tartozik
közületek, legyen azzal Istene, menjen el a Júdában levő Jeruzsálembe, és
építse fel Izráel Istenének, az ÚRnak a házát! Ő az Isten Jeruzsálemben. 4
Aki csak megmaradt bárhol, ahol jövevényként él, azt segítsék annak a helynek a
polgárai ezüsttel, arannyal, különféle javakkal és állatokkal, meg önkéntes
ajándékokkal az Isten jeruzsálemi háza számára.
5 Elindultak tehát
Júda és Benjámin családfői, meg a papok és a léviták. Mindnyájuk lelkét
arra indította az Isten, hogy menjenek el, és építsék fel az ÚR házát
Jeruzsálemben. 6 Egész környezetük segítette őket ezüsttárgyakkal,
arannyal, különféle javakkal, állatokkal és kincsekkel, önkéntes adományaikon
kívül.
7 Círus király pedig
előhozatta az ÚR házának az edényeit, amelyeket Nebukadneccar vitt el
Jeruzsálemből, és saját istenei templomának ajándékozott. 8
Előhozatta ezeket Círus perzsa király Mitredát kincstárnok felügyeletével,
és szám szerint átadta Sésbaccarnak, Júda fejedelmének. 9 Ez volt a számuk:
harminc aranytál, ezer ezüsttál, huszonkilenc kés, 10 harminc aranyserleg,
négyszáztíz másodrendű ezüstserleg és ezer más edény. 11 Összesen
ötezer-négyszáz arany- és ezüstedény volt. Mindezt magával vitte Sésbaccar,
amikor a foglyok elmentek Babilóniából Jeruzsálembe.
Ezsd 2
1 A Júda tartományából
valók közül ezek tértek haza a száműzetésből. Nebukadneccar,
Babilónia királya vitte őket fogságba, de visszatérhettek Jeruzsálembe és
Júdába, ki-ki a maga városába. 2 Zerubbábellal jött Jésúa, Nehemjá, Szerájá,
Reélájá, Mordokaj, Bilsán, Miszpár, Bigvaj, Rehúm és Baaná. Az Izráel népéhez
tartozó férfiak száma a következő volt: 3 Parósnak kétezer-százhetvenkét
leszármazottja, 4 Sefatjának háromszázhetvenkét leszármazottja, 5 Árahnak
hétszázhetvenöt leszármazottja, 6 Pahat-Móábnak Jésúa és Jóáb ágán kétezer-nyolcszáztizenkét
leszármazottja, 7 Élámnak ezerkétszázötvennégy leszármazottja, 8 Zattunak
kilencszáznegyvenöt leszármazottja, 9 Zakkajnak hétszázhatvan leszármazottja,
10 Báninak hatszáznegyvenkét leszármazottja, 11 Bébajnak hatszázhuszonhárom leszármazottja,
12 Azgádnak ezerkétszázhuszonkét leszármazottja, 13 Adónikámnak
hatszázhatvanhat leszármazottja, 14 Bigvajnak kétezer-ötvenhat leszármazottja,
15 Ádinnak négyszázötvennégy leszármazottja, 16 Átérnak Hízkijjá ágán
kilencvennyolc leszármazottja, 17 Bécajnak háromszázhuszonhárom leszármazottja,
18 Jórának száztizenkét leszármazottja, 19 Hásumnak kétszázhuszonhárom
leszármazottja, 20 Gibbárnak kilencvenöt leszármazottja volt.
21 Betlehemiek
százhuszonhárman voltak, 22 Netófából valók ötvenhatan, 23 Anátótból valók
százhuszonnyolcan, 24 azmávetiek negyvenketten, 25 kirjat-árimiak, kefiraiak és
beérótiak hétszáznegyvenhárman, 26 rámaiak és gebaiak hatszázhuszonegyen, 27
Mikmászból valók százhuszonketten, 28 Bételből és Ajból valók
kétszázhuszonhárman, 29 nebóiak ötvenketten, 30 magbísiak százötvenhatan, 31 a
másik élámiak ezerkétszázötvennégyen, 32 hárimiak háromszázhúszan, 33 lódiak,
hádidiak és ónóiak hétszázhuszonöten, 34 jerikóiak háromszáznegyvenöten, 35
szenááiak pedig háromezer-hatszázharmincan voltak.
36 A papok a
következők voltak: Jedajá leszármazottai Jésúa családjából
kilencszázhetvenhárman, 37 Immér leszármazottai ezerötvenketten, 38 Pashúr
leszármazottai ezerkétszáznegyvenheten, 39 Hárim leszármazottai ezertizenheten.
40 A léviták a
következők voltak: Jésúa és Kadmiél leszármazottai Hódavjá ágán
hetvennégyen.
41 Az énekesek ezek
voltak: Ászáf leszármazottai százhuszonnyolcan.
42 A
kapuőrséghez tartoztak Sallúmnak, Átérnak, Talmónnak, Akkúbnak, Hatítának
és Sóbajnak a leszármazottai, összesen százharminckilencen.
43 Templomszolgák
voltak Cíhá fiai, Haszufá fiai, Tabbáót fiai, 44 Kérósz fiai, Sziahá fiai,
Pádón fiai, 45 Lebáná fiai, Hagábá fiai, Akkúb fiai, 46 Hágáb fiai, Samlaj
fiai, Hánán fiai, 47 Giddél fiai, Gahar fiai, Reájá fiai, 48 Recín fiai, Nekódá
fiai, Gazzám fiai, 49 Uzzá fiai, Pászéah fiai, Bészaj fiai, 50 Aszná fiai,
Meúnim fiai, Nefúszim fiai, 51 Bakbúk fiai, Hakúfá fiai, Harhúr fiai, 52 Baclút
fiai, Mehídá fiai, Harsá fiai, 53 Barkósz fiai, Sziszerá fiai, Temah fiai, 54
Necíah fiai, Hatífá fiai.
55 Salamon szolgáinak
a fiai voltak: Szótaj fiai, Hasszóferet fiai, Perudá fiai, 56 Jalá fiai, Darkón
fiai, Giddél fiai, 57 Sefatjá fiai, Hattíl fiai, Pókeret-Haccebáim fiai és Ámi
fiai. 58 A templomszolgák és Salamon szolgáinak a fiai összesen
háromszázkilencvenketten voltak.
59 Ezek azok, akik
Tél-Melahból, Tél-Harsából, Kerúbból, Addánból és Immérből jöttek, de nem
tudták igazolni családjukat és származásukat, hogy Izráelből valók-e: 60
Delájá fiai, Tóbijjá fiai és Nekódá fiai hatszázötvenketten.
61 A papsághoz
tartoztak Hobajjá fiai, Hakkóc fiai és Barzillaj fiai. Ez a gileádi Barzillaj
egyik leányát vette feleségül, és róla nevezték el. 62 Ezek keresték
bejegyzésüket a származási jegyzékben, de nem találták, ezért meg kellett
válniuk a papságtól. 63 A királyi helytartó pedig megmondta nekik, hogy nem
ehetnek az igen szent ételekből, amíg szolgálatba nem lép a főpap,
aki dönthet az úrimmal és a tummimmal.
64 Az egész
gyülekezet összesen negyvenkétezer-háromszázhatvan fő volt, 65 azonkívül
hétezer-háromszázharminchét rabszolga és szolgálóleány, meg kétszáz énekes és
énekesnő. 66 Volt hétszázharminchat lovuk, kétszáznegyvenöt öszvérük, 67
négyszázharmincöt tevéjük és hatezer-hétszázhúsz szamaruk.
68 Amikor megérkeztek
Jeruzsálembe az ÚR házához, egyes családfők önkéntes ajándékot adtak az
Isten házára, hogy felépítsék a régi helyén. 69 Erejükhöz képest adtak az
építés költségeire hatvanegyezer aranydrahmát, ötezer ezüstminát és száz papi
köntöst.
70 A papok és a
léviták, meg a hazatért nép, az énekesek, a kapuőrök és a templomszolgák
letelepedtek a maguk városaiban; egész Izráel a maga városaiban.
Ezsd 3
1 Amikor elérkezett a
hetedik hónap, és Izráel fiai már a városokban voltak, egy emberként
összegyűlt a nép Jeruzsálemben. 2 Ekkor fogott hozzá Jésú 3 A régi helyén
állították föl az oltárt, mert rettegtek a tartományok népétől, és
égőáldozatokat mutattak be rajta az ÚRnak: reggeli és esti
égőáldozatokat. 4 Megtartották a sátoros ünnepet, ahogyan meg van írva, és
bemutatták az égőáldozatot napról napra, megfelelő számban, a
rendtartás szerint, mindegyiket a maga napján; 5 továbbá az állandó
égőáldozatot, az újhold napján és az ÚR minden szent ünnepén esedékes
égőáldozatot, és mindazoknak az önkéntes áldozatát, akik ilyent vittek az
ÚRnak. 6 A hetedik hónap első napjától kezdtek égőáldozatokat
bemutatni az ÚRnak, bár az ÚR templomának az alapkövét még nem rakták le. 7 De
pénzt adtak a kőfaragóknak és az ácsoknak, ételt, italt és olajat a
szidóniaknak és a tírusziaknak, hogy szállítsanak cédrusfát a Libánonról Jáfóba
a tengeren, Círus perzsa király engedélyével.
8 Azután hogy
megérkeztek Jeruzsálembe az Isten házához, a második esztendő második
hónapjában tették meg az előkészületeke 9 Jésúa a fiaival és testvéreivel,
Kadmiél a fiaival, továbbá Júda fiaival, meg Hénádád fiai a fiaikkal és
testvéreikkel, a lévitákkal egy emberként vállalták, hogy vezetik azokat, akik
az Isten házának az építését végzik.
10 Az építők
tehát lerakták az ÚR templomának az alapját, és odaállították a papokat
szolgálati öltözetben harsonákkal, meg a lévitákat, Ászáf fiait cintányérokkal,
hogy dicsérjék az URat, Izráel királyának, Dávidnak az előírása szerint.
11 Énekeltek, dicsérve és magasztalva az URat, mert jó, mert örökké tart
szeretete Izráel iránt. Az egész nép pedig nagy örömujjongásban tört ki,
dicsérve az URat azért, hogy lerakhatták az ÚR házának az alapját.
12 Sokan az
idősebb papok, léviták és családfők közül, akik még látták az
első templomot, hangosan sírtak, amikor szemük láttára rakták le ennek a
templomnak az alapját, sokan pedig hangosan ujjongtak, és örvendeztek, 13
úgyhogy a nép közül senki sem tudta megkülönböztetni az örömujjongás hangját a
sírás hangjától, mert a nép igen hangosan ujjongott, és messzire hallatszott a
hangja.
Ezsd 4
1 Amikor Júda és
Benjámin ellenségei meghallották, hogy a fogságból hazatértek templomot
építenek Izráel Istenének, az ÚRnak, 2 elmentek Zerubbábelhoz, meg a
családfőkhöz, és ezt mondták nekik: Hadd építsünk veletek együtt, mert mi
is a ti Istenetekhez folyamodunk, ahogyan ti, és neki áldozunk Észar-Haddón
asszír király idejétől fogva, aki idehozott bennünket. 3 Zerubbábel, Jésúa
és Izráel többi családfője azonban így felelt nekik: Nem építhettek velünk
együtt templomot a mi Istenünknek, hanem mi magunk akarjuk azt felépíteni
Izráel Istenének, az ÚRnak, ahogyan megparancsolta nekünk Círus király, Perzsia
királya. 4 Ezért az ország népe elcsüggesztette Júda népét, és elrettentette
őket az építéstől. 5 Tanácsadókat béreltek föl ellenük Círus perzsa
király uralkodásának egész idejében, Dárius perzsa király uralkodásáig, hogy
meghiúsítsák szándékukat.
6 Ahasvérós
uralkodása alatt, uralkodása kezdetén vádoló levelet írtak Júda és Jeruzsálem
lakói ellen.
7 Artahsasztá
idejében pedig Bislám, Mitredát és Tábeél, többi hivatalnoktársukkal együtt
írtak Artahsasztá perzsa királynak. Levelet írtak arám írással, arám
fordításban.
8 Rehúm kormányzó és
Simsaj kancellár is írt ilyen levelet Jeruzsálem ellen Artahsasztá királynak. 9
Jelentést tett Rehúm kormányzó, Simsaj kancellár és többi hivatalnoktársuk, a
bírók, tisztviselők, felügyelők és hivatalnokok, az erekiek, bábeliak
és susániak, vagyis elámiak, 10 meg a többi népek, amelyeket a nagy és
dicső Asznappar vitt fogságba, és telepített le Samária városaiba, meg a
többiekbe a Folyamon túl.
11 Ez annak a
levélnek a szövege, amelyet Artahsasztá királynak küldtek: ,, Szolgáid, a
Folyamon túli emberek jelentik: 12 Tudtára adjuk a királynak, hogy a zsidók,
akik eljöttek tőled, megérkeztek hozzánk Jeruzsálembe, építik ezt a lázadó
és gonosz várost, helyreállítják a várfalakat, és javítgatják az alapokat. 13
Most azért tudtára adjuk a királynak, hogy ha ez a város felépül, és a várfalak
elkészülnek, akkor nem fognak fizetni adót, beszolgáltatást és vámot, és a
királyi kincstár károsodik. 14 Mivel pedig mi a palota sójával sózunk, és nem
illik elnéznünk, hogy becsapják a királyt, ezért küldtük ezt a jelentést a
királynak. 15 Nézzék c 16 Mi tehát tudatjuk a királlyal, hogy ha ez a város
felépül, és várfalai elkészülnek, akkor nem lesz birtokod a Folyamon túl''.
17 A király ezt a
döntést küldte: ,, Rehúm kormányzónak, Simsaj kancellárnak és többi
hivatalnoktársuknak, akik Samáriában meg a többi Folyamon túli városban laknak:
Békesség! 18 A levelet, amelyet nekünk küldtetek, érthetően felolvasták
előttem. 19 Ezért parancsot adtam, hogy nézzenek utána ennek, és úgy
találták, hogy az a város régtől fogva lázongott a királyok ellen,
lázadások és pártütések történtek benne, 20 és hatalmas királyok voltak
Jeruzsálemben, akik urai voltak az egész Folyamon túli tartománynak, és adót,
beszolgáltatást meg vámot fizettek nekik. 21 Most azért adjatok parancsot, hogy
akadályozzák meg ezeket a férfiakat, és ne építsék azt a várost, amíg
tőlem újabb parancs nem érkezik. 22 Ügyeljetek arra, hogy ne történjék
hanyagság ebben a dologban, és így ne növekedjék a kár a királyok rovására!''
23 Mihelyt
felolvasták Artahsasztá király levelének a szövegét Rehúm és Simsaj kancellár,
meg hivatalnoktársaik előtt, sietve Jeruzsálembe mentek a zsidókhoz, és
karhatalommal megakadályozták munkájukat.
24 Ekkor szüntették
meg a munkát Jeruzsálemben az Isten házánál, és szünetelt az Dárius perzsa
király uralkodásának a második esztendejéig.
Ezsd 5
1 De Haggeus próféta
és Zakariás próféta, Iddó fia, prófétált a Júdában és Jeruzsálemben levő
zsidóknak, Izráel Istene nevében, aki fölöttük volt. 2 Akkor Zerubbábel,
Sealtiél fia és Jésúa, Jócádák fia hozzáfogott, és elkezdte Isten házának az
építését Jeruzsálemben. Velük voltak Isten prófétái, akik támogatták őket.
3 Abban az
időben odament hozzájuk Tattenaj, a Folyamon túli tartomány helytartója és
Setar-Bóznaj meg hivatal noktársaik, és
ezt mondták nekik: Ki adott nektek parancsot arra, hogy ezt a házat
fölépítsétek, és gerendázatát elkészítsétek? 4 Azután ezt kérdezték tőlük:
Hogy hívják azokat a férfiakat, akik ezt az épületet építik? 5 De a zsidók
vénein rajta volt Istenük szeme, ezért nem akadályozták őket, míg jelentés
nem ment Dáriushoz, és levélben válasz nem érkezett rá.
6 Ez annak a levélnek
a szövege, amelyet Dárius királynak küldött Tattenaj, a Folyamon túli tartomány
helytartója és Setar-Bóznaj meg hivatalnoktársai, a Folyamon túli tartomány
tisztviselői. 7 Beadványt küldtek ugyanis hozzá, mely a
következőképpen volt megírva: ,, Dárius királynak teljes békesség!
8 Tudtára adjuk a
királynak, hogy elmentünk Júda tartományába, a nagy Isten házához. Azt most
kőtömbökből építik, és a falakra gerendákat helyeznek. Ezt a munkát
gondosan végzik, és sikeresen folytatják. 9 Megkérdeztük az ott levő
véneket, és ezt mondtuk nekik: Ki adott nektek parancsot arra, hogy ezt a
templomot felépítsétek, és gerendázatát elkészítsétek? 10 Nevüket is
megkérdeztük, hogy tudassuk veled, és megírjuk azoknak a férfiaknak a nevét,
akik az élükön állnak.
11 Ők azonban
ilyen szavakkal feleltek nekünk: Mi a menny és föld Istenének a szolgái
vagyunk, és újjáépítjük ezt a templomot, amely sok évvel ezelőtt épült.
Izráelnek egy nagy királya kezdte építeni, és be is fejezte. 12 Őseink
azonban haragra ingerelték a menny Istenét, ezért ő Babilónia királyának,
a káldeus Nebukadneccarnak a kezébe adta őket, aki ezt a templomot
lerombolta, a népet pedig fogságba vitte Babilóniába.
13 De Círusnak,
Babilónia királyának uralkodása első esztendejében parancsot adott Círus
király, hogy Istennek ezt a házát építsék fel. 14 Sőt Isten házának az
arany- és ezüstedényeit is, amelyeket Nebukadneccar elhozott a jeruzsálemi
templomból, és bevitt Babilon templomába, előhozatta Círus király Babilon
templomából, és átadatta egy Sésbaccar nevű embernek, akit helytartóvátett,
15 és azt mondta neki: Vedd át ezeket az edényeket, menj, és helyezd el a
jeruzsálemi templomban, és az Isten háza épüljön fel a régi helyén! 16 Ekkor
Sésbaccar el is jött, lerakta Isten házának az alapját Jeruzsálemben, és azóta
egészen mostanáig épül, de még nincs készen.
17 Most azért, ha a
király jónak látja, nézessen utána Babilóniában, a királyi kincstárban, hogy
adott-e parancsot Círus király Isten
jeruzsálemi házának a felépítésére, és a király erről szóló határozatát
küldje meg nekünk! ''
Ezsd 6
1 Ekkor Dárius
parancsot adott, hogy nézzenek utána ennek a levéltárban, ahol a kincseket
szokták elhelyezni Babilóniában. 2 És találtak Ahmetá várában, Média
tartományában egy irattekercset, amelyre ez volt írva emlékeztetőül: 3
Círus király uralkodásán 4 Három sor legyen kőtömbökből, és egy sor
fából. A költséget a király palotájából fedezzék. 5 Sőt Isten házának az
arany- és ezüstedényeit is, amelyeket Nebukadneccar hozott el a jeruzsálemi
templomból, és vitt Babilonba, vigyék vissza, hadd kerüljenek újra a helyükre,
a jeruzsálemi templomba, és helyezzék el azokat az Isten házában.
6 Most azért,
Tattenaj, a Folyamon túli tartomány helytartója és Setar-Bóznaj meg
hivatalnoktársaik, a Folyamon túli tisztviselők, maradjatok onnan távol! 7
Hagyjátok békén az Isten háza építését! A zsidók helytartója és a zsidók vénei
hadd építsék föl Isten házát a régi helyén!
8 Arra is parancsot
adok, mit kell tennetek a zsidók véneinek a támogatására Isten házának az
építésében: a király jövedelméből, a Folyamon túli adóból pontosan adják
meg a költségeket ezeknek a férfiaknak, hogy ne legyen fennakadás. 9 Adják meg
nekik napról napra hiánytalanul, amire még szükség van: bikákat, kosokat és
bárányokat égőáldozatul a menny Istenének, továbbá, búzát, sót, bort és
olajat a jeruzsálemi papok rendelkezése szerint, 10 hogy mutassanak be jóillatú
áldozatot a menny Istenének, és imádkozzanak a királynak és fiainak az
életéért. 11 Arra is parancsot adok, hogy ha valaki ezt a rendeletet megszegi,
annak a házából vegyenek ki egy gerendát, és őt akasszák és szegezzék rá,
házát pedig tegyék szemétdombbá emiatt. 12 Az Isten ped
13 Akkor Tattenaj, a
Folyamon túli tartomány helytartója és Setar-Bóznaj meg hivatalnoktársaik
pontosan végrehajtották azt a rendeletet, amelyet Dárius király küldött. 14 Így
a júdai vének sikeresen folytatták az építkezést Haggeus prófétának és
Zakariásnak, Iddó fiának a prófétálása szerint. Be is fejezték az építkezést,
ahogyan Izráel Istene megparancsolta, és Círus, Dárius meg Artahsasztá perzsa
királyokelrendelté 15 Elkészítették a templomot Dárius király uralkodásának a
hatodik évében, az Adár hónap harmadik napjára.
16 Akkor örömmel
ünnepelték meg Izráel fiai, a papok, a léviták meg a többiek, akik a fogságból
hazatértek, az Isten háza fölszentelését. 17 Az Isten háza fölszentelésekor
bemutattak áldozatul száz bikát, kétszáz kost, négyszáz bárányt, és
vétekáldozatul az egész Izráelért tizenkét kecskebakot, Izráel törzseinek a
száma szerint. 18 Azután Isten szolgálatába állították Jeruzsálemben a papokat
rendjeik szerint és a lévitákat osztályaik szerint, ahogyan meg van írva Mózes
könyvében.
19 Azután a fogságból
hazatértek megtartották a páskát az első hónap tizennegyedik napján. 20
Mert a papok és a léviták egy emberként megtisztították magukat, mindnyájan
tiszták lettek, és levágták a páskabárányt mindazoknak, akik a fogságból
hazatértek, szolgatársaiknak, a papoknak és önmaguknak. 21 És megették azt a
fogságból hazatért izráeliek, meg mindazok, akik hozzájuk csatlakozva
elkülönültek az ország pogány népeinek a tisztátalanságától, és az ÚRhoz,
Izráel Istenéhez folyamodtak. 22 Megtartották a kovásztalan kenyerek ünnepét is
hét napon át örvendezve, mert megörvendeztette őket az ÚR azzal, hogy
hozzájuk fordította Asszíria királyának a szívét, az pedig támogatta őket,
hogy dolgozhassanak Istennek, Izráel Istenének a házán.
Ezsd 7
1 Ezek után az
események után Artahsasztá perzsa király uralkodása alatt Ezsdrás, Szerájá fia,
aki Azarjá fia, aki Hilkijjá fia, 2 aki Sallum fia, aki Cádók fia, aki Ahitúb
fia, 3 aki Amarjá fia, aki Azarjá fia, aki Merájót fia, 4 aki Zerahjá fia, aki
Uzzi fia, aki Bukki fia, 5 aki Abisúa fia, aki Fineás fia, aki Eleázár fia, aki
pedig Áron főpapnak volt a fia, 6 ez az Ezsdrás eljött Babilóniából.
Ő írástudó volt, jártas Mózes törvényében, amelyet Izráel Istene, az ÚR
adott. A király pedig teljesítette minden kérését, mert vele volt Istenének, az
ÚRnak az ereje. 7 Izráel fiai közül is jöttek Jeruzsálembe papok, léviták és
énekesek, kapuőrök és templomszolgák Artahsasztá király uralkodásának
hetedik évében. 8 A király uralkodásának hetedik évében, az ötödik hónapban
érkezett meg Jeruzsálembe. 9 Az első hónap első napján határozta el,
hogy eljön Babilóniából, és az ötödik hónap első napján érkezett meg
Jeruzsálembe, mert vele volt Istenének a jóakarata. 10 Mert Ezsdrás
szívből törekedett arra, hogy kutassa és teljesítse az ÚR törvényét, és
tanítsa Izráelben a rendelkezéseket és döntéseket.
11 Ez annak a
levélnek a szövege, amelyet Artahsasztá király adott Ezsdrásnak, az írástudó
papnak, aki írástudó volt, jártas az ÚR parancsolatainak az igéiben és
rendelkezéseiben, amelyeket Izráelnek adott:
12 ,,Artahsasztá, a
királyok királya, Ezsdrás papnak, aki a menny Istene törvényében tökéletesen
jártas írástudó. 13 Parancsot adok, hogy mindenki, aki országomból önként el
akar menni Jeruzsálembe Izráel népe, papjai és lévitái közül, az veled mehet.
14 Mivel te a királynak és hét tanácsosának a kiküldöttje vagy, vizsgáld meg
Júdát és Jeruzsálemet Istened törvénye szerint, amely a kezedben van. 15 És vidd
el azt az ezüstöt és aranyat, amelyet a király és tanácsosai önként
ajándékoznak Izráel Istenének, akinek a hajléka Jeruzsálemben van, 16 továbbbá
mindazt az ezüstöt és aranyat, amelyet Babilónia tartományaiban kapsz, a nép és
a papok önkéntes ajándékával együtt, amit önként ajándékoznak Istenük házának,
amely Jeruzsálemben van. 17 Ezért vásárolj gondosan ezen a pénzen bikákat,
kosokat és bárányokat, meg a hozzájuk tartozó étel- és italáldozatokhoz valót,
és mutasd be azokat Istenetek házának az oltárán Jeruzsálemben. 18 A megmaradó
ezüsttel és arannyal pedig azt tegyétek, amit Istenetek akarata szerint jónak
láttok megtenni, te és atyádfiai. 19 Az edényeket pedig, amelyeket átadnak
neked Istened házának a használatára, add át Isten előtt Jeruzsálemben! 20
Istened házának egyéb szükségletét pedig, amelyet még fedezned kell, fedezd a
király kincstárából!
21 Én, Artahsasztá
király, parancsot adok minden kincstárnoknak a Folyamon túl: Mindazt pontosan
teljesítsétek, amit kér tőletek Ezsdrás pap, aki a menny Istene
törvényében jártas írástudó: 22 ezüstöt száz talentumig, búzát száz kórig, bort
száz batig, olajat száz batig, sót pedig akármennyit. 23 Mindent pontosan
teljesíteni kell a menny Istene parancsából a menny Istene házának a javára,
hogy meg ne haragudjék a királynak és fiainak az országára. 24 Tudatjuk még
veletek, hogy a papokra, lévitákra, énekesekre, kapuőrökre,
templomszolgákra és az Isten háza munkásaira senkinek se legyen szabad adót,
beszolgáltatást vagy vámot kivetni. 25 Te pedig, Ezsdrás, Istenednek benned
levő bölcsessége szerint rendelj ítélőbírákat, hogy ítélkezzenek az
egész Folyamon túli népen, mindazokon, akik ismerik Istened törvényeit. Aki
pedig nem ismeri, azt tanítsátok meg rá! 26 Mindazokra, akik nem teljesítik
Istened törvényét és a király törvényét, pontosan szabják ki az ítéletet: vagy
halált, vagy száműzetést, vagy pénzbüntetést, vagy börtönt!''
27 Áldott az ÚR,
őseink Istene, aki arra indította a király szívét, hogy fölékesítse az ÚR
házát Jeruzsálemben. 28 Kiterjesztette rám a királynak, tanácsosainak és a
király minden hős vezető emberének a szeretetét. Én pedig
megerősödtem, mert Istenemnek, az ÚRnak a hatalma volt velem, és
családfőket gyűjtöttem Izráelből, hogy jöjjenek velem.
Ezsd 8
1 Ezek a
családfők és származási jegyzékbe fölvettek jöttek velem Artahsasztá
király uralkodása alatt Babilóniából:
2 Fineás fiai közül
Gérsóm, Ítámár fiai közül Dániel, Dávid fiai közül Hattús, 3 Sekanjá fia. Parós
fiai közül Zekarjá és vele a származási jegyzékbe fölvett százötven férfi. 4 Pahat-Móáb
fiai közül Eljehóénaj, Zerahjá fia és vele kétszáz férfi. 5 Sekanjá fiai közül
Jahaziél fia és vele háromszáz férfi. 6 Ádin fiai közül Ebed, Jónátán fia és
vele ötven férfi. 7 Élám fiai közül Jesajá, Ataljá fia és vele hetven férfi. 8
Sefatjá fiai közül Zebadjá, Míkáél fia és vele nyolcvan férfi. 9 Jóáb fiai
közül Óbadjá, Jehiél fia és vele kétszáztizennyolc férfi. 10 Selómit fiai közül
Jószifjá fia és vele százhatvan férfi. 11 Bébaj fiai közül Zekarjá, Bébaj fia
és vele huszonnyolc férfi. 12 Azgád fiai közül Jóhánán, Hakkátán fia és vele
száztíz férfi. 13 Adónikám fiai közül az ifjabbak, akiknek nevei: Elifelet,
Jeiél és Semajá és velük hatvan férfi. 14 Bigvaj fiai közül Útaj és Zabbúd és
vele hetven férfi.
15 Akkor
összegyűjtöttem őket az Ahavába ömlő folyónál, és ott
táboroztunk három napig. Szemügyre vettem a népet és a papokat, de a léviták
közül nem találtam ott senkit. 16 Elküldtem azért Eliezer, Ariél, Semajá,
Elnátán, Járib, Elnátán, Nátán, Zekarjá és Mesullám családfőket, továbbá
Jójárib és Elnátán tanítókat, 17 és odarendeltem őket Kászifjá helységbe
Iddó főemberhez, miután szájukba adtam a szavakat, hogy mit mondjanak
Iddónak és szolgatársainak, a templomszolgáknak Kászifjá helységben, hogy
hozzanak szolgálattevőket Istenünk háza számára. 18 Istenünk jóakarata
által el is hoztak nekünk egy értelmes embert Mahli utódai közül, aki Lévi fia,
Izráel unokája volt; továbbá Sérébját fiaival és testvéreivel, összesen
tizennyolcat, 19 meg Hasabját és vele Jesaját, Merári fiai közül, testvéreivel és
fiaival, összesen húszat. 20 A templomszolgák közül, akiket még Dávid és a
vezető emberek rendeltek a léviták szolgálatára, kétszázhúsz
templomszolgát; mindnyájuk neve föl van jegyezve.
21 Ekkor böjtöt
hirdettem ott az Ahavá-folyó mellett, hogy megalázzuk magunkat Istenünk
előtt, és jó utat kérjünk tőle magunknak, hozzátartozóinknak és
minden jószágunknak. 22 Mert szégyelltem
23 Böjtöltünk tehát és könyörögtünk ezért Istenünkhöz, ő pedig
meghallgatott minket.
24 Ezután
kiválasztottam a papok vezetői közül tizenkettőt, Sérébját, Hasabját
és még tíz szolgatársukat. 25 Megmértem előttük az Istenünk házának
ajándékozott ezüstöt, az aranyat és az edényeket, amelyeket a király, a
tanácsosai, vezető emberei és az egész ott élő Izráel ajándékozott.
26 Kimértem és a kezükbe adtam hatszázötven talentum ezüstöt, száz talentum
értékű ezüstedényt és száz talentum aranyat, 27 továbbá ezer dárik
értékű húsz aranykelyhet és két szépen kifényesített rézedényt, amelyek
olyan becsesek voltak, mint az arany. 28 Majd ezt mondtam nekik: Ti az ÚRnak
vagytok szentelve, ezek az edények is szentek, ez az ezüst és arany
őseitek Istenének, az ÚRnak adott önkéntes ajándék. 29 Vigyázzatok rá, és
őrizzétek meg, amíg meg nem méritek a papok és a léviták vezetői
előtt, meg Izráel családjainak a vezetői előtt Jeruzsálemben, az
ÚR háza kamráiban! 30 Ekkor átvették a papok és léviták a megmért ezüstöt,
aranyat és az edényeket, hogy elszállítsák Jeruzsálembe Istenünk házába.
31 Ezután elindultunk
az Ahavá-folyó mellől az első hónap tizenkettedik napján, hogy
Jeruzsálembe menjünk. Istenünk ereje velünk volt, és megmentett bennünket az
úton ólálkodó ellenségtől. 32 Amikor megérkeztünk Jeruzsálembe, három
napig pihentünk. 33 A negyedik napon azután megmérték az ezüstöt, az aranyat és
az edényeket Istenünk házában, és átadták Merémót papnak, Úrijjá fiának. Vele
volt Eleázár, Fineás fia, és mellettük volt Józábád, Jésúa fia, meg Nóadjá,
Binnúj fia, léviták. 34 Mindent megszámoltak és megmértek, és ugyanakkor
följegyezték az egész súlyt.
35 Amikor megérkeztek
a fogságból a száműzöttek, égőáldozatot mutattak be Izráel Istenének:
tizenkét bikát egész Izráelért, kilencvenhat kost, hetvenhét bárányt, tizenkét
vétekáldozati bakot, mindezt égőáldozatul az ÚRnak.
36 És átadták a
király rendelkezését a királyi kormányzóknak és a Folyamon túli helytartóknak.
Ezek támogatták a népet és az Isten házát.
Ezsd 9
1 Ezeknek végeztével
eljöttek hozzám a vezető emberek, és ezt mondták: Izráel népe, még a papok
és léviták sem különültek el az ország népeitől, a kánaániak, hettiták,
perizziek, jebúsziak, ammóniak, móábiak, egyiptomiak és emóriak utálatos
szokásaitó 2 mert ezeknek a leányai közül vettek feleséget maguknak és
fiaiknak, úgyhogy összekeveredett a szent mag az ország népeivel, sőt a
vezető emberek és elöljáróik jártak élen ebben a hűtlenségben.
3 Amikor meghallottam
ezt a dolgot, megszaggattam a ruhámat és köpenyemet, téptem a hajamat és
szakállamat, és összetörve ültem. 4 Akkor hozzám gyűltek mindazok, akik
remegve gondoltak Izráel Istenének az igéire a fogságból hazatértek
hűtlensége miatt. Én pedig összetörve ültem egészen az esti áldozatig. 5
Az esti áldozatkor pedig fölkeltem onnan, ahova leroskadtam, majd megszaggatott
ruhában és köpenyben térdre hulltam, imádkozva emeltem kezeimet Istenem, az ÚR
felé, 6 és ezt mondtam: Istenem! Szégyenkezem és pirulok, amikor fölemelem
arcomat hozzád, Istenem, mert bűneink elborították fejünket, és vétkünk az
égig növekedett. 7 Őseink idejétől fogva mind a mai napig nagy
vétekben vagyunk, és bűneink miatt jutottunk királyainkkal és papjainkkal
együtt más országok királyai kezébe, fegyverre, fogságba, prédára és arcunk
szégyenére, ahogyan ma is van. 8 Még csak rövid ideje annak, 9 Mert szolgák vagyunk, de Ist
10 És most mit
mondjunk ezután, Istenünk? Hiszen elhagytuk parancsolataidat, 11 amelyeket szo
12 Azért ne adjátok hozzá leányaitokat az ő fiaikhoz, és az ő
leányaikat se vegyétek feleségül fiaitoknak, és ne keressétek soha
békességüket, sem javukat; akkor megerősödtök, élhettek a föld javaival,
és örökségül hagyhatjátok azt fiaitokraörökre.
13 Mindazok után,
amik utolértek bennünket gonosz tetteink és nagy bűneink miatt, te
Istenünk, bűneinkhez képest kíméletesen bántál velünk, sőt
megengedted, hogy közülünk néhányan megmeneküljenek. 14 Vajon ha újból
megszegjük parancsolataidat, és összeházasodunk ezekkel az utálatos népekkel,
nem semmisíthetsz-e meg bennünket haragodban úgy, hogy még menekült se
maradjon?!
15 URam, Izráel
Istene! Igaz vagy te, hiszen megmaradhattunk mint menekültek, ahogyan ma is
van. Mi vétkesek vagyunk előtted, pedig így senki sem állhat színed elé!
Ezsd 10
1 Míg Ezsdrás
imádkozott, és vallást tett sírva és leborulva az Isten háza előtt,
Izráelből igen nagy gyülekezet gyűlt hozzá: férfiak, asszonyok és
gyermekek, mert a nép igen keservesen sírt.
2 Akkor megszólalt az
Élám fiai közül való Sekanjá, Jehiél fia, és ezt mondta Ezsdrásnak:
Hűtlenek lettünk Istenünkhöz, mert idegen nőket vettünk feleségül az
ország népei közül. De ennek ellenére is van reménysége Izráelnek. 3 Most azért
kössünk szövetséget Istenünkkel úgy, hogy elbocsátjuk mindezeket az asszonyokat
és gyermekeiket, uramnak és azoknak a tanácsa szerint, akik remegve gondolnak
Istenünk parancsolatára. A törvény szerint kell eljárni. 4 Kelj föl, mert rád
tartozik ez a dolog, és mi veled leszünk. Légy erős, és cselekedj!
5 Fölkelt tehát
Ezsdrás, és megeskette a papok, a léviták és egész Izráel vezetőit, hogy e
szerint a beszéd szerint járnak el; ők pedig megesküdtek. 6 Akkor fölkelt
Ezsdrás az Isten háza elől, és elment Jehóhánánnak, Eljásib fiának a
kamrájába. Bement oda, de sem kenyeret nem evett, sem vizet nem ivott, mert
gyászolt a fogságból hazatértek hűtlensége miatt.
7 Azután közhírré
tették Júdában és Jeruzsálemben mindazoknak, akik a fogságból hazatértek, hogy
gyűljenek össze Jeruzsálemben. 8 Ha pedig valaki nem jön el három napon
belül, annak a jószágát a vezetők és a vének tanácsa szerint ki kell
irtani, őt magát pedig ki kell zárni a hazatértek gyülekezetéből.
9 Harmadnapra tehát
összegyűlt minden júdai és benjámini férfi Jeruzsálembe, és a kilencedik
hónap huszadik napján ott ült az egész nép az Isten háza előtti téren,
reszketve az ügy miatt, meg az esőzés miatt is.
10 Akkor előállt
Ezsdrás pap, és ezt mondta nekik: Hűtlenséget követtetek el azzal, hogy
idegen asszonyokat vettetek feleségül, és így szaporítottátok Izráel vétkét. 11
Tegyetek erről vallást őseitek Istenének, az ÚRnak, és cselekedjetek
az ő tetszése szerint: váljatok külön az ország népeitől és az idegen
asszonyoktól!
12 Erre az egész
gyülekezet hangosan ezt válaszolta: Igen! A te beszéded szerint kell tennünk!
13 De nagy ez a nép, és esős időszak van, ezért nem álldogálhatunk a
szabadban. Nem is egy-két napi munka ez, hiszen sokan vagyunk, akik vétkeztünk
ebben a dologban. 14 Álljanak elő az egész gyülekezet vezetői, és
15 Csak Jónatán,
Aszáél fia és Jahzejá, Tikvá fia álltak ennek ellene, és Mesullám, meg a lévita
Sabbetaj támogatták őket. 16 A fogságból hazatértek azonban így jártak el.
Kiválasztották Ezsdrás papot meg egyes férfiakat, családonként a családfőket,
mindnyájukat név szerint. Ezek a tizedik hónap első napján
összegyűltek, hogy megvizsgálják az ügyet. 17 Az első hónap első
napjáig elintézték minden férfi ügyét, aki idegen asszonyt vett feleségül.
18 A papság között is
akadtak olyanok, akik idegen asszonyt vettek el: Jésúának, Jócádák fiának és
testvéreinek a fiai közül Maaszéjá, Eliezer, Járib és Gedaljá. 19 Ezek kezet
adtak arra, hogy elbocsátják feleségüket. A vétkük miatt hozott jóvátételi
áldozat egy kos volt. 20 Immér fiai közül Hanáni és Zebadjá, 21 Hárim fiai
közül Maaszéjá, Élijjá, Semajá, Jehiél és Uzzijjá, 22 Pashúr fiai közül
Eljóénaj, Maaszéjá, Jismáél, Netanél, Józábád és Elászá.
23 A léviták közül
Józábád, Simei és Kélájá, azaz Kelitá, továbbá Petahjá, Jehúdá és Eliezer. 24
Az énekesek közül Eljásib. A kapuőrök közül Sallum, Telem és Úri.
25 Izráelből:
Parós fiai közül Ramjá, Jizzijjá, Malkijjá, Mijjámin, Eleázár, Malkijjá és
Benájá. 26 Élám fiai közül Mattanjá, Zekarjá, Jehiél, Abdi, Jerémót és Élijjá.
27 Zattú fiai közül Eljóénaj, Eljásib, Mattanjá, Jerémót, Zábád és Azízá. 28
Bébaj fiai közül Jehóhánán, Hananjá, Zabbaj és Atlaj. 29 Báni fiai közül
Mesullám, Mallúk és Adájá, Jásúb, Seál és Jerémót. 30 Pahat-Móáb fiai közül
Adná és Kelál, Benájá, Maaszéjá, Mattanjá, Becalél, Binnúj és Manassé. 31 Hárim
fiai közül Eliezer, Jissijjá, Malkijjá, Semajá, Simeon, 32 Benjámin, Mallúk és
Semarjá. 33 Hásum fiai közül Mattenaj, Mattattá, Zábád, Elifelet, Jerémaj,
Manassé és Simei. 34 Báni fiai közül Maadaj, Amrám és Úél, 35 Benájá, Bédejá és
Keluhú, 36 Vanjá, Merémót és Eljásib, 37 Mattanjá, Mattenaj és Jaaszaj, 38
Báni, Binnúj és Simei, 39 Selemjá, Nátán és Adájá, 40 Maknadbaj, Sásaj és
Sáraj, 41 Azarél, Selemjáhú és Semarjá, 42 Sallúm, Amarjá és Jószéf. 43 Nebó
fiai közül Jeiél, Mattitjá, Zábád, Zebíná, Jaddaj, Jóél és Benájá.
44 Mindezek idegen
nőket vettek feleségül. Voltak közöttük olyan asszonyok, akiknek már fiaik
is voltak.
Neh 1
1 Nehémiásnak,
Hakaljá fiának a története. A huszadik esztendő Kiszlév havában történt,
amikor Súsan várában voltam, 2 hogy megérkezett hozzám egyik atyámfia, Hanáni,
és vele együtt néhány Júdából való férfi. Kérdezősködtem tőlük a
megmenekült júdaiakról, akik a fogság után megmaradtak, meg Jeruzsálemről.
3 Elmondták nekem, hogy a megmaradtak, akik a fogság után maradtak meg, nagy
bajban és gyalázatban vannak ott abban a tartományban. Jeruzsálem várfala csupa
rés, és kapui tűzben égtek el.
4 Amikor meghallottam
ezeket, napokon át ültem, sírtam és gyászoltam, böjtöltem és imádkoztam a menny
Istene előtt, 5 és ezt mondtam: Ó URam, mennynek Istene, te nagy és
félelmes Isten! Te hűségesen megtartod a szövetséget azokkal, akik téged
szeretnek, és parancsolataidat megtartják. 6 Legyen figyelmes a f 7 Nagy
gonoszságot követtünk el ellened, mert nem tartottuk meg azokat a parancsolatokat,
rendelkezéseket és törvényeket, amelyeket szolgádnak, Mózesnek adtál. 8
Emlékezz vissza arra az ígéretre, amelyet kijelentettél szolgádnak, Mózesnek:
Ha ti hűtlenek lesztek, én elszélesztelek benneteket a népek közé. 9 De ha
megtértek ho 10 Hiszen a te szolgáid ők, és a te néped, akiket
megváltottál nagy erőddel és hatalmas kezeddel! 11 Ó Uram, legyen
figyelmes a füled szolgád imádságára és szolgáid imádságára, akik boldogok,
hogy félhetik a te nevedet! Adj ma sikert szolgádnak, és add, hogy legyen hozzá
irgalmas az az ember! Én ugyanis a király pohárnoka voltam.
Neh 2
1 Artahsasztá király
uralkodásának huszadik évében a Niszán hónapban történt: bor volt előttem,
fölvettem a bort, és odanyújtottam a királynak. Nem szoktam szomorú lenni
előtte, 2 ezért így szólt hozzám a király: Miért szomorú az arcod? Hiszen
nem vagy beteg! Nem lehet ez más, csak a szív szomorúsága! Ekkor én nagyon
megijedtem, 3 és ezt mondtam a királynak: Örökké éljen a király! Hogyne volna
szomorú az arcom, hiszen az a város, ahol őseim sírja van, rommá lett, és
kapuit tűz emésztette meg!
4 Akkor a király ezt
kérdezte tőlem: Mit kívánsz tehát? Én pedig imádkoztam a menny Istenéhez,
5 majd ezt mondtam a királynak: Ha jónak látja a király, és ha méltónak tartod
rá szolgádat, akkor küldj el engem Júdába, abba a városba, ahol őseim
sírja van, hogy felépítsem azt! 6 A király így válaszolt, miközben a királyné
mellette ült: Meddig tart az utazásod, és mikor térsz vissza? Mivel a király
jónak látta, hogy elbocsásson engem, közöltem vele az időpontot. 7 Majd
ezt mondtam a királynak: Ha jónak látja a király, adasson nekem leveleket a
Folyamon túli helytartókhoz, hogy engedjenek átutazni, amíg meg nem érkezem
Júdába. 8 Adasson egy leve 9 Amikor megérkeztem a Folyamon túli helytartókhoz,
átadtam nekik a király leveleit. A király adott mellém a haderőből
tiszteket és lovasokat is.
10 Meghallotta ezt a
hóróni Szanballat és Tóbijjá, az ammóni szolga, és nagyon rosszallották, hogy
jött egy olyan ember, aki Izráel fiainak a javát keresi.
11 Miután megérkeztem
Jeruzsálembe, és ott voltam három napig, 12 elindultam éjszaka néhány emberrel.
De senkinek sem mondtam meg, milyen cselekedetre indítja szívemet az én Istenem
Jeruzsálemért. Még állat sem volt velem azon az állaton kívül, amelyen
lovagolni szoktam.
13 Kimentem tehát
éjjel a Völgy-kapun a Sárkány-forrás felé, majd a Szemét-kapuhoz, és
megvizsgáltam Jeruzsálem várfalait, amelyeken rések voltak, és kapuit,
amelyeket tűz emésztett meg. 14 Azután tovább mentem a Forrás-kapuhoz meg
a Király-tóhoz. De mivel nem volt elég hely arra, hogy továbbmenjen az állat,
amelyen ültem, 15 ezért még akkor éjjel gyalog mentem föl a völgyből, és
megvizsgáltam a várfalakat. Azután visszatértem, bementem a Völgy-kapun, és
hazatértem. 16 Az elöljárók nem tudták, hova mentem és mit tettem. Sem a
júdaiaknak, sem a papoknak, sem az előkelőknek, sem az elöljáróknak,
sem a többi munkásnak nem mondtam még meg. 17 Ellenben ezt mondtam nekik:
Magatok is látjátok, hogy milyen bajban vagyunk: Jeruzsálem rommá lett, és
kapui tűzben égtek el. Jöjjetek, építsük fel Jeruzsálem várfalát, hogy ne
gyalázhassanak többé bennünket! 18 Elmondtam nekik, hogy Istenem milyen
jóakaratú volt hozzám, és hogy milyen szavakat mondott nekem a király. Erre
ők így feleltek: Kezdjük el az építést! És bátran hozzáfogtak a jó
munkához.
19 Amikor meghallotta
ezt a hóróni Szanballat, Tóbijjá, az ammóni szolga és az arab Gesem,
gúnyolódtak rajtunk, és így csúfoltak bennünket: Mit akartok csinálni? Talán a
király ellen akartok föllázadni? 20 Én azonban így válaszoltam nekik: Maga a
menny Istene ad nekünk sikert, és mi az ő szolgáiként kezdjük el az
építést. Nektek azonban semmi részetek és jogotok nincs, emléketek sem marad
Jeruzsálemben.
Neh 3
1 Eljásib főpap
és szolgatársai, a papok kezdték építeni a Juh-kaput. Föl is szentelték azt, és
fölszerelték az ajtószárnyakat. Azután a Hamméá-toronyig és a Hananél-toronyig
terjedő részt is fölszentelték. 2 Mellettük a jerikóiaik építettek. Ezek
mellett Zakkúr, Imri fia épített. 3 A Hal-kaput Hasszenáá fiai építették,
ők gerendázták be és ők szerelték föl ajtószárnyait, zárait és
reteszeit. 4 Mellettük Merémót, Úrijjá fia, Hakkóc unokája javítgatott.
Mellettük Mesullám, Berekjá fia, Mesézabél unokája javítgatott. Mellettük
Cádók, Baaná fia javítgatott. 5 Ezek mellett a Tekóa-beliek javítgattak. Az
előkelők azonban nem hajtották a nyakukat uruk szolgálatába. 6 A
Régi-kaput Jójádá, Pászéah fia és Mesullám, Beszódjá fia javítgatták. Ők
gerendázták be, és ők szerelték föl ajtószárnyait, zárait és reteszeit.
7 Mellettük a gibeóni
Melatjá és a mérónóti Jádón javítgatott, a Folyamon túli helytartóság alá
tartozó gibeóni és micpai férfiak. 8 Mellette Uzziél, Harhajá fia javítgatott
az ötvösökkel. Mellette Hananjá, a kenőcskészítők egyike javítgatott.
Helyreállították Jeruzsálemet egészen a széles várfalig.
9 Mellettük Refájá,
Húr fia, Jeruzsálem fél kerületének a vezetője javítgatott. 10 Mellettük
Jedajá, Harúmaf fia javítgatott, éppen a maga házával szemben. Mellette Hattús,
Hasabnejá fia javítgatott. 11 Egy másik részt, meg a Kemencék tornyát Malkijjá,
Hárim fia és Hassúb, Pahat-Móáb fia javítgatta. 12 Mellette Sallúm, Hallóhés
fia, Jeruzsálem másik fél kerületének a vezetője javítgatott a leányaival
együtt.
13 A Völgy-kaput
Hánún és Zánóahnak a lakói javítgatták. Ők építették fel azt, és ők
szerelték föl ajtószárnyait, zárait és reteszeit. A várfalból is
javítgattakezer könyöknyit a Szemét-kapuig 14 A Szemét-kaput Malkijjá, Rékáb
fia, Bét-Hakkerem kerületének a vezetője javítgatta. Ő építette föl
azt, és ő szerelte föl ajtószárnyait, zárait és reteszeit.
15 A Forrás-kaput
Sallún, Kol-Hóze
16 Utána Nehemjá,
Azbúk fia, Bét-Cúr fél kerületének a vezetője javítgatott Dávid sírjaival
szemközt, a mesterséges tóig, és a vitézek házáig. 17 Utána a léviták
javítgattak: Rehúm, Báni fia, mellette Hasabjá, Keílá fél kerületének a
vezetője javítgatott kerülete részéről. 18 Utána testvérei
javítgattak: Bavvaj, Hénádád fia, Keilá másik fél kerületének a vezetője.
19 Mellette egy másik részt Ézer, Jésúa fia, Micpá vezetője javítgatott, a
szögleten levő fegyvertár feljáratával szemben. 20 Utána Bárúk, Zakkaj fia
javítgatott buzgón egy másik részt, a szöglettől Eljásib főpap
házának a bejáratáig.
21 Utána egy másik
részt Merémót, Úrijjá fia, Hakkóc unokája javítgatott, Eljásib házának a
bejáratától Eljásib házának a végéig. 22 Utána a Jordán környékéről való
papok javítgattak. 23 Utánuk Benjámin és Hassúb javítgatott, a maguk házával
szemben. Utánuk Azarjá, Maaszéjá fia, Anánjá unokája javítgatott a saját háza
mellett. 24 Utána egy másik részt Binnúj, Hénádád fia javítgatott, Azarjá
házától egészen a szögletig és a sarokig. 25 Pálál, Úzaj fia a szöglettel és a
magas toronnyal szemben javítgatott, amely a királyi palotából kiugrik a börtön
udvara felé. Utána Pedájá, Parós fia 26 és a templomszolgák, akik a Várhegyen
laktak, a Vízi-kapuval szemben a kelet felé eső részt javítgatták a kiugró
toronyig. 27 Utána egy másik részt a Tekóa-beliek javítgattak, a kiugró nagy
toronnyal szemben levő részt a Várhegy faláig.
28 A Lovak kapuján
túl a papok javítgattak, mindenki a saját házával szemben. 29 Utánuk Cádók,
Immér fia javítgatott a saját házával szemben. Utána Semajá, Sekanjá fia, a
keleti kapu őre javítgatott. 30 Utána egy másik részt Hananjá, Selemjá fia
és Hánun, Cáláf hatodik fia javítgatott. Utána Mesullám, Berekjá fia
javítgatott a saját szobájával szemben. 31 Utána az ötvösök közül való Malkijjá
javítgatott, a templomszolgák és a kereskedők házáig, a Mifkád-kapuval
szemben a sarok felső szobájáig. 32 A sarok felső szobája és a
Juh-kapu között pedig az ötvösök és a kereskedők javítgattak.
33 Amikor meghallotta
Szanballat, hogy építjük a várfalat, méregbe jött, és nagy bosszúságában
gúnyolni kezdte a júdaiakat. 34 Ezt mondta honfitársainak, Samária seregének:
Mit csinálnak ezek a nyomorult júdaiak? Hát megengedik ezt nekik? Talán már
áldozni is akarnak, mert még ma befejezik? Életre kelthetik-e ezt a halom
követ, amely porrá égett? 35 Mellette állt az ammóni Tóbijjá, és ezt mondta:
Bármit építsenek is, ha ráugrik egy róka, az is ledönti a kőfalukat!
36 Halld meg,
Istenünk, hogyan csúfolnak minket! Fordítsd vissza fejükre gyalázkodásukat!
Legyenek prédává rabtartóik földjén! 37 Ne nézd el bűnüket, és ne töröld
el vétküket, mert téged bosszantottak, amikor az építőket gúnyolták.
38 Mi azonban
építettük a várfalat, és már az egész várfal elkészült félmagasságban, mert a
nép nagy kedvvel dolgozott.
Neh 4
1 Amikor Szanballat
és Tóbijjá, továbbá az arabok, ammóniak és asdódiak meghallották, hogy
Jeruzsálem várfalainak a javítása előrehaladt, és a réseket kezdik betömni,
nagy haragra indultak, 2 és mindnyájan egy akarattal összeesküdtek, hogy harcot
indítanak Jeruzsálem ellen, és zavart keltenek benne. 3 De mi imádkoztunk
Istenünkhöz, és őrséget állítottunk ellenük védelmül éjjel-nappal. 4 A
júdaiak azonban ezt mondták: Megrokkant a teherhordók ereje, pedig sok a
törmelék, és mi már nem tudjuk építeni a várfalat! 5 Ellenségeink meg ezt
mondták: Meg sem tudják, észre sem veszik, egyszer csak rájuk törünk,
legyilkoljuk őket, és azzal véget vetünk a munkának. 6 A szomszédságban
lakó júdaiak is mindenhonnan eljöttek hozzánk, és tízszer is mondták nekünk:
Térjetek vissza hozzánk! 7 Azért odaállítottam a népet a hely legalsó részére,
a várfal mögé a hézagokba, odaállítottam őket nemzetségenként fegyveresen,
dárdákkal és íjakkal. 8 Majd szemlét t
9 Ellenségeink
meghallották, hogy megtudtuk tervüket, és így Isten meghiúsította azt. Mi pedig
mindnyájan visszatértünk a várfalhoz, mindenki a maga munkájához. 10 Attól a
naptól fogva legényeimnek csak a fele végezte a munkát, a másik fele dárdával,
pajzzsal, íjjal és páncéllal volt fölfegyverkezve. A vezetők pedig
ügyeltek Júda egész népére. 11 A várfal építői, a teherhordók és a rakodók
egyik kezükkel a munkát végezték, a másikkal pedig a kopját tartották. 12
Mindegyik építőnek a derekára volt kötve a kardja, úgy építettek. A kürtös
pedig mellettem volt. 13 Akkor ezt mondtam az előkelőknek, az
elöljáróknak és a nép többi részének: A munka sok, és nagy területen folyik, és
mi a várfalon elszéledve, messze vagyunk egymástól. 14 Ezért bárhol vagytok, ha
a kürt hangját halljátok, gyűljetek ide hozzánk. Istenünk harcol értünk!
15 Így végeztük a munkát, miközben az emberek fele dárdával volt
fölfegyverkezve, hajnalhasadástól a csillagok feljöttéig. 16 Ugyanakkor azt is
megmondtam a népnek, hogy mindenki bent töltse az éjszakát Jeruzsálemben a
legényével együtt, és éjjel őrködjenek, nappal pedig dolgozzanak. 17 Sem
én, sem rokonaim, sem legényeim, sem az őrszemélyzet, amely engem kísért,
nem vetettük le ruhánkat; még a vízhez is mindenki kopjával ment.
Neh 5
1 Közben erősen
zúgolódni kezdett a köznép és az asszonyok júdai honfitársaik ellen. 2 Voltak,
akik ezt mondták: Fiainkkal és leányainkkal együtt sokan vagyunk. Gabonát kell
kapnunk, hogy ehessünk és éljünk! 3 Voltak, akik meg ezt mondták: Zálogba kell
adnunk mezőinket is, szőlőinket is, házainkat is, hogy gabonát
tudjunk venni az éhínségben. 4 Voltak olyanok is, akik ezt mondták:
Mezőnkre és szőlőnkre pénzt kellett kölcsönvennünk, hogy adót
fizethessünk a királynak. 5 És bár a mi testünk ép
6 Amikor
panaszkodásukat és ezeket a dolgokat meghallottam, nagy haragra indultam, 7 és
miután magamban meghánytam-vetettem a dolgot, felelősségre vontam az
előkelőket meg az elöljárókat, és ezt mondtam nekik: Ti
kiuzsorázzátok honfitársaitokat! Azután nagy gyűlést tartottam ügyükben, 8
ahol ezt mo
9 Akkor ezt mondtam:
Nem helyes, amit ti műveltek. Hát nem akartok Istenünk félelmében élni,
hogy ne gyalázzanak bennünket a pogány népek, a mi ellenségeink?! 10 Hiszen én,
rokonaim és legényeim is, kölcsönöztünk nekik pénzt és gabonát. Mi elengedjük
nekik ezt a tartozást. 11 Ti pedig adjátok vissza nekik még ma mezeiket,
szőlőiket, olajfakertjeiket és házaikat, sőt a kölcsönadott
pénznek, gabonának, bornak és olajnak a kamatát is!
12 Azok így feleltek:
Visszaadjuk, nem követelünk tőlük semmit! Úgy teszünk, ahogyan te kívánod.
Ekkor összehívtam a papokat, hogy eskessék meg őket, hogy így fognak
eljárni. 13 Majd kiráztam ruhám ránc
14 Attól a naptól
fogva, hogy Artahsasztá király Júda országának a helytartójává nevezett ki,
uralkodása huszadik évétől a harminckettedik évéig, azaz tizenkét éven át,
nem ettük a helytartónak járó kenyeret, sem én, sem rokonaim. 15 A korábbi
helytartók viszont, akik előttem voltak, megterhelték a népet, mert
kenyérért és borért több mint negyven ezüst sekelt szedtek be tőlük, és
legényeik is hatalmaskodtak a népen. De én nem tettem így, mert istenfélő
vagyok. 16 Ennek a várfalnak az építésénél magam is dolgoztam, mezőt nem
szereztem, és a legényeim mind részt vettek a közös munkában. 17 Az én
asztalomnál étkeztek a júdaiak, a százötven elöljáró meg mindazok, akik a
körülöttünk levő pogány népek közül jártak be hozzánk. 18 Az én
költségemre készítettek el naponként egy ökröt, hat kövér juhot és
szárnyasokat, és tíznaponként mindenféle bor is volt bőségesen. De én nem
követeltem a helytartónak járó kenyeret, mert nehéz munkát kellett végeznie a
népnek. 19 Tartsd emlékezetben, Istenem, az én javamra mindazt, amit ezért a
népért tettem!
Neh 6
1 Amikor hírül vitték
Szanballatnak, Tóbijjának, az arab Gesemnek és többi ellenségünknek, hogy
fölépítettem a várfalat, és nem maradt rajta egyetlen rés sem, csak még
ajtószárnyakat nem állítottam a kapukba, 2 ezt az üzenetet küldte nekem
Szanballat és Gesem: Jöjj, találkozzunk Kefírimben, az Ónó-völgyben! Ők
ugyanis merényletet terveztek ellenem. 3 Ezért követeket küldtem hozzájuk ezzel
az üzenettel: Nagy munkát kell végeznem, ezért nem tudok elmenni. Félbemaradna
a munka, ha abbahagynám, és hozzátok mennék. 4 Négyszer is küldtek nekem ilyen
üzenetet, de én ugyanúgy feleltem nekik.
5 Akkor Szanballat
ötödször is hasonló üzenetet küldött nekem legényével, nyílt levéllel a
kezében, 6 amelyben ez volt írva: A pogány népek között az a hír járja, és
Gasmu is mondja, hogy te és a júdaiak föl akartok lázadni, ezért építed a
várfalat. A szóbeszéd szerint te akarsz a királyuk lenni. 7 Sőt prófétákat
bíztál meg, hogy hirdessék rólad Jeruzsálemben: Király van Júdában! Még a
királynak is hírül vihetik ezt a szóbeszédet. Ezért jöjj, és tanácskozzunk
egymással!
8 Én azonban ezt
üzentem neki: Nem történt semmi olyasmi, amit te állítasz, csak magadtól
találtad ezt ki. 9 Mindenki meg akart bennünket félemlíteni, mert azt
gondolták: Majd elmegy a kedvük a munkától, és nem készül az el. - Azért te
erősíts engem!
10 Azután elmentem
Semajának, Delájá fiának, Me 11 Én azonban ezt feleltem: A magamfajta embernek
illik-e menekülni? Az olyan ember, mint én, nem mehet be a templomba, hogy
életben maradjon! Nem megyek! 12 Mert felismertem, hogy nem Isten küldte, hanem
azért mondta rólam ezt a próféciát, mert fölbérelte Tóbijjá és Szanballat. 13
Azért bérelték föl, hogy félelmemben így cselekedjem, és vétkezzem, azután
rossz híremet költsék és gyalázzanak.
14 Ne feledkezz meg,
Istenem, Tóbijjának és Szanballatnak a tetteiről, se Nóadjá
prófétanőről, se a többi prófétáról, akik meg akartak félemlíteni
engem!
15 A várfal Elúl
hónap huszonötödikére, ötvenkét nap alatt készült el.
16 Amikor ezt
meghallották ellenségeink, félni kezdtek a körülöttünk élő népek, és
nagyot estek saját szemükben, mert fölismerték, hogy Istenünk segítségével
lehetett véghezvinni ezt a munkát.
17 Azokban a napokban
a júdai előkelők is sokat leveleztek Tóbbijjával, Tóbijjá meg velük.
18 Júdában ugyanis sokan eskü révén álltak kapcsolatban vele. Ő
Sekanjának, Árah fiának volt a veje; a fia, Jehóhánán pedig Mesullámnak,
Berekjá fiának a leányát vette el. 19 Jótetteit is emlegették előttem, és
az én beszédeimet hírül vitték neki. Tóbijjá pedig leveleket küldött, hogy
megfélemlítsen engem.
Neh 7
1 Amikor fölépült a
várfal, fölszereltettem az ajtószárnyakat, és szolgálatba állították a
kapuőröket, az énekeseket és a lévitákat. 2 Jeruzsálem parancsnokává
testvéremet, Hanánit és Hananját, a várnagyot neveztem ki, mert ő
megbízhatóbb és istenfélőbb volt sok embernél. 3 Meghagytam nek
4 A város igen nagy
kiterjedésű, de gyér népességű volt, és a házak még nem voltak
fölépítve. 5 Ekkor Isten azt a gondolatot adta nekem, hogy gyűjtsem össze
az előkelőket, az elöljárókat és a népet, hogy származási jegyzéket
készítsünk. Megtaláltam az először visszatértek származási jegyzékét, és
abban ezt találtam följegyezve:
6 A Júda
tartományából valók közül ezek tértek haza a száműzetésből.
Nebukadneccar, Babilónia királya vitte őket fogságba, de visszatérhettek
Jeruzsálembe és Júdába, ki-ki a maga városába. 7 Zerubbábellal jött Jésúa,
Nehemjá, Azarjá, Raamjá, Nahamáni, Mordokaj, Bilsán, Miszperet, Bigvaj, Nehúm
és Baaná. Az Izráel népéhez tartozó férfiak száma a következő volt: 8
Parósnak kétezerszázhetvenkét leszármazottja, 9 Sefatjának háromszázhetvenkét
leszármazottja, 10 Árahnak hatszázötvenkét leszármazottja, 11 Pahat-Móábnak
Jésúa és Jóáb ágán kétezer-nyolcszáztizennyolc leszármazottja, 12 Élámnak
ezerkétszázötvennégy leszármazottja, 13 Zattúnak nyolcszáznegyvenöt
leszármazottja, 14 Zakkajnak hétszázhatvan leszármazottja, 15 Binnújnak
hatszáznegyvennyolc leszármazottja, 16 Bébajnak hatszázhuszonnyolc
leszármazottja, 17 Azgádnak kétezer-háromszázhuszonkét leszármazottja, 18
Adónikámnak hatszázhatvanhét leszármazottja, 19 Bigvajnak kétezer-hatvanhét
leszármazottja, 20 Ádinnak hatszázötvenöt leszármazottja, 21 Átérnak Hizkijjá
ágán kilencvennyolc leszármazottja, 22 Hásumnak háromszázhuszonnyolc
leszármazottja, 23 Bécajnak háromszázhuszonnégy leszármazottja, 24 Hárifnak
száztizenkét leszármazottja, 25 Gibeónnak kilencvenöt leszármazottja.
26 Betlehemiek és
netófáiak száznyolcvannyolcan voltak, 27 Anátótból valók százhuszonnyolcan, 28
Bét-Azmávetból valók negyvenketten, 29 Kirjat-Jeárimból valók, kefiráiak és
beérótiak hétszáznegyvenhárman, 30 rámaiak és gebaiak hatszázhuszonegyen, 31
Mikmászból valók százhuszonketten, 32 Bételből és Ajból valók
százhuszonhárman, 33 a másik Nebóból valók ötvenketten, 34 a másik Élámból
valók ezerkétszázötvennégyen, 35 hárimiak háromszázhúszan, 36 jerikóiak háromszáznegyvenöten,
37 lódiak, hádidiak és ónóiak hétszázhuszonegyen, 38 Szenáából valók
háromezer-kilencszázharmincan.
39 A papok ezek
voltak: Jedajá leszármazottai Jésúa családjából kilencszázhetvenhárman, 40
Immér leszármazottai ezerötvenketten, 41 Pashúr leszármazottai
ezerkétszáznegyvenheten, 42 Hárim leszármazottai ezertizenheten.
43 A léviták ezek
voltak: Jésúa leszármazottai Kadmiél ágán, és Hódevá leszármazottai
hetvennégyen.
44 Az énekesek ezek
voltak: Ászáf leszármazottai száznegyvennyolcan. 45 A kapuőrök ezek
voltak: Sallúmnak, Átérnak, Talmónnak, Akkúbnak, Hatítának és Sóbajnak a
leszármazottai százharmincnyolcan.
46 Templomszolgák
voltak Cihá fiai, Haszúfá fiai, Tabbáót fiai, 47 Kérósz fiai, Szíá fiai, Pádón
fiai, 48 Lebáná fiai, Hagábá fiai, Salmaj fiai, 49 Hánán fiai, Giddél fiai,
Gahar fiai, 50 Reájá fiai, Recin fiai, Nekódá fiai, 51 Gazzám fiai, Uzzá fiai,
Pászéah fiai, 52 Bészaj fiai, Meúnim fiai, Nefisszim fiai, 53 Bakbúk fiai,
Hakúfá fiai, Harhúr fiai, 54 Baclít fiai, Mehídá fiai, Harsá fiai, 55 Barkósz
fiai, Sziszerá fiai, Temah fiai, 56 Necíah fiai, Hatífá fiai.
57 Salamon szolgáinak
a fiai voltak: Szótaj fiai, Szóferet fiai, Peridá fiai, 58 Jaalá fiai, Darkón
fiai, Giddél fiai, 59 Sefatjá fiai, Hattíl fiai, Pókeret-Haccebáim fiai és Ámón
fiai.
60 A
templomszolgáknak és Salamon szolgáinak a fiai összesen
háromszázkilencvenketten voltak.
61 Ezek azok, akik
Tél-Melahból, Tél-Harsából, Kerúbból, Addánból és Immérből jöttek, de nem
tudták igazolni családjukat és származásukat, hogy Izráelből valók-e: 62
Delájá fiai, Tóbijjá fiai és Nekódá fiai hatszáznegyvenketten.
63 A papsághoz
tartoztak Hobajjá fiai, Hakkóc fiai és Barzillaj fiai. Ez a gileádi Barzillaj
egyik leányát vette feleségül, és róla nevezték el. 64 Ezek keresték a
bejegyzésüket a származási jegyzékben, de nem találták, ezért meg kellett
válniuk a papságtól. 65 A királyi helytartó pedig megmondta nekik, hogy nem
ehetnek az igen szent ételekből, amíg szolgálatba nem lép a főpap,
aki dönthet az úrimmal és tummimmal.
66 Az egész
gyülekezet összesen negyvenkétezer-háromszázhatvan fő volt, 67 azonkívül
hétezer-háromszázharminchét rabszolga és szolgálóleány, meg kétszáznegyvenöt
énekes és énekesnő.
68 Volt
négyszázharmincöt tevéjük és hatezer-hétszázhúsz szamaruk.
69 A családfők
egy része adakozott az építkezésre. A királyi helytartó ezer aranydrahmát adott
át a kincstárnak, meg ötven hintőedényt és ötszázharminc papi köntöst. 70
Néhány családfő húszezer aranydrahmát és kétezer-kétszáz ezüstminát adott
az építkezés költségeire. 71 A nép többi része pedig húszezer aranydrahmát,
kétezer ezüstminát és hatvanhét papi köntöst adott.
72 A papok, a
léviták, a kapuőrök és az énekesek, a köznépből valók és a
templomszolgák, tehát egész Izráel letelepedett a városokban. A hetedik hónap
beálltával már városaikban laktak Izráel fiai.
Neh 8
1 Akkor az egész nép
egy emberként összegyűlt a Vizi-kapu előtt levő téren, és azt
mondták az írástudó Ezsdrásnak, hogy hozza elő Mózes törvénykönyvét,
amelyet az ÚR adott Izráelnek. 2 A hetedik hónap első napján tehát odavitte
Ezsdrás pap a törvényt a gyülekezet elé, amely olyan férfiakból és
nőkből állt, akik mindnyájan meg tudták érteni a hallottakat. 3
Fölolvasta azt a Vizi-kapu előtt levő téren virradattól délig, azok
előtt a férfiak és nők előtt, akik meg tudták azt érteni. Az
egész nép figyelem mel hallgatta a
törvénykönyvet. 4 Az írástudó Ezsdrás erre a célra készült szószéken állt,
mellette pedig jobb felől Mattitjá, Sema, Anájá, Úrijjá, Hilkijjá és
Maaszéjá, bal felől pedig Pedájá, Misáél, Malkijjá, Hásum, Hasbaddáná,
Zekarjá és Mesullám állt.
5 Ezsdrás az egész
nép szeme láttára nyitotta föl a könyvet, mert az egész népnél magasabban volt.
Amikor fölnyitotta, fölállt az egész nép. 6 És amikor Ezsdrás áldotta az URat,
a nagy Istent, az egész nép fölemelt kezekkel mondta rá: Ámen! Ámen! Azután
meghajoltak, és arccal a földre borultak az ÚR előtt. 7 Jésúa, Báni,
Sérébjá, Jámín, Akkúb, Sabbetaj, Hódijjá, Maaszéjá, Kelítá, Azarjá, Józábád,
Hánán, Pelájá és a léviták magyarázták a népnek a törvényt, miközben a nép a helyén
állt. 8 Szakaszokra osztva olvasták a könyvet, Isten törvényét, és úgy
magyarázták, hogy a nép megértette az olvasottakat.
9 Akkor Nehémiás
királyi he 10 Majd ezt mondták nekik: Menjetek, egyetek jó falatokat, igyatok
édes italokat, és juttassatok belőle azoknak is, akiknek nincs, mert a mi
Urunknak szent napja ez. Ne bánkódjatok, mert az ÚR előtt való öröm
erőt ad nektek! 11 A léviták így csitítgatták az egész népet:
Csillapodjatok, mert szent ez a nap, és ne bánkódjatok! 12 Ekkor elment az
egész nép, hogy egyenek, igyanak és másoknak is juttassanak belőle, és
nagy örömünnepet tartsanak, mert megértették mindazt, amire oktatták őket.
13 Másnap azután
összegyűltek az egész nép családfői, a papok és a léviták az írástudó
Ezsdrásnál, hogy jól megértsék a törvény szavait. 14 Ekkor megírva találták a
törvényben, amelyet az ÚR Mózes által adott, hogy a hetedik hónapban levő
ünnepen lombsátrakban kell lakniuk Izráel fiainak. 15 Kihirdették, és közhírré
tették minden városban és Jeruzsálemben is: Menjetek ki a hegyekbe, és hozzatok
olajfa-, vadolajfa-, mirtusz- és pálmaágakat, meg más sűrű lombú
faágakat, és készítsetek lombsátrakat, ahogyan meg van írva.
16 Kiment azért az
egész nép, ágakat hoztak és lombsátrakat készítettek maguknak, mindenki a háza
tetején vagy az udvarán, és az Isten háza udvarán, a Vízi-kapu terén és az
Efraim-kapu terén. 17 Lombsátrakat készített tehát a fogságból hazatért egész
gyülekezet, és lombsátrakban lakott. Bizony nem tettek így Izráel fiai
Józsuénak, Nún fiának az ideje óta egészen eddig. Igen nagy volt az öröm. 18
Nap-nap után olvasták az Isten törvénykönyvét, az első naptól az utolsó
napig. Hét napig ünnepeltek, a nyolcadik napon pedig előírás szerint
záróünnep volt.
Neh 9
1 Ennek a hónapnak
huszonnegyedik napján összegyűltek Izráel fiai, és böjtöltek, zsákba
öltöztek, és port hintettek magukra. 2 Az Izráel utódai közül valók
elkülönültek minden idegentől, azután előállva vallást tettek
vétkeikről és őseik bűneiről. 3 A helyükön állva a nap
negyedrészén át olvasták Istenüknek, az ÚRnak a törvénykönyvét, a negyedrészén
át pedig vallást tettek, és leborultak Istenük, az ÚR előtt.
4 Azután fölállt a
léviták emelvényére Jésúa, Báni és Kadmiél, Sebanjá, Bunni és Sérébjá, Báni és
Kenáni, és hangos szóval kiáltottak Istenükhöz, az ÚRhoz. 5 Majd ezt mondták a
léviták, Jésúa, Kadmiél és Báni, Hasabnejá, Sérébjá és Hódijjá, Sebanjá és
Petahjá: Jöjjetek, áldjátok Isteneteket, az URat örökkön örökké! Áldják
dicső nevedet, amely magasztosabb minden áldásnál és dicséretnél!
6 URam, te vagy egyedül!
Te alkottad az eget, az egek egeit és minden seregüket, a földet és mindent,
ami rajta van, a tengereket és mindent, ami bennük van. Te adsz életet
mindnyájuknak. Előtted borul le az ég serege. 7 Te vagy, URam, az Isten,
aki kiválasztottad Abrámot, kihoztad Úr-Kaszdimból, ésaz Ábrahám nevet adtad
neki 8 A szívét hozzád hűnek találtad, és szövetséget kötöttél vele, hogy
odaadod neki a kánaániak, hettiták, emóriak, perizziek, jebúsziak és girgásiak
földjét, odaadod az ő utódainak. Meg is tartottad ígéretedet, mert igaz
vagy! 9 Megláttad őseink nyomorúságát Egyiptomban, és meghallottad
kiáltásukat a Vörös-tengernél. 10 Jeleket és csodákat tettél a fáraó
előtt, összes szolgája előtt és országának egész népe előtt,
mert tudtad, hogy gőgösen bántak velük. Olyan nevet szereztél magadnak,
amely ma is megvan. 11 A tengert kettéválasztottad előttük, úgyhogy a
szárazon vonultak át a tenger közepén. Üldözőiket úgy dobtad az örvénybe,
mint követ a hatalmas vizekbe. 12 Felhőoszlopban vezetted őket nappal
és tűzoszlopban éjjel, hogy megvilágítsd nekik az utat, amelyen járnak. 13
Majd alászálltál a Sínai-hegyre, és beszéltél velük az égből. Adtál nekik
helyes törvényeket, igaz tanításokat, jó rendelkezéseket és parancsolatokat. 14
Megismertetted velük szent nyugalomnapodat, és parancsolatokat, rendelkezéseket
és törvényt adtál nekik szolgád, Mózes által. 15 Az égből adtál nekik
kenyeret, amikor éheztek, és a kősziklából fakasztottál vizet, amikor
szomjaztak. Azt mondtad nekik, hogy menjenek be, és vegyék birtokba azt a
földet, amelyet esküre emelt kézzel ígértél oda nekik.
16 A mi őseink
azonban gőgösek voltak, nyakaskodtak, és nem hallgattak parancsolataidra.
17 Nem akartak engedelmeskedni, nem emlékeztek cs 18 Pedig még borjúszobrot is
készítettek maguknak, és ezt mondták: Ez a te istened, aki kihozott téged
Egyiptomból! Ilyen gyalázatos dolgot követtek el. 19 De te nagy irgalmadban nem
hagytad el őket a pusztában. Nem távozott el tőlük a felhőoszlop
nappal, hogy vezesse őket az úton, sem a tűzoszlop éjjel, hogy világítson
nekik az úton, amelyen jártak. 20 Jóságos lelkedet adtad, hogy értelmessé tegye
őket. Nem vontad meg szájuktól mannádat, és adtál nekik vizet, amikor
szomjaztak. 21 Negyven éven át gondoskodtál róluk a pusztában, nem nélkülöztek,
ruháikat nem nyűtték el, és lábuk nem dagadt meg.
22 Országokat és
népeket adtál nekik, és határaikat nekik juttattad. Birtokba vették Szíhón
országát, Hesbón királyának az országát és Ógnak, Básán királyának azországát
23 Fiaikat pedig megsokasítottad, annyian lettek, mint az ég csillagai; és
bevitted őket arra a földre, amelyről azt ígérted őseiknek, hogy
bemennek oda, és birtokba veszik.
24 Fiaik be is
vonultak, és birtokba vették azt a földet. Megaláztad előttük az ország
lakóit, a kánaániakat, és kezükbe adtad őket királyaikkal és az ország
népével együtt, hogy tetszésük szerint bánjanak velük. 25 Elfoglalták a
megerősített városokat és a kövér földet. Birtokba vették a házakat, tele
minden jóval; a kőbe vágott kutakat, a szőlőket, az olajfás
kerteket és a sok gyümölcsfát. Ettek, jóllaktak és meghíztak. Dúskáltak
bőséges ajándékaidban.
26 Ők azonban
engedetlenné váltak, és föllázadtak ellened, törvényednek hátat fordítottak,
prófétáidat meggyilkolták, mert intették és hozzád akarták téríteni őket;
ilyen gyalázatos dolgot követtek el. 27 Ezért ellenségeik kezébe adtad
őket, hogy szorongassák őket. De szorult helyzetükben hozzád
kiáltottak, és te meghallgattad őket az égből. Nagy irgalmaddal
szabadítókat adtál nekik, akik kiszabadították őket ellenségeik
kezéből. 28 De mihelyt nyugalmuk lett, ismét gonoszságot követtek el veled
szemben, ezért újból átengedted őket ellenségeiknek, hogy uralkodjanak
rajtuk. Majd újból kiáltottak hozzád, és te meghallgattad őket az
égből, és irgalmaddal sokszor megmentetted őket. 29 Intetted, és 30
Te mégis sok esztendőn át türelmes voltál irántuk, és lelkeddel, prófétáid
által intetted őket, de ők nem figyeltek. Ezért más országok népeinek
a kezébe adtad őket. 31 Nagy irgalmaddal mégsem semmisítetted meg, és nem
hagytad el őket, mert kegyelmes és irgalmas Isten vagy.
32 Most azért,
Istenünk, te nagy, erős és fél 33 Te igaz vagy mindazok ellenére, ami
bennünket ért, mert te híven bántál velünk, mi pedig hitszegők voltunk. 34
Hiszen királyaink, vezetőink, papjaink és őseink nem teljesítették
törvényedet és nem figyeltek parancsolataidra és intelmeidre, amelyekkel
intetted őket. 35 És bár országukban sok jótéteményt adtál nekik, tágas és
kövér földdel ajándékoztad meg őket, mégsem szolgáltak téged, és nem
tértek meg gonosz cselekedeteikből. 36 És most mi szolgák vagyunk! Éppen
azon a földön, amelyet őseinknek adtál, hogy egyék annak gyümölcsét és
javait, azon vagyunk szolgák. 37 Termése azokat a királyokat gazdagítja, akiket
fölénk helyeztél vétkeink miatt, és ők tetszésük szerint uralkodnak
rajtunk és állatainkon. Mi pedig nagy nyomorúságban vagyunk.
Neh 10
1 Mindezek alapján
írásbeli megállapodást készítettünk, amelyet pecséttel láttak el
vezetőink, lévitáink és papjaink.
2 Az iratot pecséttel
látták el: Nehémiás, Hakaljá fia, a királyi helytartó, és Cidkijjá. 3 Azután
Szerájá, Azarjá és Jirmejá, 4 Pashúr, Amarjá és Malkijjá, 5 Hattús, Sebanjá és
Mallúk, 6 Hárim, Merémót és Óbadjá, 7 Dániel, Ginnetón és Bárúk, 8 Mesullám,
Abijjá és Mijjámim, 9 Maazjá, Bilgaj és Semajá. Ezek voltak a papok.
10 A léviták ezek
voltak: Jésúa, Azanjá fia, a Hénádád fiai közül való Binnúj és Kadmiél, 11 és
testvéreik: Sebanjá, Hódijjá és Kelítá, Pelájá és Hánán, 12 Míká, Rehób és
Hasabjá, 13 Zakkúr, Sérébjá és Sebanjá, 14 Hódijjá, Báni és Benínú.
15 A nép
főemberei pedig ezek voltak: Parós, Pahat-Móáb, Élám, Zattú és Báni, 16
Bunni, Azgád és Bébaj, 17 Adónijjá, Bigvaj és Ádin, 18 Átér, Hizkijjá és Azzúr,
19 Hódijjá, Hásum és Bécaj, 20 Háríf, Anátót és Nébaj, 21 Magpiás, Mesullám és
Hézír, 22 Mesézabél, Cádók és Jaddúa, 23 Pelatjá, Hánán és Anájá, 24 Hóséa,
Hananjá és Hassúb, 25 Hallóhés, Pilhá és Sóbék, 26 Rehúm, Hasabná és Maaszéjá,
27 Ahijjá, Hánán és Ánán, 28 Mallúk, Hárím és Baaná.
29 A nép töb 30
Csatlakozva tehát előkelő honfitársainkhoz, átok alatt esküt tettünk,
hogy Isten törvénye szerint élünk, amelyet Isten adott szolgája, Mózes által,
és hogy megtartjuk és teljesítjük Urunknak, az ÚRnak minden parancsolatát,
végzését és rendelkezését. 31 Nem adjuk leányainkat feleségül az ország egyéb
lakóinak, sem az ő leányaikat nem vesszük feleségül fiainknak.
32 Ha az ország
lakossága árut vagy bármilyen gabonát hoz be eladásra a nyugalom napján, nem
vásárolunk tőlük a nyugalom napján, vagy más ünnepnapokon. A hetedik évben
bevetetlenül hagyjuk a földet, és elengedünk minden tartozást. 33
Kötelezőnek fogadtuk el, hogy évenként egyharmad sekelt adunk Istenünk
házának a szolgálatára: 34 a sorba rakott ke 35 Mi, papok, léviták és a nép,
sorsot vetettünk, hogy az áldozathoz szükséges fát családonként behordjuk
Istenünk házába évről évre a megszabott időben, hogy égjen a tűz
Istenünknek, az ÚRnak az oltárán, ahogyan az elő van írva a törvényben. 36
Bevisszük földünknek első termését és mindenféle gyümölcsfának az
első termését évről évre az ÚR házába. 37 Elsőszülött fiainkkal
és állatainkkal is úgy járunk el, ahogyan elő van írva a törvényben.
Marháink és juhaink elsőszülötteit bevisszük Istenünk házába a papoknak,
akik szolgálatot végeznek Istenünk házában. 38 Kenyértészt 39 Egy ároni pap
legyen a lévitákkal, amikor a léviták beszedik a tizedet. A léviták pedig
vigyék be a tizednek a tizedét Istenünk házába, a kincstár kamráiba. 40 Ezekbe
a kamrákba kell bevinniük Izráel fiainak és Lévi fiainak a felajánlott gabonát,
mustot és olajat, mert ott vannak a szent edények meg a szolgálatot végző
papok, a kapuőrök és az énekesek. Nem fogjuk elhanyagolni Istenünk házát!
Neh 11
1 A nép vezetői
Jeruzsálemben telepedtek le. A nép többi részére pedig sorsot vetettek azért,
hogy minden tíz ember közül egy Jeruzsálembe költözzék, és a szent városban lakjék,
a többi kilenc pedig maradjon a maga városában. 2 Mindazokat, akik önként
vállalkoztak arra, hogy Jeruzsálemben telepedjenek le, áldotta a nép.
3 A júdai tartomány
főemberei Jeruzsálemben telepedtek le. De Júda városaiban lakott a maga
birtokán, a maga városában Izráel többi része, a papok, a léviták, a
templomszolgák és Salamon szolgáinak a leszármazottai. 4 Jeruzsálemben
telepedtek le Júda leszármazottai és Benjámin leszármazottai közül a
következők: Júda leszármazottai közül Atájá, Uzzijjá fia, aki Zekarjá fia,
aki Amarjá fia, aki Sefatjá fia, aki Mahalalél fia volt, Pérec leszármazottai
közül. 5 Továbbá Maaszéjá, aki Bárúk fia, aki Kol-Hóze fia, aki Hazájá fia, aki
Adájá fia, aki Jójárib fia, aki Zekarjá fia, aki pedig Hassilóni fia volt. 6
Pérec leszármazottai közül összesen négyszázhatvannyolc tekintélyes ember
telepedett le Jeruzsálemben.
7 Benjámin
leszármazottai közül Szallu, Messulám fia, aki Jóéd fia, aki Pedájá fia, aki
Kólájá fia, aki Maaszéjá fia, aki Ítiél fia, aki pedig Jesajá fia volt. 8
Azután Gabbaj és Szallaj, összesen kilencszázhuszonnyolcan. 9 Ezeknek Jóél,
Zikri fia volt a felügyelőjük, Júda, Hasszenúá fia pedig a város helyettes
felügyelője volt.
10 A papok közül
Jedajá, Jójárib fia, Jákin, 11 Szerájá, Hilkijjá fia, aki Mesullám fia, aki
Cádók fia, aki Merájót fia, aki Ahitúbnak, az Isten háza felügyelőjének a
fia volt. 12 Szolgatársaik, a templomi munkák végzői nyolcszázhuszonketten
voltak. Továbbá Adájá, Jeróhám fia, aki Pelaljá fia, aki Amci fia, aki Zekarjá
fia, aki Pashúr fia, aki pedig Malkijjá fia volt. 13 Rokonsága, a
családfők, kétszáznegyvenketten voltak. Továbbá Amasszaj, Azarél fia, aki
Ahzaj fia, aki Mesillémót fia, aki Immér fia volt. 14 Rokonsága, tekintélyes
emberek, százhuszonnyolcan voltak, és a felügyelőjük Zabdiél, Haggedólim
fia volt.
15 A léviták közül
Semajá, Hassúb fia, aki Azrikám fia, aki Hasabjá fia, aki Bunni fia volt. 16 A
léviták főemberei közül Sabbetaj és Józábád az Isten házán kívül adódó
munkát irányította.
17 Mattanjá, Míká
fia, aki Zabdi fia, aki Ászáf fia volt, ő volt az éneklés vezetője,
aki az imádságnál a magasztaló éneket szokta elkezdeni. Bakbukjá volt testvérei
körében a második. Azután Abdá, Sammúa fia, aki Gálál fia, aki pedig Jedútúnfia
volt. 18 Összesen kétszáznyolcvannégy lévita lakott a szent városban.
19 Kapuőrök
voltak Akkúb, Talmón és rokonságuk. Százhetvenketten őrködtek a kapuknál.
20 Izráel többi
része, a papok és a léviták Júda többi városaiban laktak, mindenki a maga
birtokán. 21 A templomszolgák a Várhegyen laktak. Cíhá és Gispá voltak a
templomszolgák felügyelői.
22 A jeruzsálemi
léviták felügyelője Uzzi, Báni fia volt, aki Hasabjá fia, aki Mattanjá
fia, aki Míká fia volt Ászáf fiai közül, akik az Isten háza szolgálatában
énekelni szoktak. 23 Mert királyi parancs és szigorú rendelkezés szabályozta az
énekesek napról napra végzendő teendőit. 24 Petahjá, Mesézabél fia,
aki Júda fiának, Zerahnak a fiai közül való volt, a király megbízottja volt a
nép mindenféle ügyének az intézésére. 25 A vidéki városokban a Júda fiai közül
valók Kirjat-Arbában és falvaiban laktak, továbbá Dibónban és falvaiban,
Jekabceélben és falvaiban, 26 Jésúában, Móládában és Bét-Peletben, 27
Hacar-Súálban, Beérsebában és falvaiban, 28 Ciklágban, Mekónában és falvaiban,
29 ÉnRimmónban, Corában és Jarmútban, 30 Zánóahban, Adullámban és falvaikban,
Lákisban és mezőin, Azékában és falvaiban. Beérsebától a Hinnóm-völgyig
voltak a telepeik.
31 Benjámin fiai
pedig Gebában, Mikmászban, Ajjában, Bételben és falvaiban laktak, 32 meg
Anátótban, Nóbban és Ananjában, 33 Hácórban, Rámában és Gittaimban, 34
Hádídban, Cebóimban és Neballatban, 35 Lódban és Ónóban, a Mesteremberek
völgyében. 36 A léviták egyes csoportjai Júdában, mások Benjáminban települtek
le.
Neh 12
1 Ezek azok a papok
és léviták, akik hazatértek Zerubbábellal, Sealtiél fiával és Jésúával:
Szerájá, Jirmejá és Ezrá, 2 Amarjá, Mallúk és Hattús, 3 Sekanjá, Rehúm és
Merémót, 4 Iddó, Ginnetón és Abijjá, 5 Mijjámin, Maadjá és Bilgá, 6 Semajá,
Jójárib és Jedajá, 7 Szallú, Ámók, Hilkijjá és Jedajá. Ezek voltak Jésúa
idejében a papoknak és hozzátartozóiknak a főemberei.
8 A léviták pedig
ezek voltak: Jésúa, Binnúj és Kadmiél, Sérébjá, Jehúdá és Mattanjá. Ő volt
a magasztaló éneklés vezetője hozzátartozóival együtt. 9 Velük szemben
álltak szolgálatuknak megfelelően hozzátartozóik: Bakbukjá és Unni. 10
Jésúa nemzette Jójákimot, Jójákim nemzette Eljásibot, Eljásib pedig Jójádát. 11
Jójádá nemzette Jónátánt, Jónátán pedig nemzette Jaddúát.
12 Jójákim idejében a
papok között családfők voltak: Szerájá családjában Merájá, Jirmejáéban
Hananjá, 13 Ezráéban Mesullám, Amarjáéban Jehóhánán, 14 Melikúéban Jónátán,
Sebanjáéban Jószéf, 15 Háriméban Adná, Merájótéban Helkaj, 16 Iddóéban Zekarjá,
Ginnetónéban Mesullám, 17 Abijjáéban Zikri, Minjáminéban, Móadjáéban Piltaj, 18
Bilgáéban Sammúa, Semajáéban Jehónátán, 19 Jójáribéban Mattenaj, Jedajáéban
Uzzi, 20 Szallajéban Kallaj, Ámókéban Éber, 21 Hilkijjáéban Hasabjá, Jedajáéban
pedig Netanél.
22 A léviták között
Eljásib, Jójádá, Jóhánán és Jaddúa idejében jegyezték föl a családfőket a
papok között a perzsa Dárius uralkodásáig. 23 Lévi leszármazottai között a
családfőket egy krónikás könyvben jegyezték föl, egészen Jóhánánnak,
Eljásib fiának az idejéig.
24 A léviták
főemberei voltak: Hasabjá, Sérébjá és Jésúa, Kadmiél fia; hozzátartozóik
pedig velük szemben állva énekelték a dicsérő és magasztaló énekeket,
ahogyan Dávid, az Isten embere elrendelte, csoportokba osztva őket. 25
Mattanjá, Bakbukjá és Óbadjá, Mesullám, Talmón és Akkúb őrök voltak, akik
a kapuknál levő raktárakra vigyáztak. 26 Ezek Jójákimnak, Jésúa fiának,
Jócádák unokájának az idejében és Nehémiás helytartónak meg az írástudó Ezsdrás
papnak az idejében éltek.
27 Jeruzsálem falának
a felavatásakor mindenütt fölkeresték a lévitákat, és elvitték őket
Jeruzsálembe, hogy tartsák meg a felavatást, és örvendezzenek hálaadással,
énekléssel, cintányérokkal, lantokkal és citerákkal. 28 Össze is gyűltek
az énekesek Jeruzsálem egész környékéről, a netófáiak falvaiból, 29
Bét-Gilgálból, Geba és Azmávet vidékéről, mert az énekesek Jeruzsálem
körül építettek maguknak falvakat. 30 És miután a papok meg a léviták
megtisztították magukat, megtisztították a népet, a kapukat és a falat is.
31 Azután felküldtem
Júda vezető embereit a fal tetejére, és felállítottam két nagy hálaadó
énekkart és menetet. Az egyik jobbfelé indult a várfalon a Szemét-kapu felé. 32
Utána Hósajá ment és Júda vezető embereinek a fele, 33 továbbá Azarjá,
Ezrá és Mesullám, 34 Júda és Benjámin, Semajá és Jirmejá.
35 A papsághoz
tartozók közül pedig harsonákkal vonult Zekarjá, aki Jónátán fia, aki Semajá
fia, aki Mattanjá fia, aki Míkájá fia, aki Zakkúr fia, aki Ászáf fia volt, 36
azután a hozzátartozói: Semajá, Azarél, Milalaj, Gilalaj, Máaj, Netanél, Júda
és Hanáni, Dávidnak, az Isten emberének a hangszereivel. Élükön haladt Ezsdrás
írástudó. 37 A Forrás-kapunál egyenesen fölvonultak Dávid városának a
lépcsőin, a fal följáróján Dávid palotája mellett keletre, a Vízi-kapuig.
38 A másik hálaadó
énekkar pedig bal felé haladt, én mentem utánuk, azután a nép fele a falon, a
Kemencék tornya mellett a széles falig. 39 Azután az Efraim-kapu, az Ó-kapu, a
Hal-kapu, a Hananél-torony és a Méá-torony mellett egészen a Juh-kapuig mentek,
és megálltak a Börtön-kapunál. 40 Majd fölállt a két hálaadó énekkar az Isten
házában, és velem együtt az elöljárók fele 41 meg a papok: Eljákim, Maaszéjá és
Minjámin, Míkájá, Eljóénaj, Zekarjá és Hananjá a harsonákkal, 42 továbbá
Maaszéjá, Semajá és Eleázár, Uzzi, Jehóhánán és Malkijjá, Élám és Ezer. Azután
énekelni kezdtek az énekesek, Jizrahjá volt a karnagyuk. 43 Azon a napon nagy
véresáldozatokat mutattak be, és örültek, mert az Isten nagy örömöt szerzett
nekik. Még az asszonyok és gyermekek is örültek. Messzire elhallatszott, hogy
mennyire örülnek Jeruzsálemben.
44 Azon a napon
felügyelőket á 45 Ezek vigyáztak az istentisztelet rendjére és a tisztaság
rendjére, ugyanígy az énekesek és a kapuőrök is, Dávidnak és fiának,
Salamonnak a parancsa szerint. 46 Mert igen régóta, Dávid és Ászáf
idejétől fogva voltak az énekeseknek vezetői, és voltak Istent
dicsérő és hálaadó énekek. 47 Zerubbábel idejében és Nehémiás idejében
egész Izráel megadta az énekeseknek és a kapuőröknek napról napra járó
részt. A szent adományokat átadták a lévitáknak, a léviták pedig átadták a
szent adományokat Áron fiainak.
Neh 13
1 Az egyik napon
olvastak Mózes könyvéből a nép előtt, és azt találták benne megírva,
hogy az ammóniak és a móábiak sohasem tartozhatnak az Isten gyülekezetéhez, 2
mert nem mentek Izráel fiai elé kenyérrel és vízzel, hanem fölbérelték ellenük
Bálámot, hogy átkozza meg őket; de Istenünk áldásra fordította az átkot. 3
Amikor meghallották ezt a törvényt, kizártak Izráelből minden keverék
népet.
4 Ezt
megelőzően Eljásib pap, Istenünk háza kamráinak a gondnoka,
rokonságba került Tóbijjával, 5 és berendezett neki egy nagy kamrát, bár ott
azelőtt az adományokat, a tömjént és az edényeket, meg a lévitáknak, az
énekeseknek és a kapuőröknek rendelt gabona, must és olaj tizedét, és a
papoknak felajánlott ajándékokat szokták tartani. 6 Amikor mindez történt, nem voltam
Jeruzsálemben, mert Artahsasztának, Babilónia királyának a harminckettedik
évében a királyhoz mentem. Bizonyos idő múlva szabadságot kértem a
királytól. 7 Mihelyt megérkeztem Jeruzsálembe, észrevettem, milyen helytelen
dolgot tett Eljásib Tóbijjá érdekében, amikor egy kamrát rendezett be neki az
Isten háza udvarában. 8 Ezt én igen rossznak tartottam, ezért kidobattam a
kamrából minden holmit, ami a Tóbijjá házából való volt. 9 Azután
megparancsoltam, hogy tisztítsák meg a kamrát, és visszahordattam oda az Isten házához
tartozó edényeket, adományokat és tömjént.
10 Megtudtam azt is,
hogy a lévitáknak járó részt nem adták meg, és ezért a szolgálatra kötelezett
léviták és énekesek elszökdöstek a maguk mezejére. 11 Ezért megszidtam az
elöljárókat, és ezt mondtam: Miért ilyen elhagyatott az Isten háza?! Azután összegyűjtöttem és helyükre
állítottam őket. 12 Az egész Júda pedig beszolgáltatta a raktárakba a
gabonának, a mustnak és az olajnak a tizedét. 13 A raktárak felügyelőjévé
kineveztem Selemjá papot, Cádók írástudót és a léviták közül Pedáját, melléjük
pedig Hánánt, Zakkúr fiát, Mattanjá unokáját, mivel őket megbízhatóknak
tartották. Nekik kellett kiosztaniuk szolgatársaik járandóságát.
14 Ezért emlékezz meg
rólam, Istenem, és ne töröld ki könyvedből hűséges tetteimet,
amelyeket Istenem házáért és az ottani teendőkért vittem véghez!
15 Ebben az
időben a 16 Tírusziak is voltak ott, akik halat és mindenféle árut hoztak,
és a nyugalom napján árusították a júdaiaknak Jeruzsálemben. 17 Ezért
megszidtam a júdai nemeseket, és ezt mondtam nekik: Miért követtek el ilyen
gonoszságot, hogy megszentségtelenítitek a nyugalom napját?! 18 Hiszen ugyanezt
követték el őseitek, ezért hozta ránk és városunkra Istenünk ezt a sok
bajt! Ti pedig még növelitek Isten haragját Izráel ellen azzal, hogy
megszentségtelenítitek a nyugalom napját!
19 Amikor a nyugalom
napja előestéjén árnyék borult Jeruzsál 20 Ezért a kereskedők és a
különféle áruk árusai egyszer-kétszer Jeruzsálemen kívül háltak. 21 Ekkor
figyelmeztettem őket, és ezt mondtam nekik: Miért háltok a várfal
előtt? Ha még egyszer ilyet tesztek, megbüntetlek benneteket! Attól fogva
nem jöttek a nyugalom napján.
22 Azután
megparancsoltam a lévitáknak, hogy tisztítsák meg magukat, jöjjenek el, és
őrizzék a kapukat, hogy az emberek megszenteljék a nyugalom napját. Ezért
is emlékezz meg rólam, Istenem, és légy kegyelmes hozzám nagy szereteted
szerint!
23 Ugyanabban az
időben láttam olyan júdaiakat, akik asdódi, ammóni és móábi nőket
vettek feleségül, 24 és gyermekeik fele asdódi nyelven beszélt. Júdai nyelven
már nem is tudtak, hanem valamelyik másik nép nyelvén beszéltek. 25 Ezért
szidtam és átkoztam őket, sőt egyeseket megvertem és megtépáztam.
Majd megeskettem őket az Istenre, hogy nem adják leányaikat azoknak a
fiaihoz, és nem veszik el azoknak a leányait sem fiaiknak, sem maguknak. 26
Hiszen ugyanígy vétkezett Salamon, Izráel királya is! Pedig nem sok népnek volt
olyan királya, mint ő: Isten szerette őt, és egész Izráel királyává
tette, de még őt is vétekbe vitték az idegen nők. 27 Mégis azt kell
rólatok hallanunk, hogy ilyen nagy gonoszságot követtek el?! Hűtlenek lettetek Istenünkhöz, mert
idegen nőket vettetek feleségül!
28 Eljásib főpap
fiának, Jójádának az egyik fia a hóróni Szanballat veje volt, ezért elkergettem
őt magam mellől. 29 Emlékezz rá, Istenem, hogy mennyire beszennyezték
a papi tisztséget és a lévita papsággal kötött szövetséget!
30 Így tisztítottam
meg őket minden idegen dologtól. Megállapítottam a papok és a léviták
feladatait, mindenkinek a maga munkáját, 31 és azt, hogy meghatározott
időben hozzák be a fát meg az első termést. Tartsd emlékezetben,
Istenem, mindezt az én javamra!
Eszt 1
1 Történet Ahasvérós
idejéből. Ez az Ahasvérós Indiától Etiópiáig százhuszonhét tartomány
királya volt. 2 Amikor Ahasvérós király Súsán várában királyi trónján ült, 3
uralkodása harmadik évében lakomát rendezett összes vezető emberének és
tisztviselőjének. Megjelentek előtte a perzsa és méd vezérek, a
nemesek és a tartományok vezető emberei. 4 Hosszú ideig, száznyolcvan
napon át mutogatta nekik királyi dicsősége gazdagságát és nagyságának
pompás értékeit.
5 E napok elmúltával
a király hét napig tartó lakomát rendezett Súsán várában, a királyi palotát
körülvevő kertben, az egész nép apraja-nagyja számára. 6 Fehér vászon- és
kék bíbor gyapjúszőttesek voltak fehér gyapjú- és bíborkötelekkel és
ezüstkarikákkal márványoszlopokhoz erősítve. Arany- és ezüstkerevetek
voltak az alabástrom-, márvány-, gyöngyház- és sötétmárványkövezeten. 7
Aranyedényekből ittak, különböző módon készített edényekből. A
királyi bort királyi bőkezűséggel adták. 8 Az ivásnál az volt a
rendelkezés, hogy senkit se erőltessenek, mert a király úgy hagyta meg
minden udvarnagyának, hogy mindenkinek a kedvére tegyenek. 9 Vasti királyné is
készített lakomát az asszonyoknak Ahasvérós király királyi palotájában.
10 A hetedik napon a
királynak jó kedve támadt a bortól, és megparancsolta Mehúmánnak, Bizzetának és
Harbónának, Bigtának és Abagtának, Zétarnak és Karkasznak, a hét udvari
embernek, akik Ahasvérós király személye körül teljesítettek szolgálatot, 11
hogy vezessék be Vasti királynét a király elé királyi koronával a fején. Meg
akarta mutatni a népnek és a vezető embereknek, hogy milyen szép; mert
szép termetű volt. 12 De Vasti királyné nem volt hajlandó bemenni a királynak
az udvari emberek által küldött parancsára. Ezen nagyon fölháborodott a király,
és forrt benne a harag. 13 Megkérdezte tehát a király a múltat ismerő
bölcseket; mert az volt a szokás, hogy a király minden ügyét a törvények és
ítéletek tudósainak az együttese elé terjesztették. 14 Ezek voltak a hozzá
legközelebb állók: Karsená, Sétár és Admátá, Tarsis és Meresz, Marszená és
Memúkán, Perzsia és Média hét vezető embere, akik bármikor megjelenhettek
a király előtt, és a legfőbb helyeket töltötték be az országban. 15
Megkérdezték, hogy mit kell tenni a törvény szerint Vasti királynéval, mivel
nem teljesítette Ahasvérós királynak az udvari emberek által küldött parancsát.
16 Akkor ezt mondta
Memúkán a király és a vezető emberek előtt: Nemcsak a király ellen
vétett Vasti királyné, hanem Ahasvérós király minden tartományának összes
vezető embere és egész népe ellen is. 17 Mert a királyné tettének a híre
eljut majd minden asszonyhoz, és ők is megvetik férjüket. Azt fogják
mondani, hogy Ahasvérós király is megparancsolta, hogy Vasti királynét vezessék
be hozzá, de nem ment. 18 A királyné tettének a hallatára így fognak majd
beszélni az előkelő perzsa és méd asszonyok a király összes
vezető emberével, és lesz bőven megvetés és fölháborodás. 19 Ha jónak
látj 20 Ha kihirdetik a király rendeletét, amelyet végre kell hajtani az egész
hatalmas birodalomban, akkor minden asszony, a legnagyobb és a legkisebb rangú
is megadja majd férjének a tiszteletet.
21 Tetszett ez a
beszéd a királynak és a vezető embereknek, úgyhogy a király Memúkán
beszéde szerint járt el. 22 Leveleket küldött valamennyi királyi tartományba,
minden tartománynak a maga írásmódja szerint, és minden népnek a maga nyelvén.
Hirdessék ki minden népnek a nyelvén, hogy mindenütt a férfi legyen az úr a
házban!
Eszt 2
1 Ezek után
lecsillapodott Ahasvérós király haragja, és eszébe jutott Vasti: az is, hogy
mit tett, meg az is, hogy mit határoztak róla. 2 A király szolgálatára álló
ifjak pedig ezt mondták: Keresni kell a királynak szép termetű szűz
leányokat. 3 Nevezzen ki 4 Az a leány legyen Vasti helyett a királyné, akit a
király a legszebbnek talál. Tetszett ez a beszéd a királynak, és aszerint járt
el.
5 Volt Súsán várában
egy Mordokaj nevű zsidó ember, Jáír fia, aki Simei fia, aki Kís fia,
benjámini ember volt. 6 Jeruzsálemből vitték fogságba azokkal a foglyokkal
együtt, akiket Jekonjával, Júda királyával hurcoltak el, amikor Nebukadneccar,
Babilónia királya fogságba vitte őket. 7 Ő gyámja volt Hadasszának,
azaz Eszternek, nagybátyja leányának, mert nem volt neki sem apja, sem anyja. A
leánynak termete is, arca is szép volt. Amikor apja és anyja meghalt, Mordokaj
a leányává fogadta.
8 Amikor kihirdették
a király parancsát és rendeletét, sok leány gyűlt össze Súsán várában
Hégaj felügyelete alatt. Eszter is bekerült a királyi palotába, Hégajnak, a
nők őrizőjének a felügyelete alá. 9 Az szépnek látta a leányt,
megkedvelte, és sietett neki szépítőszereket és megfelelő ételeket
adni; a királyi palota hét kiválasztott leányát adta mellé, és a leányokkal
együtt az asszonyok palotájának a legszebb részén helyezte el. 10 Eszter
azonban nem mondta meg, melyik népből való, és kik a rokonai, mert
Mordokaj azt parancsolta neki, hogy ne mondja meg. 11 Mordokaj mindennap az
asszonyok palotájának az udvara előtt járkált, hogy megtudja, jól van-e
Eszter, és mi történik vele.
12 Egy-egy leány 13
Így ment be a leány a királyhoz. Mindent megadtak neki, amit csak kívánt, hogy
azzal mehessen be az asszonyok palotájából a király palotájába. 14 Este bement,
reggel pedig átment az asszonyok másik palotájába Saasgaznak, a király
háremőrének, a másodrangú feleségek őrizőjének a felügyelete
alá. Többé nem mehetett a királyhoz, csak ha megkedvelte a király, és név
szerint hívták.
15 Amikor rákerült a
sor Eszterre, 16 Így került Eszter Ahasvérós királyhoz a királyi palotába, a
tizedik hónapban, azaz Tébét hónapban, a király uralkodásának hetedik évében.
17 És a király minden nőnél jobban megszerette Esztert; minden leánynál
jobban megnyerte tetszését és szeretetét. Ezért az ő fejére tette a királyi
koronát, és királynévá tette Vasti helyett. 18 Azután nagy lakomát rendezett a
király minden vezető és udvari emberének Eszter tiszteletére. A
tartományokban közkegyelmet adott, és királyi bőkezűséggel
ajándékokat osztogatott.
19 Amikor másodszor
is gyűjtöttek össze szűzeket, Mordokaj a királyi udvarban volt. 20
Eszter nem mondta meg, hogy kik a rokonai, és melyik népből való, mert
Mordokaj így parancsolta neki. Eszter éppenúgy megfogadta Mordokaj szavát, mint
amikor még a gyámsága alatt volt.
21 Egyszer, amikor
Mordokaj a királyi udvarban volt, Bigtán és Teres, a király küszöbét
őrző két háremőr megharagudott Ahasvérós királyra, és
merényletet tervezett ellene. 22 Mordokaj azonban megtudta a dolgot, megmondta
Eszter királynénak, Eszter pedig elmondta Mordokaj nevében a királynak. 23
Kivizsgálták a dolgot, és igaznak találták, ezért mind a kettőt
felakasztották. Föl is jegyezték ezt a történetek könyvébe a király
jelenlétében.
Eszt 3
1 Ezek után nagy
méltóságra emelte Ahasvérós király az agági Hámánt, Hammedátá fiát, és feljebb
tétette a székét a körülötte levő összes vezető emberénél. 2 A király
összes udvari emberei, akik a királyi udvarban voltak, térdet hajtottak és
leborultak Hámán előtt, mert így parancsolta a király. Mordokaj azonban
nem hajtott térdet, és nem borult le. 3 Ezért a király udvari emberei, akik a
királyi udvarban voltak, megkérdezték Mordokajt: Miért szeged meg a király
parancsát? 4 Napról napra ezt mondogatták neki, de ő nem törődött
velük. Ezért jelentették Hámánnak, hogy lássák, helytálló-e Mordokaj
védekezése, mert arra hivatkozott előttük, hogy zsidó. 5 Amikor Hámán is
látta, hogy Mordokaj nem hajt térdet, és nem borul le előtte, elöntötte
Hámánt a méreg. 6 De kevésnek tartotta, hogy csak Mordokajra emeljen kezet,
mert megmondták neki, hogy Mordokaj melyik népből való. Ezért arra
törekedett Hámán, hogy Mordokajjal együtt minden zsidót kipusztítson Ahasvérós
egész birodalmából.
7 Ahasvérós király
uralkodása tizenkettedik évének első hónapjában, a Niszán hónapban púrt,
azaz sorsot vetettek Hámán előtt napról napra és hónapról hónapra a
tizenkettedik hónapig, az Adár hónapig.
8 Akkor ezt mon 9 Ha
a király jónak látja, adja írásba, hogy el kell pusztítani őket, én pedig
tízezer talentum ezüstöt mérek ki a tisztviselők kezébe, hogy vigyék a
királyi kincstárba. 10 Ekkor a király lehúzta kezéről a
pecsétgyűrűt, és az agági Hámánnak, Hammedátá fiának, a zsidók
ellenségének adta. 11 Majd ezt mondta Hámánnak a király: Az ezüst maradjon a
tied, a néppel pedig tedd, amit jónak látsz.
12 Az első hónap
tizenharmadik napján hívatták a királyi írnokokat, és megírattak mindent Hámán
parancsa szerint a 13 Elküldték a
levelet futárokkal valamennyi királyi tart 14 Az irat szövegét törvényként
adták ki minden egyes tartománynak, közölve minden néppel, hogy legyenek készen
azon a napon. 15 A futárok sietve útnak indultak a király parancsával, Súsán
várában pedig kihirdették a törvényt. Miközben a király és Hámán leültek inni,
Súsán városában riadalom támadt.
Eszt 4
1 Amikor Mordokaj
megtudta mindazt, ami történt, megszaggatta a ruháját, zsákruhába öltözött,
hamut szórt a fejére, kiment a városba, és hangosan, keservesen jajveszékelt. 2
Így ment egészen a király kapujáig, de a király kapuján nem volt szabad
belépnie zsákba öltözve. 3 Minden egyes tartományban és helységben, ahova
eljutott a király törvényes parancsa, nagy gyász szakadt a zsidókra. Böjtöltek,
sírtak, a mellüket verték, és sokan voltak, akik zsákruhában és hamuban
hevertek.
4 Ekkor bementek
Eszterhez a szolgálói és háremőrei, és jelentették ezt neki. A királyné
nagyon megrendült, és ruhát küldött, hogy öltöztessék fel Mordokajt, a
zsákruhát pedig vegyék le róla; de ő nem fogadta el. 5 Ezért Eszter
hívatta Hatákot, a szolgálatára álló királyi háremőrt, és megparancsolta,
hogy tudja meg Mordokajtól, mi ez, és miért tesz ilyet. 6 Kiment tehát Haták
Mordokajhoz a város terére, amely a királyi palota kapuja előtt volt. 7
Akkor Mordokaj elmondta neki mindazt, ami történt, és hogy mit ígért Hámán,
mennyi ezüstöt mér ki a királyi kincstárnak, ha elpusztíthatja a zsidókat. 8
Odaadta neki a törvény írott szövegét is, amelyet Súsánban adtak ki a kiirtásuk
céljából, hogy mutassa meg Eszternek, magyarázza meg, és parancsolja meg neki,
hogy menjen be a királyhoz, kérjen tőle kegyelmet, és esdekeljen
előtte népéért.
9 Haták bement
Eszterhez, és elmondta Mordokaj üzenetét. 10 Eszter azonban ezt a választ
küldte Hatákkal Mordokajnak: 11 A király összes udvari embere és a királyi
tartományok népe is tudja, hogy min 12 Mordokajnak átadták Eszter üzenetét.
13 Akkor Mordokaj ezt
üzente vissza Eszternek: Ne képzeld, hogy te a királyi palotában
megmenekülhetsz a többi zsidó közül! 14 Mert ha te most néma tudsz maradni, a
zsidók kaphatnak módot máshonnan a szabadulásra és menekvésre, te azonban
családoddal együtt elpusztulsz. Ki tudja, nem éppen a mostani idő miatt
jutottál-e királynői méltóságra? 15 Eszter ezt üzente vissza Mordokajnak:
16 Menj, és gyűjts össz 17 Mordokaj elment, és mindenben úgy járt el,
ahogyan Eszter parancsolta neki.
Eszt 5
1 Három nap múlva
királynői ruhába öltözött Eszter, és megállt a királyi palota belső
udvarán, szemben a királyi palotával. A király pedig királyi trónján ült a
királyi palotában, szemben a palota bejáratával. 2 Amint meglátta a király,
hogy Eszter királyné ott áll az udvaron, kegyelmes volt hozzá, és kinyújtotta
Eszter felé a király a kezében levő aranypálcát. Akkor odament Eszter, és
megérintette a pálca végét.
3 A király
megkérdezte tőle: Mi járatban vagy, Eszter királyné? Mit kívánsz? Még ha
országom felét is, megkapod! 4 Eszter így válaszolt: Ha jónak látja a király,
jöjjön el ma Hámánnal együtt arra a lakomára, amelyet készítettem. 5 A király
ezt mondta: Siessetek Hámánért, hogy teljesítsük, amit Eszter mondott. Azután a
király Hámánnal együtt elment a lakomára, amelyet Eszter készített. 6 Borivás
közben így szólt a király Eszterhez: Mit kérsz? Megkapod! Mit kívánsz? Még ha
az ország felét is, meglesz! 7 Eszter így válaszolt: Van kérésem és kívánságom.
8 Ha jóindulattal tekint rám a király, és ha jónak látja a király, hogy megadja
kérésemet, és teljesítse kívánságomat, jöjjön el a király Hámánnal együtt arra
a lakomára, amelyet készítek nekik. Holnap azután megfelelek arra, amit a
király mondott.
9 Azon a napon Hámán
örömmel és jókedvűen távozott. De meglátta Hámán a király kapujában Mordokajt,
aki nem kelt fel előtte, és nem rettegett tőle; azért elöntötte
Hámánt a méreg Mordokaj miatt. 10 Hámán azonban erőt vett magán, és
hazament. Majd magához hívatta barátait meg feleségét, Zerest, 11 és elsorolta
nekik Hámán, hogy milyen nagy a vagyona, mennyi fia van, és hogyan emelte
őt a király nagyobb méltóságra minden vezető emberénél és királyi
tisztviselőjénél. 12 Majd ezt mondta Hámán: Eszter királyné sem hívott meg
mást arra a lakomára, amelyet készített, csak a királyt és engem, és holnapra
is én vagyok hozzá hivatalos a királlyal együtt. 13 De mindez nem elég nekem,
amíg azt látom, hogy a zsidó Mordokaj a királyi udvarban van. 14 Akkor ezt
mondta ne
Eszt 6
1 Azon az éjszakán
kerülte az álom a királyt. Ezért megparancsolta, hogy hozzák elő a
nevezetes történetek könyvét, és olvassanak föl belőle a királynak. 2 És
rátaláltak arra a följegyzésre, hogyan jelentette föl Mordokaj Bigtánát és
Terest, a király küszöbét őrző két háremőrt, akik merényletet
terveztek Ahasvérós király ellen. 3 A király megkérdezte: Milyen kitüntetést és
méltóságot adtak ezért Mordokajnak? A király szolgálatára álló ifjak így
feleltek: Semmit sem adtak neki. 4 Akkor ezt kérdezte a király: Ki van az
udvarban? Hámán ugyanis megérkezett a királyi palota külső udvarába, és
azt akarta kérni a királytól, hogy akasztassa föl Mordokajt arra a fára,
amelyet neki állíttatott. 5 Az ifjak ezt felelték a királynak: Hámán áll itt az
udvarban. A király így szólt: Jöjjön be! 6 Amikor Hámán bement, megkérdezte
tőle a király: Mit kell tenni azzal az emberrel, akit ki akar tüntetni a
király? Hámán azt gondolta magában: Ki mást akarna kitüntetni a király, mint
engem? 7 Azért ezt felelte Hámán a királynak: Annak az embernek, akit a király
ki akar tüntetni, 8 hozzanak királyi öltözetet, amilyenbe a király szokott
öltözni, meg lovat, amilyenen a király szokott lovagolni, és tegyenek a fejére
királyi koronát. 9 Adják át az öltönyt és a lovat az egyik királyi nemes úrnak.
Öltöztessék föl azt az embert, akit a király ki akar tüntetni, lovagoltassák
végig a város terén, és ezt kiáltsák előtte: Így tesznek azzal az
emberrel, akit a király ki akar tüntetni. 10 Akkor a király ezt mondta
Hámánnak: Siess, hozd az öltönyt és a lovat, amiről beszéltél, és tégy így
a zsidó Mordokajjal, aki a királyi udvarban van. Semmit se hagyj el abból, amit
mondtál!
11 Ekkor Hámán fogta
az öltönyt és a lovat, felöltöztette Mordokajt, majd végiglovagoltatta a város
terén, és ezt kiáltotta előtte: Így tesznek azzal az emberrel, akit a
király ki akar tüntetni.
12 Azután Mordokaj
visszatért a királyi udvarba, Hámán pedig megszomorodva és fejét betakarva
hazasietett. 13 Majd elbeszélte Hámán a feleség 14 Még beszélgettek, amikor
odaértek a király háremőrei, és sietve elvitték Hámánt a lakomára, amelyet
Eszter készített.
Eszt 7
1 A király Hámánnal
együtt elment Eszter királynéhoz a lakomára. 2 A második napon megint
megkérdezte a király borivás közben Esztertől: Mit kérsz, Eszter királyné?
Megkapod! Mit kívánsz? Ha az ország felét is, meglesz! 3 Eszter királyné így
válaszolt: Ha jóindulattal tekint rám a király, és ha jónak látja a király, azt
kérem, hogy életemet, azt kívánom, hogy népemet adják nekem! 4 Mert eladtak
engem és népemet, hogy elpusztítsanak, legyilkoljanak és megsemmisítsenek
bennünket. Ha csak rabszolgáknak és rabnőknek adtak volna el bennünket,
akkor néma maradtam volna, mert ilyen nyomorúságért nem illenék zaklatnom a
királyt.
5 Ekkor Ahasvérós
király ezt kérdezte Eszter királynétól: Ki az, és hol van az, aki arra mer
gondolni, hogy ilyet tegyen? 6 Eszter így válaszolt: Ez a gonosz Hámán az, a mi
ádáz ellenségünk! Akkor Hámán megrettent a királytól és a királynétól. 7 A
király pedig haragosan abbahagyta a borivást, és kiment a palota kertjébe.
Hámán azonban ott maradt, és könyörögni kezdett az életéért Eszter királynéhoz,
mert látta, hogy a király már elhatározta vesztét. 8 Amikor a király visszatért
a palota 9 Harbóná pedig, a király egyik háremőre ezt mondta: Van itt egy
fa is, ott áll Hámán házánál, ötven könyök magas. Hámán készíttette annak a Mordokajnak,
akinek a szava a király javát szolgálta. A király így szólt: Akasszátok föl rá!
10 Föl is akasztották Hámánt arra a fára, amelyet ő állított Mordokajnak.
Azután lecsillapodott a király haragja.
Eszt 8
1 Azon a napon
Ahasvérós király Eszter királynénak adta Hámánnak, a zsidók ellenségének a
házát. Mordokaj pedig bemehetett a király elé, mert Eszter megmondta, hogy az
ő hozzátartozója. 2 A király lehúzta pecsétgyűrűjét, amelyet
Hámántól elvett, és odaadta Mordokajnak. Eszter pedig Mordokajt Hámán házának a
felügyelőjévé tette.
3 Azután ismét
beszélt Eszter a királylyal, lába elé borult, és sírva kért kegyelmet
tőle, hogy hiúsítsa meg az agági Hámán gonosz tervét, amelyet a zsidók
ellen kigondolt. 4 A király kinyújtotta Eszter felé az aranypálcát. Eszter fölkelt,
megállt a király előtt, 5 és ezt mondta: Ha jónak látja a király, ha
jóindulattal van irán 6 Mert hogyan tudnám elnézni azt a veszedelmet, amely
népemre vár, és hogyan tudnám elnézni rokonaim pusztulását?
7 Ahasvérós király
így felelt Eszter királynénak és a zsidó Mordokajnak: Hámán házát már Eszternek
adtam, őt pedig felakasztották, mert kezet emelt a zsidókra. 8 Ti meg
írjatok a király nevében, amit a zsidók érdekében jónak láttok, és
pecsételjétek le a király gyűrűjével. Mert az az irat, amelyet a
király nevében írtak, és a király gyűrűjével pecsételtek le,
visszavonhatatlan.
9 Hívatták tehát a
királyi írnokokat abban az időben, a harmadik hónap, vagyis Sziván hónap
huszonharmadikán, és mindent Mordokaj parancsa szerint írtak meg a zsidóknak, a
ko 10 Ahasvérós király nevében írták, és a király gyűrűjével
pecsételték le. Lovas futárokkal, akik a királyi ménes postalovain vágtattak,
leveleket küldtek, 11 amelyekben megengedte a király, hogy az egyes városokban
lakó 12 Ahasvérós király minden tartományában ugyanazon a napon, a
tizenkettedik hónapnak, vagyis Adár hónapnak tizenharmadikán 13 az irat
szövegét törvényként adták ki minden egyes tartománynak, közölve minden néppel,
hogy legyenek készen a zsidók azon a napon, és álljanak bosszút ellenségeiken.
14 A futárok királyi postalovakra ülve lázas sietséggel indultak útnak a király
parancsával; Súsán várában pedig kihirdették a törvényt.
15 Ezután Mordokaj
eltávozott a királytól kék bíborból és fehér vászonból szőtt királyi
öltözetben, nagy aranykoszorúval, és finom vászonból meg piros bíborból
szőtt palástban. Súsán városa pedig ujjongva örvendezett. 16 A többi
zsidókra is felvirradt az öröm, vidámság és megbecsülés napja. 17 Minden egyes
Eszt 9
1 A tizenkettedik
hónapnak, vagyis Adár hónapnak a ti 2 Összegyűltek a zsidók Ahasvérós
király összes tartományának a városaiban, és rátámadtak azokra, akik a
vesztükre törtek. Senki sem tudott nekik ellenállni, mert a tőlük való
rettegés fogta el az egész lakosságot. 3 A tartományok összes vezetői, a
kormányzók, a helytartók és a királyi hivatalnokok kedveztek a zsidóknak, mert
a Mordokajtól való rettegés fogta el őket. 4 Mordokaj ugyanis nagy ember
lett a királyi palotában, és híre eljutott valamennyi tartományba. Sőt
Mordokaj egyre nagyobb ember lett.
5 Akkor leverték a
zsidók minden ellenségüket. Fegyverrel vágták, gyilkolták és pusztították
őket, és úgy bántak el gyűlölőikkel, ahogyan akartak. 6 Súsán
várában is mészárlást rendeztek a zsidók, és kiirtottak ötszáz embert, 7
közöttük Parsandátát, Dalfónt és Aszpátát, 8 Pórátát, Adajlát és Aridátát, 9
Parmastát, Ariszajt, Aridajt és Vajzátát. 10 Legyilkolták Hámánnak, Hammedátá
fiának, a zsidók ellenségének ezt a tíz fiát, de a zsákmányhoz nem nyúltak.
11 Még azon a napon a
király elé terjesztették, hogy hány embert gyilkoltak le Súsán várában.
12 Akkor ezt mondta a
király Eszter királynénak: Súsán várában lemészároltak és kiirtottak a zsidók
ötszáz embert, közöttük Hámán tíz fiát. Hát még a király többi tartományában
mit tehettek? Mit kérsz még? Megkapod! Mit kívánsz még? Meglesz! 13 Eszter ezt
válaszolta: Ha jónak látod, királyom, engedd meg holnap is a súsáni zsidóknak,
hogy a mára szóló törvény szerint járjanak el. Hámán tíz fiát pedig akasszák
föl! 14 A király megengedte, hogy így történjék. És Súsánban kihirdették a
törvényt, Hámán tíz fiát pedig föl is akasztották. 15 Összegyűltek a
súsáni zsidók Adár hónap tizennegyedik napján is, és lemészároltak Súsánban
háromszáz embert, de a zsákmányhoz nem nyúltak.
16 A király
tartományaiban élő többi zsidók is összegyűltek életük védelmére,
hogy nyugton lehessenek ellenségeiktől. Gyűlölőik közül
hetvenötezer embert mészároltak le, de a zsákmányhoz nem nyúltak. 17 Adár hónap
tizenharmadik napján történt ez. A tizennegyedik napon már nyugalmuk volt,
ezért azt az evés-ivás és az öröm napjává tették. 18 De a súsáni zsidók a hónap
tizenharmadik és tizennegyedik napján gyűltek össze, és a hónap
tizenötödik napján lett nyugalmuk, azért ezt tették az evés-ivás és az öröm
napjává. 19 Ezért teszik a vidéki városokban lakó vidéki zsidók Adár hónap
tizennegyedik napját az öröm és az evés-ivás ünnepnapjává, amikor ajándékokat
küldenek egymásnak.
20 Mordokaj leírta
mindezeket az eseményeket. Majd leveleket küldött mindazoknak a zsidóknak, akik
Ahasvérós király tartományaiban laktak közel vagy távol, 21 és kötelezővé
tette számukra, hogy tartsák meg az Adár hónap tizennegyedik és tizenötödik
napját évről évre. 22 Mert ezek azok a napok, amely
23 A zsidók
megfogadták, hogy folytatják, amit elkezdtek, ahogyan Mordokaj megírta nekik.
24 Mert az agági Hámán, Hammedátá fia, aki minden zsidónak az ellensége volt,
azt tervezte a zsidók ellen, hogy kiirtja őket. Ezért púrt, azaz sorsot
vetett, hogy rettegésbe ejtse, és kiirtsa őket. 25 De Eszter bement a
királyhoz, aki levélben parancsolta meg, hogy szálljon vissza Hámán fejére az a
gonosz terv, amelyet a zsidók ellen kigondolt. Fel is akasztották fiaival
együtt. 26 Ezért nevezték el ezeket a napokat púrimnak a púr szóról. Ennek a
levélnek a szövege alapján, meg annak alapján, amit láttak, és átéltek, 27
kötelezőnek fogadták el a zsidók, hogy sem ők, sem utódaik, sem a
hozzájuk csatlakozók nem szüntetik meg, hanem megtartják ezt a két napot a
kapott írás szerint és az előírt időben minden esztendőben; 28
emlékezetben tartja és megünnepli ezeket a napokat minden nemzedék, minden
nemzetség, minden tartomány és minden város. A púrimnak ezeket a napjait nem
szüntetik meg a zsidók, és emlékük nem szűnik meg az utódok között sem.
29 Eszter királyné,
Abihail leánya a zsidó Mordokajjal együtt igen nyomatékosan megírta, hogy a
púrimra vonatkozó második iratot is tegyék kötelezővé. 30 Leveleket
küldtek minden zsidónak Ahasvérós birodalmának százhuszonhét tartományába,
békét és biztonságot kívánva nekik, 31 hogy tegyék kötelezővé a megszabott
időben a púrim-napok megtartását, ahogyan elrendelte nekik a zsidó
Mordokaj és Eszter királyné, és ahogyan megállapították, hogyan kell nekik és
utódaiknak böjtölniük és jajveszékelniük. 32 Így állapította meg Eszter
parancsa a púrim előírásait, és beírták azokat egy könyvbe.
Eszt 10
1 Ahasvérós király
adót vetett ki a szárazföldön és a tenger szigetein. 2 Minden nevezetes
hőstette és Mordokaj nagyságának a leírása, akit kitüntetett a király, meg
van írva a méd és a perzsa királyok történetének a könyvében. 3 Mert a zsidó
Mordokaj második ember volt Ahasvérós király után, tekintélyes volt a zsidók
között, és igen kedvelték honfitársai, mert népe javát kereste, és egész
nemzetségének a békéjén tevékenykedett.
Jób 1
1 Élt Úc földjén egy
Jób nevű ember, aki feddhetetlen és becsületes ember volt, félte az
Istent, és kerülte a roszszat. 2 Hét fia és három leánya született neki. 3
Hétezer juh, háromezer teve, ötszáz pár ökör és ötszáz szamár volt a jószága,
és igen sok szolgája volt. Ez az ember tekintélyesebb volt minden keleti
embernél.
4 Fiai lakomát
szoktak tartani odahaza, mindegyik a maga napján. Ilyenkor üzentek három
nőtestvérüknek, és őket is meghívták, hogy velük együtt egyenek és
igyanak. 5 Amikor azonban a lakoma napjai sorra lejártak,
6 Történt egy napon,
hogy az istenfiak megjelentek, és megálltak az ÚR előtt. Velük együtt
megjelent a Sátán is. 7 Az ÚR megkérdezte a Sátánt: Honnan jössz? A Sátán ezt
felelte az ÚRnak: A földön barangoltam, ott jártam-keltem. 8 Erre ezt mondta az
ÚR a Sátánnak: Észrevetted-e szolgámat, Jóbot? Nincs hozzá fogható a földön:
feddhetetlen és becsületes ember, féli az Istent, és kerüli a rosszat. 9 A
Sátán így felelt az ÚRnak: Nem ok nélkül féli Jób az Istent! 10 Hiszen te
oltalmazod őt, a házát és mindenét, amije csak van! Keze munkáját
megáldottad, és jószága elszaporodott a földön. 11 De nyújtsd csak ki a kezed,
és tedd rá arra, amije van, majd káromol még téged! 12 Az ÚR ezt felelte a
Sátánnak: Mindenét a kezedbe adom, csak rá magára nem vethetsz kezet! És eltávozott
a Sátán az ÚR elől.
13 Egyszer, amikor
Jób fiai és leányai lakomáztak, és borozgattak elsőszülött testvérük
házában, 14 hírnök érkezett Jóbhoz, és így szólt: A marhákkal szántottak, a
szamarak pedig mellettük legelésztek. 15 De a sébaiak rájuk rontottak, és
elvitték azokat, a legényeket pedig kardélre hányták. Csak én menekültem meg,
hogy hírt adhassak neked. 16 Még ez beszélt, amikor megérkezett a másik, és így
szólt: Istentől tűz hullott az égből, amely megégette, és
elpusztította a juhokat és a legényeket. Csak én menekültem meg, hogy hírt
adhassak neked. 17 Még ez beszélt, amikor megérkezett a másik, és így szólt: A
káldeusok három csapatban rajtaütöttek a tevéken, és elvitték azokat, a
legényeket pedig kardélre hányták. Csak én menekültem meg, hogy hírt adhassak
neked. 18 Még ez beszélt, amikor megérkezett a másik, és így szólt: Fiaid és
leányaid lakomáztak, és borozgattak elsőszülött testvérük házában. 19 De
hirtelen nagy szél támadt a puszta felől, megrendítette a ház négy sarkát,
az rászakadt a fiatalokra, és meghaltak. Csak én menekültem meg, hogy hírt
adhassak neked.
20 Jób ekkor fölállt,
megszaggatta köntösét, és megnyírta a fejét. Azután a földre esve leborult, 21
és így szólt: Mezítelen jöttem ki anyám méhéből, mezítelen is megyek el.
Az ÚR adta, az ÚR vette el. Áldott legyen az ÚR neve!
22 Még ebben a
helyzetben sem vétkezett Jób, és nem követett el megbotránkoztató dolgot Isten
ellen.
Jób 2
1 Történt egy napon,
hogy az istenfiak megjelentek, és megálltak az ÚR előtt. Velük együtt
megjelent a Sátán is, és megállt az ÚR előtt. 2 Az ÚR megkérdezte a
Sátánt: Honnan jössz? A Sátán ezt felelte az ÚRnak: A földön barangoltam, ott
jártam-keltem. 3 Erre ezt mond 4 A Sátán azonban így válaszolt az ÚRnak:
Bőrért bőrt ad az ember, de az életéért mindent odaad! 5 Nyújtsd csak
ki a kezed, és tedd rá csontjaira és a húsára, majd káromol még téged! 6 Az ÚR
ezt felelte a Sátánnak: A kezedbe adom, csak az életére vigyázz!
7 A Sátán eltávozott
az ÚR színe elől, és megverte Jóbot rosszindulatú fekélyekkel
tetőtől talpig. 8 Jób fogott egy cserépdarabot, azzal vakarta magát,
és hamuba ült. 9 A felesége ezt mondta neki: Még most is kitartóan feddhetetlen
vagy? Átkozd meg Istent, és halj meg! 10 De ő így felelt neki: Úgy
beszélsz te is, ahogyan a bolondok szoktak beszélni! Ha a jót elfogadtuk
Istentől, a rosszat is el kell fogadnunk. Még ebben a helyzetben sem
vétkezett Jób a szájával.
11 Amikor meghallotta
Jób három barátja, hogy mennyi baj érte őt, eljöttek a lakóhelyükről:
a témáni Elifáz, a súahi Bildád és a naamái Cófár. Megállapodtak egymással,
hogy elmennek hozzá, és részvéttel vigasztalják őt. 12 Amint azonban
messziről megpillantották, alig ismertek rá. Hangosan sírni kezdtek,
megszaggatták köntösüket, és port szórtak a fejükre. 13 És mellette ültek a
földön hét nap és hét éjjel; de egyik sem szólt hozzá egy szót sem, mert
látták, hogy miyen nagy a fájdalma.
Jób 3
1 Végre kinyitotta
Jób a száját, és megátkozta születése napját. 2 Megszólalt Jób, és ezt mondta:
3 Vesszen el a nap, amelyen születtem, az éjszaka, mely tudta, hogy fiú fogant!
4 Legyen sötét az a nap, ne törődjék vele Isten odafönt, ne ragyogjon
rajta napsugár! 5 Vegye birtokba sötétség, a halál árnyéka, lakozzék rajta
felhő, nappal is sötétség tegye rémessé! 6 Azt az éjszakát vak sötétség
ragadja el! Ne kerüljön az év napjai közé, ne számítsák bele a hónapok számába!
7 Legyen az az éjszaka meddő, ne legyen akkor ujjongás! 8 Rontsák meg,
akik képesek megátkozni a nappalt, felingerelni a Leviátánt. 9 Sötétüljenek el
annak alkonyatán acsillagok, hiába várjon világosságra, ne lássa meg a hajnal
sugarait, 10 mert nem zárta be anyám méhének ajtaját, és nem rejtette el szemem
elől anyomorúságot! 11 Miért nem haltam meg, mikor megszülettem? Miért nem
múltam ki, mikor anyám méhéből kijöttem? 12 Miért is vettek engem térdre,
és emlőkre, hogy szopjak? 13 Akkor most feküdnék, és békén lennék. Akkor
aludnék, és nyugalmam volna, 14 a föld királyaival és tanácsosaival, kik
kőhalmokat építettek maguknak, 15 vagy a fejedelmekkel, akiknek aranyuk
van, és ezüsttel töltötték meg házaikat. 16 Vagy miért nem lettem olyan, mint
az elásott koraszülött, mint a világosságot nem látott csecsemők? 17 Ott
megszűnik a bűnösök nyugtalansága, megnyugszanak, akiknek erejük
ellankadt. 18 A foglyok ott mindnyájan nyugtonvannak, nem hallják a hajcsárok
hangját. 19 Egyforma ott a kicsiny és a nagy, és a rabszolga megszabadul
urától. 20 Miért is ad világosságot a nyomorultnak, és életet a megkeseredett
lelkűeknek, 21 akik várják a halált, de hiába, pedig jobban keresik, mint
a rejtett kincset, 22 akik ujjongva örülnek, örvendeznek, ha megtalálták a
sírt; 23 az útvesztőbe jutott embernek, akit Isten kerített be? 24 Mert
mielőtt eszem, sóhajtozom, kitör belőlem az ordítás, mint a
vízfolyás. 25 Mert amitől leginkább rettegtem, az jött rám, amitől
remegtem, az ért utol engem. 26 Nincs pihenésem, se csendességem, nincs
nyugalmam, remegés jön rám.
Jób 4
1 Megszólalt a témáni
Elifáz, és ezt mondta: 2 Ha beszélni próbálok hozzád, fáraszt-e? Mert ki tudja
itt magába fojtani a szót? 3 Hiszen másokat intettél, és a lankadt kezeket
erősítetted. 4 A botladozót talpra állították szavaid, és a roskadozó
térdeket erőssé tetted. 5 Most, hogy rajtad a sor, fáraszt? Amikor téged
ér csapás, megzavarodsz? 6 Nem ad bizodalmat istenfélelmed, és reménységet
feddhetetlen utad? 7 Emlékezz csak: pusztult-e el valaki ártatlanul, és
irtottak-e ki valahol becsületes embereket? 8 Ahogyan én láttam, a hamisságot
szántók és a vészt vetők ugyanazt aratják. 9 Az Isten leheletétől
elpusztulnak, haragja szelétől semmivé lesznek. 10 Az oroszlán ordíthat, a
fiatal oroszlán bömbölhet, de majd kitörnek az oroszlánkölykök fogai! 11
Elpusztul a hím oroszlán martalék nélkül, és elszélednek a nőstény
oroszlán kölykei. 12 Titokzatos szó jutott hozzám, de csak suttogást fogott fel
belőleafülem, 13 éjszakai látomásoktól felizgatva, amikor mély álom száll
az emberekre. 14 Rettegés és reszketés fogott el engem, és rettegés töltötte el
minden csontomat. 15 Szellő suhant el az arcom előtt, felborzolódott
a szőr testemen. 16 Megáll, de nem ismerem fel, amit látok. Egy alak van a
szemem előtt, halk hangot hallok: 17 Igaz-e Isten előtt a halandó?
Alkotója előtt tiszta-e az ember? 18 Hiszen szolgáiban sem bízhat meg, és
angyalaiban is talál hibát. 19 Hát még azokban, akik agyagházban laknak,
amelynek alapja porban van, és szétmorzsolják mint a molyt! 20 Reggeltől
estig szétzúzzák, észrevétlen elpusztulnak örökre. 21 Összeomlik sátruk,
meghalnak bölcsesség nélkül.
Jób 5
1 Kiálts csak!
Válaszol-e valaki? Melyik szenthez fordulsz? 2 Mert az ostobát megöli a
bosszúság, és a balgát halálba kergeti a heveskedés. 3 Én magam láttam, hogy
egy ostoba gyökeret vert, de hirtelen elkorhadt a lakóhelyén. 4 Távol van
fiaitól a segítség, eltapossák őket a kapuban, nem menti meg senki. 5
Aratását, melyet tövisek közül vett ki, megeszi az éhező, vagyona után
liheg a szomjazó. 6 Nem a porból támad a hamisság, és nem a földből sarjad
ki a vész, 7 hanem az ember maga szüli a vészt, melynek szikrái a magasba
szállnak. 8 De én az Istenhez fordulok, Istenre bízom ügyemet, 9 aki hatalmas
dolgokat művel, kikutathatatlanul, csodás dolgokat, megszámlálhatatlanul.
10 Esőt ad a föld színére, vizet bocsát a mezőkre. 11 Magasra emeli
az alant levőket, a gyászolókat oltalmazza segítsége. 12 Meghiúsítja a
ravaszok terveit, nem alkot kezük maradandót. 13 Saját ravaszságukkal fogja meg
abölcseket, és a cselszövők tanácsa megdől. 14 Nappal is sötétben
botorkálnak, tapogatóznak délben is, mint éjjel. 15 Megszabadítja szájuk
fegyverétől, az erős kezéből a szegényt. 16 Így lesz reménysége
a nincstelennek, a csalárdság pedig elnémul. 17 Bizony boldog az az ember, akit
Isten megfedd! A Mindenható fenyítését ne vesd meg! 18 Mert ő megsebez, de
be is kötöz, összezúz, de keze meg is gyógyít. 19 Hatszor is megment a
nyomorúságból, hetedszer sem ér veszedelem. 20 Éhínségben megment a haláltól.
háborúban a fegyveres kéztől. 21 Nyelvek ostorától rejtve leszel, nem kell
félned, hogy pusztulás szakad rád. 22 Nevetsz a pusztuláson és éhségen, nem
kell félned a föld vadjaitól, 23 mert a mező kövei is szövetségeseid, a
mezei vadak is kibékülnek veled. 24 Megéred, hogy békesség lesz sátradban,
otthonodat vizsgálva, nem lesz benne vétek. 25 Megéred, hogy sok utódod lesz,
és sarjadékod annyi, mint földön a fű. 26 Érett korban térsz a sírba,
ahogyan a kévéket idejében takarítjákbe. 27 Ezt kutattuk ki, így van ez!
Hallgass rá, és jól jegyezd meg!
Jób 6
1 Ekkor megszólalt
Jób, és ezt mondta: 2 Bárcsak igazán mérnék meg elkeseredésemet, szenvedésemmel
együtt tennék mérlegre! 3 Bizony, súlyosabb a tenger homokjánál, ezért voltak
balgák szavaim. 4 Mert a Mindenható nyilai vannak bennem, mérgüket issza
lelkem, és Isten rettentései sorban elérnek engem. 5 Ordít-e a vadszamár a
fűben, bőg-e az ökör a takarmány mellett? 6 Megeszik-e az ízetlen
ételt sótlanul, vagy van-e íze a nyers tojásnak? 7 Érintésétől is
iszonyodom: olyan az, mint a romlott étel. 8 Bárcsak teljesülne kívánságom, és
beteljesítené Isten reménységemet! 9 Bárcsak úgy döntene Isten, hogy összezúz,
kinyújtaná kezét, hogy elvágja életemfonalát! 10 Akkor még lenne vigaszom,
tudnék örülni akíméletlenfájdalomban is, hogy nem tagadtam meg a szent Isten
beszédét. 11 Honnan vegyek erőt a várakozásra? Mi lesz a végem, ha
meghosszabbodik is életem? 12 Nem vagyok olyan erős, mint a kő, nem
ércből van a testem. 13 Hát nem kapok segítséget? El van zárva tőlem
a szabadulás? 14 Baráti szeretetre van szüksége aszenvedőnek, ha elhagyta
is a Mindenható félelmét. 15 Atyámfiai hűtlenek, mint a patak, ahogyan a
patakok vize eltűnik, 16 amikor zavarosak a jégtől, ha olvadó hó rejtőzik
bennük. 17 De idővel visszahúzódnak, elapadnak, a hőségben fenékig
kiszikkadnak. 18 Letérnek útjukról a karavánok, de kietlen helyre jutnak, és
elpusztulnak. 19 Nézelődnek Téma karavánjai, a sébai vándorok bennük
reménykednek. 20 De megszégyenülnek, amiért bennük bizakodtak, csalódnak,
amikor odaérnek. 21 Így lettetek nekem semmit érővé: látjátok a borzalmat,
és féltek. 22 Mondtam-e, hogy adjatok valamit, vagy javaitokból vesztegessetek
meg valakit érdekemben, 23 hogy mentsetek meg az ellenség kezéből,
váltsatok ki a zsarnokok kezéből? 24 Tanítsatok, és elhallgatok,
értessétek meg velem, miben tévedtem! 25 Milyen fájdalmas az őszinte
beszéd!De mire való örökös feddésetek? 26 Szavakért akartok megfeddeni? Hiszen
a szélnek szól a kétségbeesett ember! 27 Ti még az árvára is sorsot vettek,
barátaitokra is alkudoztok! 28 Tekintsetek rám végre, szemetekbe csak nem
hazudok! 29 Hagyjátok abba, ne legyen álnokság! Hagyjátok abba, még mindig
igazam van! 30 Szólt-e nyelvem álnokságot? Nem érezné-e ínyem a romlást?
Jób 7
1 Csak küzdelem a
halandó sorsa aföldön, napjai úgy telnek, minta napszámosnak! 2 Ahogyan a
rabszolga eped az árnyék után, és a napszámos várja a munkabért, 3 úgy jutottak
nekem hiábavaló hónapok, nyomorúságos éjszakákkal fizettek ki engem. 4 Ha lefekszem,
azt kérdem: Mikor kelhetek fel? Hosszú az este, és tele vagyok nyugtalansággal
hajnalig. 5 Testemet férgek és porkéreg borítja, bőröm beforrad, és újra
kifakad. 6 Napjaim gyorsabbak a takács vetélőjénél, és reménytelenül
múlnak el. 7 Gondold meg, hogy csak szellő azéletem, szemem nem lát többé
jót. 8 A rám néző szem nem pillant meg. Szemed felém fordítod, de már nem
vagyok. 9 Eltűnt a felhő, elszállt. Éppígy nem jön vissza, aki
leszáll a holtak hazájába. 10 Nem tér vissza házába többé, lakóhelyén sem
tudnak róla többé. 11 Nem is tartóztatom meg a számat, beszélni fogok szorongó
lélekkel, panaszkodni fogok keserű szívvel. 12 Tenger vagyok-e vagy
tengeri szörny, hogy őrséget állítasz ellenem? 13 Mikor azt gondolom, hogy
megvigasztal nyoszolyám, hordozza panaszomat fekhelyem, 14 akkor álmokkal
rémítesz, látomásokkal rettentesz engem. 15 Inkább választom a fulladást,
inkább a halált, mint e csontvázat. 16 Megvetem az életemet, nem kell tovább!
Hagyj békén, mert időm csak egy lehelet! 17 Micsoda az ember, hogy ily
nagyra tartod, és hogy így törődsz vele? 18 Minden reggel megvizsgálod,
minden pillanatban próbára teszed. 19 Miért nem veszed le rólam a szemed?
Nyálamat sem engeded lenyelni? 20 Ha vétkeztem, mit követtem el ellened,
emberek őrzője? Miért tettél a céltábláddá? Talán terhedre vagyok? 21
Miért nem bocsátod meg vétkemet, miért nem nézed el bűnömet? Hiszen már a
porban fekszem, mire keresel, már nem leszek.
Jób 8
1 Akkor megszólalt a
súahi Bildád, és ezt mondta: 2 Meddig beszélsz ilyeneket, meddig lesz heves
szél szádnak beszéde? 3 Meghamisítja-e Isten a jogot, elferdíti-e a Mindenható
az igazságot? 4 Ha fiaid vétkeztek ellene, hibájukért fizetett meg nekik. 5 Ha
te az Istent keresed, és a Mindenhatóhoz könyörögsz, 6 ha tiszta és becsületes
vagy, bizonyosan őrködik fölötted, és békés otthont ad igazságodért. 7 Bár
először kicsiny voltál, végül igen naggyá leszel. 8 Kérdezd csak meg az
előző nemzedéket, jegyezd meg, amit kikutattak az atyák! 9 Mi csak
tegnapiak vagyunk, és semmit sem tudunk, életünk csak árnyék a földön. 10 Majd
ők megtanítanak, és megmondják neked, tőlük származnak az értelmes
szavak! 11 Felnő-e a nád mocsár nélkül? Megnő-e a sás víz nélkül? 12
Alig hajt ki, és ha le sem tépik, akkor is elszárad, minden fűnél
előbb. 13 Így járnak, akik elfeledkeznek Istenről, az elvetemültek
reménysége elvész. 14 Szétfoszlik bizakodásuk, bizodalmuk olyan, mint a
pókháló. 15 Ha házára támaszkodik, nem marad meg, belekapaszkodik, de nem tud
megállni. 16 Virul ugyan a napfényben, indája túlnő a kerítésen, 17
gyökerei átbújnak a kőrakáson, megkapaszkodnak a kőhalomban is, 18 de
ha kiirtják helyéről, még az is megtagadja őt: Nemisláttalak! 19 Csak
ennyi öröm van az útján. Azután más nő a földből. 20 Nem veti meg
Isten a feddhetetlent, és nem fogja kézen a gonosztevőket. 21 Megtölti még
szádat nevetéssel, és ajkaidat ujjongással. 22 Gyűlölőidet szégyen
borítja, és nem lesz sátra a bűnösöknek.
Jób 9
1 Ekkor megszólalt
Jób, és ezt mondta: 2 Igaz, tudom, hogy így van: hogy is lehetne igaza az
embernek Istennel szemben? 3 Ha kedve támadna vele perbe szállni, ezer kérdés
közül egyre sem tudna válaszolni. 4 Ki olyan bölcs szívű és hatalmas
erejű, hogy ellene szegülve épségben tudna maradni? 5 Hegyeket mozdít el,
és nem tudják, hogy ő forgatta föl haragjában. 6 Megrendíti helyén a
földet, oszlopai megrendülnek. 7 Ha parancsol a napnak, nem ragyog fel, és
pecséttel zárja le a csillagokat. 8 Egymaga feszítette ki az eget, lépdel a
tenger hullámhegyein. 9 Ő alkotta a Nagymedvét és a Kaszás-csillagot, a
Fiastyúkot és Dél csillagait. 10 Hatalmas dolgokat művel,
kikutathatatlanul, csodás dolgokat, megszámlálhatatlanul. 11 Elvonul fölöttem,
de nem látom, elsuhan, de nem veszem észre. 12 Ha elragad valamit, ki akadályozhatja
meg? Ki mondhatja neki: Mit teszel? 13 Isten nem vonja vissza haragját,
meghunyászkodnak előtte a szörnyeteg segítői is. 14 Hát én hogy
válaszolhatnék neki, hogy válogathatnám meg szavaimat vele szemben? 15 Ha
igazam volna, sem válaszolhatnék neki; mint bírámhoz, könyörögnöm kellene. 16
Ha kiáltanék és válaszolna, akkor sem hinném, hogy figyel hangomra. 17 Hiszen
viharral kerget engem, ok nélkül szaporítja sebeimet. 18 Lélegzetet sem hagy
vennem, hanem keserűséggel lakat jól. 19 A hatalmaskodó erőszakra azt
mondja: Itt vagyok! A törvénykezésre pedig: Ki idézhet meg engem? 20 Ha igazam
lenne is, bűnösnek mondana szája, ha feddhetetlen lennék is, hamisnak
tartana. 21 Feddhetetlen vagyok! Nem törődöm magammal, megvetem az
életemet. 22 Mindegy! - azt mondom tehát: Véget vet feddhetetlennek és
bűnösnek. 23 Ha ostora hirtelen megöl, gúnyolja az ártatlanok csüggedését.
24 Bűnös ember kezébe jut az ország, elfedi a bírák arcát. Ki teszi ezt,
ha nem ő? 25 Napjaim gyorsabbak a futárnál, elszaladnak, nem látnak semmi
jót. 26 Elsuhannak, mint a sáscsónak, vagy ahogyan a sas lecsap zsákmányára. 27
Ha ezt mondom: El akarom felejteni panaszomat, vidámra akarom változtatni
arcomat, 28 megborzadok sok fájdalmamban. Tudom, hogy nem tartasz ártatlannak.
29 Ha tehát bűnös vagyok, minek fárasszam magam hiába? 30 Ha hóban
mosakodnám is, ha lúggal tisztítanám is kezemet, 31 akkor is sárba taszíthatsz,
még ruháim is utálnának engem. 32 Mert ő nem ember, mint én, akinek azt
felelhetném: Menjünk törvénybe egymással! 33 Nincs is köztünk döntőbíró,
aki mindkettőnkre rátehetné kezét. 34 Ha levenné rólam vesszejét, és
rettentése nem ijesztene, 35 akkor beszélnék, és nem félnék tőle. De
magamtól ez nem lehetséges.
Jób 10
1 Lelkemből
megutáltam életemet. Szabadjára engedem panaszomat. Hadd beszéljek keserű
lélekkel! 2 Azt mondom Istennek: Ne tarts bűnösnek! Add tudtomra, miért
perelsz velem? 3 Jó neked az, hogy nyomorgatsz, hogy megveted kezed munkáját, a
bűnösök tanácsának pedig kedvezel? 4 Vajon testi szemeid vannak neked, és
úgy látsz, ahogyan az ember lát? 5 Olyanok napjaid, mint a halandóé? Olyanok
éveid, mint az emberé? 6 Hiszen kutatod bűnömet, és keresed vétkemet, 7
pedig tudod, hogy nem vagyok bűnös, de senki sem ment meg kezedből! 8
Kezed formált és alkotott engem, azután elfordulsz, és el akarsz pusztítani? 9
Emlékezz csak: úgy formáltál, mint egy agyagedényt, mégis újra porrá tennél? 10
Nem úgy öntöttél-e, mint a tejet, és nem úgy oltottál-e, mint a sajtot? 11
Bőrbe és húsba öltöztettél, csontokkal és inakkal szőttél át. 12
Élettel és szeretettel ajándékoztál meg, és gondviselésed őrizte lelkemet.
13 Mégis ezeket rejtegetted szívedben, tudom, ez volt a szándékod: 14 Ha
vétkezem, te számon tartod, bűnöm alól nem mentesz föl engem. 15 Ha
bűnös vagyok, jaj nekem! Ha igaz vagyok, akkor sem emelhetem föl fejem.
Elégeld meg gyalázatomat, lásd meg nyomorúságomat! 16 Hiszen ha gőgös
lennék, oroszlánként rontanál rám, és ellenem fordítanád csodálatos hatalmadat.
17 Új tanúkat állítanál ellenem, szaporítanád az engem érő bosszúságot,
sorozatosan támadnának ellenem. 18 Miért is hoztál ki anyám méhéből? Bár
kimúltam volna, és szem ne látott volna! 19 Olyan lennék, mint aki nem is volt,
akit az anyaméhből vittek a sírba! 20 Úgyis rövid az időm! Ha
megszűnnék a baj, és elmaradna tőlem, egy kissé felvidulnék, 21
mielőtt odamegyek, ahonnan nem térhetek vissza: a sötétség és a halál
árnyékának országába, 22 a vaksötét országba, a halál árnyékának sötétségébe,
ahol nincs rend, és a fény is olyan, mint a sötétség.
Jób 11
1 Megszólalt a naamái
Cófár, és ezt mondta: 2 Nem kell-e felelnünk e sok beszédre? A
bőbeszédűnek legyen igaza? 3 Elnémíthatja-e fecsegésed az embereket?
Gúnyolódsz, és nincs, aki megszégyenítsen? 4 Ezt mondtad: Tanításom helyes,
tiszta voltam a szemedben. 5 Bárcsak maga Isten szólalna meg, és nyitná meg
ajkait veled szemben! 6 Kijelentené neked a bölcsesség titkait, amely
kétszeresen is elég. Megtudnád, hogy Isten elnézi bűneid egy részét. 7 Ki
tudod-e találni, mi az Isten titka? A Mindenható tökéletességéig eljuthatsz-e?
8 Magasabb az az égnél. Mit tehetsz? Mélyebb a holtak hazájánál. Mit tudhatsz
róla? 9 Terjedelme hosszabb a földnél és szélesebb a tengernél. 10 Ha valakit
nyomon követ, elfog, és gyűlés elé állít, ki akadályozhatja meg? 11 Hiszen
ismeri a hitvány embereket, látja az álnokságot, pedig nem is figyel oda. 12 Az
üresfejű ember is válhat értelmessé, a vadszamár csikaja is születhet
emberré. 13 Ha hozzá fordítod szívedet, és felé terjeszted kezedet, 14 ha
álnokság tapad kezedhez, távolítsd el, ne engedd, hogy sátradban csalárdság
lakozzék! 15 Akkor szégyen nélkül emelheted föl arcodat, erős leszel, és
nem kell félned. 16 Elfelejted a nyomorúságot, úgy gondolsz rá, mint elmúlt
árvízre. 17 Fényesebbé lesz élted a déli verőfénynél, a homály is olyan
lesz, mintha reggel volna. 18 Akkor majd bízol, mert lesz reménységed,
körülnézel és nyugodtan lefekszel. 19 Ha heversz, senki sem riaszt föl,
sőt sokan hízelegnek neked. 20 De a bűnösök szemei elsorvadnak,
menedékük elvész; reménységük csak az, hogy majd kilehelik lelküket.
Jób 12
1 Ekkor megszólalt
Jób, és ezt mondta: 2 Azt hiszitek, ti vagytok az egész nép, és veletek kihal a
bölcsesség? 3 Nekem is van annyi eszem, mint nektek, és nem vagyok alábbvaló,
mint ti. Ki ne tudna ilyesféléket? 4 Nevetséges lettem barátaim előtt, pedig
aki Istenhez kiált, azt ő meghallgatja. Mégis nevetséges az igaz és
feddhetetlen. 5 A szerencsétlen ember megvetni való - gondolja, aki
biztonságban él föl kell taszítani a tántorgókat! 6 Nyugtuk van a pusztítóknak
sátrukban, biztonságban élnek, akik ingerlik Istent, és akik kezükben akarják
tartani az Istent. 7 Kérdezd csak meg az állatokat, azok is tanítanak, és az
égi madarakat, azok is tudósítanak. 8 Vagy elmélkedj a földről, az is
tanít, a tenger halai is beszélnek neked. 9 Ki ne tudná mindezekről, hogy
az ÚR keze alkotta őket? 10 Az ő kezében van minden élőnek aléte
és a minden emberi testnek adott lélek. 11 A fül különbözteti meg a szavakat,
és az íny ízleli az ételt. 12 Az öreg emberek bölcsek, a hosszú életűek
megfontoltak. 13 De tőle van a bölcsesség és hatalom, övé a tanács és az
értelem. 14 Ha ő ront le valamit, nem építik fel, ha bezár valakit, nem
engedik ki. 15 Ha elzárja a vizeket, kiszárad minden, ha nekiereszti,
felforgatják a földet. 16 Tőle van az erő és a siker, hatalmában van
a tévelygő és a tévelygésbe vivő. 17 Tanácsadókat tesz bolonddá, és
bírákból űz gúnyt. 18 Királyok bilincseit nyitja ki, és övet köt
derekukra. 19 Papokat tesz bolonddá, hatalmasokat ügyefogyottá. 20
Megbízhatóktól vonja meg a szót, vének ítélőképességét veszi el. 21
Előkelőkre zúdít megvetést, hatalmasok övét lazítja meg. 22 Mély,
sötét titkokat leplez le, napvilágra hozza a homályos dolgokat. 23 Népeket tesz
naggyá, majd elpusztítja őket, népek határát terjeszti ki, azután
elűzi őket. 24 Elveszi az ország népe vezetőinek eszét, és
hagyja, hogy bolyongjanak az úttalan pusztában. 25 Sötétben tapogatóznak
világosság nélkül, hagyja, hogy bolyongjanak, mint a részegek.
Jób 13
1 Mindezt saját
szememmel láttam, fülemmel hallottam, és megértettem. 2 Én is tudom, amit ti
tudtok, nem vagyok alábbvaló, mint ti. 3 Ezért a Mindenhatóval akarok beszélni,
Istennel szemben akarok védekezni. 4 Mert hazugságot kentek rám, mindnyájan
mihaszna orvosok vagytok. 5 Bár elhallgatnátok egészen, akkor bölcsek
maradnátok! 6 Hallgassátok meg védekezésemet, és figyeljetek ajkam
ellenvetéseire. 7 Isten érdekében beszéltek álnokságot? Az ő érdekében
beszéltek hamisságot? 8 Neki akarjátok pártját fogni, vagy Isten mellett perbe
szállni? 9 Jó lesz-e, ha megvizsgál benneteket? Becsaphatjátok-e, ahogyan becsapjátok
az embereket? 10 Szigorúan megbüntet titeket, ha titokban személyválogatók
vagytok. 11 Nem ijedtek meg fenséges voltától? Nem fog el benneteket rettegés?
12 Jeles mondásaitok hamuba írt példázatok, sáncaitok agyagsáncok. 13
Hallgassatok már el, hadd beszéljek én, bármi történjék is velem! 14 Miért
szaggatnám fogaimmal testemet, miért tenném kockára életemet? 15 Hiszen
megölhet engem! Nem is reménykedem! Csak utaimat akarom védeni előtte. 16
Már az is segítség nekem, hogy elvetemültek nem kerülhetnek elé. 17 Azért
hallgassatok figyelmesen szavamra, fületekkel magyarázatomra. 18 Íme,
előterjesztem ügyemet! Tudom, hogy nekem van igazam. 19 Van-e, aki perbe
száll velem? Akkor elhallgatok és kimúlok. 20 Csak kettőt ne tégy velem,
színed elől akkor nem rejtőzőm el: 21 vedd le rólam kezed, ne
rémíts és ne ijessz engem! 22 Szólj hozzám, és én válaszolok, vagy én beszélek,
és te felelj nekem! 23 Mi a bűnöm, mi a vétkem? Hitszegésem és vétkem
ismertesd meg velem! 24 Miért rejted el arcodat, miért tartasz ellenségednek?
25 Elsodort falevelet rémítesz, és száraz szalmaszálat üldözöl, 26 hogy ily sok
keserűséget róttál rám, s ifjúkori bűneimért fizetsz meg nekem?! 27
Béklyót tettél a lábamra, ellenőrzöd minden ösvényemet, még lábam nyomát
is megjegyzed! 28 Korhadtan mállok szét, mint a molyrágta ruha.
Jób 14
1 Az asszonytól
született ember rövid életű, tele nyugtalansággal. 2 Kihajt, mint a virág,
majd elfonnyad, árnyékként tűnik el, nem marad meg. 3 Még az ilyen embert
is rossz szemmel nézed, engem is törvénybe idézel?! 4 Van-e tiszta ember,
tisztátalanság nélküli? Nincs egyetlen egy sem. 5 Ha meg vannak határozva
napjai, ha számon tartod hónapjait, ha határt szabtál neki, amit nem léphet át,
6 akkor légy hozzá elnéző, hogy békén lehessen, és legyen annyi öröme,
mint egy napszámosnak! 7 Még a fának is van reménysége: ha kivágják, újból
kihajt, és nem fogynak el hajtásai. 8 Még ha elvénül is a földben gyökere, ha
elhal is a porban csonkja, 9 a víz illatától kihajt, ágakat hoz, mint a
csemete. 10 De ha a férfi meghal, lehanyatlik, ha az ember kimúlik, hova lesz?
11 Elfogyhat a víz a tengerből, a folyó kiszikkadhat, kiszáradhat, 12 de
az ember nem kel föl, ha egyszer lefeküdt: az egek elmúltáig sem ébrednek föl,
nem serkennek föl alvásukból. 13 Bárcsak elrejtenél a holtak hazájában, ott
rejtegetnél haragod elmúltáig! Kiszabnád időmet, azután újra gondolnál
rám. 14 Ha meghal a férfiú, életre tud-e kelni? Akkor egész küzdelmes életemen
át is tudnék várni, míg csak be nem következik a fordulat. 15 Szólnál hozzám,
és én válaszolnék, kívánkoznál kezed alkotása után. 16 Akkor még lépteimet is
megszámlálnád, de nem tartanád számon vétkemet. 17 Zacskóban volna lepecsételve
minden vétkem, és eltörölnéd bűneimet. 18 Még a hegy is szétomlik, ha
ledől, és a kőszikla is elmozdul helyéről. 19 A köveket is
lekoptatja a víz, a föld porát is elsodorja az ár. Így pusztítod el a halandó
reménységét. 20 Hatalmaskodol rajta szüntelen, s el kell mennie. Eltorzítod
arcát, és úgy bocsátod el. 21 Ha tisztességre jutnak fiai, ő nem tudja. Ha
semmibe veszik őket, nem veszi észre. 22 Teste csak saját fájdalmát érzi,
lelke csak magát gyászolja.
Jób 15
1 Megszólalt a témáni
Elifáz, és ezt mondta: 2 Szólhat-e a bölcs, ha tudása légből kapott, és
csak keleti széllel fújta fel magát? 3 Vitatkozhat-e haszontalan beszéddel és
semmit érő szavakkal? 4 Te már az istenfélelmet is semmibe veszed,
megcsonkítod az áhítatot is Isten színe előtt. 5 A bűn tanítja erre a
szádat, és a ravaszok nyelvét választottad. 6 Saját szád tesz bűnössé, nem
én, és ajkaid vallanak ellened. 7 Talán te születtél először az emberek
között, és előbb keletkeztél a halmoknál? 8 Talán kihallgattad Isten
titkát, és magadhoz ragadtad a bölcsességet? 9 Mit tudsz, amit mi nem tudunk?
Mihez értesz, ami nálunk nincs meg? 10 Ősz is, meg öreg is akad közöttünk,
jóval idősebb apádnál. 11 Kevésnek tartod Isten vigasztalását és a hozzád
szelíden szóló beszédet? 12 Hova ragadott el a szíved, és miért villognak
szemeid, 13 hogy Isten ellen fordítod lelkedet, és ily szavakat ejtesz ki a
szádon? 14 Hogyan lehetne tiszta a halandó, és igaz ember az, ki asszonytól
született? 15 Hiszen még szentjeiben sem bízhat, a menny sem elég tiszta
szemében. 16 Mennyivel kevésbé az utálatos és romlott ember, aki úgy issza az
álnokságot, mint a vizet! 17 Tanítalak téged, hallgass rám, mert amit
megláttam, azt beszélem el, 18 amit a bölcsek hirdettek, s nem titkolták el
azt, ami atyáiktól való. 19 Egyedül nekik adatott ez az ország, és közöttük nem
járt idegen. 20 A bűnös minden nap gyötrődik, az erőszakos ember
évei meg vannak számlálva. 21 Rémítő hangok vannak a fülében, béke idején
tör rá a pusztító. 22 Maga sem hiszi, hogy elkerülheti asötétséget, mert
fegyver leselkedik rá. 23 Kenyér után bolyong, hogy hol találna? Tudja, hogy
közel van hozzá a sötétség napja. 24 Szorongató szükség ijesztgeti, erőt
vesz rajta, mint rohamra kész király, 25 mert Isten ellen nyújtotta ki kezét, a
Mindenhatóval szemben hősködött. 26 Nekiszegzett nyakkal rohant ellene,
szegekkel sűrűn kivert pajzsával. 27 Mivel zsír fedi az arcát, és háj
rakódott a tomporára; 28 pusztulásra szánt városokban lakott, házakban, ahol
nem szabad lakni, mert romhalmazzá lesznek. 29 Nem gazdagodik meg, nem marad
meg vagyona, és nem hajlik földig a kalásza. 30 Nem kerüli el a sötétséget,
hajtásait hőség szárítja el, Isten szele sodorja el. 31 Ne bízzék
hiábavalóságban, mert csalódik: hiábavalóságot kap helyette cserébe. 32
Időnap előtt vége lesz, ága nem zöldül ki, 33 mint ahogy a
szőlő ledobja az éretlen szemeket, és az olajfa elhullatja virágát.
34 Mert az elvetemültek közössége terméketlen, és tűz emészti meg a
vesztegetéssel szerzett sátrakat. 35 Nyomorúságot fogannak, bajt szülnek és
méhükben csalás érlelődik.
Jób 16
1 Akkor megszólalt
Jób, és ezt mondta: 2 Ilyesmit eleget hallottam. Nyomorúságos vigasztalók vagytok
mindnyájan! 3 Vége lesz-e már az üres beszédnek? Vagy mi bajod van, hogy így
válaszolsz? 4 Én is tudnék úgy beszélni, mint ti, csak volnátok ti az én
helyemben! Tudnék én is szép szavakat mondani nektek, rázhatnám gúnyosan a
fejemet. 5 Szájjal erősíthetnélek titeket, ajkaim részvétével
enyhíthetnélek. 6 Ha beszélek, nem enyhül fájdalmam. Ha abbahagyom, akkor sem
múlik el. 7 Kimerített már engem. Elpusztítottad egész családomat. 8
Megragadtál! Tanúvá lett, ellenem támadt, engem vádol elesett állapotom. 9
Haragja marcangolt, és üldözött engem. Fogait csikorgatja ellenem, villogó
szemmel néz rám ellenségem. 10 Feltátották ellenem szájukat, gyalázkodva arcul
vertek, együtt vonulnak ellenem. 11 Isten kiszolgáltat engem az álnokoknak, és
a bűnösök kezébe juttat. 12 Nyugton voltam, de összetört. Nyakon ragadott
és szétzúzott, céltáblájául tett ki engem. 13 Körülvettek engem íjászai,
felhasítja veséimet kíméletlenül, epémet kiontja a földre. 14 Rést rés után tör
rajtam, és rám rohan, mint valami hős. 15 Zsákruhát varrtam bőrömre,
és porba hajtottam büszkeségemet. 16 Arcom a sírástól kivörösödött,
szempilláimon a halál árnyéka van. 17 Pedig nem tapad kezemhez erőszak, és
imádságom tiszta. 18 Föld, ne takard el véremet, ne némuljon el segélykiáltásom!
19 Most is van tanúm a mennyben, aki mellettem bizonyít amagasságban. 20 Saját
barátaim csúfolnak! Álmatlanul tekintek Istenre, 21 hogy igazolja a férfiút
Istennél, s az embert embertársával szemben. 22 Mert ez a néhány esztendő
eltelik, és én nem térek vissza az ösvényről, amelyen elmegyek.
Jób 17
1 Lelkem összetört,
napjaim kialvóban vannak: a temető vár énrám! 2 Bizony, gúnyolódásban van
részem! Gáncsoskodásaik miatt virraszt szemem. 3 Tedd meg, vállalj értem
kezességet! Ki más kezeskednék értem? 4 Mert szívükből eltávolítottad az
értelmet, azért nem engeded fölülkerekedni őket. 5 Aki haszonért jelenti
föl embertársait, annak a fiai hiába fognak sóvárogni. 6 Szóbeszéd tárgyává
tett a népek előtt, olyan vagyok, mint akit arcul köptek. 7 Tekintetem
elhomályosodott abosszúságmiatt, minden tagom olyan, mint az árnyék. 8
Elszörnyednek ezen a becsületes emberek, és az ártatlan felindul az elvetemült
miatt 9 De az igaz ragaszkodik amagaútjához, és a tiszta kezű ereje
megnő. 10 De jöjjetek csak mindnyájan újra, úgysem találok bölcset
köztetek! 11 Napjaim elmúltak, szétfoszlottak terveim, szívemnek vágyai. 12
Ők az éjszakát nappallá akarják változtatni, mintha a világosság közelebb
lenne, minta sötétség. 13 Ha abban kell reménykednem, hogy a holtak hazája a
házam, a sötétségben vetettem meg az ágyam, 14 ha a sírgödröt kell atyámnak
neveznem, a férgeket pedig anyámnak és nénémnek, 15 hol van akkor az én
reménységem? Ki láthat itt reménysugárt? 16 Velem száll le a holtak hazájába,
ha majd együtt a porba hanyatlunk.
Jób 18
1 Megszólalt a súahi
Bildád, és ezt mondta: 2 Mikor hagytok már fel a szavakkal? Gondolkozzatok, és
aztán beszéljünk! 3 Miért tartasz bennünket állatnak, és miért nézel ostobának?
4 Ha magadat marcangolod haragodban, talán elpusztul miattad a föld, és elmozdul
helyéről a kőszikla? 5 Sőt, a bűnösök világossága kialszik,
tüzük lángja nem fénylik. 6 A világosság elsötétedik sátrában, mécsese kialszik
mellette. 7 Erőteljes léptei megrövidülnek, saját tanácsa buktatja el. 8
Mert lába hálóba bonyolódik, és kelepcébe kerül. 9 Sarkát csapda ragadja meg,
és hurok feszül rá. 10 Kötél van elrejtve számára a földön, és csapda van
ösvényén. 11 Körös-körül félelmek rémítik, és kergetik lépten-nyomon. 12 Éhesen
vár rá a nyomorúság, és kész a veszedelem, hogy elbuktassa. 13 Darabonként
rágja le a bőrét, darabonként rágja a halál kezdete. 14 El kell szakadnia
biztonságos sátrától, és oda kell lépnie a borzalmak királya elé. 15 Sátrában
nem az övéi laknak, lakóhelyére kénkövet szórnak. 16 Alul elszáradnak gyökerei,
és felül lefonnyad az ága. 17 Emlékezete eltűnik a földről, és nem
emlegetik nevét az utcán. 18 Világosságból sötétségbe taszítják, a föld
kerekségéről elűzik. 19 Utódja és sarjadéka nem lesz népe között,
senkije sem marad lakóhelyén. 20 Végnapján elszörnyednek anyugatonlakók, és
iszonyat fogja el a keleten lakókat. 21 Bizony, így jár az álnokok hajléka,
annak lakóhelye, akinemakarIstenrőltudni.
Jób 19
1 Akkor megszólalt
Jób, és ezt mondta: 2 Meddig kínozzátok még lelkemet, meddig akartok még
szavaitokkal összetörni? 3 Már tízszer is gyaláztatok engem. Nem szégyellitek,
hogy így gyötörtök? 4 Ha valóban tévedtem is, énrajtam marad a tévedésem. 5 Ha
valóban fölém akartok kerekedni, és rám akarjátok bizonyítani agyalázatot, 6
akkor pedig tudjátok meg, hogy Isten nyomorított meg, és ő kerített
hálójába engem. 7 Ha erőszak miatt kiáltozom, nem kapok választ.
Segítségért kiáltok, de nem véd a törvény. 8 Eltorlaszolta utamat, nem mehetek
tovább, ösvényeimre sötétséget borított. 9 Dicsőségemtől megfosztott,
levette fejemről a koronát. 10 Kitépte reménységemet, mint valami fát,
letördelt körös-körül: tönkrementem. 11 Fellángolt ellenem haragja, és
ellenségének tekintett engem. 12 Együtt támadtak csapatai, utat törtek ellenem,
tábort vertek sátram körül. 13 Rokonaimat eltávolította mellőlem,
ismerőseim egészen elidegenedtek tőlem. 14 Szomszédaim elhagytak,
ismerőseim elfelejtettek. 15 A házamban élők és szolgálóim idegennek
tartanak, rám sem ismernek többé. 16 Szolgámnak kiáltok, de nem válaszol, még
ha könyörgök is neki. 17 Feleségem undorodik leheletemtől, testvéreim
iszonyodnak tőlem. 18 Még a kisgyermekek is megvetnek, ha föl akarok
kelni, kicsúfolnak. 19 Utál minden bizalmas barátom. Akiket szerettem, ellenem
fordultak. 20 Bőröm és húsom a csontomhoz tapad, csak a fogam húsa maradt
meg. 21 Könyörüljetek, könyörüljetek rajtam, barátaim, mert Isten keze vert meg
engem! 22 Miért üldöztök, mint az Isten, miért nem elégedtek meg testemmel? 23
Bárcsak leírnák szavaimat, bárcsak följegyeznék egy könyvbe, 24 vas
íróvesszővel és ólommal minden időkre kősziklába vésnék! 25 Mert
én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára megáll a por fölött, 26 s ha ez
a bőröm lefoszlik is, testemben látom meg az Istent. 27 Saját magam látom
meg őt, tulajdon szemeim látják meg, nem más, bár veséim is
megemésztetnek. 28 Ha ezt mondjátok: Mivel kényszerítsük őt, hogy
megtaláljuk bajának a gyökerét, 29 akkor rettegjetek a fegyvertől, mert a
harag fegyveres büntetést szül, és megtudjátok, hogy van ítélőbíró.
Jób 20
1 Megszólalt a naamái
Cófár, és ezt mondta: 2 Azért kényszerít ingerültségem feleletre, s amiatt van
nyugtalanság bennem, 3 mert megszégyenítő kioktatást hallok. De értelmes
lelkem megadja a választ. 4 Tudod-e azt, hogy ősidőktől fogva,
amióta csak ember került a földre, 5 a bűnösök vigadozása rövid ideig
tart, és az elvetemültek öröme egy pillanat? 6 Ha az égig nőne is
büszkesége, és a felleget érné is feje, 7 semmivé lesz örökre, mint a ganéj, és
akik látták, majd ezt mondják: Hovalett? 8 Elrepül, mint az álom, és nem
találják. Eltűnik, mint az éjszakai látomás. 9 Nem ragyog már rá senkinek
a szeme, lakóhelyén nem törődnek többé vele. 10 Fiai a nincstelenek
kedvében járnak, és vagyonát kiereszti kezéből. 11 Ha csontjai tele is
voltak ifjú erővel, az vele együtt a porba hanyatlik. 12 Ha édes szájában
a gonoszság, és nyelvével szopogatja azt, 13 ha sajnálja azt lenyelni, és ínye
között tartogatja, 14 eledele átváltozik gyomrában, viperaméreggé lesz benne.
15 Gazdagságot nyelt, de kihányja, hasából is kihajtja az Isten. 16 Vipera
mérgét szívja, áspiskígyó marása gyilkolja meg, 17 hogy ne gyönyörködjék
afolyóvizekben, a tejjel és mézzel folyó patakokban. 18 Elveszíti, amit
szerzett, nem élvezheti, cserével nyert gazdagságának sem örülhet. 19 Hiszen
tönkretette, cserbenhagyta a nincsteleneket. Házat rabolt, de nem építi tovább.
20 Mivel gyomra nem tudta, mi az elég, értékeit nem mentheti meg. 21 Falánksága
semmit sem hagyott meg, ezért nem lesz tartós jóléte. 22 Bár nagy bőségben
él, szorult helyzetbe jut, lesújt rá az összes nyomorult keze. 23 Amikor meg
akarja tölteni a hasát, rábocsátja izzó haragját, záporként hullatja rá evés
közben. 24 Amikor vasfegyver elől menekül, ércíjjal lövik át. 25 Kirántja,
és kijön a hátából, csillogó nyíl az epéjéből. Rémület fogja el. 26
Rejtett kincseire teljes sötétség vár, majd megemészti
amégfölnemszítotttűz. Veszedelem éri, aki sátrába menekült. 27 Leleplezi
bűnét az ég, és ellene támad a föld. 28 Házának jövedelmét elhurcolják,
szétfolyik Isten haragja napján. 29 Ezt kapja a bűnös ember osztályrészül
az Istentől, ezt örökli beszédéért Istentől.
Jób 21
1 Akkor megszólalt
Jób, és ezt mondta: 2 Hallgassátok meg figyelmesen szavamat, ezzel
vigasztaljatok! 3 Tűrjétek el, ha én is beszélek, s miután beszéltem,
gúnyolhattok. 4 Hiszen nem emberek miatt panaszkodom, nem ok nélkül
türelmetlenkedem! 5 Forduljatok felém, szörnyedjetek el, és tegyétek kezeteket
a szátokra! 6 Ha rágondolok, megzavarodom, és reszketés fogja el testemet. 7
Miért maradhatnak életben abűnösök? Magas kort érnek el, sőt meg is
gazdagodnak. 8 Ivadékaik előttük jutnak jómódba, sarjadékaik szemük
láttára. 9 Házukban békesség van, rettegés nélkül, nincs rajtuk Isten vesszeje.
10 Bikája hág, és nem hiába, tehene ellik, és nem vetél el. 11 Kieresztik
kisfiaikat, mint a juhokat, és ugrándoznak gyermekeik. 12 Dob és citera mellett
énekelnek, és síp hangjánál örvendeznek. 13 Jólétben töltik napjaikat, és
csendesen szállnak le a holtak hazájába. 14 Azt mondták Istennek: Távozz
tőlünk, nem akarunk tudni utaidról! 15 Mert kicsoda a Mindenható, hogy
szolgáljuk, és mi hasznunk abból, ha hozzá folyamodunk? 16 Pedig jólétük nincs
a kezükben. A bűnös tanácsoktól távol tartom magam! 17 Hányszor kialszik a
bűnösök mécsese, veszedelem éri őket, és pusztulást osztogat Isten
haragja! 18 Olyanok lesznek, mint a szél hordta törek, és mint a polyva, melyet
elragadott a forgószél. 19 Csak fiainak tartogat veszedelmet az Isten? Neki
fizet meg, majd megtudja! 20 Saját szemével látja meg romlását, és a Mindenható
izzó haragját issza. 21 Mert mit törődik már halála után háza népével, ha
hónapjainak száma elfogyott? 22 Kioktathatja-e valaki az Istent? Hiszen ő
ítélkezik a magasság lakói fölött is! 23 Az egyik meghal ereje teljében, minden
gondtól mentesen és nyugodtan. 24 Lágyéka tele van kövérséggel, csontjaiban
zsíros velő van. 25 A másik pedig meghal keserű lélekkel, mert nem
élvezte a jót. 26 Egyformán a porba kell feküdniük: ellepik őket a férgek.
27 Látjátok, ismerem gondolataitokat, és az ellenem szőtt fondorlatokat.
28 Mert azt mondjátok: Hol van az előkelők háza, hol van a sátor,
ahol a bűnösök laknak? 29 Hát nem kérdeztétek meg azokat, akik utazni
szoktak, és nem ismeritek intéseiket, 30 hogy a veszedelem napját Isten a
gonoszoknak tartogatja, és a harag napja felé viszi őket? 31 Ki veti
szemére dolgait, ki fizet meg neki tetteiért? 32 Ha kiviszik a temetőbe,
sírdombja fölött őrködnek. 33 Édesek neki a völgy hantjai, és sok ember
vonul utána, meg előtte is számtalan. 34 Miért akartok hiábavalósággal
vigasztalni? Válaszaitokból a rosszindulat beszél.
Jób 22
1 Megszólalt a témáni
Elifáz, és ezt mondta: 2 Használhat-e az ember Istennek? Hiszen csak önmagának
használ azokos. 3 Mi öröme telik a Mindenhatónak abban, hogy te igaz vagy?
Van-e haszna abból, hogy te feddhetetlenül élsz? 4 Talán azért fenyít téged,
mertféledőt, ezért száll perbe veled? 5 Bizony sok gonoszságod van, és
bűneidnek se vége, se hossza! 6 Hiszen zálogot vettél atyádfiaitól
oknélkül, és meztelenre vetkőztetted őket. 7 A szomjazónak nem adtál
vizet inni, az éhezőtől megtagadtad a kenyeret. 8 A hatalmaskodóé az
ország, a kiváltságosok laknak benne. 9 Az özvegyeket üres kézzel
bocsátottadel, az árvák karjait összetörted. 10 Ezért vannak körülötted
csapdák, és hirtelen rémület ijeszt téged. 11 Sötétség lep meg; nem látsz,
vízáradat borít el. 12 Mennyei magasságban van az Isten! Nézd, milyen magasan
ragyognak a csillagok! 13 És te azt kérdezted: Mit tud az Isten? Ítélkezhet-e a
sötét felhőn keresztül? 14 Sűrű felhők rejtik el őt,
nem lát, és az ég peremén jár-kel. 15 Követed-e az ősidők ösvényét,
amelyet álnok emberek tapostak, 16 akik időnap előtt ragadtattak el,
és alapjukat elmosta az ár? 17 Azt mondták Istennek: Távozz tőlünk! Mit
tehet értünk a Mindenható? 18 Ő mégis megtöltötte házukat javaival. A
bűnös tanácsoktól távol tartom magam! 19 Ezt látva, örülnek az igazak, az
ártatlan pedig így gúnyolja őket: 20 Bizony, kiirtották ellenségeinket,
tűz emészti meg még maradékukat is! 21 Légy bizalommal Istenhez, békülj
meg vele, mert ennek jó eredménye lesz. 22 Fogadd el szájából a tanítást, és
szívleld meg mondásait! 23 Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, felépülsz, és
eltávolítod az álnokságot sátradból. 24 Porba dobod az aranyat, patak kövei
közé az ófíri aranyat, 25 és akkor a Mindenható lesz az aranyad és válogatott
ezüstöd. 26 Akkor majd a Mindenhatóban gyönyörködsz, és arcodat Istenhez
emeled. 27 Ha könyörögsz hozzá, meghallgat, te pedig teljesíted fogadalmaidat.
28 Ha valamit elhatározol, meglesz, világosság ragyogja be utadat. 29 Ha
megaláztak, mondd azt, hogy gőgös voltál, mert azon segít Isten, aki
lesüti a szemét. 30 Még azt is megmenti, aki nem ártatlan, mert ha tiszta lesz
a kezed, megmenekülsz.
Jób 23
1 Ekkor megszólalt
Jób, és ezt mondta: 2 Most is csak lázongás, ha panaszkodom, kezemmel kell
elfojtanom sóhajtásomat. 3 Bár tudnám, hogy hol találom Istent! Elmennék a
trónusáig, 4 eléje terjeszteném ügyemet, tele lenne szám szemrehányással, 5
hogy megtudjam, milyenszavakkalválaszol, és hogy megértsem, mit is mond nekem:
6 teljes erővel perel-e majd velem, vagy pedig csak figyel rám? 7
Becsületes emberként vitatkoznék vele, és végleg fölmentene engem a bírám. 8 De
ha kelet felé megyek, nincs ott, ha nyugat felé, nem veszem észre. 9 Ha északon
működik, nem látom, ha délre fordul, ott sem láthatom. 10 Csak ő
tudja, milyen úton járok. Ha megvizsgál, kiderül, hogy aranyvagyok. 11 Szorosan
járok a nyomában, az ő útján maradok, nem térek le róla. 12 Ajkának
parancsából nem engedek, keblembe zártam szája mondásait. 13 Mert ő
ugyanaz marad. Kiváltoztathatná meg? Véghezviszi, amit lelke kíván. 14 Bizony,
beteljesíti, amit kiszabott rám. Ilyesfélét gyakran szokott tenni. 15 Ezért
megrettenek színe előtt, ha csak rá gondolok is, rettegek tőle. 16
Mert Isten csüggesztette el szívemet, a Mindenható rettentett meg engem. 17
Mert nem a sötétség miatt kellelnémulnom, nem az arcomat borító sűrű
homály miatt
Jób 24
1 Miért nincsenek
aMindenhatónál ítéletre fenntartott idők, miért nem láthatják ítéletének
napjait, akik őt ismerik? 2 Határokat mozdítanak el, nyájakat rabolnak el,
és legeltetik. 3 Az árvák szamarát elhajtják, az özvegyek ökrét zálogul
elveszik. 4 Lekergetik az útról a szegényeket, meg kell lapulnia az ország
minden nyomorultjának. 5 Olyanok, mint vadszamarak a pusztában: kimennek, hogy
munkájukkal harapnivalót keressenek, mert a pusztaság ad kenyeretgyermekeinek.
6 A bűnösök mezején szereznek takarmányt, és az ő
szőlőjükben szedegetnek. 7 Mezítelenül hálnak, ruhátlanul, még
hidegben sincs takarójuk. 8 Zivatar áztatja őket a hegyekben, sziklába
kapaszkodnak, ha nincs menedékhelyük. 9 Letépik az emlőről az árvát,
és zálogul viszik el a szegénytől. 10 Mezítelenül járnak, ruhátlanul, és
éhezve hordják a kévét. 11 Mások házában ütnek olajat, taposnak a borsajtókban,
mégis szomjaznak. 12 A városban haldoklók nyögnek, megsebzettek kiáltanak
segítségért, de Isten nem tőrödik ezzel. 13 Vannak, akik ellenségei
avilágosságnak, nem ismerik útjait, nem maradnak ösvényein. 14 Virradat
előtt kel föl a gyilkos, hogy megölje a nyomorultat és a szegényt; a
tolvaj pedig éjjel. 15 A parázna szeme az alkonyatot lesi: Senki szeme ne
vegyen észre - gondolja - ésleplet borít az arcára 16 Sötétben törnek be a
házakba, nappal bezárkóznak, nem akarnak tudni a világosságról. 17 Mert
mindnyájuknak a sűrű sötétség a reggelük, hiszen megszokták a
rémítő, sűrű sötétséget. 18 Gyorsan eltűnnek a víz színén,
birtokuk átkozott lesz az országban, nem tér be többé a
szőlőskertekbe. 19 Szárazság és hőség elnyeli a hó levét, a
holtak hazája pedig azokat, akik vétkeztek. 20 Még az anyaméh is elfelejti
őt, férgek csemegéje lesz. Senki sem emlékszik rá többé, összetörik az
álnokság, mint a fa. 21 Mert bántalmazza a meddőt, aki nem szült, és az
özveggyel nem tesz jót. 22 Isten ereje megnyújtja a hatalmasnak idejét; de bár
még áll, nem bízhatik életében. 23 Biztonságot ad neki és támaszt, de szemmel
tartja útjait. 24 Fölemelkednek, de egy kis idő múlva nincsenek,
elsüllyednek, elenyésznek, mint bárkimás, levágják őket, mint a
kalászokat. 25 Nem így van-e? Ki hazudtolhatna meg, ki tehetné semmivé
szavamat?
Jób 25
1 Megszólalt a súahi
Bildád, és ezt mondta: 2 Isten hatalma rettegést kelt, békességet szerez a
magasságban. 3 Nincs száma csapatainak; kire ne ragyogna világossága? 4 Hogyan
lehetne igaz a halandó Istenelőtt, hogyan lehetne tiszta, ki asszonytól
született? 5 Nézd a holdat: még az sem elég ragyogó, szemében még a csillagok
sem fényesek. 6 Hát még a halandó, ez a féreg, és az ember fia, ez a hernyó?
Jób 26
1 Ekkor Jób
megszólalt, és ezt mondta: 2 Segítettél-e az erőtlennek, támogattad-e a
tehetetlen karját? 3 Adtál-e tanácsot az oktalannak, hasznos volt-e sok tanításod?
4 Ki által mondtad el szavaidat, kinek a lelke beszélt belőled? 5
Megremegnek az árnyak, amelyek a vizek alatt nyugszanak. 6 A holtak hazája
leplezetlen Isten előtt, nincs eltakarva a pusztulás helye 7 Ő
terjesztette ki északot a kietlenség fölött, megerősítette a földet a
semmiség fölött. 8 Fellegekbe zárta a vizeket, nem hasad meg a felhő
alattuk. 9 Eltakarta trónusát, felhőt terjesztett ki fölötte. 10 Határt
szabott a vizeknek, ott, ahol a világosság találkozik a sötétséggel. 11 Az egek
oszlopai meginognak, és megrendülnek fenyegetésétől. 12 Erejével
lecsillapította a tengert, értelmével szétzúzta a szörnyeteget. 13
Leheletétől kiderült az ég, amikor kezével átdöfte a menekülő kígyót.
14 Pedig ez csak a szegélye útjának! S milyen halk szót hallunk tőle! De
hatalmas mennydörgését ki tudná elviselni?
Jób 27
1 Jób folytatta
beszédét, és ezt mondta: 2 Az élő Istenre mondom, aki megfosztott
igazamtól, és a Mindenhatóra, aki megkeserítette lelkemet, 3 hogy amíg csak
lélegzem, és Isten lehelete van bennem, 4 nem szól ajkam álnokságot, nem mond
nyelvem hamisságot. 5 Távol legyen tőlem, hogy igazat adjak nektek! Míg
csak meg nem halok, nem engedek feddhetetlenségemből. 6 Igazamhoz
ragaszkodom, nem hagyom, egyetlen napomért sem gyaláz aszívem. 7 Úgy járjon
ellenségem, mint a bűnös ember, és aki ellenem támad, mint az álnok. 8
Mert van-e reménye az elvetemültnek, ha véget vet neki Isten, és számon kéri
tőle életét? 9 Meghallgatja-e Isten a kiáltását, ha végszükségbe kerül? 10
Gyönyörködhet-e a Mindenhatóban? Segítségül hívhatja-e bármikor az Istent? 11
Megtanítalak benneteket Isten hatalmára. Nem titkolom el, mi a Mindenható
terve. 12 Hiszen mindnyájan látjátok! Miért beszéltek hát hiábavalóságot? 13 Ez
jut a bűnös embernek Istentől, ilyen örökséget kapnak az erőszakoskodók
a Mindenhatótól: 14 Ha sok gyermeke lesz is, fegyver vár rájuk, utódaiknak
kenyere sem lesz elég. 15 Maradékait dögvész viszi sírba, özvegyeik nem
siratják őket. 16 Ha annyi ezüstöt halmozna is fel, mint a por, és annyi
öltözéket készíttetne, mint az agyag: 17 készíttethet, de az igazak öltik majd
magukra, az ezüstön pedig az ártatlanok osztoznak. 18 Háza, amit épített, mint
a molyfészek, vagy mint a kunyhó, melyet a csősz készített. 19 A gazdag
lefekszik, de nem lesz az többé: mire fölnyitja szemét, semmije sem lesz. 20
Rémület lepi meg, mint az árvíz, éjjel ragadja el a forgószél. 21 Fölkapja
őt a keleti szél, és elmegy, elragadja lakóhelyéről. 22 Dobálja
kíméletlenül, futva menekül előle. 23 Összecsapják tenyerüket miatta, és fölszisszennek
lakóhelyén.
Jób 28
1 Az ezüstnek bányája
van, az aranynak pedig helye, ahol mossák. 2 A vasat a földből hozzák
elő, a rezet pedig kőzetből olvasztják. 3 Véget vet az ember a
sötétségnek, sorra végigkutatja a sűrű homályban és sötétségben levő
köveket. 4 Aknát törnek lakatlan helyen, a járókelők elfeledkeznek róluk,
az emberektől messze függnek, himbálóznak. 5 A föld, amelyből kenyér
terem, odalent olyan, mintha tűz pusztította volna. 6 A zafír
kőzetben található, az arany pedig rögöcskékben. 7 Ösvényét nem ismeri a
ragadozó madár, a sólyom szeme sem pillantja meg. 8 Nem járnak ott vadállatok,
az oroszlán sem lépked rajta. 9 A legkeményebb követ is megmunkálja, a hegyek
tövét is földúlja. 10 A sziklákban folyosót hasít, és minden drágaságot meglát
a szeme. 11 Eltömi a beszivárgó vizet, napvilágra hozza, ami rejtve van. 12 De
a bölcsesség hol található? Hol van az értelem lelőhelye? 13 Nem ismeri
értékét a halandó, nem található az élők földjén. 14 A mélység ezt mondja:
Nincs bennem! A tenger ezt mondja: Nálam sincsen! 15 Nem lehet megvenni
színaranyért, nem lehet árát ezüstben kimérni. 16 Nem fizethető meg Ófír
aranyával, sem drága ónixszal vagy zafírral. 17 Nem ér föl vele az arany és az
üveg, aranyékszerekért sem cserélhető. 18 Korall és kristály nem is említhető,
a bölcsesség birtoklása drágább a gyöngyöknél. 19 Nem ér föl vele a Kúsból való
topáz, színarannyal sem lehet megfizetni. 20 Honnan jön tehát a bölcsesség? Hol
van az értelem lelőhelye? 21 Rejtve van minden élő szeme előtt,
az ég madarai elől is el van takarva. 22 A pusztulás és a halál ezt
mondja: Csak hírét hallottuk fülünkkel. 23 Isten ismeri az ahhoz vezető
utat, ő tudja annak lelőhelyét. 24 Mert ő ellát a föld széléig,
mindent lát az ég alatt. 25 Amikor megszabta a szél erejét, és megállapította a
vizek mértékét, 26 megszabta az esőnek a rendjét és a mennydörgő
viharfelhő útját: 27 akkor megtekintette és számba vette, elkészítette és
megvizsgálta a bölcsességet. 28 Az embernek pedig ezt mondta: Íme az Úr félelme
a bölcsesség, és a rossz kerülése az értelem.
Jób 29
1 Jób folytatta
beszédét, és ezt mondta: 2 Bárcsak olyan volnék, mint a hajdani hónapokban!
Mint azokban a napokban, amikor Isten őrzött engem! 3 Amikor mécsese
világított fejem fölött, sötétben is az ő világosságánál járhattam; 4 mint
amilyen ifjúkorom idején voltam, amikor Istennel közösségben élhettem
sátramban; 5 amikor még velem volt a Mindenható és körülöttem voltak
gyermekeim; 6 amikor lépteim tejszínben fürödtek, és mellettem a
kősziklából is olajpatakok ömlöttek. 7 Amikor a városkapuhoz mentem, és
elfoglaltam helyemet a téren, 8 ha megláttak az ifjak, hátrahúzódtak, az öregek
pedig fölkeltek, és állva maradtak. 9 A vezető emberek abbahagyták a
beszédet, és tenyerüket a szájukra tették. 10 A fejedelmek hangja elnémult, és
nyelvük az ínyükhöz tapadt. 11 Akinek a füle hallott rólam, boldognak mondott,
akinek a szeme látott, mellettem tanúskodott. 12 Mert megmentettem a
segítségért kiáltó nyomorultat, és az árvát, akinek nem volt segítője. 13
A veszendő áldása szállt rám, és az özvegy szívét felvidítottam. 14
Igazságot öltöttem magamra, és az is magára öltött engem, jogosság volt a
palástom és a süvegem. 15 A vaknak szeme voltam, és lába a sántának. 16 Atyja
voltam a szegényeknek, és az ismeretlen ügyét is jól megvizsgáltam. 17 Összetörtem
az álnok állkapcsát, és fogai közül kihúztam a zsákmányt. 18 Azt gondoltam,
hogy fészkemmel együtt halok meg, s mint a főnixmadár, sokáig élek. 19
Gyökerem a vízig nyúlik, ágamra éjjel harmat száll. 20 Dicsőségem velem
együtt újul meg, íjam is kicserélődik kezemben. 21 Figyelmesen hallgattak
rám, elnémultak, ha tanácsot adtam. 22 Beszédem után nem szóltak tovább, szavam
permetként hullott rájuk. 23 Úgy vártak rám, mint az esőre, mint akiknek
tavaszi esőt szomjaz aszája. 24 Ha nevetve fordultam feléjük, akkor
ők sem hittek, ha derűs volt az arcom, nem szomorodtak el. 25 Én
választottam meg, hogy mit tegyenek, élükön ültem, és úgy laktam közöttük, mint
egy király a csapatában, mint aki gyászolókat vigasztal.
Jób 30
1 Most azonban
kinevetnek engem, akik fiatalabbak nálam, akiknek az apját annyira sem
becsültem, hogy juhászkutyáim közé soroljam. 2 Mire mentem volna kezük
erejével? Hiszen életerejük odalett. 3 Ínségtől és éhségtől
legyengülve a kopár földet rágják a már régen elpusztult pusztaságon. 4 Vadsóskát
tépnek a bokrok mellett, és rekettyegyökér a kenyerük. 5 Kiközösítik őket,
és rájuk kiáltanak, mint a tolvajokra. 6 Völgyek szakadékaiban kell lakniuk, a
föld és a sziklák üregeiben. 7 A bokrok között kiáltoznak, a csalánok alatt
gyülekeznek. 8 Bolondok, sőt becstelenek is, akiket korbáccsal vertek ki
az országból. 9 És most ezek gúnyolódnak rajtam, ezek fecsegnek rólam. 10
Utálkozva távolodnak el tőlem, és nem átallnak arcomba köpni. 11 Mert
meglazította íjam húrját, és megalázott az Isten: azért viselkednek
zabolátlanul velem szemben. 12 Jobb felől csőcselék támad rám,
lábamnak gáncsot vetnek, és utat építenek ellenem, hogy megrontsanak. 13 Az én
ösvényemet meg elrontják, hogy romlásomat siettessék, pedig nincs is
segítőjük. 14 Mint valami széles résen, úgy törnek ellenem: viharként
zúdulnak rám. 15 Rémület fog el. Szélvész űzi el méltóságomat, boldogságom
eltűnt, mint a felleg. 16 Fogytán van már a lelkierőm, a nyomorúság
napjai tartanak fogva. 17 Éjszaka nyilallás van a csontjaimban, és kínjaim nem
csillapodnak. 18 Nagy erejével megfogja öltözetemet, ruhámnál fogva megragad.
19 Sárba dobott engem, hasonló lettem a porhoz és a hamuhoz. 20 Segítségért
kiáltok hozzád, de nem válaszolsz. Eléd állok, de te csak figyelsz engem. 21
Kegyetlenné váltál irántam. Erős kézzel üldözöl engem. 22 Fölemelsz, és
elsodortatsz a széllel, szétmállasztasz a viharban. 23 Jól tudom, hogy halálba
viszel, abba a házba, ahol minden élő találkozik. 24 De a roskadozó nem
nyújthatja ki a kezét? Aki veszélyben van, nem kiálthat segítségért? 25 Nem
sírtam-e, ha valakinek nehéz napja volt? Nem volt-e lelkem szomorú a szegény
miatt? 26 Bizony, jót reméltem, és rossz jött. Világosságot vártam, és
sűrű homály jött. 27 Forr a bensőm, nincs nyugtom, elértek a
nyomorúság napjai, 28 Feketén járok, de nem a nap hevétől. Fölkelek, hogy
segítségért kiáltsak a gyülekezethez. 29 A sakálok testvére lettem, és a
struccok társa. 30 Bőröm megfeketedett, csontom pedig ég a láz miatt. 31
Citerám gyászosan szól, sípom síró hangon.
Jób 31
1 Szövetséget kötöttem
a szememmel, hogy ne tekintsen a szüzekre. 2 Mi lett volna akkor osztályrészem
Istentől onnan fentről, vagy örökségem a Mindenhatótól a magasságból?
3 Hiszen veszedelem vár az álnokra, szerencsétlenség a gonosztevőkre! 4
Jól láthatja utaimat Isten, és számon tarthatja minden lépésemet. 5 Ha hamisan
jártam, és lábam csalásra sietett, 6 mérjen meg engem igaz mérleggel, és
megtudja Isten, hogy feddhetetlen vagyok. 7 Ha lépésem letért a jó útról, ha
szívem a szememet követte, vagy kezemhez szenny tapad, 8 más egye meg, amit
vetettem, és ami nekem sarjadt, tépjék ki gyökerestül! 9 Ha szívem asszony után
bolondult, és leselkedtem felebarátom ajtajánál, 10 másnak őröljön a
feleségem, és mások hajoljanak rá. 11 Mert gyalázatos dolog ez, és bírák elé való
bűn. 12 Olyan tűz ez, amely a pusztulás helyéig emészt, és minden
jövedelmemet gyökerestül irtja ki. 13 Ha semmibe vettem szolgám vagy szolgálóm
igazát, amikor perük volt ellenem, 14 mitévő lennék, ha rám támadna Isten,
mit felelnék neki, ha számon kérné? 15 Nem az alkotta-e őt, aki engem az
anyaméhben? Nem ugyanaz formált-e bennünket az anyaölben? 16 Ha megtagadtam a
nincstelenek kívánságát, és az özvegy szemeit epedni engedtem, 17 ha falatomat
egymagam ettem meg, és az árva nem evett belőle, 18 akit ifjúságom óta
apjaként neveltem, és anyám méhétől fogva vezettem, 19 ha elnéztem, hogy a
veszendő ruhátlan, és a szegénynek nincs takarója, 20 ha nem áldott engem,
mert dereka juhaim gyapjától fölmelegedett, 21 ha az árva ellen kezet emeltem,
mert láttam, hogy a kapuban segítségemre vannak, 22 akkor essék le vállam a
lapockámról, törjön le tőből a karom! 23 Hiszen rettegtem Isten
csapásától, és fenségét nem bírom elviselni. 24 Ha reménységemet aranyba
vetettem, és azt gondoltam, hogy csak a színaranyban bízhatom, 25 ha annak
örültem, hogy gazdagságom nagy, és sokat szerzett a kezem, 26 ha néztem a
napvilágot, hogyan ragyog, és a holdat, hogy milyen pompával halad, 27 ha csak
titokban is olyan bolondságot tettem, hogy csókot hintettem feléjük kezemmel,
28 ez is bírák elé való bűn volna, mert megtagadtam volna az Istent
odafönt. 29 Nem örültem gyűlölőm vesztének, nem ujjongtam, ha baj
érte, 30 nem szoktam számmal vétkezni, átkot kérve valakire. 31 Nem mondhatták
sátram vendégei, hogy valaki nem lakott jól nálam hússal. 32 Nem hált jövevény
az utcán, ajtómat kitártam az utas előtt. 33 Ha emberi módon eltitkoltam
vétkeimet, keblembe rejtve bűnömet, 34 bizony, akkor tarthatnék a nagy
tömegtől, retteghetnék a nemzetségek megvetésétől, hallgatnék, és az
ajtón sem lépnék ki. 35 Bárcsak meghallgatna valaki! Íme, ez a végszóm:
Válaszoljon a Mindenható, írjon vádiratot, mint vádlóm. 36 Bizony, én azt a
vállamra venném, és a fejemre kötném, mint koronát. 37 Lépteim számát is
megmondanám neki, mint egy fejedelem, úgy járulnék hozzá. 38 Ha a
termőföldem ellenem kiáltott, és valamennyi barázdája sírt, 39 ha termését
fizetés nélkül ettem, vagy művelőit agyonhajszoltam: 40 tövis
teremjen búza helyett, és gyom árpa helyett! Itt végződnek Jób beszédei.
Jób 32
1 Ez a három férfi
nem válaszolt többé Jóbnak, mivel ő igaznak tartotta magát. 2 Akkor
haragra gerjedt a Búzból, Rám nemzetségéből való Elíhú, Barakél fia.
Megharagudott Jóbra, amiért igaznak tartotta magát Istennel szemben. 3 De három
barátja ellen is haragra gerjedt, mert nem találták meg a kellő választ,
pedig bűnösnek tartották Jóbot. 4 Elíhú azonban várt a Jóbhoz szóló
beszédével, mert azok idősebbek voltak nála. 5 De amikor látta Elíhú, hogy
nincs több válasza a három férfinak, akkor haragra gerjedt.
6 Megszólalt a Búzból
való Elíhú, Barakél fia, és ezt mondta: Én még fiatal vagyok, ti pedig öregek.
Ezért hátrahúzódtam, és féltem elmondani nektek, amit tudok. 7 Azt gondoltam:
beszéljenek a korosabbak, adják tudtul a bölcsességet az idősebbek. 8 De
csak a lélek az a halandóban, a Mindenható lehelete, ami értelmessé teszi. 9
Nem az idősek a bölcsek, és nem a vének értenek az ítélethez. 10 Ezért azt
mondom, hallgass rám, hadd mondjam el én is, amit tudok. 11 Én kivártam, amíg
beszéltetek, figyeltem, amíg okoskodtatok, míg a szavakat kerestétek. 12 Nagyon
ügyeltem rátok, de senki sem tudta Jóbot megcáfolni, egyikőtök sem felelt
meg mondásaira. 13 Ne mondjátok: olyan bölcsességre bukkantunk, melyet csak
Isten győzhet le, nem ember. 14 Nem hozzám intézte szavait, ezért nem a ti
mondásaitokkal felelek neki. 15 Megijedtek, nem válaszoltak többé.
Cserbenhagyták őket a szavak. 16 Vártam, de ők nem beszéltek.
Megálltak, és nem szóltak többet. 17 Hadd mondjam el én is a magamét, hadd
mondjam el én is, amit tudok! 18 Mert tele vagyok szavakkal, szorongat engem
belül a lélek. 19 Olyan már a bensőm, mint amikor a bornak nincs nyílása,
széthasad, mint újbortól a tömlők. 20 Beszélek tehát, hogy levegőhöz
jussak. Megnyitom számat, és válaszolok. 21 Nem leszek személyválogató senkivel
szemben. Nem hízelgek senkinek sem. 22 Nem is értek a hízelgéshez. Hamarosan el
is ragadna engem alkotóm.
Jób 33
1 Ezért halld meg,
Jób, szavaimat, figyelj minden beszédemre! 2 Most már kinyitom a számat,
nyelvem hegyén a szó. 3 Őszinte szívvel szólok, és tudós ajkam tisztán
beszél. 4 Engem Isten Lelke alkotott, a Mindenható lehelete éltet. 5 Felelj
nekem, ha tudsz, készülj, és állj ki ellenem! 6 Lásd, én is olyan vagyok Isten
előtt, mint te: agyagból formáltak engem is. 7 Ne félj és ne ijedj meg
tőlem, nem akarlak erőszakkal kényszeríteni. 8 Te azt mondtad fülem
hallatára, és én hallottam hangos szavaidat: 9 Tiszta vagyok, vétség nélkül,
ártatlan vagyok, nincs bűnöm, 10 Isten mégis talál bennem
kifogásolnivalót, ellenségének tart engem, 11 béklyót tett a lábamra, ellenőrzi
minden ösvényemet. 12 Erre azt felelem, hogy nincs igazad, mert Isten nagyobb a
halandónál. 13 Miért pereltél vele, hogy egyetlen szóra sem ad választ? 14
Hiszen szól az Isten így is meg amúgy is, de nem törődnek vele. 15
Álomban, éjszakai látomásban, amikor mély álomba merül az ember, vagy a
fekvőhelyén szendereg, 16 akkor ad kijelentést az embernek, és intelmeire
pecsétet tesz. 17 Így téríti el az embert a rossz cselekedettől, és így
óvja meg az embert a kevélységtől. 18 Így akarja megőrizni lelkét a sírtól,
és életét, hogy ne döfje át fegyver. 19 Így fegyelmezi fekvőhelyén
fájdalommal és csontjainak szüntelen háborgásával. 20 Megutáltatja vele az
ételt, lelkével kedvenc eledelét. 21 Húsa lesoványodik, alig látható,
azelőtt nem látható csontjai kiállnak. 22 Közeledik lelke a sírgödörhöz és
élete a halottakhoz. 23 Ha van mellette egy angyal a sok közül, aki
közvetítőként melléáll, és megmondja az embernek kötelességét, 24 akkor
könyörül rajta Isten, és ezt mondja: Váltsd ki, hogy ne jusson a sírba, elfogadom
a váltságdíjat! 25 Teste duzzad az ifjúságtól, visszatér fiatalsága. 26
Istenhez könyörög, és ő kegyelmes lesz hozzá, megengedi, hogy arcát
örvendezve nézze, és újból elfogadja őt igaznak. 27 Ő pedig énekben
mondja el az embereknek: Vétkeztem, mert görbévé tettem az egyenest, de Isten nem eszerint fizetett
meg nekem. 28 Megváltott engem, hogy ne jussak a sírba, és életem a
világosságban gyönyörködjék. 29 Mindezt kétszer-háromszor is megteszi Isten az
emberrel, 30 hogy visszahozza őt a sírból, és ráragyog az élők
világossága. 31 Figyelj, Jób, hallgass rám! Légy csendben, most én beszélek! 32
Ha lesz mondanivalód, felelj, beszélj, mert neked szeretnék igazat adni. 33 Ha
pedig nem lesz, hallgass rám! Légy csendben, majd én bölcsességre tanítlak.
Jób 34
1 Megint megszólalt
Elíhú, és ezt mondta: 2 Hallgassatok szavaimra, bölcsek, figyeljetek rám, ti
tudósok! 3 Mert a fül úgy vizsgálja a szavakat, ahogyan az íny kóstolja az
ételt. 4 Keressük meg együtt az igazságot, értsünk egyet abban, mi a jó. 5
Hiszen ezt mondta Jób: Igaz vagyok, de Isten megfosztott igazamtól. 6 Azt kell
hazudnom, hogy nincs igazam?! Halálos
nyíl talált el, pedig nem vagyok hitszegő. 7 Melyik ember olyan, mint Jób?
Úgy issza a gúnyolódást, mint a vizet, 8 egy társaságban forog a gonosztevőkkel,
és a bűnös emberekkel jár! 9 Mert ezt mondja: Nem használ az embernek, ha
örömét leli Istenben. 10 Azért ti okos emberek, hallgassatok rám! Távol van
Istentől a bűn, és a Mindenhatótól az álnokság. 11 Tettei szerint
fizet az embernek: mindenki azt találja, amit keresett. 12 Bizonyos, hogy Isten
nem követ el törvénytelenséget, és a Mindenható nem ferdíti el az igazságot. 13
Ki bízta rá a földet, és ki készítette az egész világot? 14 Ha csak magával
gondolna, visszavenné magához lelkét és leheletét, 15 egyszerre kimúlna minden
test, és az ember visszatérne a porba. 16 Ha elég értelmes vagy, halld meg ezt,
figyelj hangos beszédemre! 17 Kormányozhat-e, aki gyűlöli a törvényt, és
te bűnösnek tarthatod-e az igazat, a hatalmast, 18 őt, aki azt
mondhatja a királynak, hogy semmirekellő, és a fejedelmeknek, hogy
bűnösök, 19 aki a vezető emberekkel szemben nem személyválogató, és a
gazdagokat nem helyezi a nincstelenek elé, mert mindegyik az ő keze
alkotása?! 20 Egy szempillantás, és meghalnak éjnek idején. Megrendülnek a
népek és elenyésznek, távoznia kell a hatalmasnak is, mégpedig nem emberi
erő által. 21 Mert ő szemmel tartja az ember útját, és látja minden
lépését. 22 Még a sötétségbe és a halál árnyékába sem rejtőzhetnek el a
gonosztevők. 23 Mert Istennek senkit sem kell sokáig megfigyelnie, hogy
ítéletre kerüljön eléje. 24 Hatalmasokat zúz össze vizsgálgatás nélkül, és
másokat állít a helyükre, 25 mert ismeri tetteiket. Egy éjjel ellenük fordul,
és szétmorzsolja őket. 26 Ott bünteti meg a bűnösöket, ahol mindenki
látja: 27 mert elfordultak tőle, semmit sem törődtek útjaival. 28
Miattuk száll hozzá a nincstelenek kiáltása, ő pedig meghallgatja a
nyomorultak kiáltását. 29 Ha tétlen marad, ki ítélhetné el? Ha el akarja
rejteni arcát, ki láthatja meg, akár egy nép, akár egy ember? 30 Nem engedi
uralkodni az elvetemülteket, sem azokat, akik tőrbe csalják a népet. 31
Mondhatja-e valaki Istennek: Megbűnhődtem, nem leszek rossz!? 32 Te
taníts meg arra, amit én nem látok. Ha álnokságot követtem el, nem teszem
többé. 33 Talán azt torolja meg, amit te megvetendőnek tartasz? Most neked
kell döntened, nem nekem! Mit tudsz felelni? 34 Ezt mondják majd nekem az
értelmes emberek, és a bölcs férfiú, aki engem hallgat: 35 Jób beszél, de
értelmetlenül, szavait nem fontolta meg. 36 Bár sokáig tartana Jób próbatétele,
mivel úgy felelt, mint az álnokok! 37 Hiszen vétkét hűtlenséggel tetézi,
csapkodja közöttünk a kezét, és szaporítja istenellenes szavait.
Jób 35
1 Tovább beszélt
Elíhú, és ezt mondta: 2 Jogosnak gondolod-e, ha ezt mondod: Igazam van Istennel
szemben? 3 Ha így szólsz: Mit érek vele, mi hasznom abból, ha nem vétkezem? - 4
Én megadom rá neked a választ, neked is, meg a barátaidnak is. 5 Tekints az
égre és lásd meg! Nézd a fellegeket, milyen magasan vannak fölötted! 6 Ha
vétkezel, mit ártasz neki? Bármennyi a bűnöd, mit tehetsz ellene? 7 Ha
igaz vagy, mit adsz neki, vagy mit kap tőled? 8 Csak a magadfajta embernek
árt a bűnöd, és az ember fiának használ igazságod. 9 A sok elnyomás miatt
kiáltoznak az emberek, jajgatnak a hatalmasok karja miatt. 10 De nem mondják:
Hol van az én teremtő Istenem, aki éneket ad számba éjszaka, 11 aki többre
tanít minket, mind a föld állatait, és bölcsebbé tesz az égi madaraknál? 12
Ezért kiálthatnak a gonoszok kevélysége miatt, de ő nem válaszol. 13
Bizony a hiábavalóságot nem hallgatja meg Isten, a Mindenható nem veszi
tekintetbe. 14 Akkor sem, ha azt mondod, hogy nem veszed észre, előtte van
ügyed, de várnod kell. 15 Mivel még nem büntetett meg eléggéharagjában, és még
nem vette tudomásul, hogy mily nagy a vétek, 16 azért tátja föl Jób
hiábavalóságra a száját, és szaporítja a szót tudatlanul.
Jób 36
1 Azután így
folytatta beszédét Elíhú: 2 Légy egy kis türelemmel, majd fölvilágosítlak, mert
van még mondanivalóm Istenről. 3 Messziről hozom, amit tudok, hogy
igazoljam Alkotómat, 4 mert beszédem valóban nem hazugság. Tökéletes tudás áll
előtted. 5 Milyen hatalmas az Isten! Mégsem vet meg senkit. Hatalmas,
erős szívű. 6 Nem tartja életben a bűnöst, de a nyomorultnak
igazságot szolgáltat. 7 Nem veszi le szemét az igazról, sőt királyi trónra
ülteti, örökre fölmagasztalja. 8 Ha pedig bilincsekbe verik, és a nyomorúság
köteleivel tartják fogva őket, 9 ezzel tettüket adja tudtukra, és
vétkeiket, mert fölfuvalkodtak. 10 Megnyitja fülüket az intelem befogadására,
és meghagyja, hogy térjenek meg a gonoszságból. 11 Ha hallgatnak rá, és
szolgálják őt, napjaikat jólétben töltik, és éveiket boldogságban. 12 De
ha nem hallgatnak rá, dárda üti át őket, és kimúlnak tudatlanságuk miatt.
13 Az elvetemült szívűek dacosak maradnak, nem kiáltanak Istenhez, ha
megkötözi őket. 14 Már fiatalon elhal a lelkük, s életük, mint a
paráznáké. 15 A nyomorultat a nyomorúság által menti meg, és a sanyargatás
által nyitja meg fülüket az Isten. 16 Téged is kivezetne a nyomorúság torkából
tágas helyre, ahol nincs szorultság, és bőven kerülne asztalodra zsíros
étel. 17 De te igaztalan ítélkezéssel vagy tele, és jogosan ér utol az ítélet.
18 Csak az indulat ne ragadjon el, ha csapás ér, és ne áltasd magad nagy
váltságdíjjal. 19 Eljut-e hozzá a nyomorúságból segélykiáltásod és minden
erőfeszítésed? 20 Ne vágyódj arra az éjszakára, amikor népek tűnnek
el a helyükről! 21 Vigyázz, ne fordulj a gonoszsághoz, ne válaszd azt a
nyomorúság helyett! 22 Mily fenséges az erős Isten! Van-e hozzá fogható
tanítómester? 23 Ki kérheti tőle számon magatartását? Ki meri azt mondani
róla, hogy álnokul járt el? 24 Inkább arra gondolj, hogy magasztald tetteit,
amelyekről énekelnek az emberek! 25 Minden ember reá tekint, de mint
halandó, csak messziről látja. 26 Milyen magasztos az Isten! De nem
ismerhetjük meg, éveinek száma kifürkészhetetlen. 27 Mert összegyűjti a
vízcseppeket, a felhőből esőt szitál, 28 amelyet a fellegek
árasztanak, bőségesen hullatnak az emberre. 29 Értheti-e valaki, miért
terül szét a viharfelhő, miért dörög annak sátra? 30 Világosságot áraszt
maga körül, de a tenger mélyét beborítja. 31 Mert ezekkel ítélkezik a népek
fölött, de eledelt is ad bőségesen. 32 Mindkét kezét villámfény borítja,
és ráküldi ellenfeleire. 33 Hírt ad róla a mennydörgés, a jószág is érzi
közeledését.
Jób 37
1 Bizony, megremeg
ettől a szívem, és csaknem kiugrik a helyéből. 2 Hallgassátok
figyelmesen mennydörgését és a morajlást, mely szájából jön ki. 3 Az egész ég
alatt szétterjeszti, villámfényét is a föld pereméig. 4 Utána mennydörgés
bömböl, dörög fenséges hangon: szüntelenül hallatszik a hangja. 5 Csodás hangon
mennydörög az Isten, és nagy tetteket visz véghez, amelyeket meg sem értünk. 6
Megparancsolja a hónak, hogy hulljon a földre, a záporesőnek és a felhőszakadásnak,
hogy zuhogjon. 7 Minden emberi kezet lefog, hadd tudja meg minden ember, hogy
most ő cselekszik! 8 A vadállat is rejtekébe húzódik, és búvóhelyén
tanyázik. 9 Kamrájából előjön a szélvihar, Észak csillagzata felől a
hideg. 10 Isten leheletétől jég támad, a víz felszíne jégpáncél lesz. 11
Majd nedvességgel terheli meg a felleget, és villámot szór a felhő. 12
Gomolyog az körös-körül, hogy az ő irányítása szerint megtegye mindazt,
amit csak parancsol az egész föld kerekségén. 13 Egyszer büntetésül adja földjére,
máskor meg szeretetből. 14 Figyelj csak ide, Jób! Állj meg, és gondold meg
Isten csodáit! 15 Tudod-e, mikor rendelkezik úgy az Isten, hogy villámfénye
ragyogjon a felhőben? 16 Tudod-e, miért lebegnek a fellegek, a tökéletes
tudás csodái? 17 Hogyan melegednek át ruháid, ha nyugton hagyja a déli szél a
földet? 18 Ott voltál-e, amikor a felhőtakarót formálta, mely szilárd,
mint az öntött tükör? 19 Mondd meg nekünk, mit mondjunk neki? Nem jutunk hozzá
a sötétség miatt. 20 Kell-e mondani neki, ha beszélni akarok? Mondta-e valaha
ember, hogy el akar veszni? 21 Még nem látják a napfényt, bár az ragyog a
fellegek mögött, de szél támad, és kitisztul. 22 Észak felől aranyló szél
támad, Isten körül félelmetes ragyogás. 23 A Mindenhatót nem tudjuk megtalálni,
hatalma fenséges. A jogot és a teljes igazságot mégsem nyomja el. 24 Azért
félik őt az emberek, mert rá sem néz azokra, akik bölcsnek tartják
magukat.
Jób 38
1 Ekkor megszólalt az
ÚR a viharban, és ezt mondta Jóbnak: 2 Ki akarja elhomályosítani örök rendemet
értelem nélküli szavakkal? 3 Övezd hát föl derekadat férfiasan! Én kérdezlek,
te meg oktass engem! 4 Hol voltál, amikor a földnek alapot vetettem? Mondd el,
ha tudsz valami okosat! 5 Tudod, ki szabta meg annak méreteit, vagy ki
feszített ki fölötte mérőzsinórt? 6 Mire vannak erősítve oszlopai,
vagy ki helyezte el sarokkövét, 7 amikor együtt vigadoztak a hajnali csillagok,
és ujjongtak mind az istenfiak? 8 Ki zárta el ajtókkal a tengert, amikor
buzogva előtört a föld gyomrából, 9 amikor felhőbe öltöztettem, és
sűrű homállyal takartam be, 10 amikor határt szabtam neki, zárat és
ajtókat raktam rá, 11 és ezt mondtam: Eddig jöhetsz, tovább nem! Ez ellene áll
büszke hullámaidnak! 12 Lett-e parancsodra reggel, mióta élsz? Kijelölted-e a
hajnalnak a helyét, 13 hogy szélénél fogva megragadja a földet, és lerázza róla
a bűnösöket? 14 Formálódik, mint az agyag a pecsét alatt, és
előtűnik a föld, mintha fel
volna öltöztetve. 15 Így veszi el a bűnösöktől a világosságot, és
összetöri a fölemelt kart. 16 Eljutottál-e a tenger forrásáig? Bejártad-e a
mélység alját? 17 Föltárultak-e előtted a halál kapui? A halál árnyékának
kapuit láttad-e? 18 Megfigyelted-e a földet teljes szélességében? Mondd el
mindezt, ha tudod! 19 Melyik út visz a világosság lakóhelyéhez, és hol a helye
a sötétségnek? 20 Vissza tudod-e vinni határai közé, ismered-e a házába
vezető ösvényt? 21 Tudod te, hiszen akkor születtél, napjaid száma igen
nagy! 22 Eljutottál-e a hó raktárához? A jégeső raktárát láttad-e? 23 A
nyomorúság idejére tartogatom ezt, a harc és a háború napjára. 24 Melyik útról
oszlik el a világosság, és honnan árad szét a keleti szél a földön? 25 Ki ásott
csatornát a felhőszakadásnak, és utat a mennydörgő
viharfelhőnek, 26 hogy esőt adjon a lakatlan földre, az ember nem
lakta pusztára, 27 hogy bőven megitassa a puszta sivatagot, és
zöldellő növényzetet sarjasszon? 28 Ki az apja az esőnek, és ki
nemzette a harmatcseppeket? 29 Kinek a méhéből származik a jég, és az
égből hulló darát ki nemzette? 30 Összesűrűsödnek a vizek, mint
a kő, és befedik a mélység felszínét. 31 Össze tudod-e kötni a Fiastyúk
szálait? A Kaszás-csillag köteleit meg tudod-e oldani? 32 Föl tudod-e kelteni
időben az állatöv csillagait? Tudod-e vezetni a Nagymedvét fiaival együtt?
33 Ismered-e az ég szabályait? Talán te határozod meg uralmát a földön? 34 El
tudod-e juttatni hangodat a felhőkig, hogy vízáradat borítson el téged? 35
Tudsz-e villámokat küldeni útjukra, és mondják-e neked: Itt vagyunk? 36 Ki
adott bölcsességet a sötét felhőkbe, vagy a légi tüneményeknek ki
ajándékozott értelmet? 37 Ki olyan bölcs, hogy meg tudja számlálni a
fellegeket, és ki tudja kiüríteni az ég tömlőit, 38 ha megkeményedik a
föld, mint az öntvény, és egymáshoz tapadnak a göröngyök? 39 Tudsz-e a
nőstény oroszlánnak zsákmányt ejteni, ki tudod-e elégíteni az
oroszlánkölykök éhségét, 40 amikor rejtekhelyükön lapulnak, és a bokrok között
leshelyükön fekszenek? 41 Ki szerez eledelt a hollónak, amikor fiókái Istenhez
kiáltanak, és kóvályognak, mert nincs mit enniük?
Jób 39
1 Tudod-e, mikor ellik
a kőszáli zerge, megfigyelted-e, mikor borjazik a szarvas? 2
Megszámoltad-e, hány hónapig vemhesek, tudod-e, mikor ellenek? 3 Lefekszenek,
megellik borjaikat, és megszabadulnak fájdalmuktól. 4 Borjaik
megerősödnek, felnőnek a legelőn, elszélednek, és nem térnek
hozzájuk vissza. 5 Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, ki oldozta el a zebra
kötelét? 6 A pusztát rendeltem otthonává, lakóhelyévé a szikes földet. 7
Kineveti a városi sokadalmat, nem hallja a hajcsár kiáltozását. 8 A hegyeken
keres legelőt, fölkutat mindenféle zöld növényt. 9 Hajlandó-e szolgálni
neked a bivaly? Ott hál-e jászolodnál? 10 Barázdába tudod-e fogni kötéllel a
bivalyt, boronálja-e utánad a göröngyöket? 11 Bízhatsz-e benne, mivel nagy az
ereje? Rábízhatod-e a munkádat? 12 Elhiszed-e róla, hogy behordja gabonádat, és
szérűdre betakarítja? 13 A struccmadár vígan verdes szárnyával, nem
gólyaszárny és toll az! 14 A földön hagyja tojásait, és a porban költeti ki. 15
Elfelejti, hogy a láb eltiporhatja, és a mezei vad eltaposhatja. 16 Fiaihoz oly
mostoha, mintha nem is az övéi volnának. Nem retteg attól, hogy kárba vész
fáradsága. 17 Mert Isten megtagadta tőle a bölcsességet, nem részesítette
értelemben. 18 De ha nekirugaszkodik, nevet a lovon és annak lovasán. 19 Te
adsz-e erőt a lónak, te ruházod-e fel a nyakát sörénnyel? 20 Te
ugráltatod-e, mint egy szöcskét? Büszke horkantása félelmetes. 21 Kapálja a
csatateret, örvend erejének, és nekirohan a fegyvernek. 22 Neveti a rettegést,
nem remeg, nem fordul vissza a kard elől. 23 Csörög rajta a tegez, csillog
a lándzsa és a kopja. 24 Dübörögve, reszketve dobog a földön, nem marad
veszteg, ha zeng a kürt szava. 25 Nyerít, valahányszor megszólal a kürt, már
messziről megérzi a harcot, a vezérek dörgő hangját és a harci zajt.
26 A te értelmed műve az, hogy szárnyra kel az ölyv, és kiterjeszti
szárnyait dél felé? 27 A te parancsodra száll-e magasan a sas, és rakja
magasban a fészkét? 28 Kősziklán lakik, ott tanyázik, a sziklafokon és a
bérctetőn. 29 Onnan kémlel ennivaló után, messzire ellátnak szemei. 30
Fiókái vért szívnak, és ahol sebesültek vannak, ott terem.
Jób 40
1 Szólott az ÚR, és
ezt mondta Jóbnak: 2 Mit perlekedik a Mindenhatóval az akadékoskodó? Aki
Istennel akar vitatkozni, feleljen neki! 3 Jób pedig felelt, és ezt mondta az
ÚRnak: 4 Bizony, könnyelmű voltam! Mit felelhetnék neked? Kezemet a számra
teszem. 5 Egyszer beszéltem, de ezután nem szólok, vagy ha kétszer: többé nem
teszem. 6 Az ÚR válaszolt Jóbnak a viharból, és mondta: 7 Övezd csak föl
derekadat férfiasan! Én kérdezlek, te meg oktass engem! 8 Semmivé akarod tenni
az én igazságomat? Bűnösnek mondasz engem, hogy te lehess igaz? 9 Van-e
olyan karod, mint az Istennek? Tudsz-e olyan hangon mennydörögni, mint ő?
10 Ékesítsd föl magad fenséggel és méltósággal, öltözz ékességbe és pompába! 11
Öntsd ki dühös haragodat, láss meg minden gőgöst, és alázd meg! 12 Láss
meg minden gőgöst, és igázd le, tipord el a bűnösöket, ahol csak
vannak! 13 Ásd el valamennyit a föld alá, zárd el őket rejtett helyre! 14
Akkor még én is dícsérlek téged, mert megsegített a jobbod. 15 Nézd csak a
vízilovat! Én teremtettem, mint téged. Füvet eszik, mint a szarvasmarha. 16
Nézd, milyen erős a dereka, milyen kemények testén az izmok! 17 Merev a
farka, mint a cédrus, combjának inai egymásba fonódnak. 18 Csontjai, mint az
érc-csövek, lábszárai, mint a vasrudak. 19 Isten remekműve ez! Fegyverrel
is ellátta alkotója, 20 mégis a hegyek adják meg táplálékát; mellette
játszadozik a mező minden vada. 21 Lótuszbokrok alatt hever, nádas és
mocsaras rejtekhelyen. 22 Lótuszbokrok árnyéka borul rá, körülveszik a parti
füzek. 23 Ha árad is a folyó, nem nyugtalankodik: biztonságban van, még ha
szájáig ér is a Jordán. 24 El lehet-e fogni szemtől szembe, lehet-e
karikát tenni az orrába? 25 Ki tudod-e fogni horoggal a krokodilt, le tudod-e
szorítani a nyelvét kötéllel? 26 Tudsz-e kákát húzni az orrába, át tudod-e
fúrni kampóval az állát? 27 Fog-e sokat könyörögni neked, vagy beszél-e hozzád
szelíden? 28 Köt-e veled szövetséget, hogy fogadd fel állandó szolgádnak? 29
Játszadozhatsz-e vele, mint a madárral, és megkötözheted-e leánykáid kedvéért?
30 Alkudozhatnak-e rajta a cimborák, osztozkodhatnak-e rajta a kereskedők?
31 Teletűzdelheted-e nyársakkal a bőrét, és halászó szigonnyal a
fejét? 32 Nyúlj csak hozzá, majd nem gondolsz többé a harcra!
Jób 41
1 Hiszen aki ebben
reménykedik, csalódik: már a puszta látásától is összeroskad. 2 Nincs olyan
vakmerő, aki fölverje. Ki merne kiállni ellene? 3 Ki szállhat szembe velem
úgy, hogy sértetlenül hagynám? Minden az enyém az ég alatt. 4 Nem hallgathatom
el, milyenek atagjai, mekkora az ereje, mily szép az alakja. 5 Ki húzhatná le a
bőrét, ki mer benyúlni két fogsora közé? 6 Ki meri kettényitni a száját?
Fogai körül rémület lakik. 7 Büszkén sorakoznak pikkelyei, mintha szoros
pecséttel volnának lezárva. 8 Egyik a másikhoz olyan közel van, hogy a szél sem
juthat közéjük. 9 Egymáshoz tapadnak, egybe kapcsolódnak elválaszthatatlanul.
10 Tüsszentése fényt sugároz, szemei olyanok, mint a hajnal sugarai. 11
Szájából fáklyák jönnek elő, tüzes szikrák sziporkáznak. 12 Orrlyukaiból
füst száll ki, mint valami gőzölgő forró üstből. 13 Lehelete
lángra lobbantja a parazsat, szája lángot lövell. 14 Nyakában erő lakik,
rémülten futnak szét előle. 15 Testének alsó része is kemény, mozdíthatatlan,
mintha rá volna öntve. 16 Szíve kemény, mint a kő, kemény, mint az alsó
malomkő. 17 Ha fölemelkedik, megriadnak az erősek is, ijedtükben
fejüket vesztik. 18 Ha el is találja a fegyver, nem árt neki, a lándzsa, a
kopja és a nyíl sem. 19 Annyiba veszi a vasat, mint a szalmát, a rezet, mint a
korhadt fát. 20 A nyílvesszőtől nem futamodik meg, pozdorjává törnek
rajta a parittyakövek. 21 Semmibe se veszi a dorongot, nevet a dárda suhogásán.
22 Hasán mintha éles cserepek lennének, mint a cséplőszán, úgy kúszik az
iszapban. 23 Nyomában fortyog a mély víz, mint a fazékban, fölkavarja a
tengert, mint a kenőcsöt. 24 Csillogó ösvényt hagy maga után, mintha
megőszült volna a mély víz. 25 Nincs a földön hozzá hasonló, úgy van
teremtve, hogy ne rettegjen. 26 Szembenéz minden hatalmassal, ő a királya
minden vadállatnak.
Jób 42
1 Felelt Jób, és ezt
mondta az ÚRnak: 2 Tudom, hogy mindent megtehetsz, és nincs olyan szándékod,
amelyet meg ne valósíthatnál. 3 Ki merné elhomályosítani az örök rendet
tudatlanul? Azért mondottam, hogy nem értem. Csodálatosabbak ezek, semhogy
felfoghatnám. 4 Hallgass meg, hadd beszéljek! Én kérdezlek, te pedig oktass
engem! 5 Csak hírből hallottam rólad, de most saját szememmel láttalak. 6
Ezért visszavonok mindent, bűnbánatot tartok porban és hamuban.
7 Miután az ÚR mindezeket
elmondta Jóbnak, így szólt az ÚR a témáni Elifázhoz: Haragra gerjedtem ellened
és két barátod ellen, mert nem beszéltetek rólam olyan helyesen, mint szolgám,
Jób. 8 Azért vegyetek hét bikát meg hét k 9 El is ment a témáni Elifáz, a súahi
Bildád és a naamái Cófár, és úgy jártak el, ahogyan az ÚR megmondta nekik. És
az ÚR újból kegyelmesen tekintett Jóbra.
10 Az ÚR jóra
fordította Jób sorsát, miután Jób imádkozott barátaiért, és kétszeresen
visszaadta az ÚR Jóbnak mindazt, amije volt. 11 Elment hozzá minden férfi- és
nőrokona, és minden régi ismerőse, és együtt étkeztek vele házában.
Részvéttel vigasztalták azért, hogy olyan sok bajt bocsátott rá az ÚR. Adott
neki mindegyik egy pénzt és egy aranykarikát.
12 Az ÚR pedig jobban
megáldotta Jóbot azután, mint azelőtt. Lett neki tizennégyezer juha,
hatezer tevéje, ezer igás ökre és ezer szamara. 13 Lett még hét fia és három
leánya is. 14 Első leányát Jemimának, másodikat Keciának, harmadikat
Keren-Happúknak nevezte el. 15 Országszerte nem voltak olyan szép nők,
mint Jób leányai. Apjuk nekik is adott örökséget fiútestvéreikkel együtt.
16 Ezután Jób még
száznegyven esztendeig élt, és meglátta fiait és unokáit negyedíziglen. 17
Öregen halt meg Jób, az élettel betelve.
Zsolt 1
1 Boldog ember az,
aki nem jár a bűnösök tanácsa szerint, nem áll a vétkesek útjára, és nem
ül a csúfolódók székére, 2 hanem az ÚR törvényében gyönyörködik, és az ő
törvényéről elmélkedik
éjjel-nappal. 3 Olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely
idejében megtermi gyümölcsét, és nem hervad el a lombja. Minden sikerül, amit
tesz. 4 Nem így járnak a bűnösök, hanem úgy, mint a polyva, amelyet
szétszór a szél. 5 Ezért nem állhatnak meg a bűnösök az ítélet idején és a
vétkesek az igazak közösségében. 6 Mert ismeri az ÚR az igazak útját, a
bűnösök útja pedig semmibe vész.
Zsolt 2
1 Miért tombolnak a
népek, milyen hiábavalóságot terveznek a nemzetek? 2 Összegyűlnek a föld
királyai, a fejedelmek együtt tanácskoznak az ÚR ellen és felkentje ellen: 3
Dobjuk le magunkról bilincseiket, tépjük le köteleiket! 4 A mennyben lakozó
kineveti, az ÚR kigúnyolja őket. 5 Majd így szól hozzájuk haragjában, izzó
haragjában így rémíti meg őket: 6 Én kentem föl királyomat szent hegyemen,
a Sionon! 7 Kihirdetem az ÚR végzését. Ezt mondta nekem: Az én fiam vagy!
Fiammá fogadtalak ma téged! 8 Kérd tőlem, és neked adom örökségül a
népeket, birtokul a földkerekséget. 9 Összetöröd őket vasvesszővel,
szétzúzod, mint a cserépedényt! 10 Azért ti, királyok, térjetek észhez,
okuljatok, ti bírái a földnek! 11 Félelemmel szolgáljátok az URat, reszketve
vígadjatok! 12 Csókoljátok a fiút, hogy meg ne haragudjék, és el ne
pusztuljatok az úton. Mert hamar föllángol haragja, de mind boldog, aki hozzá
menekül!
Zsolt 3
1 Dávid zsoltára,
abból az időből, amikor fia, Absolon elől menekült. 2 URam, mily
sok ellenségem van, mily sokan támadnak rám! 3 Sokan mondják rólam: Nem segít
rajta Isten! ( Szela.) 4 De te, URam, pajzsom vagy nekem, dicsőségem, aki
fölemeled fejem. 5 Hangosan kiáltok az ÚRhoz, és ő meghallgat szent
hegyén. ( Szela.) 6 Lefekszem, alszom és fölébredek, mert az ÚR támogat engem.
7 Nem félek a sok ezernyi néptől, amely körülvett engem. 8 Állj mellém,
URam, szabadíts meg, Istenem! Hiszen te vered arcul minden ellenségemet,
kitördeled a bűnösök fogait! 9 Az ÚRtól jön a szabadítás. Legyen áldásod
népeden! ( Szela.)
Zsolt 4
1 A karmesternek:
Húros hangszerre. Dávid zsoltára. 2 Hallgass meg, ha hozzád kiáltok, igazságos
Istenem! Szorult helyzetemből adj nekem kiutat, könyörülj rajtam, hallgasd
meg imámat! 3 Ti emberek! Meddig gyalázzátok dicsőségemet? Meddig
szeretitek az üres beszédet, meddig törekedtek még hazugságra? ( Szela.) 4
Tudjátok meg, hogy az ÚR csodákat tesz hívével! Meghallgat az ÚR, ha hozzá
kiáltok. 5 Ha felindultok is, ne vétkezzetek! Gondolkozzatok el
fekvőhelyeteken, és csillapodjatok le! ( Szela.) 6 Igaz áldozattal
áldozzatok, és bízzatok az ÚRban! 7 Sokan mondják: Bár jó napokat látnánk, és
ránk ragyogna orcád világossága, URunk! 8 Nagyobb örömöt adsz szívembe
azokénál, akiknek bőven van búzájuk és boruk. 9 Békében fekszem le, és el
is alszom, mert csak te adod meg, URam, hogy biztonságban élhessek!
Zsolt 5
1 A karmesternek:
Fúvós hangszerre. Dávid zsoltára. 2 Figyelj beszédemre, URam, vedd észre
sóhajtozásomat! 3 Figyelj hangos kiáltozásomra, Istenem, királyom, mert hozzád
imádkozom! 4 Hallgasd meg szavamat reggel, URam, reggel eléd készülök, és
várlak. 5 Istenem, te nem leled örömöd a bűnben, nem talál otthonra nálad
a gonosz. 6 Nem állhatnak meg szemed előtt a dicsekvők, gyűlölsz
minden gonosztevőt. 7 Elpusztítod a hazudozókat; a vérszomjas és álnok
embert utálja az ÚR. 8 De én bemehetek házadba, mert te nagyon szeretsz engem,
és szent templomodban leborulok, mert tisztellek téged. 9 Vezess, URam,
igazságodban, mert ellenségeim vannak, egyengesd előttem az utat! 10 Mert
nem jön ki szájukon őszinte szó, belül romlottak, nyitott sír a torkuk,
sima a nyelvük. 11 Derítsd ki vétküket, Istenem, bukjanak bele fondorlataikba!
Taszítsd el őket sok vétkük miatt, mert ellened lázadtak! 12 Mind örülnek
majd, akik hozzád menekülnek. Örökké ujjonganak, mert oltalmazod őket.
Örvendeznek általad, akik szeretik nevedet. 13 Mert te, URam, megáldod az
igazat, körülveszed kegyelmeddel, mint pajzzsal.
Zsolt 6
1 A karmesternek:
Mélyhangú húros hangszerre. Dávid zsoltára. 2 URam, ne feddj meg haragodban, ne
ostorozz indulatodban! 3 Kegyelmezz, URam, mert elcsüggedtem, gyógyíts meg,
URam, mert reszketnek tagjaim! 4 Lelkem is csupa reszketés, és te, URam, meddig
késel? 5 Fordulj hozzám, URam, mentsd meg életemet, szabadíts meg, mert
irgalmas vagy! 6 Mert a halál után nem emlegetnek téged, ki ad hálát neked a
sírban? 7 Belefáradtam a sóhajtozásba. Egész éjjel könnyekkel áztatom ágyamat,
könnyeimmel öntözöm fekvőhelyemet. 8 Szemem elhomályosodott a bánattól, fénye
megtört sok ellenségem miatt. 9 Távozzatok tőlem mind, ti
gonosztevők, mert meghallotta az ÚR hangos sírásomat! 10 Meghallgatta
könyörgésemet az ÚR, imádságomat elfogadta az ÚR. 11 Megszégyenül, és reszketni
fog nagyon minden ellenségem, meghátrál, és megszégyenül egy pillanat alatt!
Zsolt 7
1 Dávid éneke,
amelyet a benjámini Kús miatt énekelt az ÚRnak. 2 URam, Istenem, hozzád
menekülök! Szabadíts meg üldözőimtől, és ments meg engem, 3 hogy szét
ne tépjenek, mint az oroszlán, szét ne szaggassanak menthetetlenül. 4 URam,
Istenem, ha ilyeneket tettem: ha álnokságot követtem el, 5 ha rosszul bántam
jóakarómmal, ha kifosztottam, aki ok nélkül bántott, 6 akkor ellenség üldözzön,
és érjen utol engem, tiporja földre életemet, tapossa porba dicsőségemet!
( Szela.) 7 URam, lépj elő haragodban, szállj szembe dühös ellenségeimmel!
Kelj föl, szolgáltass igazságot nekem! 8 Gyülekezzenek köréd a népek, te pedig
foglalj helyet fölöttük a magasban! 9 Az ÚR ítéletet tart a népek fölött. Adj
nekem igazat, URam, hiszen igaz és feddhetetlen vagyok! 10 Vess véget a
bűnösök gazságának, és bátorítsd az igazat, szívek és vesék vizsgálója,
igazságos Isten! 11 Az én pajzsom az Isten, aki megszabadítja a tiszta
szívűeket. 12 Igaz bíró az Isten, olyan Isten, aki mindennap büntethet. 13
Már megint kardját élesíti a gonosz, íját feszíti, és céloz. 14 Pedig őt
találja el a halálos fegyver, a tüzes nyilak, amelyeket készít. 15 Ha
rosszakarat fogamzik meg benne, nyomorúságot hordoz, és csalódást szül! 16
Vermet ás, jó mélyet, de maga esik a gödörbe, melyet készített. 17 Visszahárul
fejére a nyomorúság, erőszakossága saját fejére száll. 18 Hálát adok az
ÚRnak, mert igaz ő, zengem a felséges ÚR nevét.
Zsolt 8
1 A karmesternek: ,,A
szőlőtaposók'' kezdetű ének dallamára. Dávid zsoltára. 2 Ó,
URunk, mi Urunk! Mily felséges a te neved az egész földön, az égen is
megmutattad fenségedet! 3 Gyermekek és csecsemők szája által is építed
hatalmadat ellenfeleiddel szemben, hogy elnémítsd az ellenséget és a
bosszúállót. 4 Ha látom az eget, kezed alkotását, a holdat és a csillagokat,
amelyeket ráhelyeztél, 5 micsoda a halandó - mondom hogy törődsz vele, és
az emberfia, hogy gondod van rá? 6 Kevéssel tetted őt kisebbé Istennél,
dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg. 7 Úrrá tetted kezed alkotásain,
mindent a lába alá vetettél: 8 a juhokat és marhákat mind, még a mezei vadakat
is, 9 az ég madarait, a tenger halait, amelyek a tenger ösvényein járnak. 10 Ó,
URunk, mi Urunk! Mily felséges a te neved az egész földön!
Zsolt 9
1 A karmesternek: ,,A
fiú halála'' kezdetű ének dallamára. Dávid zsoltára. 2 Hálát adok az ÚRnak
teljes szívemből, elbeszélem minden csodatettedet. 3 Örülök és vigadok
neked, zengem nevedet, ó Felséges! 4 Mert meghátráltak ellenségeim, elbuktak,
és semmivé lettek előtted. 5 Mert igazságot szolgáltattál ügyemben,
trónodra ültél mint igaz bíró. 6 Megdorgáltad a népeket, semmivé tetted a
bűnösöket, eltörölted nevüket mindörökre! 7 Vége van az ellenségnek!
Feldúltad városaikat, hogy örökké romokban heverjenek, még emlékük is kiveszett.
8 De az ÚR örökké trónján ül, fölállította bírói székét. 9 Igazságosan
bíráskodik a világ fölött, részrehajlás nélkül ítéli a nemzeteket. 10 Az
elnyomottak menedéke az ÚR, menedék a nyomorúság idején. 11 Benned bíznak, akik
ismerik nevedet, nem hagyod el, URam, azokat, akik hozzád folyamodnak. 12
Zengjetek az ÚRnak, aki a Sionon lakik, mondjátok el a népeknek felséges
tetteit! 13 Mert számon kéri a vérontást, emlékezik rá, nem feledkezik meg a
nyomorultak jajkiáltásáról. 14 Légy kegyelmes, URam, lásd meg, míly nyomorult
lettem gyűlölőim miatt! Te emelhetsz föl a halál kapujából, 15 hogy
elbeszélhessem sok dicső tettedet Sion leányának kapuiban, és vigadhassak,
mert megszabadítottál! 16 Maguk ásta gödörbe zuhantak a népek, rejtett hálójuk
fogta meg lábukat. 17 Megismertette magát az ÚR, igazságot szolgáltatott. A
bűnöst saját kezének műve ejti csapdába. ( Közjáték. Szela.) 18 A
holtak hazájába kerülnek a bűnösök, minden olyan nép, amely elfelejti
Istent. 19 Nem marad örökre elfelejtve a szegény, nem vész el végleg a
nyomorultak reménye. 20 Ne engedd, URam, hogy erőszakoskodjanak az
emberek! Álljanak eléd ítéletre a népek! 21 Kelts bennük félelmet, URam, hadd
tudják meg a népek, hogy ők csak emberek! ( Szela.)
Zsolt 10
1 URam, miért állsz
oly távol, miért rejtőzöl el a szükség idején? 2 A bűnösök
gőgjükben üldözik a nyomorultat, de saját ármánykodásuk ejti el őket.
3 Dicsekszik kapzsiságával a bűnös, és áldást mond a haszonleső, de
ezzel megcsúfolja az URat. 4 Fennhéjázva mondja a bűnös: Nem lesz
számonkérés, nincs Isten! Ez minden gondolata. 5 Útjai mindenkor eredményesek,
azt hiszi, hogy messze van ítéleted, semmibe veszi ellenségeit. 6 Azt mondja
magában: Nem rendülök meg, nemzedékek váltják egymást, de engem nem ér baj. 7
Szája tele van átokkal, csalással és durvasággal, nyelve nyomorúságot és bajt
okoz. 8 Ólálkodik a házak körül, titokban meggyilkolja az ártatlant, szeme a
gyámoltalant figyeli. 9 Lesben áll rejtekhelyén, mint oroszlán a bozótban.
Lesi, hogy elragadhassa a nyomorultat. Kiveti hálóját, és elragadja
anyomorultat. 10 Szétzúzza, levágja a gyámoltalanokat, ha a körmei közé jutnak.
11 Azt mondja magában: Elfelejtett az Isten, eltakarta arcát, nem lát meg soha!
12 Állj elő, URam, emeld föl kezedet, Istenem! Ne feledkezz meg a
nyomorultakról! 13 Miért vetheti meg Istent a bűnös? Miért mondhatja
magában: Nem lesz számonkérés?! 14 Pedig te látod a vészt és a bánatot,
rátekintesz, és kezedben tartod. Rád bízhatja magát a gyámoltalan, az árvának
te vagy a segítője. 15 Törd össze a bűnös hatalmát, a gonosztól kérd
számon bűnét, hogy nyoma se maradjon! 16 Király lesz az ÚR mindörökké, a
pogányok pedig kivesznek országából. 17 Az alázatosok kívánságát meghallgatod,
URam. Megerősíted szívüket, feléjük fordítod füledet, 18 véded az árva és
elnyomott ügyét, hogy ne hatalmaskodjék többé senki a földön.
Zsolt 11
1 A karmesternek:
Dávidé. Az Úrhoz menekülök. Hogyan mondhatjátok nekem: Menekülj a hegyre, mint
a madár?! 2 Mert a bűnösök már feszítik az íjat, rátették a nyilat a
húrra, hogy titokban rálőjenek a tiszta szívűekre. 3 Ha az
alapfalakat is lerombolják, mit tehet az igaz ember? 4 Az ÚR ott van szent
templomában, az ÚR, akinek trónja a mennyben van, lát a szemével, pillantása
megvizsgálja az embereket. 5 Az ÚR megvizsgálja az igazat és a bűnöst,
szívből gyűlöli azt, aki az erőszakot szereti. 6 Hullasson a
bűnösökre kénköves, tüzes parazsat, perzselő szél legyen
osztályrészük! 7 Bizony, igaz az ÚR, igaz tetteket szeret; a becsületes emberek
meglátják arcát.
Zsolt 12
1 A karmesternek:
Mély hangra. Dávid zsoltára. 2 Segíts, URam, mert elfogytak a kegyesek,
eltűntek a hívek az emberek közül. 3 Hazug módon beszélnek egymással, sima
szájjal, kétszínűen beszélnek. 4 Irtson ki az ÚR minden sima szájat és
nagyokat mondó nyelvet! 5 Mert ezt mondják: Győzzük nyelvvel, segít
rajtunk a szánk, ki lehetne úrrá rajtunk? 6 Most már fölkelek - mondja az ÚR a
nyomorultak elnyomása, a szegények sóhajtása miatt, és szabadulást adok az arra
vágyódónak. 7 Az ÚR ígéretei tiszták, olyanok, mint a hétszer tisztított ezüst,
melyet földbe vájt formába öntöttek. 8 URam, te megtartod ígéreteidet, minket
pedig megoltalmazol ettől a nemzedéktől mindenkor, 9 még ha
bűnösök járkálnak is körülöttünk, és az alávalóságot magasztalják is az
emberek.
Zsolt 13
1 A karmesternek:
Dávid zsoltára. 2 Meddig tart ez, URam? Végképp megfeledkeztél rólam? Meddig
rejted el orcádat előlem? 3 Meddig kell magamban tanakodnom, és bánkódnom
szívemben naponként? Meddig kerekedhetik fölém ellenségem? 4 Tekints rám,
hallgass meg, URam, Istenem! Tartsd meg szemem ragyogását, ne jöjjön rám
halálos álom! 5 Ne mondhassa ellenségem: Végeztem vele! Ne ujjonghassanak
ellenfeleim, hogy ingadozom! 6 Mert én hűségedben bízom, szívből
ujjongok, hogy megsegítesz. Éneklek az ÚRnak, mert jót tett velem.
Zsolt 14
1 A karmesternek: Dávidé.
Azt gondolja magában a bolond, hogy nincs Isten! Romlottak és utálatosak
tetteik, senki sem tesz jót. 2 Az ÚR letekint a mennyből az emberekre,
hogy lássa, van-e köztük értelmes, aki keresi az Istent? 3 Mindnyájan
elfordultak tőle, egyaránt megromlottak. Senki sem tesz jót, egyetlen
ember sem. 4 Nem tudja a sok gonosztevő, akik úgy eszik népemet, ahogy a
kenyeret eszik - deaz ÚRhoz nem kiáltana 5 hogy majd egyszer nagyon
megrettennek, mert Isten az igaz nemzedékkel van! 6 A nyomorult tervét csúffá
tennétek, de az ÚR az ő oltalma! 7 Bárcsak eljönne a Sionról Izráel
szabadulása! Amikor az ÚR jóra fordítja népe sorsát, ujjong majd Jákób, és örül
Izráel.
Zsolt 15
1 Dávid zsoltára.
URam, ki lehet sátradnak vendége, ki tartózkodhat szent hegyeden? 2 Az, aki
feddhetetlenül él, törekszik az igazságra, és szíve szerint igazat szól; 3
nyelvével nem rágalmaz, nem tesz rosszat felebarátjával, és nem hoz gyalázatot
rokonára. 4 Megvetéssel néz az alávalókra, de tiszteli azokat, akik az URat
félik. Esküjét nem vonja vissza, ha kárt vall is. 5 Nem adja pénzét uzsorára,
és nem hagyja magát megvesztegetni az ártatlan rovására. Aki ezeket teszi, nem
tántorodik meg soha.
Zsolt 16
1 Dávid
bizonyságtétele. Tarts meg engem, Istenem, mert hozzád menekültem! 2 Ezt mondom
az ÚRnak: Te vagy az én Uram, rajtad kívül nincs, ami jó nekem. 3 A szentekben,
akik a földön élnek, és a dicsőségesekben telik minden kedvem. 4 Sok
fájdalmuk lesz azoknak, akik máshoz csatlakoznak. Nem mutatok be nekik vérrel
kevert italáldozatot, még nevüket sem veszem ajkamra. 5 URam, te vagy
osztályrészem és poharam, te tartod kezedben sorsomat. 6 Osztályrészem kies
helyre esett, örökségem nagyon tetszik nekem. 7 Áldom az URat, mert tanácsot ad
nekem, még éjszaka is figyelmeztet bensőm. 8 Az ÚRra tekintek szüntelen,
nem tántorodom meg, mert a jobbomon van. 9 Ezért örül a szívem, és ujjong a
lelkem, testem is biztonságban van. 10 Mert nem hagysz engem a holtak
hazájában, nem engeded, hogy híved leszálljon a sírba. 11 Megismerteted velem
az élet útját, teljes öröm van tenálad, örökké tart a gyönyörűség
jobbodon.
Zsolt 17
1 Dávid imádsága.
URam, hallgasd meg igaz ügyemet, figyelj esedezésemre! Ügyelj imádságomra, mert
ajkam nem csalárd. 2 Tőled jön felmentő ítéletem, hiszen látja szemed
az igazságot. 3 Megvizsgáltad szívemet, meglátogattál éjjel. Próbára tettél,
nem találsz bennem álnokságot, nem jön ki ilyen a számon. 4 Bármit tettek az
emberek, én a te beszédedre figyelve őrizkedtem az erőszakosok
útjától. 5 Lépteim ösvényeidhez ragaszkodnak, nem inognak meg lépteim. 6 Hozzád
kiáltok, mert meghallgatsz, Istenem. Fordítsd felém füledet, hallgasd meg
beszédemet! 7 Tégy csodát híveddel, mert te megszabadítod azokat, akik
jobbodhoz menekülnek támadóik elől. 8 Őrizz engem, mint szemed
fényét, rejts el szárnyaid árnyékába 9 a bűnösök elől, akik
erőszakoskodnak velem, halálos ellenségeim elől, akik körülfognak. 10
Konok szívük elzárkózik, szájuk gőgösen beszél. 11 Lépten-nyomon
körülvesznek, arra igyekeznek, hogy földre terítsenek. 12 Olyanok, mint a
zsákmányra vágyó oroszlán és a rejtekében lapuló oroszlánkölyök. 13 Lépj
elő, URam! Szállj szembe vele, és terítsd le! Ments meg engem kardoddal a
bűnösöktől! 14 Ments meg kezeddel az emberektől, a világ
embereitől, URam, akik kiveszik részüket az életből! Töltsd meg hasukat
azzal, amit nekik tartogatsz, lakjanak jól vele a fiaik is, és ami megmarad,
hagyják gyermekeikre! 15 Én pedig meglátom orcádat, mint igaz ember, öröm tölt
el, ha meglátlak, amikor fölébredek.
Zsolt 18
1 A karmesternek:
Dávidé, az ÚR szolgájáé, aki akkor mondta el ennek az éneknek a szavait az
ÚRnak, amikor valamennyi ellensége hatalmából és Saul kezéből kimentette
őt az ÚR. 2 Ezt mondta: Szeretlek, URam, erősségem! 3 Az ÚR az én
kőszálam, váram és megmentőm, Istenem, kősziklám, nála keresek
oltalmat, pajzsom, hatalmas szabadítóm, fellegváram! 4 Az ÚRhoz kiáltok, aki
dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtől. 5 Körülvettek a halál
kötelei, pusztító áradat rettent engem. 6 A sír kötelei fonódtak rám, a halál
csapdái meredtek rám. 7 Nyomorúságomban az ÚRhoz kiáltottam, segítségért
kiáltottam Istenemhez. Meghallotta hangomat templomában, kiáltásom a fülébe
jutott. 8 Megrendült és rengett a föld, a hegyek alapjai megremegtek,
megrendültek, mert haragra gyúlt. 9 Füst jött ki orrából, szájából emésztő
tűz, parázs izzott benne. 10 Lehajlította az eget, és leszállt, homály
volt lába alatt. 11 Kerúbon ülve repült, szelek szárnyán suhant. 12 A
sötétséget tette rejtekévé maga körül, mint egy sátrat, a sötét vizeket, a
gomolygó fellegeket. 13 Az előtte levő fényözönből
előtörtek fellegei jégesővel és tüzes parázzsal. 14 Dörgött az ÚR az
égben, mennydörgött a Felséges jégesővel és tüzes parázzsal. 15
Kilőtte nyilait, és szétszórta, tömérdek villámot röpített ki. 16
Láthatóvá váltak a vizek medrei, és feltárultak a világ alapjai dorgálásodtól,
URam, haragod szelének fúvásától. 17 Lenyúlt a magasból, és fölvett, a nagy
vizekből kihúzott engem. 18 Megmentett engem erős ellenségemtől,
gyűlölőimtől, bár erősebbek nálam. 19 Rám törhetnek a
veszedelem napján, de az ÚR az én támaszom. 20 Tágas térre vitt ki engem,
megmentett, mert gyönyörködik bennem. 21 Igazságom szerint bánt velem az ÚR,
kezem tisztasága szerint jutalmazott engem. 22 Hiszen vigyáztam az ÚR útjára,
és nem hagytam el hűtlenül az Istent. 23 Minden törvényére ügyeltem, és
rendelkezéseitől nem tértem el. 24 Feddhetetlen voltam előtte, és
őrizkedtem a bűntől. 25 Igazságom szerint jutalmazott meg az ÚR,
kezem tisztasága szerint, amit jól lát. 26 A hűségeshez hűséges vagy,
a feddhetetlen emberhez feddhetetlen. 27 A tisztához tiszta vagy, de a hamisnak
ellenállsz. 28 A nyomorult népet megsegíted, de a kevély tekintetűeket
megalázod. 29 Mert te gyújtasz nekem mécsest, URam, fénysugarat ad nekem
Istenem a sötétségben. 30 Veled a rablóknak is nekirontok, ha Isten segít, a
falon is átugrom. 31 Az Isten útja tökéletes, az ÚR beszéde színigaz. Pajzsa
mindazoknak, akik hozzá menekülnek. 32 Van-e Isten az ÚRon kívül? Van-e
kőszikla Istenünkön kívül? 33 Isten ruház föl engem erővel, ő
teszi tökéletessé utamat. 34 Olyanná teszi lábamat, mint aszarvasoké,
magaslatokra állít engem. 35 Ő tanítja kezemet a harcra, karjaim ércíjat
feszítenek. 36 Oltalmazó pajzsodat adtad nekem, jobbod támogat engem, sokszor
lehajoltál hozzám. 37 Biztossá teszed lépteimet, és nem inognak bokáim. 38
Üldözöm, és utolérem ellenségeimet, nem térek vissza, míg nem végzek velük. 39
Szétzúzom őket, nem tudnak fölkelni, lábam elé hullanak. 40 Fölruháztál
erővel a harcra, térdre kényszerítetted támadóimat. 41 Megfutamítottad
ellenségeimet, és gyűlölőimet elpusztíthattam. 42 Kiáltoznak, de
nincs szabadító, az ÚRhoz kiáltanak, de nem válaszol. 43 Összezúzom őket,
mint a szélhordta port, széttaposom, mint az utca sarát. 44 Megmentesz engem a
lázadó néptől, népek fejévé teszel engem. Olyan nép szolgál nekem, amelyhez
nem volt közöm. 45 Engedelmesen hallgatnak rám, idegenek hízelegnek nekem, 46
mert elepedtek az idegenek, és reszketve jönnek elő rejtekükből. 47
Él az ÚR, áldott az én kősziklám, magasztaltassék szabadító Istenem! 48
Bosszút áll értem az Isten, és népeket rendel alám. 49 Megmentesz
ellenségeimtől, sőt támadóim fölé emelsz, és megszabadítasz az
erőszakoskodóktól. 50 Ezért magasztallak, URam, a népek között, zsoltárt
éneklek nevednek. 51 Nagy győzelmet ad ő királyának, hűséges
marad fölkentjéhez, Dávidhoz és utódaihoz örökké.
Zsolt 19
1 A karmesternek:
Dávid zsoltára. 2 Az egek hirdetik Isten dicsőségét, kezének munkájáról
beszél a menny. 3 Nappal a nappalnak adja át e szót, éjjel az éjjelnek adja
tudtul. 4 Nincs szó és nincs beszéd, hangjuk sem hallatszik, 5 mégis eljut
hangjuk az egész földre, szavuk a világ végéig. Sátrat készített a napnak, 6
amely mint vőlegény jön ki szobájából, örül, mint egy hős, hogy
futhat pályáján. 7 Elindul az ég egyik szélétől, átível a másik széléig,
nincs rejtve melege elől semmi. 8 Az ÚR törvénye tökéletes, felüdíti a
lelket. Az ÚR intő szava határozott, bölccsé teszi az együgyűt. 9 Az
ÚR rendelkezései helyesek, megörvendeztetik a szívet. Az ÚR parancsolata
világos, ragyogóvá teszi a szemet. 10 Az ÚR félelme tiszta, megmarad örökké. Az
ÚR döntései igazak, mindenben igazságosak, 11 kívánatosabbak az aranynál, sok
színaranynál is, édesebbek a méznél, a csurgatott méznél is. 12 Szolgádat is
figyelmeztetik: ha megtartja azokat, jutalma bőséges. 13 A tévedéseket ki
veheti észre? Titkos bűnök miatt ne büntess meg! 14 A kevélységtől is
tartsd távol szolgádat, ne uralkodjék rajtam. Akkor feddhetetlen maradok, sok
bűntől mentesen. 15 Fogadd kedvesen számnak mondásait és szívem
gondolatait, URam, kősziklám és megváltóm!
Zsolt 20
1 A karmesternek:
Dávid zsoltára. 2 Hallgasson meg téged az ÚR a veszedelem napján, legyen
oltalmad Jákób Istenének neve! 3 Küldjön neked segítséget szentélyéből,
erősítsen a Sionról! 4 Gondoljon sok ételáldozatodra, égőáldozatodat
fogadja szívesen. ( Szela.) 5 Adja meg szíved vágyát, teljesítse minden
tervedet! 6 Akkor örvendezünk győzelmednek, és zászlót emelünk Istenünk
nevében. Teljesítse az ÚR minden kérésedet! 7 Jól tudom, hogy az ÚR
győzelmet ad felkentjének, felel neki szent egéből győzelmes
jobbjának hőstetteivel. 8 Ezek a harci kocsikat, amazok a lovakat
emlegetik dicsekedve, mi pedig Istenünknek, az ÚRnak anevét. 9 Ők térdre
rogynak és elesnek, mi pedig felkelünk és talpon maradunk. 10 URam, segítsd meg
a királyt! Hallgass meg minket, ha hozzád kiáltunk!
Zsolt 21
1 A karmesternek:
Dávid zsoltára. 2 URam, a te erődnek örül a király. Mennyire ujjong, hogy
megsegítetted! 3 Megadtad neki szíve kívánságát, ajka óhajtását nem tagadtad
meg. ( Szela.) 4 Hiszen gazdag áldással fordulsz feléje, fejére színarany
koronát teszel. 5 Életet kért tőled, és megadtad neki, hosszú életet,
örökké tartót. 6 Nagy a dicsősége, mert megsegítetted, fenséget és
méltóságot adtál neki. 7 Bizony, áldottá teszed örökre, megvidámítod őt,
örülhet előtted. 8 Bízik a király az ÚRban, szereti a Felséges, ezért nem
tántorodik meg. 9 Kezed utoléri minden ellenségedet, jobbod utoléri
gyűlölőidet. 10 Olyanokká teszed őket, mint a tüzes kemence, ha
megjelensz, URam. Haragod elnyeli őket, és tűz emészti meg. 11 Magzataikat
kipusztítod a földről, utódaikat az emberek közül. 12 Ha rosszat forralnak
ellened, és cselt szőnek, nem mennek semmire, 13 mert megfutamítod
őket, célba veszed íjaddal. 14 Mutasd meg hatalmadat, URam! Mi pedig
énekelünk, zsoltárt zengünk hatalmas tetteidről!
Zsolt 22
1 A karmesternek: ,,A
hajnali szarvas'' kezdetű ének dallamára. Dávid zsoltára. 2 Én Istenem, én
Istenem, miért hagytál el? Távol van tőlem a segítség, pedig jajgatva
kiáltok! 3 Istenem! Hívlak nappal, de nem válaszolsz, éjszaka is, de nem tudok
elcsendesedni. 4 Pedig te szent vagy, trónodon ülsz, rólad szólnak Izráel
dicséretei. 5 Benned bíztak őseink, bíztak, és megmentetted őket. 6
Hozzád kiáltottak segítségért, és megmenekültek, benned bíztak, és nem
szégyenültek meg. 7 De én féreg vagyok, nem ember, gyaláznak az emberek, és
megvet a nép. 8 Gúnyolódnak rajtam mind, akik látnak, ajkukat biggyesztik,
fejüket csóválják: 9 Az ÚRra bízta magát, mentse hát meg őt, szabadítsa
meg, hiszen kedvelte! 10 Te hoztál ki engem anyám méhéből, biztonságba helyeztél
anyám emlőin. 11 Már anyám ölében is rád voltam utalva, anyám méhében is
te voltál Istenem. 12 Ne légy tőlem távol, mert közel van a baj, és nincs,
aki segítsen! 13 Hatalmas bikák vettek körül, bekerítettek a básáni bivalyok.
14 Föltátották rám szájukat, mint a marcangoló, ordító oroszlán. 15
Szétfolytam, mint a víz, kificamodtak a csontjaim. Szívem, mint a viasz,
megolvadt bensőmben. 16 Torkom kiszáradt, mint a cserép, nyelvem az
ínyemhez tapadt, a halál porába fektettél. 17 Mert kutyák vettek körül engem,
gonoszok bandája kerített be, átlyukasztották kezemet, lábamat. 18
Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak bámulnak, néznek rám. 19
Megosztoznak ruháimon, köntösömre sorsot vetnek. 20 Ó, URam, ne légy távol,
erősségem, siess segítségemre! 21 Ments meg engem a fegyvertől,
életemet a kutyák hatalmából! 22 Szabadíts meg az oroszlán szájából, és a
bivalyok szarvai közül, engem, nyomorultat! 23 Hirdetem nevedet testvéreimnek,
dicsérlek a gyülekezetben. 24 Kik az URat félitek, dicsérjétek őt, Jákób
utódai, mind dicsőítsétek őt! Rettegjetek tőle Izráel utódai
mind! 25 Mert nem veti meg, és nem utálja a nyomorult nyomorúságát, nem rejti
el orcáját előle, segélykiáltását meghallgatja. 26 Rólad szól dicséretem a
nagy gyülekezetben, teljesítem fogadalmaimat az istenfélők előtt. 27
Esznek az alázatosak, és jóllaknak, dicsérik az URat, akik őt keresik.
Szívetek legyen vidám mindenkor! 28 A föld határáig mindenkinek eszébe jut az
ÚR, és megtérnek hozzá, leborul előtte mindenféle nép. 29 Mert az ÚRé a
királyi hatalom, ő uralkodik a népeken. 30 Csak előtte borulnak le a
földi hatalmasságok, térdet hajt előtte minden halandó, aki nem tudja
életét megtartani. 31 Az utódok szolgálják őt, beszélnek az Úrról a
jövő nemzedéknek. 32 Jönnek, és a születendő népnek hirdetik majd,
hogy igaz, amit ő tesz.
Zsolt 23
1 Dávid zsoltára. Az
ÚR az én pásztorom, nem szűkölködöm. 2 Füves legelőkön terelget,
csendes vizekhez vezet engem. 3 Lelkemet felüdíti, igaz ösvényen vezet az
ő nevéért. 4 Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi
bajtól, mert te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem. 5 Asztalt
terítesz nekem ellenségeim szeme láttára. Megkened fejemet olajjal, csordultig
van poharam. 6 Bizony, jóságod és szereteted kísér életem minden napján, és az
ÚR házában lakom egész életemben.
Zsolt 24
1 Dávid zsoltára. Az
ÚRé a föld és ami betölti, a földkerekség és a rajta lakók. 2 Mert ő
vetette meg alapját a tengereken, ő rögzítette a folyókon. 3 Ki mehet föl
az ÚR hegyére, és ki állhat meg szent helyén? 4 Az ártatlan kezű, a tiszta
szívű, aki nem sóvárog hiábavalóság után, és nem esküszik hamisan. 5
Áldást nyer az ilyen az ÚRtól, igazságot a szabadító Istentől. 6 Ilyen az
a nemzedék, amely hozzá folyamodik, akik Jákób Istenének orcáját keresik. (
Szela.) 7 Emeljétek föl fejeteket, ti kapuk, emelkedjetek föl, ti ősi
ajtók, hogy bemehessen a dicső király! 8 Ki az a dicső király? Az
erős és hatalmas ÚR, az ÚR, aki hatalmas a harcban. 9 Emeljétek föl
fejeteket, ti kapuk, emeljétek föl, ti ősi ajtók, hogy bemehessen a
dicső király! 10 Ki az a dicső király? A Seregek URa, ő a
dicső király! ( Szela.)
Zsolt 25
1 Dávidé. URam,
hozzád emelkedem lélekben! 2 Benned bízom, Istenem, ne szégyenüljek meg, ne
nevessenek ki ellenségeim! 3 Senki se szégyenüljön meg, aki benned reménykedik,
azok szégyenüljenek meg, akik ok nélkül elpártolnak tőled! 4 Utaidat,
URam, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem! 5 Vezess
hűségesen, és taníts engem, mert te vagy szabadító Istenem, mindig benned
reménykedem. 6 Gondolj, URam, irgalmadra és kegyelmedre, melyek öröktől
fogva vannak. 7 Ifjúkorom vétkeire és bűneimre ne emlékezz! Kegyelmesen
gondolj rám, mert te jóságos vagy, URam! 8 Jó és igaz az ÚR, ezért megmutatja a
vétkeseknek a jó utat. 9 Az alázatosakat igazságosan vezeti, és az ő
útjára tanítja az alázatosakat. 10 Az ÚR minden ösvénye szeretet és hűség
azoknak, akik megtartják szövetségét és intelmeit. 11 A te nevedért, ó URam,
bocsásd meg bűneimet, mert sok van! 12 Azt az embert, aki féli az URat,
oktatja ő, hogy melyik utat válassza. 13 Élete boldog marad, és utódai
öröklik a földet. 14 Közösségben van az ÚR az őt félőkkel,
szövetségére tanítja őket. 15 Szemem állandóan az ÚRra néz, mert ő
szabadítja ki lábamat a csapdából. 16 Fordulj felém, és könyörülj rajtam, mert
magányos és nyomorult vagyok. 17 Enyhítsd szívem szorongását, szorult
helyzetemből szabadíts ki! 18 Lásd meg nyomorúságomat és
gyötrődésemet, és bocsásd meg minden vétkemet! 19 Nézd, mennyi ellenségem
van! Gyűlölnek kegyetlen gyűlölettel. 20 Tartsd meg életemet, ments
meg, ne szégyenüljek meg, mert hozzád menekültem! 21 Feddhetetlen becsület
őrizzen engem, mert benned reménykedem. 22 Szabadítsd ki, ó Isten, Izráelt
minden nyomorúságából!
Zsolt 26
1 Dávidé. URam,
szolgáltass nekem igazságot, mert feddhetetlenül éltem, az ÚRban bíztam
ingadozás nélkül! 2 Vizsgálj meg, URam, és próbálj meg, kutasd át
szívemet-lelkemet! 3 Mert hűséged szemem előtt van, igazságod szerint
járok-kelek. 4 Nem ülök hitvány emberek közé, alattomosokkal nem járok együtt.
5 Gyűlölöm a gonoszok társaságát, nem ülök le a bűnösök közé. 6
Ártatlan vagyok, megmosom kezemet, úgy járom körül oltárodat, URam, 7 hangos
hálaéneket zengve, felsorolva sok csodatettedet. 8 URam, szeretem házadat, ahol
laksz, dicsőséged lakóhelyét. 9 Ne ragadd el lelkemet a vétkesekkel,
életemet a vérontókkal együtt, 10 akiknek a keze tele van gyalázattal, jobbjuk
megvesztegetéssel. 11 Hiszen én feddhetetlenül élek, válts meg, és könyörülj
rajtam! 12 Lábam biztos talajon áll, áldom az URat a gyülekezetben.
Zsolt 27
1 Dávidé. Világosságom
és segítségem az ÚR, kitől félnék? Életemnek ereje az ÚR, kitől
rettegnék? 2 Ha rám támadnak is a gonoszok, szorongató ellenségeim, hogy
marcangoljanak engem, majd megbotlanak, és elesnek. 3 Ha egy egész tábor jön is
ellenem, nem fél a szívem. Ha háború tör is rám, én akkor is bizakodom. 4 Egy
dolgot kérek az ÚRtól, azért esedezem: hogy az ÚR házában lakhassam egész
életemben; láthassam, milyen jóságos az ÚR, és gyönyörködhessem templomában. 5
Megóv engem sátrában a veszedelem napján. Elrejt sátra mélyén, magas
kősziklára helyez engem. 6 Így hát fölemelt fővel állok ellenségeim
között, ezért örvendezve mutatok be áldozatot az ÚR sátrában, és éneket zengek
az ÚRnak. 7 Halld meg, URam, hívó hangomat! Könyörülj rajtam, hallgass meg! 8
Ha ezt mondod: Járuljatok színem elé! - szívem így válaszol: Színed elé
járulok, URam! 9 Ne rejtsd el előlem orcádat, ne utasítsd el haragosan
szolgádat! Te vagy az én segítségem, ne vess el, ne hagyj el, szabadító
Istenem! 10 Ha apám, anyám elhagyna is, az ÚR magához fogad engem. 11 URam,
taníts meg utadra, vezess a helyes ösvényen, mert ellenségeim vannak! 12 Ne
dobj oda ellenségeim indulatának, mert hamis tanúk támadtak rám, bosszút
lihegnek. 13 De én hiszem, hogy még meglátom az ÚR jóságát az élők
földjén. 14 Reménykedj az ÚRban, légy erős és bátor szívű, reménykedj
az ÚRban!
Zsolt 28
1 Dávidé. Téged
hívlak, URam, kősziklám, ne fordulj el tőlem némán! Mert ha némán
elfordulsz, hasonló leszek a sírba roskadókhoz. 2 Halld meg esedező
hangomat, amikor segítségért kiáltok, kezemet fölemelve szent templomod felé. 3
Ne sorolj a bűnösök és gonosztevők közé, akik békésen beszélnek
embertársaikkal, de rossz szándék van a szívükben. 4 Fizess meg nekik tetteik
szerint, gonosz cselekedeteik szerint! Kezük munkája szerint fizess meg nekik,
torold meg rajtuk, amit elkövettek! 5 Mivel nem figyelnek az ÚR tetteire, sem
kezének munkájára, lerombolja, nem építi őket. 6 Áldott az ÚR, mert
meghallgatta esedező hangomat. 7 Erőm és pajzsom az ÚR, benne bízik
szívem. Ő megsegített, ezért vidám a szívem, és énekelve adok neki hálát.
8 Az ÚR az ő népének erőssége, felkentjének megsegítő ereje. 9
Segítsd meg népedet, áldd meg örökségedet, légy pásztora, és gondozd örökké!
Zsolt 29
1 Dávid zsoltára.
Magasztaljátok az URat, ti mennyei lények, magasztaljátok az ÚR dicsőségét
és hatalmát! 2 Magasztaljátok az ÚR dicső nevét, boruljatok le az ÚR
előtt szent öltözetben! 3 Az ÚR hangja zeng a vizek fölött, mennydörög a
dicsőséges Isten, az ÚR, a nagy vizek fölött. 4 Az ÚR hangja hatalmas, az
ÚR hangja fenséges. 5 Az ÚR hangja cédrusokat tördel, összetöri az ÚR a Libánon
cédrusait. 6 A Libánon ugrál miatta, mint egy borjú, és a Szirjón, mint egy
bivalyborjú. 7 Az ÚR hangjára lángok törnek elő. 8 Az ÚR hangja
megremegteti apusztát, megremegteti az ÚR Kádés pusztáját. 9 Az ÚR hangja
megriasztja a szarvasokat, letarolja az erdőket. Templomában mindenki
őt dicsőíti. 10 Az ÚR trónol az áradat fölött, ott trónol az ÚR, az
örökkévaló király. 11 Az ÚR erőt ad népének, az ÚR megáldja népét békességgel.
Zsolt 30
1 Zsoltár,
templomszentelési ének. Dávidé. 2 Magasztallak, URam, mert megmentettél. Nem
engedted, hogy ellenségeim örüljenek bajomon. 3 URam, Istenem, hozzád
kiáltottam, és meggyógyítottál engem. 4 URam, kihoztál engem a holtak
hazájából, életben tartottál, nem roskadtam a sírba. 5 Zengjetek az ÚRnak, ti
hívei, magasztaljátok szent nevét! 6 Mert csak egy pillanatig tart haragja, de
egész életen át a kegyelme. Este szállást vesz a sírás, reggelre itt az
ujjongás. 7 Míg jó dolgom volt, azt gondoltam: Nem tántorodom meg soha. 8 URam,
kegyelmedből hatalmas hegyre állítottál. De ha elrejtetted orcádat, én
megrettentem. 9 Hozzád kiáltok, URam! Így esedezem az ÚRhoz: 10 Mit használ
neked a vérem, ha leszállok a sírgödörbe? Hálát ad-e neked, aki porrá lett,
hirdeti-e hűségedet? 11 Hallgass meg, URam, kegyelmesen, légy
segítségemre, URam! 12 Gyászomat örömre fordítottad, leoldoztad gyászruhámat,
és örömbe öltöztettél. 13 Ezért szüntelen zeng neked a szívem, örökké
magasztallak, URam, Istenem!
Zsolt 31
1 A karmesternek: Dávid
zsoltára. 2 Hozzád menekülök, URam, ne szégyenüljek meg soha! Ments meg engem
irgalmasan! 3 Fordítsd felém füledet, siess, ments meg engem! Légy erős
kősziklám, erős váram, segíts rajtam! 4 Mert te vagy az én
sziklaváram; vezess, és terelgess engem nevedért! 5 Szabadíts ki a hálóból,
amelyet titkon vetettek nekem, mert te vagy az erősségem. 6 Kezedre bízom
lelkemet, te váltasz meg engem, URam, igaz Isten! 7 Gyűlölöm a hazug
bálványok híveit, mert én csak az ÚRban bízom. 8 Ujjongva örülök hűségednek,
mert látod nyomorúságomat, ismered lelkem szorongásait. 9 Nem adtál ellenség
kezébe, hanem tágas térre állítottad lábamat. 10 Légy kegyelmes, URam, mert
bajban vagyok, szemem elhomályosodott a bánattól, odavan testem-lelkem. 11 A
gond miatt vége lesz életemnek, a sóhajtozás miatt esztendeimnek. Bűnöm
miatt megrokkant az erőm, csontjaim sorvadoznak. 12 Minden ellenségem
gyaláz engem, szomszédaim félnek, ismerőseim megrettennek, ha látnak az
utcán, elfutnak előlem. 13 Elfelejtettek, mintha meghaltam volna, olyan
lettem, mint egy kallódó tárgy. 14 Mert hallom sokak suttogását: Iszonyú baj
van vele! Rólam tanácskoznak egymás közt, el akarják venni az életemet. 15 De
én bízom benned, URam, vallom: Te vagy Istenem! 16 Kezedben van sorsom, ments
meg ellenségeim és üldözőim kezéből! 17 Ragyogjon rá orcád szolgádra,
segíts rajtam hűségesen! 18 URam, ne szégyenüljek meg, ha hívlak téged!
Szégyenüljenek meg a bűnösök, tűnjenek el a holtak hazájában! 19
Némuljanak el a hazug ajkak, amelyek kihívóan, gőgösen és megvetően
beszélnek az igazról! 20 Milyen nagy a te jóságod, melyet a téged félőknek
tartogatsz! Ebben részesíted a hozzád menekülőket minden ember szeme
láttára. 21 Jól elrejted őket magadnál az emberek áskálódása elől.
Megőrzöd őket sátradban a perlekedő nyelvektől. 22 Áldott
az ÚR, aki csodálatos hűséggel bánt velem az ostromlott városban! 23 Én
már azt gondoltam ijedtemben, hogy eltaszítottál magadtól. De te meghallgattad
könyörgő szavamat, amikor hozzád kiáltottam segítségért. 24 Szeressétek az
URat, ti hívei mind! Az állhatatosokat megtartja az ÚR, de kamatostul megfizet
a gőgösöknek. 25 Legyetek erősek és bátor szívűek mind, akik az
ÚRban reménykedtek!
Zsolt 32
1 Dávid
tanítókölteménye. Boldog, akinek hűtlensége megbocsáttatott, vétke
eltöröltetett. 2 Boldog az az ember, akinek az ÚR nem rója fel bűnét, és
nincs lelkében álnokság. 3 Míg hallgattam, kiszáradtak csontjaim, egész nap
jajgatnom kellett. 4 Mert éjjel-nappal rám nehezedett kezed, erőm
ellankadt, mint a nyári hőségben. ( Szela.) 5 Megvallottam neked vétkemet,
bűnömet nem takargattam. Elhatároztam, hogy bevallom hűtlenségemet az
ÚRnak, és te megbocsátottad bűnömet, amit vétettem. ( Szela.) 6 Ezért
hozzád imádkozzék minden hívő, amíg megtalálhat. Ha nagy vizek áradnak is,
nem érik el őt. 7 Te vagy az oltalmam, megóvsz abajtól, körülveszel a
szabadulás örömével.( S zela.) 8 Bölccsé teszlek, és megtanítalak, melyik úton
kell járnod. Tanácsot adok, rajtad lesz a szemem. 9 Ne legyetek olyan
oktalanok, mint a ló vagy az öszvér, amelynek kantárral és zablával kell
fékezni szilajságát, másképpen nem közelít hozzád. 10 Sok fájdalom éri a
bűnöst, de aki bízik az ÚRban, azt ő szeretettel veszi körül. 11
Örüljetek az ÚRnak, ujjongjatok, ti igazak! Vigadjatok mind, ti igaz
szívűek!
Zsolt 33
1 Vigadjatok az ÚRban,
ti igazak! Az igaz emberekhez illik a dicséret. 2 Adjatok hálát az ÚRnak
citeraszóval, tízhúrú lanttal zengjetek neki! 3 Énekeljetek neki új éneket,
szépen zengjenek hangszereitek! 4 Mert az ÚR igéje igaz, mindent hűségesen
cselekszik. 5 Szereti az igaz ítéletet, az ÚR szeretetével tele van a föld. 6
Az ÚR igéje alkotta az eget, egész seregét szájának lehelete. 7 Gáttal
torlaszolta el a tenger vizét, mederbe zárta hullámait. 8 Féljen az ÚRtól az
egész föld, rettegjen tőle a világ minden lakója, 9 mert amit ő
mondott, meglett, és amit parancsolt, előállott. 10 Semmivé teszi az ÚR a
nemzetek tervét, meghiúsítja a népek szándékait. 11 De az ÚR terve örökké
megmarad, szívének szándéka nemzedékről nemzedékre. 12 Boldog az a nemzet,
amelynek Istene az ÚR, az a nép, amelyet örökségül választott. 13 Letekint a
mennyből az ÚR, és lát minden embert. 14 Lakóhelyéből rátekint a föld
minden lakójára. 15 Ő formálta mindnyájuk szívét, ismeri minden tettüket.
16 Nem a nagy sereg segíti győzelemre a királyt, nem a nagy erő menti
meg a hőst. 17 Csalódik, aki lovaktól vár segítséget, mert nagy erejük nem
ment meg. 18 De az ÚR szeme ügyel az istenfélőkre, akik szeretetében
bíznak. 19 Megmenti őket a haláltól, éhínség idején is megtartja életüket.
20 Lelkünk az URat várja, ő a mi segítségünk és pajzsunk. 21 Benne van
szívünk öröme, mert szent nevében bízunk. 22 Maradjon velünk, URam, szereteted,
mert mi is benned reménykedünk!
Zsolt 34
1 Dávidé, abból az
időből, amikor eszelősnek tettette magát Abimeleknél, aki aztán
elkergette, ő pedig elment. 2 Áldom az URat mindenkor, állandóan őt
dicséri szám. 3 Az ÚRral dicsekszik lelkem. Hallják ezt az alázatosak, és
örülnek. 4 Hirdessétek velem az ÚR nagyságát, magasztaljuk együtt az ő
nevét! 5 Az ÚRhoz folyamodtam, és ő meghallgatott, megmentett mindattól,
amitől rettegtem. 6 Örömre derülnek, kik rátekintenek, nem pirul az arcuk.
7 Kiáltott a nyomorult; az ÚR meghallgatta, és minden bajából kiszabadította. 8
Az ÚR angyala őrt áll az istenfélők mellett, és megmenti őket. 9
Érezzétek, és lássátok, hogy jó az ÚR! Boldog az az ember, aki hozzá menekül.
10 Féljétek az URat, ti szentjei, mert nem szűkölködnek az
istenfélők. 11 Az oroszlánok is sínylődnek, és éheznek, de akik az
ÚRhoz folyamodnak, nem nélkülözik a jót. 12 Jöjjetek, fiaim, hallgassatok rám,
megtanítalak benneteket az ÚR félelmére. 13 Ki az az ember, akinek tetszik az
élet, és szeretne jó napokat látni? 14 Vigyázz, hogy nyelved ne szóljon
rosszat, és ajkad ne beszéljen csalárdságot! 15 Hagyj fel a rosszal, és
cselekedj jót, törekedj békességre, és kövesd azt! 16 Az ÚR szeme látja az
igazakat, füle meghallja kiáltásukat. 17 Az ÚR a gonosztevők ellen fordul,
emléküket is kiirtja a földről. 18 Akik az ÚRhoz kiáltanak, azokat
meghallgatja, és kimenti őket minden bajból. 19 Közel van az ÚR a megtört
szívűekhez, és a sebzett lelkűeket megsegíti. 20 Sok baj éri az
igazat, de valamennyiből kimenti az ÚR. 21 Megőrzi minden csontját,
egy sem törik el közülük. 22 Halálos veszedelem éri utol a bűnöst,
megbűnhődnek, akik gyűlölik az igazat. 23 Az ÚR megváltja
szolgái életét, és nem kell bűnhődnie senkinek, aki hozzá menekül.
Zsolt 35
1 Dávidé. Perelj,
URam, a velem perlőkkel, harcolj az ellenem harcolókkal! 2 Ragadj pajzsot,
vértet, és siess segítségemre! 3 Végy elő lándzsát, csatabárdot üldözőim
ellen! Szólj így hozzám: Én megsegítlek téged! 4 Érje szégyen és gyalázat
azokat, akik életemre törnek! Hátráljanak meg, és piruljanak, akik rosszat
terveznek ellenem! 5 Legyenek olyanok, mint a szélhordta polyva. Az ÚR angyala
szórja szét őket! 6 Legyen útjuk sötét és síkos, az ÚR angyala üldözze
őket! 7 Mert ok nélkül vetették ki rám hálójukat, ok nélkül ástak vermet
nekem. 8 Érje őket váratlan veszedelem, fogja meg őket a háló,
amelyet kivetettek, ők maguk essenek gödörbe! 9 Én pedig ujjongok az ÚRnak,
és örvendezek szabadításának. 10 Minden porcikám ezt mondja: Ki volna hozzád
fogható, URam? Mert megmented a nyomorultat az erőszakostól, a nyomorultat
és szegényt a fosztogatótól. 11 Hamis tanúk állnak elő, olyanról
faggatnak, amiről nem tudok. 12 Rosszal fizetnek a jóért, életemre törnek.
13 Pedig ha ők betegek voltak, én zsákruhát öltöttem, böjttel gyötörtem
magamat, újra meg újra szívből imádkoztam. 14 Úgy jártam-keltem, mintha
barátomról, testvéremről lett volna szó, mély bánatba merültem, mint aki
anyját gyászolja. 15 De mikor én meginogtam, örömükben összegyűltek.
Összegyűltek körülöttem mint idegenek és ismeretlenek, szitkozódnak szünet
nélkül. 16 Elvetemülten gúnyolódnak, acsarkodnak ellenem. 17 Uram, meddig nézed
el ezt? Ments meg engem az ordítozóktól, életemet az oroszlánoktól! 18
Magasztallak a nagy gyülekezetben, hatalmas nép között dicsérlek. 19 Ne engedd,
hogy kinevessenek hazug ellenségeim, és összekacsinthassanak, akik ok nélkül
gyűlölnek. 20 Mert nem jó szándékkal beszélnek, csalárd dolgokat terveznek
azok ellen, akik szelíden élnek a földön. 21 Feltátották rám szájukat,
hahotázva mondják rólam: Saját szemünkkel láttunk! 22 Láttad mindezt, URam! Ne
hallgass, Uram, ne légy távol tőlem! 23 Serkenj fel, ébredj, tégy
igazságot peremben, Uram, Istenem! 24 Ítélj meg igazságod szerint, URam,
Istenem, ne engedd, hogy kinevessenek! 25 Ne mondhassák magukban: Ez az, ezt
akartuk! Ne mondhassák: Végeztünk vele! 26 Szégyenkezve piruljon mindenki, aki
örül bajomnak! Szégyen és gyalázat borítsa azokat, akik dölyfösek velem
szemben! 27 Ujjongjanak, örüljenek, akik igazamat kívánják! Beszéljék
mindenkor, hogy nagy az ÚR, aki szolgája javát akarja. 28 Nyelvem hirdeti
igazságodat és dicséretedet minden nap.
Zsolt 36
1 A karmesternek: Az
ÚR szolgájáé, Dávidé. 2 A bűnös ember szíve mélyén ott suttog a bűn.
Nem számít neki az istenfélelem, 3 sőt azzal hízeleg magának, hogy
bűnével gyűlöletet tud szítani. 4 Szája rontást és csalárdságot
beszél, nem akar okos és jó lenni. 5 Rontást eszel ki ágyában, nem a jó úton
jár, nem veti meg a rosszat. 6 URam, szereteted az égig ér, hűséged a
fellegekig. 7 Igazságod olyan, mint a hatalmas hegyek, ítéleteid, mint a nagy
mélység, embert és állatot megtartasz, URam. 8 Mily drága a te szereteted,
Istenem! Szárnyad árnyékába menekülnek az emberek. 9 Dúslakodnak házad
bőségében, örömöt árasztasz rájuk, mint patakot. 10 Mert nálad van az élet
forrása, a te világosságod által látunk világosságot. 11 Maradj hűséges a
téged szeretőkhöz, igazságos a tiszta szívűekhez. 12 Ne taposson rám
a gőgösök lába, ne tegyen bujdosóvá a bűnösök keze! 13 Majd elbuknak
a gonosztevők, elterülnek, nem tudnak fölkelni.
Zsolt 37
1 Dávidé. Ne indulj
haragra a gonoszok miatt, ne irigykedj a cselszövőkre! 2 Mert hamar
elhervadnak, mint a fű, elfonnyadnak, mint a zöld növények. 3 Bízzál az
ÚRban, és tégy jót, akkor az országban lakhatsz, és biztonságban élhetsz. 4
Gyönyörködj az ÚRban, és megadja szíved kéréseit! 5 Hagyd az ÚRra utadat,
bízzál benne, mert ő munkálkodik: 6 világossá teszi igazságodat, jogodra
fényt derít. 7 Légy csendben, és várj az ÚRra! Ne indulj fel, ha az alattomos
embernek szerencsés az útja! 8 Tégy le a haragról, hagyd a heveskedést, ne légy
indulatos, mert az csak rosszra visz! 9 Mert a gonoszok kipusztulnak, de akik
az ÚRban reménykednek, azok öröklik a földet. 10 Egy kis idő még, és nem
lesz meg a bűnös, körülnézel, de nyomát sem találod. 11 Az alázatosak
öröklik a földet, és teljes békességet élveznek. 12 Ármánykodik a bűnös az
igaz ellen, és acsarkodik ellene. 13 Az Úr nevet rajta, mert látja, hogy eljön
majd a napja. 14 Kardot rántanak a bűnösök, kifeszítik íjukat, hogy
elejtsék a nyomorultat és a szegényt, levágják az egyenes úton járókat. 15 De
kardjuk saját szívüket járja át, és íjaik összetörnek. 16 Többet ér a kevés az
igaznak, mint a gazdagság a sok bűnösnek. 17 Mert a bűnösök karja
összetörik, de az igazakat támogatja az ÚR. 18 Ismeri az ÚR a feddhetetlenek
életét, és örökségük megmarad örökké. 19 Nem szégyenülnek meg a gonosz
időben sem, jóllaknak az éhínség napjaiban is. 20 De megsemmisülnek a
bűnösök, elenyésznek az ÚR ellenségei, mégha olyanok is, mint a viruló
rétek, füstként enyésznek el. 21 Kölcsönt kér a bűnös, és nem adja vissza,
de az igaz könyörületes és adakozó. 22 Akiket megáld az ÚR, öröklik a földet, akiket
megátkoz, elpusztulnak. 23 Az ÚR irányítja annak az embernek a lépteit, akinek
az útja tetszik neki. 24 Ha elesik is, nem marad fekve, mert az ÚR kézen fogja.
25 Gyermek voltam, meg is öregedtem, de nem láttam, hogy elhagyatottá lett az
igaz, sem azt, hogy gyermeke koldussá vált. 26 Mindenkor könyörül, és
kölcsönad, gyermeke áldott lesz. 27 Kerüld a rosszat, tégy jót, és itt lakhatsz
mindvégig. 28 Mert az ÚR szereti a jogosságot, és nem hagyja el híveit.
Megőrzi őket mindenkor, a bűnösök utódait pedig kiirtja. 29 Az
igazak öröklik a földet, és ott laknak mindvégig. 30 Bölcsen beszél az igaznak
a szája, és a nyelve igazat mond. 31 Isten törvénye van a szívében, nem
ingadoznak léptei. 32 Leselkedik a bűnös az igazra, és meg akarja ölni. 33
De az ÚR nem hagyja, hogy kezébe kerüljön, és nem engedi, hogy bűnösként
elítéljék. 34 Reménykedj az ÚRban, maradj az ő útján! Ő felmagasztal,
és öröklöd a földet; meglátod, hogy kiirtja a bűnösöket. 35 Láttam egy
erőszakos bűnöst: olyan volt, mint egy terebélyes zöldellő fa,
36 de egyszer csak eltűnt, nem volt többé, kerestem, de nem lehetett
megtalálni. 37 Vigyázz, hogy feddhetetlen légy, ügyelj, hogy becsületes maradj,
mert a jövő a béke emberéé! 38 De a vétkesek mind megsemmisülnek, a
bűnösök vége pusztulás. 39 Az igazak segítséget kapnak az ÚRtól, erőt
a szükség idején. 40 Megsegíti az ÚR, megmenti őket, megmenti a
bűnösöktől, megszabadítja őket, mert hozzá menekülnek.
Zsolt 38
1 Dávid zsoltára.
Emlékeztetőül. 2 URam, ne feddj meg felindulásodban, ne ostorozz lángoló
haragodban! 3 Mert nyilaid belém hatoltak, és rám nehezedett kezed. 4 Nincs ép
hely testemen sújtó haragod miatt, nincs sértetlen csontom vétkem miatt. 5 Mert
bűneim összecsaptak fejem fölött, súlyos teherként nehezednek rám. 6
Megbűzhödtek, elgennyesedtek sebeim oktalanságom miatt. 7 Elcsüggedtem,
meggörnyedtem nagyon, úgy járkálok egész nap, mint aki gyászol. 8 Derekam
égő fájdalommal van tele, nincs ép hely testemen. 9 Kimerültem, végképp
összetörtem, szívem gyötrelmében kiáltozom. 10 Uram, előtted van minden
kívánságom, nincs rejtve előtted sóhajtásom. 11 Szívem hevesen dobog,
erőm elhagyott, szemem világa sincs már velem. 12 Szeretteim és barátaim
félreállnak, mert csapás ért, rokonaim is elhúzódnak tőlem. 13 Tőrt
vetettek, akik életemre törnek, akik vesztemet akarják, arról beszélnek, hogyan
ártsanak nekem, és csalárd terveken gondolkoznak mindennap. 14 De én meg sem
hallom, mintha süket volnék, olyan vagyok, mint egy néma, aki nem nyitja ki
száját. 15 Olyan vagyok, mint aki nem hall, és szájában nincs ellenvetés. 16
Mert benned reménykedem, URam, te majd megfelelsz nekik, Uram, Istenem! 17
Bárcsak ne nevetnének rajtam, ha lábam meginog - gondoltam ne lennének
dölyfösek velem szemben! 18 Hiszen már közel vagyok az eleséshez, szüntelenül
gyötör a fájdalom. 19 Bizony, megvallom bűnömet, bánkódom vétkeim miatt.
20 De ellenségeim életerősek, sokan vannak, akik ok nélkül gyűlölnek.
21 Rosszal fizetnek nekem a jóért, rám támadnak, pedig én jóra törekszem. 22 Ne
hagyj el engem, URam, Istenem, ne légy távol tőlem! 23 Siess segítségemre,
Uram, szabadítóm!
Zsolt 39
1 A karmesternek,
Jedútúnnak: Dávid zsoltára. 2 Ezt határoztam: vigyázok szavaimra, hogy ne
vétkezzem nyelvemmel, megzabolázom számat, ha gonosz ember kerül elém. 3 Néma
voltam, szótalan, hallgattam, de ez nem volt jó, fájdalmam kiújult. 4 Szívem
fölhevült bennem, míg sóhajtoztam, lángra lobbantam, nyelvemmel beszélni
kezdtem: 5 Add tudtomra, URam, életem végét, meddig tart napjaim sora, hadd
tudjam meg, milyen mulandó vagyok! 6 Íme, arasznyivá tetted napjaimat, életem
ideje semmiség előtted. Mint egy lehelet, annyit ér minden ember, aki él.
( Szela.) 7 Árnyékként jár-kel itt az ember, bizony hiába vesződik.
Gyűjtöget, de nem tudja, ki fogja hasznát venni. 8 Így hát mit várhatok,
Uram? Egyedül benned reménykedem! 9 Ments meg az ellenem vétőktől, ne
engedd, hogy a bolondok gyalázzanak! 10 Néma maradok, nem nyitom ki számat,
hiszen te munkálkodsz. 11 Vedd le rólam csapásodat, elpusztulok sújtó kezed
alatt! 12 A bűn miatt büntetéssel fenyíted az embert, tönkreteszed szépségét,
mint a moly. Mint egy lehelet, annyit ér minden ember. ( Szela.) 13 Hallgasd
meg imádságomat, URam, figyelj segélykiáltásomra! Könnyeim láttán ne légy néma,
mert jövevény vagyok nálad, zsellér, mint minden ősöm. 14 Ne nézz rám
haraggal, hadd viduljak föl, mielőtt elmegyek, és nem leszek többé.
Zsolt 40
1 A karmesternek:
Dávid zsoltára. 2 Várva vártam az URat, és ő lehajolt hozzám, meghallotta
kiáltásomat. 3 Kiemelt a pusztulás verméből, a sárból és iszapból.
Sziklára állította lábamat, biztossá tette lépteimet. 4 Új éneket adott a
számba, Istenünknek dicséretét. Sokan látják ezt, félik az URat, és bíznak
benne. 5 Boldog ember az, aki az ÚRba veti bizodalmát, nem igazodik a
kevélyekhez és az elvetemült hazugokhoz. 6 URam, Istenem! Sok csodás tervet
vittél véghez értünk, nincs hozzád fogható. Szeretném hirdetni és elmondani, de
több annál, amit fel tudnék sorolni. 7 Véresáldozatban és ételáldozatban nem
telik kedved: nyitott fület adtál nekem. Égőáldozatot és vétekáldozatot
nem kívánsz. 8 Akkor így szóltam: Íme, megjelentem, a könyvtekercsben írva van
rólam. 9 Abban telik kedvem, Istenem, hogy akaratodat teljesítsem, törvényed
szívemben van. 10 Hirdetem igazságodat a nagy gyülekezetben, és nem zárom be
számat, jól tudod, URam! 11 Igazságodat nem rejtegetem szívem mélyén, hanem
beszélek hűségedről és szabadításodról. Nem titkolom el szeretetedet
és hűségedet a nagy gyülekezet előtt. 12 URam, ne vond meg tőlem
irgalmadat, szereteted és hűséged őrizzen szüntelen! 13 Mert annyi
baj vett engem körül, hogy megszámlálni sem lehet. Bűneim büntetése
utolért engem, áttekinteni sem tudom őket, számosabbak hajam szálainál, és
a szívem is elhagyott engem. 14 Légy kegyelmes, URam, és ments meg, URam, siess
segítségemre! 15 Szégyenkezzen, piruljon mindenki, aki életemet el akarja
venni! Riadjanak vissza, és érje gyalázat azokat, akik bajomban gyönyörködnek!
16 Rettegjenek szégyenükben, akik hahoztázva beszélnek rólam! 17 Örüljenek, és
örvendezzenek benned mindazok, akik téged keresnek. Akik szabadításodra
vágyódnak, hadd mondhassák mindig, hogy nagy az ÚR! 18 Én nyomorult és szegény
vagyok, de gondol rám az Úr. Te vagy segítségem és megmentőm, Istenem, ne
késlekedj!
Zsolt 41
1 A karmesternek:
Dávid zsoltára. 2 Boldog az, akinek gondja van anincstelenre, ha bajba kerül,
megmenti az ÚR. 3 Az ÚR megőrzi, és életben tartja, boldog lesz a földön;
nem engedi át ellenségei dühének. 4 Az ÚR enyhülést ad betegágyán, jobbulást ad
neki, valahányszor betegen fekszik. 5 Ezt mondom: URam, légy kegyelmes hozzám!
Gyógyíts meg engem, mert vétkeztem ellened! 6 Ellenségeim rosszat mondanak
rólam: Mikor hal már meg, mikor vész ki a neve? 7 Aki eljön meglátogatni,
hiábavalóságot beszél, szívében összegyűjt minden rosszat, azután kimegy
az utcára, és kibeszéli. 8 Mindazok, akik gyűlölnek, egymás közt
sugdolóznak, és rosszat gondolnak rólam: 9 Gyógyíthatatlan betegség támadta
meg, nem kel föl többé onnan, ahol fekszik! 10 Még a legjobb barátom is, akiben
megbíztam, aki velem együtt evett, az is ellenem támadt. 11 De te, URam, légy
kegyelmes, segíts fel engem, hadd fizessek meg nekik! 12 Abból tudom meg, hogy
kedvelsz, ha nem ujjonghat rajtam ellenségem, 13 engem pedig megtartasz, mert
feddhetetlen vagyok, és színed elé állítasz örökre. 14 Áldott az ÚR, Izráel
Istene öröktől fogva mindörökké. Ámen, ámen.
Zsolt 42
1 A karmesternek:
Kórah fiainak tanítókölteménye. 2 Ahogyan a szarvas kívánkozik a folyóvízhez,
úgy kívánkozik a lelkem hozzád, Istenem! 3 Isten után szomjazik lelkem, az
élő Isten után: Mikor mehetek el, hogy megjelenjek Isten előtt? 4
Könnyem lett a kenyerem éjjel és nappal, mert egész nap ezt mondogatják nekem:
Hol van a te Istened? 5 Kiöntöm lelkemet, és arra emlékezem, hogy milyen
tömeggel vonultam, és hogyan vezettem Isten házához hangos ujjongással és
hálaénekkel az ünneplő sokaságot. 6 Miért csüggedsz el, lelkem, miért
háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki az ő
szabadításáért! 7 Istenem, elcsügged a lelkem, azért terád gondolok a Jordán
földjéről és a Hermónról, a Micár hegyéről. 8 Örvény örvénynek kiált
zuhatagjaid hangjában, minden habod és hullámod átcsapott fölöttem. 9 Nappal
szeretetét rendeli mellém, éjjel éneket ad számba az ÚR; imádságot életem
Istenéhez. 10 Ezt mondom Istenemnek, kőszálamnak: Miért feledkeztél el
rólam? Miért kell gyászban járnom, miért gyötör az ellenség? 11 Mintha
csonjaimat tördelnék, amikor gyaláznak ellenfeleim, mert egész nap ezt
mondogatják nekem: Hol van a te Istened? 12 Miért csüggedsz el, lelkem, miért
háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki, szabadító Istenemnek!
Zsolt 43
1 Szolgáltass nekem
igazságot, Istenem, és pereld peremet a hűtlen néppel szemben! Az
alattomos és álnok emberektől ments meg engem! 2 Hiszen te vagy oltalmazó
Istenem, miért taszítottál el engem? Miért kell gyászban járnom, miért gyötör
az ellenség? 3 Küldd el világosságodat és igazságodat: azok vezessenek engem!
Vigyenek el szent hegyedre és hajlékaidba, 4 hogy eljussak Isten oltárához,
Istenhez, akinek ujjongva örülök. Hadd magasztaljalak hárfával, Isten, én
Istenem! 5 Miért csüggedsz el, lelkem, és miért háborogsz bennem? Bízzál
Istenben, mert még hálát adok neki, szabadító Istenemnek!
Zsolt 44
1 A karmesternek:
Kórah fiainak tanítókölteménye. 2 Isten, saját fülünkkel hallottuk, elbeszélték
nekünk apáink, mit vittél véghez napjaikban, a régi időkben. 3 Kezeddel
népeket űztél el, őket pedig a helyükre plántáltad. Nemzeteket zúztál
össze, őket pedig a helyükre küldted. 4 Mert nem a maguk fegyverével
vették birtokba az országot, és nem a saját karjuk segítette meg őket,
hanem a te jobbod és a te karod, a te orcád világossága, mert kedvelted
őket. 5 Te vagy királyom, ó Isten! Parancsodra megszabadul Jákób. 6
Általad verjük le ellenségeinket, neved segítségével tiporjuk el támadóinkat. 7
Mert én nem az íjamban bízom, nem a fegyverem segít meg engem. 8 Te segítesz
meg ellenségeinkkel szemben, gyűlölőinket te szégyeníted meg. 9
Istent dicsérjük minden nap, neved magasztaljuk örökké. ( Szela.) 10 Mégis
elvetettél, megszégyenítettél minket, nem vonultál ki seregeinkkel. 11 Megfutamítottál
az ellenség előtt, gyűlölőink kifosztottak bennünket. 12
Odadobtál minket, mint vágójuhokat, és szétszórtál a népek közé. 13 Potom áron
adtad el népedet, nem szabtál magas vételárat érte. 14 Gyalázatossá tettél
szomszédaink előtt, gúnyol és csúfol környezetünk. 15 Szóbeszéd tárgyává
tettél a népek között, fejüket csóválják miattunk a nemzetek. 16 Minden nap
szidalmaznak engem, szégyen borítja arcomat 17 a gyalázók és a káromlók szava
miatt, az ellenség és a bosszúálló miatt. 18 Bár mindez ránk szakadt, nem feledtünk
el téged, nem szegtük meg szövetségedet. 19 Szívünk nem szakadt el tőled,
lépteink sem tértek le ösvényedről. 20 Pedig a sakálok tanyájára
űztél minket, és a halál árnyékát borítottad ránk. 21 Ha elfeledtük volna
Istenünk nevét, és idegen istenhez emeltük volna fel kezünket, 22 nem vette
volna-e észre Isten? Hiszen ő ismeri a szívnek titkait. 23 Miattad
gyilkolnak minket naponta, vágójuhoknak tekintenek. 24 Serkenj fel! Miért
alszol, Uram? Ébredj föl, ne taszíts el végképp! 25 Miért rejted el orcádat,
miért felejted el nyomorúságunkat és ínségünket? 26 Lelkünk a porba hanyatlott,
testünk a földöz tapadt. 27 Siess segítségünkre! Válts meg minket irgalmadból!
Zsolt 45
1 A karmesternek: ,,A
liliomok'' kezdetű ének dallamára. Kórah fiainak tanítókölteménye. A
szeretet éneke. 2 Szívem zsong a szép szavaktól, művemet a királynak
mondom el, nyelvem gyors, mint az írnok tolla. 3 Legszebb vagy az emberek közt,
kedves szavak áradnak ajkadról, meg is áld Isten örökre! 4 Kösd derekadra
kardodat, te hős, ölts pompás díszruhát! 5 E díszedben járj sikerrel az
igaz ügyért, az igazság védelmében! Jobbod félelmetes dolgokra tanítson! 6
Nyilaid hegyesek, átjárják a király ellenségeinek szívét, népek kerülnek
hatalmadba. 7 Trónod Istentől való, mindörökké megmarad, királyi pálcád
igazság pálcája. 8 Szereted az igazságot, gyűlölöd a gonoszságot, ezért
kent föl téged társaid közül Isten, a te Istened öröm olajával. 9 Mirha, aloé,
kasszia illata árad minden öltözetedből, elefántcsont palotákból hárfák
vidámítanak. 10 Királylányok viselik ékszereidet, jobbod felől a királyné
áll ófíri arannyal ékesítve. 11 Halld csak, leány, nézz, és figyelj ide! Feledd
el népedet és atyádnak házát! 12 Szépségedet a király kívánja, mert ő a te
urad, borulj le előtte! 13 Tírusz leánya! A nép gazdagai ajándékkal
hízelegnek neked. 14 Csupa dísz a királylány odabent, arannyal van átszőve
ruhája. 15 Hímzett ruhákban vezetik a királyhoz, szüzek, barátnői követik,
így vonulnak hozzád. 16 Ujjongó örömmel vezetik őket, úgy vonulnak be a
királyi palotába. 17 Őseid helyébe fiaid lépnek, akiket fejedelmekké
teszel az egész földön. 18 Hirdetem nevedet minden nemzedéknek. Ezért
magasztalnak majd a népek örökkön örökké.
Zsolt 46
1 A karmesternek:
Kórah fiaié. Ének magas hangra. 2 Isten a mi oltalmunk és erősségünk,
mindig biztos segítség anyomorúságban. 3 Azért nem félünk, ha megindul is a
föld, és hegyek omlanak a tenger mélyébe; 4 ha háborognak és tajtékoznak is
vizei, és tombolásától megrendülnek ahegyek. ( Szela.) 5 Egy folyam ágai
örvendeztetik Isten városát, A Felségesnek szent hajlékait. 6 Isten van benne,
nem inog meg, megsegíti Isten reggelre kelve. 7 Népek háborognak, országok
inognak, ha az ÚR mennydörög, megretten a föld. 8 A Seregek URa velünk van,
Jákób Istene a mi várunk. ( Szela.) 9 Jöjjetek, lássátok az ÚR tetteit, aki
bámulatos dolgokat művel a földön. 10 Háborúkat szüntet meg a föld
kerekségén, íjat tör össze, lándzsát tördel szét, harci kocsikat éget el. 11
Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten! Magasztalnak a népek,
magasztal a föld. 12 A Seregek URa velünk van, Jákób Istene a mi várunk. (
Szela.)
Zsolt 47
1 A karmesternek:
Kórah fiainak zsoltára. 2 Ti népek, mind tapsoljatok, harsogó hangon
ujjongjatok Isten előtt! 3 Mert a felséges ÚR félelmetes, nagy király az
egész földön. 4 Népeket vet alánk, nemzeteket lábaink alá. 5 Kiválasztja a mi
örökségünket, Jákób büszkeségét, akit szeret. ( Szela.) 6 Felvonul Isten
ujjongás közben, kürtzengéssel jön az ÚR. 7 Zengjetek Istennek, zengjetek!
Zengjetek királyunknak, zengjetek! 8 Mert az egész föld királya Isten,
zengjetek neki éneket! 9 Isten uralkodik a népeken, szent trónusán ül az Isten.
10 Összejöttek a népek előkelői Ábrahám Istenéhez, mert Istené a föld
minden uralkodója, igen magasztos ő!
Zsolt 48
1 Ének. Kórah fiainak
zsoltára. 2 Nagy az ÚR, méltó, hogy dicsérjék Istenünk városában, szent hegyén.
3 Szépen emelkedik a Sion hegye az egész ország örömére az északi oldalon;PS a
nagy király városa, 4 melynek palotáiban úgy ismerik Istent, mint erős
várat. 5 Mert a királyok szövetkeztek, együttesen fölvonultak ellene, 6 de
amint meglátták, megdöbbentek, megriadtak és megfutamodtak. 7 Reszketés fogta
el őket, mint a vajúdó asszonyt, 8 mint mikor a keleti szél összezúzza a
tengerjáró hajókat. 9 Amiről hallottunk, azt láttuk is a Seregek URának
városában, Istenünk városában: megtartja Isten örökre. ( Szela.) 10 Jóságodról
elmélkedünk templomodban, ó Isten. 11 Nevedhez méltóan dicsérnek a föld
kerekségén, Istenünk, jobbod csupa igazság. 12 Örül Sion hegye, vigadoznak Júda
leányai, mert igazságot osztasz. 13 Járjátok körül Siont, kerüljétek meg,
számláljátok meg tornyait! 14 Jól nézzétek meg bástyáit, járjátok be palotáit,
hogy beszélhessetek róla a jövő nemzedéknek. 15 Bizony, itt van Isten, a
mi Istenünk örökkön örökké, ő vezet minket mindhalálig.
Zsolt 49
1 A karmesternek:
Kórah fiainak zsoltára. 2 Halljátok ezt mind, ti népek, figyeljen a világ
minden lakója, 3 közemberek és előkelők, gazdag és szegény egyaránt!
4 Bölcs dolgokat beszél majd szám, szívem gondolatai értelmesek. 5 Példázatra
figyel fülem, hárfakísérettel adom elő talányomat. 6 Miért féljek a gonosz
napokon, ha körülvesz az alattomosok bűne, 7 akik vagyonukban bíznak, és
nagy gazdagságukkal dicsekszenek? 8 Hiszen senki sem válthatja meg magát, nem
adhat magáért váltságdíjat Istennek. 9 Mert olyan drága az élet váltsága, hogy
végképp le kell tennie róla, 10 még ha örökké élne is, és nem látná meg a
sírgödröt. 11 Pedig meglátja! Meghalnak a bölcsek, a bolond és ostoba is
elpusztul, és másokra hagyják vagyonukat. 12 Azt képzelik, hogy házuk örökké
megmarad, lakásuk nemzedékről nemzedékre, földeket neveznek el róluk. 13
De a gazdag ember sem marad meg, hasonló az állatokhoz, amelyek kimúlnak. 14 Ez
a bolondok sorsa, és követik őket azok, akiknek tetszik beszédük. ( Szela.)
15 Mint juhok kerülnek a holtak hazájába, a halál lesz a pásztoruk. Alakjuk
eltűnik a holtak hazájában, nem lesz lakásuk. Reggelre a becsületesek
uralkodnak. 16 De Isten engem kivált a holtak hazájából, és magához fog venni.
( Szela.) 17 Ne törődj azzal, ha valaki meggazdagszik, ha sok kincs lesz
is házában. 18 Úgysem vihet magával semmit, ha meghal, nem követi kincse. 19
Bár életében áldottnak tartja magát, és dicsérik, hogy jól megy sora, 20 mégis
őseinek nemzedékéhez kerül, soha többé nem lát napvilágot. 21 Mert a
gazdag ember sem marad meg, hasonló az állatokhoz, amelyek kimúlnak.
Zsolt 50
1 Ászáf zsoltára. A
hatalmas Isten, az ÚR szól, és hívja a földet napkelettől napnyugatig. 2 A
tökéletes szépségű Sionon ragyogva jelenik meg Isten. 3 Jön a mi Istenünk,
nem hallgat. Előtte emésztő tűz, körülötte hatalmas szélvihar. 4
Hívja az eget odafent, és a földet, mert ítélni akarja népét. 5 Gyűljetek
hozzám, híveim, akik áldozattal kötöttetek szövetségetvelem! 6 Igazságát
hirdesse az ég, mert ítéletet tart az Isten. ( Szela.) 7 Hallgass, népem, most
én beszélek! Izráel, most téged intelek! Isten, a te Istened vagyok én! 8 Nem
feddelek meg véresáldozataidért, sem állandóan előttem levő
égőáldozataidért, 9 de nem fogadok el házadból bikát, sem aklaidból
bakokat. 10 Hiszen enyém az erdő minden vadja, és ezernyi hegynek minden
állata. 11 Ismerem a hegyek minden madarát, enyém a mező vadja is. 12 Ha
éhezném, nem szólnék neked, mert enyém a világ és ami betölti. 13 Eszem-e a
bikák húsát, iszom-e a bakok vérét? 14 Hálaadással áldozz Istennek, és
teljesítsd a Felségesnek tett fogadalmaidat! 15 Hívj segítségül engem a
nyomorúság idején! Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem. 16 A
bűnösnek pedig ezt mondja Isten: Hogy mered emlegetni rendelkezéseimet, és
szádra venni szövetségemet? 17 Hiszen te gyűlölöd a feddést, és elveted
igéimet! 18 Ha tolvajt látsz, vele cimborálsz, és a paráznákkal tartasz. 19
Szádból gonosz beszéd jön ki, nyelved csalárdságot sző. 20 Ahol csak vagy,
testvéred ellen beszélsz, anyád fiát is bemocskolod. 21 Ilyeneket csinálsz, és
én hallgassak? Azt hiszed, én is olyan vagyok, mint te? Megfeddelek, és mindezt
szemedre vetem! 22 Értsétek meg ezt ti, akik elfeledkeztek Istenről,
különben elragad menthetetlenül! 23 Aki hálaadással áldozik, az dicsőít engem,
és aki ilyen úton jár, annak mutatom meg Isten szabadítását.
Zsolt 51
1 A karmesternek:
Dávid zsoltára, 2 abból az időből, mikor nála járt Nátán próféta,
mert bement Dávid Betsabéhoz. 3 Könyörülj rajtam kegyelmeddel, Istenem, töröld
el hűtlenségemet nagy irgalmaddal! 4 Teljesen mosd le rólam bűnömet,
és vétkemtől tisztíts meg engem! 5 Mert tudom, hogy hűtlen voltam, és
vétkem mindig előttem van. 6 Egyedül ellened vétkeztem, azt tettem, amit
rossznak látsz. Ezért igazad van, ha szólsz, és jogos az ítéleted. 7 Lásd, én
bűnben születtem, anyám vétekben fogant engem. 8 Te pedig a szívben
levő igazságot kedveled, és a bölcsesség titkaira tanítasz engem. 9
Tisztíts meg izsóppal, és tiszta leszek, moss meg engem, és fehérebb leszek,
mint a hó. 10 Engedd, hogy vidámságot és örömöt halljak, és megújuljanak
tagjaim, amelyeket összetörtél. 11 Rejtsd el orcádat vétkeim elől, töröld
el minden bűnömet! 12 Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, és az
erős lelket újítsd meg bennem! 13 Ne vess el orcád elől, szent lelkedet
ne vedd el tőlem! 14 Vidámíts meg újra szabadításoddal, támogass, hogy
lelkem készséges legyen, 15 hogy taníthassam utaidra a hűtleneket, és a
vétkesek megtérjenek hozzád. 16 Ments meg, mert vért ontottam, ó Isten,
szabadító Istenem! És igazságodat ujjongva hirdeti nyelvem. 17 Nyisd meg
ajkamat, Uram, és dicséretedet hirdeti szám. 18 Hiszen a véresáldozatot nem
kedveled, és ha égőáldozatot adnék is, nem vennéd szívesen. 19 Isten
előtt a töredelmes lélek a kedves áldozat. A töredelmes és megtört szívet nem
veted meg, Istenem! 20 Tégy jót a Sionnal kegyelmesen, építsd fel Jeruzsálem
kőfalait! 21 Akkor majd kedveled a helyesen bemutatott áldozatokat, az
égőáldozatot és a teljes áldozatot. Akkor majd áldozhatnak oltárodon
bikákat.
Zsolt 52
1 A karmesternek:
Dávid tanítókölteménye, 2 abból az időből, amikor az edómi Dóég
Saulhoz ment, és jelentette neki, hogy Dávid Ahimelek házába érkezett. 3 Mit
dicsekszel gonoszságoddal, te nagy hős? Hiszen Isten szeretete mindig
megmarad! 4 Romlásomra törsz, te cselszövő! Nyelved olyan, mint az éles
borotva. 5 A rosszat szereted, nem a jót, a hazugságot, nem az igaz beszédet. (
Szela.) 6 Szeretsz bántó szavakat mondani, álnok a nyelved. 7 Össze is tör
téged az Isten végleg, megragad, kiránt sátradból, kitép gyökerestül az
élők földjéből. ( Szela.) 8 Látják ezt az igazak és félnek, rajta meg
nevetni fognak. 9 Ez az az ember - mondják akinek nem kellett Isten oltalma,
hanem nagy gazdagságában bízott, és a megrontásban volt erős. 10 De én
olyan vagyok, mint a viruló olajfa, Isten házában lehetek, bízom Isten
szeretetében most és mindenkor. 11 Hálát adok neked mindenkor, mert te
munkálkodsz. Nevedben reménykedem, mert jó vagy híveidhez.
Zsolt 53
1 A karmesternek: ,,A
betegség'' kezdetű ének dallamára. Dávid tanítókölteménye. 2 Azt gondolja
magában a bolond, hogy nincs Isten! Romlottak és utálatosak tetteik, senki sem
tesz jót. 3 Isten letekint a mennyből az emberekre, hogy lássa, van-e
köztük értelmes, aki keresi az Istent? 4 Mindnyájan elpártoltak tőle,
egyaránt megromlottak. Senki sem tesz jót, egyetlen ember sem. 5 Nem tudják a
gonosztevők, akik úgy eszik népemet, ahogy a kenyeret eszik, de Istenhez
nem kiáltanak, 6 hogy majd egyszer igen megrettennek, akik addig nem rettegtek!
Mert szétszórja Isten támadóid csontjait, megszégyeníted őket, mert Isten
megvetette őket. 7 Bárcsak eljönne a Sionról Izráel szabadulása! Amikor
Isten jóra fordítja népe sorsát, ujjong majd Jákób, és örül Izráel.
Zsolt 54
1 A karmesternek:
Húros hangszerre. Dávid tanítókölteménye, 2 abból az időből, amikor a
zífiek Saulhoz mentek és ezt mondták neki: Nem tudod, hogy Dávid nálunk
rejtőzködik? 3 Istenem, segíts meg neveddel, szolgáltass nekem igazságot
hatalmaddal! 4 Istenem, hallgasd meg imádságomat, figyelj beszédemre! 5 Mert
idegenek támadtak rám, erőszakos emberek törtek életemre, akik nem
törődnek Istennel. ( Szela.) 6 De Isten megsegít engem, az Úr megtartja
életemet. 7 Szálljon a baj támadóimra, semmisítsd meg őket igazságoddal! 8
Készségesen áldozok neked, magasztalom neved, URam, mert jó vagy. 9 Mert minden
nyomorúságból kimentettél engem, megvetéssel nézek ellenségeimre.
Zsolt 55
1 A karmesternek:
Húros hangszerre. Dávid tanítókölteménye. 2 Istenem, figyelj imádságomra, ne
zárkózz el könyörgésem elől! 3 Figyelj rám, hallgass meg engem! Bánatomban
bolyongok, és sóhajtozom 4 az ellenség hangoskodása, a bűnösök
nyomorgatása miatt. Mert bajt zúdítanak rám, és haraggal támadnak rám. 5 Szívem
vergődik keblemben, halálos rémület fogott el. 6 Félelem és reszketés
lepett meg, borzongás járt át. 7 Ezért így szóltam: Miért is nincs szárnyam,
mint a galambnak, hogy elrepülhetnék, és nyugton lehetnék? 8 Messzire
bujdosnék, a pusztában laknék. ( Szela.) 9 Sietve keresnék menedéket a szélvész
és a vihar elől. 10 Oszlasd szét őket, Uram, zavard össze nyelvüket!
Csak erőszakot és viszályt látok a városban; 11 ez megy éjjel-nappal falai
közt, vész és nyomor van benne. 12 Romlás uralkodik benne, nem távozik
tereiről a zsarnokság és a csalás. 13 Nem az ellenség gyaláz engem, azt
elszenvedném. Nem gyűlölőm hatalmaskodik rajtam, előle
elrejtőzném. 14 Hanem te, magamfajta ember, bizalmas jóbarátom, 15 akivel
meghitt barátságban voltam; az Isten házába együtt jártunk a gyülekezet
körében. 16 Törjön rájuk a halál! Szálljanak elevenen a holtak hazájába, mert
gonoszsággal van tele lakóhelyük. 17 Én pedig Istenhez kiáltok, és az ÚR
megsegít engem. 18 Bár reggel, délben, este gondban vagyok és sóhajtozom,
ő meghallja hangomat. 19 Megszabadít engem támadóimtól, hogy békességem
legyen, bár sokan vannak ellenem. 20 Meghallgat Isten, és megalázza őket
az, aki ősidők óta trónján ül. ( Szela.) M ert nem akarnak megváltozni, és nem félik
az Istent. 21 Kezet emelt jóbarátjára, és meggyalázta a szövetséget. 22 Szája
simább a vajnál, de veszekedésen jár az esze. Beszéde lágyabb az olajnál, pedig
olyan, mint a kivont kard. 23 Vesd az ÚRra terhedet, és ő gondot visel
rád! Nem engedi sohasem, hogy ingadozzon az igaz. 24 Istenem, te taszítod
őket a sírnak mélyére. A véreskezű és álnok emberek az emberélet
felét sem érik el. De én benned bízom!
Zsolt 56
1 A karmesternek: ,,A
messzi fák galambja'' kezdetű ének dallamára. Dávid bizonyságtétele abból
az időből, amikor a filiszteusok elfogták Gátban. 2 Légy kegyelmes
hozzám, Istenem, mert bosszút lihegnek ellenem, szüntelenül támadnak és
gyötörnek engem. 3 Ellenségeim szüntelenül bosszútlihegnek, sokan támadnak rám
kevélyen. 4 Ha félek is, benned bízom! 5 Istenben, akinek igéjét dicsérem,
Istenben bízom, nem félek, ember mit árthat nekem?! 6 Szüntelenül elferdítik
szavaimat, minden gondolatukkal rosszat akarnak nekem. 7 Összefognak, lesben
állnak, lépteimet figyelik, mert az életemre törnek. 8 Megmenekülhetnek-e
gazságuk ellenére? Taszítsd el haragodban e népséget, Istenem! 9 Te számon
tartod bolyongásomat. Gyűjtsd könnyeimet tömlődbe, legyenek benne
könyvedben! 10 Meghátrálnak majd ellenségeim, amikor hozzád kiáltok. Ebből
tudom meg, hogy Isten velem van. 11 Istenben, akinek igéjét dicsérem, az ÚRban,
akinek igéjét dicsérem, 12 Istenben bízom, nem félek, ember mit árthat nekem?!
13 Tartozom neked, Istenem, fogadalmaimmal, megadom hálaáldozatomat. 14 Hiszen
megmentettél engem a haláltól, lábamat az elbukástól, hogy járhassak Isten
színe előtt az élet világosságában.
Zsolt 57
1 A karmesternek: A
,,Ne veszíts el'' kezdetű ének dallamára. Dávid bizonyságtétele abból az
időből, amikor Saul elől a barlangba menekült. 2 Könyörülj,
Istenem, könyörülj rajtam, mert nálad keres oltalmat a lelkem! Szárnyaid
árnyékában keresek oltalmat, míg elvonul a veszedelem. 3 A felséges Istenhez
kiáltok, Istenhez, aki mellém áll. 4 Segítséget küld nekem a mennyből,
csúffá teszi üldözőimet. ( Szela.)
I sten elküldi szeretetét és hűségét. 5 Oroszlánok között fekszem,
amelyek felfalják az embereket. Foguk lándzsa és nyíl, nyelvük éles kard. 6
Magasztaljanak téged a mennyben, Istenem, dicsőítsenek az egész földön! 7
Hálót vetettek lábaim elé, megalázták lelkemet. Vermet ástak nekem, de maguk
estek bele. ( Szela.) 8 Kész a szívem, Istenem, kész a szívem arra, hogy
énekeljek és zengedezzek 9 Ébredj, lelkem, ébredj, lant és hárfa, hadd
ébresszem a hajnalt! 10 Magasztallak, Uram, a népek közt, zsoltárt zengek rólad
a nemzetek közt, 11 mert szereteted az égig ér, hűséged a magas
fellegekig. 12 Magasztaljanak téged a mennyben, Istenem, dicsőítsenek az
egész földön!
Zsolt 58
1 A karmesternek: A
,,Ne veszíts el'' kezdetű ének dallamára. Dávid bizonyságtétele. 2 Valóban
igazat beszéltek, ti hatalmasok, és pártatlanul ítélkeztek az emberek fölött? 3
Hiszen álnokságon jár az eszetek, arra törekedtek, hogy az országban erőszakkal
érvényesüljetek. 4 Pártütők a bűnösök, már amikor a világra jönnek,
tévelygők a hazugok, amint megszületnek. 5 Mérgük olyan, mint a
kígyóméreg, olyanok, mint a süket vipera, amelynek oly tompa a füle, 6 hogy nem
hallja a kígyóbűvölőt, a varázslásban jártas igézőt. 7 Istenem,
törd össze szájukban a fogakat! Zúzd össze, URam, az oroszlánok állkapcsát! 8
Tűnjenek el, mint a szétfolyó víz! Ha lőni akarnak, nyilaik legyenek
tompák! 9 Járjanak úgy, mint a csiga, amely széjjelmállik, vagy mint az
elvetélt magzat, amely nem látott napvilágot. 10 Mielőtt tüske nőne
cserjéteken, ragadja el a forgószél, akár élő, akár elszáradt. 11 Örül az
igaz, ha látja a megtorlást, lába a bűnösök vérében fürdik. 12 Az emberek
pedig ezt mondják: Mégis van az igaznak jutalma! Mégis van Isten, aki igazságot
tesz a földön!
Zsolt 59
1 A karmesternek: A
,,Ne veszíts el'' kezdetű ének dallamára. Dávid bizonyságtétele abból az
időből, amikor Saul embereket küldött, hogy tartsák szemmel a házát,
és öljék meg. 2 Ments meg ellenségeimtől, Istenem, védj meg támadóimtól! 3
Ments meg a gonosztevőktől, szabadíts meg a vérszomjas
emberektől! 4 Mert ólálkodnak körülöttem, életemre törnek a hatalmasok,
pedig se bűnöm, se vétkem, ó URam! 5 Bár nincs semmi bűnöm, sietnek,
hogy rám rontsanak. Serkenj föl, jöjj ide, láss meg! 6 Hiszen te vagy, URam, a
Seregek Istene, Izráel Istene! Ébredj föl, büntesd meg e népeket, ne kegyelmezz
az alávaló gonoszoknak! ( Szela.) 7 Esténként visszatérnek, morognak, mint a
kutyák, csatangolnak a városban. 8 Szájuk tajtékzik, ajkuk között mintha kardok
volnának. Azt gondolják, nem hallja őket senki. 9 De te, URam, nevetsz
rajtuk, csúffá teszed e népeket. 10 Te vagy az én erőm, rád figyelek,
Isten az én erős váram. 11 Szeretetével jön felém Istenem. Még megengedi
Isten, hogy lássam ellenségeim vesztét. 12 Ne öld meg őket, hogy népem ne
felejtsen! Tedd őket bujdosókká hatalmaddal, taszítsd el őket, Uram,
mi pajzsunk! 13 Ejtse őket csapdába gőgjük, vétkes szájuk és ajkuk
beszéde, hiszen csupa átok és hazugság, amit beszélnek! 14 Végezz velük
haragodban! Végezz velük, hogy ne legyenek! Hadd tudják meg az egész földön,
hogy Isten uralkodik Jákóbon! ( Szela.) 15 Esténként visszatérnek, morognak,
mint a kutyák, csatangolnak a városban. 16 Ennivaló után kóborolnak, és ha nem
laknak jól, vonítanak. 17 Én pedig hatalmadról énekelek, magasztalom minden
reggel hűségedet. Mert erős váram vagy, menedékem, mikor bajba jutok.
18 Te vagy az én erőm, rólad zeng énekem. Erős váram az Isten, az én
hűséges Istenem!
Zsolt 60
1 A karmesternek: A
,,Liliomok'' kezdetű ének dallamára. Intelem, Dávid tanító bizonyságtétele
2 abból az időből, amikor a naharaimi és a cóbai arámok ellen
harcolt, Jóáb pedig visszafordult, és levágott a Sós-völgyben tizenkétezer
edómi embert. 3 Ó Isten! Elvetettél, szétszórtál bennünket! Megharagudtál ránk,
állíts helyre minket! 4 Megrendítetted, megrepesztetted aföldet. Gyógyítsd be
sebeit, mert megindult. 5 Szörnyű dolgokat láttattál népeddel, bódító
borral itattál minket. 6 De jelt adtál az istenfélőknek, hogy megmeneküljenek
az íj elől. ( Szela.) 7 Segítsen jobbod, és hallgass meg minket, hogy
megmenekülhessenek kedveltjeid! 8 Isten így szólt szentélyében: Örömmel adom
örökségül Sikemet, és kiosztom a Szukkót völgyét. 9 Enyém Gileád, enyém
Manassé, Efraim sisak a fejemen, Júda a kormánypálcám, 10 Móáb pedig a
mosdómedencém, Edómra teszem sarumat, Filiszteán diadalmaskodom! 11 Ki visz el
az erős városba, ki vezet el engem Edómba? 12 Csak te, Istenünk, noha
elvetettél minket, te, Istenünk, bár nem jársz seregeinkkel! 13 Adj nekünk
mégis segítséget az ellenség ellen, mert az emberi segítség mit sem ér! 14
Isten segítségével hatalmas dolgokat viszünk véghez, ellenségeinket ő
tapossa el.
Zsolt 61
1 A karmesternek:
Húros hangszerre. Dávidé. 2 Hallgasd meg panaszomat, Istenem, figyelj
imádságomra! 3 A föld végéről kiáltok hozzád, mert elepedt a szívem.
Vezess el engem a kősziklára, mert az igen magas nekem! 4 Hiszen te vagy
menedékem, erős bástyám az ellenség ellen. 5 Hadd lakjam mindenkor
sátradban, hadd meneküljek szárnyad oltalmába! ( Szela.) 6 Mert hallottad,
Istenem, amit megfogadtam, a nevedet félőkkel együtt adtál nekem
örökséget. 7 Adj napokat a király napjaihoz, évei nemzedékekre terjednek! 8
Ülhessen trónján mindenkor Isten előtt, szeretet és hűség oltalmazza
őt! 9 Akkor állandóan éneklek nevedről, naponként teljesítem,
amitmegfogadtam.
Zsolt 62
1 A karmesternek,
Jedútúnnak: Dávid zsoltára. 2 Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle
kapok segítséget. 3 Csak ő az én kősziklám és szabadítóm, erős
váram, nem ingadozom sokáig. 4 Meddig támadtok egyetlen emberre, miért
akarjátok mindnyájan megölni? Olyan, mint a düledező fal és a bedőlt
kerítés! 5 Csak azon tanácskoznak, hogyan taszítsák le a magasból. Hazugságban
telik kedvük, szájukkal áldanak, szívükben átkoznak. ( Szela.) 6 Csak Istennél
csendesül el lelkem, tőle kapok reménységet. 7 Csak ő az én
kősziklám és szabadítóm, erős váram, nem ingadozom. 8 Istennél van
segítségem és dicsőségem, erős sziklám és oltalmam az Isten. 9
Bízzatok benne mindenkor, ti népek, öntsétek ki előtte szíveteket, Isten a
mi oltalmunk! ( Szela.) 10 Csak pára az emberek élete, hazug látszat a
halandóké. Ha mérlegre kerülnek, a páránál is könnyebb mindegyik. 11 Ne
bízzatok zsarolt javakban, rablott holmival ne kérkedjetek! Ha gyarapszik is
vagyonotok, ne bizakodjatok el! 12 Szólott egyszer az Isten, és ezt a két
dolgot értettem meg: Istennél van az erő; 13 nálad van, URam, a szeretet.
Te megfizetsz mindenkinek tettei szerint.
Zsolt 63
1 Dávid zsoltára,
abból az időből, amikor Júda pusztájában volt. 2 Ó Isten, te vagy
Istenem, hozzád vágyakozom! Utánad szomjazik lelkem, utánad sóvárog testem,
mint kiszikkadt, kopár, víztelen föld. 3 Így nézek rád a szentélyben, hogy
lássam hatalmadat és dicsőségedet. 4 Mert szereteted az életnél is jobb,
ajkam téged dicsőít. 5 Ezért téged áldalak, amíg élek, nevedet imádva
emelem föl kezem. 6 Mintha zsíros falatokkal laktam volna jól, úgy ujjong az
ajkam, és dicsér a szám. 7 Fekvőhelyemen is rád gondolok, minden
őrváltáskor rólad elmélkedem. 8 Mert te voltál a segítségem, szárnyad
árnyékában ujjongok. 9 Ragaszkodik hozzád lelkem, jobboddal támogatsz engem. 10
De akik pusztulásomra törnek, a föld mélyébe kerülnek. 11 Kardélre hányják
őket, sakálok eledelévé lesznek. 12 De a király örül Isten előtt.
Dicséretet mondanak, akik rá esküsznek, a hazugok szája azonban bezárul.
Zsolt 64
1 A karmesternek:
Dávid zsoltára. 2 Hallgasd meg, Istenem, panaszkodó szavamat! Óvd meg életemet,
mert ellenség rettent! 3 Védj meg a gonoszok ármánykodásától, a gonosztevők
dühöngésétől! 4 Élesítik nyelvüket, mint a kardot, sértő szavaikkal
célba vesznek, mint nyilakkal. 5 Rejtekhelyről lövöldöznek
afeddhetetlenre, hirtelen lőnek rá, nem félnek. 6 Eltökélték magukat a
gonosztettre, megbeszélik, hogy titokban tőrt vetnek. Gondolják: Ki látja
őket? 7 Álnokságot terveznek, titokban tartják tervüket. Mert
kifürkészhetetlen az ember belseje és szíve. 8 De Isten kilövi rájuk nyilát
hirtelen, és megsebesülnek. 9 Saját nyelvük buktatja el őket, aki csak
látja, fejét csóválja. 10 Félelem fog el minden embert, és hirdetik Isten
tetteit, megértik cselekedeteit. 11 Örülni fog az ÚRban az igaz, mert nála
talált oltalmat, dicséretet mondanak a tiszta szívűek.
Zsolt 65
1 A karmesternek:
Dávid zsoltáréneke. 2 Téged illet a dicséret, ó Isten, a Sionon! Neked
teljesítik a fogadalmakat. 3 Te hallgatod meg az imádságot, hozzád fordul
minden ember. 4 Erőt vettek rajtunk a bűnök, de te megbocsátod
vétkeinket. 5 Boldog, akit kiválasztasz, és közeledbe engedsz, hogy udvaraidban
lakozzék. Hadd teljünk be házad javaival, templomod szentségével! 6 Félelmet
keltve, de igazságosan válaszolsz nekünk, szabadító Istenünk! Benned bízik
mindenki a föld széléig és a messzi tengereken, 7 aki hegyeket hoztál létre
erőddel, és hatalmat öltöttél magadra, 8 lecsillapítottad a tengerek
zúgását, hullámaik zúgását, a nemzetek háborgását. 9 Ezért félnek
jeleidtől még a föld határain lakók is. Kelet és nyugat tájait ujjongásra
indítod. 10 Gondoskodsz a földről, megöntözöd, nagyon meggazdagítod, Isten
patakja tele van vízzel. Gabonával látod el az embereket, így gondoskodsz a
földről. 11 Barázdáit megitatod, göröngyeit elegyengeted, záporesővel
porhanyítod, növényzetét megáldod. 12 Megkoronázod az évet javaiddal, és
nyomaidon bőség fakad. 13 Legelők sarjadnak a pusztán, ujjongás övezi
a halmokat. 14 Nyájak lepik el a legelőket, a völgyeket gabona borítja,
ujjonganak és énekelnek.
Zsolt 66
1 A karmesternek:
Zsoltárének. Örvendj, egész föld, az Istennek! 2 Zengjétek dicső nevét,
dicsérjétek dicsőségét! 3 Mondjátok Istennek: Milyen félelmesek tetteid!
Nagy erőd miatt hízelegnek ellenségeid. 4 Az egész föld leborul
előtted, és énekel neked, énekli neved dicséretét. ( Szela.) 5 Jertek és
lássátok Isten tetteit! Félelmesek dolgai az emberek között: 6 Szárazfölddé változtatta
a tengert, száraz lábbal keltek át a folyón. Ezért örüljünk neki! 7 Hatalmasan
uralkodik mindenkor, szemmel tartja a népeket, hogy ne kelhessenek föl a
lázadók. ( Szela.) 8 Áldjátok, népek, a mi Istenünket, hangosan hirdessétek
dicséretét! 9 Ő tartott életben bennünket, és nem engedte, hogy lábunk
inogjon. 10 Mert megpróbáltál minket, Istenünk, megtisztítottál, mint az
ezüstöt. 11 Hálóba kerítettél minket, nehéz terhet raktál a hátunkra. 12 Embert
ültettél a nyakunkra, hol tűzbe, hol vízbe jutottunk, de kivezettél, és
felüdültünk. 13 Áldozatokkal megyek házadba, teljesítem fogadalmaimat, 14
melyeket ajkam kimondott, és szám megígért a bajban. 15 Hízott állatokat
mutatok be neked áldozatul, kosokat is áldozok, marhákat és bakokat készítek el
neked. ( Szela.) 16 Jertek, halljátok, ti istenfélők mind, hadd mondjam
el, mit tett velem! 17 Szám hozzá kiáltott, nyelvem őt magasztalta. 18 Ha
álnok szándék lett volna szívemben, nem hallgatott volna meg az Úr. 19 De Isten
meghallgatott, figyelt imádságom szavára. 20 Áldott legyen Isten, mert nem
utasította el imádságomat, szeretetét nem vonta meg tőlem.
Zsolt 67
1 A karmesternek:
Húros hangszerre. Zsoltárének. 2 Legyen kegyelmes hozzánk az Isten, áldjon meg
bennünket, és ragyogtassa ránk orcáját! ( Szela.) 3 Ismerjék meg utadat a
földön, szabadításodat a népek között! 4 Magasztaljanak a népek, ó Isten,
magasztaljon minden nép! 5 Örüljenek, ujjongjanak a nemzetek, mert pártatlanul
ítéled a népeket, és vezeted a nemzeteket a földön. ( Szela.) 6 Magasztaljanak
a népek, ó Isten, magasztaljon minden nép! 7 Meghozta termését a föld, megáld
bennünket Istenünk, az Isten. 8 Megáld bennünket az Isten, féljék őt
mindenütt a földön!
Zsolt 68
1 A karmesternek:
Dávid zsoltáréneke. 2 Fölkel az Isten! Szétszóródnak ellenségei, elfutnak
előle gyűlőlői. 3 Ahogyan a füst eloszlik, ha ráfújnak,
ahogyan a viasz megolvad a tűztől, úgy pusztulnak el a bűnösök
az Isten színe előtt. 4 De az igazak örülnek, vigadnak; Isten színe
előtt vígan örvendeznek. 5 Énekeljetek Istennek, zengjetek nevének! Készítsetek
utat a pusztában száguldónak! ÚR az ő neve, vigadjatok színe előtt! 6
Árváknak atyja, özvegyek védője az Isten, szent hajlékában. 7 Isten
hazahozza az elhagyottakat, kihozza a foglyokat boldog életre, csak a lázadók
maradnak sivár helyen. 8 Ó Isten, amikor elindultál néped előtt, amikor
vonultál a sivatagban, ( Szela) 9 rengett a föld, csepegett az ég is Isten
színe előtt, még a Sínai is, az Istennek, Izráel Istenének színe
előtt. 10 Bőven adtál esőt örökségedre, ó Isten, és a fáradtat
megerősítetted. 11 Ott lakik nyájad, és jóvoltodból gondoskodsz a
nyomorultról, Istenem! 12 Az Úr ezt a kijelentést adja az örömhírt vivő
nők nagy seregének: 13 A seregek királyai hanyatt-homlok menekülnek, a
palota terén pedig zsákmányt osztanak. 14 Ha a felszerelést őrzitek is,
ezüstszárnyú galambot kaptok, aranyos zöld tollakkal. 15 Amikor a Mindenható
szétszórja a királyokat, fehér lesz a Calmón, mint a hó. 16 Istenek hegye a
Básán-hegy, sokcsúcsú hegy a Básán-hegy. 17 Miért néztek irigyen, ti sokcsúcsú
hegyek arra a hegyre, amelyet Isten lakóhelyéül választott? Ott is lakik az ÚR
örökre! 18 Istennek harci kocsija számtalan, sok ezer, ezekkel jön az Úr a
Sinairól szentélyébe. 19 Fölmentél a magas hegyre, foglyokat ejtettél, -
embereket kaptál ajándékul, mégpedig lázadókat. Most már ott laksz, URam Isten!
20 Áldott az Úr! Napról napra gondot visel rólunk szabadító Istenünk. ( Szela.)
21 Isten a mi szabadító Istenünk, az ÚR, a mi Urunk kihoz a halálból is. 22
Bizony, szétzúzza Isten ellenségei fejét, a bűnben élők kemény
koponyáját! 23 Az Úr ezt mondta: Básánból is visszahozom őket, a tenger
mélyéről is visszahozom, 24 hogy lábad vérben gázoljon, és kutyáid
nyelvének is jusson az ellenségből. 25 Látták, ó Isten, hogyan vonultál
be, hogyan vonultál be, Istenem, királyom, a szentélybe. 26 Elöl mentek az
énekesek, hátul a hárfások, középen a doboló nők. 27 Áldjátok Istent a
gyülekezetekben, az URat, akik Izráeltől származtok! 28 Élükön jön
Benjámin kicsiny törzse, Júda vezetői tömegestül, Zebulon vezetői,
Naftáli vezetői. 29 Parancsolj, Isten, hatalmaddal, isteni hatalmaddal,
amellyel értünk munkálkodsz, 30 jeruzsálemi templomodból: királyok hozzanak
neked ajándékot! 31 Dorgáld meg a nádas vadját, a hatalmasok seregét, a népek
fejedelmeit! Tipord el a pénzsóvárokat, szórd szét azokat a népeket, amelyek
háborút akarnak! 32 Egyiptomból követek jönnek, az etiópok Istenhez emelik
kezüket. 33 Ti, földi országok, énekeljetek Istennek, zengjetek az Úrnak! (
Szela.) 34 Száguld az egeken át, az ősi egeken át. Halld, hogyan mennydörög
hatalmas hangja! 35 Hirdessétek Isten hatalmát, fenségét Izráelen, erejét a
fellegekben! 36 Félelmes vagy, Isten, szentélyedben! Izráel Istene ad hatalmat
és erőt a népnek. Legyen áldott az Isten!
Zsolt 69
1 A karmesternek: A
,,Liliomok'' kezdetű ének dallamára. Dávidé. 2 Segíts meg, Istenem, mert
nyakamig érnek a vizek! 3 Feneketlen iszapba süllyedtem, nincs hol megállnom.
Örvénylő vizekbe estem, elsodort az ár. 4 Belefáradtam a kiáltozásba,
kiszáradt a torkom, szemem elhomályosodott, míg Istenemre vártam. 5 Hajam
szálainál is többen vannak, akik ok nélkül gyűlölnek. Sok hazug ellenségem
akar elnémítani engem. Azt kell visszaadnom, amit nem raboltam. 6 Istenem, te
tudod, milyen balga voltam, vétkeim nincsenek elrejtve előtted. 7 Ne
szégyenkezzenek miattam, akik benned reménykednek, Uram, Seregeknek URa! Ne
érje gyalázat miattam azokat, akik hozzád folyamodnak, Izráel Istene! 8 Mert
érted vállaltam gyalázatot, érted borítja szégyenpír arcomat. 9 Idegenné lettem
testvéreim számára, anyám fiai sem ismernek rám. 10 Mert a házad iránti
féltő szeretetemészt; rám hull a gyalázat, ha téged gyaláznak. 11 Sírtam,
és böjttel gyötörtem magam, de ez csak gyalázatomra vált. 12 Ha gyászruhát
öltöttem, szóbeszéd ért miatta. 13 Engem szólnak meg a kapuban üldögélők,
és a borivók nótái. 14 De én hozzád imádkozom, URam, a kegyelem idején,
Istenem. Nagy szeretettel hallgass meg, hűségesen segíts meg! 15 Húzz ki a
sárból, hogy el ne süllyedjek, hadd meneküljek meg gyűlölőimtől,
az örvénylő vizekből! 16 Ne sodorhasson el a víz árja, ne nyelhessen
el a mélység, ne záruljon be fölöttem a kút szája! 17 Hallgass meg, URam,
jóságos szeretettel, nagy irgalmaddal fordulj hozzám! 18 Ne rejtsd el orcádat
szolgád elől! Bajban vagyok, siess, hallgass meg! 19 Jöjj hozzám, és válts
meg engem, ments meg ellenségeimtől! 20 Te tudod, milyen gyalázat ért,
milyen szégyen és szidalom; látod minden ellenségemet. 21 A gyalázat összetörte
szívemet, egészen belebetegedtem. Részvétre vártam, de hiába, vigasztalókra, de
nem találtam. 22 Ételembe mérget tettek, szomjúságomban ecettel itattak. 23
Váljék a saját asztaluk kelepcévé, jólétük idején is csapdává! 24 Homályosodjék
el szemük, ne lássanak, tedd a derekukat mindig erőtlenné! 25 Töltsd ki
rajtuk bosszús haragodat, izzó haragod érje utol őket! 26 Legyen pusztává
szállásuk, sátraiknak ne legyen lakója! 27 Mert azt üldözik, akit megvertél,
annak a kínjáról beszélgetnek, akit megsebeztél. 28 Büntesd meg őket
bűneikért, ne jussanak kegyelmedhez! 29 Töröltessenek ki az élők
könyvéből, az igazak közé ne írassanak be! 30 De engem, megalázottat és
szenvedőt, segíts meg, és oltalmazz, Istenem! 31 Isten nevét dicsérem
énekkel, magasztalom hálaadással. 32 Jobban tetszik ez az ÚRnak atulkoknál, az
ép szarvú és körmű bikáknál. 33 Látják ezt az alázatosak, és örülnek. Ti,
Istent keresők, éledjen szívetek! 34 Mert meghallgatja az ÚR a
szegényeket, és nem veti meg az övéit, ha fogságban vannak. 35 Dicsérje őt
az ég és a föld, a tenger, és minden, ami bennük mozog. 36 Mert Isten
megszabadítja Siont, felépíti Júda városait. Ott laknak, birtokba veszik, 37 és
öröklik azt szolgáinak utódai, ott laknak majd, akik nevét szeretik.
Zsolt 70
1 A karmesternek:
Dávidé, emlékeztetőül. 2 Istenem, ments meg engem, URam, siess
segítségemre! 3 Szégyenkezzenek és piruljanak, akik életemre törnek! Riadjanak
vissza, és érje gyalázat azokat, akik bajomban gyönyörködnek! 4 Távozzanak
megszégyenülve, akik hahotázva beszélnek rólam! 5 Örüljenek és örvendezzenek
benned mindazok, akik téged keresnek! Akik szabadításodra vágyódnak, hadd mondhassák
mindig, hogy nagy az Isten! 6 De én nyomorult és szegény vagyok, siess hozzám,
Istenem! Te vagy segítségem és megmentőm, URam, ne késlekedj!
Zsolt 71
1 Hozzád menekülök,
URam, ne szégyenüljek meg soha! 2 Ments meg, szabadíts meg irgalmasan! Fordítsd
felém füledet, és segíts meg! 3 Légy erős kősziklám, ahova mindig
mehetek, melyet segítségemre rendeltél, mert te vagy az én sziklaváram. 4
Istenem, ments meg a bűnösök kezéből, az álnok és erőszakos
emberek markából! 5 Mert te vagy, Uram, reménységem, te vagy, URam, bizodalmam
ifjúkorom óta. 6 Te voltál támaszom születésem óta, te hoztál ki anyám
méhéből, téged dicsérlek szüntelen. 7 Sokan csodálkoznak rajtam, mert te
vagy erős oltalmam. 8 Szám dicséreteddel van tele, dicsőítlek
mindennap. 9 Öregkoromban se vess el engem, ha elfogy az erőm, ne hagyj
el! 10 Mert ellenségeim azt mondják rólam, akik életemre törnek, így
tanácskoznak: 11 Elhagyta őt Isten, üldözzétek, fogjátok meg, mert nincs,
aki megmentse! 12 Ó Isten, ne légy távol tőlem, Istenem, siess segítségemre!
13 Megszégyenülve vesszenek el, akik ellenem támadnak! Borítsa szégyen és
gyalázat azokat, akik vesztemre törnek! 14 Én pedig szüntelenül remélek, és
folyton dicsérlek téged. 15 Igazságodról beszél a szám és szabadító
tetteidről mindennap, bár nem tudom felsorolni őket. 16 Az ÚRnak, az
én Uramnak nagy tetteit hirdetem, egyedül a te igazságodat emlegetem. 17
Istenem, te tanítottál ifjúkorom óta, mindmáig hirdetem csodáidat. 18 Istenem,
ne hagyj el késő vénségemben sem, míg csak hirdethetem hatalmadat, nagy
tetteidet a jövő nemzedéknek. 19 Istenem, igazságod a magas égig ér, mert
hatalmas dolgokat vittél véghez. Van-e hozzád hasonló, Istenem? 20 Sok
nyomorúságot és bajt láttattál velem, de újra megelevenítesz, még a föld
mélyéből is újra fölhozol engem. 21 Igen naggyá teszel, hozzám fordulsz,
és megvigasztalsz. 22 Én is magasztallak hárfával, hűségedért, Istenem!
Lantot pengetve éneklek neked, Izráel Szentje! 23 Ujjong az ajkam, ha tenéked
zenghet, lelkem is, amelyet megváltottál. 24 Nyelvem is mindennap emlegeti
igazságodat, mert szégyen és gyalázat érte azokat, akik vesztemre törtek.
Zsolt 72
1 Salamoné. Isten!
Add törvényeidet a királynak, és igazságodat a király fiának, 2 hogy
igazságosan ítélje népedet, és törvényesen a nyomorultakat. 3 Teremjenek a
hegyek békét a népnek, és a halmok igazságot! 4 Szolgáltasson igazságot a nép
nyomorultjainak, segítse meg a szegényeket, de tiporja el az elnyomókat! 5
Éljen addig, míg nap és hold lesz, nemzedékről nemzedékre! 6 Mint amikor
eső hull a rétre, és zápor áztatja meg a földet: 7 úgy virágozzék
napjaiban az igazság, és legyen nagy békesség, amíg meg nem szűnik a hold.
8 Uralkodjék tengertől tengerig, és a folyamtól a föld széléig. 9
Hajtsanak térdet előtte a pusztalakók, nyalják a port ellenségei! 10
Tarsísnak és a szigeteknek királyai hozzanak ajándékot, Sába és Szeba királyai
fizessenek adót! 11 Boruljon le előtte minden király, minden nép őt
szolgálja! 12 Mert megmenti a segítséget kérő szegényt, és a nyomorultat,
akinek nincs segítője. 13 Megmenti a nincstelent és a szegényt, a szegény
embereket megsegíti. 14 Elnyomástól és erőszaktól megváltjaőket, mert
drága számára a vérük. 15 Éljen ő, és adjanak neki sábai aranyat,
imádkozzanak érte szüntelen, és áldják őt minden nap! 16 Legyen bőven
gabona az országban, a hegyek tetején hullámzó kalászok legyenek olyanok, mint
a Libánon; virágozzanak a városok, mint földön a fű! 17 Maradjon meg neve
örökké, terjedjen híre, amíg a nap ragyog! Nevével mondjanak egymásra áldást;
mondja őt boldognak minden nép! 18 Áldott az ÚRisten, Izráel Istene!
Egyedül ő tud csodákat tenni! 19 Áldott legyen dicső neve örökre,
töltse be dicsősége az egész földet! Ámen, ámen.
20 Itt végződnek
Dávidnak, Isai fiának az imádságai.
Zsolt 73
1 Ászáf zsoltára.
Milyen jó az Isten Izráelhez, a tiszta szívűekhez! 2 De az én lábam
majdnem megcsúszott, kis híján elestem jártomban. 3 Mert felindultam a
kérkedők miatt, látva a bűnösök jólétét. 4 Mert halálukig sincsenek
kínjaik, és kövér a testük. 5 Nincs részük az emberek gyötrelmében, nem érik
őket csapások, mint más embereket. 6 Ezért a kevélység nyakláncát hordják,
és az erőszak köpenyébe burkolóznak. 7 Jómódjukban kérkedve néznek szét,
szívükben öntelt gondolatok járnak. 8 Gúnyolódnak, gonoszul beszélnek, elnyomással
fenyegetőznek dölyfösen. 9 Az ég ellen is feltátják szájukat, nyelvükkel
megszólják a földet. 10 Ezért fordul feléjük a nép, és mohón isszák szavaikat,
mint a vizet. 11 Ezt mondják: Honnan tudná ezt az Isten? Lehet-e tudomása
erről a Felségesnek? 12 Íme, ilyenek a bűnösök! Háborítatlanul
gyarapítják vagyonukat szüntelen. 13 De én hiába tartottam tisztán aszívemet,
hiába mostam kezemet ártatlanságomban, 14 mert csapások értek mindennap,
fenyítések minden reggel. 15 Már arra gondoltam, hogy én is úgy beszélek, mint
ők, de akkor megtagadtam volna fiaid nemzetségét. 16 Elgondolkoztam rajta,
meg akartam érteni, de túl nehéznek tűnt nekem. 17 Végül elmentem Isten
szent helyére, és megértettem, hogy milyen végük lesz. 18 Bizony, sikamlós
talajra állítottad, és pusztulásba döntöd őket! 19 Hogy fognak elpusztulni
egy pillanat alatt! Végük lesz, semmivé lesznek rémületükben. 20 Mint ébredés
után az álomkép, úgy tűnik el képük, ha fölserkensz, Uram! 21 Ha keseregne
a szívem, és sajogna a bensőm, 22 akkor olyan ostoba és tudatlan volnék
veled szemben, mint az állat. 23 De én mindig veled leszek, mert te fogod jobb
kezemet. 24 Tanácsoddal vezetsz engem, és végül dicsőségedbe fogadsz. 25
Nincs senkim rajtad kívül a mennyben, a földön sem gyönyörködöm másban. 26 Ha
elenyészik is testem és szívem, szívemnek kősziklája és örökségem te
maradsz, Istenem, örökké! 27 Bizony, elpusztulnak azok, akik eltávolodnak
tőled. Kiirtod mindazokat, akik elhagynak téged! 28 De nekem olyan jó
Isten közelsége! Uramat, az URat tartom oltalmamnak. Hirdetem minden tettedet.
Zsolt 74
1 Ászáf
tanítókölteménye. Miért vetettél el, Istenem, oly régóta, miért lángol haragod
legelőd nyája ellen? 2 Gondolj gyülekezetedre, amelyet hajdan létrehoztál,
örökségedre, a néptörzsre, amelyet megváltottál, a Sion hegyére, amelyen
laktál! 3 Irányítsd lépteidet a régi romokra! Szentélyedben az ellenség mindent
lerombolt! 4 Ellenségeid ordítoztak kijelentésed helyén, és kitűzték ott
jelvényeiket. 5 Olyanok voltak, mint akik a sűrű fák közt fejszét
emelnek magasra. 6 Még faragványait is mind összetörték fejszékkel és
baltákkal. 7 Lángba borították szent helyedet, porig alázták neved hajlékát. 8
Igázzuk le őket egészen! - mondták magukban, és fölperzselték az országban
Isten minden hajlékát. 9 Jeleket nem látunk, próféta nincs többé, és senki sem
tudja, meddig tart ez még? 10 Isten, meddig gyalázhat az ellenfél? Örökké
csúfolhatja nevedet az ellenség? 11 Miért tartod vissza kezedet? Emeld föl
jobbodat, végezz velük! 12 De Isten a királyom kezdettől fogva, aki szabadító
tetteket vitt véghez a földön. 13 Te szorítottad vissza erőddel a tengert,
te törted össze a tengeri szörnyek fejét. 14 Te zúztad szét a Leviátán fejeit,
és a puszta népének adtad eledelül. 15 Te fakasztottál forrást és patakot, te
szárítottál ki bővizű folyókat. 16 Tiéd a nappal, az éjjel is tiéd,
te tetted helyükre a csillagokat s a napot. 17 Te szabtad meg a föld minden
határát, te alkottál nyarat és telet. 18 Erre emlékezz, URam, mert ellenség
gyaláz, és bolond nép csúfolja nevedet. 19 Ne dobd oda gerlicédet a vadaknak,
nyomorultjaid életéről ne feledkezz el végképp! 20 Tekints szövetségedre,
mert erőszakkal vannak tele az ország legeldugottabb helyei is! 21 Ne
maradjon meggyalázva az elnyomott, dicsérje nevedet a nyomorult és a szegény! 22
Szállj perbe, perelj, Istenem! Gondold meg, hogy a bolond mennyire gyaláz téged
szüntelen! 23 Ne felejtsd el ellenségeid hangját, támadóid egyre növekvő
zajongását!
Zsolt 75
1 A karmesternek: A
,,Ne veszíts el'' kezdetű ének dallamára. Ászáf zsoltáréneke. 2 Magasztalunk,
ó Isten, magasztalunk téged, mert közel van neved azokhoz, akik hirdetik
csodáidat. 3 Én állapítom meg azt az időt, amikor igazságot szolgáltatok.
4 Ha meginog a föld és minden lakója, én megszilárdítom oszlopait! ( Szela.) 5
A kérkedőknek ezt mondom: Ne kérkedjetek! A bűnösöknek pedig: Ne
legyetek fennhéjázók! 6 Ne legyetek olyan fennhéjázók, ne beszéljetek nyakasan,
gőgösen! 7 Mert nem keletről, nem nyugatról, nem is a puszta
felől jön a fölmagasztalás, 8 hanem Isten fog ítélni: egyiket megalázza,
másikat fölmagasztalja. 9 Mert pohár van az ÚR kezében, tele habzó,
fűszeres borral. Ha tölt belőle, meg kell inni, még a seprőjét
is le kell nyelni minden bűnösnek a földön. 10 Ezt én mindenkor hirdetni
fogom, és zsoltárt zengek Jákób Istenének. 11 A fennhéjázó bűnösöket
összetöröm, de az igazakat felmagasztalom!
Zsolt 76
1 A karmesternek:
Húros hangszerre. Ászáf zsoltáréneke. 2 Ismerik Istent Júdában, nagy az ő
neve Izráelben. 3 Sálémba került a sátra, lakóhelye a Sionra. 4 Ott törte össze
a tüzes nyilakat, a pajzsot, a kardot, a harci eszközöket. ( Szela.) 5 Ragyogó
vagy te, hatalmasabb a hegyeknél, ahol zsákmányt ejtenek. 6 Kifosztottak lettek
az elbizakodottak, álomba merültek, elvesztették erejüket a harcosok. 7
Dorgálásodtól, Jákób Istene, mozdulni sem tud a kocsi és a ló. 8 Félelmes vagy
te, ki állhat meg előtted, amikor haragszol? 9 Ha ítéletet hirdetsz a
mennyben, félni fog a föld, és elcsendesül. 10 Mert ítéletet tart az Isten,
szabadulást ad a földön az alázatosaknak. ( Szela.) 11 Még a haragvó emberek is
magasztalni fognak téged, haragjuk maradékát is megfékezed. 12 Tegyetek
fogadalmat Isteneteknek, az ÚRnak, és teljesítsétek, ti, akik körülötte
vagytok! Vigyetek ajándékot a Félelmetesnek, 13 aki megtöri a fejedelmek
büszkeségét, és félelmet kelt a föld királyaiban!
Zsolt 77
1 A karmesternek,
Jedútúnnak: Ászáf zsoltára. 2 Hangosan kiáltok Istenhez, Istenhez kiáltok, hogy
figyeljen rám. 3 Nyomorúságom idején az Úrhoz folyamodom, kezem éjjel is
kitárom feléje lankadatlanul, de lelkem nem tud megvigasztalódni. 4 Istenre
gondolok, és csak sóhajtozom, róla elmélkedem, és elcsügged a lelkem. ( Szela.)
5 Szemeimet nyitva tartod, szótlanul hánykolódom. 6 Gondolkozom a régi napokon,
a hajdani esztendőkön. 7 Eszembe jutnak énekeim éjjelente, szívemben elmélkedem,
és ezt kutatja lelkem: 8 Vajon végleg eltaszít az Úr, és nem tart tovább
jóakarata? 9 Végképp elfogyott szeretete, érvénytelen lett ígérete
nemzedékről nemzedékre? 10 Elfelejtette kegyelmét az Isten, vagy elnyomta
irgalmát a harag? ( Szela.) 11 Az az én bajom, gondoltam, hogy megváltozott a
Felséges jóindulata. 12 Emlékezem az ÚR tetteire, visszagondolok hajdani
csodáira. 13 Végiggondolom minden tettedet, elmélkedem dolgaidon. 14 Szent a te
utad, Istenem! Van-e oly nagy Isten, mint a mi Istenünk? 15 Te vagy az Isten,
aki csodákat tettél, megismertetted erődet a népekkel. 16 Megváltottad
hatalmaddal népedet, Jákób és József fiait. ( Szela.) 17 Láttak téged a vizek,
ó Isten, láttak a vizek, és megremegtek, a mély vizek is reszkettek. 18 A felhők
ontották a vizet, a magas fellegek mennydörögtek, nyilaid pedig cikáztak. 19
Mennydörgésed hangzott a forgószélben, villámok világították be a világot,
reszketett és rengett a föld. 20 Utad a tengeren át vezetett, ösvényeid a nagy
vizeken, lépteid nyoma nem látszott. 21 Mint nyájat, úgy vezetted népedet Mózes
és Áron által.
Zsolt 78
1 Ászáf
tanítókölteménye. Figyelj, népem, tanításomra, fordítsátok felém fületeket,
amikor beszélek! 2 Mert példázatra nyitom számat, ősrégi titkokat akarok
hirdetni. 3 Amiket hallottunk és tudunk, mert őseink elbeszélték nekünk, 4
nem titkoljuk el fiaink elől, elbeszéljük a jövő nemzedéknek: az ÚR
dicső tetteit és erejét, csodáit, amelyeket véghezvitt. 5 Intelmeket írt
Jákób elé, tanítást adott Izráelnek, és megparancsolta őseinknek, hogy
adják azokat tovább utódaiknak. 6 Tudja meg ezt a jövő nemzedék, a
születendő fiak, és ha felnőnek, beszéljék el fiaiknak, 7 hogy
Istenbe vessék bizalmukat; ne felejtsék el Isten nagy tetteit, és tartsák meg
parancsolatait. 8 Ne legyenek olyanok, mint őseik, a dacos és lázadó
nemzedék, az állhatatlan szívű nemzedék, amelynek lelke nem maradt hű
Istenhez: 9 mint az íjjal fölfegyverzett efraimiak, akik meghátráltak az
ütközet napján. 10 Nem tartották meg Isten szövetségét, nem akarták követni
tanítását. 11 Elfelejtették nagy tetteit, csodáit, amelyeket látniuk engedett.
12 Őseik előtt csodákat művelt Egyiptom földjén, Cóan mezején.
13 Tengert vágott ketté, s átvezette őket, a víztömeget gátként állította
meg. 14 Nappal felhővel vezette őket, éjszakánként pedig tűz
fényével. 15 Sziklákat hasított ketté a pusztában, bőven adott inniuk a
mélységből. 16 Patakokat fakasztott a sziklából, mint folyamokat zúdította
le vizüket. 17 De továbbra is vétkeztek ellene, lázongtak a Felséges ellen a pusztában.
18 Próbára tették Istent vágyaikkal, ennivalót kérve kívánságuk szerint. 19
Isten ellen szóltak, amikor ezt mondták: Tud-e Isten asztalt teríteni a
pusztában? 20 A sziklára ugyan ráütött, folyt a víz és patakok áradtak, de
tud-e kenyeret is adni, és húsról gondoskodni népének? 21 Az ÚR ezt hallva
megharagudott, és tűz lobbant fel Jákób ellen, haragra gerjedt Izráel
ellen, 22 mert nem hittek Istenben, és nem bíztak segítségében. 23 Parancsot
adott a magas fellegeknek, és megnyitotta az égi kapukat. 24 Mannaesőt hullatott
rájuk eledelül, mennyei gabonát adott nekik. 25 Isteni kenyeret evett mindenki,
eledelt küldött, hogy jóllakjanak. 26 Keleti szelet támasztott az égen, és déli
szelet hajtott erejével. 27 Annyi húst hullatott rájuk, mint a por, annyi
madarat, mint a tenger fövénye. 28 Táborukra hullatta azokat, hajlékaik köré.
29 Ettek, és igen jóllaktak, amit csak kívántak, megadta nekik. 30 De nem
hagytak fel kívánságaikkal, bár még szájukban volt az étel. 31 Ezért haragra
gerjedt ellenük az Isten, megölte legjobbjaikat, leterítette Izráel ifjait. 32
Ezek után is csak vétkeztek, és nem hittek csodáiban. 33 Ezért hiábavalóságban
hagyta telni napjaikat, esztendeiket rémületben. 34 Ha öldökölni kezdte
őket, hozzá folyamodtak, megtértek, és kívánkoztak Isten után. 35 Meggondolták,
hogy Isten a kősziklájuk, a felséges Isten a megváltójuk. 36 De csak
szájukkal hitegették, nyelvükkel hazudoztak neki. 37 Szívük azonban nem tartott
ki mellette, nem voltak hűségesek szövetségéhez. 38 Pedig ő irgalmas,
megbocsátja a bűnt, nem akar elpusztítani, sőt sokszor visszafojtja
haragját, nem engedi, hogy egészen fellobbanjon indulata. 39 Meggondolja, hogy
halandók ők, olyanok, mint a tovatűnő szél, amely nem tér
vissza. 40 Hányszor lázadtak ellene a pusztában, hányszor okoztak neki fájdalmat
a sivatagban! 41 Sokszor kísértették az Istent, megbántották Izráel Szentjét.
42 Nem gondoltak hatalmára és arra a napra, amelyen kiváltotta őket a
nyomorúságból, 43 amikor jeleket tett Egyiptomban, és csodákat Cóan mezején. 44
Vérré változtatta a folyókat, nem ihattak a patakokból. 45 Bögölyöket bocsátott
rájuk, hogy marják őket, és békákat, hogy romlást hozzanak rájuk. 46
Termésüket a cserebogárnak adta, munkájuk gyümölcsét a sáskáknak. 47
Szőlőjüket jégesővel pusztította el, fügefáikat
felhőszakadással. 48 Állataikat jégesővel verette, jószágaikat
villámokkal. 49 Rájuk zúdította izzó haragját, dühét, háborgását, a
nyomorúságot és a pusztító angyalok seregét. 50 Utat nyitott haragjának, nem
óvta meg őket a haláltól, életüket dögvésszel sújtotta. 51 Levágott minden
elsőszülöttet Egyiptomban, a férfierő első termését Hám
sátraiban. 52 Útnak indította népét, mint juhokat, vezette, mint nyájat a
pusztában. 53 Biztonságban vezette őket, nem rettegtek, de ellenségeiket a
tenger borította el. 54 Bevitte őket szent területére, erre a hegyre,
melyet jobbjával alkotott. 55 Népeket űzött ki előlük, nekik osztotta
ki azoknak birtokát, Izráel törzseit telepítette sátraikba. 56 De ők
kísértették a felséges Istent, lázadoztak, és nem tartották meg intelmeit. 57
Hűtlenül elpártoltak, mint őseik, csalódást okoztak, mint a meglazult
íj. 58 Áldozóhalmaikkal haragították, és bálványszobraikkal ingerelték. 59 Ezt
hallva Isten felháborodott, és nagyon megutálta Izráelt. 60 Elvetette silói
lakóhelyét, sátrát, amelyben emberek közt lakott. 61 Fogságba juttatta hatalma
jelét, ékességét ellenség kezébe. 62 Népét fegyver martalékává tette, mert
megharagudott örökségére. 63 Ifjait tűz emésztette meg, szüzeinek nem
énekeltek nászdalt. 64 Papjai fegyver által estek el, özvegyei nem sírhattak.
65 Akkor, mint aki addig aludt, fölébredt az Úr, mint egy bortól ujjongó
hős, 66 és visszaverte ellenségeit, gyalázatba döntötte őket örökre.
67 De József sátrát megvetette, nem Efraim törzsét választotta, 68 Júda törzsét
választotta ki, a Sion hegyét, mert azt szereti. 69 Magasra építette
szentélyét, akár az eget, örök alapot vetett neki, akár a földnek. 70 Azután
kiválasztotta szolgáját, Dávidot, és kivette őt a juhaklok közül. 71 A
szoptatós juhok mögül hozta el, hogy pásztora legyen népének, Jákóbnak, és
örökségének, Izráelnek. 72 Pásztorolta is tiszta szívvel, terelgette ügyes
kézzel.
Zsolt 79
1 Ászáf zsoltára. Ó
Isten! Pogányok törtek örökségedre, meggyalázták szent templomodat, romhalmazzá
tették Jeruzsálemet. 2 Szolgáid holttestét az ég madarainak adták eledelül,
híveid testét a föld vadjainak. 3 Úgy ontották vérüket Jeruzsálem körül, mint a
vizet, és nem temette el őket senki. 4 Csúffá lettünk szomszédaink
előtt, környezetünk gúnyol és kinevet. 5 URam, meddig tart még haragod?
Meddig lobog tűzként indulatod? 6 Töltsd ki lángoló haragodat a
pogányokon, akik nem ismernek téged, az országokon, ahol nevedet nem hívják
segítségül! 7 Mert megemésztették Jákóbot, és lakóhelyét elpusztították. 8 Ne
ródd fel nekünk az elődök bűneit, siess felénk irgalmasan, mert igen
elesettek vagyunk! 9 Segíts meg bennünket, szabadító Istenünk, a te neved
dicsőségéért! Ments meg minket, és nevedért bocsásd meg vétkeinket! 10 Ne
mondhassák a pogányok: Hol van az ő Istenük? Legyen nyilvánvalóvá
előttünk, hogy bosszút állsz a pogányokon szolgáid kiontott véréért! 11
Jusson eléd a foglyok sóhajtása, tartsd meg a halálraítélteket, mert hatalmas a
te karod! 12 Hétszeresen fizesd vissza szomszédainknak a gyalázatot, mellyel
téged illettek, Uram! 13 Mi pedig, a te néped, legelődnek nyája, örökké
magasztalunk téged. Nemzedékről nemzedékre mondunk dicséretet neked.
Zsolt 80
1 A karmesternek: A
,,Liliomok'' kezdetű ének dallamára. Intelem, Ászáf zsoltára. 2 Figyelj
ránk, Izráel pásztora, aki úgy terelgeted Józsefet, mint egy nyájat! Te, aki
kerúbokon trónolsz, jelenj meg ragyogva 3 Efraimnak, Benjáminnak és Manassénak!
Mutasd meg hatalmadat, jöjj segítségünkre! 4 Istenünk, újíts meg bennünket!
Ragyogtasd ránk orcádat, hogy megszabaduljunk! 5 URam, Seregek Istene, meddig
füstölög haragod néped imádsága ellenére? 6 Kenyér helyett könnyel etetted
őket, bőségesen adtál inni könnyeket. 7 Te okoztad, hogy civakodnak
velünk szomszédaink, ellenségeink pedig gúnyolnak minket. 8 Seregek Istene,
újíts meg bennünket! Ragyogtasd ránk orcádat, hogy megszabaduljunk! 9 Egy
szőlőtőt hoztál el Egyiptomból. Népeket űztél el, ezt meg
elültetted. 10 Helyét elegyengetted, gyökeret vert, és ellepte a földet. 11
Árnyéka hegyeket borított be, vesszői vetekednek a hatalmas cédrusokkal.
12 Indáit a tengerig növesztette, hajtásait a Folyamig. 13 Miért romboltad le
kerítéseit, hogy szedhessen róla, aki csak arra jár?! 14 Lerágja az erdei
vadkan, és lelegeli a mezei vad. 15 Seregek Istene, fordulj hozzánk! Tekints le
az égből, lásd meg, és gondozd ezt a szőlőt! 16 Oltalmazd, amit
jobboddal ültettél, és a fiút, akit magadnak neveltél! 17 Pusztuljanak el
dorgálásodtól, akik fölperzselték, levagdalták! 18 Legyen kezed azzal a
férfival, jobbod azzal az emberrel, akitmagadnak neveltél! 19 És mi nem
pártolunk el tőled. Tarts életben bennünket, és mi segítségül hívjuk
nevedet. 20 URam, Seregek Istene, újíts meg bennünket! Ragyogtasd ránk orcádat,
hogy megszabaduljunk!
Zsolt 81
1 A karmesternek: ,,A
szőlőtaposók'' kezdetű ének dallamára. Ászáfé. 2 Vigadjatok a mi
erős Istenünk előtt, ujjongjatok Jákób Istene előtt! 3 Kezdjetek
zsoltárba, szólaltassátok meg a dobot, a szép hangú citerát és lantot! 4
Fújjátok meg a kürtöt újholdkor, holdtöltekor is, ünnepünk napján! 5 Mert
Izráelnek szóló rendelkezés ez, Jákób Istenének törvénye. 6 Intelmül adta
Józsefnek, amikor Egyiptom ellen vonult. Ismeretlen beszédet hallottam: 7
Levettem válláról a terhet, keze megszabadult a kosárhordástól. 8 Hozzám
kiáltottál a nyomorúságban, és megmentettelek. Válaszoltam neked a felhőből
mennydörgésben: próbára tettelek Meríbá vizeinél. ( Szela.) 9 Hallgass meg,
népem, hadd intselek! Bárcsak hallgatnál rám, Izráel! 10 Ne legyen más istened,
idegen istent ne imádj! 11 Én, az ÚR, vagyok a te Istened, aki kihoztalak
Egyiptom földjéről. Nyisd ki a szádat, és én megtöltöm! 12 De népem nem
hallgatott szavamra, Izráel nem engedelmeskedett nekem. 13 Ezért hagytam, hogy
szívük kemény maradjon, és kövessék a maguk tanácsát. 14 Bárcsak rám hallgatna
népem, az én utaimon járna Izráel! 15 Hamar megaláznám ellenségeit,
ellenfeleire emelném kezem. 16 Az ÚR gyűlölői hízelegnének neki, az
ő ideje pedig örökké tartana. 17 A búza legjavával etetném,
kősziklából szedett mézzel tartanámjól.
Zsolt 82
1 Ászáf zsoltára.
Isten ott áll az isteni közösségben, ítéletet tart az istenek fölött: 2 Meddig
ítélkeztek álnokul, pártjukat fogva a bűnösöknek?! ( S zela.) 3
Védelmezzétek a nincstelennek és az árvának a jogát, szolgáltassatok igazságot
a nyomorultnak és szűkölködőnek! 4 Mentsétek meg a nincstelent és aszegényt,
ragadjátok ki a bűnösök kezéből! 5 Nem tudnak és nem értenek semmit,
sötétségben járnak, a föld alapjai mind ingadoznak. 6 Azt mondtam ugyan,
istenek vagytok, a Felséges fiai mindnyájan, 7 mégis meg fogtok halni, mint a
közemberek, és elhullotok, mint bármelyik főember. 8 Jöjj, Istenünk, légy
bírája a földnek, mert minden nép a te örökséged!
Zsolt 83
1 Ászáf zsoltáréneke.
2 Istenem, ne maradj csendben, ne hallgass, és ne légy tétlen, Istenem! 3
Hiszen háborognak ellenségeid, gyűlölőid fenn hordják fejüket. 4 Néped
ellen titkon ármányt szőnek, tanácskoznak védenceid ellen. 5 Jertek -
mondják - irtsuk ki e népet, ne is emlékezzenek többé Izráel nevére! 6 Mert
egyetértésben tanácskoznak, szövetséget kötnek ellened 7 Edóm lakói és az
izmáeliek, a móábiak és a hagriak, 8 Gebál, Ammón és Amálék, Filisztea, Tírusz
lakóival. 9 Asszíria is hozzájuk csatlakozott, támasza lett Lót fiainak. (
Szela.) 10 Úgy bánj velük, mint Midjánnal, mint Siserával, mint Jábínnal a
Kísón-pataknál, 11 akik megsemmisültek Éndórnál, és a föld trágyájává lettek!
12 Tégy úgy előkelőikkel, mint Órébbel és Zeébbel, minden
főemberükkel úgy, mint Zebahhal és Calmunnával, 13 akik ezt mondták:
Foglaljuk el Isten birtokát! 14 Istenem, tedd őket olyanná, mint az
ördögszekér, vagy mint a szélhordta polyva! 15 Ahogyan a tűz fölgyújtja az
erdőt, és a láng égeti a hegyeket, 16 úgy üldözd őket viharoddal, úgy
rémítsd őket forgószeleddel! 17 Borítsd el gyalázattal arcukat, hogy
keressék nevedet, URam! 18 Szégyenüljenek meg, és rémüldözzenek örökké,
pironkodjanak, és vesszenek el! 19 Tudják meg, hogy egyedül te vagy az, akinek
ÚR a neve, aki felséges az egész földön!
Zsolt 84
1 A karmesternek: ,,A
szőlőtaposók'' kezdetű ének dallamára. Kórah fiainak zsoltára. 2
Mily kedvesek a te hajlékaid, ó Seregek URa! 3 Sóvárog, sőt eleped a
lelkem az ÚR udvarai után. Testem és lelkem ujjongva kiált az élő
Istenhez. 4 Még a veréb is talál házat, és a fecske is fészket, ahova fiókáit
helyezi oltáraidnál, Seregek URa, királyom és Istenem! 5 Boldogok, akik
házadban laknak, szüntelenül dicsérhetnek téged! ( Szela.) 6 Boldog az az
ember, akinek te vagy ereje, aki a te utaidra gondol. 7 Ha a Siralom völgyén
mennek is át, források völgyévé teszik azt, az őszi eső is elárasztja
áldásával. 8 Újult erővel haladnak, és megjelennek Istennél a Sionon. 9
URam, Seregek Istene, hallgasd meg imádságomat! Figyelj rám, Jákób Istene! (
Szela.) 10 Istenünk, pajzsunk, nézz ránk, tekints fölkented személyére! 11
Bizony, jobb egy nap a te udvaraidban, mint máshol ezer. Jobb az Isten háza
küszöbén állni, mint a bűnösök sátraiban lakni. 12 Mert nap és pajzs az
ÚR, kegyelmet és dicsőséget ad az Isten. Nem vonja meg javait az ÚR
azoktól, akik feddhetetlenül élnek. 13 Seregek URa, boldog az az ember, aki
benned bízik!
Zsolt 85
1 A karmesternek:
Kórah fiainak a zsoltára. 2 Megkegyelmeztél, URam, országodnak, jóra
fordítottad Jákób sorsát. 3 Megbocsátottad néped bűnét, elengedted minden
vétkét. ( Szela.) 4 Visszatartottad nagy haragodat, elfojtottad haragod hevét.
5 Fordulj felénk, szabadító Istenünk, ne haragudj ránk többé! 6 Örökké akarsz
haragudni ránk? Nemzedékről nemzedékre tart haragod? 7 Nem akarsz új
életet adni nekünk, és örömöt szerezni népednek? 8 Mutasd meg, URam, hogy
szeretsz minket, és adj nekünk szabadulást! 9 Hadd halljam meg, mit hirdet az ÚRisten!
Bizony, békességet hirdet népének, híveinek, hogy ne legyenek újra oktalanok.
10 Mert közel van a szabadulás az istenfélőkhöz, hogy dicsősége
lakozzék földünkön. 11 Szeretet és hűség találkoznak, igazság és béke
csókolgatják egymást. 12 Hűség sarjad a földből, és igazság tekint le
a mennyből. 13 Az ÚR is megad minden jót, földünk is meghozza termését. 14
Igazság jár előtte, az készít utat lépteinek.
Zsolt 86
1 Dávid imádsága.
Figyelj rám, és hallgass meg, URam, mert nyomorult és szegény vagyok! 2 Tartsd
meg életemet, mert híved vagyok én! Istenem, szabadítsd meg szolgádat, aki
benned bízik! 3 Légy kegyelmes, Uram, mert hozzád kiáltok minden nap. 4
Örvendeztesd meg szolgád lelkét, mert hozzád emelem lelkemet, Uram! 5 Mert te
jó vagy, Uram, és megbocsátasz, nagyon szereted mindazokat, akik
hozzádkiáltanak 6 Hallgass, URam, imádságomra, és figyelj könyörgő
szavamra! 7 A nyomorúság idején hozzád kiáltok, mert te meghallgatsz engem. 8
Nincs hozzád hasonló, Uram, az istenek között, műveidhez fogható nincsen.
9 Eljön minden nép, amelyet alkottál, leborulnak előtted, Uram, és
tiszteletet adnak nevednek. 10 Nagy vagy te, csodákat teszel, te vagy Isten
egyedül! 11 Taníts engem utaidra, URam, hogy igazságod szerint járjak, és
teljes szívvel féljem nevedet. 12 Magasztallak, Uram, Istenem, teljes
szívből, és tisztelem nevedet örökké. 13 Hiszen annyira szeretsz engem,
hogy a sír mélyéből is kimentettél. 14 Istenem! Kevélyek támadtak rám,
erőszakosok hada tört életemre, de nem számolnak veled! 15 Pedig te, Uram,
irgalmas és kegyelmes Isten vagy, hosszú a türelmed, nagy a szereteted és
hűséged. 16 Fordulj hozzám, légy kegyelmes! Adj erőt szolgádnak,
segítsd meg szolgálólányod fiát! 17 Mutasd meg rajtam jóságod jelét, hadd
lássák gyűlölőim, és szégyenkezzenek, mert te, URam, megsegítesz, és
megvigasztalsz engem.
Zsolt 87
1 Kórah fiainak
zsoltáréneke. Szent hegyen alapította 2 az ÚR Sion kapuit: jobban szereti Jákób
minden lakóhelyénél. 3 Dicső dolgokat beszélnek rólad, Isten városa! (
Szela.) 4 Egyiptomot és Babilóniát azok között fogom említeni, akik ismernek
engem. Filiszteának, Tírusznak és Kúsnak itt van a szülőhazája. 5 Sionról
pedig ezt mondják: Mindegyiküknek ez a szülőhazája. A Felséges szilárdítja
meg ezt. 6 Az ÚR számba veszi a népeket, amikor beírja őket: Itt van a
szülőhazájuk. ( Szela.) 7 Körtáncban éneklik: Minden forrásom belőled
fakad.
Zsolt 88
1 Kórah fiainak
zsoltáréneke. A karmesternek: A ,,Betegség'' kezdetű ének dallamára
éneklendő. Az ezráhi Hémán tanítókölteménye. 2 URam, szabadító Istenem,
hozzád kiáltok éjjel-nappal. 3 Jusson hozzád imádságom, figyelj esedezésemre! 4
Mert tele van bajokkal a lelkem, életem közel került a holtak hazájához. 5 A
sírba roskadók közé sorolnak, olyan lettem, mint egy erőtlen férfi. 6 A
halottak közé kerülök, mint azok, akik leterítve fekszenek a sírban, akikre nem
gondolsz többé, és kikerültek a kezedből. 7 A sír mélyére juttattál már,
mélységes sötétségbe. 8 Rám nehezedett haragod, örvényeid mind lehúznak engem.
( Szela.) 9 Elszakítottad tőlem ismerőseimet, utálatossá tettél
előttük. Fogoly vagyok, nem szabadulhatok, 10 szemem elbágyadt a
nyomorúságtól. Hívtalak, URam, minden nap, kitártam feléd kezemet. 11 Teszel-e
csodát a halottakkal? Fölkelnek-e az árnyak, hogy magasztaljanak téged? (
Szela.) 12 Beszélnek-e a sírban szeretetedről, hűségedről az
enyészet helyén? 13 Ismeretesek-e csodáid a sötétségben, igazságod a feledés
földjén? 14 De én hozzád fohászkodom, URam, már reggel hozzád száll imádságom.
15 Miért taszítasz el engem, URam, miért rejted el orcádat előlem? 16
Nyomorult és beteg vagyok ifjúságomóta, rettegek tőled, tanácstalan
vagyok. 17 Rám zúdult izzó haragod, rettentő csapásaid megsemmisítenek. 18
Körülvesznek minden nap, mint az árvíz, teljesen bekerítenek engem. 19
Elszakítottad tőlem jóbarátaimat, már csak a sötétség ismer engem.
Zsolt 89
1 Az ezráhi Étán
tanítókölteménye. 2 URam, kegyelmes tetteidről éneklek örökké,
nemzedékről nemzedékre hirdetem hűségedet. 3 Mert ezt mondom: Örökké
tart kegyelmed, hűséged szilárd, akár az ég. 4 Szövetséget kötöttem választottammal,
megesküdtem szolgámnak, Dávidnak: 5 Örökre fenntartom utódaidat,
nemzedékről nemzedékre építem trónodat! ( Szela.) 6 Az egek magasztalják
csodáidat, URam, hűségedet a szentek gyülekezetében. 7 Mert ki van a
fellegekben, aki egy sorba állítható az ÚRral? Ki hasonló az ÚRhoz az istenfiak
között? 8 Igen rettenetes az Isten a szentek gyűlésében, és félelmetes
mindazok között, akik körülötte vannak. 9 URam, Seregek Istene! Ki olyan
erős, mint te, URam? Hűséged körülvesz téged! 10 Te uralkodsz a dühöngő
tengeren; ha hullámai tornyosulnak, te lecsendesíted őket. 11 Te zúztad
szét Rahabot, halálrasebezve; erős karoddal szétszórtad ellenségeidet. 12
Tied a menny, tied a föld is, te hoztad létre a földkerekséget és azt, ami
betölti. 13 Te teremtettél északot és délt, a Tábor és a Hermón nevednek
ujjong. 14 Hatalmas a te karod, kezed erős, jobbod felséges. 15 Igazság és
jog trónodnak támasza, szeretet és hűség jár előtted. 16 Boldog nép
az, amely tud neked ujjongani, amely orcád világosságában járhat, URam! 17
Nevednek örvendeznek mindennap, és igazságod fölmagasztalja őket, 18 mert
te vagy díszük és erejük. Kegyelmed által emelkedik hatalmunk, 19 mert az ÚRtól
van a pajzsunk, Izráel Szentjétől a királyunk. 20 Egykor látomásban így
szóltál híveidhez: Segítséget nyújtottam egy hősnek, kiemeltem a nép közül
egykiválasztottat. 21 Megtaláltam szolgámat, Dávidot, szent olajommal fölkentem
őt. 22 Kezem állandóan vele lesz, karom erőssé teszi őt. 23 Nem
csalja tőrbe ellenség, nem nyomja el álnok ember. 24 Kiirtom előle
ellenségeit, és leverem gyűlölőit. 25 Hűségem és szeretetem vele
lesz, és nevem által emelkedik hatalma. 26 Ráteszem kezét a tengerre, jobbját a
folyókra. 27 Így nevez majd engem: Atyám vagy, én Istenem, szabadító
kősziklám! 28 Én pedig elsőszülöttséggel ajándékozom meg, felséges
lesz a földi királyok között. 29 Örökké megtartom szeretetemet iránta, és
szövetségem állandó lesz vele. 30 Mindenkor gondoskodom utódairól és trónjáról,
míg csak meglesz az ég. 31 Ha fiai elhagyják tanításomat, és nem élnek
törvényeim szerint, 32 ha megszegik rendelkezéseimet, és nem tartják meg
parancsolataimat, 33 akkor bottal büntetem meg őket vétkükért, és
csapásokkal bűnükért. 34 De szeretetemet nem vonom meg tőle, és nem
csalom meg, mert hűséges vagyok. 35 Nem szegem meg szövetségemet, nem
másítom meg, ami a számon kijött. 36 Megesküdtem egykor szentségemre, és nem
fogok hazudni Dávidnak: 37 Örökké lesz neki utódja, trónja előttem lesz,
mint a nap, 38 megmarad örökre, mint a hold, a fellegek közt lakó igaz tanú. (
Szela.) 39 Mégis eltaszítottad fölkentedet, megvetetted, és megharagudtál rá.
40 Felbontottad a szolgáddal kötött szövetséget, porig aláztad koronáját. 41
Mindenütt leromboltad kerítését, erős városait romba döntötted. 42
Fosztogatja minden arra járó, csúffálett szomszédai előtt. 43 Fölemelted
támadói jobbját, örömöt szereztél ellenségeinek. 44 Még kardja élét is
elvetted, hogy ne tudjon helytállni a harcban. 45 Megfosztottad tisztaságától,
trónját a földre döntötted. 46 Megrövidítetted ifjúsága idejét, szégyennel
borítottad el őt. ( Szela.) 47 Miért rejtőzöl el oly soká, URam,
miért lángol haragod, mint a tűz? 48 Gondold meg, hogy mit ér az életem,
milyen mulandónak teremtettél minden embert! 49 Van-e olyan ember, aki életben
maradhat, és nem lát halált, aki megmenekülhet a holtak hazájától? ( Szela.) 50
Hol vannak, Uram, régi kegyelmes tetteid, hűséged, amelyet esküvel
fogadtál Dávidnak? 51 Gondolj, Uram, szolgád gyalázatára, amit lelkemben
szenvedek sok néptől! 52 Mert gyaláznak ellenségeid, URam, gyalázzák fölkented
lába nyomát. 53 Áldott legyen az ÚR mindörökké! Ámen, ámen! NEGYEDIK KÖNYV
Zsolt 90
1 Mózesnek, Isten
emberének imádsága. Uram, te voltál hajlékunk nemzedékről nemzedékre. 2
Mielőtt hegyek születtek, mielőtt a föld és a világ létrejött,
öröktől fogva mindörökké vagy te, ó Isten! 3 A halandót visszatéríted a
porba, és ezt mondod: Térjetek vissza, emberek! 4 Mert ezer esztendő
előtted annyi, mint a tegnapi nap, amely elmúlt, mint egy őrváltásnyi
idő éjjel. 5 Elragadod őket, olyanok lesznek, mint reggelre az álom,
mint a növekvő fű: 6 reggel virágzik és növekszik, estére megfonnyad
és elszárad. 7 Bizony, elmúlunk haragod miatt, indulatod miatt megsemmisülünk,
8 ha magad elé állítod bűneinket, titkolt vétkeinket orcád világossága
elé. 9 Elmúlik minden napunk haragod miatt, úgy elmúlnak esztendeink, mint egy
sóhajtás. 10 Életünk ideje hetven esztendő, vagy ha több, nyolcvan
esztendő, és nagyobb részük hiábavaló fáradság, olyan gyorsan
eltűnik, mintha repülnénk. 11 Ki tudja, milyen erős haragod, és
milyen félelmetes felháborodásod? 12 Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy
bölcs szívhez jussunk! 13 Fordulj hozzánk, URam! Meddig késel? Könyörülj
szolgáidon! 14 Áraszd ránk kegyelmedet reggelenként, hogy vígadjunk és örüljünk
egész életünkben! 15 Örvendeztess meg bennünket annyi napon át, ahányon át
megaláztál, annyi éven át, ahányban rosszsorsunkvolt! 16 Legyenek láthatóvá
tetteid szolgáidon, és méltóságod fiaikon! 17 Legyen velünk Istenünknek, az
Úrnak jóindulata! Kezeink munkáját tedd maradandóvá, kezeink munkáját tedd
maradandóvá!
Zsolt 91
1 Aki a Felséges
rejtekében lakik, a Mindenható árnyékában pihen, 2 az ezt mondhatja az ÚRnak:
Oltalmam és váram, Istenem, akiben bízom! 3 Mert ő ment meg téged a
madarász csapdájától, a pusztító dögvésztől. 4 Tollaival betakar téged,
szárnyai alatt oltalmat találsz, pajzs és páncél a hűsége. 5 Nem kell
félned a rémségektől éjjel, sem a suhanó nyíltól nappal, 6 sem a homályban
lopódzó dögvésztől, sem a délben pusztító ragálytól. 7 Ha ezren esnek is
el melletted, és tízezren jobbod felől, téged akkor sem ér el. 8 A te
szemed csak nézi, és meglátja a bűnösök bűnhődését. 9 Ha az URat
tartod oltalmadnak, a Felségest hajlékodnak, 10 nem érhet téged baj, sátradhoz
közel sem férhet csapás. 11 Mert megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak
rád minden utadon, 12 kézen fogva vezetnek téged, hogy meg ne üsd lábadat a
kőben. 13 Eltaposod az oroszlánt és a viperát, eltiprod az oroszlánkölyköt
és a tengeri szörnyet. 14 Mivel ragaszkodik hozzám, megmentem őt,
oltalmazom, mert ismeri nevemet. 15 Ha kiált hozzám, meghallgatom, vele leszek
a nyomorúságban, kiragadom onnan, és megdicsőítem őt. 16 Megelégítem
hosszú élettel, gyönyörködhet szabadításomban.
Zsolt 92
1 Zsoltár. Ének
szombatnapra. 2 Milyen jó hálát adni az ÚRnak, és zengeni neved dicséretét,
óFelséges, 3 hirdetni reggel szeretetedet, hűségedet minden éjjel 4
tízhúrú hangszeren és lanton, zengő hárfán! 5 Mert megörvendeztettél
tetteiddel, URam, kezed alkotásainak ujjongok. 6 Mily nagyok alkotásaid, URam!
Igen mélyek gondolataid! 7 Az ostoba ember nem ismeri fel, az esztelen nem érti
meg. 8 Ha úgy nőnek is a bűnösök, mint a fű, és kivirul minden
gonosztevő, végül mégis el kell pusztulniuk. 9 De te, URam, magasztos vagy
örökké! 10 Mert ellenségeid, URam, ellenségeid elenyésznek, szétszóródnak a
gonosztevők mind. 11 De engem olyan erőssé tettél, mint mikor a
bivaly öklel, és friss olajjal kentél meg engem. 12 Szemem nyugodtan nézi
azokat, akik leselkednek rám, fülem nyugodtan hallja, hogy rám akarnak támadni
a gonoszok. 13 Az igaz virul, mint a pálmafa, magasra nő, mint a libánoni
cédrus. 14 Az ÚR házában vannak elültetve, ott virulnak Istenünk udvarain. 15
Öreg korban is sarjat hajtanak, dús lombúak és zöldek maradnak, 16 és hirdetik:
Igaz az ÚR, kősziklám ő, akiben nincs álnokság!
Zsolt 93
1 Uralkodik az ÚR!
Fenségbe öltözött, felöltözött az ÚR, erőt övezett magára. Szilárdan áll a
világ, nem inog. 2 Szilárdan áll trónod ősidők óta, öröktől
fogva vagy te. 3 Zúgnak a folyamok, URam, hangosan zúgnak a folyamok, zúgva morajlanak
a folyamok. 4 A hatalmas vizek hangjánál, a tenger fenséges morajlásánál
fenségesebb az ÚR a magasságban. 5 Amit megmondasz, igen megbízható.
Templomodat szentség ékesíti, óURam, időtlen időkig!
Zsolt 94
1 URam, megtorlás
Istene, megtorlás Istene, jelenj meg ragyogva! 2 Emelkedj fel, földnek bírája,
fizess meg a gőgösöknek tetteikért! 3 URam, meddig fognak a bűnösök,
meddig fognak a bűnösök vigadni? 4 Hangoskodnak, kihívóan beszélnek,
kérkednek a gonosztevők. 5 Tiporják, URam, népedet, nyomorgatják
örökségedet. 6 Gyilkolják az özvegyet és a jövevényt, megölik az árvákat. 7 Azt
gondolják, nem látja az ÚR, nem veszi észre Jákób Istene. 8 Térjetek észhez, ti
ostobák a nép közt! Ti esztelenek, mikor jön meg az eszetek? 9 Aki a fület
alkotta, az ne hallana? Aki a szemet formálta, az ne látna? 10 Aki népeket
fenyít meg, az ne büntetne? Hiszen ő tanítja ismeretre az embert! 11 Az ÚR
tudja, milyen hiábavalók az ember gondolatai. 12 Boldog az az ember, akit te
megfenyítesz, URam, és megtanítasz törvényedre, 13 hogy megóvd a rossz
napoktól, míg a bűnösöknek megássák a sírját. 14 Nem taszítja el népét az
ÚR, nem hagyja el örökségét. 15 Mert diadalra jut még a jog, és azt követi
minden tiszta szívű ember. 16 Ki kel védelmemre a gonoszok ellen? Ki áll
mellém a gonosztevőkkel szemben? 17 Ha az ÚR nem segített volna rajtam, én
már a csend honában laknám. 18 Mikor azt gondoltam, hogy roskad a lábam,
szereteted, URam, támogatott engem. 19 Ha megtelik szívem aggodalommal,
vigasztalásod felüdíti lelkemet. 20 Vállalhatsz-e közösséget a romlottság
ítélőszékével, mely a törvényesség látszatával nyomorúságot idéz elő?
21 Az igaz embernek életére törnek, az ártatlan embert elítélik. 22 De nekem az
ÚR a váram, Istenem az oltalmam és kősziklám. 23 Ellenük fordítja saját
gazságukat, megsemmisíti őket saját gonoszságuk által, megsemmisíti
őket Istenünk, az ÚR.
Zsolt 95
1 Jöjjetek,
örvendezzünk az ÚR előtt, ujjongjunk szabadító kősziklánk előtt!
2 Menjünk eléje hálaadással, ujjongjunk előtte énekszóval! 3 Mert nagy
Isten az ÚR, nagy király minden isten fölött. 4 Kezében vannak a föld
mélységei, a hegyek ormai is az övéi. 5 Övé a tenger, hiszen ő alkotta, a
szárazföldet is az ő keze formálta. 6 Jöjjetek, boruljunk le, hajoljunk
meg, essünk térdre alkotónk, az ÚR előtt! 7 Mert ő a mi Istenünk, mi
pedig legelőjének népe, kezében levő nyáj vagyunk. Most, amikor
halljátok szavát, 8 ne keményítsétek meg szíveteket, mint Meríbánál, amikor
Masszánál voltatok a pusztában, 9 ahol megkísértettek engem őseitek,
próbára tettek, bár látták tetteimet. 10 Negyven évig bosszankodtam arra a
nemzedékre és ezt mondtam: Tévelygő szívű ez a nép, nem ismeri
útjaimat. 11 Meg is esküdtem haragomban, hogy nem mehetnek be a nyugalom
helyére!
Zsolt 96
1 Énekeljetek új
éneket az ÚRnak, énekelj az ÚRnak, te egész föld! 2 Énekeljetek az ÚRnak,
áldjátok nevét, hirdessétek szabadítását minden nap! 3 Beszéljétek el
dicsőségét anemzeteknek, csodáit minden népnek! 4 Mert nagy az ÚR, méltó,
hogy dicsérjék, félelmesebb minden istennél. 5 Hiszen a népek istenei csak bálványok,
az ÚR pedig az ég alkotója. 6 Fenség és méltóság jár előtte, erő és
ékesség van szentélyében. 7 Népek törzsei! Magasztaljátok az URat!
Magasztaljátok az ÚR dicsőségét és hatalmát! 8 Magasztaljátok az ÚR
dicső nevét, ajándékot hozva jöjjetek udvaraiba! 9 Boruljatok le az ÚR
előtt szent öltözetben, reszkess tőle, te egész föld! 10 Mondjátok el
a népeknek, hogy uralkodik az ÚR! Bizony, szilárdan áll a világ, neminog.
Igazságosan ítéli a népeket. 11 Örüljön az ég, örvendezzen a föld, zúgjon a
tenger a benne levőkkel! 12 Ujjongjon a mező, és minden, ami rajta
van! Ujjongnak majd az erdő fái mind 13 az ÚR előtt, amikor eljön,
mert eljön, hogy ítélkezzék a földön. Igazságosan ítéli a világot, pártatlanul
a népeket.
Zsolt 97
1 Uralkodik az ÚR!
Vigadjon aföld, örüljön a sok sziget! 2 Felhő és sűrű köd van
körülötte, igazság és jog trónjának támasza. 3 Tűz jár előtte, és
megégeti ellenségeit mindenütt. 4 Villámai bevilágítják a földkerekséget, látja
ezt a föld, és megremeg. 5 Viaszként olvadnak meg a hegyek az ÚR előtt, az
egész föld Ura előtt. 6 Az egek hirdetik igazságát, minden nép látja
dicsőségét. 7 Megszégyenülnek a bálványimádók mind, akik a bálványokkal
dicsekszenek. Az ÚR előtt borul le minden isten. 8 Hallja ezt Sion, és
örül, Júda leányai vigadnak ítéleteiden, ó URam! 9 Mert te vagy, URam, a
legfenségesebb az egész földön, magasan fölötte vagy minden istennek. 10 Ti,
akik szeretitek az URat, gyűlöljétek a gonoszságot! Megőrzi ő
híveinek életét, kimenti őket a bűnösök kezéből. 11 Fényözön
árad az igazra, és öröm a tiszta szívűekre. 12 Örüljetek, ti igazak, az
ÚRban, magasztaljátok szent nevét!
Zsolt 98
1 Zsoltár.
Énekeljetek az ÚRnak új éneket, mert csodákat tett! Szabadulást szerzett
jobbja, az ő szent karja. 2 Megmutatta szabadító erejét az ÚR, a népek
szeme előtt nyilvánvalóvá tette igazságát. 3 Hűséggel és szeretettel
gondolt Izráel házára, és látták a földön mindenütt Istenünk szabadítását. 4
Ujjongjatok az ÚR előtt az egész földön! Örvendezve vigadjatok, zsoltárt
énekeljetek! 5 Énekeljetek az ÚRnak hárfakísérettel, hárfakísérettel zengő
éneket! 6 Harsonákkal és kürtzengéssel ujjongjatok a király, az ÚR előtt!
7 Zúgjon a tenger a benne levőkkel, a földkerekség és a rajta lakók! 8
Tapsoljanak a folyamok, a hegyek mind ujjongjanak 9 az ÚR előtt, mert
eljön, hogy ítélkezzék a földön. Igazságosan ítéli a világot, pártatlanul a
népeket.
Zsolt 99
1 Uralkodik az ÚR,
reszkessenek a népek! A kerúbokon trónol ő, remegjen a föld! 2 Nagy az ÚR
a Sionon, magasan fölötte van minden népnek. 3 Magasztalják nagy és félelmes
nevét, mert szent ő! 4 Hatalmas király vagy, szereted a jogosságot. Te
állapítod meg, mi a helyes, te szolgáltatsz Jákóbnak jogot és igazságot. 5
Magasztaljátok Istenünket, az URat, boruljatok le lába zsámolya előtt,
mert szent ő! 6 Mózes és Áron a papokkal együtt, Sámuel és akik nevét
segítségül hívták, segítségül hívták az URat, és ő válaszolt nekik. 7
Felhőoszlopból szólt hozzájuk, ők pedig megtartották intelmeit és a
nekik adott rendelkezést. 8 URunk, Istenünk, te válaszoltál nekik, megbocsátó
Istenük voltál, bár megtoroltad tetteiket. 9 Magasztaljátok Istenünket, az
URat, és imádjátok őt szent hegyén, mert szent az ÚR, a mi Istenünk!
Zsolt 100
1 Hálaadó zsoltár.
Ujjongjatok az ÚR előtt az egész földön! 2 Szolgáljatok az ÚRnak örömmel,
vigadozva járuljatok színe elé! 3 Tudjátok meg, hogy az ÚR az Isten! Ő
alkotott minket, az övéi vagyunk: az ő népe és legelőjének nyája. 4
Menjetek be kapuin hálaénekkel, udvaraiba dicsérettel! Adjatok hálát neki,
áldjátok nevét! 5 Mert jó az ÚR, örökké tart szeretete, és hűsége
nemzedékről nemzedékre.
Zsolt 101
1 Dávid zsoltára.
Szeretetedről, törvényedről énekelek, zsoltárt zengek neked, URam! 2
Ügyelni akarok a tökéletes útra. Mikor jössz hozzám? Tökéletes szívvel akarok
élni házamon belül. 3 Nem vetem a tekintetemet haszontalan dolgokra.
Gyűlölöm a széthúzókat, semmi közöm hozzájuk! 4 A csalárd szív távol áll
tőlem, tudni sem akarok a gonoszságról. 5 Aki titkon rágalmazza
embertársát, azt elnémítom. A nagyralátót és a kevély szívűt nem
tűröm meg. 6 Jól látom a hűségeseket az országban, ők velem
maradhatnak. Aki tökéletes úton jár, az szolgálhat engem. 7 Nem maradhat
házamban, aki álnokságot művel. Aki hazugságot beszél, nem állhat meg
szemem előtt. 8 Reggelenként elnémítok minden bűnös embert az országban.
Így irtok ki az ÚR városából minden gonosztevőt.
Zsolt 102
1 A nyomorult
imádsága, amikor elcsügged, és kiönti panaszát az ÚR előtt. 2 Hallgasd
meg, URam, imádságomat, jusson hozzád kiáltásom! 3 Ne rejtsd el előlem
orcádat, ha szorult helyzetben vagyok! Fordítsd felém füledet, ha kiáltok,
siess, hallgass meg engem! 4 Mert elmúlnak napjaim, mint a füst, izzanak
csontjaim, mint a parázs. 5 Szívem olyan, mint a levágott és elszáradt fű,
még az evésről is elfelejtkezem. 6 Hangos jajgatásom közben húsom a
csontomra száradt. 7 A pusztai pelikánhoz hasonlítok, olyan vagyok, mint bagoly
aromokközt. 8 Álmatlan vagyok és oly magányos, mint madár a háztetőn. 9
Mindennap gyaláznak ellenségeim, csúfolóim átkoznak engem. 10 Hamut eszem
kenyér gyanánt, és italomat könnyekkel keverem 11 háborgó haragod miatt, mert
fölemeltél, és eldobtál engem. 12 Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék, én
pedig elszáradok, mint a fű. 13 De te, URam, örökre megmaradsz,
nemzedékről nemzedékre emlegetnek. 14 Indulj irgalomra Sion iránt, mert
ideje, hogy megkegyelmezz neki, itt van már az ideje! 15 Még a köveiben is
gyönyörködnek szolgáid, a porán is szánakoznak. 16 Félik majd, URam, nevedet a
népek, és a föld királyai dicsőségedet, 17 amikor felépíti Siont az ÚR, és
megjelenik dicsőségesen. 18 Törődik a gyámoltalanok imádságával, nem
veti meg imádságukat. 19 Meg kell ezt írni a jövő nemzedéknek, hogy
dicsérje az URat az újjáteremtett nép. 20 Mert letekintett az ÚR a szent
magasságból, lenézett a mennyből a földre, 21 hogy meghallja a foglyok
sóhajtását, és megszabadítsa a halálraítélteket. 22 Hirdessék az ÚR nevét a
Sionon, és dicséretét Jeruzsálemben, 23 amikor összegyűlnek a népek
ésországok, hogy az URat tiszteljék. 24 Erőm megtört az úton,
megrövidültek napjaim. 25 De ezt kérem: Istenem, ne vedd el életemet annak
delén, te, kinek évei nemzedékről nemzedékre tartanak! 26 Te vetettél
hajdan alapot a földnek, az ég a te kezed alkotása. 27 Azok elpusztulnak, de te
megmaradsz. Mind megavulnak, mint a ruha, váltod őket, mint az öltözetet.
Ők változnak, 28 de te ugyanaz maradsz, éveidnek soha sincs vége. 29
Szolgáid fiai színed előtt lakhatnak, utódaik is megmaradnak.
Zsolt 103
1 Dávidé. Áldjad,
lelkem, az URat, és egész bensőm az ő szent nevét! 2 Áldjad, lelkem,
az URat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled! 3 Ő megbocsátja minden
bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet, 4 megváltja életedet a sírtól,
szeretettel és irgalommal koronáz meg. 5 Betölti javaival életedet, megújul
ifjúságod, mint a sasé. 6 Minden elnyomottal törvényesen és igazságosan bánik
az ÚR. 7 Megismertette útjait Mózessel, cselekedeteit Izráel fiaival. 8
Irgalmas és kegyelmes az ÚR, türelme hosszú, szeretete nagy. 9 Nem perel
mindvégig, nem tart haragja örökké. 10 Nem vétkeink szerint bánik velünk, nem
bűneink szerint fizet nekünk. 11 Mert amilyen magasan van az ég a föld
fölött, olyan nagy a szeretete az istenfélők iránt. 12 Amilyen messze van
napkelet napnyugattól, olyan messzire veti el vétkeinket. 13 Amilyen irgalmas
az apa fiaihoz, olyan irgalmas az ÚR az istenfélőkhöz. 14 Hiszen tudja,
hogyan formált, emlékszik rá, hogy porból lettünk. 15 Az ember napjai olyanok,
mint a fű, úgy virágzik, mint a mező virága. 16 Ha végigsöpör rajta a
szél, vége van, még a helyét sem lehet felismerni. 17 De az ÚR szeretete
mindörökké az istenfélőkkel van, és igazsága még az unokáikkal is; 18
azokkal, akik megtartják szövetségét, és törődnek rendelkezéseinek
teljesítésével. 19 Az ÚR a mennyben állította fel trónját, királyi hatalmával
mindenen uralkodik. 20 Áldjátok az URat, angyalai, ti hatalmas erejűek,
akik teljesítitek parancsát, és hallgattok parancsszavára! 21 Áldjátok az URat,
ti seregei, szolgái, akaratának végrehajtói! 22 Áldjátok az URat, ti
teremtményei, mindenütt, ahol uralkodik! Áldjad, lelkem, az URat!
Zsolt 104
1 Áldjad, lelkem, az
URat! URam, Istenem, igen nagy vagy, fenségbe és méltóságba öltöztél, 2
világosságot vettél magadra, mint egy köpenyt. Ő az, aki sátorként
feszítette ki az eget, 3 palotáját a vizek fölé építette, a felhőket tette
kocsijává, szelek szárnyán jár. 4 A szeleket tette követeivé, a lángoló tüzet
szolgájává. 5 Szilárd alapokra helyezte a földet, hogy soha meg ne inogjon. 6
Mély vizekkel borítottad be, mint valami öltözettel, a hegyeken is állt a víz.
7 Dorgálásodra lefutottak, mennydörgő szavadra elszéledtek. 8 A hegyek
fölemelkedtek, a völgyek lesüllyedtek oda, ahol helyet készítettél nekik. 9
Határt szabtál nekik, nem léphetik át, nem önthetik el újból a földet. 10 Te
fakasztasz forrásokat a völgyekben, hogy folydogáljanak a hegyek között. 11 Megitatnak
minden mezei vadat, a vadszamarak csillapíthatják szomjukat. 12 Fölöttük laknak
az égi madarak, sűrű lombok között énekelnek. 13 Megöntözöd onnan
fentről a hegyeket, alkotásaid gyümölcsével jól tartod a földet. 14 Füvet
sarjasztasz az állatoknak, növényeket a földművelő embernek, hogy
kenyeret termeljen a földből, 15 és bort, ami felvidítja az ember szívét,
és ragyogóbbá teszi arcát az olajnál, a kenyér pedig erősíti az ember
szívét. 16 Jóllaknak az ÚR fái is, a Libánon cédrusai, melyeket ő ültetett,
17 ahol fészket raknak a madarak, és a ciprusfákon gólya lakik. 18 A magas
hegyeken a zergék, a sziklákon a mormoták találnak búvóhelyet. 19 Te alkottad a
holdat, hogy jelezze az ünnepeket, és a napot, amely ismeri pályáját. 20 Ha
sötétséget támasztasz, éjszaka lesz, amikor nyüzsög az erdő mindenféle
vadja, 21 az oroszlánok zsákmányért ordítanak, sürgetve Istentől
eledelüket. 22 Ha felragyog a nap, visszahúzódnak, és tanyáikon heverésznek. 23
Az ember munkába indul, és dolgozik egészen estig. 24 Milyen nagy alkotásaidnak
száma, URam! Valamennyit bölcsen alkottad, tele van a föld teremtményeiddel. 25
Ott van a nagy és széles tenger! Számtalan lény nyüzsög benne: kisebb és
nagyobb állatok. 26 Ott járnak a hajók, és a cethal, amelyet azért formáltál,
hogy játszadozzál vele. 27 Mindezek arra várnak, hogy idejében adj nekik
eledelt. 28 Ha adsz nekik, szedegetnek, ha bőkezű vagy, jóllaknak
javaiddal. 29 Ha elrejted orcádat, megrémülnek, ha elveszed lelküket, kimúlnak,
és ismét porrá lesznek. 30 Ha kiárasztod lelkedet, új teremtmények keletkeznek,
és megújítod a termőföld felszínét. 31 Dicsőség legyen az ÚRnak
örökké! Örüljön alkotásainak az ÚR! 32 Tekintetétől reszket a föld,
érintésétől füstölögnek a hegyek. 33 Éneklek az ÚRnak, amíg élek, zsoltárt
zengek Istenemnek, amíg csak leszek. 34 Legyen kedves előtte
fohászkodásom! Én örvendezem az ÚR előtt. 35 Vesszenek ki a földről a
vétkesek, ne legyenek többé bűnösök! Áldjad, én lelkem, az URat!
Dicsérjétek az URat!
Zsolt 105
1 Adjatok hálát az
ÚRnak, hívjátok segítségül nevét, hirdessétek tetteit a népek közt! 2
Énekeljetek, zengjetek zsoltárt neki, emlegessétek minden csodáját! 3
Dicsőítsétek szent nevét, szívből örüljenek, akik keresik az URat! 4
Folyamodjatok az ÚRhoz, az ő hatalmához, keressétek orcáját szüntelen! 5
Emlékezzetek csodatetteire, amelyeket véghezvitt, csodáira és döntéseire, 6 ti,
Ábrahám utódai, kik szolgái vagytok, Jákóbnak fiai, kiket kiválasztott! 7
Ő, az ÚR, a mi Istenünk, az egész földnek szólnak döntései. 8 Örökké
emlékezik szövetségére, az ezer nemzedéknek parancsolt igére, 9 amit Ábrahámmal
kötött, ahogy Izsáknak megesküdött. 10 Jákób elé tárta, elrendelte, Izráelnek
örök szövetségül: 11 Neked adom - mondta Kánaán földjét kiosztott örökségül! 12
Akkor még alig néhányan voltak, kevesen éltek ott mint jövevények. 13
Nemzettől nemzetig vándoroltak, egyik országból a másik néphez. 14 De
senkinek sem engedte elnyomni őket, sőt királyokat is megintett
miattuk: 15 Ne nyúljatok fölkentjeimhez, prófétáimat se bántsátok! 16 Azután
éhséget idézett elő a földön, eltörte a kenyér botját mindenütt. 17 De
elküldött előttük egy embert, a rabszolgának eladott Józsefet. 18 Lábát
bilincsbe szorították, őt magát vasra verték, 19 míg jóslata be nem
teljesedett, és az ÚR szava igazolta őt. 20 Üzent érte a király, és
szabadon engedte, a népek uralkodója kiengedte őt. 21 Úrrá tette
palotájában, egész vagyonának kormányzójává, 22 hogy a vezetőket tetszése
szerint oktassa, a véneket bölcsességre tanítsa. 23 Így került Izráel
Egyiptomba, Jákób Hám országában tartózkodott. 24 Igen szaporává tette népét az
ÚR, erősebbé ellenségeinél, 25 akiknek szívét megváltoztatta, hogy
gyűlöljék népét, és bánjanak álnokul szolgáival. 26 Elküldte szolgáját,
Mózest és Áront, akit kiválasztott. 27 Ezek csodálatos dolgokat vittek véghez
köztük, csodákat Hám országában. 28 Sötétséget küldött, és sötét lett, mégis
ellenálltak szavának. 29 Vizeiket vérré változtatta, és elpusztította halaikat.
30 Békák hemzsegtek földjükön, még a király szobáiban is. 31 Szavára bogarak
jöttek, meg szúnyogok egész területükre. 32 Eső helyett jégesőt adott
nekik, földjükre lángoló tüzet. 33 Elverte szőlőjüket és fügefájukat,
összetörte határukban a fákat. 34 Szavára sáskák jöttek és számtalan szöcske.
35 Felfaltak országukban minden füvet, felfalták földjük termését. 36 Végül
megölt országukban minden elsőszülöttet, férfierejük első termését.
37 Őket pedig kihozta, megrakva ezüsttel, arannyal, és törzseikben nem
akadt botladozó. 38 Örültek kivonulásuknak az egyiptomiak, mert rettegés
szállta meg őket miattuk. 39 Felhőt terített rájuk oltalmul, és
tűzzel világított éjjel. 40 Kérésükre fürjeket hozott, és mennyei
kenyérrel tartotta jól őket. 41 Megnyitotta a kősziklát, és ömlött a
víz, folyó áradt a szomjú földön. 42 Mert emlékezett szent ígéretére, melyet
szolgájának, Ábrahámnak tett, 43 és kihozta népét örvendezve, választottait
vigadozva. 44 Pogányok országát adta nekik, nemzetek munkájának gyümölcsét
örökölték, 45 hogy megtartsák rendelkezéseit, és megfogadják tanításait.
Dicsérjétek az URat!
Zsolt 106
1 Dicsérjétek az
URat! Adjatok hálát az ÚRnak, mert jó, mert örökké tart szeretete! 2 Ki tudná
elmondani, milyen hatalmas az ÚR, ki beszélhetné el minden dicső tettét? 3
Boldogok, akik megtartják a törvényt, akiknek tettei mindenkor igazak. 4
Gondolj rám, URam, amikor megkegyelmezel népednek, gondoskodj rólam, amikor
megszabadítod! 5 Hadd láthassam választottaid jólétét, örülhessek néped
örömének, és dicsőíthesselek örökségeddel együtt! 6 Vétkeztünk
őseinkkel együtt, bűnt, gonoszságot követtünk el. 7 Őseink
Egyiptomban nem értették meg csodáidat, nem gondoltak nagy szeretetedre, hanem
engedetlenek voltak a tengernél, a Vörös-tengernél. 8 De az ÚR megszabadította
őket nevéért, hogy megismertesse hatalmát. 9 Megdorgálta a Vörös-tengert,
és az kiszáradt, átvezette őket a mély vizen, akár a pusztában. 10
Megszabadította őket gyűlölőik kezéből, megváltotta az
ellenség kezéből. 11 Üldözőiket víz borította el, egy sem maradt meg
közülük. 12 Akkor hittek ígéreteiben, és dicséretet énekeltek. 13 De csakhamar
megfeledkeztek tetteiről, nem bíztak tervében. 14 Sóvárgás fogta el
őket a pusztában, próbára tették Istent a sivatagban. 15 Teljesítette
ugyan kérésüket, de csömört támasztott bennük. 16 Féltékenyek lettek a táborban
Mózesre, és Áronra, az ÚR szent emberére. 17 Megnyílt a föld, és elnyelte
Dátánt, eltemette Abirám csoportját. 18 Tűz gyulladt ki csoportjukban,
láng pusztította el a bűnösöket. 19 Borjút készítettek a Hóreb-hegynél,
leborultak a bálványszobor előtt. 20 Fölcserélték dicsőséges
Istenüket növényevő bika képmásával. 21 Megfeledkeztek szabadító
Istenükről, aki hatalmas dolgokat vitt véghez Egyiptomban, 22 csodákat Hám
földjén, félelmes dolgokat a Vörös-tengernél. 23 Elhatározta, hogy elpusztítja
őket, de választottja, Mózes, közbelépett nála, és elfordította pusztító haragját.
24 Megvetették a kívánatos földet, nem hittek ígéretének, 25 hanem zúgolódtak
sátraikban, nem hallgattak az ÚR szavára. 26 Ezért rájuk emelte kezét, és
elhullottak a pusztában, 27 utódaikat a pogányok közé juttatta, és szétszórta
országaikba. 28 Azután odaszegődtek Baal-Peórhoz, és holt bálványoknak
szóló áldozatokból ettek. 29 Ingerelték tetteikkel az URat, ezért csapás
szakadt rájuk. 30 De előállt Fineás, végrehajtotta az ítéletet, és
megszűnt a csapás. 31 Igaz tettnek számít ez neki nemzedékről nemzedékre
mindörökké. 32 Meríbá vizeinél is felháborították, Mózes is rosszul járt
miattuk, 33 mert elkeserítették lelkét, és meggondolatlanul beszélt. 34 Nem
pusztították ki a népeket sem, pedig meghagyta nekik az ÚR. 35 Sőt
összekeveredtek a pogányokkal, és eltanulták tetteiket. 36 Bálványaikat
tisztelték, amelyek csapdába ejtették őket. 37 Feláldozták fiaikat és
leányaikat a szellemeknek. 38 Ártatlan vért ontottak, fiaik és leányaik vérét,
akiket a kánaáni bálványoknak áldoztak, vérontással gyalázták meg az országot.
39 Beszennyezték magukat cselekedeteikkel, erkölcstelen tetteikkel. 40 Ezért
haragra gerjedt népe ellen az ÚR, és megutálta örökségét. 41 Pogányok kezébe
adta őket, gyűlölőik uralkodtak rajtuk. 42 Sanyargatták
őket ellenségeik, és meg kellett alázkodniuk előttük. 43 Sokszor
megmentette őket, de ők önfejűen engedetlenek maradtak, és
mélyre süllyedtek bűneik miatt. 44 Mégis rájuk tekintett nyomorúságukban,
meghallgatta esedezésüket. 45 Visszaemlékezett a velük kötött szövetségre, nagy
szeretettel megkönyörült rajtuk. 46 Irgalmasságra indította mindazokat, akik
fogságba vitték őket. 47 Segíts meg minket, URunk, Istenünk, és
gyűjts össze a népek közül, hogy hálát adhassunk szent nevednek, és
dicsőítve magasztalhassunk téged! 48 Áldott az ÚR, Izráel Istene
öröktől fogva mindörökké! Az egész nép mondja: Ámen! Dicsérjétek az URat!
Zsolt 107
1 Adjatok hálát az
ÚRnak, mert jó, mert örökké tart szeretete! 2 Így szóljanak az ÚR megváltottai,
akiket megváltott az ellenség kezéből, 3 és összegyűjtött a különböző
országokból; keletről, nyugatról, északról és délről. 4 Vannak, akik
bolyongtak a pusztában, úttalan utakon, nem találtak lakott várost. 5 Éheztek
is, szomjaztak is, elcsüggedt a lelkük. 6 De az ÚRhoz kiáltottak
nyomorúságukban, és kimentette őket szorult helyzetükből. 7 A helyes
útra vezette őket, hogy lakott városba jussanak. 8 Adjanak most hálát az
ÚRnak szeretetéért, az emberekkel tett csodáiért, 9 mert megitatta a
szomjazókat, és jól tartotta az éhezőket. 10 Vannak, akik sötétségben
ültek, a halál árnyékában, nyomorultan vasra verve, 11 mert engedetlenek voltak
Isten parancsával szemben, megvetették a Felséges döntését. 12 Ezért
szenvedéssel törte meg szívüket, elbuktak, nem volt segítőjük. 13 De az
ÚRhoz kiáltottak nyomorúságukban, és megszabadította őket szorult
helyzetükből. 14 Kihozta őket a sötétségből, a halál árnyékából,
köteleiket pedig letépte. 15 Adjanak most hálát az ÚRnak szeretetéért, az
emberekkel tett csodáiért, 16 mert betörte az érckapukat, és leverte a vaszárakat.
17 Vannak ostobák, akiknek szenvedniük kellett vétkes életük és bűneik
miatt. 18 Minden ételtől undorodtak, már a halál kapuihoz jutottak. 19 De
az ÚRhoz kiáltottak nyomorúságukban, és megszabadította őket szorult
helyzetükből. 20 Elküldte igéjét, meggyógyította, és a sír mélyéről
kimentette őket. 21 Adjanak most hálát az ÚRnak szeretetéért, az
emberekkel tett csodáiért, 22 mutassanak be hálaáldozatot, beszéljék el
ujjongva tetteit! 23 Vannak, akik hajókon a tengerre szálltak, munkájukat a
nagy vizeken végezték. 24 Ezek látták az ÚR tetteit, csodáit a mélységes
tengeren. 25 Szavára forgószél támadt, fölemelték őket a hullámok. 26 Égig
emelkedtek, majd a mélybe zuhantak, kétségbeestek a veszedelemben. 27
Imbolyogtak, tántorogtak, mint a részegek, bölcsességük egészen odalett. 28 De
az ÚRhoz kiáltottak nyomorúságukban, és kiszabadította őket szorult
helyzetükből. 29 Lecsendesítette a forgószelet, elcsitultak a hullámok. 30
Örültek, amikor azok elsimultak, és a kívánt kikötőbe vezette őket.
31 Adjanak most hálát az ÚRnak szeretetéért, és az emberekkel tett csodáiért!
32 Magasztalják őt a nép gyülekezetében, és dicsérjék a vének
gyűlésében! 33 A folyókat pusztává tette, a forrásokat sivataggá, 34 a
gyümölcstermő földet szikessé a rajta lakók gonoszsága miatt. 35 A
pusztában bővizű tavat árasztott, a szomjú földön forrásokat. 36
Éhezőket telepített oda, akik várost alapítottak lakóhelyül. 37
Mezőket vetettek be, és szőlőket ültettek, amelyek termést és
gyümölcsöt hoztak. 38 Megáldotta őket, és nagyon elszaporodtak, állatokban
sem láttak hiányt. 39 De azután megfogyatkoztak, és görnyedeztek az elnyomás, a
baj és gond miatt, 40 amikor gyalázatot zúdított az előkelőkre, és
úttalan pusztaságban kellett bolyonganiuk. 41 De a szegényeket oltalmazza
anyomorúságban, nemzetségüket megszaporítja, mint egy nyájat. 42 Látják a
becsületesek, és örülnek, az álnokok pedig befogják szájukat. 43 Aki bölcs,
jegyezze meg ezeket, és értse meg az ÚR kegyelmes tetteit!
Zsolt 108
1 Dávid zsoltáréneke.
2 Kész a szívem, Istenem, arra, hogy énekeljek és zengedezzek lelkesen! 3
Ébredj, lant és hárfa, hadd ébresszem a hajnalt! 4 Magasztallak, URam, a népek
közt, zsoltárt zengek rólad a nemzetek közt. 5 Mert szereteted az égig ér,
hűséged a magas fellegekig. 6 Magasztaljanak a mennyben, Istenem, dicsőítsenek
az egész földön! 7 Segítsen jobbod, és hallgass meg minket, hogy
megmenekülhessenek kedveltjeid! 8 Isten így szólt szentélyében: Örömmel adom
örökségül Sikemet, és kiosztom a Szukkót völgyét. 9 Enyém Gileád, enyém
Manassé, Efraim sisak a fejemen, Júda a kormánypálcám, 10 Móáb pedig a
mosdómedencém; Edómra teszem sarumat, Filiszteán diadalmaskodom. 11 Ki visz el
az erős városba, ki vezet engem Edómba? 12 Csak te, Istenünk, noha
elvetettél minket, te, Istenünk, bár nem jársz seregeinkkel! 13 Adj nekünk
mégis segítséget az ellenség ellen, mert az emberi segítség mit sem ér! 14
Isten segítségével hatalmas dolgokat viszünk véghez, ellenségeinket ő
tapossa el!
Zsolt 109
1 A karmesternek:
Dávid zsoltára. Dicsérlek téged, Istenem, ne maradj néma! 2 Mert bűnösök
és alattomosok tátották fel szájukat ellenem, hazug nyelvvel beszélnek velem. 3
Gyűlölködő szavakkal vettek körül, ok nélkül harcolnak ellenem. 4
Szeretetemre vádaskodással felelnek, de én imádkozom. 5 Rosszal fizetnek nekem
a jóért, gyűlölettel a szeretetért. 6 Állíts szembe vele egy bűnös
embert, és vádló álljon jobbja felől! 7 A törvénykezésből
bűnösként kerüljönki, még az imádsága is váljék vétekké! 8 Kevés ideig
éljen, tisztségét más kapja meg! 9 Fiai maradjanak árván, felesége pedig
özvegyen! 10 Szüntelenül bolyongjanak és kéregessenek fiai, a romok között
keresgéljenek! 11 Foglalja le mindenét a hitelező, idegenek fosszák meg
szerzeményétől! 12 Senki se maradjon hűséges hozzá, senki se
könyörüljön árváin! 13 Irtsák ki az utódait, már a következő nemzedék
feledje el nevüket! 14 Még ősei bűnére is emlékezzék az ÚR, anyjának
vétkét se felejtse el! 15 Legyenek ezek mindig az ÚR előtt, emléküket
pedig irtsa ki a földről! 16 Mivel nem volt gondja arra, hogy másokkal
szeretettel bánjon, hanem a nyomorult és szegény embert, a megtört szívűt
halálba kergette. 17 Szerette az átkot: érje is utol! Nem telt kedve az
áldásban: maradjon is távol tőle! 18 Magára vette az átkot, mint a ruhát:
hatoljon bele, mint a víz, csontjaiba, mint az olaj! 19 Az legyen ruhája, amely
befedi, és öve, melyet állandóan visel! 20 Ezzel büntesse meg vádlóimat az ÚR,
akik rosszat mondanak rólam! 21 De te, URam, Uram, tégy jót velem nevedért!
Jóságos szereteteddel ments meg engem! 22 Mert én nyomorult és szegény vagyok,
a szívem is sajog bennem. 23 Mint megnyúlt árnyéknak, úgy kell elmennem,
elsöpörnek, mint a sáskát. 24 Térdem rogyadozik a koplalás miatt, testem
lefogyott, sovány. 25 Gyalázatos lettem az emberek előtt, néznek rám, és
fejüket csóválják. 26 Segíts meg, URam, Istenem! Szabadíts meg kegyelmesen! 27
Hadd tudják meg, hogy ez a te kezed műve, hogy te tetted ezt, URam! 28 Ha
ők átkoznak is, te megáldasz, ha rám támadnak, megszégyenülnek, szolgád
pedig örülni fog. 29 Vádlóimat borítsa gyalázat, lepje el őket a szégyen,
mint egy köpeny! 30 Hangos szóval magasztalom az URat, és dicsérem őt a
sokaság előtt, 31 mert odaáll a szegény pártjára, megszabadítja a halálos
ítélettől.
Zsolt 110
1 Dávid zsoltára. Így
szól az ÚR az én uramhoz: Ülj a jobb kezem felől, míg ellenségeidet lábad
zsámolyává nem teszem! 2 Hatalmad pálcáját kinyújtja az ÚR a Sionról: Uralkodj
ellenségeid között! 3 Néped önként követ szent öltözetben, ha sereget
gyűjtesz. Mint hajnal méhéből jött harmat, olyan a te ifjúságod. 4
Megesküdött az ÚR, nem bánja meg: Pap vagy te örökké, Melkisédek módján. 5 Az
Úr van jobbodon: királyokat zúz össze haragja napján. 6 Ítéletet tart a népek
fölött, mindenfelé holttestek lesznek, összezúzza sok ország fejét. 7 A
patakból iszik útközben, azért emeli föl a fejét.
Zsolt 111
1 Dicsérjétek az
URat! Hálát adok az ÚRnak teljes szívből! a becsületes emberek körében és
közösségében. 2 Nagyok az ÚR tettei, kikutathatják, akiknek csak kedvüktelik
benne. 3 Munkája fenséges és ékes, igazsága örökre megmarad. 4 Emlékezetessé
tette csodáit, kegyelmes és irgalmas az ÚR. 5 Eledelt adott az
istenfélőknek, örökké emlékezik szövetségére. 6 Hatalmas tetteit
kijelentette népének, nekik adta a pogányok birtokát. 7 Kezének munkái igazak
és jogosak, rendelkezései maradandóak, 8 rendíthetetlenek mindörökké, igazán és
helyesen vannak megalkotva. 9 Gondoskodott népe megváltásáról, örökre
elrendelte szövetségét, szent és félelmes az ő neve. 10 A bölcsesség
kezdete az ÚR félelme. A józan eszűek mind eszerint élnek. Az ő
dicsérete örökre megmarad.
Zsolt 112
1 Dicsérjétek az
URat! Boldog ember az, aki az URat féli, sok örömöt talál parancsolataiban. 2
Utódja hős lesz a földön, a becsületesek nemzedéke áldott lesz. 3 Vagyon
és gazdagság lesz házában, igazsága örökre megmarad. 4 Világosság ragyog a
sötétben is abecsületesekre attól, aki kegyelmes, irgalmas és igaz. 5 A jó
ember könyörületes, és kölcsönt ad, ügyeit törvényesen intézi. 6 Nem is fog
meginogni sohasem, örökre emlékezetes lesz az igaz. 7 Nem fél a rossz
hírtől, erős a szíve, bízik az ÚRban. 8 Rendületlen a szíve, nem fél,
végül megvetéssel néz ellenségeire. 9 Bőven adakozik a szegényeknek,
igazsága örökre megmarad, hatalma dicsőségesen emelkedik. 10 Látja ezt a
bűnös, és bosszankodik, fogát csikorgatja, és emészti magát. A
bűnösök kívánsága semmibe vész.
Zsolt 113
1 Dicsérjétek az
URat! ÚRnak szolgái, dicsérjétek, dicsérjétek az ÚR nevét! 2 Legyen áldott az
ÚR neve most és mindörökké! 3 Napkelettől napnyugatig dicsérjétek az ÚR
nevét! 4 Magasan fölötte van az ÚR mindennépnek, dicsősége fölötte van az
egeknek. 5 Ki hasonlítható Istenünkhöz, az ÚRhoz, aki a magasban lakik, 6 és a
mélybe néz, az égre is, a földre is? 7 Fölemeli a porból a nincstelent, és
kiemeli a szemétből a szegényt. 8 Az előkelők közé ülteti, népe
előkelői közé. 9 Megengedi, hogy a meddő úgy lakjék a házban,
mint fiaknak boldog édesanyja. Dicsérjétek az URat!
Zsolt 114
1 Amikor Izráel
kivonult Egyiptomból, Jákób háza népe az idegen nyelvű nép közül, 2 Júda
lett az ÚR szent népe, Izráel a birodalma. 3 Látta a tenger, és elfutott, a
Jordán pedig meghátrált. 4 A hegyek ugrándoztak, mint a kosok, a halmok, mint a
bárányok. 5 Mi lelt téged, tenger, hogy elfutottál, és téged, Jordán, hogy
meghátráltál? 6 Hegyek, mit ugrándoztok, mint a kosok, és ti halmok, mint a
bárányok? 7 Reszkess, te föld, az Úrtól, Jákób Istenétől, 8 aki a sziklát
bővízű tóvá változtatta, a kovakövet forrássá!
Zsolt 115
1 Ne nekünk, URam, ne
nekünk, hanem a te nevednek szerezz dicsőséget szeretetedért és
hűségedért! 2 Miért mondanák a pogányok: Hol van az ő Istenük? 3 A mi
Istenünk a mennyben van, megalkotott mindent, amit akart! 4 A bálványok
ezüstből és aranyból vannak, emberi kéz csinálmányai. 5 Van szájuk, de nem
beszélnek, van szemük, de nem látnak. 6 Van fülük, de nem hallanak, van orruk,
de nem szagolnak. 7 Van kezük, de nem tapintanak, van lábuk, de nem járnak, nem
jön ki hang a torkukon. 8 Hozzájuk hasonlók lesznek készítőik, és
mindazok, akik bennük bíznak. 9 Izráel, az ÚRban bízzál! Segítséged és pajzsod
ő. 10 Áron háza, az ÚRban bízzál! Segítséged és pajzsod ő. 11 Akik
félitek az URat, az ÚRban bízzatok! Segítségetek és pajzsotok ő. 12 Gondol
ránk az ÚR, meg fog áldani. Megáldja Izráel házát, megáldja Áron házát. 13
Megáldja azokat, akik félik az URat, a kicsinyeket a nagyokkal együtt. 14
Szaporítson meg titeket az ÚR, titeket és fiaitokat! 15 Áldjon meg titeket az
ÚR, aki az eget és a földet alkotta! 16 Az egek az ÚR egei, de a földet az
embereknek adta. 17 Nem a halottak dicsérik az URat, nem azok, akik a csend
honába tértek, 18 hanem mi, mi áldjuk az URat most és mindörökké. Dicsérjétek
az URat!
Zsolt 116
1 Szeretem az URat,
mert meghallgatja könyörgésem szavát. 2 Felém fordította fülét, ezért őt
hívom segítségül, amíg csak élek. 3 Körülfontak a halál kötelei, a sírtól való
rettegés fogott el engem, nyomorúságban és bánatban vagyok. 4 De az ÚR nevét
hívom segítségül: Ó URam, mentsd meg életemet! 5 Kegyelmes és igazságos az ÚR,
irgalmas a mi Istenünk. 6 Megőrzi az ÚR az együgyűeket, elesett
vagyok, de ő megsegít. 7 Légy újból nyugodt, lelkem, mert jól bánt veled
az ÚR! 8 Megmentettél engem a haláltól, szememet a könnyhullatástól, lábamat az
elbukástól, 9 az ÚR színe előtt járhatok az élők földjén. 10 Hittem,
ha így szólok is: Igen nyomorult vagyok! 11 Kétségbeesésemben mondtam: Minden
ember hazug! 12 Mit fizessek az ÚRnak a sok jóért, amit velem tett? 13 A
szabadulásért fölemelem a poharat, és az ÚR nevét hirdetem. 14 Teljesítem az
ÚRnak tett fogadalmaimat, egész népe jelenlétében. 15 Drágának tekinti az ÚR
híveinek halálát. 16 Ó URam, én a szolgád vagyok, szolgád vagyok, szolgálód
fia: levetted rólam a bilincset. 17 Hálaáldozatot mutatok be neked, és az ÚR
nevét hirdetem. 18 Teljesítem az ÚRnak tett fogadalmaimat egész népe
jelenlétében, 19 az ÚR házának udvaraiban, tebenned, Jeruzsálem! Dicsérjétek az
URat!
Zsolt 117
1 Dicsérjétek az URat
mind, ti népek, dicsőítsétek mind, ti nemzetek! 2 Mert nagy az ő
szeretete irántunk, az ÚR hűsége örökké tart. Dicsérjétek az URat!
Zsolt 118
1 Adjatok hálát az
ÚRnak, mert jó, mert örökké tart szeretete! 2 Mondja hát Izráel, hogy örökké
tart szeretete! 3 Mondja hát Áron háza, hogy örökké tart szeretete! 4 Mondják
hát, akik félik az URat, hogy örökké tart szeretete! 5 Nyomorúságomban az URat
hívtam segítségül. Az ÚR meghallgatott, tágas térre vitt engem. 6 Velem van az
ÚR, nem félek, ember mit árthat nekem? 7 Velem van az ÚR, segít engem, és én
megvetéssel nézek gyűlölőimre. 8 Jobb az ÚRnál keresni oltalmat, mint
emberben bízni. 9 Jobb az ÚRnál keresni oltalmat, mint előkelő
emberekben bízni. 10 Sok nép vett körül engem, de az ÚR nevében szembeszállok
velük! 11 Körülvettek, be is kerítettek, de az ÚR nevében szembeszállok velük!
12 Körülvettek, mint a méhek, de kialszanak, mint az égő bozót. Az ÚR
nevében szembeszállok velük! 13 Durván eltaszítottak, hogy elessem, de az ÚR
megsegített engem. 14 Erőm és énekem az ÚR, megszabadított engem. 15
Ujjongás és győzelem hangja zeng az igazak sátraiban: az ÚR jobbja
hatalmasan munkálkodik! 16 Fölemelte jobbját az ÚR, az ÚR jobbja
hatalmasanmunkálkodik! 17 Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az ÚR tetteit!
18 Keményen megfeddett engem az ÚR, de nem adott át a halálnak. 19 Nyissátok ki
előttem az igazság kapuit! Bemegyek, és hálát adok az ÚRnak! 20 Ez az ÚR
kapuja: igazak mehetnek be rajta. 21 Hálát adok neked, hogy meghallgattál, és
megszabadítottál. 22 Az a kő, amelyet az építők megvetettek, az lett
a sarokkő. 23 Az ÚRtól lett ez, csodálatos a mi szemünkben. 24 Ez az a
nap, amelyet az ÚR elrendelt, vigadozzunk és örüljünk ezen! 25 Ó URam, segíts
meg! Ó URam, adj szerencsét! 26 Áldott, aki az ÚR nevében jön! Megáldunk
titeket az ÚR házából. 27 Az ÚR az Isten, ő adott nekünk világosságot.
Kötelekkel kössétek az ünnepi áldozatot az oltár szarvaihoz! 28 Istenem vagy,
hálát adok neked, Istenem, magasztallak téged! 29 Adjatok hálát az ÚRnak, mert
jó, mert örökké tart szeretete!
Zsolt 119
1 Boldogok, akiknek
az útja tökéletes, akik az ÚR törvénye szerint élnek. 2 Boldogok, akik
megfogadják intelmeit, teljes szívvel keresik őt, 3 nem követtek el
álnokságot, hanem az ő útjain jártak. 4 Te megparancsoltad, hogy
utasításaidat pontosan megtartsák. 5 Bárcsak állhatatosan járhatnék utadon,
megtartván rendelkezéseidet! 6 Akkor nem vallanék szégyent, ha figyelnék minden
parancsolatodra. 7 Tiszta szívből adok hálát neked, tanulva igazságos
döntéseidet. 8 Megtartom rendelkezéseidet, ne hagyj el engem soha! 9 Hogyan
tarthatja tisztán életútját az ifjú? Úgy, hogy megtartja igédet. 10 Teljes
szívből kereslek téged, ne engedd, hogy eltérjek parancsolataidtól! 11
Szívembe zártam beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened. 12 Áldott vagy te, URam!
Taníts meg rendelkezéseidre! 13 Ajkam fölsorolja szád minden döntését. 14
Minden gazdagságnál nagyobb öröm, ha intelmeid szerint élhetek. 15
Utasításaidon elmélkedem, és figyelek ösvényeidre. 16 Gyönyörködöm
rendelkezéseidben, igédről nem feledkezem meg. 17 Bánj jól szolgáddal,
hogy élhessek, és én megtartom igédet. 18 Nyisd föl szememet, hogy
megláthassam, milyen csodálatos a te törvényed. 19 Jövevény vagyok a földön, ne
rejtsd el előlem parancsolataidat! 20 Őrlődik lelkem, mert vágyódik
döntéseid után mindenkor. 21 Megdorgálod az átkozott kevélyeket, akik eltérnek
parancsolataidtól. 22 Fordítsd el rólam a gyalázatot és a megvetést, hiszen
megfogadtam intelmeidet. 23 Ha a fejedelmek összeülnek, és rólam tárgyalnak,
szolgád akkor is rendelkezéseidről elmélkedik. 24 Csak a te intelmeidben
gyönyörködöm, azok az én tanácsadóim. 25 Életem a porhoz tapad: eleveníts meg
igéddel! 26 Ha dolgaimat elbeszélem, te meghallgatsz. Taníts meg
rendelkezéseidre! 27 Értesd meg velem utasításaid célját, hogy elmélkedjem
csodáidon! 28 Nem tudok aludni a bánat miatt, erősíts meg engem igéddel!
29 Tarts engem távol a hazugok útjától, és ajándékozz meg kegyelmesen
törvényeddel! 30 Az igaz utat választottam, döntéseidet magam előtt
tartom. 31 Ragaszkodom intelmeidhez, URam, ne engedj megszégyenülnöm! 32
Parancsolataid útján járok, mert bizakodó szívet adsz nekem. 33 Taníts, URam,
rendelkezéseid céljára, hogy megfogadjam azokat mindvégig! 34 Tégy értelmessé,
hogy megfogadjam törvényedet, és megtartsam teljes szívvel. 35 Vezess
parancsolataid útján, mert abban gyönyörködöm. 36 Add, hogy szívem intelmeidre
hajoljon, ne a haszonlesésre! 37 Fordítsd el tekintetemet, hogy ne nézzek
hiábavalóságra, a te utadon éltess engem! 38 Teljesítsd be szolgádon
ígéretedet, amelyet az istenfélőknek adtál! 39 Fordítsd el tőlem a
gyalázatot, amelytől borzadok, mert jók a te döntéseid! 40 Eleveníts meg
igazságoddal, mert vágyódom utasításaidra. 41 Teljesedjék be rajtam kegyelmed,
URam, és megígért szabadításod, 42 hogy választ tudjak adni gyalázóimnak,
hiszen igédben bízom. 43 Ne vedd ki számból teljesen az igazság beszédét, mert
a te döntésedre várok. 44 Meg akarom tartani törvényedet állandóan, mindörökké.
45 Tágas téren járok, ha a te utasításodat keresem. 46 Királyoknak is elmondom
intelmeidet, és nem vallok szégyent. 47 Gyönyörködöm parancsolataidban, mert
szeretem őket. 48 Elfogadom parancsolataidat, mert szeretem őket, és
elmélkedem rendelkezéseiden. 49 Emlékezz szolgádnak tett ígéretedre, amelyhez
nekem reménységet adtál. 50 Ez a vigasztalásom nyomorúságomban, mert beszéded
megelevenít engem. 51 Bármennyire csúfolnak is a kevélyek, mégsem hajolok el
törvényedtől. 52 Ha ősrégi döntéseidre gondolok, megvigasztalódom,
URam! 53 Elragad az indulat a bűnösök miatt, akik elhagyták törvényedet.
54 Rendelkezéseid olyanok nekem, mint az énekek, azon a helyen, ahol jövevény
vagyok. 55 URam, éjjel is gondolok nevedre, megtartom törvényedet. 56 Ez jutott
nekem, mert megfogadtam utasításaidat. 57 URam, én örökségem! Ígérem, hogy
megtartom igéidet. 58 Teljes szívből esedezem előtted: légy kegyelmes
hozzám ígéreted szerint! 59 Utaimat megfontolom, lépteimet intelmeidhez
igazítom. 60 Sietek, nem tétovázom, megtartom parancsolataidat. 61 Ha
bűnösök kötelei fonnak is körül, nem feledkezem meg törvényedről. 62
Éjfélkor fölkelek, hogy hálát adjak neked igazságos döntéseidért. 63 Barátja
vagyok mindazoknak, akik istenfélők, és megtartják utasításaidat. 64 URam,
kegyelmed betölti a földet. Taníts engem rendelkezéseidre! 65 Jót tettél
szolgáddal ígéreted szerint, URam! 66 Taníts engem helyes értelemre és
ismeretre, mert hittel fogadtam parancsolataidat. 67 Mielőtt nyomorúság
ért, tévelyegtem, de most megtartom beszédedet. 68 Jó vagy te, és jót teszel,
taníts engem rendelkezéseidre! 69 Hazugságot koholtak ellenem akevélyek, de én
megfogadom utasításaidat tiszta szívből. 70 Kövér a szívük, érzéketlen, én
pedig törvényedben gyönyörködöm. 71 Jó nekem, hogy nyomorúság ért, hogy
megtanuljam rendelkezéseidet. 72 Jobb nekem a te törvényed, mint ezernyi arany
és ezüst. 73 Kezed alkotott és megerősített, tégy értelmessé, hogy
megtanuljam parancsolataidat! 74 Látnak engem, és örülnek az istenfélők,
mert igédben reménykedem. 75 Tudom, URam, hogy igazak döntéseid, igazad volt,
hogy megaláztál. 76 Vigasztaljon meg engem szereteted, ahogyan megígérted
szolgádnak. 77 Teljesedjék be rajtam irgalmad, hogy éljek, mert törvényedben
gyönyörködöm. 78 Szégyenüljenek meg a kevélyek, mert galádul bántak velem, én
pedig utasításaidon elmélkedem. 79 Forduljanak hozzám az istenfélők, akik
ismerik intelmeidet. 80 Bár lenne szívem tökéletes rendelkezéseid szerint, hogy
ne valljak szégyent! 81 Szabadításod után sóvárog lelkem, igédben reménykedem.
82 Sóvárogva tekintek ígéretedre: Mikor vigasztalsz meg engem? 83 Bár olyan
vagyok, mint a füstre tett tömlő, nem feledkezem meg
rendelkezéseidről. 84 Hány napja van még szolgádnak? Mikor tartasz
ítéletet üldözőimen? 85 Vermeket ástak nekem a kevélyek, akik nem
törvényed szerint élnek. 86 Minden parancsolatod igaz. Galádul üldöznek, segíts
meg! 87 Csaknem kiirtottak a földről, mert nem hanyagoltam el
utasításaidat. 88 Tartsd meg életemet kegyelmesen, én pedig megtartom
intelmeidet. 89 URam, igéd örökké megmarad, szilárdan, akár az ég. 90
Nemzedékről nemzedékre megmarad igazságod. Megszilárdítottad a földet,
ezért áll. 91 Döntéseid szerint áll ma is, mert téged szolgál a mindenség. 92
Ha nem törvényed gyönyörködtetne, elpusztulnék nyomorúságomban. 93 Sohasem
felejtem el utasításaidat, mert azokkal éltetsz engem. 94 Tied vagyok!
Szabadíts meg, hiszen utasításaidat kutatom. 95 Arra várnak a bűnösök,
hogy elpusztíthassanak, de én intelmeidre figyelek. 96 Látom, hogy vége lesz
mindennek, ami megvan, de a te parancsolatod végtelen. 97 Mennyire szeretem
törvényedet! Egész nap azon elmélkedem. 98 Bölcsebbé tesz ellenségeimnél
parancsolatod, és enyém marad az örökké. 99 Minden tanítómnál okosabb lettem,
mert intelmeiden elmélkedem. 100 Értelmesebb vagyok a véneknél, mert
megfogadtam utasításaidat. 101 Nem lépek lábammal semmilyen rossz útra, hogy
megtarthassam igédet. 102 Döntéseidtől nem tértem el, mert te tanítottál
azokra. 103 Milyen édesek ínyemnek ígéreteid! Édesebbek, mint számnak a méz.
104 Utasításaid értelmessé tettek, ezért gyűlölök minden hamis ösvényt.
105 Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága. 106 Esküszöm és
fogadom, hogy megtartom igazságos döntéseidet. 107 Nagy nyomorúságba jutottam,
tartsd meg életemet ígéreted szerint, URam! 108 Önként vállalt fogadalmaimat
fogadd kegyesen, URam, és taníts engem döntéseidre! 109 Életem folyton veszélyben
van, törvényedről mégsem feledkezem meg. 110 Csapdát készítettek nekem a
bűnösök, utasításaidtól mégsem tértem el. 111 Intelmeidet kaptam örökségül
örökre, azok örvendeztetik szívemet. 112 Szívből törekszem rendelkezéseid
teljesítésére, ennek örök jutalma van. 113 Gyűlölöm a kétszínűséget,
de szeretem törvényedet. 114 Rejtekhelyem és pajzsom vagy, igédben reménykedem.
115 Távozzatok tőlem, ti gonosztevők! Én megfogadom, Istenem,
parancsolataidat. 116 Támogass engem ígéreted szerint, hogy éljek, és ne szégyenítsd
meg reménységemet! 117 Erősíts engem, hogy megszabaduljak, és mindig
törődni fogok rendelkezéseiddel. 118 Elveted mindazokat, akik eltérnek
rendelkezéseidtől, mert ármánykodásuk galád. 119 Salaknak tartod a föld
minden bűnösét, ezért szeretem intelmeidet. 120 Megborzadt a testem, mert
rettegek tőled, félek ítéleteidtől. 121 Azt tettem, ami törvényes és
igaz, ne szolgáltass ki a hatalmaskodóknak! 122 Vállalj kezességet szolgádért,
hogy a kevélyek ne hatalmaskodjanak rajtam! 123 Szemem epedve várja
segítségedet és megígért igazságodat. 124 Bánj kegyelmesen szolgáddal, taníts
engem rendelkezéseidre! 125 Szolgád vagyok, adj értelmet, hogy megismerjem
intelmeidet! 126 Itt az ideje, hogy cselekedj, URam, mert megszegték
törvényedet! 127 Én pedig szeretem parancsolataidat, jobban az aranynál, a
színaranynál is. 128 Ezért mindenben helyeslem utasításaidat, és gyűlölök
minden hamis ösvényt. 129 Csodálatosak intelmeid, azért megfogadja azokat
lelkem. 130 Igéd kijelentése világosságot gyújt, értelmessé teszi az
együgyűeket. 131 Kinyitom számat és lihegek, úgy vágyódom parancsolataid
után. 132 Fordulj felém, és könyörülj rajtam, ahogyan szoktál azokon, akik
szeretik nevedet. 133 Szilárdítsd meg lépteimet ígéreteddel, hogy ne uralkodjék
rajtam semmiféle gazság. 134 Szabadíts meg a hatalmaskodó emberektől, hogy
megtarthassam utasításaidat. 135 Ragyogó arccal nézz szolgádra, és taníts engem
rendelkezéseidre! 136 Könny patakzik szememből azok miatt, akik nem
tartják meg törvényedet. 137 Igaz vagy, URam, és helyesek döntéseid. 138
Elrendelt intelmeid igazak, és igen megbízhatók. 139 Belső indulat
sorvaszt engem, mert ellenfeleim megfeledkeztek igédről. 140 Nagyon tiszta
a te beszéded, szolgád szereti azt. 141 Bár kicsiny és megvetett vagyok,
utasításaidat mégsem felejtem el. 142 Igazságod örökké igaz, és törvényed
maradandó. 143 Ínség és nyomorúság ért engem, parancsolataid mégis
gyönyörködtetnek. 144 Intelmeid örökké igazak, tégy értelmessé, hogy éljek! 145
Teljes szívből kiáltok hozzád: Hallgas meg, URam! És én megfogadom
rendelkezéseidet. 146 Hozzád kiáltok: Szabadíts meg! És én megtartom
intelmeidet. 147 Ébren vagyok virradatkor, és fohászkodom, igédben reménykedem.
148 Ébren van szemem az éjszakai őrváltáskor is, és elmélkedem
ígéreteiden. 149 Hallgasd meg szavamat kegyelmesen! URam, döntéseiddel éltess
engem! 150 Közel vannak hozzám, akik galádul üldöznek, törvényedtől
viszont eltávolodtak. 151 De te is közel vagy, URam, és minden parancsolatod
maradandó. 152 Régóta ismerem intelmeidet, örökre megállapítottad azokat. 153
Lásd meg nyomorúságomat, és szabadíts meg, mert nem felejtettem el törvényedet.
154 Pereld peremet, és válts meg, ígéreted szerint tartsd meg életemet! 155
Távol van a bűnösöktől a segítség, mert nem törődnek
rendelkezéseiddel. 156 Nagy a te irgalmad, URam, döntéseiddel éltess engem! 157
Sokan vannak üldözőim és ellenségeim, intelmeidtől mégsem fordultam
el. 158 Láttam a hűtleneket, és megundorodtam, mert nem tartották meg
beszédedet. 159 Lásd, mennyire szeretem utasításaidat! URam, tartsd meg életemet
kegyelmesen! 160 Igéd tartalma maradandó, és minden igaz döntésed örökre szól.
161 Fejedelmek üldöznek ok nélkül, de szívemet csak igéd rettentheti meg. 162
Úgy örülök beszédednek, mint aki nagy zsákmányra talál. 163 A hazugságot
gyűlölöm, utálom, törvényedet azonban szeretem. 164 Naponta hétszer
dicsérlek téged igazságos döntéseidért. 165 Nagy békességük van azoknak, akik
szeretik törvényedet; nem botlanak meg azok. 166 Segítségedben reménykedem,
URam, és teljesítem parancsolataidat. 167 Megtartja lelkem intelmeidet, mert
nagyon szeretem azokat. 168 Megtartom utasításaidat és intelmeidet, hiszen
minden utamat ismered. 169 URam, hadd szálljon hozzád esedezésem, tégy
értelmessé igéddel! 170 Jusson színed elé könyörgésem, ígéreted szerint ments
meg engem! 171 Áradjon ajkamról a dicséret, mert megtanítasz rendelkezéseidre.
172 Válaszoljon beszédedre nyelvem, mert minden parancsolatod igaz. 173 Kezed
legyen segítségemre, mert utasításaidat választottam. 174 Szabadításodra
vágyom, URam, törvényedben gyönyörködöm. 175 Tartsd meg életemet, hogy
dicsérhesselek, és döntéseiddel segíts engem! 76 Bolyongok, mint az eltévedt
juh. Keresd meg szolgádat, hiszen nem feledkeztem meg parancsolataidról.
Zsolt 120
1 Zarándokének.
Nyomorúságomban az ÚRhoz kiáltok, és ő meghallgat engem. 2 URam, ments meg
engem a hazug ajaktól és a csalárd nyelvtől! 3 Mit érdemelsz, mit fogsz
majd kapni, te csalárd nyelv? 4 A hős hegyes nyilait rekettye parazsával!
5 Jaj nekem, mert Mesekben kell tartózkodnom, Kédár sátrai közt kell laknom! 6
Régóta lakom már együtt a békesség gyűlölőivel. 7 Én békét akarok, de
amint megszólalok, ők mindjárt harcra készek.
Zsolt 121
1 Zarándokének.
Tekintetem a hegyekre emelem: Honnan jön segítségem? 2 Segítségem az ÚRtól jön,
aki az eget és a földet alkotta. 3 Nem engedi, hogy lábad megtántorodjék, nem
szunnyad őriződ. 4 Bizony nem szunnyad, nem alszik Izráel
őrizője! 5 Az ÚR a te őriződ, az ÚR a te oltalmad jobb
kezed felől. 6 Nem árt neked nappal a nap, sem éjjel a hold. 7 Az ÚR
megőriz téged minden bajtól, megőrzi életedet. 8 Megőriz az ÚR
jártodban-keltedben, most és mindenkor.
Zsolt 122
1 Zarándokének.
Dávidé. Örülök, ha ezt mondják nekem: Az ÚR házába megyünk! 2 Lábunk megáll
kapuidban, Jeruzsálem. 3 Jeruzsálem, te szépen épített város, részeid jól
illenek egymáshoz! 4 Oda járnak a törzsek, az ÚR törzsei. Izráelnek szóló
rendelkezés az, hogy ott magasztalják az ÚR nevét. 5 Mert ott állnak a bírói
székek, Dávid házának székei. 6 Kívánjatok békét Jeruzsálemnek! Legyenek
boldogok, akik téged szeretnek! 7 Legyen békesség falaidon belül, legyen
boldogság palotáidban! 8 Testvéreimért és barátaimért mondom: Békesség neked! 9
Istenünknek, az ÚRnak a házáért is jót kívánok neked!
Zsolt 123
1 Zarándokének.
Hozzád emelem tekintetemet, aki a mennyben laksz! 2 Ahogy a szolgák uruk kezére
néznek, vagy a szolgáló úrnője kezére néz, úgy nézünk mi Istenünkre, az
ÚRra, míg meg nem könyörül rajtunk. 3 Könyörülj, URam, könyörülj rajtunk, mert
torkig vagyunk a gyalázattal! 4 Torkig vagyunk már az elbizakodottak gúnyolódásával,
a gőgösök gyalázkodásával.
Zsolt 124
1 Zarándokének.
Dávidé. Ha nem lett volna velünk az ÚR - vallja meg ezt Izráel! - 2 ha nem lett
volna velünk az ÚR, amikor ránk támadtak az emberek, 3 akkor elevenen nyeltek
volna el bennünket, úgy fellángolt haragjuk ellenünk. 4 Akkor elsodortak volna
a vizek, átcsapott volna rajtunk az áradat. 5 Átcsaptak volna rajtunk a
tajtékzó vizek. 6 Áldott az ÚR, aki nem adott oda minket martalékul fogaiknak!
7 Lelkünk megmenekült, mint a madár a madarász tőréből. A tőr
összetört, és mi megmenekültünk. 8 A mi segítségünk az ÚR nevében van, aki az
eget és a földet alkotta.
Zsolt 125
1 Zarándokének. Akik
az ÚRban bíznak, olyanok, mint a Sion hegye, amely nem inog, hanem örökre
megáll. 2 Jeruzsálemet hegyek fogják körül, népét pedig az ÚR karolja át most
és mindörökké. 3 Mert nem maradhat a bűnösök uralma az igazak örökségén,
nehogy az igazak is álnokságra vetemedjenek. 4 Tégy jót, URam, a jókkal, az
igaz szívűekkel! 5 A görbe útra térőket pedig juttassa az ÚR a
gonosztevők sorsára! Békesség legyen Izráelben!
Zsolt 126
1 Zarándokének. Mikor
jóra fordította Sion sorsát az ÚR, olyanok voltunk, mint az álmodók 2 Akkor
megtelt a szánk nevetéssel, és örömkiáltás volt nyelvünkön. Ezt mondták akkor a
népek: Hatalmas dolgot tett ezekkel az ÚR! 3 Hatalmas dolgot tett velünk az ÚR,
ezért örvendezünk. 4 Fordítsd jóra sorsunkat, URam, a délvidéki kiszáradt
patakmedrekhez hasonlóan! 5 Akik könnyezve vetettek, ujjongva arassanak! 6 Aki
sírva indul, mikor vetőmagját viszi, ujjongva érkezzék, ha kévéit hozza!
Zsolt 127
1 Zarándokének.
Salamoné. Ha az ÚR nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők. Ha az ÚR
nem őrzi a várost, hiába vigyáznak rá az őrök. 2 Hiába keltek korán,
és feküsztök későn: fáradsággal szerzett kenyeret esztek. De akit az ÚR
szeret, annak álmában is ad eleget. 3 Bizony, az ÚR ajándéka a gyermek, az
anyaméh gyümölcse jutalom. 4 Mint a hős kezében a nyilak, olyanok a
serdülő ifjak. 5 Boldog az az ember, aki ilyenekkel tölti meg a tegzét:
nem szégyenül meg, ha ellenségeivel van szóváltása a kapuban.
Zsolt 128
1 Zarándokének.
Boldog mindenki, aki az URat féli, és az ő útjain jár. 2 Kezed munkája
után élsz, boldog vagy, és jól megy sorod. 3 Feleséged olyan házad belsejében,
mint a termő szőlőtő; gyermekeid olyanok asztalod körül,
mint az olajfacsemeték. 4 Ilyen áldásban részesül az az ember, aki féli az
URat. 5 Áldjon meg téged a Sionról az ÚR, hogy láthasd Jeruzsálem jólétét egész
életeden át, 6 és megláthasd unokáidat is! Békesség legyen Izráelben!
Zsolt 129
1 Zarándokének. Sokat
gyötörtek ifjúságom óta - vallja meg ezt Izráel! - 2 sokat gyötörtek ifjúságom
óta, mégsem bírtak velem. 3 Hátamon szántók szántottak, hosszú barázdákat
hasítottak. 4 De igazságos az ÚR: elvágta a bűnösök kötelét. 5
Megszégyenülnek, meghátrálnak majd Sion gyűlölői mind. 6 Olyanok
lesznek, mint háztetőn a fű, amely elszárad, mielőtt kitépnék. 7
Nem szedi marokra az arató, sem ölébe a kévekötő. 8 Nem mondják az arra
járók: Legyen rajtatok az ÚR áldása, áldunk benneteket az ÚR nevében!
Zsolt 130
1 Zarándokének. A
mélységből kiáltok hozzád, URam! 2 Uram, halld meg szavamat, füled legyen
figyelmes könyörgő szavamra! 3 Ha a bűnöket számon tartod, URam,
Uram, ki marad meg akkor? 4 De nálad van a bocsánat, ezért félnek téged. 5
Várom az URat, várja a lelkem, és bízom ígéretében. 6 Lelkem várja az Urat,
jobban, mint az őrök a reggelt, mint az őrök a reggelt. 7 Bízzál,
Izráel, az ÚRban, mert az ÚRnál van a kegyelem, és gazdag ő, meg tud
váltani. 8 Meg is váltja Izráelt minden bűnéből.
Zsolt 131
1 Zarándokének.
Dávidé. URam, nem fuvalkodik fel a szívem, nem kevély a tekintetem. Nem
törekszem arra, ami túl nagy és elérhetetlen nekem. 2 Inkább csitítottam,
csendesítettem lelkemet, mint anya a gyermekét. Mint a gyermek, olyan most a
lelkem. 3 Bízzál, Izráel, az ÚRban most és mindörökké!
Zsolt 132
1 Zarándokének.
Emlékezz, URam, Dávidra, minden viszontagságára! 2 Mert esküt tett az ÚRnak,
fogadalmat Jákób erős Istenének: 3 Nem megyek be addig házamba, nem
fekszem le fekvőhelyemre, 4 szememet nem hagyom aludni, szempilláimat
nyugodni, 5 míg nem találok helyet az ÚRnak, lakóhelyet Jákób erős
Istenének! 6 Hallottuk, hogy a láda Efratában van, és rátaláltunk Jaar
mezőin. 7 Menjünk el lakóhelyére, boruljunk le lába zsámolyánál! 8 Indulj
el, URam, új lakóhelyedre, te és hatalmad ládája! 9 Papjaid öltözzenek
igazságba, híveid pedig ujjongjanak! 10 A te szolgádért, Dávidért ne fordulj el
felkent királyodtól! 11 Megesküdött az ÚR Dávidnak igazán, nem másítja azt meg:
Véredből való utódot ültetek trónodra. 12 Ha fiaid megtartják
szövetségemet és intelmeimet, amelyekre tanítottam őket, akkor még az
ő fiaik is trónodon ülnek mindvégig. 13 Mert a Siont választotta ki az ÚR,
azt kívánta lakóhelyéül: 14 Ez lesz lakóhelyem örökre, itt fogok lakni, mert
így kívánom! 15 Gazdagon megáldom eledelét, szegényeit jól tartom kenyérrel, 16
papjait körülveszem szabadításommal, hívei vígan ujjonganak. 17 Ott növelem meg
Dávid hatalmát, gondom lesz felkentem mécsesére. 18 Ellenségeire szégyent
borítok, őrajta azonban ragyogni fog koronája.
Zsolt 133
1 Zarándokének.
Dávidé. Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben
élnek! 2 Olyan ez, mint mikor a drága olaj a fejről lecsordul a szakállra,
Áron szakállára, amely leér köntöse gallérjára. 3 Olyan, mint a Hermón harmatja,
amely leszáll a Sion hegyére. Csak oda küld az ÚR áldást és életet mindenkor.
Zsolt 134
1 Zarándokének.
Áldjátok az URat mindnyájan ti, akik az ÚR szolgái vagytok, akik az ÚR házában
álltok éjjelente! 2 Emeljétek föl kezeteket a szentély felé, és áldjátok az
URat! 3 Áldjon meg téged a Sionról az ÚR, aki az eget és a földet alkotta!
Zsolt 135
1 Dicsérjétek az
URat! Dicsérjétek az ÚR nevét, dicsérjétek az URat, akik szolgái vagytok, 2
akik ott álltok az ÚR házában, Istenünk házának udvaraiban! 3 Dicsérjétek az
URat, mert jó az ÚR, zengjétek nevét, mert az gyönyörűséges! 4 Mert
magának választotta Jákóbot az ÚR, tulajdonává tette Izráelt. 5 Tudom én, hogy
milyen nagy az ÚR, nagyobb a mi Urunk minden istennél. 6 Amit csak akar az ÚR,
megteszi az égen és a földön és a mélységes tengerekben. 7 Felhőket hoz
fel a föld széléről, villámokat szór, ha esik az eső, szelet bocsát
ki kamráiból. 8 Lesújtott Egyiptom elsőszülötteire, emberre, állatra
egyaránt. 9 Jeleket és csodákat vitt véghez Egyiptomban a fáraón és összes
szolgáján. 10 Sok népet vert meg, hatalmas királyokat ölt meg: 11 Szíhón emóri
királyt, Ógot, Básán királyát és Kánaán összes királyát. 12 Országukat
örökségül adta, örökségül népének, Izráelnek. 13 URam, neved örökkévaló, URam,
téged fognak emlegetni nemzedékről nemzedékre. 14 Mert igazságot
szolgáltat népének az ÚR, és megkönyörül szolgáin. ( 15-20. v. vö. Zsolt 115,
4-11.) 15 A pogányok bálványai ezüstből és aranyból vannak, emberi kéz
csinálmányai. 16 Van szájuk, de nem beszélnek, van szemük, de nem látnak, 17
van fülük, de nem hallanak, lehelet sincs szájukban. 18 Hozzájuk hasonlók
lesznek készítőik, és mindazok, akik bennük bíznak. 19 Izráel háza, áldjad
az URat! Áron háza, áldjad az URat! 20 Lévi háza, áldjad az URat! Akik csak
félitek az URat, áldjátok az URat! 21 Áldott az ÚR a Sionon, aki Jeruzsálemben
lakik. Dicsérjétek az URat!
Zsolt 136
1 Adjatok hálát az
ÚRnak, mert jó, mert örökké tart szeretete! 2 Adjatok hálát az istenek
Istenének, mert örökké tart szeretete! 3 Adjatok hálát az urak Urának, mert
örökké tart szeretete! 4 Nagy csodákat művel egymaga, mert örökké tart
szeretete. 5 Bölcsen alkotta meg az eget, mert örökké tart szeretete. 6 A
földet a víz fölé terítette, mert örökké tart szeretete. 7 Megalkotta a nagy
égitesteket, mert örökké tart szeretete, 8 a napot, hogy uralkodjék nappal,
mert örökké tart szeretete, 9 a holdat és a csillagokat, hogy uralkodjanak
éjjel, mert örökké tart szeretete. 10 Lesújtott Egyiptom elsőszülötteire,
mert örökké tart szeretete. 11 Kihozta onnan Izráelt, mert örökké tart
szeretete, 12 erős kézzel és kinyújtott karral, mert örökké tart
szeretete. 13 Kettéhasította a Vörös-tengert, mert örökké tart szeretete, 14
átvezette rajta Izráelt, mert örökké tart szeretete. 15 De a fáraót és seregét
a Vörös-tengerbe szorította, mert örökké tart szeretete. 16 Vezette népét a
pusztában, mert örökké tart szeretete. 17 Nagy királyokat vert meg, mert örökké
tart szeretete, 18 dicső királyokat ölt meg, mert örökké tart szeretete:
19 Szíhón emóri királyt, mert örökké tart szeretete, 20 és Ógot, Básán
királyát, mert örökké tart szeretete. 21 Odaadta országukat örökségül, mert
örökké tart szeretete, 22 örökségül szolgájának, Izráelnek, mert örökké tart
szeretete. 23 Gondolt ránk megaláztatásunkban, mert örökké tart szeretete. 24
Megszabadított ellenségeinktől, mert örökké tart szeretete. 25 Ő ad
eledelt minden élőlénynek, mert örökké tart szeretete. 26 Adjatok hálát a
menny Istenének, mert örökké tart szeretete!
Zsolt 137
1 Amikor Babilon
folyói mellett laktunk, sírtunk, ha a Sionra gondoltunk. 2 Az ott levő
fűzfákra akasztottuk hárfáinkat. 3 Mert akik elhurcoltak minket, énekszót
követeltek tőlünk, és akik sanyargattak, öröméneket: Énekeljetek nekünk a
Sion-énekekből! 4 Hogyan énekelhetnénk éneket az ÚRról idegen földön? 5 Ha
megfeledkezem rólad, Jeruzsálem, bénuljon meg a jobb kezem! 6 Nyelvem ragadjon
az ínyemhez, ha nem emlékezem rád, ha nem Jeruzsálemet tartom legfőbb
örömömnek! 7 Emlékezz, URam, az edómiakra, akik ezt mondták Jeruzsálem napján:
Romboljátok le, romboljátok le, egészen az alapjáig! 8 Babilon pusztulásra
méltó népe! Boldog lesz, aki megfizet neked azért, amit velünk elkövettél. 9
Boldog lesz, aki megragadja, és a sziklához csapja csecsemőidet!
Zsolt 138
1 Dávidé.
Magasztallak, URam, teljes szívemből, istenekkel szemben is csak rólad
énekelek! 2 Leborulok szent templomodban, és magasztalom nevedet hűséges
szeretetedért, mert mindennél magasztosabbá tetted nevedet és beszédedet. 3
Amikor kiáltottam, meghallgattál engem, bátorítottál, lelkembe erőt
öntöttél. 4 Téged magasztal, URam, a föld minden királya, amikor meghallják
szád mondásait. 5 Énekelni fogok az ÚR útjairól, mert nagy az ÚR
dicsősége. 6 Bár fenséges az ÚR, meglátja a megalázottat, és
messziről megismeri a fennhéjázót. 7 Ha szorult helyzetben vagyok is,
megtartod életemet. Haragos ellenségeim ellen kinyújtod kezedet, jobbod
megsegít engem. 8 Az ÚR javamra dönti el ügyemet. URam, örökké tart szereteted,
ne hagyd el kezed alkotásait!
Zsolt 139
1 A karmesternek:
Dávid zsoltára. URam, te megvizsgálsz, és ismersz engem. 2 Tudod, ha leülök
vagy ha felállok, messziről is észreveszed szándékomat. 3 Szemmel tartod
járásomat és pihenésemet, gondod van minden utamra. 4 Még nyelvemen sincs a
szó, te már pontosan tudod, URam. 5 Minden oldalról körülfogtál, kezedet rajtam
tartod. 6 Csodálatos nekem ez a tudás, igen magas, nem tudom felfogni. 7 Hova
menjek lelked elől? Orcád elől hova fussak? 8 Ha a mennybe szállnék,
ott vagy, ha a holtak hazájában feküdnék le, te ott is ott vagy. 9 Ha a hajnal
szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó végén laknék, 10 kezed ott is elérne,
jobbod megragadna engem. 11 Ha azt gondolnám, hogy elnyel a sötétség, és
éjszakává lesz körülöttem a világosság: 12 a sötétség nem lenne elég sötét
neked, az éjszaka világos lenne, mint a nappal, a sötétség pedig olyan, mint a
világosság. 13 Te alkottad veséimet, te formáltál anyám méhében. 14
Magasztallak téged, mert félelmes és csodálatos vagy; csodálatosak alkotásaid,
és lelkem jól tudja ezt. 15 Csontjaim nem voltak rejtve előtted, amikor
titkon formálódtam, mintha a föld mélyén képződtem volna. 16 Alaktalan
testemet már látták szemeid; könyvedben minden meg volt írva, a napok is,
amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük. 17 Mily drágák
nekem szándékaid, Istenem, mily hatalmas azoknak száma! 18 Számolgatom, de több
a homokszemeknél, s a végén is csak nálad vagyok. 19 Bár megölnéd, Istenem, a
bűnöst, és távoznának tőlem a vérontó emberek! 20 Akik csalárdul
beszélnek rólad, ellenségeid, hazugul mondják ki nevedet. 21 Ne gyűlöljem-e
gyűlölőidet, URam? Ne utáljam-e támadóidat? 22 Határtalan
gyűlölettel gyűlölöm őket, hiszen nekem is ellenségeimmé lettek.
23 Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg, és ismerd meg
gondolataimat! 24 Nézd meg, nem járok-e téves úton, és vezess az örökkévalóság
útján!
Zsolt 140
1 A karmesternek:
Dávid zsoltára. 2 Ments meg, URam, a gonosz emberektől, oltalmazz meg az
erőszakos emberektől, 3 akik rosszat terveznek szívükben, minden nap
háborúságot szítanak! 4 Nyelvük éles, mint a kígyóé, viperaméreg van ajkukon. (
Szela.) 5 Őrizz meg, URam, a bűnösök hatalmától, oltalmazz meg az
erőszakos emberektől, akik jártomban el akarnak gáncsolni! 6
Tőrt vetettek nekem a gőgös emberek, köteleket és hálót feszítettek
ki, az út mentén csapdát állítottak nekem. ( Szela.) 7 Te vagy Istenem - mondom
az ÚRnak figyelj hát, URam, könyörgő szavamra! 8 Én Uram, URam, hatalmas
szabadítóm, te véded fejemet a küzdelem napján. 9 Ne teljesítsd, URam, a
bűnös kívánságát, ne engedd sikerülni terveit, ne fuvalkodhasson fel! (
Szela.) 10 A körülöttem ólálkodók fejére zúduljon az a nyomorúság, amit ajkuk
felidéz! 11 Hulljon rájuk tüzes parázs, taszítsd őket vizes gödrökbe, hogy
föl ne kelhessenek! 12 Ne maradjon meg a rágalmazó a földön, az erőszakos
embert üldözze gonoszsága, míg össze nem roskad! 13 Tudom, hogy az ÚR
felkarolja a nyomorultak ügyét, a szegények jogát. 14 Csak az igazak
magasztalják nevedet, a becsületesek maradnak meg színed előtt.
Zsolt 141
1 Dávid zsoltára.
Hozzád kiáltok, URam, siess segítségemre, figyelj szavamra, ha kiáltok hozzád!
2 Jusson eléd imádságom, mint illatáldozat, imára emelt kezem, mint esti
áldozat! 3 URam, tégy zárat a számra, őrizd ajkaim nyílását! 4 Ne engedd,
hogy szívem rosszra hajoljon, hogy bűnös dolgot műveljek a gonosztevőkkel
együtt; finom falatjaikból nem akarok enni. 5 Ha igaz ver engem,
szeretetből van az. Olaj a fejemnek még a feddése is. Akik pedig
gonoszságban élnek, azokért még imádkozom is. 6 És ha majd bíráik a sziklafalon
letaszítják őket, akkor értik meg, milyen szépek voltak mondásaim. 7 Mint
amikor barázdát hasítanak a földön, úgy szórják csontjaikat a sír szájába. 8 De
én rád tekintek, én Uram, URam! Hozzád menekülök, ne vedd el életemet! 9
Őrizz meg a tőrtől, amelyet nekem vetettek, a gonosztevők
csapdáitól! 10 A bűnösök beleesnek saját hálójukba, én pedig elkerülöm
azt.
Zsolt 142
1 Dávid
tanítókölteménye. Imádság abból az időből, amikor a barlangban volt.
2 Hangosan kiáltok az ÚRhoz, hangosan könyörgök az ÚRhoz. 3 Kiöntöm előtte
panaszomat, elmondom neki nyomorúságomat. 4 Amikor elcsügged a lelkem, te akkor
is ismered utamat. Tőrt vetettek nekem az ösvényen, amelyen járok. 5
Tekints jobb kezem felé, és lásd meg, hogy senki sem akar észrevenni! Elveszett
minden menedékem, senki sem törődik velem. 6 Hozzád kiáltok, URam, és ezt
mondom: Te vagy oltalmam, te vagy osztályrészem az élők földjén. 7 Figyelj
esedezésemre, mert igen nyomorult vagyok! Ments meg üldözőimtől, mert
hatalmasabbak nálam! 8 Hozz ki engem a börtönből, hogy magasztalhassam
nevedet! Körém sereglenek majd az igazak, amikor jót teszel velem.
Zsolt 143
1 Dávid zsoltára.
URam, hallgasd meg imádságomat, figyelj könyörgésemre! Hallgass meg, mert
hű és igaz vagy te! 2 Ne szállj perbe szolgáddal, hiszen egy élő sem
igaz előtted! 3 Mert ellenség üldöz engem, földre tiporja életemet,
sötétségbe taszít, mint a régen meghaltakat. 4 Lelkem elcsüggedt bennem, szívem
megdermedt bensőmben. 5 Visszaemlékezem a régi napokra, végiggondolom
minden tettedet, elmélkedem kezed alkotásain. 6 Imádkozva nyújtom feléd kezem,
lelkem utánad eped, mint a kiszikkadt föld. ( Szela.) 7 Siess, URam, hallgass
meg, mert odavan a lelkem. Ne rejtsd el orcádat előlem, mert olyan leszek,
mint a sírba leszállók! 8 Hadd halljam minden reggel, hogy hűséges vagy,
hiszen benned bízom! Ismertesd meg velem, melyik úton járjak, mert hozzád
vágyódik lelkem. 9 Ments meg ellenségeimtől, URam, nálad keresek oltalmat!
10 Taníts akaratod teljesítésére, mert te vagy Istenem! A te jó lelked
vezéreljen az egyenes úton! 11 Tartsd meg életemet nevedért, URam, hozz ki
engem a nyomorúságból a te igazságodért! 12 Némítsd el ellenségeimet a te
hűségedért! Pusztítsd el azokat, akik életemre törnek, mert a te szolgád
vagyok én!
Zsolt 144
1 Dávidé. Áldott az
ÚR, az én kősziklám, aki harcolni tanítja kezemet, hadakozni ujjaimat. 2
Jótevőm és erősségem, váram és megmentőm ő, pajzsom, akihez
menekülhetek, aki népeket vet alám. 3 Ó, URam, micsoda az ember, hogy
törődsz vele, az emberfia, hogy gondolsz rá? 4 Az ember a lehelethez
hasonló, napjai a tűnő árnyékhoz. 5 Hajlítsd le az eget, URam, és
szállj le, érintsd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek! 6 Villogtasd
villámaidat, szórjad azokat, lődd ki nyilaidat, röpítsd szét őket! 7
Nyújtsd le kezedet a magasból, szabadíts meg, ments ki engem a nagy
vizekből, az idegenek hatalmából, 8 akiknek szája hiábavalóságot beszél,
jobb kezük csak álnokságot művel! 9 Új éneket éneklek neked, Istenem,
tízhúrú lanton zengedezek neked. 10 Te adsz győzelmet a királyoknak;
szolgádat, Dávidot is megszabadítottad a gyilkos fegyvertől. 11 Szabadíts
meg, ments ki engem az idegenek hatalmából, akiknek szája hiábavalóságot
beszél, jobb kezük csak álnokságot művel! 12 Fiaink legyenek olyanok
ifjúkorukban, mint a nagyra nőtt palánták, leányaink pedig, mint a
faragott oszlopok, amilyenek a palotákban vannak. 13 Színültig telt raktáraink
ontsanak mindenféle jót, juhaink a legelőkön szaporodjanak ezer-, sőt
tízezerannyira! 14 Marháink legyenek kövérek; ne érje őket baj, ne
vetéljenek el! Ne legyen jajveszékelés a tereken! 15 Boldog nép az, amelynek
így megy a sora. Boldog nép az, amelynek az ÚR az Istene!
Zsolt 145
1 Dávid dicsérete.
Magasztallak téged, Istenem, királyom, áldom nevedet mindörökké. 2 Mindennap
áldalak téged, dicsérem nevedet mindörökké. 3 Nagy az ÚR, méltó, hogy
dicsérjék, nagysága felfoghatatlan. 4 Nemzedékről nemzedékre dicsérik
műveidet, hirdetik hatalmas tetteidet. 5 Fenségeden, ragyogó
dicsőségeden és csodálatos dolgaidon én is elmélkedem. 6 Elmondják, milyen
félelmes hatalmad, én is felsorolom nagy tetteidet. 7 Áradoznak, emlékezve nagy
jóságodra, és örvendeznek igazságodnak. 8 Kegyelmes és irgalmas az ÚR, türelme
hosszú, szeretete nagy. 9 Jó az ÚR mindenkihez, irgalmas minden teremtményéhez.
10 Magasztal, URam, minden teremtményed, és híveid áldanak téged. 11 Elmondják,
hogy országod milyen dicsőséges, és beszélnek hatalmadról, 12
megismertetve az emberekkel az ÚR hatalmas tetteit, országa ragyogó
dicsőségét. 13 Országod örökkévaló ország, uralkodásod nemzedékről
nemzedékre tart. 14 Támogat az ÚR minden elesettet, és fölegyenesít minden görnyedezőt.
15 Mindenki várakozva néz rád, és te idejében adsz nekik eledelt. 16 Kinyitod
kezedet, és kielégítesz minden élőlényt kegyelmesen. 17 Az ÚRnak minden
útja igaz, és minden tette jóságos. 18 Közel van az ÚR mindenkihez, aki hívja,
mindenkihez, aki igazán hívja. 19 Teljesíti az istenfélők kívánságát,
meghallja kívánságukat, és megsegíti őket. 20 Megtartja az ÚR mindazokat,
akik őt szeretik, de a bűnösöket mind elpusztítja. 21 Az ÚR
dicséretét hirdeti ajkam, áldja mindenki az ő szent nevét mindörökké!
Zsolt 146
1 Dicsérjétek az
URat! Dicsérd, lelkem, az URat! 2 Dicsérem az URat, amíg élek, zsoltárt zengek
Istenemnek, míg csak leszek. 3 Ne bízzatok az előkelőkben, egy
emberben sem, mert nem tud megtartani. 4 Ha elszáll a lelke, visszatér a
földbe, és azonnal semmivé válnak tervei. 5 Boldog az, akinek Jákób Istene a
segítsége, és Istenében, az ÚRban van a reménysége, 6 aki az eget és a földet
alkotta, meg a tengert, és ami csak bennük van; ő meg is tart
hűségesen mindenkor. 7 Igazságot szolgáltat az elnyomottaknak, kenyeret ad
az éhezőknek, kiszabadítja a foglyokat az ÚR. 8 Az ÚR megnyitja a vakok
szemeit, az ÚR fölegyenesíti a görnyedezőket, az ÚR szereti az igazakat. 9
Az ÚR őrzi a jövevényeket, támogatja az árvát és az özvegyet; de a
bűnösöket tévútra vezeti. 10 Mindörökké uralkodik az ÚR, a te Istened, ó
Sion, nemzedékről nemzedékre. Dicsérjétek az URat!
Zsolt 147
1 Dicsérjétek az
URat! Milyen jó Istenünkről énekelni, milyen gyönyörű a szép
dicséret! 2 Felépíti Jeruzsálemet az ÚR, összegyűjti a szétszóródott
Izráelt. 3 Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket. 4
Megszabja a csillagok számát, nevet ad mindegyiknek. 5 Nagy a mi Urunk és igen
erős, bölcsessége határtalan. 6 Támogatja az ÚR az alázatosokat, de porig
alázza a bűnösöket. 7 Zengjetek hálaéneket az ÚRnak, énekeljetek
hárfakísérettel Istenünknek! 8 Ő az, aki beborítja felhőkkel az eget,
esőt bocsát a földre, füvet sarjaszt a hegyeken. 9 Eledelt ad az
állatoknak, a károgó hollóknak is. 10 Nem a lovak erejében leli kedvét, nem a férfi
izmaiban gyönyörködik. 11 Az istenfélőkben gyönyörködik az ÚR, azokban,
akik az ő szeretetében bíznak. 12 Jeruzsálem, dicsőítsd az URat,
Sion, dicsérd Istenedet! 13 Mert ő erős zárakat tett kapuidra,
megáldotta benned lakó fiaidat. 14 Békét szerzett határaidon, a búza legjavával
tart jól téged. 15 Elküldi parancsát a földre, beszéde gyorsan terjed. 16 Olyan
havat ad, mint a fehér gyapjú, olyan deret szór szét, amilyen a hamu. 17
Darabokban dobálja a jeget, ki állhatja ki hidegét? 18 De ha kibocsátja szavát,
elolvasztja azokat, és ha szelet támaszt, már víz csörgedezik. 19 Kijelentette
igéjét Jákóbnak, rendelkezését és törvényeit Izráelnek. 20 Egyetlen néppel sem
bánt így, a többiek nem ismerik törvényeit. Dicsérjétek az URat!
Zsolt 148
1 Dicsérjétek az
URat! Dicsérjétek az URat, ti mennyeiek, dicsérjétek a magasságban! 2
Dicsérjétek őt, ti angyalai mind, dicsérje őt minden serege! 3
Dicsérje őt a nap és a hold, dicsérje minden fényes csillag! 4 Dicsérjék
őt az egek egei, még a vizek is ott fönn az égben! 5 Dicsérjék az ÚR
nevét, mert ő parancsolt, és azok létre jöttek, 6 mindörökre helyükre
állította őket, rendelkezést adott, melytől nem térnek el. 7
Dicsérjétek az URat, ti földiek, ti tengeri szörnyek, az egész óceán! 8
Tűz és jégeső, hó és köd, parancsát teljesítő szélvihar, 9 ti
hegyek és halmok mindnyájan, gyümölcsfák és cédrusok, 10 vadak és egyéb
állatok, csúszómászók és szárnyaló madarak, 11 ti földi királyok és minden
nemzet, vezérek és a földnek bírái, 12 ti ifjak a leányokkal, öregek a fiatalokkal
együtt 13 dicsérjétek az ÚR nevét! Mert csak az ő neve magasztos, fensége
a föld és az ég fölé emelkedik. 14 Megnöveli népe hatalmát, dicsővé teszi
minden hívét, Izráel fiait, a hozzá közel álló népet. Dicsérjétek az URat!
Zsolt 149
1 Dicsérjétek az
URat! Énekeljetek az ÚRnak új éneket, dicséretet a hívek gyülekezetében! 2
Örüljön alkotójának Izráel, Sion lakói örvendezzenek királyuknak! 3 Dicsérjétek
nevét körtáncot járva, énekeljetek neki dob és hárfakísérettel! 4 Mert
gyönyörködik népében az ÚR, győzelemmel ékesíti fel az elnyomottakat. 5
Vigadnak a hívek e dicsőségben, ujjonganak pihenőhelyükön. 6 Szájuk
Istent magasztalja, kezükben kétélű kard van. 7 Bosszút állnak a népeken,
megfenyítik a nemzeteket. 8 Láncra verik királyaikat, vasbilincsbe
előkelőiket. 9 Így hajtják végre rajtuk az ítéletet, amely meg van
írva. Dicső dolog lesz ez az ÚR minden hívének. Dicsérjétek az URat!
Zsolt 150
1 Dicsérjétek az
URat! Dicsérjétek Istent szentélyében, dicsérjétek a hatalmas égboltozaton! 2
Dicsérjétek hatalmas tetteiért, dicsérjétek nagyságához méltóan! 3 Dicsérjétek
kürtzengéssel, dicsérjétek lanttal és hárfával! 4 Dicsérjétek dobbal, körtáncot
járva, dicsérjétek citerával és fuvolával! 5 Dicsérjétek csengő
cintányérral, dicsérjétek zengő cintányérral! 6 Minden lélek dicsérje az
URat! Dicsérjétek az URat!
Péld 1
1 Salamonnak, Dávid
fiának, Izráel királyának a példabeszédei. 2 Ismerd meg a bölcsességet és az
intést, értsd meg az értelmes mondásokat! 3 Fogadd el az okos intést, az
igazságot, a törvényt és a becsületességet! 4 Ezek adnak az együgyűeknek
okosságot, az ifjúnak ismeretet és megfontolást. 5 Hallgat rá a bölcs, és
gyarapítja tudását, az értelmes útmutatást nyer, 6 és megérti a példázatot és a
hasonlatot, a bölcsek szavait és találós kérdéseit. 7 Az ÚRnak félelme az
ismeret kezdete, a bölcsességet és intést csak a bolondok vetik meg. 8
Hallgass, fiam, apád intésére, és ne hagyd el anyád tanítását, 9 mert ékes
koszorú ez a fejeden és ékszer a nyakadon! 10 Fiam, ha vétkezők
csábítanak, ne engedj nekik! 11 Ha ezt mondják: Jöjj velünk, álljunk lesbe
vérontásra, ólálkodjunk az ártatlanra, ok nélkül is. 12 Nyeljük el őket,
mint a holtak hazája az élőket, tökéletesen, mint akik sírba szállnak! 13
Mindenféle drága kincset találunk, megtöltjük házunkat zsákmánnyal. 14 Ha ránk
bízod sorsodat, egy erszényünk lesz mindnyájunknak! 15 Fiam, ne járj velük egy
úton, ne lépj rá ösvényükre! 16 Mert ők rossz úton futnak, és vérontásra
sietnek. 17 De hiába feszítik ki a hálót a sok szárnyassal szemben. 18 Mert
ők a saját vérük ellen állnak lesbe, saját életük kárára ólálkodnak. 19
Így jár minden haszonleső: tulajdon életét veszi el. 20 A bölcsesség az
utcán kiált, a tereken hallatja szavát. 21 Lármás utcasarkon kiált, a
városkapuk bejáratánál mondja mondásait: 22 Együgyűek, meddig szeretitek
az együgyűséget, meddig gyönyörködnek a csúfolódók a csúfolásban, meddig
gyűlölik az ostobák az ismeretet? 23 Térjetek meg, ha megdorgállak, és én
kiárasztom rátok lelkemet, megismertetem veletek igéimet. 24 Kiáltottam nektek,
de vonakodtatok, kinyújtottam kezem, de senki sem figyelt. 25 Semmibe vettétek
minden tanácsomat, és feddésemmel nem törődtetek, 26 ezért én is nevetek
majd a bajotokon, kigúnyollak, ha eljön, amitől rettegtek, 27 ha eljön
viharként, amitől rettegtek, és megjön forgószélként a bajotok, ha eljön
rátok a nyomorúság és az ínség. 28 Akkor majd kiáltanak hozzám, de nem
válaszolok, keresnek engem, de nem találnak meg, 29 mert gyűlölték a
tudást, és nem az ÚR félelmét választották; 30 nem törődtek tanácsommal,
megvetették minden feddésemet. 31 Ezért majd tetteik gyümölcsét eszik, és
tanácsukkal laknak jól. 32 Mert az együgyűeket saját ellenkezésük öli meg,
és az ostobákat elbizakodottságuk pusztítja el. 33 De aki rám hallgat,
biztonságban lesz és nyugodtan, mert nem rettenti baj.
Péld 2
1 Fiam, ha megfogadod
mondásaimat, és parancsaimat magadba zárod, 2 ha figyelmesen hallgatsz a
bölcsességre, és szívből törekszel értelemre, 3 bizony, ha bölcsességért
kiáltasz, és hangosan kéred az értelmet, 4 ha úgy keresed azt, mint az ezüstöt,
és úgy kutatod, mint az elrejtett kincseket, 5 akkor megérted, mi az ÚR
félelme, és rájössz, mi az istenismeret. 6 Csak az ÚR ad bölcsességet, szájából
ismeret és értelem származik. 7 A becsületeseknek jutalmat tartogat, pajzsot a
feddhetetlenül élőknek. 8 Vigyáz a törvény ösvényeire, és híveinek útját
megőrzi. 9 Majd megérted, mi az igazság és a törvény, a becsületesség és
az igazán jó út. 10 Bölcsesség költözik szívedbe, és az ismeret gyönyörködteti
lelked. 11 Megfontolás őrködik feletted, értelem oltalmaz téged. 12
Megment a helytelen úttól, és az álnokul beszélő embertől; 13
azoktól, akik elhagyják az egyenes ösvényeket, és sötét utakon járnak. 14
Örülnek, ha rosszat tehetnek, vigadnak a gonosz fonákságokon. 15 Ösvényeik
görbék, útjaik hamisak. 16 De a bölcsesség megment a más asszonyától, a
hízelgő szavú idegen nőtől, 17 aki elhagyja ifjúkorának társát,
és megfeledkezik az Isten előtt kötött szövetségről. 18 Mert halálba
süllyed a háza, és útja az árnyak közé. 19 Aki bement hozzá, nem tud visszafordulni,
és nem talál rá az élet ösvényeire. 20 Te azért járj a jók útján, és ügyelj az
igazak ösvényeire! 21 Mert a becsületesek fogják lakni a földet, és a
feddhetetlenek maradnak meg rajta. 22 De a bűnösök kivesznek a
földről, és a hűtlenek kipusztulnak onnan.
Péld 3
1 Fiam, ne felejtsd
el tanításomat, és parancsaimat őrizze meg szíved, 2 mert hosszú életet,
magas életkort és jólétet szereznek azok neked! 3 A szeretet és hűség ne
hagyjon el téged: kösd azokat a nyakadba, írd fel a szíved táblájára! 4 Így
találsz kedvességre és jóindulatra Istennél és embereknél. 5 Bízzál az ÚRban
teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! 6 Minden utadon gondolj
rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet. 7 Ne tartsd bölcsnek önmagadat,
féljed az URat, és kerüld a rosszat! 8 Gyógyulás lesz ez testednek, és
felüdülés csontjaidnak. 9 Tiszteld az URat vagyonodból és egész jövedelmed
legjavából, 10 akkor bőségesen megtelnek csűreid, és must árad
sajtóidból. 11 Az ÚR intését meg ne vesd, fiam, és dorgálását meg ne utáld! 12
Mert akit szeret az ÚR, azt megdorgálja, de mint apa a fiát, akit kedvel. 13
Boldog az az ember, aki megtalálta a bölcsességet, és az az ember, aki értelmet
kap. 14 Mert több haszna van ennek, mint az ezüstnek, és nagyobb jövedelme,
mint a színaranynak. 15 Drágább ez a gyöngynél, és semmi sem fogható hozzá,
amiben kedved leled. 16 Hosszú élet van a jobbjában, baljában pedig gazdagság
és dicsőség. 17 Útjai kedves utak, és minden ösvénye békesség. 18 Élet
fája ez azoknak, akik megragadják, és akik rá támaszkodnak, boldogok. 19 Az ÚR
bölcsességgel vetette meg a föld alapját, értelemmel erősítette meg az
eget. 20 Az ő tudása által váltak ketté a mélységes vizek, és harmatoznak
a magas fellegek. 21 Fiam, ne téveszd ezt szem elől, vigyázz arra, hogy
okos és megfontolt légy! 22 Ez élteti lelkedet, és ékesíti nyakadat. 23 Utadon
biztonságban jársz, és lábadat nem ütöd meg. 24 Ha lefekszel, nem rettensz fel,
hanem fekszel, és édesen alszol. 25 Nem kell félned a hirtelen
fölrettenéstől, sem attól, hogy viharként rád törnek a bűnösök. 26
Mert az ÚRban bizakodhatsz, és ő megőrzi lábad a csapdától. 27 Ne
késs jót tenni a rászorulóval, ha módodban van, hogy megtedd! 28 Ha van mit
adnod, ne mondd embertársadnak: Menj el, jöjj holnap, majd akkor adok! 29 Ne
koholj rosszat embertársad ellen, aki gyanútlanul lakik melletted! 30 Ne pörölj
ok nélkül olyan emberrel, aki nem bánt rosszul veled! 31 Ne irigykedj az
erőszakos emberre, és egyik útját se válaszd! 32 Mert a rossz úton járókat
utálja az ÚR, de a becsületesekkel közösségben van. 33 Az ÚR átka van a
bűnösök házán, de az igazak lakóhelyét megáldja. 34 A csúfolódókat ő
megcsúfolja, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad. 35 Dicsőséget örökölnek
a bölcsek, az ostobáknak pedig nő a gyalázatuk.
Péld 4
1 Hallgassatok,
fiaim, az atyai intésre, és figyeljetek az okos tudományra! 2 Mert jó
tanulságot adok nektek, ne hagyjátok el tanításomat! 3 Mikor még mint gyermek
apámnál voltam, mint kicsi és egyetlen, anyám mellett, 4 tanítgatott, és ezt
mondta nekem: Támaszkodjék szavaimra szíved, tartsd meg parancsaimat, és élni
fogsz! 5 Szerezz bölcsességet, szerezz értelmet, ne felejtsd el szavaimat, és
ne térj el tőlük! 6 Ne hagyd el, és megőriznek téged, szeresd, és
megoltalmaznak téged! 7 A bölcsességnek ez a kezdete: Szerezz bölcsességet, és
minden szerzeményeden szerezz értelmet! 8 Becsüld nagyra, és felmagasztal
téged. Dicsőséget hoz rád, ha magadhoz öleled. 9 Ékes koszorút tesz a
fejedre, díszes koronát ajándékoz neked. 10 Hallgasd meg, fiam, és fogadd el
mondásaimat, mert megsokasítják életed éveit. 11 A bölcsesség útjára
tanítottalak, helyes ösvényen vezettelek téged. 12 Jártodban semmi sem gátolja
lépteidet, és ha futsz, nem botlasz el. 13 Ragaszkodj az intelemhez, ne térj el
tőle, vigyázz reá, mert ez a te életed! 14 A bűnösök ösvényére ne
lépj, ne járj a gonoszok útján! 15 Ne törődj vele, ne menj arra, kerüld el
azt, és menj másfelé! 16 Mert azok aludni sem tudnak, ha rosszat nem tehetnek,
és elrabolja álmukat, ha nem vethetnek gáncsot. 17 Bűnnel szerzett
kenyeret esznek, és erőszakkal szerzett bort isznak. 18 Az igazak ösvénye
olyan, mint a felragyogó világosság, mely egyre világosabb lesz délig. 19 A
bűnösök útja olyan, mint a sűrű homály; nem tudják, miben
botlanak majd meg. 20 Fiam, figyelj szavaimra, hajtsd füledet mondásaimra! 21
Ne téveszd szemed elől, őrizd meg azokat szíved mélyén, 22 mert
életet adnak azoknak, akik megtalálják, és gyógyulást egész testüknek. 23
Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet, mert onnan indul ki az
élet! 24 Tartsd távol szádtól a csalárdságot, és távolítsd el ajkadról a
hamisságot! 25 Szemed előre tekintsen, és egyenesen magad elé nézz! 26
Ügyelj, hogy merre tart a lábad, akkor minden utad biztos lesz. 27 Ne térj le
se jobbra, se balra, tartsd távol lábadat a rossztól!
Péld 5
1 Fiam, figyelj
bölcsességemre, hallgasd meg értelmes szavaimat! 2 Maradj megfontolt, és
ügyelj, hogy ajkad okosan szóljon! 3 Mert színméz csepeg a más asszonyának
ajkáról, és ínye simább az olajnál. 4 De a végén keserű lesz, mint az
üröm, éles, mint a kétélű kard. 5 Lábai a halál felé visznek, léptei a
holtak hazájába tartanak. 6 Nem az élet ösvényét járja, téves úton jár, és maga
sem tudja. 7 Most azért, fiaim, hallgassatok rám, ne térjetek el attól, amit
mondok! 8 Messze kerüld el az ilyen nőt, ne közelíts háza ajtajához, 9
különben másoknak kell adnod méltóságodat, és éveidet a kegyetleneknek; 10
bitorlók élik föl életerődet, és kereseted idegen házába kerül. 11 Nyögni
fogsz majd a végén, amikor tönkremegy tested és életed. 12 És ezt mondod: Miért
is gyűlöltem az intést, miért utáltam szívből a feddést? 13 Miért nem
hallgattam tanítóim szavára, miért nem figyeltem oktatóimra? 14 Majdnem
belekerültem minden rosszba, amit egy társaság vagy csoport elkövethet. 15 A
magad kútjából igyál vizet, és csörgedező vizet a magad forrásából! 16 Ne
folyjanak forrásaid az utcára, és patakjaid a terekre! 17 Egyedül tiéid
legyenek, ne oszd meg másokkal! 18 Legyen forrásod áldott, és örülj
ifjúkorodban elvett feleségednek. 19 Szerelmes szarvasünő és kedves
őzike ő, keblei gyönyörködtetnek mindenkor, szerelmétől mindig
mámoros leszel. 20 Miért mámorosodnál meg, fiam, a más asszonyától, miért
ölelnéd idegen asszony keblét? 21 Mert az ÚR látja az ember útjait, és figyeli
minden lépését. 22 Saját bűnei fogják meg a bűnöst, és saját vétkei kötözik
meg. 23 Meghal az ilyen, mert nem fogadta meg az intést, és a sok bolondság
megmámorosította.
Péld 6
1 Fiam, ha kezességet
vállaltál embertársadért, és kezet adtál egy idegenért, 2 ha csapdába estél
saját kijelentéseid miatt, és megfogtak téged saját kijelentéseid, 3 akkor így
cselekedj, fiam, hogy megmenekülj, ha embertársad kezébe jutottál: Menj hozzá
sietve, és ostromold embertársadat! 4 Ne engedj álmot szemednek, és szunnyadást
szempilládnak! 5 Menekülj, mint a gazella a vadász elől, és mint a madár a
madarász kezéből! 6 Eredj a hangyához, te rest, figyeld, hogy mit tesz, és
okulj! 7 Bár nincs vezére, elöljárója vagy uralkodója, 8 mégis biztosítja a
kenyerét nyáron, begyűjti eledelét aratáskor. 9 Meddig fekszel, te rest,
mikor hagyod abba az alvást? 10 Még egy kis alvás, egy kis szunnyadás,
összetett kézzel fekvés: 11 így tör rád a szegénység, mint útonálló, és a
szűkölködés, mint egy fegyveres ember. 12 A mihaszna és rosszindulatú
ember hamis szájjal jár-kel, 13 szemével kacsingat, lábával jelt ad, és ujjával
integet. 14 Fonákság van szívében, rosszat kohol mindenkor, és viszálykodást
szít. 15 Azért hirtelen tör rá a veszedelem, egy pillanat alatt összetörik
menthetetlenül. 16 Hat dolgot gyűlöl az ÚR, sőt hét dolog utálatos
előtte: 17 A nagyravágyó szemek, a hazug nyelv, az ártatlan vért ontó
kezek, 18 a gonosz terveket koholó szív, a rosszra sietve futó lábak, 19 a
hazugságot beszélő hamis tanú és a testvérek közt viszályt szító ember. 20
Őrizd meg, fiam, apád parancsát, és ne hagyd el anyád tanítását! 21 Kösd
mindenkor a szívedre, hordozd a nyakadra fűzve! 22 Jártodban vezessen,
fektedben őrizzen, és ha felébredsz, irányítsa gondolataidat! 23 Mert
lámpás a parancs, világosság a tanítás, az élet útja a figyelmeztető
intés. 24 Ez őriz meg a rossz nőtől, az idegen nő
hízelgő nyelvétől. 25 Ne kívánd meg szépségét szívedben, és ne fogjon
meg szempilláival! 26 Mert a parázna nő csak egy darab kenyérre, de a
férjes asszony drága életedre vadászik. 27 Vihet-e valaki tüzet a keblében úgy,
hogy meg ne gyulladjon a ruhája? 28 Vagy járhat-e valaki parázson úgy, hogy a
lába meg ne égjen? 29 Pedig így jár, aki bemegy embertársa feleségéhez, senki
sem marad büntetlen, aki megérinti. 30 Nem vetik meg a tolvajt, ha azért lop,
hogy jóllakjék, mert éhezik; 31 mégis hétannyit kell fizetnie, ha rajtakapják,
háza egész vagyonába is kerülhet. 32 De aki asszonnyal lesz házasságtörő,
az esztelen, önmagát rontja meg, aki ilyet csinál. 33 Csapás és szégyen éri,
gyalázata letörölhetetlen. 34 Mert a féltékenység haragra lobbantja a férfit,
és ő nem ismer szánalmat a bosszúállás napján. 35 Nem fogad el semmiféle
váltságot, nem enged, bármennyi ajándékot adnak is neki!
Péld 7
1 Fiam, őrizd
meg szavaimat, és zárd magadba parancsaimat! 2 Tartsd meg parancsaimat, hogy
élj, tanításomat őrizd, mint a szemed fényét! 3 Kösd ujjaidra, írd föl
szíved táblájára! 4 Mondd a bölcsességnek, hogy a nővéred, és az értelmet
nevezd jó ismerősödnek, 5 hogy megőrizzen a más feleségétől és a
hízelgő szavú idegen nőtől. 6 Mert házamnak az ablakán, a rácson
át kinéztem, . 7 és láttam a tapasztalatlanok között, észrevettem a fiúk között
egy esztelen ifjút. 8 Az utcán járkált, egy utcasarkon, és megindult a ház
felé, 9 esti alkonyatkor, a sötét éjszaka közepén. 10 Egyszer csak egy asszony
termett előtte, parázna nőnek öltözve, csalfa szívvel. 11 Fecseg az
ilyen és féktelen, lábai nem nyughatnak otthon, 12 hol az utcán, hol a tereken
van, és minden sarkon leselkedik. 13 A nő megragadta, megcsókolta, és
szemtelen képpel így szólt hozzá: 14 Békeáldozatot kellett bemutatnom, ma
teljesítettem fogadalmaimat, 15 azért jöttem ki eléd, hogy megkeresselek téged,
és rád találtam! 16 Terítőket terítettem fekhelyemre, egyiptomi színes
szőtteseket; 17 illatossá tettem heverőmet mirhával, aloéval és fahéjjal.
18 Jöjj, ittasodjunk meg a gyönyörtől reggelig, élvezzük a szerelmet! 19
Mert nincs itthon a férjem, messze útra ment, 20 a pénzes zacskót is magával
vitte, csak holdtöltekor érkezik haza. 21 Sok beszéddel rá is vette,
hízelgő szóval elcsábította. 22 Az meg követte őt oktalanul, ahogyan
a bika megy a vágóhídra, mint egy bilincsbe békózott bolond. 23 De végül nyíl
hasít a májába. Úgy jár, mint a kelepcébe siető madár, amely nem tudja,
hogy az az életébe kerül. 24 Azért, fiaim, hallgassatok rám, és figyeljetek szavaimra!
25 Az ilyen nő útjára ne vezessen szíved, ne tévedj rá ösvényeire! 26 Mert
sok embert ejtett el megsebezve; életerős volt mind, akiket meggyilkolt.
27 Háza a holtak hazájába vezet, a halál kamráiba visz le.
Péld 8
1 Nem kiált-e a
bölcsesség, nem hallatja-e szavát az értelem? 2 Kiáll a magaslatok ormára, az
útra, a keresztutakra. 3 A városba vivő kapuknál, a bejáratoknál hangosan
kiált. 4 Hozzátok kiáltok, férfiak, szavam az emberekhez szól. 5 Legyetek
okosak, ti együgyűek, legyetek értelmesek, ti ostobák! 6 Hallgassatok rám,
mert fontos dolgokat mondok, ha felnyitom ajkamat, helyes, amit mondok. 7 Mert
szám igazságot szól, ajkam utálja a gonoszt. 8 Számnak minden szava igaz, nincs
bennük csalárdság vagy hamisság. 9 Mind világosak az értelmeseknek, és az
ismeretre vágyóknak érthetők. 10 Intésemet fogadjátok el, ne az ezüstöt,
inkább a tudást, mint a színaranyat! 11 Mert értékesebb a bölcsesség az
igazgyöngynél, és nem fogható hozzá semmiféle drágaság. 12 Én, a bölcsesség,
együtt lakom az okossággal, és nálam van a megfontolt tudás. 13 Aki féli az
URat, gyűlöli a rosszat. A kevélyt és a kevélységet, a helytelen utat. meg
az álnok beszédet gyűlölöm. 14 Enyém a tanács és a jutalom, én vagyok az
értelem, enyém a hatalom. 15 Általam uralkodnak a királyok, és rendelkeznek
igazságosan a fejedelmek. 16 Általam vezetnek a vezérek, és ítélkeznek
igazságosan az elöljárók. 17 Szeretem azokat, akik engem szeretnek, megtalálnak
engem, akik keresnek. 18 Gazdagság és megbecsülés van nálam, maradandó vagyon
és igazság. 19 Gyümölcsöm drágább az aranynál, a színaranynál is, és jövedelmem
a színezüstnél. 20 Az igazság ösvényén járok és a törvénynek az útjain, 21 hogy
örökséget adjak az engem szeretőknek, és megtöltsem kincstárukat. 22 Az ÚR
útjának kezdetén alkotott engem, művei előtt réges-régen. 23 Az
ősidőkben formált engem, kezdetben, a föld keletkezése előtt. 24
Mikor még nem voltak mélységek, megszülettem, mikor még nem voltak tele a
források vízzel. 25 Mielőtt a hegyek helyükre kerültek, a halmok
létrejötte előtt megszülettem; 26 amikor még nem alkotta meg a földet, a
rónákat, még a világ legelső porszemét sem. 27 Ott voltam, amikor
megszilárdította az eget, amikor kimérte a látóhatárt a mélység fölött 28
Amikor megerősítette odafönt a fellegeket, amikor felbuzogtak a mélység
forrásai, 29 amikor határt szabott a tengernek, hogy a víz át ne léphesse
partját, amikor kimérte a föld alapjait, 30 én már mellette voltam, mint
kedvence, és gyönyörűsége voltam minden nap, színe előtt játszadozva
mindenkor. 31 Játszadoztam földje kerekségén, és gyönyörködtem az emberekben.
32 Ezért, fiaim, hallgassatok rám, mert boldogok, akik megőrzik útjaimat!
33 Hallgassatok az intésre, hogy bölcsek legyetek, és ne hanyagoljátok el azt!
34 Boldog ember az, aki hallgat rám, ajtóm előtt vigyázva minden nap,
ajtófélfáimat őrizve. 35 Mert aki engem megtalál, az életet találja meg,
és kegyelmet nyer az ÚRtól. 36 De aki vétkezik ellenem, magának árt,
gyűlölőim mind a halált szeretik.
Péld 9
1 A bölcsesség házat
épített magának, hét oszlopot faragott hozzá. . 2 Levágta vágómarháját,
megfűszerezte borát, és megterítette asztalát. 3 Lányokat küldött ki, hogy
így kiáltsanak a város magasan fekvő pontjain: 4 Aki tapasztalatlan,
térjen be ide! Az esztelennek pedig ezt mondja: 5 Jöjjetek, egyetek a
kenyeremből, és igyatok fűszerezett boromból! 6 Hagyjátok el az
együgyűséget, és éltek, járjatok az értelem útján! 7 Aki meginti a
csúfolódót, maga fog pironkodni, aki megfeddi a bűnöst, magát szennyezi
be. 8 Ne fedd meg a csúfolódót, mert meggyűlöl téged, de fedd meg a
bölcset, az szeretni fog téged! 9 Adj a bölcsnek, és még bölcsebb lesz, tanítsd
az igazat, és ő gyarapítja tudását! 10 A bölcsesség kezdete az ÚRnak
félelme, és a Szentnek a megismerése ad értelmet. 11 Mert általam sokasodnak
meg napjaid, és gyarapodnak életed évei. 12 Ha bölcs vagy, magadnak vagy bölcs,
ha csúfolódó vagy, magad vallod kárát. 13 A balgaság fecsegő asszony,
együgyű, és semmit sem tud. 14 Kiül háza ajtajába egy székre a város
magaslatán. 15 Így szólítja meg az arra járókat, akik egyenes ösvényeken
járnak: 16 Aki tapasztalatlan, térjen be ide! Az esztelennek pedig ezt mondja:
17 A lopott víz édes, az eldugott kenyér kedves. 18 De nem tudják, hogy az
árnyak vannak ott, és vendégei a halál mélységeibe kerülnek.
Péld 10
1 Salamon
példabeszédei. A bölcs fiú örömet szerez apjának, az ostoba fiú azonban
szomorúsága anyjának 2 Nem használnak a bűnnel szerzett kincsek, de az
igazság megment a haláltól. 3 Nem hagyja az ÚR éhezni az igaz embert, de a
bűnösök mohóságát elveti. 4 Aki lustán dolgozik, elszegényedik, de a
szorgalmas munka meggazdagít. 5 Aki nyáron gyűjt, az eszes fiú, de aki
aratáskor alszik, az szégyellni való. 6 Áldások szállnak az igaz fejére, a
bűnösök szája pedig erőszakot rejteget. 7 Az igaznak az emlékezete
áldott, de a bűnösök neve semmivé lesz. 8 A bölcs szívű megfogadja
aparancsokat, a bolond beszédű pedig elbukik. 9 Aki feddhetetlenül él,
biztonságban él, de aki görbe úton jár, az kitudódik róla. 10 Aki kacsingat,
fájdalmat okoz, a bolond beszédű pedig elbukik. 11 Életnek forrása az igaz
ember szája, de a bűnösök szája erőszakot rejteget. 12 A
gyűlölet viszályt teremt, de minden hűtlenséget eltakar a szeretet.
13 Az értelmes ember ajkán bölcsesség található, de bot való az esztelen
hátára. 14 A bölcsek tartózkodók tudásukkal, a bolondot pedig hamar romlásba
viszi a szája. 15 A gazdagnak a vagyon az erős városa, a nincsteleneknek
romlásuk a szegénység. 16 Az igaznak a keresetéből élet lesz, a
bűnösnek a jövedelméből vétek. 17 Az élet ösvényén jár, aki
megfogadja az intést, de tévelyegni fog, aki megveti a dorgálást. 18
Gyűlöletet rejteget a hazug ajak, és rágalmakat terjeszt az ostoba. 19 A
sok beszédnél elkerülhetetlen a tévedés, de az eszes ember vigyáz a beszédre.
20 Színezüst az igaz ember nyelve, a bűnösöknek a szíve is keveset ér. 21
Az igaznak az ajka sokakat vezet, a bolondok pedig meghalnak esztelenségük
miatt. 22 Az ÚR áldása gazdagít meg, a gyarapodást nem lehet erőltetni. 23
Az ostobának a galádságban telik öröme, az értelmes embernek pedig a bölcsességben.
24 Utoléri a bűnöst az, amitől retteg, az igazak kívánsága pedig
teljesül. 25 Ha ráfúj a forgószél a bűnösre, nincs többé, de az igaz
örökké tartó alapon áll. 26 Amilyen az ecet a fognak és a füst a szemnek, olyan
a rest a megbízóinak. 27 Az ÚR félelme gyarapítja a napokat, de a bűnösök
esztendei megrövidülnek. 28 Az igazak várakozása örömre fordul, de a
bűnösök reménysége semmivé lesz. 29 Az ÚRnak útja a feddhetetlennek
erősség, de a gonosztevőknek romlás. 30 Az igaz soha meg nem inog, de
a bűnösök nem maradnak meg a földön. 31 Az igaz ember szája bölcsességet
áraszt, az álnok nyelvet azonban kivágják. 32 Az igaz ember ajka kedvesen tud
szólni, a bűnösök szája pedig csak álnokul.
Péld 11
1 A hamis mérleget
utálja az ÚR, de a pontos súlyt kedveli. 2 Ha jön a kevélység, jön a szégyen
is, a szerénységgel pedig bölcsesség jár együtt. 3 A becsületeseket
feddhetetlenség vezeti, de a hűtleneket elpusztítja romlottságuk. 4 Nem
használ a vagyon a harag napján, az igazság azonban megment a haláltól. 5 A
feddhetetlenek útját igazságuk egyengeti, de a bűnös elbukik
bűnössége miatt. . 6 A becsületeseket megmenti igazságuk, de a
hűtleneket rabul ejti saját mohóságuk. 7 Ha meghal a bűnös ember,
odalesz a reménysége, és odalesz az erősökhöz fűzött várakozása is. 8
Az igaz megmenekül a nyomorúságból, helyére pedig a bűnös jut. 9 Megrontja
szájával embertársát az elvetemült, de az igazak tudásuk által megmenekülnek.
10 Vigad a város az igazak javán, és ujjong a bűnösök pusztulásán. 11 A
becsületesek áldása építi a várost, de a bűnösök szája romlásba dönti. 12
Kigúnyolja embertársát az esztelen, az értelmes ember pedig hallgat. 13 A
rágalmazó titkokat tár fel, de a hűséges lélek leplezi a dolgot. 14
Vezetés nélkül elbukik a nép, de segítséget jelent, ha sok a tanácsadó. 15 Igen
rosszul jár, aki idegenért vállal kezességet, de biztonságban marad, aki
gyűlöli a jótállást. 16 A kedves asszony a tisztességhez ragaszkodik. Az
erőszakos emberek a gazdagsághoz ragaszkodnak. 17 Önmagával tesz jót a
szeretet embere, a kegyetlen pedig saját magának árt. 18 A bűnös hamis
keresményt szerez, de igaz bérhez jut az, aki igazságot vet. 19 Aki ragaszkodik
az igazsághoz, az az életre jut, de aki a rosszat hajhássza, az a halálra 20
Utálja az ÚR az álnok szívűeket, de kedveli azokat, akiknek útja feddhetetlen.
21 Kezet rá, hogy nem marad büntetlenül a gonosz! De az igazak utódai
megmenekülnek. 22 Mint disznó orrában az aranykarika, olyan a szép asszony, ha
nincs jó ízlése. 23 Az igazak csak jóra várhatnak, a bűnösök pedig csak
haragot remélhetnek. 24 Van, aki bőven osztogat, mégis gyarapszik, más meg
szűken méri a járandóságot, mégis ínségbe jut. 25 Az ajándékozó
bővelkedik, és aki mást felüdít, maga is felüdül. 26 Átkozza azt a nép,
aki búzáját visszatartja, de áldás száll annak a fejére, aki eladja. 27 Aki
jóra törekszik, jóakaratot szerez, de eljön a rossz arra, aki azt hajhássza. 28
Elbukik, aki gazdagságában bízik, de az igazak virulnak, mint a lomb. 29 Aki
kárt okoz háza népének, szelet örököl, és szolgája lesz a bölcsnek a bolond. 30
Az igaz gyümölcse életnek a fája, és a bölcs lelkeket nyer meg. 31 Bizony, az
igaz is elnyeri jutalmát a földön, hát még a bűnös és vétkes ember!
Péld 12
1 Aki szereti az
intelmet, szereti a tudást, aki pedig gyűlöli a feddést, az ostoba marad.
. 2 A jó ember jóakaratot nyer az ÚRtól, de az alattomos embert ő
bűnösnek tartja. 3 Nem áll szilárdan a bűnösen élő ember, de az
igazak gyökere mozdíthatatlan. 4 A derék asszony urának koronája, de mint a
csontszú, olyan a szégyentelen. 5 Az igazak gondolatai helyesek, a bűnösök
szándékai csalárdak. 6 A bűnösök szavai vérszomjasak, de a becsületeseket
megmenti beszédük. 7 Romlás éri a bűnösöket, és odalesznek, de az igazak
háza megmarad. 8 Értelmének megfelelően dicsérik az embert, a fondorlatos
szívűt pedig megvetik. 9 Jobb annak, akit lebecsülnek, de szolgája van,
mint annak, aki dicsekszik, de alig van kenyere. 10 Az igaz törődik még
állatjának kívánságával is, a bűnösnek még az irgalma is kegyetlen. 11 Aki
műveli földjét, jóllakik kenyérrel, de aki hiábavalóságokat hajszol, az
esztelen. 12 A bűnös a gonoszsággal szerzett zsákmányra vágyik, az igazak
mégis gyökeret vernek. 13 A vétkes ajak veszedelmes csapda, de az igaz kikerül
a bajból. 14 Amit mond az ember, annak a gyümölcséből lakik jól, és amit
tesz az ember, azt fizetik neki vissza. 15 A bolond helyesnek tartja a maga
útját, a bölcs pedig hallgat a tanácsra. 16 A bolond bosszúsága azonnal
kitudódik, az okos pedig leplezi szégyenét. 17 Aki igazán szól, az igazat
mondja el, a hamis tanú pedig a csalárdságot. 18 Van, akinek a fecsegése olyan,
mint a tőrdöfés, a bölcsek nyelve pedig gyógyít. 19 Az igaz ajak mindig
állhatatos, a hazug nyelv pedig egy pillanatig sem az. 20 Csalárdság van a
rosszat koholók szívében, de akik békés tanácsot adnak, azokéban öröm. 21 Nem
éri az igazat semmi veszedelem, de a bűnösök élete bajjal lesz tele. 22
Utálja az ÚR a hazug ajkat, de akik igazan élnek, azokat kedveli. 23 Az okos
ember nem fitogtatja tudását, az esztelen pedig kérkedik bolondságával. 24 A
szorgalmasak uralkodni fognak, a lusta pedig robotolni fog. 25 Aki aggódik
szívében, az levertté lesz, a jó szó viszont felvidítja. 26 Az igaz utat tud
mutatni másnak is, a bűnösöket pedig tévelygésbe viszi saját útjuk. 27 A
lusta a vadászzsákmányt sem süti meg, pedig drága kincse az embernek a szorgalom.
28 Az igazság ösvényén élet van, és útja nem a halál felé vezet.
Péld 13
1 A bölcs fiú
megfogadja az apai intést, de a csúfolódó nem hallgat a dorgálásra. 2 Amit mond
az ember, annak a gyümölcsével lakik jól, a hűtlenek mégis erőszakra
vágynak. 3 Aki vigyáz a szájára, megtartja életét, aki feltátja száját, arra
romlás vár. 4 Vágyakozik a lusta lelke, de hiába, a szorgalmas lelke pedig
bővelkedik. 5 Gyűlöli az igaz a hazug beszédet, a bűnös pedig
szégyent és gyalázatot okoz. 6 Az igazság megtartja a feddhetetlenül élőt,
a bűn pedig elbuktatja a vétkest. 7 Van, aki gazdagnak mutatja magát,
pedig semmije sincs; van, aki szegénynek, pedig nagy a vagyona. 8 A gazdagság
az ember életének váltságdíja lehet, a szegény pedig fenyegetést sem hall. 9 Az
igazak világossága vígan ég, de a bűnösök lámpása kialszik. 10 A
kevélységből csak civódás lesz, de a tanács megfogadásában bölcsesség van.
11 Könnyen szerzett vagyon elfogy, de aki keze munkájával gyűjt, az
gyarapodik. 12 A hosszú várakozás beteggé teszi a szívet, de a beteljesült
kívánság az élet fája. 13 Aki megveti az igét, eladósodik miatta, de aki
tiszteli a parancsot, elnyeri jutalmát. 14 A bölcs tanítás az élet forrása a
halál csapdáinak kikerülésére. 15 A jóindulat kedvessé tesz, de a hűtlenek
útja saját romlásukat okozza. 16 Minden eszes ember okosan cselekszik, de az
esztelen bolondságot terjeszt. 17 A gonosz követ bajba esik, az igazi küldött
pedig gyógyulást hoz. 18 Szegénység és gyalázat éri azt, aki megveti az intést,
de tisztelik azt, aki megfogadja a feddést. 19 A beteljesült kívánság jólesik
az embernek, az ostobának pedig utálatos eltérni a rossztól. 20 Aki bölcsekkel
jár, bölccsé lesz, az ostobák barátja pedig romlottá lesz. 21 A vétkeseket
üldözi a baj, az igazaknak pedig szép jutalmuk lesz. 22 A jó ember örökséget
hagy még unokáinak is, a vétkes vagyona pedig az igazra vár. 23 Sok eledelt
terem a szegények szántóföldje, de van, akit tönkretesz a törvénytelenség. 24
Aki kíméli botját, gyűlöli a fiát, de aki szereti, idejében megfenyíti. 25
Az igaz jóllakásig ehet, de a bűnösök hasa éhen marad.
Péld 14
1 Az asszonyi
bölcsesség építi a házat, a bolondság pedig a maga kezével rombolja le. 2 Aki
egyenes úton jár, féli az URat, de aki letéved útjairól, az megveti őt. .
3 A bolond szájából gőg sarjad, de a bölcseket megőrzi ajkuk. 4 Ha
nincsenek barmok, üres a jászol, de bő a termés, ha erős az ökör. 5
Az igaz tanú nem hazudik, de a hamis tanú hazugságot beszél. 6 Hiába keresi a
csúfolódó a bölcsességet, az értelmes embernek azonban könnyű a megismerés.
7 Menj el az ostoba ember elől, mert nem szerzel ajkáról tudást! 8 Az okos
azért bölcs, mert érti a dolgát, az ostobák pedig bolond módon becsapódnak. 9 A
bolondokat csúffá teszi a vétek, de a becsületes emberek közt jóakarat van. 10
A szív ismeri a maga keserűségét, és örömébe sem avatkozhat idegen. 11 A
bűnösök háza népe kipusztul, de a becsületesek sátrában lakók virulni
fognak. 12 Van út, amely egyenesnek látszik az ember előtt, de végül a
halálba vezet. 13 Nevetés közben is fájhat a szív, és az öröm vége is lehet
bánat. 14 A romlott szívű a magaviselete szerint fog jóllakni, meg a jó is
a magáé szerint. 15 A tapasztalatlan mindent elhisz, de az okos vigyáz a
lépésére. 16 A bölcs fél a rossztól, és elkerüli, az ostoba féktelen és
elbizakodott. 17 A hirtelen haragú bolondságot követ el, és az alattomos embert
gyűlölik. 18 Bolondságot örökölnek az együgyűek, az okosakat pedig
tudás ékesíti. 19 Le fognak borulni a rosszak a jók előtt, és a
bűnösök az igaz ember kapuja előtt. 20 A szegényt még barátja is
gyűlöli, de a gazdagot sokan szeretik. 21 Aki megveti felebarátját,
vétkezik, de aki az alázatosokon könyörül, boldog lesz. 22 Tévelyegnek, akik
rosszat akarnak, a szeretet és a hűség pedig jót akar. 23 Minden munkának
megvan a maga haszna, de akinek csak a szája jár, az ínségbe jut. 24 A
bölcseknek koronája a gazdagság, de az ostobák bolondsága csak bolondság. 25
Életeket ment meg az igaz tanú, de aki hazugságot beszél, az csaló. 26 Aki az
URat féli, annak erős oltalma van, fiainak is menedéke lesz az. 27 Az
ÚRnak félelme az élet forrása a halál csapdáinak kikerülésére. 28 Nagy nép ad a
királynak méltóságot, de ha elfogy a nemzet, elvész az uralkodó is. 29 A
türelmes ember nagyon értelmes, a türelmetlen pedig nagy bolondságot követ el.
30 A szelíd szív élteti a testet, az indulat viszont rothasztja a csontokat. 31
Aki elnyomja a nincstelent, gyalázza Alkotóját, aki pedig könyörül a szegényen,
az dicsőíti. 32 A maga gonoszsága miatt bukik el a bűnös, de vigaszt
kap az igaz, ha halálán van is. 33 Az értelmes ember szívében bölcsesség lakik,
de az is kitudódik, hogy mi van az ostobákéban. 34 Az igazságosság
felmagasztalja a népet, a bűn pedig gyalázatukra van a nemzeteknek. 35
Jóindulattal van a király az értelmes szolga iránt, de haragja sújtja a haszontalant.
Péld 15
1 A higgadt válasz
elhárítja az indulatot, de a bántó beszéd haragot támaszt. 2 A bölcsek nyelve
jól alkalmazza a tudást, az ostobák szája meg balgaságot áraszt. 3 Mindenen
rajta tartja szemét az ÚR, a gonoszakat és a jókat egyaránt figyeli. 4 A szelíd
nyelv életnek a fája, a romlott pedig összetöri a lelket. 5 A bolond utálja az
apai intést, de az okos elfogadja a dorgálást. 6 Az igaz házában nagy kincs
van, a bűnös jövedelme pedig széthull. 7 A bölcsek ajka hinti a tudást, az
ostobáknak a szíve sem tiszta. 8 A bűnösök áldozatát utálja az ÚR, de a
becsületesek imádságát kedveli. 9 Utálja az ÚR a bűnös útját, de szereti
az igazságra törekvőt. 10 Rosszul esik az intés annak, aki letér az
ösvényről, pedig meghal az, aki gyűlöli a dorgálást. 11 A halálnak és
elmúlásnak helye is az ÚR előtt van, mennyivel inkább az emberek szíve! 12
Nem szereti a csúfolódó, ha feddik, és nem jár a bölcsekhez. 13 Az
örvendező szív megszépíti az arcot, a bánatos szív pedig összetöri a
lelket. 14 Az értelmes szív tudásra törekszik, az ostobák szája pedig
bolondságon rágódik. 15 A csüggedőnek mindig rossz napja van. a
jókedvűnek pedig mindig ünnepe. 16 Jobb a kevés az ÚR félelmével, mint a
sok kincs, ha nyugtalanság jár vele. 17 Jobb egy tányér főzelék ott, ahol
szeretet van, mint a hizlalt ökör, ahol gyűlölet van. 18 Az indulatos
ember viszályt szít, a türelmes pedig lecsendesíti a perpatvart. 19 A lusta
útja olyan, mint a tövises sövény, a becsületesek ösvénye pedig egyenes. 20 A
bölcs fiú örömet szerez apjának, az ostoba ember pedig megveti anyját. 21 A
bolondság az esztelen ember öröme, de az értelmes egyenes úton jár. 22
Meghiúsulnak a tervek, ha nincs tanácskozás, de megvalósulnak, ha van sok
tanácsadó. 23 Örül az ember, ha válaszolni tud, és milyen jó az idején mondott
szó! 24 Az értelmes ember életútja fölfelé visz, kikerülve a holtak hazáját
odalent. 25 A gőgösök házát összedönti az ÚR, de megszilárdítja az
özvegyek határát. 26 Utálatosak az ÚR előtt a gonosz gondolatok, de
tiszták a kedves szavak. 27 Kárt okoz saját házának a nyerészkedő, de aki
gyűlöli a vesztegetést, az élni fog. 28 Az igaz megfontolja szívében, hogy
mit mondjon, a bűnösök szájából pedig árad a rossz. 29 Távol van az ÚR a
bűnösöktől, de az igazak imádságát meghallgatja. 30 A csillogó szemek
megörvendeztetik a szívet, a jó hír felüdíti a testet. 31 Akinek a füle hallgat
az életre való feddésre, az a bölcsek között marad. 32 Aki semmibe veszi az
intést, önmagának árt, aki pedig hallgat a dorgálásra, értelmessé válik. 33 Az
ÚR félelme bölcsességre int, és aki tisztességet akar, előbb legyen
alázatos!
Péld 16
1 Az emberi értelem
tervezget, de az ÚR adja meg, hogy mit mondjon a nyelv. 2 Minden útját
helyesnek tartja az ember, de az ÚR megvizsgálja a lelkeket. 3 Bízd az ÚRra
dolgaidat, akkor teljesülnek szándékaid. 4 Mindent rendeltetésének
megfelelően készített az ÚR, még a bűnöst is: a veszedelem napjára. 5
Utál az ÚR minden fölfuvalkodott szívűt, kezet rá, hogy nem marad
büntetlen! 6 Szeretettel és hűséggel jóvá lehet tenni a bűnt; az
ÚRnak félelme távol tart a rossztól. 7 Akinek életútját kedveli az ÚR, azt még
ellenségeivel is összebékíti. 8 Jobb az igaz úton szerzett kevés, mint a
törvénytelenül szerzett nagy jövedelem. 9 Az embernek az értelme terveli ki
útját, de az ÚR irányítja járását. 10 Kijelentés hangzik a király ajkáról: nem
szabad téves ítéletet mondania. 11 Az ÚRé az igaz mérleg és
mérőserpenyő, az ő művei a zacskóban tartott súlyok. 12
Utálniuk kell a királyoknak a bűnös tetteket, mert igazság teszi szilárddá
a trónt. 13 A királyoknak kedves az igaz szó, és szeretik azt, aki
őszintén beszél. 14 A király haragja a halál követe, de a bölcs ember
kiengeszteli azt. 15 A király arcának ragyogása éltet, jóakarata olyan, mint a
tavaszi esőt hozó felleg. . 16 Mennyivel jobb bölcsességet szerezni, mint
aranyat, és értelmet szerezni, mint színezüstöt! 17 A becsületes emberek útja
kikerüli a veszélyt, életét tartja meg, aki útjára vigyáz. 18 Az összeomlást
gőg előzi meg, a bukást pedig felfuvalkodottság. 19 Jobb szelíd
lelkűnek lenni az alázatosok közt, mint zsákmányon osztozni a gőgösök
közt. 20 Aki megérti az igét, annak jó dolga lesz, és boldog az, aki bízik az
ÚRban. 21 A bölcs szívűt értelmesnek nevezik, a nyájas ajkak gyarapítják a
tudást. 22 Élet forrása az értelem annak, akinek van, de a bolondot még inteni
is bolondság. 23 A bölcs szívű értelmesen beszél, és ajkával is gyarapítja
a tudást. 24 Lépes méz a kedves beszéd: édes a léleknek és gyógyulás a testnek.
25 Van út, amely az ember előtt egyenesnek látszik, de végül a halálba
vezet. 26 A munkás önmagáért fáradozik, mert szája kényszeríti rá. 27 A
mihaszna ember gonoszul áskálódik, és ajka olyan, mint a perzselő
tűz. 28 Az álnok ember viszályt támaszt, a rágalmazó szétválasztja a
barátokat is. 29 Az erőszakos ember rászedi embertársát, és nem a jó úton
vezeti. 30 Aki behunyja szemét, álnokságot tervez, aki összeszorítja ajkát,
gonoszságot hajt végre. 31 Ékes korona az ősz haj, az igazság útján
található. 32 Többet ér a türelmes ember a hősnél, és az indulatán
uralkodó annál, aki várost hódít. 33 Az ember végzi a sorsvetést, de mindig az
ÚRtól való a döntés.
Péld 17
1 Jobb a száraz falat
ott, ahol békesség van, mint ha lakomával van tele a ház, de veszekednek benne.
2 Az eszes szolga föléje kerül a haszontalan fiúnak, és a testvérekkel együtt
osztozik az örökségben. 3 Az ezüsthöz tégely kell, az aranyhoz olvasztó
kemence, de a szívek vizsgálója az ÚR. 4 A gonosztevő az álnok ajakra
figyel, a hazug a gonosz nyelvre ügyel. 5 Aki gúnyolja a szegényt, Alkotóját
gyalázza, és aki a veszedelemnek örül, nem marad büntetlen. 6 Az öregek
koronája: az unokák, és a fiak ékessége: az atyák. 7 Nem illik a bolondhoz a
választékos beszéd, de az előkelőhöz sem a hazug beszéd. 8
Drágakőnek véli ajándékát, aki adja, amellyel célt ér, bárhova forduljon
is vele. 9 Aki szeretetre törekszik, fátyolt borít a vétekre, de aki folyton
arról beszél, elszakad a barátjától. . 10 Jobban megrendíti a dorgálás az
értelmes embert, mint száz botütés az ostobát. 11 Csak pártütésre törekszik a
rossz ember, de kegyetlen követet küldenek ellene. 12 Inkább a fiát vesztett
medvével találkozzék az ember, mint egy ostobával, amikor megzavarodik. 13 Aki
rosszal fizet a jóért, annak a házából nem távozik el a baj. 14 A viszály
kezdete olyan, mint amikor megindul az árvíz, azért tartsd távol magad a
perpatvartól, mielőtt kitör. 15 Aki igaznak mondja a bűnöst, és aki
bűnösnek mondja az igazat: mindkettőjüket egyaránt utálja az ÚR. 16
Mire való a vételár az ostoba kezében, hogy bölcsességet vegyen, holott esze
sincsen? 17 Mindig szeret a barát, de testvérré a nyomorúságban válik. 18
Esztelen ember, aki kezet ad, és kezességet vállal a barátjáért. 19 A bűnt
szereti, aki veszekedni szeret, és aki nagyra tátja száját, saját romlását
keresi. 20 Az álnok szívű embernek nem lesz jó vége, és a csalárd nyelvű
bajba kerül. 21 Az ostoba bánatot okoz szülőjének, és nem tud örülni a
bolondnak az apja. 22 A vidám szív a legjobb orvosság, a bánatos lélek pedig a
csontokat is kiszárítja. 23 A bűnös elfogadja a titokban adott
vesztegetést, és elferdíti az igazság ösvényét. 24 Az értelmes ember előtt
ott van a bölcsesség, de az ostoba szeme a föld végén kalandozik. 25 Az ostoba
fiú bosszantja apját, és keseríti anyját. 26 Nem való megbírságolni az igaz
embert, és megverni az elöljárót, ha becsületes. 27 A tudós ember takarékoskodik
beszédével, és aki értelmes, az higgadt lelkű. 28 Még az ostobát is
bölcsnek gondolják, ha hallgat, és értelmesnek azt, aki csukva tartja a száját.
Péld 18
1 A különc a maga
kívánsága után jár, és hadakozik minden jóravaló dolog ellen. 2 Az ostoba nem
leli kedvét az értelemben, csak saját eszének a fitogtatásában. 3 Ahová
bűnös érkezik, oda megérkezik a megvetés is, és a szégyentelenséggel
együtt jár a gyalázat. 4 Mély víz az ember szájának a beszéde, áradó patak, bölcsesség
forrása. 5 Nem jó a bűnösnek kedvezni, sem jogaiból kiforgatni az igaz
embert. 6 Az ostoba ajka perpatvart okoz, és szája vereséget idéz elő. 7
Az ostobának saját szája a romlása, és ajka önmagának a csapdája. . 8 A
rágalmazó szavai, mint a jó falatok, behatolnak a test belsejébe. 9 Aki
munkájában hanyag, az testvére annak, aki tönkretesz. 10 Erős torony az ÚR
neve, oda fut az igaz, és védelmet talál. 11 A gazdagnak a vagyon az erős
városa, magas várfalnak képzeli. 12 Akire romlás vár, annak fölfuvalkodik a
szíve, de akire dicsőség, az alázatos. 13 Aki arra felel, amit meg sem
hallgatott, azt bolondnak tartják, és megpirongatják. 14 Az ember lelke
elviseli a szenvedést, de ha a lélek összetörik, azt el lehet-e hordozni? 15 Az
értelmes ember szíve ismeretet szerez, és a bölcsek füle ismeretre törekszik.
16 Az ajándék tág teret nyit az ember előtt, és az előkelők elé
juttatja. 17 Igaznak látszik az, aki először szól a perben, de sorra kerül
ellenfele is, és megcáfolja. 18 A sorsvetés megszünteti a viszálykodást, és
szétválasztja az erőszakosakat. 19 A rászedett testvér hozzáférhetetlenebb
az erős városnál, és a viszály olyan, mint egy váron a zár. 20 Amit mond
az ember, annak a gyümölcséből fog jóllakni a teste, és amit a beszéde
terem, azzal kell jóllaknia. 21 Élet és halál van a nyelv hatalmában, amelyiket
szereti az ember, annak a gyümölcsét eszi. 22 Aki jó feleséget talált, kincset
talált, és elnyerte az ÚR jóakaratát. 23 Könyörögve szól a szegény, de a gazdag
keményen válaszol. 24 Van ember, aki bajba juttatja embertársait, de van olyan
barát, aki ragaszkodóbb a testvérnél.
Péld 19
1 Jobb a
feddhetetlenül élő szegény, mint az álnok beszédű ostoba. 2 Ismeret
nélkül az igyekezet sem jó, és a gyors lábú félreléphet. 3 Az embert a saját
bolondsága vezeti félre, mégis az ÚR ellen zúgolódik a szíve. 4 A vagyon sok
barátot szerez, a nincstelentől a barátja is elválik. 5 Nem marad
büntetlen a hamis tanú, és nem menekül meg, aki hazugságot beszél. 6 Sokan
hízelegnek az előkelő embernek, és az ajándékozónak mindenki barátja.
7 A szegényt a testvérei is mind gyűlölik, még inkább eltávolodnak
tőle barátai; szavaival unszolja őket, de hiába. 8 Aki értelmet
szerez, önmagát szereti, aki megőrzi tudását, megtalálja a jót. 9 Nem
marad büntetlen a hamis tanú, és elpusztul, aki hazugságot beszél. 10 Nem illik
az ostobához a fényűzés, sem a szolgához az uralkodás a vezetőkön. 11
Az értelmes ember türelmes, díszére válik, ha megbocsátja a vétket. 12 Ha a
király haragszik, olyan, mintha oroszlán morogna, de jóakarata olyan, mint a
fűre hulló harmat. 13 Apjának szerencsétlensége az ostoba fiú, és mint a
szüntelen csepegő háztető, olyan a zsémbes asszony. 14 A ház és a
vagyon apai örökség, de az ÚRtól van az okos feleség. 15 A restség mély álomba
merít, és a lusta ember éhezik. 16 Aki megtartja a parancsot, megtartja életét,
de aki nem törődik teendőivel, meghal. 17 Aki könyörül a
nincstelenen, az ÚRnak ad kölcsön, mert ő megtéríti jótéteményét. 18
Fenyítsd meg fiadat, míg van remény, de ne vigyen odáig indulatod, hogy halálát
okozd! 19 A nagy haragú ember fizessen bírságot, mert ha elengeded neki, még
nő a haragja. 20 Hallgass a tanácsra, és fogadd el az intést, hogy végre
bölcs légy! 21 Sokféle szándék van az ember szívében, de csak az ÚR tanácsa
valósul meg. 22 Amit az embertől megkívánnak, az a hűség, ezért jobb
a szegény ember a hazugnál. 23 Az ÚR félelme életet jelent: az ember
elégedetten alszik, nem éri veszedelem. 24 Belenyújtja kezét a rest a tálba, de
már a szájához nem viszi. 25 Ha megvered a csúfolódót, az együgyű okul, ha
megfedded az okost, az belátja annak értelmét. 26 Szégyellni való és gyalázatos
az a fiú, aki bántalmazza apját, vagy elkergeti anyját. 27 Ha nem hallgatsz,
fiam, az intésre, tévelyegni fogsz, okos tanítások nélkül! 28 A haszontalan
tanú csúfot űz a törvényből, a bűnösök szája pedig csak úgy
nyeli az álnokságot. 29 A csúfolódókat készen várja az ítélet, és az ostobák
hátát az ütleg.
Péld 20
1 A bor csúfolódóvá
tesz, a részegítő ital lármássá, senki sem bölcs, aki attól tántorog. 2 A
király haragja olyan, mint az oroszlán morgása, aki fölidézi, maga ellen vét. 3
Távol maradni a perpatvartól: dicsőség, a bolond mind belekeveredik. 4 Nem
szánt ősszel a rest, de ha majd aratni akar, nem lesz mit. . 5 Mély víz az
ember szívének a terve, de az okos ember kimeríti. 6 Sok ember hirdeti, hogy
ő hűséges, de ki találhat megbízható embert? 7 Feddhetetlenül él az
igaz, még a fiai is boldogok lesznek. 8 Ha a király az ítélőszékben ül,
tekintete észrevesz minden rosszat. 9 Ki mondhatja: tisztán tartottam szívemet,
tiszta vagyok, nincs vétkem? 10 A kétféle súlyt és a kétféle vékát egyaránt
utálja az ÚR. 11 Már egy gyermek tetteiből is fel lehet ismerni, hogy
tiszta és helyes-e, amit tesz! 12 A halló fület és a látó szemet egyaránt az ÚR
alkotta. 13 Ne szeresd az alvást, mert elszegényedsz; tartsd nyitva a szemed,
és jóllakhatsz kenyérrel. 14 Rossz! Rossz! - mondja a vevő, de amint
elmegy, már dicsekszik. 15 Lehet bőven arany és gyöngy, de legdrágább
kincs az okosan beszélő száj. 16 Vedd el a ruháját, mert kezességet
vállalt másért, és zálogold meg az idegenért! 17 Ízlik az embernek a
hazugsággal szerzett kenyér, de végül kaviccsal lesz tele a szája. 18
Tanácsadás erősíti meg a terveket, és irányítás kell a hadviseléshez. 19 A
rágalmazó titkokat fed fel, azért a fecsegővel ne barátkozz! 20 Aki apját
vagy anyját átkozza, annak mécsese a legnagyobb sötétben alszik ki. 21 Az
előre kikövetelt örökségen végül is nem lesz áldás. 22 Ne mondd:
Megfizetek a rosszért! Reménykedj az ÚRban, ő megsegít téged. 23 Utálja az
ÚR a kétféle súlyt, és a hamis mérleg nem jó dolog. 24 Az ÚR irányítja a férfi
lépteit, az ember hogyan érthetné meg útját? 25 Csapdába esik, aki valamit
meggondolatlanul odaszentel, mert a fogadalomtétel után hiába bánkódik. 26 A
bölcs király leteríti a bűnösöket, és kocsival hajt rájuk. 27 Az ember
lelke az ÚRtól kapott mécses, egészen átkutatja a test belsejét. 28 Szeretet és
hűség őrzi a királyt, és szeretet támogatja trónját. 29 Az ifjaknak
dísze az erő, az öregek ékessége pedig az ősz haj. 30 Zúzódások,
sebek tisztítanak meg a gonoszságtól, és a test belsejében is érzett csapások.
Péld 21
1 Olyan az ÚR kezében
a király szíve, mint a patak vize: arra vezeti, amerre akarja. 2 Minden útját
helyesnek tartja az ember, de az ÚR vizsgálja meg a szíveket. 3 Az igaz és
törvényes cselekvést többre becsüli az ÚR, mint az áldozatot. 4 A gőgös
tekintet és a kevély szív a bűnösök mécsese: vétek. 5 A szorgalmasnak a
tervei csak hasznot hoznak, de mindenki, aki elsieti a dolgát, csak ínségbe
jut. 6 A hazug nyelvvel szerzett kincs tovaszálló pára és halálos csapda. 7 A
bűnösöket elsodorja erőszakosságuk, mert nem akarják teljesíteni a
törvényt. 8 Tekervényes a bűnös ember útja, de a tisztának az eljárása
egyenes. 9 Jobb a tető sarkán lakni, mint zsémbes asszonnyal együtt a
házban. 10 A bűnös lelke rosszat kíván, még a barátjára sem néz
jóindulattal. 11 Ha megbírságolják a csúfolódót, az együgyű lesz bölcs, de
ha a bölcset oktatják, maga okul belőle. 12 Az igaz szemmel tartja a
bűnös házát, és a bűnösöket romlásba dönti. 13 Aki bedugja fülét a
nincstelen segélykiáltására, annak sem válaszolnak majd, amikor ő kiált.
14 A titkon adott ajándék megenyhíti a haragot, és a zsebbe dugott vesztegetés
a heves indulatot. 15 Az igaznak öröm, ha a törvény jut érvényre, de a
gonosztevőnek rettegés. 16 Az értelem útjáról letévedő ember az
árnyak gyülekezetébe jut majd. 17 Ínségre jut, aki szeret vigadozni, aki
szereti a bort és az olajat, nem gazdagszik meg. 18 Váltságdíj lesz az igazért
a bűnös, és a becsületesek helyett a hűtlen. 19 Jobb a puszta földjén
lakni, mint zsémbes és bosszús asszonnyal. 20 Drága kincs és olaj van a bölcs
hajlékában, az ostoba ember pedig eltékozolja azt. 21 Aki igazságra és
hűségre törekszik, életet, igazságot és megbecsülést talál. 22 Behatol a
bölcs a hősök városába, és lerombolja megbízhatónak vélt erődjét. 23
Aki vigyáz a szájára és a nyelvére, életét őrzi meg a nyomorúságtól. 24 A
kevély gőgösnek csúfolódó a neve, dühében gőgösen viselkedik. 25 A
restet megöli vágyakozása, mert nem akar dolgozni kezével; 26 egész nap csak
vágyakozik, az igaz pedig ad, és nem fukarkodik. 27 A bűnösök áldozata
utálatos, kivált ha galád dologért hozzák. 28 Aki hazugságot tanúsít, elvész,
de aki meggyőződött az ügyről, az mindig beszélhet. 29 Szemtelen
képet vág a bűnös ember, a becsületes pedig rendben tartja dolgait. 30 Nem
használ a bölcsesség és az értelem, sem a tanács az ÚRral szemben. 31 Készen
áll a ló a csata napján, de az ÚR adja a győzelmet.
Péld 22
1 Többet ér a jó
hírnév a nagy gazdagságnál, a jóindulat jobb az ezüstnél és az aranynál. . 2
Találkozik a gazdag a szegénnyel: mindegyiket az ÚR alkotta. 3 Ha az okos látja
a veszedelmet, elrejtőzik, az együgyűek pedig belekeverednek, és
megjárják. 4 Az alázatnak és az ÚR félelmének jutalma gazdagság, dicsőség
és élet. 5 Tövisek és kelepcék vannak a görbe úton: aki vigyáz magára, messze
elkerüli azokat. 6 Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon, még ha
megöregszik, akkor sem tér el attól. 7 A gazdag uralkodik a szegényeken, és az
adós szolgája a kölcsönadónak. 8 Aki álnokságot vet, bajt arat, és megsemmisül
haragjának botja. 9 A jóságos tekintetű ember áldott lesz, mert ad
kenyeréből a nincstelennek. 10 zd el a csúfolódót, és elmegy vele a
perlekedés, megszűnik a peres ügy és a gyalázat. 11 Aki szereti a szív
tisztaságát, és jóindulattal beszél, annak barátja a király. 12 Az ÚR szeme
ügyel az ismeretre, a hűtlenek beszédét meghiúsítja. 13 Ezt mondja a rest:
Oroszlán van odakinn, megöl engem a szabadban. 14 Mély verem az idegen nő
szája, beleesik, akire haragszik az ÚR. 15 A gyermek szívéhez hozzátartozik az
ostobaság, de a fenyítő bot kiűzi belőle. 16 Aki elnyomja a
nincstelent, hogy maga gyarapodjék, és a gazdagnak ad, egyszer majd ínségre
jut. 17 Fordítsd ide füledet, hallgasd a bölcsek szavait, és figyeljen elméd
tudományomra! 18 Mert gyönyörűséget szerez, ha őrzöd azokat magadban,
ajkadon is állandóan ott lesznek. 19 Legyen az ÚRban bizodalmad, ezt tanítom ma
neked, bizony, neked! 20 Már előbb is írtam neked tanácsokat és
tudnivalókat, 21 tanítva téged arra, hogy ezek valóban igaz mondások, hogy igaz
mondásokkal felelhess annak, aki küldött. 22 Ne rabold ki a szegényt, mivel
szegény ő, és ne tipord el a nyomorultat a kapuban! 23 Mert az ÚR perli
perüket, és fosztogatóikat megfosztja életüktől. 24 Ne tarts barátságot a
haragos természetűvel, és ne járj együtt a heveskedővel, 25 mert
megszokod ösvényeit, és magadnak állítasz csapdát! 26 Ne tartozz azok közé,
akik kezet adnak, és adósságért kezességet vállalnak! 27 Miért vegyék el alólad
fekvőhelyedet is, ha nem lesz miből fizetned? . 28 Ne mozdítsd el az
ősi határt, amelyet őseid jelöltek ki! 29 Ha látsz ügyesen dolgozó
embert, az a királyok szolgálatába fog állani, nem marad az alacsonyrangúak
szolgálatában.
Péld 23
1 Ha uralkodóval
együtt ülsz le enni, jól gondold meg, mi van előtted, 2 mert ha
telhetetlen vagy, kést tettél a torkodra! 3 Ne kívánd jó falatjait, mert
csalétek az! 4 Ne fáradj azon, hogy meggazdagodj, a magad belátásából hagyd
abba! 5 Alig száll rá tekinteted, már nincs meg, mert gyorsan szárnya támad, az
ég felé repül, mint a saskeselyű. 6 Ne edd az irigy ember kenyerét, és ne
kívánd jó falatjait, 7 mert olyan ő, mint aki számolgat magában: Egyél,
igyál! - mondja neked, de nem szívesen. 8 Megevett falatodat ki fogod hányni,
és kedves szavaidat elvesztegeted. 9 Az ostoba füle hallatára ne beszélj, mert
csak megveti okos szavaidat. 10 Ne mozdítsd el az ősi határt, és az árvák
mezejére ne menj! 11 Mert megváltójuk erős: ő perli majd perüket
veled. 12 Szívleld meg az intést, és hallgass az okos beszédre! 13 Ne sajnáld
megfenyíteni a gyermeket, nem hal bele, ha megvered bottal. 14 Te csak bottal
vered meg, de lelkét a holtak hazájától mented meg. 15 Fiam, ha bölcs a szíved,
örül az én szívem is. 16 Vigad a bensőm, ha ajkad őszintén szól. 17
Ne irigyelje szíved a vétkeseket, inkább az URat féld mindennap, 18 mert van
még jövendő, és reménységed nem semmisül meg. 19 Hallgass rám, fiam, légy
bölcs, és irányítsd szíved a helyes útra! 20 Ne tarts a bor mellett
dőzsölőkkel, se a falánk húsevőkkel! 21 Mert a dőzsölő
és a falánk elszegényedik, és rongyokba öltöztet a sok alvás. 22 Hallgass
apádra, ő nemzett téged, és ne vesd meg anyádat, ha megöregszik! 23 Vedd
meg, és ne add el az igazságot, a bölcsességet, az intést és az értelmet! 24
Vígan örvendezik az igaznak az apja, és aki bölcset nemzett, örül annak. 25
Örüljön apád és anyád, vigadjon, aki szült téged! 26 Add nekem a szívedet,
fiam, és tartsd szemed előtt utaimat! 27 Mély verem a parázna nő, és
szoros kút az idegen asszony. 28 Úgy leselkedik, mint egy rabló, és szaporítja
a hűtlen emberek számát. . 29 Kinek jaj? Kinek fáj? Kivel veszekednek?
Kinek van gondja? Kit vernek véresre hiába? Kinek zavaros a szeme? 30 Azoknak,
akik bor mellett mulatnak, és a fűszeres bort kóstolgatni járnak. 31 Ne
nézd a bort, hogyan vöröslik, hogyan gyöngyözik a pohárban. Bizony simán
lecsúszik az! 32 De végül megcsíp, mint a kígyó, megmar, mint a vipera. 33
Szemed zavaros dolgokat lát, te magad pedig össze-vissza beszélsz. 34 És olyan
leszel, mint aki tenger közepén fekszik, vagy mint aki az árbockosárban fekszik.
35 Ütöttek engem, de nem fájt, vertek, de nem tudtam róla! Amint fölébredek,
folytatom, ugyanezt keresem.
Péld 24
1 Ne irigyeld a rossz
embereket, és ne kívánj velük lenni! 2 Mert pusztításon töpreng a szívük, és
bántó, amit beszél az ajkuk. 3 Bölcsesség építi a házat, értelem szilárdítja
meg, 4 és ismeret tölti meg a szobákat mindenféle drága és kedves értékkel. 5 A
bölcs férfi erős, és a tudós ember nagy erejű. 6 Irányítás kell a
hadviseléshez, és segítséget jelent a sok tanácsadó. 7 Magas a bolondnak a
bölcsesség: ne nyissa ki száját a kapuban! 8 Aki gonosz tettet tervez, azt
alattomos embernek hívják. 9 Az alattomos bolondság vétek, és utálják az
emberek a csúfolódót. 10 Ha a nyomorúság idején gyenge vagy, kevés az
erőd. 11 Mentsd meg azokat, akiket halálra visznek, és ne fordulj el
azoktól, akiket a vesztőhelyre hurcolnak! 12 Ha azt mondanád, hogy
erről nem tudunk, az, aki a szíveket vizsgálja, beléd lát, és aki lelkedet
őrzi, ismer; ő megfizet az embernek cselekedete szerint. 13 Egyél,
fiam, mézet, mert jó, és a lépes méz édes az ínyednek. 14 Tudd meg hát, hogy
ilyen a bölcsesség a lelkednek: ha megtalálod, van jövendőd, és
reménységed nem semmisül meg. 15 Ne ólálkodj, te bűnös, az igaz
lakóhelyénél, ne pusztítsd el nyugvóhelyét! 16 Mert ha hétszer elesik is az
igaz, mégis fölkel, de a bűnösök elbuknak a bajban. 17 Ha elesik
ellenséged, ne örülj, és ha elbukik, ne vigadjon a szíved, 18 mert az ÚR
meglátja, rosszallja, és elfordítja haragját róla. 19 Ne haragudj a
gonosztevőkre, ne irigyeld a bűnösöket! 20 Mert nincs jövője a
gonosznak, a bűnösök mécsese kialszik. . 21 Féljed, fiam, az URat és a
királyt, és felforgatók közé ne keveredj! 22 Mert hirtelen támad rájuk a
veszedelem; és ki tudja: kettőjüktől milyen pusztulás jön? 23 Ezek is
a bölcsek mondásai: Nem jó a személyválogatás a törvénykezésben. 24 Aki igaznak
mondja a bűnöst, azt átkozzák a népek, és kárhoztatják a nemzetek. 25 De
akik igazságot szolgáltatnak: jó dolguk lesz, és gazdag áldás száll rájuk. 26
Ajkakat csókol az, aki helyes választ ad. 27 Lásd el kinti tennivalódat, és
végezd el mezei munkádat, azután építsd házadat! 28 Ne tanúskodj ok nélkül
embertársad ellen: rászednéd-e beszédeddel? 29 Ne mondd: Ahogy ő bánt
velem, én is úgy bánok vele, megfizetek mindenkinek cselekedete szerint! 30
Elmentem a lusta ember földje mellett, és az esztelen ember szőlője
mellett, 31 és láttam, hogy egészen fölverte a gaz, színét elfedte a gyom, és
kőkerítése összedőlt. 32 Amikor ezt láttam, elgondolkoztam, elnéztem,
és ezt az okulást szereztem: 33 Még egy kis alvás, egy kis szunnyadás,
összetett kézzel fekvés: 34 így tör rád a szegénység, mint az útonálló, és a
szűkölködés, mint egy fegyveres ember.
Péld 25
1 Ezek is Salamon
példabeszédei, amelyeket Ezékiásnak, Júda királyának emberei gyűjtöttek
össze: 2 Isten dicsősége az, hogy a dolgokat elrejti. A királyok
dicsősége az, hogy a dolgokat kikutatják. 3 Az ég magassága, a föld
mélysége és a királyok szíve kikutathatatlan. 4 Távolítsd el az ezüstből a
salakot: az ötvös edényt készít belőle. 5 Távolítsd el a bűnöst a
király elől, és trónját megerősíti az igazság. 6 Ne tetszelegj a
király előtt, és az előkelők helyére ne állj, 7 mert jobb, ha
azt mondják neked, hogy jöjj előbbre, mint ha megaláznak egy
előkelő előtt, akit magad is látsz! 8 Ne állj ki elhamarkodottan,
amikor perelsz, mert mit csinálsz majd a végén, ha ellenfeled megszégyenít? 9 A
magad perét pereld ellenfeleddel, de a más titkát ne fedd föl, 10 mert aki
hallja, szidalmaz téged, és rágalmazásod nem vonhatod vissza! 11 Mint az
aranyalma ezüsttányéron, olyan a helyén mondott ige. 12 Mint az aranyfüggő
és a színarany ékszer, olyan a bölcs feddés a szófogadó fülnek. 13 Mint a hideg
hó aratás idején, olyan a hűséges követ azoknak, akik küldik, mert
felüdíti urai lelkét. 14 Felhő és szél eső nélkül: ilyen az, aki meg
nem adott ajándékkal dicsekszik. 15 Türelemmel a fejedelmet is rá lehet
beszélni, és a szelíd szó a csökönyösséget is megtöri. 16 Ha mézet találsz,
egyél, amennyi jólesik, de túl sokat ne egyél, mert kihányod! 17 Ritkán tedd
lábadat embertársad házába, mert megsokallja, és meggyűlöl. 18 Pöröly,
kard és éles nyíl az olyan ember, aki hamisan tanúskodik embertársa ellen. 19
Mint a rossz fog és a tántorgó láb, olyan lesz a hűtlenek bizakodása a
nyomorúság idején. 20 Mint aki leveti ruháját hideg időben, vagy mint aki
ecetet kever lúggal, olyan az, aki a rosszkedvű ember előtt dalol. 21
Ha éhezik, aki gyűlöl téged, adj neki kenyeret, és ha szomjazik, adj neki
vizet, 22 mert parazsat gyűjtesz a fejére, az ÚR pedig visszafizeti, amit
adtál. 23 Az északi szél esőt szül, a suttogó nyelv pedig haragos arcot.
24 Jobb a háztető sarkán lakni, mint zsémbes asszonnyal együtt a házban.
25 Mint hideg víz a tikkadt embernek, olyan a messze földről kapott jó
hír. 26 Fölkavart forrás és romlott vizű kút: olyan az igaz, ha a
bűnös előtt meginog. 27 Sok mézet enni nem jó, és a nehéz dolgokat
kutatni nehéz. 28 Mint a város, amelynek csupa rés a kőfala, olyan az az
ember, akinek nincs önuralma.
Péld 26
1 Mint hó a nyárhoz
és eső az aratáshoz, úgy nem illik az ostobához a dicsőség. 2 Ahogyan
elszáll a madár, és elrepül a fecske, úgy az ok nélküli átok sem teljesül. 3
Ostor való a lónak, zabla a szamárnak, és bot az ostobák hátának. 4 Ne felelj
az ostobának a bolondságához illően, mert magad is hasonló leszel hozzá! 5
Felelj meg az ostobának a bolondságához illően, hogy ne tarthassa magát
bölcsnek. 6 Lábát vágja le, és erőszakot szenved, aki ostobával küld
üzenetet. 7 Lóg a béna ember lába, meg a példázat is az ostoba szájában. 8 Mint
aki követ tesz a parittyába, úgy jár az, aki tiszteletet ad az ostobának. 9
Beleakad a tövis a részeg kezébe, meg a példázat is az ostoba szájába. 10 Mint
egy íjász, aki mindenkit megsebez, olyan az, aki ostobát fogad fel, vagy
csavargókat fogad fel. 11 Ahogyan a kutya visszatér okádására, úgy ismétli meg
bolondságát az ostoba. . 12 Láttál olyan embert, aki bölcsnek tartja magát?
Több reményt fűzhetsz az ostobához, mint hozzá. 13 Ezt mondja a rest:
Oroszlánkölyök van az úton, oroszlán van a tereken! 14 Forog az ajtó a sarkán,
a rest meg az ágyán. 15 Belenyújtja a rest a kezét a tálba, de arra is lusta,
hogy a szájához vigye. 16 Bölcsebbnek tartja magát a rest hét olyannál, aki
értelmesen felel. 17 Kóbor kutyát ragad fülön, aki olyan perbe avatkozik,
amihez semmi köze. 18 Mint az eszeveszett ember, aki tüzes és halálos nyilakat
lövöldöz, 19 olyan az, aki becsapja embertársát, és aztán így szól: Hiszen csak
tréfáltam! 20 Ha elfogy a fa, kialszik a tűz, ha nincs rágalmazó,
megszűnik a viszály. 21 A szén parázslik, a fa lángol, a viszálykodó ember
pedig perpatvart szít. 22 A rágalmazó szavai, mint a jó falatok, behatolnak a
test belsejébe. 23 Az ezüstmáz bevonja az agyagedényt, a sima ajak pedig a
gonosz szívet. 24 Beszédével álcázza szándékát a gyűlölködő, míg
magában alattomosságot gondol. 25 Ha kedvesen szól, ne higgy neki, mert hét
utálatosság van szívében! 26 El lehet takarni a gyűlöletet csalással, de
lelepleződik a gonoszság a gyülekezetben. 27 Aki vermet ás, beleesik, és
aki követ dob el, arra esik vissza. 28 A hazug nyelvű gyűlöli azt, akit
eltiport, és a sima szájú bukást idéz elő.
Péld 27
1 Ne dicsekedj a
holnapi nappal, mert nem tudod, mit hoz az a nap! 2 Más dicsérjen téged, ne a
te szájad, az idegen, és ne a te ajkad! 3 Súlyos a kő, és nehéz a homok,
de a bolond bosszantása mindkettőnél nehezebb. 4 Kegyetlen indulat a
túláradó harag, de ki állhat meg a féltékenységgel szemben? 5 Jobb a nyílt
feddés a titkolt szeretetnél. 6 Jó szándékúak a baráttól kapott sebek, de
csalárd a gyűlölködőnek a csókja. 7 Jóllakott ember a lépes mézet is
eltapossa, de az éhes embernek még a keserű is édes. 8 Mint a madár, amely
elhagyja fészkét, olyan az az ember, aki elhagyja lakóhelyét. 9 Az olaj és a jó
illat vidámít, de a jó barát lélekből jövő tanácsa is. 10 Barátodat
és apád barátját ne hagyd cserben! Ne menj testvéred házába, mikor bajban vagy!
Többet ér a közeli szomszéd a távoli testvérnél. 11 Légy bölcs, fiam, és vidíts
fel engem, hogy megfelelhessek annak, aki gyaláz. 12 Ha az okos látja a
veszedelmet, elrejtőzik, az együgyűek pedig belekeverednek, és
megjárják. 13 Vedd el ruháját, mert kezességet vállalt másért, és zálogold meg
az idegenért! 14 Aki kora reggel nagy hangon áldja embertársát, átoknak veszik
azt tőle. 15 A záporeső idején csepegő háztető és a zsémbes
asszony egyformák: 16 aki feltartóztatja, szelet tartóztat fel, és jobbjával
olajat fog meg. 17 Vassal formálják a vasat, és egyik ember formálja a másikat.
18 Aki a fügefát gondozza, az eszi a gyümölcsét, és aki gondoskodik uráról, azt
megbecsülik. 19 Ahogyan a víz tükrözi az arcot, úgy tükröződik a szívben
az ember. 20 Amilyen telhetetlen a halál és az elmúlás helye, éppoly
telhetetlen az emberi szem. 21 Ami az ezüstnek az olvasztótégely és az aranynak
az olvasztókemence, az az embernek a jó hírneve. 22 Ha apróra töröd is a bolondot
mozsárban, mozsártörővel, akkor sem megy ki belőle a bolondság. 23
Ismerd meg juhaidat egyenként, törődj gondosan a nyájakkal, 24 mert a
kincs nem marad meg örökké, sem az ékszer nemzedékről nemzedékre! 25
Amikor behordják a szénát, előtűnik a sarjú, és mikor begyűjtik
a hegyekről a takarmányt, 26 akkor a bárányokért ruhát, a kecskékért
mezőt vehetsz; 27 és lesz elég kecsketejed eledelre, házad népe eledelére
és szolgálóid megélhetésére.
Péld 28
1 Futnak a
bűnösök, ha nem üldözik is őket, de az igazak biztosnak érzik
magukat, mint egy oroszlán. 2 Sok a vezető, ha pártütés van az országban,
míg egy értelmes és okos ember soká fenntartja a rendet. 3 Ha szegény ember a
nincstelenek elnyomója, olyan az, mint a felhőszakadás, mely után nincs
kenyér. 4 Akik elhanyagolják a tanítást, dicsérik a bűnösöket, de akik
megfogadják a tanítást, ellenük támadnak. 5 A rossz emberek nem értik meg a
törvényt, de akik keresik az URat, egészen megértik. 6 Jobb a feddhetetlenül
élő szegény annál, aki gazdag, de görbe utakon jár. 7 Aki ügyel a
tanításra, értelmes fiú az, de aki a dőzsölőkkel tart, szégyent hoz
apjára. 8 Aki kamattal és uzsorával gyarapítja vagyonát, annak gyűjt, aki
könyörül a nincsteleneken. 9 Aki elfordítja a fülét, és nem hallgat a tanításra,
annak még az imádsága is utálatos. 10 Aki a becsületeseket rossz útra csábítja,
maga esik a verembe, de a feddhetetlenekre szép örökség vár. 11 A gazdag ember
bölcsnek tartja magát, de a nincstelen, ha értelmes, átlát rajta. 12 Ha az
igazak vigadnak, az nagy dicsőséget jelent, ha a bűnösök kerülnek
felül, keresni kell az embereket. 13 Aki takargatja vétkeit, annak nem lesz jó
vége, aki pedig megvallja és elhagyja, az irgalmat nyer. 14 Boldog ember, aki
mindig istenfélő, de a kemény szívű bajba esik. 15 Olyan a szegény
népen uralkodó bűnös, mint a morgó oroszlán és az éhes medve. 16 Ha
esztelen a fejedelem, nagy lesz az elnyomás, de ha gyűlöli a
nyerészkedést, hosszú ideig él. 17 Akit vérontás bűne terhel, hadd fusson
a sírig, ne segíts neki! 18 Aki feddhetetlenül él, az segítséget kap, de aki
görbe utakon jár, egyszer csakelbukik 19 Aki műveli a földjét, annak elég
kenyér jut, de aki hiábavalóságokat hajhász, annak szegénység jut. 20 A
megbízható ember bőven kap áldást, de a gazdagságra törő nem marad
büntetlenül. 21 A személyválogatás nem jó dolog, egy falat kenyérért is vétekbe
viheti az embert. 22 Vagyont akar szerezni a kapzsi ember, de nem tudja, hogy
ínségbe jut. 23 Aki figyelmezteti az embereket, az végül kedvesebb lesz annál,
aki csak hízeleg. 24 Aki meglopja apját és anyját, és azt gondolja, hogy az nem
bűn, cinkosa az a gonosztevőnek. 25 A telhetetlen ember viszályt
szít, de aki az ÚRban bízik, az gyarapodik. 26 Aki a maga eszében bízik,
ostoba, de aki bölcsen él, az megmenekül. 27 Nem fog szűkölködni az, aki
ad a szegénynek, de aki elfordítja tőle tekintetét, azt sok átok éri. 28
Ha fölemelkednek a bűnösök, elrejtőzik az ember, de ha azok
elpusztulnak, sokan lesznek az igazak.
Péld 29
1 Aki a fenyítés
ellenére is nyakas marad, hirtelen gyógyíthatatlanul összetörik. 2 Ha az igazak
jutnak hatalomra, örül a nép, de ha a bűnösök uralkodnak, nyög a nép. 3
Aki szereti a bölcsességet, örömet szerez apjának, de aki paráznákkal
barátkozik, elpazarolja vagyonát. 4 Igazsággal tartja fenn országát a király, de
ha ajándékot fogad el, romba dönti azt. 5 Aki hízeleg embertársának, hálót vet
annak lába elé. 6 A gonosz embert csapdába juttatja vétke, az igaz pedig
ujjongva örül. 7 Az igaz megérti a nincstelenek ügyét, a bűnös azonban nem
tudja megérteni. 8 Az öntelt emberek fellázítják a várost, a bölcsek pedig
lecsillapítják a haragot. 9 A bölcs ember vitatkozik az ostobával, az pedig hol
háborog, hol nevet: nem marad nyugton. 10 A vérszomjas emberek gyűlölik a
feddhetetlent, a becsületesek pedig gondoskodnak róla. 11 Egész indulatát
szabadjára ereszti az ostoba, de a bölcs végül is lecsendesíti. 12 Ha az
uralkodó hallgat a hazug beszédre, minden szolgája bűnössé válik. 13 A
szegény és a zsarnok egymás mellett élnek, de mindkettő az ÚRtól kapta a
szemevilágát. 14 Ha a király igazságosan ítéli a nincsteleneket, trónja
mindvégig szilárdan áll. 15 A bot és a fenyítés bölccsé tesz, a kényeztetett
gyermek pedig szégyent hoz anyjára. 16 Sok ott a bűn, ahol sok a
bűnös, de az igazak meglátják azok bukását. 17 Fegyelmezd fiadat, akkor
nyugodt lehetsz felőle, sőt örömöt találsz benne. 18 Ha nincs
kijelentés, elvadul a nép, de boldog lesz, ha megfogadja a tanítást. 19 Puszta
szóból nem okul a szolga, még ha megérti, akkor sem ad rá semmit. 20 Láttál-e
már elhamarkodott beszédű embert? Több reményt fűzhetsz az ostobához,
mint hozzá. 21 Aki gyermekkorától fogva kényezteti szolgáját, a végén nem bír
vele. 22 A haragos ember viszályt szít, az indulatos ember sok bűnt követ
el. 23 Megalázza kevélysége az embert, az alázatos lelkűt pedig tisztelet
övezi. 24 Aki a tolvajjal tart, önmaga ellensége, és az is, aki átkozódást
hall, de nem jelenti. 25 Az emberektől való rettegés csapdába ejt, de aki
az ÚRban bízik, az oltalmat talál. 26 Sokan igyekeznek az uralkodó elé, pedig
az ÚR szolgáltat igazságot az embernek. 27 Utálják az igazak az álnok embert, a
bűnös meg a helyes úton járót utálja.
Péld 30
1 Ágúrnak a masszái
Jáke fiának beszéde. Így szólt ez a férfi: Elfáradtam, Istenem! Elfáradtam,
Istenem! Végem van! 2 Mert minden embernél tudatlanabb vagyok, nincs emberhez
illő értelmem. 3 Nem tanultam bölcsességet, és nem ismerem a szent dolgok
tudományát: 4 Ki ment fel az égbe, és ki szállott le onnan? Ki szedte össze
markába a szelet, ki kötötte köntösébe a vizet? Ki határozta meg az egész föld
határát? Talán tudod, hogy mi a neve, vagy mi a fiának a neve? 5 Istennek
minden szava színigaz, pajzsa ő a hozzá menekülőknek. 6 Ne tégy hozzá
szavaihoz semmit, mert megcáfol, és hazugságban maradsz! 7 Két dolgot kérek
tőled, mielőtt meghalok, ne tagadd meg tőlem: 8 Óvj meg a
hiábavaló és hazug beszédtől! Se szegénységet, se gazdagságot ne adj
nekem! Adj annyi eledelt, amennyi szükséges, 9 hogy jóllakva meg ne tagadjalak,
és ne mondjam: Kicsoda az ÚR? El se szegényedjek, hogy ne lopjak, és ne
gyalázzam Istenem nevét! 10 Ne rágalmazd a szolgát ura előtt, mert
megátkoz, és bűnhődni fogsz! 11 Micsoda népség az, amely átkozza
apját, és anyját nem áldja! 12 Micsoda népség az, amely tisztának tartja magát,
pedig ki sem mosták szennyéből! 13 Micsoda népség az, amely kevély
szemű és fennhéjázó tekintetű! 14 Micsoda népség az, amelynek fogai
kardok és agyarai kések! Megennék a nyomorultakat a földön, a szegényeket az
emberek között! 15 A piócának két lánya van: add ide, add ide! Ez a három nem
lakik jól, sőt négy nem mondja, hogy elég: 16 A holtak hazája és a
meddő asszony, a föld, mely sohasem telik el vízzel és a tűz, mely
nem mondja, hogy elég. 17 Aki gúnyolja apját, vagy engedetlenül megveti anyját,
annak szemét kivájják a patak menti hollók, vagy megeszik a sasok. 18 Ez a
három dolog csodálatos előttem, sőt négy dolgot nem értek: 19 A
sasnak az útját az égen, a kígyó útját a kősziklán, a hajó útját a mély
tengeren és a férfi útját a leánnyal. 20 Ilyen a házasságtörő nő
útja: eszik, aztán megtörli a száját, és ezt mondja: Nem tettem semmi rosszat!
21 Három dolog miatt rendül meg a föld, sőt négyet nem bír elviselni: 22
Ha a szolgából király lesz, ha a bolond teleeszi magát, 23 ha a megvetett
nő férjhez megy, és ha a szolgáló úrnője örökébe lép. 24 Van négy
kicsiny állat a földön, amelyek mégis nagyon okosak: 25 Nem erős a hangyák
népe, mégis beszerzik nyáron az eledelüket. 26 Nem hatalmas a mormoták népe,
mégis sziklák közt építenek házat. 27 Nincs királyuk a sáskáknak, mégis
rendezetten vonulnak mindnyájan. 28 Kézzel is megfogható a gyík, mégis ott van
a királyi palotákban. 29 Ez a három lépked szépen, sőt négynek szép a
járása: 30 Az oroszlán a legerősebb állat, mely nem riad vissza
senkitől, 31 a fölingerelt ló meg a kecskebak és a hadserege élén álló
király. 32 Ha fennhéjázásból bolondságot követtélel, és rájöttél, tedd kezedet
a szádra! 33 Ha tejfölt köpülnek, vaj lesz belőle, ha az orrot erősen
fújják, vér jön belőle, és ha haragot szítanak, per lesz belőle.
Péld 31
1 Lemúél masszái
király beszéde, amelyre anyja tanította. 2 Mit mondjak, fiam, méhemnek
gyermeke, akiért fogadalmat tettem? 3 Ne vesztegesd erődet nőkre, ne
járj azokhoz, akik királyokat rontanak meg! 4 Lemúél! Nem illik a királyokhoz a
borivás, nem illik az a királyokhoz, sem a fejedelmekhez a szeszes ital
kívánása. 5 Mert ha iszik, elfeledkezik a rendeletekről, és helytelenül
ítélkezik a nyomorultak ügyében. 6 Adjatok szeszes italt a veszendőnek, és
bort az elkeseredett embernek. 7 Igyék, hogy megfeledkezzék
szegénységéről, és ne gondoljon tovább nyomorúságára. 8 Nyisd meg szádat a
némáért, a mulandó emberek ügyéért! 9 Nyisd meg szádat, ítélkezz igazságosan,
ítéld meg a nyomorultnak és szegénynek a jogát! 10 Derék asszonyt kicsoda
találhat? Értéke sokkal drágább az igazgyöngynél. 11 Ura szívből bízik
benne, vagyona el nem fogy. 12 Egész életén át javát munkálja urának, nem
kárát. 13 Szerez gyapjút és lent, és jókedvűen dolgozik kezével. 14
Hasonló a kereskedők hajóihoz: távolból is hoz eledelt. 15 Fölkel még
éjjel, ételt ad háza népének, és rendelkezést szolgálóinak. 16 Ha az a
szándéka, mezőt vásárol, keze munkájával szőlőt telepít. 17
Megkeményíti derekát, megfeszíti karjait. 18 Érzi, milyen hasznos tevékenysége,
éjjel sem alszik el mécsese. 19 Ügyesen kezeli a guzsalyt, tenyerében tartja az
orsót. 20 Tenyere nyitva van a nyomorult előtt, kezét nyújtja a
szegénynek. 21 Nem félti háza népét a hóeséskor sem, mert egész háza népe meleg
ruhába öltözött. 22 Színes szőtteseket készít magának, lenvászon és bíbor
az öltözete. 23 Férjét jól ismerik a városkapukban, ahol az ország véneivel ül
együtt. 24 Finom inget készít, és eladja, övet is ad el a kalmárnak. 25
Erő és méltóság árad róla, és nevetve néz a holnap elé. 26 Szája
bölcsességre nyílik, és nyelve szeretetre tanít. 27 Ügyel háza népe dolgaira,
nem kenyere a semmittevés. 28 Fölkelnek előtte fiai, és boldognak mondják,
ura pedig így dicséri: 29 Sok nő végez derék munkát, de te felülmúlod
mindegyiket! 30 Csalóka a báj, mulandó a szépség, de az URat félő asszony
dicséretre méltó. 31 Hadd élvezze munkája gyümölcsét, dicsérjék tetteiért
minden helyen!
Préd 1
1 A Prédikátornak,
Dávid fiának, Jeruzsálem királyának beszédei: 2 Igen nagy hiábavalóság - mondja
a Prédikátor igen nagy hiábavalóság! Minden hiábavalóság! 3 Mi haszna van az
embernek minden fáradozásából, ha fáradozik a nap alatt? 4 Nemzedékek jönnek,
nemzedékek mennek, de a föld örökké megmarad. 5 Fölkel a nap, és lemegy a nap,
siet vissza arra a helyre, ahol majd újból fölkel. 6 A szél fúj délre, majd
északnak fordul, körbefordul a szél járása, és visszatér oda, ahonnan elindult.
7 Minden folyó a tengerbe ömlik, és a tenger mégsem telik meg, pedig ugyanoda
folynak a folyók, újra meg újra oda folynak. 8 Minden dolog fárasztó, el sem
tudja mondani az ember. Szemünk nem győz eleget nézni, fülünk nem tud
eleget hallani. 9 Ami volt, ugyanaz lesz majd, és ami történt, ugyanaz fog
történni, mert nincs semmi új a nap alatt. 10 Ha van is olyan dolog,
amiről azt mondják, hogy új, az is megvolt már régen, megvolt már jóval
előttünk. 11 Nem emlékszünk az elmúltakra, de ami ezután következik, arra
sem fognak emlékezni, akik majd azután lesznek.
12 Én, a Prédikátor,
Izráel királya voltam Jeruzsálemben, 13 és rászántam magam arra, hogy
megvizsgálok, és bölcsen kikutatok mindent, ami az ég alatt történik. Rossz
foglalkozás ez; azért adta Isten az embereknek, hogy bajlódjanak vele. 14
Láttam, hogy mindaz, amit véghez visznek a nap alatt, csak hiábavalóság és
hasztalan erőlködés. 15 Ami görbe, azt nem lehet kiegyenesíteni, és ami
nincs azt nem lehet számba venni.
16 Így gondolkodtam
magamban: Én sokkal nagyobb bölcsességre tettem szert, mint azok, akik
elődeim voltak Jeruzsálemben; sok bölcsességet és ismeretet szereztem. 17
Amikor azonban rászántam magam, hogy megismerjem a bölcsességet, megismertem az
esztelenséget és oktalanságot is. Megtudtam, hogy ez is hasztalan
erőlködés. 18 Mert ahol sok a bölcsesség, sok a bosszúság is; és aki
gyarapítja az ismeretet, gyarapítja a szenvedést is.
Préd 2
1 Ezt gondoltam
magamban: Megpróbálom, milyen az öröm, és élvezem a jót! De kitűnt, hogy
ez is hiábavalóság. 2 A nevetésre azt kellett mondanom, hogy esztelenség, az
örömre pedig azt, hogy mit sem ér. 3 Majd azt gondoltam ki, hogy borral vidítom
magam, de csak úgy, hogy eszemet a bölcsesség vezesse. Oktalan dolgokhoz fogok,
hogy meglássam: jó-e az az embereknek, amit véghez visznek az ég alatt egész
életük során. 4 Nagyszerű dolgokat alkottam: házakat építettem,
szőlőket ültettem, 5 kerteket és ligeteket létesítettem, és
beültettem azokat mindenféle gyümölcsfával. 6 Csináltattam víztárolókat, hogy
öntözni lehessen belőlük az erdőben sarjadó fákat. 7 Szereztem
szolgákat és szolgálókat, voltak házamnál született szolgáim is. Marhacsordám
és juhnyájam is több volt, mint mindazoknak, akik elődeim voltak
Jeruzsálemben. 8 Gyűjtöttem ezüstöt és aranyat is: királyok és tartományok
kincsét. Szereztem énekeseket, énekesnőket, és ami a férfiakat
gyönyörködteti: szép nőket. 9 Naggyá lettem, és felülmúltam mindazokat,
akik elődeim voltak Jeruzsálemben. De megmaradt a bölcsességem is. 10 Nem
tagadtam meg magamtól semmit, amit megkívánt a szemem. Nem vontam meg
szívemtől semmi örömöt, hanem szívből örültem mindannak, amit
fáradsággal szereztem, hiszen ez volt a hasznom minden fáradozásomból. 11 De
amikor szemügyre vettem minden művemet, amit kezemmel alkottam, és
fáradozásomat, ahogyan fáradozva dolgoztam, kitűnt, hogy mindaz
hiábavalóság és hasztalan erőlködés; nincs semmi haszna a nap alatt.
12 Azután arra
törekedtem, hogy meglássam: mit ér a bölcsesség, meg az esztelenség és az
oktalanság, és hogy mit tesz az az ember, aki a király után következik. Csak
azt, amit azelőtt is tett. 13 Úgy láttam, hogy hasznosabb a bölcsesség az
oktalanságnál, ahogyan hasznosabb a világosság a sötétségnél. 14 A bölcs ember
nyitott szemmel jár, a bolond pedig sötétben botorkál. De arra is rájöttem,
hogy ugyanaz lesz a sorsa mindegyiküknek. 15 Azért ezt gondoltam magamban: Ha
az én sorsom is az lesz, ami a bolondé, akkor mit ér az, hogy én bölcsebb
vagyok? És ezt mondtam magamban: Ez is hiábavalóság! 16 Bizony a bölcs emberre
sem emlékeznek örökké, meg a bolondra sem. Mert mindaz, ami megtörtént,
feledésbe megy az eljövendő időben, és a bölcs is meghal, meg a
bolond is. 17 Meggyűlöltem az életet, mert rossznak tartottam azokat a
dolgokat, amiket véghez visznek a nap alatt: hiszen minden hiábavalóság és
hasztalan erőlködés.
18 Meggyűlöltem
mindazt, amit fáradsággal szereztem, míg fáradoztam a nap alatt, mert más
emberre kell hagynom, aki utánam következik. 19 Ki tudja, hogy bölcs lesz-e,
vagy ostoba? És mégis rendelkezni fog mindazzal, amit fáradsággal szereztem,
míg bölcsen fáradoztam a nap alatt. Ez is hiábavalóság! 20 Odáig jutottam, hogy
már kétségbeestem minden szerzeményem miatt, amiért fáradoztam a nap alatt. 21
Mert van olyan ember, aki bölcsességgel, tudással és rátermettséggel
fáradozott, és olyan emberre kell hagynia vagyonát, aki nem dolgozott érte. Ez
is hiábavalóság és nagyon rossz dolog. 22 Mert mi jut az embernek mindabból,
amit fáradsággal és teljes odaadással szerzett a nap alatt, 23 hiszen mindennap
fájdalom és bosszúság gyötri, és még éjjel sincs nyugta szívének?! Ez is hiábavalóság!
24 Nincs hát jobb
dolog, mint ha az ember eszik, iszik, és jól él fáradságos munkájából. De
beláttam, hogy Isten kezéből jön ez is. 25 Mert ugyan ki ehetik, és ki
lehet vígan nála nélkül? 26 Mert annak az embernek, akit Ő jónak talál,
bölcsességet, tudást és örömöt ad. A bűnöst pedig azzal veri meg, hogy
gyűjtsön és halmozzon, azután annak hagyja, akit Isten jónak talál. Ez is
hiábavalóság és hasztalan erőlködés.
Préd 3
1 Mindennek
megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt. 2 Megvan az
ideje a születésnek, és megvan az ideje a meghalásnak. Megvan az ideje az
ültetésnek, és megvan az ideje az ültetvény kitépésének. 3 Megvan az ideje az
ölésnek, és megvan az ideje a gyógyításnak. Megvan az ideje a rombolásnak, és
megvan az ideje az építésnek. 4 Megvan az ideje a sírásnak, és megvan az ideje
a nevetésnek. Megvan az ideje a gyásznak, és megvan az ideje a táncnak. 5
Megvan az ideje a kövek szétszórásának, és megvan az ideje a kövek
összerakásának. Megvan az ideje az ölelésnek, és megvan az ideje az
öleléstől való tartózkodásnak. 6 Megvan az ideje a megkeresésnek, és
megvan az ideje az elvesztésnek. Megvan az ideje a megőrzésnek, és megvan
az ideje az eldobásnak. 7 Megvan az ideje az eltépésnek, és megvan az ideje a
megvarrásnak. Megvan az ideje a hallgatásnak, és megvan az ideje a beszédnek. 8
Megvan az ideje a szeretetnek, és megvan az ideje a gyűlöletnek. Megvan az
ideje a háborúnak, és megvan az ideje a békének.
9 Mi haszna van a
munkásnak abból, amiért fáradozik? 10 Láttam azokat a bajokat, amelyeket Isten
azért adott az embereknek, hogy bajlódjanak velük. 11 Szépen megalkotott
mindent a maga idejében, az örökkévalóságot is az emberi értelem elé tárta, de
az ember mégsem tudja felfogni Isten alkotásait elejétől végig, amelyeket
megalkotott. 12 Rájöttem, hogy nincs jobb dolog, mint ha örül az ember, és a
maga javára törekszik egész életében. 13 De az is Isten ajándéka, hogy az ember
eszik, iszik, és jól él fáradságos munkájából. 14 Rájöttem, hogy mindaz, amit
Isten tesz, örökké megmarad; nincs ahhoz hozzátenni való, és nincs belőle
elvenni való. Azért rendezte Isten így, hogy féljék őt. 15 Ami volt,
régóta megvan, és ami lesz, már régen megvolt; és az Isten előkeríti azt,
ami tovatűnt.
16 Még azt is láttam
a nap alatt, hogy a törvény helyén törvénytelenség van, az igazság helyén pedig
gonoszság. 17 De arra gondoltam, hogy az igazat is, a bűnöst is megítéli
az Isten, mert minden dolognak eljön az ideje, és ő ügyel minden
cselekedetre. 18 Úgy gondoltam, hogy az embereket ilyen módon próbálja meg
Isten. Így tűnik ki, hogy ők magukban véve hasonlók az állatokhoz. 19
Az emberek sorsa olyan, mint az állatoké, egyforma a sorsuk: ahogyan meghal az
egyik, ugyanúgy meghal a másik is, és egyfajta lélek van mindegyikben, nem
különb az ember az állatnál. Bizony minden hiábavalóság! 20 Mindegyik egy
helyre kerül, mindegyik porból lesz, és újból porrá lesz mindegyik. 21 Ki
tudja, hogy fölszáll-e az emberek lelke a magasba, és leszáll-e az állatok
lelke a föld alá? 22 Beláttam tehát, hogy nincs jobb, mint ha örül az ember a
munkájának, mert ez jutott neki. Senki sem hozhatja őt vissza, hogy lássa,
mi történik utána.
Préd 4
1 Láttam azt is, hogy
milyen sok elnyomás történik a nap alatt. Láttam az elnyomottak könnyeit,
akiknek nincs vigasztalójuk. Elnyomóik erőszakosan bánnak velük, és nincs
vigasztalójuk. 2 Ezért boldogabbaknak tartom a halottakat, akik már régen
meghaltak, az élőknél, akik még életben vannak. 3 De mindkettőjüknél
jobb annak, aki meg sem született, mert nem látja azokat a gonosz dolgokat,
amelyeket elkövetnek a nap alatt.
4 És láttam, hogy
minden fáradozást és sikeres munkát az emberek kölcsönös irigysége kísér. Ez is
hiábavalóság és hasztalan erőlködés! 5 Az ostoba karba teszi a kezét, és
tönkreteszi önmagát. 6 Jobb egy marokra valót szerezni nyugodtan, mint két
marokra valót hajszoltan és hasztalan erőlködéssel.
7 Láttam a nap alatt
ilyen hiábavalóságot is: 8 Van egyedülálló ember, akinek nincs senkije, sem
fia, sem testvére, még sincs vége fáradozásának; nem elégszik meg a
gazdagsággal, és nem mondaná: Ugyan kiért fáradozom, és kiért vonom meg
magamtól a jót? Ez is hiábavalóság és elhibázottdolog.
9 Jobban boldogul
kettő, mint egy: fáradozásuknak szép eredménye van. 10 Mert ha elesnek, az
egyik ember fölemeli a társát. De jaj az egyedülállónak, mert ha elesik, nem
emeli föl senki. 11 Éppígy, ha ketten fekszenek egymás mellett, megmelegszenek;
de aki egyedül van, hogyan melegedhetne meg? 12 Ha az egyiket megtámadják,
ketten állnak ellent. A hármas fonál nem szakad el egyhamar.
13 Többet ér a
szegény, de bölcs gyermek a vén, de ostoba királynál, aki nem ismeri el, hogy
figyelmeztetésre szorul. 14 Amaz a fogházból is kikerül, és király lesz, még ha
szegénynek született is emennek az uralkodása idején. 15 Láttam, hogy aki csak
él, és jár-kel a nap alatt, a másikkal, a gyermekkel tart, aki amannak a
helyébe lép. 16 Határtalanul nagy az a nép, amelynek élére kerül. De az utána
következők már nem örülnek neki. Mert ez is hiábavalóság és hasztalan
erőlködés.
17 Megfontoltan járj,
amikor Isten házába mégy! Többet ér, ha hallgatva járulsz oda, mint ha áldozol
az ostobák módjára, akik nem tudják, hogy rosszat tesznek!
Préd 5
1 Ne beszélj
elhamarkodottan, ne hirtelenkedd el az Isten előtt kimondott szavadat,
mert Isten a mennyben van, te pedig a földön, ezért kevés beszédű légy! 2
Mert ahogyan a sok munka álommal jár, úgy a sok beszéd ostoba fecsegéssel. 3 Ha
fogadalmat teszel Istennek, ne halogasd teljesítését, mert nem telik neki kedve
az ostobákban. Teljesítsd, amit megfogadtál! 4 Jobb, ha nem teszel fogadalmat,
mint ha fogadalmat teszel, és nem teljesíted. 5 Ne engedd, hogy beszéded
vétekbe ejtsen téged, és ne mondd az Isten követének, hogy az csak tévedés
volt. Miért háborodjék föl Isten szavadon, és miért tegye tönkre kezed
alkotásait? 6 Bizony a sok álommal és a sok beszéddel együtt jár a
hiábavalóság. Ezért féld az Istent!
7 Ha a szegénynek az
elnyomását, a jog és az igazság megrövidítését látod az országban, ne csodálkozz
el a dolgon; mert a magas rangúra vigyáz a magasabb rangú, rájuk pedig a még
magasabb rangúak. 8 Az országra nézve mindenekfölött hasznos, ha a király a
földművelést pártolja.
9 Aki szereti a
pénzt, nem elégszik meg a pénzzel; sem a jövedelemmel az, aki szereti a
vagyont. Ez is hiábavalóság! 10 Ha szaporodnak a javak, szaporodnak a
fogyasztói is; mi haszna van hát belőlük a gazdának? Legfeljebb annyi,
hogy szemlélheti. 11 Édesen alszik, aki dolgozik, akár keveset, akár sokat
eszik; a gazdagot ellenben nem hagyja aludni a jóllakottság. 12 Van egy
fájdalmasan rossz dolog, amit láttam a nap alatt: a gazdája rovására
őrizgetett gazdagság. 13 Az ilyen gazdagság elveszhet valamilyen rossz
számítás miatt, és ha fia születik, annak semmi sem marad. 14 Ahogyan világra
jött anyja méhéből, mezítelenül, úgy megy el ismét, ahogy jött; semmit sem
kap fáradozásáért, amit magával vihetne. 15 Ez is fájdalmasan rossz dolog, hogy
ahogyan jött, ugyanúgy kell elmennie. Mi haszna van céltalan fáradozásából? 16
Hiszen egész életében sötétben eszik, és sok bosszúság, betegség és háborgatás
éri!
17 Rájöttem tehát,
hogy az a jó és szép, ha az ember eszik, iszik, és élvezi a jót minden
fáradozása nyomán, amivel fárad a nap alatt egész életén keresztül, amelyet
Isten adott neki, mert ez jutott neki. 18 Ha pedig Isten valakinek gazdagságot
és kincseket is adott, és megengedte neki, hogy azt élvezze, kivegye
belőle a részét, és örüljön fáradozása eredményének: ez Isten ajándéka. 19
Az ilyen nem sokat gondol élete múlásával, mert Isten megengedi, hogy
szívből örvendezzen.
Préd 6
1 Láttam, hogy van
egy rossz dolog a nap alatt, amely elhatalmasodhat az emberen: 2 Ha Isten
valakinek gazdagságot, kincseket és tekintélyt ad, úgyhogy nem hiányzik neki
semmi, bármit is kívánna, de Isten nem engedi meg, hogy élvezze azt, hanem
idegen ember élvezi, az hiábavaló és fájdalmasan rossz dolog. 3 Ha valakinek
száz gyermeke születik is, ha sok évig él is, magas kort érve meg, de ha nem
tudja élvezni javait, sőt méltó temetés sem jut neki, akkor azt gondolom,
hogy jobb az elvetéltnek, mint neki. 4 Mert az hiábavalóságra jött, sötétben
megy el, és nevét sötétség takarja. 5 Még a napot sem pillantotta meg, nem
tudta meg, milyen az, de nyugodtabb sors jutott neki, mint amannak. 6 Élhet
valaki kétezer évig is, ha nem tud gyönyörködni a jóban! Végül is egy helyre
kerül mindenki.
7 Az ember egyre a
szájáért fáradozik, de kívánsága csak nem teljesül. 8 Mert mi előnye van a
bölcsnek az ostobával szemben, és mi a szegénynek azzal szemben, aki tud
forgolódni az életben? 9 Többet ér az, amit lát a szem, mint ami után sóvárog a
lélek. Ez is hiábavalóság és hasztalan erőlködés.
10 Régtől fogva
megvan a neve annak, ami létezik, és tudott dolog a sorsa. Ezért nem szállhat
perbe az ember azzal, aki fölötte áll. 11 Sok beszéd van, ami csak a
hiábavalóságot szaporítja: mi haszna van belőle az embernek? 12 Mert ki
tudja, mi jó az embernek az életben? Hiábavaló életének napjai meg vannak
számlálva, árnyékként tölti el azokat. Ugyan ki mondhatná meg az embernek, hogy
mi történik utána a nap alatt?
Préd 7
1 Jobb a hírnév a
drága olajnál, és a halál napja a születés napjánál. 2 Jobb olyan házba menni,
ahol gyászolnak, mint olyanba, ahol mulatnak, hiszen így lesz vége minden
embernek. Szívlelje meg ezt, aki él! 3 Többet ér a bánat, mint a nevetés, ha a
szomorú arc mellett jobbá lesz a szív. 4 A bölcsek a gyászolók házára
gondolnak, az ostobák pedig a vigadozók házára. 5 Jobb a bölcsek dorgálását
hallgatni, mint ha az ostobák énekét hallgatjavalaki. 6 Mert olyan az ostoba nevetése,
mint a tövis ropogása a fazék alatt. Ez is hiábavalóság! 7 Az elnyomás
oktalanná teszi a bölcset, és az ajándék megrontja a szívet. 8 Jobb valaminek a
befejezése, mint az elkezdése. Jobb türelmesnek lenni, mint kevélynek. 9 Ne
bosszankodj föl lelkedben hirtelen, mert a bosszankodás az ostobák szívében
tanyázik. 10 Ne mondd azt, hogy miért voltak jobbak a hajdani napok a
mostaniaknál, mert nem bölcs dolog, ha ilyet kérdezel! 11 Jó a bölcsesség az
örökség mellett, hasznos azoknak, akik látják a napot. 12 Mert oltalom a
bölcsesség, akárcsak a pénz, de hasznos dolog tudni, hogy a bölcsesség élteti
azokat, akiknek van. 13 Figyeld meg Isten alkotásait: ki tudná kiegyenesíteni,
amit ő görbévé tett? 14 A jó napokban élj a jóval, a rossz napokban pedig
lásd be, hogy ezt is, amazt is Isten készítette azért, hogy az ember ne találja
ki, mi következik. 15 Sok mindent láttam hiábavaló életemben: Van olyan igaz
ember, aki elvész, pedig igaz, és van olyan bűnös, aki sokáig él, pedig
gonosz. 16 Ne légy fölöttébb igaz, és ne bölcselkedj fölöslegesen: miért
pusztulnál bele?! 17 Ne légy fölöttébb bűnös, és ne légy bolond: miért
halnál meg idő előtt?! 18 Jó, ha az egyiket is megragadod, a másikat
sem engeded ki kezedből, mert az istenfélő ember minden bajból
kikerül. 19 A bölcsesség nagyobb erőssége a bölcsnek, mint tíz olyan
ember, aki a várost kormányozza. 20 Bizony nincs olyan igaz ember a földön, aki
csak jót cselekedne, és nem vétkezne. 21 Ne figyelj mindenféle szóbeszédre, és
ne halld meg, ha a szolgád átkoz! 22 Te magad is sok esetről tudsz, amikor
te átkoztál másokat.
23 Mindent
megpróbáltam a bölcsességért. Már azt gondoltam, hogy bölcs vagyok, pedig távol
voltam tőle. 24 Távol van, ami van, és nagyon mélyen: ki tudná megtalálni?
25 Amikor rászántam magam, hogy megismerjem, kifürkésszem és kikutassam bölcsen
a végső következtetést, tudva, hogy az oktalanság bűn, és a tévelygés
esztelenség, 26 úgy találtam, hogy a halálnál is keserűbb az olyan
asszony, aki hasonló a vadászhurokhoz: a szíve háló, kezei pedig bilincsek. Aki
kedves Isten előtt, az megmenekül tőle, de a vétkes a foglya lesz. 27
Lásd, erre jöttem rá - mondja a Prédikátor - mikor egyik gondolatról a másikra
haladtam, hogy megtaláljam a végső következtetést, 28 amit még most is
keresek, mert nem találtam meg: ezer közül egy igazi embert találtam, de
asszonyt nem találtam azok között. 29 Lásd, csupán arra jöttem rá, hogy Isten
az embereket becsületeseknek teremtette, csakhogy ők mindenféle
okoskodásokhoz folyamodtak.
Préd 8
1 Kicsoda elég bölcs,
és ki tudja megmagyarázni a dolgokat? A bölcsesség derűssé teszi az ember
arcát, és kemény arcvonásai megenyhülnek. 2 Szerintem a király parancsát meg
kell tartani, már csak az Istenre tett eskü miatt is. 3 Ne hagyd el őt
elhamarkodottan, ne állj rá semmi rosszra, mert mindent meg tud tenni, amit
akar! 4 Mert a király szava hatalmas, és ki mondhatná neki: Mit művelsz? 5
Aki a parancsot megtartja, nem ismeri meg a veszedelmet, mert a bölcs ember
tudja, hogy eljön az ítélet ideje. 6 Minden dolognak megvan az ideje, amikor megítélik,
mivel elhatalmasodott az emberi gonoszság. 7 Senki sem tudja, hogy mi fog
történni, mert ki tudná megmondani neki: mi hogyan lesz? 8 Az ember nem tudja
hatalmában tartani a szelet, bezárni sem tudja a szelet, és senkinek sincs
hatalma a halál napja fölött. Háború idején nem engednek szabadságra senkit, és
a bűn nem menti meg azt, aki elkövette.
9 Ilyeneket láttam,
figyelmemet azokra a tettekre irányítva, amelyeket olyankor követnek el a nap
alatt, amikor egyik ember a másik rovására hatalmaskodik. 10 Így láttam, hogy a
bűnösöknek temetést rendeztek, amikor meghaltak; de eltávolították a szent
helyről azokat, akik becsületesen éltek, és elfelejtették őket a
városban. Ez is hiábavalóság!
11 Mivel nem
ítélkeznek hamarosan a gonosz tettek fölött, azért van tele az embereknek a
szíve gonosz törekvésekkel, 12 úgyhogy a vétkes százszor is követhet el
gonosztettet hosszú időn át. De én mégis tudom, hogy az istenfélőknek
lesz jó dolguk, mert Őt félik. 13 A bűnösnek azonban nem lesz jó dolga,
és élete nem nyúlik hosszúra, mint az árnyék, mivel nem féli az Istent.
14 Van ilyen
hiábavalóság is, ami a földön történik: Vannak igazak, akikkel úgy bánnak, mint
a bűnösökkel; és vannak bűnösök, akikkel meg úgy bánnak, mint az
igazakkal. Azt mondom, hogy ez is hiábavalóság. 15 Ezért az örömöt dicsérem,
mert nincs jobb dolog az ember számára a nap alatt, mint ha eszik, iszik, és
örül, és ez kíséri munkáját egész életén át, amelyet Isten adott neki a nap
alatt.
16 Azután arra
irányítottam figyelmemet, hogy megismerjem a bölcsességet, szemügyre véve
azokat a foglalkozásokat, amelyeket úgy űznek a földön, hogy az embereknek
sem éjjel, sem nappal nem szállhat álom a szemére. 17 Úgy láttam, ho
Préd 9
1 Mindezt
megfigyeltem, mert tisztán akartam látni mindezt, hogy az igazak és a bölcsek
minden munkájukkal együtt Isten kezében vannak. Az ember azt sem tudja, hogy
szeretet, vagy gyűlölet vár-e rá: minden előtte van. 2 Minden érhet
mindenkit. Ugyanaz történhetik az igazzal és a bűnössel, a jóval, a tisztával
és a tisztátalannal; azzal, aki áldozik és azzal, aki nem áldozik; úgy járhat a
jó, mint a vétkes, az esküdöző éppúgy, mint aki fél az eskütől. 3
Rossz dolog ez, hogy mindannak során, ami a nap alatt történik, ugyanaz érhet
utol mindenkit. Ráadásul az emberek szíve tele van gonoszsággal, és esztelenség
van bennük, amíg csak élnek. Végül pedig a halottak közé kerülnek. 4 Csak annak
van reménysége, aki az élők közé tartozik. Többet ér egy élő kutya,
mint egy döglött oroszlán. 5 Az élők annyit tudnak, hogy meg fognak halni;
de a holtak semmiről sem tudnak, semmiből sincs hasznuk többé, még az
emléküket is elfelejtik. 6 Szeretetük is, gyűlöletük is, igyekezetük is
tovatűnik, és nincs részük soha többé semmiben sem, ami a nap alatt történik.
7 Azért edd csak
örömmel kenyeredet, és idd jókedvvel borodat, mert mindig az volt Isten
jóakarata, hogy ezt tedd! 8 Ruhád legyen mindig fehér, és fejedről ne
hiányozzék az olaj! 9 Élvezd az életet feleségeddel együtt, akit szeretsz,
mulandó életed minden napján, amelyet Isten adott neked a nap alatt; mulandó
életed minden napján, mert ez jutott neked az életben, és munkád révén, amit
fáradsággal végzel a nap alatt. 10 Tedd meg mindazt, ami a kezed ügyébe esik,
és amihez erőd van, mert nem lesz cselekvés, gondolkozás, ismeret és
bölcsesség a holtak hazájában, ahová menned kell!
11 Azt is láttam a
nap alatt, hogy nem a gyorsak győznek a futásban, nem a hősök a
harcban, nem a bölcseknek jut a kenyér, nem az értelmeseknek a gazdagság és nem
a tudósoknak a jóindulat, mert mindezek az időtől és a
körülményektől függnek. 12 Nem tudja az ember azt sem, hogy mennyi ideje
van még. Ahogyan a halak veszedelmes hálóba kerülhetnek, ahogyan a madarak
tőrbe eshetnek, ugyanúgy jutnak kelepcébe az emberek is, ha hirtelen rájuk
szakad a veszedelem ideje.
13 Ilyen bölcsességet
is láttam a nap alatt, és nagyon rám nehezedett: 14 Volt egy kicsiny város,
kevés lakóval. Megtámadta azt egy nagy király, körülvette és ostromműveket
épített vele szemben. 15 De akadt benne egy szegény bölcs, aki bölcsességével
megmentette a várost. Az emberek azonban nem törődtek tovább azzal a
szegény emberrel. 16 Akkor ezt mondtam: Többet ér a bölcsesség a hatalomnál, de
a szegények bölcsességét mégis megvetik, és nem hallgatnak beszédükre. 17 A
bölcsek nyugodt szavaira kell inkább hallgatni, mint az ostobák közt
uralkodónak a kiabálására. 18 Többet ér a bölcsesség a harci eszközöknél;
egyetlen vétkes sok jót pusztíthat el.
Préd 10
1 Egy döglött
légytől büdös lesz és megerjed a kenőcskészítő olaja; egy kis
ostobaság hatásosabb a bölcsességnél és a tisztességnél. 2 A bölcs ember
gondolatai a jóra, az ostoba gondolatai a rosszra irányulnak. 3 Akármerre jár
is az ostoba, fogyatékos az esze, mégis mindenkiről azt gondolja, hogy az
az ostoba. 4 Ha az uralkodó haragra lobban ellened, ne hagyd el helyedet, mert
a higgadtság nagy vétkeket akadályoz meg! 5 Láttam, hogy van olyan rossz dolog
is a nap alatt, amely a hatalmasok tévedéséből következik: 6 az ostobák
nagy méltóságra kerülnek, az érdemesek pedig alacsony sorsra jutnak. 7 Láttam
rabszolgákat lóháton ülni, és fejedelmeket gyalog járni, mintha rabszolgák
volnának. 8 Aki vermet ás, beleesik abba, és aki lerontja a kőkerítést,
azt megmarja a kígyó. 9 Aki követ fejt, megsértheti magát, és aki fát hasogat,
veszedelemben forog. 10 Ha kicsorbul a vas, és nem köszörülik ki, akkor több
erőt kell kifejteni. A helyesen alkalmazott bölcsesség a hasznos! 11 Ha
megmar a kígyó, mielőttmegbűvölték, semmit sem ér aztán a
kígyóbűvölő tudománya. 12 A bölcs embert kedvessé teszik saját szavai,
az ostobát pedig saját szája teszi tönkre. 13 Beszédének a kezdete butaság, és
a vége szörnyű ostobaság. 14 Az ostoba szaporítja a szót, pedig nem tudja
senki, hogy mi fog történni. Ki is tudná megmondani, hogy mit hoz a jövő?
15 Az ostobát úgy kifárasztja a munkája, hogy a városba sem tud bemenni. 16 Jaj
neked, ország, ha királyod gyermek, és vezetőid már reggel lakomáznak! 17
Boldog vagy, ország, ha királyod nemes ember, és vezetőid a rendes
időben étkeznek, önuralommal és nem részegeskedve! 18 Ha rest az ember,
megroskad a gerenda, és ha ölbe teszi a kezét, csöpög a háztető. 19
Mulatság kedvéért rendeznek lakomát, és vidámmá teszi az életet a bor, de pénz
kell mindehhez! 20 Még gondolatodban se átkozd a királyt, és hálószobádban se
átkozd a gazdagot! Mert az égi madár is elviszi a szót, és a szárnyas állat is
elárulja a beszédet!
Préd 11
1 Szállíts élelmet a
tengeren, mert idő múltával visszanyered azt! 2 Oszd el hét- vagy
nyolcfelé is, mert nem tudod, milyen csapás érheti a földet! 3 Ha megtelnek a
fellegek, esőt hullatnak a földre. Ha ledől a fa, akár délre, akár
északra, ugyanazon a helyen marad, ahováledőlt. 4 Aki mindig csak a szelet
figyeli, nemvet, és aki csak a fellegeket lesi, nem arat. 5 Ahogyan nem ismered
a szél útját, vagy a csontok formálódását a terhes asszony méhében, éppúgy nem
ismered Isten munkáját, aki mindent alkotott. 6 Reggel fogj a magvetéshez, és
ne pihentesd a kezed este sem, mert nem tudod, melyik sikerül: ez, vagy amaz,
vagy mind a kettő egyaránt jó lesz. 7 Édes a világosság, és jó látni
szemünkkel a napot. 8 Azért ha sok évig élhet az ember, örüljön mindig, de
gondoljon arra, hogy sok sötét napja is lesz, és ami következik, az mind
hiábavalóság! 9 Örvendezz, ifjú, míg fiatal vagy, légy jókedvű ifjúságod
idején, és élj szíved vágya szerint, ahogy jónak látod! De tudd meg, hogy
mindezekért Isten megítél téged! 10 Távolítsd el szívedből a bosszúságot,
és tartsd távol magadtól a rosszat, mert az ifjúkor és a fiatalság mulandó!
Préd 12
1 Gondolj
Teremtődre ifjúságod idején, míg el nem jönnek a rossz napok, és el nem
érkeznek azok az évek, melyekről ezt mondod: nem szeretem őket! 2 míg
el nem sötétedik a nap világa, meg a hold és a csillagok, és újra felhők
nem érkeznek az eső után. 3 Akkor reszketni fognak a ház őrizői,
támolyognak az erős férfiak; megállnak az őrlő lányok, mert
kevesen vannak, és elhomályosulnak az ablakon kinézők. 4 Bezárulnak az
utcára nyíló ajtók, elcsendesül a malom zúgása. Fölkelnek a madárszóra is, és
elhalkul minden énekszó. 5 Még egy kis emelkedőtől is félnek, és
ijedeznek az úton. A mandulafa kivirágzik, a sáska nehezen vonszolja magát, és
mit sem ér a fűszer, mert elmegy az ember örök otthonába, és az utcán
körös-körül siratók járnak. 6 Végül elszakad az ezüstkötél, összetörik az
aranypohár, a korsó eltörik a forrásnál, és a kerék belezuhan a kútba. 7 A por
visszatér a földbe, olyan lesz, mint volt, a lélek pedig visszatér Istenhez,
aki adta.
8 Igen nagy
hiábavalóság, mondja a Prédikátor, minden hiábavalóság!
9 Bölcs volt a
Prédikátor, és azonfelül a népet is tanította ismeretre. Gondolkodott,
kutatott, és sok példabeszédet szerzett. 10 Igyekezett a Prédikátor arra, hogy
értékes mondásokat találjon, és őszintén leírta az igaz mondásokat. 11 A
bölcsek szavai olyanok, mint a tüskék, és azoknak gyűjteménye olyan, mint
az egymás mellé levert cövekek, amelyek egy Pásztortól valók.
12 Ezeken felül,
fiam, fogadd meg az intést: A sok könyv írásának nincs vége, és a sok
gondolkodás elfárasztja a testet. 13 Mindezt hallva a végső tanulság ez:
Féld Istent, és tartsd meg parancsolatait, mert ez minden embernek kötelessége!
14 Mert Isten megítél minden tettet, minden titkolt dolgot, akár jó, akár rossz
az.
Énekek 1
1 Énekek éneke.
Salamoné. 2 Csókoljon meg engem szája csókjaival! Szerelmed jobb a bornál, 3 jó
illata van olajodnak, neved, mint a kiöntött olaj; ezért szeretnek téged a
leányok. 4 Vigyél engem magaddal, fussunk, vezess a szobádba, királyom!
Ujjongva örüljünk veled, emlegessük bornál is jobb szerelmedet, méltán
szeretnek téged! 5 Jeruzsálem leányai! Én barna vagyok, de szép, olyan, mint
Kédár sátrai és mint Salamon szőnyegei. 6 Ne nézzétek, hogy milyen barna
vagyok, a nap sütött le engem. Anyám fiai haragudtak rám, szőlőt
őriztettek velem; a magam szőlőjét nem őriztem. 7 Mondd meg
nekem te, kit lelkemből szeretek, hol legeltetsz, délben hol deleltetsz?
Miért keresgéljelek társaid nyájainál? 8 Ha nem tudod, ó asszonyok szépe,
indulj el nyájam nyomán, és legeltesd kecskéidet a pásztorok tanyáinál! 9 A
fáraó kocsijába fogott paripákhoz hasonlítalak, kedvesem! 10 Két orcád bájos a
láncocskák közt, nyakad a gyöngysorokban. 11 Aranyláncokat készítünk neked
ezüstgolyócskákkal. 12 Ha a király az asztalnál ül, nárdusom árasztja illatát.
13 Mint egy köteg mirha, mely keblemen nyugszik, olyan az én szerelmesem. 14
Mint a ciprusfürt Éngedi szőlőiben, olyan az én szerelmesem. 15 De
szép vagy, kedvesem, de szép vagy! Szemeid galambok. 16 Szép vagy te is,
szerelmesem, gyönyörű vagy! Fekvőhelyünk üde zöld. 17 Cédrusok házunk
gerendái, mennyezete ciprusfa.
Énekek 2
1 Sárón nárcisza
vagyok én, a völgyek lilioma. 2 Mint liliom a tövisek közt, olyan kedvesem a
lányok közt. 3 Mint almafa az erdő fái közt, olyan szerelmesem a legények
közt. Árnyékában vágyom ülni, gyümölcse édes ínyemnek. 4 Elvitt engem a
borozóhelyre, melynek jelvénye a szerelem. 5 Erősítsetek aszú
szőlővel, üdítsetek fel almával, mert a szerelem betege vagyok! 6 Bal
karja a fejem alatt, jobbjával átölel engem. 7 Kérve kérlek titeket, Jeruzsálem
lányai, a gazellákra és a mező szarvasaira: Ne keltsétek, ne ébresszétek
föl a szerelmet, amíg nem akarja! 8 Szerelmesem hangját hallom! Jön már,
ugrálva a hegyeken, szökdelve a halmokon. 9 Mert olyan szerelmesem, mint a
gazella, mint a fiatal szarvas. Itt áll már falaink mellett, benéz az ablakon,
betekint a rácsozaton. 10 Szerelmesem így szólított meg: Kelj föl, kedvesem,
szépségem, jöjj már! 11 Nézd, vége van a télnek, elmúlt az esőzés, elment.
12 Megjelentek a virágok a földön, itt az éneklés ideje, gerlebúgás hangzik
földünkön. 13 Érleli első gyümölcsét a fügefa, és a virágzó
szőlők illatoznak. Kelj föl, kedvesem, szépségem, jöjj már! 14
Galambom, a sziklahasadékban, a magas kőszál rejtekében! Mutasd meg
arcodat, hallasd a hangodat, mert kellemes a hangod, és bájos az arcod! 15
Fogjátok meg a rókákat, a kölyökrókákat, mert pusztítják szőlőinket,
virágzó szőlőinket! 16 Szerelmesem enyém, s én az övé vagyok, övé, ki
a liliomok közt legeltet. 17 Ha hűs szél támad, és megnyúlnak az árnyak,
jöjj vissza, szerelmesem, a hegyszakadékokon át, gazellához vagy fiatal
szarvashoz hasonlóan!
Énekek 3
1 Ágyamon éjjelente
kerestem őt, akit lelkemből szeretek, kerestem, de nem találtam. 2
Fölkelek azért, és bejárom a várost, az utcákat és a tereket; megkeresem, akit
lelkemből szeretek! Kerestem, de nem találtam. 3 Rám találtak az őrök,
akik a várost járják. Nem láttátok - kérdeztem akit lelkemből szeretek 4
Alig mentem tovább tőlük, máris megtaláltam, akit lelkemből szeretek.
Megragadtam, nem is engedem el, míg be nem vezetem anyám házába, szülőmnek
szobájába. 5 Kérve kérlek titeket, Jeruzsálem lányai, a gazellákra és a
mező szarvasaira: Ne keltsétek, ne ébresszétek föl a szerelmet, amíg nem
akarja! 6 Mi jön ott a puszta felől, mint valami füstoszlop? Mirha és
tömjén illata veszi körül, az illatszerárus sokféle pora. 7 Nézd, Salamon
gyaloghintója az, hatvan vitéz van körülötte Izráel vitézei közül! 8 Mindnyájan
kardforgatók, gyakorlott harcosok, mindegyiknek kard van az oldalán, nem
rettegnek éjszaka sem. 9 Gyaloghintót csináltatott magának Salamon király
Libánon fáiból. 10 Oszlopait ezüstből csináltatta, támláját aranyból,
ülését bíborból, belsejét szeretettel hímezték Jeruzsálem lányai. 11 Jertek ki,
Sion lányai, nézzétek Salamon királyt a koronával, mellyel megkoronázta anyja
nászának napján, szíve örömének napján!
Énekek 4
1 De szép vagy,
kedvesem, de szép vagy! Szemeid galambok fátyolod mögött. Hajad olyan, mint egy
kecskenyáj, mely Gileád hegyéről hullámzik alá. 2 Két fogsorod olyan, mint
a megnyírt juhnyáj, mely az úsztatóból jött fel: mindegyiknek van ikerpárja,
nincs köztük hiányos. 3 Ajkad, mint a karmazsinfonál, és bájos vagy, ha
beszélsz; halántékod, mint gránátalmagerezd a fátyolod mögött. 4 Nyakad oly
karcsú, amilyennek Dávid tornya épült. Ezer kerek pajzs függ rajta, mind
vitézek pajzsa. 5 Két melled, mint két őzike, mint gazellapár, mely
liliomok közt legel. 6 Ha hűs szél támad, és megnyúlnak az árnyak,
elmegyek a mirha-hegyre és a tömjénhalomra. 7 Mindened oly szép, kedvesem,
semmi hibád sincsen. 8 Jöjj hozzám a Libánonról, menyasszonyom, jöjj hozzám a
Libánonról! Nézz le az Amáná csúcsáról, a Szenír és a Hermón csúcsáról, az
oroszlánbarlangoktól, a párducok hegyeiről! 9 Megdobogtattad szívemet,
húgom, menyasszonyom, megdobogtattad szemed egy pillantásával, nyakdíszed egy
láncocskájával. 10 Mily szép a szerelmed, húgom, menyasszonyom! Mennyivel jobb
szerelmed a bornál, olajod illatosabb minden balzsamnál. 11 Színméz csepeg
ajkadról, menyasszonyom, méz és tej van a nyelveden, s ruháid illata, mint a
Libánon illata! 12 Bezárt kert az én húgom, menyasszonyom, bekerített forrás,
lepecsételt kút. 13 Paradicsomkert nőtt rajtad: gránátalmák édes
gyümölcsökkel, ciprusok nárdusokkal, 14 nárdus és sáfrány, illatos nád és
fahéj, sok tömjénfával, mirha és aloé, sok drága balzsammal; 15 kertekben
levő kút, élő víz forrása, mely a Libánonról csörgedezik. 16 Támadj
föl, északi szél, jöjj elő, déli szél, fujj rá kertemre, áradjon illata!
Jöjjön el kertjébe szerelmesem, és egye annak édes gyümölcsét!
Énekek 5
1 Bejöttem kertembe,
húgom, menyasszonyom! Szedem mirhámat és balzsamomat, eszem lépes mézemet,
színmézemet, iszom boromat és tejemet. Egyetek, igyatok, barátaim,
részegedjetek meg a szerelemtől! 2 Aludtam, de ébren volt szívem. Hallga,
szerelmesem kopogtat! - Nyiss ajtót, húgom, kedvesem, galambom,
gyönyörűségem! Mert fejem belepte a harmat, fürtjeimet az éjszaka
cseppjei. 3 - Levettem alsóruhámat, hogyan ölthetném fel? Megmostam lábaimat,
hogyan piszkolhatnám be? 4 Szerelmesem benyújtotta kezét a résen, és szívem
felindult iránta. 5 Fölkeltem, hogy ajtót nyissak szerelmesemnek, és kezemről
mirha csepegett, ujjaimról mirha folyt a kilincsre. 6 Ajtót nyitottam
szerelmesemnek, de szerelmesem már megfordult, elment. Lelkem megindult
beszédétől, azért kerestem őt, de nem találtam, kiáltottam, de nem
válaszolt. 7 Rám találtak az őrök, akik járják a várost. Megvertek,
megsebeztek, letépték rólam kendőmet a várfalak őrei. 8 Esdekelve
kérlek, Jeruzsálem lányai! Ha megtaláljátok szerelmesemet, mondjátok meg neki,
hogy a szerelem betege vagyok! 9 - Mivel különb szerelmesed a másokénál, ó
asszonyok szépe? Mivel különb szerelmesed a másokénál, hogy így esdekelsz
hozzánk? 10 - Szerelmesem ragyogó és piros, tízezer közül is kitűnik. 11
Feje színtiszta arany, hajfürtjei hullámosak és hollófeketék. 12 Szemei, mint
galambok afolyóvízmellett, tejben fürödnek, bő víz mellett ülnek. 13 Arca,
mint a balzsamillatú virágágy, melyben illatos növények nőnek. Ajkai
liliomok, melyekről csepegő mirha folyik. 14 Kezei aranyhengerek
topázzal borítva, dereka elefántcsont-szobor zafírokkal rakva. 15 Combjai
márványoszlopok színarany talapzaton. Termete olyan, mint a Libánon, pompás,
mint a cédrusok. 16 Ínye csupa édesség, és rajta minden oly kívánatos. Ilyen a
szerelmesem, ilyen a kedvesem, Jeruzsálem lányai!
Énekek 6
1 Hová ment
szerelmesed, asszonyok szépe? Merre indult szerelmesed? Hadd keressük veled
együtt! 2 Szerelmesem a kertjébe ment, a balzsamillatú virágágyakhoz, hogy
gyönyörködjék a kertekben, és liliomokat szedjen. 3 Én szerelmesemé vagyok, s
szerelmesem az enyém, a liliomokban gyönyörködik ő. 4 Szép vagy, kedvesem,
mint Tirca városa, gyönyörű, mint Jeruzsálem, ámulatba ejtő, mint
zászlóerdő. 5 Vedd le rólam szemeidet, mert megzavartak engem! Hajad
olyan, mint egy kecskenyáj, mely a Gileádról hullámzik alá. 6 Két fogsorod,
mint az anyajuhok nyája, mely az úsztatóból jött fel: mindegyiknek van
ikerpárja, nincs köztük hiányos. 7 Halántékod, mint egy gránátalmagerezd a
fátyolod mögött. 8 Királyné van hatvan, másodrangú feleség nyolcvan is, leány
meg számtalan. 9 De galambom csak egy van, ez a tökéletes, anyjának egyetlene,
szülőjének kedvence. Nézik a lányok, s boldognak mondják, dicsérik a
királynék és a másodrangú feleségek. 10 Ki ez a lány? Úgy ragyog, mint a
hajnal, szép, mint a holdsugár, tiszta, mint a fénylő nap, ámulatba
ejtő, mint egy zászlóerdő. 11 Lementem a diófás kertbe, hogy
gyönyörködjem a zsendülő völgyben, s megnézzem, fakad-e a szőlő,
virágoznak-e a gránátalmafák? 12 Észre sem vettem, amikor Ammínádíb kocsijába
tettek engem.
Énekek 7
1 Fordulj, fordulj,
Szulamit! Fordulj, fordulj, hadd csodáljunk! Mit csodáltok Szulamiton, amikor
soraitok közt táncol?! 2 Mily szépen lépkedsz saruidban, te fejedelmi lány!
Domború csípőid ékszerekhez hasonlók, művészi kéz alkotásai. 3
Köldököd kerek csésze, melyből nem hiányzik a fűszeres bor. Tested
búzahalom liliomokkal szegélyezve. 4 Két melled, mint két őzike, mint egy
gazellapár. 5 Nyakad elefántcsont-torony, szemeid hesbóni tavak a batrabbimi
kapunál; orrod, mind a Libánon tornya, mely Damaszkusz felé néz. 6 Fejed olyan,
mint a Karmel, és fejeden a haj, mint a bíbor; egy királyt tartanak fogva
fürtjei. 7 Mily szép vagy és mily kedves, gyönyörűséges szerelmem! 8
Termeted pálmához hasonló, melleid szőlőfürtökhöz. 9 Gondoltam:
Felmegyek a pálmafára, megragadom fürtjeit. Olyanok melleid, mint a szőlőfürtök,
leheleted, mint az alma illata. 10 Ajkad íze, mint a legjobb boré, mely
szerelmesemtől árad felém, álomban is megnedvesíti ajkam. 11 Én
szerelmesemé vagyok, és ő is utánam vágyódik. 12 Jöjj hát, szerelmesem,
menjünk ki a mezőre, háljunk a ciprusok közt! 13 Menjünk korán a
szőlőkbe, nézzükmeg, fakad-e a szőlő, kinyílt-e virága,
virágoznak-e a gránátalmafák? Ott ajándékozlak meg szerelmemmel. 14 A
mandragórák illatoznak, ajtónk előtt ott a sok édes gyümölcs, van friss,
van aszalt is: szerelmesem, neked tartogattam!
Énekek 8
1 Bárcsak bátyám
lennél, ki anyám mellét szopta! Ha az utcán találkoznánk, megcsókolhatnálak, s
nem szólnának meg. 2 Elvezetnélek, anyám házába vinnélek. Te tanítgatnál engem,
én meg fűszeres borral itatnálak, gránatalmamusttal. 3 Bal karja a fejem
alatt, jobbjával átölel engem. 4 Kérve kérlek titeket, Jeruzsálem lányai, ne
keltsétek, ne ébresszétek fel a szerelmet, amíg nem akarja! 5 Ki ez a lány, aki
a pusztából jön szerelmesére támaszkodva? Az almafa alatt költöttelek fel, ahol
anyád vajúdott veled, ahol vajúdott, és megszült téged. 6 Tégy engem, mint
pecsétet a szívedre, mint pecsétet a karodra! Bizony, erős a szeretet,
mint a halál, legyőzhetetlen a szenvedély, akár a sír. Úgy lobog, mint a
lobogó tűz, mint az ÚRnak lángja. 7 Sok víz sem tudja eloltani a
szeretetet, folyók sem tudják elsodorni. De ha valaki háza minden kincsét
kínálná is a szeretetért, csak megvetnék érte. 8 Kicsi még a mi húgunk, nincsen
neki melle. Mit csináljunk húgunkkal, amikor megkérik? 9 Hogyha kőfal,
építünk rá ezüst pártázatot; hogyha pedig ajtó, bedeszkázzuk cédrusfával. 10
Kőfal vagyok, melleim, mint a tornyok; de őelőtte olyan leszek,
mint aki megtalálta boldogságát. 11 Szőlője volt Salamonnak
Baal-Hámónban, szőlőjét őrökre bízta, mindegyikük ezer ezüstöt
hozott a termésért. 12 A magam szőlőjére magamnak van gondom. Az ezer
ezüst legyen a tiéd, Salamon, kétszáz pedig a termés őrzőié. 13 Te,
kertekben lakó lány! Barátaim a szavadat lesik, hadd halljam én is! 14 Siess
hozzám, szerelmesem, hasonlóan egy gazellához vagy egy fiatal szarvashoz, a
balzsamillatú hegyeken!
Ézs 1
1 Ézsaiásnak, Ámóc
fiának látomása, amelyet akkor látott Júdáról és Jeruzsálemről, amikor
Uzzijjá, Jótám, Áház és Ezékiás voltak Júda királyai. 2 Halljátok meg, egek,
figyelj ide, föld, mert az ÚR szól: Fiaimat fölneveltem, fölmagasztaltam, de
ők elpártoltak tőlem! 3 Az ökör ismeri gazdáját, a szamár is urának
jászlát, de Izráel nem ismer, népem nem ért meg engem. 4 Jaj, vétkes nemzet,
bűnnel terhelt nép! Gonosz utódok, romlott fiak! Elhagyták az URat, megvetették
Izráel Szentjét, elfordultak tőle! 5 Minél több verést kaptok, annál
jobban ellenkeztek! Egészen beteg már a fej, egészen gyenge már a szív. 6
Tetőtől talpig nincs rajta ép hely, csupa zúzódás, kék folt és
gennyes seb. Nemnyomták ki, nem kötözték be, olajjal sem gyógyítottá 7
Országotok pusztaság, városaitokat fölperzselték, földeteket szemetek láttára
idegenek tarolták le, pusztaság, mint ahol idegenek dúltak. 8 Olyan maradt Sion
leánya, mint kunyhó a szőlőben, mint csőszház az uborkaföldön,
vagy mint egy ostromlott város. 9 Ha a Seregek URa nem hagyott volna néhány
menekültet, olyanok lennénk, mint Sodoma, Gomorához hasonlítanánk. 10 Halljátok
az ÚR igéjét, Sodoma vezetői! Figyeljetek Istenünk tanítására, Gomora
népe! 11 Mit kezdjek a sok véresáldozattal? - mondja az ÚR. Elegem van az
égőáldozati kosokból, a hízott marhák kövérjéből! A bikák, bárányok
és bakok vérében nem telik kedvem. 12 Ki kívánja tőletek, hogy eljöjjetek,
hogy megjelenjetek előttem, és tapossátok udvaromat? 13 Ne hozzatok többé
hazug áldozatot, még a füstjét is utálom! Újhold, szombat, ünnepi összejövetel?
Nem tűröm együtt a bűnt és ünneplést! 14 Újholdjaitokat és
ünnepeiteket gyűlölöm én, terhemre vannak, fáraszt elviselni. 15 Ha felém
nyújtjátok kezeteket, eltakarom szemem előletek; bármennyit is imádkoztok,
én nem hallgatom meg: vér tapad a kezetekhez! 16 Mossátok tisztára magatokat!
Vigyétek el szemem elől gonosz tetteiteket! Ne tegyetek többé rosszat! 17
Tanuljatok jót tenni, törekedjetek igazságra, térítsétek jó útra az erőszakoskodót!
Védjétek meg az árvák jogát és az özvegyek peres ügyét! 18 Jöjjetek, szálljunk
vitába! - mondja az ÚR. Ha vétkeitek skarlátpirosak is, hófehérekké válhattok,
ha vörösek is, mint a bíbor, fehérekké lehettek, mint a gyapjú. 19 Ha készségesen
hallgattok rám, élhettek az ország javaival. 20 De ha vonakodva elpártoltok
tőlem, fegyver pusztít el titeket. Az ÚR szája szólt. 21 Milyen paráznává
lett a hűséges város! Jogossággal volt tele, igazság lakott benne, most
pedig gyilkosok! 22 Ezüstöd salakká lett, tiszta borod vízzel keveredett. 23
Vezéreid megátalkodottak, tolvajok barátai. Mindegyik szereti a
megvesztegetést, ajándékot hajhász. Az árvák igazát nem védik, az özvegy peres
ügye nem kerül eléjük. 24 Azért így szól az Úr, a Seregek URa, Izráel erős
Istene: Majd elégtételt veszek ellenfeleimen, bosszút állok ellenségeimen! 25
Ellened fordítom kezemet, kiolvasztom salakodat, mint a lúg, eltávolítok
belőled minden ónt. 26 Megint olyan bírákat adok, mint régen, és olyan
tanácsadókat, mint kezdetben. Akkor majd így neveznek: Igaz város, hűséges
város! 27 Sion ítélettel váltatik meg, megtérői igazság által. 28 De
összetörnek a hűtlenek a vétkesekkel együtt, és akik elhagyják az URat,
megsemmisülnek. 29 Megszégyenültök a cserfák miatt, amelyekben gyönyörködtetek,
pirulni fogtok a kertek miatt, amelyeket kedveltetek. 30 Hasonlók lesztek a
cserfához, amelynek elhervadt a lombja, és a kerthez, amelynek nincs vize. 31
Mert kenderkóccá lesz a hatalmas, és munkája szikrává: mindketten együtt égnek
el, és nem oltja el senki.
Ézs 2
1 Ezt az igét kapta
látomásban Ézsaiás, Ámóc fia Júdáról és Jeruzsálemről: 2 Az utolsó
napokban szilárdan fog állni az ÚR házának hegye a hegyek tetején. Kimagaslik a
halmok közül, és özönlik hozzá valamennyi nép. 3 Eljön a sok nép, és ezt
mondják: Jöjjetek, menjünk föl az ÚR hegyére, Jákób Istenének házához! Tanítson
minket utaira, hogy az ő ösvényein járjunk. Mert a Sionról jön a tanítás,
és az ÚR igéje Jeruzsálemből. 4 Ítéletet tart a nemzetek fölött,
megfenyíti a sok népet. Kardjaikból kapákat kovácsolnak, lándzsáikból
metszőkéseket. Nép a népre kardot nem emel, hadakozást többé nem tanul. 5
Jákób háza, jöjjetek, járjunk az ÚR világosságában! 6 Eltaszítottad népedet,
Jákób házát, mert tele vannak keleti szokásokkal, jelmagyarázókkal, mint a
filiszteusok, és idegenekkel barátkoznak. 7 Tele van az ország ezüsttel,
arannyal, kincseinek se szeri, se száma. Tele van az ország lovakkal, harci
kocsijainak se szeri, se száma. 8 Tele van az ország bálványokkal, kezeik
csinálmánya előtt borulnak le, amit ujjaikkal csináltak. 9 Ezért meg kell
hajolnia az embernek, meg kell alázkodnia a halandónak, és te nem bocsátasz meg
nekik. 10 Menj a sziklák közé, rejtőzz a porba az ÚR félelmes fensége és
méltósága elől! 11 Megalázza a kevély tekintetű embert, a halandók
nagyságát porba hajtja. Csak az ÚR magasztaltatik föl azon a napon. 12 Mert jön
a Seregek URának napja minden kevély és magas ellen, mindenki ellen, aki nagyra
tartja magát, de majd megalázott lesz; 13 a Libánon minden cédrusa ellen,
amelyek magasra emelkednek, Básán minden tölgyfája ellen; 14 minden magas hegy
ellen és minden kiemelkedő halom ellen, 15 minden büszke torony ellen és
minden erős vár ellen, 16 minden Tarsís-hajó ellen és minden gyönyörű
gálya ellen. 17 Porba hajtja az ember büszkeségét, és megalázza a halandók
nagyságát. Csak az ÚR magasztaltatik föl azon a napon. 18 A bálványok pedig
semmivé lesznek egészen. 19 Bebújnak majd a sziklabarlangokba és a föld
repedéseibe az ÚR félelmes fensége és méltósága elől, amikor fölkel, hogy
megrémítse a földet. 20 Azon a napon odadobja az ember a vakondoknak és
denevéreknek ezüst és arany bálványait, amelyeket azért csinált, hogy
leboruljon előttük. 21 Bebújnak a sziklák szakadékaiba és a kőszálak
hasadékaiba az ÚR félelmes fensége és méltósága elől, amikor fölkel, hogy
megrémítse a földet. 22 Ne bízzatok az emberben, hiszen csak lehelet van az
orrában: mire lehet hát becsülni?
Ézs 3
1 Az Úr, a Seregek
URa eltávolít Jeruzsálemből és Júdából mindenféle támaszt: minden támaszt,
amit a kenyér, minden támaszt, amit a víz nyújt, 2 a hőst és a katonát, a
bírót és a prófétát, a varázslót és a véneket, 3 a hadnagyot és a
főrendűt, a tanácsost, az ügyes mestert és a varázsláshoz értőt.
4 Ifjakat teszek vezéreikké, és sihederek uralkodnak rajtuk. 5 Sanyargatja a
nép között ember az embertársát, egyik ember a másikat. Rátámad az ifjú a
vénre, a hitvány a tekintélyesre. 6 Ha valaki így unszolja rokonsága egyik
tagját: Neked még van ruhád, légy te a vezetőnk, légy úrrá ezen a
felforduláson! - 7 akkor az így fog válaszolni: Nem akarok sebkötöző
lenni! Nincs a házamban se kenyér, se ruha, ne tegyetek engem a nép
vezetőjévé! 8 Bizony, elbukik Jeruzsálem, és elesik Júda, - mert
nyelvükkel és tetteikkel az ÚR ellen fordulnak, és dicsőségével szemben
engedetlenek. 9 Személyválogatásuk ellenük szól, vétkeiket Sodoma módjára
hirdetik, nem titkolják. Jaj, nekik, mert maguknak okoznak bajt! 10 Mondjátok
az igazaknak, hogy jó dolguk lesz, mert tetteiknek gyümölcsét eszik. 11 Jaj a
gonosznak! Rossz dolga lesz, mert keze munkája szerint bánnak vele. 12 Ó népem!
Gyermekek sanyargatnak, asszonyok uralkodnak rajtad! Ó népem! Vezetőid
félrevezetnek, tévútra visznek téged! 13 Előlép perelni az ÚR, készen áll,
hogy ítélkezzék népe fölött. 14 Törvényt tart az ÚR népe vénei és vezérei
fölött: Letaroltátok a szőlőt, szegényektől rabolt holmi van a
házatokban! 15 Hogy meritek összezúzni népemet, összetörni a
nyomorultakat?! Az Úrnak, a Seregek
URának szava ez.
16 Ezt mondta az ÚR:
Mivel Sion leányai büszkélkednek, fejüket fenn hordva, szemükkel kacsingatva
járnak, kényeskedve lépegetnek, és lábpereceikkel csilingelnek, 17 ezért
kopasszá teszi az Úr Sion leányainak a fejét, és fölnyíratja halántékukat az
ÚR.
18 Azon a napon
eltávolítja ékszereiket az Úr: a lábpereceket, a napocskákat és holdacskákat,
19 a függőket, karpereceket és fátylakat, 20 a fejdíszeket, lábláncokat,
díszes öveket, az illatszeres szelencéket és a talizmánokat, 21 a
gyűrűket és orrpereceket, 22 a díszruhákat, köpenyeket, sálakat és
tarsolyokat, 23 a tükröket, az alsóruhákat, a turbánokat és vállkendőket.
24 Akkor a balzsamillat helyén bűz lesz, az öv helyén kötél, a fodorított
haj helyén kopaszság, a díszköpeny helyén daróc, a szépség helyén
szégyenbélyeg. 25 Embereid fegyvertől hullnak el, vitézeid a harcban. 26
Szomorkodnak és gyászolnak akapukban, és kifosztva ülnek a földön.
Ézs 4
1 Hét asszony ragad
majd meg egy férfit azon a napon, és ezt mondják: A magunk kenyerét esszük, a
magunk ruhájába öltözünk, csak viselhessük nevedet. Vedd le rólunk a
gyalázatot! 2 Azon a napon ékes és dicső sarjat ád az ÚR, a föld gyümölcse
pedig pompás és díszes lesz azoknak, akik Izráelből megmaradnak.
3 Akkor szentnek
mondják majd azt, aki megmarad a Sionon, és életben marad Jeruzsálemben, aki
csak föl van írva az élők közé a jeruzsálemiek közül. 4 Ha lemossa az Úr
Sion leányainak a szeny . nyét, és leöblíti Jeruzsálem vérét ítélő
lelkével, megtisztító lelkével, 5 akkor teremt az ÚR a Sion-hegy egész területe
és a gyülekezet fölött nappal felhőt és ködöt, éjjel pedig lángoló
tűz fényét. Mindezek fölött az ÚR dicsősége lesz az oltalom. 6 Sátor
lesz árnyékul nappal a hőség ellen, menedék és rejtekhely a zivatar és az
eső ellen.
Ézs 5
1 Dalt éneklek
kedvesemről, szerelmesem szőlőjéről! Szőlője volt
kedvesemnek kövér hegyoldalon. 2 Fölásta és megtisztította a kövektől,
beültette nemes vesszővel. Közepére tornyot épített, sajtót is vágatott
benne. Várta, hogy jó szőlőt teremjen, de vadszőlőt
termett! 3 Most azért, Jeruzsálem lakói és Júda férfiai, tegyetek igazságot
köztem és szőlőm közt! 4 Mit kellett volna még tennem
szőlőmmel, amit meg nem tettem? Vártam, hogy jó szőlőt
teremjen, miért termett vadszőlőt? 5 Most én megmondom nektek, mit
teszek szőlőmmel: lerombolom a kerítését, hogy lelegeljék, kidöntöm a
kőfalát, hogy összetiporják! 6 Hagyom, hogy elvaduljon: nem metszik, nem
kapálják, fölveri a tövis és a gaz. Megparancsolom a felhőknek is, hogy ne
adjanak rá esőt! 7 A Seregek URának szőlője: Izráelnek háza, és
gyönyörű ültetvénye: Júda férfiai. Törvényességre várt, és lett
önkényesség, igazságra várt, és lett kiáltó gazság! 8 Jaj azoknak, akik házat
házhoz ragasztanak, és mezőt mező mellé szereznek, míg hely sem marad
másnak, és csak ti laktok ebben az országban! 9 Ezt hallottam a Seregek URától:
Az a sok ház romba dől majd, a nagyok és szépek lakatlanná lesznek. 10 Tíz
hold szőlő csak egy bat bort terem, tíz véka vetőmag csak egy
vékát terem! 11 Jaj azoknak, akik korán reggel ital után járnak! Estig
elmulatnak, bor hevíti őket. 12 Citera és lant, dob, fuvola és bor mellett
lakmároznak, de az ÚR tetteit nem veszik észre, kezének munkáját nem látják
meg. 13 Ezért megy fogságba népem, bár még nem tudja. Éhen halnak
előkelői, a tömeg szomjan eped el. 14 Ezért tátja ki torkát a sír,
fölnyitja száját mérhetetlenül. Odakerül az előkelő és a tömeg, a
zajongók és a vigadozók. 15 Meg kell hajolnia az embernek, megalázkodnia a
halandónak, meg kell alázkodniuk a kevély tekintetűeknek. 16 De magasztos
lesz a Seregek URa, mikor ítéletet tart,
és a szent Isten szentnek bizonyul, mikor igazságot tesz. 17 Bárányok legelnek
ott a legelőkön, és a gazdagok romjain jövevények élősködnek. 18 Jaj
azoknak, akik a gonoszság kötelein húzzák maguk után a bűnt, és a vétket
kötélen, mint a kocsit, 19 akik ezt mondják: Siessen, cselekedjék hamar, hadd
lássuk már! Teljesedjék be mielőbb Izráel Szentjének terve, hadd ismerjük
meg! 20 Jaj azoknak, akik azt mondják, hogy a rossz jó, és a jó rossz, és akik
azt állítják, hogy a sötétség világosság, és a világosság sötétség; azt
állítják, hogy a keserű édes, és az édes keserű! 21 Jaj azoknak, akik
bölcseknek képzelik magukat, és magukat tartják okosnak. 22 Jaj azoknak, akik
hősök a borivásban és vitézek az italok keverésében, 23 akik
megvesztegetésért igaznak mondják a bűnöst, de az igazak igazát
elvitatják. 24 Ezért ahogyan a tarlót megemésztik a lángnyelvek, és a széna
összeroskad a tűzben, úgy korhad el gyökerük. Viráguk elszáll, mint a por,
mert megvetik a Seregek URának tanítását, és utálják Izráel Szentjének
beszédét. 25 Ezért gerjedt haragra népe ellen az ÚR, kinyújtja kezét és
megveri. Megrendülnek a hegyek, és annyi lesz a hulla, mint a szemét az utcán.
Mindezzel nem múlt el haragja, és keze még ki van nyújtva. 26 Jelt ad egy
távoli népnek, magához szólítja a föld végéről, s az sietve, gyorsan ott
terem. 27 Nem lesz közte fáradt és botladozó, nem szunnyad egy sem és nem
alszik, nem oldódik meg derekán az öv, és nem szakad el saruszíja. 28 Nyilai
élesek, minden íja felvonva. Lovainak patája, mintha kova volna, kerekei, mint
a forgószél. 29 Ordítása, mint az oroszláné, ordít, mint az oroszlánkölykök,
morog és zsákmányt ragad, elviszi menthetetlenül. 30 Rámordul azon a napon,
mint a morajló tenger. Ha rátekint valaki az országra, sötétséget és nyomort
lát, a világosság sötétséggé lesz a viharfelhőktől.
Ézs 6
1 Uzzijjá király
halála évében láttam az Urat, magasra emelt trónon ülve. Palástja betöltötte a
templomot. 2 Szeráfok álltak mellette, hat-hat szárnya volt mindegyiknek:
kettővel arcát takarta el, kettővel lábát fedte be, kettővel
pedig repült. 3 Így kiáltott egyik a másiknak:
Szent, szent, szent a Seregek URa, dicsősége betölti az egész
földet!
4 A hangos kiáltástól
megremegtek a küszöbök eresztékei, és a templom megtelt füsttel. 5 Ekkor
megszólaltam: Jaj nekem! Elvesztem, mert tisztátalan ajkú vagyok, és
tisztátalan ajkú nép között lakom. Hiszen a Királyt, a Seregek URát látták
szemeim! 6 És hozzám repült az egyik szeráf, kezében parázs volt, amelyet
fogóval vett le az oltárról. 7 Számhoz érintette, és ezt mondta: Íme, ez
megérintette ajkadat, bűnöd el van véve, vétked meg van bocsátva. 8 Majd
az Úr szavát hallottam, aki ezt mondta: Kit küldjek el, ki megy el
követségünkben? Én ezt mondtam: Itt vagyok, engem küldj! 9 Ő válaszolt:
Menj, és mondd meg e népnek: Hallván halljatok, de ne értsetek, látván
lássatok, de ne ismerjetek! 10 Tedd kövérré e nép szívét, tedd süketté a fülét,
és kösd be a szemét, hogy szemével ne lásson, fülével ne halljon, szívével ne
értsen, és megtérve meg ne gyógyuljon. 11 Megkérdeztem: Meddig tart ez, Uram?
Ő így felelt: Míg el nem pusztulnak, és lakatlanok nem lesznek a városok,
a házakban nem lesz ember, a föld pedig pusztává nem válik. 12 Eltávolítja az
ÚR az embert, és nagyon elhagyott lesz az ország. 13 Ha megmarad belőle
egy tized, azt is újból pusztulás éri. De úgy, ahogyan a csernek vagy a
tölgynek kivágás után is megmarad a gyökere. Ez a gyökér lesz a szent mag!
Ézs 7
1 Áháznak, Jótám
fiának, Uzzijjá unokájának, Júda királyának az idejében történt, hogy háborút
indított Recín, Arám királya és Pekah, Remaljá fia, Izráel királya Jeruzsálem
ellen; de nem tudták legyőzni.
2 Amikor hírül vitték
Dávid házának, hogy összefogott Arám Efraimmal, reszketni kezdett a szíve és
népének a szíve, ahogyan az erdő fái reszketnek a szélben. 3 Akkor így
szólt az ÚR Ézsaiáshoz: Menj ki Seárjásúb fiaddal együtt Áházhoz a
Felső-tó vízvezetékének a végéhez, a Ruhafestők mezejéhez vezető
útra, 4 és mondd meg neki: Légy óvatos, maradj nyugton! Ne félj, ne lágyuljon
meg a szíved e két füstölgő, üszkös fadarab miatt, az arámi Recínnek és
Remaljá fiának a haragja miatt! 5 Mivel azt a gonosz tervet szőtte ellened
az arámi Recín az efraimi Remaljá fiával együtt, 6 hogy vonuljunk föl Júda
ellen, törjünk rá, kapcsoljuk magunkhoz, és tegyük királyává Tábal fiát, 7
azért ezt mondja az én Uram, az ÚR: Nem sikerül, nem úgy lesz, 8 még ha Arámnak
Damaszkusz is a fővárosa, és Damaszkusznak Recín is a vezetője!
Hatvanöt év múlva összeomlik Efraim, és nem lesz többé nép; 9 még ha Efraimnak
Samária is a fővárosa, és ha Samáriának Remaljá fia is a vezetője! De
ha nem hisztek, nem maradtok meg!
10 Ezután így szólt
az ÚR Áházhoz: 11 Kérj jelt Istenedtől, az ÚRtól, akár lentről a
mélyből, akár fentről a magasból! 12 De Áház így válaszolt: Nem
kérek, nem kísértem az URat! 13 Akkor ezt mondta Ézsaiás: Halljátok meg, Dávid
háza! Nem elég, hogy embereket fárasztotok, még Istenemet is fárasztjátok? 14
Ezért maga az ÚR fog nektek jelt adni: Íme egy fiatal nő teherben van, és
fiút fog szülni, és Immánuélnak nevezik el. 15 Tejszínt és mézet fog az enni,
amíg meg tudja vetni a rosszat, és a jót tudja választani. 16 Mert mielőtt
ez a gyermek meg tudja vetni a rosszat, és a jót tudja választani, elhagyott
lesz az a föld, amelynek két királyától rettegsz. 17 Hoz majd az ÚR rád,
népedre és atyád házára olyan napokat, amilyenek még nem voltak, mióta Efraim
elvált Júdától: elhozza Asszíria királyát. 18 Azon a napon idehívja az ÚR a
legyeket Egyiptom folyói mellől, és a méheket Asszíria földjéről. 19
Mind eljönnek, és letelepszenek a mély medrekben és a sziklahasadékokban,
minden tövisbokron és minden itatóhelyen. 20 Azon a napon megborotválja az Úr a
Folyamon túl bérelt késsel, az asszír királlyal a fejet és a szőrös lábat,
a szakállt is levágja. 21 Azon a napon mindenki csak egy üszőt és két
juhot tart. 22 De annyi tejet adnak majd, hogy tejszínt esznek. Tejszínt és
mézet eszik mindenki, aki megmarad az országban. 23 És azon a napon minden
helyen, ahol ezer ezüstöt érő ezer szőlőtőke van, csupa
tövis és gaz lesz. 24 Nyíllal és íjjal járnak majd ott, mert tövis és gaz lesz
az egész ország. 25 Nem mennek föl a hegyekre sem, amelyeket meg szoktak
kapálni, mert félnek a tövistől és a gaztól. Csak barmok járnak ott, és
juhok legelésznek.
Ézs 8
1 Ezt mondta nekem az
ÚR: Fogj egy nagy írótáblát és írd rá közönséges írással: Hamar a zsákmányra!
Gyorsan a prédára! 2 Megbízható tanúkul magam mellé vettem Úrijjá papot és
Zekarjáhút, Jeberekjáhú fiát.
3 Miután a
prófétaasszonynál voltam, teherbe esett, és fiút szült. Akkor ezt mondta nekem
az ÚR: Legyen a neve: Hamar a zsákmányra! Gyorsan a prédára! 4 Mert
mielőtt a gyermek ki tudja mondani: apám és anyám, elviszik Damaszkusz
gazdagságát és Samária zsákmányát Asszíria királyának. 5 Még ezt is mondta
nekem az ÚR: 6 Mivel megvetette ez a nép a Silóah csendesen folydogáló vizét,
és Recínnek, megRemaljáhú fiának örü 7 azért rájuk zúdítja az ÚR az Eufrátesz
hatalmas és nagy vizét, Asszíria királyát teljes hatalmával. Mindenütt kilép
medréből, és hömpölyög partjai fölött. 8 Betör Júdába, végigzúdul rajta,
és nyakig ér. De ha kiterjesztett szárnyaival széltében ellepi az országot,
velünk lesz az Isten! 9 Tomboljatok csak népek, majd meg fogtok rettenni!
Figyeljetek mind, ti messze országok! Fegyverkezzetek csak, majd meg fogtok
rettenni, fegyverkezzetek csak, majd meg fogtok rettenni! 10 Szőjetek csak
terveket, majd meghiúsulnak, tárgyaljatok csak, úgysem sikerül, mert velünk az
Isten!
11 Így szólt hozzám
az ÚR, amikor keze megragadott, és arra intett, hogy ne járjak ennek a népnek
az útján: 12 Ne mondjátok összeesküvésnek mindazt, amit ez a nép
összeesküvésnek mond, amitől fél, attól ne féljetek, és ne rettegjetek! 13
A Seregek URát tartsátok szentnek, őt féljétek, tőle rettegjetek, 14
akkor ő is megszentel. De Izráel két háza számára olyan kő lesz,
amelybe beleütköznek, olyan szikla, amelybe belebotlanak, Jeruzsálem lakóinak pedig
kelepce és csapda. 15 Sokan megbotlanak közülük, elesnek és összetörnek,
megfogja őket a csapda. 16 Lezárom ezt az intelmet, lepecsételem ezt a
tanítást tanítványaim számára. 17 És várom az URat, aki Jákób háza elől
elrejtette orcáját, és benne reménykedem. 18 Én pedig és e gyermekek, akiket az
ÚR adott nekem, intő jelek vagyunk Izráelben a Sion-hegyen lakó Seregek
URának akaratából.
19 Ha majd azt
mondják nektek, hogy forduljatok a halottidézőkhöz és
jövendőmondókhoz, akik suttognak és mormolnak, ezt feleljétek: Nem
Istenéhez kell fordulnia a népnek? A holtakhoz kell fordulni az élő
helyett? 20 A törvényre és intelemre figyeljetek! Hiszen ők olyan
dolgokról beszélnek, amelyeknek nincs jövője. 21 Szomorúan és éhesen
bolyong a nép az országban. Ha éheznie kell, fölháborodik, gyalázza királyát és
Istenét. Fölfelé néz, 22 majd a földre tekint, de csak nyomorúságot és
sötétséget lát, nyomasztó borút, homályba taszítva. 23 De nem marad sötétség
ott, ahol elnyomás van. Először megalázta Zebulon és Naftáli földjét, de
végül megdicsőíti a tenger felé vivő utat, a Jordánon túli részt, a
pogányok területét.
Ézs 9
1 A nép, amely
sötétségben jár, nagy világosságot lát. A halál árnyékának földjén lakókra
világosság ragyog. 2 Te megszaporítod a népet, nagy örömöt szerzel neki. Úgy
örülnek színed előtt, mint aratáskor szoktak örülni; ahogyan vigadnak, ha
zsákmányt osztanak. 3 Mert terhes igáját, a hátát verő botot,
sanyargatójának vesszejét összetöröd, mint Midján napján. 4 Mert minden
dübörögve menetelő csizma és véráztatta köpönyeg elég, és tűz
martaléka lesz. 5 Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az
uralom az ő vállán lesz, és így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos,
Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme! 6 Uralma növekedésének és
a békének nem lesz vége a Dávid trónján és országában, mert megerősíti és
megszilárdítja törvénnyel és igazsággal mostantól fogva mindörökké. A Seregek
URának féltő szeretete viszi véghez ezt! 7 Egy igét küldött az ÚR
Jákóbnak, eljutott Izráelhez, 8 hogy megtudja az egész nép: Efraim és Samária
lakossága, mely gőgösen és dölyfös szívvel mondja: 9 Téglák omlottak le,
de mi faragott kőből építünk! Vadfügefákat vágtak ki, de mi
cédrusokkal pótoljuk! 10 Fölbújtja ellene az ÚR Recín vezéreit, és rájuk uszítja
ellenségeit: 11 az arámokat elölről, a filiszteusokat hátulról, és falják
Izráelt tele szájjal. Mindezzel nem múlt el haragja, és keze még ki van
nyújtva. 12 De ez a nép nem tért meg ostorozójához, és nem kereste a Seregek
URát. 13 Ezért kiirtotta az ÚR Izráelből a fejet és a farkat, a pálmát és
a kákát egyszerre. 14 A vén és a főrendű a fej, a hazugságot tanító
próféta pedig a farok. 15 Mert tévútra vezették ezt a népet vezetői, és
megzavarodtak, akiket vezettek. 16 Ezért nem örül ifjainak az Úr, nem könyörül
árváin és özvegyein, mert mindenki elvetemült gonosztevő, és minden száj
bolondot beszél. Mindezzel nem múlt el haragja, keze még ki van nyújtva. 17
Mert föllángol a gonoszság, mint a tűz, megemészti a tövist és a gazt.
Meggyújtja az erdő bozótját, gomolyogva száll föl a füstje. 18 A Seregek
URa haragja miatt borul lángba az ország, a nép pedig tűz martaléka lesz.
Senki sem könyörül embertársán. 19 Jobbjába is beleharap, mert olyan éhes,
balját is megenné, mert nem tud jóllakni, mindenki megenné karja húsát is. 20
Manassé Efraimra, Efraim Manasséra, mindketten Júdára támadnak. Mindezzel nem
múlt el haragja, keze még ki van nyújtva.
Ézs 10
1 Jaj azoknak, akik
jogtalan rendeleteket hoznak, és irataik csak terheket rónak ki. 2 Mert
elnyújtják a nincstelenek perét, megfosztják jogaiktól népem nyomorultjait. Az
özvegyeket kizsákmányolják, és az árvákat kifosztják. 3 De mit tesztek majd a
megtorlás napján, amikor megjön messziről az ítéletidő? Kihez futtok
majd segítségért, hol hagyjátok kincseiteket? 4 Aki nem térdel a foglyok közé,
a megöltek között esik el. Mindezzel nem múlt el haragja, keze még ki van
nyújtva. 5 Jaj Asszíriának, haragom botjának, melynek kezében van dühömnek
vesszeje! 6 Elvetemült nemzet ellen küldöm, az ellen a nép ellen rendelem,
amelyre haragszom, hogy zsákmányt zsákmányoljon, prédát prédáljon, és
eltapossa, mint az utca sarát. 7 De ő nem így képzeli, szíve nem így
gondolja, mert szíve szerint pusztítani akar, számos nemzetet akar kiirtani. 8
Mert ezt mondja: Vezéreim nem mind királyok-e? 9 Nem az történt-e Kalnóval, ami
Karkemissel? Nem úgy járt-e Hamát, mint Arpad? Nem úgy járt-e Samária, mint
Damaszkusz? 10 Ahogyan elérte kezem a bálványok országait, bár több
bálványszobruk volt, mint Jeruzsálemnek és Samáriának, 11 ahogyan elbántam
Samáriával és bálványaival, úgy fogok elbánni Jeruzsálemmel és bálványaival.
12 De ha befejezi az
Úr minden tettét a Sion hegyén és Jeruzsálemben, megbünteti az asszír király
dölyfös szíve gyümölcsét és nagyralátó szeme dicsekvését. 13 Mert ezt mondta:
Kezem erejével vittem véghez ezt, és bölcsességemmel, mert értelmes vagyok:
megszüntettem a népek határait, értékeiktől megfosztottam őket,
hatalmammal letaszítottam a trónon ülőket. 14 Elérte kezem a népek
gazdagságát, mint a madárfészket, és ahogyan megszerzik az elhagyott tojásokat,
úgy szereztem meg az egész földet. Nem volt senki, aki szárnyával verdesett,
csőrét kinyitotta, vagy csipogott volna. 15 Dicsekedhetik-e a fejsze azzal
szemben, aki vág vele? Fontosabb-e a fűrész, annál, aki húzza? Mintha a
bot suhogtatná azt, aki fölvette, és a vessző venné föl azt, aki nem fából
van! 16 Ezért az Úr, a Seregek URa sorvadást bocsát Asszíria kövéreire, és
dicsősége alatt tűz lobban, lobogó tűz. 17 Izráel Világossága
lesz a tűz, és Szentje a láng, amely elégeti és megemészti benne egyetlen
napon a tövist és a gazt. 18 Pompás erdejét és kertjét mindenestül
megsemmisíti, mintha sorvadás sorvasztaná. 19 Oly kevés fa marad erdejében,
hogy egy gyermek is össze tudja írni. 20 Azon a napon nem támaszkodik többé
ostorozójára Izráel maradéka, és Jákób házának megmenekült része, hanem az
ÚRra, Izráel Szentjére támaszkodik hűségesen. 21 A maradék megtér: Jákób
maradéka az erős Istenhez. 22 Mert ha annyi volna is néped, Izráel, mint
tengerparton a homok, csak a maradék tér meg. El van rendelve pusztulásod,
igazságos ítélet árad rád.
23 Mert elhatározta
az Úr, a Seregek URa, hogy elpusztítja az egész országot.
24 Ezért így szólt az
Úr, a Seregek URa: Ne félj népem, Sion lakója, Asszíriától, ha megver bottal,
és rád emeli vesszejét, mint Egyiptom tette. 25 Mert rövid idő múlva véget
ér kárhoztató haragom, amely pusztította őket. 26 Ostorral csapkodja a
Seregek URa, ahogyan megverte Midjánt az Óréb-sziklánál. Vesszejével rácsap a
tengerre, mint Egyiptomban tette. 27 Azon a napon lekerül terhe válladról,
igája nyakadról, a kövérség miatt leszakad róla az iga. 28 Ajba érkezik,
átvonul Migrónon, Mikmászba rendeli fölszerelését. 29 Átvonulnak a hágón,
Gebában térnek éjjeli szállásra. Megretten Ráma, Saul Gibeája menekül. 30
Sikolts hangosan, Gallim leánya, figyelj rá, Lais, felelj rá, Anátót! 31
Madméná elmenekült, Gébim lakói elrejtőztek. 32 Még ma odaér Nóbba,
öklével fenyegeti Sion leányának hegyét, Jeruzsálem dombját. 33 De az Úr, a
Seregek URa kegyetlenül levagdalja az ágakat, a sudár termetűeket kivágja,
és elterülnek a magasra törők. 34 Kivágja fejszével az erdő bozótját,
ledőlnek Libánon büszke cédrusai!
Ézs 11
1 Vesszőszál
hajt ki Isai törzsökéről, hajtás sarjad gyökereiről. 2 Az ÚR lelke
nyugszik rajta, a bölcsesség és értelem lelke, a tanács és erő lelke, az
ÚR ismeretének és félelmének lelke. 3 Az ÚR félelme lesz a gyönyörűsége.
Nem a látszat után ítél, és nem hallomás után dönt, 4 hanem igazságosan ítél a
nincstelenek ügyében, és méltányosan dönt az ország szegényeinek dolgában.
Megveri a földet szájának botjával, ajka leheletével megöli a bűnöst. 5
Igazság lesz derekának öve, csípőjének öve pedig a hűség. 6 Akkor
majd a farkas a báránnyal lakik, a párduc a gödölyével hever, a borjú, az
oroszlán és a hízott marha együtt lesznek, és egy kisfiú terelgeti őket. 7
A tehén a medvével legel, fiaik együtt heverésznek, az oroszlán pedig szalmát
eszik, mint a marha. 8 A kisded a viperalyuknál játszadozik, és az alig
elválasztott gyermek a mérgeskígyó fajzata felé nyújtja kezét. 9 Nem árt, és nem
pusztít szent hegyemen senki, mert tele lesz a föld az ÚR ismeretével, ahogyan
a tengert víz borítja. 10 Azon a napon Isai gyökeréhez fognak járulni a
nemzetek, mert zászlóként magaslik ki anépekközül, és székhelye dicsőséges
lesz. 11 Azon a napon másodszor is kinyújtja kezét az Úr, hogy megvegye népe
maradékát, mely megmarad Asszíriában és Egyiptomban, Patrószban, Kúsban és
Élámban, Sineárban meg Hamátban és a tenger szigetein. 12 Jelt ad a
nemzeteknek, és összegyűjti Izráel szétszórt fiait, egybegyűjti Júda elszéledt
leányait a föld négy széléről. 13 Megszűnik Efraim irigysége, Júda
ellenségeskedése kivész. Efraim nem irigykedik Júdára, Júda sem lesz Efraim
ellensége. 14 Repülnek a tenger felé a filiszteusok lejtőjén, együtt ejtik
prédául a keleti népet. Ráteszik kezüket Edómra és Móábra, és Ammón fiai nekik
engedelmeskednek. 15 Az ÚR pedig kiszárítja Egyiptom tengerének öblét. Öklével
megfenyegeti az Eufráteszt, forró szelével hét ágra vágja, és saruval is
járhatóvá teszi. 16 Olyan útja lesz népe maradékának, az Asszíriában
megmaradtaknak, amilyen Izráelnek volt, amikor kijött Egyiptomból.
Ézs 12
1 Azon a napon ezt
mondod majd: Hálát adok neked, URam, mert bár haragudtál rám, elmúlt haragod,
és megvigasztaltál. 2 Íme, Isten az én szabadítóm, bízom és nem rettegek, mert
erőm és énekem az ÚR, megszabadított engem. 3 Örvendezve fogtok vizet
meríteni a szabadulás forrásából. 4 Azon a napon ezt mondjátok majd: Adjatok
hálát az ÚRnak, hirdessétek nevét! Adjátok tudtára a népeknek nagy tetteit!
Emlékeztessétek őket, hogy neve magasztos! 5 Énekeljétek, hogy milyen
fenséges tetteket vitt véghez az ÚR, tudja meg ezt az egész föld! 6 Kiálts és
ujjongj, Sion lakója, mert nagy közöttetek Izráel Szentje!
Ézs 13
1 Fenyegető
kijelentés Babilónia ellen, amelyet látomásban kapott Ézsaiás, Ámóc fia: 2
Adjatok jelt a kopár hegyről, hangosan kiáltsatok nekik! Integessetek,
hogy vonuljanak be a nemesek kapuin! 3 Én már parancsot adtam megszentelt
harcosaimnak és elhívtam vitézeimet, akik végrehajtják haragomat, és vigadoznak
fenségemnek. 4 Zúgás hallik a hegyeken, nagy nép zúgásához hasonló, országok
morajlása hallik, összegyűlt nemzetek morajlása. A Seregek URa megszemléli
a harcra kész sereget. 5 Jönnek messze földről, az ég széléről: az
ÚR, és bosszús haragjának eszközei, hogy elpusztítsák az egész földet. 6
Jajgassatok, mert közeledik az ÚR napja, a Mindenható pusztításaként jön el. 7
Ezért lehanyatlik minden kéz, megdermed minden ember szíve. 8 Megriadnak, kínos
fájdalmak fogják el őket, gyötrődnek, mint a szülő nő. Riadtan
néznek egymásra, és arcuk lángban ég. 9 Jön már az ÚR napja kegyetlenül,
féktelen, izzó haraggal. Pusztává teszi a földet, kipusztítja róla a
vétkeseket. 10 Az ég csillagai és csillagzatai nem ragyogtatják világosságukat.
Sötét lesz a fölkelő nap, nem fénylik a hold világa. 11 Megbüntetem a
világ gonoszságát, a bűnösök bűnét. Véget vetek a kevélyek
gőgjének, az erőszakosok gőgösségét megalázom. 12 Ritkábbá
teszem a halandót a színaranynál, és az embert Ofír aranyánál. 13 Ezért
megrendítem az eget, és megindul helyéből a föld a Seregek URának féktelen
haragja miatt, izzó haragja napján. 14 Akkor majd, mint az űzött gazellák,
mint juhok, amelyeket nem lehet összeterelni, mindenki a maga népe felé indul,
mindenki a maga országába fut. 15 Akit csak elérnek, leszúrják, akit csak
megfoghatnak, karddal ejtik el. 16 Csecsemőiket szemük előtt zúzzák
szét, házaikat kifosztják, asszonyaikat meggyalázzák. 17 Íme, ellenük indítom a
médeket, akik ezüsttel nem törődnek, és aranyban nem gyönyörködnek. 18
Íjukkal szétzúzzák a gyermekeket, nem irgalmaznak az újszülöttnek sem, a fiakat
nem szánják meg. 19 Úgy jár majd Babilon, az országok ékessége, a káldeusok
fenséges dísze, ahogyan földúlta Isten Sodomát és Gomorát. 20 Nem telepszik le
ott többé senki, nem lakik ott senki a jövő nemzedékek során. Nem sátoroz
ott az arab, nem deleltetnek ott pásztorok, 21 hanem pusztai vadak tanyáznak
ott, és baglyokkal telnek meg házaik. Struccok laknak majd ott, és démonok
szökdelnek ott. 22 Hiénák üvöltöznek kastélyaikban, gyönyörű palotáikban
sakálok, mert hamar eljön az ideje, nem késnek napjai.
Ézs 14
1 Bizony, megkönyörül
az ÚR Jákóbon, és továbbra is Izráelt választja. Nyugalmat ad nekik földjükön,
jövevények társulnak hozzájuk, és Jákób házához csatlakoznak. 2 Fölkarolják és
hazaviszik őket a népek, Izráel pedig tulajdonává teszi azokat az ÚR
földjén mint szolgákat és szolgálókat. Fogságba vivőiket foglyul ejtik, és
uralkodnak volt sanyargatóikon. 3 Amikor majd nyugalomra fordítja az ÚR
fájdalmaidat, nyugtalanságodat és azt a kemény szolgálatot, amelyet végezned
kellett, 4 ezt a gúnydalt fogod énekelni a babiloni királyról: Vége van a
sanyargatónak, vége van az erőszaknak! 5 Összetörte az ÚR a gonoszság
vesszejét, a zsarnokság botját. 6 Aki népeket vert dühében szüntelen veréssel, aki
nemzeteket taposott haragjában, most azt üldözik kíméletlenül. 7 Megnyugodott,
csendes az egész föld, ujjongásba törtek ki az emberek. 8 Még a ciprusok is így
örülnek, meg a Libánon cédrusai: Mióta elterültél, nem jön favágó ellenünk! 9
Megrendült ott lent a holtak hazája, látva jöttödet. Felkölti miattad az
árnyakat, a föld összes hatalmasait, fölkelti trónjukról a nemzetek királyait.
10 Rákezdik mindnyájan, és ezt mondják neked: Te is erőtlen lettél, mint
mi, hozzánk hasonlóvá lettél! 11 Sírba omlott gőgöd, lantjaid zengése!
Férgek a derékaljad, pondrók a takaród! 12 Leestél az égről, fényes
hajnalcsillag! Lehulltál a földre, népek legyőzője! 13 Pedig ezt
mondtad magadban: Fölmegyek az égbe, Isten csillagai fölé emelem trónomat, odaülök
az istenek hegyére a messze északon. 14 Fölmegyek a felhők csúcsára,
hasonló leszek a Felségeshez! 15 De a sírba kell leszállnod, a gödör mélyébe.
16 Akik csak meglátnak, bámulnak, elgondolkoznak rajtad: Ettől az
embertől reszketett a föld, ettől remegtek az országok? 17 Ez az, aki
pusztává tette a világot, lerombolta a városokat, és nem engedte haza a
foglyokat? 18 A nemzetek királyai mind tisztességben nyugszanak sírboltjukban.
19 Téged azonban temetetlenül dobnak el, mint valami hitvány gazt, mint
eltaposott hullát; elborítanak a meggyilkoltak, akiket karddal öltek meg, és
kőhalom alatt lesz a sírjuk. 20 Nem temetnek el úgy, mint a királyokat,
mert pusztítottad országodat, gyilkoltad népedet. Nem emlegetik soha többé a
gonosztevők ivadékát. 21 Állítsatok vágóhidat fiainak őseik bűne
miatt, hogy talpra állva el ne foglalják az országot, s be ne töltsék
városokkal a világot!
22 Rájuk támadok -
így szól a Seregek URa - és kiirtom Babilónia nevét és maradékát, még az
írmagját is - így szól az ÚR. 23 Bölömbikák tanyájává teszem, vadvizes
mocsárrá, és elsöpröm pusztító seprűvel - így szól a Seregek URa.
24 Megesküdött a
Seregek URa: Úgy lesz, ahogyan elterveztem, az következik be, amit
elhatároztam. 25 Országomban töröm össze Asszíriát, hegyeimen taposom el.
Lekerül róluk igája, lekerül vállukról a teher. 26 Ezt a tervet határoztam el
az egész föld ellen, így nyújtom ki kezemet minden nép ellen. 27 Ha így határoz
a Seregek URa, ki hiúsíthatja meg? Ha kinyújtja kezét, ki fordíthatja vissza?
28 Áház király halála
esztendejében hangzott el ez a fenyegető jövendölés: 29 Ne örüljetek
annyira, filiszteusok, hogy összetört a titeket verő bot! Mert a kígyó
gyökeréről vipera sarjad, és gyümölcse repülő sárkány lesz. 30 A
legszegényebbek jól élnek, és a szegények bizton heverésznek, a te gyökeredet
azonban éhhalállal sújtom, maradékodat meggyilkolom. 31 Jajgass, kapu, kiálts,
város, rettegjetek, ti filiszteusok! Mert füst gomolyog északról, senki sem
téveszti el kijelölt helyét. 32 Mit szólnak majd ehhez a népek követei? Azt,
hogy az ÚR vetette meg Sion alapját, oda menekülnek népe szegényei!
Ézs 15
1 Fenyegető
jövendölés Móáb ellen: Éjnek idején elpusztul, elnémul Ár-Móáb! Éjnek idején
elpusztul, elnémul Kír-Móáb! 2 Fölmennek a templomba, zokog Díbón a
magaslatokon, Nébó és Médeba miatt jajgat Móáb. Minden fejet megnyírtak, minden
szakállt levágtak. 3 Az utcákon zsákruhában járnak, a háztetőkön és a
tereken mindenki jajgat, könnyeit hullatva. 4 Segítségért kiált Hesbón és
Elálé, hangjuk Jahacig hallik. Ezért riadoznak Móáb fegyveresei, riadozik
lelke. 5 Szívből kiáltok Móáb miatt. Cóarig, Eglat-Selisijjáig jutottak
menekültjei. Sírva mennek föl a Lúhit-hágón, Hórónaim útján összetörve
jajveszékelnek. 6 Pusztasággá válnak Nimrim vizei, elszárad a fű,
kipusztul a pázsit, nem marad növényzet. 7 Ezért amijük megmarad, amit meg
tudnak őrizni, átviszik a puszták patakján. 8 Körös-körül jajveszékelnek
Móáb határain, Eglaimig hangzik a jajgatás, Beér-Élimig hangzik a jajgatás. 9
Bizony, megtelnek vérrel Dímón vizei! Más veszedelmet is hozok Dimónra:
oroszlánokat Móáb menekültjeire és a föld maradékára.
Ézs 16
1 Küldjetek
bárányokat az ország uralkodójának Szelából a pusztaságon át Sion leányának
hegyére! 2 Bujdosó madárhoz, földúlt fészekhez hasonlítanak Móáb leányai az
Arnón gázlóinál. 3 Tartsatok tanácsot, hozzatok döntést! Tedd árnyékodat fényes
délben olyanná, mint az éjszaka! Rejtsd el az elűzötteket, ne jelentsd föl
a bujdosókat! 4 Hadd lakjanak nálad az elűzött móábiak! Légy rejtekhelyük,
ha jön a pusztító! Mert vége lesz az erőszaknak, megszűnik a
pusztítás, eltűnnek az ország eltiprói. 5 Kegyelem által készül egy trón.
Megingathatatlanul ül azon Dávid sátorában a bíró, aki törődik a joggal,
és szorgalmazza az igazságot. 6 Hallottunk Móáb gőgjéről, hogy milyen
gőgös, fennhéjázó, dölyfös és öntelt, üres hencegő. 7 Ezért jajgatni
fog egyik móábi a másikért, mindenki jajgatni fog. Nyögni fogtok összetörten
Kír-Hareszet aszú szőlőjéért, 8 mert elhervadtak Hesbón
szőlőhegyei, Szibmá szőlőtőkéi. A nép urai lemetszették
vesszőit, pedig Jazérig értek, befutották a pusztaságot. Hajtásai
szétágaztak, a tengeren túlra nyúltak. 9 Ezért elsiratom Szibmá
szőlőtőkéit, ahogyan sirattam Jazért. Elárasztlak könnyeimmel,
Hesbón és Elálé, mert szüretedről és aratásodról elmaradt a kurjantás. 10
Odalett az öröm és vigadozás a szőlőskertben, nem ujjonganak a
szőlőkben, nem kiáltoznak. Nem tapos bort sajtókban a taposó, a
kurjantást megszüntetem. 11 Ezért, mint a citera, zeng a bensőm Móábért, a
keblem Kír-Hereszért. 12 És ha megjelenik Móáb az áldozóhalmon, bárhogyan
fáradozik, még ha szentélyébe megy is imádkozni, nem érhet el semmit.
13 Ezt az igét mondta
az ÚR Móábról már régen. 14 De most így szól az ÚR: Három esztendőn belül,
a bérlők éveihez hasonlóan, megalázzák Móáb előkelőit és egész
nagy tömegét, még a maradéka is kevés, kicsiny és erőtlen lesz.
Ézs 17
1 Fenyegető
jövendölés Damaszkusz ellen: Damaszkusz nem lesz többé város, rom és omladék
lesz. 2 Aróér városai elhagyottá válnak, nyájak lesznek ott, heverésznek
háborítatlanul. 3 Nem lesz erőd Efraimban, sem királyság Damaszkuszban:
egy sorsra jut Arám maradéka és Izráel fiainak dicsősége, - így szól a
Seregek URa. 4 Azon a napon lehanyatlik Jákób dicsősége, kövér teste
lesoványodik. 5 Úgy lesz, mint amikor gabonát markol az arató, és karjával levágja
a kalászokat. Olyan lesz, mint amikor valaki kalászt szedeget a Refáim
völgyében. 6 Csak böngészni való marad benne, mint mikor az olajbogyót verik:
két-három bogyó marad a fa koronája tetején, négy vagy öt a gyümölcsfa ágain -
így szól az ÚR, Izráel Istene.
7 Azon a napon
Alkotójára tekint majd az ember, és meglátja szemével Izráel Szentjét. 8 Nem
tekint az oltárokra, keze alkotásaira, meg sem látja, amit ujjaival csinált, a
szent fákat és a tömjénező oltárokat. 9 Azon a napon olyanok lesznek
erős városai, mint az elhagyott erdő, és mint a hegycsúcs, amelyet
elhagytak az Izráel fiai elől menekülők: pusztasággá lesz. 10 Mert
elfeledkeztél szabadító Istenedről, erős Kőszikládra nem
gondoltál, azért ültetsz gyönyörű ültetvényt, és teletűzdeled idegen
vesszőkkel. 11 Az ültetés után be is keríted, és reggelre kisarjasztatod a
magvakat. De oda lesz az aratás a hervadás idején, és gyógyíthatatlan lesz a
fájdalom. 12 Jaj, zúg a sok nép! Zúgásuk olyan, mint a tengerek zúgása.
Morajlanak a nemzetek! Morajlásuk olyan, mint a hatalmas víz morajlása. 13
Morajlanak a nemzetek, ahogyan morajlik a nagy víz; de ha megdorgálja az ÚR,
elfut messzire. Mint a polyvát kergeti 9074 a szél a hegyek között, és mint az
ördögszekeret a szélvihar. 14 Ha leszáll az est, rémületbe esnek, mire megvirrad,
sehol sem lesznek. Ez lesz a jutalma fosztogatóinknak, ez lesz a sorsa
prédálóinknak.
Ézs 18
1 Jaj a szárnysuhogás
országának Etiópia folyóin túl! 2 Követeket küld a tengeren, papíruszhajókon a
víz színén. Induljatok gyorsan, követek, a szálas és sima arcú néphez, a
közelben és távolban rettegett néphez, az elsöprő erejű néphez,
melynek hazáját folyók szelik át. 3 Ti, a világ összes lakói, e föld lakosai!
Ha jelt adnak a hegyeken, lássátok meg, ha megfújják a kürtöt, halljátok meg! 4
Mert ezt mondta nekem az ÚR: Nyugodtan nézem hajlékomból, mint izzó hőség
fényes nappal, mint harmatozó felhő aratási hőségben. 5 Mert még
szüret előtt, virágzás után, ha fürtté érnek a szőlőszemek,
akkor levágja a vesszőket metszőkéssel, lemetszi róla a vadhajtásokat
is. 6 Ott marad mindenestül a hegyek ragadozó madarainak és a föld állatainak.
Ott nyaral a ragadozó madár, és ott telel a föld minden állata.
7 Abban az
időben ajándékot visz a Seregek URának a szálas és sima arcú nép, a
közelben és távolban rettegett nép, az elsöprő erejű nép, amelynek
hazáját folyók szelik át, a Seregek URa nevének helyére, a Sion hegyére.
Ézs 19
1 Fenyegető
jövendölés Egyiptom ellen: Száguld az ÚR gyors felhőn: Egyiptomba megy.
Meginognak előtte Egyiptom bálványai, Egyiptom szíve megdermed keblében. 2
Egyiptomit egyiptomira uszítok, hogy testvér testvér ellen, ember embertársa
ellen, város város ellen, tartomány tartomány ellen harcoljon. 3 Oda lesz
Egyiptom bátorsága, tanácstalanná teszem. Kérdezgetik majd a bálványokat és a szellemeket,
a halottidézőket és a jövendőmondókat. 4 De én kiszolgáltatom az
egyiptomiakat egy keménykezű úrnak, egy erőskezű király
uralkodik majd rajtuk! - így szól az Úr, a Seregek URa. 5 Kiapad a tenger vize,
kiszárad, kiszikkad a folyam. 6 Bűzössé válnak a folyók. Egyiptomban a
Nílus ágai leapadnak, kiszáradnak. Elfonnyad a nád és a sás. 7 A Nílus menti
tisztások a Nílus torkolatánál és minden vetés a Nílus mellett elszárad,
eltűnik, semmivé lesz. 8 Szomorúak a halászok, gyászolnak mind, akik a Nílusban
horgásznak, elalélnak, akik hálót vetnek a víz színére. 9 Szégyent vallanak a
len megmunkálói, a gerebenezők és vászonszövők. 10 Levertek lesznek a
kötélverők, bánkódnak mind a napszámosok. 11 Milyen ostobák Cóan vezérei,
a fáraó legbölcsebb tanácsosai! Esztelen tanácsot adnak. Hogy meritek mondani a
fáraónak, hogy bölcsek vagytok, régi királyok sarjai?! 12 Hol vannak bölcseid?
Mondják meg neked, ha tudják, mit határozott a Seregek URa Egyiptom felől!
13 Bolondok lettek Cóan vezérei, Nóf vezérei becsapódtak. Tévútra vezették
Egyiptomot a tartományok vezetői. 14 Mert beléjük öntötte az ÚR az ámítás
lelkét, hogy tévútra vezessék Egyiptomot minden vállalkozásában, ahogyan a
részeg beletéved okádékába. 15 Nem sikerül Egyiptomnak semmiféle vállalkozása,
bármire vállalkozik a fő vagy a farok, a pálmaág vagy a káka.
16 Azon a napon olyan
lesz Egyiptom, mint az asszonyok: borzadni és rettegni fog a Seregek URa
fölemelt kezétől, mert fölemeli ellene. 17 Egyiptom rettegni fog Júdától:
ha csak említik is előtte, már retteg a Seregek URának végzésétől,
amelyet ellene hozott.
18 Azon a napon öt
olyan város lesz Egyiptomban, amely kánaáni nyelven beszél, és a Seregek URára
esküszik. Az egyiket Nap-városnak nevezik.
19 Azon a napon
oltára lesz az ÚRnak Egyiptomban, a határán pedig az ÚRnak szentelt oszlop. 20
A Seregek URáról tanúskodó jel lesz ez Egyiptomban. Ha segítségért kiáltanak az
ÚRhoz sanyargatóik miatt, küld szabadításukra olyan vezetőt, aki megmenti
őket. 21 Akkor megismerteti magát az ÚR Egyiptommal, és Egyiptom megismeri
az URat. Tisztelni fogják az URat véresáldozattal és ételáldozattal. Fogadalmat
is tesznek az ÚRnak, és teljesítik. 22 Ha csapással sújtja is az ÚR Egyiptomot,
de meg is gyógyítja. Megtérnek az ÚRhoz, ő pedig meghallgatja és
meggyógyítja őket.
23 Akkor majd
országút vezet Egyiptomból Asszíriába, úgyhogy az asszírok Egyiptomba, az
egyiptomiak pedig Aszszíriába mehetnek, és Egyiptom Asszíriával együtt tiszteli
az URat.
24 Azon a napon
Egyiptom és Asszíria mellett Izráel, mint harmadik ország, áldás lesz a földön.
25 A Seregek URa pedig ezt az áldást mondja: Áldott Egyiptom, az én népem, és
Asszíria, kezem alkotása, meg Izráel, az én tulajdonom!
Ézs 20
1 Abban az évben,
amikor Asdód alá érkezett az a hadvezér, aki Szargón asszír király parancsára
megostromolta és elfoglalta Asdódot, 2 abban az időben így szólt az ÚR
Ézsaiáshoz, Ámóc fiához: Vedd le a zsákruhát a derekadról, és húzd le a sarut a
lábadról! Ő így is tett, és mezítelenül, saru nélkül járt.
3 Akkor ezt mondta az
ÚR: Ahogyan szolgám, Ézsaiás mezítelenül és saru nélkül jár három esztendeig,
intő jelül Egyiptom és Etiópia számára, 4 úgy hajtja el az asszír király
Egyiptom rabjait és Etiópia foglyait, ifjakat és véneket, mezítelenül és saru
nélkül, csupasz fenékkel, Egyiptom szégyenére. 5 Akkor majd reszketni és
szégyenkezni fognak, akik Etiópiában bíztak, és Egyiptommal dicsekedtek. 6
Akkor ezt mondják e partvidék lakói: Hogyan tudnánk mi megmenekülni, ha az is
így járt, akiben bíztunk, és akihez segítségért folyamodtunk, hogy mentsen meg
bennünket az asszír királytól?!
Ézs 21
1 Fenyegető
jövendölés Babilónia ellen: Ahogyan a szélviharok törnek elő dél
felől, úgy közeledik a síkság felől, a félelmetes földről. 2
Szörnyű látomásban ez jutott tudtomra: Csal a csaló, pusztít a pusztító!
Vonulj ellene, Élám, ostromold, Média! Minden sóhajtozásnak véget vetek. 3
Ezért görcsös fájdalom fogja el derekamat, olyan kínok gyötörnek, mint a
szülő nő kínjai. Megzavarodtam, nem hallok, megriadtam, nem látok. 4
Háborog a szívem, reszketés fogott el. Az eddig áhított alkonyat rettenetes
lett nekem. 5 Terítik az asztalt, rendezik a szőnyegeket, esznek-isznak.
Rajta, vezérek, kenjétek a pajzsot! 6 Mert ezt mondta nekem az ÚR: Menj, állíts
őrszemet, és amit lát, jelentse! 7 Lovasokat látott, lovasokat kettesével,
meg szamarakon és tevéken nyargalókat. Erősen és feszülten figyelt, 8 majd
felordított, mint az oroszlán: Uram, őrhelyemen állok mindennap,
őrségen állok minden éjjel! 9 Jönnek már a lovasok, lovasok kettesével!
Akkor megszólalt, és ezt mondta: Elesett, elesett Babilon! Minden istenszobra a
földön hever összetörve! 10 Ó, agyoncsépelt és megtiport népem! Amit a Seregek
URától, Izráel Istenétől hallottam, azt jelentettem nektek.
11 Fenyegető
jövendölés Dúmá ellen: Kiáltást hallok Széírből: Őrálló, meddig tart
még az éjszaka, őrálló, meddig tart még az éjjel? 12 Közeleg a reggel, de
még éjjel van - felelt az őrálló. Kérdezhettek, de inkább akkor, ha majd
visszajöttök.
13 Fenyegető
jövendölés Arábia ellen: Arábia bozótjaiban töltsétek az éjszakát, Dedán
karavánjai! 14 Hozzatok vizet a szomjazónak, Téma földjének lakói, és adjatok
kenyeret a menekülőknek! 15 Mert fegyver elől menekültek el, kivont
kard elől, kifeszített íj elől és súlyos harcból.
16 Mert ezt mondta
nekem az Úr: Egy év múlva, amilyen a bérlőnek az éve, vége lesz Kédár
minden dicsőségének. 17 Kevés marad meg a kédári hősök íjaiból,
Izráel Istene, az ÚR mondja ezt.
Ézs 22
1 Fenyegető
jövendölés a látomás völgye ellen: Mi történt veled, hogy mindenki a
háztetőkre ment? 2 Csupa lárma, zajongás a város, vigadozik a vár!
Sebesültjeidet nem kard sebezte meg, halottaid nem harcban estek el. 3
Vezetőid mind egy szálig elmenekültek, nyíllövés nélkül kerültek fogságba.
Mind fogságra jutottak, akiket csak megtaláltak, bármily messze futottak. 4
Azért ezt mondom: Ne nézzetek rám, keservesen sírok! Ne zaklassatok
vigasztalásotokkal, hiszen népem pusztulóban van! 5 Mert zűrzavar,
eltiprás és kavarodás napja jön az Úrtól, a Seregek URától a látomás völgyére.
Aláássák a falat, és kiáltás hangzik a hegy felé. 6 Élám fölveszi tegzét, jön
harci kocsikkal, emberekkel, lovasokkal, Kír is pajzsot ragad. 7 Gyönyörű
völgyeid megtelnek harci kocsikkal, a lovasok felsorakoznak a kapu előtt.
8 Leleplezték Júda védelmét: megszemlélitek azon a napon az Erdő-házának
fegyvertárát, 9 meglátjátok, mily sok rés van a Dávid városán, és
összegyűjtitek az Alsó-tó vizét. 10 Összeírjátok Jeruzsálem házait, egyes
házakat leromboltok a várfal megerősítésére. 11 Medencét csináltok a két
várfal között a Régi-tó vizének. De aki ezt cselekszi, azzal nem törődtök,
és nem látjátok meg azt, aki régóta készíti! 12 Az Úr, a Seregek URa azon a
napon sírásra és gyászolásra hív, kopaszra nyírásra és zsákba öltözésre. 13 De
csak vigasság és öröm van, marhákat vágnak, juhokat ölnek, húst esznek, és bort
isznak: Együnk-igyunk, hisz holnap meghalunk! 14 Kijelentette nekem a Seregek
URa, hogy nem engesztelődik meg irántatok emiatt a bűn miatt
halálotokig sem! - mondja az Úr, a Seregek URa.
15 Így szól az Úr, a
Seregek URa: Menj el Sebna udvarmesterhez, a királyi palota gondnokához, és
mondd: 16 Honnan vetted a jogot, vagy ki engedte meg neked, hogy itt készíts
magadnak sírboltot? Magas helyen készítetted sírodat, sziklában jelöltél ki
magadnak hajlékot! 17 Pedig keményen megfog téged az ÚR, és erős hajítással
messzire elhajít. 18 Egy csomóba göngyölítve becsomagol, és labdaként hajít egy
igen tágas földre. Ott halsz meg, ott lesznek ragyogó szekereid, te, urad
házának gyalázata! 19 Kivetlek tisztségedből, megfosztalak állásodtól. 20
Azután Eljákimot, Hilkijjá fiát nevezem ki szolgámmá, 21 palástodat rá adom,
övedet rá erősítem, és neki adom hatalmadat. Ő viseli gondját
Jeruzsálem lakóinak és Júda házának. 22 Az ő vállára teszem Dávid
palotájának kulcsát. Amit kinyit, nem tudja bezárni senki, és amit bezár, nem
tudja kinyitni senki. 23 Szilárd helyre erősítem, mint valami szöget. Ott
lesz a díszhely atyja házában. 24 Őrá aggatják atyja házának minden
díszét, sarjadékait és ivadékait, minden apró edényt, tálakat és mindenféle
korsót.
25 De így szól a
Seregek URa: Egyszer majd kilazul a szilárd helyre erősített szög, letörik
és leesik. Összetörik a teher, amely rajta volt. Megmondta az ÚR.
Ézs 23
1 Fenyegető
jövendölés Tírusz ellen: Jajgassatok, Tarsís-hajók, mert elpusztult Tírusz!
Nincs egy ház sem, nincs hova menni! Ciprus földjéről jövet mondták meg
nekik. 2 Némuljatok el, ti tengerparton lakók, szidóni kereskedők, kiknek
követei átszelik a tengert, 3 a nagy vizeket! Sihór gabonája, a Nílus aratása
volt a jövedelme, s a népek vásárhelye volt. 4 Szégyenkezz, Szidón, mert így
szól a tenger, a tengeri erődítmény: Olyan lettem, mint aki nem vajúdott,
nem szült, nem nevelt ifjakat, nem dédelgetett leányokat! 5 Úgy
gyötrődnek, akik Tírusz hírét hallják, mint amikor Egyiptomról hallottak.
6 Keljetek át Tarsísba, jajgassatok, ti tengerparton lakók! 7 Hát ez a ti
vigadozó városotok, mely ősidők óta fennáll, amely messzire elment,
hogy ott is megtelepedjék? 8 Kicsoda végzett így a koronás Tírusz felől,
melynek kereskedői vezérek, és kalmárait tisztelik a földön? 9 A Seregek URa
végzett így, hogy meggyalázza a kevélységet, és megalázzon minden pompát,
mindenkit, akit tisztelnek a földön. 10 Hagyjátok el az országot, mint a Nílus,
ti Tarsís-hajók, nincs többé kikötő! 11 Kinyújtotta kezét a tengerre az
ÚR, megrendítette a királyságokat; azt parancsolta Kánaánról, hogy pusztítsák
el erődítményeit. 12 Ezt mondta: Nem fogsz vigadni többé, Szidón leánya,
te meggyalázott szűz! Rajta, kelj át Ciprusba, de ott sem lesz nyugtod! 13
Íme, a káldeusok országa! Még nem is volt ez a nép, amikor Asszíria kiépítette
Tíruszt hajói számára. De ostromműveket állított ellene, palotáit
lerombolta, rommá tette! 14 Jajgassatok, Tarsís-hajók, mert elpusztult
erődítményetek! 15 Akkor majd elfelejtik Tíruszt hetven évig, ameddig egy
király él. Hetven év múlva úgy jár Tírusz, ahogy a szajha-nóta mondja: 16 Fogd
a citerát, járd be a várost, elfelejtett szajha! Szépen pengesd, dalolj sokat,
hogy emlékezzenek rád!
17 Hetven év múlva az
ÚR meglátogatja Tíruszt, és az ismét megkapja bérét, mert paráználkodni fog a
világ minden országával a föld színén. 18 De keresete és bére egyszer még az ÚR
szent tulajdona lesz. Nem teszik a kincstárba, hogy ott őrizzék, hanem az
ÚR színe előtt lakóké lesz ez a kereset, hogy jóllakásig ehessenek, és
szép ruhába öltözzenek.
Ézs 24
1 Az ÚR elpusztítja,
felforgatja a földet, feldúlja felszínét, szétszórja lakóit. 2 Olyan lesz a
köznép, mint a pap; a szolga, mint ura; a szolgáló, mint úrnője; az eladó,
mint a vásárló; a kölcsönadó, mint a kölcsönkérő, és a hitelező, mint
az adós. 3 Teljesen elpusztul a föld, teljesen kifosztják. Az ÚR jelentette ki
ezt az igét. 4 Gyászol, hervad a föld, elalél, hervad a világ, elalél a magas
ég a földdel együtt. 5 Gyalázatossá tették a földet lakói, mert megszegték a
törvényeket, megmásították a rendelkezéseket, megszegték az örök szövetséget. 6
Ezért átok emészti a földet, megbűnhődnek lakói. Ezért elfogynak a
föld lakói, csak kevés ember marad meg. 7 Gyászol a must, búsul a
szőlő, és sóhajtoznak mind, akik jókedvűek voltak. 8 Abbamaradt
a vidám dobolás, megszűnt a zajos vigadozás, abbamaradt a vidám citeraszó.
9 Nem borozgatnak nótaszó mellett, keserű az ital annak, aki issza. 10
Romba dőlt, puszta a város, zárva van minden ház, nem lehet bemenni. 11
Borért kiáltoznak az utcákon, bealkonyult minden örömnek, száműzve van a
földről a vidámság. 12 Pusztán maradt a város, romhalmaz van a kapu
helyén. 13 Mert olyasmi történik a földön, a népek között, mint amikor szüret
után olajbogyót vernek, vagy szőlőt böngésznek. 14 Azok hangos szóval
ujjonganak az ÚR fenségének, kiáltoznak a tenger felől. 15 Világosság
támadt, ezért dicsérjétek az URat, az ÚRnak, Izráel Istenének nevét a tenger
szigetein! 16 A föld széléről énekszót hallunk: Dicsőség az igaznak!
De én ezt mondom: Végem van, végem van, jaj nekem! Csalnak a csalók, csalárdul
csalnak a csalók! 17 Rettegés, verem és kelepce fenyeget téged, föld lakója! 18
Mert aki a rettentő hír elől menekül, verembe esik, és aki kijön a
veremből, kelepcébe kerül. Megnyílnak a magas ég csatornái, és megrendülnek
a föld alapjai. 19 Recseg, ropog a föld, darabokra törik a föld, inogva reng a
föld! 20 Ide-oda tántorog a föld, mint a részeg, düledezik, mint a kunyhó!
Ránehezedik vétke, és elesik, nem is kel föl többé. 21 Azon a napon megbünteti
az ÚR a magasság seregét a magasságban, és a föld királyait a földön. 22 Egy
csomóba gyűjtik őket, mint foglyokat a verembe. Börtönbe zárják, és
hosszú idő múlva megbüntetik őket. 23 Elpirul a sápadt hold,
szégyenkezik az izzó nap, mert a Seregek URa lesz a király a Sion hegyén és
Jeruzsálemben, és vénei előtt ragyog dicsősége.
Ézs 25
1 URam, te vagy
Istenem! Magasztallak, dicsérem neved, mert csodákat vittél véghez, ősrégi
terveket, való igazságot. 2 Mert kőhalommá tetted a várost, a
megerősített várat rommá, a bitorlók kastélya nem lesz város, soha többé
föl nem épül! 3 Ezért tisztel téged az erős nép, téged fél a hatalmas
nemzetek városa. 4 Mert erőssége vagy a nincstelennek, erőssége a
szegénynek a nyomorúságban, oltalom a zivatarban, árnyék a hőségben, mert
a hatalmaskodók dühe olyan, mint a kőfalra zúduló zivatar. 5 Mint
hőség a szikkadt földet, megalázod a zajongó bitorlókat, mint a felhő
árnyéka a hőséget, elnyomod a hatalmaskodók énekét. 6 Készít majd a
Seregek URa ezen a hegyen minden népnek lakomát zsíros falatokból, lakomát
újborokból, zsíros, velős falatokból, letisztult újborokból. 7 Ezen a
hegyen leveszi a leplet, amely ráborult minden népre, és a takarót, amely
betakart minden nemzetet. 8 Véget vet a halálnak örökre! Az én Uram, az ÚR
letörli a könnyet minden arcról. Leveszi népéről a gyalázatot az egész
földön. - Ezt ígérte az ÚR! 9 Ezt mondják azon a napon: Itt van a mi Istenünk,
benne reménykedtünk, hogy megszabadít minket. Itt van az ÚR, benne
reménykedtünk, vigadjunk és örüljünk szabadításának! 10 Mert az ÚR keze
nyugszik ezen a hegyen. Móábot pedig eltapossák lakóhelyén, ahogyan a szalmát
trágyalébe tapossák. 11 Széttárja benne kezeit, ahogyan széttárja az úszó, ha
úszik. De az ÚR megalázza gőgjét, hiába erőlködik kezével. 12
Kőfalakkal megerősített fellegváradat ledönti, lerombolja, ízzé-porrá
zúzza.
Ézs 26
1 Azon a napon ezt az
éneket éneklik Júda országában: Erős városunk van: az ÚR kőfalat és
bástyát állított védelmére. 2 Nyissátok ki a kapukat, hadd jöjjön be az igaz
nép, mely hűséges maradt! 3 Akinek szilárd a jelleme, azt megőrzöd
teljes békében, mert benned bízik. 4 Bízzatok az ÚRban mindenkor, mert az ÚR a
mi kősziklánk mindörökre! 5 Ő letaszítja a magasból az ott lakókat,
lerombolja a megerősített várost, földig lerombolja, porrá zúzza. 6 Lábbal
tapossák majd: a nyomorultak lábai, a nincstelenek léptei. 7 Az igaz ember
ösvénye egyenes, te egyengeted az igaz ember útját. 8 Ítéleted idején is benned
reménykedtünk, URam, neved dicséretére vágyott alelkünk. 9 Lelkem hozzád
vágyódik éjjel, teljes szívből kereslek téged. Mert ha ítéletet tartasz a
földön, igazságot tanulnak a világ lakói. 10 Ha a bűnös kegyelmet kap, nem
tanul igazságot. Becsületes országban is álnokul él, és nem nézi az ÚR
fenségét. 11 URam, fölemelted kezedet, de nem látják. Majd meglátják, hogy
féltőn szereted népedet, és megszégyenülnek: tűz emészti meg
ellenségeidet. 12 URam, te szerzel nekünk békességet, hiszen mindent te tettél,
ami velünk történt. 13 URunk, Istenünk, más urak voltak gazdáink, nem te, de
csak a te nevedet dicsérjük. 14 A halottak nem élnek, az árnyak nem támadnak
föl, ezért büntetted meg és irtottad ki őket, még az emlékezetüket is
eltörölted. 15 Megszaporítottad e népet, URam, megszaporítottad e népet,
megdicsőítetted magad, mindenfelé kiterjesztetted az ország határait. 16
URam, a nyomorúságban téged kerestek, és halkan fohászkodtak, amikor
fenyítetted őket. 17 Olyanok voltunk előtted, URam, mint a terhes
asszony, amikor szülni kezd: míg vajúdik, kiált fájdalmában. 18 Terhesek
voltunk, vajúdtunk, de csak szelet szültünk: nem szereztünk szabadulást az
országnak, és nem jöttek emberek a világra. 19 Életre kelnek hallottaid,
föltámadnak aholttestek! Ébredjetek, és ujjongjatok, kik a porban laktok! Mert
harmatod a világosság harmata, és a föld visszaadja az árnyakat. 20 Eredj,
népem, menj be szobádba, és zárd magadra az ajtót! Rejtőzz el egy rövid
pillanatra, míg elmúlik az ÚR haragja. 21 Mert jön már lakóhelyéről az ÚR,
hogy megbüntesse bűneikért a föld lakóit. A föld föltárja majd a kiontott
vért, nem takarja be többé a meggyilkoltakat.
Ézs 27
1 Azon a napon
megbünteti az ÚR kemény, nagy, erős kardjával Leviátánt, a gyors kígyót,
Leviátánt, a tekergő kígyót, és megöli a tengerben lakó szörnyeteget. 2
Azon a napon énekeljetek a színbort adó szőlőről! 3 Én, az ÚR
vagyok az őrizője, minduntalan öntözgetem. Éjjel-nappal őrzöm,
hogy senki ne bánthassa. 4 Nincs bennem harag, de ha tövis és gaz kerül elém,
küzdeni fogok ellene, és elégetem! 5 De aki az én oltalmamra bízza magát,
béküljön meg velem, béküljön meg velem! 6 A jövőben gyökeret ver Jákób,
virágzani, virulni fog Izráel, termésével elárasztja a világot. 7 Megverte-e
őt annyira, mint azokat, akik őt verték? Gyilkolta-e őt annyira,
mint azokat, akik őt gyilkolták? 8 Elűzted, elvetetted, úgy pereltél
vele. Erős széllel sodortad el, amikor feltámadt a keleti szél. 9 Ez által
nyer engesztelést Jákób bűne, és ez lesz vétke eltávolításának agyümölcse:
Olyanná teszi az oltár minden kövét, mint az összetört mészkövek: nem lesznek
többé szent fák, sem tömjénező oltárok! 10 Milyen árván maradt a
megerősített város! Elhagyott, lakatlan hely lesz, mint a puszta. Borjak
legelnek és heverésznek ott, lerágják a bokrokat. 11 Ha leszáradnak az ágak,
letördelik az arra járó asszonyok, és eltüzelik. Mert értelmetlen nép ez; azért
nem irgalmaz neki Alkotója, nem kegyelmez neki Formálója. 12 Azon a napon
elcsépeli az ÚR a kalászokat az Eufrátesztől Egyiptom patakjáig. De
titeket, Izráel fiai, egyenként fognak összeszedni! 13 Azon a napon megharsan a
nagy kürt, és visszajönnek, akik elvesztek az asszírok földjén, és akik
szétszóródtak Egyiptom földjén. Leborulnak az ÚR előtt a szent hegyen,
Jeruzsálemben.
Ézs 28
1 Jaj a büszke
koszorúnak, melyet Efraim részegei viselnek, és a hervadó virágnak, amely
ékesen díszíti őket, akik bortól mámorosak a termékeny völgyre néző
hegycsúcson! 2 Küldi már az Úr az erőset, a hatalmasat. Olyan, mint a
jégverés, a tomboló orkán, mint a roppant, elsöprő vizek áradata: hatalma
földre terít. 3 Lábbal tiporják majd Efraim részegeinek büszke koszorúját, 4 és
úgy jár majd hervadó virága, mely ékesen díszíti a termékeny völgyre néző
hegycsúcson, mint a korai füge gyümölcsérés előtt: ha meglátja valaki,
alig veszi kezébe, máris lenyeli. 5 Azon a napon a Seregek URa lesz népe
maradékának díszes koszorúja, ékes koronája. 6 Ő lesz az igazság lelke
azokban, akik igazságot szolgáltatnak, és a hősi erő azokban, akik
visszaverik a városkapu ellen támadókat. 7 De ezek is tántorognak a bortól,
támolyognak az italtól. Papok és próféták tántorognak az italtól, megzavarodtak
a bortól! Támolyognak az ital miatt, tántorognak, amikor látomásuk van,
ingadoznak, amikor döntést hoznak. 8 Minden asztal tele van undok hányással,
nincs sehol tiszta hely! 9 Kit akar ez a tudományára tanítani? Kivel akarja a
kijelentést megértetni? Akiket most választottak el az anyatejtől? Akiket
most vettek le az anyamellről? 10 Ez a parancs, az a parancs, ez a
szabály, az a szabály, itt egy kicsi, ott egy kicsi! 11 Ezért dadogó ajakkal és
idegen nyelven fog beszélni ezzel a néppel az, 12 aki ezt mondta nekik: Itt van
a nyugalom, adjatok nyugalmat a fáradtaknak! Itt van a felüdülés! De nem
akartak rá hallgatni. 13 Azért nekik ez lesz az ÚR igéje: Ez a parancs, az a
parancs, ez a szabály, az a szabály, itt egy kicsi, ott egy kicsi! Jártukban
hadd essenek hanyatt, törjék össze magukat, essenek csapdába! 14 Ezért
halljátok az ÚR igéjét, ti csúfolódó emberek, akik uralkodtok ezen a népen
Jeruzsálemben! 15 Ti ezt mondtátok: Szövetséget kötöttünk a halállal, és
egyezségre léptünk a holtak hazájával. Ha jön az elsöprő áradat, nem ér el
bennünket, m e r t a h
azugság lesz az oltalmunk, a hamisság a rejtekhelyünk. 16 Ezért így szól az én
Uram, az ÚR: A Sionra egy követ teszek le alapul, szilárd követ, drága
sarokkövet alapul. Aki hisz, az nem menekül el! 17 A törvényt zsinórmértékké
teszem, és az igazságot mércévé. Jégeső söpri el az oltalmazó hazugságot,
és víz árasztja el a rejtekhelyet. 18 Felbomlik a halállal kötött
szövetségetek, és nem marad meg egyezségetek a holtak hazájával. Ha megjön az
ostorozó áradat, elborít benneteket! 19 Valahányszor megjön, elragad
benneteket. Mert megjön minden reggel, sőt nappal is, éjjel is. Akkor a
folytonos rettegés majd megérteti veletek a kijelentést! 20 Mert rövid lesz az
ágy, nem tudtok kinyújtózni, kicsi lesz a takaró, nem tudtok beburkolózni. 21
Mert fölindul majd az ÚR, mint a Perácim-hegyen, haragra gerjed, mint a gibeóni
völgyben. Véghezviszi tettét, szokatlan tettét, elvégzi munkáját, rendkívüli
munkáját. 22 Most azért ne csúfolódjatok, mert még szorosabbak lesznek
bilincseitek! Hallottam, hogy az Úr, a Seregek URa elhatározta az egész ország
pusztulását. 23 Figyeljetek, halljátok meg szavamat, ügyeljetek, halljátok meg
beszédemet! 24 Mindig csak szánt a szántóvető, ha vetni akar? Csak
barázdálja és boronálja földjét? 25 Nem úgy van-e, hogy ha elegyengette
felszínét, kaprot hint vagy köményt szór, vagy vet sorban búzát vagy árpát a
kijelölt földbe és tönkölyt a szélére? 26 Így szoktatta őt rendre, erre
tanította Istene. 27 Mert nem cséplőszánnal csépelik a kaprot, és nem
cséplőhengerrel nyomtatják a köményt, hanem bottal verik ki a kaprot, és
pálcával a köményt. 28 Talán szétzúzzák a kenyérgabonát? Nem csépelik azt vég
nélkül; ha ráhajt is az ember cséplőhengerével és lovaival, mégsem zúzza
szét. 29 Ez is a Seregek URától származik. Csodálatos a terve, hatalmasan
hajtja végre.
Ézs 29
1 Jaj Ariélnak,
Ariélnak, a városnak, ahol Dávid táborozott! Évek telnek egymás után, ünnepek
váltják egymást, 2 azután ostromot indítok Ariél ellen. Akkor lesz sírás-rívás,
mert égő oltárrá teszem. 3 Táborral veszlek körül, sáncot vonok köréd,
felállítom az ostromműveket. 4 Megalázottan fogsz beszélni a földből,
és megtörten hangzik szavad a porból. O
l y a n lesz a hangod, mint a föld alatti kísérteté, és szavad a porból suttog.
5 De ízzé-porrá törik ellenségeid serege, a szálló polyvához hasonló lesz az
erőszakosok hada. Egy szempillantás alatt következik be! 6 Mert a Seregek
URa meglátogat téged mennydörgés, földrengés, nagy zúgás, viharos forgószél és
emésztő tüzes lángok közepette. 7 Olyan lesz, mint az álom, mint egy
éjszakai látomás valamennyi nép serege, amely Ariél ellen hadakozott, és
ostromot indított egész hadereje és sziklavára ellen. 8 Mint az éhező, aki
azt álmodja, hogy eszik, de ha fölébred, üres a gyomra, vagy mint a szomjazó, aki
azt álmodja, hogy iszik, de ha fölébred, eltikkadt és szomjas, úgy jár a népek
egész serege, amely Sion hegye ellen hadakozott. 9 Ámuljatok és bámuljatok,
vakoskodjatok és vakuljatok meg! Legyetek részegek, de ne bortól,
tántorogjatok, de ne az italtól! 10 Mert rátok árasztotta az ÚR a kábultság
lelkét. Bezárta szemeiteket: a prófétákat, befödte fejeiteket: a látnokokat.
11 Olyan lett
számotokra minden látomás, mint a lepecsételt irat szavai. Ha odaadják íráshoz
értő embernek, és ezt mondják: Olvasd el! - ő ezt fogja mondani: Nem
tudom, mert le van pecsételve. 12 Ha pedig íráshoz nem értőnek adják az
iratot, és ezt mondják: Olvasd el! - ő ezt fogja mondani: Nem értek az
íráshoz. 13 Így szól az Úr: Mivel ez a nép csak szájával közeledik hozzám, és
ajkával dicsőít engem, de szíve távol van tőlem, istenfélelme pedig
csupán betanult emberi parancsolat, 14 azért én úgy bánok majd ezzel a néppel,
hogy csodálkozni fog, igen csodálkozni: vége lesz a bölcsek bölcsességének, az
értelmesek értelme homályos marad. 15 Jaj azoknak, akik el akarják titkolni
tervüket az ÚR elől! Sötétben hajtják végre tettüket, mert azt gondolják:
Ki lát minket, ki ismer bennünket? 16 Micsoda fonákság! Egyenlőnek
tartható-e az agyag a fazekassal? Mondhatja-e az alkotás alkotójának: Nem
ő alkotott engem?! Mondhatja-e a
fazék a fazekasnak: Nem ért a dolgához?! 17 Már csak kevés idő van hátra,
és a Libánon kertté válik, a kert pedig erdőnek látszik. 18 Azon a napon a
süketek is meghallják az írás beszédét, a vakok szemei pedig látni fognak a
homály és a sötétség után. 9254 19 Újra örömüket lelik az alázatosak az ÚRban,
vigadnak a szegény emberek Izráel Szentje előtt, 20 mert vége lesz a
zsarnoknak, és elpusztul a csúfolódó! Kiirtják mindazokat, akiknek gonoszságon
jár az eszük, 21 akik vétkesnek nyilvánítják az embert a peres ügyekben, és
tőrbe ejtik, aki feddeni meri őket a kapuban, semmit érő
ürüggyel fosztják meg jogától az igazat. 22 Ezért így szól Jákób házához az ÚR,
aki megváltotta Ábrahámot: Nem szégyenül meg többé Jákób, nem sápad el többé az
arca, 23 mert ha gyermekei meglátják kezem munkáját, szentnek vallják nevemet.
Szentnek vallják Jákób Szentjét, és rettegnek Izráel Istenétől. 24 A
tévelygő lelkek észhez térnek, és a zúgolódók levonják a tanulságot.
Ézs 30
1 Jaj a pártütő
fiaknak - így szól az ÚR akik tervet szőnek, de nélkülem, szerződést
kötnek, de akaratom ellenére, vétket vétekre halmozva! 2 Folyton Egyiptomba
járnak, de engem nem kérdeznek meg. A fáraónál keresnek oltalmat, és menedéket
Egyiptom árnyékában. 3 De majd szégyent vallotok a fáraó oltalmával, és
pironkodni fogtok amiatt, hogyEgyiptom árnyékába menekültök 4 Vezetői
voltak már Cóanban, követei eljutottak Hánészig. 5 Mind szégyent vallanak azzal
a haszontalan néppel. Nem segít és nem használ, sőt szégyent és gyalázatot
hoz.
6 Fenyegető
jövendölés Dél Behemótja ellen: A nyomorúság és elnyomás országába, ahol a
nőstény és a hím oroszlán, a vipera és a repülő sárkány él, oda
viszik szamarak hátán vagyonukat, tevék púpján kincseiket a haszontalan népnek,
7 Egyiptomnak, melynek segítsége üres hiábavalóság. Ezért nevezem őt
tehetetlen szörnyetegnek. 8 Most pedig menj, és írd föl jelenlétükben egy
táblára, jegyezd föl egy könyvbe, hogy megmaradjon mindvégig örökre szóló
okmányként! 9 Bizony engedetlen nép ez, hazug fiak, fiak, de nem akarnak
hallgatni az ÚR tanítására. 10 Azt mondják a látóknak: Ne lássatok! a
látnokoknak pedig: Ne a valóságot lássátok! Mondjatok inkább hízelgő
dolgokat, lássatok kedvünkre valókat! 11 Hagyjátok abba ezt a módszert,
változtassatok ezen az eljáráson! Hagyjatok békét nekünk Izráel Szentjével! 12
Ezért így szól Izráel Szentje: Mivel megvetitek ezt az igét, zsarolásban és
csalásban bíztok, ezekre támaszkodtok, 13 azért úgy jártok bűnötökkel,
mint a magas kőfal, ha megreped, és megdőlve leomlással fenyeget:
bármely pillanatban összedőlhet. 14 Darabokra törik, mint a fazekas
korsója, melyet kíméletlenül összetörtek: nem lehet találni törmelékei között
akkora cserepet sem, amivel parazsat lehet venni a tűzhelyről, vagy
vizet meríteni a tócsából. 15 Mert így szól az én Uram, az ÚR, Izráel Szentje:
A megtérés és a higgadtság segítene rajtatok, a béke és a bizalom erőt
adna nektek! De ti nem akarjátok, 16 inkább ezt mondjátok: Nem úgy lesz az,
hanem lóháton vágtatunk! Hát majd vágtatnotok kell! Gyorsan akartok hajtani?
Hát majd gyorsak lesznek üldözőitek! 17 Egy ember fenyegetésére ezrével
elfuttok, öt ember fenyegetésére úgy elfuttok, hogy nem marad más
belőletek, csak egy jelzőpózna a hegytetőn és egy zászlórúd a
halmon. 18 De még vár az ÚR, hogy megkegyelmezhessen, még hallgat, hogy
irgalmazhasson. Mert bár ítélő Isten az ÚR, boldogok mindazok, akik benne
reménykednek.
19 Ne sírj többé,
Sion népe, amely Jeruzsálemben laksz! Bizonyosan megkegyelmez az ÚR, ha hozzá
kiáltasz. Mihelyt meghallja, válaszol neked. 20 És bár szűkösen adott
kenyeret, és kimérte a vizet az Úr, nem állítják többé félre tanítódat, hanem
saját szemeddel láthatod tanítódat. 21 Saját füleddel hallhatod a mögötted
hangzó szót: Ezen az úton járjatok, se jobbra, se balra ne térjetek le! 22 Tisztátalannak
fogjátok tartani az ezüsttel bevont bálványszobrokat és az arannyal borított
istenszobrokat. Kiszórod azokat, mint valami undokságot, és ezt mondod: Ki
veletek! 23 Ő pedig esőt ad a magra, amellyel beveted a földet, és
kenyeret ad a föld terméséből, amely bőséges és tápláló lesz. Nyájad
tágas legelőn legel azon a napon. 24 Az ökrök és a szamarak, amelyek a
szántóföldön dolgoznak, sózott abrakot esznek, amelyet lapáttal és villával
raknak eléjük. 25 Minden magas hegyen és kiemelkedő halmon pedig csatornák
lesznek, vízvezető árkok, a nagy öldöklés napján, amikor leomlanak a
vártornyok. 26 Olyan lesz a sápadt hold fénye, mint az izzó nap fénye, az izzó
nap fénye pedig hétszeres lesz, a nappali fény hétszerese, azon a napon, amikor
az ÚR bekötözi népe sérülését, és meggyógyítja a rajta ejtett sebet. 27 Maga az
ÚR jön a távolból, haragja lángol, méltóságteljesen emelkedik. Ajkán bősz
harag, nyelve, mint a perzselő tűz. 28 Lehelete olyan, mint az áradó
patak, amely nyakig ér, szakadozott rostában
r o s t álja a népeket, és tévútra vezető zablát vet a népek
szájába. 29 Úgy fogtok énekelni, mint az ünnepszentelés éjjelén, szívetek pedig
úgy örül, mint a zarándok, aki fuvolaszó mellett megy az ÚR hegyére, Izráel
Kősziklájához. 30 Fölmorajlik az ÚR fenséges szava, láthatóvá lesz sújtó
karja, felbőszült haragjában, perzselő tűz lángjában, orkánban,
zivatarban és jégverésben. 31 Megretten Asszíria az ÚR szavától. Bottal veri
meg. 32 Valahányszor lesújt a büntető vessző, amellyel veri az ÚR,
dob és citera szól, míg ő harcra emelt kézzel küzd ellene. 33 Mert régóta
készen van a vesztőhely, készen áll a királynak is, mélyre és szélesre
készítve, bőven van tűz is, fa is. Az ÚR lehelete úgy lobbantja
lángra, mint egy kénköves patakot.
Ézs 31
1 Jaj azoknak, akik
Egyiptomba mennek segítségért! Lovakban reménykednek, a harci kocsik tömegében
bíznak, és a lovasok nagy erejében; de nem tekintenek Izráel Szentjére, nem
folyamodnak az ÚRhoz. 2 De ő is bölcs, és veszedelmet hoz, nem másítja meg
szavait, hanem rátámad a gonoszok házára és a segítséget ígérő
gonosztevőkre. 3 Hiszen Egyiptom csak ember, nem Isten! Lova is csak test,
nem lélek! Ha kinyújtja kezét az ÚR, elbukik a segítő, elesik, akinek
segített: együtt pusztulnak el mindnyájan. 4 Mert ezt mondta nekem 5 Mint repdeső madársereg, úgy
oltalmazza a Seregek URa Jeruzsálemet: oltalmazza és megmenti, megvédi és
megtartja.
6 Térjetek meg ahhoz,
akitől oly messze eltávolodtatok, Izráel fiai! 7 Azon a napon mindenki
megveti ezüstbálványait és aranybálványait, amelyeket bűnös kézzel
készített. 8 Elbukik Asszíria, de nem férfiak kardjától, nem emberek kardja
pusztítja el. Menekülnie kell a kard elől, ifjai robotosokká lesznek. 9
Kőszála ijedten menekül, vezérei megrémülve hagyják el a zászlót. Így szól
az ÚR, kinek tüze a Sionon, kemencéje Jeruzsálemben van.
Ézs 32
1 Igazságosan fog
uralkodni a király és törvényesen fognak vezetni a vezérek. 2 Mindegyik olyan
lesz, mint rejtekhely a szél ellen, és fedett hely zivatar idején, mint patak a
száraz tájon, mint hatalmas kőszál árnyéka a kiszikkadt földön. 3 Nem
lesznek homályosak a szemek, ha látni kell, figyelmesek lesznek a fülek, ha
hallani kell. 4 A meggondolatlanok értelmesen gondolkoznak, a dadogó
nyelvűek folyékonyan, világosan beszélnek. 5 Nem nevezik többé a bolondot
nemesnek, és a gazembert sem mondják tisztességesnek. 6 Mert a bolond csak
bolondot beszél, szívében álnokságot forral, elvetemülten jár el. Tévelygést
hirdet az ÚRról, éhezni hagyja az éhes embert, megfosztja italától a szomjazót.
7 A gazembernek gonoszak az eszközei, és galádságot tervez: hazug beszéddel
megrontja az alázatosokat, még ha a szegénynek igaza van is. 8 De a nemes
lelkű nemesen gondolkozik, és kitart a nemes dolgok mellett. 9 Ti
könnyelmű asszonyok, halljátok meg szavam! Ti elbizakodott leányok, figyeljetek
beszédemre! 10 Alig egy év múlva reszkettek, ti elbizakodottak, mert nem lesz
többé szüret, nem lesz gyümölcsszedés! 11 Borzadjatok, ti könnyelműek,
reszkessetek, ti elbizakodottak! Vetkőzzetek meztelenre, csak
ágyékkötőt öltsetek! 12 Mellet verve gyászoljátok a gyönyörű
mezőket, a termő szőlőtőkét, 13 népem
termőföldjét, melyet tövis és gaz ver föl, és a vigadozó város sok vidám
házát! 14 Mert elhagyott lesz a kastély, elnémul a város lármája, a várhegy és
a bástya barlang lesz mindörökre, ahol zebrák viháncolnak és nyájak
legelésznek. 15 Végül kiárad ránk a lélek a magasból. Akkor majd a puszta
kertté válik, a kert pedig erdőnek látszik. 16 A pusztában is jog lakik, a
kertben igazság honol. 17 Az igazság békét teremt, és az igazság a békét és a biztonságot
szolgálja örökké. 18 Békés hajlékban lakik majd népem, biztonságos
lakóhelyeken, gondtalan nyugalomban. 19 De jégeső hull, és ledől az
erdő, a város pedig elsüllyed a mélyben. 20 Boldogok vagytok, akik
mindenütt víz mellett vethettek, és szabadjára engedhetitek az ökröt és a
szamarat.
Ézs 33
1 Jaj neked,
pusztító, akit még nem ért pusztulás, te rabló, akit még nem raboltak ki! Ha
befejezted a pusztítást, el fogsz pusztulni, ha bevégezted a rablást, téged
fognak kirabolni! 2 URam, kegyelmezz nekünk, benned reménykedünk! Légy
segítségünk reggelenként, szabadítónk a nyomorúság idején! 3 Dörgő
hangodtól elfutnak a népek, ha felemelkedsz, szétszóródnak a nemzetek. 4
Összeszedik a zsákmányt, ahogyan a sáskák szedik, úgy ugranak rá, ahogy a szöcskék
ugranak. 5 Fenséges az ÚR, magasságban lakik. Betölti a Siont törvénnyel és
igazsággal. 6 Nyugodt lesz az életed, bölcsesség és tudomány teszi szabaddá és
gazdaggá; az ÚR félelme lesz a kincse. 7 A küldöttek ott kint kiáltoznak, a
békekövetek keservesen sírnak. 8 Puszták az országutak, nem járnak az
ösvényeken. A pusztító megszegte a szövetséget, megvetette a városokat, semmibe
vette az embereket. 9 Gyászol, elalél a föld, hervadozik, megsárgul a Libánon,
olyan lett a Sárón, mint a pusztaság, lehull a Básán és a Karmel lombja. 10 De
most fölkelek, mondja az ÚR, most fölmagasodom és fölemelkedem! 11 Szalmával
vagytok terhesek, polyvát szültök, lihegésetek tűz, megemészt benneteket!
12 A népek égetett mésszé lesznek, és mint a kivágott gaz, tűzben égnek
el. 13 Halljátok meg, távol lakók, hogy mit cselekedtem, és ti közel
lévők, ismerjétek meg hatalmamat! 14 Megrettentek a Sionon a vétkesek,
reszketés vett erőt az elvetemülteken: Ki tartózkodhat közülünk
perzselő tűz mellett, ki tartózkodhat közülünk örökös izzás mellett?
15 Aki igazságosan él, és őszintén beszél, megveti a zsarolt nyereséget,
nem fogad el megvesztegetést, hanem elhárítja a kezével, bedugja a fülét,
hallani sem akar vérontásról, befogja a szemét, látni sem akar gonoszságot. 16
Az ilyen ember magas helyen lakik, sziklaerőd a fellegvára. Kenyerét
megkapja, vize állandóan van. 17 Saját szemeddel nézheted a király szépségét,
láthatod tágas országodat. 18 Eszedbe jutnak a rémségek: hol van már az
összeíró, hol az adószedő, hol a tornyok összeírója? 19 Nem látod többé a
galád népet, a homályos, érthetetlen beszédű népet, amelynek dadogó
nyelvét nem lehet érteni. 20 Nézd a Siont, ünnepeink városát! Szemeid meglátják
Jeruzsálemet, a nyugalom hajlékát, olyan sátrat, amelyet nem bontanak le,
cövekeit nem húzzák ki soha, egy kötele sem szakad el. 21 Mert dicsőséges
lesz ott az ÚR, folyók lesznek azon a helyen, messze elágazó folyamok,
amelyeken nem járnak gályák, és nem kelnek át büszke hajók. 22 Mert az ÚR a mi
bíránk, az ÚR a törvényadónk, az ÚR a királyunk, ő segít meg bennünket. 23
Meglazulnak a kötelek, nem tartják az árbocrudat, nem feszítik a vitorlát.
Tömérdek zsákmányon osztoznak majd, még a sánták is bőséges zsákmányhoz
jutnak. 24 Nem mondja többé Sion lakója, hogy beteg, az ott lakó nép bűnbocsánatot
nyer.
Ézs 34
1 Jöjjetek ide,
népek, halljátok, figyeljetek, nemzetek! Hallja meg a föld és ami rajta él, a
világ és minden szülötte! 2 Megharagudott az ÚR minden népre, haragra gerjedt
egész seregükre, kiirtja, vágóhídra viszi őket. 3 Az elesettek szétszórva
hevernek, bűzt árasztanak a hullák, hegyek olvadnak meg a vértől. 4
Széthull az ég minden serege, összecsavarodik az ég, mint egy tekercs; úgy
lehull egész serege, ahogy a levél lehull a szőlőről, ahogy
lehull a fügefáról. 5 Vért akar inni mennyei kardom, ezért lesújt Edómra, a
népre, amelyet kiirtásra ítéltem. 6 Az ÚR kardja csupa vér, csepeg róla a zsír,
bárányok és bakok vére, kosok veséjének kövérje, mert áldozatot tart az ÚR
Bocrában, nagy mészárlást Edóm országában. 7 Bivalyok hullanak el, és bikák
tulkokkal együtt. Vértől részegedik meg a föld, kövérjétől lesz
zsíros a por. 8 Mert az ÚR bosszúállásának napja ez, a megtorlás éve Sion
perében. 9 Patakjai szurokká változnak, pora kénkővé lesz, földje pedig
égő szurokká. 10 Nem alszik el sem éjjel, sem nappal, folyton gomolyog a
füstje. Nemzedékeken át pusztán marad, soha senki nem jár arra. 11 Pelikán és
bölömbika veszi birtokba, fülesbagoly és holló tanyázik benne. Kietlenséget mér
ott a mérő, pusztaságot a mérőón. 12 Nemesei senkit sem kiáltanak ki királlyá,
vezetői mind semmivé lesznek. 13 Palotáit gaz veri föl, erődeit
csalán és tüskebozót. Sakálok hajléka lesz, struccmadarak tanyája. 14 Ott
találkozik a vadmacska a hiénával, egyik pusztai démon a másikkal. Ott pihen
meg a boszorkány, ott talál magának nyugvóhelyet. 15 Ott fészkel a bagoly,
tojásait kikölti, és gondozza az árnyékban. Ott gyülekeznek a kányák: az
anyamadár és a párja. 16 Keressétek majd meg az ÚR könyvében, és olvassátok!
Egy sem fog hiányozni ezek közül, sem az egyik, sem a másik nem marad el, mert
az ÚR parancsa ez, az ő lelke gyűjti össze őket. 17 Ő
sorsolta ki ezt nekik, az ő keze mérte ki részüket. Birtokba veszik azt
örökre, nemzedékről nemzedékre benne tanyáznak.
Ézs 35
1 Örülni fog a puszta
és a szomjú föld, vigad a pusztaság, és kivirágzik rajta a nárcisz. 2 Virágba
borul és vigad, vígan örvendezik. Része lesz a Libánon pompájában, a Karmel és
Sárón díszében. Meglátják az ÚR dicsőségét, Istenünk méltóságát. 3
Erősítsétek a lankadt kezeket, tegyétek erőssé a roskadozó térdeket!
4 Mondjátok a remegő szívűeknek: Legyetek erősek, ne féljetek!
Íme, jön Istenetek, és bosszút áll, jön Isten, és megfizet, megszabadít
benneteket! 5 Akkor kinyílnak a vakok szemei, és megnyílnak a süketek fülei. 6
Szökellni fog a sánta, mint a szarvas, és ujjong a néma nyelve. Mert víz fakad
a pusztaságban, és patakok erednek a pusztában. 7 Tóvá lesz a délibáb, és víz
fakad a szomjú földön. Ahol azelőtt sakálok tanyáztak, nád és káka terem.
8 Jól megépített útja lesz, amelyet szent útnak hívnak. Nem jár azon
tisztátalan, csak az ÚR népe járhat rajta, bolondok nem tévednek rá. 9 Nem lesz
ott oroszlán, nem megy rá ragadozó vad, ilyen nem lesz található, hanem a
megváltottak járnak rajta. 10 Amikor visszatérnek, akiket az ÚR kiváltott,
ujjongva vonulnak a Sionra. Öröm koszorúzza fejüket örökre, boldog örömben lesz
részük, a gyötrelmes sóhajtozás pedig elmúlik.
Ézs 36
1 Ezékiás király
uralkodásának tizennegyedik évében felvonult Szanhérib, Asszíria királya Júda
összes erődített városa ellen, és bevette azokat. 2 Azután az asszír
király elküldte kincstárnokát Lákisból Jeruzsálembe Ezékiás király ellen
erős hadsereggel. Az megállt a Felső-tó vízvezetékénél, amely a
Ruhafestők-mezejének útjánál van. 3 Kiment hozzá Eljákim, Hilkijjáhú fia,
a palota felügyelője, Sebná kancellár és Jóáh, Ászáf fia, a
főtanácsadó. 4 A kincstárnok ezt mondta nekik: Mondjátok meg Ezékiásnak,
hogy ezt üzeni a nagy király, Asszíria királya: Miféle elbizakodottság ez?
Miben bízol? 5 Üres beszéd az, amit gondolsz, hogy csak ész és erő kell a
hadakozáshoz! Kiben bíztál, hogy fellázadtál ellenem? 6 Talán Egyiptomnak,
ennek a törött nádszálnak a támogatásában bíztál? Aki erre támaszkodik, annak
belemegy a tenyerébe, és átszúrja. Így járnak Egyiptom királyával, a fáraóval
mindazok, akik benne bíznak. 7 Vagy ezt mondjátok nekem: Istenünkben, az ÚRban
bízunk?! De hiszen az ő
áldozóhalmait és oltárait szüntette meg Ezékiás! Júdának és Jeruzsálemnek pedig
megparancsolta: Csak ez előtt az oltár előtt borulhattok le! 8 Fogadj
hát az én urammal, Asszíria királyával! Kétezer lovat adok neked, ha tudsz
hozzájuk adni ugyanannyi lovast! 9 Hogyan tudnál visszaverni egyetlen
helytartót is az én uram legkisebb szolgái közül? Vagy Egyiptom harci
kocsijaiban és lovasaiban bízol? 10 Talán az ÚR tudta nélkül vonultam föl ez
ellen az ország ellen, hogy elpusztítsam? Az ÚR parancsolta nekem, hogy
vonuljak föl ez ellen az ország ellen, és pusztítsam el!
11 Akkor Eljákim,
Sebná és Jóáh ezt mondta a kincstárnoknak: Beszélj szolgáiddal arámul, mert
megértjük. Ne beszélj velünk júdai nyelven a várfalon levő hadinép füle
hallatára! 12 De a kincstárnok így felelt nekik: Vajon uradhoz és tehozzád
küldött engem az én uram, hogy ezeket elmondjam? Sőt inkább a várfalon
ülő emberekhez, akiknek majd veletek együtt kell megenniük saját
ganéjukat, és meginniuk saját vizeletüket! 13 Azzal odaállt a kincstárnok, nagy
hangosan kiáltva beszélni kezdett júdai nyelven, és ezt mondta: Halljátok meg a
nagy királynak, Asszíria királyának az üzenetét! 14 Ezt üzeni a király: Ne
hagyjátok, hogy rászedjen benneteket Ezékiás, mert ő nem tud megmenteni
benneteket! 15 És ne hagyjátok, hogy Ezékiás így biztasson benneteket az ÚRral:
Bizonyosan megment bennünket az ÚR, és nem kerül ez a város Asszíria királyának
kezébe! 16 Ne hallgassatok Ezékiásra, mert ezt üzeni Asszíria királya: Adjátok
meg magatokat, és jöjjetek ki hozzám! Akkor mindenki a maga
szőlőtőkéjéről és fügefájáról ehetik, és mindenki a maga
kútjának a vizét ihatja, 17 amíg el nem jövök, és el nem viszlek benneteket a
ti földetekhez hasonló földre, gabonát és mustot adó földre, kenyeret és
szőlőt adó földre. 18 Mert félrevezet benneteket Ezékiás, amikor ezt
mondja: Az ÚR megment bennünket! Vajon más népek istenei meg tudták-e menteni
országukat Asszíria királyának a kezéből? 19 Hol vannak Hamát és Arpád
istenei? Hol vannak Szefarvaim istenei? Megmentették-e Samáriát az én
kezemből? 20 Ezeknek az országoknak valamennyi istene közül melyik tudta
megmenteni országát az én kezemből? Hát az ÚR megmentheti-e kezemből
Jeruzsálemet? 21 De azok némák maradtak, nem válaszoltak neki egy szót sem,
mert a király parancsa az volt, hogy ne válaszoljanak neki.
22 Ezután Eljákim,
Hilkijjáhú fia, a palota felügyelője, Sebná kancellár és Jóáh, Ászáf fia,
a főtanácsadó elment Ezékiáshoz megszaggatott ruhában, és jelentették neki
a kincstárnok beszédét.
Ézs 37
1 Amikor Ezékiás
király meghallotta ezeket, megszaggatta ruháját, zsákruhát öltött, majd bement
az ÚR házába. 2 Azután elküldte Eljákimot, a palota felügyelőjét, Sebná
kancellárt és a papok véneit zsákruhába öltözve Ézsaiás prófétához, Ámóc
fiához. 3 Azt mondták neki: Ezt üzeni Ezékiás: Nyomorúságnak, büntetésnek és
szégyennek a napja ez a nap, mint amikor a gyermek az anyaméh szájáig jut, de
nincs erő a szüléshez! 4 Talán meghallja Istened, az ÚR a kincstárnok
szavait, akit ide küldött ura, az asszír király, hogy gyalázza az élő
Istent, és talán megbünteti Istened, az ÚR azokért a szavakért, amelyeket
meghallott! Imádkozz a még meglevő maradékért!
5 Amikor Ezékiás
király szolgái megérkeztek Ézsaiáshoz, 6 így szólt hozzájuk Ézsaiás: Mondjátok
meg uratoknak: Így szól az ÚR: Ne ijedj meg azoktól a beszédektől,
amelyeket hallottál, amelyekkel káromoltak engem az asszír király szolgái! 7
Íme, én olyan lelket adok bele, hogy hírt hallva, visszatérjen országába. Saját
országában pedig kard által ejtem el.
8 A kincstárnok
visszatért, de az asszír királyt már Libna ellen harcolva találta, mert
meghallotta, hogy elvonult Lákisból. 9 Az asszír király ugyanis azt hallotta,
hogy Tirháká, Etiópia királya háborúba indult ellene. Amikor ezt meghallotta,
követeket küldött Ezékiáshoz ezzel az üzenettel: 10 Mondjátok meg Ezékiásnak,
Júda királyának: Ne engedd, hogy rászedjen téged Istened, akiben bízol, azt
gondolva, hogy nem kerül Jeruzsálem az asszír király kezébe! 11 Hiszen te is
hallottad, hogy mit vittek véghez Asszíria királyai minden országban, kiirtva
mindent. Te talán megmenekülhetsz? 12 Megmentették-e más népek istenei azokat,
akiket elődeim elpusztítottak: Gózánt és Háránt, Recefet és Eden fiait,
akik Telasszárban voltak? 13 Hol van Hamát királya, Arpád királya és Szefarvaim
városának a királya, meg Héna és Ivvá?
14 Ezékiás átvette a
levelet a követek kezéből, és elolvasta. Majd fölment az ÚR házába,
kiterítette azt Ezékiás az ÚR előtt, 15 és így imádkozott Ezékiás az ÚRhoz:
16 Seregek URa,
Izráel Istene, aki a kerúbokon ülsz! Egyedül Te vagy a föld minden országának
Istene! Te alkottad az eget és a földet. 17 URam, hajtsd hozzám füledet, és
hallgass meg! URam, nyisd ki szemedet, és láss! Halld meg Szanhérib minden
beszédét, aki azért küldte ide ezt az embert, hogy gyalázza az élő Istent!
18 Igaz, URam, hogy Asszíria királyai elpusztították a pogány népeket és
országaikat. 19 Isteneiket tűzbe vetették, mert azok nem is voltak
istenek, hanem csak emberi kéz alkotásai, fa és kő; ezért pusztíthatták el
őket. 20 De most te, URunk, Istenünk, szabadíts meg bennünket az ő
kezéből, hadd tudja meg a föld minden országa, hogy te vagy egyedül az ÚR!
21 Akkor Ézsaiás,
Ámóc fia ezt az üzenetet küldte Ezékiásnak: Így szól az ÚR, Izráel Istene:
Mivel imádkoztál hozzám Szanhérib asszír király miatt, 22 ezt az igét jelenti
ki róla az ÚR: Megvet, gúnyol téged Sion szűz leánya, fejét rázza mögötted
Jeruzsálem leánya. 23 Kit gyaláztál s káromoltál, ki ellen emeltél szót? Kire
néztél gőgös szemmel? Izráel Szentjére! 24 Szolgáiddal gyaláztattad az
URat, és ezt mondtad: Sok harci kocsimmal fölmentem a legmagasabb hegyekre, a
meredek Libánonra is. Kivágtam sudár cédrusait, válogatott ciprusfáit,
eljutottam legtávolabbi csúcsára, legsűrűbb erdejébe is. 25 Kutat
ástam, és ittam vizet; lépteimmel kiszárítom Egyiptomban a Nílus minden ágát.
26 Nem hallottad még, hogy én ezt régóta elvégeztem, jó előre kiterveltem?
Most csak véghezviszem, hogy halomra dőljenek, rommá legyenek az erős
városok. 27 Lakosaiknak ereje elfogyott, megrémültek, megszégyenültek; olyanok
lettek, mint mezőn a növény, mint a gyenge fűszál, a háztetőn
nőtt fű: elszáradt, mielőtt szárba szökkent. 28 Én tudom, ha
leülsz, ha kimégy, vagy bejössz, és hogyan tombolsz velem szemben. 29 Mivel
tombolsz velem szemben és elbizakodott beszéded fülembe jutott, horgomat
orrodba vetem, zablámat a szádba, és visszaviszlek azon az úton, amelyen
idejöttél!
30 Neked pedig ezt a
jelet adom: Ebben az évben azt eszitek, ami a tarlón nő, a második évben
azt, ami annak a magvaiból hajt; a harmadik évben azonban vessetek és
arassatok, ültessetek szőlőt, és egyétek a gyümölcsét! 31 Akik
megmenekülnek és megmaradnak Júda házából, azok újra gyökeret vernek lenn, és
gyümölcsöt hoznak fenn. 32 Mert Jeruzsálemből terjed szét a maradék, és a
Sion hegyéről azok, akik megmenekülnek. A Seregek URának féltő
szeretete műveli ezt.
33 Azért ezt mondta
az ÚR Asszíria királyáról: Nem jut be ebbe a városba, és nyilat sem lő rá;
nem fordít feléje pajzsot, töltést sem emel ellene. 34 Azon az úton tér vissza,
amelyen jött, de ebbe a városba nem jut be - így szól az ÚR. 35 Pajzsa leszek
ennek a városnak, és megszabadítom, önmagamért, meg szolgámért, Dávidért.
36 Akkor eljött az ÚR
angyala, és levágott az asszír táborban száznyolcvanötezer embert. Amikor
reggelre fölkeltek, mindenfelé csupa holttest volt. 37 Ekkor Szanhérib,
Asszíria királya fölkerekedett, visszavonult Ninivébe, és ott is maradt. 38
Egyszer aztán, amikor imádkozott istenének, Niszróknak a templomában, a fiai,
Adrammelek és Szárecer, levágták karddal, maguk pedig elmenekültek Arárát
földjére. Utána a fia, Észarhaddón lett a király.
Ézs 38
1 Abban az
időben Ezékiás halálosan megbetegedett. Ézsaiás próféta, Ámóc fia elment
hozzá, és ezt mondta neki: Így szól az ÚR: Rendelkezz házadról, mert meghalsz,
nem maradhatsz életben! 2 Ekkor Ezékiás arcát a fal felé fordítva imádkozott az
ÚRhoz, 3 és ezt mondta: Ó, URam, ne feledkezz meg arról, hogy én híven és
tiszta szívvel éltem előtted, és azt tettem, amit jónak látsz! És Ezékiás
keservesen sírt.
4 Azután így szólt az
ÚR igéje Ézsaiáshoz: 5 Menj, és mondd meg Ezékiásnak: Így szól az ÚR, atyádnak,
Dávidnak Istene: Meghallgattam imádságodat, láttam, hogy könnyeztél. Ezért
megtoldom napjaidat még tizenöt évvel. 6 Asszíria királyának a kezéből
pedig kiszabadítlak téged meg ezt a várost, és pajzsa leszek ennek a városnak.
7 Ez lesz annak a jele, hogy teljesíti az ÚR azt az igét, amelyet kijelentett:
8 Visszatérítem az árnyékot tíz fokkal Áház napóráján, azokon a fokokon, amelyeken
már áthaladt. És visszatért a napórán az árnyék tíz fokkal azokon a fokokon,
amelyeken már áthaladt.
9 Ezékiásnak, Júda
királyának a följegyzése, amikor beteg volt, de fölgyógyult betegségéből:
10 Már azt gondoltam, hogy életem delén kell elmennem a holtak hazájának
kapuiba, megfosztva többi évemtől. 11 Azt gondoltam, hogy nem látom többé
az URat az élők földjén, nem láthatok többé embert a világ lakói között.
12 Hajlékomat lebontják, mint a pásztorok sátrát, megfosztanak tőle.
Összetekeri életemet, mint takács a vásznat, elvágja életem fonalát.
Reggeltől estig végez velem! 13 Reggelig igyekeztem megnyugodni, de úgy
törte össze minden csontomat, mint az oroszlán. Reggeltől estig végez
velem! 14 Csipogtam, mint a fecske vagy a rigó, nyögtem, mint a galamb, szemeim
fönnakadtak: Uram, szenvedek, segíts rajtam! 15 Mit szóljak? Hiszen amit
megmondott, azt tette velem. Így múlnak el éveim lelkem keserűségében. 16
Uram, az éltet mindenkit, engem is csak az éltet ezek után, hogy
megerősítesz és meggyógyítasz. 17 Bizony, javamra vált a nagy
keserűség. Hiszen megmentettél az enyészet vermétől, és hátad mögé
dobtad minden vétkemet. 18 Mert nem a holtak hazájában magasztalnak téged, nem
a halottak dicsőítenek, nem a sírba leszállók reménykedhetnek hűségedben.
19 Az élő, csak az élő magasztalhat téged, akárcsak én most. Az apák
tanítják fiaiknak, hogy te hűséges vagy. 20 Megszabadít engem az ÚR, ezért
pengessük a lantot életünk minden napján az ÚR házában.
21 Ézsaiás azután ezt
mondta: Hozzatok egy csomó préselt fügét, tegyétek rá a kelevényre, és életben
fog maradni. 22 Ekkor kérdezte Ezékiás: Mi lesz a jele, hogy föl tudok menni az
ÚR házába?
Ézs 39
1 Abban az
időben Meródak-Baladán, Baladánnak, Babilónia királyának a fia levelet és
ajándékot küldött Ezékiásnak, mert hallotta, hogy beteg volt, de új erőre
kapott. 2 Ezékiás megörült a követeknek, és m
3 Ekkor Ézsaiás
próféta elment Ezékiás királyhoz, és megkérdezte tőle: Mit mondtak ezek az
emberek, és honnan jöttek hozzád? Ezékiás így felelt: Messzi földről,
Babilóniából jöttek hozzám. 4 Ézsaiás így szólt: Mit láttak a palotádban?
Ezékiás így felelt: Mindent láttak, ami csak a palotámban van; semmi sincs a
kincstáramban, amit meg ne mutattam volna nekik. 5 Akkor így szólt Ézsaiás
Ezékiáshoz: Halld meg a Seregek URának igéjét: 6 Eljön majd az idő, amikor
mindazt elviszik Babilóniába, ami a palotádban van, és amit elődeid
gyűjtöttek mindmáig, semmi sem marad meg. Ezt mondja az ÚR! 7 Utódaid
közül is, akik tőled származnak, akiket nemzel, elvisznek egyeseket, és udvari
szolgák lesznek Babilónia királyának a palotájában. 8 Ezékiás így válaszolt
Ézsaiásnak: Jó az ÚR igéje, amelyet hirdettél. Mert ezt gondolta: akkor az én
időmben béke és biztonság lesz!
Ézs 40
1 Vigasztaljátok,
vigasztaljátok népemet! - mondja Istenetek. 2 Szóljatok Jeruzsálem szívéhez, és
hirdessétek neki, hogy letelt rabsága, megbűnhődött bűnéért,
hiszen kétszeresen sújtotta az ÚR keze minden vétkéért. 3 Egy hang kiált:
Építsetek utat a pusztában az ÚRnak! Készítsetek egyenes utat a kietlenben Istenünknek!
4 Emelkedjék föl minden völgy, süllyedjen le minden hegy és halom, legyen az
egyenetlen egyenessé és a dombvidék síksággá! 5 Mert megjelenik az ÚR
dicsősége, látni fogja minden ember egyaránt. - Az ÚR maga mondja ezt. 6
Egy hang szól: Kiálts! Én kérdeztem: Mit kiáltsak? Minden test csak fű, és
minden szépsége, mint a mezei virágé. 7 Elszárad a fű, elhervad a virág,
ha ráfúj az ÚR szele. - Bizony csak fű a nép! 8 Elszárad a fű,
elhervad a virág, de Istenünk igéje örökre megmarad. 9 Magas hegyre menj föl,
ki örömhírt viszel Sionnak, kiálts erős hangon, ki örömhírt viszel
Jeruzsálemnek! Kiálts, ne félj! Mondd Júda városainak: Itt van Istenetek! 10 Az
én Uram, az ÚR jön hatalommal, karja uralkodik. Vele jön szerzeménye,
előtte jön, amiért fáradozott. 11 Mint pásztor, úgy legelteti nyáját,
karjára gyűjti a bárányokat, ölébe veszi őket, az anyajuhokat
szelíden terelgeti. 12 Ki mérte meg markával a tenger vizét, ki mérte meg
arasszal az eget? Ki mérte meg vékával a föld porát, ki tette mérlegre a
hegyeket, és mérlegserpenyőbe a halmokat? 13 Ki irányította az ÚR lelkét,
ki volt tanácsadója, aki oktatta? 14 Kivel tanácskozott, ki világosította fel
őt? Ki tanította meg a helyes eljárásra, ki tanította tudományra, és ki
oktatta értelmes cselekvésre? 15 A népek olyanok előtte, mint egy vízcsepp
a vödörben, annyit érnek, mint egy porszem a mérlegserpenyőn, a szigetek
egy homokszemnek számítanak. 16 A Libánon fája nem elég a tűzre, állata
nem elég az égőáldozathoz. 17 A népek mind semmik előtte, puszta
semmiségnek tartja őket. 18 Kihez hasonlíthatnátok az Istent, és hogyan
készíthetnétek el képmását? 19 A mesterember bálványszobrot önt, az ötvös
bevonja arannyal, és ezüstláncot forraszt hozzá. 20 Aki szegény ilyen
áldozathozatalra, nem korhadó fát választ, ügyes mesterembert keres, hogy olyan
bálványszobrot készítsen, mely nem inog. 21 Hát nem tudjátok, nem hallottátok,
nem mondták el nektek régtől fogva, nem magyarázták meg a föld alapozását?
22 Az, aki ott trónol a föld pereme fölött, melynek lakói csak sáskáknak tűnnek,
az eget fátyolként teríti ki, kifeszíti, mint lakósátrat. 23 Semmivé teszi a
fejedelmeket, a föld bíráit megsemmisíti. 24 Alig ültették el, alig vetették el
őket, alig vert gyökeret törzsük a földben, ő csak rájuk fúj, és
kiszáradnak, elragadja őket, mint szélvész a polyvát. 25 Kihez
hasonlíthatnátok engem, kivel mérhetnétek össze? - mondja a Szent. 26
Tekintsetek föl a magasba, és nézzétek: ki teremtette az ott levőket?
Előhívja seregüket szám szerint, néven szólítja mindnyájukat. Olyan
hatalmas és erőteljes, hogy egy sem mert hiányozni. 27 Miért mondod ezt,
Jákób, miért beszélsz így, Izráel: Rejtve van sorsom az ÚR előtt, nem
kerül ügyem Isten elé. 28 Hát nem tudod, vagy nem hallottad, hogy örökkévaló
Isten az ÚR? Ő a földkerekség teremtője, nem fárad el, és nem lankad
el, értelme kifürkészhetetlen. 29 Erőt ad a megfáradtnak, és az
erőtlent nagyon erőssé teszi. 30 Elfáradnak és ellankadnak az ifjak,
még a legkiválóbbak is megbotlanak. 31 De akik az ÚRban bíznak, erejük megújul,
szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem
fáradnak el.
Ézs 41
1 Hallgassatok rám,
szigetek! Újuljon meg a nemzetek ereje! Jöjjenek ide, azután beszéljenek,
szálljunk perbe egymással! 2 Ki indította el napkeletről azt, akinek
lépteit győzelem kíséri? Ki adja hatalmába a népeket, hogy királyokat
tiporjon le? Porrá zúzza őket fegyvere, íja előtt szétszóródnak, mint
a polyva. 3 Üldözi őket, háborítatlanul nyomul előre, lába is alig
éri az ösvényt. 4 Ki tette, ki vitte véghez ezt? Ki hozta létre kezdettől
fogva a nemzedékeket? Én, az ÚR, vagyok az első, és én mindvégig ugyanaz
vagyok. 5 Láttára a szigeteken is megijednek, a föld szélein is reszketnek,
közelednek egymáshoz, összejönnek. 6 Egyik a másikat támogatja, és ezt mondják
egymásnak: Légy erős! 7 Biztatja a mester az ötvöst, aki simítókalapáccsal
dolgozik az üllőn, és ezt mondja a forrasztásról: Jól van, meg kell
erősíteni szegekkel, hogy ne mozogjon! 8 De te, szolgám, Izráel, Jákób,
akit kiválasztottam, barátomnak, Ábrahámnak utóda! 9 A föld végén ragadtalak
meg, annak széléről hívtalak el. Ezt mondtam neked: Szolgám vagy!
Kiválasztottalak, nem vetlek meg! 10 Ne félj, mert én veled vagyok, ne
csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítlek, meg is segítlek, sőt
győzelmes jobbommal támogatlak. 11 Megszégyenülnek és gyalázatba esnek
mindazok, akik gyűlölnek téged. Semmivé lesznek, elpusztulnak, akik veled
perbe szállnak. 12 Keresed, és nem találod azokat, akik téged támadnak.
Megsemmisülnek teljesen, akik ellened harcolnak. 13 Mert én, az ÚR, a te
Istened, erősen fogom jobb kezedet, és ezt mondom neked: Ne félj, én
megsegítlek! 14 Ne félj, férgecske Jákób, maroknyi Izráel! Én megsegítlek - így
szól az ÚR, a te megváltód, Izráel Szentje - 15 Új és éles fogú
cséplőszánná teszlek. Hegyeket csépelsz és törsz össze, halmokat zúzol
pozdorjává. 16 Feldobod őket, és a szél elhordja, a szélvihar szétszórja
őket. Te pedig ujjongani fogsz az ÚRban, dicsekedni fogsz Izráel
Szentjével. 17 A nyomorultak és a szegények vizet keresnek, de nincs, nyelvük
kiszárad a szomjúságtól. De én, az ÚR, meghallgatom őket, én, Izráel
Istene, nem hagyom el őket. 18 A kopár hegyeken folyókat fakasztok, a
völgyek mélyén forrásokat, a pusztát bővizű tóvá változtatom és a
szomjú földet vizek forrásává. 19 A pusztában cédrust növesztek meg akácot,
mirtuszt és olajfát. A pusztaságba borókafenyőt ültetek, kőrisfát meg
ciprust. 20 Hadd lássák, és hadd tudják meg, vegyék észre, és értsék meg, hogy
az ÚR keze vitte ezt végbe, Izráel Szentje teremtette. 21 Álljatok elő
peres ügyetekkel! - mondja az ÚR. Adjátok elő érveiteket! - mondja Jákób
királya. 22 Adják elő, és mondják meg nekünk, hogy mi fog történni.
Mondják meg, mi volt régen, hadd szívleljük meg; vagy tudassák velünk, mi
következik, hadd tudjuk meg a jövendőt! 23 Mondjátok meg, mi lesz ezután,
hadd tudjuk meg, istenek vagytok-e? Tegyetek akár jót, akár rosszat, hadd
lássuk azokat csodálkozva! 24 De ti semmik vagytok, semmit sem ér, amit
tesztek, utálatos dolog, ha valaki titeket választ. 25 Elindítottam északról
azt, aki eljött, napkeletről azt, aki hirdeti nevemet. Eltiporja a
helytartókat, mint az agyagot, mint a sarat taposó fazekas. 26 Ki mondta meg
ezt régen, hogy tudhatnánk, jó előre, hogy azt mondhatnánk: igaz! Senki
sem mondta meg, senki sem hirdette, senki sem hallotta szavaitokat. 27 Én
mondtam először Sionnak: Itt vannak már! Én küldtem Jeruzsálembe azt, aki
örömhírt vitt. 28 Szétnézek, de nincs köztük senki, aki tanácsot adhatna. Ha
kérdezem őket, egy szót sem szólnak. 29 Mert semmik ők mindannyian,
semmit sem érnek tetteik! A bálványok csak olyanok, mint a puszta szél.
Ézs 42
1 Ez az én szolgám,
akit támogatok, az én választottam, akiben gyönyörködöm. Lelkemmel ajándékoztam
meg, törvényt hirdet a népeknek. 2 Nem kiált, nem lármáz, és nem hallatja
szavát az utcán. 3 A megrepedt nádszálat nem töri össze, a füstölgő
mécsest nem oltja el, igazán hirdeti a törvényt. 4 Nem alszik ki, és nem törik
össze, míg a törvénynek érvényt nem szerez a földön; tanítására várnak a
szigetek. 5 Ezt mondja az ÚRisten, aki az eget teremtette és kiterítette,
szilárddá tette a földet, és növényt sarjasztott, leheletet ad a rajta lakó
népnek, és lelket a rajta járóknak: 6 Én, az ÚR, elhívtalak az igazságért, én
fogom a kezedet. Megőrizlek, és benned ajándékozom meg szövetségemmel
népemet, világosságommal a nemzeteket. 7 Nyisd meg a vakok szemeit, hozd ki a
börtönből a foglyokat, a fogházból a sötétben ülőket! 8 Én vagyok az
ÚR, ez a nevem, nem adom dicsőségemet másnak, sem dicséretemet a
bálványoknak. 9 A régebbiek már beteljesedtek, most újakat mondok. Még
mielőtt kibontakoznak, tudatom veletek. 10 Énekeljetek az ÚRnak új éneket,
dicséretet a föld széléig, akik tengerre szálltok, és ami a tengert betölti, a
szigetek és lakóik! 11 Zengjen a puszta és városai, a falvak, amelyekben Kédár
lakik! Ujjongjanak a kősziklákon lakók, a hegytetőkön is
kiáltozzanak! 12 Dicsőítsék az URat, hirdessék dicséretét a szigeteken! 13
Az ÚR elindul, mint egy hős, indulatba jön, mint egy harcos, harsányan
kiált, diadalmaskodik ellenségein. 14 Sokáig hallgattam, némán türtőztettem
magam. De most zihálva nyögök, és lihegek, mint egy szülő asszony. 15
Letarolom a hegyeket és halmokat, úgyhogy egész növényzetük elszárad. A
folyókon gázlókat készítek, és a mocsarakat kiszárítom. 16 Vezetem majd a
vakokat olyan úton, amelyet nem ismertek, ismeretlen ösvényeken viszem
őket. A sötétséget világossággá változtatom előttük, a rögös utat
simává. Ezeket a dolgokat véghezviszem, nem mulasztom el. 17 Meghátrálnak és
csúful megszégyenülnek, akik bálványokban bíznak, akik szobroknak mondják ezt:
Ti vagytok az isteneink! 18 Ti süketek, halljatok! Ti vakok, nézzetek föl, és
lássatok! 19 Van-e olyan vak, mint az én szolgám, és olyan süket, mint
követem, akit küldök? Van-e olyan vak,
mint az én megbízottam, olyan vak, mint az ÚR szolgája? 20 Sokat láttál, de nem
ügyeltél rá, nyitva volt a füled, mégsem hallottál. 21 Igazsága érdekében akart
az ÚR nagy és felséges tanítást adni. 22 Ezért lett ez a nép kirabolt és
kifosztott; csapdába és verembe estek mindnyájan, és börtönbe vannak zárva.
Kirabolták őket, és nem volt szabadító, kifosztották őket, és nem
mondta senki: add vissza! 23 Ki ügyel erre közületek, ki hallgatja figyelmesen
a jövő érdekében? 24 Ki engedte meg, hogy kifosszák Jákóbot, és kirabolják
Izráelt? Vajon nem az ÚR, aki ellen vétkeztünk? Nem akartak útjain járni, és
nem hallgattak tanítására. 25 Ezért ontotta rá heves haragját és a háború
tombolását. Lángolt körülötte, de nem értette, égette őt, de nem szívlelte
meg.
Ézs 43
1 De most így szól az
ÚR, a te teremtőd, Jákób, a te formálód, Izráel: Ne félj, mert
megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy! 2 Ha vízen kelsz át, én
veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem
perzselődsz meg, a láng nem éget meg. 3 Mert én, az ÚR, vagyok a te Istened,
Izráel Szentje, a te szabadítód! Kárpótlásul adom érted Egyiptomot, Etiópiát és
Szebát adom helyetted. 4 Mivel drágának tartalak, és becsesnek, mivel
szeretlek, azért embereket adok helyetted, életedért nemzeteket. 5 Ne félj,
mert én veled vagyok! Napkeletről visszahozom gyermekeidet, és
napnyugatról összegyűjtelek. 6 Ezt mondom északnak: Add ide! és délnek: Ne
tartsd fogva! Hozd ide fiaimat a messzeségből, leányaimat a föld
végéről, 7 mindenkit, akit nevemről neveznek, akit dicsőségemre teremtettem,
formáltam és alkottam. 8 Hozd ki a népet, amely vak, pedig van szeme, és süket,
pedig van füle! 9 Gyűljön össze minden nép, gyülekezzenek össze a
nemzetek! Ki tudja közülük megmondani és tudtunkra adni, hogy mi volt régen?
Állítsák elő tanúikat, igazolják őket, hogy aki hallja, azt mondja
rá: úgy van! 10 Ti vagytok a tanúim - így szól az ÚR és szolgáim, akiket
kiválasztottam, hogy megismerjetek, higgyetek
bennem, és megértsétek, hogy csak én vagyok. Előttem nem lett
isten, és utánam sem lesz. 11 Én, én vagyok az ÚR, rajtam kívül nincs
szabadító. 12 Én mondtam meg, hogy megszabadítalak, én hirdettem, nem
valamelyik idegen isten. Ti vagytok a tanúim - így szól az ÚR hogy én Isten
vagyok. 13 Ezután is csak én leszek! Nincs, aki kezemből kiragadjon, ha én
cselekszem, ki másíthatja meg? 14 Ezt mondja az ÚR, megváltótok, Izráel
Szentje: A ti érdeketekben küldök Babilóniába, letörök minden zárat, a
káldeusok pedig jajveszékelnek. 15 Én, az ÚR, vagyok a ti szentetek, Izráel
teremtője, a ti királyotok. 16 Ezt mondja az ÚR, aki utat készített a
tengeren, ösvényt a hatalmas vízen át, 17 aki hagyta, hogy kivonuljanak a harci
kocsik és lovak, a hadsereg és a harcosok, és most ott feküsznek, nem kelnek
föl többé, elaludtak, elhamvadtak, mint a mécses: 18 Ne a régi dolgokat
emlegessétek, ne a múltakon tűnődjetek! 19 Mert én újat cselekszem,
most kezd kibontakozni, majd megtudjátok! Már készítem az utat a pusztában, a
sivatagban folyókat fakasztok. 20 Még a mezei vadak is dicsőíteni fognak
engem, a sakálok és a struccok is, mert vizet fakasztok a pusztában és folyókat
a sivatagban, hogy inni adjak választott népemnek, 21 a népnek, amelyet
magamnak formáltam, hogy hirdesse dicséretemet. 22 De nem engem hívtál
segítségül, Jákób, nem értem fáradoztál, Izráel! 23 Nem nekem hoztál bárányt égőáldozatul,
nem engem dicsőítettél véresáldozataiddal. Nem én voltam, akinek
ételáldozatoddal szolgáltál, nem én voltam, akiért tömjénezéssel fáradoztál. 24
Nem nekem vettél pénzért illatos nádat, nem engem árasztottál el
véresáldozataid kövérjével. Hanem te voltál az, akinek én szolgáltam vétkeid
miatt, te voltál az, akiért fáradoztam bűneid miatt. 25 Én, én vagyok az,
aki eltörlöm álnokságodat önmagamért, és vétkeidre többé nem emlékezem. 26 Ha
emlékeztetni akarsz, akkor törvénykezzünk! Mondd el, amivel igazolhatod magad!
27 Már ősatyád is vétkezett ellenem, és szószólóid álnokul viselkedtek. 28
Ezért vetettem el a szentély fejedelmeit, hagytam, hogy pusztítsák Jákóbot, és
káromolják Izráelt.
Ézs 44
1 De most hallgass
rám, szolgám, Jákób, Izráel, akit kiválasztottam! 2 Ezt mondja az ÚR, a te
alkotód, aki megformált az anyaméhben, és aki megsegít: Ne félj szolgám, Jákób,
Jesúrún, akit kiválasztottam! 3 Mert vizet árasztok a szomjas földre, patakokat
a szárazra. Lelkemet árasztom utódaidra, áldásomat sarjadékaidra. 4 Növekednek,
mint fű a víz mellett, mint csatornák mentén a fűzfák. 5 Egyik ezt
mondja majd: Én az ÚRé vagyok! A másik Jákób nevére hivatkozik. A harmadik a
kezébe írja: Az ÚRé vagyok, és dicsekedve említi Izráel nevét. 6 Ezt mondja az
ÚR, Izráel királya és megváltója, a Seregek URa: Én vagyok az első és az
utolsó, rajtam kívül nincs isten. 7 Kicsoda olyan, mint én? Szóljon, mondja
meg, sorolja fel, hogy mi történt, amióta hajdan népet alkottam; és mondják el
a jövendőt, ami következik. 8 Ne rettegjetek, és ne féljetek! Hiszen
régóta hirdettem, megmondtam, és ti vagytok a tanúim! Van-e isten rajtam kívül?
Nincsen kőszikla, nem tudok róla!
9 A bálványszobrok
készítői mind hiábavalók, és amiket kedvelnek, nem érnek semmit. Tanúik
nem látnak és nem tudnak semmit, ezért szégyent vallanak. 10 Ki formált istent,
ki öntött bálványszobrot, amely semmit sem ér? 11 Akik a bálványokhoz
ragaszkodnak, mind szégyent vallanak, mert maguk a mesterek is csak emberek.
Gyűljenek össze, álljanak elő mind! Majd megrettennek és szégyent
vallanak valamennyien!
12 A kovácsmester
vésőt fogva dolgozik az izzó szénnél. Pöröllyel készíti a szobrot,
erős karral dolgozik rajta. Ha megéhezik, elveszti erejét; ha nem iszik
vizet, kimerül. 13 Az ácsmester kifeszíti a mérőzsinórt, vörös krétával
rajzol, majd gyaluval dolgozik, azután körzővel rajzol, és emberalakot
készít, mint egy feldíszített embert, hogy házban lakjék. 14 Cédrust vág ki,
tölgyfát vagy cserfát választ, amelyet az erdő fái között nevelt,
kőrisfát ültet, amelyet az eső nevel. 15 Ez lesz az ember
tüzelője, vesz belőle, hogy melegedjék, befűt, és kenyeret süt.
De istent is csinál belőle, és leborul előtte; bálványszobrot készít,
és imádja azt. 16 Felét eltüzeli, ennél a felénél pecsenyét süt, megeszi a
húst, és jóllakik; közben melegszik, és ezt mondja: De jól megmelegedtem, amíg
néztem a tűz fényét! 17 A fa többi részéből istent készít:
bálványszobrot. Leborulva imádja, és így könyörög hozzá: Ments meg engem, mert
te vagy az istenem! 18 Nem tudnak és nem értenek semmit, mert szemük nem képes
látni, és nincs eszük, nem értenek. 19 Nem gondolja meg az ilyen ember, nem
tudja és nem érti, hogy ezt mondaná: Felét eltüzeltem, kenyeret sütöttem
parazsánál, húst is sütöttem, és megettem. A többi részéből utálatos
bálványt csinálok, és egy fatuskót imádok! 20 Aki hamuban gyönyörködik, azt
félrevezeti saját megcsalt szíve. Nem mentheti magát, és nem mondhatja ezt:
Csak hazugságra támaszkodtam! 21 Gondold meg, Jákób, mindezeket, mert te,
Izráel, az én szolgám vagy! Én formáltalak, az én szolgám vagy te, Izráel, nem
feledkezem meg rólad! 22 Eltörlöm hűtlenségedet, mint a felleget,
vétkeidet, mint a felhőt. Térj hozzám, mert megváltottalak! 23
Ujjongjatok, egek, mert ezt tette az ÚR, harsogjatok, földnek mélységei!
Ujjongásba törjetek ki, hegyek, az erdő és minden fája, mert megváltotta
az ÚR Jákóbot, megmutatja dicsőségét Izráelen! 24 Ezt mondja megváltód, az
ÚR, aki az anyaméhben formált: Én, az ÚR, alkottam mindent, egyedül feszítettem
ki az eget, magam tettem szilárddá a földet. 25 A csalók jeleit semmivé teszem,
és a varázslókat bolondokká, a bölcseket meghátrálásra kényszerítem,
leleplezem, hogy tudományuk bolondság. 26 Én váltom valóra szolgáim beszédét,
és megvalósítom követeim tanácsát. Én mondom, hogy lakjanak Jeruzsálemben, és
építsék föl Júda városait, mert helyreállítom romjait. 27 Én mondom, hogy
száradjon ki a mély tenger, és kiszárítom folyóidat. 28 Én mondom Círust
pásztoromnak, és ő minden kívánságomat teljesíti, amikor azt mondja:
Építsék föl Jeruzsálemet, és rakják le a templom alapját!
Ézs 45
1 Ezt mondja az ÚR
fölkentjének, Círusnak, akinek megfogtam a jobb kezét, népeket terítek le
előtte, és királyok övét oldom meg, kitárulnak előtte az ajtók, nem
maradnak zárva a kapuk: 2 Én megyek előtted, a rögös utat elegyengetem, az
ércajtókat betöröm, és a vas-zárakat leverem. 3 Neked adom a sötétség kincseit,
az elrejtett drágaságokat, hogy megtudd: én vagyok az ÚR, aki téged néven
szólított, Izráel Istene. 4 Szolgámért, Jákóbért, választottamért, Izráelért
szólítottalak neveden, híres nevet adtam neked, noha nem ismertél. 5 Én vagyok
az ÚR, nincs más, nincs isten rajtam kívül! Én öveztelek föl, noha nem
ismertél. 6 Hadd tudják meg napkelettől napnyugatig, hogy nincs más rajtam
kívül, én vagyok az ÚR, nincs más! 7 Én alkottam a világosságot, én teremtettem
a sötétséget, én szerzek békességet, én teremtek bajt, én, az ÚR, cselekszem
mindezt. 8 Egek, harmatozzatok a magasból, hulljon igazság a fellegekből!
Táruljon fel a föld, és teremjen szabadságot, sarjadjon igazság is vele! Én, az
ÚR, teremtettem mindezt. 9 Jaj annak, aki perbe száll alkotójával, bár csak egy
a földből készült cserépedények között! Mondhatja-e formálójának az agyag:
Mit csinálsz? És a készítmény ezt: Nem ügyes a kezed? 10 Jaj annak, aki ezt
mondja apjának: Miért nemzettél? - és anyjának: Miért vajúdtál velem?! 11 Ezt
mondja az ÚR, Izráel Szentje és alkotója: Kérdőre akartok vonni fiaimat
illetően? Parancsolni akartok kezem munkájában? 12 Én alkottam a földet,
és én teremtettem rá embert. Az én kezem feszítette ki azeget, minden serege az
én parancsomra állt elő 13 Én indítottam el őt győzelmesen,
egyengetem az útját mindenütt. Ő építi föl városomat, és hazaküldi
foglyaimat, nem fizetségért és nem ajándékért - mondja a Seregek URa. 14 Ezt
mondja az ÚR: Egyiptom sze 15 Bizony, te elrejtőzködő Isten vagy,
Izráel Istene, szabadító! 16 Szégyent vallanak és gyalázatba esnek, mindnyájan
gyalázatra jutnak a bálványkészítők. 17 Izráelt megszabadítja az ÚR örökké
tartó szabadságra. Nem ér benneteket szégyen és gyalázat soha, soha többé. 18
Ezt mondja az ÚR, aki az eget teremtette, ő, az Isten, aki a földet
formálta, alkotta és megszilárdította, nem kietlennek teremtette, hanem
lakóhelynek formálta: Én vagyok az ÚR, nincs más! 19 Nem rejtélyesen szóltam a
földnek egy sötét helyén. Nem azt mondtam Jákób utódainak, hogy hiábavaló
dolgokban keressenek engem. Én, az ÚR, igazat mondok, a valóságot jelentem ki!
20 Gyülekezzetek, jöjjetek ide! Lépjenek elő mindazok, akik megmenekültek
a nemzetek közül! Semmit sem tudnak azok, akik fából készült bálványokat
hordoznak, és olyan istenhez imádkoznak, aki nem tud segíteni. 21 Mondjátok
meg, adjátok elő, tanácskozzatok csak egymással! Hirdetett-e valaki
valaha, jelentett-e ki ilyent az ősidők óta? Csak én, az ÚR! Nincs
más isten rajtam kívül, igaz és szabadító isten nincsen rajtam kívül. 22 Rám
figyeljetek a föld legvégéről is, és megszabadultok, mert én vagyok az
Isten, nincs más! 23 Magamra esküdtem, igazság jött ki számon, szavam
megmásíthatatlan: Előttem hajol meg minden térd, rám esküszik minden
nyelv, 24 és ezt mondják rólam: Csak az ÚRnál van igazság és erő!
Megszégyenülve mennek hozzá mind, akik gyűlölték őt. 25 Az ÚR által
boldogul, vele dicsekszik Izráel minden utóda.
Ézs 46
1 Összerogyott Bél,
leroskadt Nebó, állatokra és barmokra rakták szobraikat, amelyeket nektek
kellett hordoznotok; most fáradt állatokra kerülnek teherként. 2 De nem tudják
megmenteni a terhet, leroskadnak, összerogynak mind, maguk is fogságba
kerülnek. 3 Hallgass rám, Jákób háza, és Izráel házának egész maradéka, ti,
akiket születésetek óta hordozok, világra jöveteletek óta viszlek: 4
Vénségetekig ugyanaz maradok, ősz korotokig én hordozlak! Én alkottalak,
én viszlek, én hordozlak, én mentelek meg. 5 Ugyan kihez hasonlíthatnátok
engem, kivel mérhetnétek össze, kivel vethetnétek egybe, akihez hasonlítanék? 6
Kiöntik az aranyat az erszényből, kimérik az ezüstöt a mérlegen. Ötvöst
fogadnak, hogy istent készítsen belőle, és leborulva imádják. 7 Vállra
veszik, úgy hordozzák: ha helyére teszik, ott áll, el nem mozdul helyéről.
Ha kiáltanak hozzá, nem válaszol, a nyomorúságból nem szabadít meg. 8
Emlékezzetek csak, és piruljatok, szívleljétek meg ezt, ti hűtlenek! 9
Emlékezzetek az ősrégi dolgokra, mert én vagyok az Isten, nincs más, Isten
vagyok, nincs hozzám hasonló! 10 Előre megmondtam a jövendőt, és
régen a még meg nem történteket. Ezt mondom: Megvalósul tervem, mindent
megteszek, ami nekem tetszik. 11 Elhívok napkeletről egy saskeselyűt,
tervem végrehajtóját messze földről. Alig szóltam, máris elhozom,
kigondoltam, máris megteszem. 12 Hallgassatok rám, konok szívűek, akik
messze vagytok az igazságtól! 13 Közel van igazságom, nincs már messze,
szabadításom nem késik. A Sionon szabadulást szerzek ékességemnek, Izráelnek.
Ézs 47
1 Szállj le, és ülj a
porba, Babilon szűz lánya! Ülj a földre, nincs már trónus, káldeusok
lánya! Nem neveznek többé finomnak és dédelgetettnek. 2 Fogd a kézimalmot,
őrölj lisztet, vedd le fátyladat! Emeld föl ruhádat, takard ki combodat,
úgy gázolj át a folyókon! 3 Ne takarja semmi meztelenségedet, hadd lássák
gyalázatodat! Bosszút állok kérlelhetetlenül! 4 - mondja megváltónk, Izráel
Szentje; Seregek URa az ő neve. 5 Ülj némán, menj sötét helyre, káldeusok
lánya! Nem neveznek többé országok úrnőjének. 6 Megharagudtam népemre,
eltaszítottam örökségemet, és kezedbe adtam őket. Te pedig irgalmatlanul
bántál velük, az öregre is súlyos igát raktál. 7 Azt gondoltad, hogy úrnő
maradsz örök időkre? Nem fontoltad meg ezeket, nem gondoltál a végére. 8
De most, halld meg ezt, te, aki jóléthez szoktál, biztonságban laktál, és ezt
mondtad magadban: Csak én vagyok, rajtam kívül nincs más! Nem leszek özvegy,
nem tudom meg, mi a gyermektelenség! 9 Pedig megéred mindkettőt hirtelen,
egyetlen napon: rád nehezedik teljes súllyal a gyermektelenség és az özvegység,
hiába a sok varázslás, a nagy hatású varázsige! 10 Gonoszságodban bíztál, azt
gondoltad, hogy nem lát senki. Bölcsességed és tudományod félrevezetett, amikor
ezt gondoltad magadban: Csak én vagyok, rajtam kívül nincs más! 11 Pedig utolér
téged is a baj, nem tudsz ellene varázsigét. Rád szakad a veszedelem, nem tudod
elhárítani. Hirtelen ér utol a nem várt pusztulás. 12 Állj elő
varázsigéiddel és sok varázslásoddal, amellyel ifjúságod óta vesződtél,
hátha segíthetsz magadon, hátha elriasztod a bajt! 13 Agyonfárasztod magad
tervezgetésekkel. Álljanak elő, és segítsenek meg, akik az eget
vizsgálják, a csillagokat nézik, és újhold napján előre megmondják, mi
történik veled. 14 Úgy járnak, mint a tarló: tűz égeti el őket. Nem
mentik meg életüket a lángok hatalmából. Nem melegedni való parázs az, nem
olyan tűz, amely mellett ülni szoktak. 15 Így jársz majd a varázslókkal,
akikkel ifjúságod óta vesződtél. Mindenki hanyatt-homlok menekül, nem
segít rajtad senki!
Ézs 48
1 Halljátok meg ezt,
Jákób háza, akiket Izráelről neveztek el, és akik Júdától származtok, akik
az ÚR nevére esküsztök, és Izráel Istenét emlegetitek, de nem híven és nem
igazán! 2 A szent városról nevezik magukat, és Izráel Istenére támaszkodnak,
akinek Seregek URa a neve. 3 A korábbiakat már régen kijelentettem, az én
számból jöttek ki, én hirdettem azokat. Hirtelen véghezvittem, bekövetkeztek. 4
Tudom, hogy makacs vagy, vasból vannak nyakadban az inak, a homlokod pedig érc,
5 ezért jelentettem ki neked már régen, mielőtt bekövetkezett, már hirdettem,
hogy ne mondhasd: Bálványom tette ezt, bálványszobrom parancsára történt. 6
Hallottad és láthattad mindezt, tanúskodhatsz is róla. Mostantól fogva új
dolgokat hirdetek neked, rejtett dolgokat, melyekről még nem tudsz. 7 Most
teremtem őket, nem pedig régen, ezelőtt nem hallottatok róluk; nem
mondhatod, hogy tudtál róluk. 8 Nem hallottad, nem is tudtad, sohasem volt
nyitva a füled. Tudtam én, hogy milyen hűtlen vagy, születésed óta
hitszegőnek hívnak. 9 Csak nevemért tűrtem ilyen sokáig,
dicsőségemért fékeztem magam, és nem pusztítottalak el. 10 De
megolvasztottalak, mint az ezüstöt, megpróbáltalak a nyomorúság kohójában. 11
Önmagamért, önmagamért cselekszem, hogy engedhetném, hogy gyalázzanak? Nem adom
másnak dicsőségemet! 12 Hallgass rám, Jákób! Izráel, akit elhívtam! Én
vagyok az első, az utolsó is én vagyok! 13 Hiszen az én kezem vetette meg
a föld alapját, az én jobbom feszítette ki az eget. Ha szólítom őket, mind
előállnak. 14 Gyűljetek össze mind, és hallgassatok ide! Ki mondta
meg közületek azt, hogy akit az ÚR szeret, az hajtja végre akaratát
Babilóniában és a káldeusok ivadékai közt?! 15 Én, én mondtam meg, el is hívtam
őt, vezettem, hogy sikerrel járjon útján. 16 Jöjjetek ide hozzám,
halljátok meg ezt! Régen sem beszéltem rejtélyesen, amióta ez történik, jelen
vagyok. Most pedig az én Uram, az ÚR elküldött engem és lelkét adta nekem. 17
Ezt mondja az ÚR, a te megváltód, Izráel Szentje: Én, az ÚR, vagyok a te
Istened, arra tanítalak, ami javadra válik, azon az úton vezetlek, amelyen
járnod kell. 18 Bárcsak figyeltél volna parancsaimra! Akkor folyamként áradna
rád a jólét, a tenger hullámaihoz hasonlóan az igazság. 19 Annyi utódod lenne,
mint a tenger partján a homok, méhed gyümölcse, mint a porszem: Neve nem veszne
ki, nem pusztulna el előlem. 20 Menjetek ki Babilóniából, fussatok ki a
káldeusok közül! Ujjongó hangon mondjátok el, hirdessétek és terjesszétek a
föld határáig! Mondjátok: Megváltotta az ÚR szolgáját, Jákóbot! 21 Nem
szomjaznak, amíg a pusztán át vezeti őket. A kősziklából vizet fakaszt
nekik, megnyitja a kősziklát, és víz ömlik belőle. 22 Nincs
békességük a bűnösöknek! - mondja az ÚR.
Ézs 49
1 Hallgassatok rám,
ti szigetek, figyeljetek, távoli nemzetek! Már anyám méhében elhívott engem az
ÚR, születésemtől fogva emlékezetben tartja nevem. 2 Éles karddá tette
számat, keze ügyében tartott engem. Hegyes nyíllá tett, tegzébe dugott engem. 3
Ezt mondta nekem: Szolgám vagy, Izráel, rajtad mutatom meg dicsőségemet! 4
Én azonban ezt mondtam: Hasztalan fáradoztam, semmiért, hiába pazaroltam erőmet.
De az ÚRnál van az én ügyem, és munkám jutalma Istenemnél. 5 Most pedig ezt
mondja az ÚR, aki már anyám méhében szolgájának teremtett, hogy Jákóbot hozzá
térítsem, Izráelt hozzá gyűjtsem. Ilyen nagyra becsült engem az ÚR,
Istenemnél van az erőm. 6 Ezt mondta: Kevésnek tartom, hogy Jákób
törzseinek helyreállításában és a megmentett Izráel visszatérítésében légy az
én szolgám. A pogányok világosságává teszlek, hogy eljusson szabadításom a föld
határáig. 7 Ezt mondja az Ú 8 Ezt mondja az ÚR: A kegyelem idején meghallgatlak,
a szabadulás napján megsegítlek. Megőrizlek és megajándékozom általad
szövetségemmel népemet, hogy te állítsd helyre az országot, és oszd szét az
elpusztult örökséget. 9 Mondd a foglyoknak: Jöjjetek ki! a sötétségben
levőknek: Jöjjetek a napvilágra! Útközben lesz élelmük, még a kopár
hegyeken is lesz legelőjük. 10 Nem éheznek és nem szomjaznak majd, nem
bántja őket a nap heve, mert az terelgeti őket, aki könyörült rajtuk,
az vezeti őket forrásvizekhez. 11 Minden hegyen utat készítek, kimagaslanak
az országutak. 12 Ezek itt messze földről jönnek, azok észak és nyugat
felől, amazok meg Színím földjéről! 13 Ujjongjatok, egek, vigadozz,
föld, törjetek ki ujjongásba, hegyek! Mert megszánta népét az ÚR, és könyörül a
nyomorultakon. 14 De Sion ezt mondta: Elhagyott engem az ÚR, megfeledkezett
rólam az én Uram! 15 Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya, nem
könyörül-e méhe gyermekén? Ha mások megfeledkeznének is, én nem feledkezem meg
rólad! 16 Íme, tenyerembe véstelek be, szüntelen előttem vannak falaid. 17
Fiaid hozzád sietnek, pusztítóid és rombolóid pedig kivonulnak belőled. 18
Emeld föl a tekintetedet és nézz körül: mind összegyűltek, eljöttek
hozzád. Életemre mondom - így szól az ÚR hogy ékszerként veszed föl
valamennyit, magadra aggatod őket, mint egy menyassz 19 Feldúlt országod
pusztán heverő romjai még szűkek lesznek az ott lakóknak, mert
eltávoznak pusztítóid. 20 Majd mondják még neked gyermekeid, akiktől meg
voltál fosztva: Szűk nekem ez a hely, menj odébb, hadd telepedjem le! 21
Ezt mondod majd magadban: Ki szülte ezeket? Hiszen én gyermektelen és
meddő voltam, fogságban éltem, száműzötten. Ki nevelte ezeket? Hiszen
én egyedül maradtam, honnan valók ezek? 22 Ezt mondja az én Uram, az ÚR: Intek
kezemmel a nemzeteknek, jelt adok a népeknek, és ölben hozzák haza fiaidat,
leányaidat pedig vállukra emelve. 23 Királyok lesznek a gondviselőid,
fejedelemasszonyok a dajkáid. Földre borulnak előtted, és lábad porát
nyaldossák. Akkor majd megtudod, hogy én vagyok az ÚR, nem vallanak szégyent, akik
bennem bíznak. 24 El lehet-e venni a zsákmányt a hőstől,
megmenekülhetnek-e a foglyok az erőszakostól? 25 Igen! - ezt mondja az ÚR.
A hőstől is el lehet venni a foglyokat, és az erőszakostól is
megmenekülhet a zsákmánya. Perlőiddel én fogok perelni, fiaidat én szabadítom
meg. 26 Elnyomóiddal megetetem saját húsukat, megrészegednek saját
vérüktől, mint a musttól. Akkor majd megtudja mindenki, hogy én vagyok az
ÚR, a te szabadítód, és megváltód, Jákób erős Istene.
Ézs 50
1 Ezt mondja az ÚR:
Hol van anyátok válólevele, amellyel elküldtem őt? Van-e hitelezőm,
akinek titeket eladtalak? Csak bűneitek miatt adtalak el, vétkeitek miatt
küldtem el anyátokat! 2 Miért nem volt ott senki, amikor hozzátok mentem? Miért
nem válaszolt senki, amikor szó 3 Feketébe öltöztetem az eget, és zsákruhát
húzok rá. 4 Az én Uram, az ÚR, megtanított engem mint tanítványát beszélni,
hogy tudjam szólni igéjét az elfáradtaknak. Minden reggel fölébreszt engem,
hogy hallgassam tanítványként. 5 Az én Uram, az ÚR, megnyitotta fülemet. Én
pedig nem voltam engedetlen, nem hátráltam meg. 6 Hagytam, hogy verjék a
hátamat, és tépjék a szakállamat. Arcomat nem takartam el a gyalázkodás és
köpködés elől. 7 De az én Uram, az ÚR, megsegít engem, ezért nem maradok
gyalázatban. Olyanná tettem arcomat, mint a kovakő, mert tudom, hogy nem
vallok szégyent. 8 Közel van, aki igazságot ad nekem, ki mer perbe szállni
velem?! Álljunk elő együtt! Ki az
én vádlóm? Lépjen ide! 9 Íme, az én Uram, az ÚR, megsegít engem, ki mer
bűnösnek mondani? Mindnyájan szétmállanak, mint a ruha, moly rágja meg
őket. 10 Aki köztetek féli az URat, hallgasson szolgája szavára! Aki
sötétségben jár, és nem ragyog rá fény, bízzon az ÚR nevében, és támaszkodjon
Istenére! 11 De mindnyájan, akik tüzet szítotok, gyújtónyilakat gyártotok, saját
tüzetek lángjába kerültök, nyilaitok tüzébe, melyeket gyújtottatok! Az én kezem
teszi ezt veletek, kínok közé kell jutnotok!
Ézs 51
1 Hallgassatok rám,
akik igazságra törekedtek, és az URat keresitek! Tekintsetek a kősziklára,
melyből kivágattatok, és a kút üregére, melyből kiásattatok! 2
Tekintsetek atyátokra, Ábrahámra, és Sárára, aki szült benneteket! Csak egymaga
volt, amikor elhívtam, de megáldottam és megszaporítottam. 3 Bizony,
megvigasztalja Siont az ÚR, megvigasztalja összes romjait. Olyanná teszi pusztaságát,
mint az Éden, kopár földjét, mint az ÚR kertje. - Boldog örvendezés lesz majd
benne, magasztalás és hangos zsoltárének. 4 Figyeljetek rám, ti népek,
hallgassatok rám, nemzetek! Mert tanítás származik tőlem, és törvényemet a
népek világosságává teszem hamarosan. 5 Közel van igazságom, jön már
szabadításom, és karommal népeket ítélek. Bennem reménykednek a szigetek, és az
én karomra várnak. 6 Emeljétek szemeteket az égre, tekintsetek le a földre,
mert az ég szétfoszlik, mint a füst, és a föld szétmállik, mint a ruha, lakói
pedig úgy elhullnak, mint a legyek. De az én szabadításom örökre megmarad, és
igazságom nem rendül meg. 7 Hallgassatok rám, akik ismeritek az igazságot,
népem, mely szívébe zárta tanításomat! Ne féljetek az emberek gyalázkodásától,
szitkozódásuktól ne rendüljetek meg! 8 Mert úgy járnak, mint a ruha, melyet
megrág a moly, mint a gyapjú, melyet megrág a féreg. De az én igazságom örökre
megmarad, és szabadításom nemzedékről nemzedékre. 9 Ébredj, ébredj, szedd
össze erődet, ó ÚRnak karja! Ébredj, mint hajdanában, az ősrégi
nemzedékek idején! Hiszen te vágtad ketté Rahabot, te döfted le a tengeri
szörnyet! 10 Te szárítottad ki a tengert, a nagy mélység vizeit, te készítettél
utat a tenger medrén át, hogy átkelhessenek a megváltottak! 11 Így fognak
visszatérni az ÚR megváltottai is, és ujjongva érkeznek meg a Sionra. Öröm
koszorúzza fejüket örökre, boldog örömben lesz részük, a gyötrelmes sóhajtozás
pedig elmúlik. 12 Én, én vagyok vigasztalótok! Miért félsz halandó
embertől, olyan embertől, aki a fű sorsára jut? 13 Elfelejtetted
alkotódat, az URat, aki az eget kifeszítette, és alapot vetett a földnek? Miért
rettegsz szüntelen, mindennap az elnyomó izzó haragjától, mellyel el akar
pusztítani? De hová lesz az elnyomó izzó haragja?! 14 Hamarosan megszabadul a
megkötözött, nem hal meg, nem kerül a sírba, nem fogy el a kenyere. 15 Mert én,
az ÚR, vagyok a te Istened, aki fölriasztom a tengert, hogy zúgnak hullámai.
Seregek URa a nevem! 16 Igéimet adom a szádba, és kezem árnyékával takarlak be,
amikor újra kifeszítem az eget, és alapot vetek a földnek, Sionnak pedig ezt
mondom: Az én népem vagy! 17 Ébredj már, ébredj már, kelj föl, Jeruzsálem!
Kiittad már a harag poharát, melyet az ÚR keze tartott eléd, az öblös poharat,
amelytől tántorogsz, kiittad, kiürítetted. 18 Fiai közül, akiket szült,
nem állt mellé egy sem. Fiai közül, akiket fölnevelt, nem fogta kézen egy sem.
19 Két dolog történt veled - még csak nem is szánnak -: pusztulás és
összeomlás, éhínség és fegyver - s még csak vigasztalód sincsen. 20 Fiaid
aléltan feküdtek minden utcasarkon, mint antilop a hálóban, betelt rajtuk az ÚR
haragja, Istened dorgáló szava. 21 Ezért halld meg ezt, te szegény, aki részeg
vagy, de nem bortól: 22 Ezt mondja Urad, az ÚR, Istened, aki népéért perel:
Kivettem már kezedből a poharat, melytől tántorogsz, nem kell tovább
innod haragom öblös poharából. 23 Kínzóid kezébe adom azt, akik ezt mondták
neked: Hajolj le, hadd tapossunk rajtad! Te pedig olyanná tetted hátadat, mint
a föld, mint az utca, amelyen taposnak.
Ézs 52
1 Ébredj, ébredj,
Sion, szedd össze erődet! Öltözz ékes ruhába, Jeruzsálem, te szent város,
mert nem jön már ide többé körülmetéletlen és tisztátalan. 2 Rázd le magadról a
port, kelj föl, fogságba vitt Jeruzsálem, oldd le nyakadról bilincsedet, Sion
fogságba vitt lánya!
3 Ezt mondja az ÚR:
Ingyen adtalak oda, nem pénzen váltalak meg. 4 Mert ezt mondja az én Uram, az
ÚR: Egykor Egyiptomba került népem, és jövevény volt ott, aztán Asszíria
sanyargatta. 5 Most pedig mit tegyek - így szól az ÚR - hiszen ingyen vitték el
népemet?! Ujjonganak, akik uralkodnak
rajta - így szól az ÚR - és gyalázzák nevemet szüntelen, mindennap. 6
Ezértmajdmegismeri népem a nevemet azon a napon, hogy én vagyok az, aki így
szólt: Itt vagyok! 7 Mily szép, ha feltűnik a hegyeken az örömhírt hozó
lába! Békességet hirdet, örömhírt hoz, szabadulást hirdet. Azt mondja Sionnak:
Istened uralkodik! 8 Halld, őrállóid hangosan kiáltanak, együtt
ujjonganak, mert saját szemükkel látják, hogy visszatér az ÚR a Sionra. 9 Vígan
ujjongjatok mindnyájan, Jeruzsálem romjai! Mert megvigasztalta népét az ÚR,
megváltotta Jeruzsálemet! 10 Kinyújtotta szent karját az ÚR minden nép szeme
láttára. Meglátják majd az egész föld határán Istenünk szabadítását. 11
Távozzatok, távozzatok, vonuljatok ki onnan, tisztátalan dolgot ne érintsetek!
Vonuljatok ki belőle, tisztítsátok meg magatokat, akik az ÚR edényeit
hordozzátok! 12 De nem kell sietve vonulnotok, nem kell futva mennetek, mert az
ÚR jár előttetek, Izráel Istene lesz mögöttetek is. 13 Eredményes lesz szolgám
munkája, magasra emelkedik, igen hatalmas lesz. 14 Sokan csak iszonyodtak
tőle, annyira torz, nem emberi volt külseje, emberhez nem méltó volt
alakja. 15 De bámulatba ejt majd sok népet, királyok is befogják előtte
szájukat, mert olyan dolgot látnak, amiről senki sem beszélt nekik, olyan
dolgot tudnak meg, amiről addig nem hallottak.
Ézs 53
1 Ki hitte volna el,
amit hallottunk, ki előtt volt nyilvánvaló az ÚR hatalma? 2 Mint
vesszőszál, sarjadt ki előttünk, mint gyökér a szikkadt földből.
Nem volt neki szép alakja, amiben gyönyörködhettünk volna, sem olyan külseje,
amiért kedvelhettük volna. 3 Megvetett volt, és emberektől elhagyatott,
fájdalmak férfia, betegség ismerője. Eltakartuk arcunkat előle,
megvetett volt, nem törődtünk vele. 4 Pedig a mi betegségeinket viselte, a
mi fájdalmainkat hordozta. Mi meg azt gondoltuk, hogy Isten csapása sújtotta és
kínozta. 5 Pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték
össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő
sebei árán gyógyultunk meg. 6 Mindnyájan tévelyegtünk, mint a juhok, mindenki a
maga útját járta. De az ÚR őt sújtotta mindnyájunk bűnéért. 7 Amikor
kínozták, alázatos maradt, száját sem nyitotta ki. Mint a bárány, ha vágóhídra
viszik, vagy mint a juh, mely némán tűri, hogy nyírják, ő sem
nyitotta ki száját. 8 Fogság és ítélet nélkül hurcolták el, de kortársai közül
ki törődött azzal, hogy amikor kiirtják a földön élők közül, népe
vétke miatt éri a büntetés?! 9 A bűnösök közt adtak sírt neki, a gazdagok
közé jutott halála után, bár nem követett el gonoszságot, és nem beszélt
álnokul. 10 Az ÚR akarata volt az, hogy betegség törje össze. De ha fel is
áldozta magát jóvátételül, mégis meglátja utódait, sokáig él. Az ÚR akarata
célhoz jut vele. 11 Lelki gyötrelmeitől megszabadulva látja őket, és
megelégedett lesz. Igaz szolgám sokakat tesz igazzá ismeretével, és ő
hordozza bűneiket. 12 Ezért a nagyok között adok neki részt, a
hatalmasokkal együtt részesül zsákmányban, hiszen önként ment a halálba,
hagyta, hogy a bűnösök közé sorolják, pedig sokak vétkét vállalta magára,
és közbenjárt a bűnösökért.
Ézs 54
1 Ujjongj,
meddő, aki nem szültél, vígan ujjongj! Örvendj, aki nem vajúdtál, mert
több fia lesz az elhagyottnak, mint a férjes asszonynak! - mondja az ÚR. 2
Széles helyet keress sátradnak, feszítsd ki sátorponyváidat teljes
szélességükben! Húzd meg köteleidet, erősen verd le cövekeidet! 3 Mert
jobbra is, balra is terjeszkedni fogsz, utódaid a népek örökébe lépnek, és
elpusztított városokat telepítenek be. 4 Ne félj, mert nem vallasz szégyent, ne
pironkodj, mert nem ér gyalázat! Ifjúkorod szégyenét is elfelejted, özvegységed
gyalázatára nem emlékezel többé. 5 Mert aki alkotott, az a férjed, akinek
Seregek URa a neve, és aki megváltott, az Izráel Szentje, akit az egész föld
Istenének hívnak. 6 Mint elhagyott és fájó lelkű asszonyt, megszólít téged
az ÚR, és mint ifjú menyasszonynak, ha megvetett volt is, ezt mondja Istened: 7
Egy rövid szempillantásra elhagytalak, de nagy irgalommal összegyűjtelek.
8 Túláradó haragomban egy pillanatra elrejtettem előled arcomat, de örök
hűséggel irgalmazok neked - mondja megváltó URad. 9 Mert úgy teszek, mint
Nóé idejében: Ahogyan megesküdtem, hogy nem árasztja el Nóé özönvize többé a
földet, úgy esküszöm meg most, hogy nem haragszom rád, és nem dorgállak meg
többé. 10 Mert a hegyek megszűnhetnek, és a halmok meginoghatnak, de
hozzád való hűségem nem szűnik meg, és békességem szövetsége nem inog
meg - mondja könyörülő URad. 11 Ó, te nyomorult, vihartépte, vigasztalan!
Íme, én drágakövekre építem falaidat, zafírokból rakom le alapodat. 12 Rubinból
készítem el falad párkányát, és kapuidat briliánskövekből, összes
határaidat meg gyémántokból. 13 Fiaid mind az ÚR tanítványai lesznek, és nagy
lesz fiaid békessége. 14 Igazság által leszel erős, nem kell félned az
elnyomástól: távol marad tőled, sem a rettentéstől: nem közelít
hozzád. 15 Ha rád támadnak is, nem tőlem lesz az. Aki rád támad, elesik
veled szemben. 16 Hiszen én teremtettem a kovácsot, aki a parazsat éleszti, és
fegyvert készít munkájával, én teremtettem az öldöklőt is, hogy
pusztítson. 17 Célt téveszt minden fegyver, amit ellened kovácsoltak,
meghazudtolsz minden nyelvet, mely törvénykezni mer veled. Ez az öröksége az ÚR
szolgáinak, így szolgáltatok nekik igazságot - így szól az ÚR.
Ézs 55
1 Ti szomjazók mind,
jöjjetek vízért, még ha nincs is pénzetek! Jöjjetek, vegyetek és egyetek!
Jöjjetek, vegyetek bort és tejet, nem pénzért és nem fizetségért! 2 Minek
adnátok pénzt azért, ami nem kenyér, keresményeteket azért, amivel nem lehet
jóllakni? Hallgassatok csak rám, és jó ételt fogtok enni, élvezni fogjátok a
kövér falatokat! 3 Figyeljetek rám, jöjjetek hozzám! Hallgassatok rám, és élni
fogtok! Örök szövetséget kötök veletek, mert hűséges maradok Dávidhoz. 4
Tanúvá tettem őt a népek között, fejedelemmé és parancsolóvá a nemzetek
fölött. 5 Te pedig olyan népet hívsz, melyet nem is ismersz, és olyan népek
futnak hozzád, amelyek nem ismertek: Istenedért, az ÚRért, Izráel Szentjéért,
aki dicsővé tesz téged. 6 Keressétek az URat, amíg megtalálható! Hívjátok
segítségül, amíg közel van! 7 Hagyja el útját a bűnös, és gondolatait az
álnok ember! Térjen az ÚRhoz, mert irgalmaz neki, Istenünkhöz, mert kész
megbocsátani. 8 Bizony, a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti
utaitok nem az én utaim - így szól az ÚR. 9 Mert amennyivel magasabb az ég a
földnél, annyival magasabbak az én utaim a ti utaitoknál, és az én gondolataim
a ti gondolataitoknál. 10 Mert ahogyan az eső és a hó lehull az
égből, és nem tér oda vissza, hanem megöntözi a földet, termővé és
gyümölcsözővé teszi; magot ad a magvetőnek és kenyeret az
éhezőnek, 11 ilyen lesz az én igém is, amely számból kijön: nem tér vissza
hozzám üresen, hanem véghezviszi, amit akarok, eléri célját, amiért küldtem. 12
Bizony, örömmel jöttök ki, és békességben vezetnek benneteket. A hegyek és a
halmok vígan ujjonganak előttetek, és a mező fái mind tapsolnak. 13 A
tövis helyén ciprus nő, a csalán helyén mirtusz nő. Az ÚR
dicsőségére lesz ez, örök jelül, amely nem pusztul el.
Ézs 56
1 Ezt mondja az ÚR:
Tartsátok meg a törvényt, cselekedjetek igazságosan, mert hamarosan eljön
szabadításom, és nyilvánvalóvá lesz igazságom. 2 Boldog az a halandó, aki így
cselekszik, az az ember, aki ehhez ragaszkodik: vigyáz, hogy meg ne sértse a
szombatot, és vigyáz, hogy keze semmi rosszat ne tegyen. 3 Ne mondjon ilyet az
az idegen, aki az ÚRhoz csatlakozott: Bizonyára elkülönít engem népétől az
ÚR. Ne mondja a herélt sem: Én már kiszáradt fa vagyok! 4 Mert ezt mondja az
ÚR: Ha a heréltek megtartják szombatjaimat, azt választják, ami nekem kedves,
és ragaszkodnak szövetségemhez, 5 akkor fenntartom nevük emlékét házamban és
falaimon belül, különbül, mint a fiak és a leányok. Örök nevet adok nekik,
amelyet nem lehet eltörölni. 6 Az idegeneket, akik csatlakoznak az ÚRhoz, és
őt szolgálják, akik szeretik az ÚR nevét, és az ő szolgái lesznek,
mindazokat, akik vigyáznak, hogy meg ne sértsék a szombatot, és ragaszkodnak
szövetségemhez, 7 elviszem szent hegyemre, és örömet szerzek nekik abban a
házban, ahol hozzám imádkoznak. Égőáldozataik és véresáldozataik kedvesek
lesznek oltáromon. Mert az én házam neve imádság háza lesz minden nép számára.
8 Így szól az én Uram, az ÚR, aki összegyűjti a szétszóródott Izráelt: Még
gyűjtök azokhoz, akiket összegyűjtöttem! 9 Ti, mezei vadak, jöjjetek
mind, és egyetek, ti, erdei vadak is mind! 10 Az őrök mind vakok, nem
vesznek észre semmit, mindnyájan néma ebek, nem tudnak ugatni. Álmodozva
hevernek, szeretnek szunnyadozni. 11 Nagy étvágyú ebek ezek, nem tudnak
jóllakni, és ezek a pásztorok nem tudnak figyelni. Mind a maga útján jár,
mindegyik a maga nyeresége után, kivétel nélkül. 12 Jöjjetek, hozok bort, igyuk
részegre magunkat! Legyen a holnap is olyan, mint a ma, vagy még sokkal jobb!
Ézs 57
1 Az igaz ember
elvész, és senki sem törődik vele. A hűséges emberek kimúlnak, és
senki sem ügyel rá. A gonosz miatt múlik ki ugyan az igaz, 2 de békességre jut;
és fekvőhelyén pihen, aki egyenes úton járt. 3 Jöjjetek csak ide, ti
boszorkányivadékok, te hűtlen, parázna fajzat! 4 Mit csúfolódtok, miért
jártatjátok a szátokat, miért öltögetitek a nyelveteket? Hiszen ti vagytok a
hűtlen népség, a hazug fajzat, 5 akik bujálkodtok a tölgyfáknál, minden
bujazöld fa alatt, gyermekeket vágtok le a patakoknál, a sziklahasadékokban! 6
A patak sima köveit tetted örökségeddé, azok jutottak osztályrészedül.
Italáldozatot is mutatsz be nekik, ételáldozatot is viszel. Én ebbe
belenyugodjak? 7 Magasba nyúló hegyen helyezted el fekvőhelyedet, oda is
fölmész áldozatot bemutatni. 8 Az ajtó mögé és az ajtófélfához tetted bálványod
jelképét. Tőlem elszakadva levetkőztél, fölmentél széles
fekvőhelyedre. Megegyeztél az egyikkel, akinek a fekvőhelyét
szereted, és fajtalankodtál vele. 9 A Molokhoz zarándokoltál olajjal és sok
illatszerrel. Messzire küldted követeidet, le egészen a holtak hazájáig. 10 A
sokféle mesterkedés elfárasztott, mégsem vallottad be, hogy hasztalan, hanem
újból erőt gyűjtöttél, ezért nem betegedtél bele. 11 Kitől
tartottál és féltél, hogy hazudoznod kell? Miért nem törődtél velem, miért
nem gondoltál rám? Talán hallgatok én ősidők óta, azért nem félsz
engem?! 12 Én tudom megmondani, hogyan boldogulsz. De amit te csinálsz, az nem
használ neked. 13 Ha segítségért kiáltasz, tud-e rajtad segíteni bálványaid
tömege? Valamennyit fölkapja a szél, a szellő is elsodorja. De aki hozzám
folyamodik, az örökli az országot, és részt kap szent hegyemen. 14 Ezt mondja:
Töltsétek, töltsétek, egyengessétek az utat, vegyétek el népem útjából, amiben
megbotolhat! 15 Ezt mondja a magasztos, a felséges, aki örök hajlékában lakik,
szent az ő neve: Magasságban és szentségben lakom, de a megtörttel és
alázatos lelkűvel is. Felüdítem az alázatosak lelkét, felüdítem a
megtörtek szívét. 16 Mert nem örökké perlek, és nem vég nélkül haragszom,
hiszen elalélna előttem a lélek, az emberek, akiket én alkottam. 17
Megharagudtam a haszonlesés bűne miatt, haragomban megvertem őt, és
elrejtőztem. Ő pedig elpártolt tőlem, és a maga esze után járt.
18 Láttam útjait, mégis meggyógyítom és vezetem őt. Vigasztalással fizetek
neki és gyászolóinak. 19 Megteremtem ajkán a hála gyümölcsét: Békesség,
békesség közel és távol! Ezt mondja az ÚR: Meggyógyítom őt! 20 De a
bűnösök olyanok, mint a háborgó tenger, amely nem tud megnyugodni, iszapot
és sarat kavarnak hullámai. 21 A bűnösöknek nincs békességük! - mondja
Istenem.
Ézs 58
1 Kiálts, ne sajnáld
a torkod! Harsogjon hangod, mint a kürt! Mondd meg népemnek, hogy mi a
bűne, Jákób házának, hogy mi a vétke! 2 Ők minden nap keresnek engem,
szeretnék megismerni utaimat, mint egy olyan nép, amelynek tettei igazak, és
nem hagyja el Istene törvényét; igaz döntéseket kérnek tőlem, szeretnének
Istenhez közel lenni. 3 Miért böjtölünk - mondják ha te nem látod meg, miért
gyötörjük magunkat, ha nem akarsz tudni róla?
De hiszen ti a böjti napokon is megtaláljátok kedvteléseteket, mert
robotosaitokat hajszoljátok. 4 Hiszen pörölve és veszekedve böjtöltök, sőt
bűnösen, ököllel verekedve. Nem úgy böjtöltök, ahogyan ma illenék, nem
úgy, hogy meghalljam hangotokat a magasságban. 5 Ilyen az a böjt, amely nekem
tetszik? Ilyen az a nap, melyen az ember a lelkét gyötri? Ha lehajtja fejét,
mint a káka, zsákba öltözik, és hamut szór maga alá, azt nevezed böjtnek, és az
ÚR kedves napjának? 6 Nekem az olyan böjt tetszik, amikor leoldod a
bűnösen fölrakott bilincseket, kibontod a járom köteleit, szabadon
bocsátod az elnyomottakat, és összetörsz minden jármot! 7 Oszd meg kenyeredet
az éhezővel, vidd be házadba a szegény bujdosókat, ha mezítelent látsz,
ruházd fel, és ne zárkózz el testvéred elől! 8 Akkor eljön világosságod,
mint a hajnalhasadás, és hamar beheged a sebed. Igazságod jár előtted, és
az ÚR dicsősége lesz mögötted. 9 Ha segítségül hívod az URat, ő
válaszol, ha kiáltasz, ezt mondja: Itt vagyok! Ha majd senkire sem raksz
jármot, nem mutogatsz ujjal, és nem beszélsz álnokul, 10 ha kenyeret adsz az
éhezőnek, és jól tartod a nyomorultat, akkor fölragyog a sötétben
világosságod, és homályod olyan lesz, mint a déli napfény. 11 Az ÚR vezet majd
szüntelen, kopár földön is jól tart téged. Csontjaidat megerősíti, olyan
leszel, mint a jól öntözött kert, mint a forrás, amelyből nem fogy ki a
víz. 12 Fölépítik fiaid az ősi romokat, falat emelsz a régiek által
lerakott alapokra; a rések befalazójának neveznek, aki romokat tesz újra
lakhatóvá. 13 Ha nem jársz kedvteléseid után a nyugalom napján, az én szent
napomon, ha a nyugalom napját gyönyörűségesnek hívod, az ÚR szent napját
dicsőségesnek, és azzal dicsőíted, hogy abbahagyod munkáidat, nem
keresed kedvteléseidet, és nem tárgyalsz ügyeidről. 14 akkor gyönyörködni
fogsz az ÚRban, én pedig a föld magaslatain foglak hordozni, és táplállak
ősödnek, Jákóbnak örökségében. Az ÚR maga mondja ezt.
Ézs 59
1 Nem az ÚR keze
rövid ahhoz, hogy megsegítsen, nem az ő füle süket ahhoz, hogy
meghallgasson, 2 hanem a ti bűneitek választottak el titeket
Istenetektől, a ti vétkeitek miatt rejtette el orcáját előletek, és
nem hallgatott meg. 3 Hiszen kezetek vérrel van beszennyezve, ujjaitokhoz
bűn tapad, ajkatok hazugságot szól, nyelvetek álnokságot suttog. 4 Nincs,
aki igaz vádat emelne, nincs, aki helyesen ítélkeznék. Haszontalanságban
bíznak, és hiábavalóságot beszélnek, nyomorúságot fogannak, és bajt szülnek. 5
Mérges kígyó tojásait költik ki, és pókhálót szőnek. Meghal, aki
tojásaikból eszik, és ha rátaposnak, vipera kel ki. 6 Pókhálójukból nem lesz
ruha, nem takarózhatnak készítményükbe, készítményük csak bajt okoz,
erőszakos tetteket követnek el. 7 Lábuk gonosz cél után fut, sietnek
ártatlan vért ontani. Gondolataik ártó gondolatok, pusztulás és romlás van
útjaikon. 8 Nem ismerik a békesség útját, eljárásuk nem törvényes. Ösvényeik
görbék: aki azokon jár, annak nincs köze a békességhez. 9 Ezért van távol
tőlünk a törvény, és nem ér el hozzánk az igazság. Világosságra várunk, de
csak sötétség van, napfényre, de homályban járunk. 10 Tapogatjuk a falat, mint
a vakok, tapogatózunk, mint akinek nincs szeme. Botladozunk fényes délben,
mintha alkonyat volna, és sötétségben vagyunk, mint a holtak. 11 Morgunk
mindnyájan, mint a medvék, nyögdécselünk, mint a galambok. Törvényességre
várunk, de nincs, segítségre, de távol van tőlünk. 12 Bizony, sok
bűnt követtünk el veled szemben, vétkeink ellenünk beszélnek. Bizony, tele
vagyunk bűnnel, gonoszságunkat be kell ismernünk. 13 Bűnösök vagyunk,
megtagadtuk az URat, hűtlenül eltértünk Istenünktől. Erőszakot és
lázadást hirdettünk, szívünk hazug beszédet gondolt és szólt. 14 Háttérbe
szorul a törvény, távol áll az igazság, elbukik a hűség a tereken, nem
érvényesülhet a becsület. 15 Oda van már a hűség, és aki a rosszat kerüli,
zsákmányul esik. Látta ezt az ÚR, és rossznak ítélte, hogy nincs törvényes
rend. 16 Amikor látta, hogy nincs ott senki, és elámult, hogy nincs, aki
közbelépjen, saját karja segítette őt, saját igazsága támogatta. 17
Felöltötte az igazságot mint páncélt, védelmező sisak van a fején. A
bosszúállás ruháit öltötte magára, felindulása mint köpeny borul rá. 18
Amilyenek voltak a tettek, aszerint fog megfizetni. Haraggal fizet
ellenfeleinek, tetteik szerint ellenségeinek, tetteik szerint fizet meg a
szigeteknek. 19 Félni fogják az ÚR nevét napnyugaton, és dicsőségét napkeleten,
amikor eljön mint egy sebes folyam, amelyet az ÚR szele korbácsolt föl. 20 De
eljön Sionhoz a Megváltó, Jákób megtérő bűnöseihez! - így szól az ÚR.
21 Ilyen szövetségem
van nekem velük - mondja az ÚR: Lelkem, mely rajtad nyugszik, és igéim,
amelyeket szádba adtam, nem fogynak ki a szádból, utódod szájából és utódod
utódainak a szájából, mostantól fogva mindörökké - mondja az ÚR.
Ézs 60
1 Kelj fel,
tündökölj, mert eljött világosságod, rád ragyogott az ÚR dicsősége. 2 Bár
még sötétség borítja a földet, sűrű homály a nemzeteket, de fölötted
ott ragyog az ÚR, dicsősége meglátszik rajtad. 3 Világosságodhoz népek
jönnek, és királyok a rád ragyogó fényhez. 4 Emeld föl tekintetedet, és nézz
körül! Mindnyájan összegyűltek, és hozzád jönnek, fiaid messziről
jönnek, leányaidat ölben hozzák. 5 Ha majd látod, örömre derülsz, repesve tágul
a szíved. Özönlik hozzád a tengerek kincse, a népek gazdagsága hozzád kerül. 6
Ellep a tevék sokasága, Midján és Éfa tevéi. Mindnyájan Sebából jönnek, aranyat
és tömjént hoznak, és az ÚR dicső tetteit hirdetik. 7 Kédár minden nyáját
hozzád terelik, Nebájót kosai szolgálatodra állnak, hogy oltáromra kerüljenek
kedves áldozatként. Így ékesítem föl ékes templomomat. 8 Kik ezek, akik
repülnek, mint a felhő, mint a galambok szállnak dúcaikba? 9 Csak szavamra
várnak a szigetek, legelőször Tarsís hajói, hogy elhozzák fiaidat
messziről, ezüstjükkel és aranyukkal együtt, Istened, az ÚR nevének
dicsőségére, Izráel Szentje dicsőségére, hogy fölékesítsen téged. 10
Idegenek építik várfalaidat, és királyaik szolgálatodra állnak. Bár haragomban
megvertelek, de most kegyelmesen irgalmazok neked. 11 Kapuid legyenek nyitva
állandóan, ne legyenek zárva se éjjel, se nappal, hogy elhozhassák a népek
gazdagságát királyaik vezetésével. 12 De azok a népek és országok, amelyek nem
szolgálnak téged, elpusztulnak, azok a népek egészen kipusztulnak. 13 Hozzád
kerül a Libánon dicsősége: ciprus, kőris és fenyő egyaránt, hogy
ékesítse szent helyemet. Így teszem lábam zsámolyát dicsőségessé. 14 Meghajolva
járulnak eléd sanyargatóid fiai, lábad elé borulnak mind, akik megvetettek, és
így neveznek: Az ÚR városa, Izráel Szentjének Sionja. 15 Bár elhagyott és
gyűlölt voltál, feléd sem járt senki, de majd örökre fenségessé teszlek,
és örvendezővé nemzedékről nemzedékre. 16 Népek tejét szopod, királyi
emlőkön táplálkozol, és megtudod, hogy én, az ÚR, vagyok szabadítód és
megváltód, Jákób erős Istene. 17 Réz helyett aranyat hozatok, vas helyett
ezüstöt, fa helyett rezet hozatok, és kő helyett vasat. Békét adok, hogy
az irányítson, és igazságot, hogy az parancsoljon. 18 Híre sem lesz többé
országodban erőszaknak, határaidban pusztulásnak és romlásnak. Isten
szabadítását nevezed kőfalaidnak, és dicséretét kapuidnak. 19 Nem a nap
lesz többé napvilágod, és nem a hold fénye világít neked, hanem az ÚR lesz örök
világosságod, és Istened lesz ékességed. 20 Nem megy le többé napod, és holdad
nem fogy el. Az ÚR lesz örök világosságod, letelnek gyászod napjai. 21 Egész
néped igaz lesz, örökre birtokában lesz az ország; facsemete, amelyet én ültettem,
kezem alkotása, amely megmutatja dicsőségemet. 22 A kevés is ezerré
nő, a kicsiny is hatalmas néppé. Én, az ÚR, rövid idő múlva
megvalósítom ezt.
Ézs 61
1 Uramnak, az ÚRnak
lelke nyugszik rajtam, mert felkent engem az ÚR. Elküldött, hogy örömhírt
vigyek az alázatosaknak, bekötözzem a megtört szíveket, szabadulást hirdessek a
foglyoknak, és szabadon bocsátást a megkötözötteknek. 2 Hirdetem az ÚR
kegyelmének esztendejét, Istenünk bosszúállása napját, vigasztalok minden
gyászolót. 3 Hamu helyett fejdíszt adok Sion gyászolóinak, gyászfátyol helyett
illatos olajat, a csüggedés helyett öröméneket. Igazság fáinak nevezik
őket, az ÚR ültetvényének: őt ékesítik. 4 Felépítik az ősi
romokat, helyreállítják a régi omladékokat, újjáépítik a lerombolt városokat,
amelyek nemzedékeken át romokban hevertek. 5 Jelentkeznek majd az idegenek,
hogy legeltessék nyájaitokat, és más népek fiai lesznek földműveseitek és
szőlőmunkásaitok. 6 Titeket pedig az ÚR papjainak neveznek, Istenünk
szolgáinak mondanak. A népek gazdagságát élvezitek, kincseikkel
büszkélkedhettek. 7 A kétszeres szégyen és szidalom után ujjongani fognak
osztályrészüknek, mert kétszer annyi jut mindenkinek az országban, örökké tartó
örömben lesz részük. 8 Mert én, az ÚR, szeretem az igazságot, gyűlölöm a
rablást és az álnokságot. Megadom munkájuk megérdemelt jutalmát, és örök
szövetséget kötök velük. 9 Híresek lesznek utódaik a nemzetek közt, és
ivadékaik a népek között. Bárki látja őket, fölismeri, hogy ezt a népet
megáldotta az ÚR. 10 Nagy örömöm telik az ÚRban, víg örömre indít Istenem, mert
az üdvösség ruhájába öltöztetett, az igazság palástját terítette rám, mint
vőlegényre, ki fölteszi fejdíszét, mint menyasszonyra, ki fölrakja
ékszereit. 11 Mert ahogyan a föld növényeket hajt, és a kert veteményeket
sarjaszt, úgy sarjaszt majd igazságot az én Uram, az ÚR is, és öröméneket
minden nép hallatára.
Ézs 62
1 Nem hallgathatok
Sion miatt, nem nyughatom Jeruzsálem
miatt, míg nem ragyog igazsága, mint a hajnalfény, és szabadulása, mint
az égő fáklya. 2 Látni fogják igazságodat a népek, dicsőségedet az
összes királyok. Új nevet adnak neked, melyet az ÚR maga határoz meg. 3 Ékes
korona leszel az ÚR kezében, királyi fejdísz Istened tenyerén. 4 Nem mondanak
többé elhagyottnak, országodat sem mondják pusztaságnak, hanem úgy hívnak, hogy
gyönyörűségem, országodat pedig úgy, hogy férjnél van. Mert gyönyörködik
majd benned az ÚR, és országodnak ő lesz a férje. 5 Mert ahogy az ifjú
elveszi a hajadont, úgy vesz el téged, aki felépít; ahogy a vőlegény örül
menyasszonyának, úgy örül majd neked Istened. 6 Falaidra, Jeruzsálem,
őröket állítottam. Soha ne hallgassanak, se nappal, se éjjel! Ti, akik az
URat emlékeztetitek, ne legyetek némák! 7 Ne engedjétek, hogy néma maradjon,
amíg helyre nem állítja, és dicséretének helyévé nem teszi Jeruzsálemet a
földön. 8 Az ÚR esküre emelte jobb kezét, erős karját: Nem adom többé
gabonádat eledelül ellenségeidnek. Nem isszák többé idegenek mustodat, amelyért
te fáradoztál, 9 hanem azok élvezik, akik betakarítják, és dicsérik az URat:
azok isszák meg szent udvaraimban, akik leszüretelik. 10 Vonuljatok, vonuljatok
ki a kapukon, készítsetek utat a népnek! Töltsétek, töltsétek föl az
országutat, hányjátok le róla a köveket, állítsatok útjelzőket a népek
között! 11 Hírül adta az ÚR a föld széléig: Mondjátok meg Sion leányának: Jön
már Szabadítód, vele jön szerzeménye, előtte jön munkája eredménye. 12
Szent népnek nevezik őket, az ÚR megváltottainak, téged pedig sokat
látogatott városnak hívnak, nem leszel elhagyatott!
Ézs 63
1 Ki jön ott Edómból,
vérvörös ruhában Bocrából, pompás öltözetben, erőteljes léptekkel? - Én,
aki igazat beszélek, és van erőm a szabadításhoz! 2 - Miért vörös az
öltözeted, miért olyan a ruhád, mint azé, aki borsajtóban tapos? 3 - A sajtóban
egyedül tapostam, a népek közül senki sem volt velem. Tapostam őket
haragomban, tiportam őket felindulásomban. Levük a ruhámra fröccsent,
egész öltözetemet beszennyeztem. 4 Mert bosszúállás napja van a szívemben,
eljött a megtorlás esztendeje. 5 Föltekintettem, de nem volt segítőm, csodálkoztam,
mert nem volt támogatóm. Saját karom segített nekem, és felindulásom
támogatott. 6 Népeket tapostam el haragomban, szétzúztam őket
felindulásomban, és a földre öntöttem levüket. 7 Az ÚR hűségét
magasztalom, az ÚR tetteit dicsérem: mindazt, amit az ÚR tett értünk, sok
jótéteményét Izráel háza iránt, mert irgalmasan bánt velünk, nagyon
hűségesen. 8 Mert ezt mondta: Mégiscsak az én népem ez, fiaim, nem tudnak
meghazudtolni. Ezért szabadította ki őket 9 minden nyomorúságukból. Nem
követ vagy angyal, hanem ő maga szabadította meg őket: szeretetével
és könyörületével ő váltotta meg őket. Felkarolta és hordozta
őket ősidőktől fogva. 10 Ők azonban engedetlenek
voltak, és megszomorították szent lelkét. Ezért ellenségükké vált, és harcolt
ellenük. 11 De visszaemlékezett népe a régi időkre, Mózesre: Hol van, aki
a tengerből kihozta nyájának pásztorát? Hol van, aki belé öntötte szent
lelkét? 12 Hol van, aki dicső karjával megragadta Mózes jobb kezét?
Kettéhasította előttük a vizet, örök nevet szerezve magának. 13 Átvezette
őket a mély tengeren, mint a lovat a pusztán; meg sem botlottak. 14 Mint
mikor a jószág pihenni tér a völgybe, úgy pihentette meg őket az ÚR lelke.
Így terelgetted népedet, dicső nevet szerezve magadnak. 15 Tekints le az
égből, nézz le szent és dicső hajlékodból: Hol van féltő
szereteted és hatalmad? Szíved megindulása és irgalmad miért marad távol
tőlem? 16 Hiszen te vagy a mi atyánk, Ábrahám nem ismer bennünket, Izráel
nem törődik velünk. URam, te vagy a mi atyánk, ősidőktől
fogva megváltónknak nevezünk. 17 Miért engeded, URam, hogy letévedjünk
utaidról? Miért engeded, hogy a szívünk kemény legyen, s ne féljen téged?
Fordulj szolgáidhoz, örökséged törzseihez! 18 Szent néped csak kis ideig
birtokolta szent helyedet, azután ellenségeink taposták. 19 Olyanok lettünk,
mintha sohasem uralkodtál volna rajtunk, mintha nem a te nevedről neveztek
volna el. Bárcsak szétszakítanád az eget, és leszállnál, hogy meginogjanak
előtted a hegyek!
Ézs 64
1 Ahogy a tűz
lángra lobbantja a rőzsét, és felforralja a tűz a vizet, úgy
ismertesd meg nevedet ellenségeiddel: reszkessenek tőled a népek, 2 ha
majd váratlanul félelmes dolgokat művelsz: ha leszállsz, meginognak
tőled a hegyek. 3 Soha, senki sem hallotta, fülébe nem jutott, szemével
nem látta, hogy volna isten rajtad kívül, aki ilyet tenne a benne bízókért. 4
Találkozol azzal, aki örül, mert igazak tettei, utaidon jár, és rád gondol. De
te megharagudtál, mert vétkeztünk. Régóta így vagyunk, bárcsak megszabadulnánk!
5 Mindnyájan olyanok lettünk, mint a tisztátalanok, minden igazságunk olyan,
mint a szennyes ruha. Elhervadunk mindnyájan, mint a falevél, bűneink
elsodornak bennünket, mint a szél. 6 Nincs aki nevedet segítségül hívná, aki
buzgón ragaszkodnék hozzád. Elrejtetted orcádat előlünk, bűneink
hatalmába adtál bennünket. 7 URam, atyánk vagy te mégis! Mi vagyunk az agyag,
te a mi formálónk, kezed alkotása vagyunk mindannyian. 8 URam, ne haragudj
ennyire, ne emlékezzél örökké bűneinkre! Tekints ránk: mindnyájan a te
néped vagyunk! 9 Szent városaid pusztává lettek, pusztává lett a Sion is,
Jeruzsálem pedig lakatlanná. 10 Szent és ékes templomunk, ahol őseink
dicsértek téged, tűz martaléka lett. Romba dőlt minden, ami drága
volt nekünk. 11 Még ezek után is türtőzteted magad, URunk? Hallgatsz, és
még tovább gyötörsz bennünket?
Ézs 65
1 Megkereshettek
volna, de nem kérdeztek, megtalálhattak volna, de nem kerestek. Itt vagyok, itt
vagyok! - mondtam a népnek, amely nem hívta segítségül nevemet. 2 Kitártam
kezemet naphosszat a lázadó nép felé, amely nem a jó úton jár, hanem saját
gondolatai után. 3 Ez a nép csak bosszant engem, dacol velem szüntelen.
Kertekben mutatnak be áldozatot, téglaoltárokon tömjéneznek. 4 Sírkamrákban
üldögélnek, kriptákban töltik az éjszakát, disznóhúst esznek, és undok moslék
van edényükben. 5 Azt mondják: Maradj távol, ne közelíts hozzám, mert én szent
vagyok! Olyanok ezek, mintha egész nap égő tűz füstje csavarná
orromat. 6 Föl van ez írva nálam. Nem hallgatok, amíg meg nem fizettem. De
megfizetek nekik! 7 Ezt mondja az ÚR: A ti bűneitekért, de egyben
őseitek bűneiért is, akik a hegyeken tömjéneztek, és a halmokon
gyaláztak engem, régi tetteik büntetését mérem ki rájuk. 8 Ezt mondja az ÚR: Ha
mustot találnak a szőlőfürtben, ezt mondják: Ne pusztítsd el, mert
áldás van benne! Ugyanígy bánok majd szolgáimmal is: nem pusztítom el
valamennyit. 9 Adok még Jákóbnak utódokat, Júdának is, akik hegyeimet öröklik.
Választottaim veszik birtokukba, szolgáim laknak rajta. 10 A Sárón juhok
legelője lesz, az Ákór völgye marhák delelője, népem birtoka; azoké,
akik engem keresnek. 11 De nektek, akik elhagyjátok az URat, elfeledkeztek
szent hegyemről, a szerencseistennek terítetek asztalt, a
sorsistennőnek öntötök italáldozatot, 12 fegyver lesz a sorsotok,
valamennyien a vágóhídra kerültök. Mert szóltam, de nem feleltetek, beszéltem,
de nem hallgattatok rám, hanem azt tettétek, amit rossznak látok, azt
választottátok, ami nem tetszik nekem. 13 Azért ezt mondja az én Uram, az ÚR:
Szolgáim enni fognak, ti pedig éheztek! Szolgáim inni fognak, ti pedig
szomjaztok! Szolgáim örülni fognak, ti pedig szégyent vallotok! 14 Szolgáim
ujjongani fognak örvendező szívvel, ti pedig kiáltoztok majd fájó szívvel,
és jajgattok összetört lélekkel! 15 Neveteket csak átok formájában hagyjátok
választottaimra: Így öljön meg az én Uram, az ÚR! Szolgáinak pedig más nevet
ad. 16 Mert aki áldást mond a földön, az igaz Isten nevével mond áldást, és aki
esküszik a földön, az igaz Istenre esküszik. Feledésbe mennek a régi bajok,
eltűnnek szemem elől. 17 Mert én új eget és új földet teremtek, a
régire nem is emlékeznek, senkinek sem jut eszébe. 18 Ezért örvendjetek és
vigadjatok mindörökké annak, amit teremtek. Mert Jeruzsálemet vigasságra
teremtem, népét pedig örömre. 19 Vigadozni fogok Jeruzsálemmel, és örvendezni
népemmel. Nem hallatszik ott többé sírás és jajgatás hangja. 20 Nem lesz ott
olyan csecsemő, aki csak néhány napig él, sem öreg ember, aki magas kort
nem ér. Mert a legfiatalabb is százéves korában hal meg, és aki nem ér meg száz
évet, átkozottnak számít. 21 Házakat építenek, és laknak bennük,
szőlőket ültetnek, és élvezik gyümölcsüket. 22 Nem úgy építenek, hogy
más lakjék benne, nem úgy ültetnek, hogy más élvezze. Mert népem élete oly
hosszú lesz, mint a fáké. Választottaim maguk élnek munkájuk eredményéből.
23 Nem hiába fáradoznak, nem veszedelemre szülnek, mert az ÚR áldott népe ez,
ivadékaival együtt. 24 Mielőtt kiáltanak, én már válaszolok, még
beszélnek, én már meghallgatom. 25 A farkas a báránnyal együtt legel, az
oroszlán szalmát eszik, mint a marha, és a kígyónak por lesz a kenyere. Nem árt
és nem pusztít szent hegyemen senki - mondja az ÚR.
Ézs 66
1 Ezt mondja az ÚR: A
menny az én trónusom, a föld pedig lábam zsámolya. Milyen házat akartok építeni
nekem, és milyen helyen kellene tartózkodnom? 2 Hiszen mindent az én kezem
alkotott, így keletkezett minden - így szól az ÚR. Mert én arra tekintek, aki
nyomorult és megtört szívű, és aki igéimet tiszteli. 3 Bikát vágnak le 4
Én is magam választom meg, hogy mivel bántsam őket, és rájuk hozom,
amitől borzadnak. Mert szóltam, de nem feleltek, beszéltem, de nem
hallgattak rám, hanem azt tették, amit rossznak látok, azt választották, ami
nem tetszik nekem. 5 Halljátok az ÚR igéjét, akik tisztelitek szavát:
Honfitársaitok, akik gyűlölnek és kitaszítanak benneteket nevem miatt, ezt
mondják: Mutassa meg dicsőségét az ÚR, látni akarjuk örömötöket! Ők
azonban szégyent vallanak. 6 Zúgás hangzik a városból, hangzik a templomból: az
ÚR hangja, aki megfizet ellenségeinek érdemük szerint. 7 Mielőtt vajúdott,
már szült is. Mielőtt rájött a fájdalom, fiút hozott a világra. 8 Ki
hallott ilyet, ki látott ehhez foghatót? Vajon egy országért csak egy napig
kell vajúdni? Születik-e nép csak úgy egyszerre? Hiszen alig vajúdott Sion,
máris megszülte fiait. 9 Csak megindítsam, és ne vezessem le a szülést? -
kérdezi az ÚR. Vagy én, aki a szülést vezetem, megakadályozzam? - kérdezi
Istened. 10 Örüljetek Jeruzsálemmel! Vigadjatok vele mindnyájan, akik
szeretitek! Szívből örüljetek vele mind, akik gyászoltátok! 11 Mert
jóllakásig szophattok vigasztalást nyújtó emlőjéből. Gyönyörködve
szívhatjátok telt mellét. 12 Bizony, ezt mondja az ÚR: Folyamként árasztom rá a
békességet, mint megáradt patakot, a népek gazdagságát. Megszoptatnak, karjukon
hordoznak, és térdükön ringatnak benneteket. 13 Ahogyan az anya vigasztalja
fiát, úgy vigasztallak én titeket: Jeruzsálemben kaptok vigasztalást! 14
Meglátjátok, és örül szívetek, testetek is virul, mint a fű. Megtudják,
hogy az ÚR támogatja szolgáit, ellenségeit pedig megbünteti. 15 Mert eljön az
ÚR tűzben, harci kocsijai gyorsak, mint a forgószél. Rájuk zúdítja lángoló
haragját, és fenyítését lángoló tűzben. 16 Mert tűzzel ítél az ÚR,
kardja mindenkit elér, és sokan lesznek, akiket megöl az ÚR.
17 Elpusztulnak
mindazok, akik megszentelik és megtisztítják magukat, de csak azért, hogy
kertekben áldozzanak egy középen álló körül, és akik dísznóhúst, undok állatot
és egeret esznek - így szól az ÚR.
18 Ismerem tetteiket
és gondolataikat. Eljött az ideje, hogy összegyűjtsem a különböző
nyelvű népeket. Jöjjenek és lássák dicsőségemet! 19 Csodát teszek
majd köztük, és a megmentetteket elküldöm a népekhez: Tarsísba, Púlba és Lúdba,
az íjászokhoz, Tubalhoz és Jávánhoz, a messzi szigetekre, amelyek még nem
hallották híremet, és nem látták dicsőségemet. Vigyék hírül dicsőségemeta
népekne 20 Elhozzák minde 21 Én pedig ezek közül is választok papokat és
lévitákat - mondja az ÚR. 22 Mert ahogyan megmarad az új ég és az új föld,
amelyet én alkotok - így szól az ÚR ugyanúgy megmaradnak utódaitok és a nevetek
is. 23 Azután újholdról újholdra és szombatról szombatra eljön minden ember, és
leborul előttem - mondja az ÚR. 24 Amikor eltávoznak, meglátják azoknak a
holttestét, akik hűtlenül elhagytak engem. Nem pusztulnak el ott a férgek,
a tűz sem alszik ki, és minden ember undorodni fog tőlük.
Jer 1
1 Jeremiásnak,
Hilkijjá fiának a beszédei, aki a Benjámin földjén, Anátótban lakó papok közül
való volt. 2 Őhozzá szólt az ÚR igéje Jósiásnak, Ámón fiának, Júda
királyának az idejében, uralkodása tizenharmadik évében, 3 továbbá Jójákimnak,
Jósiás fiának, Júda királyának az idejében, egészen Cidkijjának, Jósiás fiának,
Júda királyának a tizenegyedik esztendejéig, Jeruzsálem fogságba viteléig, ami
az ötödik hónapban történt.
4 Így szólt hozzám az
ÚR igéje: 5 Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, már ismertelek, és
mielőtt a világra jöttél, megszenteltelek, népek prófétájává tettelek.
6 De én ezt
válaszoltam: Ó, Uram, URam! Hiszen nem értek a beszédhez, mert fiatal vagyok! 7
Az ÚR azonban ezt mondta nekem: Ne mondd, hogy fiatal vagy, hanem menj, ahova
csak küldelek, és hirdesd, amit csak parancsolok! 8 Ne félj tőlük, mert én
veled leszek, és megmentelek! - így szólt az ÚR.
9 Azután kinyújtotta
kezét az ÚR, megérintette a számat, és ezt mondta nekem az ÚR: Én most a szádba
adom igéimet! 10 Lásd, én a mai napon népek és országok fölé rendellek, hogy
gyomlálj és irts, pusztíts és rombolj, építs és plántálj!
11 Majd így szólt
hozzám az ÚR igéje: Mit látsz, Jeremiás? Ezt feleltem: Mandulavesszőt
látok. 12 Az ÚR pedig ezt mondta nekem: Jól látod, mert gondom van rá, hogy
igémet beteljesítsem.
13 Másodszor is szólt
hozzám az ÚR igéje: Mit látsz? Így feleltem: Gőzölgő üstöt látok,
amely északon jelenik meg. 14 Ekkor így szólt hozzám az ÚR: Észak felől
tör rá a veszedelem az ország egész lakosságára. 15 Mert idehívom az északi
országok minden népét - így szól az ÚR. Eljönnek, és fölállítja trónját
mindegyik Jeruzsálem kapuival szemben, a várfalak körül mindenütt, és Júda
összes városával szemben. 16 Ítéletet mondok fölöttük minden gonoszságuk miatt,
mert elhagytak engem, más isteneknek tömjéneztek, és kezük alkotásai előtt
borultak le. 17 Kösd azért derekadra övedet, indulj, és hirdesd nekik mindazt,
amit én parancsolok! Ne ijedj meg tőlük, különben én ijesztelek meg
általuk! 18 Megerősített várossá teszlek ma téged: vasoszloppá és ércfallá
az egész országgal szemben, Júda királyaival, vezetőivel, papjaival és az
ország népével szemben. 19 Harcolnak ellened, de nem bírnak veled, mert én
veled leszek, és megmentelek! - így szól az ÚR.
Jer 2
1 Így szólt hozzám az
ÚR igéje: 2 Menj és hirdesd Jeruzsálemnek: Ezt mondja az ÚR: Emlékszem rád:
ifjúkorod hűségére, mátkaságod szeretetére, amikor követtél a pusztában, a
be nem vetett földön. 3 Az ÚR szent tulajdona volt Izráel, termésének a
legjava. Akik ették, mind meglakoltak, rossz végük lett - így szól az ÚR. 4
Halljátok az ÚR igéjét, Jákób háza és Izráel házának minden nemzetsége! 5 Ezt
mondja az ÚR: Mi rosszat találtak bennem őseitek, hogy eltávolodtak
tőlem? Hitványságok után jártak, és maguk is hitványakká váltak. 6 Nem kérdezték:
Hol van az ÚR, aki kihozott bennünket Egyiptom földjéről, és vezetett
bennünket a pusztaságban, a sivár és szakadékos földön, a szikkadt és veszélyes
földön, ahol nem járt senki, és ember nem lakott? 7 Dúsan termő országba
hoztalak benneteket, hogy élvezzétek gyümölcsét és javait. De amikor
bejöttetek, országomat tisztátalanná, örökségemet utálatossá tettétek. 8 A
papok nem kérdezték: Hol van az ÚR? A törvény magyarázói nem ismertek engem, a
vezetők hűtlenül elhagytak engem, a próféták Baal nevében
prófétáltak, és haszontalanságok után jártak. 9 Ezért még perbe szállok veletek
- így szól az ÚR és perelni fogok még unokáitokkal is! 10 Keljetek csak át a
kittiek szigeteire, és nézzetek szét! Küldjetek Kédárba, és jól figyeljetek!
Lássátok meg: fordult-e elő ilyesmi?! 11 Cserélt-e pogány nép isteneket? -
pedig azok nem is istenek! De népem fölcserélte Dicsőségét
haszontalansággal. 12 Egek, ámuljatok ezen, borzadjatok, szörnyülködjetek
nagyon! - így szól az ÚR. 13 Mert kétszeres rosszat cselekedett népem: engem, a
folyóvíz forrását, elhagytak, hogy víztartókat vájjanak, repedezett falú
víztartókat, amelyek nem tartják a vizet. 14 Szolga-e Izráel, rabszolgának
született? Miért lett mások zsákmányává? 15 Oroszlánkölykök ordítanak rá,
kieresztik hangjukat. Országát sivataggá tették, városai leégtek, lakatlanok.
16 Nóf és Tahpanhész fiai is kopaszra nyírják fejedet. 17 Te magad okoztad ezt
magadnak, mert elhagytad Istenedet, az URat, amikor a helyes úton akart
vezetni. 18 Most is miért járkálsz Egyiptomba, hogy a Nílus vizét igyad? És
miért járkálsz Asszíriába, hogy az Eufrátesz vizét igyad? 19 Saját gonoszságod
ver meg, elpártolásod fenyít meg téged. Tudd meg, és lásd meg: milyen gonosz és
keserves dolog, hogy elhagytad Istenedet, az URat, és hogy nem félsz engem! -
így szól az Úr, a Seregek URa. 20 Réges-régen összetörted igádat, széttépted
köteleidet, és ezt mondtad: Nem akarok szolgálni! De minden magas dombra és
minden bujazöld fa alá lefekszel, mint egy parázna. 21 Mint nemes vesszőt
ültettelek el, mint igazán valódi magot. Hogyan változtál át idegen
szőlőtő vad hajtásává? 22 Még ha lúgban mosakszol is, és a
szappant pazarlod magadra: bűnöd akkor is szenny marad előttem - így
szól az én Uram, az ÚR. 23 Hogyan mered mondani: Nem lettem tisztátalan, nem
jártam a Baalok után?! Lásd meg, hogyan
viselkedtél a völgyben, ismerd be, mit csináltál, te gyors lábú tevekanca,
amely össze-vissza futkos útjain! 24 Olyan vagy, mint a pusztához szokott
vadszamár, mely érzéki kívánságában levegő után kapkod. Ki tudná megfékezni
gerjedelmét? Senki se fáradjon keresésével: megtalálja a maga hónapjában! 25
Vigyázz, lejárod a lábad, és kiszárad a torkod! De te ezt mondod: Hiába, nem
lehet, mert idegeneket szeretek és utánuk járok. 26 Ahogyan megszégyenül a
tolvaj, ha tetten érik, úgy szégyenül meg Izráel háza is, királyával,
vezéreivel, papjaival és prófétáival együtt. 27 Mert ezt mondják a fának: Te
vagy az apám! a kőnek pedig: Te szültél engem! A hátukat fordítják felém,
és nem az arcukat, de majd ha baj éri őket, így szólnak: Kelj föl, segíts
rajtunk! 28 Hol vannak isteneid, amelyeket csináltál? Keljenek föl, segítsenek
rajtad bajodban, ha tudnak! Hiszen annyi istened van, Júda, ahány városod! 29
Miért pereltek velem? Hiszen ti hagytatok el hűtlenül - így szól az ÚR. 30
Hiába vertem fiaitokat, a fenyítés nem fogott rajtuk. Fegyveretek úgy irtotta
prófétáitokat, mint a pusztító oroszlán. 31 Ti, mai emberek! Figyeljetek az ÚR
igéjére! Olyan lettem én Izráelnek, mint a puszta, vagy mint a homályba borult
föld? Miért mondta az én népem: A magunk útján járunk, többé nem megyünk
hozzád! 32 Elfeledkezik-e ékszereiről a lány, díszes övéről a
menyasszony? Rólam elfeledkezett népem számtalanszor. 33 De nagyon érted,
hogyan kell szerelmet keresni! Még a rossz nőket is megtanítottad rá. 34 Még
a ruhád szárnyán is található ártatlan, szegény emberek vére, akiket nem
betörésen kaptál rajta, csak ellene voltak mindezeknek. 35 Ezt mondod: Ártatlan
vagyok, hiszen haragja is elfordult rólam! Pedig ítéletet tartok fölötted,
hiába mondod: Nem vétkeztem! 36 Miért változtatod oly könnyelműen utadat?
Még Egyiptom miatt is megszégyenülsz, ahogyan megszégyenültél Asszíria miatt.
37 Onnan is úgy jössz el, hogy kezedbe temeted arcod, mert elveti az ÚR,
akikben bizakodsz, nem érsz el náluk semmit.
Jer 3
1 Majd ezt mondta: Ha
val 2 Nézz föl a hegytetőkre, és lásd meg: hol nem háltak veled? Kiültél
eléjük az útra, mint az arab a pusztában: gyalázatossá tetted az országot
paráznaságoddal és gonoszságoddal. 3 Ezért maradtak el az esőzések,
tavaszi eső sem volt. Mégis olyan a homlokod, mint egy paráznáé,
félredobtál minden szemérmet. 4 Bezzeg most így kiáltasz hozzám: Atyám!
Ifjúságomtól fogva te vagy a segítőm! 5 Örökké tart-e haragod, megmarad
mindvégig? Így beszélsz, de közben folytatod rossz életedet, ahogy csak bírod.
6 Ezt mondta nekem az
ÚR Jósiás király idejében: Láttad, hogy mit művelt az elpártolt Izráel?
Eljárt minden magas hegyre, minden bujazöld fa alá, és ott paráználkodott. 7
Így szóltam, miután mindezt elkövette: Térj vissza hozzám! - de nem tért vissza.
Látta ezt hűtlen húga, Júda. 8 És bár látta, hogy a sok házasságtörés
miatt elbocsátottam az elpártolt Izráelt, és kiadtam válólevelét, mégsem félt
húga, a hűtlen Júda, hanem elkezdett ő is paráználkodni. 9 Így
történt, hogy könnyelmű paráznaságával gyalázatossá tette az országot,
hiszen kővel is, fával is paráználkodott. 10 Mindezek ellenére nem tért
vissza hozzám hűtlen húga, Júda, egész szívével, hanem csak képmutató
módon - így szól az ÚR.
11 Ezt mondta nekem
az ÚR: Igazabb lelkű az elpártolt Izráel, mint a hűtlen Júda. 12
Ezért indulj, kiáltsd ezeket a szavakat észak felé! Ezt mondd: Térj meg,
elpártolt Izráel - így szól az ÚR akkor nem haragszom rátok! Mert én hű
vagyok - így szól az ÚR nem tart örökké haragom. 13 Csak ismerd el bűnödet,
hogy hűtlenül elhagytad Istenedet, az URat. Futkostál utaidon az idegenek
után minden bujazöld fa alá. Csak az én szavamra nem hallgattatok - így szól az
ÚR.
14 Térjetek meg,
elpártolt fiaim! - így szól az ÚR - mert én vagyok Uratok. Kiválasztok
közületek városonként egyet, nemzetségenként kettőt, és elviszlek
benneteket a Sionra. 15 Adok majd nektek szívem szerint való pásztorokat, akik
hozzáértéssel és okosan legeltetnek benneteket. 16 És majd megsokasodtok és
elszaporodtok az országban. Abban az időben - így szól az ÚR - nem
beszélnek többé az ÚR szövetségládájáról. Senkinek sem jut eszébe, nem is
emlegetik, nem keresik, és nem készítik el újból. 17 Abban az időben
Jeruzsálemet nevezik az ÚR trónjának; minden nemzet Jeruzsálemben gyűl
össze, hogy tisztelje az ÚR nevét, és nem élnek többé gonosz szívük konoksága
szerint. 18 Abban az időben Júda háza Izráel házához fog csatlakozni, és
együtt jönnek meg észak földjéről abba az országba, amelyet örökségül
adtam őseiteknek. 19 Én ezt mondtam: Szeretnék veletek úgy bánni, mint
fiaimmal, és nektek adni a kívánatos földet, mint legékesebb örökséget a népek
között. Azt gondoltam, hogy Atyádnak hívsz engem, és nem fordulsz el
tőlem! 20 De ahogyan egy asszony hűtlenül elhagyja házastársát, úgy
hagytatok el hűtlenül engem, Izráel háza! - így szól az ÚR. 21 Hang
hallatszik a hegytetőkön, Izráel fiainak panaszos sírása, mert rossz útra
tértek, elfelejtették Istenüket, az URat. 22 Térjetek meg, elpártolt fiaim!
Meggyógyítlak benneteket, bár elpártoltatok. Itt vagyunk, eljöttünk hozzád,
mert te vagy, URam, a mi Istenünk! 23 Bizony, csak csalás folyt a halmokon,
zajongás a hegyeken. Bizony, csak Istenünk, az ÚR szabadítja meg Izráelt. 24 A
gyalázatos bálvány emésztette ifjúkorunk óta őseink szerzeményét: juhaikat
és marháikat, fiaikat és leányaikat. 25 Fetrengünk a gyalázatban, szégyenpír a
takarónk, mert vétkeztünk Istenünk, az ÚR ellen, mi is, őseink is.
Ifjúkorunktól mind a mai napig nem hallgattunk Istenünknek, az ÚRnak szavára.
Jer 4
1 Ha meg akarsz térni
Izráel - így szól az ÚR - hozzám térj meg! Ha eltávolítod színem elől
förtelmes bálványaidat, ne ingadozz! 2 Ha őszintén esküszöl az élő
ÚRra, a törvénynek és az igazságnak megfelelően, akkor áldást kapnak
tőle a népek, és vele dicsekszenek. 3 Ezt mondja az ÚR a júdaiaknak és a
jeruzsálemieknek: Szántsatok fel új szántóföldet, ne vessetek a tövisek közé! 4
Az ÚRért metélkedjetek körül, szívetek előbőrét távolítsátok el, Júda
férfiai és Jeruzsálem lakói! Különben fellángol haragom, mint a tűz, és
égni fog olthatatlanul gonosztetteitek miatt! 5 Adjátok hírül Júdában,
hirdessétek Jeruzsálemben, és mondjátok: Fújjátok meg a kürtöt országszerte!
Kiáltsatok teljes erővel, és mondjátok: Gyülekezzetek, menjünk a
megerősített városokba! 6 Sion felé mutassátok az irányt, fussatok
megállás nélkül, mert veszedelmet hozok észak felől, és nagy pusztulást! 7
Előjött az oroszlán a bozótból, elindult a népek pusztítója, kijött a
helyéről, hogy pusztává tegye országodat; városaid romba dőlnek,
lakatlanná válnak. 8 Öltsetek azért zsákruhát, sírjatok és jajgassatok, mert
nem fordult el rólunk az ÚR izzó haragja! 9 Azon a napon - így szól az ÚR
odalesz a király bátorsága és a vezérek bátorsága. A papok elszörnyednek, a
próféták elképednek, 10 és ezt mondják: Ó, Uram, URam! De nagyon rászedted ezt
a népet és Jeruzsálemet, amikor azt mondtad, hogy békességünk lesz, pedig
fegyver fenyegeti életünket. 11 Abban az időben ezt mondják majd ennek a
népnek és Jeruzsálemnek: Heves szél fúj a hegytetőkről a pusztában
népem leányára. Nem a gabona szeleléséhez és tisztításához való. 12
Erősebb szél ez annál, rám is támad, azért most én is ítéletet hirdetek
fölöttük. 13 Úgy jön, mint a fellegek, harci kocsijai mint a forgószél, lovai
gyorsabbak a sasoknál. Jaj nekünk, elvesztünk! 14 Tisztítsd meg szívedet a gonosztól,
ó, Jeruzsálem, hogy megszabadulhass! Meddig maradnak még benned álnok
gondolataid? 15 Hírnök szava hangzik Dánból, vészhirdetőé Efraim
hegyéről. 16 Figyelmeztessétek a népeket, vigyétek hírül Jeruzsálemnek:
Ostromlók jönnek messze földről, kiáltoznak Júda városai ellen. 17 Mint
mezőőrök veszik körül, mert pártot ütött ellenem - így szól az ÚR. 18
A te utaid és tetteid okozták ezt. A te gonoszságod miatt történik ez. Bizony,
keserves, a szívedig ér. 19 Ó, hogy gyötrődik egész bensőm, elszorul
a szívem! Háborog a szívem, nem hallgathatok, mert lelkemben hallom már a
kürtszót, a harci riadót! 20 Romlás romlást ér, elpusztul az egész ország.
Hirtelen pusztulnak el sátraim, egy pillanat alatt sátorponyváim. 21 Meddig
kell még hadijelvényt látnom és kürtszót hallanom? 22 Bizony, bolond az én
népem, nem ismernek engem! Fiaim esztelenek, nem értelmesek! Csak arra bölcsek,
hogy rosszat tegyenek, de jót tenni nem tudnak! 23 Látom a földet: kietlen és
puszta, és az eget: nincs világossága! 24 Látom a hegyeket: megrendülnek, és a
halmok mind inognak! 25 Látom, hogy nincs ember, és az ég minden madara
elmenekült. 26 Látom, hogy a dúsan termő föld pusztává lett, és minden
városa összeomlott az ÚR tekintetétől, lángoló haragjától. 27 Mert ezt
mondja az ÚR: Sivár lesz az egész ország, bár véget nem vetek neki. 28 Ezért
gyászol a föld, és elsötétedik ott fenn az ég, mert kimondtam, amit határoztam,
nem bánom meg, és nem térek el tőle. 29 A lovasok és íjászok kiáltozásától
menekül az egész város. Bemennek a sűrű erdőbe, és felmásznak a
sziklákra. Minden város elhagyott lesz, senki sem lakik bennük. 30 Hát te,
pusztulásra ítélt, mit csinálsz? Bíborba öltözöl, aranyékszerekkel ékesíted
magad, festékkel készíted ki a szemedet? Hiába szépítgeted magad:
szeretőid megvetettek, életedre törnek! 31 Mintha vajúdó asszony hangját
hallanám, az először szülő nő sikoltását. Sion leánya kitárja
kezét, zihálva kiáltja: Jaj nekem, összeroskadok a gyilkosok miatt!
Jer 5
1 Járjátok be
Jeruzsálem utcáit, nézzetek szét, tudakozódjatok, kutassátok át tereit!
Található-e, van-e olyan ember, aki törvény szerint él, és igazságra törekszik?
Akkor megbocsátok ennek a városnak! 2 Még ha azt mondják is: Él az ÚR! - akkor
is hamisan esküsznek! 3 Pedig te, URam, az igazságot nézed. Megverted
őket, de nem fájt nekik, irtottad őket, de nem akarták megfogadni az
intést. Kőkemény maradt az arcuk, nem akartak megtérni. 4 Azt gondoltam,
hogy csak a nincstelenek ilyen oktalanok, mert nem ismerik az ÚR útját, Istenük
törvényét. 5 Elmegyek hát az előkelőkhöz, és beszélek velük, ők
biztosan ismerik az ÚR útját, Istenük törvényét! De éppen ők törték össze
ezt az igát, szaggatták le a köteleket! 6 Azért leteríti őket az
erdőből kijövő oroszlán, elpusztítja őket a pusztai farkas;
párduc ólálkodik városaiknál, széttépi, aki csak kijön onnan. Mert sokszor
vétkeztek, súlyosan tévelyegnek. 7 Hogyan bocsáthatnék meg neked? Hiszen fiaid
elhagytak engem, és nem Istenre esküsznek. Jól tartottam őket, mégis
házasságtörők, és parázna nő házában tolongnak. 8 Viháncoló ménekké
lettek, mindegyik a más feleségére nyerít. 9 Ne toroljam meg ezeket - így szól
az ÚR és ne álljak bosszút az ilyen népen? 10 Menjetek föl
szőlőhegyeire, és pusztítsátok, de ne vessetek véget neki!
Távolítsátok el vadhajtásait, mert nem az ÚRéi azok! 11 Bizony, egészen
hűtlen lett hozzám Izráel és Júda háza - így szól az ÚR. 12 Megtagadták az
URat, és ezt mondták: Nincsen ő, nem érhet bennünket veszedelem, nem
látunk fegyvert és éhínséget. 13 A próféták csak fecsegnek, és nem az ige szól
belőlük. Csak ennyibe kell venni őket! 14 Azért ezt mondja az ÚR, a
Seregek Istene: Mivel ti így beszéltek, most én tűzzé teszem igémet a
szádban, ezt a népet pedig fává, hogy megeméssze őket. 15 Egy
messziről való népet hozok majd ellened, Izráel háza! - így szól az ÚR.
Régi nép ez, ősidőből való nép, olyan nép, amelynek nyelvét sem
ismered, nem érted, mit beszél. 16 Tegze olyan, mint a nyitott sír, mindnyájan
hősök. 17 Megemészti aratásodat és kenyeredet, megemészti fiaidat és
leányaidat, megemészti juhaidat és marháidat, megemészti szőlődet és
fügefádat. Erős városaidat pedig, amelyekben bízol, fegyverrel rombolja
le.
18 De még akkor sem
vetek véget nektek - így szól az ÚR. 19 Ha pedig azt kérdezik: Miért tette
velünk mindezt Istenünk, az ÚR? - akkor így felelj nekik: Ahogyan elhagytatok
engem, és idegen isteneknek szolgáltatok országotokban, ugyanúgy fogtok
idegeneknek szolgálni olyan országban, amely nem a tiétek. 20 Mondjátok meg
Jákób házának, és hirdessétek Júdában: 21 Halljátok csak, oktalan és esztelen
nép, amelynek van szeme, de nem lát, van füle, de nem hall! 22 Nem féltek engem
- így szól az ÚR nem remegtek tőlem? Hiszen én szabtam határt homokból a
tengernek, örökké tartó gátként, melyet nem hághat át. Ostromolja ugyan, de nem
bír vele, hullámai zúgnak, de nem
hághatják át. 23 De ennek a népnek lázongó és dacos szíve van, állandóan
lázadozik. 24 Eszükbe sem jut, hogy féljék Istenüket, az URat, aki az őszi
és a tavaszi esőt megadja a maga idejében, és biztosítja az aratásra
rendelt heteket. 25 Bűneitek miatt elmaradnak ezek, vétkeitek miatt
elestek e javaktól! 26 Mert bűnösök vannak népem között, orvul
leselkednek, mint a madarászok, tőrt vetnek, hogy embereket fogjanak. 27
Mint a madárral teli kosár, úgy tele van házuk alattomossággal: így lettek
hatalmasok és gazdagok. 28 Meghíztak, kövérek, gonosz beszédükben nem ismernek
határt, nem hoznak ítéletet az árvák ügyében, hogy boldogulhassanak, a
szegények igazát nem védik meg. 29 Ne toroljam meg ezeket - így szól az ÚR és
ne álljak bosszút az ilyen népen?! 30 Szörnyű és borzasztó dolgok
történnek az országban: 31 A próféták hazugságot prófétálnak, a papok tetszésük
szerint hatalmaskodnak, népem pedig ezt szereti! De mit tesznek majd, ha itt
lesz a vég?!
Jer 6
1 Benjámin fiai,
meneküljetek Jeruzsálemből! Fújjátok meg a kürtöt Tekóában, adjatok
vészjelet Bét-Hakkeremben! Mert veszedelem fenyeget észak felől, és nagy
romlás. 2 Elpusztítom Sion leányát, a szépet és gyönyörűségest. 3
Pásztorok jönnek ellene nyájaikkal együtt, sátrakat vernek körülötte, legeltet
mindegyik, ahol csak éri: 4 - Készüljetek a háborúra ellene, induljatok,
vonuljunk föl délben! - Jaj nekünk, mert estére fordult a nap, és nyúlnak már
az esteli árnyak! 5 Rajta, vonuljunk föl még az éjjel, pusztítsuk el palotáit!
6 Mert így szól a Seregek URa: Vágjatok ki fákat, és emeljetek töltést
Jeruzsálem ellen, a büntetésre ítélt város ellen, ahol csupa zsarolt javak
vannak! 7 Ahogyan frissen tartja vizét a kút, úgy tartja ez frissen
gonoszságát. Erőszakról és elnyomásról híres, mindenütt betegséget és
sebeket látok. 8 Fogadd el a fenyítést, Jeruzsálem, különben el kell szakadnom
tőled, és sivár, lakatlan földdé teszlek! 9 Így szól a Seregek URa: Az
utolsó szemig szedd meg, mint a szőlőt, Izráel maradékát, tedd rájuk
kezedet, mint a szüretelő a vesszőkre! 10 Kinek mondjam el, kit
hívjak tanúnak, hogy hallják? Körülmetéletlen a fülük, nem tudnak figyelni.
Gyalázzák az ÚR igéjét, nem lelik kedvüket benne. 11 Az ÚR haragja tölt el
engem, nem tudom már magamban tartani. Töltsd ki az utcán a gyermekekre meg az
ifjak társaságára! Foglyul esik férfi és nő, öreg és aggastyán egyaránt!
12 Házaik másoké lesznek, földjükkel és feleségükkel együtt, ha kinyújtom
kezemet az ország lakóira! - így szól az ÚR. 13 Hiszen apraja-nagyja mind
nyerészkedésre adta magát, prófétája, papja mind hamisságot művel. 14
Népem romlását úgy gyógyítják, hogy könnyelműen mondogatják: Békesség,
békesség! - de nincs békesség! 15 Szégyenkezniük kellene, mert utálatos, amit
tettek. De nem akarnak szégyenkezni, és már pirulni sem tudnak. Azért elesnek
az összeomláskor, elbuknak a megtorlás idején - mondta az ÚR. 16 Így szól az
ÚR: Álljatok ki az utakra, és nézzetek szét, kérdezősködjetek az ősi
ösvények után, melyik a jó út, és azon járjatok, akkor nyugalmat találtok
lelketeknek! De ők ezt mondták: Nem megyünk! 17 Őröket is állítottam
föléjük, hogy figyeljenek a kürt szavára. De ők ezt mondták: Nem
figyelünk! 18 Ezért halljátok, népek, és tudd meg te, gyülekezet, mi vár rájuk!
19 Halld meg, te föld! Íme, veszedelmet hozok erre a népre: saját gondolataik
gyümölcsét, mert nem figyeltek beszédemre, és tanításomat megvetették. 20 Minek
nekem a tömjén, mely Sebából érkezik, és a messze földről való jó illatú
nád? Égőáldozataitok nem kedvesek, véresáldozataitok nem tetszenek nekem.
21 Ezért így szól az ÚR: Buktatókat állítok e nép elé, és elbuknak bennük apák
és fiak egyaránt, elpusztulnak a szomszédok és a barátok. 22 Így szól az ÚR:
Íme, egy nép jön észak földjéről, nagy nemzet kel föl a föld
széléről. 23 Íjat és kopját ragadnak, kegyetlenek, nem irgalmaznak.
Hangjuk zúg, mint a tenger, és lovakon nyargalnak. Mint harcosok sorakoznak
ellened, Sion leánya. 24 Hallottuk a hírét: kezünk elernyedt, szorongás vett
erőt rajtunk, vonaglás, mint a szülő asszonyon. 25 Ne menj ki a
mezőre, és ne járj az úton, mert ellenség kardja vár, és iszonyat
mindenütt! 26 Népem leánya, öltözz zsákruhába, fetrengj a hamuban! Gyászolj,
mintha egyszülöttedért tennéd, zokogj keservesen! Mert hirtelen eljön a
pusztító ellenünk. 27 Népem megvizsgálójává, kutatójává rendeltelek, hogy
megismerd és megvizsgáld életét. 28 Mindnyájan elvetemült lázadók, rágalmakat
terjesztenek; közönséges réz és vas, az is mind hitvány. 29 Zihált a fújtató,
de csak ólom került ki a tűzből; hiába a folytonos olvasztás, mert a
gonoszok nem tisztíthatók meg. 30 Eldobnivaló ezüstnek hívják őket, mert
az ÚR elveti őket.
Jer 7
1 Ezt a parancsot
kapta Jeremiás az ÚRtól: 2 Állj az ÚR házának kapujába, és így hirdesd ott az
igét: Halljátok az ÚR igéjét, júdaiak mind, akik bementek ezeken a kapukon,
hogy leboruljatok az ÚR előtt! 3 Így szól a Seregek URa, Izráel Istene:
Jobbítsátok meg útjaitokat és tetteiteket, akkor megengedem, hogy ezen a helyen
tartózkodjatok! 4 Ne bízzatok ilyen hazug szavakban: az ÚR temploma, az ÚR
temploma, az ÚR temploma van itt! 5 Mert csak ha igazán megjobbítjátok
útjaitokat és tetteiteket, ha igazságosan ítéltek ember és embertársa között, 6
ha a jövevényt, árvát és özvegyet nem nyomjátok el, és ártatlan vért sem
ontotok ezen a helyen, nem követtek más isteneket a magatok romlására: 7 akkor
megengedem, hogy ezen a helyen tartózkodjatok, azon a földön, amelyet
őseiteknek adtam, öröktől fogva mindörökké.
8 Ti hazug szavakban
bíztok, amelyek semmit sem érnek. 9 Loptok, gyilkoltok, paráználkodtok, hamisan
esküsztök, a Baalnak tömjéneztek, és más isteneket követtek, akiket nem
ismertek. 10 Azután idejöttök, és megálltok előttem ebben a házban,
amelyet az én nevemről neveztek el, és ezt mondjátok: Megszabadultunk! De
azután ugyanazokat az utálatos dolgokat követitek el. 11 Vajon rablók
barlangjának nézitek ezt a házat, amelyet az én nevemről neveztek el? Majd
én is annak nézem! - így szól az ÚR.
12 Menjetek csak el
szent helyemre, Silóba, ahol először szereztem lakást nevemnek, és
lássátok meg, hogyan bántam vele, népemnek, Izráelnek a gonoszsága miatt! 13
Most pedig, mivel ilyen dolgokat követtetek el - így szól az ÚR - bár én
intettelek benneteket, idejében intettelek, de ti nem hallgattatok rám, szóltam
nektek, de nem válaszoltatok, 14 azért úgy bánok ezzel a házzal, amelyet
nevemről neveztek el, amelyben bizakodtok, és ezzel a szent hellyel,
amelyet nektek és őseiteknek adtam, ahogyan Silóval bántam. 15 És elvetlek
benneteket színem elől, ahogyan elvetettem testvéreiteket, Efraimnak
minden ivadékát.
16 Te pedig ne
imádkozz ezért a népért, ne mondj értük esdeklő imádságot, ne is kérlelj
engem, mert nem hallgatlak meg! 17 Nem látod, mit csinálnak Júda városaiban és
Jeruzsálem utcáin? 18 A fiak fát szedegetnek, az apák tüzet gyújtanak, az
asszonyok pedig tésztát gyúrnak, hogy áldozati süteményeket készítsenek az ég
királynőjének, és italáldozatot mutassanak be más isteneknek, és ezzel
bosszantsanak. 19 Vajon nekem okoznak bosszúságot - így szól az ÚR - nem saját
maguknak? Mert majd szégyen borítja arcukat! 20 Ezért így szól az én Uram, az
ÚR: Lángoló haragom kiárad erre a szent helyre, emberre és állatra, a
mezők fájára és a föld gyümölcsére. Égni fog, nem alszik ki!
21 Ezt mondja a
Seregek URa, Izráel Istene: Égőáldozataitokat rakjátok véresáldozataitok
mellé, és egyétek meg a húst! 22 Mert nem az égő- és véresáldozatokról
beszéltem őseitekkel, és nem azokról adtam parancsolatot nekik, amikor
kihoztam őket Egyiptomból, 23 hanem ezt parancsoltam nekik: Hallgassatok
az én szavamra, akkor én Istenetek leszek, ti pedig az én népem lesztek. Mindig
azon az úton járjatok, amelyet én mutatok nektek, hogy jó dolgotok legyen! 24
De nem hallgattak és nem figyeltek rám, hanem megátalkodott gonosz szívük
tanácsát követték, hátukat fordították felém, és nem arcukat. 25 Attól fogva,
hogy kijöttek őseitek Egyiptomból, állandóan küldtem hozzátok szolgáimat,
a prófétákat, idejében küldtem. 26 De nem hallgattak és nem figyeltek rám,
hanem megmakacsolták magukat, és gonoszabbak lettek, mint őseik. 27 Amikor
elmondod nekik mindezt, nem fognak hallgatni rád, és bár szólsz nekik, nem
fognak válaszolni. 28 Azért ezt mondd nekik: Ez az a nép, amely nem hallgatott
Istenének, az ÚRnak szavára, és nem fogadta el a figyelmeztetést! Odavan az
igazság, kiveszett szájukból. 29 Nyírd le hajkoronád, és dobd el, kezdj
gyászénekbe a hegytetőkön, mert megvetette, eltaszította az ÚR a
nemzedéket, amelyre megharagudott!
30 Mert olyat
követtek el a júdaiak, amit rossznak látok - így szól az ÚR. Förtelmes
bálványaikat abban a házban állították föl, amelyet nevemről neveztek el,
és tisztátalanná tették azt. 31 Fölépítették a Tófet áldozóhalmait a Ben-Hinnóm
völgyében, tűzben égették el fiaikat és leányaikat, pedig ezt nem
parancsoltam, sőt eszembe sem jutott.
32 Azért eljön az az
idő - így szól az ÚR - amikor nem beszélnek többé a Tófetről és
Ben-Hinnóm völgyéről, hanem az öldöklés völgyéről, mert a Tófetben
fognak temetkezni más hely híján. 33 E nép halottai az ég madarainak és a föld
állatainak martalékává lesznek, és senki sem riasztja el őket. 34 Véget
vetek Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin a hangos, vidám örvendezésnek, a
vőlegény és a menyasszony örömének, mert rommá lesz az ország.
Jer 8
1 Abban az
időben - így szól az ÚR - kiszórják majd sírjukból Júda királyainak
ésvezéreinek csontjait, a papoknak, a prófétáknak és Jeruzsálem lakosainak
csontjait 2 Kiterítik azokat a nap, a hold és az ég egész serege elé, amelyeket
szerettek, tiszteltek és követtek, amelyekhez folyamodtak, és amelyek
előtt leborultak. Nem szedik össze, nem temetik el, trágyává lesznek a
föld színén. 3 Akik pedig megmaradnak ebből a gonosz nemzetségből, az
egész maradék, inkább választaná majd a halált, mint az életet bárhol, ahová a
megmaradtakat szétszórtam - így szól a Seregek URa. 4 Mondd meg nekik, hogy így
szól az ÚR: Ha elesik valaki, nem kel-e föl? Ha helytelen útra tér, nem fordul-e
vissza? 5 Miért tért tévútra ez a nép, miért tévelyeg állandóan Jeruzsálem?
Miért ragaszkodik a csalárdsághoz, és miért nem akar megtérni? 6 Figyeltem, és
hallottam, hogy nem őszintén beszélnek. Senki sem bánja gonoszságát, és
nem mondja: Mit tettem?! Mindenki
össze-vissza futkos, mint a harcban száguldozó lovak. 7 Még a gólya is, az
égen, tudja költözése idejét, a gerlice, a fecske és a daru is vigyáz, mikor
kell megjönnie, csak az én népem nem ismeri az ÚR törvényét. 8 Hogyan
mondhatjátok: Bölcsek vagyunk, nálunk van az ÚR tanítása! Hiszen hazugsággá
tette ezt az írástudók hazug tolla! 9 Szégyent vallottak a bölcsek, megijedtek,
zavarba jöttek. Mit is ér a bölcsességük, ha megvetették az ÚR igéjét?! 10
Azért asszonyaikat másoknak adom, mezőiket a hódítóknak, mert
apraja-nagyja mind nyerészkedésre adta magát, prófétája és papja mind
hamisságot művel. 11 Népem baját úgy gyógyítják, hogy könnyelműen
mondogatják: Békesség, békesség! - de nincs békesség! 12 Szégyenkezniük
kellene, mert utálatos, amit tettek. De nem akarnak szégyenkezni, és már
pirulni sem tudnak. Azért elesnek az összeomláskor, elbuknak a megtorlás
idején! - mondta az ÚR. 13 Szüretelni akartam náluk - így szól az ÚR de nincs
szőlő a tőkén, nincs füge a fán, levele is elhervadt. Ezért sorsukra
hagyom őket. 14 Miért maradunk veszteg? Gyűljetek össze, menjünk az
erős városokba, hogy ott nyugton legyünk! De Istenünk, az ÚR úgy ad
nyugtot, hogy mérget ad innunk, hiszen vétkeztünk az ÚR ellen. 15 Békességre
várunk, de nem lesz semmi jó; a gyógyulás idejére, de jön a rettegés. 16 Dán
felől hallatszik lovainak prüszkölése, méneinek nyerítésétől reng az
egész föld. Megérkezve megemésztik az egész országot: a várost és lakóit. 17
Bizony, mérges kígyókat küldök rátok, amelyeken nem fog a varázslás, és
megmarnak benneteket! - így szól az ÚR. 18 Gyógyíthatatlan vagyok, gond terhel,
beteg a szívem. 19 Népem kiáltása hangzik messze földről: Hát nincs az ÚR
a Sionon? Nincs már ott Királya? Miért bosszantottak engem bálványokkal, idegen
hiábavalóságokkal? 20 Elmúlt az aratás, véget ért a nyár, és mi nem
szabadultunk meg! 21 Népem összetörése engem is összetört; gyászolok, rémület
fogott el. 22 Nincs balzsamolaj Gileádban, nincs ott orvos? Miért nem tud
begyógyulni népemnek a sebe? 23 Bárcsak a fejem víznek, és a szemem könnynek
forrásává válnék! Éjjel-nappal siratnám népem megöltjeit.
Jer 9
1 Bárcsak lenne a
pusztában egy kunyhóm az út mentén! Elhagynám népemet, elmennék tőle, mert
mindenki házasságtörő, hűtlen társaság! 2 Nyelvük olyan, mint a
kifeszített íj, hazugsággal és nem igazsággal hatalmaskodnak az országban!
Egyik gonoszságot a másik után követik
el, de engem nem ismernek - így szól az ÚR. 3 Mindenki őrizkedjék
felebarátjától, ne bízzatok a testvérben sem! Hiszen még a testvér is mind meg
akar csalni, rágalmakat terjeszt még a felebarát is. 4 Becsapják egymást az
emberek, nem mondanak igazat. Hazug beszéddel koptatják nyelvüket, belefáradnak
a romlottságba. 5 Lakóhelyed álnokság tanyája; az álnokság miatt tudni sem
akarnak rólam - így szól az ÚR. 6 Ezért így szól a Seregek URa: Megolvasztom,
megvizsgálom őket, mi mást tehetnék népemmel? 7 Gyilkos nyíl a nyelvük,
szájuk álnok módon beszél, békésen beszélnek egymással, de magukban cselt
szőnek. 8 Ne toroljam meg ezeket - így szól az ÚR és ne álljak bosszút az
ilyen népen? 9 Zokogva siratom a hegyeket, gyászolom a puszta legelőit,
mert kiégtek, ember sem jár arra, és nem hallik a nyájak bégetése. Az ég
madarai és az állatok is elbujdostak, elköltöztek. 10 Jeruzsálemet
kőhalommá teszem, sakálok tanyájává, Júda városait pedig lakatlan pusztává
teszem.
11 Ki az a bölcs
ember, aki ezt megérti, és hirdetni tudja, amit az ÚR szája kijelentett neki:
Miért vész el az ország? Miért ég ki, mint a puszta, ahol senki sem jár?
12 Megmondta az ÚR:
Mivel elhagyták tanításomat, amelyet én adtam nekik, nem hallgattak szavamra,
és nem aszerint éltek, 13 hanem megátalkodott szívvel követték a Baalokat,
amire elődeik tanították őket, 14 azért így szól a Seregek URa,
Izráel Istene: Ürömmel etetem meg ezt a népet, és méreggel itatom meg. 15
Szétszórom őket olyan népek közé, amelyeket nem ismertek sem ők, sem
elődeik, és fegyvert küldök a nyomukba, amíg csak meg nem semmisítem
őket! 16 Ezt mondja a Seregek URa: Gondoskodjatok siratóasszonyokról,
hívjátok őket, hogy jöjjenek! Üzenjetek a siratáshoz értőknek,
jöjjenek ide! 17 Sietve kezdjenek siratni minket; a mi szemünk is lábadjon
könnybe, a mi szemünkből is omoljanak a könnyek! 18 Mert siratóének
hangzik a Sionról: Jaj, hogy elpusztultunk, de nagy szégyen ért bennünket! El
kellett hagynunk ezt a földet, feldúlták lakóhelyünket! 19 Hallgassatok,
asszonyok, az ÚR szavára, hogy felfogja fületek, amit ő mond! Tanítsátok
lányaitokat siratóénekre, egyik asszony a másikat e gyászénekre: 20 Belépett
ablakainkon a halál, bejött palotáinkba, kiirtotta a gyermekeket az utcáról, az
ifjakat a terekről! 21 Beszélj! - így szól az ÚR: Úgy hever ott az emberek
hullája, mint a trágya a mezőn és mint kéve az arató mögött, de nem hordja
össze senki. 22 Ezt mondja az ÚR: Ne dicsekedjék bölcsességével a bölcs, ne
dicsekedjék erejével az erős, ne dicsekedjék gazdagságával a gazdag! 23
Aki dicsekedni akar, azzal dicsekedjék, hogy érti és tudja rólam, hogy én
vagyok az ÚR, aki szeretetet, jogot és igazságot teremtek a földön, mert
ezekben telik kedvem - így szól az ÚR!
24 Eljön az idő
- így szól az ÚR - amikor megbüntetek minden körülmetéltet és körülmetéletlent:
25 Egyiptomot és Júdát, Edómot és az ammóniakat, Móábot és mindazokat, akik
körülnyírt hajúak és a pusztában laknak. Mert mindezek a népek körülmetéletlenek,
Izráel egész háza azonban körülmetéletlen szívű.
Jer 10
1 Halljátok meg az
igét, amelyet az ÚR mond nektek, Izráel háza! 2 Így szól az ÚR: A pogányok
szokását ne tanuljátok el, és az égi jelektől ne rettegjetek, mert csak a
pogányok rettegnek azoktól! 3 Bizony, a népek bálványai hiábavalók. Hiszen egy
fát vágnak ki az erdőben, a mesterember keze készíti el baltával. 4
Ezüsttel és arannyal díszítik, szögekkel és kalapáccsal rögzítik, hogy ne
inogjon. 5 Olyanok, mint madárijesztő az uborkaföldön: nem beszélnek,
hordozni kell őket, mert menni sem tudnak. Ne féljetek tőlük, mert
nem tudnak sem rosszat, sem jót tenni! 6 Nincs hozzád hasonló, URam! Nagy vagy
te, s hatalmad által nagy a te neved. 7 Ki ne félne téged, népek Királya?
Bizony, megillet ez téged! Mert nincs hozzád hasonló a népek bölcsei között
egyetlen országban sem. 8 Egyaránt ostobák és bolondok, hiábavaló a bálványok
útmutatása: fából vannak! 9 Tarsísból hozott ezüsttel és úfázi arannyal vonják
be; mesterember csinálmánya, ötvös keze munkája, öltözetük kék és piros bíbor,
ügyes mesterek munkája valamennyi. 10 De az ÚR az igaz Isten, élő Isten,
örökkévaló Király! Háborgásától megrendül a föld, nem bírják el bosszús
haragját a népek.
11 Mondjátok meg
nekik, hogy az istenek kivesznek a földről és az ég alól. Nem ők
alkották az eget és a földet. 12 Az ÚR ereje alkotta a földet, az ő
bölcsessége szilárdította meg a világot, az ő értelme feszítette ki az
eget. 13 Mennydörgő szavára víztömeg támad az égen, felhőt hoz fel a
föld széléről; villámokat alkot az esőhöz, és szelet bocsát ki
kamráiból. 14 Megáll a tudománya minden embernek, szégyent vall bálványával
minden ötvös, mert csalódik öntvényében: nincsen abban lélek! 15 Hitvány és
nevetséges dolgok azok, semmivé lesznek a megtorlás idején. 16 De nem ilyen
Jákób osztályrésze, mert Ő a mindenség formálója, Izráel törzse pedig az
ő tulajdona: Seregek URa a neve. 17 Szedd föl a földről batyudat,
ostromolt város lakosa! 18 Mert ezt mondja az ÚR: Én most kiröpítem
parittyámból az ország lakosait. Sarokba szorítom őket, rájuk fognak
találni. 19 Jaj nekem, összetörtem, gyógyíthatatlan a sebem! Azt gondoltam,
hogy majd csak kibírom ezt a bajomat. 20 De ledöntötték sátramat, eltépték a
sátorköteleket. Fiaim elhagytak, nincsenek. Nem feszíti ki senki a sátramat,
nem vonja föl senki a sátorlapokat. 21 Bizony, ostobák voltak a pásztorok, nem
keresték az URat. Ezért nem boldogultak, egész nyájuk szétszóródott. 22 Már a
hír is megérkezett, nagy zúgás hangzik észak földje felől: Júda városai
sivár pusztává válnak, sakálok tanyájává. 23 Tudom, URam, hogy az ember nem ura
élete útjának, és a rajta járó nem maga irányítja lépteit! 24 Fenyíts minket,
URam, de mértékkel, ne haragodban, hogy semmivé ne tégy! 25 Töltsd ki lángoló
haragodat a pogányokra, akik nem tudnak rólad, és a népekre, amelyek nem hívják
segítségül nevedet! Mert megemésztették Jákóbot, végleg megsemmisítették és
elpusztították lakóhelyét!
Jer 11
1 Ezt az igét mondta
az ÚR Jeremiásnak: 2 Halljátok meg a szövetség igéit, és mondjátok el Júda
férfiainak és Jeruzsálem lakóinak! 3 Ezt mondd nekik: Így szól az ÚR, Izráel
Istene: Átkozott az az ember, aki nem hallgat annak a szövetségnek az igéire, 4
amelyet őseiteknek parancsoltam azon a napon, amikor kihoztam őket
Egyiptomból, a vaskohóból, és ezt parancsoltam: Hallgassatok szavamra, és
teljesítsétek mindazt, amit én parancsolok nektek! Akkor népem lesztek, én
pedig Istenetek leszek. 5 És megtartom azt az esküt, amelyet őseiteknek
tettem, hogy nekik adom a tejjel és mézzel folyó földet, ahogyan van ez ma is.
Én pedig így válaszoltam: Bizony, így van, URam!
6 Akkor ezt mondta
nekem az ÚR: Hirdesd mindezeket az igéket Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin:
Halljátok meg, és teljesítsétek ennek a szövetségnek az igéit! 7 Mert attól
fogva, hogy felhoztam őseiteket Egyiptomból, a mai napig állandóan
intettem őket. Idejében intettem, hogy hallgassanak szavamra. 8 De nem
hallgattak és nem figyeltek rám, hanem mindenki a maga megátalkodott gonosz
szíve szerint élt. Ezért végrehajtottam rajtuk a szövetségnek minden igéjét,
amelyeket azért parancsoltam, hogy teljesítsék, de nem teljesítették.
9 Majd ezt mondta
nekem az ÚR: Föllázadtak ellenem Júda férfiai és Jeruzsálem lakói! 10
Visszatértek őseik korábbi bűneihez, akik nem voltak hajlandók
hallgatni igéimre, más isteneket követtek, és azokat tisztelték. Izráel és Júda
háza megszegte a szövetséget, melyet őseikkel kötöttem. 11 Ezért így szól
az ÚR: Veszedelmet hozok rájuk, amely elől nem tudnak elmenekülni.
Segítségért kiáltanak majd hozzám, de nem hallgatom meg őket. 12 Akkor
majd mehetnek Júda városai és Jeruzsálem lakói, és kiálthatnak segítségért
azokhoz az istenekhez, akiknek tömjénezni szoktak, de azok nem tudják
megszabadítani őket a veszedelem idején. 13 Mert ahány városod van, Júda,
annyi az istened, és ahány utcád van, Jeruzsálem, annyi oltárt készítettél a
gyalázatos bálványnak; oltárokat, hogy azokon tömjénezzél a Baalnak!
14 Te pedig ne
imádkozz ezért a népért, és ne mondj értük esdeklő imádságot! Nem
hallgatom meg őket, amikor segítségül kiáltanak hozzám a veszedelem miatt!
15 Mit akarsz, kedves népem, templomomban? Sok ravasz tervedet elérni? Szent
hússal elhárítani a rád váró veszedelmet, és azután nevetni? 16 Zöldellő,
szép gyümölcsű és formás olajfának nevezett el téged az ÚR. Nagy vihar zúgása
közben lángba borította lombját, letördelte ágait.
17 A Seregek URa, aki
elültetett téged, elhatározta, hogy veszedelmet hoz Izráel és Júda házára
gonoszságuk miatt, amelyet a maguk kárára követtek el, mert a Baalnak áldoztak,
hogy bosszantsanak engem.
18 Az ÚR tudatta
velem, ezért tudom, mit akarnak tenni velem; megmutatta nekem. 19 Én pedig
olyan voltam, mint a vágóhídra hurcolt gyanútlan bárány. Nem tudtam, hogy ilyen
terveket szőttek ellenem: Irtsuk ki ezt a fát gyökerestül! Vágjuk ki az
élők földjéből, hogy nevét se említsék többé! 20 Ó, Seregek URa, igaz
bíró, vesék és szívek vizsgálója! Hadd lássam, hogy állsz bosszút rajtuk, mert
eléd tártam ügyemet!
21 Azért ezt mondta
az ÚR az anátóti emberekről, akik életedre törnek, és azt mondták, hogy ne
prófétálj az ÚR nevében, mert saját kezükkel ölnek meg; 22 azért ezt mondja a
Seregek URa: Én megbüntetem őket: az ifjak fegyver által fognak meghalni,
fiaik és leányaik pedig éhen halnak. 23 Senki sem marad meg közülük, mert
veszedelmet hozok az anátóti emberekre a büntetés esztendejében.
Jer 12
1 Igaz vagy, URam, ha
perlek is veled. Hadd beszéljek veled mégis az igazságszolgáltatásról! Miért
szerencsés a bűnösök sorsa? Miért boldogulnak mind, akik csalárdul élnek?
2 Elültetted őket, gyökeret is vertek, fejlődnek, gyümölcsöt is
hoznak. Közel vagy a szájukhoz, de a szívüktől távol. 3 Te ismersz engem,
URam! Látod, mert megvizsgáltad, hogy tied a szívem. Válaszd külön őket,
mint levágni való juhokat, és készítsd el őket az öldöklés napjára! 4
Meddig gyászol még a föld, meddig marad száraz a mező füve? Lakóinak
gonoszsága miatt elpusztul állat és madár, ők pedig ezt gondolják: Nem
látja meg Isten a mi végünket! 5 Ha gyalogosokkal futva is kifáradsz, hogyan
fogsz lovakkal versenyezni, ha csak nyugodt földön érzed biztonságban magad,
mit csinálsz a Jordán sűrűjében?!
6 Testvéreid és
rokonaid is alávaló módon bánnak veled, tele torokkal kiabálnak a hátad mögött.
Ne higgy nekik, még ha szépen beszélnek is veled! 7 Elhagytam házamat, magára
hagytam örökségemet, ellenség kezébe adtam azt, akit lelkem kedvel. 8 Úgy bánt
velem örökségem, mint oroszlán az erdőben. Hangosan ordított rám, ezért
meggyűlöltem. 9 Tarka madár az én örökségem, körülfogják a madarak.
Gyűljetek össze, ti mezei vadak, jöjjetek, egyetek! 10 Sok pásztor pusztította
szőlőmet, taposta osztályrészemet. Drága osztályrészemet sivár
pusztává tették. 11 Sivárrá tették, gyászba borult előttem, mint a
sivatag. Sivárrá vált az egész ország, de senki sem törődik vele. 12 A
puszta kopár hegyein pusztítók jönnek. Mert az ÚR fegyvere pusztítja az
országot egyik végétől a másikig. Nincs békessége egy embernek sem! 13
Búzát vetettek, de tövist aratnak, eredménytelenül fáradoztak. Szégyent
vallanak termésükkel az ÚR lángoló haragja miatt.
14 Ezt mondja az ÚR
minden rossz szomszédomról, aki hozzányúl az örökséghez, amelyet népemnek,
Izráelnek adtam: Kitépem őket földjükből, Júda házát is kitépem! 15
De ha majd kitépem őket, újból megkönyörülök rajtuk: visszaviszek
mindenkit a maga örökségébe, a maga földjére. 16 És ha majd jól megtanulják,
hogy az én népem szokása szerint hogyan kell az én nevemre, az élő ÚRra
esküdni - ahogyan egykor ők tanították népemet a Baalra esküdni - akkor
újjáépülnek majd népemmel együtt. 17 De amelyik nem hallgat rám, azt a népet
gyökerestül kitépem és elpusztítom! - így szól az ÚR.
Jer 13
1 Ezt mondta nekem az
ÚR: Menj, vegyél magadnak egy lenvászon övet, és kösd a derekadra! De vízbe ne
érjen! 2 Meg is vettem az övet az ÚR parancsa szerint, és a derekamra kötöttem.
3 Másodszor így szólt
hozzám az ÚR igéje: 4 Fogd az övet, amelyet vettél, és a derekadon van! Indulj,
menj el az Eufráteszhez, és rejtsd el ott egy kőszikla hasadékban! 5
Elmentem tehát, és elrejtettem az Eufrátesznél, ahogyan az ÚR parancsolta
nekem.
6 Hosszú idő
múlva ezt mondta nekem az ÚR: Indulj, menj el az Eufráteszhez, és vedd elő
az övet, amelyről azt parancsoltam, hogy rejtsd el ott! 7 Elmentem az
Eufráteszhez, megkerestem és elővettem az övet arról a helyről, ahol
elrejtettem. És íme, az öv tönkrement, egészen hasznavehetetlen volt.
8 Ekkor így szólt
hozzám az ÚR igéje: 9 Ezt mondja az ÚR: Így teszem tönkre Júda kevélységét és a
nagy Jeruzsálem kevélységét! 10 Ez a gonosz nép nem akar hallgatni az én
beszédemre, megátalkodott szívük szerint élnek, és más isteneket követnek,
azokat tisztelik és imádják. De olyan lesz ez a nép, mint ez az öv: egészen
hasznavehetetlen. 11 Mert ahogyan az ember derekára csatolja az övet, úgy
csatoltam magamhoz Izráel és Júda egész házát - így szól az ÚR - hogy az én
népem legyenek, hírnevem, dicséretem és tiszteletem növelésére. De ők nem
hallgattak rám.
12 Mondd el nekik ezt
az igét: Így szól az ÚR, Izráel Istene: Minden korsót meg kell tölteni borral!
És ha azt mondják neked: Talán mi nem tudjuk, hogy minden korsót meg kell
tölteni borral? - 13 akkor ezt válaszold nekik: Így szól az ÚR: Majd én
megtöltöm ennek az országnak minden lakosát, a Dávid trónján ülő
királyokat, a papokat, a prófétákat és Jeruzsálem minden lakóját részegítő
itallal. 14 Összetöröm őket, egyiket a másikkal, az apákat a fiakkal együtt
- így szól az ÚR. Nem kímélem és nem szánom őket, nem irgalmazok,
elpusztítom őket! 15 Hallgassatok, figyeljetek, ne legyetek kevélyek, mert
az ÚR szól. 16 Dicsőítsétek Isteneteket, az URat, mielőtt sötétséget
támaszt, és mielőtt botladoznátok a homályba borult hegyeken. Világosságra
vártok, de az ÚR a halál árnyékát hozza el, és sűrű sötétséget
támaszt. 17 Ha nem hallgattok rám, titkon sírni fogok kevélységetek miatt.
Áradnak könnyeim, hull szememből a könny, mert fogságba kerül az ÚR nyája.
18 Mondd meg a királynak és a király anyjának: Alázkodjatok meg a porig, mert
leesik fejetekről ékes koronátok! 19 Körül vannak zárva a délen fekvő
városok, nincs aki felszabadítsa azokat. Fogságba viszik egész Júdát, fogságba
mindenestül. 20 Tekints föl, Jeruzsálem, és nézd: jönnek már északról! Hol van
a rád bízott nyáj, pompás juhnyájad? 21 Mit szólsz majd, ha megbüntet az ÚR, és
föléd kerekednek, akiket barátokká akartál tenni? Nem vesznek-e erőt
rajtad a fájdalmak, mint a szülő asszonyon? 22 Ha pedig ezt mondod magadban:
Miért történnék ez velem? sok bűnöd miatt rántják le ruhádat, és követnek
el rajtad erőszakot. 23 Majd ha meg tudja változtatni bőrét a néger,
vagy foltjait a párduc, akkor tudtok ti is jót tenni, úgy megtanultátok a
rosszat! 24 Úgy szétszórom őket, ahogyan a puszta szele elsodorja a
polyvát. 25 Ez lesz a sorsod, ezt mérem én rád - így szól az ÚR mert elfeledtél
engem, és hazugságban bíztál! 26 Ezért én is arcodra borítom ruhádat, hogy
kilássék gyalázatod. 27 Bujaságodat, vihogásodat, fajtalan paráznaságodat és
bálványaidat ott látom a halmokon és a mezőn. Jaj neked, Jeruzsálem! Nem
akarsz megtisztulni. Mikor lesz ennek vége?!
Jer 14
1 Ezt az igét mondta
az ÚR Jeremiásnak a szárazságról: 2 Gyászba borult Júda, kapuiban ájuldoznak,
gyászolnak országszerte, Jeruzsálemben jajkiáltás hangzik. 3 Az
előkelők vízért küldik szolgáikat, a tócsákhoz is elmennek, de vizet
nem lelnek. Üres edényekkel térnek vissza, szégyenkeznek, pirulnak, fejüket
eltakarják. 4 Rémüldöznek a termőföld miatt, mert nem volt eső az
országban. Szégyent vallanak a szántóvetők, fejüket eltakarják. 5 Még a
szarvas is, ha megellett a mezőn, ott hagyja a fiát, mert nincs fű. 6
A vadszamarak ott állnak a hegytetőkön, levegő után kapkodnak, mint a
sakálok, szemük elhomályosodik, mert nincs fű. 7 Ha bűneink ellenünk
szólnak is, a te nevedre tekintettel bánj velünk, URam! Mert számtalanszor
elpártoltunk, vétkeztünk ellened! 8 Ó, Izráel reménysége, szabadítója a
nyomorúság idején! Miért lennél olyan az országban, mint egy jövevény, aki
vándorként csak éjjelre tér be? 9 Miért lennél olyan, mint a riadt ember, mint
az olyan férfi, aki nem tud segíteni? Hiszen te közöttünk vagy, URam, rólad
neveznek bennünket: ne hagyj el minket!
10 Ezt mondja az ÚR
erről a népről: Úgy szeretnek ide-oda futkosni, nem sajnálják a
lábukat, ezért nem kedveli őket az ÚR. Most emlékezetbe idézi
bűnüket, és számon kéri vétkeiket.
11 Ezt mondta nekem
az ÚR: Ne imádkozz ennek a népnek a javáért! 12 Ha böjtölnek, nem hallgatok
esdeklésükre. Ha égőáldozatot vagy ételáldozatot mutatnak be, azok sem
lesznek kedvesek előttem. Sőt fegyverrel, éhínséggel és dögvésszel
irtom ki őket.
13 Én így szóltam: Ó,
Uram, URam! Hiszen a próféták ezt mondogatják nekik: Fegyvert nem láttok,
éhínség nem tör rátok, sőt igazi békességet adok nektek ezen a helyen. 14
De az ÚR ezt felelte nekem: Hazugságot prófétálnak a próféták az én nevemben.
Nem küldtem őket, nem parancsoltam nekik, nem is szóltam hozzájuk. Hazug
látomást, hiábavaló varázsigéket és maguk koholta csalárdságot prófétálnak nekik.
15 Azért így szól az ÚR ezekről a prófétákról: Az én nevemben prófétálnak,
pedig én nem küldtem őket! Mégis ezt mondogatják: Nem lesz ebben az
országban fegyver és éhínség! - De majd ezeknek a prófétáknak fegyver és
éhínség miatt lesz végük. 16 Az a nép is, amelynek prófétálnak, ott hever majd
Jeruzsálem utcáin az éhínség és fegyver miatt, és nem lesz, aki eltemesse
őket és feleségüket, fiaikat és leányaikat. Így zúdítom rájuk gonoszságuk
büntetését. 17 Mondd el nekik ezt az igét: Szememből könnyek hullanak éjjel-nappal,
és nem apadnak el. Mert súlyos sebet kapott népem szűz leánya, igen
fájdalmas csapást. 18 Ha kimegyek a mezőre, látom a fegyverrel megölteket,
ha bemegyek a városba, látom az éhségtől szenvedőket. A próféták és a
papok pedig olyan országba vándorolnak, amelyet nem ismernek! 19 Ennyire
megvetetted Júdát, szívből megutáltad Siont? Miért sújtottál bennünket
gyógyíthatatlan csapással? Békességre vártunk, de nem jött semmi jó, és a
gyógyulás idejére, de csak rettegünk! 20 Elismerjük, URam, gonoszságunkat,
atyáink bűnét is: vétkeztünk ellened. 21 A te nevedért kérünk, ne utálj
meg, ne engedd, hogy meggyalázzák dicső trónodat! Gondolj ránk! Ne bontsd
fel a velünk kötött szövetséget! 22 Tudnak-e esőt adni a népek bálványai?
Vagy az ég adja-e a záporesőket? Nem, hanem te, URunk, Istenünk, benned
reménykedünk: hiszen te alkottad mindezeket!
Jer 15
1 De az ÚR ezt mondta
nekem: Ha maga Mózes és Sámuel állna is elém, akkor sem esne meg a szívem ezen
a népen. Kergesd el, menjenek előlem! 2 Ha pedig megkérdezik tőled,
hogy hová menjenek, ezt válaszold nekik: Így szól az ÚR: Aki halálra méltó, a
halálba, aki fegyverre méltó, a fegyver elé, aki éhínségre méltó, az éhínségbe,
és aki fogságra méltó, a fogságba!
3 Mert négyfélével
büntetem meg őket - így szól az ÚR: fegyverrel, amely gyilkolja,
kutyákkal, amelyek marcangolják, az ég madaraival és a föld vadállataival,
amelyek fölfalják és pusztítják őket. 4 Iszonyatossá teszem őket a
föld minden országa előtt amiatt, amit Ezékiás fia, Manassé, Júda királya
művelt Jeruzsálemben. 5 Ugyan, ki könyörül rajtad, Jeruzsálem, és ki
szánakozik rajtad? Ki tér be hozzád, hogy megkérdezze, jól vagy-e? 6 Te dobtál
el engem - így szól az ÚR hátat fordítottál nekem. Ezért kinyújtom kezemet és
elpusztítalak, belefáradtam a szánakozásba. 7 Szélnek szórom őket
szórólapáttal az ország városaiban, gyermektelenné teszem, elpusztítom népem,
mert nem tértek meg útjaikról. 8 Özvegyei többen lesznek, mint a tengerparton a
homok. Pusztítót hozok ellenük, anyára és ifjúra, fényes délben. Lázas félelmet
bocsátok rájuk nagy hirtelen. 9 Elájul a hétgyermekes anya, kileheli lelkét,
lemegy a napja fényes nappal, szégyen és gyalázat éri. Maradékukat
kiszolgáltatom az ellenség fegyverének! - így szól az ÚR. 10 Jaj nekem, anyám,
mert arra szültél, hogy perlekedjem és vitázzam az egész országgal! Nem adtam
és nem kaptam kölcsönt, mégis mindenki átkoz engem. 11 Az ÚR mondta: Javadat
munkáltam, közbeléptem érted a veszedelem és nyomorúság idején az ellenséggel
szemben. 12 El lehet-e törni a vasat, az északi vasat és rezet? 13 Vagyonodat
és kincseidet prédára vetem - nem kapsz érte semmit! sok vétked miatt, melyeket
országszerte elkövettél. 14 Ellenségeid szolgájává teszlek olyan országban,
amelyet nem ismersz, mert lángra lobbant haragom, miattatok ég. 15 Te ismersz,
URam! Gondolj velem, és fogd pártomat, állj bosszút üldözőimen! Ne légy
tovább türelmes, mert elfognak engem! Tudd meg, hogy érted szenvedek
gyalázatot! 16 Ha eljutott hozzám igéd, én élveztem, igéd vidámságot szerzett
nekem és szívbeli örömöt, hiszen rólad neveztek el engem, URam, Seregek Istene.
17 Nem ültem vigadozva a tréfálkozók körében. Magamra maradtam, mert kezed rám
nehezedett, bánattal töltöttél el. 18 Miért tart fájdalmam szüntelen, miért
nincs gyógyulás súlyos sebemre? Olyan vagy hozzám, mint a csalóka patak,
amelyben nincs állandóan víz.
19 Erre így szólt az
ÚR: Ha megtérsz, megengedem, hogy újból szolgálatomba állj. Ha értékes dolgokat
beszélsz értéktelenek helyett, akkor szószólóm lehetsz. Nekik kell hozzád
térniük, nem neked hozzájuk. 20 Bevehetetlen ércfallá teszlek ezzel a néppel
szemben. Harcolni fognak ellened, de nem bírnak veled, mert én veled leszek:
megsegítlek és megmentelek - így szól az ÚR. 21 Megmentelek a gonoszok
kezéből, megszabadítlak hatalmukból.
Jer 16
1 Majd így szólt
hozzám az ÚR igéje: 2 Ne végy senkit feleségül, ne legyenek fiaid és leányaid
ezen a helyen! 3 Mert ezt mondja az ÚR a fiakról és a leányokról, akik ezen a
helyen születnek, az anyákról, akik szülik, és az apákról, akik nemzik
őket ebben az országban: 4 Halálos betegségben halnak meg, nem gyászolják
meg, és nem temetik el őket, trágyává lesznek a föld színén. Fegyver és
éhínség miatt lesz végük, holttestük pedig az ég madarainak és a föld
vadállatainak lesz az eledele.
5 Mert ezt mondja az
ÚR: Ne menj be gyászolók házába, siratni se menj, részvétet se mutass irántuk!
Mert elveszem a békességet ettől a néptől - így szól az ÚR - a
szeretetet és az irgalmat. 6 Meghal ennek az országnak apraja-nagyja. Nem
temetik el, és nem gyászolják meg őket, nem vagdossák össze magukat, és
hajukat sem nyírják le értük. 7 Nem törnek meg gyászoláskor szokásos kenyeret,
vigasztalásul a halottért, nem itatnak senkit a vigasztalás kelyhével, még
apjukért és anyjukért sem.
8 Lakodalmas házba se
menj be, és ne ülj le enni-inni! 9 Mert ezt mondja a Seregek URa, Izráel
Istene: Majd meglátjátok, hogy még a ti időtökben véget vetek ezen a
helyen a hangos, vidám örvendezésnek, a vőlegény és menyasszony örömének!
10 Ha majd elmondod
ennek a népnek mindezeket, megkérdezik tőled: Miért fenyeget bennünket az
ÚR ennyi nagy veszedelemmel? Milyen bűnt és vétket követtünk el Istenünk,
az ÚR ellen? 11 Így válaszolj nekik: Azt, hogy őseitek elhagytak engem -
így szól az ÚR - más isteneket követtek, azokat szolgálták és imádták. Engem
pedig elhagytak, és nem tartották meg törvényemet. 12 Ti meg még
őseiteknél is nagyobb gonoszságot követtetek el, hiszen ti mindnyájan
megátalkodott gonosz szívetek szerint éltek, és nem hallgattok rám. 13 Ezért
eldoblak benneteket ebből az országból egy olyan országba, amelyet nemcsak
ti, de még őseitek sem ismertek. Ott majd szolgálhattok más isteneket
éjjel-nappal. Nem kegyelmezek meg nektek!
14 De majd eljön az
idő - így szól az ÚR - amikor nem azt mondják többé, hogy él az ÚR, aki
fölhozta Izráel fiait Egyiptom földjéről, 15 hanem azt, hogy él az ÚR, aki
fölhozta Izráelt észak földjéről és mindazokból az országokból, amelyekbe
szétszórta őket. Mert visszaviszem őket földjükre, amelyet
őseiknek adtam.
16 Íme, sok halászt
hívatok - így szól az ÚR - hogy halásszák ki őket. Azután sok vadászt
hívatok, hogy hajtsák össze őket minden hegyről, minden halomról és
sziklahasadékból. 17 Bizony, szemmel tartom minden útjukat. Nem
rejtőzhetnek el előlem, és nem maradhat rejtve bűnük szemem előtt.
18 Előbb azonban kétszeresen megfizetek nekik bűnükért és vétkükért,
mert meggyalázták országomat holt bálványaikkal, és tele lett örökségem
utálatos szokásaikkal. 19 Ó, URam, én erőm és mentsváram, menedékem a
nyomorúság idején! Hozzád jönnek majd a nemzetek a föld legszéléről is, és
ezt mondják: Bizony, hamis isteneik voltak elődeinknek, hiábavalók, egyik
sem ér semmit! 20 Hiszen nem istenek azok, akiket istenként készít magának az
ember! 21 Ezért most megmutatom, ezúttal megmutatom nekik kezemnek hatalmát, és
megtudják, hogy ÚR az én nevem!
Jer 17
1 Júda vétke föl van
írva vasból készült íróvesszővel, rá van vésve gyémántheggyel szívük
táblájára és oltáraik szarvára. 2 Mert fiaik is oltáraikkal és bálványaikkal
törődnek a bujazöld fáknál, a magas halmokon 3 és a síkságból kiemelkedő
hegyeken. Vagyonodat, minden kincsedet zsákmányul adom másoknak áldozóhalmaid
és vétkeid miatt, melyek ott vannak egész területeden. 4 Elveszíted
örökségedet, melyet neked adtam, ellenségeid szolgájává teszlek abban az
országban, amelyet nem ismersz, mert lángra lobbantottad haragomat, örökké égni
fog! 5 Ezt mondja az ÚR: Átkozott az a férfi, aki emberben bízik, és testi
erőre támaszkodik, az ÚRtól pedig elfordul szíve! 6 Olyan lesz, mint a
bokor a pusztában, nem remélheti, hogy eljön valami jó. Ott tengődik kövek
közt a pusztában, a szikes, lakatlan földön. 7 De áldott az a férfi, aki az
ÚRban bízik, akinek az ÚR a bizodalma. 8 Mert olyan lesz, mint a víz mellé
ültetett fa, amely a folyóig ereszti gyökereit, és nem fél, ha eljön a
hőség, lombja üde zöld marad. Száraz esztendőben sincs gondja,
szüntelenül termi gyümölcsét. 9 Csalárdabb a szív mindennél, javíthatatlan; ki
tudná kiismerni?! 10 Én, az ÚR vagyok a szívek vizsgálója, a lelkek
megítélője, mindenkivel úgy bánok, ahogyan élete és tetteinek a gyümölcse
szerint megérdemli. 11 Aki törvénytelenül gyűjt gazdagságot, olyan, mint a
madár, amely idegen tojásokon ül. Élete derekán itt kell hagynia, és a végén
bolondnak tartják. 12 Ó, dicső trónus, kezdettől fogva felséges a
hely, hol szentélyünk van! 13 URam, te vagy Izráel reménysége, megszégyenülnek
mind, akik elhagynak téged. A tőled elpártolók nevét a porba írják, mert
elhagyták az URat, a folyóvíz forrását. 14 Gyógyíts meg, URam, akkor
meggyógyulok, szabadíts meg, akkor megszabadulok, csak téged dicsérlek. 15
Ők ugyan ezt mondják nekem: Hol van az ÚR igéje? Teljesedjék már be! 16 Én
nem vonakodtam attól, hogy pásztorod legyek, és a végzetes napot nem kívántam.
Te tudod, mi jött ki ajkamon, ismert volt az előtted. 17 Ne ejts rémületbe
engem, légy oltalmam a veszedelem napján! 18 Szégyenüljenek meg üldözőim,
ne én szégyenüljek meg! Ők rettegjenek, ne én rettegjek! Rájuk hozd el a
veszedelem napját, ismételten zúzd össze őket!
19 Ezt mondta nekem
az ÚR: Menj, és állj a nép kapujába, amelyen Júda királyai járnak ki és be,
azután Jeruzsálem valamennyi kapujába, 20 és ezt mondd nekik: Hallgassátok meg
az ÚR igéjét, Júda királyai, egész Júda, és Jeruzsálem minden lakója, akik
bejöttök ezeken a kapukon!
21 Ezt mondja az ÚR:
Vigyázzatok arra, hogy ne hordjatok ki, és ne vigyetek be terhet Jeruzsálem
kapuin szombaton! 22 Házatokból se vigyetek ki terhet szombaton, és ne
végezzetek semmiféle munkát, hanem szenteljétek meg a szombati napot, ahogyan
őseiteknek megparancsoltam! 23 De ők nem hallgattak és nem figyeltek
rá, nyakasak maradtak, nem engedelmeskedtek, és nem fogadták meg az intést.
24 De ha ti
figyelmesen hallgattok rám - így szól az ÚR - és nem visztek be terhet a város
kapuin szombaton, és úgy szentelitek meg a szombati napot, hogy semmiféle
munkát nem végeztek azon, 25 akkor olyan királyok és vezérek fognak bejönni a
város kapuin, akik Dávid trónján ülnek, harci kocsin és lovon járnak mind
maguk, mind vezéreik, Júda férfiai és Jeruzsálem lakói, és örökké ebben a
városban fognak lakni.
26 Eljönnek majd Júda
városaiból, Jeruzsálem környékéről, Benjámin földjéről, az
alföldről, a hegyvidékről és a Délvidékről, akik
égőáldozatot, véresáldozatot, ételáldozatot és tömjént hoznak, és akik
hálaáldozatot hoznak az ÚR házába.
27 De ha nem
hallgattok rám, és nem szentelitek meg a szombatot, ha terhet hordtok, és úgy
mentek be szombaton Jeruzsálem kapuin, akkor olthatatlan tüzet gyújtok
kapuiban, amely megemészti Jeruzsálem palotáit!
Jer 18
1 Ezt az igét mondta
az ÚR Jeremiásnak: 2 Menj el a fazekas házába, mert ott akarom közölni veled
igéimet. 3 Elmentem tehát a fazekas házába, aki éppen dolgozott a korongon. 4
De rosszul sikerült az edény, amelyet a fazekas agyagból készített a kezével.
Ekkor egy másik edényt készített belőle a fazekas, ahogyan azt jónak
látta.
5 Ekkor így szólt
hozzám az ÚR igéje: 6 Vajon nem bánhatok-e én is úgy veled, Izráel háza, mint
ez a fazekas? Így szól az ÚR: Hiszen olyanok vagytok a kezemben, Izráel háza,
mint az agyag a fazekas kezében. 7 Megtörténik, hogy kimondom egy népről
vagy országról, hogy kitépem, kiirtom és elpusztítom. 8 De ha megtér
gonoszságából az a nép, amelyről beszéltem, akkor én is megbánom, hogy
veszedelmet akartam hozni rá. 9 Megtörténik, hogy megígérem egy népnek vagy egy
országnak, hogy felépítem és beültetem. 10 De ha azt műveli, amit rossznak
tartok, és nem hallgat a szavamra, akkor megbánom, hogy jót akartam vele tenni.
11 Most azért mondd
meg Júda férfiainak és Jeruzsálem lakóinak, hogy ezt mondja az ÚR: Én most
veszedelmet készítek, és tervet szövök ellenetek! Térjetek meg azért mindnyájan
gonosz útjaitokról, jobbítsátok meg útjaitokat és tetteiteket! 12 De ők
ezt mondták: Nem érdemes! Mi már csak a magunk gondolatai után megyünk, és
megátalkodott, gonosz szívünk szerint élünk!
13 Azért ezt mondja
az ÚR: Kérdezzétek csak meg a népeket: ki hallott ilyesmit? Igen borzalmas
dolgot követett el Izráel szűz leánya. 14 Eltűnik-e a hó a Libánon
sziklás tetejéről? Kiszáradnak-e az idegenben csörgedező hűs
patakok? 15 De engem elfelejtett az én népem, a hitvány bálványoknak tömjénez.
Eltántorították őket útjukról, a régi ösvényről, hogy más csapásokon
járjanak, egyenetlen úton. 16 Így teszik pusztává országukat, mely iszonyatos
marad örökre, aki csak arra jár, megborzad, és a fejét csóválja. 17 Keleti
szélként szórom szét őket az ellenség előtt. Hátamat mutatom nekik,
nem arcomat, vesztüknek a napján.
18 Akkor ezt mondták:
Jertek, tervezzünk merényletet Jeremiás ellen, mert nem igaz, hogy nincs már a
papnál tanítás, a bölcsnél tanács és a prófétánál ige! Jertek, győzzük le
vitában, és ne vegyük figyelembe egyetlen szavát se! 19 Figyelj rám, URam,
halld meg, mit beszélnek ellenfeleim! 20 Szabad a jóért rosszal fizetni? Hiszen
vermet ástak nekem! Emlékezz rá, hogy eléd álltam, és szót emeltem értük, hogy
elfordítsam róluk haragodat. 21 Büntesd azért fiaikat éhséggel, és tedd
őket fegyver martalékává! Asszonyaik legyenek meddők és özvegyek,
férfiaikat terítse le a halál, ifjaikat háborúban fegyverrel vágják le! 22
Jajkiáltás hangozzék házaikból, ha martalócokat hozol rájuk hirtelen! Mert
vermet ástak, hogy megfogjanak, és csapdákat raktak lábam elé. 23 De te, URam,
ismered ellenem szőtt gyilkos terveiket. Ne bocsásd meg bűnüket, ne
töröld el színed elől vétküket! Roskadjanak össze előtted, bánj el
velük haragod idején!
Jer 19
1 Ezt mondta az ÚR:
Menj el a fazekashoz, és vegyél tőle egy cserépkorsót! Azután végy magad
mellé néhány embert a nép és a papok vénei közül 2 és menj ki a Ben-Hinnóm
völgyébe, a fazekasok kapujának bejáratához, és hirdesd ott azokat az igéket,
amelyeket én mondok neked! 3 Ezt mondd: Halljátok az ÚR igéjét, Júda királyai
és Jeruzsálem lakói! Így szól a Seregek URa, Izráel Istene: Én veszedelmet
hozok erre a helyre, aki csak hallja, belecsendül a füle! 4 Mert elhagytak
engem, ezt a helyet pedig idegenné tették számomra azzal, hogy más isteneknek
tömjéneznek benne, akiket nem ismertek sem ők, sem őseik, sem Júda
királyai. Sok ártatlan vért is ontottak ezen a helyen. 5 Áldozóhalmokat is
építettek a Baalnak, és elégették fiaikat égőáldozatul a Baalnak, amit én
nem parancsoltam, nem rendeltem, sőt eszembe sem jutott.
6 Ezért eljön majd az
idő - így szól az ÚR - amikor nem Tófetnek vagy Ben-Hinnóm völgyének
nevezik már ezt a helyet, hanem öldöklés völgyének. 7 Meghiúsítom ezen a helyen
Júda és Jeruzsálem terveit: odaadom ellenségeiknek és azoknak, akik az életükre
törnek, hogy fegyverrel ejtsék el őket. Holttestüket pedig az ég
madarainak és a föld állatainak adom eledelül. 8 Ezt a várost pusztává és
iszonyatossá teszem, és aki csak erre jár, megborzad, és iszonyat fogja el,
látva a várost ért mindenféle csapást. 9 Megetetem velük fiaik és leányaik
húsát, egyik ember megeszi a másiknak a húsát az ostrom nyomorúsága idején,
amikor ostromolják őket ellenségeik, akik az életükre törnek.
10 Ezután törd össze
a korsót azoknak a férfiaknak szeme láttára, akik veled mentek, 11 és mondd
nekik, hogy így szól a Seregek URa: Úgy összetöröm ezt a népet és ezt a várost,
ahogyan összetörik a cserépedényt, úgyhogy nem lehet többé éppé tenni. A
Tófetben pedig temetni fognak, mert másutt nem lesz elég hely a temetkezéshez.
12 Így cselekszem
ezzel a hellyel és lakóival - így szól az ÚR. A Tófethez teszem hasonlóvá ezt a
várost. 13 Jeruzsálem házai és a júdai királyok palotái olyan tisztátalanok
lesznek, mint az egész Tófet, mindazokkal a házakkal együtt, amelyeknek a
tetején az ég egész seregének tömjéneztek, és italáldozatokat mutattak be más
isteneknek.
14 Amikor megérkezett
Jeremiás a Tófetből, ahová prófétálni küldte az ÚR, megállt az ÚR házának
udvarán, és ezt mondta az egész népnek: 15 Így szól a Seregek URa, Izráel
Istene: El fogom hozni erre a városra és a hozzá tartozó többi városra mindazt
a veszedelmet, amit kijelentettem róla. Mert megmakacsolták magukat és nem
hallgattak beszédemre.
Jer 20
1 De Pashúr
főpap, Immér fia, aki az ÚR házának főfelügyelője volt,
meghallotta, hogy miket prófétált Jeremiás. 2 Ezért megverette Pashúr Jeremiás
prófétát, majd kalodába záratta, amely a felső benjámini kapuban volt az
ÚR háza mellett. 3 Reggel, amikor kivétette Pashúr Jeremiást a kalodából, ezt mondta
neki Jeremiás: Nem Pashúrnak nevez téged az ÚR, hanem így: Iszonyat mindenütt!
4 Mert ezt mondja az
ÚR: Iszonyatot támasztok benned és minden barátodban. Elhullanak ellenségeik
fegyvere által szemed láttára. Egész Júdát pedig Babilónia királyának kezébe
adom, aki fogságba viszi őket Babilóniába, vagy karddal vágatja
leőket. 5 Neki adom ennek a városnak minden vagyonát, szerzeményét és
értékét. Júda királyainak összes kincsét is ellenségeik kezébe adom. Zsákmányul
ejtik, elveszik, és Babilóniába viszik. 6 Te pedig, Pashúr, házad összes
lakójával együtt fogságba esel, és Babilóniába kerülsz. Ott halsz meg, ott
temetnek el téged is, meg összes barátodat is, mivel hazugságot prófétáltál
nekik! 7 Rászedtél, URam, és én hagytam, hogy rászedj. Megragadtál, hatalmadba
ejtettél! Nevetnek rajtam egész nap, engem gúnyol mindenki. 8 Ahányszor csak
megszólalok, kiáltanom kell és hirdetnem, hogy erőszak és elnyomás
uralkodik. Az ÚR igéje csak gyalázatot és gúnyt szerzett nekem egész nap. 9 Azt
gondoltam: nem törődöm vele, nem szólok többé az ő nevében. De
perzselő tűzzé vált szívemben, csontjaimba van rekesztve.
Erőlködtem, hogy magamban tartsam, de nincs rajta hatalmam. 10 Hallom,
hogy sokan suttogják: Iszonyat mindenütt?!
Jelentsétek föl! Föl is jelentjük! Akik jóakaróim voltak, mind a
bukásomra várnak: Talán rá lehet szedni! Hatalmunkba ejtjük, és bosszút állunk
rajta! 11 De az ÚR velem van, mint erős vitéz. Ezért elbuknak
üldözőim, nem bírnak velem. Igen megszégyenülnek, kudarcot vallanak,
gyalázatuk soha nem megy feledésbe! 12 Ó, Seregek URa, aki megpróbálod az
igazat, aki belelátsz a lelkekbe és a szívekbe, hadd lássam bosszúdat rajtuk,
hiszen eléd tártam peremet! 13 Énekeljetek az ÚRnak, dicsérjétek az URat, mert
kiragadja a szegény ember életét a gonoszok hatalmából! 14 Átkozott az a nap,
amelyen születtem, ne legyen áldott az a nap, amelyen anyám szült! 15 Átkozott
az az ember, aki hírül vitte apámnak, hogy fiúgyermeke született, és nagy
örömet szerzett neki! 16 Úgy járjon az az ember, mint a városok, melyeket
földúlt az ÚR szánalom nélkül: reggel jajkiáltást halljon, délben harci zajt!
17 Miért nem öltek meg anyám méhében, hogy anyám lett volna a sírom, méhe
örökre terhes maradt volna! 18 Minek is jöttem ki anyám méhéből, ha csak
gyötrelmet és szenvedést látok, és napjaim szégyenben érnek véget?!
Jer 21
1 Ezt az igét mondta
az ÚR Jeremiásnak, amikor Cidkijjá király elküldte hozzá Pashúrt, Malkijjá fiát
és Cefanjá papot, Maaszéjá fiát, ezzel az üzenettel: 2 Kérdezd meg ügyünkben az
URat, mert Nebukadneccar, Babilónia királya háborút indított ellenünk! Vajon
tesz-e velünk csodát az ÚR úgy, mint máskor, és elvonul-eez tőlünk
3 Jeremiás így felelt
nekik: Mondjátok meg Cidkijjának, 4 hogy ezt mondta az ÚR, Izráel Istene: Én
visszafordítok minden fegyvert a kezetekben, amivel a babilóniai király és a
káldeusok ellen harcoltok, akik ostromolnak benneteket a várfalon kívül, és
behozom őket a város közepébe. 5 Mert én magam harcolok ellenetek
kinyújtott kézzel és erős karral, lángoló haraggal és nagy felháborodással.
6 Megverem e város lakóit, embert és állatot egyaránt: nagy dögvészben halnak
meg. 7 Azután pedig - így szól az ÚR - Cidkijját, Júda királyát, szolg
8 Ennek a népnek
pedig mondd meg: Így szól az ÚR: Én most elétek adom az élet útját és a halál
útját. 9 Aki itt marad a városban, az meghal fegyver, éhség és dögvész miatt.
De aki kimegy, és a benneteket ostromló káldeusokhoz pártol, az életben marad,
és ajándékul kapja életét. 10 Mert e város ellen fordulok, kárára és nem javára
- így szól az ÚR. Babilónia királyának a kezébe kerül, és fölperzseli.
11 Júda királyi
házának pedig mondd meg: Halljátok az ÚR igéjét, 12 Dávid háza! Így szól az ÚR:
Törvényesen ítéljetek reggelenként, mentsétek meg a kizsákmányoltat
elnyomójától - különben kitör haragom, mint a tűz, és égni fog
olthatatlanul gonosz tetteik miatt! 13 Én rátok támadok, akik a völgyben és a
fennsík szikláján laktok - így szól az ÚR akik ezt gondoljátok: ki törhetne
ránk, ki hatolhat be erődeinkbe? 14 Ezért megbüntetlek titeket, ahogyan
megérdemlitek - így szól az ÚR: Tüzet gyújtok erdőtökben, amely
mindenestül megemészti azt!
Jer 22
1 Ezt mondta az ÚR:
Menj Júda királyának a palotájába, és mondd el ott ezt az igét! 2 Mondd: Júda
királya, aki Dávid trónján ülsz, halld meg az ÚR igéjét, szolgáiddal és népeiddel
együtt, akik bejárnak e kapukon!
3 Ezt mondja az ÚR:
Járjatok el törvényesen és igazságosan! Mentsétek meg a kizsákmányoltat
elnyomójától! A jövevényt, árvát és özvegyet ne nyomorgassátok! Ne
erőszakoskodjatok, és ne ontsatok ártatlan vért ezen a helyen! 4 Ha
eszerint jártok el, akkor bemehetnek e háznak a kapuin a Dávid trónján
ülő, harci kocsin és lovon járó királyok, szolgáikkal és népükkel együtt.
5 De ha nem hallgattok ezekre az igékre, én magamra esküszöm - így szól az ÚR -
hogy rommá lesz ez a ház!
6 Mert ezt mondja az
ÚR Júda királyának palotájáról: Ha olyan volnál is, mint a Gileád vagy a
Libánon csúcsa, akkor is pusztává teszlek, lakatlan várossá. 7 Pusztítókat
küldök ellened, fegyveres embereket. Kivágják és tűzre vetik válogatott
cédrusaidat.
8 Sok nép megy majd
el e város mellett, és azt kérdezik egymástól: miért bánt el így az ÚR ezzel a
nagy várossal? 9 Akkor majd ezt felelik: Azért, mert elhagyták Istenüknek, az
ÚRnak szövetségét, más istenek előtt borultak le, és azokat szolgálták. 10
Ne a halottat sirassátok, és ne azt sajnáljátok. Inkább azt sirassátok, aki
elmegy, mert nem tér többé vissza, és nem látja szülőföldjét.
11 Mert ezt mondja az
ÚR Sallumról, Jósiás fiáról, Júda királyáról, aki apja, Jósiás után lett
király: Aki most elmegy erről a helyről, nem tér többé vissza. 12 Ott
hal meg, ahová fogságba viszik, nem látja többé ezt az országot! 13 Jaj annak,
aki nem igaz úton építi házát, és felső szobáit jogtalan módon, ingyen
dolgoztatja embertársát, és a munkájáért nem fizet bért! - 14 de ezt mondja:
hatalmas palotát építek, tágas felső szobákat! Ablakokat vágat rá,
cédrusfával burkolja, és vörösre festeti! 15 Attól leszel király, hogy halmozod
a cédrust? Apád talán nem evett és nem ivott? De törvényesen és igazságosan
járt el: ezért ment jól a dolga! 16 Jogához segítette a nyomorultat és a
szegényt, ezért ment jól a dolga! Így tesz, aki ismer engem - így szól az ÚR.
17 Szemed és szíved nem törődik mással, csak a magad hasznával. Kiontod az
ártatlanok vérét, elnyomó és zsaroló vagy!
18 Azért ezt mondja
az ÚR Jójákimról, Jósiás fiáról, Júda királyáról: Nem fogják így elsiratni:
Jaj, bátyám! Jaj, öcsém! Így sem siratják el: Jaj, uram! Jaj, felség! 19 Úgy
temetik el, mint egy szamarat. Kivonszolják, kidobják Jeruzsálem kapuin. 20
Menj föl a Libánonra, és jajgass, a Básánon is hallasd hangodat! Jajgass az
Abárimon, mert tönkretették barátaidat! 21 Intettelek, mikor még békében éltél,
de azt mondtad: nem hallgatok rád. Így éltél ifjúságod óta, nem hallgattál
szavamra! 22 Vezetőidet elsodorja a szél, barátaid fogságba mennek, téged
pedig szégyen és gyalázat ér akkor minden gonoszságodért. 23 A Libánonon
trónolsz, a cédrusok közt van a fészked?!
Hogy fogsz majd nyögni, ha rád jönnek a fájdalmak, mint a szülő
asszonyra a vajúdás.
24 Életemre mondom
neked, Konjáhú, Jójákim fia, Júda királya, ha pecsétgyűrű volnál is a
jobb kezemen, még onnan is lehúználak! - így szól az ÚR. 25 Azoknak a kezébe
adlak, akik az életedre törnek, akiktől iszonyodsz: Nebukadneccarnak,
Babilónia királyának és a káldeusoknak a kezébe! 26 Eldoblak szülőanyáddal
együtt más országba; nem ott születtetek, de ott haltok meg! 27 Nem térhetnek
vissza abba az országba, ahova szeretnének visszatérni. 28 Vajon hitvány,
kidobni való holmi ez a Konjáhú, aki senkinek sem kell? Miért dobták el
ivadékával együtt? Miért dobták őket olyan országba, amelyet nem ismertek?
29 Ország, ország, ország! Hallgass az ÚR szavára! 30 Így szól az ÚR: Úgy
tartsátok számon ezt az embert, mintha gyermektelen volna, olyan emberként,
akinek sikertelen az élete. Mert egyetlen ivadékának sem sikerül Dávid trónjára
ülnie, vagy valaha is uralkodnia Júdában.
Jer 23
1 Jaj a pásztoroknak,
akik veszni hagyják és elszélesztik legelőm nyáját! - így szól az ÚR. 2
Azért ezt mondja az ÚR, Izráel Istene a pásztorokról, akik népemet
pásztorolják: Ti hagytátok, hogy elszéledjen és szétszóródjon a nyájam, nem
vigyáztatok rá. De én számon kérem tőletek gaztetteiteket - így szól az
ÚR. 3 Összegyűjtöm nyájam maradékát minden országból, ahová szétszórtam
őket, és visszaterelem legelőjükre, ahol szaporodni és sokasodni
fognak. 4 Olyan pásztorokat is adok melléjük, akik jól pásztorolják őket.
Nem kell többé félniük és rettegniük, számba sem kell venni őket - így
szól az ÚR. 5 Eljön majd az idő - így szól az ÚR -, amikor igaz sarjat támasztok
Dávidnak, olyan királyt, aki bölcsen uralkodik, jog és igazság szerint jár el
az országb 6 Az ő idejében szabad lesz Júda, Izráel is biztonságban él, és
így fogják nevezni: Az ÚR a mi igazságunk!
7 Eljön majd az
idő - így szól az ÚR - amikor nem azt mondják többé, hogy él az ÚR, aki
fölhozta Izráel fiait Egyiptom földjéről, 8 hanem azt, hogy él az ÚR, aki
fölhozta, hazahozta Izráel házának utódait észak földjéről és mindazokból
az országokból, amelyekbe szétszórta őket; és a maguk földjén fognak lakni.
9 A prófétákról: Összetört a szívem, reszket minden csontom. Olyan vagyok, mint
a részeg és mint a bortól elázott ember, ha az ÚRra és szent igéjére gondolok.
10 Mert tele van az ország házasságtörőkkel, átkozódás miatt hervadozik az
ország, szárazak a puszta legelői. Rosszra igyekeznek, hatalmukkal
visszaélnek. 11 Próféta és pap egyaránt elvetemült, még házamban is megtalálom
gonoszságukat - így szól az ÚR. 12 Ezért síkossá válik útjuk, a homályban
elcsúsznak és elesnek rajta, mert veszedelmet hozok rájuk, büntetésük
esztendejét! - így szól az ÚR. 13 Samária prófétáinál botrányos dolgot látok: a
Baal nevében prófétálnak, és félrevezetik népemet, Izráelt. 14 Jeruzsálem
prófétáinál borzasztó dolgokat látok: házasságtörők, hazugságban élnek,
bátorítják a gonosztevőket, ezért senki sem tér meg gonoszságából. Olyanok
előttem mindnyájan, mint Sodoma, lakói pedig, mint Gomora. 15 Így szól
tehát a Seregek URa a próféták ellen: Ürömmel etetem meg őket, és méreggel
itatom meg őket, mert Jeruzsálem prófétái terjesztik az elvetemültséget az
egész országban. 16 Ezt mondja a Seregek URa: Ne hallgassatok a nektek
prófétáló próféták beszédére; bolonddá tesznek benneteket! Saját szívük
látomását hirdetik, nem azt, amit az ÚR adott. 17 Váltig mondják azoknak, akik
megvetik az ÚR igéjét: Békességetek lesz! És ezt mondják minden megátalkodott
szívű embernek: Nem jön rátok veszedelem! 18 Mert ki volt oly közel az
ÚRhoz, hogy látta volna őt, és hallotta volna igéjét? Ki figyelt igéjére,
és ki hallgatta engedelmesen? 19 Íme, az ÚR forgószele, lángoló haragja árad,
mint kavargó szélvész kavarog a bűnösök feje fölött. 20 Nem szűnik
meg az ÚR haragja, amíg el nem végzi, és meg nem valósítja szíve szándékait. Az
utolsó időben fogjátok fel ennek értelmét. 21 Nem küldtem ezeket a prófétákat,
mégis úgy igyekeztek; nem szóltam hozzájuk, mégis prófétáltak. 22 Ha közel
álltak volna hozzám, akkor az én igéimet hirdették volna népemnek,
megtérítették volna őket gonosz útjukról és gaztetteikből. 23 Nemcsak
a közelben vagyok Isten - így szól az ÚR hanem Isten vagyok a távolban is! 24
El tud-e rejtőzni valaki olyan helyre, ahol nem látom? - így szól az ÚR.
Nem én töltöm-e be az eget és a földet? - így szól az ÚR.
25 Hallottam, hogy
mit mondanak a próféták, akik hazug módon így prófétálnak nevemben: Álmot
láttam, álmot láttam! 26 Meddig tart még ez? Van-e valami a hazugságot
prófétáló próféták szívében, akik saját szívük csalárdságát prófétálják? 27 Úgy
gondolják, hogy el tudják feledtetni népemmel az én nevemet álmaikkal,
amelyeket elbeszélnek egymásnak, ahogyan őseik is elfelejtették nevemet a
Baal kedvéért? 28 Az a próféta, aki álmot látott, mondja meg, hogy csak álom
volt. De aki igét kapott, hirdesse igémet igazán! Mi köze a szalmának a tiszta
búzához? - így szól az ÚR. 29 Nem olyan-e az én igém, mint a tűz - így
szól az ÚR -, vagy mint a sziklazúzó pörö
30 Ezért rátámadok az
olyan prófétákra, akik egymástól lopkodják igéimet! - így szól az ÚR. 31
Rátámadok az olyan prófétákra - így szól az ÚR - akik csak a szájukat járatják,
és azt állítják, hogy az kijelentés. 32 Rátámadok az olyan prófétákra, akik
hazug álmaikat beszélik el - így szól az ÚR-
és félrevezetik népemet hazugságaikkal és kérkedésükkel. Pedig nem
küldtem őket, nem adtam parancsot nekik, és használni sem tudnak ennek a
népnek - így szólaz ÚR
33 Ha megkérdezi
tőled ez a nép vagy egy próféta vagy egy pap, hogy mi az ÚR ígérete, akkor
ezt mondd nekik: Az az ígéret, hogy elvetlek benneteket - így szól az ÚR. 34 Ha
egy próféta vagy egy pap vagy a nép az ÚR ígéretéről beszél, megbüntetem azt
az embert háza népével együtt. 35 Csak azt kérdezhetitek egymástól, egyik ember
a másiktól, hogy mit válaszolt az ÚR, vagy hogy mit szólt az ÚR! 36 De az ÚR
ígéretét ne emlegessétek többé, mert az ígéret csak emberi beszéd, amivel
megváltoztatjátok az élő Istennek, a Seregek URának, Istenünknek az
igéjét. 37 Csak azt lehet kérdezni a prófétától, hogy mit válaszolt neki az ÚR,
vagy hogy mit szólt az ÚR! 38 Ha azonban az ÚR ígéretéről beszéltek, akkor
így szól az ÚR: Mivel ki mertétek mondani ezt a szót: az ÚR ígérete, noha
üzentem nektek, hogy ne beszéljetek az ÚR ígéretéről, 39 ezért fölemellek
benneteket, és elvetlek színem elől azzal a várossal együtt, amelyet
nektek és őseiteknek adtam. 40 Örök gyalázattal és örök szégyennel
sújtalak benneteket, amit sohasem fognak elfelejteni.
Jer 24
1 Ezt mutatta nekem
látomásában az ÚR: Két kosá 2 Az egyik kosárban igen jó fügék voltak, amilyenek
a korai fügék. A másik kosárban igen rossz fügék voltak, ehetetlenül rosszak.
3 Ezt kérdezte
tőlem az ÚR: Mit látsz, Jeremiás? Ezt feleltem: Fügéket. A jó fügék igen
jók, a rosszak pedig igen rosszak, ehetetlenül rosszak.
4 Ekkor így szólt
hozzám az ÚR igéje: 5 Ezt mondja az ÚR, Izráel Istene: Ahogyan ezekre a jó
fügékre nézek, ugyanúgy nézek jó szándékkal Júda foglyaira is, akiket a
káldeusok országába küldtem erről a helyről. 6 Jó szándékkal tekintek
rájuk, visszahozom őket ebbe az országba, felépítem és nem rombolom le,
elültetem és nem gyomlálom ki őket. 7 Olyan szívet adok nekik, amellyel
megismernek engem, hogy én vagyok az ÚR. Ők népemmé lesznek, én pedig
Istenük leszek, mert teljes szívükkel megtérnek hozzám.
8 De amilyenek a
rossz fügék, amelyek ehetetlenül rosszak - mondja az ÚR - olyanná teszem
Cidkijját, Júda királyát, vezető embereit és Jeruzsálem maradékát, akik
itt maradtak ebben az országban, meg azokat is, akik Egyiptomba települtek. 9
Elrettentő példává teszem őket a föld minden országa számára.
Gyalázzák, csúfolják, gúnyolják és ócsárolják őket minden helyen, ahová
szétszórom őket. 10 Fegyvert, éhínséget és dögvészt bocsátok rájuk, amíg
csak el nem tűnnek arról a földről, amelyet nekik és őseiknek
adtam.
Jer 25
1 Ez az ige szólt
Jeremiáshoz Júda egész népéről, Jójákimnak, Jósiás fiának, Júda királyának
a negyedik esztendejében, amely Nebukadneccarnak, Babilónia királyának
első esztendeje volt. 2 Ezt hirdette Jeremiás próféta Júda egész népének
és Jeruzsálem minden lakosának:
3 Jósiásnak, Ámón
fiának, Júda királyának a tizenharmadik esztendejétől fogva a mai napig,
tehát huszonhárom éven át szólt hozzám az ÚR igéje, én pedig hirdettem nektek,
idejében hirdettem, de ti nem hallgattátok meg. 4 Az ÚR elküldte hozzátok
szolgáit, a prófétákat, idejében küldte, de ti nem hallgattatok és nem
figyeltetek rájuk, meg sem hallgattátok őket. 5 A próféták ezt mondták:
Térjen meg mindenki a maga gonosz útjáról és gaztetteiből! Akkor
mindörökké azon a földön laktok, amelyet nektek és őseiteknek adott az ÚR.
6 Ne kövessetek más isteneket, ne tiszteljétek és ne imádjátok őket! Ne
bosszantsatok engem kezetek csinálmányaival, hogy rosszat ne tegyek veletek! 7
De ti nem hallgattatok rám - így szól az ÚR - csak azért, hogy bosszantsatok
kezetek csinálmányaival, saját károtokra.
8 Azért ezt mondja a
Seregek URa: Mivel nem hallgattatok beszédemre, 9 elhozatom ész 10 Megszüntetem
náluk a vidám örvendezés zaját, a vőlegény és a menyasszony örömét, a
malomzúgást és a mécsvilágot. 11 Ez az ország szörnyű romhalmazzá lesz, és
ezek a népek Babilónia királyának fognak szolgálni hetven esztendeig.
12 De ha majd eltelik
a hetven esztendő, megbüntetem Babilónia királyát és népét - így szól az
ÚR - meg a káldeusok országát bűnei miatt, és pusztává teszem örökre. 13
Mert beteljesítem mindazt, amit erről az országról mondtam, mindazt, ami
meg van írva ebben a könyvben, amit Jeremiás a népekről prófétált. 14
Ők is szolgálni fognak hatalmas népeknek és nagy királyoknak. Így fizetek
meg nekik tetteikért, amelyeket saját kezükkel követtek el.
15 Ezt mondta nekem
az ÚR, Izráel Istene: Vedd el kezemből ezt a serleget, amelyben a harag
bora van, és adj inni belőle minden népnek, amelyhez küldelek. 16 Igyanak
és tántorogjanak eszeveszetten a fegyver miatt, amelyet én küldök ellenük!
17 Elvettem a
serleget az ÚR kezéből, és inni adtam minden népnek, amelyhez küldött az
ÚR: 18 Jeruzsálemnek és Júda városainak, királyainak és vezetőinek, hogy
romhalmazzá tegye azokat. Megborzad és felszisszen, aki látja, és ócsárolja
őket. Így van ez ma is. 19 Inni adtam a fáraónak, Egyiptom királyának,
szolgáinak, vezéreinek és egész népének; 20 minden keverék népnek és Úc földje
minden királyának; a filiszteusok országa valamennyi királyának: Askelónnak,
Gázának, Ekrónnak és az Asdódban megmaradtaknak, 21 továbbá Edómnak, Móábnak és
az ammóniaknak, 22 Tírusz minden királyának, Szidón minden királyának és a
tengeri szigetek királyainak: 23 Dedánnak, Témának, Búznak és mindazoknak, akik
körülnyírt hajúak; 24 Arábia összes királyának és a keverék népek minden
királyának, akik a pusztában laknak, 25 Zimri összes királyának, Élám összes
királyának és Média összes királyának, 26 észak összes királyának, a
közelieknek és távoliaknak egyaránt, a föld minden országának, ahány csak van a
föld színén. Legvégül Sésak királyának is kell innia!
27 Mondd nekik: Így
szól a Seregek U R a, I z r áel Istene: Igyatok, részegedjetek le,
és hányjatok! Ejtsen el benneteket az ellenetek küldött fegyver, ne tudjatok
fölkelni!
28 Ha pedig nem
akarják elvenni kezedből a serleget, hogy igyanak belőle, ezt mondd
nekik: Így szól a Seregek URa: Ki kell innotok! 29 Mert ha először arra a
városra hoztam romlást, amelyet az én nevemről neveztek el, ti talán
büntetlenül maradhattok? Nem maradtok büntetlenül! Mert a föld minden lakója
ellen fegyvert küldök - így szól a Seregek URa.
30 Te pedig prófétálj
nekik ezekkel a szavakkal: Harsog az ÚR a magasban, mennydörög szent
hajlékában, harsányan rákiált legelőjére, az ország minden lakójára;
szőlőtaposók módján kiált, 31 zúgása eljut a föld végéig. Mert pere
van az ÚRnak a népekkel, megítél minden embert, a bűnösöket kardélre
hányja - így szól az ÚR. 32 Ezt mondja a Seregek URa: Indul a vész néptől
néphez, nagy forgószél támad a föld végéről.
33 Azon a napon annyi
embert öl meg az ÚR a föld egyik szélétől a föld másik széléig, hogy nem
tudják elsiratni, sem összegyűjteni, sem eltemetni őket: trágyaként
hevernek szerte a földön. 34 Jajgassatok, pásztorok, kiáltozzatok,
fetrengjetek, ti vezetői a nyájnak, mert eljött rátok a mészárlás ideje;
összetörtök, mint amikor leesik a drága edény! 35 Nincs hová futniuk a
pásztoroknak, és menekülniük a nyáj vezetőinek. 36 Hangzik már a pásztorok
kiáltása, a nyáj vezetőinek jajgatása, mert elpusztította legelőiket
az ÚR. 37 Kihaltak a békés delelőhelyek az ÚR izzó haragja miatt. 38
Elhagyta rejtekhelyét az oroszlánkölyök is, hiszen pusztává lett a föld a nyomorgató
kardja és izzó haragja miatt.
Jer 26
1 Jójákimnak, Jósiás
fiának, Júda királyának uralkodása kezdetén így szólt az ÚR igéje Jeremiáshoz:
2 Ezt mondja az ÚR: Állj az ÚR házának udvarába, és szólj mindazokhoz, akik
Júda városaiból eljönnek leborulni az ÚR házába. Hirdesd nekik mindazt, amit
megparancsoltam neked, egy szót se végy el belőle! 3 Talán hallgatnak rá,
és megtér mindenki a rossz útról. Akkor megbánom, hogy gaztetteik miatt
veszedelmet akartam hozni rájuk. 4 Ezt mondd nekik: Így szól az ÚR: Ha nem
hallgattok rám, és nem éltek törvényem szerint, amit elétek tártam, 5 és nem
hallgattok szolgáimnak, a prófétáknak beszédére, akiket hozzátok küldtem- méghozzá idejében küldtem, de ti nem
hallgattatok rájuk - 6 akkor úgy bánok ezzel a házzal, mint Silóval; ezt a
várost pedig gyalázni fogja a föld minden népe!
7 A papok, a próféták
és az egész nép hallották azt a beszédet, amelyet Jeremiás az ÚR házában
mondott. 8 Amikor Jeremiás befejezte beszédét, amelyet az ÚR parancsa szerint
mondania kellett az egész népnek, megragadták a papok, a próféták és az egész
nép, és ezt mondták: Meg kell halnod! 9 Miért prófétáltad az ÚR nevében, hogy
úgy jár ez a templom, mint Siló, ez a város pedig rommá és lakatlanná lesz? És
összesereglett az egész nép Jeremiás körül az ÚR házánál.
10 Amikor
meghallották ezeket Júda vezetői, a királyi palotából az ÚR házához
mentek, és leültek az ÚR háza új kapujának bejáratánál. 11 A papok és a
próféták ezt mondták a vezetőknek és az egész népnek: Halálra kell ítélni
ezt az embert, mert ez ellen a város ellen prófétált, ahogyan magatok is
hallottátok.
12 Jeremiás viszont
ezt mondta a vezetőknek és az egész népnek: Az ÚR küldött engem, hogy a
templom és a város ellen elmondjam mindazokat a prófétai igéket, amelyeket
hallottatok. 13 Most azért jobbítsátok meg útjaitokat és tetteiteket, és
hallgassatok Isteneteknek, az ÚRnak a szavára! Akkor majd megbánja az ÚR, hogy
veszedelemmel fenyegetett benneteket. 14 Ami pedig engem illet: a kezetekben
vagyok. Bánjatok velem, ahogyan jónak és helyesnek látjátok! 15 De tudjátok
meg, hogy ha megöltök, ártatlan vér terhel benneteket, ezt a várost és lakóit,
mert valóban az ÚR küldött hozzátok, hogy hirdessem nektek mindezt.
16 A vezetők és
az egész nép ezt mondták a papoknak és prófétáknak: Nem kell halálra ítélni ezt
az embert, hiszen Istenünknek, az ÚRnak nevében beszélt hozzánk. 17 Az ország
vénei közül is felálltak egyesek, és ezt mondták az egész összegyűlt
népnek: 18 Ezékiás júdai király idejében is volt egy próféta, a móreseti
Mikeás, aki ezt mondta Júda egész népének: Így szól a Seregek URa: A Siont
fölszántják, mint a mezőt, Jeruzsálem romhalmaz lesz, a templomhegy pedig
erdős magaslat. 19 Mégsem ölte meg Ezékiás, Júda királya, és az egész
Júda, mert félték az URat, és mert esedeztek az ÚRhoz. Az ÚR pedig megbánta,
hogy veszedelemmel fenyegette őket. Mi pedig ilyen nagy bajt zúdítanánk
magunkra?
20 Volt egy másik
ember is, aki az ÚR nevében prófétált: a Kirjat-Jeárimból való Úrijjá, Semajá
fia. Ő is prófétált ez ellen a város és ország ellen ugyanúgy, mint Jeremiás.
21 Amikor meghallotta Jójákim király, az előkelők és a vezérek, hogy
mit beszélt, halálra kerestette a király. Úrijjá ezt meghallva megijedt, és
elmenekült Egyiptomba. 22 Jójákim király azonban embereket küldött Egyiptomba:
Elnátánt, Akbór fiát, és vele együtt másokat is Egyiptomba küldött. 23 Ezek
visszahozták Úrijját Egyiptomból, Jójákim király elé vitték, aki levágatta
karddal, holttestét pedig a köznép temetőjébe dobatta.
24 Jeremiásnak
azonban pártját fogta Ahikám, Sáfán fia; ezért nem adták a nép kezébe, és nem
ölték meg.
Jer 27
1 Cidkijjának, Jósiás
fiának, Júda királyának uralkodása kezdetén így szólt az ÚR igéje Jeremiáshoz:
2 Ezt mondta nekem az ÚR: Készíts magadnak kötelet meg jármot, és vedd a
nyakadba! 3 Azután küldj üzenetet Edóm királyához, Móáb királyához, az ammóniak
királyához, Tírusz királyához és Szidón királyához azokkal a követekkel, akik
Jeruzsálembe érkeztek Cidkijjá júdai királyhoz! 4 Parancsold meg nekik, hogy
mondják meg uruknak: Így szól a Seregek URa, Izráel Istene: Mondjátok meg
uratoknak: 5 Én alkottam nagy erővel és kinyújtott karral a földet meg a
földön élő embereket és állatokat, és annak adom, akinek én jónak látom. 6
Most szolgámnak, Nebukadneccar babilóniai királynak a kezébe adom mindezeket az
országokat. Még a mezei állatokat is neki adom, hogy neki szolgáljanak. 7
Őt, fiát és unokáját szolgálja majd minden nép, amíg el nem érkezik az az
idő, amikor az ő országa is szolgálni fog hatalmas népeknek és nagy
királyoknak. 8 Ezért fegyverrel, éhínséggel és dögvésszel büntetem azt a népet
és országot, amely nem szolgálja Nebukadneccart, Babilónia királyát, és nem
hajtja nyakát Babilónia királyának az igájába! - így szól az ÚR. Végül egészen
megsemmisítem őket általa. 9 Ne hallgassatok azért prófétáitokra, a jósokra
és álmodókra, a jelmagyarázókra és varázslókra, akik ezt mondják nektek: Ne
szolgáljatok Babilónia királyának! 10 Mert hazugságot prófétálnak nektek, hogy
eltávolítsalak benneteket földetekről, szétszórjalak benneteket, és
elpusztuljatok. 11 Azt a népet azonban, amely a nyakát Babilónia királyának az
igájába hajtja, és őt szolgálja, meghagyom földjén - így szól az ÚR - hogy
művelje azt, és lakjék rajta.
12 Cidkijjának, Júda
királyának is ugyanezeket mondtam: Hajtsátok a nyakatokat Babilónia királyának
az igájába, szolgáljátok őt és népét, akkor élni fogtok! 13 Miért halnál
meg népeddel együtt fegyver, éhínség és dögvész miatt, ahogyan megmondta az ÚR
arról a népről, amely nem akarja szolgálni Babilónia királyát? 14 Ne
hallgassatok azoknak a prófétáknak a beszédére, akik azt mondják, hogy ne
szolgáljatok Babilónia királyának, mert hazugságot prófétálnak nektek! 15 Nem
küldtem őket - így szól az ÚR - hazugságot prófétálnak nevemben, hogy
szétszórjalak benneteket, és elpusztuljatok azokkal a prófétákkal együtt, akik
ilyet prófétálnak nektek.
16 A papokhoz és az
egész néphez pedig így beszéltem: Ezt mondja az ÚR: Ne hallgassatok prófétáitok
beszédére, akik azt prófétálják nektek, hogy most már hamarosan visszahozzák
Babilonból az ÚR házának edényeit. Hazugságot prófétálnak nektek. 17 Ne
hallgassatok rájuk, szolgáljátok Babilónia királyát, és élni fogtok! Miért
legyen romhalmazzá ez a város? 18 Ha próféták ők, és az ÚR igéje van
náluk, akkor kérleljék a Seregek URát, hogy ne kerüljenek Babilonba azok az
edények, amelyek még megmaradtak az ÚR házában, Júda királyi palotájában és
Jeruzsálemben.
19 Ezt mondja a
Seregek URa: Az oszlopok, a nagy medence, az állványok és a többi edény még
ebben a városban van. 20 Ezeket nem vitte el Nebukadneccar, Babilónia királya,
amikor fogságba vitte Jekonját, Jójákim fiát, Júda királyát, meg Júda és
Jeruzsálem valamennyi nemesét Jeruzsálemből Babilóniába. 21 De ezt mondja
a Seregek URa, Izráel Istene: Ezek az edények, amelyek még az ÚR házában, Júda
királyi palotájában és Jeruzsálemben maradtak, 22 ezek is Babilonba kerülnek,
és ott lesznek mindaddig, amíg számon nem kérem azokat - így szól az ÚR - és
vissza nem hozom erre a helyre.
Jer 28
1 Abban az
esztendőben, Cidkijjá júdai király uralkodása kezdetén, a negyedik
esztendő ötödik hónapjában ezt mondta nekem a Gibeónból való Hananjá
próféta, Azzúr fia, az ÚR házánál, a papok és az egész nép előtt: 2 Így
szól a Seregek URa, Izráel Istene: Összetöröm Babilónia királyának az igáját! 3
Két esztendő múlva visszahozom erre a helyre az ÚR házának minden edényét,
amelyeket elvitt Nebukadneccar, Babilónia királya erről a helyről, és
Babilonba vitte. 4 Visszahozom erre a helyre Jekonját, Jójákim fiát, Júda
királyát, és Júda foglyait is, akik Babilóniába kerültek - így szól az ÚR - mert
összetöröm Babilónia királyának az igáját.
5 De Jeremiás próféta
válaszolt Hananjá prófétának a papok és az egész nép előtt, akik ott
álltak az ÚR házánál. 6 Ezt mondta Jeremiás próféta: Helyes, bár úgy tenne az
ÚR, és teljesítené beszédedet az ÚR, amelyben azt prófétáltad, hogy
visszakerülnek Babilonból az ÚR házának az edényei és minden fogoly erre a
helyre! 7 De hallgasd csak meg azt az igét, amelyet én hirdetek most neked és
az egész népnek a füle hallatára: 8 Azok a próféták, akik előttem és
előtted voltak régtől fogva, háborúról, éhségről és
dögvészről prófétáltak hatalmas országok és nagy királyságok ellen. 9 Ha
pedig egy próféta békességről prófétál, a prófétai ige beteljesedésekor
tudódik ki, hogy valóban az ÚR küldte-e azt a prófétát.
10 Ekkor Hananjá
próféta levette a jármot Jeremiás próféta nyakáról, és összetörte. 11 Majd ezt
mondta Hananjá az egész nép előtt: Ezt mondja az ÚR: Így töröm le
Nebukadneccar babilóniai király igáját két esztendő múlva minden nép
nyakáról! Jeremiás próféta ekkor elment útjára.
12 De így szólt az ÚR
igéje Jeremiáshoz, miután Hananjá próféta letörte a jármot Jeremiás próféta
nyakáról: 13 Menj, és ezt mondd Hananjának: Így szól az ÚR: Fajármot törtél
össze, de vasjármot csináltál helyette! 14 Mert ezt mondja a Seregek URa,
Izráel Istene: Vasigát teszek mindezeknek a népeknek a nyakára, hogy
Nebukadneccart, Babilónia királyát szolgálják. Szolgálni is fogják, sőt
még a mezei állatokat is neki adom.
15 Majd ezt mondta
Jeremiás próféta Hananjá prófétának: Hallgass ide, Hananjá! Nem küldött téged
az ÚR, te mégis biztattad ezt a népet hazug módon! 16 Azért ezt mondja az ÚR:
Eltöröllek téged a föld színéről, még ebben az esztendőben meghalsz,
mert beszéded lázítás volt az ÚRral szemben. 17 Meg is halt Hananjá próféta még
annak az esztendőnek a hetedik hónapjában.
Jer 29
1 Ez szó szerint az a
levél, amelyet Jeremiás próféta Jeruzsálemből küldött a foglyok közt
megmaradt véneknek és papoknak, prófétáknak és az egész népnek, akiket fogságba
vitt Nebukadneccar Jeruzsálemből Babilóniába, 2 miután Jekonjá király, az
anyakirálynő, az udvari emberek, Júda és Jeruzsálem vezetői, a
mesteremberek és a várépítők elkerültek Jeruzsálemből. 3 Elászá,
Sáfán fia és Gemarjá, Hilkijjá fia által küldte el, akiket Cidkijjá, Júda
királya küldött Nebukadneccar babilóniai királyhoz Babilonba:
4 Így szól a Seregek
URa, Izráel Istene az egész fogoly néphez, amelyet fogságba vittek
Jeruzsálemből Babilóniába: 5 Építsetek házakat, és lakjatok bennük!
Ültessetek kerteket, és egyétek azok gyümölcsét! 6 Házasodjatok, szülessenek
fiaitok és leányaitok! Házasítsátok meg fiaitokat, és adjátok férjhez
leányaitokat! Szüljenek azok fiúkat és lányokat! Szaporodjatok, és ne
fogyjatok! 7 Fáradozzatok annak a városnak békességén, ahová fogságba
vitettelek benneteket, és imádkozzatok érte az ÚRhoz, mert annak
békességétől függ a ti békességetek is!
8 Ezt mondja a
Seregek URa, Izráel Istene: Ne engedjétek, hogy rászedjenek benneteket a
próféták és a jósok, akik köztetek vannak, és ne hallgassatok az álmodók
álmaira! 9 Mert hazugságot prófétálnak nektek az én nevemben; nem küldtem
őket - így szól az ÚR.
10 Ezt mondja az ÚR:
Majd ha eltelik a babiloni hetven esztendő, akkor gondom lesz rátok, és
valóra váltom azt a jó szót, hogy visszahozlak benneteket erre a helyre. 11
Mert csak én tudom, mi a tervem veletek - így szól az ÚR -: békességet és nem
romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek. 12 Ha segítségül
hívtok, és állhatatosan imádkoztok hozzám, akkor meghallgatlak benneteket. 13
Megtaláltok engem, ha kerestek és teljes szívvel folyamodtok hozzám. 14
Megtaláltok engem - így szól az ÚR - jóra fordítom sorsotokat,
összegyűjtlek benneteket minden nép közül és minden helyről, ahová
szétszórtalak - így szól az ÚR - és visszahozlak erre a helyre, ahonnan
fogságba vitettelek benneteket.
15 Hiába mondtátok,
hogy támasztott nektek az ÚR prófétákat Babilóniában is!
16 Ezt mondja az ÚR a
királynak, aki Dávid trónján ül, és az egész népnek, amely ebben a városban
lakik, honfitársaitoknak, akik nem mentek veletek fogságba: 17 Így szól a Seregek
URa: Fegyvert, éhséget és dögvészt bocsátok rájuk, és olyanná teszem őket,
mint a rothadt fügék, amelyek ehetetlenül rosszak. 18 Üldözni fogom őket
fegyverrel, éhséggel és dögvésszel, elrettentő példává teszem őket a
föld minden országának: átkozni fogják őket, és borzadnak tőlük,
fölszisszennek láttukra, és gyalázzák őket mindazok a népek, amelyek közé
szétszórtam őket. 19 Mert nem hallgattak beszédemre - így szól az ÚR -
pedig üzentem nekik szolgáim, a próféták által, méghozzá idejében üzentem, de
nem engedelmeskedtek - így szól az ÚR.
20 Halljátok meg az
ÚR igéjét mindnyájan, ti foglyok, akiket Jeruzsálemből Babilóniába
száműztem: 21 Így szól a Seregek URa, Izráel Istene Ahábról, Kólájá
fiáról, és Cidkijjáról, Maaszéjá fiáról, akik hazugságot prófétálnak nektek az
én nevemben: Nebukadneccar babilóniai király kezébe adom őket, és ő
kivégezteti őket a szemetek láttára. 22 Átokba foglalják őket a
Babilóniában élő júdai foglyok, és ezt mondják: Olyanná tegyen téged az
ÚR, mint Cidkijját és Ahábot, akiket tűzön pörkölt meg Babilónia királya!
23 Mert olyan dolgot követtek el, ami becstelenség Izráelben: paráználkodtak
honfitársaik feleségével, és hazug igét hirdettek az én nevemben, amit nem
parancsoltam nekik. Én tudom és tanúsítom ezt - így szól az ÚR.
24 A nehelámi
Semajának pedig mondd meg: 25 Így szól a Seregek URa, Izráel Istene: Te
leveleket küldtél a magad nevében Jeruzsálem egész népének és Cefanjá
főpapnak, Maaszéjá fiának, meg az egész papságnak, és ezt írtad: 26 Az ÚR
tett téged Jójádá főpap utódjává, hogy ügyelj az ÚR házában minden
féleszű és prófétálgató emberre, és zárd kalodába, vagy verd vasra
őket. 27 Akkor miért nem fenyítetted meg az anátóti Jeremiást, aki nektek
prófétálgat? 28 Hiszen ilyen levelet küldött hozzánk Babilóniába: Hosszú lesz a
fogság! Építsetek házakat, és lakjatok bennük! Ültessetek kerteket, és egyétek
azok gyümölcsét! 29 Cefanjá főpap azonban felolvasta ezt a levelet
Jeremiás prófétának. 30 Ekkor így szólt az ÚR igéje Jeremiáshoz: 31 Ezt az
üzenetet küldd az egész fogoly népnek: Így szól az ÚR a nehelámi Semajáról:
Mivel Semajá prófétált nektek, pedig én nem küldtem őt, és hazugsággal
biztatott benneteket, 32 azért ezt mondja az ÚR: Megbüntetem a nehelámi Semaját
és ivadékát. Nem marad meg senki közülük e nép között, és nem fog gyönyörködni
abban a jóban, amit népemmel teszek - így szól az ÚR - mert beszédével lázított
az ÚR ellen.
Jer 30
1 Így szólt az ÚR
igéje Jeremiáshoz: 2 Ezt mondja az ÚR, Izráel Istene: Írd le magadnak egy
könyvbe mindazokat az igéket, amelyeket kijelentettem neked! 3 Eljön az
idő - így szól az ÚR - amikor jóra fordítom népemnek, Izráelnek és Júdának
a sorsát - mondja az ÚR - és visszahozom őket arra a földre, amelyet
őseiknek adtam, és birtokba fogják azt venni.
4 Ezeket az igéket
jelentette ki az ÚR Izráelről és Júdáról. 5 Így szól az ÚR: Riadt lármát
hallok, rettegés van, nincs békesség! 6 Kérdezzétek meg, nézzetek utána:
szokott-e szülni férfiember? Miért látok ennyiférfit ágyékára tett kézzel,
mintha szülne? Miért vált minden arc fakósárgává 7 Jaj, mert nagy nap lesz az,
nincs hozzá fogható! Nyomorúság ideje lesz az Jákóbnak, de megszabadul
belőle!
8 Azon a napon
letöröm igáját nyakadról - így szól a Seregek URa - köteleidet leszaggatom. Nem
szolgálnak többé idegeneknek, 9 hanem Istenüket, az URat fogják szolgálni, és
Dávidot, a királyukat, akit adok nekik. 10 Te azért ne félj, szolgám, Jákób -
így szól az ÚR -, és ne reszkess, Izráel! Mert én hazasegítelek a távolból,
gyermekeidet a fogság földjéről. Visszatér Jákób, és békében lesz,
gondtalanul él, nem riasztja sen 11 Én veled leszek - így szól az ÚR -, és
megszabadítalak. Véget vetek minden népnek, akik közé szétszórtalak, de neked
nem vetek véget. Megfenyítelek igazságosan, mert nem hagyhatlak büntetés nélkü
12 Ezt mondja az ÚR:
Halálos a bajod, gyógyíthatatlan a zúzódásod! 13 Sebedet senki sem orvosolja,
gyógyír és kötszer sincs számodra. 14 Szeretőid mind elfelejtettek, nem
törődnek veled. Megvertelek, mintha ellenség vert volna, és kegyetlen
ember fenyített volna. Mert sok a bűnöd, és súlyos a vétked. 15 Miért
kiáltozol bajodban, halálos zúzódásod miatt? Mivel sok a bűnöd és súlyos a
vétked, azért bántam így veled. 16 De majd elpusztulnak pusztítóid, fogságba
fog menni minden ellenséged. Ki fogják fosztani fosztogatóidat, prédára vetem
minden prédálódat. 17 Bekötözöm sebeidet, meggyógyítom zúzódásaidat - így szól
az ÚR. Mert eltaszítottnak hívnak téged, Sion, akivel senki sem törődik.
18 Ezt mondja az ÚR:
Jóra fordítom Jákób sátrainak sorsát, és irgalmazok lakóhelyeinek. Felépül a
város a romok helyén, és a palota a szokott helyén terül el. 19 Hálaének
hangzik belőlük, örvendezők hangja. Megszaporítom őket, nem
fogynak el, megbecsültekké teszem őket, nem lesznek lenézettek. 20 Fiai
olyanok lesznek, mint hajdan, és gyülekezete szilárdan áll majd előttem. De megbüntetem minden
sanyargatóját! 21 Közülük származik fejedelme, közülük kerül ki uralkodója.
Közelembe engedem, s ő közeledik hozzám; mert ki merné kockáztatni életét,
hogy közeledjék hozzám? - így szól az ÚR. 22 És népemmé lesztek, én pedig Istenetek
leszek. 23 Íme, az ÚR forgószele, lángoló haragja árad, mint kavargó szélvész
kavarog a bűnösök feje fölött. 24 Nem szűnik az ÚR izzó haragja, amíg
el nem végzi és meg nem valósítja szíve szándékait. Az utolsó időben
értitek majd meg ezt.
Jer 31
1 Abban az
időben - így szól az ÚR - Izráel minden nemzetségének Istene leszek,
ők pedig népemmé lesznek.
2 Ezt mondja az ÚR:
Kegyelmet kapott a pusztában a fegyvertől megmenekült a nép, a nyugalma
felé tartó Izráel. 3 A messzeségben is megjelent az ÚR: Örök szeretettel
szerettelek, azért vontalak magamhoz hűségesen. 4 Fölépítelek még, és
fölépülsz, Izráel szüze. Fölékesíted még magad, és kézi dobokkal lejtesz táncot
a vigadozók közt. 5 Szőlőket ültetsz még Samária hegyein, és akik
elültetik, azok fogják szüretelni is. 6 Mert eljön az a nap, amikor az
őrök így kiáltanak Efraim hegyén: Jöjjetek, menjünk a Sionra, Istenünkhöz,
az ÚRhoz!
7 Ezt mondja az ÚR:
Ujjongjatok, örüljetek Jákób sorsán, vigadozzatok a népek élén, hirdessétek, és
mondjatok dicséretet: az ÚR megszabadította népét, Izráel maradékát! 8 Meghozom
őket észak földjéről, összegyűjtöm a föld pereméről. Lesz
közöttük vak és sánta, terhes és szülő asszony egyaránt: mint nagy
gyülekezet térnek vissza. 9 Sírva jönnek, és fohászkodnak, miközben vezetem
őket; folyóvizekhez vezetem egyenes úton, nem botlanak meg rajta. Mert
atyja vagyok Izráelnek: Efraim az elsőszülöttem. 10 Halljátok az ÚR
igéjét, ti népek, hirdessétek a távoli szigeteken, és mondjátok: Aki szétszórta
Izráelt, össze is gyűjti, és őrzi, mint pásztor a nyáját. 11 Mert
megváltotta az ÚR Jákóbot, megszabadította az erősebb kezéből. 12
Megjönnek majd, és ujjonganak Sion magaslatán, élvezik az ÚRtól kapott javakat:
a gabonát, a mustot és az olajat, a juhokat és a marhákat. Olyan lesz a lelkük,
mint az öntözött kert, és nem hervadoznak többé. 13 Akkor táncolva örül majd a
szűz, örülnek az ifjak a vénekkel együtt. Gyászukat örömre fordítom,
megvigasztalom őket, örömet szerzek nekik a kiállott szenvedés után. 14 A
papokat bőséggel árasztom el, népem pedig jóllakik javaimmal - így szól az
ÚR.
15 Ezt mondja az ÚR:
Hangos jajgatás hallatszik Rámában, és keserves sírás: Ráhel siratja fiait, nem
tud megvigasztalódni, hogy nincsenek többé fiai. 16 Ezt mondja az ÚR: Hagyd
abba a hangos sírást, ne könnyezzenek szemeid! Mert meglesz szenvedésed jutalma
- így szól az ÚR -, visszatérnek fiaid az ellenség földjér 17 Reménykedhetsz a
jövőben - így szól az ÚR -, mert visszatérnek fiaid hazájukba. 18 Jól
hallom Efraim kesergését: Megvertél, mint egy tanulatlan borjút, és én
elszenvedtem a verést. Téríts meg engem, hogy megtérjek, mert te vagy, URam, az
én Istenem! 19 Mikor elfordultam tőled, megbántam azt, belátva
bűnömet a mellemet vertem, szégyenkeztem, pironkodtam, mert viselnem
kellett ifjúságom gyalázatát. 20 - Hát nem drága fiam-e Efraim, és nem kedves
gyermekem-e? Valahányszor megfenyegetem, mégis mindig törődöm vele. A
bensőm remeg érte, irgalmaznom kell neki - így szól az ÚR. 21 Állíts
magadnak jelzőoszlopokat, rakj le útjelzőket, ügyelj az országútra,
az útra, amelyen elmentél! Térj vissza, Izráel szüze, térj vissza városaidba!
22 Meddig tétovázol még, te szófogadatlan leány? Mert valami újat teremt az ÚR
a földön: a nő jár a férfi után!
23 Így szól a Seregek
URa, Izráel Istene: Fogják még mondani ezt az igét Júda országában és
városaiban, ha majd jóra fordítom sorsukat: Áldjon meg téged az ÚR, igazság
hajléka, szent hegy! 24 Ott laknak majd Júdában és összes városában együtt a
földművesek és az állattenyésztők. 25 Felüdítem a fáradt lelket, és
megelégítek minden elcsüggedt lelket. 26 Akkor mondják majd: fölébredtem és
fölnéztem; milyen jólesett az alvás!
27 Eljön még az az
idő - így szól az ÚR - amikor bevetem Izráel házát és Júda házát
embermaggal és állatmaggal. 28 És ahogy gondom volt arra, hogy kigyomláljam és
kiirtsam, leromboljam és elpusztítsam őket, és veszedelmet hozzak rájuk,
úgy gondom lesz arra is, hogy fölépítsem és elültessem őket - így szól az
ÚR.
29 Abban az
időben nem mondják többé, hogy az apák ettek egrest, és a fiak foga vásott
el tőle, 30 hanem mindenki a maga bűnéért hal meg: minden embernek a
saját foga vásik el, ha egrest eszik.
31 Eljön az az
idő - így szól az ÚR - amikor új szövetséget kötök Izráel és Júda házával.
32 Nem olyan szövetséget, amilyent őseikkel kötöttem, amikor kézen fogva
vezettem ki őket Egyiptom földjéről. De ezt a szövetséget megszegték,
pedig én voltam az Uruk - így szól az ÚR. 33 Hanem ilyen lesz az a szövetség,
amelyet Izráel házával fogok kötni, ha eljön az ideje - így szól az ÚR -:
Törvényemet a belsejükbe helyezem, szívükbe írom be. Én Istenük leszek, ők
pedig népem lesznek. 34 Akkor nem tanítja többé egyik ember a másikat, ember az
embertársát arra, hogy ismerje meg az URat, mert mindenki ismerni fog engem,
kicsinyek és nagyok - így szól az ÚR - mert megbocsátom bűneiket, és nem
gondolok többé vétkeikre. 35 Ezt mondja az ÚR, aki adott napot, hogy világítson
nappal, és adott szabályt a holdnak és a csillagoknak, hogy világítsanak éjjel,
aki felriasztja a tengert úgy, hogy hullámai zúgnak, akinek Seregek URa a neve:
36 Ha majd eltűnik ez a rend színem elől - így szól az ÚR -, akkor
szakad magva Izráelnek is, és soha többé nem lesz az én nép 37 Ezt mondja az
ÚR: Ha majd meg lehet mérni az eget odafent, és ki lehet kutatni a föld
alapjait idelent, akkor vetem meg én Izráel utódait mindazért, amit elkövetett
- így szól az ÚR.
38 Eljön az az
idő - így szól az ÚR - amikor fölépül az ÚR városa, a Hananél-toronytól a
Szöglet-kapuig. 39 Azután továbbmegy a mérőzsinór egyenesen a
Gáréb-halomig, majd elfordul Góá felé. 40 Az egész Hulla-völgy és Hamu-völgy
meg az egész Mezőség a Kidrón patakig, a Ló-kapu szögletéig napkelet felé
az ÚR szent helye lesz. Nem dúlják föl, és nem rombolják le soha többé.
Jer 32
1 Az ÚR igéje szólt
Jeremiáshoz Cidkijjának, Júda királyának a tizedik esztendejében, amely
Nebukadneccar tizennyolcadik esztendeje volt. 2 Akkor már körülzárva tartotta a
babilóniai király hadserege Jeruzsálemet, Jeremiás próféta pedig fogoly volt
Júda királyának palotájában, a börtön udvarában. 3 Itt tartotta fogva Cidkijjá,
Júda királya, ezzel a váddal: Miért prófétálod, hogy azt mondja az ÚR: Ezt a
várost a babilóniai király kezébe adom, és ő elfoglalja azt? 4 És
Cidkijjá, Júda királya sem fog megmenekülni a káldeusok kezéből, hanem
minden bizonnyal a babilóniai király kezébe kerül, személyesen beszél vele, és
szemtől szembe fogja látni. 5 Babilóniába viszi Cidkijját, és ott lesz,
amíg rá nem tekintek - így szól az ÚR. Hiába harcoltok a káldeusok ellen, nem
boldogultok!
6 Jeremiás ezt
mondta: Így szólt hozzám az ÚR igéje: 7 Sallum nagybátyádnak fia, Hanamél el
fog jönni hozzád, és ezt mondja: Vedd meg szántóföldemet Anátótban, mert mint
rokonnak, neked van jogod megvenni. 8 El is jött hozzám Hanam 9 megvettem
Hanaméltól, nagybátyám fiától az anátóti szántóföldet, és kimértem az érte járó
pénzt, tizenhét ezüstsekelt. 10 Megírtam a szerződést, lepecsételtem, és
tanúkkal hitelesíttettem, az ezüstöt pedig kimértem mérlegen. 11 Azután fogtam
az adásvételi szerződést, azt is, amely annak rendje-módja szerint le volt
pecsételve, meg a le nem zártat is, 12 és odaadtam az adásvételi
szerződést Bárúknak, Nérijjá fiának, Mahszéjá unokájának, nagybátyám fia,
Hanamél előtt, az adásvételi szerződést aláíró tanúk előtt, meg
a börtön udvarán ülő júdaiak előtt. 13 És ezt parancsoltam a jelenlétükben
Bárúknak: 14 Így szól a Seregek URa, Izráel Istene: Fogd ezeket az iratokat,
ezt az adásvételi szerződést, a lepecsételtet is, meg ezt a le nem zárt
szerződést is, és tedd azokat cserépedénybe, hogy sokáig megmaradjanak!
15 Mert ezt mondja a Seregek
URa, Izráel Istene: Fognak még házat, szántóföldet és szőlőt venni
ebben az országban!
16 Majd így
imádkoztam az ÚRhoz, miután odaadtam az adásvételi szerződést Bárúknak,
Nérijjá fiának:
17 Ó, Uram, URam! Te
alkottad az eget és a földet nagy hatalommal és kinyújtott karral. Neked semmi
sem lehetetlen. 18 Te irgalmas vagy ezerízig, de megfizetsz az atyák
bűnéért fiaiknak is, te nagy Isten, te hatalmas, akinek Seregek URa a
neve! 19 Nagyszerűek a terveid, hatalmasak a tetteid. Szemedet rajta
tartod az emberek minden útján, mindenkivel útjai és tetteinek gyümölcse
szerint bánsz. 20 Te jeleket és csodákat tettél Egyiptomban, Izráelben és az
emberek között a mai napig. Olyan nevet szereztél magadnak, amely ma is nagy.
21 Kihoztad népedet, Izráelt Egyiptomból jelek és csodák között, erős
kézzel, kinyújtott karral, nagy félelmet keltve. 22 Nekik adtad ezt az
országot, amelyet esküvel ígértél oda őseiknek: ezt a tejjel és mézzel
folyó földet. 23 Ők bementek, és birtokba vették azt. De nem hallgattak
szavadra, nem éltek törvényed szerint, és nem tették meg mindazt, amit
megparancsoltál nekik. Ezért zúdítottad rájuk mindezt a veszedelmet. 24 Az
ostromsáncok már a városig érnek, elfoglalására készen, és ez a város fegyver,
éhínség és dögvész folytán az ostromló káldeusok kezébe kerül. Amit megígértél,
megtörtént, amint látod! 25 És mégis ezt mondtad nekem, Uram, ó, URam: Vedd meg
ezt a szántóföldet ezüstért, és hitelesíttesd tanúkkal! - pedig ez a város a
káldeusok kezébe kerül!
26 Így szólt az ÚR
igéje Jeremiáshoz: 27 Én vagyok az ÚR, minden élőnek az Istene. Van-e
számomra lehetetlen? 28 Azért ezt mondja az ÚR: Én ezt a várost a káldeusok
kezébe, és Nebukadneccar babilóniai király kezébe adom, és ő elfoglalja
azt. 29 Behatolnak az ostromló káldeusok ebbe a városba, fölgyújtják a várost,
és fölperzselik a házakkal együtt, amelyeknek a tetején a Baalnak tömjéneztek,
és más isteneknek mutattak be italáldozatokat, így bosszantottak engem. 30
Bizony, Izráel és Júda fiai ifjúságuktól fogva mindig azt tették, amit rossznak
látok, Izráel fiai mindig bosszantottak engem kezük csinálmányaival - így szól
az ÚR. 31 Mert csak lángoló haragot okozott nekem ez a város, felépülése
napjától a mai napig. Ezért elvetem magam elől. 32 Mert Izráel és Júda
fiai sok gonoszságot követtek el bos szantásomra, ők maguk, királyaik,
vezetőik, papjaik, prófétáik, Júda férfiai és Jeruzsálem lakói. 33 Hátukat
fordították felém, nem arcukat, bár tanítottam őket, idejében tanítottam,
de nem fogadták meg engedelmesen az intést. 34 Förtelmes bálványaikat abban a
házban állították föl, amelyet az én nevemről neveztek el, és
tisztátalanná tették azt. 35 Áldozóhalmokat építettek a Baalnak a Ben-Hinnóm
völgyében, és feláldozták fiaikat és leányaikat a Moloknak. Pedig ezt nem
parancsoltam, sőt eszembe sem jutott, hogy ilyen utálatos dolgot követnek
el, és ezzel viszik vétekbe Júdát.
36 Most mégis ezt
mondja az ÚR, Izráel Istene, erről a városról, amelyről azt
mondjátok, hogy fegyver, éhínség és dögvész folytán a babilóniai király kezébe
kerül: 37 Összegyűjtöm majd népét mindazokból az országokból, ahová
szétszórtam lángoló haragomban és nagy felháborodásomban. Visszahozom őket
erre a helyre, letelepítem, és biztonságban lesznek. 38 Az én népem lesznek, én
pedig Istenük leszek. 39 Egy szívet és egy utat adok nekik, hogy engem féljenek
mindenkor, és jó dolguk legyen nekik is, meg utódaiknak is. 40 Örök szövetséget
kötök velük, nem fordulok el tőlük, jót teszek velük, és olyanná teszem
szívüket, hogy féljenek engem, és ne hajoljanak el tőlem. 41 Örömmel
teszek jót velük teljes szívemmel és lelkemmel, és véglegesen elültetem
őket ebbe a földbe.
42 Mert ezt mondja az
ÚR: Ahogyan elhoztam erre a népre mindezt a nagy rosszat, ugyanúgy elhozom
rájuk mindazt a jót is, amit most ígérek nekik. 43 Mert fognak még szántóföldet
venni ebben az országban, amelyről azt mondjátok, hogy ember és állat
nélkül maradt pusztaság, amely a káldeusok kezébe került. 44 Ezüstért vesznek
szántóföldet, lepecsételt és tanúkkal hitelesített szerződést írnak róla
Benjámin földjén, Jeruzsálem környékén és Júda városaiban, a hegyvidék, az
alföld és a Délvidék városaiban, mert jóra fordítom sorsukat! - így szól azÚR.
Jer 33
1 Másodszor is szólt
az ÚR igéje Jeremiáshoz, amikor még fogoly volt a börtön udvarában. 2 Ezt
mondta az ÚR, aki a földet megalkotta, az ÚR, aki azt megformálta és
megerősítette - az ÚR az ő neve -: 3 Kiálts hozzám, és válaszolok,
hatalmas és megfoghatatlan dolgokat jelentek ki neked, amelyekről nem
tudhatsz!
4 Mert ezt mondja az
ÚR, Izráel Istene, e város házairól és Júda királyi palotáiról, amelyeket
leromboltak, hogy felhasználják az ostromsáncokkal és fegyverekkel szemben 5
azok, akik harcba bocsátkoztak a káldeusokkal, de csak a lángoló haragomban
megölt emberek holttestével lett tele a város, mert elrejtettem arcomat az elől
a város elől sok gonoszsága miatt: 6 Én majd bekötözöm és orvoslom sebeit,
meggyógyítom őket, és megmutatom nekik: milyen kincs az igazi béke. 7 Jóra
fordítom Júda és Izráel sorsát, újjáépítem őket, hogy olyanok legyenek,
mint régen. 8 Megtisztítom őket minden bűnüktől, amelyeket
elkövettek ellenem; megbocsátom minden bűnüket, amelyeket elkövettek
ellenem, amikor elpártoltak tőlem. 9 Ez a város hírnevet, örömöt,
dicséretet és tisztességet szerez majd nekem a föld minden népe előtt, ha
meghallják, hogy mennyi jót teszek velük. De rettegni és reszketni is fognak,
ha látják, mennyi jót és milyen békességet adok nekik.
10 Ezt mondja az ÚR
erről a helyről, amelyet ember és állat nélkül maradt pusztának
mondtok, Júda városairól és Jeruzsálem utcáiról, amelyek lakatlan pusztasággá
váltak, ember és állat nélkül: 11 Felhangzik még a vidám örvendezés hangja, a
vőlegény és a menyas
12 Ezt mondja a
Seregek URa: Ezen az ember és állat nélkül maradt puszta helyen és ennek minden
városában fognak még pásztorok tanyázni, akik nyájakat legeltetnek. 13 A
hegyvidék, az alföld és a Délvidék városaiban, Benjámin földjén, Jeruzsálem
környékén és Júda városaiban átmegy még a nyáj a számadó keze alatt - ezt
mondja az ÚR.
14 Eljön még az
idő - így szól az ÚR -, amikor valóra váltom azt a jót, amit Izráel és
Júda házáról ígértem 15 Azokban a napokban és abban az időben igazi
sarjadékot sarjasztok Dávidnak, aki jog és igazság szerint jár el az országban.
16 Azokban a napokban szabad lesz Júda, Jeruzsálem is biztonságban él, és így
fogják nevezni: Az ÚR a mi igazságunk!
17 Mert így szól az
ÚR: Nem halnak ki Dávid utódai; lesz, aki Izráel házának trónján üljön. 18 És
nem halnak ki a lévita papok utódai sem; lesznek, akik égőáldozatot
mutatnak be, ételádozatot égetnek, és véresáldozatot készítenek színem
előtt mindenkor.
19 Így szólt az ÚR
igéje Jeremiáshoz: 20 Ezt mondja az ÚR: Ha érvénytelenné tudjátok tenni a
nappalra és éjszakára vonatkozó szövetségemet úgy, hogy ne legyen nappal és
éjszaka a maga idejében, 21 akkor válik érvénytelenné szolgámmal, Dáviddal
kötött szövetségem is úgy, hogy nem lesz fia, aki a trónján uralkodjék; meg
szolgáimmal, a lévita papokkal kötött szövetségem is. 22 Amilyen
megszámlálhatatlan az ég serege, és megmérhetetlen a tenger fövenye, úgy
megszaporítom szolgámnak, Dávidnak az utódait és a lévitákat, akik nekem
szolgálnak.
23 Azután így szólt
az ÚR igéje Jeremiáshoz: 24 Nem veszed észre, mit beszél ez a nép? Azt, hogy
elvetette az ÚR azt a két nemzetséget, amelyet kiválasztott. Népemet pedig
azzal csúfolják, hogy az már nem is számít nemzetnek előttük.
25 Ezt mondja az ÚR:
Ha már nem lesz érvényben a nappalra és éjszakára vonatkozó szövetségem, ha már
nem én szabom meg az ég és a föld rendjét, 26 akkor vetem el Jákóbnak és
szolgámnak, Dávidnak az utódait is úgy, hogy nem választok ki utódai közül
senkit, aki uralkodnék Ábrahám, Izsák és Jákób utódain. Mert én jóra fordítom
sorsukat, és megkönyörülök rajtuk.
Jer 34
1 Az ÚR igéje szólt
Jeremiáshoz, amikor Nebukadneccar, Babilónia királya egész hadseregével meg az
uralma alatt álló országok minden királyságával és népével ostromolni kezdte
Jeruzsálemet és a többi várost. 2 Ezt mondta az ÚR, Izráel Istene: Menj, szólj
Cidkijjának, Júda királyának, és mondd meg neki, hogy így szól az ÚR: Ezt a
várost Babilónia királyának a kezébe adom, és ő fölperzseli azt. 3 Te sem
menekülsz meg a kezéből, hanem minden bizonnyal elfognak, és átadnak neki.
Szemtől szembe látod meg a babiloni királyt, személyesen beszél majd
veled, és Babilonba kerülsz. 4 De azért halld meg az ÚR igéjét Cidkijjá, Júda
királya! Ezt mondja rólad az ÚR: Nem fegyvertől fogsz meghalni! 5
Békességben halsz meg, és amilyen gyásztüzet gyújtottak őseidnek, az
előbbi királyoknak, elődeidnek, olyat gyújtanak neked is, és így
siratnak el: Jaj, uram! Ezt határoztam! - így szól az ÚR.
6 Akkor jelentette ki
mindezt Jeremiás próféta Cidkijjának, Júda királyának Jeruzsálemben, 7 amikor
Babilónia királyának a hadserege ostromolta Jeruzsálemet és Júda megmaradt
városait, Lákist és Azékát; mert Júda városai közül csak ezek a
megerősített városok voltak már meg.
8 Az ÚR igéje szólt
Jeremiáshoz, miután Cidkijjá király egyezséget kötött Jeruzsálem egész népével,
hogy hirdessék ki a rabszolgák felszabadítását, 9 és engedje szabadon mindenki
héber rabszolgáját és rabnőjét, és ne tartsa szolgaságban senki júdai
embertársát. 10 Engedelmeskedtek is a vezetők valamennyien meg az egész
nép; belementek az egyezségbe, hogy mindenki szabadon engedi rabszolgáját és
rabnőjét, és nem tartja tovább senki szolgaságban őket. Engedelmeskedtek,
és elengedték őket, 11 de azután visszakényszerítették a szabadon
bocsátott rabszolgákat és rabnőket, és erőszakkal újra rabszolgákká
és rabnőkké tették őket.
12 Ekkor így szólt az
ÚR igéje Jeremiáshoz: 13 Ezt mondja az ÚR, Izráel Istene: Én szövetséget
kötöttem őseitekkel, amikor kihoztam őket Egyiptom földjéről, a
szolgaság házából, és azt mondtam, 14 hogy minden hetedik esztendőben
engedje el mindenki héber embertársát, aki eladta magát. Miután hat évig a
rabszolgád volt, engedd szabadon! De őseitek nem hallgattak és nem
figyeltek rám. 15 Ti viszont most megtértetek, és azt tettétek, amit én
helyesnek látok. Kihirdettétek a rabszolgáknak a szabadulást, és egyezséget
kötöttetek színem előtt abban a házban, amelyet az én nevemről neveztek
el. 16 De azután újra meggyaláztátok nevemet, mert mindenki
visszakényszerítette rabszolgáját és rabnőjét, akit kívánsága szerint
szabadon bocsátott; és erőszakkal újra rabszolgákká és rabnőkké
tettétek őket.
17 Azért ezt mondja
az ÚR: Ti nem engedelmeskedtetek nekem igazán, amikor szabadulást hird 18 Az
egyezséget megszegő embereket pedig, akik nem tartották meg az
előttem kötött egyezség szavait, olyanokká teszem, mint azt a borjút,
amelyet kettévágtak, és átmentek a részei között. 19 Júda és Jeruzsálem
vezetőit, az udvari embereket, a papokat és az ország egész népét, akik
átmentek a borjú részei között, 20 odaadom ellenségeik kezébe, az életükre
törők kezébe; holttestük pedig az égi madarak és a földi állatok eledelévé
lesz. 21 Odaadom Cidkijját, Júda királyát és vezéreit is ellenségeik kezébe, az
életükre törők kezébe, a babilóniai király hadseregének hatalmába, amely
most elvonult innen. 22 Mert parancsot adok - így szól az ÚR -, és visszahozom
őket ehhez a városhoz: megostromolják, beveszik és fölperzselik. Júda
városait pedig lakatlan pusztasággá teszem
Jer 35
1 Így szólt az ÚR
igéje Jeremiáshoz, Jójákimnak, Jósiás fiának, Júda királyának az idejében: 2
Menj el a rékábiak háza népéhez, és beszélj velük; vidd be őket az ÚR
házának egyik kamrájába, és adj nekik bort inni! 3 Magam mellé vettem tehát
Jaazanját, aki Jirmejá fia, Habaccinjá unokája volt, továbbá a testvéreit és
valamennyi fiát: a rékábiak egész háza népét. 4 Bevittem őket az ÚR
házába, Hánán fiainak a kamrájába, aki Jigdaljának, az Isten emberének volt a
fia. Ez a kamra a vezetők kamrája mellett volt, Maaszéjának, Sallum fiának
a kamrája fölött, aki ajtóőr volt. 5 Itt a rékábiak háza népének a fiai
elé borral telt kelyheket és poharakat tettem, és ezt mondtam nekik: Igyatok
bort! 6 De ők így feleltek: Nem iszunk bort, mert a mi ősünk,
Jónádáb, Rékáb fia ezt parancsolta nekünk: Ne igyatok bort soha, se ti, se a
fiaitok! 7 Házat se építsetek, gabonát se vessetek, szőlőt se
ültessetek, birtokotok se legyen! Hanem sátorban lakjatok egész életetekben,
hogy sokáig éljetek azon a földön, ahol jövevények vagytok! 8 És mi hallgattunk
ősünknek, Jónádábnak, Rékáb fiának a szavára, mindarra, amit parancsolt
nekünk, hogy ne igyunk egész életünkben bort, se mi, se feleségünk, se fiaink,
se leányaink; 9 és házakat se építsünk, hogy azokban lakjunk; ne legyen
szőlőnk, szántóföldünk és vetésünk sem, 10 hanem sátrakban lakjunk.
Engedelmeskedtünk tehát, és mindent úgy tettünk, ahogyan ősünk, Jónádáb
parancsolta. 11 Csak amikor fölvonult Nebukadneccar, Babilónia királya az
ország ellen, akkor mondtuk: Jertek, menjünk Jeruzsálembe a káldeusok és az
arámok hadserege elől! Ezért lakunk Jeruzsálemben.
12 Ekkor így szólt
Jeremiáshoz az ÚR igéje: 13 Ezt mondja a Seregek URa, Izráel Istene: Menj, és
mondd meg Júda férfiainak és Jeruzsálem lakóinak: Miért nem okultok, és miért
nem hallgattok beszédemre? - így szól az ÚR. 14 Jónádábnak, Rékáb fiának a
szavait megtartották. Ő azt parancsolta fiainak, hogy ne igyanak bort; nem
is ittak a mai napig sem, hanem engedelmeskedtek ősük parancsának. Én is
szóltam hozzátok, idejében szóltam, de ti nem hallgattatok rám. 15 Elküldtem
hozzátok szolgáimat, a prófétákat, idejében küldtem, é 16 Jónádábnak, Rékáb
fiának az utódai megtartották ősük parancsát, amit az megparancsolt, de ez
a nép nem hallgatott rám.
17 Azért ezt mondja
az ÚR, a Seregek Istene, Izráel Istene: Elhozom Júdára és Jeruzsálem minden
lakójára mindazt a veszedelmet, amit megmondtam. Mert beszéltem hozzájuk, de
nem hallgattak rám, hívtam őket, de nem válaszoltak.
18 A rékábiak háza
népének pedig ezt mondta Jeremiás: Így szól a Seregek URa, Izráel Istene: Mivel
ti hallgattatok ősötöknek, Jónádábnak a parancsára, megtartottátok minden
parancsát, és mindent úgy tettetek, ahogyan ő parancsolta nektek, 19 azért
így szól a Seregek URa, Izráel Istene: Nem halnak ki Jónádábnak, Rékáb fiának
az utódai, színem előtt maradnak mindenkor!
Jer 36
1 Jójákimnak, Jósiás
fiának, Júda királyának a negyedik esztendejében így szólt az ÚR igéje
Jeremiáshoz: 2 Végy elő egy irattekercset, és írd rá mindazokat az igéket,
amelyeket kijelentettem neked Izráelről, Júdáról és a többi népről,
attól fogva, hogy beszélni kezdtem hozzád: Jósiás idejétől egészen a mai
napig. 3 Talán meghallja Júda háza, hogy mennyi veszedelmet készülök rájuk
zúdítani, és ha megtérnek a rossz útról, én megbocsátom bűnüket és
vétküket.
4 Ekkor Jeremiás
hívta Bárúkot, Nérijjá fiát, Bárúk pedig leírta Jeremiás diktálása után az
irattekercsre az ÚRnak minden igéjét, amit kijelentett neki. 5 Majd ezt
parancsolta Jeremiás Bárúknak: Én akadályozva vagyok, nem mehetek az ÚR házába,
6 azért te menj, és az ÚR házában a böjt napján olvasd fel a nép előtt a
tekercset, amelyre diktálásom után leírtad az ÚR igéjét. Olvasd fel azok
előtt a júdaiak előtt is, akik a városaikból érkeztek! 7 Talán az ÚR elé
száll könyörgésük, és megtérnek a rossz útról. Mert nagy és lángoló haraggal
beszélt az ÚR ez ellen a nép ellen. 8 Bárúk, Nérijjá fia pontosan úgy járt el,
ahogyan Jeremiás próféta parancsolta, és felolvasta az iratból az ÚR igéjét az
ÚR házában.
9 Jójákimnak, Jósiás
fiának, Júda királyának ötödik esztendejében, a kilencedik hónapban ugyanis
kihirdették Jeruzsálem egész népének és a Júda városaiból Jeruzsálembe érkezett
egész népnek, hogy tartsanak böjtöt az ÚR előtt. 10 Ekkor olvasta fel
Bárúk az iratból Jeremiás szavait az ÚR házában, Gemarjának, Sáfán kancellár
fiának a kamrájában, a felső udvarban, az ÚR háza új kapujának a
bejáratánál, az egész nép előtt.
11 Amikor
meghallgatta Míkájehú, Gemarjá fia, Sáfán unokája ebből az iratból az ÚR
minden igéjét, 12 elment a királyi palotába a kancellár szobájába, ahol éppen
ott ültek a vezető emberek mindnyájan: Elisámá kancellár, Delájá,
Semajának a fia, Elnátán, Akbórnak a fia, Gemarjá, Sáfánnak a fia, Cidkijjá,
Hananjának a fia és a többi vezető ember. 13 Míkájehú jelentette nekik
mindazt, amit hallott, amikor Bárúk felolvasta az iratot a nép előtt.
14 Ekkor elküldté 15
Ők ezt mondták neki: Ülj le és olvasd fel előttünk! És Bárúk
felolvasta előttük. 16 Amikor az egészet végighallgatták, megrettenve
néztek egymásra, és ezt mondták Bárúknak: Nekünk jelentenünk kell mindezt a
királynak. 17 Majd ezt kérdezték Bárúktól: Mondd el nekünk, hogyan írtad le
mindezeket? Diktálás után? 18 Bárúk így felelt nekik: Diktálva mondja nekem
mindezeket, én pedig leírom a tekercsre tintával. 19 A vezetők ezt mondták
Bárúknak: Menj, és rejtőzz el te is, meg Jeremiás is; ne tudja senki, hogy
hol vagytok!
20 Majd bementek a
királyhoz az udvarba, miután a tekercset elhelyezték Elisámá kancellár
szobájában, és jelentették mindezt a királynak.
21 A király elküldte
Jehúdit, hogy hozza el a tekercset. Jehúdi el is hozta Elisámá kancellár
szobájából, és felolvasta a király előtt, és a király szolgálatában álló
vezető emberek előtt. 22 A király éppen a téli palotában
tartózkodott, mert az év kilencedik hónapja volt. Előtte a kályhában égett
a tűz. 23 Amikor Jehúdi három vagy négy hasábot elolvasott, a király
levágta azt a kancellellár késével, és a kályha tüzébe dobta, míg csak a az
egész tekercs a kályha tüzébe nem került. 24 Nem rettentek meg, ruháikat sem
szaggatták meg, sem a király, sem udvari emberei, amikor hallották mindezeket.
25 Elnátán, Delájá és Gemarjá kérlelték ugyan a királyt, hogy ne égesse el a
tekercset, de nem hallgatott rájuk. 26 Sőt megparancsolta a király
Jerahmeél királyfinak, Szerájának, Azriél fiának és Selemjának, Abdeél fiának,
hogy fogják el Bárúk írnokot és Jeremiás prófétát. De az ÚR elrejtette
őket.
27 Így szólt az ÚR
igéje Jeremiáshoz azután, hogy a király elégette a tekercset azokkal az
igékkel, amelyeket Bárúk Jeremiás diktálása után írt le: 28 Végy elő egy
másik tekercset, és írd rá az előbbi igéket mind, amelyek az
előző tekercsen voltak, de elégette Jójákim, Júda királya! 29
Jójákimnak, Júda királyának pedig mondd meg: Így szól az ÚR: Te elégetted azt a
tekercset, és ezt mondtad: Miért írtad rá, hogy el fog jönni a babilóniai
király, elpusztítja ezt az országot, és véget vet benne az embernek és
állatnak?!
30 Ezért így szól az
ÚR Jójákimról, Júda királyáról: Nem fog az utódja Dávid trónján ülni.
Holttestét pedig kidobják, és ott hever nappal a hőségben, éjszaka a
fagyon. 31 Megbüntetem őt és utódját meg udvari embereit a bűneik
miatt. Elhozom rájuk és Jeruzsálem lakóira meg a júdaiakra mindazt a
veszedelmet, amit megmondtam nekik, de nem hallgattak meg.
32 Jeremiás tehát
elővett e
Jer 37
1 Konjáhú, Jójákim
fia helyett Cidkijjá, Jósiás fia lett a király, akit Nebukadneccar, Babilónia
királya tett Júdának a királyává. 2 Nem hallgatott sem ő, sem udvari
emberei, sem az ország népe az ÚR beszédére, amelyet Jeremiás próféta által
jelentett ki.
3 Egyszer elküldte
Cidkijjá király Júkalt, Selemjá fiát és Cefanjá papot, Maaszéjá fiát Jeremiás
prófétához ezzel az üzenettel: Imádkozz értünk Istenünkhöz, az ÚRhoz! 4
Jeremiás szabadon járt-kelt a nép között, mert még nem vetették börtönbe. 5
Akkor vonult ki a fáraó hadserege Egyiptomból. A Jeruzsálemet ostromló
káldeusok pedig, hallva ennek hírét, elvonultak Jeruzsálem alól.
6 Így szólt az ÚR
igéje Jeremiás prófétához: 7 Ezt mondja az ÚR, Izráel Istene: Júda királyának,
aki hozzám küldött titeket, hogy megkérdezzetek, mondjátok meg, hogy a fáraó
hadserege, amely segítségetekre jött, visszatér országába, Egyiptomba. 8 A
káldeusok pedig újból ostrom alá veszik ezt a várost, elfoglalják és
fölperzselik.
9 Ezt mondja az ÚR:
Ne áltassátok magatokat azzal, hogy majd elvonulnak innen a káldeusok, mert nem
fognak elvonulni! 10 Ha megvernétek is az ellenetek harcoló káldeusok egész
hadseregét, úgyhogy csak sebesültek maradnának belőle, még ezek is
fölkelnének sátrukból, és fölperzselnék ezt a várost.
11 Amikor elvonult a
káldeusok hadserege Jeruzsálem alól a fáraó hadserege miatt, 12 Jeremiás el
akart menni Jeruzsálemből Benjámin földjére, hogy átvegye birtokát rokonai
körében. 13 De a Benjámin-kapunál elfogta Jeremiás prófétát az őrség
parancsnoka, név szerint Jirijjá, Selemjá fia, Hananjá unokája, és azt mondta:
Te a káldeusokhoz akarsz átszökni. 14 Jeremiás azonban azt felelte: Hazugság!
Nem akarok a káldeusokhoz átszökni! De Jirijjá nem hallgatott rá, hanem
letartóztatta Jeremiást, és a vezetők elé vitte. 15 A vezetők
felháborodtak, megverték Jeremiást, és börtönbe vetették Jónátán kancellár
házában, mert azt használták fogháznak. 16 Így került Jeremiás a tömlöcbe, egy
föld alatti üregbe. Ott kellett maradnia Jeremiásnak sokáig.
17 Cidkijjá király
azonban érte küldött, kihozatta, és a palotájában titokban megkérdezte
tőle a király: Van-e mondanivalója az ÚRnak? Jeremiás ezt felelte:
Van!- és hozzátette: A babilóniai király
kezébe kerülsz!
18 Majd ezt kérdezte
Jeremiás Cidkijjá királytól: Mit vétettem ellened, udvari embereid és a nép
ellen, hogy fogházba vetettetek engem? 19 Hol vannak prófétáitok, akik azt
prófétálták nektek, hogy nem jön el Babilónia királya ellenetek és az ország
ellen?! 20 Most azért, uram király, hallgass meg, és jusson eléd könyörgésem:
Ne vitess vissza Jónátán kancellár házába, ne kelljen ott meghalnom!
21 Cidkijjá király
ezért azt parancsolta, hogy a börtön udvarán legyen felügyelet alatt Jeremiás,
és adjanak neki naponként egy kenyeret a pékek utcájából, amíg csak el nem fogy
a kenyér a városban. Így maradhatott Jeremiás a börtön udvarában.
Jer 38
1 Hallotta Sefatjá,
Mattánnak a fia, Gedaljá, Pashúrnak a fia, Júkal, Selemjának a fia és Pashúr,
Malkijjának a fia is, amikor Jeremiás ezt a beszédet mondta az egész népnek: 2
Ezt mondja az ÚR: Aki ebben a városban marad, az fegyver, éhség és dögvész
miatt fog meghalni. Aki azonban kimegy a káldeusokhoz, az megmarad, életét
ajándékul kapja, és élni fog. 3 Ezt mondja az ÚR: A babilóniai király
hadseregének a kezébe fog kerülni ez a város, és elfoglalja.
4 Ezért a veze 5
Cidkijjá király így válaszolt: A kezetekben van, hiszen a király tehetetlen
veletek szemben! 6 Fogták tehát Jeremiást, és beledobták Malkijjá királyfi
ciszternájába, amely a börtön udvarán volt. Köteleken bocsátották le Jeremiást,
és mivel a ciszternában nem volt víz, csak sár, belesüllyedt Jeremiás a sárba.
7 Meghallotta az
etióp Ebed-Melek, a királyi palota egyik tisztje, hogy Jeremiást a ciszternába
vetették. A király akkor a Benjámin-kapuban tartózkodott, 8 ezért kiment
Ebed-Melek a királyi palotából, és így szólt a királyhoz: 9 Uram, király!
Rosszul tették ezek az emberek, amikor így bántak Jeremiás prófétával, hogy a
ciszternába dobták. Anélkül is meghalt volna az éhínség miatt, hiszen nincs már
kenyér a városban!
10 Akkor a király ezt
parancsolta az etióp Ebed-Meleknek: Vigyél innen magaddal harminc embert, és
húzasd föl Jeremiás prófétát a ciszternából, mielőtt meghalna! 11
Ebed-Melek tehát magával vitte az embereket, bement a királyi palotába, a kincstár
alatt levő helyiségbe, összeszedett ott régi és elnyűtt
ruhadarabokat, és lebocsátotta azokat Jeremiásnak köteleken a ciszternába. 12
Majd ezt mondta az etióp Ebed-Melek Jeremiásnak: Tedd ezeket a régi és
elnyűtt ruhadarabokat hónod alatt a kötelek alá! Jeremiás úgy tett, 13 és
akkor kihúzták Jeremiást kötéllel, és kiemelték a ciszternából. Ezután Jeremiás
a börtön udvarán tartózkodott.
14 Cidkijjá király
magához hívatta Jeremiás prófétát az ÚR házának a harmadik bejáratához. A
király így szólt Jeremiáshoz: Akarok valamit kérdezni tőled, de ne titkolj
el semmit előlem! 15 Jeremiás így válaszolt Cidkijjának: Ha kijelentést
mondok neked, biztosan megöletsz, ha pedig tanácsot adok, nem hallgatsz rám. 16
Ekkor titokban megesküdött Jeremiásnak Cidkijjá király: Az élő ÚRra
mondom, aki az életet adta nekünk, hogy nem öletlek meg, és nem adlak az
életedre törő emberek kezébe!
17 Jeremiás ezt
mondta Cidkijjának: Így szól az ÚR, a Seregek Istene, Izráel Istene: Ha van
bátorságod kimenni a babilóniai király vezéreihez, akkor életben maradsz, és
nem perzselik föl ezt a várost sem; életben maradsz házad népével együtt. 18 De
ha nem mégy ki a babilóniai király vezéreihez, akkor ez a város a káldeusok
kezébe kerül, és fölperzselik. Te sem menekülsz meg a kezükből!
19 De Cidkijjá király
ezt felelte Jeremiásnak: Aggódom, hogy a káldeusokhoz átpártolt júdaiak kezébe
adnak, és azok gúnyt űznek belőlem. 20 Nem adnak! - szólt Jeremiás.
Hallgass az ÚR szavára, amelyet most mondok neked, akkor jól jársz, és életben
maradsz! 21 De ha nem akarsz kimenni, megmutatta nekem az ÚR, hogy akkor mi
történik: 22 Kivisznek minden asszonyt, aki itt maradt a júdai király
palotájában, a babilóniai király vezéreihez, és akkor ezt mondják az asszonyok:
Megcsaltak, hatalmukba kerítettek legjobb barátaid. És amikor lábad ingoványba
merült, ők cserbenhagytak!
23 Feleségeidet és
fiaidat is mind kiviszik a káldeusokhoz. Te sem menekülsz meg kezükből,
hanem elfognak, és a babilóniai király kezébe adnak; ezt a várost pedig
fölperzselik.
24 Cidkijjá ezt
mondta Jeremiásnak: Senkinek sem szabad megtudnia ezeket a dolgokat, mert
különben meghalsz! 25 Ha meghallják a vezető emberek, hogy beszéltem
veled, elmennek hozzád, és ezt mondják neked: Mondd el, miről beszéltél a
királlyal! Ne titkolj el előttünk semmit, különben megölünk! Miről
beszélt veled a király? 26 Akkor te így válaszolj nekik: A király elé
terjesztettem kérésemet, hogy ne vitessen vissza Jónátán házába, mert ott
meghalnék. 27 El is mentek a vezető emberek Jeremiáshoz, és kikérdezték.
De ő úgy tájékoztatta őket, ahogyan a király megparancsolta. Azok
némán távoztak el tőle, mert nem hallottak meg tőle semmit.
28 Így maradt
Jeremiás a börtönudvarban egészen addig, amíg el nem foglalták Jeruzsálemet.
Ott volt, amikor elfoglalták Jeruzsálemet.
Jer 39
1 Cidkijjá, Júda
királya uralkodásának kilencedik évében, a tizedik hónapban jött el
Nebukadneccar, Babilónia királya egész haderejével Jeruzsálem ellen, és ostrom
alá vette. 2 Cidkijjá uralkodásának tizenegyedik évében, a negyedik hónap
kilencedik napján törtek be a városba. 3 Bevonultak a babilóniai király
vezérei, és leültek a középső kapuban: Nérgal-Szárecer, Szamgar-Nebú,
Szár-szekím udvarnagy, Nérgal-Szárecer főmágus és a babilóniai király
többi vezérei mind. 4 Amikor meglátta őket Cidkijjá, Júda királya és a
harcosai, megfutamodtak. Éjjel mentek ki a városból a királyi kert felé
vezető úton, a két kőfal között levő kapun át, és elvonultak a
síkság felé vivő úton. 5 A káldeus hadsereg azonban üldözőbe vette
őket, és utolérték Cidkijját a jerikói síkságon. Elfogták, és
Nebukadneccarhoz, Babilónia királyához vitték Riblába, Hamát földjére, hogy
ítéletet mondjon fölötte.
6 Babilónia királya
lemészároltatta Cidkijjá fiait Riblában a szeme láttára, és lemészároltatta
Babilónia királya Júda valamennyi nemesét is. 7 Cidkijját pedig megvakíttatta,
bilincsbe verette, és úgy vitette Babilonba. 8 A káldeusok fölperzselték a
királyi palotát, még a köznép házait is, Jeruzsálem várfalait pedig
lerombolták. 9 A városban maradt népet és azokat, akik átpártoltak hozzá, a nép
többi részével együtt fogságba vitte Nebuzaradán, a testőrök parancsnoka
Babilóniába. 10 A nép nincstelen részét, akiknek semmijük sem volt, Júda
földjén hagyta Nebuzaradán testőrparancsnok, és szőlőket és
szántóföldeket adott nekik azon a napon.
11 Jeremiásra nézve
pedig ezt a parancsot adta Nebukadneccar, Babilónia királya Nebuzaradán
testőrparancsnoknak: 12 Vedd magad mellé, és legyen rá gondod! Ne tégy
vele semmi rosszat, hanem úgy bánj vele, ahogyan kívánja. 13 Intézkedett tehát
Nebuzaradán testőrparancsnok, Nebusazbán udvarnagy, Nérgal-Szárecer
főmágus és a babilóniai király többi vezető embere, 14 kihozatták
Jeremiást a börtönudvarból, és átadták Gedaljának, Ahikám fiának, Sáfán
unokájának, hogy vigye haza. Így ő a nép között maradt.
15 Jeremiáshoz pedig
így szólt az ÚR igéje, amikor még a börtön udvarába volt zárva: 16 Menj, és
mondd meg az etióp Ebed-Meleknek: Ezt mondja a Seregek URa, Izráel Istene: Én
beteljesítem, amit kijelentettem e város kárára és nem javára. Szemed láttára
következik be minden a maga idejében. 17 De téged megmentelek azon a napon -
így szól az ÚR -, és nem kerülsz azoknak az embereknek a kezébe, akiktől
iszonyods 18 Bizonyosan megszabadítalak, nem esel el fegyvertől, és
életedet ajándékul kapod, mert bíztál bennem! - így szól az ÚR.
Jer 40
1 Így következett be
az, amit Jeremiásnak mondott az ÚR, miután Nebuzaradán testőrparancsnok
szabadon bocsátotta Rámában. Mert elfogatásakor őt is láncra verték a
többi jeruzsálemi és júdai fogoly között, akiket fogságba vittek Babilóniába. 2
A testőrparancsnok kivette közülük Jeremiást, és ezt mondta neki: Az ÚR, a
te Istened kijelentette, hogy milyen veszedelem éri ezt a helyet. 3
Beteljesítette, véghezvitte az ÚR, amit kijelentett. Mert vétkeztetek az ÚR
ellen, és nem hallgattatok a szavára, ezért történt ez veletek. 4 Én tehát még
ma leveszem a kezedr 5 De később már nem lehet visszatérni. Me 6 Jeremiás
pedig elment Gedaljához, Ahikám fiához Micpába, és ott lakott vele az országban
maradt nép között.
7 Meghallották a szét
8 Elmentek Gedaljához Micpába, mégpedig Jismáél, Netanjá fia, Jóhánán és
Jónátán, Káréah fiai, Szerájá, Tanhumet fia és a netófái Éfaj fiai meg
Jaazanjá, Maakáti fia, embereikkel együtt. 9 Gedaljá, Ahikám fia, Sáfán unokája
pedig esküvel biztatta őket és embereiket: Ne féljetek attól, hogy a
káldeusokat kell szolgálni! Telepedjetek le az országban, szolgáljátok
Babilónia királyát, és jó dolgotok lesz! 10 Én itt fogok lakni Micpában, hogy
szolgálatukra álljak a káldeusoknak, akik eljönnek hozzánk. Ti pedig gyűjtsétek
be a bort, a gyümölcsöt és az olajat, és tegyétek el edényekbe. Lakjatok a
városokban, amelyeket birtokba vehettek! 11 Meghallották a móábiaknál, az
ammóniaknál, az edómiaknál és a többi országban élő júdaiak is, hogy
Babilónia királya otthon hagyta a júdaiak maradékát, és hogy Gedalját, Ahikám
fiát, Sáfán unokáját tette helytartójukká. 12 Visszatértek tehát a júdaiak
mindenhonnan, ahová szétszóródtak; megjöttek Júda földjére Gedaljához Micpába.
Igen sok bort és gyümölcsöt gyűjtöttek be.
13 Jóhánán, Káréah
fia és a szétszóródott haderő vezérei mindnyájan elmentek Gedaljához
Micpába, 14 és ezt mondták neki: Nem tudod, hogy Baalisz ammóni király elküldte
Jismáélt, Netanjá fiát, hogy megöljön téged? De Gedaljá, Ahikám fia nem hitt
nekik. 15 Jóhánán, Káréah fia pedig titokban ezt mondta 16 De Gedaljá, Ahikám
fia így válaszolt Jóhánánnak, Káréah fiának: Ne tedd azt, hazugságot beszélsz
Jismáélról!
Jer 41
1 A hetedik hónapban
Jismáél, Netanjá fia, Elisámá unokája, aki királyi származású és a király
vezető emberei közül való volt, tíz emberrel elment Gedaljához, Ahikám
fiához Micpába. És amikor együtt étkeztek Micpában, 2 fölkelt Jismáél, Netanjá
fia meg a vele levő tíz ember, és levágták Gedalját, Ahikám fiát, Sáfán
unokáját karddal. Így ölték meg azt, akit Babilónia királya az ország
helytartójává tett. 3 Levágta Jismáél azokat a júdaiakat is, akik Gedaljával
voltak Micpában, sőt az ott tartózkodó káldeusokat és harcosokat is.
4 A Gedaljá megölése
után következő napon, amikor még nem tudtak a dologról, 5 nyolcvan ember
jött Sikemből, Silóból és Samáriából levágott szakállal, megszaggatott
ruhában és bevagdalt testtel. Ételáldozat és tömjén volt náluk, amelyet az ÚR
házába akartak vinni. 6 Jismáél, Netanjá fia azonban kiment eléjük Micpából, és
amíg ment, egyre sírt. Amikor összetalálkoztak, ezt mondta nekik: Jöjjetek el
Gedaljához, Ahikám fiához! 7 De amint a város közepére értek, lemészárolta és
egy ciszternába dobta őket Jismáél, Netanjá fia, a vele levő emberek
segítségével. 8 De volt köztük tíz ember, akik ezt mondták Jismáélnak: Ne ölj
meg minket, mert elrejtett kincsünk van a mezőn: búza és árpa, olaj és
méz. Ezért békén hagyta, és nem ölte meg őket társaikkal együtt. 9 Azoknak
az embereknek a holttestét, akiket megöltek, mert Gedaljával tartottak, abba a
ciszternába dobatta bele Jismáél, amelyet Ászá király készített, amikor
megtámadta Baasá izráeli király. Ezt töltötte meg Jismáél, Netanjá fia a
megöltekkel. 10 Azután foglyul ejtette Jismáél Micpá
11 De meghallotta
Jóhánán, Káréah fia és a haderő vezérei, akik vele voltak, hogy milyen
gonoszságot követett el Jismáél, Netanjá fia. 12 Ezért maguk mellé vették
összes emberüket, és elindultak, hogy megtámadják Jismáélt, Netanjá fiát. Utol
is érték a Gibeón mellett levő nagy víznél. 13 Amikor a Jismáéllal levő
egész nép megpillantotta Jóhánánt, Káréah fiát és vele együtt a haderő
vezéreit, megörültek. 14 És megfordult az egész nép, amelyet Jismáél foglyul
ejtett Micpában, és visszament Jóhánánhoz, Káréah fiához. 15 Jismáél, Netanjá
fia pedig nyolc emberrel elmenekült Jóhánán elől, és az ammóniakhoz ment.
16 Jóhánán, Káréah
fia, a haderő vezéreivel együtt, akik vele volt 17 Elindultak, és Kimhám
szállásainál tartózkodtak Betlehem mellett, mert Egyiptomba akartak menni. 18
Féltek ugyanis a káldeusoktól, mert Jismáél, Netanjá fia megölte Gedalját,
Ahikám fiát, akit Babilónia királya az ország helytartójává tett.
Jer 42
1 A haderő
vezérei, Jóhánán, Káréah fia, Jaazanjá, Hósajá fia és az egész nép
apraja-nagyja odament 2 Jeremiás prófétához, és ezt mondta neki: Jusson eléd
könyörgésünk, és imádkozz Istenedhez, az ÚRhoz értünk és ezért az egész
maradékért! Hiszen saját szemeddel láthatod, milyen kevesen maradtunk meg,
pedig sokan voltunk. 3 Mondja meg nekünk Istened, az ÚR, hogy milyen úton kell
járnunk, és mit kell tennünk. 4 Jeremiás próféta pedig ezt mondta nekik:
Hallottam. Imádkozni fogok Istenetekhez, az ÚRhoz, kívánságotok szerint. Azután
mindazt megmondom nektek, amit válaszol az ÚR, semmit sem hallgatok el
előttetek. 5 Ők pedig ezt mondták Jeremiásnak: Az ÚR legyen ellenünk
hű és igaz tanú, hogy mindent úgy teszünk, ahogyan üzeni általad Istened,
az ÚR! 6 Akár jó, akár rossz, hallgatni fogunk Istenünknek, az ÚRnak a szavára,
akihez küldünk téged. Bizony, hallgatunk Istenünknek, az ÚRnak a szavára, hogy
jó dolgunk legyen!
7 Tíz nap múlva szólt
az ÚR igéje Jeremiáshoz. 8 Akkor hívatta Jóhánánt, Káréah fiát és a haderő
valamennyi vezérét, akik vele voltak meg az egész nép apraját-nagyját. 9 Ezt
mondta nekik: Így szól az ÚR, Izráel Istene, akihez küldtetek engem, hogy
terjesszem eléje könyörgéseteket: 10 Ha itt maradtok ebben az országban, akkor
építelek és nem rombollak le, elültetlek és nem gyomlállak ki benneteket, mert
megbántam, hogy veszedelmet zúdítottam rátok. 11 Ne féljetek Babilónia
királyától, akitől most féltek! Ne féljetek tőle - így szól az ÚR -,
mert veletek vagyok, megszabadítalak és megmentelek benneteket a kezéből
12 Irgalmasan bánok veletek, és ő is irgalmas lesz hozzátok, és
visszaenged benneteket földetekre. 13 De ha az a szándékotok, hogy nem maradtok
ebben az országban, és nem hallgattokIsteneteknek, az ÚRnak a szavára 14 hanem
ezt mondjátok: Egyiptomba akarunk menni, ahol nem látunk harcot, és nem hallunk
kürtszót, ahol van kenyér, nem éhezünk, ezért ott akarunk lakni! - 15 akkor
halljátok meg az ÚR igéjét, Júda maradéka! Ezt mondja a Seregek URa, Izráel
Istene: Ha ti Egyiptomba szándékoztok menni, és odamentek, hogy ott lakjatok
mint jövevények, 16 akkor utolér benneteket Egyiptomban a fegyver,
amelytől féltek, és nyomon követ Egyiptomba az éhínség is, ami miatt
aggódtok, és ott haltok meg. 17 Mert minden ember, aki Egyiptomba szándékozik
menni, hogy ott lakjék mint jövevény, fegyver, éhínség és dögvész miatt fog
meghalni. Senki sem tud közülük elfutni vagy elmenekülni a veszedelem
elől, amelyet én hozok rájuk.
18 Bizony, ezt mondja
a Seregek URa, Izráel Istene: ahogyan kiáradt lángoló haragom Jeruzsálem
lakóira, úgy árad ki rátok haragom, ha Egyiptomba mentek. Átok, rémület,
szidalom és gyalázat ér utol, és nem látjátok meg többé ezt a helyet. 19 Így
szól hozzátok az ÚR, Júda maradéka: Ne menjetek Egyiptomba! Jól értsétek meg,
hogy mire figyelmeztetlek ma benneteket! 20 Becsaptátok magatokat, amikor engem
Istenetekhez, az ÚRhoz küldtetek, és azt mondtátok: Imádkozz értünk
Istenünkhöz, az ÚRhoz, és mondd meg nekünk mindazt, amit Istenünk, az ÚR üzen,
mi pedig megtesszük. 21 Meg is mondtam ma nektek, de nem hallgattatok
Isteneteknek, az ÚRnak szavára semmiben, amit üzent nektek. 22 Ezért tudjátok
meg, hogy fegyver, éhínség és dögvész miatt haltok meg azon a helyen, ahová
menni akartok, hogy ott lakjatok mint jövevények.
Jer 43
1 Amikor Jeremiás
végig elmondta az egész népnek Istenüknek, az ÚRnak minden igéjét, amit
Istenük, az ÚR üzent nekik, mindezeket a szavakat, 2 így szólt Azarjá, Hósajá
fia meg Jóhánán, Káréah fia és valamennyi kevély ember Jeremiáshoz: Hazugságot
beszélsz! Nem üzente tőled Istenünk, az ÚR, hogy ne menjünk Egyiptomba,
hogy ott lakjunk mint jövevények. 3 Bárúk, Nérijjá fia izgat téged ellenünk,
hogy a káldeusok kezébe juttasson bennünket, és halálunkat okozza, vagy pedig
fogságba vitessen Babilóniába. 4 Nem is hallgatott Jóhánán, Káréah fia, sem a
haderő vezérei, sem az egész nép az ÚR szavára, hogy Júda országában
maradjanak. 5 És magával vitte Jóhánán, Káréah fia és a haderő vezérei
Júda egész maradékát, akik visszatértek Júdába azok közül a népek közül,
amelyek közé szétszóródtak mint jövevények: 6 a férfiakat, a nőket és a
gyermekeket meg a király leányait és mindenkit, akit Nebuzaradán
testőrparancsnok otthagyott Gedaljánál, Ahikám fiánál, Sáfán unokájánál,
végül Jeremiás prófétát és Bárúkot, Nérijjá fiát is. 7 Elmentek tehát
Egyiptomba, mert nem hallgattak az ÚR szavára; és eljutottak Tahpanhészig.
8 Tahpanhészban így
szólt az ÚR igéje Jeremiáshoz: 9 Végy a kezedbe nagy köveket, és ásd el a júdai
férfiak szeme láttára a fáraó tahpanhészi palotájának a bejárata előtt a
kikövezett téren. 10 Azután ezt mondd nekik: Így szól a Seregek URa, Izráel
Istene: Elküldök szolgámért, Nebukadneccar babilóniai királyért, idehozom, és
trónját e kövek fölé helyezem, amelyeket elástam; ezek fölött feszíti ki
sátrát. 11 El fog jönni, és leveri Egyiptom országát. Aki halálra méltó,
meghal; aki fogságra méltó, fogságba kerül; aki pedig fegyverre méltó, azt
fegyver öli meg. 12 Felgyújtja az egyiptomi istenek templomait, fölperzseli
azokat, fogságba viszi isteneiket. Átkutatja Egyiptomot, ahogyan a pásztor
kitetvezi a ruháját, és bántatlanul vonul el onnan. 13 Összetöri az Egyiptomban
levő Bét-Semes oszlopait, az egyiptomi istenek templomait pedig fölperzseli.
Jer 44
1 Ez az az ige, amely
Jeremiáshoz szólt mindazokról a júdaiakról, akik Egyiptomba költöztek, és
Migdólban, Tahpanhészban, Nófban és Patrósz földjén laktak:
2 Ezt mondja a
Seregek URa, Izráel Istene: Láttátok, milyen sok veszedelmet hoztam
Jeruzsálemre és Júda minden városára. Azok most mind romban állnak és
lakatlanok. 3 Azért van ez, mert gonoszságukkal bosszantottak engem, amikor
tömjénezni jártak, és más isteneket tiszteltek, akiket nem ismertek sem
ők, sem ti, sem őseitek. 4 Pedig elküldtem hozzátok szolgáimat, a
prófétákat, idejében küldtem, és megmondtam, hogy ne kövessetek el olyan
utálatos dolgot, amit gyűlölök! 5 De nem hallgattak és nem figyeltek
rájuk, nem tértek meg gonoszságukból, hanem más isteneknek tömjéneztek. 6 Ezért
áradt ki lángoló haragom, és lángolt Júda városaiban meg Jeruzsálem utcáin,
úgyhogy rommá és pusztává lettek. Így van ez ma is.
7 Ezért most így szól
az ÚR, a Seregek Istene, Izráel Istene: Miért követtek el ilyen nagy
gonoszságot a magatok kárára, amely miatt kiirtanak Júdában férfit és nőt,
gyermeket és csecsemőt, és még maradékotokat sem hagyják meg?! 8 Hiszen
bosszantotok engem kezetek csinálmányaival, és más isteneknek tömjéneztek
Egyiptomban, ahová jöttetek, hogy itt lakjatok mint jövevények. Emiatt kiirtanak
benneteket, átkozottak és gyalázatosak lesztek a föld valamennyi népe között. 9
Talán elfelejtettétek őseitek gonoszságát, Júda királyainak és
feleségeiknek gonoszságát, a magatok és feleségeitek gonoszságát, amelyet
Júdában és Jeruzsálem utcáin követtek el? 10 Nem alázkodtak meg a mai napig
sem, nem féltek, és nem éltek törvényem és rendelkezéseim szerint, amelyeket
nektek és őseiteknek adtam.
11 Ezért így szól a
Seregek URa, Izráel Istenene: Én most ellenetek fordulok, veszedelmet hozok
rátok, és kiirtom egész Júdát. 12 Elragadom Júda maradékát, akik elhatározták,
hogy Egyi 13 Megbüntetem az Egyiptomba települőket, ahogyan Jeruzsálemet
is megbüntettem fegyverrel, éhínséggel és dögvésszel! 14 Nem menekül és nem
szabadul meg senki Júda maradékából, akik Egyiptomba mentek, hogy ott lakjanak
mint jövevények. Nem térhetnek vissza Júdába, pedig sóvárognak arra, hogy újból
ott lakjanak. De nem térhet vissza, csak néhány menekült!
15 Akkor mindazok a
férfiak, akik tudták, hogy feleségeik más isteneknek szoktak tömjénezni, és
mindazok az asszonyok, akik nagy tömegben ott álltak, meg az egész nép, amely
Egyiptomban, Patrószban lakott, így válaszoltak Jeremiásnak: 16 Nem
engedelmeskedünk neked abban, amit az ÚR nevében hirdettél nekünk, 17 hanem
mindazt megtesszük, amit kimondtu 18 De amióta abbahagytuk a tömjénezést az ég
királynőjének, és nem mutatunk be neki italáldozatot, azóta mindenben
szűkölködünk, fegyver és éhínség miatt pusztulunk. 19 És ha az ég
királynőjének tömjénezünk - mondták az asszonyok - és italáldozatot
mutatunk be neki, talán férjeink tudta nélkül készítünk áldozati süteményeket,
amelyek őt ábrázolják, és úgy mutatunk be neki italáldozatot?
20 Amikor a férfiak,
az asszonyok és az egész nép így válaszolt Jeremiásnak, ő ezt mondta az
egész népnek: 21 Éppen ezt a tömjénezést nem tudta elfelejteni az ÚR: azt, hogy
Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin tömjéneztetek ti, őseitek,
királyaitok, vezetőitek és az ország népe, és ezt vette szívére! 22 Nem
tűrhette tovább az ÚR gonosz tetteiteket és utálatos szokásaitokat,
amelyeket követtetek. Ezért lett országotok rommá és pusztasággá, gyalázatossá
és lakatlanná, amilyen az ma is! 23 Mivel tömjéneztetek, vétkeztetek az ÚR
ellen, és nem hallgattatok az ÚR szavára, nem éltetek az ő törvénye,
rendelkezései és intelmei szerint, azért ért utol benneteket ez a veszedelem.
Így van ez ma is!
24 Azután ezt mondta
Jeremiás az egész népnek és az asszonyoknak: Halljátok meg az ÚR igéjét ti
júdaiak mindnyájan, akik Egyiptomban vagytok! 25 Így szól a Seregek URa, Izráel
Istene: Ti é
26 De halljátok meg
az ÚR igéjét ti júdaiak mindnyájan, akik Egyiptomban laktok: Megesküdtem az én
nagy nevemre - mondotta az ÚR - hogy egyetlen júdai ember sem ejti ki többé a
nevemet egész Egyiptomban így: Az én Uramra, az élő ÚRra mondom! 27 Gondom
lesz rájuk, de kárukra és nem javukra. Mert elpusztulnak, végük lesz fegyver és
éhség miatt azoknak a júdaiaknak, akik Egyiptomban vannak. 28 De akik 29 Ez
lesz annak a jele - így szól az ÚR-, hogy megbüntetlek benneteket ezen a
helyen, és akkor megtudjátok, hogy valóra válik az, amit romlásotokról mondtam
30 Így szól az ÚR: Én Hofra fáraót, Egyiptom királyát, ellenségeinek a kezébe
adom, azoknak a kezébe, akik életére törnek, ahogyan Cidkijját, Júda királyát
is Nebukadneccar babilóniai király kezébe adtam, aki ellensége volt, és életére
tört.
Jer 45
1 Ezt az igét mondta
Jeremiás próféta Bárúknak, Nérijjá fiának, amikor leírta egy könyvbe Jeremiás
beszédeit az ő diktálása nyomán, Jójákimnak, Jósiás fiának, Júda
királyának a negyedik esztendejében:
2 Az ÚR, Izráel
Istene, ezt mondja rólad, Bárúk: 3 Te így beszélsz: Jaj nekem, mert az ÚR
kínnal tetézi fájdalmamat! Belefáradtam a sóhajtozásba, nem találok nyugalmat!
4 Ezt feleld neki:
Így szól az ÚR: Nézd csak, amit építettem, azt most lerombolom, és amit
ültettem, most kigyomlálom az egész országban. 5 És neked nagy kívánságaid
vannak? Ne legyenek! Mert most veszedelmet hozok minden emberre - így szól az
ÚR -, de te életedet ajándékul kapod, bárhová mégy
Jer 46
1 Az ÚR igéje, amely
Jeremiás prófétához szólt a népekről:
2 Egyiptomról; Nékó
fáraónak, Egyiptom királyának a hadseregéről, melyet megvert
Nebukadneccar, Babilónia királya az Eufrátesz folyó mellett Karkemisnél
Jójákimnak, Jósiás fiának, Júda királyának a negyedik esztendejében: 3
Készítsétek a pajzsot és a vértet: induljatok a harcba! 4 Fogjátok be a
lovakat, üljetek föl, lovasok! Álljatok sorba sisakban, fenjétek a lándzsákat,
öltsetek páncélt! 5 De mit látok? Megrettennek, meghátrálnak, vitézeiket
leverik, hanyatt-homlok menekülnek, vissza se néznek! Iszonyat mindenütt - így
szól az ÚR. 6 Nem futhat el a gyors, a vitéz sem menekülhet meg. Megbotlanak és
elesnek északon az Eufrátesz folyó mellett. 7 Ki az, aki árad, mint a Nílus,
vizei zúgnak, mint a folyamok? 8 Egyiptom árad, mint a Nílus, vizei zúgnak,
mint a folyamok. Ezt mondta: Elárasztom, elborítom a földet, városokat
pusztítok el lakosaikkal együtt! 9 Vágtassatok, lovak, robogjatok, harci
kocsik, vonuljanak ki a vitézek, pajzzsal fölszerelt kúsiak és pútiak és íjjal
fölszerelt lúdiak! 10 De az a nap az Úré, a Seregek URáé; bosszúállás napja,
bosszút áll ellenségein. Pusztít a fegyver, amíg csak bírja, csurog róla a vér.
Az ÚRnak, a Seregek URának véresáldozata ez észak földjén, az Eufrátesz
folyónál. 11 Menj Gileádba, és végy balzsamot, Egyiptom szűz leánya! Hiába
a sok orvosság, mégsem gyógyulsz meg! 12 Hallják gyalázatodat a népek,
jajgatásoddal tele van a föld, mert egyik vitéz a másikba botlik, és elesnek
együtt mindketten.
13 Ezt az igét
jelentette ki az ÚR Jeremiás prófétának arról, hogy eljön Nebukadneccar,
Babilónia királya, és leveri Egyiptomot: 14 Mondjátok el Egyiptomban,
hirdessétek Migdólban, hirdessétek Nófban és Tahpanhészban! Ezt mondjátok: Állj
elő, légy erős, mert fegyver pusztít körülötted! 15 Miért menekül Ápisz,
a te hatalmas istened? Nem tudott ellenállni, mert elkergette az ÚR! 16 Sokan
megtántorodtak, egymásra hullottak. Akkor ezt mondták: Jöjjetek, térjünk vissza
népünkhöz, szülőföldünkre a gyilkos fegyver elől! 17 A fáraót,
Egyiptom királyát szájhősnek nevezik, aki elmulasztotta az alkalmat. 18
Életemre mondom - így szól a Király, Seregek URa a neve hogy oly bizonyosan
bekövetkezik ez, ahogyan a Tábór ott áll a hegyek közt, és a Karmel a
tengerben. 19 Készítsd holmidat a fogságba menetelre, Egyiptom lakossága! Mert
pusztává lesz Nóf, felgyújtják, és nem lesz lakója. 20 Szépséges üszőborjú
Egyiptom, de bögöly száll rá északról. 21 Zsoldosai is olyanok benne, mint a
hizlalt bikaborjúk, mégis megfordulva valamennyien elfutnak, nem állnak helyt,
ha eljön rájuk a veszedelem napja, a büntetés ideje. 22 Kígyó sziszegése
hangzik, mert haderővel jönnek, és fejszékkel mennek neki, mint a favágók.
23 Kivágják erdejét - így szól az ÚR -, noha áthatolhatatlan. Mert többen
vannak, mint a sáskák, és megszámlálhatatlan 24 Megszégyenül Egyiptom leányai
északi nép kezébe kerül.
25 Így szól a Seregek
URa, Izráel Istene: Csapással sújtom Ámón istent Nó városában, a fáraót és
Egyiptomot, isteneit és királyait, a fáraót és azokat, akik benne bíznak. 26
Azoknak a kezébe adom őket, akik az életükre törnek, Nebukadneccar
babilóniai királynak és szolgáinak a kezébe. De azután megint úgy laknak ott,
mint hajdan - így szól az ÚR. 27 De te ne félj, szolgám, Jákób, és ne rettegj,
Izráel! Mert én hazasegítlek a messzeségből, ivadékaidat a fogság földjéről.
Visszatér Jákób, és békében lesz, gondtalanul él, nem riasztja senki. 28 Ne
félj, szolgám, Jákób - így szól az ÚR -, mert én veled leszek! Véget vetek
minden népnek, akik közé szétszórtalak, de neked nem vetek véget. Megfenyítelek
igazságosan, mert nem hagyhatlak büntetés nélk
Jer 47
1 Így szólt az ÚR
igéje Jeremiás prófétához a filiszteusokról, mielőtt a fáraó leverte
Gázát. 2 Ezt mondja az ÚR: Víz indul el északról, áradó folyóvá lesz;
elárasztja az országot és a benne élőket, a városokat és a bennük lakókat.
Az emberek segítségért kiáltanak, jajgat az ország minden lakója. 3 Mert
hangosan csattog a mének patája, dübörögnek a harci kocsik robogó kerekei. Az
apák még fiaikkal sem törődnek, mert erejük odalett, 4 mert jön az a nap,
amely elpusztít minden filiszteust, kiirtja Tírusz és Szidón utolsó
segítőit is. Elpusztítja az ÚR a filiszteusokat, a Kaftór szigetéről
valók utódait. 5 Kopaszra nyiratkoznak Gázában, elnémulnak Askelónban.
Völgyüknek maradék népe, meddig vagdalod magadat? 6 Jaj, ÚRnak kardja, meddig
nem nyugszol meg? Húzódj vissza hüvelyedbe, csillapodj, maradj veszteg! 7
Hogyan maradhatna nyugton, hiszen az ÚR parancsolt neki?! Odarendelte azt Askelón és a tengerpart
ellen.
Jer 48
1 Móábról ezt mondja
a Seregek URa, Izráel Istene: Jaj Nebónak, mert elpusztul! Kirjátaim
megszégyenül, elfoglalják, Miszgáb megszégyenül, összezúzzák. 2 Odavan már Móáb
dicsősége, Hesbónban gonosz tervet szőnek ellene: Jertek, irtsuk ki a
népek közül! Te is elnémulsz, Madmén, utolér a fegyver! 3 Kiáltás hangzik
Hórónaimból a pusztulás és nagy romlás miatt. 4 Összeomlott Móáb, kiáltásuk
Cóárig hangzik. 5 Keservesen sírva mennek föl a Luhít-hágón, Hórónaim
lejtőjén jajkiáltás hangzik az ellenség pusztítása miatt. 6 Meneküljetek,
mentsétek meg életeteket, és legyetek olyanok, mint bokor a pusztában! 7 Mivel
alkotásaidban és kincseidben bíztál, téged is elfoglalnak. Kemós fogságba megy
papjaival és a vezetőkkel együtt. 8 Eljön a pusztító minden város ellen,
egy város sem menekül meg. Odalesz a völgy, elpusztul a fennsík, ahogyan
megmondta az ÚR. 9 Adjatok szárnyat Móábnak, hogy elszállhasson, mert városai
pusztává lesznek, senki sem lakik bennük. 10 Átkozott, aki az ÚR dolgát
hanyagul végzi, átkozott, aki kíméli kardját a vértől! 11 Gondtalanul élt
Móáb ifjúsága óta, és pihent, mint seprőn a bor. Nem öntötték át egyik
edényből a másikba, nem kellett fogságba mennie. Ezért maradt meg zamata,
illata sem változott meg.
12 De jön már az az
idő - így szól az ÚR -, amikor csaposokat küldök hozzá, akik megcsapolják,
edényeit kiürítik, korsóit összetörik 13 Megszégyenül Móáb Kemós miatt, ahogyan
megszégyenült Izráel háza Bétel miatt, amelyben bízott. 14 Hogyan mondhatjátok:
Vitézek vagyunk, és harcra termett erős férfiak? 15 Elpusztul Móáb,
városait megszállják, válogatott ifjai vágóhídra kerülnek! - így szól a Király,
Seregek URa a neve. 16 Közeledik Móáb veszedelme, nagyon gyorsan eléri romlása.
17 Szánakozzatok rajta, kik körülötte laktok, mindenki, aki ismeri nevét!
Mondjátok: Jaj, de összetört az erős bot, az ékes pálca! 18 Szállj le
dicsőségedből, ülj a porba, Díbón lakossága, mert Móáb pusztítója
fölvonult ellened, lerombolja erődeidet! 19 Állj ki az útra, nézz körül,
Aróér lakossága! Kérdezd a futva menekülőt: Mondd, mi történt? 20
Megszégyenült Móáb, összezúzták! Jajgassatok és kiáltsatok, hirdessétek az
Arnón mellett, hogy elpusztult Móáb!
21 Eljött az ítélet a
sík földre: Hólónra, Jahcára és Méfáatra, 22 Díbónra, Nebóra és
Bét-Diblátaimra, 23 Kirjátaimra, Bét-Gámúlra és Bét-Meónra, 24 Kerijjótra,
Bocrára és Móáb országának összes városára közel és távol. 25 Letörték Móáb
szarvát, és karját összezúzták! - így szól az ÚR.
26 Itassátok le
Móábot, mert felfuvalkodott az ÚRral szemben! Tenyereljen bele a maga
okádásába, és legyen nevetségessé ő is! 27 Teelőtted is nevetséges
volt Izráel, és mintha a tolvajok közé tartozott volna, valahányszor beszéltél
róla, gúnyosan csóváltad a fejed! 28 Hagyjátok el a városokat, és lakjatok a
kősziklán, Móáb lakosai! Legyetek olyanok, mint a galamb, amely a
barlangok nyílásában fészkel! 29 Hallottunk Móáb gőgjéről, hogy
milyen gőgös, büszke és dölyfös, fennhéjázó és kevély szívű. 30
Tudom, hogy milyen féktelen - így szól az ÚR -, hazug a fecsegése, hamisak
tette 31 Ezért jajgatok Móáb miatt, sóhajtozom egész Móábért, sóhajtozom
Kír-Heresz lakóiért. 32 Jobban siratlak, mint Jazért, Szibmá szőlője!
Hajtásaid a tengeren túlra nyúltak, Jazérig elértek, de gyümölcsszedésedre és
szüretedre rátört a pusztító! 33 Odalett az öröm és a vigadozás Móáb
földjéről és kertjeiből. A sajtóból kifogyott a bor, nem taposnak
kurjongatva, nem is hallatszik kurjantás.
34 Hesbón és Elálé
kiáltása Jahacig ér, hangjuk Cóártól Hórónaimig és Eglat-Selisijjáig
hallatszik, mert Nimrím vizei is elapadnak. 35 Elpusztítom Móábban - így szól
az ÚR -, aki az áldozóhalmon áldozik, és isteneinek tömjénez 36 Ezért sír a
szívem Móábért, mint a fuvola; sír a szívem Kír-Heresz lakóiért, mint a fuvola.
Mert elveszett mindene, amit szerzett. 37 Minden fej kopaszra van nyírva,
minden szakáll le van vágva, minden kéz össze van vagdosva, minden derékon
zsákruha. 38 Móábban minden háztetőn és minden téren gyászolnak, mert
összetörtem Móábot, mint egy edényt, amely nem kell senkinek - így szól az ÚR.
39 Jaj, de összetört Móáb! Jajgassatok! Jaj, de szégyenletesen megfutamodott!
Nevetséges lett Móáb, elrettennek tőle szomszédai.
40 Ezt mondja az ÚR:
Lecsap Móábra, mint a sas, kiterjesztett szárnnyal. 41 Elfoglalja a városokat,
beveszi a várakat. Olyan lesz azon a napon Móáb vitézeinek a szíve, mint a
vajúdó asszony szíve. 42 Elpusztul Móáb, nem lesz többé, mert felfuvalkodott az
ÚRral szemben. 43 Rettegés, verem és csapda fenyeget téged, Móáb lakossága -
így szól az ÚR. 44 Aki a rettegés miatt menekül, verembe esik, és aki feljön a
veremből, kelepce fogja meg, mert elhozom Móábra a büntetés esztendejét! -
így szól az ÚR. 45 Hesbón árnyékában állnak meg erőtlenül a
menekülők. De tűz csap ki Hesbónból, és láng Szíhón palotájából,
megégeti Móáb halántékát és a lármázók koponyáját. 46 Jaj neked, Móáb!.
Elpusztul Kemós népe, mert fiaidat fogságba viszik, és leányaidat rabságba. 47
De majd jóra fordítom Móáb sorsát az utolsó időben - így szól az ÚR. Eddig tart Móáb ítélete.
Jer 49
1 Ammón fiairól ezt
mondja az ÚR: Talán nincsenek Izráelnek fiai, nincs neki örököse? Miért vette
birtokba Gádot Milkóm, és népe miért lakik annak városaiban? 2 Ezért még eljön
az idő - így szól az ÚR -, amikor harci riadó hallatszik az ammóni Rabbá
körül. Romhalmazzá lesz, falvait felégetik, Izráel pedig birtokba veszi
örökségét - mondja az Ú 3 Jajgassatok Hesbón miatt, mert romba dől,
kiáltozzatok, Rabbá leányai! Öltsetek gyászruhát, gyászoljatok, tántorogjatok a
kőfalak között! Mert Milkóm fogságba megy papjaival és a vezetőkkel
együtt. 4 Mit dicsekszel a völgyeiddel, termékeny völgyeiddel, te elbizakodott
leány, aki kincseidben bízol, és azt mondod: Ki törhetne rám? 5 Majd bocsátok
én rád rettegést mindenfelől - így szólt az Úr, a Seregek URa.
Szétszóródtok, ki merre lát, senki sem gyűjti össze a bujdosókat. 6 De
végül jóra fordítom Ammón fiainak sorsát - így szól az ÚR.
7 Edómról ezt mondja
a Seregek URa: Nincs már bölcsesség Témánban? Semmivé lett az értelmesek terve,
megzavarodott bölcsességük? 8 Fussatok, távozzatok innen, völgyek mélyén
bujkáljatok, Dedán lakosai! Mert veszedelmet hozok Ézsaura, a büntetés idejét.
9 Ha szüretelők jönnek ellened, böngésznivalót sem hagynak; ha rablók
jönnek éjjel, rombolnak, míg megelégelik. 10 Átkutatom Ézsaut, rejtekhelyeit
fölfedem, nem tud elbújni. Elpusztul ivadéka, rokonsága és szomszédai. Senki
sem mondja: 11 Hagyd rám árváidat, én eltartom őket, és özvegyeid bízzanak
bennem!
12 Mert ezt mondja az
ÚR: Akikre nem vonatkozott az ítélet, hogy kiigyák a serleget, kénytelenek
kiinni, és te büntetlenül maradnál?! Nem
maradsz büntetlenül, hanem ki kell innod! 13 Mert magamra esküszöm - így szól
az ÚR, hogy Bocrá borzalmas, gyalázatos és átkozott romhalmaz lesz; a többi
város is örökre romhalmaz marad. 14 Hírt hallottam az ÚRtól, követ küldetett a
népekhez: Gyűljetek össze, támadjatok rá, keljetek harcra ellene! 15
Kicsinnyé teszlek a népek között, megvetetté az emberek között. 16 Az szedett
rá téged, hogy rettegtek tőled; kevély volt a szíved. Sziklahasadékokban
laksz, elfoglaltad a magas halmokat. De ha oly magasan fészkelsz is, mint a
sas, onnan is ledöntelek! - így szól az ÚR.
17 Edóm pusztává
lesz: aki csak arra jár, megborzad és fölszisszen az őt ért mindenféle
csapás miatt. 18 Nem lakik ott többé senki, és nem tartózkodik benne egy ember
sem - mondja az ÚR -, akárcsak az elpusztított Sodomában, Gomorában és
szomszédságában 19 Mint a Jordán bozótjából a zöldellő legelőre
feljövő oroszlán, úgy űzöm el őket egy pillanat alatt, és
választottamat helyezem föléje. Hiszen ki fogható hozzám, ki vonhat engem
felelősségre, és melyik pásztor szállhat szembe velem?
20 Így hát halljátok
meg az ÚR tervét, amelyet eltervezett Edóm ellen, és gondolatait, amelyeket
kigondolt Témán lakói ellen: Még a kis bárányokat is elhurcolják, a
legelőjüket is pusztává teszik. 21 Bukásuk hangjától megrendül a föld,
hangos jajkiáltásuk elhallatszik a Vörös-tengerig. 22 Fölszáll, mint a sas,
majd lecsap Bocrára kiterjesztett szárnnyal. Olyan lesz azon a napon Edóm
vitézeinek a szíve, mint a vajúdó asszony szíve. 23 Damaszkuszról. Megdöbbent
Hamát és Arpád, remegnek, mert rossz hírt hallottak. A tenger mellett aggodalom
uralkodik, amely nem tud csillapodni. 24 Erőtlen lett Damaszkusz,
menekülésre készül, rémület fogta el, szorongás és fájdalom jön rá, mint a
szülő asszonyra. 25 Miért nem hagyták el a dicső várost, az
örvendező várost? 26 Ezért elesnek ifjai a tereken, és a harcosok mind
elvesznek azon a napon - így szól a Seregek URa. 27 Tüzet vetek Damaszkusz
várfalára, és megemészti Ben-Hadad palotáit.
28 Így szól az ÚR
Kédárról és Hácór királyságairól, amelyeket megvert Nebukadneccar, Babilónia
királya: Rajta, vonuljatok Kédár ellen, és pusztítsátok a keleti népet! 29
Elveszik sátraikat és nyájukat, sátorlapjaikat, minden értéküket, elviszik
tevéiket is, és így kiáltoznak feléjük: Iszonyat mindenütt! 30 Fussatok,
bujdossatok el messzire, völgyek mélyén bujkáljatok, Hácór lakói! - így szól az
ÚR. Mert tervet szőtt ellenetek Nebukadneccar, Babilónia királya, és
gondolatokat gondolt ki ellenetek. 31 Rajta, vonuljatok föl a nép ellen, mely
békében és biztonságban lakik! - így szól az ÚR. Nincsen kapuja, nincsen zára,
egyedül lakik. 32 Tevéik prédára jutnak, tömérdek jószágukat elzsákmányolják.
Szétszórom a lenyírt hajúakat minden égtáj felé, veszedelmet hozok rájuk
mindenfelől - így szól az ÚR. 33 Hácór sakálok tanyája lesz, puszta marad
örökre. Nem lakik ott senki, nem tartózkodik ott ember.
34 Így szólt az ÚR
igéje Jeremiás prófétához Élámról, Cidkijjá júdai király uralkodása kezdetén:
35 Ezt mondja a Seregek URa: Összetöröm Élám íját, legfőbb erősségét.
36 Négy szelet támasztok Élám ellen az ég négy tája felől, szélnek szórom
őket mindenfelé, és nem lesz olyan nép, amelyhez ne kerülnének az Élámból
szétszóródottak. 37 Rémületbe ejtem Élámot ellenségei előtt, akik életére
törnek. Veszedelmet hozok rájuk izzó haragomban - így szól az ÚR. Fegyvert
küldök a nyomukba, míg csak meg nem semmisítem őket. 38 Felállítom
trónomat Élámban, elpusztítom királyát és vezetőit! - így szól az ÚR. 39
De az utolsó időben jóra fordítom Élám sorsát! - így szól az ÚR.
Jer 50
1 Ezt az igét
jelentette ki az ÚR Jeremiás próféta által Babilóniáról, a káldeusok
országáról: 2 Mondjátok el a népeknek, hirdessétek, adjatok jelt, hirdessétek,
ne titkoljátok! Mondjátok: Elfoglalták Babilont! Megszégyenült Bél, összetört
Marduk; megszégyenültek szobrai, összetörtek bálványai.
3 Mert észak
felől egy nép vonul ellene, országát pusztává teszi, nem lesz annak
lakója. Ember és állat elbujdosik, elmegy!
4 Azokban a napokban,
abban az időben - így szól az ÚR - megjönnek majd Izráel fiai Júda fiaival
együtt. Sírva mennek, és keresik Istenüket, az URat. 5 Sion felől
kérdezősködnek, arrafelé igyekeznek: Jertek, csatlakozzunk az ÚRhoz örök
szövetséggel, amely nem megy feledésbe!
6 Pusztuló nyáj volt
népem: pásztorai félrevezették, a hegyeken tévútra terelték. Hegyeken-halmokon
jártak, elfeledték legelőjüket. 7 Aki csak érte, pusztította őket.
Ellenségeik azt gondolták, hogy nem fognak bűnhődni, hiszen ezek
vétkeztek az ÚR ellen. Pedig az ÚR volt az ő igazi hajlékuk, atyáik
reménysége. 8 Bujdossatok el Babilonból, távozzatok a káldeusok országából!
Legyetek olyanok, mint a kosok a nyáj előtt! 9 Mert én nagy népek tömegét
indítom és hozom Babilon ellen észak földjéről. Felsorakoznak ellene, és
úgy foglalják el. Nyilaik olyanok, mint a győztes vitéz, aki nem tér
vissza eredménytelenül. 10 A káldeusok országa zsákmánnyá lesz, annyit
zsákmányolnak, amennyit csak bírnak! - így szól az ÚR. 11 Örüljetek és
vigadjatok, akik kifosztottátok örökségemet! Ugrándozzatok csak, mint a
nyomtató üsző, és nyerítsetek, mint a mének! 12 Nagyon megszégyenül
anyátok, pironkodni fog szülőtök, hiszen utolsó lesz a népek között,
pusztaság, kiszikkadt föld és sivatag. 13 Az ÚR haragja miatt lakatlan lesz, és
merő pusztaság. Aki csak elmegy Babilon mellett, megborzad és fölszisszen
az őt ért mindenféle csapás miatt. 14 Sorakozzatok föl Babilon ellen
mindenfelől, ti íjászok! Lőjétek, ne sajnáljátok a nyilat, mert
vétkezett az ÚR ellen! 15 Harsanjon fel körülötte a diadalkiáltás: Megadta
magát, ledőltek oszlopai, leomlottak várfalai! Az ÚR bosszúállása ez,
álljatok bosszút rajta! Úgy bánjatok el vele, ahogyan ő bánt el másokkal!
16 Irtsátok ki Babilonból a magvetőt és azt, aki sarlót fog aratás idején!
A gyilkos fegyver elől mindenki népéhez igyekszik, hazájába menekül.
17 Meghajszolt bárány
Izráel, oroszlánok kergették. Először Asszíria királya marcangolta,
utoljára pedig Nebukadneccar, Babilónia királya rágta le csontjait.
18 Azért ezt mondja a
Seregek URa, Izráel Istene: Megbüntetem Babilónia királyát és országát, ahogyan
megbüntettem Asszíria királyát is. 19 Izráelt pedig visszaviszem
legelőjére, és a Karmelen meg Básánban legel, Efraim hegyvidékén és
Gileádban kedvére jóllakhat. 20 Azokban a napokban, abban az időben - így
szól az ÚR - keresni fogják Izráel bűnét, de nem lesz, és Júda vétkeit, de
nem fogják találni, mert megbocsátok azoknak, akiket meghagyok. 21 Vonulj
Merátaim földje ellen és Pekód lakói ellen! Kaszabold le, irtsd ki őket
egészen! - így szól az ÚR. Mindent úgy tégy, ahogyan parancsoltam! 22 Harci zaj
hangzik országszerte, és nagy összeomlás! 23 Hogy levágták, hogy összetörték az
egész föld pörölyét! Milyen borzasztó lett Babilon a népek között! 24 Csapdába
ejtettelek, meg is vagy már fogva, Babilon, észre sem vetted! Rád találtak, és
megragadtak, mert az ÚR ellen mertél harcolni! 25 Kinyitotta fegyvertárát az
ÚR, előhozta haragja fegyvereit. Mert munkája van az Úrnak, a Seregek
URának a káldeusok országában. 26 Törjetek rá mindenfelől, nyissátok ki
raktárait, hányjátok halomra, és semmisítsétek meg, ne maradjon belőle
semmi! 27 Mészároljátok le minden bikáját, menjenek a vágóhídra! Jaj nekik,
mert eljött a napjuk, büntetésük ideje!
28 Hallatszik már a
Babilóniából futva menekülők hangja, akik hírül viszik Sionnak, hogy
bosszút állt Istenünk, az ÚR, bosszút állt templomáért! 29 Hívjátok össze
Babilon e 30 Ezért elesnek ifjai a tereken, és harcosai mind elvesznek azon a
napon - így szól az ÚR. 31 Rád támadok, te kevély - így szól az Úr, a Seregek
URa mert eljött a napod, büntetésed ideje! 32 Elbukik a kevély, elesik, nincs,
aki talpra állítsa. Tüzet gyújtok városaiban, megemészti egész környékét.
33 Ezt mondja a
Seregek URa: Nyomorgatták Izráel fiait Júda fiaival együtt. Akik fogságba
hurcolták, ott tartják őket, nem akarják elbocsátani. 34 De megváltójuk
erős, Seregek URa a neve. Győzelemre viszi ügyüket, nyugalmat hoz a
földre; Babilon lakóira azonban rettegést. 35 Fegyvert küldök a káldeusok ellen
- így szól az ÚR -, Babilónia lakói ellen, vezetői és bölcsei ell 36
fegyvert a hazugok ellen, derüljön ki, hogy bolondok! Fegyvert vitézei ellen:
rémüljenek meg! 37 Fegyvert lovai és harci kocsijai ellen, az ott levő
keverék nép ellen: legyenek olyanok, mint az asszonyok! Fegyvert raktárai
ellen: fosszák ki azokat! 38 Fegyvert vizei ellen: száradjanak ki! Mert a
bálványszobrok országa ez, és szörnyalakokkal dicsekszenek.
39 Azért vadmacskák
meg hiénák fognak ott lakni, és struccmadarak laknak majd benne. Soha többé nem
lakják, lakatlan lesz nemzedékről nemzedékre. 40 Ahogyan elpusztította
Isten Sodomát és Gomorát meg a szomszédságát - így szól az ÚR -, úgy itt sem
lakik senki, nem tartózkodik benne egy ember sem
41 Egy nép jön
északról, nagy nemzet, és nagy királyok indulnak el a föld széleiről. 42
Íjat és kopját ragadnak, kegyetlenek, nem irgalmaznak. Hangjuk zúg, mint a
tenger, lovakon nyargalnak. Mint harcosok sorakoznak ellened, Babilon leánya!
43 Ha meghallja hírüket Babilónia királya, kezei elernyednek, szorongás vesz
erőt rajta, és vonaglik, mint a szülő asszony.
44 Mint a Jordán
bozótjából a zöldellő legelőre feljövő oroszlán, úgy űzöm
el őket egy pillanat alatt, és választottamat helyezem föléje. Hiszen ki
fogható hozzám, ki vonhat felelősségre, és melyik pásztor szállhat szembe
velem? 45 Így hát halljátok meg az ÚR tervét, amelyet eltervezett Babilónia
ellen, és gondolatait, amelyeket kigondolt a káldeusok országa ellen: Még a kis
bárányokat is elhurcolják, legelőjüket is pusztává teszik. 46 Babilon
elfoglalásának zajától megrendül a föld, jajkiáltása hangzik a népek között.
Jer 51
1 Így szól az ÚR:
Pusztító szelet támasztok én Babilónia ellen, Káldea lakói ellen. 2 Idegeneket
küldök Babilónia ellen, akik szétszórják, pusztává teszik országát. Rátámadnak
mindenfelől a veszedelem napján. 3 Az íjász feszítse íját, és öltse föl
páncélját! Ne kíméljétek ifjait, irtsátok ki egész seregét! 4 Hulljanak a
halálrasebzettek a káldeusok országában, és a ledöföttek az utcákon! 5 Mert nem
hagyta magára Izráelt és Júdát Istenük, a Seregek URa, bár megtelt országuk
vétekkel Izráel Szentjével szemben. 6 Meneküljetek Babilonból, mentse mindenki
az életét, ne vesszetek el az ő bűne miatt! Mert az ÚR bosszúállásának
ideje ez, megfizet neki tetteiért. 7 Aranyserleg volt Babilon az ÚR kezében,
megrészegítette az egész földet. Borából ittak a népek, ezért vesztették
eszüket a népek. 8 Hirtelen esett el Babilon, összeomlott, jajgassatok miatta!
Szerezzetek balzsamot sebére, hátha meggyógyul! 9 Gyógyítgattuk Babilont, de
nem gyógyult meg. Hagyjátok hát, menjen mindenki a hazájába! mert az égig ért
ítélete, a fellegekig emelkedett. 10 Kiderítette igazunkat az ÚR. Jöjjetek,
beszéljük el a Sionon, hogy mit tett Istenünk, az ÚR! 11 Hegyezzétek a
nyilakat, készítsétek elő a pajzsokat! Fölindította az ÚR a méd királyok
lelkét, mert azt akarja, hogy feldúlják Babilont. Bizony, az ÚR bosszúállása
ez, bosszút áll templomáért. 12 Tűzzétek ki a hadi jelvényeket Babilon
falaival szemben, erősítsétek meg az őrséget! Helyezzetek el
őrszemeket, állítsatok lesbe csapatokat! Mert az ÚR elhatározta és végre
is hajtja, amit megmondott Babilon lakosairól. 13 Te nagy vizek mellett lakó,
kincsekben gazdag nép, eljött a véged, rablásod véget ért! 14 Megesküdött
önmagára a Seregek URa: Ha tele vagy is annyi emberrel, mint a sáska, akkor is
fölhangzik majd fölötted a diadalének! 15 Az ÚR ereje alkotta a földet, az
ő bölcsessége szilárdította meg a világot, az ő értelme feszítette ki
az eget. 16 Mennydörgő szavára víztömeg támad az égben, felhőt hoz
fel a föld széléről, villámokat alkot az esőhöz, és szelet bocsát ki
kamráiból. 17 Megáll a tudománya minden embernek, szégyent vall bálványával
minden ötvös, mert csalódik öntvényében: nincsen abban lélek. 18 Hitvány és
nevetséges dolgok azok, semmivé lesznek a megtorlás idején. 19 De nem ilyen
Jákób osztályrésze, mert Ő a mindenség formálója, Izráel törzse pedig az
ő tulajdona: Seregek URa a neve! 20 Kalapácsom voltál, fegyverem. Népeket
zúztam veled össze, országokat pusztítottam el. 21 Összezúztam veled lovat és
lovasát, összezúztam veled harci kocsit és kocsisát. 22 Összezúztam veled
férfit és nőt, összezúztam veled öreget és fiatalt, összezúztam veled
ifjat és szüzet. 23 Összezúztam veled pásztort és nyáját, összezúztam veled
földművest és igás állatait, összezúztam veled helytartókat és
elöljárókat.
24 Megfizetek
Babilonnak és Káldea minden lakójának azért a sok gonoszságért, amelyet a
Sionon elkövettek szemetek láttára - így szól az ÚR. 25 Én most ellened
fordulok, te rombolás hegye, aki az egész földet rombolod! - így szól az ÚR.
Kinyújtom a kezem ellened, lehengerítlek a sziklákról, és égő heggyé
teszlek! 26 Nem vesznek belőled sarokkövet és alapkövet, mert elpusztulsz
örökre! - így szól az ÚR. 27 Tűzzetek ki hadi jelvényeket az országban,
fújjátok meg a kürtöt a népek között! Indítsátok ellene a népeket, hívjátok
ellene Ararát, Minní és Askenáz országait! Nevezzetek ki összeírókat,
vonultassátok fel a lovasságot, mint roppant sáskahadat! 28 Indítsátok ellene a
népeket, a médek királyait, helytartóit, minden elöljáróját és az uralmuk alatt
álló egész földet! 29 Megrendül a föld és megvonaglik, mert beteljesednek
Babilonon az ÚR szándékai, amikor Babilon földjét lakatlan pusztasággá teszi.
30 Abbahagyták a harcot Babilon vitézei, az erődőkbe húzódtak.
Odalett a bátorságuk, olyanok lettek, mint az asszonyok. Fölgyújtották Babilon
házait, letörték zárait. 31 Futár futár után fut, és hírnök hírnök után, hírül
viszik Babilónia királyának, hogy betörtek városába mindenfelől; 32
birtokba vették a gázlókat, fölgyújtották a nádasokat, a harcosokat rémület
fogta el. 33 Mert így szól a Seregek URa, Izráel Istene: Olyan lett Babilon
leánya, mint a szérű, amikor ledöngölik. Még egy kis idő, és eljön az
aratás ideje! 34 Megevett, tönkretett engem Nebukadneccar, Babilónia királya,
üres edénnyé tett. Elnyelt, mint egy sárkány, megtöltötte hasát csemegéimmel,
és elűzött engem. 35 A rajtam elkövetett erőszak szálljon Babilonra -
mondja ezt Sion lakója! Vérem Káldea lakóira - mondja ezt Jeruzsálem! 36 Ezért
így szól az ÚR: Íme, én perlem peredet, én állok bosszút érted! Kiszárítom
tengerét, kiapasztom forrását. 37 Kőhalommá lesz Babilon, sakálok
tanyájává. Pusztává és iszonyatossá lesz, lakatlanná válik. 38 Együtt ordítanak,
mint a fiatal oroszlánok, morognak, mint az oroszlánkölykök. 39 Mikor
fölhevülnek, lakomát készítek nekik, lerészegítem őket, hogy vigadjanak,
aludjanak örök álmot, és ne ébredjenek föl! - így szól az ÚR. 40 Vágóhídra
viszem őket, mint a bárányokat, mint a kosokat és a bakokat. 41 Hogy
elfoglalták Sésakot! Meghódították az egész föld büszkeségét! Milyen pusztává
lett Babilon a népek között! 42 Rázúdult Babilonra a tenger, hullámainak özöne
elborította. 43 Városai pusztává lettek, kiszikkadt földdé és pusztasággá,
olyan országgá, ahol senki sem lakik, és nem jár arra egy ember sem. 44
Megbüntetem Bélt Babilonban, és kiveszem szájából, amit elnyelt. Nem özönlenek
hozzá többé a népek, Babilon várfala is leomlik. 45 Jöjj ki onnan, népem!
Mentse mindenki az életét, hogy el ne érje az ÚR haragja!
46 Ne lágyuljon meg a
szívetek, és ne féljetek, ha hírek hallatszanak a földön, ha egyik
esztendőben ez a hír járja, a másik esztendőben az a hír, és ha
erőszak lesz is a földön, és uralkodó tör uralkodó ellen!
47 Mert eljön az az
idő, amikor megbüntetem Babilont bálványai miatt. Egész országa
megszégyenül, és hullanak benne a halálra sebzettek. 48 Ujjongani fog Babilon
bukásán az ég, a föld és minden, ami bennük van. Mert pusztítók törnek rá
északról - így szól az ÚR. 49 Babilonnak is el kell esnie Izráel halálra
sebzettjeiért, ahogyan Babilon miatt hullottak az egész földön a halálra
sebzettek. 50 Menjetek, akik a fegyvertől megmenekültetek, meg ne
álljatok! Gondoljatok a távolból is az ÚRra, jusson eszetekbe Jeruzsálem! 51
Szégyenkeztünk, mert gyalázkodást kellett hallanunk, arcunkat szégyenpír
borította, mert idegenek törtek az ÚR házának a szentélyére.
52 Azért eljön az az
idő - így szól az ÚR -, amikor megbüntetem Babilont bálványai miatt, és
egész országában halálra sebzettek hörögnek 53 Ha az égig emelkedik is Babilon,
és ha hozzáférhetetlenné teszi is magas erődítményét, akkor is rátörnek a
pusztítók, akiket én küldök - így szól az ÚR.
54 Jajkiáltás
hallatszik Babilonból, és nagy összeomlás zaja Káldeából. 55 Mert elpusztítja
az ÚR Babilont, elnémítja benne a nagy hangot, ha úgy zúgnának is hullámai,
mint a nagy vizek, és visszhangzanék harsogásuk. 56 Mert pusztító tör
Babilonra, elfogják vitézeit, összetörik íjukat, mert a megtorlás Istene, az
ÚR, bizonyosan megfizet. 57 Lerészegítem vezetőit, bölcseit, helytartóit,
elöljáróit és vitézeit. Örök álmot alusznak, és nem ébrednek föl - így szól a
Király, akinek Seregek URa a neve. 58 Így szól a Seregek URa: Babilon széles
várfalát teljesen lerombolják, és magas kapui tűzben égnek el. Így
dolgoznak a népek semmiért; a nemzetek a tűznek fáradoznak.
59 Ezt parancsolta
Jeremiás próféta Szerájának, Nérijjá fiának, Mahszéjá unokájának, amikor
Babilonba ment Cidkijjával, Júda királyával, uralkodása negyedik esztendejében.
Ez a Szerájá szállásmester volt. 60 Jeremiás ugyanis leírta egy tekercsre azt a
sok veszedelmet, amely Babilont fogja érni; mindazokat az igéket, amelyek
megírattak Babilonról. 61 Ezt mondta Jeremiás Szerájának: Mihelyt Babilonba
érkezel, láss hozzá, és olvasd fel ezeket az igéket, 62 és ezt mondd: URam, te
kijelentetted, hogy elpusztítod ezt a helyet, és nem lakik benne sem ember, sem
állat, hanem pusztaság marad örökké! 63 Amikor befejezed ennek a tekercsnek a
felolvasását, köss rá egy követ, dobd bele az Eufráteszbe, 64 és ezt mondd: Így
süllyed el Babilon, és nem kel fel többé, bárhogyan fáradozik is, olyan nagy
veszedelmet hozok rá! Eddig tartanak Jeremiás beszédei.
Jer 52
1 Huszonegy éves volt
Cidkijjá, amikor uralkodni kezdett, és tizenegy évig uralkodott Jeruzsálemben.
Anyjának a neve Hamútal volt, Jirmejá leánya, Libnából. 2 Azt művelte,
amit rossznak lát az ÚR, egészen úgy, ahogyan Jójákim tette. 3 Bizony, az ÚR
haragja miatt történt ez Jeruzsálemmel és Júdával! Végül is elvetette őket
maga elől. Cidkijjá azután föllázadt Babilónia királya ellen. 4
Uralkodásának kilencedik évében, a tizedik hónap tizedikén megérkezett
Nebukadneccar, Babilónia királya egész hadseregével Jeruzsálem alá. Tábort
ütöttek vele szemben, és ostromműveket építettek körülötte. 5 Ostrom alatt
állt a város Cidkijjá király uralkodásának tizenegyedik évéig. 6 A negyedik
hónap kilencedikén már úgy elhatalmasodott a városban az éhínség, hogy nem volt
ennivalója az ország népének. 7 Akkor betörtek a városba. A harcosok azonban
éjszaka mind kimenekültek a városból a két várfal közt levő kapun át,
amely a király kertje mellett van, és bár a káldeusok ott voltak körös-körül a
város alatt, eljutottak a síkság felé vezető útra. 8 A káldeusok egy
csapata azonban üldözőbe vette a királyt, és utolérték Cidkijját a jerikói
síkságon, mivel egész csapata szétszóródott mellőle. 9 El is fogták a
királyt, és elvitték Babilónia királyához Riblába, Hamát földjére, aki ítéletet
tartott fölötte. 10 Babilónia királya Cidkijjá fiait a szeme láttára ölette
meg, és Júda összes vezéreit is megölette Riblában. 11 Ezután Cidkijját
megvakították, majd bilincsbe verték, és elvitte a babilóniai király Babilonba;
és börtönben tartotta halála napjáig.
12 Az ötödik hónap
tizedikén, Nebukadneccar királynak, Babilónia királyának tizenkilencedik
évében, eljött Jeruzsálembe Nebuzaradán testőrparancsnok, aki Babilónia
királyának a szolgálatában állt. 13 Felgyújtotta az ÚR házát és a királyi
palotát, és fölperzselte Jeruzsálem minden házát és valamennyi nagy palotáját.
14 A testőrparancsnokkal levő egész káldeus haderő pedig
lerombolta Jeruzsálem várfalait körös-körül. 15 A nép nincstelenjeinek egy
részét és a városban megmaradt többi népet, meg az átpártolókat, akik Babilónia
királyához pártoltak, a maradék népséggel együtt fogságba hurcolta Nebuzaradán
testőrparancsnok. 16 Az ország nincstelenjeinek másik részét otthon hagyta
Nebuzaradán testőrparancsnok szőlőműveseknek és mezei
munkásoknak. 17 Összetörték a káldeusok az ÚR házánál levő rézoszlopokat,
továbbá az ÚR házához tartozó mosdóállványokat meg a réztengert, és az összes
rezet elvitték Babilóniába. 18 Elvitték a fazekakat, a lapátokat, a késeket és
a hintőedényeket, a serpenyőket és minden rézeszközt, amelyekkel a
szent szolgálatot szokták végezni. 19 Elvitte a testőrparancsnok a
tálakat, a szenesserpenyőket, a hintőedényeket, a fazekakat, a
mécstartókat, a serpenyőket, az áldozati kelyheket: mindent, ami csak
aranyból és ezüstből volt. 20 A két oszlopban, az egyetlen réztengerben
meg a talapzatként alatta levő tizenkét rézbikában, amelyeket Salamon
király készíttetett az ÚR házához, mindezekben a tárgyakban megmérhetetlen
súlyú réz volt. 21 Az oszlopok magassága tizennyolc könyök volt, és tizenkét
könyöknyi zsinór érte körül őket, vastagságuk négyujjnyi volt, és belül üres
volt mindegyik oszlop. 22 Réz oszlopfő volt rajtuk. Egyik oszlopfő öt
könyök magas volt, és az oszlopfőn körös-körül recézet és gránátalma volt,
mind rézből. Ugyanilyen gránátalmák voltak a másik oszlopon is. 23
Kilencvenhat grátánalma volt a külső oldalon, összesen száz gránátalma
volt a recézeten körüs-körül.
24 Elvitte a
testőrparancsnok Szerájá főpapot, meg Cefanjá papot, a helyettesét és
három ajtóőrt. 25 Elvitt egy főembert is a városból, aki a harcosok
par 26 Fogta, és elvitte őket Nebuzaradán testőrparancsnok Babilónia
királyához Riblába. 27 Babilónia királya pedig levágatta, megölette őket
Riblában, Hamát földjén. Így kellett fogságba mennie Júdának a saját
földjéről.
28 Ennyien voltak
azok, akiket fogságba vitt Nebukadneccar: uralkodása hetedik évében
háromezer-huszonhárom júdait, 29 Nebukadneccar uralkodásának tizennyolcadik
esztendejében nyolcszázharminckét lelket Jeruzsálemből. 30 Nebukadneccar
uralkodásának huszonharmadik esztendejében hétszáznegyvenöt lelket vitt
fogságba Júdából Nebuzaradán testőrparancsnok. Összesen négyezer-hatszáz
lelket.
31 Jójákin júdai
király fogságának harminchetedik évében, a tizenkettedik hónap huszonötödikén
történt, hogy Evil-Meródak, Babilónia királya abban az évben, amikor uralkodni
kezdett, megkegyelmezett Jójákin júdai királynak, és kiengedte a fogházból. 32
Jóindulattal beszélt vele, és székét följebb tétette a többi király székénél,
akik nála voltak Babilonban. 33 Kicseréltette rabruháit, és Jójákin állandóan
vele étkezett egész életében. 34 Ellátását állandó ellátásként Babilónia
királyától kapta, napi szükséglete szerint, egész életében, halála napjáig.
JSir 1
1 Jaj, de magára
maradt az egykor oly népes város! Olyanná lett, mint az özvegy. Nagy volt a
népek között, úrnő a tartományok között, de kényszermunkássá lett! 2 Sírva
sír az éjszakában, könny áztatja arcát. Senki sem vigasztalja azok közül, akik
szerették, barátai mind hűtlenné lettek, ellenségeivé váltak. 3 A
nyomorúság és terhes szolgálat után fogságba került Júda. Ott lakik a pogányok
között, de nem talál nyugodt helyet. Üldözői mind utolérik nyomorúságában.
4 Gyászolnak a Sion útjai, nincs, aki ünnepekre járjon. Kapui mind
elpusztultak, papjai sóhajtoznak. Szüzei szomorkodnak, neki csak
keserűsége van! 5 Elnyomói fölülkerekedtek, ellenségei jólétben élnek. Az
ÚR szomorította meg sok vétke miatt. Gyermekei fogságba mentek elnyomóik
előtt. 6 Odalett Sion leányának minden ékessége. Vezérei olyanok lettek,
mint a szarvasok, amelyek nem találnak legelőt: erőtlenül mentek
üldözőik előtt. 7 Visszagondol Jeruzsálem nyomorúsága és hontalansága
idején arra, hogy milyen jó dolga volt az elmúlt időkben. De népe ellenség
kezébe esett, és nem volt segítője, csak nézték ellenségei, és nevettek
romlásán. 8 Sokat vétkezett Jeruzsálem, beszennyezte magát. Volt tisztelői
mind lenézik, mert látták gyalázatát. Ő maga is sóhajtozott, és elfordult.
9 Ruhája szegélye piszkos; nem gondolt a jövendőre. Szörnyű mélyre
süllyedt, nincs vigasztalója. Nézd, URam, milyen nyomorult vagyok, milyen
fölfuvalkodott az ellenség! 10 Kinyújtotta kezét az ellenség Sion minden drága
kincsére. Látnia kellett, amint bementek szentélyébe azok a népek, akikről
azt parancsoltad: Nem mehetnek be gyülekezetedbe! 11 Az egész nép sóhajtozik,
kenyeret keresgélnek, odaadják értékeiket ennivalóért, hogy föléledjenek. Nézd,
URam, és lásd meg, mennyire lenéznek minket! 12 Mindnyájan, akik erre jártok,
nézzetek ide, és lássátok: Van-e oly fájdalom, mint az én fájdalmam, amelyet
nekem okoztak, amellyel megszomorított az ÚR izzó haragja napján?! 13 A magasból
tüzet bocsátott csontjaimba, és eltiport engem. Hálót feszített ki lábaim elé,
és hanyatt ejtett engem. Elhagyottá tett, beteggé naphosszat. 14 Számon
tartotta vétkeimet, összefonódtak kezében, és nyakamra csavarodva
megrendítették erőmet. Olyanok kezébe adott az Úr, akiknek nem tudok
ellenállni. 15 Félredobta hőseimet mind mellőlem az Úr. Kitűzte
azt a napot, melyen összetörte ifjaimat; sajtóba taposta az Úr Júda szűz
leányát. 16 Ezek miatt sírok én, szemem könnybe lábadt, mert messze van
vigasztalóm, aki engem föléleszthetne. Fiaim odalettek, oly erős az
ellenség. 17 Sion kinyújtja a kezét, de nincs vigasztalója. Az ÚR rendelt
elnyomókat mindenünnen Jákób ellen. Jeruzsálemre úgy tekintettek, mint egy
tisztátalanra. 18 Igazságos az ÚR, mert szembeszálltam parancsával. Halljátok
meg mind, ti népek, és lássátok fájdalmamat: szüzeim és ifjaim fogságba mentek.
19 Hívtam azokat, akik szerettek, de ők cserbenhagytak. Papjaim és véneim
elpusztultak a városban, amikor ennivalót keresgéltek, hogy föléledjenek. 20 Nézd,
URam, milyen nyomorult vagyok, belsőm háborog, vergődik bennem a
szívem, mert nagyon engedetlen voltam. Ott kint a fegyver öli gyermekeimet,
otthon a halál. 21 Hallották, hogy sóhajtozom, de nincs vigasztalóm. Minden
ellenségem hallotta bajomat, és örvendezett, hogy így tettél, és elhoztad a
napot, melyet kitűztél. Járjanak ők is úgy, mint én! 22 Jusson eléd
minden gonoszságuk, és bánj velük úgy, ahogyan velem bántál sok vétkem miatt!
Bizony, sokat sóhajtozom, és beteg a szívem!
JSir 2
1 Jaj, de sötét
felhőt borított az Úr haragja Sion leányára! Az égből a földre dobta
Izráel ékességét, nem gondolt lábai zsámolyával haragja napján. 2 Elpusztította
az Úr kíméletlenül Jákób összes hajlékát. Ledöntötte féktelen haragjában Júda
leányának erődítményeit. Földre terítette, meggyalázta az országot és
vezéreit. 3 Haragja hevében egészen összetörte Izráel hatalmát, visszavonta
segítő jobbját, amikor jött az ellenség. Perzselte Jákóbot, mint lángoló
tűz, emésztette körös-körül. 4 Fölvonta íját mint ellenség, előállott
mint támadó, és jobbjával megölt mindent, ami a szemnek kívánatos Sion
leányának a sátrában; tűzként öntötte ki haragját. 5 Olyan volt az Úr,
mint az ellenség: pusztította Izráelt, elpusztította minden palotáját,
lerombolta erődítményeit, megsokasította Júda leányának búját-baját. 6
Földúlta hajlékát, mint egy kertet, lerombolta ünneplése helyét. Feledésbe
juttatott az ÚR a Sionon ünnepet és szombatot, bosszús haragjában megutált
királyt és papot. 7 Elvetette oltárát az Úr, elhagyta szentélyét. Ellenség
kezére juttatta falakkal körülvett palotáit. Hangoskodtak az ÚR házában, mint
ünnepnapon. 8 Az ÚR akarta, hogy lerombolják Sion leánya várfalát:
mérőzsinórt feszített, nem hagyta abba keze a pusztítást. Gyászol az
erőd és a várfal, együtt omladoznak. 9 Földbe süllyedtek kapui,
elpusztították, összetörték zárait. Királya és vezérei a pogányok közt vannak,
ahol nincsen kijelentés, prófétái sem kapnak látomást az ÚRtól. 10 Némán ülnek
a földön Sion lányának vénei, port hintettek a fejükre, zsákruhába öltöztek.
Földre hajtják fejüket Jeruzsálem szüzei. 11 Szemem könnybe borult, bensőm
háborog, a földre roskadtam népem leányának romlása miatt, mert elalélt
csecsemő és kisded a város terein. 12 Azt mondják anyjuknak: Hol van
kenyér és bor? Elalélnak, mint a sebesültek a város terein, kiadják lelküket
anyjuk kebelén. 13 Kihez mérjelek, kihez hasonlítsalak, Jeruzsálem leánya?
Milyen példával vigasztaljalak meg, Sion szűz leánya? Romlásod nagy, mint
a tenger, ki gyógyíthat meg? 14 Prófétáid hiábavaló látomásokkal ámítottak
téged! Nem leplezték le bűnödet, hogy fordítsanak sorsodon. Hanem
hiábavaló látomásokkal vezettek félre téged. 15 Összecsapják kezüket miattad,
akik arra járnak. Fölszisszennek, és fejüket csóválják Jeruzsálem leánya miatt.
Erről a városról mondták, hogy szépsége tökéletes, az egész föld öröme! 16
Föltátotta rád a száját minden ellenséged. Fölszisszentek, fogukat
csikorgatták, és ezt mondták: Elpusztítottuk! Erre a napra vártunk, megértük,
megláttuk! 17 Véghezvitte az ÚR, amit eltervezett, valóra váltotta, amit
megmondott, amit régóta elrendelt: rombolt, és nem kímélt, örömöt szerzett az
ellenségnek, fölemelte támadóid szarvát. 18 Szívük az Úrhoz kiáltott Sion
leányának várfala miatt. Patakként áradjon könnyed éjjel-nappal! Ne csillapodj
le, ne nyugodjon meg a szemed! 19 Kelj föl, jajgass az éjszakában, az
őrködés kezdetén! Öntsd ki szívedet, mint a vizet, az Úr színe előtt!
Emeld föl hozzá kezeidet gyermekeid életéért, akik elaléltak az éhségtől
minden utcasarkon. 20 Nézd, URam, és lásd meg azt, akivel így bántál! Miért
kell az asszonyoknak megenniük gyermekeiket, dédelgetett csecsemőiket?
Miért gyilkolják az Úr szentélyében a papot és a prófétát? 21 Az utcákon a
földön feküsznek a gyermekek és a vének. Szüzeim és ifjaim fegyvertől
estek el. Gyilkoltál haragod napján, mészároltál kíméletlenül. 22 Mintha
ünnepnap lett volna, összehívtad mindenünnen azokat, akiktől iszonyodtam.
Nem tudott az ÚR haragja napján megmenekülni, megszökni senki! Akiket
dédelgettem és fölneveltem, azokkal ellenségem végzett.
JSir 3
1 Én vagyok az a
férfi, aki nyomorúságot látott az Úr haragjának botja miatt. 2 Sötétben
űzött, hajtott, ahol nincs világosság. 3 Bizony, ellenem fordítja kezét
folytonosan, egész nap. 4 Elsorvasztotta húsom és bőröm, összetörte
csontjaimat. 5 Körülbástyázott engem méreggel és fáradsággal. 6 Vaksötétbe
helyezett engem, mint a régen meghaltakat. 7 Falat emelt körém, nem juthatok
ki, súlyos bilincsbe vert. 8 Ha segítségért kiáltok is, elzárkózik imádságom
elől. 9 Faragott kőből emelt falat utaimra, ösvényeimet
járhatatlanná tette. 10 Olyan hozzám, mint a leselkedő medve, mint
rejtekhelyen az oroszlán. 11 Lekergetett utamról, összetépett, elpusztított
engem. 12 Felvonta íját, és kitett engem nyilai céltáblájául. 13 Veséimbe
eresztette tegzének nyilait. 14 Nevetséges lettem minden nép előtt, és
gúnydalt énekelnek rólam egész nap. 15 Keserűséggel lakatott jól, bánattal
itatott meg. 16 Kavicsot rágatott velem, hamuba kényszerített engem. 17 Elvette
békességemet, elfeledtem, mi a jólét. 18 Már azt gondoltam: Nem lehet
reménykednem és bizakodnom az ÚRban! 19 Gondolj nyomorúságomra és
hontalanságomra, az ürömre és a méregre! 20 Mindig erre gondol, és elcsügged a
lelkem. 21 De ha újra meggondolom, reménykedni kezdek: 22 Szeret az ÚR, azért
nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: 23 minden reggel megújul. Nagy a
te hűséged! 24 Az ÚR az én osztályrészem - mondom magamban ezért benne
bízom. 25 Jó az ÚR a benne reménykedőkhöz, a hozzá folyamodókhoz. 26 Jó
csendben várni az ÚR szabadítására. 27 Jó, ha a férfi már ifjúkorában igát
hordoz. 28 Üljön hát magányosan és maradjon néma, amikor ráteszik. 29 Hajtsa
porba fejét, talán van reménysége. 30 Tartsa oda arcát, ha ütik, tűrje el,
ha gyalázzák. 31 Mert nem vet el örökre az Úr. 32 Még ha megszomorít is, irgalmaz,
mert nagyon szeret. 33 Mert nem szíve szerint alázza és szomorítja meg az
embereket. 34 Amikor lábbal tiporják egy ország foglyait, 35 amikor az embert
kiforgatják jogából a Felségessel szembeszállva, 36 amikor megcsalják az embert
perében, azt nem nézi el az Úr! 37 Ha bekövetkezik, amit valaki megmond, nem az
Úr parancsából van-e az? 38 Nem a Felséges szavától függ-e a rossz is, meg a jó
is? 39 Miért siránkozik az élő ember, a férfi, ha vétkezett? 40 Inkább
kutassuk, vizsgáljuk meg útjainkat, és térjünk meg az ÚRhoz! 41 Emeljük föl
szívünket és kezünket Istenhez, aki a mennyekben van: 42 Mi voltunk a vétkesek
és engedetlenek, ezért nem bocsátottál meg. 43 Elzárkóztál haragodban, és
üldöztél, kíméletlenül gyilkoltál bennünket. 44 Elzárkóztál felhőd mögé,
nem jutott hozzád imádság. 45 Megvetett söpredékké tettél bennünket a népek
között. 46 Ránk tátotta száját minden ellenségünk. 47 Rettegés és csapda lett a
részünk, pusztulás és összeomlás. 48 Könny patakzott a szememből népem
összeomlása miatt. 49 Szemem szüntelen könnyezik, megállás nélkül, 50 míg le
nem tekint, és meg nem látja a mennyekből az ÚR. 51 Fáj a lelkem, ha látom
városom lakóinak sorsát. 52 Vadásztak rám, mint a madárra, ellenségeim ok
nélkül. 53 Verembe taszítottak engem, és köveket dobtak rám. 54 Összecsapott a
víz a fejem fölött, már azt mondtam: elvesztem! 55 Segítségül hívtam nevedet,
URam, a verem mélyéről. 56 Meghallottad szavamat: Ne fogd be a füled
sóhajtásom és kiáltásom előtt! 57 Közeledtél, mikor kiáltottam hozzád, így
szóltál: Ne félj! 58 Te perelted, Uram, peremet, és megváltottad életemet. 59
Láttad, URam, hogy megcsaltak: ítéld meg igazságomat! 60 Láttad, milyen
bosszúvágyók, mi mindent terveztek ellenem. 61 Hallottad, URam, hogyan
gyalázkodtak, mi mindent terveztek ellenem. 62 Támadóim szája egész nap engem
rágalmaz. 63 Lásd meg, hogy akár ülnek, akár állnak, csak engem gúnyolnak. 64
Fizess meg nekik, URam, azért, amit kezükkel tettek! 65 Adj nekik elborult
elmét, ez legyen átkod rajtuk! 66 Üldözze haragod őket, pusztítsd ki őket
az ÚR ege alól!
JSir 4
1 Jaj, de
megfeketedett az arany, elváltozott a színarany! Szétszórták a drágaköveket
minden utcasarkon! 2 Sionnak színaranyat érő drága fiait jaj, csak
cserépedénynek tekintették, fazekas keze munkájának! 3 Még a sakálok is
odatartják emlőiket kölykeiknek, és szoptatják őket, de népem leányai
oly kegyetlenek lettek, mint a struccok a pusztában. 4 A csecsemő nyelve
ínyéhez tapadt a szomjúság miatt, a gyermekek kenyeret kértek, de senki sem
tört nekik. 5 Akik csemegéket szoktak enni, éhen pusztultak az utcákon, akiket
bíborban neveltek, a szemétdombon turkáltak. 6 Nagyobb volt népem bűne,
mint Sodoma vétke, amely egy pillanat alatt elpusztult, kezét sem mozdíthatta
benne senki. 7 Előkelői tisztábbak voltak, mint a hó, fehérebbek,
mint a tej, testük pirosabb volt, mint a korall, mintha zafírból metszették
volna őket. 8 Testük feketébb lett, mint a korom, nem ismerni rájuk az
utcákon, bőrük a csontjukhoz tapadt, elszáradtak, mint a fa. 9 Jobban
jártak azok, akiket fegyver ölt meg, mint akik éhen haltak; azok átdöfve múltak
ki, ezek pedig, mivel elfogyott a föld termése. 10 A gyengéd szívű
asszonyok saját kezükkel főzték meg gyermekeiket, hogy legyen táplálékuk
népem összeomlása idején. 11 Szabad folyást engedett haragjának az ÚR, kiöntötte
izzó haragját. Lángba borította a Siont, megemésztette még az alapját is. 12
Nem hitték a föld királyai, sem az egész világ lakói, hogy be tud hatolni az
ostromló ellenség Jeruzsálem kapuin. 13 Prófétáinak vétkei miatt, papjainak
bűnei miatt történt ez, akik igazak vérét ontották benne. 14 Vakon
botorkáltak az utcákon, vértől beszennyezve. Érinteni sem lehetett az
öltözetüket. 15 Félre az útból, tisztátalan - kiáltoztak feléjük félre, félre
az útból, ne érintsetek! Ha botladozva eljutottak is a pogányok közé, azok azt
mondták: Nem maradhattok tovább itt! 16 Maga az ÚR szolgáltatta ki őket,
nem tekint rájuk többé. A papok személyét nem tisztelték, a véneknek sem
kegyelmeztek. 17 Már a szemünk is belefáradt, vártuk a segítséget, de hiába;
őrhelyünkről lestük a népet, amely nem hozott szabadulást. 18 Még a
lépteinket is figyelték, a szabadba sem mehettünk ki. Elközeledett a vég,
letelt az időnk, eljött a vég! 19 Gyorsabbak voltak üldözőink, mint a
sasok az égen. A hegyeken hajszoltak bennünket, a pusztában ólálkodtak utánunk.
20 Az ÚR fölkentje, éltető leheletünk, foglyul esett vermükben, pedig azt
gondoltuk, hogy oltalma alatt élhetünk a népek között. 21 Örülj, örvendezz,
Edóm népe, aki Úc földjén laksz! Hozzád is odakerül még a pohár, te is
lerészegedsz, és pőrére vetkőzöl. 22 Véget ért büntetésed, Sion
leánya, nem visznek többé fogságba. De a te bűnödet, Edóm, számon kéri az
ÚR, és leleplezi vétkeidet.
JSir 5
1 Emlékezz, URam, mi
történt velünk! Tekints ránk, és lásd meg gyalázatunkat! 2 Örökségünk
bitorlókra szállt, házunk idegenekre. 3 Apátlan árvák lettünk, anyáink
özvegyek. 4 Vizünket pénzért isszuk, fánkért fizetnünk kell. 5 Nyakunkon vannak
hajszolóink, fáradozunk pihenés nélkül. 6 Egyiptomnak adtunk kezet, meg
Asszíriának, hogy legyen elég kenyerünk. 7 Atyáink, akik vétkeztek, már nem
élnek: nekünk kell hordanunk bűneik terhét. 8 Szolgák uralkodnak rajtunk,
nincs, aki kiragadjon kezükből. 9 Életünk kockáztatásával hordjuk be
élelmünket, a pusztalakók fegyverétől veszélyeztetve. 10 Bőrünk
tüzel, mint a kemence, a kínzó éhségtől. 11 Meggyalázták az asszonyokat a
Sionon, a szüzeket Júda városaiban. 12 A vezéreket felakasztották, a vének
személyét sem becsülték. 13 Az ifjaknak kell a malomkövet forgatniuk, a
gyermekek a fahordásban botladoznak. 14 Nincsenek már vének a kapuban, nem
muzsikálnak az ifjak. 15 Odavan szívünk öröme, tánc helyett gyászolunk. 16
Leesett fejünkről a koszorú, jaj nekünk, mert vétkeztünk! 17 Ezért lett
beteg a szívünk, emiatt homályosodott el szemünk, 18 mert pusztává vált a Sion
hegye, rókák szaladgálnak rajta. 19 De te, URam, trónodon ülsz örökké, királyi
széked megmarad nemzedékről nemzedékre. 20 Miért feledkezel meg rólunk
ilyen sokáig, miért hagysz el minket oly hosszú időn át? 21 Téríts
magadhoz, URam, és mi megtérünk, tedd újra olyanokká napjainkat, mint régen
voltak! 22 Bizonyára nem vetettél el minket végképp, nem haragszol ránk
annyira!
Ez 1
1 A harmincadik
évben, a negyedik hónap ötödikén, amikor én a fogságban élő nép között
voltam a Kebár folyó mellett, megnyílt az ég, és isteni látomásokat láttam. 2 A
hónap ötödikén, Jójákin király fogságba vitelének ötödik évében, 3 szólt az ÚR
igéje Ezékiel paphoz, Búzi fiához, a káldeusok országában, a Kebár folyó
mellett, és megragadta őt ott az ÚR.
4 Láttam, hogy
forgószél jött észak felől, nagy felhővel és egymást érő
villámlással, körülötte fényözönnel. A közepéből, a villámok közül mintha
ezüstös csillogás tündöklött volna. 5 Négy élőlény alakja volt ott.
Ilyennek látszottak: emberhez hasonló alakjuk volt, 6 de mindegyiknek négy
arca, és mindegyiknek négy szárnya volt. 7 Lábaik egyenes lábak voltak, de
lábfejük olyan volt, mint a borjúláb. Ragyogóak voltak, mint a fénylő réz.
8 Szárnyuk alatt négyfelől emberi kezek voltak. Mind a négynek voltak
arcai és szárnyai. 9 Szárnyaik összeértek, egyiké a másikéhoz. Nem kellett
megfordulniuk, amikor jártak, mindegyik előre nézve tudott menni.
10 Ilyen volt az
arcuk: volt emberarcuk, de volt oroszlánarca is mind a négynek jobbról,
bikaarca is volt mind a négynek balról, és volt sasarca is mind a négynek. 11
Ilyen volt az arcuk. Felső szárnyaik ki voltak terjesztve, ez a két szárny
összeért, egyiké a másikéval, kettő pedig eltakarta a testüket. 12
Mindegyik előre nézve tudott menni. Ahova a lélek akart menni, oda mentek,
nem kellett megfordulniuk, amikor jártak.
13 Ilyenek voltak az
élőlények: külsejük olyan volt, mint az izzó parázs, és az élőlények
közt, mintha égő fáklyák lobogtak volna. Tűz ragyogott, és a
tűzből villámok cikáztak. 14 Az élőlények járása-kelése olyannak
látszott, mint a villámlás.
15 Amikor néztem az
élőlényeket, megpillantottam egy-egy kereket a földön az élőlények
mellett, mind a négy előtt. 16 A kerekek úgy voltak elkészítve, hogy
ragyogó drágaköveknek látszottak, és mind a négy egyforma volt. Úgy készültek,
hogy mindegyik kerék közepében egy másik kerék látszott. 17 Amikor jártak, négy
irányban tudtak menni; nem kellett megfordulniuk, amikor jártak. 18 A kerék
abroncsai magasak és félelmetesek voltak, és mind a négy abroncs körös-körül
tele volt szemekkel. 19 Amikor az élőlények jártak, a kerekek is jártak
mellettük; és amikor az élőlények fölemelkedtek a földről, a kerekek
is fölemelkedtek. 20 Ahová a lélek akart menni, oda mentek; ahová a lélek
akarta. És a kerekek is fölemelkedtek velük, mert az élőlények lelke
irányította a kerekeket. 21 Ha azok jártak, ezek is jártak, ha azok megálltak,
ezek is megálltak; és ha fölemelkedtek a földről, fölemelkedtek a kerekek
is, mert az élőlények lelke irányította a kerekeket.
22 Az élőlények
feje fölött valami boltozat volt, amely félelmesen csillogott, mint a jég, és
ki volt feszítve a fejük fölött. 23 A boltozat alatt ki voltak terjesztve
szárnyaik, egyiké a másiké felé. Mindegyiknek volt másik két szárnya is.
Ezekkel eltakarták a testüket elöl is, hátul is. 24 Amikor jártak, olyannak hallottam
szárnyaik zúgását, amilyen a nagy vizek zúgása, mint a Mindenható hangja.
Hangjuk zúgása olyan volt, mint egy tábor morajlása. Amikor megálltak,
leeresztették szárnyaikat. 25 És egy hang hallatszott a fejük fölött levő
boltozatról amikor megálltak, és leeresztették szárnyaikat. 26 A fejük fölött
levő boltozaton fölül egy zafírfényű trónus alakja látszott, a trónus
alakja fölött pedig emberhez hasonló alak látszott. 27 Ezüstösen csillogónak
láttam: derekától fölfelé úgy látszott, mintha tűz fogná körül, derekától
lefelé pedig úgy láttam, mintha fényözön venné körül. 28 A körülötte levő
fényözön olyannak látszott, mint a szivárvány, amely a felhőkön szokott
lenni esős napon. Ilyen volt az ÚR dicsőségének a látványa. Amikor
megláttam, arcra borultam, és hallottam, hogy valaki megszólal.
Ez 2
1 Ezt mondta nekem:
Emberfia, állj a lábadra, beszélni akarok veled! 2 Miközben beszélt, lélek
áradt belém, talpra állított, én pedig hallottam, hogy beszél hozzám.
3 Ezt mondta nekem:
Emberfia, elküldelek téged Izráel fiaihoz, a lázadó néphez, amely fellázadt
ellenem. Hűtlenek voltak hozzám ők is, őseik is egészen a mai
napig. 4 A makacs és konok szívű fiakhoz küldelek. Mondd nekik: Így szól
az én Uram, az ÚR!... 5 Akár hallgatnak rá, akár nem törődnek vele, hiszen
engedetlen nép ez, de majd megtudják, hogy próféta volt közöttük.
6 Te pedig, emberfia,
ne félj tőlük, beszédüktől se félj! Ha csalán és tövis szurkál is
téged, ha skorpiók közt ülsz is, akkor se félj beszédüktől, ne rettegj
tőlük, hiszen engedetlen nép ez. 7 Hirdesd nekik az én igéimet, akár
hallgatnak rá, akár nem törődnek vele; hiszen engedetlen nép ez!
8 Te pedig, emberfia,
hallgasd meg, amit mondok neked! Ne légy engedetlen, mint ez az engedetlen nép!
Nyisd ki a szád, és edd meg, amit adok neked! 9 Láttam, hogy egy kéz nyúlt
felém, és egy irattekercs volt benne. 10 Kiterítette előttem, és az tele
volt írva mindkét oldalán. Siratóének, sóhaj meg jajszó volt ráírva.
Ez 3
1 Ezt mondta nekem:
Emberfia, edd meg, amit itt találsz! Edd meg ezt a tekercset, azután menj, és
szólj Izráel házához! 2 Kinyitottam a számat, ő pedig megetette velem azt
a tekercset. 3 Ezt mondta nekem: Emberfia, rakd tele a hasadat, töltsd meg a
gyomrodat ezzel a tekerccsel, amelyet adok neked! Meg is ettem, és olyan édes
volt a számban, mint a méz.
4 Azután ezt mondta
nekem: Emberfia, menj el Izráel házához, és hirdesd nekik igéimet! 5 Nem
érthetetlen beszédű és nehéz nyelvű néphez szól a küldetésed, hanem
Izráel házához. 6 Nem ahhoz a sok érthetetlen beszédű és nehéz nyelvű
néphez, akiknek a beszédét nem érted. Bizony, ha azokhoz küldtelek volna,
ők hallgatnának rád. 7 De Izráel háza nem akar majd rád hallgatni, mert
énrám nem akarnak hallgatni. Bizony, Izráel egész háza kemény fejű és
konok szívű! 8 De én ugyanolyan keménnyé teszem arcodat, mint az ő
arcuk, és ugyanolyan keménnyé a fejedet, mint az ő fejük. 9 Olyan keménnyé
teszem a fejedet, mint a gyémánt, amely a tűzkőnél is keményebb. Ne
félj, és ne reszkess tőlük! Bizony, engedetlen nép ez!
10 Azután ezt mondta
nekem: Emberfia, minden szavamat, amelyet elmondok neked, fogadd szívedbe, és
hallgasd figyelmesen! 11 Menj oda fogságban élő néped fiaihoz, szólj
hozzájuk, és mondd nekik: Így szól az én Uram, az ÚR!... - akár hallgatnak rá,
akár nem törődnek vele.
12 Ekkor fölemelt
engem a lélek, hátam mögött pedig nagy, dörgő hangot hallottam: Áldott az
ÚR dicsősége az ő szent helyén! 13 Az élőlények szárnyainak
zúgása, amint egymáshoz csapódtak, meg a kerekek robaja volt a nagy, dörgő
hang. 14 A lélek fölemelt, és elragadott engem. Én pedig mentem keserűen,
felindult lélekkel, de az ÚR kemény kézzel tartott engem. 15 Így kerültem
Tél-Ábíbba, a fogságban élőkhöz, akik a Kebár folyó mellett laktak.
Letelepedtem ott, ahol ők laktak, és ott ültem közöttük hét napig
összetörve.
16 Hét nap múlva ez
történt: Így szólt hozzám az ÚR igéje: 17 Emberfia! Őrállóvá tettelek
téged Izráel házában. Ha igét hallasz tőlem, figyelmeztesd őket az én
nevemben! 18 Ha azt mondom a bűnösnek, hogy meg kell halnia, és te őt
nem figyelmezteted, és nem szólsz neki, figyelmeztetve a bűnöst, hogy ne
járjon bűnös úton, és így életben maradjon: akkor az a bűnös meghal
ugyan bűne miatt, de a vérét tőled kérem számon. 19 De ha te
figyelmezteted a bűnöst, és ő nem tér meg bűnéből, és
bűnös útjáról, akkor ő meghal a bűne miatt, de te megmented a
lelkedet.
20 Ha az ig 21 Ha
viszont figyelmezteted az igazat, hogy ne vétkezzék többé az igaz, és ő
nem vétkezik, akkor életben marad, mert engedett a figyelmeztetésnek, és te is
megmented a lelkedet.
22 Az ÚR ott
megragadott engem, és ezt mondta nekem: Indulj, menj ki a völgybe, mert ott
akarok veled beszélni! 23 El is indultam, kimentem a völgybe, és íme, ott állt
az ÚR dicsősége. Ugyanolyan volt, amilyent a Kebár folyó mellett láttam.
Ekkor arcra borultam. 24 De lélek áradt belém, talpra állított, szólt hozzám,
és ezt mondta nekem: Menj, és zárkózz be házadba! 25 Emberfia, köteleket fognak
hozni, megkötöznek velük, és nem mehetsz közéjük. 26 Nyelvedet az ínyedhez
ragasztom, néma leszel, és nem tudod dorgálni őket, noha engedetlen nép
ez. 27 Csak ha én szólok hozzád, és megnyitom a szádat, akkor mondhatod nekik:
Így szól az én Uram, az ÚR!... Aki hallgat rá, az hallgat rá, aki nem
törődik vele, az nem törődik vele. Hiszen engedetlen nép ez!
Ez 4
1 Te pedig, emberfia,
fogj egy téglát, tedd magad elé, és véss rá egy várost: Jeruzsálemet! 2 Vedd
ostrom alá, építs vele szemben ostromgépeket, emelj sáncot, állíts fel
táborokat, helyezz el körülötte faltörő kosokat! 3 Azután fogj egy vas
sütőlapot, tedd oda mint egy vasfalat magad és a város közé, szegezd rá a
tekintetedet: így legyen ostrom alatt, így ostromold! Intő jel ez Izráel
házának.
4 Azután feküdj a bal
oldaladra, és vedd magadra Izráel házának a büntetését! Addig kell elszenvedned
büntetésüket, ahány napig így fekszel. 5 Napokban kifejezve adtam meg
büntetésük éveit: háromszázkilencven nap. Így szenvedd el Izráel házának
büntetését! 6 Ha ezt kitöltötted, másodszor feküdj a jobb oldaladra, és
szenvedd el Júda házának a büntetését negyven napig. Egy-egy évet egy-egy
napban adtam meg. 7 Szegezd tekintetedet Jeruzsálem ostromára, tűrd fel
ruhád ujját, és prófétálj ellene! 8 Megkötözlek, és nem fordulhatsz egyik
oldaladról a másikra, míg le nem telnek ostromod napjai.
9 Azután végy búzát,
árpát, babot, lencsét, kölest és tönkölyt; tedd azokat egy edénybe, és készíts
magadnak belőlük kenyeret! Ahány napig fekszel az oldaladon, azt edd:
háromszázkilencven napig! 10 Húsz sekel súlyú ennivalót ehetsz naponként,
mindig ugyanabban az időben egyed. 11 Vizet is mérték szerint igyál:
egyhatod hínt, mindig ugyanabban az időben igyad! 12 Mint az árpakenyeret,
úgy egyed, de emberi ganéjon süsd meg a szemük láttára!
13 Ezt mondja az ÚR:
Így eszik majd Izráel fiai tisztátalan kenyerüket a népek között, amelyek közé
elűzöm őket. 14 De én ezt mondtam: Jaj, Uram, URam! Én még nem tettem
magamat tisztátalanná ifjúkoromtól fogva mostanáig sohasem azzal, hogy
elhullott vagy széttépett állatot ettem volna, és nem vettem a számba
tisztátalan húst. 15 Ő így válaszolt nekem: Nézd, megengedem neked, hogy
emberi ganéj helyett marhaganéjon süsd meg a kenyeredet.
16 Azután ezt mondta
nekem: Emberfia, én összetöröm a kenyér botját Jeruzsálemben. Kenyeret
mértékkel és aggódva esznek, vizet is kimérve és borzadva isznak, 17 mivel
szűkösen lesz kenyerük és vizük; borzadva néznek egymásra, és elsorvadnak
bűnük miatt.
Ez 5
1 Emberfia, fogj egy
éles kardot, használd borotvának, vágd le a hajadat és a szakálladat! Azután
végy egy serpenyős mérleget, és oszd részekre, amit levágtál. 2
Harmadrészét égesd el a város közepén, amikor letelnek az ostrom napjai; azután
fogd a harmadrészét, vágd össze karddal a városon kívül; harmadrészét pedig
szórd széjjel, én meg kivont karddal üldözöm. 3 De végy ki belőle egy
keveset, és kösd be a ruhád szegélyébe! 4 Még ebből is végy ki, dobd bele
a tűzbe, és égesd el a tűzben: ebből árad tűz Izráel egész
házára.
5 Ezt mondta az én
Uram, az ÚR: Ez itt Jeruzsálem. A pogány népek között helyeztem el, országokkal
vettem körül. 6 De engedetlen volt törvényeimmel szemben, bűnösebb, mint a
pogányok, és rendelkezéseimmel szemben engedetlenebb volt, mint a körülötte
levő országok. Megvetették törvényeimet, és nem éltek rendelkezéseim
szerint. 7 Azért ezt mondja az én Uram, az 8 azért ezt mondja az én Uram, az
ÚR: Én is ellened fordulok, és ítéletet tartok köztetek a pogányok szeme
láttára. 9 Olyat teszek veletek sok utálatos bűnötök miatt, amilyet még
nem tettem, és amihez foghatót nem is fogok tenni többé.
10 Ezért apák fogják
megenni fiaikat közöttetek, és fiak fogják megenni apáikat. Ítéletet tartok
rajtad, és szétszórom egész maradékodat mindenfelé. 11 Ezért, életemre mondom -
így szól az én Uram, az ÚR - mivel te tisztátalanná tetted szentélyemet minden
förtelmes és utálatos bálványoddal, azért én elveszem tőled; nem szánakozom,
és nem leszek könyörületes! 12 A nép harmadrésze dögvészben hal meg, és éhen
pusztul a városban, egyharmada fegyvertől hull el körülötte, egyharmadát
pedig széjjelszórom mindenfelé, és kivont karddal üldözöm őket. 13
Kitöltöm haragomat, és lecsillapszik lángoló haragom velük szemben, amikor
elégtételt veszek. Akkor tudják meg, hogy én, az ÚR, szóltam bosszúságomban,
amikor majd kitöltöm rajtuk lángoló haragomat. 14 Lerombollak, és gyalázatossá
teszlek a körülötted élő népek között, látni fogja minden arra járó. 15
Gyalázni és csúfolni fognak, elrettentő példa leszel a körülötted élő
népek számára, mert ítéletet tartok rajtad haraggal, felindulással és súlyos
büntetéssel. Én, az ÚR, megmondtam! 16 Beléjük lövöm az éhség veszedelmes
nyilait, amelyek romlást okoznak, mert romlásotokra lövöm ki azokat; egyre
súlyosabbá teszem köztetek az éhséget, és eltöröm nálatok a kenyér botját. 17
Éhséget és vadállatokat bocsátok rád, amelyek megfosztanak gyermekeidtől;
dögvész és vérontás gázol át rajtad, és fegyvert bocsátok rád. Én, az ÚR,
megmondtam!
Ez 6
1 Így szólt hozzám az
ÚR igéje: 2 Emberfia, vesd a tekintetedet Izráel hegyeire, és prófétálj
ellenük! 3 Ezt mondd: Izráel hegyei, halljátok meg az én Uramnak, az ÚRnak az
igéjét! Ezt mondja az én Uram, az ÚR a hegyeknek és a halmoknak, a medreknek és
a völgyeknek: Én most fegyvert bocsátok rátok, és elpusztítom
áldozóhalmaitokat. 4 Elpusztulnak oltáraitok, összetörnek tömjénező
oltáraitok, és odadobom a halálra sebzetteket bálványaitok elé. 5 Odavetem
Izráel fiainak holttesteit bálványaik elé, és odaszórom csontjaitokat
oltáraitok köré. 6 Minden lakóhelyeteken rommá lesznek a városok, és
elpusztulnak az áldozóhalmok, hogy oltáraitok is rommá legyenek, és
elpusztuljanak. Összetörik és megsemmisítik bálványaitokat, szétzúzzák
tömjénező oltáraitokat, és tönkreteszik csinálmányaitokat. 7 Hullanak
köztetek a sebesültek. Akkor megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR! 8 De hagyok
maradékot. Lesznek, akik megmenekülnek a fegyvertől, a népek közé
szétszóródva az országokban. 9 Akkor majd megér 10 Akkor majd megtudják, hogy
én vagyok az ÚR. Nem hiába mondtam meg, hogy ilyen veszedelmet hozok rájuk.
11 Így szól az én
Uram, az ÚR: Csapd össze a kezed, dobbants a lábaddal, és mondd: Jaj Izráel
házának a sok gonosz, utálatos dolog miatt! Fegyver, éhínség és dögvész miatt
fognak elhullani! 12 Aki messze van, dögvészben hal meg, aki közel van,
fegyvertől esik el, és aki az ostromlottak között marad, az éhen hal. Így
töltöm ki rajtuk haragomat. 13 Majd megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR, 14 Kinyújtom
a kezemet ellenük, sivárrá és kietlenné teszem az országot, minden lakóhelyüket
a pusztától Dibláig. Akkor majd megtudják, hogy én vagyok az ÚR!
Ez 7
1 Így szólt hozzám az
ÚR igéje: 2 Te, emberfia - mondta az én Uram, az ÚR -, vége van Izráel földjének!
Jön a vég az ország négy oldalán 3 Most véged lesz! Rád zúdítom haragomat,
elítéllek úgy, ahogy megérdemled, megbüntetlek minden utálatos tettedért. 4 Nem
szánakozom rajtad, és nem leszek könyörületes, hanem megbüntetlek, ahogy
érdemled: utálatos tetteid következménye utolér. Akkor megtudjátok, hogy én
vagyok az ÚR.
5 Így szól az én
Uram, az ÚR: Egyik veszedelem jön a másik után! 6 Jön a vég, jön a vég! Rád
virradt, jön már! 7 Jön rátok a felfordulás, ország lakói! Jön már az az
idő, közel van az a nap, amelyen rémület lesz a hegyeken víg ének helyett!
8 Most már hamarosan kitöltöm rajtad lángoló haragomat, elbánok veled
haragomban; elítéllek úgy, ahogy megérdemled, és megbüntetlek minden utálatos
tettedért. 9 Nem szánakozom, és nem leszek könyörületes. Úgy bánok veled, ahogy
megérdemled: utálatos tetteid következménye utolér. Akkor megtudjátok, hogy én,
az ÚR, vagyok az, aki ver!
10 Itt van az a nap,
eljött már! Eljött a felfordulás, virágzik a törvénysértés, virít a kevélység.
11 Az erőszak bűnös uralommá lett. Nem marad belőlük semmi, sem
gazdagságukból, sem tömegükből, sem előkelőikből.
12 Eljött az
idő, elérkezett a nap! A vevő ne örüljön, az eladó ne búsuljon, mert
minden gazdagságot utolér a harag. 13 Az eladó nem veheti vissza, amit eladott,
még ha életben maradna is, mert a látomás minden gazdagságra vonatkozik, és
visszavonhatatlan, hiszen még az életét sem tarthatja meg senki a bűne
miatt.
14 Fújjátok csak a
kürtöt, készítsetek elő mindent! Nem fog senki harcba menni, mert izzó
haragom elért minden gazdagságot. 15 Kint fegyver pusztít, bent dögvész és
éhínség. Aki a mezőn van, fegyvertől hal meg, aki a városban van, azt
éhínség és dögvész emészti meg. 16 És ha lesznek is, akik megmenekülnek,
olyanok lesznek, mint a búgó galambok a hegyeken, mindnyájan nyögnek
bűneik miatt. 17 Minden kéz elerőtlenedik, minden térd vizes lesz. 18
Zsákruhát öltenek, rettegés lepi meg őket, minden arcon szégyenpír lesz,
mindenki fején kopaszság. 19 Ezüstjüket az utcára dobják, és aranyuk szemétbe kerül.
Ezüstjük és aranyuk nem tudja megmenteni őket az ÚR féktelen haragjának a
napján. Éhségüket nem elégíthetik ki, gyomrukat nem tölthetik meg vele. Ez csak
bűnbe vitte őket. 20 Díszes ékességével büszkélkedtek, sőt
utálatos és förtelmes bálványokat csináltak belőle. Ezért tettem azt
szemétté. 21 Prédául adtam az idegeneknek, és zsákmányul a föld
bűnöseinek, akik gyalázatra használják. 22 Elfordítom tőlük arcomat,
és meggyalázzák szent helyemet. Rablók hatolnak be oda, és meggyalázzák.
23 Készítsd a láncot,
mert tele van az ország törvényesített vérontással, és tele van a város
erőszakkal. 24 De én idehozom a leggonoszabb népeket, és birtokba veszik a
házakat. Véget vetek az erőszak kevélységének, és meggyalázzák a
szentélyeket. 25 Rettegés jön; békét keresnek, de hiába. 26 Egyik baj a másik
után jön, egyik hír a másik után érkezik. Látomást keresnek a prófétánál, de
hiába; nem tud útbaigazítást adni a pap, sem tanácsot a vén. 27 A király
gyászolni fog, a fejedelmet borzadás környékezi, és az ország népének megbénul
az ereje. Úgy bánok velük, ahogy megérdemlik. Ahogyan ők ítéltek, úgy
ítélem meg őket. Akkor megtudják, hogy én vagyok az ÚR.
Ez 8
1 A hatodik
esztendőben, a hatodik hónap ötödik napján, amikor a házamban ültem, Júda
vénei pedig előttem ültek, az én Uramnak, az ÚRnak a keze ott megérintett.
2 Egy alakot láttam, amely tűzhöz volt hasonló. Derekától lefelé
tűznek látszott, derekától fölfelé pedig ragyogónak látszott, ezüstösen
csillogónak. 3 Mintha egy kéz ny 4 De megjelent ott Izráel Istenének a dicsősége.
Ugyanolyan volt, mint amilyent a völgyben láttam.
5 Ezt mondta nekem:
Emberfia! Tekints észak felé! Föl is tekintettem észak felé, és megláttam a
kaputól északra egy oltárt, ahol az Istent ingerlő bálvány volt a
bejáratnál. 6 Azután ezt mondta nekem: Emberfia! Látod-e, mit művelnek?
Olyan nagy utálatosságot művel itt Izráel háza, hogy miattuk el kell
távoznom szentélyemből. De még más nagy utálatosságokat is fogsz látni.
7 Azután bevitt engem
az udvar bejáratához, és láttam, hogy egy rés van a falban. 8 Ezt mondta nekem:
Emberfia! Törj át a falon! Áttörtem a falon, és láttam ott egy ajtót. 9 Majd
ezt mondta nekem: Menj be, és nézd meg, hogy milyen gonosz, utálatos dolgokat
művelnek ott! 10 Be is mentem, és láttam, hogy mindenféle csúszómászónak
és förtelmes állatnak a képe, és Izráel házának valamennyi bálványa be volt
vésve köröskörül a falba. 11 Ott állt előttük Izráel háza vénei közül
hetven férfi, közöttük Jaazanjáhú, Sáfán fia. Mindegyiknek tömjénező volt
a kezében, és illatos füstfelhő szállt fölfelé. 12 Akkor ezt mondta nekem:
Emberfia! Látod, hogy mit művelnek Izráel házának a vénei a sötétben,
mindegyik a maga bálványának fülkéjénél?!
Mert ezt mondják: Nem lát bennünket az ÚR! Elhagyta az ÚR ezt az országot!
13 Majd ezt mondta nekem: Még más nagy utálatosságokat is fogsz látni, amiket
művelnek.
14 És bevitt engem az
ÚR háza kapujának a bejáratához, amely északra van. Asszonyok ültek ott, akik
Tammúzt siratták. 15 Ezt mondta nekem: Láttad-e, emberfia? Még ezeknél is
nagyobb utálatosságokat fogsz látni.
16 És bevitt engem az
ÚR háza belső udvarába. Az ÚR temploma bejáratánál, a csarnok és az oltár
között mintegy huszonöt férfi volt, háttal az ÚR temploma felé, arccal kelet
felé fordulva, és kelet felé leborulva imádták a napot.
17 Akkor ezt mondta
nekem: L 18 De én majd elbánok velük haragomban, nem szánakozom, és nem leszek
könyörületes. Kiálthatnak hozzám bármilyen nagy hangon, nem hallgatom meg
őket. -
Ez 9
1 Ezután így kiáltott
nagy hangon a fülem hallatára: Eljött a város büntetésének ideje. Mindenkinek a
kezében ott van már a pusztító eszköz. 2 Íme, hat férfi jött a Felső-kapu
felől, amely északra néz, fegyver volt mindegyiknek a kezében. De volt
közöttük egy gyolcsba öltözött férfi, akinek íróeszközök voltak az oldalán.
Bejöttek, és odaálltak a rézoltár mellé. 3 Ekkor Izráel Istenének a
dicsősége fölemelkedett a kerúbról, amely fölött volt, a templom
küszöbéhez vonult, és szólította a gyolcsba öltözött férfit, akinek az oldalán
íróeszközök voltak.
4 Ezt mondta neki az
ÚR: Menj végig a városon, Jeruzsálemen, és tégy jelt azoknak az embereknek a
homlokára, akik sóhajtoznak és nyögnek amiatt a sok utálatos dolog miatt, amit
elkövetnek benne. 5 A többieknek pedig ezt mondta a fülem hallatára: Menjetek
utána végig a városon, és öldököljetek, ne szánakozzatok, és ne legyetek
könyörületesek! 6 Gyilkoljátok az öreget, az ifjat és a szüzet, a gyermekeket
és az asszonyokat, hadd pusztuljanak! De azokhoz az emberekhez ne nyúljatok,
akiken jel van! Az én szentélyemnél kezdjétek el! Elkezdték tehát az öregeken,
akik a templom előtt voltak. 7 Majd ezt mondta nekik: Tegyétek
tisztátalanná a templomot, és töltsétek meg az udvarokat halálra sebzetekkel!
Menjetek! Ők tehát mentek, és öldököltek a városban.
8 Amíg öldököltek, én
ott maradtam, arcra borultam, és így kiáltottam: Ó, Uram, URam! El akarod
pusztítani Izráel egész maradékát, amikor kitöltöd haragodat Jeruzsálemen? 9 De
ő így felelt nekem: Izráel és Júda házának a bűne igen-igen nagy,
hiszen tele van az ország vérontással, és tele van a város törvénysértéssel,
mert azt mondják, hogy elhagyta az ÚR az országot, és nem lát az ÚR. 10 Azért
én sem szánakozom, és nem leszek könyörületes: fejükre olvasom tetteiket.
11 Ekkor a gyolcsba
öltözött férfi, akinek íróeszközök voltak az oldalán, ilyen jelentést tett: Megtettem,
amit parancsoltál.
Ez 10
1 Azután láttam, hogy
a boltozaton a kerúbok feje fölött egy zafírfényű trónushoz hasonló
látvány tűnt fel. 2 Az ÚR pedig ezt mondta a gyolcsba öltözött férfinak:
Menj be a kerúbok alatt levő kerekek közé, rakd tele mind a két markodat a
kerúbok között levő parázzsal, és szórd azt a városra! Be is ment a szemem
láttára. 3 A kerúbok a templomtól jobbra álltak, amikor a férfi bement, és
felhő töltötte be a belső udvart. 4 Akkor az ÚR dicsősége fölemelkedett
a kerúbról, a templom küszöbénél. A templom megtelt a felhővel, az udvar
pedig megtelt az ÚR dicsőségének a fényével. 5 A kerúbok szárnyainak
zúgása elhallatszott a legszélső udvarig, mintha a mindenható Isten hangja
szólt volna.
6 Amikor azt
parancsolta a gyolcsba öltözött férfinak, hogy vegyen tüzet a kerúbok között
levő kerekek közül, akkor az bement, és megállt a kerék mellett. 7 Az
egyik kerúb pedig kinyújtotta kezét a kerúbok közül a kerúbok között levő
tűz felé, vett belőle, és odatette a gyolcsba öltözött férfi markába,
az elvette, és eltávozott. 8 A kerúbok szárnyai alatt emberi kéz alakja
látszott.
9 Láttam, hogy négy
kerék volt a kerúbok mellett, egyik kerék az egyik kerúb mellett, másik kerék a
másik kerúb mellett, és olyanok voltak a kerekek, mint a ragyogó drágakövek. 10
Mind a négynek az alakja egyformának látszott: mintha egyik kerék a másik
kerékben lenne. 11 Amikor jártak, négy irányban tudtak menni, és nem kellett
megfordulniuk, amikor jártak, hanem amerre az első akart menni, arra ment
a többi is; nem kellett megfordulniuk, amikor jártak. 12 Egész testük és hátuk,
kezeik és szárnyaik, meg a kerekek körös-körül tele voltak szemekkel, mind a
négynek a kereke. 13 A kerekeket pedig valaki a fülem hallatára forgóknak
nevezte.
14 Négy arca volt
mindegyiknek: az első kerúbarc volt, a második arc emberarc, a harmadik
oroszlánarc, a negyedik pedig sasarc. 15 És fölemelkedtek a kerúbok. Ez az az
élőlény, amelyet a Kebár folyó mellett láttam. 16 Amikor a kerúbok jártak,
a kerekek is jártak mellettük, amikor pedig a kerúbok fölemelték szárnyaikat,
hogy fölemelkedjenek a földről, a kerekek sem maradtak el mellőlük.
17 Ha azok álltak, ezek is álltak, ha azok fölemelkedtek, ezek is fölemelkedtek
velük, mert az élőlény lelke irányította őket.
18 Akkor elvonult az
ÚR dicsősége a templom küszöbétől, és helyet foglalt a kerúbok
fölött. 19 A kerúbok pedig fölemelték szárnyaikat, szemem láttára fölemelkedtek
a földről, és elindultak a kerekekkel együtt. Az ÚR háza keleti kapujának
a bejáratánál megálltak, és Izráel Istenének dicsősége ott volt fölöttük.
20 Ez az az élőlény, amelyet a Kebár folyó mellett láttam, Izráel Istene
alatt, és fölismertem, hogy ezek kerúbok. 21 Négy arca volt mindegyiknek, és
négy szárnya volt mindegyiknek; a szárnyaik alatt olyanforma kezük volt, mint az
embernek. 22 Arcuk hasonló volt azokhoz az arcokhoz, amelyeket a Kebár folyó
mellett láttam, meg az alakjuk és ők maguk is. Mindegyik előre nézve
tudott menni.
Ez 11
1 Azután fölemelt
engem a lélek, és az ÚR házának keleti kapujához vitt, amely keletre néz. Ott,
a kapu bejáratánál huszonöt férfi volt. Közöttük láttam Jaazanját, Azzúr fiát
és Pelatjáhút, Benájáhú fiát, a nép vezetőit. 2 Az ÚR ezt mondta nekem:
Emberfia! Ezek azok a férfiak, akik álnok terveket szőnek, és rossz
tanácsokat adnak ebben a városban. 3 Ezt mondják: Nem lesz itt hamarosan
házépítés! Fazék ez a város, mi vagyunk a hús!
4 Ezért prófétálj
ellenük, prófétálj, emberfia! 5 Ekkor rám szállt az ÚR lelke, és ezt mondta
nekem: Mondd meg, hogy így szól az ÚR: Jól mondtátok, Izráel háza! Tudom én,
hogy mit gondoltok magatokban. 6 Sokakat öltetek meg ebben a városban,
megtöltöttétek utcáit megöltekkel.
7 Ezért így szól az
én Uram, az ÚR: Akiket városszerte megöltetek, azok a hús, a város pedig a
fazék. De titeket kiveszlek belőle. 8 Fegyvertől féltetek, ezért
fegyvert hozok rátok! - így szól az én Uram, az ÚR. 9 Kiviszlek innen titeket,
idegenek kezébe adlak, és ítétetet tartok fölöttetek. 10 Fegyvertől fogtok
elesni, Izráel határán ítélkezem fölöttetek. Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok
az ÚR. 11 Nem lesz fazék ez a város, és nem lesztek ti benne a hús. Izráel
határán ítélkezem fölöttetek. 12 Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR,
mert nem az én rendelkezéseim szerint éltetek, és nem az én törvényeimet
teljesítettétek, hanem a körülöttetek levő népek törvényeit
teljesítettétek. 13 Miközben prófétáltam, Pelatjáhú, Benájá fia meghalt. Én
pedig arcra borultam, és hangosan így kiáltottam: Ó, jaj, Uram, URam, véget
akarsz vetni Izráel maradékának?!
14 Akkor így szólt
hozzám az ÚR igéje: 15 Emberfia! A te testvéreidről, a veled fogságba
jutottakról, Izráel egész házáról így beszélnek Jeruzsálem lakói: Messzire
vetődtek az ÚRtól, a mi birtokunkba került az ország!
16 Ezért mondd: Így
szól az én Uram, az ÚR: Elvetettem őket messzire a pogányok közé,
szétszórtam őket az országokba, de én vagyok a szentélyük egy kis
időre azokban az országokban, amelyekbe jutottak.
17 Ezért mondd: Így
szól az én Uram, az ÚR: Összegyűjtelek benneteket a népek közül, és
összeszedlek azokból az országokból, amelyekbe szétszóródtatok, és nektek adom
Izráel földjét. 18 És ha hazaérkeznek, eltávolítanak onnan minden förtelmes és
utálatos bálványt. 19 Egy szívet adok majd nekik, és új lelket adok beléjük,
eltávolítom testükből a kőszívet, és hússzívet adok nekik, 20 hogy
rendelkezéseim szerint éljenek, törvényeimet megtartsák és teljesítsék. Az én
népem lesznek, én pedig Istenük leszek. 21 A szívről így szól az én Uram,
az ÚR: Akiknek a szíve a förtelmes és utálatos bálványokat követte, azoknak a
tetteit a fejükre olvasom!
22 Ekkor a kerúbok
fölemelték szárnyaikat a kerekekkel együtt, Izráel Istenének a dicsősége
pedig ott volt fölöttük. 23 Fölszállt az ÚR dicsősége a városból, és
megállt a hegyen, amely a várostól keletre van. 24 Engem pedig fölemelt a
lélek, és elvitt a káldeusok földjére a fogságban élő néphez, látomásban,
Isten lelke által. Azután eltávozott tőlem a látomás, amelyet láttam. 25
Én pedig elmondtam a fogságban élő népnek az ÚR igéjét, amelyet látomásban
adott nekem.
Ez 12
1 Azután így szólt az
ÚR igéje: 2 Emberfia! Engedetlen nép között laksz, akiknek van szemük, hogy
lássanak, mégsem látnak, van fülük, hogy halljanak, mégsem hallanak; mert
engedetlen nép ez.
3 Te pedig, emberfia,
készíts el egy fogolynak való batyut, és készülj fogságba nappal, hogy lássák;
mert el kell menned lakóhelyedről más helyre, a szemük láttára. Talán
látni fognak, bár engedetlen nép ez! 4 A batyut, amely olyan, mint a foglyoké,
nappal vidd ki a szemük láttára, de te este menj ki a szemük láttára, ahogy
fogságba szoktak menni! 5 Szemük láttára törd át a falat, és azon át menj ki! 6
Szemük láttára vedd a válladra, sötétben vidd el, arcodat takard el, hogy ne
lásd a földet, mert intő jellé teszlek téged Izráel háza számára.
7 Úgy tettem azért,
ahogy megparancsolta nekem: nappal kivittem a batyut, amely olyan volt, mint a
foglyoké, este pedig áttörtem kezemmel a falat, a sötétben kimentem, és
vállamra vettem a szemük láttára.
8 Másnap reggel így
szólt hozzám az ÚR igéje: 9 Emberfia! Ugye megkérdezte tőled Izráel háza,
ez az engedetlen nép, hogy mit csinálsz? 10 Mondd nekik: Ezt mondja az én Uram,
az ÚR: Ez a fenyegető jövendölés a Jeruzsálemben levő fejedelemnek és
Izráel egész házának szól, akik ott élnek. 11 Mondd: Én intő jel vagyok
számotokra! Ahogyan én tettem, úgy kell majd nekik is tenniük: mint rabok
mennek a fogságba. 12 A fejedelem, aki közöttük van, terhet visz a vállán,
sötétben megy el. Áttörik a falat, azon vezeti ki, arcát eltakarja, hogy ne is
lássa szeme a földet. 13 Hálómat kifeszítem ellene, és csapdába ejtem. Elviszem
Babilóniába, a káldeusok országába, de azt már nem fogja látni, és ott fog
meghalni. 14 Segítőit pedig és egész csapatát, akik csak körülötte vannak,
széjjelszórom mindenfelé, és kivont karddal üldözöm őket. 15 Akkor majd
megtudják, hogy én vagyok az ÚR, amikor elszélesztem őket a népek között,
és szétszórom őket az országokba. 16 De megtartok közülük néhány embert a
fegyver, éhínség és dögvész után, hogy elbeszélhessék utálatos dolgaikat a
népek között, amelyek közé kerülnek. Akkor megtudják, hogy én vagyok az ÚR.
17 Majd így szólt
hozzám az ÚR igéje: 18 Emberfia! Remegve egyél kenyeret, reszketve és aggódva
igyál vizet! 19 Az ország népéhez pedig így szólj: Ezt mondja az én Uram, az ÚR
Jeruzsálem lakóiról, Izráel földjéről: Aggódva eszik majd kenyerüket, és
borzadva isszák vizüket, mert pusztasággá válik az ország mindenestül, lakóinak
erőszakos volta miatt. 20 A lakott városok romba dőlnek, és az ország
pusztává lesz. Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR!
21 Majd így szólt
hozzám az ÚR igéje: 22 Emberfia! Miféle szóbeszéd az, amelyet mondogattok
Izráel földjéről: Múlnak a napok, és nem teljesül a sok látomás?! 23 Ezért
mondd meg nekik: Így szól az én Uram, az ÚR: Megszüntetem ezt a szóbeszédet,
nem példálóznak így többé Izráelben. Ezt hirdesd nekik: Közeledik az az
idő, amikor valóra válik minden látomás. 24 Akkor nem lesz többé hiábavaló
látomás és hízelgő jósolgatás Izráel házában. 25 Mert ha én, az ÚR,
szólok, akkor az az ige, amelyet én mondok, valóra válik késedelem nélkül. Ha a
ti napjaitokban mondok valamit, ti engedetlen nép, azt meg is teszem! - így
szól az én Uram, az ÚR.
26 Majd így szólt
hozzám az ÚR igéje: 27 Emberfia! Izráel háza ezt mondja: Sokára teljesedik be a
látomás, amelyet ez azember lát; a távoli jövőről prófétál ő 28
Ezért mondd meg nekik: Így szól az én Uram, az ÚR: Nem késik tovább egyetlen
igém sem, valóra válik az az ige, amelyet mondok - így szól az én Uram, az ÚR.
Ez 13
1 Így szólt hozzám az
ÚR igéje: 2 Emberfia! Prófétálj Izráel prófétái ellen, akik prófétálgatnak;
mondd meg azoknak, akik a maguk gondolatait prófétálják: Halljátok meg az ÚR
igéjét! 3 Így szól az én Uram, az ÚR: Jaj a bolond prófétáknak, akik a maguk
esze után járnak, de semmit sem láttak! 4 Olyanokká lettek prófétáid, Izráel,
mint a rókák a romok közt! 5 Nem álltatok oda a résekhez, nem építettetek falat
Izráel háza körül, hogy megállhasson a harcban az ÚR napján. 6 Hiábavalóságot
láttak és hazug jóslatot, amikor azt mondogatták, hogy ,,így szól az ÚR'',
pedig az ÚR nem is küldte őket; és még várják, hogy beteljesítse szavukat!
7 Hiszen hiábavaló látomást láttatok, és hazug jóslatokat mondtatok, amikor azt
mondogattátok, hogy ,,így szól az ÚR'', pedig én nem is beszéltem!
8 Ezért így szól az
én Uram, az ÚR: Mivel hiábavalóság a beszédetek és hazugság a látomásotok,
azért én ellenetek fordulok! - így szól az én Uram, az ÚR. 9 Kezem ránehezedik
azokra a prófétákra, akik hiábavalóságot látnak, és hazugságot jósolgatnak. Nem
maradnak népem körében, nem írják be őket Izráel házának a könyvébe, és
nem jutnak el Izráel földjére. Akkor megtudjátok, hogy én, az ÚR, Úr vagyok. 10
Mivel félrevezették népemet, amikor azt mondták, hogy békesség, pedig nincs
békesség; és ha a nép falat épít, ők bevakolják habarccsal, 11 ezért mondd
meg a habarccsal vakolóknak, hogy ledől az. Ha majd ömlik a záporeső,
parancsomra jégeső esik, és szélvihar tör ki, 12 akkor ledől a fal.
Tőletek pedig ezt kérdezik: Hova lett a vakolat, amellyel bevakoltátok?
13 Ezért így szól az
én Uram, az ÚR: Izzó haragom miatt szélvihar tör ki, haragom miatt
záporeső ömlik, és jégesővel vetek véget neki izzó haragomban. 14
Lerombolom a falat, amelyet habarccsal vakoltatok, és a földre döntöm, úgyhogy
föltárul az alapja. Ledől, és vele együtt nektek is végetek lesz. Akkor
majd megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR. 15 Véget vetek haragomban a falnak, és
azoknak, akik azt habarccsal vakolták be, és azt mondom majd nektek: Oda van a
fal, és oda vannak a vakolói: 16 Izráel prófétái, akik Jeruzsálemnek
prófétálgattak, és a békességről láttak látomásokat, pedig nincs békesség!
- így szól az én Uram, az ÚR.
17 Te pedig,
emberfia, szegezd tekintetedet néped leányaira, akik a maguk gondolatait
prófétálják, és prófétálj ellenük! 18 Ezt mondd: Így szól az én Uram, a 19
Meggyaláztok népem előtt néh
20 Ezért így szól az
én Uram, az ÚR: Bűvös szalagjaitok ellen fordulok, amelyekkel lelkekre
vadásztok, mint a madarakra. Leszaggatom azokat karjaitokról, a lelkeket pedig
elengedem, azokat a lelkeket, akikre ti vadásztok, mint a madarakra. 21 Letépem
varázskendőiteket, és kiszabadítom kezetekből népemet; nem lesz az
többé vadászzsákmány a kezetekben. Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az
ÚR. 22 Mivel hazug módon fájdalmat okoztok az igaz embernek, pedig én nem
akarok neki fájdalmat okozni; a bűnöst pedig bátorítjátok, úgyhogy nem tér
meg a rossz útról, és nem marad életben, 23 ezért nem fogtok többé
hiábavalóságot látni, és nem jósolgattok tovább, mert kiszabadítom
kezetekből népemet. Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR.
Ez 14
1 Egyszer eljöttek
hozzám Izráel vénei közül néhányan, és leültek előttem. 2 Akkor így szólt
hozzám az ÚR igéje: 3 Emberfia! Ezek az emberek szívükbe fogadták bálványaikat,
és azon jár az eszük, ami bűnbe viszi őket. Engedjem, hogy ezek
kérdezgessenek engem?
4 Ezért beszélj
velük, és ezt mondd nekik: Így szól az én Uram, az ÚR: Ha valaki Izráel házából
úgy megy a prófétához, hogy a szívébe fogadja bálványait, és azon jár az esze,
ami bűnbe viszi őt, annak én, az ÚR, fogok válaszolni a sok
bálványmiatt. 5 Mert megragadom Izráel házának a szívét, mindazokét, akik
elidegenedtek tőlem bálványaik kedvéért.
6 Ezért mondd Izráel
házának: Így szól az én Uram, az ÚR: Térjetek meg, forduljatok el
bálványaitoktól, rá se nézzetek utálatos dolgaitokra! 7 Mert ha valaki Izráel
házából és az Izráelben lakó jövevények közül elidegenedik tőlem, szívébe
fogadja a bálványokat, azon jár az esze, ami őt bűnbe viszi, és úgy
megy a prófétához azért, hogy megkérdezzen engem, annak én, az ÚR, fogok
válaszolni. 8 Szembefordulok az ilyen emberrel, intő példává teszem, és
kiirtom népem közül. Akkor megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR.
9 Ha azt a prófétát
rászedik, és kijelentést ad, én, az ÚR, hagyom, hogy rászedjék azt a prófétát,
de majd kinyújtom a kezem ellene, és kipusztítom népemből, Izráelből.
10 A próféta éppen olyan bűnös, mint aki megkérdezte. Bűnhődni
fognak bűnükért, 11 hogy többé ne tévelyedjék el tőlem Izráel háza,
és ne tegyék magukat tisztátalanná semmiféle vétkükkel. Akkor majd az én népem
lesznek, én pedig Istenük leszek- így
szól az én Uram, az ÚR.
12 Majd így szólt
hozzám az ÚR igéje: 13 Emberfia! Ha egy ország vétkezik ellenem,
hűtlenséget követ el, én pedig kinyújtom a kezemet ellene, eltöröm a
kenyér botját, és éhínséget bocsátok rá, hogy kiirtsak belőle embert és
állatot, 14 akkor még ha ott volna is ez a három férfi, Nóé, Dániel és Jób,
ők is csak magukat menthetnék meg igazságukkal - így szól az én Uram, az
ÚR. 15 Ha állatokat bocsátok az országra, hogy néptelenné tegyék, és az
pusztává legyen, ahol senki sem jár a vadállatok miatt, 16 és ott volna az a
három férfi, életemre mondom - így szól az én Uram, az ÚR -, hogy sem fiaikat,
sem leányaikat nem menthetnék meg, csak magukat menthetnék meg, az ország pedig
pusztává lenne 17 Vagy ha fegyvert hozok arra az országra, és azt mondom, hogy
fegyver járja végig az országot, mert ki akarok belőle irtani embert és
állatot, 18 és az a három férfi ott volna, életemre mondom - így szól az én
Uram, az ÚR -, hogy sem fiaikat, sem leányaikat nem menthetnék meg, hanem csak
magukat menthetnék meg 19 Vagy ha dögvészt bocsátok arra az országra, és vérbe
borítom haragomban, hogy kiirtsak belőle embert és állatot, 20 és ott
volna Nóé, Dániel és Jób: életemre mondom - így szól az én Uram, az ÚR -, sem a
fiukat, sem a lányukat nem menthetnék meg, csak magukat menthetnék meg
igazságukkal
21 De így szól az én
Uram, az ÚR: Ha rábocsátom is Jeruzsálemre ezt a négy veszedelmes ítéletet, a
fegyvert, az éhínséget, a vadállatokat és a dögvészt, hogy kiirtsak belőle
embert és állatot, 22 mégis marad ott, aki megmenekül: fiúk és leányok, akik
kijutnak onnan. Ők majd eljönnek hozzátok, és ti meglátjátok életüket és
tetteiket, és vigasztalást találtok a veszedelem ellenére, amelyet Jeruzsálemre
hoztam, mindazok ellenére, amiket ráhozta 23 Megvigasztalnak benneteket, amikor
látjátok életüket és tetteiket. Akkor majd megtudjátok, hogy nem hiába tettem
mindazt, amit tettem vele - így szól az én Uram, az ÚR.
Ez 15
1 Így szólt hozzám az
ÚR igéje: 2 Emberfia! Mennyivel különb a szőlőtőke fája a többi
fánál, és a szőlővessző, ha az erdő fái közé kerül? 3
Fölhasználják-e a fáját, hogy valamit készítsenek belőle? Használják-e
cöveknek, hogy mindenfélét akasszanak rá? 4 Inkább tűzbe dobják, hogy az
megeméssze. És ha a két végét megemésztette a tűz, ha már a közepe is
parázslik, alkalmas-e még valamire? 5 Hiszen, amíg ép volt, addig sem készült
belőle semmi. Hát ha a tűz emészti és parázslik, készülhet-e
belőle valami? 6 Ezért így szól az én Uram, az ÚR: Ahogy az erdő fái
közé került szőlőtőke fáját tűzbe dobom, hogy az
megeméssze, úgy dobom oda Jeruzsálem lakosait. 7 Ellenük fordítom arcomat.
Tűzből kerültek ki, tűz emészti meg őket. Majd megtudják,
hogy én vagyok az ÚR, amikor ellenük fordítom arcomat. 8 Pusztává teszem az
országot, mivel hűtlenekké váltak így szól az én Uram, az ÚR.
Ez 16
1 Így szólt hozzám az
ÚR igéje: 2 Emberfia! Ismertesd meg Jeruzsálemmel, hogy milyen utálatosak a
dolgai! 3 Ezt mondd: Így szól az én Uram, az ÚR Jeruzsálemhez: Kánaán
földjéről származol, ott születtél; apád emóri, anyád pedig hettita.
4 Ilyen volt a születésed:
Amikor megszülettél, nem kötötték el a köldökzsinórodat, nem mostak tisztára
vízzel, nem dörzsöltek le sóval, pólyába sem tettek. 5 Senki sem szánakozott
rajtad, semmit sem tettek meg veled ezekből, nem könyörültek rajtad.
Kidobtak a mezőre, mert utáltak, amikor megszülettél. 6 De én elmentem
melletted, és megláttam, hogy véredben fetrengsz. Azt mondtam neked, bár csupa
vér voltál: Maradj életben! Igen, azt mondtam neked, bár csupa vér voltál:
Maradj életben! 7 Nagyra növeltelek, mint a mező füvét. Nagyra
nőttél, fölserdültél, melled kitelt, szőröd kinőtt, de teljesen
meztelen voltál.
8 Elmentem melletted,
és láttam, hogy már a szerelem korában vagy. Ezért rád terítettem ruhám
szárnyát, és betakartam meztelen testedet. Megesküdtem neked, és szövetségre
léptem veled - így szól az én Uram, az ÚR -, és az enyém lettél 9
Megfürdettelek vízben, lemostam rólad a vért, és bekentelek olajjal. 10 Tarka
ruhába öltöztettelek, és delfinbőr sarut húztam a lábadra; gyolcsba
takartalak, selymet terítettem rád. 11 Földíszítettelek ékszerekkel,
karpereceket tettem a kezeidre és a nyakadra láncot. 12 Orrodba orrperecet
tettem, füleidbe fülbevalót, a fejedre pedig ékes koronát. 13 Földíszítetted
magad arannyal, ezüsttel; gyolcsba, selyembe és tarka ruhába öltöztél; ételed finomliszt,
méz és olaj volt. Igen-igen megszépültél, sőt még a királyságot is
elérted. 14 Szépségednek híre ment a népek között, mert tökéletessé tették azok
az ékszerek, amelyeket rád raktam - így szól az én Uram, az ÚR.
15 De elbizakodtál
szépséged miatt, és hírhedt parázna lettél. Elárasztottad paráznaságoddal, aki
csak elment melletted, és az övé lettél. 16 Fogtad a ruháidat, csináltál tarka
sátrakat a halmokon, és ott paráználkodtál. Ilyen még nem volt, és nem is lesz!
17 Fogtad arany és ezüst ékszereidet, amelyeket én adtam neked, férfiszobrokat
készítettél, és azokkal paráználkodtál. 18 Fogtad tarka ruháidat, és rájuk
terítetted, a nekem járó olajat és illatszert pedig eléjük tetted. 19 Az ételt,
amelyet neked adtam, a finomlisztet, az olajat és a mézet, amellyel
tápláltalak, eléjük raktad jóillatú áldozatul. Ez történt - így szól az én
Uram, az ÚR. 20 Fogtad fiaidat és leányaidat, akiket nekem szültél, és
őket is feláldoztad nekik eledelül. Hát nem volt eleged a paráznaságból,
21 hogy még fiaimat is levágtad, és odaadtad, feláldozva őket?! 22 Sok
utálatosságodban és paráznaságodban nem emlékeztél vissza ifjúkorodra, amikor
teljesen meztelen voltál, és véredben fetrengtél. 23 Sok gonoszságod után -
jaj, jaj neked! így szól az én Uram, az ÚR - 24 dombot emeltél, és magaslatot
készítettél minden téren. 25 Magaslatot építettél minden keresztúton, és
szépségedet utálatosságra használtad: szétterpesztetted lábaidat minden arra
járó előtt, és rengeteget paráználkodtál. 26 Paráználkodtál a szomszédos
egyiptomiakkal, a nagy testűekkel, rengeteget paráználkodtál: így
bosszantottál engem. 27 Ezért kinyújtottam kezemet ellened, elvettem a
részedből, és kiszolgáltattalak a téged gyűlölő filiszteusok
indulatának, akik szégyenkeznek fajtalankodásod miatt. 28 Az asszírokkal is
paráználkodtál telhetetlenül; paráználkodtál, de nem érted be vele. 29
Rengeteget paráználkodtál a kalmár káldeusok országával, de ezzel sem érted be.
30 Mennyire epekedett a szíved! - így szól az én Uram, az ÚR -, hogy mindezt
meg tu tad tenni, egy nagy parázna tetteit, 31 amikor dombot emeltél minden
keresztúton, és magaslatot készítettél minden téren! Csak abban nem voltál
olyan, mint a parázna, hogy nem törődtél a bérrel. 32 Te házasságtörő
asszony, aki az ura helyett idegeneket fog magának! 33 Minden paráznának
fizetséget adnak, de te magad adtál fizetséget minden szeretődnek:
megfizetted őket, hogy jöjjenek hozzád mindenünnen paráználkodni. 34
Paráznaságod fordítva történt, mint más asszonyoké: nem te utánad jártak
paráználkodni; te adtál bért, és nem neked adtak bért; veled tehát fordítva
történt. 35 Ezért halld meg az ÚR igéjét, te parázna!
36 Így szól az én
Uram, az ÚR: Mivel meztelenre vetkőztél, és mutogattad szemérmedet, amikor
paráználkodtál szeretőiddel és minden utálatos bálványoddal, sőt
fiaid vérét is nekik adtad, 37 ezért majd összegyűjtöm minden
szeretődet, akiknek kelletted magad: azokat is, akiket szerettél, meg
azokat is, akiket gyűlöltél. Köréd gyűjtöm őket
mindenfelől, és leleplezem előttük szemérmedet, hadd lássák egészen
szemérmedet. 38 Azután elítéllek a házasságtörő és vérontó asszonyok
törvénye szerint, és kiszolgáltatlak a haragnak és a vérbosszúnak. 39 Kezükbe
adlak: szétdúlják dombjaidat, lerombolják magaslataidat, lehúzzák rólad a
ruhát, elveszik ékszereidet, és otthagynak teljesen meztelenül. 40 Gyűlést
hívnak össze ellened, megköveznek, és kardjukkal felkoncolnak. 41 Házaidat
fölperzselik, és végrehajtják rajtad az ítéletet a többi asszony szeme láttára.
Véget vetek paráznaságodnak, paráznabért sem fogsz többé fizetni. 42 Akkor
lecsillapodik haragom, és elmúlik indulatom; megnyugszom, és nem bosszankodom
többé. 43 Te nem emlékeztél vissza ifjúkorodra, sőt ingereltél engem
ezekkel, én meg fejedre olvasom tetteidet - így szól az én Uram, az ÚR -, többé
nem folytathatod fajtalankodásodat, sem utálatos dolgaidat
44 Aki példálózik,
ezt a példabeszédet mondja rólad: Amilyen az anya, olyan a lánya! 45 Anyád
lánya vagy te, aki megunta a férjét és a fiait. Ugyanolyan vagy, mint a
nővéreid, akik megunták férjüket és fiaikat. Anyátok hettita volt, apátok
pedig emóri. 46 A nénéd Samária, aki lányaival együtt tőled északra lakik.
Húgod pedig a lányaival együtt tőled délre lakó Sodoma. 47 Egy kis ideig
nem úgy éltél, mint ők, és nem követtél el olyan utálatos dolgokat. De
azután minden tettedben romlottabb lettél náluk. 48 Életemre mondom - így szól
az én Uram, az ÚR -, hogy még húgod, Sodoma sem tette azt lányaival együtt,
amit te tettél lányaiddal együtt 49 Az volt a bűne a húgodnak, Sodomának,
hogy bár fenségben, kenyérbőségben és zavartalan békességben volt része
neki és lányainak, de a nyomorultat és a szegényt mégsem támogatta. 50
Felfuvalkodtak, utálatos dolgokat műveltek előttem, azért elvetettem
őket, amikor ezt láttam.
51 Samária hozzád
képest feleannyit sem vétkezett, hiszen te több utálatos dolgot követtél el,
mint ő; nővéreid igazabbak nálad, mert sok utálatos dolgot követtél
el. 52 Viseld azért te is gyalázatodat, mert nővéreid oldalára álltál
vétkeiddel, amikor még náluk is utálatosabb dolgokat követtél el; még ők
is igazabbak nálad. Szégyelld magad, és viseld gyalázatodat te is, hiszen még
nővéreid is igazabbak nálad!
53 De majd fordítok a
sorsukon, Sodomának és leányainak sorsán, Samáriának és leányainak sorsán; és
akkor a te sorsodon is fordítok velük együtt. 54 Viseld gyalázatodat, és érjen
gyalázat mindenért, amit elkövettél, vigasztalódásukra. 55 Nővéreid,
Sodoma és leányai, visszatérnek hajdani állapotukba, Samária és leányai is
visszatérnek hajdani állapotukba; azután te és leányaid is visszatérnek majd
hajdani állapotukba. 56 Milyen rossz hírét terjesztetted húgodnak, Sodomának,
amikor még gőgös voltál, 57 míg le nem lepleződött gonoszságod!
Ugyanígy gyaláznak most téged a körülötted lakó arámok és filiszteusok, akik
mindnyájan utálnak téged. 58 Neked is viselned kell fajtalan és utálatos
tetteid következményeit! - így szól az ÚR.
59 Ezt mondja az én
Uram, az ÚR: Úgy bántam veled, ahogy viselkedtél, mert semmibe vetted az esküt,
és megszegted a szövetséget. 60 De én emlékszem szövetségemre, amelyet
ifjúkorodban kötöttem veled, és örök szövetségre lépek veled. 61 Akkor eszedbe
jutnak tetteid, és szégyenkezni fogsz. Magadhoz fogadod nénjeidet és húgaidat,
én pedig lányaiddá teszem őket, bár nem tartoznak a veled kötött
szövetséghez. 62 Szövetségre lépek veled, és megtudod, hogy én vagyok az ÚR. 63
Gondolj erre, szégyenkezz, és gyalázatod miatt ne nyisd ki többé a szádat, ha
megbocsátom mindazt, amit elkövettél - így szól az én Uram, az ÚR.
Ez 17
1 Így szólt hozzám az
ÚR igéje: 2 Emberfia! Adj elő egy jelképes történetet, mondj el egy
példázatot Izráel házának, 3 és ezt mondd: Így szól az én Uram, az ÚR: A nagy
saskeselyű, a nagy szárnyú és hosszú tollú, amelynek sűrű
tollazata a tarka ruhája, eljött a Libánonra, és lecsípte a cédrusfa hegyét. 4
Hajtásai végét letépte, kalmárok földjére vitte, kereskedők városába tette
le. 5 Majd vett egy magot az országból, termékeny mezőbe ültette, sok víz
mellé vitte, fűzfák mellé tette. 6 Kihajtott, és lett belőle
terebélyes, de alacsony növésű szőlőtőke, amely leveleit
feléje fordítja, gyökerei is őalatta vannak. Így lett
szőlőtőkévé, vesszőket hajtott, és indákat eresztett. 7 De
volt egy másik nagy saskeselyű, nagy szárnyú és sok tollú, és az a
tőke őfelé eresztette gyökereit, és felé hajtotta leveleit, hogy az
táplálja őt, ne a talaj, amelybe ültették. 8 Pedig jó mezőbe, sok víz
mellé ültették, hogy vesszőket hajtson, gyümölcsöt hozzon, és pompás
szőlőtőke legyen. 9 Ezt mondd: Így szól az én Uram, az ÚR: Jó
vége lesz ennek? Nem fogja kiszaggatni gyökereit, és letépni gyümölcseit, úgyhogy
elszárad, minden friss hajtása elszárad? Nem kell hozzá nagy hatalom és sok
nép, hogy gyökerestül kiszakítsák. 10 Elültették ugyan, de jó vége lesz-e? Ha a
keleti szél éri, elszárad egészen, elszárad azon a talajon, amelyből
kihajtott.
11 Majd így szólt
hozzám az ÚR igéje: 12 Kérdezd meg az engedetlen népet: Tudjátok, mint jelent
ez? És mondd: Azt, hogy eljött Babilónia királya Jeruzsálembe, fogta annak
királyát és vezéreit, és magával vitte őket Babilóniába. 13 De vett egy
királyi sarjat, szövetséget kötött vele, és hűségesküt tétetett vele. Az
ország előkelőit azonban elvitte, 14 hogy alacsonyrendű
királyság legyen, és föl ne emelkedjék, hanem ragaszkodjék a szövetséghez
állhatatosan. 15 Mégis föllázadt ellene: elküldte követeit Egyiptomba, hogy az
lovakat és sok hadinépet adjon neki. De jó vége lesz-e? Megmenekül-e, aki ilyet
csinál? Megszegte a szövetséget: megmenekül-e?
16 Életemre mondom -
így szól az én Uram, az ÚR -, hogy ott fog meghalni Babilonban, annak a
királynak a székhelyén, aki őt királlyá tette, akinek a hűségesküjét
semmibe vette, és akinek a szövetségét megszegte 17 Mert nem fog elég nagy
haderővel és elég nagy számú sereggel mellé állni a fáraó a háborúban,
amikor sáncot emelnek és ostromgépeket építenek sok ember vesztére. 18 Nem fog
megmenekülni, mert semmibe vette a hűségesküt, és megszegte a szövetséget.
Bár kezet adott rá, mégis elkövette ezt! 19 Ezért így szól az én Uram, az ÚR:
Életemre mondom: Fejére olvasom, hogy semmibe vette, és megszegte az
előttem tett hűségesküt, az előttem kötött szövetséget. 20
Kifeszítem hálómat ellene, és csapdába ejtem. Elviszem Babilóniába, és ott
ítélkezem fölötte az ellenem elkövetett hűtlenségéért. 21 Aki csak
megfutamodott csapataiból, fegyvertől hull el, a megmaradtak pedig
széjjelszóródnak mindenfelé. Akkor majd megtudjátok, hogy én, az ÚR,
megmondtam. 22 Így szól az én Uram, az ÚR: Majd én magam török le a magas
cédrus hegyéről egy ágat, és elplántálom; tetejéről letépek egy
gyenge hajtást, és elültetem egy magasba emelkedő hegyen. 23 Izráel magas
hegyén ültetem el, hogy ágat növeljen, és gyümölcsöt hozzon. Pompás cédrus lesz
majd, amelyen lakik mindenféle madár, mindenféle szárnyas lakik lombja
árnyékában. 24 Akkor majd megtudja a mező minden fája, hogy én, az ÚR,
teszem alacsonnyá a magas fát, és magassá az alacsony fát. Én szárítom ki a
zöldellő fát, és én teszem virulóvá a kiszáradt fát. Amit én, az ÚR,
megmondok, azt meg is teszem!
Ez 18
1 Így szólt hozzám az
ÚR igéje: 2 Hogy mondhattok ilyen közmondást Izráel földjéről: Az apák
ettek egrest, és a fiak foga vásott el tőle?!
3 Életemre mondom -
így szól az én Uram, az ÚR -, hogy nem fogjátok többé ezt a közmondást
mondogatni Izráelben 4 Mert minden lélek az enyém: az apák lelke is, meg a fiak
lelke is az enyém. Annak a léleknek kell meghalnia, aki vétkezik.
5 Ha valaki igaz, ha
törvény és igazság szerint él: 6 nem eszik a hegyeken bemutatott áldozatból,
nem tekint föl Izráel házának bálványaira, nem teszi tisztátalanná felebarátja
feleségét, és nem közeledik asszonyhoz tisztulása idején, 7 senkivel sem
kegyetlenkedik, visszaadja adósának a zálogot, nem rabol el semmit,
kenyeréből ad az éhezőnek, és a mezítelent felruházza, 8 uzsorát nem
szed, kamatot nem vesz, tartózkodik az álnokságtól, igazságosan ítélkezik a
peres felek között, 9 rendelkezéseim szerint él, törvényeimet megtartja, és
hűségesen teljesíti: az ilyen ember igaz, ő élni fog! - így szól az
én Uram, az ÚR.
10 Ha olyan fia
születik, aki rabló és vérontó lesz, és csak egyet is elkövet ezekből, 11
bár apja mindezt nem követte el: eszik a hegyeken bemutatott áldozatból,
tisztátalanná teszi felebarátja feleségét, 12 a nyomorulttal és a szegénnyel
kegyetlenkedik, mindenfélét rabol, a zálogot nem adja vissza, föltekint a
bálványokra, és utálatos dolgokat követ el, 13 uzsorát szed, és kamatot vesz:
az ilyen éljen? Nem fog élni! Mivel elkövette mindezeket az utálatos dolgokat,
meg kell halnia, vére őt terheli.
14 Ha valakinek olyan
fia születik, aki látja apja vétkeit, amelyeket az elkövet, látja ugyan, de
ő maga nem követ el olyanokat: 15 nem eszik a hegyeken bemutatott
áldozatból, nem tekint föl Izráel házának bálványaira, nem teszi tisztátalanná
felebarátja feleségét, 16 nem kegyetlenkedik senkivel, nem tartja vissza a
zálogot, nem rabol el semmit, kenyeréből ad az éhezőnek, és felruházza
a mezítelent, 17 tartózkodik az álnokságtól, uzsorát és kamatot nem vesz,
törvényeimet teljesíti, és rendelkezéseim szerint él: az ilyen nem hal meg apja
bűne miatt, hanem élni fog! 18 Apja azonban, mivel megzsarolta és
kirabolta embertársát, és csak rosszat tett népe között, meg fog halni
bűne miatt!
19 Ti ezt mondjátok:
Miért nem bűnhődik a fiú is az apa bűne miatt? Ez a fiú törvény
és igazság szerint él, minden rendelkezésemet megtartja és teljesíti, ezért
élni fog. 20 Annak kell meghalnia, aki vétkezett. A fiú nem bűnhődik
az apa bűne miatt, az apa sem bűnhődik fia bűne miatt. Az
igaz azt kapja, amit igazságáért érdemel, a bűnös pedig azt kapja, amit
bűnéért érdemel.
21 De ha a bűnös
megtér, és nem követi el többé vétkeit, hanem megtartja minden rendelkezésemet,
törvény és igazság szerint él: akkor élni fog, nem hal meg. 22 Azok a vétkek,
amelyeket elkövetett, nem maradnak emlékezetben. Azokért az igaz tettekért,
amelyeket véghezvitt, élni fog! 23 Hiszen nem kívánom én a bűnös ember
halálát - így szól az én Uram, az ÚR -, hanem azt, hogy megtérjen útjáról, és
éljen
24 Ha pedig az igaz
eltér az igazságtól, és álnokul é
25 Ti azt mondjátok:
Nem következetes az Úr. Figyeljetek ide, Izráel háza! Én nem vagyok
következetes? Inkább ti nem vagytok következetesek! 26 Ha az igaz eltér az
igazságtól, álnokul él, és meghal: azért hal meg, mert álnokul élt.
27 Ha pedig a
bűnös megtér, és nem követi el többé bűnét, hanem törvény és igazság
szerint él, akkor megmenti az életét. 28 Ha belátásra jut, és megtér, és nem
követi el vétkeit, élni fog, nem hal meg. 29 De Izráel háza azt mondja: Nem
következetes az Úr. Én nem vagyok következetes, Izráel háza? Inkább ti nem
vagytok következetesek!
30 Ezért mindenkit a
maga tettei szerint ítélek meg, Izráel háza! - így szól az én Uram, az ÚR.
Térjetek meg, hagyjátok el vétkeiteket, akkor nem fogtok elbukni bűneitek
miatt. 31 Hagyjatok fel vétkeitekkel, amelyeket elkövettetek, és újuljatok meg
szívetekben és lelketekben! Miért halnátok meg, Izráel háza? 32 Hiszen nem
kívánom a halandó halálát - így szól az én Uram, az ÚR -, térjetek hát meg és
éljetek
Ez 19
1 Te pedig kezdj
siratóéneket Izráel fejedelmeiről, 2 és mondd: Mi volt anyád? Nőstény
oroszlán, oroszlánok között hevert, ifjú oroszlánok között nevelte föl a kölykeit.
3 Nagyra nevelte egyik kölykét, ifjú oroszlán lett az, és megtanult zsákmányt
ejteni, embert is evett. 4 De népeket hívtak össze ellene, foglyul ejtették
vermükben, és megláncolva vitték el Egyiptom földjére. 5 Amikor anyja látta,
hogy hiába várja, oda lett a reménysége, fogta egy másik kölykét, és azt tette
ifjú oroszlánná. 6 Ez járt-kelt az oroszlánok között, ifjú oroszlánná lett, és
megtanult zsákmányt ejteni, embert is evett. 7 Lerontotta palotáikat, rommá
tette városaikat, rettegett az egész ország hangos ordításától. 8 De
összefogtak ellene a környező tartományok népei, és kivetették rá
hálójukat, foglyul ejtették vermükben. 9 Láncra verve ketrecbe zárták, és
elvitték Babilónia királyához, elvitték a börtönbe, hogy ne hallják többé a hangját
Izráel hegyein. 10 Olyan volt anyád, mint egy szőlőtő a
szőlőskertben, amelyet víz mellé ültettek: termékeny volt, sok
hajtása lett a sok víztől. 11 Erős vesszői nőttek, királyi
pálcának valók, magas volt, kiemelkedett a fák lombja közül, kitűnt
magasságával és sok levelével. 12 De a harag kiszaggatta, földre terítette, a
keleti szél leszárította gyümölcsét, erős vesszői letöredeztek, és
elszáradtak, tűz emésztette meg őket. 13 Most a pusztába van ültetve,
a szikkadt és szomjú földbe. 14 Tűz csapott ki vesszőjéből,
megemésztette hajtásait és gyümölcsét. Nincs rajta több erős vessző,
királyi pálca. Siratóének ez, siratóének lett.
Ez 20
1 A hetedik
esztendőben, az ötödik hónap tizedikén eljöttek hozzám néhányan Izráel
vénei közül megkérdezni az URat, és leültek előttem. 2 Akkor így szólt
hozzám az ÚR igéje: 3 Emberfia, szólj Izráel véneihez, és mondd nekik: Ezt
mondja az én Uram, az ÚR: Azért jöttetek, hogy megkérdezzetek engem? Életemre
mondom: Nem hagyom, hogy kérdezgessetek! - így szól az én Uram, az ÚR. 4 Akarsz-e
ítélkezni fölöttük, emberfia, akarsz-e? Akkor add tudtukra elődeik
utálatos dolgait!
5 Ezt mondd nekik: 6
Akkor fölemelt kézzel tettem esküt, hogy kihozom őket Egyiptom
földjéről abba az országba, amelyet kiszemeltem nekik: tejjel és mézzel
folyó föld az, minden ország ékessége. 7 Akkor ezt mondtam nekik: Vessétek el
mindnyájan szemetek elől a förtelmes bálványokat, ne tegyétek magatokat
tisztátalanná Egyiptom bálványisteneivel! Én, az ÚR, vagyok a ti Istenetek!
8 De engedetlenek
voltak velem 9 De mást tettem nevemért, hogy ne gyalázzák azt azok a népek,
amelyek között éltek, és amelyek előtt megismertettem magamat velük.
Kihoztam őket Egyiptomból.
10 Kihoztam őket
Egyiptomból, és elvittem őket a pusztába. 11 Rendelkezéseket adtam nekik,
és megismertettem velük törvényeimet, amelyek által él az ember, ha megtartja
azokat. 12 A nyugalom napjait is nekik adtam, annak jeléül, hogy van közünk
egymáshoz, és megtudják, hogy én vagyok az ÚR, aki megszentelem őket. 13
De engedetlen volt velem szemben Izráel há 14 Mégis másként bántam velük
nevemért, hogy ne gyalázzák azt azok a népek, amelyeknek szeme láttára kihoztam
őket. 15 De fölemelt kézzel tettem esküt a pusztában, hogy nem viszem be
őket arra a földre, amelyet nekik akartam adni - tejjel és mézzel folyó
föld az, minden ország ékessége - 16 mivel törvényeimet megvetették, nem
követték rendelkezéseimet, és a nyugalom napjait meggyalázták, mert
bálványaikhoz vonzódott szívük. 17 Mégis megszántam őket: nem pusztítottam
el őket, és nem végeztem velük a pusztában.
18 De azt mondtam
fiaiknak a pusztában: Ne kövessétek atyáitok szokásait, ne az ő
törvényeikhez igazodjatok, és ne tegyétek magatokat tisztátalanokká
bálványaikkal! 19 Én, az ÚR, vagyok a ti Istenetek! Az én rendelkezéseimet
kövessétek, az én törvényeimhez igazodjatok, és azokat teljesítsétek! 20
Szenteljétek meg a nyugalom napjait annak jeléül, hogy közünk van egymáshoz, és
megtudjátok, hogy én, az ÚR, vagyok a ti Istenetek. 21 De a fiak is
engedetlenek voltak velem szemben, nem követték ren 22 Mégis visszavontam a
kezemet, és másként bántam velük nevemért, hogy ne gyalázzák azt azok a népek,
amelyeknek szeme láttára kihoztam őket. 23 De fölemelt kézzel tettem esküt
a pusztában, hogy elszélesztem őket a népek között, és szétszórom
őket az országokba, 24 mivel törvényeimet nem teljesítették,
rendelkezéseimet megvetették, a nyugalom napjait meggyalázták, és atyáik
bálványain járt a szemük. 25 Ezért én is hagytam, hogy legyenek olyan
rendelkezéseik, amelyek nem jók, és olyan törvényeik, amelyek által nem élnek.
26 Hagytam, hogy tisztátalanokká váljanak ajándékaikkal, amikor áldozatul
elégettek minden elsőszülöttet; hagytam, hogy maguk is megrémüljenek, és
megtudják, hogy én vagyok az ÚR!
27 Ezért, emberfia,
szólj Izráel házához, és mondd meg nekik: Így szól az én Uram, az ÚR: Még azzal
is megcsúfoltak engem őseitek, hogy hűtlenséget követtek el ellenem.
28 Mert én bevezettem őket abba az országba, amelyről fölemelt kézz
29 Akkor ezt mondtam nekik: Mire való az a halom, ahová áldozni jártok? Azért
nevezik ezeket áldozóhalmoknak még ma is.
30 Ezért mondd meg
Izráel házának: Így szól az én Uram, az ÚR: Őseitek módján teszitek
tisztátalanná magatokat, és az ő förtelmes bálványaikkal paráználkodtok!
31 Tisztátalanok
32 Semmi sem lesz
abból, amin ti gondolkoztok, amikor azt mondjátok: Legyünk olyanok, mint más
nemzetek, mint a többi országok népei, akik fát és követ tisztelnek. 33
Életemre mondom - így szól az én Uram, az ÚR -, hogy királyotok maradok
erős kézzel és kinyújtott karral, de kiáradó, lángoló haraggal is 34
Kivezetlek majd benneteket a népek közül, és összegyűjtelek az
országokból, amelyekbe szétszóródtatok, erős kézzel, kinyújtott karral és
kiáradó, lángoló haraggal! 35 Elvezetlek benneteket a népek pusztájába, ahol
szemtől-szembe állva törvénykezem veletek. 36 Ahogyan őseitekkel
törvénykeztem Egyiptom pusztájában, úgy törvénykezem veletek- így szól az én Uram, az ÚR. 37 Átterellek
benneteket pásztorbotom alatt, és beveszlek a szövetség kötelékébe. 38 Megtisztítlak
benneteket az ellenem lázadóktól és hitszegőktől; és kivezetem
őket abból az országból, amelyben jövevények voltak, de Izráel földjére
nem fognak bemenni. Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR!
39 Ti azért, Izráel
háza - így szól az én Uram, az ÚR -, kövessétek csak mindnyájan bálványaitokat,
és tiszteljétek őket! De majd egyszer hallgatni fogtok rám, és többé nem
gyalázzátok meg szent nevemet ajándékaitokkal és bálványaitokkal 40 Mert szent
hegyemen, Izráel 41 Gyönyörködöm
bennetek, mint a kedves illatú áldozatban, amikor kivezetlek a népek közül, és
összegyűjtelek azokból az országokból, amelyekbe szétszóródtatok, és a
népek szeme láttára bebizonyítom rajtatok, hogy szent vagyok. 42 Akkor majd
megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR, amikor beviszlek benneteket Izráel földjére,
abba az országba, amelyről fölemelt kézzel tettem esküt, hogy
őseiteknek adom. 43 Ott majd visszagondoltok arra, hogyan éltetek, és mi
mindent tettetek: hogyan tettétek magatokat tisztátalanokká. Akkor
megundorodtok magatoktól, olyan sok gonoszságot követtetek el. 44 Akkor majd
megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR. Az én nevemért, nem pedig a ti gonosz
életetek és romlott tetteitek szerint bánok így veletek, Izráel háza! - így
szól az én Uram, az ÚR.
Ez 21
1 Így szólt hozzám az
ÚR igéje: 2 Emberfia, vesd tekintetedet déli irányba, mondj szózatot dél felé,
és prófétálj a déli vidék erdeje ellen! 3 Ezt mondd a dé 4 És látni fogja
minden élő, hogy én, az ÚR, gyújtottam fel, nem is fog elaludni! 5 Én
azonban ezt mondtam: Ó, Uram, URam! Ők azt mondják rólam: Ez folyton
példázatokat mond!
6 Ezért így szólt
hozzám az ÚR igéje: 7 Emberfia, vesd tekintetedet Jeruzsálem felé, mondj
szózatot a szent helyekről, és prófétálj Izráel földje ellen! 8 Mondd
Izráel földjéről: Így szól az ÚR: Én rád támadok, kihúzom kardomat
hüvelyéből, és kiirtok belőled igazat és bűnöst. 9 Mivel ki
akarok irtani belőled igazat és bűnöst, azért jön ki kardom
hüvelyéből mindenki ellen déltől északig. 10 Akkor majd megtudja
mindenki, hogy én, az ÚR, húztam ki kardomat hüvelyéből: nem is tér az
vissza!
11 Te, emberfia,
sóhajtozz! Roskadozó derékkal, keservesen sóhajtozz a szemük láttára! 12 Ha
majd megkérdezik tőled, hogy miért sóhajtozol, így felelj: Egy hír miatt,
amely ha ideér, megdermed minden szív, elerőtlenedik minden kéz, elcsügged
minden lélek, és minden térd vizes lesz. Íme, eljön és beteljesül! - így szól
az én Uram, az ÚR.
13 Így szólt hozzám
az ÚR igéje: 14 Emberfia, prófétálj, és mondd meg! Így szól az én Uram: Ezt
mondd: Kard, kard! Ki van köszörülve, ki is van fényesítve! 15 Ki van
köszörülve, hogy vadul mészároljon, ki van fényesítve, hogy villámokat szórjon.
Örüljünk-e annak, hogy fiamnak királyi pálcája van, mikor minden fa megveti? 16
Odaadta azt, hogy kifényesítve kézbe fogják. Kiköszörült, kifényesített kard
ez, arra való, hogy gyilkos kézbe adják. 17 Kiálts és jajgass, emberfia, mert
ez történik népemmel, Izráel minden főrangú emberével: kardélre hányják
őket népemmel együtt. Azért fájdalmadban verd a melledet! 18 Mert megvolt
a próbatétel, de mit ér az? Ha van is még királyi pálca, megvetett az, nem
marad meg! így szól az én Uram, az ÚR. 19 Te azért, emberfia, prófétálj! Csapd
össze a kezedet! Kétszeres, sőt háromszoros erejű lesz a kard:
sebeket osztó kard ez, nagy öldöklésnek a kardja, amely ott jár közöttük. 20
Azért, hogy kétségbeessék a szív, és sokan elessenek, minden városkapu ellen
öldöklő kardot küldtem. Arra készült, hogy villámokat szórjon, ki van
fényesítve, hogy öldököljön. 21 Vágj élesen jobb felé, fordulj, és vágj bal
felé, amerre csak fordítanak! 22 Akkor én is összecsapom a kezemet, és
lecsillapul lángoló haragom! Én, az ÚR, szóltam!
23 Így szólt hozzám
az ÚR igéje: 24 Te, emberfia, rajzolj magad elé két utat, amelyen feljön
Babilónia királyának kardja: egy országból induljon ki mindkettő! Azután
faragj útjelzőt; a város felé vezető út elágazásához faragd! 25
Rajzolj utat, amelyen jön a kard Rabbat-Ammón ellen, meg Júda és a
megerősített Jeruzsálem ellen! 26 Mert odaáll Babilónia királya a
válaszútra, a két út elejére, hogy jósoltasson, megrázza a nyilakat, megkérdezze
a bálványokat, megnézze a májat. 27 A jóslat jobb felé, Jeruzsálem felé mutat.
Faltörő kosokat helyez el, gyilkos parancsra nyitja a száját, nagy harci
kiáltást hallat, faltörő kosokat helyez el a kapukkal szemben, sáncot
emeltet, és ostromgépeket építtet. 28 De ezt ők hiábavaló jósolgatásnak
tartják, esküvel is bizonygatják. Az ÚR majd emlékezteti őket
bűnükre, és megfogja őket.
29 Ezért így szól az
én Uram, az ÚR: Mivel emlékezetben marad bűnötök, lelepleződik
hűtlenségetek, és kiderül, hogy minden tettetek vétkes volt: mivel ez
emlékezetben marad, kézre kerültök!
30 Neked pedig, te
gyalázatos bűnös, Izráel fejedelme, akinek eljön a napja az utolsó
bűntett idején, 31 ezt mondja az én Uram, az ÚR: Félre a süveggel, le a
koronával! Nem marad úgy, ahogyan most van! Legyen a magas alacsony, és legyen
az alacsony magas! 32 Rommá, rommá, rommá teszem, amilyen még nem volt ez; míg
majd eljön, akié az ítélet, mert neki adom!
33 Te, emberfia,
prófétálj és mondd meg! Ezt mondja az én Uram, az ÚR az ammóniakról és
gyalázkodásukról: Így beszélj: Kard, kard! - amely ki van húzva, hogy
öldököljön, ki van fényesítve, hogy megsemmisítsen és villámokat szórjon! 34
Mivel téged hiábavaló látomásokkal és hazug jóslatokkal ámítanak, hogy
odatesznek téged a gyalázatos bűnösök nyakára, akiknek eljön a napja az
utolsó bűntett idején: 35 térjen vissza a kard a hüvelyébe! Teremtésed
helyén, származásod földjén ítélkezem fölötted! 36 Kiárasztom rád bosszús
haragomat, viharként török rád haragom tüzével; vad indulatú emberek kezébe
adlak, akik mesterei a pusztításnak. 37 A tűz eledele leszel, véredet
fölissza a föld, nem is fognak rád emlékezni! - Én, az ÚR, megmondtam!
Ez 22
1 Így szólt hozzám az
ÚR igéje: 2 Akarsz-e ítélkezni, emberfia? Akarsz-e ítéletet mondani a vérontó
város fölött? Akkor add tudtára minden utálatos tettét, 3 és mondd: Így szól az
én Uram, az ÚR: Ennek a vérontó városnak eljön az ideje, mert bálványokat
készített a maga vesztére, és tisztátalan lett. 4 A vér, am 5 Közel és távol
levők csúfolni fognak téged, te rossz hírű, te sokat viszálykodó!
6 Íme, Izráel
fejedelmei közül mindegyik annyi vért ontott, amennyit csak bírt. 7 Apát és
anyát ócsároltak országodban, a jövevényt zsarolták, az árvát és az özvegyet
nyomorgatták. 8 A szent dolgokat semmibe vetted, és a nyugalom napjait
meggyaláztad. 9 Rágalmakat terjesztettek országodban, hogy vért onthassanak; a
hegyeken bemutatott áldozatból ettek, galád dolgokat követtek el. 10 A fiúk
apjuk feleségével háltak. Erőszakoskodtak a tisztulásban levő
nővel. 11 Volt, aki a más feleségével követett el utálatos dolgot, volt,
aki a saját menyét gyalázta meg galádul; olyan is volt, aki a húgával, saját
apja leányával erőszakoskodott. 12 Hagyták magukat megvesztegetni
országodban, hogy vért onthassanak. Uzsorát és kamatot szedtél, nyerészkedtél
embertársaidon, zsarolva őket, engem pedig elfelejtettél! - így szól az én
Uram, az ÚR.
13 Azért én
összecsapom a kezemet nyerészkedésed miatt, amelyet elkövettél, és a vérontás
miatt, amelyet országodban elkövettek. 14 Lesz-e elég bátorságod, lesz-e elég
erőd akkor, amikor majd elbánok veled? Amit én, az ÚR, mondok, azt meg is
teszem! 15 Elszélesztelek majd a népek közé, és szétszórlak az országokba;
véget vetek országodban a tisztátalankodásnak! 16 Gyalázatos leszel a népek
előtt. Akkor megtudod, hogy én vagyok az ÚR.
17 Így szólt hozzám
az ÚR igéje: 18 Emberfia! Izráel háza salakká lett számomra: a réz, az ón, a
vas és az ólom a kemencében ezüstsalakká lett. 19 Ezért így szól az én Uram, az
ÚR: Mivel mindenestül salakká lettetek, összegyűjtelek benneteket
Jeruzsálembe. 20 Ahogyan összegyűjtik az ezüstöt, a rezet, a vasat, az
ólmot és az ónt a kemencébe, és tüzet fújtatnak alatta, hogy megolvasszák, úgy
gyűjtelek össze benneteket lángoló haragomban, kemencébe raklak, és
megolvasztalak benne. 21 Összeszedlek benneteket, rátok fúvok haragom tüzével,
és megolvasztalak benne. 22 Ahogyan megolvad az ezüst a kemencében, úgy
olvadtok meg Jeruzsálemben. Amikor kitöltöm rajtatok haragomat, akkor
megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR.
23 Így szólt hozzám
az ÚR igéje: 24 Emberfia, mondd meg ennek az országnak: Tisztátalan föld vagy,
amely nem kapott esőt a harag napján! 25 Prófétái összeesküvést
szőnek, olyanok, mint az ordító, ragadozó oroszlán: embereket esznek,
kincset és drágaságot harácsolnak, sok asszonyt tesznek özveggyé. 26 Papjai
erőszakot követtek el törvényemen, és meggyalázták szent dolgaimat. Nem
tettek különbséget a szent és a közönséges között, nem tanítottak a tisztátalan
és tiszta megkülönböztetésére. A nyugalom napjaival nem törődtek, és
gyalázatot hoztak rám 27 Vezérei olyanok, mint a ragadozó farkasok: vért
ontanak, embereket pusztítanak el nyereségvágyból. 28 Prófétái mázolják a
habarcsot, hiábavalóságot látnak, hazugságokat jósolgatnak nekik, amikor ezt
mondják: ,,Így szól az én Uram, az ÚR...'' -
pedig az ÚR nem szólt. 29 Az ország népe szívtelenül zsarol, és
lelketlenül rabol, a nyomorultat és a szegényt elnyomják, a jövevényt pedig
törvénytelenül zsarolják. 30 Kerestem köztük valakit, aki építené a falat, és
odaállana a résre színem elé az országért, hogy ne pusztítsam el, de nem
találtam. 31 Ezért kitöltöm rajtuk dühömet, megsemmisítem őket haragom
tüzével, fejükre olvasom tetteiket! - így szól az én Uram, az ÚR.
Ez 23
1 Így szólt hozzám az
ÚR igéj 2 Emberfia! Volt két asszony, egy anyának a lányai. 3 Ezek
paráználkodtak Egyiptomban, már ifjúkorukban paráznák voltak. Ott nyomkodták a
mellüket, ott szorongatták szűzi keblüket. 4 Az idősebbik neve Oholá
volt, a húgáé Oholibá. Aztán az enyéim lettek, és szültek fiakat és leányokat.
A nevük így értendő: Oholá Samária, Oholibá pedig Jeruzsálem.
5 Oholá azonban
paráznává lett, noha a feleségem volt. Vágyra gerjedt szeretői iránt, az
asszírok iránt, akik hozzá érkeztek 6 kék bíborba öltözve: helytartók és
elöljárók, kívánatos ifjak mindnyájan, lovasok, harci kocsin járók. 7
Paráználkodást folytatott velük, Asszíria válogatott ifjaival és mindazokkal,
akik iránt vágyra gerjedt, és tisztátalanná tette magát bálványaikkal. 8 De az
egyiptomiakkal folytatott paráználkodását sem hagyta abba, hiszen azok vele
háltak már fiatal korában; ők is szorongatták szűzi keblét, és nagy
paráználkodást folytattak vele. 9 Ezért a szeretői kezébe adtam, az
asszírok kezébe, akik iránt vágyra gerjedt. 10 Azok leleplezték szemérmét,
elvették fiait és leányait, őt magát pedig megölték fegyverrel, és
hírhedtté lett az asszonyok között, amikor végrehajtották rajta az ítéletet.
11 Amikor látta ezt a
húga, Oholibá, romlottabb lett nála, mert vágyra gerjedt, és még rútabb
paráználkodást űzött, mint a nővére. 12 Vágyra gerjedt az asszírok
iránt: a helytartók és az elöljárók iránt, akik gyönyörű ruhákban érkeztek
hozzá, meg a lovasok iránt, a harci kocsin járók iránt, akik mindnyájan
kívánatos ifjak. 13 Láttam, hogy tisztátalan lett; egyformák ők mind a
ketten. 14 De ez még tovább ment a paráználkodásban, mert látott férfialakokat
a falra vésve, a káldeusok képmását vörös festékkel rajzolva. 15 Ezek övet
viselnek a derekukon, kendős turbánt a fejükön; látszik mindnyájukról,
hogy tisztek, hasonlók a babilóniaiakhoz, akiknek Káldea a szülőföldje. 16
Amikor a szemébe tűntek, vágyra gerjedt irántuk, és követeket küldött
hozzájuk Káldeába. 17 El is jöttek hozzá a babilóniaiak, hogy szeretkezzenek
vele, és tisztátalanná tették paráznaságukkal. Amikor tisztátalanná lett
miattuk, megundorodott tőlük. 18 Mivel nyíltan paráználkodott, és
szemérmetlenül viselkedett, megundorodtam tőle, ahogyan megundorodtam
nővérétől is. 19 De ő egyre többet paráználkodott, emlékezve
fiatalkorára, amikor Egyiptomban paráználkodott. 20 Olyan szeretők iránt
gerjedt vágyra, akiknek olyan a teste, mint a szamaraké, és olyan a tagja, mint
a lovaké. 21 Vágyódott fiatalkora galádságára, amikor még Egyiptomban
szorongatták keblét, nyomkodták ifjú melleit.
22 Ezért Oholibá -
így szól az én Uram, az ÚR -, én majd fölindítom szeretőidet, akiktől
megundorodtál, és elhozom őket ellened mindenfelől 23 a
babilóniaiakat, az összes káldeusokat, a Pekódból, Sóából és Kóából valókat,
meg az asszírokat velük együtt, a kívánatos ifjakat, a helytartókat és
elöljárókat mind, a tiszteket, a kiváló vitézeket és az összes harci kocsin
járókat. 24 Jönnek ellened kerekeken gördülő harci kocsikkal, népek
tömegével, fölszerelve nehéz és könnyű pajzzsal, sisakosan. Körülvesznek
téged, és jogot adok nekik arra, hogy saját törvényeik szerint ítélkezzenek
fölötted. 25 Megéreztetem veled féltékenységemet, ők pedig haragjukban
elbánnak veled: orrodat, füledet levágják; ami pedig megmarad belőled, az
fegyvertől pusztul el. Elviszik fiaidat és leányaidat, akik pedig
megmaradnak, azokat tűz emészti meg. 26 Lehúzzák rólad a ruhát, és
elveszik ékszereidet. 27 Véget vetek galádságodnak és Egyiptomban elkezdett
paráználkodásodnak. Nem tekintgetsz rájuk, és Egyiptomra sem gondolsz többé!
28 Bizony, ezt mondja
az én Uram, az ÚR: Odaadlak azoknak a kezébe, akiket meggyűlöltél,
akiktől megundorodtál. 29 Gyűlöletükben elbánnak veled: elvesznek
tőled mindent, amit szereztél, azután ott hagynak csupaszon, meztelenül,
leleplezve parázna szemérmedet és galád paráznaságodat. 30 Így bánnak veled,
mert paráználkodtál a népekkel, és tisztátalanná tetted magadat bálványaikkal.
31 Nénéd útján jártál, ezért az ő poharát adom a kezedbe! 32 Ezt mondja az
én Uram, az ÚR: Ki kell innod nénéd poharát, a mélyet és öblöset; kinevetnek és
kigúnyolnak, mert sok fér bele! 33 Részeg leszel, gyötrelemmel tele,
szörnyű borzalom pohara nénédnek, Samáriának a pohara. 34 Ki kell innod,
ki kell ürítened! Még a cserepeit is rágni fogod, és téped a melledet.
Megmondtam! - így szól az én Uram, az ÚR.
35 Azért ezt mondja
az én Uram, az ÚR: Mivel te elfelejtettél, és hátat fordítottál nekem, viseld
hát galádságod és paráznaságod következményét!
36 Ezt mondta nekem
az ÚR: Emberfia! Akarsz-e ítéletet mondani Oholá és Oholibá fölött? Akkor add
tudtukra utálatos tetteiket! 37 Mert házasságtörők, vér tapad a kezükhöz;
bálványaikkal követték el a házasságtörést, azoknak áldozták oda eledelül még a
fiaikat is, akiket nekem szültek. 38 Azt is megtették velem, hogy ugyanazon a
napon tisztátalanná tették szentélyemet, és meggyalázták szombatjaimat. 39 Mert
levágták fiaikat bálványaiknak, és még aznap elmentek szentélyembe, és
meggyalázták azt: ezt tették. 40 Sőt elküldtek a messze lakó emberekért,
követet küldve hozzájuk, és azok el is jöttek. A kedvükért megmosakodtál,
kifestetted a szemedet, és ékszerekkel ékesítetted magad. 41 Vetett ágyra
ültél, előtte terített asztal volt, és az én tömjénemet és olajomat tetted
arra. 42 Vidám lárma hallatszott ott. Az embertömeghez még ivócimborákat is
hoztak a pusztából. Ezek karperecet adtak a nők kezére, díszes koszorút a
fejükre. 43 Akkor ezt mondtam: Még a kivénült asszonynak is házasságtörés kell?
Most már az ilyen parázna személlyel is paráználkodnak? 44 Úgy jártak hozzá,
ahogy parázna asszonyhoz szokás: úgy jártak Oholához és Oholibához, ezekhez a
galád nőkhöz. 45 De majd igaz férfiak ítélkeznek fölöttük a
házasságtörők és a vérontók törvénye szerint, mert házasságtörők, és
vér tapad a kezükhöz.
46 Ezt mondja az én
Uram, az ÚR: Hívjanak össze ügyükben egy népgyűlést, és vessék őket
prédára elrettentő például. 47 Kövezze meg őket a népgyűlés, és
koncolják fel őket kardjukkal; fiaikat és leányaikat gyilkolják le,
házaikat pedig gyújtsák föl. 48 Megszüntetem a galádságot az országban, hogy
okuljon belőle minden asszony, és ne kövessen el olyan galádságot, mint
ti. 49 Így hárítják rátok galádságotok büntetését, és viselni fogjátok
bálványozásotok vétkének következményeit. Akkor majd megtudjátok, hogy én, az
ÚR, Úr vagyok!
Ez 24
1 Így szólt az ÚR
igéje hozzám a kilencedik évben, a tizedik hónap tizedikén: 2 Emberfia! Írd föl
magadnak ezt a nevezetes napot, éppen a mai napot: Babilónia királya éppen a
mai napon indított támadást Jeruzsálem ellen. 3 Mondj példázatot az engedetlen
népről, és mondd nekik: Így szól az én Uram, az ÚR: Tedd föl a fazekat,
tedd föl, vizet is tölts belé! 4 Rakj bele húsdarabokat, csupa jó darabokat,
combot és lapockát, a legjava csontokkal rakd tele! 5 A nyáj legjavából vedd
azt, és rakj alá körben fát! Főzd a húsdarabokat, míg csak meg nem
főnek a csontok is benne! 6 Ezzel azt mondja az én Uram, az ÚR: Jaj a
vérontó városnak, e rozsdás fazéknak, mert a rozsdája nem megy le róla! Szedd
ki belőle egyik darabot a másik után válogatás nélkül. 7 Mert ott van
benne a vér, melyet a csupasz kőre ontott, nem a földre öntötte, hogy a
por betakarhatná, 8 így keltett haragot, így indított bosszúra. Én is kiontom a
vérét a csupasz kőre, hogy ne lehessen betakarni! 9 Azért ezt mondja az én
Uram, az ÚR: Jaj a vérontó városnak! Én is nagy máglyát rakatok: 10 hozzatok
sok fát, gyújtsatok nagy tüzet, főzzétek puhára a húst, hadd főjön
szét teljesen, égjenek oda a csontok! 11 Hagyjátok üresen állni a parázson,
hadd tüzesedjék át, legyen izzó a rézfazék, hogy megolvadjon benne a
tisztátalanság, leégjen róla a rozsda! 12 Kimerítő volt a fáradozás,
mégsem ment le róla a sok rozsda, a tűzben is rajta maradt a rozsda! 13
Galád tisztátalanságodban akartalak ugyan tisztogatni, de nem tisztultál meg,
Nem is tisztulsz meg tisztátalanságodtól, míg ki nem töltöm rajtad haragomat.
14 Én, az ÚR, megmondtam, be is teljesedik, mert véghezviszem! Nem engedek, nem
szánakozom, és nem könyörülök! Aszerint ítéllek el, ahogyan éltél, és amit
tettél!- így szól az én Uram, az ÚR.
15 Így szólt hozzám
az ÚR igéje: 16 Emberfia! Én most elveszem tőled hirtelen halállal azt,
aki neked kedves, de te ne gyászold, ne sirasd, könnyedet se hullasd! 17 Csak
halkan sóhajtozz, ne gyászold úgy, ahogy a halottakat szokták! Tedd föl a
fejdíszedet, és kösd a lábadra sarudat, ne takard el a bajuszodat, és ne edd a
gyászolók kenyerét!
18 Elmondtam ezt
reggel a népnek; estére meghalt a feleségem. Másnap reggel a kapott parancs
szerint cselekedtem. 19 Ekkor a nép ezt mondta nekem: Magyarázd meg, hogy mit
jelent az, amit előttünk csinálsz! 20 Ezt feleltem nekik: Így szólt hozzám
az ÚR igéje: 21 Mondd meg Izráel házának: Így szól az én Uram, az ÚR: Én most
meggyalázottá teszem szentélyemet, erősségeteket, melyre büszkék vagytok,
amely nektek kedves, amely után vágyódtok; fiaitok és leányaitok pedig, akiket
ott hagytatok, fegyvertőlesnek el. 22 Azt fogjátok csinálni, amit én csináltam:
nem takarjátok el bajuszotokat, és nem eszitek a gyászolók kenyerét. 23 Fejdísz
lesz a fejeteken, saru a lábatokon; nem fogtok gyászolni, sem sírni, hanem
elsorvadtok bűneitek miatt, és csak sóhajtoztok egymás közt. 24 Ezékiel
pedig példa lesz számotokra: amit ő csinált, ugyanazt csináljátok ti is.
Amikor ez bekövetkezik, akkor megtudjátok, hogy én, az ÚR, Úr vagyok!
25 Hozzád pedig,
emberfia, azon a napon, amelyen elveszem tőlük erősségüket,
ékességüket, amelynek örülnek, amely kedves nekik és amely után vágyódnak, meg
a fiaikat és leányaikat, 26 azon a napon egy menekült jön hozzád, hogy hírt
hozzon neked. 27 Azon a napon megnyílik majd a szád, beszélni fogsz a
menekülttel, és többé nem kell hallgatnod. Intő jel leszel számukra, és
megtudják majd, hogy én vagyok az ÚR.
Ez 25
1 Így szólt az ÚR
igéje hozzám: 2 Emberfia! Vesd tekintetedet Ammón népére, és prófétálj ellene!
3 Ezt mondd Ammón népének: Halljátok az én Uramnak, az ÚRnak igéjét! Így szól
az én Uram, az ÚR: Mivel hahotáztál, amikor szentélyemet meggyalázták, amikor
Izráel földje elpusztult, és amikor Júda háza fogságba került, 4 azért én a
keleten lakók birtokába adlak. Tábort vernek országodban, ott készítik el
lakásukat, megeszik gyümölcsödet, és megisszák tejedet. 5 Rabba városát tevék
legelőjévé teszem, Ammón földjét pedig juhok delelőhelyévé. Akkor
megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR!
6 Bizony, ezt mondja
az én Uram, az ÚR: Mivel tapsoltál kezeddel, dobogtál lábaddal, és megvetéssel,
szívből örültél Izráel földjének a sorsán, 7 azért én kinyújtom a kezemet
ellened, zsákmányul adlak oda a népeknek, kiirtalak a nemzetek közül, és
kipusztítalak az országok közül. Megsemmisítelek, és majd megtudod, hogy én
vagyok az ÚR.
8 Így szól az én
Uram, az ÚR: Mivel Móáb és Széír azt mondja, hogy Júda háza is csak olyan, mint
a többi nép, 9 azért én most utat nyitok Móáb hegyoldalán a városok felé,
végvárai felé, az ország díszei, Bét-Hajesimót, Baal-Meón és Kirjátaim felé. 10
Utat nyitok a keleten lakók előtt Ammón népe felé is, és birtokukba adom.
Nem is emlékeznek többé Ammónra a népek körében. 11 Móáb fölött is ítéletet
tartok, és majd megtudják, hogy én vagyok az ÚR.
12 Így szól az én
Uram, az ÚR: Mivel Edóm kegyetlen bosszút állt Júda házán, és nagy bűnt
követett el azzal, hogy bosszút állt rajta, 13 ezért - így szól az én Uram, az
ÚR - kinyújtom a kezemet Edóm ellen, és kiirtok belőle embert és állatot.
Romhalmazzá teszem, Témántól Dedánig fegyvertől esnek el. 14 Népem, Izráel
által állok bosszút Edómon, és ők lángoló haragom szerint bánnak el Edómmal.
Akkor majd megtudják, hogy én bosszút állok! - így szól az én Uram, az ÚR.
15 Ezt mondja az én
Uram, az ÚR: Mivel a filiszteusok bosszúból cselekedtek, és kegyetlen bosszút
álltak, fennhéjázó lélekkel, örökös ellenségként pusztítva, 16 azért ezt mondja
az én Uram, az ÚR: Én kinyújtom kezemet a filiszteusok ellen, kiirtom a
krétaiakat, és elpusztítom a tengerparton lakók maradékát. 17 Nagy bosszút
állok rajtuk, megfenyítem őket haragomban. Akkor majd megtudják, hogy én
vagyok az ÚR, amikor bosszút állok rajtuk.
Ez 26
1 A tizenegyedik
évben, a hónap elsején így szólt hozzám az ÚR igéje: 2 Emberfia! Tírusz ezt
mondta Jeruzsálemről: Haha! Összetört a népek kapuja, feltárult
előttem! Gazdag leszek, mert rommá lett! 3 Ezért így szól az én Uram, az
ÚR: Én ellened fordulok, Tírusz, sok népet hozok ellened, ahogyan a tenger
hozza hullámait. 4 Lerombolják Tírusz várfalait, és ledöntik bástyáit. Lesöpröm
róla még a port is, és csupasz sziklává teszem. 5 Hálók szárítóhelye lesz a
tenger közepén. Megmondtam - így szól az én Uram, az ÚR -: a népek zsákmánya le
6 A szárazföldön levő falvait fegyverrel irtják ki. Majd megtudják, hogy
én vagyok az ÚR!
7 Ezt mondja az én
Uram, az ÚR: Elhozom Tírusz ellen Nebukadneccart, Babilónia királyát, a
királyok királyát északról, lovakkal, harci kocsikkal, lovasokkal és nagy
tömegű hadinéppel. 8 A szárazföldön levő falvaidat fegyverrel irtja
ki. Ostromgépeket állít veled szemben, sáncot emel ellened, és pajzsok alatt
tör ellened. 9 Faltörő kost szegez várfalaidnak, bástyáidat pedig
lerombolja csákányaival. 10 Belep a por, amelyet felver tömérdek lova;
megrendülnek várfalaid a lovasoknak és a kerekeken gördülő harci kocsiknak
a zajától, amikor betör kapuidon, ahogy betörnek egy ostromlott városba. 11
Lovainak patái utcáidon tipornak, népedet fegyverrel gyilkolja le, hatalmas
oszlopaid a földre zuhannak. 12 Zsákmányul ejtik gazdagságodat, és felprédálják
áruidat; ledöntik várfalaidat, gyönyörű házaidat lerombolják, a köveket, a
gerendákat, még a port is a tenger közepébe szórják. 13 Megszüntetem énekeid
zaját, és citerád hangja nem hallatszik többé. 14 Csupasz sziklává teszlek;
hálók szárítóhelye leszel; nem építenek fel többé. Én, az ÚR, megmondtam! - így
szól az én Uram, az ÚR.
15 Ezt mondja az én
Uram, az ÚR Tírusznak: Megrendülnek a szigetek öszszeomlásod hallatára, amikor
nyögnek a halálra sebzettek, és ott tombolnak a gyilkosok. 16 Leszállnak majd
trónjukról a tengeri országok fejedelmei mind, leteszik palástjukat, és levetik
tarka ruháikat. Rémületbe öltöznek, a földre ülnek, szakadatlanul rémüldöznek
és szörnyülködnek rajtad. 17 Siratóéneket kezdenek, és ezt mondják rólad: Jaj,
de elpusztultál, te dicsőített város, mely a tenger közepén lakott. A
tenger volt az erőssége neki és lakóinak, rettegésben tartották a környékükön
lakókat mind! 18 Most, amikor elbuktál, rémület fogja el a szigeteket,
megriadnak a tenger szigetei, hogy ilyen véged lett.
19 Ezt mondja az én
Uram, az ÚR: Amikor romvárossá teszlek, amilyenek a lakatlan városok, amikor
rád zúdítom a mélység árját, és elborítanak a nagy vizek, 20 akkor letaszítalak
a sírba roskadókhoz, a hajdan élt emberekhez, és ott kell laknod a föld
mélyében, az ősidők óta puszta helyen, a sírba roskadóknál; lakatlan
leszel, bár ékessé tettelek az élők földjén. 21 Rettenetes véget adok neked,
nem leszel! Keresni fognak, de nem találnak meg soha többé! - így szól az én
Uram, az ÚR.
Ez 27
1 Így szólt hozzám az
ÚR igéje: 2 Te, emberfia, kezdj siratóéneket Tíruszról, 3 és mondd Tírusznak,
amely a tenger kapujánál lakik, és sok sziget népeivel kereskedik: Így szól az
én Uram, az ÚR: Tírusz, te azt mondtad:
Tökéletes szépségű vagyok! 4 A tenger közepén terül el birodalmad,
tökéletesen szépnek építettek. 5 Szenír ciprusaiból készítették összes oldaldeszkádat,
libánoni cédrust hoztak, abból csinálták árbocodat. 6 Básáni tölgyfából
készítették evezőidet, elefántcsonttal díszített fedélzetedet ciprusfából
készítették, mely a kittiek szigeteiről való. 7 Egyiptomi tarka vászonból
volt a vitorlád, az volt a zászlód. Ponyvának Elisá szigeteiről való kék
és piros bíbort használtál. 8 Szidón és Arvad lakói voltak evezőseid,
Tírusz legügyesebb emberei voltak matrózaid. 9 Gebál legtapasztaltabb és
legügyesebb emberei javítgatták sérüléseidet. A tenger minden hajója és hajósa
megfordult nálad, hogy kereskedjék. 10 Perzsák, lídek és pútiak voltak
haderőd katonái, pajzsot és sisakot akasztottak rád: azok díszítettek.
11 Falaidon
körös-körül arvádiak voltak seregedben, bástyáidon pedig gammádiak. Pajzsaikat
kiakasztották falaidra körös-körül, ezek tettek tökéletesen széppé. 12 Tarsís
sokféle árut vásárolt tőled, piacodra pedig ezüstöt, vasat, ónt és ólmot
hoztak. 13 Jáván, Túbal és Mesek kalmárai élő embereket és rézeszközöket
adtak cserébe áruidért. 14 Bét-Tógarmából lovakat, lovasokat és öszvéreket hoztak
piacodra. 15 A dedáni kalmárokkal és sok szigettel voltál kereskedelmi
kapcsolatban, elefántagyarakat és ébenfát hoztak neked fizetségül. 16 Az arámok
is vásároltak tőled sokféle készítményt, és türkizt, bíborszínű
gyapjút, tarka szőtteseket, fehér gyolcsot, korallokat és rubint hoztak
piacodra. 17 Júda és Izráel kalmárai minníti búzát, fügét, mézet, olajat és
balzsamot adtak cserébe áruidért. 18 Damaszkusz is vásárolt tőled sokféle
készítményt, mindenféle árut: helbóni borért és hófehér gyapjúért. 19 Vedán és
Jáván Uzzálból kovácsolt vasat, fahéjat és illatos nádat hozott piacodra;
ezeket adták cserébe áruidért. 20 A dedáni kalmárok lótakarókat hoztak. 21
Arábiával és Kédár összes fejedelmével kereskedelmi kapcsolatban voltál:
bárányokkal, kosokkal és bakokkal kereskedtek veled. 22 Seba és Ramá kalmárai a
legfinomabb balzsamot, mindenféle drágakövet és aranyat hoztak piacodra. 23
Hárán, Kanné, Eden és Seba kalmárai, Assúr és Kilmad kalmárai 24 árusítottak
vásáraidon díszruhákat, kék bíbor köpenyeket és tarka ruhákat, színes
szőnyegeket és erősen sodrott köteleket. 25 Tarsís-hajók szállították
áruidat. Meggazdagodtál, tekintélyre tettél szert a tenger közepén. 26 Nagy
vizekre vittek evezőseid, de összetört a keleti szél a tenger közepén. 27
Kincseid és piaci áruid, hajósaid és matrózaid, azok, akik javítgatták
sérülésedet, akik áruiddal kereskedtek és összes katonád, a rajtad levő
egész embertömeg elsüllyed a tenger közepén, összeomlásod idején. 28 Matrózaid
jajkiáltásának hangjára megrendülnek a partvidékek. 29 A hajókból kiszáll
minden evezős, a tengeri hajósok és matrózok mind a szárazföldre lépnek.
30 Jajszavukat hallatják miattad, és keservesen kiáltoznak, port hintenek a
fejükre, hamuban fetrengenek. 31 Kopaszra nyiratkoznak miattad, és gyászba
öltöznek, sírnak miattad keserű szívvel, siratnak keservesen. 32
Fájdalmukban siratóénekbe kezdenek, és így énekelnek rólad: Kicsoda pusztult el
úgy, mint Tírusz a tenger közepén?! 33 Amikor piaci áruid a tengerről
megérkeztek, sok népet elégítettél ki, kincset érő áruk tömegével
gazdagítottad a föld királyait. 34 Most pedig hajótörött vagy a tengeren, a
vizek mélyén, elsüllyedtek áruid és a rajtad levő egész embertömeg. 35 A
szigetek minden lakója szörnyülködik rajtad, királyaikat rémület fogja el,
eltorzul az arcuk. 36 A népek kereskedői fölszisszennek miattad.
Rettenetes véged lett, nem lesz belőled soha semmi!
Ez 28
1 Így szólt hozzám az
ÚR igéje: 2 Emberfia! Szólj Tírusz fejedelméhez: Ezt mondja az én Uram, az ÚR:
Felfuvalkodtál, és ezt mondtad: Isten vagyok én, Isten lakóhelyén lakom, a
tenger közepén! Pedig csak ember vagy, nem Isten, csak te tartod magad olyan
okosnak, mint amilyen Isten. 3 Biztosan bölcsebb vagy Dánielnél, nem marad
homályban előtted semmi! 4 Bölcsességeddel és értelmeddel szereztél
gazdagságot, aranyat és ezüstöt szereztél kincstáraidba. 5 Nagy kereskedői
bölcsességeddel gyarapítottad gazdagságodat, és felfuvalkodtál, mert
meggazdagodtál. 6 Azért ezt mondja az én Uram, az ÚR: Mivel olyan okosnak
tartottad magad, mint amilyen Isten, 7 ezért én idegeneket küldök ellened, a
legkegyetlenebb népeket. Kardot rántanak ellened bármilyen szép és bölcs vagy
is, és véget vetnek fényűzésednek. 8 Sírba taszítanak, meghalsz halálra
sebzetten a tenger közepén. 9 Mondhatod-e majd gyilkosaidnak: Isten vagyok én!?
Csak ember vagy, nem Isten, kiszolgáltatva megölőidnek! 10 A
körülmetéletlenek módján halsz meg, idegeneknek kiszolgáltatva. Én
megmondtam- így szól az én Uram, az ÚR!
11 Így szólt hozzám
az ÚR igéje: 12 Emberfia! Kezdj siratóéneket Tírusz királyáról, és mondd róla:
Ezt mondja az én Uram, az ÚR: Te voltál a mintakép, tele bölcsességgel,
tökéletesen szép. 13 Édenben, Isten kertjében voltál, mindenféle drágakő
borított: rubin, topáz és jáspis, krizolit, ónix és nefrit, zafír, karbunkulus
és smaragd. Aranyból készültek foglalataid, és a rajtad levő vésetek
teremtésed napján elkészültek. 14 Fölkent kerúbot adtam melléd, hogy
oltalmazzon, Isten szent hegyén voltál, tüzes kövek közt járkáltál. 15
Feddhetetlen életű voltál teremtésed napjától fogva, míg álnokság nem lett
található benned. 16 A nagyarányú kereskedés közben megteltél erőszakkal,
és vétkes lettél. Azért száműztelek az Isten hegyéről, és elkergetett
az oltalmazó kerúb a tüzes kövek közül. 17 Szépségedben felfuvalkodtál, rosszra
használtad bölcsességedet a fényűzés kedvéért. Ledobtalak a földre,
látványossággá tettelek a királyok számára. 18 Sok bűnöddel, álnok
kalmárkodásoddal meggyaláztad szentélyeidet. Azért tüzet gyújtottam benned, és
megemésztett téged, hamuvá tettelek a földön mindenki szeme láttára. 19 Akik
csak ismertek a népek között, szörnyülködnek rajtad. Rettenetes véged lett, nem
lesz belőled soha semmi.
20 Így szólt hozzám
az ÚR igéje: 21 Emberfia! Vesd tekinteted Szidónra, és prófétálj ellene! 22 Ezt
mondd: Így szól az én Uram, az ÚR: Ellened fordulok, Szidón, és megmutatom
dicsőségemet rajtad. Majd megtudják, hogy én vagyok az ÚR, amikor ítéletet
tartok fölötte, és megmutatom, hogy szent vagyok! 23 Mert dögvészt bocsátok rá,
és vérontást utcáira, hullanak benne a halálra sebzettek, mert fegyver tör rá
mindenfelől. Majd megtudják, hogy én vagyok az ÚR!
24 Szidón nem lesz
többé Izráel háza számára szúrós tövis és fájdalmat okozó tüske azok között,
akik körülötte laknak és akik megvetik. Akkor megtudják, hogy én, az ÚR, Úr
vagyok.
25 Így szól az én
Uram, az ÚR: Amikor összegyűjtöm Izráel házát a népek közül, amelyek közé
szétszóródtak, akkor megmutatom a népek szeme láttára, hogy szent vagyok, mert
a maguk földjén fognak lakni, amelyet szolgámnak, Jákóbnak adtam. 26
Biztonságban laknak ott; házakat építenek, és szőlőket ültetnek,
biztonságban laknak. Amikor ítéletet tartok a körülöttük lakók fölött, akik
megvetették őket, akkor megtudják, hogy én, az ÚR, vagyok az ő
Istenük.
Ez 29
1 A tizedik
esztendőben a tizedik hónap tizenkettedikén így szólt hozzám az ÚR igéje:
2 Emberfia! Vesd tekintetedet a fáraóra, Egyiptom királyára, és prófétálj róla
és Egyiptomról. 3 Szólj és mondd ezt: Így szól az én Uram, az ÚR: Én ellened
fordulok, te fáraó, Egyiptom királya, te nagy szörnyeteg, aki ott heverészel a
Nílus ágai közt, és ezt mondod: Enyém a Nílus, én alkottam! 4 Horgokat akasztok
az álladba, pikkelypáncélodhoz ragasztom a Nílus halait, és kirántalak a
Nílusból, a Nílus halaival együtt, amelyek pikkelypáncélodhoz ragadtak. 5
Kidoblak a pusztába a Nílus halaival együtt, sík mezőre esel, nem szednek
föl, és nem temetnek el, a föld vadainak és az ég madarainak adlak eledelül. 6
Majd megtudja Egyiptom minden lakója, hogy én vagyok az ÚR. Mert olyan támasz
voltál Izráel házának, mint a nád: 7 Ha kézbe fogtak, összetörtél, és
végighasítottad vállukat, ha rád támaszkodtak, összeroppantál, és
megroskasztottad derekukat.
8 Azért ezt mondja az
én Uram, az ÚR: Íme, fegyvert hozok ellened, és kiirtok belőled embert és
állatot. 9 Egyiptom földje pusztaság és romhalmaz lesz, mivel azt mondta: Enyém
a Nílus, én alkottam! Akkor megtudják, hogy én vagyok az ÚR. 10 Ezért én
ellened fordulok és a Nílus ellen. Egyiptom földjét romhalmazzá, csupa rommá
teszem Migdóltól Szevénéig, Etiópia határáig. 11 Nem jár arra ember, állat sem
jár arra; lakatlan lesz negyven évig. 12 Egyiptom földjét pusztasággá teszem az
elpusztult országok sorában. Városai a romvárosok sorába kerülnek, pusztán
maradnak negyven évig. Az egyiptomiakat pedig szétszórom a népek közé, és
elszórom őket az országokba!
13 De ezt mondja az
én Uram, az ÚR: Negyven év múlva összegyűjtöm az egyiptomiakat a népek
közül, amelyek közé szétszóródtak. 14 Jóra fordítom Egyiptom sorsát;
visszahozom őket Patrósz földjére, eredeti hazájukba, és ott
alacsonyrendű királyság lesznek. 15 Alacsonyabb rendű lesz más
királyságoknál, nem tud többé a népek fölé emelkedni. Kicsivé teszem őket,
hogy ne uralkodhassanak a népeken. 16 Nem lesz többé Izráel házának a
bizodalma, nem emlékeztet arra a bűnre, hogy hozzá fordultak. Akkor
megtudják, hogy én, az ÚR, Úr vagyok.
17 A huszonhetedik
évben, az első hónap első napján így szólt hozzám az ÚR igéje: 18
Emberfia!
19 Azért ezt mondja
az én Uram, az ÚR: Én most neki adom Nebukadneccar babilóniai királynak
Egyiptomot. Elveszi kincseit, zsákmányt ejt, és prédát szerez. Ez lesz
haderejének a bére 20 azért a munkáért, amelyet végzett: neki adom Egyiptomot,
mert nekem szolgált vele - így szól az én Uram, az ÚR.
21 Azon a napon újra
megnövelem Izráel háza hatalmát, te pedig nyíltan beszélhetsz közöttük. Akkor
majd megtudják, hogy én vagyok az ÚR.
Ez 30
1 Így szólt hozzám az
ÚR igéje: 2 Emberfia! Prófétálj, és mondd ezt: Így szól az én Uram, az ÚR:
Jajgassatok! Jaj, milyen nap az! 3 Mert közel van a nap, közel van az ÚR napja!
Borús nap lesz az, a népek ideje. 4 Eljön a fegyver Egyiptom ellen, reszketés
lesz Etiópiában, hullanak a sebesültek Egyiptomban, elviszik kincseit, és
földig lerombolják. 5 Etiópok, pútiak, lídek, mindenféle keverék nép, Kúb és a
vele szövetséges ország lakói egyaránt fegyver által esnek el. 6 Ezt mondja az
ÚR: Elesnek Egyiptom támogatói, lehanyatlik gőgös hatalma. Migdóltól
Szevénéig fegyvertől esnek el a benne lakók! - így szól az én Uram, az ÚR.
7 Pusztává lesz az elpusztult országok sorában, és városai a romvárosok sorába
kerülnek. 8 Majd megtudják, hogy én vagyok az ÚR, amikor tűzbe borítom
Egyiptomot, és segítői mind összetörnek. 9 Azon a napon követeket indítok
hajókon, hogy fölriasszák a gondtalan Etiópiát. Reszketés jön rájuk Egyiptom
napja miatt, mert jön már! 10 Ezt mondja az én Uram, az ÚR: Véget vetek
Egyiptom népe tömegének Nebukadneccar babilóniai király által. 11 Elhozom
őt és népét, a legkegyetlenebb népeket az ország elpusztítására. Kardot
rántanak Egyiptom ellen, és megtöltik az országot megölöttekkel. 12 Kiszárítom
a Nílus ágait, és gonoszok kezébe adom az országot. Idegenekkel pusztíttatom el
az országot és a benne levőket. Én, az ÚR, megmondtam! 13 Ezt mondja az én
Uram, az ÚR: Elpusztítom a bálványokat, kiirtom a bálványszobrokat Nófból,
Egyiptomban nem lesz többé fejedelem. Félelmet keltek majd Egyiptomban. 14
Elpusztítom Patrószt, tűzbe borítom Cóant, ítéletet tartok Nó fölött. 15
Kiöntöm haragomat Színre, Egyiptom erős várára, és kiirtom Nó népe
tömegét. 16 Tűzbe borítom Egyiptomot, kínjában vergődik Szín, Nó falain
réseket törnek, Nófot fényes nappal ostromolják. 17 Ón és Pí-Beszet ifjai
fegyvertől esnek el, s a többiek fogságba mennek. 18 Tahpanhészben sötét
lesz nappal, ha összetöröm ott Egyiptom igáját. Vége lesz gőgös erejének,
őt magát felhő borítja el, leányai pedig fogságba mennek. 19 Így
tartok ítéletet Egyiptom fölött, és megtudják, hogy én vagyok az ÚR.
20 A tizenegyedik
évben, az első hónap hetedikén így szólt hozzám az ÚR igéje: 21 Emberfia!
Eltörtem a fáraónak, Egyiptom királyának a karját, de nem kötözték be, hogy
meggyógyítsák, pólyát sem raktak rá, hogy megerősödjék, és fegyvert
foghasson.
22 Ezért így szól az
én Uram, az ÚR: Én a fáraó ellen, Egyiptom királya ellen fordulok, és mindkét
karját eltöröm: az épet is, meg a már töröttet is, és kiütöm kezéből a
fegyvert. 23 Szétszórom az egyiptomiakat a népek közé, és elszórom őket az
országokba. 24 Babilónia királyának a karjait megerősítem, és kardomat
adom a kezébe. A fáraó karjait azonban eltöröm, és keservesen fog nyögni
előtte, mint akit halálra sebeztek. 25 Megerősítem Babilónia
királyának a karjait, a fáraó karjai pedig lehanyatlanak. Akkor megtudják, hogy
én vagyok az ÚR, mert kardomat Babilónia királyának a kezébe adom, hogy azt
Egyiptom ellen fordítsa. 26 Szétszórom az egyiptomiakat a népek közé, és
elszórom őket az országokba. Akkor megtudják, hogy én vagyok az ÚR.
Ez 31
1 A tizenegyedik
évben, a harmadik hónap elsején így szólt hozzám az ÚR igéje: 2 Emberfia! Mondd
ezt a fáraóról, Egyiptom királyáról és népe tömegéről: Kihez hasonlítasz
nagyságodban? 3 Nézd, Asszíria olyan volt, mint egy libánoni cédrus: szép ágú,
árnyas lombú és magas növésű, a sűrű felhőkig ért a teteje.
4 Víztől nőtt meg nagyra, a mélység vize tette magassá, ennek a
tövéhez árasztotta folyóit mindenfelől, csak patakjait bocsátotta a
mező többi fáihoz. 5 Ezért lett magasabb növésű a mező többi
fáinál: sok ága nőtt, és hosszú hajtásai lettek a sok víztől, mely
feléje áradt. 6 Ágain fészket rakott minden égi madár, hajtásai alatt fiadzott
a mező minden vadja, s árnyékában lakott mindenféle nép. 7 Szép volt
nagyságával, hosszan kinyúló ágaival, mert gyökerei sok vizet kaptak. 8 Nem
volt hozzá fogható cédrus az Isten kertjében, a ciprusoknak sem voltak hozzá
hasonló ágai, és a platánoknak sem voltak olyan hajtásai, mint neki: Isten
kertjében egy fának sem volt hozzá hasonló szépsége. 9 Széppé tettem őt
dús lombú ágaival, irigykedett is rá Éden minden fája az Isten kertjében. 10
Azért ezt mondja az én Uram, az ÚR: Mivel magasra nőtt, és teteje fölnyúlt
a sűrű felhők közé, felfuvalkodott, mert magasra nőtt, 11 a
népek urának kezébe adtam: tegyen vele, amit akar. Bűne miatt taszítottam
el. 12 Kivágták az idegenek, ledöntötték a legkegyetlenebb népek. A hegyekre és
a völgyekbe hullottak lombos ágai, hajtásai összetörve estek a földre, a
patakmedrekbe. Árnyékából pedig elvonult a föld összes népe, és ott hagyta. 13
Ledőlt törzsére rátelepedett minden égi madár, hajtásain ott tanyázott
minden mezei vad. 14 Azért ne nőjön túl magasra egy fa sem a víz mellett,
ne nyújtsa tetejét a sűrű felhők közé! Ne bizakodjék el
nagyságában senki, ha a víz táplálja, mert mindenki halálra jut, a föld
mélyébe, azokkal az emberekkel, akik leszálltak a sírba.
15 Így szól az én
Uram, az ÚR: Amikor leszállt a holtak hazájába, gyászba borítottam miatta a
mélység vizeit, gátat vetettem folyóinak, és a víztömegeket elzártam. Feketébe
öltöztettem miatta a Libánont, a mező fái is mind elepedtek. 16
Zuhanásának hangjával megrendítettem a népeket, amikor a holtak hazájába
taszítottam a sírba leszállókkal együtt; és megvigasztalódott a föld mélyében
Éden minden fája, Libánon válogatott szépsége, mindaz, amit a víz táplált. 17
Mert ezek is leszálltak a holtak hazájába, a fegyverrel megöltekhez, azokkal a
népekkel együtt, amelyek hatalmának árnyékában éltek.
18 Kihez h
Ez 32
1 A tizenkettedik
évben, a tizenkettedik hónap elsején így szólt hozzám az ÚR igéje: 2 Emberfia!
Kezdj siratóéneket a fáraóról, Egyiptom királyáról! Ezt mondd róla: Oroszlán
voltál a népek közt, de véged lett! Mint egy tengeri szörnyeteg, hullámokat
vertél folyóidban, fölzavartad lábaiddal a vizet, és fölkavartad a folyókat. 3
Ezt mondja az én Uram, az ÚR: Kivetem rád hálómat; sok népet gyűjtve össze
kihúzlak kerítőhálómmal. 4 Ledoblak a földre, sík mezőre vetlek, rád
telepítek majd mindenféle égi madarat, jól tartok belőled minden földi
állatot. 5 Testedet a hegyekre dobom, megtöltöm a völgyeket hulláddal. 6
Megöntözöm kifolyó véreddel a földet, egészen a hegyekig, megtelnek vele a
patakmedrek. 7 Amikor kimúlsz, befedem az eget, és elsötétítem csillagait; a
napot felhővel takarom el, a hold fénye sem világít. 8 Minden égitestet
elsötétítek miattad, és országodat sötétségbe borítom! - így szól az én Uram,
az ÚR.
9 Sok népet
megdöbbentek, amikor eljuttatom összeomlásod hírét a nemzetekhez, azokba az országokba,
amelyeket nem ismertél. 10 Rémületbe ejtek sok népet, királyaikat borzalom
fogja el miattad, amikor kardomat suhogtatom előttük. Szakadatlanul
rettegni fog mindenki a maga életéért összeomlásod idején. 11 Mert ezt mondja
az én Uram, az ÚR: Elér téged Babilónia királyának fegyvere! 12 Leterítlek
tömegestül a hősök fegyverével, akik a népek közt a legkegyetlenebbek;
elpusztítják Egyiptom büszkeségét, kipusztul népének egész tömege. 13
Kipusztítok minden állatot a nagy vizek mellől, többé nem zavarja föl
azokat ember lába, állatok patája sem zavarja föl. 14 Akkor megtisztítom
vizeiket, hogy olajként folyjanak folyóik! - így szól az én Uram, az ÚR. 15
Amikor pusztává teszem Egyiptomot, és mindenestül elpusztul az ország, amikor
megverem minden lakóját, akkor megtudják, hogy én vagyok az ÚR. 16 Siratóének
ez, sírva énekeljék a népek leányai, sírva énekeljék, Egyiptomról ésegész
tömegéről énekeljék sírva! - így szól az én Uram, az ÚR
17 A tizenkettedik
évben az első hónap tizenötödikén így szólt hozzám az ÚR igéje: 18
Emberfia! Sirasd el a népek leányaival Egyiptom népe tömegét, és küldd le az
előkelőket a föld mélyébe, a sírba roskadókhoz! 19 Különb vagy-e
bárkinél is? Menj, és feküdj a körülmetéletlenek mellé!
20 A fegyverrel
megöltek közt fognak elesni! Fegyver martaléka lett, elvonszolták őt és
egész tömegét. 21 Így fognak beszélni róla és segítőiről a hatalmas
hősők a holtak hazájában: Leszálltak, itt fekszenek a
körülmetéletlenek között, a fegyverrel megöltek között!
22 Ott van Asszíria,
egész népe körös-körül a sírokban. Mindnyájan fegyvertől estek el, halálra
sebzetten. 23 A legmélyebb sírban adtak neki helyet, ott van népe körös-körül a
sírokban. Mindnyájan fegyvertől estek el, halálra sebzetten, pedig
rettegésben tartották az élők földjét.
24 Ott van Élám,
egész tömege körös-körül a sírokban. Mindnyájan fegyver által estek el, halálra
sebzetten. Körülmetéletlenül szálltak le a föld mélyébe, pedig rettegésben
tartották az élők földjét. De most gyalázat a sorsuk a sírba leszállókkal
együt 25 A megöl
26 Ott van Mesek és
Tubal, egész tömegük körös-körül a sírokban. Mindnyájan körülmetéletlenek,
fegyverrel megöltek, pedig rettegésben tartották az élők földjét. 27 Nem
fekhetnek együtt azokka 28 Te is összeomlasz a körülmetéletlenekkel együtt, és
ott fekszel majd a fegyverrel megöltek között.
29 Ott van Edóm,
királyaival és összes fejedelmével, akiket vitézségük ellenére a fegyverrel
megöltek közé dobtak. A körülmetéletlenek és a sírba leszállók között
fekszenek.
30 Ott vannak az
északi uralkodók, és minden szidóni, akik leszálltak a megöltekkel együtt,
rettegett vitézségük ellenére megszégyenülve. Körülmetéletlenül fekszenek a
fegyverrel megöltek között, és gyalázat a sorsuk a sírba leszállókkal együtt.
31 Ha ezeket látja a
fáraó, megvigasztalódik népe tömegének sorsán. Fegyver ölte meg a fáraót és
egész haderejét - így szól az én Uram, az ÚR. 32 Rettegésben tartottam vele az
élők földjét, de le kellett feküdnie a fáraónak és népe egész tömegének a
körülmetéletlenekkel együtt a fegyverrel megöltek közé - így szól az én Uram,
az ÚR.
Ez 33
1 Így szólt hozzám az
ÚR igéje: 2 Emberfia! Szólj népedhez, és ezt mondd nekik: Ha fegyveres
ellenséget hozok egy ország ellen, és az ország népe választ a maga
köréből egy férfit, és őrállóvá teszi, 3 az pedig látja jönni a fegyveres
ellenséget az ország ellen, és megfújja a kürtöt, hogy figyelmeztesse a népet,
4 akkor ha valaki hallja a kürtszót, de nem törődik a figyelmeztetéssel, a
fegyveres ellenség pedig eljön, és levágja, úgy a vére a saját fejére száll. 5
Hallotta a kürtszót, de nem törődött a figyelmeztetéssel: a vére saját
magára száll, mert ha törődött volna a figyelmeztetéssel, megmenthette
volna az életét. 6 Ha ellenben az őrálló látja jönni a fegyveres
ellenséget, de nem fújja meg a kürtöt, és nem figyelmezteti a népet, azután
eljön a fegyveres ellenség, és levág közülük valakit, akkor azt a maga
bűne érte utol, de vérét az őrállótól kérem számon.
7 Emberfia! Téged
ilyen őrállóvá tettelek Izráel házában. Ha igét hallasz tőlem,
figyelmeztesd őket az én nevemben! 8 Ha ezt mondom a bűnösnek:
Bűnös vagy, meg kell halnod! - és te nem mondod meg, és nem figyelmezteted
a bűnöst, hogy rossz úton jár, akkor az a bűnös meghal ugyan
bűne miatt, de vérét tőled kérem számon. 9 De ha te figyelmeztetted a
bűnöst, hogy térjen meg útjáról, és az nem tért meg útjáról, akkor az
meghal a bűne miatt, de te megmented a lelkedet.
10 Te pedig,
emberfia, mondd meg Izráel házának: Ti így beszéltek: Ránk nehezednek
bűneink és vétkeink, elsorvadunk miattuk. Hogyan maradhatnánk életben? 11
Ezt mondd nekik: Életemre mondom - így szól az én Uram, az ÚR -, hogy nem
kívánom a bűnös ember halálát, hanem azt, hogy a bűnös megtérjen
útjáról, és éljen. Térjetek meg, térjetek meg gonosz utaitokról! Miért halnátok
meg, Izráel háza
12 Te pedig,
emberfia, mondd meg népednek: Az igazat nem menti meg igazsága, ha vétkessé
válik; a bűnös sem bukik el bűne miatt, ha megtér bűnéből.
Az igaz sem maradhat életben, ha vétkessé válik. 13 Ha azt mondom az igaznak,
hogy élni fog, de ő elbizakodik igazságában, és gonoszságot művel,
akkor igaz tettei nem kerülnek említésre, hanem meg fog halni, mert gonoszságot
művelt. 14 Ha pedig azt mondom a bűnösnek, hogy meg fog halni, de
ő megtér vétkéből, törvény és igazság szerint él, 15 ha a bűnös
visszaadja a zálogot, a rablott holmiért kártérítést ad, az életre vivő
rendelkezéseket követi, nem követ el gonoszságot, akkor élni fog, nem hal meg.
16 Elkövetett vétkei nem kerülnek említésre. Követte a törvényt és az
igazságot, tehát élni fog.
17 Néped ezt mondja:
Nem következetes az ÚR! Pedig ők nem következetesek. 18 Ha az igaz eltér
igazságától, és gonoszságot művel, meghal miatta. 19 És ha a bűnös
megtér bűnéből, követi a törvényt és az igazságot, élni fog. 20
Mondhatjátok, hogy nem következetes az ÚR, én akkor is mindegyikőtöket a tettei
szerint ítélem meg, Izráel háza!
21 Fogságunk
tizenkettedik évében, a tizedik hónap ötödikén egy menekült érkezett hozzám
Jeruzsálemből, és ezt mondta: Elesett a város! 22 Az ÚR pedig már a
menekült megérkezését megelőző estén megragadott engem. De reggel
megnyitotta számat, amikor a menekült hozzám érkezett. Megnyílt a szám, és nem
voltam már néma.
23 Így szólt hozzám
az ÚR igéje: 24 Emberfia! Azoknak a romoknak a lakói, ott Izráel földjén, ezt
mondogatják: Ábrahám egymaga volt, és örökségül kapta az országot. Mi sokan
vagyunk, nekünk jutott örökségül az ország.
25 Ezért mondd meg
nekik: Így szól az én Uram, az ÚR: Vérrel együtt eszitek a húst, fölnéztek
bálványaitokra, vért ontotok, és ti akarjátok örökölni az országot? 26
Fegyveretekre támaszkodtok, utálatos dolgokat műveltek, egymás feleségét
tisztátalanná teszitek, és ti akarjátok örökölni az országot?
27 Ezt mondd nekik:
Így szól az én Uram, az ÚR: Életemre mondom, hogy akik a romok között vannak,
fegyvertől esnek el, akik a mezőn vannak, azokat a vadállatoknak adom
eledelül, akik pedig erődökben és barlangokban vannak, dögvészben halnak
meg. 28 Sivárrá és kietlenné teszem az országot, vége lesz gőgös erejének.
Kopárak lesznek Izráel hegyei, nem jár rajtuk senki. 29 Majd megtudják, hogy én
vagyok az ÚR, amikor az országot sivárrá és kietlenné teszem, a sok utálatos
dolog miatt, amit elkövettek.
30 Emberfia! Rólad
beszélget néped a falak mellett és a házak kapujában. Így beszélgetnek maguk
közt egymással: Gyertek csak, hallgassátok, miféle ige jön az ÚRtól! 31 Azután
eljönnek hozzád, mintha népgyűlésre jönnének; odaül eléd az én népem,
hallgatják beszédedet, de nem aszerint élnek. Pajzán dallá lesz az a szájukban,
az eszük pedig nyereségen jár. 32 Csak ennyi vagy nekik: Pajzán dalok énekese,
akinek szép a hangja, és jól pengeti a lantot. Hallgatják a beszédedet, de nem
aszerint élnek. 33 De ha majd beteljesedik - mert beteljesedik! - akkor
megtudják, hogy próféta volt közöttük.
Ez 34
1 Így szólt hozzám az
ÚR igéje: 2 Emberfia! Prófétálj Izráel pásztorairól! Prófétálj, és mondd meg a
pásztoroknak: Így szól az én Uram, az ÚR: Jaj Izráel pásztorainak, akik magukat
legeltették! Hát nem a nyájat kell legeltetniük a pásztoroknak? 3 A tejet
megittátok, a gyapjúval ruházkodtatok, a kövéret levágtátok, de a nyájat nem
legeltettétek! 4 A gyengét nem erősítettétek, a beteget nem
gyógyítottátok, a sérültet nem kötöztétek be, az eltévedtet nem tereltétek
vissza, és az elveszettet nem kerestétek meg, hanem erőszakosan és
kegyetlenül uralkodtatok rajtuk. 5 Szétszóródtak, mint akiknek nincs pásztoruk,
mindenféle mezei vad eledelévé lettek, úgy szétszóródtak. 6 Tévelygett nyájam
minden hegyen és minden magas halmon; szétszóródott nyájam az egész föld
színén, és nincs aki utána járjon, nincs aki megkeresse.
7 Ezért ti, pásztorok,
halljátok meg az ÚR igéjét: 8 Életemre mondo 9 ezért, ti pásztorok, halljátok
meg az ÚR igéjét! 10 Így szól
11 Mert így szól az
én Uram, az ÚR: Majd én magam keresem meg juhaimat, és én viselem gondjukat. 12
Ahogyan a pásztor gondját viseli a nyájnak, amikor ott áll juhai között,
amelyek szét voltak szóródva, úgy viselem gondját juhaimnak. Kiszabadítom
őket mindenünnen, ahová csak szétszóródtak egy felhős, borús napon.
13 Kivezetem őket a népek közül, és összegyűjtöm az országokból, azután
beviszem őket a saját földjükre. Legeltetni fogom őket Izráel
hegyein, a völgyekben és az ország minden lakóhelyén. 14 Jó legelőn
legeltetem majd őket, és Izráel magas hegyein fognak tanyázni. Jó tanyájuk
lesz, ott heverésznek, és kövér legelőn legelésznek Izráel hegyein. 15 Én
legeltetem juhaimat, és én keresek nekik pihenőhelyet - így szól az én
Uram, az ÚR. 16 Az elveszettet megkeresem, az eltévedtet visszaterelem, a
sérültet bekötözöm, a gyengét erősítem, a kövérre és az erősre vigyázok;
úgy legeltetem őket, ahogy kell.
17 De köztetek is
igazságot teszek, juhaim - így szól az én Uram, az ÚR -, bárány és bárány
között, kosok és bakok között 18 Nem elég nektek, hogy a legjobb legelőn
legeltek? Miért tapossátok össze lábatokkal a többi legelőt? Tiszta vizet
isztok. Miért zavarjátok föl lábatokkal, amit ott hagytok? 19 Azt legeljék az
én juhaim, amit a ti lábatok összetaposott, és azt igyák, amit a ti lábatok
fölzavart?
20 Ezért így szól az
én Uram, az ÚR: Majd én igazságot teszek kövér bárány és sovány bárány között.
21 Oldalatokkal és vállatokkal taszigáljátok, és szarvaitokkal öklelitek félre
a gyöngéket, míg csak ki nem szorítjátok őket. 22 De én megszabadítom
juhaimat, és nem esnek többé zsákmányul, mert igazságot teszek bárány és bárány
között!
23 Egyetlen pásztort
rendelek föléjük, hogy legeltesse őket: szolgámat, Dávidot. Ő fogja
legeltetni őket, ő lesz a pásztoruk. 24 Én, az ÚR, Istenük leszek,
szolgám, Dávid pedig fejedelmük lesz. Én, az ÚR, megmondtam!
25 Szövetséget kötök
velük, hogy békéjük legyen: kipusztítom az országból a vadállatokat,
biztonságban lakhatnak majd a pusztában, és az erdőkben is alhatnak. 26
Áldást adok nekik hegyem körül, esőt adok idejében: áldásos esők
lesznek. 27 A mező fája megadja gyümölcsét, a föld is megadja termését,
biztonságban élnek földjükön. Majd megtudják, hogy én vagyok az ÚR, amikor
darabokra töröm igájukat, és kiszabadítom őket azok kezéből, akiket
szolgálnak. 28 Nem esnek többé zsákmányul a népeknek, és nem falják fel
őket a vadállatok, hanem biztonságban lakhatnak, mert senki sem rémítgeti
őket. 29 Híres ültetvényt sarjasztok nekik, nem hal éhen többé senki az
országban, és nem kell tűrniük többé a népek gyalázkodását. 30 Akkor
megtudják, hogy én, az ÚR, az ő Istenük, velük vagyok, és hogy ők,
Izráel háza, az én népem - így szól az én Uram, az ÚR. 31 Mert ti az én juhaim,
az én legelőm nyája vagytok. Emberek vagytok, én pedig Istenetek! - így
szól az én Uram, az ÚR.
Ez 35
1 Így szólt hozzám az
ÚR igéje: 2 Emberfia! Vesd tekintetedet a Széír hegyére, és prófétálj róla! 3
Ezt mondd róla: Így szól az én Uram, az ÚR: Én most ellened fordulok, Széír
hegye, kinyújtom kezem ellened, sivárrá és kietlenné teszlek. 4 Városaidat
romba döntöm, te pedig pusztává leszel, és megtudod, hogy én vagyok az ÚR.
5 Mivel örökösen
ellenségeskedtél, és Izráel fiait fegyver martalékává tetted veszedelmük
idején, a végső bűnhődés idején, 6 ezért, életemre mondom - így
szól az én Uram, az ÚR -, hogy vérbe borítlak, üldözni fog a vér! Te nem
gyűlölted a vért, ezért üldözni fog a vér 7 Széír hegyét sivárrá és
kietlenné teszem, és kiirtok onnan mindenkit, aki ott jár-kel. 8 Elborítom
hegyeidet megöltekkel, halmaidon, völgyeidben és összes folyómedredben
fegyverrel megöltek hullanak el. 9 Örökre pusztává teszlek, és városaid
lakatlanok lesznek. Akkor megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR.
10 Mivel ezt mondod:
Az a két nép és az a két ország az enyém lesz, birtokba veszem - pedig ott volt
az ÚR - 11 azért így szól az én Uram, az ÚR: Életemre mondom, hogy ugyanolyan
haragos indulattal bánok veled, ahogyan te bántál velük gyűlöletedben.
Majd megismersz engem, amikor ítéletet tartok fölötted. 12 Akkor megtudod, hogy
én, az ÚR, meghallottam, mennyi szitkot szórtál Izráel hegyeire, amikor így
beszéltél: Elpusztultak, nekünk jutottak martalékul! 13 Nagyszájúak voltatok,
és sokat szidtatok engem. Én meghallottam!
14 Ezt mondja az én
Uram, az ÚR: Az egész föld örülni fog, ha pusztasággá teszlek, 15 ahogyan te
örültél, amikor Izráel házának birtoka pusztasággá lett. Így bánok veled.
Pusztaság lesz a Széír hegye egész Edómmal együtt. Akkor megtudjátok, hogy én
vagyok az ÚR.
Ez 36
1 Te pedig, emberfia,
prófétálj Izráel hegyeinek, és mondd: Izráel hegyei, halljátok meg az ÚR
igéjét! 2 Így szól az én Uram, az ÚR: Mivel az ellenség hahotázva mondta
rólatok: Az ősi halmok a mi birtokunkba kerültek! - 3 ezért prófétálj, és
mondd: Így szól az én Uram, az ÚR: Mivel a vesztetekre törnek mindenfelől,
hogy a többi nép birtokává legyetek, és mivel rágalmakat terjesztő népek
szájára kerültetek, 4 azért, Izráel h 5 ezért tehát így szól az én Uram, az ÚR:
Heves indulatomban beszélek a többi nép ellen és egész Edóm ellen, akik
birtokba vették országomat kárörvendő szívvel és megvető lélekkel,
hogy elnéptelenítsék és fölprédálják. 6 Ezért prófétálj Izráel földjéről,
mondd a hegyeknek és a halmoknak, a medreknek és a völgyeknek: Így szól az én
Uram, az ÚR: Haragos indulatomban beszélek, mert a népek gyalázkodását kellett
eltűrnötök. 7 Ezért így szól az én Uram, az ÚR: Fölemelt kézzel teszek
esküt, hogy majd a körülöttetek élő népeknek kell eltűrniük, hogy
gyalázzák őket!
8 Rajtatok pedig,
Izráel hegyei, ágak sarjadnak, és gyümölcs terem népemnek, Izráelnek, mert
hamarosan hazatérnek. 9 Mert én mellettetek vagyok, és felétek fordulok:
megművelnek és bevetnek titeket. 10 Megszaporítom rajtatok az embereket,
Izráel egész házát, városaitok benépesülnek, a romok újjáépülnek. 11
Megszaporítom rajtatok az embereket és az állatokat, sokasodni és szaporodni
fognak. Úgy telepítem le őket, mint hajdan, és több jót teszek veletek, mint
azelőtt. Akkor megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR. 12 Azt is megteszem,
hogy emberek járjanak majd rajtatok: az én népem, Izráel. Birtokba vesznek, az
ő tulajdonuk lesztek, és nem lesztek többé néptelenek.
13 Így szól az én
Uram, az ÚR: Bár azt mondják, hogy emberevő föld vagy, mert el szoktad
pusztítani a rajtad élő népeket, 14 nem eszel többé embert, és nem
pusztítod el a rajtad élő népeket - így szól az én Uram, az ÚR. 15 Nem
kell többé hallanod a nemzetek gyalázkodását, a népek csúfolódását sem kell
tűrnöd többé, és nem pusztítod el a rajtad élő népeket - így szól az
én Uram, az ÚR.
16 Így szólt hozzám
az ÚR igéje: 17 Emberfia! Amikor Izráel háza a saját földjén lakott,
tisztátalanná tették azt életükkel és tetteikkel. Olyan tisztátalan volt
előttem az életük, mint a havi vérzés. 18 Rájuk zúdítottam haragomat, mert
vért ontottak a földre, és tisztátalanná tették azt bálványaikkal. 19 Ezért
elszélesztettem őket a népek között, és szétszóródtak az országokba.
Életük és tetteik szerint tartottam ítéletet fölöttük.
20 De amikor a népek
közé jutottak, amerre csak jártak, gyalázatossá tették szent nevemet, mert ezt
mondták róluk: Az ÚR népe ezek, mégis ki kellett jönniük országából! 21 Ekkor
szánalomra indultam szent nevemért, amelyet gyalázatossá tett Izráel háza a népek
között, amerre csak járt.
22 Ezért mondd ezt
Izráel házának: Így szól az én Uram, az ÚR: Nem tiértetek cselekszem én, Izráel
háza, hanem szent nevemért, amelyet gyalázatossá tettetek a népek között,
amerre csak jártatok. 23 Megmutatom,
24 Kihozlak benneteket
a népek közül, összegyűjtelek az országokból, és beviszlek benneteket a
saját földetekre. 25 Tiszta vizet hintek rátok, hogy megtisztuljatok. Minden
tisztátalanságotoktól és minden bálványotoktól megtisztítlak benneteket. 26 Új
szívet adok nektek, és új lelket adok belétek: eltávolítom testetekből a
kőszívet, és hússzívet adok nektek. 27 Az én lelkemet adom belétek, és azt
művelem veletek, hogy rendelkezéseim szerint éljetek, törvényeimet
megtartsátok és teljesítsétek. 28 Abban az országban fogtok lakni, amelyet
őseiteknek adtam. Az én népem lesztek, én pedig Istenetek leszek. 29
Megszabadítlak benneteket minden tisztátalanságotoktól. Parancsolok a
gabonának, megsokasítom, és nem hozok rátok éhínséget. 30 Megszaporítom a fák
gyümölcsét és a mező termését, hogy ne csúfoljanak többé benneteket
éhínség miatt a népek. 31 Akkor vissza gondoltok arra, hogy milyen gonoszul
éltetek, és milyen rosszak voltak tetteitek, és megundorodtok magatoktól
utálatos bűneitek miatt. 32 Nem tiértetek cselekszem - így szól az én
Uram, az ÚR -, tudjátok meg ezt! Szégyenkezzetek, és piruljatok életetek miatt,
Izráel háza
33 Így szól az én
Uram, az ÚR: Amikor megtisztítlak benneteket minden bűnötöktől,
benépesítem a városokat, és újjáépülnek a romok. 34 Művelni fogják a
pusztává lett földet, azután, hogy pusztán hevert az arra járók szeme láttára.
35 Azt mondják majd: Ez a pusztává lett föld itt most olyan, mint az Éden
kertje. A rommá lett, elpusztult és lerombolt városokat pedig újból
megerősítették, és újból laknak bennük. 36 Akkor megtudják a népek,
amelyek körülöttetek megmaradtak, hogy én, az ÚR, építettem újjá a
rombadőlt városokat, és én ültettem be a pusztává lett földet. Én, az ÚR,
megmondtam, és meg is teszem!
37 Így szól az én
Uram, az ÚR: Még azt is kérheti tőlem Izráel háza, hogy ezt tegyem velük:
úgy megsokasítom az embereket, mint a juhokat. 38 Úgy tele lesznek a romba
dőlt városok emberek tömegével, ahogyan Jeruzsálem tele van az ünnepeken
juhokkal, áldozatra szentelt juhokkal. Akkor megtudják, hogy én vagyok az ÚR.
Ez 37
1 Az ÚR megragadott
engem; elvitt engem az ÚR lélek által, és letett egy völgyben. Tele volt az
csontokkal. 2 Végigvezetett köztük körös-körül, és láttam, hogy nagyon sok
csont volt a völgyben, és már nagyon szárazak voltak. 3 Megkérdezte tőlem:
Emberfia! Életre kelnek-e még ezek a csontok? Én így feleltem: Ó, Uram, URam,
te tudod! 4 Akkor ezt mondta nekem: Prófétálj e csontokról! Mondd nekik: Ti
száraz csontok, halljátok az ÚR igéjét! 5 Így szól az én Uram, az ÚR ezekhez a
csontokhoz: Én lelket adok belétek, és életre fogtok kelni. 6 Inakat adok
rátok, húst rakok rátok, és beborítlak benneteket bőrrel, azután lelket
adok belétek, hogy életre keljetek. Akkor megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR.
7 Én tehát
prófétáltam, ahogyan megparancsolta nekem. Amint prófétálni kezdtem, hirtelen
dörgő hang támadt, a csontok pedig egymáshoz illeszkedtek. 8 Láttam, hogy
inak kerültek rájuk, majd hús növekedett, és végül bőr borította be
őket, de lélek még nem volt bennük. 9 Akkor ezt mondta nekem: Prófétálj a
léleknek, prófétálj, emberfia, és mondd a léleknek: Így szól az én Uram, az ÚR:
A négy égtáj felől jöjj elő, lélek, és lehelj ezekbe a megöltekbe,
hogy életre keljenek! 10 Én tehát prófétáltam, ahogyan megparancsolta nekem.
Akkor lélek szállt beléjük, életre keltek, és talpra álltak: igen-igen nagy
sereg volt.
11 Akkor ezt mondta
nekem: Emberfia! Ez a sok csont Izráel egész háza, amely most ezt mondja:
Elszáradtak a csontjaink, és elveszett a reménységünk, végünk van. 12 Azért
prófétálj, és ezt mondd nekik: Így szól az én Uram, az ÚR: Én felnyitom
sírjaitokat, és kihozlak sírjaitokból, én népem, és beviszlek benneteket Izráel
földjére. 13 Akkor megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR, amikor felnyitom
sírjaitokat, és kihozlak sírjaitokból, én népem! 14 Lelkemet adom belétek,
életre keltek, és letelepítelek benneteket a saját földeteken. Akkor
megtudjátok, hogy én, az ÚR, meg is teszem, amit megmondtam - így szól az ÚR.
15 Így szólt hozzám
az ÚR igéje: 16 Te emberfia, fogj egy fadarabot, és írd rá: Ez Júdáé és a hozzá
tartozó izráelieké. Azután fogj egy másik fadarabot, és arra ezt írd: Ez
Józsefé, azaz Efraimé, és az egész hozzá tartozó Izráel házáé. 17 Illeszd
őket egymáshoz egy fává, hogy eggyé legyenek a kezedben!
18 Ha majd ezt mondja
neked néped: Magyarázd meg, hogy mit jelent ez! - 19 akkor így felelj: Ezt
mondja az én Uram, az ÚR: Én kezembe fogom Józsefnek, azaz Efraimnak és Izráel
hozzá tartozó törzseinek a fáját, hozzáillesztem Júda fájához, egy fát csinálok
belőlük, és eggyé lesznek a kezemben. 20 Amikor szemük láttára kezedben
lesznek azok a fadarabok, amelyekre írtál, 21 így beszélj hozzájuk: Ezt mondja
az én Uram, az ÚR: Én kihozom Izráel fiait a népek közül, bárhová kerültek.
Összegyűjtöm őket mindenfelől, és beviszem őket a saját
földjükre. 22 Egy néppé teszem őket abban az országban, Izráel hegyein, és
egy király fog uralkodni mindnyájuk fölött. Nem lesz többé két nép, és nem
szakadnak soha többé két királyságra. 23 Nem teszik magukat többé tisztátalanná
förtelmes bálványszobraikkal és sok vétkükkel. Megszabadítom őket minden
vétküktől, mert elpártoltak tőlem, és megtisztítom őket. Az én
népem lesznek, én pedig Istenük leszek.
24 Az én szolgám,
Dávid lesz a királyuk: egy pásztoruk lesz mindnyájuknak. Akkor az én törvényeim
szerint élnek, rendelkezéseimet megtartják és teljesítik. 25 Abban az országban
laknak majd, amelyet szolgámnak, Jákóbnak adtam, amelyben őseitek is
laktak. Ott laknak ők, fiaik és unokáik örökre, és szolgám, Dávid lesz a
fejedelmük örökre. 26 Szövetséget kötök velük, hogy békében éljenek. Örök
szövetség lesz az. Letelepítem és megsokasítom őket, szentélyemet pedig
közéjük helyezem örökr 27 Hajlékom náluk lesz, Istenük leszek, ők pedig
népem lesznek. 28 Akkor megtudják a népek, hogy én vagyok az ÚR, aki
megszentelem Izráelt, amikor szentélyem köztük lesz örökre.
Ez 38
1 Így szólt hozzám az
Úr igéje: 2 Emberfia! Vesd tekintetedet Gógra a Mágóg országában, Rós, Mesek és
Tubal fejedelmére, és prófétálj róla! 3 Ezt mondd: Így szól az én Uram, az ÚR:
Én ellened fordulok, Góg, aki Rós, Mesek és Tubal fejedelme vagy! 4
Megfordítalak, horgokat akasztok az álladba, kivezetlek téged és egész
haderődet, a lovakat és a lovasokat, akik mindnyájan teljes fegyverzetet
öltöttek, ezt a nagy sereget, amely nagy és kis pajzzsal és karddal van fölszerelve.
5 Perzsák, etiópok és pútiak vannak velük, pajzsa, sisakja van mindegyiknek, 6
továbbá Gómer minden csapatával, Bét-Tógarma a messze északról, minden
csapatával - sok nép van veled! 7 Készülj, állj készenlétben az egész sereggel
együtt, amely köréd sereglett, és légy a vezérük! 8 Egy idő múlva
rendelkezé 9 De te felvonulsz, betörsz, mint a förgeteg minden csapatoddal és a
veled levő sok néppel, olyan leszel, mint a földet beborító felhő.
10 Így szól az én
Uram, az ÚR: Abban az időben rossz gondolataid támadnak, és gonosz
terveket fogsz szőni. 11 Ezt gondolod: Fölvonulok a védtelen ország ellen,
rátámadok a békében és biztonságban lakókra, akik mindnyájan úgy élnek, hogy
sem várfaluk, sem zárral ellátott kapujuk nincs. 12 Zsákmányt akarsz ejteni,
prédát akarsz szerezni, hatalmaddal az újra benépesült romok ellen akarsz
fordulni, a nemzetek közül összegyűjtött nép ellen, amely már jószágot és
birtokot szerzett, és a világ közepén lakik. 13 Sebá, Dedán és Tarsís
kereskedői és előkelői ezt kérdezik tőled: Azért jöttél,
hogy zsákmányt ejts? Azért gyűjtötted össze seregedet, hogy prédát
szerezz, hogy elvidd az ezüstöt és az aranyat, elvedd a jószágot és a birtokot,
és nagy zsákmányt ejts?
14 Azért prófétálj,
emberfia, és mondd meg Gógnak: Így szól az én Uram, az ÚR: Azon a napon, amikor
megtudod, hogy népem, Izráel, biztonságban él, 15 eljössz lakóhelyedről, a
messze északról sok néppel együtt, akik mind lovakon nyargalnak; nagy sereg ez,
roppant haderő. 16 Úgy vonulsz föl népem, Izráel ellen, mint a földet beborító
felhő. Az utolsó napokban hozlak el téged országom ellen, hogy
megismerjenek engem a népek, amikor szemük láttára megmutatom rajtad, Góg, hogy
szent vagyok.
17 Így szól az én
Uram, az ÚR: Te vagy az, akiről megmondtam hajdanában szolgáim által,
Izráel prófétái által, akik azokban a napokban és években prófétáltak, hogy
elhozlak ellenük.
18 De majd azon a
napon, amelyen megérkezik Góg Izráel földjére - így szól az én Uram, az ÚR -,
haragra lobbanok 19 Felindulásomban, heves haragomban így beszélek: Azon a
napon nagy földrengés lesz Izráel földjén. 20 Megrettennek tőlem a tenger
halai, az ég madarai, a mező vadai, meg a földön csúszómászó mindenféle
állat és minden ember a föld színén. Leomlanak a hegyek, lezuhannak a sziklák,
és földre dőlnek a várfalak. 21 Fegyverbe szólítok ellene hegyeimen
mindenkit - így szól az én Uram, az ÚR -, ember ember ellen támad fegyverével
22 Megbüntetem dögvésszel és vérontással. Ömlő záporesőt,
jégesőt, tüzet és kénkövet hullatok rá és csapataira, a vele levő sok
népre. 23 Így mutatom meg, hogy nagy és szent vagyok, és megismertetem magamat
a sok néppel, és megtudják majd, hogy én vagyok az ÚR.
Ez 39
1 Te pedig, emberfia,
prófétálj Gógról, és ezt mondd: Így szól az én Uram, az ÚR: Én ellened támadok,
Góg, aki Rós, Mesek és Tubal fejedelme vagy! 2 Irányítlak és vezetgetlek,
elhozlak a messze északról, és Izráel hegyeire viszlek. 3 Kiütöm az íjat bal
kezedből, és kiverem a nyilakat jobb kezedből. 4 Izráel hegyein fogsz
elesni valamennyi csapatoddal és a veled levő népekkel együtt. Mindenféle
ragadozó madárnak és mezei vadnak adlak eledelül. 5 A harcmezőn esel el.
Én megmondtam! - így szól az én Uram, az ÚR. 6 Tüzet bocsátok Magógra és
azokra, akik biztonságban laknak a szigeteken, és majd megtudják, hogy én
vagyok az ÚR. 7 Megismertetem szent nevemet népemmel, Izráellel, és többé nem
hagyom, hogy gyalázzák szent nevemet. Akkor megtudják a népek, hogy én, az ÚR,
Izráel Szentje vagyok. 8 Eljön ez, és megtörténik - így szól az én Uram, az ÚR
-, ez az a nap, amelyről beszéltem
9 Akkor Izráel
városainak lakói kimennek, meggyújtják és elégetik a fegyvereket, a nagy és kis
pajzsokat, az íjakat és a nyilakat, a buzogányokat és a dárdákat, és hét évig
tüzelnek velük. 10 Nem kell fát hordaniuk a mezőről, az
erdőből sem kell vágniuk, mert a fegyvereket használják
tüzelőnek. Kifosztják fosztogatóikat, és prédát szereznek prédálóiktól -
így szól az én Uram, az ÚR.
11 Azon a napon
nevezetes sírhelyet adok Gógnak Izráelben, a Vándorok völgyét a tengertől
keletre, és az elzárja a vándorok előtt az utat. Ott temetik el Gógot
egész seregével együtt. Ezért fogják azt a Góg serege völgyének nevezni. 12 Hét
hónapon át fogja őket temetni Izráel háza, hogy megtisztítsa az országot.
13 Temetni fog az ország egész népe, és az dicséretükre válik azon a napon,
amelyen megmutatom dicsőségemet - így szól az én Uram, az ÚR. 14 Férfiakat
választanak ki arra, hogy állandóan járják az országot, és temessék el azokat,
akik még a föld színén maradtak, hogy megtisztítsák az országot. A hét hónap
elmúltával induljanak el keresni, 15 járják végig az országot, és ha valaki
emberi csontokat lát, állítson mellé jelet, míg a sírásók el nem temetik a Góg
serege völgyében. 16 Van ott egy Hamóná nevű város is. Így tisztítsák meg
az országot.
17 Te pedig, emberfia
- így szól az én Uram, az ÚR - 18 Vitézek húsát eszitek, és a föld
fejedelmeinek a vérét isszátok: Básánban hízott kosok, bárányok, bakok és bikák
ezek mindnyájan. 19 Kövéret esztek a jóllakásig, és vért isztok a
megrészegedésig az én véresáldozatomból, amelyet készítek nektek! 20 Jóllaktok
majd asztalomnál lóval és lovassal, vitézzel és mindenféle harcossal!- így szól az én Uram, az ÚR.
21 Megmutatom
dicsőségemet a népek között, és minden nép meglátja, hogy milyen ítéletet
tartottam, és hogyan vetettem rájuk kezemet. 22 Izráel háza megtudja, hogy én,
az ÚR, vagyok az ő Istenük attól fogva továbbra is. 23 A pogány népek
pedig megtudják, hogy a bűne miatt kellett fogságba mennie Izráel házának,
mert hűtlenné váltak hozzám, és én elrejtettem arcomat előlük;
ellenségeik kezébe adtam őket, és sokan elestek fegyver által. 24
Tisztátalanságuk és vétkeik szerint bántam velük, amikor elrejtettem arcomat
előlük.
25 Ezért így szól az
én Uram, az ÚR: Most jóra fordítom Jákób sorsát, és irgalmas leszek Izráel
egész házához, mert féltő szeretetre indulok szent nevemért. 26 Akkor
elfelejthetik gyalázatukat és mindazt a hűtlenséget, amit ellenem
elkövettek. Biztonságban laknak földjükön, és senki sem rettenti őket. 27
Viszszahozom őket a népek közül, és összegyűjtöm őket
ellenségeik országaiból, és így mutatom meg rajtuk a többi nép szeme láttára,
hogy szent vagyok. 28 Majd megtudják, hogy én, az ÚR, Istenük voltam akkor is,
amikor fogságba vittem őket a népek közé, mert összegyűjtöm őket
földjükön, és nem hagyok ott közülük senkit. 29 Többé nem rejtem el orcámat
előlük, mert kiöntöm lelkemet Izráel házára - így szól az én Uram, az ÚR.
Ez 40
1 Fogságunk
huszonötödik évében, az év elején, a hónap tizedikén - tizennégy évvel azután,
hogy bevették a várost - ugyanazon a napon megragadott, és elvitt engem az ÚR.
2 Isteni látomásban vitt el engem Izráel országába, letett egy igen magas
hegyre, amelynek a déli oldalán egy városhoz hasonló építmény volt. 3 Odavitt
engem, és én egy férfit láttam, amint állt a kapuban. Olyannak látszott, mintha
ércből lett volna; kezében lenzsinór és mérőnád volt. 4 Ez a férfi
így szólt hozzám: Emberfia! Nézd meg a szemeddel, halld meg a füleddel, és vésd
az eszedbe mindazt, amit mutatok neked, mert azért kellett idejönnöd, hogy
meglásd ezeket a dolgokat. Mindazt, amit látsz, mondd el Izráel házának!
5 A templomon kívül
körös-körül várfal húzódott. A férfi kezében egy hat könyöknyi mérőnád
volt ( ez a könyök a szokásosnál egy tenyérrel hosszabb volt). M egmérte az építményt: egy mérőnád
széles és egy mérőnád magas volt.
6 Azután a keletre
néző kapuhoz ment, fölment a lépcsőjén, és megmérte a kapu küszöbét:
egy mérőnád széles volt, és a másik küszöb is egy mérőnád széles. 7
Egy-egy őrszoba egy mérőnád hosszú és egy mérőnád széles volt; az
őrszobák közötti tér öt könyök, a kapu küszöbe pedig, a kapu csarnoka
mellett, a templom felől egy mérőnád volt. 8 Megmérte a kapu
csarnokát a templom felől: egy mérőnád széles volt. 9 Megmérte a kapu
csarnokát: nyolc könyök volt, pillérei pedig két könyök vastagok voltak. A kapu
csarnoka a templom felől volt. 10 A keleti kapunak mind az egyik, mind a
másik oldalán három-három őrszoba volt, mind a három azonos méretű,
és a pillérek is azonos méretűek voltak, mind az egyik, mind a másik
oldalon. 11 Azután megmérte a kapunyílás szélességét: tíz könyök volt, a
kaputér pedig tizenhárom könyök. 12 Az őrszobák előtt levő
terület egy könyök volt, egy könyöknyi terület volt a másik oldalon is.
Mindegyik őrszoba hat könyök volt az egyik oldalon, és hat könyök a másik
oldalon is. 13 Azután megmérte a kaput az egyik őrszoba hátsó falától a
másiknak a hátsó faláig: huszonöt könyök széles volt, ahol egyik nyílás a
másikkal szemben volt. 14 Így járt el a csarnoknál is: húsz könyök volt az, és
a kapu csarnokát udvar vette körül. 15 A bejárati kapu elejétől a kapu
csarnokának a végéig ötven könyök távolság volt. 16 Az őrszobákon
kőkeretes ablakok voltak, meg a pilléreiken is belül, a kapu felé
körös-körül. Ugyanilyen ablakai voltak a csarnoknak is befelé körös-körül. A
pilléreken pálmadísz volt.
17 Azután bevitt
engem a külső udvarba, és ott kamrák voltak. Az udvarnak körös-körül volt
egy kövezett része, harminc kamra volt a kövezett részen. 18 A kövezet a kapuk
oldaláig ért, és szélessége megfelelt a kaputér hosszának. Ez volt az alsó
kövezet. 19 Azután megmérte a szélességet az alsó kapu homlokzatától a
belső udvar kapujának külső homlokzatáig: száz könyök volt. Amilyen
volt keleten, olyan volt északon is.
20 Megmérte a
külső udvar északra néző kapujának a hosszúságát és szélességét is.
21 Ennek is volt három-három őrszobája mind az egyik, mind a másik
oldalon, továbbá pillérei és előcsarnoka, az első kapu méretei
szerint: ötven könyök volt a hosszúsága, huszonöt könyök a szélessége. 22
Ablakai, pillérei és pálmadíszei is megfeleltek a keletre néző kapu
méreteinek. Hét lépcsőfok vezetett föl oda, ezek felől volt az
előcsarnok. 23 Az északi kapuval szemben is volt a belső udvarnak egy
kapuja, ugyanúgy, mint a keleti kapunál. Egyik kaputól a másikig száz könyök
távolságot mért.
24 Azután déli
irányba vezetett, ott volt a déli kapu. Megmérte a pilléreit és az
előcsarnokát: ezek is ugyanolyan méretűek voltak. 25 Ennek is, meg az
előcsarnokának is ugyanolyan ablakai voltak körös-körül, mint amazok az
ablakok. A kapu hosszúsága ötven könyök, szélessége huszonöt könyök volt. 26
Följáratának hét lépcsőfoka volt, ezek felől volt az
előcsarnoka. Pálmadíszek is voltak a pillérein mind az egyik, mind a másik
oldalon. 27 A belső udvarnak dél felé is volt kapuja. Egyik kaputól a
másikig dél felé is száz könyök távolságot mért.
28 Azután bevitt
engem a belső udvarba, a déli kapuhoz, és megmérte a déli kaput: méretei
ugyanazok voltak, mint a külsőknek. 29 Őrszobáinak, pilléreinek és
előcsarnokának ugyanazok voltak a méretei. Ennek is, meg
előcsarnokának is voltak ablakai körös-körül. A kapu hosszúsága ötven
könyök, szélessége huszonöt könyök volt. 30 Körös-körül csarnokok voltak:
hosszúságuk huszonöt könyök volt, szélességük pedig öt könyök. 31 A kapu
előcsarnoka a külső udvar felől volt, pillérein pálmadíszek
voltak, és följáratának nyolc lépcsőfoka volt.
32 Azután elvitt
engem a belső udvarban kelet felé, és megmérte a kaput: méretei ugyanazok
voltak. 33 Őrszobáinak, pilléreinek és előcsarnokának is ugyanazok
voltak a méretei. Ennek és az előcsarnokának is voltak ablakai körös-körül.
Ötven könyök volt a hosszúsága, huszonöt könyök a szélessége. 34
Előcsarnoka a külső udvar felől volt, pillérein pálmadíszek
voltak mind az egyik, mind a másik oldalon, és följáratának nyolc
lépcsőfoka volt.
35 Azután elvitt
engem az északi kapuhoz, és megmérte: méretei ugyanazok voltak. 36 Ennek is
voltak őrszobái, pillérei és előcsarnoka, ablakai is voltak
körös-körül. Ötven könyök volt a hosszúsága, huszonöt könyök a szélessége. 37
Előcsarnoka a külső udvar felől volt, pálmadíszek voltak a pillérein
mind az egyik, mind a másik oldalon, és följáratának nyolc lépcsőfoka
volt.
38 Volt egy kamra is,
amelynek az ajtaja a kapu csarnokánál volt. Ott mosták meg az
égőáldozatot. 39 A kapu csarnokának egyik oldalán is, meg a másik oldalán
is volt két asztal. Azokon darabolták föl az égőáldozatot, a
vétekáldozatot és a jóvátételi áldozatot. 40 A külső oldalon, az északi
kapu bejáratához vezető lépcsőnél két asztal volt, a kapu csarnokának
másik oldalán is volt két asztal. 41 Egyik oldalon is, másik oldalon is négy
asztal volt a kapu mellett, összesen nyolc asztal: ezeken darabolták föl az
áldozatokat. 42 Az égőáldozat számára négy asztal volt faragott
kőből: másfél könyök hosszú, másfél könyök széles és egy könyök
magas. Ezekre teszik azokat az eszközöket, amelyekkel az égőáldozatot és a
véres áldozatot földarabolják. 43 A peremük egy tenyérnyi volt, befelé hajlóan
odaerősítve körös-körül. Az asztalokra tették az áldozatra hozott húst.
44 A belső kapu
mellett volt két kamra a belső udvarban, az egyik az északi kapu oldalán
dél felé nézett, a másik a déli kapu oldalán észak felé nézett. 45 Akkor így
szólt hozzám az a férfi: Ez a kamra, amely dél felé néz, azoké a papoké, akik a
templomban teljesítenek szolgálatot. 46 Az a kamra pedig, amely északra néz, azoké
a papoké, akik az oltárnál teljesítenek szolgálatot: ezek Cádók utódai. A
léviták közül ezek járulhatnak az ÚRhoz a szent szolgálat végzésére.
47 Azután megmérte az
udvart: hosszúsága száz könyök, szélessége is száz könyök, tehát négyzet alakú
volt. A templom előtt volt az oltár.
48 Azután bevitt
engem a templom csarnokába, és megmérte a csarnok pilléreit: öt könyök volt az
egyik odalon, és öt könyök a másik oldalon. A kapu szélessége pedig három
könyök volt az egyik oldalon, és három könyök a másik oldalon. 49 A csarnok
hosszúsága húsz könyök volt, szélessége tizenegy könyök, és tíz lépcsőfok
vezetett föl oda. A pilléreknél oszlopok voltak, egy az egyik oldalon, egy a
másik oldalon.
Ez 41
1 Azután bevitt a
templomba, és megmérte a pilléreket. Hat könyök széles volt az egyik oldalon,
és hat könyök széles a másik oldalon: ilyen szélesek voltak a pillérek. 2 A
bejárat szélessége tíz könyök volt, a bejárat oldalfala pedig öt könyök volt az
egyik oldalon, és öt könyök a másik oldalon. Megmérte a templom hosszúságát is:
negyven könyök volt, a szélessége pedig húsz könyök. 3 Azután bement a
legbelső részbe, és megmérte a bejárat pilléreit: két könyök vastagok
voltak, a bejárat hat könyök széles, a bejárat oldalfalai pedig hét könyök
hosszúak voltak. 4 Megmérte a hosszúságát: húsz könyök volt, a szélessége pedig
a templom felől húsz könyök. Akkor ezt mondta nekem: Ez a szentek szentje.
5 Ezután megmérte a
templom falát: hat könyök volt. A templomot körülvevő oldalépítmény
szélessége pedig mindenütt négy könyök volt. 6 Harminc oldalfülke volt, egyik
fülke a másik mellett, három sorban egymás fölött. A templom fala
lépcsőzetesen volt építve az oldalfülkék számára körös-körül, hogy
erősen álljanak, de ne a templom falába legyenek erősítve. 7 Az
oldalfülkék így emeletről emeletre szélesedtek, mert a templom fala
lépcsőzetesen épült emeletről emeletre körös-körül: ezért lettek az
oldalfülkék emeletenként szélesebbek. Az alsó sorról a középsőn át
lehetett fölmenni a felsőre. 8 Láttam, hogy a templom mellett körös-körül
kiemelkedő kövezet van, az oldalfülkék alapjától oldalra egy teljes
mérőnádnyira, vagyis hat könyöknyire. 9 Az oldalépítmény külső
falának szélessége öt könyök volt. Volt egy szabad térség is a templom
oldalfülkéi 10 és a kamrák között: ez húsz könyök széles volt mindenütt a
templom körül. 11 Az oldalépítmény bejáratai a szabad térség felé nyíltak, az
egyik bejárat észak felé, a másik bejárat dél felé. A szabad térségen
körös-körül volt egy öt könyök széles fal. 12 Az elkülönített helyen, a nyugat felé
levő melléképület hetven könyök széles volt; a melléképület fala öt könyök
széles volt körös-körül, a hosszúsága pedig kilencven könyök volt.
13 Azután megmérte a
templomot: száz könyök hosszú volt. Az elkülönített hely, a melléképület és
annak falai száz könyök hosszúak voltak. 14 A templom eleje és az elkülönített
hely kelet felé eső része száz könyök széles volt. 15 Megmérte a
melléképület hosszúságát a mögötte levő elkülönített hely felől: a
két oldalán levő falakkal együtt száz könyök volt. A templom belseje és az
udvari csarnok, 16 meg a küszöbök, az ablakkeretek és az ablakmélyedések is a
bejárattal szemben három oldalon faburkolattal voltak ellátva körös-körül, a
földtől az ablakokig, az ablakok pedig zárhatók voltak. 17 A bejárattól a
templom legbelsejéig, meg onnan kifelé az egész falon körös-körül befelé és
kifelé, egyforma méretű 18 kerúbok és pálmadíszek voltak készítve, úgyhogy
minden pálma egy-egy kerúb közé került. Mindegyik kerúbnak két arca volt: 19
emberarc nézett az egyik oldalon levő pálmára, oroszlánarc a másik oldalon
levő pálmára. Így volt ez elkészítve az egész templomban körös-körül. 20 A
földtől a bejárat felső részének a magasságáig kerúbok és pálmák
voltak készítve a templom falán. 21 A templom ajtófélfái négyszögletesek voltak.
A szentély előtt pedig olyasmi látszott, 22 mint egy faoltár. Három könyök
volt a magassága, két könyök a hosszúsága. Fából voltak a sarkai, az alapja meg
az oldalai. Akkor így szólt hozzám: Ez az ÚR színe előtt álló asztal. 23
Kétszárnyú ajtaja volt a templomnak és a szentélynek. 24 Ezeknek az ajtóknak
két szárnyuk volt, két lengő ajtószárny: kettő volt az egyik ajtón,
és két szárnya volt a másik ajtónak is. 25 A templom ajtószárnyain ugyanolyan
kerúbok és pálmák voltak készítve, amilyenek a falakon voltak. A csarnok
előtt kívül fakorlát volt. 26 Kőkeretes ablakok és pálmadíszek voltak
mind az egyik, mind a másik oldalon, a csarnok oldalainál. A templom
oldalfülkéinél is korlátok voltak.
Ez 42
1 Azután kivitt engem
a külső udvarba északi irányban, és odavitt azoknak a kamráknak az
épületéhez, amelyek az elkülönített hellyel szemben és a melléképülettel
szemben északra voltak. 2 Hossza száz könyök volt, szélessége pedig ötven
könyök; a bejárat északon volt. 3 A belső udvar húsz könyöknyi térségével
és a külső udvar kövezett részével párhuzamosan egymással szemben teraszok
voltak három szinten. 4 Belül a kamrák előtt tíz könyök széles, száz
könyök hosszú járda volt; bejárataik észak felől voltak. 5 Az építmény
felső kamrái rövidebbek voltak az alsó és a középső kamráknál, mert a
teraszok elvettek belőlük. 6 Mivel három szinten voltak, és nem voltak
olyan oszlopaik, mint az udvari oszlopok, azért kellett megrövidíteni az
alsókhoz és a középsőkhöz képest, a földszinttől fölfelé. 7 Volt kívül
egy fal, amely a kamrákkal párhuzamosan a külső udvar irányában húzódott a
kamrák mentén, ennek a hossza ötven könyök volt. 8 A kamrák teljes hosszúsága a
külső udvar felől ötven könyök volt, a templom felől pedig száz
könyök. 9 Ezek alatt a kamrák alatt kelet felől volt a bejárat, ha valaki
a külső udvarból ment be.
10 Az udvar falának
szélességében dél felől is voltak kamrák, az elkülönített hellyel és a
melléképülettel szemben. 11 Előttük út volt, és ugyanolyanok voltak, mint
az északi kamrák, ugyanolyan hosszúak és szélesek voltak, azoknak
megfelelők voltak a kijárataik és a bejárataik is: 12 olyanok voltak, mint
a dél felé levő kamrák bejáratai. Az út elejénél egy bejárat volt: ez az
út a megfelelő fal előtt volt, amelyen kelet felől lehetett bemenni.
13 Azután ezt mondta
nekem: Az északi kamrák és a déli kamrák, amelyek az elkülönített hely
előtt vannak, szent kamrák. Ott ehetik meg a papok, akik az Úrhoz
járulnak, az igen szent áldozatokat. Ott helyezik el az igen szent áldozatokat:
az ételáldozatot, a vétek áldozatot és a jóvátételi áldozatot, mert szent az a
hely. 14 Ha a papok bemennek oda, nem jöhetnek ki addig a szent területről
a külső udvarra, míg ott bent le nem rakják ruháikat, amelyekben a szent
szolgálatot végzik, mert szentek azok. Más ruhába kell öltözködniük, úgy
mehetnek a nép számára kijelölt helyre.
15 Miután befejezte a
belső építmények megmérését, kivitt engem a kelet felé néző kapuhoz,
és mérni kezdett körös-körül. 16 Megmérte a keleti oldalt mérőnáddal:
ötszáz könyök volt mérőnáddal mérve. Majd megfordult, 17 és megmérte az
északi oldalt: ötszáz könyök volt mérőnáddal mérve. Majd megfordult, 18 és
a déli oldalt is megmérte: az is ötszáz könyök volt, mérőnáddal mérve. 19
Azután a nyugati oldal felé fordulva megmérte azt: ötszáz könyök volt mérőnáddal
mérve. 20 Mind a négy égtáj felől megmérte. Kőfala volt körös-körül,
amelynek a hosszúsága is ötszáz, a szélessége is ötszáz könyök volt. Ez
választotta el a szent területet a közönségestől.
Ez 43
1 Azután odavezetett
engem a kapuhoz, ahhoz a kapuhoz, amely keletre néz. 2 És íme, Izráel Istenének
a dicsősége közeledett kelet felől; zúgása olyan volt, mint nagy
vizek zúgása, a föld pedig ragyogott dicsőségétől. 3 A látvány,
amelyet láttam, olyan volt, mint az, amelyet akkor láttam, amikor a város
pusztulása bekövetkezett. Olyan volt, mint az a látvány, amelyet a Kebár folyó
mellett láttam. Akkor arcra borultam. 4 Az ÚR dicsősége pedig bement a
templomba a kelet felé néző kapun át. 5 Ekkor fölemelt engem a lélek,
bevitt a belső udvarba, és íme, az ÚR dicsősége betöltötte a
templomot. 6 Hallottam, hogy a templomból szól hozzám valaki - az a férfi pedig
mellettem állt - 7 és ezt mondj 8 meg azzal, hogy küszöbüket az én küszöböm
mellé, és ajtófélfáikat az én ajtófélfáim mellé helyezték, úgyhogy csak egy fal
volt köztem és köztük. Beszennyezték szent nevemet utálatos tetteikkel, azért
elbántam velük haragomban. 9 Most azonban felhagynak a paráznasággal, és
elviszik előlem a királyok holttestét, én pedig köztük fogok lakni örökre.
10 Te, emberfia,
mondd el Izráel házának, hogy milyen ez a templom. Ők pedig
szégyenkezzenek bűneik miatt, és azután mértékül vehetik ezt a mintát. 11
Ha majd szégyenkezni fognak mindazok miatt, amiket elkövettek, akkor ismertesd
velük a 12 Ez a templom törvénye. A hegy
tetején körülhatárolt egész terület igen szentséges. Íme, ez a templom
törvénye.
13 Ezek az oltár
méretei könyökkel mérve ( ez a könyök a szokásosnál egy tenyérrel hosszabb
volt): k örülötte egy könyök mély és egy
könyök széles bemélyedés volt, amelynek a szélén egyarasznyi szegély volt.
Ilyen magas volt az oltár: 14 a földben levő bemélyedéstől az alsó
tömb két könyök magas volt, ennek volt egy könyök széles pereme. A kisebb
tömbtől a nagyobb tömbig négy könyök, egy könyök peremszélességgel. 15
Maga a tűztér négy könyök magas volt, és a tűztérből négy szarv
emelkedett ki. 16 A tűztér hosszúsága tizenkét könyök volt, a szélessége
is tizenkét könyök: a négy oldala négyzetet alkotott. 17 A felső tömb
hosszúsága tizennégy könyök volt, a szélessége is tizennégy könyök, egyformán mind
a négy oldalán. Egy félkönyöknyi szegély vette körül, a bemélyedés pedig egy
könyök volt körös-körül. Az oltár lépcsője kelet felől volt.
18 Azután ezt mondta
nekem: Emberfia! Így szól az én Uram, az ÚR: Ezek az oltárra vonatkozó
rendelkezések, arra az időre, amikor majd elkészül, hogy égőáldozatot
mutassanak be rajta, és vért hintsenek rá. 19 A Cádók utódai közül való
lévita-papoknak, akik elém járulhatnak a szent szolgálat végzésére - így szól
az én Uram, az ÚR -, adj egy bikaborjút vétekáldozatul 20 Végy a véréből,
és kend meg az oltár négy szarvát, a felső tömb négy sarkát, meg a
szegélyt körös-körül. Így mutass be vétekáldozatot, és végezz engesztelést
érte! 21 Azután vedd a vétekáldozatra szánt bikát, és égesd el azt a templomhoz
tartozó kijelölt helyen, a szent területen kívül. 22 Másnap pedig vigyél egy
hibátlan kecskebakot vétekáldozatul! Ugyanúgy mutassák be vétekáldozatul az
oltárért, ahogyan a bikát bemutatták. 23 Miután megvolt a vétekáldozat, mutass
be áldozatul egy hibátlan bikaborjút és egy hibátlan kost a nyájból! 24 Vidd
oda azokat az ÚR színe elé, a papok pedig szórjanak rájuk sót, és mutassák be
azokat égőáldozatul az ÚRnak. 25 Hét napon át minden nap készíts el egy
kecskebakot vétekáldozatnak, továbbá egy bikaborjút és egy kost a nyájból;
hibátlanokat készítsenek. 26 Hét napon át végezzenek engesztelést az oltárért,
így tisztítsák meg, és így avassák föl! 27 Ezeknek a napoknak az elteltével a
nyolcadik naptól kezdve készítsék oda a papok az oltárra égőáldozataitokat
és békeáldozataitokat, én pedig kegyelmes leszek hozzátok - így szól az én
Uram, az ÚR.
Ez 44
1 Azután visszavitt
engem a szent terület keletre néző külső kapujához, de az zárva volt.
2 Akkor ezt mondta nekem az ÚR: Ez a kapu zárva marad, nem nyithatja ki senki,
és nem mehet be rajta senki, mert az ÚR, Izráel Istene ment be rajta, ezért
marad zárva. 3 Csak a fejedelem tartózkodhat ott, mivel fejedelem, és étkezhet
az ÚR színe előtt. A kapu csarnoka felől menjen be, és arra is jöjjön
ki.
4 Azután bevitt engem
az északi kapun a templom elé, és láttam, hogy az ÚR dicsősége betöltötte
az ÚR házát, én pedig arcra borultam. 5 Az ÚR ezt mondta nekem: Emb 6 Mondd meg
Izráelnek, ennek az engedetlen népnek: Így szól az én Uram, az ÚR: Elég volt
már mindenféle utálatos dolgotokból, Izráel háza! 7 Hiszen ideg 8 Nem ti
teljesítettetek szolgálatot szentélyem körül, hanem rájuk bíztátok, hogy azok
teljesítsenek szolgálatot helyettetek szent helyemen.
9 Ezt mondta az én
Uram, az ÚR: Az idegenek, az Izráel fiai között élő körülmetéletlen szívű
és testű idegenek, nem mehetnek be szent helyemre. 10 Azok a léviták
pedig, akik eltávolodtak tőlem, amikor tévelygett Izráel, tévelygett, mert
a bálványokat követte, bűnhődjenek bűnükért, 11 és ők
teljesítsenek szolgálatot szent helyemen: őrködjenek a templom kapuinál,
és szolgáljanak a templomnál! Ők vágják le a nép égőáldozatát és
véresáldozatát, és álljanak szolgálatukra! 12 Mivel bálványaik előtt
szolgálták őket, és ezzel bűnbe vitték Izráel házát, azért esküre
emeltem kezemet - így szól az én Uram, az ÚR -, hogy bűnhődni fognak
bűnükért 13 Nem járulhatnak hozzám, hogy mint papok szolgáljanak nekem, és
nem nyúlhatnak a nekem szentelt dolgokhoz, sem az igen szent áldozatokhoz.
Szégyenkezve kell viselniük utálatos tetteik következményét. 14 Arra rendelem
őket, hogy a templomnál teljesítsenek szolgálatot, végezzenek ott minden
munkát és mindenféle teendőt.
15 De a Cádók utódai
közül való lévita-papok 16 Ők mehetnek be szentélyembe, és ők
járulhatnak asztalomhoz, hogy ott szolgáljanak. Így teljesítsenek nekem
szolgálatot! 17 Ha bemennek a belső udvar kapuihoz, vászonruhába
öltözzenek. Ne viseljenek gyapjúruhát, amikor szolgálatukat végzik a belső
udvar kapuinál és a templomban. 18 Vászonsüveget viseljenek a fejükön, és
vászonnadrágot a derekukon. Ne öltözzenek úgy föl, hogy megizzadjanak! 19 Ha
pedig kijönnek a külső udvarba a kint levő néphez, vessék le azt a
ruhájukat, amelyben a szolgálatot végezték, és tegyék le azt a szent kamrákban.
Öltözzenek másik ruhába, hogy a népet ne érintsék szent ruhájukkal! 20 Fejüket
ne borotválják kopaszra, de hosszú hajat se növesszenek, hanem egyenletesen
nyírassák a hajukat. 21 A papok nem ihatnak bort, amikor a belső udvarba
mennek. 22 Özvegy vagy elbocsátott asszonyt nem vehetnek feleségül, csak
Izráelből származó hajadont; papnak az özvegyét azonban elvehetik. 23
Tanítsák meg népemet a szent és közönséges közti különbségtételre, és oktassák
őket a tisztátalan és tiszta közti különbségtételre. 24 Peres ügyekben
ők álljanak elő ítélkezni: az én törvényeim alapján ítélkezzenek!
Ünnepeimre vonatkozó minden törvényemet és rendelkezésemet tartsák meg, és
szombatjaimat szenteljék meg!
25 Halotthoz nem
mehet, nehogy tisztátalanná váljék. Csak apjáért, anyjáért, fiáért, leányáért,
testvéréért vagy nővéréért, ha az még nem volt férjnél, vállalhatja a
tisztátalanságot. 26 Megtisztulása után számoljanak hét napot. 27 És amikor
újra bemegy a szent helyre, a belső udvarba, hogy szolgálatot végezzen a
szentélyben, mutasson be vétekáldozatot - így szól az én Uram, az ÚR.
28 Lesz nekik örökségük:
én leszek az örökségük! Ezért ne adjatok nekik birtokot Izráelben: én leszek az
ő birtokuk! 29 Az ételáldozatból, a vétekáldozatból és a jóvátételi
áldozatból fognak élni, és övék lesz mindaz, amit Izráelben esküvel szentelnek
az ÚRnak. 30 Minden első termésnek és minden felajánlásnak a legjava,
bármiből ajánljátok fel, a papoké lesz. Az először őrölt lisztet
adjátok a papnak, hogy áldás nyugodjék házatokon! 31 Sem döglött, sem
széttépett madarat vagy állatot nem ehetnek a papok.
Ez 45
1 Ha majd
sorsvetéssel felosztjátok az országot birtokrészekre, ajánljatok fel szent
ajándákul az országból az ÚRnak egy huszonötezer könyök hosszú és húszezer
könyök széles területet! Az így körülhatárolt terület szent. 2 Ebből a
szent helyé lesz egy ötszázszor ötszáz könyöknyi négyzet, körülötte pedig ötven
könyök szélességű legelő lesz. 3 Ebből a megmért területből
mérj ki egy huszonötezer könyök hosszú és tízezer könyök széles területet: ezen
lesz a szent hely, amely igen szent. 4 Az ország szent területe ez: a papoké, a
szentély szolgáié lesz, akik a szent szolgálat végzésére járulnak az ÚRhoz. Itt
lesz hely a házaik számára, és itt lesz a szentély szent területe. 5
Huszonötezer könyök hosszú és tízezer könyök széles hely pedig a lévitáké lesz,
akik a templomnál teljesítenek szolgálatot. Ez lesz a birtokuk és lakóhelyük. 6
Adjatok a városnak birtokul egy ötezer könyök széles és huszonötezer könyök
hosszú területet a felajánlott szent terület mentén! Izráel egész házáé lesz
ez. 7 A fejedelemé lesz a föld a felajánlott szent területnek és a vár 8 Ez a
föld lesz a fejedelmek birtoka Izráelben, és többé ne nyomorgassák népemet. A
többi földet pedig adják át Izráel háza törzseinek.
9 Így szól az én
Uram, az ÚR: Most már elég volt, Izráel fejedelmei! Hagyjatok fel az
erőszakkal és a bántalmazással, törvény és igazság szerint járjatok el! Ne
űzzétek ki többé népemet örökségéből! - így szól az én Uram, az ÚR.
10 Hiteles mérleget, éfát és batot használjatok! 11 Az éfá és a bat azonos
űrtartalmú legyen. A bat a hómernak egy tizedrésze legyen, és az éfá is a
hómernak egy tizedrésze legyen; a hómert kell alapul venni. 12 A sekel húsz
géra, az ötsekeles öt sekel súlyú legyen, a tízsekeles pedig tíz sekel. A mina
ötven sekel súlyú legyen nálatok.
13 Adományként
ajánljatok föl minden hómer búzából egyhatod éfát, és minden hómer árpából
egyhatod éfát. 14 Az olajból rendelt rész, battal mérve az olajat, ez: minden
kór olajból egytized bat. Tíz bat tesz ki egy hómert, ahogyan tíz bat tesz ki
egy kórt is. 15 Izráel nyájaiból minden kétszáz juh után adjatok egy bárányt,
ételáldozatnak, égőáldozatnak és békeáldozatnak, hogy engesztelést
végezzenek velük - így szól az én Uram, az ÚR. 16 Az ország egész népe járuljon
hozzá ehhez az adományhoz, amely Izráel fejedelmét illeti. 17 A fejedelem
kötelessége pedig az lesz, h
18 Ezt mondja az én
Uram, az ÚR: Az első hónap első napján végy egy hibátlan bikaborjút,
és mutass be vétekáldozatot a szentélyért! 19 A pap vegyen a vétekáldozat
véréből, és kenje meg a templom ajtófélfáját, meg az oltár felső
tömbjének négy sarkát és a belső udvar kapujának ajtófélfáját. 20 Így kell
tenni a hónap hetedik napján a tévedésből vagy tudatlanságból
vétkezők miatt, és így végezzetek engesztelést a templomért!
21 Az első hónap
tizennegyedik napján ünnepeljétek meg a páskát! Az ünnep hét napján kovásztalan
kenyeret kell enni. 22 A fejedelem készíttessen azon a napon egy bikát
vétekáldozatul önmagáért és az ország egész népéért. 23 Az ünnepnek mind a hét
napján készíttessen hét hibátlan bikát és hét hibátlan kost égőáldozatul
az ÚRnak, hét napon át mindennap; vétekáldozatul pedig naponként egy
kecskebakot. 24 Ételáldozatul készíttessen egy éfá lisztet bikánként és egy
éfát kosonként, olajból pedig egy hínt minden éfá liszthez.
25 A hetedik hónap
tizenötödik napján, az ünnepen ugyanúgy készíttessen vétekáldozatot,
égőáldozatot, ételáldozatot és olajat, mint ezen a hét napon.
Ez 46
1 Ezt mondja az én
Uram, az ÚR: A belső udvar keletre néző kapuja legyen bezárva a hat
munkanapon, de szombaton és újhold napján legyen nyitva. 2 Ha a fejedelem a
kapu csarnokán át kívülről bemegy, álljon oda a kapunak az ajtófélfájához,
és míg a papok elkészítik égőáldozatát és békeáldozatát, ő imádkozzék
a kapu küszöbén, azután menjen ki; de a kaput ne zárják be estig. 3 Az ország
népe is ennek a kapunak a bejáratánál imádkozzék szombaton és újholdkor az ÚR
színe előtt. 4 Az az égőáldozat, amelyet a fejedelem mutat be az
ÚRnak a nyugalom napján, hat hibátlan bárány és egy hibátlan kos legyen. 5 Az
ételáldozat legyen egy éfá liszt a kos mellé, a bárányok mellé pedig adjon
annyi ételáldozatot, amennyit akar; továbbá egy hín olajat minden éfá liszthez.
6 Újhold napján adjon egy hibátlan bikaborjút, hat bárányt meg egy kost; ezek
is hibátlanok legyenek! 7 A bika mellé egy éfá lisztet, a kos mellé is egy éfát
készítsen ételáldozatul, a bárányok mellé pedig annyit, amennyit akar; továbbá
egy hín olajat minden éfá liszthez.
8 Ha bemegy a
fejedelem, a kapu csarnokán át menjen be, és ugyanazon az úton távozzék. 9 De
ha az ország népe megy be az ÚR színe elé az ün 10 A fejedelem pedig ugyanakkor
menjen be, amikor azok bemennek, és akkor távozzon, amikor azok távoznak.
11 A különféle
ünnepeken legyen az ételáldozat egy éfá liszt egy bika mellé, egy éfá egy kos
mellé, a bárányok mellé annyi, amennyit akar; az olajból pedig egy hín minden
éfá liszthez.
12 Ha a fejedelem
önkéntes áldozatot készíttet, akár égőáldozato
13 Készíttessen
naponként egy egyéves hibátlan bárányt égőáldozatul az ÚRnak; minden
reggel készíttesse el. 14 Ételáldozatul készíttessen hozzá minden reggel
egyhatod rész éfá lisztet és egyharmad hín olajat, hogy azt a lisztbe keverjék.
Az ÚRnak szóló ételáldozat ez, örök érvénnyel, állandóan. 15 Így készítsék el a
bárányt, az ételáldozatot és az olajat minden reggel, állandó égőáldozat
ez.
16 Ezt mondja az én
Uram, az ÚR: Ha a fejedelem ajándékot akar adni a tulajdonából valamelyik
fiának, az a fiáé lehet, mert az ő tulajdon birtokuk az. 17 De ha az egyik
szolgájának ad ajándékot a tulajdonából, csak a felszabadítás évéig lehet azé,
azután visszaszáll a fejedelemre, mert az ő tulajdona az, és a fiaié lesz.
18 A nép tulajdonából azonban nem vehet el a fejedelem, hogy ki ne szorítsa
őket birtokukból. A maga birtokából adjon részt a fiainak, nehogy
elszéledjen népem a maga birtokáról.
19 Azután bevitt
engem oda, ahol a kapu mellett a papoknak rendelt szent kamrák voltak, amelyek
északra néztek. Volt ott a nyugati szélén egy helyiség. 20 Ezt mondta nekem:
Ezen a helyen főzzék a papok a jóvátételi áldozatot meg a vétekáldozatot,
és ott süssék az ételáldozatot, mert nem szabad kivinniük a külső udvarba,
hogy a nép meg ne érintse a szent dolgokat.
21 Azután kivitt a
külső udvarba, és odavezetett az udvar négy sarkához: az udvar mindegyik
sarkában egy-egy kisebb udvar volt. 22 Negyven könyök hosszú és harminc könyök
széles kisebb udvarok voltak az udvar négy sarkában, egyforma méretűek
voltak mind a négy sarokban. 23 Mind a négyet kerítés vette körül, a kerítések
mellett pedig tűzhelyek voltak készítve körös-körül. 24 Azt mondta nekem:
Ezek a konyhák; itt főzik a templom szolgái a népnek jutó részt az
áldozatból.
Ez 47
1 Azután visszavitt
engem a templom bejáratához. Ott víz fakadt a templom küszöbealól kelet
felől, mert a templom keletre néz. A víz a templom déli oldala
mellől, az oltártól délre folyt tovább 2 Azután kivitt engem az északi
kapun át, és körülvitt kívül a keletre néző külső kapuhoz. A víz ott
folydogált a kapu déli oldalánál. 3 Azután ő kelet felé ment
mérőzsinórral a kezében, lemért ezer könyököt, és átvezetett a vízen: a
víz bokáig ért. 4 Ismét lemért ezret, és átvezetett a vízen: a víz térdig ért.
Újra lemért ezret, és átvezetett: a víz derékig ért. 5 Amikor újabb ezret mért,
már nem tudtam átkelni a patakon, mert annyira megnőtt a víz, hogy úszni
kellett volna benne: a patakon nem lehetett átgázolni. 6 Akkor ezt mondta
nekem: Láttad-e emberfia? Majd visszavezetett engem a patak partján. 7
Visszafelé menve láttam, hogy a patak partján innen is, túl is igen sok fa van.
8 Ezt mondta nekem: Ez a víz a keleti vidék felé tart, a pusztán folyik
keresztül, és a tengerbe ömlik, a sóssá vált tengerbe, és meggyógyul tőle
a víz. 9 Élni fog benne mindenféle élőlény, ami csak nyüzsög; és ahová
csak eljut a patak, igen sok hal lesz. Eljut oda ez a víz, és meggyógyul. Élni
fog benne minden, ahová csak eljut a patak. 10 Halászok állnak majd ott és
Éngeditől Én-Eglaimig hálók szárítóhelye lesz. Olyan sok hal lesz benne és
annyiféle, mint a Nagy-tengerben. 11 De a tócsák és pocsolyák nem gyógyulnak
meg: sósak maradnak. 12 A patak partján innen is, túl is mindenféle gyümölcsfa
nő majd. Levelük nem hervad el, gyümölcsük nem fogy el: havonként új
terem, mert a szentélyből folyik oda a víz. Gyümölcsük eledel, levelük
pedig orvosság lesz.
13 Így szól az én
Uram, az ÚR: Ez lesz a határ, amelyen belül osszátok fel az országot Izráel
tizenkét törzse között; de Józsefnek két rész jusson! 14 Ugyanannyit osszatok
az egyiknek, mint a másiknak. Fölemelt kézzel tettem esküt, hogy
őseiteknek adom, most pedig rátok száll ez az ország örökségül.
15 Ez lesz az ország
határa: az északi határvonal a Nagy-tengertől Hetlónon át Cedád felé
haladva, 16 Hamát, Bérótá és Szibraim, amely a Damaszkusz és Hamát közti
határon van, Hácér-Hattíkón, amely Haurán határán van. 17 Ez lesz tehát a határ
a tengertől Hacar-Énónig: Damaszkusz határa és Hamát határa északra esik.
Ez az északi oldal. 18 A keleti oldal Haurán és Damaszkusz közé esik. Azután a
Jordán a határ Gileád és Izráel földje között, egészen a keleti tenger mellett
levő Támárig. Ez a keleti oldal. 19 A dél felé eső oldal Támártól a
Kádésnél levő Meribá vizéig húzódik, azután a Nagy-tenger patakja mellett.
Ez a dél felé eső oldal. 20 A nyugati oldal a Nagy-tenger a déli határtól
a Hamát felé vezető útig. Ez a nyugati oldal.
21 Ezt a földet
fogjátok felosztani Izráel törzsei között. 22 És amikor elosz 23 Abban a
törzsben adjátok ki az örökségüket, amelyben jövevényként élnek! - így szól az
én Uram, az ÚR.
Ez 48
1 Így következnek a
törzsek név szerint: az északi határszéltől kiindulva, amely a hetlóni út
mentén halad Hamát felé Hacar-Énónig úgy, hogy Damaszkusz határa észak felé
esik, Hamát mellett; a keleti oldaltól a nyugati oldalig Dáné lesz egy r 2 Dán
határa mellett a keleti oldaltól a nyugati oldalig Áséré lesz egy rész. 3 Ásér
határa mellett a keleti oldaltól a nyugati oldalig Naftálié lesz egy rész. 4
Naftáli határa mellett a keleti oldaltól a nyugati oldalig Manasséé lesz egy
rész. 5 Manassé határa mellett a keleti oldaltól a nyugati oldalig Efraimé lesz
egy rész. 6 Efraim határa mellett a keleti oldaltól a nyugati oldalig Rúbené
lesz egy rész. 7 Rúben határa mellett a keleti oldaltól a nyugati oldalig Júdáé
lesz egy rész.
8 Júda határa mellett
a keleti oldaltól a nyugati oldalig lesz az a terület, amelyet fölajánlotok:
szélessége huszonötezer könyök, hosszúsága pedig annyi, mint egy-egy részé a
keleti oldaltól a nyugati oldalig. Ennek a közepén lesz a szent hely. 9 Az a
terület, amelyet az ÚRnak fölajánlotok, huszonötezer könyök hosszú és tízezer
könyök széles lesz. 10 A fölajánlott szent terület így oszlik meg: a papoké északon
huszonötezer könyök hosszú, nyugaton tízezer könyök széles, keleten tízezer
könyök széles, délen huszonötezer könyök hosszú. Ennek a közepén lesz az ÚR
szent helye. 11 Ez a Cádók utódai közül való fölszentelt papoké lesz, akik
nekem szolgáltak, és nem tévelyegtek, mint a léviták, amikor tévelygett Izráel.
12 Övék lesz ez, mint az országból fölajánlott igen szent terület, a léviták
határa mellett. 13 A lévitáké lesz a papok határa mentén egy huszonötezer
könyök hosszú és tízezer könyök széles terület. Az egésznek a hosszúsága tehát
huszonötezer könyök, szélessége pedig húszezer könyök. 14 Nem szabad ebből
semmit sem eladniuk, sem elcserélniük, és nem szállhat át másra, mert az az
országnak a legjava, az ÚR szent tulajdona.
15 Az az ötezer
könyöknyi terület, amely a huszonötezer könyök szélességből még hátra van,
a város közönséges területe lesz, lakóhelyül és legelőül. Ennek a közepén
lesz a város. 16 Ezek a méretei: északi oldala négyezer-ötszáz, déli oldala
négyezer-ötszáz, keleti oldala négyezer-ötszáz, és nyugati oldala is
négyezer-ötszáz könyök. 17 A város legelője észak felé kétszázötven, dél
felé kétszázötven, kelet felé kétszázötven és nyugat felé kétszázötven könyök
lesz. 18 Ami megmarad a szent terület hosszúságából - keletre tízezer könyök,
nyugatra tízezer könyök - az ott lesz a szent terület mellett, termése pedig
legyen a város dolgozóinak a kenyere. 19 Ami pedig a város dolgozóit illeti,
Izráel minden törzséből valók fognak ott dolgozni. 20 Az egésznek a
területe huszonötezerszer huszonötezer könyök. Ez a négyzet, amelyhez
hozzátartozik a város birtoka is, legyen szent terület! 21 A megmaradó rész a
fejedelemé: a szent területnek és a város birtokának mindkét oldalán, a
huszonötezer könyökn 22 A léviták birtoka és a város birtoka a fejedelem birtokai
közé esik. A fejedelem birtoka Júda területe és Benjámin területe közt lesz.
23 A többi rész így
következik: a keleti oldaltól a nyugati oldalig Benjáminé lesz egy rész. 24
Benjámin határa mellett a keleti oldaltól a nyugati oldalig Simeoné lesz egy rész.
25 Simeon határa mellett a keleti oldaltól a nyugati oldalig Issakáré lesz egy
rész. 26 Issakár határa mellett a keleti oldaltól a nyugati oldalig Zebuloné
lesz egy rész. 27 Zebulon határa mellett a keleti oldaltól a nyugati oldalig
Gádé lesz egy rész. 28 Gád határa mellett a dél felé eső oldalon a határ
Támártól a Kádesnél levő Meribá vizéig húzódik, azután a Nagy-tenger
patakja mellett.
29 Ezt a földet kell
sorsvetéssel elosztani, és így részesednek belőle Izráel törzsei! - így
szól az én Uram, az ÚR.
30 Ezek lesznek a
város kijáratai a négyezer-ötszáz könyök hosszú északi oldalon kezdve. 31 A
város kapui Izráel törzseiről kapják a nevüket. Három kapu van északon:
Rúbené egy kapu, Júdáé egy kapu és Lévié egy kapu. 32 Négyezer-ötszáz könyök
hosszú a keleti oldal, és három kapu van rajta: Józsefé egy kapu, Benjáminé egy
kapu és Dáné egy kapu. 33 Négyezer-ötszáz könyök hosszú a déli oldal, és három
kapu van rajta: Simeoné egy kapu, Issakáré egy kapu és Zebuloné egy kapu. 34
Négyezer-ötszáz könyök hosszú a nyugati oldal, és három kapu van rajta: Gádé
egy kapu, Áséré egy kapu és Naftálié egy kapu. 35 A város kerülete
tizennyolcezer könyök. A város neve pedig ez lesz: Ott van az ÚR!
Dán 1
1 Jójákim júdai
király uralkodásának harmadik évében eljött Nebukadneccar, Babilónia királya
Jeruzsálem ellen, és körülzárta azt. 2 Az Úr a kezébe adta Jójákimot, Júda
királyát és az Isten háza fölszerelésének egy részét; ő pedig elvitte a
fölszerelést Sineár földjére, a maga isteneinek a templomába, és isteneinek a
kincstárában helyezte el.
3 A király meghagyta
főudvarmesterének, Aspenaznak, hogy válasszon ki Izráel fiai közül királyi
vérből való, vagy nemesi származású 4 ifjakat, akiknek semmiféle
fogyatékosságuk 5 A király elrendelte,
hogy adjanak nekik mindennap a király ételéből és abból a borból, amit
ő szokott inni. Így kellett őket nevelni három esztendeig, hogy
azután a király szolgálatába álljanak. 6 Voltak közöttük júdaiak is: Dániel,
Hananjá, Mísáél és Azarjá. 7 A főudvarmester ilyen neveket adott nekik:
Dánielt Baltazárnak, Hananját Sadraknak, Mísáélt Mésaknak, Azarját pedig
Abédnegónak nevezte el.
8 Dániel azonban
elhatározta, hogy nem szennyezi be magát a király ételével és azzal a borral,
amit ő szokott inni, ezért arra kérte a főudvarmestert, hogy ne kelljen
magát beszennyeznie. 9 Isten a főudvarmestert jóindulatra és szeretetre
indította Dániel iránt, 10 de azért ez
11 Akkor Dániel ezt
mondta annak a felügyelőnek, akit a főudvarmester rendelt Dániel,
Hananjá, Mísáél és Azarjá mellé: 12 Tégy próbát szolgáiddal tíz napig! Engedjék
meg, hogy zöldségféléket együnk, és vizet igyunk. 13 Azután mutassanak meg
neked minket és azokat az ifjakat, akik a király ételéből esznek, és amit
majd látsz, aszerint bánj szolgáiddal! 14 Az hallgatott rájuk ebben a dologban,
és próbát tett velük tíz napig. 15 Tíz nap múlva szebbnek látszottak, és
kövérebbek voltak azoknál az ifjaknál, akik a király ételéből ettek. 16
Ezért a felügyelő fölmentette őket az alól, hogy az előírt ételt
egyék, és hogy bort igyanak, és ahelyett zöldségféléket adott nekik. 17 Ennek a
négy ifjúnak megadta az Isten, hogy előrehaladjanak a tudományban,
mindenféle írásban és bölcsességben. Dániel pedig értett a látomások és az
álmok magyarázatához is.
18 Amikor eljött az
az idő, amelyről meghagyta a király, hogy vezessék őket eléje, a
főudvarmester bevezette őket Nebukadneccar elé. 19 A király
elbeszélgetett velük, de egy sem akadt több közöttük olyan, mint Dániel,
Hananjá, Mísáél és Azarjá. Ők tehát a király szolgálatába álltak. 20 Akármit
kérdezett tőlük a király, bölcsesség és értelem dolgában tízszer
okosabbaknak találta őket egész országa minden mágusánál és varázslójánál.
21 Ott is maradt Dániel Círus király uralkodásának első évéig.
Dán 2
1 Nebukadneccar
uralkodásának tizenkettedik évében álmot látott Nebukadneccar, nyugtalan lett a
lelke, és nem tudott tovább aludni. 2 Ekkor azt mondta a király, hogy hívjanak
mágusokat, igézőket, varázslókat és csillagjósokat, hogy mondják meg: mi
volt a királynak az álma. Azok eljöttek, és a király elé álltak. 3 A király így
szólt hozzájuk: Álmot láttam, és nyugtalan a lelkem, amíg nem tudom: mit jelent
az álom. 4 A csillagjósok így szóltak a királyhoz - arámul: Király, örökké élj!
Mondd el az álmot szolgáidnak, és mi megadjuk a magyarázatát. 5 A király
válaszolt, és ezt mondta a csillagjósoknak: Ez az elhatározásom: Ha nem adjátok
tudtomra az álmot és magyarázatát, akkor darabokra vágnak benneteket,
házaitokat pedig szemétdombbá teszik. 6 De ha az álmot és magyarázatát
előadjátok, akkor ajándékokat, birtokokat és nagy méltóságot kaptok
tőlem. Adjátok tehát elő az álmot és magyarázatát! 7 Azok másodszor
is válaszoltak, és ezt mondták: A király mondja el az álmot szolgáinak, mi majd
megadjuk a magyarázatot. 8 A király válaszolt, és ezt mondta: Most már bizonyosan
tudom, hogy ti csak időt akartok nyerni, mert látjátok, hogy mi az
elhatározásom. 9 Ha az álmot nem adjátok tudt 10 A csillagjósok így válaszoltak
a királynak: Nincs olyan halandó a földön, aki a király kívánságának meg tudna
felelni. Nincs is egy olyan nagy és hatalmas király sem, aki ilyen dolgot
kérdezett volna mágusaitól, varázslóitól vagy csillagjósaitól. 11 Mert az, amit
a király kérdez, igen nehéz. Nincs is más, aki azt el tudná mondani a
királynak, csak az istenek, akik nem laknak együtt a testben élőkkel.
12 Ezért a király
igen nagy haragra gerjedt, és elrendelte, hogy végezzék ki a babiloni bölcseket
mind. 13 Amikor kiadták a parancsot, hogy öljék meg a bölcseket, keresték
Dánielt és társait, hogy őket is megöljék.
14 Ekkor Dániel okos
és értelmes szavakkal fordult Arjókhoz, a király testőrparancsnokához, aki
már elindult, hogy megölesse a babiloni bölcseket. 15 Így szólt Arjókhoz, a
király megbízottjához: Miért adott ki ilyen kegyetlen parancsot a király? Akkor
Arjók tudtára adta a dolgot Dánielnek. 16 Dániel pedig bement a királyhoz, és
azt kérte tőle, hogy adjon neki időt, ő majd megadja a
magyarázatot a királynak.
17 Ezután Dániel
hazament, és tudtára adta a dolgot társainak, Hananjának, Mísáélnak és
Azarjának, 18 majd irgalomért könyörögtek a menny Istenéhez, hogy e titok miatt
ne vesszenek el Dániel és társai a babiloni bölcsekkel együtt. 19 Ekkor a titok
lelepleződött Dániel előtt éjszakai látomásban, Dániel pedig áldotta
érte a menny Istenét. 20 Ezt mondta Dániel: Isten neve legyen áldott örökkön örökké,
övé a bölcsesség és a hatalom. 21 Ő szabja meg a különböző
időket és alkalmakat. Királyokat taszít el, és királyokat támaszt. Ő
ad bölcsességet a bölcseknek és tudományt a nagy tudósoknak. 22 Ő tárja
fel a mélyen elrejtett titkokat; tudja, mi van a sötétségben, és nála lakik a
világosság. 23 Magasztallak és dicsőítlek én téged, atyáim Istene, mert
bölcsességet és erőt adtál nekem, és most tudtul adtad, amit kértünk
tőled, tudtul adtad nekünk a király dolgát.
24 Dániel ezután
elment Arjókhoz, akinek a király azt parancsolta, hogy pusztítsa el a babiloni
bölcseket. Odament, és ezt mondta neki: Ne pusztítsd el a babiloni bölcseket!
Vezess engem a király elé, és én megmagyarázom a királynak az álmát!
25 Akkor Arjók sietve
bevitte Dánielt a király elé, és jelentette: Találtam egy férfit a Júdából
hozott foglyok közül, aki meg tudja magyarázni a királynak az álmát. 26 A
király megszólalt, és azt mondta Dánielnek, akinek Baltazár lett a neve: Képes
vagy arra, hogy megmondd, milyen álmot láttam, és mi annak a magyarázata? 27
Dániel így válaszolt a királynak: A titkot, amelyet a király kérdezett,
bölcsek, varázslók, mágusok és csillagászok nem tudják megfejteni a királynak.
28 De van Isten a mennyben, aki a titkokat feltárja. Ő azt tudatta
Nebukadneccar királlyal, hogy mi fog történni az utolsó napokban. A te álmod és
az a látomás, amelyet fekvőhelyeden láttál, ez volt:
29 Te, ó király, azon
töprengtél fekvőhelyeden, hogy mi fog történni ezután. A titkok
kijelentője pedig tudatta veled, hogy mi fog történni. 30 Előttem
pedig ez a titok nem azért tárult föl, mintha bennem nagyobb bölcsesség volna,
mint bármely élő emberben, hanem azért, hogy a magyarázat a királynak
tudomására jusson, és hogy megtudd, amin magadban töprengsz.
31 Neked, ó király,
látomásod volt: egy nagy szobrot láttál. A szobor hatalmas és roppant fényes
volt. Előtted állt, és rettenetes volt ránézni is. 32 Ennek a szobornak a
feje színaranyból volt, a melle és a karjai ezüstből, a hasa és az oldala
rézből, 33 a lábszárai vasból, lábai pedig részint vasból, részint
cserépből voltak. 34 Miközben nézted, egy kő zuhant le anélkül, hogy
valaki hozzányúlt volna, ledöntötte a szobrot vas- és cseréplábairól, és
darabokra zúzta az egészet. 35 Összezúz
36 Ez az álom, és a
magyarázatát is elmondjuk a királynak. 37 Ó király, királyok királya, akinek a
menny Istene királyságot, hatalmat, erőt és méltóságot adott, 38 kezedbe
adta az embereket, a mezei állatokat és az égi madarakat, bárhol laknak is, és
mindezeknek uralkodójává tett: te vagy az aranyfej! 39 De utánad más királyság
támad, alacsonyabb rendű a tiednél. Azután pedig egy harmadik királyság,
rézből való, amely az egész földön uralkodik. 40 A negyedik királyság
erős lesz, mint a vas. Mert ahogyan a vas összetör és szétzúz mindent, úgy
fogja pörölyként összetörni és szétzúzni amazokat. 41 Azt is láttad, hogy a
lábak és az ujjak részint cserépből, részint vasból vannak. Az a királyság
ugyanis szétszakad, de marad benne valami a vas keménységéből, ahogyan
láttad, hogy a vas keveredett az agyagcseréppel. 42 Lábujjai részint vasból,
részint cserépből voltak; eszerint a királyság részint erős, részint
törékeny lesz. 43 Vasat láttál agyagcseréppel keveredve. Azok ugyanis házasság
révén keverednek, de nem egyesülnek egymással, ahogyan a vas sem egyesül a cseréppel.
44 Ezeknek a királyoknak az idejében támaszt a menny Istene egy királyságot,
amely nem semmisül meg soha, és a királyi uralom más népre nem száll át.
Összetöri mindezeket a királyságokat, és véget vet nekik, maga pedig fennáll
mindörökké. 45 Ezért láttad, hogy a hegyről e
46 Akkor
Nebukadneccar király arcra borult, úgy hódolt Dániel előtt, és
megparancsolta, hogy mutassanak be áldozatot, és tömjénezzenek neki. 47
Dánielnek pedig azt mondta a király: Valóban a ti Istenetek az istenek Istene,
a királyok ura és a titkok feltárója, ezért tudtad feltárni ezt a titkot. 48
Akkor a király nagy méltóságra emelte Dánielt, sok és nagy ajándékot adott
neki, majd Babilon város kormányzójává és a babiloni bölcsek elöljárójává
tette. 49 Dániel viszont azt kérte a királytól, hogy Sadrakot, Mésakot és
Abédnegót rendelje szolgálatba Babilon városában; Dániel pedig a királyi
udvarban maradt.
Dán 3
1 Nebukadneccar
király csináltatott egy hatvan könyök magas és hat könyök széles aranyszobrot.
Fölállíttatta azt a Dúrá völgyében, Babilon városában. 2 Azután összehívatta
Nebukadnec 3 Akkor összegyűltek a kormányzók, az elöl 4 A hírnök pedig
hangos szóval kihirdette: Megparancsoljuk nektek, különböző nyelvű
népek és nemzetek, 5 hogy amint meghalljátok a kürt, síp, citera, hárfa, lant,
duda és mindenféle hangszer hangját, boruljatok le, és hódoljatok az
aranyszobor előtt, amelyet Nebukadneccar király felállíttatott! 6 Ha pedig
valaki nem borul le, és nem hódol előtte, azt azon nyomban bedobják az
izzó tüzes kemencébe! 7 Amikor tehát a különböző nyelvű népek és
nemzetek meghallották a kürt, síp, citera, hárfa, lant és mindenféle hangszer
hangját, leborultak, és hódoltak az aranyszobor előtt, amelyet
Nebukadneccar király felállíttatott.
8 Ekkor azonban
káldeus férfiak álltak elő, és bevádolták a zsidókat. 9 Így beszéltek
Nebukadneccar királyhoz: Király, örökké élj! 10 Te, ó király, megparancsoltad,
hogy minden ember, aki meghallja a kürt, síp, citera, hárfa, lant, duda és
mindenféle hangszer hangját, boruljon le, és hódoljon az aranyszobor
előtt; 11 ha pedig valaki nem borul le, és nem hódol előtte, azt
dobják be az izzó tüzes kemencébe. 12 Vannak itt zsidó férfiak, Sadrak, Mésak
és Abédnegó, akiket Babilon városában állítottál szolgálatba, ezek a férfiak
semmibe sem vesznek téged, ó király, nem tisztelik isteneidet, és nem hódolnak
az aranyszobor előtt, amelyet felállíttattál.
13 Ekkor
Nebukadneccar haragra gerjedve megparancsolta, hogy vezessék elő Sadrakot,
Mésakot és Abédnegót. Oda is vezették ezeket a férfiakat a király elé. 14
Nebukadneccar ezt kérdezte tőlük: Sadrak, Mésak és Abédnegó! Igaz-e, hogy
ti nem tisztelitek isteneimet, és nem hódoltok az aranyszobor előtt,
amelyet felállíttattam? 15 Készek vagytok-e most, ha meghalljátok a kürt, síp,
citera, hárf 16 Sadrak, Mésak és Abédnegó így válaszolt a királynak: Ó
Nebukadneccar! Nem szükséges, hogy erre bármit is feleljünk. 17 Van nekünk
Istenünk, akit mi tisztelünk: ő ki tud minket szabadítani az izzó tüzes
kemencéből, és ki tud szabadítani a te kezedből is, ó király! 18 De
ha nem tenné is, tudd meg, ó király, hogy mi a te isteneidet nem tiszteljük, és
nem hódolunk az aranyszobor előtt, amelyet felállíttattál!
19 Ekkor
Nebukadneccart úgy elöntötte a harag Sadrak, Mésak és Abédnegó miatt, hogy még
az arca is eltorzult. Meghagyta, hogy hétszerte jobban fűtsék be a
kemencét, mint ahogyan be szokták fűteni. 20 Azután megparancsolta
hadserege legerősebb vitézeinek, hogy kötözzék meg Sadrakot, Mésakot és
Abédnegót, és dobják be őket az izzó tüzes kemencébe. 21 Megkötözték tehát
ezeket a férfiakat, és úgy, ahogy fel voltak öltözve, nadrágostul, alsóruhástul
és süvegestül, bedobták őket az izzó tüzes kemencébe. 22 Mivel a király
szigorú parancsára a kemencét roppantul befűtötték, a lángoló tűz
megölte azokat az embereket, akik Sadrakot, Mésakot és Abédnegót odahurcolták.
23 A három férfi, Sadrak, Mésak és Abédnegó pedig megkötözve az izzó tüzes
kemencébe esett.
24 Nebukadneccar
király azonban megdöbbent, sietve fölkelt, és ezt kérdezte udvari
embereitől: Nem három férfit dobtunk megkötözve a tűzbe? Azok így
válaszoltak a királynak: Valóban úgy van, ó király! 25 Ő azonban így
szólt: Én mégis négy férfit látok szabadon járni a tűzben, és nincs rajtuk
semmi sérülés. A negyedik pedig olyannak látszik, mint valami isten.
26 Ekkor
Nebukadneccar király odament az izzó tüzes kemence ajtajához, és így szólt:
Sadrak, Mésak és Abédnegó, szolgái a felséges Istennek! Jertek ki, jöjjetek
ide! És kijött Sadrak, Mésak és Abédnegó a tűzből. 27 Az
összegyűlt kormányzók, elöljárók, helytartók és a király udvari emberei
pedig látták, hogy ezeknek a férfiaknak semmit sem ártott a tűz, a hajuk
szála sem perzselődött meg, a ruhájuk sem égett meg, sőt még a füst
szaga sem járta át őket.
28 Nebukadneccar
ekkor így szólt: Áldott legyen a Sadrak, Mésa 29 Megparancsolom azért, hogy aki
nem tiszteli Sadrak, Mésak és Abédnegó Istenét, azt vágják darabokra, bármilyen
nyelvű népből vagy nemzetből való is, házát pedig tegyék
szemétdombbá! Mert nincs más isten, aki így meg tud szabadítani. 30 Azután a
király megerősítette tisztségében Sadrakot, Mésakot és Abédnegót Babilon
városában.
31 Nebukadneccar
király üzenete az egész birodalmában lakó különféle nyelvű népekhez és
nemzetekhez: Békességetek növekedjék! 32 Jónak látom kihirdetni a jeleket és a
csodákat, amelyeket a felséges Isten tett. 33 Mily nagyok az ő jelei, mily
hatalmasak csodái! Az ő királysága örök királyság, és uralma megmarad
nemzedékről nemzedékre!
Dán 4
1 Én, Nebukadneccar,
békében éltem házamban, boldog voltam palotámban. 2 De egyszer álmot láttam,
amely megrettentett engem, és azok az álomképek, amelyeket a fekhelyemen
láttam, megrémítettek. 3 Megparancsoltam azért, hogy vezessék elém a babiloni
bölcseket mind, és azok magyarázzák meg nekem az álmot. 4 Amikor eljöttek a
mágusok, a varázslók, a csillagjósok és a csillagászok, elmondtam nekik az
álmomat, de ők nem tudták nekem megmagyarázni. 5 Végül megjelent
előttem Dániel, akinek a neve az én istenem neve után Baltazár, akiben
szent, isteni lélek van, és elmondtam neki az álmomat: 6 Baltazár, te nagy
mágus! Tudom, hogy szent, isteni lélek van benned, és nincs olyan titok, amit
ne tudnál megfejteni. Magyarázd meg azt a látomást, amelyet álmomban láttam!
7 A látomás, amelyet
fekvőhelyemen láttam, ez volt: Láttam egy fát a föld közepén, amely igen
magas volt. 8 A fa nőtt és erősödött, olyan magas lett, hogy az égig
ért, és még a föld széléről is látható volt. 9 Szép lombja volt és sok
gyümölcse, táplálékot nyújtott mindenkinek. Alatta mezei vadak tanyáztak, ágain
égi madarak fészkeltek, róla táplálkozott minden élőlény. 10 Majd láttam
fekvőhelyemen látomásban egy szent angyalt leszállni a mennyből. 11
Hangos szóval így kiáltott: Vágjátok ki ezt a fát, és vagdaljátok le ágait,
tépjétek le leveleit, és szórjátok szét gyümölcseit! Meneküljenek alóla a
vadak, és ágairól a madarak! 12 De a tövét gyökerestül hagyjátok a földben,
vas- és rézbilincsben a mező füve között! Hadd áztassa az ég harmatja, és
egye a föld füvét, mint az állatok! 13 Boruljon el emberi elméje, állati
értelem maradjon csak benne, hét időszak teljék el így fölötte! 14 Az
angyalok határozata ez a rendelet, a szentek parancsa ez a végzés. Hadd tudják
meg az élők, hogy a Felséges uralkodik az emberek királysága fölött: annak
adja, akinek akarja, és a legalacsonyabb sorsú embert is trónra emelheti.
15 Én, Nebukadneccar
király, ezt az álmot láttam, te pedig, Baltazár, magyarázd meg, mert
országomnak egyetlen bölcse sem tudta megmagyarázni nekem. De neked tudnod
kell, mert szent, isteni lélek van benned.
16 Ekkor Dániel, más
néven B 17 Az a fa, amelyet láttál, és amely olyan nagyra és hatalmasra
nőtt, hogy az égig ért, és látható volt az egész földön, 18 szép lombja és
sok gyümölcse volt, táplálékot nyújtott mindenkinek, alatta tanyáztak a mezei
vadak, ágain fészkeltek az égi madarak, 19 az te magad vagy, ó király! Te
lettél naggyá és hatalmassá; hatalmad megnőtt, felér az égig, és uralmad
elér a föld széléig.
20 Annak pedig, hogy
a király egy szent angyalt látott leszállni a mennyből, aki e 21 annak ez
a magyarázata, ó király: A Felségesnek az ítélete ér utol téged, uram, király!
22 Száműznek téged a 23 Azért mondták, hogy a fa tövét gyökerestül hagyják
meg, mert királyságod megmarad, mihelyt elismered, hogy a menny uralkodik. 24
Azért, ó király, fogadd meg tanácsomat: Hagyj fel vétkeiddel, légy igazságos,
és gonoszság helyett bánj irgalmasan a szegényekkel! Így boldogan élhetsz
sokáig.
25 Mindez megtörtént
Nebukadneccar királlyal. 26 Tizenkét hónap múlva, amikor királyi palotája
tetején sétált Babilonban, 27 így szólt a király: Ez az a nagy Babilon, amelyet
én építettem királyi székhellyé hatalmam teljében, fenségem dicsőítésére!
28 Alighogy a király kimondta ezeket a szavakat, egy hang hallatszott a
mennyből: Neked szól ez az üzenet, Nebukadneccar király! Elvesztetted
királyságodat! 29 Száműznek az emberek közül, a mezei vadak közt tanyázol,
füvet eszel, mint az ökrök, és hét időszak múlik el fölötted, amíg el nem
ismered, hogy a Felséges uralkodik az emberek királysága fölött, és annak adja
azt, akinek akarja.
30 Azon nyo
31 Amikor eltelt ez
az idő, én, Nebukadneccar, föltekintettem az égre, és értelmem visszatért.
Áldottam a Felségest, dicsőítettem és magasztaltam az örökké élőt,
mert az ő uralma örök uralom, és királysága megmarad nemzedékről
nemzedékre. 32 A föld minden lakóját semminek tekinti, tetszése szerint bánik a
menny seregével és a föld lakóival. Senki sem foghatja le a kezét, és senki sem
mondhatja neki: mit csinálsz? 33 Abban az időben értelmem visszatért, és
királyságomhoz méltóan visszatért tündöklő dicsőségem is. Az udvari
emberek és a főurak fölkerestek engem, visszahelyeztek királyságomba, és
még nagyobb hatalomra jutottam. 34 Most azért én, Nebukadneccar, dicsérem,
magasztalom és dicsőítem a mennyei Királyt, mert minden tette helyes,
eljárása igazságos, és meg tudja alázni azokat, akik kevélyen élnek.
Dán 5
1 Bélsaccar király
nagy lakomát rendezett ezer főrangú emberének, és az ezer emberrel együtt
itta a bort. 2 A bor hatására megparancsolta Bélsaccar, hogy hozzák elő
azokat az arany- és ezüstedényeket, amelyeket apja, Nebukadneccar hozott el a
jeruzsálemi templomból. Azokból akart inni a király főrangú embereivel,
feleségeivel és ágyasaival együtt. 3 Elő is hozták az aranyedényeket,
amelyeket a jeruzsálemi templomból, az Isten házából hoztak el, és a király
azokból ivott főrangú embereivel, feleségeivel és ágyasaival együtt. 4
Itták a bort, és közben dicsőítették az aranyból, ezüstből,
rézből, vasból, fából és kőből csinált isteneket.
5 Egyszerre csak egy
emberi kéz ujjai tűntek fel, és írni kezdtek a királyi palota festett
falára, a lámpatartóval szemben; a király pedig nézte a kezet, ahogyan írt. 6
Közben a király arca elsápadt, gyötrő gondolatai támadtak, dereka
elernyedt, és még a térdei is reszkettek. 7 A király hangosan kiáltozott, hogy
vezessék eléje a varázslókat, a csillagjósokat és a cs
8 Akkor eljöttek a
király bölcsei mindnyájan, de nem tudták az írást elolvasni és megmagyarázni a
királynak. 9 Ezért Bélsaccar király még jobban megrémült, arca elsápadt, és a
főrangú emberek is tanácstalanok voltak. 10 Az anyakirálynő azonban hallva
a királynak és főrangú embereinek a beszédét, bement a mulatozókhoz, és
ott így szólt a királyné: Király, örökké élj! Ne gyötörjenek téged gondolataid,
és az arcod se legyen sápadt! 11 Van országodban egy férfi, akiben szent,
isteni lélek van. Atyád 12 Mert Dánielben, akit a király Baltazárnak nevezett
el, rendkívüli lélek, tudás, értelem, továbbá álommagyarázó, titkot feltáró és
rejtélyeket megfejtő képesség van. Most azért hívatni kell Dánielt, majd
ő megadja a magyarázatot!
13 Dánielt tehát a
király elé vezették. A király így szólította meg Dánielt: Te vagy a zsidó
foglyok közül való Dániel, akit atyám, a király hozott ide Júdából? 14 Azt
hallottam felőled, hogy isteni lélek, világos értelem és rendkívüli
bölcsesség van benned. 15 Most vezették elém a bölcseket és a varázslókat, hogy
olvassák el ezt az írást, és magyarázzák meg nekem, de ők nem tudták azt
megmagyarázni. 16 Rólad azonban azt hallottam, hogy meg tudod magya
17 Dániel így
válaszolt a királynak: Ajándékaidat tartsd meg, és adományaidat add másnak! De
azért az írást elolvasom, és megmagyarázom neked, királyom. 18 Ó király! A
felséges Isten királyságot, nagyságot, méltóságot és dicsőséget adott
atyádnak, Nebukadneccarnak. 19 Olyan nagy hatalmat adott neki, hogy remegtek és
rettegtek tőle a különböző nyelvű népek és nemzetek. Megölte,
akit akart, és életben hagyta, akit akart; fölemelte, akit akart, és megalázta,
akit akart. 20 De amikor szíve fölfuvalkodott, és gőgösen megkeményedett,
letaszították királyi trónjáról, és méltóságát elvették tőle. 21
Száműzték az emberek közül, és csak annyi ér
22 De te, Bélsaccar,
aki a fia vagy, nem aláztad meg magadat, bár mindezt tudtad. 23 A menny Ura
fölé helyezted magad, mert az ő házának edényeit hozták eléd, és te bort
ittál azokból főrangú embereiddel, feleségeiddel és ágyasai 24 Ezért
küldte ő ezt a kezet, és íratta föl ezt az írást.
25 Ez az az írás,
amelyet fölíratott: 26 Ez pedig a szavak magyarázata: A 27 A 28 A Ťperész azt
jelenti, hogy felosztotta királyságodat, és a médeknek meg a perzsáknak adta.
29 Akkor Bélsaccar
parancsára Dánielt bíborba öltöztették, nyakára aranyláncot tettek, és
kihirdették, hogy rang szerint ő a harmadik az országban.
30 Még azon az
éjszakán megölték Bélsaccart, a káldeusok királyát.
Dán 6
1 A méd Dárius pedig
elfoglalta az országot hatvankét esztendős korában.
2 Dárius úgy látta
jónak, hogy országa vezetésére százhúsz kormányzót nevezzen ki. Az egész
országban voltak ilyenek. 3 Ezek fölé pedig három főkormányzót rendelt,
közülük az egyik Dániel volt. A kormányzók nekik adtak számot, hogy a királyt
semmi kár ne érje. 4 Ez a Dániel kiemelkedett a főkormányzók és a
kormányzók közül, mivel rendkívüli lélek volt benne; ezért a király őt
akarta az egész ország élére állítani. 5 A főkormányzók és a kormányzók
igyekeztek ürügyet találni Dániel bevádolására az ország ügyeinek az
intézésében, de semmiféle ürügyet vagy hibát nem tudtak találni, mert
megbízható volt; sem hanyagságot, sem hibát nem lehetett találni nála. 6 Akkor
ezek az emberek azt mondták: Nem találunk semmiféle ürügyet, hogy bevádolhassuk
ezt a Dánielt, hacsak Istenének a törvényével kapcsolatban nem találunk ellene
valamit.
7 Akkor ezek a
főkormányzók és kormányzók a királyhoz siettek, és ezt mondták neki:
Dárius király, örökké élj! 8 Azt tanácsolják az ország főkormányzói, az
elöljár 9 Most azért add ki, ó király, ezt a rendeletet, és írd alá ezt az
iratot, hogy a médek és a perzsák megmásíthatatlan törvénye szerint
viszszavonhatatlan legyen! 10 Ennek megfelelően Dárius király aláírta a
rendeletet tartalmazó iratot.
11 Amikor Dániel
megtudta, hogy alá van írva ez az irat, hazament. Emeleti szobájának ablakai
nyitva voltak Jeruzsálem felé, és ő napjában háromszor térden állva
imádkozott, és magasztalta Istenét, ahogyan azelőtt is szokta. 12 Azok az
emberek pedig odasiettek, és ott találták Dánielt, amint Istenéhez könyörgött
és esedezett. 13 Akkor a király elé járultak, és ezt mondták a királyi
rendeletre hivatkozva: Ó király! Nem írtad-e a 14 Ekkor ők azt mondták a
királynak: A zsidó foglyok közül való Dániel semmibe sem vesz téged, ó király,
sem azt a rendeletet, amelyet aláírtál, hanem napjában háromszor könyörög
Istenéhez. 15 Amikor a király ezt meghallotta, nagyon elszomorodott, és azon
töprengett: hogyan segíthetne Dánielen. Napnyugtáig azon igyekezett, hogy
megmentse őt. 16 De azok az emberek újra a királyhoz siettek, és ezt
mondták neki: Tudnod kell, ó király, hogy a médek és a perzsák törvénye szerint
nem szabad megmásítani semmiféle rendeletet vagy végzést, amelyet a király
elrendelt. 17 Ekkor a király parancsára előhozták Dánielt, és az
oroszlánok vermébe dobták. De a király ezt mondta Dánielnek: A te Istened, akit
állhatatosan tisztelsz, szabadítson meg téged! 18 Odavittek egy követ, és a
verem szájára tették; a király pedig lepecsételte gyűrűjével, valamint
főrangú embereinek a gyűrűjével, hogy Dániel sorsán ne lehessen
változtatni.
19 Azután a király a
palotájába ment, és böjtölve töltötte az éjszakát; nőt sem engedett be
magához, és kerülte őt az álom. 20 Hajnalhasadáskor mindjárt fölkelt a
király, és sietve odament az oroszlánok verméhez. 21 Amikor odaért a veremhez,
szomorú hangon kiáltott Dánielnek. Így szólt Dánielhez a király: Dániel, aki az
élő Isten szolgája vagy! A te Istened, akit te állhatatosan tisztelsz, meg
tudott-e menteni az oroszlánoktól? 22 Dániel így felelt a királynak: Király,
örökké élj! 23 Az én Istenem elküldte angyalát, és az bezárta az oroszlánok
száját, úgyhogy nem bántottak engem. Mert ő ártatlannak talált engem, és
téged sem bántottalak meg, ó király, semmivel. 24 Akkor a király nagyon megörült,
és kihúzatta Dánielt a veremből. Ki is húzták Dánielt a veremből, és
semmi sérülés nem volt rajta található, mert hitt Istenében. 25 Ezután a király
odavitette azokat az embereket, akik bevádolták Dánielt, és bedobták őket
fiaikkal és feleségeikkel együtt az oroszlánok vermébe. Még a verem fenekére
sem értek, máris megragadták őket az oroszlánok, és összezúzták minden
csontjukat.
26 Akkor Dárius
király ezt írta a birodalmában lakó különböző nyelvű népeknek és
nemzeteknek: Békességetek növekedjék! 27 Elrendelem, hogy birodalmam minden
tartományában rettegve féljék Dániel Istenét! Ő az élő Isten, aki
megmarad mindörökké. Az ő királysága megdönthetetlen, uralkodása végtelen.
28 Ő megment, megszabadít, jeleket és csodákat tesz égen és földön. Ő
mentette meg Dánielt is az oroszlánok karmából.
29 Ennek a Dánielnek
aztán jó dolga volt Dárius uralkodása alatt és a perzsa Círus uralkodása alatt.
Dán 7
1 Babilónia
királyának, Bélsaccarnak uralkodása első évében álmot látott Dániel, és
látomásai támadtak fekvőhelyén. Az álmot leírta, és a főbb dolgokat
elmondta. 2 Ezeket mondta el Dániel: Éjszakai látomásomban azt láttam, hogy az
ég négy szele felkorbácsolta a nagy tengert. 3 Négy igen nagy vadállat
emelkedett ki a tengerből, mindegyik különbözött a többitől. 4 Az
első olyan volt, mint az oroszlán, de sasszárnyai voltak. Láttam, hogy
kitépték a szárnyait, és fölemelték a földről, két lábra állították, mint
egy embert, és emberi értelmet adtak neki. 5 A következő, a második
vadállat, medvéhez hasonlított. Félig már fölkelt, és három borda volt a
szájában, a fogai között. Ezt mondták neki: Kelj föl, egyél igen sok húst! 6
Azután láttam a következőt, amely olyan volt, mint egy párduc, de négy
madárszárny volt a hátán. Négy feje is volt a vadállatnak, és hatalmat adtak
neki.
7 Ezután 8 Figyeltem a szarvakat: egyszerre csak egy
másik kis szarv emelkedett ki közülük, az előző szarvak közül pedig
három letört előtte. Olyan szemei voltak ennek a szarvnak, mint az
embereknek, és nagyokat mondó szája volt. 9 Azután ezt láttam: Trónokat
állítottak föl, és egy öregkorú helyet foglalt, ruhája fehér volt, mint a hó,
fején a haj, mint a tiszta gyapjú. Trónja olyan volt, mint a lángoló tűz,
s annak kerekei, mint az égő tűz. 10 Tűzfolyam fakadt és áradt ki
előle. Ezerszer ezren szolgáltak neki, tízezerszer tízezren álltak
előtte. Összeült a törvényszék, és könyveket nyitottak fel.
11 Akkor láttam, hogy
a nagyhangú beszédek miatt, amelyeket az a szarv beszélt, megölték a
vadállatot. Láttam, hogy a teste elpusztult, és a tűzbe vetették, hogy
elégjen. 12 A többi vadállattól is elvették a hatalmat, de ideig-óráig életben
hagyták őket. 13 Láttam az éjszakai látomásban: Jött valaki az ég
felhőin, aki emberfiához hasonló volt; az öregkorú felé tartott, és
odavezették hozzá. 14 Hatalom, dicsőség és királyi uralom adatott neki,
hogy mindenféle nyelvű nép és nemzet őt tisztelje. Hatalma az örök
hatalom, amely nem múlik el, és királyi uralma nem semmisül meg.
15 Én, Dániel,
megdöbbentem emiatt, és látomásaim megrettentettek engem. 16 Odamentem az ott
állók egyikéhez, és felvilágosítást kértem tőle mindezekről. Az pedig
felelt nekem, és megmagyarázta ezt a dolgot: 17 Ez a négy hatalmas vadállat
négy királyságot jelent, amelyek létrejönnek a földön. 18 De a Felségesnek a
szentjei foglalják el majd a királyságot, és örökre birtokolják azt,
mindörökre.
19 Ezután közelebbi
felvilágosítást kértem a negyedik vadállatról, amely más volt, mint a többiek:
roppant ijesztő volt, vasfogai és rézkarmai voltak; evett, rágott, és a
maradékot összetaposta lábaival. 20 Tíz szarv volt a fején, majd még egy másik
is nőtt ki, három pedig letört előtte. Ennek a szarvnak szemei
voltak, nagyokat mondó szája volt, és nagyobbra nőtt a többinél. 21
Láttam, hogy ez a szarv hadakozott a szentek ellen, és föléjük kerekedett, 22
míg el nem jött az öregkorú, és igazságot nem szolgáltatott a Felséges
szentjeinek. És akkor bekövetkezett az az idő, amikor a szentek foglalták
el a királyságot. 23 A válasz így szólt a negyedik vadállatról: Lesz egy
negyedik királyság a földön, egészen más lesz, mint a többi királyság volt. Az
egész földet bekebelezi, eltapossa és összezúzza. 24 A tíz szarv ezt jelenti:
Ebben az országban tíz király uralkodik, majd még egy másik is következik
utánuk; ez más lesz, mint az előzők, és három királyt fog leverni. 25
Sokat beszél majd a Felséges ellen, és gyötörni fogja a Felségesnek a
szentjeit. Arra törekszik, hogy megváltoztassa az ünnepeket és a törvényt.
Hatalmába kerülnek a szentek egy időszakra, meg két időszakra és egy
fél időszakra. 26 De majd összeül a törvényszék, és elveszik hatalmát;
megsemmisül, és végleg elpusztul. 27 A Felséges szentjeinek a népéé lesz az ég
alatt minden ország királyi uralma, hatalma és nagysága. Ez a királyi uralom
örök uralom lesz, neki szolgál majd, és neki engedelmeskedik minden hatalom.
28 Így végződött
a beszéd. Engem, Dánielt, gondolataim nagyon megrémítettek, még az arcom is
belesápadt. De a mondottakat eszemben tartottam.
Dán 8
1 Bélsaccar király
uralkodásának harmadik évében nekem, Dánielnek egy látomás jelent meg, az után,
amelyet először láttam. 2 Azt láttam a látomásban, hogy Súsán várában
vagyok, Élám tartományában. A látomásban az Úlaj csatornánál láttam magamat. 3
Föltekintve láttam, hogy egy kétszarvú kos áll a csatorna mellett. A két szarv
nagy volt, de az egyik nagyobb volt a másiknál, és a nagyobbik később
nőtt ki. 4 Láttam, hogy a kos szarvaival nyugat, észak és dél felé öklelt.
Egy állat sem állhatott meg vele szemben, és nem lehetett megmenekülni
tőle. Azt tette, amit akart, és felfuvalkodott.
5 Majd azt vettem
észre, hogy egy kecskebak jön napnyugat felől az egész föld fölött, nem is
érintve a földet. Ennek a baknak a két szeme közt egy hatalmas szarv volt. 6
Amikor odaért a kétszarvú koshoz, amelyet a csatorna mellett láttam állni,
rárontott teljes erővel. 7 Láttam, hogy mikor a koshoz ért, nekivadulva
felöklelte a kost, és letörte a két szarvát. A kosnak pedig nem volt annyi
ereje, hogy megálljon vele szemben. A földre terítette, megtaposta, és nem
volt, aki a kost megmenthette volna hatalmától. 8 A kecskebak azután igen
naggyá lett, de amikor ereje teljében volt, letört a nagy szarv, és helyette
négy hatalmas szarv nőtt a négy égtáj felé.
9 Azok közül az
egyiken egy kis szarv tűnt elő, és igen nagyra nőtt délen,
keleten és az ékes földön. 10 Felnőtt egészen az ég seregéig, és a földre
dobott néhányat ebből a seregből, a csillagokból, és összetaposta
őket. 11 Még a sereg vezérével is szembeszállt, elvette tőle a
mindennapi áldozatot, és feldúlta szent helyét. 12 Sereget rendelt a mindennapi
áldozat ellen, bűnös módon, és földre terítette az igazságot. Minden tette
sikerült.
13 Azután hallottam,
hogy egy szent beszélni kezdett. Egy másik szent pedig válaszolt annak, aki ezt
kérdezte: Meddig tart az, amit a mindennapi áldozatról és a szörnyű
bűnről láttál? Meddig lesz kiszolgáltatva a szentély, és meddig
tiporja azt a sere 14 Ezt válaszolta neki: Kétezer-háromszáz este és reggel;
azután a szentély visszanyeri igazi rendeltetését.
15 Amikor én, Dániel,
ezt a látomást láttam, és kerestem az értelmét, egyszer csak elém állt valaki,
aki egy férfihoz hasonlított. 16 És emberi hangot hallottam az Úlaj felől,
amely így kiáltott: Gábriel, magyarázd meg neki ezt a látványt! 17 Ő
odajött, ahol álltam, én pedig megrémültem jöttére, és arcra borultam. Akkor
ezt mondta nekem: Értsd meg, emberfia, hogy a végső időről szól
ez a látomás. 18 Amikor hozzám beszélt, ájultan estem a földre; de ő
megérintett, és talpra állított. 19 Majd ezt mondta: Én tudtodra adom, hogy mi
történik, amikor véget ér a harag. Mert meg van szabva a vége.
20 Az a kétszarvú
kos, amelyet láttál, a médek és a perzsák királya. 21 A szőrös bak a
görögök királya; a két szeme között levő nagy szarv az első király.
22 Hogy az letört, és a helyére négy nőtt, az azt jelenti, hogy
népéből négy királyság lesz, de nem olyan erős, mint volt az. 23 Az
ő uralkodásuk végén, a bűnök tetőfokán, előáll majd egy
bősz tekintetű király, kétértelmű beszédek mestere. 24 Hatalmas
erejű lesz, bár nem a maga erejéből. Szörnyű módon fog
pusztítani, minden tette sikerül. Pusztítja az erőseket és a szentek
népét. 25 Okossága révén sikerül, amihez álnokul hozzáfog, ezért fölfuvalkodik
szívében, és háborítatlanul pusztít el sokakat. De amikor a vezérek vezére
ellen támad, összetörik anélkül, hogy hozzányúlnának. 26 Az estékről és
reggelekről szóló látomás színigaz. Te azért zárd le ezt a látomást, mert
távoli időről szól!
27 Akkor én, Dániel,
összeroskadtam, és napokig beteg voltam. De azután fölkeltem, és végeztem
teendőimet a király mellett. Ez az érthetetlen látomás azonban
lenyűgőzve tartott.
Dán 9
1 A médek közül
származó Ahasvérus fiának, Dáriusnak az első évében, miután ő a
káldeusok országának a királya lett, 2 az ő uralkodásának első évében
én, Dániel, megértettem az írásokból, hogy mit jelent azoknak az éveknek a
száma, amelyekről az ÚR igéje szólt Jeremiás prófétának, hogy hetven évnek
kell eltelnie a rombadőlt Jeruzsálem fölött. 3 Az Úristenhez fordultam,
hozzá folyamodtam imádsággal és könyörgéssel, böjtölve zsákruhában és hamuban.
4 Imádkoztam
Istenemhez, az ÚRhoz, és vallást téve ezt mondtam: Ó Uram, nagy és félelmes
Isten, aki megtartod a szövetséget és a hűséget azok iránt, akik szeretnek
és megtartják parancsolataidat! 5 Vétkeztünk, és bűnbe estünk, megszegtük
törvényedet, és lázadók voltunk, eltértünk parancsolataidtól és
törvényeidtől. 6 Nem hallgattunk szolgáidra, a prófétákra, akik a te
nevedben szóltak királyainkhoz, vezéreinkhez, elődeinkhez és az ország
egész népéhez. 7 Neked, Uram, iga 8 Szégyenkeznünk kell, URam, nekünk,
királyainknak, vezéreinknek és elődeinknek, mert vétkeztünk ellened. 9 A
mi Urunk, Istenünk irgalmas és megbocsát. De mi ellene lázadtunk, 10 és nem
hallgattunk Istenünknek, az ÚRnak a szavára. Nem az ő törvényei szerint
éltünk, amelyeket adott nekünk szolgái, a próféták által. 11 Az egész Izráel
megszegte törvényedet, és eltért tőle, nem hallgatott szavadra. Azért
szakadt ránk az eskü átka, amely meg van írva Mózesnek, az Isten szolgájának
törvényében, mert vétkeztünk ellene. 12 Megtartotta szavát, amellyel
fenyegetett minket és bíráinkat, akik bíráskodtak fölöttünk: azt, hogy nagy
veszedelmet hoz ránk. Mert nem történt olyan sehol az ég alatt, mint ami
Jeruzsálemben történt. 13 Utolért bennünket mindaz a veszedelem, ami meg van
írva Mózes törvényében. Mégsem esedeztünk Istenünkhöz, az ÚRhoz, nem tértünk
meg bűneinkből, és nem törődtünk igazságoddal. 14 Ezért az ÚRnak
gondja volt arra, hogy elhozza ránk a veszedelmet. Mert Istenünk, az ÚR, bármit
cselekszik is, igaz, csak mi nem hallgattunk szavára.
15 Most azért, Urunk,
Istenünk, aki kihoztad népedet Egyiptomból erős kézzel, és olyan nevet
szereztél magadnak, amely ma is híres: vétkeztünk, bűnbe estünk! 16 Urunk,
bár te mindenben igaz vagy, forduljon el lángoló haragod városodtól,
Jeruzsálemtől és szent hegyedtől! Mert a mi vétkeink és elődeink
bűne miatt gyalázták Jeruzsálemet és népedet mindazok, akik körülöttünk
vannak. 17 Hallgasd meg mégis, Istenünk, szolgád imádságát és könyörgését, és
ragyogjon rá orcád elpusztult szentélyedre, önmagadért, ó Urunk! 18 Istenem,
fordítsd 19 Uram, hallgass meg! Uram,
bocsáss meg! Uram, figyelj ránk, és cselekedj, ne késlekedj! - önmagadért,
Istenem, hiszen a te nevedről nevezték el városodat és népedet!
20 Még beszéltem,
imádkoztam, vallást téve vétkemről és népemnek, Izráelnek a vétkéről,
és könyörögtem Istenemhez, az ÚRhoz, Istenem szent hegyéért; 21 még mondtam az
imádságot, amikor Gábriel, az a férfi, akit azelőtt láttam a látomásban,
sebesen hozzám repült, és megérintett engem az esti áldozat idején. 22
Magyarázni kezdett, és így beszélt hozzám: Dániel, azért jöttem ide, hogy
megértésre tanítsalak. 23 Amikor könyörögni kezdtél, egy kijelentés hangzott
el, és én azért jöttem, hogy elmondjam azt neked, mivel te kedves vagy Isten
előtt. Értsd meg a kijelentést, és értsd meg a látványt! 24 Hetven hét van
kiszabva népedre és szent városodra. Akkor véget ér a hitszegés, és
megszűnik a vétek, engesztelést nyer a bűn, és eljön hozzánk az
örökké tartó igazság. Beteljesül a prófétai látomás, és felkenik a szentek
szentjét. 25 Tudd meg azért, és értsd meg: Attól fogva, hogy elhangzott a
kijelentés Jeruzsálem újjáépüléséről, hét hét fog eltelni a fejedelem
felkenéséig. Azután még hatvankét hét, és újjáépülnek a terek és a falak
nyomorúságos időkben. 26 A hatvankét hét eltelte után megölik a felkentet,
senkije sem lesz. Egy eljövendő fejedelem népe pedig elpusztítja a várost
és a szentélyt. Elvégzett dolog, hogy pusztán álljanak a háború végéig. De a
fejedelemnek is vége lesz, ha jön az áradat. 27 Erős szövetséget köt
sokakkal egy hétre, de a hét közepén véget vet a véres- és az ételáldozatnak. A
templom szegélyére odakerül az iszonyatos bálvány, míg csak rá nem szakad a
pusztítóra a végleges megsemmisülés.
Dán 10
1 Círus perzsa király
uralkodása harmadik évében kijelentést kapott Dániel, akit Baltazárnak is
neveztek. Igaz ez a kijelentés, mely nagy hadakozásról szól. Ő figyelt a
kijelentésre, és megértette a látomást.
2 Azokban a napokban
én, Dániel, gyászoltam három egész héten át. 3 Ízletes ételt nem ettem, húst és
bort nem vettem a számba, olajjal sem kentem meg magamat, míg el nem telt a
három hét.
4 Az első hónap
huszonnegyedikén a nagy folyamnak, a Tigrisnek a partján voltam. 5
Föltekintettem, és láttam egy gyolcsruhába öltözött férfit, akinek színarany öv
volt a derekán. 6 Teste olyan volt, mint a drágakő, arca fénylett, mint a
villám, szemei, mint az égő fáklyák. Karjai és lábai csillogtak, mint a
fénylő réz, és beszéde oly hangos volt, mint egy tömeg zúgása.
7 Egyedül én, Dániel,
láttam ezt a látomást. A férfiak, akik velem voltak, nem látták azt, mert nagy
rémület fogta el őket; elmenekültek és elrejtőztek. 8 Én magamra
maradva láttam ezt a nagy látomást, de engem is elhagyott az erőm, arcom
eltorzult, és nem tudtam erőmet összeszedni. 9 Hallottam hangos beszédét,
és amikor hangos beszédét meghallottam, ájultan roskadtam arcommal a földre. 10
Ekkor megérintett egy kéz, és fölsegített térdeimre és tenyereimre.
11 Ezt mondta nekem:
Dániel, te kedves férfiú! Értsd meg azokat, amiket elmondok neked, és állj fel,
mert neked hoztam üzenetet! Amikor így szólt hozzám, reszketve felálltam. 12
Majd ezt mondta nekem: Ne félj, Dániel, mert az első naptól fogva, hogy
rászántad magad a dolgok megértésére, megalázkodva Istened előtt,
meghallotta szavadat Isten, és én a te szavaid miatt jöttem. 13 A perzsa
birodalom vezére ugyan utamat állta huszonegy napig, de Míkáél, az egyik
legfőbb vezér, segítségemre jött. Ezért kellett ott maradnom a perzsa
birodalomban, 14 de most megjöttem, és elmondom neked, hogy mi fog történni
népeddel az utolsó időben; mert ez a látomás is arról az időről
szól.
15 Miközben így
beszélt hozzám, lehajtottam a fejemet, és némán hallgattam. 16 Ekkor az az
emberhez hasonló lény megérintette ajkamat. Én pedig kinyitottam a számat, és
így kezdtem beszélni az előttem állóhoz: Uram, a látomás alatt annyira
elfogott a fájdalom, hogy nem tudtam erőmet összeszedni. 17 De hogyan is
merne, uram, a te szolgád beszélni veled, ó uram! Még most sincs semmi
erőm, és a lélegzetem is elállt. 18 Akkor ismét megérintett az az emberhez
hasonló lény, erősítgetett engem, 19 és ezt mondta: Ne félj, te kedves
férfiú! Békesség neked! Légy erős, légy erős! Amikor így beszélt
hozzám, megerősödtem, és ezt mondtam: Beszélj, uram, mert
megerősítettél engem!
20 Azután így szólt:
Tudod-e, miért jöttem hozzád? Nekem most újra harcolnom kell Perzsia vezérével,
és ha abból a harcból kikerülök, a görögök vezére következik. 21 De előbb
elmondom neked, hogy mi van megírva az igazság könyvében. - Senki sincs, aki
velem tartana azok ellen, csak Míkáél, a ti vezéretek.
Dán 11
1 Mert én is mellette
álltam a méd Dárius uralkodásának első évében: erősítettem és
támogattam.
2 Most pedig elmondom
neked a való igazságot: Íme, ezután még három király következik Perzsiában.
Majd a negyedik mindegyiknél nagyobb gazdagságot fog szerezni, és amikor
gazdagsága révén megerősödik, mindent megmozgat a görög birodalom ellen. 3
De ott majd egy hős király lép fel, aki nagy hatalommal uralkodik, és azt
tesz, amit csak akar. 4 Ám alig lépett fel, összeomlik birodalma, és négyfelé
osztják azt, a négy égtáj szerint. Nem az ő maradékára száll, és nem lesz
olyan hatalmas, mint amikor ő uralkodott, mert részekre szakad birodalma,
és másoké lesz, nem az övék.
5 A déli király
erős lesz, de vezérei közül egyik erősebb lesz nála, és hatalomra
jut; még nagyobb hatalommal uralkodik, mint ő. 6 Évek múltával barátságot
kötnek: a déli király lánya
7 De helyére áll az
asszony gyökérzetének egy másik hajtása, aki majd rátámad az északi király
haderejére. Betör a várába, és elbánik velük, mert erősebb lesz. 8
Elhurcolja Egyiptomba isteneiket, bálványszobraikat és drága ezüst- és
aranytárgyaikat. Így ő néhány évig békén marad az északi királytól. 9 Az
ugyan betör egyszer a déli király országába, de vissza kell térnie a maga
földjére.
10 Azután a fiai
indítanak háborút. Nagy hadsereget gyűjtenek, amely betör, és végigzúdul
az országon. Később ismét háborút indítanak, és eljutnak az
erődítményig. 11 Ekkor a déli király nekikeseredve kivonul, és harcba
bocsátkozik az északi királlyal. Az nagy sereget állít vele szembe, de a sereg
ennek a kezébe kerül. 12 Amikor ezt a sereget elhurcolják, felfuvalkodik, és
bár ezreket ejt el, hatalma nem lesz tartós. 13 Mert az északi király újabb
sereget állít fel, nagyobbat az előzőnél, és néhány év múlva rátör
egy jól felszerelt, nagy haderővel. 14 Abban az időben sokan támadnak
a déli király ellen. A te néped erőszakos fiai is fölkelnek, hogy
beteljesítsenek egy látomást, de elbuknak. 15 Mert az északi király eljön,
sáncot emel, és elfoglalja a megerősített várost. A déli csapatok nem
tudnak helytállni, válogatott embereinek sincs ereje az ellenállásra. 16
Támadójuk azt tesz velük, amit akar, és senki sem tud megállni vele szemben.
Így eljut az ékes földre is, mely egészen a kezébe kerül. 17 Azután arra
törekszik, hogy érvényesítse hatalmát a déli király országában. Egyezséget köt
vele, és leányát feleségül adja hozzá, hogy romlását okozza. De leánya nem áll
mellé, és nem lesz az ő pártján. 18 Ezután a szigetek ellen fordul, és
sokat elfoglal, de egy hadvezér véget vet gyalázatosságának, és nem tudja gyalázatosságát
folytatni. 19 Ekkor saját országa erődjei felé fordul, de megbotlik,
elesik, és nyoma sem lesz.
20 Aki az ő
helyére áll, az adószedőt küld a dicső országba, de rövid idő
múlva elpusztítják orvul, nem háborúban.
21 Az ő helyére
áll egy gyalázatos. Nem úgy adják neki a királyi méltóságot, hanem váratlanul
jön, és a királyságot csellel szerzi meg. 22 Seregek szélednek szét
előtte, és megsemmisülnek; még a szövetség fejedelme is. 23 Mert mióta
barátságot kötött vele, mindig álnok volt. Maroknyi néppel vonul ellene, és
győz. 24 Zavartalanul eljut a leggazdagabb tartományba is, és olyat tesz,
amilyet sem elődei, sem ősei nem tettek. Prédát, zsákmányt és
kincseket osztogat híveinek, és az erődök megtámadására is terveket
sző egy ideig.
25 Azután összeszedi
erejét és bátorságát, és a déli király ellen vonul nagy haderővel. A déli
király is háborúra készül igen nagy és hatalmas haderővel, de nem tud
győzni, mert árulást követnek el ellene. 26 Azok teszik tönkre, akik az
ő kenyerét eszik. Serege szétszéled, és sokan esnek el halálra sebzetten.
27 Mindkét király rosszat forral. Egy asztalnál ülve hazugságokat beszélnek, de
eredménytelenül, mert a vég ideje meg van szabva. 28 Azután az északi király
visszatér országába sok kinccsel. A szent szövetség ellen fordul, és szándékát
végrehajtva tér vissza országába.
29 Egy idő múlva
újra a déli ország ellen támad, de másodszor nem olyan eredménnyel, mint
először. 30 Mert a kittiek hajói felvonulnak ellene, úgyhogy megijed,
visszavonul, és a szent szövetségen tölti ki dühét. És ismét azoknak kedvez,
akik elhagyták a szent szövetséget. 31 Parancsára előállnak csapatai.
Meggyalázzák a megerősített szentélyt, megszüntetik a mindennapi
áldozatot, és felállítják az iszonyatos bálványt. 32 Akik vétkeztek a szövetség
ellen, azokat ráveszi, hogy elhagyják hitüket. De azok, akik ragaszkodnak
Istenükhöz, bátor tetteket visznek véghez. 33 A nép okosai sokakat
meggyőznek, de fegyver, tűz, fogság és fosztogatás miatt elesnek egy
időre. 34 Elesettségük idején kapnak egy kevés segítséget, mire sokan
számításból csatlakoznak hozzájuk. 35 Az értelmesek közül is elesnek néhányan,
hogy kipróbáltak, tiszták és fehérek legyenek a vég idejére, mert még nincs itt
a megszabott idő.
36 Ez a királ 37 Nem
törődik őseik istenével, nem törődik az aszszonyok bálványával,
egy istennel sem, mert mindegyiknél nagyobbnak tartja magát. 38 Ezek helyett az
erődök istenét tiszteli, olyan istent, akit ősei nem ismertek;
tiszteli arannyal, ezüsttel, drágakővel és egyéb értékes dolgokkal. 39 Az
erődökkel ellátott városokkal így bánik az idegen istenek nevében: amelyik
elismeri, annak a tekintélyét megnöveli, uralomra juttatja sokak fölött, és
földet oszt jutalmul.
40 A vég idején
összecsap vele a déli király. Az északi király forgószélként tör rá harci
kocsikkal, lovasokkal és sok hajóval. Behatol az országokba, és elözönli
őket, mint az áradat. 41 Behatol az ékes földre is, ahol sokan elesnek. De
az edómi, móábi és ammóni nép legjava megmenekül a hatalmából. 42 Kiterjeszti
hatalmát az országokra, nem menekül meg Egyiptom sem. 43 Birtokba veszi
Egyiptom arany- és ezüstkincseit és minden drágaságát. Líbiaiak és etiópok
lesznek kíséretében. 44 De a keletről és északról jövő hírek
megrémítik, ezért kivonul nagy haraggal, elpusztít és kiirt sokakat. 45
Felállítja pompás sátrát a tenger és az ékes szent hegy között. De eléri a vég,
és senki sem segíthet rajta.
Dán 12
1 Abban az
időben eljön Míkáél, a nagy vezér, aki a te néped mellett áll.
Nyomorúságos idő lesz az, amilyen nem volt, mióta népek vannak, addig az
időig. De abban az időben megmenekül néped, mindaz, aki be lesz írva
a könyvbe. 2 Azok közül, akik alusznak a föld porában, sokan felébrednek majd:
némelyek örök életre, némelyek gyalázatra és örök utálatra. 3 Az okosok
fényleni fognak, mint a fénylő égbolt, és akik sokakat igazságra vezettek,
mint a csillagok, mindörökké.
4 Te pedig, Dániel,
zárd be ezeket az igéket, és pecsételd le ezt a könyvet a végső
időkig. Sokan tévelyegnek majd, de az ismeret gyarapodik.
5 Azután én, Dániel,
láttam, hogy még ketten állnak ott, egyik a folyam innenső partján, másik
a folyam túlsó partján. 6 Az egyik megkérdezte a gyolcsruhába öltözött férfit,
aki ott állt a folyam vize mellett: Mikor lesz vége ezeknek a csodás dolgoknak?
7 Hallottam, hogy a gyolcsruhába
8 Hallottam ugyan, de
nem értettem, ezért megkérdeztem: Uram, mi lesz végül mindebből? 9 Ő
így válaszolt: Menj el, Dániel, mert ezek az igék le vannak zárva, és le vannak
pecsételve a végső időkig. 10 Sokan megtisztulnak, fehérek és
kipróbáltak lesznek, a bűnösök pedig bűnösök maradnak. A bűnösök
közül senki sem érti meg, de az okosok megértik. 11 Attól fogva, hogy
megszüntették a mindennapi áldozatokat, és felállították az iszonyatos
bálványt, ezerkétszázkilencven nap telik el. 12 Boldog, aki állhatatos marad,
és megéri az ezerháromszázharmincöt nap elteltét. 13 Te pedig menj a vég felé!
Elpihensz majd, de fölkelsz kijelölt sorsodra a végső napon!
Hós 1
1 Ez az ÚR igéje,
amely Hóseáshoz, Beéri fiához szólt, Uzzijjának, Jótámnak, Áháznak és
Ezékiásnak, Júda királyainak az idejében, és Jeroboámnak, Jóás fiának, Izráel
királyának az idejében.
2 Amikor az ÚR szólni
kezdett Hóseáshoz, ezt mondta Hóseásnak az ÚR: Menj, végy feleségül egy parázna
nőt, és legyenek gyermekeid a paráznától, mert rútul paráználkodik ez az
ország, hátat fordít az ÚRnak. 3 Ő elment, és elvette Gómert, Diblaim
leányát; az teherbe esett, és fiút szült neki.
4 Akkor ezt mondta
neki az ÚR: Nevezd el Jezréelnek, mert már csak egy kis idő, és
megbüntetem Jéhú házát a jezréeli vérontás miatt, és véget vetek Izráel háza királyságának.
5 Azon a napon összetöröm Izráel íját a jezréeli völgyben.
6 Gómer újból teherbe
esett, és leányt szült. Akkor ezt mondta Hóseásnak az ÚR: Nevezd őt így:
,,Nincs irgalom''. Mert nem leszek többé irgalmas Izráel házához, és nem bocsátok
meg nekik. 7 Júda házához azonban irgalmas leszek, és megsegítem őket,
mint URuk, Istenük. De nem íjjal, karddal és harccal, nem lovakkal és
lovasokkal segítem őket.
8 Miután
elválasztotta ,,Nincs irgalom'' nevű leányát, újból teherbe esett, és fiút
szült. Az ÚR pedig ezt mondta: Nevezd őt így: ,,Nem népem''. Mert nem
vagytok az én népem, én sem vagyok a tietek.
Hós 2
1 De lesz még annyi
Izráel fiainak a száma, mint a homok a tengerparton, amelyet nem lehet
megmérni, sem megszámolni. Akkor ahelyett, hogy ezt mondanák nekik: Nem vagytok
népem! - ezt mondják: Az élő Isten fiai vagytok! 2 Összegyűlnek majd
Júda fiai és Izráel fiai, és egyetlen fejedelmet választanak maguknak. Eljönnek
az országból, mert nagy lesz még Jezréel napja. 3 Mondjátok testvéreiteknek:
,,Népem!'' és nővéreiteknek: ,,Van irgalom!'' 4 Pereljetek anyátokkal,
pereljetek, mert ő nem feleségem, és én sem vagyok a férje! Tüntesse el
arcáról a paráznaság jelét, és melléről a házasságtörés jelét! 5 Különben
levetkőztetem, és olyan meztelenné teszem, amilyen születésekor volt.
Olyanná teszem, amilyen a puszta, olyanná változtatom, amilyen a szikkadt föld,
és szomjan hagyom halni. 6 Fiainak sem irgalmazok, mert paráznaságból
születtek. 7 Hiszen paráználkodott az anyjuk, gyalázatos volt szülőjük,
mert ezt mondta: Elmegyek a szeretőim után. Ők adnak nekem kenyeret
és vizet, gyapjút és lent, olajat és italt. 8 Azért most elrekesztem az útját
tövissel, kerítést húzok elé, nem talál rá ösvényeire. 9 Futkos majd a
szeretői után, de nem éri el őket, keresi őket, de nem találja.
Ezért azt mondja: Visszamegyek első férjemhez, mert jobb dolgom volt
akkor, mint most. 10 Nem tudta, hogy én adtam neki gabonát, mustot és olajat.
Ezüstöt is bőven adtam neki, meg aranyat, amit a Baalra költöttek. 11
Azért elveszem tőle a gabonát aratás idején, a mustot is szüret táján.
Letépem róla a gyapjút és a lent, amely szemérmét takarja. 12 Most leleplezem
csupasz testét szeretői szeme láttára, senki sem menti meg tőlem. 13
Megszüntetem minden örömét, ünnepét, újholdját, szombatját és minden
ünnepnapját. 14 Elpusztítom szőlőjét és fügefáját, amelyekről
azt mondta: Az én keresményem ez, amelyet szeretőim adtak. Vadonná teszem
azokat, hadd pusztítsa a mezei vad. 15 Megbüntetem azokért a napokért, amelyeken
a Baaloknak tömjénezett, gyűrűvel és nyaklánccal ékesítette magát,
úgy ment a szeretői után, engem pedig elfelejtett - így szól az ÚR. 16
Azért most én csábítom őt: elvezetem a pusztába, és szívére beszélek. 17
Azután adom vissza szőlőjét, és az Ákór völgyét a reménység kapujává
teszem. Ott majd úgy felel nekem, mint ifjúsága idején, mint akkor, amikor
kijött Egyiptom földjéről. 18 Azon a napon férjednek fogsz hívni - így
szól az ÚR -, és nem hívsz többé Baalna 19 Kiveszem szájából a Baalok nevét,
nem emlegetik többé nevüket. 20 Azon a napon szövetséget kötök javukra a mezei
vadakkal, az égi madarakkal és a földön csúszó-mászó állatokkal. Kiirtom az
íjat, a kardot és a háborút az országból, és biztonságban élhetnek. 21
Eljegyezlek magamnak örökre, eljegyezlek magamnak az igazság és a törvény, a
szeretet és az irgalom ajándékával. 22 Eljegyezlek magamnak a hit ajándékával,
és megismered az URat. 23 Azon a napon meghallgatom - így szól az ÚR -,
meghallgatom az eget, az meghallgatja a föld 24 a föld is meghallgatja a
gabonát, a mustot és az olajat, azok pedig meghallgatják Jezréelt. 25 Mert
bevetem vele a földet, és akit ,,Nincs irgalom''- nak hívnak, ahhoz irgalmas
leszek, a ,,Nem népem''- nek ezt mondom: Népem vagy, ő pedig ezt mondja:
Én Istenem!
Hós 3
1 Ezt mondta nekem az
ÚR: Szeresd csak tovább azt az asszonyt, aki más szeretője és
házasságtörő, ahogyan az ÚR szereti Izráel fiait, bár más istenekhez
fordulnak, és szeretik az aszú szőlőt.
2 Megvettem az
asszonyt tizenöt ezüstért és másfél hómer árpáért, 3 és ezt mondtam neki:
Hosszú ideig fogsz nálam lakni. Nem paráználkodsz és nem leszel senkié, én sem
megyek hozzád. 4 Hosszú ideig élnek majd Izráel fiai is király és vezér nélkül,
áldozat és szent oszlop nélkül, éfód és házibálvány nélkül. 5 Azután megtérnek
Izráel fiai, keresni fogják Istenüket, az URat és királyukat, Dávidot: remegve
fordulnak az ÚRhoz, az ő jóságához az utolsó napokban.
Hós 4
1 Halljátok meg az ÚR
igéjét, Izráel fiai! Pere van az ÚRnak az ország lakóival, mert nincs igazság,
nincs hűség, és nem ismerik Istent az országban. 2 Esküdöznek és
hazudoznak, ölnek, lopnak és paráználkodnak, betörnek, és vérontás vérontást
ér! 3 Ezért gyászolni fog az ország, és elalél egész lakossága a mezei vadakkal
és az égi madarakkal együtt, még a tenger halai is halomra pusztulnak. 4 De
senki se pereljen, senki se vádaskodjék. Veled van perem, te pap! 5 El fogsz
bukni nappal, elbukik a próféta is veled együtt éjjel, anyádat is elpusztítom!
6 Elpusztul népem, mert nem ismeri Istent. Mivel te megvetetted ezt az
ismeretet, én is megvetlek: nem leszel papom! Nem törődtél Istened
tanításával, én sem törődöm fiaiddal. 7 Minél többen lettek, annál többet
vétkeztek ellenem, de dicsőségüket gyalázatra változtatom. 8 Népem
vétekáldozatából élnek, azért azt kívánják, hogy vétkezzen. 9 Úgy jár a pap is,
mint a nép: Megbüntetem utaiért, megfizetek neki tetteiért. 10 Esznek majd, de
nem laknak jól, paráználkodnak, de nem szaporodnak, mert elhagyták az URat, nem
ügyelnek rá. 11 Paráznaság, bor és must elveszi az észt. 12 Népem a fától kér
tanácsot, és a bot ad neki kijelentést. A parázna lelkület tévelygésbe visz,
paráználkodnak Istenük tisztelete helyett. 13 Hegytetőkön áldoznak,
dombokontömjéneznek, cserfa, nyárfa és tölgyfa alatt, mert kellemes az
árnyékuk. Ezért paráznák leányaitok, és házasságtörők menyeitek. 14 Mégsem
büntetem meg leányaitokat, bár paráznák, menyeiteket sem, bár
házasságtörők, mert a férfiak is félremennek a paráznákkal, és együtt
áldoznak a kéjnőkkel. Az ilyen értelmetlen népnek el kell pusztulnia. 15
Ha te parázna vagy is, Izráel, csak Júda ne vétkezzék! Ne menjetek Gilgálba, ne
járjatok Bét-Ávenba! Ne esküdözzetek az élő ÚRra! 16 Ha Izráel olyan
szilaj, mint egy szilaj tehén, akkor legeltetheti-e őket az ÚR tágas
helyen, mint bárányokat? 17 Bálványokhoz szegődött Efraim: hadd tegye! 18
Dőzsölésük elfajult, egyre paráználkodnak, jobban szeretik a gyalázatos
bálványt, mint oltalmazójukat. 19 Szárnyára kapja őket a szélvész, és
szégyent vallanak oltáraik miatt.
Hós 5
1 Halljátok meg ezt,
ti papok! Figyelj jól, Izráel háza! Hallgass ide, királyi udvar, mert nektek
szól az ítélet, hiszen csapdává lettetek Micpában, és kifeszített hálóvá a
Tábór-hegyen! 2 Belemerültek a hűtlenek az erkölcstelenségbe, de én
mindnyájukat megfenyítem. 3 Én ismerem Efraimot, Izráel nincs elrejtve előlem:
De te, Efraim, most is paráználkodsz, tisztátalan vagy, Izráel! 4 Tetteik nem
engedik, hogy megtérjenek Istenükhöz, mert parázna lelkület van bennük, nem
ismerik az URat. 5 Izráel ellen saját gőgje tanúskodik, és elbukik Izráel
és Efraim a maga bűne miatt, Júda is elbukik velük együtt. 6 Juhokat és
marhákat áldozva mennek keresni az URat, de nem találják: elzárkózott
előlük. 7 Hűtlenek lettek az ÚRhoz, törvénytelen fiakat nemzettek, de
majd fölemészti őket az újholdünneplés birtokukkal együtt. 8 Fújjátok meg
a kürtöt Gibeában, és a trombitát Rámában, lármázzátok föl Bét-Ávent,
riasszátok Benjámint! 9 Efraim pusztává lesz a fenyítés napján, Izráel
törzseinek tudtára adom ezt az elhatározást. 10 Júda fejedelmei határrontók
lettek, rájuk zúdítom haragomat, mint a vizet. 11 Elnyomás éri Efraimot, ítélet
töri össze, mert elvetemült lett, hiábavalóságot követ. 12 Ezért én olyan
leszek Efraimban, mint a moly, és Júda házában, mint a rothadás. 13 Látta
Efraim a betegségét, Júda is a fekélyét, ezért Efraim Asszíriába járt, a nagy
királyhoz küldözgetett. De az nem tud meggyógyítani benneteket, nem orvosolja
fekélyeteket. 14 Rátámadok Efraimra, mint az oroszlán, és Júda házára, mint az
oroszlánkölyök. Én magam tépem szét, aztán elmegyek, és elviszem menthetetlenül.
15 Majd visszavonulok lakóhelyemre, amíg meg nem bűnhődnek, és hozzám
nem folyamodnak. Nyomorúságukban keresnek majd engem.
Hós 6
1 Jöjjetek, térjünk
meg az ÚRhoz, mert ő megsebez, de meg is gyógyít, megver, de be is kötöz
bennünket. 2 Két nap múltán életre kelt, harmadnapra föltámaszt bennünket, és
élünk majd előtte. 3 Ismerjük hát meg, törekedjünk megismerni az URat!
Eljövetele biztos, mint a hajnalhasadás, eljön hozzánk, mint az őszi
eső, mint a tavaszi eső, mely megáztatja a földet. 4 Mit csináljak
veled, Efraim? Mit csináljak veled, Júda? Hűségetek csak olyan, mint a
reggeli felhő, vagy mint a korán tűnő harmat. 5 Ezért a próféták
által ostoroztam őket, beszédeimmel gyilkoltam őket: ítéletem
napvilágra jön. 6 Mert szeretetet kívánok, és nem áldozatot, Isten ismeretét,
és nem égőáldozatokat. 7 De ők megszegték a szövetséget Ádámban,
hűtlenné lettek ott hozzám. 8 Gileád a gonosztevők városa, vérrel van
bemocskolva. 9 A papok testülete olyan, mint az emberekre leselkedő rablóbanda:
gyilkolnak a sikemi úton, galádságokat követnek el. 10 Szörnyű dolgokat
láttam Izráel házában! Ott paráználkodik Efraim, tisztátalanná lett Izráel. 11
Júda, számodra is eljön az aratás, amikor fordítok népem sorsán.
Hós 7
1 Amikor gyógyítani
akartam Izráelt, lelepleződött Efraim bűne és Samária gonoszsága.
Álnokul élnek, tolvaj tör be a házba, rablóbanda fosztogat az utcán. 2 Eszükbe
sem jut, hogy emlékszem minden gonoszságukra. Pedig ott vannak körülöttük
tetteik, amelyek színem elé kerültek. 3 Álnok módon örvendeztetik a királyt,
hízelgéssel a vezéreket. 4 Mindnyájan házasságtörők. Olyanok, mint amikor
a kemencét befűti a pékmester, de abbahagyja a tüzelést, míg a
megdagasztott tészta meg nem kel. 5 Beteggé teszik királyunkat ünnepnapján
tüzes borral a vezérek; kezet nyújt a hangoskodóknak. 6 Közelébe férkőztek
álnokul, szívük olyan, mint a kemence: egész éjszaka aludt haragjuk, de
reggelre kigyullad, mint a lángoló tűz. 7 Mindnyájan izzanak, mint a
kemence, megemésztik bíráikat. Királyaik mind elhulltak, egyikük sem kiáltott
hozzám. 8 Efraim a népek közé keveredett. Olyan lett Efraim, mint a meg nem
fordított lángos. 9 Idegenek emésztik erejét, de ő nem veszi észre.
Ősz haja fehérlik már, de ő nem veszi észre. 10 Izráel ellen saját
gőgje tanúskodik, mert nem tértek meg Istenükhöz, az ÚRhoz, és ezek
ellenére sem keresték őt. 11 Olyan lett Efraim, mint az együgyű,
esztelen galamb! Egyiptomhoz kiáltanak, Asszíriába járnak. 12 Akármerre járnak,
hálót feszítek ki eléjük. Elfogom őket, mint az égi madarakat, megfogom
őket, amint hallom sereglésüket. 13 Jaj nekik, mert elhagytak engem!
Pusztulás vár rájuk, mert elpártoltak tőlem! Én megváltanám őket, de
ők hazugságot beszélnek rólam. 14 Ahelyett, hogy szívből kiáltanának
hozzám, csak jajgatnak fekvőhelyükön, keseregnek a gabona és a must hiánya
miatt, elfordulnak tőlem. 15 Én neveltem őket, és erősítettem
karjukat, mégis rosszat gondolnak rólam. 16 Megtérnek, de nem a Felségeshez,
olyanok, mint a meglazult íj. Fegyver által esnek el vezéreik, szitkozódó
nyelvük miatt: így lesznek csúffá Egyiptomban.
Hós 8
1 Kürtöt a szádhoz!
Sasként tör az ellenség az ÚR házára! Mert megszegték szövetségemet, ellene
szegültek utasításaimnak. 2 Kiált majd hozzám Izráel: Istenem! Mi ismerünk
téged! 3 Elvetette Izráel a jót, ellenség üldözi majd! 4 Királyt választottak,
de nélkülem, és vezért, akit nem ismerek el. Ezüstjükből és aranyukból
bálványokat készítettek, de csak romlásukra. 5 Félredobom borjúdat, Samária!
Haragra gyulladtam miatta. Nem maradhat ez soká büntetés nélkül! 6
Izráelből való ez, mesterember csinálta, nem Isten ez. Bizony, ízzé-porrá
törik Samária borjúja! 7 Ha szelet vetnek, vihart aratnak. A gabona nem hoz
kalászt, nem lesz belőle liszt, vagy ha lesz is, idegenek emésztik föl. 8
Elpusztítják Izráelt! Olyan a népek között, mint egy értéktelen tárgy. 9 Hiszen
ők Asszíriába jártak, mint a kóborló vadszamár; Efraim szeretőket
bérelt. 10 Ha bért fizetnek is a népeknek, én majd összegyűjtöm őket.
Kis időre megszabadulnak a fejedelmek királyának terhétől. 11 Sok
oltárt épített Efraim vétkesen: ezek az oltárok vitték őt vétekbe. 12
Előírhatok nekik ezernyi törvényt, azt gondolják, nem tartozik rájuk. 13
Szeretik a véresáldozatot, bemutatják az áldozati húst, azután megeszik, de nem
is fogadja tőlük kedvesen az ÚR. Nem feledkezik meg bűnükről, megbünteti
őket vétkeik miatt: vissza fognak térni Egyiptomba. 14 Izráel elfelejtette
alkotóját, palotákat épített. Júda pedig sok erős várost épített. De tüzet
bocsátok városaira, és megemészti palotáit.
Hós 9
1 Ne örülj, Izráel,
ne ujjongj, mint a népek! Mert hűtlen lettél Istenedhez, és szereted a
paráznaság bérét, minden szérűn a gabonát. 2 De a szérű és a sajtó
nem tartja el őket, hiányozni fog a must. 3 Nem lakhatnak az ÚR
országában, Efraim visszatér Egyiptomba, vagy Asszíriába kerül, és ott tisztátalant
eszik. 4 Nem áldozhatnak bort az ÚRnak, és nem lesznek kedvesek előtte
véresáldozataik. Kenyerük olyan, mint a gyászolóké, tisztátalan lesz az, aki
eszi. Kenyerük csak éhségüket csillapítja, az ÚR házába nem kerülhet. 5 Mit
fogtok készíteni az ünnepnapra, az ÚR ünnepnapjára? 6 Akik elmennek az
elpusztult országból, azokat Egyiptom gyűjti össze, Memfisz temeti el.
Ezüstön szerzett értékeiket benövi a csalán, sátraikat fölveri a gaz. 7 Eljön a
büntetés ideje, eljön a megtorlás ideje. Majd megtudja Izráel, bolond-e a
próféta, eszelős-e a lélek embere? Mivel sok a bűnöd, nagy a
gyűlölködés. 8 Ólálkodik a próféta körül Efraim, Istenem népe. Csapdát
állítottak minden útjára, gyűlölködnek Istene házában. 9 Mélységesen
megromlottak, mint egykor Gibeában. De nem feledkezik meg bűnükről az
ÚR, megbünteti őket vétkeik miatt. 10 A pusztában olyannak találtam
Izráelt, mint a szőlőfürtöt. Őseitekre úgy néztem, mint a fügefa
első termésére. De Baal-Peórhoz értek, és gyalázatra vetemedtek. Olyan
förtelmessé lettek, mint akit szerettek. 11 Elszáll, mint a madár Efraim
dicsősége. Nem lesz szülés, sem fogamzás, sem terhesség! 12 Ha fölnevelik
is fiaikat, elveszem tőlük, nem lesz belőlük ember. Jaj lesz nekik,
ha elfordulok tőlük. 13 Efraim alakját olyannak láttam, mint a mezőn
elültetett fa. De Efraimnak ki kell szolgáltatnia fiait a gyilkosoknak. 14 Adj
nekik, URam! - de mit adj? Adj nekik meddő méhet és elapadt emlőket!
15 Minden gonoszságuk Gilgálban kezdődött, már ott meggyűlöltem
őket. Gonosz tetteik miatt kiűzöm őket házamból. Nem szeretem
őket többé, mert vezéreik mind pártütők. 16 Csapás érte Efraimot,
gyökere elszáradt, nem hoz gyümölcsöt. Ha születnek is gyermekei, megölöm
kedves magzatait. 17 Elveti őket az Isten, mert nem hallgattak rá.
Bujdosók lesznek a népek között.
Hós 10
1 Dús lombú
szőlőtő Izráel, gyümölcsöt is bőven terem. Minél több
gyümölcse lett, annál több oltárt épített; minél szebb lett országa, annál
szebb szent oszlopokat állított. 2 Csalárd a szívük, de most meglakolnak. Isten
lerombolja oltáraikat, elpusztítja szent oszlopaikat. 3 Akkor majd mondják:
Nincs nekünk királyunk, mert nem féltük az URat, mit is tehetne értünk a
király? 4 Nagy szavakat mondtak, hamisan esküdtek, szerződéseket kötöttek,
az igazság pedig olyan lett, mint a mezőn burjánzó mérges gaz. 5 A
bét-áveni borjú miatt aggódnak Samária lakói, meggyászolja azt a nép, jajgatnak
miatta a bálványpapok, mert odalett dicsősége. 6 Azt is elviszik
Asszíriába, ajándékul a nagy királynak. Szégyenbe jut Efraim, szégyent vall
tervével Izráel! 7 Elpusztul Samária, királya olyan lesz, mint forgács a víz
színén! 8 Elpusztulnak a bét-áveni áldozóhalmok, ahol Izráel vétkezik, gaz és
bogáncs növi be oltárait. Azt mondják majd a hegyeknek: Takarjatok el! - a
halmoknak pedig: Omoljatok ránk! 9 Gibea óta vétkes vagy, Izráel! Ellenem
lázadtak ott, de majd eléri őket Gibeában a háború a gonosz emberek miatt.
10 Megfenyítem őket tetszésem szerint, összesereglenek ellenük a népek, és
megbűnhődnek kettős bűnükért. 11 Efraim betanított
üsző, szeret gabonát nyomtatni. Én megkíméltem szép nyakát, de majd igába
fogom Efraimot, Júda szántani fog, Jákób meg boronál. 12 Vessetek magatoknak
igazságot, akkor hűséget arathattok! Szántsatok föl új szántóföldet, mert
ideje, hogy keressétek az URat, míg majd eljön, és hullatja rátok az igazság
esőjét. 13 Bűnösen szántottatok, álnokságot arattatok, ettétek a
hazugság gyümölcsét. Bizony, a magad tetteiben és sok harcosodban bíztál. 14 De
zendülés támad néped körében, minden erődítményed elpusztul, ahogyan Salman
elpusztította Bét-Arbélt, amikor a csatában az anyákat gyermekeikkel együtt
mészárolták le. 15 Így bánnak el veletek Bételben szörnyű gonoszságotok
miatt. Hajnalra menthetetlenül elpusztul Izráel királya!
Hós 11
1 Még gyermek volt
Izráel, amikor megszerettem, Egyiptomból hívtam ki fiamat. 2 Minél jobban
hívtam őket, annál jobban távolodtak tőlem: a Baaloknak áldoztak, és
a bálványoknak tömjéneztek. 3 Pedig én tanítottam járni Efraimot, kézen fogtam
őket, de ők nem tudták, hogy én viseltem gondjukat. 4 Emberi kötelekkel
vontam őket, a szeretet kötelékével. Úgy bántam velük, mint mikor valaki
arcához emeli gyermekét: jóságosan enni adtam nekik. 5 Vissza fog térni
Egyiptomba, vagy Asszíria lesz a királya, mert nem akarnak megtérni. 6 Fegyver
pusztít városaiban, véget vet a fecsegésnek, és megemészti őket terveik
miatt. 7 Népem megrögzötten elfordul tőlem. Hívják őt a Felségeshez,
de senki sem mozdul. 8 Hogyan adnálak oda, Efraim, hogyan szolgáltatnálak ki,
Izráel? Hogyan adnálak oda, mint Admát, hogyan bánnék veled úgy, mint
Cebóimmal? Megindult a szívem, egészen elfogott a szánalom. 9 Nem izzó haragom
szerint bánok vele, nem döntöm újból romlásba Efraimot, mert Isten vagyok én,
nem ember. Szent vagyok köztetek, nem indulatosan jövök. 10 Az URat fogják
követni, mert oroszlánként ordít majd, és ha ordít, remegve jönnek fiai nyugat
felől. 11 Remegve jönnek Egyiptomból, mint a madár, és az asszír
földről, mint a galamb. Letelepítem majd őket házaikba - így szól az
ÚR.
Hós 12
1 Hazugsággal fordult
hozzám Efraim, Izráel háza pedig alattomosan. De Júda még Isten útján jár, a
szentek népe állhatatos. 2 Efraim szelet hajszol, a keleti szelet űzi
egész nap, hazugságot és erőszakot szaporít: szövetséget kötnek
Asszíriával, és olajat visznek Egyiptomba. 3 Pere van az ÚRnak Izráellel,
megbünteti Jákóbot, ahogy megérdemli, tettei szerint fizet meg neki. 4 Már az
anyaméhben megcsalta testvérét, ereje teljében pedig Istennel küzdött. 5
Küzdött az angyallal és győzött, sírva könyörgött neki. Bételben talált
rá, ott beszélt vele. 6 Bizony az ÚR a Seregek Istene, az ÚR: ez az ő
neve. 7 Térj hát meg Istenedhez, tartsd meg hűségesen a törvényt, és
reménykedj szüntelenül Istenedben! 8 Kalmár lett, hamis mérleg van a kezében,
szeret harácsolni. 9 Efraim így beszél: Milyen gazdag lettem, vagyonra tettem
szert! Nem találhatnak bennem bűnt, semmit sem szereztem vétkesen. 10 De
én, az ÚR, vagyok a te Istened, Egyiptom óta. Újra sátorlakóvá teszlek, amilyen
egykor voltál. 11 Én szóltam a prófétákhoz, én adtam a sok látomást és a
példázatokat a próféták által. 12 Mivel Gileád gonosz, semmivé kell lennie!
Gilgálban bikákat áldoznak, de oltáraikból kőhalmok lesznek a szántóföld
szélén. 13 Jákób Arám mezejére menekült, egy asszonyért szolgált Izráel, egy
asszonyért őrizte a nyájat. 14 De próféta által hozta ki az ÚR Izráelt
Egyiptomból, és próféta által őrizte meg. 15 Efraim az elkeseredésig
bosszantotta Urát, de ő megtorolja a vérontást, megfizet neki
gyalázatosságáért.
Hós 13
1 Ha Efraim
megszólalt, mindenki rettegett, naggyá lett Izráelben. De vétkezett a Baallal,
ezért halál vár rá. 2 Most is tovább vétkeznek, istenszobrot csináltak
maguknak, ezüstbálványokat a maguk esze szerint: mesterember készítménye ez
mind. Azt mondják: Ezeknek áldozzatok! Emberek borjúkat csókolgatnak! 3 Azért
olyanok lesznek, mint a reggeli felhő és mint a korán eltűnő
harmat, mint a szérűről elsodort polyva és mint a kémény füstje. 4 De
én, az ÚR, vagyok a te Istened Egyiptom óta. Nem ismerhetsz rajtam kívül
Istent, nincs más szabadító, csak én. 5 Én gondoskodtam rólad a pusztában, a
kiszikkadt földön. 6 Ha volt legelőjük, jóllaktak, jóllaktak és
fölfuvalkodtak, ezért elfeledtek engem. 7 Úgy bánok velük, mint az oroszlán,
párducként lesek rájuk az úton. 8 Rájuk támadok, mint a kölykét vesztett medve,
és föltépem a mellkasukat. Felfalom őket, mint egy nőstény oroszlán,
mezei vad szaggatja szét őket. 9 Az vitt romlásba téged, Izráel, hogy
ellenem, segítőd ellen lázadtál. 10 Hol van királyod? Szabadítsa meg
városaidat! Hol vannak bíráid? Hiszen te mondtad: Adj nekem királyt és vezéreket!
11 Adok én neked királyt, de haragomban, el is veszem felindulásomban. 12 Össze
van gyűjtve Efraim bűne, el van téve a vétke. 13 Szülési fájdalmak
jönnek, de idétlen a gyermek; nem tud idejében kijönni az anyaméhből. 14
Kiváltom őket a holtak hazájából, megváltom őket a haláltól. Hol van
a tövised, halál? Hol a fullánkod, holtak hazája? Nincs bennem megbánás! 15 Bár
ő a legvirágzóbb testvérei között, majd jön a keleti szél, az ÚR szele,
mely a puszta felől támad, kiszárítja kútját, elapasztja forrását,
megfosztja kincseitől, minden drágaságától.
Hós 14
1
Megbűnhődik Samária, mert engedetlen volt Istenével szemben. Fegyver
által esnek el, csecsemőit sziklához vágják, és terhes asszonyait
fölhasogatják. 2 Térj meg, Izráel, Istenedhez, az ÚRhoz, mert bűnöd miatt
buktál el! 3 Ezeket a szavakat vigyétek magatokkal, amikor megtértek az ÚRhoz,
ezt mondjátok neki: Bocsáss meg minden bűnt, és fogadd szívesen, ha ajkunk
gyümölcsét áldozzuk neked! 4 Asszíria nem segít meg minket, lóra sem ülünk
többé. Nem nevezzük többé Istenünknek kezünk csinálmányát. Csak nálad talál
irgalmat az árva. 5 Kigyógyítom őket a hűtlenségből,
szívből szeretni fogom őket, mert elfordult róluk haragom. 6 Harmat
leszek Izráelnek: virágzik majd, mint a liliom, gyökeret ver, mint a Libánon
fái. 7 Ágai szétterülnek, ékes lesz, mint az olajfa, és illatos, mint a
Libánon. 8 Újra Isten oltalmában fognak élni, gabonát termesztenek, virágzanak,
mint a szőlő, híresek lesznek, mint a libánoni bor. 9 Efraimnak semmi
köze többé a bálványokhoz. Én meghallgatom, és törődöm vele. Olyan vagyok,
mint a zöldellő ciprus, tőlem kapod gyümölcsödet. 10 Aki bölcs,
belátja ezeket, aki értelmes, az megérti. Mert egyenesek az ÚR útjai, az igazak
járnak rajtuk, a vétkesek elbuknak rajtuk.
Jóel 1
1 Ez az ÚR igéje, amely
Jóelhez, Petúél fiához szólt. 2 Hallgassatok ide, ti vének, figyeljen az ország
minden lakója! Történt-e ilyen a ti időtökben vagy őseitek idejében?
3 Beszéljétek el fiaitoknak, fiaitok meg az ő fiaiknak, azok pedig a
következő nemzedéknek! 4 Amit a hernyó meghagyott, megette a sáska, amit a
sáska meghagyott, megette a szöcske, amit a szöcske meghagyott, megette a
cserebogár. 5 Ébredjetek, részegesek, sírjatok! Jajgassatok mindannyian, ti
borivók, mert kivették szátokból a mustot! 6 Egy nép támadt országomra,
hatalmas, és száma sincsen. Fogai oroszlánfogak, úgy harap, mint a nőstény
oroszlán. 7 Elpusztította szőlőmet, letördelte fügefáimat.
Lehántotta, és szétszórta: ágai fehérlenek. 8 Keseregj, mint a szűz, ki
vőlegényét gyászolja! 9 Megszűnt az étel- és italáldozat az ÚR
házában, gyászolnak a papok, az ÚRnak szolgái. 10 Elpusztult a mező,
gyászol a termőföld, mert elpusztult a gabona, nem termett must, oda lett
az olaj. 11 Szomorkodnak a parasztok, jajgatnak a vincellérek, mert nincs búza,
se árpa, oda lett a mezőn az aratnivaló! 12 A szőlőtő
elszáradt, a fügefa elhervadt, a gránátalma, a pálma, az almafa és a mező
minden fája kiszáradt. Eltűnt az öröm is az emberekből. 13 Öltsetek
gyászt, és sírjatok, ti papok! Jajgassatok, kik az oltárnál szolgáltok!
Gyászruhában töltsétek az éjszakát Istenem szolgái, mert megszűnt az étel-
és italáldozat Istenetek házában. 14 Tartsatok szent böjtöt, hirdessétek ki,
hogy ünnep lesz! Gyűjtsétek össze a véneket, az ország minden lakóját
Isteneteknek, az ÚRnak a házába, és kiáltsatok az ÚRhoz! 15 Jaj, micsoda nap!
Közel van már az ÚR napja, pusztulás jön a Mindenhatótól! 16 Hiszen szemünk
előtt veszett ki az élelem, az öröm és a vígság Istenünk házából! 17
Elszáradt az elvetett mag a földben, üresen állnak a magtárak, beomlottak a
vermek, mert nincs gabona. 18 Hogy nyögnek az állatok! Kóborolnak a
marhacsordák, mert nincs legelőjük, a juhnyájak is sínylődnek. 19
Hozzád kiáltok, URam, mert tűz égette ki a puszta legelőit, és láng
perzselte fel a mező minden fáját. 20 A mezei vadak is hozzád sóhajtoznak,
mert kiszáradtak a folyóvizek, és tűz égette ki a puszta legelőit.
Jóel 2
1 Fújjátok meg a
kürtöt a Sionon, fújjatok riadót szent hegyemen! Reszkessen az ország minden
lakosa, mert jön az ÚR napja, bizony, közel van már! 2 Sötétség és ború napja
az, felhő és homály napja, mint a hegyekre terülő szürkület. Jön egy
nagy és hatalmas nép, hozzá hasonló nem volt még soha, és ezután sem lesz
többé, míg csak emberek élnek. 3 Előtte tűz emészt, utána láng perzsel.
Előtte Éden kertje az ország, utána sivár pusztaság. Nem menekül meg
tőle semmi. 4 Olyan az alakjuk mint a lovaké, úgy száguldanak mint a
lovasok. 5 Amikor a hegycsúcsokon ugrálnak, olyan zajt csapnak, mint a harci
kocsik, vagy mint amikor lángoló tűz ropog, ha a tarlót égeti. Olyanok,
mint egy hatalmas sereg, amely felsorakozott a harcra. 6 Rettegnek tőle a
népek, minden arc elsápad. 7 Száguldanak, mint a vitézek, fölhágnak a
kőfalakra, mint a harcosok. Mindegyik a maga útján halad, nem tér le
ösvényéről. 8 Nem taszigálják egymást, mindegyik a maga útján jár. A
fegyvereken is keresztültörnek, nem lehet föltartóztatni őket. 9
Megrohanják a várost, futkosnak a várfalon, behatolnak a házakba, az ablakokon
keresztül bemennek, mint a tolvaj. 10 Reszket előtte a föld, megrendül az
ég. A nap és a hold elsötétül, a csillagok elvesztik fényüket. 11 Az ÚR
mennydörög serege előtt. Roppant nagy a tábora, hatalmas parancsának a
végrehajtója. Nagy és igen félelmetes az ÚRnak a napja! Ki bírja ki azt!? 12 De
még most is így szól az ÚR: Térjetek meg hozzám teljes szívvel, böjtölve, sírva
és gyászolva! 13 Szíveteket szaggassátok meg, ne a ruhátokat, úgy térjetek meg
Istenetekhez, az ÚRhoz! Mert kegyelmes és irgalmas ő, türelme hosszú,
szeretete nagy, és megbánja, még ha veszedelmet hoz is. 14 Ki tudja, hátha most
is megbánja, és áldást hagy maga után? Hozzatok étel- és italáldozatot
Isteneteknek, az ÚRnak! 15 Fújjátok meg a kürtöt a Sionon! Tartsatok szent
böjtöt, hirdessétek ki, hogy ünnep lesz. 16 Gyűjtsétek össze a népet,
tartsatok szent gyűlést, gyűjtsétek össze a véneket, gyűjtsétek
össze a gyermekeket, még a csecsemőket is! Jöjjön ki lakásából a
vőlegény, a menyasszony is a szobájából! 17 A templomcsarnok és az oltár
között sírjanak a papok, az ÚR szolgái! Így szóljanak: Szánd meg URam, népedet,
ne engedd, hogy gyalázzák örökségedet! Ne csúfolhassák őket a pogányok!
Miért mondanák a népek között: Hol van az ő Istenük? 18 Szánalomra indult
az ÚR országa iránt, és könyörült népén. 19 Így szól népéhez az ÚR: Most már
adok nektek gabonát, mustot és olajat, hogy jóllakjatok vele. Nem engedem
többé, hogy gyalázzanak titeket a pogányok. 20 Messze űzöm tőletek az
északi ellenséget. Sivár és puszta földre űzöm el őket, elejét a
keleti tengerbe, végét pedig a nyugati tengerbe. Fölszáll a bűze, fölszáll
hullaszaga, bármily nagy pusztítást vitt is véghez. 21 Ne félj, termőföld!
Vigadj és örülj, mert az ÚR nagy tetteket vitt véghez. 22 Ne féljetek, mezei
vadak, mert kizöldülnek a puszta legelői, mert a fák gyümölcsöt hoznak, a
fügefa és szőlő gazdagon terem. 23 Sion fiai, vigadjatok és
örüljetek, mert Istenetek, az ÚR megadta nektek a szükséges esőt, záport
hullat rátok ősszel és tavasszal, mint régen.
24 Megtelnek majd a
szérűk gabonával, bőven ömlik a sajtókból a must és az olaj. 25
Kárpótollak azokért az évekért, amelyekben pusztított a sáska, a szöcske, a
cserebogár és a hernyó: az a nagy sereg, amelyet rátok küldtem. 26 Ehettek majd
jóllakásig, és dicséritek az ÚRnak, Isteneteknek a nevét, mert csodát tett
veletek. Nem kell szégyenkeznie népemnek soha többé. 27 Akkor megtudjátok, hogy
én Izráellel vagyok, és hogy én, az ÚR, vagyok a ti Istenetek, senki más! Nem
kell szégyenkeznie népemnek soha többé.
Jóel 3
1 Azután kitöltöm
majd lelkemet minden emberre. Fiaitok és leányaitok prófétálni fognak, véneitek
álmokat álmodnak, ifjaitok látomásokat látnak. 2 Még a szolgákra és szolgálókra
is kitöltöm lelkemet abban az időben. 3 Csodás jeleket mutatok az égen és
a földön: vért, tüzet és füstoszlopokat. 4 A nap elsötétül, a hold vérvörös
lesz, mielőtt eljön az ÚR nagy és félelmetes napja. 5 De megmenekül
mindenki, aki segítségül hívja az ÚR nevét, mert a Sion hegyén és Jeruzsálemben
lesz a menedék az ÚR ígérete szerint, és azok menekülnek meg, akiket elhív az
ÚR.
Jóel 4
1 Azokban a napokban
és abban az időben, amikor jóra fordítom Júda és Jeruzsálem sorsát, 2
összegyűjtök minden népet. Jósáfát völgyébe vezetem őket, és ott
tartok ítéletet fölöttük, amiért szétszórták a népek közé tulajdon népemet,
Izráelt, és felosztották országomat. 3 Népemre sorsot vetettek: a fiúkat
parázna nőért adták oda, a leányokat pedig borért adták el, hogy
ihassanak.
4 Hát nektek mi
bajotok van velem, Tírusz, Szidón és Filisztea tartományai? Bántottalak én
valamivel benneteket, amiért meg kellene fizetnetek? Ha viszont ti akartok
bántani engem, nagyon hamar visszaadom nektek azt, amivel ti bántotok engem! 5
Hiszen elvettétek ezüstömet és aranyomat, kincseim legjavát templomaitokba
vittétek. 6 Júda és Jeruzsálem fiait eladtátok a görögöknek, hogy messze
kerüljenek hazájuktól. 7 De én visszahívom őket onnan, ahová eladtátok
őket, és visszaadom nektek azt, amivel bántottátok őket. 8 Fiaitokat
és leányaitokat a júdaiaknak adom, azok pedig eladják őket a sábaiaknak, a
távoli népnek. Megmondta az ÚR! 9 Hirdessétek ki ezt a népek között: Készüljetek
szent háborúra! Buzdítsátok a vitézeket!Jöjjenek, vonuljanak föl a harcosok
mind! 10 Kovácsoljatok kapáitokból kardokat, metszőkéseitekből
dárdákat! Mondja még a gyáva is: Vitézvagyok! 11 Jöjjetek sietve, ti népek,
gyülekezzetek ide mindenfelől! Vezesd, URam, vitézeidet! 12 Induljanak,
vonuljanak a népek a Jósáfát völgyébe, mert ott tartok ítéletet minden
szomszédos nép fölött. 13 Eresszétek neki a sarlót, mert megérett az
aratnivaló! Gyertek, tapossatok, mert tele van a taposókád, csordultig vannak a
sajtók, mert nagy a gonoszságuk. 14 Hatalmas tömeg van az ítélet völgyében,
mert közel van az ÚR napja az ítélet völgyében! 15 A nap és a hold elsötétül, a
csillagok elvesztik fényüket. 16 Felharsan az ÚR hangja a Sionról, mennydörög
Jeruzsálemből, megrendül az ég és a föld. De népét megoltalmazza az ÚR, és
Izráel fiainak erőssége lesz. 17 Akkor megtudjátok majd, hogy én, az ÚR,
vagyok Istenetek, aki szent hegyemen, a Sionon lakom. Szent lesz Jeruzsálem,
nem hatolnak be oda többé idegenek. 18 Azon a napon majd must csorog a
hegyekről, tej folyik a halmokról. Júda minden patakjában bőven
folyik a víz, forrás fakad az ÚR házából, és megöntözi a Sittím völgyét. 19
Egyiptom pusztaság lesz, Edóm meg sivár puszta, a Júda fiain elkövetett
erőszak miatt, mivel ártatlan vért ontottak földjükön. 20 Júdában azonban
örökké lakni fognak, Jeruzsálemben is nemzedékről nemzedékre. 21
Megfizetek a vérontásért, nem hagyom büntetés nélkül. Az ÚR a Sionon lakik!
Ám 1
1 Ámósz beszédei, aki
a tekóai pásztorok közé tartozott. Ezt látta Izráelről Uzzijjának, Júda
királyának, és Jeroboámnak, Jóás fiának, Izráel királyának az idejében, két
évvel a földrengés előtt. 2 Ezt mondta: Felharsan az ÚR hangja a Sionról,
mennydörög Jeruzsálemből; gyászba borulnak a pásztorok legelői, és
elszárad a Karmel teteje. 3 Így szól az ÚR: Három, sőt négy vétke miatt
nem bocsátok meg Damaszkusznak, mert vas cséplőszánokkal csépelték
Gileádot. 4 Ezért tüzet bocsátok Hazáél házára, és az megemészti Ben-Hadad
palotáit. 5 Letöröm Damaszkusz zárait, kiirtom az Áven-völgyből az
uralkodót, és Bét-Édenből a fejedelmet. Fogságba megy az arám nép Kírbe -
mondja az ÚR. 6 Így szól az ÚR: Három, sőt négy vétke miatt nem bocsátok
meg Gázának, mert a foglyokat mind elhurcolták, és kiszolgáltatták Edómnak. 7
Ezért tüzet bocsátok Gáza várfalára, és az megemészti palotáit. 8 Kiirtom
Asdódból az uralkodót, és Asekelónból a fejedelmet. Azután Ekrón ellen
fordulok, elpusztul a filiszteusok maradéka is, - mondja az én Uram, az ÚR. 9
Így szól az ÚR: Három, sőt négy vétke miatt nem bocsátok meg Tírusznak,
mert a foglyokat mind kiszolgáltatták Edómnak, nem törődtek a testvéri
szövetséggel. 10 Ezért tüzet bocsátok Tírusz várfalára, és az megemészti
palotáit. 11 Így szól az ÚR: Három, sőt négy vétke miatt nem bocsátok meg
Edómnak, mert fegyverrel üldözte testvérét, nem ismert irgalmat, szüntelen
tombolt haragja, megőrizte dühét mindvégig. 12 Ezért tüzet bocsátok
Témánra, és az megemészti Bocra palotáit. 13 Így szól az ÚR: Három, sőt
négy vétke miatt nem bocsátok meg az ammóni népnek, mert felhasogatták Gileád
terhes asszonyait, hogy megnöveljék területüket. 14 Ezért tüzet gyújtok Rabba
várfalán, és az megemészti palotáit harci zajban a csata napján, szélvészben a
vihar napján. 15 Királyuk fogságba kerül vezéreivel együtt - mondja az ÚR.
Ám 2
1 Így szól az ÚR:
Három, sőt négy vétke miatt nem bocsátok meg Móábnak, mert mésszé égette
Edóm királyának csontjait. 2 Ezért tüzet bocsátok Móábra, és az megemészti
Kerijjót palotáit. Csatazajban hal meg Móáb népe, harci lárma és kürtzengés
közben. 3 Kiirtom belőle a bírót, és vele együtt minden vezérét megölöm -
mondja az ÚR. 4 Így szól az ÚR: Három, sőt négy vétke miatt nem bocsátok
meg Júdának, mert megvetették az ÚR törvényét, és nem tartották meg
rendelkezéseit. Tévelygésbe vitték őket bálványaik, amelyeket elődeik
követtek. 5 Ezért tüzet bocsátok Júdára, és az megemészti Jeruzsálem palotáit.
6 Így szól az ÚR: Három, sőt négy
vétke miatt nem bocsátok meg Izráelnek, mert eladják pénzért az igazat, és egy
pár saruért a szegényt. 7 Azt kívánják, hogy a nincstelenek a föld porát
szórják fejükre, és elutasítják a nyomorultak ügyét. Apa és fia ugyanahhoz a
nőhöz jár, így gyalázzák meg szent nevemet. 8 Zálogba vett ruhán
nyújtózkodnak minden oltár mellett, és a megbírságoltak borát isszák Istenük
házában. 9 Pedig én kipusztítottam előlük az emóriakat, akik magasak
voltak, mint a cédrusok, és erősek, mint a tölgyek, de elpusztítottam
gyümölcsüket fent, és gyökerüket lent. 10 Kihoztalak benneteket Egyiptom
földjéről, és vezettelek a pusztában negyven esztendeig, hogy birtokba
vegyétek az emóriak földjét. 11 Fiaitok közül prófétákat támasztottam, ifjaitok
közül názírokat. Nem így van-e, Izráel fiai? - így szól az ÚR. 12 De ti a
názírokat borral itattátok, a prófétákra meg ráparancsoltatok: Ne
prófétáljatok! 13 Ezért én megingatom alattatok a földet, ahogyan meginog a
szekér, ha kévékkel van telerakva. 14 Nem lesz menekvése a gyorslábúnak, a
bátor is hiába feszíti meg erejét, a vitéz sem menti meg életét. 15 Az íjász
sem tud helytállni, a gyorslábú sem tud elmenekülni, és a lovas sem menti meg
életét. 16 A legbátrabb szívű vitéz is fegyvertelenül fut el azon a napon
- így szól az ÚR.
Ám 3
1 Halljátok meg azt
az igét, amelyet az ÚR mond rólatok, Izráel fiai, az egész nemzetségről,
amelyet kihozott Egyiptomból: 2 Csak veletek léptem közösségre a föld minden
nemzetsége közül, ezért kérem számon rajtatok minden bűnötöket. 3 Járnak-e
ketten együtt, ha nem egyeztek meg? 4 Ordít-e az oroszlán az erdőben, ha
nincsen zsákmánya? Hallatja-e hangját barlangjában az oroszlánkölyök, ha semmit
sem fogott? 5 Csapdába esik-e a madár a földön, ha nem vetnek tőrt neki?
Fölpattan-e a csapda a földről, ha semmit sem fogott? 6 Ha megfújják a
kürtöt a városban, nem rémül-e meg a nép? Ha valami baj éri a várost, nem az ÚR
hozza-e azt? 7 Az én Uram, az ÚR semmit sem tesz addig, míg titkát ki nem
jelenti szolgáinak, a prófétáknak. 8 Ha oroszlán ordít, ki ne félne? Ha az én
Uram, az ÚR szól, ki ne prófétálna? 9 Hirdessétek Asdód palotáinak
tetejéről, és az Egyiptomban levő palotákról, és mondjátok:
Gyűljetek össze Samária hegyein, lássátok meg, milyen zűrzavar van
ott, és milyen elnyomás van benne! 10 Nem tudnak helyesen cselekedni - így szól
az ÚR -, erőszakkal és zsarolással gyűjtenek kincset palotáik 11
Ezért így szól az én Uram, az ÚR: Ellenség veszi körül az országot,
megfosztanak hatalmadtól, kirabolják palotáidat. 12 Így szól az ÚR: Ahogyan a
pásztor az oroszlán szájából két lábszárat, vagy egy fülhegyet ment meg, csak
úgy menekülnek meg Izráel fiai, akik most Samáriában az ágy szélén és
damaszkuszi pamlagon ülnek 13 Halljátok, és tanúskodjatok Jákób háza ellen! -
így szól az én Uram, az ÚR, a Seregek Istene: 14 Amikor megbüntetem Izráelt
bűnei miatt, megbüntetem Bételt is oltárai miatt. Letörnek az oltár szarvai,
és a földre hullnak. 15 Összedöntöm a téli házat a nyári házzal együtt,
elpusztulnak az elefántcsont házak, vége lesz a sokféle háznak - így szól az
ÚR.
Ám 4
1 Halljátok meg ezt
az igét, ti básáni tehenek Samária hegyén, akik sanyargatjátok a nincsteleneket,
és bántalmazzátok a szegényeket, akik ezt mondjátok uraitoknak: Hozzatok, hadd
igyunk! 2 Megesküdött szentségére az én Uram, az ÚR, hogy eljön rátok az az
idő, amikor szigonnyal visznek el benneteket, maradékotokat pedig
halászhorgokkal. 3 A leomlott falon át mentek ki egymás után, és a Hermón felé
hajtanak benneteket- így szól az ÚR. 4
Jöjjetek csak Bételbe, és vétkezzetek, Gilgálban vétkezzetek még többet!
Hozzátok reggelenként áldozataitokat, harmadnapra tizedeiteket! 5 Égessetek
kovásszal készült hálaáldozatot, kiáltsátok, híreszteljétek, hogy önkéntes
áldozatot hoztok, mert így szeretitek, Izráel fiai! - így szól az én Uram, az
ÚR. 6 Én meg azt tettem veletek, hogy nem volt harapnivaló városaitokban,
kenyérhiány volt minden helységetekben, mégsem tértetek meg hozzám! - így szól
az ÚR. 7 Én az esőt is megvontam tőletek három hónappal az aratás
előtt: az egyik városra adtam esőt, a másik városra nem adtam
esőt. Az egyik föld kapott esőt, a másik föld nem kapott esőt,
és kiszáradt. 8 Két-három városból támolyogtak egy városba, hogy vizet
ihassanak, de nem jutott nekik elég, mégsem tértetek meg hozzám! - így szól az
ÚR. 9 Megvertelek benneteket aszállyal és gabonarozsdával, kertjeiteknek és
szőlőiteknek, fügefáitoknak és olajfáitoknak nagy részét leette a
sáska, mégsem tértetek meg hozzám! - így szól az ÚR. 10 Dögvészt küldtem rátok,
olyant, mint Egyiptomra. Ifjaitokat fegyverrel öltem meg, lovaitok zsákmányul
estek. Táborotok bűze orrotokba szállt, mégsem tértetek meg hozzám! - így
szól az ÚR. 11 Olyan pusztulást hoztam rátok, mint amikor Sodomát és Gomorát
elpusztította Isten. Olyanok lettetek, mint a tűzből kiragadott
üszkös fadarab, mégsem tértetek meg hozzám! - így szól az ÚR. 12 Ezért bánok
így veled, Izráel! És mivel így bánok veled, készülj Istened elé, Izráel! 13
Mert aki hegyeket formál, és szelet teremt, aki tudtára adja szándékát az
embernek, aki hajnalt és alkonyatot alkot, és a föld magaslatain lépked, annak
neve: az ÚR, a Seregek Istene.
Ám 5
1 Halljátok meg ezt
az igét! Siratóéneket mondok rólatok, Izráel háza! 2 Elesett, nem kel fel többé
a szűz Izráel! Ott hever földjén, nincs, ki fölemelje. 3 Ezt mondja az én
Uram, az ÚR: Ha egy városból ezren vonulnak ki, csak százan maradnak meg; ha
százan vonulnak ki, csak tízen maradnak meg Izráel házának. 4 Ezt mondja az ÚR
Izráel házának: Engem keressetek, és éltek! 5 Ne keressétek fel Bételt, ne
járjatok Gilgálba, Beérsebába se menjetek! Mert Gilgál fogságba jut, Bétel
pedig megsemmisül. 6 Az URat keressétek, akkor élni fogtok, különben rátör József
házára, mint a tűz, amely megemészti olthatatlanul Bétel miatt. 7 Mert
méreggé teszitek a törvényt, és az igazságot földre tiporjátok. 8 Ő
alkotta a Fiastyúkot és a Kaszás-csillagot. Ő változtatja reggelre a
homályt, és sötét éjszakává a nappalt. Szól a tenger vizének, és kiönti azt a
szárazföldre: az ÚR az ő neve. 9 Pusztulással sújtja az erőseket, és
pusztulást hoz az erődökre. 10 Gyűlölik azt, aki dorgálni mer a
kapuban, és utálják, aki megmondja az igazat. 11 Mivel ti kihasználjátok a
nincstelent, és gabonaadót szedtek tőle, ezért bár faragott
kőből építettetek házakat, nem fogtok bennük lakni, bár gyönyörű
szőlőket ültettetek, nem isszátok azok borát. 12 Tudom, hogy milyen
sok a bűnötök, és mily nagyok vétkeitek: sanyargatjátok az igazat,
elfogadjátok a megvesztegetést, elnyomjátok a szegényeket a kapuban. 13 Ezért
hallgat most az okos, mert gonosz idő ez! 14 A jóra törekedjetek, ne a
rosszra, akkor életben maradtok, és veletek lesz az ÚR, a Seregek Istene -
ahogy mondogatjátok. 15 Gyűlöljétek a rosszat, szeressétek a jót,
szerezzetek érvényt a törvénynek a kapuban! Talán megkegyelmez József
maradékának az ÚR, a Seregek Istene. 16 Ezért így szól az ÚR, a Seregek Istene,
az én Uram: Minden téren sírni fognak, minden utcán jajgatnak. A mezei munkást
gyászolni hívják, és a halottsiratókat jajveszékelni. 17 Minden
szőlőben sírni fognak, ha átvonulok közöttetek - mondja az ÚR. 18 Jaj
azoknak, akik az ÚR napját kívánják! Minek nektek az ÚR napja? Sötét lesz az,
nem világos! 19 Olyan lesz, mint mikor valaki oroszlán elől fut, és medve
támad rá, vagy bemegy a házba, kezével a falhoz támaszkodik, és kígyó marja
meg. 20 Bizony, sötét lesz az ÚR napja, nem világos, vaksötét lesz, fénysugár
nélkül! 21 Gyűlölöm, megvetem ünnepeiteket, ünnepségeiteket ki nem
állhatom! 22 Ha égőáldozatot mutattok be nekem, vagy ételáldozatot, nem
gyönyörködöm bennük. Rá se tekintek a békeáldozatra, melyet hízlalt állatokból
mutattok be! 23 Távozzatok előlem hangos éneklésetekkel, hallani sem
akarom lantpengetésteket! 24 Áradjon a törvény, mint a víz, és az igazság, mint
a bővizű patak! 25 Véresáldozatot és ételáldozatot úgy hoztatok-e
nekem a pusztában negyven éven át, Izráel háza, 26 hogy közben hordoztátok
királyotokat, Szikkútot, és Kijjúnt, csillagistenetek képmását, amelyeket ti
készítettetek?! 27 Ezért fogságba küldelek titeket Damaszkuszon túlra - mondja
az ÚR, akinek Seregek Istene a neve.
Ám 6
1 Jaj a
gondtalanoknak a Sionon, az elbizakodottaknak Samária hegyén, a legkiválóbb nép
előkelőinek, akikhez folyamodik Izráel háza! 2 Járjátok be Kalnét, és
nézzetek szét! Onnan menjetek a nagy Hamátba, azután menjetek el a filiszteus
Gátba: Különbek vagytok-e ezeknél az országoknál, nagyobb-e határuk a ti
határotoknál? 3 Ti azt gondoljátok, hogy messze van a veszedelem napja, ezért
az erőszak uralmát közel hoztátok! 4 Elefántcsont ágyakon heverésznek,
pamlagokon terpeszkednek, megeszik a nyájból a bárányokat, és a hizlalóból a
borjúkat! 5 Hárfakísérettel danolásznak, és azt hiszik, hogy zenéjük olyan,
mint Dávidé. 6 Kelyhekből isszák a bort, és finom olajjal kenik magukat,
de József romlásával nem törődnek. 7 Ezért majd ők mennek a foglyok
élén fogságba, és vége lesz a terpeszkedők mulatozásának. 8 Önmagára
esküdött az én Uram, az ÚR. Így szól az ÚR, a Seregek Istene: Utálom Jákób
kevélységét, gyűlölöm palotáit: prédára vetem a várost mindenestül. 9 Ha
tíz ember marad meg egy házban, azok is meghalnak. 10 Ha fölemeli valakinek a
holttestét a nagybátyja vagy a rokona, hogy kivigye a házból, akkor odaszól
annak, aki a ház belsejében van: Van-e még valaki veled? Azígy felel: Nincs! -
és hozzáteszi: Csitt, ki ne ejtsd az ÚR nevét 11 Mert ha az ÚR parancsol,
darabokra zúzzák a nagy házakat, a kis házakat pedig törmelékké. 12 Futhatnak-e
kősziklán a lovak, fel lehet-e azt szántani ökrökkel? Ti pedig méreggé
tettétek a törvényt, és az igazság gyümölcsét ürömmé. 13 Örültök Lódebárnak, és
azt mondjátok: A magunk erejével foglaltuk el Karnaimot! 14 Én majd egy népet
indítok ellened, Izráel háza - így szól az ÚR, a Seregek Istene - amely sanyargat benneteket a hamáti úttól a
pusztai patakig.
Ám 7
1 Ezt mutatta nekem
látomásban az én Uram, az ÚR: Íme, egy sáskarajt teremtett a sarjúfakadás
kezdetén, amikor már nőtt a sarjú a királyi kaszálás után. 2 És amikor a
föld egész növényzetét meg akarták enni, ezt mondtam: Ó, Uram, URam! Bocsáss
meg! Mi lesz így Jákóbbal, hiszen oly kicsiny? 3 Megbánta ezt az ÚR: Nem
történik meg! - mondta az ÚR. 4 Ezt mutatta nekem látomásban az én Uram, az ÚR:
Tüzet hívott elő ítéletre az én Uram, az ÚR, és az megemésztette a nagy
mélységet. Mikor már a földet kezdte perzselni, 5 ezt mondtam: Ó, Uram, URam,
hagyd abba! Mi lesz így Jákóbbal, hiszen oly kicsiny? 6 Megbánta ezt az ÚR: Ez
sem történik meg! - mondta az én Uram, az ÚR. 7 Ezt mutatta nekem látomásban az
ÚR: Íme, az Úr ott állt egy meredek falon, függőónnal a kezében. 8 Ezt
kérdezte tőlem az ÚR: Mit látsz, Ámósz? Így feleltem: függőónt. Akkor
ezt mondta az Úr: Függőónnal vizsgálom meg népemet, Izráelt, többé nem
bocsátok meg neki. 9 Elpusztulnak Izsák áldozóhalmai, romba dőlnek Izráel
szentélyei, mert fegyverrel támadok Jeroboám házára.
10 Ezt az üzenetet
küldte Amacjá, Bétel papja, Jeroboámnak, Izráel királyának: Összeesküvést szít
ellened Ámósz Izráel népe körében. Nem tűrheti el az ország az ő
beszédeit! 11 Mert így beszél Ámósz: Fegyvertől hal meg Jeroboám,
Izráelnek pedig fogságba kell mennie földjéről.
12 Ámósznak viszont
ezt mondta Amacjá: Te látnok! Menj el innen, menekülj Júdába, ott keresd meg
kenyeredet, és ott prófétálj! 13 Bételben nem prófétálhatsz többé, mert királyi
szentély ez itt, és az ország temploma! 14 Ámósz így válaszolt Amacjának: Nem
vagyok próféta, sem prófétatanítvány. Pásztor vagyok én, és fügét termesztek.
15 De elhívott engem az ÚR a nyáj mellől, és ezt mondta nekem az ÚR: Menj,
és prófétálj népemnek, Izráelnek! 16 Most azért halld meg az ÚR igéjét! Te ezt
mondtad: Nem prófétálhatsz Izráel ellen, nem prédikálhatsz Izsák házáról! 17
Ezért így szól az ÚR: Feleséged parázna nő lesz a városban, fiaid és
leányaid fegyver által esnek el, földedet fölosztják mérőkötéllel, te
magad tisztátalan földön halsz meg, Izráel pedig fogságba megy földjéről!
Ám 8
1 Ezt mutatta nekem
látomásban az én Uram, az ÚR: Íme, egy kosár érett gyümölcs! 2 Ezt kérdezte
tőlem: Mit látsz, Ámósz? Így feleltem: Egy kosár érett gyümölcsöt. Ekkor
azt mondta nekem az ÚR: Elérte a vég népemet, Izráelt, többé nem bocsátok meg
neki. 3 Azon a napon jajgatássá válnak a templomi énekek - így szól az én Uram,
az ÚR. Tömérdek hulla lesz mindenütt, csendben rakják le őket. 4 Halljátok
meg ezt ti, akik a szegények vesztét kívánjátok, és ki akarjátok pusztítani az
ország nyomorultjait! 5 Mert így beszéltek: Mikor múlik el az újhold, hogy
gabonát árulhassunk, és a szombat, hogy gabonával kereskedjünk, kisebb vékával,
nagyobb súlyokkal, és hamis mérleggel csalva, 6 hogy megvehessük a
nincsteleneket pénzen, a szegényeket egy pár saruért, és eladhassuk a hulladék
gabonát? 7 Megesküdött az ÚR Jákób büszkeségére: Sohasem felejtem el tetteiket!
8 Ne rendüljön meg emiatt a föld, és ne gyászoljon minden lakója? Úgy
megemelkedik, akár a Nílus, árad és apad, mint Egyiptom folyója. 9 Azon a napon
- így szól az én Uram, az ÚR - naplementét idézek elő délben, és
sötétségbe borítom a földet fényes nappa 10 Ünnepeiteket gyászra változtatom,
és dalaitokat siratóénekre. Minden derékra gyászruhát huzatok, minden fejet
kopasszá teszek, olyan gyászba borítom őket, amilyent az egyszülöttért
tartanak. Ilyen keserves nap lesz a végük. 11 Jön majd olyan idő - így
szól az én Uram, az ÚR -, amikor éhséget bocsátok a földre. Nem kenyérre fognak
éhezni, és nem vízre fognak szomjazni, hanem az ÚR igéjének hallgatásá 12
Támolyognak majd tengertől tengerig és északtól keletig. Bolyonganak, és
keresik az ÚR igéjét, de nem találják. 13 Azon a napon elepednek a szomjúságtól
a szép szüzek és az ifjak, 14 akik Samária bálványára esküsznek, és így
beszélnek: Dán Istenére mondom! vagy: A beérsebai útra mondom! Elesnek, és nem
kelnek fel többé!
Ám 9
1 Láttam a 2 Ha a
holtak hazájába hatolnak be, onnan is kiragadja őket a kezem. Ha az égbe
mennek föl, onnan is lehozom őket. 3 Ha a Karmel tetején bújnak el, ott is
felkutatom, és megragadom őket. Ha a tenger mélyén rejtőznek el
szemem elől, ott is parancsolok, és megmarja őket a kígyó. 4 Még ha
fogságba mennek is ellenségeik előtt, ott is parancsolok, és megöli
őket a fegyver. Szemmel tartom őket, de vesztükre és nem javukra. 5
Ha az Úr, a Seregek URa megérinti a földet, megrendül az, és gyászol minden
lakója. Úgy megemelkedik, akár a Nílus; majd leapad, mint Egyiptom folyója. 6 A
mennyben építette meg palotáját, és a földön vetett alapot boltozatának. Szól a
tenger vizének, és kiönti azt a szárazföldre: az ÚR az ő neve! 7 Nem
olyanok vagytok-e előttem, Izráel fiai, mint az etiópok? - így szól az ÚR.
Én hoztam ki Izráelt Egyiptomból, a filiszteusokat meg Kaftórból és az arámokat
Kírből! 8 Az én Uram, az ÚR szemmel tartja a vétkes országot. Kipusztítom
azt a föld színéről! Bár mégsem pusztítom ki egészen Jákób házát - így
szól az ÚR. 9 Mert én parancsolok a népeknek, és megrostálom Izráel házát,
mintha rostával ráznák, de egy szem sem esik a földre. 10 Fegyvertől
halnak meg népem vétkesei, akik azt gondolják: Nem ér el minket, és nem talál
ránk a veszedelem. 11 Azon a napon fölállítom Dávid összedőlt sátorát,
kijavítom réseit, helyreállítom romjait, fölépítem, és olyan lesz, mint hajdan.
12 Birtokba veszik Edóm maradékát és mindazokat a népeket, amelyeket majd rólam
neveznek el - így szól az ÚR, aki ezt véghezviszi. 13 Eljön majd az
idő - így szól az ÚR -, amikor
nyomon követi a szántó az aratót, s z őlőtaposó a magvetőt. Must
csurog a hegyekről, és ömlik a halmokról 14 Jóra fordítom népemnek,
Izráelnek sorsát. Az elpusztult városokat fölépítik, éslaknak bennük. Ültetnek
szőlőket, és isszák azok borát, kerteket művelnek, és eszik azok
gyümölcsét 15 Elültetem őket földjükbe, és többé nem tépik ki őket
földjükből, amelyet nekik adtam. Ezt mondja az ÚR, a te Istened.
Abd 1
1 Abdiás látomása.
2 Kicsinnyé teszlek a
népek között, nagyon megvetett leszel! 3 Megcsalt téged kevély szíved, mert
sziklahasadékokban laksz, magasan van lakóhelyed, és ezt mondod magadban: Ki
tud ledönteni a földre? 4 Ha olyan magasra szállsz is, mint a sas, és ha a
csillagok közé rakod is fészkedet, onnan is ledöntlek - így szól az ÚR! 5 Ha
tolvajok törnek be hozzád, vagy éjszaka a rablók, mennyire tönkremész! Hiszen
annyit lopnak, amennyit akarnak! Ha szüretelők lepnek el, böngésznivalót
sem hagynak. 6 Mennyire átkutatják Ézsaut! Megkeresik elrejtett kincseit. 7 A
határig űznek volt szövetségeseid, megcsalnak, levernek legjobb barátaid.
Akik veled együtt ettek, titokban csapdát állítanak neked. 8 Azon a napon - így
szól az ÚR - kipusztítom a bölcseket Edómból; nem lesz értelem Ézsau hegyé 9
Rettegnek majd hőseid is, Témán, mert mindenkit kiirtanak öldökölve Ézsau
hegyén! 10 Erőszakos voltál testvéreddel, Jákóbbal szemben, ezért szégyen
borít el, és végképpen kiirtanak. 11 Te is jelen voltál akkor, amikor ellenség
hurcolta el kincseit, és idegenek törtek be kapuján, Jeruzsálemre pedig sorsot
vetettek. Te is úgy viselkedtél, mint azok. 12 Ne nézz kárörömmel testvéredre
balsorsa napján! Ne nevesss Júda fiain vesztüknek a napján! Ne beszélj róluk
nagy hangon nyomorúságuk napján! 13 Ne törj be népem kapuján veszedelme napján!
Ne nézd te is kárörömmel baját veszedelme napján! Ne nyúljatok kincseihez
veszedelme napján! 14 Ne állj oda az útfélre azért, hogy irtsd a
menekülőket, és ne ejtsd foglyul a megmaradtakat a nyomorúság napján! 15
Mert közeledik az ÚR napja, fenyegeti a népeket. Amit te csináltál, azt teszik
veled is, visszaszáll rád, amit elkövettél! 16 Ahogyan ti szent hegyemen
ittatok, úgy iszik majd szüntelenül minden nép. Részegre isszák magukat,
olyanok lesznek, mintha nem lennének. 17 De a Sion hegyén menedék lesz, szent
hely lesz az, Jákób háza visszanyeri birtokát. 18 Jákób háza tűz lesz,
József háza láng, Ézsau háza meg pozdorja: meggyújtják és felégetik. Nem marad
meg senki Ézsau házából! Megmondta az ÚR. 19 Birtokba veszik a déli vidéket és
Ézsau hegyét, az alföldet és a filiszteusok földjét. Birtokba veszik Efraim és
Samária mezejét, Benjámint és Gileádot. 20 Izráel fiainak a fogságból jövő
serege birtokba veszi a kánaániak földjét Sareptáig, a fogságból jövő
jeruzsálemiek, akik Szefáradban vannak, birtokba veszik a délen levő
városokat. 21 Győzelmesen vonulnak föl a Sion hegyére, és ítéletet
tartanak Ézsau hegye fölött. Azután az ÚR fog uralkodni.
Jón 1
1 Így szólt az ÚR
igéje Jónáshoz, Amittaj fiához: 2 Indulj, menj Ninivébe, a nagy városba, és
prédikálj ott, mert feljutott hozzám gonoszságának híre! 3 El is indult Jónás,
de azért, hogy Tarsísba meneküljön az ÚR elől. Elment Jáfóba, talált ott
egy hajót, amely Tarsísba készült. Kifizette az útiköltséget, és hajóra szállt,
hogy a rajta levőkkel Tarsísba menjen az ÚR elől.
4 Az ÚR azonban nagy
szelet bocsátott a tengerre. Nagy vihar támadt a tengeren, és már azt hitték,
hogy hajótörést szenvednek. 5 Félelem fogta el a hajósokat; mindegyik a maga
istenéhez kiáltott, és a hajóban levő holmikat a tengerbe dobták, hogy így
könnyebbé tegyék azt. Jónás pedig lement a hajó mélyébe, és ott feküdt mély
álomba merülve. 6 De odament hozzá a hajóskapitány, és így szólt hozzá: Mi van
veled, hogy ilyen mélyen alszol? Kelj föl, kiálts Istenedhez! Talán gondol ránk
az Isten, és nem veszünk el! 7 Az emberek meg ezt mondták egymásnak: Gyertek,
vessünk sorsot, és tudjuk meg, ki miatt ért bennünket ez a veszedelem! Sorsot
vetettek, és a sors Jónásra esett. 8 Akkor így beszéltek hozzá: Mondd el
nekünk, miért van rajtunk ez a veszedelem? Mi a foglalkozásod, és honnan jössz?
Hol a hazád, és melyik népből való vagy? 9 Ő így felelt nekik: Héber
vagyok. Az URat, a menny Istenét félem, aki a tengert és a szárazföldet
alkotta. 10 Az embereket nagy félelem fogta el, amikor megtudták, hogy az ÚR
elől menekül - mert Jónás elmondta nekik - és ezt mondták neki: Hogy
tehettél ilyet?! 11 Majd ezt kérdezték tőle: Mit tegyünk veled, hogy
lecsendesedjék körülöttünk a tenger? Mert a tenger egyre viharosabb lett. 12
Ő pedig így válaszolt nekik: Fogjatok meg, és dobjatok a tengerbe, akkor
lecsendesedik körülöttetek a tenger! Mert tudom, hogy énmiattam támadt ez a
nagy vihar rátok. 13 Az emberek azonban igyekeztek visszaevezni a szárazföldre,
de nem tudtak, mert a tenger egyre viharosabb lett körülöttük. 14 Ekkor így
kiáltottak az ÚRhoz: Jaj, URam, ne vesszünk el emiatt az ember miatt, ne
terheljen bennünket ártatlan vér! Mert te, URam, azt teszed, amit akarsz!
15 Azzal fogták
Jónást, beledobták a tengerbe; a tenger háborgása pedig megszűnt. 16 Ezért
az emberek nagy félelemmel félték az URat, áldozatot mutattak be, és
fogadalmakat tettek az ÚRnak.
Jón 2
1 Az ÚR azonban
odarendelt egy nagy halat, és az lenyelte Jónást. Három nap és három éjjel volt
Jónás a hal gyomrában. 2 Jónás imádkozott Istenéhez, az ÚRhoz a hal gyomrában.
3 Ezt mondta: Nyomorúságomban az ÚRhoz kiáltottam, és ő meghallgatott
engem. A halál torkából kiáltottam segítségért, és te meghallottad hangoma 4
Mélységbe dobtál, a tenger közepébe, és áradat vett körül. Minden habod és
hullámod átcsapott fölöttem. 5 Azt gondoltam, hogy eltaszítottál engem magad
elől. Bárcsak újra megláthatnám szent templomodat! 6 Már-már életemet
fenyegette a víz, mélység és örvény vett körül, hínár fonódott a fejemre. 7
Lesüllyedtem a hegyek alapjáig, örökre bezárult mögöttem a föld, de te
kiemelted életemet a sírból, ó, URam, Istenem! 8 Amikor elcsüggedt a lelkem, az
ÚRra gondoltam, és imádságom eljutott hozzád, szent templomodba. 9 Akik hitvány
bálványokhoz ragaszkodnak, azok elhagyják jótevőjüket. 10 De én hálaéneket
zengve áldozok neked, és amit megfogadtam, teljesítem. Az ÚRtól jön a
szabadulás!
11 Az ÚR pedig
parancsot adott a halnak, és az kiköpte Jónást a szárazföldre.
Jón 3
1 Az ÚR igéje
másodszor is szólt Jónáshoz: 2 Indulj, menj Ninivébe, a nagy városba, és
hirdesd ott azt az üzenetet, amelyet én mondok neked! 3 Jónás elindult, és
elment Ninivébe az ÚR szava szerint. Ninive pedig nagy városa volt Istennek:
három nap kellett a bejárásához. 4 Elindult tehát Jónás befelé a városba
egynapi járásra, és ezt hirdette: Még negyven nap és elpusztul Ninive!
5 Ninive lakosai
azonban hittek Istennek, böjtöt hirdettek, és zsákruhát öltött a város
apraja-nagyja. 6 Amikor ez a hír eljutott Ninive királyához, fölkelt trónjáról,
levetette magáról díszruháját, zsákruhát öltött magára, és hamuba ült. 7 Azután
kihirdették Ninivében a király és a főurak rendeletére a
következőket: Az emberek és állatok, a szarvasmarhák és juhok semmit meg
ne kóstoljanak, ne legeljenek, vizet se igyanak! 8 Öltsön zsákruhát ember és
állat, kiáltsanak teljes erővel Istenhez, és térjen meg mindenki a rossz
útról, és hagyjon fel erőszakos tetteivel! 9 Ki tudja, talán felénk
fordul, és megszán az Isten, lelohad lángoló haragja, és nem veszünk el!
10 Amikor Isten
látta, amit tettek, és hogy megtértek a rossz útról, megbánta Isten, hogy
veszedelembe akarta dönteni őket, és nem tette meg.
Jón 4
1 Ez azonban nagyon
rosszul esett Jónásnak, és megharagudott. 2 Így imádkozott az ÚRhoz: Ó, URam!
Gondoltam én ezt már akkor, amikor még hazámban voltam! Azért akartam
először Tarsísba menekülni, mert tudtam, hogy te kegyelmes és irgalmas
Isten vagy, türelmed hosszú, nagy a szereteted, és még a rosszatis megbáno 3
Most azért URam, vedd el az én életemet, mert jobb meghalnom, mint élnem! 4 Az
ÚR azonban ezt kérdezte: Igazad van-e, hogy haragszol?!
5 Azután kiment Jónás
a városból, letelepedett a várostól keletre, készített ott magának egy kunyhót,
és odaült az árnyékába, hogy lássa, mi történik majd a várossal. 6 Az ÚRisten
pedig úgy intézte, hogy egy bokor nőjön Jónás fölé, árnyékot tartva a feje
fölött, és megvédje a rosszulléttől. Jónás nagyon örült a bokornak.
7 Isten azonban úgy
intézte, hogy másnap hajnalhasadáskor egy féreg megszúrja a bokrot, és az
elszáradjon. 8 Amikor kisütött a nap, Isten úgy intézte, hogy tikkasztó keleti
szél támadjon. Jónás napszúrást kapott, ájuldozott, a halált kívánta magának,
és azt mondta: Jobb meghalnom, mint élnem!
9 Akkor Isten ezt
kérdezte Jónástól: Igazad van-e, amikor haragszol emiatt a bokor miatt? Ő
így felelt: Igazam van! Haragszom mindhalálig! 10 Az ÚR ezt mondta: Te szánod
ezt a bokrot, amelyért nem fáradtál, és amelyet nem te neveltél; amely egy
éjjel felnőtt, másik éjjelre pedig elpusztult. 11 Én meg ne szánjam meg
Ninivét, a nagy várost, amelyben több mint tizenkétszer tízezer ember van, akik
nem tudnak különbséget tenni a jobb és a bal kezük között? És ott a sok állat
is!
Mik 1
1 Ez volt az ÚR
igéje, amely a móreseti Mikeáshoz szólt Jótámnak, Áháznak és Ezékiásnak, Júda
királyainak idejében. Ezt látta Samáriáról és Jeruzsálemről. 2 Halljátok
meg mind, ti népek, figyeljen a föld, és aki rajta él! Mert az én Uram, az ÚR
tanúskodik ellenetek, igen, az Úr az ő szent templomából. 3 Az ÚR eljön
szent helyéről, leszáll, és a föld magaslatain lépked. 4 Megolvadnak
alatta a hegyek, és a völgyek meghasadoznak, mint a viasz a tűztől,
vagy mint a lejtő a lezúduló víztől. 5 Jákób bűne miatt történik
mindez, és Izráel házának vétkei miatt. Honnan ered Jákób bűne? Nem
Samáriából? Honnan ered Júda vétke? Nem Jeruzsálemből? 6 Samáriát
romhalmazzá teszem, mezővé és szőlőskertté, lezúdítom köveit a
völgybe, még az alapjai is előtűnnek. 7 Bálványszobrai mind
összetörnek, és minden szerzeménye tűzben ég el. Minden bálványát
megsemmisítem, mert paráznák béréből gyűjtötte azokat, paráznák
bérévé lesznek ismét. 8 Emiatt gyászolok és jajgatok, mezítláb és ruhátlanul
járok. Üvöltök gyászomban, mint a sakálok, és jajgatok, mint a struccok. 9 Mert
halálos a csapás, amely Júdát érte, egészen népem kapujáig, Jeruzsálemig
eljutott. 10 Ne mondjátok el Gátban, ne is sírjatok! A Bét-Afrában lakók porban
fetrengjenek! 11 Vonulj el, Sáfír lakossága, szégyenkezve, meztelenül! Nem mer
kijönni a lakosság Caanánból, Bét-Écel gyásza miatt nem lehet ott megmaradni.
12 Mennyire várja a jó hírt Márót lakossága! Milyen veszedelem jött az ÚRtól
Jeruzsálem kapujára! 13 Fogj lovat harci kocsid elé, Lákis lakossága! Itt
kezdődött el a vétke Sion leányának, bizony benned találhatók Izráel
bűnei! 14 Ezért adj válólevelet Móreset-Gátnak! Akzíb házai megcsalják
Izráel királyait. 15 Elhozom, aki meghódít téged, Marésa lakossága! Adullámig
terjed csak Izráel dicsősége. 16 Vágd le a hajad gyászodban drága
gyermekeid miatt! Olyan kopaszra nyírd magad, amilyen a keselyű nyaka,
mert fogságba mennek a tieid!
Mik 2
1 Jaj azoknak, akik
álnokságot és gaztetteket terveznek fekvőhelyükön, és kora reggel
végrehajtják, mert van hozzá hatalmuk! 2 Megkívánják a mezőket, és
elrabolják, a házakat is elveszik, kihasználják az embert és házát, őt
magát és birtokát. 3 Azért ezt mondja az ÚR: Most én tervezek rosszat e
nemzetség ellen, nem húzhatjátok ki belőle nyakatokat, és nem járhattok
kevélyen, mert gonosz idő lesz az! 4 Azon a napon példázatot költenek és
siratóéneket mondanak rólatok, amely így szól: Végünk van, el kell vesznünk!
Népem öröksége gazdát cserél! Jaj, elveszik tőlünk, és bitorlók közt
osztják szét mezeinket! 5 Ezért nem lesz senki, aki földet mérjen sorsolással
az ÚR gyülekezetében. 6 Ne prédikáljatok - prédikálják ők ne prédikáljatok
ilyeneket! Nem érhet minket ilyen szégyen! 7 Szabad-e ilyet mondani Jákób
házáról? Talán elfogyott az ÚR türelme? Ilyeneket tenne velünk? Az ő igéi
javára válnak annak, aki becsületesen él! 8 Ti ellenségként támadtok népemre,
letépitek a ruhát, a köntöst a gyanútlan járókelőkről, akik kerülik a
háborúskodást. 9 Népem asszonyait kiűzitek kényelmes otthonukból,
gyermekeiktől elveszitek ékes országomat örökre. 10 Keljetek föl, menjetek
innen, mert nincs itt nektek hely! Elpusztultok a tisztátalanság miatt, a
megsemmisítő pusztulás miatt! 11 Ha egy szélhámos és csaló így hazudozna:
Borról és italról prédikálok, az lenne csak prófétája ennek a népnek! 12
Összeszedem az egész Jákóbot, összegyűjtöm Izráel maradékát. Összeterelem
őket, mint juhokat a karámba, mint nyájat az akolba, tömegestül lesznek
ott emberek. 13 Előttük megy, aki utat tör, áttörnek, átmennek a kapun, és
kivonulnak. Előttük megy át királyuk, élükön maga az ÚR.
Mik 3
1 Ezt mondtam:
Halljátok meg, Jákób elöljárói, Izráel házának vezetői! Nem tinektek
kell-e ismerni a törvényt? 2 Ti gyűlölitek a jót, és szeretitek a rosszat!
Lenyúzzátok az emberekről a bőrt, és csontjaikról a húst. 3 Ti
megettétek népem húsát, lenyúztátok róluk a bőrt, csontjaikat
összetörtétek, és feldaraboltátok, mint a húst, amely fazékba vagy bográcsba
kerül. 4 Majd kiáltanak még az ÚRhoz, de ő nem válaszol nekik, hanem
elrejti orcáját előlük akkor, mert gonosz tetteket követtek el. 5 Ezt
mondja az ÚR azokról a prófétákról, akik félrevezetik népemet, akik békességet
hirdetnek, ha van harapnivalójuk, de hadat indítanak az ellen, aki nem ad nekik
enni: 6 Olyan éjszaka száll rátok, amelyben nem lesz látomás, és olyan
sötétség, amelyben nem lesz jövendölés. Leáldozik a próféták napja, nappal is
sötétség borul rájuk. 7 Szégyent vallanak a látnokok, pironkodnak a jósok,
eltakarják arcukat mindnyájan, mert nem kapnak választ Istentől. 8 Engem
azonban betölt az ÚR lelke erővel, igazsággal és hatalommal, hogy
megmondjam Jákóbnak a bűnét, Izráelnek a vétkét. 9 Halljátok meg ezt,
Jákób házának elöljárói, Izráel házának vezetői, akik utáljátok a
törvényt, és minden igaz ügyet kiforgattok! 10 Vérontással építitek a Siont,
álnoksággal Jeruzsálemet! 11 Elöljárói megvesztegetve bíráskodnak, papjai
megkérik az árát a tanításnak, prófétái pénzért jósolnak, és még az ÚRra
hivatkozva mondják: Közöttünk van az ÚR, nem érhet minket baj! 12 Ezért
miattatok felszántják a Siont, mint a mezőt, Jeruzsálem romhalmaz lesz, a
templomhegy pedig erdős magaslat.
Mik 4
1 Az utolsó napokban
az ÚR házának hegye szilárdan fog állni a hegyek tetején. Kimagaslik a halmok
közül, és özönlenek hozzá a népek. 2 Eljön a sok nép, és ezt mondják: Jöjjetek,
menjünk az ÚR hegyére, Jákób Istenének házához! Tanítson minket útjaira, hogy
ösvényein járjunk! Mert a Sionról jön a tanítás, és az ÚR igéje
Jeruzsálemből. 3 Ítéletet tart a sok nép fölött, és megfenyíti a távoli,
erős nemzeteket. Kardjaikból kapákat kovácsolnak, lándzsáikból
metszőkéseket. Nép a népre kardot nem emel, hadakozást többé nem tanul. 4
Mindenki a saját szőlőjében vagy fügefája alatt ülhet, senki sem
rettenti őket. Maga a Seregek URa mondta ezt! 5 Ha minden nép a maga
istenének nevében jár is, mi az ÚRnak, a mi Istenünknek nevében járunk
mindörökké. 6 Azon a napon - így szól az ÚR - összeszedem a sántákat,
összegyűjtöm a szétszórta t, a
kikre veszedelmet hoztam. 7 A sánták meg fognak maradni, a gyengék erős
nemzetté lesznek, és az ÚR uralkodik fölöttük a Sion hegyén, mostantól fogva
örökké. 8 És te, őrtornya a nyájnak, Sionnak várhegye! Visszatér hozzád,
és helyreáll a régi hatalom, Jeruzsálem királysága. 9 Miért kiáltozol annyira?
Nincsen királyod? Vagy elpusztult a tanácsadód, hogy úgy elfogott a fájdalom,
mint a szülő asszonyt? 10 Gyötrődj és kínlódj, Sion leánya, mint a
szülő asszony! Mert el kell távoznod a városból, a mezőn fogsz
tanyázni. Babilóniába kell menned, onnan menekülsz meg; ott vált meg téged az
ÚR ellenségeid hatalmától. 11 Most sok nép gyűlt össze ellened. Ezt
mondják: Elbukott! Megvetéssel nézhetünk a Sionra! 12 De ők nem ismerik az
ÚR gondolatait, és nem értik tervét. Hiszen ő gyűjtötte össze
őket, mint kévéket a szérűre. 13 Indulj és csépelj, Sion! Mert
olyanná teszem szarvaidat, mint a vas, patáidat pedig olyanná, mint az érc, és
összezúzol sok népet, szerzeményüket az ÚRnak áldozod, vagyonukat az egész föld
Urának. 14 Vagdosd magad össze gyászodban, mert ostromot indítottak ellenünk!
Bottal verik arcul Izráel bíráját.
Mik 5
1 Te pedig, efrátai
Betlehem, bár a legkisebb vagy Júda nemzetségei között, mégis belőled
származik az, aki uralkodni fog Izráelen. Származása visszanyúlik a
hajdankorba, a távoli múltba. 2 Csak annyi időre szolgáltatja ki
őket, amíg a szülő asszony szül, de megmaradó honfitársai hazatérnek
Izráel fiaival együtt. 3 A nyáj elé áll, és legelteti az ÚR hatalmával, az
ÚRisten fenséges nevével. Akkor nyugodtan élnek, mert hatalma kiterjed a föld
határáig. 4 Ez lesz a békesség! Ha Asszíria országunkra támad, és behatol
palotáinkba, hét pásztort állítunk szembe vele és nyolc főrangú embert. 5
Ezek fegyverrel verik le Asszíriát, kivont karddal Nimród országát. Megment, ha
Asszíria országunkra támad, és behatol területünkre. 6 Olyan lesz Jákób
maradéka a többi nép között, mint az ÚRtól jövő harmat, mint a fűre
hulló zápor, mert nem emberben reménykedik, nem emberekben bízik. 7 Olyan lesz
Jákób maradéka a nemzetek között, a többi nép között, mint az oroszlán az
erdő vadjai közt, mint az oroszlánkölyök a juhnyájak közt: amerre jár,
tipor és tép menthetetlenül. 8 Kezed ellenfeleidre nehezedik, minden
ellenségedet kiirtod. 9 Azon a napon - így szól az ÚR - kiirtom lovaidat, és
elpusztítom a harci kocsika 10 Kiirtom országod városait, és lerombolom minden
erődödet. 11 Kiirtom varázsszereidet a kezedből, nem lesznek többé
jelmagyarázóid. 12 Kiirtom bálványszobraidat és szent oszlopaidat az országból.
Nem borulsz le többé kezed csinálmánya előtt. 13 Kiszaggatom szent fáidat,
és elpusztítom városaidat. 14 Az engedetlen népeken pedig lángoló haraggal
állok majd bosszút!
Mik 6
1 Hallgassátok meg,
amit az ÚR mond! Szállj perbe a hegyekkel, hadd hallják meg hangodat a halmok!
2 Halljátok meg, hegyek, az ÚR perbeszédét, ti is, ősrégi alapjai a
földnek! Mert pere van népével az ÚRnak, törvénykezni akar Izráellel. 3 Én
népem, mit vétettem ellened, mivel bántottalak? Felelj nekem! 4 Hiszen
kihoztalak Egyiptom földjéről, kiváltottalak a szolgaság házából.
Elküldtem Mózest, Áront és Mirjámot, hogy vezessenek. 5 Én népem, emlékezz
csak! Mit tervezett Bálák, Móáb királya, mit válaszolt neki Bálám, Beór fia, és
mi történt Sittimtől Gilgálig? Akkor megismered az ÚR igaz tetteit! 6
Mivel járuljak az ÚR elé? Hajlongjak-e a magasságos Isten előtt? Talán
égőáldozattal járuljak elébe, esztendős borjakkal? 7 Talán kedvét
leli az ÚR a kosok ezreiben, vagy az olajpatakok tízezreiben? Talán
elsőszülöttemet áldozzam bűnömért, drága gyermekemet vétkes
életemért? 8 Ember, megmondta neked, hogy mi a jó, és hogy mit kíván tőled
az ÚR! Csak azt, hogy élj törvény szerint, törekedj szeretetre, és légy
alázatos Isteneddel szemben. 9 Az ÚR hangosan kiált a városnak - és üdvös dolog
félni az ő nevét -: Engedelmeskedjetek a vesszőnek, és annak, aki azt
rendelte! 10 Még mindig van bűnös ház bűnös kincsekkel tele, és van
átkozott, hamis véka! 11 Jóváhagyhatom-e a hamis mérleget és a zacskóban
levő hamis súlyokat? 12 Hiszen gazdagságuk csupa rablott holmi, a város
lakói hazugságot beszélnek, csalárd nyelv van szájukban. 13 Pedig én már
elkezdtelek verni téged, és pusztítani vétkeid miatt. 14 Eszel majd, de nem
laksz jól, hanem éhen maradsz. Ha félreraksz is, nem mented meg, mert amit meg
akarsz menteni, fegyver martalékává teszem. 15 Vetni fogsz, de nem aratsz,
sajtolsz olajbogyót, de nem kened magad olajjal, mustot is préselsz, de nem
iszol bort. 16 Omri szokásaihoz ragaszkodtok, Aháb házának cselekedeteihez, és
az ő tanácsaik szerint éltek. Ezért pusztasággá teszem az országot,
lakóira pedig iszonyodva néznek, a népek gyalázkodását kell elviselniük.
Mik 7
1 Jaj nekem, mert úgy
jártam, mint mikor valaki gyümölcsöt akar szedni, szőlőt akar
szüretelni, de nincs ehető fürt, sem korai füge, amire vágyódott. 2
Kivesztek az országból a hívek, nincs becsületes ember. Alattomban mindnyájan
vért ontanak, hálóval vadásznak egymásra. 3 Jól használják kezüket a rosszra: a
vezető ember követelőzik, a bíró fizetségre vár, a főrangú ember
kimondja, mit kíván, és csak csűrik-csavarják az ügyeket. 4 Aki a legjobb
köztük, olyan, mint a tüskebokor, a legbecsületesebb is olyan, mint a
tövisbokor. De eljön büntetésed napja, amelyet őrállóid láttak. Akkor lesz
majd zűrzavar! 5 Ne higgyetek a barátnak, ne bízzatok a jó
ismerősben, még asszonyod előtt is, akit magadhoz ölelsz, vigyázz,
hogy mit mondasz! 6 Mert a fiú gyalázatosan bánik apjával, a lány anyja ellen
támad, a meny az anyósa ellen, az embernek saját háza népe is ellensége. 7 De
én az URat várom, a szabadító Istenben reménykedem: meg is fog hallgatni
Istenem! 8 Ne örülj bajomnak, ellenségem, mert ha elesem is, fölkelek, ha
sötétségben lakom is, az ÚR az én világosságom. 9 Az ÚR haragját kell
hordoznom, mert vétkeztem ellene. De majd ő intézi peremet, és igazságot
szolgáltat nekem. Kivisz a világosságra, és gyönyörködöm igazságában. 10 Látja
majd ezt ellenségem, és szégyen borítja el, bár most ezt kérdezi tőlem:
Hol van az ÚR, a te Istened? Saját szememmel látom majd, amikor összetapossák,
mint az utca sarát. 11 Eljön a nap, amikor felépítik falaidat, azon a napon
szélesre tágul a határ. 12 Azon a napon jönnek majd hozzád Asszíriából és
Egyiptom városaiból, Egyiptomból és az Eufrátesz mellől, a tengereken át,
a hegyeken át, 13 bár puszta volt az ország, lakói miatt, tetteik
gyümölcseképpen. 14 Pásztorold botoddal népedet, tulajdon nyájadat, amely
elhagyatva élt az erdőben, termékeny földön! Hadd legeljenek Básánban és
Gileádban, mint a régi időkben! 15 Csodás dolgokat mutatok neked, mint
amikor kijöttél Egyiptomból. 16 Látják majd ezt a népek és szégyenkeznek,
elvesztik minden erejüket, kezüket szájukra teszik, füleik megsüketülnek, 17
port nyalnak, mint a kígyó, mint a föld férgei, reszketve jönnek elő
rejtekhelyükről, rettegve folyamodnak Istenünkhöz, az ÚRhoz, és félnek
majd tőled is. 18 Kicsoda olyan Isten, mint te, aki megbocsátja a
bűnt, és elengedi népe maradékának büntetését? Nem tartja meg haragját
örökké, mert abban telik kedve, hogy kegyelmet ad. 19 Újra irgalmas lesz
hozzánk, eltapossa bűneinket, a tenger mélyére dobja minden vétkünket! 20
Hűségesen bánsz Jákóbbal, kegyelmesen Ábrahámmal, ahogyan megesküdtél
őseinknek a régi időkben.
Náh 1
1 Fenyegető
jövendölés Ninivéről. Az elkósi Náhum látomásának könyve. 2 Indulatos és
bosszúálló Isten az ÚR, bosszúálló az ÚR és haragvó. Bosszút áll ellenfelein az
ÚR, és haragtartó ellenségeivel szemben. 3 Türelmes az ÚR, de nagy a hatalma;
nem hagy az ÚR büntetés nélkül. Förgetegben és forgószélben visz az útja,
felhő a lépteinek pora. 4 Megdorgálja a tengert, és kiszárítja, a
folyamokat mind kiapasztja. Elhervad a Básán meg a Karmel, a Libánon virágai is
elhervadnak. 5 A hegyek megrendülnek előtte, és a halmok remegnek.
Tekintetétől megindul a föld, a földkerekség és minden lakója. 6 Ha
megharagszik, ki állhat meg előtte, izzó haragjának ki állhat ellene?
Lángoló haragja árad, mint a tűz, még a sziklák is szétporladnak
tőle. 7 Jó az ÚR! Menedék a nyomorúság idején, gondja van a hozzá
folyamodókra. 8 De elsöprő áradattal vet véget ellenfeleinek, ellenségeit
sötétség üldözi. 9 Mit terveztek ti az ÚR ellen? Ha ő véget vet valaminek,
nem lesz szükség még egy csapásra! 10 Összefonódhatnak élősövénnyé,
átitatódhatnak italuktól, akkor is megégnek, mint az egészen száraz tarló. 11
Belőled indultak útnak, akik gonoszat terveztek az ÚR ellen, pusztító
szándékkal. 12 Így szól az ÚR: Ha teljes erőben és oly sokan vannak is,
levágják őket, és elmúlnak. Megaláztalak ugyan, de többé nem alázlak meg.
13 Most összetöröm a rád nehezedő igát, és köteleidet leszaggatom. 14
Rólad, Ninive, ezt parancsolta az ÚR: Neved nem marad fenn többé, isteneid
házából kiirtom a faragott és öntött bálványokat, megásom sírodat, mert
átkozott vagy!
Náh 2
1 Jön már a hegyeken
az örömhírt hozó, aki békességet hirdet! Ünnepeld, Júda, ünnepeidet, teljesítsd
fogadalmaidat, mert nem gázol át rajtad többé a pusztító, teljesen
megsemmisült! 2 Ostromló vonul ellened, Ninive! Őrizd az erődöt,
figyeld az utat, öltözz fegyverbe, szedd össze minden erődet! 3 Visszaadja
az ÚR Jákób méltóságát, Izráel méltóságát, bár rablók rabolták ki őket,
levagdalták ágaikat. 4 A vitézek pajzsa vörös, a katonák ruhája
bíborszínű. A harci kocsik acélosan csillognak, amikor harcra készülnek,
és fenyegetve rázzák a lándzsákat. 5 Harci kocsik robognak az utcákon, fel-alá
száguldoznak a tereken, ragyognak, mint a fáklyák, cikáznak, mint a villámok. 6
Felriadnak a parancsnokok, hanyatt-homlok rohannak, sietnek a várfalakra, de
már áll az ostrom. 7 A folyam felőli kapuk föltárultak, a palota rémületbe
esik. 8 A királynőt fogolyként hurcolják el, szolgálói keseregnek, mint
nyögő galambok, és mellüket verik. 9 Úgy járt Ninive, mint egy víztároló,
melynek vize elfolyt. Álljatok meg, álljatok meg! - kiáltják, de senki sem
fordul vissza. 10 Raboljatok ezüstöt, raboljatok aranyat! Határtalan sok a
kincs, tömegével van mindenféle drága holmi! 11 Dúlás, pusztulás, felfordulás!
Megdermed a szív, reszketnek a térdek, meggörnyed minden derék, minden arc
elsápad. 12 Hová lett az oroszlánok tanyája, az oroszlánkölykök barlangja,
ahová járni szokott az anyaoroszlán meg a kölyke, és senki sem merte
fölriasztani?! 13 Az oroszlán bőven szerzett zsákmányt kölykeinek, és
öldökölt nőstényeinek, megtöltötte barlangjait zsákmánnyal, tanyáit pedig
prédával. 14 De én most rád támadok - így szól a Seregek URa -, és porrá égetem
harci kocsijaidat! Oroszlánkölykeidet fegyver emészti meg, véget vetek zsákmányolásodnak
a földön, és nem hallatszik többé követeid szav
Náh 3
1 Jaj a vérontó
városnak! Csupa hazugsággal és rablással van tele, nincs vége a
zsákmányszerzésnek. 2 Hangzik az ostorcsattogás és a kerékdübörgés, lovak
dobognak, harci kocsik robognak, 3 lovak ágaskodnak, kardok ragyognak, dárdák
villognak, tömérdek a sebesült, rengeteg a hulla, számtalan a holttest,
botladoznak a hullákban. 4 Mert rengeteget paráználkodott ez a parázna,
szépséges és bűbájos asszony, aki népeket ejtett rabul paráznaságával, és
nemzetségeket bűbájával. 5 Én most rád támadok - így szól a Seregek URa -,
ruhádat az arcodra borítom, megmutatom meztelenségedet a népeknek, gyalázatodat
az országokna 6 Szemetet szórok rád, gyalázatossá teszlek, és pellengérre
állítlak. 7 Aki csak lát, menekül tőled, és ezt mondja: Elpusztult Ninive!
Ki sajnálja? Hol találok olyanokat, akik részvéttel vannak iránta? 8 Jobb
vagy-e Nó-Ámónnál, mely a Nílus ágai közt terül el? Víz veszi körül, hadereje a
tenger, tenger a várfala. 9 Etiópia és Egyiptom révén végtelen erős volt,
Pút és Líbia segítette. 10 Mégis számkivetésbe, fogságba kellett mennie.
Csecsemőit is falhoz verték az utcasarkokon. Előkelőire sorsot
vetettek, főrangú embereit mind bilincsbe verték. 11 Te is lerészegedsz
majd, elveszted eszedet, te is keresed majd a menedéket az ellenség elől!
12 Minden erődöd olyan, mint a fügefa korai gyümölcse: aki enni akar, csak
megrázza, és a füge a szájába hull. 13 Harcosaid olyanok, mint az asszonyok.
Országod kapui az ellenség előtt tárva-nyitva állnak, záraidat tűz
pusztítja el. 14 Gyűjts vizet az ostrom idejére, javítsd ki
erődeidet! Dagaszd a sarat, taposd az agyagot, készíts téglát! 15 Mindjárt
megemészt téged a tűz, kiirt a fegyver, megesz, mint a sáska, ha annyian
vagytok is, mint a sáskák, annyian, mint a szöcskék! 16 Ha kalmáraid többen
volnának is, mint az ég csillagai: ,,Megvedlik a sáska, és elrepül!'' 17
Tisztviselőd annyi van, mint a sáska, írnokod, mint a sáskaraj, hideg
időben a falakon tanyáznak, de ha kisüt a nap, odébb állnak: senki sem
tudja, hova lettek. 18 Alszanak már pásztoraid, Asszíria királya! Nyugosznak
előkelőid. Elszéledt néped a hegyeken, nincs, aki összegyűjtse.
19 Nincs enyhülés bajodra, sebed gyógyíthatatlan. Akik híredet hallják, mind
tapsolnak, mert van-e, akin nem gázolt át örökös gonoszságod?!
Hab 1
1 Fenyegető
jövendölés. Habakuk próféta látomása. 2 Meddig kell még kiáltanom, URam, miért
nem hallgatsz meg? Kiáltok hozzád az erőszak miatt, de nem segítesz! 3
Miért kell látnom a romlottságot, és néznem a nyomorúságot? Erőszak és
önkény van szemem előtt. Folyik a per, és viszály támad. 4 Azért nem
érvényesül a törvény, nem hoznak soha igaz ítéletet, mert a bűnös
kijátssza az igazat: ezért hoznak igazságtalan ítéletet. 5 Nézzétek a népeket
és lássátok, ámulva csodálkozzatok, mert olyan dolgot viszek véghez
napjaitokban, amit nem is hinnétek, ha elbeszélnék! 6 Mert most útnak indítom a
káldeusokat, ezt a kegyetlen és szilaj népet. Bejárja ez a széles földet,
birtokába vesz hajlékokat, amelyek nem az övéi. 7 Rettenetes, félelmetes ez a
nép, önmaga szabja meg törvényét és méltóságát. 8 Lovai gyorsabbak a
párducoknál, és vadabbak a pusztai farkasoknál, vágtatnak lovasai. Noha
messziről jönnek lovasai, repülnek, mint a zsákmányra lecsapó sasok. 9
Mind erőszakos szándékkal jön, arcuk csak előre néz, annyi foglyot
ejtenek, mint a föveny. 10 Csúfot űz a királyokból, kineveti a
hatalmasokat. Nevet az erődítményeken, sáncot emel a földből, és
elfoglalja őket. 11 Azután mást gondol, és tovább megy. Vétkes ő,
mert a saját erejét isteníti. 12 URam, ősidőktől fogva te vagy
az én szent Istenem! Nem fogunk meghalni! URam, te az ítélet eszközévé tetted
őt! Kősziklám, te arra szántad, hogy büntessen! 13 Szemed tiszta, nem
nézheti a rosszat, nem tudod elnézni az elnyomást. Miért nézed hát el a
hűtlenséget, miért hallgatsz, amikor a bűnös tönkreteszi a nála
igazabbat? 14 Olyanná tetted az embert, mint a tenger halait, mint a férget,
amelynek nincs ura. 15 Mindenkit kifog horoggal, hálójába terel, és
kerítőhálójába gyűjt; azután örül és vigad. 16 Ezért áldoz hálójának,
és tömjénez kerítőhálójának. Mert ezekkel szerez gazdag jövedelmet és
bőséges élelmet. 17 Vajon örökké tart az, hogy kiveti hálóját, és
gyilkolja a népeket kíméletlenül?
Hab 2
1 Őrhelyemre
állok, odaállok a bástyára, figyelek, várva, hogy mit szól hozzám és mit felel
panaszomra. 2 Az ÚR szólt is, és ezt mondta: Írd le ezt a kijelentést, vésd
táblákra, hogy könnyen el lehessen olvasni! 3 Mert ez a kijelentés
meghatározott időre vonatkozik, hamarosan célhoz ér, és nem csal meg; ha
késik is, várd türelemmel, mert biztosan bekövetkezik, nem marad el. 4 Az
elbizakodott ember nem őszinte lelkű, de az igaz ember a hite által
él. 5 Bizony, a bor megcsal, nagyhangúvá lesz a férfi, nem nyughatik. Szélesre
tátja torkát, mint a sír, telhetetlen, mint a halál, magához ragad minden
nemzetet, magához gyűjt minden népet. 6 De majd mindezek példázatot
költenek, és ilyen jelképes hasonlatokat mondanak róla: Jaj annak, aki rakásra
gyűjti, ami nem az övé - de meddig? és másoktól elvett javakkal gazdagodik!
7 De rád támadnak hirtelen, akik marcangolnak, fölébrednek, akiktől
reszketsz, és zsákmányul esel nekik. 8 Mivel te sok népet kizsákmányoltál, te
is zsákmányul esel a többi népnek; azért, mert emberek vérét ontottad, és
erőszakosan bántál országokkal, városokkal és a bennük lakókkal. 9 Jaj
annak, aki a házába tisztességtelen hasznot gyűjt, aki fészkét magasba
rakja, hogy megmenekülhessen a fenyegető veszedelemtől! 10 Házad
gyalázatára vált, amit terveztél. Önmagad ellen vétkeztél, amikor sok népet tönkretettél,
11 mert a kő is kiáltoz a falból, és a tetőgerenda válaszol neki. 12
Jaj annak, aki vérontással épít várost, és aki álnoksággal emel várat! 13
Hiszen a Seregek URa így határozott: Amiért a népek fáradoznak, azt tűz
pusztítja el, amiért a nemzetek fáradoznak, az semmivé válik. 14 De a föld tele
lesz az ÚR dicsőségének ismeretével, ahogyan a tengert víz borítja. 15 Jaj
annak, aki leitatja embertársát, mérget kever italába és lerészegíti, hogy
lássa gyalázatát! 16 Szégyen fog eltölteni dicsőség helyett, neked is
innod kell majd, támolyogni fogsz, amikor neked nyújtja az ÚR jobbja a poharat,
és szégyen borítja dicsőségedet. 17 A Libánon ellen elkövetett
erőszak visszaszáll rád; a vadállatok kipusztítása miatt majd te is
rettegni fogsz. Hiszen te emberek vérét ontottad, és erőszakosan bántál
országokkal, városokkal és a bennük lakókkal. 18 Mit használ a bálványszobor? -
hiszen csak szobrász formálta! Mit ér az istenszobor? - hamis útmutatást ad!
Bár bízott benne, aki megformálta, csak néma bálványt készített. 19 Jaj annak,
aki a fának mondja: Ébredj! - és a néma
kőnek: Kelj föl! Adhat ez útmutatást? Arannyal, ezüsttel van ugyan
borítva, de semmilyen lélek nincs benne! 20 Az ÚR azonban ott van szent
templomában: csendesedjék el előtte az egész föld!
Hab 3
1 Habakuk próféta
imádsága. Ének. 2 URam, hallottam, amit hirdettél, félelem fog el attól, amit
teszel, URam. A közeli években valósítsd meg, a közeli években tedd ismertté!
De haragodban is gondolj az irgalomra! 3 Témán felől jön az Isten, Párán
hegyéről a Szent. ( Szela.) Fensége
beborítja az eget, dicsőségével megtelik a föld. 4 Ragyogása maga a
világosság, fénysugarak villognak mellette: abban rejtőzik az ereje. 5
Előtte dögvész jár, lába nyomán láz támad. 6 Megáll, és megrendíti a
földet, szétnéz, és megriasztja a népeket. Az ősi hegyek szétporlanak,
lesüllyednek az ősrégi halmok; ősrégi ösvényeken jár. 7 Látom, amint
bomladoznak Kúsán sátrai, reszketnek Midján földjének sátorlapjai. 8 A folyamok
ellen lobbant haragra az ÚR? A folyamokra haragszol, vagy a tengerre vagy
dühös? Azért jössz vágtató lovakkal, győzelmet hozó harci kocsikkal? 9
Íjad harcra kész, tegzed nyilakkal tele. ( Szela.) Folyóknak hasítasz medret a
földbe. 10 Ha meglátnak téged a hegyek, remegni kezdenek, feltör a vízáradat,
morajlik a mély tenger, magasra emelkednek partjai. 11 A nap és a hold
lakóhelyén marad, amikor nyilaid villogva cikáznak, és dárdád ragyogva
villámlik. 12 Felindulásodban taposod a földet, haragodban csépeled a népeket.
13 Kivonulsz néped szabadítására, fölkented szabadítására. Szétzúzod a
bűnös házának tetejét, alapját föltárod a sziklatalajig. ( Szela.) 14
Nyilaiddal átlőtted harcosainak vezérét, pedig már rám törtek, hogy
megfutamítsanak; ujjongtak, hogy megemésztik rejtekhelyén a szegényt. 15 A
tengeren jártál lovaiddal, a nagy vizek habjain. 16 Hallottam, és reszketett a
szívem, hangjától megremegtek ajkaim. Fájdalom járja át csontjaimat,
reszkető léptekkel járok. Bárcsak nyugtom lenne a nyomorúság napján, amely
eljön a bennünket fosztogató népre! 17 Mert a fügefák nem fognak virágozni, a
szőlőtőkéken nem lesz gyümölcs. Hiányozni fog az olajfák
termése, a kertek sem teremnek ennivalót. Kivész a juh az akolból, és nem lesz
marha az istállókban. 18 De én vigadozni fogok az ÚR előtt, örvendezek
szabadító Istenem előtt. 19 Az ÚR, az én Uram ad nekem erőt, olyanná
teszi lábamat, mint a szarvasokét, és magaslatokon enged járni engem. A
karmesternek: húros hangszerre.
Zof 1
1 Az ÚR igéje szólt
Zofóniáshoz, Kúsi fiához, aki Gedaljá fia, aki Amarjá fia, aki Hizkijjá fia
volt, Jósiásnak, Ámón fiának, Júda királyának az idejében. 2 Elsöprök, mindent
elsöprök a föld színéről! - így szól az ÚR. 3 Elsöprök embert és állatot,
elsöpröm az ég madarait és a tenger halait, a botránkoztató dolgokat a
bűnösökkel együtt, kiirtom az embert a föld színéről! - így szól az
ÚR. 4 Kinyújtom kezemet Júda ellen és Jeruzsálem minden lakója ellen. Kiirtom
erről a helyről a Baalt, hogy még nyoma se maradjon,
tisztelőinek és papjainak még a neve is feledésbe megy. 5 Kiirtom azokat,
akik leborulnak a háztetőkön az ég serege előtt, azokat is, akik
leborulnak az ÚR előtt, és esküsznek rá, de esküsznek Molokra is; 6 és
azokat is, akik elfordultak az ÚRtól, nem keresik az URat, és nem törődnek
vele. 7 Csend legyen az én Uram, az ÚR előtt! Mert közel van az ÚR napja,
amikor áldozatot rendez az ÚR, és megszenteli azokat, akiket meghívott. 8 Az ÚR
áldozatának napján ez történik: megbüntetem a főurakat, a királyfiakat és
mindazokat, akik idegen ruhába öltözködnek. 9 Azon a napon megbüntetem mindazokat,
akik átugrálnak a küszöbön, akik megtöltik uralkodójuk palotáját
erőszakkal és csalással. 10 Azon a napon - így szól az ÚR - kiáltás
hangzik a Hal-kapu felől, jajgatás az Újvárosból, nagy összeomlás zaja a
halmokró 11 Jajgassatok, akik a völgyben laktok, mert elpusztul az egész
kalmárnép, kiirtják azokat, akik ezüstöt méricskélnek. 12 Akkor majd lámpással
kutatom át Jeruzsálemet, és megbüntetem azokat a férfiakat, akik olyanok, mint
a seprején tönkrement bor, és ezt gondolják magukban: Nem tesz az ÚR sem jót,
sem rosszat. 13 Gazdagságuk prédára jut, házaik pedig elpusztulnak. Ha építenek
is házakat, nem laknak bennük, ha telepítenek is szőlőket, nem isszák
azok borát. 14 Közel van az ÚR nagy napja, közel van, igen hamar eljön.
Keserves hang hallatszik az ÚRnak napján, kiáltozik akkor még a hős is! 15
Harag napja lesz az a nap, nyomorúság és ínség napja, pusztítás és pusztulás
napja, sötétség és ború napja, felhő és homály napja, 16 kürtszó és riadó
napja az erős városok ellen és a büszke bástyák ellen! 17 Rémületbe ejtem
az embereket, botorkálnak, mint a vakok, mert vétkeztek az ÚR ellen. Kiömlik a
vérük, mintha por lenne, és a belük, mint a szemét. 18 Sem ezüstjük, sem
aranyuk nem mentheti meg őket az ÚR haragjának napján, amikor
felindulásának tüzében elpusztítja az egész földet. Bizony, hamarosan végezni
fog a föld összes lakójával!
Zof 2
1 Szedd össze magad,
szállj magadba te szemérmetlen nép, 2 mielőtt bekövetkezik az ítélet,
mielőtt rátok tör az ÚR izzó haragja, mielőtt rátok tör az ÚR
haragjának napja! Mert oly gyorsan jön az a nap, ahogyan a polyva száll! 3
Keressétek az URat mind, akik alázatosan éltek a földön, és teljesítitek a
törvényt! Törekedjetek az igazságra, törekedjetek az alázatra, talán oltalmat
találtok az ÚR haragjának napján! 4 Bizony, elhagyatott lesz Gáza, Askelón
pedig pusztaság! Az asdódiakat fényes nappal hajtják el, az ekróniaknak
írmagjuk sem marad. 5 Jaj a tengerpart lakóinak, a Krétából származó népnek!
Így szól rólatok az ÚR igéje: Kánaán, filiszteusok földje, elpusztítalak, lakatlan
leszel! 6 Pásztorok legeltető helye, és juhok karámja lesz a tengerpart. 7
Ez a vidék Júda házának maradékáé lesz, ők legeltetnek majd rajta, és
Askelón házaiban heverésznek esténként, mert gondot visel róluk Istenük, az ÚR,
és jóra fordítja sorsukat. 8 Hallottam Móáb gyalázkodását, és Ammón fiainak
káromló szavait, amelyekkel gyalázták népemet, és területe rovására
terjeszkedtek. 9 Ezért é 10 Így járnak gőgjük miatt, mert gyalázkodtak, és
terjeszkedtek a Seregek URa népének rovására. 11 Félelmesen lép fel velük
szemben az ÚR, semmivé teszi a föld minden istenét. Akkor az ÚR előtt
borulnak le az emberek mindenütt, még a szigeteken lakó népek is. 12 Titeket
is, etiópok, az ÚR kardja sebez halálra! 13 Kinyújtja kezét észak felé és
elpusztítja Asszíriát. Ninivét pusztasággá teszi, kiszikkadt pusztává. 14
Csordákban lepi majd el mindenféle állat. Pelikán és bagoly is tanyázik az
oszlopokon, hangosan rikoltoz az ablakokban. Omladék borítja a küszöböket,
leválik a cédrusburkolat. 15 Ez lesz a vigadozó városból, amely biztonságban
élt, és ezt gondolta magában: Nincs több olyan, mint én! Milyen pusztává lesz:
vadak tanyájává! Aki csak arra jár, fölszisszen, és kezével legyint.
Zof 3
1 Jaj a lázadozó,
beszennyezett és erőszakos városnak! 2 Nem hallgatott a szóra, nem fogadta
meg az intést, nem bízott az ÚRban, nem járult Istene elé. 3 Olyanok benne a
vezérek, mint az ordító oroszlánok, a bírák, mint a pusztai farkasok: egy
csontot sem hagynak reggelre. 4 Prófétái hitványak, csalók. Papjai
szentségtörők, önkényesen magyarázzák a törvényt. 5 De igazságos közöttük
az ÚR, ő nem követ el álnokságot, ítéletét minden reggel napfényre hozza,
nem marad az el. De az álnok ember nem tud szégyenkezni! 6 Népeket irtottam ki,
elpusztultak bástyáik, utcáikat feldúltam, senki sem jár rajtuk. Romba
dőltek városaik, elnéptelenedtek, lakatlanok. 7 Azt gondoltam, hogy félni
fog engem, és megfogadja az intést, akkor nem pusztul el lakóhelye, úgy,
ahogyan meg akartam büntetni. De ők egyre gonoszabb tetteket követtek el.
8 Azért várjatok rám - így szó 9 Akkor majd tisztává teszem a népek ajkát,
mindnyájan az ÚR nevét hívják segítségül, és őt tisztelik egy akarattal.
10 Etiópia folyamain túlról nekem hoznak áldozatot imádóim: szétszóródott
népem. 11 Azon a napon nem kell szégyenkezned tetteid miatt, melyekkel
vétkeztél ellenem. Akkor eltávolítom körödből a gőgösen vigadozókat,
nem fogsz többé kevélykedni szent hegyemen. 12 De meghagyom közöttetek
maradékul a szegény és nincstelen népet, amely az ÚR nevében keres oltalmat. 13
Izráel maradéka nem cselekszik hamisan, nem beszél hazugul, és nem lesz csalárd
nyelv szájában. Olyan lesz, mint egy nyáj, amelyet nem háborgat senki,
legelésznek és heverésznek. 14 Ujjongj, Sion leánya! Kiálts örömödben, Izráel!
Örvendezz, vigadj teljes szívből, Jeruzsálem leánya! 15 Elveszi rólad az
ÚR az ítéletet, eltávolítja ellenségedet. Veled van az ÚR, Izráel Királya: nem
kell többé veszedelemtől félned. 16 Azon a napon így biztatják
Jeruzsálemet: Ne félj, Sion, ne csüggedj el! 17 Veled van Istened, az ÚR,
ő erős, és megsegít. Boldogan örül neked, megújít szeretetével,
ujjongva örül neked. 18 Összegyűjtöm azokat, akik szomorkodnak, mert nem
ünnepelhetnek, bár közületek valók, és gyalázatot kell elszenvedniük. 19
Elbánok majd elnyomóiddal abban az időben. A sántákat megsegítem, és a
szétszóródottakat összegyűjtöm, dicsővé és hírnevessé teszem
őket az egész földön, ahol gyalázták őket. 20 Abban az időben,
amikor összegyűjtelek, haza is hozlak benneteket. Bizony, hírnevessé és
dicsővé teszlek benneteket a föld minden népe között. Meglátjátok majd,
hogy jóra fordítom sorsotokat! - mondja az ÚR.
Hag 1
1 Dárius király
uralkodásának második esztendejében, a hatodik hónap első napján így szólt
az ÚR igéje Haggeus próféta által Zerubbábelhez, Sealtiél fiához, Júda helytartójához,
és Jósua főpaphoz, Jócádák fiához: 2 Így szól a Seregek URa: Ez a nép azt
mondja, hogy nem jött még el az ÚR háza újjáépítésének ideje. 3 Az ÚR igéje
azonban így szólt Haggeus próféta által: 4 Hát annak itt van az ideje, hogy ti
magatok faburkolattal díszített házakban lakjatok, amikor a templom még
romokban hever? 5 Azért így szól a Seregek URa: Gondoljátok meg, mi történik
veletek! 6 Sokat vetettetek, de keveset hordtatok be; esztek, de nem fogtok
jóllakni; isztok, de nem fogtok megrészegedni; ruházkodtok, de nem fogtok
megmelegedni. Aki pénzért dolgozik, mintha lyukas erszénybe rakná a pénzét.
7 Így szól a Seregek
URa: Gondoljátok meg, mi történik veletek! 8 Menjetek föl a hegyre, hordjatok
fát, és építsétek fel a templomot, hogy gyönyörködjem benne, és
dicsőítsenek engem! - mondja az ÚR. 9 Sokra számítottatok, de csak kevés
lett, és amit hazahordtatok, azt is elfújtam. Ugyan miért? - így szól a Seregek
URa. Azért, mert az én házam romokban hever, ti meg csak a magatok háza körül
szorgoskodtok. 10 Ezért nem adott nektek az ég harmatot, a föld pedig nem hozta
meg termését. 11 Parancsomra szárazság sújtotta a földet, a hegyeket, a búzát,
a bort, az olajat és mindent, amit a föld terem, sőt az embert és az
állatot is, meg mindent, amiért csak dolgoznak.
12 Zerubbábel,
Sealtiél fia és Jósua főpap, Jócádák fia és az egész megmaradt nép
hallgatott Istenének, az ÚRnak a szavára, Haggeus próféta beszédére, amit
általa üzent Istenük, az ÚR; és az ÚRtól való félelem fogta el a népet. 13
Haggeus, az ÚR követe pedig ezt mondta a népnek az ÚR megbízásából: Én veletek
vagyok! - így szól az ÚR. 14 És felindította az ÚR Zerubbábelnek, Sealtiél
fiának, Júda helytartójának a lelkét, meg Jósua főpapnak, Jócádák fiának a
lelkét, és az egész megmaradt népnek a lelkét, úgyhogy eljöttek, és nekifogtak
a munkának Istenüknek, a Seregek URánaka házán, 15 a hatodik hónap
huszonnegyedik napján, Dárius király uralkodása második esztendejében.
Hag 2
1 A hetedik hónap
huszonegyedik napján így szólt az ÚR igéje Haggeus próféta által: 2 Beszélj
Zerubbábellel, Sealtiél fiával, Júda helytartójával és Jósua főpappal,
Jócádák fiával, meg a megmaradt néppel, és kérdezd meg tőlük: 3 Ki van
köztetek olyan, aki még látta ezt a templomot régi dicsőségében? És
milyennek látjátok most? Ugye, szerintetek ez semmit sem ér ahhoz képest? 4
Azért most légy bátor, Zerubbábel! - így szól az ÚR. Légy bátor te is, Jósua
főpap, Jócádák fia, és legyen bátor az ország egész népe - így szól az ÚR
-, és dolgozzatok, mert én veletek vagyok! - így szól a Seregek URa 5 Mert
ígéretet tettem nektek, amikor kijöttetek Egyiptomból, és lelkem köztetek
marad! Ne féljetek!
6 Így szól a Seregek
URa: Még egy kevés idő, és megrendítem az eget és a földet, a tengert és a
szárazföldet. 7 Megrendítek minden népet, és elhozzák kincseiket a népek, ezt a
házat pedig megtöltöm dicsőséggel - mondja a Seregek URa. 8 Enyém az
ezüst, enyém az arany - így szól a Seregek URa. 9 Nagyobb lesz e későbbi
templom dicsősége, mint a korábbié volt, mondja a Seregek URa, és ezen a
helyen békességet adok! - így szól a Seregek URa.
10 Dárius
uralkodásának második esztendejében, a kilencedik hónap huszonnegyedikén így
szólt az ÚR igéje Haggeus prófétához. 11 Ezt mondja a Seregek URa: Kérj
útbaigazítást a papoktól erre nézve: 12 Ha valaki szentelt húst visz ruhája
szárnyában, és a ruha szárnyával hozzáér a kenyérhez, főzelékhez, borhoz
vagy olajhoz, vagy bármi más eledelhez, szentté válik-e az? A papok ezt
válaszolták: Nem! 13 Akkor Haggeus ezt kérdezte: Ha egy holttest érintése miatt
tisztátalan ember ér hozzá mindezekhez, tisztátalanná válnak-e? A papok ezt
válaszolták: Tisztátalanná! 14 Haggeus erre így felelt: Ilyen ez a nép, ilyen
ez a nemzet énelőttem - így szól az ÚR -, és ilyen minden munkájuk,
sőt amit áldozatul hoznak ide, az is tisztátalan!
15 Most azért
gondoljátok meg, hogy mi történt a múltban mindmáig, mióta elkezdtetek követ
kőre rakni az ÚR templomában! 16 Az történt, hogy ha valaki odament
gabonájához, amelytől húsz vékát várt, csak tíz lett, és ha valaki odament
a borsajtóhoz, remélve, hogy ötven korsóra valót fog meríteni, csak húsz lett.
17 Megvertelek benneteket aszállyal, gabonarozsdával, és jégeső verte el
mindazt, amiért munkálkodtatok, de ez sem térített titeket hozzám - így szól az
ÚR. 18 Gondoljátok meg hát, hogy mi történt a múltban mindmáig, a kilencedik
hónap huszonnegyedik napjáig, attól a naptól kezdve, hogy lerakták az ÚR
templomának alapját; gondoljátok csak meg! 19 Van-e még gabona a magtárban! És
még a szőlő, a fügefa, a gránátalma és az olajfa sem hozott termést!
De ettől a naptól fogva áldást adok.
20 Így szólt az ÚR
igéje Haggeushoz másodszor is a hónap huszonnegyedik napján: 21 Mondd meg
Zerubbábelnek, Júda helytartójának: Megrendítem az eget és a földet, 22
ledöntöm a királyi trónokat, és megtöröm a népek királyainak erejét.
Felforgatom a harci kocsikat a harcosokkal együtt, elhullanak a lovak a
lovasokkal együtt; az emberek egymás kardja által esnek el. 23 Így szól a
Seregek URa: Azon a napon a kezembe veszlek téged, Zerubbábel, Sealtiél fia, én
szolgám - így szól az ÚR -, és olyanná teszlek, mint egy pecsétgyűrű,
mert téged választottalak ki! - így szól a Seregek URa.
Zak 1
1 Dárius
uralkodásának második esztendejében, a nyolcadik hónapban így szólt az ÚR igéje
Zakariás prófétához, Berekjá fiához, aki Iddó fia volt: 2 Nagyon megharagudott
elődeitekre az ÚR. 3 Mondd meg azért népednek: Ezt mondja a Seregek URa:
Térjetek meg hozzám, így szól a Seregek URa, és én is hozzátok térek! - mondja
a Seregek URa. 4 Ne legyetek olyanok, mint elődeitek, akiknek a régebbi
próféták ezt hirdették: Ezt mondja a Seregek URa: Térjetek meg gonosz
útjaitokról és gonosz tetteitekből! De ők nem hallgattak és nem
figyeltek rám - így szól az ÚR.
5 Hol vannak
elődeitek?! És a próféták talán
örökké élnek? 6 De az én igéim és rendelkezéseim, amelyeket megparancsoltam
szolgáim, a próféták által, utolérték elődeiteket! Azután megtértek, és
ezt mondták: Úgy bánt velünk a Seregek Ura, ahogyan útjaink és tetteink miatt
jónak látta.
7 Dárius
uralkodásának második esztendejében, a tizenegyedik hónapnak, azaz a Sebát
hónapnak a huszonnegyedik napján, szólt az ÚR igéje Zakariás prófétához,
Berekja fiához, aki Iddó fia volt: 8 Ezt láttam az éjszaka: Valaki egy vörös
lovon lovagolt, és megállt a mirtuszfák között a völgyben. Mögötte vörös, fakó
és fehér lovak voltak. 9 Ezt kérdeztem: Mik ezek, URam? Egy angyal, aki velem
beszélt, ezt mondta nekem: Én megmagyarázom neked, mik ezek. 10 Ekkor
megszólalt az, aki a mirtuszfák között állt és ezt mondta: Ezeket az ÚR azért
küldte, hogy járják be a földet. 11 Megszólították az ÚR angyalát, aki a
mirtuszfák között állt, és ezt mondták: Bejártuk a földet, és az egész föld
nyugodt és békés. 12 Az ÚR angyala erre azt mondta: Seregek URa! Mikor
könyörülsz Jeruzsálemen és Juda városain, hiszen már hetven éve tart haragod?
13 Az ÚR jóságos szavakkal, vigasztaló szavakkal válaszolt a velem beszélő
angyalnak. 14 A velem beszélő angyal pedig ezt mondta nekem: Hirdesd, hogy
így szól a Seregek URa: Féltem Jeruzsálemet és a Siont, nagyon féltem! 15 És
nagyon fel vagyok háborodva az elbizakodott népek miatt, mert amikor én kevéssé
haragudtam, ők a romlást segítették elő. 16 Azért ezt mondja az ÚR:
Irgalmasan fordulok Jeruzsálem felé, templomom fel fog épülni benne - így szól
a Seregek URa -, és feszítenek ki mérőzsinórt Jeruzsálemben. 17 Hirdesd
még azt is, hogy így szól a Seregek URa: Bővelkedni fognak még városaim
minden jóban, megvígasztalja még az ÚR Siont, és továbbra is Jeruzsálem lesz a
választottja.
Zak 2
1 Azután
föltekintettem, és négy szarvat láttam. 2 Azt kérdeztem a velem beszélő
angyaltól: Mik ezek? Ő pedig így felelt nekem: Ezek a szarvak szórták
szét: Judát, Izráelt és Jeruzsálemet.
3 Azután az ÚR négy
kovácsot mutatott nekem 4 Ezt kér
5 Azután
föltekintettem, és egy férfit láttam, mérőkötéllel a kezében. 6
Megkérdeztem: Hová mégy? Ő így válaszolt nekem: Megmérem Jeruzsálemet,
hogy lássam, milyen széles, és milyen hosszú.
7 Ekkor
előlépett a velem beszélő angyal, majd egy másik angyal lépett oda
eléje, 8 akinek ezt mondta: Fuss oda ehhez az ifjúhoz, és mondd neki, hogy
falak nélküli város lesz Jeruzsálem, olyan sok ember és állat lesz benne! 9 Én
magam oltalmazom mindenfelől - így szól az ÚR -, mint egy tüzes fal, és
ott leszek benne dicsőségesen.
11 Jaj! Menekülj,
Sion, aki Babilóniában laksz!
12 Mert a Seregek
URa, aki a maga dicsőségére küldött el engem, ezt mondja azokról a
népekről, amelyeknek ti zsákmányul estetek: Bizony, aki titeket bánt, a
szemem fényét bántja! 13 Majd én fölemelem a kezemet ellenük, és saját szolgáik
zsákmányává lesznek! Akkor megtudjátok, hogy a Seregek URa küldött engem.
14 Ujjong, örülj,
Sion leánya, mert jövök már, és itt fogok lakni - így szól az ÚR. 15 A többi
nép is csatlakozik az ÚRhoz azon a napon, és az ő népévé lesznek, ő
pedig kőztetek fog lakni. Akkor megtudjátok, hogy a Seregek URa küldött
engem hozzátok. 16 Az ÚR birtokba veszi Judát, mint tulajdonát a szent földön,
és továbbra is Jeruzsálem lesz a választottja.
17 Csendben legyen
mindenki az ÚR előtt, mert elindult szent lakhelyéről!
Zak 3
1 Azután megmutatta
nekem Józsua főpapot, aki az ÚR angyala előtt állt, meg a Sátánt, aki
jobb keze felől állt, és vádolt őt. 2 Az ÚR angyala pedig ezt mondta
a Sátánnak: Dorgáljon meg téged az ÚR Sátán! Dorgáljon meg téged az ÚR Sátán,
aki Jeruzsálemet kiválasztotta! Hát nem tűzből kiragadott üszkös
fadarab ez? 3 Józsua ugyanis piszkos ruhába öltözve állt az angyal előtt.
4 Azután ezt mondta az angyal az előtte állóknak: Vegyétek le róla a
piszkos ruhát! Neki pedig ezt mondta: Nézd! Elvettem a bűnődet, és
díszes ruhába öltöztetlek téged. 5 Majd így szólt: Tegyetek a fejére tiszta
süveget! Akkor tiszta süveget tettek a fejére, és tiszta ruhába öltöztették,
miközben az ÚR angyala ott állt. 6 És így figyelmeztette az ÚR angyala Jósuát:
7 Ezt mondja a Seregek URa: Ha az én utamon jársz, és ha teljesíted, amit rád
bíztam, akkor ítélkezhetsz házamban, és felügyelhetsz udvaraimra, sőt
megengedem neked, hogy az itt állók között járj-kelj.
8 Hallgass ide, Jósua
főpap, társaiddal együtt, akik előtted ülnek! Azt a csodát jelzik
ezek a férfiak, hogy én elhozom szolgámat, a Sarjadékot! 9 Mert itt van egy
kő, amelyet Jósua elé tettem. Ezen az egy kövön hét szem van, én magam
véstem bele a mintákat - így szól a Seregek URa. Egy napon eltörlöm ennek az
országnak a bűnét. 10 Így szól a Seregek URa: Azon a napon meghívja majd
egyik ember a másikat a szőlőjébe és a fügefája alá.
Zak 4
1 A velem
beszélő angyal újra fölébresztett engem, ahogyan álmából szokták
fölébreszteni az embert, 2 és ezt kérdezte tőlem: Mit látsz? Én így
feleltem: Egy színarany lámpatartót látok, tetején egy tál; hét mécses van
rajta, és a tetején levő mécseseknek hét-hét csücske van. 3 Két olajfa áll
mellette, az egyik a táltól jobbra, a másik balra.
4 Megkérdeztem a
velem beszélő angyaltól: Mit jelentenek ezek, uram? 5 A velem beszélő
angyal így válaszolt nekem: Nem tudod, mit jelentenek? Azt mondtam: Nem, uram!
6 Erre ő így szólt hozzám: Az ÚR igéje ezt mondja Zerubbábelnek: Nem
hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én lelkemmel! - mondja a Seregek
URa. 7 Ki vagy te, nagy hegy? Síksággá válsz Zerubbábel előtt! Ő
teszi föl a zárókövet, miközben ezt kiáltják: Áldás, áldás szálljon rá!
8 Azután így szólt
hozzám az ÚR igéje: 9 Zerubbábel keze rakta le ennek a templomnak az alapját,
és az ő keze fogja bevégezni. Akkor megtudjátok, hogy a Seregek URa
küldött engem hozzátok. 10 Mert akik gúnyolódtak a kicsiny kezdet napján, azok
is örülni fognak, ha meglátják Zerubbábel kezében a zárókövet. Az a hét mécses
pedig az ÚR szemeit jelenti, amelyek áttekintik az egész földet.
11 Ekkor megszólaltam,
és megkérdeztem tőle: Mit jelent ez a két olajfa a lámpatartó jobb és bal
oldalán? 12 Másodszor is megszólaltam, és megkérdeztem: Mit jelent az
olajfáknak az a két ága, amelyekből két aranycsövön át folyik le az
aranyszínű olaj?
13 Azt mondta nekem:
Nem tudod, mik ezek? Azt mondtam: Nem, uram! 14 Ekkor így felelt: Ezek ketten a
felkentek, akik az egész föld Urának a szolgálatára állnak.
Zak 5
1 Ismét
föltekintettem, és egy repülő irattekercset láttam. 2 Megkérdezte
tőlem: Mit látsz? Én így feleltem: Egy repülő irattekercset látok,
amely húsz könyök hosszú és tíz könyök széles.
3 Akkor ezt mondta
nekem: Ez az az átok, amely eljut az ország egész területére. Mert ennek
következtében fog megbűnhődni minden tolvaj, és ennek következtében
fog megbűnhődni minden esküdöző. 4 Kibocsátottam az átkot - így
szól a Seregek URa - és behatol az a tolvaj házába, meg annak a házába, aki az
én nevemre hamisan esküszik. Ott marad annak a házában, és elpusztítja azt
gerendáival és köveivel együtt.
5 Azután
előlépett a velem beszélő angyal, és ezt mondta: Tekints fel, és
nézd, mi közeledik itt! 6 Én azt kérdeztem: Mi ez? Ő így felelt: Egy véka
közeledik itt. És így folytatta: Ebben van az egész ország bűne.
7 Egyszer csak egy
ólomfedő emelkedett föl, és egy asszony ült a vékában. 8 Az angyal ezt
mondta: Ez a gonoszság! Majd visszalökte az asszonyt a vékába, az ólomfödelet
pedig rádobta a véka szájára.
9 Majd
föltekintettem, és láttam, hogy két asszony közeledik a szelek szárnyán. Olyan
szárnyaik voltak, mint a gólyáknak, és fölemelték a vékát az ég és a föld közé.
10 Ekkor azt kérdeztem a velem beszélő angyaltól: Hova viszik ezek a
vékát? 11 Ő így válaszolt: Sineár földjére, ott építenek házat neki, és ha
elkészült, odateszik egy emelvényre.
Zak 6
1 Ismét
föltekintettem, és láttam, hogy négy harci kocsi jön ki két hegy közül. Ezek a
hegyek érchegyek voltak. 2 Az első kocsiba vörös lovak voltak fogva, a
második kocsiba fekete lovak, 3 a harmadik kocsiba fehér lovak, a negyedik
kocsiba pedig erős, tarka lovak.
4 Megszólaltam, és
ezt kérdeztem a velem beszélő angyaltól: Mire valók ezek, uram? 5 Az
angyal így felelt nekem: Ezek most indulnak a négy égtáj felé, miután ott
álltak az egész föld Ura előtt. 6 A fekete lovak észak földjére mennek;
utánuk mennek a fehérek, a tarkák pedig dél földjére mennek. 7 Az erősek
is előálltak, és indulni akartak, hogy bejárják a földet. Ezt mondta:
Menjetek, járjátok be a földet! Be is járták a földet. 8 Majd odakiáltott
hozzám, és így szólt: Lásd, amelyek észak földjére mentek, megnyugtatták lelkemet
észak földjén.
9 Így szólt hozzám az
ÚR igéje: 10 Vedd át a fogságban maradtak adományát Heldajtól, Tóbijjától és
Jedajától, akik Babilóniából jöttek. Menj el még ma Jósijjának, Cefanjá fiának
a házához, 11 és vedd át az ezüstöt és az aranyat, csináltass koronát, és tedd
Jósua főpapnak, Jócádák fiának a fejére. 12 Ezt mondd neki: Így szól a
Seregek URa: Van egy férfi, akinek Sarjadék a neve, mert helyette sarjad, és
felépíti az ÚR templomát. 13 Ő fogja felépíteni az ÚR templomát, és nagy méltóságra
emelkedik, trónra lép, és uralkodik. Egy pap is lesz mellette a trónon, és
békés egyetértés lesz kettőjük között.
14 A korona pedig
legyen ott az ÚR templomában, hogy emlékeztessen Heldajra, Tóbijjára, Jedajára
és Cefanjá fiának a jóságára. 15 Eljönnek a távol lakók is, és építik az ÚR
templomát. Akkor megtudjátok, hogy a Seregek URa küldött engem hozzátok. Így
lesz, ha engedelmesen hallgattok Isteneteknek, az ÚRnak a szavára.
Zak 7
1 Így szólt az ÚR
igéje Zakariáshoz Dárius király uralkodásának negyedik évében, a kilencedik
hónapnak, a Kiszlév hónapnak negyedik napján, 2 amikor a bételiek elküldték
Szárecert, Regem-Meleket és embereiket, hogy esedezzenek az ÚRhoz, 3 és
kérdezzék meg a Seregek URának házában levő papoktól és prófétáktól:
Sírjunk-e az ötödik hónapban, megtartóztatva magunkat, ahogyan évek óta
tesszük?
4 Így szólt hozzám a
Seregek URának igéje: 5 Mondd ezt az ország egész népének és a papoknak: Amikor
böjtöltetek és gyászoltatok az elmúlt hetven év alatt, az ötödik és a hetedik
hónapban, az én kedvemért tartottatok-e böjtöt? 6 Amikor meg ettetek és
ittatok, akkor nem a magatok kedvéért ettetek és ittatok? 7 Hiszen az volt az
ÚR igéje, amelyet a régebbi próféták által hirdettetett, amikor még békében
laktak Jeruzsálemben és a körülötte levő városokban, és amikor lakott volt
a Délvidék és az alföld is, 8 amit az ÚR igéje Zakariásnak is mond. 9 Ezt
mondja a Seregek URa: Igazságos ítéletet hozzatok, szeretettel és irgalmasan
bánjatok egymással! 10 Az özvegyet és az árvát, a jövevényt és a nyomorultat ne
zsákmányoljátok ki, és ne tervezzetek egymás ellen magatokban semmi rosszat!
11 De ők nem
akartak figyelni, sőt lázadozva hátat fordítottak, és bedugták fülüket,
hogy ne halljanak. 12 Szívüket gyémántkeménnyé tették, hogy ne hallják a
törvényt, sem azokat az igéket, amelyeket a Seregek URa küldött lelke által a
régebbi próféták útján. Emiatt háborodott fel olyan nagyon a Seregek URa. 13
Nem hallgattak rá, amikor ő kiáltott, ezért így szól a Seregek URa: Én sem
hallgatom meg őket, ha hozzám kiáltanak. 14 Szétszórtam őket olyan
népek közé, amelyeket nem ismertek, az ország pedig pusztán maradt utánuk,
senki sem járt arra. Így tették pusztává a gyönyörű országot.
Zak 8
1 A Seregek URának
szava szól. 2 Ezt mondja a Seregek URa: Féltem a Siont, nagyon féltem. Nagy
haragra indultam, annyira féltem őt!
3 Ezt mondja az ÚR:
Visszatérek a Sionra, és Jeruzsálemben fogok lakni. Akkor Jeruzsálemet igaz
városnak nevezik, a Seregek URának a hegyét pedig szent hegynek.
4 Ezt mondja a
Seregek URa: Fognak még öregemberek és öregasszonyok üldögélni Jeruzsálem
terein, és mindegyiknek bot lesz a kezében, mert magas kort érnek meg. 5 A
város terei megtelnek fiúkkal és leányokkal, akik vígan játszadoznak a tereken.
6 Ezt mondja a Seregek URa: Bár lehetetlennek tűnik a megmaradt nép
számára, hogyez így lesz abban az időben, az én számomra nem lehetetlen -
így szól a Seregek URa
7 Ezt mondja a
Seregek URa: Én kiszabadítom népemet napkelet földjéről és napnyugat
földjéről. 8 Hazahozom őket, és Jeruzsálemben laknak; az én népem lesznek,
én pedig Istenük leszek, valósággal és igazán.
9 Ezt mondja a
Seregek URa: Legyetek erősek, ti, akik hallottátok ezeket az igéket a
próféták szájából akkor, amikor lerakták a Seregek URa házának az alapját, hogy
felépítsék a templomot. 10 Mert azelőtt nem ért semmit, amit az ember
keresett, sem az, amit az állatával keresett. Nem volt biztonságban az ellenség
miatt sem a városból kimenő, sem az oda bejövő, mert az embereket
egymás ellen indítottam. 11 De most már nem leszek olyan a megmaradt néphez, amilyen
azelőtt voltam - így szól a Seregek URa. 12 Mert békességben vetnek, a
szőlő megadja gyümölcsét, a föld megadja termését, az ég megadja
harmatát, és mindezeket a megmaradt nép tulajdonává teszem. 13 És bár
átkozottak voltatok a népek között, Júda háza és Izráel háza, én megsegítlek
benneteket, és áldottak lesztek. Ne féljetek, legyetek erősek!
14 Mert ezt mondja a
Seregek URa: Bár úgy határoztam, hogy veszedelmet hozok rátok, mert
elődeitek megharagítottak engem - így szól a Seregek URa -, és azt nem
bántam meg, 15 most viszont úgy határoztam, hogy jót teszek Jeruzsálemmel és
Júda házával. Ne féljetek!
16 Ezeket tegyétek:
Mondjatok igazat egymásnak! Hozzatok igaz és békét szerző ítéletet
kapuitokban! 17 Ne tervezzetek magatokban egymás ellen semmi rosszat, és ne
szeressétek a hamis esküt! Mindezt gyűlölöm én - így szól az ÚR.
18 Így szólt hozzám a
Seregek URának igéje: 19 Ezt mondja a Seregek URa: A negyedik, az ötödik, a
hetedik és a tizedik hónapban tartott böjt vidám örvendezéssé és boldog ünneppé
lesz Júda házában. Csak szeressétek az igazságot és a békességet!
20 Ezt mondja a
Seregek URa: Eljönnek még a népek és a többi város lakói, 21 és az egyik város
lakói a másikba menve mondják: Jertek, menjünk el, könyörögjünk az ÚRhoz,
folyamodjunk a Seregek URához! Én is megyek! 22 Nagy népek és erős
nemzetek jönnek Jeruzsálembe, hogy a Seregek URához folyamodjanak, és az ÚRhoz
könyörögjenek.
23 Ezt mondja a
Seregek Ura: Azokban a napokban tízen is megragadnak a mindenféle nyelvű
népek közül egy júdait ruhája szegélyénél fogva, és ezt mondják: Hadd tartsunk
veletek, mert hallottuk, hogy veletek van az Isten!
Zak 9
1 Fenyegető
jövendölés. Az ÚR igéje szól Hadrák földje ellen, és Damaszkuszra nehezedik.
Mert az ÚR szemmel tartja az embereket, Izráel minden törzsét, 2 a szomszédos
Hamátot is, meg Tíruszt és Szidónt, bármilyen bölcsek is.
3 Várat épített
magának Tírusz, és annyi ezüstöt halmozott fel, mint a por, annyi színaranyat,
mint az utcán a sár. 4 De most az Úr szegénnyé teszi, tengerbe dönti várfalát,
a várost pedig tűz pusztítja el. 5 Ha meglátja ezt Askelón, megijed, Gáza
is reszketni fog nagyon, Ekrón reménysége meghiúsul. Nem lesz király Gázában,
Askelón lakatlan marad. 6 Asdódban korcs nép lakik majd, és megtöröm a
filiszteusok gőgjét. 7 Kiveszem szájukból a vérrel együtt evett húst, és
fogaik közül a förtelmes eledelt. De Istenünké lesz a maradékuk, olyan lesz,
mint Júda egyik törzse, az ekróniak pedig olyanok, mint a jebúsziak. 8 Táborba
szállok majd házam védelmére, az arra járók ellen, és nem támadja meg őket
többé fosztogató, mert most már rájuk tekintek. 9 Örvendj nagyon, Sion leánya,
ujjongj, Jeruzsálem leánya! Királyod érkezik hozzád, aki igaz és diadalmas,
alázatos, és szamáron ül, szamárcsikó hátán. 10 Kiirtja a harci kocsit
Efraimból és a lovat Jeruzsálemből. Kivész a harci íj is, mert békét
hirdet a népeknek. Uralma tengertől tengerig ér, és a folyamtól a föld
végéig. 11 A veled kötött szövetség véréért szabadon bocsátom foglyaidat a
kútból, amelyben nincs víz. 12 Térjetek vissza a fellegvárba, reménykedő
foglyok! Még ma kijelentem: Kétszeres kárpótlást adok neked! 13 Mert kifeszítem
Júdát, mint egy íjat, Efraimot nyílnak használom. Felbuzdítom fiaidat, Sion, a
görögök ellen, és olyanná teszlek, mint a hős kardja. 14 Akkor megjelenik
fölöttük az ÚR, kirepül nyila, mint a villám. Az én Uram, az ÚR megfújja a
kürtöt, és dél felől támadó forgószélben vonul. 15 A Seregek URa
oltalmazza népét, győznek, és taposnak a parittyaköveken. Úgy zúgnak,
mintha bort ittak volna, megtelnek, mint az áldozati kehely, mint az oltár
sarkai. 16 Megsegíti őket Istenük, az ÚR azon a napon. Pásztorolja népét,
mint egy nyájat. Mint a korona drágakövei, úgy ragyognak földjén. 17 Milyen
nagy az ő jósága, milyen nagy az ő szépsége! Bőven ad gabonát az
ifjaknak, mustot a leányoknak.
Zak 10
1 Kérjetek esőt
az ÚRtól a tavaszi eső idején! Az ÚR alkot viharfelhőket, ő ad
záporesőt és mezei növényeket mindenkinek. 2 De a házibálványok hazug
kijelentést adnak, a varázslók megcsalnak látomásaikkal, haszontalan álmokat
beszélnek el, és amivel vigasztalnak, mit sem ér. Ezért széledt el népem, mint
egy nyáj, nyomorúságra jutott, mert nem volt pásztora. 3 Fellángolt haragom a
pásztorok ellen, megbüntetem a nyáj élén járókat. Gondja lesz a Seregek URának
nyájára, Júda házára, fölékesíti őket, mint a harci paripát. 4 Közülük
való a sarokkő, közülük a sátorcövek, közülük való a harci íj, közülük
kerül ki minden elöljáró is. 5 Olyanok lesznek, mint a hősök, az utca
sarába tapossák az ellenséget a harcban. Harcolnak, mert velük van az ÚR, még a
lovasokat is megszégyenítik. 6 Hatalmassá teszem Júda házát, és József házát
megsegítem. Hazahozom őket, irgalmas leszek hozzájuk, és olyanok lesznek,
mintha nem is vetettem volna el őket. Mert én, az ÚR vagyok az Istenük, és
meghallgatom őket. 7 Olyan lesz Efraim, mint a hős, szíve vidám lesz,
mint aki bort ivott. Látják ezt fiai, és örülnek, vigad szívük az ÚRban. 8
Idehívom, összegyűjtöm őket, mert megváltottam őket, és annyian
lesznek, mint régen. 9 Bár szétszórtam őket a népek közé, ők a
távolban is gondolnak rám, életben maradnak, és visszatérnek fiaikkal együtt.
10 Hazahozom őket Egyiptomból, az Asszíriában levőket is
összegyűjtöm, elviszem őket Gileád és Libánon földjére is, de még ez
sem lesz nekik elég. 11 Aggódva kelnek át a tengeren, de az ÚR megveri a tenger
hullámait, egészen kiszárad a Nílus mély vize. Letűnik Asszíria gőgös
uralma, vége lesz Egyiptom hatalmának. 12 Hatalmassá lesznek az ÚR által, és az
ő nevében bízva élnek - így szól az ÚR.
Zak 11
1 Tárd ki kapuidat,
Libánon, hadd eméssze cédrusaidat a tűz! 2 Jajgassatok, ciprusok, mert
ledőltek a cédrusok, elpusztultak a hatalmas fák! Jajgassatok, Básán
tölgyei, mert földre dőlt a rengeteg erdő. 3 Pásztorok jajszava
hangzik, mert elpusztult pompás legelőjük. Oroszlánkölykök ordítása hangzik,
mert elpusztult a Jordán bozótja!
4 Így szól az én
Istenem, az ÚR: Legeltesd a levágni való juhokat, 5 amelyeket megvásárlóik
levágnak, és nem tartják azt bűnnek, eladóik pedig ezt mondják: Áldott
legyen az ÚR, mert meggazdagodtam! Pásztoraik sem szánják őket. 6 Én sem
szánom többé az ország lakóit! - így szól az ÚR. Én kiszolgáltatom az embereket
egymásnak és királyuknak, darabokra szaggatják az országot, és én nem mentem
meg őket.
7 Legeltettem tehát a
levágni való juhokat a juhkereskedők számára. Fogtam két botot, az egyiket
elneveztem jóakaratnak, a másikat pedig egyetértésnek; így legeltettem a
nyájat. 8 De három pásztort küldtem el egy hónap alatt, mert elfogyott a
türelmem irántuk; de ők is meguntak engem. 9 Ezért azt mondtam: Nem legeltetlek
benneteket! Haljon meg, aki halálra való, pusztuljon, aki pusztulásra való, a
megmaradtak pedig marják egymás húsát! 10 Fogtam a jóakarat nevű botomat,
és eltörtem, és ezzel felbontottam a szövetséget, amelyet valamennyi néppel
kötöttem. 11 Fel is bomlott az azon a napon, és a juhkereskedők, akik
ügyeltek rám, megértették, hogy az ÚR akarata ez. 12 Akkor ezt mondtam nekik:
Ha jónak látjátok, adjátok meg béremet! De ha nem, akkor tartsátok meg! Ekkor
kifizették a béremet: harminc ezüstöt. 13 Az ÚR pedig ezt mondta nekem: Dobd
oda a kincsek közé ezt a becses értéket, amire engem becsültek! Fogtam tehát a
harminc ezüstöt, és odadobtam az ÚR házának a kincsei közé. 14 Azután eltörtem
a másik botomat is, az egyetértés nevűt, és ezzel felbontottam a testvéri
viszonyt Júda és Izráel között.
15 Azután ezt mondta
nekem az ÚR: Most még szerezz magadnak bolond pásztorhoz illő holmikat. 16
Mert olyan pásztort fogok támasztani az országban, aki az elveszettekkel nem
törődik, az elkóboroltakat nem keresi meg, a sérülteket nem gyógyítja, a
fáradtaknak nem viseli gondját, de a kövéreknek a húsát megeszi, és körmeiket
letördeli. 17 Jaj a mihaszna pásztornak, aki elhagyja a nyájat! Fegyver járja
át a karját, meg a jobb szemét! Száradjon el a karja, vakuljon meg a jobb
szeme!
Zak 12
1 Fenyegető
jövendölés. Az ÚR igéje szól Izráelről. Így szól az ÚR, aki az eget
kifeszítette, a földnek alapot vetett, aki lelket adott az emberbe.
2 Íme, én
részegítő pohárrá teszem Jeruzsálemet a körülötte levő népek számára.
Júdára is rákerül a sor, amikor ostromolják Jeruzsálemet. 3 Azon a napon majd
súlyos kővé teszem Jeruzsálemet minden nép számára: aki föl akarja emelni,
mind megszakad bele, még ha összefog is ellene a föld minden népe. 4 Azon a
napon - így szól az ÚR - azzal verem meg őket, hogy a lovak mind
megvadulnak, és a lovasok elvesztik a fejüket. Júda házát éberen őrzöm, de
a népek lovait vaksággal verem meg. 5 Júda törzsfői ezt mondják magukban:
Jeruzsálem lakóinak ereje Istenükben, a Seregek URában van. 6 Azon a napon olyanokká
teszem Júda törzsfőit, amilyen a tüzes serpenyő a fahasábok közt, és
amilyen a fáklya a kévék közt: jobbra-balra égetik a körülöttük levő
népeket, de Jeruzsálem továbbra is békében marad a maga helyén.
7 Először Júda
sátrait szabadítja meg az ÚR, hogy ne dicsekedjék Dávid háza, és ne
dicsekedjenek Jeruzsálem lakói Júdával szemben.
8 Azon a napon az ÚR
oltalmazza Jeruzsálem lakóit, és olyan lesz közöttük még a botladozó is azon a
napon, mint Dávid. Dávid háza pedig előttük jár, mint Isten, mint az ÚR
angyala. 9 Azon a napon meg fogok semmisíteni minden népet, amely Jeruzsálemre
támad.
10 Dávid házára és
Jeruzsálem lakóira pedig kiárasztom a könyörület és a könyörgés lelkét.
Rátekintenek arra, akit átdöftek, és úgy gyászolják, ahogyan az egyetlen
gyermeket szokták, és úgy keseregnek miatta, ahogyan az elsőszülött miatt
szoktak. 11 Azon a napon olyan nagy gyász lesz Jeruzsálemben, amilyent
Hadad-Rimmónért szoktak tartani a megiddói völgyben. 12 Gyászolni fog az
ország, külön-külön minden nemzetség: külön Dávid házának a nemzetsége,
asszonyaik is külön; külön Nátán házának a nemzetsége, asszonyaik is külön; 13
külön Lévi házának a nemzetsége, asszonyaik is külön; külön Simei nemzetsége,
asszonyaik is külön. 14 A többi nemzetség is mind, külön minden nemzetség,
asszonyaik is külön.
Zak 13
1 Azon a napon forrás
fakad Dávid háza és Jeruzsálem lakói számára, hogy lemossa a vétket és a
szennyet.
2 Azon a napon - így
szól a Seregek URa - eltörlöm a bálványok neveit az országban, nem is említik
őket többé. A prófétákat és a tisztátalan lelkületet is eltávolítom az
országból. 3 És ha valaki még prófétálni merne, a saját szülei, az apja és
anyja mondják neki: Nem maradhatsz életben, mert hazugságot beszéltél az ÚR
nevében! És a saját szülei, az apja és anyja szúrja le, amikor prófétál. 4 Azon
a napon szégyent vallanak a próféták látomásuk miatt, amiről prófétálnak.
Nem öltöznek díszes ruhába, és nem hazudoznak. 5 Azt mondják majd: Nem vagyok
próféta, földműves vagyok, a földből élek ifjúkorom óta. 6 Ha pedig
megkérdezi valaki: Miféle sebek ezek a melleden? - azt feleli: Barátaim házában
vertek meg engem. 7 Kard! Támadj pásztoromra, bizalmas emberemre! - így szól a
Seregek URa. Vágd le a pásztort, széledjen el a nyáj! Még a bojtárokra is kezet
emelek! 8 Úgy jár az egész ország - így szól az ÚR -,hogy kétharmad részét
kiirtják, és elpusztul, csak egyharmada marad me 9 Ezt a harmadrészt is
tűzbe teszem, megtisztítom őket, ahogyan az ezüstöt tisztítják,
megpróbálom őket, ahogyan az aranyat próbálják. Ő segítségül hívja
nevemet, én pedig meghallgatom őt. Ezt mondom: Népem ő, és ő ezt
mondja: URam, Istenem!
Zak 14
1 Eljön az ÚRnak a
napja, amikor osztozkodnak a tőled elvett zsákmányon. 2 Mert
összegyűjtök minden népet, hogy harcoljanak Jeruzsálem ellen. Elfoglalják
a várost, kifosztják a házakat, és meggyalázzák az asszonyokat. A város fele
fogságba megy, a megmaradt népet azonban nem űzik ki a városból. 3 De az
ÚR harcba száll majd azokkal a népekkel, ahogyan harcolt egykor, a csata
napján. 4 Megveti majd lábát azon a napon az Olajfák hegyén, amely
Jeruzsálemtől keletre van. Az Olajfák hegye pedig középen kettéhasad;
kelet-nyugati irányban egy igen nagy völgy lesz, mert a hegy egyik fele
északra, a másik fele délre mozdul el. 5 Akkor meneküljetek a hegyek
szakadékaiba, mert a hegyek között a szakadék Ácalig ér. Úgy fussatok, ahogyan
Uzzijjának, Júda királyának az idejében futottatok a földrengés elől! Mert
eljön az ÚR, az én Istenem, szentjeivel együtt.
6 Azon a napon nem
lesz sem hőség, sem hideg, sem fagy. 7 Akkor csak nappal lesz - az ÚR
tudja ezt. Nem lesz külön nappal és éjszaka, világos lesz még este is.
8 Azon a napon
folyóvíz fakad Jeruzsálemből, egyik ága a keleti tenger felé folyik, másik
ága a nyugati tenger felé; így lesz télen-nyáron át. 9 Az ÚR lesz a király az
egész földön. Azon a napon az ÚR lesz az egyetlen Isten, és neve az egyetlen
név.
10 Az egész ország
síksággá változik Gebától Rimmónig, Jeruzsálemtől délre. Jeruzsálem pedig
kimagaslik, és a régi helyén marad; a Benjámin-kaputól addig, ahol a régi kapu
volt a Szeglet-kapuig, és a Hananél tornyától a királyi borsajtókig. 11 Lakni
fognak benne, és háború nem pusztítja többé, hanem biztonságban lesz
Jeruzsálem.
12 Ilyen csapással
fog az ÚR sújtani minden népet, amely Jeruzsálem ellen vonul: megrothad a húsuk
még életükben, szemük is megrothad gödrében, nyelvük is megrothad szájukban.
13 Azon a napon az ÚR
nagy zűrzavart támaszt közöttük: az emberek egymásra támadnak, és kezet
emelnek egymásra. 14 Még Júda is harcolni fog Jeruzsálem ellen. A körülöttük
lakó népek minden kincsét összegyűjtik: aranyat, ezüstöt és tömérdek
ruhát. 15 Ugyanaz a csapás éri a lovakat, öszvéreket, tevéket, szamarakat és
minden állatot abban a táborban, amely az embereket érte.
16 Azután mindazok,
akik megmaradnak a Jeruzsálemre támadó népek közül, évről évre elmennek,
és leborulnak a Király, a Seregek URa előtt, és megünneplik a sátoros
ünnepet. 17 Ha pedig a föld népei közül valamelyik nem megy el Jeruzsálembe,
hogy leboruljon a Király, a Seregek URa előtt, az nem kap esőt. 18 Még
Egyiptom sem kap, ha népe nem megy el, és nem jelenik meg. Ugyanaz a csapás
éri, amellyel az ÚR azokat a népeket sújtja, amelyek nem mennek el megünnepelni
a sátoros ünnepet. 19 Így bűnhődik majd Egyiptom, és így
bűnhődik minden nép, amely nem megy el megünnepelni a sátoros
ünnepet.
20 Azon a napon a
lovak csengettyűin is ez lesz: Az ÚR szent tulajdona! Az ÚR házában még a
fazekak is olyan szentek lesznek, mint az oltárnál használt kelyhek. 21
Jeruzsálemben és Júdában minden fazék a Seregek URának szent tulajdona lesz, és
aki csak eljön, hogy áldozatot mutasson be, bármelyiket előveheti, és
főzhet benne. Attól a naptól fogva nem lesz többé kereskedő a Seregek
URának házában.
Mal 1
1 Fenyegető
jövendölés. Az ÚR igéje, amelyet Malakiás által jelentett ki Izráelnek.
2 Szeretlek
benneteket - mondja az ÚR. De ti azt kérdezitek: Miből láthatjuk, hogy
szeretsz minket? Abból, hogy Ézsau testvére volt Jákóbnak - így szól az ÚR -,
mégis Jákóbot szerettem, 3 Ézsaut pedig gyűlöltem; hegyeit pusztává
tettem, birtokát a pusztai sakáloknak adtam. 4 Edóm ugyan ezt mondja:
Összezúztak bennünket, de mi újjáépítjük a romokat! - a Seregek URa azonban azt
mondja erre: Ők csak építsenek, én majd lerombolom! Gonosz országnak
nevezik őket, olyan népnek, amelyre mindig haragudni fog az ÚR. 5 Saját
szemetekkel fogjátok látni, és magatok fogjátok megvallani: Nagy az ÚR Izráel
határán túl is!
6 A fiú tiszteli
atyját, a szolga az urát. Ha én atya vagyok, miért nem tisztelnek? Ha én ÚR
vagyok, miért nem félnek engem? - mondja a Seregek URa nektek, ti papok, akik
megvetitek nevemet. Ti ezt kérdezitek:
Mivel vetettük meg nevedet? 7 - Azzal, hogy oltáromra tisztátalan kenyeret
hoztok. - Mivel tettük tisztálanná?- kérdezi - Azzal, hogy az ÚR asztalát
lebecsülitek. 8 Mert vak állatot hoztok áldozatul, és nem tartjátok rossznak.
Sántát vagy bénát hoztok, és nem tartjátok rossznak. De vidd csak azt a helytartódnak: kegyes lesz-e
hozzád, és szívesen fogad-e? - mondja a Seregek URa. 9 Esedezzetek csak
Istenhez, hogy kegyelmezzen meg nekünk! Ha ilyen ajándék van a kezetekben,
szívesen fogadja-e tőletek? - mondja a Seregek URa.
10 Bárcsak volna
valaki köztetek, aki bezárná a templom ajtaját, és ne égne hiába oltáromon a
tűz! Nem telik kedvem bennetek - mondja a Seregek URa -, nem kívánok
tőletek áldozatot! 11 Hiszen napkelettől napnyugatig nagy az én nevem
a népek között, és mindenütt jó illatú áldozatot mutatnak be nevemnek, és az
tiszta áldozat! Mert nagy az én nevem a népek között - mondja a Seregek URa. 12
Ti pedig meggyalázzátok, amikor azt gondoljátok, hogy az ÚR asztalát
tisztátalanná szabad tenni hitvány terménnyel és eledellel. 13 Azt mondjátok:
Micsoda fáradság! - és még lihegtek is közben - mondja a Seregek URa. Pedig
lopott állatot hoztok, vagy sántát és bénát. Ha ilyen áldozatot akartok hozni, nem
kívánom tőletek! - mondja az ÚR. 14 Átkozott a csaló! Van ép hím állat a
nyájában, mégis hitványat áldoz az ÚRnak, ha fogadalmat tesz. Pedig én nagy
király vagyok - mondja a Seregek URa -, és félik nevemet a népek!
Mal 2
1 Most azért nektek
szól ez a figyelmeztetés, ti papok! 2 Ha nem hallgattok rá, és nem szívlelitek
meg, ha nem dicsőítitek nevemet - mondja a Seregek URa -, akkor átkot
bocsátok rátok; átokká változtatom a nektek adott áldásokat. Bizony, átokká
változtatom, ha nem szívlelitek meg ezt. 3 Én megátkozom áldó karotokat,
szemetet szórok arcotokba, ünnepeitek szemetjét, és kihordanak benneteket a
szemétre. 4 Akkor megtudjátok, hogy azért küldtem nektek ezt a figyelmeztetést,
hogy érvényben maradjon a Lévivel kötött szövetségem - mondja a Seregek URa.
5 Szövetségem volt
vele, élet és békesség szövetsége. Azért adtam neki, hogy féljen engem. Félt
is, és megalázkodott nevem előtt. 6 Igaz tanítás volt a szájában, és nem
volt álnokság az ajkán. Békességben és becsületesen élt előttem, és
sokakat megtérített a bűnből. 7 Mert a pap ajkai őrzik az Isten
ismeretét, és tanítást várnak szájából, hiszen a Seregek URának követe ő!
8 De ti letértetek
erről az útról, és tanításotok miatt sokan elbuktak. Megrontottátok a Lévi
szövetségét - mondja a Seregek URa. 9 Ezért én is megvetetté és megalázottá
teszlek benneteket az egész nép előtt, mert nem ügyeltetek útjaimra, és
személyválogatók vagytok, amikor útmutatást adtok.
10 Hiszen egy atyánk
van mindnyájunknak, egy Isten teremtett bennünket! Miért vagyunk hát hűtlenek
egymáshoz, meggyalázva az atyáinkkal kötött szövetséget? 11 Hűtlenné vált
Júda, utálatos dolgokat követtek el Izráelben és Jeruzsálemben. Meggyalázta
Júda az ÚR szent helyét, mert idegen isten leányait szerette meg, és velük
házasodott össze. 12 Irtson ki az ÚR mindenkit Jákób sátraiból, aki ilyent
követ el, a csábítót, és aki hallgat rá, még ha áldozatot visz is a Seregek
URának!
13 Továbbá ezt
teszitek: könnyel öntözitek az ÚR oltárát, sírtok és sóhajtoztok, mert nem
tekint már az áldozatra, és nem fogadja kegyelmesen tőletek. 14 Ezt
kérdezitek: Miért nem? - Azért, mert az ÚR a tanúja annak, hogy hűtlen
lettél ifjúkorodban elvett feleségedhez, pedig ő a társad, feleséged,
akivel szövetség köt össze. 15 Egy ember se tesz ilyent, akiben maradt még lélek.
De mire is törekszik az ember? Arra, hogy utódot kapjon Istentől.
Vigyázzatok azért magatokra, és ne legyetek hűtlenek ifjúkorotokban elvett
feleségetekhez! 16 Gyűlölöm azt, aki elválik feleségétől - mondja az
ÚR, Izráel Istene -, mert erőszak tapad ruhájára - mondja a Seregek URa.
Vigyázzatok magatokra, ne legyetek hűtlenek!
17 Fárasztjátok
beszédetekkel az URat. Ezt kérdezitek: Mivel fárasztjuk? - Azzal, hogy ezt
mondtjátok: Minden gonosztevőt jónak tart az ÚR, kedvét leli bennük! Vagy
amikor ezt kérdezitek: Hol van az igazságos Isten?
Mal 3
1 Én majd elküldöm
követemet, aki egyengeti előttem az utat. Hamar eljön templomába az ÚR,
aki után vágyódtok, a szövetség követe, akit kívántok. Jön már! - mondja a
Seregek URa. 2 De ki bírja majd ki eljövetele napját, és ki állhat meg, amikor
megjelenik? Mert olyan lesz az, mint az ötvösök tüze, és mint a ruhatisztítók
lúgja. 3 Ahogyan leül az ötvös, és megtisztítja az ezüstöt, úgy tisztítja meg
az ÚR Lévi fiait. Fényessé teszi őket, mint az aranyat és az ezüstöt.
Akkor majd igaz áldozatokat visznek az ÚRnak. 4 És olyan kedves lesz az ÚRnak
Júda és Jeruzsálem áldozata, mint az ősrégi napokban, a hajdani években. 5
Eljövök majd, és ítélet
6 Én, az ÚR, nem
változtam meg, de ti is Jákób fiai maradtatok! 7 Atyáitok idejétől fogva
eltértetek rendelkezéseimtől, nem tartottátok meg azokat. Térjetek meg
hozzám, és én is hozzátok térek! - mondja a seregek URa. De ti ezt kérdezitek:
Miből térjünk meg? 8 - Becsaphatja-e az ember az Istent? Ti mégis be
akartok csapni engem! Ezt kérdezitek: Mivel akarunk becsapni? - A tizeddel és a
felajánlásokkal! 9 Átok sújt benneteket, az egész népet, mert be akartok csapni
engem! 10 Hozzátok be a raktárba az egész tizedet, hadd legyen eleség a
házamban, és így tegyetek próbára engem - mondja a Seregek URa. Meglátjátok,
hogy megnyitom az ég csatornáit, és bőséges áldást árasztok rátok. 11
Elriasztom tőletek a sáskákat, nem pusztítják el földetek termését, nem
teszik tönkre szőlőtöket a határban - mondja a Seregek URa. 12
Boldognak mond benneteket minden nép, mert gyönyörű lesz országotok -
mondja a Seregek URa.
13 Vakmerően
beszéltetek ellenem - mondja az ÚR. Ezt kérdezitek: Mit beszéltünk ellened? 14
- Azt mondtátok: Hiábavaló az Istennek szolgálni, mi haszna, hogy
teljesítettük, amit ránk bízott, és hogy gyászban jártunk a Seregek URa
előtt? 15 Inkább a kevélyeket tartjuk boldogoknak, hiszen a
gonosztevők gyarapodnak, kísértik az Istent, mégis megmenekülnek.
16 Amikor erről
beszélgettek egymás között azok, akik félik az URat, az ÚR figyelt, és
meghallotta. És beírták egy könyvbe az ÚR előtt emlékezetül azokat, akik
őt félik és megbecsülik nevét. 17 Az én tulajdonommá lesznek - mondja a
Seregek URa - azon a napon, amelyet elhozok. Könyörületes leszek hozzájuk,
amilyen könyörületes az ember a fiához, aki tiszteli őt. 18 Akkot ismét
látni fogjátok, hogy különbség van az igaz és a bűnös között, az Istent
tisztelők és az őt nem tisztelők között.
19 Eljön az a nap,
amely olyan lesz, mint az izzó kemence. Olyan lesz minden kevély és minden
gonosztevő, mint a polyva, és elégeti őket az az eljövendő nap -
mondja a Seregek URa - nem marad sem gyökerük, sem águk. 20 De fölragyog majd
az igazság napja számotokra, akik nevemet félitek, és sugarai gyógyulást
hoznak. Úgy ugrándoztok majd, mint a hizlalóból kiszabadult borjak. 21 Úgy
széttapossátok a gonoszokat, hogy porrá lesznek talpatok alatt azon a napon,
amelyet elhozok! - mondja a Seregek URa.
22 Gondoljatok
szolgámnak, Mózesnek a tanítására, azokra a rendelkezésekre és a törvényekre,
amelyeket általa parancsoltam az egész Izráelnek a Hóreben! 23 Én pedig
elküldöm hozzátok Illés prófétát, mielőtt eljön az ÚRnak nagy és
félelmetes napja. 24 Az atyák szívét a gyermekekhez téríti, a gyermekek szívét
az atyákhoz, hogy pusztulással ne sújtsam a földet, amikor eljövök.
Mt 1
1 Jézus Krisztusnak,
a Dávid fiának, az Ábrahám fiának nemzetségkönyve. 2 Ábrahám fia volt Izsák,
Izsáké Jákób, Jákób fiai pedig Júda és testvérei. 3 Júda fia volt a Támártól
született Fáresz és Zerah, Fáreszé Heszrón, Heszróné pedig Arám. 4 Arám fia
volt Aminádáb, Aminádábé Nahson, Nahsoné Szalmón. 5 Szalmón fia volt Ráhábtól
Boáz, Boázé Ruthtól Óbéd, Óbédé Isai. 6 Isai fia volt Dávid, a király. Dávid
fia volt Salamon, Úriás feleségétől. 7 Salamon fia volt Roboám, Roboámé
Abijjá, Abijjáé pedig Ászá. 8 Ászá fia volt Jósafát, Jósafáté Jórám, Jórámé
Uzziás. 9 Uzziás fia volt Jótám, Jótámé Áház, Áházé Ezékiás. 10 Ezékiás fia
volt Manassé, Manassé fia volt Ámón, Ámóné Jósiás. 11 Jósiás fia pedig Jekonjás
és testvérei, a babiloni fogságbavitelkor.
12 A babiloni
fogságbavitel után Jekonjás fia volt Sealtiél, Sealtiélé Zerubbábel. 13
Zerubbábel fia volt Abihud, Abihudé Eljákim, Eljákimé pedig Azzur. 14 Azzur fia
volt Cádók, Cádóké Jákin, Jákiné Elihud. 15 Elihud fia volt Eleázár, Eleázáré
Mattán, Mattáné Jákób.
16 Jákób fia volt
József, annak a Máriának férje, akitől Jézus született, akit Krisztusnak
neveznek.
17 Összesen tehát
Ábrahámtól Dávidig tizennégy nemzedék, Dávidtól a babiloni fogságbavitelig is
tizennégy nemzedék, a babiloni fogságbaviteltől Krisztusig szintén
tizennégy nemzedék. 18 Jézus Krisztus születése pedig így történt. Anyja, Mária
jegyese volt Józsefnek, de mielőtt egybekeltek volna, kitűnt, hogy
áldott állapotban van a Szentlélektől. 19 Férje, József igaz ember volt, és
nem akarta őt megszégyeníteni, ezért elhatározta, hogy titokban bocsátja
el. 20 Amikor azonban ezt végiggondolta magában, íme, az Úr angyala megjelent
neki álmában, és ezt mondta: ,,József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni
feleségedet, Máriát, mert ami benne fogant, az a Szentlélektől van. 21
Fiút fog szülni, akit nevezz el Jézusnak, mert ő szabadítja meg népét
bűneiből.'' 22 Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit
az Úr mondott a próféta által: 23 ,,Íme, a szűz fogan méhében, fiút szül,
akit Immánuelnek neveznek'' - ami azt jelenti: Velünk az Isten.
24 József pedig,
amikor felébredt álmából, úgy cselekedett, ahogyan az Úr angyala parancsolta
neki: magához vette feleségét, 25 de nem érintette addig, amíg meg nem szülte
fiát, akit Jézusnak nevezett el.
Mt 2
1 Amikor Jézus
megszületett a júdeai Betlehemben Heródes király idejében, íme, bölcsek
érkeztek napkeletről Jeruzsálembe, 2 és ezt kérdezték: ,,Hol van a zsidók
királya, aki most született? Mert láttuk az ő csillagát, amikor
feltűnt, és eljöttünk, hogy imádjuk őt.'' 3 Amikor ezt Heródes király
meghallotta, nyugtalanság fogta el, és vele együtt az egész Jeruzsálemet. 4
Összehívatta a nép valamennyi főpapját és írástudóját, és megkérdezte
tőlük, hol kell megszületnie a Krisztusnak. 5 Azok ezt mondták neki: ,,A
júdeai Betlehemben, mert így írta meg a próféta: 6 Te pedig Betlehem, Júda
földje, semmiképpen sem vagy a legjelentéktelenebb Júda fejedelmi városai
között, mert fejedelem származik belőled, aki legeltetni fogja népemet,
Izráelt.''
7 Ekkor Heródes
titokban hívatta a bölcseket, pontosan megkérdezte tőlük a csillag
feltűnésének idejét, 8 majd elküldte őket Betlehembe, és ezt mondta:
,,Menjetek el, szerezzetek pontos értesüléseket a gyermekről; mihelyt
pedig megtaláljátok, adjátok tudtomra, hogy én is elmenjek, és imádjam
őt!''
9 Miután
meghallgatták a királyt, elindultak, és íme, a csillag, amelyet láttak
feltűnésekor, előttük ment, amíg meg nem érkeztek, és akkor megállt a
fölött a hely fölött, ahol a gyermek volt. 10 Amikor meglátták a csillagot,
igen nagy volt az örömük. 11 Bementek a házba, meglátták a gyermeket anyjával,
Máriával, és leborulva imádták őt. Kinyitották kincsesládáikat, és
ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát. 12 Mivel azonban
kijelentést kaptak álomban, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek
vissza hazájukba. 13 Miután eltávoztak, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek
álmában, és így szólt: ,,Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, menekülj
Egyiptomba, és maradj ott, amíg nem szólok neked, mert Heródes halálra fogja
kerestetni a gyermeket.'' 14 Ő pedig felkelt, vette a gyermeket és anyját
még éjnek idején, és elment Egyiptomba. 15 Ott volt Heródes haláláig, hogy
beteljesedjék az, amit az Úr mondott a próféta által: ,,Egyiptomból hívtam el
fiamat.'' 16 Amikor Heródes látt 17 Ekkor teljesedett be az, amit Jeremiás
prófétált: 18 ,,Hang hallatszott Rámában, nagy sírás és jajgatás. Ráhel siratta
gyermekeit, és nem akart megvigasztalódni, hogy már nincsenek.'' 19 Amikor
Heródes meghalt, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában Egyiptomban, 20
és ezt mondta: ,,Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, és menj Izráel földjére,
mert meghaltak azok, akik a gyermek életére törtek.'' 21 Ő pedig felkelt,
vette a gyermeket és anyját, és Izráel földjére ment. 22 Amikor azonban meghallotta,
hogy Júdeában Arkhelaosz uralkodik atyja, Heródes után, félt oda visszatérni.
Miután pedig kijelentést kapott álmában, Galilea területére vonult vissza; 23
és amikor odaért, abban a városban telepedett le, amelyet Názáretnek neveztek,
hogy beteljesedjék, amit a próféták mondottak: názáretinek fogják őt
nevezni.
Mt 3
1 Azokban a napokban
megjelent Keresztelő János, és ezt hirdette Júdea pusztájában: 2
,,Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa!'' 3 Mert ő volt az,
akiről Ézsaiás így prófétált: ,,Kiáltó hangja szól a pusztában:
Készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit!'' 4 Maga János
teveszőr ruhát, és dereka körül bőrövet viselt, tápláléka pedig sáska
és erdei méz volt.
5 Akkor kiment hozzá
Jeruzsálem, egész Júdea és a Jordán egész környéke; 6 és amikor megvallották
bűneiket, megkeresztelte őket a Jordán folyóban. 7 Amikor pedig
látta, hogy a farizeusok és szadduceusok közül sokan jönnek megkeresztelkedni,
így szólt hozzájuk: ,,Viperák fajzata! Ki figyelmeztetett titeket, hogy
meneküljetek az eljövendő harag elől? 8 Teremjetek hát megtéréshez
illő gyümölcsöt, 9 és ne gondoljátok, hogy ezt mondhatjátok magatokban: A
mi atyánk Ábrahám! Mert mondom nektek, hogy az Isten ezekből a
kövekből is tud fiakat támasztani Ábrahámnak. 10 A fejsze pedig ott van
már a fák gyökerén: ezért minden fa, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágatik,
és tűzre vettetik. 11 Én vízzel keresztellek titeket, hogy megtérjetek, de
aki utánam jön, erősebb nálam: arra sem vagyok méltó, hogy a saruját vigyem.
Ő majd Szentlélekkel és tűzzel keresztel titeket. 12 Kezében
szórólapát van, és megtisztítja szérűjét: a gabonáját csűrbe
takarítja, a pelyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel.'' 13 Akkor eljött
Jézus Galileából a Jordán mellé Jánoshoz, hogy keresztelje meg őt. 14
János azonban megpróbálta visszatartani őt, és ezt mondta: ,,Nekem volna
szükségem arra, hogy megkeresztelj, és te jössz hozzám?'' 15 Jézus így
válaszolt: ,,Engedj most, mert az illik hozzánk, hogy így töltsünk be minden
igazságot.'' Akkor engedett neki. 16 Amikor pedig Jézus megkeresztelkedett,
azonnal kijött a vízből, és íme, megnyílt a menny, és látta, hogy Isten
Lelke galamb formájában aláereszkedik, és őreá száll. 17 És hang
hallatszott a mennyből: ,,Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm.''
Mt 4
1 Akkor elvitte
Jézust a Lélek a pusztába, hogy megkísértse az ördög. 2 Miután negyven nap és
negyven éjjel böjtölt, végül megéhezett. 3 Ekkor odament hozzá a kísértő,
és ezt mondta: ,,Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré.''
4 Ő így válaszolt: ,,Meg van írva: Nem csak kenyérrel él az ember, hanem
minden igével, amely Isten szájából származik.'' 5 Ezután magával vitte őt
az ördög a szent városba, a templom párkányára állította, 6 és így szólt hozzá:
,,Ha Isten Fia vagy, vesd le magadat, mert meg van írva: Angyalainak parancsot
ad, és azok tenyerükön hordoznak téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőbe.''
7 Jézus ezt mondta neki: ,,Viszont meg van írva: Ne kísértsd az Urat, a te
Istenedet!'' 8 Majd magával vitte az ördög egy igen magas hegyre, megmutatta
neki a világ minden országát és azok dicsőségét, 9 és ezt mondta neki:
,,Mindezt neked adom, ha leborulva imádsz engem.'' 10 Ekkor így szólt hozzá
Jézus: ,,Távozz tőlem, Sátán, mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet
imádd, és csak neki szolgálj!'' 11 Ekkor elhagyta őt az ördög, és íme,
angyalok mentek oda, és szolgáltak neki. 12 Amikor Jézus meghallotta, hogy
Jánost fogságba vetették, visszatért Galileába. 13 Majd elhagyta Názáretet,
elment, és letelepedett a tengerparti Kapernaumban, Zebulon és Naftáli
területén, 14 hogy beteljesedjék az, amit Ézsaiás prófétált: 15 ,,Zebulon
földje és Naftáli földje, a Tenger melléke, a Jordánon túl, pogányok Galileája!
16 A nép, amely a sötétségben lakott, nagy világosságot látott, és akik a halál
földjén és árnyékában laktak, azoknak világosság támadt.'' 17 Ettől fogva
kezdte Jézus hirdetni: ,,Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa.''
18 Amikor a Galileai-tenger partján járt, meglátott két testvért, Simont, akit
Péternek hívtak, és testvérét, Andrást, amint hálójukat a tengerbe vetették,
mivel halászok voltak. 19 Így szólt hozzájuk: ,,Jöjjetek utánam, és én
emberhalászokká teszlek titeket.'' 20 Ők pedig azonnal otthagyták
hálóikat, és követték őt. 21 Miután tovább ment onnan, meglátott két másik
testvért, Jakabot, a Zebedeus fiát és testvérét, Jánost, amint a hajóban
atyjukkal, Zebedeussal együtt rendezték hálóikat, és őket is elhívta. 22
Ők pedig azonnal otthagyták a hajót és atyjukat, és követték őt. 23
Azután bejárta egész Galileát, tanított a zsinagógáikban, hirdette a menynyek
országának evangéliumát, és gyógyított mindenféle betegséget és
erőtlenséget a nép körében. 24 El is terjedt a híre egész Szíriában, és
hozzá vitték a sokféle betegségtől és kíntól gyötört szenvedőket, a
megszállottakat, holdkórosokat és bénákat, és meggyógyította őket. 25 Nagy
sokaság követte Galileából, a Tízvárosból, Jeruzsálemből, Júdeából és a
Jordánon túlról.
Mt 5
1 Amikor meglátta a
sokaságot, felment a hegyre, és miután leült, odamentek hozzá tanítványai. 2
Ő pedig megszólalt, és így tanította őket: 3 ,,Boldogok a lelki
szegények, mert övék a mennyek országa. 4 Boldogok, akik sírnak, mert ők
megvigasztaltatnak. 5 Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet. 6
Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők
megelégíttetnek. 7 Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek.
8 Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Istent. 9 Boldogok,
akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek. 10 Boldogok,
akiket az igazságért üldöznek, mert övék a mennyek országa.
11 Boldogok vagytok,
ha énmiattam gyaláznak és üldöznek titeket, és mindenféle rosszat hazudnak
rólatok. 12 Örüljetek és ujjongjatok, mert jutalmatok bőséges a
mennyekben, hiszen így üldözték a prófétákat is, akik előttetek éltek.''
13 ,,Ti vagytok a föld sója. Ha pedig a só megízetlenül, mivel lehetne ízét
visszaadni? Semmire sem való már, csak arra, hogy kidobják, és eltapossák az
emberek. 14 Ti vagytok a világ világossága. Nem rejthető el a hegyen épült
város. 15 A lámpást sem azért gyújtják meg, hogy a véka alá, hanem hogy a
lámpatartóra tegyék, és akkor világít mindenkinek a házban. 16 Úgy ragyogjon a
ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és
dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.'' 17 ,,Ne gondoljátok, hogy azért
jöttem, hogy érvénytelenné tegyem a törvényt vagy a próféták tanítását. Nem
azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem, hanem hogy betöltsem azokat. 18 Mert
bizony mondom néktek, hogy amíg az ég és a föld el nem múlik, egy ióta vagy egy
vessző sem vész el a törvényből, míg minden be nem teljesedik. 19
Tehát ha valaki a legkisebb parancsolatok közül akár csak egyet is eltöröl, és
úgy tanítja az embereket, az a legkisebb lesz a mennyek országában; ha pedig
valaki ezeket megtartja és tanítja, nagy lesz az a mennyek országában. 20 Mert
mondom nektek, ha a ti igazságotok messze felül nem múlja az írástudókét és
farizeusokét, akkor semmiképpen sem mentek be a mennyek országába.''
21 ,,Hallottátok,
hogy megmondtatott a régieknek: Ne ölj! Mert aki öl, méltó arra, hogy
ítélkezzenek felette. 22 Én pedig azt mondom nektek, hogy aki haragszik
atyjafiára, méltó arra, hogy ítélkezzenek felette, aki pedig azt mondja
atyjafiának: Ostoba! - méltó a főtörvényszéki eljárásra; aki pedig azt
mondja: Bolond! - méltó a gyehenna tüzére. 23 Ha tehát áldozati ajándékodat az
oltárhoz viszed, és ott jut eszedbe, hogy atyádfiának valami panasza van
ellened, 24 hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, menj el, békülj ki
előbb atyádfiával, és csak azután térj vissza, s vidd fel ajándékodat. 25
Békülj meg ellenfeleddel hamar, amíg az úton együtt van veled, hogy át ne adjon
ellenfeled a bírónak, a bíró pedig a szolgának, és így börtönbe kerülj. 26
Bizony, mondom néked, ki nem jössz onnan, amíg meg nem adod az utolsó fillért
is.''
27 ,,Hallottátok,
hogy megmondatott: Ne paráználkodj! 28 Én pedig azt mondom nektek: aki
kívánsággal tekint egy asszonyra, már paráznaságot követett el vele szívében.
29 Ha a jobb szemed visz bűnre, vájd ki, és dobd el magadtól, mert jobb
neked, ha egy vész el tagjaid közül, mintha egész tested vettetik a gyehennára.
30 Ha pedig jobb kezed visz bűnre, vágd le, és dobd el magadtól, mert jobb
neked, ha egy vész el tagjaid közül, mintha egész tested vettetik a
gyehennára.''
31 ,,Megmondatott ez
is: Aki elbocsátja feleségét, adjon neki válólevelet. 32 Én pedig azt mondom
nektek, hogy aki elbocsátja feleségét, paráznaság esetét kivéve, az
házasságtörővé teszi őt, és aki elbocsátott asszonyt vesz feleségül,
az házasságtörést követ el.''
33 ,,Hallottátok azt
is, hogy megmondatott a régieknek: Ne esküdj hamisan az Úrnak pedig add meg,
amit esküvel fogadtál. 34 Én pedig azt mondom nektek, hogy egyáltalán ne
esküdjetek: se az égre, mert az az Isten királyi széke, 35 se a földre, mert az
lábainak zsámolya, se Jeruzsálemre, mert az a nagy Király városa; 36 de ne
esküdj saját fejedre sem, hiszen egyetlen hajad szálát sem tudod fehérré vagy
feketévé tenni. 37 Ellenben a ti beszédetekben az igen legyen igen, a nem pedig
nem, ami pedig túlmegy ezen, az a gonosztól van.''
38 ,,Hallottátok,
hogy megmondatott: Szemet szemért, fogat fogért. 39 Én pedig azt mondom nektek,
hogy ne szálljatok szembe a gonosszal, hanem annak, aki arcul üt jobb
felől, tartsd oda másik arcodat is. 40 Ha valaki pereskedni akar veled, és
el akarja venni az alsó ruhádat, engedd át neki a felsőt is. 41 Ha pedig
valaki egy mérföldnyi útra kényszerít, menj el vele kettőre. 42 Aki kér
tőled, annak adj, és aki kölcsön akar kérni tőled, attól ne fordulj
el.''
43 ,,Hallottátok,
hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet. 44 Én
pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért,
akik üldöznek titeket, 45 hogy legyetek mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza
napját gonoszokra és jókra, és esőt ad igazaknak és hamisaknak. 46 Mert ha
azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, mi a jutalmatok? Nem ugyanezt
teszik-e a vámszedők is? 47 És ha csak atyátokfiait köszöntitek, mennyivel
tesztek többet másoknál? Nem ugyanezt teszik-e a pogányok is? 48 Ti azért legyetek
tökéletesek, mint ahogy mennyei Atyátok tökéletes.''
Mt 6
1 ,,Vigyázzatok: a
kegyességeteket ne az emberek előtt gyakoroljátok, hogy lássanak titeket,
mert így nem kaptok jutalmat mennyei Atyátoktól. 2 Amikor tehát adományt adsz,
ne kürtöltess magad előtt, ahogyan a képmutatók teszik a zsinagógákban és
az utcákon, hogy dicsérjék őket az emberek. Bizony, mondom néktek:
megkapták jutalmukat. 3 Te pedig amikor adományt adsz, ne tudja a bal kezed,
mit tesz a jobb, 4 hogy adakozásod titokban történjék; a te Atyád pedig, aki
látja, ami titokban történik, megfizet neked.'' 5 ,,Amikor imádkoztok, ne
legyetek olyanok, mint a képmutatók, akik szeretnek a zsinagógákban és az
utcasarkokon megállva imádkozni, hogy lássák őket az emberek. Bizony,
mondom néktek: megkapták jutalmukat. 6 Te pedig amikor imádkozol, menj be a
belső szobádba, és ajtódat bezárva imádkozzál Atyádhoz titokban; Atyád
pedig, aki látja, amit titokban teszel, megfizet neked.''
7 ,,Amikor pedig
imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok, akik azt gondolják, hogy
bőbeszédűségükért hallgattatnak meg. 8 Ne legyetek tehát hozzájuk
hasonlók, mert tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt még
kérnétek tőle.''
9 ,,Ti tehát így
imádkozzatok: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved,
10 jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a
földön is; 11 mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma, 12 és bocsásd meg
vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; 13 és ne
vigy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól; mert tied az ország, a
hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.''
14 ,,Mert ha az
embereknek megbocsátjátok vétkeiket, nektek is megbocsát mennyei Atyátok. 15 Ha
pedig nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg a ti
vétkeiteket.'' 16 ,,Amikor pedig böjtöltök, ne nézzetek komoran, mint a
képmutatók, akik eltorzítják arcukat, hogy lássák az emberek böjtölésüket.
Bizony, mondom néktek: megkapták jutalmukat. 17 Amikor pedig te böjtölsz, kend
meg a fejedet, és mosd meg az arcodat, 18 hogy böjtölésedet ne az emberek
lássák, hanem Atyád, aki rejtve van; és Atyád, aki látja, ami titokban
történik, megfizet neked.'' 19 ,,Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a
földön, ahol a moly és a rozsda megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és
ellopják, 20 hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a
moly, sem a rozsda nem emészti meg, és ahol a tolvajok sem ássák ki, és nem
lopják el. 21 Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is.'' 22 ,,A test
lámpása a szem. Ezért ha a szemed tiszta, az egész tested világos lesz. 23 Ha
pedig a szemed gonosz, az egész tested sötét lesz. Ha tehát a benned lévő
világosság sötétség, milyen nagy akkor a sötétség!'' 24 ,,Senki sem szolgálhat
két úrnak, mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az
egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti: nem szolgálhattok Istennek és a
mammonnak.'' 25 ,,Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit
egyetek, és mit igyatok, se testetekért, hogy mivel ruházkodjatok. Nem több-e az
élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál? 26 Nézzétek meg az égi madarakat:
nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem takarnak, és mennyei Atyátok
eltartja őket. Nem vagytok-e ti sokkal értékesebbek náluk? 27 Aggódásával
pedig ki tudná közületek meghosszabbítani életét csak egy arasznyival is? 28
Mit aggódtok a ruházatért is? Figyeljétek meg a mezei liliomokat, hogyan
növekednek: nem fáradoznak, és nem fonnak, 29 de mondom nektek, hogy Salamon
teljes dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül akár csak egy is.
30 Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, így
öltözteti az Isten, nem sokkal inkább titeket, kicsinyhitűek?''
31 ,,Ne aggódjatok
tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? - vagy: Mit igyunk? - vagy: Mit öltsünk
magunkra? 32 Mindezt a pogányok kérdezgetik; a ti mennyei Atyátok pedig tudja,
hogy szükségetek van minderre. 33 De keressétek először az ő országát
és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek. 34 Ne aggódjatok
tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a
maga baja.''
Mt 7
1 ,,Ne ítéljetek,
hogy ne ítéltessetek! 2 Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek; és
amilyen mértékkel mértek, nektek is olyannal mérnek. 3 Miért nézed a szálkát
atyádfia szemében, a magad szemében pedig miért nem veszed észre még a gerendát
sem? 4 Vagy hogyan mondhatod akkor atyádfiának: Hadd vegyem ki szemedből a
szálkát! - mikor a magad szemében ott a gerenda. 5 Képmutató, vedd ki
előbb saját szemedből a gerendát, és akkor majd jól fogsz látni
ahhoz, hogy kivehesd atyádfia szeméből a szálkát.'' 6 ,,Ne adjátok oda a
kutyáknak azt, ami szent, gyöngyeiteket se dobjátok oda a disznók elé, nehogy
lábukkal széttapossák azokat, majd megfordulva széttépjenek titeket.'' 7 ,,Kérjetek,
és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek.
8 Mert aki kér, mind kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek megnyittatik.
9 Ugyan ki az közöttetek, aki ha kenyeret kér a fia, követ ad neki, 10 vagy ha
halat kér, kígyót ad neki? 11 Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok jó
ajándékokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább ad jókat a ti mennyei
Atyátok azoknak, akik kérik tőle?'' 12 ,,Amit tehát szeretnétek, hogy az
emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük, mert ez a
törvény, és ezt tanítják a próféták.'' 13 ,,Menjetek be a szoros kapun! Mert
tágas az a kapu, és széles az az út, amely a kárhozatba visz, és sokan vannak,
akik azon járnak. 14 Mert szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az
életre visz, és kevesen vannak, akik azt megtalálják.'' 15 ,,Óvakodjatok a
hamis prófétáktól, akik juhok ruhájában jönnek hozzátok, de belül ragadozó
farkasok. 16 Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Tüskebokorról
szednek-e szőlőt, vagy bogáncskóróról fügét? 17 Tehát minden jó fa jó
gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt terem. 18 Nem hozhat a jó
fa rossz gyümölcsöt, rossz fa sem hozhat jó gyümölcsöt. 19 Amelyik fa nem terem
jó gyümölcsöt, azt kivágják, és tűzre vetik. 20 Tehát gyümölcseikről
ismeritek meg őket.'' 21 ,,Nem mindenki megy be a menynyek országába, aki
ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám
akaratát. 22 Sokan mondják majd nekem ama napon: Uram, Uram, nem a te nevedben
prófétáltunk-e, nem a te nevedben űztünk-e ki ördögöket, és nem a te
nevedben tettünk-e sok csodát? 23 És akkor kijelentem nekik: Sohasem ismertelek
titeket, távozzatok tőlem, ti gonosztevők!'' 24 ,,Aki tehát hallja
tőlem ezeket a beszédeket, és cselekszi azokat, hasonló lesz az okos
emberhez, aki kősziklára építette a házát. 25 És ömlött a zápor, és jöttek
az árvizek, feltámadtak a szelek, és nekidőltek annak a háznak, de nem
omlott össze, mert kősziklára volt alapozva. 26 Aki pedig hallja
tőlem ezeket a beszédeket, de nem cselekszi, hasonló lesz a bolond
emberhez, aki homokra építette a házát. 27 És ömlött a zápor, és jöttek az
árvizek, feltámadtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; az összeomlott, és
teljesen elpusztult.'' 28 Amikor Jézus befejezte ezeket a beszédeket, a sokaság
álmélkodott tanításán, 29 mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma
van, és nem úgy, mint az írástudóik.
Mt 8
1 Amikor lejött a
hegyről, nagy sokaság követte őt, 2 és íme, odament egy leprás,
leborult előtte, és ezt mondta: ,,Uram, ha akarod, megtisztíthatsz.'' 3
Jézus kinyújtotta a kezét, megérintette őt, és ezt mondta: ,,Akarom.
Tisztulj meg!'' És a lepra azonnal letisztult róla. 4 Ekkor így szólt hozzá
Jézus: ,,Vigyázz, senkinek se szólj, hanem menj el, mutasd meg magadat a
papnak, és ajánld fel az áldozati ajándékot, amelyet Mózes elrendelt,
bizonyságul nekik.'' 5 Amikor Jézus Kapernaumba érkezett, odament hozzá egy
százados, és kérte: 6 ,,Uram, a szolgám bénán fekszik otthon, és szörnyű
kínjai vannak.'' 7 Jézus így szólt hozzá: ,,Elmegyek, és meggyógyítom.'' 8 De a
százados ezt felelte rá: ,,Uram, nem vagyok méltó arra, hogy hajlékomba jöjj,
hanem csak egy szót szólj, és meggyógyul a szolgám. 9 Mert én is hatalom alatt
álló ember vagyok, és nekem is vannak alárendelt katonáim. Mondom az egyiknek:
Menj el! - és elmegy, a másiknak: Jöjj ide! - és idejön, vagy szólok a
szolgámnak: tedd meg ezt! - és megteszi.'' 10 Amikor Jézus ezt hallotta,
elcsodálkozott, és így szólt kísérőihez: ,,Bizony, mondom néktek, senkiben
sem találtam ilyen nagy hitet Izráelben. 11 De mondom néktek, hogy sokan
eljönnek napkeletről és napnyugatról, és asztalhoz telepednek Ábrahámmal,
Izsákkal és Jákóbbal a menynyek országában; 12 akik pedig Isten országa fiainak
tartják magukat, kivettetnek a külső sötétségre, ott lesz majd sírás és
fogcsikorgatás.'' 13 A századosnak pedig ezt mondta Jézus: ,,Menj el, és legyen
a te hited szerint.'' És meggyógyult a szolga még abban az órában. 14 Amikor
Jézus Péter házába ment, látta, hogy annak anyósa fekszik és lázas. 15 Jézus
megérintette a kezét, és elhagyta az asszonyt a láz, az pedig felkelt, és
szolgált neki. 16 Amikor este lett, sok megszállottat vittek hozzá, ő
pedig szóval űzte ki a tisztátalan lelkeket, és minden beteget
meggyógyított, 17 hogy beteljesedjenek az Ézsaiás próféta által mondottak: ,,Erőtlenségünket
ő vette el, és betegségeinket ő hordozta.'' 18 Amikor Jézus meglátta
maga körül a sokaságot, úgy rendelkezett, hogy keljenek át a túlsó partra. 19
Egy írástudó odament, és így szólt hozzá: ,,Mester, követlek, akárhová mégy.''
20 Jézus így válaszolt: ,,A rókáknak van barlangjuk és az égi madaraknak van
fészkük, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania.'' 21 Egy másik
tanítvány pedig ezt mondta neki: ,,Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek,
és eltemessem az apámat.'' 22 De Jézus így szólt hozzá: ,,Kövess engem, és
hagyd a halottakra, hogy eltemessék halottaikat!'' 23 Amikor beszállt a hajóba,
követték őt a tanítványai. 24 És íme, nagy vihar támadt a tengeren,
úgyhogy a hajót elborították a hullámok. Ő pedig aludt. 25 Tanítványai
odamentek hozzá, felébresztették, és ezt mondták: ,,Uram, ments meg minket,
elveszünk!'' 26 De ő így szólt hozzájuk: ,,Mit féltek, ti
kicsinyhitűek?'' Majd felkelt, ráparancsolt a szelekre és a tengerre, és
nagy csend lett. 27 Az emberek pe dig elcsodálkoztak, és ezt mondták: ,,Ki ez,
hogy a szelek is, a tenger is engedelmeskednek neki?'' 28 Amikor a túlsó
partra, a gadaraiak földjére ért, két megszállott ment elé, akik a sírboltokból
jöttek elő, és nagyon veszélyesek voltak; annyira, hogy senki sem tudott
miattuk végigmenni azon az úton. 29 És egyszerre felkiáltottak: ,,Mi közünk
hozzád, Isten Fia? Azért jöttél ide, hogy idő előtt meggyötörj
minket?'' 30 Tőlük távolabbra volt egy legelésző disznónyáj, 31 azért
ezt kérték tőle az ördögök: ,,Ha kiűzöl minket, küldj a disznónyájba.''
32 Ő pedig ezt mondta nekik: ,,Menjetek!'' Akkor azok előjöttek, és
belementek a disznókba. És íme, a meredekről a tengerbe rohant az egész
nyáj, és beleveszett a vízbe. 33 A pásztorok pedig elfutottak, bementek a
városba, és elhíreszteltek mindent, azt is, ami a megszállottakkal történt. 34
Akkor azután az egész város kiment Jézus elé, és amikor meglátták, kérték, hogy
távozzék el határukból.
Mt 9
1 Jézus hajóra
szállva átkelt, és elment a maga városába. 2 És íme, vittek hozzá egy bénát, aki
ágyban feküdt. Amikor Jézus látta hitüket, így szólt a bénához: ,,Bízzál, fiam,
megbocsáttattak bűneid.'' 3 Ekkor néhány írástudó így szólt magában: ,,Ez
Istent káromolja.'' 4 Jézus pedig, mivel ismerte gondolataikat, ezt mondta:
,,Miért gondoltok gonoszt szívetekben? 5 Ugyan mi könnyebb, ezt mondani:
Megbocsáttattak bűneid! - vagy ezt mondani: Kelj fel, és járj!? 6 Hogy
pedig megtudjátok, hogy van hatalma az Emberfiának megbocsátani a bűnöket
a földön: Kelj fel - így szólt ekkor a bénához - vedd az ágyadat, és menj
haza!'' 7 Az pedig felkelt, és hazament. 8 Amikor a sokaság ezt meglátta,
félelem fogta el őket; és dicsőítették az Istent, aki ilyen hatalmat
adott az embereknek. 9 Amikor Jézus továbbment onnan, meglátott egy embert ülni
a vámnál, akit Máténak hívtak, és így szólt hozzá: ,,Kövess engem!'' Az
felkelt, és követte őt. 10 És történt, amikor Jézus asztalhoz telepedett a
házban, sok vámszedő és bűnös jött oda, és letelepedtek Jézussal és
az ő tanítványaival együtt. 11 Meglátták ezt a farizeusok, és szóltak
tanítványainak: ,,Miért eszik a ti mesteretek vámszedőkkel és
bűnösökkel együtt?'' 12 Ő pedig, amikor ezt meghallotta, így szólt:
,,Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. 13
Menjetek, és tanuljátok meg, mit jelent ez: Irgalmasságot akarok, és nem
áldozatot. Mert nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a
bűnösöket.'' 14 Akkor odamentek hozzá János tanítványai, és megkérdezték:
,,Miért van az, hogy mi és a farizeusok sokat böjtölünk, a te tanítványaid
pedig nem böjtölnek?'' 15 Jézus ezt mondta nekik: ,,Gyászolhat-e a násznép,
amíg velük van a vőlegény? De jönnek olyan napok, amikor elvétetik
tőlük a vőlegény, és akkor böjtölni fognak. 16 Senki sem tesz foltot
új posztóból régi ruhára, mert a toldás kitép a ruhából, és még csúnyább
szakadás támad. 17 Új bort sem töltenek régi tömlőbe, mert a tömlő
szétreped: a bor is kiömlik, a tömlő is elpusztul; hanem az új bort új
tömlőbe töltik, és akkor mindkettő megmarad.'' 18 Miközben ezeket
mondta nekik, íme, egy zsinagógai elöljáró ment hozzá, leborult előtte, és
így szólt: ,,A leányom most halt meg, de jöjj, tedd rá a kezed, és élni fog.''
19 Jézus felkelt, és követte őt tanítványaival együtt.
20 És íme, egy
tizenkét éve vérfolyásos asszony hátulról hozzáférkőzve megérintette ruhája
szegélyét, 21 mert ezt mondta magában: ,,Ha csak megérinthetem ruháját,
meggyógyulok.'' 22 Amikor Jézus megfordult, és meglátta őt, így szólt:
,,Bízzál, leányom, hited megtartott téged.'' És meggyógyult az asszony abban az
órában.
23 Amikor Jézus bement
az elöljáró házába, és meglátta a fuvolásokat meg a zajongó sokaságot, 24 így
szólt: ,,Menjetek innen, mert a leányka nem halt meg, csak alszik.'' Azok pedig
kinevették őt. 25 Amikor aztán kiküldték onnan a sokaságot, bement,
megfogta a leányka kezét, mire az felébredt. 26 És híre ment ennek az egész
vidéken. 27 Amikor Jézus továbbment onnan, csatlakozott hozzá két vak, és ezt
kiáltotta: ,,Könyörülj rajtunk, Dávid Fia!'' 28 Amikor pedig bement a házba,
odamentek hozzá a vakok; Jézus megkérdezte tőlük: ,,Hiszitek-e, hogy meg
tudom ezt tenni?'' Ezt felelték: ,,Igen, Uram!'' 29 Ekkor megérintette a
szemüket, és ezt mondta: ,,Legyen a ti hitetek szerint!'' 30 Erre megnyílt a
szemük. Jézus pedig erélyesen rájuk parancsolt: ,,Vigyázzatok, meg ne tudja
senki!'' 31 De azok elmentek, és elvitték hírét az egész vidéken. 32 Amikor
ezek mentek kifelé, íme, odavittek hozzá egy megszállott némát. 33 Miután
kiűzte belőle az ördögöt, megszólalt a néma, a sokaság pedig
elcsodálkozott, és ezt mondta: ,,Sohasem láttak még ilyet Izráelben!'' 34 A
farizeusok viszont ezt mondották: ,,Az ördögök fejedelmének a segítségével
űzi ki az ördögöket.'' 35 Jézus bejárta a városokat és a falvakat mind,
tanított a zsinagógáikban, hirdette a mennyek országának evangéliumát, gyógyított
mindenféle betegséget és erőtlenséget. 36 Amikor látta a sokaságot,
megszánta őket, mert elgyötörtek és elesettek voltak, mint a juhok pásztor
nélkül. 37 Ekkor így szólt tanítványaihoz: ,,Az aratnivaló sok, de a munkás
kevés: 38 kérjétek tehát az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az
aratásába.''
Mt 10
1 Magához hívta
tizenkét tanítványát, és hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkek felett, hogy
kiűzzék azokat, és gyógyítsanak mindenféle betegséget és
erőtlenséget.
2 A tizenkét apostol
neve pedig ez: az első Simon, akit Péternek hívnak, és testvére, András;
Jakab, a Zebedeus fia, és testvére, János; 3 Fülöp és Bertalan, Tamás és Máté,
a vámszedő; Jakab, az Alfeus fia és Taddeus, 4 Simon, a Kananeus, és
Júdás, az Iskáriótes, aki el is árulta őt.
5 Ezt a tizenkettőt
küldte ki Jézus, és ezt a rendelkezést adta nekik: ,,Pogányokhoz vezető
útra ne térjetek le, samaritánusok városába ne menjetek be, 6 inkább menjetek
Izráel házának elveszett juhaihoz. 7 Menjetek el, és hirdessétek: elközelített
a mennyek országa! 8 Gyógyítsatok meg betegeket, támasszatok fel halottakat,
tisztítsatok meg leprásokat, űzzetek ki ördögöket. Ingyen kaptátok, ingyen
adjátok. 9 Ne szerezzetek se aranyat, se ezüstöt, se rézpénzt az övetekbe, 10
se tarisznyát az útra, se két felsőruhát, se sarut, se botot: mert méltó a
munkás a kenyerére.''
11 Ha pedig egy
városba vagy faluba mentek be, tudjátok meg, hogy ki méltó ott erre, és
maradjatok annál, míg csak tovább nem mentek. 12 Amikor beléptek a házba,
köszöntsétek a ház népét, 13 és ha méltó rá az a ház, szálljon reá
békességetek, ha pedig nem méltó, békességetek térjen vissza rátok. 14 Ha pedig
valaki nem fogad be titeket, meg sem hallgatja szavaitokat: menjetek ki abból a
házból vagy városból, még a port is verjétek le lábatokról. 15 Bizony, mondom
néktek: elviselhetőbb sorsa lesz Sodoma és Gomora földjének az ítélet
napján, mint annak a városnak.''
16 ,,Íme, én
elküldelek titeket, mint juhokat a farkasok közé: legyetek tehát okosak, mint a
kígyók, és szelídek, mint a galambok. 17 Óvakodjatok az emberektől, mert
átadnak a törvényszékeknek, és megkorbácsolnak zsinagógáikban, 18 sőt
helytartók és királyok elé hurcolnak énmiattam, tanúbizonyságul nekik és a
pogányoknak. 19 Amikor azonban átadnak titeket, ne aggódjatok amiatt, hogy miképpen
vagy mit mondjatok, mert megadatik nektek abban az órában, hogy mit mondjatok.
20 Mert nem ti vagytok, akik beszéltek, hanem Atyátok Lelke szól általatok. 21
Akkor majd testvér a testvérét, apa a gyermekét adja halálra, gyermekek
támadnak szüleik ellen, és megöletik őket, 22 és mindenki gyűlöl majd
titeket az én nevemért, de aki mindvégig kitart, az üdvözül. 23 Ha pedig
üldöznek az egyik városban, meneküljetek a másikba. Bizony, mondom néktek: még
végig sem járjátok Izráel városait, mire eljön az Emberfia.''
24 ,,A tanítvány nem
feljebbvaló a mesterénél, sem a szolga az uránál. 25 Elég a tanítványnak, hogy
olyanná legyen, mint a mestere, és a szolgának, mint az ura. Ha a ház urát
Belzebubnak nevezték el, mennyivel inkább házanépét?''
26 ,,Tehát ne
rettenjetek meg tőlük! Mert nincs olyan rejtett dolog, amely le ne
lepleződnék, és olyan titok, amely ki ne tudódnék. 27 Amit a sötétségben
mondok nektek, azt a világosságban mondjátok el; amit fülbe súgva hallotok, azt
a háztetőkről hirdessétek. 28 Ne féljetek azoktól, akik megölik a
testet, de a lelket meg nem ölhetik. Inkább attól féljetek, aki a lelket is,
meg a testet is el tudja pusztítani a gyehennában.''
29 ,,Ugye, a verébnek
párja egy fillér, és egy sem esik le közülük a földre Atyátok tudtán kívül? 30
Nektek pedig még a hajatok szálai is mind számon vannak tartva. 31 Ne féljetek
tehát: ti sok verébnél értékesebbek vagytok.''
32 ,,Aki tehát
vallást tesz rólam az emberek előtt, arról majd én is vallást teszek
mennyei Atyám előtt, 33 aki pedig megtagad engem az emberek előtt,
azt majd én is megtagadom mennyei Atyám előtt.''
34 ,,Ne gondoljátok,
hogy azért jöttem, hogy békességet hozzak a földre. Nem azért jöttem, hogy
békességet hozzak, hanem hogy kardot. 35 Azért jöttem, hogy szembeállítsam az
embert apjával, a leányt anyjával, a menyet anyósával, 36 és így az embernek
ellensége lesz a háza népe. 37 Aki jobban szereti apját vagy anyját, mint
engem, az nem méltó hozzám; aki jobban szereti fiát vagy leányát, mint engem,
az nem méltó hozzám; 38 és aki nem veszi fel keresztjét, és nem követ engem,
nem méltó hozzám. 39 Aki megtalálja életét, az elveszti azt, aki pedig elveszti
életét énértem, az megtalálja azt.''
40 ,,Aki titeket
befogad, az engem fogad be, és aki engem fogad be, az azt fogadja be, aki
elküldött engem. 41 Aki befogad egy prófétát azért, mert az próféta, prófétának
járó jutalmat kap; aki pedig egy igaz embert fogad be azért, mert az igaz, igaz
embernek járó jutalmat kap. 42 Aki pedig csak egyetlen pohár friss vizet ad
inni egynek e kicsinyek közül, mert az tanítvány: bizony, mondom néktek,
semmiképpen sem fogja elveszteni jutalmát.''
Mt 11
1 Amikor Jézus
bevégezte a tizenkét tanítvány útbaigazítását, továbbment onnan, hogy tanítson
és igét hirdessen a városokban.
2 Amikor pedig János
a börtönben hallott Krisztus cselekedeteiről, ezt üzente neki
tanítványaival: 3 ,,Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?'' 4 Jézus
így válaszolt nekik: ,,Menjetek, és mondjátok el Jánosnak, amiket hallotok és
láttok: 5 vakok látnak, és bénák járnak, leprások tisztulnak meg, és süketek
hallanak, halottak támadnak fel, és szegényeknek hirdettetik az evangélium, 6
és boldog, aki nem botránkozik meg énbennem.''
7 Amikor azok
elmenőben voltak, elkezdett Jézus beszélni a sokaságnak Jánosról: ,,Miért
mentetek ki a pusztába? Szélingatta nádszálat látni? 8 Ugyan miért mentetek ki?
Puha ruhákba öltözött embert látni? Hiszen akik puha ruhákat viselnek, a
királyok palotáiban vannak. 9 De hát miért mentetek ki? Prófétát látni? Azt
láttatok, sőt - mondom néktek - prófétánál is nagyobbat. 10 Ő az,
akiről meg van írva: Íme, én elküldöm előtted követemet, aki
elkészíti előtted az utat. 11 Bizony, mondom néktek: nem támadt asszonytól
születettek között nagyobb Keresztelő Jánosnál; de aki a legkisebb a
mennyek országában, nagyobb nála. 12 Keresztelő János napjaitól mostanig a
mennyek országa erőszakot szenved, és az erőszakosok igyekeznek
hatalmukba keríteni. 13 Mert minden próféta és a törvény János idejéig
prófétált. 14 És ha akarjátok, fogadjátok el, ő Illés, aki eljövendő
volt. 15 Akinek van füle, hallja!''
16 ,,De kihez
hasonlítsam ezt a nemzedéket? Hasonlók azokhoz a gyermekekhez, akik a piacon
ülnek, és ezt kiáltják a többieknek: 17 Furulyáztunk nektek, és nem
táncoltatok; siratót énekeltünk, és nem gyászoltatok.
18 Mert eljött János,
aki nem eszik, és nem is iszik, és ezt mondják: Ördög van benne! 19 Eljött az
Emberfia, eszik és iszik, és ezt mondják: Íme, falánk és részeges ember,
vámszedők és bűnösök barátja! De cselekedetei által nyert igazolást a
bölcsesség.'' 20 Akkor azokat a városokat, amelyekben legtöbb csodája történt,
feddeni kezdte, mert nem tértek meg: 21 ,,Jaj neked, Korazin! Jaj neked,
Bétsaida! Mert ha Tíruszban és Szidónban történtek volna azok a csodák, amelyek
nálatok történtek, régen megtértek volna zsákban és hamuban! 22 Sőt mondom
nektek: Tírusznak és Szidónnak elviselhetőbb sorsa lesz az ítélet napján,
mint nektek. 23 Te is, Kapernaum, talán az égig emelkedsz? A pokolig fogsz
levettetni! Mert ha Sodomában történtek volna azok a csodák, amelyek benned
történtek, megmaradt volna a mai napig. 24 Sőt mondom nektek, hogy Sodoma
földjének elviselhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint neked.'' 25
Abban az időben megszólalt Jézus, és ezt mondta: ,,Magasztallak, Atyám,
menny és föld Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől,
és felfedted a gyermekeknek. 26 Igen, Atyám, mert így láttad jónak. 27 Az én
Atyám mindent átadott nekem, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, az Atyát
sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú akarja kijelenteni. 28
Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és
én megnyugvást adok nektek. 29 Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok
meg tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű, és megnyugvást
találtok lelketeknek. 30 Mert az én igám boldogító, és az én terhem
könnyű.''
Mt 12
1 Abban az
időben Jézus gabonaföldeken ment át szombaton, tanítványai pedig
megéheztek, és elkezdtek kalászokat tépdesni és enni. 2 Amikor ezt meglátták a
farizeusok, szóltak neki: ,,Íme, tanítványaid olyat tesznek, amit nem szabad
tenni szombaton.'' 3 Ő pedig ezt válaszolta nekik: ,,Nem olvastátok, hogy
mit tett Dávid, amikor kíséretével együtt megéhezett? 4 Bement az Isten házába,
és a szent kenyereket ették meg, amelyeket nem lett volna szabad megennie sem
neki, sem az ő kíséretének, hanem csak a papoknak. 5 Vagy nem olvastátok a
törvényben, hogy szombaton a papok a templomban megszegik a szombatot, mégsem
vétkeznek? 6 De mondom nektek, hogy még a templomnál is nagyobb van itt. 7 Ha
pedig értenétek, mit jelent ez: Irgalmasságot akarok, nem áldozatot, - nem
ítéltétek volna el azokat, akik nem vétkeztek. 8 Mert az Emberfia ura a
szombatnak.'' 9 Onnan eltávozva bement a zsinagógába, 10 ahol volt egy sorvadt
kezű ember. Megkérdezték Jézustól: ,,Szabad-e szombaton gyógyítani?'' -
hogy vádat emeljenek ellene. 11 Ő pedig ezt mondta nekik: ,,Ki az az ember
közületek, akinek ha egy juha van, és az verembe esik szombaton, nem ragadja
meg, és nem húzza ki? 12 Az ember pedig mennyivel többet ér a juhnál! Szabad
tehát jót tenni szombaton!'' 13 Ekkor így szólt ahhoz az emberhez: ,,Nyújtsd ki
a kezedet!'' Az kinyújtotta, és meggyógyult a keze: ugyanolyan ép lett, mint a
másik. 14 A farizeusok pedig kimentek, és elhatározták, hogy végeznek vele. 15
Amikor Jézus ezt megtudta, eltávozott onnan. Sokan követték; ő
meggyógyította mindnyájukat, 16 és meghagyta nekik: ne fedjék fel, kicsoda
ő, 17 hogy beteljesedjék, amit Ézsiás prófétált: 18 ,,Íme, az én szolgám,
akit kiválasztottam, akit én szeretek, akit kedvel a lelkem! Lelkemet adom
neki, és igaz ítéletet hirdet a népeknek. 19 Nem szít viszályt, és nem kiáltoz,
senki sem hallja hangját az utcákon. 20 Megrepedt nádszálat nem tör el, és
füstölgő mécsest nem olt ki, míg győzelemre nem viszi az igaz
ítéletet. 21 És az ő nevében reménykednek majd a népek.'' 22 Akkor
odavittek hozzá egy vak és néma megszállottat, és ő meggyógyította,
úgyhogy a néma beszélt és látott. 23 Az egész sokaság elcsodálkozott ezen, és
ezt mondta: ,,Csak nem ez a Dávid Fia?'' 24 A farizeusok azonban, amikor ezt
meghallották, kijelentették: ,,Ez nem űzheti ki az ördögöket másként, csak
Belzebubnak, az ördögök fejedelmének a segítségével.'' 25 Ő pedig, ismerve
gondolataikat, ezt mondta nekik: ,,Minden ország, amely meghasonlik önmagával,
elpusztul, és egyetlen város vagy ház sem maradhat fenn, amely meghasonlik
önmagával. 26 Ha pedig a Sátán a Sátánt űzi ki, meghasonlott önmagával, és
akkor hogyan maradhat fenn az országa? 27 És ha én Belzebubbal űzöm ki az
ördögöket, a ti fiaitok kivel űzik ki? Ezért ők lesznek a ti
bíráitok! 28 Ha viszont én Isten Lelkével űzöm ki az ördögöket, akkor
bizony elérkezett hozzátok az Isten országa. 29 Vagy hogyan mehetne be valaki
egy erős ember házába, és hogyan rabolhatná el annak javait, ha előbb
meg nem kötözi azt az erős embert? Akkor azonban kirabolhatja a házát. 30
Aki nincs velem, ellenem van, és aki nem velem gyűjt, tékozol.''
31 ,,Ezért mondom
nektek: minden bűn és káromlás meg fog bocsáttatni az embereknek, de a
Lélek káromlása nem bocsáttatik meg. 32 Még ha valaki az Emberfia ellen szól,
annak is megbocsáttatik, de aki a Szentlélek ellen szól, annak nem bocsáttatik
meg sem ebben a világban, sem az eljövendőben.''
33 ,,Ha jó a fa, jó a
gyümölcse is, ha rossz a fa, rossz a gyümölcse is. Mert gyümölcséről lehet
megismerni a fát. 34 Viperák fajzata! Hogyan szólhatnátok jót gonosz létetekre?
Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj. 35 A jó ember jó
kincséből hoz elő jót, a gonosz ember gonosz kincséből hoz
elő gonoszt. 36 De mondom nektek, hogy minden haszontalan szóról, amelyet
kimondanak az emberek, számot fognak adni az ítélet napján: 37 mert szavaid
alapján mentenek fel, és szavaid alapján marasztalnak el téged.'' 38 ,,Akkor
újra megszólították néhányan az írástudók és a farizeusok közül: ,,Mester, jelt
akarunk látni tőled.'' 39 Ő pedig így válaszolt nekik: ,,Ez a gonosz
és parázna nemzedék jelt követel, de nem adatik neki más jel, csak a Jónás
próféta jele. 40 Mert ahogyan Jónás három nap és három éjjel volt a hal
gyomrában, úgy lesz az Emberfia is a föld belsejében három nap és három éjjel.
41 A ninivei férfiak feltámadnak az ítéletkor ezzel a nemzedékkel együtt, és
elítélik ezt a nemzedéket, mert ők megtértek Jónás prédikálására; ámde itt
nagyobb van Jónásnál! 42 Dél királynője feltámad az ítéletkor ezzel a
nemzedékkel együtt, és elítéli ezt a nemzedéket, mert ő eljött a föld
végső határairól, hogy meghallgassa Salamon bölcsességét; ámde itt nagyobb
van Salamonnál!''
43 ,,Amikor a
tisztátalan lélek kimegy az emberből, víz nélküli helyeken bolyong,
nyugalmat keres, de nem talál. 44 Akkor így szól: Visszatérek házamba, ahonnan
kijöttem. Amikor odaér, gazdátlanul, kiseperve és felékesítve találja az 45
Akkor elmegy, vesz maga mellé másik hét magánál is gonoszabb lelket; bemennek,
és ott laknak, és annak az embernek az utóbbi állapota rosszabb lesz az
előbbinél. Ez történik majd ezzel a gonosz nemzedékkel is.'' 46 Még
beszélt a sokasághoz, amikor íme, anyja és testvérei megálltak odakint, mert
beszélni akartak vele. 47 Valaki szólt neki: ,,Íme, anyád és testvéreid odakint
állnak, és beszélni akarnak veled.'' 48 Ő azonban így felelt annak, aki
szólt neki: ,,Ki az én anyám, és kik az én testvéreim?'' 49 Erre kinyújtotta
kezét tanítványai felé, és így szólt: ,,Íme, az én anyám és az én testvéreim!
50 Mert aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az az én fivérem,
nővérem és az én anyám.''
Mt 13
1 Azon a napon kiment
Jézus a házból, és leült a tenger partján. 2 Nagy sokaság gyűlt össze
körülötte, ezért beszállt egy hajóba, és leült; az egész sokaság pedig a parton
állt.
3 Aztán sok mindenre
tanította őket példázatokkal: ,,Íme, kiment a magvető vetni, 4 és
vetés közben néhány mag az útfélre esett, aztán jöttek a madarak, és
felkapkodták. 5 Mások sziklás helyre estek, ahol kevés volt a föld, és azonnal
kihajtottak, mert nem voltak mélyen a földben; 6 de amikor a nap felkelt,
megperzselődtek, és mivel nem volt gyökerük, kiszáradtak. 7 Mások tövisek
közé estek, és amikor a tövisek megnőttek, megfojtották őket. 8 A
többi pedig jó földbe esett, és termést hozott: az egyik százannyit, a másik
hatvanannyit, a harmadik harmincannyit. 9 Akinek van füle, hallja!''
10 A tanítványok
odamentek hozzá, és megkérdezték tőle: ,,Miért beszélsz nekik
példázatokban?'' 11 Ő így válaszolt: ,,Mert nektek megadatott, hogy
megértsétek a mennyek országának titkait, de azoknak nem adatott meg. 12 Mert
akinek van, annak adatik, és bővelkedik, akinek pedig nincs, attól az is
elvétetik, amije van. 13 Azért beszélek nekik példázatokban, mert látván nem
látnak, és hallván nem hallanak, és nem értenek.''
14 ,,Beteljesedik
rajtuk Ézsaiás jövendölése: Hallván halljatok, de ne értsetek, látván lássatok,
de ne ismerjetek! 15 Mert megkövéredett e nép szíve, fülükkel nehezen hallanak,
szemüket behunyták, hogy szemükkel ne lássanak, fülükkel ne halljanak, szívükkel
ne értsenek, hogy meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket.''
16 ,,A ti szemetek
pedig boldog, mert lát, és fületek boldog, mert hall. 17 Bizony, mondom néktek,
hogy sok próféta és igaz kívánta látni, amit láttok, de nem látták, és hallani,
amit hallotok, de nem hallották.''
18 ,,Ti tehát
halljátok meg a magvető példázatát! 19 Amikor valaki hallja a mennyek
országának igéjét, és nem érti, eljön a gonosz, és elragadja azt, ami szívébe
van vetve: ez olyan, mint akinél az útfélre hullott a mag. 20 Akinél pedig
sziklás talajra hullott, az hallja az igét, és azonnal örömmel fogadja, 21 de
nem gyökerezik meg benne, ezért csak ideig való, s amint nyomorúság vagy
üldözés támad az ige miatt, azonnal eltántorodik. 22 Akinél pedig tövisek közé
hullott, hallja az igét, de e világ gondja és a gazdagság csábítása megfojtja
az igét, és nem hoz termést. 23 Akinél pedig jó földbe hullott, az hallja és
érti az igét, és terem: az egyik százannyit, a másik hatvanannyit, a harmadik
harmincannyit.'' 24 Más példázatot is mondott nekik: ,,Hasonló a mennyek
országa ahhoz az emberhez, aki jó magot vetett a szántóföldjébe. 25 De amíg az
emberek aludtak, eljött az ellensége, konkolyt vetett a búza közé, és elment.
26 Amikor a zöld vetés szárba szökött, és már magot hozott, megmutatkozott a
konkoly is. 27 A szolgák ekkor odamentek a gazdához, és azt kérdezték
tőle: Uram, ugye jó magot vetettél a földedbe? Honnan van akkor benne a
konkoly? 28 Ellenség tette ezt! - felelte nekik. A szolgák erre megkérdezték:
Akarod-e, hogy kimenjünk, és összeszedjük a konkolyt? 29 Ő azonban így
válaszolt: Nem, mert amíg a konkolyt szednétek, kiszaggatnátok vele együtt a
búzát is. 30 Hadd nőjön együtt mind a kettő az aratásig, és az aratás
idején megmondom az aratóknak: Szedjétek össze először a konkolyt,
kössétek kévébe, és égessétek el, a búzát pedig takarítsátok be
csűrömbe.'' 31 Más példázatot is mondott nekik: ,,Hasonló a mennyek
országa a mustármaghoz, amelyet fog az ember, és elvet a szántóföldjébe. 32 Ez
kisebb ugyan minden magnál, de amikor felnő, nagyobb minden veteménynél,
és fává lesz, úgyhogy eljönnek az égi madarak, és fészket raknak ágai között.''
33 Más példázatot is
mondott nekik: ,,Hasonló a mennyek országa a kovászhoz, amelyet fog az asszony,
belekever három mérce lisztbe, míg végül az egész megkel.''
34 Mindezt
példázatokban mondta el Jézus a sokaságnak, és példázat nélkül semmit nem
mondott nekik, 35 hogy beteljesedjék, amit az ÚR mondott a próféta által:
,,Példázatokra nyitom meg számat, és a világ kezdete óta rejtett dolgokat jelentek
ki.'' 36 Ekkor elbocsátotta a sokaságot, és bement a házba, tanítványai pedig
ezzel a kéréssel fordultak hozzá: ,,Magyarázd meg nekünk a szántóföld
konkolyáról szóló példázatot.'' 37 Ő pedig így válaszolt nekik: ,,Az, aki
a jó magot veti, az Emberfia, 38 a szántóföld a világ, a jó mag a mennyek
országának fiai, a konkoly a gonosz fiai, 39 az ellenség, aki elvetette a
konkolyt, az ördög; az aratás a világ vége, az aratók pedig az angyalok. 40
Ahogyan tehát a konkolyt összegyűjtik és megégetik, úgy lesz a világ
végén. 41 Az Emberfia elküldi angyalait, és összegyűjtenek országából
minden botránkozást okozót és gonosztevőt, 42 és a tüzes kemencébe dobják
őket: ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás. 43 Akkor majd az igazak
fénylenek Atyjuk országában, mint a nap. Akinek van füle, hallja!'' 44
,,Hasonló a mennyek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, amelyet az
ember, miután megtalált, elrejt, örömében elmegy, eladja mindenét, amije van,
és megveszi azt a szántóföldet.''
45 ,,Hasonló a
mennyek országa a kereskedőhöz is, aki szép gyöngyöket keres. 46 Amikor
egy nagyértékű gyöngyre talál, elmegy, eladja mindenét, amije van, és
megvásárolja azt.''
47 ,,Hasonló a
mennyek országa a tengerbe kivetett kerítőhálóhoz is, amely mindenféle
halfajtát összegyűjt. 48 Amikor megtelik, kivonják a partra, és leülve a
jókat edényekbe gyűjtik, a hitványakat pedig kidobják. 49 Így lesz a világ
végén is: eljönnek az angyalok, és kiválogatják a gonoszokat az igazak közül,
50 és a tüzes kemencébe dobják őket, ott lesz majd sírás és
fogcsikorgatás.''
51 ,,Megértettétek
mindezt?'' - kérdezte tőlük Jézus. Azok ezt felelték: ,,Igen.'' 52 Ő
pedig ezt mondta nekik: ,,Tehát minden írástudó, aki tanítványává lett a
mennyek országának, hasonló ahhoz a gazdához, aki újat és ót hoz elő éléskamrájából.''
53 Miután Jézus elmondta ezeket a példázatokat, továbbment onnan. 54 Elment
hazájába, és tanította őket a zsinagógában, és álmélkodva ezt mondták:
,,Honnan van ebben ez a bölcsesség és ez a csodatevő erő? 55 Hát nem
az ács fia ez? Nem Máriának hívják-e az anyját, testvéreit meg Jakabnak,
Józsefnek, Simonnak és Júdásnak? 56 Nem közöttünk élnek-e nővérei is mind?
Ugyan honnan van benne mindez?'' 57 És megbotránkoztak benne, Jézus pedig így
szólt hozzájuk: ,,Sehol sem vetik meg a prófétát, csak saját hazájában és a
maga házában.'' 58 Nem is tett ott sok csodát a hitetlenségük miatt.
Mt 14
1 Abban az
időben Heródes, a negyedes fejedelem, meghallotta Jézus hírét, 2 és ezt
mondta szolgáinak: ,,Ez Keresztelő János, ő támadt fel a halottak
közül, és ezért működnek általa a csodatevő erők.'' 3 Heródes
ugyanis elfogatta Jánost, bilincsbe verette, és börtönbe vettette, testvérének,
Fülöpnek a felesége, Heródiás kedvéért. 4 János ugyanis azt mondta neki: ,,Nem
szabad együtt élned vele!'' 5 Heródes szerette volna megöletni, de félt a
sokaságtól, mert prófétának tartották. 6 Amikor azonban eljött Heródes
születésnapja, Heródiás leánya táncolt a társaság előtt, és megtetszett
Heródesnek; 7 ezért esküvel fogadta, hogy bármit kér, megadja neki. 8 Az pedig
anyja unszolásának engedve így szólt: ,,Add nekem egy tálon Keresztelő
János fejét.'' 9 A király elkomorodott, de esküje és a vendégek miatt
megparancsolta, hogy teljesítsék kérését. 10 Elküldte embereit, lefejeztette
Jánost a börtönben, 11 elhozták a fejét egy tálon, átadták a leánynak, ő
pedig odavitte anyjának. 12 Aztán eljöttek tanítványai, elvitték a holttestet,
és eltemették. Majd elmentek, és hírül adták ezt Jézusnak. 13 Amikor
meghallotta ezt Jézus, eltávozott onnan hajón egy lakatlan helyre egyedül. Amikor
meghallotta ezt a sokaság, utána ment gyalog a városokból. 14 Amikor Jézus
kiszállt, és meglátta a nagy sokaságot, megszánta őket, és meggyógyította
betegeiket.
15 Amikor esteledett,
odamentek hozzá tanítványai, és így szóltak hozzá: ,,Lakatlan ez a hely, és
későre jár. Bocsásd el a sokaságot, hogy menjenek a falvakba, és vegyenek
élelmet maguknak.'' 16 Jézus azonban ezt mondta nekik: ,,Nem kell elmenniük: Ti
adjatok nekik enni!'' 17 Ők pedig így válaszoltak: ,,Nincs itt egyebünk,
csak öt kenyerünk és két halunk.'' 18 Ő pedig ezt mondta: ,,Hozzátok ide
nekem azokat!'' 19 Ekkor megparancsolta a sokaságnak, hogy telepedjenek le a
fűre, aztán vette az öt kenyeret és a két halat, feltekintett az égre,
megáldotta, megtörte a kenyereket és a tanítványoknak adta, a tanítványok pedig
a sokaságnak. 20 Miután valamennyien ettek és jóllaktak, összeszedték a maradék
darabokat, tizenkét tele kosárral. 21 Aki pedig evett, mintegy ötezer férfi
volt az asszonyokat és a gyermekeket nem számítva. 22 Jézus ezután nyomban kényszerítette
tanítványait, hogy szálljanak hajóba, és menjenek át előtte a túlsó
partra, amíg ő elbocsátja a sokaságot. 23 De miután elbocsátotta a
sokaságot, felment a hegyre magánosan imádkozni. Amikor beesteledett, egyedül
volt ott.
24 A hajó pedig már
messze eltávolodott a parttól, és a hullámok között hányódott, mert ellenszél
volt. 25 A negyedik éjszakai őrváltáskor odament hozzájuk Jézus a tengeren
járva. 26 Amikor a tanítványok meglátták, hogy a tengeren jár, megrettentek,
azt mondták, hogy kísértet, és ijedtükben felkiáltottak. 27 De Jézus azonnal
megszólította őket, és ezt mondta: ,,Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!''
28 Péter ekkor így szólt hozzá: ,,Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy menjek
oda hozzád a vizen.'' 29 Mire ő így szólt: ,,Jöjj!'' Péter erre kiszállt a
hajóból, elindult a vizen, és Jézus felé ment. 30 Amikor azonban az erős
szélre figyelt, megijedt, és amint sülylyedni kezdett, felkiáltott: ,,Uram,
ments meg!'' 31 Jézus azonnal kinyújtotta a kezét, megragadta őt, és ezt
mondta neki: ,,Kicsinyhitű, miért kételkedtél?'' 32 És amint beszálltak a
hajóba, elült a szél. 33 A hajóban levők pedig leborultak előtte, és
ezt mondták: ,,Valóban Isten Fia vagy!'' 34 Átkelve a túlsó partra Genezáret
földjére érkeztek. 35 Amikor felismerték őt a helység lakói, embereket
küldtek az egész környékre, és odavittek hozzá minden beteget, 36 és kérték,
hogy legalább ruhája szegélyét megérinthessék. És akik csak megérintették,
meggyógyultak.
Mt 15
1 Akkor farizeusok és
írástudók mentek Jeruzsálemből Jézushoz, és ezt mondták: 2 ,,Miért szegik
meg tanítványaid az ősök hagyományát? Amikor ugyanis étkeznek, nem mossák
meg a kezüket.'' 3 Ő így válaszolt nekik: ,,Ti pedig miért szegitek meg a
ti hagyományotokért az Isten parancsolatát? 4 Mert Isten ezt mondta: Tiszteld
apádat és anyádat, és aki gyalázza apját vagy anyját, halállal
bűnhődjék. 5 Ti pedig így tanítotok: Ha valaki ezt mondja apjának
vagy anyjának: Áldozati ajándék az, amivel megsegíthetnélek, azt ebben az
esetben nem köti a parancsolat, hogy tisztelje apját és anyját. 6 Így tettétek
érvénytelenné Isten igéjét a ti hagyományotokért. 7 Képmutatók, találóan
prófétált rólatok Ézsaiás: 8 Ez a nép csak ajkával tisztel engem, a szíve
azonban távol van tőlem. 9 De hiába tisztelnek engem, ha olyan tanításokat
tanítanak, amelyek emberek parancsolatai.''
10 Ekkor odahívta a
sokaságot, és így szólt hozzájuk: ,,Halljátok, és értsétek meg! 11 Nem az teszi
tisztátalanná az embert, ami bemegy a száján, hanem ami kijön a szájából, az
teszi tisztátalanná az embert.'' 12 Tanítványai ekkor hozzá lépve megkérdezték
tőle: ,,Tudod-e, hogy a farizeusok megbotránkoztak, amikor meghallották
ezt a beszédet?'' 13 Ő pedig így válaszolt: ,,Minden palántát, amelyet nem
az én mennyei Atyám ültetett, ki fognak gyomlálni. 14 Hagyjátok őket,
világtalanok vak vezetői! Ha pedig vak vezet világtalant, mind a ketten
gödörbe esnek.'' 15 Péter ekkor ezt kérte: ,,Magyarázd meg nekünk az
előbbi példázatot.'' 16 Ő pedig így szólt: ,,Még ti is értetlenek
vagytok? 17 Nem gondoltok arra, hogy minden, ami bemegy a szájon, a gyomorba
jut, és az árnyékszékbe kerü 18 Ami azonban kijön a szájból, az a szívből
származik, és az teszi tisztátalanná az embert. 19 Mert a szívből
származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok,
lopások, hamis tanúskodások és az istenkáromlások. 20 Ezek teszik tisztátalanná
az embert. De az, hogy mosdatlan kézzel eszik, nem teszi tisztátalanná az
embert.'' 21 Jézus azután elment onnan, és visszavonult Tírusz és Szidón
területére. 22 És ekkor egy kánaáni asszony, aki arról a környékről jött,
így kiáltott: ,,Uram, Dávid Fia! Könyörülj rajtam! Leányomat kegyetlenül gyötri
a gonosz lélek!'' 23 Jézus azonban nem válaszolt neki egy szót sem. Erre
odamentek hozzá tanítványai, és kérték: ,,Bocsásd el, mert utánunk kiáltozik.''
24 De ő így felelt: ,,Én nem küldettem máshoz, csak Izráel házának
elveszett juhaihoz.'' 25 Az asszony pedig odaérve leborult előtte, és ezt
mondta: ,,Uram, segíts rajtam!'' 26 Jézus erre így válaszolt: ,,Nem jó elvenni
a gyermekek kenyerét, és odadobni a kutyáknak.'' 27 Az asszony azonban így
felelt: ,,Úgy van, Uram! De hiszen a kutyák is esznek a morzsákból, amelyek
uruk asztaláról hullanak.'' 28 Ekkor így szólt hozzá Jézus: ,,Asszony, nagy a
te hited, legyen úgy, amint kívánod!'' És meggyógyult a leánya még abban az
órában. 29 Jézus azután eltávozott onnan, elment a Galileai tenger mellé,
felment a hegyre, és ott leült. 30 Nagy sokaság ment hozzá, és bénákat,
nyomorékokat, vakokat, némákat és sok más beteget vittek magukkal. Ezeket Jézus
lába elé tették, és ő meggyógyította őket. 31 A sokaság pedig
csodálkozott, amikor látta, hogy a némák beszélnek, a nyomorékok épek lesznek,
a bénák járnak, a vakok pedig látnak, és dicsőítette Izráel Istenét.
32 Jézus ekkor
odahívta tanítványait, és így szólt: ,,Szánakozom a sokaságon, mert már három
napja velem vannak, és nincs mit enniük; éhesen pedig nem akarom őket
elbocsátani, nehogy kidőljenek az úton.'' 33 Tanítványai így válaszoltak:
,,Honnan volna itt a pusztában annyi kenyerünk, hogy jóllakassunk ekkora
sokaságot?'' 34 Jézus megkérdezte tőlük: ,,Hány kenyeretek van?'' Ők
így feleltek: ,,Hét, és egy kevés halunk.'' 35 Ekkor megparancsolta a
sokaságnak, hogy telepedjenek le a földre, 36 azután vette a hét kenyeret és a
halakat, hálát adott, megtörte és a tanítványoknak adta, a tanítványok pedig a
sokaságnak. 37 Mindnyájan ettek, és jóllaktak, azután összeszedték a maradék
darabokat hét tele kosárral. 38 Négyezer férfi volt, aki evett, az asszonyokat
és a gyermekeket nem számítva.
39 Ezek után elbocsátotta
a sokaságot, beszállt a hajóba, és lement Magadán vidékére.
Mt 16
1 A farizeusok és a
szadduceusok odamentek, hogy kísértsék őt: kérték, hogy mutasson mennyei
jelt nekik. 2 Ő azonban így válaszolt nekik: ,,( Amikor esteledik, ezt
mondjátok: Szép idő lesz, mert vöröslik az ég! 3 Reggel pedig: Ma zivatar
lesz, mert vörös és borús az ég. Képmutatók! Az ég arcát meg tudjátok ítélni,
az idők jeleit pedig nem tudjátok?) 4 E gonosz és parázna nemzedék jelt
követel, de nem adatik neki más jel, csak a Jónás próféta jele.'' Ezzel
otthagyta őket, és elment.
5 Amikor a
tanítványok átmentek a túlsó partra, elfelejtettek kenyeret vinni magukkal. 6
Jézus így szólt hozzájuk: ,,Vigyázzatok, és őrizkedjetek a farizeusok és
szadduceusok kovászától!'' 7 Ők pedig így tanakodtak egymás közt: ,,Nem
hoztunk kenyeret!'' 8 De Jézus észrevette, és így szólt hozzájuk: ,,Mit
tanakodtok azon, kicsinyhitűek, hogy nincs kenyeretek? 9 Még mindig nem
értitek? Nem emlékeztek az ötezer ember öt kenyerére, és arra, hogy hány kosár
maradékot szedtetek össze? 10 A négyezer ember hét kenyerére sem emlékeztek, és
arra sem, hogy hány kosár maradékot szedtetek össze? 11 Miért nem értitek meg,
hogy én nem kenyérről beszéltem nektek?!
Őrizkedjetek a farizeusok és szadduceusok kovászától!'' 12 Ekkor
értették meg, hogy nem azt mondta, hogy a kenyér kovászától óvakodjanak, hanem
a farizeusok és szadduceusok tanításától. 13 Amikor Jézus Cézárea Filippi
területére ért, megkérdezte tanítványait: ,,Kinek mondják az emberek az
Emberfiát?'' 14 Ők így válaszoltak: ,,Némelyek Keresztelő Jánosnak,
mások Illésnek, megint mások pedig Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának.'' 15
Erre megkérdezte tőlük: ,,Hát ti kinek mondotok engem?'' 16 Simon Péter
megszólalt, és így felelt: ,,Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.'' 17
Jézus így válaszolt neki: ,,Boldog vagy, Simon, Jóna fia, mert nem test és vér
fedte fel ezt előtted, hanem az én mennyei Atyám. 18 Én pedig ezt mondom
neked: Te Péter vagy, és én ezen a kősziklán építem fel egyházamat, és a
pokol kapui sem fognak diadalmaskodni rajta. 19 Neked adom a mennyek országának
kulcsait, és amit megkötsz a földön, kötve lesz az a mennyekben is, és amit
feloldasz a földön, oldva lesz az a mennyekben is.'' 20 Azután megparancsolta
tanítványainak: ne mondják meg senkinek, hogy ő a Krisztus. 21 Ettől
fogva kezdte el Jézus Krisztus mondani tanítványainak, hogy Jeruzsálembe kell
mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, főpapoktól és írástudóktól,
meg kell öletnie, de harmadnapon fel kell támadnia. 22 Péter ekkor magához
vonta őt, és feddeni kezdte: ,,Isten mentsen, Uram, ez nem történhet meg
veled!'' 23 Ő pedig megfordult, és így szólt Péterhez: ,,Távozz
tőlem, Sátán, botránkoztatsz engem, mert nem az Isten szerint gondolkozol,
hanem az emberek szerint.'' 24 Akkor Jézus ezt mondta tanítványainak: ,,Ha
valaki én utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és
kövessen engem. 25 Mert aki meg akarja menteni az életét, elveszti, aki pedig
elveszti az életét énértem, megtalálja. 26 Mert mit használ az embernek, ha az egész
világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall? Vagy mit adhat az ember
váltságdíjul a lelkéért? 27 Mert eljön az Emberfia Atyja dicsőségében
angyalaival együtt, és akkor megfizet mindenkinek cselekedetei szerint. 28
Bizony, mondom néktek, hogy vannak az itt állók között némelyek, akik nem
ízlelik meg a halált addig, amíg meg nem látják az Emberfiát, amint eljön az
ő országával.''
Mt 17
1 Hat nap múlva Jézus
maga mellé vette Pétert, Jakabot és testvérét, Jánost, és felvitte őket
külön egy magas hegyre. 2 És szemük láttára elváltozott: arca fénylett, mint a
nap, ruhája pedig fehéren ragyogott, mint a fény. 3 És íme, megjelent
előttük Mózes és Illés, és beszélgettek Jézussal. 4 Péter ekkor
megszólalt, és ezt mondta Jézusnak: ,,Uram, jó nekünk itt lennünk. Ha akarod,
készítek itt három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek és egyet Illésnek.'' 5
Még beszélt, amikor íme, fényes felhő árnyékolta be őket, és hang
hallatszott a felhőből: ,,Ez az én szeretett Fiam, akiben
gyönyörködöm, reá hallgassatok!'' 6 Amikor a tanítványok ezt hallották, arcra
borultak, és nagy félelem fogta el őket. 7 Ekkor Jézus odament,
megérintette őket, és így szólt hozzájuk: ,,Keljetek fel, és ne
féljetek!'' 8 Amikor föltekintettek, senkit sem láttak, csak Jézust egyedül.
9 Miközben jöttek
lefelé a hegyről, megparancsolta nekik Jézus: ,,Senkinek se mondjátok el
ezt a látomást, amíg fel nem támad az Emberfia a halottak közül.'' 10 Erre
megkérdezték tőle tanítványai: ,,Miért mondják akkor az írástudók, hogy
Illésnek kell előbb eljönnie?'' 11 Ő így válaszolt: ,,Illés valóban
eljön, és helyreállít mindent. 12 Mondom nektek, hogy Illés már eljött, de nem
ismerték fel, hanem azt tették vele, amit csak akartak: így fog szenvedni
tőlük az Emberfia is.'' 13 Ekkor megértették a tanítványok, hogy Keresztelő
Jánosról beszélt nekik. 14 Amikor a sokasághoz értek, odament hozzá egy ember,
térdre borult előtte, 15 és ezt mondta: ,,Uram, könyörülj a fiamon, mert
holdkóros, és nagyon szenved, mert gyakran esik a tűzbe, gyakran a vízbe
is. 16 Elhoztam őt tanítványaidhoz, de nem tudták meggyógyítani.'' 17
Jézus erre így válaszolt: ,,Ó, hitetlen és elfajult nemzedék, meddig leszek még
veletek? Meddig szenvedlek még titeket? Hozzátok őt ide!'' 18 Ekkor Jézus
rákiáltott, és kiment abból az ördög, a gyermek pedig meggyógyult még abban az
órában. 19 Akkor a tanítványok külön odamentek Jézushoz, és megkérdezték: ,,Mi
miért nem tudtuk kiűzni?'' 20 Ő így válaszolt: ,,Kishitűségetek
miatt. Bizony mondom néktek: ha akkora hitetek volna, mint egy mustármag, és
azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen oda! - odamenne, és semmi sem volna
nektek lehetetlen. 21 Ez a fajta pedig nem távozik el, csak imádságra és
böjtölésre.)'' 22 Amikor újra együtt voltak Galileában, így szólt hozzájuk
Jézus: ,,Az Emberfia emberek kezébe adatik, 23 megölik, de a harmadik napon
feltámad.'' Ekkor igen elszomorodtak. 24 Amikor Kapernaumba értek, odamentek
Péterhez azok, akik a templomadót szedték, és megkérdezték tőle: ,,A ti
mesteretek nem fizet templomadót?'' 25 ,,De igen'' - felelte. Amikor bement a
házba, Jézus megelőzte, és így szólt: ,,Mit gondolsz, Simon, a földi
királyok kiktől szednek vámot vagy adót: fiaiktól-e vagy az
idegenektől?'' 26 Miután így felelt: ,,Az idegenektől'', Jézus ezt
mondta neki: ,,Akkor tehát a fiak szabadok. 27 De hogy ne botránkoztassuk meg
őket, menj a tengerhez, vesd be a horgot, és fogd ki az első halat,
amely ráakad. Amikor felnyitod a száját, találsz benne egy ezüstpénzt, vedd ki,
és add oda nekik értem és érted.''
Mt 18
1 Abban az órában
odamentek a tanítványok Jézushoz, és megkérdezték tőle: ,,Ki a nagyobb a
mennyek országában?'' 2 Jézus odahívott egy kisgyermeket, közéjük állította, 3
és ezt mondta: ,,Bizony, mondom néktek, ha meg nem tértek, és olyanok nem
lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába. 4 Aki tehát
megalázza magát, mint ez a kisgyermek, az a nagyobb a mennyek országában. 5 És
aki befogad egy ilyen kisgyermeket az én nevemben, az engem fogad be. 6 Aki
pedig megbotránkoztat egyet e kicsinyek közül, akik hisznek bennem, jobb annak,
ha malomkövet kötnek a nyakába, és a tenger mélyébe vetik. 7 Jaj a világnak a
botránkozások miatt! Mert szükséges, hogy botránkozások történjenek, de jaj
annak az embernek, aki megbotránkoztat.''
8 ,,Ha a kezed vagy
lábad botránkoztat meg téged, vágd le, és dobd el magadtól: jobb neked ha
csonkán vagy sántán mégy be az életre, mint ha két kézzel vagy két lábbal
vettetel az örök tűzre. 9 Ha pedig a szemed botránkoztat meg téged, vájd
ki, és dobd el magadtól: jobb neked, ha félszemmel mégy be az életre, mint ha
két szemmel vettetel a gyehenna tüzére.''
10 ,,Vigyázzatok,
hogy egyet se vessetek meg e kicsinyek közül, mert mondom nektek, hogy
angyalaik mindenkor látják a mennyben az én mennyei Atyám arcát.'' 11 ,,Mert az
Emberfia azért jött, hogy megmentse, ami elveszett.) 12 Mit gondoltok? Ha egy
embernek száz juha van, és eltéved közülük egy, nem hagyja-e ott a
kilencvenkilencet a hegyekben, és nem megy-e el megkeresni az eltévedtet? 13 Ha
azután megtalálja, bizony mondom néktek, jobban örül neki, mint annak a
kilencvenkilencnek, amelyik nem tévedt el. 14 Ugyanígy a ti mennyei Atyátok sem
akarja, hogy elvesszen egy is e kicsinyek közül.'' 15 ,,Ha vétkezik atyádfia,
menj el hozzá, intsd meg négyszemközt: ha hallgat rád, megnyerted atyádfiát. 16
Ha pedig nem hallgat rád, végy magad mellé még egy vagy két embert, hogy két
vagy három tanú szava erősítsen meg minden vallomást. 17 Ha nem hallgat
rájuk, mondd meg a gyülekezetnek. Ha pedig a gyülekezetre sem hallgat, tekintsd
olyannak, mint a pogányt vagy a vámszedőt. 18 Bizony, mondom néktek: amit
megköttök a földön, kötve lesz a mennyben is, amit pedig feloldotok a földön,
oldva lesz a mennyben is. 19 Bizony, mondom néktek azt is, hogy ha közületek
ketten egyetértenek a földön mindabban, amit kérnek, azt mind megadja nekik az
én mennyei Atyám. 20 Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én
nevemben: ott vagyok közöttük.'' 21 Akkor Péter odament hozzá, és ezt kérdezte
tőle: ,,Uram, hányszor vétkezhet ellenem az én atyámfia úgy, hogy én
megbocsássak neki? Még hétszer is?'' 22 Jézus így válaszolt: ,,Nem azt mondom
neked, hogy hétszer, hanem még hetvenszer hétszer is. 23 Ezért hasonló a
mennyek országa egy királyhoz, aki számadást akart tartani szolgáival. 24
Amikor hozzákezdett, vittek eléje egy szolgát, aki tízezer talentummal volt
adósa. 25 Mivel nem volt miből fizetnie, megparancsolta az úr, hogy adják
el őt és feleségét, gyermekeit és mindenét, amije van, és fizessen. 26 A
szolga erre leborult előtte, és így esedezett: Légy türelemmel hozzám, és
mindent megfizetek neked. 27 Az úr pedig megszánta a szolgát, elbocsátotta, és
elengedte az adósságát. 28 Amikor azonban eltávozott az a szolga,
összetalálkozott egyik szolgatársával, aki száz dénárral tartozott neki.
Megragadta, fojtogatni kezdte, és ezt mondta neki: Fizesd meg, amivel tartozol!
29 Szolgatársa ekkor leborult előtte, és így kérlelte: Légy türelemmel
hozzám, és mindent megfizetek neked. 30 De az nem engedett, hanem elmenve
börtönbe vettette őt, amíg meg nem fizeti tartozását. 31 Amikor
szolgatársai látták, hogy mi történt, nagyon felháborodtak. Elmentek, és
jelentették uruknak mindazt, ami történt. 32 Akkor magához hívatta őt ura,
és így szólt hozzá: Gonosz szolga, elengedtem minden tartozásodat, mivel
könyörögtél nekem. 33 Nem kellett volna-e neked is megkönyörülnöd
szolgatársadon, amint én is megkönyörültem rajtad? 34 Ekkor haragra lobbant
ura, és átadta őt a hóhéroknak, amíg meg nem fizeti neki az egész
tartozást. 35 Így tesz majd az én mennyei Atyám is veletek, ha szívetekből
meg nem bocsátotok, mindenki az ő atyjafiának.''
Mt 19
1 Amikor befejezte
Jézus ezeket a beszédeket, elhagyta Galileát, és elment Júdeának a Jordánon
túli vidékére. 2 Nagy sokaság követte, és ott meggyógyította őket.
3 Ekkor farizeusok
mentek oda hozzá, hogy kísértsék, és megkérdezték tőle: ,,Szabad-e az
embernek bármilyen okból elbocsátania a feleségét?'' 4 Ő így válaszolt:
,,Nem olvastátok-e, hogy a Teremtő kezdettől fogva férfivá és
nővé teremtette őket?'' 5 Majd így folytatta: ,,Ezért hagyja el a
férfi apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté. 6
Úgyhogy már nem két test, hanem egy. Amit tehát az Isten egybekötött, ember azt
el ne válassza.'' 7 Erre azt mondták neki: ,,Akkor miért rendelte el Mózes,
hogy aki elbocsátja a feleségét, adjon válólevelet neki?'' 8 Jézus így
válaszolt nekik: ,,Mózes szívetek keménysége miatt engedte meg, hogy
elbocsássátok feleségeteket, de ez kezdettől fogva nem így volt. 9 Mondom
nektek, hogy aki elbocsátja feleségét - a paráznaság esetét kivéve - és mást
vesz feleségül, az házasságtörő.''
10 Erre így szóltak
hozzá tanítványai: ,,Ha ilyen a férfi helyzete az asszonnyal, akkor nem jó
megházasodni.'' 11 Ő azonban így válaszolt: ,,Nem mindenki képes elfogadni
ezt a beszédet, csak az, akinek megadatott. 12 Mert vannak nemzésre alkalmatlanok,
akik így születtek, és vannak nemzésre alkalmatlanok, akiket az emberek tettek
ilyenekké, és vannak olyanok, akik önmagukat tették nemzésre alkalmatlanná, a
mennyek országáért. Aki el tudja fogadni, fogadja el!'' 13 Akkor kisgyermekeket
vittek hozzá, hogy tegye rájuk a kezét, és imádkozzék értük. A tanítványok
azonban rájuk szóltak. 14 De Jézus ezt mondta: ,,Engedjétek, és ne
akadályozzátok, hogy hozzám jöjjenek a kisgyermekek, mert ilyeneké a mennyek
országa.'' 15 Azután rájuk tette a kezét, és eltávozott onnan. 16 Odament hozzá
valaki, és ezt kérdezte: ,,Mester, mi jót tegyek, hogy elnyerjem az örök
életet?'' 17 Ő így válaszolt neki: ,,Miért kérdezel engem a jóról? Csak
egy van, aki jó. Ha pedig be akarsz menni az életre, tartsd meg a parancsolatokat.''
18 Az megkérdezte: ,,Melyeket?'' Jézus így felelt: ,,Ezeket: ne ölj, ne
paráználkodj, ne lopj, ne tanúskodj hamisan, 19 tiszteld apádat és anyádat, és
szeresd felebarátodat, mint magadat!'' 20 Az ifjú erre ezt mondta: ,,Ezt mind
megtartottam, mi fogyatkozás van még bennem?'' 21 Jézus így válaszolt neki:
,,Ha tökéletes akarsz lenni, menj el, add el vagyonodat, oszd szét a
szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben; aztán jöjj, és kövess engem.'' 22
Amikor hallotta az ifjú ezt a beszédet, szomorúan távozott, mert nagy vagyona
volt.
23 Jézus pedig ezt
mondta tanítványainak: ,,Bizony, mondom néktek, hogy gazdag ember nehezen megy
majd be a mennyek országába.'' 24 Sőt azt is mondom nektek: ,,Könnyebb a
tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak az Isten országába bejutni.''
25 Amikor meghallották ezt a tanítványok, nagyon megdöbbentek, és így szóltak:
,,Akkor ki üdvözülhet?'' 26 Jézus rájuk tekintett és ezt mondta nekik:
,,Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges.'' 27 Ekkor
megszólalt Péter, és ezt kérdezte: ,,Mi elhagytunk mindent, és követtünk téged,
mi lesz hát a jutalmunk?'' 28 Jézus erre ezt mondta nekik: ,,Bizony, mondom
néktek, hogy ti, akik követtek engem, a megújult világban, amikor az Emberfia
beül dicsőségének királyi székébe, ti is tizenkét királyi székbe ültök, és
ítéletet tartotok Izráel tizenkét törzsefelett. 29 És mindenki, aki elhagyta
házát vagy testvéreit, apját vagy anyját, gyermekeit vagy földjeit az én
nevemért, a százszorosát kapja, és megörökli az örök életet. 30 De sok
elsőből lesz utolsó, és sok utolsóból első.''
Mt 20
1 ,,Hasonló a mennyek
országa a gazdához, aki korán reggel kiment, hogy munkásokat fogadjon a
szőlőjébe. 2 Miután megegyezett a munkásokkal napi egy dénárban,
elküldte őket a szőlőjébe. 3 Amikor kiment kilenc óra tájban,
látta, hogy mások is állnak a piacon tétlenül, 4 és ezt mondta nekik: Menjetek
ti is a szőlőbe, és ami jogos, megadom nektek. 5 Azok pedig elmentek.
Ismét kiment tizenkét óra körül és délután három óra tájban, és ugyanígy tett.
6 Amikor pedig késő délután öt óra tájban is kiment, még mindig talált ott
álldogálókat, és megkérdezte tőlük: Miért álltok itt egész nap tétlenül? 7
Azok pedig így válaszoltak: Mert senki sem fogadott meg bennünket. Erre ezt
mondta nekik: Menjetek ti is a szőlőbe! 8 Miután pedig beesteledett,
ezt mondta a szőlő gazdája a vincellérjének: Hívd elő a
munkásokat, és fizesd ki a bért, az utolsókon kezdve az elsőkig. 9 Ekkor
jöttek azok, akik öt óra tájban álltak munkába, és kaptak egy-egy dénárt. 10
Amikor azután az elsők jöttek, azt gondolták, hogy többet kapnak, de
ők is csak egy-egy dénárt kaptak. 11 Amikor átvették, zúgolódni kezdtek a
gazda ellen, 12 és ezt mondták: Ezek az utolsók egy órát dolgoztak, és
egyenlővé tetted őket velünk, akik az egész nap terhét hordoztuk, és
szenvedtünk a hőségtől. 13 Ő pedig így felelt egyiküknek:
Barátom, nem bánok veled igazságtalanul: Nem egy dénárban egyeztél-e meg velem?
14 Vedd, ami a tied, és menj el. Én pedig az utolsónak is annyit akarok adni,
mint neked. 15 Hát nem szabad-e nekem azt tennem a javaimmal, amit akarok? Vagy
a te szemed azért gonosz, mert én jó vagyok? 16 Így lesznek az utolsókból
elsők, és az elsőkből utolsók.'' 17 Amikor Jézus Jeruzsálembe
készült felmenni, maga mellé vette külön a tizenkét tanítványt, és útközben ezt
mondta nekik: 18 ,,Íme, felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfia átadatik a
főpapoknak és az írástudóknak. Halálra ítélik, 19 és átadják a
pogányoknak, hogy kigúnyolják, megkorbácsolják és keresztre feszítsék, de
harmadnapon feltámad.'' 20 Akkor odament hozzá a Zebedeus fiainak anyja fiaival
együtt, leborult előtte, és kérni akart tőle valamit. 21 Jézus
megkérdezte tőle: ,,Mit akarsz?'' Ő így felelt: ,,Mondd, hogy az én
két fiam közül az egyik jobb kezed, a másik bal kezed felől üljön a te
országodban.'' 22 Jézus így válaszolt: ,,Nem tudjátok, mit kértek. Ki
tudjátok-e inni azt a poharat, amelyet én fogok kiinni?'' Ők így feleltek:
,,Ki tudjuk.'' 23 Erre ő ezt mondta nekik: ,,Az én poharamat kiisszátok
ugyan, de hogy ki üljön jobb és bal kezem felől, azt nem az én dolgom
megadni. Azok fogják megkapni, akiknek az én Atyám elkészítette.'' 24 Amikor
ezt meghallotta a többi tíz, megharagudott a két testvérre. 25 De Jézus magához
hívta őket, és ezt mondta: ,,Tudjátok, hogy a népek fejedelmei uralkodnak
rajtuk, és a nagyok hatalmaskodnak rajtuk. 26 De közöttetek ne így legyen:
hanem aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok, 27 és aki
közöttetek első akar lenni, az legyen a rabszolgátok. 28 Mint ahogy az
Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon,
és életét adja váltságul sokakért.'' 29 Amikor elindultak Jerikóból, nagy
sokaság követte őt. 30 És íme, két vak ült az út mellett, és amikor
hallották, hogy Jézus arra megy, felkiáltottak: ,,Uram, Dávid Fia, könyörülj
rajtunk!'' 31 A sokaság azonban rájuk szólt, hogy hallgassanak el, de ők
még hangosabban kiáltották: ,,Uram, Dávid Fia, könyörülj rajtunk!'' 32 Jézus
megállt, megszólította őket, és ezt kérdezte: ,,Mit akartok, mit tegyek
veletek?'' 33 Ők így feleltek: ,,Azt, Uram, hogy megnyíljék a szemünk.''
34 Jézus megszánta őket, megérintette szemüket, és azonnal visszanyerték
látásukat, és követték őt.
Mt 21
1 Amikor közeledtek
Jeruzsálemhez, és Betfagéba, az Olajfák hegyéhez értek, Jézus elküldött két
tanítványt, 2 és ezt mondta nekik: ,,Menjetek az előttetek fekvő
faluba, és ott mindjárt találtok egy megkötött szamarat a csikójával együtt:
oldjátok el, és vezessétek hozzám. 3 Ha valaki szól nektek valamit, mondjátok
meg, hogy az Úrnak van szüksége rájuk, és azonnal elengedi azokat.'' 4 Mindez
pedig azért történt, hogy beteljesedjék a próféta mondása: 5 ,,Mondjátok meg
Sion leányának: Íme, királyod jön hozzád, szelíden és szamáron ülve, igavonó
állat csikóján.'' 6 A tanítványok elmentek, és úgy cselekedtek, ahogy Jézus parancsolta
nekik: 7 odavezették a szamarat a csikójával együtt, ráterítették
felsőruhájukat, Jézus pedig ráült. 8 A sokaság legnagyobb része az útra
terítette felsőruháját, mások ágakat vagdaltak a fákról, és az útra
szórták. 9 Az előtte és utána menő sokaság pedig ezt kiáltotta:
,,Hozsánna a Dávid Fiának! Áldott, aki jön az Úr nevében! Hozsánna a
magasságban.'' 10 Amint beért Jeruzsálembe, felbolydult az egész város, és ezt
kérdezgették: ,,Ki ez?'' 11 A sokaság ezt mondta: ,,Ez Jézus, a galileai
Názáretből való próféta.'' 12 Azután bement Jézus a templomba, és
kiűzte mindazokat, akik a templomban árusítottak és vásároltak, a
pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit pedig felborította, 13 és ezt
mondta nekik: ,,Meg van írva: Az én házamat imádság házának nevezik: ti pedig
rablók barlangjává teszitek.''
14 Azután vakok és
bénák mentek hozzá a templomba, és meggyógyította őket. 15 Amikor pedig a
főpapok és az írástudók látták azokat a csodákat, amelyeket tett, és a
gyermekeket, akik a templomban ezt kiáltották: ,,Hozsánna a Dávid Fiának!'' -
haragra lobbantak, 16 és így szóltak hozzá: ,,Hallod, mit mondanak ezek?''
Jézus pedig így válaszolt nekik: ,,Hallom. Sohasem olvastátok: Gyermekek és
csecsemők szája által szereztél dicséretet?''
17 Erre otthagyva
őket kiment a városból Betániába, és ott töltötte az éjszakát. 18 Amikor
korán reggel a város felé ment, megéhezett. 19 Meglátott egy fügefát az út
mellett, odament, de semmit sem talált rajta, csak levelet. Ekkor így szólt
hozzá: ,,Ne teremjen rajtad gyümölcs soha többé!'' És hirtelen elszáradt a
fügefa. 20 Amikor látták ezt a tanítványok, elcsodálkoztak, és azt kérdezték:
,,Hogyan száradt el ez a fügefa ilyen hirtelen?'' 21 Jézus így válaszolt nekik:
,,Bizony, mondom néktek, ha van hitetek, és nem kételkedtek, nem csak a
fügefával tehetitek meg ezt, hanem ha ennek a hegynek azt mondjátok: Emelkedj
fel, és vesd magad a tengerbe! - az is meglesz. 22 És mindazt, amit imádságban
hittel kértek, megkapjátok.'' 23 Azután bement a templomba, és miközben
tanított, a főpapok a nép véneivel együtt odamentek hozzá, és azt
kérdezték tőle: ,,Milyen hatalommal teszed ezeket, és ki adta neked ezt a
hatalmat?'' 24 Jézus így válaszolt nekik: ,,Én is kérdezek tőletek
valamit, és ha megfeleltek rá, én is megmondom nektek, milyen hatalommal teszem
ezeket. 25 Honnan való volt a János keresztsége: mennyből vagy
emberektől?'' Ők pedig így tanakodtak egymás között: ,,Ha azt
mondjuk: mennyből, azt fogja mondani nekünk: Akkor miért nem hittetek
neki? 26 Ha pedig azt mondjuk: emberektől, akkor félnünk kell a
sokaságtól, mert Jánost mindenki prófétának tartja.'' 27 Ezért ezt felelték
Jézusnak: ,,Nem tudjuk.'' Ő pedig így válaszolt nekik: ,,Én sem mondom meg
nektek, milyen hatalommal teszem ezeket.'' 28 ,,De mi a véleményetek erről?
Egy embernek két fia volt, és az elsőhöz fordulva ezt mondta: Fiam, menj,
dolgozz ma a szőlőben. 29 Ő így felelt: Nem akarok; később
azonban meggondolta magát, és elment. 30 Azután a másikhoz fordulva annak is
ugyanezt mondta. Ő azonban így felelt: Megyek, uram - de nem ment el. 31
Ki teljesítette a kettő közül az apja akaratát?'' ,, Az első'' -
felelték. Jézus erre ezt mondta nekik: ,,Bizony, mondom néktek: a
vámszedők és a parázna nők megelőznek titeket az Isten
országában. 32 Mert eljött hozzátok János az igazság útján, de nem hittetek
neki, a vámszedők és a parázna nők pedig hittek neki. Ti azonban ezt
látva még később sem gondoltátok meg magatokat, hogy higgyetek neki.'' 33
,,Hallgassatok meg egy másik példázatot. Volt egy gazda, aki szőlőt
ültetett, kerítéssel vette körül, borsajtót készített, és őrtornyot
épített benne, azután bérbe adta munkásoknak, és idegenbe távozott. 34 Amikor
elérkezett a szüret ideje, elküldte szolgáit a munkásokhoz, hogy vegyék át a
neki járó termést. 35 A munkások megfogták szolgáit, és kit megvertek, kit
megöltek, kit pedig megköveztek közülük. 36 Aztán ismét küldött szolgákat,
többet, mint először, de ugyanígy bántak azokkal is. 37 Utoljára pedig
fiát küldte el hozzájuk, mert úgy gondolta: A fiamat meg fogják becsülni. 38 De
amikor a munkások meglátták a fiát, így szóltak maguk között: Ez az örökös:
gyertek, öljük meg, és azután mienk lesz az öröksége. 39 Majd megfogták,
kidobták a szőlőn kívülre, és megölték. 40 Vajon majd ha megjön a
szőlő ura, mit tesz ezekkel a munkásokkal?'' 41 Ezt felelték neki:
,,Mivel gonoszak, ő is gonoszul veszti el őket, a szőlőt
pedig más munkásoknak adja ki, akik megadják a termést a maga idejében.'' 42
Erre megkérdezte tőlük Jézus: ,,Sohasem olvastátok az Írásokban: Az a
kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a sarokkő, az Úrtól
lett ez, és csodálatos a mi szemünkben. 43 Ezért mondom nektek, hogy elvétetik
tőletek az Isten országa, és olyan népnek adatik, amely megtermi annak
gyümölcsét. 44 És aki erre a kőre esik, összezúzza magát, akire pedig ez a
kő ráesik, azt szétmorzsolja.' 45 Amikor a főpapok hallották
példázatait, megértették, hogy róluk beszél. 46 Szerették volna elfogni, de
féltek a sokaságtól, mert az prófétának tartotta.
Mt 22
1 Megszólalt erre
Jézus, és ismét példázatokban beszélt hozzájuk: 2 ,,Hasonló a mennyek országa
egy királyhoz, aki menyegzőt készített a fiának. 3 Elküldte szolgáit, hogy
hívják össze a meghívottakat a menyegzőre, de azok nem akartak elmenni. 4
Ekkor más szolgákat küldött, akikhez így szólt: Mondjátok meg a meghívottaknak:
Íme, elkészítettem az ebédet, ökreim és hízott állataim levágva, és minden
készen van: Jöjjetek a menyegzőre! 5 De azok, mit sem törődve ezzel,
elmentek: az egyik a földjére, a másik a kereskedésébe. 6 A többiek pedig
megragadták szolgáit, bántalmazták és megölték őket. 7 Ekkor a király
haragra gerjedt, elküldte seregeit, és elpusztította ezeket a gyilkosokat,
városukat pedig felégette. 8 Akkor ezt mondta szolgáinak: A menyegző ugyan
kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók. 9 Menjetek tehát a keresztutakra,
és akit csak találtok, hívjátok el a menyegzőre. 10 Kimentek a szolgák az
utakra, összeszedtek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat
egyaránt, és megtelt a lakodalmas ház vendégekkel. 11 Amikor a király bement,
hogy megtekintse a vendégeket, meglátott ott egy embert, aki nem volt
menyegzői ruhába öltözve; 12 így szólt hozzá: Barátom, hogyan jöhettél be
ide, hiszen nincs menyegzői ruhád? Az pedig hallgatott. 13 Akkor a király
ezt mondta szolgáinak: kötözzétek meg kezét-lábát, és vessétek ki a külső
sötétségre; ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás. 14 Mert sokan vannak az
elhívottak, de kevesen a választottak.'' 15 Akkor a farizeusok elmentek, és
elhatározták, hogy szóval csalják tőrbe. 16 Elküldték tehát hozzá
tanítványaikat, a Heródes-pártiakkal együtt, akik ezt mondták: ,,Mester,
tudjuk, hogy igaz vagy, és az Isten útját az igazsághoz ragaszkodva tanítod, és
hogy nem tartasz senkitől, mert nem veszed figyelembe az emberektekintély
17 Mondd meg tehát nekünk, mi a véleményed: szabad-e adót fizetni a császárnak,
vagy nem?'' 18 Jézus felismerve gonoszságukat, így szólt: ,,Mit kísértetek
engem, képmutatók? 19 Mutassatok nekem egy adópénzt!'' Azok odavittek neki egy
dénárt. 20 Jézus megkérdezte tőlük: ,,Kié ez a kép és ez a felirat?'' 21 ,,A
császáré'' - felelték. Jézus erre kijelentette: ,,Adjátok meg tehát a
császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené.'' 22 Amikor ezt
meghallották, elcsodálkoztak, otthagyták őt, és eltávoztak. 23 Azon a
napon szadduceusok is mentek hozzá, akik azt állítják, hogy nincs feltámadás,
és megkérdezték őt: 24 ,,Mester! Ezt mondta Mózes: ha valaki meghal, és
nem marad fiúgyermeke, akkor testvére vegye feleségül az asszonyt, és támasszon
utódot testvérének. 25 Volt nálunk hét testvér: az első, miután megnősült,
meghalt, és mivel nem volt utóda, feleségét testvérére hagyta. 26 Hasonlóan a
második is, a harmadik is, és így egymásután mind a hét. 27 Végül aztán meghalt
az asszony is. 28 A feltámadáskor tehát kinek a felesége lesz az asszony a hét
közül, hiszen mindegyiknek a felesége volt?'' 29 Jézus így válaszolt nekik:
,,Tévelyegtek, mivel nem ismeritek sem az Írásokat, sem az Isten hatalmát. 30
Mert a feltámadáskor nem nősülnek, férjhez sem mennek, hanem olyanok
lesznek, mint az angyalok a mennyben. 31 A halottak feltámadásáról pedig nem
olvastátok-e, amit Isten mondott nektek: 32 Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák
Istene és Jákób Istene? Az Isten nem a holtak Istene, hanem az élőké.'' 33
Amikor a sokaság ezt hallotta, álmélkodott tanításán. 34 Amikor a farizeusok
meghallották, hogy a szadduceusokat elnémította, köréjegyűltek. 35 Egyikük
pedig, egy törvénytudó, kísérteni akarta őt, és megkérdezte tőle: 36
,,Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?'' 37 Jézus így válaszolt:
,,Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből
és teljes elmédből. 38 Ez az első és a nagy parancsolat. 39 A második
hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. 40 E két parancsolattól
függ az egész törvény és a próféták.'' 41 Amíg a farizeusok együtt voltak,
megkérdezte tőlük Jézus: 42 ,,Mi a véleményetek a Krisztusról? Kinek a
fia?'' Ezt felelték: ,,Dávidé.'' 43 Majd újabb kérdést tett fel nekik: ,,Hogyan
nevezheti akkor Dávid a Lélek által Urának, amikor ezt mondja: 44 Így szól az
Úr az én uramhoz: Ülj az én jobbomra, amíg lábad alá nem vetem ellenségeidet.
45 Ha tehát Dávid Urának szólítja őt, miképpen lehet a Fia?'' 46 De senki
sem tudott neki felelni egyetlen szót sem, és megkérdezni sem merte őt
többé senki attól a naptól fogva.
Mt 23
1 Akkor Jézus így
szólt a sokasághoz és tanítványaihoz: 2 ,,Az írástudók és farizeusok a Mózes
székébe ültek. 3 Tehát mindazt, amit mondanak, tegyétek meg és tartsátok meg,
de cselekedeteiket ne kövessétek, mert beszélnek ugyan róla, de nem teszik. 4
Súlyos és elhordozhatatlan terheket kötnek össze, és az emberek vállára rakják,
de maguk az ujjukkal sem akarják azokat megmozdítani. 5 Mindent csak azért
tesznek, hogy feltűnjenek az embereknek: megszélesítik imaszíjaikat, és
megnagyobbítják ruhájuk bojtjait; 6 a lakomákon az asztalfőn és a
zsinagógákban a főhelyeken szeretnek ülni; 7 szeretik, ha köszöntik
őket a tereken, és ha mesternek szólítják őket.''
8 ,,De ti ne
hívassátok magatokat mesternek, mert egy a ti mesteretek, ti pedig mindnyájan
testvérek vagytok. 9 Atyátoknak se szólítsatok senkit a földön, mert egy a ti
Atyátok, aki a mennyben van. 10 Ne hívassátok magatokat tanítóknak se, mert egy
a ti tanítótok: a Krisztus. 11 Aki pedig a legnagyobb közöttetek, az legyen
szolgátok! 12 Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, és aki megalázza
magát, felmagasztaltatik.''
13 ,,Jaj nektek,
képmutató írástudók és farizeusok, mert bezárjátok a mennyek országát az
emberek előtt: ti magatok nem mentek be, és azokat sem engeditek be, akik
be akarnak menni.'' ( 14 ,,Jaj nektek,
képmutató írástudók és farizeusok, mert felemésztitek az özvegyek házát, és
színlelésből mégis hosszasan imádkoztok: ezzel súlyosabb ítéletet vontok
magatokra.'')
15 ,,Jaj nektek,
képmutató írástudók és farizeusok, mert bejárjátok a tengert és a szárazföldet,
hogy egyetlen pogányt zsidó hitre térítsetek, és ha ez megtörtént, a gyehenna
fiává teszitek, kétszerte inkább magatoknál.''
16 ,,Jaj nektek, vak
vezetők, akik ezt mondjátok: ha valaki a templomra esküszik, az semmi, de
ha valaki a templom aranyára esküszik, azt köti az eskü. 17 Bolondok és vakok,
mi a nagyobb: az arany vagy a templom, amely megszenteli az aranyat? 18 Ezt is
mondjátok: ha valaki az oltárra esküszik, az semmi, de ha valaki a rajta
levő ajándékra esküszik, azt köti az eskü. 19 Bolondok és vakok, mi a
nagyobb: az ajándék vagy az oltár, amely megszenteli az ajándékot? 20 Aki tehát
az oltárra esküszik, az arra is esküszik, ami rajta van. 21 Aki pedig a
templomra esküszik, az arra is esküszik, aki benne lakik. 22 Aki pedig az égre
esküszik, az az Isten királyi székére esküszik, és arra is, aki azon ül.''
23 ,,Jaj nektek,
képmutató írástudók 24 Vak vezetők: kiszűritek a szúnyogot, a tevét
pedig lenyelitek.''
25 ,,Jaj nektek,
képmutató írástudók és farizeusok, mert megtisztítjátok a pohár és a tál
külsejét, belül pedig tele van rablásvággyal és féktelenséggel. 26 Vak
farizeus, tisztítsd meg először a pohár és a tál belsejét, hogy azután a
külseje is tiszta legyen!''
27 ,,Jaj nektek,
képmutató írástudók és farizeusok, mert hasonlók vagytok a meszelt sírokhoz,
amelyek kívülről szépnek látszanak, de belül tele vannak halottak
csontjaival és mindenféle tisztátalansággal. 28 Így kívülről ti is igaznak
látszotok az emberek szemében, de belül tele vagytok képmutatással és
törvényszegéssel.''
29 ,,Jaj nektek,
képmutató írástudók és farizeusok, mert síremlékeket emeltek a prófétáknak, és
felékesítitek az igazak sírköveit, 30 és ezt mondjátok: Ha atyáink idejében
éltünk volna, nem vettünk volna részt velük a próféták vérének kiontásában. 31
Így magatok ellen tanúskodtok azzal, hogy fiai vagytok a próféták gyilkosainak.
32 Éljetek csak ti is atyáitok mértéke szerint! 33 Kígyók, viperák fajzata!
Hogyan menekülhetnétek meg a gyehennával sújtó ítélettől? 34 Ezért íme,
küldök hozzátok prófétákat, bölcseket és írástudókat: egyeseket közülük
megöltök és keresztre feszítetek majd, másokat megkorbácsoltok
zsinagógáitokban, és városról városra üldöztök, 35 hogy rátok szálljon minden
igaz vér, amelyet kiontottak a földön, az igaz Ábel vérétől Zakariásnak, a
Barakiás fiának véréig, akit a templom és az áldozati oltár között gyilkoltatok
meg. 36 Bizony, mondom néktek: mindez megtörténik ezzel a nemzedékkel.'' 37
,,Jeruzsálem, Jeruzsálem, aki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akik
hozzád küldettek, hányszor akartam összegyűjteni gyermekeidet, ahogyan a
tyúk szárnya alá gyűjti a csibéit, de ti nem akartátok! 38 Íme, elhagyottá
lesz a ti házatok. 39 Mert mondom nektek: nem láttok engem mostantól fogva
mindaddig, amíg azt nem mondjátok: Áldott, aki az Úr nevében jön!''
Mt 24
1 Amikor Jézus kijött
a templomból, és tovább akart menni, odaléptek hozzá tanítványai, hogy
megmutassák neki a templom épületeit. 2 Ő azonban így szólt hozzájuk:
,,Hát nem látjátok mindezt? Bizony, mondom néktek: nem marad itt kő kövön,
amit le ne rombolnának.'' 3 Amikor Jézus az Olajfák hegyén ült, odamentek hozzá
tanítványai külön, és ezt kérdezték: ,,Mondd meg nekünk: mikor lesz ez, és mi
lesz a jele a te eljövetelednek és a világ végének?'' 4 Jézus így válaszolt
nekik: ,,Vigyázzatok, hogy meg ne tévesszen valaki titeket! 5 Mert sokan jönnek
majd az én nevemben, és ezt mondják: Én vagyok a Krisztus! - és sokakat
megtévesztenek. 6 Fogtok hallani háborúkról, és hallotok háborús híreket.
Vigyázzatok, meg ne rémüljetek, mert ennek meg kell lennie, de ez még nem a
vég. 7 Mert nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad, éhínségek és
földrengések lesznek mindenfelé. 8 De mindez a vajúdás kínjainak kezdete! 9
Akkor átadnak titeket kínvallatásra, megölnek benneteket, és gyűlöl
titeket minden nép az én nevemért. 10 Akkor sokan eltántorodnak, elárulják és
meggyűlölik egymást. 11 Sok hamis próféta támad, és sokakat
megtévesztenek. 12 Mivel pedig megsokasodik a gonoszság, a szeretet sokakban
meghidegül. 13 De aki mindvégig kitart, az üdvözül. 14 Isten országának ezt az
evangéliumát pedig hirdetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek;
és akkor jön el a vég.''
15 ,,Amikor pedig
meglátjátok a pusztító utálatosságot, ahogy Dániel próféta megmondta, ott állni
a szent helyen - aki olvassa, értse meg! - 16 akkor azok, akik Júdeában vannak,
meneküljenek a hegyekbe, 17 aki a ház tetején van, ne szálljon le, hogy
kihozzon valamit, 18 és aki a mezőn van, ne térjen vissza, hogy elhozza
felsőruháját. 19 Jaj a terhes és a szoptató anyáknak azokban a napokban!
20 Imádkozzatok, hogy ne kelljen télen, sem szombaton menekülnötök. 21 Mert
olyan nagy nyomorúság lesz akkor, amilyen nem volt a világ kezdete óta
mostanáig, és nem is lesz soha. 22 Ha nem rövidülnének meg azok a napok, nem
menekülne meg egyetlen halandó sem, de a választottakért megrövidülnek azok a
napok.'' 23 ,,Akkor, ha valaki ezt mondja nektek: Íme, itt a Krisztus, vagy
amott: ne higgyétek! 24 Mert hamis krisztusok és hamis próféták állnak majd
elő, jeleket és csodákat tesznek, hogy megtéves szék - ha lehet - a
választottakat is. 25 Íme, előre megmondtam nektek! 26 Ha tehát azt
mondják nektek: Íme, a pusztában van, ne menjetek ki! Íme, a belső
szobákban, ne higgyétek! 27 Mert ahogyan a villámlás keletről támad, és
ellátszik nyugatig, úgy lesz az Emberfiának az eljövetele is. 28 Ahol a tetem,
oda gyűlnek a saskeselyűk.''
29 ,,Közvetlenül ama
napok nyomorúsága után pedig a nap elsötétedik, a hold nem fénylik, a csillagok
lehullanak az égről, és az egek tartóerői megrendülnek. 30 És akkor
feltűnik az Emberfiának jele az égen, akkor jajgat a föld minden népe, és
meglátják az Emberfiát eljönni az ég felhőin nagy hatalommal és
dicsőséggel. 31 És elküldi angyalait nagy harsonaszóval, és
öszegyűjtik az ő választottait a négy égtáj felől, az ég egyik
sarkától a másik sarkáig.''
32 ,,Okuljatok a
fügefa példáján: amikor már zsendül az ága, és levelet hajt, tudjátok, hogy
közel van a nyár. 33 Így ti is, amikor mindezt látjátok, vegyétek észre, hogy
közel van ő, az ajtó előtt. 34 Bizony, mondom néktek, hogy nem múlik
el ez a nemzedék addig, amíg mindez meg nem történik. 35 Az ég és a föld
elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el.''
36 ,,Azt a napot
viszont, vagy azt az órát senki nem tudja: sem az ég angyalai, sem a Fiú, hanem
csak az Atya egyedül. 37 Ahogyan Nóé napjaiban történt, úgy lesz az Emberfia
eljövetele is. 38 Mert amiképpen azokban a napokban, az özönvíz előtt,
ettek, ittak, házasodtak és férjhez mentek egészen addig a napig, amelyen Nóé
bement a bárkába, 39 és semmit sem sejtettek, míg el nem jött az özönvíz, és
mindnyájukat el nem sodorta, úgy lesz az Emberfiának eljövetele is. 40 Akkor
ketten lesznek a mezőn: az egyik felvétetik, a másik otthagyatik, 41 két
asszony őröl a kézimalommal: az egyik felvétetik, a másik otthagyatik. 42
Vigyázzatok tehát, mert nem tudjátok, hogy melyik órában jön el a ti Uratok!''
43 ,,Azt pedig
jegyezzétek meg: ha tudná a ház ura, hogy melyik őrváltáskor jön a tolvaj,
virrasztana, és nem hagyná betörni a házába. 44 Ezért legyetek ti is készen,
mert abban az órában jön el az Emberfia, amelyikben nem is gondoljátok!'' 45
,,Ki tehát a hű és okos szolga, akit azért rendelt szolgái fölé az úr,
hogy kiadja nekik az eledelt idejében? 46 Boldog az a szolga, akit ilyen
munkában talál ura, amikor megjön! 47 Bizony, mondom néktek, hogy egész vagyona
fölé rendeli őt. 48 Ha pedig a gonosz szolga így szólna szívében: Késik az
én uram, 49 és szolgatársait verni kezdené, és együtt enne és inna a
részegekkel: 50 megjön annak a szolgának ura azon a napon, amelyen nem várja,
és abban az órában, amelyben nem is gondolja; 51 akkor kettévágatja, és a
képmutatók sorsára juttatja: ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás.''
Mt 25
1 ,,Akkor hasonló
lesz a mennyek országa a tíz szűzhöz, akik fogták lámpásukat, és kimentek
a vőlegény fogadására. 2 Öt közülük balga volt, öt pedig okos. 3 A balgák
ugyanis amikor magukhoz vették lámpásukat, nem vittek magukkal olajat, 4 az
okosak viszont lámpásukkal együtt olajat is vittek korsóikban. 5 Mivel pedig a
vőlegény késett, mindnyájan elálmosodtak, és elaludtak. 6 Éjfélkor aztán
kiáltás hangzott: Íme, a vőlegény! Jöjjetek a fogadására! 7 Ekkor
felébredtek a szüzek mind, és rendbe hozták lámpásukat. 8 A balgák így szóltak
az okosakhoz: Adjatok nekünk az olajotokból, mert lámpásunk kialszik. 9 Az
okosak így válaszoltak: Hátha nem lesz elég nekünk is meg nektek is: menjetek
inkább a kereskedőkhöz, és vegyetek magatoknak. 10 Amíg azok távol voltak
vásárolni, megjött a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a
menyegzőre. Azután bezárták az ajtót. 11 Később megérkezett a többi
szűz is, és így szóltak: Uram, uram, nyiss ajtót nekünk! 12 Ő azonban
így válaszolt: Bizony, mondom nektek, nem ismerlek titeket.''
13 ,,Vigyázzatok
tehát, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok!'' 14 ,,Mert úgy van ez, mint
amikor egy idegenbe készülő ember hívatta szolgáit, és átadta nekik
vagyonát. 15 Az egyiknek adott öt talentumot, a másiknak kettőt, a
harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek képessége szerint, és elment idegenbe. 16
Az, aki az öt talentumot kapta, azonnal elindult, vállalkozásba fogott velük,
és nyert másik ötöt. 17 Ugyanígy az is, aki a kettőt kapta, nyert másik
kettőt. 18 Aki pedig az egyet kapta, elment, gödröt ásott a földbe, és
elrejtette ura pénzét. 19 Hosszú idő múlva aztán megjött ezeknek a
szolgáknak az ura, és számadást tartott velük. 20 Eljött az, aki az öt
talentumot kapta, odavitte a másik öt talentumot, és így szólt: Uram, öt
talentumot adtál át nekem: nézd, másik öt talentumot nyertem. 21 Ura így szólt
hozzá: Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok
rád ezután, menj be urad ünnepi lakomájára! 22 Odament az is, aki a két
talentumot kapta, és ezt mondta: Uram, két talentumot adtál át nekem: nézd,
másik két talentumot nyertem. 23 Ura így szólt hozzá: Jól van, jó és hű
szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj be urad ünnepi
lakomájára! 24 Odament hozzá az is, aki az egy talentumot kapta, és ezt mondta:
Uram, tudtam, hogy kérlelhetetlen ember vagy, aki ott is aratsz, ahol nem
vetettél, és onnan is gyűjtesz, ahová nem szórtál. 25 Félelmemben elmentem
tehát, és elástam a talentumodat a földbe: nézd, itt van, ami a tied. 26 Ura
így válaszolt neki: Te, gonosz és rest szolga, tudtad, hogy ott is aratok, ahol
nem vetettem, és onnan is gyűjtök, ahova nem szórtam? 27 Ezért el kellett
volna vinned a pénzemet a pénzváltókhoz, és amikor megjöttem, kamattal kaptam
volna vissza azt, ami az enyém. 28 Vegyétek el tőle a talentumot, és
adjátok annak, akinek tíz talentuma van! 29 Mert mindenkinek, akinek van,
adatik, és bővelkedni fog; attól pedig, akinek nincs, még az is elvétetik,
amije van. 30 A haszontalan szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre:
ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás.'' 31 ,,Amikor pedig az Emberfia eljön az
ő dicsőségében, és vele az angyalok mind, akkor odaül dicsősége
trónjára. 32 Összegyűjtenek eléje minden népet, ő pedig elválasztja
őket egymástól, ahogyan a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől.
33 A juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől
állítja.''
34 ,,Akkor így szól a
király a jobb keze felől állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek a
világ kezdete óta számotokra elkészített országot. 35 Mert éheztem, és ennem
adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok, 36
mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben
voltam, és eljöttetek hozzám. 37 Akkor így válaszolnak neki az igazak: Uram,
mikor láttunk téged éhezni, hogy enned adtunk volna, vagy szomjazni, hogy innod
adtunk volna? 38 Mikor láttunk jövevénynek, hogy befogadtunk volna, vagy mezítelennek,
hogy felruháztunk volna? 39 Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy
elmentünk volna hozzád? 40 A király így felel majd nekik: Bizony, mondom
néktek, amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai
közül, velem tettétek meg.''
41 ,,Akkor szól a bal
keze felől állókhoz is: Menjetek előlem, átkozottak, az ördögnek és
angyalainak elkészített örök tűzre. 42 Mert éheztem, és nem adtatok ennem,
szomjaztam, és nem adtatok innom, 43 jövevény voltam, és nem fogadtatok be,
mezítelen voltam, és nem ruháztatok fel, beteg voltam, börtönben voltam, és nem
látogattatok meg. 44 Akkor ezek is így válaszolnak neki: Uram, mikor láttunk
téged éhezni vagy szomjazni, jövevénynek vagy mezítelennek, betegen vagy
börtönben, amikor nem szolgáltunk neked? 45 Akkor így felel nekik: Bizony,
mondom néktek, amikor nem tettétek meg ezeket eggyel a legkisebbek közül, velem
nem tettétek meg. 46 És ezek elmennek az örök büntetésre, az igazak pedig az
örök életre.''
Mt 26
1 Amikor Jézus
befejezte mindezeket a beszédeket, így szólt tanítványaihoz: 2 ,,Tudjátok, hogy
két nap múlva lesz a húsvét ünnepe, és az Emberfia átadatik, hogy
megfeszítsék.''
3 Ekkor
összegyűltek a főpapok, az írástudók és a nép vénei Kajafás
főpap palotájában, 4 és megegyeztek abban, hogy Jézust csellel elfogják és
megölik. 5 De ezt mondták: ,,Ne az ünnepen, hogy zavargás ne támadjon a nép
között.'' 6 Amikor Jézus Betániában a leprás Simon házában volt, 7 odament
hozzá egy asszony, akinél egy alabástrom tartóban drága kenet volt, és
ráöntötte az asztalnál ülő Jézus fejére. 8 Amikor látták ezt a
tanítványai, bosszankodtak, és ezt mondták: ,,Mire való ez a pazarlás? 9 Hiszen
el lehetett volna ezt adni sok pénzért, és azt a szegényeknek juttatni.'' 10
Amikor Jézus észrevette, ezt kérdezte tőlük: ,,Miért bántjátok ezt az
asszonyt? Hiszen jót tett velem, 11 mert a szegények mindig veletek lesznek, de
én nem leszek mindig veletek. 12 Mert amikor ezt a kenetet a testemre öntötte,
temetésemre készített elő. 13 Bizony, mondom néktek, hogy bárhol hirdetik
majd az evangéliumot az egész világon, amit ez az asszony tett, azt is
elmondják majd az ő emlékezetére!'' 14 Akkor a tizenkettő közül egy,
akit Iskáriótes Júdásnak hívtak, elment a főpapokhoz, 15 és így szólt:
,,Mit adnátok nekem, ha kezetekbe adnám őt?'' Azok harminc ezüstöt
állapítottak meg neki. 16 Ettől fogva kereste az alkalmat, hogy elárulja
őt. 17 A kovásztalan kenyerek első napján odamentek a tanítványok
Jézushoz, és megkérdezték tőle: ,,Hol akarod megenni a húsvéti vacsorát,
hol készítsük el?'' 18 Ő ezt válaszolta: ,,Menjetek a városba ahhoz a
bizonyos emberhez, és mondjátok neki: A Mester üzeni: Az én időm közel
van, nálad tartom meg a húsvéti vacsorát tanítványaimmal.'' 19 A tanítványok
úgy tettek, amint Jézus parancsolta nekik, és elkészítették a húsvéti vacsorát.
20 Amikor este lett,
asztalhoz telepedett a tizenkét tanítvánnyal. 21 Evés közben így szólt:
,,Bizony, mondom néktek, hogy közületek egy el fog árulni engem.'' 22 Erre
nagyon elszomorodtak, és egyenként kérdezni kezdték tőle: ,,Talán csak nem
én vagyok az, Uram?'' 23 Ő pedig így válaszolt: ,,Aki velem együtt mártja
kezét a tálba, az árul el engem. 24 Az Emberfia elmegy, amint meg van írva
róla, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja: jobb lett volna
annak az embernek, ha meg sem születik.'' 25 Megszólalt Júdás is, az áruló, és
ezt kérdezte: ,,Talán csak nem én vagyok az, Mester?'' ,, Te mondtad'' -
felelte neki.
26 Miközben ettek,
vette Jézus a kenyeret, áldást mondott, és megtörte, a tanítványoknak adta, és
ezt mondta: ,,Vegyétek, egyétek, ez az én testem!'' 27 Azután vette a poharat
és hálát adott, nekik adta, és ezt mondta: ,,Igyatok ebből mindnyájan, 28
mert ez az én vérem, a szövetség vére, amely sokakért kiontatik a bűnök
bocsánatára. 29 De mondom nektek: nem iszom mostantól fogva a
szőlőtőnek ebből a terméséből ama napig, amelyen majd
újat iszom veletek Atyám országában.'' 30 Miután elénekelték a zsoltárokat,
kimentek az Olajfák hegyére. 31 Akkor így szólt hozzájuk Jézus: ,,Mindnyájan
megbotránkoztok bennem ezen az éjszakán, mert meg van írva: Megverem a
pásztort, és elszélednek a nyáj juhai. 32 De miután feltámadtam, előttetek
megyek Galileába.'' 33 Ekkor Péter így szólt hozzá: ,,Ha mindenki meg is
botránkozik benned, én soha meg nem botránkozom.'' 34 Jézus pedig ezt mondta
neki: ,,Bizony, mondom néked, hogy ezen
az éjszakán, mielőtt a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem.'' 35
Péter így válaszolt: ,,Ha meg is kell halnom veled, akkor sem tagadlak meg.''
Ugyanígy beszélt a többi tanítvány is. 36 Akkor elment velük Jézus egy helyre,
amelyet Gecsemánénak hívtak, és így szólt tanítványaihoz: ,,Üljetek le itt,
amíg elmegyek, és amott imádkozom.'' 37 Maga mellé vette Pétert és Zebedus két
fiát, azután szomorkodni és gyötrődni kezdett. 38 Akkor így szólt
hozzájuk: ,,Szomorú az én lelkem mindhalálig: maradjatok itt, és virrasszatok
velem!'' 39 Egy kissé továbbment, arcra borult, és így imádkozott: ,,Atyám, ha
lehetséges, távozzék el tőlem ez a pohár; mindazáltal ne úgy legyen,
ahogyan én akarom, hanem amint te.'' 40 Amikor visszament a tanítványokhoz,
alva találta őket, és így szólt Péterhez: ,,Ennyire nem tudtatok
virrasztani velem egy órát sem? 41 Virrasszatok, és imádkozzatok, hogy
kísértésbe ne essetek: a lélek ugyan kész, de a test erőtlen.'' 42
Másodszor is elment, és így imádkozott: ,,Atyám, ha nem távozhat el tőlem
ez a pohár, hanem ki kell innom, legyen meg a te akaratod.'' 43 Amikor
visszament, ismét alva találta őket, mert elnehezült a szemük. 44
Otthagyta őket, újra elment, harmadszor is imádkozott ugyanazokkal a
szavakkal. 45 Azután visszatért a tanítványokhoz, és így szólt hozzájuk:
,,Aludjatok tovább és pihenjetek! Íme, eljött az óra, és az Emberfia
bűnösök kezébe adatik. 46 Ébredjetek, menjünk! Íme, közel van az, aki
engem elárul.'' 47 Még beszélt, amikor megjött Júdás, egy a tizenkettő
közül, és nagy sokaság jött vele kardokkal és botokkal a főpapoktól és a
nép véneitől. 48 Az árulója ezt az ismertetőjelet adta meg nekik:
,,Akit megcsókolok, az lesz ő, azt fogjátok el!'' 49 Majd egyenest
Jézushoz menve így szólt: ,,Üdvözlégy, Mester!'' - és megcsókolta őt. 50
Jézus ezt mondta neki: ,,Barátom, hát ezért jöttél!'' Akkor odamentek, rátették
a kezüket, és elfogták. 51 Egy pedig azok közül, akik Jézussal voltak,
kardjához kapott, kirántotta, lecsapott a főpap szolgájára, és levágta a
fülét. 52 Ekkor így szólt hozzá Jézus: ,,Tedd vissza kardodat a helyére, mert
akik kardot fognak, kard által vesznek el. 53 Vagy azt gondolod, hogy nem
kérhetném meg Atyámat, hogy adjon mellém most tizenkét sereg angyalnál is
többet? 54 De miképpen teljesednének be akkor az Írások, hogy ennek így kell
történnie?''
55 Abban az órában
így szólt Jézus a sokasághoz: ,,Úgy vonultatok ki, mint valami rabló ellen,
kardokkal és botokkal, hogy elfogjatok; mindennap a templomban ültem és
tanítottam, mégsem fogtatok el. 56 Mindez pedig azért történt, hogy
beteljesedjenek a próféták írásai.'' Akkor a tanítványok mind elhagyták
őt, és elfutottak. 57 Azok pedig, akik elfogták Jézust, elvitték
Kajafáshoz, a főpaphoz, ahol összegyűltek az írástudók és a vének. 58
Péter távolról követte őt egészen a főpap palotájának udvaráig, és
bement, leült a szolgákkal, hogy lássa, mi lesz a dolog vége. 59 A főpapok
pedig az egész nagytanáccsal együtt igyekeztek hamis tanúvallomásra szert tenni
Jézus ellen, hogy halálra adhassák, 60 de nem találtak, pedig sok hamis tanú
állt elő. Végül előálltak ketten, 61 akik azt állították, hogy Jézus
ezt mondta: ,,Le tudom rombolni az Isten templomát, és három nap alatt fel
tudom építeni.'' 62 A főpap felállt, és így szólt hozzá: ,,Semmit sem
felelsz arra, amit ezek ellened vallanak?'' 63 Jézus azonban hallgatott. A
főpap ekkor azt mondta neki: ,,Az élő Istenre kényszerítelek, mondd
meg nekünk, vajon te vagy-e a Krisztus, az Isten Fia!'' 64 Jézus ekkor így
felelt: ,,Te mondtad. Sőt azt mondom nektek: mostantól fogva meglátjátok
az Emberfiát, amint a Hatalmas jobbján ül, és eljön az ég felhőin.'' 65 A
főpap erre megszaggatta ruháját, és így szólt: ,,Istent káromolta. Mi
szükségünk van még tanúkra? Íme, most hallottátok az istenkáromlást. 66 Mit
gondoltok?'' Azok így feleltek: ,,Méltó a halálra!'' 67 Azután szembeköpték,
arcul ütötték, mások pedig bottal verték, 68 és ezt mondták: ,,Prófétáld meg
nekünk, Krisztus, ki ütött meg téged!'' 69 Péter ezalatt kinn ült az udvaron.
Odament hozzá egy szolgálóleány, és így szólt: ,,Te is a galileai Jézussal
voltál.'' 70 Ő azonban tagadta mindenki előtt, és ezt mondta: ,,Nem
tudom, mit beszélsz.'' 71 Mikor pedig kiment a kapuba, meglátta őt egy
másik szolgálóleány, és ezt mondta az ott levőknek: ,,Ez a názáreti
Jézussal volt.'' 72 Ő ismét tagadta, mégpedig esküvel: ,,Nem ismerem azt
az embert.'' 73 Kis idő múlva az ott álldogálók mentek oda, és így szóltak
Péterhez: ,,Bizony, közülük való vagy te is, hiszen a kiejtésed is árulkodik
rólad.'' 74 Akkor átkozódni és esküdözni kezdett: ,,Nem ismerem azt az
embert.'' És nyomban megszólalt a kakas. 75 Péter visszaemlékezett Jézus
szavára, aki azt mondta neki: ,,Mielőtt megszólal a kakas, háromszor
tagadsz meg engem.'' Aztán kiment onnan, és keserves sírásra fakadt.
Mt 27
1 Amikor megvirradt,
a főpapok és a nép vénei valamennyien azt a határozatot hozták Jézus
ellen, hogy halálra juttatják. 2 Azután megkötözték, elvitték és átadták
Pilátusnak, a helytartónak. 3 Amikor pedig Júdás, aki őt elárulta, látta,
hogy elítélték, megbánta tettét, visszavitte a harminc ezüstöt a
főpapoknak és a véneknek, 4 és ezt mondta: ,,Vétkeztem, mert ártatlan vért
árultam el.'' De azok ezt mondták: ,,Mi közünk hozzá? A te dolgod.'' 5 Erre ő
a templomba hajítva az ezüstöket, eltávozott, ment és felakasztotta magát. 6 A
főpapok pedig felszedték az ezüstöket, és így szóltak: ,,Nem szabad ezt a
templom kincséhez tennünk, mert vérdíj.'' 7 Aztán határozatot hoztak, és
megvásárolták belőle a Fazekasmezőt, az idegenek számára
temetőnek. 8 Ezért hívják ezt a mezőt a mai napig is Vérmezőnek.
9 Ekkor teljesedett be Jeremiás próféta mondása: ,,És vették a harminc ezüstöt,
a felbecsültnek árát, akit Izráel fiai ennyire becsültek, 10 és odaadták a Fazekasmezőért,
ahogyan megparancsolta nekem az Úr.'' 11 Jézust pedig a helytartó elé
állították, aki ezt kérdezte tőle: ,,Te vagy a zsidók királya?'' ,, Te
mondod'' - válaszolta neki Jézus. 12 De mikor a főpapok és a vének
vádolták, semmit sem válaszolt. 13 Akkor így szólt hozzá Pilátus: ,,Nem hallod,
mi mindent vallanak ellened?'' 14 Jézus azonban nem felelt egyetlen szavára
sem, úgyhogy a helytartó nagyon elcsodálkozott. 15 Ünnepenként a helytartó
szabadon szokott bocsátani a sokaságnak egy foglyot, akit ők kívántak. 16
Volt pedig akkor egy nevezetes foglyuk, akit Barabbásnak hívtak. 17 Amikor
tehát összegyűltek, Pilátus ezt kérdezte tőlük: ,,Mit akartok,
melyiket bocsássam nektek szabadon: Barabbást vagy Jézust, akit Krisztusnak
mondanak?'' 18 Tudta ugyanis, hogy Jézust irigységből szolgáltatták ki
neki.
19 Mikor pedig a
bírói székben ült, felesége ezt üzente neki: ,,Ne avatkozz ennek az igaz
embernek a dolgába, mert sokat szenvedtem ma álmomban miatta.'' 20 A
főpapok és a vének azonban rávették a sokaságot, hogy Barabbást kérjék ki,
Jézust pedig veszítsék el. 21 Erre a helytartó újra megkérdezte őket:
,,Mit kívántok, a kettő közül melyiket bocsássam nektek szabadon?'' Azok
ezt mondták: ,,Barabbást.'' 22 Pilátus így szólt hozzájuk: ,,Mit tegyek akkor
Jézussal, akit Krisztusnak mondanak?'' Mindnyájan így kiáltották:
,,Feszíttessék meg!'' 23 Azután ezt kérdezte: ,,De mi rosszat tett?'' Azok
pedig még hangosabban kiáltoztak: ,,Feszíttessék meg!'' 24 Amikor Pilátus
látta, hogy nem ér el semmit, sőt a forrongás még nagyobb lesz, vizet
hozatott, megmosta kezét a sokaság szeme láttára, és így szólt: ,,Ártatlan
vagyok ennek az igaz embernek a vérétől. Ám ti lássátok!'' 25 Az egész nép
így kiáltott: ,,Szálljon ránk és gyermekeinkre az ő vére!'' 26 Akkor
szabadon bocsátotta nekik Barabbást, Jézust pedig megostoroztatta, és
kiszolgáltatta, hogy feszítsék meg. 27 Akkor a helytartó katonái magukkal
vitték Jézust a helytartóságra, és köré gyűjtötték az egész csapatot. 28
Levetkőztették, bíborszínű köpenyt adtak rá, 29 tövisből font
koronát tettek a fejére, nádszálat adtak a jobb kezébe, és térdet hajtva
gúnyolták őt: ,,Üdvözlégy, zsidók királya!'' 30 Azután leköpték, elvették
tőle a nádszálat, és a fejéhez verték. 31 Miután kigúnyolták, levették
róla a köpenyt, felöltöztették a saját ruhájába, és elvitték, hogy keresztre
feszítsék. 32 Kifelé menet találkoztak egy cirénei emberrel, akinek Simon volt
a neve: ezt arra kényszerítették, hogy vigye a keresztet. 33 Amikor arra a
helyre értek, amelyet Golgotának, azaz Koponya-helynek neveznek, 34 epével
kevert bort adtak neki inni. De amikor megízlelte, nem volt hajlandó meginni.
35 Miután megfeszítették, sorsvetéssel megosztoztak ruháin; 36 azután leültek
ott, és őrizték. 37 Feje fölé fügesztették az ellene szóló vádat, amely
így szólt: EZ JÉZUS, A ZSIDÓK KIRÁLYA. 38 Vele együtt feszítettek keresztre két
rablót is, az egyiket a jobb, a másikat a bal keze felől.
39 Akik elmentek
mellette, a fejüket csóválva káromolták, 40 és ezt mondták: ,,Te, aki
lerombolod a templomot, és három nap alatt felépíted, mentsd meg magadat, ha
Isten Fia vagy, és szállj le a keresztről!'' 41 Hasonlóan a főpapok
is gúnyolódva mondták az írástudókkal és a vénekkel együtt: 42 ,,Másokat
megmentett, magát nem tudja megmenteni. Ha Izráel királya, szálljon le most a
keresztről, és hiszünk benne! 43 Bízott az Istenben: szabadítsa meg most,
ha akarja; hiszen azt mondta: Isten Fia vagyok.'' 44 A vele együtt megfeszített
rablók is ugyanígy gyalázták. 45 Tizenkét órától kezdve három óráig sötétség
lett az egész földön. 46 Három óra tájban Jézus hangosan felkiáltott: ,,Éli,
éli, lamá sabaktáni!'' azaz: ,,Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el
engemet?'' 47 Néhányan az ott állók közül, akik hallották ezt, így szóltak:
,,Illést hívja.'' 48 Egy közülük azonnal elfutott, hozott egy szivacsot, megtöltötte
ecettel, nádszálra tűzte, és inni adott neki. 49 A többiek pedig ezt
mondták: ,,Hadd lássuk, eljön-e Illés, hogy megmentse.'' 50 Jézus pedig ismét
hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét.
51 És íme, a templom
kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt, a föld megrendült, és a sziklák
meghasadtak. 52 A sírok megnyíltak, és sok elhunyt szentnek feltámadt a teste.
53 Ezek kijöttek a sírokból, és Jézus feltámadása után bementek a szent
városba, és sokaknak megjelentek.
54 Amikor pedig a
százados és akik vele őrizték Jézust, látták a földrengést és a
történteket, nagyon megrémültek, és így szóltak: ,,Bizony, Isten Fia volt ez!''
55 Volt ott sok
asszony is, akik távolról figyelték mindezt. Ezek Galileából követték Jézust,
és szolgáltak neki. 56 Köztük volt a magdalai Mária és Mária, a Jakab és József
anyja, valamint a Zebedeus fiainak anyja. 57 Amikor beesteledett, eljött egy
Arimátiából való gazdag ember, név szerint József, aki maga is tanítványa volt
Jézusnak. 58 Ez elment Pilátushoz, és elkérte Jézus testét. Erre Pilátus
megparancsolta, hogy adják ki neki. 59 József elvitte a testet, tiszta gyolcsba
göngyölte, 60 és elhelyezte a maga új sírjába, amelyet a sziklába vágatott. A
sír bejáratához egy nagy követ hengerített, és eltávozott. 61 Ott volt pedig a
magdalai Mária és a másik Mária, akik a sírral szemben ültek. 62 Másnap, a
péntekre következő napon, összegyűltek a főpapok és a farizeusok
Pilátusnál, 63 és így szóltak: ,,Uram, eszünkbe jutott, hogy ez a csaló még
életében ezt mondta: Három nap múlva feltámadok! 64 Ezért parancsold meg, hogy
őrizzék a sírt a harmadik napig, nehogy tanítványai odamenjenek és
ellopják őt, aztán azt mondják a népnek: Feltámadt a halottak közül! Ez az
utóbbi csalás rosszabb lenne az előzőnél.'' 65 Pilátus azonban ezt
válaszolta: ,,Van őrségetek, menjetek, őriztessétek ti, ahogyan
tudjátok.'' 66 Erre ők elmentek, lepecsételték a követ, és őrséggel
őriztették a sírt.
Mt 28
1 Szombat elmúltával,
a hét első napjának hajnalán, elment a magdalai Mária és a másik Mária,
hogy megnézzék a sírt. 2 És íme, nagy földrengés volt, az ÚR angyala leszállt a
mennyből, odament, elhengerítette a követ, és leült rá. 3 Tekintete olyan
volt, mint a villámlás, és ruhája fehér, mint a hó. 4 Az őrök a tőle
való félelem miatt megrettentek, és szinte holtra váltak. 5 Az asszonyokat
pedig így szólította meg az angyal: ,,Ti ne féljetek! Mert tudom, hogy a
megfeszített Jézust keresitek. 6 Nincsen itt, mert feltámadt, amint megmondta.
Jöjjetek, nézzétek meg azt a helyet, ahol feküdt. 7 És menjetek el gyorsan,
mondjátok meg a tanítványainak, hogy feltámadt a halottak közül, és
előttetek megy Galileába: ott meglátjátok őt. Íme, megmondtam
nektek!''
8 Az asszonyok
gyorsan eltávoztak a sírtól, félelemmel és nagy örömmel futottak, hogy
megvigyék a hírt tanítványainak. 9 És íme, Jézus szembejött velük, és ezt
mondta: ,,Legyetek üdvözölve!'' Ők pedig odamentek hozzá, megragadták a
lábát, és leborultak előtte. 10 Ekkor Jézus így szólt hozzájuk: ,,Ne
féljetek: menjetek el, adjátok hírül atyámfiainak, hogy menjenek Galileába, és
ott meglátnak engem.'' ŤAz őrség megvesztegetése
11 Amikor az
asszonyok eltávoztak, íme, néhányan az őrségből bementek a városba,
és jelentették a főpapoknak mindazt, ami történt. 12 Azok pedig
összegyűltek a vénekkel, és miután határozatot hoztak, sok ezüstpénzt
adtak a katonáknak, 13 és így szóltak: ,,Ezt mondjátok: Tanítványai éjjel
odajöttek, és ellopták őt amíg mi aludtunk. 14 És ha a helytartó meghallja
ezt, majd mi meggyőzzük, és kimentünk benneteket a bajból.'' 15 Azok elfogadták
a pénzt, és úgy tettek, ahogyan kioktatták őket. El is terjedt ez a
szóbeszéd a zsidók között mind a mai napig. 16 A tizenegy tanítvány pedig
elment Galileába arra a hegyre, ahova Jézus rendelte őket. 17 Amikor
meglátták őt, leborultak előtte, pedig kétségek fogták el őket.
18 Jézus hozzájuk lépett, és így szólt: ,,Nekem adatott minden hatalom mennyen
és földön. 19 Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet,
megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, 20
tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és
íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.''
Mk 1
1 Jézus Krisztus, az
Isten Fia evangéliumának kezdete, 2 amint meg van írva Ézsaiás próféta
könyvében: ,,Íme, elküldöm előtted követemet, aki elkészíti utadat; 3
kiáltó hangja szól a pusztában: Készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé
ösvényeit!'' 4 Történt pedig, hogy János keresztelt a pusztában, és hirdette a
megtérés keresztségét a bűnök bocsánatára. 5 Akkor kiment hozzá Júdea
egész vidéke, kimentek a jeruzsálemiek is mind, és - amikor megvallották
bűneiket - megkeresztelte őket a Jordán vizében.
6 János ruhája
teveszőrből volt, derekán bőrövet viselt, sáskát evett, meg
erdei mézet, 7 és ezt hirdette: ,,Utánam jön, aki erősebb nálam, és én még
arra sem vagyok méltó, hogy lehajolva saruja szíját megoldjam. 8 Én vízzel
kereszteltelek meg titeket, ő pedig Szentlélekkel fog megkeresztelni.'' 9
Történt pedig azokban a napokban, hogy eljött Jézus a galileai Názeretből,
és megkeresztelte őt János a Jordánban. 10 És amikor jött ki a
vízből, látta, hogy megnyílik a menny, és leszáll rá a Lélek mint egy
galamb; 11 a mennyből pedig hang hallatszott: ,,Te vagy az én szeretett
Fiam, benned gyönyörködöm.'' 12 A Lélek pedig azonnal kivitte a pusztába. 13
Negyven napig volt a pusztában, miközben kísértette a Sátán. Vadállatokkal volt
együtt, és angyalok szolgáltak neki. 14 Miután Jánost fogságba vetették, elment
Jézus Galileába, és így hirdette az Isten evangéliumát: 15 ,,Betelt az
idő, és elközelített már az Isten országa: térjetek meg, és higgyetek az
evangéliumban.'' 16 Amikor a Galileai-tenger partján járt, meglátta Simont és
Andrást, a Simon testvérét, amint hálót vetettek a tengerbe, mivel halászok
voltak; 17 és így szólt hozzájuk Jézus: ,,Jöjjetek utánam, és emberhalászokká
teszlek benneteket.'' 18 Erre azok a hálókat otthagyva azonnal követték
őt. 19 Amikor kissé továbbment, meglátta Jakabot, a Zebedeus fiát és
Jánost, a testvérét, amint a hálóikat rendezgették a hajóban; 20 és azonnal
elhívta őket, azok pedig apjukat, Zebedeust a napszámosokkal együtt a
hajóban hagyva, elmentek őutána. 21 Ezután elmentek Kapernaumba. Szombaton
azonnal a zsinagógába ment, és tanított. 22 Álmélkodtak a tanításán, mert úgy
tanította őket, mint akinek hatalma van, nem pedig úgy, mint az írástudók.
23 Éppen ott volt a zsinagógában egy tisztátalan lélektől megszállott
ember, aki így kiáltott fel: 24 ,,Mi közünk hozzád, Názáreti Jézus? Azért
jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom rólad, ki vagy: az Isten Szentje.'' 25
Jézus ráparancsolt: ,,Némulj el, és menj ki belőle!'' 26 A tisztátalan
lélek pedig megrázta azt az embert, hangosan kiáltott, és kiment belőle.
27 Mindnyájan annyira megdöbbentek, hogy ezt kérdezgették egymástól: ,,Milyen
új tanítás ez? Hatalommal parancsol a tisztátalan lelkeknek is és azok
engedelmeskednek neki.'' 28 És gyorsan elterjedt Jézus híre mindenfelé, Galilea
egész környékén. 29 Mindjárt ezután kimentek a zsinagógából, és Jézus elment
Jakabbal és Jánossal együtt Simon és András házába. 30 Simon anyósa lázasan
feküdt, és mindjárt szóltak felőle Jézusnak, 31 aki odamenve megfogta a
kezét, és talpra állította, úgyhogy az asszonyt elhagyta a láz, és szolgált
nekik. 32 Estefelé pedig, amikor lement a nap, hozzávittek minden beteget és
megszállottat; 33 az egész város összegyűlt az ajtó előtt. 34 Sok,
különféle betegségben sínylődőt meggyógyított; sok ördögöt is
kiűzött, és nem engedte beszélni az ördögöket; azok ugyanis felismerték
őt.
35 Nagyon korán, a
hajnali szürkületkor felkelt, kiment, elment egy lakatlan helyre, és ott
imádkozott. 36 Simon és a vele levők azonban utána siettek, 37 és amikor
megtalálták, így szóltak hozzá: ,,Mindenki téged keres.'' 38 Ő pedig ezt
mondta nekik: ,,Menjünk máshova, a szomszédos helységekbe, hogy ott is
hirdessem az igét, mert azért jöttem.'' 39 És elment Galilea-szerte a
zsinagógákba, hirdette az igét, és kiűzte az ördögöket. 40 Odament hozzá
egy leprás, aki könyörögve és térdre borulva így szólt hozzá: ,,Ha akarod, meg
tudsz tisztítani.'' 41 Jézus megszánta, kezét kinyújtva megérintette, és így
szólt hozzá: ,,Akarom, tisztulj meg!'' 42 És azonnal eltávozott róla a lepra,
és megtisztult. 43 Jézus erélyesen rászólva azonnal elküldte, 44 és ezt mondta
neki: ,,Vigyázz, senkinek semmit el ne mondj, hanem menj el, mutasd meg magadat
a papnak, és ajánld fel tisztulásodért, amit Mózes rendelt - bizonyságul
nekik!'' 45 Az pedig elment, és elkezdte mindenfelé hirdetni és híresztelni az
esetet, úgyhogy Jézus nem mehetett többé nyíltan városba, hanem kint, lakatlan
helyeken tartózkodott, és oda mentek hozzá mindenfelől.
Mk 2
1 Néhány nap múlva
ismét elment Kapernaumba, és elterjedt a híre, hogy otthon van. 2 Erre olyan
sokan gyűltek össze, hogy még az ajtó előtt sem volt hely; ő
pedig hirdette nekik az igét. 3 Oda akartak hozzá menni egy bénával, akit
négyen vittek. 4 Mivel a sokaság miatt nem fértek a közelébe, megbontották
annak a háznak a tetejét, ahol ő volt, és nyílást vágva leeresztették az
ágyat, amelyen a béna feküdt. 5 Jézus pedig látva a hitüket, így szólt a
bénához: ,,Fiam, megbocsáttattak a bűneid.'' 6 Ott ültek néhányan az
írástudók közül, és így tanakodtak szívükben: 7 ,,Hogyan beszélhet ez így?
Istent káromolja! Ki bocsáthat meg bűnöket az egy Istenen kívül?'' 8 Jézus
lelkében azonnal átlátta, hogy így tanakodnak magukban, és ezt mondta nekik:
,,Miért tanakodtok így szívetekben? 9 Mi könnyebb: azt mondani a bénának:
Megbocsáttattak bűneid! - vagy azt mondani: Kelj fel, fogd az ágyadat és
járj!? 10 Azért pedig, hogy megtudjátok: az Emberfiának van hatalma
bűnöket megbocsátani a földön - így szólt a bénához: 11 Neked mondom, kelj
fel, fogd az ágyadat, és menj haza!'' 12 Az pedig felkelt, azonnal felvette az
ágyát, és kiment mindenki szeme láttára; úgyhogy ámulatba estek mind,
dicsőítették az Istent, és ezt mondták: ,,Ilyet még sohasem láttunk!'' 13
Azután ismét kiment a tenger mellé, az egész sokaság pedig odament hozzá, és
tanította őket. 14 Amikor továbbhaladt, meglátta Lévit, az Alfeus fiát,
aki a vámszedőhelyen ült, és így szólt hozzá: ,,Kövess engem!'' Az pedig
felkelt és követte őt. 15 És történt, hogy mikor Lévi házában az asztalnál
ült, sok vámszedő és bűnös is odatelepedett Jézus és tanítványai
mellé, mivel sokan voltak, és követték őt. 16 Amint a farizeusok közül
való írástudók látták, hogy bűnösökkel és vámszedőkkel eszik együtt,
szóltak tanítványainak, hogy a vámszedőkkel és bűnösökkel eszik. 17
Amikor ezt Jézus meghallotta, így szólt hozzájuk: ,,Nem az egészségeseknek van
szükségük orvosra, hanem a betegeknek; nem azért jöttem, hogy az igazakat
hívjam, hanem hogy a bűnösöket.'' 18 János tanítványai és a farizeusok
tartották a böjtöt. Odamentek Jézushoz, és így szóltak hozzá: ,,Miért böjtölnek
János tanítványai és a farizeusok tanítványai, a te tanítványaid pedig miért
nem böjtölnek?'' 19 Jézus ezt mondta nekik: ,,Vajon böjtölhet-e a násznép, amíg
velük van a vőlegény? Addig, amíg velük van a vőlegény, nem
böjtölhetnek. 20 De eljön az a nap, amikor elvétetik tőlük a
vőlegény, és akkor azon a napon böjtölni fognak. 21 Senki sem varr foltot
új posztóból régi ruhára, mert a toldás kitépne belőle, az új a
régiből, és még csúnyább szakadás támadna. 22 És senki sem tölt újbort
régi tömlőbe, mert szétrepesztené a bor a tömlőt, s odalenne a bor
is, a tömlő is; hanem az újbor új tömlőbe való.'' 23 És történt, hogy
Jézus szombaton gabonaföldeken ment át, és tanítványai útközben tépdesni
kezdték a kalászokat. 24 A farizeusok így szóltak hozzá: ,,Nézd, miért tesznek
szombaton olyat, amit nem szabad?'' 25 Erre ő ezt kérdezte tőlük:
,,Sohasem olvastátok, mit tett Dávid, amikor szükséget szenvedett, ő is,
meg azok is, akik vele voltak? 26 Bement az Isten házába Abjátár főpap
idején, és megette a szent kenyereket, amelyeket nem szabad megenni másnak,
csak a papoknak; és azoknak is adott, akik vele voltak.'' 27 Majd hozzátette
Jézus: ,,A szombat lett az emberért, nem az ember a szombatért; 28 tehát az
Emberfia ura a szombatnak is.''
Mk 3
1 Ezután ismét a
zsinagógába ment. Volt ott egy sorvadt kezű ember; 2 figyelték Jézust:
vajon meggyógyítja-e szombaton, hogy vádat emelhessenek ellene. 3 Ekkor ezt
mondta a sorvadt kezű embernek: ,,Állj ki középre!'' 4 Hozzájuk pedig így
szólt: ,,Szabad-e szombaton jót tenni, vagy rosszat tenni, életet megmenteni,
vagy kioltani?'' De azok hallgattak. 5 Ekkor haragosan végignézett rajtuk, és
sajnálta őket szívük keménysége miatt; majd így szólt ahhoz az emberhez:
,,Nyújtsd ki a kezedet!'' Erre az kinyújtotta, és meggyógyult a keze. 6 A
farizeusok pedig kimenve, a Heródes-pártiakkal együtt azonnal arról
tanácskoztak, hogyan végezzenek vele. 7 Jézus pedig tanítványaival együtt
elvonult a tenger mellé, ahová nagy sokaság követte Galileából; 8 valamint
Júdeából és Jeruzsálemből, sőt Idumeából, a Jordánon-túlról, Tírusz
ésSzidón környékéről is nagy sokaság ment hozzá, amikor hallottak arról,
milyen nagy dolgokat visz véghez 9 Jézus pedig szólt tanítványainak: legyen
készen számára egy csónak a sokaság miatt, hogy ne tolongjanak körülötte. 10
Mert sok embert meggyógyított, úgyhogy akinek valami baja volt, megrohanta
őt, hogy megérinthesse. 11 A tisztátalan lelkek pedig, amikor látták
őt, leborultak előtte, és így kiáltoztak: ,,Te vagy az Isten Fia!''
12 Ő azonban ezt erélyesen megtiltotta nekik, nehogy felfedjék kilétét. 13
Azután felment a hegyre, és magához hívta, akiket akart; ők pedig
odamentek hozzá. 14 Tizenkettőt választott ki arra, hogy vele legyenek, és
azután elküldje őket, hogy hirdessék az igét, 15 és hogy a tőle
kapott hatalommal kiűzzék az ördögöket. 16 Kiválasztotta tehát a
tizenkettőt: Simont, akinek a Péter nevet adta, 17 Jakabot, a Zebedeus
fiát és Jánost, a Jakab testvérét, akiknek a Boanerges nevet adta, ami azt
jelenti, mennydörgés fiai; 18 továbbá Andrást és Fülöpöt, Bertalant és Mátét,
Tamást és Jakabot, az Alfeus fiát, Taddeust és Simont, a Kananeust, 19 Júdás
Iskáriótest, aki el is árulta őt. 20 Azután hazament, és ismét
összegyűlt a sokaság, úgyhogy ők még enni sem tudtak emiatt. 21
Amikor ezt meghallották hozzátartozói, elindultak, hogy elfogják, mivel azt
mondták: magán kívül van. 22 Az írástudók pedig, akik Jeruzsálemből jöttek
le, azt mondták, hogy Belzebub van benne, és hogy az ördögök fejedelmének a
segítségével űzi ki az ördögöket. 23 Jézus odahívta őket, és
példázatokban szólt hozzájuk: ,,Hogyan űzheti ki a Sátán a Sátánt? 24 Ha
egy ország meghasonlik önmagával, nem maradhat meg az az ország; 25 és ha egy
háznép hasonlik meg önmagával, az a háznép sem maradhat meg. 26 Ha tehát a
Sátán önmaga ellen támadt, és meghasonlott, akkor szintén nem maradhat meg
tovább, hanem vége van. 27 Viszont senki sincs, aki egy erős ember házába
hatolva el tudná rabolni annak javait, ha csak előbb meg nem kötözi azt az
erős embert; akkor kirabolhatja a házát.''
28 ,,Bizony, mondom
néktek, minden bűn meg fog bocsáttatni az emberek fiainak, még a
káromlások is, bármennyi káromlást szólnak, 29 de ha valaki a Szentlelket
káromolja, az nem nyer bocsánatot soha, hanem vétkes marad bűne miatt
örökké.'' 30 Azt terjesztették ugyanis, hogy tisztátalan lélek van benne. 31
Ekkor megérkeztek anyja és testvérei; kint megállva beküldtek hozzá, és hívatták
őt. 32 Körülötte pedig sokaság ült, és szóltak neki: ,,Íme, anyád, a
fivéreid és nővéreid odakint keresnek téged!'' 33 De ő így válaszolt
nekik: ,,Ki az én anyám, és kik az én testvéreim?'' 34 És végignézve a
körülötte körben ülőkön, így szólt: ,,Íme, az én anyám és az én
testvéreim. 35 Aki az Isten akaratát cselekszi, az az én fivérem, nővérem
és az én anyám.''
Mk 4
1 Ismét tanítani
kezdett a tengerparton, és igen nagy sokaság gyülekezett hozzá, ezért hajóba
szállva a tengeren tartózkodott; az egész sokaság pedig a tengerparton volt. 2
Sokat tanította őket példázatokban; és ezt mondta nekik tanítás közben: 3
,,Halljátok! Íme, kiment a magvető vetni, 4 és történt vetés közben, hogy
egyik mag az útfélre esett, de jöttek a madarak, és felkapkodták. 5 Másik meg a
sziklás helyre esett, ahol kevés volt a föld, és azonnal kihajtott, mert nem
volt mélyen a földben; 6 amikor pedig felkelt a nap, megperzselődött, és
mivel nem volt gyökere, kiszáradt. 7 Egy másik a tövisek közé esett, de a
tövisek megnőttek, megfojtották, és így nem hozott termést. 8 A többi
pedig a jó földbe esett, és termést hozott, miután kikelt és szárba szökkent,
és meghozta egyik a harmincszorosát, másik a hatvanszorosát, sőt némelyik
a százszorosát is.'' 9 Majd hozzátette: ,,Akinek van füle a hallásra, hallja!''
10 Amikor egyedül
maradt, a körülötte levők a tizenkettővel együtt megkérdezték őt
a példázatokról. 11 Jézus így szólt hozzájuk: ,,Nektek megadatott az Isten
országának titka, de a kívülvalóknak minden példázatokban adatik; 12 hogy akik
néznek, nézzenek ugyan, de ne lássanak, és akik hallanak, halljanak ugyan, de
ne értsenek, hogy meg ne térjenek, és bűneik meg ne bocsáttassanak.''
13 Azután így szólt
hozzájuk: ,,Nem értitek ezt a példázatot? Akkor hogyan fogjátok megérteni a
többit? 14 A magvető az igét veti. 15 Akik az útfélen vannak: oda hull az
ige; de amikor meghallják, azonnal jön a Sátán, és kiragadja a beléjük vetett
igét. 16 Akiknél a mag a sziklás talajra hullott: amikor meghallják az igét,
azonnal örömmel fogadják, 17 de nem gyökerezik meg bennük, ezért csak ideig
való, és ha nyomorúságot vagy üldözést kell szenvedniük az ige miatt, azonnal
eltántorodnak. 18 Másoknál a tövisek közé hullott a mag: ezek meghallják az
igét, 19 de e világ gondja, a gazdagság csábítása, vagy egyéb dolgok
megkívánása megfojtja az igét, úgyhogy ez sem hoz termést. 20 Akiknél a jó
földbe hullott a mag: ezek hallgatják az igét, befogadják, és az egyik
harmincszoros, a másik hatvanszoros és némelyik százszoros termést hoz.'' 21
Ezután így szólt hozzájuk: Vajon azért veszik-e elő a lámpást, hogy a véka
alá tegyék, vagy az ágy alá? Nem azért, hogy a lámpatartóba tegyék? 22 Mert
nincs semmi rejtett dolog, ami ki ne derülne, és semmi titok, ami napfényre ne
jutna. 23 Ha valakinek van füle a hallásra, hallja!''
24 Ezt is mondta
nekik: ,,Vigyázzatok, hogy mit hallotok! Amilyen mértékkel mértek, olyannal
mérnek nektek, sőt ráadást is adnak. 25 Mert akinek van, annak adatik, és
akinek nincs, attól az is elvétetik, amije van.'' 26 Jézus ezt is mondta: ,,Úgy
van az Isten országa, mint amikor az ember elvetette a magot a földbe, 27
azután alszik és felkel, éjjel és nappal: a mag sarjad és nő, ő pedig
nem tudja, hogyan. 28 Magától terem a föld, először zöld sarjat, azután
kalászt, azután érett magot a kalászban. 29 Amikor pedig a termés engedi,
azonnal nekiereszti a sarlót, mert itt az aratás.'' 30 Majd így folytatta:
,,Mihez hasonlítsuk az Isten országát, vagy milyen példázatba foglaljuk? 31
Olyan, mint a mustármag: mikor elvetik a földbe, kisebb minden magnál a földön,
32 miután pedig elvetették, megnő és nagyobb lesz minden veteménynél, és
olyan nagy ágakat hajt, hogy árnyékában fészket rakhatnak az égi madarak.''
33 Még sok hasonló
példázatban hirdette nekik az igét úgy, amint megérthették. 34 Példázat nélkül
nem is szólt hozzájuk, maguk között azonban tanítványainak megmagyarázott
mindent. 35 Ugyanezen a napon, amikor este lett, így szólt hozzájuk: ,,Menjünk
át a túlsó partra.'' 36 Miután tehát elbocsátották a sokaságot, magukkal vitték
őt, úgy, ahogy éppen a hajóban volt; de más hajók is voltak a nyomában. 37
Ekkor nagy szélvihar támadt, és a hullámok becsaptak a hajóba, úgyhogy az már
kezdett megtelni. 38 Ő pedig a hajó hátsó részében volt, és a vánkoson
aludt. Ekkor felébresztették, és így szóltak hozzá: ,,Mester, nem törődsz
azzal, hogy elveszünk?'' 39 Ő pedig felkelt, ráparancsolt a szélre, és azt
mondta a tengernek: ,,Hallgass el, némulj meg!'' És elállt a vihar, és nagy
csendesség lett. 40 Akkor ezt mondta nekik: ,,Miért féltek ennyire? Miért nincs
hitetek?'' 41 Nagy félelem fogta el őket, és így szóltak egymáshoz: ,,Ki
ez, hogy a szél is, a tenger is engedelmeskedik neki?''
Mk 5
1 Azután elmentek a
tenger túlsó partjára, a gadaraiak földjére. 2 Amikor kiszállt a hajóból,
egyszer csak szembejött vele a sírboltok közül egy tisztátalan lélektől
megszállott ember, 3 akinek a sírboltokban volt a lakása, és akit már lánccal
sem tudott megkötözni senki. 4 Mert már sokszor meg volt kötözve bilincsekkel
és láncokkal, de szétszaggatta a láncokat, a bilincseket pedig összetörte,
úgyhogy senki sem tudta megfékezni. 5 Éjjel-nappal mindig a sírokban és a
hegyek között tartózkodott, kiáltozott és kővel vagdosta magát. 6 Amikor
távolról meglátta Jézust, odafutott, leborult előtte, 7 és hangosan
felkiáltott: ,,Mi közöm hozzád, Jézus, a magasságos Isten Fia? Az Istenre
kényszerítelek, ne gyötörj engem!'' 8 Jézus ugyanis ezt mondta neki: ,,Menj ki,
tisztátalan lélek ebből az emberből!'' 9 És megkérdezte tőle:
,,Mi a neved?'' Az így felelt: ,,Légió a nevem, mert sokan vagyunk.'' 10 És
nagyon kérte, hogy ne űzze el őket arról a vidékről. 11 Ott a
hegyoldalban volt egy nagy legelésző disznónyáj, 12 ezért a tisztátalan
lelkek azt kérték tőle: ,,Küldj minket a disznókba, hadd menjünk
beléjük!'' 13 Megengedte nekik, a tisztátalan lelkek pedig kijöttek, és a
disznókba költöztek; mire a nyáj, mintegy kétezer állat, a a meredekről a
tengerbe rohant, és belefulladt a vízbe. 14 Akik pedig legeltették, elfutottak,
és elvitték a hírt a városba és a környező településekre. Erre kijöttek az
emberek, hogy lássák, mi történt. 15 Amikor Jézus közelébe értek és látták,
hogy a megszállott, akiben a légió volt, felöltözve ül, és eszénél van, félelem
fogta el őket. 16 Akik látták, elmondták nekik: hogyan történt a dolog a
megszálottal és a disznókkal. 17 Ekkor kérni kezdték Jézust, hogy távozzék el a
határukból. 18 Amikor azután beszállt a hajóba, kérlelte őt az előbb
még megszállott ember, hogy mellette maradhasson. 19 Ő azonban nem engedte
meg neki ezt, hanem így szólt hozzá: ,,Menj haza a tieidhez, és vidd hírül
nekik, milyen nagy dolgot tett az Úr veled és hogyan könyörült meg rajtad.'' 20
Az pedig elment, és hirdetni kezdte a Tízvárosban, hogy milyen nagy jót tett
vele Jézus, amin azután mindenki csodálkozott. 21 Amikor Jézus ismét átkelt a
hajón a túlsó partra, nagy sokaság sereglett köré, de ő a tenger partján
maradt. 22 Ide jött hozzá az egyik zsinagógai elöljáró, név szerint Jairus, aki
meglátva őt, lába elé borult, 23 és esedezve kérte: ,,Kislányom halálán
van, jöjj, tedd rá a kezed, hogy meggyógyuljon, és életben maradjon.'' 24 Jézus
ekkor elindult vele. A nagy sokaság is követte őt, és tolongott körülötte.
25 Egy asszony pedig,
aki tizenkét éve vérfolyásos volt, 26 sok orvostól sokat szenvedett, mindenét
ráköltötte, de semmi hasznát sem látta, hanem még rosszabbul lett; 27 amikor
meghallotta, amit Jézusról beszéltek, eljött, és a sokaságban hátulról
megérintette a ruháját, 28 mert így gondolkodott: ,,Ha megérintem akár csak a
ruháját is, meggyógyulok.'' 29 És azonnal elapadt a vérzés forrása, és érezte
testében, hogy kigyógyul a bajából. 30 Jézus is azonnal észrevette, hogy
erő áradt ki belőle, ezért a sokaságban megfordulva így szólt: ,,Ki
érintette meg a ruhámat?'' 31 Tanítványai így feleltek: ,,Látod, hogyan tolong
körülötted a sokaság, és azt kérdezed: ki érintett meg engem?'' 32 Jézus erre
körülnézett, hogy láthassa azt az asszonyt, aki ezt tette. 33 Az asszony pedig,
mivel tudta, mi történt vele, félve és remegve jött elő; leborult
előtte, és elmondta neki a teljes igazságot. 34 Ő pedig ezt mondta
neki: ,,Leányom, a hited megtartott téged: menj el békességgel, és bajodtól
megszabadulva légy egészséges.''
35 Még beszélt Jézus,
amikor a zsinagógai elöljáró házától érkezők ezt mondták: ,,Leányod
meghalt. Miért fárasztod még a Mestert?'' 36 Jézus is meghallotta, amit
mondtak, és így szólt a zsinagógai elöljáróhoz: ,,Ne félj, csak higgy!'' 37 És
senkinek sem engedte meg, hogy vele menjen, csak Péternek, Jakabnak és
Jánosnak, a Jakab testvérének. 38 Amikor megérkeztek a zsinagógai elöljáró
házához, látva a zűrzavart, a hangosan sírókat és jajgatókat, 39 bement,
és így szólt hozzájuk: ,,Miért csináltok ilyen zűrzavart, és miért sírtok?
A gyermek nem halt meg, csak alszik.'' 40 Erre kinevették; de ő mindenkit
kiküldve maga mellé vette a gyermek apját, anyját és a vele levőket,
bement oda, ahol a gyermek feküdt. 41 Majd megfogva a gyermek kezét, ezt mondta
neki: ,,Talitha kúmi!'' - ami azt jelenti: ,,Leányka, neked mondom, ébredj
fel!'' 42 A leányka pedig azonnal felkelt és járkált, mert tizenkét éves volt
már. Azok pedig azt sem tudták, hova legyenek a nagy ámulattól. 43 Jézus
azonban szigorúan meghagyta nekik, hogy ezt senki meg ne tudja; aztán szólt,
hogy adjanak enni a leánykának.
Mk 6
1 Jézus akkor
eltávozott onnan, a hazájába ment, és követték a tanítványai is. 2 Amikor
azután eljött a szombat, tanítani kezdett a zsinagógában. Sokan hallgatták, és
álmélkodva így szóltak: ,,Honnan veszi ezeket, miféle bölcsesség az, amely neki
adatott, és miféle csodák ezek, amelyek keze nyomán támadnak? 3 Nemde az ács
ez, Mária fia, Jakab, József, Júdás és Simon testvére? Nem itt élnek-e
közöttünk húgai is?'' És megbotránkoztak benne. 4 Jézus pedig így szólt
hozzájuk: ,,Nem vetik meg a prófétát másutt, csak a hazájában, a rokonai között
és a saját házában.'' 5 Nem is tudott itt egyetlen csodát sem tenni, azon
kívül, hogy néhány beteget - kezét rájuk téve - meggyógyított. 6 Csodálkozott
is hitetlenségükön. Majd sorra járta a környező falvakat, és tanított. 7
Ezek után magához hívta a tizenkettőt, és kiküldte őket kettesével.
Hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkek fölött, 8 és meghagyta nekik, hogy
semmit se vigyenek az útra egyetlen vándorboton kívül, se kenyeret, se
tarisznyát, se pénzt az övükben; 9 saru viszont legyen rajtuk, de ne öltsenek
magukra két ruhát. 10 Ezt is mondta nekik: ,,Ha valahol bementek egy házba, ott
maradjatok egészen addig, amíg tovább nem mentek onnan. 11 Ha egy helyen nem
fogadnak be titeket, és nem is hallgatnak rátok, akkor kimenve onnan, még a
port is verjétek le lábatokról, bizonyságul ellenük.'' 12 A tanítványok pedig
elindultak, és hirdették az embereknek, hogy térjenek meg; 13 sok ördögöt
kiűztek, sok beteget megkentek olajjal és meggyógyítottak. 14 Hallott
erről Heródes király, mert Jézus neve közismertté vált; és azt beszélték,
hogy Keresztelő János támadt fel a halálból, és azért működnek benne
a csodatevő erők. 15 Mások meg azt mondták, hogy Illés ő, ismét
mások azt beszélték, hogy olyan, mint valamelyik próféta. 16 Amikor tehát
Heródes ezt meghallotta, így szólt: ,,Az a János támadt fel, akit én
lefejeztettem.'' 17 Ez a Heródes fogatta el ugyanis Jánost, és bilincseltette
meg a börtönben; testvérének, Fülöp feleségének, Heródiásnak kedvéért, mivel
feleségül vette őt, 18 és erre János ezt mondta neki: ,,Nem szabad
együttélned testvéred feleségével.'' 19 Heródiás ezért megharagudott rá, és
szerette volna megöletni. De nem tehette, 20 mert Heródes félt Jánostól,
akiről tudta, hogy igaz és szent ember; ezért védelmébe vette; bár
hallgatva őt, gyakran zavarba jött, mégis szívesen hallgatta. 21 Végülis
eljött a kedvező alkalom, amikor Heródes a születésnapján lakomát adott
főembereinek, vezéreinek és Galilea előkelőinek. 22 Ekkor
magának Heródiásnak a leánya ment be táncolni. Megtetszett Heródesnek és a
vendégeknek. A király ezt mondta a leánynak: ,,Kérj tőlem, amit akarsz, és
megadom neked.'' 23 Meg is esküdött neki: ,,Bármit kérsz, megadom neked, akár
országom felét is.'' 24 A leány kiment, és megkérdezte anyjától: ,,Mit
kérjek?'' Az pedig ezt válaszolta: ,,Keresztelő János fejét.'' 25 A leány
erre sietve bement a királyhoz, és azt mondta: ,,Szeretném, ha rögtön ideadnád
nekem egy tálon Keresztelő János fejét.'' 26 Bár a király erre nagyon
szomorú lett, mert esküje és a vendégek miatt nem akarta őt elutasítani.
27 Azonnal el is küldte a hóhért, és megparancsolta, hogy hozza el a János
fejét. 28 Az elment, lefejezte Jánost a börtönben, elhozta a fejét egy tálon,
és átadta a leánynak, a leány pedig odaadta anyjának. 29 Amikor ezt
meghallották a tanítványai, eljöttek, elvitték a holttestét, és egy sírboltba
helyezték. 30 Az apostolok visszatértek Jézushoz, és elbeszélték neki mindazt,
amit tettek és tanítottak. 31 Ő pedig így szólt hozzájuk: ,,Jöjjetek velem
csak ti magatok egy lakatlan helyre, és pihenjetek meg egy kissé.'' Mert olyan
sokan voltak, akik odaérkeztek, és akik elindultak, hogy még enni sem volt
idejük. 32 Elhajóztak tehát egy lakatlan helyre magukban. 33 De sokan meglátták
és felismerték őt, amikor elindultak, ezért minden városból összefutottak
oda, és megelőzték őket. 34 Amikor Jézus kiszállt, és meglátta a nagy
sokaságot, megszánta őket, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélkül való
juhok, és kezdte őket sok mindenre tanítani.
35 De amikor az
idő már későre járt, odamentek hozzá a tanítványai, és ezt mondták
neki: ,,Lakatlan hely ez, és az idő már későre jár. 36 Bocsásd el
őket, hogy a környező településekre és falvakba menve ennivalót
vegyenek maguknak.'' 37 Ő azonban így válaszolt nekik: ,,Ti adjatok nekik
enni!'' Mire ők ezt mondták neki: ,,Talán mi menjünk el, és vegyünk kétszáz
dénárért kenyeret, hogy enni adhassunk nekik?'' 38 Jézus azonban megkérdezte
tőlük: ,,Hány kenyeretek van? Menjetek, nézzétek meg!'' Amikor megnézték,
így szóltak: ,,Öt kenyerünk van, meg két halunk.'' 39 Ekkor megparancsolta
nekik, hogy ültessenek le mindenkit egy-egy csoportba a zöld fűre. 40 Le
is ültek százas és ötvenes csoportokban. 41 Ekkor Jézus vette az öt kenyeret és
a két halat, feltekintett az égre, megáldotta és megtörte a kenyereket, majd
átadta a tanítványoknak, hogy tegyék eléjük; és a két halat is elosztotta
mindnyájuknak. 42 Miután mind ettek, és jól is laktak, 43 összeszedték a
kenyérdarabokat tizenkét tele kosárral; és azt is, ami a halakból maradt. 44
Akik pedig ettek a kenyerekből, ötezren voltak, csak férfiak. 45 Ekkor
Jézus azonnal arra kényszerítette tanítványait, hogy szálljanak hajóba, és
menjenek át előre a túlsó partra Bétsaida felé, amíg ő elbocsátja a
sokaságot. 46 De miután elbúcsúzott tőlük, felment a hegyre imádkozni. 47
Amikor beesteledett, a hajó a tenger közepén volt, ő pedig a parton
egyedül. 48 Amikor meglátta, hogy mennyire küszködnek az evezéssel, mert
ellenszelük van, a negyedik éjszakai őrváltás idején a tengeren járva
közeledett feléjük, és el akart menni mellettük. 49 Amikor meglátták őt,
amint a tengeren jár, azt hitték, hogy kísértet, és felkiáltottak. 50
Mindnyájan látták ugyanis, és megrettentek. Ő azonban azonnal
megszólította őket, és ezt mondta nekik: ,,Bízzatok, én vagyok, ne
féljetek!'' 51 Ekkor beszállt hozzájuk a hajóba, és elült a szél, ők pedig
szerfölött csodálkoztak magukban. 52 Nem okultak a kenyerekből, mert a
szívük még kemény volt. 53 Ezek után a túlsó partra átkelve, Genezáretbe
érkeztek és kikötöttek. 54 Amikor kiszálltak a hajóból, azonnal felismerték
őt, 55 és némelyek befutották az egész környéket; kezdték a betegeket
ágyakon oda hordani, ahol hallomásuk szerint éppen tartózkodott. 56 Ahova csak
bement, falvakba, városokba vagy településekre, letették a tereken a betegeket,
és kérték őt, hogy legalább a ruhája szegélyét érinthessék; és akik csak
megérintették, meg is gyógyultak.
Mk 7
1 Köréje gyűltek
a farizeusok és néhányan az írástudók közül, akik Jeruzsálemből jöttek, 2
és észrevették, hogy némelyik tanítványa tisztátalan, vagyis mosdatlan kézzel
étkezik. 3 A farizeusok és általában a zsidók ugyanis addig nem esznek, míg meg
nem mosták a kezüket egy maréknyi vízzel, mert ragaszkodnak a vének
hagyományaihoz, 4 és amikor hazamennek a piacról, addig nem esznek, míg meg nem
mosakodtak. Sok egyéb más is van, amit hagyományként átvettek és őriznek,
amilyen például a poharak, korsók, rézedények és fekhelyek megmosása. 5
Megkérdezték tehát tőle a farizeusok és az írástudók: ,,Miért nem élnek a
te tanítványaid a vének hagyományai szerint, és miért étkeznek tisztátalan
kézzel?'' 6 Ő pedig ezt válaszolta nekik: ,,Találóan prófétált Ézsaiás
rólatok, ti képmutatók, amint meg van írva: Ez a nép csak ajkával tisztel
engem, de szíve távol van tőlem. 7 Hiába tisztelnek engem, ha olyan
tanításokat tanítanak, amelyek emberek parancsolatai. 8 Az Isten parancsolatát
elhagyva az emberek hagyományához ragaszkodtok.'' 9 Ezt is mondta nekik:
,,Szépen félreteszitek az Isten parancsolatát azért, hogy a helyébe
állíthassátok a magatok hagyományait. 10 Mert Mózes ezt mondta: Tiszteld apádat
és anyádat, és aki gyalázza apját vagy anyját, halállal bűnhődjék. 11
Ti pedig azt mondjátok: Ha ezt mondja valaki apjának vagy anyjának: korbán,
vagyis áldozati ajándék az, amivel megsegíthetnélek, 12 akkor már nem
engeditek, hogy bármit tegyen is apjáért vagy anyjáért; 13 és így érvénytelenné
teszitek az Isten igéjét hagyományotokkal, amelyet továbbadtatok; de sok más
ehhez hasonlót is tesztek.''
14 Ismét odahívta a
sokaságot és így szólt hozzájuk: ,,Hallgassatok rám mindnyájan, és értsétek
meg: 15 Nincs semmi, ami kívülről jutva az emberbe tisztátalanná tehetné
őt; hanem ami kijön az emberből, az teszi tisztátalanná.'' ( 16 ,,Ha
valakinek van füle a hallásra, hallja!'')
17 Amikor azután a
sokaságot elhagyva bement a házba, megkérdezték tanítványai a példázatról. 18
Ő pedig így szólt hozzájuk: ,,Ti is ennyire értetlenek vagytok? Nem
értitek, hogy ami kívülről megy be az emberbe, az nem teheti
tisztátalanná, 19 mert nem a szívébe megy, hanem a gyomrába, és az árnyékszékbe
kerül?'' Jézus ezzel tisztának nyilvánított minden ételt, 20 de hozzátette:
,,Ami az emberből előjön, az teszi tisztátalanná. 21 Mert
belülről, az ember szívéből jönnek elő a gonosz gondolatok,
paráznaságok, lopások, gyilkosságok, 22 házasságtörések, kapzsiságok,
gonoszságok; valamint csalás, kicsapongás, irigység, istenkáromlás, gőg,
esztelenség. 23 Ezek a gonoszságok mind belülről jönnek; s ezek teszik
tisztátalanná az embert.'' 24 Onnan elindulva elment Tírusz vidékére. Bement
egy házba, és azt akarta, hogy senki ne tudja meg ottlétét. De nem maradhatott titokban,
25 mert azonnal tudomást szerzett róla egy asszony, akinek a leányában
tisztátalan lélek volt, és miután eljött hozzá, a lábai elé borult. 26 Ez az
asszony görög volt, sziroföníciai származású, mégis azt kérte, hogy űzze
ki az ördögöt a leányából. 27 Jézus így szólt az asszonyhoz: ,,Hadd lakjanak
jól először a gyermekek, mert nem jó elvenni a gyermekek kenyerét, és
odadobni a kutyáknak.'' 28 Az pedig ezt válaszolta neki: ,,Úgy van, Uram, de a
kutyák is esznek az asztal alatt a gyermekek morzsáiból.'' 29 Erre így szólt
hozzá: ,,Ezért a szóért mondom: menj el, leányodból kiment az ördög.'' 30
Amikor azután hazaért az asszony, látta, hogy a gyermek az ágyon fekszik, és az
ördög már kiment belőle. 31 Jézus ismét elhagyta Tírusz határát, és
Szidónon át a Galileai-tenger mellé ment a Tízváros határain keresztül. 32
Ekkor egy dadogó süketet vittek hozzá, és kérték, hogy tegye rá a kezét. 33
Jézus félrevonta őt egymagában a sokaságból, ujját a süket fülébe dugta,
majd ujjára köpve megérintette a nyelvét; 34 azután az égre tekintve
fohászkodott, és így szólt hozzá: ,,Effata, azaz: nyílj meg!'' 35 És megnyílt a
füle, nyelvének bilincse is azonnal megoldódott, úgyhogy hibátlanul beszélt. 36
Jézus meghagyta nekik, hogy ezt senkinek se mondják el; de minél inkább
tiltotta, annál inkább híresztelték és 37 szerfölött álmélkodtak, és ezt
mondták: ,,Mindent helyesen cselekedett: a süketeket is hallóvá teszi, a
némákat is beszélővé.''
Mk 8
1 Azokban a napokban,
amikor ismét igen nagy volt a sokaság és nem volt mit enniük, magához hívta
tanítványait, és így szólt hozzájuk: 2 ,,Szánakozom a sokaságon, mert már három
napja vannak velem, és nincs mit enniük; 3 ha pedig éhesen bocsátom őket
haza, kidőlnek az úton, mert némelyikük messziről jött.'' 4
Tanítványai így feleltek: ,,Miből tudná valaki ezeket kenyérrel jóllakatni
itt a pusztában?'' 5 Megkérdezte tőlük: ,,Hány kenyeretek van?'' Ők
ezt válaszolták: ,,Hét.'' 6 Ekkor megparancsolta a sokaságnak, hogy telepedjék
le a földre, azután vette a hét kenyeret, hálát adott, megtörte, és tanítványainak
adta, hogy tegyék eléjük. Ők pedig a sokaság elé tették. 7 Volt néhány kis
haluk is, és miután áldást mondott, szólt, hogy ezeket is tegyék eléjük. 8
Ettek és jóllaktak, azután összeszedték a maradék darabokat hét kosárral, 9
pedig mintegy négyezren voltak. Ezek után elbocsátotta őket, 10 és azonnal
hajóba szállva tanítványaival együtt elment Dalmanuta vidékére. 11 Kimentek
hozzá a farizeusok, és vitatkozni kezdtek vele: mennyei jelt követeltek
tőle, kísértve őt. 12 Jézus lelke mélyéről felsóhajtva így
szólt: ,,Miért kíván jelt ez a nemzedék? Bizony, mondom néktek, nem adatik jel
ennek a nemzedéknek.'' 13 Ezzel otthagyta őket, és ismét hajóba szállva
elment a túlsó partra.
14 De elfelejtettek
kenyeret vinni, és mindössze egy kenyér volt velük a hajóban. 15 Jézus
figyelmeztette őket, és így szólt: ,,Vigyázzatok, óvakodjatok a farizeusok
kovászától és a Heródes kovászától!'' 16 Erre tanakodni kezdtek arról, hogy
nincs kenyerük. 17 Amikor ezt Jézus észrevette, így szólt hozzájuk: ,,Mit tanakodtok
azon, hogy nincs kenyeretek? Hát még mindig nem veszitek észre, és nem értitek?
Még mindig olyan keményszívűek vagytok? 18 Van szemetek, és mégsem láttok,
fületek is van, és mégsem hallotok? Nem is emlékeztek? 19 Amikor az öt kenyeret
megtörtem az ötezernek, hány kosarat szedtetek tele kenyérdarabokkal?'' Így
feleltek: ,,Tizenkettőt.'' 20 ,,És amikor a hét kenyeret törtem meg a
négyezernek, hány kosarat szedtetek tele kenyérdarabokkal?'' Ezt mondták:
,,Hetet.'' 21 Erre Jézus újra megkérdezte: ,,Még mindig nem értitek?'' 22
Amikor Bétsaidába érkeztek, egy vakot vittek hozzá, és kérték, hogy érintse
meg. 23 Ő pedig a vakot kézen fogva kivezette a faluból, azután szemére
köpve rátette kezét, és megkérdezte: ,,Látsz-e valamit?'' 24 Az felnézett, és
így szólt: ,,Úgy látom az embereket, mintha fákat látnék, amint járkálnak.'' 25
Aztán Jézus ismét rátette a kezét a szemére, ő pedig körülnézett, és
meggyógyult, tisztán látott mindent. 26 Jézus ekkor hazaküldte őt, és azt
mondta: ,,Még a faluba se menj be!'' 27 Jézus pedig elindult tanítványaival
együtt Cézárea Filippi falvaiba. Útközben megkérdezte tanítványaitól: ,,Kinek
mondanak engem az emberek?'' 28 Ők így feleltek: ,,Keresztelő
Jánosnak, mások Illésnek, ismét mások pedig egynek a próféták közül.'' 29 Jézus
tovább kérdezte őket: ,,Hát ti kinek mondotok engem?'' Péter így válaszolt
neki: ,,Te vagy a Krisztus.'' 30 Jézus ekkor rájuk parancsolt, hogy senkinek ne
beszéljenek őróla. 31 És tanítani kezdte őket arra, hogy az
Emberfiának sokat kell szenvednie, és el kell vettetnie a vénektől, a
főpapoktól és az írástudóktól, és meg kell öletnie, de harmadnapon fel
kell támadnia. 32 Jézus nyíltan beszélt erről a dologról. Péter ekkor
magához vonva őt meg akarta dorgálni; 33 ő azonban megfordulva tanítványaira
tekintett, megdorgálta Pétert, és ezt mondta: ,,Távozz tőlem, Sátán, mert
nem az Isten szerint gondolkozol, hanem az emberek szerint.'' 34 Ekkor magához
hívta a sokaságot tanítványaival együtt, és ezt mondta nekik: ,,Ha valaki
énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen
engem. 35 Mert aki meg akarja menteni az életét, az elveszti, aki pedig
elveszti az életét énértem és az evangéliumért, megmenti azt. 36 Mit használ
ugyanis az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall? 37
Mert mit adhat az ember váltságdíjul lelkéért? 38 Mert ha valaki szégyell engem
és az én beszédeimet e parázna és bűnös nemzedék előtt, azt az
Emberfia is szégyellni fogja, amikor eljön Atyja dicsőségében a szent
angyalokkal.''
Mk 9
1 Azután így szólt
hozzájuk: ,,Bizony, mondom néktek, hogy vannak az itt állók között némelyek,
akik nem ízlelik meg a halált addig, amíg meg nem látják, hogy az Isten országa
eljött hatalommal.'' 2 Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és
Jánost, felvitte csak őket külön egy magas hegyre, és szemük láttára
elváltozott. 3 Ruhája olyan tündöklő fehérré lett, amilyenre nem tud
ruhafestő fehéríteni a földön. 4 És megjelent nekik Illés Mózessel együtt,
és beszélgettek Jézussal. 5 Péter megszólalt, és ezt mondta Jézusnak: ,,Mester,
jó nekünk itt lennünk, készítsünk ezért három sátrat: egyet neked, egyet
Mózesnek és egyet Illésnek.'' 6 Mert nem tudta, mit mondjon, ugyanis annyira
megrettentek. 7 De felhő támadt, amely beárnyékolta őket, és hang
hallatszott a felhőből: ,,Ez az én szeretett Fiam, reá
hallgassatok!'' 8 És hirtelen, amint körülnéztek, már senki mást nem láttak
maguk mellett, csak Jézust egyedül.
9 Amikor jöttek
lefelé a hegyről, meghagyta nekik, hogy senkinek el ne mondják, amit láttak,
hanem csak akkor, amikor az Emberfia már feltámadt a halottak közül. 10 Meg is
jegyezték jól ezt az igét, de tanakodtak maguk között: mit jelent feltámadni a
halottak közül. 11 Ezért megkérdezték tőle: ,,Miért mondják az írástudók,
hogy előbb Illésnek kell eljönnie?'' 12 Ő pedig így válaszolt:
,,Illés valóban előbb jön el és helyreállít mindent. Akkor viszont miért
van megírva az Emberfiáról, hogy sok szenvedésben és megvetésben lesz része? 13
De mondom nektek, hogy Illés már el is jött, és azt tették vele, amit csak
akartak, ahogyan meg van írva róla.'' 14 Amikor a tanítványok közelébe értek,
nagy sokaságot láttak körülöttük, írástudókat is, akik vitatkoztak velük. 15
Amint meglátták Jézust, az egész sokaság nyomban megdöbbent, és eléje futva
köszöntötte őt. 16 Ő pedig megkérdezte tőlük: ,,Miről
vitatkoztok velük?'' 17 A sokaságból így felelt neki valaki: ,,Mester, elhoztam
hozzád a fiamat, akiben néma lélek van; 18 és amikor ez megragadja, úgy
leteperi őt, hogy tajtékzik, fogát csikorgatja, és megmerevedik. Szóltam
tanítványaidnak, hogy űzzék ki, de nem tudták.'' 19 Jézus így válaszolt
nekik: ,,Ó, hitetlen nemzedék, meddig leszek még veletek? Meddig szenvedlek még
titeket? Hozzátok őt elém!'' 20 Odavitték hozzá, és amikor meglátta
őt a lélek, azonnal megrázta a fiút, úgyhogy az a földre esve fetrengett
és tajtékzott. 21 Jézus megkérdezte a fiú apjától: ,,Mennyi ideje, hogy ő
így van?'' Mire ő ezt válaszolta: ,,Gyermekkora óta. 22 Sokszor vetette
tűzbe is, meg vízbe is, hogy elpusztítsa, de ha valamit lehet tenned,
szánj meg minket, és segíts rajtunk!'' 23 Jézus ezt mondta neki: ,,Ha lehet
valamit tennem? - Minden lehetséges annak, aki hisz.'' 24 Erre azonnal
felkiáltott a gyermek apja, és így szólt: ,,Hiszek, segíts a hitetlenségemen!''
25 Amikor meglátta Jézus, hogy összefut a sokaság, ráparancsolt a tisztátalan
lélekre ezt mondva neki: ,,Te néma és süket lélek, megparancsolom neked: menj
ki belőle, és ne menj bele többé!'' 26 Erre az felkiáltott, erősen
megrázta őt, és kiment belőle. A gyermek olyan lett, mint a halott,
úgyhogy sokan azt mondták: vége van. 27 Jézus azonban kezét megragadva magához
térítette, és az felkelt. 28 Amikor azután Jézus bement egy házba, tanítványai
megkérdezték tőle maguk között: ,,Mi miért nem tudtuk kiűzni?'' 29 Ő
pedig ezt mondta nekik: ,,Ez a fajta semmivel sem űzhető ki, csak
imádsággal.'' 30 Onnan elindulva keresztülmentek Galileán, de nem akarta, hogy
felismerje őt valaki, 31 mert tanítani akarta tanítványait. Arról beszélt
nekik, hogy az Emberfia emberek kezébe adatik, megölik, de miután megölték,
három nap múlva feltámad. 32 Ők nem értették ezt a beszédet, de féltek
őt megkérdezni. 33 Megérkeztek Kapernaumba, és amikor már otthon volt,
megkérdezte tőlük: ,,Miről vitatkoztatok útközben?'' 34 Ők azonban
hallgattak, mert arról vitatkoztak az úton egymással, hogy ki a legnagyobb? 35
Jézus ekkor leült, odahívta a tizenkettőt, és így szólt hozzájuk: ,,Ha
valaki első akar lenni, legyen mindenki között az utolsó és mindenki
szolgája.'' 36 És kézenfogva egy kisgyermeket közéjük állította, átölelte, majd
ezt mondta nekik: 37 ,,Aki az ilyen kisgyermekek közül egyet is befogad az én
nevemért, az engem fogad be; és aki engem befogad, az nem engem fogad be, hanem
azt, aki engem elküldött.'' 38 János ezt mondta neki: ,,Mester, láttunk valakit,
aki a te nevedben űz ki ördögöket, és eltiltottuk, mert nem követett
minket.'' 39 Jézus azonban ezt mondta: ,,Ne tiltsátok el, mert nincsen senki,
aki csodát tesz az én nevemben, és ugyanakkor gyalázni tudna engem, 40 mert aki
nincs ellenünk, az melletünk van. 41 Aki inni ad nektek egy pohár vizet az én
nevemben, mivel a Krisztuséi vagytok, bizony, mondom néktek, hogy el nem marad
a jutalma.'' 42 ,,Aki pedig akár csak egyet is megbotránkoztat e kicsinyek
közül, akik hisznek bennem, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába, és a
tengerbe dobják.''
43 ,,Ha
megbotránkoztat téged az egyik kezed, vágd le, mert jobb, ha csonkán mégy be az
életre, mint ha két kézzel mégy a gyehennára, az olthatatlan tűzre, 44 (
ahol férgük nem pusztul el és a tűz nem alszik el.) 45 És ha az egyik
lábad botránkoztat meg téged, vágd le; mert jobb, ha sántán mégy be az életre,
mintha két lábbal vetnek a gyehennára, 46 ( ahol férgük nem pusztul el és a
tűz nem alszik el.) 47 És ha az egyik szemed botránkoztat meg téged, vájd
ki, mert jobb, ha fél szemmel mégy be az Isten országába, mint ha két szemmel
vetnek a gyehennára, 48 ahol férgük nem pusztul el és a tűz nem alszik
el.'' 49 ,,Mert tűzzel sózatik meg mindenki. 50 Jó a só, de ha a só
ízetlenné válik, hogyan adjátok vissza az ízét? Legyen bennetek só, és
békességben éljetek egymással.''
Mk 10
1 Jézus onnan
elindulva elment Júdea határába és Jordánontúlra; újra sokaság gyülekezet
hozzá, ő pedig szokása szerint ismét tanította őket. 2 Farizeusok is
mentek hozzá, és megkérdezték tőle, hogy szabad-e a férfinak elbocsátania
a feleségét: ezzel kísértették Jézust. 3 Ő azonban visszakérdezett: ,,Mit
parancsolt nektek Mózes?'' 4 Azok ezt mondták: ,,Mózes megengedte a válólevél
írását és az elbocsátást.'' 5 Jézus erre így szólt hozzájuk: ,,Szívetek
keménysége miatt írta nektek Mózes ezt a parancsolatot, 6 mert a teremtés
kezdete óta az embert férfivá és nővé teremtette az Isten. 7 Ezért
elhagyja az ember apját és anyját, 8 és lesznek ketten egy testté, úgyhogy
ők többé már nem két test, hanem egy. 9 Amit tehát az Isten egybekötött,
ember el ne válassza.'' 10 Otthon ismét megkérdezték őt erről a
tanítványai. 11 Ő ezt mondta nekik: ,,Aki elbocsátja feleségét, és mást
vesz el feleségül, házasságtörést követ el ellene; 12 és ha az asszony bocsátja
el férjét, és máshoz megy férjhez, szintén házasságtörést követ el.'' 13 Ekkor
kisgyermekeket vittek hozzá, hogy megérintse őket, a tanítványok azonban
rájuk szóltak. 14 Amikor ezt Jézus észrevette, megharagudott, és így szólt
hozzájuk: ,,Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne tiltsátok el
tőlem őket, mert ilyeneké az Isten országa. 15 Bizony, mondom néktek:
aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem
megy be abba.'' 16 Ekkor átölelte és kezét rájuk téve megáldotta őket. 17
Amikor útnak indult, odafutott hozzá egy ember, és térdre borulva előtte,
azt kérdezte tőle: ,,Jó Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök
életet?'' 18 Jézus így szólt hozzá: ,,Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó
az egy Istenen kívül. 19 Tudod a parancsolatokat: Ne ölj, ne paráználkodj, ne
lopj, ne tanúskodj hamisan, ne károsíts meg senkit, tiszteld apádat és
anyádat.'' 20 Az pedig ezt mondta neki: ,,Mester, mindezeket megtartottam
ifjúságomtól fogva.'' 21 Jézus miután rátekintett, megkedvelte, és ezt mondta
neki: ,,Egy valami hiányzik még belőled: menj, add el, amid van, és oszd
szét a szegények között, akkor kincsed lesz a mennyben; azután jöjj, és kövess
engem.'' 22 A válasz miatt elborult az ember arca, és szomorúan távozott, mert
nagy vagyona volt. 23 Jézus ekkor körülnézett, és így szólt tanítványaihoz:
,,Milyen nehezen mennek be Isten országába a gazdagok!'' 24 A tanítványok
megdöbbentek szavain, Jézus azonban ismét megszólalt, és ezt mondta nekik:
,,Gyermekeim, milyen nehéz az Isten országába bejutni! 25 Könnyebb a tevének a
tű fokán átmenni, mint gazdagnak az Isten országába bejutni.'' 26 Ők
még jobban megrökönyödtek, és ezt kérdezgették egymás közt: ,,Akkor ki
üdvözülhet?'' 27 Jézus rájuk tekintett, és ezt mondta: ,,Az embereknek
lehetetlen, de az Istennek nem, mert az Istennek minden lehetséges.'' 28 Péter
megszólalt, és ezt mondta neki: ,,Íme, mi elhagytunk mindent, és követőid
lettünk.'' 29 Jézus így szólt: ,,Bizony, mondom néktek: senki sincs, aki
elhagyta házát vagy testvéreit, anyját vagy apját, gyermekeit vagy
szántóföldjeit énértem és az evangéliumért, 30 és ne kapna százannyit: most
ebben a világban házakat és testvéreket, anyát, gyermeket, és szántóföldeket
üldöztetésekkel együtt, a jövendő világban pedig örök életet. 31 Ellenben
sok elsőből lesz utolsó, és sok utolsóból lesz első.'' 32 Mikor
pedig felfelé mentek a Jeruzsálembe vezető úton, Jézus előttük
haladt. Akik vele voltak, álmélkodtak; akik pedig mégis követték, féltek. Ekkor
újra maga mellé vette a tizenkettőt, és beszélni kezdett nekik arról, ami
vele történni fog: 33 ,,Íme, felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfia átadatik a
főpapoknak és az írástudóknak, halálra ítélik, és átadják a pogányoknak,
34 kigúnyolják és leköpik, megkorbácsolják és megölik, de három nap múlva
feltámad.'' 35 Ekkor hozzálépett Jakab és János, a Zebedeus két fia, és így
szóltak hozzá: ,,Mester, szeretnénk, ha megtennéd nekünk, amit kérünk.'' 36
Jézus megkérdezte tőlük: ,,Mit szeretnétek, mit tegyek meg nektek?'' 37
Ők pedig ezt mondták neki: ,,Add meg nekünk, hogy egyikünk a jobb, a
másikunk a bal kezed felől üljön majd dicsőséges uralkodásod
idején.'' 38 Jézus így válaszolt: ,,Nem tudjátok, mit kértek. Vajon ki
tudjátok-e inni azt a poharat, amelyet én kiiszom, és meg tudtok-e keresztelkedni
azzal a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem?'' 39 Mire ők így
feleltek neki: ,,Meg tudjuk tenni.'' Jézus ekkor ezt mondta nekik: ,,Azt a
poharat, amelyből én iszom, kiisszátok, és azzal a keresztséggel, amellyel
én megkeresztelkedem, megkeresztelkedtek, 40 de hogy ki üljön jobb vagy bal
kezem felől, azt nem az én dolgom megadni, mert azoké lesz az, akiknek
elkészíttetett.'' 41 Amikor ezt a tíz tanítvány meghallotta, megharagudott
Jakabra és Jánosra. 42 De Jézus odahívta őket, és így szólt hozzájuk:
,,Tudjátok, hogy azok, akik a népek fejedelmeinek számítanak, uralkodnak
rajtuk, és nagyjaik hatalmaskodnak rajtuk. 43 De nem így van közöttetek, hanem
aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen szolgátok; 44 és aki első akar
lenni közöttetek, az legyen mindenki rabszolgája. 45 Mert az Emberfia sem azért
jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja
váltságul sokakért.'' 46 Azután Jerikóba értek, és amikor Jézus tanítványaival
és elég nagy sokasággal kifelé ment Jerikóból, egy vak koldus, Bartimeus, a
Timeus fia ült az út mellett. 47 Amikor meghallotta, hogy a názereti Jézus az,
így kiáltott fel: ,,Dávid Fia, Jézus, könyörülj rajtam!'' 48 Többen is
rászóltak, hogy hallgasson, ő azonban annál inkább kiáltozott: ,,Dávid
Fia, könyörülj rajtam!'' 49 Jézus megállt és ezt mondta: ,,Hívjátok ide!''
Odahívták a vakot ezekkel a szavakkal: ,,Bízzál! Kelj fel! Hív téged!'' 50
Ő pedig ledobta felsőruháját, felugrott, és odament Jézushoz. 51
Jézus megkérdezte tőle: ,,Mit kívánsz, mit tegyek veled?'' A vak ezt
mondta: ,,Mester, hogy újra lássak.'' 52 Jézus ekkor így szólt hozzá: ,,Menj
el, a hited megtartott téged.'' És azonnal újra látott, és követte őt az
úton.
Mk 11
1 Amikor közeledtek
Jeruzsálemhez, Bétfagéhoz és Betániához, az Olajfák hegyénél, elküldött
tanítványai közül kettőt, 2 és így szólt hozzájuk: ,,Menjetek az
előttetek levő faluba, és mindjárt, amint beértek, találtok egy
szamárcsikót megkötve, amelyen még nem ült soha senki: oldjátok el, és hozzátok
ide. 3 Ha pedig valaki megkérdezi tőletek: Miért teszitek ezt? -
mondjátok, hogy az Úrnak van szüksége rá, de azonnal vissza is küldi.'' 4 El is
mentek, meg is találták a szamárcsikót az ajtó elé kötve kinn az utcán, és
eloldották. 5 Az ott álldogálók közül néhányan megkérdezték tőlük: ,,Miért
teszitek ezt, miért oldjátok el a szamárcsikót?'' 6 Ők pedig úgy
válaszoltak, ahogyan Jézus mondta; és akkor elengedték őket. 7 Elvitték
tehát Jézushoz a szamárcsikót, ráterítették felsőruhájukat, ő pedig
felült rá. 8 Sokan felsőruhájukat terítették az útra, mások a mezőn
vágott lombos ágakat; 9 akik pedig előtte és utána mentek, ezt kiáltották:
,,Hozsánna! Áldott, aki jön az Úrnak nevében! 10 Áldott a mi atyánknak,
Dávidnak eljövendő országa! Hozsánna a magasságban!'' 11 Jézus ekkor bement
Jeruzsálemben a templomba; mikor pedig már mindent megnézett, és mivel már
későre járt az idő, kiment Betániába a tizenkettővel. 12 Másnap
pedig, amikor Betániából elindultak, megéhezett, 13 és messziről meglátva
egy zöldellő fügefát, odament, hátha talál rajta valamit. De amikor
odaért, semmit sem talált rajta, csak levelet, mert nem volt fügeérés ideje. 14
Jézus megszólalt, és ezt mondta a fának: ,,Senki ne egyék rólad gyümölcsöt,
soha többé.'' A tanítványai is hallották ezt. 15 Azután Jeruzsálembe értek.
Bemenve a templomba, Jézus kezdte kiűzni azokat, akik árusítottak és
vásároltak a templomban, felborította a pénzváltók asztalait, a galambárusok
székeit, 16 és nem engedte, hogy valaki edényt vigyen át a templomon. 17 Azután
így tanította őket: ,,Nincs-e megírva: Az én házam imádság háza lesz
minden nép számára? Ti pedig rablók barlangjává tettétek.'' 18 Meghallották ezt
a főpapok és az írástudók, és keresték a módját, hogyan veszítsék el.
Féltek ugyanis tőle, mert tanítása magával ragadta az egész sokaságot. 19
Amikor azután este lett, kimentek a városon kívülre. 20 Korán reggel, amikor
elmentek a fügefa mellett, észrevették, hogy az gyökerestől kiszáradt. 21
Péter visszaemlékezve így szólt hozzá: ,,Mester, nézd: a fügefa, amelyet
megátkoztál, kiszáradt.'' 22 Jézus így válaszolt nekik: ,,Higgyetek Istenben!
23 Bizony, mondom néktek, hogy aki azt mondja ennek a hegynek: Emelkedjél fel,
és vesd magadat tengerbe! - és nem kételkedik szívében, hanem hiszi, hogy amit
mond, az megtörténik - annak meg is adatik az. 24 Ezért mondom nektek:
higgyétek, hogy mindazt, amiért imádkoztok, és amit kértek, megkapjátok, és meg
is adatik nektek. 25 És amikor megálltok imádkozni, bocsássátok meg, ha valaki
ellen valami panaszotok van, hogy mennyei Atyátok is megbocsássa nektek vétkeiteket.
26 ( Ha pedig ti nem bocsátotok meg, mennyei Atyátok sem bocsátja meg
vétkeiteket.)'' 27 Ismét bementek Jeruzsálembe. És miközben Jézus körüljárt a
templomban, odamentek a főpapok, az írástudók és a vének, 28 és így
szóltak hozzá: ,,Milyen hatalommal cselekszed ezeket, és ki adta neked a
hatalmat arra, hogy ilyeneket tegyél?'' 29 Jézus így válaszolt nekik: ,,Én is
kérdezek tőletek valamit, feleljetek rá, és megmondom nektek, milyen
hatalommal cselekszem ezeket. 30 Vajon a János keresztsége mennyből való
volt-e vagy emberektől? Erre válaszoljatok nekem.'' 31 Azok pedig így
tanakodtak maguk között: ,,Ha azt mondjuk: a mennyből, azt fogja mondani:
Akkor miért nem hittetek neki? 32 Vagy talán mondjuk azt: emberektől?'' De
féltek a sokaságtól, mert Jánosról mindenki azt tartotta, hogy valóban próféta
volt. 33 Ezért így feleltek Jézusnak: ,,Nem tudjuk.'' Jézus erre így szólt
hozzájuk: ,,Én sem mondom meg nektek, milyen hatalommal cselekszem ezeket.''
Mk 12
1 Jézus ekkor
példázatokban kezdett szólni hozzájuk: ,,Egy ember szőlőt ültetett,
körülkerítette, borsajtót ásott, és őrtornyot épített. Azután bérbe adta
munkásoknak, és idegenbe távozott. 2 Majd amikor eljött az ideje, elküldött a
munkásokhoz egy szolgát, hogy megkapja a részét a szőlő
terméséből. 3 De azok megfogták a szolgát, megverték, és elküldték üres
kézzel. 4 Ismét elküldött hozzájuk egy másik szolgát, ezt meg fejbe verték, és
meggyalázták. 5 Újból küldött egy szolgát; ezt megölték, azután sok más szolgát
is, akik közül némelyeket megvertek, másokat megöltek. 6 Egy valakije volt még,
a szeretett fia. Utoljára őt küldte el hozzájuk, mert így szólt: Fiamat
meg fogják becsülni. 7 A munkások azonban ezt mondták maguk között: Ez az
örökös, gyertek, öljük meg, és mienk lesz az örökség! 8 Megragadták, megölték,
és kidobták a szőlőn kívülre. 9 Mit tesz hát majd a szőlő
ura? Eljön, és elveszíti a munkásokat, azután másoknak adja a szőlőt.
10 Ezt az írást sem olvastátok: Az a kő, amelyet az építők
megvetettek, az lett a sarokkő; 11 az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi
szemünkben?'' 12 Ekkor szerették volna elfogni őt, de féltek a sokaságtól.
Rájöttek ugyanis, hogy róluk mondta a példázatot. Ezért otthagyták őt, és
elmentek. 13 Elküldtek hozzá a farizeusok és a Heródes-pártiak közül néhányat,
hogy szóval csalják tőrbe. 14 Odamentek tehát, és így szóltak hozzá 15
Ő pedig ismerve képmutatásukat, ezt mondta nekik: ,,Mit kísértetek engem?
Hozzatok nekem egy dénárt, hogy megnézzem.'' 16 Hoztak egyet, és akkor Jézus
megkérdezte: ,,Kié ez a kép és ez a felirat?'' Ők pedig így feleltek: ,,A
császáré.'' 17 Ekkor Jézus ezt mondta nekik: ,,Adjátok meg a császárnak, ami a
császáré, és az Istennek, ami az Istené.'' És igen elcsodálkoztak rajta. 18
Ezután szadduceusok is jöttek hozzá, akik azt mondják, hogy nincs feltámadás, és
ezt kérdezték tőle: 19 ,,Mester, Mózes előírta nekünk, hogyha
valakinek a testvére meghal, és asszonyt hagy hátra, de nem hagy gyermeket,
akkor a testvére vegye el az asszonyt, és támasszon utódot az ő
testvérének. 20 Volt hét testvér. Az első megnősült, és amikor
meghalt, nem hagyott utódot. 21 A második is elvette az asszonyt, és meghalt
úgy, hogy ő sem hagyott utódot. Ugyanígy történt a harmadikkal is, 22 és a
hét közül egy sem hagyott utódot. Végül meghalt az asszony is. 23 A
feltámadáskor, amikor majd ezek feltámadnak, melyiké lesz az asszony? Mert mind
a hétnek a felesége volt.'' 24 Jézus ezt mondta nekik: ,,Vajon nem azért
tévelyegtek-e, mert nem ismeritek az Írásokat, sem az Isten hatalmát? 25 Mert
az emberek amikor már feltámadtak a halálból, nem nősülnek, férjhez sem
mennek, hanem olyanok, mint az angyalok a mennyekben. 26 Arról pedig, hogy
feltámadnak a halottak, vajon nem olvastátok Mózes könyvében, hogy mit mondott
neki Isten a csipkebokornál: Én vagyok Ábrahám Istene és Izsák Istene és Jákób
Istene? 27 Az Isten nem a holtak Istene, hanem az élőké. Ti tehát nagyon
tévelyegtek.'' 28 Ekkor odament az írástudók közül egy, aki hallotta őket
vitázni, és mivel tudta, hogy Jézus jól megfelelt nekik, megkérdezte tőle:
,,Melyik a legfőbb az összes parancsolat közül?'' 29 Jézus így válaszolt:
,,A legfőbb ez: Halljad, Izráel, az Úr, a mi Istenünk, egy Úr, 30 és
szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből,
teljes elmédből és teljes erődből. 31 A második ez: Szeresd
felebarátodat, mint magadat. Nincsen más, ezeknél nagyobb parancsolat.'' 32 Az
írástudó ezt mondta neki: ,,Jól van, Mester, helyesen mondtad, hogy egy Isten
van, és rajta kívül nincsen más; 33 és ha szeretjük őt teljes
szívünkből, teljes elménkből és teljes erőnkből, és ha szeretjük
felebarátunkat, mint magunkat, sokkal több az minden égő és véres
áldozatnál.'' 34 Jézus pedig, amikor látta, hogy értelmesen felelt, ezt mondta
neki: ,,Nem vagy messze az Isten országától.'' És többé senki sem merte őt
megkérdezni. 35 Amikor Jézus a templomban tanított, ezt a kérdést vetette fel:
,,Hogyan mondhatják az írástudók, hogy a Krisztus a Dávid Fia? 36 Maga Dávid
mondta ezt a Szentlélek által: Így szólt az Úr az én uramhoz: Ülj a jobb kezem
felől, amíg lábad alá nem vetem ellenségeidet. 37 Ha tehát maga Dávid
mondja őt Urának, akkor hogyan lehet a Fia?'' A nagy sokaság szívesen
hallgatta őt. 38 Tanítás közben így szólt Jézus: ,,Őrizkedjetek az
írástudóktól, akik szeretnek hosszú köntösben járni, és szeretik, ha köszöntik őket
a tereken, 39 szeretnek a főhelyeken ülni a zsinagógákban és az
asztalfőn a lakomákon; 40 felemésztik az özvegyek házát, és
színlelésből hosszan imádkoznak: ezekre vár a legsúlyosabb ítélet.'' 41
Amikor Jézus leült a templomi persellyel szemben, nézte, hogyan dobja a pénzt a
sokaság a perselybe. Sok gazdag sokat dobott bele, 42 egy szegény özvegyasszony
pedig odamenve beledobott két fillért, azaz egy krajcárt. 43 Jézus odahívta
tanítványait, és ezt mondta nekik: ,,Bizony, mondom néktek, hogy ez a szegény
özvegyasszony mindenkinél többet dobott a perselybe. 44 Mert mindannyian
fölöslegükből dobtak, ő azonban szegénységéből mindazt
beledobta, amije csak volt, az egész vagyonát.''
Mk 13
1 Amikor Jézus kifelé
ment a templomból, egyik tanítványa így szólt hozzá: ,,Mester, nézd, mekkora
kövek és mekkora épületek!'' 2 Jézus ezt mondta neki: ,,Látod ezeket a nagy
épületeket? Nem marad itt kő kövön, amit le ne rombolnának.'' 3 Amikor
azután az Olajfák hegyén ült, a templommal átellenben, maguk között megkérdezte
tőle Péter, Jakab, János és András: 4 ,,Mondd meg nekünk, mikor lesz ez,
és mi lesz annak a jele, amikor mindez beteljesedik?'' 5 Jézus pedig így
kezdett beszélni hozzájuk: ,,Vigyázzatok, hogy meg ne tévesszen valaki titeket.
6 Sokan jönnek majd az én nevemben, és azt mondják: Én vagyok! - és sokakat
megtévesztenek. 7 Amikor pedig háborúk zaját vagy háborúk hírét halljátok, meg
ne rémüljetek! Ennek meg kell lennie, de ez még nem a vég. 8 Mert nemzet nemzet
ellen és ország ország ellen támad, többfelé földrengések és éhínségek lesznek:
a vajúdás kínjainak a kezdete mindez!''
9 ,,Ti pedig
vigyázzatok magatokra: mert bíróságoknak adnak át titeket, zsinagógákban vernek
meg, helytartók és királyok elé állítanak énértem, bizonyságul nekik. 10
Előbb azonban minden nép között hirdetni kell az evangéliumot. 11 Amikor
pedig elhurcolnak és átadnak titeket, ne aggódjatok előre, hogy mit
mondjatok, hanem ami megadatik nektek abban az órában, azt mondjátok, mert nem
ti vagytok, akik szóltok, hanem a Szentlélek. 12 Akkor testvér a testvérét, apa
a gyermekét adja majd halálra, gyermekek támadnak szüleik ellen, és vesztüket
okozzák, 13 és mindenki gyűlöl majd titeket az én nevemért; de aki
mindvégig kitart, az üdvözül.''
14 ,,Amikor pedig
meglátjátok a 'pusztító utálatosságot' o
tt állni, ahol nem volna szabad - aki olvassa, értse meg! - akkor, akik
Júdeában vannak, meneküljenek a hegyekbe 15 aki a ház tetején van, ne szálljon
le, és ne menjen be, hogy kihozzon valamit a házából, 16 és aki a mezőn
van, ne térjen vissza, hogy a ruháját elhozza. 17 Jaj a terhes és a szoptatós
anyáknak azokban a napokban! 18 Imádkozzatok, hogy ne télen legyen ez, 19 mert
azokban a napokban olyan nyomorúság lesz, amilyen az Isten által teremtett
világ kezdete óta egészen mostanáig nem volt, és nem is lesz; 20 és ha az Úr
nem rövidítené meg azokat a napokat, nem menekülne meg egyetlen halandó sem; a
választottakért azonban, akiket Ő kiválasztott, megrövidítette azokat a
napokat.'' 21 ,,Ha valaki akkor ezt mondja nektek: Nézd, itt a Krisztus! -
vagy: Nézd, ott van! Ne higgyétek! 22 Mert hamis krisztusok és hamis próféták
jelennek majd meg, jeleket és csodákat tesznek, hogy ha lehet, megtévesszék a
választottakat. 23 Ti azonban vigyázzatok: előre megmondtam nektek
mindent!''
24 ,,Azokban a
napokban pedig, ama nyomorúság után, a nap elsötétedik, a hold nem fénylik, 25
a csillagok lehullanak az égről, és az egek tartóerői megrendülnek.
26 És akkor meglátják az Emberfiát eljönni a felhőkön, nagy hatalommal és
dicsőséggel; 27 és akkor elküldi az angyalokat, és összegyűjti választottait
a világ négy tájáról, a föld sarkától az ég sarkáig.''
28 ,,Tanuljátok meg a
fügefáról vett példázatot: amikor már zsendül az ága, és levelet hajt,
tudjátok, hogy közel van a nyár. 29 Így ti is, amikor meglátjátok, hogy ezek
történnek, tudjátok meg, hogy közel van ő, az ajtó előtt. 30 Bizony,
mondom néktek, hogy nem múlik el ez a nemzedék, amíg mindez végbe nem megy. 31
Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el.''
32 ,,Azt a napot
viszont, vagy azt az órát senki sem tudja, sem az angyalok az égben, sem a Fiú,
hanem csak az Atya. 33 Vigyázzatok, legyetek ébren, mert nem tudjátok, mikor
jön el az az idő! 34 Ahogy az idegenbe készülő ember, amikor elhagyta
házát, átadta szolgáinak a hatalmat, és kiadta mindenkinek a maga munkáját, az
ajtóőrnek is megparancsolta, hogy vigyázzon. 35 Vigyázzatok tehát, mert
nem tudjátok, mikor jön meg a ház ura; lehet este vagy éjfélkor, kakasszókor
vagy reggel: 36 nehogy, amikor hirtelen megjön, alva találjon benneteket! 37
Amit pedig nektek mondok, azt mindenkinek mondom: Vigyázzatok!''
Mk 14
1 Két nap múlva volt
a páska és a kovásztalan kenyerek ünnepe; a főpapok és az írástudók
keresték a módját, hogyan fogják el, és öljék meg őt csellel; 2 mert ezt
mondták: ,,Ne az ünnepen, hogy zavargás ne legyen a nép körében.'' 3 Amikor
Betániában a leprás Simon házában volt, és asztalhoz telepedett, odament egy
asszony, akinél valódi és drága nárduskenet volt egy alabástrom tartóban: ezt
az alabástrom tartót feltörte, és ráöntötte a kenetet Jézus fejére. 4 Egyesek
bosszankodtak magukban: ,,Mire való a kenetnek ez a pazarlása? 5 Hiszen el
lehetett volna ezt adni több, mint háromszáz dénárért, és a pénzt a
szegényeknek szétosztani.'' És megharagudtak az asszonyra, 6 de Jézus ezt
mondta: ,,Hagyjátok őt! Miért bántjátok? Hiszen jót tett velem, 7 mert a
szegények mindig veletek vannak, és amikor csak akartok, jót tehettek velük, én
azonban nem leszek mindig veletek. 8 Megtette, ami tőle telt: előre
megkente a testemet a temetésre. 9 Bizony, mondom néktek, hogy az egész világon
bárhol hirdetik majd az evangéliumot; amit ez az asszony tett, azt is elmondják
majd az ő emlékezetére.'' 10 Ekkor Júdás Iskáriótes, egy a tizenkettő
közül, elment a főpapokhoz, hogy elárulja őt nekik. 11 Amikor azok
ezt meghallották, megörültek, és megígérték, hogy pénzt adnak neki. Ő
pedig kereste a módját, hogyan árulhatná el Jézust egy megfelelő
pillanatban. 12 A kovásztalan kenyerek első napján, amikor a húsvéti
bárányt szokták áldozni, így szóltak hozzá tanítványai: ,,Hol akarod megenni a
húsvéti vacsorát, hol készítsük el?'' 13 Jézus elküldött tanítványai közül
kettőt, és ezt mondta nekik: ,,Menjetek a városba, és ott szembejön
veletek egy ember, aki egy korsó vizet visz; kövessétek őt, 14 és ahova
bemegy, mondjátok meg a házigazdának, hogy a Mester ezt üzeni: Hol van a
szállásom, ahol tanítványaimmal együtt megehetem a húsvéti vacsorát? 15 Ő
majd mutat nektek egy nagy emeleti termet berendezve, készen: ott készítsétek
el nekünk a vacsorát.'' 16 Elindultak tehát a tanítványok, és bementek a városba;
itt mindent úgy találtak, ahogyan megmondta nekik, és elkészítették a húsvéti
vacsorát.
17 Amikor
beesteledett, odament a tizenkettővel; 18 és amikor asztalhoz telepedtek
és ettek, ezt mondta Jézus: ,,Bizony, mondom néktek, közületek egy, aki együtt
eszik velem, el fog árulni engem.'' 19 Erre elszomorodtak, és egyik a másik
után kezdte tőle kérdezni: ,,Talán én?'' 20 Mire ő ezt mondta nekik:
,,Egy a tizenkettő közül, aki velem együtt mártogat a tálba. 21 Mert az
Emberfia elmegy ugyan, amint meg van írva róla, de jaj annak az embernek, aki
az Emberfiát elárulja: jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem
születik.''
22 És amikor ettek,
vette a kenyeret, ádást mondott, és megtörte, odaadta nekik, és ezt mondta:
,,Vegyétek, ez az én testem.'' 23 Azután vette a poharat, hálát adott, odaadta
nekik, ittak belőle mindnyájan, 24 és ezt mondta nekik: ,,Ez az én vérem,
a szövetség vére, amely sokakért kiontatik. 25 Bizony, mondom néktek, hogy nem
iszom többé a szőlőtő terméséből addig a napig, amikor újat
iszom az Isten országában.'' 26 Miután elénekelték a zsoltárokat, kimentek az
Olajfák hegyére. 27 És akkor így szólt hozzájuk Jézus: ,,Mindnyájan
megbotránkoztok bennem, mert meg van írva: Megverem a pásztort, és elszélednek
a juhok. 28 De miután feltámadtam, előttetek megyek Galileába.'' 29 Péter
ezt mondta neki: ,,Ha mindenki meg is botránkozik, én akkor sem.'' 30 Jézus így
szólt hozzá: ,,Bizony, mondom néked: te még ma, ezen az éjszakán, mielőtt
kétszer megszólal a kakas, háromszor tagadsz meg engem.'' 31 Ő azonban
annál inkább mondta: ,,Ha meg kell is halnom veled, akkor sem tagadlak meg.''
Ugyanígy beszéltek a többiek is. 32 Ekkor arra a helyre értek, amelynek neve
Gecsemáné, és így szólt tanítványaihoz: ,,Üljetek le itt, amíg imádkozom.'' 33
Maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, azután rettegni és gyötrődni
kezdett, 34 majd így szólt hozzájuk: ,,Szomorú az én lelkem mindhalálig:
maradjatok itt, és virrasszatok.'' 35 Egy kissé tovább ment, a földre borult és
imádkozott, hogy ha lehetséges, múljék el tőle ez az óra. 36 És így szólt:
,,Abbá, Atyám! Minden lehetséges neked: vedd el tőlem ezt a poharat;
mindazáltal ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem amint te.'' 37 Amikor
visszament, alva találta őket, és így szólt Péterhez: ,,Simon, alszol? Nem
voltál képes egyetlen órát virrasztani? 38 Virrasszatok és imádkozzatok, hogy
kísértésbe ne essetek: a lélek ugyan kész, de a test erőtlen.'' 39 Újra
elment, és ugyanazokkal a szavakkal imádkozott. 40 Amikor visszatért, ismét
alva találta őket, mert szemük elnehezült; és nem tudták, mit feleljenek
neki. 41 Harmadszor is visszatért, és így szólt hozzájuk: ,,Aludjatok tovább és
pihenjetek! Elég! Eljött az óra! Íme, átadatik az Emberfia a bűnösök
kezébe. 42 Ébredjetek, menjünk! Íme, közel van, aki engem elárul.'' 43 Még
beszélt, amikor egyszer csak megjelent Júdás, egy a tizenkettő közül, és
kardokkal, botokkal felszerelt sokaság jött vele a főpapoktól, az
írástudóktól és a vénektől. 44 Az árulója ezt az ismertető jelet adta
meg nekik: ,,Akit megcsókolok, az lesz ő: fogjátok el, és vigyétek be
biztos kísérettel.'' 45 Amikor odaért, azonnal hozzálépett, és így szólt:
,,Mester!'' - és megcsókolta. 46 Azok pedig rátették kezüket, és elfogták. 47
Egy valaki az ott állók közül kirántotta a kardját, lecsapott a főpap szolgájára,
és levágta a fülét. 48 Ekkor megszólalt Jézus, és ezt mondta nekik: ,,Úgy
vonultatok ki ellenem, mint valami rabló ellen, kardokkal és botokkal, hogy
elfogjatok. 49 Veletek voltam mindennap a templomban, amikor tanítottam, és nem
fogtatok el. Az Írásoknak azonban be kell teljesedniük.'' 50 Ekkor mindnyájan
elhagyták őt és elfutottak. 51 De követte őt egy ifjú, aki csak egy
inget viselt meztelen testén: őt is elfogták, 52 de ő az ingét
otthagyva meztelenül elmenekült. 53 Ekkor Jézust a főpaphoz vitték, és oda
gyülekeztek a főpapok, a vének és az írástudók is mind. 54 Péter távolról
követte őt, be egészen a főpap palotájának udvarába, és ott ült a
szolgákkal, melegedett a tűznél. 55 A főpapok pedig az egész
nagytanáccsal együtt bizonyítékot kerestek Jézus ellen, hogy halálra adhassák;
de nem találtak. 56 Sokan tettek ugyan ellene hamis tanúvallomást, a vallomások
azonban nem egyeztek. 57 Ekkor előálltak néhányan, és ezt a hamis
vallomást tették ellene: 58 ,,Mi hallottuk, amikor ezt mondta: Én lerombolom a
kézzel alkotott templomot, és három nap alatt mást építek, olyat, amit nem
emberi kéz alkotott.'' 59 De vallomásuk így sem egyezett. 60 A főpap ekkor
középre állt, és megkérdezte Jézustól: ,,Semmit sem felelsz arra, amit ezek
ellened vallanak?'' 61 Ő azonban hallgatott, és nem válaszolt semmit.
Ismét megkérdezte őt a főpap, és így szólt hozzá: ,,Te vagy a
Krisztus, az Áldottnak Fia?'' 62 Jézus ezt mondta: ,,Én vagyok, és meglátjátok
az Emberfiát, amint a Hatalmas jobbján ül, és eljön az ég felhőiben.'' 63
A főpap erre megszaggatta a ruháit, és így szólt: ,,Mi szükségünk van még
tanúkra? 64 Hallottátok az istenkáromlást. Mi a ti véleményetek erről?''
Azok pedig együttesen kimondták az ítéletet, hogy méltó a halálra. 65 Akkor
némelyek elkezdték őt köpdösni, arcát betakarni és ütlegelni őt, és
ezt mondták neki: ,,Most prófétálj!'' A szolgák is arcul verték őt. 66
Amikor Péter lenn volt az udvaron, arra ment a főpap egyik szolgálóleánya.
67 Meglátta Pétert, amint melegedett, ránézett, és így szólt: ,,Te is a názereti
Jézussal voltál.'' 68 Ő azonban tagadta, és ezt mondta: ,,Nem tudom, nem
is értem, mit beszélsz.'' És kiment az előcsarnokba. A kakas pedig
megszólalt. 69 A szolgálóleány ismét meglátta őt, és újra mondta az ott
állóknak: ,,Ez közülük való.'' 70 De ő ismét tagadta. Egy kis idő
múlva viszont az ott állók mondták Péternek: ,,Bizony, közülük való vagy,
hiszen Galileából való vagy te is.'' 71 Ekkor ő elkezdett átkozódni és
esküdözni: ,,Nem ismerem azt az embert, akiről beszéltek.'' 72 És nyomban
megszólalt a kakas másodszor is. Péternek ekkor eszébe jutott, amit Jézus
mondott neki: ,,Mielőtt a kakas kétszer megszólal, háromszor tagadsz meg
engem.'' És sírásra fakadt.
Mk 15
1 Korán reggel
haladéktalanul határozatot hoztak a főpapok a vénekkel, az írástudókkal és
az egész nagytanáccsal együtt. Azután Jézust megkötözve elvitték, és átadták
Pilátusnak. 2 Pilátus pedig megkérdezte tőle: ,,Te vagy a zsidók
királya?'' Ő így válaszolt neki: ,,Te mondod.'' 3 A főpapok hevesen
vádolták őt. 4 Pilátus ismét megkérdezte tőle: ,,Nem felelsz semmit?
Nézd, mennyire vádolnak!'' 5 Jézus pedig többé semmit sem válaszolt, úgyhogy
Pilátus nagyon elcsodálkozott. 6 Ünnepenként el szokott bocsátani nekik egy
foglyot, akit ők kívántak. 7 Barabbás is fogságban volt azokkal a
lázadókkal együtt, akik a lázadás idején gyilkosságot követtek el. 8 A sokaság
tehát felmenve Pilátus elé, kérte tőle azt, amit mindig megtett nekik. 9
Ő pedig megkérdezte tőlük: ,,Akarjátok, hogy elbocsássam nektek a
zsidók királyát?'' - 10 mert tudta, hogy irigységből szolgáltatták ki
Jézust a főpapok. 11 A főpapok azonban felbujtották a sokaságot, hogy
inkább Barabbás elbocsátását követeljék. 12 Pilátus ismét megszólalt, és ezt
mondta nekik: ,,Mit tegyek akkor azzal, akit a zsidók királyának mondotok?'' 13
Azok ismét felkiáltottak: ,,Feszítsd meg!'' 14 Pilátus megkérdezte tőlük:
,,De mi rosszat tett?'' Azok pedig még hangosabban kiáltották: ,,Feszítsd
meg!'' 15 Pilátus eleget akart tenni a sokaság kívánságának, és szabadon
bocsátotta nekik Barabbást; Jézust pedig miután megostoroztatta,
kiszolgáltatta, hogy megfeszítsék. 16 A katonák elvitték őt a palota
belsejébe, a helytartóságra, és összehívták az egész csapatot. 17
Felöltöztették bíborba, tövisből font koronát tettek a fejére, 18 és
elkezdték köszönteni: ,,Üdvözlégy, zsidók királya!'' 19 Nádszállal verték a
fejét, leköpdösték, és térdhajtással hódoltak előtte. 20 Miután
kigúnyolták, levették róla a bíborruhát, felöltöztették saját ruhájába, és
kivitték, hogy megfeszítsék őt. 21 Kényszerítettek egy arra menő
embert, cirénei Simont, Alexander és Rufusz apját, aki a mezőről
jött, hogy vigye a keresztet. 22 Elvitték őt a Golgota nevű helyre,
ami ezt jelenti: Koponya-hely, 23 és mirhás bort adtak neki; de ő nem
fogadta el. 24 Ekkor keresztre feszítették, és megosztoztak a ruháin, sorsot
vetve, hogy ki mit kapjon. 25 Kilenc óra volt, amikor megfeszítették. 26
Felirat is volt a kereszten az ellene emelt vádról, amely így szólt: A ZSIDÓK
KIRÁLYA.
27 Vele együtt
feszítettek keresztre két rablót, egyet jobb, egyet pedig bal keze felől.
28 ( És így teljesedett be az Írás, amely ezt mondja: ,,És bűnösök közé
számlálták.'')
29 Az arra járók
fejüket csóválva káromolták, és ezt mondták: ,,Nosza te, aki lerombolod a
templomot, és felépíted három nap alatt, 30 mentsd meg magadat, szállj le a
keresztről!'' 31 Hasonlóan csúfolódtak a főpapok is maguk között az
írástudókkal együtt, és így szóltak: ,,Másokat megmentett, de magát nem tudja
megmenteni. 32 A Krisztus, az Izráel királya, szálljon le a keresztről,
hogy lássuk, és higgyünk.'' Azok is gyalázták, akik vele együtt voltak
megfeszítve. 33 Amikor tizenkét óra lett, sötétség támadt az egész földön három
óráig. 34 Három órakor Jézus hangosan felkiáltott: ,,Elói, elói, lámá
sabaktáni!'' - ami ezt jelenti: ,,Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el
engem?'' 35 Néhányan az ott állók közül, akik meghallották, így szóltak:
,,Nézd, Illést hívja.'' 36 Valaki elfutott, megtöltött egy szivacsot ecettel,
nádszálra tűzte, inni adott neki, és így szólt: ,,Lássuk csak, eljön-e
Illés, hogy levegye?'' 37 Jézus azonban hangosan felkiáltva kilehelte lelkét.
38 Ekkor a templom
kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt. 39 Amikor a százados, aki vele
szemben állt, látta, hogy így lehelte ki lelkét, ezt mondta: ,,Bizony, ez az
ember Isten Fia volt!'' 40 Voltak ott asszonyok is, akik távolról figyelték;
köztük a magdalai Mária, továbbá Mária, a kis Jakab és József anyja, valamint
Salómé, 41 akik követték őt, és szolgáltak neki, amikor Galileában volt,
és sok más asszony is, akik vele mentek fel Jeruzsálembe. 42 Amikor
beesteledett, mivel az előkészület napja, vagyis szombat előtti nap
volt, 43 eljött arimátiai József, a nagytanács tekintélyes tagja, aki maga is
várta az Isten országát; bátran bement Pilátushoz, és elkérte Jézus testét. 44
Pilátus csodálkozott azon, hogy már meghalt, ezért hívatta a századost, és
megkérdezte tőle, hogy meghalt-e már. 45 Amikor ezt megtudta a
századostól, kiadatta a holttestet Józsefnek. 46 Ő pedig gyolcsot vásárolt,
levette őt, begöngyölte a gyolcsba, elhelyezte egy sziklába vágott
sírboltba, és követ hengerített a sírbolt bejárata elé. 47 A magdalai Mária és
Mária, a József anyja pedig figyelte, hova helyezték őt.
Mk 16
1 Amikor elmúlt a
szombat, a magdalai Mária és Mária, a Jakab anyja, valamint Salómé illatos
keneteket vásároltak, hogy elmenjenek, és megkenjék Jézus testét. 2 A hét
első napján, korán reggel, napkeltekor, elmentek a sírbolthoz, 3 és
erről beszéltek egymás között: ,,Ki hengeríti el nekünk a követ a sírbolt
bejáratáról?'' 4 Ekkor felnéztek, és látták, hogy a kő el van hengerítve.
Pedig az igen nagy volt. 5 És amikor bementek a sírboltba, látták, hogy egy
fehér ruhába öltözött ifjú ül jobb felől, és megrettentek. 6 De az így
szólt hozzájuk: ,,Ne féljetek! A názáreti Jézust keresitek, akit
megfeszítettek? Feltámadt, nincsen itt. Íme, ez az a hely, ahova őt
tették. 7 De menjetek el, mondjátok meg a tanítványainak és Péternek, hogy
előttetek megy Galileába: ott meglátjátok őt, amint megmondta
nektek.'' 8 Ekkor kijöttek, és elfutottak a sírbolttól, mert remegés és
döbbenet fogta el őket; és senkinek sem mondtak el semmit, mert féltek. 9
( A hét első napján, korán reggel, miután feltámadt, először a
magdalai Máriának jelent meg, akiből hét ördögöt űzött ki. 10 Ő
elment, és megvitte a hírt követőinek, akik gyászoltak és sírtak. 11
Amikor ezek meghallották, hogy ő él, és hogy Mária látta, nem hitték el.
12 Ezután más alakban jelent meg közülük kettőnek útközben, amikor vidékre
mentek. 13 Ezek is elmentek, és megvitték a hírt a többieknek, de nekik sem
hittek. 14 Végül pedig megjelent magának a tizenegynek is, amikor asztalnál
ültek, és szemükre vetette hitetlenségüket, keményszívűségüket, hogy nem
hittek azoknak, akik látták őt, miután feltámadt. 15 Ezután így szólt
hozzájuk: ,,Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot
minden teremtménynek. 16 Aki hisz, és megkeresztelkedik, üdvözül, aki pedig nem
hisz, elkárhozik. 17 Azokat pedig, akik hisznek, ezek a jelek követik: az én
nevemben ördögöket űznek ki, új nyelveken szólnak, 18 kígyókat vesznek
kezükbe, és ha valami halálosat isznak, nem árt nekik, betegre teszik rá a
kezüket, és azok meggyógyulnak.'' 19 Az Úr Jézus pedig miután ezeket mondta
nekik, felemeltetett a mennybe, és az Isten jobbjára ült. 20 Azok pedig
elmentek, hirdették az igét mindenütt, az Úr pedig együtt munkálkodott velük,
megerősítette az igehirdetést a nyomában járó jelekkel.)
Lk 1
1 Miután sokan
vállalkoztak már arra, hogy tudósítsanak bennünket a közöttünk beteljesedett
eseményekről úgy, 2 amint reánk hagyták azok, akik kezdettől fogva
szemtanúi és szolgái voltak az igének: 3 magam is jónak láttam, hogy miután
eleitől kezdve mindennek pontosan utánajártam, sorjában megírjam azokat
neked, nagyrabecsült Teofilus, 4 hogy azokról a dolgokról, amelyekről
tanítást kaptál, megtudd a kétségtelen valóságot. 5 Heródesnek, Júdea
királyának idejében élt egy pap, név szerint Zakariás, az Abijá csoportjából;
felesége pedig Áron leányai közül való volt, és a neve Erzsébet. 6 Igazak voltak
mindketten az Isten előtt, és feddhetetlenül éltek az Úr minden
parancsolata és rendelése szerint. 7 Nem volt gyermekük, mert Erzsébet
meddő volt, és már mindketten előrehaladott korúak voltak.
8 Történt pedig
egyszer, hogy amikor csoportjának beosztása szerint papi szolgálatot végzett az
Isten előtt, 9 a papi szolgálat szokott módja szerint, sorsolással őt
jelölték ki arra, hogy bemenjen az Úr templomába, és bemutassa a
füstölőáldozatot. 10 A nép egész sokasága pedig kint imádkozott a füstölőáldozat
órájában. 11 Ekkor megjelent neki az ÚR angyala, és megállt a
füstölőáldozati oltár mellett jobb felől. 12 Zakariás amikor ezt
meglátta, megrettent, és félelem szállta meg. 13 De az angyal így szólt hozzá:
,,Ne félj, Zakariás, meghallgatásra talált a te könyörgésed: feleséged,
Erzsébet fiút szül neked, és Jánosnak fogod őt nevezni. 14 Örülni fogsz,
boldog leszel, és sokan örülnek majd az ő születésének, 15 mert nagy lesz
ő az Úr előtt; bort és részegítő italt nem iszik, és már anyja
méhétől fogva megtelik Szentlélekkel, 16 Izráel fiai közül sokakat
megtérít az Úrhoz, az ő Istenükhöz, 17 és őelőtte jár az Illés
lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a gyermekekhez, és az engedetleneket
az igazak lelkületére térítse, hogy felkészült népet állítson az Úr elé.''
18 Zakariás így szólt
az angyalhoz: ,,Miből tudom meg ezt? Hiszen én már öreg ember vagyok,
feleségem is előrehaladott korú.'' 19 Az angyal pedig így válaszolt: ,,Én
Gábriel vagyok, aki az Isten színe előtt állok. Elküldött engem, hogy
beszéljek veled, és meghozzam neked ezt az örömhírt. 20 De íme, amiért nem
hittél szavaimnak, amelyek pedig be fognak teljesedni a maguk idejében, most
megnémulsz, és egészen addig nem tudsz megszólalni, amíg mindezek végbe nem
mennek.''
21 A nép várta
Zakariást, és csodálkozott, hogy késik a templomban. 22 Amikor mégis kijött,
nem tudott velük beszélni. Ebből rájöttek, hogy látomást látott a
templomban. Ő pedig csak integetett nekik, de néma maradt.
23 Amikor leteltek
papi szolgálatának napjai, hazament. 24 E napok után fogant felesége, Erzsébet,
aztán elrejtőzött öt hónapra, majd így szólt: 25 ,,Ezt tette velem az Úr
azokban a napokban, amikor rám tekintett, hogy elvegye gyalázatomat az emberek
előtt.'' 26 A hatodik hónapban pedig elküldte Isten Gábriel angyalt Galilea
egyik városába, Názáretbe, 27 egy szűzhöz, aki a Dávid házából származó
férfinak, Józsefnek volt a jegyese. A szűznek pedig Mária volt a neve. 28
Az angyal belépve hozzá így szólt: ,,Üdvözlégy, kegyelembe fogadott, az Úr
veled van!'' 29 Mária megdöbbent ezekre a szavakra, és fontolgatta, mit
jelenthet ez a köszöntés. 30 Az angyal ezt mondta neki: ,,Ne félj, Mária, mert
kegyelmet találtál az Istennél! 31 Íme, fogansz méhedben, és fiút szülsz, akit
nevezz Jézusnak. 32 Nagy lesz ő, és a Magasságos Fiának mondják majd; az
Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak a trónját, 33 ő pedig uralkodik a
Jákób házán örökké, és uralkodásának nem lesz vége.'' 34 Mária megkérdezte az
angyalt: ,,Hogyan lehetséges ez, mikor én férfit nem ismerek?'' 35 Az angyal
így válaszolt neki: ,,A Szentlélek száll reád, és a Magasságos ereje árnyékoz
be téged, ezért a születendőt is Szentnek nevezik majd, Isten Fiának. 36
Íme, a te rokonod, Erzsébet is fiút fogant öregségére, és már a hatodik
hónapjában van az, akit meddőnek mondanak, 37 mert az Istennek semmi sem
lehetetlen.'' 38 Ekkor így szólt Mária: ,,Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék
velem a te beszéded szerint!'' S ekkor eltávozott tőle az angyal. 39
Azokban a napokban útra kelt Mária, és sietve elment a hegyvidékre, Júda egyik
városába. 40 Bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. 41 Amikor
Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, megmozdult a magzat a méhében. Megtelt
Erzsébet Szentlélekkel, 42 és hangos szóval kiáltotta: ,,Áldott vagy te az
asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse! 43 Hogyan is lehetséges ez,
hogy az én Uram anyja jön el énhozzám? 44 Mert íme, amint felfogta fülem
köszöntésed hangját, ujjongva mozdult meg a magzat méhemben. 45 Boldog, aki
hitt, mert beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neki.'' 46 Mária pedig ezt
mondta: ,,Magasztalja lelkem az Urat, 47 és az én lelkem ujjong Isten, az én
Megtartóm előtt, 48 mert rátekintett szolgálóleánya megalázott voltára: és
íme, mostantól fogva boldognak mond engem minden nemzedék, 49 mert nagy
dolgokat tett velem aHatalmas, és szent az ő neve, 50 irgalma megmarad
nemzedékrőlnemzedékre az őt félőkön. 51 Hatalmas dolgot
cselekedett karjával, szétszórta a szívük szándékában felfuvalkodottakat. 52
Hatalmasokat döntött le trónjukról, és megalázottakat emelt fel. 53
Éhezőket látott el javakkal, és bővelkedőket küldött el üres
kézzel. 54 Felkarolta szolgáját, Izráelt, hogy megemlékezzék irgalmáról, 55
amint kijelentette atyáinknak, Ábrahámnak és az ő utódjának mindörökké.''
56 Mária Erzsébettel
maradt három hónapig, azután visszatért otthonába. 57 Amikor pedig eljött
Erzsébet szülésének ideje, fiút szült. 58 Meghallották a szomszédai és rokonai,
hogy milyen nagy irgalmat tanúsított iránta az Úr, és együtt örültek vele. 59 A
nyolcadik napon eljöttek körülmetélni a gyermeket, és apja nevéről
Zakariásnak akarták nevezni. 60 Anyja azonban megszólalt, és ezt mondta: ,,Nem,
hanem János legyen a neve.'' 61 Mire ezt mondták neki: ,,De hiszen senki sincs
a te rokonságodban, akit így hívnának.'' 62 Ekkor intettek az apjának, hogy minek
akarja neveztetni. 63 Ő táblát kért, és ezt írta rá: ,,János a neve.''
Erre mindenki elcsodálkozott. 64 És egyszerre csak megnyílt Zakariás szája,
megoldódott a nyelve, beszélni kezdett, és áldotta az Istent. 65 Félelem
szállta meg a körülöttük lakókat, és Júdea egész hegyvidékén beszéltek
minderről. 66 Akik meghallották, szívükbe vésték, és így szóltak: ,,Vajon
mi lesz ebből a gyermekből?'' Az Úr keze pedig valóban vele volt. 67
Apja, Zakariás, megtelt Szentlélekkel, és így prófétált: 68 ,,Áldott az Úr,
Izráel Istene, hogy meglátogatta népét, és váltságot szerzett neki. 69
Erős üdvözítőt támasztott nekünk szolgájának, Dávidnak házából, 70
ahogyan kijelentette azt szent prófétái által örök időktől fogva: 71
hogy megszabadít ellenségeinktől, és mindazok kezéből, akik
gyűlölnek minket; 72 hogy irgalmasan cselekedjék atyáinkkal, és
megemlékezzék szent szövetségéről, 73 arról az esküről, amellyel
megesküdött atyánknak, Ábrahámnak; és megadja nekünk, 74 hogy ellenségeink
kezéből megszabadulva, félelem nélkül szolgáljunk neki, 75 szentségben és
igazságban őelőtte életünk minden napján. 76 Te pedig, kisgyermek, a
Magasságos prófétája leszel, mert az Úr előtt jársz, hogy előkészítsd
az ő útjait, 77 hogy megtanítsd népét az üdvösség ismeretére, bűneik
bocsánata által, 78 Istenünk könyörülő irgalmáért, amellyel meglátogat
minket a felkelő fény a magasságból; 79 hogy világítson azoknak, akik
sötétségben s a halál árnyékában lakoznak, hogy ráigazítsa lábunkat a békesség
útjára.''
80 A kisgyermek pedig
növekedett, és erősödött lélekben, és a pusztában élt egészen addig a
napig, amelyen szolgálatba lépett Izráelben.
Lk 2
1 Történt pedig
azokban a napokban, hogy Augustus császár rendeletet adott ki: írják össze az
egész földet. 2 Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíriában
Cirénius volt a helytartó. 3 Elment tehát mindenki a maga városába, hogy
összeírják. 4 Felment József is a galileai Názáretből Júdeába, a Dávid
városába, amelyet Betlehemnek neveznek, mert Dávid házából és
nemzetségéből való volt, 5 hogy összeírják jegyesével, Máriával együtt,
aki áldott állapotban volt. 6 És történt, hogy amíg ott voltak, eljött
szülésének ideje, 7 és megszülte elsőszülött fiát. Bepólyálta, és a
jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely.
8 Pásztorok tanyáztak
azon a vidéken a szabad ég alatt, és őrködtek éjszaka a nyájuk mellett. 9
És az Úr angyala megjelent nekik, körülragyogta őket az Úr dicsősége,
és nagy félelem vett erőt rajtuk. 10 Az angyal pedig ezt mondta nekik:
,,Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme
lesz: 11 Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid
városában. 12 A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki
bepólyálva fekszik a jászolban.'' 13 És hirtelen mennyei seregek sokasága jelent
meg az angyallal, akik dicsérték az Istent, és ezt mondták: 14 ,,Dicsőség
a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat.''
15 Miután elmentek
tőlük az angyalok a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: ,,Menjünk
el egészen Betlehemig, és nézzük meg: hogyan is történt mindaz, amiről
üzent nekünk az Úr.'' 16 Elmentek tehát sietve, és megtalálták Máriát,
Józsefet, és a jászolban fekvő kisgyermeket. 17 Amikor meglátták,
elmondták azt az üzenetet, amelyet erről a kisgyermekről kaptak, 18
és mindenki, aki hallotta, elcsodákozott azon, amit a pásztorok mondtak nekik.
19 Mária pedig mindezeket a dolgokat megőrizte, é s f
o rgatta a szívében. 20 A pásztorok pedig visszatértek, dicsőítve és
magasztalva az Istent mindazért, amit pontosan úgy hallottak és láttak, ahogyan
ő megüzente nekik. 21 Amikor a nyolc nap elmúlt, és körül kellett őt
metélni, a Jézus nevet adták neki, ahogyan az angyal nevezte őt,
mielőtt még anyja méhében megfogant.
22 Amikor leteltek a
tisztulásnak a Mózes törvényében megszabott napjai, felvitték Jézust
Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, 23 amint meg van írva az Úr
törvényében, hogy ,,minden elsőszülött fiúmagzat az Úrnak szenteltessék;''
24 és hogy áldozatot adjanak az Úr törvényében foglalt rendelkezés szerint:
,,egy pár gerlicét vagy két galambfiókát.''
25 Íme, élt egy ember
Jeruzsálemben, akinek Simeon volt a neve. Igaz és kegyes ember volt, várta
Izráel vigasztalását, és a Szentlélek volt rajta. 26 Azt a kijelentést kapta a
Szentlélektől, hogy nem hal meg addig, amíg meg nem látja az Úr
Krisztusát. 27 A Lélek indítására elment a templomba, és amikor a gyermek
Jézust bevitték szülei, hogy eleget tegyenek a törvény előírásainak, 28
akkor karjába vette, áldotta az Istent, és ezt mondta: 29 ,,Most bocsátod el,
Uram, szolgádat beszéded szerint békességgel, 30 mert meglátták szemeim
üdvösségedet, 31 amelyet elkészítettél minden nép szeme láttára, 32 hogy
megjelenjék világosságul apogányoknak, és dicsőségül népednek,
Izráelnek.'' 33 Apja és anyja csodálkoztak a róla mondottakon, 34 Simeon pedig
megáldotta őket, és ezt mondta anyjának, Máriának: ,,Íme, ő sokak
elesésére és felemelésére rendeltetett Izráelben, és jelül, amelynek ellene
mondanak, 35 - a te lelkedet is éles kard járja majd át -, hogy nyilvánvalóvá
legyen sok szív gondolata.'
36 Volt ott egy
prófétanő is, Anna, Fánuel leánya, Áser törzséből. Nagyon
előrehaladott korú volt; csak hét évig élt férjével hajadonkora után, 37
és már nyolcvannégy éve özvegyasszony volt. Nem távozott el a templomból, mert
böjtöléssel és imádkozással szolgált éjjel és nappal. 38 Abban az órában ő
is odaállt, hálát adott az Istennek, és beszélt róla mindazoknak, akik várták
Jeruzsálem megváltását.
39 Miután mindent
elvégeztek az Úr törvénye szerint, visszatértek városukba, a galileai Názeretbe.
40 A gyermek pedig növekedett és erősödött, megtelt bölcsességgel, és az
Isten kegyelme volt rajta. 41 Szülei évenként elmentek Jeruzsálembe a húsvét
ünnepére. 42 Amikor tizenkét éves lett, szintén felmentek Jeruzsálembe az
ünnepi szokás szerint. 43 Miután pedig elteltek az ünnepnapok, és hazafelé
indultak, a gyermek Jézus o t t m aradt Jeruzsálemben. Szülei azonban ezt nem
vették észre. 44 Mivel azt hitték, hogy az útitársaik körében van, elmentek egy
napi járóföldre, és csak akkor kezdték keresni a rokonok és az ismerősök
között. 45 De mivel nem találták, visszatértek Jeruzsálembe, és ott keresték
tovább. 46 Három nap múlva találták meg a templomban, amint a tanítómesterek
körében ült, hallgatta és kérdezte őket, 47 és mindenki, aki hallotta, csodálkozott
értelmén és feleletein. 48 Amikor szülei meglátták, megdöbbentek, anyja pedig
így szólt hozzá: ,,Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Íme, apád és én nagy
bánattal kerestünk téged.'' 49 Mire ő így válaszolt: ,,Miért kerestetek
engem? Nem tudtátok, hogy az én Atyám házában kell lennem?'' 50 Ők azonban
a nekik adott választ nem értették. 51 Jézus ezután elindult velük, elment
Názáretbe, és engedelmeskedett nekik. Anyja mindezeket a szavakat
megőrizte szívében, 52 Jézus pedig gyarapodott bölcsességben, testben,
Isten és emberek előtt való kedvességben.
Lk 3
1 Tibérius császár
ura 2 Annás és Kajafás főpapok idején szólt az Úr Jánoshoz, Zakariás
fiához a pusztában. 3 Ő elindult és hirdette a Jordán egész környékén a
megtérés keresztségét a bűnök bocsánatára, 4 ahogyan meg van írva Ézsaiás
próféta beszédeinek könyvében: ,,Kiáltó hangja szól a pusztában: Készítsétek el
az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit: 5 minden szakadékot töltsetek fel,
minden hegyet és halmot hordjatok el, legyen a görbe út egyenessé, a göröngyös
simává: 6 és meglátja minden halandó az Isten szabadítását.''
7 A sokaságnak tehát,
amely kiment hozzá, hogy megkeresztelje, ezt mondta: ,,Viperák fajzata! Ki
figyelmeztetett titeket, hogy meneküljetek az eljövendő harag elől? 8
Teremjetek hát megtéréshez méltó gyümölcsöket, és ne kezdjétek azt mondogatni
magatokban: Ábrahám a mi atyánk! Mert mondom nektek, hogy az Isten ezekből
a kövekből is tud fiakat támasztani Ábrahámnak. 9 A fejsze pedig ott van
már a fák gyökerén: ezért minden fa, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágatik,
és tűzre vettetik.''
10 A sokaság pedig
megkérdezte tőle: ,,Akkor hát mit tegyünk?'' 11 János így válaszolt nekik:
,,Akinek két ruhája van, adjon annak, akinek nincs, és akinek van ennivalója,
hasonlóan cselekedjék.'' 12 Vámszedők is mentek hozzá, hogy keresztelje
meg őket. Ezek szintén megkérdezték tőle: ,,Mester, mit tegyünk?'' 13
Nekik ezt mondta: ,,Semmivel se hajtsatok be többet, mint amennyi meg van
szabva.'' 14 Megkérdezték tőle a katonák is: ,,Mi pedig mit tegyünk?''
Nekik viszont ezt felelte: ,,Senkit ne bántalmazzatok, meg ne zsaroljatok, és
elégedjetek meg a zsoldotokkal.''
15 Mivel a nép
reménykedve várakozott, és szívében egyre azt fontolgatta Jánosról, hogy vajon
nem ő-e a Krisztus, 16 János így válaszolt mindenkinek: ,,Én ugyan vízzel
keresztellek titeket, de eljön az, aki erősebb nálam, és én még arra sem
vagyok méltó, hogy saruja szíját megoldjam: Ő majd Szentlélekkel és
tűzzel keresztel titeket, 17 kezében szórólapát lesz, és megtisztítja
szérűjét: a gabonát csűrébe takarítja, a polyvát pedig megégeti
olthatatlan tűzzel.''
18 Sok másra is
buzdította őket, és hirdette az evangéliumot a népnek. 19 Amikor pedig
megintette Heródes negyedes fejedelmet a testvére feleségéért, Heródiásért, és
minden gonosz tettéért, Heródes 20 mindezt még azzal tetézte, hogy börtönbe
csukatta Jánost. 21 Történt, hogy amikor az egész nép megkeresztelkedése után
Jézus is megkeresztelkedett és imádkozott, megnyílt az ég, 22 leszállt rá a
Szentlélek galambhoz hasonló testi alakban, és hang hallatszott a
mennyből: ,,Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm.'' 23 Jézus
mintegy harminc esztendős volt, amikor elkezdte működését. Köztudomás
szerint József fia volt, ez pedig Élié; 24 ez Mattáté, ez Lévié, ez Melkié, ez
Jannájé, ez Józsefé, 25 ez Mattatiásé, ez Ámósé, ez Náhumé, ez Heszlié, ez
Naggaié, 26 ez Mahaté, ez Mattatiásé, ez Simeié, ez Jószeké, ez Jódáé; 27 ez
Jóhánáné, ez Résáé, ez Zerubbábelé, ez Sealtielé, ez Nérié, 28 ez Melkié, ez
Addié, ez Kószámé, ez Elmadámé, ez Éré; 29 ez Jézusé, ez Eliézeré, ez Jórimé,
ez Mattáté, ez Lévié, 30 ez Simeoné, ez Júdáé, ez Józsefé, ez Jónámé, ez
Eljákimé; 31 ez Meleáé, ez Mennáé, ez Mattátáé, ez Nátáné, ez Dávidé, 32 ez
Isaié, ez Óbédé, ez Bóázé, ez Szalmóné, ez Nahsóné, 33 ez Aminádábé, ez Adminé,
ez Arnié, ez Heszróné, ez Fáreszé, ez Júdáé; 34 ez Jákóbé, ez Izsáké, ez
Ábrahámé, ez Táréé, ez Náhóré, 35 ez Szerugé, ez Reué, ez Pelegé, ez Héberé, ez
Selahé, 36 ez Kénáné, ez Arpaksádé, ez Sémé, ez Nóéé, ez Lámeké; 37 ez
Metusélahé, ez Hénóké, ez Járedé, ez Mahalalélé, ez Kénáné, 38 ez Enósé, ez
Sété, ez Ádámé; ez pedig az Istené.
Lk 4
1 Jézus Szentlélekkel
telve visszatért a Jordántól, és a Lélek indítására a pusztában tartózkodott 2
negyven napon át, miközben kísértette az ördög. Nem evett semmit azokban a
napokban, de amikor azok elmúltak, megéhezett. 3 Ekkor az ördög így szólt
hozzá: ,,Ha Isten Fia vagy, mondd ennek a kőnek, hogy változzék
kenyérré.'' 4 Jézus így válaszolt neki: ,,Meg van írva, hogy nemcsak kenyérrel
él az ember.'' 5 Ezután felvitte az ördög, megmutatta neki egy szempillantás
alatt a földkerekség minden országát, 6 és ezt mondta neki: ,,Neked adom
mindezt a hatalmat és dicsőséget, mert nekem adatott, és annak adom,
akinek akarom. 7 Ha tehát leborulsz előttem, tied lesz mindez.'' 8 Jézus
így válaszolt neki: ,,Meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki
szolgálj.'' 9 Ezután elvitte őt Jeruzsálembe, a templom párkányára
állította, és ezt mondta neki: ,,Ha Isten Fia vagy, vesd le magadat innen, 10
mert meg van írva: Angyalainak megparancsolta, hogy őrizzenek téged; 11 és
tenyerükön hordoznak, hogy meg ne üsd lábadat a kőben.'' 12 Jézus így
válaszolt neki: ,,Megmondatott: Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet.'' 13
Amikor az ördög elvégzett minden kísértést, eltávozott tőle egy
időre. 14 Jézus a Lélek erejével visszatért Galileába, és elterjedt a híre
az egész környéken. 15 Tanított a zsinagógákban, és dicsőítette mindenki.
16 Amikor Názáretbe
ment, ahol felnevelkedett, szokása szerint bement szombat napján a zsinagógába,
és felállt felolvasni. 17 Odanyújtották neki Ézsaiás próféta könyvét, ő
pedig kinyitotta a könyvet, és megkereste azt a helyet, ahol ez van megírva: 18
,,Az Úr Lelke van énrajtam, mivel felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek
aszegényeknek; azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessem afoglyoknak, és a
vakoknak szemük megnyílását; hogy szabadon bocsássam amegkínzottakat, 19 és
hirdessem az Úr kedves esztendejét.'' 20 Ekkor összegöngyölítve a
könyvtekercset, átadta a szolgának, és leült. A zsinagógában mindenkinek a
szeme rajta fügött; 21 ő pedig szólni kezdett hozzájuk: ,,Ma teljesedett
be ez az írás fületek hallatára.'' 22 Mindnyájan egyetértettek vele, majd
elcsodálkoztak azon, hogy a kegyelem igéit hirdeti, és azt kérdezgették: ,,Nemde
a József fia ez?'' 23 Ő pedig így szólt hozzájuk: ,,Biztosan azt a
közmondást mondjátok rám: Orvos, gyógyítsd meg magadat! Amiről hallottuk,
hogy megtörtént Kapernaumban, tedd meg itt is, a saját hazádban.'' 24 Majd így
folytatta: ,,Bizony, mondom néktek, hogy egyetlen próféta sem kedves a maga
hazájában. 25 Igazán mondom néktek, hogy sok özvegyasszony élt Izráelben Illés
napjaiban, amikor bezárult az ég három esztendőre és hat hónapra, úgyhogy
nagy éhínség lett azon az egész vidéken, 26 de egyikükhöz sem küldetett Illés,
csak a Szidónhoz tartozó Sareptába egy özvegyasszonyhoz. 27 Sok leprás volt
Izráelben Elizeus próféta idejében, de egyikük sem tisztult meg, csak a szír
Naamán.'' 28 Amikor ezt hallották, a zsinagógában mindenki megtelt haraggal, 29
felkeltek, kiűzték őt a városból, és elvitték annak a hegynek a
szakadékáig, amelyen városuk épült, hogy letaszítsák; 30 de Jézus átment
köztük, és eltávozott. 31 Jézus lement Kapernaumba, Galilea egyik városába, és
tanította őket szombaton; 32 ők pedig álmélkodtak tanításán, mert
szavának hatalma volt. 33 A zsinagógában volt egy tisztátalan, ördögi
lélektől megszállott ember, aki hangosan felkiáltott: 34 ,,Ah, mi közünk
hozzád Názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom, ki vagy, az
Isten Szentje!'' 35 Jézus azonban ráparancsolt: ,,Némulj el, és menj ki
belőle!'' Erre az ördög odavetette őt közéjük, kiment belőle, de
semmi kárt nem tett benne. 36 Ekkor rémület fogta el mindnyájukat, és így
szóltak egymáshoz: ,,Milyen beszéd ez? Hatalommal és erővel parancsol a
tisztátalan lelkeknek, és azok kimennek!'' 37 És elterjedt a híre mindenütt a
környéken. 38 A zsinagógából eltávozva elment Simon házába. Simon anyósát pedig
magas láz gyötörte, és szóltak az érdekében Jézusnak. 39 Jézus ekkor fölébe
hajolva ráparancsolt a lázra, mire a láz elhagyta az asszonyt. Ő pedig
azonnal felkelt, és szolgált nekik. 40 Napnyugtakor mindenki hozzávitte a
különféle bajokban szenvedő betegét; ő pedig mindegyikükre rátette a
kezét, és meggyógyította őket. 41 Ördögök is kimentek sok emberből,
és ezt kiáltozták: ,,Te vagy az Isten Fia!'' De rájuk parancsolt, és nem
engedte őket beszélni, mert tudták, hogy ő a Krisztus.
42 Napkeltekor pedig
elindult, és kiment egy lakatlan helyre. De a sokaság megkereste őt,
odamentek hozzá, és tartóztatták, hogy ne menjen el tőlük. 43 Ő
azonban ezt mondta nekik: ,,A többi városban is hirdetnem kell az Isten
országának evangéliumát, mert ezért küldettem.'' 44 És hirdette az igét Júdea
zsinagógáiban.
Lk 5
1 Amikor egyszer a
sokaság hozzá tódult, és hallgatta az Isten igéjét, ő a Genezáret-tó
partján állt. 2 Meglátott két hajót, amely a part mentén vesztegelt; a halászok
éppen kiszálltak belőlük, és hálóikat mosták. 3 Ekkor beszállt az egyik
hajóba, amelyik Simoné volt, és megkérte, hogy vigye őt egy kissé beljebb
a parttól, azután leült, és a hajóból tanította a sokaságot. 4 Miután
abbahagyta a beszédet, ezt mondta Simonnak: ,,Evezz a mélyre, és vessétek ki
hálóitokat fogásra!'' 5 Simon így felelt: ,,Mester, egész éjszaka fáradtunk
ugyan, és semmit sem fogtunk, de a te szavadra mégis kivetem a hálókat.'' 6 S
amikor ezt megtették, olyan nagy tömeg halat kerítettek be, hogy szakadoztak a
hálóik; 7 ezért intettek társaiknak, akik a másik hajóban voltak, hogy jöjjenek
és segítsenek nekik. Azok pedig odamentek, és annyira megtöltötték mind a két
hajót, hogy majdnem elsüllyedtek. 8 Simon Péter ezt látva leborult Jézus lába
elé, és így szólt: ,,Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram!''
9 A halfogás miatt ugyanis nagy félelem fogta el őt és azokat, akik vele
voltak és segítettek; 10 de ugyanígy Jakabot és Jánost, a Zebedeus fiait is,
akik társai voltak Simonnak. Jézus akkor így szólt Simonhoz: ,,Ne félj, ezen
túl emberhalász leszel!'' 11 Erre kivonták a hajókat a partra, és mindent
otthagyva követték őt. 12 Amikor Jézus az egyik városban járt, egy
leprával borított ember meglátva őt, arcra borult, és kérte: ,,Uram, ha
akarod, meg tudsz tisztítani engem.'' 13 Erre Jézus kinyújtotta a kezét,
megérintette őt, és így szólt: ,,Akarom, tisztulj meg!'' És azonnal
letisztult róla a lepra. 14 Ő pedig megparancsolta neki: ,,Senkinek ne
mondd el ezt, hanem menj el, mutasd meg magadat a papnak, és ajánlj fel
áldozatot megtisztulásodért, ahogyan Mózes elrendelte, bizonyságul nekik.'' 15
De a híre annál jobban terjedt, és nagy sokaság gyűlt össze, hogy
hallgassák, és meggyógyítsa őket betegségeikből. 16 Ő azonban
visszavonult a pusztába, és imádkozott. 17 Amikor az egyik napon tanított, és
ott ültek a farizeusok és törvénytudók, akik Galilea és Júdea különböző
falvaiból, továbbá Jeruzsálemből jöttek, az Úr ereje gyógyításra indította
őt. 18 És íme, férfiak ágyon hoztak egy béna embert, és igyekeztek bevinni
és letenni eléje. 19 Mivel a sokaság miatt nem találták módját, hogyan vigyék
be, felmentek a háztetőre, és a cseréptetőn át eresztették le
ágyastól Jézus elé a középre. 20 Ő pedig látva hitüket, így szólt:
,,Ember, megbocsáttattak a te bűneid.'' 21 Erre az írástudók és a
farizeusok elkezdtek tanakodni: ,,Kicsoda ez, aki így káromolja az Istent? Ki bocsáthat
meg bűnöket az egy Istenen kívül?'' 22 Jézus átlátta gondolataikat, és így
válaszolt nekik: ,,Miről tanakodtok szívetekben? 23 Mi könnyebb: ezt
mondani: Megbocsáttattak a te bűneid, - vagy pedig ezt mondani: Kelj fel
és járj? 24 Azért pedig, hogy megtudjátok: van hatalma az Emberfiának
bűnöket megbocsátani a földön: Neked mondom, - így szólt a bénához, - kelj
fel, vedd az ágyadat, és menj haza!'' 25 Ez pedig szemük láttára azonnal
felkelt; fogta ágyát, amelyen feküdt, és Istent dicsőítve hazament. 26 Ámulat
fogta el mindnyájukat, és dicsőítették az Istent, megteltek félelemmel, és
ezt mondták: ,,Hihetetlen dolgokat láttunk ma!'' 27 Ezután kiment, és meglátott
egy Lévi nevű vámszedőt, aki a vámnál ült. Így szólt hozzá: ,,Kövess
engem!'' 28 Az otthagyott mindent, felkelt, és követte őt. 29 Lévi nagy
vendégséget készített neki a házában, és nagy sokaság volt ott, vámszedők
és mások, akik velük együtt telepedtek asztalhoz. 30 A farizeusok és a közülük
való írástudók pedig zúgolódtak, és ezt mondták tanítványainak: ,,Miért esztek
és isztok a vámszedőkkel és bűnösökkel együtt?'' 31 Jézus így
válaszolt nekik: ,,Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a
betegeknek. 32 Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a
bűnösöket megtérésre.'' 33 Ők pedig ezt mondták neki: ,,János
tanítványai gyakran böjtölnek és imádkoznak, ugyanígy a farizeusok tanítványai
is; a tieid pedig esznek és isznak.'' 34 Erre Jézus így válaszolt:
,,Rávehetnétek-e a násznépet, hogy böjtöljön, amíg velük van a vőlegény?
35 De jönnek majd napok, amikor elvétetik tőlük a vőlegény, akkor
azokban a napokban böjtölni fognak.'' 36 Mondott nekik egy példázatot is:
,,Senki sem tép ki foltot új ruhából, hogy régi ruhára varrja, mert így az újat
is eltépné; és nem is illene a régihez az új ruhából való folt. 37 Senki sem
tölt új bort régi tömlőbe, mert az új bor szétrepesztené a tömlőt, és
elfolyna, sőt a tömlő is tönkremenne. 38 Hanem az új bort új
tömlőbe kell tölteni. 39 Aki pedig óbort ivott, az nem akar újat, mert ezt
mondja: Az óbor a jó.''
Lk 6
1 Egy szombaton
gabonaföldeken ment át, és tanítványai kalászokat tépdestek, tenyerük között
morzsolták és ették. 2 A farizeusok közül némelyek megkérdezték: ,,Miért
tesztek olyat, amit szombaton nem szabad?'' 3 Jézus így válaszolt nekik:
,,Vajon azt sem olvastátok, amit Dávid tett, amikor megéhezett ő is, meg
azok is, akik vele voltak? 4 Bement az Úr házába, elvette a szent kenyereket,
és megette, sőt azoknak is adott, akik vele voltak; pedig a kenyereket nem
lett volna szabad megenni, csak a papoknak.'' 5 És kijelentette nekik: ,,Az
Emberfia ura a szombatnak.'' 6 Egy másik szombaton bement a zsinagógába, és
tanított. Volt ott egy ember, akinek a jobb keze sorvadt volt. 7 Az írástudók
és a farizeusok figyelték Jézust: gyógyít-e szombaton; hogy ily módon találjanak
valamit, amivel vádolhatják. 8 Ő azonban, ismerve gondolataikat, ezt
mondta a sorvadt kezű embernek: ,,Kelj fel, és állj a középre!'' Az
felkelt és odaállt. 9 Jézus pedig így szólt hozzájuk: ,,Megkérdezem
tőletek: szabad-e szombaton jót tenni, vagy rosszat tenni, életet menteni
vagy kioltani?'' 10 És végignézve mindnyájukon így szólt a beteghez: ,,Nyújtsd
ki a kezedet!'' Ő kinyújtotta, és meggyógyult a keze. 11 Azokat pedig
esztelen indulat szállta meg, és arról beszéltek egymás között, hogy mit tegyenek
Jézussal. 12 Történt azokban a napokban, hogy kiment a hegyre imádkozni, és
Istenhez imádkozva virrasztotta át az éjszakát. 13 Amikor megvirradt, odahívta
tanítványait, és kiválasztott közülük tizenkettőt, akiket apostoloknak is
nevezett: 14 Simont, akit Péternek nevezett el, Andrást, a testvérét, Jakabot
és Jánost, Fülöpöt és Bertalant, 15 Mátét és Tamást, Jakabot, az Alfeus
fiát é s
S i mont, akit Zélótának neveztek, 16 Júdást, a Jakab fiát, és Júdás
Iskáriótest, aki árulóvá lett. 17 Azután lement velük, megállt egy sík helyen,
vele együtt tanítványainak nagy sokasága és nagy néptömeg egész Júdeából,
Jeruzsálemből, a Tenger-mellékéről, Tíruszból és Szidónból. Azért
jöttek, hogy hallgassák őt, és meggyógyuljanak betegségeikből. 18
Akiket tisztátalan lelkek gyötörtek, meggyógyultak. 19 Az egész sokaság
igyekezett őt megérinteni, mert erő áradt ki belőle, és
mindenkit meggyógyított. 20 Ő pedig tanítványaira nézett, és így szólt:
,,Boldogok vagytok, szegények, mert tiétek az Isten országa. 21 Boldogok vagytok,
akik most éheztek, mert majd megelégíttettek. Boldogok vagytok, akik most
sírtok, mert nevetni fogtok. 22 Boldogok vagytok, amikor gyűlölnek titeket
az emberek, és amikor kiközösítenek, gyaláznak benneteket, és kitörlik
neveteket mint gonosz nevet, az Emberfiáért. 23 Örüljetek azon a napon, és
ujjongjatok! Íme, nagy a ti jutalmatok a mennyben, mert ugyanezt tették atyáik
a prófétákkal.'' 24 ,,De jaj nektek, gazdagok, mert megkaptátok
vigasztalástokat! 25 Jaj nektek, akik most jóllaktatok, mert éhezni fogtok!
Jaj, akik most nevettek, mert gyászolni és sírni fogtok! 26 Jaj, amikor jót
mond rólatok minden ember, mert ugyanezt tették atyáik a hamis prófétákkal!''
27 ,,Nektek azonban, akik hallgattok engem, ezt mondom: szeressétek
ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket; 28 áldjátok
azokat, akik átkoznak, és imádkozzatok azokért, akik bántalmaznak titeket. 29
Aki arcul üt, annak tartsd oda a másik arcodat is, és aki elveszi
felsőruhádat, attól alsóruhádat se tagadd meg. 30 Mindenkinek, aki kér
tőled, adj, és attól, aki elveszi a tiedet, ne követeld vissza. 31 És
amint szeretnétek, hogy az emberek veletek bánjanak, ti is úgy bánjatok
velük.''
32 ,,Ha azokat
szeretitek, akik szeretnek titeket, mi a jutalmatok? Hiszen a bűnösök is
szeretik azokat, akik őket szeretik. 33 És ha azokkal tesztek jót, akik
veletek jót tesznek, mi a jutalmatok? Hiszen a bűnösök is ugyanezt teszik.
34 És ha azoknak adtok kölcsönt, akiktől remélitek, hogy visszakapjátok,
mi a jutalmatok? Bűnösök is adnak kölcsönt bűnösöknek, hogy
visszakapják azt, ami jár nekik. 35 Ti azonban szeressétek ellenségeiteket,
tegyetek jót, és adjatok kölcsön, semmit sem várva érte: nagy lesz akkor a
jutalmatok, és a Magasságos fiai lesztek, mert ő jóságos a hálátlanok és
gonoszok iránt. 36 Legyetek irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas.'' 37 ,,Ne
ítéljetek, és nem ítéltettek. Ne kárhoztassatok, és nem lesz kárhoztatásotok.
Bocsássatok meg, és nektek is megbocsáttatik. 38 Adjatok, és adatik nektek: jó,
megnyomott, megrázott, megtetézett mértékkel adnak öletekbe. Mert amilyen
mértékkel ti mértek, olyan mértékkel mérnek viszonzásul nektek.''
39 Példázatot is
mondott nekik: ,,A vak vezetheti-e a világtalant? Nem esnek-e mind a ketten
verembe? 40 A tanítvány nem feljebb való mesterénél; aki pedig teljesen
felkészült, az lesz olyan, mint a mestere. 41 Miért nézed a szálkát atyádfia
szemében, a saját szemedben pedig nem veszed észre a gerendát? 42 Hogyan mon 43
,,Nem jó fa az, amely rossz gyümölcsöt terem, és viszont nem rossz fa az, amely
jó gyümölcsöt terem. 44 Mert minden fát a gyümölcséről lehet megismerni.
Hiszen tüskebokorról nem szednek fügét, csipkebokorról sem szüretelnek
szőlőt. 45 A jó ember szíve jó kincséből hozza elő a jót,
és a gonosz ember a gonoszból hozza elő a gonoszt. Mert amivel csordultig
van a szív, azt szólja a száj. 46 Miért mondjátok nekem: Uram, Uram, ha nem
teszitek, amit mondok?'' 47 ,,Aki hozzám jön, hallja beszédeimet, és azok
szerint cselekszik: megmutatom nektek, kihez hasonló. 48 Hasonló ahhoz a
házépítő emberhez, aki leásott, mélyre hatolt, és a kősziklára
alapozott: amikor árvíz jött, beleütközött az áradat abba a házba, de nem tudta
megingatni, mert jól volt megépítve. 49 Aki pedig hallotta beszédeimet, de nem
azok szerint cselekedett, az hasonló ahhoz az emberhez, aki alap nélkül a
földre építette a házát: beleütközött az áradat, és azonnal összeomlott az a
ház, és teljesen elpusztult.''
Lk 7
1 Miután befejezte
minden beszédét, amelyet a nép füle hallatára mondott, bement Kapernaumba. 2
Egy századosnak volt egy szolgája, akit nagyon kedvelt, s aki most beteg volt,
és haldoklott. 3 Amint hallott Jézusról, elküldte hozzá a zsidók véneit, és
kérte: jöjjön el, és mentse meg a szolgáját. 4 Amikor odaértek Jézushoz,
sürgetve kérték: ,,Méltó arra, hogy megtedd ezt neki, 5 mert szereti népünket,
ő építtette a zsinagógát is nekünk.'' 6 Jézus erre elindult velük. Amikor
pedig már nem volt messze a háztól, a százados eléje küldte barátait, és ezt
üzente neki: ,,Uram, ne fáradj, mert nem vagyok méltó arra, hogy a hajlékomba
jöjj. 7 De magamat sem tartottam mél tónak arra, hogy elmenjek hozzád, hanem
csak szólj, és meggyógyul a szolgám. 8 Mert én is hatalom alá rendelt ember
vagyok, és nekem is vannak alárendelt katonáim. Ha szólok ennek: Menj el,
elmegy; és a másiknak: Jöjj ide, idejön; és ha azt mondom a szolgámnak: Tedd
meg ezt, megteszi.'' 9 Amikor Jézus ezt meghallotta, elcsodálkozott rajta, és
hátrafordulva így szólt az őt követő sokasághoz: ,,Mondom nektek,
Izráelben sem találtam ekkora hitet.'' 10 Mire a küldöttek visszatértek a
házba, a szolgát egészségesen találták. 11 Ezután elment egy Nain nevű
városba, és vele mentek tanítványai nagy sokasággal együtt. 12 Amikor
közeledett a város kapujához, íme, halottat hoztak kifelé, egy özvegyasszony
egyetlen fiát, és a városból nagy sokaság követte. 13 Amikor az Úr meglátta az
asszonyt, megszánta, és így szólt hozzá: ,,Ne sírj!'' 14 Azután odalépett, és
megérintette a koporsót. Akik vitték, megálltak, ő pedig így szólt:
,,Ifjú, neked mondom, kelj fel!'' 15 Erre felült a halott, és elkezdett
beszélni; Jézus pedig átadta az anyjának. 16 Félelem fogta el mindnyájukat,
dicsőítették az Istent, és ezt mondták: ,,Nagy próféta támadt közöttünk,
és meglátogatta Isten az ő népét.'' 17 Ez a hír elterjedt róla az egész
Júdeában és az egész környéken. 18 Mindezt hírül vitték Jánosnak a tanítványai.
Ő pedig magához hívatott tanítványai közül kettőt, 19 és elküldte
őket az Úrhoz ezzel a kérdéssel: ,,Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást
várjunk?'' 20 Amikor odaérkeztek hozzá ezek a férfiak, ezt mondták:
,,Keresztelő János küldött minket hozzád ezzel a kérdéssel: Te vagy-e az
Eljövendő, vagy mást várjunk?'' 21 Jézus abban az órában sok embert
meggyógyított különféle betegségekből és bajokból, megszabadított gonosz
lelkektől, és sok vaknak adta vissza a látását. 22 Ezért így válaszolt
nekik: ,,Menjetek el, vigyétek hírül Jánosnak, amit láttatok és hallottatok:
Vakok látnak, sánták járnak, leprások tisztulnak meg, süketek hallanak,
halottak támadnak fel, a szegényeknek az evangélium hirdettetik, 23 és boldog,
aki nem botránkozik meg énbennem.''
24 Amikor János
követei elmentek, elkezdett beszélni a sokaságnak Jánosról: ,,Miért mentetek ki
a pusztába? Szélingatta nádszálat látni? 25 Ugyan miért mentetek ki? Puha
ruhákba öltözött embert látni? Hiszen, akik pompás öltözetben és bőségben
élnek, azok a királyi palotákban vannak. 26 Akkor miért mentetek ki? Prófétát
látni? Azt láttatok, sőt - mondom nektek - prófétánál is nagyobbat! 27
Ő az, akiről meg van írva: Íme, elküldöm követemet előtted, aki
elkészíti neked az utat. 28 Mondom nektek, hogy asszonytól születettek közül
nincs senki nagyobb Jánosnál, de aki a legkisebb az Isten országában, nagyobb
nála.'' 29 Miután meghallgatta őt az egész nép, még a vámszedők is
igazat adtak Istennek azzal, hogy megkeresztelkedtek a János keresztségéve 30 a
farizeusok és a törvénytudók azonban elvetették Isten akaratát, és nem
keresztelkedtek meg általa.
31 ,,Kihez
hasonlítsam tehát e nemzedék tagjait? Kihez is hasonlók? 32 Hasonlók azokhoz a
gyermekekhez, akik a piacon ülnek, és azt kiáltják egymásnak: Furulyáztunk
nektek, és nem táncoltatok, siratót énekeltünk, és nem sírtatok. 33 Mert eljött
Keresztelő János, aki nem eszik kenyeret, nem iszik bort, és azt
mondjátok: ördög van benne. 34 Eljött az Emberfia, aki eszik és iszik, és azt
mondjátok: Íme, falánk és részeges ember, vámszedők és bűnösök
barátja. 35 De minden gyermekében igazolódott az ő bölcsessége.'' 36 Egy
farizeus arra kérte őt, hogy egyék vele. Be is ment a farizeus házába, és
asztalhoz telepedett. 37 Egy bűnös asszony pedig, aki abban a városban
élt, megtudta, hogy asztalhoz telepedett a farizeus házában, kenetet hozott egy
alabástromtartóban. 38 Megállt mögötte a lábánál sírva, és könnyeivel kezdte
öntözni a lábát, és hajával törölte meg; csókolgatta a lábát, és megkente
kenettel. 39 Amikor pedig látta ezt az a farizeus, aki meghívta őt, ezt
mondta magában: ,,Ha ő volna ama próféta, tudná, ki ez, és tudná, hogy ez
az asszony, aki hozzáér: bűnös.'' 40 Ekkor megszólalt Jézus, és ezt mondta
neki: ,,Simon, van valami mondanivalóm neked.'' Ő pedig így szólt:
,,Mester, mondd!'' 41 Erre ezt mondta Jézus: ,,Egy hitelezőnek volt két
adósa: az egyik ötszáz dénárral tartozott neki, a másik ötvennel. 42 Mivel nem
volt miből megadniuk, mind a kettőnek elengedte. Közülük vajon melyikük
szereti őt jobban?'' 43 Simon így válaszolt: ,,Úgy gondolom, hogy az,
akinek többet engedett el.'' Ő pedig ezt mondta neki: ,,Helyesen ítéltél''
- 44 és az asszony felé fordulva beszélt tovább Simonhoz: ,,Látod, ezt az
asszonyt? Bejöttem a házadba: vizet lábamra nem adtál, ő pedig könnyeivel
öntözte lábamat, és hajával törölte meg. 45 Te nem csókoltál meg, ő pedig
mióta bejöttem, nem szűnt meg csókolni a lábamat. 46 Te nem kented meg
olajjal a fejemet, ő pedig kenettel kente meg a lábamat. 47 Ezért mondom
neked: neki sok bűne bocsáttatott meg, hiszen nagyon szeretett. Akinek
pedig kevés bocsáttatik meg, kevésbé szeret.'' 48 Az asszonynak pedig ezt
mondta: ,,Megbocsáttattak a te bűneid.'' 49 Az asztalnál ülők erre
kezdték kérdezgetni egymás között: ,,Kicsoda ez, aki a bűnöket is
megbocsátja?'' 50 Ő pedig így szólt az asszonyhoz: ,,A te hited megtartott
téged, menj el békeséggel!''
Lk 8
1 Ezután városról
városra és faluról falura járt, és hirdette az Isten országának evangéliumát.
Vele volt a tizenkettő 2 és néhány asszony, akiket gonosz lelkektől
szabadított meg, és betegségekből gyógyított meg: Mária, akit Magdalainak
neveztek, akiből hét ördög ment ki, 3 Johanna, Kuzának, Heródes egyik
főemberének felesége, és Zsuzsánna, de sok más asszony is, akik szolgáltak
neki vagyonukból. 4 Amikor nagy sokaság gyűlt össze azok közül is, akik
városról városra csatlakoztak hozzá, ezt mondta nekik példázatban: 5 ,,Kiment a
magvető vetni. Vetés közben némelyik mag az útfélre esett, és eltaposták,
vagy megették az égi madarak. 6 Némelyik a sziklás földre esett, és amikor
kihajtott, elszáradt, mert nem kapott nedvességet. 7 Némelyik a tövisek közé
esett, és amikor vele együtt felnőttek a tövisek is, megfojtották. 8
Némelyik pedig a jó földbe esett, és amikor felnövekedett, százszoros termést
hozott.'' Majd emelt hangon hozzátette: ,,Akinek van füle a hallásra, hallja!''
9 Ekkor megkérdezték
tőle tanítványai, hogy mit jelent ez a példázat. 10 Ő ezt mondta:
,,Nektek megadatott, hogy értsétek az Isten országa titkait, de a többieknek
példázatokban adatik, hogy akik látnak, ne lássanak, és akik hallanak, ne
értsenek. 11 A példázat pedig ezt jelenti: A mag az Isten igéje. 12 Akiknél az
útfélre esett, azok meghallották az igét, de azután jön az ördög, és kiragadja
szívükből, hogy ne higgyenek, és ne üdvözüljenek. 13 Akiknél a sziklás
földre esett, azok amikor hallják, örömmel fogadják az igét, de nem gyökerezik
meg bennük: ezek hisznek egy ideig, de a megpróbáltatás idején elpártolnak. 14
Akiknél a tövisek közé esett, azok hallották az igét, de mikor elmennek, az
élet gondjai, gazdagsága és élvezetei megfojtják azt, és nem érlelnek termést.
15 Akiknél pedig a jó földbe esett, azok igaz és jó szívvel hallgatják az igét,
meg is tartják, és termést hoznak állhatatossággal.'' 16 ,,Aki lámpást gyújt,
nem takarja le edénnyel, ágy alá sem rejti, hanem a lámpatartóra teszi, hogy
akik bemennek, lássák a világosságot. 17 Mert nincs olyan rejtett dolog, amely
napvilágra ne kerülne, és nincs olyan titok, amely ki ne tudódna, és ismertté
ne válna. 18 Vigyázzatok tehát, hogyan hallgatjátok! Mert akinek van, annak
adatik, de akinek nincs, attól az is elvétetik, amiről azt gondolja, hogy
az övé.'' 19 Egyszer elmentek hozzá anyja és testvérei, de nem tudtak Jézushoz
jutni a sokaság miatt. 20 Ezért tudtára adták neki: ,,Anyád és testvéreid kint
állnak, és látni szeretnének.'' 21 Ő azonban így válaszolt: ,,Az én anyám
és az én testvéreim azok, akik Isten igéjét hallgatják, és megtartják.'' 22
Történt egy napon, hogy Jézus tanítványaival együtt hajóra szállt, és így szólt
hozzájuk: ,,Menjünk át a tó túlsó partjára!'' El is indultak. 23 Miközben
hajóztak, ő elaludt. Ekkor szélvihar csapott le a tóra, és a hajó kezdett
vízzel megtelni, úgyhogy veszélyben forogtak. 24 Ekkor odamentek hozzá, felébresztették,
és így szóltak: ,,Mester, Mester, elveszünk!'' Ő pedig felkelt,
ráparancsolt a hullámokra, mire azok lecsillapodtak, és csendesség lett. 25
Aztán ezt kérdezte tőlük: ,,Hol van a ti hitetek?'' Ők pedig
megrettenve és csodálkozva így szóltak egymáshoz: ,,Hát ki ez, hogy a szeleknek
és a víznek is parancsol, és azok engedelmeskednek neki?'' 26 Azután áthajóztak
a gadaraiak földjére, amely Galileával átellenben fekszik. 27 Amikor partra
szállt, a város felől szembejött vele egy ember, akiben ördögök voltak. Már
régóta nem vett magára ruhát, és nem házban lakott, hanem sírboltokban. 28
Amikor meglátta Jézust, felkiáltott, leborult eléje, és hangosan ezt mondta:
,,Mi közöm hozzád Jézus, a magasságos Isten Fia? Kérlek, ne gyötörj engem!'' 29
Jézus megparancsolta ugyanis a tisztátalan léleknek, hogy menjen ki ebből
az emberből. Mivel az régóta tartotta megszállva, láncokkal és
bilincsekkel kötözték meg, úgy őrizték, de ő elszaggatta a
kötelékeket, a gonosz lélek meg a pusztába hajtotta. 30 Jézus erre megkérdezte
tőle: ,,Mi a neved?'' Az így felelt: ,,Légió!'' - mert sok ördög költözött
bele. 31 Ezek nagyon kérték őt, ne parancsolja őket vissza az
alvilágba. 32 Ott a hegyen legelészett egy nagy disznónyáj; azt kérték tehát a
gonosz lelkek, engedje meg, hogy azokba mehessenek. Ő pedig megengedte
nekik. 33 Kijöttek hát az ördögök az emberből, és belementek a disznókba.
Ekkor a nyáj a meredekről a tóba rohant, és belefulladt. 34 A pásztorok a
történtek láttára elfutottak, és hírül vitték ezt a városba és a falvakba. 35 Az
emberek erre kijöttek, hogy lássák, mi történt. Amikor odaértek Jézushoz, és
ott találták azt az embert, akiből kimentek az ördögök, amint felöltözve
és ép elmével ül Jézus lábánál, megrettentek. 36 Akik látták, elbeszélték
nekik, hogyan szabadult meg a megszállott. 37 Ekkor Gadara vidékének egész népe
kérte őt, hogy távozzon közülük, mert nagy félelem lett úrrá rajtuk. Jézus
ekkor hajóra szállt, és visszatért. 38 Az az ember pedig, akiből kimentek
az ördögök, arra kérte, hogy vele maradhasson. De Jézus elküldte, ezt mondva
neki: 39 ,,Térj haza, és beszéld el, mit tett veled az Isten.'' Ő pedig
elment, és hirdette az egész városban, hogy milyen nagy jót tett vele Jézus. 40
Amikor Jézus visszatért, a sokaság örömmel fogadta, mert mindnyájan várták őt.
41 Ekkor egy Jairus nevű ember jött hozzá, aki a zsinagóga elöljárója
volt; és Jézus lába elé borulva kérlelte, hogy jöjjön el a házába, 42 mivel
egyetlen leánya, aki mintegy tizenkét éves volt, halálán van. Menet közben a
sokaság minden oldalról szorongatta. 43 Ekkor egy asszony, aki tizenkét éve
vérfolyásos volt, ( és minden vagyonát az orvosokra költötte,) d e senki sem tudta meggyógyítani, 44
odament, hozzáférkőzve megérintette a ruhája szegélyét, és azonnal elállt
a vérfolyása. 45 Jézus ekkor ezt kérdezte: ,,Ki érintett engem?'' Amikor
mindnyájan tagadták, Péter így válaszolt: ,,Mester, a sokaság szorongat és
tolong körülötted!'' 46 De Jézus ezt mondta: ,,Valaki érintett engem, mert
észrevettem, hogy erő áradt ki belőlem.'' 47 Mikor az asszony látta,
hogy nem maradhat észrevétlen, remegve előjött, eléje borult, és
elbeszélte az egész nép előtt, hogy miért érintette meg őt, és hogy
miként gyógyult meg azonnal. 48 Jézus pedig ezt mondta neki: ,,Leányom, hited
megtartott téged, menj el békességgel!''
49 Még beszélt,
amikor jött valaki a zsinagógai elöljáró házától, és így szólt: ,,Leányod
meghalt, ne fáraszd tovább a Mestert!'' 50 Amikor Jézus ezt meghallotta, ezt
mondta neki: ,,Ne félj, csak higgy, és meggyógyul.'' 51 Amikor bement a házba,
senkit sem bocsátott be, csak Pétert, Jánost, Jakabot, meg a kislány apját és
anyját. 52 Mindnyájan sírtak és gyászolták a leányt, de ő így szólt
hozzájuk: ,,Ne sírjatok, nem halt meg, csak alszik!'' 53 Erre kinevették, mert
tudták, hogy meghalt. 54 Ő azonban megfogta a leány kezét, és szólította:
,,Leányom, ébredj!'' 55 Ekkor visszatért bele a lélek, és azonnal felkelt.
Jézus pedig meghagyta, hogy adjanak neki enni. 56 Szülei nem tudtak hová lenni
az ámulattól, ő pedig megparancsolta nekik, hogy senkinek ne mondják el,
ami történt.
Lk 9
1 Miután összehívta a
tizenkettőt, erőt és hatalmat adott nekik minden ördög felett, és a
betegségek gyógyítására. 2 Aztán elküldte őket, hogy hirdessék az Isten
országát, és gyógyítsanak. 3 Ezt mondta nekik: ,,Semmit ne vigyetek az útra, se
botot, se tarisznyát, se kenyeret, se pénzt, két-két alsóruhátok se legyen. 4
Amikor betértek egy házba, ott maradjatok, és onnan induljatok tovább. 5 Ha
valahol nem fogadnak be titeket, amikor kimentek abból a városból, verjétek le
még a port is lábatokról, bizonyítékul ellenük.'' 6 Útra keltek tehát, és
jártak faluról falura, hirdették az evangéliumot, és gyógyítottak mindenütt.
7 Heródes, a negyedes
fejedelem meghallotta mindazt, ami történt, és zavarban volt, mert némelyek azt
állították, hogy János támadt fel a halálból, 8 némelyek azt, hogy Illés jelent
meg, mások pedig azt, hogy a régiek közül támadt fel valamelyik próféta. 9
Heródes ekkor így szólt: ,,Jánost lefejeztettem, de ki lehet ez, akiről
ezeket hallom?'' És látni akarta őt.
10 Amikor az apostolok
visszatértek, elbeszélték neki mindazt, amit tettek. Akkor maga mellé vette
őket, és elvonult velük külön egy Bétsaida nevű városba. 11 De amikor
a sokaság észrevette, utánament. Jézus örömmel fogadta őket; beszélt nekik
az Isten országáról, és a gyógyulásra szorulókat meggyógyította. 12 Amikor a
nap már hanyatlani kezdett, a tizenkettő odament hozzá, és ezt mondta
neki: ,,Bocsásd el a sokaságot, hadd menjenek el a környező falvakba és
településekre, hogy ott megszálljanak, és élelmet szerezzenek, mert itt
lakatlan helyen vagyunk''. 13 Ő azonban ezt mondta nekik: ,,Ti adjatok
nekik enni!'' Ők így válaszoltak: ,,Nincs nálunk több, mint öt kenyér és
két hal, hacsak el nem megyünk, és nem veszünk eledelt ennek az egész
sokaságnak''. 14 Ugyanis mintegy ötezer férfi volt ott. Jézus erre így szólt
tanítványaihoz: ,,Ültessétek le őket csoportokba ötvenenként!'' 15 Így
tettek, és leültették valamennyit. 16 Ő pedig vette az öt kenyeret és a
két halat, feltekintett az égre, megáldotta, megtörte, és a tanítványoknak
adta, hogy tegyék a sokaság elé. 17 Ettek és jóllaktak mindnyájan; azután
összeszedték a megmaradt darabokat, tizenkét kosárral. 18 Történt, hogy amikor
egyszer magában imádkozott, és csak a tanítványok voltak vele, megkérdezte
tőlük: ,,Kinek mond engem a sokaság?'' 19 Ők így válaszoltak:
,,Keresztelő Jánosnak, de némelyek Illésnek; némelyek pedig azt mondják,
hogy a régiek közül támadt fel valamelyik próféta''. 20 Ő ekkor így szólt
hozzájuk: ,,Hát ti kinek mondotok engem?'' Péter így felelt: ,,Az Isten Krisztusának''.
21 Jézus ekkor rájuk parancsolt, hogy ezt senkinek se mondják el. 22 Majd azt
mondta, hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie, el kell vettetnie a
vénektől, főpapoktól és írástudóktól, és meg kell öletnie, de
harmadnapon fel kell támadnia. 23 Azután így szólt mindnyájukhoz: ,,Ha valaki
énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel naponként a keresztjét, és
kövessen engem. 24 Mert aki meg akarja menteni az életét, elveszti, aki pedig
elveszti az életét énértem, megmenti azt. 25 Mert mit használ az embernek, ha
az egész világot megnyeri, önmagát pedig elveszti vagy romlásba viszi? 26 Mert
aki szégyell engem és az én beszédeimet, azt az Emberfia is szégyellni fogja,
amikor eljön a maga, az Atya és a szent angyalok dicsőségében. 27 Bizony,
mondom néktek, vannak az itt állók között némelyek, akik nem ízlelik meg addig
a halált, amíg meg nem látják az Isten országát.'' 28 E beszédek elhangzása
után mintegy nyolc nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jánost és Jakabot,
és felment a hegyre imádkozni. 29 Imádkozás közben arca elváltozott, és ruhája
fehéren tündöklött. 30 És íme, két férfi beszélt vele: Mózes és Illés, 31 akik
dicsőségben megjelenve, élete végéről szólottak, amelynek
Jeruzsálemben kell beteljesednie. 32 Pétert és társait pedig elnyomta az álom.
Amikor azonban felébredtek, látták az ő dicsőségét, és azt a két
férfit, akik ott álltak vele. 33 És amikor azok távozni akartak tőle,
azt m o n dta Péter Jézusnak: ,,Mester,
jó nekünk itt lennünk, készítsünk három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek és
egyet Illésnek.'' De nem tudta, mit beszél. 34 Alighogy ezt kimondta,
felhő támadt, és beárnyékolta őket. Nagyon megrémültek, amikor a
felhőbe kerültek. 35 És hang hallatszott a felhőből: ,,Ez az én
Fiam, akit kiválasztottam, reá hallgassatok!'' 36 Amikor a hang hallatszott,
Jézust egyedül találták. Ők pedig hallgattak, és azokban a napokban
senkinek nem mondtak el semmit a látottakról. 37 A következő napon, amikor
lejöttek a hegyről, nagy sokaság ment eléje. 38 És ekkor egy ember így
kiáltott a sokaságból: ,,Mester, kérlek, tekints a fiamra, mert ő az én
egyetlenem. 39 Időnként valami lélek ragadja meg, és hirtelen kiáltozni
kezd, rázza őt és tajtékzik, és nehezen távozik tőle, miután
meggyötörte. 40 Megkértem tanítványaidat, hogy űzzék ki, de nem tudták.''
41 Ekkor Jézus így szólt: ,,Ó, hitetlen és elfajult nemzedék, meddig leszek még
veletek, és meddig szenvedlek még titeket? Vezesd ide a fiadat!'' 42 Még feléje
tartott a fiú, amikor leteperte az ördög és megrázta. Jézus azonban ráparancsolt
a tisztátalan lélekre, meggyógyította a gyermeket, és visszaadta az apjának. 43
Ekkor mindnyájan elámultak az Isten nagyságán. 44 ,,Jegyezzétek meg jól ezeket
a szavakat: az Emberfia emberek kezébe adatik!'' 45 De ők nem értették ezt
a kijelentést, mivel el volt rejtve előlük, hogy fel ne fogják. És féltek
őt megkérdezni a kijelentés értelméről. 46 Azután vita támadt
közöttük arról, hogy közülük ki a nagyobb. 47 Jézus pedig ismerve szívük
gondolatát, kézen fogott egy kisgyermeket, és maga mellé állította; 48 majd ezt
mondta nekik: ,,Aki befogadja ezt a kisgyermeket az én nevemért, az engem fogad
be; és aki engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött. Mert aki a
legkisebb mindnyájatok között, az a nagy.'' 49 Ekkor megszólalt János:
,,Mester, láttunk valakit, aki a te nevedben űz ki ördögöket, de
megtiltottuk neki, mert nem követ téged velünk együtt.'' 50 Jézus azonban ezt
mondta neki: ,,Ne tiltsátok meg, mert aki nincs ellenetek, az veletek van.'' 51
Amikor közeledett felemeltetésének ideje, elhatározta, hogy felmegy
Jeruzsálembe, 52 és követeket küldött maga előtt. Azok útnak indultak, és
betértek a samaritánusok egyik falujába, hogy szállást készítsenek neki. 53 De
nem fogadták be, mivel Jeruzsálembe szándékozott menni. 54 Látva ezt
tanítványai, Jakab és János így szóltak: ,,Uram, akarod-e, hogy ezt mondjuk:
Szálljon le tűz az égből, és égesse meg őket!?'' 55 De Jézus
feléjük fordult, megdorgálta őket, ( és ezt mondta: ,,Nem tudjátok, milyen
lélek van bennetek, 56 mert az Emberfia nem azért jött, hogy az emberek életét
elveszítse, hanem hogy megmentse.'') A
ztán elmentek egy másik faluba. 57 Amikor mentek az úton, valaki ezt mondta
neki: ,,Követlek, akárhova mégy.'' 58 Jézus azonban így felelt: ,,A rókáknak
barlangjuk van, és az égi madaraknak fészkük, de az Emberfiának nincs hova
fejét lehajtania.'' 59 Egy másikhoz pedig így szólt: ,,Kövess engem!'' De
ő ezt kérte: ,,Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek, és eltemessem
apámat.'' 60 Jézus így válaszolt neki: ,,Hadd temessék el a halottak a halottaikat,
te pedig menj el, és hirdesd az Isten országát!'' 61 Egy másik is ezt mondta:
,,Követlek, Uram, de előbb engedd meg, hogy búcsút vegyek házam
népétől.'' 62 Jézus pedig így felelt: ,,Aki az eke szarvára teszi a kezét,
és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára.''
Lk 10
1 Ezek után az Úr
szolgálatba állított másokat is, hetvenkét tanítványt, és elküldte őket
maga előtt kettesével minden városba és helységbe, ahova menni készült. 2
Így szólt hozzájuk: ,,Az aratnivaló sok, de a munkás kevés, kérjétek tehát az
aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az aratásába. 3 Menjetek el! Íme,
elküldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. 4 Ne vigyetek magatokkal
erszényt, se tarisznyát, se sarut. Útközben ne is köszöntsetek senkit. 5 Ha
azonban egy házba beléptek, legelőször ezt mondjátok: Békesség ennek a
háznak! 6 Ha ott a békesség fia lakozik, megnyugszik rajta a békességetek, ha
pedig nem, reátok száll vissza. 7 Maradjatok ugyanabban a házban, és azt
egyétek, igyátok, amit adnak, mert méltó a munkás a maga bérére. Ne járjatok
házról házra. 8 Ha bementek egy városba, és befogadnak titeket, azt egyétek,
amit elétek tesznek. 9 Gyógyítsátok az ott lévő betegeket, és mondjátok
nekik: Elközelített az Isten országa. 10 Ha pedig bementek egy városba, és nem
fogadnak be titeket, menjetek ki annak az utcáira, és mondjátok ezt: 11
Leverjük még a port is, amely városotokból lábunkra tapadt, de tudjátok meg,
hogy közel jött az Isten országa. 12 Mondom nektek: Sodomának
elviselhetőbb sorsa lesz azon a napon, mint annak a városnak.''
13 ,,Jaj neked,
Korazin! Jaj neked, Bétsaida! Mert ha Tíruszban és Szidónban történtek volna
azok a csodák, amelyek nálatok történtek, zsákban és hamuban ülve régen
megtértek volna. 14 De Tírusznak és Szidónnak elviselhetőbb sorsa lesz az
ítéletkor, mint nektek. 15 Te is, Kapernaum, talán az égig emelkedsz? A pokolig
fogsz levettetni!''
16 ,,Aki titeket
hallgat, engem hallgat, és aki titeket elutasít, engem utasít el, és aki engem
elutasít, az azt utasítja el, aki elküldött engem.'' 17 Mikor a hetvenkét
tanítvány visszatért, örömmel jelentette: ,,Uram, még az ördögök is
engedelmeskednek nekünk a te nevedre!'' 18 Ő pedig ezt mondta nekik:
,,Láttam a Sátánt villámként leesni az égből. 19 Íme, hatalmat adtam
nektek, hogy kígyókon, skorpiókon tapodjatok, és az ellenség minden erején, és
hogy semmi se árthasson nektek. 20 De ne annak örüljetek, hogy a lelkek
engedelmeskednek nektek, inkább annak örüljetek, hogy a nevetek fel van írva a
mennyben.'' 21 Abban az órában így ujjongott Jézus a Szentlélek által:
,,Magasztallak, Atyám, menny és föld Ura azért, hogy elrejtetted ezeket a
bölcsek és értelmesek elől, és felfedted a gyermekeknek. Igen, Atyám, így
láttad jónak. 22 Mindent nekem adott át az én Atyám, és senki sem tudja, hogy
ki a Fiú, csak az Atya, és hogy ki az Atya, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú ki
akarja jelenteni.'' 23 Tanítványaihoz fordult, és nekik külön ezt mondta:
,,Boldog az a szem, amely látja, amit ti láttok. 24 Mert mondom nektek: sok
próféta és király szerette volna meglátni azt, amit ti láttok, de nem látták
meg, és hallani azt, amit ti hallotok, de nem hallották meg.'' 25 Ekkor
előállt egy törvénytudó, hogy megkísértse őt, és ezt kérdezte:
,,Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?'' 26 Ő pedig ezt
mondta neki: ,,Mi van megírva a törvényben? Hogyan olvasod?'' 27 Ő pedig
így válaszolt: ,,Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes
lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, és
felebarátodat, mint magadat.'' 28 Jézus ezt mondta neki: ,,Helyesen feleltél:
tedd ezt, és élni fogsz.'' 29 Ő viszont igazolni akarta magát, és
megkérdezte Jézustól: ,,De ki a felebarátom?'' 30 Válaszul Jézus ezt mondta
neki: ,,Egy ember ment le Jeruzsálemből Jerikóba, és rablók kezébe esett,
akik kifosztották, meg is verték, azután félholtan otthagyva elmentek. 31
Történetesen egy pap ment azon az úton, de amikor meglátta, elkerülte. 32
Hasonlóképpen egy lévita is odaért arra a helyre, és amikor meglátta, ő is
elkerülte. 33 Egy úton lévő samaritánus pedig, amikor odaért hozzá és meglátta,
megszánta; 34 odament, olajat és bort öntött sebeire, és bekötötte azokat.
Aztán feltette őt a saját állatára, elvitte egy fogadóba, és ápolta. 35
Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak, és azt mondta neki:
Viselj rá gondot, és ha valamit még ráköltesz, amikor visszatérek, megadom
neked. 36 Mit gondolsz, e három közül ki volt a felebarátja a rablók kezébe
esett embernek?'' 37 Ő így felelt: ,,Az, aki irgalmas volt hozzá.'' Jézus
erre ezt mondta neki: ,,Menj el, te is hasonlóképpen cselekedj.'' 38 Amikor továbbhaladtak,
betért egy faluba, ahol egy Márta nevű asszony a házába fogadta. 39 Volt
ennek egy Mária nevű testvére, aki leült az Úr lábához, és hallgatta
beszédét. 40 Márta pedig teljesen lefoglalta magát a sokféle szolgálattal.
Ezért előállt Márta, és így szólt: ,,Uram, nem törődsz azzal, hogy a
testvérem magamra hagyott a szolgálatban? Mondd hát neki, hogy segítsen!'' 41
Az Úr azonban így felelt neki: ,,Márta, Márta, sok mindenért aggódsz és
nyugtalankodsz, 42 pedig kevésre van szükség, valójában csak egyre. Mária a jó
részt választotta, amelyet nem vehetnek el tőle.''
Lk 11
1 Történt egyszer,
hogy valahol imádkozott, és mikor befejezte, így szólt hozzá egyik tanítványa:
,,Uram, taníts minket imádkozni, mint ahogy János is tanította a
tanítványait.'' 2 Ő pedig ezt mondta nekik: ,,Amikor imádkoztok, ezt
mondjátok: Atyánk, szenteltessék meg a te neved. Jöjjön el a te országod. 3 A
mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk naponként. 4 És bocsásd meg a mi
bűneinket, mert mi is megbocsátunk minden ellenünk vétkezőnek. És ne
vígy minket kísértésbe.''
5 Azután így szólt
hozzájuk: ,,Ki az közületek, akinek van egy barátja, és elmegy hozzá éjfélkor,
és ezt mondja neki: Barátom, adj nekem kölcsön három kenyeret, 6 mert útról
érkezett egy barátom, és nincs mit elébe tegyek; 7 - és az így válaszolna
belülről: Ne zaklass engem, az ajtó már be van zárva, ésvelem együtt
gyermekeim is ágyban vannak; nem kelhetek fel, hogy adjak neked 8 Mondom
nektek, ha nem is kelne fel, és nem is adna neki azért, mert barátja, tolakodása
miatt fel fog kelni, és megadja neki, amire szüksége van.''
9 ,,Én is azt mondom
nektek: kérjetek, és adatik, keressetek, és találtok, zörgessetek, és
megnyittatik nektek. 10 Mert mindaz, aki kér, kap; aki keres, talál; és aki
zörget, annak megnyittatik. 11 Melyik apa az közületek, aki fiának kígyót ad,
amikor az halat kér tőle, 12 vagy amikor tojást kér, skorpiót ad neki? 13
Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok gyermekeiteknek jó ajándékokat adni,
mennyivel inkább ad mennyei Atyátok Szentlelket azoknak, akik kérik
tőle?'' 14 Egyszer azután egy néma ördögöt űzött ki, és amikor kiment
az ördög, megszólalt a néma. A sokaság pedig elcsodálkozott. 15 Néhányan
közülük azonban így szóltak: ,,Belzebubnak, az ördögök fejedelmének
segítségével űzi ki az ördögöket.'' 16 Mások pedig kísértették, és mennyei
jelt követeltek tőle. 17 Ő azonban ismerve gondolataikat, ezt mondta
nekik: ,,Minden ország, amely meghasonlik önmagával, elpusztul, és ház házra
omlik. 18 Ha a Sátán is meghasonlik önmagával, miképpen maradhat fenn az
országa? Ti azt mondjátok, hogy én Belzebub segítségével űzöm ki az
ördögöket. 19 De ha én Belzebub segítségével űzöm ki az ördögöket, a ti
fiaitok kinek a segítségével űzik ki azokat? Ezért ők lesznek a
bíráitok. 20 Ha viszont én Isten ujjával űzöm ki az ördögöket, akkor
bizony elérkezett hozzátok az Isten országa. 21 Amikor az erős fegyveres
őrzi a maga palotáját, biztonságban van a vagyona. 22 De ha nála
erősebb tör ellene, és legyőzi őt, akkor elveszi fegyverzetét,
amelyben bízott, és szétosztja a zsákmányt. 23 Aki nincs velem, ellenem van, és
aki nem gyűjt velem, tékozol.''
24 ,,Amikor a
tisztátalan lélek kimegy az emberből, víz nélküli helyeken bolyong
nyugalmat keresve, és amikor nem talál, akkor így szól: Visszatérek házamba,
ahonnan kijöttem. 25 Amikor odaér, kisöpörve és felékesítve találja. 26 Aztán
elmegy, vesz maga mellé még másik hét, magánál is gonosszabb lelket, bemennek
és ott laknak. Annak az embernek az utóbbi állapota pedig roszszabb lesz az
elsőnél.''
27 Amikor ezt mondta,
a sokaságból egy asszony felemelte szavát, és így szólt hozzá: ,,Boldog az az
anyaméh, amely téged hordozott, és boldogok azok az emlők, amelyek
tápláltak!'' 28 Erre ő így felelt: ,,De még boldogabbak azok, akik
hallgatják az Isten beszédét, és megtartják.'' 29 Amikor pedig egyre nagyobb
sokaság gyülekezett hozzá, elkezdett beszélni: ,,Ez a nemzedék gonosz nemzedék:
jelt követel, de nem adatik neki más jel, mint a Jónás próféta jele. 30 Mert
amiképpen Jónás jellé vált a niniveiek számára, úgy lesz az Emberfia is jellé
ennek a nemzedéknek. 31 Dél királynője feltámad az ítéletkor e nemzedék
férfiaival, és elítéli őket, mert ő eljött a föld végső
határáról, hogy meghallgassa Salamon bölcsességét; de íme, itt nagyobb van
Salamonnál. 32 A ninivei férfiak feltámadnak az ítéletkor ezzel a nemzedékkel,
és elítélik, mert ők megtértek Jónás prédikálására; de íme, itt nagyobb
van Jónásnál.'' 33 ,,Aki lámpást gyújt, nem teszi rejtett helyre, sem véka alá,
hanem a lámpatartóra, hogy a belépők lássák a világosságot. 34 A test
lámpása a szem. Ha a szemed tiszta, az egész tested világos, de ha gonosz, a
tested is sötét. 35 Vigyázz tehát, hogy a benned levő világosság
sötétséggé ne legyen! 36 Ha tehát az egész tested világos, és nincsen benne
egyetlen sötét rész sem, akkor olyan világos lesz az egész, mint amikor a
lámpás megvilágít téged a fényével.'' 37 Beszéd közben egy farizeus arra kérte
őt, hogy ebédeljen nála. Jézus bement, és asztalhoz telepedett. 38 A
farizeus pedig elcsodálkozott, amikor meglátta, hogy ebéd előtt nem
mosdott meg. 39 Az Úr azonban ezt mondta neki: ,,Ti farizeusok a pohár és a tál
külsejét megtisztítjátok, de belül telve vagytok rablásvággyal és gonoszsággal.
40 Esztelenek! Aki megalkotta a külsőt, nem az alkotta-e meg a belsőt
is? 41 Azt adjátok oda alamizsnául, ami belül van, és minden tiszta lesz
nektek.''
42 ,,De jaj nektek,
farizeusok, mert tizedet adtok a mentából, a kaporból és minden
veteményből, de elhanyagoljátok az igazságos ítéletet és az Isten
szeretetét, pedig ezeket kellene cselekedni, és amazokat sem elhanyagolni! 43
Jaj nektek, farizeusok, mert szeretitek a főhelyet a zsinagógában, és a
köszöntéseket a tereken! 44 Jaj nektek, mert olyanok vagytok, mint a jeltelen
sírok: az emberek mit sem sejtve járnak felettük!
45 Ekkor megszólalt
egy törvénytudó, és ezt mondta neki: ,,Mester, amikor ezt mondod, minket is
megbántasz.'' 46 De ő így válaszolt: ,,Jaj nektek is, törvénytudók, mert
megterhelitek az embereket elhordozhatatlan terhekkel, de magatok egyetlen
ujjal sem érintitek azokat. 47 Jaj nektek, mert síremlékeket építetek a
prófétáknak, pedig atyáitok ölték meg őket. 48 Tehát egyetértetek atyáitok
tetteivel, és helyeslitek azokat, hiszen azok megölték őket, ti pedig
síremlékeiket építitek. 49 Ezért mondta az Isten bölcsessége is: Küldök hozzájuk
prófétákat és apostolokat, és közülük némelyeket megölnek és üldöznek, 50 hogy
számot adjon ez a nemzedék minden próféta véréért, amelyet kiontottak a világ
kezdete óta, 51 Ábel vérétől Zakariás véréig, aki az áldozati oltár és a
templom között pusztult el. Bizony, mondom néktek, számot kell adnia ennek a
nemzedéknek. 52 Jaj nektek, törvénytudók, mert magatokhoz vettétek az ismeret
kulcsát: ti nem mentek be, és azokat is megakadályoztátok, akik be akarnak
menni.'' 53 Amikor kiment onnan, az írástudók és a farizeusok hevesen támadni
és mindenféléről faggatni kezdték őt, 54 és csak azt lesték, hogy
beszédében valamin rajtakaphassák.
Lk 12
1 Miközben
megszámlálhatatlan sokaság gyűlt össze, úgyhogy majd letaposták egymást,
beszélni kezdett, de először csak tanítványaihoz: ,,Óvakodjatok a
farizeusok kovászától, vagyis a képmutatástól. 2 Nincsen olyan rejtett dolog,
amely le ne lepleződnék, és olyan titok, amely ki ne tudódnék. 3 Ezért
tehát amit a sötétségben mondtatok, azt a világosságban fogják hallani, és amit
fülbe súgva mondtatok a belső szobában, azt a háztetőkről fogják
hirdetni. 4 Nektek, barátaimnak mondom: Ne féljetek azoktól, akik megölik a
testet, de azután többé nem árthatnak. 5 Megmondom nektek, kitől féljetek:
attól féljetek, akinek azonfelül, hogy megöl, arra is van hatalma, hogy a
gyehennára vessen. Bizony, mondom néktek: Tőle féljetek.''
6 ,,Ugye öt verebet
adnak két fillérért: mégsem feledkezik meg közülük egyről sem az Isten. 7
Nektek pedig még a hajatok szálai is mind meg vannak számlálva. Ne féljetek, ti
sok verébnél értékesebbek vagytok!''
8 ,,Mondom nektek: ha
valaki vallást tesz rólam az emberek előtt, az Emberfia is vallást tesz
arról az Isten angyalai előtt. 9 Aki pedig megtagad engem az emberek
előtt, azt én is megtagadom az Isten angyalai előtt. 10 Ha valaki az
Emberfia ellen szól, annak megbocsáttatik, de aki a Szentlelket káromolja,
annak nem bocsáttatik meg.''
11 ,,Amikor a
zsinagógákba a hatóság és a felsőbbség elé hurcolnak titeket, ne
aggódjatok amiatt: hogyan vagy mivel védekezzetek, vagy mit mondjatok, 12 mert
a Szentlélek abban az órában megtanít majd titeket arra, amit mondanotok
kell.'' 13 Ekkor így szólt hozzá valaki a sokaságból: ,,Mester, mondd meg a
testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget!'' 14 De ő így válaszolt:
,,Ember, ki tett engem bíróvá vagy osztóvá köztetek?'' 15 Azután ezt mondta
nekik: ,,Vigyázzatok, és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert ha
bőségben él is valaki, életét akkor sem a vagyona tartja meg.''
16 Aztán példázatot
mondott nekik: ,,Egy gazdag embernek bő termést hozott a földje, 17 ekkor
így gondolkozott magában: Mit tegyek? Nincs hova betakarítanom a termésemet. 18
Majd így szólt: Ezt teszem: lebontom a csűreimet, nagyobbakat építek, oda
takarítom be minden gabonámat és javamat, 19 és ezt mondom a lelkemnek: Én
lelkem, sok javad van sok évre félretéve, pihenj, egyél, igyál, vigadozzál! 20
Isten azonban azt mondta neki: Bolond, még ez éjjel elkérik tőled a
lelkedet, kié lesz akkor mindaz, amit felhalmoztál? 21 Így jár az, aki magának
gyűjt, és nem Isten szerint gazdag.'' 22 Tanítványaihoz pedig így szólt:
,,Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, se
testetekért, hogy mivel ruházkodjatok, 23 mert több az élet a tápláléknál, és a
test a ruházatnál. 24 Nézzétek meg a hollókat: nem vetnek, nem is aratnak,
nincsen kamrájuk, sem csűrük, Isten mégis eltartja őket. Mennyivel
értékesebbek vagytok ti a madaraknál! 25 De aggodalmaskodásával ki tudná
közületek akár egy arasznyival is meghosszabbítani életét? 26 Ha tehát a
legcsekélyebbre sem vagytok képesek, miért aggódtok a többi miatt? 27 Nézzétek
a liliomokat, miként növekednek: nem fáradoznak, nem is fonnak, de mondom
nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözött úgy, mint ezek közül
bármelyik. 28 Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe
vetik, az Isten így öltözteti, mennyivel inkább titeket, kicsinyhitűek! 29
Ti se kérdezzétek tehát, hogy mit egyetek, vagy mit igyatok, és ne
nyugtalankodjatok. 30 Mert mindezeket a világ pogányai kérdezgetik. A ti
Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van ezekre. 31 Inkább keressétek az
ő országát, és ráadásul ezek is megadatnak nektek. 32 Ne félj, te kicsiny
nyáj, mert úgy tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országot!'' 33
,,Adjátok el vagyonotokat, és adjátok alamizsnául, szerezzetek magatoknak el
nem avuló erszényeket, kifogyhatatlan kincset a mennyben, ahol a tolvaj nem
férkőzhet hozzá, a moly sem emészti meg. 34 Mert ahol a ti kincsetek van,
ott lesz a ti szívetek is.'' 35 ,,Legyen derekatok felövezve, és lámpásotok meggyújtva.
36 Ti pedig legyetek hasonlók az olyan emberekhez, akik várják, mikor tér
vissza uruk a menyegzőről, hogy amikor megérkezik és zörget, azonnal
ajtót nyithassanak neki. 37 Boldogok azok a szolgák, akiket az úr, amikor
megérkezik virrasztva talál. Bizony, mondom néktek, hogy felövezi magát,
asztalhoz ülteti őket, odamegy, és felszolgál nekik. 38 És ha a második
vagy ha a harmadik őrváltáskor érkezik is meg, és virrasztva találja
őket: boldogok azok a szolgák! 39 Azt pedig jegyezzétek meg, hogy ha tudná
a ház ura: melyik órában jön a tolvaj, nem hagyná, hogy betörjön a házába. 40
Ti is legyetek készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amikor nem is
gondoljátok!'' 41 Péter ekkor megkérdezte: ,,Uram, nekünk mondod ezt a
példázatot, vagy mindenkinek?'' 42 Az Úr így válaszolt: ,,Ki tehát a hű és
okos sáfár, akit az úr szolgái fölé rendel, hogy idejében kiadja élelmüket? 43
Boldog az a szolga, akit, amikor megérkezik az úr, ilyen munkában talál! 44
Bizony, mondom néktek, hogy az egész vagyona fölé rendeli őt. 45 Ha pedig
ezt mondaná szívében az a szolga: Késik az én uram, és kezdené verni a
szolgákat és szolgálóleányokat, elkezdene enni, inni és részegeskedni; 46 azon
a napon jön meg annak a szolgának az ura, amelyen nem várja, és abban az órában,
amelyben nem gondolja: kettévágatja, és a hűtlenek sorsára juttatja. 47 Az
a szolga, aki ismerte ura akaratát, és nem fogott hozzá teljesítéséhez, vagy
nem cselekedett akarata szerint, sok verést kap; 48 aki viszont nem ismerte ura
akaratát, és úgy cselekedett verést érdemlő dolgokat, az kevés verést kap.
Akinek sokat adtak, attól sokat kívánnak, és akire sokat bíztak, attól többet
kérnek számon.'' 49 ,,Azért jöttem, hogy tüzet bocsássak a földre, és mennyire
szeretném, ha már lángolna! 50 Keresztséggel kell azonban még
megkereszteltetnem, és mennyire szorongok, míg ez végbe nem megy! 51 Azt
gondoljátok, azért jöttem, hogy békességet hozzak a földre? Nem - mondom nektek
- hanem inkább meghasonlást. 52 Mert mostantól fogva öten lesznek egy
családban, akik meghasonlottak, három kettővel, és kettő hárommal. 53
Meghasonlik az apa a fiával, és a fiú az apjával, az anya a leányával, és a
leány az anyjával, az anyós a menyével, és a meny az anyósával.'' 54 Azután
szólt a sokasághoz is: ,,Amikor látjátok, hogy felhő támad nyugatról,
mindjárt azt mondjátok, hogy eső jön; és úgy lesz. 55 Amikor pedig azt
halljátok, hogy a déli szél fúj, azt mondjátok, hogy hőség jön; és úgy
lesz. 56 Képmutatók, a föld és az ég jelenségeit felismeritek, e mostani
időt miért nem tudjátok felismerni?'' 57 ,,De miért nem ítélitek meg
magatoktól is, hogy mi az igazságos? 58 Amikor ellenfeleddel az elöljáró elé
mégy, még útközben igyekezz megszabadulni tőle, nehogy a bíró elé
hurcoljon és a bíró átadjon a börtönőrnek, a börtönőr pedig tömlöcbe vessen
téged. 59 Mondom neked: nem jössz ki onnan addig, amíg meg nem adod az utolsó
fillért is.''
Lk 13
1 Voltak ott abban az
időben néhányan, akik hírt adtak neki azokról a galileaiakról, akiknek a
vérét Pilátus az áldozatukéval elegyítette. 2 Jézus megszólalt, és ezt mondta
nekik: ,,Azt gondoljátok, hogy ezek a galileai emberek bűnösebbek voltak a
többi galileainál, mivel ezeket kellett elszenvedniük? 3 Nem! Sőt - mondom
nektek -: ha meg nem tértek, mindnyájan hasonlóképpen vesztek el. 4 Vagy azt
gondoljátok, hogy az a tizennyolc, akire rádőlt a torony Siloámban, és
megölte őket, vétkesebb volt minden más embernél, aki Jeruzsálemben lakik?
5 Nem! Sőt - mondom nektek -: ha meg nem tértek, mindnyájan ugyanúgy
vesztek el.'' 6 Azután ezt a példázatot mondta: ,,Egy embernek volt egy
fügefája a szőlőjében, és kiment, hogy gyümölcsöt keressen rajta, de
nem talált. 7 Azt mondta erre a vincellérnek: Íme, három éve, hogy idejárok
gyümölcsöt keresni ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki, miért foglalja a
földet hiába? 8 De az így válaszolt neki: Uram, hagyd meg még ebben az évben,
míg körülásom és megtrágyázom, 9 hátha terem jövőre, ha pedig nem, akkor
vágd ki.'' 10 Egyszer valamelyik zsinagógában tanított szombaton. 11 Íme, volt
ott egy asszony, akiben betegség lelke lakott tizennyolc éve, és annyira
meggörnyedt, hogy egyáltalán nem volt képes felegyenesedni. 12 Amikor Jézus
meglátta őt, előszólította, és ezt mondta neki: ,,Asszony,
megszabadultál betegségedből.'' 13 És rátette a kezét, mire ő nyomban
felegyenesedett, és dicsőítette az Istent. 14 A zsinagógai elöljáró
azonban megharagudott, hogy szombaton gyógyított Jézus, és így szólt a
sokasághoz: ,,Hat nap van, amelyen munkálkodni kell; azokon jöjjetek
gyógyíttatni magatokat, ne pedig szombaton!'' 15 Az Úr így válaszolt neki:
,,Képmutatók, vajon szombaton nem oldja-e el mindegyikőtök a maga ökrét
vagy szamarát a jászoltól, és nem vezeti-e ki itatni? 16 Hát Ábrahámnak ezt a
leányát, akit tizennyolc éve megkötözött a Sátán, nem kellett-e feloldani
ebből a kötelékből szombaton?'' 17 Amikor ezt mondta, ellenfelei
mindnyájan megszégyenültek, de az egész sokaság örült mindazoknak a csodáknak,
amelyeket ő vitt véghez. 18 Azután így szólt Jézus: ,,Mihez hasonló az
Isten országa, és mihez hasonlítsam? 19 Hasonló a mustármaghoz, amelyet fogott
egy ember, és elvetett a kertjében; az pedig felnövekedett, és fává lett,
úgyhogy az égi madarak fészket raktak az ágain.'' 20 Majd ismét szólt: ,,Mihez
hasonlítsam az Isten országát? 21 Hasonló a kovászhoz, amelyet fogott egy
asszony, és belekevert három mérce lisztbe, míg végül az egész megkelt.'' 22
Amikor Jeruzsálem felé tartott, városról városra és faluról falura haladva
mindenütt tanított. 23 Egyszer valaki ezt kérdezte tőle: ,,Uram, kevesen
vannak-e, akik üdvözülnek?'' Erre ő így felelt nekik: 24 ,,Igyekezzetek
bemenni a szoros kapun, mert mondom nektek, hogy sokan akarnak majd bemenni, de
nem tudnak. 25 Attól kezdve, hogy felkelt a ház ura, és bezárta az ajtót,
megálltok kívül és zörgetni kezdtek az ajtón, és így szóltok: Uram, nyiss ajtót
nekünk! De ő így válaszol nektek: Nem tudom, honnan valók vagytok. 26
Akkor kezditek majd mondani: Előtted ettünk, ittunk, és az utcáinkon
tanítottál. 27 Erre ő így szól: Mondom nektek, nem tudom, honnan valók
vagytok, távozzatok tőlem mindnyájan, ti gonosztevők! 28 Akkor lesz
sírás és fogcsikorgatás, amikor látjátok Ábrahámot, Izsákot, Jákóbot és a
prófétákat mind az Isten országában, magatokat pedig kirekesztve onnan. 29
Akkor eljönnek napkeletről és napnyugatról, északról és délről, és
asztalhoz telepednek az Isten országában. 30 És íme, vannak utolsók, akik
elsők lesznek, és vannak elsők, akik utolsók lesznek.'' 31 Még abban
az órában néhány farizeus ment oda hozzá, és így szóltak: ,,Menj, távozz el
innen, mert Heródes meg akar ölni.'' 32 Erre ő ezt mondta nekik:
,,Menjetek, mondjátok meg annak a rókának: Íme, ma és holnap ördögöket
űzök ki, és gyógyítok, de harmadnap bevégzem küldetésemet. 33 Viszont ma,
holnap és a következő napon úton kell lennem, mert lehetetlen, hogy próféta
Jeruzsálemen kívül vesszen el.'' 34 ,,Jeruzsálem, Jeruzsálem, aki megölöd a
prófétákat, és megkövezed azokat, akik hozzád küldettek, hányszor akartam
összegyűjteni gyermekeidet, mint a tyúk a csibéit szárnyai alá, de nem
akartátok! 35 Íme, elhagyottá lesz a ti házatok. De mondom nektek, nem láttok
addig engem, míg el nem jön az az idő, amikor ezt mondjátok: Áldott, aki
jön az Úr nevében!''
Lk 14
1 Amikor egyszer
szombaton bement a farizeusok egyik vezetőjének a házába ebédelni, azok
figyelték őt. 2 Íme, ott egy vízkóros ember került elébe. 3 Ekkor Jézus
megkérdezte a törvénytudóktól és a farizeusoktól: Szabad-e szombaton gyógyítani
vagy nem?'' 4 De ők hallgattak. Erre kézenfogta a beteget, meggyógyította
és elbocsátotta. 5 Hozzájuk pedig így szólt: ,,Vajon, ha közületek valakinek a
fia, vagy ökre szombaton esik a kútba, nem húzza-e ki azonnal?'' 6 Nem tudtak
erre mit felelni. 7 Azután egy példázatot mondott a meghívottaknak, amikor
észrevette, hogyan válogatják a főhelyeket: 8 ,,Ha valaki meghív
lakodalomba, ne ülj a főhelyre, mert lehet, hogy nálad érdemesebb embert
is meghívott. 9 És ha odamegy hozzád, aki meghívott téged is meg őt is, és
így szól: Engedd át neki a helyet! - akkor szégyenszemre az utolsó helyre fogsz
kerülni. 10 Hanem ha meghívnak, menj el, ülj le az utolsó helyre, hogy amikor
jön az, aki meghívott, így szóljon hozzád: Barátom, ülj feljebb! - s akkor
becsületed lesz minden asztaltársad előtt. 11 Mert aki felmagasztalja
magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik.'' 12 Azután szólt
Jézus ahhoz is, aki őt meghívta: ,,Ha ebédet vagy vacsorát készítesz, ne a
barátaidat hívd meg, ne is a testvéreidet, rokonaidat vagy gazdag
szomszédaidat, nehogy viszonzásul ők is meghívjanak téged. 13 Hanem ha
vendégséget rendezel, szegényeket, nyomorékokat, sántákat, vakokat hívjál meg,
14 és boldog leszel, mert nincs miből viszonozniuk. Te pedig viszonzásban
részesülsz majd az igazak feltámadásakor.'' 15 Mikor pedig ezt az egyik vendég
meghallotta, így szólt hozzá: ,,Boldog az, aki Isten országának vendége.'' 16
Ő pedig a következőképpen válaszolt: ,,Egy ember nagy vacsorát
készített, és sok vendéget hívott meg. 17 A vacsora órájában elküldte a
szolgáját, hogy mondja meg a meghívottaknak: Jöjjetek, mert már minden készen
van. 18 De azok egytől egyig mentegetőzni kezdtek. Az első azt
üzente neki: Földet vettem, kénytelen vagyok kimenni, hogy megnézzem. Kérlek,
ments ki engem! 19 A másik azt mondta: Öt iga ökröt vettem, megyek és
kipróbálom. Kérlek, ments ki engem! 20 Megint egy másik azt mondta: Most
nősültem, azért nem mehetek. 21 Amikor visszatért a szolga, jelentette
mindezt urának. A ház ura megharagudott, és ezt mondta szolgájának: Menj ki
gyorsan a város útjaira és utcáira, és hozd be ide a szegényeket, a
nyomorékokat, a sántákat és a vakokat. 22 A szolga aztán jelentette: Uram,
megtörtént, amit parancsoltál, de még van hely. 23 Akkor az úr ezt mondta a
szolgájának: Menj el az utakra és a kerítésekhez, és kényszeríts bejönni
mindenkit, hogy megteljék a házam. 24 Mert mondom nektek, hogy azok közül, akiket
meghívtam, senki sem kóstolja meg a vacsorámat.'' 25 Nagy sokaság ment vele, és
ő feléjük fordulva így szólt: 26 ,,Ha valaki hozzám jön, de nem
gyűlöli meg apját, anyját, feleségét, gyermekeit, testvéreit, sőt még
a saját lelkét is, nem lehet az én tanítványom. 27 Ha valaki nem hordozza a
maga keresztjét, és nem jön utánam, az nem lehet az én tanítványom.'' 28 ,,Mert
ki az közületek, aki tornyot akar építeni, és nem ül le előbb, és nem
számítja ki a költséget, hogy telik-e mindenre a befejezésig? 29 Nehogy -
miután alapot vetett, de nem tudta befejezni - gúnyolni kezdje mindenki, aki
látja, 30 és ezt mondja: Ez az ember építkezni kezdett, de nem tudta
befejezni.''
31 ,,Vagy ha az egyik
király el akar indulni, hogy harcba bocsátkozzék egy másik királlyal, vajon nem
ül-e le előbb, és nem tart-e tanácsot arról, hogy szembeszállhat-e tízezer
élén azzal, aki húszezerrel jön ellene? 32 Különben követséget küld, amikor az
még távol van, és megkérdezi a békefeltételeket. 33 Így tehát, aki közületek
nem mond le minden vagyonáról, nem lehet az én tanítványom.''
34 ,,Jó a só, de ha
elveszti az ízét, hogyan tudják azt visszaadni? 35 Sem a földnek, sem trágyának
nem alkalmas: tehát kidobják. Akinek van füle a hallásra, hallja!''
Lk 15
1 A vámszedők és
a bűnösök mindnyájan igyekeztek Jézushoz, hogy hallgassák őt. 2 A
farizeusok és az írástudók pedig így zúgolódtak: ,,Ez bűnösöket fogad
magához, és együtt eszik velük.'' 3 Ő erre ezt a példázatot mondta ne kik:
4 ,,Ha valakinek közületek száz juha van, és elveszít közülük egyet, vajon nem
hagyja-e ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy-e addig az elveszett
után, amíg meg nem találja? 5 És ha megtalálta, felveszi a vállára örömében, 6
hazamegy, összehívja barátait és szomszédait, majd így szól hozzájuk: Örüljetek
velem, mert megtaláltam az elveszett juhomat. 7 Mondom nektek, hogy ugyanígy
nagyobb öröm lesz a mennyben egyetlen megtérő bűnösön, mint
kilencvenkilenc igaz miatt, akinek nincs szüksége megtérésre.'' 8 ,,Vagy ha egy
asszonynak tíz drahmája van, és elveszít egy drahmát, vajon nem gyújt-e
lámpást, nem söpri-e ki a házát, és nem keresi-e gondosan, míg meg nem találja?
9 És ha megtalálta, összehívja barátnőit és szomszédasszonyait, és így
szól: Örüljetek velem, mert megtaláltam a drahmát, amelyet elvesztettem. 10
Mondom nektek, így fognak örülni az Isten angyalai egyetlen megtérő
bűnösnek.'' 11 Azután így folytatta: ,,Egy embernek volt két fia. 12 A
fiatalabb ezt mondta az apjának: Atyám, add ki nekem a vagyon rám eső
részét. Erre megosztotta köztük a vagyont. 13 Néhány nap múlva a fiatalabb fiú
összeszedett mindent, elköltözött egy távoli vidékre, és ott eltékozolta a
vagyonát, mert kicsapongó életet folytatott. 14 Miután elköltötte mindenét,
nagy éhínség támadt azon a vidéken, úgyhogy nélkülözni kezdett. 15 Ekkor
elment, és elszegődött annak a vidéknek egyik polgárához, aki kiküldte
őt a földjeire disznókat legeltetni. 16 Ő pedig szívesen jóllakott
volna akár azzal az eleséggel is, amit a disznók ettek, de senki sem adott
neki.''
17 ,,Ekkor magába
szállt és ezt mondta: Az én apámnak hány bérese bővelkedik kenyérben, én
pedig itt éhen halok! 18 Útra kelek, elmegyek apámhoz, és azt mondom neki:
Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. 19 Nem vagyok többé méltó arra, hogy
fiadnak nevezzenek, tégy engem olyanná, mint béreseid közül egy. 20 És útra
kelve el is ment az apjához. Még távol volt, amikor apja meglátta őt,
megszánta, elébe futott, nyakába borult, és megcsókolta őt. 21 A fiú ekkor
így szólt hozzá: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened, és nem vagyok méltó
arra, hogy fiadnak nevezzenek. 22 Az apa viszont ezt mondta szolgáinak:
Hozzátok ki hamar a legszebb ruhát, és adjátok reá, húzzatok gyűrűt a
kezére, és sarut a lábára! 23 Azután hozzátok a hízott borjút, és vágjátok le!
Együnk, és vigadjunk, 24 mert ez az én fiam meghalt és feltámadott, elveszett
és megtaláltatott. És vigadozni kezdtek.''
25 ,,Az idősebb
fiú pedig a mezőn volt, és amikor hazajövet közeledett a házhoz, hallotta
a zenét és a táncot. 26 Előhívott egy szolgát, és megtudakolta tőle,
hogy mi történik itt. 27 Mire a szolga így felelt: A testvéred jött meg, és
apád levágatta a hízott borjút, mivel egészségben visszakapta őt. 28 Ekkor
az megharagudott, és nem akart bemenni. De az apja kijött, és kérlelte. 29
Ő azonban ezt mondta az apjának: Látod, hány esztendeje szol gálok neked,
soha nem szegtem meg parancsodat, és te sohasem adtál nekem még egy kecskegidát
sem, hogy mulathassak barátaimmal. 30 Amikor pedig megjött ez a fiad, aki
parázna nőkkel tékozolta el vagyonodat, levágattad neki a hízott borjút.
31 Ő azonban ezt mondta neki: Fiam, te mindig velem vagy, és mindenem a
tied. 32 Vigadnod és örülnöd kellene, hogy ez a te testvéred meghalt és
feltámadott, elveszett és megtaláltatott.''
Lk 16
1 Majd szólt a
tanítványaihoz is: ,,Volt egy gazdag ember, akinek volt egy sáfára. Ezt
bevádolták nála, hogy eltékozolja a vagyonát. 2 Ezért előhívatta, és így
szólt hozzá: Mit hallok rólad? Adj számot a sáfárságodról, mert nem lehetsz
többé sáfár. 3 Erre a sáfár így gondolkozott magában: Mit tegyek, ha uram
elveszi tőlem a sáfárságot? Kapálni nem bírok, koldulni szégyellek. 4
Tudom már, mit tegyek, hogy amikor elmozdítanak a sáfárságból, legyen, aki
befogadjon házába. 5 Azután egyenként magához hívatta urának minden adósát, és
megkérdezte az elsőtől: Mennyivel tartozol az én uramnak? 6 Az így
felelt: Száz korsó olajjal. Erre azt mondta neki: Vedd az írásodat, ülj le
gyorsan, és írj ötvenet. 7 Azután a másiktól is megkérdezte: Te mennyivel
tartozol? Az így válaszolt: Száz kórus búzával. Erre így szólt hozzá: Vedd az
írásodat, és írj nyolcvanat. 8 Az ura pedig megdicsérte a hamis sáfárt, hogy
okosan cselekedett, mert e világ fiai a maguk nemében okosabbak, mint a
világosság fiai. 9 Én is mondom nektek: szerezzetek magatoknak barátokat a
hamis mammonnal, hogy amikor elfogy, befogadjanak titeket az örök hajlékokba.
10 Aki hű a kevesen, a sokon is hű az, és aki a kevesen hamis, a
sokon is hamis az. 11 Ha tehát a hamis mammonon nem voltatok hűek, ki
bízza rátok az igazit? 12 És ha a másén nem voltatok hűek, ki adja oda
nektek azt, ami a tietek?'' 13 ,,Egy szolga sem szolgálhat két úrnak, mert vagy
az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, és
a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.'' 14
Hallották mindezt a farizeusok is, akik pénzsóvárak voltak, és kigúnyolták
őt. 15 Ő pedig ezt mondta nekik: ,,Ti igazaknak tartjátok magatokat
az emberek előtt, de Isten ismeri a szíveteket. Mert ami az emberek
előtt magasztos, Isten előtt utálatos.''
16 ,,A törvényt és a
prófétákat Jánosig hirdették, azóta az Isten országának örömhírét hirdetik, és
mindenki erőnek erejével törekszik feléje. 17 De hamarabb elmúlik az ég és
a föld, mint hogy a törvényből egyetlen vessző is elveszne. 18 Aki
elbocsátja feleségét, és mást vesz el, házasságtörő, és aki férjétől
elbocsátott asszonyt vesz el, szintén házasságtörő.'' 19 ,,Volt egy gazdag
ember, aki bíborba és patyolatba öltözött, és nap mint nap fényes lakomát
rendezett. 20 Volt egy Lázár nevű koldus is, aki ott feküdt a gazdag
előtt, fekélyekkel tele, 21 és azt kívánta, hogy bárcsak jóllakhatna a
gazdag asztaláról lehulló morzsákkal; de csak a kutyák jöttek hozzá, és
nyaldosták a sebeit. 22 Történt pedig, hogy meghalt a koldus, és felvitték az
angyalok Ábrahám kebelére. Meghalt a gazdag is, és eltemették. 23 Amint ez a
pokolban kínok között gyötrődve felemelte a tekintetét, látta távolról
Ábrahámot és kebelén Lázárt. 24 Ekkor felkiáltott: Atyám, Ábrahám, könyörülj
rajtam, és küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét mártsa vízbe, és hűsítse meg
a nyelvemet, mert igen gyötrődöm e lángban. 25 De Ábrahám így válaszolt:
Fiam, jusson eszedbe, hogy te megkaptad javaidat életedben, éppen úgy, mint
Lázár a rosszat. Ő most itt vigasztalódik, te pedig gyötrődsz. 26
Ezen felül még közöttünk és közöttetek nagy szakadék is tátong, hogy akik innen
át akarnak menni hozzátok, ne mehessenek, se onnan ide át ne jöhessen senki. 27
Ő pedig így szólt: Akkor arra kérlek, atyám, hogy küldd el őt apám
házához; 28 mert van öt testvérem, beszéljen a lelkükre, nehogy ők is ide
kerüljenek, a gyötrelem helyére. 29 Ábrahám így válaszolt: Van Mózesük, és
vannak prófétáik, hallgassanak azokra! 30 De az erre ezt mondta: Nem úgy,
atyám, Ábrahám, hanem ha a halottak közül megy valaki hozzájuk, akkor
megtérnek. 31 Ábrahám ezt felelte: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak,
az sem győzi meg őket, ha valaki feltámad a halottak közül.''
Lk 17
1 Azután így szólt
tanítványaihoz: ,,Lehetetlen, hogy botránkozások ne essenek; de jaj annak, aki
által esnek. 2 Jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába, és a tengerbe vetik,
mintsem egyet is megbotránkoztasson a kicsinyek közül. 3 Vigyázzatok
magatokra!'' 4 És ha naponta hétszer vétkezik ellened, és hétszer tér vissza
hozzád ezt mondva: Megbántam - bocsáss meg neki.'' 5 Az apostolok így szóltak
az Úrhoz: ,,Növeld a hitünket!'' 6 Az Úr ezt válaszolta: ,,Ha akkora hitetek
volna, mint egy mustármag, és így szólnátok ehhez a vadfügefához: Szakadj ki
gyökerestől, és gyökerezz meg a tengerben - az engedelmeskedne nektek.'' 7
,,Ki az közületek, aki ezt mondja szolgájának, amikor az szántás és legeltetés
után megjön a mezőről: Jöjj ide hamar, és ülj az asztalhoz! 8 Nem azt
mondja-e inkább neki: Készíts nekem valami vacsorára valót, övezd fel magadat,
és szolgálj fel nekem, míg eszem és iszom, te majd azután egyél és igyál!? 9
Vajon megköszöni-e annak a szolgának, hogy teljesítette, amit parancsolt neki?
10 Azért tehát ti is, ha teljesítettétek mindazt, amit parancsoltak nektek,
mondjátok ezt: Haszontalan szolgák vagyunk, azt tettük, ami kötelességünk volt.''
11 Amikor útban volt Jeruzsálem felé, Samária és Galilea között haladt át. 12
Amint beért egy faluba, szembejött vele tíz leprás férfi, akik távol megálltak,
13 és kiáltozva kérték: ,,Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!'' 14 Amikor
meglátta őket, így szólt hozzájuk: ,,Menjetek el, mutassátok meg magatokat
a papoknak.'' És amíg odaértek, megtisztultak. 15 Egyikük pedig, amikor látta,
hogy meggyógyult, visszatért, és fennhangon dicsőítette Istent. 16 Arcra
borult Jézus lábánál, és hálát adott neki. Ez pedig samáriai volt. 17 Jézus
ekkor így szólt: ,,Vajon nem tízen tisztultak-e meg? Hol van a többi kilenc? 18
Nem akadt más, aki visszatért volna, hogy dicsőítse Istent, csak ez az
idegen?'' 19 És ezt mondta az Úr: ,,Kelj fel, menj el, hited megtartott téged.''
20 Amikor a farizeusok megkérdezték tőle, hogy mikor jön el az Isten
országa, így válaszolt nekik: ,,Az Isten országa nem úgy jön el, hogy az ember
jelekből következtethetne rá. 21 Azt sem mondhatják: Íme, itt, vagy íme,
ott van! - Mert az Isten országa közöttetek van!''
22 A tanítványoknak
pedig ezt mondta: ,,Jönnek majd napok, amikor szeretnétek akár egyetlen egyet
is látni az Emberfiának napjai közül, de nem láttok. 23 Ha ezt mondják majd
nektek: Íme, ott, vagy íme, itt van, ne menjetek oda, és ne fussatok utána! 24
Mert ahogyan a villám cikázik, és az ég aljától az ég aljáig egyszerre villan
fel és fénylik, úgy jön el az Emberfia is az ő napján. 25 Előbb
azonban még sokat kell neki szenvednie és megvettetnie ettől a
nemzedéktől. 26 És amint Nóé napjaiban történt, úgy lesz az Emberfia
napjaiban is: 27 ettek, ittak, házasodtak, férjhez mentek, egészen addig a
napig, amíg Nóé be nem ment a bárkába. Azután jött az özönvíz, és elpusztított
mindenkit. 28 Éppen úgy lesz, mint ahogy Lót napjaiban történt: ettek, ittak,
adtak, vettek, ültettek, építettek; 29 de amely napon Lót kiment Sodomából,
tűz és kénkő esett az égből, és elpusztított mindenkit. 30
Ugyanígy lesz azon a napon is, amelyen az Emberfia megjelenik. 31 Aki azon a
napon a háztetőn lesz, a holmija pedig a házban, ne jöjjön le, hogy
elvigye, és aki a mezőn lesz, az se forduljon vissza. 32 Emlékezzetek Lót
feleségére! 33 Aki meg akarja tartani az életét, elveszti, aki pedig elveszti,
megtartja azt. 34 Mondom nektek: azon az éjszakán ketten lesznek egy ágyban, az
egyik felvétetik, a másik pedig ott hagyatik. 35 Két asszony őröl
ugyanott, az egyik felvétetik, a másik pedig ott hagyatik. ( 36 Ketten lesznek
a mezőn, az egyik felvétetik, a másik ott hagyatik.)'' 37 Azok pedig ezt
kérdezték tőle: ,,Hol, Uram?'' Ő pedig így felelt: ,,Ahol a tetem,
oda gyűlnek a saskeselyűk is.''
Lk 18
1 Arról is mondott
nekik példázatot, hogy mindenkor imádkozniuk kell, és nem szabad belefáradniuk.
2 Ezt mondta: ,,Az egyik városban volt egy bíró, aki az Istent nem félte, az embereket
pedig nem becsülte. 3 Élt abban a városban egy özvegyasszony is, aki gyakran
elment hozzá, és azt kérte tőle: Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel
szemben. 4 Az egy ideig nem volt rá hajlandó, de azután azt mondta magában: Ha
nem is félem az Istent, és az embereket sem becsülöm, 5 mégis, mivel terhemre
van ez az özvegyasszony, igazságot szolgáltatok neki, hogy ne járjon ide, és ne
zaklasson engem vég nélkül.'' 6 Azután így szólt az Úr: ,,Halljátok, mit mond a
hamis bíró! 7 Vajon az Isten nem szolgáltat-e igazságot választottainak, akik
éjjel-nappal kiáltanak hozzá? És várakoztatja-e őket? 8 Mondom nektek,
hogy igazságot szolgáltat nekik hamarosan. De amikor eljön az Emberfia, vajon
talál-e hitet a földön?'' 9 Némely elbizakodott embernek, aki igaznak tartotta
magát, a többieket pedig lenézte, ezt a példázatot mondta: 10 ,,Két ember ment
fel a templomba imádkozni: az egyik farizeus, a másik vámszedő. 11 A
farizeus megállt, és így imádkozott magában: Isten, hálát adok neked, hogy nem
vagyok olyan, mint a többi ember: rabló, gonosz, parázna, vagy mint ez a
vámszedő is. 12 Böjtölök kétszer egy héten, tizedet adok mindenből,
amit szerzek. 13 A vámszedő pedig távol állva, még szemét sem akarta az
égre emelni, hanem a mellét verve így szólt: Isten, légy irgalmas nekem,
bűnösnek. 14 Mondom nektek, ez megigazulva ment haza, nem úgy, mint amaz.
Mert mindenki, aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza
magát, felmagasztaltatik.'' 15 Ezután kisgyermekeket is vittek, hogy megérintse
őket. Amikor a tanítványok ezt meglátták, rájuk szóltak, 16 Jézus azonban
magához hívta őket, és így szólt: ,,Engedjétek hozzám jönni a
kisgyermekeket, és ne akadályozzátok őket, mert mert ilyeneké az Isten
országa. 17 Bizony, mondom néktek: aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint
egy kisgyermek, semmiképpen nem megy be abba.'' 18 Akkor egy előkelő
ember megkérdezte tőle: ,,Jó Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök
életet?'' 19 Jézus ezt válaszolta neki: ,,Miért mondasz engem jónak? Senki sem
jó, egyedül csak az Isten. 20 A parancsolatokat tudod: Ne paráználkodj, ne ölj,
ne lopj, ne tanúskodj hamisan, tiszteld apádat és anyádat!'' 21 Ő pedig
így szólt: ,,Ezt mind megtartottam ifjúságomtól fogva.'' 22 Amikor Jézus ezt
hallotta, így szólt hozzá: ,,Még egy fogyatkozás van benned: add el minden
vagyonodat, oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben; azután jöjj,
és kövess engem.'' 23 Az pedig, mikor ezt meghallotta, nagyon elszomorodott,
mert igen gazdag volt. 24 Jézus ezt látva, így szólt: ,,Milyen nehezen mennek
be az Isten országába azok, akiknek vagyonuk van. 25 Könynyebb a tevének a
tű fokán átmenni, mint a gazdagnak az Isten országába bejutni.'' 26 Akik
pedig ezt hallották, megkérdezték: ,,Akkor ki üdvözülhet?'' 27 Ő így
felelt: ,,Ami lehetetlen az embereknek, az Istennek lehetséges.'' 28 Ekkor így
szólt Péter: ,,Íme, mi elhagytuk mindenünket, és követtünk téged.'' 29 Ő
pedig ezt mondta nekik: ,,Bizony, mondom néktek, hogy senki sincs, aki elhagyta
házát vagy feleségét, testvéreit, szüleit vagy gyermekeit az Isten országáért,
30 hogy ne kapná vissza sokszorosát már ebben a világban, a jövendő
világban pedig az örök életet.'' 31 Azután maga mellé vette a tizenkettőt,
és így szólt hozzájuk: ,,Most felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfián beteljesedik
mindaz, amit a próféták megírtak. 32 A pogányok kezébe adják, kigúnyolják,
meggyalázzák, leköpik, 33 és miután megostorozták, megölik, de a harmadik napon
feltámad.'' 34 Ők azonban semmit sem fogtak fel ezekből. Ez a beszéd
rejtve maradt előlük, és nem értették meg a mondottakat. 35 Történt pedig,
amikor Jerikóhoz közeledett, hogy egy vak ült az út mellett, és koldult. 36
Hallotta, hogy sokaság megy el mellette, kérdezősködött, hogy mi ez. 37
Megmondták neki, hogy a názáreti Jézus megy arra. 38 Ekkor így kiáltott fel:
,,Jézus, Dávid Fia, könyörülj rajtam!'' 39 Akik elöl mentek, rászóltak, hogy
hallgasson el, de ő annál inkább kiáltozott: ,,Dávid Fia, könyörülj
rajtam!'' 40 Jézus megállt, és megparancsolta, hogy vezessék hozzá. Amikor
közel jött, megkérdezte tőle: 41 ,,Mit kívánsz, mit tegyek veled?'' Ő
így szólt: ,,Uram, hogy lássak.'' 42 Jézus ezt mondta neki: ,,Láss! A hited
megtartott.'' 43 És azonnal megjött a szeme világa, és követte őt,
dicsőítve az Istent. Amikor ezt látta az egész nép, dicsőítette Istent.
Lk 19
1 Ezután Jerikóba
ért, és áthaladt rajta. 2 Élt ott egy Zákeus nevű gazdag ember, aki
fővámszedő volt. 3 Szerette volna látni, hogy ki az a Jézus, de
kistermetű lévén, nem láthatta a sokaságtól. 4 Ezért előre futott és
felmászott egy vadfügefára, hogy lássa őt, mert arra kellett elmennie. 5
Amikor Jézus odaért, felnézett, és így szólt hozzá: ,,Zákeus, szállj le hamar,
mert ma a te házadban kell megszállnom.'' 6 Ekkor sietve leszállt, és örömmel
befogadta. 7 Akik ezt látták, mindnyájan zúgolódtak, és így szóltak:
,,Bűnös embernél szállt meg.'' 8 Zákeus pedig előállt, és ezt mondta
az Úrnak: ,,Uram, íme, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakitől
valamit kizsaroltam, a négyszeresét adom vissza neki.'' 9 Jézus így felelt neki:
,,Ma lett üdvössége ennek a háznak: mivelhogy ő is Ábrahám fia. 10 Mert az
Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet.'' 11 Amikor
pedig ezeket hallották, még egy példázatot is mondott, mert közel volt
Jeruzsálemhez, és azt gondolták, hogy azonnal meg fog jelenni az Isten országa.
12 Így szólt tehát: ,,Egy nemes ember távoli országba utazott, hogy királyi
méltóságot szerezzen magának, s úgy térjen vissza. 13 Hívatta tíz szolgáját,
átadott nekik tíz minát, és azt mondta nekik: Kereskedjetek, amíg vissza nem
jövök. 14 Polgártársai azonban gyűlölték őt, ezért küldöttséget
menesztettek utána, és azt üzenték: Nem akarjuk, hogy ez uralkodjék felettünk.
15 Amikor pedig megszerezte a királyi méltóságot és visszatért, magához hívatta
azokat a szolgákat, akiknek a pénzt adta, hogy megtudja: ki hogyan kereskedett.
16 Megjelent az első, és azt mondta: Uram, minád tíz minát nyert. 17 Az
erre így szólt: Jól van, jó szolgám, mivel hű voltál a kevésen, legyen
hatalmad tíz város fölött. 18 Aztán jött a második, és jelentette: Uram, minád
öt minát nyert. 19 Ehhez pedig így szólt: Uralkodj te is öt városon. 20
Megérkezett a harmadik is, aki így beszélt: Uram, itt a minád. Egy kendőbe
kötve őriztem. 21 Féltem ugyanis tőled, mivel könyörtelen ember vagy:
azt is behajtod, amit nem fektettél be, és learatod azt is, amit nem vetettél
el. 22 Ekkor az így szólt hozzá: A saját szavaid alapján ítéllek meg, gonosz
szolga! Tudtad, hogy én könyörtelen ember vagyok, behajtom azt is, amit nem
fektettem be, és learatom azt is, amit nem vetettem el? 23 Miért nem tetted hát
a pénzemet a pénzváltók asztalára, hogy amikor megjövök, kamatostul kapjam meg.
24 Az ott állóknak pedig ezt mondta: Vegyétek el tőle a minát, és adjátok
annak, akinek tíz minája van. 25 Mire ezt mondták neki: Uram, annak tíz minája
van! 26 De ő így válaszolt: Mondom nektek, hogy akinek van, annak adatik,
akinek pedig nincs, attól még az is elvétetik, amije van. 27 Ellenségeimet
pedig, akik nem akarták, hogy királlyá legyek felettük, hozzátok ide, és
vágjátok le itt előttem.'' 28 Miután ezeket elmondta, tovább haladt
Jeruzsálem felé. 29 Amikor közel ért Betfagéhoz és Betániához, az Olajfák
hegyénél elküldött tanítványai közül kettőt, és ezt mondta nekik: 30
,,Menjetek a szemben fekvő faluba, és amikor beértek, találtok egy
megkötött szamárcsikót, amelyen még nem ült ember: oldjátok el, és vezessétek
ide. 31 Ha pedig valaki megkérdezi tőletek: Miért oldjátok el? - mondjátok
ezt: Az Úrnak van szüksége rá.'' 32 Ekkor a küldöttek elmentek, és mindent úgy
találtak, ahogyan megmondta nekik. 33 Miközben eloldották a szamárcsikót,
gazdái ezt kérdezték tőlük: ,,Miért oldjátok el a szamárcsikót?'' 34
Ők így feleltek: ,,Mert az Úrnak van szüksége rá 35 Azután elvezették azt
Jézushoz, felsőruhájukat ráterítették a szamárcsikóra, és felültették rá
Jézust. 36 Amint ment tovább, az emberek az útra terítették
felsőruhájukat. 37 Mikor pedig már közeledett az Olaj-fák hegyének
lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve fennhangon dicsérni
kezdte Istent mindazokért a csodákért, amelyeket láttak, 38 és ezt kiáltották:
,,Áldott, a király, aki az Úr nevében jön! A mennyben békesség, és
dicsőség a magasságban!'' 39 A sokaságból néhány farizeus ezt mondta neki:
,,Mester, utasítsd rendre tanítványaidat!'' 40 De ő így válaszolt: ,,Mondom
nektek, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani.'' 41 Amikor közelebb
ért, és meglátta a várost, megsiratta, 42 és így szólt: ,,Bár felismerted volna
ezen a napon te is a békességre vezető utat! De most már el van rejtve a
szemeid elől. 43 Mert jönnek majd reád napok, amikor ellenségeid sáncot
húznak körülötted, körülzárnak, és mindenfelől szorongatnak; 44 földre
tipornak téged és fiaidat, akik benned laknak, és nem hagynak belőled
követ kövön, mert nem ismerted fel meglátogatásod idejét.'' 45 Azután bement a
templomba, és kezdte kiűzni az árusokat, 46 ezt mondva nekik: ,,Meg van
írva: És az én házam imádság háza legyen, ti pedig rablók barlangjává
tettétek.''
47 Ezután naponként
tanított a templomban. A főpapok, az írástudók a nép vezetőivel azon
voltak, hogy elveszítsék; 48 de még nem találták meg a módját, hogy mit
tegyenek vele, mert az egész nép - hallgatva őt - rajongott érte.
Lk 20
1 Történt az egyik
napon, hogy miközben a templomban tanította a népet, és hirdette az
evangéliumot, odaléptek a főpapok és az írástudók a vénekkel együtt, 2 és
megkérdezték tőle: ,,Mondd meg nekünk, milyen hata lommal cselekszed
ezeket, vagy ki adta neked ezt a hatalmat?'' 3 Ő pedig így válaszolt
nekik: ,,Én is kérdezek tőletek valamit; mondjátok meg nekem: 4 Vajon a
János keresztsége mennyből való volt-e vagy emberektől?'' 5 Ők
pedig így tanakodtak egymás között: ,,Ha azt mondjuk: mennyből, azt fogja
mondani: Akkor miért nem hittetek neki? 6 Ha pedig azt mondjuk:
emberektől, az egész nép megkövez minket, mert meg van győződve
arról, hogy János próféta volt.'' 7 Ezért azt felelték neki, hogy nem tudják,
honnan való. 8 Erre Jézus így szólt hozzájuk: ,,Én sem mondom meg nektek,
milyen hatalommal cselekszem ezeket.'' 9 Azután ezt a példázatot mondta a
népnek: ,,Egy ember szőlőt ültetett, és munkásoknak adta bérbe, majd
hosszú időre idegenbe távozott. 10 És amikor eljött az ideje, elküldött a
munkásokhoz egy szolgát, hogy adják oda neki a részét a szőlő
terméséből. De a munkások megverték, és üres kézzel küldték el. 11 Azután
egy másik szolgát küldött, de azt is megverték, meggyalázták, és üres kézzel
küldték vissza. 12 Majd egy harmadikat is küldött, de ezt is megsebesítették és
kidobták. 13 Akkor így szólt a szőlő gazdája: Mit tegyek? Elküldöm
szeretett fiamat, őt talán meg fogják becsülni. 14 De mikor azt meglátták
a munkások, így tanakodtak egymás között: Ez az örökös! Öljük meg őt, hogy
mienk legyen az örökség! 15 És kidobták a szőlőből, majd
megölték. Vajon mit tesz most már velük a szőlő ura? 16 Eljön, és
elveszti ezeket a munkásokat, a szőlőt pedig másoknak adja.'' Amikor
ezt hallották, így szóltak: ,,Szó sem lehet róla!'' 17 Ő azonban rájuk
nézett, és ezt mondta: ,,Akkor mit jelent az Írásnak ez a szava: az a kő,
amelyet az építők megvetettek, lett a sarokkő, 18 aki erre a
kőre esik, összezúzódik, akire pedig ez a kő ráesik, szétmorzsolja
azt.'' 19 A főpapok és az írástudók már abban az órában rá akarták vetni a
kezüket, de féltek a néptől, mert az megértette, hogy róluk mondta ezt a
példázatot. 20 Ezután állandóan szemmel tartották őt, és kémeket küldtek
utána. Azok igazaknak tettették magukat, hogy Jézust a saját szavaival fogják
meg, és átadhassák a hatóságnak, és a helytartó hatalmának. 21 Ezek
megkérdezték tőle: ,,Mester, tudjuk, hogy helyesen szólsz és tanítasz, és
nem vagy személyválogató, hanem az igazsághoz ragaszkodva tanítod az Isten
útját. 22 Szabad-e a császárnak adót fizetnünk, vagy nem?'' 23 Ő azonban
felismerte álnokságukat, és így szólt hozzájuk: 24 ,,Mutassatok nekem egy
dénárt: kinek a képe és felirata van rajta?'' Ők ezt felelték: ,,A
császáré.'' 25 Ő pedig így válaszolt nekik: ,,Adjátok meg a császárnak,
ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené.'' 26 Így tehát nem tudtak
belekötni szavaiba a nép előtt, hanem elcsodálkoztak válaszán, és
elhallgattak. 27 Azután odamentek hozzá néhányan a szadduceusok közül, akik
tagadják, hogy van feltámadás, és ezt kérdezték tőle: 28 ,,Mester, Mózes
előírta nekünk, hogy ha valakinek meghal a testvére, akinek volt felesége,
de gyermeke nem, akkor annak a testvére vegye el az asszonyt, és támasszon
utódot az ő testvérének. 29 Volt hét testvér. Az első megnősült,
de meghalt gyermektelenül. 30 Ekkor a második vette el az asszonyt, 31 aztán a
harmadik, majd sorban mind a hét, de mind úgy haltak meg, hogy nem hagytak
maguk után gyermeket. 32 Végül aztán meghalt az asszony is. 33 A feltámadáskor
közülük vajon melyiknek lesz a felesége az asszony, hiszen mind a hétnek a
felesége volt?'' 34 Jézus így válaszolt nekik: ,,E világ fiai házasodnak és
férjhez mennek, 35 de akik méltónak ítéltetnek ama eljövendő világra, hogy
részük legyen a halottak közül való feltámadásban, azok nem házasodnak majd, és
férjhez sem mennek. 36 Sőt meg sem halhatnak többé, mert az angyalokhoz
lesznek hasonlók, és az Isten fiaivá lesznek, lévén a feltámadás fiai. 37 Arra
pedig, hogy a halottak feltámadnak, már Mózes is rámutatott a csipkebokornál,
amikor az Urat Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákób Istenének mondta. 38
Az Isten pedig nem a holtak Istene, hanem az élőké. Mert az ő számára
mindenki él.'' 39 Néhány írástudó ekkor így szólt: ,,Mester, jól mondtad.'' 40
És nem mertek többé kérdezni tőle semmit. 41 Ő azonban megkérdezte
tőlük: ,,Hogyan mondhatják azt, hogy a Krisztus a Dávid Fia? 42 Hiszen
maga Dávid mondja a Zsoltárok könyvében: Így szólt az Úr az én uramhoz: Ülj a
jobb kezem felől, 43 amíg lábod zsámolyává nem teszem ellenségeidet. 44 Ha
tehát Dávid Urának szólítja őt, hogyan lehet akkor a Fia?'' 45 Miközben
pedig az egész nép hallgatta őt, így szólt a tanítványaihoz: 46 ,,Óvakodjatok
az írástudóktól, akik szeretnek díszes köntösben járni, és szívesen veszik a
köszöntéseket a tereken; szeretik a főhelyeket a zsinagógákban és az
asztalfőn ülni a lakomákon; 47 akik felemésztik az özvegyek házát, és
színlelésből hosszan imádkoznak. Ezekre vár a legsúlyosabb ítélet.''
Lk 21
1 Amikor
feltekintett, látta, hogyan dobják a gazdagok áldozati ajándékaikat a
perselybe. 2 Észrevett ott egy szegény özvegyasszonyt is, aki két fillért
dobott abba, 3 és így szólt: ,,Bizony, mondom néktek, hogy ez a szegény
özvegyasszony mindenkinél többet dobott a perselybe. 4 Azok ugyanis mind a
feleslegükből dobtak az áldozati ajándékokhoz, ő azonban
szegénységéből mindazt beledobta, amije volt, az egész vagyonát.'' 5
Amikor némelyek azt mondták a templomról, hogy az gyönyörű kövekkel és
fogadalmi ajándékokkal van díszítve, ő így szólt: 6 ,,Jönnek olyan napok,
amikor ezekből, amiket itt láttok, nem marad kő kövön, amit le ne
rombolnának.'' 7 Ekkor azt kérdezték tőle: ,,Mester, mikor lesz ez, és mi
lesz annak a jele, hogy ez elkezdődik?'' 8 Ő pedig így válaszolt:
,,Vigyázzatok, hogy meg ne téveszszenek titeket! Mert sokan jönnek majd az én
nevemben, és azt mondják: Én vagyok! - meg azt: Az idő közel jött! De ti
ne kövessétek őket. 9 És amikor háborúk zaját és lázadások hírét
halljátok, ne rettenjetek meg, mert ezeknek előbb meg kell történniük, de
nem jön mindjárt a vég.''
10 Azután így
folytatta: ,,Nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad, 11 mindenfelé
nagy földrengések, járványok és éhínségek lesznek, rettenetes dolgok történnek,
és hatalmas jelek tűnnek fel az égen.''
12 ,,De még ezek
előtt kezet emelnek rátok, és üldöznek titeket; átadnak benneteket a
zsinagógáknak, és börtönbe vetnek, királyok és helytartók elé vezetnek titeket
az én nevemért. 13 De ez alkalom lesz nektek a tanúságtételre. 14 Határozzátok
el szívetekben, hogy nem gondoltok előre a védekezésre, 15 mert én adok
nektek szájat és bölcsességet, amelynek nem tud ellenállni, vagy ellene mondani
egyetlen ellenfeletek sem. 16 Kiszolgáltatnak titeket még a szülők,
testvérek, rokonok és barátok is, egyeseket meg is ölnek közületek, 17 és
mindenki gyűlöl majd titeket az én nevemért. 18 De egyetlen hajszál sem
vész el a fejetekről. 19 Állhatatosságotokkal nyeritek meg majd a
lelketeket.'' 20 ,,Amikor pedig látjátok, hogy Jeruzsálemet hadseregek kerítik
be, akkor tudjátok meg, hogy elközelített annak a pusztulása. 21 Akkor, akik
Júdeában vannak, meneküljenek a hegyekbe, és akik a városban vannak,
költözzenek ki onnan; akik pedig vidéken vannak, ne menjenek be oda. 22 Ezek
ugyanis a bosszúállás napjai, hogy beteljesedjék mindaz, ami meg van írva. 23
Jaj azokban a napokban a terhes és a szoptatós anyáknak, mert nagy nyomorúság
szakad a földre, és harag erre a népre. 24 Kardélre hányják, és fogságba viszik
őket mindenféle pogány nép közé; és pogányok tapossák Jeruzsálemet, amíg
be nem telik a pogányok ideje.'' 25 ,,És akkor jelek lesznek a napban, a
holdban és a csillagokban, a földön pedig a tenger zúgása és háborgása miatt
kétségbeesnek a népek tanácstalanságukban. 26 Az emberek megdermednek a
félelemtől és annak sejtésétől, ami az egész földre vár, mert az egek
tartóerői megrendülnek. 27 És akkor meglátják az Emberfiát eljönni a
felhőben nagy hatalommal és dicsőséggel. 28 Amikor pedig ezek
elkezdődnek, egyenesedjetek fel, és emeljétek fel a fejeteket, mert
közeledik a megváltásotok.''
29 Mondott nekik egy
példázatot is: ,,Nézzétek meg a fügefát és a fákat mind: 30 amikor látjátok,
hogy kihajtanak, már magatoktól is tudjátok, hogy közel van a nyár. 31 Így ti
is, amikor látjátok, hogy mindezek bekövetkeznek, tudjátok meg: közel van az
Isten országa. 32 Bizony, mondom néktek: nem múlik el ez a nemzedék addig, amíg
mindez meg nem lesz. 33 Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak
el.''
34 ,,Vigyázzatok
magatokra, nehogy szívetek elnehezedjék mámortól, részegségtől vagy a
megélhetés gondjaitól; és hirtelen lepjen meg titeket az a nap, 35 mint valami
csapda, mert úgy fog rátörni mindazokra, akik a föld színén laknak. 36 Legyetek
tehát éberek és szüntelen könyörögjetek, hogy kimenekülhessetek mindazokból,
amik történni fognak, és hogy megállhassatok az Emberfia előtt.''
37 Nappal a
templomban tanított, éjszakánként pedig az Olajfák hegyére ment, és ott
tartózkodott. 38 De kora reggel az egész nép hozzásietett, hogy hallgassa
őt a templomban.
Lk 22
1 Közeledett már a
kovásztalan kenyerek ünnepe, amelyet páskának neveztek. 2 A főpapok és az
írástudók keresték a módját, hogyan öljék meg Jézust. Féltek ugyanis a
néptől.
3 Akkor bement a
Sátán Júdásba, akit Iskáriótesnek neveztek, és egyike volt a
tizenkettőnek. 4 Elment, és megbeszélte a főpapokkal és a
templomőrség parancsnokaival, hogyan adja őt a kezükre. 5 Azok
megörültek, és megígérték, hogy pénzt adnak neki. 6 Ő elfogadta az
egyezséget, és kedvező alkalmat keresett arra, hogy a kezükre adhassa
őt, amikor nincs jelen a sokaság. 7 Elérkezett a kovásztalan kenyerek
napja, amikor fel kellett áldozni a húsvéti bárányt. 8 Jézus ekkor elküldte
Pétert és Jánost ezt mondva: ,,Menjetek el, és készítsétek el nekünk a húsvéti
vacsorát, hogy megehessük.'' 9 Ők pedig ezt kérdezték tőle: ,,Mi a
kívánságod, hol készítsük el?'' 10 Ő így válaszolt: ,,Amikor beértek a
városba, szembejön veletek egy ember, aki egy korsó vizet visz; kövessétek
őt abba a házba, amelybe bemegy, 11 és mondjátok meg a ház gazdájának: a
Mester ezt üzeni neked: hol van az a szállás, ahol tanítványaimmal együtt
megehetem a húsvéti vacsorát? 12 Ő mutat nektek majd egy nagy berendezett
emeleti termet: ott készítsétek el.'' 13 Akkor elmentek, és mindent úgy
találtak, amint előre megmondta nekik; és elkészítették a húsvéti
vacsorát.
14 Amikor eljött az
óra, asztalhoz telepedett az apostolokkal együtt, 15 és ezt mondta nekik:
,,Vágyva vágytam arra, hogy szenvedésem előtt megegyem veletek ezt a
húsvéti vacsorát. 16 Mert mondom nektek, hogy többé nem eszem ebből a
húsvéti vacsorából, amíg csak be nem teljesedik ez az Isten országában.'' 17
Azután vette a poharat, hálát adott, és ezt mondta: ,,Vegyétek, és osszátok el
magatok között. 18 Mert mondom nektek, hogy nem iszom mostantól fogva a
szőlőtő terméséből, amíg el nem jön az Isten országa.'' 19
És vette a kenyeret, hálát adott, megtörte és e szavakkal adta nekik: ,,Ez az
én testem, amely tiérettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.''
20 Hasonlóképpen vette a poharat is, miután megvacsoráztak, és ezt mondta: ,,E
pohár az új szövetség az én vérem által, amely tiérettetek ontatik ki. 21 De
íme, annak a keze, aki elárul engem, az enyémmel együtt van az asztalon. 22
Mert az Emberfia elmegy ugyan, amint elrendeltetett, de jaj annak az embernek,
aki elárulja őt.'' 23 Erre kérdezgetni kezdték egymástól, hogy ki lehet az
közülük, aki ezt meg fogja tenni. 24 Ezután versengés is támadt köztük arról,
hogy ki a legnagyobb közöttük. 25 Erre ő így felelt nekik: ,,A királyok
uralkodnak népeiken, és akik hatalmuk alá hajtják őket, jótevőknek
hívatják magukat. 26 Ti azonban ne így cselekedjetek, hanem aki a legnagyobb
közöttetek, olyan legyen, mint a legkisebb, és aki vezet, olyan legyen, mint
aki szolgál. 27 Mert ki a nagyobb? Az, aki asztalnál ül, vagy aki szolgál? Ugye
az, aki az asztalnál ül? Én pedig olyan vagyok közöttetek, mint aki szolgál.''
28 ,,Ti vagytok azok,
akik megmaradtatok velem kísértéseimben, 29 és én rátok hagyom a királyságot,
ahogyan az én Atyám rámhagyta azt; 30 hogy egyetek és igyatok az én asztalomnál
az én országomban, és királyi székekbe ülve ítéljétek Izráel tizenkét
törzsét.'' 31 ,,Simon, Simon, íme, a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon,
mint a búzát, 32 de én könyörögtem érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited:
azért, ha majd megtérsz, erősítsd atyádfiait.'' 33 Ő erre így
válaszolt: ,,Uram, kész vagyok veled menni akár a börtönbe, vagy a halálba
is!'' 34 Jézus azonban ezt felelte: ,,Mondom neked Péter: nem szólal meg a kakas
ma, amíg háromszor le nem tagadod, hogy ismersz engem.'' 35 Azután ezt kérdezte
tőlük: ,,Amikor elküldtelek titeket erszény, tarisznya és saru nélkül,
volt-e hiányotok valamiben?'' ,, Semmiben'' - válaszolták. 36 Majd ezt mondta
nekik: ,,Most azonban, akinek van erszénye, vegye elő, ugyanúgy a
tarisznyát is; és akinek nincs kardja, adja el felsőruháját, és vegyen. 37
Mert mondom nektek, hogy be kell teljesednie rajtam annak, ami meg van írva: És
a bűnösök közé sorolták. Mert ami felőlem elrendeltetett, az most beteljesedik.''
38 Erre így szóltak: ,,Uram, íme, van itt két kard.'' Ő pedig azt felelte:
,,Elég!'' 39 Ezután eltávozott onnan, és szokása szerint az Olajfák hegyére
ment. Követték a tanítványai is. 40 Mikor pedig odaért arra a helyre, így szólt
hozzájuk: ,,Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek.'' 41 Azután eltávolodott
tőlük, mintegy kőhajításnyira, és térdre borulva így imádkozott: 42
,,Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a poharat, mindazáltal ne az én
akaratom legyen meg, hanem a tied.'' 43 Ekkor angyal jelent meg neki a
mennyből, és erősítette őt. 44 Halálos gyötrődésében még
kitartóbban imádkozott, és verejtéke olyan volt, mint a földre hulló nagy
vércseppek. 45 Amikor az imádkozás után felkelt, odament tanítványaihoz, de a
szomorúságtól alva találta őket. 46 Ekkor így szólt hozzájuk: ,,Miért
alusztok? Keljetek fel, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!'' 47
Miközben ezeket mondta, íme, sokaság közeledett, amelynek élén Júdás, a
tizenkettő egyike haladt, és Jézushoz lépett, hogy megcsókolja. 48 Jézus
így szólt hozzá: ,,Júdás, csókkal árulod el az Emberfiát?'' 49 Amikor a
körülötte levők látták, hogy mi készül, megkérdezték: ,,Uram, odavágjunk a
karddal?'' 50 Egyikük oda is csapott a főpap szolgájára, és levágta a jobb
fülét. 51 Jézus azonban megszólalt, és ezt mondta nekik: ,,Hagyjátok abba!'' És
megérintve a fülét, meggyógyította őt. 52 Majd ezt mondta a
főpapoknak, a templomőrség vezetőinek és a véneknek, amikor
odaléptek hozzá: ,,Úgy vonultok ki ellenem kardokkal és botokkal, mint valami
rabló ellen. 53 Amikor nap mint nap veletek voltam a templomban, nem emeltetek
rám kezet. De ez a ti órátok és a sötétség hatalmának ideje.'' 54 Miután pedig
elfogták őt, elvitték és bekísérték a főpap házába. Péter pedig
távolról követte. 55 Mikor az udvar közepén tüzet raktak, és körülülték, Péter
is leült közéjük. 56 Amint ott ült a tűz világánál, meglátta őt egy
szolgáló, szemügyre vette, és így szólt: ,,Ez is vele volt.'' 57 Ő azonban
letagadta, ezt mondva: ,,Asszony, nem ismerem őt!'' 58 Röviddel ezután más
látta meg, és rászólt: ,,Te is közülük való vagy!'' De Péter így válaszolt:
,,Ember, nem vagyok!'' 59 Körülbelül egy óra múlva másvalaki is bizonygatta:
,,De bizony, ez is vele volt, hiszen ő is Galileából való.'' 60 Péter
azonban ismét tagadta: ,,Ember, nem tudom, mit beszélsz.'' Még beszélt, amikor
hirtelen megszólalt a kakas. 61 Ekkor megfordult az Úr, és rátekintett Péterre.
Péter pedig visszaemlékezett az Úr szavára, amikor azt mondta neki: ,,Ma,
mielőtt megszólal a kakas, háromszor tagadsz meg engem.'' 62 Aztán kiment,
és keserves sírásra fakadt.
63 Azok a férfiak,
akik őrizték Jézust, gúnyolták, és verték őt, 64 majd eltakarták a
szemét, és ezt kérdezték: ,,Prófétáld meg, ki ütött meg téged!'' 65 És sok más
szidalmat is szórtak reá. 66 Amint megvirradt, összegyűlt a nép véneinek
tanácsa, a főpapok, és az írástudók, és bekísértették őt a
nagytanácsba, 67 s ott felszólították: ,,Ha te vagy a Krisztus, mondd meg
nekünk.'' Ő pedig így válaszolt: ,,Ha megmondom nektek, nem hiszitek, 68
ha pedig én kérdezlek titeket, nem feleltek. 69 De mostantól fogva ott ül majd
az Emberfia Isten hatalma jobbján.'' 70 Erre mind azt kérdezték: ,,Akkor hát te
vagy az Isten Fia?'' ,, Ti mondjátok, hogy én vagyok'' - felelte nekik. Azok
pedig így szóltak: ,,Mi szükségünk van még tanúvallomásra? Hiszen magunk
hallottuk a saját szájából.''
Lk 23
1 Ezután elindult az
egész testület, és elvitték őt Pilátushoz. 2 Ott így kezdték vádolni:
,,Megállapítottuk, hogy félrevezeti népünket, ellenzi, hogy adót fizessünk a
császárnak, és azt állítja magáról, hogy ő a felkent király.'' 3 Pilátus
megkérdezte tőle: ,,Te vagy a zsidók királya?'' Ő pedig ezt felelte:
,,Te mondod.'' 4 Pilátus erre így szólt a főpapokhoz és a sokasághoz:
,,Semmi bűnt nem találok ebben az emberben.'' 5 De azok erősen
állították: ,,Fellázítja a népet tanításával egész Júdeában, Galileától kezdve
egészen idáig.'' 6 Pilátus ezt hallva megkérdezte, hogy Galileából való-e ez az
ember. 7 Amikor pedig megtudta, hogy Heródes hatósága alá tartozik, átküldte
Heródeshez, aki szintén Jeruzsálemben tartózkodott ezekben a napokban. 8 Amikor
Heródes meglátta Jézust, nagyon megörült, mert már jó ideje szerette volna
látni, mivel hallott róla, és azt remélte, hogy valami csodát tesz majd az
ő szeme láttára. 9 Hosszasan kérdezgette őt, de Jézus semmit sem
válaszolt neki. 10 Ott álltak a főpapok és az írástudók is, akik hevesen
vádolták. 11 Heródes pedig katonai kíséretével együtt megvetően bánt vele,
kigúnyolta, és fényes ruhába öltöztetve visszaküldte Pilátushoz. 12 Ezen a napon
Heródes és Pilátus barátságot kötöttek egymással. Előtte ugyanis haragban
voltak. 13 Ekkor Pilátus összehívta a főpapokat, a vezetőket és a
népet, 14 és így szólt hozzájuk: ,,Ezt az embert elém hoztátok azzal, hogy a
népet félrevezeti. Íme, én előttetek vallattam ki, és nem találtam ebben
az emberben egyet sem azok közül a bűnök közül, amelyekkel vádoljátok. 15
De még Heródes sem, mert visszaküldte hozzánk. Láthatjátok, hogy semmi halált
érdemlő dolgot nem követett el: 16 megfenyítem tehát, és elbocsátom.'' (
17 Ünnepenként pedig szabadon kellett neki bocsátania egy foglyot.) 18 Erre
valamennyien felkiáltottak: ,,Ezt öld meg! Barabbást pedig bocsásd el nekünk!''
19 Ez utóbbi a városban történt lázadásért és gyilkosságért volt börtönbe
vetve. 20 Pilátus ismét szólt hozzájuk, mert szerette volna szabadon bocsátani
Jézust. 21 De ezek kiáltoztak: ,,Feszítsd meg, feszítsd meg őt!'' 22
Ő azonban harmadszor is odafordult hozzájuk: ,,De hát mi rosszat tett ez?
Nem találtam benne semmiféle halált érdemlő bűnt: megfenyítem tehát,
és elbocsátom.'' 23 De azok hangos kiáltásokkal sürgették és követelték, hogy
feszítsék meg. És kiáltozásuk győzött. 24 Pilátus ekkor úgy döntött, hogy
legyen meg, amit kívánnak: 25 szabadon bocsátotta azt, akit kértek, aki
lázadásért és gyilkosságért volt börtönbe vetve; Jézust pedig kiszolgáltatta
akaratuknak. 26 Amikor elvezették őt, megragadtak egy bizonyos cirénei
Simont, aki a mezőről jött, és rátették a keresztet, hogy vigye Jézus
után. 27 A népnek és az asszonyoknak nagy sokasága követte őt, akik
jajgattak, és siratták őt. 28 Jézus pedig feléjük fordulva ezt mondta
nekik: ,,Jeruzsálem leányai, ne engem sirassatok, hanem magatokat és
gyermekeiteket sirassátok; 29 mert jönnek majd olyan napok, amikor ezt mondják:
Boldogok a meddők, az anyaméhek, amelyek nem szültek, és az emlők,
amelyek nem szoptattak! 30 Akkor majd kiáltani kezdik a hegyeknek: Essetek
ránk! - és a halmoknak: Borítsatok el minket! 31 Mert ha a zöldellő fával
ezt teszik, mi történik a szárazzal?'' 32 Két gonosztevőt is vittek, hogy
vele együtt végezzék ki őket. 33 Amikor arra a helyre értek, amelyet
Koponya-helynek hívtak, keresztre feszítették őt, és a gonosztevőket:
az egyiket a jobb, a másikat a bal keze felől. 34 Jézus pedig így
könyörgött: ,,Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.''
Azután sorsvetéssel osztozkodtak ruháin.
35 A nép ott állt és
nézte. A főemberek pedig velük együtt így csúfolódtak: ,,Másokat
megmentett, mentse meg magát, ha ő az Isten választott Krisztusa!'' 36
Kigúnyolták a katonák is, odamentek hozzá, ecetet vittek neki, 37 és így
szóltak: ,,Ha te vagy a zsidók királya, mentsd meg magadat!'' 38 Felírás is
volt a feje fölött görög, latin és héber betűkkel írva: EZ A ZSIDÓK
KIRÁLYA.
39 A megfeszített
gonosztevők közül az egyik így káromolta őt: ,,Nem te vagy a
Krisztus? Mentsd meg magadat és minket is.'' 40 De a másik megrótta, ezt mondva
neki: ,,Nem féled az Istent? Hiszen te is ugyanazon ítélet alatt vagy! 41 Mi
ugyan jogosan, mert tetteink méltó büntetését kapjuk, de ő semmi roszszat sem
követett el.'' 42 Majd így szólt: ,,Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz
királyságodba.'' 43 Erre ő így felelt neki: ,,Bizony, mondom néked, ma
velem leszel a paradicsomban.'' 44 Tizenkét órától egészen három óráig sötétség
lett az egész földön. 45 A nap elhomályosodott, a templom kárpitja pedig
középen kettéhasadt. 46 Ekkor Jézus hangosan felkiáltott: ,,Atyám, a te kezedbe
teszem le az én lelkemet!'' És ezt mondva meghalt.
47 Amikor a százados
látta, ami történt, dicsőítette Istent, és így szólt: ,,Ez az ember
valóban igaz volt.'' 48 És az egész sokaság, amely erre a látványra
verődött össze, amikor látta a történteket, mellét verve hazatért. 49
Jézus ismerősei pedig mindnyájan és az őt Galileától fogva
követő asszonyok távolabb állva szemlélték mindezt. 50 Volt egy József
nevű ember, Arimátiából, a júdeaiak egyik városából való, a nagytanács
tagja, derék és igaz férfiú, 51 aki nem értett egyet a többiek határozatával és
eljárásával, aki maga is várta az Isten országát. 52 Ő elment Pilátushoz,
és elkérte Jézus testét. 53 Aztán levette, gyolcsba göngyölte, és elhelyezte
egy sziklába vágott sírboltba, amelyben még senki sem feküdt soha. 54 Az ünnepi
előkészület napja már elmúlt és megkezdődött a szombat. 55 Elkísérték
őt az asszonyok, akik együtt jöttek vele Galileából, és megnézték a
sírboltot, meg azt is, hogyan helyezték el Jézus testét. 56 Aztán visszatértek,
illatszereket és drága keneteket készítettek. Szombaton azonban pihentek a
parancsolat szerint.
Lk 24
1 A hét első
napján pedig kora hajnalban elmentek a sírhoz, és magukkal vitték az
elkészített illatszereket. 2 A követ a sírbolt elől elhengerítve találták,
3 és amikor bementek, nem találták az Úr Jézus testét. 4 Amikor emiatt
tanácstalanul álltak két férfi lépett melléjük fénylő ruhában. 5 Majd amikor
megrémülve a földre szegezték tekintetüket, azok így szóltak hozzájuk: ,,Mit
keresitek a holtak között az élőt? 6 Nincs itt, hanem feltámadt.
Emlékezzetek vissza, hogyan beszélt nektek, amikor még Galileában volt: 7 az
Emberfiának bűnös emberek kezébe kell adatnia, és megfeszíttetnie, és a
harmadik napon feltámadnia.'' 8 Ekkor visszaemlékeztek az ő szavaira, 9 és
visszatérve a sírtól, hírül adták mindezt a tizenegynek és a többieknek. 10 A
magdalai Mária, Johanna, valamint a Jakab anyja, Mária és más, velük lévő
asszonyok elmondták mindezt az apostoloknak, 11 de ők üres fecsegésnek
tartották ezt a beszédet, és nem hittek nekik. 12 ( Péter azonban felkelt,
elfutott a sírhoz, és amikor behajolt, csak a lepedőket látta ott. Erre
elment, és csodálkozott magában a történteken.) 13 Tanítványai közül ketten
aznap egy faluba mentek, amely Jeruzsálemtől hatvan futamnyira volt, és
amelynek Emmaus a neve, 14 és beszélgettek egymással mindarról, ami történt. 15
Miközben beszélgettek, és vitatkoztak egymással, maga Jézus is melléjük
szegődött, és együtt ment velük. 16 Látásukat azonban valami akadályozta
és nem ismerték fel őt. 17 Ő pedig így szólt hozzájuk: ,,Miről
beszélgettek egymással útközben?'' Erre szomorúan megálltak. 18 Majd megszólalt
az egyik, név szerint Kleopás, és ezt mondta neki: ,,Te vagy az egyetlen idegen
Jeruzsálemben, aki nem tudod mi történt ott ezekben a napokban?'' 19 ,,Mi
történt?'' - kérdezte tőlük. Ők így válaszoltak neki: ,,Az, ami a
názáreti Jézussal esett, aki próféta volt, szóban és tettben hatalmas Isten és
az egész nép előtt; 20 hogyan adták át a főpapok és a főemberek
halálos ítéletre, és hogyan feszítették meg. 21 Pedig mi abban reménykedtünk,
hogy ő fogja megváltani Izráelt. De ma már harmadik napja, hogy ezek történtek.
22 Ezenfelül néhány közülünk való asszony is megdöbbentett minket, akik kora
hajnalban ott voltak a sírboltnál, 23 de nem találták ott a testét; eljöttek és
azt beszélték, hogy angyalok jelenését is látták, akik azt hirdették, hogy
ő él. 24 El is mentek néhányan a velünk levők közül a sírhoz, és
mindent úgy találtak, ahogyan az asszonyok beszélték; őt azonban nem
látták.'' 25 Akkor ő így szólt hozzájuk: ,,Ó, ti balgák! Milyen rest a
szívetek arra, hogy mindazt elhiggyétek, amit megmondtak a próféták! 26 Hát nem
ezt kellett-e elszenvednie a Krisztusnak, és így megdicsőülnie?'' 27 És
Mózestől meg valamennyi prófétától kezdve elmagyarázta nekik mindazt, ami
az Írásokban róla szólt.
28 Így értek el ahhoz
a faluhoz, amelybe igyekeztek. Ő azonban úgy tett, mintha tovább akarna
menni. 29 De azok unszolták és kérték: ,,Maradj velünk, mert esteledik, a nap
is lehanyatlott már!'' Bement hát, hogy velük maradjon. 30 És amikor asztalhoz
telepedett velük, vette a kenyeret, megáldotta, megtörte és nekik adta. 31 Erre
megnyílt a szemük, és felismerték, ő azonban eltűnt előlük. 32
Ekkor így szóltak egymásnak: ,,Nem hevült-e a szívünk, amikor beszélt hozzánk
az úton, amikor feltárta előttünk az Írásokat?'' 33 Még abban az órában
útra keltek, és visszatértek Jeruzsálembe, ahol egybegyűlve találták a
tizenegyet és a velük levőket. 34 Ők elmondták, hogy valóban
feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak. 35 Erre ők is elbeszélték, ami az
úton történt, és hogy miként ismerték fel őt a kenyér megtöréséről.
36 Miközben ezekről beszélgettek, maga Jézus állt meg közöttük, és így
köszöntötte őket: ,,Békesség nektek!'' 37 Azok megrettentek, és
félelmükben azt hitték, hogy valami szellemet látnak. 38 Ő azonban így
szólt hozzájuk: ,,Miért rémültetek meg, és miért támad kétség a szívetekben? 39
Nézzétek meg a kezemet és a lábamat, hogy valóban én vagyok. Tapintsatok meg,
és lássatok. Mert a szellemnek nincs húsa és csontja, de amint látjátok, nekem
van.'' 40 És ezeket mondva, megmutatta nekik a kezét és a lábát. 41 Mikor pedig
még mindig nem mertek hinni örömükben, és csak csodálkoztak, megkérdezte
tőlük: ,,Van-e itt valami ennivalótok?'' 42 Erre adtak neki egy darab sült
halat. 43 Elvette és szemük láttára megette.
44 Majd így szólt
hozzájuk: ,,Ezt mondtam nektek, amikor még veletek voltam: be kell teljesednie
mindannak, ami meg van írva rólam a Mózes törvényében, a próféták könyvében és
a zsoltárokban.'' 45 Akkor megnyitotta értelmüket, hogy értsék az Írásokat, 46
és így szólt nekik: ,,Így van megírva: a Krisztusnak szenvednie kell, de a
harmadik napon fel kell támadnia a halottak közül, 47 és hirdetni kell az
ő nevében a megtérést és a bűnbocsánatot minden nép között,
Jeruzsálemtől kezdve. 48 Ti vagytok erre a tanúk. 49 És íme, én elküldöm
nektek, akit Atyám ígért, ti pedig maradjatok a városban, amíg fel nem
ruháztattok mennyei erővel.'' 50 Ezután kivitte őket Betániáig,
felemelte a kezét, és megáldotta őket. 51 És miközben áldotta őket,
eltávolodott tőlük, és felvitetett a mennybe. 52 Ekkor leborulva imádták
őt, majd nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe; 53 mindig a templomban
voltak, és áldották Istent.
Jn 1
1 Kezdetben volt az
Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. 2 Ő kezdetben az
Istennél volt. 3 Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött.
4 Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága. 5 A világosság a
sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be.
6 Megjelent egy
ember, akit Isten küldött, akinek a neve János. 7 Ő tanúként jött, hogy
bizonyságot tegyen a világosságról, és hogy mindenki higgyen általa. 8 Nem
ő volt a világosság, de a világosságról kellett bizonyságot tennie.
9 Az Ige volt az
igazi világosság, amely megvilágosít minden embert: ő jött el a világba.
10 A világban volt, és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt:
11 saját világába jött, és az övéi nem fogadták be őt. 12 Akik pedig
befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek;
mindazokat, akik hisznek az ő nevében, 13 akik nem vérből, sem a
test, sem a férfi akaratából, hanem Istentől születtek.
14 Az Ige testté
lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya
egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal. 15 János
bizonyságot tett róla, és azt hirdette: ,,Ő volt az, akiről
megmondtam: Aki utánam jön, megelőz engem, mert előbb volt, mint
én.'' 16 Mi pedig valamennyien az ő teljességéből kaptunk kegyelmet
kegyelemre. 17 Mert a törvény Mózes által adatott, a kegyelem és az igazság
Jézus Krisztus által jelent meg. 18 Istent soha senki sem látta: az egyszülött
Isten, aki az Atya kebelén van, az jelentette ki őt. 19 Ez János
bizonyságtétele. Amikor a zsidók papokat és lévitákat küldtek hozzá
Jeruzsálemből, hogy megkérdezzék tőle: ,,Ki vagy te?'' 20 Akkor
vallott, és nem tagadott. Ezt vallotta: ,,Én nem a Krisztus vagyok.'' 21 Erre
megkérdezték tőle: ,,Hát akkor? Illés vagy te?'' De kijelentette: ,,Nem az
vagyok.'' - ,,A próféta vagy te?'' Így válaszolt: ,,Nem.' 22 Ezt mondták tehát:
,,Ki vagy? - hogy választ adhassunk megbízóinknak: mit mondasz magadról?'' 23
Erre ő így felelt: ,,Én kiáltó hang vagyok a pusztában: készítsetek
egyenes utat az Úrnak, ahogyan Ézsaiás próféta megmondta.'' 24 A küldöttek
között voltak farizeusok is, 25 és ezek tovább kérdezték őt: ,,Miért
keresztelsz tehát, ha nem te vagy a Krisztus, sem Illés, sem pedig a próféta?''
26 János így válaszolt nekik: ,,Én vízzel keresztelek. De közöttetek áll az,
akit ti nem ismertek, 27 aki utánam jön, és akinek saruja szíját megoldani sem
vagyok méltó.'' 28 Ez Betániában történt, a Jordánon túl, ahol János
keresztelt.
29 Másnap János látta
Jézust, amint jön felé, és így szólt: ,,Íme, az Isten Báránya, aki hordozza a
világ bűnét! 30 Ő az, akiről én megmondtam: Utánam jön egy
férfi, aki megelőzött engem, mert előbb volt, mint én. 31 Én nem
ismertem őt, de azért jöttem, és azért keresztelek vízzel, hogy ismertté
legyen Izráel előtt.'' 32 Így tett erről bizonyságot János: ,,Láttam,
hogy a Lélek leszállt az égből, mint egy galamb, és megnyugodott rajta. 33
Én nem ismertem őt, de aki elküldött engem, hogy vízzel kereszteljek,
ő mondta nekem : Akire látod a Lelket leszállni és megnyugodni rajta,
ő az, aki Szentlélekkel keresztel. 34 Én láttam, és bizonyságot tettem
arról, hogy ez az Isten Fia.'' 35 Másnap ismét ott állt János két tanítványával
együtt, 36 és rátekintve Jézusra, aki arra járt, így szólt: ,,Íme, az Isten
Báránya!'' 37 Meghallotta a két tanítvány, hogy ő ezt mondta, és követték
Jézust. 38 Jézus megfordult, és amikor meglátta, hogy követik őt,
megszólította őket: ,,Mit kerestek?'' Ők pedig ezt válaszolták: ,,Rabbi
- ami azt jelenti: Mester - hol van a lakásod?'' 39 Ő így szólt:
,,Jöjjetek, és meglátjátok.'' Elmentek tehát, meglátták, hol lakik, és nála
maradtak azon a napon; körülbelül délután négy óra volt ekkor. 40 A kettő
közül, akik ezt hallották Jánostól és követték őt, András, Simon Péter
testvére volt az egyik. 41 Ő mihelyt találkozott testvérével, Simonnal,
ezt mondta neki: ,,Megtaláltuk a Messiást'' - ( ami azt jelenti: Felkent). 42
Odavitte Jézushoz, aki rátekintve így szólt: ,,Te Simon vagy, Jóna fia: téged
Kéfásnak fognak hívni'' - ( ami azt jelenti: Kőszikla).
43 Másnap Jézus
Galileába akart indulni. Ekkor találkozott Fülöppel, és így szólt hozzá:
,,Kövess engem!'' 44 Fülöp pedig Bétsaidából származott, András és Péter
városából. 45 Fülöp találkozott Nátánaéllel, és így szólt hozzá: ,,Megtalál tuk
azt, akiről Mózes írt a törvényben, akiről a próféták is írtak:
Jézust, a József fiát, aki Názáretből származik.'' 46 ,,Származhat-e
valami jó Názáretből?'' - kérdezte tőle Nátánaél. Fülöp így válaszolt:
,,Jöjj, és lásd meg!'' 47 Amikor Jézus látta, hogy Nátánáel közeledik feléje,
azt mondta róla: ,,Íme, egy igazi izráelita, akiben nincsen álnokság.'' 48
Nátánáel megkérdezte tőle: ,,Honnan ismersz engem?'' Jézus így válaszolt
neki: ,,Mielőtt Fülöp idehívott, láttam, hogy a fügefa alatt voltál.'' 49
Nátánáel így szólt hozzá: ,,Mester, te vagy az Isten Fia, te vagy Izráel
királya!'' 50 Jézus így válaszolt neki: ,,Mivel azt mondtam neked, hogy
láttalak a fügefa alatt, hiszel? Ennél nagyobb dolgokat fogsz látni.'' 51 És
hozzátette: ,,Bizony, bizony, mondom néktek: meglátjátok a megnyílt eget és az
Isten angyalait, amint felszállnak, és leszállnak az Emberfiára.''
Jn 2
1 A harmadik napon
menyegző volt a galileai Kánában. Ott volt Jézus anyja. 2 Meghívták Jézust
és tanítványait is a menyegzőre. 3 Amikor elfogyott a bor, Jézus anyja így
szólt hozzá: ,,Nincs boruk.'' 4 Mire Jézus azt mondta: ,,Vajon énrám tartozik
ez, vagy terád, asszony? Nem jött még el az én órám.'' 5 Anyja így szólt a
szolgákhoz: ,,Bármit mond nektek, tegyétek meg.'' 6 Volt ott hat kőveder a
zsidók tisztálkodási rendje szerint, amelyekbe egyenként két vagy három métréta
fért. 7 Jézus így szólt hozzájuk: ,,Töltsétek meg a vedreket vízzel.'' És
megtöltötték színültig. 8 Aztán így szólt hozzájuk: ,,Most merítsetek, és
vigyetek a násznagynak.'' Ők vittek. 9 Amikor a násznagy megízlelte a
vizet, amely borrá lett, mivel nem tudta, honnan van, csak a szolgák tudták,
akik a vizet merítették, odahívta a vőlegényt, 10 és így szólt hozzá:
,,Minden ember a jó bort adja fel először, és amikor megittasodtak, akkor
a silányabbat: te pedig ekkorra tartogattad a jó bort.''
11 Ezt tette Jézus
első jelként a galileai Kánában, így jelentette ki dicsőségét, és
tanítványai hittek benne. 12 Ezután lement Kapernaumba anyjával, testvéreivel
és tanítványaival együtt, és ott tartózkodtak néhány napig. 13 Közel volt a
zsidók húsvétja, Jézus is felment Jeruzsálembe. 14 A templomban találta az
ökrök, juhok és galambok árusait, és az ott ülő pénzváltókat. 15 Ekkor
kötélből korbácsot csinált, és kiűzte őket, valamint az ökröket
és a juhokat is a templomból. A pénzváltók pénzét pedig kiszórta, az asztalokat
felborította, 16 és a galambárusoknak ezt mondta: ,,Vigyétek ezeket innen: ne
tegyétek az én Atyám házát kalmárkodás házává!'' 17 Ekkor tanítványainak eszébe
jutott, hogy meg van írva: ,,A te házad iránt érzett féltő szeretet emészt
engem.'' 18 A zsidók pedig megszólaltak, és megkérdezték tőle: ,,Milyen
jelt mutatsz nekünk, amelynek alapján ezeket teszed?'' 19 Jézus így felelt nekik:
,,Romboljátok le ezt a templomot, és három nap alatt felépítem.'' 20 Ezt
mondták rá a zsidók: ,,Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három
nap alatt felépíted?'' 21 Ő azonban testének templomáról beszélt. 22
Amikor azután feltámadt a halálból, visszaemlékeztek tanítványai arra, hogy ezt
mondta, és hittek az Írásnak és a beszédnek, amelyet Jézus mondott.
23 Amikor
Jeruzsálemben volt a húsvét ünnepén, sokan hittek az ő nevében, mert
látták a jeleket, amelyeket tett. 24 Jézus azonban nem bízta magát rájuk, mert
ismerte mindnyájukat, 25 és nem volt szüksége arra, hogy bárki tanúskodjék az
emberről, mert ő maga is tudta, hogy mi lakik az emberben.
Jn 3
1 Volt a farizeusok
között egy Nikodémus nevű ember, a zsidók egyik vezető embere. 2
Ő egy éjjel elment Jézushoz, és így szólt hozzá: ,,Mester, tudjuk, hogy
Istentől jöttél tanítóul, mert senki sem képes megtenni azokat a jeleket,
amelyeket te teszel, hacsak nincs vele az Isten.'' 3 Jézus így válaszolt:
,,Bizony, bizony, mondom néked: ha valaki nem születik újonnan, nem láthatja
meg az Isten országát.'' 4 Nikodémus ezt kérdezte tőle: ,,Hogyan
születhetik az ember, amikor vén? Bemehet anyja méhébe és megszülethetik
ismét?'' 5 Jézus így felelt: ,,Bizony, bizony, mondom néked, ha valaki nem
születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába. 6 Ami
testtől született, test az, és ami Lélektől született, lélek az. 7 Ne
csodálkozz, hogy ezt mondtam neked: Újonnan kell születnetek. 8 A szél arra
fúj, amerre akar; hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hova megy: így
van mindenki, aki a Lélektől született.'' 9 Nikodémus megkérdezte
tőle: ,,Hogyan történhet meg mindez?'' 10 Jézus így válaszolt: ,,Te Izráel
tanítója vagy, és ezt nem tudod? 11 Bizony, bizony, mondom néked: amit tudunk,
azt szóljuk, és amit láttunk, arról teszünk bizonyságot, de nem fogadjátok el a
mi bizonyságtételünket. 12 Ha a földi dolgokról szóltam nektek, és nem hisztek,
akkor hogyan fogtok hinni, ha majd a mennyeiekről szólok nektek? 13 Mert
nem ment fel a mennybe senki, csak az, aki a mennyből szállt le, az
Emberfia. 14 És ahogyan Mózes felemelte a kígyót a pusztában, úgy kell az
Emberfiának is felemeltetnie, 15 hogy aki hisz, annak örök élete legyen
őbenne. 16 Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy
aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. 17 Mert az Isten
nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy
üdvözüljön a világ általa. 18 Aki hisz őbenne, az nem jut ítéletre, aki
pedig nem hisz, már ítélet alatt van, mert nem hitt az Isten egyszülött Fiának
nevében. 19 Az ítélet pedig azt jelenti, hogy a világosság eljött a világba, de
az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert a
cselekedeteik gonoszak. 20 Mert aki rosszat cselekszik, gyűlöli a világosságot,
és nem megy a világosságra, hogy le ne lepleződjenek a cselekedetei. 21
Aki pedig az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hogy kitűnjék
cselekedeteiről, hogy Isten szerint cselekedte azokat.'' 22 Jézus ezután
elment tanítványaival együtt Júdea földjére, ott tartózkodott velük, és
keresztelt. 23 János is keresztelt Ainonban, Szálim közelében, mert ott sok víz
volt, és az emberek odamentek és megkeresztelkedtek. 24 János ugyanis még nem
volt börtönbe vetve. 25 János tanítványai vitába szálltak a zsidókkal a
megtisztulásról. 26 Odamentek Jánoshoz, és ezt mondták neki: ,,Mester, aki
veled volt a Jordánon túl, akiről te bizonyságot tettél, íme, az
keresztel, és mindenki őhozzá megy.'' 27 János így válaszolt: ,,Semmit sem
szerezhet az ember, ha nem a mennyből adatott meg neki. 28 Ti magatok
tanúskodhattok arról, hogy megmondtam: Nem én vagyok a Krisztus, hanem
előtte küldettem el. 29 Akié a menyasszony, az a vőlegény, a
vőlegény barátja pedig, aki ott áll, és hallja őt, ujjongva örül a
vőlegény hangjának: ez az örömöm lett teljessé. 30 Neki növekednie kell,
nekem pedig kisebbé lennem. 31 Aki felülről jön, az felette van
mindenkinek. Aki a földről való, földi az, és földiekről szól. Aki a
mennyből jön ( az felette van mindenkinek:) 32 és arról tesz bizonyságot,
amit látott, és hallott, de bizonyságtételét senki sem fogadja el. 33 Aki
befogadta bizonyságtételét, az pecsétet tett arra, hogy Isten igaz. 34 Mert
akit az Isten küldött, az Isten beszédeit szólja, mert annak ő nem
mértékkel mérve adja a Lelket. 35 Az Atya szereti a Fiút, és kezébe adott
mindent. 36 Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki pedig nem
engedelmeskedik a Fiúnak, nem lát majd életet, hanem az Isten haragja marad
rajta.''
Jn 4
1 Amikor pedig
megtudta Jézus, hogy a farizeusok meghallották, hogy ő több tanítványt
szerez és keresztel, mint János - 2 bár maga Jézus nem keresztelt, hanem a
tanítványai - 3 elhagyta Júdeát, és elment ismét Galileába. 4 Samárián kellett
pedig átmennie, 5 és így jutott el Samária egyik városához, amelynek Sikár volt
a neve. Ez közel volt ahhoz a birtokhoz, amelyet Jákób adott fiának, Józsefnek.
6 Ott volt Jákób forrása. Jézus akkor az úttól elfáradva leült a forrásnál; az
idő délfelé járt. 7 Egy samáriai asszony jött vizet meríteni. Jézus így
szólt hozzá: ,,Adj innom!'' 8 Tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy
ennivalót vegyenek. 9 A samáriai asszony ezt mondta: ,,Hogyan? Te zsidó létedre
tőlem kérsz inni, mikor én samáriai vagyok?'' Mert a zsidók nem
érintkeztek a samáriaiakkal. 10 Jézus így válaszolt: ,,Ha ismernéd az Isten
ajándékát, és hogy ki az, aki így szól hozzád: Adj innom! te kértél volna
tőle, és ő adott volna neked élő vizet.'' 11 Az asszony így
szólt hozzá: ,,Uram, merítő edényed sincs, a kút is mély: honnan vennéd az
élő vizet? 12 Talán nagyobb vagy te atyánknál, Jákóbnál, aki ezt a kutat
adta nekünk, és aki maga is ebből ivott, sőt fiai és jószágai is?''
13 Jézus így válaszolt neki: ,,Aki ebből a vízből iszik, ismét
megszomjazik, 14 de aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé
meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne.'' 15 Az
asszony erre ezt mondta: ,,Uram, add nekem azt a vizet, hogy ne szomjazzam meg,
és ne kelljen idejárnom meríteni.'' 16 Jézus így szólt hozzá: ,,Menj el, hívd a
férjedet, és jöjj vissza!'' 17 Az asszony így válaszolt: ,,Nincs férjem.''
Jézus erre ezt mondta: ,,Jól mondtad, hogy férjed nincs, 18 mert öt férjed
volt, és akivel most élsz, nem férjed: ebben igazat mondtál.'' 19 Az asszony
ekkor így felelt: ,,Uram, látom, hogy próféta vagy. 20 A mi atyáink ezen a
hegyen imádták az Istent, ti pedig azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a
hely, ahol Istent imádni kell.'' 21 Jézus így válaszolt: ,,Higgy nekem asszony,
hogy eljön az óra, amikor nem is ezen a hegyen, nem is Jeruzsálemben imádjátok
az Atyát. 22 Ti azt imádjátok, akit nem ismertek, mi azt imádjuk, akit
ismerünk, mert az üdvösség a zsidók közül támad. 23 De eljön az óra, és az most
van, amikor az igazi imádói lélekben és igazságban imádják az Atyát, mert az
Atya is ilyen imádókat keres magának. 24 Az Isten Lélek, és akik imádják
őt, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk.'' 25 Az asszony így
felelt: ,,Tudom, hogy eljön a Messiás, akit Krisztusnak neveznek, és amikor
eljön, kijelent nekünk mindent.'' 26 Jézus ezt mondta neki: ,,Én vagyok az, aki
veled beszélek.''
27 Tanítványai éppen
ekkor jöttek meg, és csodálkoztak azon, hogy asszonnyal beszél, de mégsem
mondta egyikük sem: ,,Mit akarsz, vagy mit beszélsz vele?'' 28 Az asszony pedig
otthagyta korsóját, elment a városba, és szólt az embereknek: 29 ,,Jöjjetek,
lássátok azt az embert, aki megmondott nekem mindent, amit tettem: vajon nem
ez-e a Krisztus?'' 30 Erre azok elindultak a városból, és kimentek hozzá.
31 Közben kérték
őt a tanítványai: ,,Mester, egyél!'' 32 Ő pedig azt mondta nekik:
,,Nekem van eledelem, amit egyem, amiről ti nem tudtok.'' 33 A tanítványok
erre egymást kérdezték: ,,Valaki talán hozott neki enni?'' 34 Jézus ezt mondta
nekik: ,,Az én eledelem az, hogy teljesítsem annak akaratát, aki elküldött engem,
és bevégezzem az ő munkáját. 35 Vajon nem ti magatok mondjátok-e, hogy még
négy hónap, és jön az aratás? Íme, mondom nektek: emeljétek fel a szemeteket,
és lássátok meg, hogy a mezők már fehérek az aratásra. 36 Az arató
jutalmat kap, és begyűjti a termést az örök életre, hogy együtt örüljön a
vető és az arató. 37 Mert ebben az esetben igaz a közmondás, hogy: más a
vető, és más az arató. 38 Én elküldtelek titeket, hogy azt arassátok,
amiért nem ti fáradtatok: mások fáradoztak érte, ti pedig az ő munkájukba
álltatok be.''
39 Abból a városból
pedig a samáriaiak közül sokan hittek benne az asszony szava miatt, aki így
tanúskodott: ,,Megmondott nekem mindent, amit tettem.'' 40 Amikor tehát a
samáriaiak Jézushoz értek, kérték őt, hogy maradjon náluk. És ott maradt
két napig. 41 Az ő szavának sokkal többen hittek, 42 az asszonynak pedig
meg is mondták: ,,Már nem a te beszédedért hiszünk, hanem mert magunk hallottuk
és tudjuk, hogy valóban ő a világ üdvözítője.'' 43 Két nap múlva
pedig elment onnan Galileába, 44 bár maga Jézus tett bizonyságot arról, hogy
nincs becsülete a prófétának a saját hazájában. 45 Mégis, amikor Galileába
érkezett, befogadták őt azok a galileaiak, akik látták mindazt, amit
Jeruzsálemben tett az ünnepen, mivel ők is ott voltak. 46 Azután ismét a
galileai Kánába ment, ahol a vizet borrá változtatta. Kapernaumban pedig volt
egy királyi tisztviselő, akinek betegen feküdt a fia. 47 Amikor
meghallotta, hogy Jézus megérkezett Júdeából Galileába, elment hozzá, és kérte,
hogy jöjjön és gyógyítsa meg a fiát, mert halálán van. 48 Erre Jézus ezt mondta
neki: ,,Ha nem láttok jeleket és csodákat, nem hisztek.'' 49 A királyi
tisztviselő újra kérte őt: ,,Uram, jöjj, mielőtt meghal a
gyermekem.'' 50 Jézus erre így válaszolt: ,,Menj el, a te fiad él.'' Hitt az
ember a szónak, amelyet Jézus mondott neki, és elindult. 51 Még útban volt
hazafelé, amikor szembejöttek vele a szolgái a hírrel, hogy a gyermeke él. 52
Ekkor megkérdezte tőlük, hány órakor lett jobban. Azt mondták neki, hogy
tegnap délután egy órakor hagyta el a láz. 53 Megállapította tehát az apa, hogy
éppen abban az órában, amelyben ezt mondta neki Jézus: ,,A te fiad él.'' És
hitt ő, valamint egész háza népe. 54 Ezt pedig második jelként tette
Jézus, miután megérkezett Júdeából Galileába.
Jn 5
1 Ezek után ünnepük
volt a zsidóknak, és felment Jézus Jeruzsálembe. 2 Jeruzsálemben a Juh-kapunál
van egy medence, amelyet héberül Betesdának neveznek. Ennek öt oszlopcsarnoka
van. 3 A betegek, vakok, sánták, sorvadásosak tömege feküdt ezekben, ( és
várták a víz megmozdulását. 4 Mert az Úr angyala időnként leszállt a
medencére, és felkavarta a vizet: aki elsőnek lépett bele a víz
felkavarása után, egészséges lett, bármilyen betegségben is szenvedett). 5 Volt
ott egy ember, aki harmincnyolc éve szenvedett betegségében. 6 Amikor látta
Jézus, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy már milyen hosszú ideje, megkérdezte
tőle: ,,Akarsz-e meggyógyulni?'' 7 A beteg így válaszolt neki: ,,Uram,
nincs emberem, hogy amint felkavarodik a víz, beemeljen a medencébe: amíg én
megyek, más lép be előttem.'' 8 Jézus azt mondta neki: ,,Kelj fel, vedd az
ágyadat és járj!'' 9 És azonnal egészséges lett ez az ember, felvette az ágyát,
és járt. Aznap pedig szombat volt.
10 A zsidók ekkor így
szóltak a meggyógyított emberhez: ,,Szombat van, nem szabad felvenned az
ágyadat.'' 11 Ő így válaszolt nekik: ,,Aki meggyógyított, az mondta nekem:
Vedd az ágyadat, és járj!'' 12 Megkérdezték tőle: ,,Ki az az ember, aki
azt mondta neked: Vedd fel és járj!?'' 13 De a meggyógyított ember nem tudta, hogy
ki az, mert Jézus félrehúzódott az ott tartózkodó sokaság miatt. 14 Ezek után
találkozott vele Jézus a templomban, és ezt mondta neki: ,,Íme, meggyógyultál,
többé ne vétkezz, hogy valami rosszabb ne történjék veled.'' 15 Elment ez az
ember, és megmondta a zsidóknak, hogy Jézus az, aki meggyógyította. 16 A zsidók
ezért üldözni kezdték Jézust, mert szombaton tette ezt. 17 Jézus így szólt
hozzájuk: ,,Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom.'' 18
Ezért azután a zsidók még inkább meg akarták ölni, mert nemcsak megtörte a
szombatot, hanem saját Atyjának is nevezte Istent, és így egyenlővé tette
magát az Istennel.
19 Megszólalt tehát
Jézus, és ezeket mondta nekik: ,,Bizony, bizony, mondom néktek: a Fiú önmagától
semmit sem tehet, csak ha látja, hogy mit tesz az Atya; mert amit ő tesz,
azt teszi a Fiú is, hozzá hasonló módon. 20 Mert az Atya szereti a Fiút, és
mindent megmutat neki, amit ő tesz. Sőt még nagyobb feladatokat is
fog rábízni, hogy ti csodálkozzatok. 21 Mert ahogy az Atya feltámasztja a
halottakat, és életre kelti őket, úgy a Fiú is életre kelti azokat, akiket
akar. 22 Az Atya nem is ítél senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta
át, 23 hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, ahogyan az Atyát tisztelik. Aki nem
tiszteli a Fiút, az nem tiszteli az Atyát sem, aki őt elküldte. 24 Bizony,
bizony, mondom néktek: aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött
engem, annak örök élete van; sőt ítéletre sem megy, hanem átment a
halálból az életbe. 25 Bizony, bizony, mondom néktek, hogy eljön az óra, és az
most van, amikor a halottak hallják az Isten Fiának a hangját, és akik
meghallották, élni fognak. 26 Mert ahogyan az Atyának van önmagában élete, úgy
a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában. 27 Sőt arra is adott
neki hatalmat, hogy ítéletet tartson, mert ő az Emberfia. 28 Ne
csodálkozzatok ezen, mert eljön az óra, amelyben mindazok, akik a sírban
vannak, meghallják az ő hangját, 29 és kijönnek. Akik a jót tették, az
életre támadnak fel; akik pedig a rosszat cselekedték, az ítéletre támadnak
fel. 30 Én önmagamtól nem tehetek semmit: ahogyan tőle hallom, úgy ítélek;
és az én ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak az
akaratát, aki elküldött engem.'' 31 ,,Ha én magamról tennék bizonyságot, az én
bizonyságtételem nem volna igaz. 32 Más az, aki bizonyságot tesz énrólam, és
tudom, hogy igaz az a bizonyságtétel, amellyel rólam tanúskodik. 33 Ti
elküldtetek Jánoshoz, és ő bizonyságot tett az igazságról. 34 Én azonban
nem embertől kapom a bizonyságtételt, hanem azért mondom ezeket, hogy ti
üdvözüljetek. 35 Ő volt az égő és világító fáklya, de ti csak egy
ideig akartatok az ő világosságában örvendezni. 36 Nekem azonban Jánosénál
nagyobb bizonyságtételem van. Mert a feladatok, amelyeket az Atya rám bízott,
hogy teljesítsem azokat, tehát azok a cselekedetek, amelyeket elvégzek: maguk
tesznek bizonyságot arról, hogy engem az Atya küldött el. 37 De az Atya is, aki
elküldött engem, bizonyságot tett rólam. Az ő hangját nem hallottátok
soha, arcát sem láttátok, 38 és az igéje
sincs meg bennetek maradandóan, mert abban, akit ő elküldött, nem hisztek.
39 Ti azért kutatjátok az Írásokat, mert azt gondoljátok, hogy azokban van az
örök életetek: pedig azok rólam tesznek bizonyságot, 40 és mégsem akartok
hozzám jönni, hogy életetek legyen. 41 Én nem fogadok el dicsőséget
emberektől, 42 rólatok viszont tudom, hogy nincs meg bennetek az Isten
szeretete. 43 Én az Atyám nevében jöttem, mégsem fogadtatok be; ha más a maga
nevében jön, azt befogadjátok. 44 Hogyan tudnátok hinni ti, akik egymástól fogadtok
el dicsőséget, de azt a dicsőséget, amely az egy Istentől van,
nem keresitek? 45 Ne gondoljátok, hogy én foglak vádolni benneteket az Atyánál.
Van, aki vádol benneteket: Mózes, akiben ti reménykedtek. 46 Mert ha hinnétek
Mózesnek, hinnétek nekem: mert énrólam írt ő. 47 Ha pedig az ő
írásainak nem hisztek, akkor az én beszédeimnek hogyan hinnétek?''
Jn 6
1 Jézus ezután elment
a Galileai-tengernek, a Tiberiás tavának túlsó partjára. 2 Nagy sokaság követte
őt, mert látták azokat a jeleket, amelyeket a betegeken tett. 3 Jézus
pedig felment a hegyre, és ott leült a tanítványaival együtt. 4 Közel volt a
húsvét, a zsidók ünnepe. 5 Amikor Jézus körültekintett és látta, hogy nagy
sokaság közeledik hozzá, így szólt Fülöpnek: ,,Honnan vegyünk kenyeret, hogy ezek
ehessenek?'' 6 Ezt pedig azért kérdezte tőle, hogy próbára tegye, mert
ő már tudta, mit fog tenni. 7 Fülöp így válaszolt neki: ,,Kétszáz dénár
árú kenyér sem elég nekik, hogy mindenki kapjon valami keveset.'' 8 Egyik
tanítványa, András, a Simon Péter testvére így szólt hozzá: 9 ,,Van itt egy
gyermek, akinél van öt árpakenyér és két hal, de mi ez ennyinek?'' 10 Jézus ezt
mondta: ,,Ültessétek le az embereket.'' Nagy fű volt azon a helyen.
Letelepedtek tehát a férfiak, szám szerint mintegy ötezren. 11 Jézus pedig
vette a kenyereket, hálát adott, és kiosztotta az ott ülőknek; ugyanúgy
osztott a halakból is, amennyit kívántak. 12 Amikor pedig jóllaktak, így szólt
tanítványaihoz: ,,Szedjétek össze a felesleges darabokat, hogy semmi ne menjen
kárba.'' 13 Összeszedték tehát, és tizenkét kosarat töltöttek meg az öt
árpakenyérből való darabokkal, amelyek feleslegesek voltak azoknak, akik
ettek. 14 Az emberek látva a jelt, amelyet tett, ezt mondták: ,,Ez valóban az a
próféta, akinek el kellett jönnie a világba.'' 15 Amikor pedig Jézus
észrevette, hogy érte akarnak jönni, és el akarják ragadni, hogy királlyá
tegyék, visszavonult ismét a hegyre egymagában. 16 Estefelé lementek
tanítványai a tengerhez, 17 hajóra szálltak, és átmentek a tenger túlsó
partjára, Kapernaumba. Sötét volt már, és még mindig nem ment oda hozzájuk
Jézus; 18 a tenger pedig háborgott, mert nagy szél fújt. 19 Közben eljutottak
mintegy huszonöt vagy harminc futamnyira, amikor meglátták, hogy Jézus a
tengeren jár, és közeledik a hajóhoz. Megrémültek, 20 de Jézus megszólalt: ,,Én
vagyok, ne féljetek!'' 21 Ekkor fel akarták venni a hajóra, de a hajó
egyszeriben odaért a partra, ahová tartottak. 22 Másnap a tenger túlsó partján
maradt sokaság megállapította, hogy ott nem volt más hajó, csak egy, és hogy Jézus
nem szállt be tanítványaival együtt abba a hajóba, hanem csupán a tanítványai
mentek el. 23 Ellenben Tiberiásból jöttek hajók, annak a helynek a közelébe,
ahol a kenyeret ették, miután hálát adott az Úr. 24 Amikor tehát látta a
sokaság, hogy sem Jézus, sem a tanítványai nincsenek ott, beszálltak a hajókba,
elmentek Kapernaumba, és keresték Jézust. 25 Amikor megtalálták a tenger túlsó
partján, megkérdezték tőle: ,,Mester, mikor jöttél ide?'' 26 Jézus ezt
válaszolta nekik: ,,Bizony, bizony, mondom néktek, nem azért kerestek engem,
mert jeleket láttatok, hanem azért, mert ettetek a kenyerekből és
jóllaktatok. 27 Ne veszendő eledelért fáradozzatok, hanem az örök életre
megmaradó eledelért, amelyet az Emberfia ad majd nektek, mert őt pecsétjével
igazolta az Isten.'' 28 Ekkor megkérdezték tőle: ,,Mit tegyünk, hogy
Istennek tetsző dolgokat cselekedjünk?'' 29 Jézus ezt felelte nekik: ,,Az
az Istennek tetsző dolog, hogy higgyetek abban, akit ő küldött.'' 30
Erre megkérdezték: ,,És te milyen jelt mutatsz, hogy miután láttuk, higgyünk
neked? Mit cselekszel? 31 Atyáink a mannát ették a pusztában, ahogyan meg van
írva: Mennyei kenyeret adott nekik enni.'' 32 Jézus pedig így válaszolt nekik:
,,Bizony, bizony, mondom néktek, nem Mózes adta nektek a mennyei kenyeret, hanem
az én Atyám adja nektek az igazi mennyei kenyeret. 33 Mert az Isten kenyere a
mennyből száll le, és életet ad a világnak.'' 34 Erre ezt mondták neki:
,,Uram, add nekünk mindig ezt a kenyeret!'' 35 Jézus azt mondta nekik: ,,Én
vagyok az élet kenyere: aki énhozzám jön, nem éhezik meg, és aki énbennem hisz,
nem szomjazik meg soha. 36 De megmondtam nektek: láttatok ugyan engem, és
mégsem hisztek. 37 Akit nekem ad az Atya, az mind énhozzám jön, és aki énhozzám
jön, azt én nem küldöm el; 38 mert nem azért szálltam le a mennyből, hogy
a magam akaratát tegyem, hanem hogy annak az akaratát, aki elküldött engem. 39
Annak pedig, aki elküldött engem, az az akarata, hogy abból, amit nekem adott,
semmit se veszítsek el, hanem feltámasszam az utolsó napon. 40 Mert az én
Atyámnak az az akarata, hogy annak, aki látja a Fiút, és hisz benne, örök élete
legyen; én pedig feltámasztom őt az utolsó napon.''
41 A zsidók ekkor
zúgolódni kezdtek ellene, mert ezt mondta: ,,Én vagyok az a kenyér, amely a
mennyből szállott le'' - 42 és azt kérdezték: ,,Nem Jézus ez, a József
fia, akinek ismerjük apját és anyját? Akkor hogyan mondhatja: A mennyből
szálltam le?'' 43 Jézus így válaszolt nekik: ,,Ne zúgolódjatok egymás között!
44 Senki sem jöhet énhozzám, ha nem vonzza őt az Atya, aki elküldött
engem. Én pedig feltámasztom az utolsó napon. 45 Meg van írva a prófétáknál: És
mindnyájan Istentől tanítottak lesznek. Aki az Atyától hallott és tanult,
az mind énhozzám jön. 46 Nem mintha bárki látta volna az Atyát: csak aki az
Istentől van, az látta az Atyát. 47 Bizony, bizony, mondom néktek: aki
hisz, annak örök élete van. 48 Én vagyok az élet kenyere. 49 Atyáitok a mannát
ették a pusztában, mégis meghaltak. 50 De ez az a kenyér, amely a mennyből
szállt le, hogy aki eszik belőle, meg ne haljon: 51 Én vagyok az az
élő kenyér, amely a mennyből szállt le: ha valaki eszik ebből a
kenyérből, élni fog örökké, mert az a kenyér, amelyet én adok oda a világ
életéért, az az én testem.'' 52 A zsidók erre vitatkozni kezdtek egymással, és
ezt kérdezték: ,,Hogyan adhatná ez nekünk a testét eledelül?'' 53 Jézus így
szólt hozzájuk: ,,Bizony, bizony, mondom néktek: ha nem eszitek az Emberfia
testét, és nem isszátok a vérét, nincsen élet tibennetek. 54 Aki eszi az én
testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom
őt az utolsó napon. 55 Mert az én testem igazi étel, és az én vérem igazi
ital. 56 Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az énbennem marad, és
én őbenne. 57 Ahogyan engem az élő Atya küldött el, és én az Atya
által élek, úgy az is, aki engem eszik, élni fog énáltalam. 58 Ez az a kenyér,
amely a mennyből szállt le; ez nem olyan, mint amilyet atyáitok ettek, és
mégis meghaltak: aki ezt a kenyeret eszi, élni fog örökké.'' 59 Ezeket a
zsinagógában mondta, amikor Kapernaumban tanított. 60 Tanítványai közül sokan,
amikor ezt hallották, így szóltak: ,,Kemény beszéd ez: ki hallgathatja
őt?'' 61 Mivel pedig Jézus magától is tudta, hogy ezért zúgolódnak
tanítványai, így szólt hozzájuk: ,,Ez megbotránkoztat titeket? 62 Hát ha majd meglátjátok
az Emberfiát felmenni oda, ahol előzőleg volt? 63 A lélek az, aki
életre kelt, a test nem használ semmit: azok a beszédek, amelyeket én mondtam
nektek: lélek és élet. 64 De vannak közöttetek néhányan, akik nem hisznek.''
Mert Jézus kezdettől fogva tudta, hogy kik azok, akik nem hisznek, és ki
az, aki el fogja árulni őt. 65 És így folytatta: ,,Ezért mondtam nektek,
hogy senki sem jöhet hozzám, ha nem adta meg ezt neki az Atya.''
66 Ettől fogva
tanítványai közül sokan visszavonultak, és nem jártak vele többé. 67 Jézus
ekkor megkérdezte a tizenkettőtől: ,,Vajon ti is el akartok menni?''
68 Simon Péter így felelt: ,,Uram, kihez mennénk? Örök élet beszéde van nálad.
69 És mi hisszük és tudjuk, hogy te vagy az Istennek Szentje.'' 70 Jézus így
válaszolt nekik: ,,Nem én választottalak-e ki titeket, a tizenkettőt? Egy
közületek mégis ördög.'' 71 Júdás Iskáriótesre, Simon fiára mondta ezt, mert ez
akarta őt elárulni, pedig egy volt a tizenkettő közül.
Jn 7
1 Jézus ezután
Galileát járta. Nem akart ugyanis Júdeában tartózkodni, mivel a zsidók meg
akarták ölni. 2 Közel volt a zsidók ünnepe, a lombsátor-ünnep. 3 Testvérei
ekkor ezt mondták neki: ,,Menj el innen, és eredj Júdeába, hadd lássák a
tanítványaid is a te dolgaidat, amelyeket cselekszel. 4 Mert senki sem
cselekszik semmit titokban, aki azt akarja, hogy nyilvánosan elismerjék
őt. Ha ilyeneket cselekszel, tedd ismertté magadat a világ előtt.'' 5
Mert a testvérei sem hittek benne. 6 Jézus pedig így szólt hozzájuk: ,,Az én
időm még nincs itt, nektek azonban minden idő alkalmas. 7 Titeket nem
gyűlölhet a világ, de engem gyűlöl, mert én arról tanúskodom, hogy a
cselekedetei gonoszak. 8 Ti menjetek fel az ünnepre, én erre az ünnepre még nem
megyek fel, mert az én időm még nem jött el.'' 9 Ezeket mondta nekik, és
ott maradt Galileában.
10 Miután azonban
elindultak testvérei az ünnepre, akkor ő is felment, nem nyíltan, hanem -
amennyire lehetett - titokban. 11 A zsidók pedig keresték őt az ünnepen,
és kérdezgették: ,,Hol van ő?'' 12 És sokat suttogtak róla a sokaságban:
némelyek azt mondták róla, hogy jó, mások viszont ezt mondták: ,,Nem az,
sőt félrevezeti a népet.'' 13 De nyilvánosan senki sem beszélt róla, mert
féltek a zsidóktól. 14 Már az ünnepi hét fele elmúlt, amikor Jézus felment a
templomba, és tanítani kezdett. 15 Csodálkoztak a zsidók ezen, és ezt
kérdezték: ,,Hogyan ismerheti ez az Írást, hiszen nem is tanulta?'' 16 Jézus
erre így válaszolt nekik: ,,Az én tanításom nem az enyém, hanem azé, aki
elküldött engem. 17 Ha valaki kész cselekedni az ő akaratát, felismeri
erről a tanításról, hogy vajon Istentől való-e, vagy én magamtól
szólok. 18 Aki magától szól, a saját dicsőségét keresi, aki pedig annak
dicsőségét keresi, aki elküldte őt, az igaz, abban nincs hamisság. 19
Nem Mózes adta-e nektek a törvényt? De közületek senki sem tartja meg a
törvényt. Miért akartok engem megölni?'' 20 A sokaság erre ezt mondta: ,,Ördög
van benned: ki akar téged megölni?'' 21 Jézus így válaszolt nekik: ,,Egyetlen
dolgot vittem véghez, és mindnyájan megütköztök rajta. 22 Minthogy a
körülmetélkedést Mózes rendelte el nektek - nem mintha Mózestől volna,
hanem az atyáktól van - és szombaton is körülmetélitek az embert. 23 Ha
körülmetélitek az embert szombaton, hogy ne sértsék meg Mózes törvényét, akkor
miért haragusztok énrám, hogy egy embert teljesen meggyógyítottam szombaton? 24
Ne ítéljetek látszat szerint, hanem hozzatok igazságos ítéletet.''
25 A jeruzsálemiek
közül ekkor így szóltak némelyek: ,,Vajon nem ő az, akit meg akarnak ölni?
26 És íme, nyilvánosan beszél, és semmit sem szólnak ellene. Talán felismer ték
a vezetők, hogy ő a Krisztus? 27 Csakhogy róla tudjuk, honnan való;
amikor azonban eljön a Krisztus, róla senki sem tudja majd, honnan való.'' 28
Amikor Jézus a templomban tanított, hangosan kiáltva szólt: ,,Ti ismertek engem,
tudjátok is, honnan való vagyok; de én mégsem önmagamtól jöttem, hanem az, aki
engem elküldött, igaz, ti őt nem ismeritek. 29 Én ismerem őt, hiszen
tőle származom, és ő küldött el engem.'' 30 El akarták fogni tehát,
de senki sem vetette rá a kezét, mert még nem jött el az ő órája. 31 A
sokaságból sokan hittek benne, és ezt mondták: ,,A Krisztus, amikor eljön,
tesz-e több jelt, mint amennyit ez tett?'' 32 Meghallották a farizeusok, hogy a
sokaság ezeket suttogja róla, és szolgákat küldtek a főpapok és a
farizeusok, hogy fogják el őt. 33 Jézus ekkor így szólt: ,,Még egy kis
ideig veletek vagyok, de elmegyek ahhoz, aki elküldött engem. 34 Kerestek majd
engem, de nem találtok meg, mert ahol én vagyok, oda ti nem jöhettek.'' 35 A
zsidók erre így beszéltek egymás között: ,,Hova akar menni, hogy nem találjuk
meg? Talán a görögök között lévő szórványba készül, és a görögöket akarja
tanítani? 36 Miféle beszéd ez: Kerestek majd engem, de nem találtok, mert ahol
én vagyok, oda ti nem jöhettek?''
37 Az ünnep utolsó nagy
napján felállt Jézus, és így kiáltott: ,,Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és
igyék! 38 Aki hisz énbennem, ahogy az Írás mondta, annak belsejéből
élő víz folyamai ömlenek!'' 39 Ezt pedig a Lélekről mondta, akit a
benne hívők fognak kapni, mert még nem adatott a Lélek, mivel Jézus még
nem dicsőült meg. 40 A sokaságból azok, akik hallották ezt az igét, ezt
mondták: ,,Valóban ez a próféta.'' 41 Mások így szóltak: ,,A Krisztus ez.''
Többen pedig ezt mondták rá: ,,Csak nem Galileából jön el a Krisztus? 42 Nem az
Írás mondta-e, hogy Dávid magvából és Betlehemből, abból a faluból, ahol
Dávid élt, jön el a Krisztus?'' 43 Ellentét támadt tehát miatta a sokaságban:
44 némelyek közülük el akarták fogni, de senki sem vetette rá a kezét.
45 A szolgák ekkor
visszamentek a főpapokhoz és farizeusokhoz, akik ezt kérdezték tőlük:
,,Miért nem hoztátok ide?'' 46 A szolgák így feleltek: ,,Ember még így soha nem
beszélt, ahogyan ő.'' 47 A farizeusok ezt mondták nekik: ,,Titeket is
megtévesztett? 48 Vajon a vezetők vagy a farizeusok közül hitt-e benne
valaki? 49 De ez a sokaság, amely nem ismeri a törvényt, átkozott!'' 50 Ekkor
Nikodémus, aki korábban már járt nála, és közülük való volt, így szólt
hozzájuk: 51 ,,Elítéli-e az embert a mi törvényünk, míg ki nem hallgatták, és meg
nem tudták tőle, hogy mit tett?'' 52 Azok pedig így válaszoltak neki:
,,Talán te is galileai vagy? Nézz utána és lásd be, hogy Galileából nem támad
próféta.'' ( 53 Ezután mindenki hazament.
Jn 8
1 Jézus pedig kiment
az Olajfák hegyére. 2 De korán reggel ismét megjelent a templomban, és az egész
nép hozzásereglett; ő pedig leült, és tanította őket. 3 Ekkor
odavezettek az írástudók és a farizeusok egy asszonyt, akit házasságtörésen
értek, középre állították, 4 és így szóltak Jézushoz: ,,Mester, ezt az asszonyt
házasságtörés közben tetten érték. 5 Mózes azt parancsolta nekünk a törvényben,
hogy kövezzük meg az ilyeneket. Hát te mit mondasz?'' 6 Ezt azért mondták, hogy
próbára tegyék, és legyen mivel vádolniuk őt. Jézus pedig lehajolt, és
ujjával írt a földre. 7 Amikor továbbra is faggatták, felegyenesedett, és ezt
mondta nekik: ,,Aki bűntelen közületek, az vessen rá először követ.''
8 És lehajolva tovább írt a földre. 9 Azok pedig ezt hallva, egymás után
kimentek, kezdve a véneken, és egyedül ő meg az asszony maradt ott a
középen. 10 Mikor pedig Jézus felegyenesedett, és senkit sem látott az
asszonyon kívül, így szólt hozzá: ,,Hol vannak a vádlóid? Senki sem ítélt el
téged?'' 11 Ő így felelt: ,,Senki, Uram.'' Jézus pedig ezt mondta neki:
,,Én sem ítéllek el téged, menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz!'') 12
Jézus ismét megszólalt, és ezt mondta nekik: ,,Én vagyok a világ világossága:
aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága. 13 A
farizeusok ekkor ezt mondták neki: ,,Te önmagadról teszel bizonyságot: a te
bizonyságtételed nem igaz.'' 14 Jézus így válaszolt nekik: ,,Még ha én
önmagamról teszek is bizonyságot, akkor is igaz a bizonyságtételem, mert tudom,
honnan jöttem, és hová megyek, ti azonban nem tudjátok, honnan jövök, vagy hová
megyek. 15 Ti test szerint ítéltek. Én nem ítélkezem senki felett. 16 De még ha
ítélkezem is, igaz az én ítéletem, mert nem egyedül vagyok, hanem én és az
Atya, aki elküldött engem. 17 Márpedig a ti törvényetekben is meg van írva,
hogy két embernek a tanúságtétele igaz. 18 Én önmagamról teszek bizonyságot, és
bizonyságot tesz rólam az Atya is, aki elküldött engem.'' 19 Erre megkérdezték
tőle: ,,Hol van a te Atyád?'' Jézus így válaszolt: ,,Sem engem nem
ismertek, sem az én Atyámat: ha engem ismernétek, Atyámat is ismernétek.''
20 Mindezeket a
kincstárnál mondta Jézus, amikor tanított a templomban, és senki sem fogta el,
mert még nem jött el az ő órája. 21 Majd Jézus ismét szólt hozzájuk: ,,Én
elmegyek, és keresni fogtok engem, de a bűnötökben haltok meg: ahova én
megyek, oda ti nem jöhettek.'' 22 Erre ezt mondták a zsidók: ,,Talán megöli
magát, hogy azt mondja: Ahova én megyek, oda ti nem jöhettek?'' 23 Ő így
folytatta: ,,Ti lentről származtok, én pedig fentről származom; ti e
világból származtok, én nem e világból származom. 24 Ezért mondtam nektek, hogy
meghaltok bűneitekben: mert ha nem hiszitek, hogy én vagyok, meghaltok
bűneitekben.'' 25 Megkérdezték tehát tőle: ,,Ki vagy te?'' Jézus így
válaszolt nekik: ,,Az, akinek eleitől fogva mondom magamat. 26 Sok mindent
kellene mondanom rólatok és ítélnem
felőletek, de aki elküldött engem, igaz, és én azt mondom a világban, amit
tőle hallottam.'' 27 Ők nem ismerték fel, hogy az Atyáról szólt nekik.
28 Jézus tehát ezt mondta: ,,Amikor felemelitek az Emberfiát, akkor tudjátok
meg, hogy én vagyok, és önmagamtól nem teszek semmit, hanem ahogyan az Atya
tanított engem, úgy mondom ezeket. 29 És aki elküldött engem, velem van: nem
hagyott egyedül, mert mindig azt teszem, ami neki kedves.'' 30 Amikor ezeket
mondta, sokan hittek benne. 31 Így szólt akkor Jézus azokhoz a zsidókhoz, akik
hittek benne: ,,Ha ti megtartjátok az én igémet, valóban tanítványaim vagytok;
32 megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket.'' 33 Ők
ezt kérdezték tőle: ,,Ábrahám utódai vagyunk, és soha nem voltunk szolgái
senkinek: hogyan mondhatod hát, hogy szabadokká lesztek?'' 34 Jézus így
válaszolt nekik: ,,Bizony, bizony, mondom néktek, hogy aki bűnt
cselekszik, a bűn szolgája. 35 A szolga pedig nem marad a házban örökre: a
fiú marad ott örökre. 36 Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok
lesztek.'' 37 ,,Tudom, hogy Ábrahám utódai vagytok, de ti meg akartok ölni,
mert az én igémnek nincs helye bennetek. 38 Én azt mondom, amit az én Atyámnál
láttam, és ti is azt teszitek, amit a ti atyátoktól hallottatok.'' 39 Ezt
mondták neki: ,,A mi atyánk Ábrahám.'' Jézus így szólt hozzájuk: ,,Ha Ábrahám
gyermekei volnátok, Ábrahám cselekedeteit tennétek. 40 De ti meg akartok engem
ölni, olyan valakit, aki azt az igazságot hirdettem nektek, amelyet az
Istentől hallottam: Ábrahám ezt nem tette volna. 41 Ti ugyanazt
cselekszitek, mint atyátok.'' Ezt mondták neki: ,,Mi nem paráznaságból
születtünk: egy atyánk van, az Isten.'' 42 Jézus így szólt hozzájuk: ,,Ha az
Isten volna a ti Atyátok, szeretnétek engem, mert én az Istentől indultam
el, és tőle jövök; nem magamtól jöttem, hanem ő küldött el engem. 43
Miért nem értitek az én beszédemet? Mert hallani sem bírtátok az én igémet. 44
Ti atyátok 45 Mivel pedig én az igazságot mondom, nem hisztek nekem. 46
Közületek ki tud rám bűnt bizonyítani? Ha az igazságot mondom, miért nem
hisztek nekem? 47 Aki az Istentől van, hallja az Isten beszédeit; ti azért
nem halljátok, mert nem az Istentől valók vagytok.'' 48 Azután így szóltak
hozzá a zsidók: ,,Vajon nem jól mondjuk, hogy samáriai vagy te, és ördög van
benned?'' 49 Jézus így válaszolt: ,,Bennem nincsen ördög, ellenben én tisztelem
az én Atyámat, ti pedig gyaláztok engem. 50 Én nem keresem a magam
dicsőségét: van, aki keresi, és ő majd ítéletet mond. 51 Bizony,
bizony, mondom néktek, ha valaki megtartja az én igémet, nem lát halált soha.''
52 A zsidók ezt mondták neki: ,,Most már tudjuk, hogy ördög van benned. Ábrahám
meghalt, a próféták is meghaltak, te pedig azt mondod: Ha valaki megtartja az
én igémet, az nem ízleli meg a halált soha. 53 Te nagyobb vagy atyánknál,
Ábrahámnál, aki meghalt? A próféták is meghaltak! Kinek tartod magadat?'' 54
Jézus így válaszolt: ,,Ha én dicsőíteném magamat, a dicsőségem semmi
volna: az én Atyám az, aki megdicsőít engem, akiről ti azt mondjátok,
hogy a ti Istenetek, 55 pedig nem ismeritek őt; én azonban ismerem. Ha azt
mondanám, hogy nem ismerem, hozzátok hasonlóvá, hazuggá lennék; de én ismerem
őt, és megtartom az ő igéjét. 56 Ábrahám, a ti atyátok ujjongott azon,
hogy megláthatja az én napomat: meg is látta, és örült is.'' 57 A zsidók erre
ezt mondták neki: ,,Ötvenéves sem vagy, és láttad Ábrahámot?'' 58 Jézus így
felelt nekik: ,,Bizony, bizony, mondom néktek, mielőtt Ábrahám lett volna:
én vagyok.'' 59 Erre köveket ragadtak, hogy megkövezzék, de Jézus
elrejtőzött, és kiment a templomból.
Jn 9
1 Amikor Jézus
továbbment, meglátott egy születése óta vak embert. 2 Tanítványai megkérdezték
tőle: ,,Mester, ki vétkezett: ez vagy a szülei, hogy vakon született?'' 3
Jézus így válaszolt: ,,Nem ő vétkezett, nem is a szülei, hanem azért van
ez így, hogy nyilvánvalóvá legyenek rajta Isten cselekedetei. 4 Nekünk - amíg
nappal van - annak a cselekedeteit kell végeznünk, aki elküldött engem. Mert
eljön az éjszaka, amikor senki sem munkálkodhat. 5 Amíg a világban vagyok, a
világ világossága vagyok.'' 6 Ezt mondta, és a földre köpött, sarat csinált a
nyállal, és rákente a sarat a vakon született ember szemeire, 7 majd így szólt
hozzá: ,,Menj el, mosakodj meg a Siloám-tavában'' - ami azt jelenti: küldött.
Az pedig elment, megmosakodott, és már látott, amikor vis szatért.
8 A szomszédok pedig,
és azok, akik látták azelőtt, hogy koldus volt, így szóltak: ,,Nem ő
az, aki itt szokott ülni és koldulni?'' 9 Egyesek azt mondták, hogy ez az,
mások pedig azt, hogy nem, csak hasonlít hozzá. De ő kijelentette: ,,Én
vagyok az.'' 10 Erre ezt kérdezték tőle: ,,Akkor hogyan nyílt meg a
szemed?'' 11 Ő így válaszolt: ,,Az az ember, akit Jézusnak hívnak, sarat
csinált, megkente a szemeimet, és azt mondta nekem: Menj a Siloámhoz, és
mosakodj meg. Elmentem tehát, megmosakodtam, és most látok.'' 12 Megkérdezték
tőle: ,,Hol van ő?'' ,, Nem tudom'' - felelte. 13 Ezt a nemrég még
vak embert a farizeusok elé vezették. 14 Az a nap pedig, amelyen Jézus a sarat
csinálta, és megnyitotta a szemét, szombat volt. 15 Ekkor a farizeusok is
megkérdezték tőle, hogyan jött meg a látása. Ő ezt mondta nekik:
,,Sarat tett a szemeimre, aztán megmosakodtam, és most látok.'' 16 Erre a
farizeusok közül néhányan ezt mondták: ,,Nem Istentől való ez az ember,
mert nem tartja meg a szombatot.'' Mások így szóltak: ,,Hogyan tehetne
bűnös ember ilyen jeleket?'' És meghasonlás támadt köztük. 17 Ezért ismét
a vakhoz fordultak: ,,Te mit mondasz őróla, hogy megnyitotta szemedet?''
Ő azt mondta, hogy próféta. 18 A zsidók azonban nem hitték el róla, hogy
vak volt, és megjött a látása, amíg oda nem hívták a szüleit, 19 és meg nem
kérdezték tőlük: ,,A ti fiatok ez, akiről azt állítjátok, hogy vakon
született? Akkor hogyan lehetséges, hogy most lát?'' 20 Szülei pedig így
válaszoltak: ,,Azt tudjuk, hogy ez a mi fiunk, és hogy vakon született, 21 de
hogy most mimódon lát, azt nem tudjuk, és hogy ki nyitotta meg a szemét, azt
sem tudjuk. Tőle kérdezzétek meg, nagykorú már, majd ő beszél
önmagáról.'' 22 Ezt azért mondták a szülei, mert féltek a zsidóktól, mivel a
zsidók már megegyeztek abban, hogy ha valaki Krisztusnak vallja őt, azt ki
kell zárni a zsinagógából. 23 Ezért mondták a szülei: ,,Nagykorú már, tőle
kérdezzétek meg.''
24 Odahívták tehát másodszor
is a nemrég még vak embert, és ezt mondták neki: ,,Dicsőítsd az Istent: mi
tudjuk, hogy ez az ember bűnös.'' 25 Erre ő így válaszolt: ,,Hogy
bűnös-e, nem tudom. Egyet tudok: bár vak voltam, most látok.'' 26 Ekkor
megkérdezték tőle: ,,Mit tett veled? Hogyan nyitotta meg a szemedet?'' 27
Ő így válaszolt: ,,Megmondtam már nektek, de nem hallgattatok rám. Miért
akarjátok ismét hallani? Talán ti is a tanítványai akartok lenni?'' 28
Megszidták, és ezt mondták: ,,Te vagy az ő tanítványa, mi a Mózes tanítványai
vagyunk. 29 Mi tudjuk, hogy Mózeshez szólt az Isten, de erről azt sem
tudjuk, hogy honnan való.'' 30 Az ember így válaszolt nekik: ,,Ebben az a
csodálatos, hogy ti nem tudjátok, honnan való, mégis megnyitotta a szememet. 31
Tudjuk, hogy az Isten nem hallgat meg bűnösöket; de ha valaki
istenfélő, és az ő akaratát cselekszi, azt meghallgatja. 32 Örök
idők óta nem hallotta senki, hogy valaki megnyitotta volna egy vakon
született ember szemét. 33 Ha ő nem volna Istentől való, semmit sem
tudott volna tenni.'' 34 Erre így feleltek neki: ,,Te mindenestől
bűnben születtél, és te tanítasz minket?'' És kiközösítették. 35
Meghallotta Jézus, hogy kiközösítették, és amikor találkozott vele, megkérdezte
tőle: ,,Hiszel te az Emberfiában?'' 36 Ő így válaszolt: ,,Ki az,
Uram, hogy higgyek benne?'' 37 Jézus így felelt neki: ,,Látod őt, és aki
veled beszél, ő az.'' 38 Erre az ember így szólt: ,,Hiszek, Uram.'' És
leborulva imádta őt.
39 Jézus pedig ezt
mondta: ,,Én ítéletre jöttem e világra, hogy akik nem látnak, lássanak, és akik
látnak, vakká legyenek.'' 40 Meghallották ezt azok a farizeusok, akik a
közelében voltak, és ezt kérdezték tőle: ,,Talán mi is vakok vagyunk?'' 41
Jézus ezt mondta nekik: ,,Ha vakok volnátok, nem lenne bűnötök, mivel
azonban most azt mondjátok: látunk, megmarad a bűnötök.''P
Jn 10
1 ,,Bizony, bizony,
mondom néktek: aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másfelől
hatol be, az tolvaj és rabló; 2 de aki az ajtón megy be, az a juhok pásztora. 3
Ennek ajtót nyit az ajtóőr, és a juhok hallgatnak a hangjára, a maga
juhait pedig nevükön szólítja és kivezeti. 4 Amikor a maga juhait mind
kivezeti, előttük jár, és a juhok követik, mert ismerik a hangját. 5
Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak tőle, mert az idegenek hangját
nem ismerik.''
6 Ezt a példázatot
mondta nekik Jézus, de ők nem értették, mit jelent, amit mondott nekik. 7
Jézus tehát így szólt hozzájuk: ,,Bizony, bizony, mondom néktek: én vagyok a
juhok ajtaja. 8 Aki énelőttem jött, mind tolvaj és rabló, de a juhok nem
is hallgattak rájuk. 9 Én vagyok az ajtó: ha valaki rajtam át megy be,
megtartatik, az bejár és kijár, és legelőre talál. 10 A tolvaj csak azért
jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson: én azért jöttem, hogy életük legyen,
sőt bőségben éljenek.''
11 ,,Én vagyok a jó
pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért. 12 Aki béres és nem pásztor,
akinek a juhok nem tulajdonai, látja a farkast jönni, elhagyja a juhokat, és
elfut, a farkas pedig elragadja és elszéleszti őket. 13 A béres azért fut
el, mert csak béres, és nem törődik a juhokkal. 14 Én vagyok a jó pásztor,
én ismerem az enyéimet, és az enyéim ismernek engem, 15 ahogyan az Atya ismer
engem, én is úgy ismerem az Atyát: és én életemet adom a juhokért. 16 Más
juhaim is vannak nekem, amelyek nem ebből az akolból valók: azokat is
vezetnem kell, és hallgatni is fognak a hangomra: és akkor lesz egy nyáj, egy
pásztor. 17 Azért szeret engem az Atya, mert én odaadom az életemet, hogy aztán
újra visszavegyem. 18 Senki sem veheti el tőlem: én magamtól adom oda.
Hatalmam van arra, hogy odaadjam, hatalmam van arra is, hogy ismét
visszavegyem: ezt a küldetést kaptam az én Atyámtól.''
19 Ismét meghasonlás
támadt a zsidók között e beszédek miatt. 20 Sokan így szóltak közülük: ,,Ördög
van benne, és őrjöng: mit hallgatok rá?'' 21 Mások ezt mondták: ,,Nem
megszállott ember beszédei ezek. Vajon meg tudja-e nyitni az ördög a vakok
szemét?'' 22 Amikor eljött a templomszentelés ünnepe, Jeruzsálemben tél volt.
23 Jézus a templomban, a Salamon csarnokában járt. 24 Ekkor körülvették a
zsidók, és így szóltak hozzá: ,,Meddig tartasz még bizonytalanságban bennünket?
Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk nyíltan!'' 25 Jézus így válaszolt
nekik: ,,Megmondtam nektek, de nem hisztek. Atyám nevében végzett cselekedeteim
tanúskodnak mellettem, 26 de ti nem hisztek, mert nem az én juhaim közül valók
vagytok. 27 Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket,
ők pedig követnek engem. 28 Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el
soha, mert senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből. 29 Az én
Atyám, aki nekem adta őket, mindennél nagyobb, és senki sem ragadhatja ki
őket az Atya kezéből. 30 Én és az Atya egy vagyunk.'' 31 Ekkor újra
köveket vittek oda a zsidók, hogy megkövezzék. 32 Jézus megszólalt, és ezt
mondta nekik: ,,Sok jó cselekedetet vittem véghez előttetek az én Atyám
nevében: ezek közül melyik cselekedetem miatt köveztek meg engem?'' 33 A zsidók
így feleltek neki: ,,Nem jó cselekedetért kövezünk meg téged, hanem
káromlásért, és azért, hogy te ember létedre Istenné teszed magadat.'' 34 Jézus
így válaszolt: ,,Nincs-e megírva a ti törvényetekben: Én mondtam: istenek
vagytok? 35 Ha isteneknek mondta azokat, akikhez az Isten igéje szólt, márpedig
az Írást nem lehet érvénytelenné tenni, 36 akkor, akit az Atya megszentelt, és
elküldött a világba, arról ti azt mondjátok: Káromlást szólsz, mert azt
mondtam: az Isten Fia vagyok?! 37 Ha nem az én Atyám cselekedeteit teszem, ne
higgyetek nekem; 38 de ha azokat teszem, akkor ha nekem nem is hinnétek,
higgyetek a cselekedeteknek, hogy felismerjétek és tudjátok: az Atya énbennem
van, és én az Atyában.'' 39 Ekkor ismét el akarták fogni, de ő kimenekült
a kezük közül.
40 Jézus újra elment
a Jordánon túlra, arra a helyre, ahol korábban János keresztelt, és ott
tartózkodott. 41 Sokan mentek oda hozzá, és azt mondták, hogy János nem tett
ugyan egyetlen csodát sem, de mindaz, amit János őróla mondott, igaz volt.
42 És ott sokan hittek benne.
Jn 11
1 Volt pedig egy
beteg ember, Lázár, Betániából, Máriának és testvérének, Mártának a falujából.
2 Mária volt az, aki megkente az Urat kenettel, és megtörölte a lábát a
hajával: az ő testvére, Lázár volt a beteg. 3 A nővérei megüzenték
Jézusnak: ,,Uram, íme, akit szeretsz, beteg.'' 4 Amikor Jézus ezt meghallotta,
ezt mondta: ,,Ez a betegség nem halálos, hanem az Isten dicsőségét
szolgálja, hogy általa megdicsőüljön az Isten Fia.'' 5 Jézus szerette
Mártát, ennek nővérét és Lázárt. 6 Amikor tehát meghallotta, hogy beteg,
két napig azon a helyen maradt, ahol volt, 7 de azután így szólt
tanítványaihoz: ,,Menjünk ismét Júdeába!'' 8 A tanítványok ezt mondták neki:
,,Mester, most akartak megkövezni a zsidók, és ismét oda mégy?'' 9 Jézus így
válaszolt: ,,Nem tizenkét órája van-e a nappalnak? Ha valaki nappal jár, nem
botlik meg, mert látja a világ világosságát, 10 de ha valaki éjjel jár,
megbotlik, mert nincs világossága.'' 11 Ezeket mondta nekik, és azután
hozzátette: ,,Lázár, a mi barátunk elaludt, de elmegyek, hogy felébresszem.''
12 A tanítványok ezt felelték rá: ,,Uram, ha elaludt, meggyógyul.'' 13 Pedig
Jézus a haláláról beszélt, de ők azt gondolták, hogy álomba
merülésről szól. 14 Akkor azután Jézus nyíltan megmondta nekik: ,,Lázár
meghalt, 15 és örülök, hogy nem voltam ott: tiértetek, hogy higgyetek. De
menjünk el hozzá!'' 16 Tamás, akit Ikernek neveztek, azt mondta tanítványtársainak:
,,Menjünk el mi is, hogy meghaljunk vele.''
17 Amikor aztán Jézus
odaért, megtudta, hogy már négy napja a sírban van. 18 Betánia pedig közel,
mintegy félórányira volt Jeruzsálemhez, 19 ezért a zsidók közül sokan elmentek
Mártához és Máriához, hogy vigasztalják őket testvérük miatt. 20 Márta,
amint meghallotta, hogy Jézus jön, elébe ment, Mária azonban otthon maradt. 21
Márta ekkor így szólt Jézushoz: ,,Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg
a testvérem. 22 De most is tudom, hogy amit csak kérsz az Istentől,
megadja neked az Isten.'' 23 Jézus ezt mondta neki: ,,Feltámad a testvéred!''
24 Márta így válaszolt: ,,Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó
napon.'' 25 Jézus ekkor ezt mondta neki: ,,Én vagyok a feltámadás és az élet,
aki hisz énbennem, ha meghal is, él; 26 és aki él, és hisz énbennem, az nem hal
meg soha. Hiszed-e ezt?'' 27 Márta így felelt: ,,Igen, Uram, én hiszem, hogy te
vagy a Krisztus, az Isten Fia, akinek el kell jönnie a világba.''
28 Miután ezt mondta,
elment, és titokban szólt a testvérének, Máriának: ,,A Mester itt van, és hív
téged.'' 29 Ő pedig, amint ezt meghallotta, gyorsan felkelt, és odament
hozzá. 30 De Jézus még nem ért be a faluba, hanem azon a helyen tartózkodott,
ahol Márta találkozott vele. 31 A zsidók, akik vele voltak a házban, és
vigasztalták, látták, hogy Mária hirtelen felállt, és kiment. Utánamentek
tehát, mert azt gondolták, hogy a sírbolthoz megy, hogy ott sírjon. 32 Mária
pedig, amint odaért, ahol Jézus volt, meglátta őt, leborult a lába elé, és
így szólt hozzá: ,,Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.''
33 Amikor Jézus
látta, hogy Mária sír, és a vele jött zsidók is sírnak, megrendült lelkében és
háborgott, 34 és megkérdezte: ,,Hova helyeztétek őt?'' Azt felelték:
,,Uram , jöjj és lásd meg!'' 35 Jézus könnyekre fakadt. 36 A zsidók ezt
mondták: ,,Íme, mennyire szerette!'' 37 Közülük néhányan pedig így szóltak:
,,Ő, aki a vak szemét megnyitotta, nem tudta volna megtenni, hogy ez ne
haljon meg?'' 38 Jézus - még mindig mélyen megindulva - a sírhoz ment: ez egy
barlang volt, és kő feküdt rajta. 39 Jézus így szólt: ,,Vegyétek el a
követ.'' Márta, az elhunyt testvére így szólt hozzá: ,,Uram, már szaga van,
hiszen negyednapos.'' 40 Jézus azonban ezt mondta neki: ,,Nem mondtam-e neked,
hogy ha hiszel, meglátod az Isten dicsőségét?'' 41 Elvették tehát a követ,
Jézus pedig felemelte a tekintetét, és ezt mondta: ,,Atyám, hálát adok neked,
hogy meghallgattál. 42 Én tudtam, hogy mindig meghallgatsz, csak a körülálló
sokaság miatt mondtam, hogy elhiggyék, hogy te küldtél engem.'' 43 Miután ezt
mondta, hangosan kiáltott: ,,Lázár, jöjj ki!'' 44 És kijött a halott, lábán és
kezén pólyákkal körülkötve, arcát kendő takarta. Jézus szólt nekik:
,,Oldjátok fel, és hagyjátok elmenni!'' 45 Ekkor sokan hittek benne azok közül
a zsidók közül, akik elmentek Máriához és látták, amit Jézus tett. 46 Némelyek
pedig közülük elmentek a farizeusokhoz, és elmondták nekik, miket tett Jézus.
47 Összehívták tehát a főpapok és a farizeusok a nagytanácsot, és így
szóltak: ,,Mit tegyünk? Ez az ember ugyanis sok jelt tesz. 48 Ha
egyszerűen csak hagyjuk őt, mindenki hisz majd benne, aztán jönnek a
rómaiak, és elveszik tőlünk a helyet is, a népet is.'' 49 Egyikük pedig,
Kajafás, aki főpap volt abban az esztendőben, ezt mondta nekik: ,,Ti
nem értetek semmit. 50 Azt sem veszitek fontolóra: jobb nektek, hogy egyetlen
ember haljon meg a népért, semhogy az egész nép elvesszen.'' 51 Mindezt pedig
nem magától mondta, hanem mivel főpap volt abban az esztendőben,
megjövendölte, hogy Jézus meg fog halni a népért; 52 és nem is csak a népért,
hanem azért is, hogy Isten szétszóródott gyermekeit egybegyűjtse.
53 Attól a naptól
fogva egyetértettek abban, hogy megölik őt. 54 Jézus tehát nem járt többé
nyilvánosan a zsidók között, hanem elment onnan a pusztához közeli vidékre, egy
Efraim nevű városba; és ott tartózkodott a tanítványaival.
55 Közeledett a
zsidók húsvétja, és vidékről sokan felmentek Jeruzsálembe húsvét
előtt, hogy megtisztuljanak. 56 Keresték Jézust és a templomban megállva
így tanakodtak egymás között: ,,Mit gondoltok, lehet, hogy el sem jön az
ünnepre?'' 57 A főpapok és a farizeusok pedig már kiadták a parancsot,
hogy ha valaki megtudja, hol van, jelentse be, hogy elfoghassák.
Jn 12
1 Jézus tehát hat
nappal húsvét előtt elment Betániába, ahol Lázár élt, akit feltámasztott a
halottak közül. 2 Vacsorát készítettek ott neki, s Márta szolgált fel, Lázár
pedig a Jézussal együtt ülők között volt. 3 Mária ekkor elővett egy
font drága valódi nárduskenetet, megkente Jézus lábát, és hajával törölte meg;
a ház pedig megtelt a kenet illatával. 4 Tanítványai közül az egyik, Júdás
Iskáriótes, aki el akarta őt árulni, így szólt: 5 ,,Miért nem adták el
inkább ezt a kenetet háromszáz dénárért, és miért nem juttatták az árát a
szegényeknek?'' 6 De nem azért mondta ezt, mintha a szegényekre lett volna
gondja, hanem azért, mert tolvaj volt, és a nála levő erszényből
elszedegette, amit beletettek. 7 Jézus erre így szólt: ,,Hagyd, hiszen
temetésem napjára szánta; 8 mert a szegények mindig veletek lesznek, de én nem
leszek mindig veletek!'' 9 Nagyon sokan megtudták a zsidók közül, hogy ő
ott van, és odamentek; nemcsak Jézus miatt, hanem azért is, hogy lássák Lázárt,
akit feltámasztott a halottak közül. 10 A főpapok pedig elhatározták, hogy
Lázárt is megölik, 11 mert a zsidók közül sokan miatta mentek oda, és hittek
Jézusban. 12 Másnap, amikor az ünnepre érkező nagy sokaság meghallotta,
hogy Jézus Jeruzsálembe jön, 13 pálmaágakat fogtak, kivonultak a fogadására, és
így kiáltottak: ,,Hozsánna! Áldott, aki az Úr nevében jön, az Izráel Királya!''
14 Jézus pedig egy
szamárcsikóra találva, felült rá, ahogyan meg van írva: 15 ,,Ne félj, Sion
leánya, íme, királyod jön, szamárcsikón ülve.''
16 Tanítványai
először nem értették mindezt, de miután Jézus megdicsőült,
visszaemlékeztek arra, hogy az történt vele, ami meg volt írva róla. 17 A
sokaság, amely vele volt, amikor Lázárt kihívta a sírból, és feltámasztotta a
halálból, most bizonyságot tett mellette. 18 Elébe is azért vonult ki a
sokaság, mert hallották, hogy ezt a jelt tette. 19 A farizeusok pedig így
szóltak egymáshoz: ,,Látjátok, hogy semmit sem tudtok elérni: íme, a világ
őt követi!'' 20 Néhány görög is volt azok között, akik felmentek az
ünnepre, hogy imádják az Istent. 21 Ezek odamentek Fülöphöz, aki a galileai
Bétsaidából való volt, és ezzel a kéréssel fordultak hozzá: ,,Uram, Jézust
szeretnénk látni.'' 22 Fülöp elment, és szólt Andrásnak, András és Fülöp
elment, és szólt Jézusnak. 23 Jézus így válaszolt nekik: ,,Eljött az óra, hogy
megdicsőíttessék az Emberfia. 24 Bizony, bizony, mondom néktek: ha a
búzaszem nem esik a földbe, és nem hal meg, egymaga marad; de ha meghal,
sokszoros termést hoz. 25 Aki szereti az életét, elveszti; aki pedig
gyűlöli az életét e világon, örök életre őrzi meg azt. 26 Ha valaki
nekem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is; és
ha valaki nekem szolgál, azt megbecsüli az Atya. 27 Most megrendült az én
lelkem. Kérjem azt: Atyám, ments meg ettől az órától engem? De hiszen
éppen ezért az óráért jöttem! 28 Atyám, dicsőítsd meg a te nevedet!'' Erre
hang hallattszott az égből: ,,Már megdicsőítettem, és ismét
megdicsőítem.'' 29 A sokaság pedig, amely ott állt, és hallotta, azt
mondta, hogy mennydörgés volt; mások azonban így szóltak: ,,Angyal beszélt
vele.'' 30 Jézus megszólalt: ,,Nem énértem hallatszott ez a hang, hanem
tiértetek. 31 Most megy végbe az ítélet e világ felett, most vettetik ki e
világ fejedelme. 32 Én pedig, ha felemeltetem a földről, magamhoz vonzok
mindeneket. 33 Ezt azért mondta, hogy jelezze, milyen halállal fog meghalni. 34
A sokaság megkérdezte tőle: ,,Mi azt hallottuk a törvényből, hogy a
Krisztus örökre megmarad: akkor hogyan mondhatod, hogy fel kell emeltetnie az
Emberfiának? Ki ez az Emberfia?'' 35 Jézus ezt mondta nekik: ,,Még egy kis
ideig közöttetek van a világosság. Addig járjatok a világosságban, amíg nálatok
van, hogy a sötétség hatalmába ne kerítsen titeket; mert aki a sötétségben jár,
nem tudja, hová megy. 36 Amíg nálatok van a világosság, higgyetek a
világosságban, hogy a világosság fiai legyetek!'' Ezeket mondta Jézus, majd
eltávozott és elrejtőzött előlük. 37 Noha ennyi jelt tett
előttük, mégsem hittek benne, 38 hogy beteljesedjék Ézsaiás próféta szava,
amely így hangzik: ,,Uram, ki hitt a mi beszédünknek, és az Úr karjának ereje
ki előtt lett nyilvánvalóvá?'' 39 Azért nem tudtak hinni, mert Ézsaiás ezt
is mondta: 40 ,,Megvakította a szemüket, és megkeményítette a szívüket, hogy
szemükkel ne lássanak és szívükkel ne értsenek, hogy meg ne térjenek, és meg ne
gyógyítsam őket.'' 41 Ezeket mondta Ézsaiás, mert látta az ő
dicsőségét, és őróla szólt. 42 Mindazáltal a vezetők közül is
sokan hittek benne, mégsem vallottak színt a farizeusok miatt, nehogy kizárják
őket a zsinagógából; 43 mert többre becsülték az emberektől nyert
dicsőséget, mint az Isten dicsőségét. 44 Jézus felememelve a hangját
ezt mondta: ,,Aki hisz énbennem, az nem énbennem hisz, hanem abban, aki
elküldött engem; 45 és aki lát engem, az azt látja, aki elküldött engem. 46 Én
világosságul jöttem a világba, hogy aki hisz énbennem, ne maradjon a
sötétségben. 47 Ha valaki hallja az én beszédeimet, és nem tartja meg azokat,
én nem ítélem el azt; mert nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem
azért, hogy megmentsem. 48 Aki elvet engem, és nem fogadja el az én beszédeimet,
annak van ítélő bírája: az az ige, amelyet szóltam, az ítéli el őt az
utolsó napon. 49 Mert én nem magamtól szóltam, hanem aki elküldött engem, maga
az Atya parancsolta meg nekem, hogy mit mondjak, és mit beszéljek. 50 Én pedig
tudom, hogy az ő parancsolata örök élet. Amit tehát én mondok, úgy
hirdetem, ahogyan az Atya mondta nekem.''
Jn 13
1 A húsvét ünnepe
előtt Jézus jól tudva, hogy eljött az ő órája, amelyben át kell
mennie e világból az Atyához, jóllehet szerette övéit e világban, szerette
őket mindvégig. 2 És vacsora közben, amikor az ördög már a szívébe
sugallta Júdás Iskáriótesnek, Simon fiának, hogy árulja el őt, 3 Jézus jól
tudva, hogy az Atya mindent kezébe adott, és hogy az Istentől jött, és az
Istenhez megy: 4 felkelt a vacsorától, letette felsőruháját, és egy
kendőt véve, körülkötötte magát; 5 azután vizet öntött a mosdótálba, és
elkezdte a tanítványok lábát mosni, és törölni azzal a kendővel, amellyel
körül volt kötve. 6 Eközben Simon Péterhez ért. Az így szólt hozzá: ,,Uram, te
mosod meg az én lábamat?'' 7 Jézus így válaszolt neki: ,,Amit én teszek, most
még nem érted, de később majd megérted.'' 8 Péter így szólt hozzá: ,,Az én
lábamat nem mosod meg soha.'' Jézus így válaszolt neki: ,,Ha nem moslak meg,
semmi közöd sincs hozzám.'' 9 Simon Péter erre ezt mondta neki: ,,Uram, ne csak
a lábamat, hanem a kezemet, sőt a fejemet is!'' 10 Jézus így szólt hozzá:
,,Aki megfürdött, annak csak arra van szüksége, hogy a lábát mossák meg,
különben teljesen tiszta. Ti is tiszták vagytok, de nem mind.'' 11 Mert tudta,
ki árulja el, azért mondta: ,,Nem vagytok mindnyájan tiszták.'' 12 Miután
megmosta a lábukat, és felvette a felsőruháját, ismét letelepedett, és ezt
mondta nekik: ,,Értitek, hogy mit tettem veletek? 13 Ti így hívtok engem:
Mester, és Uram, és jól mondjátok, mert az vagyok. 14 Ha tehát megmostam a ti
lábatokat, én, az Úr és a Mester, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. 15
Mert példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek. 16
Bizony, bizony, mondom néktek: a szolga nem nagyobb az uránál, sem a küldött
nem nagyobb annál, aki elküldte. 17 Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha
így cselekesztek. 18 Nem mindnyájatokról szólok: én tudom, kiket választottam
ki, de be kell teljesednie az Írásnak: Aki az én kenyeremet eszi, az emelte fel
ellenem a sarkát. 19 Már most, mielőtt ez megtörténik, megmondom nektek,
hogy amikor meglesz, higgyétek, hogy én vagyok. 20 Bizony, bizony, mondom
néktek: aki befogadja azt, akit elküldök, engem fogad be; aki pedig engem
befogad, azt fogadja be, aki engem elküldött.'' 21 Miután ezeket elmondta
Jézus, megrendült lelkében, és bizonyságot tett e szavakkal: ,,Bizony, bizony,
mondom néktek, közületek egy elárul engem.'' 22 Zavartan néztek egymásra a
tanítványok: vajon kiről beszél? 23 Jézus mellett telepedett le egyik
tanítványa, akit Jézus szeretett. 24 Intett neki Simon Péter, hogy tudakolja
meg, ki az, akiről beszél?'' 25 Az ráhajolt Jézus keblére, és megkérdezte
tőle: ,,Uram, ki az?'' 26 Jézus így felelt: ,,Az, akinek én mártom be a
falatot, és odaadom.'' Bemártotta tehát a falatot, és odaadta Júdás
Iskáriótesnek, a Simon fiának; 27 és akkor a falat után belement a Sátán. Jézus
pedig így szólt hozzá: ,,Amit tenni szándékozol, tedd meg hamar!'' 28 Az ott
ülők közül senki sem értette, hogy miért mondja ezt neki. 29 Egyesek
ugyanis azt gondolták, hogy mivel az erszény Júdásnál volt, azt mondja neki
Jézus: ,,Vedd meg, amire szükségünk van az ünnepre'', vagy azt, hogy a
szegényeknek adjon valamit. 30 Miután tehát elfogadta a falatot, azonnal kiment.
Már éjszaka volt. 31 Amikor kiment, így szólt Jézus: ,,Most dicsőült meg
az Emberfia, és az Isten dicsőült meg őbenne; 32 ha pedig az Isten
dicsőült meg benne, az Isten is megdicsőíti majd őt önmagában,
sőt azonnal megdicsőíti őt. 33 Gyermekeim, még egy kis ideig
veletek vagyok: kerestek majd engem, és ahogyan megmondtam a zsidóknak, hogy
ahova én megyek, oda ti nem jöhettek, most nektek is ezt mondom. 34 Új
parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek
titeket, ti is úgy szeressétek egymást! 35 Arról fogja megtudni mindenki, hogy
az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.'' 36 Simon Péter megkérdezte
tőle: ,,Hova mégy?'' Jézus így felelt: ,,Ahova én megyek, oda most nem
követhetsz, de később majd követsz.'' 37 Péter így szólt hozzá: ,,Uram,
miért ne követhetnélek most? Az életemet adom érted!'' 38 Jézus így válaszolt:
,,Az életedet adod énértem? Bizony, bizony, mondom néked, mire a kakas
megszólal, háromszor tagadsz meg engem.''
Jn 14
1 ,,Ne
nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbenem. 2 Az
én Atyám házában sok hajlék van; ha nem így volna, vajon mondtam volna-e
nektek, hogy elmegyek helyet készíteni a számotokra? 3 És ha majd elmentem, és
helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy
ahol én vagyok, ott legyetek ti is. 4 Ahova pedig én megyek, oda tudjátok az
utat.'' 5 Tamás erre így szólt hozzá: ,,Uram, nem tudjuk, hova mégy: honnan
tudnánk akkor az utat?'' 6 Jézus így válaszolt: ,,Én vagyok az út, az igazság
és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam. 7 Ha ismernétek
engem, ismernétek az én Atyámat is: mostantól fogva ismeritek őt, és
látjátok őt.'' 8 Fülöp így szólt hozzá: ,,Uram, mutasd meg nekünk az
Atyát, és az elég nekünk!'' 9 Jézus erre ezt mondta: ,,Annyi ideje veletek
vagyok, és nem ismertél meg engem, Fülöp? Aki engem lát, látja az Atyát. Hogyan
mondhatod te: Mutasd meg nekünk az Atyát? 10 Talán nem hiszed, hogy én az
Atyában vagyok, és az Atya énbennem van? Azokat a beszédeket, amelyeket én
mondok nektek, nem önmagamtól mondom; az Atya pedig bennem lakozva viszi végbe
az ő cselekedeteit. 11 Higgyetek nekem, hogy én az Atyában vagyok, és az
Atya énbennem van; ha pedig másért nem, magukért a cselekedetekért higgyetek.''
12 ,,Bizony, bizony, mondom néktek: aki hisz énbennem, azokat a cselekedeteket,
amelyeket én teszek, szintén megteszi, sőt ezeknél nagyobbakat is tesz.
Mert én az Atyához megyek, 13 és amit csak kértek majd az én nevemben,
megteszem, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban; 14 ha valamit kértek
tőlem az én nevemben, megteszem.''
15 ,,Ha szerettek
engem, megtartjátok az én parancsolataimat, 16 én pedig kérni fogom az Atyát,
és másik Pártfogót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké: 17 az igazság
Lelkét, akit a világ nem kaphat meg, mert nem látja őt, nem is ismeri; ti
azonban ismeritek őt, mert nálatok lakik, sőt bennetek lesz.''
18 ,,Nem hagylak
titeket árván, eljövök hozzátok. 19 Még egy kis idő, és a világ többé nem
lát engem, de ti megláttok, mert én élek, és ti is élni fogtok. 20 Azon a napon
megtudjátok, hogy én az Atyámban vagyok, ti énbennem, én pedig tibennetek. 21
Aki befogadja parancsolataimat, és megtartja azokat, az szeret engem, aki pedig
szeret engem, azt szeretni fogja az én Atyám; én is szeretni fogom őt, és
kijelentem neki magamat.''
22 Így szólt hozzá
Júdás, de nem az Iskáriótes: ,,Uram, miért van az, hogy nekünk akarod kijelenti
magadat, és nem a világnak?'' 23 Jézus így válaszolt: ,,Ha valaki szeret engem,
az megtartja az én igémet; azt pedig az én Atyám is szeretni fogja, és
elmegyünk hozzá, és szállást készítünk magunknak nála. 24 Aki nem szeret engem,
nem tartja meg az én igémet. Az az ige pedig, amelyet hallotok, nem az enyém,
hanem az Atyáé, aki elküldött engem.''
25 ,,Elmondom ezeket
nektek, amíg veletek vagyok. 26 A Pártfogó pedig, a Szentlélek, akit az én
nevemben küld az Atya, ő tanít majd meg titeket mindenre, és eszetekbe
juttat mindent, amit én mondtam nektek. 27 Békességet hagyok nektek: az én
békességemet adom nektek; de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne
nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen. 28 Hallottátok, hogy én
megmondtam nektek: elmegyek, és visszajövök hozzátok. Ha szeretnétek engem,
örülnétek, hogy elmegyek az Atyához, mert az Atya nagyobb nálam. 29 Most mondom
ezt nektek, mielőtt megtörténik, hogy ha majd megtörténik, higgyetek. 30
Már nem sokat beszélek veletek, mert eljön e világ fejedelme, bár felettem
nincs hatalma. 31 Hogy azonban megtudja a világ, hogy szeretem az Atyát, és úgy
cselekszem, ahogyan az Atya parancsolta: keljetek fel, menjünk el innen.''
Jn 15
1 ,,Én vagyok az
igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlősgazda. 2 Azt a
szőlővesszőt, amely nem terem gyümölcsöt énbennem, lemetszi; és
amely gyümölcsöt terem, azt megtisztítja, hogy még több gyümölcsöt teremjen. 3
Ti már tiszták vagytok az ige által, amelyet szóltam nektek. 4 Maradjatok
énbennem, és én tibennetek. Ahogyan a szőlővessző nem teremhet
gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem
maradtok énbennem. 5 Én vagyok a szőlőtő, ti a
szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem
sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni. 6 Ha valaki nem
marad énbennem, kivetik, mint a lemetszett vesszőt, és megszárad,
összegyűjtik valamennyit, tűzre vetik és elégetik. 7 Ha megmaradtok
énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek,
és megadatik nektek. 8 Az lesz az én Atyám dicsősége, hogy sok gyümölcsöt
teremtek, és akkor a tanítványaim lesztek.'' 9 ,,Ahogyan engem szeretett az
Atya, úgy szeretlek én is titeket: maradjatok meg az én szeretetemben. 10 Ha
parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok a szeretetemben, ahogyan én mindig
megtartottam az én Atyám parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében.
11 Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök
teljessé legyen.''
12 ,,Az az én
parancsolatom, hogy úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket. 13
Nincs senkiben nagyobb szeretet annál,
mintha valaki életét adja barátaiért. 14 Ti barátaim vagytok, ha azt
teszitek, amit én parancsolok nektek. 15 Többé nem mondalak titeket szolgáknak,
mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Titeket azonban barátaimnak mondalak,
mert mindazt, amit hallottam az én Atyámtól, tudtul adtam nektek. 16 Nem ti
választottatok ki engem, hanem én választottalak ki, és rendeltelek titeket
arra, hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon,
hogy bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. 17 Ezeket azért
parancsolom nektek, hogy szeressétek egymást.'' 18 ,,Ha gyűlöl titeket a
világ, tudjátok meg, hogy engem előbb gyűlölt, mint titeket. 19 Ha e
világból valók volnátok, a világ szeretné a magáét, de mivel nem e világból
valók vagytok, hanem én választottalak ki titeket a világból, azért gyűlöl
titeket a világ. 20 Emlékezzetek arra az igére, amelyet én mondtam nektek: Nem
nagyobb a szolga az uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak, ha az
én igémet megtartották, a tieteket is meg fogják tartani. 21 De mindezt az én
nevemért teszik veletek, mert nem ismerik azt, aki elküldött engem. 22 Ha nem
jöttem volna, és nem szóltam volna hozzájuk, nem volna bűnük, most azonban
nincs mentségük bűneikre. 23 Aki engem gyűlöl, gyűlöli az én
Atyámat is. 24 Ha nem tettem volna közöttük olyan cselekedeteket, amilyeneket
senki más nem tett, nem volna bűnük; most azonban látták azokat, és mégis
meggyűlöltek engem és az én Atyámat is. 25 De be kell teljesednie annak az
igének, amely meg van írva az ő törvényükben: Gyűlölnek engem, ok
nélkül.''
26 ,,Amikor eljön a Pártfogó,
akit én küldök nektek az Atyától, az igazság Lelke, aki az Atyától származik,
az tesz majd bizonyságot énrólam; 27 de ti is bizonyságot tesztek, mert
kezdettől fogva velem vagytok.''
Jn 16
1 ,,Ezeket azért
mondom nektek, hogy meg ne botránkozzatok. 2 A zsinagógákból kizárnak titeket,
sőt eljön az óra, amikor mindaz, aki megöl titeket, azt hiszi, hogy
Istennek tetsző szolgálatot végez; 3 és mindezt azért teszik, mert nem
ismerték meg sem az Atyát, sem engem. 4 Ezeket pedig azért mondom nektek, hogy
amikor eljön az órája, emlékezzetek rá: én megmondtam nektek.'' 5 De most
elmegyek ahhoz, aki elküldött engem, és közületek senki sem kérdezi tőlem:
Hova mégy? 6 Mivel ezeket mondom nektek, szomorúság tölti el a szíveteket. 7 Én
azonban az igazságot mondom nektek: jobb nektek, ha én elmegyek; mert ha nem
megyek el, a Pártfogó nem jön el hozzátok, ha pedig elmegyek, elküldöm őt
hozzátok. 8 És amikor eljön, leleplezi a világ előtt, hogy mi a bűn,
mi az igazság és mi az ítélet. 9 A bűn az, hogy nem hisznek énbennem; 10
az igazság az, hogy én az Atyá hoz megyek, és többé nem láttok engem; 11 az
ítélet pedig az, hogy e világ fejedelme megítéltetett.''
12 ,,Még sok mindent
kellene mondanom nektek, de most nem tudjátok elviselni: 13 amikor azonban
eljön ő, az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra; mert nem
önmagától szól, hanem azokat mondja, amiket hall, és az eljövendő dolgokat
is kijelenti nektek. 14 Ő engem fog dicsőíteni, mert az enyémből
merít, és azt jelenti ki nektek. 15 Mindaz, ami az Atyáé, az enyém; ezért
mondtam, hogy az enyémből merít, és azt jelenti ki nektek.'' 16 ,,Egy kis
idő még, és nem láttok engem, de ismét egy kis idő, és megláttok
engem.'' 17 A tanítványai közül egyesek ezt kérdezték egymástól: ,,Mi az, amit
mond nekünk: Egy kis idő, és nem láttok engem, és ismét egy kis idő,
és megláttok engem, és ez: Mert én elmegyek az Atyához?'' 18 Így szóltak tehát:
,,Mi az a kis idő, amiről szól? Nem tudjuk, mit beszél.'' 19 Jézus
észrevette, hogy meg akarják kérdezni, és ezt mondta nekik: ,,Arról
kérdezősködtök egymás között, hogy ezt mondtam: Egy kis idő még, és
nem láttok engem, de ismét egy kis idő, és megláttok engem? 20 Bizony,
bizony, mondom néktek, hogy ti sírni és jajgatni fogtok, a világ pedig örül; ti
szomorkodtok, de szomorúságotok örömre fordul. 21 Amikor az asszony szül,
fájdalma van, mert eljött az ő órája, de amikor megszülte gyermekét, nem
emlékszik többé a gyötrelemre az öröm miatt, hogy ember született a világra. 22
Így most titeket is szomorúság fog el, de ismét meglátlak majd titeket, és
örülni fog a szívetek, és örömötöket senki sem veheti el tőletek: 23 és
azon a napon nem kérdeztek éntőlem semmit.'' 24 Eddig nem kértetek semmit
az én nevemben: kérjetek és megkapjátok, hogy örömötök teljes legyen. 25 Ezeket
példázatokban mondom nektek, de eljön az az óra, amikor többé nem példázatokban
szólok hozzátok, hanem nyíltan beszélek nektek az Atyáról. 26 Azon a napon az
én nevemben kértek, és nem mondom nektek, hogy én kérem majd az Atyát értetek,
27 hanem maga az Atya szeret titeket, mivel ti szerettek engem, és hiszitek,
hogy én az Istentől jöttem. 28 Én az Atyától jöttem, és eljöttem a
világba; de most elhagyom a világot, és az Atyához megyek.'' 29 Ekkor így
szóltak hozzá tanítványai: ,,Íme, most nyíltan beszélsz, és nem példázatot
mondasz. 30 Most már tudjuk, hogy mindent tudsz és nincs szükséged arra, hogy
valaki megkérdezzen téged: ezért hisszük, hogy az Istentől jöttél.'' 31
Jézus így válaszolt: ,,Most hiszitek? 32 De eljön az az óra, sőt már el is
jött, amikor elszéledtek, mindenki a maga otthonába, és engem egyedül hagytok:
de én mégsem vagyok egyedül, mert az Atya velem van. 33 Ezeket azért mondom
nektek, hogy békességetek legyen énbennem. A világon nyomorúságotok van, de
bízzatok: én legyőztem a világot.''
Jn 17
1 Miután ezeket
mondta Jézus, tekintetét az égre emelve így szólt: ,,Atyám, eljött az óra:
dicsőítsd meg a te Fiadat, hogy a Fiú is megdicsőítsen téged, 2 mivel
hatalmat adtál neki minden halandó felett, hogy mindazoknak, akiket neki adtál,
örök életet adjon. 3 Az pedig az örök élet, hogy ismernek téged, az egyedül
igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust. 4 Én megdicsőítettelek
téged a földön azzal, hogy elvégeztem azt a munkát, amelyet rám bíztál, hogy
elvégezzem: 5 és most te dicsőíts meg, Atyám, önmagadnál azzal a
dicsőséggel, amely már akkor az enyém volt tenálad, mielőtt még a
világ lett.''
6 ,,Kijelentettem a
te nevedet az embereknek, akiket nekem adtál a világból. A tieid voltak, és
nekem adtad őket, és ők megtartották a te igédet. 7 Most tudják, hogy
mindaz, amit nekem adtál, tetőled van; 8 mert azokat a beszédeket,
amelyeket nekem adtál, átadtam nekik, ők pedig befogadták azokat, és
valóban felismerték, hogy tetőled jöttem, és elhitték, hogy te küldtél el
engem. 9 Én őértük könyörgök: nem a világért könyörgök, hanem azokért,
akiket nekem adtál, mert a tieid, 10 és ami az enyém, az mind a tied, és ami a
tied, az az enyém, és megdicsőíttetem őbennük. 11 Többé nem vagyok a
világban, de ők a világban vannak, én pedig tehozzád megyek. Szent Atyám,
tartsd meg őket a te neved által, amelyet nekem adtál, hogy egyek
legyenek, mint mi! 12 Amikor velük voltam, én megtartottam őket a te
nevedben, amelyet nekem adtál, és megőriztem őket, és senki sem
kárhozott el közülük, csak a kárhozat fia, hogy beteljesedjék az Írás. 13 Most
pedig hozzád megyek, és ezeket elmondom a világban, hogy az én örömöm teljes
legyen bennük. 14 Én nekik adtam igédet, és a világ gyűlölte őket,
mert nem a világból valók, mint ahogy én sem vagyok a világból való. 15 Nem azt
kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a
gonosztól. 16 Nem a világból valók, mint ahogy én sem vagyok a világból való.
17 Szenteld meg őket az igazsággal: a te igéd igazság. 18 Ahogyan engem
elküldtél a világba, én is elküldtem őket a világba: 19 én őértük
odaszentelem magamat, hogy ők is megszentelődjenek az igazsággal.''
20 ,,De nem értük
könyörgök csupán, hanem azokért is, akik az ő szavukra hisznek énbennem;
21 hogy mindnyájan egyek legyenek úgy, ahogyan te, Atyám, énbennem, és én
tebenned, hogy ők is bennünk legyenek, hogy elhiggye a világ, hogy te
küldtél el engem. 22 Én azt a dicsőséget, amelyet nekem adtál, nekik
adtam, hogy egyek legyenek, ahogy mi egyek vagyunk: 23 én őbennük és te
énbennem, hogy tökéletesen eggyé legyenek, hogy felismerje a világ, hogy te
küldtél el engem, és úgy szeretted őket, ahogyan engem szerettél.''
24 ,,Atyám, azt
akarom, hogy akiket nekem adtál, azok is ott legyenek velem, ahol én vagyok,
hogy lássák az én dicsőségemet, amelyet nekem adtál, mert szerettél engem
már a világ kezdete előtt. 25 Igazságos Atyám, a világ nem ismert meg
téged, de én megismertelek, és ők is felismerték, hogy te küldtél el
engem. 26 És megismertettem velük a te nevedet, és ezután is megismertetem,
hogy az a szeretet, amellyel engem szerettél, bennük legyen, és én is
őbennük.'' Ť Jézus elfogatása ( Mt 26, 47-56; Mk 14, 43-50; Lk 22, 47-53)
Jn 18
1 Miután ezeket
elmondta Jézus, kiment tanítványaival a Kedron-patakon túlra. Volt itt egy
kert, ide ment be tanítványaival együtt. 2 Júdás, aki elárulta őt, szintén
ismerte ezt a helyet, mert gyakran gyűltek ott össze Jézus és a
tanítványai. 3 Júdás tehát maga mellé vette a katonai csapatot, a
főpapoktól és a farizeusoktól küldött templomi szolgákat, és odament
fáklyákkal, lámpásokkal és fegyverekkel. 4 Mivel pedig tudta Jézus mindazt, ami
reá vár, előlépett, és így szólt hozzájuk: ,,Kit kerestek?'' 5 Azok pedig
így feleltek: ,,A názáreti Jézust.'' ,, Én vagyok'' - mondta Jézus. Ott állt
velük Júdás is, aki elárulta őt. 6 Amikor azt mondta nekik: ,,Én vagyok''
- visszatántorodtak, és a földre estek. 7 Ekkor újra megkérdezte tőlük:
,,Kit kerestek?'' Ők ismét ezt felelték: ,,A názáreti Jézust.'' 8 Jézus
így szólt: ,,Megmondtam nektek, hogy én vagyok: ha tehát engem kerestek,
engedjétek ezeket elmenni!'' 9 Így kellett beteljesednie annak az igének,
amelyet mondott: ,,Azok közül, akiket nekem adtál, nem hagytam elveszni
senkit.'' 10 Simon Péternél volt egy kard, azt kihúzta, lecsapott a főpap
szolgájára, és levágta a jobb fülét: a szolga neve pedig Málkus volt. 11 Erre
Jézus így szólt Péterhez: ,,Tedd hüvelyébe a kardodat! Vajon nem kell kiinnom
azt a poharat, amelyet az Atya adott nekem?'' Ť Jézus kihallgatása Annás és
Kajafás előtt( Mt 26, 57-75; Mk 14, 53-72; Lk 22, 54-71)
12 A katonai csapat,
az ezredes és a zsidók templomszolgái ekkor elfogták Jézust és megkötözték. 13
Először Annáshoz vitték, ez ugyanis apósa volt Kajafásnak, aki főpap
volt abban az esztendőben. 14 Kajafás volt az, aki azt tanácsolta a
zsidóknak, hogy jobb, ha egy ember hal meg a népért. 15 Simon Péter és egy
másik tanítvány követte Jézust. Ez a tanítvány ismerőse volt a
főpapnak, és bement Jézussal együtt a főpap palotájába; 16 Péter
pedig kívül állt az ajtónál. Kiment tehát a másik tanítvány, a főpap
ismerőse, szólt az ajtót őrző leánynak, és bevitte Pétert. 17 Az
ajtót őrző szolgálóleány ekkor így szólt Péterhez: ,,Nem ennek az
embernek a tanítványai közül való vagy te is?'' De ő így felelt: ,,Nem
vagyok.'' 18 Ott álltak a szolgák és a templomőrök, akik tüzet raktak,
mert hideg volt, és melegedtek. Péter is ott állt köztük, és melegedett.
19 A főpap pedig
tanítványai és tanítása felől kérdezte Jézust. 20 Jézus így válaszolt
neki: ,,Én nyilvánosan szóltam a világhoz: én mindig a zsinagógában és a
templomban tanítottam, ahol a zsidók mindannyian összejönnek, titokban nem
beszéltem semmit. 21 Miért kérde zel engem? Kérdezd meg azokat, akik hallották,
mit beszéltem nekik: íme, ők tudják, mit mondtam.'' 22 Amikor ezt mondta,
az ott álló szolgák közül az egyik arcul ütötte Jézust, és így szólt: ,,Így
felelsz a főpapnak?'' 23 Mire Jézus így válaszolt neki: ,,Ha rosszat
mondtam, bizonyítsd be, hogy rossz volt, ha pedig jót mondtam, miért ütsz
engem?''
24 Annás ezután
elküldte őt megkötözve Kajafáshoz, a főpaphoz. 25 Simon Péter pedig
ott állt, és melegedett. Ekkor így szóltak hozzá: ,,Nem az ő tanítványai
közül való vagy te is?'' Ő tagadta, és megint csak azt mondta: ,,Nem
vagyok.'' 26 A főpap egyik szolgája, annak a rokona, akinek Péter levágta
a fülét, így szólt: ,,Nem láttalak én téged vele együtt a kertben?'' 27 Péter
ismét tagadta, és akkor nyomban megszólalt a kakas. Ť Jézus kihallgatása
Pilátus előtt( Mt 27, 1-2. 11-21; Mk 15, 1-15; Lk 23, 1-5. 13-25)
28 Jézust Kajafástól
a helytartóságra vitték. Kora reggel volt. Akik vitték, maguk nem mentek be a
helytartóságra, hogy ne legyenek tisztátalanokká, hanem megehessék a húsvéti
vacsorát. 29 Pilátus ekkor kijött hozzájuk az épület elé, és megkérdezte:
,,Milyen vádat emeltek ez ellen az ember ellen?'' 30 Ezt válaszolták: ,,Ha ez
nem volna gonosztevő, nem adtuk volna át neked.'' 31 Pilátus erre ezt
mondta nekik: ,,Vegyétek át ti, és ítéljétek el a ti törvényetek szerint!'' A
zsidók így feleltek: ,,Nekünk senkit sincs jogunk megölni!'' 32 Így kellett
beteljesednie Jézus szavának, amelyet akkor mondott, amikor jelezte: milyen
halállal kell meghalnia. 33 Pilátus azután ismét bement a helytartóságra,
behívatta Jézust, és megkérdezte tőle: ,,Te vagy a zsidók királya?'' 34
Jézus viszont ezt kérdezte tőle: ,,Magadtól mondod-e ezt, vagy mások mondták
neked rólam?'' 35 Pilátus erre így szólt: ,,Hát zsidó vagyok én? A te néped és
a főpapok adtak át nekem téged: Mit tettél?'' 36 Jézus így felelt: ,,Az én
országom nem e világból való: ha ebből a világból való volna az én
országom, az én szolgáim harcolnának, hogy ne szolgáltassanak ki a zsidóknak.
De az én országom nem innen való.'' 37 Pilátus ezt 38 Pilátus így szólt hozzá:
,,Mi az igazság?'' Miután ezt mondta, ismét kiment a zsidókhoz, és így szólt
hozzájuk: ,,Én nem találok benne semmiféle bűnt. 39 Szokás nálatok, hogy
valakit szabadon bocsássak a húsvét ünnepén: akarjátok-e hát, hogy szabadon
bocsássam nektek a zsidók királyát?'' 40 Ekkor újra kiáltozni kezdtek: ,,Ne
ezt, hanem
Jn 19
1 Akkor Pilátus
elvitette Jézust, és megkorbácsoltatta. 2 A katonák tövisből koronát
fontak, a fejére tették, és bíborruhát adtak rá; 3 oda járultak hozzá, és ezt
mondták: ,,Üdvözlégy, zsidók királya!'' - és arcul ütötték.
4 Pilátus ismét
kiment az épület elé, és így szólt hozzájuk: ,,Íme, kihozom őt nektek.
Tudjátok meg, hogy semmiféle bűnt nem találok benne.'' 5 Ekkor kijött
Jézus az épület elé, rajta volt a töviskorona és a bíborruha. Pilátus így szólt
hozzájuk: ,,Íme, az ember!'' 6 Amint meglátták Jézust a főpapok és a
szolgák, így kiáltoztak: ,,Feszítsd meg, feszítsd meg!'' Pilátus pedig ezt
mondta nekik: ,,Vegyétek át ti, és feszítsétek meg, mert én nem találom
bűnösnek.'' 7 A zsidók így válaszoltak neki: ,,Nekünk törvényünk van, és a
törvény szerint meg kell halnia, mert Isten Fiává tette magát.''
8 Amikor Pilátus ezt
meghallotta, még nagyobb félelem szállta meg. 9 Ismét bement a helytartóságra,
és megkérdezte Jézust: ,,Honnan való vagy te?'' De Jézus nem felelt neki. 10
Pilátus ekkor így szólt hozzá: ,,Nekem nem felelsz? Nem tudod, hogy hatalmam
van arra, hogy szabadon bocsássalak, de hatalmam van arra is, hogy
megfeszíttesselek?'' 11 Jézus így válaszolt: ,,Semmi hatalmad nem volna rajtam,
ha felülről nem adatott volna neked: ezért annak, aki engem átadott neked,
nagyobb a bűne.''
12 Ettől fogva
Pilátus igyekezett őt szabadon bocsátani, de a zsidók így kiáltoztak: ,,Ha
ezt szabadon bocsátod, nem vagy a császár barátja: aki királlyá teszi magát, az
ellene szegül a császárnak.'' 13 Amikor Pilátus meghallotta ezeket a szavakat,
kihozatta Jézust az épület elé, és a bírói székbe ült azon a helyen, amelyet
Kövezett-udvarnak, héberül pedig Gabbatának neveztek. 14 A húsvétra való
előkészület napja volt, délfelé járt az idő. Pilátus így szólt a
zsidókhoz: ,,Ime, a ti királyotok!'' 15 Azok pedig felkiáltottak: ,,Vidd el,
vidd el, feszítsd meg!'' Pilátus ezt mondta nekik: ,,A ti királyotokat
feszítsem meg?'' A főpapok így válaszoltak: ,,Nem királyunk van, hanem
császárunk!'' 16 Ekkor kiszolgáltatta őt nekik, hogy megfeszítsék. Ť Jézus
megfeszítése( Mt 27, 31-44; Mk 15, 20-32; Lk 23, 26-43) Á
tvették tehát Jézust, 17 ő pedig maga vitte a keresztet, és kiért az
úgynevezett Koponya-helyhez, amelyet héberül Golgotának neveznek. 18 Ott
megfeszítették őt, és vele másik kettőt, jobbról és balról, középen
pedig Jézust. 19 Pilátus feliratot is készíttetett, és rátétette a keresztre.
Ez volt ráírva: A NÁZÁRETI JÉZUS, A ZSIDÓK KIRÁLYA. 20 A zsidók közül sokan
olvasták ezt a feliratot, amely héberül, latinul és görögül volt írva, ugyanis
közel volt a városhoz az a hely, ahol megfeszítették Jézust. 21 A zsidók
főpapjai akkor szóltak Pilátusnak: ,,Ne azt írd: A zsidók királya! - hanem
ahogyan ő mondotta: A zsidók királya vagyok.'' 22 Pilátus így válaszolt:
,,Amit megírtam, megírtam.''
23 A katonák pedig,
amikor megfeszítették Jézust, fogták felsőruháit, elosztották négy részre,
mindegyik katonának egy részt. Fogták köntösét is, amely varratlan volt,
felülről végig egybeszőve. 24 Ekkor ezt mondták egymásnak: ,,Ne
hasítsuk el, hanem vessünk rá sorsot, hogy kié legyen!'' Így teljesedett be az
Írás: ,,Elosztották ruháimat maguk között, és köntösömre sorsot vetettek.'' Ezt
tették a katonák.
25 Jézus keresztjénél
ott állt anyja és anyjának nővére, Mária, Klópás felesége, valamint a
magdalai Mária. 26 Amikor Jézus meglátta ott állni anyját, és azt a tanítványt,
akit szeretett, így szólt anyjához: ,,Asszony, íme, a te fiad!'' 27 Azután így
szólt a tanítványhoz: ,,Íme, a te anyád!'' És ettől az órától fogva
otthonába fogadta őt az a tanítvány. Ť Jézus halála( Mt 27, 45-56; Mk 15,
33-41; Lk 23, 44-49)
28 Jézus ezek után
tudva, hogy már minden elvégeztetett, hogy beteljesedjék az Írás, így szólt:
,,Szomjazom.'' 29 Volt ott egy ecettel tele edény. Egy szivacsot ecettel
megtöltve izsópra tűztek, és odatartották a szájához. 30 Miután Jézus
elfogadta az ecetet, ezt mondta: ,,Elvégeztetett!'' És fejét lehajtva,
kilehelte lelkét.
31 Mivel péntek volt,
a zsidók nem akarták, hogy a testek szombaton a kereszten maradjanak; az a
szombat ugyanis nagy nap volt. Arra kérték tehát Pilátust, hogy törjék el a
lábszárcsontjukat, és vegyék le őket. 32 Ezért odamentek a katonák, és
eltörték az egyik, majd a másik vele együtt megfeszített ember lábszárcsontját.
33 Amikor pedig Jézushoz értek, mivel látták, hogy már halott, az ő
lábszárcsonját nem törték el, 34 hanem az egyik katona lándzsával átszúrta az
oldalát, amelyből azonnal vér és víz jött ki. 35 Aki pedig látta ezt, az
tesz róla bizonyságot, és az ő bizonyságtétele igaz, és ő tudja, hogy
igazat mond, hogy ti is higgyetek. 36 Ezek pedig azért történtek, hogy
beteljesedjék az Írás: ,,Csontja ne töressék meg.'' 37 Viszont az Írásnak egy
másik helye így szól: ,,Néznek majd arra, akit átszúrtak.'' Ť Jézus temetése(
Mt 27, 57-61; Mk 15, 42-47; Lk 23, 50-56)
38 Ezután az
arimátiai József, aki Jézus tanítványa volt - de csak titokban, mert félt a
zsidóktól - megkérte Pilátust, hogy levehesse Jézus testét. Pilátus megengedte
neki. Elment tehát, és levette Jézus testét. 39 Eljött Nikodémus is, aki
először éjszaka ment hozzá, és mirhából és aloéból készült kenetet hozott,
mintegy száz fontnyit. 40 Fogták tehát Jézus testét, és leplekbe takarták az
illatszerekkel együtt, ahogyan a zsidóknál szokás temetni. 41 Azon a helyen,
ahol Jézust megfeszítették, volt egy kert, és a kertben egy új sír, amelybe még
senkit sem helyeztek. 42 Mivel közel volt a sír, a zsidók ünnepi
előkészülete miatt ott helyezték el Jézust. ŤAz üres sír
Jn 20
1 A hét első
napján, korán reggel, amikor még sötét volt, a magdalai Mária odament a sírhoz,
és látta, hogy a kő el van véve a sírbolt elől. 2 Elfutott tehát,
elment Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és így
szólt hozzájuk: ,,Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hova tették!'' 3
Elindult tehát Péter és a másik tanítvány, és elmentek a sírhoz. 4 Együtt
futott a kettő, de a másik tanítvány előrefutott, gyorsabban, mint
Péter, és elsőnek ért a sírhoz. 5 Előrehajolt, és látta, hogy ott
fekszenek a lepedők, de mégsem ment be. 6 Nyomában megérkezett Simon Péter
is, bement a sírba, és látta, hogy a leplek ott fekszenek, 7 és hogy az a kendő,
amely a fején volt, nem a lepleknél fekszik, hanem külön összegöngyölítve, egy
másik helyen. 8 Akkor bement a másik tanítvány is, aki elsőnek ért a
sírhoz, és látott, és hitt. 9 Még nem értették ugyanis az Írást, hogy fel kell
támadnia a halottak közül. 10 A tanítványok ezután hazamentek. Ť Jézus
megjelenik a magadalai Máriának( Mk 16, 9)
11 Mária pedig a
sírbolton kívül állt és sírt. Amint ott sírt, behajolt a sírboltba, 12 és
látta, hogy két angyal ül ott fehérben, ahol előbb Jézus teste feküdt; az
egyik fejtől, a másik meg lábtól. 13 Azok így szóltak hozzá: ,,Asszony,
miért sírsz?'' Ő ezt felelte nekik: ,,Mert elvitték az én Uramat, és nem
tudom, hova tették.'' 14 Amikor ezt mondta, hátrafordult, és látta, hogy Jézus
ott áll, de nem ismerte fel, hogy Jézus az. 15 Jézus így szólt hozzá:
,,Asszony, miért sírsz? Kit keresel?'' Ő azt gondolta, hogy a kertész az,
ezért így szólt hozzá: ,,Uram, ha te vitted el őt, mondd meg nekem, hova
tetted, és én elhozom.'' 16 Jézus nevén szólította: ,,Mária!'' Az megfordult,
és így szólt hozzá héberül: ,,Rabbuni!'' - ami azt jelenti: Mester. 17 Jézus
ezt mondta neki: ,,Ne érints engem, mert még nem mentem fel az Atyához, hanem
menj az én testvéreimhez, és mondd meg nekik: Felmegyek az én Atyámhoz, és a ti
Atyátokhoz, az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez.'' 18 Elment a magdalai
Mária, és hírül adta a tanítványoknak: ,,Láttam az Urat!'', és hogy ezeket
mondta neki. Ť Jézus megjelenik tanítványainak( Mk 16, 14; Lk 24, 36-49)
19 Aznap, amikor
beesteledett, a hét első napján, ott ahol összegyűltek a tanítványok,
bár a zsidóktól való félelem miatt az ajtók zárva voltak, eljött Jézus, megállt
középen, és így szólt hozzájuk: ,,Békesség néktek!'' 20 És miután ezt mondta,
megmutatta nekik a kezét és az oldalát. A tanítványok megörültek, hogy látják
az Urat. 21 Jézus erre ismét ezt mondta nekik: ,,Békesség néktek! Ahogyan engem
elküldött az Atya, én is elküldelek titeket.'' 22 Ezt mondván, rájuk lehelt, és
így folytatta: ,,Vegyetek Szentlelket! 23 Akiknek megbocsátjátok a bűneit,
azok bocsánatot nyernek, akikéit pedig megtartjátok, azoknak a bűnei
megmaradnak.'' ŤJézus és Tamás
24 Tamás pedig, egy a
tizenkettő közül, akit Ikernek hívtak, éppen nem volt velük, amikor
megjelent Jézus. 25 A többi tanítvány így szólt hozzá: ,,Láttuk az Urat.''
Ő azonban ezt mondta nekik: ,,Ha nem látom a kezén a szegek helyét, és nem
érintem meg ujjammal a szegek helyét, és nem teszem a kezemet az oldalára, nem
hiszem.''
26 Nyolc nap múlva
ismét benn voltak a tanítványai, és Tamás is velük. Bár az ajtók zárva voltak,
bement Jézus, megállt középen, és ezt mondta: ,,Békesség néktek!'' 27 Azután
így szólt Tamáshoz: ,,Nyújtsd ide az ujjadat, és nézd meg a kezeimet, nyújtsd
ide a kezedet, és tedd az oldalamra, és ne légy hitetlen, hanem hívő.'' 28
Tamás pedig így felelt: ,,Én Uram, és én Istenem!'' 29 Jézus így szólt hozzá:
,,Mivel látsz engem, hiszel: boldogok, akik nem látnak és hisznek.'' ŤAz
evangélium célja
30 Sok más jelt is
tett Jézus a tanítványai szeme láttára, amelyek nincsenek megírva ebben a
könyvben. 31 Ezek pedig azért írattak meg, hogy higgyétek: Jézus a Krisztus, az
Isten Fia, és e hitben életetek legyen az ő nevében. ŤJézus megjelenik a
Tibériás-tengernél: a nagy halfogás
Jn 21
1 Ezután ismét
megjelent Jézus a tanítványoknak a Tibériás-tengernél. Így jelent meg: 2 együtt
voltak Simon Péter és Tamás, akit Ikernek hívtak, és Nátánaél, a galileai
Kánából és Zebedeus fiai; a tanítványok közül pedig még kettő. 3 Simon
Péter így szólt hozzájuk: ,,Elmegyek halászni.'' Ők erre ezt mondták: ,,Mi
is elmegyünk veled.'' Elindultak, és beszálltak a hajóba, de azon az éjszakán
semmit sem fogtak. 4 Amikor már reggel lett, megállt Jézus a parton, a
tanítványok azonban nem tudták, hogy Jézus az. 5 Jézus ekkor megkérdezte
tőlük: ,,Fiaim, nincs valami ennivalótok?'' Így válaszoltak neki:
,,Nincs.'' 6 Ő pedig ezt mondta nekik: ,,Vessétek ki a hálót a hajó jobb
oldalán, és találtok!'' Kivetették tehát, de kivonni már nem tudták a rengeteg
hal miatt. 7 Ekkor odaszólt Péterhez az a tanítvány, akit Jézus szeretett: ,,Az
Úr az!'' Amikor Simon Péter meghallotta, hogy az Úr az, magára vette felső
ruháját, mert mezítelen volt, és belevetette magát a tengerbe. 8 A többi
tanítvány pedig a hajón jött ki, mert nem voltak messze a parttól, csak mintegy
kétszáz könyöknyire, és kivonták a hálót a halakkal. 9 Amint kiszálltak a
partra, parazsat láttak ott, rajta halat és kenyeret. 10 Jézus így szólt
hozzájuk: ,,Hozzatok a most fogott halakból!'' 11 Simon Péter beszállt, és
kivonta a partra a hálót, amely tele volt nagy halakkal, szám szerint százötvenhárommal;
és bár ilyen sok volt, nem szakadt el a háló. 12 Jézus erre ezt mondta nekik:
,,Jöjjetek, egyetek!'' A tanítványok közül azonban senki sem merte őt
megkérdezni: ki vagy te? Tudták ugyanis, hogy az Úr ő. 13 Jézus tehát
odament, vette a kenyeret, és odaadta nekik; ugyanúgy a halat is. 14 Ez már a
harmadik alkalom volt, hogy Jézus megjelent a tanítványoknak, miután feltámadt
a halottak közül. ŤJézus kérdése Péterhez, Péter megbízatása
15 Miután ettek, így
szólt Jézus Simon Péterhez: ,,Simon, Jóna fia, jobban szeretsz-e engem, mint
ezek?'' Ő pedig így felelt: ,,Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek
téged!'' Jézus ezt mondta neki: ,,Legeltesd az én bárányaimat!'' 16 Másodszor
is megszólította: ,,Simon, Jóna fia, szeretsz-e engem?'' Ő ismét így
válaszolt: ,,Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek téged.'' Jézus erre ezt
mondta neki: ,,Őrizd az én juhaimat!'' 17 Harmadszor is szólt hozzá: ,,Si
18 Bizony, bizony, mondom néked: amikor fiatalabb voltál, felövezted magadat,
és oda mentél, ahova akartál; de amikor megöregszel, kinyújtod a kezedet, más
övez fel téged, és oda visz, ahova nem akarod.'' 19 Ezt azért mondta, hogy
jelezze: milyen halállal dicsőíti meg majd Istent. Miután ezt mondta, így
szólt hozzá: ,,Kövess engem!'' 20 Péter ekkor megfordult, és látta, hogy követi
az a tanítvány, akit Jézus szeretett, aki a vacsorán ráhajolt a keblére, és
megkérdezte: ,,Uram, ki az, aki elárul téged?'' 21 Őt látta tehát Péter,
és megkérdezte Jézustól: ,,Uram, hát vele mi lesz?'' 22 Jézus pedig így szólt
hozzá: ,,Ha akarom, hogy ő megmaradjon, amíg eljövök, mit tartozik rád? Te
kövess engem!'' 23 Elterjedt tehát az atyafiak között az a mondás, hogy ez a
tanítvány nem hal meg. Pedig Jézus nem azt mondta neki, hogy nem hal meg, hanem
ezt: ,,Ha akarom, hogy megmaradjon, amíg eljövök, mit tartozik rád?'' 24 Ez az
a tanítvány, aki bizonyságot tesz ezekről, és megírta ezeket, és tudjuk,
hogy igaz az ő bizonyságtétele. 25 De van sok egyéb is, amit Jézus tett,
és ha azt mind megírnák egytől egyig, úgy vélem: maga a világ sem tudná befogadni
a megírt könyveket.
ApCsel 1
1 Az első
könyvet arról írtam, Teofilusom, amit Jézus tett és tanított kezdettől 2
egészen addig a napig, amelyen felvitetett, miután a Szentlélek által megbízást
adott az apostoloknak, akiket kiválasztott. 3 Szenvedése után sok bizonyítékkal
meg is mutatta ezeknek, hogy ő él, amikor negyven napon át megjelent
előttük, és beszélt az Isten országa dolgairól. 4 Amikor együtt volt
velük, megparancsolta nekik: ,,Ne távozzatok el Jeruzsálemből, hanem várjátok
meg az Atya ígéretét, amelyről hallottátok tőlem, 5 hogy János vízzel
keresztelt, ti pedig nemsokára Szentlélekkel kereszteltettek meg.'' 6 Amikor
együtt voltak, megkérdezték tőle: ,,Uram, nem ebben az időben állítod
fel újra a királyságot Izráelnek?'' 7 Így válaszolt: ,,Nem a ti dolgotok, hogy
olyan időkről és alkalmakról tudjatok, amelyeket az Atya a maga
hatalmába helyezett. 8 Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a
Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt
egészen a föld végső határáig.''
9 Miután ezt mondta,
szemük láttára felemeltetett, és felhő takarta el őt a szemük
elől. 10 Amint távozása közben feszülten néztek az ég felé, íme, két férfi
állt meg mellettük fehér ruhában, 11 és ezt mondta: ,,Galileai férfiak, miért
álltok itt az ég felé nézve? Ez a Jézus, aki felvitetett tőletek a
mennybe, úgy jön el, ahogyan láttátok őt felmenni a mennybe.''
12 Ezután
visszatértek Jeruzsálembe az Olajfák hegyéről, amely Jeruzsálem közelében
van egy szombatnapi járóföldre. 13 Amikor hazatértek, felmentek a felső
szobába, ahol meg voltak szállva, mégpedig Péter és János, Jakab és András,
Fülöp és Tamás, Bertalan és Máté, Jakab, az Alfeus fia, Simon, a Zélóta és
Júdás, a Jakab fia. 14 Ezek valamennyien egy szívvel és egy lélekkel kitartóan vettek
részt az imádkozásban, az asszonyokkal, Jézus anyjával, Máriával és
testvéreivel együtt. 15 Azokban a napokban felállt Péter a testvérek körében,
amikor mintegy százhúsz főnyi sokaság is volt velük együtt, és így szólt:
16 ,,Atyámfiai, férfiak! Be kellett teljesednie az Írásból annak, amit
előre megmondott a Szentlélek Dávid szája által Júdásról, aki
vezetője lett azoknak, akik elfogták Jézust; 17 közénk tartozott, és részt
kapott ebből a szolgálatból. 18 Ez azután mezőt szerzett ennek a
gonosztettnek jutalmából, de fejjel lezuhant, kettészakadt derékban, és egész
belső része kifordult. 19 Közismertté is vált ez Jeruzsálem lakói
előtt, ezért nevezték el azt a mezőt a maguk nyelvén Akeldamának,
azaz Vérmezőnek. 20 Így van megírva a Zsoltárok könyvében: Legyen a
szállása pusztává, és lakó ne legyen benne, tisztségét pedig más vegye át. 21
Szükséges tehát, hogy azok közül a férfiak közül, akik egész idő alatt
együtt voltak velünk, amíg közöttünk járt az Úr Jézus, 22 kezdve a János
keresztségétől addig a napig, amelyen felvitetett tőlünk: még valaki
tanúja legyen velünk együtt az ő feltámadásának.'' 23 Ekkor felállítottak
kettőt: Józsefet, más néven Barsabbást, akinek mellékneve Jusztusz volt,
és Mátyást, 24 és így imádkoztak: ,,Urunk, minden szív ismerője, te jelöld
ki e kettő közül az egyiket, akit kiválasztottál magadnak, 25 hogy
megkapja ebben a szolgálatban és apostolságban azt a helyet, amelyet Júdás
elhagyott, hogy az őt megillető helyre jusson.'' 26 Ekkor sorsot
vetettek rájuk: a sors Mátyásra esett, és a tizenegy apostol közé sorolták
őt.
ApCsel 2
1 Amikor pedig eljött
a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, 2 hirtelen
hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az
egész házat, ahol ültek. 3 Majd valami lángnyelvek jelentek meg előttük,
amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre. 4 Mindnyájan megteltek
Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni; úgy, ahogyan a Lélek
adta nekik, hogy szóljanak. 5 Sok kegyes zsidó férfi tartózkodott akkor
Jeruzsálemben azok közül, akik a föld minden nemzete között éltek. 6 Amikor a
zúgás támadt, összefutott ez a sokaság, és nagy zavar keletkezett, mert
mindenki a maga nyelvén hallotta őket beszélni. 7 Megdöbbentek, és
csodálkozva mondták: ,,Íme, akik beszélnek, nem valamennyien Galileából
valók-e? 8 Akkor hogyan hallhatja őket mindegyikünk a maga anyanyelvén: 9
pártusok, médek és elámiták, és akik Mezopotámiában laknak, vagy Júdeában és
Kappadóciában, Pontuszban és Ázsiában, 10 Frígiában és Pamfíliában, Egyiptomban
és Líbia vidékén, amely Ciréné mellett van, és a római jövevények, 11 zsidók és
prozeliták, krétaiak és arabok: halljuk, amint a mi nyelvünkön beszélnek az
Isten felséges dolgairól.'' 12 Álmélkodtak mindnyájan, és nagy zavarban
kérdezgették egymástól: ,,Mi akar ez lenni?'' 13 Mások azonban gúnyolódva
mondták: ,,Édes bortól részegedtek meg.'' 14 Ekkor előállt Péter a
tizeneggyel, felemelte a hangját, és így szólt hozzájuk: ,,Zsidó férfiak, és
Jeruzsálem minden lakója! Vegyétek ezt tudomásul, és figyeljetek szavaimra! 15
Mert nem részegek ezek, ahogyan ti gondoljátok, hiszen a nap harmadik órája
van. 16 Hanem ez az, amiről Jóel így prófétált: 17 Az utolsó napokban, így
szól azIsten, kitöltök Lelkemből minden halandóra, és prófétálnak fiaitok
és leányaitok, és ifjaitok látomásokat látnak, véneitek pedigálmokat álmodnak
18 még szolgáimra és szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban Lelkemből, és ők is prófétálnak. 19
És csodákat teszek az égen fenn, és jeleket a földön lenn: vért, tüzet és
füstfelleget. 20 A nap sötétté válik, és a hold vérré, mielőtt eljön az Úr
nagy és fenséges napja. 21 Aki azonban segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül.
22 Izráelita férfiak,
halljátok meg ezeket az igéket! A názáreti Jézust, azt a férfiút, akit az Isten
igazolt előttetek erőkkel, csodákkal és jelekkel, amelyeket általa
tett az Isten közöttetek, ahogyan magatok is tudjátok, 23 azt, aki az Isten
elhatározott döntése és terve szerint adatott oda, ti a pogányok keze által
felszegeztétek és megöltétek. 24 De őt az Isten, miután feloldotta a halál
fájdalmait, feltámasztotta, mivel lehetetlen volt, hogy a halál fogva tartsa
őt. 25 Mert ezt mondja róla Dávid: Láttam az Urat magam előtt
mindenkor, mert jobbom felől van, hogy meg ne inogjak. 26 Azért vidult fel
a szívem, és ujjongott fel a nyelvem, még testem is reménységben fog nyugodni,
27 mert nem hagyod lelkemet ahalottak birodalmában, azt sem engeded, hogy
Szented elmúlást lásson. 28 Megismertetted velem az élet útjait, betöltesz
engem örvendezéssel a te orcád előtt.
29 Atyámfiai,
férfiak! Nyíltan megmondhatom nektek ősatyánkról, Dávidról, hogy meghalt,
és eltemették, sírja is nálunk van mindmáig. 30 De próféta volt, és tudta, hogy
az Isten esküvel fogadta neki, hogy véréből valót ültet a trónjára; 31
ezért előretekintve, a Krisztus feltámadásáról mondta azt, hogy nem marad
a halottak birodalmában, és teste sem lát elmúlást. 32 Ezt a Jézust támasztotta
fel az Isten, aminek mi valamennyien tanúi vagyunk. 33 Miután tehát
felemeltetett az Isten jobbjára, és megkapta az Atyától a megígért Szentlelket,
kitöltötte ezt, amint látjátok is, halljátok is. 34 Mert nem Dávid ment fel a
mennyekbe, hiszen ő maga mondja: Így szólt az Úr az én uramhoz: Ülj az én
jobbomra, 35 amíg ellenségeidet lábad zsámolyává teszem. 36 Tudja meg tehát
Izráel egész háza teljes bizonyossággal, hogy Úrrá és Krisztussá tette őt
az Isten: azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek.'' 37 Amikor ezt
hallották, mintha szíven találták volna őket, ezt kérdezték Pétertől
és a többi apostoltól: ,,Mit tegyünk, atyámfiai, férfiak?'' 38 Péter így
válaszolt: ,,Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg valamennyien Jézus Krisztus
nevében, bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát. 39
Mert tiétek ez az ígéret és gyermekeiteké, sőt mindazoké is, akik távol
vannak, akiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk.'' 40 Még más szavakkal
is lelkükre beszélt, és így kérlelte őket: ,,Szabaduljatok meg végre
ettől az elfajult nemzedéktől!'' 41 Akik pedig hittek a beszédének,
megkeresztelkedtek, és azon a napon mintegy háromezer lélek csatlakozott
hozzájuk.
42 Ezek pedig
kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér
megtörésében és az imádkozásban. 43 Félelem támadt minden lélekben, és az
apostolok által sok csoda és jel történt. 44 Mindazok pedig, akik hittek,
együtt voltak, és mindenük közös volt. 45 Vagyonukat és javaikat eladták,
szétosztották mindenkinek: ahogyan éppen szükség volt rá. 46 Napról napra
állhatatosan, egy szívvel, egy lélekkel voltak a templomban, és amikor házanként
megtörték a kenyeret, örömmel és tiszta szívvel részesültek az ételben; 47
dicsérték az Istent, és kedvelte őket az egész nép. Az Úr pedig napról
napra növelte a gyülekezetet az üdvözülőkkel.
ApCsel 3
1 Péter és János
felment a templomba, a délutáni imádkozás idejére, délután három órára. 2 Arra
vittek egy születése óta sánta férfit, akit napról napra letettek a templomnak
abba a kapujába, amelyet Ékes-kapunak hívtak,
hogy alamizsnát kérjen a templomba menőktől. 3 Amikor
meglátta, hogy Péter és János be akar menni a templomba, alamizsnát kért
tőlük. 4 Péter pedig Jánossal együtt rátekintett, és azt mondta: ,,Nézz
ránk!'' 5 Ő felnézett rájuk, remélve, hogy kap tőlük valamit. 6 Péter
ekkor így szólt hozzá: ,,Ezüstöm és aranyam nincsen, de amim van, azt adom
neked: a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel, és járj!'' 7 És jobb
kezénél fogva felemelte, annak pedig azonnal megerősödött a lába és a
bokája, 8 felugrott, talpra állt, és járt. Bement velük a templomba is,
járkált, ugrándozott, és dicsérte az Istent. 9 Látta őt az egész nép,
amint járkál, és dicséri az Istent. 10 Felismerték, hogy ő az, aki
alamizsnáért szokott ülni a templom Ékes-kapujában. És félelemmel telve
csodálkoztak azon, ami vele történt. 11 Mivel ez az ember feltartóztatta Pétert
és Jánost, az egész nép megdöbbenve futott össze hozzájuk a Salamon csarnokába.
12 Amikor Péter ezt látta, így szólt a néphez: ,,Izráelita férfiak, mit
csodálkoztok ezen? Mit néztek úgy ránk, mintha saját erőnkkel vagy
kegyességünkkel értük volna el, hogy ő járjon? 13 Ábrahám, Izsák és Jákób
Istene, a mi atyáink Istene megdicsőítette Fiát, Jézust, akit ti
kiszolgáltattatok, és megtagadtatok Pilátus színe előtt, pedig az úgy
döntött, hogy elbocsátja őt. 14 De ti a Szentet és Igazat megtagadtátok,
és azt kértétek, hogy egy gyilkost bocsásson szabadon a kedvetekért, 15 az élet
fejedelmét pedig megöltétek. Az Isten azonban feltámasztotta őt a
halálból, aminek mi tanúi vagyunk. 16 Az ő nevébe vetett hitért
erősítette meg az ő neve ezt az embert, akit itt láttok és ismertek,
és a tőle való hit adta vissza neki a teljes egészségét mindnyájatok szeme
láttára. 17 Most már tudom, atyámfiai, hogy tudatlanságból cselekedtetek, mint
a ti elöljáróitok is. 18 De amit az Isten előre megmondott minden
prófétája által, hogy az ő Krisztusa szenvedni fog, azt teljesítette be
így. 19 Tartsatok tehát bűnbánatot, és térjetek meg, hogy eltöröltessenek
a ti bűneitek; 20 hogy eljöjjön az Úrtól a felüdülés ideje, és elküldje
Jézust, akit Messiásul rendelt nektek. 21 Őt azonban az égnek kell
befogadnia addig, amíg a mindenség újjáteremtése meg nem történik. Erről
az Isten öröktől fogva szólt szent prófétái szája által. 22 Maga Mózes
mondta: Prófétát támaszt nektek testvéreitek közül az Úr, a ti Istenetek,
olyat, mint én: őt hallgassátok mindenben, amit csak mond nektek. 23 És
aki nem hallgat erre a prófétára, azt ki kell irtani a nép közül. 24 A próféták
is - Sámueltől és az utána következőktől fogva - akik csak
szóltak, mind ezekről a napokról jövendöltek. 25 Ti vagytok a fiai ezeknek
a prófétáknak és annak a szövetségnek, amelyet Isten atyáinkkal kötött, amikor
így szólt Ábrahámhoz: És a te magodban áldatik meg a föld minden nemzetsége. 26
Isten elsősorban nektek támasztotta fel és küldte el Szolgáját, aki megáld
titeket azzal, hogy mindenkit megtérít a maga gonoszságából.''
ApCsel 4
1 Amíg beszéltek a
néphez, eléjük álltak a papok, a templomőrség parancsnoka és a
szadduceusok; 2 bosszankodtak ugyanis azon, hogy tanítják a népet, és azt
hirdetik, hogy Jézus által van feltámadás a halálból. 3 Ezek elfogták
őket, és mivel már este volt, őrizetbe vették őket másnapig. 4
De azok közül, akik hallgatták az igét, sokan hittek, és a hívő férfiak
száma mintegy ötezerre emelkedett. 5 Másnap összegyűltek Jeruzsálemben a
vezetők, a vének és az írástudók; 6 Annás a főpap, Kajafás, János,
Sándor és a főpapi család valamennyi tagja. 7 Középre állították és
vallatták őket: ,,Milyen hatalommal, vagy kinek a nevében tettétek ti
ezt?'' 8 Ekkor Péter, megtelve Szentlélekkel, így szólt hozzájuk: ,,Népünk
vezetői, Izráel vénei! 9 Ha minket ma egy beteg emberen gyakorolt jótett
felől vallattok, hogy mitől gyógyult meg, 10 vegyétek tudomásul
valamennyien, Izráel egész népével együtt, hogy a názáreti Jézus Krisztus neve
által, akit ti megfeszítettetek, akit Isten feltámasztott a halálból:
őáltala áll ez előttetek egészségesen. 11 Ez lett a sarokkő,
amelyet ti, az építők, megvetettetek, 12 és nincsen üdvösség senki másban,
mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk.''
13 Amikor látták, hogy milyen bátran beszél Péter és János, és felfogták, hogy
ők írástudatlan és iskolázatlan emberek, elcsodálkoztak. Fel is ismerték
őket, hogy Jézussal voltak, 14 de mivel látták, hogy velük együtt ott áll
a meggyógyult ember is, semmit sem szólhattak ellenük. 15 Felszólították tehát
őket, hogy menjenek ki a nagytanács elől, és így tanakodtak egymás
között: 16 ,,Mit tegyünk ezekkel az emberekkel? Mert hogy nyilvánvaló csoda
történt általuk, azt tudja Jeruzsálem minden lakosa, és nem is tagadhatjuk. 17
De hogy tovább ne terjedjen a nép között, fenyegessük meg őket, hogy többé
ne szóljanak az ő nevében egyetlen embernek se.'' 18 Miután tehát behívták
őket, megparancsolták, hogy egyáltalán ne beszéljenek és ne tanítsanak
Jézus nevében. 19 Péter és János azonban így válaszolt nekik: ,,Igaz dolog-e az
Isten szemében, hogy inkább rátok hallgassunk, mint Istenre: ítéljétek meg
magatok; 20 mert nem tehetjük, hogy ne mondjuk el azt, amit láttunk és
hallottunk.'' 21 Azok pedig, miután megfenyegették, elbocsátották őket,
mivel semmi lehetőséget nem találtak arra, hogy megbüntessék őket, a
nép miatt, mivel mindenki dicsőítette az Istent a történtekért, 22 ugyanis
több mint negyven éves volt az az ember, akin a gyógyításnak ez a csodája
történt. 23 Amint elbocsátották őket, elmentek övéikhez, és elbeszélték,
miket mondtak nekik a főpapok és a vének. 24 Amikor ezt meghallották, egy
szívvel és egy lélekkel felemelték hangjukat az Istenhez, és így szóltak:
,,Urunk, te teremtetted az eget és a földet, a tengert és mindent, ami bennük
van, 25 te mondtad atyánknak, a te szolgádnak, Dávidnak szájával a Szentlélek
által: Miért zúdultak fel a pogányok, és a nemzetek miért terveznek
hiábavalóságot? 26 Felkeltek a föld királyai, és a fejedelmek megegyeztek az Úr
ellen és az ő Felkentje ellen. 27 Mert a te szent Szolgád, Jézus ellen,
akit felkentél, valóban megegyezett Heródes és Poncius Pilátus ebben a városban
a pogányokkal és Izráel népével, 28 hogy végrehajtsák mindazt, amiről
kezed és akaratod előre elrendelte, hogy megtörténjék. 29 Most pedig,
Urunk, tekints az ő fenyegetéseikre, és add meg szolgáidnak, hogy teljes
bátorsággal hirdessék igédet; 30 te pedig nyújtsd ki a kezedet gyógyításra,
hogy jelek és csodák történjenek a te szent Szolgád, Jézus neve által.'' 31
Amint könyörögtek, megrendült az a hely, ahol együtt voltak, megteltek
mindnyájan Szentlélekkel, és bátran hirdették az Isten igéjét. 32 A hivők
egész gyülekezete pedig szívében és lelkében egy volt. Senki sem mondott
vagyonából bármit is a magáénak, hanem mindenük közös volt. 33 Az apostolok
pedig nagy erővel tettek bizonyságot az Úr Jézus feltámadásáról, és nagy
kegyelem volt mindnyájukon. 34 Nem volt közöttük egyetlen szűkölködő
sem, mert akiknek földjük vagy házuk volt, eladták azokat, az eladott javak
árát pedig elhozták, 35 és letették az apostolok lába elé, azután szétosztották
mindenkinek úgy, ahogyan szüksége volt rá. 36 József például, akinek az
apostolok a Barnabás melléknevet adták, ami azt jelenti: Vigasztalás fia, egy
ciprusi származású lévita, 37 mivel földje volt, szintén eladta, elhozta a
pénzt, és letette az apostolok lába elé.
ApCsel 5
1 Egy ember, név
szerint Anániás, feleségével, Szafirával együtt eladott egy birtokot, 2 és
árából feleségének tudtával félretett magának, egy részét pedig elvitte, és az
apostolok lába elé tette. 3 Péter azonban így szólt: ,,Anániás, miért szállta
meg a Sátán a szívedet, hogy hazudj a Szentléleknek, és félretegyél magadnak a
föld árából? 4 Ha megmaradt volna, nem neked maradt volna-e meg, és miután
eladtad, nem te rendelkeztél-e az árával? Mi indította szívedet ilyen
cselekedetre? Nem embereknek hazudtál, hanem az Istennek.'' 5 Amint meghallotta
Anániás ezeket a szavakat, összeesett, és meghalt. Erre nagy félelem szállta
meg mindazokat, akik ezt hallották. 6 Az ifjak pedig felálltak és betakarták
őt, majd kivitték és eltemették. 7 Mintegy három óra múlva a felesége is
bement, mit sem tudva a történtekről. 8 Péter megkérdezte tőle:
,,Mondd meg nekem, ennyiért adtátok-e el a földet?'' Ő így felelt: ,,Úgy
van, ennyiért.'' 9 Péter erre így szólt hozzá: ,,Miért egyeztetek meg abban,
hogy megkísértitek az Úr Lelkét? Íme, azok, akik a férjedet eltemették, az ajtó
előtt állnak, és kivisznek téged.'' 10 Az asszony pedig azonnal összeesett
a lába előtt, és meghalt. Amikor bejöttek az ifjak, halva találták,
kivitték őt is, és eltemették a férje mellé. 11 Erre nagy félelem szállta
meg az egész gyülekezetet és mindazokat, akik hallották ezeket. 12 Az apostolok
által sok jel és csoda történt a nép között. Mindnyájan a Salamon csarnokában
tartózkodtak egy akarattal, 13 de mások közül senki sem mert hozzájuk
csatlakozni. A nép azonban magasztalta őket. 14 Az Úrban hívők száma
egyre növekedett, férfiak és nők tömegével. 15 A betegeket is kivitték az
utcákra, ágyakra és fekvőhelyekre tették le őket, hogy ha arra jár
Péter, legalább az árnyéka vetődjék rá valamelyikükre. 16 Összejött a
Jeruzsálem körüli városok népe is, hoztak betegeket és tisztátalan
lelkektől gyötörteket, s ezek mind meggyógyultak. 17 Ekkor megjelent a főpap
és egész kísérete, a szadduceusok pártja, és irigység fogta el őket. 18
Elfogták az apostolokat, és hatósági őrizetbe vették őket. 19 De az
Úr angyala éjszaka megnyitotta a börtön ajtaját, és kivezetve őket ezt
mondta nekik: 20 ,,Menjetek, álljatok fel a templomban, és hirdessétek a népnek
ennek az életnek minden beszédét.'' 21 Ők engedelmeskedtek, korán reggel
bementek a templomba, és tanítottak. Amikor megérkezett a főpap és
kísérete, összehívták a nagytanácsot, Izráel véneinek egész testületét, és
elküldtek a börtönbe, hogy vezessék elő őket. 22 A szolgák elmentek,
de nem találták őket a börtönben; ezért visszatérve jelentették: 23 ,,A
börtönt ugyan gondosan bezárva találtuk, az őrök is az ajtó előtt
álltak, de amikor kinyitottuk, bent senkit sem találtunk.'' 24 Amint a templomőrség
parancsnoka és a főpapok meghallották ezeket a szavakat, zavarba jöttek:
vajon mi lehet ez? 25 De valaki odament és jelentette nekik: ,,Íme, azok a
férfiak, akiket börtönbe vetettetek, ott állnak a templomban, és tanítják a
népet.'' 26 Ekkor elment a parancsnok a szolgákkal, és elővezették
őket, de minden erőszak nélkül, mert féltek a néptől, hogy
megkövezi őket. 27 Bevitték, és a nagytanács elé állították őket, a
főpap pedig elkezdte kihallgatásukat: 28 ,,Szigorúan megtiltottuk nektek,
hogy tanítsatok annak nevében, és íme, betöltitek az egész Jeruzsálemet
tanításotokkal, és ránk akarjátok hárítani annak az embernek a vérét.'' 29
Péter és az apostolok így válaszoltak: ,,Istennek kell inkább
engedelmeskednünk, mint az embereknek. 30 A mi atyáink Istene feltámasztotta
Jézust, akit ti fára függesztve kivégeztetek. 31 Az Isten őt fejedelemmé
és üdvözítővé emelte fel jobbjára, hogy megtérést és bűnbocsánatot
adjon Izráelnek. 32 Mi pedig tanúi vagyunk ezeknek az eseményeknek, és tanúja a
Szentlélek is, akit azoknak adott az Isten, akik engedelmeskednek neki.'' 33
Amikor ezt meghallották, dühükben a fogukat csikorgatták, és arról
tanácskoztak, hogy végeznek velük. 34 De felállt a nagytanácsban egy farizeus,
név szerint Gamáliél, az egész nép előtt tiszteletben álló törvénytudó, és
egy kis időre kivezettette az embereket. 35 Azután így szólt a
nagytanácshoz: ,,Izráelita férfiak! Jól gondoljátok meg, hogy mit akartok tenni
ezekkel az emberekkel. 36 Mert nem is olyan régen felkelt Teudás, és azt állította
magáról, hogy ő valaki, csatlakozott is hozzá mintegy négyszáz ember, de
végeztek vele; akik pedig bíztak benne, azok mind elszéledtek, és
megsemmisültek. 37 Azután az összeírás idején felkelt a galileai Júdás is. Sok
népet állított a maga pártjára, de elpusztult ő is; akik pedig bíztak
benne, azok is mind szétszóródtak. 38 A mostani esetre is azt mondom: hagyjátok
békén ezeket az embereket, és bocsássátok el őket. Mert ha emberektől
való ez a szándék vagy ez a mozgalom, akkor megsemmisül; 39 ha pedig Istentől
való, akkor úgy sem tudjátok megsemmisíteni őket, és még úgy
tűnhettek fel, mint akik Isten ellen harcoltok.'' Azok hallgattak rá, 40
előhívták az apostolokat, megverették őket, azután megparancsolták
nekik, hogy ne szóljanak Jézus nevében, és azzal elbocsátották őket. 41
Ők pedig örömmel távoztak a nagytanács színe elől, mert méltónak
bizonyultak arra, hogy gyalázatot szenvedjenek az ő nevéért; 42 és nem
hagytak fel a naponkénti tanítással, és hirdették a Krisztus Jézust a templomban
és házanként.
ApCsel 6
1 Azokban a napokban
pedig, mivel nőtt a tanítványok száma, zúgolódás támadt a görögül
beszélő zsidók között a héberek ellen, hogy mellőzik a közülük való
özvegyasszonyokat a mindennapi szolgálatban. 2 Ekkor összehívta a
tizenkettő a tanítványok egész gyülekezetét, és ezt mondták nekik: ,,Nem
helyes az, hogy az Isten igéjét elhanyagolva mi szolgáljunk az asztaloknál. 3
Hanem válasszatok ki magatok közül, atyámfiai, hét férfit, akikről jó
bizonyságot tesznek, akik telve vannak Lélekkel és bölcsességgel, és őket
állítsuk be ebbe a munkába; 4 mi pedig megmaradunk az imádkozás és az ige
szolgálata mellett.'' 5 Tetszett ez a beszéd az egész gyülekezetnek, és
kiválasztották Istvánt, aki hittel és Szentlélekkel teljes férfi volt, valamint
Fülöpöt, Prokhoroszt, Nikánórt, Timónt, Parmenászt és Nikoláoszt, az antiókhiai
prozelitát; 6 az apostolok elé állították őket, és miután imádkoztak,
rájuk tették kezüket. 7 Az Isten igéje pedig terjedt, és nagyon megnövekedett a
tanítványok száma Jeruzsálemben, sőt igen sok pap is engedelmeskedett a
hitnek. 8 István pedig - kegyelemmel és erővel telve - nagy csodákat és
jeleket tett a nép között. 9 Megjelentek azonban néhányan a szabadosok, a
ciréneiek és az alexandriaiak zsinagógájából, valamint néhányan a ciliciaiak és
ázsiaiak közül, és vitatkoztak Istvánnal; 10 de nem tudtak szembeszállni azzal
a bölcsességgel és Lélekkel, amellyel beszélt. 11 Ekkor felbújtottak embereket,
akik ezt mondták: ,,Hallottuk, amikor káromolta Mózest és az Istent.'' 12 Ezzel
fellázították a népet, a vé n eket és az írástudókat, rárohanva elfogták
őt, és a nagytanács elé hurcolták. 13 Hamis tanúkat is állítottak, akik
ezt mondták: ,,Ez az ember állandóan e szent hely és a törvény ellen beszél. 14
Hallottuk is, amikor azt mondta, hogy az a názáreti Jézus lerombolja ezt a
helyet, és megváltoztatja azokat a szokásokat, amelyeket Mózes hagyott ránk.''
15 Ekkor a nagytanácsban ülők mind rátekintettek, és látták, hogy az arca
olyan, mint egy angyalé.
ApCsel 7
1 A főpap
megkérdezte: ,,Valóban így van ez?'' 2 Ő erre így szólt: ,,Atyámfiai,
férfiak és atyák, halljátok! A dicsőség Istene megjelent a mi atyánknak,
Ábrahámnak, amikor Mezopotámiában volt, mielőtt letelepedett Háránban, 3
és ezt mondta neki: Menj ki földedről és rokonaid közül, és menj arra a földre,
amelyet mutatok neked. 4 Ekkor kiment a káldeusok földjéről, és
letelepedett Háránban. Miután pedig meghalt az apja, Isten áttelepítette
őt onnan erre a földre, amelyen ti most laktok. 5 Nem adott neki
ebből örökségül egy talpalatnyit sem, de megígérte, hogy neki adja azt
birtokul és majd utódjának, pedig nem volt gyermeke. 6 Így mondta meg Isten,
hogy utódja jövevény lesz idegen földön, és rabszolgává teszik, és nyomorgatják
négyszáz esztendeig. 7 De ezt a népet, amelynek szolgálnak, ítélettel sújtom,
így szólt az Isten, ők pedig ezek után kiszabadulnak, és szolgálni fognak
nekem ezen a helyen. 8 A körülmetélés szövetségét is adta neki. Így nemzette
Ábrahám Izsákot, és körülmetélte őt a nyolcadik napon, Izsák pedig
Jákóbot, Jákób viszont a tizenkét ősatyát. 9 Az ősatyák pedig
féltékenykedtek Józsefre, és eladták Egyiptomba, de az Isten vele volt. 10
Megszabadította őt minden nyomorúságából, kedvessé és bölccsé tette
Egyiptom királya, a fáraó előtt, és kormányzóvá emelte Egyiptom és a fáraó
egész háza fölé. 11 Éhínség jött egész Egyiptomra és Kánaánra, és olyan nagy
nyomorúság, hogy atyáink sem találtak élelmet. 12 Amikor azonban meghallotta
Jákób, hogy van gabona Egyiptomban, elküldte atyáinkat. Először csak ez
történt, 13 de József a második alkalommal megismertette magát testvéreivel, és
így a fáraó tudomására jutott József származása. 14 József ekkor magához
hívatta atyját, Jákóbot és hetvenöt főből álló egész rokonságát. 15
Lement tehát Jákób Egyiptomba, aztán meghalt ő is, meghaltak atyáink is.
16 Átvitték őket Sikembe, és elhelyezték abban a sírban, amelyet Ábrahám
ezüstpénzért vásárolt Emór fiaitól Sikemben.
17 Amint közeledett
az ígéret teljesülésének ideje, amelyet Isten kijelentett Ábrahámnak,
elszaporodott a nép, és megsokasodott Egyiptomban. 18 De akkor más lett a
király Egyiptomban, és ő nem tudott Józsefről. 19 Ez a király álnokul
bánt népünkkel, és azzal nyomorította meg atyáinkat, hogy kitétette
csecsemőiket, hogy ne maradjanak életben. 20 Ebben az időben
született Mózes, aki kedves volt az Istennek. Három hónapig nevelték az apja
házában, 21 amikor pedig kitették, a fáraó leánya felvette, és saját fiaként
neveltette. 22 Megtanították Mózest az egyiptomiak minden bölcsességére, és
kiváló volt mind szavaiban, mind tetteiben. 23 Amikor pedig betöltötte a
negyvenedik életévét, az a gondolat támadt szívében, hogy meglátogatja
testvéreit, Izráel fiait. 24 Amikor meglátta, hogy az egyiket bántalmazzák,
védelmére kelt, bosszút állt az elnyomottért, és leütötte az egyiptomit. 25 Azt
gondolta, megértik a testvérei, hogy Isten az ő keze által szabadítja meg
őket. De nem értették meg. 26 Másnap éppen veszekedtek, amikor megjelent
közöttük, békességre intette őket, és ezt mondta: Férfiak, testvérek
vagytok, miért bántjátok egymást? 27 De aki bántalmazta felebarátját,
elutasította őt, és ezt mondta: Ki rendelt fölénk téged fejedelemmé és
bíróvá? 28 Talán meg akarsz ölni bennünket, mint ahogyan tegnap megölted az
egyiptomit? 29 Mózes ezt a beszédet meghallva elmenekült, és jövevény lett
Midján földjén, ahol két fia született.
30 Negyven
esztendő elteltével a Sínai-hegy pusztájában megjelent neki egy angyal
csipkebokor tüzének lángjában. 31 Amikor Mózes meglátta, csodálkozott a
látomáson, de amint feléje tartott, hogy megnézze, megszólalt az Úr hangja: 32
Én vagyok a te atyáid Istene, Ábrahám, Izsák és Jákób Istene. Mózes megrémült
és nem mert odanézni; 33 az Úr pedig ezt mondta: Oldd le a sarut a lábadról,
mert ez a hely, amelyen állsz, szent föld. 34 Látván láttam népem nyomorúságát
Egyiptomban, és meghallottam sóhajtozását, le is szálltam, hogy megszabadítsam
őket. És most jöjj, elküldelek Egyiptomba.
35 Ezt a Mózest, akit
megtagadtak, amikor ezt mondták: Ki tett téged fejedelemmé és bíróvá? - ezt
küldte el az Isten fejedelmül és szabadítóul az angyal által, aki megjelent
neki a csipkebokorban. 36 Ez hozta ki őket, ez tett csodákat és jeleket
Egyiptom földjén, a Vörös-tengeren és a pusztában negyven esztendeig. 37 Ez az
a Mózes, aki azt mondta Izráel fiainak: Prófétát támaszt nektek az Isten
testvéreitek közül, hozzám hasonlót. 38 Ez az, aki ott volt a gyülekezet
előtt a pusztában atyáink és az angyal között, aki szólt hozzá a
Sínai-hegyen: ő vette át az élő igéket, hogy átadja nekünk. 39 Neki
nem akartak engedelmeskedni atyáink, hanem elutasították maguktól, és
visszafordultak szívükben Egyiptom felé, 40 amikor ezt mondták Áronnak: Készíts
nekünk isteneket, hogy előttünk járjanak, mert ezzel a Mózessel, aki
minket kivezetett Egyiptom földjéről, nem tudjuk, mi történt. 41
Elkészítették a borjút azokban a napokban, és áldozatot vittek a bálványnak, és
gyönyörködtek kezük munkájában. 42 Isten pedig elfordult tőlük, és
kiszolgáltatta őket arra, hogy imádják az ég csillagseregét, ahogyan meg
van írva a próféták könyvében: Véres- és égőáldozatot hoztál-e nekem
negyven esztendeig a pusztában, Izráel háza? 43 Sőt inkább hordoztátok a
Molok sátorát és a Romfa isten csillagát, azokat a képeket, amelyeket
készítettetek, hogy leboruljatok előttük. Száműzlek ezért titeket
Babilonon túlra.''
44 A Bizonyság sátora
ott volt atyáinknál a pusztában, amint parancsolta az, aki azt mondta Mózesnek,
hogy készítse el arra a mintára, amelyet látott. 45 Ezt átvették atyáink, és
behozták Józsuéval, amikor elfoglalták a pogányok földjét, akiket kiűzött
az Isten atyáink elől. Így volt ez egészen Dávid idejéig. 46 Dávid pedig
kegyelmet talált az Isten színe előtt, és könyörgött, hogy hajlékot
találhasson Jákób Istenének, 47 de Salamon épített neki házat. 48 A Magasságos
azonban nem emberkéz alkotásaiban lakik, ahogyan a próféta mondja: 49 A menny
az én királyi trónusom, a föld pedig lábam zsámolya. Miféle házat építhetnél
nekem - mondja az Úr; vagy hol van az én nyugalmam helye? 50 Nem az én kezem
alkotta-e mindezt? 51 Ti kemény nyakú, körülmetéletlen szívű és fülű
emberek, mindig ellene szegültök a Szentléleknek, atyáitokhoz hasonlóan ti is.
52 A próféták közül kit nem üldöztek a ti atyáitok? Meg is ölték azokat, akik
megjövendölték az Igaznak eljövetelét. Most pedig az ő árulóivá és
gyilkosaivá lettetek ti, 53 akik bár angyalok közvetítésével kaptátok a
törvényt, mégsem tartottátok meg.'' 54 Amikor ezeket hallották, haragra
gerjedtek szívükben, és fogukat csikorgatták ellene. 55 Ő azonban
Szentlélekkel telve az égre függesztette a tekintetét, és látta Isten
dicsőségét és Jézust, amint az Isten jobbja felől áll. 56 Ekkor így
szólt: ,,Íme, látom az eget megnyílva, és az Emberfiát, amint az Isten jobbja
felől áll.'' 57 Erre hangosan kiáltoztak, bedugták a fülüket, és egy
akarattal rárohantak; 58 azután kiűzték a városon kívülre, és megkövezték.
A tanúk pedig felsőruháikat egy Saul nevű ifjú lába elé tették le. 59
Amikor megkövezték Istvánt, az így imádkozott: ,,Úr Jézus, vedd magadhoz
lelkemet!'' 60 Azután térdre esett, és hangosan felkiáltott: ,,Uram, ne ródd
fel nekik ezt a bűnt!'' És amikor ezt mondta, meghalt.
ApCsel 8
1 Saul pedig
egyetértett István kivégzésével. Azon a napon nagy üldözés kezdődött a
jeruzsálemi gyülekezet ellen, és az apostolok kivételével mind szétszóródtak
Júdea és Samária területén. 2 Kegyes férfiak azonban eltemették Istvánt, és
nagy siratást tartottak felette. 3 Saul pedig pusztította az egyházat, házról
házra járt, férfiakat és nőket hurcolt el, és börtönbe vetette őket.
4 Akik pedig szétszóródtak, elmentek, és hirdették az igét. 5 Fülöp lement
Samária városába, és ott hirdette nekik a Krisztust. 6 A sokaság egy szívvel és
egy lélekkel figyelt arra, amit Fülöp mondott, mivel hallották és látták azokat
a jeleket, amelyeket tett. 7 A tisztátalan lelkek ugyanis sok megszállottból
hangosan kiáltozva kimentek, sok béna és sánta is meggyógyult, 8 és nagy öröm
volt abban a városban.
9 Már régebben élt
abban a városban egy Simon nevű férfi, aki varázslással foglalkozott, és
ámulatba ejtette Samária népét, mert valami igen nagynak állította magát. 10 A
város apraja-nagyja hallgatott rá, és azt mondták: ,,Ő az Isten
Hatalmasnak nevezett ereje.'' 11 Hallgattak rá, mert varázslásával már jó ideje
ámulatban tartotta őket. 12 De amikor hittek Fülöpnek, aki az Isten
országáról és a Jézus Krisztus nevéről szóló evangéliumot hirdette, megkeresztelkedtek;
férfiak és nők egyaránt. 13 Simon maga is hívő lett, majd miután
megkeresztelkedett, Fülöp mellé szegődött, és amikor látta, hogy jelek és
nagy csodák történnek, egészen elámult.
14 Amikor
meghallották a Jeruzsálemben levő apostolok, hogy Samária befogadta az
Isten igéjét, elküldték hozzájuk Pétert és Jánost. 15 Ők lementek, és
imádkoztak értük, hogy részesüljenek a Szentlélek ajándékában, 16 mert még
egyikükre sem szállt rá, csak meg voltak keresztelve az Úr Jézus nevére. 17
Akkor rájuk tették a kezüket, és részesültek a Szentlélek ajándékában. 18
Amikor látta Simon, hogy az apostolok kézrátételével adatik a Lélek, pénzt
ajánlott fel nekik, 19 és így szólt: ,,Adjátok meg nekem is ezt a hatalmat,
hogy akire ráteszem a kezemet, az vegye a Szentlelket.'' 20 Péter azonban ezt
mondta neki: ,,Vesszen el a pénzed veled együtt, amiért azt gondoltad, hogy
pénzen megszerezheted az Isten ajándékát! 21 Nem részesülhetsz, és nem is
örökölhetsz ebből, mert a szíved nem egyenes az Isten előtt. 22 Térj
meg tehát e gazságodból, és könyörögj az Úrhoz, hátha megbocsátja neked szíved
szándékát. 23 Mert látom, hogy a keserű irigység és a gonoszság fogságába
estél.'' 24 Simon így válaszolt: ,,Könyörögjetek értem az Úrhoz, hogy semmi se
szálljon rám abból, amit mondtatok.'' 25 Ők pedig bizonyságot tettek, és
hirdették az Úr igéjét, azután visszaindultak Jeruzsálem felé; és közben sok
samáriai faluban hirdették az evangéliumot. 26 Az Úr angyala pedig így szólt
Fülöphöz: ,,Kelj fel, és menj Dél felé a Jeruzsálemből Gázába vezető
útra, amely néptelen.'' 27 Ő felkelt, és elindult. És íme, egy etióp
férfi, a kandakénak, az etiópok királynőjének udvari főembere, aki
egész kincstára fölé volt rendelve, és Jeruzsálemben járt az Istent imádni, 28
visszatérőben hintóján ülve olvasta Ézsaiás prófétát. 29 Ezt mondta a
Lélek Fülöpnek: ,,Menj oda, és csatlakozz ahhoz a hintóhoz.'' 30 Amikor Fülöp
odafutott, hallotta, hogy Ézsaiás prófétát olvassa, és megkérdezte tőle:
,,Érted is, amit olvasol?'' 31 Erre az így válaszolt: ,,Hogyan érthetném, míg
valaki meg nem magyarázza?'' És megkérte Fülöpöt, hogy szálljon fel, és üljön
mellé. 32 Az Írásnak az a szakasza, amelyet olvasott, ez volt: ,,Amint a juhot
levágni viszik, és amint a bárány néma a nyírója előtt, úgy nem nyitja meg
a száját. 33 A megaláztatásért elvétetett róla az ítélet, nemzetségét ki
sorolhatná fel? Mert élete felvitetik a földről.'' 34 Az udvari
főember megkérdezte Fülöptől: ,,Kérlek, kiről mondja ezt a
próféta? Önmagáról vagy valaki másról?'' 35 Fülöp beszélni kezdett, és az
Írásnak ebből a helyéből kiindulva hirdette neki Jézust. 36 Amint
tovább haladtak az úton, valami vízhez értek, és így szólt az udvari
főember: ,,Íme, itt a víz! Mi akadálya annak, hogy megkeresztelkedjem?'' (
37 Ezt mondta neki Fülöp: ,,Ha teljes szívedből hiszel, akkor lehet.''
Ő pedig így válaszolt: ,,Hiszem, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia.'') 38
Megparancsolta, hogy álljon meg a hintó, és leszálltak a vízbe mind a ketten,
Fülöp és az udvari főember, és megkeresztelte őt. 39 Amikor kijöttek
a vízből, az Úr Lelke elragadta Fülöpöt, és nem látta őt többé az
udvari főember, de örvendezve haladt tovább az útján. 40 Fülöp pedig
Azótoszba került, és végigjárva valamennyi várost, hirdette az evangéliumot,
míg Cézáreába nem ért.
ApCsel 9
1 Saul pedig az Úr tanítványai
elleni fenyegetéstől és öldökléstől lihegve elment a főpaphoz, 2
és leveleket kért tőle Damaszkuszba a zsinagógákhoz, hogy ha talál
olyanokat, akik az Úr útjának hívei, akár férfiakat, akár nőket,
megkötözve vihesse azokat Jeruzsálembe. 3 Útközben azonban, amikor éppen
Damaszkuszhoz közeledett, hirtelen mennyei fény villant fel körülötte, 4 és
amint a földre esett, hallotta, hogy egy hang így szólt hozzá: ,,Saul, Saul,
miért üldözöl engem?'' 5 Ő pedig megkérdezte: ,,Ki vagy, Uram?'' Az így
válaszolt: ,,Én vagyok Jézus, akit te üldözöl. 6 De kelj fel, menj be a
városba, és ott megmondják neked, mit kell tenned.'' 7 A vele utazó férfiak
pedig szótlanul álltak, mert hallották ugyan a hangot, de senkit sem láttak. 8
Saul pedig felkelt a földről, és kinyitotta szemét, de egyáltalán nem
látott. Ezért kézen fogva vezették be Damaszkuszba, 9 és ott három napig nem
látott, nem evett, és nem ivott.
10 Volt Damaszkuszban
egy tanítvány, név szerint Anániás. Az Úr megszólította őt látomásban:
,,Anániás!'' Ő így válaszolt: ,,Íme, itt vagyok, Uram.'' 11 Az Úr pedig
így szólt hozzá: ,,Kelj fel, menj el abba az utcába, amelyet Egyenes utcának
hívnak, és keresd meg Júdás házában Sault, akit Tarzuszinak neveznek: mert íme,
imádkozik, 12 és látomásban látja, hogy egy Anániás nevű férfi jön be
hozzá, és ráteszi a kezét, hogy lásson.'' 13 Anániás így válaszolt: ,,Uram,
sokaktól hallottam erről a férfiról, mennyi rosszat tett a te szentjeid
ellen Jeruzsálemben, 14 és ide is meghatalmazást kapott a főpapoktól, hogy
elfogja mindazokat, akik segítségül hívják a te nevedet.'' 15 Ezt mondta neki
az Úr: ,,Menj el, mert választott eszközöm ő, hogy elvigye a nevemet a
pogányok, a királyok és Izráel fiai elé. 16 Én pedig meg fogom mutatni neki,
mennyit kell szenvednie az én nevemért.'' 17 Anániás pedig elment, és bement
abba a házba; rátette kezét, és ezt mondta: ,,Atyámfia, Saul, az Úr küldött
engem, az a Jézus, aki megjelent neked az úton, amelyen jöttél, és azért
küldött, hogy újra láss, és megtelj Szentlélekkel.'' 18 És egyszerre, mintha
pikkelyek estek volna le a szeméről, újra látott; azután felkelt, és
megkeresztelkedett, 19 majd miután evett, erőre kapott. Néhány napig
együtt volt a damaszkuszi tanítványokkal, 20 és azonnal hirdetni kezdte a
zsinagógákban Jézusról, hogy ő az Isten Fia. 21 Mindenki csodálkozott, aki
hallotta, és így szóltak: ,,Hát nem ő az, aki üldözte Jeruzsálemben
azokat, akik segítségül hívják ezt a nevet, és aki ide is azért jött, hogy
megkötözve a főpapok elé vigye őket?'' 22 De Saul egyre jobban
felbátorodott, és zavarba hozta a damaszkuszi zsidókat, bebizonyítva nekik,
hogy Jézus a Krisztus.
23 Amikor pedig már
jó néhány nap eltelt, a zsidók elhatározták, hogy végeznek vele. 24 Saulnak
azonban tudomására jutott a merénylet terve. Még a kapukat is éjjel-nappal
őrizték, hogy megölhessék; 25 de a tanítványok elvitték, és éjjel a
városfalon lebocsátották egy kosárban.
26 Amikor Saul
megérkezett Jeruzsálembe, csatlakozni próbált a tanítványokhoz, de mindenki
félt tőle, mert nem hitték, hogy tanítvány. 27 Barnabás azonban maga mellé
vette, elvitte az apostolokhoz, és elmondta nekik, hogyan látta az Urat az
úton, és hogy beszélt vele, és milyen nyíltan szólt Damaszkuszban Jézus
nevében. 28 Ettől fogva velük együtt járt-kelt Jeruzsálemben, nyíltan
szólt az Úr nevében. 29 Beszélt és vitázott a görög nyelvűekkel, ezek
pedig arra készülődtek, hogy végeznek vele. 30 Amikor azonban megtudták
ezt az atyafiak, levitték őt Cézáreába, és elküldték Tarzuszba. 31 Az
egyháznak tehát egész Júdeában, Galileában és Samáriában békessége volt:
eközben épült, az Úr félelmében járt, és a Szentlélek segítségével számban is
gyarapodott.
32 Amikor Péter
valamennyi gyülekezetet végigjárta, eljutott a Liddában lakó szentekhez is. 33
Talált ott egy Éneász nevű embert, aki nyolc éve feküdt az ágyban
bénultan. 34 Péter így szólt hozzá: ,,Éneász, meggyógyít téged Jézus Krisztus.
Kelj fel, és magad vesd be az ágyadat!'' És azonnal felkelt. 35 Lidda és Sáron
lakói mind látták őt, és megtértek az Úrhoz.
36 Joppéban volt egy
nőtanítvány, név szerint Tábita, ami azt jelenti: Dorkász, vagyis Zerge.
Ez a nő sok jót tett, és bőven osztott alamizsnát. 37 Éppen azokban a
napokban megbetegedett, és meghalt. Miután megmosták, kiterítették a felső
szobában. 38 Mivel Lidda közel volt Joppéhoz, a tanítványok, akik meghallották,
hogy Péter ott van, elküldtek hozzá két férfit, és kérték: ,,Késedelem nélkül
jöjj át hozzánk!'' 39 Péter felkelt, és velük ment. Amikor odaért, felvezették
a felső szobába, az özvegyasszonyok pedig mind elébe álltak, sírtak és mutogatták
azokat az ingeket és ruhákat, amelyeket Dorkász készített, amíg velük volt. 40
Péter ekkor kiküldött mindenkit, letérdelt, és imádkozott; azután a holttest
felé fordulva ezt mondta: ,,Tábita, kelj fel!'' Ő kinyitotta a szemét, és
amikor meglátta Pétert, felült. 41 Péter odanyújtotta neki a kezét, és talpra
állította; majd behívta a szenteket és az özvegyeket, s megmutatta nekik, hogy
él. 42 Elterjedt ennek a híre egész Joppéban, és sokan hittek az Úrban. 43
Péter pedig több napig Joppéban maradt egy Simon nevű tímárnál.
ApCsel 10
1 Élt Cézáreában egy
Kornéliusz nevű férfi, az úgynevezett itáliai csapat századosa. 2 Egész
házanépével együtt kegyes és istenfélő ember volt, aki sok alamizsnát
osztogatott a népnek, és szüntelenül könyörgött Istenhez. 3 Ő egyik
délután három óra tájban látomásban tisztán látta, hogy az Isten angyala bemegy
hozzá, és megszólítja: ,,Kornéliusz!'' 4 Ő pedig rátekintett, és
megrémülve kérdezte: ,,Mi az, Uram?'' Erre az angyal ezt mondta neki:
,,Imádságaid és alamizsnáid emlékeztetőül feljutottak az Isten elé. 5 Most
azért küldj embereket Joppéba, és hívasd magadhoz azt a Simont, akit Péternek
is hívnak. 6 Ő egy Simon nevű tímár vendége, akinek a háza a
tengerparton van.''
7 Miután az angyal,
aki vele beszélt, eltűnt, előhívott két szolgát, és egy
istenfélő katonát azok közül, akik állandóan mellette voltak. 8 Ezeknek
mindent elmondva elküldte őket Joppéba.
9 Másnap, amíg
ők úton voltak, és a városhoz közeledtek, Péter déltájban felment a ház
tetejére imádkozni. 10 Közben azonban megéhezett, és enni kívánt. Amíg az ételt
készítették, révületbe esett, 11 és látta, hogy az ég megnyílik, és leszáll
valami nagy lepedőhöz hasonló, amely négy sarkánál fogva ereszkedett le a
földre. 12 Benne volt ebben a föld mindenféle négylábú és csúszómászó állata,
és az ég mindenféle madara. 13 Ekkor hang hallatszott: ,,Kelj fel, Péter, öld
és egyél!'' 14 Péter azonban így szólt: ,,Semmiképpen nem, Uram, mert soha nem
ettem semmi közönségest vagy tisztátalant.'' 15 De másodszor is szólt hozzá a
hang: ,,Amit az Isten megtisztított, azt te ne mondd tisztátalannak.'' 16 Ez
pedig három ízben is így történt, és azután az egész azonnal felemelkedett az
égbe. 17 Amint pedig Péter azon tűnődött magában, hogy mi lehet az a
látomás, amelyet látott, azok a férfiak, akiket Kornéliusz küldött, Simon háza
után kérdezősködve megálltak a kapu előtt, 18 és bekiáltva
érdeklődtek, hogy ott van-e szálláson Simon, akit Péternek is hívnak. 19
Amíg Péter a látomásról elmélkedett, ezt mondta neki a Lélek: ,,Íme, három
férfi keres téged: 20 kelj fel, menj le, és eredj el velük. Semmit ne tétovázz,
mert én küldtem őket!'' 21 Péter tehát lement a férfiakhoz, és így szólt
hozzájuk: ,,Íme, én vagyok az, akit kerestek. Milyen ügyben jártok itt?'' 22
Azok így feleltek: ,,Kornéliusz százados, igaz és istenfélő ember, aki
mellett bizonyságot tesz az egész zsidó nép, egy szent angyaltól azt az
utasítást kapta, hogy hívasson téged a házába, és hallgassa meg, amit te
mondasz.'' 23 Erre Péter behívta, és vendégül látta őket. 24 A következő
napon megérkeztek Cézá r eába, Kornéliusz pedig összegyűjtötte rokonait és
legjobb barátait, és úgy várta őket. 25 Amint Péter be akart lépni,
Kornéliusz eléje ment, lábához borult, és imádni akarta. 26 Péter azonban
felemelte, és így szólt hozzá: ,,Állj fel, én is ember vagyok!'' 27 Amikor
beszélgetve bement vele, sok embert talált ott összegyűlve. 28 Ekkor így
szólt hozzájuk: ,,Tudjátok, hogy tiltott dolog zsidó embernek idegennel
kapcsolatot tartania, vagy hozzá bemenni. De nekem Isten megmutatta, hogy egyetlen
embert se mondjak szentségtelennek vagy tisztátalannak. 29 Ezért el is jöttem
vonakodás nélkül, amikor értem küldtetek. Most pedig hadd kérdezzem meg: miért
küldtetek értem?''
30 Ekkor Kornéliusz
így szólt: ,,Négy nappal ezelőtt körülbelül ebben az órában, délután három
órakor imádkoztam, és íme, egy férfi állt meg előttem fénylő ruhában;
31 és azt mondta: Kornéliusz, imádságod meghallgatásra talált, és
alamizsnáidról megemelékeztek az Isten előtt. 32 Küldj el tehát Joppéba,
és hívasd át Simont, akit Péternek is hívnak. Ő Simon tímár házában van
megszállva a tengerparton. 33 Nyomban elküldtem tehát hozzád, és te jól tetted,
hogy eljöttél. Most tehát mind itt vagyunk az Isten színe előtt, hogy
meghallgassuk mindazt, amit rád bízott az Úr.''
34 Erre Péter beszélni
kezdett, és ezt mondta: ,,Most kezdem igazán megérteni, hogy nem
személyválogató az Isten, 35 hanem minden nép között kedves előtte, aki
féli őt, és igazságot cselekszik. 36 Ezt az igét küldte Izráel fiainak,
amikor békességet hirdetett Jézus Krisztus által. Ő a mindenség Ura! 37 Ti
tudjátok, mi történt, kezdve Galileától az egész Júdeában, az után a keresztség
után, amelyet János hirdetett: 38 A názáreti Jézust felkente az Isten
Szentlélekkel és hatalommal, és ő szertejárt, jót tett, és meggyógyított
mindenkit, akik az ördög igájában vergődtek, mert az Isten volt vele. 39
Mi pedig tanúi vagyunk mindannak, amit ő tett a zsidók tartományában és
Jeruzsálemben. Őt azonban fára feszítve megölték; 40 de az Isten
harmadnapon feltámasztotta őt, és megadta neki, hogy láthatóan
megjelenjék; 41 de nem az egész népnek, hanem csak azoknak a tanúknak, akiket
előre kiválasztott erre az Isten: minekünk, akik együtt ettünk és ittunk
vele, miután feltámadt a halálból. 42 És ő megparancsolta nekünk, hogy hirdessük
a népnek, és tegyünk bizonyságot arról, hogy ő Istentől rendelt
bírája élőknek és holtaknak. 43 Róla tesznek bizonyságot a próféták mind,
hogy aki hisz őbenne, az ő neve által bűnbocsánatot nyer.''
44 Míg ezeket a
szavakat mondta Péter, leszállt a Szentlélek mindazokra, akik hallgatták az
igét. 45 És elámultak a zsidó származású hívők, akik Péterrel együtt
jöttek, hogy a pogányokra is kitöltetett a Szentlélek ajándéka. 46 Hallották
ugyanis, amint nyelveken szóltak, és magasztalták az Istent. Akkor megszólalt
Péter: 47 ,,Vajon megtagadhatja-e a vizet valaki ezektől, hogy
megkeresztelkedjenek, akik ugyanúgy megkapták a Szentlelket, mint mi?'' 48 És
úgy rendelkezett, hogy keresztelkedjenek meg a Jézus Krisztus nevében. Ők
pedig megkérték, hogy maradjon náluk néhány napig.
ApCsel 11
1 Meghallották
azonban az apostolok és a Júdeában levő testvérek, hogy a pogányok is
befogadták az Isten igéjét. 2 Amikor aztán felment Péter Jeruzsálembe,
vitatkoztak vele a zsidó származású hivők, ezt mondva neki: 3
,,Körülmetéletlen emberekhez mentél be, és együtt ettél velük.'' 4 Ekkor Péter
sorjában beszámolt a történtekről, és ezt mondta: 5 ,,Én éppen Joppé
városában tartózkodtam, és imádkoztam, amikor révületben látomást láttam:
valami nagy lepedőhöz hasonló szállt le, amely négy sarkánál fogva
ereszkedett le az égből, és lejött egészen énhozzám. 6 Közelebbről
megnéztem, és láttam benne a föld négylábú állatait, a vadakat, a
csúszómászókat és az ég madarait. 7 Hallottam egy hangot is, amely így szólt
hozzám: Kelj fel, Péter, öld és egyél! 8 Én azonban így szóltam: Semmiképpen
sem, Uram, mert szentségtelen vagy tisztátalan még soha nem volt a számban. 9
De másodszor is megszólalt a hang az égből: Amit az Isten megtisztított,
azt te ne mondd tisztátalannak. 10 Ez pedig három ízben történt, azután az
egész felemelkedett újra az égbe. 11 És íme, abban a pillanatban három férfi
állt meg az előtt a ház előtt, amelyben voltam, akiket Cézáreából
küldtek hozzám. 12 A Lélek pedig azt mondta nekem: menj velük, és ne tégy
semmilyen különbséget. Eljött azonban velem ez a hat testvér is, akikkel
bementünk annak a férfiúnak a házába. 13 Ő pedig elbeszélte nekünk, hogy
látta, amint az angyal megállt a házában, és ezt mondja neki: Küldj el Joppéba,
és hívd át Simont, akit Péternek is neveznek: 14 aki olyan igéket hirdet neked,
amelyek által üdvözülsz mind te, mind egész házad népe. 15 Amikor pedig
elkezdtem beszélni, leszállt rájuk a Szentlélek, ahogyan ránk is leszállt
kezdetben. 16 Ekkor eszembe jutott az Úr szava, aki így szólt: János vízzel
keresztelt, de ti Szentlélekkel fogtok megkereszteltetni. 17 Ha tehát ugyanazt
az ajándékot adta nekik is az Isten, mint nekünk, akik hittünk az Úr Jézus
Krisztusban, akkor ki vagyok én, hogy akadályozzam az Istent?'' 18 Amikor
mindezt hallották, megnyugodtak, dicsőítették Istent, és így szóltak:
,,Akkor tehát a pogányoknak is megadta Isten a megtérést az életre.'' 19 Azok,
akik az István miatt támadt üldözés következtében szétszóródtak, eljutottak
Föníciáig, Ciprusig és Antiókhiáig, de senki másnak nem hirdették az igét, csak
a zsidóknak. 20 Volt azonban közöttük néhány ciprusi és cirénei férfi. Mikor
ők eljutottak Antiókhiába, a görögökhöz is szóltak, és hirdették az Úr
Jézust. 21 És az Úr keze velük volt, úgyhogy sokan hittek, és tértek meg az
Úrhoz. 22 Ennek a híre eljutott a jeruzsálemi gyülekezet fülébe, ezért
kiküldték Barnabást Antiókhiába. 23 Amikor megérkezett, és látta az Isten
kegyelmét, megörült, és bátorította mindnyájukat, hogy szívük szándéka szerint
maradjanak meg az Úrban; 24 mivel derék ember volt, telve Szentlélekkel és
hittel. És igen nagy sokaság csatlakozott az Úrhoz.
25 Barnabás azután
elment Tarzuszba, hogy felkeresse Sault. Amikor megtalálta, magával vitte
Antiókhiába. 26 Így történt, hogy egy teljes esztendeig dolgoztak együtt a
gyülekezetben, és igen nagy sokaságot tanítottak. A tanítványokat pedig
Antiókhiában nevezték először keresztyéneknek. 27 Ezekben a napokban
próféták jöttek le Jeruzsálemből Antiókhiába. 28 Előállt egyikük, név
szerint Agabosz, és a Lélek által megjövendölte, hogy nagy éhínség lesz az
egész földön. Ez be is következett Klaudiusz idejében. 29 A tanítványok pedig
valamennyien elhatározták, hogy aszerint, amint kinek-kinek módjában áll,
valami segítséget küldenek a Júdeában lakó testvéreknek. 30 Ezt meg is tették,
és elküldték Barnabással és Saullal a gyülekezet elöljáróihoz.
ApCsel 12
1 Abban az
időben Heródes király kegyetlenkedni kezdett a gyülekezet egyes tagjaival.
2 Jakabot, János testvérét pedig karddal kivégeztette. 3 Amikor látta, hogy ez
tetszik a zsidóknak, azzal folytatta, hogy elfogatta Pétert is. Akkor éppen a
kovásztalan kenyerek napjai voltak. 4 Miután elfogatta Pétert, börtönbe
vetette, és átadta négy, egyenként négy tagból álló katonai őrségnek, hogy
őrizzék, mert a páskaünnep után akarta őt a nép elé vezettetni. 5
Pétert tehát a börtönben őrizték, a gyülekezet pedig buzgón imádkozott
érte Istenhez. 6 Azon az éjszakán, amikor másnap Heródes elő akarta
vezettetni, Péter - két bilinccsel megkötözve - két katona között aludt, az
ajtó előtt pedig őrök őrizték a börtönt. 7 És íme, az Úr angyala
odalépett hozzá, és világosság támadt a cellában; oldalát meglökve
felébresztette Pétert, és így szólt hozzá: ,,Kelj fel gyorsan!'' Erre lehulltak
a bilincsek Péter kezéről. 8 Ezt mondta neki az angyal: ,,Övezd fel magadat,
és kösd fel sarudat!'' Péter megtette. Az angyal pedig ezt mondta neki: ,,Vedd
fel a felsőruhádat, és kövess engem!'' 9 Ekkor kiment, és követte őt,
de nem tudta, hogy valóság az, amit az angyal cselekszik, hanem azt hitte, hogy
látomást lát. 10 Amikor átmentek az első őrségen, majd a másodikon,
eljutottak a vaskapuhoz, amely a városba visz. Ez magától megnyílt
előttük. Mikor kiment rajta, végighaladtak egy utcán, aztán hirtelen
eltávozott tőle az angyal. 11 Ekkor Péter magához tért, és így szólt:
,,Most tudom igazán, hogy az Úr elküldte az ő angyalát, és kimentett engem
Heródes kezéből, és mindabból, amit a zsidó nép várt.''
12 Amikor feleszmélt,
elment Mária házához. Ez anyja volt annak a Jánosnak, akit Márknak is neveztek.
Itt sokan egybegyűlve imádkoztak. 13 Amikor megzörgette a bejárati ajtót,
odament egy Rodé nevű szolgálóleány, hogy megtudja: Ki az? 14 Amikor
megismerte Péter hangját, örömében nem nyitotta ki a kaput, hanem beszaladt, és
hírül adta, hogy Péter áll a kapu előtt. 15 De azok azt mondták: ,,Elment
az eszed!'' Ő azonban bizonygatta, hogy úgy van. Azok erre így szóltak:
,,Az ő angyala az!'' 16 Péter azonban tovább zörgetett. Amikor pedig kaput
nyitottak, és meglátták őt, elámultak. 17 Akkor intett nekik a kezével,
hogy hallgassanak, és elbeszélte nekik, hogyan vezette ki az Úr a
börtönből, és így szólt: ,,Mondjátok el ezeket Jakabnak és a testvéreknek
!'' Azután kiment, és más helyre távozott.
18 Amikor megvirradt,
nem csekély riadalom támadt a katonák között, hogy vajon mi történt Péterrel.
19 Heródes pedig kerestette őt, és amikor nem találta, kivallatta az
őrséget, és megparancsolta, hogy vessék börtönbe őket. Aztán lement
Júdeából Cézáreába, és ott tartózkodott. 20 Heródes ellenséges indulattal volt
a tírusziak és szidóniak iránt. De azok egyakarattal eljöttek hozzá, és miután
megnyerték Blásztuszt, a király kamarását, békét kértek, mivel tartományukat a
királyéból élelmezték. 21 Egy kitűzött napon Heródes felöltözött királyi
ruhába, és a trónjára ülve beszédet intézett hozzájuk. 22 A nép pedig
felkiáltott: ,,Isten hangja ez, és nem emberé!'' 23 Az Úr angyala pedig azonnal
lesújtott rá, amiért nem Istennek adta a dicsőséget. Férgek emésztették
meg, így pusztult el.
24 Az Úr igéje pedig
növekedett és terjedt. 25 Barnabás és Saul, miután elvégezték szolgálatukat,
visszatértek Jeruzsálemből, és magukkal vitték Jánost, akit Márknak is
hívtak.
ApCsel 13
1 Antiókhiában, az
ottani gyülekezetben volt néhány próféta és tanító: Barnabás és Simeon, akit
Nigernek is hívtak, cirénei Lucius és Manaén, aki Heródes negyedes fejedelemmel
együtt nevelkedett, valamint Saul. 2 Egyszer, amikor ezek az Úrnak szolgáltak
és böjtöltek, ezt mondta a Szentlélek: ,,Válasszátok ki nekem Barnabást és
Sault arra a munkára, amelyre elhívtam őket.'' 3 Akkor böjtölés, imádkozás
és kézrátétel után elbocsátották őket. 4 Ők tehát a
Szentlélektől kiküldve lementek Szeleukiába, onnan pedig elhajóztak
Ciprusba. 5 Amikor Szalamiszba értek, hirdették az Isten igéjét a zsidók
zsinagógáiban. János is velük volt, mint segítőtárs. 6 Miután bejárták az
egész szigetet Páfoszig, találkoztak egy zsidó mágussal és álprófétával, akinek
Barjézus volt a neve. 7 Ez közel állott Szergiusz Paulusz helytartóhoz, aki
értelmes ember volt. Ő magához hívatta Barnabást és Sault, mert hallani
kívánta az Isten igéjét. 8 De Elimás, a varázsló - neve ugyanis ezt jelenti -
szembeszállt velük, és igyekezett eltéríteni a helytartót a hittől. 9 Saul
pedig, akit Pálnak is hívnak, megtelve Szentlélekkel erősen ránézett, 10
és így szólt: ,,Te mindenféle csalással és gonoszság g al tele ember, te
ördögfajzat, te minden igazság ellensége, nem szűnsz meg elferdíteni az Úr
egyenes útjait? 11 Most íme, az Úr keze rajtad van, és vak leszel, nem látod a
napot egy ideig!'' Erre hirtelen homály és sötétség szállt rá, és botorkálva
keresett vezetőket. 12 Mikor a helytartó látta a történteket, hitt,
elámulva az Úr tanításán. 13 Aztán Pál és kísérői elhajóztak Páfoszból, és
eljutottak a pamfiliai Pergébe; János azonban elvált tőlük, és visszatért
Jeruzsálembe. 14 Ők pedig továbbmentek Pergéből, és megérkeztek a
pizidiai Antiókhiába. Itt szombaton elmentek a zsinagógába és leültek. 15 A
törvény és a próféták felolvasása után a zsinagóga elöljárói odaküldtek
hozzájuk, és azt üzenték nekik: ,,Atyámfiai, férfiak, ha van valami buzdító
szavatok a néphez, szóljatok.'' 16 Pál felállt, intett a kezével, és ezt
mondta: ,,Férfiak, izráeliták, akik az Istent félitek, halljátok! 17 Ennek a
népnek, Izráelnek Istene kiválasztotta atyáinkat, és naggyá tette a népet,
amikor jövevények voltak Egyiptom földjén, és hatalmas karjával kivezette
őket onnan. 18 Aztán közel negyven esztendeig hordozta őket a
pusztában. 19 És miután eltörölt hét népet Kánaán földjén, örökségül adta nekik
azoknak a földjét. 20 Mindez mintegy négyszázötven évig tartott. Ezután bírákat
adott nekik egészen Sámuel prófétáig. 21 Ekkor királyt kértek maguknak, az
Isten pedig Sault, a Kís fiát, a Benjámin törzséből való férfit adta nekik
negyven esztendőre. 22 Amikor őt elvetette, Dávidot emelte
királyukká, akiről bizonyságot is tett, és ezt mondta: Megtaláltam
Dávidot, Isai fiát, a szívem szerint való férfit, aki teljesíti minden
akaratomat.
23 Az ő utódai
közül támasztotta Isten ígéret szerint Izráelnek üdvözítőül Jézust, 24
miután János előre, még az ő eljövetele előtt hirdette Izráel
egész népének, hogy térjenek meg és keresztelkedjenek meg. 25 Amikor pedig
János bevégezte pályafutását, így szólt: Én nem az vagyok, akinek ti gondoltok
engem. Hanem íme, utánam jön az, akinek a saruját sem vagyok méltó leoldani. 26
Atyámfiai, férfiak, Ábrahám nemzetségének fiai, és a hozzátok csatlakozott
istenfélők! Ennek az üdvösségnek az igéje nekünk küldetett el. 27 De
Jeruzsálem lakói és vezetői nem ismerték fel őt, és a próféták
szavait, amelyeket minden szombaton felolvasnak, betöltötték azáltal, hogy
elítélték őt. 28 Bár semmiféle halálos büntetésre méltó okot nem találtak
benne, mégis azt követelték Pilátustól, hogy ölesse meg.
29 Amikor véghez
vitték mindazt, ami meg van írva róla, levették a fáról, és sírba tették. 30 De
az Isten feltámasztotta őt a halálból, 31 és ő több napon át
megjelent azoknak, akik együtt mentek fel vele Galileából Jeruzsálembe, és akik
most az ő tanúi a nép előtt. 32 Mi is hirdetjük nektek, hogy azt az
ígéretet, amelyet az atyáknak tett Isten, beteljesítette nekünk, az ő
gyermekeiknek, amikor feltámasztotta Jézust. 33 Ahogyan meg van írva a második
zsoltárban is: Fiam vagy te, ma nemzettelek. 34 Azt pedig, hogy feltámasztotta
őt a halálból, és többé nem fog visszatérni az elmúlásba, így mondta meg:
Nektek váltom be a Dávidnak tett biztos, szent ígéreteket. 35 Ezért más helyen
is így szól: Nem engeded, hogy a te Szented elmúlást lásson. 36 Mert miután
Dávid a maga nemzedékében, az Isten akarata szerint szolgált, meghalt, és
eltemették atyái mellé, tehát elmúlást látott. 37 Akit azonban az Isten
feltámasztott, az nem látott elmúlást.
38 Vegyétek tehát
tudomásul, atyámfiai, férfiak, hogy őáltala hirdetjük nektek a bűnök
bocsánatát, 39 és mindabból, amiből Mózes törvénye által nem
igazulhattatok meg, őáltala mindenki megigazul, aki hisz. 40 Vigyázzatok
tehát, hogy be ne következzék az, amit megmondott az Úr a próféták által: 41
Lássátok meg, ti gúnyolódók, és ámuljatok el, és semmisüljetek meg, mert
olyasmit viszek véghez napjaitokban, amelyet el sem hinnétek, ha valaki
elbeszélné nektek.''
42 Amikor pedig
mentek kifelé, kérték őket, hogy a következő szombaton is hirdessék
nekik ezeket a dolgokat. 43 Miután szétoszlott a gyülekezet, sokan követték a
zsidók és az istenfélő prozeliták közül Pált és Barnabást, akik szóltak hozzájuk,
és biztatták őket, hogy maradjanak meg Isten kegyelmében.
44 A következő
szombaton azután majdnem az egész város összegyűlt, hogy hallgassa az Úr
igéjét. 45 Amikor meglátták a zsidók a sokaságot, elteltek irigységgel, és
káromolva ellene mondtak Pál beszédének. 46 Ekkor Pál és Barnabás bátran ezt
mondta: ,,Először nektek kellett hirdetnünk az Isten igéjét, mivel azonban
ti elutasítjátok, és nem tartjátok magatokat méltónak az örök életre, íme, a
pogányokhoz fordulunk.
47 Mert így
parancsolta meg nekünk az Úr: Pogányok világosságává teszlek, hogy üdvösségük
légy a föld végső határáig.'' 48 Ennek hallatára örvendeztek a pogányok,
és magasztalták az Úr igéjét, és akik az örök életre választattak, mindnyájan
hívővé lettek. 49 Az Úr igéje pedig elterjedt az egész tartományban. 50 De
a zsidók felingerelték ellenük a tekintélyes istenfélő asszonyokat és a
város előkelőit, üldözést támasztottak Pál és Barnabás ellen, és
kiűzték őket határukból. 51 Ők pedig lerázták lábuk porát
ellenük, és elmentek Ikóniumba. 52 A tanítványok azonban megteltek örömmel és
Szentlélekkel.
ApCsel 14
1 Ikóniumban történt,
hogy együtt mentek be a zsidók zsinagógájába, és úgy szóltak, hogy a zsidókból
is, a görögökből is igen sokan lettek hívővé. 2 De azok a zsidók,
akik nem hittek, felingerelték és megharagították a pogányokat a testvérek
ellen. 3 Mégis elég sok időt töltöttek ott, és bátran szóltak az Úrban
bízva, aki bizonyságot tett kegyelmének igéje mellett, és megadta, hogy jeleket
és csodákat vigyenek véghez. 4 A város népe azonban meghasonlott, és némelyek a
zsidókkal, mások meg az apostolokkal tartottak. 5 De a pogányok és zsidók
vezetőikkel együtt összefogtak, hogy bántalmazzák és megkövezzék
őket. 6 Ők azonban ezt megtudva elmenekültek Likaónia városaiba,
Lisztrába, Derbébe és a környékre, 7 és ott hirdették az evangéliumot. 8
Lisztrában élt egy sánta lábú ember, aki születésétől fogva sánta volt, és
sohasem tudott járni. 9 Ő hallgatta Pál beszédét, aki rátekintett, és
látta, hogy van hite ahhoz, hogy meggyógyuljon. 10 Ezért hangosan így szólt
hozzá: ,,Állj a lábaidra egyenesen!'' Ekkor az talpra ugrott, és járt.
11 Amikor a sokaság
látta, amit Pál tett, likaóniai nyelven így kiáltottak: ,,Az istenek jöttek le
hozzánk emberi alakban!'' 12 Barnabást Zeusznak mondták, Pált pedig Hermésznek,
mivel ő volt a szóvivő. 13 Zeusz papja pedig, akinek a temploma a
város előtt volt, bikákat és koszorúkat vitt a kapuk elé, és a sokasággal
együtt áldozatot akart bemutatni nekik. 14 Amikor meghallották ezt az
apostolok, Barnabás és Pál, ruhájukat megszaggatva a sokaság közé futottak, 15
és így kiáltottak: ,,Embe 16 Ő az előző nemzedékek során
megengedte, hogy minden nép a maga útján járjon, 17 bár nem hagyta magát
bizonyság nélkül, mert jótevőtök volt, a mennyből esőt adott
nektek és termést hozó időket; bőven adott nektek eledelt és szívbéli
örömet.'' 18 Így szóltak, és nagy nehezen lebeszélték a sokaságot arról, hogy
áldozatot mutasson be nekik. 19 Antiókhiából és Ikóniumból azonban zsidók
érkezetek oda, akik annyira felbujtották a tömeget, hogy megkövezték Pált, és
kivonszolták a városon kívülre, mivel halottnak hitték. 20 De amikor
körülvették a tanítványok, felkelt, és visszament a városba. Másnap pedig
Barnabással együtt elment Derbébe. 21 Miután hirdették az evangéliumot ebben a
városban, és sokakat tanítványnyá tettek, visszatértek Lisztrába, Ikóniumba és
Antiókhiába. 22 Erősítették a tanítványok lelkét, és bátorították
őket, hogy maradjanak meg a hitben, mivel sok nyomorúságon át kell
bemennünk az Isten országába. 23 Miután pedig gyülekezetenként elöljárókat
választottak nekik, böjtölve és imádkozva az Úrnak ajánlották őket, akiben
hittek. 24 Azután Pizidián áthaladva eljutottak Pamfiliába, 25 hirdették az
igét Pergében, és lementek Attáliába. 26 Innen Antiókhiába hajóztak, ahonnan az
Isten kegyelmébe ajánlva indították el őket a most elvégzett munkára. 27
Amikor megérkeztek, összehívták a gyülekezetet, és elbeszélték, milyen nagy
dolgokat tett velük az Isten, és hogy kaput nyitott a pogányoknak a hitre. 28
Aztán elég sok időt töltöttek ott a tanítványokkal.
ApCsel 15
1 Némelyek, akik
Júdeából jöttek le, így tanították a testvéreket: ,,Ha nem metélkedtek körül a
mózesi szokás szerint, nem üdvözülhettek.'' 2 Mivel pedig Pálnak és Barnabásnak
nem kis viszálya és vitája támadt velük, úgy rendelkeztek, hogy ebben a vitás
ügyben Pál, Barnabás és néhányan mások is menjenek fel az apostolokhoz és a
vénekhez Jeruzsálembe. 3 Miután a gyülekezet útnak indította őket,
áthaladtak Fönícián és Samárián, elbeszélték a pogányok megtérését, és nagy
örömet szereztek minden testvérnek. 4 Amikor megérkeztek Jeruzsálembe, örömmel
fogadták őket az apostolok és a vének, ők pedig elbeszélték, mi
mindent tett velük Isten. 5 Előálltak azonban néhányan, akik a farizeusok
pártjából lettek hívőkké, és azt mondták, hogy körül kell metélni azokat,
és meg kell parancsolni nekik, hogy tartsák meg Mózes törvényét. 6
Összegyűltek tehát az apostolok és a vének, hogy tanácskozzanak ebben az
ügyben. 7 Amikor nagy vita támadt, Péter felállt, és így beszélt hozzájuk: ,,Atyámfiai,
férfiak, ti tudjátok, hogy régtől fogva engem választott ki Isten
közületek, hogy az én számból hallják a pogányok az evangélium igéjét, és
higgyenek. 8 A szíveket ismerő Isten pedig bizonyságot tett mellettük,
amikor éppen úgy megadta nekik is a Szentlelket, mint ahogyan nekünk, 9 és nem
tett semmi különbséget közöttünk és közöttük, mert hit által megtisztította
szívüket. 10 Most tehát miért kísértitek azzal Istent, hogy olyan igát tegyetek
a tanítványok nyakába, amelyet sem atyáink, sem mi nem tudtunk elhordozni? 11
Ellenben abban hiszünk, hogy mi is az Úr Jézus kegyelme által üdvözülünk. Éppen
úgy, mint ők.'' 12 Ekkor elcsendesedett az egész gyűlés, és
meghallgatták Pált és Barnabást, amint elbeszélték, milyen sok jelt és csodát
tett általuk Isten a pogányok között. 13 Amikor elhallgattak, megszólalt Jakab,
és ezt mondta: ,,Atyámfiai, férfiak, hallgassatok meg! 14 Simon elbeszélte,
hogyan gondoskodott Isten először arról, hogy a pogányok közül népet
szerezzen az ő nevének. 15 És ezzel egyeznek a próféták szavai, ahogyan
meg van írva: 16 Ezután visszatérek, és felépítem Dávid leomlott sátorát,
romjait is felépítem, és helyreállítom, 17 hogy keresse az emberek maradéka az
Urat, és mindazok a pogányok, akik között elhangzik az én nevem. Így szól az
Úr, aki ezt véghezviszi, 18 és aki ezt öröktől fogva tudja. 19 Ezért én
úgy gondolom: ne terheljük meg azokat a pogányokat, akik megtérnek Istenhez, 20
hanem rendeljük el nekik, hogy tartózkodjanak a bálvány okozta
tisztátalanságtól, a paráznaságtól, a megfulladt állattól és a vértől. 21
Mert Mózesnek ősidőktől fogva minden városban megvannak a
hirdetői, hiszen a zsinagógákban minden szombaton olvassák őt.'' 22
Akkor az apostolok és a vének 23 Ezt a levelet küldték velük: ,,Mi, az apostolok
és a vének, a ti testvéreitek, az antiókhiai, szíriai és ciliciai pogány
származású testvéreknek üdvözletünket küldjük! 24 Mivel meghallottuk, hogy
közülünk egyesek megzavartak titeket, és szavaikkal feldúlták lelketeket -
pedig mi nem adtunk nekik megbízást - 25 egymás között egyetértésre jutva,
jónak láttuk, hogy férfiakat válasszunk és küldjünk hozzátok a mi szeretett
Barnabásunkkal és Pálunkkal, 26 olyan emberekkel, akik életüket tették kockára
a mi Urunk Jézus Kisztus nevéért. 27 Elküldtük tehát Júdást és Szilászt, hogy ők
tudtotokra adják ugyanazt élőszóval. 28 Mert a Szentlélek jónak látta, és
vele együtt mi is úgy láttuk jónak, hogy ne tegyünk több terhet rátok annál,
ami föltétlenül szükséges: 29 hogy tartózkodjatok a bálványáldozati hústól, a
vértől, a megfulladt állattól és a paráznaságtól. Ha ezektől
őrizkedtek, jól teszitek. Legyetek egészségben!''
30 Ők tehát,
miután útnak indították őket, le is mentek Antiókhiába, összehívták az
egész gyülekezetet, és átadták a levelet. 31 Amikor felolvasták, megörültek a
bátorításnak. 32 Júdás és Szilász, akik maguk is próféták voltak, sok beszéddel
buzdították és erősítették a testvéreket. 33 Azután ott időztek még
egy darabig, majd békességgel elbocsátották őket a testvérek azokhoz, akik
küldték őket. ( 34 De Szilász jónak látta, hogy ott maradjon.) 35 Pál és
Barnabás pedig Antiókhiában tartózkodott többekkel együtt, tanítva és hirdetve
az Úr igéjét. 36 Néhány nap múlva pedig ezt mondta Pál Barnabásnak: ,,Térjünk
vissza, látogassuk meg a testvéreket valamennyi városban, ahol hirdettük az Úr
igéjét, és lássuk: hogy megy a soruk?'' 37 Barnabás azt akarta, hogy vigyék
magukkal Jánost is, akit Márknak hívtak. 38 Pál azonban úgy tartotta helyesnek,
hogy ne vigyék magukkal azt, aki elvált tőlük Pamfiliánál, és nem ment
velük együtt a munkába. 39 Emiatt meghasonlás támadt köztük, és ezért
különváltak egymástól: Barnabás magával vitte Márkot, és elhajózott Ciprusba.
40 Pál pedig Szilászt választotta társul, és miután az Úr kegyelmébe ajánlották
őt a testvérek, útnak indult; 41 bejárta Szíriát és Ciliciát, és
erősítette a gyülekezeteket.
ApCsel 16
1 Így jutott el
Derbébe, majd Lisztrába is. Volt ott egy Timóteus nevű tanítvány, egy
hívő zsidó asszonynak és egy görög apának a fia, 2 akiről
dicsérőleg szóltak a lisztrai és ikóniumi testvérek. 3 Pál őt magával
akarta vinni, ezért az ott lakó zsidókra tekintettel körülmetélte őt. Mert
mindenki tudta, hogy az apja görög volt. 4 Amikor végigjárták a városokat,
átadták nekik azokat a határozatokat, amelyeket a jeruzsálemi apostolok és vének
hoztak, hogy tartsák meg azokat. 5 A gyülekezetek pedig erősödtek a
hitben, és naponként gyarapodtak lélekszámban. 6 Azután átmentek Frígia és
Galácia földjén, mivel a Szentlélek nem engedte nekik, hogy hirdessék az igét
Ázsiában. 7 Amikor Mízia felé mentek, Bitíniába próbáltak eljutni, de Jézus
Lelke nem engedte őket. 8 Erre Mízián áthaladva lementek Tróászba. 9 Egy
éjjel látomás jelent meg Pálnak: egy macedón férfi állt előtte, és ezekkel
a szavakkal kérlelte őt: ,,Jöjj át Macedóniába, légy segítségünkre!'' 10 A
látomás után nyomban igyekeztünk elmenni Macedóniába, mert megértettük: oda
hívott minket az Isten, hogy hirdessük nekik az evangéliumot. 11 Elhajóztunk
tehát Tróászból; egyenesen Szamotrákéba mentünk, másnap meg Neápoliszba, 12
onnan pedig Filippibe, amely Macedónia vidékének első városa, római
település volt. Néhány napot ebben a városban töltöttünk. 13 Szombaton
kimentünk a városkapun kívülre, egy folyó mellé, ahol tudomásunk szerint
imádkozni szoktak. Leültünk, és szóltunk az egybegyűlt asszonyokhoz. 14 Hallgatott
minket egy Lídia nevű istenfélő asszony, egy Thiatírából való
bíborárus is, akinek az Úr megnyitotta a szívét, hogy figyeljen arra, amit Pál
mond. 15 Amikor pedig házanépével együtt megkeresztelkedett, azt kérte: ,,Ha
úgy látjátok, hogy az Úr híve vagyok, jöjjetek, szálljatok meg a házamban!'' És
kérlelt bennünket.
16 Történt pedig
egyszer, hogy amikor az imádkozás helyére mentünk, egy szolgálóleány jött
velünk szembe, akiben jövendőmondó lélek volt, és jóslásával nagy hasznot
hajtott gazdáinak. 17 Követte Pált és minket, és így kiáltozott: ,,Ezek az
emberek a Magasságos Isten szolgái, akik az üdvösség útját hirdetik nektek!''
18 Ezt több napon át is művelte. Pált azonban bosszantotta ez. Ezért
megfordult, és ezt mondta a léleknek: ,,Parancsolom neked Jézus Krisztus
nevében, hogy menj ki belőle!'' És az még abban az órában kiment
belőle. 19 Amikor látták urai, hogy odalett az, amiből hasznot
reméltek, megragadva Pált és Szilászt, a hatóság elé, a főtérre hurcolták
őket. 20 Azután az elöljárók elé vezették őket, és ezt mondták:
,,Ezek az emberek felforgatták városunkat. 21 Zsidók lévén, olyan szokásokat
hirdetnek, amelyeket nekünk nem szabad sem átvennünk, sem követnünk, mert
rómaiak vagyunk.'' 22 Velük együtt a sokaság is rájuk támadt, az elöljárók pedig
letépették ruhájukat, és megbotoztatták őket. 23 Sok ütést mértek rájuk,
majd börtönbe vetették őket, és megparancsolták a börtönőrnek, hogy
gondosan őrizze őket. 24 Az pedig, mivel ilyen parancsot kapott, a
belső börtönbe vetette őket, és a lábukat kalodába zárta.
25 Éjféltájban Pál és
Szilász imádkozott, és énekkel magasztalta az Istent. A foglyok pedig
hallgatták őket. 26 Ekkor hirtelen nagy földrengés támadt, úgyhogy
megrendültek a börtön alapjai, hirtelen kinyílt minden ajtó, és
mindegyikükről lehulltak a bilincsek. 27 Amikor a börtönőr felriadt
álmából, és meglátta, hogy nyitva vannak a börtönajtók, kivonta a kardját, és
végezni akart magával, mert azt hitte, hogy megszöktek a foglyok. 28 Pál
azonban hangosan rákiáltott: ,,Ne tégy kárt magadban, mert valamennyien itt
vagyunk!'' 29 Erre az világosságot kért, berohant, és remegve borult Pál és
Szilász elé; 30 majd kivezette őket, és ezt kérdezte: ,,Uraim, mit kell
cselekednem, hogy üdvözüljek?'' Ők pedig így válaszoltak: ,,Higgy az Úr
Jézusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe!'' 32 Ekkor hirdették az
Isten igéjét neki és mindazoknak, akik a házában voltak. 33 Ő pedig
magához fogadta őket az éjszakának még abban az órájában, kimosta
sebeiket, és azonnal megkeresztelkedett egész háza népével együtt. 34 Azután
házába vitte őket, asztalt terített nekik, és örvendezett, hogy egész háza
népével együtt hisz az Istenben.
35 Amikor megvirradt,
elküldték az elöljárók a törvényszolgákat, és azt üzenték: ,,Bocsásd szabadon
azokat az embereket!'' 36 A börtönőr nyomban tudtára adta Pálnak ezt az
üzenetet: ,,Az elöljárók ide küldtek, hogy bocsássalak szabadon titeket: most
tehát távozzatok, menjetek el békességgel!'' 37 Pál azonban így szólt hozzájuk:
,,Megvertek minket nyilvánosan, ítélet nélkül, és börtönbe vetettek, holott
római polgárok vagyunk; most pedig titokban akarnak elküldeni minket? Azt nem,
hanem jöjjenek ide, és ők maguk vezessenek ki bennünket!'' 38 A
törvényszolgák pedig jelentették ezt a dolgot az elöljáróknak. Amikor ezek
meghallották, hogy rómaiakról van szó, megijedtek, 39 elmentek, és bocsánatot
kértek tőlük, majd kivezették őket, és kérték, hogy távozzanak a
városból. 40 Amint kijöttek a börtönből, elmentek Lídiához, és látva a
testvéreket, bátorították őket, majd eltávoztak.
ApCsel 17
1 Miután áthaladtak
Amfipoliszon és Apollónián, Thesszalonikába értek, ahol zsinagógájuk volt a
zsidóknak. 2 Pál pedig szokása szerint bement hozzájuk, és három szombaton is
vitába szállt velük az Írások alapján. 3 Megmagyarázta és bizonyította nekik,
hogy Krisztusnak szenvednie kellett, és fel kellett támadnia a halálból; és
hogy ez a Jézus a Krisztus, akit én hirdetek nektek. 4 Néhányan hívőkké
lettek közülük, csatlakoztak Pálhoz és Szilászhoz, ugyanúgy igen sok
istenfélő görög is, valamint sok előkelő asszony. 5 Ez
irigységgel töltötte el a zsidókat, ezért maguk mellé vettek a piaci csavargók
közül néhány hitvány embert, csődületet támasztottak, és fellármázták a
várost; felvonul t ak Jázon házához, és ki akarták vezetni Pálékat a
népgyűlés elé. 6 Amikor nem találták ott őket, Jázont néhány
testvérrel együtt a város elöljárói elé hurcolták, és így kiáltoztak: ,,Ezek,
akik az egész világot felforgatták, itt is megjelentek. 7 Jázon befogadta
őket, holott ezek mind a császár parancsai ellen cselekszenek, mivel mást
tartanak királynak: Jézust.'' 8 Ezzel fel is izgatták a sokaságot és a város
elöljáróit, akik ezt hallották. 9 Amikor azonban kezességet kaptak Jázontól és
a többiektől, elbocsátották őket. 10 A testvérek pedig még akkor
éjjel elküldték Pált Szilásszal együtt Béreába. Amikor megérkeztek, bementek a
zsidók zsinagógájába. 11 Ezek nemesebb lelkűek voltak, mint a
thesszalonikaiak, teljes készséggel fogadták az igét, és napról napra kutatták
az Írásokat, hogy valóban így vannak-e ezek a dolgok. 12 Sokan hittek tehát
közülük, sőt még a tekintélyes görög asszonyok és férfiak közül sem
kevesen. 13 De amint megtudták a thesszalonikai zsidók, hogy Pál Béreában is
hirdeti az Isten igéjét, odajöttek és ott is fellázították és felizgatták a
sokaságot. 14 Ám akkor a testvérek azonnal továbbküldték Pált, hogy menjen a
tengerig. Szilász és Timóteus azonban ott maradt. 15 Pált pedig elvitték
kísérői egészen Athénig, majd visszatértek azzal az utasítással, hogy
Szilász és Timóteus minél hamarabb menjen hozzá. 16 Miközben Pál Athénben várta
őket, háborgott a lelke, mert látta, hogy a város tele van bálványokkal.
17 Nap mint nap vitázott a zsinagógában a zsidókkal és a hozzájuk csatlakozott
istenfélőkkel; a főtéren pedig azokkal, akiket éppen ott talált. 18
Néhány epikureus és sztoikus filozófus is vitázott vele, akik közül egyesek ezt
kérdezték: ,,Mit akarhat ez a fecsegő mondani?'' Mások ezt mondták: ,,Úgy
látszik, hogy idegen istenségek hirdetője'', mivel Jézust és a feltámadást
hirdette. 19 Ekkor megfogták, az Areopágoszra vitték, és megkérdezték
tőle: ,,Megtudhatjuk-e, mi az az új tanítás, amelyet hirdetsz? 20 Mert,
amint halljuk, idegenszerű dolgokkal hozakodsz elő; szeretnénk tehát
megérteni, hogy miről is van szó.'' 21 Az athéniek és a bevándorolt
idegenek ugyanis egyébbel sem töltötték az idejüket, mint azzal, hogy valami
újdonságot mondjanak vagy halljanak. 22 Pál ekkor kiállt az Areopágosz
közepére, és így szólt: ,,Athéni férfiak, minden tekintetben nagyon vallásos
embereknek látlak titeket, 23 mert amikor bejártam és megtekintettem
szentélyeiteket, találtam olyan oltárt is, amelyre ez volt felírva: AZ
ISMERETLEN ISTENNEK. Akit tehát ti ismeretlenül tiszteltek, én azt hirdetem
nektek. 24 Az Isten, aki teremtette a világot és mindazt, ami benne van, aki
mennynek és földnek Ura, nem lakik emberkéz alkotta templomokban, 25 nem szorul
emberi kéz szolgálatára, mintha hiányt szenvedne valamiből; hiszen
őad mindenkinek életet, leheletet és mindent 26 Az egész emberi
nemzetséget is egy vérből teremtette, hogy lakjon a föld egész felszínén;
meghatározta elrendelt idejüket és lakóhelyük határait, 27 hogy keressék az
Istent, hátha kitapinthatják és megtalálhatják, hiszen nincs is messzire
egyikünktől sem; 28 mert őbenne élünk, mozgunk és vagyunk. Ahogy a ti
költőitek közül is mondták némelyek: Bizony, az ő nemzetsége vagyunk.
29 Mivel tehát az
Isten nemzetsége vagyunk, nem szabad azt hinnünk, hogy aranyhoz vagy ezüsthöz
vagy kőhöz, művészi alkotáshoz vagy emberi elképzeléshez hasonló az
istenség. 30 A tudatlanság időszakait ugyan elnézte Isten, de most azt
hirdeti az embereknek, hogy mindenki mindenütt térjen meg. 31 Azért rendelt egy
napot, amelyen igazságos ítéletet mond majd az egész földkerekség fölött egy
férfi által, akit erre kiválasztott, akiről bizonyságot adott mindenki
előtt azáltal, hogy feltámasztotta a halálból.''
32 Amikor a halottak
feltámadásáról hallottak, egyesek gúnyolódtak, mások pedig azt mondták: ,,Majd
meghallgatunk erről máskor is.'' 33 Pál ezután eltávozott közülük. 34
Néhány férfi azonban csatlakozott hozzá, és hívővé lett: közöttük az
areopágita Dioniziosz is, egy Damarisz nevű asszony, és velük együtt
mások.
ApCsel 18
1 Ezek után Pál
eltávozott Athénből, és Korinthusba ment. 2 Ott találkozott egy Akvila
nevű pontuszi származású zsidóval, aki nemrég jött Itáliából, feleségével,
Priszcillával, mivel Klaudiusz elrendelte, hogy minden zsidó távozzék Rómából.
Pál csatlakozott hozzájuk, 3 és mivel ugyanaz volt a mestersége, náluk lakott,
együtt is dolgozott velük; ők ugyanis sátorkészítő mesterek voltak. 4
Szombatonként azonban a zsinagógában vitázott, és igyekezett meggyőzni
zsidókat és görögöket.
5 Amikor pedig
Szilász és Timóteus megérkezett Macedóniából, Pál teljesen az ige hirdetésének
szentelte magát, és bizonyságot tett a zsidók előtt, hogy Jézus a Krisztus.
6 Amikor azonban ellene szegültek és szidalmazták, lerázta ruhájáról a port, és
ezt mondta nekik: ,,Véretek a ti fejetekre szálljon: Én tiszta vagyok!
Mostantól fogva a pogányokhoz megyek.'' 7 Ekkor eltávozott onnan, és egy
Titiusz Jusztusz nevű istenfélő ember házába költözött, akinek a háza
szomszédos volt a zsinagógával. 8 Kriszpusz, a zsinagógai elöljáró pedig hitt
az Úrban egész háza népével együtt; és a korinthusiak közül, akik hallgatták
őt, szintén sokan hittek és megkeresztelkedtek. 9 Az Úr egy éjjel
látomásban ezt mondta Pálnak: ,,Ne félj, hanem szólj, és ne hallgass: 10 mert
én veled vagyok, és senki sem fog rád támadni és ártani neked, mert nekem sok
népem van ebben a városban.'' 11 Erre ott maradt egy évig és hat hónapig, és
tanította közöttük az Isten igéjét.
12 Amikor pedig
Gallió volt Akhája helytartója, a zsidók egy akarattal Pálra támadtak, a
törvényszék elé vitték, 13 és így szóltak: ,,Ez az ember arra csábítja az
embere k et, hogy törvényellenes módra tiszteljék az Istent.'' 14 Amikor
azonban Pál szólásra akarta nyitni a száját, Gallió ezt mondta a zsidóknak:
,,Ha valami törvénytelenségről vagy súlyos bűntettről volna szó,
ti zsidók, a törvény értelmében meghallgatnálak benneteket. 15 Ha viszont rátok
tartozó ügyekről, nevekről és a ti törvényetekről van közöttetek
vita, azt intézzétek el magatok, mert én ilyenekben nem kívánok bíró lenni.''
16 Aztán kiutasította őket a törvényszék elől. 17 Ekkor valamennyien
megragadták Szószthenészt, a zsinagógai elöljárót, és ütlegelték a törvényszék
előtt; de Gallió mit sem törődött ezzel. 18 Pál pedig még jó néhány
napig ott maradt, azután elbúcsúzott a testvérektől, és Szíriába hajózott
Priszcillával és Akvilával együtt, előbb azonban megnyíratta a fejét
Kenkreában, mert fogadalma volt. 19 Efezusba érve elvált tőlük, maga pedig
bement a zsinagógába, és vitázott a zsidókkal. 20 Amikor arra kérték, hogy
hosszabb ideig maradjon náluk, nem volt rá hajlandó, 21 hanem búcsút vett
tőlük, és ezt mondta: ,,Ismét visszatérek hozzátok, ha az Isten úgy akarja.''
Aztán elhajózott Efezusból. 22 Miután Cézáreába érkezett, felment, köszöntötte
a gyülekezetet, azután lement Antiókhiába. 23 Ott időzött egy darabig,
majd útra kelt, sorra végigjárta Galácia vidékét és Frígiát, erősítve
valamennyi tanítványt. 24 Eközben Efezusba érkezett egy Apollós nevű
alexandriai származású zsidó férfi, aki ékesen szóló és az Írásokban jártas
ember volt. 25 Ő már tanítást kapott az Úr útjáról, és buzgó lélekkel
hirdette, és helyesen tanította a Jézusról szóló igéket, de csak János keresztségét
ismerte. 26 Igen bátran kezdett beszélni a zsinagógában is. Amikor meghallgatta
őt Akvila és Priszcilla, maguk mellé vették, és még alaposabban
megmagyarázták neki az Isten útját. 27 Amikor pedig át akart menni Akhájába, a
testvérek biztatták, és írtak a tanítványoknak, hogy fogadják be őt.
Amikor megérkezett, nagy segítségükre volt azoknak, akik a kegyelem által
hívőkké lettek. 28 Mert erélyesen cáfolta a zsidókat, és a nyilvánosság
előtt bizonyította az Írások alapján, hogy Jézus a Krisztus.
ApCsel 19
1 Amíg Apollós
Korinthusban volt, Pál végigjárva a felső vidékeket, elérkezett Efezusba.
Mikor ott néhány tanítványra talált, 2 így szólt hozzájuk: ,,Kaptatok-e
Szentlelket, amikor hívőkké lettetek?'' Ők így feleltek: ,,Hiszen még
azt sem hallottuk, hogy van Szentlélek.'' 3 Ezután megkérdezte tőlük:
,,Akkor hogyan keresztelkedtetek meg?'' ,, A János keresztségével'' -
válaszolták ezek. 4 Pál ekkor így szólt: ,,János, amikor keresztelt, megtérést
követelt, de azt mondta a népnek, hogy abban higgyenek, aki utána jön, azaz
Jézusban.'' 5 Amikor ezt meghallották, meg keresztelkedtek az Úr Jézus nevére.
6 És amikor Pál rájuk tette a kezét, leszállt rájuk a Szentlélek, úgyhogy
különböző nyelveken szóltak, és prófétáltak. 7 Ezek a férfiak pedig összesen
mintegy tizenketten voltak. 8 Azután eljárt a zsinagógába, ahol három hónapon
át bátran szólt, vitázott, és igyekezett meggyőzni őket az Isten
országának dolgairól. 9 Amikor pedig egyesek ellenálltak és nem hittek,
sőt gyalázták az Úr útját az egész nép előtt, otthagyta őket, a
tanítványokat is távol tartotta tőlük, és mindennap egy Tirannosz
nevű ember iskolájában tanított. 10 Ez két éven át tartott, úgyhogy
mindazok, akik Ázsiában laktak, meghallották az Úr igéjét, mind a zsidók, mind
a görögök.
11 Isten pedig nem
mindennapi csodákat tett Pál keze által; 12 úgyhogy még a testén levő
kendőket vagy kötényeket is elvitték a betegekhez, és a betegségek
eltávoztak tőlük, a gonosz lelkek pedig kimentek belőlük. 13 Erre a
vándorló zsidó ördögűzők közül is megkísérelték néhányan, hogy a
gonosz lelkektől megszállottak felett kimondják az Úr Jézus nevét. Így
szóltak: ,,Kényszerítünk titeket arra a Jézusra, akit Pál hirdet!'' 14 Egy
Szkéva nevű zsidó főpap hét fia is ezt tette. 15 A gonosz lélek
azonban visszafelelt, és azt mondta nekik: ,,Jézust ismerem, Pálról is tudok,
de ti kik vagytok?'' 16 Az az ember pedig, akiben a gonosz lélek volt, rájuk
ugrott, legyűrte őket, és föléjük kerekedett, úgyhogy meztelenül és
sebesülten futottak ki abból a házból. 17 Tudomására jutott ez minden Efezusban
lakó zsidónak és görögnek, úgyhogy félelem szállta meg mindnyájukat, és
magasztalták az Úr Jézus nevét. 18 A hívők közül is sokan eljöttek,
megvallották és elbeszélték ilyenféle mesterkedéseiket. 19 Azok közül sokan,
akik a varázslást űzték, összehordták könyveiket, és mindenki szeme
láttára elégették. Mikor kiszámították a könyvek értékét, ötvenezer ezüstpénzre
becsülték. 20 Így az Úr ereje által az ige hatalmasan terjedt és
megerősödött.
21 Amikor mindez
megtörtént, Pál elhatározta a Lélek által, hogy Macedóniát és Akháját bejárva,
Jeruzsálembe megy. Így szólt: ,,Miután ott már voltam, Rómát is meg kell
látnom.'' 22 Elküldött Macedóniába kettőt azok közül, akik neki
szolgáltak, Timóteust és Erásztoszt; ő pedig egy ideig Ázsiában maradt. 23
Abban az időben nem csekély zavargás támadt az Úr útja miatt. 24 Mert egy
ötvös, név szerint Demeter, ezüstből kis Artemisz-templomokat készített,
és ezáltal nem csekély keresethez juttatta a mestereket. 25 Ez az ember
összegyűjtötte a mestereket, valamint a hasonló foglalkozásúakat, és így
szólt hozzájuk: ,,Férfiak, tudjátok, hogy ebből a keresetből
származik a mi jólétünk. 26 De látjátok, és halljátok, hogy nemcsak Efezusban,
hanem szinte az egész Ázsiában nagy tömeget nyert meg és vezetett félre ez a
Pál, aki azt mondja, hogy amiket emberkéz alkot, azok nem istenek. 27 Nemcsak
az a veszély fenyeget azonban, hogy ez a mesterség csődbe jut, hanem az
is, hogy a nagy istennőnek, Artemisznek a templomát is semmibe veszik, és
így ő, akit egész Ázsia és az egész földkerekség tisztel, el fogja
veszteni dicsőségét.'' 28 Amikor ezeket hallották, haragra gerjedtek, és
így kiáltoztak: ,,Nagy az efezusi Artemisz!'' 29 A zűrzavar kiterjedt az
egész városra. Majd megragadva a macedón Gájuszt és Arisztarkhoszt, Pál
útitársait, egy akarattal a színházba rohantak. 30 Pál is be akart menni a
népgyűlésbe, de őt nem engedték a tanítványok. 31 Néhány ázsiai
főtisztviselő, aki barátja volt, szintén üzent neki, és kérte, hogy
ne menjen el a színházba. 32 Ott pedig az egyik ezt, a másik azt kiáltozta; a
gyűlés ugyanis zűrzavarba torkolott, és a legtöbben azt sem tudták,
miért jöttek össze. 33 A tömegből a zsidók Sándort állították az
emelvényre, őt előre küldve, aki azután kezével intve védőbeszédet
akart mondani a népgyűlés előtt. 34 De amikor felismerték, hogy
zsidó, egyetlen kiáltás tört ki mindenkiből, és ezt lehetett hallani
mintegy két órán át: ,,Nagy az efezusi Artemisz!'' 35 Végre a város
jegyzője lecsendesítette a sokaságot, és így szólt: ,,Efezusi férfiak,
van-e olyan ember, aki ne tudná, hogy Efezus városa a nagy istennő,
Artemisz templomának, és az ő égből leszállt képének az
őrizője? 36 Mivel tehát ezt senki nem vitathatja, nyugodjatok meg, és
ne kövessetek el semmiféle meggondolatlanságot. 37 Mert idehoztátok ezeket az
embereket, akik nem templomrablók, és nem is káromolják a mi istennőnket.
38 Ha tehát Demeternek és a hozzá tartozó mestereknek panaszuk van valaki
ellen, vannak törvénykezési napok, és vannak helytartók, pereljenek ott
egymással. 39 Ha pedig ezenkívül van valami kívánságotok, a törvényes
népgyűlésen azt is el lehet intézni. 40 Mert így is az a veszély fenyeget
minket, hogy lázadással vádolnak a mai nap miatt; nincs ugyanis semmiféle oka,
amellyel meg tudnánk magyarázni ezt a csődületet.'' Ezeket mondva
feloszlatta a gyűlést.
ApCsel 20
1 Miután
megszűnt a zavargás, magához hívatta Pál a tanítványokat, bátorította
őket, és elköszönve tőlük elindult Macedóniába. 2 Bejárta annak
tartományait, számos beszédben intette őket, majd elment Görögországba. 3
Három hónapig tartózkodott ott, mivel azonban a zsidók merényletet terveztek
ellene, amikor hajóra akart szállni Szíria felé, úgy döntött, hogy Macedónián
át tér vissza. 4 Elkísérte őt a béreai Szópatér, Pirrosz fia, a
thesszalonikaiak közül pedig Arisztarkhosz és Szekundusz, a derbéi Gájusz és
Timóteus, valamint az ázsiai Tükhikosz és Trofimosz. 5 Ezek előre mentek,
és Tróászban vártak ránk. 6 Mi pedig a kovásztalan kenyerek napjai után
elhajóztunk Filippiből, és öt nap múlva érkeztünk hozzájuk Tróászba, ahol
hét napot töltöttünk. 7 A hét első napján pedig, amikor
összegyűltünk, hogy megtörjük a kenyeret, Pál prédikált nekik, és mivel
másnap már el akart utazni, a tanítást egészen éjfélig meghosszabbította. 8
Elég sok lámpás volt abban a felső szobában, ahol együtt voltunk. 9 Egy
Eutikhosz nevű ifjú pedig, aki az ablakban ült, mély álomba merült, mivel
Pál sokáig prédikált, és az álomtól elnehezülve leesett a harmadik
emeletről, úgyhogy holtan szedték fel. 10 Ekkor Pál lement, ráborult,
átölelte, és ezt mondta: ,,Ne zajongjatok, mert a lelke benne van.'' 11 Azután
felment, megtörte a kenyeret, evett, és még sokáig, egészen virradatig beszélt
hozzájuk, majd útnak indult. 12 A fiút pedig élve hozták fel, és egészen
megvigasztalódtak. 13 Mi pedig előre mentünk, és hajóra szállva Asszoszba
utaztunk, hogy ott vegyük fel Pált, mivel így rendelkezett; odáig ugyanis
gyalog akart jönni. 14 Amikor aztán Asszoszban ránk talált, felvettük a hajóra,
és Mitilénébe mentünk. 15 Onnan tovább hajóztunk, és a következő napon
eljutottunk Khiosz elé. Másnap befutottunk Számoszba, az ezt követő napon
pedig elmentünk Milétoszba. 16 Pál ugyanis már előzőleg úgy döntött,
hogy Efezus mellett csak elhajózik, hogy ne kelljen időt töltenie
Ázsiában. Sietett, hogy lehetőleg pünkösd napjára Jeruzsálembe érkezzen.
17 Milétoszból azután elküldött Efezusba, és magához hívatta a gyülekezet
véneit. 18 Mikor azok megérkeztek hozzá, így beszélt hozzájuk: ,,Ti tudjátok,
hogy az első naptól fogva, amelyen Ázsia tartományába léptem, hogyan
viselkedtem közöttetek az egész idő alatt: 19 szolgáltam az Úrnak teljes
alázatossággal, könnyek és megpróbáltatások között, amelyek a zsidók
cselszövései miatt értek. 20 Semmit sem hallgattam el abból, ami hasznos, hanem
inkább hirdettem és tanítottam azt nektek nyilvánosan és házanként. 21
Bizonyságot tettem zsidóknak is, meg görögöknek is az Istenhez való
megtérésről és a mi Urunkban, Jézusban való hitről. 22 És most, íme,
én a Lélektől kényszerítve megyek Jeruzsálembe, és hogy mi ér ott engem,
nem tudom; 23 csak azt tudom, hogy a Szentlélek városról városra bizonyságot
tesz, hogy fogság és nyomorúság vár rám. 24 De én mindezekkel nem gondolok,
sőt még az életem sem drága, csakhogy elvégezhessem futásomat és azt a
szolgálatot, amelyet az Úr Jézustól azért kaptam, hogy bizonyságot tegyek az
Isten kegyelmének evangéliumáról. 25 És most tudom, hogy közületek, akik között
jártam, az Isten országát hirdetve, többé nem látja arcomat senki. 26 Ezért
bizonyságot teszek előttetek a mai napon, hogy én mindenki vérétől
tiszta vagyok. 27 Mert nem vonakodtam attól, hogy hirdessem nektek az Isten
teljes akaratát. 28 Viseljetek gondot tehát magatokra és az egész nyájra,
amelynek őrizőivé tett titeket a Szentlélek, hogy legeltessétek az
Isten egyházát, amelyet tulajdon vérével szerzett. 29 Tudom, hogy távozásom
után dühös farkasok jönnek közétek, akik nem kímélik a nyájat, 30 sőt
közületek is támadnak majd férfiak, akik fonák dolgokat beszélnek, hogy
magukhoz vonzzák a tanítványokat. 31 Vigyázzatok azért, és emlékezzetek arra,
hogy három évig éjjel és nappal szüntelenül könnyek között intettelek
mindnyájatokat. 32 Most pedig az Istennek és kegyelme igéjének ajánllak
titeket, aki felépíthet benneteket, és örökséget adhat nektek a szentek között.
33 Senkinek ezüstjét, aranyát vagy ruháját nem kívántam, 34 sőt ti jól
tudjátok, hogy a magam szükségleteiről, meg a velem levőkéről
ezek a kezek gondoskodtak. 35 Minden tekintetben megmutattam nektek, hogy
milyen kemény munkával kell az erőtlenekről gondoskodni, megemlékezve
az Úr Jézus szavairól. Mert ő mondta: Nagyobb boldogság adni, mint
kapni.''
36 Miután ezeket
elmondta, mindnyájukkal együtt térdre borulva imádkozott. 37 Ekkor valamennyien
nagy sírásra fakadtak, Pál nyakába borultak, és csókolgatták őt. 38
Különösen azon a szaván szomorodtak el, hogy többé nem fogják őt
viszontlátni. Azután kikísérték a hajóhoz.
ApCsel 21
1 Amikor elbúcsúztunk
tőlük, útnak indultunk, és egyenes irányban haladva Kószba érkeztünk;
másnap Rodoszba, onnan pedig Patarába. 2 Ott találtunk egy Föníciába induló
hajót: beszálltunk és elhajóztunk. 3 Miután Ciprust megpillantottuk, és bal kéz
felől elhagytuk, Szíria felé tartottunk, és Tíruszban kötöttünk ki, mert a
hajó ott tette ki a rakományát. 4 Felkerestük a tanítványokat, és ott maradtunk
hét napig: ők a Lélek indítására azt mondták Pálnak, hogy ne menjen fel
Jeruzsálembe. 5 Amikor pedig eltöltöttük ezeket a napokat, és elindultunk, hogy
utunkat folytassuk, valamennyien elkísértek bennünket feleségükkel és
gyermekeikkel még a városon is túl, és a tengerparton térdre esve imádkoztunk.
6 Ezután elbúcsúztunk egymástól, mi hajóra szálltunk, ők pedig
visszatértek otthonukba.
7 Hajóutunk végére
érve Tíruszból Ptolemaiszba jutottunk. Köszöntöttük a testvéreket és ott
maradtunk náluk egy napig. 8 Másnap elindultunk, és megérkeztünk Cézáreába.
Bementünk Fülöp evangélista házába, aki a hét közül való volt, és nála
maradtunk. 9 Neki volt négy hajadon leánya, akik prófétáltak. 10 Több napon át
tartózkodtunk ott, miközben lejött Júdeából egy Agabosz nevű próféta. 11
Odajött hozzánk, levette Pál övét, megkötözte vele saját kezét és lábát, és ezt
mondta: ,,Így szól a Szentlélek: Azt a férfit, akié ez az öv, így kötözik meg
Jeruzsálemben a zsidók, és pogányok kezébe adják.'' 12 Amikor ezt meghallottuk,
a helybeliekkel együtt arra kértük Pált, hogy ne menjen fel Jeruzsálembe. 13 De
Pál így felelt: ,,Miért sírtok, és miért keserítitek meg a szívemet? Hiszen én
nemcsak megkötöztetni, hanem meghalni is kész vagyok Jeruzsálemben az Úr Jézus
nevéért.'' 14 Amikor pedig nem hagyta magát meggyőzni, megnyugodtunk és
azt mondtuk: ,,Legyen meg az Úr akarata!''
15 E napok után
felkészültünk, és felmentünk Jeruzsálembe. 16 Velünk jött néhány cézáreai
tanítvány is, akik elvezettek egy régi tanítványhoz, a ciprusi Mnázónhoz, hogy
az ő vendégei legyünk. 17 Amikor Jeruzsálembe érkeztünk, örömmel fogadtak
a testvérek. 18 Másnap eljött Pál velünk együtt Jakabhoz, ahol a vének is jelen
voltak mindnyájan. 19 Köszöntötte őket, majd részletesen elbeszélte, mit
tett az Isten a pogányok között az ő szolgálata által. 20 Amikor ezt
hallották, dicsőítették az Istent, aztán így szóltak hozzá: ,,Látod,
testvérem, milyen sok ezren vannak a zsidók között, akik hívők, és
mindnyájan rajonganak a törvényért. 21 Rólad pedig azt hallottuk, hogy
Mózestől való elszakadásra tanítod a pogányok között levő zsidókat,
és azt mondod, hogy ne metéljék körül fiaikat, és hogy ne a zsidó szokás
szerint éljenek. 22 Mi tehát a helyzet? Mindenképpen híre megy annak, hogy
megjöttél. 23 Tedd hát azt, amit mondunk neked. Van nálunk négy férfi, akik
fogadalmat tettek. 24 Vedd magad mellé őket, végezd el velük együtt a
tisztulási szertartást, vállald a költségeiket, hogy megnyírhassák a fejüket.
Így megtudja mindenki, hogy semmi sem igaz abból, amit hallott, hanem magad is
megtartod a törvényt, és aszerint élsz. 25 A pogányokból lett hívőkkel
pedig már közöltük azt a határozatunkat, hogy tartózkodjanak a bálványoknak
áldozott hústól és a vértől, a megfulladt állattól, és a paráznaságtól.''
26 Akkor Pál maga mellé vette ezeket a férfiakat, a következő napon
elvégezve velük együtt a tisztulási szertartást, bement a templomba, és
bejelentette, hogy mikor telnek le az ő tisztulásának napjai; addig pedig
mindegyikükért bemutatják azáldozatot 27 Amikor végéhez közeledett a hét nap,
az Ázsiából való zsidók meglátták őt a templomban. Fellázították az egész
sokaságot, megragadták, 28 és így kiáltoztak: ,,Izráelita férfiak, segítsetek!
Ez az az ember, aki a nép ellen, a törvény ellen és a szent hely ellen tanít
mindenütt mindenkit, sőt még görögöket is hozott be a templomba, és
megszentségtelenítette ezt a szent helyet.'' 29 Néhányan ugyanis látták vele a
városban azelőtt az efezusi Trofimoszt, és azt hitték, hogy Pál bevitte a
templomba. 30 Felbolydult tehát az egész város, a nép összecsődült, Pált
megragadták, kivonszolták a templomból, és a kapukat azonnal bezárták.
31 Mikor pedig meg
akarták ölni, jelentés érkezett a helyőrség ezredeséhez, hogy az egész
Jeruzsálem lázong. 32 Ez azonnal katonákat és századosokat vett maga mellé, és
lerohant hozzájuk. Amikor azok meglátták az ezredest és a katonákat,
abbahagyták Pál ütlegelését. 33 Amint az ezredes odaért, elfogatta őt, és
megparancsolta, hogy verjék kettős bilincsbe; majd kérdezősködött,
hogy ki ez, és mit követett el. 34 De a tömegből ki ezt, ki azt kiáltotta.
Mivel tehát a zajongás miatt nem tudhatott meg semmi bizonyosat,
megparancsolta, hogy vigyék a várba. 35 Amikor pedig a lépcsőhöz ért,
valósággal vinniük kellett Pált a katonáknak a tömeg erőszakossága miatt,
36 mert az egész néptömeg követte, és kiáltozott: ,,Végeztesd ki!''
37 Amikor már éppen
be akarták vinni Pált a várba, így szólt az ezredeshez: ,,Szabad valamit
mondanom neked?'' Az megkérdezte: ,,Hát te tudsz görögül? 38 Hát nem te vagy az
az egyiptomi, aki néhány nappal ezelőtt fellázította és a pusztába vezette
a szikáriusok négyezer emberét?'' 39 Erre Pál így felelt: ,,Én Tarzuszból való
zsidó vagyok, Cilicia eme nevezetes városának polgára. Arra kérlek, engedd meg,
hogy szóljak a néphez.'' 40 Miután ő megengedte, Pál a lépcsőkön
állva intett kezével a népnek, és amikor nagy csend lett, héber nyelven így
kezdett beszélni:
ApCsel 22
1 ,,Atyámfiai,
férfiak és atyák, hallgassátok meg védekezésemet, amelyet most hozzátok
intézek.'' 2 Mikor hallották, hogy héber nyelven szól hozzájuk, még jobban
elcsendesedtek. Aztán így folytatta: 3 ,,Én zsidó ember vagyok, a ciliciai
Tarzuszban születtem, de ebben a városban növekedtem fel; Gamáliél lábainál
kaptam nevelést az ősi törvény szigora szerint, és én is így rajongtam
Istenért, ahogyan ma ti mindnyájan. 4 E tanítás követőit halálra üldöztem,
megkötöztem, és börtönbe juttattam férfiakat is, meg nőket is. 5 Tanúm
erre a főpap és a vének egész tanácsa, akiktől levelet is kaptam a
testvérekhez, és elmentem Damaszkuszba, hogy az odavalókat is megkötözve hozzam
Jeruzsálembe, hogy megkapják büntetésüket. 6 Történt pedig, hogy útközben,
amint déltájban közeledtem Damaszkuszhoz: hirtelen vakító fényesség sugárzott
le rám az égből. 7 A földre estem, és hangot hallottam, amely így szólt:
Saul, Saul, miért üldözöl engem? 8 Én pedig megkérdeztem: Ki vagy, Uram? És
ő így szólt: Én vagyok a názáreti Jézus, akit te üldözöl. 9 Akik velem
voltak, a fényt ugyan látták, de a velem beszélő hangját nem hallották. 10
Ezt kérdeztem akkor: Mit tegyek, Uram? Az Úr pedig azt felelte nekem: Kelj fel,
menj Damaszkuszba, és ott megmondják neked mindazt, amit tenned kell, amit
Isten felőled elrendelt. 11 Mivel pedig annak a fényességnek a ragyogása
miatt nem láttam, a velem levők kézen fogva vezettek; úgy mentem be
Damaszkuszba. 12 Egy bizonyos Anániás pedig, aki törvény szerint élő
kegyes férfi, aki mellett bizonyságot tesznek az ott lakó zsidók mind, 13
eljött hozzám, elém állt, és így szólt: Testvérem, Saul, láss! És én abban a
pillanatban ismét láttam, és rátekintettem. 14 Ő pedig ezt mondta nekem:
Atyáink Istene választott ki téged, hogy megismerd az ő akaratát, meglásd
az Igazat, és hangot hallj az ő ajkáról. 15 Mert az ő tanúja leszel
minden ember előtt arról, amiket láttál és hallottál. 16 Most tehát miért
késlekedsz? Kelj fel, keresztelkedj meg, mosd le bűneidet, segítségül
híván az Úr nevét.
17 Történt azután,
hogy visszatértem Jeruzsálembe, és a templomban imádkoztam: révületbe estem, 18
és láttam őt, aki ezt mondta nekem: Siess, és menj ki hamar
Jeruzsálemből, mert nem fogadják el a te rólam való bizonyságtételedet. 19
Erre így szóltam: Uram, ők tudják, hogy én voltam az, aki börtönbe
vetettem, és zsinagógáról zsinagógára járva megverettem a benned hívőket.
20 Amikor pedig kiontották Istvánnak, a te vértanúdnak a vérét, magam is ott álltam,
helyeseltem az ő megölését, és őriztem azoknak a ruháját, akik
megölték. 21 De ő azt mondta nekem: Eredj el, mert én messze küldelek
téged, a pogányok közé.'' 22 Eddig a kijelentésig hallgatták, de akkor így
kezdtek kiáltozni: ,,Töröld el a föld színéről az ilyet, mert nem szabad
neki élnie!'' 23 Kiáltoztak, ruháikat eldobálták, és port szórtak a
levegőbe. 24 Az ezredes elrendelte, hogy vigyék a várba, és meghagyta,
hogy korbáccsal vallassák ki: hadd tudja meg, miért kiáltoztak így ellene. 25
Amikor pedig szíjakkal lekötötték, ezt kérdezte Pál az ott álló századostól:
,,Szabad-e római polgárt ítélet nélkül megkorbácsolnotok?'' 26 Amikor ezt
meghallotta a százados, az ezredeshez ment, és jelentést tett neki: ,,Mit
akarsz tenni? Hiszen ez az ember római polgár.'' 27 Erre az ezredes odament, és
megkérdezte tőle: ,,Mondd meg nekem: csakugyan római polgár vagy?'' Mire
ő így felelt: ,,Az vagyok.'' 28 Az ezredes erre így szólt: ,,Én nagy
összegért szereztem meg ezt a polgárjogot.'' Pál ezt mondta: ,,Én pedig már
benne is születtem.'' 29 Ekkor azonnal félreálltak mellőle azok, akik
vallatni akarták. Sőt az ezredes is megijedt, amikor megtudta, hogy római
polgár, akit megkötöztetett.
30 Másnap aztán meg
akarta tudni a valóságot, hogy mivel vádolják a zsidók, levétette tehát
bilincseit, és megparancsolta, hogy jöjjenek össze a főpapok és az egész
nagytanács. Ekkor lehozatta Pált, és eléjük állította.
ApCsel 23
1 Pál rátekintett a
nagytanácsra, és így szólt: ,,Atyámfiai, férfiak, én teljesen jó
lelkiismerettel szolgáltam Istennek, mind e mai napig.'' 2 Anániás főpap
ekkor megparancsolta a mellette állóknak, hogy üssék szájon. 3 Pál erre így
szólt hozzá: ,,Megver téged az Isten, te meszelt fal! Itt ülsz, hogy ítélkezz
felettem a törvény szerint, mégis a törvény ellenére azt parancsolod, hogy
megüssenek?'' 4 Erre az ott állók ezt mondták: ,,Isten főpapját
gyalázod?'' 5 Pál így válaszolt: ,,Nem tudtam, atyámfiai, hogy főpap.''
Mert meg van írva: ,,Néped fejedelmét ne átkozd!'' 6 Mivel pedig Pál tudta, hogy
egyik részük a szadduceusok, másik részük pedig a farizeusok közül való, így
kiáltott a nagytanács előtt: ,,Atyámfiai, férfiak, én farizeus vagyok,
farizeus fia; a halottak reménysége és feltámadása miatt vádolnak engem.' 7
Mihelyt ezt mondta, vita támadt a farizeusok és a szadduceusok között, és a
gyűlés véleménye megoszlott. 8 A szadduceusok ugyanis az állítják, hogy
nincs feltámadás, sem angyal, sem lélek, a farizeusok pedig vallják
mindegyiket. 9 Erre nagy kiáltozás támadt, a farizeuspárti írástudók közül néhányan
felállva hevesen vitatkoztak, és így szóltak: ,,Semmi rosszat sem találunk
ebben az emberben. Hátha Lélek szólt hozzá vagy angyal?'' 10 Mivel a
felfordulás egyre nagyobb lett, az ezredes attól félve, hogy Pált széttépik,
megparancsolta, hogy a csapat menjen le, ragadja ki őt közülük, és vigye a
várba. 11 A következő éjszaka pedig odaállt Pál mellé az Úr, és ezt
mondta: ,,Bízzál, mert ahogyan bizonyságot tettél az én ügyem mellett
Jeruzsálemben, úgy kell Rómában is bizonyságot tenned!'' 12 Amikor megvirradt,
a zsidók közül többen összesereglettek, és átokkal kötelezték magukat, hogy nem
esznek és nem isznak addig, amíg meg nem ölik Pált. 13 Több mint negyvenen
voltak, akik ezt az összeesküvést szőtték. 14 Ezek elmentek a
főpapokhoz és a vénekhez, és így szóltak: ,,Súlyos átokkal köteleztük
magunkat, hogy semmi táplálékot sem veszünk magunkhoz, amíg meg nem öljük Pált.
15 Most tehát a nagytanáccsal együtt javasoljátok az ezredesnek, hogy
vezettesse őt hozzátok, mintha alaposabban akarnátok kivizsgálni az ügyét.
Mi pedig készen állunk, hogy végezzünk vele, mielőtt ideér.'' 16
Meghallotta azonban Pál nőtestvérének fia a cselszövést, elment, és a
várba bejutva elmondta ezt Pálnak. 17 Pál magához kérette az egyik századost,
és ezt kérte tőle: ,,Ezt az ifjút vezesd el az ezredeshez, mert jelenteni
kíván valamit.'' 18 Az tehát maga mellé vette az ifjút, elvezette az
ezredeshez, és ezt mondta: ,,A fogoly Pál hívatott engem, és megkért, hogy ezt
az ifjút vezessem hozzád, mert valamit mondani akar neked.'' 19 Az ezredes
kézen fogva félrevonta az ifjút, és megkérdezte tőle: ,,Mit akarsz nekem
jelenteni?'' 20 Az pedig így válaszolt: ,,A zsidók megegyeztek, hogy megkérnek
téged: vezettesd le Pált holnap a nagytanács elé, mintha valamit pontosabban
akarnának megtudni róla. 21 De te ne engedj nekik, mert közülük több mint
negyven férfi leselkedik rá, akik átokkal kötelezték magukat, hogy addig se nem
esznek, se nem isznak, amíg meg nem ölik. Már készen is állnak, csak üzenetedet
várják.'' 22 Az ezredes elbocsátotta az ifjút, és meghagyta neki: ,,Senkinek se
szólj arról, hogy ezt jelentetted nekem.'' 23 Ezután hívatott két századost, és
megparancsolta nekik: ,,Éjszaka kilenc órától fogva állítsatok készenlétbe
kétszáz katonát, valamint hetven lovast meg kétszáz lándzsást, hogy induljanak
Cézáreába. 24 Adjatok melléjük hátas állatokat is, hogy Pált felültetve
biztonságban juttassák el Félix helytartóhoz.'' 25 Azután levelet írt, amelynek
ez volt a tartalma: 26 ,,Klaudiusz Liziász a nagyra becsült helytartónak,
Félixnek üdvözletét küldi. 27 Ezt a férfit a zsidók elfogták, és meg akarták
ölni, de csapatommal megjelenve kiszabadítottam, mivel tudomásomra jutott, hogy
római polgár. 28 Mivel meg akartam tudni, mivel vádolják, a nagytanácsuk elé
vezettettem. 29 Megállapítottam, hogy az ő törvényük vitás kérdéseivel
kapcsolatban vádolják, de nincs ellene semmiféle halált vagy fogságot
érdemlő vád. 30 Mivel pedig jelentették nekem, hogy merénylet készül ez
ellen a férfi ellen, azonnal elküldtem hozzád, és vádlóinak is meghagytam, hogy
nálad emeljenek szót ellene.''
31 A katonák tehát a
kapott parancs értelmében átvették Pált, és elvitték az éjszaka folyamán
Antipatriszba. 32 Másnap a lovasokat tovább küldték vele, ők pedig
visszatértek a várba. 33 Mikor megérkeztek Cézáreába, átadták a levelet a
helytartónak, és elébe vezették Pált is. 34 Amikor a helytartó elolvasta a
levelet, megkérdezte Páltól, hogy melyik tartományból való; és amikor megtudta,
hogy Ciliciából, 35 így szólt: ,,Akkor foglak kihallgatni, ha vádlóid is
megérkeztek.'' És megparancsolta, hogy Heródes palotájában őrizzék.
ApCsel 24
1 Öt nap múlva azután
lement Anániás főpap néhány vénnel és egy Tertullusz nevű ügyvéddel,
és panaszt tettek a helytartónál Pál ellen. 2 Amikor behívták, Tertullusz így
kezdte vádolni: 3 ,,Nagy békességet biztosítasz számunkra, nagyra becsült
Félix, és üdvös változások történnek népünk javára a te gondoskodásod folytán.
Ezt mindenkor és mindenütt teljes hálával ismerjük el. 4 De hogy hosszan ne
fárasszalak, kérlek, hallgasd meg rövid beszédünket, jóindulattal. 5 Mi ugyanis
megállapítottuk, hogy ez az ember valóságos pestis, lázadást szít a
földkerekségen élő valamennyi zsidó között, és a názáreti irányzat feje. 6
A templomot is meg akarta szentségteleníteni, de elfogtuk, ( és a mi törvényünk
szerint akartuk elítélni. 7 Liziász ezredes azonban odajött, és erőszakkal
kivette őt a kezünk közül, 8 és azt parancsolta, hogy vádlói hozzád
jöjjenek.) M agad is tudomást
szerezhetsz mindarról, amivel vádoljuk, ha őt kihallgatod.'' 9
Csatlakoztak ehhez a vádhoz a zsidók is, és bizonygatták, hogy mindez valóban
így van. 10 Ezután Pál, amikor intett neki a helytartó, hogy beszélhet, így
szólt: ,,Mivel tudom, hogy sok éve vagy már bírája ennek a népnek, nagyobb
bizalommal védekezem a magam ügyében. 11 Megtudhatod, hogy nincs több, mint
tizenkét napja, hogy feljöttem Jeruzsálembe imádkozni. 12 De nem láttak engem
sem a templomban, sem a zsinagógákban, sem a városban bárkivel is vitatkozni
vagy a nép között lázadást szítani. 13 Azt sem tudják rám bizonyítani, amivel
most vádolnak. 14 De azt megvallom előtted, hogy én a szerint a tanítás
szerint, amelyet ők eretnekségnek mondanak, úgy szolgálok atyáim
Istenének, hogy hiszek mindabban, ami megfelel a törvénynek, és ami meg van
írva a próféták könyvében. 15 És azt remélem Istentől, hogy - amit ők
maguk is várnak - lesz feltámadásuk mind az igazaknak, mind a gonoszoknak. 16
Ezért magam is arra törekszem, hogy lelkiismeretem mindenkor tiszta legyen
Isten és emberek előtt. 17 Több év múltán eljöttem népemhez, hogy alamizsnát
adjak, és áldozatokat mutassak be. 18 A tisztulási fogadalom teljesítése közben
talált rám a templomban néhány Ázsiából való zsidó, nem pedig csődületben
vagy lázítás közben. 19 Nekik kellett volna megjelenniük előtted, és
vádolniuk engem, ha valami panaszuk van ellenem. 20 Vagy mondják meg ezek
maguk: találtak-e bennem valamilyen vétket, amikor a nagytanács előtt
álltam. 21 Ha csak azt a kijelentést nem, amelyet közöttük állva kiáltottam: A
halottak feltámadása miatt vádolnak engem ma előttetek.'' 22 Erre Félix
elnapolta az ügyet, mert sokat tudott erről a tanításról, és így szólt:
,,Amikor Liziász ezredes idejön, akkor fogok dönteni az ügyetekben.'' 23
Ugyanakkor megparancsolta a századosnak, hogy tartsák őrizetben Pált, de
enyhébb fogságban; és az övéi közül senkit se akadályozzanak abban, hogy
szolgálatára legyen.
24 Néhány nap múlva
pedig megjelent Félix a feleségével, Druzillával, aki zsidó származású volt.
Magához hívatta Pált, és meghallgatta őt a Krisztus Jézusban való
hitről. 25 De amikor az igazságról és önmegtartóztatásról meg a
jövendő ítéletről kezdett beszélni, Félix megrémült, és így szólt:
,,Most menj el, de ha alkalmat találok, majd ismét hívatlak.'' 26 Egyúttal azt
is remélte, hogy pénzt kap Páltól, ezért gyakrabban hívatta, és elbeszélgetett
vele.
27 Két esztendő
múlva Porciusz Fesztusz lett Félix utóda. Félix pedig fogságban hagyta Pált,
mert kedvébe akart járni a zsidóknak.
ApCsel 25
1 Amint Fesztusz
megérkezett a tartományba, három nap múlva felment Cézáreából Jeruzsálembe. 2
Ott a zsidók főpapjai és vezetői panaszt tettek Pál ellen, és kérték,
3 hogy - bár Pál ezt nem akarja - a kedvükért vitesse Pált Jeruzsálembe. Mert
azt a tervet szőtték ellene, hogy megölik útközben 4 Fesztusz azonban azt
felelte, hogy Pál Cézáreában van őrizetben, ő maga pedig hamarosan
odautazik. 5 ,,Ezért a közöttetek levő vezetők, mondta, jöjjenek le
velem, és ha van valami kifogásolható abban az emberben, emeljenek vádat
ellene!'' 6 Miután pedig nyolc vagy tíz napnál tovább nem tartózkodott
közöttük, lement Cézáreába. A következő napon pedig beült a bírói székbe,
és elővezettette Pált. 7 Amikor Pál megjelent, körülállták a
Jeruzsálemből lejött zsidók, és sok súlyos vádat emeltek ellene, amelyeket
azonban nem tudtak bizonyítani. 8 Pál így védekezett: ,,Sem a zsidók törvénye
ellen, sem a templom ellen, sem a császár ellen nem vétettem semmit.'' 9
Fesztusz azonban a zsidók kedvébe akart járni, és ezt kérdezte Páltól:
,,Akarsz-e Jeruzsálembe menni, hogy ott ítélkezzem feletted ebben az ügyben?''
10 Pál azonban így válaszolt: ,,A császár ítélőszéke előtt állok, itt
kell ítélkezni felettem. A zsidók ellen nem vétettem semmit, amint magad is jól
tudod. 11 Mert ha vétkes vagyok, és halált érdemlő dolgot cselekedtem, nem
vonakodom a haláltól. Ha pedig ezek alaptalanul vádolnak engem, senki sem
szolgáltathat ki nekik. A császárhoz fellebbezek.'' 12 Akkor Fesztusz
megbeszélést tartott a tanácsosaival, majd így válaszolt: ,,A császárhoz
fellebbeztél, tehát a császár elé fogsz menni.'' 13 Néhány nap elteltével
Agrippa király és Bereniké Cézáreába érkezett, hogy köszöntsék Fesztuszt. 14
Amikor már több napja időztek ott, Fesztusz szóba hozta a király
előtt Pál ügyét: ,,Van itt egy férfi, mondta, akit Félix hagyott itt
fogolyként. 15 Mikor Jeruzsálemben voltam, panaszt emeltek ellene a zsidók
főpapjai és vénei, és az elítélését kérték. 16 Azt válaszoltam nekik, hogy
a rómaiaknak nem szokásuk bárkit is kiszolgáltatni, amíg a vádlott szemtől
szembe nem áll vádlóival, és alkalmat nem kap arra, hogy védekezzék a vád ellen.
17 Mikor tehát megérkeztek ide, halogatás nélkül mindjárt másnap bírói székembe
ültem, és elővezettettem azt a férfit. 18 Ekkor vádlói körülállták, de
semmi olyan bűnt sem hoztak fel ellene, amilyenre gondoltam, 19 hanem
valami vitás kérdéseik voltak vele a maguk vallásáról, meg egy bizonyos meghalt
Jézusról, akiről Pál azt állította, hogy él. 20 Mivel pedig én nem tudtam
eligazodni ezekben a vitás kérdésekben, azt kérdeztem tőle, nem akar-e
Jeruzsálembe menni, és ott törvény elé állni ezek miatt a dolgok miatt. 21 Pál
azonban fellebbezett, és azt kívánta, hogy tartsák őrizetben a császár
döntéséig. Ezért parancsot adtam, hogy őrizzék őt, amíg a császárhoz
küldhetem.''
22 Agrippa erre így
szólt Fesztuszhoz: ,,Szeretném magam is hallani ezt az embert!'' - ,,Holnap hallani
fogod'' - válaszolta ő. 23 Másnap aztán megérkezett Agrippa és Bereniké
nagy pompával, és miután az ezredessel és a város előkelőségeivel
együtt bevonultak a nagyterembe, Fesztusz parancsára elővezették Pált. 24
Fesztusz ezután így szólt: ,,Agrippa király és ti férfiak mind, akik velünk
együtt jelen vagytok, látjátok ezt az embert, aki miatt megostromolt engem az
egész zsidóság Jeruzsálemben, sőt még itt is, azt kiáltva, hogy ennek nem
szabad tovább élnie. 25 Én azonban azt állapítottam meg, hogy semmi halált
érdemlő dolgot nem cselekedett. De mivel a császárhoz fellebbezett, úgy
döntöttem, hogy oda küldöm őt. 26 Ámde semmi bizonyosat nem tudok írni
róla uramnak, ezért elétek vezettettem, elsősorban is eléd, Agrippa
király, hogy kihallgatása után legyen mit írnom róla. 27 Mert értelmetlennek
tartom, hogy aki foglyot küld, ne jelentse az ellene emelt vádat is.''
ApCsel 26
1 Agrippa erre így
szólt Pálhoz: ,,Megengedjük, hogy szólj a magad mentségére.'' Akkor Pál
kinyújtotta a kezét, és védőbeszédet mondott: 2 ,,Boldognak tartom magam,
Agrippa király, hogy mindazok ellen, amikkel a zsidók vádolnak, ma előtted
védekezhetem, 3 mert te kiváló ismerője vagy a zsidók minden szokásának és
vitás kérdéseinek. Kérlek azért, hallgass meg engem türelemmel. 4 Éle t emet,
amely kezdettől fogva népem között és Jeruzsálemben folyt, ifjúságomtól
fogva ismerik a zsidók mindnyájan. 5 Mivel ők kezdettől fogva
ismernek, tanúsíthatják, ha akarják, hogy kegyességünk legszigorúbb irányzata
szerint éltem, mint farizeus. 6 Most is amiatt a reménység miatt állok itt vád
alatt, amelyet atyáinknak ígért Isten. 7 Ennek a teljesülését reméli tizenkét
törzsünk is, éjjel-nappal állhatatosan szolgálva Istennek. Ezért a reménységért
vádolnak engem a zsidók, Agrippa király. 8 Miért tartjátok hihetetlennek, hogy
Isten halottakat támaszt fel? 9 Én egykor elhatároztam magamban, hogy mindent
meg kell tennem a názáreti Jézus neve ellen. 10 Meg is tettem ezt
Jeruzsálemben, és a főpapoktól kapott felhatalmazás alapján a szentek
közül sokat börtönbe vetettem. Amikor pedig megölték őket, én is ellenük
szavaztam. 11 A zsinagógákban mindenfelé gyakran büntetéssel kényszerítettem
őket káromlásra, sőt ellenük való féktelen őrjöngésemben egészen
az idegen városokig üldöztem őket. 12 Egyszer éppen ilyen ügyben utaztam a
főpapok felhatalmazásával és megbízásával Damaszkusz felé. 13 Déltájban az
úton láttam, ó király, amint a mennyből a nap fényénél is ragyogóbb
világosság sugároz körül engem és útitársaimat. 14 Mikor pedig mindnyájan a
földre estünk, egy hangot hallottam, amely így szólt hozzám héber nyelven:
Saul, Saul, miért üldözöl engem? Nehéz neked az ösztöke ellen rugódoznod. 15
Erre ezt kérdeztem: Ki vagy, Uram? Az Úr pedig így válaszolt: Én vagyok Jézus,
akit te üldözöl. 16 De kelj fel, és állj a lábadra, mert azért jelentem meg
neked, hogy szolgámmá tegyelek, hogy tanúbizonyságot tegyél arról, amiket
láttál, és arról, amit ezután fogok neked magamról kijelenteni. 17
Megoltalmazlak e néptől és a pogányoktól, akikhez küldelek. 18 Azért
küldelek el, hogy nyisd meg a szemüket, hogy a sötétségből a világosságra,
és a Sátán hatalmából az Istenhez térjenek; hogy az énbennem való hit által
megkapják bűneik bocsánatát, és örökséget nyerjenek azok között, akik
megszenteltettek. 19 Ezért, Agrippa király, nem voltam engedetlen a mennyei
látomás iránt, 20 hanem először Damaszkuszban és Jeruzsálemben, majd Júdea
lakóinak és a pogányoknak hirdettem, hogy térjenek meg, forduljanak az
Istenhez, és éljenek a megtéréshez méltóan. 21 Ezért fogtak el engem a zsidók a
templomban, és ezért akartak kivégezni. 22 De mivel az Isten mind e mai napig
megsegített, itt állok, és bizonyságot teszek kicsinyeknek és nagyoknak, és
semmit sem mondok azon kívül, amit Mózes és a próféták megjövendöltek: 23 a
Krisztusnak szenvednie kell, és mint aki elsőnek támad fel a halottak
közül, világosságot fog hirdetni a népnek és a pogányoknak.''
24 Mikor pedig ezeket
hozta fel védelmére, Fesztusz hangosan így kiáltott: ,,Bolond vagy te, Pál! A
sok tudomány őrültségbe visz.'' 25 Pál azonban így válaszolt: ,,Nem vagyok
bolond, nagyra becsült Fesztusz, hanem igaz és józan beszédet szólok. 26 Mert
tud ezekről a király, akihez bátran szólok, mert nem hiszem, hogy rejtve
volna előtte ezek közül bármi is, hiszen nem valami zugban történt dolgok ezek.
27 Hiszel-e Agrippa király a prófétáknak? Tudom, hogy hiszel.'' 28 Agrippa így
szólt Pálhoz: ,,Majdnem ráveszel engem is, hogy keresztyénné legyek!'' 29 Pál
pedig így válaszolt: ,,Kérem az Istentől, hogy előbb vagy utóbb nem
csak te, hanem azok is, akik ma hallgatnak engem, olyanná legyenek, amilyen én
is vagyok e bilincsek nélkül.''
30 Ezután felállt a
király, a helytartó, Bereniké, és felálltak a velük együtt ülők. 31
Távozóban így beszélgettek egymás között: ,,Semmi halálra vagy fogságra méltó
dolgot nem tett ez az ember.'' 32 Agrippa pedig ezt mondta Fesztusznak:
,,Szabadon lehetne bocsátani ezt az embert, ha nem fellebbezett volna a
császárhoz.''
ApCsel 27
1 Miután úgy
határoztak, hogy hajón szállítanak bennünket Itáliába, átadták Pált a többi
fogollyal együtt a császári csapatból való Juliusz nevű századosnak. 2
Azután felszálltunk egy adramittiumi hajóra, amely Ázsia tartomány partvidékét
akarta behajózni, és elindultunk. Velünk volt a thesszalonikai macedón
Arisztarkhosz is. 3 Másnap befutottunk Szidónba. Mivel Juliusz emberségesen
bánt Pállal, megengedte, hogy elmenjen barátaihoz, és azok gondoskodjanak róla.
4 Onnan továbbindulva Ciprus alatt hajóztunk el, mert ellenszél volt. 5 Majd
Cilicia és Pamfília partja mentén haladva befutottunk a líciai Mirába. 6 Ott a
százados egy Itáliába induló alexandriai hajót talált, és abba szállított be
minket. 7 Több napig tartó lassú hajózás után nagy nehezen jutottunk el
Knidoszig; de mivel a szél miatt nem tudtunk kikötni, elhajóztunk Kréta alatt
Szalmóné közelében. 8 Nagy nehezen elhaladtunk mellette, és eljutottunk egy
helyre, amelyet Szépkikötőnek neveznek, és amelyhez közel van Lázea
városa. 9 Mivel pedig közben sok idő telt el, és a hajózás is
veszedelmessé vált, hiszen a böjt is elmúlt már, Pál figyelmeztette őket:
10 ,,Férfiak, látom, hogy a további hajózás nem csak a rakományra és a hajóra,
hanem életünkre nézve is veszélyessé válik.'' 11 De a százados inkább hitt a
kormányosnak és a hajótulajdonosnak, mint annak, amit Pál mondott. 12 A
kikötő nem volt alkalmas a telelésre, s ezért a többség úgy döntött, hogy
továbbhajóznak onnan, hátha eljutnak Főnixbe, ahol áttelelhetnek. Ez Kréta
egyik kikötője, amely délnyugat és északnyugat felé néz. 13 Mivel pedig
déli szél kezdett fújni, azt hitték, hogy megvalósíthatják elhatározásukat;
felszedték tehát a horgonyt, és továbbhajóztak Kréta közelébe. 14 Nemsokára
azonban a sziget irányából az ,,Eurakviló''- nak nevezett szélvihar csapott le
a tengerre. 15 Mikor az magával ragadta a hajót, úgyhogy nem tudott a széllel
szemben haladni, rábíztuk a hajót, és sodortattuk magunkat vele. 16 Amikor egy
kis sziget alá futottunk be, amelyet Klaudának hívnak, csak nagy nehezen tudtuk
megtartani a mentőcsónakot. 17 Miután ezt felvonták, óvintézkedéseket
tettek: alul átkötötték a hajót, és mivel féltek, hogy a Szirtisz tengeröböl
zátonyaira futnak, a horgonyt leeresztették, és úgy sodródtak tova. 18 A vihar
hevesen dobált bennünket, azért másnap kidobálták a hajóterhet, 19 harmadnap
pedig a hajó felszerelését dobálták ki saját kezükkel. 20 Mivel pedig sem a
nap, sem a csillagok nem látszottak több napon át, és erős vihar tombolt,
végül elveszett megmenekülésünk minden reménye. 21 Minthogy már sokat éheztek
is, Pál felállt közöttük, és így szólt: ,,Az lett volna a helyes, férfiak, ha rám
hallgattok, és nem indulunk el Krétából, hogy elkerüljük ezt a veszélyt és ezt
a kárt. 22 Én azonban most is azt tanácsolom nektek, hogy bizakodjatok, mert
egy lélek sem vész el közületek, csak a hajó. 23 Mert ma éjjel elém állt annak
az Istennek az angyala, akié vagyok, és akinek szolgálok. 24 Ez azt mondta: Ne
félj, Pál, neked a császár elé kell állnod, és Isten neked ajándékozta
mindazokat, akik veled vannak a hajón. 25 Ezért bizakodjatok, férfiak! Én
hiszek az Istennek, hogy úgy lesz, ahogyan nekem megmondta. 26 Egy szigetre
kell kivetődnünk.'' 27 Eljött a tizennegyedik éjszaka, mióta az Adrián
sodródtunk tovább, amikor éjféltájban azt gyanították a hajósok, hogy
valamilyen szárazföldhöz közelednek. 28 Lebocsátották a mérőónt, és húsz
ölet állapítottak meg. Amikor pedig kissé továbbmentek, és ismét lebocsátották,
tizenöt ölet állapítottak meg. 29 De mivel féltek, hogy esetleg sziklás helyre
vetődünk, a hajó farából négy horgonyt vetettek ki, alig várva a
virradatot. 30 Ekkor azonban a hajósok meg akartak szökni a hajóról. Le akarták
ereszteni a mentőcsónakot a tengerre, azzal az ürüggyel, hogy a hajó
orrából akarnak horgonyokat kifeszíteni. 31 Pál azonban így szólt a századoshoz
és a katonákhoz: ,,Ha ezek nem maradnak a hajón, akkor ti sem menekülhettek
meg.'' 32 A katonák ekkor elvágták a mentőcsónak köteleit, és hagyták,
hogy elsodorja az ár. 33 Addig pedig, amíg megvirradt, Pál mindnyájukat arra
biztatta, hogy egyenek. Így szólt: ,,Ma a tizennegyedik napja, hogy étlen
várakoztok, és semmit sem ettetek. 34 Ezért intelek titeket, hogy egyetek, mert
az is megmeneküléseteket szolgálja. Mert közületek senkinek sem esik le
egyetlen hajszál sem a fejéről.'' 35 E szavak után vette a kenyeret, hálát
adott Istennek mindnyájuk szeme láttára, megtörte, és enni kezdett. 36 Erre
mindnyájan nekibátorodtak, és ők is enni kezdtek. 37 Lélekszám szerint
kétszázhetvenhatan voltunk a hajón. 38 Miután jóllaktak, a gabonát a tengerbe
szórva könnyítettek a hajón. 39 Amikor megvirradt, a szárazföldet nem ismerték
fel, de egy öblöt vettek észre, amelynek lapos volt a partja. Elhatározták,
hogy ha tudják, erre futtatják rá a hajót. 40 A horgonyokat eloldották, és a tengerben hagyták, egyúttal a kormányrúd
tartóköteleit is megeresztették, és az orrvitorlát szélnek feszítve igyekeztek
a part felé. 41 Mikor azonban a földnyelvhez értek, ráfuttatták a hajót,
amelynek orra befúródva ott maradt mozdulatlanul, hátsó része pedig a
hullámveréstől kezdett szakadozni. 42 A katonáknak az volt a szándékuk,
hogy megölik a foglyokat, nehogy valaki kiúszva elmeneküljön. 43 De a százados
meg akarta menteni Pált, visszatartotta őket elhatározásuktól, és
megparancsolta, hogy akik úszni tudnak, azok ugorjanak először a tengerbe,
és meneküljenek a szárazföldre, 44 azután a többiek pedig, ki deszkákon, ki a hajó
egyéb darabjain. Így történt, hogy mindnyájan szerencsésen kimenekültek a
szárazföldre.
ApCsel 28
1 Miután
megmenekültünk, akkor tudtuk meg, hogy Máltának hívják ezt a szigetet. 2 A
barbárok nem mindennapi emberséget tanúsítottak irántunk, mert tüzet raktak, és
a ránk zúduló eső és a hideg miatt mindnyájunkat befogadtak. 3 Amikor Pál
összegyűjtött egy csomó rőzsét, és a tűzre tette, egy vipera
jött elő a melegből, és a kezébe mart. 4 Amikor a barbárok meglátták
a kezéről lecsüngő mérges kígyót, így szóltak egymáshoz: ,,Bizonyára
gyilkos ez az ember, aki a tengerből kimenekült ugyan, de az isteni
bosszúállás nem hagyja élni.'' 5 Ő azonban lerázta a kígyót a tűzbe,
és semmi baja sem esett. 6 Azok pedig azt várták, hogy feldagad, vagy hirtelen
holtan esik össze. Mikor azonban a hosszas várakozás után azt látták, hogy nem
történik semmi baja, megváltozott a véleményük, és azt mondták róla, hogy
isten.
7 Azon a környéken
volt a sziget elöljárójának, Publiusznak a birtoka, aki befogadott minket, és
három napon át nagyon barátságosan megvendégelt. 8 Történt pedig, hogy Publiusz
apja lázrohamoktól és vérhastól gyötörve ágynak esett. Pál bement hozzá, és
miután imádkozott, rátette a kezét, és meggyógyította. 9 Miután ez megtörtént,
a többi beteg szigetlakó is odament hozzá, és ő meggyógyította őket.
10 Ezért nagy megbecsülésben részesítettek minket, és amikor elhajóztunk,
elláttak bennünket minden szükséges dologgal. 11 Három hónap múlva azután
elindultunk egy alexandriai hajón, amely a szigeten telelt, és amelynek
címerében Dioszkurok voltak. 12 Szirakuzába érkezve ott maradtunk három napig.
13 Innen a part mentén hajózva megérkeztünk Régiumba, és mivel egy nap múlva
feltámadt a déli szél, így másnap Puteoliba értünk. 14 Itt testvéreket
találtunk, akik kértek, hogy maradjunk náluk hat napig. Így érkeztünk Rómába.
15 Mikor az ottani testvérek hallottak érkezésünkről, elénk jöttek Appiusz
fórumáig és Tres Tabernaeig. Amikor Pál meglátta őket, hálát adott
Istennek, és megtelt bizakodással. 16 Amikor megérkeztünk Rómába, Pálnak
megengedték, hogy külön lakjék az őt őrző katonával. 17 Három
nap múlva magához hívatta a zsidók ottani elöljáróit. Amikor ezek
összegyűltek, így szólt hozzájuk: ,,Atyámfiai, férfiak, bár semmit sem
vétkeztem e nép ellen, vagy ősi szokásaik ellen, Jeruzsálemből mégis
foglyuladtak engem a rómaiakkezébe. 18 Miután ezek kihallgattak, szabadon
akartak bocsátani, mert semmi halállal büntetendő vétket nem találtak
bennem. 19 Mivel azonban ez ellen tiltakoztak a zsidók, kénytelen voltam fellebbezni
a császárhoz; de nem azért, mintha népem ellen akarnék vádaskodni. 20 Emiatt
kértem, hogy láthassalak titeket, és beszélhessek veletek, hiszen Izráel
reménységéért viselem ezt a láncot.'' 21 Ők pedig ezt mondták erre: ,,Mi
sem levelet nem kaptunk rólad Júdeából, sem az atyafiak közül nem jött ide
senki, és nem jelentett vagy mondott rólad semmi rosszat. 22 Helyesnek tartjuk
tehát, hogy tőled halljuk meg, hogyan gondolkozol. Mert erről az
irányzatról tudjuk, hogy mindenfelé ellenzik.''
23 Kitűztek
tehát neki egy napot, és akkor sokan eljöttek hozzá a szállására. Pál
bizonyságot tett előttük az Isten országáról, és reggeltől estig
igyekezett őket meggyőzni Jézusról Mózes törvénye és a próféták
alapján. 24 Egyesek hittek a beszédének, mások meg nem hittek. 25 Mivel nem
értettek egyet egymással, szétoszlottak, s ekkor Pál ezt az egy igét mondta
nekik: ,,Helyesen szólt a Szentlélek Ézsaiás próféta által atyáitokról, 26
amikor ezt mondta: Menj el ehhez a néphez, és mondd meg: Hallván halljatok, és
ne értsetek, és látván lássatok, és ne lássátok meg! 27 Mert megkövéredett e
nép szíve, és fülükkel nehezen hallottak, és szemüket behunyták, hogy ne
lássanak szemükkel, és ne halljanak fülükkel, szívükkel ne értsenek, és meg ne
térjenek, és meg ne gyógyítsam őket. 28 Vegyétek tehát tudomásul, hogy a
pogányoknak küldetett el Istennek ez az üdvössége. Ők pedig meg is fogják
azt hallani.'' 29 ( Miután ezt mondta, a zsidók maguk között sokat vitatkozva
eltávoztak.) 30 Ő pedig ott maradt két teljes esztendeig saját bérelt
szállásán, és fogadta mindazokat, akik felkeresték. 31 Hirdette az Isten
országát, és tanított az Úr Jézus Krisztusról, teljes bátorsággal, minden
akadályoztatás nélkül.
Róm 1
1 Pál, Krisztus Jézus
szolgája, elhívott apostol, akit az Isten kiválasztott arra, hogy hirdesse
evangéliumát, 2 amelyet prófétái által a szent iratokban előre megígért. 3
Az ő Fiáról szól ez az evangélium, aki test szerint Dávid utódaitól
származott, 4 a Szentlélek szerint pedig a halottak közül való feltámadásával
Isten hatalmas Fiának bizonyult. Ez a Jézus Krisztus a mi Urunk, 5 aki által
kegyelmet és apostolságot kaptunk arra, hogy az ő nevéért hitre és
engedelmességre hívjunk fel minden népet: 6 akik közé tartoztok ti is, mint
Jézus Krisztus elhívottai. 7 Mindazoknak Rómában, akik az Isten szerettei,
akiket ő elhívott és megszentelt: Kegyelem néktek és békesség
Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól. 8 Először is
hálát adok az én Istenemnek Jézus Krisztus által mindnyájatokért, hogy
hiteteknek az egész világon híre van. 9 Mert tanúm az Isten, akinek teljes
lelkemmel szolgálok az ő Fia evangéliumával, hogy szüntelenül megemlékezem
rólatok, 10 és szüntelenül kérem imádságaimban, hogy Isten akaratából egyszer
már el tudjak menni hozzátok. 11 Mert szeretnélek látni benneteket, hogy
megerősítésetekre valamilyen lelki ajándékot adjak nektek, 12 vagyis, hogy
együtt bátorodjunk meg közöttetek egymás hite által, a tietek és az enyém
által. 13 Szeretném, testvéreim, ha tudnátok: sokszor feltettem magamban, hogy
elmegyek hozzátok, de mindeddig megakadályoztattam abban, hogy közöttetek is
legyen munkámnak valami gyümölcse, ahogy a többi nép között is volt. 14
Görögöknek és barbároknak, bölcseknek és tudatlanoknak egyaránt adósa vagyok.
15 Azért szívem szerint kész vagyok az evangéliumot hirdetni nektek is, akik
Rómában vagytok. 16 Mert nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten ereje az,
minden hívőnek üdvösségére, elsőként zsidónak, de görögnek is, 17
mert Isten a maga igazságát nyilatkoztatja ki benne hitből hitbe, ahogyan
meg van írva: ,,Az igaz ember pedig hitből fog élni.'' 18 Isten ugyanis
haragját nyilatkoztatja ki a mennyből az emberek minden hitetlensége és
gonoszsága ellen, azok ellen, akik gonoszságukkal feltartóztatják az igazságot.
19 Mert ami megismerhető az Istenből, az nyilvánvaló előttük,
mivel Isten nyilvánvalóvá tette számukra. 20 Ami ugyanis nem látható
belőle: az ő örök hatalma és istensége, az a világ teremtésétől
fogva alkotásainak értelmes vizsgálata révén meglátható. Ennélfogva nincs
mentségük, 21 hiszen megismerték Istent, mégsem dicsőítették vagy áldották
Istenként, hanem hiábavalóságokra jutottak gondolkodásukban, és értetlen szívük
elsötétedett.
22 Akik azt
állították magukról, hogy bölcsek, azok bolonddá lettek, 23 és a halhatatlan
Isten dicsőségét felcserélték emberek és madarak, négylábúak és
csúszómászók képével. 24 Ezért kiszolgáltatta őket az Isten szívük vágyai
által a tisztátalanságnak, hogy meggyalázzák egymás testét.
25 Akik az Isten
igazságát hazugsággal cserélték fel, azok a teremtményt imádták és szolgálták a
Teremtő helyett, aki áldott mindörökké. Ámen. 26 Ezért Isten gyalázatos
szenvedélyeknek szolgáltatta ki őket. Mint ahogy asszonyaik felcserélték a
természetes érintkezést a természetellenessel, 27 ugyanúgy a férfiak is
elhagyták a női nemmel való természetes érintkezést, és egymás iránt
gerjedtek fel kívánságukban; férfiak férfiakkal fajtalankodtak, de el is veszik
tévelygésük méltó jutalmát önmagukban.
28 És mivel nem
méltatták Istent arra, hogy megtartsák ismeretükben, Isten kiszolgáltatta
őket az erkölcsi ítéletre képtelen gondolkodásnak, hogy azt tegyék, ami
nem illik. 29 Ezért tele vannak mindenféle hamissággal, gonoszsággal,
kapzsisággal, viszálykodással, álnoksággal, rosszindulattal; besúgók, 30
rágalmazók, istengyűlölők, gőgösek, dicsekvők, találékonyak
a rosszban, szüleiknek engedetlenek, 31 kíméletlenek, szószegők,
szeretetlenek és irgalmatlanok.
32 Ők ugyan
megismerték Istennek azt az elhatározását, hogy akik ilyeneket cselekszenek,
méltók a halálra, mégis nem csak maguk cselekszik ezeket, hanem azokkal is
egyetértenek, akik ilyeneket művelnek.
Róm 2
1 Ezért nincs
mentséged, te ítélkező ember, mert amikor más felett ítélkezel, magadat
ítéled el, hiszen magad is ugyanazt cselekszed, miközben ítélkezel! 2 Azt pedig
tudjuk, hogy az Isten ítélete igazságosan sújtja azokat, akik ilyeneket
cselekszenek. 3 Azt gondolod, te ember, aki ítélkezel azok felett, akik
ilyeneket tesznek, holott magad is ugyanazokat cselekszed, hogy akkor te
megmenekülsz az Isten ítéletétől? 4 Vagy megveted jóságának, elnézésének
és türelmének gazdagságát, és nem veszed tudomásul, hogy téged az Isten jósága
megtérésre ösztönöz?
5 Te azonban kemény
szívvel és megtérés nélkül gyűjtesz magadnak haragot a harag napjára,
amikor az Isten nyilvánvalóvá teszi, hogy igazságosan ítél. 6 Mert mindenkinek
cselekedetei szerint fog megfizetni: 7 azoknak, akik állhatatosan jót
cselekedve törekszenek dicsőségre, megbecsülésre, és halhatatlanságra,
örök életet ad; 8 azoknak pedig, akik viszálykodók, akik ellenállnak az
igazságnak, és a hamisságot követik, haraggal és bosszúállással fizet majd. 9
Gyötrelem és szorongás lesz a része minden ember lelkének, aki a rosszat
cselekszi, zsidónak elsősorban, de görögnek is; 10 viszont dicsőség,
tisztelet és békesség jut majd osztályrészül mindenkinek, aki a jót cselekszi,
zsidónak elsősorban, de görögnek is! 11 Mert Isten nem személyválogató. 12
Akik ugyanis törvény ismerete nélkül vétkeztek, a törvény nélkül vesznek el, és
akik a törvény ismeretében vétkeztek, azok a törvény alapján kapják meg majd az
ítéletet. 13 Hiszen nem a törvény hallgatói igazak Isten előtt, hanem a
törvény megtartói fognak megigazíttatni. 14 Mert amikor a pogányok, akik nem
ismerik a törvényt, természetes eszük szerint cselekszik azt, amit a törvény
követel, akkor ezek a törvény nélküliek önmaguknak szabnak törvényt. 15 Ezzel
azt bizonyítják, hogy a törvény cselekedete be van írva a szívükbe.
Errőllelkiismeretük és egymást vádló vagy éppen védő gondolataik
együtt tanúskodnak majd 16 azon a napon, amelyen megítéli Isten az emberek
rejtett gondolatait az én evangéliumom szerint Krisztus Jézus által. 17 Ha
pedig te zsidónak nevezed magadat, aki a törvényre hagyatkozol, és az Istennel
dicsekszel, 18 és ismered az ő akaratát, és meg tudod ítélni, mi a helyes,
mert megtanultad a törvényből; 19 és meg vagy győződve arról is,
hogy te a vakok vezetője vagy, meg a sötétben járók világossága, 20 az
oktalanok nevelője, és a kiskorúak tanítója, mivel tied a törvényben az
ismeret és az igazság teljessége: 21 ha tehát mást tanítasz, magadat nem
tanítod? Aki hirdeted, hogy ne lopj, lopsz? 22 Aki azt mondod, hogy ne
paráználkodj, paráználkodsz? Aki utálod a bálványokat, templomrabló vagy? 23
Aki a törvénnyel dicsekszel, a törvény megszegésével gyalázod az Istent? 24
Bizony ,,miattatok káromolják az Isten nevét a pogányok között'', úgy amint meg
van írva.
25 A körülmetélkedés
valóban használ, ha megtartod a törvényt; de ha törvényszegő vagy, akkor
körülmetéltséged körülmetéletlenséggé lett. 26 Ha pedig a körülmetéletlen
megtartja a törvény rendelkezéseit, nem tekinti-e Isten a körülmetéletlenségét
körülmetéltségnek? 27 Még a származása szerint körülmetéletlen is, aki betölti
a törvényt, el fog ítélni téged azért, mert az Írás és a körülmetélés ellenére
törvényszegő vagy. 28 Mert nem az részesül dicséretben, aki külsőleg
zsidó, aki testén külsőleg van körülmetélve, 29 hanem az részesül
dicséretben - mégpedig nem emberektől, hanem Istentől - aki
belsejében zsidó, aki nem betű szerint, hanem szívében a Lélek által van körülmetélve.
Róm 3
1 Mi akkor a zsidó
előnye, vagy mi a körülmetélés haszna? 2 Minden szempontból sok.
Elsősorban az, hogy Isten rájuk bízta igéit. 3 Mi következik azonban
ebből? Ha egyesek hűtlenné váltak, vajon az ő hűtlenségük
megszünteti-e Isten hűségét? 4 Szó sincs róla! Sőt azt kell
mondanunk: igaz az Isten, az emberek pedig valamennyien hazugok, amint meg van
írva: ,,Igaznak kell bizonyulnod beszédeidben, és győznöd kell, amikor
perelnek veled.'' 5 Ha pedig éppen a mi hamisságunk teszi nyilvánvalóvá Isten
igazságát, akkor mit mondjunk? Emberi módon szólok: igazságtalan az Isten, hogy
kiönti ránk haragját? 6 Szó sincs róla! Hiszen akkor hogyan ítélhetné meg Isten
a világot? 7 Mert ha Isten igazsága az én hazugságom által lett naggyá az
ő dicsőségére, akkor miért esem én még mindig ítélet alá, mint
bűnös? 8 Vagy talán igaz az, amivel rágalmaznak minket, és amit állítanak
némelyek? Hogy tudniillik így beszélünk: tegyük a rosszat, hogy a jó
következzék belőle! Az ilyeneket méltán sújtja az ítélet! 9 Mi tehát az
igazság? Különbek vagyunk? Egyáltalában nem! Hiszen előbb már kimondtuk
azt az ítéletet, hogy zsidók is, görögök is mind bűnben vannak, 10 amint
meg van írva: ,,Nincsen igaz ember egy sem, 11 nincsen, aki értse, nincsen, aki
keresse Istent. 12 Mind elhajlottak, valamennyien megromlottak, és nincsen, aki
jót tegyen, nincs egyetlen egy sem. 13 Nyitott sír a torkuk, nyelvükkel
ámítanak, kígyóméreg az ajkukon; 14 szájuk átokkal és keserűséggel van
tele. 15 Lábuk gyors a vérontásra, 16 romlás és nyomorúság jár a nyomukban, 17
és a békesség útját nem ismerik: 18 Isten félelmével nem törődnek.''
19 Tudjuk pedig, hogy
amit a törvény mond, azt a törvény alatt élőknek mondja, hogy elnémuljon
minden száj, és az egész világot Isten ítélje meg. 20 Mert a törvény cselekedeteiből
nem fog megigazulni egyetlen halandó sem őelőtte. Hiszen a
törvényből csak a bűn felismerése adódik. 21 Most pedig a törvény
nélkül jelent meg Isten igazsága, amelyről bizonyságot is tesznek a
törvény és a próféták. 22 Isten pedig ezt az igazságát most nyilvánvalóvá tette
a Krisztusban való hit által minden hívőnek. Mert nincs különbség: 23
mindenki vétkezett, és híjával van az Isten dicsőségének. 24 Ezért Isten
ingyen igazítja meg őket kegyelméből, miután megváltotta őket a
Krisztus Jézus által. 25 Mert az Isten őt rendelte engesztelő
áldozatul azoknak, akik az ő vérében hisznek, hogy igazságát megmutassa.
Isten ugyanis az előbb elkövetett bűnöket elnézte 26 türelme idején,
hogy e mostani időben mutassa meg igazságát: mert ahogyan ő igaz, igazzá
teszi azt is, aki Jézusban hisz.
27 Hogyan lehetséges
akkor a dicsekvés? Lehetetlenné vált. Milyen törvény által? A cselekedeteké
által? Nem, hanem a hit ,,törvénye'' által. 28 Hiszen azt tartjuk, hogy hit
által igazul meg az ember, a törvény cselekvésétől függetlenül. 29 Vagy
Isten kizárólag a zsidóké? Nem a pogányoké is? Bizony, a pogányoké is; 30 mert
egy az Isten, aki megigazítja a körülmetéltet hitből, a körülmetéletlent
pedig hit által. 31 Érvénytelenné tesszük tehát a törvényt a hit által? Szó sincs
róla! Sőt inkább érvényt szerzünk a törvénynek.
Róm 4
1 Mit mondjunk tehát,
mit ért el Ábrahám, a mi test szerinti ősatyánk a saját erejéből? 2
Ha ugyanis Ábrahám cselekedetekből igazult meg, akkor van mivel
dicsekednie, de nem Isten előtt. 3 De mit mond az Írás? ,,Hitt Ábrahám az
Istennek, és Isten ezt számította be neki igazságul.'' 4 Aki fáradozik, annak a
bért nem kegyelemből számítják, hanem azért, mert tartoznak vele. 5 Aki
pedig nem fáradozik, hanem hisz abban, aki megigazítja az istentelent, annak a
hite számít igazságnak. 6 Ahogyan Dávid is azt az embert mondja boldognak,
akinek az Isten cselekedetek nélkül tulajdonít igazságot: 7 ,,Boldogok, akiknek
megbocsáttattak törvényszegéseik, és akiknek elfedeztettek bűneik. 8
Boldog az az ember, akinek az Úr nem tulajdonít bűnt.'' 9 Most tehát ez a
boldognak mondás csak a körülmetélteknek szól-e, vagy a körülmetéletleneknek
is? Valóban azt olvassuk, hogy ,,Ábrahám hitt az Úrnak, aki ezért igaznak
fogadta el őt.'' 10 De milyen állapotában fogadta el őt igaznak:
körülmetélten vagy körülmetéletlenül? Nem körülmetélten, hanem
körülmetéletlenül. 11 Sőt a körülmetélkedés jelét is körülmetéletlenül
tanúsított hite igazságának pecsétjéül kapta, hogy atyja legyen minden
körülmetéletlen hívőnek, hogy azok is igaznak fogadtassanak el; 12 és hogy
atyja legyen azoknak a körülmetélteknek is, akik nemcsak körül vannak metélve,
hanem nyomába is lépnek atyánk, Ábrahám körülmetéletlenül tanúsított hitének.
13 Mert Ábrahám vagy az utóda nem a törvény, hanem a hitből való igazsága
alapján részesült abban az ígéretben, hogy örökölni fogja a világot. 14 Hiszen
ha a törvény emberei az örökösök, akkor üressé lett a hit, és valóra
válthatatlan az ígéret; 15 mivel a törvény csak büntetést eredményezhet. Ahol
azonban nincs törvény, ott nincs törvényszegés. 16 Azért adatott tehát az
ígéret a hit alapján, hogy kegyelemből legyen, és így bizonyos legyen az
ígéret Ábrahám minden utóda számára: nem csak a törvény alatt élőknek,
hanem az Ábrahám hitét követőknek is. Ő mindnyájunk atyja 17 Isten
színe előtt, ahogyan meg van írva: ,,Sok nép atyjává tettelek.'' Mert
hitte, hogy Isten megeleveníti a holtakat, és létre hívja a nem létezőket.
18 Reménység ellenére is reménykedve hitte, hogy sok nép atyjává lesz, ahogyan
megmondatott: ,,Ennyi lesz a te magod!'' 19 Mert hitében nem gyengült meg,
amikor arra gondolt, hogy százesztendős lévén, elhalt már saját teste, és
Sára méhe is elhalt. 20 Isten ígéretét sem vonta kétségbe hitetlenül, sőt
megerősödött a hitben dicsőséget adva Istennek, 21 és teljesen
bizonyos volt afelől, hogy amit Isten ígér, azt meg is tudja tenni. 22
Ezért Isten ezt ,,be is számította neki igazságul''. 23 De az, hogy
,,beszámította neki igazságul'', nem egyedül érte van megírva, 24 hanem értünk
is, akiknek majd beszámítja, ha hiszünk abban, aki feltámasztotta a halottak
közül Jézust, a mi Urunkat; 25 aki halálra adatott bűneinkért, és
feltámasztatott megigazulásunkért.
Róm 5
1 Mivel tehát
megigazultunk hit által, békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus
által. 2 Őáltala kaptuk hitben a szabad utat ahhoz a kegyelemhez, amelyben
vagyunk, és dicsekszünk azzal a reménységgel is, hogy részesülünk az Isten
dicsőségében. 3 De nem csak ezzel dicsekszünk, hanem a megpróbáltatásokkal
is, mivel tudjuk, hogy a megpróbáltatás munkálja ki az állhatatosságot, 4 az
állhatatosság a kipróbáltságot, a kipróbáltság a reménységet; 5 a reménység
pedig nem szégyenít meg, mert szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk
adatott Szentlélek által. 6 Mert amikor még erőtlenek voltunk, a rendelt
időben halt meg Krisztus értünk, istentelenekért. 7 Hiszen még az igazért
is aligha halna meg valaki, bár a jóért talán még vállalja valaki a halált. 8
Isten azonban abban mutatta meg rajtunk a szeretetét, hogy Krisztus már akkor
meghalt értünk, amikor bűnösök voltunk.
9 Ha tehát már most
megigazított minket az ő vére által, még inkább meg fog menteni minket a
haragtól. 10 Mert ha akkor, mikor ellenségei voltunk, megbékéltetett minket az
Isten önmagával Fia halála által, akkor miután megbékéltettünk, még inkább
üdvözíteni fog élete által. 11 Sőt ezenkívül még dicsekszünk is az
Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által, aki által részesültünk a megbékélés
ajándékában. 12 Ahogyan tehát egy ember által jött a bűn a világba, és a
bűn által a halál, úgy minden emberre átterjedt a halál azáltal, hogy
mindenki vétkezett. 13 Mert a törvényig is volt bűn a világban, bár a
bűn nem róható fel, ha nincs törvény. 14 Mégis úrrá lett a halál Ádámtól
Mózesig azokon is, akik nem Ádám vétkéhez hasonlóan estek bűnbe. Ő
pedig előképe az eljövendőnek. 15 De nem igaz az, hogy amilyen a
vétek, olyan a kegyelmi ajándék is. Mert ha annak az egynek a vétke miatt sokan
haltak meg, az Isten kegyelme és ajándéka még bőségesebben kiáradt az egy
ember, a Jézus Krisztus kegyelme által sokakra. 16 És az sem igaz, hogy a
kegyelmi ajándék ugyanolyan, mint az első ember bűnbeesése. Az ítélet
ugyan egyetlen eset folytán vitt a kárhozatba, a kegyelmi ajándék viszont sokak
elbukásából vitt megigazulásra. 17 Ha pedig az egynek elbukása miatt lett úrrá
a halál egyetlen ember által, akkor azok, akik bőségesen kapják a kegyelem
és az igazság ajándékát, még inkább uralkodni fognak az életben az egy Jézus
Krisztus által.
18 Mármost, ahogyan
egynek a vétke lett minden ember számára kárhozattá, úgy lett egynek az
igazsága minden ember számára az élet megigazulásává. 19 Mert ahogyan az egy
ember engedetlensége által sokan lettek bűnösökké, úgy az egynek
engedelmessége által is sokan lettek igazakká. 20 A törvény pedig közbejött,
hogy megnövekedjék a vétek. De ahol megnövekedett a bűn, ott még
bőségesebben kiáradt a kegyelem; 21 hogy amiképpen úrrá lett a bűn a
halál által, úgy uralkodjék a kegyelem is az igazsággal az örök életre Jézus
Krisztus, a mi Urunk által.
Róm 6
1 Mit mondjunk tehát?
Maradjunk a bűnben, hogy megnövekedjék a kegyelem? 2 Szó sincs róla! Akik
meghaltunk a bűnnek, hogyan élhetnénk még benne? 3 Vagy nem tudjátok, hogy
mi, akik a Krisz t us Jézusba kereszteltettünk, az ő halálába
kereszteltettünk? 4 A keresztség által ugyanis eltemettettünk vele a halálba,
hogy amiképpen Krisztus feltámadt a halálból az Atya dicsősége által, úgy
mi is új életben járjunk. 5 Ha ugyanis eggyé lettünk vele halálának
hasonlóságában, még inkább eggyé leszünk vele a feltámadásának hasonlóságában
is. 6 Hiszen tudjuk, hogy a mi óemberünk megfeszíttetett vele, hogy
megsemmisüljön a bűn hatalmában álló test, hogy többé ne szolgáljunk a
bűnnek. 7 Mert aki meghalt, az megszabadult a bűntől. 8 Ha pedig
meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy vele együtt élni is fogunk. 9 Hiszen
tudjuk, hogy Krisztus, aki feltámadt a halottak közül, többé nem hal meg, a
halál többé nem uralkodik rajta. 10 Mert aki meghalt, az meghalt a bűnnek
egyszer s mindenkorra, aki pedig él, az az Istennek él. 11 Ezért tehát ti is
azt tartsátok magatokról, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek
a Krisztus Jézusban. 12 Ne uralkodjék tehát a bűn a ti halandó
testetekben, hogy engedelmeskedjetek kívánságainak. 13 Tagjaitokat se adjátok
oda a bűn szolgálatára, hogy a gonoszság fegyvereivé legyenek. Hanem
adjátok oda magatokat az Istennek, mint akik a halálból életre keltetek.
Tagjaitokat is adjátok át az igazság fegyvereiként az Istennek. 14 Hiszen a
bűn nem fog uralkodni rajtatok, mert nem a törvény, hanem a kegyelem
uralma alatt éltek.
15 Mit tegyünk tehát?
Vétkezzünk, mert nem a törvény, hanem a kegyelem uralma alatt élünk? Szó sincs
róla! 16 Nem tudjátok, hogy ha valakinek átadjátok magatokat szolgai
engedelmességre, akkor engedelmességre kötelezett szolgái vagytok annak,
mégpedig vagy a bűn szolgái a halálra, vagy az engedelmesség szolgái az
igazságra? 17 De hála az Istennek, hogy csak voltatok a bűn szolgái, de
szívetek szerint engedelmeskedtetek annak a tanításnak, amelynek követésére
adattatok! 18 Miután tehát megszabadultatok a bűntől, az igazság szolgáivá
lettetek.
19 Emberi módon
beszélek, mivel erőtlenek vagytok. Ahogyan tehát átadtátok tagjaitokat a
tisztátalanságnak és a törvénytelenségnek a törvénytelenség szolgálatára, úgy
most adjátok át tagjaitokat az igazság szolgálatára, hogy szentek legyetek. 20
Mert amikor szolgái voltatok a bűnnek, szabadok voltatok az igazságtól. 21
De milyen gyümölcsöt termett ez akkor nektek? Bizony, most szégyenkeztek
miatta, mert ennek vége a halál! 22 Most azonban, miután a bűntől
megszabadultatok, és az Isten szolgái lettetek, már ez meghozta nektek
gyümölcsét, a szent életet, amelynek vége az örök élet. 23 Mert a bűn
zsoldja a halál, az Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus
Jézusban, a mi Urunkban.
Róm 7
1 Vagy nem veszitek
tudomásul, testvéreim, pedig a törvényt ismerőkhöz szólok, hogy a törvény
addig uralkodik az emberen, amíg él? 2 Például a férjes asszony is, amíg él a
férje, hozzá van kötve a törvény szerint; de ha meghal a férfi, akkor fel van
mentve a törvény hatálya alól, amely a férjéhez kötötte. 3 Amíg tehát él a
férje, házasságtörőnek számít, ha más férfié lesz, de ha meghalt a férje,
megszabadul a törvényes kötöttségtől, és már nem házasságtörő, ha más
férfié lesz. 4 Ugyanígy ti is, testvéreim, meghaltatok a törvény számára a
Krisztus teste által, s ezért másé vagytok: azé, aki feltámadt a halottak
közül, hogy gyümölcsöt teremjünk Istennek. 5 Mert amíg test szerint éltünk, a
bűnök törvény által szított szenvedélyei hatottak tagjainkban, amelyek a
halálnak termettek gyümölcsöt. 6 Most azonban, miután meghaltunk annak a
számára, ami fogva tartott minket, megszabadultunk a törvénytől, úgyhogy
az új életben a Lélek szerint szolgálunk, nem pedig az Írás betűje
szerint, mint a régiben. 7 Mit mondjunk tehát? A törvény bűn? Szó sincs
róla! Viszont a bűnt nem ismerném, ha nem ismertem volna meg a törvény
által, és a kívánságot sem ismerném, ha a törvény nem mondaná: ,,Ne kívánd!'' 8
De a bűn a parancsolattól ösztönzést kapott, és felszított bennem
mindenféle kívánságot. Mert a törvény nélkül halott a bűn. 9 Én pedig a
törvény nélkül éltem valamikor. Amikor azonban jött a parancsolat, életre kelt
a bűn, 10 én pedig meghaltam, és kitűnt, hogy éppen az életre adott
parancsolat lett halálommá. 11 Mert a bűn, miután ösztönzést kapott a
parancsolattól, megcsalt engem, és megölt általa.
12 A törvény tehát
szent, a parancsolat is szent, igaz és jó. 13 Akkor a jó lett halálommá? Szó
sincs róla! Ellenben a bűn, hogy meglássék bűn mivolta, a jó által
hoz rám halált, így a bűn fokozott mértékben lesz bűnné a parancsolat
által. 14 Tudjuk ugyanis, hogy a törvény lelki, én pedig testi vagyok: ki
vagyok szolgáltatva a bűnnek. 15 Hiszen amit teszek, azt nem is értem,
mert nem azt cselekszem, amit akarok, hanem azt teszem, amit gyűlölök. 16
Ha pedig azt cselekszem, amit nem akarok, akkor elismerem a törvényről,
hogy jó. 17 Akkor pedig már nem is én teszem azt, hanem a bennem lakó bűn.
18 Mert tudom, hogy énbennem, vagyis a testemben nem lakik jó, minthogy arra,
hogy akarjam a jót, van lehetőségem, de arra, hogy megtegyem, nincs. 19
Hiszen nem azt teszem, amit akarok: a jót, hanem azt cselekszem, amit nem
akarok: a rosszat. 20 Ha pedig azt teszem, amit nem akarok, akkor már nem én
teszem, hanem a bennem lakó bűn.
21 Azt a törvényt
találom tehát magamban, hogy - miközben a jót akarom tenni - csak a rosszat
tudom cselekedni. 22 Mert gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember
szerint, 23 de tagjaimban egy másik törvényt látok, amely harcol az értelmem
törvénye ellen, és foglyul ejt a bűn tagjaimban lévő törvényével. 24
Én nyomorult ember! Ki szabadít meg ebből a halálra ítélt testből? 25
Hála az Istennek, a mi Urunk Jézus Krisztus! Én magam tehát értelmemmel az
Isten törvényének szolgálok ugyan, testemmel azonban a bűn törvényének.
Róm 8
1 Nincs tehát most
már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik a Krisztus Jézusban vannak, 2
mivel az élet Lelkének törvénye megszabadított téged Krisztus Jézusban a
bűn és a halál törvényétől. 3 Amire ugyanis képtelen volt a törvény,
mert erőtlen volt a test miatt, azt tette meg Isten, amikor a bűn
miatt tulajdon Fiát küldte el a bűnös testhez hasonló formában, és
kárhozatra ítélte a bűnt a testben, 4 hogy a törvény követelése
teljesüljön bennünk, akik nem test szerint járunk, hanem Lélek szerint. 5 Mert
akik test szerint élnek, a test dolgaival törődnek, akik pedig Lélek
szerint, a Lélek dolgaival. 6 A test törekvése halál, a Lélek törekvése pedig
élet és békesség, 7 minthogy a test törekvése ellenségeskedés Istennel, mert az
Isten törvényének nem veti alá magát, és nem is tudja magát alávetni. 8 Akik
pedig test szerint élnek, nem lehetnek kedvesek Isten előtt.
9 Ti azonban nem test
szerint éltek, hanem Lélek szerint, ha Isten Lelke lakik bennetek. De akiben
nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé. 10 Ha pedig Krisztus bennetek van, bár a
test a bűn miatt halott, a Lélek életet ad az igazság által. 11 Ha pedig
annak Lelke lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halottak közül, akkor
az, aki feltámasztotta a Krisztus Jézust a halottak közül, életre kelti halandó
testeteket is a bennetek lakó Lelke által.
12 Ezért, testvéreim,
adósok vagyunk, de nem a testnek, hogy test szerint éljünk. 13 Mert ha test
szerint éltek, meg kell halnotok, de ha a Lélek által megölitek a test
cselekedeteit, élni fogtok. 14 Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten
fiai. 15 Mert nem a szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismét féljetek, hanem a
fiúság Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: ,,Abbá, Atya!'' 16 Maga a Lélek
tesz bizonyságot a mi lelkünkkel együtt arról, hogy valóban Isten gyermekei
vagyunk. 17 Ha pedig gyermekek, akkor örökösök is: örökösei Istennek és
örököstársai Krisztusnak, ha vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg is
dicsőüljünk. 18 Mert azt tartom, hogy a jelen szenvedései nem
hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk. 19 Mert a
teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését. 20 A teremtett
világ ugyanis a hiábavalóságnak vettetett alá, nem önszántából, hanem az által,
aki alávetette, mégpedig azzal a reménységgel, 21 hogy a teremtett világ maga
is meg fog szabadulni a romlandóság szolgaságából Isten gyermekeinek
dicsőséges szabadságára. 22 Hiszen tudjuk, hogy az egész teremtett világ
együtt sóhajtozik és együtt vajúdik mind ez ideig. 23 De nem csak ez a világ,
hanem még azok is, akik a Lélek első zsengéjét kapták, mi magunk is
sóhajtozunk magunkban, várva a fiúságra, testünk megváltására. 24 Mert
üdvösségünk reménységre szól. Viszont az a reménység, amelyet már látunk, nem
is reménység; hiszen amit lát valaki, azt miért kellene remélnie? 25 Ha pedig azt
reméljük, amit nem látunk, akkor állhatatossággal várjuk.
26 Ugyanígy segít a
Lélek is a mi erőtlenségünkön. Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk
úgy kérni, ahogyan kell, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan
fohászkodásokkal. 27 Aki pedig a szíveket vizsgálja, tudja, mi a Lélek
gondolata, mert Isten szerint jár közben a megszenteltekért.
28 Azt pedig tudjuk,
hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket
elhatározása szerint elhívott. 29 Mert akiket eleve kiválasztott, azokról eleve
el is rendelte, hogy hasonlókká legyenek Fia képéhez, hogy ő legyen az
elsőszülött sok testvér között. 30 Akikről pedig ezt eleve
elrendelte, azokat el is hívta, és akiket elhívott, azokat meg is igazította,
akiket pedig megigazított, azokat meg is dicsőítette. 31 Mit mondjunk
tehát erre? Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk? 32 Aki tulajdon Fiát nem
kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt
mindent? 33 Ki vádolná Isten választottait? Isten, aki megigazít. 34 Ki ítélne
kárhozatra? A meghalt, sőt feltámadt Jézus Krisztus, aki az Isten jobbján
van, és esedezik is értünk? 35 Ki választana el minket a Krisztus
szeretetétől? Nyomorúság, vagy szorongattatás, vagy üldözés, vagy éhezés,
vagy mezítelenség, vagy veszedelem, vagy fegyver? 36 Hiszen meg van írva:
,,Teérted gyilkolnak minket nap mint nap, annyira becsülnek, mint
vágójuhokat.'' 37 De mindezekkel szemben diadalmaskodunk az által, aki szeret
minket. 38 Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem
angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, 39
sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el
minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi
Urunkban.
Róm 9
1 Igazat mondok Krisztusban,
nem hazudok, lelkiismeretem tanúskodik mellettem a Szentlélek által, 2 hogy
nagy az én szomorúságom, és szüntelen fájdalom gyötri a szívemet. 3 Mert azt
kívánom, hogy inkább én magam legyek átok alatt, Krisztustól elszakítva,
testvéreim, az én test szerinti rokonaim helyett; 4 akik izráeliták, akiké a
fiúság és a dicsőség, a szövetségek és a törvényadás, az istentisztelet és
az ígéretek, 5 akiké az ősatyák, és akik közül származik a Krisztus test
szerint, aki Isten mindenek felett: áldott legyen mindörökké. Ámen. 6 De ezt
nem úgy értem, mintha Isten igéje erejét vesztette volna. Mert nem tartoznak
mind Izráelhez, akik Izráeltől származnak, 7 és nem mindnyájan Ábrahám
gyermekei, akik az ő utódai, hanem amint meg van írva: ,,Aki Izsáktól
származik, azt fogják utódodnak nevezni.'' 8 Vagyis nem a testi származás
szerinti utódok az Isten gyermekei, hanem az ígéret gyermekei számítanak az
ő utódainak. 9 Mert az ígéret szava ez: ,,Abban az időben
visszajövök, és fia lesz Sárának.'' 10 De nem csak ezt az esetet lehet
említeni, hanem Rebekáét is, aki egytől fogant, a mi atyánktól, Izsáktól.
11 Még ugyanis meg sem születtek gyermekei, és nem tettek semmi jót vagy
rosszat, de hogy az Istennek kiválasztáson alapuló elhatározása érvényesüljön,
12 ne a cselekedetek alapján, hanem az elhívó akarata szerint, megmondatott
Rebekának, hogy ,,a nagyobbik szolgálni fog a kisebbiknek'', 13 úgy ahogyan meg
van írva: ,,Jákóbot szerettem, Ézsaut pedig gyűlöltem.'' 14 Mit mondjunk
tehát? Igazságtalan az Isten? Szó sincs róla! 15 Hiszen így szól Mózeshez:
,,Könyörülök, akin könyörülök, és irgalmazok, akinek irgalmazok.'' 16 Ezért
tehát nem azé, aki akarja, és nem is azé, aki fut, hanem a könyörülő
Istené. 17 Mert így szól az Írás a fáraóhoz: ,,Éppen arra rendeltelek, hogy
megmutassam rajtad hatalmamat, és hogy hirdessék nevemet az egész földön.'' 18
Ezért tehát akin akar, megkönyörül, akit pedig akar, megkeményít.
19 Azt mondod erre
nekem: ,,Akkor miért hibáztat mégis? Hiszen ki állhat ellene akaratának?'' 20
Ugyan ki vagy te, ember, hogy perbe szállsz az Istennel? Mondhatja-e
alkotójának az alkotás: ,,Miért formáltál engem ilyenre?'' 21 Nincs-e hatalma a
fazekasnak az agyagon, hogy ugyanabból az agyagból az egyik edényt díszessé, a
másikat pedig közönségessé formálja? 22 Az Isten pedig nem haragját akarta-e
megmutatni és hatalmát megláttatni, és nem ezért hordozta-e türelemmel a harag
eszközeit, amelyek pusztulásra készültek? 23 Vajon nem azért is, hogy
megláttassa dicsőségének gazdagságát az irgalom eszközein, amelyeket dicsőségre
készített, 24 amilyenekké minket is elhívott, nemcsak a zsidók, hanem a
pogányok közül is? 25 Hóseás szerint is ezt mondja: ,,Azt a népet, amely nem az
én népem, hívom az én népemnek, és azt, amelyet nem szeretek, szeretett
népemnek, 26 és úgy lesz, hogy azon a helyen, ahol megmondtam nekik: Nem az én
népem vagytok ti, ott fogják őket az élő Isten fiainak nevezni.'' 27
Ézsaiás pedig ezt hirdeti Izráelről: ,,Ha Izráel fiainak száma annyi
volna, mint a tenger fövenye, akkor is csak a maradék üdvözül, 28 mert az Úr
teljes mértékben és gyorsan váltja valóra szavát a földön.'' 29 És előre
megmondta Ézsaiás: ,,Ha a Seregek Ura nem hagyott volna magot nekünk, olyanná
lettünk volna, mint Sodoma, és hasonlóvá lettünk volna Gomorához.'' 30 Mit
mondjunk tehát? Azt, hogy a pogányok, akik nem törekedtek az igazságra,
megragadták az igazságot, mégpedig azt az igazságot, amely hitből van; 31
Izráel viszont, amely kereste az igazság törvényét, nem jutott el a törvény
szerinti igazságra. 32 Miért? Azért, mert nem hit, hanem cselekedetek útján
akarták ezt elérni, beleütköztek a megütközés kövébe, 33 amint meg van írva:
,,Íme, a megütközés kövét, a megbotlás szikláját teszem Sionba, és aki hisz
őbenne, az nem szégyenül meg.''
Róm 10
1 Testvéreim, én
szívemből kívánom, és könyörgök értük Istenhez, hogy üdvözüljenek. 2 Mert
tanúskodom mellettük, hogy Isten iránti buzgóság van bennük, de nem a helyes
ismeret szerint. 3 Az Isten igazságát ugyanis nem ismerték el, hanem a magukét
igyekeztek érvényesíteni, és nem vetették alá magukat az Isten igazságának.
4 Mert a törvény
végcélja Krisztus, minden hívő megigazulására. 5 Mózes ugyanis azt írja,
hogy aki ,,cselekszi a törvényből való igazságot, az az ember fog élni
általa''. 6 A hitből való igazság pedig így szól: ,,Ne mondd szívedben: Ki
megy fel a mennybe?'' Azért tudniillik, hogy Krisztust lehozza. 7 Vagy: ,,Ki
megy le az alvilágba?'' Azért tudniillik, hogy Krisztust a halálból felhozza. 8
Hanem mit mond? ,,Közel van hozzád az ige, a te szádban és a te szívedben'',
mégpedig a hit igéje, amelyet mi hirdetünk. 9 Ha tehát száddal Úrnak vallod
Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból,
akkor üdvözülsz. 10 Mert szívvel hiszünk, hogy megigazuljunk, és szájjal
teszünk vallást, hogy üdvözüljünk. 11 Az Írás is így szól: ,,Aki hisz
őbenne, nem szégyenül meg.'' 12 Nincs különbség zsidó és görög között,
mert mindenkinek ugyanaz az Ura, és ő bőkezű mindenkihez, aki
segítségül hívja; 13 amint meg van írva: ,,Aki segítségül hívja az Úr nevét,
üdvözül.'' 14 De hogyan hívják segítségül azt, akiben nem hisznek? Hogyan is
higgyenek abban, akit nem hallottak? Hogyan hallják meg igehirdető nélkül?
15 És hogyan hirdessék, ha nem küldettek el? Így van megírva: ,,Milyen kedves
azoknak a jövetele, akik az evangéliumot hirdetik!'' 16 Csakhogy nem mindenki
engedelmeskedett az evangéliumnak, ahogyan Ézsaiás mondja: ,,Uram, ki hitt a mi
beszédünknek?'' 17 A hit tehát hallásból van, a hallás pedig a Krisztus beszéde
által.
18 Kérdem: talán nem
hallották? Sőt nagyon is! ,,Az egész földre elhatott az ő hangjuk, és
a földkerekség széléig az ő beszédük.'' 19 De tovább kérdem: Izráel talán
nem értette meg? Először is ezt mondja Mózes: ,,Titeket egy olyan néppel
teszlek féltékennyé, amely nem az én népem, értetlen néppel haragítlak meg
titeket.'' 20 Ézsaiás pedig nyíltan beszél, és így szól: ,,Megtaláltak azok,
akik engem nem kerestek, megjelentem azoknak, akik nem tudakozódtak utánam.''
21 Izráelről viszont így szól: ,,Egész nap kitártam karjaimat az
engedetlen és ellenszegülő nép felé.''
Róm 11
1 Azt kérdem tehát:
elvetette Isten az ő népét? Szó sincs róla! Hiszen én is izráelita vagyok,
Ábrahám utódai közül, Benjámin törzséből. 2 Az Isten nem vetette el az
ő népét, amelyet eleve kiválasztott. Vagy nem tudjátok, mit mond az Írás Illésről,
amikor az Isten előtt vádat emel Izráel ellen: 3 ,,Uram, prófétáidat
megölték, oltáraidat lerombolták, én maradtam meg egyedül, de nekem is az
életemre törnek.'' 4 Viszont mit mond neki az isteni kijelentés? ,,Meghagytam
magamnak hétezer férfit, akik nem hajtottak térdet a Baalnak.'' 5 Így tehát
most is van maradék a kegyelmi kiválasztás szerint; 6 ha pedig kegyelemből
van, akkor már nem cselekedetekért, mivel a kegyelem akkor már nem volna
kegyelem.
7 Mi tehát a helyzet?
Amire Izráel törekedett, azt nem érte el. A kiválasztottakazonban elérték, a
többiek pedig megkeményíttettek 8 ahogyan meg van írva: ,,Adott nekik az Isten
bódult lelket, olyan szemet, amellyel nem láthatnak, és olyan fület, amellyel
nem hallhatnak mindmáig.'' 9 Dávid is ezt mondja: ,,Asztaluk legyen számukra
csapdává és hálóvá, megbotlássá és megtorlássá. 10 Homályosodjék el szemük,
hogy ne lássanak, és hátukat görnyeszd meg egészen.'' 11 Kérdem tehát: azért
botlottak meg, hogy elessenek? Szó sincs róla! Viszont az ő elesésük által
jutott el az üdvösség a pogányokhoz, hogy Isten féltékennyé tegye őket. 12
Ha pedig az ő elesésük a világ gazdagságává lett, veszteségük pedig a
pogányok gazdagságává, akkor mennyivel inkább az lesz, ha teljes számban
megtérnek. 13 Nektek, pogányoknak pedig azt mondom: ha tehát én pogányok
apostola vagyok, dicsőítem szolgálatomat, 14 mert ezzel talán féltékennyé
tehetem véreimet, és így megmentek közülük némelyeket. 15 Hiszen ha
elvettetésük a világ megbékélését szolgálta, mi mást jelentene befogadtatásuk,
mint életet a halálból? 16 Ha pedig a kenyér első zsengéje szent, a tészta
is az, és ha a gyökér szent, az ágak is azok. 17 Ha azonban az ágak közül
egyesek kitörettek, te pedig vad olajfa létedre beoltattál közéjük, és az
olajfa gyökerének éltető nedvéből részesültél, 18 ne dicsekedj az
ágakkal szemben. Ha mégis dicsekszel: nem te hordozod a gyökeret, hanem a
gyökér téged. 19 Azt mondod erre: ,,Azért törettek ki azok az ágak, hogy én
beoltassam.'' 20 Úgy van: azok hitetlenségük miatt törettek ki, te pedig a hit
által állsz. Ne légy elbizakodott, hanem félj! 21 Mert ha Isten a természetes
ágakat nem kímélte, téged sem fog kímélni. 22 Lásd meg tehát Isten jóságát és
keménységét: azok iránt, akik elestek keménységét, irántad pedig jóságát, ha
megmaradsz ebben a jóságban, mert különben te is kivágatsz. 23 Viszont ha
ők nem maradnak meg a hitetlenségben, szintén beoltatnak, mert Istennek
van hatalma arra, hogy ismét beoltsa őket. 24 Hiszen ha te levágattál a
természetes vadolajfáról, és a természet rendje ellenére beoltattál a szelíd
olajfába, akkor azok a természetes ágak mennyivel inkább be fognak oltatni
saját olajfájukba! 25 Nem szeretném, testvéreim, ha önmagatokat bölcseknek
tartva nem vennétek tudomásul azt a titkot, hogy a megkeményedés Izráelnek csak
egy részét érte, amíg a pogányok teljes számban be nem jutnak, 26 és így
üdvözülni fog az egész Izráel, ahogyan meg van írva: ,,Eljön Sionból a
Megváltó; eltávolítja a hitetlenséget Jákób házából, 27 és én ezt a
szövetségemet adom nekik, amikor eltörlöm bűneiket.'' 28 Az evangélium
miatt tehát ellenségek Isten szemében tiértetek, de a kiválasztás miatt
kedveltek az ősatyákért, 29 hiszen az Isten ajándékai és elhívása
visszavonhatatlanok. 30 Mert ahogyan ti egykor engedetlenné váltatok Isten
iránt, most pedig irgalmat nyertetek az ő engedetlenségük révén, 31 úgy
ők is engedetlenné váltak most, hogy a nektek adott irgalom révén végül
ők is irgalmat nyerjenek. 32 Mert Isten mindenkit egybezárt az
engedetlenségbe, hogy mindenkin megkönyörüljön. 33 Ó, Isten gazdagságának,
bölcsességének és ismeretének mélysége! Milyen megfoghatatlanok az ő
ítéletei, és milyen kikutathatatlanok az ő útjai! 34 Ugyan ,,ki értette
meg az Úr szándékát, vagy ki lett az ő tanácsadójává? 35 Vagy ki
előlegezett neki, hogy vissza kellene fizetnie?'' 36 Bizony, tőle,
általa és érte van minden: övé a dicsőség mindörökké. Ámen.
Róm 12
1 Az Isten irgalmára
kérlek tehát titeket, testvéreim, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda
testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek; 2 és ne
igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy
megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és
tökéletes. 3 A nekem adatott kegyelem által mondom tehát közöttetek
mindenkinek: ne gondolja magát többnek, mint amennyinek gondolnia kell, hanem
arra igyekezzék mindenki, hogy józanul gondolkozzék az Istentől kapott hit
mértéke szerint. 4 Mert ahogyan egy testnek sok tagja van, de nem minden tagnak
ugyanaz a feladata, 5 úgy sokan egy test vagyunk a Krisztusban, egyenként pedig
egymásnak tagjai. 6 Mert a nekünk adatott kegyelem szerint különböző
ajándékaink vannak, eszerint szolgálunk is: ha prófétálás adatott, akkor a hit
szabálya szerint prófétáljunk, 7 ha valamilyen más szolgálat adatott, akkor
abban a szolgálatban munkálkodjunk: a tanító a tanításban, 8 a buzdító a
buzdításban, az adakozó szerénységben, az elöljáró igyekezettel, a
könyörülő pedig jókedvvel. 9 A szeretet ne legyen képmutató. Iszonyodjatok
a gonosztól, ragaszkodjatok a jóhoz, 10 a testvérszeretetben legyetek egymás
iránt gyengédek, a tiszteletadásban egymást megelőzők, 11 a
szolgálatkészségben fáradhatatlanok, a lélekben buzgók: az Úrnak szolgáljatok.
12 A reménységben örvendezzetek, a nyomorúságban legyetek kitartók, az
imádkozásban állhatatosak. 13 A szentekkel vállaljatok közösséget
szükségeikben, gyakoroljátok a vendégszeretetet. 14 Áldjátok azokat, akik
üldöznek titeket; áldjátok és ne átkozzátok. 15 Örüljetek az örülőkkel,
sírjatok a sírókkal. 16 Egymással egyetértésben legyetek, ne legyetek nagyratörők,
hanem az alázatosakhoz tartsátok magatokat. Ne legyetek bölcsek önmagatok
szerint. 17 Ne fizessetek senkinek rosszal a rosszért. Arra legyen gondotok,
ami minden ember szemében jó. 18 Ha lehetséges, amennyire tőletek telik,
éljetek minden emberrel békességben. 19 Ne álljatok bosszút önmagatokért,
szeretteim, hanem adjatok helyet az ő haragjának, mert meg van írva:
,,Enyém a bosszúállás, én megfizetek'' - így szól az Úr. 20 Sőt, ,,ha
éhezik ellenséged, adj ennie, ha szomjazik, adj innia; mert ha ezt teszed,
parazsat gyűjtesz a fejére.'' 21 Ne győzzön le téged a rossz, hanem
te győzd le a rosszat a jóval.
Róm 13
1 Minden lélek
engedelmeskedjék a felettes hatalmaknak, mert nincs hatalom mástól, mint
Istentől, ami hatalom pedig van, az az Istentől rendeltetett. 2 Aki
tehát ellene szegül a hatalomnak, az az Isten rendelésének áll ellen; akik
pedig ellenállnak, azok ítéletet vonnak magukra. 3 Mert a jócselekedet miatt
nem kell félni az elöljáróktól, hanem csak a rossz miatt. Azt akarod, hogy ne
kelljen félned a hatalomtól? Tedd a jót, és dicséretet kapsz tőle: 4 mert
Isten szolgája az a te javadra. Ha azonban a rosszat teszed, akkor félj, mert
nem ok nélkül viseli a kardot, hiszen ő Isten szolgája, aki az ő
haragját hajtja végre azon, aki a rosszat teszi. 5 Ezért tehát engedelmeskedni
kell nemcsak a harag miatt, hanem a lelkiismeret miatt is. 6 Hiszen adót is
azért fizettek, mert ők Isten szolgái, akik éppen ebben a szolgálatban
fáradoznak. 7 Adjátok meg mindenkinek, amivel tartoztok: akinek az adóval, annak
az adót, akinek a vámmal, annak a vámot, akinek a félelemmel, annak a félelmet,
akinek pedig tisztelettel: a tiszteletet. 8 Senkinek se tartozzatok semmivel,
csak azzal, hogy egymást szeressétek; mert aki a másikat szereti, betöltötte a
törvényt. 9 Mert azt, hogy ne paráználkodj, ne ölj, ne lopj, ne kívánd, és
minden más parancsolatot ez az ige foglalja össze: ,,Szeresd felebarátodat,
mint magadat.'' 10 A szeretet nem tesz rosszat a felebarátnak. A szeretet tehát
a törvény betöltése. 11 De mindezt valóban tegyétek is, mert tudjátok az
időt, hogy itt van már az óra, amikor fel kell ébrednetek az álomból.
Hiszen most közelebb van hozzánk az üdvösség, mint amikor hívőkké lettünk:
12 az éjszaka múlik, a nappal pedig már egészen közel van. Tegyük le tehát a
sötétség cselekedeteit, és öltsük fel a világosság fegyvereit. 13 Mint nappal
illik, tisztességben járjunk: nem dorbézolásban és részegeskedésben, nem
szeretkezésben és kicsapongásban, nem viszálykodásban és irigységben, 14 hanem
öltsétek magatokra az Úr Jézus Krisztust; a testet pedig ne úgy gondozzátok,
hogy bűnös kívánságok ébredjenek benne.
Róm 14
1 A hitben
erőtlent fogadjátok be, de ne azért, hogy nézeteit bírálgassátok. 2 Az
egyik azt hiszi, hogy mindent ehet, az erőtlen pedig zöldségfélét eszik. 3
Aki eszik, ne vesse meg azt, aki nem eszik, aki pedig nem eszik, ne ítélje meg
azt, aki eszik, hiszen az Isten befogadta őt. 4 Ki vagy te, hogy más
szolgája felett ítélkezel? Tulajdon urának áll, vagy esik. De meg fog állni,
mert van hatalma az Úrnak arra, hogy megtartsa. 5 Ez az egyik napot különbnek
tartja a másik napnál, az pedig egyformának tart minden napot: mindegyik legyen
bizonyos a maga meggyőződésében. 6 Aki az egyik napot
megkülönbözteti, az Úrért különbözteti meg. Aki eszik, az is az Úrért eszik, hiszen
hálát ad az Istennek. Aki pedig nem eszik, az Úrért nem eszik, és szintén hálát
ad az Istennek. 7 Mert közülünk senki sem él önmagának, és senki sem hal meg
önmagának; 8 mert ha élünk, az Úrnak élünk, ha meghalunk, az Úrnak halunk meg.
Tehát akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk. 9 Mert Krisztus azért halt
meg, és azért kelt életre, hogy mind a holtakon, mind az élőkön
uralkodjék. 10 Akkor te miért ítéled el testvéredet? Vagy te is, miért veted
meg testvéredet? Hiszen mindnyájan oda fogunk állni Isten ítélőszéke elé.
11 Mert meg van írva: ,,Élek én, így szól az Úr, bizony előttem fog
meghajolni minden térd, és minden nyelv magasztalni fogja Istent.'' 12 Tehát
mindegyikünk maga fog önmagáról számot adni az Istennek. 13 Többé tehát ne ítélkezzünk
egymás felett, hanem inkább azt tartsátok jónak, hogy testvéreteknek se
okozzatok megütközést vagy elbotlást. 14 Tudom, és meg vagyok
győződve az Úr Jézus által, hogy semmi sem tisztátalan önmagában,
hanem ha valaki valamit tisztátalannak tart, annak tisztátalan az. 15 Ha pedig
atyádfia valamilyen étel miatt megszomorodik, akkor nem jársz el szeretetben.
Ne tedd tönkre ételeddel azt, akiért Krisztus meghalt. 16 Vigyázzatok, ne
káromolják azt a jót, amelyben részesültetek. 17 Hiszen az Isten országa nem evés
és ivás, hanem igazság, békesség és a Szentlélekben való öröm; 18 mert aki
ebben szolgál Krisztusnak, az kedves az Isten előtt, és megbízható az
emberek előtt. 19 Azokra a dolgokra törekedjünk tehát, amelyek a
békességet és egymás építését szolgálják. 20 Étel miatt ne rombold az Isten
munkáját. Minden tiszta ugyan, de rossz annak az embernek, aki megütközéssel
eszi azt. 21 Jó tehát nem enni húst, nem inni bort, és semmi olyat nem tenni,
amin testvéred megütközik. 22 Te azt a hitet, amely benned van, tartsd meg az
Isten előtt. Boldog, akinek nem kell elítélni önmagát abban, ami
felől döntött. 23 Aki pedig kételkedik, amikor eszik, máris elítéltetett,
mivel nem hitből tette. Mert minden, ami nem hitből származik, az
bűn.
Róm 15
1 Mi erősek
pedig tartozunk azzal, hogy az erőtlenek gyengeségeit hordozzuk, és ne a
magunk kedvére éljünk. 2 Mindegyikünk a felebarátjának kedvezzen, mégpedig
annak javára, épülésére. 3 Hiszen Krisztus sem magának kedvezett, hanem ahogyan
meg van írva: ,,A te gyalázóid gyalázásai énreám hullottak.'' 4 Mert amit
korábban megírtak, a mi tanításunkra írták meg, hogy az Írásokból türelmet és
vigasztalást merítve reménykedjünk. 5 A türelem és vigasztalás Istene pedig
adja meg nektek, hogy kölcsönös egyetértés legyen közöttetek Jézus Krisztus
akarata szerint, 6 hogy egy szívvel, egy szájjal dicsőítsétek a mi Urunk
Jézus Krisztus Istenét és Atyját. 7 Fogadjátok be tehát egymást, ahogyan
Krisztus is befogadott minket az Isten dicsőségére. 8 Mert mondom: Krisztus
a zsidóság szolgájává lett az Isten igazságáért, hogy megerősítse az
atyáknak adott ígéreteket. 9 A népek pedig irgalmáért dicsőítsék az
Istent, ahogyan meg van írva: ,,Ezért magasztallak téged a népek között, és
nevednek dicséretet éneklek.'' 10 Ezt is mondja: ,,Örüljetek, népek, az ő
népével együtt.'' 11 És ezt is: ,,Dicsérjétek, ti népek mind, az Urat, és
dicsőítse őt minden nép.'' 12 Ézsaiás pedig így szól: ,,Hajtás sarjad
Isai gyökeréből, és népek uralkodójává emelkedik: benne reménykednek a
népek.'' 13 A reménység Istene pedig töltsön be titeket a hitben teljes örömmel
és békességgel, hogy bővölködjetek a reménységben a Szentlélek ereje
által. 14 Én pedig, testvéreim, magam is meg vagyok arról győződve,
hogy ti is telve vagytok jóssággal, telve a teljes ismerettel, és hogy egymást
is tudjátok tanítani. 15 Ám, kissé merészebben írtam nektek, mintegy
emlékeztetve titeket ama kegyelem alapján, amelyet Isten adott nekem arra, 16
hogy a pogányokért legyek Krisztus Jézusnak szolgája, és végezzem az Isten
evangéliumának papi szolgálatát, hogy a pogányok áldozata a Szentlélek által
megszentelt és kedves legyen. 17 Krisztus Jézusban tehát van okom a dicsekvésre
Isten előtt. 18 Mert semmi olyanról nem mer n ék beszélni, amit nem
Krisztus tett általam a pogányok megtéréséért szóval és tettel, 19 jelek és
csodák erejével, a Lélek ereje által: úgyhogy Jeruzsálemtől kezdve egészen
Illíriáig mindenfelé hirdettem a Krisztus evangéliumát. 20 Eközben pedig azt
tartottam becsületesnek, hogy az evangéliumot nem ott hirdettem, ahol Krisztust
már ismertté tették, hogy ne idegen alapra építsek, 21 hanem ahogyan meg van
írva: ,,Meglátják őt azok, akiknek még nem hirdették, és akik még nem
hallották, azok megértik.'' 22 Ez is sokszor akadályozott abban, hogy elmenjek
hozzátok. 23 Most pedig, mivel már nincs munkaterület ezeken a vidékeken
számomra, és sok éve vágyódom arra, hogy eljussak hozzátok, 24 amikor
Hispániába utazom, el is megyek hozzátok. Remélem ugyanis, hogy átutazóban
megláthatlak titeket, és ti fogtok engem oda útnak indítani, ha már előbb
egy kissé felüdültem nálatok. 25 Most pedig Jeruzsálembe megyek a szentek
szolgálatára. 26 Macedónia és Akhája ugyanis jónak látta, hogy gyűjtést
rendezzenek a jeruzsálemi szentek szegényeinek. 27 Jónak látták ezt, de
tartoznak is vele nekik, mert ha a pogányok részesültek az ő lelki
javaikban, akkor tartoznak azzal, hogy anyagiakkal szolgáljanak nekik. 28 Ha
tehát ezt elvégeztem, és az eredményt lepecsételve átadtam, a ti
segítségetekkel elmegyek Hispániába. 29 Azt pedig tudom, hogy amikor hozzátok
megyek, Krisztus áldásának teljességével érkezem meg.
30 A mi Urunk Jézus
Krisztusra és a Lélek szeretetére kérlek titeket, testvéreim, tusakodjatok
imádságaitokban velem együtt az Isten előtt énértem, 31 hogy
megszabaduljak azoktól, akik hitetlenek Júdeában, és hogy jeruzsálemi
szolgálatom kedves legyen a szenteknek; 32 hogy aztán majd Isten akaratából
örömmel érkezzem hozzátok, és megpihenjek nálatok. 33 A békesség Istene legyen
mindnyájatokkal. Ámen.
Róm 16
1 Ajánlom nektek
nőtestvérünket, Fébét, aki jelenleg a kenkhreai gyülekezet szolgája: 2
fogadjátok őt az Úr akarata szerint a szentekhez illően, és álljatok
mellé minden olyan ügyben, amelyben szüksége van rátok, mert ő is sokaknak
lett pártfogója, nekem magamnak is.
3 Köszöntsétek
Priszkát és Akvilát, akik munkatársaim a Krisztus Jézusban. 4 Ők életemért
saját fejüket kockáztatták, és nekik nem csak én vagyok hálás, hanem a pogányok
valamennyi gyülekezete is. 5 Köszöntsétek a házukban levő gyülekezetet is.
Köszöntsétek az én szeretett Epainetoszomat, aki az ázsiai tartomány első
zsengéje Krisztusban. 6 Köszöntsétek Máriát, aki sokat fáradozott értetek. 7
Köszöntsétek Andronikoszt és Juniászt, rokonaimat és fogolytársaimat, akiket
nagyra becsülnek az apostolok körében, akik nálam is előbb lettek Krisztus
híveivé. 8 Köszöntsétek az Úrban szeretett Ampliátuszomat. 9 Köszöntsétek
Urbánuszt, aki munkatársunk a Krisztusban, és az én szeretett Sztakhüszomat. 10
Köszöntsétek Apellészt, a Krisztus kipróbált emberét. Köszöntsétek az
Arisztobulosz háza népéből valókat. 11 Köszöntsétek Heródiónt, az én
rokonomat. Köszöntsétek a Narcisszusz háza népéből azokat, akik az Úrban
hisznek. 12 Köszöntsétek Trüfainát és Trüfószát, akik fáradoznak az Úrért.
Köszöntsétek a szeretett Persziszt, aki sokat fáradozott az Úrért. 13
Köszöntsétek az Úrban kiválasztott Rufuszt és anyját, aki nekem is anyám. 14
Köszöntsétek Aszünkritoszt, Flegónt, Hermészt, Patrobászt, Hermászt és a
hozzájuk tartozó testvéreket. 15 Köszöntsétek Filologoszt és Júliát, Néreuszt
és nőtestvérét, valamint Olümpászt és a hozzájuk tartozó szenteket mind.
16 Köszöntsétek egymást szent csókkal. Köszönt titeket Krisztus minden
gyülekezete. 17 Kérlek titeket, testvéreim, tartsátok szemmel azokat, akik
szakadásokat és botránkozásokat okoznak azzal, hogy az ellenkezőjét
tanítják annak, amit tanultatok. Térjetek ki előlük! 18 Mert az ilyenek
nem a mi Urunknak, Krisztusnak szolgálnak, hanem a saját hasuknak, és szép
szóval, ékesszólással megcsalják a jóhiszeműek szívét. 19 Hiszen a ti
engedelmességetek híre eljutott mindenkihez. Nektek tehát örülök. De szeretném,
ha bölcsek lennétek a jóra, és képtelenek a rosszra. 20 A békesség Istene pedig
összezúzza a Sátánt lábatok alatt hamarosan. A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme
legyen veletek! 21 Köszönt titeket munkatársam, Timóteus, valamint rokonaim:
Luciusz, Jázon és Szószipatrosz. 22 Köszöntelek titeket az Úrban én, Terciusz,
aki leírtam ezt a levelet. 23 Köszönt titeket Gájusz, aki vendéglátóm nekem és
az egész gyülekezetnek. Köszönt titeket Erásztosz, a város számvevője, és
Kvártusz testvérünk. ( 24 A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen
mindnyájatokkal!) 25 Akinek van hatalma arra, hogy megerősítsen titeket az
én evangéliumom és a Jézus Krisztusról szóló üzenet szerint - ama titok
kinyilatkoztatása folytán, amely örök időkön át kimondatlan maradt, 26 de
most nyilvánvalóvá lett, és az örök Isten rendelkezése szerint a próféták
írásai által tudtul adatott minden népnek, hogy eljussanak a hit
engedelmességére. 27 Az egyedül bölcs Istené a dicsőség, a Jézus Krisztus
által örökkön-örökké. Ámen.
1Kor 1
1 Pál, Krisztus
Jézusnak Isten akaratából elhívott apostola, és Szószthenész, a testvér, 2 az
Is 3 kegyelem néktek és békesség Istentől, a miAtyánktól és az Úr Jézus
Krisztustól. 4 Hálát adok értetek Istennek mindenkor, azért a kegyelemért,
amely nektek a Krisztus Jézusban adatott. 5 Mert a vele való közösségben
mindenben meggazdagodtatok, minden beszédben és minden ismeretben, 6 amint a
Krisztusról való bizonyságtétel megerősödött bennetek. 7 Azért nincs
hiányotok semmiféle kegyelmi ajándékban, miközben a mi Urunk Jézus Krisztus
megjelenését várjátok, 8 aki meg is erősít titeket mindvégig, hogy
feddhetetlenek legyetek a mi Urunk Jézus Krisztus napján. 9 Hű az Isten,
aki elhívott titeket az ő Fiával, Jézus Krisztussal, a mi Urunkkal való
közösségre. 10 A mi Urunk Jézus Krisztus nevére kérlek titeket testvéreim, hogy
mindnyájan egyféleképpen szóljatok, és ne legyenek közöttetek szakadások, hanem
ugyanazzal az érzéssel és ugyanazzal a meggyőződéssel igazodjatok egymáshoz.
11 Mert azt a hírt kaptam rólatok, testvéreim, Khloé embereitől, hogy
viszálykodások vannak közöttetek. 12 Úgy értem ezt, hogy mindenki így beszél
köztetek: ,,Én Pálé vagyok, én Apollósé, én Kéfásé, én pedig Krisztusé.'' 13
Hát részekre szakítható-e Krisztus? Talán Pál feszíttetett meg értetek, vagy
Pál nevére keresztelkedtetek meg? 14 Hálát adok Istennek, hogy senkit sem
kereszteltem meg közületek, csak Kriszpuszt és Gájuszt, 15 nehogy azt mondhassa
valaki, hogy az én nevemre keresztelkedtetek meg. 16 Igaz, megkereszteltem még
Sztefanász házanépét is, rajtuk kívül azonban nem tudom, hogy mást is
megkereszteltem volna. 17 Mert nem azért küldött engem Krisztus, hogy
kereszteljek, hanem hogy az evangéliumot hirdessem, de nem bölcselkedő
beszéddel, hogy a Krisztus keresztje el ne veszítse erejét. 18 Mert a
keresztről szóló beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de
nekünk, akik üdvözülünk, Istennek ereje. 19 Mert meg van írva: ,,Elvesztem a
bölcsek bölcsességét, és az értelmesek értelmét elvetem.'' 20 Hol a bölcs? Hol
az írástudó? Hol e világ vitázója? Nem tette-e bolondsággá Isten a világ
bölcsességét? 21 Mivel tehát a világ a saját bölcsessége útján nem ismerte meg
Istent a maga bölcsességében, tetszett Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága
által üdvözítse a hívőket. 22 És miközben a zsidók jelt kívánnak, a
görögök pedig bölcsességet keresnek, 23 mi a megfeszített Krisztust hirdetjük,
aki a zsidóknak ugyan megütközés, a pogányoknak pedig bolondság, 24 de maguknak
az elhívottaknak, zsidóknak és görögöknek egyaránt, az Isten ereje és az Isten
bölcsessége. 25 Mert az Isten ,,bolondsága'' bölcsebb az emberek
bölcsességénél, és az Isten ,,erőtlensége'' erősebb az emberek
erejénél.
26 Mert nézzétek csak
a ti elhivatásotokat, testvéreim; nem sokan vannak köztetek, akik emberi
megítélés szerint bölcsek, hatalmasok vagy előkelők. 27 Sőt
azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében bolondok, hogy
megszégyenítse a bölcseket, és azokat választotta ki az Isten, akik a világ
szemében erőtlenek, hogy megszégyenítse az erőseket: 28 és azokat
választotta ki az Isten, akik a világ szemében nem előkelők, sőt
lenézettek; és a semmiket, hogy semmikké tegye a valamiket; 29 hogy egyetlen
ember se dicsekedjék az Isten színe előtt. 30 Az ő munkája az, hogy
ti a Krisztus Jézusban vagytok. Őt tette nekünk Isten bölcsességgé,
igazsággá, megszentelődéssé és megváltássá, 31 hogy amint meg van írva:
,,Aki dicsekszik, az Úrral dicsekedjék.''
1Kor 2
1 Én is, amikor
megérkeztem hozzátok, testvéreim, nem úgy érkeztem, mint aki ékesszólás vagy
bölcsesség fölényével hirdeti nektek az Isten bizonyságtételét. 2 Mert úgy
határoztam, hogy nem tudok közöttetek másról, csak Jézus Krisztusról, róla is
mint a megfeszítettről. 3 És én erőtlenség, félelem és nagy rettegés
között jelentem meg nálatok. 4 Beszédem és igehirdetésem sem az emberi
bölcsesség megejtő szavaival hangzott hozzátok, hanem a Lélek bizonyító
erejével; 5 hogy hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Isten erején nyugodjék.
6 A tökéletesek között azonban mi is bölcsességet szólunk, de nem e világnak,
sem e világ múlandó fejedelmeinek bölcsességét, 7 hanem Isten titkos
bölcsességét szóljuk, azt az elrejtett bölcsességet, amelyet az Isten
öröktől fogva elrendelt a mi dicsőségünkre. 8 Ezt e világ fejedelmei
közül senki sem ismerte fel, mert ha felismerték volna, a dicsőség Urát
nem feszítették volna meg. 9 Hanem hirdetjük, amint meg van írva: ,,Amit szem
nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett'', azt készítette
el az Isten az őt szeretőknek. 10 Nekünk pedig kinyilatkoztatta Isten
a Lélek által; mert a Lélek mindent megvizsgál, még Isten mélységeit is. 11
Mert ki ismerheti meg az emberek közül azt, ami az emberben van? Egyedül az
emberi lélek, amely benne lakik. Ugyanígy azt sem ismerheti senki, ami Istenben
van, csak Isten Lelke. 12 Mi pedig nem a világ lelkét kaptuk, hanem az
Istenből való Lelket, hogy megismerjük mindazt, amit Isten ajándékozott
nekünk. 13 Ezeket hirdetjük is, de nem emberi bölcsességből tanult
szavakkal, hanem a Lélektől jött tanítással, a lelki dolgokat a lelki
embereknek magyarázva. 14 A nem lelki ember pedig nem fogadja el az Isten
Lelkének dolgait, mert ezeket bolondságnak tekinti, sőt megismerni sem
képes: mert csak lelki módon lehet azokat megítélni. 15 A lelki ember azonban
mindent megítél, de őt senki sem ítéli meg. 16 Mert ki ismerte meg úgy az
Úr gondolatát, hogy őt kioktathatná? Bennünk pedig Krisztus értelme van.
1Kor 3
1 Én tehát,
testvéreim, nem szólhattam hozzátok úgy, mint lelkiekhez, hanem csak úgy, mint
testiekhez, mint a Krisztusban kiskorúakhoz. 2 Tejjel tápláltalak titeket, nem
kemény eledellel, mert még nem bírtátok volna el. Sőt még most sem
bírjátok el, 3 mert még testiek vagytok. Amikor ugyanis irigység és
viszálykodás van közöttetek, nem testiek vagytok-e, és nem emberi módon
viselkedtek-e? 4 Ha az egyik ezt mondja: ,,Én Pálé vagyok'', a másik pedig azt:
,,Én Apollósé'', nem emberi módon beszéltek-e? 5 Hát ki az az Apollós, és ki az
a Pál? Szolgák csupán, akik által hívővé lettetek; mégpedig ki-ki úgy
szolgál, ahogy megadta neki az Úr. 6 Én ültettem, Apollós öntözte, de a
növekedést az Isten adta. 7 Úgyhogy az sem számít, aki ültet, az sem, aki
öntöz, hanem csak Isten, aki a növekedést adja. 8 Aki ültet, és aki öntöz:
egyek, és mindegyik majd a maga jutalmát kapja fáradozásához méltóan. 9 Mert mi
Isten munkatársai vagyunk, ti pedig Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok.
10 Az Istentől nekem adott kegyelem szerint, mint bölcs építőmester,
alapot vetettem, de más épít rá. Vigyázzon azonban mindenki, hogyan épít rá. 11
Mert más alapot senki sem vethet a meglevőn kívül, amely a Jézus Krisztus.
12 Azt pedig, hogy ki mit épít erre az alapra: aranyat, ezüstöt, drágakövet,
fát, szénát, szalmát; 13 az a nap fogja világossá tenni, mivel tűzben
jelenik meg, és akkor mindenkinek a munkája nyilvánvalóvá lesz; és hogy kinek
mit ér a munkája, azt a tűz fogja kipróbálni. 14 Ha valakinek a munkája,
amelyet ráépített, megmarad, jutalmat fog kapni; 15 de ha valakinek a munkája
megég, kárt vall. Ő maga megmenekül ugyan, de úgy, mint aki tűzön
ment át.
16 Nem tudjátok, hogy
ti Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke bennetek lakik? 17 Ha valaki az
Isten templomát megrontja, azt megrontja Isten, mert az Isten temploma szent,
és ez a templom ti vagytok.
18 Senki meg ne
csalja önmagát! Ha valaki bölcsnek gondolja magát közöttetek ebben a világban,
legyen bolonddá, hogy bölccsé lehessen. 19 E világ bölcsessége ugyanis
bolondság az Isten előtt. Mert meg van írva: ,,Megfogja a bölcseket
ravaszságukban'', 20 aztán ez is: ,,Az Úr tudja, hogy a bölcsek gondolatai
hiábavalók.'' 21 Azért senki ne dicsekedjék emberekkel, mert minden a tietek;
22 akár Pál, akár Apollós, akár Kéfás, akár a világ, akár az élet, akár a
halál, akár a jelenvalók, akár az eljövendők: minden a tietek. 23 Ti
viszont a Krisztuséi vagytok, Krisztus pedig Istené.
1Kor 4
1 Úgy tekintsen
minket minden ember, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak sáfárait. 2
Márpedig a sáfároktól elsősorban azt követelik, hogy mindegyikük
hűségesnek bizonyuljon. 3 Én pedig a legkevésbé sem törődöm azzal,
hogy ti hogyan ítélkeztek felettem, vagy más emberek hogyan ítélkeznek egy
napon; sőt magam sem ítélkezem önmagam felett. 4 Mert semmi vádat nem
tudok önmagamra mondani, de nem ez tesz igazzá, mert aki felettem ítélkezik, az
Úr az. 5 Egyáltalában ne ítéljetek azért addig, míg el nem jön az Úr. Ő
majd megvilágítja a sötétség titkait, és nyilvánvalóvá teszi a szívek
szándékait, és akkor mindenki Istentől kapja meg a dicséretet. 6
Mindezeket pedig, testvéreim, értetek alkalmaztam magamra és Apollósra, hogy a
mi példánkon tanuljátok meg: ahhoz tartsa magát az ember, ami meg van írva, és
senki se fuvalkodjék fel az egyik tanítóval dicsekedve a másik ellen. 7 Mert ki
tesz téged különbbé? Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig kaptad, mit dicsekszel,
mintha nem kaptad volna? 8 Ti már jóllaktatok, már meggazdagodtatok, nélkülünk
uralomra jutottatok; bár csakugyan uralomra is jutottatok volna, hogy veletek
együtt mi is uralkodhatnánk. 9 Mert úgy gondolom, hogy Isten minket,
apostolokat, utolsókul állított, mint akiket halálra szántak, mert
látványossággá lettünk a világnak, az angyaloknak és az embereknek. 10 Mi
bolondok vagyunk a Krisztusért, ti pedig okosak a Krisztusban, mi
erőtlenek, ti pedig erősek, ti megbecsültek, mi pedig megvetettek. 11
Mind ez ideig éhezünk és szomjazunk, ruhátlanok vagyunk, és bántalmakat
szenvedünk, otthontalanul bujdosunk, 12 és tulajdon kezünkkel dolgozva
fáradozunk. Amikor gyaláznak, áldást mondunk, amikor üldöznek, tűrünk, 13
amikor rágalmaznak, jó szóval válaszolunk; szinte a világ szemétjévé lettünk,
és mindenki söpredékévé mind ez ideig. 14 Nem azért írom ezeket, hogy
megszégyenítselek titeket, hanem azért, hogy intselek, mint szeretett
gyermekeimet. 15 Ha tanítómesteretek sok ezer volna is a Krisztusban, atyátok
azonban nincs sok: mert az evangélium által én vagyok a ti atyátok a Krisztus
Jézusban. 16 Kérlek tehát titeket: legyetek az én követőim. 17 Ezért
küldtem el hozzátok Timóteust, aki szeretett és hű gyermekem az Úrban, aki
emlékeztetni fog titeket arra: hogyan élek Krisztus Jézusban, és hogyan tanítok
minden gyülekezetben. 18 Egyesek azonban úgy felfuvalkodtak, mintha nem
készülnénk hozzátok. 19 Pedig ha az Úr akarja, hamarosan elmegyek, és meg fogom
ismerni a felfuvalkodottaknak nem a beszédét, hanem az erejét. 20 Mert nem beszédben
áll az Isten országa, hanem erőben. 21 Mit akartok? Bottal menjek
hozzátok, vagy szeretettel és szelíd lélekkel?
1Kor 5
1 Mindenfelé az a hír
járja, hogy paráznaság van közöttetek, mégpedig olyan, amilyen még a pogányok
között sem fordul elő; hogy tudniillik valaki apjának feleségével él. 2 Ti
pedig felfuvalkodtatok ahelyett, hogy inkább megszomorodtatok volna, és
eltávolítottátok volna közületek azt, aki ilyen dolgot cselekedett. 3 Mert én,
aki testben távol vagyok, de lélekben jelen, mint jelenlevő már ítéltem
afelett, aki így cselekedett. 4 Úgy ítéltem, hogy miután az Úr Jézus nevében
összegyűltünk, ti és az én lelkem, a mi Urunk Jézus hatalmával, 5 átadjuk
az ilyet a Sátánnak, teste pusztulására, hogy lelke üdvözüljön az Úrnak ama napján.
6 Nem jól dicsekedtek
ti. Hát nem tudjátok, hogy egy kicsiny kovász az egész tésztát megkeleszti? 7
Takarítsátok ki a régi kovászt, hogy új tésztává legyetek, hiszen ti
kovásztalanok vagytok, mert a mi húsvéti bárányunk, a Krisztus, már
megáldoztatott. 8 Azért ne régi kovásszal ünnepeljünk, se a rosszaság és
gonoszság kovászával, hanem a tisztaság és igazság kovásztalanságával.
9 Levelemben már
megírtam nektek, hogy nem szabad kapcsolatot tartani paráznákkal. 10 De nem
általában e világ paráznáival vagy nyerészkedőivel, harácsolóival vagy
bálványimádóival, hiszen akkor ki kellene mennetek a világból. 11 Most tehát
azt írom nektek, hogy ne éljetek közösségben azzal, akit bár testvérnek
neveznek, de parázna vagy nyerészkedő, bálványimádó vagy rágalmazó, részeges
vagy harácsoló. Az ilyennel még együtt se egyetek. 12 Mert mit tartozik rám,
hogy a kívül levők felett ítélkezzem? Nem a belül levők felett
ítélkeztek-e ti is? 13 A kívül levőket pedig Isten fogja megítélni.
Távolítsátok el azért a gonoszt magatok közül!
1Kor 6
1 Hogyan merészel
közületek valaki, akinek a másikkal peres ügye van, a hitetlenek, s nem a
szentek előtt törvénykezni? 2 Vagy nem tudjátok, hogy a szentek a világ
felett fognak ítélkezni? És ha ti ítélkeztek a világ felett, arra talán
méltatlanok vagytok, hogy jelentéktelen ügyekben ítélkezzetek? 3 Vagy nem
tudjátok, hogy angyalok fölött is ítélkezünk majd? Akkor mennyivel inkább
ítélkezhetünk a mindennapi élet dolgaiban! 4 Ha tehát hétköznapi ügyekben
pereskedtek, akkor azokat ültetitek a bírói székbe, akik semmit sem számítanak
a gyülekezet előtt? 5 Megszégyenítésül mondom nektek! Ennyire nincs
közöttetek egyetlen bölcs sem, aki igazságot tudna tenni testvérei között? 6
Sőt testvér a testvérrel pereskedik, méghozzá hitetlenek előtt.
7 Egyáltalán már az
is nagy gyarlóság bennetek, hogy pereskedtek egymással. Miért nem szenveditek
el inkább a sérelmet? Miért nem tűritek el inkább a kárt? 8 Sőt ti
okoztok sérelmet és kárt, mégpedig testvéreknek! 9 Vagy nem tudjátok, hogy
igazságtalanok nem örökölhetik Isten országát? Ne tévelyegjetek: sem paráznák,
sem bálványimádók, sem házasságtörők, sem bujálkodók, sem fajtalanok, 10
sem tolvajok, sem nyerészkedők, sem részegesek, sem rágalmazók, sem
harácsolók nem fogják örökölni Isten országát. 11 Pedig ilyenek voltak
közületek némelyek: de megmosattatok, megszentelődtetek, és meg is
igazultatok az Úr Jézus Krisztus nevében és a mi Istenünk Lelke által.
12 Minden szabad
nekem, de nem minden használ. Minden szabad nekem, de ne váljak semminek a
rabjává. 13 Az eledel a gyomorért van, a gyomor meg az eledelért, de Isten ezt
is, amazt is meg fogja semmisíteni. A test azonban nem a paráznaságért van,
hanem az Úrért, az Úr pedig a testért. 14 Isten ugyanis feltámasztotta az Urat,
és hatalmával minket is fel fog támasztani. 15 Vagy nem tudjátok, hogy a ti
testetek a Krisztus tagja? Most tehát azok, akik a Krisztus tagjai, parázna
nő tagjaivá legyenek? Szó sem lehet róla! 16 Vagy nem tudjátok, hogy aki
parázna nővel egyesül, egy testté lesz vele? Mert - amint az Írás mondja -
,,lesznek ketten egy testté.'' 17 Aki pedig az Úrral egyesül, egy Lélek
ővele. 18 Kerüljétek a paráznaságot! Minden más bűn, amit elkövet az
ember, kívül van a testén, de aki paráználkodik, a saját teste ellen vétkezik.
19 Vagy nem tudjátok, hogy testetek, amit Istentől kaptatok, a bennetek
levő Szentlélek temploma, és ezért nem a magatokéi vagytok? 20 Mert áron
vétettetek meg: dicsőítsétek tehát Istent testetekben.
1Kor 7
1 Amikről pedig
írtatok, azokra ezt válaszolom: jó a férfinak asszonyt nem érinteni. 2 A
paráznaság miatt azonban mindenkinek legyen saját felesége, és minden
asszonynak saját férje. 3 A férj teljesítse kötelességét felesége iránt,
hasonlóan a feleség is a férje iránt. 4 A feleség nem ura a maga testének,
hanem a férje; s ugyanúgy a férj sem ura a maga testének, hanem a felesége. 5
Ne fosszátok meg egymást magatoktól, legfeljebb közös megegyezéssel egy
időre, hogy szabaddá legyetek az imádkozásra, de azután legyetek ismét
együtt, nehogy megkísértsen a Sátán titeket azáltal, hogy képtelenek vagytok
magatokon uralkodni. 6 Ezt pedig kedvezésképpen mondom, nem parancsként. 7
Szeretném ugyanis, ha minden ember úgy volna, mint én magam is; viszont
mindenkinek saját kegyelmi ajándéka van Istentől: kinek így, kinek amúgy.
8 A nem házasoknak és
az özvegyeknek pedig ezt mondom: jó nekik, ha úgy maradnak, mint én is. 9 Ha
azonban nem tudják magukat megtartóztatni, házasodjanak meg, mert jobb
házasságban élni, mint égni. 10 A házasoknak pedig nem én parancsolom, hanem az
Úr, hogy az asszony ne váljon el a férjétől. 11 Ha azonban elválik,
maradjon házasság nélkül, vagy béküljön ki a férjével. A férfi se bocsássa el a
feleségét.
12 A többieknek pedig
én mondom, nem az Úr: ha egy testvérnek hitetlen felesége van, aki kész vele
élni, ne bocsással el. 13 És ha egy asszonynak hitetlen férje van, és ez kész
vele élni, ne hagyja el a férjét. 14 Mert a hitetlen férj meg van szentelve
hívő felesége által, a hitetlen feleség pedig hívő férje által;
különben gyermekeitek is tisztátalanok volnának, így azonban szentek. 15 Ha
pedig a hitetlen házastárs válni akar, váljék el, nincs szolgaság alá vetve a
hívő férj vagy a hívő feleség az ilyen esetekben. Mert arra hívott el
minket az Isten, hogy békességben éljünk. 16 Mert mit tudod te, asszony, vajon
megmentheted-e a férjedet? Vagy mit tudod te, férfi, vajon megmentheted-e a
feleségedet? 17 Egyébként mindenki éljen úgy, ahogy az Úr adta neki, ahogy az
Isten elhívta: így rendelkezem minden más gyülekezetben is. 18 Körülmetélten
hívatott el valaki? Ne tüntesse el. Körülmetéletlenül hívatott el valaki? Ne
metélkedjék körül. 19 A körülmetélkedés semmi, a körülmetéletlenség is semmi,
egyedül Isten parancsolatainak a megtartása fontos. 20 Mindenki maradjon abban
a hivatásban, amelyben elhívatott. 21 Rabszolgaként hívattál el? Ne törődj
vele. Ha viszont szabaddá lehetsz, inkább élj azzal! 22 Mert az Úrban elhívott
rabszolga az Úr felszabadítottja, hasonlóan a szabadként elhívott a Krisztus
rabszolgája. 23 Áron vétettetek meg: ne legyetek emberek rabszolgái. 24
Mindenki abban maradjon meg Isten előtt, testvéreim, amiben elhívatott. 25
A hajadonokról ugyan nincs rendelkezésem az Úrtól, de tanácsot adok úgy, mint
aki az Úr irgalma folytán hitelt érdemel. 26 Azt tartom tehát jónak a küszöbön
álló megpróbáltatások miatt, hogy jó az embernek úgy maradnia, amint van. 27
Feleséghez vagy kötve? Ne keress válást. Feleség nélkül vagy? Ne keress
feleséget. 28 De ha megnősülsz, nem vétkezel, és ha férjhez megy a
hajadon, nem vétkezik. Az ilyeneknek azonban gyötrelmük lesz a testben, én pedig
szeretnélek ettől megkímélni titeket. 29 Ezt pedig azért mondom,
testvéreim, mert a hátralevő idő rövidre szabott. Ezután tehát azok
is, akiknek van feleségük, úgy éljenek, mintha nem volna, 30 és akik sírnak,
mintha nem sírnának, akik pedig örülnek, mintha nem örülnének, akik vásárolnak
valamit, mintha nem volna az az övék, 31 és akik a világ javaival élnek, mintha
nem élnének vele, mert e világ ábrázata elmúlik. 32 Azt szeretném, hogy gond ne
terheljen titeket. Aki nőtlen, az az Úr dolgaival törődik: hogyan
legyen tetszésére az Úrnak. 33 Aki viszont megházasodott, az a világi dolgokkal
törődik: hogyan legyen tetszésére a feleségének; 34 ezért élete
megosztott. A nem férjes asszony és a hajadon az Úr dolgaival törődik,
hogy szent legyen testében is, lelkében is, aki pedig férjhez ment, a világi
dolgokkal törődik: hogyan legyen tetszésére a férjének. 35 Ezt pedig éppen
a ti javatokra mondom, nem azért, hogy tőrbe csaljalak, hanem hogy
feddhetetlenül élhessetek, és osztatlan szívvel ragaszkodjatok az Úrhoz.
36 Ha pedig valaki
azt gondolja, hogy tisztességtelenül bánik hajadon leányával, ha eljár felette
az idő, és mégis hajadon marad, tegye meg, amit akar, nem vétkezik: adja
férjhez. 37 Aki azonban szilárd elhatározásra jutott, és a szükség nem
kényszeríti, mert hatalma van saját kívánsága felett, és úgy döntött szívében,
hogy jegyesét megőrzi: jól teszi. 38 Azért, aki feleségül veszi jegyesét,
az is jól teszi, de aki nem veszi feleségül, még jobban teszi.
39 Az asszonyt
törvény köti, amíg él a férje, de ha a férje meghal, szabadon férjhez mehet
ahhoz, akihez akar, de csak az Úrban. 40 Az én véleményem szerint azonban
boldogabb lesz, ha úgy marad. Hiszem pedig, hogy bennem is az Isten Lelke van.
1Kor 8
1 Ami pedig a
bálványáldozati húst illeti, tudjuk, hogy mindnyájunknak van ismerete: az
ismeret felfuvalkodottá tesz, a szeretet pedig épít. 2 Ha valaki azt gondolja,
hogy ismer valamit, az még semmit sem ismert meg úgy, ahogyan ismerni kell. 3
De ha valaki szereti az Istent, azt már ismeri az Isten.
4 Ami tehát a bálványáldozati
hús evését illeti, tudjuk, hogy nincs bálvány a világon, és hogy Isten sincs
más, csak egy. 5 Mert ha vannak is úgynevezett istenek, akár az égben, akár a
földön, mint ahogyan sok isten és sok úr van, 6 nekünk mégis egyetlen Istenünk
az Atya, akitől van a mindenség, mi is őérte, és egyetlen Urunk a
Jézus Krisztus, aki által van a mindenség, mi is őáltala. 7 Viszont nem
mindenkiben van meg ez az ismeret, sőt némelyek a bálványimádás régi
szokása szerint a húst még mindig bálványáldozati húsként eszik, és
lelkiismeretük, mivel erőtlen, beszennyeződik.
8 Az étel pedig nem
változtat Istenhez való viszonyunkon; ha nem eszünk, nem lesz belőle
hátrányunk, és ha eszünk, abból sem lesz előnyünk. 9 De vigyázzatok,
nehogy ez a szabadságotok valamiképpen megütközést ne váltson ki az
erőtlenek között. 10 Mert ha valaki meglát téged, akinek ismereted van,
amint a bálványtemplomban asztalnál ülsz, vajon nem fog-e erőtlen
lelkiismerete felbátorodni arra, hogy ő is megegye a bálványáldozati húst?
11 És így ismereteddel vesztét okozod erőtlen testvérednek, akiért
Krisztus meghalt. 12 Így aztán amikor a testvérek ellen vétkeztek, és
erőtlen lelkiismeretüket megsértitek, Krisztus ellen vétkeztek. 13 Ezért
tehát, ha az étel megbotránkoztatja testvéremet, inkább nem eszem húst soha,
hogy őt meg ne botránkoztassam.
1Kor 9
1 Nem vagyok szabad?
Nem vagyok apostol? Nem láttam Jézust, a mi Urunkat? Nem az én munkám eredménye
vagytok-e ti az Úrban? 2 Ha másoknak nem volnék is apostola, nektek bizony az
vagyok, mert apostolságom pecsétje ti vagytok az Úrban.
3 Ez az én
védekezésem azokkal szemben, akik engem bírálgatnak. 4 Vajon nincs-e
szabadságunk arra, hogy együnk és igyunk? 5 Nincs-e szabadságunk arra, hogy
keresztyén feleségünket magunkkal vigyük, mint a többi apostol, meg az Úr
testvérei és Kéfás? 6 Vagy csak nekem és Barnabásnak nincs szabadságunk arra,
hogy ne dolgozzunk? 7 Ki katonáskodott valaha is a saját zsoldján? Ki ültet
szőlőt úgy, hogy nem eszik a termésből? Vagy ki az, aki nyájat
legeltet, és nem iszik a nyáj tejéből? 8 Vajon csak emberi módon mondom-e
ezeket, vagy nem ugyanezt mondja-e a törvény is? 9 Mert Mózes törvényében meg
van írva: ,,A nyomtató ökör száját ne kösd be.'' Vajon az ökörről
gondoskodik-e így az Isten? 10 Nem teljes egészében értünk mondja ezt? Bizony,
értünk íratott meg, hogy aki szánt, reménységgel kell szántania, és aki csépel,
azzal a reménységgel csépeljen, hogy részesedik a termésből.
11 Ha mi nektek a
lelki javakat vetettük, nagy dolog-e az, ha földi javaitokból fogunk aratni? 12
Ha mások részesedhetnek ezekből, miért nem inkább mi? De mi nem éltünk
ezzel a szabadsággal, hanem mindent elviselünk, hogy semmi akadályt ne
gördítsünk a Krisztus evangéliuma elé. 13 Nem tudjátok, hogy akik a templomi
szolgálatokat végzik, a szenthelyből származó eledellel élnek, és akik az
oltár körül forgolódnak, az oltárra vitt adományokból részesednek? 14 Így
rendelte az Úr is, hogy akik az evangéliumot hirdetik, az evangéliumból
éljenek.
15 Én azonban ezek
közül egyikkel sem éltem. De nem azért írtam nektek ezeket, hogy velem is így
történjék ezután, mert jobb meghalnom, minthogy valaki dicsekedésemet
félremagyarázza. 16 Mert ha az evangéliumot hirdetem, azzal nincs mit
dicsekednem, mivel kényszer nehezedik rám. Jaj nekem ugyanis, ha nem hirdetem
az evangéliumot! 17 Mert ha önként teszem ezt, jutalmat kapok, ha pedig nem
önként, sáfársággal vagyok megbízva. 18 Mi tehát a jutalmam? Az, hogy
prédikálásommal ingyenessé teszem a Krisztus evangéliumát anélkül, hogy élnék
az evangélium hirdetésével együtt járó szabadságommal. 19 Mert bár én
mindenkivel szemben szabad vagyok, magamat mégis mindenkinek szolgájává tettem,
hogy minél többeket megnyerjek. 20 A zsidóknak olyanná lettem, mint aki zsidó,
hogy megnyerjem a zsidókat; a törvény uralma alatt levőknek, mint a törvény
uralma alatt levő - pedig én magam nem vagyok a törvény uralma alatt -
hogy megnyerjem a törvény uralma alatt levőket. 21 A törvény nélkülieknek
törvény nélkülivé lettem - pedig nem vagyok Isten törvénye nélkül, hanem
Krisztus törvénye szerint élek - hogy megnyerjem a törvény nélkülieket. 22 Az
erőtleneknek erőtlenné lettem, hogy megnyerjem az erőtleneket:
mindenkinek mindenné lettem, hogy mindenképpen megmentsek némelyeket. 23
Mindezt pedig az evangéliumért teszem, hogy én is részestárs legyek abban. 24
Nem tudjátok-e, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de
csak egy nyeri el a versenydíjat? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek. 25 Aki pedig
versenyben vesz részt, mindenben önmegtartoztató: azok azért, hogy elhervadó
koszorút nyerjenek, mi pedig azért, hogy hervadhatatlant. 26 Én tehát úgy
futok, mint aki előtt nem bizonytalan a cél, úgy öklözök, mint aki nem a
levegőbe vág, 27 hanem megsanyargatom és szolgává teszem a testemet, hogy
amíg másoknak prédikálok, magam ne legyek alkalmatlanná a küzdelemre.
1Kor 10
1 Nem szeretném, ha
nem tudnátok, testvéreim, hogy atyáink mindnyájan a felhő alatt voltak, és
mindnyájan a tengeren mentek át, 2 és mindnyájan megkeresztelkedtek Mózesre a
felhőben és a tengerben. 3 Mindnyájan ugyanazt a lelki eledelt ették, 4 és
mindnyájan ugyanazt a lelki italt itták, mert a lelki kősziklából ittak,
amely velük ment. Az a kőszikla pedig a Krisztus volt. 5 De többségükben
nem lelte kedvét az Isten, úgyhogy elhullottak a pusztában. 6 Mindez példává lett
a számunkra, hogy ne kívánjunk gonosz dolgokat, amint ők kívántak. 7
Bálványimádók se legyetek, mint közülük némelyek, amint meg van írva: ,,Leült a
nép enni, inni, és felkelt játszani.'' 8 De ne is paráználkodjunk, mint ahogy
közülük némelyek paráználkodtak, és elestek egyetlen napon huszonháromezren. 9
Krisztust se kísértsük, ahogyan közülük némelyek kísértették, és elpusztultak a
kígyóktól. 10 De ne is zúgolódjatok, mint ahogyan közülük némelyek zúgolódtak,
és elveszítette őket a pusztító angyal. 11 Mindez pedig példaképpen
történt velük, figyelmeztetésül íratott meg nekünk, akik az utolsó időkben
élünk. 12 Aki tehát azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék! 13
Emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Isten pedig
hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a
kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok
azt viselni. 14 Ezért, szeretteim, kerüljétek a bálványimádást! 15 Úgy beszélek
hozzátok, mint értelmes emberekhez: ítéljétek meg magatok, amit mondok. 16 Az
áldás pohara, amelyet megáldunk, nem a Krisztus vérével való közösségünk-e? A
kenyér, amelyet megtörünk, nem a Krisztus testével való közösségünk-e? 17 Mert
egy a kenyér, egy test vagyunk mindannyian, akik az egy kenyérből
részesedünk. 18 Nézzétek a test szerinti Izráelt! Akik az áldozatokat eszik,
nincsenek-e közösségben az oltárral? 19 De mit mondok ezzel? Talán azt, hogy a
bálványáldozat vagy a bálvány ér valamit? 20 Sőt inkább azt, hogy amit a
pogányok áldoznak, azt ördögöknek áldozzák és nem Istennek: azt pedig nem
szeretném, ha ti az ördögökkel lennétek közösségben. 21 Nem ihattok az Úr
poharából is, meg az ördögök poharából is, nem lehettek részesei az Úr
asztalának is, meg az ördögök asztalának is. 22 Vagy haragra ingereljük az
Urat? Talán erősebbek vagyunk nála?
23 Minden szabad, de
nem minden használ. Minden szabad, de nem minden épít. 24 Ne keresse senki a
maga javát, hanem a másét. 25 Mindazt, amit a húspiacon árulnak, megehetitek,
ne kérdezgessetek semmit lelkiismereti okokból, 26 mert ,,az Úré a föld és
annak teljessége''. 27 Ha meghív titeket a hitetlenek közül valaki, és el
akartok menni, mindent megehettek, amit elétek tesznek; ne kérdezgessetek
semmit lelkiismereti okokból. 28 De ha valaki azt mondja nektek: ,,Ez
bálványáldozati hús'', ne egyétek meg: amiatt, aki erre figyelmeztetett, és a
lelkiismeret miatt. 29 Lelkiismeretről beszélek, de nem a sajátunkról,
hanem a másikéról. Mert miért vádolja az én szabadságomat a másik
lelkiismerete? 30 Ha én hálával eszem, miért kárhoztatnának engem azért, amiért
én hálát adok?
31 Akár esztek tehát,
akár isztok, bármi mást cselekesztek, mindent Isten dicsőségére tegyetek!
32 Megütközésre ne adjatok okot sem a zsidóknak, sem a görögöknek, sem az Isten
egyházának; 33 mint ahogyan én is mindenben mindenkinek igyekszem kedvére
lenni, nem a magam hasznát keresve, hanem a többiekét, hogy üdvözüljenek.
1Kor 11
1 Legyetek a
követőim, mint én is követője vagyok a Krisztusnak. 2 Dicsérlek
titeket, hogy emlékeztek minden tanításomra, és úgy tartjátok meg a
hagyományokat, ahogyan átadtam nektek. 3 Szeretném, ha tudnátok, hogy minden
férfinak feje a Krisztus, az asszony feje a férfi, a Krisztus feje pedig az
Isten. 4 Minden férfi, aki fedett fővel imádkozik vagy prófétál, szégyent
hoz a fejére. 5 De minden asszony, aki fedetlen fővel imádkozik vagy
prófétál, szintén szégyent hoz a fejére, mert ugyanolyan, mintha megnyírták
volna. 6 Mert ha az asszony nem fedi be a fejét, akkor vágassa le a haját, ha
pedig szégyen az asszonyra hajának levágása vagy leborotválása, akkor fedje be
a fejét.
7 Mert a férfinak nem
kell befednie a fejét, mivel ő az Isten képe és dicsősége, az asszony
ellenben a férfi dicsősége. 8 Mert nem a férfi van az asszonyból, hanem az
asszony a férfiból. 9 Mert nem is a férfi teremtetett az asszonyért, hanem az
asszony a férfiért. 10 Ezért tehát kötelessége az asszonynak, hogy méltóságának
jelét viselje a fején, az angyalok miatt is.
11 De az Úrban nincs
asszony férfi nélkül, sem férfi asszony nélkül. 12 Mert ahogyan az asszony a
férfiból van, úgy a férfi is az asszony által van, mindkettő pedig
Istentől van. 13 Ítéljétek meg magatokban: illik-e az asszonynak fedetlen
fővel imádkozni az Istenhez? 14 Vajon maga a természet is nem arra tanít-e
titeket, hogy szégyen, ha a férfi megnöveszti a haját, 15 az asszonynak
ellenben ékesség, ha megnöveszti a haját, mert neki fátyolként adatott a haj.
16 Ha pedig valaki ebben a dologban vitatkozni akar: nekünk nincsen ilyen
szokásunk, sem Isten gyülekezeteinek. 17 Amikor a következőkre rátérek, nem
dicsérhetlek titeket, mivel nem javatokra, hanem károtokra jöttök össze. 18
Mert először is azt hallom, hogy amikor összejöttök a gyülekezetben,
szakadások vannak közöttetek, és ezt részben el is hiszem. 19 Mert szükséges,
hogy legyen közöttetek szakadás is, hogy a kipróbáltak nyilvánvalókká legyenek
közöttetek. 20 Amikor tehát összejöttök egy helyre, nem lehet úrvacsorával
élni, 21 mert az evésnél mindenki a saját vacsoráját veszi elő, és az
egyik éhezik, a másik pedig megrészegedik. 22 Hát nincsen házatok, hogy ott
egyetek és igyatok? Vagy megvetitek az Isten gyülekezetét, és megszégyenítitek
azokat, akiknek nincsen? Mit mondjak erre? Dicsérjelek ezért titeket? Nem
dicsérlek.
23 Mert én az Úrtól
vettem, amit át is adtam néktek, hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, amelyen
elárultatott, vette a kenyeret, 24 és hálát adva megtörte, és ezt mondotta:
,,Vegyétek, egyétek, ez az én testem, amely tiérettetek megtöretik, ezt
cselekedjétek az én emlékezetemre.'' 25 Hasonlóképpen vette a poharat is,
miután vacsoráltak, és ezt mondta: ,,E pohár amaz új szövetség az én vérem
által, ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre.'' 26
Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret, és isszátok e poharat, az Úrnak halálát
hirdessétek, amíg eljön.
27 Azért, aki
méltatlanul eszi az Úr kenyerét, vagy issza az Úr poharát, vétkezik az Úr teste
és vére ellen. 28 Vizsgálja meg azért az ember önmagát, és úgy egyék abból a
kenyérből, és úgy igyék abból a pohárból. 29 Mert aki úgy eszik és iszik,
hogy nem becsüli meg az Úrnak testét, ítéletet eszik és iszik önmagának. 30
Ezért erőtlenek és betegek közöttetek sokan, és ezért halnak meg számosan.
31 Mert ha mi magunk ítélnénk meg önmagunkat, nem esnénk ítélet alá. 32 De
amikor az Úr ítél minket, akkor nevel, hogy a világgal együtt el ne vesszünk.
33 Azért tehát, testvéreim, ha evésre egybegyűltök, várjátok meg egymást.
34 És ha valaki éhes, otthon egyék, hogy ne ítéletre jöjjetek össze. A
többiről majd akkor rendelkezem, ha hozzátok érkezem.
1Kor 12
1 A lelki ajándékokra
nézve pedig, testvéreim, nem szeretném, ha tudatlanok lennétek. 2 Tudjátok,
hogy amikor pogányok voltatok, ellenállhatatlanul vitt és sodort valami
benneteket a néma bálványokhoz. 3 Ezért tudtotokra adom, hogy senki sem mondja:
,,Jézus átkozott'', aki Isten Lelke által szól; és senki sem mondhatja: ,,Jézus
Úr'', csakis a Szentlélek által.
4 A kegyelmi
ajándékok között ugyan különbségek vannak, de a Lélek ugyanaz. 5 Különbségek
vannak a szolgálatokban is, de az Úr ugyanaz. 6 És különbségek vannak az isteni
erő megnyilvánulásaiban is, de Isten, aki mindezt véghezviszi mindenkiben,
ugyanaz. 7 A Lélek megnyilvánulása pedig mindenkinek azért adatik, hogy
használjon vele. 8 Mert némelyik a Lélek által a bölcsesség igéjét kapta, a
másik az ismeret igéjét, ugyanazon Lélek által. 9 Egyik ugyanattól a Lé l
ektől a hitet, a másik ugyanazon Lélek által a gyógyítások kegyelmi
ajándékait. 10 Van, aki az isteni erők munkáit vagy a prófétálást kapta;
van, aki lelkek megkülönböztetését, a nyelveken való szólást, vagy pedig a
nyelveken való szólás magyarázását kapta. 11 De mindezt egy és ugyanaz a Lélek
munkálja, aki úgy osztja szét kinek-kinek ajándékát, amint akarja. 12 Mert
ahogyan a test egy, bár sok tagja van, de a test valamennyi tagja, noha sokan
vannak, mégis egy test, ugyanúgy a Krisztus is. 13 Hiszen egy Lélek által mi is
mindnyájan egy testté kereszteltettünk, akár zsidók, akár görögök, akár
rabszolgák, akár szabadok, és mindnyájan egy Lélekkel itattattunk meg. 14 Mert
a test sem egy tagból áll, hanem sokból. 15 Ha ezt mondaná a láb: ,,Mivel nem
vagyok kéz, nem vagyok a test része'', vajon azért nem a test része-e? 16 És ha
ezt mondaná a fül: ,,Mivel nem vagyok szem, nem vagyok a test része'', vajon
azért nem a test része-e? 17 Ha a test csupa szem, hol lenne a hallás? Ha az egész
test hallás, hol lenne a szaglás? 18 Márpedig az Isten rendezte el a tagokat a
testben, egyenként mindegyiket, ahogyan akarta. 19 Ha pedig valamennyi egy tag
volna, hol volna a test? 20 Így bár sok a tag, mégis egy a test. 21 Nem
mondhatja a szem a kéznek: ,,Nincs rád szükségem'', vagy a fej a lábaknak:
,,Nincs rátok szükségem!'' 22 Ellenkezőleg: a test gyengébbnek látszó
részei nagyonis szükségesek, 23 és amelyeket a test tisztességtelen részeinek
tartunk, azokat nagyobb tisztességgel vesszük körül, és amelyek ékesség nélkül
valók, azok nagyobb megbecsülésben részesülnek: 24 az ékeseknek azonban nincs
erre szükségük. Isten szerkesztette így a testet egybe: az alacsonyabb
rendűnek nagyobb tisztességet adva, 25 hogy ne legyen meghasonlás a
testben, hanem kölcsönösen gondoskodjanak egymásról a tagok. 26 És így ha
szenved az egyik tag, vele együtt szenved valamennyi, ha dicsőségben
részesül az egyik tag, vele együtt örül valamennyi. 27 Ti pedig Krisztus teste
vagytok, és egyenként annak tagjai.
28 Ezek közül pedig
némelyeket először apostolokká rendelt az Isten az egyházban, másodszor
prófétákká, harmadszor tanítókká. Azután adott csodatevő erőket,
kegyelmi ajándékokat: gyógyításra, gyámolításra, vezetésre, különféle nyelveken
szólásra. 29 Mindnyájan apostolok? Mindnyájan próféták? Mindnyájan tanítók?
Mindenkiben van csodatevő erő? 30 Mindenki rendelkezik a gyógyítás
kegyelmi ajándékával? Mindnyájan szólnak nyelveken? Mindnyájan meg tudják azt
magyarázni?
31 De törekedjetek a
fontosabb kegyelmi ajándékokra. Ezen felül megmutatom nektek a legkiválóbb
utat.
1Kor 13
1 Ha emberek vagy
angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedig nincs bennem, olyanná lettem, mint a
zengő érc vagy pengőcimbalom. 2 És ha prófétálni is tudok, ha minden
titkot ismerek is, és minden bölcsességnek birtokában vagyok, és ha teljes
hitem van is, úgyhogy hegyeket mozdíthatok el, szeretet pedig nincs bennem:
semmi vagyok. 3 És ha szétosztom az egész vagyonomat, és testem tűzhalálra
szánom, szeretet pedig nincs bennem: semmi hasznom abból. 4 A szeretet
türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem
fuvalkodik fel. 5 Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed
haragra, nem rója fel a rosszat. 6 Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az
igazsággal. 7 Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr.
8 A szeretet soha el nem múlik. De legyen bár prófétálás: el fog töröltetni;
legyen nyelveken való szólás: meg fog szűnni; legyen ismeret: el fog
töröltetni. 9 Mert töredékes az ismeretünk és töredékes a prófétálásunk. 10
Amikor pedig eljön a tökéletes, eltöröltetik a töredékes. 11 Amikor gyermek
voltam, úgy szóltam, mint gyermek, úgy éreztem, mint gyermek, úgy gondolkoztam,
mint gyermek; amikor pedig férfivá lettem, elhagytam a gyermeki dolgokat. 12
Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most
töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is
megismert az Isten. 13 Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e
három; ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet.
1Kor 14
1 Törekedjetek a
szeretetre, buzgón kérjétek a lelki ajándékokat, de leginkább azt, hogy
prófétáljatok. 2 Mert aki nyelveken szól, nem emberekhez szól, hanem Istenhez.
Nem is érti meg őt senki, mert a Lélek által szól titkokat. 3 Aki pedig
prófétál, emberekhez szól, és ezzel épít, bátorít, vigasztal. 4 Aki nyelveken
szól, önmagát építi, aki pedig prófétál, a gyülekezetet építi. 5 Szeretném
ugyan, ha mindnyájan szólnátok nyelveken, de még inkább, ha prófétálnátok; mert
nagyobb az, aki prófétál, mint az, aki nyelveken szól, kivéve, ha meg is
magyarázza, hogy a gyülekezet is épüljön belőle.
6 Ha pedig,
testvéreim, elmegyek hozzátok, és nyelveken szólok, mit használok nektek, ha
nem szólok hozzátok egyúttal kinyilatkoztatásban vagy ismeretben, prófétálásban
vagy tanításban? 7 Az élettelen hangszerek, akár fuvola, akár lant, ha nem
adnak különböző hangokat, hogyan ismerjük fel, amit a fuvolán vagy a
lanton játszanak? 8 Ha pedig a trombita bizonytalan hangot ad, ki fog a harcra
készülni? 9 Így van veletek is, amikor nyelveken szóltok: ha nem szóltok
világosan, hogyan fogják megérteni, amit beszéltek? Csak a levegőbe fogtok
beszélni. 10 Ki tudja, hányféle nyelv van ezen a világon, és egyik sem
értelmetlen. 11 Ha tehát nem ismerem a nyelvet, a beszélőnek idegen
maradok, és a beszélő is idegen lesz nekem. 12 Ezért ti is, mivel
rajongtok a lelki ajándékokért, arra igyekezzetek, hogy gazdagodásotok a
gyülekezet építését szolgálja. 13 Ezért aki nyelveken szól, imádkozzék azért,
hogy magyarázatot is tudjon adni. 14 Mert ha nyelveken szólva imádkozom, a
lelkem ugyan imádkozik, de az értelmemet nem használom. 15 Hogyan is van tehát
ez a dolog? Imádkozom lélekkel, de imádkozom értelemmel is, dicséretet éneklek
lélekkel, de dicséretet éneklek értelemmel is. 16 Mert ha csak lélekkel mondasz
dicséretet, akkor aki az avatatlanok helyét foglalja el, hogyan fog áment
mondani a te hálaadásodra, amikor nem is tudja, mit beszélsz? 17 Mert te ugyan
szépen adsz hálát, de a másik nem épül belőle. 18 Hálát adok az Istennek,
hogy mindnyájatoknál jobban tudok nyelveken szólni, 19 de a gyülekezetben
inkább akarok öt szót kimondani értelemmel, hogy másokat is tanítsak, mintsem
tízezer szót nyelveken.
20 Testvéreim, ne
legyetek gyermekek a gondolkozásban, hanem a rosszban legyetek kiskorúak, a
gondolkozásban ellenben érettek legyetek. 21 A törvényben meg van írva:
,,Idegen nyelveken és idegenek ajkával fogok szólni ehhez a néphez, és így sem
hallgatnak rám'', ezt mondja az Úr. 22 Úgyhogy a nyelveken való szólás jel, de
nem a hivőknek, hanem a hitetleneknek, a prófétálás pedig nem a
hitetleneknek, hanem a hivőknek szól.
23 Ha tehát összejön
az egész gyülekezet, és mindnyájan nyelveken szólnak, és közben bemennek oda az
avatatlanok vagy a hitetlenek, nem azt fogják-e mondani, hogy őrjöngtök?
24 De ha valamennyien prófétálnak, és bemegy egy hitetlen vagy be nem avatott,
annak mindenki a lelkére beszél, azt mindenki megvizsgálja, 25 és így szívének
titkai nyilvánvalóvá lesznek, úgyhogy arcra borulva imádja az Istent, és hirdeti,
hogy az Isten valóban közöttetek van. 26 Mi következik mindezekből,
testvéreim? Amikor összejöttök, kinek-kinek van zsoltára, tanítása,
kinyilatkoztatása, nyelveken szólása, magyarázata: minden épüléseteket
szolgálja! 27 Ha nyelveken szól is valaki, ketten vagy legfeljebb hárman
szóljanak, mégpedig egymás után; egy valaki pedig magyarázza meg. 28 Ha pedig
nincs magyarázó, hallgasson a gyülekezetben, csak önmagához szóljon és az
Istenhez. 29 A próféták pedig ketten vagy hárman szóljanak, a többiek pedig ítéljék
meg. 30 De ha közben az ott ülők közül egy másik kap kinyilatkoztatást, az
előző hallgasson el. 31 Mert egyenként mindnyájan prófétálhattok,
hogy mindenki tanuljon, és mindenki bátorítást kapjon. 32 A prófétákban
lévő lélek pedig alárendeli magát a prófétáknak. 33 Mert Isten nem a
zűrzavarnak, hanem a békességnek Istene. Mint ahogyan ez a szentek
valamennyi gyülekezetében történik, 34 az asszonyok hallgassanak a
gyülekezetekben, mert nincs megengedve nekik, hogy beszéljenek, hanem
engedelmeskedjenek, ahogyan a törvény is mondja. 35 Ha pedig meg akarnak tudni
valamit, otthon kérdezzék meg a férjüket, mert illetlen az asszonynak a
gyülekezetben beszélnie. 36 Vajon tőletek indult ki az Isten igéje, vagy
egyedül hozzátok jutott el? 37 Ha valaki azt tartja magáról, hogy próféta vagy
Lélektől megragadott ember, tudja meg, hogy amit nektek írok, az az Úr
parancsolata. 38 És ha valaki ezt nem ismeri el, ne ismertessék el. 39 Ezért,
testvéreim, törekedjetek a prófétálásra, de a nyelveken való szólást se akadályozzátok.
40 Azonban minden illendően és rendben történjék.
1Kor 15
1 Eszetekbe juttatom,
testvéreim, az evangéliumot, amelyet hirdettem nektek, amelyet be is
fogadtatok, amelyben meg is maradtatok. 2 Általa üdvözültök is, ha megtartjátok
úgy, ahogy én hirdettem is nektek, hacsak nem elhamarkodottan lettetek
hivőkké. 3 Mert én elsősorban azt adtam át nektek, amit én magam is
kaptam; hogy tudniillik Krisztus meghalt a mi bűneinkért az Írások
szerint. 4 Eltemették, és - ugyancsak az Írások szerint - feltámadt a harmadik
napon, 5 és megjelent Kéfásnak, majd a tizenkettőnek. 6 Azután megjelent
több, mint ötszáz testvérnek egyszerre, akik közül a legtöbben még mindig
élnek, néhányan azonban elhunytak. 7 Azután megjelent Jakabnak, majd valamennyi
apostolnak. 8 Legutoljára pedig, mint egy torzszülöttnek, megjelent nekem is. 9
Mert én a legkisebb vagyok az apostolok között, aki arra sem vagyok méltó, hogy
apostolnak neveztessem, mert üldöztem Isten egyházát. 10 De Isten
kegyelméből vagyok, ami vagyok, és hozzám való kegyelme nem lett
hiábavaló, sőt többet fáradoztam, mint ők mindnyájan; de nem én,
hanem az Istennek velem való kegyelme. 11 Azért akár én, akár ők: így
prédikálunk, és ti így lettetek hívőkké. 12 Ha pedig Krisztusról azt
hirdetjük, hogy feltámadt a halottak közül, hogyan mondhatják közületek
némelyek, hogy nincs halottak feltámadása? 13 Hiszen ha nincs a halottak
feltámadása, akkor Krisztus sem támadt fel. 14 Ha pedig Krisztus nem támadt
fel, akkor hiábavaló a mi igehirdetésünk, de hiábavaló a ti hitetek is. 15
Sőt Isten hamis tanúinak is bizonyulunk, mert akkor Istennel szemben arról
tanúskodtunk, hogy feltámasztotta a Krisztust, akit azonban nem támasztott fel,
ha csakugyan nem támadnak fel a halottak. 16 Mert ha a halottak nem támadnak
fel, Krisztus sem támadt fel. 17 Ha pedig Krisztus nem támadt fel, semmit sem
ér a ti hitetek, még bűneitekben vagytok. 18 Sőt akkor azok is
elvesztek, akik Krisztusban hunytak el. 19 Ha csak ebben az életben
reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk.
20 Ámde Krisztus
feltámadt a halottak közül, mint az elhunytak zsengéje. 21 Mert ember által van
a halál, ember által van a halottak feltámadása is. 22 Mert ahogyan Ádámban
mindnyájan meghalnak, úgy a Krisztusban is mindnyájan életre kelnek. 23
Mindenki a maga rendje szerint: első zsengeként támadt fel Krisztus ,
azután az ő eljövetelekor következnek azok, akik a Krisztuséi. 24 Azután
jön a vég, amikor átadja az az uralmat Istennek és Atyának, amikor eltöröl
minden fejedelemséget, minden hatalmat és erőt. 25 Mert addig kell
uralkodnia, míg lába alá nem veti valamennyi ellenségét. 26 Mint utolsó
ellenség töröltetik el a halál. 27 Mert Isten mindent az ő lába alá
vetett. Amikor pedig azt mondja, hogy minden alá van vetve, nyilvánvaló, hogy
annak kivételével, aki neki alávetett mindent. 28 Amikor pedig majd
alávettetett neki minden, akkor maga a Fiú is aláveti magát annak, aki
alávetett neki mindent, hogy Isten legyen minden mindenekben.
29 Különben mi
értelme van annak, hogy a halottakért megkeresztelkednek? Ha a halottak
egyáltalán nem támadnak fel, miért keresztelkednek meg értük? 30 Miért
vállalunk veszedelmet mi is minden percben? 31 Naponként a halállal nézünk
szembe, oly igaz ez, testvéreim, mint a veletek való dicsekvésem a Krisztus
Jézusban, a mi Urunkban. 32 Ha csak emberi módon küzdöttem a vadállatokkal
Efezusban, mi hasznom belőle? Ha a halottak nem támadnak fel, akkor
,,együnk és igyunk, mert holnap úgyis meghalunk''. 33 Ne tévelyegjetek: ,,A jó
erkölcsöt megrontja a rossz társaság!'' 34 Legyetek valóban józanok, és ne
vétkezzetek, mert némelyek nem ismerik az Istent: megszégyenítésetekre mondom
ezt. 35 De megkérdezhetné valaki: hogyan támadnak fel a halottak? Milyen
testben jelennek meg? 36 Esztelen! Amit vetsz, nem kel életre, míg előbb
el nem rothad, 37 és amit elvetsz, azzal nem a leendő testet veted el,
hanem csak a magot, talán búzáét vagy valami másét. 38 De Isten olyan testet ad
annak, amilyet elhatározott, mégpedig minden egyes magnak a neki megfelelő
testet. 39 Nem minden test egyforma, hanem más az embereké, más az állatoké,
más a madaraké, és más a halaké. 40 Vannak mennyei testek, és vannak földi
testek, de más a mennyeiek fényessége, és más a földieké. 41 Más a nap
fényessége, más a hold fényessége, és más a csillagok fényessége: mert egyik
csillag fényességben különbözik a másik csillagtól. 42 Így van a halottak
feltámadása is. Elvettetik romlandóságban, feltámasztatik romolhatatlanságban;
43 elvettetik gyalázatban, feltámasztatik dicsőségben; elvettetik
erőtlenségben, feltámasztatik erőben. 44 Elvettetik érzéki test,
feltámasztatik lelki test. Ha van érzéki test, van lelki test is. 45 Így is van
megírva: ,,Az első ember, Ádám, élőlénnyé lett, az utolsó Ádám pedig
megelevenítő Lélekké.'' 46 De nem a lelki az első, hanem a földi,
azután a lelki. 47 Az első ember földből, porból való, a második
ember mennyből való. 48 Amilyen a földből való, olyanok a földiek is,
és amilyen a mennyből való, olyanok a mennyeiek is. 49 És amint viseltük a
földinek a képét, úgy fogjuk viselni a mennyeinek a képét is.
50 Azt pedig állítom,
testvéreim, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, a romlandóság nem
örökli a romolhatatlanságot. 51 Íme, titkot mondok nektek: nem fogunk ugyan
mindnyájan elhunyni, de mindnyájan el fogunk változni. 52 Hirtelen egy szempillantás
alatt, az utolsó harsonaszóra; mert meg fog szólalni a harsona, és a halottak
feltámadnak romolhatatlanságban, mi pedig elváltozunk. 53 Mert e romlandó
testnek romolhatatlanságba kell öltöznie, és e halandónak halhatatlanságba.
54 Amikor pedig ( ez
a romlandó romolhatatlanságba öltözik, és)
e z a halandó halhatatlanságba öltözik, akkor teljesül be, ami meg van
írva: ,,Teljes a diadal a halál fölött! 55 Halál, hol a te diadalod? Halál, hol
a te fullánkod?'' 56 A halál fullánkja a bűn, a bűn ereje pedig a
törvény. 57 De hála az Istennek, aki a diadalt adja nekünk a mi Urunk Jézus
Krisztus által!
58 Ezért, szeretett
testvéreim, legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, buzgólkodjatok mindenkor az
Úr munkájában, hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban.
1Kor 16
1 Ami a szentek
javára folyó gyűjtést illeti, ti is úgy cselekedjetek, ahogyan azt Galácia
gyülekezeteinek rendeltem. 2 A hét első napján mindegyikőtök tegye
félre és gyűjtse össze azt, ami telik tőle, nehogy akkor történjék a
gyűjtés, amikor odamegyek. 3 Amikor pedig megérkezem, azokat, akiket ti
alkalmasnak találtok, elküldöm ajánlólevéllel, hogy adományotokat elvigyék
Jeruzsálembe. 4 Ha pedig érdemes lesz, hogy én is elmenjek, velem együtt fognak
jönni. 5 Hozzátok pedig akkor megyek, ha végigmentem Macedónián. Mert
Macedónián átutazom, 6 de nálatok talán ott is maradok, vagy át is telelek,
hogy ti indítsatok útnak, ahova majd megyek. 7 Mert nemcsak átutazóban akarlak
meglátogatni titeket, hanem remélem, hogy egy ideig ott is maradok nálatok, ha
az Úr megengedi. 8 Efezusban pünkösdig maradok, 9 mert nagy és sokat ígérő
kapu nyílt ott előttem, de az ellenfél is sok. 10 Ha pedig megérkezik
Timóteus, legyen gondotok rá, hogy félelem nélkül tartózkodhasson nálatok, mert
az Úr munkáját végzi ő is, akárcsak én. 11 Senki se nézze le tehát, hanem
indítsátok útnak békességgel, hogy eljöjjön hozzám, mert várom őt a
testvérekkel együtt. 12 Ami pedig Apollós testvért illeti, nagyon kértem, hogy
menjen el hozzátok a testvérekkel együtt, de semmiképpen sem akarta az Isten,
hogy most elmenjen. De el fog menni, mihelyt alkalma lesz rá. 13 Vigyázzatok,
álljatok meg a hitben, legyetek férfiak, legyetek erősek! 14 Minden
dolgotok szeretetben menjen végbe!
15 Kérlek titeket,
testvéreim: tudjátok Sztefanász házanépéről, hogy ők Akhája zsengéje,
és a szentek szolgálatára szánták magukat: 16 ti is engedelmeskedjetek az
ilyeneknek, és mindazoknak, akik velük együtt szolgálnak és fáradoznak. 17
Örülök Sztefanász, Fortunátusz és Akhaikosz megérkezésének, mert ők
távollétetekben pótolnak majd benneteket. 18 Mert felüdítették mind az én
lelkemet, mind a tieteket. Becsüljétek meg tehát az ilyeneket! 19 Köszöntenek
titeket Ázsia gyülekezetei. Sokszor köszönt titeket az Úrban Akvila és Priszka
a házuknál levő gyülekezettel együtt. 20 Köszöntenek titeket a testvérek
mindnyájan. Köszöntsétek egymást szent csókkal.
21 Köszöntésemet
saját kezemmel írom: Pál. 22 Ha valaki nem szereti az Urat, legyen átkozott!
Marana tha! 23 Az Úr Jézus kegyelme veletek! 24 Az én szeretetem
mindnyájatokkal a Krisztus Jézusban! Ámen.
2Kor 1
1 Pál, Isten
akaratából Krisztus Jézus apostola, és Timóteus, a testvér: Isten
gyülekezetének, amely Korinthusban van, és mindazoknak a szenteknek, akik
Akhájában vannak:
2 Kegyelem néktek és
békesség Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól. 3 Áldott az
Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és minden vigasztalás
Istene, 4 aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is
megvigasztalhassunk másokat minden nyomorúságban, azzal a vigasztalással,
amellyel az Isten vigasztal minket. 5 Mert amilyen bőséggel részünk van a
Krisztus szenvedéseiben, Krisztus által olyan bőséges a mi vigasztalásunk
is. 6 Ha szorongattatunk, ez a ti vigasztalásotokért és üdvösségetekért van, ha
vigasztaltatunk, az a ti vigasztalásotokért van, amely elég erős
ugyanazoknak a szenvedéseknek az elhordozására, amelyeket mi is szenvedünk. 7 A
mi reménységünk bizonyos felőletek, mert tudjuk, hogy amiképpen
részestársak vagytok a szenvedésekben, ugyanúgy a vigasztalásban is.
8 Mert nem akarjuk,
testvéreim, hogy ne tudjatok arról a nyomorúságról, amely Ázsiában ért minket:
rendkívüli mértékben, sőt erőnkön felül megterheltettünk, annyira,
hogy az életünk felől is kétségben voltunk. 9 Sőt mi magunk is elszántuk
magunkat a halálra azért, hogy ne önmagunkban bizakodjunk, hanem az Istenben,
aki feltámasztja a halottakat; 10 aki ekkora halálos veszedelemből
megszabadított minket, és meg is fog szabadítani. Benne reménykedünk, hogy
ezután is megszabadít, 11 mivel ti is segítségünkre vagytok az értünk mondott
könyörgéssel, hogy a reánk áradt kegyelemért sokan sokféleképpen mondjanak
értünk hálaadást. 12 Mert ez a mi dicsekvésünk, amelyről lelkiismeretünk
bizonyságot tesz, hogy az Isten szentségével és tisztaságával, nem emberi
bölcsességgel, hanem Isten kegyelmével jártunk a világban, kiváltképpen pedig
közöttetek. 13 Mert nem írtunk nektek mást, mint amit olvastok és meg is
értetek, sőt remélem, hogy teljesen meg fogtok érteni, 14 ahogyan részben
meg is értettetek minket: hogy ti velünk dicsekedtek, amiképpen mi is veletek a
mi Urunk Jézus napján.
15 Ezzel a
bizodalommal akartam már előbb hozzátok menni, hogy másodszor is
részesüljetek a kegyelemben. 16 Aztán tőletek akartam átmenni Macedóniába,
és Macedóniából ismét hozzátok menni, hogy ti bocsássatok útra Júdeába. 17
Amikor tehát ezt akarom, vajon könnyelmű vagyok-e? Vagy amit tervezek,
emberi módon tervezem, vagy hogy énnálam az ,,igen'' egyszersmind ,,nem'' is?
18 Isten a tanúm, hogy beszédünk nálatok nem volt ,,igen'' és ,,nem''. 19 Mert
az Isten Fia, Krisztus Jézus, akit közöttetek mi, tudniillik én, Szilvánusz és
Timóteus hirdettünk, nem lett ,,igen''- né is meg ,,nem''- mé is, hanem az
,,igen'' valósult meg őbenne. 20 Mert valahány ígérete van Istennek, azokra
őbenne van az igen, és ezért általa van az ámen is, az Isten
dicsőségére általunk. 21 Aki pedig minket veletek együtt Krisztusban
megerősít és felken, Isten az. 22 Ő pecsétjével el is jegyzett
minket, és a Lélek zálogát adta szívünkbe. 23 Én pedig az Istent hívom
tanúbizonyságul magam mellett, hogy irántatok való kíméletből nem mentem
még el Korinthusba. 24 Mert nem akarunk uralkodni a ti hiteteken, hanem
munkatársai vagyunk örömötöknek, mivel szilárdan álltok a hitben.
2Kor 2
1 Elhatároztam tehát
magamban, hogy nem megyek hozzáttok ismét szomorúsággal. 2 Mert ha
megszomorítlak titeket, akkor ki vidámít meg engem, hacsak nem az, akit én
megszomorítok? 3 Azért is írtam levélben erről, hogy amikor megérkezem, ne
érjen szomorúság azok miatt, akiknek örülnöm kellene, mert meg vagyok
győződve arról, hogy az én örömöm mindnyájatoké. 4 Mert sok
gyötrődés és szívbeli szorongás között, sok könnyhullatással írtam nektek,
nem azért, hogy megszomorodjatok, hanem hogy megismerjétek azt a szeretetet,
amely igen erős énbennem irántatok. 5 Ha pedig valaki megszomorított, nem
engem szomorított meg, hanem - hogy ne túlozzak - részben titeket
mindnyájatokat is. 6 Elég az ilyennek az a büntetés, amit a többség mért rá. 7
Most viszont inkább bocsássatok meg neki, és vigasztaljátok meg, hogy a
túlságos nagy szomorúság valamiképpen meg ne eméssze az ilyet. 8 Ezért kérlek
titeket, tanúsítsatok iránta szeretetet. 9 Mert levelemet azért is írtam, hogy
meggyőződjem megbízhatóságotokról: vajon mindenben engedelmesek vagytok-e.
10 Akinek pedig ti megbocsáttok, annak én is megbocsátok. Mert amit én
megbocsátottam, ha volt mit megbocsátanom, az tiértetek volt Krisztus színe
előtt, hogy rá ne szedjen minket a Sátán. 11 Az ő szándékai ugyanis
nem ismeretlenek előttünk. 12 Amikor pedig megérkeztem Tróászba Krisztus
evangéliumának hirdetésére, bár az Úr kaput nyitott előttem, 13 nem volt
nyugalma lelkemnek, mivel nem találtam Titusz testvéremet. Ezért elbúcsúztam
tőlük, és elmentem Macedóniába. 14 De hála legyen Istennek, aki a Krisztus
ereje által mindenkor diadalra vezet bennünket, és ismeretének illatát
terjeszti általunk mindenütt. 15 Mert Krisztus jó illata vagyunk Isten
dicsőségére mind az üdvözülők, mind az elkárhozók között: 16 ezeknek
a halál illata halálra, azoknak az élet illata életre. De ki alkalmas erre? 17
Mi nem olyanok vagyunk, mint sokan, akik nyerészkednek Isten igéjével, hanem
mint akik tiszta szívből, sőt Istenből szólunk Isten előtt
Krisztus által.
2Kor 3
1 Elkezdjük-e ismét
ajánlani önmagunkat? Vagy szükségünk van-e, mint némelyeknek hozzátok szóló
vagy tőletek kapott ajánlólevelekre? 2 A mi levelünk ti vagytok, amely be
írva szívünkbe, amelyet ismer és olvas minden ember. 3 Mert nyilvánvaló, hogy
ti Krisztusnak a mi szolgálatunk által szerzett levele vagytok, amely nem
tintával, hanem az élő Isten Lelkével van felírva; és nem kőtáblára,
hanem a szívek hústábláira. 4 Ilyen bizodalmunk pedig a Krisztus által van
Isten iránt. 5 Nem mintha önmagunktól, mintegy a magunk erejéből volnánk
alkalmasak, hogy bármit is megítéljünk; ellenkezőleg, a mi alkalmasságunk
az Istentől van. 6 Ő tett alkalmassá minket arra, hogy az új
szövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem Léleké, mert a betű
megöl, a Lélek pedig megelevenít.
7 Ha pedig a halálnak
betűkkel kőbe vésett szolgálata dicsőséges volt, úgyhogy nem
tudtak Izráel fiai Mózes arcára nézni arcának múló dicsősége miatt, 8
hogyne volna még dicsőségesebb a Lélek szolgálata? 9 Mert ha a kárhoztatás
szolgálata dicsőséges, mennyivel dicsőségesebb az igazság szolgálata!
10 Sőt ami ott dicsőséges volt, már nem is dicsőséges az azt
felülmúló dicsőség miatt. 11 Ha ugyanis a múlandó dicsőséges,
mennyivel inkább dicsőséges a maradandó.
12 Mivel tehát ilyen
reménységünk van, teljes nyíltsággal szólunk; 13 és nem úgy, mint Mózes, aki
leplet tett az arcára, hogy ne lássák Izráel fiai a múlandó dicsőség
végét. 14 De az ő gondolkozásuk eltompult, mert az Ószövetség
felolvasásakor ugyanaz a lepel mind a mai napig felfedetlenül megma r adt mivel
az csak Krisztusban tűnik el. 15 Sőt mindmáig, valahányszor Mózest
olvassák, lepel van a szívükön. 16 De ha majd megtérnek az Úrhoz, elvétetik a
lepel. 17 Az Úr pedig a Lélek, és ahol az Úr Lelke, ott a szabadság. 18 Mi
pedig, miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr
dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által
dicsőségről dicsőségre.
2Kor 4
1 Ezért tehát, mivel
ilyen szolgálatban állunk, minthogy irgalmat nyertünk, nem csüggedünk el, 2
hanem elvetjük a szégyenletes titkos bűnöket; nem járunk ravaszságban, nem
is hamisítjuk meg az Isten igéjét, hanem az igazság nyílt hirdetésével ajánljuk
magunkat minden ember lelkiismeretének az Isten előtt. 3 Ha pedig nem elég
világos a mi evangéliumunk, csak azok számára nem világos, akik elvesznek. 4
Ezeknek a gondolkozását e világ istene megvakította, mert hitetlenek, és így
nem látják meg a Krisztus dicsőségéről szóló evangélium világosságát,
aki az Isten képmása. 5 Mert nem önmagunkat hirdetjük, hanem Krisztus Jézust,
az Urat, önmagunkat pedig mint szolgáitokat Jézusért. 6 Isten ugyanis, aki ezt
mondta: ,,Sötétségből világosság ragyogjon fel'', ő gyújtott
világosságot szívünkben, hogy felragyogjon előttünk Isten
dicsőségének ismerete Krisztus arcán. 7 Ez a kincsünk pedig
cserépedényekben van, hogy ezt a rendkívüli erőt Istennek tulajdonítsuk,
és ne magunknak: 8 Mindenütt szorongatnak minket, de nem szorítanak be,
kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; 9 üldözöttek vagyunk, de nem
elhagyottak, letipornak, de el nem veszünk; 10 Jézus halálát mindenkor
testünkben hordozzuk, hogy Jézus élete is láthatóvá legyen testünkben. 11 Mert
életünk folyamán szüntelen a halál révén állunk Jézusért, hogy a Jézus élete is
láthatóvá legyen halandó testünkben. 12 Azért a halál bennünk végzi munkáját,
az élet pedig bennetek.
13 Mivel pedig a
hitnek ugyanaz a Lelke van bennünk, ahogyan meg van írva: ,,Hittem, azért
szóltam'', mi is hiszünk, és azért szólunk! 14 Mert tudjuk, hogy aki
feltámasztotta az Úr Jézust, az Jézussal együtt minket is feltámaszt, és maga
elé állít veletek együtt. 15 Mert minden értetek van, hogy a kegyelem
sokasodjék, és egyre többen adjanak hálát az Isten dicsőségére. 16 Ezért
tehát nem csüggedünk. Sőt ha a külső emberünk megromlik is, a
belső emberünk mégis megújul napról napra. 17 Mert a mi pillanatnyi könnyű
szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez
nekünk, 18 mivel nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a
láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.
2Kor 5
1 Tudjuk pedig, hogy
ha földi sátorunk összeomlik, van Istentől készített hajlékunk, nem kézzel
csinált, hanem örökkévaló mennyei házunk. 2 Azért sóhajtozunk ebben a testben,
mivel vágyakozunk felölteni rá mennyből való hajlékunkat, 3 ha ugyan nem
bizonyulunk felöltözve is mezíteleneknek. 4 Mert mi is, akik e sátorban vagyunk,
megterhelten sóhajtozunk, minthogy nem szeretnénk ezt levetni, hanem felölteni
rá amazt, hogy a halandót elnyelje az élet. 5 Isten pedig, aki minket erre
felkészített, zálogul adta nekünk a Lelket. 6 Tehát mindenkor bizakodunk, és
tudjuk, hogy amíg a testben lakunk, távol lakunk az Úrtól; 7 mert hitben
járunk, nem látásban. 8 De bizakodunk, és inkább szeretnénk kiköltözni a
testből, és hazaköltözni az Úrhoz. 9 Ezért arra törekszünk, hogy akár itt
lakunk még, akár elköltözünk, kedvesek legyünk neki. 10 Mert mindnyájunknak
leplezetlenül kell odaállnunk a Krisztus ítélőszéke elé, hogy mindenki
megkapja, amit megérdemel, aszerint, amit e testben cselekedett: akár jót, akár
gonoszat. 11 Mivel tehát ismerjük az Úr félelmét, embereket győzünk meg,
Isten előtt pedig nyíltan állunk. Remélem azonban, hogy a ti
lelkiismeretetek előtt is nyíltan állunk. 12 Nem önmagunkat ajánljuk ismét
nektek, hanem lehetőséget adunk nektek a velünk való dicsekedésre, hogy
legyen mit felelnetek azoknak, akik azzal dicsekednek, ami csak látszat, és nem
azzal, ami a szívben van. 13 Ha ugyanis révületbe estünk, Istenért történt, ha
pedig józanok vagyunk, értetek van. 14 Mert a Krisztus szeretete szorongat
minket, mivel azt tartjuk, hogy ha egy meghalt mindenkiért, akkor mindenki meghalt;
15 és azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, többé ne önmaguknak éljenek,
hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt. 16 Úgyhogy mi mostantól fogva
senkit nem ismerünk test szerint: ha ismertük is Krisztust test szerint, most
már őt sem így ismerjük. 17 Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés
az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre. 18 Mindez pedig Istentől van,
aki megbékéltetett minket önmagával Krisztus által, és nekünk adta a békéltetés
szolgálatát. 19 Isten ugyanis Krisztusban megbékéltette a világot önmagával,
úgyhogy nem tulajdonította nekik vétkeiket, és reánk bízta a békéltetés igéjét.
20 Tehát Krisztusért járva követségben, mintha Isten kérne általunk:
Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel! 21 Mert azt, aki nem ismert bűnt,
bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne.
2Kor 6
1 Vele együtt
munkálkodva intünk is titeket; úgy éljetek, mint akik nem hiába kapták az Isten
kegyelmét. 2 Mert ő mondja: ,,A kegyelem idején meghallgattalak, és az
üdvösség napján megsegítettelek. Íme, most van a kegyelem ideje! Íme, most van
az üdvösség napja!'' 3 Senkinek semmiféle megütközést nem okozunk, hogy ne
szidalmazzák szolgálatunkat, 4 hanem úgy ajánljuk magunkat min d enben, mint
Isten szolgái: sok tűrésben, nyomorúságban, szükségben, szorongattatásban,
5 verésekben, bebörtönzésben, fáradozásban, virrasztásban, böjtölésben, 6
tisztaságban, ismeretben, türelemben, jóságban, Szentlélekben, képmutatás
nélküli szeretetben, 7 az igazság igéjével, Isten erejével, az igazság jobb és
bal felől való fegyvereivel, 8 dicsőségben és gyalázatban, rossz
hírben és jó hírben, mint ámítók és igazak, 9 mint ismeretlenek és jól
ismertek, mint halálra váltak, és íme, élők, mint megfenyítettek és meg
nem öltek, 10 mint szomorkodók, de mindig örvendezők, mint szegények, de
sokakat gazdagítók, mint akiknek nincsen semmijük, és akiké mégis minden. 11
Szánk megnyílt, szívünk kitárult előttetek, korinthusiak: 12 nem a mi
szívünkben van kevés hely számotokra, hanem a ti szívetekben van kevés hely
számunkra. 13 Viszonzásul pedig, mint gyermekeimhez szólok: tárjátok ki ti is
szíveteket. 14 Ne legyetek a hitetlenekkel felemás igában, mert mi köze
egymáshoz az igazságnak és a gonoszságnak, vagy mi köze van a világosságnak a
sötétséghez? 15 Vagy mi azonosság van Krisztus és Beliál között? Vagy milyen
közösség van hívő és hitetlen között? 16 Hogyan fér össze Isten temploma a
bálványokkal? Mert mi az élő Isten temploma vagyunk, ahogyan az Isten
mondta: ,,Közöttük fogok lakni és járni, Istenük leszek, és ők az én népem
lesznek. 17 Ezért tehát menjetek ki közülük, és váljatok külön tőlük, így
szól az Úr, tisztátalant ne érintsetek, és én magamhoz fogadlak titeket, 18
Atyátokká leszek, ti pedig fiaimmá és leányaimmá lesztek, így szól a mindenható
Úr.''
2Kor 7
1 Mivel tehát ilyen
ígéreteink vannak, szeretteim, tisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki
tisztátalanságtól, és Isten félelmében tegyük teljessé a mi
megszentelődésünket.
2 Fogadjatok be
minket: senkit nem bántottunk, senkit nem károsítottunk meg, senkit nem
csaltunk meg. 3 Nem vádképpen mondom, hiszen az előbb mondottam, hogy
szívünkben vagytok, hogy együtt éljünk, és együtt haljunk. 4 Nagy a bizalmam
irántatok, sok dicsekedni valóm van veletek, tele vagyok vigasztalódással,
minden nyomorúságunk ellenére csordultig vagyok örömmel. 5 Mert amikor
megérkeztünk Macedóniába, semmi nyugalma sem volt testünknek, hanem
mindenféleképpen gyötrődtünk: kívül harcok, belül félelmek. 6 De Isten, a
megalázottak vigasztalója, megvigasztalt minket Titusz megérkezésével 7 de
nemcsak az ő megérkezésével, hanem azzal a vigasztalással is, amellyel
ő nálatok megvigasztalódott. Hírül hozta ugyanis nekünk a ti
vágyódásotokat, a ti kesergéseteket, a ti hozzám való ragaszkodásotokat,
úgyhogy még jobban megörültem. 8 Mert ha megszomorítottalak is titeket azzal a
levéllel, nem bánom. Bántam ugyan, látva hogy az a levél, ha egy kis időre
is, megszomorított titeket, 9 de most már örülök. Nem annak, hogy
megszomorodtatok, hanem hogy megtérésre szomorodtatok meg: mert Isten szerint szomorodtatok
meg, és miattunk semmiben nem vallotok kárt. 10 Mert az Isten szerinti
szomorúság megbánhatatlan megtérést szerez az üdvösségre, a világ szerinti
szomorúság pedig halált szerez. 11 Mert éppen az, hog 12 Ha tehát írtam is
nektek, nem a sértő miatt, és nem is a sértett érdekében írtam, hanem
azért, hogy nyilvánvalóvá legyen buzgóságotok, amely az Isten színe előtt
van bennetek irántunk.
13 Ezért tehát
megvigasztalódtunk, de megvigasztalódásunkon túl még jobban örültünk Titusz
örömének, hiszen ti mindnyájan megnyugtattátok a lelkét. 14 Mert ha egy kissé
eldicsekedtem neki veletek, nem szégyenültem meg, hanem amint mindent az
igazsághoz híven mondtunk el nektek, úgy Titusz előtt való dicsekedésünk
is igaznak bizonyult. 15 Az ő szíve még jobban felétek fordul, amikor
visszaemlékezik mindnyájatok engedelmességére, amint félve és aggódva
fogadtátok őt. 16 Örülök, hogy minden tekintetben bízhatom bennetek.
2Kor 8
1 Hírt adunk nektek,
testvéreim, Istennek arról a kegyelméről, amelyet Macedónia gyülekezeteinek
adott. 2 Mert a nyomorúság sok próbája között bőséges az ő örömük, és
nagy szegénységükből a tisztaszívűség gazdagsága lett. 3 Tanúskodom
arról, hogy erejük szerint, sőt erejükön felül is önként adakoztak, 4 és
erősen sürgetve kérték tőlünk, hogy a szentek iránti szolgálatban
adakozással részt vehessenek. 5 És nem csak azt tették, amit reméltünk, hanem
először önmagukat adták az Úrnak, és aztán nekünk, az Isten akaratából. 6
Úgyhogy bátorítottuk Tituszt, hogy amint már előbb elkezdte, fejezze is be
nálatok ennek az adománynak az összegyűjtését. 7 Ezért ahogyan mindenben
bővelkedtek: hitben és igében, ismeretben és minden buzgóságban, és a
tőlünk rátok áradó szeretetben, úgy ebben az adakozásban is legyetek
bőkezűek. 8 Nem parancsként mondom, hanem azért, hogy mások buzgósága
által a bennetek levő szeretet valódiságát is kipróbáljam. 9 Mert
ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelmét; hogy gazdag létére szegénnyé
lett értetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok. 10 Tanácsot
is adok ebben az ügyben, mert ez hasznos nektek, akik nem csak a cselekvést,
hanem előzőleg az akarást is elkezdtétek tavaly óta. 11 Most pedig a
cselekvést is végezzétek el, hogy amilyen az akarás készsége, olyan legyen a
véghezvitel is, aszerint, amitek van! 12 Mert ha megvan a készség, az aszerint
kedves, amije kinek-kinek van, nem aszerint, amije nincs. 13 Ugyanis azért,
hogy másoknak könnyebbségük legyen, nektek ne legyen nyomorúságotok. Ellenben
az egyenlőségnek megfelelően 14 a mostani időben a ti
fölöslegetek pótolja azok hiányát, hogy máskor azok fölöslege is pótolja majd a
ti hiányotokat, hogy így egyenlőség legyen; 15 amint meg van írva: ,,Aki
sokat szedett, annak nem lett többje, és aki keveset, annak nem lett
kevesebbje.'' 16 Hála legyen az Istennek, aki értetek ugyanezt a buzgóságot
adta Titusz szívébe. 17 Mert megkapta ugyan a bátorítást, de buzgóbb lévén,
önként ment el hozzátok. 18 Elküldtük vele együtt azt a testvért is, akinek az
evangélium hirdetésével szerzett jó híre bejárta valamennyi gyülekezetet. 19
Sőt ezenkívül a gyülekezetek kiválasztották őt útitársunknak is ebben
az adománygyűjtésben, amelyben szolgálunk, magának az Úrnak a
dicsőségére és a mi készségünk megmutatására. 20 Mert óvakodni akarunk
attól, hogy valaki megrágalmazzon minket szolgálatunknak eme bőséges
eredménye miatt: 21 mert gondunk van a tisztességre nemcsak az Úr előtt,
hanem az emberek előtt is. 22 Elküldtük velük együtt azt a testvért,
akinek az alkalmasságát sok mindenben kipróbáltuk, mert sokszor buzgó volt, most
pedig még sokkal buzgóbb, mert nagyon bízik bennetek. 23 Akár Tituszról van
szó, aki nekem társam és közöttetek munkatársam, akár a mi testvéreinkről,
a gyülekezetek küldöttei ők: Krisztus dicsősége. 24 Tanúsítsatok
tehát irántuk szeretetet, és mutassátok meg nekik, hogy méltón dicsekedtünk
veletek a gyülekezetek előtt.
2Kor 9
1 A szentek iránti
szolgálatról fölösleges írnom nektek. 2 Hiszen ismerem készségeteket, amelyért
dicsekszem veletek a macedónoknak, hogy Akhája tavaly óta készen áll, és hogy a
ti buzgóságotok magával ragadta a többséget. 3 De mégis elküldtem a
testvéreket, nehogy a veletek való dicsekedésünk ebben az ügyben hiábavaló
legyen, hanem amint megmondtam: készen legyetek. 4 És ha velem macedónok
érkeznek, és felkészületlenül találnak titeket, valamiképpen szégyent ne
valljunk mi - hogy ne mondjuk: ti - ebben a bizodalmunkban. 5 Szükségesnek
tartottam tehát, hogy megkérjem a testvéreket, menjenek előre hozzátok, és
készítsék elő a már megígért adományokat, hogy az úgy legyen készen, mint
hálaáldozat, nem pedig mint kényszerű adomány. 6 Tudjuk pedig, hogy aki
szűken vet, szűken is arat, és aki bőven vet, bőven is arat. 7 Mindenki úgy adjon,
ahogyan előre eldöntötte szívében, ne kedvetlenül vagy
kényszerűségből, mert ,,a jókedvű adakozót szereti az Isten''. 8
Az Istennek pedig van hatalma arra, hogy minden kegyelmét kiárassza rátok, hogy
mindenütt mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek, és bőségben
éljetek minden jó cselekedetre. 9 Amint meg van írva: ,,Bőkezűen
osztott a szegényeknek, igazsága megmarad örökké.'' 10 Aki pedig magot ad a
magvetőnek, és eledelül kenyeret, megadja és megsokasítja
vetőmagotokat, és megszaporítja ,,igazságotok gyümölcsét.'' 11 Így
mindenben meggazdagodtok a teljes tisztaszívűségre, amely hálaadást szül
az Isten iránt általunk. 12 Mert ennek a szolgálatnak az ellátása nemcsak a
szentek szükségleteit elégíti ki, hanem sokakat hálaadásra is indít az Isten
iránt. 13 Mert e szolgálat eredményességéért dicsőítik majd az Istent,
azért az engedelmességért, amellyel Krisztus evangéliumáról vallást tesztek, és
azért a jószívűségetekért, amely irántunk és mindenki iránt megnyilvánul.
14 És ők könyörögnek is értetek, és vágyódnak utánatok, mivel Isten jósága
bőven kiáradt rátok. 15 Hála legyen az Istennek kimondhatatlan ajándékáért!
2Kor 10
1 A Krisztus
szelídségével és gyöngédségével kérlek titeket én, Pál, aki - némelyek szerint
- szemtől szemben ugyan alázatos vagyok közöttetek, de távollétemben
erélyes vagyok hozzátok; 2 kérlek titeket, hogy amikor jelen leszek, ne kelljen
erélyesnek lennem annak a meggyőződésnek az alapján, amellyel
merészen akarok fellépni némelyekkel szemben, akik úgy vélekednek, hogy mi test
szerint élünk. 3 Mert testben élünk, de nem test szerint hadakozunk; 4
hadakozásunk fegyverei ugyanis nem testiek, hanem erősek az Isten kezében
erődítmények lerombolására. 5 Ezekkel rombolunk le minden okoskodást és
minden magaslatot, amelyet az Isten ismeretével szemben emeltek, és foglyul
ejtünk minden gondolatot a Krisztus iránti engedelmességre, 6 és készek vagyunk
megbüntetni minden engedetlenséget, amikor teljességre jut a ti
engedelmességetek.
7 Ami a szemetek
előtt van, arra nézzetek! Ha valaki meg van győződve arról, hogy
ő a Krisztusé, azt is gondolja meg önmagában, hogy amint ő Krisztusé,
ugyanúgy mi is. 8 Mert ha kissé túlozva dicsekszem is a hatalmunkkal, amelyet
az Úr építésetekre, és nem rombolásotokra adott, nem szégyenülök meg, 9 nem
akarva azt a látszatot kelteni, mintha levelemmel csak fenyegetnélek titeket.
10 Mert levelei, mondják, súlyosak és kemények ugyan, de testi megjelenése
erőtlen, és beszéde szánalmas. 11 Azt pedig gondolja meg az ilyen ember,
hogy amilyenek vagyunk a távollétünkben írt levelünk szavaiban, olyanok leszünk
ottlétünkkor tetteinkben is. 12 Mert nem merjük magunkat azokhoz számítani vagy
hasonlítani, akik önmagukat ajánlják. De ezek nem veszik észre, hogy magukhoz
mérik, és magukhoz hasonlítják önmagukat. 13 Mi azonban nem mérték nélkül,
hanem annak a határnak a mértéke szerint dicsekszünk, amelyet az Isten szabott
ki nekünk mértékül, hogy eljussunk hozzátok is. 14 Mert mi nem mentünk túl a
nekünk kiszabott határon, mint akik nem jutnak el hozzátok; hiszen hozzátok is
eljutottunk a Krisztus evangéliumával. 15 Nem dicsekszünk mértéktelenül mások
fáradozásával, de reméljük, hogy hitetek megnövekedésével naggyá leszünk
közöttetek a mi munkaterületünkön. 16 Ennélfogva a rajtatok túl eső
területeken is hirdetjük az evangéliumot, de nem dicsekszünk olyan munkával,
amelyet másutt már elvégeztek. 17 Aki pedig dicsekszik, az Úrral dicsekedjék,
18 mert nem az a megbízható ember, aki önmagát ajánlja, hanem az, akit az Úr
ajánl.
2Kor 11
1 Bárcsak
elviselnétek tőlem egy kis esztelenséget, sőt viseljetek el engem is.
2 Mert Isten féltő szeretetével féltelek titeket: mivel eljegyeztelek
titeket egy férfiúnak, hogy tiszta szűzként állítsalak benneteket a
Krisztus elé. 3 Félek azonban, hogy amint a kígyó megcsalta Évát ravaszságával,
úgy tántorodnak el a ti gondolataitok is a Krisztus iránti őszinte és
tiszta hűségtől. 4 Mert ha valaki odamegy hozzátok, és más Jézust
hirdet, nem akit mi hirdettünk, vagy más lelket fogadtok be, nem akit kaptatok,
vagy más evangéliumot, nem amelyet elfogadtatok, azt szépen eltűritek. 5
Pedig úgy gondolom, hogy semmivel sem vagyok alábbvaló a legfőbb
apostoloknál. 6 Ha iskolázatlan vagyok is az ékesszólásban, az ismeretben nem,
különben is nyíltan álltunk előttetek minden tekintetben.
7 Vagy talán
bűnt követtem el, amikor megaláztam önmagamat, hogy ti
felmagasztaltassatok, mert ingyen hirdettem nektek az Isten evangéliumát? 8 Más
gyülekezeteket fosztottam ki, amikor támogatást fogadtam el tőlük a
nálatok végzendő szolgálatra. 9 Amikor pedig nálatok voltam, és hiányt
szenvedtem, nem terheltem meg senkit, mert hiányomat a Macedóniából jött
testvérek pótolták, és attól, hogy én terhetekre legyek, minden tekintetben
tartózkodtam, és tartózkodni fogok. 10 A Krisztus bennem levő igazságára
mondom, hogy ettől a dicsekvésemtől Akhája vidékén sem fognak
megfosztani. 11 Miért? Mert nem szeretlek titeket? Isten jól tudja azt!
12 De amit teszek,
azt ezután is tenni fogom, hogy elvegyem a lehetőséget azoktól, akik arra
keresnek alkalmat, hogy amivel dicsekednek, abban olyanoknak bizonyuljanak,
mint mi. 13 Mert az ilyenek álapostolok, csaló munkások, akik Krisztus
apostolainak adják ki magukat. 14 Nem is csoda, mert maga a Sátán is a
világosság angyalának adja ki magát. 15 Nem meglepő tehát, hogy szolgái is
az igazság szolgáinak adják ki magukat; de a végük cselekedeteikhez méltó lesz.
16 Megint csak azt mondom, senki se tartson esztelennek, ha pedig mégis annak
gondoltok, akkor esztelenként is fogadjatok el, hogy egy kissé én is
dicsekedhessem. 17 Amit mondok, nem az Úr szerint mondom, hanem szinte
esztelenül, a dicsekedésnek ezzel a merészségével. 18 Minthogy sokan
dicsekednek test szerint, én is dicsekedni fogok. 19 Hiszen ti okosak vagytok,
és szívesen eltűritek az eszteleneket: 20 mert eltűritek, ha valaki
leigáz titeket, ha valaki élősködik rajtatok, ha valaki zsákmányul ejt
titeket, ha valaki hatalmaskodik rajtatok, ha valaki arcul üt benneteket. 21
Szégyenkezve szólok, minthogy ehhez mi gyengék voltunk. De ha valaki merész
valamiben, esztelenül szólok, merész vagyok én is. 22 Héberek ők? Én is.
Izráeliták? Én is. Ábrahám utódai? Én is. 23 Krisztus szolgái? Esztelenül
szólok: én még inkább, hiszen többet fáradoztam, többször börtönöztek be, igen
sok verést szenvedtem el, sokszor forogtam halálos veszedelemben. 24 Zsidóktól
ötször kaptam negyven botütést egy híján, 25 háromszor megvesszőztek,
egyszer megköveztek, háromszor szenvedtem hajótörést, egy éjt és egy napot
hányódtam a tenger hullámain. 26 Gyakran voltam úton, veszedelemben folyókon,
veszedelemben rablók között, veszedelemben népem között, veszedelemben pogányok
között, veszedelemben városban, veszedelemben a tengeren, veszedelemben áltestvérek
között, 27 fáradozásban és vesződségben, gyakori virrasztásban, éhezésben
és szomjazásban, gyakori böjtölésben, hidegben és mezítelenségben. 28 Ezeken
kívül még ott van naponkénti zaklattatásom és az összes gyülekezet gondja. 29
Ki erőtlen, hogy vele együtt ne volnék én is erőtlen? Ki botránkozik
meg, hogy ne égnék én is? 30 Ha dicsekednem kell, gyengeségeimmel fogok
dicsekedni. 31 Az Úr Jézus Istene és Atyja, aki áldott örökké, tudja, hogy nem
hazudok.
32 Damaszkuszban
Aretász király helytartója őriztette a damaszkusziak városát, hogy
elfogjanak engem. 33 Ablakon át kosárban eresztettek le a falon, és
megmenekültem a kezéből.
2Kor 12
1 Dicsekednem kell,
habár nem használ; rátérek azért az Úr megjelenéseire és kinyilatkoztatásaira.
2 Ismerek egy embert a Krisztusban: tizennégy évvel ezelőtt - hogy
testben-e, vagy testen kívül-e, nem tudom, csak az Isten tudja - elragadtatott
a harmadik égig. 3 Én tudom, hogy az az ember - hogy testben-e vagy testen
kívül-e, nem tudom, csak az Isten tudja - 4 elragadtatott a paradicsomba, és
olyan kimondhatatlan beszédeket hallott, amelyeket nem szabad embernek
elmondania. 5 Ezzel az emberrel dicsekszem, nem pedig önmagammal; ha csak az
erőtlenségeimmel nem. 6 Pedig ha dicsekedni akarnék, nem lennék esztelen,
mert igazságot mondanék, de mérséklem magamat, hogy valaki többnek ne tartson,
mint aminek lát, vagy amit tőlem hall; 7 még a kinyilatkoztatások
különleges nagysága miatt sem. Ezért tehát, hogy el ne bizakodjam, tövis
adatott a testembe: a Sátán angyala, hogy gyötörjön, hogy el ne bizakodjam. 8
Emiatt háromszor kértem az Urat, hogy távozzék az el tőlem. 9 De ő
ezt mondta nekem: ,,Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm
erőtlenség által ér célhoz.'' Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel
dicsekszem, hogy a Krisztus ereje lakozzék bennem. 10 Ezért a Krisztusért
örömöm telik erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban,
üldöztetésekben és szorongattatásokban; mert amikor erőtlen vagyok, akkor
vagyok erős. 11 Esztelenné lettem: ti kényszerítettetek rá. Nektek kellett
volna ugyanis engem ajánlanotok, hiszen semmivel nem voltam alábbvaló a
legfőbb apostoloknál, ha semmi vagyok is. 12 Apostolságom
ismertetőjegyei a teljes állhatatosságban, a jelekben, csodákban és isteni
erőkben nyilvánultak meg közöttetek. 13 Mert mi az, amiben a többi
gyülekezethez képest hátrányba kerültetek, hacsak az nem, hogy én magam nem
voltam terhetekre? Bocsássátok meg nekem ezt az igazságtalanságot!
14 Íme, most kész
vagyok harmadszor is elmenni hozzátok, és nem leszek terhetekre, mert nem azt
keresem, ami a tietek, hanem titeket magatokat kereslek. Mert nem a gyermekek
tartoznak gyűjteni a szülőknek, hanem a szülők a gyermekeknek.
15 Én pedig nagyon szívesen hozok áldozatot, sőt magamat is feláldozom a
ti lelketekért. Ha én titeket ennyire szeretlek, ti kevésbé szerettek engem? 16
Ám legyen: én nem voltam terhetekre, de ravasz ember lévén, csellel fogtalak
meg titeket. 17 Vagy valamelyik küldöttem révén csaltalak meg titeket? 18
Megkértem Tituszt, és vele együtt küldtem el azt a testvért is. Csak nem Titusz
csalt meg titeket? Nem ugyanazon Lélek szerint jártunk? Nem ugyanazokon a
nyomokon?
19 Régóta azt
gondolhatjátok, hogy mentegetőzünk előttetek. Mi azonban Isten színe
előtt a Krisztusban beszélünk, mindezt pedig, szeretteim, a ti épülésetekre.
20 Mert félek, hogy amiko 21 úgyhogy amikor odamegyek, ismét megaláz engem az
én Istenem nálatok, és megsiratok sokakat azok közül, akik korábban vétkeztek,
és nem tértek meg abból a tisztátalanságból, paráznaságból és kicsapongásból,
amelyet elkövettek.
2Kor 13
1 Most harmadszor
megyek hozzátok: ,,Két vagy három tanú szava erősítsen meg minden
vallomást!'' 2 Előre meg m ondtam, most is előre mondom, mint
másodszori ottlétemkor, és most távollétemben is azoknak, akik
előzőleg vétkeztek, de a többieknek is: ha mégegyszer elmegyek, nem
leszek kíméletes; 3 minthogy annak bizonyítékát keresitek, hogy általam valóban
az a Krisztus szól, aki veletek szemben nem erőtlen, hanem hatalmas
közöttetek. 4 Mert ha meg is feszíttetett erőtlenségből, él az Isten
hatalmából, és ha mi erőtlenek vagyunk is őbenne, élni fogunk vele
együtt az Isten hatalmából közöttetek.
5 Önmagatokat
tegyétek próbára, hogy igazán hisztek-e?!
Önmagatokat vizsgáljátok meg! Vagy nem ismeritek fel magatokon, hogy
Jézus Krisztus bennetek van? Ha nem, akkor még kipróbálatlanok vagytok. 6 De
remélem, felismeritek, hogy mi viszont kipróbáltak vagyunk. 7 Imádkozunk az
Istenhez, hogy semmi rosszat ne tegyetek, nem azért, hogy mi kipróbáltaknak
mutatkozzunk, hanem azért, hogy a jót tegyétek, mi pedig mintha nem volnánk
kipróbáltak. 8 Mert semmit nem tehetünk az igazság ellen, hanem csak az
igazságért. 9 Mert örülünk, ha mi erőtlenek vagyunk, ti pedig erősek
vagytok. Könyörgünk a ti épülésetekért. 10 Azért írom ezeket távollétemben, hogy
ottlétemkor ne kelljen keményen bánnom veletek aszerint a hatalom szerint,
amelyet az Úr nekem építésre, és nem rombolásra adott. 11 Végül, testvéreim,
örüljetek, állítsátok helyre a jó rendet magatok között, fogadjátok el az
intést, jussatok egyetértésre, éljetek békességben, akkor a szeretet és a
békesség Istene veletek lesz. 12 Köszöntsétek egymást szent csókkal;
köszöntenek titeket a szentek mind.
13 Az Úr Jézus
Krisztus kegyelme, az Isten szeretete és a Szentlélek közössége legyen
mindnyájatokkal!
Gal 1
1 Pál apostol, aki
nem emberektől, nem is emberek által kapta elhívását, hanem Jézus Krisztus
által, és az Atya Isten által, aki feltámasztotta Jézust a halottak közül - 2
és a velem levő atyafiak mindnyájan: Galácia gyülekezeteinek.
3 Kegyelem néktek és
békesség Istentől, a mi Atyánktól és a mi Urunk Jézus Krisztustól, 4 aki
önmagát adta bűneinkért, hogy kiszabadítson minket a jelenlegi gonosz
világból Istennek, a mi Atyánknak akarata szerint.
5 Övé a dicsőség
örökkön-örökké. Ámen. 6 Csodálkozom, hogy attól, aki Krisztus kegyelme által
elhívott titeket, ilyen hamar más evangéliumhoz pártoltok; 7 pedig nincsen más.
De egyesek megzavartak titeket, és el akarják ferdíteni a Krisztus
evangéliumát. 8 Viszont ha még mi magunk, vagy egy mennyből való angyal
hirdetne is nektek evangéliumot azonkívül, amit mi hirdetünk, átkozott legyen!
9 Amint már korábban is megmondtuk, most ismét mondom: ha valaki nektek más
evangéliumot hirdet, azonkívül, amelyet elfogadtatok, átkozott legyen! 10 Most
tehát embereknek akarok a kedvében járni, vagy Istennek? Vagy embereknek
igyekszem tetszeni? Ha még mindig embereknek akarnék tetszeni, nem volnék
Krisztus szolgája. 11 Tudtotokra adom, testvéreim, hogy az evangélium, amelyet
én hirdettem, nem embertől származik, 12 mert én nem embertől vettem,
nem is tanítottak rá, hanem Jézus Krisztus kinyilatkoztatásából kaptam. 13 Mert
hallottátok: milyen volt az én egykori magatartásom a zsidóság körében, hogy
féktelenül üldöztem az Isten egyházát, és pusztítottam azt. 14 És a zsidó
hithűségben sok kortársamat felülmúltam népem körében, minthogy fölöttébb
buzgó rajongója voltam atyáim hagyományainak. 15 De amikor úgy tetszett annak,
aki engem anyám méhétől fogva kiválasztott, és kegyelme által elhívott, 16
hogy kinyilatkoztassa Fiát énbennem, hogy hirdessem őt a pogányok között,
nem tanácskoztam testtel és vérrel. 17 Nem is mentem fel Jeruzsálembe azokhoz,
akik előttem lettek apostolokká, hanem azonnal elmentem Arábiába, aztán
ismét visszatértem Damaszkuszba. 18 Majd három esztendő múlva felmentem
Jeruzsálembe, hogy meglátogassam Kéfást, és nála maradtam tizenöt napig. 19 De
az apostolok közül nem láttam mást, csak Jakabot, az Úr testvérét. 20 Amit
pedig nektek írok, íme, az Isten színe előtt mondom, hogy nem hazugság. 21
Azután elmentem Szíria és Cilicia vidékére. 22 Júdea keresztyén gyülekezetei
azonban személy szerint nem ismertek engem. 23 Csupán ezt hallották: ,,Aki
egykor üldözött minket, most hirdeti azt a hitet, amelyet valamikor
pusztított.'' 24 És dicsőítették énértem az Istent.
Gal 2
1 Azután tizennégy
esztendő múlva ismét felmentem Jeruzsálembe Barnabással, és magammal
vittem Tituszt is. 2 Kinyilatkoztatástól indíttatva mentem fel, és eléjük
tártam az evangéliumot, amelyet a pogányok között hirdetek, mégpedig külön a
tekintélyesek elé, nehogy hiába fáradjak, és hogy eddigi fáradozásom se legyen
hiábavaló. 3 Még a velem lévő Tituszt, aki görög volt, őt sem
kényszerítette senki arra, hogy körülmetélkedjék, 4 a befurakodott áltestvérek
kedvéért sem, akik csak azért férkőztek be közénk, hogy kikémleljék
szabadságunkat, amelyet Krisztus Jézusban kaptunk, és így szolgává tegyenek
minket. 5 Ezeknek egy pillanatra sem engedtünk, hogy az evangélium igazsága
megmaradjon számotokra. 6 Azok pedig, akik tekintélyeseknek számítanak - hogy a
múltban mik voltak, azzalnem törődöm; Isten nem nézi az ember személyét -
azok a tekintélyes személyek engem semmire sem köteleztek 7 Ellenkezőleg:
elismerték, hogy rám van bízva a körülmetéletlenség evangéliuma, mint ahogyan
Péterre a körülmetélésé. 8 Mert aki munkálkodott Péter által a körülmetéltek
közötti apostolságban, az munkálkodott énáltalam is a pogányok között. 9 És
amikor Jakab és Kéfás meg János, akiket oszlopoknak tekintenek, felismerték a
nekem adott kegyelmet, megállapodásul kezet adtak nekem és Barnabásnak, hogy mi
a pogányokhoz menjünk, ők pedig a körülmetéltekhez. 10 Csak azt kérték,
hogy emlékezzünk meg a szegényekről: ez az, amit én igyekeztem is
megtenni. 11 Amikor pedig Kéfás Antiókhiába jött, nyíltan szembeszálltam vele,
mivel okot adott arra, hogy megfeddjem. 12 Mielőtt ugyanis odajöttek
néhányan Jakabtól, együtt evett a pogányokkal. Amikor pedig azok megérkeztek,
visszahúzódott és elkülönült, mert félt a zsidó származású testvérektől.
13 Képmutató módon viselkedett vele együtt a többi zsidó is, úgyhogy
képmutatásukba még Barnabás is belesodródott. 14 De amikor lá 15 Mi, akik
természet szerint zsidók, és nem pogányok közül való bűnösök vagyunk, 16
tudjuk, hogy az ember nem a törvény cselekedet 17 Ha pedig Krisztusban keresve
megigazulást, magunk is bűnösnek bizonyulunk, akkor talán Krisztus a
bűn szolgája? Semmiképpen sem! 18 Mert ha valamit leromboltam, és ismét
felépítem, magam nyilvánítom magamat törvényszegőnek. 19 Mert én meghaltam
a törvény által a törvénynek, hogy Istennek éljek. 20 Krisztussal együtt
keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem;
azt az életet pedig, amit most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem,
aki szeretett engem, és önmagát adta értem. 21 Én nem vetem el az Isten
kegyelmét: mert ha a törvény által van a megigazulás, akkor Krisztus hiába halt
meg.
Gal 3
1 Ó, esztelen
galaták, ki igézett meg titeket, akiknek szeme előtt úgy írtuk le Jézus
Krisztust, mintha közöttetek feszítették volna meg! 2 Csak azt szeretném
megtudni tőletek: a törvény cselekvése alapján kaptátok-e a Lelket, vagy
az ige meghallásából származó hit alapján? 3 Ennyire esztelenek vagytok? Amit
Lélekben kezdtetek el, most testben akarjátok befejezni? 4 Hiába tapasztaltatok
ilyen nagy dolgokat? Ha így volna, valóban hiába. 5 Tehát az, aki a Lelket adja
nektek, és hatalmas erőkkel munkálkodik közöttetek, vajon a törvény
cselekedetei, vagy a hit igéjének hallása által teszi-e ezt? 6 Így van megírva:
,,Ábrahám hitt az Istennek, és Isten őt azért igaznak fogadta el.'' 7
Értsétek meg tehát, hogy akik hitből valók, azok Ábrahám fiai. 8 Mivel
pedig előre látta az Írás, hogy az Isten a pogányokat hit által igazítja
meg, előre hirdette ezt az evangéliumot Ábrahámnak: ,,Általad nyer áldást
a föld minden népe.'' 9 Eszerint a hitből élők nyernek áldást a
hívő Ábrahámmal. 10 Mert a törvény cselekedeteiben bízók átok alatt
vannak, amint meg van írva: ,,Átkozott mindenki, aki nem marad meg abban,
amiről megvan írva a törvény könyvében, hogy azt kell cselekedni.'' 11 Az
pedig, hogy törvény által senki sem igazul meg az Isten előtt, világos,
mert ,,az igaz ember hitből fog élni''. 12 A törvény pedig nem hitből
van, hanem ,,aki cselekszi, az fog élni általa''. 13 Krisztus megváltott minket
a törvény átkától, úgy, hogy átokká lett értünk - mert meg van írva:
,,Átkozott, aki fán függ'' - 14 azért, hogy Ábrahám áldása Jézus Krisztusban a
pogányoké legyen, és hogy a Lélek ígéretét hit által megkapjuk.
15 Testvéreim, emberi
módon szólok: a megerősített végrendeletet, még ha emberé is, senki sem
teheti érvénytelenné, vagy nem toldhatja meg. 16 Az ígéretek pedig Ábrahámnak
adattak, és az ő utódának. Nem így mondja az Írás: ,,és az ő
utódainak'', mintha sokakról szólna, hanem csak egyről: ,,és a te
utódodnak'', aki a Krisztus. 17 Ezt pedig így értem: azt a szövetséget, amelyet
korábban megerősített az Isten, a négyszázharminc esztendő múlva
keletkezett törvény nem teszi érvénytelenné, vagyis ez nem törli el az
ígéretet. 18 Mert ha a törvény alapján van az örökség, akkor már nem az ígéret
alapján volna; Ábrahámnak viszont ígéret által ajándékozta azt az Isten. 19 Mi
tehát a törvény? A bűnök miatt adatott, amíg eljön az utód, akinek az
ígéret szól. A törvényt angyalok közölték közbenjáró által. 20 Közbenjáróra
nincs szükség, ahol nincs két fél. Isten pedig egy. 21 A törvény tehát az
ígéretek ellen van? Semmiképpen sem! Mert ha olyan törvény adatott volna, amely
képes életet adni, valóban a törvény alapján volna a megigazulás. 22 De az Írás
mindenkit bűn alá rekesztett, hogy az ígéret a Jézus Krisztusban vetett
hit alapján adassék azoknak, akik hisznek.
23 Mielőtt pedig
eljött a hit, a törvény őrzött bennünket, egybezárva az eljövendő hit
kinyilatkoztatásáig. 24 Tehát a törvény nevelőnk volt Krisztusig, hogy hit
által igazuljunk meg. 25 De miután eljött a hit, többé nem vagyunk a
nevelőnek alávetve. 26 Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus
Jézusban való hit által. 27 Akik Krisztusba keresztelkedtetek meg, Krisztust
öltöttétek magatokra. 28 Krisztusban tehát nincs zsidó, sem görög, nincs
szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok
a Krisztus Jézusban. 29 Ha pedig Krisztuséi vagytok, akkor Ábrahám utódai
vagytok, és ígéret szerint örökösök.
Gal 4
1 Azt mondom pedig,
hogy ameddig az örökös kiskorú, addig semmiben sem különbözik a szolgától,
jóllehet ura mindennek, 2 hanem gyámok és gondozók fennhatósága alatt áll az
apa által megszabott ideig. 3 Így mi is, amikor kiskorúak voltunk, a világ
elemei alá voltunk vetve szolgaságra. 4 De amikor eljött az idő
teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született a törvénynek
alávetve, 5 hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy Isten fiaivá
legyünk. 6 Mivel pedig fiak vagytok, Isten elküldötte Fiának Lelkét a mi
szívünkbe, aki ezt kiáltja: ,,Abbá, Atya!'' 7 Úgyhogy már nem vagy szolga,
hanem fiú, ha pedig fiú, akkor Isten akaratából örökös is. 8 Amikor pedig még
nem ismertétek az Istent, olyan isteneknek szolgáltatok, amelyek lényegüket
tekintve nem azok. 9 Most azonban, miután megismertétek Istent, vagy még
inkább: Isten ismert meg titeket, hogyan térhettek vissza ismét az erőtlen
és szegény elemekhez, és hogyan akartok újból szolgájukká lenni? 10 Aggódva
figyeltek a napokra, hónapokra, az évszakokra és az esztendőkre. 11 Attól
féltelek titeket, hogy talán hiába fáradoztam értetek. 12 Testvéreim, kérlek
titeket: legyetek olyanok, mint én, mert én is olyan vagyok, mint ti. Semmivel
sem bántottatok meg. 13 Hiszen tudjátok, hogy az első alkalommal testi
erőtlenségemben hirdettem nektek az evangéliumot, 14 és ti mégsem estetek
abba a kísértésbe, hogy engem testi erőtlenségem miatt megvessetek vagy
megutáljatok, hanem úgy fogadtatok, mint Isten angyalát, mint Krisztus Jézust.
15 Hova lett a ti boldogságotok? Mert bizonyságot teszek rólatok, hogy ha
lehetett volna, a szemeteket is kivájtátok, és nekem adtátok volna. 16 Most
pedig az ellenségetek lettem, mert az igazat mondom nektek? 17 Nem jó
szándékkal buzgólkodnak értetek, hanem el akarnak titeket tőlem szakítani,
hogy aztán értük buzgólkodjatok. 18 Helyes az, ha valaki mindenkor a jóért
buzgólkodik, és nem csak akkor, amikor ott vagyok közöttetek, 19 gyermekeim,
akiket újra meg újra fájdalmak között szülök meg, amíg kiformálódik bennetek a
Krisztus. 20 Szeretnék azonban most ott lenni nálatok, és változtatni a
hangomon, mert bizonytalanságban vagyok felőletek. 21 Mondjátok meg nekem
ti, akik a törvény uralma alatt akartok lenni, nem halljátok a törvényt? 22
Mert meg van írva, hogy Ábrahámnak két fia volt: az egyik a
rabszolganőtől, a másik a szabadtól. 23 De a rabszolganőtől
való csak test szerint született, a szabadtól való viszont az ígéret által. 24
Ezeket átvitt értelemben kell venni, mert ezek az asszonyok két szövetséget
jelentenek. Az egyik a Sinai-hegyi szövetség, amely szolgaságra szül: ez Hágár.
25 Mert Hágár a Sinai-hegy Arábiában - megfelel a mostani Jeruzsálemnek - amely
szolgaságban van fiaival együtt. 26 De a mennyei Jeruzsálem szabad: ez a mi
anyánk. 27 Mert meg van írva: ,,Ujjongj, te meddő, aki nem szültél, vigadj
és örvendj, aki nem vajúdtál, mert több a gyermeke az elhagyottnak, mint a
férjes asszonynak.'' 28 Ti pedig, testvéreim, Izsák módjára az ígéret gyermekei
vagytok. 29 De amint akkor a test szerint született üldözte a Lélek szerintit,
úgy van ez most is. 30 De mit mond az Írás? ,,zd el a rabszolganőt és a fiát,
mert nem örökölhet együtt a rabszolganő fia a szabad asszony fiával.'' 31
Ezért tehát testvéreim: mi nem a rabszolganő, hanem a szabad asszony
gyermekei vagyunk.
Gal 5
1 Krisztus
szabadságra szabadított meg minket, álljatok meg tehát szilárdan, és ne engedjétek
magatokat újra a szolgaság igájába fogni. 2 Íme, én, Pál mondom nektek, hogy ha
körülmetélkedtek: Krisztus semmit sem használ nektek. 3 De ismét bizonyságot
teszek minden embernek, hogy aki körülmetélkedik, köteles az egész törvényt
megtartani. 4 Akik törvény által akartok megigazulni, elszakadtatok a
Krisztustól, a kegyelemből pedig kiestek. 5 Mi ugyanis a Lélek által,
hitből várjuk az igazság reménységét. 6 Mert Krisztus Jézusban nem számít
sem a körülmetélkedés, sem a körülmetéletlenség, csak a szeretet által
munkálkodó hit.
7 Eddig jól
futottatok: ki akadályozott meg titeket abban, hogy az igazságnak
engedelmeskedjetek? 8 Ez a félrevezetés nem attól van, aki hív titeket. 9 Egy
kevés kovász az egész tésztát megkeleszti. 10 Én bizalommal vagyok irántatok az
Úrban, hogy egyáltalán nem fogtok másképp gondolkodni; de aki megzavar titeket,
el fogja venni büntetését, bárki legyen is az. 11 Engem pedig, testvéreim, ha
még mindig a körülmetélkedést hirdetem, miért üldöznek? Hiszen akkor
megszűnik a kereszt botránya. 12 Bárcsak ki is metszetnék magukat, akik
lázítanak titeket.
13 Mert ti
testvéreim, szabadságra vagytok elhíva; csak a szabadság nehogy ürügy legyen a
testnek, hanem szeretetben szolgáljatok egymásnak. 14 Mert az egész törvény
ebben az egy igében teljesedik be: ,,Szeresd felebarátodat, mint magadat.'' 15
Ha pedig egymást marjátok és faljátok, vigyázzatok: el ne emésszétek egymást!
16 Intelek titeket: a Lélek szerint éljetek, és a test kívánságát ne
teljesítsétek. 17 Mert a test kívánsága a Lélek ellen tör, a Léleké pedig a
test ellen, ezek viaskodnak egymással, hogy ne azt tegyétek, amit szeretnétek.
18 Ha pedig a Lélek vezet titeket, nem vagytok a törvény uralma alatt. 19 A
test cselekedetei azonban nyilvánvalók, mégpedig ezek: házasságtörés, paráznaság,
tisztátalanság, bujálkodás, 20 bálványi mádás, varázslás, ellenségeskedés,
viszálykodás, féltékenység, harag, önzés, széthúzás, pártoskodás; 21 irigység,
gyilkosság, részegeskedés, tobzódás és ezekhez hasonlók. Ezekről
előre megmondom nektek, amint már korábban is mondtam, akik ilyeneket
cselekszenek, nem öröklik Isten országát. 22 A Lélek gyümölcse pedig: szeretet,
öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, 23 szelídség,
önmegtartóztatás. Az ilyenek ellen nincs törvény. 24 Akik pedig Krisztus Jézuséi,
a testet megfeszítették szenvedélyeivel és kívánságaival együtt. 25 Ha a Lélek
által élünk, akkor éljünk is a Lélek szerint. 26 Ne legyünk becsvágyók, egymást
ingerlők, egymásra irigykedők.
Gal 6
1 Testvéreim, ha
valakit tetten is érnek valamilyen bűnben, ti, akik lelki emberek vagytok,
igazítsátok helyre az ilyet szelíd lélekkel. De azért vigyázz magadra, hogy
kísértésbe ne essél. 2 Egymás terhét hordozzátok: és így töltsétek be a
Krisztus törvényét. 3 Mert ha valaki azt gondolja, hogy ő valami, jóllehet
semmi, megcsalja önmagát. 4 Mindenki a saját tetteit vizsgálja meg, és akkor
csakis a maga tetteivel dicsekedhet, és nem a máséval. 5 Mert mindenki a maga
terhét hordozza.
6 Akit pedig az igére
tanítanak, az minden javából részesítse tanítóját. 7 Ne tévelyegjetek: Istent
nem lehet megcsúfolni. Hiszen amit vet az ember, azt fogja aratni is: 8 mert
aki a testének vet, az a testből arat majd pusztulást; aki pedig a
Léleknek vet, a Lélekből fog aratni örök életet. 9 A jó cselekvésében pedig
ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk. 10
Ezért tehát, míg időnk van, tegyünk jót mindenkivel, leginkább pedig
azokkal, akik testvéreink a hitben. 11 Nézzétek, mekkora betűkkel írok
nektek a saját kezemmel! 12 Akik testi értelemben akarnak tetszést aratni, azok
kényszerítenek arra titeket, hogy körülmetélkedjetek, csak azért, hogy a
Krisztus keresztjéért ne üldözzék őket. 13 Mert akik körülmetélkednek,
maguk sem tartják meg a törvényt, hanem azért akarják a ti körülmetéléseteket,
hogy a ti testetekkel dicsekedhessenek. 14 Én azonban nem kívánok mással
dicsekedni, mint a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjével, aki által keresztre
feszíttetett számomra a világ, és én is a világ számára. 15 Mert a Krisztus
Jézusban sem a körülmetélkedés nem számít, sem a körülmetéletlenség; hanem csak
az új teremtés. 16 Békesség és irgalmasság mindazoknak, akik e szabály szerint
élnek, és az Isten Izráelének!
17 Ezentúl senki se
okozzon nekem fájdalmat, mert én a Jézus bélyegeit hordozom a testemen! 18 A mi
Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen a ti lelketekkel, testvéreim. Ámen.
Ef 1
1 Pál, Isten
akaratából Jézus Krisztus apostola, az Efezusban élő szenteknek és a
Krisztus Jézusban hívőknek: 2 kegyelem néktek és békesség Istentől, a
mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól. 3 Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus
Istene és Atyja, aki megáldott minket mennyei világának minden lelki áldásával
a Krisztusban. 4 Mert őbenne kiválasztott minket magának már a világ
teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte
szeretetben. 5 Előre el is határozta, hogy fiaivá fogad minket Jézus
Krisztus által, akarata és tetszése szerint, 6 hogy magasztaljuk
dicsőséges kegyelmét, amellyel megajándékozott minket szeretett Fiában. 7
Őbenne van - az ő vére által - a mi megváltásunk, bűneink
bocsánata is; kegyelme gazdagságából, 8 amelyet kiárasztott ránk teljes
bölcsességgel és értelemmel. 9 Mert úgy tetszett neki, hogy megismertesse
velünk az ő akaratának titkát, amelyet kijelentett őbenne 10 az
idők teljességének arról a rendjéről, hogy a Krisztusban egybefoglal
mindeneket, azt is, ami a mennyben, és azt is, ami a földön van. 11 Őbenne
lettünk örököseivé is, mivel eleve elrendeltettünk erre annak kijelentett
végzése szerint, aki mindent saját akarata és elhatározása szerint cselekszik;
12 hogy dicsőségének magasztalására legyünk, mint akik előre
reménykedünk a Krisztusban. 13 Őbenne pedig titeket is - miután
hallottátok az igazság igéjét, üdvösségetek evangéliumát, és hívőkké
lettetek - eljegyzett pecsétjével, a megígért Szentlélekkel, 14 örökségünk
zálogával, hogy megváltsa tulajdon népét az ő dicsőségének
magasztalására. 15 Én tehát, miután hallottam az Úr Jézusba vetett
hitetekről és a bennetek minden szent iránt megnyilvánuló
szeretetről, 16 szüntelenül hálát adok értetek, amikor megemlékezem
rólatok imádságaimban; 17 és kérem, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus Istene, a
dicsőség Atyja adja meg nektek a bölcsesség és a kinyilatkoztatás Lelkét,
hogy megismerjétek őt; 18 és világosítsa meg lelki szemeteket, hogy meglássátok:
milyen reménységre hívott el minket, milyen gazdag az ő örökségének
dicsősége a szentek között, 19 és milyen mérhetetlenül nagy az ő
hatalma rajtunk, hívőkön. Minthogy hatalmának ezzel az erejével 20
munkálkodik a Krisztusban, miután feltámasztotta őt a halálból, és
jobbjára ültette a mennyekben, 21 feljebb minden méltóságnál és hatalmasságnál,
minden erőnél és uralomnál, sőt minden névnél is, amelyet segítségül
hívnak, nemcsak ebben a világban, hanem az eljövendőben is. 22 ,,Az ő
lábai alá vetett mindent'', és őt tette mindenek felett való fővé az
egyházban, 23 amely az ő teste, és teljessége annak, aki teljessé tesz
mindent mindenekben.
Ef 2
1 Titeket is életre
keltett, akik halottak voltatok vétkeitek és bűneitek miatt, 2 amelyekben
egykor éltetek e világ életmódja szerint; igazodva a levegő birodalmának
fejedelméhez, ahhoz a lélekhez, amely most az engedetlenség fiaiban
működik. 3 Egykor mi is mindnyájan közöttük éltünk testünk kívánságaival,
követtük a test és az érzékek hajlamait, és a harag fiai voltunk emberi
természetünk szerint, éppenúgy, mint a többiek. 4 De Isten, gazdag lévén
irgalomban, az ő nagy szeretetéért, amellyel minket szeretett, 5 minket
is, akik halottak voltunk a vétkek miatt, életre keltett a Krisztussal együtt -
kegyelemből van üdvösségetek! - 6 és vele együtt feltámasztott, és a
mennyeiek világába ültetett Krisztus Jézusért, 7 hogy megmutassa az
eljövendő korszakokban kegyelmének mérhetetlen gazdagságát irántunk való
jóságából Krisztus Jézusban. 8 Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit
által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; 9 nem cselekedetekért,
hogy senki se dicsekedjék. 10 Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus
Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten,
hogy azok szerint éljünk. 11 Emlékezzetek tehát arra, hogy ti egykor pogányok
voltatok, úgynevezett körülmetéletlenek a körülmetéltek szerint, akik viszont
azért nevezik magukat így, mert testükön emberkéz által körül vannak metélve.
12 Ti abban az időben Krisztus nélkül éltetek, Izráel közösségétől
elkülönítve, és mint az ígéret szövetségein kívül álló idegenek, reménység
nélkül és Isten nélkül éltetek a világban. 13 Most pedig Krisztus Jézusban ti,
akik egykor ,,távol'' voltatok, ,,közel'' kerültetek a Krisztus vére által.
14 Mert ő a mi
békességünk, aki a két nemzetséget eggyé tette, és az ő testében
lebontotta az elválasztó falat, az ellenségeskedést, 15 miután a tételes
parancsolatokból álló törvénytérvénytelenné tette, hogy békességet szerezve, a
kettőt egy új emberré teremtse önmagában. 16 Megbékéltette mindkettőt
egy testben az Istennel, miután a kereszt által megölte az ellenségeskedést
önmagában, 17 és eljött, és ,,békességet hirdetett nektek, a távoliaknak, és
békességet a közelieknek''. 18 Mert általa van szabad utunk mindkettőnknek
egy Lélekben az Atyához.
19 Ezért tehát nem
vagytok többé idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és háza
népe Istennek. 20 Mert ráépültetek az apostolok és a próféták alapjára, a
sarokkő pedig maga Krisztus Jézus, 21 akiben az egész épület
egybeilleszkedik, és szent templommá növekszik az Úrban, 22 és akiben ti is
együtt épültök az Isten hajlékává a Lélek által.
Ef 3
1 Ezért vagyok én,
Pál, a Krisztus Jézus foglya értetek, a pogányokért. 2 Ha ugyan hallottatok az
Isten kegyelme megbízásáról, amelyet nekem adott a ti javatokra, 3 amikor
kijelentésével ismertette meg velem a titkot, ahogy előbb röviden
megírtam. 4 Ha elolvassátok, megtudhatjátok belőle, hogyan értem én a
Krisztus titkát, 5 amely más nemzedékek idején nem vált ismertté az emberek
fiai előtt úgy, ahogyan most kijelentette szent apostolainak és
prófétáinak a Lélek által: 6 hogy tudniillik a pogányok örököstársaink, velünk
egy test, és velünk együtt részesek az ígéretben is Krisztus Jézusért az
evangélium által. 7 Ennek lettem szolgájává az Isten kegyelmének ajándékából,
amelyben hatalmának ereje által részesített engem. 8 Nekem, minden szent között
a legkisebbnek adatott az a kegyelem, hogy a pogányoknak hirdessem a Krisztus
mérhetetlen gazdagságát, 9 és hogy világossá tegyem mindenki előtt, mi ama
titok megvalósulásának a rendje, amely el volt rejtve öröktől fogva
Istenben, mindenek teremtőjében; 10 és hogy ismertté legyen most az egyház
által a mennyei fejedelemségek és hatalmasságok előtt az Isten sokféle
bölcsessége. 11 Ez felel meg örök végzésének, amelyet megvalósított Krisztus
Jézusban, a mi Urunkban: 12 őbenne van bátorságunk és szabad utunk
bizodalommal a benne való hit által. 13 Kérlek tehát titeket, ne csüggedjetek
el az értetek szenvedett megpróbáltatásaim miatt, hiszen számotokra
dicsőség ez. 14 Ezért meghajtom térdemet az Atya előtt, 15
akiről nevét kapja minden nemzetség mennyen és földön: 16 adja meg nektek
dicsőségének gazdagsága szerint, hogy hatalmasan megerősödjék
bennetek a belső ember az ő Lelke által; 17 hogy a Krisztus lakjék
szívetekben a hit által, a szeretetben meggyökerezve és megalapozva 18 képesek
legyetek felfogni minden szenttel együtt: mi a szélesség és hosszúság, magasság
és mélység; 19 és így megismerjétek Krisztusnak minden ismeretet meghaladó
szeretetét, hogy teljességre jussatok, az Isten mindent átfogó teljességéig.
20 Aki pedig mindent
megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk, a
bennünk munkálkodó erő szerint: 21 azé a dicsőség az egyházban
Krisztus Jézus által nemzedékről nemzedékre, örökkön-örökké. Ámen.
Ef 4
1 Kérlek tehát
titeket én, aki fogoly vagyok az Úrért: éljetek méltón ahhoz az elhívatáshoz,
amellyel elhívattatok, 2 teljes alázatossággal, szelídséggel és türelemmel;
viseljétek el egymást szeretettel, 3 igyekezzetek megtartani a Lélek egységét a
békesség kötelékével. 4 Egy a test, és egy a Lélek, aminthogy egy reménységre
kaptatok elhívást is: 5 egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség, 6 egy az Istene
és Atyja mindeneknek; ő van mindenek felett, és mindenek által, és
mindenekben.
7 A kegyelem pedig
mindegyikünknek a Krisztus ajándékának mértéke szerint adatott. 8 Ezért mondja
az Írás: ,,Felment a magasságba, foglyokat vitt magával, ajándékot adott az
embereknek.'' 9 Az pedig, hogy ,,felment'', mi mást jelent, mint azt, hogy le
is szállt erre a földre. 10 Aki leszállt, az ,,fel is ment'', feljebb minden
égnél, hogy betöltse a mindenséget. 11 És ő ,,adott'' némelyeket
apostolokul, másokat prófétákul, ismét másokat evangélistákul, vagy pásztorokul
és tanítókul, 12 hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, a Krisztus
testének építésére, 13 míg eljutunk mindnyájan a hitnek és az Isten Fia
megismerésének egységére, a felnőttkorra, a Krisztus teljességét
elérő nagykorúságra, 14 hogy többé ne legyünk kiskorúak, akik mindenféle
tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak az emberek csalásától, tévútra
csábító ravaszságától; 15 hanem az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel
szeretetben mindenestől őhozzá, aki a fej, a Krisztus. 16 Az egész test
pedig az ő hatására egybeilleszkedve és összefogva, a különféle
kapcsolatok segítségével, és minden egyes rész saját adottságának
megfelelően működve gondoskodik önmaga növekedéséről, hogy
épüljön szeretetben. 17 Mondom tehát, és tanúsítom az Úr nevében, hogy többé
nem élhettek úgy, ahogyan a pogányok élnek hiábavaló gondolkodásuk szerint. 18
Az ő elméjükre sötétség borult, és elidegenedtek az Istennek tetsző
élettől, mert megmaradtak tévelygésükben, és megkeményedett a szívük. 19
Ezért erkölcsi érzékükben eltompulva, gátlástalanul mindenféle tisztátalan
tevékenységre vetemedtek nyereségvágyukban. 20 Ti azonban nem így tanultátok a
Krisztust; 21 ha valóban úgy hallottatok róla, és kaptatok felőle
tanítást, ahogyan az megvalósult Jézusban. 22 Vessétek le a régi élet szerint
való óembert, aki csalárd és gonosz kívánságok miatt megromlott; 23 újuljatok
meg lelketekben és elmétekben, 24 öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése
szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett.
25 Ezért tehát
vessétek le a hazugságot, és mondjatok igazat, mindenki a felebarátjának,
mivelhogy tagjai vagyunk egymásnak. 26 ,,Ha haragusztok is, ne vétkezzetek'': a
nap ne menjen le a ti haragotokkal, 27 helyet se adjatok az ördögnek. 28 Aki
lopni szokott, többé ne lopjon, hanem inkább dolgozzék, és saját keze
munkájával szerezze meg a javakat, hogy legyen mit adnia a
szűkölködőknek. 29 Semmiféle bomlasztó beszéd ne jöjjön ki a
szátokon, hanem csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy
áldást hozzon azokra, akik hallják. 30 És ne szomorítsátok meg az Isten
Szentlelkét, aki által el vagytok pecsételve a megváltás napjára. 31 Minden
keserűség, indulat, harag, kiabálás és istenkáromlás legyen távol
tőletek minden gonoszsággal együtt. 32 Viszont legyetek egymáshoz
jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott
nektek a Krisztusban.
Ef 5
1 Legyetek tehát
Isten követői, mint szeretett gyermekei, 2 és éljetek szeretetben, ahogyan
a Krisztus is szeretett minket, és önmagát adta értünk ,,áldozati ajándékul, az
Istennek kedves illatként.''
3 Ellenben
paráznaság, bármiféle tisztátalanság vagy nyerészkedés még szóba se kerüljön
közöttetek, ahogyan ez szentekhez méltó; 4 se szemérmetlenség, se ostoba beszéd
vagy kétértelműség: ami nem illik, hanem inkább a hálaadás. 5 Hiszen jól
tudjátok, hogy egyetlen paráznának, tisztátalannak vagy nyerészkedőnek,
azaz bálványimádónak sincs öröksége a Krisztus és az Isten országában. 6 Senki
meg ne tévesszen titeket üres beszédével, hiszen éppen ezekért sújtja Isten haragja
az engedetlenség fiait. 7 Ne vegyetek tehát részt ezekben. 8 Mert egykor
sötétség voltatok, most azonban világosság vagytok az Úrban: éljetek úgy, mint
a világosság gyermekei. 9 A világosság gyümölcse ugyanis csupa jóság, igazság
és egyenesség. 10 Ítéljétek meg tehát, mi kedves az Úrnak, 11 és ne vegyetek
részt a sötétség haszontalan cselekedeteiben, hanem inkább leplezzétek le
ezeket. 12 Mert amiket titokban tesznek, azokról még beszélni is szégyen, 13 de
mindaz, amit a világosság leleplez, nyilvánvalóvá lesz. 14 Mert minden, ami
nyilvánvalóvá lett, az világos. Ezért mondja: ,,Ébredj fel, aki alszol, támadj
fel a halálból, és felragyog neked a Krisztus.'' 15 Jól vigyázzatok tehát,
hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, 16 kihasználva az alkalmas
időt, mert az idők gonoszak. 17 Éppen azért: ne legyetek
meggondolatlanok, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata. 18 Ne részegeskedjetek,
mert a borral léhaság jár együtt, hanem teljetek meg Lélekkel, 19 mondjatok
egymásnak zsoltárokat, dicséreteket és lelki énekeket; énekeljetek és mondjatok
dicséretet szívetekben az Úrnak, 20 és adjatok hálát az Istennek, az Atyának
mindenkor mindenért, a mi Urunk Jézus Krisztus nevében. 21 Engedelmeskedjetek
egymásnak, Krisztus félelmében. 22 Az asszonyok engedelmeskedjenek férjüknek,
mint az Úrnak; 23 mert a férfi feje a feleségnek, ahogyan Krisztus is feje az
egyháznak, és ő a test üdvözítője is. 24 De amint az egyház
engedelmeskedik Krisztusnak, úgy engedelmeskedjenek az asszonyok is a férjüknek
mindenben. 25 Férfiak! Úgy szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus is
szerette az egyházat, és önmagát adta érte, 26 hogy a víz fürdőjével az
ige által megtisztítva megszentelje, 27 így állítja maga elé az egyházat
dicsőségben, hogy ne legyen rajta folt, vagy ránc, vagy bármi hasonló,
hanem hogy szent és feddhetetlen legyen. 28 Hasonlóképpen a férfiak is
szeressék a feleségüket, mint a saját testüket. Aki szereti a feleségét az
önmagát szereti. 29 Mert a maga testét soha senki nem gyűlölte, hanem
táplálja és gondozza, ahogyan Krisztus is az egyházat, 30 minthogy tagjai
vagyunk testének. 31 ,,A férfi ezért elhagyja apját és anyját, és ragaszkodik
feleségéhez, és lesznek ketten egy testté.'' 32 Nagy titok ez, én pedig ezt
Krisztusról és az egyházról mondom. 33 De ti is, mindenki egyenként úgy
szeresse a feleségét, mint önmagát, az asszony pedig tisztelje a férjét.
Ef 6
1 Gyermekek!
Engedelmeskedjetek szüleiteknek az Úrban, mert ez a helyes. 2 ,,Tiszteld apádat
és anyádat'': ez az első parancsolat, amelyhez ígéret fűződik, 3
mégpedig ez: ,,hogy jó dolgod legyen, és hosszú életű légy a földön.'' 4
Ti apák pedig ne ingereljétek gyermekeiteket, hanem neveljétek az Úr tanítása
szerint fegyelemmel és intéssel. 5 Szolgák! Félelemmel és rettegéssel
engedelmeskedjetek földi uraitoknak, olyan tiszta szívvel, mint a Krisztusnak.
6 Ne látszatra szolgáljatok, mintha embereknek akarnátok tetszeni, hanem
Krisztus szolgáiként cselekedjétek Isten akaratát: lélekből, 7 jóakarattal
szolgáljatok, mint az Úrnak és nem mint embereknek; 8 mert tudjátok, hogy ha
valaki valami jót tesz, visszakapja az Úrtól, akár szolga, akár szabad. 9 Ti
pedig, urak, ugyanígy bánjatok velük, hagyjátok a fenyegetést, mivel tudjátok,
hogy, él a mennyekben az Úr, aki nekik is, nektek is Uratok, és aki nem
személyválogató. 10 Végül pedig: erősödjetek meg az Úrban és az ő
hatalmas erejében. 11 Öltsétek magatokra az Isten fegyverzetét, hogy
megállhassatok az ördög mesterkedéseivel szemben. 12 Mert a mi harcunk nem test
és vér ellen folyik, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának
urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak. 13
Éppen ezért vegyétek fel az Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz
napon, és mindent leküzdve megállhassatok. 14 Álljatok meg tehát, felövezve
derekatokat igazságszeretettel, és magatokra öltve a megigazulás páncélját, 15
felsaruzva a lábatokat a békesség evangéliuma hirdetésének a készségével. 16
Vegyétek fel mindenképpen a hit pajzsát, amellyel kiolthatjátok a gonosznak
minden tüzes nyilát. 17 Vegyétek fel az üdvösség sisakját is, és a Lélek
kardját, amely az Isten beszéde. 18 Minden imádságotokban és könyörgésetekben
imádkozzatok mindenkor a Lélek által. Éppen azért legyetek éberek, teljes
állhatatossággal könyörögve az összes szentekért; 19 és énértem is, hogy
adassék nekem az ige, ha szóra nyitom a számat, hogy bátran ismertessem meg az
evangélium titkát, 20 amelynek követe vagyok a bilincsben is, hogy bátorságom
legyen azt úgy hirdetni, ahogyan kell. 21 Hogy pedig ti is megtudjátok, mi van
velem és hogyan élek, mindent elmond nektek Tükhikosz, az Úrban szeretett
testvér és hű diakónus, 22 akit éppen azért küldtem hozzátok, hogy
értesüljetek helyzetünkről, és megvigasztalja szíveteket.
23 Békesség a
testvéreknek és szeretet hittel együtt az Atya Istentől és az Úr Jézus
Krisztustól! 24 A kegyelem legyen mindazokkal, akik el nem múló szeretettel
szeretik a mi Urunkat, Jézus Krisztust. Ámen.
Fil 1
1 Pál és Timóteus,
Krisztus Jézus szolgái, mindazoknak a Krisztus Jézusban hívő szenteknek,
akik Filippiben vannak, püspökeikkel és diakónusaikkal együtt: 2 kegyelem
néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. 3
Hálát adok az én Istenemnek, valahányszor megemlékezem rólatok, 4 és mindenkor
minden könyörgésemben örömmel imádkozom mindnyájatokért, 5 mert közösséget
vállaltatok az evangéliummal az első naptól fogva mind a mai napig. 6
Éppen ezért meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a
jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjára. 7 Így kell gondolkoznom mindnyájatokról,
mert szívemben hordozlak titeket, mivel fogságomban is, az evangélium védelme
és megerősítése közben is mindnyájan együtt részesültök velem a
kegyelemben. 8 Mert tanúm az Isten, mennyire vágyódom mindnyájatok után a
Krisztus Jézus szeretetével; 9 és imádkozom azért, hogy a szeretet egyre inkább
gazdagodjék bennetek ismerettel és igazi megértéssel; 10 hogy megítélhessétek,
mi a helyes, hogy tiszták és kifogástalanok legyetek a Krisztus napjára, 11 és
gazdagon teremjétek az igazság gyümölcseit Jézus Krisztus által Isten
dicsőségére és magasztalására. 12 Szeretném, ha tudnátok, testvéreim, hogy
az én helyzetem inkább az evangélium terjedését szolgálja, 13 mert ismertté
lett az egész testőrségben, és mindenki más előtt is, hogy
Krisztusért viselem bilincseimet, 14 úgyhogy az Úrban testvéreink többsége
fogságom körülményeiből bizalmat merítve félelem nélkül, bátran szólják
Isten igéjét. 15 Némelyek ugyan irigységből és versengésből, de mások
jóakaratból hirdetik a Krisztust: 16 ezek szeretetből, mert tudják, hogy
az evangélium védelmére rendeltettem, 17 azok pedig számításból, nem tiszta
lélekkel hirdetik a Krisztust, mert azt hiszik, hogy gyötrelmet okoznak nekem
fogságomban. 18 Mert miről is van szó? Egyedül arról, hogy bármelyik
módon, akár színlelésből, akár meggyőződésből: Krisztust
hirdetik, és én ennek örülök. Sőt még inkább örülni fogok. 19 Mert tudom,
hogy ez üdvösségemre válik a ti könyörgésetek és Jézus Krisztus Lelkének
segítsége által. 20 Ezért várom és remélem, hogy semmiben sem fogok szégyent
vallani, hanem mint mindenkor, úgy most is Krisztust egészen nyíltan fogják
magasztalni énértem, akár életben maradok, akár meghalok. 21 Mert nekem az élet
Krisztus, és a meghalás nyereség! 22 Ha pedig az életben maradás az eredményes
munkát jelenti számomra, akkor, hogy melyiket válasszam: nem tudom. 23
Szorongat ez a kettő: vágyódom elköltözni és Krisztussal lenni, mert ez
sokkal jobb mindennél; 24 de miattatok nagyobb szükség van arra, hogy életben
maradjak. 25 Erről meggyőződve tudom is, hogy életben maradok,
és együtt maradok mindnyájatokkal, a hitben való növekedésetekre és örömötökre;
26 így méginkább dicsekedtek majd velem Krisztus Jézusban, amikor ismét
megjelenek nálatok.
27 Csakhogy a
Krisztus evangéliumához méltóan viselkedjetek, hogy akár odamegyek és látlak titeket,
akár távol vagyok, azt halljam rólatok, hogy megálltok egy Lélekben, egy
szívvel, együtt küzdve az evangélium hitéért, 28 és hogy semmiképpen meg nem
rémültök az ellenfelektől. Ez nekik a kárhozat, nektek pedig az üdvösség
jele lesz: mégpedig az Istentől. 29 Mert nektek nemcsak az adatott meg a
Krisztusért, hogy higgyetek benne, hanem az is, hogy szenvedjetek érte, 30 és
hogy ugyanabban a küzdelemben álljatok, amelyet tőlem láttatok, és amelyet
most rólam hallotok.
Fil 2
1 Ha tehát van
vigasztalás Krisztusban, ha van szeretetből fakadó figyelmeztetés, ha van
közösség a Lélekben, ha van irgalom és könyörület, 2 akkor tegyétek teljessé
örömömet azzal, hogy ugyanazt akarjátok: ugyanaz a szeretet legyen bennetek,
egyet akarva ugyanarra törekedjetek. 3 Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú
dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál; 4
és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is. 5 Az az indulat
legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt: 6 mert ő Isten
formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, 7
hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá
lett, és magatartásában is embernek bizonyult; 8 megalázta magát, és
engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. 9 Ezért fel is
magasztalta őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely
minden névnél nagyobb, 10 hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon,
mennyeieké, földieké és földalattiaké; 11 és minden nyelv vallja, hogy Jézus
Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére. 12 Ezért tehát, szeretteim, ahogyan
mindenkor engedelmeskedtetek, nem csupán jelenlétemben, hanem sokkal inkább
most, távollétemben is, félelemmel és rettegéssel munkáljátok üdvösségeteket,
13 mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a cselekvést az
ő tetszésének megfelelően. 14 Zúgolódás és vonakodás nélkül tegyetek
mindent, 15 hogy feddhetetlenek és romlatlanok legyetek, Isten hibátlan
gyermekei az elfordult és elfajult nemzedékben, akik között ragyogtok, mint
csillagok a világban, 16 ha az élet igéjére figyeltek. Ezzel dicsekszem majd a
Krisztus napján, hogy nem futottam hiába, és nem fáradtam hiába. 17 Sőt ha
italáldozatul kiöntetem is a hitetekért bemutatott áldozatban és szolgálatban,
örülök, és együtt örülök mindnyájatokkal; 18 de ugyanígy örüljetek ti is, és
örüljetek velem együtt. 19 Remélem az Úr Jézusban, hogy Timóteust hamarosan
elküldhetem hozzátok, hogy én is megnyugodjam, miután megtudtam: mi van
veletek. 20 Mert nincs mellettem hozzá hasonló lelkületű, aki olyan
őszintén törődne ügyeitekkel; 21 mert mindenki a maga dolgával
törődik, nem pedig a Krisztus Jézuséval. 22 De ti is tudjátok, hogy
kipróbált ember ő, és mint apjával a gyermek, úgy szolgált velem az
evangéliumért. 23 Remélem tehát, hogy őt azonnal elküldhetem, mihelyt
meglátom, hogyan alakulnak dolgaim. 24 De bízom az Úrban, hogy magam is
hamarosan elmegyek.
25 Szükségesnek
tartottam azonban, hogy visszaküldjem hozzátok Epafroditosz testvéremet,
munkatársamat és bajtársamat, akit ti küldtetek, hogy szükségemben
szolgálatomra legyen, 26 mivel vágyódott mindnyájatok után, és nyugtalankodott,
mert meghallottátok, hogy megbetegedett. 27 Meg is betegedett halálosan, de az
Isten megkönyörült rajta, sőt nemcsak rajta, hanem énrajtam is, hogy szomorúságomra
szomorúság ne következzék. 28 Hamarabb elküldöm tehát, hogy viszontlássátok, és
örüljetek, és hogy én is kevésbé szomorkodjam. 29 Fogadjátok az Úrban teljes
örömmel, és becsüljétek meg az ilyeneket, 30 mert Krisztus ügyéért került közel
a halálhoz, amikor életét kockáztatta azért, hogy helyettetek szolgáljon nálam.
Fil 3
1 Egyébként pedig,
testvéreim, örüljetek az Úrban. Hogy ugyanazt írjam nektek, az engem nem
fáraszt, titeket viszont megerősít. 2 Óvakodjatok a kutyáktól, óvakodjatok
a gonosz munkásoktól, óvakodjatok a megmetéltektől! 3 Mert mi vagyunk a
körülmetéltek, akik Isten Lelke szerint szolgálunk, és Krisztus Jézussal
dicsekszünk, és nem a testben bizakodunk. 4 Pedig nekem lehetne bizakodásom a
testben is. Ha másvalaki úgy gondolja, hogy testben bizakodhat, én méginkább: 5
nyolcadik napon metéltek körül, Izráel népéből, Benjámin törzséből
származom, héber a héberek közül, törvény szempontjából farizeus, 6 buzgóság
szempontjából az egy h áz üldözője, a törvényben követelt igazság szempontjából
feddhetetlen voltam. 7 Ellenben azt, ami nekem nyereség volt, kárnak ítéltem a
Krisztusért. 8 Sőt most is kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus, az én
Uram ismeretének páratlan nagyságáért. Őérte kárba veszni hagytam, és
szemétnek ítélek mindent, hogy Krisztust megnyerjem. 9 Hogy kitűnjék rólam
őáltala: nincsen saját igazságom a törvény alapján, hanem a Krisztusba
vetett hit által van igazságom Istentől a hit alapján, 10 hogy megismerjem
őt és feltámadása erejét, valamint a szenvedéseiben való részesedést,
hasonlóvá lévén az ő halálához, 11 hogy valamiképpen eljussak a halottak
közül való feltámadásra. 12 Nem mintha már elértem volna mindezt, vagy már
célnál volnék, de igyekszem, hogy meg is ragadjam, mert engem is megragadott a
Krisztus Jézus. 13 Testvéreim, én nem gondolom magamról, hogy már elértem, 14
de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van,
annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a
Krisztus Jézusban adott jutalmáért. 15 Akik tehát tökéletesek vagyunk, így
gondolkozzunk, és ha valamit másképpen gondoltok, azt is kijelenti majd Isten
nektek; 16 ellenben amire eljutottunk, aszerint járjunk. 17 Legyetek
követőim, testvéreim, és azokra figyeljetek, akik úgy élnek, ahogyan mi
példát adtunk nektek. 18 Mert sokan élnek másképpen: akikről sokszor
mondtam nektek, most pedig sírva is mondom, hogy ők a Krisztus
keresztjének ellenségei; 19 az ő végük kárhozat, a hasuk az istenük, és
azzal dicsekszenek, ami a gyalázatuk, mert földi dolgokkal törődnek. 20
Nekünk pedig a mennyben van polgárjogunk, ahonnan az Úr Jézus Krisztust is
várjuk üdvözítőül, 21 aki az ő dicsőséges testéhez hasonlóvá
változtatja a mi gyarló testünket, azzal az erővel, amellyel maga alá
vethet mindeneket.
Fil 4
1 Ezért tehát, testvéreim,
akiket szeretek, és akik után vágyódom, örömöm és koronám, így maradjatok meg
az Úrban, szeretteim! 2 Evódiát intem, és Szüntükhét is intem, hogy legyen
közöttük egyetértés az Úrban. 3 Sőt téged is kérlek, hűséges
munkatársam, segíts nekik, akik együtt küzdöttek velem az evangéliumért;
Kelemennel és a többi munkatársammal is, akiknek a neve benne van az élet
könyvében.
4 Örüljetek az Úrban
mindenkor! Ismét mondom: örüljetek. 5 A ti szelídségetek legyen ismert minden
ember előtt. Az Úr közel! 6 Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és
könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt;
7 és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni
szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.
8 Egyébként pedig, testvéreim,
ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetreméltó, ami
jóhírű, ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe! 9 Amit
tanultatok és átvettetek, hallottatok és láttatok is tőlem, azt tegyétek,
és veletek lesz a békesség Istene! 10 Nagy volt az örömöm az Úrban, hogy végre
felbuzdultatok a velem való törődésre. Mert gondoskodtatok volna, de nem
volt rá alkalmatok. 11 Nem a nélkülözés mondatja ezt velem, mert én
megtanultam, hogy körülményeim között elégedett legyek. 12 Tudok
szűkölködni és tudok bővölködni is, egészen be vagyok avatva
mindenbe, jóllakásba és éhezésbe, a bővölködésbe és a nélkülözésbe
egyaránt. 13 Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem. 14
Mégis jól tettétek, hogy közösséget vállaltatok velem nyomorúságomban. 15 Azt
pedig tudjátok ti is, filippiek, hogy az evangélium hirdetésének kezdetén,
amikor eltávoztam Macedóniából, az ajándékozás és elfogadás tekintetében
egyetlen gyülekezet sem állt velem kapcsolatban, csak ti egyedül, 16 mert egyszer-másszor
Thesszalonikába is küldtetek szükségleteimre. 17 Nem mintha az ajándékot
kívánnám, hanem azt kívánom, hogy bőségesen kamatozzék az a ti javatokra.
18 Átvettem mindent, és bővelkedem. El vagyok látva, miután megkaptam
Epafroditosztól, ami tőletek jött olyan kellemes illatként és kedves
áldozatként, amely tetszik az Istennek. 19 Az én Istenem pedig be fogja tölteni
minden szükségeteket az ő gazdagsága szerint dicsőséggel a Krisztus
Jézusban. 20 A dicsőség pedig Istenünké és Atyánké örökkön-örökké. Ámen.
21 Köszöntsetek minden szentet a Krisztus Jézusban. Köszöntenek titeket a velem
levő testvérek. 22 Köszöntenek titeket a szentek mind, főként pedig a
császár udvarából valók. 23 A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen a ti
lelketekkel!
Kol 1
1 Pál, Isten
akaratából Krisztus Jézus apostola, és Timóteus testvér, 2 a Krisztusban
megszentelt hívő testvéreknek, akik Kolosséban élnek: kegyelem néktek és
békesség Istentől, a mi Atyánktól. 3 Hálát adunk mindenkor Istennek, a mi
Urunk Jézus Krisztus Atyjának, amikor értetek imádkozunk, 4 mivel hallottunk a
Krisztus Jézusba vetett hitetekről és arról a szeretetről, amely
valamennyi szent iránt él bennetek. 5 Hálát adunk azért a reménységért is,
amely készen van számotokra a mennyekben, amelyről már előbb hallottatok
az igazság beszédéből, az evangéliumból. 6 Mert ez hozzátok is eljutott,
és ahogyan az egész világon gyümölcsöt terem és növekedik, ugyanúgy közöttetek
is, attól a naptól fogva, amelyen meghallottátok, és igazán megismertétek az
Isten kegyelmét. 7 Így tanultátok ezt Epafrásztól, szeretett szolgatársunktól,
aki a Krisztus hű szolgája értetek. 8 Ő hozta nekünk a jó hírt a
Lélektől kapott szeretetetekről. 9 Ezért tehát, attól a naptól fogva,
amelyen ezt meghallottuk, szüntelenül imádkozunk és könyörgünk értetek, hogy
tökéletesen ismerjétek meg az ő akaratát minden lelki bölcsesség és
belátás révén, 10 hogy élhessetek az Úrhoz méltóan, teljes mértékben az ő
tetszésére, és teremjetek gyümölcsöt mindenfajta jó cselekedettel, és
növekedjetek az Isten ismeretében. 11 Erősödjetek meg minden erővel
az ő dicsőségének nagysága szerint a teljes állhatatosságra és az
örömmel viselt hosszútűrésre.
12 Adjatok hálát az
Atyának, aki alkalmassá tett titeket arra, hogy a szentek örökségében, a
világosságban részesüljetek. 13 Ő szabadított meg minket a sötétség
hatalmából, és ő vitt át minket szeretett Fiának országába, 14 akiben van
megváltásunk és bűneink bocsánata. 15 Ő a láthatatlan Isten képe, az
elsőszülött minden teremtmény közül. 16 Mert benne teremtetett minden a
mennyen és a földön, a láthatók és a láthatatlanok, akár trónusok, akár
uralmak, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok: minden általa és reá nézve
teremtetett. 17 Ő előbb volt mindennél, és minden őbenne áll
fenn. 18 Ő a feje a testnek, az egyháznak is, ő a kezdet, az
elsőszülött a halottak közül, hogy minden tekintetben ő legyen az
első. 19 Mert tetszett az egész Teljességnek, hogy benne lakjék, 20 és
hogy általa békéltessen meg önmagával mindent, a földön és a mennyben, úgy,
hogy békességet szerzett a keresztfán kiontott vére által. 21 Titeket is, akik
egykor Istentől elidegenedtek, és ellenséges gondolkozásúak voltatok
gonosz cselekedeteitek miatt, 22 most viszont megbékéltetett emberi testében,
halála által, hogy mint szenteket, hibátlanokat és feddhetetleneket állítson
majd színe elé. 23 Ha ugyan megmaradtok a hitben szilárdan és egyenesen, el nem
tántorodva az evangélium reménységétől, amelyet hallottatok, amely
hirdettetett minden teremtménynek az ég alatt, és amelynek én, Pál, szolgájává
lettem. 24 Most örülök a tiértetek elviselt szenvedéseimnek, és testem
elszenvedi mindazt, ami a Krisztus gyötrelmeiből még hátravan, az ő
testéért, amely az egyház. 25 Ennek a szolgájává lettem a szerint a megbízatás
szerint, amelyet Isten nekem a ti javatokra adott, hogy teljesen feltárjam
előttetek az Isten igéjét; 26 mégpedig azt a titkot, amely örök idők
és nemzedékek óta rejtve volt, de amely most kijelentetett az ő
szentjeinek, 27 akiknek Isten tudtul akarta adni, hogy milyen gazdag ennek a titoknak
dicsősége a pogány népek között. Ez a titok az, hogy Krisztus közöttetek
van: reménysége az eljövendő dicsőségnek. 28 Mi őt hirdetjük,
miközben minden embert teljes bölcsességgel intünk és tanítunk, hogy minden
embert tökéletessé tegyünk a Krisztusban. 29 Ezért fáradozom én is, és küzdök
az ő ereje által, amely hatalmasan működik bennem.
Kol 2
1 Szeretném, ha
tudnátok, mennyit küzdök értetek és a laodiceaiakért; és mindazokért, akik
engem nem ismernek személyesen, 2 hogy szívük felbátorodjék, összeforrva
szeretetben, és eljussanak a teljes bizonyossághoz vezető ismeret egész
gazdagságára: az Isten titkának, Krisztusnak ismeretére. 3 Benne van a
bölcsesség és ismeret minden kincse elrejtve.
4 Ezt azért mondom,
nehogy valaki titeket megtévesztő szavakkal félrevezessen. 5 Mert ha távol
vagyok is testben, lélekben mégis veletek vagyok, és örömmel látom a köztetek
uralkodó szép rendet és Krisztusba vetett hitetek szilárdságát. 6 Mivel tehát
már elfogadtátok Krisztus Jézust, az Urat, éljetek is őbenne. 7 Gyökerezzetek
meg és épüljetek fel őbenne, erősödjetek meg a hit által, amint
tanultátok, és hálaadásotok legyen egyre bőségesebb. 8 Vigyázzatok, hogy
rabul ne ejtsen valaki titeket olyan bölcselkedéssel és üres megtévesztéssel,
amely az emberek hagyományához, a világ elemeihez, és nem Krisztushoz
alkalmazkodik. 9 Mert benne lakik az istenség egész teljessége testileg, 10 és
benne jutottatok el ti is ehhez a teljességhez, mert ő a feje minden
fejedelemségnek és hatalmasságnak. 11 Benne vagytok körülmetélve is, de nem
kézzel végzett körülmetéléssel, hanem a Krisztus szerinti körülmetéléssel, a
bűn testének levetése által. 12 A keresztségben vele együtt eltemettek
benneteket, és vele együtt fel is támadtatok az Isten erejébe vetett hit által,
aki feltámasztotta őt a halottak közül. 13 És titeket is, akik halottak
voltatok vétkeitekben és bűnös valótok körülmetéletlenségében, ővele
együtt életre keltett megbocsátva nekünk minden vétkünket. 14 Eltörölte a
követelésével minket terhelő adóslevelet, amely minket vádolt,
eltávolította azt az útból, odaszegezve a keresztfára. 15 Lefegyverezte a
fejedelemségeket és a hatalmasságokat, nyilvánosan megszégyenítette őket,
és Krisztusban diadalmaskodott rajtuk. 16 Senki el ne ítéljen titeket ételért
és italért, ünnep, újhold vagy szombat miatt. 17 Hiszen ezek csak árnyékai az
eljövendő Krisztusnak, aki a valóság. 18 Ne vegye el tőletek a
versenydíjat az, aki alázatoskodásban és angyalok iránti tiszteletben
tetszeleg, látomásaival foglalkozik, saját bölcsességétől ok nélkül felfuvalkodik,
19 de nem ragaszkodik a Főhöz: pedig ő tartja össze az egész testet
inak és ízületek segítségével, és az őáltala növekszik az Isten szerinti
növekedéssel.
20 Ha tehát
Krisztussal meghaltatok a világ elemei számára, miért terhelitek magatokat
olyan kötöttségekkel, amelyek csak az e világ szerint élőkre
kötelezők: 21 ,,Ne nyúlj hozzá, ne ízleld meg, ne is érintsd!'' 22 Azokról
van itt szó, amik arra valók, hogy elfogyasztva megsemmisüljenek. Ezek csupán
emberi parancsok és rendelések. 23 Ezeknek a megtartása a bölcsesség látszatát
kelti ugyan a magunk csinálta kegyeskedés, az alázatoskodás és a test
sanyargatása által, valójában azonban semmi értéke és haszna nincs, mert öntelt
felfuvalkodottsághoz vezet.
Kol 3
1 Ha tehát
feltámadtatok a Krisztussal, azokat keressétek, amik odafent vannak, ahol a
Krisztus van, aki az Isten jobbján ül. 2 Az odafennvalókkal törődjetek, ne
a földiekkel. 3 Mert meghaltatok, és a ti életetek el van rejtve a Krisztussal
együtt az Istenben. 4 Mikor Krisztus, a mi életünk megjelenik, akkor vele
együtt ti is megjelentek dicsőségben. 5 Öljétek meg tehát tagjaitokban
azt, ami csak erre a földre irányul: a paráznaságot, a tisztátalanságot, a
szenvedélyt, a gonosz kívánságot és a kapzsiságot, ami bálványimádás, 6 mert
ezek miatt haragszik Isten. 7 Ti is ezeket tettétek egykor, amikor ezekben
éltetek; 8 most azonban vessétek el magatoktól mindezt: a haragot, az
indulatot, a gonoszságot, az istenkáromlást, és szátokból a gyalázatos
beszédet. 9 Ne hazudjatok egymásnak, mert levetkőztétek a régi embert
cselekedeteivel együtt, 10 és felöltöztétek az új embert, aki Teremtőjének
képmására állandóan megújul, hogy egyre jobban megismerje őt. 11 Itt már
nincs többé görög és zsidó, körülmetéltség és körülmetéletlenség, barbár és
szkíta, szolga és szabad, hanem minden és mindenekben Krisztus.
12 Öltsetek tehát
magatokra - mint Isten választottai, szentek és szeretettek - könyörületes
szívet, jóságot, alázatot, szelídséget, türelmet. 13 Viseljétek el egymást, és
bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza volna valaki ellen: ahogyan az
Úr is megbocsátott nektek, úgy tegyetek ti is. 14 Mindezek fölé pedig öltsétek
fel a szeretetet, mert az tökéletesen összefog mindent. 15 És a Krisztus
békessége uralkodjék a szívetekben, hiszen erre vagytok elhíva az egy testben.
És legyetek háládatosak. 16 A Krisztus beszéde lakjék bennetek gazdagon úgy,
hogy tanítsátok egymást teljes bölcsességgel, és intsétek egymást zsoltárokkal,
dícséretekkel, lelki énekekkel; hálaadással énekeljetek szívetekben az
Istennek. 17 Amit pedig szóltok vagy cselekesztek, mind az Úr Jézus nevében
tegyétek, hálát adva az Atya Istennek őáltala. 18 Ti asszonyok,
engedelmeskedjetek férjeteknek, ahogyan illik az Úrban. 19 Ti férfiak,
szeressétek feleségeteket, és ne legyetek irántuk mogorvák. 20 Ti gyermekek,
engedelmeskedjetek szüleiteknek minden tekintetben, mert ez kedves az Úrban. 21
Ti apák, ne ingereljétek gyermekeiteket, nehogy bátortalanokká legyenek. 22 Ti
szolgák, engedelmeskedjetek minden tekintetben földi uraitoknak; ne látszatra
szolgáljatok, mint akik embereknek akartok tetszeni, hanem tiszta szívvel,
félve az Urat. 23 Amit tesztek, jó lélekkel végezzétek úgy, mint az Úrnak, és
nem úgy, mint az embereknek, 24 tudván, hogy ti viszonzásul megkapjátok az
Úrtól az örökséget; az Úr Krisztusnak szolgáljatok tehát. 25 Aki pedig
igazságtalanul cselekszik, azt kapja vissza, amit tett, mert nincsen
személyválogatás.
Kol 4
1 Ti urak, adjátok
meg szolgáitoknak azt, ami igazságos és méltányos, hiszen tudjátok, hogy nektek
is van Uratok a mennyben. 2 Az imádkozásban legyetek kitartóak, és legyetek
éberek: ne szűnjetek meg hálát adni. 3 Imádkozzatok egyúttal értünk is,
hogy Isten nyissa meg előttünk az ige ajtaját, hogy szólhassuk a Krisztus
titkát, amely miatt most fogoly is vagyok, 4 hogy azt hirdethessem. 5 Bölcsen
viselkedjetek a kívül állók iránt, a kedvező alkalmakat jól használjátok
fel. 6 Beszédetek legyen mindenkor kedves, sóval fűszerezett, hogy így
mindenkinek helyesen tudjatok felelni. 7 Az én egész helyzetemet megismerteti
majd veletek Tükhikosz, a szeretett testvér, a hű diakónus, szolgatársam
az Úrban. 8 Őt éppen azért küldtem hozzátok, hogy megismerjétek
körülményeinket, és hogy megvigasztalja szíveteket. 9 Vele megy Onézimosz is, a
hű és szeretett testvér, aki közületek való. Ők tehát mindent
tudatnak veletek, ami itt történik.
10 Köszönt titeket
Arisztarkhosz, az én fogolytársam és Márk, Barnabás unokaöccse, akiről
utasításokat kaptatok, és ha megérkezik hozzátok, fogadjátok be; 11 továbbá
Jézus, akit Jusztusznak hívnak. A zsidók közül csupán ők munkatársaim az
Isten országa hirdetésében; ők vigasztaltak engem. 12 Köszönt titeket
Epafrász, aki közületek való, Krisztus Jézus szolgája, aki mindenkor küzd
értetek imádságaiban, hogy tökéletesen, teljes bizonyossággal, állhatatosan
maradjatok mindabban, ami az Isten akarata. 13 Mert tanúskodom róla, hogy sokat
fárad értetek és azokért, akik Laodiceában és Hierápoliszban vannak. 14 Köszönt
titeket Lukács, a szeretett orvos és Démász. 15 Köszöntsétek a laodiceai
testvéreket, aztán Nimfát és a házánál levő gyülekezetet. 16 Amikor pedig
felolvasták nálatok ezt a levelet, gondoskodjatok arról, hogy a laodiceai
gyülekezetben is felolvassák, de arról is, hogy a Laodiceából érkezett levelet
ti is felolvassátok. 17 És mondjátok meg Arkhipposznak: legyen gondod rá, hogy
betöltsed azt a szolgálatot, amelyet átvettél az Úrban! 18 A köszöntést én,
Pál, írom a saját kezemmel. Ne feledkezzetek meg az én bilincseimről!
Kegyelem veletek!
1Thessz 1
1 Pál, Szilvánusz és
Timóteus, az Atya Istenben és az Úr Jézus Krisztusban hívő
thesszalonikaiak gyülekezetének: kegyelem néktek és békesség. 2 Hálát adunk az
Istennek mindenkor mindnyájatokért, amikor megemlékezünk rólatok
imádságainkban; mert szüntelenül 3 emlegetjük a mi Istenünk és Atyánk színe
előtt hitből eredő munkátokat, szeretetből jövő
fáradozásotokat, és a mi Urunk Jézus Krisztus felől táplált reménységetek
állhatatosságát; 4 mivel tudjuk, Istentől szeretett testvéreink, hogy
választottak vagytok.
5 Mert a mi
evangéliumunk nemcsak szavakban jutott el hozzátok, hanem erővel,
Szentlélekkel és teljes bizonyossággal is. Ti is tudjátok, hogyan éltünk
közöttetek, a ti érdeketekben, 6 ti pedig a mi követőinkké lettetek, és az
Úréi, amikor sok zaklatás ellenére a Szentlélek örömével fogadtátok be az igét.
7 Példává is lettetek minden hívő számára Macedóniában és Akhájában, 8
mert tőletek terjedt tovább az Úr beszéde, de nemcsak Macedóniába és
Akhájába, hanem mindenhová eljutott a ti Istenbe vetett hitetek híre.
Szükségtelen is erről bármit mondanunk, 9 mert ők maguk beszélik
rólunk, milyen fogadtatásban volt részünk nálatok, és hogy miként tértetek meg
a bálványoktól az Istenhez, hogy az élő és igaz Istennek szolgáljatok, 10
és várjátok a mennyből Jézust, az ő Fiát, akit feltámasztott a
halottak közül, aki megszabadít minket az eljövendő haragtól.
1Thessz 2
1 Hiszen magatok
tudjátok, testvéreim, hogy nem hiába jártunk nálatok. 2 Sőt amint
tudjátok, miután előbb szenvedés és bántalmazás ért minket Filippiben, a
mi Istenünktől bátorságot kaptunk arra, hogy nyíltan hirdessük nektek az
Isten evangéliumát sok tusakodás közben. 3 Mert a mi igehirdetésünk nem
tévelygésből ered, nem is tisztátalan szándékból, nem is álnokságból. 4
Hanem mivel az Isten ítélt minket alkalmasnak arra, hogy ránk bízza az
evangéliumot, úgy hirdetjük azt, mint akik nem az embereknek akarnak tetszeni,
hanem a szívünket vizsgáló Istennek. 5 Hiszen, mint tudjátok, soha sem léptünk
fel hízelgő beszéddel, sem leplezett kapzsisággal, Isten a tanúnk: 6 nem
is vártunk emberektől dicsőséget, sem tőletek, sem másoktól. 7
Mint Krisztus apostolai élhettünk volna tekintélyünkkel, mégis olyan szelíden
léptünk fel közöttetek, mint ahogyan az anya dajkálja gyermekeit. 8 Mivel így
vonzódtunk hozzátok, készek voltunk odaadni nektek nemcsak az Isten
evangéliumát, hanem a saját lelkünket is, mert annyira megszerettünk titeket. 9
Hiszen emlékeztek, testvéreink, a mi fáradozásunkra és vesződségünkre:
éjjel és nappal dolgoztunk, hogy senkit meg ne terheljünk nálatok, és úgy
hirdettük nektek az Isten evangéliumát. 10 Ti vagytok a tanúim és az Isten:
milyen szentek, igazak és feddhetetlenek voltunk közöttetek, akik hisztek. 11
Aminthogy azt is tudjátok, hogy mint gyermekeit az apa, mindenkit egyenként 12
intettünk és buzdítottunk, és kérve kértünk titeket: éljetek az Istenhez méltó
módon, aki az ő országába és dicsőségébe hív titeket. 13 Ezért mi is
szüntelenül hálát adunk az Istennek, hogy amikor hallgattátok az Istennek
általunk hirdetett igéjét, nem emberi beszédként fogadtátok be, hanem Isten
beszédeként, aminthogy valóban az, és annak ereje munkálkodik is bennetek, akik
hisztek 14 Mert ti, testvéreim, hasonlóvá lettetek az Isten gyülekezeteihez,
amelyek Júdeában vannak, és a Krisztus Jézusban hisznek, mivel ugyanazokat
szenvedtétek el ti is a saját népetektől, mint ők a zsidóktól. 15
Ezek megölték az Úr Jézust, ugyanúgy mint a prófétákat, üldöztek minket is; nem
kedvesek Isten előtt, és ellenségei minden embernek, 16 akadályoznak
minket abban is, hogy prédikáljunk a pogányoknak, hogy üdvözüljenek: így teszik
teljessé mindenkor bűneiket. De utol is érte őket az Isten haragja
végérvényesen. 17 Mi pedig, testvéreim, miután külsőleg, de nem
szívünkben, egy rövid időre elszakadtunk tőletek, annál nagyobb
vágyódással törekedtünk arra, hogy ismét lássunk titeket. 18 Ezért el akartunk
menni hozzátok, én, Pál nem is egyszer, de megakadályozott minket a Sátán. 19
Ki is volna a mi reménységünk vagy örömünk, koronánk és dicsőségünk, ha
nem ti, a mi Urunk Jézus Krisztus színe előtt az ő eljövetelekor? 20
Bizony, ti vagytok a mi dicsőségünk és örömünk.
1Thessz 3
1 Ezért amikor ezt
már nem bírtuk tovább elviselni, elhatároztuk, hogy egyedül maradunk Athénban,
2 és elküldtük Timóteust, a mi testvérünket és a Krisztus evangéliumának
hirdetésében Isten munkatársát, hogy megerősítsen titeket, és bátorítson
hitetekben, 3 hogy senki meg ne tántorodjék a mostani megpróbáltatásokban.
Hiszen ti is tudjátok, hogy erre vagyunk rendelve. 4 Amikor nálatok voltunk,
már előre megmondtuk nektek, hogy üldözni fognak minket, és amint
tapasztaltátok, úgy is történt. 5 Én tehát, mivel már nem győztem
türelemmel, elküldtem hozzátok, hogy megtudjak valamit a hitetekről, nem
kísértett-e meg titeket a kísértő, és nem lett-e hiábavalóvá a mi
fáradozásunk.
6 Most azonban
megjött tőletek Timóteus, és jó hírt hozott nekünk hitetekről és
szeretetetekről; arról is, hogy szívesen emlékeztek ránk mindenkor,
sőt látni szeretnétek minket, ahogyan mi is titeket. 7 Így tehát minden
bajunk és üldöztetésünk között megvigasztalódtunk veletek kapcsolatban, testvéreim,
a ti hitetek által. 8 Mert egyszerre feléledünk, ha ti szilárdan álltok az
Úrban. 9 Hogyan is adhatnánk eléggé hálát Istennek értetek mindazért az
örömért, amellyel megörvendeztettek minket a mi Istenünk előtt, 10 amikor
éjjel és nappal buzgón könyörgünk azért, hogy láthassunk benneteket, és
kipótolhassuk hitetek hiányosságait! 11 De maga a mi Istenünk és Atyánk, és a
mi Urunk Jézus Krisztus egyengesse utunkat hozzátok, 12 titeket pedig az Úr
gyarapítson és gazdagítson a szeretetben egymás iránt és mindenki iránt, ahogyan
mi is szeretünk titeket. 13 Erősítse meg a szíveteket és tegye
feddhetetlenné a szent életben, a mi Istenünk és Atyánk színe előtt,
amikor a mi Urunk Jézus Krisztus eljön minden szentjével együtt. Ámen.
1Thessz 4
1 Egyébként pedig,
testvéreim, kérünk titeket, és intünk az Úr Jézus nevében, hogy amint
tőlünk tanultátok, hogyan kell Istennek tetsző módon élnetek - s
amint éltek is - ebben jussatok még előbbre. 2 Hiszen tudjátok: milyen
rendelkezéseket adtunk nektek az Úr Jézus nevében. 3 Az az Isten akarata, hogy
megszentelődjetek: hogy tartózkodjatok a paráznaságtól, 4 hogy mindenki
szentségben és tisztaságban tudjon élni feleségével, 5 nem a kívánság
szenvedélyével, mint a pogányok, akik nem ismerik az Istent; 6 és hogy senki
túlkapásra ne vetemedjék, és ne csalja meg testvérét semmiféle ügyben. Mert
bosszút áll az Úr mindezekért, ahogyan már előbb megmondtuk nektek, és
bizonyságot is tettünk róla. 7 Mert nem tisztátalanságra hívott el minket az
Isten, hanem megszentelődésre. 8 Aki tehát ezt megveti, az nem embert vet
meg, hanem az Istent, aki Szentlelkét is reátok árasztja. 9 A testvéri
szeretetről pedig nem szükséges írnom nektek, hiszen titeket is az Isten
tanított az egymás iránti szeretetre; 10 és mert gyakoroljátok is ezt minden
testvér iránt egész Macedóniában. De kérünk titeket, testvéreim, hogy egyre
inkább gyarapodjatok ebben, 11 és tartsátok becsületbeli dolognak, hogy
csendesen éljetek, tegyétek a magatok dolgát, és saját kezetekkel dolgozzatok,
ahogyan elrendeltük nektek. 12 A kívülállók iránt tisztességesen viselkedjetek,
és ne szoruljatok rá senkire. 13 Nem szeretnénk, testvéreink, ha tudatlanok
lennétek az elhunytak felől, és szomorkodnátok, mint a többiek, akiknek
nincs reménységük. 14 Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadt, az is
bizonyos, hogy Isten az elhunytakat is előhozza Jézus által, vele együtt.
15 Azt pedig az Úr igéjével mondjuk nektek, hogy mi, akik élünk, és megmaradunk
az Úr eljöveteléig, nem fogjuk megelőzni az elhunytakat. 16 Mert amint
felhangzik a riadó hangja, a főangyal szava és az Isten harsonája, maga az
Úr fog alászállni a mennyből, és először feltámadnak a Krisztusban
elhunytak, 17 azután mi, akik élünk, és megmaradunk, velük együtt elragadtatunk
felhőkön az Úr fogadására a levegőbe, és így mindenkor az Úrral
leszünk. 18 Vigasztaljátok tehát egymást ezekkel az igékkel.
1Thessz 5
1 Az
időpontokról és alkalmakról pedig nem szükséges írnom nektek, testvéreim,
2 mert ti magatok is jól tudjátok, hogy az Úr napja úgy jön el, mint éjjel a
tolvaj. 3 Amikor azt mondják: Békesség és biztonság, akkor tör rájuk hirtelen a
végső romlás, mint a fájdalom a várandós asszonyra; és nem fognak
megmenekülni. 4 Ti azonban, testvéreim, nem vagytok sötétségben, hogy az a nap
tolvajként lephetne meg titeket. 5 Hiszen valamennyien a világosság és a nappal
fiai vagytok, nem vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé. 6 Akkor ne is aludjunk,
mint a többiek, hanem legyünk éberek és józanok. 7 Mert akik alusznak, éjjel
alusznak, és akik megrészegednek, éjjel részegednek meg. 8 Mi azonban, akik a
nappal fiai vagyunk, legyünk józanok, vegyük magunkra a hit és a szeretet
páncélját, és mint sisakot, az üdvösség reménységét. 9 Mert az Isten nem
haragra rendelt minket, hanem hogy elnyerjük az üdvösséget a mi Urunk Jézus
Krisztus által, 10 aki meghalt értünk, hogy akár ébren vagyunk, akár alszunk,
vele együtt éljünk. 11 Vigasztaljátok tehát egymást, és építse egyik a másikat,
ahogyan teszitek is. 12 Kérünk titeket, testvéreink, hogy becsüljétek meg
azokat, akik fáradoznak közöttetek, akik elöljáróitok az Úrban, és intenek is
titeket, 13 és munkájukért nagyon becsüljétek őket. Éljetek egymással
békességben. 14 Kérünk titeket, testvéreink, intsétek a tétlenkedőket,
biztassátok a bátortalanokat, karoljátok fel az erőtleneket, legyetek türelmesek
mindenkihez. 15 Vigyázzatok, hogy senki se fizessen a rosszért rosszal, hanem
törekedjetek mindenkor a jóra egymás iránt és mindenki iránt. 16 Mindenkor
örüljetek, 17 szüntelenül imádkozzatok, 18 mindenért hálát adjatok, mert ez az
Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra. 19 A Lelket ne oltsátok ki,
20 a prófétálást ne vessétek meg, 21 de mindent vizsgáljatok meg: a jót
tartsátok meg, 22 a gonosz minden fajtájától tartózkodjatok. 23 Maga pedig a
békesség Istene szenteljen meg titeket teljesen, és őrizze meg a ti
lelketeket, elméteket és testeteket teljes épségben, feddhetetlenül a mi Urunk
Jézus Krisztus eljövetelére. 24 Hű az, aki elhív erre titeket; és ő
meg is cselekszi azt. 25 Testvéreim, imádkozzatok értünk is. 26 Köszöntsetek
minden testvért szent csókkal. 27 Nyomatékosan kérlek titeket az Úrra, hogy
olvassátok fel ezt a levelet minden testvérnek! 28 A mi Urunk Jézus Krisztus
kegyelme legyen veletek!
2Thessz 1
1 Pál, Szilvánusz és
Timóteus, thesszalonikaiak gyülekezetének Istenben, a Atyánkban és az Úr Jézus
Krisztusban: 2 kegyelem néktek és békesség az Atya Istentől és az Úr Jézus
Krisztustól. 3 Szüntelen hálával tartozunk Istennek értetek, testvéreim, amint
ez méltó is, hiszen hitetek nőttön nő, és az egymás iránt való
szeretet gazdagodik mindnyájatokban, 4 úgyhogy mi magunk dicsekszünk az Isten
gyülekezeteiben veletek, állhatatosságotokkal és hitetekkel, amellyel minden
üldöztetést és nyomorúságot elviseltek. 5 Ez annak a jele, hogy Isten
igazságosan fog ítélni, amikor titeket méltónak nyilvánít az ő országára,
amelyért szenvedtek is. 6 Mert hiszen igazságos dolog az Isten előtt, hogy
gyötrőiteknek gyötrelemmel fizessen, 7 nektek pedig, akiket gyötörtek,
enyhülést adjon mivelünk együtt. Mert amikor az Úr Jézus megjelenik a
mennyből hatalmának angyalaival, 8 tűz lángjában, bosszút áll azokon,
akik nem ismerik Istent, és nem engedelmeskednek a mi Urunk Jézus Krisztus
evangéliumának. 9 Ezek majd örök pusztulással bűnhődnek az Úrtól és
az ő dicső hatalmától, 10 amikor eljön az a nap, hogy
megdicsőüljön szentjei között, és csodálják mindazok, akik benne hittek,
aminthogy ti is hittel fogadtátok bizonyságtételünket.
11 Ezért aztán
mindenkor imádkozunk értetek, hogy a mi Istenünk tegyen titeket méltóvá az
elhívásra, és töltsön meg titeket teljesen a jóban való gyönyörködéssel és a
hit minden erejével, 12 hogy megdicsőüljön a mi Urunk Jézus Krisztus neve
bennetek, és ti is őáltala a mi Istenünk és az Úr Jézus Krisztus
kegyelméből.
2Thessz 2
1 Ami pedig a mi
Urunk Jézus Krisztus eljövetelét és a hozzá való gyülekezésünket illeti, arra
kérünk titeket, testvéreim, 2 hogy ne v 3 Senki semmiféle módon ne vezessen
félre titeket. Mert az Úr napját megelőzi a hittől való elszakadás,
amikor megjelenik a törvénytipró, a kárhozat fia. 4 Ez majd ellene támad, és
fölébe emeli magát mindennek, amit istennek vagy szentnek mondanak, úgyhogy
beül az Isten templomába is, azt állítva magáról, hogy ő isten. 5 Nem
emlékeztek rá, hogy még amikor nálatok voltam, megmondtam nektek mindezt? 6 És
azt is tudjátok, hogy mi tartja vissza most még, hogy csak a maga idejében
jelenjék meg. 7 A törvénytiprás titokban már folyik, csakhogy annak, aki azt
most még visszatartja, el kell tűnni az útból. 8 És akkor jelenik meg
nyíltan a törvénytipró, akit az Úr Jézus meg fog ölni szájának leheletével, és
meg fog semmisíteni eljövetelének fenségével. 9 Mert ennek a törvénytiprónak az
eljövetele a Sátán munkája a hazugság minden hatalmával, jelével és csodájával;
10 és a gonoszság mindenféle csalásával azok számára, akik elvesznek, akik nem
szerették az igazságot, hogy általa üdvözüljenek. 11 Ezért szolgáltatja ki
őket Isten a tévelygés hatalmának, hogy higgyenek a hazugságnak, 12 hogy
ezáltal mindazok elvegyék ítéletüket, akik nem hittek az igazságnak, hanem a
hamisságban gyönyörködtek. 13 Mi pedig hálával tartozunk az Istennek mindenkor
értetek, testvéreim, akiket szeret az Úr, mert kiválasztott titeket az Isten
kezdettől fogva az üdvösségre, a Lélek megszentelő munkája és az
igazságba vetett hit által. 14 Erre hívott el titeket a mi evangéliumunk által,
hogy így részesüljetek a mi Urunk Jézus Krisztus dicsőségében. 15 Ezért
tehát, testvéreim, álljatok szilárdan, és ragaszkodjatok azokhoz a
hagyományokhoz, amelyeket akár beszédünkből, akár levelünkből
tanultatok.
16 Maga pedig a mi
Urunk Jézus Krisztus és az Isten, a mi Atyánk, aki szeretett minket, és
kegyelméből örök vigasztalással és jó reménységgel ajándékozott meg, 17
vigasztalja meg a ti szíveteket, és erősítsen meg titeket minden jó
cselekedetben és beszédben.
2Thessz 3
1 És végül,
testvéreim, imádkozzatok értünk, hogy terjedjen az Úr igéje, és úgy
dicsőítsék, ahogyan nálatok is, 2 és hogy megszabaduljunk az elvetemült és
gonosz emberektől: mert nem mindenkié a hit. 3 De hűséges az Úr, aki
megerősít titeket, és megőriz a gonosztól. 4 Bizalmunk van az Úrban
irántatok, hogy amit elrendelünk, azt megteszitek, és meg is fogjátok tenni. 5
Az Úr pedig irányítsa szíveteket az Isten szeretetére és a Krisztus
állhatatosságára. 6 Testvéreim, a mi Urunk Jézus Krisztus nevében parancsoljuk
nektek, hogy tartsátok távol magatokat minden olyan testvértől, aki
tétlenül és nem a szerint a hagyomány szerint él, amelyet tőlünk vettetek
át. 7 Mert magatok is tudjátok, hogyan kell követnetek minket; hiszen mi nem
tétlenkedtünk közöttetek, 8 nem éltünk senkinél ingyen kenyéren, hanem
fáradsággal és vesződséggel dolgoztunk éjjel és nappal, nehogy valakit is
megterheljünk közületek. 9 Nem azért, mintha nem volna meg a jogunk erre, hanem
azért, hogy önmagunkat állítsuk elétek követendő példaként. 10 Mert akkor
is, amikor nálatok voltunk, azt parancsoltuk nektek: ha valaki nem akar
dolgozni, ne is egyék. 11 Mert halljuk, hogy némelyek tétlenül élnek
közöttetek, nem dolgoznak, hanem haszontalan dolgokat művelnek. 12 Az
ilyeneknek pedig megparancsoljuk, és a lelkükre kötjük a mi Urunk Jézus
Krisztusban, hogy csendben dolgozva, a maguk kenyerén éljenek. 13 Ti pedig,
testvéreim, ne fáradjatok bele a jó cselekvésébe. 14 Ha pedig valaki nem
engedelmeskedik a mi levélbeni intésünknek, azt jegyezzétek meg magatoknak: ne
tartsatok vele kapcsolatot, hogy megszégyenüljön. 15 De ne tekintsétek
ellenségnek, hanem intsétek, mint testvéreteket. 16 Maga a békesség Ura adjon
nektek mindig, minden körülmények között békességet. Az Úr legyen
mindnyájatokkal!
17 A köszöntést én,
Pál, saját kezemmel írom: ez a hitelesítő jel, minden levelemen, így írok.
18 A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen mindnyájatokkal!
1Tim 1
1 Pál, a mi megtartó
Istenünknek, és Krisztus Jézusnak, a mi reménységünknek rendeléséből
Krisztus Jézus apostola, 2 Timóteusnak, igaz fiamnak a hitben: Kegyelem,
irgalom, békesség Istentől, a mi Atyánktól és Krisztus Jézustól, a mi
Urunktól. 3 Amikor Macedóniába mentem, kértelek, hogy maradj Efezusban, és
parancsold meg némelyeknek, hogy ne hirdessenek tévtanokat, 4 ne is foglalkozzanak
mondákkal és vég nélküli nemzetségtáblázatokkal, amelyek inkább vitákra
vezetnek, mint Isten üdvözítő tervének megismerésére hit által. 5 A
parancs célja pedig a tiszta szívből, jó lelkiismeretből és
képmutatás nélküli hitből fakadó szeretet. 6 Némelyek elfordultak
ezektől, és üres fecsegésre adták magukat, 7 törvénytanítók akarnak lenni;
de nem értik sem azt, amit mondanak, sem azt, amit bizonygatnak. 8 Mi azonban
tudjuk, hogy a törvény jó, ha valaki törvényszerűen él azzal. 9 És tudjuk
azt is, hogy a törvény nem az igaz ellen van, hanem a törvényszegők és az
engedetlenek, a hitetlenek és a bűnösök, a szentségtelenek és a
szentségtörők, az apa- és anyagyilkosok, az embergyilkosok, 10 a paráznák,
a fajtalanok, az emberrablók, a hazugok, a hamisan esküvők ellen, és
mindaz ellen, ami csak ellenkezik az egészséges tanítással. 11 Ez pedig a
boldog Isten dicsőségéről szóló evangélium, amely énrám bízatott. 12
Hálát adok a Krisztus Jézusnak, a mi Urunknak, aki megerősített engem,
mert megbízhatónak tartott, amikor szolgálatra rendelt. 13 Jóllehet előbb
őt káromló, az övéit üldöző és erőszakos ember voltam, mégis
irgalmat nyertem, mert hitetlenségemben tudatlanul cselekedtem. 14 De
bőségesen kiáradt rám a mi Urunk kegyelme a Krisztus Jézusban való hittel
és szeretettel. 15 Igaz az a beszéd, és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus
Jézus azért jött el a világba, hogy a bűnösöket üdvözítse, akik közül az
első én vagyok. 16 De azért könyörült rajtam, hogy Jézus Krisztus
elsősorban énrajtam mutassa meg végtelen türelmét példaként azoknak, akik
majd hisznek benne, és így az örök életre jutnak. 17 Az örökkévalóság
királyának pedig, a halhatatlan, láthatatlan egy Istennek tisztelet és
dicsőség örökkön-örökké. Ámen. 18 Ezt a parancsot kötöm a lelkedre, fiam,
Timóteus, hogy a rólad szóló korábbi próféciák alapján harcold meg a nemes
harcot. 19 Tartsd meg a hitet és a jó lelkiismeretet, amelyet egyesek
elvetettek, és ezért a hit dolgában hajótörést szenvedtek. 20 Ezek közül való
Hümenaiosz és Alexandrosz, akiket átadtam a Sátánnak, hadd tanulják meg, hogy
ne káromolják az Istent.
1Tim 2
1 Arra kérlek
mindenekelőtt, hogy tartsatok könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket és
hálaadásokat minden emberért, 2 a királyokért és minden feljebbvalóért, hogy
nyugodt és csendes életet éljünk teljes istenfélelemben és tisztességben. 3 Ez
jó és kedves a mi üdvözítő Istenünk színe előtt, 4 aki azt akarja,
hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság megismerésére. 5 Mert egy
az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus,
6 aki váltságul adta önmagát mindenkiért tanúbizonyságként a maga idejében. 7
Azért rendeltettem hírnökül és apostolul - igazat mondok, nem hazudok - hogy a
hitre és az igazságra tanítsam a népeket. 8 Azt akarom tehát, hogy a férfiak
mindenütt bűntől tiszta kezeket felemelve imádkozzanak harag és
kételkedés nélkül. 9 Ugyanígy az asszonyok is, tisztességes öltözetben,
szemérmesen és mértékletesen ékesítsék magukat, ne hajfonatokkal és arannyal,
gyöngyökkel vagy drága ruhával, 10 hanem azzal, ami az istenfélelmet valló
asszonyokhoz illik: jó cselekedetekkel. 11 Az asszony csendben tanuljon, teljes
alázatossággal. 12 A tanítást azonban az asszonynak nem engedem meg, sem azt,
hogy a férfin uralkodjék, hanem legyen csendben. 13 Mert Ádám teremtetett
először, Éva csak azután, 14 és nem Ádámot vezette tévútra a kísértő,
hanem az asszonyt, és ő esett bűnbe. 15 Mégis megtartatik a
gyermekszüléskor, ha megmarad józanul a hitben, a szeretetben és a szent
életben.
1Tim 3
1 Igaz beszéd ez: ha
valaki püspökségre törekszik, jó munkát kíván. 2 Szükséges tehát, hogy a püspök
legyen feddhetetlen, egyfeleségű férfi; megfontolt, józan, tisztességes,
vendégszerető, tanításra alkalmas; 3 nem részeges, nem kötekedő,
hanem megértő, a viszálykodást kerülő, nem pénzsóvár; 4 olyan, aki a
maga háza népét jól vezeti, gyermekeit engedelmességben és teljes tisztességben
neveli. 5 Mert ha valaki a maga háza népét nem tudja vezetni, hogyan fog gondot
viselni az Isten egyházára? 6 Ne újonnan megtért ember legyen, nehogy
felfuvalkodva az ördöggel azonos ítélet alá essék. 7 Szükséges, hogy a
kívülállóknak is jó véleményük legyen róla, nehogy gyalázatba és az ördög
csapdájába essék. 8 Ugyanígy a diakónusok is tiszteletre méltók legyenek, nem
kétszínűek, nem mértéktelen borivás rabjai, nem haszonlesők, 9 hanem
olyanok, akikben megvan a hit titka tiszta lelkiismerettel. 10 De ezeket is meg
kell vizsgálni előbb, csak akkor szolgáljanak, ha feddhetetlenek. 11
Feleségük is hasonlóan tiszteletre méltó legyen: nem rágalmazó, mértékletes,
mindenben hűséges. 12 A diakónusok legyenek egyfeleségű férfiak, akik
mind gyermekeiket, mind a maguk háza népét jól vezetik. 13 Mert akik jól
szolgálnak, azok szép tisztességet szereznek maguknak, és nagy bátorságot
nyernek a Jézus Krisztusba vetett hit hirdetésére. 14 Ezeket pedig abban a
reményben írom neked, hogy hamarosan eljutok hozzád. 15 Ha pedig késnék,
ezekből tudd meg, hogyan kell forgolódnod az Isten házában, amely az
élő Isten egyháza, az igazság oszlopa és erős alapja:
16 Valóban nagy a
kegyességnek a titka: aki megjelent testben, igaznak bizonyult lélekben,
megjelent az angyaloknak, hirdették a pogányok között, hittek benne a világon,
felvitetett dicsőségben.
1Tim 4
1 A Lélek pedig
világosan megmondja, hogy az utolsó időkben némelyek elszakadnak a
hittől, mert megtévesztő lelkekre és ördögi tanításokra hallgatnak; 2
és olyanokra, akik képmutató módon hazugságot hirdetnek, akik meg vannak
bélyegezve saját lelkiismeretükben. 3 Ezek tiltják a házasságot és bizonyos
ételek élvezetét, amelyeket az Isten azért teremtett, hogy hálaadással éljenek
velük a hívők és az igazság ismerői. 4 Mert az Isten minden
teremtménye jó, és semmi sem elvetendő, ha hálaadással élnek vele, 5 mert
megszentelődik az Isten igéje és a könyörgés által. 6 Ha ezeket tanítod a
testvéreknek, jó szolgája leszel Krisztus Jézusnak, hiszen a hit és az igaz
tanítás igéivel táplálkozol, amelynek követőjévé lettél. 7 A
szentségtörő és vénasszonyos meséket pedig utasítsd el, inkább gyakorold
magad a kegyességben, 8 mert a test sanyargatásának kevés a haszna, a kegyesség
pedig mindenre hasznos, mert megvan benne a jelen és a jövendő élet
ígérete. 9 Igaz beszéd ez, és teljes elfogadásra méltó; 10 hiszen azért
fáradunk és küzdünk, mert az élő Istenben reménykedünk, aki üdvözítője
minden embernek, de leginkább a hívőknek. 11 Rendeld el ezeket, és
tanítsd. 12 Senki meg ne vessen ifjú korod miatt, hanem légy példája a
hívőknek beszédben, magaviseletben, szeretetben, hitben, tisztaságban. 13
Amíg megérkezem, legyen gondod az Írás felolvasására, az igehirdetésre, a
tanításra. 14 Ne hanyagold el a benned levő kegyelmi ajándékot, amelyet
prófécia által kaptál a vének kézrátételével. 15 Ezekkel törődj, ezekkel
foglalkozz, hogy előrehaladásod nyilvánvaló legyen mindenki előtt. 16
Legyen gondod önmagadra és a tanításra, maradj meg ezek mellett, mert ha így
cselekszel, megmented magadat is, hallgatóidat is.
1Tim 5
1 Idősebb férfit
ne dorgálj meg, hanem intsd mint apádat, a fiatalabbakat pedig mint öcsédet, 2
az idősebb asszonyokat mint anyádat, a fiatalabbakat mint húgodat: teljes
tisztasággal. 3 Az özvegyasszonyokat, akik valóban özvegyek, tiszteld. 4 Ha
pedig egy özvegyasszonynak gyermekei vagy unokái vannak, ezek tanulják meg,
hogy elsősorban a saját házuk népét becsüljék meg, és hálájukat szüleik
iránt róják le, mert ez kedves az Istennek. 5 A valóban özvegy és magára maradt
asszony pedig Istenben reménykedik, és kitart a könyörgésben és imádkozásban
éjjel és nappal. 6 A kicsapongó pedig már életében halott. 7 Ezekről a
dolgokról is rendelkezzél, hogy feddhetetlenek legyenek. 8 Ha pedig valaki
övéiről és főként háza népéről nem gondoskodik, az megtagadja a
hitet, és rosszabb a hitetlennél.
9 Az özvegyasszonyok
közé csak olyat szabad bejegyezni, aki nem fiatalabb hatvan évesnél, aki egy
férfi felesége volt, 10 aki mellett jó cselekedetei tanúskodnak, ha gyermekeket
nevelt fel, ha vendégszerető volt, ha a szentek lábát megmosta, ha
nyomorultakon segített, ha mindenféle jó cselekedetre kész volt. 11 A fiatalabb
özvegyeket pedig ne jegyezd be, mert ha Krisztus ellenére feltámad bennük a
vágy, férjhez akarnak menni. 12 Ezek ítéletet vonnak magukra, mert
előző fogadalmukat megszegték. 13 Egyszersmind semmittevők is,
akik megszokják, hogy házról házra járjanak; de nemcsak semmittevők, hanem
fecsegők is, a más dolgába avatkoznak, és olyanokat beszélnek, amilyeneket
nem kellene. 14 Azt akarom tehát, hogy a fiatalabb özvegyek menjenek férjhez,
szüljenek gyermekeket, vezessenek háztartást, és ne adjanak semmi alkalmat az
ellenségnek a gyalázkodásra. 15 Mert egyesek már a Sátánhoz hajlottak.
16 Ha egy hívő
asszonynak özvegyasszony hozzátartozói vannak, segítse őket, ne terheljék
a gyülekezetet, hogy az a valóban özvegyeket segíthesse. 17 A vezetésben bevált
presbiterek kétszeres megbecsülést érdemelnek: elsősorban azok, akik az
igehirdetésben és a tanításban fáradoznak. 18 Mert azt mondja az Írás:
,,Nyomtató ökörnek ne kösd be a száját'', és ,,Méltó a munkás a maga bérére''.
19 Presbiter ellen vádat ne fogadj el, csak ,,két vagy három tanú szavára''. 20
Akik vétkeznek, azokat mindenki előtt fedd meg, hogy a többiekben is
félelem támadjon. 21 Kérve kérlek, Istenre, Krisztus Jézusra és a választott
angyalokra, hogy tartsd meg ezeket előítélet nélkül, és semmit se tégy
részrehajlásból. 22 A kézrátételt ne siesd el senkinél! Mások bűneiben ne
légy részes! Tisztán őrizd meg önmagadat! 23 Ezután ne csak vizet igyál,
hanem - gyomrodba és gyakori gyengélkedésedre való tekintettel - élj egy kevés
borral is. 24 Némely ember bűnei nyilvánvalók, és előtte mennek az
ítéletre; másokat viszont követnek. 25 Ugyanígy nyilvánvalók a jó cselekedetek
is, és amelyek másfélék, azok sem rejthetők el.
1Tim 6
1 Akik iga alatt
görnyedő szolgák, a saját uraikat méltassák teljes tiszteletre, hogy az
Isten nevét és a tanítást ne káromolják miattuk. 2 Akiknek pedig hívő
uraik vannak, ne becsüljék le őket azért, mert testvérek, hanem annál
szívesebben szolgáljanak nekik, mert hívők és szeretettek, akik a jó
cselekvésére törekszenek. Ezeket tanítsd és hirdesd! 3 Ha valaki tévtanokat
hirdet, és nem tartja magát a mi Urunk Jézus Krisztus egészséges beszédéhez és
a kegyességhez illő tanításhoz, 4 az felfuvalkodott, és nem tud semmit,
hanem a vitatkozás és a szóharc betegségében szenved, amelyből irigység,
viszálykodás, istenkáromlás, gonosz gyanúsítás származik. 5 Ezek megbomlott
elméjű és az igazságot elvető emberek torzsalkodásai, akik a
kegyességet a nyerészkedés eszközének tekintik. 6 Valóban nagy nyereség a
kegyesség megelégedéssel, 7 mert semmit sem hoztunk a világba, nem is vihetünk
ki semmit belőle. 8 De ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele.
9 Akik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértésbe meg csapdába, sok esztelen és
káros kívánságba esnek, amelyek az embereket pusztulásba és romlásba döntik. 10
Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme, amely után sóvárogva egyesek
eltévelyedtek a hittől, és sok fájdalmat okoztak önmaguknak. 11 Te pedig,
Isten embere, kerüld ezeket. Ellenben törekedj igazságra, kegyességre, hitre,
szeretetre, állhatatosságra, szelídlelkűségre. 12 Harcold meg a hit nemes
harcát, ragadd meg az örök életet, amelyre elhívattál, amelyről vallást
tettél szép hitvallással sok tanú előtt. 13 Meghagyom neked az Isten színe
előtt, aki életet ad mindennek, és Krisztus Jézus színe előtt, aki
Poncius Pilátus előtt bizonyságot tett azzal a szép hitvalással, 14 hogy
tartsd meg a parancsolatot szeplőtelenül, feddhetetlenül a mi Urunk Jézus
Krisztus megjelenéséig. 15 Ezt a maga idején megmutatja majd a boldog és
egyetlen Hatalmasság, a királyok Királya és uraknak Ura. 16 Övé egyedül a
halhatatlanság, aki megközelíthetetlen világosságban lakik, akit az emberek
közül senki sem látott, és nem is láthat: övé a tisztelet és az örökkévaló
hatalom. Ámen. 17 Azoknak pedig, akik e világban gazdagok, parancsold meg, hogy
ne legyenek gőgösek, és ne a bizonytalan gazdagságban reménykedjenek,
hanem Istenben, aki megélhetésünkre mindent bőségesen megad nekünk. 18 A
gazdagok tegyenek jót, legyenek gazdagok a jó cselekedetekben, adakozzanak
szívesen, javaikat osszák meg másokkal, 19 gyűjtsenek maguknak jó alapot a
jövendőre, hogy elnyerjék az igazi életet. 20 Timóteus, őrizd meg a
rád bízott kincset. Fordulj el a hazug módon ismeretnek nevezett szentségtelen,
üres beszédektől és ellenvetésektől, 21 amelyeket egyesek elfogadva
eltévelyedtek a hittől. A kegyelem veletek!
2Tim 1
1 Pál, Isten
akaratából Krisztus Jézus apostola, a Krisztus Jézusban való élet ígérete
szerint, 2 Timóteusnak, szeretett fiának: Kegyelem, irgalom, békesség
Istentől, a mi Atyánktól és a Krisztus Jézustól, a mi Urunktól. 3 Hálát
adok az Istennek, akinek őseimhez hasonlóan tiszta lelkiismerettel
szolgálok, amikor szüntelenül, éjjel és nappal megemlékezem rólad
könyörgéseimben, 4 és könnyeidre emlékezve látni kívánlak, hogy öröm töltsön
el. 5 Eszembe jutott ugyanis a benned élő képmutatás nélküli hit, amely
először nagyanyádban, Lóiszban és anyádban, Eunikében lakott, de meg
vagyok győződve arról, hogy benned is megvan. 6 Ezért emlékeztetlek
téged, hogy gerjeszd fel az Isten kegyelmi ajándékát, amely kezeim rád tétele
által van benned. 7 Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az
erő, a szeretet és a józanság lelkét. 8 Ne szégyelld hát a mi Urunkról
szóló bizonyságtételt, se engem, az ő foglyát, hanem szenvedj velem együtt
az evangéliumért, Isten ereje által. 9 Mert ő szabadított meg minket, és
ő hívott el szent hívással, nem a mi cselekedeteink alapján, hanem saját
végzése és kegyelme szerint, amelyet még az idők kezdete előtt
Krisztus Jézusban adott nekünk. 10 Ez most nyilvánvalóvá lett a mi Üdvözítőnk,
Krisztus Jézus megjelenése által, aki megtörte a halál erejét, és az evangélium
által világosságra hozta az elmúlhatatlan életet. 11 Ennek az evangéliumnak a
szolgálatára rendeltettem én hírnökül, apostolul és tanítóul. 12 Ezért is
szenvedem ezeket, de nem szégyellem, mert tudom, kiben hiszek, és meg vagyok
győződve, hogy neki van hatalma arra, hogy a rám bízott kincset
megőrizze arra a napra. 13 Az egészséges beszéd példájának tekintsd, amit
éntőlem hallottál, a Krisztus Jézusban való hitben és szeretetben. 14 A
rád bízott drága kincset őrizd meg a bennünk lakozó Szentlélek által. 15
Tudod, hogy az Ázsiában levők mind elfordultak tőlem, köztük Fügelosz
és Hermogenész is. 16 Az Úr legyen könyörületes Onéziforosz háza népe iránt,
mert sokszor felüdített engem, és nem szégyellte bilincseimet. 17 Sőt
amikor Rómában volt, buzgón keresett engem, és meg is talált. 18 Adja meg neki
az Úr, hogy irgalmat találjon nála azon a napon. És hogy milyen nagy
szolgálatokat tett Efezusban, azt te tudod legjobban.
2Tim 2
1 Te azért, fiam,
erősödjél meg a kegyelemben, amely a Krisztus Jézusban van. 2 És amit
tőlem hallottál sok tanú előtt, azokat add át megbízható embereknek,
akik mások tanítására is alkalmasak lesznek. 3 Vállald velem együtt a
szenvedést, mint Krisztus Jézus jó katonája. 4 Egy harcos sem elegyedik bele a
mindennapi élet gondjaiba, hogy megnyerje annak a tetszését, aki harcosává
fogadta. 5 Ha pedig versenyez is valaki, nem nyer koszorút, ha nem
szabályszerűen versenyez. 6 A fáradozó földművesnek kell először
a termésből részesülnie. 7 Gondolkozz azon, amit mondok, mert az Úr
megadja majd neked, hogy mindent megérts.
8 Emlékezz arra, hogy
Jézus Krisztus, aki Dávid utóda, feltámadt a halottak közül. Erről szól az
én evangéliumom, 9 amelyért még bilincseket is viselek, mint egy
gonosztevő. Az Isten igéje viszont nincs bilincsbe verve. 10 Ezért tehát
mindent elviselek a választottakért, hogy ők is elnyerjék a Krisztus
Jézusban való üdvösséget örök dicsőséggel. 11 Igaz beszéd ez: Ha vele
együtt haltunk meg, vele együtt fogunk élni is. 12 Ha tűrünk, vele együtt
fogunk uralkodni is. Ha megtagadjuk, ő is megtagad minket. 13 Ha
hűtlenek vagyunk, ő hű marad, mert ő magát meg nem
tagadhatja. 14 Ezekre emlékeztesd, és az Isten színe előtt bizonyságot
téve kérd őket: ne folytassanak haszontalan szóharcot a hallgatók
romlására. 15 Igyekezz kipróbált emberként megállni az Isten előtt, mint
olyan munkás, aki nem vall szégyent, hanem helyesen fejtegeti az igazság
igéjét. 16 A szentségtörő, üres fecsegők elől pedig térj ki, mert
egyre messzebb mennek az istentelenségben, 17 és szavuk úgy terjed, mint a
rákos fekély. Közülük való Hümenaiosz és Filétosz, 18 akik az igazság
kérdésében eltévelyedtek, amikor azt mondják, hogy a feltámadás már megtörtént,
és ezzel feldúlják egyesek hitét. 19 Az Isten által vetett szilárd alap azonban
megáll, amelynek a pecsétje ez: ,,Ismeri az Úr az övéit, és hagyja el a gonoszt
mindenki, aki az Úr nevét vallja!'' 20 Egy nagy házban pedig nemcsak arany- és
ezüstedények vannak, hanem fa- és cserépedények is; amazokat megbecsülik,
emezek pedig közönséges használatra valók. 21 Ha tehát valaki megtisztítja
magát ezektől, megbecsült, megszentelt edény lesz, az Úrnak is hasznos, és
minden jó cselekedetre alkalmas. 22 Az ifjúkori kívánságot pedig kerüld! Törekedj
viszont az igazságra, a hitre, a szeretetre, a békességre azokkal együtt, akik
tiszta szívből hívják segítségül az Urat. 23 Az ostoba és éretlen
vitatkozások elől térj ki, tudva, hogy ezek viszálykodást szülnek. 24 De
az Úr szolgája ne viszálykodjék, hanem legyen barátságos mindenkihez, tanításra
alkalmas és türelmes, 25 aki szelídséggel neveli az ellenszegülőket, hátha
az Isten megadja nekik egyszer, hogy megtérve megismerjék az igazságot, 26 és
felocsúdjanak az ördög csapdájából, aki foglyul ejtette őket, hogy
akaratát teljesítsék.
2Tim 3
1 Azt pedig tudd meg,
hogy az utolsó napokban nehéz idők jönnek. 2 Az emberek ugyanis
önzők, pénzsóvárak lesznek, dicsekvők, gőgösek, istenkáromlók,
szüleikkel szemben engedetlenek, hálátlanok, szentségtelenek; 3 szeretetlenek,
kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, féktelenek, jóra nem hajlandók, 4
árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, akik inkább az élvezeteket szeretik,
mint az Istent. 5 Az ilyenek a kegyesség látszatát megőrzik ugyan, de
annak az erejét megtagadják. Fordulj el tehát ezektől. 6 Mert ezek közül
valók azok, akik belopakodnak a házakba, és rabul ejtik a bűnökkel terhelt
és sokféle vágytól űzött asszonykákat. 7 Ezek mindig tanulnak, de az
igazságot sohasem ismerik meg. 8 Ahogyan Jannész és Jambrész ellenszegültek
Mózesnek, úgy álltak ellent az igazságnak ezek a megromlott értelmű, hit
szempontjából megbízhatatlan emberek is. 9 De nem jutnak messzire, mert
esztelenségük nyilvánvaló lesz mindenki előtt, mint ahogy amazoké is az
lett. 10 Te azonban követőjévé lettél az én tanításomnak, életmódomnak,
szándékomnak, hitemnek, türelmemnek, szeretetemnek, állhatatosságomnak, 11
üldöztetéseimnek, szenvedéseimnek, amelyek Antiókhiában, Ikóniumban, Lisztrában
értek. Milyen üldöztetéseket viseltem el, és mindegyikből megszabadított
az Úr! 12 De mindazokat, akik kegyesen akarnak élni Krisztus Jézusban, szintén
üldözni fogják. 13 A gonosz emberek és ámítók pedig még tovább mennek a
rosszban, tévelyegve és másokat is megtévesztve. 14 De te maradj meg abban, amit
tanultál, és amiről megbizonyosodtál, tudván, kiktől tanultad, 15
mivel gyermekségedtől ismered a szent írásokat, amelyek bölccsé tehetnek
téged az üdvösségre a Krisztus Jézusba vetett hit által. 16 A teljes Írás
Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az
igazságban való nevelésre; 17 hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó
cselekedetre felkészített.
2Tim 4
1 Kérve kérlek az
Isten és a Krisztus Jézus színe előtt, aki ítélni fog élőket és
holtakat; az ő eljövetelére és országára kérlek: 2 hirdesd az igét, állj
elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő, feddj, ints,
biztass teljes türelemmel és tanítással. 3 Mert lesz idő, amikor az
egészséges tanítást nem viselik el, hanem saját kívánságaik szerint
gyűjtenek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük. 4 Az igazságtól
elfordítják a fülüket, de a mondákhoz odafordulnak. 5 Te azonban légy józan
mindenben, a bajokat szenvedd el, végezd az evangélista munkáját, töltsd be
szolgálatodat. 6 Mert én nemsokára feláldoztatom, és elérkezett az én
elköltözésem ideje. 7 Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a
hitet megtartottam, 8 végezetre eltétetett nekem az igazság koronája, amelyet
megad nekem az Úr, az igaz bíró ama napon; de nemcsak énnekem, hanem mindazoknak
is, akik várva várják az ő megjelenését. 9 Igyekezz minél előbb
hozzám jönni, 10 mert Démász elhagyott engem, mivel ehhez a világhoz
ragaszkodott, és elment Thesszalonikába; Kreszcensz pedig Galáciába, Titusz meg
Dalmáciába. 11 Egyedül Lukács van velem. Márkot vedd magad mellé, hozd el
magaddal, mert hasznomra van a szolgálatban. 12 Tükhikoszt elküldtem Efezusba.
13 Köpenyemet, amelyet Tróászban Karposznál hagytam, hozd el, amikor jössz;
hozd el a könyveket is, de főként a pergameneket. 14 Alexandrosz, a rézműves,
sok rosszat követett el ellenem. Megfizet neki majd az Úr cselekedetei szerint.
15 Te is őrizkedj tőle, mert igen hevesen ellenállt a mi
beszédeinknek.
16 Első
védekezésem alkalmával senki sem volt mellettem, mindenki elhagyott. - Ne
számítson ez bűneik közé! 17 De az Úr mellém állt, és megerősített,
hogy elvégezzem az ige hirdetését, és a pogányok valamennyien meghallják azt.
Azután megszabadultam az oroszlán torkából. 18 Meg is szabadít engem az Úr
minden gonosztól, és bevisz az ő mennyei országába. Övé a dicsőség
örökkön örökké. Ámen. 19 Köszöntsd Priszkát és Akvilát, meg Onéziforosz háza
népét. 20 Erasztosz Korinthusban maradt, Trofimoszt pedig Milétoszban hagytam
betegen. 21 Igyekezz a tél beállta előtt megjönni. Köszönt téged Eubulosz,
Pudensz, Linosz, Klaudia és a testvérek mind. 22 Az Úr legyen a lelkeddel!
Kegyelem veletek!
Tit 1
1 Pál, Isten
szolgája, Jézus Krisztusnak pedig apostola az Isten választottaiért, hogy
higgyenek, és megismerjék az igazságot az igazi kegyesség szerint, 2 az örök
élet reménységére, amelyet az Isten, aki nem hazudik, örök idők előtt
megígért, 3 igéjét pedig kijelentette a maga idejében az evangélium
hirdetésével: erre kaptam megbízást a mi üdvözítő Istenünk
rendeléséből. 4 Titusznak, a közös hitben való igaz fiamnak: Kegyelem és
békesség Istentől, a mi Atyánktól és a Krisztus Jézustól, a mi
Üdvözítőnktől. 5 Azért hagytalak Krétában, hogy rendbe hozd az
elintézetlenül maradt ügyeket, és presbitereket állíts szolgálatba városonként,
ahogyan meghagytam neked: 6 ha van olyan, aki feddhetetlen, egyfeleségű
férfi, akinek gyermekei hívők, nem vádolhatók kicsapongással, és nem
engedetlenek. 7 A püspök ugyanis, mint Isten sáfára legyen feddhetetlen, nem
önkényeskedő, nem indulatos, nem részeges, nem kötekedő és nem
haszonleső, 8 hanem vendégszerető, a jóra hajlandó, józan, igazságos,
kegyes, önmegtartóztató, 9 aki ragaszkodik a tanítással megegyező igaz
beszédhez, hogy az egészséges tanítással tudjon bátorítani, és meg tudja
győzni az ellenszegülőket. 10 Mert sokan engedetlenek, fecsegők
és ámítók, különösen a körülmetéltek között. 11 Ezeket el kell hallgattatni,
mert egész családokat feldúlnak azzal, hogy aljas nyereség kedvéért azt
tanítják, amit nem volna szabad. 12 Valaki közülük, saját prófétájuk mondta:
,,A krétaiak mindig hazudozók, gonosz vadállatok, lusta, falánk népség.'' 13 Ez
a vélemény igaz. Éppen ezért kímélet nélkül fedd őket, hogy egészséges
legyen a hitük, 14 ne foglalkozzanak zsidó mondákkal és az igazságtól elfordult
emberek parancsolataival. 15 Minden tiszta a tisztának, de a
fertőzötteknek meg a hitetleneknek semmi sem tiszta, sőt szennyes
mind az elméjük, mind a lelkiismeretük. 16 Azt vallják, hogy ismerik az Istent,
de cselekedeteikkel tagadják, mert utálatosak és engedetlenek, és minden jó cselekedetre
teljesen alkalmatlanok.
Tit 2
1 Te azonban azt
hirdesd, ami egyezik az egészséges tanítással, 2 hogy az idős emberek
legyenek mértékletesek, tisztességesek és józanok, a hitben, a szeretetben és
az állhatatosságban egészségesek; 3 ugyanígy az idős asszonyok is
szentekhez illően viselkedjenek; senkit se rágalmazzanak, ne legyenek
mértéktelen borivás rabjai, tanítsanak a jóra; 4 neveljék józanságra a fiatal
asszonyokat, hogy ezek is szeressék a férjüket és gyermekeiket, 5 és józanok,
tiszták, háziasak, jók, férjük iránt engedelmesek legyenek, nehogy miattuk érje
gyalázat Isten igéjét.
6 Az ifjakat ugyanígy
intsd, hogy legyenek józanok mindenben; 7 te magad légy példaképük a jó
cselekedetekben, mutass nekik a tanításban romlatlanságot és komolyságot, 8
beszéded legyen feddhetetlen és egészséges, hogy megszégyenüljön az ellenfél,
mivel semmi rosszat sem tud mondani rólunk.
9 A szolgákat intsd,
hogy engedelmeskedjenek uraiknak, legyenek készségesek mindenben, ne
feleseljenek, 10 ne lopjanak, hanem tanúsítsanak igazi, teljes megbízhatóságot,
hogy a mi üdvözítő Istenünk tanításának díszére váljanak mindenben. 11
Mert megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek, 12 és arra
nevel minket, hogy megtagadva a hitetlenséget és a világi kívánságokat, józanul,
igazságosan, és kegyesen éljünk a világban, 13 mivel várjuk a mi boldog
reménységünket, a mi nagy Istenünk és üdvözítőnk, Jézus Krisztus
dicsőségének megjelenését, 14 aki önmagát adta értünk, hogy megváltson
minket minden gonoszságtól, és megtisztítson minket a maga népévé, amely jó
cselekedetre törekszik. 15 Ezt hirdesd. Ints és feddj teljes határozottsággal:
senki meg ne vessen téged.
Tit 3
1 Emlékeztesd
őket arra, hogy rendeljék alá magukat a hatóságoknak és a
felsőbbségeknek: engedelmeskedjenek, és legyenek készek minden jó
cselekedetre. 2 Senkit se szóljanak meg, kerüljék a viszálykodást, legyenek
megértőek, teljes szelídséget tanúsítva minden ember iránt. 3 Mert
valamikor mi is esztelenek, engedetlenek, tévelygők voltunk, különféle
kívánságok és élvezetek rabjai, gonoszságban és irigységben élők,
egymástól gyűlöltek és egymást gyűlölők. 4 De amikor megjelent a
mi üdvözítő Istenünk jósága és emberszeretete, 5 nem az általunk véghez
vitt igaz cselekedetekért, hanem az ő irgalmából üdvözített minket
újjászülő és megújító fürdője a Szentlélek által, 6 akit kitöltött
ránk gazdagon Jézus Krisztus, a mi Üdvözítőnk által, 7 hogy az ő
kegyelméből megigazulva reménységünk szerint részesei legyünk az örök
életnek. 8 Igaz ez a beszéd, és szeretném, ha szilárdan tanúskodnál ezek
mellett, hogy az Istenben hívők igyekezzenek a jó cselekedetekben
elöljárni: ezek jók és hasznosak az embereknek. 9 De kerüld az ostoba
vitatkozásokat, a nemzetségtáblázatokkal kapcsolatos kérdéseket, a
viszálykodásokat és a törvényeskedő harcokat, mert ezek haszontalanok és
hiábavalók. 10 A szakadást okozó ember elől egy vagy két megintés után
térj ki, 11 tudván, hogy az ilyen ember kivetkőzött önmagából, bűnben
él és magában hordja ítéletét. 12 Amikor majd elküldöm hozzád Artemászt vagy
Tükhikoszt, igyekezz hozzám jönni Nikopoliszba, mert elhatároztam, hogy ott
töltöm a telet. 13 Zénászt, a törvénytudót, és Apollóst gondosan engedd útnak,
hogy semmiben se legyen hiányuk. 14 De tanulják meg a mieink is, hogy jó
cselekedetekkel járjanak elöl ott, ahol sürgős segítségre van szükség,
nehogy gyümölcstelenek legyenek.
15 Köszöntenek téged
valamennyien, akik velem vannak. Köszöntsd azokat, akik szeretnek minket a
hitben. A kegyelem legyen mindnyájatokkal!
Filem 1
1 Pál, Krisztus Jézus
foglya és Timóteus, a testvér: Filemonnak, a mi szeretett testvérünknek és
munkatársunknak, 2 Appiának, a mi testvérünknek, Arkhipposznak, a mi
bajtársunknak és a házadban levő gyülekezetnek. 3 Kegyelem néktek és
békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustó 4 Hálát adok
mindenkor az én Istenemnek, amikor megemlékezem rólad imádságaimban, 5 mert
hallok a te hitedről és szeretetedről, amely az Úr Jézus és minden
szent iránt van benned, 6 és imádkozom azért, hogy a hitünkben való közösséged
eljuttasson téged mindannak a jónak a megismerésére, amely Krisztusért van
bennünk. 7 A te szeretetedben sok örömünk és vigasztalásunk volt, mert a
szentek szíve felüdült általad, testvérem. 8 Krisztusban tehát egészen nyíltan
megparancsolhatnám neked azt, ami kötelességed volna, 9 a szeretet miatt
azonban inkább csak kérlek, mert ilyen vagyok én, az öreg Pál, most még fogoly
is Krisztusért. 10 Kérlek pedig téged az én fiamért, akit a fogságban szültem,
Onézimoszért, 11 aki egykor neked haszontalan volt, most pedig neked is, nekem
is hasznos. 12 Visszaküldöm neked őt, vagyis az én szívemet, 13 pedig
magamnál szerettem volna tartani, hogy helyetted szolgáljon nekem az
evangéliumért szenvedett fogságomban. 14 Döntésed nélkül azonban semmit sem
akartam tenni, hogy jótetted ne kényszerű, hanem önkéntes legyen. 15
Hiszen talán azért szakadt el tőled egy időre, hogy örökre
visszanyerd, 16 most már nem úgy mint rabszolgát, hanem rabszolgánál jóval
többet: aki nekem is, de sokkal inkább neked, testi értelemben is és az Úrban
is szeretett testvéred. 17 Ha tehát engem társadnak tartasz, fogadd őt
úgy, mint engem. 18 Ha pedig valamivel megbántott vagy tartozik, azt nekem
számítsd fel. 19 Én, Pál, saját kezemmel írom ezt, megadom neked! Azt ugyanis
nem akarom mondani, hogy önmagaddal is tartozol nekem. 20 Bizony, testvérem,
bárcsak hasznodat vehetném az Úrban! Nyugtasd meg az én szívemet Krisztusba 21
Engedelmességedben bízva írok neked, mert tudom, hogy többet is megteszel
annál, amit mondok. 22 Egyúttal készíts szállást is nekem, mert remélem, hogy
imádságotokért ajándékul kaptok engem. 23 Köszönt téged Epafrász, fogolytársam
a Krisztus Jézusban, 24 Márk, Arisztarkhosz, Démász és Lukács, az én
munkatársaim. 25 Az Úr Jézus Krisztus kegyelme a ti lelketekkel!
Zsid 1
1 Miután régen
sokszor és sokféleképpen szólt Istenaz atyákhoz a próféták által, 2 ezekben a
végső időkben a Fiú által szólt hozzánk, akit örökösévé tett
mindennek, aki által a világot teremtette. 3 Ő Isten dicsőségének a
kisugárzása és lényének képmása, aki hatalmas szavával hordozza a mindenséget,
aki miután minket bűneinktől megtisztított, a mennyei Felség jobbjára
ült. 4 Annyival feljebbvaló az angyaloknál, amennyivel különb nevet örökölt
náluk. 5 Mert az angyalok közül kinek mondta valaha: ,,Fiam vagy te, ma
nemzettelek téged!'' majd: ,,Atyjává leszek, és ő Fiammá lesz.'' 6 Amikor
pedig bevezeti az elsőszülöttet a világba, ismét így szól: ,,Imádja
őt az Isten minden angyala!'' 7 És az angyalokról ugyan ezt mondja:
,,Angyalait szelekké teszi, és szolgáit tűz lángjává'', 8 de a Fiúról így
szól: ,,A te trónusod örökké megáll, ó Isten, és királyi pálcád az igazság
pálcája. 9 Szeretted az igazságot, és gyűlölted a gonoszságot: ezért kent
fel téged az Isten, a te Istened öröm olajával társaid fölé.'' 10 ,,Te
vetettél, Uram, alapot a földnek kezdetben; és a te kezed alkotása az ég. 11
Azok elpusztulnak, de te megmaradsz, és azok mind elavulnak, mint aruha, 12 és
összegöngyölíted őket, mint egy palástot, és mint a ruha, elváltoznak; te
pedig ugyanaz maradsz; és esztendeid nem fogynak el.'' 13 Az angyalok közül
kinek mondta valaha: ,,Ülj az én jobbomra, amíg ellenségeidet lábad zsámolyává
teszem.'' 14 Vajon ezek nem szolgáló lelkek-e mind, akik azokért küldettek
szolgálatra, akik örökölni fogják az üdvösséget?
Zsid 2
1 Ezért tehát még
jobban kell figyelnünk a hallottakra, hogy valamiképpen el ne sodródjunk. 2
Mert ha az angyalok által hirdetett ige olyan erős volt, hogy minden
törvényszegés és engedetlenség megkapta igazságos büntetését, 3 akkor hogyan
menekülünk meg mi, ha nem tőrödünk ilyen nagy üdvösséggel, amelyet az Úr
hirdetett először. Azok pedig, akik hallották, megerősítették ezt
számunkra, 4 Isten pedig velük együtt tett bizonyságot jelekkel és csodákkal,
sokféle erővel és a Szentlélek ajándékaival, amelyeket akarata szerint
osztott szét. 5 Mert nem angyalok uralma alá rendelte az eljövendő
világot, amelyről szólunk. 6 Sőt valahol valaki így tett bizonyságot:
,,Micsoda az ember, hogy gondolsz rá, vagy az embernek fia, hogy gondod van rá?
7 Rövid időre kisebbé tetted őt az angyaloknál, dicsőséggel és
méltósággal koronáztad meg, 8 mindent lába alá vetettél.'' Ha ugyanis mindent
alávetett neki, akkor semmit sem hagyott, ami ne lenne neki alávetve. Most
ugyan még nem látjuk, hogy minden uralma alatt áll, 9 azt azonban látjuk, hogy
az a Jézus, aki rövid időre kisebbé lett az angyaloknál, a halál
elszenvedése miatt dicsőséggel és tisztességgel koronáztatott meg, hiszen
ő Isten kegyelméből mindenkiért megízlelte a halált.
10 Mert az volt méltó
Istenhez, akiért van a mindenség, és aki által van a mindenség, hogy őt,
aki számtalan fiát vezeti dicsőségre, üdvösségük fejedelmét szenvedések
által tegye tökéletessé. 11 Mert a megszentelő és a megszenteltek mind
egytől származnak, ezért nem szégyelli őket testvéreinek nevezni, 12
amikor így szól: ,,Hirdetem nevedet testvéreimnek, a gyülekezet körében
dicsérlek téged.'' 13 És ismét: ,,Én őbenne reménykedem'' majd újra:
,,Íme, itt vagyok, én és a gyermekek, akiket az Isten adott nekem.'' 14 Mivel
pedig a gyermekek test és vér részesei, ő is hozzájuk hasonlóan részese
lett ezeknek, hogy halála által megsemmisítse azt, akinek hatalma van a
halálon, vagyis az ördögöt; 15 és megszabadítsa azokat, akik a haláltól való
félelem miatt egész életükben rabok voltak. 16 Mert nyilván nem angyalokat
karol fel, hanem Ábrahám leszármazottait karolja fel. 17 Ezért mindenben
hasonlóvá kellett lennie a testvéreihez, hogy irgalmas és hű főpap
legyen az Isten előtti szolgálatban, hogy engesztelést szerezzen a nép
bűneiért. 18 Mivel maga is kísértést szenvedett, segíteni tud azokon, akik
kísértésbe esnek.
Zsid 3
1 Ezért, szent
testvéreim, mennyei elhívás részesei, figyeljetek hitvallásunk apostolára és
főpapjára, Jézusra, 2 aki hű az ő megbízójához, ahogyan Mózes is
hű volt az ő egész házában. 3 Ő ugyanis nagyobb dicsőségre
volt méltó, mint Mózes, mint ahogyan a háznál nagyobb tisztessége van a ház
építőjének. 4 Mert minden háznak van építője, aki pedig mindent
felépített, az Isten az. 5 Mózes is hű volt ugyan az ő egész házában
mint szolga, bizonyságául annak, amit hirdetnie kellett, 6 Krisztus azonban
mint Fiú hű a maga házához. Az ő háza mi vagyunk, ha a bizalmat és a
reménység dicsekedését mindvégig szilárdan megtartjuk. 7 Ezért, amint a
Szentlélek mondja: ,,Ma, ha az ő szavát halljátok, 8 ne keményítsétek meg
a szíveteket, mint az elkeseredéskor, a kísértés napján a pusztában, 9 ahol
megkísértettek engem őseitek azzal, hogy próbára tettek, bár látták
tetteimet negyvenévenát. 10 Ezért megharagudtam erre a nemzedékre, és ezt
mondtam: Tévelygő szívű ez a nép, mert nem ismerte fel az én utaimat.
11 Meg is esküdtem haragomban, hogy nem mennek be azénnyugalmam helyére.''
12 Vigyázzatok,
testvéreim, senkinek ne legyen közületek hitetlen és gonosz szíve, hogy
elszakadjon az élő Istentől. 13 Sőt buzdítsátok egymást minden
egyes napon, amíg tart a ma, hogy meg ne keményedjék közületek valaki a
bűn csábításától. 14 Mert részeseivé lettünk a Krisztusnak, ha azt a
bizalmat, amely kezdetben élt bennünk, mindvégig szilárdan megtartjuk.
15 Mert amikor ezt
mondja az Írás: ,,Ma, ha az ő hangját halljátok, ne keményítsétek meg a
szíveteket, mint az elkeseredéskor'', 16 azt kérdezzük: kik keseredtek el,
amikor ezt hallották? Nemde mindazok, akik Mózes vezetésével kijöttek
Egyiptomból? 17 És kikre haragudott negyven éven át? Nem azokra, akik
vétkeztek, akiknek a teste elhullott a pusztában? 18 És kiknek esküdött meg,
hogy nem mennek be nyugalma helyére, ha nem azoknak, akik engedetlenekké
váltak? 19 Látjuk is, hogy nem mehettek be hitetlenségük miatt.
Zsid 4
1 Mivel még nem teljesedett
be az ő nyugalmába való bemenetel ígérete, gondosan ügyeljünk arra, hogy
közülünk senki le ne maradjon erről. 2 Mert nekünk is hirdették az
evangéliumot, mint azoknak is; de nekik nem használt a hirdetett ige, mivel nem
párosult hittel azokban, akik hallgatták. 3 Mi, akik hiszünk, bemegyünk abba a
nyugalomba, amint megmondotta: ,,Ezért megesküdtem haragomban, hogy nem mennek
be az én nyugalmam helyére''. Munkái készen voltak a világ teremtése óta, 4 és
valahol így szól az Írás a hetedik napról: ,,És megnyugodott az Isten a hetedik
napon minden alkotó munkája után.'' 5 Itt viszont ezt mondja: ,,Nem mennek be
az én nyugalmam helyére.'' 6 Mivel tehát még várható, hogy némelyek bemennek
abba, és akiknek előbb hirdették az evangéliumot, nem mentek be engedetlenségük
miatt, 7 egy napot ismét ,,mának'' jelöl ki. Ekkor Dávid által annyi idő
múlva így szól, ahogyan előbb mondtuk: ,,Ma, ha az ő hangját
halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket!'' 8 Mert ha Józsué bevitte volna
őket a nyugalom helyére, nem szólna azután egy másik napról. 9 A szombati
nyugalom tehát még ezután vár az Isten népére. 10 Aki ugyanis bement az Isten
nyugalmába, maga is megnyugodott a munkáitól, mint Isten is a magáétól.
11 Igyekezzünk tehát
bemenni abba a nyugalomba, hogy senki el ne essék az ehhez hasonló
engedetlenség következtében. 12 Mert Isten igéje élő és ható, élesebb
minden kétélű kardnál, és áthatol az elme és a lélek, az ízületek és a
velők szétválásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait. 13 Nincsen
olyan teremtmény, amely rejtve volna előtte, sőt mindenki mezítelen
és fedetlen az ő szeme előtt. Neki kell majd számot adnunk. 14 Mivel
tehát nagy főpapunk van, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Isten Fia,
ragaszkodjunk hitvallásunkhoz. 15 Mert nem olyan főpapunk van, aki ne
tudna megindulni erőtlenségeinken, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan
kísértést szenvedett mindenben, kivéve a bűnt. 16 Járuljunk tehát
bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet
találjunk, amikor segítségre van szükségünk.
Zsid 5
1 Mert minden
főpap, akit emberek közül választanak, az emberekért rendeltetett Isten
szolgálatára, hogy ajándékokat és áldozatokat mutasson be a bűnökért. 2
Együtt tud érezni a tudatlanokkal és a tévelygőkkel, mivel ő maga is
körül van véve erőtlenséggel. 3 Így nemcsak a népért, de önmagáért is
köteles bűnért való áldozatot bemutatni.
4 Senki sem
szerezheti meg azonban önmagának ezt a tisztességet, csak az, akit az Isten hív
el, mint Áront is. 5 Ugyanúgy a Krisztus sem maga dicsőítette meg magát
azzal, hogy főpap lett, hanem az, aki így szólt hozzá: ,,Az én fiam vagy,
ma nemzettelek téged.'' 6 Ahogyan másutt is mondja: ,,Pap vagy te örökké,
Melkisédek rendje szerint.''
7 Ő testi élete
idején könyörgésekkel és esedezésekkel, hangos kiáltással és könnyek között
járult az elé, akinek hatalma van arra, hogy kiszabadítsa őt a halálból.
És meghallgattatott istenfélelméért. 8 Jóllehet ő a Fiú,
szenvedéseiből megtanulta az engedelmességet, 9 és miután tökéletességre
jutott, örök üdvösség szerzőjévé lett mindazok számára, akik
engedelmeskednek neki. 10 Mert az Isten őt a Melkisédek rendje szerint
való főpapnak nevezte. 11 Erről nekünk sok mondanivalónk van, amit
nehéz megmagyarázni, minthogy eltompult a hallásotok. 12 Ugyanis ennyi idő
múltán már tanítóknak kellene lennetek, mégis arra van ismét szükségetek, hogy
titeket tanítson valaki az Isten beszédeinek alapelemeire, mert olyanokká
lettetek, mint akiknek tejre van szükségük, nem kemény eledelre. 13 Aki ugyanis
tejen él, járatlan az igazság igéjében, mivel kiskorú. 14 A nagykorúaknak pedig
kemény eledel való, mint akiknek érzékszervei a gyakorlat következtében már
alkalmasak a jó és a rossz megkülönböztetésére.
Zsid 6
1 Ezért elhagyva a
Krisztusról szóló elemi tanítást, törekedjünk a tökéletességre. Ne kezdjük újra
lerakni az alapját a holt cselekedetekből való megtérésnek és az Istenbe
vetett hitnek, 2 a mosakodásokról, a kézrátételekről, a halottak
feltámadásáról és az örök ítéletről szóló tanításnak. 3 Ezt meg is fogjuk
tenni, ha az Isten megengedi. 4 Lehetetlen ugyanis, hogy akik egyszer
megvilágosíttattak, s megízlelték a mennyei ajándékot, és részeseivé lettek a
Szentléleknek, 5 akik megízlelték az Isten felséges beszédét és a jövendő
világ erőit, 6 de elestek: azok ismét megújuljanak és megtérjenek; hiszen
újra megfeszítik önmaguknak az Isten Fiát, és meggyalázzák őt. 7 Mert az a
föld, amely beissza a gyakran ráhulló esőt, és hasznos növényt terem
azoknak, akik számára művelik, áldást nyer az Istentől; 8 amelyik
pedig tüskebokrot és bogáncskórót terem, az megvetett, közel van az átokhoz; és
a vége: megégetés. 9 Felőletek azonban szeretteim, jobbat gondolunk, ami
üdvöséggel jár, még ha így beszélünk is. 10 Mert nem igazságtalan az Isten,
hogy elfeledkeznék a ti cselekedeteitekről és arról a szeretetről,
amelyet az ő nevében tanúsítottatok, amikor a szenteknek szolgáltatok és
most is szolgáltok. 11 De kívánjuk, hogy közületek mindenki ugyanazt az
igyekezetet tanúsítsa mindvégig, amíg a reménység egészen be nem teljesedik, 12
hogy ne legyetek restek, hanem kövessétek azokat, akik hit és türelem által
öröklik az ígéreteket. 13 Amikor az Isten Ábrahámnak ígéretet tett, mivel nem
esküdhetett nagyobbra, önmagára esküdött, 14 és így szólt: ,,Bizony, gazdagon
megáldalak, és nagyon megsokasítalak.'' 15 És így, miután türelemmel várt,
beteljesült az ígéret. 16 Mert az emberek önmaguknál nagyobbra esküsznek, és
náluk minden ellenvetésnek véget vet, és mindent megerősít az eskü. 17
Ezért tehát az Isten, mivel még teljesebben akarta megmutatni az ígéret örököseinek,
hogy elhatározása változhatatlan, esküvel vállalt kezességet. 18 Így e két
változhatatlan tény által, amelyekben lehetetlen, hogy Isten hazudjon,
erős bátorításunk van nekünk, akik odamenekültünk, hogy belekapaszkodjunk
az előttünk levő reménységbe. 19 Ez a reménység lelkünknek biztos és
erős horgonya, amely behatol a kárpit mögé, 20 ahova elsőként bement
értünk Jézus, aki Melkisédek rendje szerint főpap lett örökké.
Zsid 7
1 Mert ez a
,,Melkisédek, Sálem királya, a magasságos Isten papja, aki a királyok
leveréséből visszatérő Ábrahám elé ment, és megáldotta''. 2 Ábrahám
pedig tizedet is adott neki mindenből. Melkisédek neve először ezt
jelenti: igazság királya, aztán Sálem királya, vagyis békesség királya. 3 Sem
apja, sem anyja, sem nemzetsége, sem napjainak kezdete, sem életének vége
nincs, de miután hasonlóvá lett az Isten Fiához, pap marad mindörökké.
4 De nézzétek, milyen
nagy ember ő, akinek Ábrahám, a pátriárka tizedet adott a zsákmány
legjavából. 5 Azoknak, akik Lévi fiai közül kapják a papságot, szintén van
parancsuk arra, hogy tizedet szedjenek a néptől a törvény szerint: ebben
az esetben tehát saját testvéreiktől, jóllehet ők is Ábrahámtól
származtak. 6 De az, aki nem közülük származott, tizedet vett Ábrahámtól, és
megáldotta azt, aki az ígéretet kapta. 7 Márpedig minden vitán felül a nagyobb
áldja meg a kisebbet. 8 Itt halandó emberek szednek tizedet, ott pedig az,
akiről bizonyságunk van, hogy él. 9 És hogy úgy mondjam, Ábrahám
személyében a tizedet szedő Lévi is tizedet adott, 10 mert már jelen volt
ősében, amikor Melkisédekkel találkozott.
11 Ha tehát a
tökéletesség elérhető volna a lévita papság által, mert a nép ez alatt
kapta a törvényt, mi szükség még azt mondani, hogy Melkisédek rendje szerint
más pap támad, aki nem Áron rendje szerint való? 12 Amikor megváltozik a
papság, szükségképpen megváltozik a törvény is. 13 Ugyanis akiről ez
elhangzik, más törzshöz tartozik, amelyből senki sem szolgált az oltárnál.
14 Mert ismeretes, hogy a mi Urunk Júdából támadt, de ebből a törzsből
származó papokról semmit sem mondott Mózes. 15 És ez még inkább nyilvánvaló, ha
Melkisédekhez hasonlóan támad más pap, 16 aki nem testi parancsolat törvénye
szerint lett azzá, hanem örökkévaló élet ereje szerint. 17 A bizonyságtétel így
szól: ,,Te pap vagy örökké, Melkisédek rendje szerint.'' 18 Ugyanis egy korábbi
parancsolat eltöröltetik, mivel erőtlen és használhatatlan, 19 mert a
törvény semmit sem tett tökéletessé. Viszont egy jobb reménységet támaszt,
amely által közeledünk Istenhez. 20 Azután: Jézus nem eskü nélkül lett
főpappá - azok ugyanis eskü nélkül lettek papokká - 21 hanem annak
esküjével, aki így szólt hozzá: ,,Megesküdött az Úr, és nem bánja meg; te pap
vagy örökké.'' 22 Ezért ő jobb szövetségnek lett a kezesévé. 23 És azok
többen lettek papokká, mivel a halál nem engedte őket szolgálatban
maradni; 24 ő viszont, mivel megmarad örökké, átruházhatatlanul viseli a
papságot. 25 Ezért üdvözíteni tudja örökre azokat, akik általa járulnak
Istenhez, hiszen ő mindenkor él, hogy esedezzék értük.
26 Mert ilyen
főpap illett hozzánk: szent, ártatlan, szeplőtlen, aki a
bűnösöktől elkülönített, és aki magasabbra jutott az egeknél. 27 Neki
nincs szüksége arra, mint a főpapoknak, hogy napról napra előbb saját
bűneikért mutassanak be áldozatot, azután a nép bűneiért. Ugyanis ezt
egyszer s mindenkorra megcselekedte, amikor önmagát adta áldozatul. 28 Mert a
törvény erőtlen embereket rendelt főpapokká, a törvény utáni eskü
igéje pedig a Fiút, aki örökre tökéletes.
Zsid 8
1 Az elmondottakban
pedig ez a legfontosabb: olyan főpapunk van, aki a felséges Isten
trónusának a jobbjára ült a mennyekben; 2 annak a szentélynek és igazi sátornak
szolgájaként, amelyet az Úr épített, nem pedig ember. 3 Mert minden
főpapot ajándékok és áldozatok bemutatására rendelnek, ezért szükséges,
hogy ő is vihessen valamit áldozatul. 4 Ha tehát a földön volna, még csak
pap sem lehetne, mert már vannak olyanok, akik a törvény szerint bemutatják az
áldozati ajándékokat. 5 Ezek a papok a mennyei dolgok képmásának és árnyékának
szolgálnak, ahogyan Isten parancsolta Mózesnek, amikor el akarta készíteni a
sátort. Mert így szólt: ,,Vigyázz, mindent aszerint a minta szerint készíts el,
amelyet a hegyen megmutattam neked.''
6 Most azonban a mi
főpapunk annyival különb szolgálatot nyert, amennyivel annak a különb
szövetségnek lett a közbenjárója, amely jobb ígéretek alapján köttetett. 7 Mert
ha az első hibátlan lett volna, nem lett volna helye egy másodiknak. 8
Mert hibáztatja őket, amikor így szól: ,,Íme, eljön majd az idő, így
szól az Úr, amikor új szövetséget kötök Izráel házával és Júda házával; 9 nem
olyan szövetséget, amilyet atyáikkal kötöttem azon a napon, amikor kézen fogva
kivezettem őket Egyiptom földjéről. Mivel azonban ők nem
maradtak meg az én szövetségemben, én sem törődtem velük, így szól az Úr.
10 De ez lesz az a szövetség, amelyet Izráel házával ama napok múltán kötök,
így szól az Úr; törvényeimet elméjükbe adom, és szívükbe írom azokat, és
Istenük leszek, ők pedig az én népemmé lesznek. 11 Akkor senki sem tanítja
többé így a társát és testvérét: Ismerd meg az Urat! Mivel mindenki ismerni fog
engem, a kicsinyek és nagyok egyaránt. 12 Mert irgalmas leszek gonoszságaikkal
szemben, és bűneikről nem emlékezem meg többé.'' 13 Amikor az újról
szól, elavulttá teszi az elsőt, ami pedig elavul és megöregszik, az közel
van az elmúláshoz.
Zsid 9
1 Az első
szövetségnek is volt tehát istentiszteleti rendje és földi szent helye. 2 Mert
sátort építettek, melynek első részében volt a gyertyatartó meg az asztal
és a szent kenyerek: azt nevezték szentélynek. 3 A második kárpiton túl pedig
volt egy sátor, amelyet szentek szentjének neveztek: 4 ebben volt egy arany
füstölőoltár és a szövetség ládája, minden oldalról arannyal borítva. A
szövetségládában volt az aranyedény mannával tele és Áron kivirágzott vesszeje,
meg a szövetség táblái, 5 fölötte pedig a dicsőség kerubjai, amelyek
beárnyékolták az engesztelés helyét. De ezekről most nem kell részletesen
szólni. 6 Miután ezeket így rendezték el: a sátor első részébe mindenkor
bejárnak az istentiszteleti szolgálatot végző papok, 7 a másodikba azonban
csak évenként egyszer, és egyedül a főpap mehet be, azzal a vérrel,
amelyet bemutat önmagáért és a nép tudatlanságból eredő vétkeiért. 8 A
Szentlélek ezzel azt jelenti ki, hogy amíg az első sátor fennáll, addig
nem nyílik meg a szentélybe vezető út. 9 Példázat ez nekünk a mostani
időre, hogy ott olyan ajándékokat és áldozatokat mutatnak be, amelyek nem
tudják lelkiismeretében tökéletessé tenni a szolgálattevőt. 10 Ezek a
külső rendelkezések, amelyek ételekre, italokra és különböző
mosakodásokra vonatkoznak, csak az új rendelkezés idejéig kötelezők.
11 Krisztus pedig,
mint a jövendő javak főpapja a nagyobb és tökéletesebb sátoron át
jelent meg, amely nem emberkéz alkotása, azaz nem e világból való. 12 Nem is
bakok és bikák vérével, hanem a tulajdon vérével ment be egyszer s mindenkorra
a szentélybe, és örök váltságot szerzett. 13 Mert ha bakok és bikák vére és
tehén hamva a tisztátalanokra hintve megszentel, vagyis külsőleg tisztává
tesz, 14 akkor a Krisztus vére, aki örökkévaló Lélek által önmagát áldozta fel
ártatlanul az Istennek, mennyivel inkább megtisztítja lelkiismeretünket a holt
cselekedetektől, hogy szolgáljunk az élő Istennek.
15 Így tehát új
szövetség közbenjárója lett Krisztus, mert meghalt az első szövetség alatt
elkövetett bűnök váltságáért, hogy az elhívottak elnyerjék az örökkévaló
örökség ígéretét. 16 Mert ahol végrendelet van, ott a végrendelkező
halálának is be kell következnie; 17 mert a végrendelet csak halál esetén
érvényes; amíg a végrendelkező él, addig érvénytelen. 18 Innen van az,
hogy az első szövetséget sem léptették életbe vér nélkül. 19 Mert amikor
Mózes a törvény szerint az egész népnek minden parancsolatot elmondott, vette a
bikák és bakok vérét vízzel, vörös gyapjúval és izsóppal együtt, és meghintette
a könyvet és utána az egész népet, 20 e szavakkal: ,,Ez annak a szövetségnek a
vére, amelyet az Isten rendelt számotokra.'' 21 Aztán hasonlóképpen meghintette
vérrel a sátort és az istentisztelet minden eszközét is. 22 A törvény szerint
majdnem mindent vérrel tisztítanak meg, és vér kiontása nélkül nincs
bűnbocsánat. 23 Szükséges volt, hogy a mennyei dolgok képmásait ezekkel
tisztítsák meg, magukat a mennyei dolgokat azonban ezeknél különb áldozatokkal.
24 Mert nem emberkéz alkotta szentélybe, az igazi képmásába ment be Krisztus,
hanem magába a mennybe, hogy most megjelenjen az Isten színe előtt értünk.
25 Nem is azért ment be, hogy sokszor áldozza fel önmagát, ahogyan a főpap
megy be évenként a szentélybe más vérével, 26 mert akkor sokszor kellett volna
szenvednie a világ kezdete óta. Most azonban egyszer jelent meg az idők
végén, hogy áldozatával eltörölje a bűnt. 27 És amint elrendeltetett, hogy
az emberek egyszer meghaljanak, azután pedig ítélet következik, 28 úgy Krisztus
is egyszer áldoztatott fel, hogy sokak bűnét elvegye; másodszor majd a
bűn hordozása nélkül fog megjelenni azoknak, akik várják őt
üdvösségükre.
Zsid 10
1 Mivel a törvény az
eljövendő javaknak csak árnyékát, de nem a mennyei dolgok valóságos
alakját tartalmazza, ezért azokkal az áldozatokkal, amelyeket évenként
rendszeresen bemutatnak, sohasem tudják tökéletessé tenni az odajárulókat. 2
Különben megszűnt volna az áldozatok bemutatása, hiszen akik áldoztak, és
egyszer megtisztultak, többé nem éreztek volna semmi bűntudatot. 3 De az áldozatok
évről évre a bűnökre emlékeztetnek. 4 Mert lehetetlen, hogy bikák és
bakok vére bűnöket töröljön el. 5 Ezért, amikor eljön a világba, így szól:
,,Áldozatot és ajándékot nem akartál, de testet alkottál nekem; 6 égő- és
bűnért való áldozatot nem kedveltél. 7 Akkor ezt mondtam: Íme, itt vagyok,
amint a könyvtekercsben meg van írva rólam, hogy teljesítsem a te akaratodat,
Istenem.'' 8 Előbb azt mondta: ,,Áldozatokat és ajándékokat, égő- és
bűnért való áldozatokat nem akartál, nem is kedveltél'' ( ezeket a törvény
szerint mutatják be), 9 de azután így szólt: ,,Íme, itt vagyok, hogy
teljesítsem a te akaratodat.'' Megszünteti az elsőt, hogy helyébe állítsa
a másodikat: 10 az ő akarata szentelt meg minket Jézus Krisztus testének
feláldozása által egyszer s mindenkorra.
11 Minden pap
naponként szolgálatba áll, és sokszor mutatja be ugyanazokat az áldozatokat,
amelyek sohasem képesek bűnöket eltörölni. 12 Ő ellenben, miután
egyetlen áldozatot mutatott be a bűnökért, örökre az Isten jobbjára ült,
13 és ott várja, hogy ellenségei zsámolyul vettessenek lába alá. 14 Mert
egyetlen áldozattal örökre tökéletessé tette a megszentelteket. 15 De
bizonyságot tesz nekünk a Szentlélek is, mert ez után az ige után: 16 ,,Ez az a
szövetség, amelyet kötök velük ama napok múltán'', így szól az Úr:
,,Törvényemet szívükbe adom, és elméjükbe írom; 17 bűneikről és
gonoszságaikról pedig többé nem emlékezem meg.'' 18 Ahol pedig a
bűnbocsánatról van szó, ott nincs többé bűnért bemutatott áldozat. 19
Mivel pedig, atyámfiai, teljes bizalmunk van a szentélybe való bemenetelhez
Jézus Krisztus vére által, 20 azon az új és élő úton, amelyet ő
nyitott meg előttünk a kárpit, vagyis az ő teste által; 21 és mivel
nagy papunk van az Isten háza felett: 22 járuljunk azért oda igaz szívvel és
teljes hittel, mint akiknek a szíve megtisztult a gonosz lelkiismerettől,
23 a testét pedig megmosták tiszta vízzel. A reménység hitvallásához szilárdan
ragaszkodjunk; mert hű az, aki ígéretet tett. 24 Ügyeljünk arra, hogy
egymást kölcsönösen szeretetre és jó cselekedetre buzdítsuk. 25 Saját
gyülekezetünket ne hagyjuk el, ahogyan egyesek szokták, hanem bátorítsuk
egymást; annyival is inkább, mivel látjátok, hogy közeledik az a nap. 26 Mert
ha szándékosan vétkezünk az igazság teljes megismerése után, nincs többé bűneinkért
való áldozat, 27 hanem az ítéletnek valami félelmes várása, amikor tűz
lángja fogja megemészteni az ellenszegülőket. 28 Ha valaki elveti Mózes
törvényét, az két vagy három tanú vallomása alapján irgalom nélkül meghal. 29
Mit gondoltok: mennyivel súlyosabb büntetésre lesz méltó az, aki Isten Fiát
lábbal tapodja, a szövetség vérét, amellyel megszenteltetett, közönségesnek
tartja, és a kegyelem Lelkét megcsúfolja? 30 Mert ismerjük azt, aki így szólt:
,,Enyém a bosszúállás, én megfizetek.'' És ismét: ,,Az Úr megítéli az ő
népét.'' 31 Félelmetes dolog az élő Isten kezébe esni.
32 De emlékezzetek a
korábbi napokra, amelyekben miután megvilágosodtatok, sok szenvedéssel teljes
küzdelmet állottatok ki. 33 Mert egyrészt gyalázásokkal és gyötrésekkel
nyilvánosan megszégyenítettek titeket, másrészt társaikká lettetek azoknak,
akikkel ugyanez történt. 34 A foglyokkal is együtt szenvedtetek, és vagyonotok
elrablását is örömmel fogadtátok, mivel tudtátok, hogy nektek értékesebb és
maradandóbb vagyonotok van. 35 Ne veszítsétek el tehát bizalmatokat, amelynek
nagy jutalma van. 36 Mert állhatatosságra van szükségetek, hogy az Isten
akaratát cselekedjétek, és így beteljesüljön rajtatok az ígéret. 37 Mert még
,,egy igen-igen kevés idő, és aki eljövendő, eljön, és nem késik. 38
Az én igaz emberem pedig hitből fog élni, és ha meghátrál, nem
gyönyörködik benne a lelkem.'' 39 De mi nem a meghátrálás emberei vagyunk, hogy
elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk.
Zsid 11
1 A hit pedig a
remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való
meggyőződés. 2 Ennek a hitnek az alapján nyertek Istentől jó
tanúbizonyságot a régiek.
3 Hit által értjük
meg, hogy a világokat Isten szava alkotta, úgyhogy a nem láthatókból állt
elő a látható.
4 Hit által ajánlott
fel Ábel értékesebb áldozatot, mint Kain, és ezáltal nyert bizonyságot arról,
hogy ő igaz, mert Isten bizonyságot tett áldozati ajándékairól, úgyhogy
hite által még holta után is beszél.
5 Hit által
ragadtatott el Énók, hogy ne lásson halált, és nem találták meg, mivel
elragadta őt az Isten. Elragadtatása előtt azonban bizonyságot nyert
arról, hogy Isten szemében kedves. 6 Hit nélkül pedig senki sem lehet kedves
Isten előtt, mert aki az Istent keresi, annak hinnie kell, hogy ő
van; és megjutalmazza azokat, akik őt keresik.
7 Hit által kapott
kijelentést Nóé azokról a dolgokról, amelyek még nem voltak láthatók, és Istent
félve és tisztelve készítette el a bárkát háza népe megmentésére. E hite által
ítélte el a világot, és a hitből való igazság örökösévé lett.
8 Hit által
engedelmeskedett Ábrahám, amikor elhívatott, hogy induljon el arra a helyre,
amelyet örökségül fog kapni. És elindult, nem tudva, hova megy. 9 Hit által
költözött át az ígéret földjére, mint idegenbe, és sátrakban lakott Izsákkal és
Jákóbbal, ugyanannak az ígéretnek az örököseivel. 10 Mert várta azt a várost,
amelynek szilárd alapja van, amelynek tervezője és alkotója az Isten. 11
Hit által kapott erőt arra is, hogy Sárával nemzetséget alapítson, noha
már idős volt, minthogy hűnek tartotta azt, aki az ígéretet tette. 12
Ezért attól az egytől, méghozzá egy szinte már elhalttól származtak olyan
sokan, mint az ég csillagai és mint a tenger partján a föveny, amely
megszámlálhatatlan.
13 Hitben haltak meg
ezek mind, anélkül, hogy beteljesültek volna rajtuk az ígéretek. Csak távolról
látták és üdvözölték azokat és vallást tettek arról, hogy idegenek és
jövevények a földön. 14 Mert akik így beszélnek, jelét adják annak, hogy hazát
keresnek. 15 És ha arra a hazára gondoltak volna, amelyből kijöttek, lett
volna alkalmuk visszatérni. 16 Így azonban jobb után vágyakoztak, mégpedig
mennyei után. Ezért nem szégyelli az Isten, hogy őt Istenüknek nevezzék,
mert számukra várost készített.
17 Hit által
ajánlotta fel Ábrahám Izsákot, amikor próbára tétetett, és egyszülött fiát
vitte áldozatul az, aki az ígéreteket kapta, 18 akinek megmondatott: ,,Aki
Izsáktól származik, azt fogják utódodnak nevezni''. 19 Azt tartotta ugyanis,
hogy Isten képes őt a halottak közül is feltámasztani. Ezért vissza is
kapta őt, aki így a feltámadás példájává lett. 20 Hit által áldotta meg
Izsák is az eljövendő dolgokra nézve Jákóbot és Ézsaut. 21 Hit által
áldotta meg a haldokló József mindegyik fiát, és botja végére hajolva
imádkozott. 22 Hit által gondolt József élete végén Izráel fiainak kivonulására,
és rendelkezett teteme felől.
23 Hit által
rejtegették Mózest születése után három hónapig szülei, mert látták, hogy szép
a gyermek, és nem féltek a király parancsától. 24 Hit által tiltakozott Mózes,
amikor felnőtt, hogy a fáraó lánya fiának mondják. 25 Mert inkább
választotta az Isten népével együtt a sanyargatást, mint a bűn ideig-óráig
való gyönyörűségét, 26 mivel nagyobb gazdagságnak tartotta Egyiptom
kincseinél a Krisztusért való gyalázatot, mert a megjutalmazásra tekintett. 27
Hit által hagyta el Egyiptomot, nem félt a király haragjától, hanem kitartott,
mint aki látja a láthatatlant. 28 Hit által rendelte el a páskát és a vérrel
való meghintést, hogy a pusztító ne érintse elsőszülötteiket. 29 Hit által
keltek át a Vörös-tengeren, mint valami szárazföldön, és amikor ezt az
egyiptomiak is megpróbálták, elmerültek.
30 Hit által omlottak
le Jerikó kőfalai, miután körüljárták azokat hét napon át. 31 Hit által
nem veszett el az engedetlenekkel együtt Ráháb, a parázna nő, amikor a
kémeket békességgel befogadta.
32 És mit mondjak
még? Hiszen kifogynék az időből, ha szólnék Gedeonról, Bárákról,
Sámsonról, Jeftéről, Dávidról, Sámuelről és a prófétákról. 33 Ezek
hit által országokat győztek le, igazságot szolgáltattak, ígéreteket
nyertek el, oroszlánok száját tömték be, 34 tűz erejét oltották ki, kard
élétől menekültek meg, betegségből épültek fel, háborúban lettek
hősökké, idegenek seregeit futamították meg. 35 Asszonyok feltámadás révén
visszakapták halottaikat. Másokat viszont megkínoztak, akik nem fogadták el a
szabadulást, hogy dicsőségesebb feltámadásban legyen részük. 36 Mások
megszégyenítések és megkorbácsolások próbáját állták ki, sőt még
bilincseket és börtönt is. 37 Megkövezték, megégették, szétfűrészelték,
kardélre hányták őket; juhok és kecskék bőrében bujdostak,
nélkülözve, nyomorogva, gyötrődve, sínylődve azok, 38 akikre nem volt
méltó a világ; bolyongtak pusztákban és hegyeken, barlangokban és a föld
szakadékaiban. 39 És mindezeken, noha hit által elnyerték az Írás jó bizonyságát,
nem teljesült be az ígéret, 40 mert Isten számunkra valami különbről
gondoskodott, és azt akarta, hogy ők ne nélkülünk jussanak el a
teljességre.
Zsid 12
1 Ezért tehát mi is,
akiket a bizonyságtevőknek akkora fellege vesz körül, tegyünk le minden
ránk nehezedő terhet, és a bennünket megkörnyékező bűnt, és
állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát. 2 Nézzünk fel
Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte
levő öröm helyett - a gyalázattal nem törődve - vállalta a keresztet,
és az Isten trónjának a jobbjára ült. 3 Gondoljatok rá, aki ilyen ellene
irányuló támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy lelketekben
megfáradva el ne csüggedjetek. 4 Mert a bűn ellen való harcban még nem
álltatok ellen egészen a vérig, 5 és elfeledkeztetek a bátorításról, amely
nektek mint fiaknak szól: ,,Fiam, ne vesd meg az Úr fenyítését, és ne csüggedj
el, ha megfedd téged, 6 mert akit szeret az Úr, azt megfenyíti, és megostoroz
mindenkit, akit fiává fogad.'' 7 Szenvedjétek el a fenyítést, hiszen úgy bánik
veletek az Isten, mint fiaival. Hát milyen fiú az, akit nem fenyít az apja? 8
Ha pedig fenyítés nélkül maradtok, amelyben mindenki részesül, fattyak vagytok,
nem pedig fiak. 9 Azután: testi apáink fenyítettek minket, és tiszteletben
tartottuk őket, nem kell-e sokkal inkább engedelmeskednünk a lelkek
Atyjának, hogy éljünk? 10 Mert ők rövid ideig, a saját elgondolásuk
szerint fenyítettek, ő pedig javunkra teszi ezt, hogy szentségében
részesüljünk. 11 Pillanatnyilag ugyan semmiféle fenyítés nem látszik örvendetesnek,
hanem keservesnek, később azonban az igazság békességes gyümölcsét hozza
azoknak, akik megedződtek általa. 12 Ezért tehát a lankadt kezeket és a
megroskadt térdeket erősítsétek meg, 13 és egyenes ösvényen járjatok, hogy
a sánta meg ne botoljon, hanem inkább meggyógyuljon. 14 Törekedjetek mindenki
iránt a békességre és a szent életre, amely nélkül senki sem látja meg az Urat.
15 Ügyeljetek arra, hogy senki se hajoljon el Isten kegyelmétől, hogy a
keserűségnek a gyökere felnövekedve kárt ne okozzon, és sokakat meg ne
fertőzzön. 16 Ne legyen senki parázna vagy istentelen, mint Ézsau, aki
egyetlen tál ételért eladta elsőszülöttségi jogát. 17 Mert tudjátok, hogy
később, amikor örökölni akarta az áldást, elutasították, mivel a megtérés
útját nem találta meg, noha könnyek között kereste.
18 Ti ugyanis nem
tapintható hegyhez és lángoló tűzhöz járultatok, sem homályhoz,
sötétséghez, szélvészhez 19 vagy trombitaharsogáshoz és szózatok hangjához.
Akik ezt hallották, kérték, hogy ne szóljon többé hozzájuk. 20 Mert nem bírták
elviselni a parancsot: ,,Még ha állat érinti is a hegyet, meg kell kövezni!''
21 És olyan félelmetes volt a látvány, hogy Mózes is így szólt: ,,Félelem
fogott el, és remegés.'' 22 Ti a Sion hegyéhez járultatok, és az élő Isten
városához, a mennyei Jeruzsálemhez és az angyalok ezreihez; 23 az
elsőszülöttek ünnepi seregéhez és gyülekezetéhez, akik fel vannak jegyezve
a mennyekben, mindenek bírájához, Istenhez és a tökéletességre jutott igazak
lelkeihez; 24 az új szövetség közbenjárójához, Jézushoz és a meghintés véréhez,
amely hatalmasabban beszél, mint az Ábel vére. 25 Vigyázzatok, hogy el ne
utasítsátok azt, aki szól! Mert ha azok nem menekültek meg, akik elutasították
azt, aki a földön adott kijelentést, mennyivel kevésbé menekülünk meg mi, ha
elfordulunk attól, aki a mennyből szól hozzánk. 26 Az ő hangja akkor
csak a földet rendítette meg, most azonban ezt ígéri: ,,Még egyszer megrendítem
nemcsak a földet, hanem az eget is.'' 27 A ,,még egyszer'' pedig azok
megváltozását jelenti, amelyek mint teremtett dolgok megrendülhetnek, hogy
megmaradjanak a rendíthetetlenek. 28 Ezért tehát mi, akik rendíthetetlen
országot kaptunk, legyünk hálásak és azzal szolgáljunk Istennek tetsző
módon: tisztelettel és félelemmel. 29 Mert a mi Istenünk emésztő tűz.
Zsid 13
1 A testvéri szeretet
legyen maradandó. 2 A vendégszeretetről meg ne feledkezzetek, mert ezáltal
egyesek - tudtukon kívül- angyalokat
vendégeltek meg. 3 Ne feledkezzetek meg a foglyokról, mintha fogolytársaik volnátok;
a gyötrődőkről, mint akik magatok is testben vagytok.
4 Legyen megbecsült a
házasság mindenki előtt, és a házasélet legyen tiszta! A paráznákat és a
házasságtörőket pedig ítéletével sújtja az Isten. 5 Ne legyetek
pénzsóvárak, érjétek be azzal, amitek van, mert ő mondta: ,,Nem maradok el
tőled, sem el nem hagylak téged.'' 6 Ezért bizakodva mondjuk: ,,Velem van
az Úr, nem félek, ember mit árthat nekem?'' 7 Ne feledkezzetek meg
vezetőitekről, akik az Isten igéjét hirdették nektek. Figyeljetek
életük végére, és kövessétek hitüket.
8 Jézus Krisztus
tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. 9 Különféle idegen tanításoktól ne hagyjátok
magatokat félrevezettetni. Mert az a jó, ha kegyelemmel erősödik meg a
szív, nem pedig ételektől, mert azoknak semmi hasznát nem veszik azok,
akik velük élnek. 10 Van oltárunk, amelyről nincs joguk enni azoknak, akik
a sátorban szolgálnak. 11 Mert amely állatok vérét a főpap a szentélybe
beviszi a bűnért, azoknak testét megégetik a táboron kívül. 12 Ezért Jézus
is, hogy megszentelje a népet tulajdon vére által, a kapun kívül szenvedett. 13
Menjünk ki tehát őhozzá a táboron kívülre, az ő gyalázatát hordozva.
14 Mert nincsen itt maradandó városunk, hanem az eljövendőt keressük. 15
Általa vigyük Isten elé a dicsőítés áldozatát mindenkor, azaz nevéről
vallást tévő ajkaink gyümölcsét.
16 A jótékonyságról
és az adakozásról pedig el ne feledkezzetek, mert ilyen áldozatokban
gyönyörködik az Isten.
17 Bízzatok
vezetőitekben, és hallgassatok rájuk, mert ők vigyáznak lelketekre
úgy, mint akik erről számot is adnak. Hadd tegyék ezt örömmel és ne
sóhajtozva, mert ez nem válnék javatokra. 18 Imádkozzatok értünk! Mert meg
vagyunk győződve arról, hogy lelkiismeretünk tiszta, hiszen mindenben
helyesen akarunk eljárni. 19 Főként pedig azért imádkozzatok, kérlek, hogy
mielőbb visszajussak hozzátok. 20 A békesség Istene pedig, aki az örök
szövetség vére által kihozta a halottak közül a mi Urunkat, Jézust, a juhok
nagy pásztorát, 21 tegyen készségessé titeket minden jóra, akaratának
teljesítésére; és munkálja bennünk azt, ami kedves őelőtte Jézus
Krisztus által, akinek dicsőség örökkön-örökké. Ámen.
22 Kérlek pedig,
testvéreim, legyen örömötökre az intő szó, hiszen csak röviden írtam
nektek. 23 Tudjátok meg, hogy Timóteus testvérünk kiszabadult, és ha megjön,
hamarosan meglátogatlak titeket vele együtt. 24 Köszöntsétek vezetőiteket
és a szenteket is mind. Köszöntenek titeket az Itáliából valók.
25 A kegyelem
mindnyájatokkal!
Jak 1
1 Jakab, Istennek és
az Úr Jézus Krisztusnak szolgája, üdvözletét küldi a szórványban élő
tizenkét törzsnek. 2 Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle
kísértésekbe estek, 3 tudván hogy hitetek próbája állhatatosságot eredményez. 4
Az állhatatosság pedig tegye tökéletessé a cselekedetet, hogy tökéletesek és
hibátlanok legyetek, minden fogyatkozás nélkül. 5 Ha pedig valakinek nincsen
bölcsessége, kérjen bölcsességet Istentől, aki készségesen és szemrehányás
nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja. 6 De hittel kérje, semmit sem
kételkedve, mert aki kételkedik, az olyan, mint a tenger hulláma, amelyet a
szél sodor és ide-oda hajt. 7 Ne gondolja tehát az ilyen, hogy bármit is kaphat
az Úrtól, 8 a kétlelkű és minden útján állhatatlan ember.
9 A szegénysorsú
testvér dicsekedjék a méltóságával, 10 a gazdag pedig megalázott voltával, mert
elmúlik mindez, mint a mező virága. 11 Mert felkel a nap nagy
hőséggel, és elszárítja a füvet; a virága lehullik és szépsége elvész. Így
sorvad el vállalkozásaiban a gazdag is.
12 Boldog ember az,
aki a kísértés idején kitart, mert miután kiállta a próbát, elnyeri az élet
koronáját, amelyet az Úr megígért az őt szeretőknek. 13 Senki se
mondja, amikor kísértésbe jut: az Isten kísért engem, mert az Isten a gonosztól
nem kísérthető, és ő maga sem kísért senkit a gonosszal. 14 Mert
mindenki saját kívánságától vonzva és csalogatva esik kísértésbe. 15 Azután a
kívánság megfoganva bűnt szül, a bűn pedig kiteljesedve halált nemz.
16 Ne tévelyegjetek, szeretett testvéreim: 17 minden jó adomány és minden
tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá, akiben
nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása. 18 Az ő akarata
szült minket az igazság igéje által, hogy mintegy első zsengéje legyünk
teremtményeinek. 19 Tanuljátok meg tehát, szeretett testvéreim: legyen minden
ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra, 20 mert az
ember haragja nem szolgálja az Isten igazságát. 21 Ezért tehát vessetek el
magatoktól minden tisztátalanságot és a gonoszság utolsó maradványát is, és
szelíden fogadjátok a belétek oltott igét, amely meg tudja tartani lelketeket.
22 Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok
magatokat. 23 Mert ha valaki csak hallgatója az igének, de nem cselekszi,
olyan, mint az az ember, aki a tükörben nézi meg az arcát. 24 Megnézi ugyan
magát, de elmegy, és nyomban el is felejti, hogy milyen volt. 25 De aki a
szabadság tökéletes törvényébe tekint bele, és megmarad mellette, úgyhogy nem
feledékeny hallgatója, hanem tevékeny megvalósítója: azt boldoggá teszi
cselekedete. 26 Ha valaki azt hiszi, hogy kegyes, de nem fékezi meg a nyelvét,
hanem még önmagát is becsapja, annak a kegyessége hiábavaló. 27 Tiszta és
szeplőtlen kegyesség az Isten és Atya előtt ez: meglátogatni az
árvákat és az özvegyeket nyomorúságukban, és tisztán megőrizni az embernek
önmagát a világtól.
Jak 2
1 Testvéreim, amikor
dicsőséges Urunkba, a Jézus Krisztusba vetett hitetek szerint éltek, ne
legyetek személyválogatók. 2 Mert ha belép hozzátok a gyülekezetbe fényes
ruhában egy aranygyűrűs férfi, és ugyanakkor egy szegény is belép
kopott ruhában, 3 és ti arra figyeltek, aki a fényes ruhát viseli, sőt ezt
mondjátok neki: ,,Te ülj ide kényelmesen'', a szegényhez pedig így szóltok:
,,Te állj oda'', vagy ,,Ülj le ide a zsámolyomhoz'', 4 nem kerültetek-e
ellentmondásba önmagatokkal, és nem lettetek-e gonosz szándékú bírákká? 5
Figyeljetek csak ide, szeretett testvéreim: vajon nem Isten választotta-e ki
azokat, akik a világ szemében szegények, hogy hitben gazdagok legyenek, és
örököljék azt az országot, amelyet Isten az őt szeretőknek ígért. 6
De ti megszégyenítettétek a szegényt. Vajon nem a gazdagok hatalmaskodnak-e
rajtatok, nem ők hurcolnak-e titeket törvény elé? 7 Nem ők
káromolják-e azt a szép nevet, amelyről titeket elneveztek? 8 Ha ellenben
betöltitek a királyi törvényt az Írás szerint: ,,Szeresd felebarátodat, mint
magadat!'' - helyesen cselekesztek. 9 De ha személyválogatók vagytok, bűnt
követtek el, és a törvény mint törvényszegőket marasztal el titeket. 10
Mert aki valamennyi törvényt megtartja, de akár csak egy ellen is vét, az
valamennyi ellen vétkezett. 11 Mert aki ezt mondta: ,,Ne paráználkodj!'' - ezt
is mondta: ,,Ne ölj!'' Ha pedig nem paráználkodsz, de ölsz, megszegted a
törvényt. 12 Úgy beszéljetek, és úgy cselekedjetek, mint akiket a szabadság
törvénye ítél meg. 13 Mert az ítélet irgalmatlan ahhoz, aki nem cselekedett
irgalmasságot, az irgalmasság viszont diadalmaskodik az ítéleten. 14
Testvéreim, mit használ, ha valaki azt mondja, hogy van hite, de cselekedetei
nincsenek? Vajon üdvözítheti-e őt egyedül a hit? 15 Ha egy férfi- vagy
nőtestvérünknek nincs ruhája, és nincs meg a mindennapi kenyere, 16 valaki
pedig ezt mondja nekik közületek: Menjetek el békességgel, melegedjetek meg, és
lakjatok jól, de nem adjátok meg nekik, amire a testnek szüksége van, mit
használ az? 17 Ugyanígy a hit is, ha cselekedetei nincsenek, halott önmagában.
18 Viszont mondhatja
valaki azt is: Neked hited van, nekem meg cselekedeteim vannak. Mutasd meg
nekem a hitedet cselekedetek nélkül, én is meg fogom neked mutatni
cselekedeteim alapján a hitemet. 19 Te hiszed, hogy egy az Isten. Jól teszed.
Az ördögök is hiszik és rettegnek. 20 Akarod-e hát tudni, te ostoba ember, hogy
a hit cselekedetek nélkül meddő? 21 Ábrahám, a mi atyánk, nem
cselekedetekből igazult-e meg, amikor fiát, Izsákot felajánlotta az
oltáron? 22 Látod tehát, hogy hite együttműködött cselekedeteivel, és
cselekedeteiből lett teljessé a hite. 23 Így teljesedett be az Írás, amely
azt mondja: ,,Ábrahám hitt az Úrnak, aki ezért igaznak fogadta el őt'', és
,,Isten barátjának neveztetett''. 24 Látjátok tehát, hogy cselekedetekből
igazul meg az ember, és nem csupán a hit által. 25 S ugyanígy a parázna Ráháb
is, nem cselekedetekből igazult-e meg, amikor befogadta a követeket, és
más úton bocsátotta el őket? 26 Mert ahogyan a test halott a lélek nélkül,
ugyanúgy a hit is halott cselekedetek nélkül.
Jak 3
1 Testvéreim, ne
legyetek sokan tanítók, hiszen tudjátok, hogy súlyosabb ítéletben lesz részünk.
2 Mert sokat vétkezünk mindnyájan: de ha valaki beszédében nem vétkezik, az
tökéletes ember, meg tudja fékezni az egész testét. 3 Ha a lovak szájába zablát
vetünk, hogy engedelmeskedjenek nekünk, egész testüket irányíthatjuk. 4 Íme, a
hajókat, bármilyen nagyok, és bármilyen erős szelek hajtják is őket,
egy egész kis kormányrúddal oda lehet irányítani, ahova a kormányos akarja. 5
Ugyanígy a nyelv is milyen kicsi testrész, mégis nagy dolgokkal kérkedik. Íme,
egy parányi tűz milyen nagy erdőt felgyújthat: 6 a nyelv is tűz,
a gonoszság egész világa. Olyan a nyelv tagjaink között, hogy egész testünket
beszennyezi, és lángba borítja egész életünket, miközben maga is lángba borul a
gyehenna tüzétől. 7 Mindenfajta vadállat és madár, csúszómászó és tengeri
állat megszelídíthető: meg is szelídíti az ember; 8 a nyelvet azonban az
emberek közül senki sem tudja megszelídíteni, fékezhetetlenül gonosz az, telve
halálos méreggel. 9 Ezzel áldjuk az Urat és Atyát, és ezzel átkozzuk az Isten
hasonlatosságára teremtett embereket: 10 ugyanabból a szájból jön ki az áldás
és az átok. Testvéreim, nem kellene ennek így lennie. 11 Vajon a forrás ugyanabból
a nyílásból árasztja-e az édes és a keserű vizet? 12 Avagy teremhet-e,
testvéreim, a füge olajbogyót, és a szőlő fügét? Sós forrás sem adhat
édes vizet! 13 Kicsoda bölcs és értelmes közöttetek? Mutassa meg a
magatartásával, hogy mindent bölcs szelídséggel tesz! 14 Ha pedig keserű
irigység és viszálykodás van a szívetekben, ne kérkedjetek, és ne hazudjatok az
igazsággal szemben. 15 Ez a bölcsesség nem felülről jön, hanem földi,
testi és ördögi. 16 Mert ahol irigység van, és viszálykodás, ott zűrzavar
és mindenféle gonosz tett található. 17 A felülről való bölcsesség
először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedékeny,
irgalommal és jó gyümölcsökkel teljes, nem részrehajló és nem képmutató. 18 Az
igazság gyümölcse békességben vettetik el azoknak, akik békességet teremtenek.
Jak 4
1 Honnan vannak
viszályok és harcok közöttetek? Nem a tagjaitokban dúló önző kívánságok
okozzák-e ezeket? 2 Kívántok valamit, és nem kapjátok meg, öltök és
irigykedtek, de nem tudtok célt érni, harcoltok és viszálykodtok. Mégsem
kapjátok meg azért, mert nem kéritek. 3 Vagy ha kéritek is, nem kapjátok meg,
mert rosszul kéritek: csupán élvezeteitekre akarjátok azt eltékozolni. 4
Parázna férfiak és asszonyok, nem tudjátok-e, hogy a világgal való barátság
ellenségeskedés az Istennel? Ha tehát valaki a világgal barátságot köt,
ellenségévé válik az Istennek. 5 Vagy azt gondoljátok, hogy az Írás ok nélkül
mondja: ,,Irigységre kívánkozik a lélek, amely bennünk lakozik?'' 6 De még
nagyobb kegyelmet is ad, ezért mondja: ,,Isten a kevélyeknek ellenáll, az
alázatosoknak pedig kegyelmét adja''. 7 Engedelmeskedjetek azért az Istennek,
de álljatok ellen az örödögnek, és elfut tőletek. 8 Közeledjetek az
Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg a kezeteket, ti bűnösök,
és szenteljétek meg a szíveteket, ti kétlelkűek. 9 Gyötrődjetek,
gyászoljatok és sírjatok, nevetésetek forduljon gyászra, örömötök szomorúságra.
10 Alázzátok meg magatokat az Úr előtt, és ő felmagasztal titeket.
11 Ne rágalmazzátok
egymást, testvéreim. Aki testvérét rágalmazza vagy ítélkezik felette, az a
törvényt rágalmazza, és a törvény felett ítélkezik. Ha pedig a törvény felett
ítélkezel, nem megtartója, hanem ítélőbírája vagy a törvénynek. 12 Egy a
törvényadó és az ítélőbíró, aki megmenthet és elveszthet. De ki vagy te,
hogy ítélkezel felebarátod felett?
13 Tehát akik azt
mondjátok: Ma vagy holnap elmegyünk abba a városba, és ott töltünk egy
esztendőt, kereskedünk és nyereséget szerzünk; 14 azt sem tudjátok, mit
hoz a holnap! Mert a ti életetek olyan, mint a lehelet, amely egy kis ideig
látszik, aztán eltűnik. 15 Inkább ezt kellene mondanotok: Ha az Úr akarja
és élünk, és ezt vagy azt fogjuk cselekedni. 16 Ti azonban most kérkedtek
elbizakodottságotokban: minden ilyen kérkedés gonosz. 17 Aki tehát tudna jót
tenni, de nem teszi: bűne az annak.
Jak 5
1 Tehát, ti gazdagok,
sírjatok és jajgassatok a bekövetkező nyomorúságaitok miatt! 2
Gazdagságotok megrothadt, ruháitokat megrágta a moly, 3 aranyotok és ezüstötök
megrozsdásodott, és rozsdája ellenetek tanúskodik, és megemészti testeteket,
mint a tűz. Kincseket gyűjtöttetek még az utolsó napokban is. 4 Íme,
a földjeiteket learató munkások bére, amelyet visszatartottatok, égre kiált, és
az aratók panasza eljutott a Seregek Urának a fülébe. 5 Dőzsöltetek a
földön és tobzódtatok, hizlaltátok a szíveteket, mint az áldozati állat
levágásának napján. 6 Elítéltétek, megöltétek az igazat, s ő nem állt
ellen nektek. 7 Legyetek tehát türelemmel, testvéreim, az Úr eljöveteléig. Íme,
a földművelő várja a föld drága gyümölcsét, és türelmesen várja, amíg
az korai és késői esőt kap. 8 Legyetek tehát ti is türelemmel, és
erősítsétek meg a szíveteket, mert az Úr eljövetele közel van. 9 Ne
panaszkodjatok, testvéreim, egymásra, hogy el ne ítéltessetek! Íme, a bíró az
ajtó előtt áll. 10 Vegyetek példát, testvéreim, a szenvedésben és a
türelemben a prófétákról, akik az Úr nevében szóltak. 11 Íme, boldognak mondjuk
azokat, akik tűrni tudtak a szenvedésekben. Jób állhatatosságáról
hallottatok, és láttátok, hogyan intézte a sorsát az Úr; mert igen irgalmas és
könyörületes az Úr.
12 Mindenekelőtt
pedig, testvéreim, ne esküdjetek se az égre, se a földre, se más egyébre. Hanem
legyen a ti igenetek igen és a ti nemetek nem, hogy ítélet alá ne essetek. 13
Szenved-e valaki közöttetek? Imádkozzék! Öröme van-e valakinek? Énekeljen
dicséretet! 14 Beteg-e valaki közöttetek? Hívassa magához a gyülekezet véneit,
hogy imádkozzanak érte, és kenjék meg olajjal az Úr nevében. 15 És a
hitből fakadó imádság megszabadítja a szenvedőt, az Úr felsegíti őt,
sőt ha bűnt követett is el, bocsánatot nyer. 16 Valljátok meg azért
egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok.
Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének. 17 Illés ugyanolyan ember
volt, mint mi, és amikor buzgón imádkozott azért, hogy ne legyen eső, nem
is volt eső a földön három évig és hat hónapig. 18 Aztán ismét imádkozott,
és az ég esőt adott, és a föld meghozta termését.
19 Testvéreim, ha
valaki közöttetek eltévelyedik az igazságtól, és megtéríti valaki, 20 tudja
meg, hogy aki megtérített egy bűnöst a tévelygés útjáról, megmenti annak a
lelkét a haláltól, és sok bűnt elfedez.
1Pt 1
1 Péter, Jézus
Krisztus apostola, Pontusz, Galácia, Kappadócia, Ázsia és Bitinia szórványában
élő jövevényeknek, akik ki vannak választva 2 az Atya Isten eleve
elrendelése szerint a Lélek megszentelő munkája által az engedelmességre
és a Jézus Krisztus vérével való meghintésre: Kegyelem és békesség adassék
nektek bőségesen. 3 Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki
nagy irgalmából újjá szült minket Jézus Krisztusnak a halottak közül való
feltámadása által élő reménységre, 4 arra az el nem múló, szeplőtelen
és hervadhatatlan örökségre, amely a mennyben van fenntartva számotokra. 5
Titeket pedig Isten hatalma őriz hit által az üdvösségre, amely készen
van, hogy nyilvánvalóvá legyen az utolsó időben. 6 Ezen örvendeztek, noha
most, mivel így kellett lennie, egy kissé megszomorodtatok különféle kísértések
között, 7 hogy a ti megpróbált hitetek, amely sokkal értékesebb a
veszendő, de tűzben kipróbált aranynál, Jézus Krisztus megjelenésekor
méltónak bizonyuljon a dicséretre, dicsőségre és tisztességre. 8 Őt
szeretitek, pedig nem láttátok, őbenne hisztek, bár most sem látjátok, és
kimondhatatlan, dicsőült örömmel örvendeztek, 9 mert elértétek hitetek
célját, lelketek üdvösségét.
10 Ezt az üdvösséget
keresték és kutatták a próféták, akik a nektek szánt kegyelemről
prófétáltak, 11 kutatva, hogy melyik vagy milyen időről tett
kijelentést a Krisztus bennük levő Lelke, amikor előre bizonyságot
tett a Krisztusra váró szenvedésekről, és az ezeket követő
dicsőségről. 12 Ők azt a kijelentést kapták, hogy nem maguknak,
hanem nektek szolgálnak azokkal, amikről most az evangélium hirdetői
prédikálnak nektek a mennyből küldött Szentlélek által, és amikbe angyalok
vágyakoznak beletekinteni. 13 Ezért tehát elméteket felkészítve, legyetek
józanok és teljes bizonyossággal reménykedjetek abban a kegyelemben, amelyet
Jézus Krisztus megjelenésekor kaptok. 14 Mint engedelmes gyermekek ne
igazodjatok azokhoz a korábbi vágyaitokhoz, amelyek tudatlanságotok idején
voltak bennetek, 15 hanem - mivel ő, a Szent hívott el titeket - magatok
is szentek legyetek egész magatartásotokban, 16 úgy, amint meg van írva:
,,Szentek legyetek, mert én szent vagyok.''
17 Ha pedig mint
Atyátokat hívjátok őt segítségül, aki személyválogatás nélkül ítél meg
mindenkit cselekedete szerint, félelemmel töltsétek el jövevénységetek idejét,
18 tudván, hogy nem veszendő dolgokon, ezüstön vagy aranyon váltattatok
meg atyáitoktól örökölt hiábavaló életmódotokból, 19 hanem drága véren, a
hibátlan és szeplőtelen Báránynak, Krisztusnak a vérén. 20 Ő ugyan a
világ teremtése előtt kiválasztatott, de az idők végén jelent meg
tiértetek, 21 akik általa hisztek Istenben, aki feltámasztotta őt a
halottak közül, és dicsőséget adott neki, hogy hitetek Istenbe vetett
reménység is legyen.
22 Tisztítsátok meg
lelketeket az igazság iránti engedelmességgel képmutatás nélküli
testvérszeretetre, egymást kitartóan, tiszta szívből szeressétek, 23 mint
akik nem romlandó, hanem romolhatatlan magból születtetek újjá, Isten élő
és maradandó igéje által. 24 ,,Mert minden test olyan, mint a fű, és
minden dicsősége, mint a mező virága: megszárad a fű, és virága
elhull, 25 de az Úr beszéde megmarad örökké''. Ez pedig az a beszéd, amelyet
hirdettek nektek.
1Pt 2
1 Levetve tehát
minden gonoszságot, minden álnokságot, képmutatást, irigységet és minden
rágalmazást, 2 mint újszülött csecsemők a hamisítatlan lelki tejet
kívánjátok, hogy azon növekedjetek az üdvösségre; 3 mivel megízleltétek, hogy
jóságos az Úr. 4 Járuljatok őhozzá, mint élő kőhöz, amelyet az
emberek ugyan megvetettek, amely azonban Isten előtt ,,kiválasztott és
drága''; 5 ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent
papsággá, hogy lelki áldozatokat ajánljatok fel, amelyek kedvesek Istennek
Jézus Krisztus által. 6 Ezért áll ez az Írásban: ,,Íme, leteszek Sionban egy
kiválasztott drága sarokkövet, és aki hisz benne, nem szégyenül meg''. 7
Néktek, a hívőknek drága kincs; a hitetleneknek pedig az a kő, amelyet
megvetettek az építők, sarokkővé lett, 8 megütközés kövévé és
botránkozás sziklájává; azok beleütköznek, mert nem engedelmeskednek az igének.
Ők erre is rendeltettek. 9 Ti azonban választott nemzetség, királyi
papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy
tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott
el titeket; 10 akik egykor nem az ő népe voltatok, most pedig Isten népe
vagytok, akik számára nem volt irgalom, most pedig irgalomra találtatok.
11 Szeretteim, kérlek
titeket, mint jövevényeket és idegeneket: tartózkodjatok a testi vágyaktól,
amelyek a lélek ellen harcolnak. 12 Tisztességesen éljetek a pogányok között,
hogy ha valamivel rágalmaznak titeket, mint gonosztevőket, a ti jó cselekedeteiteket
látva, dicsőítsék Istent a meglátogatás napján. 13 Engedelmeskedjetek
minden emberi rendnek az Úrért, akár a királynak, mint a legfőbb
hatalomnak, 14 akár a helytartóknak, mint akiket ő küld a gonosztevők
megbüntetésére és a jót cselekvők megdícsérésére. 15 Mert Isten akarata
az, hogy jót cselekedve némítsátok el az értelmetlen emberek tudatlanságát, 16
mint szabadok: nem úgy, mint akik a szabadságot a gonoszság takarójául
használják, hanem mint Isten szolgái. 17 Mindenkinek adjátok meg a tiszteletet,
a testvéreket szeressétek, az Istent féljétek, a királyt tiszteljétek. 18 Ti
szolgák pedig teljes félelemmel engedelmeskedjetek uraitoknak, ne csak a jóknak
és méltányosaknak, hanem a kíméletleneknek is. 19 Mert kegyelem az, ha valaki
Istenre néző lelkiismerettel tűr el sérelmeket, amikor igazságtalanul
szenved. 20 De milyen dicsőség az, ha kitartóan tűritek a hibátok
miatt kapott verést? Ellenben ha kitartóan cselekszitek a jót, és tűritek
érte a szenvedést, az kedves az Isten szemében. 21 Hiszen erre hívattatok el,
mivel Krisztus is szenvedett értetek, és példát hagyott rátok, hogy az ő
nyomdokait kövessétek: 22 ő nem tett bűnt, álnokság sem hagyta el a
száját, 23 mikor gyalázták, nem viszonozta a gyalázást; amikor szenvedett, nem
fenyegetőzött, hanem rábízta ezt arra, aki igazságosan ítél. 24
Bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy miután meghaltunk a
bűnöknek, az igazságnak éljünk: az ő sebei által gyógyultatok meg. 25
Mert olyanok voltatok, mint a tévelygő juhok, de most megtértetek lelketek
pásztorához és gondviselőjéhez.
1Pt 3
1 Ugyanígy, ti
asszonyok, engedelmeskedjetek férjeteknek, hogy ha közülük egyesek nem
engedelmeskednek az igének, feleségük magaviselete szavak nélkül is nyerje meg
őket, 2 felfigyelve istenfélő és tiszta életetekre. 3 Ne a külső
dísz legyen a ti ékességetek, ne a hajfonogatás, arany ékszerek felrakása vagy
különféle ruhák felöltése, 4 hanem a szív elrejtett embere a szelíd és csendes
lélek el nem múló díszével: ez értékes az Isten előtt. 5 Egykor a szent
asszonyok is, akik az Istenben reménykedtek, így díszítették magukat:
engedelmeskedtek férjüknek, 6 ahogyan Sára engedelmeskedett Ábrahámnak, és
urának nevezte őt. Az ő leányai lesztek, ha jót tesztek, és ha nem
féltek semmiféle fenyegetéstől.
7 És ugyanígy, ti
férfiak is, megértően éljetek együtt feleségetekkel, mint a gyengébb
féllel, adjátok meg nekik a tiszteletet mint örököstársaitoknak is az élet
kegyelmében, hogy a ti imádkozásotok ne ütközzék akadályba. 8 Végül pedig
legyetek mindnyájan egyetértők, együttérzők, testvérszeretők,
könyörületesek, alázatosak. 9 Ne fizessetek a gonoszért gonosszal, vagy a
gyalázkodásért gyalázkodással, hanem ellenkezőleg: mondjatok áldást,
hiszen arra hívattatok el, hogy áldást örököljetek. 10 Mert aki szeretne örülni
azéletnek, és jó napokat látni, óvja nyelvét a gonosztól, és ajkait, hogy ne
szóljanak álnokságot; 11 forduljon el a gonosztól, és cselekedjék jót, keresse
és kövesse a békességet; 12 mert az Úr szeme az igazakon van, és füle az ő
könyörgésükre figyel, az Úr arca pedig a gonoszt cselekvők ellen fordul.
13 De ki az, aki
bántalmaz titeket, ha buzgón igyekeztek a jóra? 14 De még ha szenvednétek is az
igazságért, akkor is boldogok vagytok; a fenyegetésüktől pedig ne
ijedjetek meg, se meg ne rettenjetek. 15 Ellenben az Urat, a Krisztust
tartsátok szentnek szívetekben, és legyetek készen mindenkor számot adni
mindenkinek, aki számon kéri tőletek a bennetek élő reménységet. 16
Ezt pedig szelíden és tisztelettudóan, jó lelkiismerettel tegyétek, hogy amivel
rágalmaznak titeket, abban megszégyenüljenek azok, akik gyalázzák a ti
Krisztusban való jó magatartásotokat. 17 Mert jobb jót, mint gonoszt cselekedve
szenvedni, ha ez az Isten akarata. 18 Mert Krisztus is szenvedett egyszer a
bűnökért, az Igaz a nem igazakért, hogy Istenhez vezessen minket, miután
halálra adatott test szerint, de megeleveníttetett Lélek szerint. 19 Így ment
el a börtönben levő lelkekhez is, és prédikált azoknak, 20 akik egykor
engedetlenek voltak, amikor az Isten türelmesen várakozott a Nóé napjaiban a
bárka készítésekor. Ebben kevés, szám szerint nyolc lélek menekült meg a vízen
át. 21 Most pedig titeket is megment ennek képmása, a keresztség, amely nem a
test szennyének lemosása, hanem könyörgés Istenhez jó lelkiismeretért a
feltámadt Jézus Krisztus által, 22 aki miután felment a mennybe, az Isten
jobbján van, és alávettettek neki angyalok, hatalmasságok és erők.
1Pt 4
1 Mivel tehát
Krisztus testben szenvedett, vértezzétek fel magatokat azzal a felismeréssel,
hogy aki testileg szenved, az elszakad a bűntől, 2 hogy többé ne
emberi vágyak, hanem az Isten akarata szerint éljétek le testi életetek
hátralevő idejét. 3 Bizony, elég volt abból, hogy a múltban a pogányok
szokása szerint kicsapongásokban, kívánságokban, részegeskedésekben,
dorbézolásokban, tivornyázásokban és szentségtelen bálványimádásokban éltetek.
4 Azért haragusznak rátok, sőt káromolják Isten, mert nem rohantok velük
együtt a kicsapongásnak ugyanabba a posványába. 5 De számot fognak adni annak,
aki készül ítélni élőket és holtakat. 6 Mert a holtaknak is azért
hirdettetett az evangélium, hogy testben, emberi mértékek szerint ítéltessenek
meg, de éljenek Isten szerint lélekben. 7 Mindennek a vége pedig már közel van:
legyetek tehát bölcsek és józanok, hogy imádkozhassatok. 8 Mindenekelőtt
az egymás iránti szeretet legyen kitartó bennetek, mert a szeretet sok
bűnt elfedez. 9 Legyetek egymással vendégszeretők zúgolódás nélkül.
10 Ki milyen lelki ajándékot kapott, úgy szolgáljatok azzal egymásnak, mint
Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai: 11 ha valaki prédikál, úgy mondja
szavait, mint Isten igéit, ha valaki szolgál, úgy szolgáljon, mint aki azt az
Istentől kapott erővel végzi, hogy mindenkor az Isten
dicsőíttessék Jézus Krisztus által, akié a dicsőség és a hatalom
örökkön-örökké. Ámen. 12 Szeretteim! A szenvedés tüze miatt, amely
megpróbáltatásul támadt közöttetek, ne háborogjatok úgy, mintha valami
meglepő dolog érne titeket. 13 Sőt amennyire részesültök a Krisztus
szenvedésében, annyira örüljetek, hogy az ő dicsőségének
megjelenésekor is ujjongva örülhessetek. 14 Boldogok vagytok, ha gyaláznak
titeket a Krisztus nevéért, mert a dicsőség Lelke, az Isten Lelke
megnyugszik rajtatok. 15 Közületek tehát senki se szenvedjen mint gyilkos, mint
tolvaj, mint gonosztevő, vagy mint más dolgába avatkozó. 16 Ha azonban
valaki mint keresztyén szenved, ne szégyenkezzék, hanem dicsőítse Istent
ezzel a névvel. 17 Mert itt van az az idő, amikor elkezdődik az
ítélet az Isten háza népén. Ha pedig először rajtunk kezdődik, akkor
mi lesz a vége azoknak, akik nem hisznek az Isten evangéliumában? 18 És ha az
igaz is alig menekül meg, akkor hova lesz az istentelen és a bűnös? 19
Akik tehát az Isten akaratából szenvednek, azok is - jót cselekedve - ajánlják
lelküket a hű Teremtőnek.
1Pt 5
1 A közöttetek
levő presbitereket tehát kérem én, a presbitertárs és Krisztus
szenvedésének tanúja, valamint eljövendő dicsőségének is részese: 2
legeltessétek az Isten közöttetek levő nyáját; ne kényszerből, hanem
önként, ne nyerészkedésből, hanem készségesen; 3 ne is úgy, mint akik
uralkodnak a rájuk bízottakon, hanem mint akik példaképei a nyájnak. 4 És
amikor megjelenik a főpásztor, elnyeritek a dicsőség hervadhatatlan
koszorúját.
5 Ugyanúgy, ti
ifjabbak: engedelmeskedjetek az idősebbeknek, egymás iránt pedig
valamennyien legyetek alázatosak, mert az Isten a gőgösöknek ellenáll, az
alázatosaknak pedig kegyelmet ad. 6 Alázzátok meg tehát magatokat Isten
hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején. 7 Minden
gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok. 8 Legyetek józanok,
vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög mint ordító oroszlán jár szerte,
keresve, kit nyeljen el: 9 álljatok ellene a hitben szilárdan, tudván, hogy
ugyanazok a szenvedések telnek be testvéreiteken e világban. 10 A minden
kegyelem Istene pedig, aki elhívott titeket Krisztusban az ő örök
dicsőségére, miután rövid ideig szenvedtetek, maga fog titeket
felkészíteni, megszilárdítani, megerősíteni és megalapozni. 11 Övé a
dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen. 12 Szilvánusz által, aki - mint
gondolom - hűséges testvéretek, röviden írtam, bátorítva titeket és
bizonyságot téve arról, hogy az az Isten igazi kegyelme, amelyben álltok. 13
Köszönt titeket a veletek együtt kiválasztott babiloni gyülekezet és Márk, az
én fiam. 14 Köszöntsétek egymást a szeretet csókjával. Békesség
mindnyájatoknak, akik a Krisztusban vagytok.
2Pt 1
1 Simon Péter, Jézus
Krisztus szolgája és apostola, mindazoknak, akik velünk együtt ugyanabban a
drága hitben részesültek Istenünk és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus igazsága
által: 2 Kegyelem és békesség adassék néktek bőségesen az Istennek és a mi
Urunknak, Jézusnak megismerésében. 3 Az ő isteni ereje megajándékozott
minket mindazzal, ami az életre és a kegyességre való, azáltal, hogy
megismertük őt, aki saját dicsőségével és erejével hívott el minket.
4 Ezek által kaptuk meg azokat az ígéreteket, amelyek nekünk drágák, sőt a
legnagyobbak: hogy általuk isteni természet részeseivé legyetek és
megmeneküljetek attól a pusztulástól, amelyet a kívánság okoz a világban. 5
Éppen ezért minden igyekezetetekkel törekedjetek arra, hogy a hitetekben
mutassátok meg az igaz emberséget, az igaz emberségben ismeretet, 6 az
ismeretben önuralmat, az önuralomban állhatatosságot, az állhatatosságban
kegyességet, 7 a kegyességben testvéri szeretetet, a testvéri szeretetben pedig
minden ember iránti szeretetet. 8 Mert ha ezek megvannak és gyarapodnak
bennetek, nem lesztek a mi Urunk Jézus ismeretében sem tétlenek, sem
terméketlenek. 9 Akiben pedig ezek nincsenek meg, az vak, rövidlátó, és
elfeledkezett arról, hogy régi bűneiből megtisztult. 10 Ezért tehát,
testvéreim, igyekezzetek még jobban megerősíteni elhívatásotokat és
kiválasztásotokat, mert ha ezt teszitek, nem fogtok megbotlani soha. 11 És így
dicsőségesen fogtok bemenni a mi Urunk és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus
örök országába. 12 Ezért ezekre mindig emlékeztetni foglak titeket, bár
ismeritek mindezt, és a közöttünk jelenlevő igazságban szilárdak vagytok.
13 De helyesnek tartom, hogy míg ebben a földi porsátorban vagyok,
emlékeztetéssel ébresztgesselek titeket. 14 Mert tudom, hogy hamar leteszem
porsátoromat, amint a mi Urunk Jézus Krisztus is kijelentette nekem. 15
Igyekszem azonban, hogy elköltözésem után is mindig megemlékezhessetek
ezekről. 16 Mert nem kitalált meséket követve ismertettük meg veletek a mi
Urunk Jézus Krisztus hatalmát és megjelenését, hanem úgy, hogy szemtanúi
voltunk isteni fenségének. 17 Mert amikor az Atya Istentől tisztességet és
dicsőséget nyert, és ilyen szózatot intézett hozzá a felséges
dicsőség: ,,Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm'', 18 ezt a
mennyből jött szózatot mi hallottuk, mert együtt voltunk vele a szent
hegyen. 19 Ezért egészen bizonyosnak tartjuk a prófétai beszédet, amelyre jól
teszitek, ha mint sötét helyen világító lámpásra figyeltek, amíg felragyog a
nap, és felkel a hajnalcsillag szívetekben. 20 Mindenekelőtt tudnotok
kell, hogy az Írás egyetlen próféciája sem ered önkényes magyarázatból, 21 mert
sohasem ember akaratából származott a prófécia, hanem a Szentlélektől
indíttatva szólaltak meg az Istentől küldött emberek.
2Pt 2
1 De voltak a nép
körében hamis próféták is, mint ahogyan közöttetek is lesznek hamis tanítók,
akik veszedelmes eretnekségeket fognak közétek becsempészni. Ezekkel
megtagadják az Urat, aki őket megváltotta, így gyors pusztulást hoznak
magukra. 2 Sokan fogják követni kicsapongásaikat, akik miatt káromolni fogják
az igazság útját, 3 benneteket pedig szép szavakkal fognak kifosztani
kapzsiságukban. Ellenük már régóta készen van az ítélet, és nem kerülik el
kárhozatukat. 4 Mert az Isten nem kímélte meg a bűnbe esett angyalokat
sem, hanem az alvilág sötét mélységébe taszította őket, hogy
őrizetben maradjanak az ítéletig. 5 Nem kímélte meg az őskor világát
sem, hanem csak Nóét, az igazság hirdetőjét őrizte meg nyolcadmagával,
amikor özönvízzel borította el az istentelenek világát. 6 Elhamvasztotta és
pusztulásra ítélte Sodoma és Gomora városát, intő példaként azoknak, akik
istentelenül élnek. 7 Viszont az igaz Lótot megszabadította, aki szenvedett az
elvetemültek kicsapongó viselkedésétől. 8 Mert ennek az embernek az igaz
lelke napról napra gyötrődött közöttük gonosz cselekedeteiket látva és
hallva. 9 Éppen így meg tudja szabadítani az Úr a kegyeseket a
kísértésből, a gonoszokat pedig büntetések között tudja megtartani az
ítélet napjára. 10 Különösen azokat, akik tisztátalan vágyaik után mennek, és
az Isten felségét megvetik. Ezek vakmerők, elbizakodottak, akik attól sem
rettennek vissza, hogy dicsőséges hatalmakat káromoljanak, 11 holott még
az angyalok sem mondanak ezekre az Úr előtt kárhoztató ítéletet, jóllehet
erőben és hatalomban felülmúlják őket. 12 Ezek pedig azt káromolják,
amit nem ismernek, mint az oktalan állatok, amelyek természettől fogva
megfogásra és levágásra valók; de hozzájuk hasonlóan is fognak elpusztulni. 13
Ez lesz gonoszságuk bére. Ezek gyönyörűségnek tartják a naponkénti
dőzsölést: szennyfoltok és szégyenfoltok ők, akik álnokságaikban
tobzódnak, amikor együtt lakmároznak veletek. 14 Szemük parázna vággyal van
tele, és telhetetlenek a bűnben, elcsábítják az állhatatlan lelkeket,
szívük gyakorlott a kapzsiságban, átok gyermekei. 15 Ezek elhagyták az egyenes
utat, eltévelyedtek, és követték Bálámnak, Beór fiának útját, aki a gonoszság
bérét szerette, 16 de aki vétkéért feddést kapott: egy néma igavonó állat
emberi hangon szólalt meg, és megakadályozta a próféta esztelenségét. 17 Ezek
víztelen források, forgószéltől sodort ködfoszlányok, akiknek a sötétség
homálya van fenntartva. 18 Mert üres, fellengzős szólamokat hangoztatva
testi vágyaik kiélésére csábítják feslett életükkel azokat, akik nemrégen
szakadtak el a tévelygésben élőktől. 19 Szabadságot ígérnek nekik,
bár maguk a romlottság szolgái, mert mindenki rabja lesz annak, ami
legyőzte. 20 Mert ha az Úrnak és az Üdvözítő Jézus Krisztusnak
megismerése által megszabadultak a világ förtelmeitől, de ismét
belekeveredve azokba elbuknak; ez az utóbbi állapotuk rosszabb lesz az
elsőnél. 21 Mert jobb lett volna nekik, ha meg sem ismerik az igazság
útját, minthogy azt megismerve elforduljanak a nekik adott szent
parancsolattól. 22 De betelt rajtuk az igaz példabeszéd: ,,A kutya visszatér a
maga okádására'', és: ,,A megfürdött disznó sárban hempereg!''
2Pt 3
1 Ez már a második
levél, szeretteim, amelyet hozzátok írok: ezekben emlékeztetés által
ébresztgetem tiszta gondolkozásotokat, 2 hogy eszetekbe jussanak a szent
próféták előre megmondott szavai, és apostolaitoknak az Úrtól és
Üdvözítőtől kapott parancsolatai. 3 Tudjátok meg elsősorban azt,
hogy az utolsó napokban csúfolódók támadnak, akik mindenből gúnyt
űznek, akik saját kívánságaik szerint élnek, 4 és ezt kérdezgetik: ,,Hol
van az ő eljövetelének ígérete? Mert mióta az atyák elhunytak, minden úgy
maradt, amint a teremtés kezdetétől fogva van.'' 5 Mert rejtve marad
előttük, szándékosan meg is feledkeznek róla, hogy egek régóta voltak, és
föld is, amely vízből és víz által állt elő az Isten szavára. 6 Ez
által az isteni szó által az akkori világ özönvízzel elárasztva elpusztult, 7 a
mostani egek és a föld pedig ugyanezen szó által megkímélve megmaradtak, hogy
tűznek tartassanak fenn az ítéletnek és az istentelen emberek
pusztulásának napjára.
8 Az az egy azonban
ne legyen rejtve előttetek, szeretteim, hogy az Úr előtt egy nap
annyi, mint ezer esztendő, és ezer esztendő annyi, mint egy nap. 9
Nem késlekedik az Úr az ígérettel, amint egyesek gondolják, hanem türelmes
hozzátok, mert nem azt akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem azt, hogy
mindenki megtérjen. 10 De el fog jönni az Úr napja, mégpedig úgy, mint a
tolvaj, amikor az egek recsegve-ropogva elmúlnak, az elemek égve felbomlanak, a
föld és a rajta levő alkotások is megégnek. 11 Mivel pedig mindezek így
felbomlanak, milyen szentül és kegyesen kell nektek élnetek, 12 akik várjátok
és siettetitek az Isten napjának eljövetelét, amikor majd az egek lángolva
felbomlanak, és az elemek égve megolvadnak! 13 De új eget és új földet várunk
az ő ígérete szerint, amelyben igazság lakik. 14 Ezért tehát, szeretteim,
minthogy ezeket várjátok, igyekezzetek, hogy ő tisztának és
feddhetetlennek találjon bennetek békességben. 15 A mi Urunk hosszú tűrését
pedig üdvösnek tartsátok, ahogyan szeretett testvérünk, Pál is megírta nektek -
a neki adott bölcsesség szerint - 16 szinte minden levélben, amikor
ezekről szól. Ezekben van néhány nehezen érthető dolog, amelyeket a
tanulatlanok és az állhatatlanok kiforgatnak, mint más írásokat is a maguk
vesztére. 17 Ti tehát szeretteim, mivel előre tudjátok ezt, vigyázzatok,
hogy az elveteműltek tévelygései el ne sodorjanak, és saját biztos
meggyőződéseteket el ne veszítsétek. 18 Inkább növekedjetek a kegyelemben
és a mi Urunk, üdvözítő Jézus Krisztusunk ismeretében. Övé a dicsőség
most és az örökkévalóságban!
1Jn 1
1 Ami kezdettől
fogva volt, amit hallottunk, amit szemünkkel láttunk, amit megfigyeltünk, amit
kezünkkel is megtapintottunk, azt hirdetjük az élet igéjéről. 2 Mert
megjelent az élet, mi pedig láttuk, és bizonyságot teszünk róla, és ezért
hirdetjük nektek is az örök életet, amely azelőtt az Atyánál volt, most
pedig megjelent nekünk. 3 Amit tehát láttunk és hallottunk, azt hirdetjük
nektek is, hogy nektek is közösségetek legyen velünk: a mi közösségünk pedig
közösség az Atyával és az ő Fiával, a Jézus Krisztussal. 4 Ezt azért írjuk
meg nektek, hogy örömünk teljes legyen. 5 Ez pedig az az üzenet, amelyet
tőle hallottunk, és hirdetünk nektek, hogy az Isten világosság, és nincs
benne semmi sötétség. 6 Ha azt mondjuk, hogy közösségünk van vele, és a
sötétségben járunk, akkor hazudunk, és nem cselekesszük az igazságot. 7 Ha
pedig a világosságban járunk, ahogyan ő maga a világosságban van, akkor
közösségünk van egymással, és Jézusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket
minden bűntől. 8 Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűnünk, önmagunkat
csaljuk meg, és nincs meg bennünk az igazság. 9 Ha megvalljuk bűneinket,
hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden
gonoszságtól. 10 Ha azt mondjuk, hogy nem vagyunk bűnösök, hazuggá tesszük
őt, és nincs meg bennünk az ő igéje.
1Jn 2
1 Gyermekeim, ezt
azért írom nektek, hogy ne vétkezzetek; ha pedig vétkezik valaki, van
pártfogónk az Atyánál: az igaz Jézus Krisztus, 2 mert ő engesztelő
áldozat a mi bűneinkért; de nemcsak a mienkért, hanem az egész világ
bűnéért is.
3 És abból tudjuk
meg, hogy ismerjük őt, ha megtartjuk az ő parancsolatait. 4 Aki azt
mondja: ismerem őt, de nem tartja meg parancsolatait, az hazug, és abban
nincs meg az igazság, 5 aki pedig megtartja az ő igéjét, abban igazán
teljessé lett az Isten szeretete. Ebből tudjuk meg, hogy őbenne
vagyunk. 6 Aki azt mondja, hogy őbenne van, annak magának is úgy kell
élnie, ahogyan ő élt. 7 Szeretteim, nem új parancsolatot írok nektek,
hanem egy régi parancsolatot, amely kezdettől fogva megvan nálatok: ez a
régi parancsolat az az ige, amelyet hallottatok. 8 Viszont új parancsolatot
írok nektek: azt, ami igaz őbenne és tibennetek, hogy múlik a sötétség, és
már fénylik az igazi világosság. 9 Aki azt mondja, hogy a világosságban van, de
gyűlöli a testvérét, az még mindig a sötétségben van. 10 Aki szereti a
testvérét, az a világosságban van, és nincs benne semmi megbotránkoztató; 11
aki pedig gyűlöli a testvérét, az a sötétségben van, és a sötétségben jár,
és nem tudja, hova megy, mert a sötétség megvakította a szemét. 12 Írok nektek,
gyermekek, mert megbocsáttattak bűneitek az ő nevéért. 13 Írok
nektek, apák, mert ismeritek azt, aki kezdettől fogva van. Írok nektek,
ifjak, mert legyőztétek a gonoszt. 14 Írtam nektek, gyermekek, mert
ismeritek az Atyát. Írtam nektek, apák, mert ismeritek azt, aki kezdettől
fogva van. Írtam nektek, ifjak, mert erősek vagytok, és Isten igéje lakik
bennetek, azért legyőztétek a gonoszt.
15 Ne szeressétek a
világot, se azt, ami a világban van. Ha valaki szereti a világot, abban nincs
meg az Atya szeretete. 16 Mert mindaz, ami a világban van, a test kívánsága, a
szem kívánsága, és az élettel való kérkedés, nem az Atyától, hanem a világtól
van. 17 A világ pedig elmúlik, és annak kívánsága is; de aki Isten akaratát
cselekszi, megmarad örökké. 18 Gyermekeim, itt az utolsó óra, és amint
hallottátok, hogy antikrisztus jön, most meg is jelent; mégpedig sok
antikrisztus jelent meg: ebből tudjuk, hogy itt az utolsó óra. 19 Közülünk
indultak el, de nem voltak közülünk valók; mert ha közülünk valók lettek volna,
megmaradtak volna közöttünk. De nyilvánvalóvá kellett lennie, hogy nem mind
közülünk valók. 20 Nektek pedig kenetetek van a Szenttől, és ezt tudjátok
is mindnyájan. 21 Nem azért írtam nektek, mintha nem tudnátok az igazságot,
hanem azért, mert tudjátok az igazságot, és azt, hogy semmiféle hazugság sem
származhat az igazságból.
22 Ki a hazug, ha nem
az, aki tagadja, hogy Jézus a Krisztus? Ez az antikrisztus, mert tagadja az
Atyát és a Fiút. 23 Aki tagadja a Fiút, azé nem lehet az Atya sem. Aki vallja a
Fiút, azé az Atya is. 24 Amit tehát ti kezdettől fogva hallottatok, az
maradjon meg bennetek! Ha megmarad bennetek az, amit kezdettől fogva hallottatok,
akkor megmaradtok ti is a Fiúban és az Atyában. 25 Az az ígéret pedig, amelyet
ő maga ígért nekünk, az örök élet. 26 Ezt azokról írtam nektek, akik
megtévesztenek titeket, 27 de bennetek megvan az a kenet is, amelyet tőle
kaptatok, ezért nincs szükségetek arra, hogy valaki tanítson titeket; sőt
amire az ő kenete tanít meg titeket, az igaz, és nem hazugság; és ahogyan
megtanított titeket, úgy maradjatok meg őbenne. 28 Mármost, gyermekeim,
maradjatok meg őbenne, hogy amikor megjelenik, bizalmunk legyen iránta, és
meg ne szégyenítsen minket eljövetelekor. 29 Ha tudjátok, hogy ő igaz,
ismerjétek fel, hogy aki az igazságot cselekszi, az is mind tőle
született.
1Jn 3
1 Lássátok meg,
milyen nagy szeretetet tanúsított irántunk az Atya: Isten gyermekeinek neveznek
minket, és azok is vagyunk. Azért nem ismer minket a világ, mert nem ismerte
meg őt. 2 Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett
nyilvánvaló, hogy mivé leszünk. Tudjuk, hogy amikor ez nyilvánvalóvá lesz,
hasonlóvá leszünk hozzá, és olyannak fogjuk őt látni, amilyen valójában. 3
Ezért akiben megvan ez a reménység, megtisztítja magát, mint ahogyan ő is
tiszta.
4 Aki bűnt
cselekszik, törvényszegést követ el, mert a bűn törvényszegés. 5 Azt pedig
tudjátok, hogy ő azért jelent meg, hogy elvegye a bűnöket, és hogy
őbenne nincsen bűn. 6 Aki őbenne marad, az nem vétkezik: aki
vétkezik, az nem látta őt, és nem is ismeri őt. 7 Gyermekeim, senki
meg ne tévesszen titeket: aki az igazságot cselekszi, az igaz, mint ahogyan ő
is igaz. 8 Aki a bűnt cselekszi, az az ördögtől van, mert az ördög
cselekszi a bűnt kezdettől fogva. Azért jelent meg az Isten Fia, hogy
az ördög munkáit lerontsa. 9 Aki az Istentől született, az nem cselekszik
bűnt, mert az ő magja van benne, és nem vétkezhet, mert az
Istentől született.
10 Erről
ismerhetők meg az Isten gyermekei és az ördög gyermekei: aki nem cselekszi
az igazságot, nem az Istentől van, és az sem, aki nem szereti a testvérét.
11 Mert ez az az üzenet, amelyet kezdettől fogva hallottatok, hogy
szeressük egymást; 12 nem úgy, mint Kain, aki a gonosztól volt, és meggyilkolta
a testvérét. És miért gyilkolta meg? Mert az ő cselekedetei gonoszak
voltak, a testvére cselekedetei pedig igazak. 13 Ne csodálkozzatok, testvéreim,
ha gyűlöl titeket a világ. 14 Mi tudjuk, hogy átmentünk a halálból az
életbe, mert szeretjük testvéreinket: aki nem szereti a testvérét, az a
halálban van. 15 Aki gyűlöli a testvérét, az embergyilkos; azt pedig
tudjátok, hogy az embergyilkosnak nincs örök élete. 16 Abból ismerjük a
szeretetet, hogy ő az életet adta értünk; ezért mi is tartozunk azzal,
hogy életünket adjuk testvéreinkért. 17 Aki pedig világi javakkal rendelkezik,
de elnézi, hogy a testvére szükséget szenved, és bezárja előtte a szívét,
abban hogyan lehetne az Isten szeretete? 18 Gyermekeim, ne szóval szeressünk,
ne is nyelvvel, hanem cselekedettel és valóságosan. 19 Ebből tudható, hogy
az igazságból valók vagyunk. És akkor az ő színe előtt azzal
biztatjuk a szívünket, 20 hogy bár a szívünk elítél, Isten mégis nagyobb a mi
szívünknél, és mindent tud. 21 Szeretteim, ha pedig a szívünk nem ítél el,
bizalommal szólhatunk Isten előtt; 22 és amit kérünk, megkapjuk tőle,
mert megtartjuk parancsolatait, és azt tesszük, ami kedves őelőtte.
23 Az ő parancsolata pedig az, hogy higgyünk az ő Fiának, a Jézus
Krisztusnak nevében, és szeressük egymást, ahogyan erre parancsolatot adott
nekünk. 24 Aki pedig megtartja az ő parancsolatait, az őbenne marad,
és ő is abban; és ezt, hogy ő bennünk van, abból tudjuk meg, hogy a
Lelkéből adott nekünk.
1Jn 4
1 Szeretteim, ne
higgyetek minden léleknek, hanem vizsgáljátok meg a lelkeket, hogy azok az
Istentől valók-e, mert sok hamis próféta jött el a világba. 2 Az Isten
Lelkét erről ismeritek meg: amelyik lélek vallja, hogy Jézus Krisztus
testben jött el, az Istentől van. 3 Amelyik lélek pedig nem vallja Jézust,
az nem az Istentől van. Ez az antikrisztus lelke, amelyről
hallottátok, hogy eljön, most pedig már a világban van. 4 Ti Istentől
valók vagytok, gyermekeim, és legyőztétek őket, mert nagyobb az, aki
bennetek van, mint az, aki a világban van. 5 Ők a világból valók, ezért a
világ szerint beszélnek, és a világ rájuk hallgat. 6 Mi Istentől valók
vagyunk: aki ismeri Istent, az hallgat ránk, aki nem Istentől van, az nem
hallgat ránk. Erről ismerjük meg az igazság lelkét és a tévelygés lelkét.
7 Szeretteim, szeressük egymást; mert a szeretet Istentől van, és aki
szeret, az Istentől született, és ismeri Istent; 8 aki pedig nem szeret,
az nem ismerte meg az Istent; mert Isten szeretet. 9 Abban nyilvánul meg Isten
hozzánk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy
éljünk őáltala. 10 Ez a szeretet, és nem az, ahogy mi szeretjük Istent,
hanem az, hogy ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő
áldozatul bűneinkért. 11 Szeretteim, ha így szeretett minket Isten, akkor
mi is tartozunk azzal, hogy szeressük egymást. 12 Istent soha senki sem látta:
ha szeretjük egymást, Isten lakik bennünk, és az ő szeretete lett teljessé
bennünk.
13 Abból tudjuk, hogy
benne maradunk, és ő mibennünk, hogy a maga Lelkéből adott nekünk. 14
És mi láttuk, és mi teszünk bizonyságot arról, hogy az Atya elküldte a Fiát a
világ üdvözítőjéül. 15 Ha valaki vallja, hogy Jézus Isten Fia, abban Isten
marad, ő pedig Istenben; 16 és mi ismerjük és hisszük azt a szeretetet, amellyel
Isten szeret minket. Isten szeretet, és aki a szeretetben marad, az Istenben
marad, és Isten is őbenne. 17 Abban lett teljessé a szeretet közöttünk,
hogy bizalommal tekinthetünk az ítélet napja felé, mert ahogyan ő van, úgy
vagyunk mi is ebben a világban. 18 A szeretetben nincs félelem, sőt a
teljes szeretet kiűzi a félelmet; mert a félelem gyötrelemmel jár, aki
pedig fél, nem lett tökéletessé a szeretetben. 19 Mi tehát azért szeretünk,
mert ő előbb szeretett minket. 20 Ha valaki azt mondja: ,,Szeretem
Istent'', a testvérét viszont gyűlöli, az hazug, mert aki nem szereti a
testvérét, akit lát, nem szeretheti Istent, akit nem lát. 21 Azt a
parancsolatot is kaptuk tőle, hogy aki szereti Istent, szeresse a
testvérét is.
1Jn 5
1 Aki hiszi, hogy
Jézus a Krisztus, Istentől született, és aki szereti azt, aki szülte, azt
is szereti, aki attól született. 2 Abból tudjuk meg, hogy szeretjük Isten
gyermekeit, ha szeretjük Istent, és megtartjuk az ő parancsolatait. 3 Mert
az az Isten iránti szeretet, hogy parancsolatait megtartjuk, az ő
parancsolatai pedig nem nehezek. 4 Mert minden, ami Istentől született,
legyőzi a világot, és az a győzelem, amely legyőzte a világot, a
mi hitünk. 5 Ki az, aki legyőzi a világot, ha nem az, aki hiszi, hogy Jézus
az Isten Fia? 6 Ő az a Jézus Krisztus, aki eljött víz és vér által:
nemcsak a víz által, hanem a víz és a vér által; a Lélek pedig bizonyságot tesz
róla, mert a Lélek az Igazság. 7 Mert hárman vannak, akik bizonyságot tesznek:
8 a Lélek, a víz, a vér; és ez a három egy. 9 Elfogadjuk ugyan az emberek
bizonyságtételét, de Isten bizonyságtétele nagyobb; mert Isten bizonyságtétele
az, amellyel Fiáról tesz bizonyságot. 10 És aki hisz Isten Fiában, abban megvan
ez a bizonyságtétel. Aki nem hisz Istennek, az hazuggá teszi őt, mert nem
hisz abban a bizonyságtételben, amelylyel Isten bizonyságot tesz Fiáról. 11 Ez
a bizonyságtétel pedig az, hogy Isten örök életet adott nekünk, és ez az élet
az ő Fiában van. 12 Akié a Fiú, azé az élet; akiben nincs meg Isten Fia,
az élet sincs meg abban. 13 Ezt azért írtam nektek, akik hisztek Isten Fia
nevében, hogy tudjátok: örök életetek van. 14 Az iránta való bizalmunk pedig
azt jelenti, hogy ha valamit az ő akarata szerint kérünk, meghallgat
minket. 15 Ha pedig tudjuk, hogy bármit kérünk, meghallgat minket, akkor
tudjuk, hogy már megkaptuk, amit kértünk tőle.
16 Ha valaki látja,
hogy a testvére nem halálos bűnt követ el, könyörögjön érte, és életet fog
adni annak, aki nem halálos bűnt követ el. Van halálos bűn: nem az
ilyen esetre mondom, hogy könyörögjön. 17 Minden gonoszság bűn, de van nem
halálos bűn is. 18 Tudjuk, hogy aki Istentől született, nem vétkezik,
sőt aki Istentől született, az vigyáz magára, és a gonosz meg sem
érinti. 19 Tudjuk, hogy Istentől vagyunk, és az egész világ a gonosz
hatalmában van. 20 De tudjuk, hogy eljött az Isten Fia, és képességet adott
nekünk arra, hogy felismerjük az Igazat; és ezért vagyunk az Igazban, az ő
Fiában, a Jézus Krisztusban. Ő az igaz Isten és az örök élet. 21
Gyermekeim, őrizkedjetek a bálványoktól!
2Jn 1
1 Én, a presbiter, a
kiválasztott Úrnőnek és gyermekeinek, akiket igazán szeretek; és nemcsak
én, hanem mindenki, aki ismeri az igazságot, 2 akiket azért az igazságért
szeretek, amely bennünk van, és velünk lesz örökké. 3 Legyen velünk kegyelem,
irgalom, békesség az Atya Istentől és a Jézus Krisztustól, az Atya Fiától
igaz szeretettel. 4 Nagyon örültem, hogy találtam gyermekeid között olyanokat,
akik igazságban járnak, úgy, ahogyan parancsot kaptunk erre az Atyától. 5 Nem
úgy kérlek téged, Úrnőm, mintha új parancsolatot írnék neked, sőt azt
írom,ami kezdettől fogva a miénk volt: hogy szeressük egymást 6 Ez a
szeretet pedig azt jelenti, hogy az ő parancsai szerint élünk: ez a
parancs viszont az, amelyről kezdettől fogva hallottátok, hogy aszerint
kell élnetek. 7 Mert sok hitető jött el a világba, akik nem vallják, hogy
Jézus Krisztus testben jött el: ez a hitető és az antikrisztus. 8
Vigyázzatok magatokra, hogy ne veszítsétek el, amit elértünk munkánkkal, hanem
teljes jutalmat kapjatok. 9 Aki túllép ezen, és nem marad meg a Krisztus
tanításában, abban nincs benne Isten; aki megmarad a tanításban, abban benne
van az Atya is, meg a Fiú is. 10 Ha valaki hozzátok érkezik, és nem ezt a
tanítást viszi, ne fogadjátok be a házatokba, és ne köszöntsétek, 11 mert aki
köszönti, közösséget vállal annak gonosz cselekedeteivel. 12 Sok írnivalóm van
néktek, de nem akartam papíron és tintával írni; remélem azonban, hogy eljutok
hozzátok, és személyesen beszélhetünk, hogy örömünk teljes legyen. 13
Köszöntenek téged a te kiválasztott nőtestvéred gyermekei.
3Jn 1
1 Én, a presbiter, a
szeretett Gájusznak, akit igazán szeretek. 2 Szeretett testvérem, kívánom, hogy
mindenben olyan jó dolgod legyen, és olyan egészséges légy, amilyen jó dolga
van a lelkednek. 3 Nagyon örültem, amikor testvérek jöttek, és bizonyságot
tettek a te igazságodról, minthogy te igazságban jársz. 4 Nincs nagyobb örömöm
annál, mint amikor hallom, hogy az én gyermekeim az igazságban járnak. 5
Szeretett testvérem, hűségesen jársz el mindabban, amit a testvérekért teszel,
még az idegenekért is, 6 akik bizonyságot is tettek szeretetedről a
gyülekezet előtt: jól teszed, ha ezeket az Istenhez méltóan engeded útnak,
7 mert azért a névért indultak el, és semmit sem fogadtak el a pogányoktól. 8
Nekünk tehát fel kell karolnunk az ilyeneket, hogy munkatársakká legyünk az
igazságban. 9 Írtam valamit a gyülekezetnek, de Diotrefész, aki köztünk
elsőségre vágyik, nem fogad el minket. 10 Ezért tehát, ha megérkezem,
emlékez 11 Szeretett testvérem, ne a rosszat kövesd, hanem a jót. Aki a jót
cselekszi, az Istentől van, aki a rosszat cselekszi, az nem látta az
Istent.
12 Demetriosz mellett
bizonyságot tesz mindenki, maga az igazság is, de mi is bizonyságot teszünk, és
tudod, hogy a mi bizonyságtételünk igaz. 13 Sok írnivalóm volna még számodra,
de nem akarok neked tintával és tollal írni; 14 remélem azonban, hogy hamarosan
meglátlak, és személyesen fogunk beszélni.
15 Békesség neked!
Köszöntenek barátaid. Köszöntsd te is barátainkat név szerint.
Júd 1
1 Júdás, Jézus
Krisztus szolgája, Jakabnak pedig testvére, köszöntését küldi az elhívottaknak,
akiket az Atya Isten szeretett, és a Jézus Krisztus megtartott: 2 irgalom,
békesség és szeretet adassék nektek bőségesen. 3 Szeretteim, miközben
teljes igyekezettel azon fáradoztam, hogy közös üdvösségünkről írjak
nektek, szükségesnek láttam, hogy ezt az intést megírjam: küzdjetek a hitért,
amely egyszer s mindenkorra a szentekre bízatott. 4 Mert belopóztak közétek
bizonyos emberek, akik régóta elő vannak jegyezve erre az ítéletre:
istentelenek, akik a mi Istenünk kegyelmét kicsapongásra használják, és a mi
egyedüli uralkodónkat és Urunkat, Jézus Krisztust megtagadják.
5 Emlékeztetni
akarlak pedig titeket arra, jóllehet minderről tudtok, hogy amikor az Úr a
népet egykor kiszabadította Egyiptom földjéről, azokat, akik nem hittek,
később elpusztította. 6 Azokat az angyalokat is, akik nem becsülték meg a
maguk fejedelemségét, hanem elhagyták saját lakóhelyüket, örökkévaló
bilincsekben és sötétségben tartja fogva annak a nagy napnak az ítéletére. 7 Ugyanígy
Sodoma és Gomora, meg a körülöttük levő városok, amelyek ezekhez hasonló
módon paráználkodtak, és idegen test utáni kívánság hajtotta őket, például
szolgálnak, amikor az örök tűz büntetését szenvedik.
8 De mindezek
ellenére ezek az álmodozók is ugyanúgy beszennyezik a testüket, megvetik Isten
felségét, és káromolják a mennyei hatalmasságokat. 9 Pedig még Mihály angyal
sem mert káromló ítéletet kimondani, amikor az ördöggel vitatkozva küzdött
Mózes testéért, hanem azt mondta: ,,Dorgáljon meg téged az Úr!'' 10 Ezek
viszont káromolnak mindent, azt is, amit nem ismernek; amit pedig oktalan
állatok módjára ösztönösen ismernek, abba belepusztulnak. 11 Jaj nekik, mert
Kain útján indultak el, pénzért Bálám tévelygésére adták a fejüket, és Kóré
lázadása szerint vesznek el. 12 Ezek szennyfoltok szeretetvendégségeiteken,
akik szemérmetlenül veletek lakmároznak és hizlalják magukat. Olyanok, mint a
szél sodorta, víz nélkül való fellegek, mint az ősz végi gyümölcstelen
fák, amelyek gyökerestül kiszakítva kétszer halnak meg; 13 mint a tenger
megvadult hullámai, amelyek saját szégyenüket tajtékozzák, bolygócsillagok,
akikre az örök sötétség homálya vár. 14 Ezekről is prófétált Énók, aki
Ádámtól számítva a hetedik volt, amikor így szólt: ,,Íme, eljött az Úr szent
seregeivel, 15 hogy ítéletet tartson mindenek felett, és megbüntessen minden
istentelent minden istentelenségért, amelyet istentelenül elkövettek, és minden
káromló szóért, amelyet istentelen bűnösökként ellene szóltak.'' 16 Ezek
zúgolódók, sorsuk ellen lázadók, vágyaik útján járnak, fölényesen jártatják a
szájukat, és haszonlesésből embereket dicsőítenek.
17 Ti azonban,
szeretteim, emlékezzetek meg azokról a beszédekről, amelyeket a mi Urunk
Jézus Krisztus apostolai előre megmondtak. 18 Azt mondták ugyanis, hogy az
utolsó időben csúfolódók támadnak, akik istentelen dolgokra irányuló
szenvedélyeik szerint élnek. 19 Ezek szakadásokat támasztanak, testi emberek,
akikben nincsen Szentlélek. 20 Ti azonban, szeretteim, épüljetek szentséges
hitetekben, imádkozzatok a Szentlélek által, 21 tartsátok meg magatokat Isten
szeretetében, várván a mi Urunk Jézus Krisztusnak irgalmát az örök életre. 22
Könyörüljetek azokon, akik kételkednek, 23 mentsétek meg őket kiragadva a
tűzből. Másokon is könyörüljetek, de félelemmel, utálva még a ruhát
is, amelyet testük beszennyezett.
24 Annak pedig, aki
megőrizhet titeket a botlástól, és dicsősége elé állíthat
feddhetetlenségben, ujjongó örömmel: 25 az egyedül üdvözítő Istennek a mi
Urunk Jézus Krisztus által: dicsőség, fenség, erő és hatalom
öröktől fogva, most és mindörökké. Ámen.
Jel 1
1 Ez Jézus Krisztus
kinyilatkoztatása, amelyet Isten adott neki, hogy közölje szolgáival mindazt,
aminek hamarosan meg kell történnie, és amelyet angyalával elküldve kijelentett
szolgájának, Jánosnak. 2 Ő pedig bizonyságot tett Isten igéjéről és
Jézus Krisztus bizonyságtételéről; mindenről, amit látott. 3 Boldog,
aki felolvassa, és boldogok, akik hallgatják ezeket a prófétai igéket, és
megtartják azt, ami meg van írva bennük: mert az idő közel van. 4 János,
az Ázsiában levő hét gyülekezetnek: Kegyelem néktek és békesség attól, aki
van, és aki volt, és aki eljövendő, és a hét lélektől, akik trónusa
előtt vannak; 5 és Jézus Krisztustól, a hű tanútól, aki
elsőszülött a halottak közül, és a föld királyainak fejedelme; aki szeret
minket, és vére által megszabadított bűneinktől, 6 aki országa népévé
tett minket, papokká az Isten, az ő Atyja előtt: övé a dicsőség
és a hatalom örökkön-örökké. Ámen.
7 Íme, eljön a
felhőkön, és meglátja minden szem, azok is, akik átszegezték, és siratja
őt a föld minden nemzetsége. Úgy van. Ámen. 8 Én vagyok az Alfa és az
Ómega így szól az Úr Isten, aki van, és aki volt, és aki eljövendő: a
Mindenható. 9 Én, János, testvéretek és társatok Jézussal a szenvedésben, a
királyságban és az állhatatosságban, a Patmosz nevű szigeten voltam az
Isten igéjéért és Jézus bizonyságtételéért. 10 Lélekben elragadtattam az Úr
napján, és hátam mögött hatalmas hangot hallottam, mintha trombitáltak volna,
11 amely ezt mondta: ,,Amit látsz, írd meg egy könyvben, és küldd el a hét
gyülekezetnek: Efezusba, Szmirnába, Pergamonba, Thiatirába, Szárdiszba,
Filadelfiába és Laodiceába''. 12 Megfordultam, hogy lássam, milyen hang szólt
hozzám, és amikor megfordultam, hét arany gyertyatartót láttam, 13 és a gyertyatartók
között az Emberfiához hasonlót: hosszú palástba volt öltözve, mellén aranyövvel
körülövezve; 14 feje és haja fehér volt, mint a hófehér gyapjú, szeme, mint a
tűz lángja; 15 lába hasonló volt a kemencében izzó aranyérchez; hangja
olyan, mint a nagy vizek zúgása; 16 jobb kezében hét csillagot tartott,
szájából kétélű éles kard jött ki, és tekintete olyan volt, mint amikor a
nap teljes erejével fénylik. 17 Amikor megláttam, lába elé estem, mint egy
halott, ő rám tette jobbját, és így szólt: ,,Ne félj, én vagyok az
első és az utolsó, 18 és az élő: halott voltam, de íme, élek
örökkön-örökké, és nálam vannak a halál és a pokol kulcsai. 19 Írd meg tehát,
amiket láttál: amik vannak, és amik történni fognak ezek után; 20 a hét csillag
titkát, amelyet jobb kezemben láttál, és a hét arany gyertyatartót: a hét
csillag a hét gyülekezet angyala, a hét gyertyatartó pedig a hét gyülekezet.''
Jel 2
1 ,,Az efezusi
gyülekezet angyalának írd meg: ezt mondja az, aki jobb kezében tartja a hét
csillagot, aki a hét arany gyertyatartó között jár: 2 Tudok
cselekedeteidről, fáradozásodról és állhatatosságodról, és arról, hogy nem
viselheted el a gonoszokat, és próbára tetted azokat, akik apostoloknak mondják
magukat, pedig nem azok, és hazugnak találtad őket. 3 Tudom, hogy van
benned állhatatosság, terhet viseltél az én nevemért, és nem fáradtál meg, 4 de
az a panaszom ellened, hogy nincs meg már benned az első szeretet. 5
Emlékezzél tehát vissza, honnan estél ki, térj meg, és tedd az előbbiekhez
hasonló cselekedeteidet, különben elmegyek hozzád, és kimozdítom
gyertyatartódat a helyéből, ha meg nem térsz. 6 Az viszont megvan benned,
hogy gyűlölöd a nikolaiták cselekedeteit, amelyeket én is gyűlölök. 7
Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek! Aki győz,
annak enni adok az élet fájáról, amely az Isten paradicsomában van.'' 8 ,,A
szmirnai gyülekezet angyalának írd meg: ezt mondja az első és az utolsó,
aki halott volt, és életre kelt: 9 Tudok nyomorúságodról, és
szegénységedről, pedig gazdag vagy, és azok káromlásáról, akik zsidóknak
mondják magukat, pedig nem azok, hanem a Sátán zsinagógája. 10 Ne félj attól,
amit el fogsz szenvedni. Íme, az ördög börtönbe fog vetni közületek némelyeket,
hogy próbát álljatok ki, és nyomorúságotok lesz tíz napig. Légy hű mindhalálig,
és neked adom az élet koronáját. 11 Akinek van füle, hallja meg, mit mond a
Lélek a gyülekezeteknek! Aki győz, annak nem árt a második halál.'' 12 ,,A
pergamoni gyülekezet angyalának írd meg: ezt mondja az, akinél a kétélű
éles kard van: 13 Tudom, hol van a lakóhelyed: ahol a Sátán trónusa van, de
ragaszkodol a nevemhez, és nem tagadtad meg az én hitemet Antipász napjaiban
sem, aki hű tanúm, akit megöltek nálatok, ahol a Sátán lakik. 14 De egy
kevés panaszom van ellened; mert vannak nálad olyanok, akik Bálám tanítását
tartják, aki arra tanította Bálákot, hogy tőrbe csalja Izráel fiait, hogy
bálványáldozati húst egyenek és paráználkodjanak. 15 Így nálad is vannak
olyanok, akik szintén a nikolaiták tanítását tartják. 16 Térj meg tehát,
különben elmegyek hozzád hamar, és harcolok ellenük számnak a kardjával. 17
Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek! Aki győz,
annak adok az elrejtett mannából, adok neki fehér kövecskét is, és a kövecskére
írva új nevet, amelyet senki sem tud, csak az, aki kapja.'' 18 ,,A thiatirai
gyülekezet angyalának írd meg: ezt mondja az Isten Fia, akinek olyan a szeme,
mint a tűz lángja, és a lába hasonló az aranyérchez: 19 Tudok
cselekedeteidről, szeretetedről és hitedről, szolgálatodról és
állhatatosságodról, és arról, hogy az utóbbi cselekedeteid többet érnek az
elsőknél. 20 De az a panaszom ellened, hogy eltűröd Jezábelt, azt az
asszonyt, aki prófétának mondja magát és tanít, és eltántorítja szolgáimat,
hogy paráználkodjanak és bálványáldozati húst egyenek; 21 pedig adtam neki
időt, hogy megtérjen, de nem akar megtérni paráznaságából. 22 Íme,
betegágyba vetem őt, és a vele paráználkodókat nagy nyomorúságba, ha meg
nem térnek cselekedeteikből; 23 gyermekeit pedig megölöm döghalállal, és
megtudja valamennyi gyülekezet, hogy én vagyok a vesék és a szívek vizsgálója,
és megfizetek mindnyájatoknak cselekedeteitek szerint. 24 Nektek pedig, a többi
thiatirainak, akik nem fogadjátok el azt a tanítást, akik nem ismertétek meg a
Sátán mélységeit - amint azt nevezik - ezt mondom: nem vetek rátok más terhet,
25 de amitek van, azt tartsátok meg, amíg eljövök. 26 Aki győz, és
megtartja mindvégig az én cselekedeteimet, annak hatalmat adok a pogányok
felett, 27 hogy legeltesse őket vasvesszővel, törje őket össze,
mint a cserépedényeket; 28 ahogyan én is hatalmat kaptam erre az én Atyámtól,
és annak adom a hajnalcsillagot. 29 Akinek van füle, hallja meg, mit mond a
Lélek a gyülekezeteknek!''
Jel 3
1 ,,A szárdiszi
gyülekezet angyalának írd meg: ezt mondja az, 2 Ébredj fel, és erősítsd
meg a többieket, akik halófélben vannak, mert nem találtam cselekedeteidet
teljesnek az én Istenem előtt. 3 Emlékezzél tehát vissza, hogyan kaptad és
hallottad: tartsd meg azt, és térj meg! Ha tehát nem ébredsz fel, eljövök, mint
a tolvaj, és nem tudod, melyik órában jövök el hozzád. 4 De vannak nálad
néhányan Szárdiszban, akik nem szennyezték be a ruhájukat, és fehérben fognak
járni velem együtt, mert méltók rá. 5 Aki győz, azt öltöztetik fehér
ruhába, annak a nevét nem törlöm ki az élet könyvéből, hanem vallást
teszek nevéről az én Atyám előtt és angyalai előtt. 6 Akinek van
füle, hallja meg, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek!'' 7 ,,A filadelfiai
gyülekezet angyalának írd meg: ezt mondja a Szent, az Igaz, akinél van a Dávid
kulcsa, és amit kinyit, senki nem zárja be, és amit bezár, senki nem nyitja ki:
8 Tudok cselekedeteidről. Íme, nyitott ajtót adtam eléd, amelyet senki sem
zárhat be, mert bár kevés erőd van, mégis megtartottad az én igémet, és
nem tagadtad meg az én nevemet. 9 Íme, neked adok némelyeket a Sátán
zsinagógájából, azokból, akik zsidóknak mondják magukat, pedig nem azok, hanem
hazudnak: íme, megteszem velük, hogy eljöjjenek, és leboruljanak a te lábad
előtt, és megtudják, hogy én szeretlek téged. 10 Mivel megtartottad
állhatatosságra intő beszédemet, én is megtartalak téged a kísértés
órájában, amely el fog jönni az egész világra, hogy megkísértse azokat, akik a
földön laknak. 11 Eljövök hamar: tartsd meg, amid van, hogy senki el ne vegye
koronádat. 12 Aki győz, azt oszloppá teszem az én Istenem templomában, és
onnan nem kerül ki többé, felírom rá az én Istenem nevét, és az én Istenem
városának, az új Jeruzsálemnek a nevét, amely a mennyből száll alá az én
Istenemtől, és az én új nevemet. 13 Akinek van füle, hallja meg, mit mond
a Lélek a gyülekezeteknek!'' 14 ,,A laodiceai gyülekezet angyalának írd meg:
ezt mondja az Ámen, a hű és igaz tanú, Isten teremtésének kezdete: 15
Tudok cselekedeteidről, hogy nem vagy sem hideg, sem forró. Bárcsak hideg
volnál, vagy forró! 16 Így mivel langyos vagy, és sem forró, sem pedig hideg:
kiköplek a számból. 17 Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, meggazdagodtam, és
nincs szükségem semmire; de nem tudod, hogy te vagy a nyomorult, a szánalmas és
a szegény, a vak és a mezítelen: 18 tanácsolom neked, végy tőlem tűzben
izzított aranyat, hogy meggazdagodj, és fehér ruhát, hogy felöltözz, és ne
lássék szégyenletes mezítelenséged; és végy gyógyító írt, hogy bekend a szemed,
és láss. 19 Akit én szeretek, megfeddem és megfenyítem: igyekezz tehát, és térj
meg! 20 Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a
hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő
pedig énvelem. 21 Aki győz, annak megadom, hogy velem együtt üljön az én
trónusomon; mint ahogy én is győztem, és Atyámmal együtt ülök az ő
trónusán. 22 Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek!''
Jel 4
1 Ezek után láttam,
hogy íme, nyitva van egy ajtó a mennyben, és az előbbi hang, amelyet
olyannak hallottam, mint egy trimbitáét, beszél velem, és így szól: ,,Jöjj fel
ide, és megmutatom neked azokat, amiknek meg kell történniük.'' 2 Azonnal
elragadtattam lélekben, és íme, egy trónus állt a mennyben, és a trónuson ült
valaki. 3 Aki ott ült, hasonlónak látszott a jáspishoz és a karneolhoz; és a
trónus körül szivárvány volt, amely pedig a smaragdhoz látszott hasonlónak. 4 A
trónus körül láttam huszonnégy trónt, és a trónusokon huszonnégy vént, amint
ott ültek fehér ruhába öltözve, és a fejükön aranykorona. 5 A trónusból
villámok törtek elő, hangok és mennydörgések; a trónus előtt pedig
hét lámpás égett lobogó lánggal: az Isten hét lelke. 6 A trónus előtt
mintha üvegtenger lett volna, kristályhoz hasonló, és a trónusnál középen négy
élőlény, elöl és hátul szemekkel tele. 7 Az első élőlény oroszlánhoz,
a második bikához volt hasonló, a harmadik élőlénynek olyan arca volt,
mint egy embernek, a negyedik élőlény pedig repülő sashoz
hasonlított. 8 A négy élőlény, amelynek egyenként hat szárnya volt,
körös-körül és belül tele volt szemekkel, és szünet nélkül, éjjel és nappal ezt
mondta: ,,Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten, aki volt, és aki van,
és aki eljövendő!'' 9 És amikor az élőlények dicsőséget,
tisztességet és hálát adnak a trónuson ülőnek, aki örökkön-örökké él, 10
leborul a huszonnégy vén a trónuson ülő előtt, és imádja az
örökkön-örökké élőt; koronájukat is leteszik a trónus elé, és ezt mondják:
11 ,,Méltó vagy, Urunk és Istenünk, hogy tied legyen a dicsőség, a
tisztesség és ahatalom, mert te teremtettél mindent, és minden a te akaratodból
lett és teremtetett''
Jel 5
1 És láttam a
trónuson ülő jobb kezében egy könyvet, belül és kívül teleírva, hét
pecséttel lepecsételve; 2 és láttam egy erős angyalt, aki hatalmas hangon
hirdette: ,,Ki méltó arra, hogy felnyissa a könyvet, és feltörje pecsétjeit?''
3 De sem a mennyben, sem a földön, sem a föld alatt nem tudta senki felnyitni a
könyvet, sem beletekinteni abba. 4 És nagyon sírtam, mert senki sem bizonyult
méltónak arra, hogy felnyissa a könyvet, és hogy beletekintsen. 5 Ekkor a vének
közül egy így szólt hozzám: ,,Ne sírj! Íme, győzött az oroszlán Júda
törzséből, a Dávid utóda, és felnyitja a könyvet és hét pecsétjét''.
6 És láttam, hogy a
trónus és a négy élőlény közelében, a vének között, ott áll a Bárány:
olyan volt, mint akit megöltek; hét szarva volt, és hét szeme: az Isten hét
lelke az, akiket elküldött az egész földre. 7 A Bárány odament, és átvette a
könyvet a trónuson ülő jobb kezéből; 8 és amikor átvette a könyvet, a
négy élőlény és a huszonnégy vén leborult a Bárány előtt - mindegyiknél
hárfa volt és aranycsésze, tele füstölőszerrel: a szentek imádságai ezek -
9 és új éneket énekeltek ekképpen: ,,Méltó vagy arra, hogy átvedd a könyvet, és
feltörd annak pecsétjeit, mert megölettél és véreddel vásároltad meg őket
Istennek minden törzsből és nyelvből, minden nemzetből és
népből; 10 és királysággá és papokká tetted őket ami Istenünknek, és
uralkodni fognak a földön''. 11 És láttam, és sok angyal hangját hallottam a
trónus, az élőlények és a vének körül, számuk tízezerszer tízezer és ezerszer
ezer volt; 12 és így szóltak hatalmas hangon: ,,Méltó a megöletett Bárány, hogy
övé legyen az erő és a gazdagság, a bölcsesség és a hatalom, a tisztesség,
a dicsőség és az áldás!'' 13 És hallottam, hogy minden teremtmény, a
mennyben és a földön, a föld alatt és a tengerben, és minden, ami ezekben van,
ezt mondta: ,,A királyi széken ülőé és a Bárányé az áldás és a tisztesség,
a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké!' 14 A négy élőlény így
szólt:,, Ámen!'' És a vének leborultak, és imádták őt.
Jel 6
1 És láttam, amikor a
Bárány feltörte a hét pecsét közül az elsőt, és hallottam, hogy a négy
élőlény közül az egyik mennydörgéshez hasonló hangon szól: ,,Jöjj!'' 2 És
láttam: íme, egy fehér ló, a rajta ülőnek íja volt, és korona adatott
neki, és győzelmesen vonult ki, hogy újra győzzön.
3 Amikor feltörte a
második pecsétet, hallottam, hogy a második élőlény szól: ,,Jöjj!'' 4 És
kijött egy másik ló, egy tűzvörös, és a rajta ülőnek megadatott, hogy
elvegye a békességet a földről, sőt hogy öldössék egymást az emberek;
és nagy kard adatott neki.
5 Amikor feltörte a
harmadik pecsétet, hallottam, hogy a harmadik élőlény szól: ,,Jöjj!'' És
láttam: íme, egy fekete ló, a rajta ülőnek mérleg volt a kezében. 6 És
hallottam, hogy egy hang szól a négy élőlény között a középen: ,,Egy mérce
búza egy dénár, és három mérce árpa egy dénár, de az olajat és a bort ne
bántsd''.
7 Amikor feltörte a
negyedik pecsétet, hallottam a negyedik élőlény hangját, amint így szól:
,,Jöjj!'' 8 És láttam: íme, egy fakó ló, a rajta ülőnek neve Halál, és a
Pokol követte őt; és hatalom adatott nekik a föld negyedrészén, hogy
öljenek karddal, éhínséggel és döghalállal, és a föld vadállatai által. 9 És
amikor feltörte az ötödik pecsétet, láttam az oltár alatt azoknak a lelkét,
akiket az Isten igéjéért öltek meg, és azért a bizonyságtételért, amelyet
megtartottak. 10 És hatalmas hangon kiáltották: ,,Urunk, aki szent és igaz
vagy, meddig nem ítélsz, és meddig nem állsz bosszút a mi vérünkért azokon,
akik a földön laknak?'' 11 Akkor fehér ruha adatott mindegyiküknek, és megmondatott
nekik, hogy nyugodjanak még egy kis ideig, amíg teljes nem lesz azoknak a
szolgatársaiknak és testvéreiknek a száma, akiket ugyanúgy megölnek, mint
őket. 12 És láttam, amikor feltörte a hatodik pecsétet: nagy földrengés
támadt, és a nap elsötétült, mint egy fekete szőrcsuha, a telihold olyan
lett, mint a vér, 13 és az ég csillagai lehullottak a földre, ahogyan a fügefa
hullatja éretlen gyümölcsét, amikor nagy szél rázza; 14 az ég is eltűnt,
mint egy felgöngyölődő papírtekercs, minden hegy és sziget elmozdult
a helyéről. 15 A föld királyai, a fejedelmek és a vezérek, a gazdagok és a
hatalmasok, a szolgák és a szabadok mind elrejtőztek a barlangokban és a
hegyek szikláiban, 16 és így szóltak a hegyekhez és a sziklákhoz: ,,Essetek
ránk, és rejtsetek el minket a királyi trónuson ülő arca elől, és a
Bárány haragja elől, 17 mert eljött az ő haragjuk nagy napja, és ki
állhat meg?''
Jel 7
1 Ezután láttam négy
angyalt állni a föld négy sarkán, amint féken tartották a föld négy szelét,
hogy ne fújjon szél a földre, se a tengerre, se a fákra. 2 Láttam egy másik
angyalt is feljönni napkelet felől, akinél az élő Isten pecsétje
volt, és hatalmas hangon odakiáltott a négy angyalnak, akiknek megadatott, hogy
ártsanak a földnek és a tengernek, 3 és így szólt: ,,Ne ártsatok a földnek, se
a tengernek, se a fáknak addig, amíg homlokukon pecséttel meg nem jelöljük a mi
Istenünk szolgáit''. 4 És hallottam a pecséttel megjelöltek számát:
száznegyvennégyezer pecséttel megjelölt Izráel fiainak minden törzséből: 5
Júda törzséből tizenkétezer pecséttel megjelölt, Rúben törzséből
tizenkétezer, Gád törzséből tizenkétezer, 6 Ásér törzséből
tizenkétezer, Naftáli törzséből tizenkétezer, Manassé törzséből
tizenkétezer, 7 Simeon törzséből tizenkétezer, Lévi törzséből
tizenkétezer, Issakár törzséből tizenkétezer, 8 Zebulón törzséből
tizenkétezer, József törzséből tizenkétezer, Benjámin törzséből
tizenkétezer pecséttel megjelölt. 9 Ezek után láttam: íme, nagy sokaság volt
ott, amelyet megszámlálni senki sem tudott, minden nemzetből és
törzsből, népből és nyelvből; a trónus előtt és a Bárány
előtt álltak fehér ruhába öltözve, kezükben pedig pálmaágak, 10 és
hatalmas hangon kiáltottak: ,,Az üdvösség a mi Istenünké, aki atrónuson ül, és
a Bárányé!''
11 Az angyalok mind
ott álltak a trónus, a vének és a négy élőlény körül, arcra borultak a
trónus előtt, és imádták Istent 12 eképpen: ,,Ámen! Az áldás, a
dicsőség és a bölcsesség, a hálaadás és a tisztesség, a hatalom és az
erő a mi Istenünké örökkön-örökké. Ámen'
13 Ekkor megszólalt
egy a vének közül, és megkérdezte tőlem: ,,Kik ezek a fehér ruhába
öltözöttek, és honnan jöttek?'' 14 Ezt mondtam nekik: ,,Uram, te tudod''. Mire
ő így válaszolt: ,,Ezek azok, akik a nagy nyomorúságból jöttek, és
megmosták ruhájukat, és megfehérítették a Bárány vérében. 15 Ezért vannak az
Isten trónusa előtt, és szolgálják őt éjjel és nappal az ő
templomában, és a trónuson ülő velük lakik. 16 Nem éheznek és nem
szomjaznak többé, sem a nap nem tűz rájuk, sem semmi más hőség, 17
mert a Bárány, aki középen a trónusnál van, legelteti őket, elvezeti
őket az élet vizének forrásaihoz, és az Isten letöröl szemükről
minden könnyet.''
Jel 8
1 Amikor feltörte a
hetedik pecsétet, csend lett a mennyben, mintegy fél óráig. 2 És láttam a hét
angyalt, akik az Isten előtt álltak, és adatott azoknak hét trombita. 3
Egy másik angyal is odajött és megállt az oltárnál, kezében aranyfüstölő,
és adatott neki sok füstölőszer, hogy a szentek imádságaihoz tegye az
aranyoltárra, amely a trónus előtt van. 4 És felszállt a füstölőszerek
füstje a szentek imádságaival az angyal kezéből az Isten elé. 5 Ekkor
vette az angyal a füstölőt, megtöltötte az oltár tüzéből, és ledobta
a földre: mennydörgés és zúgás, villámlás és földrengés támadt. 6 A hét angyal
pedig, akinél a hét trombita volt, felkészült, hogy trombitáljon. 7 Trombitált
az első, és jégeső támadt, és tűz vérrel keverve, és lehullott a
földre: megégett a föld harmada, megégett a fák harmada és megégett a zöld
fű is mind.
8 A második angyal is
trombitált, és valami tűzzel égő nagy hegy zuhant a tengerbe, és a
tenger harmada vérré lett: 9 elpusztult a tenger teremtményeinek harmada,
amiben csak élet volt, és megsemmisült a hajók harmada is.
10 A harmadik angyal
is trombitált, és az égből egy nagy égő csillag hullott le, mint egy
lámpás, és ráesett a folyók harmadára, és a vizek forrásaira. 11 A csillag neve
pedig Üröm, és ürömmé lett a vizek harmada, és sok ember meghalt a
vizektől, mert azok keserűvé váltak.
12 A negyedik angyal
is trombitált, és csapás érte a nap harmadát, a hold harmadát és a csillagok
harmadát, hogy elsötétüljön harmadrészük, a nappal se legyen világos harmadáig,
az éjszaka is ugyanígy.
13 Ekkor láttam és
hallottam, hogy egy magános sas átrepül az ég közepén, és hatalmas hangon ezt
mondja: ,,Jaj, jaj, jaj azoknak, akik a földön laknak, a másik három angyal
trombitájának hangja miatt, akik még ezután trombitálnak.''
Jel 9
1 Az ötödik angyal is
trombitált, és láttam, hogy egy csillag leesett az égből a földre, és neki
adatott az alvilág mélységének kulcsa. 2 Felnyitotta az alvilág mélységét, és
füst szállt fel onnan, mint egy nagy kemence füstje, és elsötétült a nap és a
levegő a mélység füstjétől. 3 Sáskák jöttek ki a füstből a
földre, és olyan erő adatott nekik, amilyen ereje van a földi skorpiónak.
4 És megmondatott nekik, hogy ne bántsák a földön a füvet, se a zöldet, se az
élő fát, hanem csak azokat az embereket, akiknek a homlokán nincs ott az
Isten pecsétje. 5 És parancsot kaptak, hogy ne öljék meg őket, hanem
kínozzák öt hónapon át, és olyan legyen a kínjuk, mint amit a skorpió okoz,
amikor megmarja az embert. 6 Azokban a napokban keresik az emberek a halált, de
nem találják, és vágynak meghalni, de fut előlük a halál. 7 A sáskák
alakja a harcra felkészített lovakéhoz volt hasonló: fejükön valami aranyhoz
hasonló korona, arcuk mint az ember arca, 8 sörényük, mint az asszonyok haja,
foguk, mint az oroszláné, 9 és páncéljuk olyan, mint a vaspáncél; szárnyaik
zúgása, mint sok lovas hadiszekér hangja, amikor harcba rohannak. 10 Farkuk is
volt, a skorpiókéhoz hasonló, volt fullánkjuk is, és a farkukban volt az erejük
ahhoz, hogy az embereket öt hónapon át gyötörjék. 11 Királyuk az alvilág
angyala volt, neve héberül Abaddón, a görögben pedig az Apollüón, vagyis a
Pusztító nevet viseli. 12 Az első jaj elmúlt, s íme: még két jaj következik
ezek után. 13 A hatodik angyal is trombitált, és hallottam egy hangot az Isten
előtt álló arany oltár négy szarva közül, 14 amely ezt mondta a hatodik
angyalnak, akinél a trombita volt: ,,Oldd el a négy angyalt, akik meg vannak
kötve a nagy folyamnál, az Eufrátesznél''. 15 És eloldatott a négy angyal, akik
készenlétben álltak órára, napra, hónapra és esztendőre, hogy megöljék az
emberek egyharmadát. 16 A lovasseregek száma húszezerszer tízezer volt:
hallottam a számukat. 17 A látomásban ilyennek láttam a lovakat és a rajtuk
ülőket: tűzvörös, jácintkék és kénsárga páncéljuk volt, a lovak feje
pedig olyan volt, mint az oroszlánok feje, és a szájukból tűz, füst meg
kén ömlött. 18 Ez a három csapás ölte meg az emberek egyharmadát: a tűz, a
füst és a kén, amely a szájukból ömlött. 19 Ezeknek a lovaknak az ereje a
szájukban és a farkukban van, mert a farkuk kígyóhoz hasonló és fejjel
végződik, és ezzel ártanak. 20 A többi ember pedig, 21 és nem tértek meg
gyilkosságaikból, varázslásaikból, paráználkodásaikból és lopásaikból sem.
Jel 10
1 És láttam, hogy egy
másik erős angyal leszáll az égből. Felhőbe volt öltözve, a
fején szivárvány, az arca olyan, mint a nap, a lába pedig mint a
tűzoszlop: 2 kezében nyitott könyvecske volt, jobb lábát rátette a tengerre,
a balt pedig a földre, 3 és felkiáltott hatalmas hangon, ahogyan az oroszlán
ordít; és amikor felkiáltott, megszólalt a hét mennydörgés a maga hangján. 4
Amikor megszólalt a hét mennydörgés, írni akartam, de hallottam egy hangot az
égből, amely így szólt: ,,Pecsételd le, amiket a hét mennydörgés mondott,
és ne írd le''. 5 Ekkor az angyal, akit állni láttam a tengeren és a földön,
felemelte jobb kezét az égre, 6 és megesküdött az örökkön-örökké élőre,
aki teremtette a mennyet és a benne levőket, a földet és a rajta
levőket, a tengert és a benne levőket, hogy nem lesz többé idő,
7 hanem azokban a napokban, amikor megszólal a hetedik angyal trombitájának
hangja: beteljesedik az Isten titka, ahogyan hírül adta azt szolgáinak, a
prófétáknak. 8 Ekkor az a hang, amelyet a mennyből hallottam, ismét
beszélt velem, és így szólt: ,,Menj el, vedd át a nyitott könyvet, amely az
angyal kezében van, aki a tengeren és a földön áll''. 9 Odamentem az angyalhoz,
és kértem tőle, hogy adja át nekem a könyvecskét. Ő pedig így szólt
hozzám: ,,Vedd át, és edd meg: keserűvé teszi a gyomrodat, a szádban pedig
édes lesz, mint a méz''. 10 Átvettem az angyal kezéből a könyvecskét, és
megettem: a számban olyan édes volt, mint a méz, de amikor megettem,
keserűvé lett a gyomrom. 11 És ez a szó hangzott felém: ,,Ismét
prófétálnod kell sok népről és nemzetről, nyelvről és
királyról''.
Jel 11
1 Ekkor bírói
pálcához hasonló, mérővesszőt adtak a kezembe, és ez a szó hangzott:
,,Kelj fel, és mérd meg az Isten templomát, az oltárt és az ott imádkozókat; 2
de a templom külső udvarát hagyd ki, és ne mérd meg, mert megadatott a
pogányoknak, hogy a szent várost tapodják negyvenkét hónapig. 3 Az én két
tanúmnak pedig megadom, hogy ezerkétszázhatvan napig prófétáljanak zsákruhába
öltözve''. 4 Ez a kettő pedig a két olajfa és a két gyertyatartó, amelyek
a föld Ura előtt állnak. 5 Ha valaki bántani akarja őket, tűz
tör elő szájukból, és megemészti ellenségeiket, és ha valaki bántani
akarja őket, annak így kell megöletnie. 6 Nekik megvan az a hatalmuk, hogy
bezárják az eget, hogy ne essék eső prófétálásuk napjaiban; és van
hatalmuk arra, hogy a vizeket vérré változtassák, és megverjék a földet
mindenféle csapással, ahányszor csak akarják. 7 És amikor bevégzik
bizonyságtételüket, a fenevad, amely feljön az alvilágból, hadat indít ellenük,
legyőzi és megöli őket. 8 Holttestük a nagy város utcáján hever,
amelynek neve lelki értelemben Sodoma és Egyiptom, ahol az ő Urukat is
megfeszítették. 9 A népek és törzsek, a nyelvek és nemzetek fiai látják az
ő holttestüket három és fél napig, de nem engedik sírba tenni. 10 A föld
lakói pedig örülnek ennek és vigadnak, ajándékokat küldenek egymásnak: mert ez
a két próféta gyötörte meg a föld lakóit. 11 A három és fél nap elmúltával
azután az Istentől az élet lelke szállt beléjük, és lábra álltak. Nagy
félelem fogta el azokat, akik látták őket. 12 És hatalmas hangot hallottak
a mennyből, amely így szólt a két prófétához: ,,Jöjjetek fel ide!'' És
ellenségeik szemeláttára felmentek a felhőben a mennybe. 13 Abban az
órában nagy földrengés támadt, és a város tizedrésze összedőlt, a
földrengés megölt hétezer főnyi embertömeget, a többieket pedig rémület
szállta meg, és dicsőítették a menny Istenét. 14 A második jaj elmúlt:
íme, a harmadik jaj eljön hamar. 15 A hetedik angyal is trombitált, és hatalmas
hangok szólaltak meg a mennyben: ,,A világ felett a királyi uralom a mi Urunké,
az ő Krisztusáé lett, és ő fog uralkodni örökkön-örökké''. 16 Ekkor a
huszonnégy vén, akik Isten előtt ülnek trónjaikon, arcra borultak és
imádták Istent, 17 és így szóltak: ,,Hálát adunk neked, Urunk, mindenható
Isten, aki vagy, és aki voltál, hogy kezedbe vetted nagy hatalmadat, és
uralkodsz. 18 Haragra lobbantak a népek, de
19 És megnyílt az
Isten temploma a mennyben, és megjelent templomában az ő szövetségének
ládája, és villámlás, zúgás és mennydörgés, földrengés és nagy jégeső
támadt.
Jel 12
1 Ekkor nagy jel
tűnt fel az égen: egy asszony a napba öltözve, és a lába alatt a hold, a
fején pedig tizenkét csillagból álló korona; 2 várandós volt, és vajúdva,
szüléstől gyötrődve kiáltozott. 3 Feltűnt egy másik jel is az
égen: íme, egy hatalmas tűzvörös sárkány, amelynek hét feje és tíz szarva
volt, és a hét fején hét diadém; 4 farka magával sodorta az ég csillagainak
egyharmadát, és ledobta a földre. És a sárkány odaállt a szülni készülő
asszony elé, hogy amikor szül, felfalja a gyermekét. 5 Az asszony fiúgyermeket
szült, aki vasveszszővel legeltet minden népet. A gyermek elragadtatott az
Istenhez, az ő trónusához, 6 az asszony pedig elmenekült a pusztába, ahol
Istentől előkészített helye volt, hogy ott táplálják
ezerkétszázhatvan napig. 7 Ezután háború támadt a mennyben: Mihály és angyalai
harcra keltek a sárkánnyal, és a sárkány is harcra kelt angyalaival együtt, 8
de nem tudott felülkerekedni; és azért többé nem volt maradása a mennyben. 9 És
levettetett a hatalmas sárkány, az ősi kígyó, akit ördögnek és sátánnak
hívnak, aki megtéveszti az egész földkerekséget; levettetett a földre, és vele
együtt angyalai is levettettek. 10 Hallottam, hogy egy hatalmas hang megszólal
a mennyben: ,,Most lett a mi Istenünké az üdvösség, az erő és a királyság,
a hatalom pedig az ő Krisztusáé, mert levettetett testvéreink vádlója, aki
a mi Istenünk színe előtt éjjel és nappal vádolta őket. 11
Legyőzték őt a Bárány vérével és bizonyságtételük igéjével azok, akik
nem kímélték életüket mindhalálig. 12 Ezért vigadjatok egek, és akik bennük
lakoztok: jaj a földnek és a tengernek, mert leszállt hozzátok az ördög nagy
haraggal, mivel tudja, hogy kevés ideje van''. 13 Amikor látta a sárkány, hogy
levettetett a földre, üldözőbe vette az aszszonyt, aki a fiúgyermeket
szülte; 14 de az aszszonynak a nagy sas két szárnya adatott, hogy a pusztába
repüljön az ő helyére, hogy ott tápláltassék ideig, időkig és
idő feléig a kígyó elől elrejtve. 15 A kígyó pedig a szájából
folyónyi vizet árasztott az asszony után, hogy elsodortassa az árral. 16 De
segített a föld az asszonynak: megnyitotta a föld a száját, és elnyelte a
folyót, amelyet a sárkány árasztott a szájából. 17 Megharagudott a sárkány az asszonyra,
és elment, hogy hadat indítson a többiek ellen, akik az asszony utódai közül
valók, akik megtartják az Isten parancsait, akiknél megvan a Jézus
bizonyságtétele, 18 és odaállt a tenger fövenyére.
Jel 13
1 És láttam, hogy a
tengerből feljön egy fenevad, tíz szarva és hét feje volt, szarvain tíz
korona, és a fejein istenkáromló nevek. 2 Ez a fenevad, amelyet láttam,
párduchoz hasonlított, lába, mint a medvéé, szája, mint az oroszláné: a sárkány
átadta neki erejét, trónját és nagy hatalmát. 3 Láttam azt is, hogy az egyik
feje szinte halálosan megsebesült, de halálos sebe meggyógyult. Az egész föld
csodálta a fenevadat: 4 imádták a sárkányt, hogy átadta a hatalmat a
fenevadnak, imádták a fenevadat is, és így szóltak: ,,Ki hasonló a fenevadhoz,
és ki tudna vele harcra kelni?'' 5 És adatott neki nagyokat mondó és
istenkáromló száj, adatott neki hatalom a cselekvésre negyvenkét hónapon át; 6
és megnyitotta száját káromlásra Isten ellen, hogy káromolja az ő nevét és
sátorát, azokat, akik a mennyben laknak. 7 Megadatott neki, hogy hadat indítson
a szentek ellen, és legyőzze őket, megadatott neki a hatalom minden
törzs és nép, minden nyelv és nemzet felett: 8 hogy imádja őt mindenki,
aki a földön lakik, akinek neve nincs beírva a megöletett Bárány életkönyvébe a
világ kezdete óta. 9 Ha valakinek van füle, hallja! 10 Ha valakire fogság vár,
fogságra jut; ha valakinek kard által kell meghalnia, kard által hal meg. Itt
van a helye a szentek állhatatosságának és hitének. 11 És láttam, hogy a
földből feljön egy másik fenevad; két szarva volt, amely hasonló volt a
Bárányéhoz, de úgy beszélt, mint a sárkány. 12 Ez gyakorolja az első
fenevad teljes hatalmát az ő nevében, és rábírja a földet és lakóit, hogy
imádják az első fenevadat, amelynek meggyógyult a halálos sebe. 13 Nagy
jeleket tesz, még tüzet is parancsol le az égből a földre, az emberek
szeme láttára; 14 és megtéveszti a föld lakóit azokkal a jelekkel, amelyeket
képes megtenni a fenevad nevében; és azt mondja a föld lakóinak, hogy
készítsenek bálványképet a fenevad tiszteletére, akin a kard által ejtett seb
van, de életre kelt. 15 Megadatott neki, hogy lelket leheljen a fenevad
képmásába, hogy megszólaljon a fenevad képmása, és hogy akik nem imádják a
fenevad képmását, azokat mind megölesse. 16 És megadatott neki, hogy mindenkit,
kicsiket és nagyokat, gazdagokat és szegényeket, szabadokat és szolgákat jobb
kezükön vagy homlokukon bélyeggel jelöltessen meg, 17 és hogy senki se vehessen
vagy adhasson, csak az, akin bélyegként rajta van a fenevad neve vagy nevének a
száma. 18 Itt van helye a bölcsességnek! Akinek van értelme, számítsa ki a
fenevad számát, mert egy embernek a száma az. Az ő száma pedig
hatszázhatvanhat.
Jel 14
1 És láttam: íme, a
Bárány ott állt a Sion hegyén, és vele száznegyvennégyezren, akiknek a
homlokára az ő neve és Atyjának a neve volt felírva. 2 Hallottam egy
hangot a mennyből, mint nagy vizek zúgását, és mint hatalmas mennydörgés
hangját; és a hang, amelyet hallottam, olyan volt, mint a hárfásoké, amikor
hárfán játszanak.
3 És új éneket
énekelnek a trónus előtt, a négy élőlény és a vének előtt, és
senki sem tudta megtanulni ezt az éneket, csak az a száznegyvennégyezer, akik
áron vétettek meg a földről: 4 ezek nem szennyezték be magukat
nőkkel, mert szüzek, ezek követik a Bárányt, ahova megy, ezek vétettek meg
áron az emberek közül első zsengéül az Istennek és a Báránynak, 5 és
szájukban nem találtatott hazugság: ezek feddhetetlenek. 6 És láttam, hogy egy
másik angyal repül az ég közepén: az örök evangélium volt nála, és hirdette
azoknak, akik a földön laknak, minden népnek és törzsnek, minden nyelvnek és
nemzetnek; 7 és hatalmas hangon így szólt: ,,Féljétek az Istent, és adjatok
neki dicsőséget, mert eljött ítéletének órája; imádjátok azt, aki
teremtette a mennyet és a földet, a tengert és a vizek forrásait!'' 8 Egy
második angyal követte őt, aki így szólt: ,,Elesett, elesett a nagy
Babilon, amely féktelen paráznasága borával itatott meg minden népet''. 9 Egy
harmadik angyal is követte őket, és így szólt hatalmas hangon: ,,Ha valaki
imádja a fenevadat és annak a képmását, és felveszi annak a bélyegét a
homlokára vagy a kezére, 10 az is inni fog az Isten haragjának borából, amely
készen van elegyítetlenül haragjának poharában, és gyötrődni fog
tűzben és kénben a szent angyalok és a Bárány előtt; 11
gyötrődésük füstje száll felfelé örökkön-örökké, és sem éjjel, sem nappal
nincs nyugalmuk azoknak, akik imádják a fenevadat és az ő képmását, és
akik magukra veszik az ő nevének bélyegét. 12 Itt van helye a szentek
állhatatosságának, akik megtartják az Isten parancsait és a Jézus hitét''. 13
És hallottam egy hangot az égből, amely ezt mondta: ,,Írd meg: Boldogok a
halottak, akik az Úrban halnak meg, mostantól fogva. Bizony, ezt mondja a
Lélek, mert megnyugszanak fáradozásaiktól, mert cselekedeteik követik
őket''. 14 És láttam: íme, egy fehér felhő, és a felhőn ült
valaki, az Emberfiához hasonló: a fején aranykorona volt, a kezében pedig éles
sarló. 15 Egy másik angyal jött ki a templomból, és hatalmas hangon kiáltott a
felhőn ülőnek: ,,Ereszd neki a sarlódat, és arass, itt az aratás
órája, mert beérett az aratnivaló a földön.'' 16 A felhőn ülő pedig
ledobta a sarlóját a földre; és learatták a földet. 17 Egy másik angyal is jött
ki a mennyei templomból, akinél szintén éles sarló volt. 18 Az oltártól pedig
ismét egy angyal jött ki, akinek hatalma volt a tűzön, és hatalmas hangon
kiáltott annak, akinél az éles sarló volt: ,,Ereszd neki éles sarlódat, és
szüreteld le a föld szőlőjének fürtjeit, mert megértek a szemei''. 19
Az angyal ledobta éles sarlóját a földre, leszüretelte a föld
szőlőjét, és belevetette Isten haragjának nagy borsajtójába; 20
megtaposták a borsajtót a városon kívül, és a borsajtóból vér ömlött ki, amely
a lovak zablájáig ért ezerhatszáz futamnyira.
Jel 15
1 És láttam egy másik
nagy és csodálatos jelet a mennyben: hét angyalt, akiknél az utolsó hét csapás
volt, mert ezekkel teljesedett be az Isten haragja. 2 És láttam valami
üvegtengerfélét, amely tűzzel volt vegyítve, és láttam azokat, akik
legyőzték a fenevadat, annak képmását és nevének számát, amint az
üvegtengernél álltak az Isten hárfáival, 3 és énekelték Mózesnek, Isten
szolgájának énekét és a Bárány énekét: ,,Nagyok és csodálatosak a te
műveid, mindenható Úr Isten, igazságosak és igazak a te utaid, népek
királya: 4 ki ne félne téged, Urunk, és ki ne dicsőítené a te nevedet,
hiszen egyedül te vagy szent: mert a népek eljönnek mind, és leborulnak
előtted, mert nyilvánvalóvá lettek igazságos ítéleteid''. 5 Ezek után
láttam, hogy megnyílt a bizonyságtétel sátrának szentélye a mennyben, 6 és
kijött a szentélyből a hét angyal, akiknél a hét csapás volt: tiszta
fénylő gyolcsba voltak öltözve, és mellüket aranyöv vette körül. 7 És a
négy élőlény közül az egyik átadott a hét angyalnak hét arany poharat,
telve az örökkön-örökké élő Isten haragjával. 8 A szentély megtelt füsttel
Isten dicsőségétől és hatalmától, és senki sem mehetett be a
szentélybe, míg be nem teljesedett a hét angyal hét csapása.
Jel 16
1 Ekkor hallottam,
hogy a szentélyből egy hatalmas hang így szólt a hét angyalhoz: ,,Menjetek
el, és öntsétek ki Isten haragjának hét poharát a földre!''
2 Elment az
első, kiöntötte a poharát a földre, és csúnya, rosszindulatú fekély támadt
azokon az embereken, akiken a fenevad bélyege volt, és akik az ő képmását
imádták.
3 A második angyal is
kiöntötte a poharát a tengerbe, és az olyanná lett, mint a halott vére, és
minden élőlény elpusztult a tengerben.
4 A harmadik angyal
is kiöntötte a poharát a folyókba és a vizek forrásaiba, és azok vérré
változtak. 5 És hallottam, hogy a vizek angyala így szólt: ,,Igazságos vagy te,
a Szent, aki vagy, és aki voltál, hogy így ítéltél; 6 mivel szentek és próféták
vérét ontották ki, te is vért adtál nekik inni: megérdemelték.'' 7 És
hallottam, hogy így szólt az oltár: ,,Igen, Uram, mindenható Isten, igazak és
igazságosak a te ítéleteid''.
8 A negyedik angyal
is kiöntötte a poharát a napra, és megadatott neki, hogy gyötörje az embereket
annak tűző sugarával; 9 és az emberek gyötrődtek a nagy
hőségben, és káromolták az Isten nevét, akinek hatalma van ezek fölött a
csapások fölött, de nem tértek meg, hogy dicsőséget adjanak neki.
10 Az ötödik is
kiöntötte a poharát a fenevad trónjára: országa elsötétült, nyelvüket rágták
kínjukban, 11 kínjaik és fekélyeik miatt káromolták a menny Istenét, de nem tértek
meg cselekedeteikből.
12 A hatodik is
kiöntötte a poharát a nagy folyamra, az Eufráteszre, és kiszáradt a vize, hogy
megnyíljék a napkeletről jövő királyok útja. 13 És láttam, hogy a
sárkány szájából, a fenevad szájából és a hamis próféta szájából három
tisztátalan lélek jön ki: olyanok voltak, mint a békák, 14 mert ördögök lelkei
ezek, akik jeleket tesznek, és elmennek az egész földkerekség királyaihoz, hogy
összegyűjtsék őket a mindenható Isten nagy napjának harcára. 15
,,Íme, eljövök, mint a tolvaj: boldog, aki vigyáz, és őrzi ruháját, hogy
ne járjon mezítelenül, és ne lássák szégyenét''. 16 És összegyűjtötték a
földkerekség királyait arra a helyre, amelyet héberül Harmagedónnak neveznek.
17 A hetedik angyal
is kiöntötte a poharát a levegőbe, és hatalmas hang szólalt meg a
szentélyből, a trónus felől: ,,Megtörtént''. 18 Ekkor villámlás,
zúgás és mennydörgés támadt, és olyan nagy földrengés, amilyen nem volt, amióta
ember született a földre: ekkora földrengés, ilyen nagy! 19 A nagy város három
részre szakadt, és a pogányok városai összeomlottak. A nagy Babilon is sorra
került Isten színe előtt azzal, hogy adják oda neki Isten haragos indulata
borának a poharát. 20 És eltűnt minden sziget, a hegyek sem voltak
találhatók sehol, 21 talentum nagyságú jég esett az emberekre, és káromolták az
emberek az Istent a jégeső csapása miatt. Ez a csapás ugyanis igen nagy
volt.
Jel 17
1 Odajött hozzám az
egyik a hét angyal közül, akiknél a hét pohár volt, és így szólított meg engem:
,,Jöjj, megmutatom neked a nagy parázna büntetését, aki a nagy víznél ü 2
akivel paráználkodtak a föld királyai, és paráznaságának borától megrészegedtek
a föld lakói''. 3 És lélekben elvitt engem egy pusztába, és láttam egy asszonyt
ülni egy skarlátvörös fenevadon, amely tele volt istenkáromló nevekkel,
amelynek hét feje és tíz szarva volt, 4 az asszony pedig bíborba és skarlátba
volt öltözve, arannyal, drágakővel és gyöngyökkel ékesítve, kezében
aranypohár, tele utálatossággal és paráznaságának tisztátalanságaival, 5 és a
homlokára írva ez a titokzatos név: ,,A nagy Babilon, a föld paráznáinak és
undokságainak anyja''. 6 Láttam, hogy az asszony részeg a szenteknek és a Jézus
vértanúinak vérétől, és amikor láttam őt, nagyon elcsodálkoztam.
7 Ezt mondta nekem az
angyal: ,,Miért csodálkozol? Én megmondom neked az asszony titkát, és a
fenevadét, amely hordozza, és amelynek hét feje és tíz szarva van. 8 A fenevad
9 Itt a helye az értelemnek, amelyben bölcsesség van! A hét fej hét hegy,
amelyen az asszony ül, és ez hét királyt jelent: 10 öt elesett, az egyik már
uralkodik, a másik még nem jött el, és miután eljön, kevés ideig maradhat. 11 A
fenevad pedig, amely volt és nincs: ő a nyolcadik, a hét király
családjából származik, és elmegy a kárhozatba. 12 A tíz szarv, amelyet láttál,
tíz király, akik még nem kaptak királyságot, hanem a fenevaddal együtt kapnak
királyi hatalmat egyetlen órára. 13 Ezek egy véleményen vannak, felajánlják
erejüket és hatalmukat a fenevadnak. 14 Ezek a Bárány ellen fognak harcolni, a
Bárány azonban legyőzi őket, mert uraknak Ura és királyoknak Királya;
és akik vele vannak, azok az elhívottak, a választottak és hűségesek''. 15
És így folytatta: ,,A vizek, amelyeket láttál, amelyeken a parázna asszony ül:
a népek és seregek, a nemzetek és nyelvek. 16 A tíz szarv, amelyet láttál, és a
fenevad, meg fogják gyűlölni a paráznát, magára hagyottá és mezítelenné
teszik, húsát lerágják, őt pedig tűzben elégetik. 17 Mert az Isten
adta szívükbe, hogy végrehajtsák szándékát, hogy szándékuk egy legyen, és
felajánlják királyságukat a fenevadnak, míg be nem teljesednek az Isten igéi.
18 Az asszony pedig, akit láttál: a nagy város, amelynek királyi hatalma van a
föld királyai fölött.''
Jel 18
1 Ezek után láttam,
hogy egy másik angyal leszállt a mennyből: nagy hatalma volt, és
dicsősége beragyogta a földet. 2 És ezt kiáltotta erős hangon:
,,Elesett elesett a nagy Babilon, amely ördögök lakóhelyévé lett, és minden
tisztátalan lélek, minden tisztátalan állat és minden utálatos madár
rejtekhelyévé lett. 3 Féktelen paráznaságának borából ivott minden nemzet, vele
paráználkodtak a föld királyai, és eldőzsölt javaiból gazdagodtak meg a
föld kereskedői''.
4 Hallottam, hogy egy
másik hang szól az égből: ,,Menjetek ki belőle, én népem, hogy ne
legyetek részesek bűneiben, és hogy a rámért csapások ne érjenek titeket;
5 mert bűnei felhalmozódtak az égig, és megemlékezett az Isten az ő
gonoszságairól. 6 Fizessetek meg neki, ahogyan ő fizetett, és kétszeresét
adjátok vissza cselekedetei szerint: a pohárba, amelyet ő megtöltött,
töltsetek neki kétszeresen; 7 amilyen mértékben dicsőítette magát és
dőzsölt, annyi kínnal és gyásszal fizessetek meg neki, mert szívében ezt
mondja: Fenségesen ülök itt, mint egy királynő, özvegy nem vagyok, gyászt
sem látok soha. 8 Ezért egyetlen napon jönnek rá a csapások: halál, gyász és
éhínség; és tűzzel fogják megégetni, mert erős Úr az Isten, aki
megítéli őt''.
9 ,,Sírni és
gyászolni fognak miatta a föld királyai, akik vele paráználkodtak és
dőzsöltek, amikor látják a tűzvész füstjét. 10 Gyötrelmétől való
félelmükben távol megállva így szólnak: Jaj, jaj, te nagy város, Babilon, te
erős város, egyetlen óra alatt ért utol az ítélet. 11 A föld
kereskedői is sírnak és gyászolnak miatta, mert áruikat senki sem
vásárolja többé: 12 az aranyat és ezüstöt, a drágakövet és gyöngyöt, a gyolcsot
és bíbort, a selyem- és skarlátárukat, a különféle tujafákat és
elefántcsont-tárgyakat, a különféle nemes fából vagy ércből, vasból és
márványból készült eszközöket, 13 a fahéjat, balzsamot, füstölőszereket, a
kenőcsöket és tömjént, a bort és olajat, a finomlisztet és gabonát, a
barmokat és juhokat, a lovakat és kocsikat, a rabszolgákat és emberi lelkeket.
14 A haszon, amelyre lelked vágyott, eltűnt előled, minden bőség
és pompa elpusztult körülötted, és ezek soha többé nem lesznek találhatók
sehol. 15 Akik ezekkel kereskedtek, és ezekből gazdagodtak meg,
gyötrelmétől félve távol megállnak, sírnak, gyászolnak, 16 és így szólnak:
Jaj, jaj a nagy városnak, amely gyolcsba, bíborba és skarlátba volt öltözve,
arannyal, drágakővel és gyönggyel volt ékesítve, mert egyetlen óra alatt
pusztult el ekkora gazdagság! 17 És a kormányosok, a parti hajósok, az
evezősök és akik a tengeren dolgoztak, mind megálltak távol, 18 és amikor
látták égésének a füstjét, így kiáltoztak: Van-e hasonló a nagy városhoz? 19 És
port hintettek fejükre, és sírva, gyászolva kiáltoztak: Jaj, jaj a nagy
városnak, ahol az ő jólétéből meggazdagodott mindenki, akinek hajói
voltak a tengeren: egyetlen óra alatt elpusztult! 20 Örülj neki, te menny, és
örüljetek ti szentek, apostolok és próféták, mert Isten végrehajtotta rajta
értetek az ítéletet''.
21 Egy erős
angyal felemelt egy akkora követ, mint egy nagy malomkő, bedobta a
tengerbe, és így szólt: ,,Így vettetik le Babilon, a nagy város, egyetlen
lendülettel, és többé sehol sem lesz található. 22 Nem hallatszik benned többé
hárfások és zenészek, fuvolások és trombitások hangja, nem található benned
többé egyetlen mesterség egyetlen mestere sem és malom zúgása nem hallatszik
többé benned. 23 És nem világít benned többé lámpás fénye, nem hallatszik benned
többé vőlegény és menyasszony szava, mert kereskedőid a föld
hatalmasai voltak, mert a te varázslásodtól tévelyedett el valamennyi nép: 24
de benne találtatott a próféták és a szentek vére, és mindazoké, akik
megölettek a földön''.
Jel 19
1 Ezek után
hallottam, mintha nagy sokaság hatalmas hangon szólna a mennyben: ,,Halleluja,
az üdvösség, a dicsőség és ahatalom ami Istenünké, 2 mert igazak és
igazságosak az őítéletei, mert elítélte a nagy paráznát, aki
paráznaságával megrontotta aföldet, mert számon kérte kezéből szolgái
vérét''. 3 Még egyszer mondták: ,,Halleluja, felszáll a füstje is
örökkön-örökké!''
4 Ekkor leborult a
huszonnégy vén és a négy élőlény, imádták Istent, aki a trónuson ül, és
így szóltak: ,,Ámen! Halleluja!''
5 És megszólalt egy
hang a trónus felől: ,,Dícsérjétek Istenünket, ti szolgái mindnyájan, akik
félitek őt, kicsinyek és nagyok''. 6 És hallottam valami nagy sokaság
hangját, mely mintha nagy vizek zúgása és erős mennydörgés hangja volna:
,,Halleluja, mert uralkodik az Úr, a mi Istenünk, a Mindenható! 7 Örüljünk és
ujjongjunk, és dicsőítsük őt, mert eljött a Bárány menyegzője,
felkészült menyasszonya, 8 és megadatott neki, hogy felöltözzék fényes, tiszta
gyolcsba. Ez a gyolcs a szentek igaz cselekedeteit jelenti''.
9 Így szólt hozzám:
,,Írd meg: Boldogok, akik hivatalosak a Bárány menyegzőjének
vacsorájára!'' Ezt is mondta nekem: ,,Ezek az Isten igaz igéi''. 10 És
leborultam a lába elé, hogy imádjam őt, de így szólt hozzám: ,,Vigyázz, ne
tedd: szolgatársad vagyok, és testvéreidé is, akikben megvan a Jézus
bizonyságtétele. Az Istent imádd, mert a Jézusról való bizonyságtétel a
prófétaság lelke''. 11 És láttam a megnyílt eget: íme egy fehér ló, és aki
rajta ül, annak neve Hű és Igaz, mert igazságosan ítél és harcol, 12 szeme
tűz lángja, és fején sokágú korona és rajta egy egy név, amelyet senki sem
tud rajta kívül; 13 és vérbe mártott ruhába volt öltözve. Ez a név adatott
neki: az Isten Igéje. 14 A mennyei seregek követték őt fehér lovakon,
tiszta fehér gyolcsba öltözve. 15 Szájából éles kard jött ki, hogy megverje
vele a népeket: mert ő vasvesszővel fogja pásztorolni őket, és
fogja taposni a mindenható Isten búsult haragjának borsajtóját. 16 Ruhájára és
derekára az a név van írva: Királyoknak Királya és uraknak Ura. 17 És láttam,
hogy egy angyal áll a napban, aki hatalmas hangon kiáltott minden madárhoz,
amely az ég közepén repül: ,,Jöjjetek, gyülekezzetek össze az Isten nagy
vacsorájára, 18 hogy királyok, vezérek és hatalmasok húsát egyétek, lovak húsát
és a rajta ülőkét, minden szabad ember és rabszolga húsát, kicsinyekét és
nagyokét''. 19 És láttam, hogy a fenevad meg a föld királyai és seregeik
gyülekeznek, hogy harcra keljenek a lovon ülő és serege ellen, 20 de
foglyul esett a fenevad és vele együtt a hamis próféta, aki a csodákat tette az
ő nevében, amelyekkel megtévesztette azokat, akik a fenevad bélyegét
magukra vették, és imádták az ő képmását: élve vettetett mind a kettő
a kénnel égő tűz tavába. 21 A többiek pedig megölettek a lovon ülő
kardjával, amely a szájából jött ki, és a madarak mind jóllaktak az ő
húsukból.
Jel 20
1 És láttam, hogy egy
angyal leszállt a mennyből; az alvilág kulcsa volt nála, és egy nagy lánc
a kezében. 2 Megragadta a sárkányt, az ősi kígyót, aki az ördög és a
Sátán, megkötözte ezer esztendőre, 3 levetette a mélységbe, bezárta, és
pecsétet tett rá, hogy meg ne tévessze többé a népeket, amíg el nem telik az
ezer esztendő: azután el kell oldoztatnia majd egy kis időre.
4 És láttam trónokat:
helyet foglaltak rajtuk, és ítélő hatalmat kaptak azoknak a lelkei, akikn
5 A többi halott nem kelt életre, míg el nem telt az ezer esztendő. Ez az
első feltámadás. 6 Boldog és szent az, akinek része van az első
feltámadásban: ezeken nincs hatalma a második halálnak, hanem az Isten és a
Krisztus papjai lesznek, és vele fognak uralkodni ezer esztendeig. 7 Amikor
pedig eltelik az ezer esztendő, a Sátán elbocsáttatik börtönéből, 8
és elmegy, hogy megtévessze a népeket a föld négy sarkán, Gógot és Magógot is;
hogy összegyűjtse háborúra azokat, akiknek annyi a száma, mint a tenger
fövenye. 9 És felvonultak a fennsíkra, és bekerítették a szentek táborát és a
szeretett várost, de tűz szállott alá az égből, és elpusztította
őket. 10 Az ördög pedig, aki megtévesztette őket, a tüzes és kénes
tóba vettetett, ahol a fenevad és a hamis próféta is van, és gyötrődnek
éjjel és nappal örökkön-örökké. 11 És láttam egy nagy fehér trónust és a rajta
ülőt: színe elől eltűnt a föld és az ég, és nem maradt számukra
hely. 12 És láttam, hogy a halottak, nagyok és kicsinyek a trónus előtt
állnak, és könyvek nyittattak ki. Még egy könyv nyittatott ki, az élet könyve,
és a halottak a könyvbe írottak alapján ítéltettek meg cselekedeteik szerint.
13 A tenger kiadta a benne levő halottakat, a Halál és a Pokol is kiadták
a náluk levő halottakat, és megítéltetett mindenki cselekedetei szerint.
14 És a Halál és a Pokol belevettetett a tűz tavába: ez a második halál, a
tűz tava. 15 Ha valakit nem találtak beírva az élet könyvébe, azt a
tűz tavába vetették.
Jel 21
1 És láttam új eget
és új földet, mert az első ég és az első föld elmúlt, és a tenger
sincs többé. 2 És a szent várost, az új Jeruzsálemet is láttam, amint alászáll
a mennyből az Istentől, felkészítve, mint egy menyasszony, aki férje
számára van felékesítve. 3 Hallottam, hogy egy hatalmas hang szól a trónus
felől: ,,Íme, az Isten sátora az emberekkel van, és ő velük fog
lakni, ők pedig népei lesznek, és maga az Isten lesz velük; 4 és letöröl
minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem
jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.'' 5 A
trónuson ülő ezt mondta: ,,Íme, újjáteremtek mindent''. És így szólt:
,,Írd meg, mert ezek az igék megbízhatók és igazak!'' 6 És ezt mondta nekem:
,,Megtörtént! Én vagyok az Alfa és az Ómega, a kezdet és a vég. Én adok majd a
szomjazónak az élet vizének forrásából ingyen. 7 Aki győz, örökölni fogja
mindezt, és Istene leszek annak, az pedig fiam lesz. 8 De a gyáváknak és
hitetleneknek, az utálatosaknak, gyilkosoknak és paráznáknak, a varázslóknak és
bálványimádóknak, és minden hazugnak meglesz az osztályrésze a tűzzel és
kénnel égő tóban: ez a második halál''. 9 És jött egy a hét angyal közül,
akiknél a hét pohár volt, telve a hét utolsó csapással, és így szólt hozzám:
,,Jöjj, megmutatom neked a menyasszonyt, a Bárány feleségét''. 10 Elvitt engem
lélekben egy nagy és magas hegyre, és megmutatta nekem a szent várost,
Jeruzsálemet, amely az Istentől, a mennyből szállt alá. 11 Benne volt
az Isten dicsősége; ragyogása hasonló volt a legdrágább kőhöz, a kristályfényű
jáspishoz, 12 fala nagy és magas volt, tizenkét kapuja, előtte tizenkét
angyal, és a kapura nevek írva, Izráel fiai tizenkét törzsének nevei: 13
keletről három kapu, északról három kapu, délről is három kapu, és
nyugatról is három kapu. 14 A város falának tizenkét alapköve volt, és azokon a
Bárány tizenkét apostolának tizenkét neve. 15 Aki velem beszélt, annál volt egy
arany mérővessző, hogy megmérje a várost, annak kapuit és falát: 16 a
város négyszögben fekszik, és a hossza annyi, mint a szélessége; és megmérte a várost
a mérővesszővel: tizenkétezer futam, hossza, szélessége és magassága
egyenlő. 17 Megmérte a falát is: száznegyvennégy könyök, ember mértékével,
ami az angyalé is. 18 Falának építőanyaga jáspis, és a város színarany,
tiszta üveghez hasonló. 19 A város falának alapköveit mindenféle drágakő
ékesítette: az első alapkő jáspis, a második zafír, a harmadik
kalcedon, a negyedik smaragd; 20 az ötödik szárdonix, a hatodik karneol, a
hetedik krizolit, a nyolcadik berill, a kilencedik topáz, a tizedik krizopráz,
a tizenegyedik jácint, a tizenkettedik ametiszt. 21 A tizenkét kapu tizenkét
gyöngy volt, a kapuk mindegyike egy-egy gyöngyből, és a város utcája
színarany, mint az átlátszó üveg.
22 Nem láttam
templomot a városban, mert az Úr, a mindenható Isten és a Bárány annak a
temploma. 23 Napra sincs szüksége a városnak, sem holdra, hogy világítsanak
neki, mert az Isten dicsősége világosította meg, és lámpása a Bárány: 24 a
népek az ő világosságában fognak járni, és a föld királyai oda viszik be
dicsőségüket. 25 Kapuit nem zárják be nappal, éjszaka pedig nem lesz. 26 A
népek odaviszik dicsőségüket és tiszteletüket, 27 tisztátalanok pedig nem
jutnak be oda, sem olyanok, akik utálatosságot vagy hazugságot cselekszenek:
hanem csak azok, akik be vannak írva a Bárány életkönyvébe.
Jel 22
1 Azután megmutatta
nekem az élet vizének folyóját, amely ragyogó, mint a kristály, s az Isten és a
Bárány trónusából ered. 2 A város főútjának közepén, a folyó két ága
között van az élet fája, amely tizenkétszer hoz termést, minden egyes hónapban
megadja termését, és a fa levelei a népek gyógyítására szolgálnak. 3 Nem lesz
többé átok a városon, hanem az Isten és a Bárány trónusa lesz benne: szolgái
imádják őt, 4 és látni fogják az ő arcát, és az ő neve lesz a
homlokukon. 5 Éjszaka sem lesz többé, és nem lesz szükségük lámpásra, sem
napvilágra, mert az Úr Isten fénylik fölöttük, és uralkodnak örökkön-örökké. 6
És ezt mondta nekem: ,,Ezek az igék megbízhatók és igazak, mert az Úr, a
próféták lelkének Istene küldte el angyalát, hogy közölje szolgáival mindezt,
aminek hamarosan meg kell történnie. 7 És íme, eljövök hamar: boldog, aki
megtartja e könyv prófétai igéit.''
8 Én, János hallottam
és láttam ezeket, és amikor hallottam és láttam, leborultam az angyal lába
előtt, hogy imádjam őt, aki megmutatta nekem ezeket. 9 De ő így
szólt hozzám: ,,Vigyázz, ne tedd, mert szolgatársad vagyok neked és
testvéreidnek, a prófétáknak, és azoknak, akik megtartják e könyv igéit: az
Istent imádd!''
10 És így szólt
hozzám: ,,Ne pecsételd le e könyv prófétai igéit, mert az idő közel van.
11 Aki gonosz, legyen gonosz ezután is, és aki bűntől szennyes,
legyen szennyes ezután is, aki pedig igaz, cselekedjék igazságot ezután is, és
aki szent, legyen szent ezután is. 12 Íme, eljövök hamar, velem van az én
jutalmam, és megfizetek mindenkinek a cselekedete szerint. 13 Én vagyok az Alfa
és az Ómega, az első és az utolsó, a kezdet és a vég''.
14 ,,Boldogok, akik
megmossák ruhájukat, mert joguk lesz az élet fájához, és bemennek a kapukon a
városba. 15 Kívül maradnak az ebek, a varázslók és a paráznák, a gyilkosok és a
bálványimádók, és mindenki, aki szereti és cselekszi a hazugságot! 16 Én, Jézus
küldtem el angyalomat, hogy ezekről bizonyságot tegyen nektek a
gyülekezetek előtt. Én vagyok Dávid gyökere és új hajtása, a fényes
hajnalcsillag''.
17 A Lélek és a
menyasszony így szól: ,,Jöjj!'' Aki csak hallja, az is mondja: ,,Jöjj!'' Aki
szomjazik, jöjjön! Aki akarja, vegye az élet vizét ingyen!
18 Én bizonyságot
teszek mindenkinek, aki a prófécia eme könyvének beszédeit hallja: Ha valaki
hozzátesz ezekhez, arra az Isten azokat a csapásokat bocsátja, amelyek meg
vannak írva ebben a könyvben; 19 ha pedig valaki elvesz e prófétai könyv
igéiből, attól az Isten elveszi osztályrészét az élet fájából, a szent
városból és mindabból, ami meg van írva ebben a könyvben.
20 Így szól az, aki
ezekről bizonyságot tesz: ,,Bizony, hamar eljövök''. Ámen. Jöjj, Uram
Jézus!
21 Az Úr Jézus
kegyelme legyen mindnyájatokkal! Amen.